Dr. Liviu Jitianu / BBTE PASZTORÁLIS NAPOK – CSíKSOMLYÓ, 2012. AUGUSZTUS 27.
A II. Vatikáni Zsinat 50 év távlatából „A teológus szerepe nemcsak a tanítás, hanem a hit elmélyítése is: választ kell találni az új problémákra, és néha bírálni is kell. De a kritika jogának határt szab az Egyház szeretete és a Tanítóhivatal tisztelete. … Tudatában kell lennie a hívekkel szembeni felel sségének, akiket közvetlenül tájékoztat ...” „Arra vagyunk hivatva, hogy építsük az Egyházat, nem az igazi zsinat ellenében, hanem annak köszönhet en.” Az „igazi” zsinattal szembehelyezkedik a hamis „zsinati szellem”, amely szerint mindaz, ami új, jobb annál, ami volt és van. E szerint az egyháztörténetet a II. Vatikáni Zsinattól, mintegy zéró ponttól kell kezdeni. (R 32–33) (Ratzinger)
I.
A Zsinat történetér l
Id keret A II. Vatikáni zsinat, XXIII. János pápa vezetésével 1962. október 11-én nyitotta meg üléseit Rómában, a Szent Péter-bazilikában 1965. december 8-án VI. Pál pápa zárta be, aki a második ülésszaktól kezdve irányította a zsinat munkálatait. Dokumentumai: Konstitúciok (4): alkotmány! Rendelkezések (9) Határozatok (3) Résztvev k: Ált. 2150-2400 zsinati atya: Észak-Amerika 14%, Dél-Amerika 18%, KözépAmerika 3%, Európa 39%, Ázsia 12%, Afrika 12%, Óceánia 2%. Kiemelked személyiségek: Ottaviani, Siri (genovai b., Isten népe), Liénhart, Bea (biblikus, ökumenizmus), Leo Suenens (belga Mechelen b., diakonátus, laikusok), Léger (montreáli bíboros), Albert Meyer (chicagói b.), Frings (Köln), König (Teológiai Bizottság élén), Döpfner (München), Maximosz IV. Szaigh (antiochiai melkita pátriárka – a liturgiáról!), Montini, Larraona bíboros (Lit. Biz. elnöke), Zauner (linzi psk, liturgia), Stefan Wyszynski (varsói b.), 1
Teológusok: Grillmeyer, Semmelroth, Rahner, Ratzinger, Küng, Congar, Daniélou, B. Haring, Cullmann (küls megfigyel ), k a zsinaton: Suenens: „N ket is meg kellene hívni a zsinatra, hiszen a világ népességének fele n .“Pl. A Sydney-i Rosemary Goldie kisasszony + apácák Adatok: 2860 zsinati atya vett részt az összesen 281 napos zsinaton 274 zsinati atya részvétele hiúsult meg (Köztük Márton Áron is) 98 bíboros (11 meghal), 253 zsinati atya is meghal Átlagéletkor 60 év 2/3 egyházmegyes pap, 1/3 szerzetes 200 kötet, 542 órás hanganyag Hogyan kezd dött a XX. század legnagyobb egyházi eseménye... 1959. január 25-én XXIII. János pápa a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában tudtul adta szándékát egy ökumenikus zsinat összehívására. „új pünkösdr l” beszélt. hármas cél lebegett el tte: o az egyház megújítása, tanbeli és fegyelmi tisztasága; o a keresztények egységének megvalósítása és o nyitás a világ felé. Szerkezeti felépítése: 1959 pünkösdjén jött létre a Közelebbi El készít Bizottság 1960 pünkösdjén pedig a 12 el készít bizottság és a 3 titkárság (f titkár: Pericle Felici érsek, elnök Eugéne Tisserant bíboros) Az egészet egy Központi Bizottság koordinálta Kezdeti nehézség volt: a zsinat felépítése és a római dikasztériumok és kongregációk közötti nehézségek. Ez lesz majd a zsinat f problémája is, és már 1960-tól két egymástól egyre inkább eltér logika szerint indul az el készítés. (1) A kongregációk az I. Vatikáni Zsinat tanbeli és fegyelmi dinamikáját követik. Ez a háttérszándék lett nyilvánvaló, amikor a zsinat kezdetén az el készített szövegtervezeteket a zsinati atyák nagy része elutasította. o Szempontjaik: tradicionalista retrospekció 2
o Antimodernista örökség Yves Congar szerint húsz évvel korábban jött a zsinat, látva a katolikus kultúra, gondolkodás mozdíthatatlanságát, centralizált és hierarchizált voltát. (2) Nyitott légkör a “teológusok” körében: Augustin Bea bíboros (1881– 1968)és az általa vezetett Egységtitkárság lesz a központ. 1962-ben szólítja fel az ortodox egyházakat és az Egyházak Világtanácsát, hogy küldjenek hivatalos megfigyel ket. A kezdet: Az elnevezést: II. Vatikáni Zsinat a Superno Dei nutu kezdet személyesen XXIII. János adta 1960. június 5-én.
