EGYHÁZKÖZSÉGI ZSINAT
TÖRÖKBÁLINT 2007. június 15-17.
A törökbálinti Római Katolikus Egyházközség egyházközségi zsinatának dokumentumai
Felelős kiadó: Bohn István esperes plébános
Megjelent 2007-ben, 300 példányban.
2
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK 1 2
3
ELŐSZÓ BEVEZETŐ
11 13
AZ ÖRÖMHÍR HIRDETÉSE
16
3
16
AZ EVANGELIZÁCIÓ
3.1 AZ EVANGELIZÁCIÓ FORRÁSÁRÓL 3.2 HELYZETELEMZÉS 3.2.1 A helyi evangelizáció eredményei, sikerei, erősségei, lehetőségei 3.2.2 A helyi evangelizáció nehézségei, hiányosságai 3.3 JAVASLATOK
19 20 21
4
24
KATEKÉZIS, HITOKTATÁS
16 19
4.1 ALAPVETÉS A KATEKÉZISRŐL, HITOKTATÁSRÓL 24 4.2 HELYZETELEMZÉS 25 4.2.1 Az egyházközségi hitoktatás, kateketikai munka eredményei, sikerei 25 4.2.2 Az egyházközségi kateketikai munka / hitoktatás nehézségei 26 4.3 JAVASLATOK 26
5
AZ IFJÚSÁG
28
5.1 ALAPVETÉS AZ IFJÚSÁGRÓL 5.2 HELYZETELEMZÉS 5.2.1 Az egyházközség ifjúsági munkájának eredményei, sikerei 5.2.2 Az egyházközségi ifjúsági élet nehézségei 5.3 JAVASLATOK
28 28 28 29 30
A LITURGIA
31
6
BEVEZETÉS
31 3
7
A SZENTMISE
7.1 7.2 7.2.1 7.2.2 7.2.3 7.3 7.3.1 7.3.2 7.3.3 7.3.4 7.4 7.4.1 7.4.2 7.4.3
8
32
ALAPVETÉS HÉTKÖZNAPONKÉNTI SZENTMISE Helyzetfelmérés Az egyházközség tagjainak véleménye Javaslatok VASÁRNAPI (ÜNNEPNAPI) SZENTMISÉK Helyzetfelmérés Az egyházközség tagjainak véleménye Összegzés Javaslatok KIEMELT ÜNNEPEK Helyzetfelmérés Összegzés Javaslatok
A SZENTSÉGEK
8.1 8.2 8.2.1 8.2.2 8.2.3 8.2.4 8.3 8.3.1 8.3.2 8.3.3 8.3.4 8.4 8.4.1 8.4.2 8.4.3 8.5 8.5.1 8.5.2 8.5.3 8.6 8.6.1 8.6.2 8.6.3 8.7 8.7.1
32 32 32 33 35 35 35 36 37 38 39 39 40 40
41
ALAPVETÉS KERESZTSÉG Helyzetfelmérés Az egyházközség tagjainak véleménye Összegzés Javaslatok A BÉRMÁLÁS Helyzetfelmérés Az egyházközség tagjainak véleménye Összegzés Javaslatok AZ EUKARISZTIA Helyzetfelmérés Összegzés Javaslatok A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE Helyzetfelmérés Összegzés Javaslatok A BETEGEK KENETE Helyzetfelmérés Összegzés Javaslatok A HÁZASSÁG Helyzetfelmérés 4
41 41 42 42 43 43 43 44 44 45 45 45 46 47 47 47 47 48 48 49 49 49 50 50 50
8.7.2 Javaslatok 8.8 AZ EGYHÁZI REND 8.8.1 Helyzetfelmérés 8.8.2 Javaslatok 8.9 A SZENTELMÉNYEK
51 51 52 52 52
9
53
ÉNEK ÉS ZENE AZ EGYHÁZKÖZSÉGBEN
9.1 ALAPVETÉS 9.2 HELYZETFELMÉRÉS 9.2.1 A kórus 9.2.2 Hagyományok 9.2.3 Zenei élet 9.3 JAVASLATOK
53 53 54 54 54 54
A CSALÁD
56
10
56
ALAPVETÉS
10.1 A CSALÁD FOGALMA, GYÖKERE, CÉLJA ÉS KÜLDETÉSE 10.2 FELADATOK A KERESZTÉNY CSALÁDI ÉLETRE VALÓ NEVELÉSHEZ 10.2.1 Hivatások bemutatása 10.2.1.1 A papi és szerzetesi élet bemutatása a fiataloknak 10.2.1.2 A házasság mint életszentség 10.2.2 Jegyesoktatás: a tudatos felkészülés a házasságra 10.2.3 A család 10.2.3.1 A házasság ápolása 10.2.3.2 A nő szerepe a házasságban 10.2.3.3 A férfi szerepe a házasságban 10.2.4 Gyermekek nevelése 10.2.4.1 Gyermekek a családban 10.2.4.2 A gyermek vállalása – A természetes családtervezés 10.2.4.3 Gyermeknevelés 10.2.5 Az imádság fontossága a családban 10.2.6 A családok kisközösségbe való szervezése 10.2.7 A templomba nem járó családok bevonása 10.2.8 Az egyházközség perifériájára sodródott családok megerősítése
56 57 57 57 57 58 58 58 59 59 59 59 59 60 60 60 61
11
61
HELYZETELEMZÉS
11.1 11.2
KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ HELYZETELEMZÉS HOGYAN SEGÍTIK A CSALÁDOKAT AZ EGYHÁZKÖZSÉG JELENLEG
61 64 64
MŰKÖDŐ CSALÁDOS PROGRAMJAI
11.2.1
61
Házaspár találkozók 5
11.2.2 Baba-mama klub és a Schönstatt asszonykör 65 11.3 A CSALÁDOK EGYHÁZKÖZSÉGI SZEREPÉNEK POZITÍVUMAI 66 11.4 FELADATOK A CSALÁDOK EGYHÁZKÖZSÉGI SZEREPÉNEK ELMÉLYÍTÉSÉBEN, NEHÉZSÉGEK 67 11.5 JAVASLATOK 68 11.6 FELADATOK, AMELYEK MEGVALÓSÍTÁSA FONTOS, DE TÚLMUTAT A JELEN ÁLLAPOTON 69
12
CSALÁDOS MISE
70
12.1 ALAPVETÉS 70 12.2 HELYZETKÉP 71 12.2.1 Rövid történet 71 12.3 MILYEN KÉPET KAPTUNK A CSALÁDOS MISÉRŐL A KÉRDŐÍVEK ALAPJÁN? 71 12.3.1 Általános megállapítások 71 12.3.2 A családos mise egyes részeinek megítélése 72 12.3.2.1 Kisgyermekek részvétele a misén 72 12.3.2.2 Gitáros énekek a misén 72 12.3.2.3 Családosok olvasnak fel gyermekekkel, írják a lelkiismeretvizsgálatot, a könyörgést és a hálaadást 73 12.3.2.4 Igekártyák osztása a mise végén 73 12.3.2.5 Vélemények az áldozás rendjéről 73 12.3.2.6 Arra vonatkozó javaslatok, hogy a családos miséket az egyházközség minden tagja magáénak érezhesse 73 12.3.2.7 Részvétel a családos szentmiséken való szolgálatban 74 12.4 POZITÍV, NEGATÍV FELISMERÉSEK 74 12.4.1 Pozitívumok 74 12.4.2 Megoldandó feladatok 74 12.5 JAVASLATOK 75
13
ZÁRSZÓ A CSALÁDRÓL SZÓLÓ FEJEZETHEZ
13.1
75
JAVASLAT
76
AZ ÖKUMENÉ
77
14 15
77 78
BEVEZETÉS AZ ÖKUMENÉ TÖRÖKBÁLINTI HELYZETE
15.1 15.2 15.3 15.4 15.4.1
A FELEKEZETI MEGOSZLÁS KIALAKULÁSA ÉS HELYZETE A FELEKEZETEK EGYMÁS KÖZÖTTI VISZONYA EGYÉB KÖZÖS PROGRAMOK AZ ÖKUMENIKUS MUNKACSOPORT KÉRDŐÍVÉNEK KIÉRTÉKELÉSE Az 1-10. kérdésre adott válaszok kiértékelése 6
78 79 80 80 80
15.4.2 A 11-12-13-14. kérdésre adott válaszok kiértékelése 15.4.3 Egyéb értékelés 15.5 JAVASLATOK 15.6 ÖSSZEFOGLALÁS
81 84 84 86
A KARITÁSZ
87
16
87
ALAPVETÉS
16.1 16.2 16.2.1 16.2.2 16.3 16.4
A KARITÁSZ ÉS A SZOCIÁLIS MUNKA ALAPELVEI A KARITÁSZ SZEREPE A karitász szerepe a település életében: A karitász szerepe az egyházközség életében A KARITÁSZ-TEVÉKENYSÉG TERÜLETEI A KATOLIKUS KARITÁSZ TÖRÖKBÁLINTI SZERVEZETÉNEK
BEMUTATÁSA
16.4.1 16.4.2
17
Tevékenységi kör bemutatása A karitász költségvetése
HELYZETÉRTÉKELÉS
88 88 88 88 89 89 89 94
94
17.1 A BEÉRKEZETT KÉRDŐÍVEK KIÉRTÉKELÉSE 17.1.1 Találkozott-e már a helyi karitász munkájával? 17.1.1.1 Helyzetértékelés 17.1.1.2 Javaslat 17.1.2 A rászorulók ismertsége 17.1.2.1 Helyzetértékelés 17.1.2.2 Javaslat 17.1.3 Részvétel a Karitász munkájában 17.1.3.1 Helyzetértékelés 17.1.3.2 Javaslatok 17.1.4 Kik és milyen segítségre szorulnak? 17.1.4.1 Helyzetértékelés 17.1.4.2 Javaslatok 17.1.5 Miben tudnák a hívek segíteni a Karitász munkáját? 17.1.5.1 Helyzetértékelés 17.1.5.2 Javaslatok
94 94 95 96 96 96 97 97 98 98 98 98 99 100 100 100
18
101
18.1 18.2
ÖSSZEGZÉS, TOVÁBBI JAVASLATOK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉS KONKRÉT MUNKAPROGRAMUNK, TERVEINK
A MÉDIA SZEREPE
101 102
106 7
19
ALAPVETÉS
19.1 19.1.1 19.1.2 19.1.3 19.2 19.3 19.4 19.4.1 19.4.2 19.4.3
106
HELYZETELEMZÉS Az egyházközség belső kommunikációja Az egyházközség külső kommunikációja Az internetes kommunikációról ÖSSZEFOGLALÁS A KÉRDŐÍVES FELMÉRÉSBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK JAVASLATOK Javaslatok a belső kommunikáció javítására Javaslatok a külső kommunikáció javítására Pénzügy
108 109 110 112 114 114 116 117 118 118
AZ ANYAGI JAVAK
120
20 21
120 123
ALAPVETÉS AZ EGYHÁZKÖZSÉG GAZDÁLKODÁSA
21.1 HELYZETELEMZÉS 21.1.1 Az egyházközség gazdálkodásáról általánosságban 21.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye a gazdálkodásról 21.2 JAVASLATOK
123 123 124 125
22
125
AZ EGYHÁZKÖZSÉG FENNTARTÁSA
22.1 HELYZETELEMZÉS 22.1.1 Az egyház tagjainak részvétele a fenntartásban 22.1.2 A hívek véleménye az egyházközség fenntartásáról 22.2 JAVASLATOK
125 125 126 128
23
129
AZ EGYHÁZKÖZSÉG VAGYONI HELYZETE
23.1 HELYZETELEMZÉS 23.1.1 Ingatlanvagyon 23.1.2 Jelentősebb értékű ingóságok 23.1.2.1 Közterületi szobrok és keresztek 23.1.2.2 Liturgikus eszközök, kegytárgyak, hangszerek 23.1.2.3 Berendezési tárgyak, eszközök 23.1.3 Biztosítottság 23.2 JAVASLATOK
24
129 129 130 130 130 131 131 132
AZ EGYHÁZI ADÓ (EGYHÁZFENNTARTÁSI HOZZÁJÁRULÁS) 132
24.1 HELYZETELEMZÉS 24.1.1 A beszedett hozzájárulás 24.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye az egyházi hozzájárulásról 8
132 132 134
24.2
25
JAVASLATOK
136
AZ EGYHÁZKÖZSÉG EGYÉB BEVÉTELEI
138
25.1 HELYZETELEMZÉS 25.1.1 Támogatások 25.1.2 Adományok 25.1.3 Központi források 25.1.4 Perselypénz 25.1.4.1 Mozgó és állóperselyek 25.1.4.2 Célgyűjtések 25.2 JAVASLATOK
138 138 138 139 139 139 140 141
26
142
AZ EGYHÁZKÖZSÉG KIADÁSAI
26.1 HELYZETELEMZÉS 26.1.1 Működési kiadások 26.1.1.1 Személyi kiadások 26.1.1.2 Dologi kiadások 26.1.2 Beruházások, felújítások 26.1.3 A hívek véleménye a beruházásokról 26.1.4 A költségek elszámolásának rendje, könyvelés 26.2 JAVASLATOK
142 142 142 143 143 144 144 145
27
146
27.1 27.2
28
A KÖLTSÉGVETÉS KÉSZÍTÉSÉNEK MÓDSZERE HELYZETELEMZÉS JAVASLATOK
146 147
ÚJ FORRÁSOK FELKUTATÁSA
148
28.1 HELYZETELEMZÉS 28.1.1 Egyházközség és gazdasági vállalkozás 28.1.2 A hívek véleménye 28.2 JAVASLATOK
148 148 149 149
FÜGGELÉK
152
29
152
29.1 29.2 29.3 29.4 29.5
30 30.1 30.2
INGATLANVAGYON TEMPLOM ÉS KÁPOLNÁK TEMETŐ KÁLVÁRIA PLÉBÁNIA EGYEBEK
152 153 154 154 154
A KÖLTSÉGVETÉS AZ ELMÚLT ÉVEKBEN BEVÉTELEK 2002. ÉS 2006. KÖZÖTT (EZER FT) KIADÁSOK 2002. ÉS 2006. KÖZÖTT (EZER FT) 9
156 156 158
31
A KARITÁSZ KÖLTSÉGVETÉSI ÖSSZEGEI
159
31.1 2006. ÉVI PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ 31.1.1 A bevételek alakulása 31.1.2 A kiadások 31.1.3 A 2007. évre tervezett tevékenységek várható költségei
159 159 160 161
32 33 34
162 166 168
AZ EGYHÁZKÖZSÉG KORÖSSZETÉTELE A ZSINATI MUNKACSOPORTOK NÉVSORA A MUNKACSOPORTOK KÉRDŐÍVEI
10
1
Előszó
Bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, milyen fontosak életünkben a találkozások. Számomra is nagy ajándék volt, amikor paptestvéreimmel Hagyó József atyával és Blanckenstein György szentendrei plébános atyával tölthettem el egy napot a Pilisben, hogy beszélgessünk életünkről,egyházközségeink életéről, a ránkbízottakról. Természetes ilyenkor a kérdés: Hogy vagy? Mik az örömeid, sikereid, gondjaid? Kérdésemre plébános társam beszámolt a szentendrei egyházközség zsinatáról, és elmondta, hogy papi életének eddigi legkiemelkedőbb élményét jelentette. Részletesen beszélt a zsinat előkészítéséről, arról, hogy hét munkacsoportot hoztak létre az egyházközségben levő feladatok teljesítésére, és átadott egy dokumentumot, amelyet ezek a munkacsoportok állítottak öszsze, és amelyben megfogalmazták tennivalóikat, elhatározásaikat. Nagyon jó volt hallgatni mindazt, amit elmondott. Közben arra gondoltam, hogy nálunk Törökbálinton is meg lehetne valósítani egy hasonló zsinatot, hiszen egyházközségünkben is sok közösség működik, ha nem is olyan szervezett és összehangolt módon, mint Szentendrén. A mi zsinatunknak egyik legfontosabb eredménye éppen az lehetne, hogy tudatosabban, egymással jobban együttműködve valósítsuk meg azt, amit Jézus Krisztus ránk bízott. Hazatérve elmondtam a különféle plébániai közösségekben mindazt, amit hallottam. Megkérdeztem testvéreimet, mi a véleményük egy esetleges törökbálinti egyházközségi zsinatról. Jó és hasznos kezdeményezésnek tartották. Elhatároztuk, hogy egyházközségünk életének megújítása érdekében követjük szentendrei testvéreink példáját. 2006. június 11-én, Szentháromság vasárnapján ünnepi szentmisén nyitottuk meg zsinatunkat. Ekkor kapták meg a munkacsoportok vezetői megbízásukat. Az eltelt egy év során nagyon 11
sok munkával, fáradozással, a híveknek adott kérdőívek válaszai alapján állították össze testvéreim javaslataikat. A munkacsoportok képviselői Székesfehérváron a Szent Gellért Tanulmányi Házban 2007. június 15-17-ig tartó tulajdonképpeni zsinaton fogalmazták meg végleges formában elhatározásaikat. Hálásan köszönöm nekik és mindazoknak az áldozatát, akik részt vettek zsinatunk munkájában. Amikor szeretettel nyújtom át egyházközségünk tagjainak, de minden érdeklődőnek e dokumentumot, remélem, hogy az abban megfogalmazott elhatározásokat megvalósítjuk Isten dicsőségére és nagyon sokak üdvösségére.
Bohn István plébános
12
2
Bevezető
Jézus Krisztus teljes isteni hatalma birtokában a mennybemenetele előtt arra szólította fel apostolait, hogy: „menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet”1. és „…menjetek el az egész világra és hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek”2. Ez a felszólító hagyaték azt jelenti, hogy a hit kinyilatkoztatott igazságát meggyőző módon kell a világ számára közvetítenünk. Az Egyház természeténél fogva misszionárius3. Világunk, amelynek az Örömhírt közvetítenünk szükséges, eltávolodóban van a krisztusi tanításból következő állapottól. Küldetésünknek itt és most is eleget kell tennünk, Törökbálinton, 2007-ben. Az emberi élet természeténél fogva közösségi élet. Közösségi életünk a társadalomban valósul meg, olyan társadalomban, amely sajátos halmaza és viszonyrendszere a közéletnek, politikai és igazgatási intézményeknek, ezek közérdekű tevékenységének. A társadalom formálásának közönséges, profán közegében a közéletben kell megvalósítanunk küldetésünket: az evangelizációt. „Nincs hatalom, csak Istentől, ami van, azt Isten rendelte”4 – írja Szent Pál. A társadalmi igazságosság legteljesebb megvalósulására helyi társadalmunkban kell törekednünk. Minden kereszténynek kötelessége és felelőssége a társadalmi igazságosság és közjó alakítását meghatározó közéletben való részvétel. Nekünk keresztényeknek lámpásként5 és kovászként6 kell jelen lennünk a társadalomban. Lámpásként, igazodási pontként 1
Mt 28,19 Mk 16,15 3 A II. Vatikáni Zsinat „Ad Gentes” kezdetű dekrétuma 4 Róm 13,1 5 Mt 5,15 6 Mt 13,33 2
13
irányt mutatva az Evangéliumtól eltávolodó világnak. Kovászként átjárva a társadalom szövetét, részt vállalva a konfliktusaiban. Egyházként nem nyilvánulhatunk meg erőből, nem beszélhetünk a többség nevében. De beszélnünk kell a társadalom számottevő kisebbségének helyzetéből kiindulva, védve jogainkat és a keresztény erkölcsöt. Az egyháznak joga és kötelessége, hogy „erkölcsi szempontból ítéletet mondjon a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben így követelik meg az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége.” – mondja ki a II. Vatikáni Zsinatnak a mai világban élő egyházról szóló lelkipásztori konstitúció7. Az emberek nagy része nem tudja, hogy az egyház nem a saját, hanem mindenki érdekeit akarja védeni, miként azt sem, hogy a pápáknak voltak szociális enciklikái, az egyháznak van szociális tanítása. Fontos tehát, hogy folyamatosan közvetítsük egyházunk állásfoglalásait a keresztény értékek mellett. Az elmúlt évtizedek diktatúrája megfosztotta az egyházat az intézményrendszerétől. Az államszocializmus négy évtized alatt lebontotta az egyház struktúráit, kikezdte belső egységét, legyöngítette erejét. A papság létszámának drámai csökkenése, átlagéletkorának folyamatos növekedése súlyos gondokat okoz. Ugyanakkor a szekularizáció világméretű előretörése az egyházat a társadalom peremére igyekszik szorítani. Az elkötelezett hívők száma megcsappant, a mai társadalom aktív szegmensének jelentős része nem szocializálódhatott egyházias kultúrában. Rengeteg a rossz beidegződés, az előítélet még a magukat vallásgyakorló keresztényeknek tartók között is. A rendszeresen templomba járó hívek számára is az egyház csupán szolgáltató intézmény, és nem a hívek közössége, amely az élet fordulóin ünnepélyesen megrendezi az öröm vagy éppen a gyász pillanatait. Sokan nem szűntek meg a kommunizmus bukása után sem félni, és valós társadalmi viszonyaink, a nemzet és az ország politikai megosztottsága semmi esetre sem igyekszik félelmeinket eloszlatni. 7
A II. Vatikáni Zsinat „Gaudium et Spes” kezdetű lelkipásztori konstitúciója az Egyházról a mai világban
14
Egyre nehezebben tudjuk az egyszerű embereket megszólítani. A korábbi népegyház összeomlott. A felmérések azt mutatják, hogy a templomba járó réteg részben az értelmiségi, részben pedig a még hagyományos népi vallásosság maradványaiból tevődik ki. Törökbálint lakónépessége folyamatosan növekszik. 1990-hez képest a lakosság száma majdnem megkétszereződött. A 2001-ben végzett népszámlálás adatai szerint a 11.278 állandó lakosból 6075-en vallották magukat katolikusnak. A település lélekszáma évente mintegy 280-400 fővel növekszik. Újabb és újabb területek épülnek be, és ezzel együtt jár a számottevő betelepülés. Az aratnivaló tehát sok, egyre növekszik a munka! Egyházközségünk nem kis feladatra vállalkozott a zsinat meghirdetésével. Csak az őszinte önvizsgálat teremtheti meg gyengeségeink és erőink feltérképezését. Csak a magunkkal szembenézés teszi lehetővé feladataink megfogalmazását, adhat esélyt arra, hogy a jövőnkbe tekintsünk. A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség elvégezte ezt az önértékelést.. Következtetéseiből igyekezett céljait megfogalmazni, javaslatokat tenni arra, hogy e célokat milyen úton kívánja elérni.
15
Az örömhír hirdetése 3
Az evangelizáció
„Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. És tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek.”8 „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”9 „Megkapjátok majd a Szentlélek erejét, és tanúim lesztek … egészen a föld határáig.”10 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”11 „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket!”12
3.1
Az evangelizáció forrásáról
Jézus missziós parancsa több teendőt is magába foglal: „hirdessétek”, „tegyétek tanítvánnyá és tanítsatok”, „legyetek tanúim”, „kereszteljetek”, „cselekedjétek az én emlékezetemre”, „szeressétek egymást”. Ezek mind egymásra épülő és összefüggő utak és eszközök az evangélium továbbadására, vagyis az evangelizációra. Az evangelizáció a krisztusi életre hív meg. Legfontosabb eszköze a Krisztussal egyesülő egyéni és közösségi élet tanúságtétele, melyet a szó, az igehirdetés követ.
8
Mt 28,19-20. Mk 16,15. 10 ApCsel 1,8. 11 Lk 22,19. 12 Jn 15,12. 9
16
Az evangelizáció küldetésének munkása, hordozója az egész Egyház, vagyis minden keresztény. Az Egyház „azért van, hogy evangelizáljon”13, azaz, hogy „a jó hírt az emberiség minden részéhez elvigye, és befolyásával belülről alakítsa át, újítsa meg az emberiséget.”14 „Minden kereszténynek kitüntető feladat közreműködni abban, hogy az egész földkerekségen megismerjék és elfogadják az emberek az üdvösség isteni üzenetét.”15 Az evangelizáció olyan folyamat, „melynek révén az Egyház, a Szentlélektől indítva hirdeti és terjeszti az evangéliumot az egész világon:
a szeretettől indítva áthatja és átformálja a földi élet rendjét azáltal, hogy fölveszi magába és megújítja a kultúrákat; tanúságot tesz a népek között a keresztényeket jellemző új lét- és életmódról; az első hirdetés által kifejezetten hirdeti az evangéliumot és megtérésre hív; a katekézis és a beavató szentségek által bevezet a hitbe és keresztény életbe: a Jézus Krisztushoz megtérőket betestesítve, a követés útjára újra rálépőket visszavezetve a keresztény közösségbe; állandóan táplálja a kommunió (a közösség) ajándékát a hit állandó nevelésével (szentbeszédekkel és az igehirdetés egyéb formáival), a szentségekkel és a szeretet gyakorlásával; állandóan serkenti a missziót, amennyiben Krisztus minden tanítványát küldi, hogy hirdessék az evangéliumot szóval és tettel az egész világon.”16
Az evangelizáció lényeges eleme az Ige szolgálata.
13
Evangelii Nuntiandi 14. Evangelii Nuntuandi 18. „Apostolicam Actuositatem” 3. 16 A Katekézis Általános Direktóriuma 48. 14 15
17
„Nincs igazából evangelizáció, ha nem hirdetik Isten Fiának, a Názáreti Jézusnak misztériumát, országát, ígéreteit és életét, tanítását és nevét.”17 Azoknak pedig, akik már Jézus követői, növekedésükhöz szintén szükségük van arra, hogy folyamatosan táplálják őket Isten Igéjével. Az evangelizációban az Ige szolgálata emberi szavakat használ, hogy az Egyházon keresztül adja tovább a kinyilatkoztatást. Ezeket az emberi szavakat pedig a Szentlélek fölhasználja, „hogy folytassa a dialógust az emberiséggel”18 „Az Isten Igéje szolgálatának fő feladatai:
Összegyűjtés és meghívás a hitre. A nem hívőknek szól és az első hirdetés által valósul meg. A beavatás. Akik úgy döntöttek, hogy követni akarják Jézust, azokat beavatják a hit, a liturgia és Isten népe életébe. Folyamatos nevelés a hitben. A már beavatott keresztényeknek szól, akiknek folyamatosan szükségük van hitük táplálására. Liturgikus feladat. Kiemelkedő módon a szentbeszédekben fejeződik ki, egyéb formái pedig: a liturgia közben adott magyarázatok és buzdítások, a szentségek előkészületei, a szentségek ünneplése. Teológiai feladat. Ez a hit igazságainak rendszeres feldolgozása és tudományos kutatása.”19 Az evangelizáció szolgálatának fontos iránymutató gondolata és felismerése: „A keresztény üzenet elsődleges címzettjei a felnőttek …”20
17
Evangelii Nuntiandi 22. A Katekézis Általános Direktóriuma 50. A Katekézis Általános Direktóriuma 51. 20 Magyar Kateketikai Direktórium 3.3.2.1. 18 19
18
3.2
Helyzetelemzés
A 3.2.1, a 3.2.2, a 4.2.1, a 4.2.2, az 5.2.1 és az 5.2.2 pontok megállapításai a kiosztott kérdőívekre21 adott válaszokon és a munkacsoport tapasztalatain alapulnak. 3.2.1
21
A helyi evangelizáció eredményei, sikerei, erősségei, lehetőségei
Egyházközségünk az érdeklődőknek azt mutatja, hogy itt élő közösség van. Az egyházközség tagjai tudatában vannak az evangelizáció fontosságának és az evangélium hirdetése egyetemes kötelezettségének, hiszen a kérdőívet kitöltők 68 %-a azt vallotta, hogy minden kereszténynek hirdetnie kell az evangéliumot. Egyházközségünk néhány tagja kifelé, a nem hívők felé forduló evangelizációt is folytat (pl. a Karitász, a Kolping Család, a Baba-mama Klub, a Kápolna búcsún és nyitott evangelizációs alkalmakon szolgáló testvérek, a gyerekekkel foglalkozó kiscsoportvezetők). Sok közösség és lelkiség kapott helyett egyházközségünkben, ami mutatja, hogy a plébánia nyitott az új kezdeményezésekre és az együttműködésre. Egyházközségünk templomba járó tagjainak kb. 53 %-a 25-60 év közötti korú. Ez olyan lehetőség, amire építeni lehet, hiszen képességeik, lehetőségeik, felelősségtudatuk alapján sokan meghívhatóak, aktivizálhatóak egyházközségi feladatok végzésére. A különböző lelki programjainkra más egyházközségekből is sokan érkeznek. Ez a vonzerő önmagában is evangelizációs lehetőség. A tagok jól érzik magukat az egyházközségben. (A kérdőív erre vonatkozó kérdésére a válaszadók 82%-a írta
Lásd a Függelék végén
19
ezt.) Ebben jelentős szerepe van a közösségeknek és a plébános személyének. Az egyházközség tagjai fontosnak tartják a lelki életet, amit mutat sokak buzgalma a különböző lelki programokon, és erről tanúskodtak a kérdőívekre adott mély és szép válaszok is. Egyházközségünk tagjainak Istennel való találkozását évek óta segítik az egyházi év ünnepeihez kapcsolódó lelki programok (pl. lelki napok, lelkigyakorlatok, nagycsütörtöki virrasztás, pünkösdi kilenced, Szentlélekszeminárium, az ünnepekre felkészítő lelki olvasmányok stb.). Tudatosodott a közösségi élet fontossága, amit az is jelez, hogy a templomba járók 1/3-a jár rendszeresen közösségbe, ugyancsak 1/3-a pedig nyitott erre (hiszen a kérdőív erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy járna közösségbe). Az egyházközséghez segítségért fordulók (temetés, esketés, szentségek) közül sokan nyitottak és készségesek a keresztény hit, a keresztény közösség megismerésére, ami szintén nagy evangelizációs lehetőség. Rendszeres, jó kapcsolat van a református gyülekezettel.
3.2.2
A helyi evangelizáció nehézségei, hiányosságai
A kifelé forduló evangelizáció egy szűk kör törekvése, nem szervezett, nem elég hatékony, nem az egyházközség előtt zajlik. (A kifelé forduló evangelizáció hiányait bizonyítja pl., hogy településünkön a 6.075 magát katolikusnak valló közül kb. 450-500 fő jár templomba.) Az egyházközség tagjai közül kevesen érzik magukra vonatkozónak az evangelizációs felelősséget. (A kérdőívek kitöltőinek 68 %-a, 225 fő vallotta, hogy minden kereszténynek kötelessége az evangélium hirdetésének 20
szolgálata, de feladatot benne csak összesen 24 %-uk, 79 fő vállalna.) Kevés nyitott program van, melyekre az érdeklődőket el lehetne hívni. Az érdeklődőknek, a keresztény hit és közösség megismerésére nyitottaknak nincs, illetve kevés befogadó csoport (ahol nemcsak tanul a hitről, hanem a közösségi életet is megtapasztalhatja) áll rendelkezésére. Kialakításuk legnagyobb akadálya a közösségvezetők hiánya. Az egyházközség tagjainak kisebb hányada a férfi (41 %), és a fizikai munkát végző. E két csoport megszólítása nagyobb energiát, törekvést igényelne. Hiányzik a különböző csoportok, közösségek munkájának összehangolása. Nem megfelelő a különböző közösségek, programok meghirdetése (pl. az egyházközség tagjainak kb. 1/3-a nyitott arra, hogy közösségbe járjon, de mégsem teszi, aminek oka lehet a kevés információ és a meghívás hiányosságai.) Egyházközségünk templomba nem járó és járó tagjai egy részénél is a Krisztushoz való személyes elköteleződés hiányos. Ez a belső evangelizáció fontosságára hívja fel a figyelmet.
3.3
Javaslatok
1)
A plébánost és a hitoktatót tehermentesíteni kell a közvetlenül nem szolgálatukhoz és feladatukhoz tartozó munkák alól. Az evangelizációs munkacsoportnak konkrét tervet kell készítenie a feladatok, ötletek megvalósítására és azok menetére. Az egyházközség tagjaiban segíteni kell az evangelizációs lelkület kialakítását, megerősödését. A prédikációkkal
2)
3)
21
4)
5)
és lelki programokkal tudatosítani kell az evangelizáció fontosságát, módjait és lehetőségeit a hétköznapi életben. Az egyik legfontosabb szükséges lépés a munkatársak, segítők meghívása, felkészítése és kinevelése: a. Segíteni kell az egyházközség tagjait a Krisztussal való kapcsolatuk megújítására, megerősítésére. Ennek érdekében a plébánost tehermentesíteni kell, hogy több ideje, energiája jusson lelkivezetésre, a személyes kapcsolattartásra. b. Segíteni kell az egyházközség tagjait, hogy jobban megismerjék hitünket és így bátrabban kapcsolódjanak be az evangelizációt segítő feladatokba (pl. rendszeres előadások, a Szentírással foglalkozó újabb csoportok kialakítása). c. Az evangelizációra konkrétan felkészítő, segítő képzésekre el kell segíteni, meg kell hívni a testvéreket (pl. teológia, országos vezetőképző, Fülöp- és Andráskurzus stb.) d. Az egyházközség tagjai közül az arra alkalmasakat és elkötelezetteket meg kell hívni, hogy megfelelő felkészülés, tanulás után közösséget vezessenek, és már most is vegyenek részt segítőként valamelyik közösség életében. e. Középutat találva a kényszerhelyzet és a lehetőség között: a már működő közösségeknél fokozatosan át lehetne adni a közösség vezetését a csoport egy tagjának (így a plébánosnak illetve a közösség vezetőjének van lehetősége újabb csoport kialakítására). f. Az egyházközség már most alkalmas és felkészült tagjait fel kell kérni a közösségvezetésre. El kell indítani a felnőtt katekumenátust. Tájékoztatást, előadásokat kell szervezni az egyházközség tagjainak, hogy megismerhessék azt. Befogadó csoportot kell kialakítani. 22
6)
7)
8)
9)
10)
11)
A különböző közösségek vezetőinek legyen rendszeres találkozója, melyen kapjon helyet a közös ima, az egyeztetés és a tapasztalatok megosztása. Előadássorozatot kell indítani (ha lehet a Művelődési Ház bevonásával, hisz a semleges, nyitott terület bátorságot adhat az érdeklődőknek) hitünkről, a hitünket is érintő konkrét kérdésekről, felvetésekről (pl. az utóbbi időben a média által felvetett kérdésekről – az evangéliumok hitelessége, régészeti bizonyítékok stb.) A település lakói előtt meg kell jelennie egyházközségünknek, hogy még inkább láthatóvá váljunk, tanúságot tegyünk életünkről, részt vegyünk a község életében, hiszen a nem hívőknek/vallásosoknak adott kérdőívek azt tanúsítják, hogy a gyermekekkel és az ifjúsággal való foglalkozáson és a Karitász ruhaosztásán kívül nem nagyon tudnak rólunk. (Pl. nagy ünnepeink előtt különböző programok szervezése a plébánián, „Adventi /Húsvéti Udvar”, a majálison és a búcsú napján egy sátorral jelen lenni, a körmenetekkel jöjjünk le a hegyről, a kápolna búcsújára vonuljunk ki közösen, misztériumjáték előadása.) Szükség van olyan nyitott, szabad programokra, amelyekre el lehet hívni a még nem hívő vagy közömbös ismerősöket és keresőket, hogy őket szeretetünkkel és szavainkkal is megszólíthassuk (pl. kirándulások, filmvetítések, koncertek, e két utóbbiban kell keresni az együttműködést a Művelődési Házzal). Szükséges a jobb kommunikáció a különböző közösségek és csoportok között, hogy tudjunk egymásról, egyeztethessünk, egymást segíthessük. (pl. hirdetőtáblák, honlap, közösségvezetők találkozója stb.) A szavakat meg kell előzniük és kísérniük kell a tetteknek, ezért segíteni kell a Karitász munkáját és annak még jobb működését: az egyházközség minél több tagjának bevonásával és a testi-lelki szükséget szenvedők felkutatásával. 23
12)
Az evangelizáció munkáját támogatnia kell az egyházközségnek anyagilag is (pl. előadók díjazása, plakátok, nyomdai költségek, képzések támogatása stb.)
