Páratlan őrület, mikor erényt szavalva, Világmegváltóként kontárkodik a balga. (Moliere) A jegyző növényvédelmi hatósági eljárása a parlagfű elleni védekezésben Bevezetés - a parlagfű elleni védekezés jogi szabályai Kettő év telt el azóta, hogy a jogalkotó módosította a parlagfű elleni védekezési kötelezettségre és az ezzel kapcsolatos hatósági eljárásra vonatkozó jogszabályokat. Bár egy jogszabály érdemi alkalmazásához általában több idő kell, elmondható, hogy a megváltozott jogszabályok gyakorlatba ültetése sikerült. Ennek bizonyítéka a parlagfű elleni védekezésben résztvevő hatóságok megfelelő együttműködése, és ennek köszönhető, a korábbi évek többszörösét elérő hatósági intézkedések száma. A jogszabály módosítások lehetővé tették, hogy a hatóságok az egész eljárás egy-egy nagyobb részével foglalkozzanak és így, ebben a részben tevékenységüket magasabb szintre fejlesszék. Ezen rövid idő alatt is hatalmas tapasztalati anyagra tettek szert mind a körzeti földhivatalok, mind a jegyzők, mely ismeret a hatósági munka még magasabb színvonalú elvégzését teszi lehetővé. Nem állíthatjuk azt, hogy a problémát megoldottuk, de tény, hogy 2005-2006-ban jóval több hatósági intézkedésre került sor, mint korábban, tény, hogy a pollen szint csökkent és mintha a földhasználók jogkövető magatartása is erősödött volna. Ugyanakkor még mindig sokszor hangzik el panaszként a szakemberektől az, hogy a parlagfű elleni védekezés hatósági ügyeit sokszor nehéz intézni a jelenlegi jogszabályi környezetben: az eljárások elhúzódnak, az ügyfelek megkeresése akadozik, a közérdekű védekezési költségek lehívása nehézkes, indokolatlanul nagy bizonyítási teher hárul a jegyzőre. Vajon megfelel ez a valóságnak? A parlagfű elleni védekezés hatósági tennivalóit alapvetően hat jogszabály rendezi. Ezek a következők: 1. a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvény (a továbbiakban: Ntv.) és annak 2007. évi XVI. törvénnyel történt módosítása, 2. a növényvédelmi bírság tételes mértékéről szóló 187/2006. (IX. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bírságrendelet) 3. a növényvédelmi tevékenységről szóló 5/2001. (I. 16.) FVM rendelet (a továbbiakban: R.), 4. a növényvédelmi közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 160/2005. (VIII. 16.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r), továbbá 5. a növényvédelmi igazgatás szervezetéről szóló 335/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ig. rendelet) 6. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
1
A vonatkozó jogszabályokat áttekintve megállapíthatjuk, hogy a parlagfű elleni védekezés közigazgatási hatósági eljárás, amelyben a hatóság előírja az ügyfél számára a védekezési kötelezettséget, illetve növényvédelmi bírságot szab ki, közérdekű védekezést rendel el, majd rendelkezik a közérdekű védekezés költségéről. Fontos, hogy belássuk: a parlagfű elleni védekezés nem szabálysértési-, nem büntető eljárás, így az erre vonatkozó szabályok itt nem alkalmazhatóak, hasonlítgatással a hatóság pedig csak a saját munkáját nehezíti meg. Az említett jogszabályok anyagi és részben eljárási jogi szabályokat, míg az utolsóként említett jogszabály csak eljárási szabályokat ír elő. Elmondhatjuk, hogy abban a kérdésben, amelyben az Ntv., a Bírságrendelet, a R., vagy a Korm.r eljárási szabályt nem tartalmaz, a Ket. szabályait kell alkalmaznunk. A Ket. ugyanis a hatósági eljárás általános szabályait tartalmazza, és ehhez képest foglalnak magukban eltérő rendelkezéseket az említett jogszabályok. A növényvédelmi jogi szabályozás hagyományos felfogása szerint a parlagfű nem volt privilegizált gyomnövény, az a többi hasonló, a mezőgazdasági termelést akadályozó gyomnövénnyel együtt került szabályozásra. (A növényvédelemről szóló 1988. évi 2. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet és az azt megelőző növényvédelmi tárgyú jogszabályok sem említik külön a parlagfüvet.) Kiemelt szerepet az allergén gyomnövények terjedésével kapott, akkor, amikor már nem csak mezőgazdasági, hanem közegészségügyi szempontból is problémaként jelent meg. (Az Ntv. 2005. május 31-én megjelent és június 15-én hatályba lépett módosítása szakít a korábbi gyakorlattal, a földhasználó kötelezettségei között már kiemelten kezeli a parlagfű elleni védekezési kötelezettséget, illetve a parlagfű vonatkozásában a közérdekű védekezésre új szabályokat határoz meg. A R. már 2003. július 24-től tartalmaz az általánostól eltérő védekezési kötelezettséget – többek között - a parlagfű vonatkozásában.) I. A parlagfű elleni védekezés jogszabályi alapjai A parlagfű elleni védekezés és annak elmulasztása miatt indult hatósági eljárás alapja az Ntv. 2. § (1) bekezdése, mely szerint: „E törvény hatálya kiterjed arra a természetes személyre, jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeire, aki (amely) a) termőföld, erdő vagy egyéb növényi vegetáció számára alkalmas területtel rendelkezik, illetve azt használja, a termőföld hasznosítására kötelezett, továbbá olyan dologgal (eszközzel, berendezéssel, tárggyal) rendelkezik, illetve azt használja, amelyben növény fenntartható (a továbbiakban: földhasználó), …” A jogszabály személyi hatálya tehát teljes körű, ebből következik, hogy a jegyző bármely személy, szervezet ellen eljárhat, ha az egyéb jogszabályi feltételek fennállnak. A jegyzői eljárás tárgyi hatályát általában „… az egyéb növényi vegetáció számára alkalmas területtel rendelkezik …” fordulat jelöli ki. 2