motu proprio-ban
1962. október 11-én a „Gaudet Mater Ecclesia” kezdet nyitó beszédében XXIII. János felvázolja a zsinat hármas irányát o a zsinatnak új szellemet kell hoznia “új pünkösd”Szt. Ferenc álma (a templomot tartó ember: logo) - (Zulehner: Ein neues Pfingsten. Ermutigung yu einem Weg der Hoffnung – 2008)
Pünkösd jelei: félelem, a nem várt események, megváltozott apostolok. Lélek kiáradása o a hit kontextualitása: a keresztény tanítást új keretek közé kell helyezni, o a zsinat küldetése a keresztények és az egész emberi család teljes egysége. “Nekünk, akik hiszünk, szót kell emelnünk azokkal a vész jósló prófétákkal szemben, akik folyton cask bajt jövend lnek, mintha küszöbön állna világ vége… k azt mondják, hogy korunk rosszabb, mint amilyenek az elmúlt korok voltak, és úgy viselkednek, mintha nem tanultak volna a t9rténelemb l, az élet igazi tanítómesterét l.”
A zsinat lefolyása
a) Az I. ülésszak (1962. október 11.– december 8.): “a megmérettetés ideje” Ratyinger szerint”az els ülésszak nagy, meglep és pozitív eredménye“, hogy egyetlen szöveget sem hagytak jóvá. Küng szerint: a “legdönt bb eredmény”, hogy a “püspökök rájöttek: az egyházhoz 3
k is hozzátartoznak, nemcsak a Római Kúria”. A kezdet nehéségei: o Az ellentáborok elgondolásainak összehangolása. o A doktrinális bizottság és a teológusok ellentétének megoldására XXIII. János egy vegyes bizottságot hozott létre az új szkémák kidolgozására. o A zsinat programja: a 70 eredeti tervezetb l csak 15-öt hagytak meg, és hozzátettek egy újat XXIII. János kezdeményezésére a világ felé nyitásról, mely kés bb a Gaudium et spes (Az egyház a mai világban) nevet viseli. 1963. június 3-án meghalt XXIII. János. A június 19-21-i rövid konklávé után a milánói érsek, Giovanni Battista Montini (1897–1978) került az egyház élére. Montini mérsékelten haladónak számított. VI. Pál (1963–1978) megválasztása után a zsinat újrakezdését 1963. szeptember 29ben jelöli meg. Hangsúlyozza a tanbeli és fegyelmi folytonosságot, és a dogmatikai súlypontot az ekkléziológiára teszi. Hármas koncentrikus körr l beszél: az egyház önmagában, az ökumenikus törekvések, a világ. Zsinati programját a pápa az 1964. augusztus 6-án kiadott Ecclesiam suam kezdet els enciklikájában fejti ki. A zsinati munka egyes állomásaihoz szorosan köt dtek szimbolikus utazásai: a Szentföldre (Dei Verbum) a II. sessio; Indiába (Unitatis redintegratio) a III. sessio; New Yorkba az ENSZ közgy lésére (Gaudium et spes) pedig a IV. sessio idején. Ezek az utak is megfelelnek az egyház három párbeszéd-körének. VI. Pál a püspöki kollégiumnak „parlamentárisabb” jelleget adott. Létrehoz egy új vezet szervet, a négy moderátor kollégiumát (Agagianian, Döpfner, Lercaro és Suenens) mely a zsinati munka hatékonyságára ügyelt. b) A II. ülésszak (1963. szeptember 29.– december 4.): “Az Egyház útja” Témája VI. Pál kérésére az egyház: A Lumen gentium és a Christus Dominus szövegtervezetét vizsgálták. 4
Két dokumentumot szavaztak meg: SCés Inter mirifica (komm. eszközök). Az ezt követ id ben írta meg VI. Pál Ecclesiam suam enciklikáját (1964. augusztus 6.). Az egyház három útját, a lelki, az erkölcsi és az apostoli utat jelöli ki. 1. A lelki út az egyház önmegértését segíti el . Eljött az óra, amikor az egyháznak el kell mélyíteni az önmagáról szóló ismeretét. Elmélkednie kell sajátos misztériumáról, be kell mutatnia a saját tanítását, természetét, küldetését, célját. Az egyházat mint Krisztus testét szemléli, Krisztus az egyházban él és minden tagjában megmutatkozik. Kulcsfogalom: identitás 2. Az erkölcsi út az egyház megújulását szolgálja. Ezzel a megújulással szembesül az egyház, ha a Krisztus által kívánt ideális egyházképre tekint. Az egyház királyi arca sohasem elég tökéletes, szent és ragyogó. Kulcsfogalom: anamnézis 3. Az apostoli út az evangéliumi üzenet, a találkozás, a dialógus útja. A világ százféle formát kínál, hogy az egyház feléje forduljon. Az Egyháznak vállalnia kell a párbeszédet azzal a világgal, amelyben él. Az egyház szóvá, üzenetté teszi önmagát. Az üdvösség párbeszédét kell folytatnia a legtávolabbi körökt l kezdve, mindazzal, ami emberi, folytatva az istenhív kkel a különvált testvéreken át egészen a katolikus egyház bels dialógusáig. Kulcsfogalom: kommunikáció A magyar delegáció résztvev i voltak ett l kezdve: Hamvas Endre csanádi püspök, Papp Kálmán gy ri püspök, Kovács Sándor szombathelyi püspök, Szabó Imre esztergomi apostoli kormányzó, Kovács Vince váci apostoli kormányzó (mindkett címzetes püspök), valamint Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó (kés bb mint címzetes püspök), akinek titkára Timkó Imre, a budapesti Hittudományi Akadémia professzora volt. Továbbá Esty Miklós pápai káplán, az Actio Catholica elnöke, Ákos Géza, Bánk József (kés bb mint gy ri segédpüspök) az egri apostoli kormányzó munkatársai, Pataki Kornél, a szegedi megyéspüspök irodaigazgatója, Csepregi Ignác, Hamvas István szerpap. Mihelics Vid a Vigilia, és Saád Béla az Új Ember c. hetilap felel s szerkeszt je. A kés bbi üléseken megjelent: Cserháti József pécsi címzetes püspök, Winkler József szombathelyi segédpüspök, Ijjas József címzetes püspök, csanádi apostoli kormányzó, Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó, Legányi Norbert pannonhalmi f apát. Kísér ként pedig Vitányi György.