4 4.1
Katekézis, hitoktatás
Alapvetés a katekézisről, hitoktatásról
A katekézis – egyike az egész evangelizáció lényeges elemeinek. ”Az embert egész életében elkíséri, amely a tanítás és a nevelés által bevezeti a keresztény életbe, és támogatja őt a hit elmélyítésében.”22 „A katekézis – ami különbözik a hitoktatástól, mely középpontjában inkább csak az ismeret átadása áll –, célja, hogy a Szentlélek kegyelme által az embert elvezesse Jézus Krisztus személyéhez, aki által „a régiből új emberré válik”, beavassa az Ő életébe, hogy egészen bensőséges kapcsolatba kerüljön az Úrral, közösségbe lépjen Jézus Krisztussal és általa az Atyával, úgy éljen, gondolkodjon, úgy ítéljen, döntsön és cselekedjen, mint Jézus Krisztus.”23 Az evangelizáció folyamatában kétféle módon, két időben van különösen fontos szerepe a katekézisnek. A beavató katekézis az első meghirdetést – ami a még nem hívők és a tényleges vallási közömbösségben élőknek szól, nekik hirdeti az evangéliumot és megtérésre hívja őket – követi, és elősegíti, érleli a kezdeti megtérést azáltal, hogy hitre neveli a megtértet, és a keresztény közösség élő tagjává teszi. Megalapozza a keresztény életet Jézus követőiben. A megtérés állandó folyamata és a hit állandó nevelése azonban felülmúlja ezt az alapvető katekézist, és azért állandó katekézisre van szüksége, az egyénnek és a keresztény közösségnek egyaránt.
22 23
Magyar Kateketikai Direktórium 1.2. Magyar Kateketikai Direktórium 1.2.
24
Minden életkornak megvan a maga sajátos jelentősége és feladata az emberi és hitbeli érettség elérése szempontjából, ezért a katekézisnek minden életkorban az egyén hitben való fejlettségének megfelelő, sajátos formában kell hozzáférhetővé tenni az egész kinyilatkoztatott üzenetet. „A keresztény üzenet elsődleges címzettjei a felnőttek, mert ők jobban fel tudják fogni a hit gazdagságát, ami a korábbi oktatásuk során szükségképpen rejtve maradt, illetve nem tárulkozott fel teljesen.” 24 A felnőttek katekézise a katekézis csúcspontja. „A felnőtt katekézist vesszük alapul, és annak fényénél rendezzük el a többi életkor katekézisét.”25
4.2
Helyzetelemzés 4.2.1
24 25
Az egyházközségi hitoktatás, kateketikai munka eredményei, sikerei
Minden korosztálynak van lehetősége hitoktatásban részt venni. (Óvódásoktól a nyugdíjas korosztályig: 9 felnőtt csoport, 3 lelkiségi közösség, 5 ifjúsági csoport, 21 iskolai csoport, 2 plébániai csoport az általános iskolás korúaknak, 5 óvodás csoport.) Sok lelki és egyéb program van a különböző korosztályoknak. Hitoktatásban a település kb. 450 gyermeke vesz részt. Jó kapcsolat van a helyi iskolákkal és óvodákkal. Az általános iskolásokkal való foglalkozást kiteljesítik az ezzel a korcsoporttal foglalkozó kiscsoportok, kisközösségek. A szülők rendszeres szülői értekezleteken, találkozókon vehetnek részt.
Magyar kateketikai Direktórium 3.3.2.1. A Katekézis Általános Direktóriuma 171.
25
A szülők nyitottak. (Különösen az óvodás korú és alsó tagozatos gyermekek szülei.) A gyermekekkel való foglakozásnak jó híre van a településen.(A nem hívőknek/vallásosoknak szóló kérdőívek tanúsága szerint.)
4.2.2
Az egyházközségi kateketikai munka / hitoktatás nehézségei
A szülők többségével hiányzik az igazi élő kapcsolat. Nagyon kevés idő jut a családlátogatásokra. A hitoktatásra járó gyermekeknek csak kb. 10 %-a jár templomba. A felnőtt érdeklődők, keresők hitoktatása, katekézise alkalmi és nem rendezett, nem szervezett. Leterhelt a plébános és a hitoktató.
4.3
Javaslatok
13) 14)
Mindegyik óvodában legyen hitoktatás. Az óvodásokkal való foglakozásra meg kell hívni arra alkalmas hívő testvéreket, hogy megfelelő képzés és felkészülés után önállóan vezessenek csoportot. Létre kell hozni egy, az óvodás gyermekekkel és családjaikkal (és az óvodákban dolgozókkal) foglalkozó, őket szolgáló munkacsoportot, mely működjön együtt a családos munkacsoporttal. Az óvodásokkal foglalkozó munkacsoport készítsen tervet, melyben kapjon nagy hangsúlyt a családok egészével való foglalkozás és a személyes kapcsolattartás. A munka egyik legfontosabb célja a szülők megszólítása és meghívása a keresztény életre. Az általános iskolások szüleivel erősíteni kell a kapcsolatot (első lépésben az alsó tagozatos gyermekek szüleivel, akik helyzetüknél fogva nyitottabbak, könnyebben elérhe-
15)
16)
17)
26
18)
19)
20)
21) 22)
23)
24)
tők), melynek fontos része a rendszeres szülői értekezletek, a családlátogatások, a személyes odafigyelés, a nyitott közös programok a családokkal, illetve a szülőkkel. A cél nemcsak a gyermekek keresztény nevelésének előmozdítása, hanem a szülők megszólítása és meghívása a krisztusi életre. Az általános iskolásokkal és szüleikkel való foglalkozásba be kell vonni vagy a már elkötelezett szülőket, vagy az adott korosztály szüleiből az ismerősöket, a megszólíthatókat, hogy segítsék a plébános, a katekéta (hitoktató) munkáját. Az általános iskolások (és az ifjúság) és családjaik szolgálatára meg kell hívni elkötelezett, arra alkalmas testvéreket, hogy megfelelő képzés és felkészülés után csoportot vezessenek. A 7-8. osztályosok – hittanosok és a hittanra nem járók egyaránt – megszólításának nagyobb hangsúlyt kell kapnia különböző nyitott programok szervezésével (pl. a Kolping Család és az ifjúsági csoportjaink részvételével ún. délutáni-esti klubélet kialakítása a plébánián, kirándulások, sportfoglalkozások, tábor). Az általános iskolásokkal és családjaikkal foglalkozókból munkacsoportot kell kialakítani. A korosztállyal foglalkozók (a régóta ezen korosztályt szolgáló kiscsoportvezetők) lelki- szellemi növekedését, képzését, feltöltődését támogatni, segíteni kell. Szükséges kialakítani és felszerelni a plébánián egy, a kateketikai munkára alkalmas termet, és biztosítani kell a különböző közösségek, kiscsoportok megfelelő elhelyezését is. Az evangelizációs feladatok megvalósítását az egyházközségnek anyagilag is támogatnia kell.
27
5 5.1
Az ifjúság
Alapvetés az ifjúságról
Az Egyház a fiatalokat úgy tekinti, mint „reménységet”26, s mint nagy „kihívást az Egyház jövője számára”27 Úgy kell rájuk tekintenünk, mint az evangelizáció tevékeny résztvevőire és a társadalom megújításának megvalósítóira. „A család és a társadalom helyzete nagymértékben meghatározza a fiatalok helyzetét is. Az elmúlt évek erkölcsi rendezetlenségét örökölték, melynek teljes lényükkel ki vannak szolgáltatva.”28 Nehéz helyzetük ellenére, lelki-szellemi adottságaik, melyet az igaz iránti érzékenység, a nyitottság, az élet értelmének tiszta keresése, az áldozatkészség jellemez, reményt adnak a jövőt, a jövő Egyházát tekintve.
5.2
Helyzetelemzés 5.2.1
Az egyházközség ifjúsági munkájának eredményei, sikerei
Egyházközségünk életében évek óta jelentős ifjúsági élet zajlik. Az ifjúság tagjainak több csoportban – életkorok szerint – van lehetősége katekézisre és közösségi életre. Az ifjúság aktívan vesz részt a liturgiában. Az ifjúsággal való foglalkozásnak jó híre van a településen (a templomba járók által és a nem vallásosak által kitöltött kérdőívek tanúsága szerint). Sok program áll az ifjúság rendelkezésére.
26
Gravissimum educationis 2. Christifideles laici 46. 28 Magyar Kateketikai Direktórium 2.2.5. 27
28
Az ifjúság sok tagja elkötelezett és aktívan vesz részt a közös feladatok teljesítésében. (pl. aktívan részt vesznek gyermekeknek szóló programok szervezésében, nekik szóló közösségek vezetésében, az ifjúságnak szóló lelki és más programok szervezésében, ünnepeink szolgálatában, a templomi énekkarban)
5.2.2
Az egyházközségi ifjúsági élet nehézségei
Az utóbbi években csökken az ifjúság (15-25 év közöttiek) létszáma. Az előző évekhez képest kevesebb energia jut az ifjúságra. (Okai többek között: az energiák nagy részét elviszi az általános iskolásokkal való foglalkozás, a plébános – akinek meghatározó szerepe van/volt az ifjúsággal való foglalkozásban – sokkal leterheltebb, nincs megoldva a kisközösségek vezetése, újabb közösségvezetőkre lenne szükség, illetve az általános iskolából felnövekedő kiscsoportok vezetőinek összefogása, munkacsoporttá alakítása nem megoldott) Az ifjúság tagjai az általános iskolai hittanosokból kerülnek ki. Nagyon kevés a kapcsolat a hittanra nem járókkal. Az általános iskolás hittanosok közül nagy a lemorzsolódás, és így kb. 50 %-uk jár ifjúsági közösségekbe. A katolikus iskolákba kerülő gyerekekkel is sokszor megszakad a kapcsolat, amit az érettségi után nagyon nehéz, sokszor lehetetlen újrakezdeni. Az ifjúságnak a liturgián kívül más területeken is jobban kellene bekapcsolódnia az egyházközség életébe (pl. a Karitászban és a plébániai munkákban, melyekben szerepük régebben kiemelkedő volt). A sok program között nagyobb súlyt kell fektetni a lelki programokra.
29
5.3
Javaslatok
25)
Létre kell hozni egy, az ifjúság tagjaiból álló, szervezőirányító munkacsoportot a plébános felügyeletével, de önálló munkára, önszerveződésre segítve az ifjúság tagjait. Ennek a csoportnak legyenek tagjai az általános iskolások felnövekvő kiscsoportjainak csoportvezetői (akik tapasztalataik, elkötelezettségük miatt fontos tagjai, segítői lehetnek e munkacsoportnak). Biztosítani kell, hogy a plébánosnak és a hitoktatónak több ideje jusson a csoportjaikba járó fiatalokra (különösen a személyes kapcsolatokra), illetve a fiatalok megszólítására. Az ifjúsággal való foglalkozásban még nagyobb súlyt kapjon a Krisztussal való mély, rendszeres kapcsolat kialakításának segítése (lelki programok), az evangelizációs lelkület tudatosítása és gyakorlatban való megvalósítása (pl. segíteni kell őket, hogy saját korosztályuk tagjait, – ismerőseiket, régi hittanos társaikat – felkeressék, megszólítsák, meghívják közösségükbe, esetleg nyitott programokat szervezzenek számukra). Buzdítani kell az ifjúság tagjait a Karitász munkájában való részvételre. Az ifjúság arra alkalmas és egyre nagyobb elköteleződést mutató tagjait meg kell hívni és buzdítani kell, hogy teológiai képzésre, vezetőképzésre jelentkezzenek, hogy társaiknak, és később felnőttként más korosztályoknak is katekétái, vezetői, segítői lehessenek.
26)
27)
28) 29)
30
A liturgia 6
Bevezetés
A liturgia Isten népének közös, nyilvános istentisztelete, amelyben a Szentlélek által Krisztus folytatja Egyházában megváltásunk művét. .”A megszentelői feladatot az Egyház különösképpen a szent liturgia által teljesíti, melyet Jézus Krisztus papi feladata gyakorlásaként fogunk fel, és amelyekben az emberek megszentelését érzékelhető jelek jelölik és valósítják meg.”29 A liturgiában a megdicsőült Krisztus van jelen, általa és vele áldjuk és imádjuk az Atyaistent. A földi liturgiában a mennyei, örök liturgiának leszünk részesei, és annak előízét élvezzük. A liturgia az Egyház szívverése. Ezért nem mindegy, milyen egyházközségünk liturgikus élete, mennyire valósul meg a tevékeny részvétel a hívők részéről, mennyire „élő” a liturgiánk. A munkacsoport célja egyházközségünk tagjai liturgikus gyakorlatának megismerése, a több száz éves hagyományok megőrzése. Bízunk abban, hogy a munkacsoport által javasolt változások hatására megújul az egyházközség tagjainak liturgikus élete, ezáltal elősegítve a bensőségesebb kapcsolatot Megváltónkkal, a megdicsőült Krisztussal. Cél, hogy egyházközségünk tagjai számára a liturgia valóban ünneplés legyen, és valódi találkozás az élő Krisztussal. A munkacsoport által vizsgált területek a következők: 1) A Szentmise 2) Szentségek, szentelmények 3) Ének és zene az egyházközségben Vizsgálódásunkhoz, illetve az egyházközség tagjainak liturgikus szokásai megismerése érdekében 13 kérdésből álló kérdőívet állítottunk össze. A munkacsoport által összeállított kérdőívet összesen 352 fő töltötte ki. A munkacsoport által összeállított 29
Egyházi Törvénykönyv 834. kán.
31
anyagnál egy-egy nagyobb kérdéscsoportot összevontan kezelünk. Ezt tükrözi az anyag szerkezete, melyben témánként a helyzetfelmérés után összegeztük, majd értékeltük a feltett kérdésekre adott válaszokat. Ezt követi a munkacsoport által kidolgozott javaslatok ismertetése.
7 7.1
A szentmise
Alapvetés
A legfölségesebb szentség a legszentebb Eukarisztia, melyben maga az Úr Krisztus van jelen. ”A szentmise az Úr szenvedésének és föltámadásának emlékezete. Szent áldozat, mert Krisztus, a Megváltó egyetlen áldozatát megjeleníti, és magában foglalja az Egyház felajánlását.”30 Ő az áldozat és Őt veszszük magunkhoz, általa folyamatosan él és gyarapszik az Egyház. Az Eukarisztikus áldozat az Úr halálának és feltámadásának emléke, melyben a keresztáldozat jelenvalóvá válik. Az egész istentiszteletnek csúcsa és forrása, mely jelöli és létrehozza Isten népének egységét, és építi Krisztus titokzatos testét. A többi szentségek és az egyház apostoli tevékenységének összes művei összetartoznak a legszentebb eukarisztiával, és rá irányulnak. A szentmise az Újszövetség áldozata az Eukarisztia ünneplésében.
7.2
Hétköznaponkénti szentmise 7.2.1
Helyzetfelmérés
Hétköznap reggelente van szentmise. Adventben „rorátét” tartunk, amelyen egyre több hívő vesz részt. Májusban és június-
30
Katolikus Egyház Katekizmusa 1330
32
ban litániát, októberben közös rózsafüzér imádságot tartunk a reggeli misék után, hetente egyszer este is. Májustól októberig a szombati szentmisék a Mária Segíts kápolnában vannak. Ezeken a szentmiséken általában nincs felolvasó, ministráns, előtte azonban a résztvevők közös imával készülnek a szentmisére. Hétköznap nincs állandó sekrestyés. A harangozás automatikus.
7.2.2
Az egyházközség tagjainak véleménye
A hétköznapi szentmisék látogatottságával kapcsolatos (2.) kérdésre 211 fő, a megkérdezettek 60 %-a válaszolt. Ebből 128 fő soha-; 59 fő havonta-; 19 fő hetente-; míg 5 fő naponta vesz részt szentmisén. Arra a kérdésre, hogy hétköznap esténként részt vennee közös imádságon a templomban, (6. kérdés) a megkérdezettek közül 319 fő válaszolt. Ebből 135 fő igenlő; míg 184 fő nemleges választ adott. A hétközbeni imádság-lehetőségek forma szerinti megoszlására (7. kérdés) 333 válasz érkezett (egy kérdésre több válasz is megjelölhető volt). Ebből 96 jelölés rózsafüzér, 71 jelölés egyéni ima; 61 jelölés keresztút; 57 jelölés litánia, 31 jelölés zsolozsma; és 17 jelölés pedig egyéb imádságos formát választana. Arra a kérdésre, hogy milyen gyakran szakítana erre időt (8. kérdés) 241 fő válaszolt. 109 fő a nagyobb ünnepek körül; 73 fő, havonta, míg 59 fő hetente is részt venne esti imádságon. Kedvezőbb a kép nyáron a Mária Segíts kápolnában tartott szombati (vasárnap előesti) misék esetén, ahol 3040 fő vesz részt.
Jó alkalom mutatkozott felmérésünk adatainak gyakorlati elemzésére a nagyböjti időszak alatt. Örömteli volt tapasztalni, hogy a nagyhét szertartásain és az egyéb szervezett imádságokon (nagycsütörtök éjszakai virrasztáson) sokan vettek részt. 33
Hétköznapi miselátogatási szokások Nem válaszolt Soha Havonta Hetente Naponta
Résztvételi hajlandóság hetente havonta Nagyobb ünnepek körül
Megoszlás az ima formája szerint Egyéb Egyéni ima Zsolozsma Keresztút Litánia Rózsafűzér
0
20
40
60
80
34
100
7.2.3 30)
Javaslatok
Fontos, hogy meghalt és élő hozzátartozóink lelki üdvéért imádkozzunk. A vasárnapi szentmisék száma véges. Használjuk ki a hétköznapi szentmiséket a saját szándék kérésére. Ezzel elérhető lenne, hogy minden család évente akár 2-3 alkalommal is részt venne hétköznapi szentmisén. Havonta vagy negyedévente, egy alkalommal legyen szentmise azokért, akikért a hozzátartozók nem kérnek. Megfontolásra ajánljuk, hogy az egyik hétköznapon esti időpontban tartsuk a szentmisét, hogy a dolgozni járók is részt tudjanak venni azon. Ha paphiány miatt nem lehet minden nap szentmise, akkor a kieső napokon legyen közös imádság, áldoztatással.
31)
32)
7.3
Vasárnapi (ünnepnapi) szentmisék 7.3.1
Helyzetfelmérés
Vasárnap három szentmisét tartunk:
A 7:30-kor kezdődő szentmisén a felolvasást egy személy végzi rendszeresen, ministráns mindig van. A „diákmise” 10:30-kor kezdődik. Előtte a hitoktató közös imádsággal készül fel a gyermekekkel. A gyermekek olvasnak fel. Ministráns mindig van. Az „ifjúsági mise” 18.00-kor kezdődik. A szentmisét gitáros ének kíséri. Saját felolvasók vannak, és mindig van ministráns. Mise előtt sokszor van énektanulás, ami segíti a közös részvételt. Minden hónap első vasárnapján családos mise van, ahol a családok vállalják a szolgálatot.
Havi egy alkalommal, első vasárnap, szentségimádást tartunk, rózsafüzértitok-cserével. A szentmiséken, nagyobb ünnepeken 35
sajnos az egyházközség „regisztrált” tagjai sem vesznek részt teljes körűen. Még kedvezőtlenebb a kép, ha az egyházközségnél nem regisztrált, de valószínűleg római katolikus vallású törökbálintiak számához arányítjuk a szentmisén résztvevőket.
7.3.2
Az egyházközség tagjainak véleménye
Az 1. kérdés a vasárnapi szentmise-látogatottsági szokásokat vizsgálta. 323 fő válaszolt erre a kérdésre. Ebből 58 fő a ½ 8-as felnőtt; 182 fő a ½11-es gyerek; míg 83 fő általában az esti ifjúsági szentmisén vesz részt. A 3. kérdés a szentmise előtti közös imádság lehetőségét veti fel. A kérdésre 319 fő válaszolt, melyből 157 fő igényelné, míg 162 fő nem élne ezzel a lehetőséggel. A 4. kérdés a ritkán énekelt liturgikus énekek gyakorlására énekpróba lehetőségét veti fel. Ugyancsak 319 fő válaszolt a kérdésre, melyből 172 fő igenlő; míg 147 fő nemleges választ adott. Az 5. kérdés arra keresi a választ, hogy a válaszadók mennyire tartják fontosnak, hogy a miséről, a szentségekről valamilyen formában tájékozódni lehessen a templomban. Erre a kérdésre 330 főtől érkezett válasz. Ebből 288 fő igenlő; míg 42 fő nemleges választ adott. A 9. kérdés a gyermekek szentmisén való elhelyezését (részvételét) vizsgálja. A kérdésre 311 válasz érkezett. Ebből 167 válasz támogatja, hogy vegyenek részt a gyermekek a szentmisén, 72 válasz szerint a plébánián, felnőtt felügyelete mellett kellene a kisgyermekeknek tartózkodniuk, 50 válasz javasolja, hogy a sekrestyében legyenek, míg 22 válasz egyéb (illetőleg kombinált; kiegészített) megoldást javasol.
36
7.3.3
Összegzés
A vasárnapi szentmisék látogatottságából a ½ 11-es gyermek szentmise 56 %-ot tesz ki. Ez betudható egyrészt a kedvező időpontnak másrészt viszont annak is, hogy a gyerekmisére a gyermeket szülő (nagyszülő) kíséri. Kitűnik azonban, hogy a korosztályi adatok szerinti aránynál jóval népszerűbb az esti (ifjúsági mise) látogatottsága.
Vasárnapi miselátogatási szokás 200 150 100 50 0 1
2
3
Kedvezőnek tűnik a 3. kérdésre adott válasz, hisz a válaszolók 49 %-a, 157 fő igényelné (élne azzal a lehetőséggel), hogy mise előtt közös imádságon lehessen részt venni. Ugyancsak pozitív hozzáállást mutat, hogy a 4. kérdésre adott válasz szerint a megkérdezettek 54 %-a szívesen venné, ha szentmise előtt lehetőség lenne az énekek gyakorlására. Figyelemre méltó, hogy az 5. kérdésre (tájékozódás a miséről, szentségekről) a válaszadók közül 288 fő adott igenlő választ. A szentmise előtti közös imádság (3); az énekek gyakorlása (4), illetve a miséről, szentségekről tájékoztató tartása (5) kérdés párhuzamosan nem végezhető. Ezért amennyiben be szeretnénk vezetni mindhárom (egyébként kedvező fogadtatással bíró) formát, azt ciklikusan kell tennünk. Fontos kérdés, hogy mennyire kell a gyermekeket a közösség (szentmise) keretei közé bevonni. Ezzel a kérdéssel a család 37
munkacsoport is foglalkozik. Kedvező, hogy a válaszadók 54 %-a támogatja a gyermekek szentmisén való részvételét. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy 23 % a plébánián; 16 % a sekrestyében javasolja a gyermekek elhelyezését. Több egyedi kiegészítés veti fel, hogy a mise alatt ilyenkor a gyermekek is játékos hittanórán vehetnének részt. A jelenlegi gyakorlat az, hogy havonta egyszer van családos mise, ahol a kisgyermekek is részt vesznek a család többi tagjával. Egyéb alkalmakkor az egyik szülő a sekrestyében van a kisgyermekkel. A szentmiséken, kiemelkedő liturgikus eseményeken való részvétel elmarad a kívánatostól.
7.3.4 33) 34)
35)
36)
37)
Javaslatok
Javasoljuk, hogy a vasárnapi szentmisék előtt továbbra is legyen közös imádság, vagy liturgikus énekek gyakorlása. Örömteli, hogy igény van hitünk, liturgiánk szentségeink jobb megismerésére, ezért a ½ 8-as mise előtt elindult egy sorozat a liturgikus fogalmakról és a szentségekről. Ezek a szövegek a Törökbálinti harangszóban is megjelentek vagy meg fognak jelenni. A továbbiakban egy-két évenként meg kellene ismételni ezeket. Vizsgálni kellene annak lehetőségét, hogy aki igényli, annak kisgyermekét a plébánián, önkéntes segítők bevonásával elhelyezhessék. Jó lenne, ha sikerülne egyházközségen belül növelni a hívek aktivitását. Segítsük elő, hogy a hívek minél nagyobb számban vegyenek részt a szentmiséken, liturgikus eseményeken. Hívjuk fel a rendszeresen misére járók figyelmét a környezetükben élő, esetleg mozgásukban korlátozott személyek segítésére, szervezzék meg e személyek szentmisére szállítását. Vonjuk be a felnőtteket is, hogy a hívek könyörgését saját kérésekkel is egészítsük ki, vállaljunk felolvasást s egyéb 38
imádságokat, aktívabban vegyünk részt a miseszolgálatban. Legyenek felelősök, akik a híveket köszöntik, leültetik, eligazítják. Derítsük fel, hogy mi gátolja testvéreinket a szentmisén való részvételben. Kérdezzük meg a miselátogatókat, hogy mi fogja meg őket a szentmisében.
38) 39)
7.4
Kiemelt ünnepek 7.4.1
Helyzetfelmérés
Egyházközségünkben a kiemelt ünnepeket, a rendes vasárnapi miserendtől eltérően tartjuk.
Karácsony: Jézus születése napján (24-én 23 órakor) kezdődik a pásztorjáték, és ezt követően az „éjféli” mise. 25-én a ½ 11-es az ünnepi szentmise. 26-án ugyancsak ünnepnapi miserendet tartunk. Húsvét: Jézus föltámadása előestéjén este ½ 9 órakor kezdődik az ünnepi szertartás. Az ünnepi mise föltámadási körmenettel zárul, mely után a hívők szeretetlakomán találkozhatnak. A nagyböjti időszakban péntekenként – illetve idén már lelkipásztori kisegítőink felajánlása alapján szerdánként is – keresztutat tartunk. Kedvező jelenség, hogy a „nagyheti” szertartásokon (nagycsütörtök, nagypéntek) a hívők száma nő. Pünkösd: a Szentlélek eljövetele, az egyház születésnapján az ünnepi szentmisét hagyományosan ½ 11-kor tartjuk. Pünkösd másnapján ugyancsak ünnepnapi miserendet tartunk. Urunk bemutatásának ünnepén gyertyát szentelünk és gyertyás körmenet tartunk. Úrnapján, a körmenethez hagyományosan „virágszőnyeg” készül. 39
Kápolnánk, a Mária segíts kápolna emléknapját július 2án, szabadtéri misével ünnepeljük. Május 4-én tartjuk Szent Flóriánnak, községünk védőszentjének ünnepét szentmisével és szobrának megkoszorúzásával. Március 23-án emlékezünk meggyilkolt plébánosunkra, Dr. Pelsőczy Ferencre, szentmisével és a plébánia falán lévő emléktáblájának megkoszorúzásával.
7.4.2
Összegzés
Előrelépés, hogy egyházközségünk híveiben egyre nagyobb a részvételi szándék a kiemelt ünnepek alkalmával. Többen vállalnak feladatot az ünnepeink széppé és méltóságteljessé tételében. Különösen megmutatkozik ez az úrnapi virágszőnyeg készítésekor. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy a „siker” keveseknek köszönhető. Fontos lenne, ha mind nagyobb számban lehetne számítani olyan önkéntesekre, akik egy-egy nagyobb ünnep alkalmával, részfeladatok megszervezésével segítenék az ünnep zökkenőmentes bonyolítását.
7.4.3 40)
41)
42)
Javaslatok
Célszerű tudatosítani, hogy ünnepeink méltóságteljes, szép megünneplése sok munkát igényel. Részfeladatokhoz önkéntes segítők, kisközösségek további bevonását javasoljuk. Szent Család ünnepén legyen külön szentmise a családok megáldásával, amely erőt adna a családoknak hitük megéléséhez, és erősítené a közösségben a házasság fontosságát és szentségét. Jézus Szíve ünnepe községi ünnep volt, fogadalmi oltárral. Az oltárt fel kellene újítani, és ezen a napon esti szentmisével ünnepi lehetőséget adni a híveknek. 40
8 8.1
A szentségek
Alapvetés
A szentségek látható jelei a kegyelemnek, amely által isteni életben részesülünk. A szentségeket Jézus Krisztus alapította, és anyaszentegyházára bízta. A keresztény beavatás szentségei: a keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia. A szentségek tudatos felvétele és rendszeres vétele (Eukarisztia) erősíti bennünk hitünket. Szükséges, hogy az egyházközség jelenlegi és új tagjai tudatosan éljék át a közösséghez tartozás, a szentségek vételének fontosságát életükben. Azok felvételéhez azonban az egyén őszinte elhatározására, akaratára van szükség. E kérdéscsoportra adott válaszokból kitűnik, hogy a közösséget, a közösségi életet erősíteni kívánó válaszolók száma jelentős. Ezt segítené elő a szentmise keretében történő keresztelés, a betegek kenete közösségen belüli kiszolgáltatása.
8.2
Keresztség
Az első és legszükségesebb szentség, amely megszabadít bennünket az eredeti bűntől és minden személyes bűntől, Isten gyermekévé és az Egyház tagjává tesz. Keresztség nélkül más szentséget nem lehet érvényesen felvenni. Jézus mondta: ”Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.”31 Azt lehet megkeresztelni, aki hisz Jézus Krisztusban, és megismert tanítása szerint akar élni. Kisgyermeket akkor lehet megkeresztelni, ha legalább az egyik szülő kéri és vállalja gyermeke keresztény nevelését. A keresztszülő kötelessége, hogy segítse a gyermek szüleit vállalt kötelességük teljesítésében. 31
Mk16,15
41
8.2.1
Helyzetfelmérés
Plébániánkon havonta kétszer van keresztelés, a vasárnapi mise után. Régóta probléma annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a szülők valóban hitből akarják-e gyermekük megkereszteltetését, vagy csak szokásból.
8.2.2
Az egyházközség tagjainak véleménye
A 10. kérdés a kisgyermekek keresztelésének lehetőségeit taglalta. A kérdésre 338 fő válaszolt. 238 fő véli úgy, hogy minden gyereket meg kell keresztelni; 53 fő kötné ahhoz a feltételhez, hogy a szülők gyakorolják a hitüket; 34 fő szükségesnek tartja, hogy a szülők és keresztülők is vallásos felkészítésben vegyenek részt, míg 13 válasz egyéb (kiegészítő, zömében szigorító feltételhez is kötné). A kérdésre adott válaszok eloszlása korcsoportonként is viszonylag arányos. g. A 11. kérdés a keresztelés időpontjára (szentmise keretében, vagy szentmise után) kért választ. A kérdésre 344 válasz érkezett, melyből 179 fő a szentmise utáni, míg 165 fő a szentmise keretében szeretné a keresztelést. Az adott válaszok korcsoportok szerinti eloszlásánál a fiatalabb korosztály nagyobb arányban részesíti előnyben a szentmise keretében történő keresztelés lehetőségét.
8.2.3
Összegzés
A kereszteléssel kapcsolatban a válaszadók zöme 238 fő (70 %) továbbra is minden gyermeket – feltétel nélkül – megkeresztelne, de figyelemre méltó, hogy 30% feltételhez kötné a keresztelés kiszolgáltatását. 179 válaszadó a hagyományosnak mondható-, szentmise utáni keresztelést választaná, de jelentős számban (165 válaszadó) 42
szeretné, ha a közösség (egyházközség) új tagjának keresztelésére szentmise keretében kerülne sor. A válaszok korcsoportonkénti vizsgálata árnyaltabb képet mutat. Figyelemre méltó, hogy a fiatalabb korosztály nagyobb arányban támogatja a szentmise keretében történő keresztelést.
8.2.4 43)
44)
8.3
Javaslatok
Hitéletünk kiemelkedő, meghatározó eseménye a keresztség szentsége. Ezért fontos, közösségépítő hatása lenne, ha egyre több keresztelésre kerülne sor a szentmise keretén belül. Fontos azonban hangsúlyozni, a szentmise keretén belül megtartott szertartás ne gátolja, hátráltassa a szentmise tényleges célját. A keresztelés szentségével a megkeresztelt az Isten gyermekévé és népének, az Egyháznak a tagjává válik. Javasoljuk, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatásával kapcsolatos egyházközségi közös álláspont kialakítására alakuljon bizottság.