Itt kell megemlíteni, hogy a személyi hatály olyan értelemben azért meghatározott, hogy csak az lehet az eljárás során ügyfél, aki a „… területtel rendelkezik, illetve azt használja …”. Tehát nem feltétlenül az ingatlan tulajdonosa a kötelezett. Az ügyfelek által teljesítendő kötelezettséget az Ntv. 5. § (3) bekezdése írja le, még pedig a 2007. évi XVI. törvénnyel, 2007. március 30. napján kihirdetett és 2007. április 14. napján hatályba lépő szöveg szerint: „(3) A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbó kialakulását megakadályozni és ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.”. A korábbi szöveg a „virágzás” kifejezést használta, emiatt az ügyfelek egy része úgy vélte, hogy a védekezési kötelezettségre vonatkozó előírást csak abban az esetben sérti meg, ha virágzás bekövetkezik. A bírósági ítéletekkel igazolt hatósági gyakorlat azonban az volt, hogy a védekezési kötelezettség lényegében az érdemi parlagfű fertőzöttség bekövetkezésével valósult meg. A jogalkotó szándéka nagy valószínűséggel az lehetett a módosítás során, hogy még egyértelműbbé tegye az ügyfelek és földhasználók számára, hogy a mulasztás nem a parlagfű-virágzáshoz kötött, azaz a védekezési kötelezettség már korábbi fenológiai állapotban fennáll. Ezen jogszabályi változás miatt a jegyző feladatai nem változtak. A jogszabályi rendelkezés alapján a jegyző június 30-át követően, a parlagfű virágzásától, illetve a virágbimbó kialakulásától függetlenül köteles hatósági eljárást kezdeni azon földhasználókkal szemben, akik elmulasztották a parlagfű elleni védekezési kötelezettségüket teljesíteni. Nem változott adott jogszabályi rendelkezés értelmezése és helyes alkalmazása sem, eszerint: A parlagfű fertőzöttség fennállása már közegészségügyi veszélyt jelent, így ezen helyzet bekövetkezése, függetlenül a parlagfű virágbimbó kialakulásától, a törvényi rendelkezés megsértését jelenti. Az Ntv. 5. § (3) bekezdésének rendelkezése egyértelmű, a hangsúly továbbra is a „megakadályoz” szón van, melynek "folyamatot nem enged bekövetkezni" a jelentése. A jogszabályok emberi cselekvést irányító rendszerek, a mulasztás, pedig valamely lehetséges magatartás kötelesség ellenes nem tevése. Mindezeket összevetve mulasztás állapítható meg, ha a területen június 30-át követően nem észlelhető olyan emberi beavatkozás, amely a parlagfű fejlődésében kizárja a virágbimbó kialakulását. Az a körülmény, hogy a parlagfüvön a virágbimbó megjelent-e, teljességgel közömbös a mulasztás megítélése és a hatósági intézkedés szempontjából. A jogszabály érdemi védekezési kötelezettséget ír elő a földhasználó terhére. A parlagfű biológiájából, illetve közegészségügyi veszélyéből adódik, hogy a tényleges virágzás kezdetét nem lehet megvárni a védekezés elkezdésével, mert akkor már megtörténik a pollenszóródás is, így az egészség károsítása is. A június 30-ai időpont a törvény értelmében a legvégső időpont, ameddig a növénytermesztés gyakorlatát is tekintve, meg kell akadályozni a parlagfű virágbimbó kialakulásának lehetőségét és ezt az állapotot folyamatosan fenn kell tartani.
3
A virágbimbó kialakulásának lehetőségét pedig csak a parlagfű irtásával lehet meghiúsítani. A kötelezettség nem csak a virágbimbó kialakulásakor, virágzás bekövetkezésekor áll be, hiszen ez az állapot a védekezést már feleslegessé teszi, az érdemi pollenszóródás ekkor már folyik. A fenti vélekedést több a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítélet is alátámasztja. A parlagfű elleni védekezés Ntv. 5. § (3) bekezdése szerinti szabályozása a földhasználó kötelezettségét, mintegy objektív kötelezettségként írja le. Ez azt jelenti, hogy a mulasztást akkor is meg kell állapítani és a jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha az ügyfél azzal védekezik – és esetleg ezt bizonyítja is, - hogy ő mindent megtett a fertőzés megszüntetése érdekében: így például vállalkozót bízott meg a védekezéssel, vagy gyomirtó szert használt, de az nem hatott. A jogszabályi rendelkezés miatt az ügyfél csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy adott ellenőrzéssel érintett időszakban rajta kívül álló okból nem tudott eleget tenni a védekezési kötelezettségnek. Ilyen lehet például valamely természeti katasztrófa, vagy olyan betegség, amely öntudatlansággal jár. Fontos megjegyezni, hogy ezen akadályoknak olyanoknak kell lenniük amelyek rajta kívülálló okból lehetetlenné teszik az ügyfél érdemi intézkedését. (Így nem minősül feltétlenül ilyennek egy kórházi kezelés, hiszen általában ekkor is meg lehet bízni egy vállalkozót, szomszédot a védekezés végrehajtásával.) Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a jegyző eljárása hat fő jogszabályon alapul: maga az eljárás a Ket. által alapvetően meghatározott, a jogszabály hatálya bármely természetes személyre, szervezetre kiterjed, ha parlagfűvel szennyezett ingatlannal rendelkezik, vagy azt használ. A hatósági intézkedéshez nem szükséges a sérelem – egészségkárosodás – bekövetkezése, a parlagfű virágzása, vagy virágbimbó kialakulása, elégséges a védekezési kötelezettség elmulasztásának június 30-a után történő megállapítása. II. A parlagfű elleni védekezés hatósági intézkedései A parlagfű elleni védekezés hatósági ügyeiben, figyelemmel a Ket. hasonló eljárási cselekményeire, négy részt különböztethetünk meg: 1. az eljárás megindítása, 2. a tényállás tisztázása, 3. a határozathozatal, 4. a pénzügyi lebonyolítás, behajtás. Az Ntv. 2007. január 1. napjától hatályba lépett rendelkezései megszüntették azt a pontos elkülönítést, amelyet a korábbi törvényszöveg tartalmazott: nevezetesen nincs külön leírva a jegyző és a mezőgazdasági szakigazgatási hivatal területi szervének feladata, a törvény egységesen növényvédelmi szervként jelöli – a többek között – a parlagfű elleni védekezés során eljáró hatóságokat. Annak meghatározását, hogy adott jogszabályi rendelkezés melyik növényvédelmi szervre vonatkozik, a jogalkotó a 274/2006. (XII. 23.) Korm. rendeletben és az Ig. rendeletben szabályozta.