c) A III. ülésszak (1964. szeptember 14.– november 21.): “A bels út” A harmadik sessio az ekkléziológiai viták lezárását jelenti. Az egyházról (LG)… a püspöki rend szentségi jellegét illet en, a püspökök kollégiumáról(kollegialitás: pp-pskk, psk-papok, papok-hívek) A vallásszabadság, ökumenizmus, Mariológia (Mária az Egyház Édesanyja), Egyház! 5
(“fekete hét”: négy pofon) d) A IV. ülésszak (1965. szeptember 14.–december 8.): “Úton levés” 11 szöveget hagytak jóvá. A legfontosabb a GS (záródokumentum). A zsinat záró, nyilvános ülését két nagy jelent ség szimbolikus és dogmatikus gesztus teszi teljessé: 911 év után viszszavonták a Róma és Konstantinápoly között 1054 óta meglév kiközösítést, megkezd dött a Szent Officium átalakítása Hittani Kongregációvá. (Kránitz Mihály: A II. Vatikáni Zsinat jelent sége)
II. A Zsinat “vég vagy kezdet”?Kontroverz helyzet szület ben
Megértéséhez mire kellett figyelni „akkor“? egy esemény volt: megértése csak a “zsinat szellemében lehetséges” teológus zsinat: az egyház biblikus, patrisztikus és liturgikus megújulásának gyümölcse volt. az aggiornamento gondolata: naprakésszé tenni az egyházat az evangélium fényénél a modern társadalomban. A zsinat mindenekel tt egy ekkléziológiai fordulatot hajtott végre. o Lemondott az eddigi piramisszer hierarchikus bemutatásról, és els dleges fontosságot kapott az Isten népe, mely részesül az általános papság és a karizmák adományaiban. o A fordulat lényege, a tökéletes társaság (societas perfecta) képét l a közösség, a communio-egyháztan felé való haladásban foglalható össze. o A zsinat utáni viták folyamán kiderült, hogy az egyházról szóló konstitúciót két vezérgondolat hatja át, amit általában juridikushierarchikus, illetve mint kommúnió ekkléziológiaként jellemeznek. Yves Congar 1965-ben így jellemezte a zsinati egyháztani „fordulatot”: „Átmentünk a túlnyomó részt jogi felfogástól a kegyelem ontológiai (léttani) els bbségéhez, a szisztéma uralkodó szerepét l a keresztény ember állításához; ami pedig Isten népe tekintélyi struktúráját illeti, jobban elismertük a római monarchia mellett a püspökök egyetemes testületének helyét, a helyi 6
szervezetekét és az ecclesia, az Egyház mint közösség mivoltát.” A jogi reform: 1965-tel vette kezdetét, és a Kódex kihirdetésével fejez dött be 1983. január 25-én. II. János Pál szerint ez a zsinat utolsó dokumentuma. Ezt követte 1990-ben a Keleti Kódex megjelenése (Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium). Antropológiai alapelv (krisztológia!!): VI. Pál:Az emberr l szóló nagy vitában, amely a modern kort jellemzi, a zsinatnak különös figyelmet kellett szentelnie az antropológia témájának. Fel kellett tennie egyfel l az Egyház és a hit, másfel l az ember és a mai világ közötti kapcsolatra vonatkozó kérdést. A kérdés még világosabb lesz, ha a „mai világ” általános meghatározása helyett egy pontosabbat választunk: a zsinatnak új módon kellett meghatároznia az Egyház és a modern kor viszonyát. Diagnózis! liturgikus megújulás: Az egyház egész közössége részesül a liturgikus cselekményekben (actuosa participatio) felülvizsgálta, s t korrigálta is bizonyos történelmi döntéseit, de ebben a látszólagos szakításban is megtartotta és elmélyítette saját bens természetét és valódi identitását. Összefoglalva: Walter Kasper:„az egyház Magna Chartája” a mostani új évszázadban és a harmadik évezredbe vezet úton. »Wenn man das Konzil durch eine Haupteigenschaft charakterisieren sollte, würde ich das Adjektiv ›prophetisch‹ vorschlagen... Der Prophet ist es, der in den ihm begegnenden Ereignissenerkennt, was sie in die Kontinuität und in die Brüche einer im Gang befindlichen Geschichte einbindet. Der Prophet untersucht Strukturen und Begriffe nicht in ihrem statischen Zustand, sondern in ihrer Dynamik.“ Marie-Dominique Chenu (Marie-Dominique Chenu, Von der Freiheit eines Theologen. M.-Dominique im Gespräch mit Jacques Duquesne (Collection Chenu 3), hg. v. Thomas Eggensperger/Ulrich Engel,Mainz 2005, 236f.)