A bérmálás
„János vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.”32 A bérmálás az a szentség, amelyben a megkeresztelt megkapja a Szentlélek ajándékát. Erőt és küldetést kap ahhoz, hogy Krisztus élő tanúja legyen az egyházban és a világban egyaránt. Az bérmálkozhat, aki kellő oktatást kapott, felkészült, és elkötelezi magát a keresztény életre.
32
ApCsel. 11,16
43
8.3.1
Helyzetfelmérés
A megyéspüspök atya kétévenként bérmál Törökbálinton. A bérmálás szentségének felvételére jellemzően a 14 éves korú fiatalok jelentkeznek. A megbérmált fiatalok döntő része sajnos a középiskolába kerülve lassan „elkopik”, nem gyakorolja ténylegesen hitét. Ez alól szinte csak azok a fiatalok kivételek, akik valamelyik egyházközségi kisközösséghez tartoznak, így hitbeli kötődésük baráti, közösségi kötődéssel párosul.
8.3.2
Az egyházközség tagjainak véleménye
A 12. kérdés a bérmálás szentségének felvétele optimálisnak tartott időpontjáról kérdezett. A kérdésre 352 fő adott választ. A beérkezett válaszok közül 113 a 14-16 év között; 93 válasz a 12-14 év között; 80 válasz a 1618 év között; míg 61 válasz 18 év felett tartja a legalkalmasabb életkornak a bérmálás szentségének kiszolgáltatását. A bérmálás szentség felvételének időpont megoszlása korcsoportonként 120 100
70 év felett 60-70 év közötti
80
50-60 év közötti
60
40-50 év közötti
40
30-40 év közötti
20
20-30 év közötti 20 év alatti
0 12-14 éves 14-16 éves 16-18 éves 18 év felett korban korban korban
8.3.3
Egyéb
Összegzés
A bérmálás szentsége kiszolgáltatásának időpontjára a válaszadók 32 %-a a 14-16 éves kort tartja a legmegfelelőbbnek. Sokan (26 %) gondolják úgy, hogy a 12-14 éves kor a legalkalmasabb arra, hogy a bérmálás szentségében részesüljön a fiatal. 44
22 % a 16-18 év közötti kort, míg 17 % e fölött tartaná jónak a bérmálás szentségének kiszolgálását. E kérdésnél jelentős az arányeltolódás a fiatalabb és idősebb korosztály között. Arányában a fiatalabb generációk jóval többen részesítik előnyben a későbbi időpontban történő bérmálást, míg a 60 év feletti kortól elenyésző azon válaszadók száma, akik 16. vagy annál későbbi időpontú bérmálást támogatnák.
8.3.4 45)
46)
47)
8.4
Javaslatok
A bérmálási életkorra és a szentség kiszolgáltatásának feltételeire vonatkozóan alakuljon bizottság, amely összhangban az egyházi előírásokkal a helyi viszonyok kialakítására fél éven belül hozzon döntést. Tudatosítsuk egyházközségünk fiataljaiban, különösen az érintett korosztályoknál a bérmálás szentsége felvételének fontosságát, illetve azt, hogy felvétele által küldetést kap ahhoz, hogy Krisztus élő tanúja legyen az Egyházban és a világban egyaránt. A szülőket és bérmaszülőket rövid hitoktatásban javasoljuk részesíteni, illetve a szentségről készítsünk tájékoztatatót, melyet át lehet nekik adni.
Az Eukarisztia
Az Eukarisztia, vagyis az Oltáriszentség az Úr Jézus valóságos teste és vére a kenyér és bor színe alatt. Jézus azért alapította az utolsó vacsorán, hogy jelenvalóvá váljék áldozata, kereszthalála és feltámadása, testével és vérével tápláljon minket, és jelenlétével építse az Egyházat. „Vegyétek és egyétek, ez az én testem! Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára.”33
33
Mt 26,26-28
45
Áldozni lehet nyelvre és engedélyezett kézbe is. Az áldozás általában „egy szín” alatti, de különleges alkalmakkor megengedett a „két szín” alatti áldozás. Templomainkban az örökmécses jelzi, hogy az Úr Jézus az Eukarisztiában jelen van. Nagycsütörtökön hagyományosan a Xavéri Szent Ferenc kápolnába visszük át az Oltáriszentséget. Az Eukarisztia ünneplésének és imádásának két pillére van, a szentmise és a szentségimádás, mely a misén kívüli Oltáriszentség-tisztelet.
8.4.1
Helyzetfelmérés
A szentmisén résztvevők nem mind járulnak szentáldozáshoz. Korábban csak egy lelkipásztori kisegítőnk volt, aki az áldoztatásnál segített. Az elmúlt év végén újabb három lelkipásztori kisegítőt nevezett ki a püspök atya, így ők is bekapcsolódtak az áldoztatásba a szentmisén, és szükség szerint az otthonokban is. Egyházközségünknél „két szín” alatti áldoztatás nagycsütörtökön van. Immár többévi hagyomány, hogy az elsőáldozó gyermekek egységes fehér ruhában vesznek részt a szentmisén. Ez kedvező egyrészt azért, mert jelképezi tisztaszívűségüket, másrészt nincs öltözködésükben rivalizálás. Templomunkban minden hó első vasárnapján szentségimádást tartunk. Az egyházközségnek az egyházmegye által kijelölt szentségimádási napja október 15-én, Avilai Nagy Szent Teréz ünnepén van. A Szeretetláng kápolnában minden kedden este és minden csütörtökön egész napos szentségimádást tertunk.
8.4.2
Összegzés
Kedvező, hogy szinte minden szentmisén megoldott az, hogy lelkipásztori kisegítő segítsen az áldoztatásnál. 46
8.4.3 48)
49)
8.5
Javaslatok
A két szín alatti áldozás lehetőség, mely kellően felkészített lelki állapotban bensőségesebb Jézus-kapcsolatot eredményez. Ezért javasoljuk, hogy indokolt esetben, különleges alkalmakkor is tegyük lehetővé a két szín alatti áldozást. A szentségimádás fontosságára fel kell hívni a hívek figyelmét. Javasoljuk, hogy az egész napos szentségimádást korosztály vagy kisközösségek szerint osszuk be. Minél nagyobb számban vegyenek részt a hívek a Szeretetláng kápolna szentségimádásán is.
A bűnbocsánat szentsége
„Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”34 A gyógyulás szentségei: a bűnbocsánat szentsége és a betegek kenete. A bűnbocsánat szentsége az a szentség, amelyben a gyóntató pap feloldozása által elnyerjük Istentől bűneink bocsánatát, és kiengesztelődünk az Egyházzal.
8.5.1
Helyzetfelmérés
Egyházi előírás, hogy feltétlenül gyónni kell legalább évente egyszer, ha halálos bűnt követünk el, akkor minél előbb. Egyházközségünknél egy pap teljesít szolgálatot, aki további plébániákon is szolgál. Így igen kevés idő jut – különösen vasár- és ünnepnapokon – a szentmisék előtti gyóntatásra. Plébánosunk igény szerint, előre egyeztetett időpontokon hétköznap is gyóntat, ezzel együtt kevés a gyóntatásra fordítható ideje.
34
Jn 20,23
47
8.5.2
Összegzés
Tapasztalat, hogy a hívek jelentős részénél nem tudatosult eléggé a gyónás fontossága, az általa elnyerhető kegyelem, lelki béke. A szentmisék előtti gyóntatásra igen kevés idő jut. A lelki vezetés jóval időigényesebb, ezért csak igen korlátozott létszám lelki vezetését tudja a plébános vállalni. Mivel közel vagyunk Budapesthez, ott is lehetőség van elvégezni a szentgyónást, így azonban nem, vagy csak nehezen tud kialakulni bensőséges kapcsolat a gyónó és a lelki vezető között. A lelki vezetés olyan lehetőség, mely elősegíti rossz tulajdonságaink feltárását, magunk megismerését, így segítséget ad keresztényi életünk mindennapi megélésében. A hívek lelki vezetését segítené, ha rátermett, a feladatra felkészült személyek vállalnák, illetve bevonhatóak lennének ebbe a munkába. Természetesen ez igen nehéz feladat, hisz teljes bizalmi kapcsolatnak kell kialakulnia a lelki vezető és a vezetett között.
8.5.3 50)
51) 52)
8.6
Javaslatok
A gyóntatásra fordítható szűkös idő miatt célszerű lenne felajánlani az „időpont egyeztetéses” gyóntatás lehetőségét, valamint havi, kéthavi rendszerességgel és nagyböjtben, kisegítő gyóntató meghívását. Fel kell mérni, hogy van-e igény lelki vezetésre. Fontos folyamatosan tudatosítani a híveknél a gyónás fontosságát, az általa elnyerhető kegyelem, lelki béke örömét.
A betegek kenete
A betegek kenete az a szentség, amellyel az Egyház a betegségben szenvedő híveit a szenvedő és megdicsőült Úrnak ajánlja, hogy megenyhítse és megmentse őket. A betegek ke48
netét az a hívő veheti fel, akinek élete betegség vagy öregség miatt veszélybe került. A szentséget ismételten fel lehet venni, ha a beteg állapota rosszabbra fordul, vagy újabb betegség éri. A betegek kenete a halálos bűnöket eltörli, ha a beteg már gyónni nem tud, illetve a testi gyógyulást is segítheti, ha az a beteg üdvösségére szolgál.
8.6.1
Helyzetfelmérés
Lehetőség van évente egyszer, általában februárban a betegek világnapján a templomban közösen felvenni a betegek kenetét. Ha jelzik a plébánián, a pap felkeresi a beteget, hogy kiszolgáltassa a szentséget. A betegek kenetét egyénileg otthon, kórházban 188 fő venné fel, a templomban, közösen 150 fő.
8.6.2
Összegzés
Még sokan félnek e szentség felvételétől. Februárban a „Betegek Világnapján” lehetősége volt a megszentelő kegyelem állapotában lévőknek e szentséghez járulni a templomban.
8.6.3 53)
54)
Javaslatok
Továbbra is minden évben februárban, közösen a templomban részesítsük az időseket és betegeket e szentségben. Indokolt tudatosítani az emberekben a szentség felvételének jótékony hatását, egyben biztatni őket arra, hogy kérjék a szentség felvételét súlyos műtét előtt, vagy a beteg állapotának romlása esetén.
49
8.7
A házasság
A házasság szentsége egy megkeresztelt férfi és nő életre szóló, felbonthatatlan szeretetközössége. Krisztus a házastársaknak megadja azt a kegyelmet, hogy egymást azzal a szeretettel szeressék, amellyel ő szereti Egyházát. A keresztény családot azért nevezzük családegyháznak, mert az a szülők és gyermekeik számára a hit és az imádság közössége, az emberi erények és a keresztény szeretet iskolája. Amikor katolikus köt házasságot meg nem keresztelttel, vagy más vallásúval, az akkor érvényes, ha a püspök előzetesen felmentést adott a köztük fennálló házassági akadály alól.
8.7.1
Helyzetfelmérés
A mai fiatalok nagy része a házasságot fölöslegesnek érzi. Ebből fakadóan nem tartják szükségesnek, és alkalmi kapcsolatokat, élettársi viszonyt, illetve csupán polgári hatóságok előtt elismert közös életet választanak. Akik egyházi házasságot kötnek, azok közül is sokan csak megszokásból, vagy „mert olyan szép”, kérik az egyházi szertartást. Nagy szükség lenne a kialakult helyzet megváltoztatására: tudatosítani a házasság fontosságát, a család jelentőségét, hogy gyermekeket neveljünk az Isten és a haza számára.
8.7.2 55)
56)
Javaslatok
A jegyesoktatás alatt, amennyiben szükséges, arra felkészült, házasságban élő hívek is tartsanak előadást saját tapasztalatukról és élményeikről. Javasoljuk, hogy a házasság szentségének kiszolgáltatásával kapcsolatos egyházközségi közös álláspont kialakítására alakuljon bizottság.
50
57)
58)
59)
8.8
Az elvált és újraházasodott hívek lelki életéről való gondoskodás és az egyház életébe való tevékeny bekapcsolásuk érdekében közösséget, kiscsoportot kell létrehozni. A vegyes házasságban élőket az ökumenikus csoportmunkába kell bekapcsolni, és kiscsoportot létrehozni, amelyben hitük megtartásában támogatjuk őket. Be kell vezetni és ajánlani a ”jubilánsok miséjét” a 25. 50. 60. házassági évfordulókra.
Az Egyházi rend
Az egyházi rend az a szentség, amelyben Isten az erre kiválasztott férfiakat eltörölhetetlen jeggyel jelöli meg, és különös módon részesíti Krisztus papságában. Az egyházi rend szentségének fokozatai: diakónus, pap, püspök. A papok feladata, hogy a püspök megbízásából mint Isten népének pásztorai: bemutassák a szentmise áldozatot; kiszolgáltassák a szentségeket; hirdessék Isten igéjét; és vezessék Isten népét. A világi lelkipásztori kisegítők, azok a világi személyek, (akik nem tagjai az egyházi rendnek) akiket a plébános és a képviselő testület javaslatára, képzés után, a püspök kinevez a helyi plébános mellé. Feladata: felolvas a szentmisén, áldoztathat, a plébánia munkájában részt vehet, igeliturgiát mutathat be, szentelményeket szolgáltathat ki.
8.8.1
Helyzetfelmérés
Egyházmegyénk papjai általában több plébánián is teljesítenek szolgálatot, és ez a helyzet a jövőben előreláthatóan romlani fog, ezért a világiak feladatai megnőnek.
51
8.8.2
Javaslatok
60)
Minden olyan feladatot, amit nem csak a felszentelt pap végezhet el, és a plébános átad, el kell végezni. Tervet kell készíteni, hogy a világi lelkipásztori kisegítők, a közösségek, mely feladatokat veszik át. Sokat kell imádkozni papi hivatásokért.
8.9
A szentelmények
A szentelmények a szentségekhez hasonlóan szent jelek, amelyek az Egyház könyörgése által kegyelmet közvetítenek. A szentelmények az Egyháztól valók. Az áldás által az Egyház Isten kegyelmét hívja le a személyekre és tárgyakra. Ismertebb szentelmények: a vízszentelés, Balázs-áldás, gyertyaszentelés, hamvazkodás. Hagyomány továbbá húsvétkor az ételszentelés, valamint Szent Márk napján a gabonaszentelés is. A házszentelést jó ideje kevesen kérték a hívek. Az idén a világi lelkipásztori kisegítők belépésével ismét megvalósult, több helyre hívták őket. Az egyik legismertebb és legfontosabb szentelmény a temetés, mely az ember földi élettől való búcsúztatása. A liturgiát püspöki engedéllyel férfi világi lelkipásztori kisegítő is végezheti.
9 9.1
Ének és zene az egyházközségben Alapvetés
Aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik. Kívánatos, hogy a szentmise állandó részeit a hívek közösen énekeljék vagy imádkozzák. A vasárnapi szentmisén figyelmet kell fordítani a közösség énekére, mert az különösen alkalmas a szív örömének kifejezésére. Hangsúlyozza az ünnepet és segít megosztani a hitet és szeretetet. Gondot kell fordítani 52
mind a szövegre, mind a dallamokra, hogy az új kezdeményezések megfeleljenek a liturgikus rendelkezéseknek, és méltók legyenek az egyházi hagyományokhoz.
9.2
Helyzetfelmérés
Vasár- és ünnepnapokon énekelünk a szentmise alatt. Vasárnaponként a ½ 8-as és ½ 11-es szentmiséken a kántor orgonakísérete mellett, míg az esti diákmisén a fiatalok gitáros kísérete emeli a mise liturgiájának fényét. Ünnepnapokon az egyházközség kórusa énekel. Hagyomány, hogy a Mária Segíts kápolna emléknapján, július 2-án, a szabadtéri misét a fúvószenekar kíséri. Kedvező, hogy a hívek szívesen énekelnek, a törökbálintiak általában szeretik a zenét, az éneket. A templom kivetítővel rendelkezik, melyről olvashatóak az énekszövegek, így nyújtva segítséget a híveknek a közös énekléshez. A körmenetek alkalmával sokaknak gondot okoz, hogy nem ismerik a népénekek szövegét. A templom orgonájának felújítása rövidesen befejeződik, ezzel nagymértékben javulhat az orgonakíséret hangzásvilága, illetve az orgona újra alkalmas lehet egyéb koncertek megtartására is. Kántorunk nem helybéli, emiatt nincs idő a mise előtt népéneket tanulni.
9.2.1
A kórus
Törökbálint lakossága hagyományosan „kóruséneklő”. Erre utal, hogy napjainkban is legalább hat kórus működik településünkön. Ez alól egyházközségünk sem kivétel. A jelenleg működő egyházi kórus az ünnepi liturgiák alkalmával a gregorián dallamvilágot eleveníti fel. Természetesen repertoárja folyamatosan bővül, hangzása egyre szebb, gazdagabb. 53
9.2.2
Hagyományok
Sok, szép, régi éneke van egyházközségünknek. Ezek ritkán énekeltek, feledésbe merültek. Jó lenne ezeket újból elővenni, felfrissíteni, illetve a fiataloknak továbbadni. Örvendetes, hogy a hagyományok közé sorolható az egyházközség kapcsolata az erdélyi Kadicsfalva és Bethlenfalva egyházközségeivel. Találkozásaink jó alkalmak arra, hogy megismerjük népénekeiket, a körmeneteik alkalmával tapasztalható hatékony éneklést.
9.2.3
Zenei élet
Templomunk – hála a kiváló adottságoknak – több ízben koncertek helyszíne. Hagyományos a kétévente megrendezésre kerülő „adventi koncert”, de többször orgona-, zenekari és énekes koncert helyszíne is volt a templom.
9.3
Javaslatok
61)
Célszerű lenne esetenként, előre meghirdetett alkalmakkor, mise előtt énekpróbát tartani. Ezeken a kevésbé ismert, feledésbe merült énekeket lehetne gyakorolni. Javasoljuk, hogy körmenetek előtt a hívek kapják meg az énekelendő művek szövegét (de legalább a hozsanna énekeskönyv sorszámát). A körmenet alatt egységesebben szólna az éneklés, ha a jó hangú, a sorrendet ismerő emberek nem egy csoportban, hanem a teljes menet hosszában elvegyülve, mintegy hangadóként segítenék a hívek bekapcsolódását az énekekbe. Bíztassuk a jó hangú híveket arra, hogy vegyenek részt a templomi énekkar munkájában. Az egyházi énekkar mindig az adott ünnepnek megfelelő énekekkel teszi még szebbé liturgiánkat.
62)
63)
54
A CSALÁD 10 Alapvetés 10.1 A család fogalma, gyökere, célja és küldetése Isten nemcsak az embert, hanem a családot is saját képére, azaz a Szentháromság közösségének a képére teremtette. A család szabad és erkölcsi felelősségük tudatával rendelkező személyek közössége. Isten tervében férfi és nő egy testet alkotnak. A két szabad „én”-ből születik meg a „mi” fogalma, amely a teljes egymásnak ajándékozásból jön létre.35 A kölcsönös ajándékozás folytonos és állandó. Az Ószövetségben a családnak fontos szerepe volt a társadalmi és vallási értékek átadásában.36 Azáltal, hogy a Megváltó, Jézus Krisztus, családban született, az Újszövetségben új értelmet kapott a „család” szó. Jézus jelenléte megszentelte a család fogalmát, és tökéletessé tette arra a célra, hogy itt tanulja meg az ember, mi is Isten terve vele. A család az Újszövetségben az Egyház legkisebb egysége. A házastársak egymás iránti szeretete és ragaszkodása jeleníti meg Jézus hűséges szeretetét.37 Fontos, hogy a család minden tagja keresztény nevelésben részesüljön.38 A II. Vatikáni Zsinat szerint a hívők feladata: „A világban élnek, vagyis a világnak mindenféle feladatában és munkakörében, a családi és társadalmi élet megszokott körülményei között, szinte ezekből a szálakból van szőve az életük. Itt hívja meg őket Isten, hogy saját hivatásuk gyakorlásával az evangélium szellemében élve kovászként, belülről járuljanak hozzá a világ megszenteléséhez, és életük tanúságával mutassák meg másoknak Krisztust.”
35
Ter 2,24 Zsolt 78,1-7 Ef 5,22-33 38 Kol 3,18-21 36 37
55
A Család-munkacsoport ennek szellemében törekszik arra, hogy a családi életre való felkészítésben, a családban illetve a gyermeknevelésben adjon példát és segítséget.
10.2 Feladatok a keresztény családi életre való neveléshez 10.2.1 Hivatások bemutatása A családnak küldetése, hogy bemutassa a különböző életutakat, elhivatottságokat. Támogassa a fiatalokat életükben, elhatározásaikban.
10.2.1.1 A papi és szerzetesi élet bemutatása a fiataloknak Az Istennek szentelt tisztaság, szegénység és engedelmesség egy különleges hivatás, mely az egyházon belül egyedi módon közvetíti az evangéliumot az emberek felé. Fontos, hogy a fiataloknak közvetítsük Istennek ezt a meghívását, és azokat a fiatalokat, akik erre meghívást éreznek, támogassuk.
10.2.1.2 A házasság mint életszentség A 10-14 éves korosztály számára beszélnünk kell a felelősségteljes párkapcsolatról, a házasságról, családról illetve a szexualitásról, annak helyes megéléséről a házasságban. A fiatalok felvilágosítása elsősorban a családban történik, ezért a szülőknek kell segítséget nyújtanunk abban, hogy mit és hogyan mondjanak gyermekeiknek ezzel kapcsolatban.
56
10.2.2 Jegyesoktatás: a tudatos felkészülés a házasságra A fiatalokat most olyan világ veszi körül, ahol azt hallják és látják, hogy a házasság fölösleges, és arra biztatják őket, hogy éljenek felelősségmentesen. A jegyesoktatás feladata, hogy felkészítse a házasság előtt állókat
a szentségi házasság fontosságára a családtervezésre a tudatos felelősségvállalás és elkötelezettség fontosságára a szeretetkapcsolat folyamatos megújítására
10.2.3 A család „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleséghez ragaszkodik, és egy testté lesznek.”39
10.2.3.1 A házasság ápolása Mostani világunkban nagyon sokan tévesen gondolkodnak a házasságról, annak szentségi voltáról. A házasság maga szentség, ezt nem lehet megszakítani, felbontani.40 Nagyon fontos, hogy a házastársak egy életre szóló szeretetkapcsolatban tudják megélni azt, amire az Isten hívta meg őket. Nagyon fontos feladatunk a meglévő házasságok ápolása, segítése. Isten minden embert saját képmására teremtett, ezáltal minden ember egyénileg tükrözi Isten képét. Ezért fontos, hogy a házastársak külön-külön is megtalálják a helyüket, feladatukat a családban.
39 40
Ter 2,24 Mt 19,1-4
57
10.2.3.2 A nő szerepe a házasságban „Derék asszonyt ki talál?”41 Napjainkban a házassági krízisek jelentős része abból adódik, hogy nem értjük, vagy nem akarjuk megérteni, hogy mit tanít a Szentírás a házassági szerepekről. Fontos, hogy a feleségek saját feladatukat megfelelően lássák és éljék meg, mint akik férjüknek ékességei.42 A nőnek mint édesanyának egészséges kapcsolatban kell lennie gyermekeivel. Erre mutat példát Szűz Mária élete.
10.2.3.3 A férfi szerepe a házasságban Fontos, hogy a férfiak vállalják családjuk felelősségteljes vezetését, hiszen Isten ezt a feladatot adta nekik. „A férj feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak.” A férj szerepköréről legátfogóbban Pál apostol beszél.43 Itt három fontos feladatot sorol fel: vezetés, szeretet, gondoskodás. A férfi a család pásztora, vezeti és óvja a rábízottakat. Ennek megvalósításához segít Szent József példája.
10.2.4 Gyermekek nevelése 10.2.4.1 Gyermekek a családban A gyermek Isten ajándéka. Az élet továbbadása a teremtésben természetes dolog lett. „Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”44 10.2.4.2 A gyermek vállalása – A természetes családtervezés Fontos, hogy a természetes családtervezésről a fiatalok már idejekorán halljanak. (Pl. hány gyermeket vállaljon egy család?) 41
Péld 31,10-31 Péld 12,3 Ef 5,21-32 44 Ter1,28 42 43
58
10.2.4.3 Gyermeknevelés A család alapja a házasságkötés. Az egészséges családi élet feltétele a jó házasság. Mindkét félnek megvan a maga szerepe. Az Újszövetség hangsúlyozza az apa felelőségét a nevelésben.45 Az édesanya szerepéről már az Ószövetségben is olvashatunk.46
10.2.5 Az imádság fontossága a családban „A család a társadalom legkisebb sejtje, ahol a családtagokat a közös szeretet és a közös ima köti össze.”47 Az imádság lehet egyéni és közösségi, de mindkettőnek fontos szerepe van a családban. A házaspárok közös imádsága erőt ad és kegyelmet közvetít. A gyermekekkel való együtt imádkozás pedig megtanítja őket az Istennel való beszélgetésre. Itt említjük meg a Szentírás olvasásának fontosságát is.
10.2.6 A családok kisközösségbe való szervezése „A közösség valahová tartozási érzést ad az embernek, egyidejűleg segíti is abban, hogy vállalja magányát az Istennel való személyes találkozás során.„ Fontos, hogy a család mint a legkisebb közösség, tartozzon más családokhoz, és abban megéljék az Istennel való találkozást.
45
Ef 6,4 Iz 66,13 47 II. Vatikáni zsinat 46
59
10.2.7 A templomba nem járó családok bevonása A családoknak, mint minden keresztény embernek, feladata az evangélium hirdetése és az emberek meghívása a közösségbe. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”48
10.2.8 Az egyházközség perifériájára sodródott családok megerősítése A családoknak úgy kell élnie, hogy tagjai megtanulják a fiatalokról és idősekről, a betegekről vagy hátrányos helyzetűekről, valamint a szegényekről való gondoskodást és ellátást. Számos család van, amely bizonyos alkalmakkor nincs abban a helyzetben, hogy ezt a segítséget családtagjainak nyújtani tudja. Tehát másokra, más családokra és másodsorban a társadalomra hárul, hogy gondoskodjék szükségleteiről. A rászoruló családokat tudnunk kell felkarolni, és anyagi és lelki támogatást nyújtani nekik. Segíteni azokat, akik valamilyen okból a közösség perifériájára szorultak, hogy beilleszkedhessenek a közösségbe.
11 Helyzetelemzés 11.1 Kérdőívek alapján történő helyzetelemzés Az egyházközségi kérdőívek feldolgozása alapján a válaszadók 68%-a (215 fő) házas. Közülük 198-an (92%) gyermekesek. A nem házas, 18 év alatti gyermeket nevelő szülők aránya a válaszadók között 1,5% (5 fő). A családosok kor szerinti megoszlása: 25-45 év 31% (68 fő), 45-60 év 33% (71 fő), 60 év felett: 36% (76 fő). A kérdőívet kitöltők megoszlása alapján elmondható, hogy a szentmisén elvégzett felmérés elsősorban a hagyományos családi körülmények között élők helyzetét és igényeit 48
Mk 16,15
60
írja le, és nagyon kevés közvetlen információt kaphatunk ebben a közegben a nehezebb körülmények között élők (pl. elváltak) helyzetéről és igényeiről. A kérdőív célja elsősorban a megkérdezettek közösségi igényeinek felmérése volt, és nem tért ki a családok életkörülményeinek vizsgálatára. A felmérés alapján a törökbálinti hívekben nagy a hajlandóság a templomon kívüli családos programokon való részvételre. Ezért örvendetes, hogy Törökbálinton az egyházközségen belül a közelmúltban több olyan csoport is megkezdte működését, amely a családok hitbéli elmélyülésén, a családok közötti kapcsolatok elmélyítésén munkálkodik. Ezek a Házas csoport, a Baba-mama Klub és a Schönstatt asszonykör. A családok egyházközségi szinten való megjelenésének új formája a 2006-ban elindított Családos mise. 2005 óta működő, házaspárokat összefogó közösség a Házas csoport. A félévente megrendezésre kerülő közösségi együttléteik célja, hogy alkalmat teremtsen a törökbálinti ifjú családok számára, hogy egymással megismerkedjenek, találkozhassanak. A törökbálinti házaspár-találkozóról a közösség 35 %-a hallott csupán (aki már hallott róla, az mind fontosnak tartotta) és a közösség 50%-a szerint szükség van rá, és szívesen részt is venne benne. Ezen emberek fele tagja valamilyen helyi közösségnek. Az együttlét iránti igény legerősebben a fiatal (2545 éves), többgyermekes családokban él (75 %), de az idősebb korosztálynak is közel 50 %-a venne részt szívesen ilyen jellegű összejöveteleken. Ezeken a találkozókon keresztény értékeken alapuló beszélgetések és előadások hangzanak el, segítve a családok belső életét. A csoportba jelenleg kb. 50-60 házaspár tartozik, általában kisgyermekes családok. A találkozók imával és énekkel indulnak, majd meghívott házaspárok beszélnek saját élményeikről, érzéseikről, tapasztalataikról egy adott téma tükrében. Az előadást kiscsoportos (4-5 házaspár) megbeszélés követi. A felmérés alapján híveink az alábbi kérdéskörökről beszélgetnének szívesen: közös élményeink (23 %), ima (24 %), bizalom (24 %), elfogadás (24 %), gyereknevelés és mindennapi problémák. Szervezünk kevésbé kötött találkozásokat is (pl. kirándulás, tábor). Ezek az alkalmak arra hiva61
tottak, hogy a gyermekekkel együtt megélt kötetlen beszélgetések, közös élmények még közelebb hozzák a családokat egymáshoz. A törökbálinti Baba-mama Klub 2002 tavaszán jelent meg azzal a céllal, hogy lehetőséget adjon keresztény értékek közvetítésére az otthon lévő kisgyermekes anyukáknak és gyermekeiknek. Fórumot biztosít a beszélgetésre, és közösséggé formálja a kismamák körét Törökbálinton. A Baba-mama Klubot a megkérdezettek 48 % ismeri, és ezek 90 %-ban ajánlanák is ismerősüknek, barátjuknak! A klub híre eljut az érintettekhez: 25-45 év közötti, házasságban élő nőknek csak a 10 %-a nem hallott a Baba-mama Klubról, és nincs közöttük olyan, akinek 3 év alatti gyereke van. A 2006-os év őszétől kb. 30-33 család vesz részt a foglalkozásokon, gyermekeik kora 3 hónapostól a 2 és fél éves korig terjed. A heti rendszerességű foglalkozáson résztvevők között egyaránt vannak katolikus, nem hívő, és a kereszténység iránt érdeklődő édesanyák is. Az egyik héten kézműves foglalkozás közben az élet gyakorlati részét felölelő beszélgetések folynak, míg a másik héten a keresztény értékeket közvetítő témákra fókuszálunk. Az egyházközség 80 %-a támogatja, hogy a Klub minden érdeklődő édesanya számára nyitott, a nem vallásosakat is szívesen látják. A nem hívő édesanyák számára a Klub lehetőséget teremt a keresztény családi élettel való megismerkedésre. A Klub szabadtéri és kulturális programjai lehetőséget biztosítanak a kötetlen együttlétre, a résztvevők szervezésbe való bevonására. Egyházközségünk több tagja jelezte, hogy aktív részvételt vállalnának a Klub életében (kézműves és beszélgetős foglalkozások, elpakolás), a jelentkezők egy része már nem a kisgyermekes korosztályba tartozik. Kisgyermekes, keresztény anyukák részvételével 2004-ben alakult meg Törökbálinton a Schönstatt asszonykör. A közel 20 főből álló közösség alapvető céljai: Mária meghívása otthonainkba, és az ő segítségével szentségi életünk erősítése, keresztény értékek szerinti önnevelés, gyermeknevelés és tanúságtétel életünkkel. A kérdőívek értékelése alapján megállapítható, hogy a két éve működő Schönstatt asszonykörről az érintette62
ken kívül nem igazán hallottak a hívek. A válaszadók több mint 50 %-a ugyanakkor szeretne a mozgalommal megismerkedni, és szívesen részt is venne benne saját korosztályában, ami azt mutatja, hogy minden korosztályban nagy az igény a kisközösségek iránt. A kéthetente rendezett összejöveteleken, ahová a résztvevők otthon lévő gyermekeiket is magukkal viszik, az imádság mellett a beszélgetések során előre meghatározott tematika mentén keresik az édesanyák a választ arra, hogy hogyan éljék meg modern világunkban a keresztény családi életet. A találkozókon a schönstatti lelkiség jegyében a gyermeknevelésről, a családról, a házasságról esik szó. A tapasztalatcsere eszközével tanítják és segítik egymást a szülői és a házastársi hivatásukban. A kérdőívek alapján a hívek ilyen öszszejöveteleken a következő témákról beszélgetnének szívesen: hitélet, evangélium, család, gyermeknevelés, házasság.
11.2 Hogyan segítik a családokat az egyházközség jelenleg működő családos programjai Tevékenységünkkel szeretnénk kovászként jelen lenni a közösségben, emberhalászokká válni, ahogy Jézus is tette.
11.2.1 Házaspár találkozók
Lehetőséget ad kereszténységünk gyakorlati megélésére Segít, hogy a keresztény családok támogassák egymást. A valóság feltárása magunkban segít az előrelépésben. Elősegíti a keresztény eszmék helyes terjesztését, segít megélésükben. A közösségi együttlét és az itt megélt egymás felé fordulás segít minket a személyes Isten felé fordulni. 63
Erősíti a házastársak lelki közösségét és egyetértését, amely alapja a gondos együttműködésnek a gyereknevelésben. A közös programok során a családok tanítással és tettekkel példát adnak a fiataloknak a családi, apostoli élethez. Segít, hogy családjaink az apostolképzés iskolái legyenek, hiszen az apostolkodás legelső és legfontosabb területe a keresztény család. Saját magunkat és egymást is erősítjük hitünkben azáltal, hogy egymást meghallgatjuk, egymásért felelősséget, közösséget vállalunk. Új kapcsolatok, barátságok, közösségek alakulnak ki a találkozók segítségével.
h. 11.2.2 Baba-mama klub és a Schönstatt asszonykör
Közösségi élményen keresztül segíti a kereső kismamákat a hit felé vezető úton. Segít, hogy szívünket teljesen kiüresítve, szeretetettel forduljunk a másik felé, és problémáit, örömeit türelemmel meghallgassuk. Segít, hogy már kiskortól kezdve értékeket közvetítő, keresztény világ vegye körül gyermekeinket. Erősít, hogy életünkkel példát tudjunk mutatni, tanúságot tegyünk. Hangsúlyt fektet arra, hogy az elmaradozó és régen látott édesanyák se maradjanak ki a közösségből (telefonos, személyes kapcsolattartás) Elvált édesanyák felkarolása Máriát szeretnénk példaképpé tenni életünkben, mint anyát és nőt. Segít, hogy gyermekeink családjainkban magukba szívhassák az apostoli lelkületet. 64
Erősíti a házastársakat, hogy örömmel vállaljanak áldozatot egymásért, gyermekeikért. A harmonikus családi légkör kialakításával segíti a gyermekek egészséges lelki fejlődését. Segíti a szülőket, hogy szavaikkal és példájukkal gyermekeik első hitoktatói legyenek. Segít, hogy gyermekeinket olyan felelős felnőttekké neveljük, akik az igazság fényén önállóan ítélik meg a dolgokat és szeretik az igazi szabadságot. A résztvevő családok egymást is támogatják.
i.