4
Ugyanakkor a szabályozással joghézagot teremtett, mivel az előbb említett Korm. rendelet nem, az Ig. rendelet pedig a következők szerint rendelkezik a jegyzőről: „5. § A Tv. 53. §-a (3) bekezdésének n) pontja tekintetében - a Tv. 60. § (1) bekezdésének b), c), valamint a (2) bekezdésének b), c) pontjai esetében, ha a cselekmény belterületen valósul meg - a Kormány növényvédelmi szervként a jegyzőt jelöli ki.” Tény, hogy a rendelkezés szerint a jegyző a növényvédelmi bírság kiszabására belterületi ingatlanok parlagfű fertőzöttsége esetén jogosult, ugyanakkor nincs jogszabályi felhatalmazása sem a közérdekű védekezés elrendelésére, sem a közérdekű védekezéssel felmerült költségek behajtására. A jogalkotó jegyzői észrevételek után az Ig. rendelet módosítása mellett döntött, melynek 2007. június 30-áig történő elfogadása csaknem biztosra mondható. Erre tekintettel jelen tájékoztató anyagban a szerkesztők is úgy vették, mintha a módosítás már hatályba lépett volna. A javaslat szövege a következő: „5. § A Tv. 7. §-a, a 7/A. §-a, továbbá az 53. §-a (3) bekezdésének n) pontja tekintetében - a Tv. 60. § (1) bekezdésének b), c), valamint a (2) bekezdésének b), c) pontjai esetében, ha a cselekmény belterületen valósul meg - a Kormány növényvédelmi szervként a jegyzőt jelöli ki.” (Külterületi az ingatlan, ha helyrajzi száma nullával kezdődik, vagy ha zártkert a besorolása.) II.1. Az eljárás megindítása Az eljárás hivatalból, más hatóság megkeresésére, vagy bejelentésre indulhat. (Kivételes esetben felettes szerv utasítására is.) A bejelentések bátorítására és fogadására több jegyző ingyenesen hívható ún. „parlagfű vonalat”, vagy zöld számot üzemeltet. Természetesen a bejelentés megtehető személyesen, vagy írásban is. Itt kell megemlíteni azt a kötelezettséget, amelynek elmulasztása gyakori: a hatóság nem tájékoztatja a bejelentőt intézkedéséről. Ezen mulasztás nem teszi az eljárást jogsértővé, de egy esetleges ügyészi ellenőrzés kifogásolhatja ezt a gyakorlatot. (Bővebben: 2004. évi XXIX. törvény 141-143. §) Ha a bejelentés több ingatlant érint és mindegyik vonatkozásában indokoltnak tűnik az eljárás, úgy egy eljárást kell lefolytatni, nem lehet ingatlanonként külön eljárást kezdeni. Ezzel érvényesülhet a humanizmus a hatósági eljárásban. Ha utóbb, ugyanazon ügyfél több ingatlana vonatkozásában indul eljárás, ezek egyesítésére csak akkor van szükség, ha az egyes eljárások még nem jutottak el az érdemi döntést közvetlenül megelőző szakaszba, vagy az ügyek „összevárása” nem jár indokolatlan késedelemmel. (Ket. 1-5. §) Fontos, már említett szabály, hogy a jegyző minden egyes ügyben köteles az eljárás során figyelemmel kísérni, hogy hatásköre, illetve illetékessége fennáll-e. Nem lehet a növényvédelmi szabályok alapján eljárni akkor, ha az ügy tárgya pl. jogellenes hulladék-elhelyezés.
5
Itt kell megemlíteni a Ket. 29. § (3) bekezdésében és a 70. §-ban írt az Áe. szabályaitól némileg eltérő rendelkezéseket. A 29. § (3) bekezdés szerint a hatóság köteles az eljárás megindításáról értesíteni az ügyfelet, míg a 70. § alapján, ha a hatóság a törvényi keretek között a hatósági eljárásra vonatkozó értesítést mellőzte, a bizonyítási eljárás végén köteles az ügyfelet határidő tűzése mellett értesíteni arról, hogy élhet a bizonyítékok megismerésének és bizonyítási indítvány előterjesztésének jogával. (Az eljárás megindítására vonatkozó értesítési kötelezettség nem tévesztendő össze az Ntv. 7/A. § (3) bekezdésének második mondatában írt rendelkezéssel, mely szerint a helyszíni ellenőrzésről nem kell előzetesen értesíteni a földhasználót.) A Ket. 29. § (4) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a hatóság az eljárás megindításra vonatkozó értesítést mellőzze, ha az veszélyeztetné annak eredményességét, de indok lehet e körben az is, hogy az ügy egyszerű megítélésű. Ebben az esetben viszont köteles lenne a Ket. 70. § szerint eljárni, amely megnöveli az eljárás érdemi befejezésének időtartamát. Ezért célszerű, hogy az eljárás megindításáról a jegyző a Ket. 29. §-a szerint értesítse az ügyfelet (2. számú melléklet), ugyanakkor az értesítés közlésétől függetlenül, tegye is meg az érdemi intézkedéseket, így például, ha az egyéb feltételek fennállnak, rendelje el a közérdekű védekezést és hajtsa is azt végre. (Ugyanakkor főügyészségek és (volt) közigazgatási hivatalok a (volt) megyei növény- és talajvédelmi szolgálatoknál folytatott ellenőrzéseik során kifejtették, hogy ezen ügyekben mégsem várják el sem a Ket. 29., sem a 70. §-ának alkalmazását.) II.2.1. A tényállás tisztázása a jegyző által A tényállást a hatóságnak kell felderítenie. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítékok begyűjtése a jegyző feladata és minden nem vizsgált - akár utóbb felmerült – tény, vagy adat is megalapozatlanná teheti az eljárást. (Ket. 50. §) A magyar közigazgatási jogban a bizonyítás nem kötött, azaz bármi felhasználható bizonyítékként, amely a tényállás jobb felderítését lehetővé teszi. A parlagfű-mentesítési ügyekben a leggyakoribb – de nem kizárólagos – bizonyítékok: a helyszíni ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv, ügyféli nyilatkozat, okirat és fénykép. (Ket. 50-60. §) Az Ntv. rendelkezései alapján a jegyző tényállás tisztázással kapcsolatos teendői leegyszerűsödtek és ezáltal meggyorsultak. Amennyiben a jegyző helyszíni ellenőrzést tart, úgy arról, a korábbi szabályokkal ellentétben már nem kell a földhasználót előzetesen értesítenie és hatósági tanú igénybevétele is csak lehetőség (Ntv. 7/A. § (3) bek.). Ugyanakkor az Ntv. 7/A. § (8) bekezdése szerint a hatóság a helyszíni ellenőrzést és a közérdekű védekezés végrehajtását lezárt terület felnyitásával és az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja, illetve elvégeztetheti.