A “mai” összefüggésben a helyesmegértéséhez hozzátartozik: 1. Hagyományértelmezése: Das II. Vatikanum ist der letzte große Akt der Traditionsbildung des 7
katholischen Christentums. Es kann als Jahrhundertprojekt verstanden werden, die Verpflichtung auf die Tradition und die Verpflichtung zur Traditionsbildung wieder in ein kreatives Verhältnis zu bringen. ... Denn es knüpft an theologische Traditionen vor der Moderne an, vor allem an das heilsgeschichtliche Denken der Bibel und der antiken Kirchenväter. 2. Nyitása ... Sie war entstanden, weil sich die katholische Kirche ab Mitte des 19. Jahrhunderts zunehmend der Verpflichtung verweigert hatte, den Glauben in die liberale Zivilisation der entwickelten Moderne zu inkulturieren, und sich stattdessen in eine Art intellektuelle und soziale Institutionsfestung verbarrikadiert hatte. Man hatte zwei Schocks nicht wirklich verarbeitet: die Entmachtung der Kirche durch die moderne bürgerliche Gesellschaft und die Entdeckung der Geschichtlichkeit auch religiöser Institutionen und Positionen. 3. Továbbélése nem teoria, hanem gyakorlat (nem lehet küls leg megítélni!): Kaufmann: Das Ende dr Konstantinische Ära, Vom Schicksal zur Wahl! ... eine rein dogmatisch-doktrinäre Berufung auf das Konzil, so wichtig sie für innerkirchliche Legitimationsdebatten ist, nicht genügt. Wenn es um die gegenwärtige und zukünftige Bedeutung der Konzilstexte geht, dann geht es nicht nur um ihren Sinn, sondern um ihre Bedeutung, also um ihre gegenwärtige und, wie schwer absehbar auch immer, zukünftige Erkenntnis- und Handlungsrelevanz. Das Zweite Vatikanische Konzil hat den Konstitutionsweg Trients verlassen, es hat eine theologische Konzeption verlassen, welche die Authentizität des Glaubens nicht in den Relativierungen der Moderne, sondern in (scheinbarer) Enthobenheit von ihnen sichern wollte. Stattdessen hat es auf die Bewährungskraft des Glaubens und des ihm gemäßen Handelns in der Moderne gesetzt. ... Es geht darum, was passiert, wenn man die Texte des Konzils als Programme versteht, als Software der Kirche, die zum Laufen gebracht werden kann: Das Konzil ist die Software der Kirche von morgen. Konzilstexte sind immer »Texte für morgen«. ...
8
III. Zsinatértelmezés
Az elkövetkez kben két fontos zsinati kérdést szeretnék tisztázni: Ratzinger/ Benedek pp zsinat-értelmezését A zsinat communio-ekkleziológiáját 1. XVI. BENEDEK PÁPA A II. VATIKÁNI ZSINAT HELYES ÉRTELMEZÉSÉR L („Expergiscere homo” kezdet , 2005. december 22-én a karácsonyi üdvözletek átadása alkalmából a Római Kúriához intézett beszédéb l. Eredeti olasz szöveg: Acta Apostolicae Sedis 98 [2006] 45—53; Bevezetés és magyar fordítás: Sapientiana 2 [2009] 2, 102—109.) (Szent Ágoston, Szent Bonaventúra, R. Guardinit, H. de Lubacot és H. U. von Balthasar, a perszonalizmus (Mounier, Scheeler), másrészt az Newman–Przywara szellemi irány) Tanácsadó, peritus: Frings kölni bíboros mellett
1967: “A II. Vatikáni Zsinatnak … az volt a szándéka, hogy a kereszténység történelemalakító erejét újra felébressze. (…) A kereszténység – legalábbis a katolikus egyház meggy dése szerint – megkísérelte, hogy kitörjön a gettóból, ahová a 19. század óta szám zték. Újra bebocsátást kért a világ egészébe.” Mai problémák: 2012. szeptember 24: Freiburg – Entweltlichung? Kaufmann: Mega-Szekta? Metz: Europrovincializmus? A zsinati ekkleziológiáról: küzd a zsinati egyháztan egyoldalú értelmezése ellen, ti. ama tendencia ellen, amely az „Isten népe” bibliai képet hangsúlyozva egy bizonyos horizontalizmust és „demokratikus” struktúrát hangsúlyozva homályban hagyja a szentségi struktúrát, a misztériumot, a Szentlélekt l éltetett szeretetközösséget. Mai problémák:X. Pius Társaság Tézise: A „reform a kontinuitásban” hermeneutikájának képviselete Vittorio Messorival készített, el ször 1984-ben megjelent interjúkötetében (Beszélgetés a hitr l, Vigilia, Budapest, 1990) egy hosszabb fejezetet szentelt a zsinat értelmezése kérdésének és a „nem törés, hanem folytonosság” programjának a zsinattal kapcsolatban (A felfedezésre váró zsinat címmel), melyet az egész hagyományon belül kellértelmezni.