11.3 A családok egyházközségi szerepének pozitívumai
Az egyházközségben a családok jelenléte számottevő, a hagyományos családmodell szép példáit mutatja a közösségnek és a külvilágnak A családok lehetőségükhöz mérten segítik egymást (pl. komatál szervezésével) Igény van a családokban a tartalmas együttlétre a templomon kívül is (hittancsoportok, összejövetelek). Az ilyen alkalmak lelki elmélyülésre is lehetőséget adnak a párok számára, a kiscsoportos beszélgetések segítik a párok megismerkedését, közös gondolkodását A családos/házaspár programok a kevésbé aktív keresztény párokat bevonják az egyházközség életébe (újra templomba járnak, gyerekek hittanra járnak) Egyes programok evangelizációs szerepet is ellátnak, a résztvevők általában nyitottak, igényük van ezekre a beszélgetésekre. Értékközvetítő előadások, összejövetelek (pl. média hatása gyermekeinkre, dackorszak, gyereknevelés keresztény szemmel) A családok nyíltan vállalják hitüket, kereszténységüket. 65
A kisgyermekes édesanyák számára lehetőség van a gyermekeikkel együtt történő lelki töltekezésre.
11.4 Feladatok a családok egyházközségi szerepének elmélyítésében, nehézségek
A családos programok hirdetése, a hívek meghívása nem megoldott. A közösséget érintő programok és olvasmányok mindenki számára elérhetőek legyenek. Fontos lenne a programok lezárása, a találkozóról szóló beszámolók megjelenése A találkozók időpontjának több hónappal előre való rögzítése szükséges Lehetővé kell tenni, hogy a különböző korosztályok közösen vehessenek részt valamilyen programban: tehát az idősebbek is a fiatalabbakkal együtt. Tudatosítani kell, hogy a családos programok nyitottak, nem csak 30-40 éves korig szólnak. Az idősebb korosztály is szívesen járna korosztályához illő találkozókra A megkérdezettek nagyon szívesen vennének részt kirándulásokon, közös programokon, kulturális rendezvényeken, az egyház keretein belül is. A kereső családok keresztény közösségbe kapcsolódása nem megoldott. A csoportvezetők képzése, támogatása a keresők meghívásához és közösségben megtartásához, nincs megoldva A már meglévő kapcsolatok megtartása és utánajárás, érdeklődés az eltűnt, lemorzsolódott emberek után fontos feladat Rugalmasság kellene a kisebb csoportokban zajló öszszejövetelek témájában 66
Jobban kell figyelnünk a közösségek kevésbé aktív tagjaira Jó lenne bevonni az érdeklődő híveket a Baba-mama Klub életébe, munkájába A különböző korosztályokban lévő asszonyok számára lehetőséget kell teremteni, hogy találkozzanak, és az őket érintő problémákról beszélgetni tudjanak.
11.5 Javaslatok 64)
65)
66) 67) 68)
69) 70)
71)
72)
A családos programok hangsúlyosabb hirdetése hirdetőtáblán, a Törökbálinti Harangszóban, az egyházközség honlapján, kisközösségekben, a szentmiséken. A családok személyes meghívása programokra. A kereső családokkal való találkozási pontok (esküvő, keresztelés, elsőáldozás) felhasználása a meghívásra. Rövid beszámoló a családos programokról a vasárnapi mise keretén belül. Az evangelizációs munkacsoport bevonása a csoportvezető-képzésbe, kereső családok hitbéli irányításába. Évente egy családos napot lehetne szervezni, ahol az idősebb és fiatalabb generációt meg lehetne hívni (pl. bográcsozás, sportesemény, végén mise). Egyházközségi bál szervezése, ami szintén jó alkalom a megismerkedésre Tavaszi hagyományos családos kirándulást tartani, más kirándulásokat szervezni, a szervezési feladatokat szétosztani. A nyári tábor jó alkalom mások megismerésére, lelki feltöltődésre – minél szélesebb körben próbálni meghívni a családokat. 2-3 havonta lelkiségi családos mozgalmakat bemutató előadást lehet szervezni, ami segítené az inaktív, vagy kevésbé aktív idősebb korosztály bevonását. 67
73)
Az idősebb házaspároknak feladatokat adni, integrálni őket a közösségbe. A házaspárok ajánlják fel segítségüket a jegyesoktatásban. A fiatal házasokat meghívni a találkozókra, könnyíteni a fiatalok bevonását a közösség életébe, segíteni őket a családalapításban is. Olyan közös programokat és előadásokat kell szervezni, amelyek segítik a fiatalokat a párválasztásban, a szülői hivatás és a családos élet jobb megismerésében. Az egyházközségi honlapon biztosítani, hogy a családokat érintő hírek mindig megtalálhatóak legyenek. Aktív anyukák bevonásával rendszeres telefonos és személyes kapcsolattartás a jelenlegi és régi Baba-mama klubtagokkal. A feladatok (témaválasztás, imádság vezetése) kiosztása a közösség jelentkező tagjai között.
74) 75)
76)
77) 78)
79)
11.6 Feladatok, amelyek megvalósítása fontos, de túlmutat a jelen állapoton
A férfiak számára is szükség lenne őket összefogó keresztény kisközösségekre. Egyedülálló gyermekes szülők közösségbe vonása, támogatása. A középkorú vagy nyugdíjas házaspárok közösségbe hívása és támogatása is fontos lenne az egyházközség megújulásához. A szociálisan nehéz sorban élő családok feltérképezése, segítése, közösségbe hívása. Válságban lévő családok számára elérhetővé tenni egy segélykérő fórumot, támogatást adni (lelki segély).
68
12 Családos mise 12.1 Alapvetés Lehetőséget kapunk arra, hogy együtt – családként és egy családos közösség tagjaiként – találkozzunk Jézussal. A sokgyermekes-kisgyermekes családok jelenléte a szentmiséken példamutató és megerősítő lehet a többi hívő részére, hogy a keresztény értékek és az evangélium szerint élők megkapják a mennyei Atya támogatását.
Szolgálatot vállalunk az evangelizációban. Az általunk írt részekben gyermekeinkkel együtt saját magunk és a közösség nevében is szólhatunk a menynyei Atyához. Az igekártyák az evangéliumhoz vagy egy szent példájához kapcsolódva útravalóul szolgálnak a következő időszakra. Minden alkalommal más-más család teljesít szolgálatot, így még inkább megéljük, hogy Isten nem csak mint egyéneket választott ki, hanem mint közösség tagjait is meghívott bennünket. A családok közössége kovász lehet az egyházközségben, hiszen célunk, hogy a kisgyermekes családokon túl minél több család magáénak érezze ezt a misét, a közösséget, vállaljanak szolgálatot. A szülők imádságos élete, jó példája segíti gyermekeinket az életszentség útjának megtalálásában. A Krisztussal való bensőséges kapcsolat és egyesülés még mélyebb lehet, ha családunkkal együtt éljük át.
69
12.2 Helyzetkép 12.2.1 Rövid történet A Törökbálinti Római Katolikus Egyházközséghez tartozó kisgyermekes családok körében felmerült az igény arra, hogy a szentmisén még inkább együtt – lehetőleg a kisgyermekeket is bevonva – vehessenek részt. Erre kaptunk lehetőséget olyan formában, hogy 2006 októberétől minden hónap első vasárnapján a délelőtti ½ 11-es szentmise családos mise. Ezeken az alkalmakon a családok adják a zenei szolgálatot, felolvassák az olvasmányt és a szentleckét. Maguk írják és olvassák fel a lelkiismeret-vizsgálatot, a könyörgést és a hálaadást. A szentmise végén igekártyákat osztanak, és ők végzik a perselyezést is. Ezekben a feladatokban a szülőkkel együtt esetenként gyermekeik is részt vesznek.
12.3 Milyen képet kaptunk a családos miséről a kérdőívek alapján? 12.3.1 Általános megállapítások 2007 elején a törökbálinti templomba járó hívőknek – a többi zsinati csoporthoz hasonlóan – családos kérdőívet készítettünk. Ezt a kérdőívet 312-en töltötték ki. Az adatfeldolgozás során a százalékos arányokat nem az összes beadott kérdőív száma, hanem az adott kérdésre választ adók száma alapján számítottuk ki. Sajnos, számos olyan kérdés volt, amelyre többen nem adtak választ. Az alábbiakban bemutatjuk a hívek által kitöltött zsinati kérdőívek feldolgozása során kialakult képet a családos miséről. A családos mise a megkérdezettek számára túlnyomórészt (75 %-ban) ismert. Azonban nem elhanyagolható az a 25 % sem, aki nem hallott róla, hisz lehetséges, hogy többen közülük szívesen jönnének családos misére: ezek 40 %-a olyan, aki családos és 20 év alatti gyermeke van. 70
12.3.2 A családos mise egyes részeinek megítélése 12.3.2.1 Kisgyermekek részvétele a misén A válaszolók 90 %-a jónak tartja, és elfogadja, hogy legalább havonta egyszer eljönnek a legkisebbek is misére, és ezáltal fokozatosan hozzászoknak ahhoz, hogy családjukkal együtt részt vegyenek a szentmisén. Támogatásuk mellett többen jelezték azonban, hogy a szülők ügyeljenek gyermekeikre jobban, hogy sikerüljön megtartani a szentmise átéléséhez szükséges csendet és nyugalmat. A kisgyermekek részvételét a szentmisén a válaszadók 10 %- a tartja negatívnak. Közülük többen egyszerűen nem tartják jónak, néhányan pedig magyarázattal szolgálnak, miszerint a kisgyermekek még nem érettek ehhez (többen életkori határvonalat húznának, és azt mondják, hogy kis korban még úgysem értik, hogy miről van szó), a kicsik zajosak, zavarják az áhítatot, stb.. Vannak, akik csak úgy tartanák elfogadhatónak, ha a gyerekek külön helyen lennének (pl. sekrestye), vagy csak a mise egy részében, nem a teljes misén vennének részt. Akiket zavar a gyermekek jelenléte, főleg középkorúak voltak, és vannak gyermekeik.
12.3.2.2 Gitáros énekek a misén A gitáros énekek nagy (95 %-os) megelégedettségnek örvendenek a válaszadók körében, sőt sokan szívesen vennék még több alkalommal, mindössze 5 % nyilatkozta, hogy nem tartja jónak. Volt, aki azt írta, hogy nem tud részt venni az éneklésben, mert nem ismeri a dalokat.
12.3.2.3 Családosok olvasnak fel gyermekekkel, írják a lelkiismeret-vizsgálatot, a könyörgést és a hálaadást A családos szolgálat szintén a válaszadók 90 %-a szerint megfelelő ebben a formában.
71
12.3.2.4 Igekártyák osztása a mise végén Az igekártyákról is általában pozitív visszhangot kaptunk (80 %), bár van, aki nem is hallott róla, illetve nem tudja, mi az igekártya.
12.3.2.5 Vélemények az áldozás rendjéről Azok a gyerekek, akik még nem áldoznak, a szülőkkel együtt menjenek ki, és kapjanak áldásként kis keresztet a homlokukra: ezt írta a többség, a válaszadók 80 %- a. Azt, hogy a gyerekek a szentmise végén menjenek ki külön, 20% írta.
12.3.2.6 Arra vonatkozó javaslatok, hogy a családos miséket az egyházközség minden tagja magáénak érezhesse Szeretnénk, hogy a hívek mind nagyobb része magáénak érezze a családos misét. Hogy ezt elérjük, javaslataikat, ötleteiket kértük, de sajnos igen kevesen töltötték ki ezt a részt. A válaszadók hangsúlyosan a szentmiseszolgálatban való aktív részvételt nevezték meg, amelybe minél többeket, az idősebbeket is jobban bevonnák. Felmerült még a mise utáni együttlét illetve agapé gondolata valamint az, hogy jobban hirdessük ezeket a miséket, és hogy lehetőleg minden korosztályt szólítsanak meg az imák és a prédikáció.
12.3.2.7 Részvétel a családos szentmiséken való szolgálatban A válaszadók 32 %-a vállalna szolgálatot családosként ezeken a szentmiséken, ők általában olyanok, akiknek még nem felnőtt gyerekeik vannak. A válaszadók 67 %-a nem vállalná ezt a feladatot.
72
12.4 Pozitív, negatív felismerések 12.4.1 Pozitívumok
A válaszolók 90 %-a jónak tartja a kisgyerekek részvételét a családos misén A „felolvasó szolgálat” családos formáját 90 % megfelelőnek tartja A gitáros énekek 95 % os megelégedettségnek örvendenek Az igekártyák osztása 80 % ban pozitív visszhangot kapott Az áldozás rendjét 80 % tartja jónak abban a formában, hogy a gyerekek a szülőkkel együtt menjenek ki, s kapjanak áldást.
12.4.2 Megoldandó feladatok
A megkérdezettek közül sokan (1/3 rész) nem hallottak a családos miséről Akik nem hallottak róla, azok majdnem fele érintett lenne, hisz családosok, és 20 év alatti gyermekeik vannak A válaszadók kis hányada vállalna csak aktív szerepet, szolgálatot a családos misén Szóvá tették többen, hogy nehezen hallani a felolvasást, a gitáros éneket, kíséretet. Gyermekek elhelyezése a misén – ami a többi misén is probléma
12.5 Javaslatok 80)
Hangsúlyosabban kell hirdetni a családos misét – hirdetőtáblán, a Törökbálinti Harangszóban, az egyházközség honlapján, kisközösségekben, előző héten a misén. 73
81)
82)
83) 84)
85)
A családok szolgálatvállalását serkenteni kellene segítségadással pl. előre elküldeni a szentírási részeket, hogy átolvashassák, ötletserkentő példákat adni a lelkiismeretvizsgálat, könyörgés, hálaadás gondolataihoz (pl. katolikus honlap). Elmondani, hogy nem feltétlenül kell az egész családnak részt vennie a felolvasásban. Jó lenne, ha fel lehetne iratkozni a templomban a misefeladatokra (pl. felolvasásra). A szolgálatvállalásra hirdetés, megszólítás útján meg kell hívni nem csak az általunk ismert családokat, hanem más vállalkozó szellemű családot is. Tudatosítsuk a felolvasókban, hogy hangosan olvassanak, állítsák be jól a mikrofont! Jeleznünk kell a szülőknek, hogy ha a fontos szentmiserészeknél nagyon hangosak, zavaróak a gyerekek, akkor lehetőleg menjenek ki velük. Meg kell oldanunk, hogy megfelelő mértékben hangosítsuk a zenei kíséretet.
13 Zárszó a családról szóló fejezethez A válaszadók közel 42 %-a közösségbe tartozik. A kérdőív második kérdését, amely a válaszadók közösségeinek sokféleségét akarta feltárni, a rosszul feltett összetett kérdés miatt sajnos nem lehetett kiértékelni. A válaszok több vonatkozásban is közvetítették azt az igényt, hogy a különböző korosztályok közösen vehessenek részt valamilyen programban: tehát az idősebbek is a fiatalabbakkal együtt. Többen azt sérelmezték, hogy a működő programok 3040 éves korig szólnak. A válaszadók közül sokan jelezték igényüket, hogy a férfiak számára is szükség lenne őket összefogó keresztény közösségre.
74
Egyértelműen látható, hogy a megkérdezettek nagyon szívesen vennének részt kirándulásokon, közös programokon, kulturális rendezvényeken. Az óvodáskorú gyermekek óvodai elhelyezése nem megoldott Törökbálinton. Az egyházközségnek támogatnia kellene ennek a korosztálynak a megfelelő környezetben való nevelését. Ez is egy területe az evangelizációnak, a családok támogatásának.
13.1 Javaslat 86)
Meg kell vizsgálni, hogy az egyházközség mit tud tenni a törökbálinti óvodai férőhelyhiány enyhítése érdekében, különös tekintettel az egyházközség kisgyermekes családjaira, gyermekeik katolikus szellemű nevelésére.
75
Az ökumené „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” János 13, 34-35
14 Bevezetés Az ökumenizmus a keresztény vallások egységre való törekvése. Ilyen kezdeményezések már a XIX. században is voltak. 1948-ban alakult meg az Egyházak Világtanácsa, az ökumenikus mozgalom nem katolikus egyházainak csúcsszerve. A Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat óta, amelyen elfogadták „Az egység helyreállítása…” kezdetű dekrétumot (1964) rendszeresen folytat konzultációkat ortodox ill. protestáns hittudósokkal és egyházi vezetőkkel. A Charta Oecumenica (2001.), amelyet az Európai Egyházak Konferenciájának elnöke és az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke írt alá, az európai egyházak együttműködését szabályozzák. "Az ökumenikus mozgalom tevékenységek és kezdeményezések összessége, amelyeket a keresztények egységének előmozdítására indítanak és szerveznek az Egyház különféle szükségletei és a kor lehetőségei szerint: ezek között az első azoknak a szavaknak, állításoknak és cselekedeteknek kiküszöbölése, amelyek nem felelnek meg különvált testvéreink helyzetének, ezért megnehezítik a velük való kapcsolatainkat. A második a dialógus a különféle egyházakba vagy közösségekbe tartozó keresztényeknek vallásos szellemben rendezett öszszejövetelein. E dialógus által ugyanis minden közösség tanítása és élete jobban megismerhető, ami növeli a kölcsönös megbecsülést. Végezetül valamennyien megvizsgálják Krisztus
76
Egyházra vonatkozó akarata iránti hűségüket, és serényen hozzálátnak a megújulás és a megújítás munkájához."49 "A helyreállítandó egység az egész Egyház gondja, mind a híveké, mind a pásztoroké: mindenkit a maga adottságának megfelelően érint a mindennapi keresztény életben éppúgy, mint a teológiai és a történelmi kutatásban."50 "Igazi ökumenizmus nincs a szív megtérése nélkül. Ugyanis az elme megújulásából, az önmegtagadásból és az őszinte szeretetből ered és érlelődik az egység vágya. Ezért kérnünk kell a Szentlélektől az őszinte önmegtagadás, az alázatosság, a szelíd szolgálat és a mások iránti testvéri szeretet kegyelmét."51 "Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékében fönntartsátok a lelki egységet."52
15 Az ökumené törökbálinti helyzete 15.1 A felekezeti megoszlás kialakulása és helyzete Törökbálint katolikus község, a XVII. századtól 1946-ig. A török hódoltság alatt elnéptelenedett község első új lakói katolizált szerbek (rácok), majd a Fekete erdő környékéről betelepített németek (svábok). A falu 1773-ig a jezsuiták tulajdona. 1946. után vegyes felekezetű község. A német lakosság egy részének kitelepítése, helyettük az Alföldről és határon túlról érkeztek betelepülők, így változott a lakosság felekezeti összetétele is. Ezt módosította a Budapesthez való közelség és politikai szán-
49
Unitatis redintegratio 255.old.
50
Unitatis redintegratio 257. old.
51
Unitatis redintegratio 258. old.
52
Ef 4,1-3 77
dék következtében a lakosság számának gyors növekedése is. Így mára sokfelekezetű, katolikus többségű község alakult ki. Törökbálint lakosságának felekezeti megoszlása a 2001-es népszámlálás adatai szerint: Vallás, felekezet
Hívők száma
Római katolikus Református Görög katolikus Evangélikus Többi protestáns Baptista Többi keresztény Az örök világtörvényt hirdető Ortodox Izraelita Más istenhiten alapuló Egyházhoz, felekezethez nem tartozó Nem kívánt válaszolni
Hívők aránya
6 075 1 821 190 154 39 19 33 21 16 16 3 1 173 1 525
Ismeretlen Összesen:
53,9 16,1 1,7 1,4 0,3 0,2 0,3 0,2 0,1 0,1 0,0 10,4 13,5
193
1,7
11 278
100,0
15.2 A felekezetek egymás közötti viszonya Törökbálinton a felekezetek között nem volt jelentős kapcsolat. A II. Vatikáni Zsinat óta (1964.) a római katolikus és a református egyházak szervezésében kerül megrendezésre január harmadik hetében az ökumenikus imahét. E hét folyamán egy-két este van közös istentisztelet, ahol rendszerint a házigazda lelkipásztor vezeti a liturgiát és a vendégszónok hirdeti az igét. A római katolikus templomban havonta kétszer van görög katolikus istentisztelet. A baptista hívők havonta egyszer vehetnek részt istentiszteletükön az Arany Alkony Öregek Otthona kápolnájában. 78
A törökbálinti baptisták véleménye szerint a helyi római katolikus és református hívők között példamutatóan jó viszony alakult ki.
15.3 Egyéb közös programok Évek óta havi rendszerességgel megtartott ökumenikus alkalom a közös bibliaolvasás. A találkozásoknak meghatározott menete van, előre egyeztetett igei rész kerül megbeszélésre (jelenleg János evangéliuma). A találkozón általában jelen van a református lelkész és a katolikus plébános. 1991-ben vette fel a törökbálinti Általános Iskola Zimándy Ignác nevét, aki a község plébánosa volt a 20. század elején. 1991. óta ökumenikus tanévzáró hálaadó istentiszteleten veszünk részt, amit felváltva egyszer a katolikus, másszor a református templomban tartunk meg. Ezen évek óta egyre több pedagógus, óvodapedagógus, intézményvezető, technikai dolgozó, segítő személyzet, önkormányzati képviselő és diák vesz részt. Augusztus 20-án az új kenyér szentelése is közös ünnep. Decemberben évek óta hagyományosan közös adventi koncertre kerül sor felváltva a két templomban a törökbálinti művészek és énekkarok közreműködésével.
15.4 Az ökumenikus munkacsoport kérdőívének kiértékelése 15.4.1 Az 1-10. kérdésre adott válaszok kiértékelése Összesen 248 kérdőívet értékelhettünk ki. A többi munkacsoporthoz viszonyítva ez a szám jóval kisebb. A kérdőív első 10 kérdése igen-nem feleleteket igényelt, amelyek a következő eredményeket adták:
79
A válaszadók túlnyomó többsége úgy véli, hogy a különböző felekezetek között jó viszony áll fenn, tagjaik egymás felé szeretettel fordulnak. Nem ennyire egyértelmű, hogy a viselkedésünkben ugyanannak a Jézus Krisztusnak lennénk a tanítványai, követői (25 % nem válasz). A rokoni, baráti körben vannak más felekezetű, gyakorló hívők, azaz van közelebbi személyes kapcsolat nem katolikus hívőkkel, lehetnek tapasztalataik az ő hitükkel kapcsolatosan. Ökumenikus találkozón a válaszadók közel fele soha nem vett még részt, de a résztvevők számára ezeken a találkozókon a felekezetek közti különbségek nem voltak zavarók. Ökumenikus esküvőről a válaszadók közel kétharmada hallott, és a válaszadók túlnyomó többsége támogatja a házasságkötésnek ezt a formáját. A válaszadók közel 10 %-a jelezte, hogy vegyes házasságban él, remélhetőleg nagyrészt ők jelezték, hogy igényük van arra, hogy beszélgessenek a hitükről és annak megéléséről.
15.4.2 A 11-12-13-14. kérdésre adott válaszok kiértékelése A második kérdéscsoport kifejtős válaszokat igénylő kérdéseket tartalmazott, melyeknek összesítéséből a következők derülnek ki:
A 11. kérdés: A különböző keresztény felekezetek egymás felé közelítésének eszközei, módszerei: • baráti találkozások, azaz rendezvények, összejövetelek, utazások, kulturális programok pl. hangversenyek, karácsonyi koncertek 80
•
• • • •
közös imák, ökumenikus imahét, lelki gyakorlatok, közös szertartások, közös bibliaórák, bibliamagyarázatok, párbeszédek, elmélkedések hitről és vallásról közös munka-feladatok felvállalása Szent István ünnepén közös megemlékezés óvodai, iskolai közösségek közös programjai családos közösségi alkalmak
A válaszokból kétfajta igény fogalmazódik meg markánsan:
személyes kapcsolatok iránti igény egymás hitének megismerése.
A személyes kapcsolatok kiépítésére sokféle ötlet érkezett, jórészt kulturális jellegű rendezvényeket javasolnak, ill. a már a felekezeteken belül működő tevékenységek és programok egymás előtt való megnyitására utalnak. Ez az egymás felé való nyitás teheti tartalmasabbá és személyesebbé a két egyház közti kapcsolatot. A másik hitének megismerése is fontos, erre is sokfajta javaslat érkezett.
A 12-13. kérdés: Ökumenikus házasságban élők templomba járása és gyermekeik felekezeti hovatartozása
A két konkrétan feltett kérdés arra keresi a választ, miként gondolkodnak az emberek arról, hogy a vegyes házasságban élők milyen nehézségekkel szembesülnek, amikor a hitük gyakorlásáról és továbbadásáról van szó.
A templomba járásról a válaszadók mintegy egyötöde nem tud nyilatkozni vagy nem lát benne nehézséget. A többi válaszadó úgy látja, hogy dönteni kell, előzetesen meg kell egyezni a templomba járás módjáról: • vagy az egyikük lemond a hitének gyakorlásáról és „átáll” a másik vallásra • vagy felváltva járnak templomba (de a katolikus egyház tanítása ezt tiltja) 81
•
vagy külön-külön, mindenki a „maga” templomába jár.
Látnak veszélyt az ilyen helyzetekben: időbeli nehézségek, családon belüli széthúzás, egység hiánya; de a kölcsönös tisztelet, alkalmazkodás, kompromisszumkészség és más közösségek megismerése előnyére válhat egy vegyes házasságnak.
• • • • •
A 14. kérdés: a hit továbbadását alapvetően nehézségként értékelik a válaszadók. Túlnyomórészt megállapodás kérdésének tekintik, ahol szerencsésebb megoldás az egyik egyházhoz való csatlakozás és a másik fél megismerése. E megoldásnak látják a buktatóit is: sok odafigyelést igényel – de veszély: eltérések bántó értelmezése mindkét szülő szeretné, hogy a gyermeke az ő hitét kövesse – elfogadás nehézsége, széthúzás az egyedül maradó szülő felekezeti hovatartozását nehezen éli meg a hit elhagyása a katolikus egyház erőszakossága
Az ökumenikus házasságban élők a válaszadók szemében szinte kivétel nélkül fontos szerepet töltenek be a keresztény felekezetek közeledésében. Életük példázza az ökuménét. Kezdeményező, közvetítő szerepük révén összekötő kapoccsá válhatnak a felekezetek között. A családban kezdődik már az ellentétek feloldása, a békéltetés, a másik fél elfogadása és tisztelete.
A 15. kérdés: ebben a kérdésben fontossági sorrendet kellett kialakítani a felsorolt tevékenységek között. A sorrend a következőképpen alakult: • 1. A saját és a másik hitének tanulmányozása • 2. Egyéni imádság az egységért • 3. Találkozások a különböző felekezet tagjai között 82
• • • •
4. Részvétel közös szertartásokon 5. Különféle közös munka együttes végzése más felekezetű keresztényekkel 6. Más keresztények szertartásainak látogatása 7. Ökumenikus csoport tagjává válni
Érdekes, egyben meglepő módon az utolsó helyre került az ökumenikus csoport kérdése, pedig már létrejött, csak még nem eléggé került be a köztudatba. Volt, aki több kijelentést egyformán fontosnak tartott, de sorrendet kellett kialakítani.
15.4.3 Egyéb értékelés A kifejtős kérdésekkel kapcsolatban hozzá kell tenni, hogy a kérdőívek elég hiányosan voltak kitöltve. Szerencsére többen nem szégyellték leírni azt sem, hogy „nem tudom”. Volt, aki leírta, hogy hála Istennek neki nem kell ilyen nehéz kérdésekkel küszködnie. Ezek a típusú kérdések sokaknak nehéznek, rövid idő alatt nem megválaszolhatónak bizonyultak. Mások többféle megjegyzést, több választ is adtak, amelyek az értékelésnél különböző kategóriákba kerülhettek. Az adott válaszok nem az összes válaszadó %-ban arányítható véleményét tükrözik, hanem inkább arról ad felvilágosítást, milyen tapasztalatai és milyen elképzelései vannak e témában a templomba járó hívők egy részének.
15.5 Javaslatok Az Ökumenikus Munkacsoport megpróbál a kérdőívek tükrében olyan reális célokat kitűzni, melyek megvalósíthatók. Ezért úgy gondoljuk, hogy az egységhez vezető úton céljainkat három másik munkacsoporthoz kapcsolódóan kell megfogalmaznunk. A családos, a karitász és a média munkacsoportokról van szó. Céljaink tartalmai nagymértékben kapcsolódnak ezeknek a munkacsoportoknak a profiljához. 83
87)
88)
89)
90)
A januári imahéttel kapcsolatban megfogalmazható, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az imahét megszervezése kizárólagosan a felekezetek vezetői, vagyis a katolikus plébános és a református tiszteletes úr között történt meg. Mindig probléma volt a közös énekek kiválasztása, illetve évenként mindig újra ki kellett keresni azokat. Mivel szentendrei testvéreink már összeállították a közös énekfüzetet, amiben még gitáros dalok is vannak, úgy gondoljuk, hogy ez számunkra is hasznos, és szeretnénk beszerezni, bevezetni. Évenként más-más közösség választja ki az imahétre való gondolatokat és olvasmányokat. Mi is szeretnénk ezeket a gondolatokat továbbközvetíteni testvéreink felé, akik majd eljönnek ezekre az alkalmakra. Ezzel a feladattal (másolás, padokra kiosztás) is szeretnénk megbirkózni. Az egész egyházi évre vonatkozóan javasoljuk, hogy a nagy ünnepek előtt legyen közös felkészülés. A karácsony előtti adventi koncertek nagyon jó lehetőséget adnak erre, ezeket tovább kell folytatni. A húsvét előtti lelkigyakorlatot is ki lehetne terjeszteni úgy, hogy más felekezetek tagjai is bekapcsolódhatnának, és lehetne együtt virrasztani is. 2000. óta testvérbaráti kapcsolatunk van Székelyudvarhely két egyházközségével, Kadicsfalvával és Bethlenfalvával. Ennek a kapcsolatnak évenként két kiemelkedő pontja van: a csíksomlyói búcsú Pünkösdkor és nálunk Szent István ünnepe és a közös kenyérszentelés. Református testvéreink a Szombatfalvi gyülekezettel tartják a kapcsolatot. Célunk ezeknek a kapcsolatoknak a közös ápolása, összefogása. A mindennapi élettel kapcsolatban megállapítható, hogy eddig véletlenszerűen értesültünk egymás eseményeiről, így azt javasoljuk, hogy a kulturális és egyéb programok kiterjesztve nagyobb intenzitással jelenjenek meg a helyi médiában, újságban. A programokat a helyi eseményeket összefogó programfüzetben meg kell jelentetni. Ebben a média munkacsoporttal is össze kell fognunk. 84
91)
92)
93) 94)
A karitász csoporttal is összefogva közösen megjelölt célra ökumenikus gyűjtést szervezni, ilyen volt a tankönyvek gyűjtése szegény erdélyi gyerekek számára. Javaslatunk még, hogy a családos munkacsoporttal együtt szervezzünk évente egy ökumenikus kirándulást és igény esetén közös nyári gyerektábort is. A közös havi Bibliaolvasásból már létrejött egy ökumenikus csoport, szeretnénk ezt igazi közösséggé formálni. Az érintett jegyesek számára ismertté kell tenni az ökumenikus esküvő lehetőségét.
15.6 Összefoglalás A januári imahéttel kapcsolatban
1. közös énekfüzet beszerzése 2. az imahét megszervezésének segítése
Az egész egyházi évre vonatkozóan
3. ünnepekre közösen készülni, adventi koncertek. 4. húsvét előtt közös lelkigyakorlat és virrasztás 5. A székelyudvarhelyi egyházközségekkel a Pünkösd és Szent István közös ünneplése, a kapcsolat közös ápolása, összefogása
A mindennapi élettel kapcsolatban
6. kulturális és egyéb programok megjelentetése a helyi médiában, kapcsolattartás a Művelődési Házzal 7. kapcsolattartás három munkacsoporttal, család/házas, caritas, média 8. évente egy ökumenikus kirándulás 9. igény esetén közös nyári gyerektábor 10. ökumenikus Biblia-kör közösséggé formálása
85
A karitász Mottó: „Mi nem halat akarunk adni, hanem horgászni akarjuk megtanítani a rászorulókat, a szükségben levőket.”
16 Alapvetés A segítség tízparancsolata: I. Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet. II. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. III. A bajbajutottakat soha ne alázd meg! Érezze, hogy öröm számodra, ha segíthetsz. IV. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékenységre. V. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni. VI. A bajbajutott nem eset, hanem személy! Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést. VII. Vedd elejét a visszaéléseknek! Dolgozz ki feltűnésmentes ellenőrzési rendszert, és járj utána a fontosabb ügyeknek! VIII. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről, és köszönj meg minden adományt, még a legkisebbet is! IX. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia! Segíts annak, aki segíteni akar! Több szem többet lát, több kéz többet segít. X. Ne várj hálát! Ne sértődj meg! Ne légy kicsinyes! Imádkozz azokért, akiket Isten a szeretetedre bízott.53
53
Dr. Frank Miklós, a Magyar Karitász országos igazgatója 86
16.1 A karitász és a szociális munka alapelvei54
Az Egyház elsődleges, Krisztustól kapott feladata, hogy az Ő Evangéliumát hirdesse. Ez minden más feladatot megelőz. A „hogyan” kérdésre adott válasz is Jézustól származik. Az állami, önkormányzati szociális segítség nem képes a társadalmi bajok teljes megoldására, sok rászoruló kimarad az ellátásból. Ezért a szociális gondok kezelésében nélkülözhetetlen a karitatív szervezetek közreműködése. A karitász az Evangélium szellemében adott lelki és testi támogatás, mely az üdvösség fényében az egész ember személyes fölkarolásával történik. E kettő egysége a karitász szociális munka, amely evangéliumi szeretettel végzett szakmai tevékenység.