6
Ha a helyszíni ellenőrzést csak az előző mondatban írt módon lehet lefolytatni, úgy ahhoz a Ket. 57. §-a szerint rendőri közreműködésre, hatósági tanú igénybevételére és előzetes – vagy ha az késedelmet jelent, utólagos - ügyészi jóváhagyásra van szükség (3. és 4. számú melléklet). Ugyanakkor ha az elrendelt közérdekű védekezés elvégzése érdekében szükséges a lezárt terület felnyitása, úgy ehhez már nem kell ügyészi jóváhagyás. Ha a hatóság az ingatlanra zár levételével jut be és emiatt a zár használhatatlanná válik, köteles azt új, saját költségen beszerzett zárral pótolni, majd az ezzel felmerült költséget az ügyféllel szemben közérdekű védekezés költségeként érvényesíteni. A helyszíni ellenőrzésen érdemes - értelemszerűen - alkalmazni a módosított R. 3. számú melléklete szerinti jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvben mindenképpen rögzíteni kell a Ket.-ben előírtakon túl a parlagfű fertőzöttség mértékét, a borítottságot, a fertőzés jellemzőit (például magasság), az esetleges más gyomnövények jelenlétét, fajtáját, a szomszédos ingatlanok fertőzöttségének mértékét. Ha a technikai lehetőség adott, készíteni kell az azonosítást lehetővé tevő tereptárgyakat is feltüntető, – esetleg dátumozott – fényképeket. A második feladat az ügyfél személyének megállapítása, beazonosítása. II.2.2. A körzeti földhivatal részvétele az eljárásban A Ntv. 7/A. § (3) bekezdése szerint „(3) Helyszíni ellenőrzést - az 5. § (3) bekezdésében foglaltak betartásának ellenőrzése érdekében - a földhivatal hivatalból a veszélyeztetett területeken, bejelentés alapján más területeken végez. …” Főszabályként a körzeti földhivatal nem vesz részt a jegyzői eljárásban, de ha a jegyző nem rendelkezik az ingatlanra vonatkozó adatokkal, természetesen megkeresi a társszervet. Belterületről nem készül veszélyeztetettségi térkép, így ott elsősorban a jegyző végzi a parlagfűvel fertőzött területek felderítését. Ha a közérdekű védekezés azonnali elrendeléséhez nem áll a jegyző rendelkezésére megfelelő adat, abban az esetben a parlagfű-mentesítés haladéktalan elvégzése érdekében a körzeti földhivatal elsősorban adatot szolgáltat, másodsorban az Ntv. 7/A. § (4) bekezdése értelmében – a külterületi helyszíneléshez hasonlóan – GPS koordináták rögzítésével azonosítja be a területet, ha más azonosítási lehetőség nem áll rendelkezésre. II.3. Döntéshozatal Amennyiben a fentiek alapján egyértelmű az ügyfél személye és megállapítást nyert a védekezési kötelezettség elmulasztása is, az érdemi döntés meghozható. Az érdemi döntés alaki és tartalmi elemeiről a Ket. 71-74. §-a tartalmaz részletes rendelkezéseket.