9
Senki sem tagadhatja, hogy a zsinat recepciója az Egyházban sok helyütt eléggé nehezen ment végbe (Niceai Zsinat utáni helyzet) !!! Ulrich Ruh: In jenem Teil Europas, der zur Zeit des Zweiten Vatikanischen Konzils und in den ersten Jahrzehnten danach unter kommunistischer Herrschaft stand, war nicht nur die Umsetzungdes Konzils unter mehr oder weniger grossen Schwierigkeiten möglich, sondern es fehlten dementsprechend auch die Ansatzpunkte für innerkirchliche Konflikte und damit auch für Protestbewegungen. helyes hermeneutika, helyes olvasási és alkalmazási kulcs. Két ellentétes hermeneutika állt szemben egymással és szállt vitába: 1. A szakítás és törés hermeneutikája: törést okoz a zsinat el tti és a zsinat utáni Egyház között. Azt állítja, hogy maguk a zsinati szövegek, mint olyanok, még nem fejezik ki igazán a zsinat szellemét. A szövegek kompromisszumok eredményeként születtek volna, amelyekben, hogy az egyetértést elérjék, sokszor magukkal kellett hurcolni és meg kellett er síteni sok régi, de immár haszontalan dolgot. Ám a zsinat igazi szelleme nem ezekben a kompromisszumokban nyilvánul ki, hanem az újdonság felé irányuló törekvésekben, amelyek a szövegekben rejlenek: csak ezek jelenítik meg a zsinat igazi szellemét, és ezekb l kiindulva és azokhoz alakulva kellene el re haladni. 2. Areform hermeneutikája. XXIII. János: „A mi kötelességünk nemcsak az, hogy ezt az értékes kincset rizzük, mintha egyedül csak a régi korral tör dnénk, hanem az is, hogy serény elhatározással és félelem nélkül annak a feladatnak szenteljük magunkat, amelyet saját korunk kíván… Szükséges, hogy ezt a biztos és változatlan tanítást, amelyet h ségesen tisztelnünk kell, elmélyítsük, és olyan módon mutassuk be, amely megfelel korunk igényeinek. Egy dolog ugyanis a hitletétemény, azaz azok az igazságok, [105] amelyeket tiszteletreméltó tanításunk tartalmaz, és egy másik az a mód, ahogyan ezeket hirdetjük, meg rizve mindazonáltal ezeknek az igazságoknak ugyanazon értelmét és jelent séget.” (S. Oec. Conc. Vat. II Constitutiones Decreta Declarationes, 1974, 863—865.) Szerinte a zsinati várakozások nem teljesültek. Okai:
10
„Manapság els sorban a ’progresszív’ emberek beszélnek az ’Egyház telér l’. Tagadhatatlan, nem jött el a kereszténység új órája, hanem sok elpártolás következett be – a néhány jó kezdeményezés mellett. Miért történt ez?Két indok: o az els , hogy kétségtelenül túl sokat vártunk. Az Egyházat nem tudjuk mi magunk el állítani. Szolgálhatjuk, de virulása vagy hanyatlása nem egyedül a mi tevékenységekt l függ. o A másik indok, hogy jelent s különbség támadt aközött, amit a zsinati atyák akartak, s aközött, ami a nyilvánossághoz eljutott és a közvéleményt formálta. Az atyák ’aggiornálni’ akarták a hitet – s épp ezáltal teljes súlyával akarták átadni. Ehelyett egyre inkább kialakult az a kép, hogy a reform abban áll, hogy megszabadulunk a terheinkt l; megkönnyebbülünk, úgy hogy a tulajdonképpeni reform már nem a hit radikális vállalásában, hanem bizonyos fölhígításában áll. „Alapeszmém, f leg a zsinaton, mindig az volt, hogy a hit lényegi magvát kiszabadítsuk a rárakódott héjak alól, s er t és mozgást adjunk e magnak.” 2. A II. Vatikanum egyháztana. Pillérek a) „Isten népe“ – Egyház és egyetemes üdvtörténet Kulcsteológus: Yves-Marie Congar Das Konzil griff vor allem auf den biblischen Begriff des Volkes Gottes zurück Yves Congar hat darüber hinaus aufgezeigt, dass der Begriff populus Dei neben familia Dei und congregatio fidelium bei den Kirchenvätern bis hin zu Thomas von Aquin und zum Katechismus des Trienter Konzils wie in der liturgischen Tradition fest verankert ist. Erst anti-reformatorische Ängste drängten diese altehrwürdigen Begriffe in den Hintergrund. So hat das Zweite Vatikanische Konzil mit seiner Volk-Gottes-Ekklesiologie eine alte und breite biblische, altkirchliche und liturgisch bis in die Gegenwart reichende Ekklesiologie aufgegriffen. K. Berger:ekklesia nicht direkt auf das Alte Testament zurückführen kann, dass man vielmehr die profane Bedeutung dieses Begriffs zur Zeit des Neuen Testaments in die Interpretation mit einbeziehen muss. Dabei kann man in der späten Kaiserzeit nicht mehr das Verständnis der klassischen attischen Demokratie voraussetzen. Man darf also bei den neutestamentlichen ekklesiai nicht an quasi-demokratische Versammlungen denken, sondern muss deren amtliche Leitung voraussetzen. Eine gewisse communio hierarchica hat es von Anfang an gegeben, freilich eine solche, welche die Beteiligung der ganzen 11