16.2 A karitász szerepe 16.2.1 A karitász szerepe a település életében: Beilleszkedve betölteni az intézményes szociális gondoskodás hiányait. 16.2.2 A karitász szerepe az egyházközség életében
Az egyéni életvitelben hiteles életmód. A közösségi életben a rászorulók felkutatása, a segítségnyújtás lehetőségeinek felkutatása
54
A Székesfehérvári Egyházmegye 1997. június 24-28. között megtartott zsinata alapján 87
16.3 A karitász-tevékenység területei
Idősek, betegek, egyedülállók testi, lelki gondozása Nagycsaládosok segítése Munkanélküliek, nehéz anyagi helyzetben levők támogatása Hátrányos helyzetű gyerekek anyagi, szellemi és lelki felkarolása Lelki segítségnyújtás a rászorulóknak Anyagi segítség a szükségben levőknek
16.4 A Katolikus Karitász Törökbálinti Szervezetének bemutatása 16.4.1 Tevékenységi kör bemutatása A Katolikus Karitász Törökbálinti Szervezete 2000 októberében kezdte meg működését. Jelenleg 12 fővel végezzük önként vállalt feladatként karitatív, szolgáló tevékenységünket. A Szervezet a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász fennhatósága, ellenőrzése alatt működik, a törökbálinti esperes-plébános, Bohn István atya közvetlen irányításával, betartva az előírásokat. 7 évvel ezelőtti megalakulásunkat követően felvettük a kapcsolatot a helyi oktatási intézmények, a többi helyi karitatív szervezet, a nyugdíjasklub vezetőivel, és azóta is rendszeres kapcsolatban vagyunk úgy velük, mint a Polgármesteri Hivatal Népjóléti Irodájával, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival, a Jóakaratkör vezetőjével, a Törökbálinti Nyugdíjas Klub vezetőjével, a védőnőkkel. Tevékenységünket igyekszünk összehangolni az ő munkájukkal, egymást segítve, informálva, hogy így a lehető leghatékonyabban tudjunk a rászorulók érdekében munkálkodni. Rendszeresen tájékoztatjuk egymást a felmerült problémákról, egyeztetjük a támogatásokat. Így is igyekszünk elkerülni azt, hogy egyesek mindenhonnan kapja88
nak segítséget, míg mások kimaradnak a látókörünkből. Kölcsönösen jelezzük egymásnak az újonnan látókörünkbe kerülő családokat, problémákat, és igyekszünk segítő kezet nyújtani mindenki felé. Elsődleges célunk a hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása, és itt elsősorban nem anyagi segítségre gondolunk. Az ingerszegény környezetből próbáljuk meg kiemelni a gyerekeket, programok szervezésével megmutatni nekik, hogy másfajta életmód is létezik. Emellett azonban a magányos, beteg, idős embereken is segíteni szeretnénk, ezért csoportunk felvette a kapcsolatot a Tüdőgyógyintézet Gerontológiai osztályával és a helyi Kamilliánus-családdal együttműködve megszerveztük a hosszasan bent fekvő betegek rendszeres látogatását. Ezt a tevékenységet megalakulásunk óta rendszeresen végezzük. 2 fős csoportokban hetente látogatjuk őket, és némi édesség, harapnivaló mellett elbeszélgetünk velük. Így próbáljuk meg számukra nyújtani azt, ami a legjobban hiányzik nekik: a jó szót, a törődést, odafigyelést, szeretetet. Kezdeményezésünket úgy az osztály dolgozói, mint a bent fekvő betegek igen nagy örömmel fogadták, és igénylik, kérik a folytatást. Az utóbbi 5 évben ezt a tevékenységünket kiterjesztettük a Gyermekosztályon bent fekvő kis betegekre is, és a nagyobb ünnepek (húsvét, mikulás, karácsony) alkalmával felkeressük őket is, és a kórházi körülményekhez igazodó előadással, ajándékkal, édességgel, gyümölccsel kedveskedünk számukra, ezzel is megkönnyítve a nehéz kórházi napokat. Szervezetünk az eltelt évek során több mint 120 családdal illetve egyedül álló idős személlyel került kapcsolatba, közülük sokat rendszeresen, visszatérően gondozunk, segítünk és segélyezünk. Mára már több törökbálinti hajléktalan is a látókörünkbe került, és rajtuk is próbálunk segíteni – élelemmel, ruhaneművel, szükség esetén jogi segítségnyújtással, ahogy az adott helyzet kívánja. Decemberben minden évben a testvérek adományából összegyűjtött ruhákat, cipőket osztunk a rászorulóknak. Bizony, nagyon sok család várja ezt a lehetőséget, hiszen anyagi helyze89
tük miatt ez az egyetlen lehetőség számukra a hiányzó ruhaneműk pótlására. Ugyancsak minden évben megtartjuk a hagyományos karácsonyi ünnepi ebédet, és az ugyancsak hagyományos karácsonyi ajándékosztást is. Ezekre az alkalmakra névre szóló meghívót küldünk mindazoknak, akikkel az év során valamilyen módon kapcsolatba kerültünk, és bizony sokuknak ez az alkalom jelenti az egyetlen igazi karácsonyi hangulatot, hiszen nincs családjuk, akikkel a Szentestét meghitt légkörben tölthetnék. Hála Isten kegyelmének, ebbe a munkába évek óta bekapcsolódott a római katolikus plébánián működő Baba-Mama Klub is, és tagjai maguk sütötte karácsonyi mézes süteménnyel kedveskednek vendégeinknek. Ez nemcsak azért öröm, mert a jó szándékú segítők buzgalmának hála, olyan mennyiségű süteményt kapunk, hogy abból nemcsak a karácsonyi ünnepi asztalra jut, hanem egy részét karácsony másnapján a Tüdőgyógyintézetben fekvő betegeknek adjuk át, az ugyancsak hagyományos Karitász-ajándékkal együtt. Külön öröm az, hogy ily módon ők is bekapcsolódnak abba a tevékenységbe, amelyet Jézus is igen fontosnak tart: „Éhes voltam és ennem adtatok, beteg voltam és meglátogattatok…” azaz a keresztényi irgalmat gyakorolják a rászorulók felé. Rendszeresen kapjuk a jelzéseket plébánosunktól, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaitól, a védőnőktől, esetenként az oktatási intézményektől az akut problémával küzdő családokról. Ilyen esetekben – ha szükséges – felveszszük a kapcsolatot a többi helyi szervezettel, és közösen próbáljuk orvosolni a bajokat. Így például az eltelt egy év során több olyan család, illetve egyedülálló személy is volt, akiknek sürgősen – hétvégén, vagy a késő esti órákban – kellett élelmiszert vásárolnunk, volt, akinek albérletet szereztünk, volt, akinek munkát, és olyan is előfordult, hogy jogi segítséget szerveztünk a bajban levők számára. Olyan eset is előfordult, amikor a kikapcsolt elektromos áram visszakapcsolásához, vagy váratlan haláleset miatt a temetési költségekhez kellett anyagi segítséget nyújtanunk. Sajnos, olyan eset is volt, amikor az elhunyt temetéséről nem volt, aki gondoskodjon, ezért ezt is 90
csoportunk intézte és fizette a költségeket. Több rászoruló család részére is szereztünk a jólelkű adományozóknak köszönhetően bútort, ruhaneműket, automata mosógépet, televíziót, hűtőszekrényt. Több olyan család is van, akiket a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, illetve a védőnők, óvodavezetők vagy a bölcsőde vezetőjének jelzése alapján folyamatosan támogatunk anyagilag, mert önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerültek, amit egyedül nem tudnak megoldani. 2006 novemberében immár hatodszor került sor a már hagyományosnak mondható Erzsébet-kenyér osztásra, amellyel egyrészt védőszentünk, Árpádházi Szent Erzsébet önfeláldozó életére, szegényeket segítő tevékenységére emlékezünk, másrészt pedig ezzel a jelképpel köszönjük meg támogatóink egész évi segítségét, adományát. Az eltelt évek során rendszeresen szerveztünk jótékonysági bálokat, ez azonban az utolsó két évben a Művelődési Ház átépítése miatt elmaradt. Büszkén mondhatjuk, hogy báljainknak rangja és híre volt a községben, minden alkalommal neves művészek vállalták – karitatív alapon – a fellépést, és igen szép számmal voltak a résztvevők. Ezért ezek a rendezvények nemcsak bevételeink növelését szolgálták, de bátran mondhatjuk, hogy igen kulturált és nívós szórakozást is biztosítottak a résztvevőknek, amelyekre évről évre rendszeresen visszatérnek vendégeink. Részben ezeknek az eseményeknek a „pótlására” tavaly decemberben a Cantabile Koncertkórussal közösen karácsonyi jótékonysági koncertet szerveztünk. A nagyon jól sikerült rendezvény nemcsak a karácsonyi hangulat „megalapozásához” segítette hozzá a megjelent nézőket, de anyagilag is gyümölcsöző volt számunkra, a tiszta bevételt ugyanis a rászorulók karácsonyi segélyezésére fordítottuk. December végén került sor arra az egészségnapra, amelyre a Magyar Vöröskereszt Törökbálinti Szervezetével közösen mozgósítottuk véradásra a törökbálintiakat. Ennek a napnak a keretében került sor a sokszoros véradók áldozatos magatartásának elismerésére, amelyhez Szervezetünk ajándéktárgyak vásárlásával járult hozzá. 91
Az év során több alkalommal adtunk nagyobb összegű rendkívüli segélyt olyan családoknak, ahol váratlan haláleset következett be, és a családnak problémát jelentett a magas temetési költség. Kiépült „jelzőrendszerünknek” köszönhetően több esetben is az érintett családok valamelyik szomszédja, ismerőse kért tőlünk segítséget a család számára, ami azt jelenti, hogy Szervezetünk már benne van a köztudatban, és számítanak ránk. A nyár folyamán több családnak is anyagi segítséget nyújtunk a táborozási költségekhez, szeptemberben pedig az iskolás gyerekek családjait támogatjuk tanszervásárlási segéllyel. A néhány évvel ezelőtti pistályi robbanás után személyesen jártunk a helyszínen, ahol akkor több olyan családdal is találkoztunk, akik egyébként is rendkívül rossz anyagi körülmények között élnek, van, ahol teljesen magatehetetlen beteg gyereket nevelnek, ezért velük azóta is rendszeresen kapcsolatban vagyunk, és anyagilag támogatjuk őket. Jó néhány olyan család van, amelyik akár a késő esti órákban, akár hétvégén vagy ünnepnap is megkeres bennünket személyesen, hogy nincs mit enniük a gyerekeknek, sőt több esetben a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat is kérte ez irányú segítségünket. Miután csoportunk kis létszámú, ezért komoly problémát jelentettek ezek az állandó bevásárlások, tekintettel arra, hogy ezeknek a családoknak nem célszerű készpénzt adni. Így már 2001 szeptemberében megállapodtunk egy Munkácsy Mihály utcai élelmiszerbolttal, hogy a jövőben élelmiszerutalványt adunk a váratlanul megszorultak megsegítésére, amelyért kizárólag alapvető élelmiszereket vásárolhatnak az üzletben. Ez a rendszer az eltelt idő alatt jól bevált, ezért a jövőben is folytatjuk ezt a gyakorlatot. Három évvel ezelőtt megállapodtunk a Dózsa György utcai Napsütöde Pékséggel, hogy a naponta megmaradó kenyeret, pékárut díjmentesen átadják a törökbálinti Családok Átmeneti Otthona részére, ezzel is segítve a nehéz helyzetben levő családokat. Az Otthon vezetése és lakói nagy örömmel fogadták a 92
lehetőséget, és azóta is napi rendszerességgel kapják ezt a segítséget. Május 1-jén minden évben részt veszünk a hagyományos törökbálinti majálison, hogy befektetett munkánk anyagi hasznát is a rászorulók támogatására fordíthassuk. Annak érdekében, hogy munkánkat minél hatékonyabban tudjuk végezni, és lehetőleg csoportunk minden tagja naprakész információkkal rendelkezzen, minden hónapban csoportmegbeszélést tartunk.
16.4.2 A karitász költségvetése A karitász 2006-ban összesen 1 660 804.- forint bevételből gazdálkodott. A 2007-es feladataihoz 3 110 000.- forintos költségvetéssel számol. A 2006. évi beszámoló és a 2007. évi költségvetés tervezete a függelékben található.
17 Helyzetértékelés 17.1 A beérkezett kérdőívek kiértékelése A kitöltött kérdőívek száma 304 volt. 17.1.1 Találkozott-e már a helyi karitász munkájával? A válaszadók közül igennel felelt 170 fő, nemmel 118 fő és nem válaszolt a kérdésre 16 fő. Úgy érzékeljük, hogy csoportunk tevékenységét sokan ismerik, sőt, elismerik és drukkolnak nekünk a minél sikeresebb, eredményesebb működésünkhöz. Ugyanakkor viszont szomorúan kell megállapítanunk, hogy a számítógépes kiértékelés szerint az általunk összeállított kérdőívet kitöltők közül 118 testvérünk 93
válaszolt nemmel arra a kérdésre, hogy találkozott-e már egyházközségünk karitász-csoportjának munkájával! 17.1.1.1 Helyzetértékelés Felvethető a gondolat, hogy az elmúlt évek rendezvényei (az évenkénti jótékonysági bál, a május 1-jei majális, az Erzsébetnapi kenyérosztás a templomban, a karácsonyi ruhaosztások, a karácsonyi ünnepi ebéd, a nyári hittantáborokhoz és az őszi tanévkezdéshez nyújtott anyagi támogatás, a több tucat család számára évenként nyújtott karácsonyi segélyek, a törökbálinti Tüdőgyógyintézetben fekvő betegek hetenkénti látogatása kellően ismert-e egyházközségünk tagjai előtt? A karitász tevékenységéről a Törökbálinti Harangszóban rendszeresen megjelenő írásos, esetenként a templomban elhangzó szóbeli beszámoló ellenére, vajon miért nyilatkoztak templomba járó testvéreink közül ilyen sokan úgy, hogy nem találkoztak munkánkkal? Az eredmény mindenképpen felveti az önvizsgálat szükségességét. Minden bizonnyal a kérdés megfogalmazása volt félreérthető, hiszen mi valójában arra voltunk kíváncsiak: a testvérek tudnak-e létezésünkről, van-e kellő információjuk tevékenységünkről, és nem arról, hogy kapott-e valamiféle segítséget a Karitásztól. A feltett kérdést minden bizonnyal úgy is érthették egyes testvéreink, hogy a „találkozott-e” kifejezés a „részesülte” jelentést hordozza. A félreérthető kérdésfeltevést és értelmezést látszik alátámasztani az is, hogy a következő pontra – amely arra kérdezett rá, hogy milyen formában találkozott tevékenységünkkel – 150 kérdőíven nem kaptunk választ! Egyébként a válaszadók közül legtöbben a ruhagyűjtést, ruhaosztást, valamint a segélyezést jelölték meg. Nagyon sok válaszban szerepel a betegek látogatása, a templomi gyűjtés, a jótékonysági báljaink és koncertjeink, az Erzsébet-kenyér osztás, a karácsonyi ebédosztás, gyógyszerek kiváltásában való segítségnyújtás, a majális és a templomi beszámolók. A válaszadók tehát jórészt teljes tevékenységi körünkkel tisztában vannak, ezért vélhetően helytálló 94
az az előbbi feltételezés, miszerint a kérdés megfogalmazása, értelmezhetősége nem volt megfelelő. Mindazonáltal szükség van önvizsgálatra, a belső és külső kommunikáció javítására. 17.1.1.2 Javaslat 95) Határozott lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy egyházközségünk karitatív munkáját a jelenleginél is ismertebbé tegyük. Ebben az egyházközségen belüli kommunikáció javítása mellett, hírünknek az egész településre kiterjedő eljuttatása legyen a célunk!
17.1.2 A rászorulók ismertsége A kérdőív következő két kérdése voltaképpen felderíteni szerette volna a testvérek ismeretségi köréből a karitász segítségére szorulókat. Családi, rokonságbeli, esetleg ismerősök, szomszédok körében élő tartósan beteg, vagy ágyhoz kötött személyeket keresett a kérdés, olyanokat, akik szívesen fogadnák a Karitász esetenként, vagy rendszeres látogatását. Túl azon, hogy szervezetünknek van nyilvántartása ilyen személyekről, a kérdőív kitöltése bővíthette volna e kört.
17.1.2.1 Helyzetértékelés Erre a kérdésre csupán 35 igen válasz érkezett, míg 248 fő nemmel válaszolt, és 21 fő nem válaszolt erre a kérdésre. Úgy tűnik, az emberek még mindig szemérmesek, ha legbensőbb magánügyükről van szó, és inkább maguk küszködnek problémáikkal, de nem akarnak külső segítséget igénybe venni, hiszen amikor a következő sorban a névre, címre kérdeztünk, mindösszesen 3 személy nevét jelölték meg konkrétan a válaszadók, a többiek nem feleltek a kérdésre. Ha csak a kérdőívek alapján értékelnénk egyházközségünk helyzetét a karitász terén, úgy tűnhetne: nem igazán ismerjük egymást, egymás élethelyzetét, problémáit. Pedig ennél sokkal kedvezőbb a 95
helyzet. Ezt mutatják azok az eredmények, amelyek csoportunk tevékenységéről szóló beszámolóiban rendszeresen megjelennek. A kulcs az egymás közötti bizalom erősítésében van. A bizalom megteremtésének csak egy része a Karitász rendszeres jelenléte a helyi közéletben, sokkal fontosabb a személyes kapcsolat ápolása, amely az adott esetben nehéz élethelyzeteken való anyagi segítség mellett lelki támaszt is nyújt, és nagyszerű, hiteles lehetősége az evangelizációnak.
17.1.2.2 Javaslat 96) Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a rászorulók bizalommal forduljanak hozzánk, hogy éljenek a felkínált segítség lehetőségével. Ennek érdekében a minél több személyes kapcsolatot megteremtése, rendszeres ápolása elengedhetetlenül szükséges, amelyet evangelizációs alkalomnak is tekintünk.
17.1.3 Részvétel a Karitász munkájában Rendkívül pozitív, hogy 73 testvérünk nyilvánította ki készségét a kapcsolatépítésben, ápolásban. Vállalnának beteglátogatást, beszélgetést azokkal a személyekkel, akik ezt igénylik. Ez az arány több, mint a válaszadók 24 %-a! (A kérdésre 183 nem válasz érkezett, 48 fő pedig nem válaszolt erre a kérdésre.)
17.1.3.1 Helyzetértékelés A 73 igen válasz nagyon szép eredmény. Azt jelzi, hogy majdnem minden negyedik testvérünk kész a személyes kapcsolatok ápolására. Bár a kérdőívre a válaszokat testvéreink név nélkül adták – és ilyenformán fellelésük közvetlenül nem lehetséges – a potenciálisan jelen lévő szándékot mindenképpen 96
meg kell becsülnünk. A kérdés az, hogy tudunk-e valamit tenni – és ha igen, akkor mit – megtalálásuk érdekében.
17.1.3.2 Javaslatok 97) Hatékonyabb marketing tevékenységre van szükség annak érdekében, hogy megmutassa: milyen fontos a másikra figyelés, a keresztényi szeretet ilyen módon való megnyilvánulása. 98) Meg kell keresnünk azokat a testvéreket, akik a felmérés során készségüket nyilvánítottak a Karitász munkájának segítésében. Minél nagyobb számban be kell vonnunk őket a személyes kapcsolatok építésébe, ápolásába.
17.1.4 Kik és milyen segítségre szorulnak? Kérdőívünk külön részt szánt annak felmérésére, hogy testvéreink véleménye szerint kik szorulnak rá a Karitász segítségére, és a segítség milyen formáit tartanák helyesnek.
17.1.4.1 Helyzetértékelés A rászorulói kör tekintetében a válaszok szinte a népesség minden rétegét felölelik: idősek, betegek, szegények, magányosok, nagycsaládok, kis jövedelműek, mozgássérültek, fogyatékosok, munkanélküliek, csonka családok, nehéz sorsú gyerekek. Csak néhány válaszadó nem adott a kérdésre feleletet. A válaszok gyakorlatilag a teljes spektrumot megnevezték, akikkel kapcsolatban áll és segíteni próbál a Karitász. Ez mindenképpen pozitívum, hiszen a visszajelzés, az egyházközség tagjainak véleménye is azt mutatja: minden célcsoport a látókörünkben van. Ez egyébként számunkra alapelv is, hiszen a Karitász nemre, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül igyekszik segíteni mindenkin, akinek a segítségre szüksége van. 97
A konkrét segítség meghatározása tekintetében a válaszadók közül a pénzt 53 fő, a beteglátogatást 111 fő, gyerekprogramok szervezését 64 fő, az idősebb testvérekkel való beszélgetést 89 fő, a ruhaosztást 105 fő jelölte meg. Majdnem ugyannyian jelölték meg elsőként a beteglátogatást és a ruhaosztást. Ez részben igazolja azt, hogy a Karitász tevékenysége nem szorítkozhat kizárólag az anyagi segítségnyújtásra, hanem ugyanolyan fontos a lelki támasz is, de ugyanakkor arra is rámutat, hogy igen nagy szükség van az anyagi javakra is.
17.1.4.2 Javaslatok 99) El kell gondolkodnunk azon, hogy vajon mi lehet a „nem tudom” válaszok mögött. Személyesebb kapcsolatot kell teremtenünk lehetőleg minél több emberrel, hogy azok is látókörünkbe kerüljenek, akikről eddig nem volt tudomásunk, de azokkal is feltétlenül találkoznunk, beszélgetnünk kell, akik a kérdésre „nem tudom”-mal feleltek. 100) E téren fokozni kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy a Karitász anyagi lehetőségei is bővüljenek. Ehhez pedig szükség van az egyházközség tagjainak áldozatvállalása mellett a pályázat-kiírások rendszeres figyelésére, a pályázatokon való részvételre, egyéb külső támogatók, szponzorok felkutatására. 101) Az egyházközség költségvetésében is meg kell jelenjen a Karitász munkájának támogatására szánt összeg.
17.1.5 Miben tudnák a hívek segíteni a Karitász munkáját? A válaszok között szerepel az adomány, a konkrét fizikai munkában való részvétel, idősek, betegek látogatása, az adminisztratív teendőkben való segítségnyújtás, ima, böjt, gyerekprogramok szervezése, segítése, információ-áramoltatás. Volt olyan válaszadó is, aki kijelentette, hogy nem hisz a Karitász hatékonyságában. 98
17.1.5.1 Helyzetértékelés Ebben az esetben is az a helyzet, mint ami fentebb volt: a névtelenül kitöltött űrlapon számos konkrét felajánlás jelent meg. A válaszok pozitív hozzáállást, tenni akarást fejeznek ki, a kérdés az, hogy a névtelen jelentkezés mögött vannak-e, felkutathatóke a tényleges munkába konkrétan bekapcsolódó személyek.
17.1.5.2 Javaslatok 102) Fokozni kell a marketinget: minél több embert kell megkeresni, megszólítani és megpróbálni bevonni tevékenységünkbe. Fel kell kutatnunk azokat a testvéreinket, akik készségüket nyilvánították a Karitász munkájában való részvételre. 103) A karitatív munkára jelentkező új munkatársakat fel kell készíteni a feladatokra. A csoport tapasztalatait velük lehetőleg minél részletesebb körben meg kell osztani. A rájuk bízandó feladatokat alaposan körül kell járni, hogy elkerülhetőek legyenek a kezdeti időben esetlegesen tapasztalható kudarcok.
18 Összegzés, további javaslatok 18.1 Összefoglaló értékelés A kérdőívek tapasztalata alapján megállapítható, hogy a Karitász Csoport tevékenysége nagyjából hiánytalanul felöleli azokat a területeket, amelyekre a testvérek véleménye szerint a leginkább szükség van. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, és nincs mit továbbfejlesztenünk munkánkban. Szükség van arra, hogy még szélesebb körben ismerjenek meg bennünket, a tevékenységünket, a lehetőségeinket, annak érdekében, hogy segítő kezünk még többeket érjen el. 99
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy csoportunk kis létszámú, és a benne tevékenykedőknek nemcsak állapotbeli kötelességeiknek kell megfelelniük, hanem ezen kívül az egyházközség életében sok más téren is aktívan részt vesznek, ezért ők tovább már nem terhelhetők. Így minden további fejlődés alapköve, hogy létszámban gyarapodjunk. Ahhoz, hogy jelenlegi feladataink mellé még továbbiakat tudjunk felvállalni, új tagokra és további anyagi forrásokra van szükségünk. Ezért van szükség arra, hogy minél több templomba járó testvérünk bekapcsolódjon a karitász csoport munkájába. Csoportunk mostani személyi összetételében nincs olyan, aki a pályázatfigyelő feladatát el tudná látni – sem időnk nincs erre, sem megfelelő képzettségünk, szaktudásunk – tehát új munkások kellenek az aratásba. Amikor hat és fél évvel ezelőtt elkezdtük tevékenységünket, még nem ismertük a „Segítség tízparancsolatát”, így nagyrészt belső ösztöneinkre hallgattunk – no meg arra, amit a iszkaszentgyörgyi karitász munkatársi képzésen hallottunk a tapasztaltabbaktól és a szakemberektől. Hála legyen a Mindenhatónak, hogy az eltelt hat és fél évet eme tízparancsolat fényében vizsgálva azt mondhatjuk: annak szellemében tevékenykedünk. Nálunk nincs bürokrácia, van helyette szinte éjjel-nappali ügyelet. A rászorulók a nap (néha az éjszaka) legkülönbözőbb óráiban jönnek – jöhetnek – segítséget kérni, legyen az vasárnap, vagy ünnepnap. Ennek megfelelni valóban csak szeretetből és szeretettel lehet. Mindenkivel egyénileg foglalkozunk, türelmesen és szeretettel. Olyan szolgálattá akarunk válni, amelyiknek alapelvei közé tartozik, hogy a segítséget kérő, bajban levő embertársunk is tegyen saját helyzete, sorsa jobbrafordulása érdekében. Ez bizony időigényes és gyakran fárasztó feladat, de csak így van értelme a karitásznak. Bevételeinket és kiadásainkat napra készen nyilvántartjuk, azokról pénztárkönyvet vezetünk, és rendszeresen elszámolunk úgy a Polgármesteri Hivatal, mint az Egyházközség felé. 100
Adományozóinknak minden évben a jelképes ajándékként kiosztott Erzsébet-kenyérrel és év végén névre szóló jókívánsággal köszönjük meg adományát.
18.2 Konkrét munkaprogramunk, terveink 104) Tovább szeretnénk folytatni azt a hagyományt, hogy jótékonysági ebédet adunk a rászorulók, nagycsaládosok, idős emberek és magányosok részére. Egy-egy alkalommal mintegy 200 főt hívunk meg, együttműködve a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálattal, a Törökbálinti Nyugdíjas Klubbal, valamint a Családok Törökbálinti Átmeneti Otthonával. Az ebédet követően – az eddig kialakult hagyománynak megfelelően – a jövőben is játékos foglalkozásokat szervezünk a gyerekeknek. A szülőkkel pedig egy kicsit kötetlenebb beszélgetés formájában építjük tovább kapcsolatainkat, és így hatékonyabban tudunk a felmerült problémákon segíteni. 105) A nyár folyamán a nehéz körülmények között élő gyerekeket kívánjuk táboroztatni. Erre egyrészt szeretnénk kifizetni a tábor költségét, másrészt pedig a már megismert körülmények miatt némi zsebpénzt kívánunk adni a gyerekeknek, hogy felhőtlenül élvezhessék a nyaralás eddig nem túl gyakran megtapasztalt örömeit. 106) Szeptemberben anyagi segítséget nyújtunk a tanévkezdéshez a rászoruló családoknak. 107) Decemberben Mikulás-napot tartunk, megajándékozzuk a gyerekeket. Ugyancsak meg kívánjuk tartani a hagyományos karácsonyi ünnepségünket, ünnepi ebéddel, ajándékosztással, ünnepi műsorral. 108) A lehetőségek függvényében rendszeresen szeretnénk gyűjtésből, közadakozásból származó ruhaneműket osztani a rászorulók részére. Miután a Művelődési Ház kiköltözött a plébánia épületéből, megkaptuk a számunkra kijelölt kis helyiséget, amit ruharaktárnak alakítunk ki. Itt a 101
109)
110) 111)
112)
113)
114)
115)
116)
terveink szerint kéthetenkénti rendszeres nyitva tartással immár folyamatosan kívánunk segíteni a rászorulóknak, és nem csak év végén, kampányszerűen. Amennyiben a lehetőségek megengedik, ismét jótékonysági bált szeretnénk rendezni, és ennek bevételéből kívánjuk megteremteni a működési költségek egy részét. Karácsony előtt terveink között szerepel betlehemes játék betanítása a gyerekeknek. Karácsonyra – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – a többi karitatív szervezettel, illetve a Polgármesteri Hivatal Népjóléti Irodájával egyeztetve élelmiszercsomagokat, illetve vásárlási utalványokat, esetenként pedig készpénzsegélyt osztunk ki a családoknak. Ezeken a programokon túlmenően egész évben folyamatosan fogjuk látogatni a Törökbálinti Tüdőgyógyintézetben tartósan bent fekvő betegeket a helyi Kamilliánuscsaláddal közösen. Az ingerszegény környezetben élő gyerekeket az év folyamán színházi előadásra, múzeumba, kirándulásra kívánjuk elvinni, hogy legalább megpróbáljuk csökkenteni azt a hátrányt, amit körülményeik miatt társaikhoz képest el kell szenvedniük. Terveink között szerepel egy színtársulat Törökbálintra hozatala is. Ebből az alkalomból – a korábbi gyakorlathoz hasonlóan – olyan színdarabot szeretnénk a gyerekekkel megismertetni, amely az iskolában a kötelező olvasmányok között szereplő valamelyik mű színpadi változata. Ezzel az a célunk, hogy a kultúrát azokhoz a gyerekekhez is eljuttassuk, akiket szüleik egyébként nem vinnének színházba. Szükség esetén a rászoruló kisnyugdíjasok, sokgyerekes nagycsaládok részére segítséget nyújtunk a gyógyszerek kiváltásának költségeihez. Az év során változatlanul rendszeresen segíteni kívánjuk a váratlan anyagi problémával küszködő családokat, 102
rendszeres, illetve alkalmi pénzsegéllyel, vagy vásárlási utalvánnyal. 117) Rendszeresen tájékoztatni kívánjuk a község lakosságát a helyi médiákban az egyes eseményekről, rendezvényekről. A lehető legjobb tájékoztatás érdekében negyedévenként ingyenes helyi karitász-újság kiadását tervezzük, amelyben beszámolunk az eltelt időszakról, tájékoztatunk a várható eseményekről. Ezt már régóta tervezzük, anyagi lehetőségeink azonban eddig nem tették lehetővé terveink megvalósítását. Bízunk abban, hogy az idén már erre is lesz módunk. Végszó: Adja a Mindenható, hogy egyszer elérkezzen az a pillanat, amikor már nem lesz szükség karitászra, mert nem lesz szükséget szenvedő a földön, addig pedig adjon számunkra erőt ehhez az embert próbáló feladathoz, és adjon munkásokat aratásába.
103
A média szerepe 19 Alapvetés Miközben nyugodtan vallhatjuk, hogy a „legfőbb jó az élőszó” és a személyes találkozás, észre kell vennünk, hogy ez a „találkozás” ma már sokszor a közvetítő közegeken keresztül zajlik. Sőt, az emberek többet kommunikálnak a médiával és a médián keresztül, mint közvetlenül egymással. Ráadásul a „közvetítő közeg”, a média ma szabadabban hozzáférhető, mint eddig bármikor. (Az internet megjelenésével különösen is előtérbe került a „tartalom-szolgáltatás”…) Ha pedig ez igaz, akkor az egyháznak is meg kell találnia a módját arra, hogy a médián keresztül közvetítse Isten üzenetét az embereknek. Világi kézben lévő, és saját média-eszközökön és felületeken keresztül egyaránt. Maga a közvetítő közeg – nevezzük most egységesen médiának – azonban nem szabad, hanem erősen leterhelt. Itt most nem a tulajdonosi struktúrára gondolunk, hanem arra, hogy az elvileg szabad „tartalom-szolgáltatás” az információ-verseny miatt gyakorlatilag csak korlátozottan juthat el a befogadóhoz. A „represszív tolerancia” (elnyomó tolerancia - Marcuse) gyakorlata figyelhető meg: a nagy és erős tartalom-szolgáltatók elöntik a médiát a saját anyagaikkal, megpróbálva elérhetetlenné vagy legalábbis nehezen hozzáférhetővé tenni más szolgáltatók anyagait. A Biblia kifejezéseivel élve: a „széles úton”58 járók, a megromlott emberi természet vágyait és igényeit gerjesztve és maradéktalanul kiszolgálva, megpróbálják teljesen „betömni” az in-
58
Mt 7,13
104
formációs csatornákat, és így lehetetlenné tenni a „keskeny úton” járók számára az információszerzést és továbbítást. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy megtagadjuk a médiát, sőt éppen ellenkezőleg! VI. Pál pápa így ír erről Evangelii Nuntiandi kezdetű apostoli buzdításában (a mai világ evangelizálásáról): „Korunk jellegzetességéhez tartoznak a tömegkultúra, a társadalmi kommunikáció eszközei, a mass-média (tömegmédia). Nem nélkülözheti ezeket az eszközöket a legfőbb Hír tudósítása, a hit elmélyítését szolgáló katekézis sem. Ha a tömegkultúra eszközeit az evangélium szolgálatába állítjuk, szinte a végtelenségig kitágíthatja az Isten szavának hallgatóságát: akár embermilliókra is. Az egyház mulasztással vétkeznék az Úr előtt, ha nem használná fel e hatalmas segítséget, amelyet az emberi értelem napról napra jobban tökéletesít. Az egyház ma ezeknek az eszközöknek a közvetítésével ’prédikálja a háztetőkről’ a rábízott üzenetet. Bennük modern és kiváló szószékre lel; általuk valóban tömegekhez tud szólni. A tömegkultúra eszközei azonban kihívást is jelentenek az evangélium számára. Lehetővé teszik ugyan, hogy az evangélium eljusson széles körökhöz – de ennek a szónak be kell hatolnia az egyes emberek lelkébe, szívébe, mindenkiébe külön-külön, személyesen, mintha ő lenne az egyetlen. Személyes elfogadást, személyes elköteleződést kell elérnie.”59 Egyelőre tekintsünk hát el attól, hogy a médiát eleve jónak vagy rossznak nevezzük. Fogadjuk el semlegesnek, amely a benne áramló tartalomtól függően jó vagy rossz célok szolgálatában áll. Ha ez így van, nekünk elemi kötelességünk, hogy a számunkra elérhető és megvalósítható módon jó célok szolgálatába állítsuk a média-eszközöket. A következőkben azt vizsgáljuk, a törökbálinti egyházközség belső és külső kommunikációjában milyen média-eszközöket használ, illetve használhatna, milyen lehetőségei vannak, és ezeket hogyan és milyen feltételek mellett képes realizálni.