7
A parlagfű-mentesítés hatósági eljárása során érdemi döntés a közérdekű védekezés elrendelése tárgyában hozott határozat, a közérdekű védekezés költségeiről rendelkező végzés, továbbá a növényvédelmi bírságot kiszabó határozat. Az érdemi döntést a nem érdemi döntéstől az különbözteti meg, hogy az érdemi döntés végső soron bíróság előtt közigazgatási perben, vagy peren kívüli eljárásban is támadható. II.3.1. A közérdekű védekezés elrendelése Az Ntv. 2007. április 14. napján hatályba lépő szabályai szerint, a jegyzőnek a rendelkezésére álló, illetve a körzeti földhivataltól kapott bizonyítékok alapján az Ntv. 7/A. § (1) bekezdésében írtak alapján, újabb hatósági cselekmény lefolytatása, külön védekezésre kötelező határozat meghozatala nélkül el kell rendelnie a közérdekű védekezést. A korábbi szabályozás szerint ez csak lehetőség volt. A 2005. évi Ntv. módosítás előtt a közérdekű védekezés elrendelésére csak egy védekezésre kötelező határozat eredménytelensége esetén volt lehetőség, jelenleg a parlagfű elleni védekezés esetén ilyen ún. alaphatározatra már nincs szükség. Ez a szabály csak és kizárólag a parlagfű elleni védekezés során alkalmazható, a többi gyomnövény elleni eljárás függetlenül a növény esetleges allergizáló voltától, - nem változott. A közérdekű védekezést elrendelő határozatban (6. számú melléklet) mindenképpen fel kell tüntetni a fertőzött területet - helyrajzi számmal, ha rendelkezésre áll, a töréspontokkal, - továbbá a közérdekű védekezés elvégzésével megbízott vállalkozót. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészségének észrevétele alapján, - a korábbi gyakorlattól eltérően, már a közérdekű védekezést elrendelő határozatban is fel kell tüntetni a földhasználói adatokat. Ugyanakkor a Ket. 17. §-ában foglalt rendelkezések betartása érdekében, az Ntv. 7/A. § (7) bekezdése szerint közszemlére tett határozat-példányon adatvédelmi okokból nem szerepelhetnek az ügyféli adatok. Az Ntv. szerint a határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A határozatot – a Ket. főszabályától eltérően - nem kell kézbesíteni, azt közzé kell tenni, azaz ki kell függeszteni 15 napra az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára és – ha külön is van ilyen, - a jegyző hirdetőtáblájára. A határozatban foglaltak végrehajtásával nem kell megvárni azt, hogy az említett 15 nap elteljen, vagy a határozat tartalmáról az ügyfél tudomást szerezzen: a közérdekű védekezés végrehajtását akár a határozathozatal napján meg lehet kezdeni. Mindenképpen kerülni kell azonban azt, hogy a végrehajtás megkezdése megelőzze a kifüggesztést. A közérdekű védekezés elrendelésére csak akkor kerülhet sor, ha a jegyző az Ntv. 7. § (3) bekezdése alapján, a tárgyév február 28-áig a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szerinti közbeszerzési eljárás alapján szerződést kötött a védekezést végrehajtó vállalkozóval. Természetesen a közbeszerzési eljárás lefolytatására csak akkor van szükség, ha a jogszabály szerint a jegyző által megrendelendő valószínűsített védekezések vállalkozói díja jegyzőnként és/vagy vállalkozónként eléri a nettó 8.000.000 Ft-ot.
8
(Arról, hogy adott évben kötelező-e közbeszerzési eljárás lefolytatása, érdemes szakértő véleményét kérni.) A keretszerződés (5. számú melléklet) előnye az, hogy nem kell az egyes védekezési munkákra különkülön szerződést kötnünk a vállalkozóval, hanem a hatósági munka kezdete előtt, a hatóság és a vállalkozó tudja rögzíteni azokat az árakat, amelyeken a számlák kiállításra kerülnek. Ezzel a módszerrel a „papírmunka” csökkenthető. (A fentiekkel ellentétes álláspontot foglalt el egy megyei bíróság, amely ítéletében kimondta, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatása az Ntv. rendelkezése szerint mindenképpen kötelező, még akkor is, ha a maga a Kbt. nem terjeszti ki hatályát adott beszerzésre, annak alacsony értéke miatt. Adott ügyben a pervesztes hatóság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál, jogi szakértők szerint megalapozottan. Ellenkező esetben a jegyző akkor is kénytelen lenne közbeszerzési eljárást lefolytatni, ha tárgyévi közérdekű védekezésének értéke 1 Ft lenne. Másrészt általánosságban közbeszerzési eljárást lefolytatni nem lehet, csak adott beszerzésre irányadó, egy adott fajta közbeszerzési eljárást.) Fontos szabály, hogy az ellenőrzés és a közérdekű védekezési munka folytatása során a hatóság és a védekezést végző vállalkozó a lezárt területre is beléphet, illetve az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is foganatosítható a hatósági cselekmény. A határozat ellen az ügyfél fellebbezéssel élhet, de a fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya nincs, a helybenhagyó másodfokú határozat ellen, - a 2005. év előtti szabályozással ellentétben - bírósági felülvizsgálatot kezdeményezhet, tekintettel arra, hogy a közérdekű védekezés elrendelése érdemi határozatnak minősül. II.3.2. Végzés a közérdekű védekezés költségeiről (7. számú melléklet) A közérdekű védekezés költségéről rendelkező határozatnak szükségképpeni eleme azon személy, vagy szervezet megjelölése, aki a költségeket viselni fogja. Szerencsés esetben az ügyfél adatait már a bejelentés is tartalmazza, ezeket azonban érdemes összevetni legalább az ingatlan-nyilvántartási adatokkal. Nem tartjuk szükségesnek a hiteles tulajdoni lap másolatának beszerzését, elégséges ha a jegyző – akár távbeszélőn, - hiteles forrásból kapott tájékoztatás alapján elvégezte az ellenőrzést. A lényeg az, hogy az eljárás megindulásakor olyan adatokkal dolgozzon, amelyeket az eljárás megindulásakor az ingatlan-nyilvántartás is tartalmazott.