Gemeinde einschließt. Darüber hinaus ordnet die Volk-Gottes-Ekklesiologie die Kirche nicht nur in das Ganze der Heilsgeschichte von Juden und Christen, sondern in das Ganze der Menschheitsgeschichte ein. Das Konzil zitiert Augustins Formel von der ecclesia ab Abel iusto. Mit der Volk-Gottes-Ekklesiologie eröffnet sich also mit der universalen geschichtstheologischen Vision zugleich eine universale Mission der Kirche. (Sie wurde dann in geschichtsträchtiger Weise von Augustinus, in anderer Weise von Thomas von Aquin und von Bonaventura, aufgegriffen und weiterentwickelt.) !!! Veszélybe kerül három kérdés kapcsán: Regensburgi beszéd, Nagypénteki imádság a zsidókért, Sokakért – Mindenkiért vita. b) Krisztus teste – az egyház szentségi volta Kulcsteológusok: Henri de Lubac + Der Hauptredaktor der Kirchenkonstitution, der Löwener Dogmatiker Gérald Philips Während die Volk-Gottes-Ekklesiologie theozentrisch akzentuiert ist, steht in der LeibChristi-Ekklesiologie die Christozentrik im Vordergrund. (Wie dieEnzyklika Mystici corporis) die sakramental-eucharistische Vorstellung Gesamtvision des Konzils: der sakramental mystisch-pneumatischen Innendimension der Kirche und der daraus sich ergebenden Sendung nach außen Nehézségek: Gérard Philips: dieses subsistit in enthalte das ganze ökumenische Problem in nuce, und er fügte hellsichtig hinzu, dass darüber noch viel Tinte fließen werde. die mystische Dimension allzu sehr in Vergessenheit geraten. Erklärung «Dominus Jesus» (2000) und nochmals mit den Responsa (2007). c) COMMUNIO – az egyház létformája communio = nach dem Abbild und in Teilhabe der communio in der Trinität. Die Kirche ist gleichsam Ikone der Trinität. communio/koinonia keine brüderliche Gemeinschaft, sondern Teilhabe (participatio): Sie kommt nicht durch Zusammenschluss zustande, sondern ist in der gemeinsamen Teilhabe an der Heilswirklichkeit Jesu Christi im Hl. Geist begründet. Die communio-Ekklesiologie ist keine abstrakte Theorie oder gar eine Ideologie. Es findet 12
seinen angemessenen Ausdruck u.a. in der notwendigen Erneuerung der synodalen Struktur der Kirche. Synodalität bedeutet nicht Demokratisierung, sondern eine dem Wesen der Kirche eigene Art des Zusammenwirkens der Ämter (Kollegialität), sowie des Amtes mit den unterschiedlichen Charismen und Diensten in der Kirche. communio muss Lebensprinzip der Kirche sein und zu einer erneuerten kommunikativdialogischen Gestalt der Kirche führen IV. A zsinat: visszatekintés: visszarendez dés?
Im Festvortrag auf dem Österreichischen Katholikentag im Jahr 1962 stellte Karl Rahner eine der Schlußermahnungen des Apostels Paulus an die Gemeinde der Thessalonicher als Motto voran: "Löscht den Geist nicht aus!" Er interpretierte die gegenwärtige Situation der Kirche als eine "winterliche Zeit". Die katholische Theologie sei in ein Stadium getreten, "das anders ist als das des Neuaufbruchs bis zum Ende des Konzils und einige Jahre danach. In diesem früheren Stadium war ein Neuaufbruch gegeben mit einem gewissen Enthusiasmus; heute kann höchstens von einem geduldigen Weitermachen die Rede sein. In dieser zweiten Periode ist alles etwas blasser geworden, ja eine gewisse Resignation ist nicht zu verkennen." Mennyiben igaz Rahner állítása? Noch immer muß die unheilvolle Segmentierung der verschiedenen Lebensbereiche des heutigen Menschen als bedrückendes Problem unserer Zeit gesehen werden. Die nüchternen Werktage des Lebens und die eher sonntägliche Glaubensüberzeugung scheinen fast beziehungslos nebeneinander herzugehen. Auf jene Lebensbereiche, die als die "wirklichen" angesehen werden, hat die christliche Glaubensüberzeugung nur geringen Einfluß; dort sagt und besagt sie nicht viel. Nicht übersehen jedoch sollte bleiben, daß weder die christliche Spiritualität noch die Theologie, noch das kirchliche Lehramt eine Sprache der Glaubensverkündigung gefunden haben, die sich mit aller Entschlossenheit und Unbefangenheit der Mentalität des Menschen von heute stellt und die sich auch nicht nur an diejenigen wendet, die schon oder noch glauben. 13