59
Evangelii Nuntiandi 45.
105
19.1 Helyzetelemzés Néhány évtizede a vasárnapi mise után a templom előtt, vagy lenn, a plébánián még elbeszélgettek az emberek. Ma sietősen távoznak, hogy egy hétre újra bezárkózzanak. A tömegtájékoztató eszközök terén a technológiai haladás legyőzte az időt és a teret. Közvetlen és azonnali kapcsolódási lehetőséget teremtett a személyek között. Ezek a technikák hatalmas erőforrások, amelyek a közjót volnának hivatva szolgálni. Tisztában vagyunk azzal azonban, hogy mint a legtöbb találmányt, a közvetlen kommunikáció eszközeit sem mindig úgy használják, amely mód hozzájárulna a társadalom egészének együttműködéséhez és a közösség építéséhez. Ma folyamatosan szembesülünk a média „átkaival”, a legroszszabb értelemben vett tömegmanipulációval, a tudatos félretájékoztatásokkal. Fohászkodunk, hogy jobb belátásra térjenek a médiumok irányítói, felemeljük szavunkat, ha istenkáromlásaikkal találkozunk. Tisztában lettünk azzal, hogy a televíziózás nem közelebb vitt minket egymáshoz, hanem éppen ellenkezőleg: élményeinket nem a való világból merítjük, hanem annak televíziós másából. Úgy gondoljuk magunkról, hogy informáltak vagyunk, de valójában fuldokolunk az információk özönében. A II. Vatikáni Zsinat közel fél évszázada foglalkozott azzal, hogy a tömegtájékoztatás révén az örömhír minden otthonba eljuthasson. A jelenlegi helyzet az, hogy a nagy ünnepek megemlékezésein túl, legfeljebb mellék-műsoridőben tudják le a kereskedelmi televíziók a "vallási perceket". Ám a főműsoridőben mindent felkínálnak, ami eltéríthet, elvonhat az örömhírtől. Az emberek lelkiismeretének formálását és gondolkodásuk alakítását segíteni sohasem elhanyagolható feladat. A hiteles kommunikáció bátorságot és céltudatosságot kíván. Elszántságot követel azoktól, akik a média világában dolgoznak, hogy a rengeteg információ terhe alatt ne fáradjanak el, és ne elégedjenek meg részigazságokkal vagy előzetes információkkal. Épp ellenkezőleg, az emberi élet értelmére, a személyes és társadalmi lét végső alapjára irányuló kérdés kutatására és terjesz106
tésére van szükség. Így a média képes építő módon hozzájárulni mindannak terjedéséhez, ami jó és igaz. A keresztény kommunikációval foglalkozó szakember vonuljon vissza a világtól? Az egyház sújtsa átokkal a közönséget tudatosan manipuláló médiumokat? Szó sincs róla. Sőt, vissza kell térni a zsinati dokumentumhoz, amelyben szerepelt, hogy a hívőket is meg kell tanítani a tömegtájékoztatási eszközök használatára. És a tanítással bizony alaposan elmaradtunk. Több évtizedes késéssel indult el a katolikus újságíróképzés, anyagi eszközök hiányában még a katolikus egyetemen is akadozik a televíziósok és rádiósok tanítása. Ha ezen a téren nem lesz változás, be kell érnünk a jó szándékú, de megmosolyogtatóan időszerűtlen "egyházi percekkel". Ilyen rövid műsorokra mindig lesz vállalkozó, ám ha a jelenlétet nem korlátozzuk önként, akkor különösen fontossá válik az alapkövetelmény: a mesterség minden csínját-bínját ismerni kell. Mindezeken túl, ha lehet, még sokkal nagyobb gond, hogy sokszor nem tudunk olyan vonzó közösségi programokat kínálni, amelyekért felkelnének a TV készülékek elől.
19.1.1 Az egyházközség belső kommunikációja Az egyházközség tagjainak egymás közötti kommunikációja alig lép túl az évtizedek óta megszokottakon.
Szószék. A misét bemutató pap a szertartás végén felolvassa a hirdetéseket. Aki jelen van a misén, az hallja, aki nem, az a hírek egy részéről lemarad(hat). Jelentősége és nehézségei ugyanonnan fakadnak. A helyi egyház vezetője olvassa fel (jelentőség), és ami valahol elakad, azt nem hallják a hívek (nehézség). Templomi hirdetőtábla és újságos asztal. A templomon belül, jobb oldalon, illetve a fal mellett. Híreket, információkat kitenni a plébános engedélyével lehet (ez természetes). A közlekedő útvonal mellett található, elvileg jól megközelíthető, de a vasárnapi szentmisék zsúfoltságá107
ban a hirdetőtábla vagy az újságos mellett megállni, olvasni alig lehet (szűk tér, az emberek mozgása, stb.) Törökbálinti Harangszó az egyházközség heti hírlevele. Szerkesztője, írója és mindenese a híreket a plébános atyától kapja – probléma a szokásos információelakadás –, illetve amit maga gyűjt. Elvileg nyitott mindenki számára. Lehetőség van elmélkedések, cikkek írására, de ez a hívek aktivitásának hiánya miatt nem, vagy csak alig történik meg. A plébániahivatal vonalas telefonnal, fénymásoló készülékkel ellátott. Számítógép, számítógépes, internetes kapcsolat, mobil telefon nincs. Az iroda elérhető a nyitvatartási időben, vagy amikor a plébános atya otthon tartózkodik. A telefonon üzenetrögzítő vagy hangposta nincs. www.tbkat.hu Az egyházközség internetes honlapja (jelenleg nem működik). A hívek kezdeményezésére létrejött honlap. Látogatottsága nem jelentős, bár történtek erőfeszítések ennek növelésére. A hírek és információk centralizált kezelése jelentős akadálya volt a fejlesztésnek, fejlődésnek. Levelező-listák. A hívek kezdeményezésére létrejövő, számítógépes csoport-listák, amelyeken keresztül egyes törökbálinti közösségek egymással kommunikálnak. (Az egyházközségnek elektronikus hírlevele nincs.)
19.1.2 Az egyházközség külső kommunikációja Elvileg az egyházközség rendelkezésére áll a községben létező minden média. Kérdésünkre mindenki azt mondta, hogy szívesen helyt ad az egyházközségről szóló híreknek, beszámolóknak, ha valaki ezt szállítja nekik. Maguktól azonban a kapcsolatot nem keresik, nem igénylik.
108
Az egyházközség nem egységes abban, hogy miben szeretné viszontlátni önmagát. Van, aki a helyi sajtó egy részében nem közölne semmit. Megjelenési lehetőségek: helyi újságok, kiemelten a legolvasottabb és stabilan megjelenő Törökbálinti Községi Újság. (A Török Bálint önkormányzati hírlevél zárt, nem közöl híreket mástól. Az Írott Szó alkalmilag megjelenő ingyenes kiadvánnyá vált.) Törökbálinti Kábeltévé (TBTV). Törökbálint internetes honlapja (www.torokbalint.hu). Internetes rádió, más keresztény honlapokkal való rendszeres kapcsolattartás, területi, megyei vagy országos médiával való kapcsolat nincs, vagy csak alkalomszerű. Voltak és vannak az egyházközség tagjainak elszórt próbálkozásai olyan média-termékek megjelentetésére, amelyek eljutnak az egyházközség határain túl, az érdeklődő és/vagy nem hívő emberekhez is. Ilyen példák: a Törökbálinti Harangszó megtalálható néhány üzletben (a hívek elviszik), és alkalomszerűen megjelenik a Harangszó különszáma is, ami a legtöbb postaládába eljut. Éveken keresztül megjelent a Tollforgatók irodalmi antológia, majd amikor „befutott” volna, elfogyott a lendület és megszűnt. A Községi Újságban hírek, cikkek, írások és tudósítások jelennek meg, szintén alkalomszerűen. Az egyházközségnek saját könyvtára, videotára nincs – bár a plébánián lévő anyagok alkalmi kölcsönzése megoldható. A községi könyvtár könyvvásárlási szokásaira befolyása nincs. Világi újságok, könyvek, egyéb kiadványok terjesztésével az egyházközség nem foglalkozik (egyedi kérésre a sekrestyében kapható törökbálinti kiadványok kivételével). Az egyházi újságok, kiadványok egy kis része (Új Ember, Szív stb.) a plébánián keresztül megrendelhető, illetve a vasárnapi mise előtt és után megvásárolható az újságos pulton. Saját kiadványok – képeslap, könyv, naptár, stb. – kiadásával az egyházközség nem foglalkozik.
109
19.1.3 Az internetes kommunikációról Ahogy azt már fentebb kifejtettük, napjainkban egyre inkább megkerülhetetlenné válik az internet, mint kommunikációs csatorna. Hatékony kihasználásához azonban ismernünk kell a rendelkezésünkre álló különböző lehetőségek előnyeit, hátrányait. Ezért szükségesnek érezzük ezt egy külön összefoglalóban röviden tárgyalni. Az interneten keresztül történő információ-áramlásnak alapvetően két formája van:
amikor a felhasználó keresi az információt, illetve amikor a felhasználó automatikusan megkapja az információt.
Az első kategória megtestesítői a különféle célú és működésű honlapok. Közös jellegzetességük, hogy az információt valaki feltölti a weboldalra, és az olvasóknak kell valamilyen útonmódon ahhoz eljutniuk. Ez a „valaki” lehet egy honlap szerkesztője, de akár egy másik felhasználó is, például egy fórum esetén. Előnye, hogy az információ a nap 24 órájában elérhető, bármikor visszakereshető, hátránya viszont, hogy nem – vagy legalábbis nagyon nehezen és csak kis mértékben – tudjuk befolyásolni, hogy kihez és mikor jut el. A második kategóriába a hírlevelek, levelező-listák tartoznak. Ilyenkor a felhasználó feliratkozik egy információs csatornára, és az arra küldött híreket automatikusan megkapja, legtöbbször az e-mail postafiókjába. Ennél a formánál is lehet információ szolgáltatója egy meghatározott személy, vagy egy nagyobb közösség – jellemzően a lista többi tagja. Ebben az esetben már jóval nagyobb a befolyásunk arra, hogy kihez jut el az információ, és bár még mindig korlátozottan, de a „mikor” kérdésében is tájékozottabbak lehetünk. Hátrány viszont, hogy az elküldött hír csak a tagok e-mail postafiókjában tárolódik, így nem érhető el bármikor, bárhonnan. Ezért szoktak a legtöbb esetben egy internetes archívumot létrehozni az ilyen jellegű listák esetében, ahol a megfelelő jelszó ismeretében visszakereshetőek az információk. 110
Azt gondoljuk, ha az Egyházközség kommunikációjáról gondolkozunk, mindkét megoldásra szükségünk van. A templomban elhelyezett hirdetőtáblához hasonlóan szükség van egy olyan honlapra, ahol az emberek tájékozódhatnak mind az állandó (pl. miserend, elérhetőségek, irodai nyitva tartás, stb.), mind a változó információkról. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a honlapnak ez a része mindig naprakész és pontos legyen. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ez önmagában nem elég. A honlap remek lehetőség lenne az Egyházközségben működő kisközösségek, csoportok közötti információ-áramlásban: egymás megismerésében, a programok egyeztetésében, meghirdetésében. Lezajlott eseményeikről beszámolót, fotókat tölthetnének fel, így mindenki sajátjának érezhetné az Egyházközség honlapját. Más egyházközségek, katolikus honlapok összegyűjtésével az Egyházközség tagjainak látókörét tudnánk bővíteni, és minket is megismertetne másokkal. Tanúságtételekkel, vallási, erkölcsi és hitbeli kérdésekről szóló fórumokkal segíthetné a látogatók hitének elmélyülését. Végső célként azt sem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy egy komoly látogatottságú honlappá válva, a keresőoldalakban jó pozícióba kerülve evangelizációs eszközzé váljon. Ehhez persze rengeteg munkára, befektetett energiára és gondos tervezésre van szükség. Ezt egy-két ember nem tudja elvégezni, legfeljebb koordinálni. Ezért is szükséges, hogy a jelenlegi trendeknek megfelelően a látogatónak is legyen hozzászólási, publikálási lehetősége – fenntartva természetesen az utólagos moderálás jogát –, ezáltal egy úgynevezett közösségi portált hozva létre. Emellett a kiscsoportok, közösségek belső információáramlásának eszköze továbbra is maradhatna a levelezési lista, kihasználva annak zártságából eredő előnyét. Hasznos lenne, ha minden közösségnek lehetőséget tudnánk biztosítani ilyen lista létrehozására.
111
19.2 Összefoglalás Megállapíthatjuk, hogy az egyházközség az évtizedes hagyományoknak megfelelően az egyházilag megszokott és bevett formában működik. Nincs se kiérlelt koncepciója, se állandó munkatársai, akik ezen felül a belső és külső – az egyházközség tagjain túlmutató – kommunikációt és médiát „működtetnék”. Az elektronikus média és kapcsolattartás nem megoldott és szabályozott, mára alapvetőnek számító eszközök is hiányoznak. Időről időre vannak viszont olyan kezdeményezések, amelyek magját jelenthetik egy strukturáltabb és hatékonyabb kommunikációnak valamit a hatékony és célszerű médiamunkának. Ez azonban mindenképpen átlátható struktúrát, az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyok, a felelősségi körök, valamint az anyagi finanszírozás tisztázását igényli.
19.3 A kérdőíves felmérésből levonható következtetések A televíziót a válaszadók 30 %-a gyakran, 38 %-a rendszeresen néz, a katolikus műsorokat mindössze 15 %-uk nézi gyakran, és 8 %-uk rendszeresen. Ennek egyik oka lehet, hogy a felnőtt korú hívek 61 %-a munkaképes korban van, az adások pedig sok esetben munkaidőre esnek. Ez azonban még mindig 41 %-os (68 %×61 %) nézettséget jelenthetne, aminek alig több mint a fele jelenik meg ténylegesen. Valószínűleg azért, mert az adás tartalma nem kelti fel a hívek érdeklődését. Rádiót a megkérdezettek 29 illetve 37 %-a (összesen 66 %) gyakran illetve rendszeresen hallgat rádiót. Ellenben a közszolgálati katolikus műsort 18 % + 7 % = 25 %-uk hallgatja gyakran vagy rendszeren (ez az összes rádiózó 38 %-a), a katolikus rádiókat 9 % + 12 % = 21 % (az összes rádiózó 32 %-a). Levonható-e a fentiekből az a következtetés, hogy egy helyi jellegű katolikus műsorra (értelemszerűen ez csak a televízióban jelenhetne meg) csekély az igény? Vagy éppen a helyi adás – kötődésénél fogva – tudna több nézőt/hallgatót megszó112
lítani? (Vegyük azt is hozzá, hogy mindössze a válaszadók 17 %-a nézi gyakran vagy rendszeresen a helyi televízió adását.) Internet. A válaszadók 59 %-a gyakran vagy rendszeresen használ internetet. Ez elmarad ugyan a rádió vagy a televízió népszerűségétől (68 % illetve 66 %), de összevethető azokkal. Így alaptalanok azok a gondolatok, amelyek a hagyományos médiumok mellett elhanyagolandónak vélik az internetet. Ez igaz akkor is, ha a kérdésre mindössze 273-an válaszoltak, miközben például a televíziósra 344-en. Így a teljes mintához képest az internetet gyakran vagy rendszeresen használó 160 fő 47 %-ot ad ki. Ehhez képest feltűnő, hogy katolikus oldalakat mindössze 34 fő, a válaszadók 13 %-a, az összes megkérdezett 10 %-a látogat gyakran vagy rendszeresen. Ezzel a médiumok versenyében a legalacsonyabb arányt produkálja. (A rendszeres tévénézők 23 %-a, a rendszeres rádiózók 32-38 %a nézi illetve hallgatja a katolikus műsorokat.) Ezek szerint az internetezők töredékét sikerült csak megnyerni. Mi lehet ennek az oka? A statisztikai adatok szerint: Televíziót nézők átlagéletkora Rádiót hallgatók átlagéletkora Katolikus tévéműsort nézők átlagéletkora Közszolgálati katolikus rádióműsort hallgatók átlagéletkora Katolikus rádióadót hallgatók átlagéletkora Internetet használók átlagéletkora
gyakran 45,79 45,67 57,69 59,29
rendszeresen 49,19 51,27 65,36 67,67
59,86 39,56
63,59 33,81
Az idősebb korosztály nézi/hallgatja az egyházi adásokat, és ezen belül is a még idősebbek azok, akik nagyobb rendszerességgel teszik ezt. Az internetnél pont fordítva van, eleve a fiatalabbak használják, és a még fiatalabbak teszik ezt "rendszeresen". Tehát ha nem csak az időseket akarjuk megszólítani, akkor a web felé is nyitni kell. Ugyanakkor kétségkívül ez a legnehezebb. Az interneten óriási versenyhelyzet van, weboldalak százezrei kínálnak tartalmat, és ezzel az egyházi tartalomszolgáltatás jelenleg csak nagyon kevéssé tud versenyezni. 113
Ehhez képest is bántó, hogy a saját honlapunkra (www.tbkat.hu) vonatkozó kérdésre mindössze 12 fő, az összes válaszadó 3,5 %-a, az internetezők 7,5 %-a, a katolikus weboldalak látogatóinak 35 %-a adott egyáltalán választ, és közülük is 2 fő, gyakorlatilag az oldal szerkesztői látogatják gyakran vagy rendszeresen. Ez elhanyagolható kategória, belterjes működésre utal. Ebből az derül ki, hogy ha nem tudunk vonzó tartalmat nyújtani, akkor az oldal fenntartása felesleges. Ugyanakkor nagy hiba volna egy potenciális lehetőséget így veszni hagyni. Ahogy halad előre a történelem, egyre többen használják az internetet, ráadásul éppen a webet magasabb arányban használó fiatalok között a legnagyobb az egyházat elhagyók aránya is, így ezzel az eszközzel egyszerre lehetne a hívek egy része felé színvonalas tartalmat nyújtani, és az ingadozók megtartásában is jelentős lépést tenni.
19.4 Javaslatok Úgy gondoljuk, hogy egyházközségünknek élni kell a XXI. század nyújtotta kommunikációs lehetőségekkel és médiafelületekkel. Az információkeletkezés és -áramlás sebessége felgyorsult. Egyházközségünk tagjai is ebben a felgyorsult világban, az itt megszokott információ-áradatban élnek. Ha nem tudjuk legalább megközelítő sebességgel eljuttatni hozzájuk az üzenetünket, akkor az egyházközség szokásos működésében is zavarok keletkeznek (időpont-egyeztetések, stb.) Bár még működőképesek vagyunk – de van hová előre menni. Egyházközségünk missziós céljait is elősegíthetjük a média-eszközök hatékony használatával.
19.4.1 Javaslatok a belső kommunikáció javítására 118) A plébánia számára számítógép beszerzése, internetkapcsolat létesítése, valamint igény esetén mobiltelefon, fax és üzenetrögzítő vásárlása. 114
119) Általános célú elektronikus hírlevél, levelezőlista és eseménynaptár kialakítása. Erre szabadon feliratkozhat és hírt küldhet az egyházközség minden tagja. Az eseménynaptár nyomtatott formájának kihelyezése a templomban, valamint a plébánia előtt kialakítandó hirdető-táblán, és elküldése a községi média minden szereplőjének (községi újság, TBTV, torokbalint.hu, stb.) Az egyházközségi hirdetések összehangolása ezen keresztül. Lehetőség nyílhat a Törökbálinti Harangszó hírlevél mellett havi, vagy negyedévi lap kiadására és árusítására. 120) A törökbálinti katolikus honlap megújítása. Jellemzői: nyitott, közösségi, hozzáférhető, az egyházközség által megbízott moderátorok ellenőrzésével. 121) A hírek és a honlap gondozására egy ember vagy szerkesztői csoport megbízása, a megfelelő felelősséggel. (Azaz: szabadon gazdálkodnak az anyaggal, de felelősséggel tartoznak az egyházközség felé. A csoport fölött utólagos kontrollt a plébános gyakorol.) 122) Elektronikus telefon-regiszter kialakítása, szakmai címjegyzékkel, közösségi címjegyzékkel stb. 123) Saját használatú könyvtár és médiatár létrehozása. Ez honlapon keresztül is lehetséges: képtár, médiatár, letölthető anyagok, stb. 124) Együttműködés kialakítása más egyházközségekkel, egyházi szervezetekkel, kiadókkal, stb.
19.4.2 Javaslatok a külső kommunikáció javítására 125) A plébánia és a templom előtt hirdetőtábla kialakítása és gondozása. 126) Lehetőség van rá, hogy az egyházközség híreit, anyagait közöljük a világi médiában. Feltétel: hogy ezt csonkítatlanul, kommentárok nélkül közöljék. Szerkesztői együttműködés szükséges. Ilyen anyagok lehetnek: hírek, élménybeszámolók, képriportok, a falu felé való szolgálatok, stb. 115
127) Saját anyagok előállítása. Évkönyv, lelkiségi kiadványok, a templomról szóló füzet, új irodalmi antológia, időszaki kiadványok, saját hangzó anyagok (CD, kazetta), valamint filmek készítése. (Ezek előállítására a lehetőség most is adott az egyházközségen belül.) 128) Média-együttműködés kialakítása hozzánk hasonló célokat valló egyéb szervezetekkel. 129) Külön figyelnünk kell arra, hogy a nem hívőknek szóló üzeneteket olyan módon kell megfogalmazni, amelyet képesek el- és befogadni. (Mert a szokásos egyházi nyelvezet, stílus, szóhasználat esetleg elijesztheti vagy elidegenítheti a nem hívőket.)
19.4.3 Pénzügy Végül szót kell ejtenünk az anyagiakról. A hírlevél kiadásának költségei egyelőre nem terhelik az egyházközség költségvetését – pedig ennek akkor is meg kellene ott jelennie, ha a költségeket egyelőre egy magánszemély felajánlása fedezi. A honlap fenntartása és fejlesztése is időbe, pénzbe kerül. A „hírgyártás” szintén. Mindez mehet önkéntes felajánlásból is, de stabilabb a rendszer, ha legalább tartalékban rendelkezésre áll olyan elkülönített pénzösszeg, amit fel lehet használni a működési problémák kezelésére. Másrészt a média nem csak viszi, de hozhatja is a pénzt. A saját kiadványok, hangzó anyagok vagy képek, naptárak eladható termékek is. Az ebből befolyó bevétel visszaforgatható az egyházközség működésébe. 130) Célszerűnek látjuk az egyházközség éves költségvetésében a kommunikációs célok megvalósításához egy elkülönített pénzösszeget rendelni, amely az erre felhatalmazott – az egyházközség által megbízott – emberek számára hozzáférhető és elkölthető. Természetesen rendszeres és tételes elszámolással. Ez felhasználható lenne 116
eszközbeszerzésre, tartalom-fejlesztésre, kiadványkészítésre, tiszteletdíjra – mindarra, amit a Képviselőtestület az éves költségvetés keretében előzetesen elfogad és jóváhagy.
117
Az anyagi javak 20 Alapvetés „Az ültető és öntöző egyek, el is nyeri mindegyik a jutalmát fáradozásához mérten. Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok".60 A feladat: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”.61 Ez az Egyház létének alapja és küldetése. Feladatát nem emberi meggondolásból, hanem isteni rendelés alapján végzi. Egyházunk és ezen belül egyházközségünk életének alapja Jézus Krisztus evangéliuma, ez feladataink, munkánk céljainak meghatározója. Egyházközségünk lelki élete, karitatív munkája, liturgikus eseményeinek az evangéliumban kell gyökerezniük, és az ezekből a gyökerekből nyert éltető erőnek kell mindennapjainkat áthatnia. Felelősségünk, feladatunk a ránk bízott küldetés beteljesítése, amelyet az élő világegyházban, magyar hazánkban, még szűkebb értelemben Törökbálinton kell teljesítenünk, a valós, mindenkori társadalmi-politikai-szociális környezetünkben. A tanítás anyagi eszközei: „Semmit se vigyetek az útra…se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát”.62 A küldetés megvalósításában az anyagiak csak az eszköz szerepét játszhatják, az ezek megléte iránt érzett túlzott aggódás nem Krisztus tanítása szerint való. Ugyanakkor, ahogy lelkünk mellett van testünk, ugyanígy az evangelizáció küldetésének teljesítéséhez feladatunk az anyagi, gazdasági feltételek szükséges mértékű biztosítása, amely nélkül feladatunknak megfelelni csak nehezen tudnánk. És ezért mindannyian, akik tagjai vagyunk egyházközségünknek, felelősséggel tartozunk. 60
1Kor 3, 8-9 Mk 16, 15 62 Lk 9, 3 61
118
Ez az anyagiakra való ráutaltságunk természeti törvényen és isteni rendelésen alapul. Felelősek vagyunk azért is, hogy az anyagi javakat okosan használjuk fel Krisztus egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháza szolgálatában. Az Egyházi Törvénykönyv anyagi javakról tárgyalva kimondja: „A katolikus Egyháznak született joga, hogy a világi hatalomtól függetlenül anyagi javakat szerezzen, birtokoljon, igazgasson és elidegenítsen sajátos céljai szolgálatára".63 Az Egyház az államhatalomtól függetlenül rendelkezik anyagi javakkal. Ez azt jelenti, hogy az Egyház anyagi javakat szerezhet, birtokolhat, kamatoztathat, és ezeket a javait, forrásait megtarthatja, biztonságban tudhatja. Anyagi javai feletti rendelkezésének pontos kereteit az ország jogrendje és az Egyházi Törvénykönyv határozzák meg. Egyrészt a mindenkori politikai hatalom, azaz a társadalom felhatalmazásából a népszuverenitás tiszteletben tartásával működő állam, másrészt az Egyház – alapvetően különböző, de több területen érintkező küldetéseikből – kölcsönös kötelezettsége (mely kötelezettség a rájuk bízott emberek általános értelemben vett javának speciális szolgálatát jelenti) az alapelveket nem megsértő, de a részletkérdésekben kompromisszumkészséget mutató megállapodások megfogalmazása, a világi és egyházi jogrend szükséges mértékű harmonizálása. Az állam ezen kötelezettségének alapja egyrészt az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményekben, másrészt annak elismerésében gyökerezik, hogy az Egyház hitéleti tevékenysége mellett számos szociális feladatot is ellát, átvállal az államtól, (tanító, gyógyító, karitatív tevékenységek). A hitéleti tevékenység anyagi feltételeinek megteremtése területén tehát két fő szempontot kell figyelembe venni: Szent Pál így érvel: „…az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek".64 Az anyagi javak birtoklása nem lehet cél, kizárólag eszköz, mint ahogy a külső megjelenés is csak eszköz lehet. Az Egyház története ragyogó példáit mutatta tanításban, rendjeiben, szentjeiben a 63 64
1254-es kánon első cikkely 1Kor 9,14
119
szent szegénység megélésének. Ezeket példának kell tekintenünk. Az egyházközségnek csak annyi anyagi eszközre szabad törekednie, amennyi küldetése teljesítéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ugyanakkor Jézus szerint „A munkás megérdemli a maga bérét..."65, a Presbiterium Ordinis kezdetű zsinati határozat pedig így fogalmaz: „...történjék gondoskodás azoknak a tisztes megélhetéséről, akik Isten népét valamilyen módon szolgálták vagy szolgálják."66. – a gondoskodásba beleértve a „szolgálók” megélhetését és mindazon ingó- és ingatlan eszközök birtoklását, fenntartását, üzemeltetését, amelyek a hitéleti küldetés gyakorlásához szükségesek. Mindezek alapján a Gazdasági Munkacsoport javaslata felméri az egyházközség tulajdonában lévő, illetve a rendszeres pénzügyi támogatások formájában megújuló anyagi javakat, ezek állapotát, mérlegeli ezeknek elégséges vagy elégtelen mértékét, továbbá optimális működtetésük érdekében célokat fogalmaz meg, és javaslatokat dolgoz ki olyan operatív lépésekre, amelyek elősegíthetik a rendelkezésre álló és a jövőben elérhető anyagi javaknak – az egyházközség tagjainak teherbíró képességét figyelembe vevő – kezelésére, működtetésére. Mindezen közben kiemelt figyelmet szentel annak, hogy a hívek részéről megvalósuló anyagi támogatás biztosításának elengedhetetlen feltétele a hívek megfelelő színvonalú tájékoztatása az anyagi javak szükséges mértékéről, a rendelkezésre álló forrásokról és ezek felhasználásáról, ezáltal biztosítva, hogy a hívek keresztény szellemben felelősséget érezzenek – anyagi vonatkozásban is – az egyházközség Krisztus akarata szerinti működéséért.
65 66
Lk 10,7 A Presbiterium Ordinis kezdetű zsinati határozat 20. pontjában
120
21 Az egyházközség gazdálkodása 21.1 Helyzetelemzés 21.1.1 Az egyházközség gazdálkodásáról általánosságban A Törökbálint Római Katolikus Egyházközség gazdasági, anyagi helyzetének jelenlegi állapotát több tényező vizsgálatával és értékelésével készítettük. Ilyen tényező az egyházközség költségvetése, az egyházközség bevételeinek összetétele (különös tekintettel az adófizetésre, az adományokra és a perselypénzekre). Összegezzük az egyházközség vagyoni helyzetét, ingatlan és ingóságbeli vagyontárgyait, vagyoni értékű jogait. Vizsgálni kívánjuk e tényezők egymásra hatását, ahol lehet, az elmúlt években tapasztalt változásokat. Külön pontban foglaljuk össze annak a felmérésnek az eredményeit, tapasztalatait, amelyeket a Gazdasági Munkacsoport kérdőívéről összesítettünk. Fontos ismerni, hogy az egyházközség származtatott jogi személyiség, ami azt jelenti, hogy a püspök, az egyházmegye a felelős a hatóságok előtt az egyházközség ügyeiben. A püspöknek felügyeleti joga van az egyházközség pénzügyei felett. A nagy összegű beruházásokhoz, kölcsönök felvételéhez az ő beleegyezése szükséges. Az alábbiakban arra törekszünk, hogy meghatározzuk azt a költségszintet, amely összeegyeztethető a fentiek szerinti alapelvekkel, illetve javaslatot teszünk arra, hogy e szintet milyen anyagi források megszerzésével lehetséges biztosítani.
21.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye a gazdálkodásról Az egyházközségi zsinat Gazdasági Munkacsoportja felmérést végzett a helyi egyházközség tagjai körében annak felderítése érdekében, hogy milyen módon ítélik meg a hívek egyházköz121
ségünk működésének, működtetésének anyagi-gazdasági kérdéseit. Kérdőívet állított össze a munkacsoport, amelyet 2006 advent második vasárnapján a három szentmise keretében töltötték ki a misén jelenlévők. A kérdőíveket összesen 339-en töltötték ki, amelyek – néhány kivételtől eltekintve – értékelhető válaszokat tartalmaztak. A Gazdasági Munkacsoport részletesen elemezte az egyes feltett kérdésekre adott válaszokat. Az elemzést kiegészítette azzal, hogy a kérdések feldolgozását elvégezte korcsoportok szerinti bontásban is. A válaszadók sokaságát 6 korcsoportra bontottuk fel: az elsőbe a 25 éves korig tartozó legfiatalabb korosztály került, majd a 25-35, 35-45, 45-55, 55-65, végül a 65 év feletti válaszadók kerültek csoportokba. A Gazdasági Munkacsoport célja a korcsoportok szerinti válaszok vizsgálatával az volt, hogy választ kapjunk a következő kérdésekre: Milyen kép alakult ki az egyházközösségről az egyes generációkban? Hogyan látják az egyes korcsoportok az egyházközség gazdasági, pénzügyi működését? Hogyan lehetne az egyházközösség anyagi fenntartását úgy alakítani, hogy az a legjobban kihasználja a közösségi erőforrásokat? Az erőforrások hatékony kiaknázásának fontos módja az élő kisközösségek kialakítása. Bár ez a kérdés nem a Gazdasági Munkacsoport által gondozott témakörbe illik, mégis van gazdasági jelentősége. A Munkacsoport véleménye szerint az aktív kisközösségek tagjai sokkal inkább magukénak érzik az egyházközösség fenntartását, hajlandóbbak a közösség fenntartásáért anyagi áldozatot is hozni. Ezért az aktív közösségek kialakulása anyagilag is nagyobb biztonságot jelenthet az egyházközösség részére. Az erőforrások hatékonyabb felhasználása mellett azonban szükség van külső források bevonására is. A válaszok alapján a fiatalok és idősebbek az államtól várják a segítséget, de szinte korcsoporttól függetlenül mindenki számít pályázatokból el122
nyerhető pénzekre, az önkormányzat támogatására, valamint bizonyos mértékű vállalkozásra is.