9
Ugyanakkor a jogorvoslati eljárás megindulásakor a bizonyítékok beszerzése már szükséges, hiszen a felettes szerv, vagy bíróság csak így vizsgálhatja érdemben a jegyzői eljárás megalapozottságát. További lehetőséget biztosít a pontos adatok beszerzésére a TAKARNETrendszerhez történő csatlakozás. (41/2002. (V. 14.) FVM rendelet) Ugyanakkor érdemes a határozathozatal előtt még egyszer leellenőrizni az adatokat, mivel ha ezek változtak, előfordulhat, hogy az érdemi döntést olyan ügyfél vonatkozásában hozzuk meg, aki már nem rendelkezik az adott ingatlannal, így ellene eljárást nem is folytathatnánk. Nem minden esetben a tulajdonos az eljárással érintett ingatlan használója. Így ha haszonélvezeti-, vagy özvegyi-, használati-, vagy más azzal azonos jog került bejegyzésre, úgy az ügyfél – ellenkező bizonyításig – a haszonélvező, vagy használó. Természetesen előfordul olyan eset is, amikor a használati jog – például bérlet – nincs az ingatlannyilvántartásban feltüntetve. Ebben az esetben sem a tulajdonos az ügyfél, de csak akkor, ha ezt a tényt valaki akár érvényes és hatályos szerződéssel, akár nyilatkozattal bizonyítja. Erre tekintettel érdemes mindig nyilatkoztatni a feltételezett ügyfelet arról, hogy az ingatlannal ő rendelkezik-e, illetve azt ő használja-e. Nemleges válasz esetén fel kell szólítani arra, hogy nevezze meg a tényleges használót, jelölje meg a használat jogcímét és mutassa be az erre vonatkozó bizonyítékokat. Számára azt is elő lehet írni, hogy amennyiben a megadott határidőre nem nyilatkozik a hatóság az eljárással érintett ingatlan használójának tekinti. Amennyiben az eljárással érintett ingatlan közös tulajdonban áll és a tulajdonosok minősülnek földhasználónak, – ha egymás között a használatot eltérően nem rendezték, - mindannyian felelnek az ingatlan parlagfű-mentes állapotban tartásáért. (Ptk. 139-145. §) Ebben az esetben minden egyes tulajdonostárs ügyfél, közülük nem lehet kiemelni egyet sem. Ez azonban azzal a következménnyel is jár, hogy amennyiben valamely tulajdonostársat a jegyző nem éri el, így például nem tudja részére a végzést kézbesíteni, ez az akadály a többi tulajdonostársra is kiterjed, azaz az eljárás megakad. Ez előfordulhat akkor is, ha az eljárás során valamely tulajdonostárs elhalálozik és az örökösök még nem vették át a hagyatékot. A közös tulajdonban álló ingatlanok esetén minden egyes irat fejrészében fel kell tüntetni az összes tulajdonost. Az Ntv. 7. § (4) bekezdése szerint a közös tulajdonban álló ingatlan tulajdonosai, amennyiben földhasználók is egyben, a közérdekű védekezéssel felmerült költségek megfizetéséért, egyetemlegesen felelnek. Ez annyit jelent, hogy a hatóság bármelyik tulajdonostárstól – tulajdoni hányadától függetlenül – az egész költséget követelheti. Ha az ingatlan használója kiskorú személy, ebben az esetben a határozat fejrésze a következő rendelkezést tartalmazhatja: „… törvényes képviselő által képviselt …. kiskorú ügyfél …”. Hasonló a helyzet a felszámolás-, csőd-, végelszámolás alatt álló társaságok esetében. Ilyenkor az ügyfél továbbra is a társaság, de a törvényes képviselő a felszámolóbiztos, stb..
10
Ha az ügyfél jogi képviselővel jár el, az iratokat a jogi képviselőt is fel kell tüntetni, ha pedig kézbesítés is szükséges, az irat akkor jogszerűen kézbesített, ha azt a jogi képviselőnek küldték meg. (Ez utóbbi esetben indokolt azért az ügyfélnek közvetlenül is küldeni az iratból.) A hatósági iratokat tértivevénnyel kell kézbesíttetni. Ha a kézbesítés meghiúsul, a tértivevény leggyakrabban „nem kereste” és az „átvételt megtagadta” jelzéssel érkezik vissza. Az első esetben az irat a második kézbesítési kísérlet utáni ötödik munkanapon kézbesítettnek minősül és az eljárás folytatható azzal, hogy a kézbesítési vélelemről a hatóság köteles az ügyfelet a Ket. 79. § (3)-(7) bekezdései szerint értesíteni. A második esetben az irat a megtagadás napján minősül kézbesítettnek. Ha az irat „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezik vissza, úgy az irat (végzés) hirdetményi úton való közlésének lehet helye a Ket. 80. §-a alapján, feltéve, hogy a lakcímnyilvántartó hatóság megkeresése nem járt eredménnyel. Bár az Ntv. vagy a Ket. részletes szabályokat nem tartalmaz, a hirdetményi kézbesítésnek megfelel az irat 15 napos, a polgármesteri hivatal hirdetőtábláján történő kitűzése. Amennyiben az irat „meghalt” jelzéssel érkezik vissza, úgy a jegyző az anyakönyvi hivatal adatai alapján ellenőrizheti a közlés valódiságát, majd figyelemmel követve a hagyatéki eljárást, a hagyaték átadását követően folytathatja az eljárást az örökössel szemben. A közérdekű védekezés költségének fogalmi meghatározását szintén módosul 2007. április 14. napjától, így az Ntv. 7. § (5) bekezdése szerint: "(5) A közérdekű védekezés költségei magukba foglalják a vállalkozó szerződés alapján megfizetett - díját, valamint a védekezés elrendelésével és a végrehajtásával kapcsolatban a növényvédelmi szervnél, valamint az ingatlanügyi hatóságnál felmerült valamennyi költséget." A jogszabály módosítással azt az eddigi gyakorlatot kívánta jogszabályban egyértelműen megjeleníteni, mely szerint a hatóságok akkor is felszámolhatják költségeiket, ha csak a közérdekű védekezés elrendelésére kerül sor, a végrehajtásra már nem. Ha az eljárásban a körzeti földhivatal is részt vesz, a hatósági eljárási költség kettő részből áll: egy, csak az adott eljárásban végzett tevékenység alapján meghatározható, a körzeti földhivatalt illető, illetve a jegyzőt illető részből. A hatósági költségek elszámolása érdekében mind a körzeti földhivatal, mind a jegyző köteles – legkésőbb a fellebbezés felterjesztésekor - tételesen kimutatni adott ügyben felmerült költségeit. Költségként - főszabályként – az alábbi költségnemek és költségek vehetőek figyelembe: 1. Gépkocsihasználat: megtett távolság (km) X APEH üzemanyagnorma (l/100 km) X üzemanyag ár (Ft/l) + megtett távolság (km) X 11,30 (Ft/km) – ha adott ellenőrzés során több ingatlan szemléjére is sor kerül, csak a gépkocsi használat költségét az ingatlanok földhasználói között arányosan meg kell osztani. 2. Telefonhasználat: tételesen hívásonként, vagy egy átalány összeg és hívásszám kombinációja, melyet a jegyző határoz meg, de ez utóbbi esetben az átalány a tényleges telefonköltséghez képest nem lehet túlzó. 11