A „Lélek kioltásának“ jelei??? 1972-ben maga VI. Pál pápa mondta: „Azt hittük, hogy a zsinat után napsütötte ég vár reánk, ehelyett azonban felh , vihar és sötétség van”. Yves Congar: a II. Vatikáni Zsinat a második évezredb l visszatért az els be. De csak fél útig jutott el. Meglátásai nem kerültek bele az új intézményekbe, és a jogi látásmód továbbra is fennmaradt. A II. Vatikáni Zsinatnak hiányzott az intézményesített meggy dése. Túlságosan sok reményt fektetett megélt dinamizmusába. Egymás mellé helyezte mintsem inkább integrálta az Isten népe ekkléziológiát és az I. Vatikáni Zsinat határozatait. 2 szimptóma: horizontlos und visionslos. Horizont: Geistbeschenkte Menschen haben einen weiten Horizont. In solcher Zeit sind ein dumpfer Nationalismus sowie ein eingeigelter Eurozentrismus geistlos. Das gilt auch für jenes engstirniges Kulturchristentum, das neuestens hierzulande auftaucht. Das Christentum muss jetzt herhalten als Instrument der Ab- und Ausgrenzung (Assmann: hatalom). Vision: Geistbeschenkte Menschen haben eine bewegende Vision. Es ist die gläubige Vision von der Geschichte und ihrem innersten Ziel. Mire lenne itt szükség? Katolicitás+ Ökumenikus szellem – Entklerikalisierung – Szolgálat – Moralizálás nélküli erkölcs – „Nyitott kapuk“ egyháza – Spiritualitás Bátorság! Pasztorális sebek megnevezése –parochializmus (templomtorony mentalitás) túllépése „Darum muss uns alle die Sorge quälen, dass wir es sein könnten, die den Geist auslöschen: ihn auslöschen durch den Hochmut der Besserwisserei, durch die Herzensträgheit, durch die Feigheit, durch die Unbelehrbarkeit, mit denen wir neuen Impulsen, neuen Drängen in der Kirche begegnen. Wie vieles wäre anders, wenn man dem Neuen nicht so oft entgegentreten würde mit der überlegenen Selbstsicherheit, mit einem Konservativismus, der nicht Gottes Ehre und Lehre und Stiftung in der Kirche verteidigt, sondern sich selbst, die alte Gewohnheit, das Übliche, das schon Gewohnte, dass man leben kann ohne den Schmerz der täglich neuen Metanoia.“ (Rahner Karl: Löscht den Geist nicht aus! in: Schriften zur Theologie, Bd. 7., Zürich 1966, 77-90.)
14
Zárószóként három ember véleményét szeretném egymás mellé állítani: 1. Peter Walter: „Seit das Konzil vor 50 Jahren die Arbeit aufnahm, haben sich die Zeiten rasend geändert und wir verändern uns mit ihnen. Das Konzil wurde als Aufbruch und Öffnung erfahren. Es war vor dem Konzil nicht alles schlecht, aber vieles war verschüttet. Es ist wesentlich die Kirche und Gesellschaft in kritischer Zeitgenossenschaft zu begleiten und das Evangelium immer wieder ins Gespräch zu bringen.“ Kirche bedürfe immer wieder der Reform um in ihre Ursprünge zurückzukehren. Das Konzil sei nur eine Stufe auf der Zeitleiter, es kann heutige Fragen nicht gekannt haben und daher auch nicht alles in der heutigen Zeit erklären. 2. Wolfgang Beinert: „Wir kommen um ein Drittes Vatikanisches Konzil nicht herum. Dass es notwendig ist, kann man wohl kaum bestreiten.“ Pessimistisch sei er nicht, sagt Beinert, es sei aber auch nicht ewig Zeit: „Wenn nicht in absehbarer Zeit eine Reform der Kirche gemacht wird, droht die Gefahr, dass die Kirche zur Mega-Sekte wird, wo nur mehr Leute einer bestimmten Denkrichtung da sind – und die anderen sind einfach weg.“ Die heutigen Probleme können laut Beinert eigentlich nicht anders gelöst werden, als durch die Gemeinschaft der Kirche. 3. Einige Zeit vor dem letzten Konzil wurde Papst Johannes XXIII.gefragt, was er sich denn eigentlich vom Konzil erwarte. Und seine Antwort war: Ich erwarte mir ein neues Pfingsten. Und so ähnlich antworte auch ich, wenn ihr mich fragt, warum ich nach Csiksomlyó: Ich erwarte mir ein neues Pfingsten.