21.2 Javaslatok 131) Általános benyomásként fogalmazhatjuk meg az eredmények ismeretében, hogy lényegesen szélesebb körű tájékoztatásra van szükség anyagi javaink, forrásaink helyzetének ismertetésében, mivel jelenleg kevés információ jut el a hívekhez egyházközségünk gazdasági helyzetéről, s ha el is jut, csak ritkán és részleteket ismertetve. Határozott igény mutatkozik a szélesebb körű informálásra, amit ki kell elégíteni. 132) A nagyobb horderejű, és/vagy jelentősebb anyagi forrásokat érintő döntésekről szükséges a hívek tájékoztatása. Ilyen képviselő-testületi döntésekről a vasárnapi szentmisék hirdetései között és a Törökbálinti Harangszóban kell tájékoztatást adni.
22 Az egyházközség fenntartása 22.1 Helyzetelemzés 22.1.1 Az egyház tagjainak részvétele a fenntartásban Egyházközségünk anyagi forrásait megvizsgálva és elemezve azt találjuk, hogy a fenntartáshoz szükséges bevételek három csoportba sorolhatók: saját bevételekre, támogatásokra és egyéb sajátos bevételekre. A három csoport súlya közel sem azonos, a legnagyobb mértékkel, súllyal az egyházközség saját bevételei szerepelnek benne.
123
Bevétel fajtája
2006. évben eFt
Arány a végösszeg százalékában
Saját bevétel
15.145
73,6 %
Támogatások
2,485
12,1 %
Egyéb bevételek
2.949
14,3 %
Összesen
20.579
100,0 %
A fenti táblázatból is látszik, hogy a költségek fedezetének közel háromnegyedét a saját bevételek adják. Jelentős tétel ezen belül is az egyházközség tagjainak önkéntes fenntartói támogatása, de itt szerepel – amennyiben az év során történt – tulajdoni elemek, így az ingatlanok értékesítése is. Ez az összeg tartalmazza a perselybevételt és a magánszemélyektől kapott adományokat. A bevételek – fentieken belüli – további bontásáról az egyházközség költségvetéséről szóló rész ad tájékoztatást.
22.1.2 A hívek véleménye az egyházközség fenntartásáról A válaszadók nagyobb hányadának – közel kétharmadának – véleménye szerint az egyházközség fenntartása nagyobb részt, de legalább fele mértékben az állam feladata. Viszonylag kevesen, (összesen 50 válaszadó) vélekedtek úgy, hogy elsősorban a híveké a fenntartás kötelezettsége. A válaszokból az derül ki, hogy nem vagyunk tudatosan tisztában anyagi fenntartási felelősségünkkel. Minden bizonnyal „hozzászoktatott” minket a 40 év ahhoz, hogy ne magunktól, hanem a hatóságoktól, az államtól várjunk mindenre megoldást. A válaszadók nagy többsége 1 millió és 10 millió forint közötti nagyságban véli egyházközségünk éves költségvetési össze124
gét. Ez az eredmény tekinthető jónak is, ha pusztán az egyházközség fenntartási költségeit tekintenénk. Ha azonban a beruházásra költött összegeket is tekintjük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy testvéreink széles körben tájékozatlanok egyházközségünk valós költségeiről, különösen a beruházásaink, fejlesztéseink során keletkező kiadásokról. Ugyancsak a jelentős többség vélekedik úgy, hogy az egyházközség folytathat gazdasági tevékenységet. A vélemények többsége a „szükséges” illetve „ésszerű mérték” fékjét fontosnak tartja. Határozott vélemények jelentek meg arról, hogy csak olyan gazdasági vállalkozásban vehet részt, amelyek az evangéliumi alapelvekkel nem ellentétesek. A válaszadók közel 10%-a azonban határozottan tiltaná az Egyház részvételét gazdasági vállalkozásokban. A válaszadók 74 %-a úgy gondolja, hogy szükség van az önkormányzat által az egyház fenntartásához adott támogatásra. Ez az összeg egyébként 1996 óta érkezik évente a költségvetésbe, mintegy 1,8-2,5 millió forint értékben. Az önkormányzati támogatás azonban korábban kiterjedt a templom és az orgona felújítására is 2001-től 2003-ig évente 5 millió forint mértékben. Érzékelhető, hogy a válaszadók mintegy egynegyede tart egy esetleges függő helyzet létrejöttétől, ezért 23 %-uk vélte úgy, hogy csak ésszerű mértékig fogadható el. Hat válaszadó kategorikusan utasítja el a támogatást a függetlenség megtartása érdekében. Tekintettel arra, hogy az önkormányzati támogatások – jelentősen nagyobbrészt beruházásokra, kisebb részt az épületek működtetésére – kerülnek ellenszolgáltatás nélküli átadott pénzeszközként kifizetésre, valamint arra, hogy a támogatás felhasználása egész Törökbálint javát szolgálja, az önkormányzattól való függőség nem áll fenn. A korcsoportonkénti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az egyházközség gazdasági életéről kétféle kép rajzolódik ki. A válaszadók egy része az egyházközösséget önfenntartó, kis külső segítséggel boldogulónak látja. Ezzel szemben a válaszadók másik csoportja úgy ítéli meg, hogy az egyházközösség fenntartásához komoly szükség van külső, elsősorban állami 125
segítségre. Ebbe a második csoportba jellemzően a korcsoportok két széle: a 25 év alattiak, a legfiatalabbak, illetve az 55 év fölöttiek tartoznak. A fiatal és idős korosztály az egyház működtetésében az államra támaszkodna, és így feltételezhetően nem érzi magára nézve feladatnak a közösség anyagi fenntartásához való hozzájárulását. Ezzel szemben a középső korosztály válaszaiból az derül ki, hogy az egyházközösség fenntartása nagyobb arányban a hívekre hárulna. Valószínűleg azért, mert aktív keresőként erre képesnek is érzik magukat, míg ezt a nyugdíjasok, vagy még önálló keresettel nem rendelkező fiatalok nem vélik úgy. A válaszokat nagyban befolyásolhatja a válaszadók élethelyzetéből, élettapasztalataiból fakadó életvitelük, amit aztán kivetítenek az egyházközösségre is. Kinekafeladataafenntartás? Korcsoport Állam Nagyállam, kishívők <25 4 14 25-35 1 7 35-45 3 14 45-55 1 13 55-65 2 22 65< 7 37
Egyenlő 14 11 17 18 19 24
Kisállam, nagyhívők 10 7 15 13 7 7
Hívők
Egyéb 7 7 10 8 10 8
22.2 Javaslatok 133) Az egyházközség tagjaiban tudatosítani kell, hogy ez a mi egyházközségünk, amelyet nekünk kell anyagilag fenntartanunk, hiszen a mi céljainkat szolgálja. Ki kell alakítani a hívekben a tenni is akaró tudatos magatartást egyházközségünk anyagi javai megőrzése, és a működtetéshez szükséges mértékű anyagiak előteremtése érdekében is. 134) Ehhez biztosítani kell az egyházközség tagjainak folyamatos tájékoztatását az éves gazdálkodásról, a zsinati reformok hatásáról, nemcsak egy alkalommal az év végén, hanem legalább félévente. Úgy az év végi hálaadáskor a szentmisét követően, mint írásban a Törökbálinti Harangszó mellékleteként beszámolót kell közzétenni az egyházközség gazdasági helyzetéről. 126
2 2 4 3 2
135) Fontolóra kell venni azt, hogy az egyházközség ne alkalmazzon-e a napi karbantartási, takarítási egyéb fizikai munkák elvégzésére valakit gondnokként, például lakás biztosításának fejében.
23 Az egyházközség vagyoni helyzete 23.1 Helyzetelemzés 23.1.1 Ingatlanvagyon Az egyházközségünk ingatlanvagyona a nem-forgalomképes kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanvagyonnak nincsen olyan eleme, amely nélkül (esetleges elidegenítése után) az egyház alapküldetésének gyakorlása háborítatlanul folytatható lenne. A fentiek azonban nem jelentik azt, hogy ingatlanvagyonunk nem képviselne értéket, sőt, különös tekintettel a műemléki jellegű épületekre, azok kimondottan jelentős – adott esetben pénzben ki sem fejezhető – értékűek. Az egyházközség ingatlanvagyonáról a függelék ad további információt.
23.1.2 Jelentősebb értékű ingóságok 23.1.2.1 Közterületi szobrok és keresztek Szent Teréz szobor, Munkácsy M. u. hrsz. 452 Boldogságos Szűz Mária szobra, Zimándy tér Szent Flórián szobor, Pelsőczy F. u. Szent Család szobor, Pelsőczy F. u. Szent József szobor, Baross u. Hit, remény, szeretet szobor, Munkácsy M. u. hrsz. 452 Nepomuki Szent János szobor, Munkácsy M. u. hrsz. 452 127
Szent István szobor, Szent István u. Ecce Homo szobor, Walla tér Szent Vendel szobor, Munkácsy M. u. hrsz. 452 Kereszt a Grimm Ferenc téren Kereszt korpusszal a Fehér Kereszt patika előtt Kereszt korpusszal a Baross utca, Bartók Béla utca, Bajcsy-Zs. utca kereszteződésében Kereszt a Dióskertben Mindenki keresztje a Régi Temető Kegyeleti Parkban Mindenki keresztje az új köztemetőben Papi sírbolt az új köztemetőben
23.1.2.2 Liturgikus eszközök, kegytárgyak, hangszerek Az eredeti orgona a pécsi Angster József műhelyében készült 1901-ben. Pneumatikus rendszerét, a játszó asztalt és részben a sípszekrényt 1980-ban átépíttette az egyházközség, elektropneumatikus rendszer került beépítésre. Az új elektromos játszóasztalt Váradi István orgonaépítő műhelye készítette, és az átépítést is ő végezte. Az orgona teljes újjáépítése és bővítése jelenleg is folyamatban van. A község önkormányzata három év alatt összesen 15 millió forintos támogatást nyújtott az orgona újjáépítéséhez. Az egyházközség rendelkezik mindazokkal az eszközökkel, amelyek a liturgikus eseményekhez szükségesek.
23.1.2.3 Berendezési tárgyak, eszközök A templom berendezési tárgyai, bútorzata a közelmúltban felújításra kerültek. Úgy a templomi padok, mint a sekrestye bútorzata nemes anyagokból, az eredeti tárgyak pontos mintájára készültek el.
128
A plébánia épületének újjáépítésével az új épületszárny bútorzata részben megújult. Ahol szükséges illetve lehetséges volt, beépített bútorok kerültek elhelyezésre. Egyházmegyei előírás szerint az egyházközség tulajdonát képező tárgyakról időszakonként leltár készül.
23.1.3 Biztosítottság Az egyházmegyénél központilag kötnek biztosítást, de természetesen minden egyházközség saját tulajdonának figyelembe vételével. Egyházközségünknél a következők vannak biztosítva:
Plébánia épület: alap biztosítás és betörés elleni biztosítás 1 580 000 Ft-ig. Az épületre az összeghatár 26 millió forint. A Mária Segíts kápolna alapbiztosítása valamint tűz elleni és betörés elleni biztosítása a harang biztosításával együtt 220 000 forint értékhatárig terjed. A Xavéri Szent Ferenc kápolna alap és betörés elleni biztosítás 100 000 forintig Templom alap- betörés-, tűz- és vihar elleni biztosítása az ingóságra 10 090 000 Ft-ig terjed. A 4 harang biztosítása ezen felüli. A közeljövőben bekerül a biztosításba az üvegkár elleni biztosítás és a betörés kísérletére való biztosítás.
23.2 Javaslatok 136) Középtávú karbantartási, felújítási, beruházási tervet kell készíteni az egyházközség tulajdonába tartozó ingatlanok és ingóságok állagának megőrzése érdekében. 137) Követve az Egyházmegyei Zsinat ajánlását, az értékesebb tárgyakról fényképfelvételeket, dokumentációt és leltárt kell készíteni. 129
138) Mielőbb felül kell vizsgálni az egyházközség ingó- és ingatlanvagyonának mai reális (újraelőállítási) értékét, és ennek ismeretében az egyházmegyei hatósággal az új biztosítás feltételeit megvizsgálni. A legkedvezőbb ár/érték arányú biztosítást mielőbb meg kell kötni.
24 Az egyházi adó (egyházfenntartási hozzájárulás) 24.1 Helyzetelemzés 24.1.1 A beszedett hozzájárulás A 2005-2006. években örvendetesen emelkedett a hívek által befizetett önkéntes egyházfenntartási hozzájárulás összege. A 2002-es évet alapul véve 2005-ben annak közel, 2006-ban több mint két és félszeresére növekedett a beszedett összeg. Valóban: „beszedett”-ként kell neveznünk, ugyanis ez az eredmény nagymértékben köszönhető a nem egyszer hálátlan feladatot is vállaló testvéreinknek. Fáradságot nem ismerve járják településünk utcáit, csöngetnek be az ismert és nem egyszer ismeretlen családokhoz az egyházi hozzájárulásért. A bevétel alakulását az alábbiakban mutatjuk be:
Egyházfenntartási hozzájárulás eFt
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
1 715
2 104
2 048
4 062
4 570
Érzékelnünk kellene, hogy egyházközségünk tagjaiban egyre jobban tudatosul az „egyházi adó” helyett az „egyházfenntartási hozzájárulás” fogalma. Törökbálint adót fizető lakossága 2005-ben 3,1 milliárd forint személyi jövedelemadót fizetett be. Ebből – a keresőképes 5123 főt és a 155 eFt-os havi átlagjövedelmet figyelembe véve 130
– kiszámítható, hogy településünk keresőképes lakosságának nettó éves jövedelme 7,2 milliárd forint. További számításaink alapjának lehet tekinteni ezt az értéket. Ha értékeljük a 2005-ben befizetett összesen kevéssel több, mint 4 millió forint egyházfenntartási hozzájárulást, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a keresőképes lakosság mindössze 11,24%-a érzi kötelességének a nettó jövedelme 0,5%-nyi részét fenntartási hozzájárulásként megfizetni. A 2001. évi népszámlálási adatok mutatta vallási megoszlás Törökbálinton szinte pontos tükörképe az országos viszonyoknak. Ez is mutatja a bevándorlási célponttá vált Törökbálint sokszínűségét. Ám egyben arra is rávilágít, hogy mennyire sok azon katolikusok száma, akiket nem ért még el egyházközségünk. Ha csak a gazdasági mutatók alapján értékelünk, akkor a 4 millió forintnyi 2005. évi egyházfenntartási hozzájárulást a keresőképes lakosság magát katolikusnak valló részéből mindössze 20,9 %-a fizette meg. Más kifejezéssel élve: egyházközségünk a törökbálinti katolikusok mindössze alig 21 %-át tudta – ebben a vonatkozásban – eddig megszólítani. Minden bizonnyal kedvezőbb ennél a helyzet. Azért állítható ez, mert nyilvánvaló, hogy nem minden keresőképes fizeti meg nettó jövedelme 0,5 %-át.
24.1.2 Az egyházközség tagjainak véleménye az egyházi hozzájárulásról A válaszok 76 %-a szerint szükséges az egyházi hozzájárulás, és azt meg is fizeti a választ adó minden évben. A válaszadók 10-10 %-a nyilatkozott úgy, hogy nem fizeti, vagy nem rendszeresen fizeti az egyházi hozzájárulást. Természetesen itt nem hagyhatók figyelmen kívül a tanulók, diákok, akik még nem rendelkeznek önálló jövedelemmel. Jelentős számban indokolták azzal válaszukat, hogy – bár ide járnak misére, vagy akár közösségbe – nem tartoznak a Törökbálinti Római Katolikus Egyházközséghez. Többen írták, hogy nem ismerik a befizetés 131
módját, majd két kérdéssel lejjebb bejelölték, hogy a plébánián vagy a templomban fizetnék be legszívesebben. (76 % + 10 % + 10 % = 96 %, a hiányzó 4 % esetén nem adott választ a kitöltést végző.) A válaszadók 61 %-a szerint elegendő mértékű az egyházi hozzájárulás. 15 %-uk véli úgy, hogy túlzottan alacsony, többet is lehetne kérni. Mindössze négyen gondolják a hozzájárulás adó mértékét magasnak. A kérdőívek fennmaradó részén a válaszadók nem nyilvánítottak véleményt. A válaszadók 18 %-a szerint a keresetekhez, jövedelmekhez kellene igazítani a hozzájárulás mértékét. Ebből arra lehet következtetni, hogy a hívek nagy része nincsen tisztában a fizetés számításának módjával. Egyházközségünk a jövedelem 0,5 %-át kéri támogatásként, amivel így értelemszerűen alkalmazkodik az egyén (vagy a család) jövedelmi helyzetéhez. A tapasztalat az, hogy „mindenki annyit fizet, amennyit jónak lát”. Világosan kitűnik, hogy nagy szükség van a rendszeres és tudatos tájékoztatásra. Az egyházfenntartási hozzájárulás megfizetésének módjában – talán egyedüli meglepő módon – a csekken történő fizetés mellett foglaltak sokan állást (41 %). A személyes kapcsolat útján történő fizetés azonban összességében vezet (48 %), ez azonban részben a plébánián vagy a templomban fizetés, valamint a hagyományosan „lakásomon adószedőnek” fizetés között oszlik meg. A csekken való fizetés várhatóan egyre nagyobb tért fog hódítani, ezt igazolja a 2006. évi hozzájárulás-fizetési eredmény is, de az átutalással való fizetés iránt is növekvő igény mutatkozik. A kérdőívre adott válaszok alapján látszik, hogy a közösség fenntartásához szükséges pénzügyi jellegű támogatást az aktív kereső rétegtől várhatjuk. Amikor tehát anyagi jellegű segítséget várunk, akkor kérésünket úgy kell megfogalmazni, hogy az elsősorban ennek a korosztálynak szóljon, és igényeihez, fizetési módjaihoz leginkább alkalmazkodjon. Érdekes megemlíteni, hogy az egyházfenntartási hozzájárulás fizetési fegyelme mégis a legidősebb generációnál a legmagasabb. Talán éppen azért, mert a beszedés módjánál, vagy a kérés megfogalmazá132
sánál nem eléggé sikerült megszólítani a fizetőképes korosztályokat. Ezt mutathatja a csekkes befizetés és átutalás népszerűsége az aktív kereső korúaknál, és az átutalást választók 0 %-os aránya a legidősebbeknél.
Ön hogyan viszonyul az egyházi adóhoz? 120,0%
100,0% <25
80,0%
25-35 35-45
60,0%
45-55 55-65
40,0%
65<
20,0%
0,0% Szükséges
Nem fizetem rendszeresen
Nem fizetem
Milyen módon fizetné az egyházi adót? 60,0%
50,0% <25
40,0%
25-35 35-45
30,0%
45-55 55-65
20,0%
65<
10,0%
0,0% Személyesen
Lakásomon
133
Csekken
Átutalással
24.2 Javaslatok 139) Az egyházfenntartási hozzájárulás megfizetése terén visszatérően tudatosítani kell a hívekben annak fontosságát. Erre legcélszerűbben a befizetésekről, valamint a költségvetésről szóló részletes beszámolók közzétételével lehet sort keríteni. 140) A beszedés módjában fokozatosan változtatásokat kell bevezetni: előtérbe kell helyezni a csekken, illetve az átutalással való fizetési módot. Ennek szükségessége világosan látszik a kérdőívekre adott válaszokban. Rávilágított a szükségességére a „Milyen módon fizetné meg az egyházi adót” kérdésre adott válaszok korcsoportonkénti vizsgálatának eredménye is. 141) Gondot kell fordítani arra, hogy amikor anyagi segítséget várunk, akkor kérésünk megfogalmazásánál legyünk különös figyelemmel az aktív kereső korúakra, a kérés ezt a korosztályt szólítsa meg elsősorban, és az leginkább e korosztály igényeihez, fizetési módjaihoz alkalmazkodjon. Fel kell hívni a figyelmet az egyházközségben a hozzájárulás kérésének okaira, annak felhasználására és megragadva az alkalmat arra, hogy a közösségekbe való bekapcsolódás lehetőségeit is megismertessük ezzel egyidejűleg. 142) Következetesen kell használni az „egyházfenntartási hozzájárulás” kifejezést az „egyházi adó” helyett. 143) Részletes nyilvántartást kell készíteni és vezetni az egyházközség tagjairól. A meglévő nyilvántartásban ellenőrizni kell azon személyeknek, illetve családtagjaiknak az adatait, akik, valamely szentség vagy szentelmény (esküvő, keresztelő, elsőáldozás, bérmálás, temetés) kiszolgáltatása céljából keresik fel a plébániát. A nyilvántartásban nem szereplő, de a Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség területéhez tartozókat a nyilvántartásba fel kell venni. A nyilvántartást számítógépen, biztonságos adattárolási, hozzáférési és mentési körülmények között kell kezelni. 134
144) Az egyházfenntartási hozzájárulás beszedésére további, arra alkalmas, megbízható munkatársakat kell keresni. A befizetett hozzájárulások, nyilvántartások kezelése alól a plébánost mentesíteni kell. Széleskörű megszólítással kell élni Törökbálint katolikus lakossága felé, hogy növelni lehessen az egyházfenntartási hozzájárulást fizetők számát. 145) Tudatosítani kell a hívek körében a egyházfenntartási hozzájárulás mértékének meghatározási módját. Semmi esetre sem célszerű egyfajta „adóbevallással” bombázni egyházközségünk tagjait, hiszen a hozzájárulás fizetése és mértékének meghatározása lelkiismereti ügy. Mindazonáltal szükséges a felvilágosítás megadása arról, hogy az egyházfenntartási hozzájárulás – egyházmegyei ajánlás szerint is – éves mértéke az éves nettó jövedelem 1 %-a!
25 Az egyházközség egyéb bevételei 25.1 Helyzetelemzés 25.1.1 Támogatások
Önkormányzati támogatás (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
6 754
7 193
31 943
10 158
2 015
A helyi önkormányzattól kapott támogatás két részből tevődik össze. Az egyik, 1996 óta évente kapott összeg a működésre, működtetésre kapott támogatás. Ennek összege mintegy 2 millió forint volt évente. A másik rész a beruházásra, felújításra kapott összeg. Ez utóbbi 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben évente 5-5 millió forint volt. 2004-ben és 2006-ben a támogatások rovaton jelent meg a Kálvária domb lábánál fekvő egyházi 135
tulajdonú telek értékesítéséből befolyt összeg két részlete. 2006-ban a helyi önkormányzat egyházközségünknek már csak működési támogatást adott.
25.1.2 Adományok 2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
565
641
360
2 557
1 100
Adományok (eFt)
A magánszemélyektől és alapítványoktól kapott támogatások mértéke kiszámíthatatlanul változik a vizsgált évek során. A költségvetés-tervezés nem is számol (természetesen nem számolhat) vele, hiszen semmi biztosítéka nincsen annak, hogy a tárgyévben kap-e egyházközségünk adományt. Alátámasztja ezt az is, hogy jellemző tulajdonsága az adományoknak az év végi megérkezés, ami miatt az éves folyó pénzforgalomnak (kiadási oldalról) nem válhat alapjául. Az adományok az éves pénzmaradványt szaporítják, felhasználásuk a következő költségvetési évben lehetséges.
25.1.3 Központi források
Egyházmegyei támogatás (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
2 509
5 184
3 903
2 467
470
Az egyházmegyei támogatás évről évre csökkenő tendenciát mutat, aminek az az oka, hogy az ezt legerőteljesebben befolyásoló hitoktatási támogatás már nem folyik keresztül az egyházközség költségvetésén. Míg a hitoktatási támogatás értéke 2003-ban 4,8 millió forint volt, ugyanez 2004-ben 3,4 millió forint, 2005-ben 1,9 millió forint és 2006-ban 0 forint volt. Az egyházközség ugyan kap célzott támogatást is az egyházmegyétől, ám ennek értéke 2006-ban mindösszesen 470 eFt volt. 136
25.1.4 Perselypénz 25.1.4.1 Mozgó és állóperselyek Perselybevételek (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
1 179
1 312
1 359
1 906
2 308
Perselybevételeink az utóbbi két évben növekedtek jelentősebb mértékben. A fenti kimutatás nem tartalmazza azokat a perselybevételeket, amelyeket adott célra szóló gyűjtésként érkeztek. Ezekről a célgyűjtésekről a következő pont ad összesítést.
25.1.4.2 Célgyűjtések Célgyűjtések (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
331
1 002
505
1 602
661
A célgyűjtések eredményei értelemszerűen az év során felmerülő céloktól függenek. Vannak közöttük olyanok, amelyek évről évre visszatérnek, és vannak, amelyek hirtelen jött katasztrófák kárainak enyhítését szolgálták. Évente visszatérő gyűjtés februárban a katolikus iskolák számára, nagyböjtben a Szentföld javára, júniusban a Péter-fillérek gyűjtése, októberben a missziók és novemberben a Karitász javára.
137
A célgyűjtések elmúlt évi eredményei a következők: 2004. Katolikus iskolák
2005.
2006.
102 000
188 000
230 000
Péterfillérek
56 500
110 500
71 000
Missziósvasárnapi gyűjtés
72 900
81 000
95 000
Karitász javára (országos)
110 000
91 000
98 000
63 000
47 000
76 000
101 000
76 200
Szentföld javára Egyházmegyei célra Székelyföldi árvíz + délkelet-ázsiai szökőár károsultjai számára tartott gyűjtés
1 008 000
Szigetszentmiklósi templom javára
90 700
Az elmúlt három év célgyűjtéseinek eredményei azt mutatják, hogy egyházközségünk tagjai különösen szívükön viselik a katolikus iskolák ügyét. Kiemelkedő összeget jelentett a székelyföldi árvíz károsultjainak, illetve a 2004. év végi dél-kelet ázsiai szökőár károsultjainak javára szervezett gyűjtés. Ezek az öszszegek az egyházközség bevételi és kiadási oldalán azonosan szerepelnek.
25.2 Javaslatok 146) Fontos hangsúlyozni, időről időre kifejezésre kell juttatni, hogy az egyházközség erőforrásai nem csak anyagi jellegűek. Miközben természetesen gazdasági szempontból fontos értéket képviselnek az ingatlanok és ingóságok, valamint a pénzügyi hozzájárulások, azonban legalább ilyen fontos erőforrás az ember, a humán tőke. 138
147) Az a közösségi tag is hatékonyan hozzá tud járulni közösségünk gazdasági működtetéséhez, aki felajánlja emberi erőforrását, vagyis szabadidejét, szellemi kapacitásait, fizikai erejét, és azt hasznosítjuk. Szükséges lehet tehát a hozzájárulások kettéosztására. Az egyik típusba az anyagi jellegű támogatás kerülhetne, amely pénzben kifejezve magasabb összeget jelenthet, és elsősorban az aktív keresőktől várjuk. A másik csoportba a nem anyagi jellegű támogatások kerülhetnének. Az emberi erőforrások jelentősége egyenrangú az anyagival. Próbálkozást is tehetünk, hogy pénzben, forintban is kifejezzük. Például a felajánlott munkaórák óradíj alapján történő elszámolásával, és a közösség illetve a felajánló számára történő jóváírásával. 148) Az év közben beérkezett adományok év végén kerüljenek összesítésre a pénzmaradványban. Felhasználásáról a következő évi költségvetés rendelkezzen.
26 Az egyházközség kiadásai 26.1 Helyzetelemzés A Gazdasági Munkacsoport vizsgálat tárgyává tette az egyházközségünket terhelő kiadásokat működtetési és beruházási, fejlesztési oldalról. A munkacsoport azt a megállapítást tette, hogy a működési kiadások terén nincs lehetőség a költségek csökkentésére. A templom és a plébánia – valamint az ezekhez kapcsolódó funkciók – semelyikéről sem mondható el, hogy túlfinanszírozott lenne, sőt egyes tételeinél az alulfinanszírozás jelei mutatkoznak.
139
26.1.1 Működési kiadások 26.1.1.1 Személyi kiadások 2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
4 964
6 108
5 888
5 272
3 100
Személyi kiadások és járulékok (eFt)
A személyi kiadásokban mutatkozó csökkenés annak tudható be, hogy az egyházmegye fokozatosan átvette egyes hitoktatási feladatok közvetlen finanszírozását. Korábban az erre szánt egyházmegyei támogatást átadták egyházközségünknek, és itt történt a kifizetés. 2005-ben részben, 2006-ban már teljes egészében az egyházmegye utalta közvetlenül a hitoktatók járandóságát. (A csökkenés a költségvetés bevételi oldalán is látszik!)
26.1.1.2 Dologi kiadások Dologi kiadások (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
1 258
1 157
1 121
1 555
1 495
A dologi költségek fenti összefoglalása nem tartalmazza – az egyébként a költségvetési táblában ide tartozó – beruházási kiadásokat. Ezt azért emeltük ki, hogy a működéssel összefüggésben legyen bemutatható a kiadások változása. Látható, hogy a dologi kiadások 2004-ig nagyjából 1,2 millió forint körül mozogtak. 2005-től ez mintegy harmadával emelkedett meg a plébánia épületének elkészültével belépő megemelkedett fenntartási, elsősorban közüzemi díjak miatt.
140
26.1.2 Beruházások, felújítások
Beruházások, felújítások (eFt)
2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
26 132
12 658
88 326
56 011
8 337
A költségvetésben meghatározó kiadási tételeket jelentő, a vizsgált öt éves időszakra eső templom-felújítási és plébániaújjáépítési költségek éves megoszlását tartalmazza a fenti táblázat. A templom felújításának teljes költsége: 145.878.530,- forint volt. Ez tartalmazza a 29.175.706,- forint ÁFA-t, amelyet az egyházközség méltányossági alapon teljes egészében vissza tudott igényelni. Így a tényleges kiadás: 116.702.824,- forint volt. A költségek fedezetének nagyobbik hányadát az egyházközség biztosította, melynek forrása ingatlanértékesítés volt. Mindössze 1.300.000,- forint támogatást adott az Országos Műemléki Felügyelőség. A helyi önkormányzat 19.022.000,forint támogatást adott a felújításhoz. A plébánia újjáépítésének költsége összesen 120.818.955,forint volt. Ez az összeg tartalmazott 4.570.552,- forint ÁFA-t is, amelyet – tekintettel arra, hogy az egyházak méltányossági ÁFA visszaigénylése 2004. május 1-vel megszűnt – teljes egészében ki kellett fizetni. Az építkezéshez az egyházközség semmilyen támogatást nem kapott. Bár pályázati lehetőség után való kutatás szóba jött, ténylegesen nem készült pályázati anyag.
26.1.3 A hívek véleménye a beruházásokról A kérdőív utolsó két kérdése az egyházközség beruházásainak megítéléséről érdeklődött. Örömmel vehetjük tudomásul, hogy a 339 megkérdezettből 300-an egyetértettek az elmúlt években végzett felújításokkal, építkezésekkel (templom, plébánia). A válaszadók kevéssel több, mint 5 %-a azonban nem helyeselte a plébánia átépítését (mértékét, formáját). A legtöbben a Mária Segíts kápolna felújítását érzik a legsürgetőbb feladatnak (78 141
%), de a templomhoz felvezető út felújítását is sokan sürgetik (59 %). A plébániaépület teljes újjáépítésének elfogadását az is alátámasztja, hogy a válaszolók közel 30 %-a fontosnak tartja a plébánia megmaradt régi épületrészének az átépítését is. 35-en jelölték meg a régi temető (Kegyeleti park) rendezését, 61-en a közterületi keresztek, szobrok restaurálását feladatként. (A fenti százalékos értékek minden esetben a választ megjelölőknek az összes válaszadóhoz viszonyított mértékét jelölik.)
26.1.4 A költségek elszámolásának rendje, könyvelés 2002-től a számviteli törvény és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek szerint az egyházközség egységes költségvetést készít. Eltérően a korábbiaktól, 2002 óta a templompénztár is az egyházközség költségvetésének része. 2007-től új elszámolási és könyvelési rendszert vezetett be az egyházmegye. Az egyes egyházközségeknél megszűnik az önálló könyvelés, a számlákat az egyházmegyei adminisztráció könyveli majd le. Ezzel az a természetesnek is tekinthető helyzet áll elő, hogy az egyházmegye mint jogi személy kezébe kerülnek mindazok az adatok, amelyeknek a helyességéért az állami jogrend tekintetében közigazgatásilag az egyházmegye vezetője, a püspök tartozik felelősséggel.
26.2 Javaslatok 149) Középtávú felújítási, beruházási tervet kell készíteni az egyházközség tulajdonába tartozó ingatlanok és ingóságok állagának megőrzése érdekében. A felújítási, beruházási tervben kiemelten szerepelnie kell a Mária Segíts kápolna és a templomhoz felvezető út felújításának, hiszen erre a hívek köréből tömegesen megfogalmazott igény mutatkozik.
142
150) Tervbe kell venni a plébániaépület régi szárnyának átépítését is, az oda tervezett közösségi létesítmények megépítését. 151) Tételes vizsgálat alá kell venni a közterületi szobrok, keresztek valamint az öreg temető létesítményeinek állapotát. Kellő óvatossággal kell fogadni a helyi civil szervezetek által felajánlott segítséget, részben a felújítások szakszerűségének biztosíthatósága miatt, részben pedig azért, nehogy az egyházközség a helyi politikai megosztottság részesévé váljék. 152) Folytatni kell az egyházközség saját célú könyvelését a költségvetéshez képesti alakulásának ellenőrzése, a gazdálkodás irányíthatósága érdekében.