3. Fénymásolás és nyomtatás: 10 Ft/oldal. 4. Postaköltség: díjszabás alapján. A körzeti földhivatal költségigényét a jegyző által kért bizonyítékokkal együtt küldi meg. A jegyző a költségekről rendelkező végzésben köteles a körzeti földhivatal költségeit is feltüntetni. A jelenlegi bírósági gyakorlat szerint nem ismerhető el a körzeti földhivatal költségeként a hiteles tulajdoni lap díja, tekintettel arra, hogy az Ntv. 7/A. § (4) bekezdés második mondata a körzeti földhivatal adatszolgáltatását írja elő, de nem rendelkezik arról, hogy ez az adatszolgáltatás csak hiteles tulajdoni lap kiállításával teljesíthető. A közérdekű védekezés végrehajtását a jegyző ellenőrzi, igazolja. Csak ezután kerülhet sor a vállalkozó díjának, illetve az eljárási költségek megfizetésére. A védekezéssel felmerült költségekről külön végzést (Ket. 158. §) hoz a jegyző. A költséget az ügyfél a végzés jogerőre emelkedését követő 15 napon belül köteles megfizetni. A végzésben figyelmeztetni kell az ügyfelet arra, hogy ha nem, vagy nem teljes mértékben fizeti meg a költségeket határidőre, úgy a késedelmes időszakra a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat kerül felszámításra. A végzés ellen az ügyfél fellebbezéssel élhet, a helybenhagyó másodfokú végzés ellen, - a korábbi gyakorlattal ellentétben – nem peres eljárásban bírósági felülvizsgálatot kezdeményezhet, tekintettel arra, hogy a költségekről rendelkező végzés érdemi végzésnek minősül. Ha az ügyfél ezen intézkedések ellenére sem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a jegyző végrehajtási kérelmet terjeszt elő az APEH-nál. (9 számú melléklet) II.3.3. Növényvédelmi bírság kiszabása Ezt a jogintézményt az Ntv. vezette be. Hivatkozási alap az Ntv. 5. § (1) bekezdés c)pontja és (3) bekezdése, valamint az Ntv. 60. § (1) bek. c)pontja. A növényvédelmi bírság kiszabásának nem előfeltétele egy parlagfű mentesítésre kötelező határozat meghozatala, sőt lehet a kötelezettségről rendelkezni magában a növényvédelmi bírságot kiszabó határozatban is. Az Ntv. 60. § (1) bekezdés bevezető része a következőképpen rendelkezik: „Növényvédelmi bírságot kell kiszabni …”, azaz ha az egyéb jogszabályi feltételek fennállnak, a bírság kiszabása nem tartozik mérlegelési körbe, a kiszabásról intézkedni kell. E körben méltányosságot sem gyakorolhat a jegyző, hiszen erre jogszabályi rendelkezés hiányában felhatalmazása nincs. Méltányosság legfeljebb a növényvédelmi bírság mértéke vonatkozásában gyakorolható, a Bírságrendelet 1. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Ha közös tulajdonban áll az ingatlan és a tulajdonosok minősülnek földhasználónak, úgy a növényvédelmi bírságot nem külön-külön, hanem együtt az összes tulajdonosra kell kiszabni. Ugyanakkor az egyes tulajdonostársaktól, csak a tulajdoni hányadukkal arányos növényvédelmi bírságrész követelhető, tehát a növényvédelmi bírság vonatkozásában nem érvényesül az Ntv. 7. § (4) bekezdésében írt, a tulajdonostársi egyetemlegesség. erről rendelkezik a Bírságrendelet 2. § (3) bekezdése is. 12
Amennyiben a földhasználó szervezet, úgy a növényvédelmi bírságot nem a vezetőre, vagy az intézkedésre köteles tagra, -alkalmazottra kell kiszabni, hanem magára a szervezetre. A növényvédelmi bírság-fizetési kötelezettség az ügyfelet, az erről rendelkező határozat jogerőre emelkedését követő 15 napon belül terheli. E körben a jogerőre emelkedéstől nem lehet eltekinteni. A növényvédelmi bírság mértéke – 2007. május 15. napjától kezdődően 20.000 és 5.000.000 Ft között határozható meg. A növényvédelmi bírság mértékének meghatározását segíti egy új jogszabály, a Bírságrendelet. A Bírságrendelet – többek között – kimondja, hogy a parlagfű elleni védekezési kötelezettség elmulasztása esetén a bírság mértékének alapja a parlagfűvel fertőzött terület. Ugyanakkor a Bírságrendelet alapján kiszabható legmagasabb összegű bírság meg sem közelíti a törvényi lehetséges felső határt. Hiába rendelkezik ugyanis az Ntv. arról, hogy a növényvédelmi bírság akár 5.000.000 Ft is lehet, ha a Bírságrendelet ilyen magas összeg kiszabását nem teszi lehetővé, a lehetséges legnagyobb bírság mértéket 750.000 Ft-ra korlátozza. Ennek megfelelően a mértékek a következően alakulnak: „3. A Tv. 5. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint (3) bekezdésében előírt védekezési kötelezettség elmulasztása esetén 3.1. belterületen:
0-50 m2-ig 50-100 m2-ig 100-200 m2-ig 200 m2-től
20 000 Ft 20 000-50 000 Ft 50 000-100 000 Ft 100 000-750 000 Ft
Mint látható, továbbra sem határozza meg a jogszabály az egyes fertőzött területekhez tartozó pontos bírság összegeket, ezért a jegyzőnek a jövőben is indokolnia kell azt, hogy a jogszabályban írt határok között, miért adott összegben állapította meg a növényvédelmi bírság mértékét. Ebben viszont segít a jogszabály, amikor az 1. § (2) és (3) bekezdésében a következőkről rendelkezik: „(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen az érintettek érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell meghatározni. (3) Különös méltánylást érdemlő esetben a bírság összege mérsékelhető, de nem lehet kevesebb a Tv. 61. §-ának (2) bekezdésében meghatározott legkisebb összegnél.” Ez a méltányosság gyakorlása nem tévesztendő össze a Ket. 113. §-ában írt – rendkívüli esetben előforduló méltányossági eljárással. (Tekintettel a növényvédelmi bírság maximális tételének növekedésére, szükségesnek mutatkozik a Bírságrendeletben írt tételek emelése is.) Természetesen objektív módon nem lehet meghatározni, hogy adott feltételek mellett mekkora lehet a bírság mértéke, a hangsúly azon van, és a bíróságok is ezt várják el, hogy a jegyző ténylegesen mérlegelje az ügy körülményeit, és tevékenysége ne legyen visszaélésszerű.