15
PROJEKT!!! Hans Magnus Enzenberger: veszély, hogy fölöslegesek leszünk Munkástársadalom – munka nélkül Konszumtársadalom – pénz nélkül ... Vallás – egyház nélkül („fölösleges“ a gyerekek, fiatalok világában) Kiút? Papi szolgálat – Team! + praxis- gemeindenahe Mise? Graduatio! Utószó helyett Nemeshegyi Péter S.J.: A II. Vatikáni Zsinat id szer sége 50 évvel megnyitása után c. tanulmánya alapján a következ pontokat ajánlanám (Megjegyzem: Nemeshegyi 19 pontot lát a zsinat tanításában kiemeltnek. Én ezeket összevontam, és kombináltam a Zsinat hármas útjával.) I. A lelki útaz egyház önmegértését segíti el . Elmélkednie kell sajátos misztériumáról, be kell mutatnia a saját tanítását, természetét, küldetését, célját. 1. Összpontosítás a lényegre: az Egyház szívében 2. A kinyilatkoztatás, mint Isten önközlése: Szentírás-központú egyház 3. Közösségi, érthet , élményszer liturgia 4. Az Egyház: Isten vándorló népe: a testületi (zsinati) elv II. Azerkölcsi út az egyház megújulását szolgálja. Ezzel a megújulással szembesül az egyház, ha a Krisztus által kívánt ideális egyházképre tekint. 5. A helyi egyház fontossága és az inkulturáció 6. Minden hív hivatása az életszentség 7. Minden ember csodálatos méltósága III. Azapostoli út, az evangéliumi üzenet, a találkozás, a dialógus útja. 8. A keresztény vallások értékeinek elismerése 9. Az Egyház jele és eszköze az Istennel való egyesülésnek és az egész emberiség egységének 10. Nyitás a modern világ felé 11. Egység a sokféleségben
16
Ajánlott irodalom: GÁL, F., Zsinat és korforduló, Budapest 1968. CONGAR, Y., Pour une Église servante et pauvre, Cerf, Paris, 1965; U ., Concile de Vatican II, Paris 1984. PIEGSA, J. (szerk.) Zweites Vatikanischen Konzil: das bleibende Anliegen, St. Ottilien 1991. ALBERIGO, G., Storia del Concilio Vaticano II., I-IV, Peeters/il Mulino, Bologna 1995– 1999. U . (szerk.), Verso il Concilio Vaticano II: 1960–1962; passaggi e problemi della preparazione conciliare, Genova 1993. KASPER, W., Kirche – wohin gehst du? Die bleibende Bedeutung des II. Vatikanischen Konzils, Paderborn 1993. MARTELET, G., N'oublions pas Vatican II, Paris 1995. ROUTHIER, G., La reception d'un concile, (Cogitatio Fidei 174),Paris 1993. WILTGEN, R. M., A Rajna a Tiberisbe ömlött. A II. Vatikáni Zsinat története, Budapest 1998. HÜNERMANN, P. (szerk.), Das II. Vatikanum: christlicher Glaube im Horizont globaler Modernisierung, Schöningh, Paderborn 1998. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. (szerk. Diós, I.) Szent István Kézikönyvek 2, Budapest 2000. (részletes tárgymutatóval: 741–963.) FISICHELLA, R. (szerk.), Il Concilio Vaticano II. Recezione e attualita alla luce del Giubileo, Cinisello Balsamo 2000. RAHNER, K.-VORGRIMLER, H., Kleines Konzilskompendium. Allgemeine Einleitung - 16 spezielle Einführungen (29. Auflage), Freiburg 2002. G. Alberigo–J.-P. Jossua (szerk.): La réception de Vatican II., Paris 1985. P. Ladri re–R. Luneau: Le retour des certitudes. Le Centurion, Paris 1987. Jan Grootaers: De Vatican II á Jean-Paul II. Le Centurion, Paris l981. Yves Congar O.P.: Mon Journal du Concile, I–II, Paris 2002. Henri de Lubac S.J. : Carnets du Concile, I–II, Paris 2007. Cardinal H. de Lubac: Entretien autour de Vatican II. Paris 1985. H. de Lubac az Egyházról. (szerk., ford. Szabó F.) Róma 1972. Kránitz M: (szerk.): A II. Vatikáni Zsinat dokumentumainegyven év távlatából, 1962– 2002. Bp. 2002. Roman Siebenrock, »Das Geheimnis der Kirche skrupulant erforschend ...«. Die Entdeckung des Mysteriums Israels im Kontext der Wahrnehmung der Pluralität der
17
Religion im Zweiten Vatikanischen Konzil inmitten einer hoch konfliktiven Welt, in: Communio 39 (2010) 428–439. Norbert Lüdecke, Der Codex Iuris Canonici von 1983. »Krönung« des II. Vatikanischen Konzils?, in: Hubert Wolf/Claus Arnold (Hg.), Die deutschsprachigen Länder und das II. Vatikanum, Paderborn 2000, 209-237. Sabine Demel/Ludger Müller, Krönung oder Entwertung des Konzils? Das Verfassungsrecht der katholischen Kirche im Spiegelder Ekklesiologie des Zweiten Vatikanischen Konzils, Trier 2007. Ulrike Bechmann/Joachim Kügler, Biblische Prophetie. Exegetische Perspektiven auf ein heikles Phänomen, in: Rainer Bucher/Rainer Krockauer (Hg.), Prophetie in einer etablierten Kirche? Aktuelle Reflexionen über ein Prinzip kirchlicher Identität (werkstatt.theologie 1), Münster 2004, 5-23. Ulrich Ruh: Innerkirchlicher Protest – sinnlos oder notwendig? ThPQ 160 (2012) 151–158.
18