13
Ha a bíróság a határozat alapján látja azt, hogy a figyelembe vehető körülmények nagy részét a jegyző értékelte, önmagában a bírság mértékét már nem fogja vitatni. Amennyiben a bírságot az adott területre irányadó törvényi minimumban határozza meg a jegyző, a mértéket természetesen nem kell indokolni. A bírósági eljárásokkal kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy a hatósági határozat hatályon kívül helyezésére csak akkor kerül sor, ha a hatóság jogszabálysértése az ügy érdemére kihat. Nem hat ki az ügy érdemére például, ha a jegyző az eljárás megindítását követő 30 napon belül nem hozott határozatot. Amennyiben az ügyfél parlagfű-mentesítési kötelezettségének továbbra sem tesz eleget, a növényvédelmi bírságot ismételten ki lehet szabni, és/vagy végrehajtási intézkedéseket lehet foganatosítani. A növényvédelmi bírságról és a közérdekű védekezésről természetesen lehet egy döntésben rendelkezni, de érdemes figyelembe venni a következőket: a döntés ilyenkor határozat és a rendelkező részben azt is meg kell jeleníteni, hogy a növényvédelmi bírság megfizetésére a közös tulajdon esetén a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában kötelesek, míg a közérdekű védekezés költsége esetén a fizetési kötelezettség egyetemleges. Ilyenkor az egyébként végzésben írt és így végső soron nem peres bírósági eljárásban támadható költség osztja a növényvédelmi bírság „jogi sorsát”, azaz keresettel peres eljárásban támadható a bíróság előtt. II.4. A közérdekű védekezés pénzügyi lebonyolítása és a behajtási intézkedések II.4.1. A közérdekű védekezés pénzügyi lebonyolítása és a költség behajtása (11-13. számú melléklet) A közérdekű védekezés költsége a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési fejezetében meghatározott előirányzatból biztosított. A közérdekű védekezéshez kapcsolódó pénzügyi feladatokat a Korm.r szerint a Földművelésügyi Költségvetési Iroda (a továbbiakban: FKI) látja el. A 2007. január 1-jén hatályba lépett átszervezések miatt az FKI jogutódjának a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (1224 Budapest, Keleti K. u. 24.), - illetve ennek Gazdasági és Pénzügyi Elnökhelyettese - tekinthető. A közérdekű védekezés költségeinek lehívása és a pénzügyi bonyolítása egyszerű. A Korm.r 3. §-a szerint: „3. § (1) A közérdekű védekezéssel kapcsolatos költségek előlegezését a közérdekű védekezést elrendelő hatóság a védekezést elrendelő határozat meghozatala után igényelheti az FKI-tól. (2) Az FKI a közérdekű védekezéssel kapcsolatos költségeket a hozzá érkezett igény szerint a közérdekű védekezést elrendelő hatóság részére az előirányzat terhére megelőlegezi, az igénylés beérkezését követő 5 napon belül.”.
14
A rendelkezés szerint tehát a jegyző a költségek előlegezését már a közérdekű védekezés elrendelése után kérheti az FKI-tól, amely szervezet pedig köteles az igény beérkezését követő 5 napon belül a költségeket megelőlegezni. A jegyző az előlegezni kért költségekbe már köteles beleszámítani a – várható – vállalkozói díjat, a körzeti földhivatal és a saját költségeit. A vállalkozó a közérdekű védekezésről számlát állít ki, melyet felülvizsgálatra és jóváhagyásra megküld a jegyzőnek, aki a védekezés elvégzését igazolja, a vállalkozó díját - ha az előleg beérkezett - kifizeti. Az előleg beérkezését követően a jegyző a vállalkozói díj megfizetésén túl, átutalja az esetleges földhivatali költséget is. A fel nem használt előlegrészt vissza kell utalni az FKI részére. A jegyző a kifizetésekkel egyidőben végzésben kötelezi a földhasználót a költségek megfizetésére. Ha a földhasználó a költségeket 15 napon belül nem fizeti meg és a végzés jogerőre emelkedik, a jegyző köteles végrehajtási eljárást indítani az APEH-nál. Ha utóbb az ügyfél a közérdekű védekezés költségét befizeti, vagy azt az APEH behajtja, a jegyző ezen összeget köteles 8 napon belül az FKI-nak visszautalni. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 161. § (1) bekezdése szerint az APEH eljárására csak akkor kerülhet sor, ha a követelés összege meghaladja az 5.000 Ft-ot. A jegyző negyedévenként, a negyedévet követő hó 15. napjáig keresi meg az adóhatóságot a behajtás végett. Az APEH eljárásáért 5.000 Ft eljárási díjat kell fizetni. II.4.2. A növényvédelmi bírság behajtása A növényvédelmi bírság behajtásának módját az Ntv. részletesen meghatározza. Eszerint a növényvédelmi bírság a jegyző saját bevétele, a határidőre meg nem fizetett bírságot kamat terheli, melynek mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese. A behajtási feladatokat az APEH látja el, függetlenül attól, hogy az ügyfél természetes személy-e vagy szervezet. Az APEH eljárásra itt is negyedévente előterjesztett kérelem alapján kerülhet sor, a megindításnak pedig itt is feltétele az, hogy a követelés meghaladja az 5.000 Ft-ot és a behajtást kérő hatóság megfizesse az 5.000 Ft-os eljárási díjat.
15