27 A költségvetés készítésének módszere 27.1 Helyzetelemzés Egyházközségünk évente készít költségvetést. A költségvetés általában február hónapban készül el. Ezzel párhuzamosan vizsgálja meg az előző év költségvetésének teljesítéséről szóló beszámolót (zárszámadást) a képviselőtestület. A költségvetés tervezetét a plébános készíti elő és tárja a képviselőtestület elé, amely részleteiben és összefüggéseiben is megvitatja azt. Őszintén fel kell tárnunk, hogy nem jó a költségvetés tervezésének és elfogadásának egyházközségünkben bevett gyakorlata. Nem jó az, hogy a tervezet elkészítése nagyrészt a plébánosra marad. A helyzet kialakulásáért döntően a múltbéli gyakorlat, de képviselőtestületünk is felelős. Bár a képviselőtestületben van gazdasági bizottság, ez – legalábbis a költségvetés készítés terén – nem látja el minden tekintetben a tőle elvárható 143
szerepet. Nem szabadna magára hagynia plébánosunkat az előkészítés feladatával, hiszen (ez is) elvonja idejét, energiáját lelkipásztori hivatásától, nem beszélve arról, hogy egy lelkipásztornak nem feltétlenül kell rendelkeznie azokkal a gazdálkodási, tervezési ismeretekkel, amelyek szükségesek a költségvetés összeállításához. A költségvetésnek úgy a bevételi, mint a kiadási oldala a bázisról való tervezés szemléletével készül. Mindössze az előző évi költségvetés eredeti előirányzatait veszi figyelembe, a képviselőtestület elé kerülő táblázat nem tartalmaz adatokat az előző év teljesítéseiről. A képviselőtestület a tárgyalás napján, helyben kapja kézhez a tervezetet, amely a bevételi és a kiadási táblázatból áll. A tervezet nem tartalmaz általános és részletes indokolást, magyarázatot. Ezt persze az adott helyzetben végképp nem lehetett elvárni a plébánostól. A hiteles képhez hozzátartozik az is, hogy a költségvetés vitája során az egyes tételekhez szóban magyarázat társul. Az egyházjogi előírások szerint a képviselőtestület által elfogadott költségvetést közszemlére ki kell helyezni a plébánián, de nem ismerünk olyan esetet, hogy bármikor is bárki abba be akart volna tekinteni.
27.2 Javaslatok 153) Mentesíteni szükséges a plébánost a költségvetés tervezésének terhe alól. 154) Az egyházközségünk képviselőtestületéből alakult gazdasági bizottság határozottabban vegyen részt a költségvetés tervezésében. A gazdasági bizottság, ha szükségét látja, kérhet megfelelően képzett szakembereket a hívek közül a költségvetés elő- és elkészítéséhez. 155) A bizottság a költségvetés tervezése során messzemenően vegye figyelembe a plébános javaslatait. 144
156) A költségvetés készítése során figyelemmel kell lenni az egyházközségen belül működő mozgalmak és közösségek valamint az egyházközségi működés eddigi egyéb igényeire, különösen a karitász és a kommunikáció feladataira. 157) A bizottság javaslatát költségvetési táblázatba kell foglalni, amelynek címrendje az egyházmegyében előírtakhoz igazodik. A táblázat tartalmazza a tárgyévi költségvetés javaslatának oszlopa mellett az előző évi költségvetési előirányzat, valamint az előző évi teljesítés címrend szerinti oszlopait is. 158) A bizottság a költségvetési táblázathoz mellékeljen írásbeli magyarázatot, indoklást, valamint – ha szükséges – ismertetést az egyes számadatok kialakulásának okairól. 159) A költségvetés tervezetét legkésőbb a képviselőtestületi tárgyalást megelőzően egy héttel a képviselőknek meg kell küldeni, a plébánián és a templomban ki kell függeszteni, és a honlapon is közzé kell tenni.
28 Új források felkutatása 28.1 Helyzetelemzés 28.1.1 Egyházközség és gazdasági vállalkozás Az egyházközség gyakorlatilag nem folytat vállalkozási tevékenységet. Az egyetlen, ide számítható tétel a templom tornyában elhelyezett kis teljesítményű mobiltelefon-antenna, amelyre az egyházközség a Magyar Telekommal kötött bérleti szerződést. Ennek a szerződésnek a frissítése a 2006. év végén megtörtént azzal, hogy a szerződő partner – az egyházközség kérésére – vállalta a korábbihoz képest emelt szintű bérleti díjnak három évre előre történő megfizetését.
145
Szabad-e az egyházközösségnek gazdasági vállalkozásokat végeznie? 60,0% 50,0% <25
40,0%
25-35 35-45
30,0%
45-55 55-65
20,0%
65<
10,0% 0,0% Nem
Csak kevéssé
Ésszerű mértékben
Egyéb
28.1.2 A hívek véleménye Legtöbben jótékonysági gyűjtésekben és pályázatokban látják az egyházközség részére a további pénzforrási lehetőséget. A helyi nagyvállalkozásokat kevesen (17 %) tartják alkalmasnak támogatásra. A válaszadók 31 %-a vállalkozna arra, hogy segítséget nyújtson a további pénzforrások felkutatásában, megszerzésében. Értelemszerűen leginkább a jótékonysági gyűjtésekben és a pályázatok felkutatásában, írásában. (Bár a kérdőíveket név nélkül töltöttük ki, szükség lesz majd arra, hogy megkeressük azokat a vállalkozó szellemű és szakmailag felkészült testvéreket, akik – különösen a pályázatírásban – segítséget kínáltak.)
28.2 Javaslatok 160) Megfontolásra javasoljuk, hogy az új plébániaépület kihasználatlan tereit milyen célokra és milyen feltételek mellett tudná az egyházközség alkalmanként bérbe adni. 146
161) Megfontolásra javasoljuk, hogy a plébánia egyik helyiségében az egyházközség könyvesboltot (médiaboltot) üzemeltessen. 162) Fel kell kutatnunk azokat a testvéreinket, akik a kérdőívek kitöltése során jelezték, részt vennének jótékonysági gyűjtésekben, rendezvények szervezésében. Tekintettel arra, hogy az eddigiek során ilyen akciók szinte kizárólagosan karitatív célokat szolgáltak, fontolóra kell venni annak eldöntését, hogy ezekkel továbbra is csak a helyi Karitászt vagy általánosabban, például az egyházközség egyes beruházási feladatai támogatását célozzuk. 163) Ugyancsak fel kell kutatnunk azokat a testvéreinket, akik jelezték, hogy részt vállalnának pályázatok felkutatásában, illetve megfogalmazásában. Tekintettel arra, hogy várhatóan egyre több ilyen támogatási forma jelenik meg a közeljövőben, ez a feladat nagyon is sürgető. Az várható, hogy az Európai Unió most elindult 7 éves támogatási rendszerében lesznek olyan, elsősorban a fejlesztéseket, beruházásokat célzottan támogató pályázatok, amelyeket ki kell használnia egyházközségünknek. 164) Létre kell hoznunk az egyházközség hitéleti feladatainak ellátását támogató alapítványt. Ma már egyre többen élnek (élnének) azzal a lehetőséggel, hogy az alapítványnak befizetett támogatás egy része leírható a személyi jövedelemadóból. Emellett – idővel – arra is megteremtődik a lehetőség, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak szánt 1 %-os támogatás mellett az ún. „második 1 %” is helyben tartható legyen. További lehetőséget jelenthet, hogy egyes pályázatok kimondottan alapítványok számára kerülnek kiírásra. 165) Bár a hívek válaszai csak kevéssé helyezik előtérbe a helyi vállalkozások megkeresését, célszerű lehet annak vizsgálata, hogy mely helyi vállalkozások vezetői tartoznak egyházközségünkhöz.
147
FÜGGELÉK 29 Ingatlanvagyon 29.1 Templom és kápolnák Egyházközségünk legfontosabb ingatlanja a templom. (Hrsz 28) Törökbálint délkeleti részén, kimagasló teraszszerű emelkedésén, a meredeken emelkedő Pelsőczy Ferenc utca végén áll. A helyi hagyomány Árpád-kori alapításúnak tudja, így hazánk legrégibb templomainak egyike. A három támpillérrel közrefogott szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A szentélyen két nagyméretű, csúcsíves ablak, és egy oldalablak van. A régészeti feltárások során a templom körüli temető és kerítőfal maradványai is előkerültek. A templom plébánosát először 1422-ben említik. A ma is látható barokk stílusú templom – amely Szűz Mária Templomi Bemutatása tiszteletére van szentelve – valószínűleg már a XV. századból fennmaradt gótikus templom falainak felhasználásával épült. A régi templom alapjait a 2000-2001. évi restaurálás során feltárták és dokumentálták. A templomot többször is átépítették, így 1705. körül, (amikor XI. Kelemen pápa teljes búcsút is engedélyezett a híveknek a templom ünnepén, november 21-én), 1763-ban, amikor a hívek egyre gyarapodó száma miatt megnagyobbították, 1811-ben és 1814-ben, amikor fatornyát kőtoronnyal váltották fel, s az addig a templom szomszédságában a földön nyugvó haranglábon lévő harangokat is áthelyezték a toronyba. Legutoljára 1992ben került egy nyolcmázsás nagyharang a templomba. A templom szomszédságában áll a Xavéri Szent Ferenc kápolna. Alapítását azoknak a törökbálinti híveknek köszönheti, akik az 1710-ben kitört pestis elhárítására tettek fogadalmat, és építették fel Xavéri Szent Ferenc, Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére. A barokk stílusú kápolna homlokzatán a jezsuita rend monogramját láthatjuk. Az épületet 1960148
1990 között raktárnak (esetenként fűtőolajat is tárolva) használták. 1993-ban a Törökbálinti Faluszépítő Egyesület felújította, oltárát Takács Nándor püspök úr szentelte fel. A virágvasárnapi körmenet kiindulópontjaként, a Szent Három Napon az Oltáriszentség ideiglenes lakóhelyeként, Úrnapján körmeneti állomásként használatos, egyéb liturgikus események a kápolnában nincsenek. Fizikai állapota a 14 évvel ezelőtti felújítás következményeként kielégítő. Az új temetővel szemközt, a Budapestre vezető út mentén áll a Mária Segíts kápolna (Hrsz 2217), amelyet egy bizonyos Feichtmann nevű budai német polgár emeltetett 1714-ben, egy fogadalmát beteljesítendő. A kis kápolnát, amely felett nem múltak el nyomtalanul a századok, az 1920-as években az akkori ízlésnek megfelelően átépítették. Minden évben májustól októberig szombat esténként misét mondanak a kápolnában. Július 2. a „Sarlós Boldogasszony”, vagy hivatalosan a „Vizitáció” az ünnepi mise, búcsú napja. Májustól októberig a szombat esti szentmise helyszíne, amit egyre nagyobb számban látogatnak a hívek. Állapota igen rossz, azonnali felújításra szorul.
29.2 Temető Törökbálint növekedésével lassan körülölelte a telepesek első temetőjét (Hrsz1115), amelyet már évtizedek óta nem használnak temetkezési célra. Itt találjuk a településhez kötődő nagypolgár, Walla József 1915-ben elkészült családi kriptáját, Dümmerling Ödön építész alkotását. A klasszicizáló sírbolt belsejét Walla vejének, Róth Miksának színes üvegablakai díszítik. Az 1980-as évek második felében az akkori tanács a Régi Temető Kegyeleti Park Alapítvánnyal közösen a régi temetőből a sírkövek egy részének elszállítása után kegyeleti parkot alakított ki, ami a település egyik kellemes zöld színfoltjává vált. A Régi Temető Kegyeleti Parkot ma a helyi önkormányzat, a Német Kisebbségi Önkormányzat és a Faluszépítő Egyesület tartja karban. 149
29.3 Kálvária A József-hegy keleti lábánál fekvő, szabályos formájú kis dombon találjuk a település kálváriáját. A domb is emberi kéz műve: a kastély építésekor kitermelt földet részben itt deponálták. A XVIII. század kezdete óta használják Kálváriának, a stációk oszlopai 1827-ben kerültek mai helyükre, domborműveit 1892ben Zimándy Ignác állíttatta. Száz évvel később, 1992-ben újította fel a Faluszépítő Egyesület. A stációk felújításának költségeit családok, magánszemélyek adományozták. Erről kis márványtábla emlékezik meg a stációk és a keresztek talpazatán.
29.4 Plébánia Az épület a Munkácsy Mihály utca és a Pelsőczy Ferenc utca sarkán áll, 2005-ben átépítésre került. A régi sóskúti mészkőből készült épület sokat romlott az elmúlt évtizedekben, falai átvizesedtek, helyenként megsüllyedtek. A képviselőtestület felkérésére Egervári József építészmérnök készítette el az új plébánia és közösségi épületegyüttes terveit, amelyek bemutatásra kerültek a Székesfehérvári Egyházmegyei Hivatalban. A tervet csak részben hagyták jóvá, a Pelsőczy Ferenc utcai front egy részére tervezett közösségi épületrész megépítésére nem kerülhetett sor.
29.5 Egyebek Az egyházközség több értékes telektulajdonnal rendelkezett. Az 1994-ben a régi temető alsó felét az egyházközség átadta a helyi önkormányzatnak. Az átadás a helyi önkormányzat kérésére fogalmazódott meg, de mögötte a helyi református egyházközség templomépítési kérése húzódott meg. Az átadott temető-területért cserébe az egyházközség az akkor parcellázott Tükörhegyen nyolc nem közművesített építési telket kapott. 150
E telkek egy részének értékesítése teremtette meg a közművesítés anyagi forrását a teljes terület akkori fejlesztőjével kötött megállapodás alapján. A további telkeket az egyházközség külön megállapodás keretében értékesítette a Floripa Kft. számára, amely a telkeket beépítette. A Floripa Kft. a vételár egészét még nem egyenlítette ki, egyházközségünk több alkalommal módosította – képviselőtestületi döntés illetve felhatalmazás alapján – a fizetés ütemezését. A kintlévőség jelenleg mintegy 15 millió forint. A telekértékesítések adták meg részben az alapját a templom felújításának és a plébániaépület újjáépítésének. A Kálvária domb tövében az egyházközség egy 3400 négyzetméteres telekkel rendelkezett. Ezt 2004-ben adta el a helyi önkormányzatnak. Az önkormányzat a telek árát, 40.800.000 Ft-ot 2004-ben és 2005-ben megfizette. Az ebből származó bevétel jelentette a plébánia épület újjáépítésének másik forrását. Egyházközségünknek nincsenek további telkei.
151
30 A költségvetés az elmúlt években 30.1 Bevételek 2002. és 2006. között (ezer Ft) 2002.
2003.
2005.
2006. 4 570 2 308 1 166 242 1 100 5 759
Önkéntes hozzájárulás Perselybevétel Stóla, stipendium Binált misék bevétele Közcélú adomány magánszemélytől Ingatlan értékesítés Egyéb adomány
2 104 1 312 1 182 134 440 10 880 18 537 1
2 048 4 062 1 359 1 906 1 098 1 019 115 130 360 840 27 000 23 868 908
Saját bevételek összesen
14 534 23 710
31 980 32 733 15 145
Hitoktatási támogatás egyházmegyétől Önkormányzattól kapott támogatás Alapítványoktól kapott támogatás Kiegészítő támogatás egyházmegyétől Egyebek Támogatások összesen
Kamat, értékpapír hozama ÁFA visszaigénylés Oldallagos plébániától kapott bevétel Egyéb Egyéb sajátos bevételek összesen
1 715 1 179 675 85
2004.
2 088 6 754 565
4 824 7 193 200
416 5
360
9 828 12 577
417 12 759
13 176 152
3 393 1 897 31 943 10 158 809 360 150
0 2 015
360 210
470
35 846 13 434
2 485
671 5 191
1 494 10 715
271 1 106
45
92
113 66 0
192 2 050
461 217
5 954
12 388
3 619
723
Célgyűjtések összesen Járulék visszafizetés Pénzmaradvány Kölcsön
331 1 002 717 796 7 056 11 862
505 1 602 581 344 33 222 15 316 2 000
661 0 1 565
Egyéb bevételek összesen
8 104 13 660
34 308 19 262
2 226
BEVÉTELEK MINDÖSSZESEN:
45 642 55 901
153
114 522 69 048 20 579
30.2 Kiadások 2002. és 2006. között (ezer Ft) 2002.
2003.
2004.
2005.
2006.
Személyi kiadások Járulékok és jövedelemadó
4 379 585
5 420 688
5 141 747
4 334 938
3 100 0
Személyi kiadások és járulékok összesen
4 964
6 108
5 888
5 272
3 100
Fenntartási költségek Plébánia Templom Beruházási, felújítási költségek Biztosítás
1 147 1 043 570 574 577 469 26 132 12 658 111 114
1 007 1 441 507 996 500 445 88 326 56 011 114 114
1 381 991 390 8 337 114
Dologi kiadások összesen
27 390 13 815
89 447 57 566
9 832
Sajátos kiadások Befizetett ÁFA Pénzforgalommal összefüggő kiadások Központi járulék egyházmegye felé Egyéb befizetés egyházmegye felé Tartalék Célgyűjtések továbbítása Készletbeszerzés (könyvek) Egyéb kiadások Egyéb kiadások összesen
KIADÁSOK MINDÖSSZESEN
186
510
480 1 617
366 2 050
619
61 218 16
63 365 30
176 365 73
138 474 24
2 076 489 6
331 10 15
1 002 0 0
505 15 150
1 565 7 19
622 8
837
1 970
3 381
4 643
3 820
33 191 21 893 154
98 716 67 481 16 752
31 A karitász költségvetési összegei
31.1 2006. évi pénzügyi beszámoló 31.1.1 A bevételek alakulása Testvéreink adakozásaiból a templomban kihelyezett perselybe az év során összesen 472 200.- forint adomány érkezett, ezen kívül magánszemélyektől, illetve cégektől további 288 600.forintot kaptunk adományként. Az önkormányzat a törökbálinti civil szervezetek támogatására kiírt pályázatunkra 2006. évre 500 000.- forintot biztosított részünkre, ezt követően pedig decemberben további 200 000.forintot biztosított azzal a céllal, hogy azt karácsonyi segélyezésre fordítsuk. A majálison végzett munkánk nem járt pénzügyi nyereséggel, még annak is örültünk, hogy nem járt veszteséggel, és beszerzési áron értékesíteni tudtuk mindazt, amit a zord időjárás miatt a rendezvényen nem tudtunk eladni. Ez bizony nagyon érzékenyen érintette költségvetésünket, hiszen az elmúlt években rendre 100 000.- forintot meghaladó nyereséget tudtunk termelni. A decemberi jótékonysági koncertet 56 000.- Ft tiszta nyereséggel zártuk, míg az Erzsébet-napi templomi gyűjtésből 35 400.- forintot kaptunk. Így az eltelt évben összesen 1 660 804.- forint bevételhez jutottunk, ami 185 942.- forinttal magasabb 2005. évi összes bevételünknél.
155
31.1.2 A kiadások A 2006-os esztendőben összesen 545 500.- forintot fordítottunk rendkívüli eseti segélyezésre, ebből készpénzsegély 167 000.forint, élelmiszer-vásárlási utalvány pedig 233 500.- forint. A karácsonyi ünnepekre 166 000.- forint értékben adtunk élelmiszervásárlási utalványt és 136 500.- forintot osztottunk ki készpénzsegélyként. A nyári táborozások költségeihez 30 000.- forinttal járultunk hozzá. Gyógyszer, valamint a kisgyerekek védőoltásának kiváltásához is gyakran kellett anyagi segítséget nyújtanunk. Ezek együttes összege 21 342.- forint volt. A szeptemberi tanévkezdéskor 37 000.- forint összegben adtunk beiskolázási segélyt. Ezen kívül 10 000.- forinttal támogattuk a Zimándy Ignác Általános Iskola kisegítő tagozatra járó tanulóinak tanulmányi kirándulását. A törökbálinti hármasikrek szüleit 40 000.- forint rendkívüli segéllyel támogattuk. Mikuláskor és karácsonykor 45 227.- forint értékben osztottunk ajándékot, édességet a tüdőgyógyintézetben fekvő beteg gyerekeknek és a magányos, idős betegeknek, míg év közben 20 061.- forintot költöttünk a hetenkénti beteglátogatásnál adott „csemegékre”. A karácsonyi ünnepi ebéd és a hagyományos beigli 104 822.forintba került. Védőszentünk, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén Erzsébetkenyeret osztottunk a templomban, ez 24 000.- forintba került. Működési költségekre mintegy 180.000.- forintot, eszközbeszerzésre pedig 210 000.- forintot fordítottunk. A 2006-os évet 207 761.- forint pénztartalékkal kezdtük és december 31-én 484 739.- forint készpénzzel zártuk. 156
Ezeket a költségeket a civil szervezetek számára kiírt pályázaton elnyert önkormányzati támogatáson kívül egyrészt adományokból fedeztük, másrészt pedig az év során végzett saját munkánkkal jutottunk bevételhez.
31.1.3 A 2007. évre tervezett tevékenységek várható költségei Nyári táboroztatás 15-20 gyerek számára
100 000.- forint
Tanévkezdési segítség 50 gyerek számára
200 000.- forint
Mikulás-nap 100 gyerek számára
100 000.- forint
Karácsonyi családi nap ebéddel, programokkal 200 fő számára
150 000.- forint
Karácsonyi élelmiszersegély 80 család számára
500 000.- forint
Színház-, múzeumlátogatás, tanulmányi kirándulás
150 000.- forint
50 magányos beteg rendszeres látogatása a Szanatóriumban
60 000.- forint
Év közbeni segélyezés (élelmiszer, gyógyszer, tanszer, ruha)
1 000 000.forint
Előre nem tervezhető eseményekre (pl. váratlan betegség, haláleset)
300 000.- forint
Telefon-, és postaköltség
100 000.- forint
Színházi előadás Törökbálinton
150 000.- forint
Nyomtatvány, egyéb működési költség, eszközbeszerzés
300 000.- forint
Összesen:
3 110 000.forint
157
32 Az egyházközség korösszetétele A hét munkacsoport által összeállított kérdőíveket 2006 decemberében és 2007 januárjában a vasárnapi szentmiséken töltötték ki a hívek. Minden kérdőív a válaszadók életkorára, nemére és foglalkozására rákérdező azonos fejléccel készült. Az egyes kérdőívekre 300-350 válasz érkezett. A hét kérdőívet az egyes munkacsoportok értékelték. Meg kell jegyezni, hogy ebből következően pontatlan a cím, hiszen szó sincs az egyházközség teljes tagságának korösszetételének bemutatásáról, mindössze azokról, akik „templomba járók”, és így részt vettek a kérdőívek kitöltésében. Az életkori összetételről készített értékelést az alábbiak tartalmazzák. 20 20-30 30-40 40-50 50-60 60-70 70 Összesen év év év év év év év alatt között között között között között felett Férfi
16
11
22
20
22
16
19
125
Nő
17
16
26
23
36
39
35
191
Összesen
33
27
48
43
58
55
54
317
Mint látható, a hívek nagyobbik fele (szinte pontosan 60 %-a) nő. A következő két grafikon a férfiak és nők korösszetételét mutatja:
158
FÉRFIAK
20 ALATT 13%
70 FELETT 15%
20-30 8%
60-70 13%
30-40 17% 50-60 18%
20 ALATT
40-50 16%
20-30
30-40
40-50
50-60
60-70
70 FELETT
NŐK
20 ALATT 9%
70 FELETT 18%
20-30 9% 30-40 13%
60-70 20% 40-50 12%
50-60 19%
20 ALATT
20-30
30-40
40-50
159
50-60
60-70
70 FELETT
Érdemes felfigyelni arra, hogy az aktív korúak csoportjában a férfiak aránya magasabb (43 %). Különös, hogy a 30-40 és a 40-50 év közöttieknél megfordul az arány: a férfiak 4 %-kal nagyobb arányt képviselnek, mint a nők. Számban nincsenek többen, gyakorlatilag egyforma számban vannak a nők és a férfiak. Ez azt mutatja, hogy az egyházközség legaktívabb (templomba járó) rétegében minden bizonnyal jelentős létszámot képviselnek a házaspárok.
60
50
40
NŐ
30
FÉRFI
20
10
0 20 ALATT
20-30
30-40
40-50
50-60
60-70
70 FELETT
A fenti grafikon másmilyen összetételben mutatja meg a korösszetételt, míg a következő – nemtől függetlenül – a korcsoportok arányait mutatja be.
160
A HÍVEK ÉLETKORA
20 ALATT 10%
70 FELETT 17%
20-30 8%
60-70 17%
30-40 15%
40-50 14%
50-60 19%
20 ALATT
20-30
30-40
40-50
Főbb foglalkozási csoport neve
50-60
60-70
70 FELETT
Kitöltő (Fő)
Megoszlás %
Nyugdíjas
104
29,54%
Tanuló
48
13,64%
Iparban dolgozó Gazdaságban, adminisztrációban dolgozó Oktatásban dolgozó
39
11,08%
34
9,66%
25
7,10%
Szolgáltatásban dolgozó
24
6,82%
Egészségügyben dolgozó
23
6,53%
Kereskedelemben dolgozó
9
2,56%
Egyéb
15
4,26%
Üres (nem töltötte ki)
31
8,81%
Összesen
352
100,00%
161
33 A zsinati munkacsoportok névsora Evangelizáció
Család
Bolla Júlia
Bíró Bernadett
Grancsai Péter Lizik Julianna
Elchlingerné Komáromy Andrea
Martinné Rauscher Mária
Haller Katalin
Pabin Melinda Claudia
Kassayné Gráfel Judit
Pintér Veronika
Kotschy András
Sípos Gyula
Kotschyné Bellosevich Annamária
Szőts-Kováts Klaudia
Némethné Fauszt Linda
Szűcs Sándor
Pintér Veronika Tóthné Pfeffer Lilla
Liturgia Ásó Csabáné
Ökumené
Bucsek Balázs
Hadháziné Czeglédi Erzsébet
Molnár Éva Nagy József
Krammné Hampel Mária
Pekk Józsefné
Nagy Józsefné
Szebeny Miklós
Pétsch Guidóné
Takács Józsefné Vörös János
162
Karitász
Gazdaság
Balázs Magdolna
Dr. Csapody Miklós
Dvorszky Nándorné
Gaálné Bogdány Krisztína
Grunda József
Hevenesi Péter
Grunda Józsefné
Joóné Tóth Györgyi
Györkis Gyuláné
Szőts Gergő
Dr. Haller Ágnes
Turai István
Kökény Józsefné Lakatos György
Szervezés
Lakatos Györgyné
Bujdosóné S. Katalin
Szebenyné Csirke Piroska
Dr. Haller Ágnes
Tüskés Ferencné
Dr. Kozma Éva Kökény Józsefné Tóth Józsefné
Média Grunda Róbert Kassay Jenő Németh Attila Németh Balázs Németh Gergely Sipos Gyula Turai István
163
A munkacsoportok kérdőívei A kérdőíveket mindössze a vasárnapi szentmisék alkalmával lehetett kitölteni. A kérdőívekre általában 300-350 válasz érkezett. A válaszok nagy része értékelhető volt, amely összességében jó eredmény, hiszen aligha számíthattunk volna több válasz visszaérkezésére akkor sem, ha a kérdőívet jelentősen nagyobb számban kinyomtatva, Törökbálint teljes, magát a katolikus közösséghez soroló tagjaihoz próbáljuk eljuttatni. Teljes körű nyilvántartás hiányában már a kiosztás is gondot jelentett volna. Az érem másik oldala ugyanakkor az, hogy a vasárnapi szentmisén történő kitöltéssel szükségszerűen egyházközségi tagságunknak csak egy részét (éspedig korántsem reprezentatív, de mindenesetre vallását gyakorló részét) érte el a kérdőív. Egyszerűbben szólva: a templomi kitöltéssel csak azok véleményét ismerhettük meg, akik többé-kevésbé rendszeresen járnak templomba a vasárnapi szentmisékre.
Az evangelizációs-missziós munkacsoport kérdései Rövid, egyszerű meghatározásunk: Az evangelizáció Jézus tanításának, örömhírének szóval, cselekedettel, életpéldával való meghirdetése, eljuttatása mindenkihez. 1. Hogyan jutott el Hozzád az Evangélium? (A megfelelő választ húzd alá! Többet is lehet!) • • • • • • •
Szülők Barátok Hitoktatás Templom Egyéb egyházi találkozás Média Egyéb, mégpedig: 164
2. Tagja vagy-e az egyházon, vagy az egyházközségen belül valamilyen közösségnek? (Például cserkészet, fokoláré, egyházközségi kisközösség, karitász, egyéb.) 3. Ha nem, részt vennél-e egy közösség életében: Igen
Nem
4. Ha igen, akkor milyenben? 5. Szerinted mit jelent a személyes kapcsolat Istennel? 6. Szeretnél-e többet tudni az Evangéliumról és még közelebb kerülni Jézushoz? Ha igen, akkor mi segítene ebben? (Például lelkigyakorlat, gyónás, előadások, stb.) 7. Lelkiéletedben melyek a legfontosabbak? (Többet is megjelölhetsz.) • • • • • • • •
igehirdetés, prédikáció hitoktatás tanúságtétel személyes kapcsolat szentségi élet közösségi élet média (könyv, film, koncert) egyéb, mégpedig:
8. Milyen evangelizációs lehetőségekről tudsz itt Törökbálinton, ahol Jézust lehet megismerni, Jézussal lehet találkozni? 9. Jól érzed-e magad a törökbálinti egyházközségben? Jól, mert Nem jól, mert 10. Mi a véleményed az egyházon belüli evangelizációról? *** 165
Családos munkacsoport Életkor:
Neme: férfi
Házas: igen nem Gyermekek száma:
nő
Foglalkozása:
Ha igen, hány éve: Gyermekek életkora:
1) Részt vesz-e valamilyen egyházközségi közösség életében? igen nem 2) Milyen jellegű közösségekhez tartozik / tartozna szívesen? 3) Ismeri-e egyházközségünk alábbi csoportjait, programjait? Baba-Mama Klub
igen
Schönstatt asszonykör
igen
Családos mise igen, de nem járok rá
igen, nem
részt
veszek
rajta
Házaspár-találkozó igen, de nem járok rá
igen, nem
részt
veszek
rajta
4) Milyen egyéb családos programot látna szívesen? ¾ A Baba-Mama Klub 0–3 éves korú gyermekek és édesanyjuk részére nyújt lehetőséget az ismerkedésre, értékközvetítő beszélgetésre, kézműveskedésre, ölbeli mondókák, dalok tanulására. 5) Szívesen részt venne-e a Baba-Mama Klub foglalkozásain? igen, gyermekkel 6)
Szívesen igen
ajánlaná-e
igen, látogatóként ismerősének, nem
rokonának
nem a
klubbot?
7) Milyen formájú baba-mama klub működését látná szívesen? az egyházközség tagjai számára szervezett mindenki számára nyitott
166
8) Vállalna-e aktív részvételt, segítséget a baba-mama klub életében? kézműves foglalkozás vezetése 1-1 alkalommal klub vezetésében, gondozásában való segítség beszélgetés vezetése 1-1-alkalommal elpakolás, takarítás felkészülés, kapcsolattartás, csoport gondozása mondókák, dalok tanítása jelenleg nem (ha van indokolás:
)
¾ Két éve működik Törökbálinton Schönstatt-os asszonykör, kéthetente délelőttönként. Találkozásaik célja; keresztény szemlélettel beszélgetni családról, házasságról, gyermeknevelésről. 9) Szeretne-e igen
megismerkedni a nem
Schönstatt
mozgalommal?
10) Saját korosztályában szívesen részt venne ilyen találkozásokon? igen nem 11) Milyen témákról beszélgetne szívesen? 12) Fontosnak tartja-e, hogy a férfiak számára is legyen egy olyan fórum, ahol a családról, hitről és hivatásról beszélgethetnek egymással? Igen nem ¾ Minden hónap első vasárnapján a ½ 11-es szentmise családos mise, ahol a családok együtt – legkisebb gyermekeiket is elhozva – vesznek részt. 13) Hogyan vélekedik a családok részvételéről a családos mise egyes részeiben? Kisgyermekek részvétele a misén jónak tartom ebben a formában 167
jónak tartom, de
Gitáros énekek a misén jónak tartom ebben a formában
jónak tartom, de
Családosok olvasnak fel gyermekekkel jónak tartom ebben a formában
jónak tartom, de
Családosok írják a lelkiismeret-vizsgálatot, a könyörgést és a hálaadást jónak tartom ebben a formában
jónak tartom, de
Igekártyák osztása a mise végén jónak tartom ebben a formában
jónak tartom, de
14) Mi a véleménye az áldozás rendjéről? azok a gyerekek, akik még nem áldoznak, a szülőkkel együtt menjenek ki, és kapjanak áldásként kis keresztet a homlokukra azok a gyerekek, akik még nem áldoznak, a szentmise végén külön kimehetnek, és áldásként kis keresztet kapnak a homlokukra 15) Milyen javaslata van arra, hogy a családos miséket az egyházközség minden tagja magáénak érezhesse? 16) Vállalna-e szolgálatot családosként ezeken a szentmiséken? igen nem ¾ A törökbálinti házaspár-találkozók célja a keresztény házaspárok megismerkedése egymással, közösségépítés. 17) Szeretne-e részt venni házaspár-találkozón?
Igen
nem
18) Tagja-e valamely házas mozgalomnak? Házas Hétvége
Focolare
egyéb: 168
Mécs
Schönstatt
19) Milyen témáról beszélgetne szívesen a házaspár-találkozón? Közös élmények
Imaélet
Bizalom
Egyebek: ***
A CARITAS munkacsoport kérdései Életkora: …………….. év Neme:
férfi
nő
Foglalkozása: ……………………………………………………………. 1. Találkozott-e már egyházközségünk CARITAS-csoportjának munkájával? Igen Nem 2. Ha igen, milyen formában? 3. Van-e az Ön családjában, rokonságában, vagy ismerősei, szomszédai között olyan tartósan beteg, vagy ágyhoz kötött személy, aki örömmel fogadná, ha esetenként, vagy rendszeresen meglátogatnánk? Igen
Nem
4. Ha tudomása van ilyen személyről, kérjük jelezze azt ezen a kérdőíven, vagy a 335-678 telefonszámon. 5.
Vállalna-e esetleg ilyen beteglátogatást, vagy beszélgetést azokkal a személyekkel, akik ezt igényelnék? Igen
Nem
6. Ön szerint egyházközségünkben kik szorulnak rá a CARITAScsoport segítségére? 169
7. Miben vár konkrét segítséget a CARITAS-tól? Pénz, Beteglátogatás, Gyerekprogramok szervezése, Beszélgetés idősebb testvérekkel, Ruhaosztás, Egyéb 8. Miben segítené (tudná segíteni) a munkánkat?
***
A liturgiával foglalkozó munkacsoport kérdései Életkora: év Neme: Foglalkozása:
1. Vasárnaponként általában melyik misén vesz részt? 7,30
10,30
18,00
2. Részt vesz-e Ön hétköznapi szentmisén? soha
havonta
hetente
naponta
3. A hétköznapi szentmisék előtt fél órával közös imádság kezdődik a szertartás kezdetéig. Szeretne-e hasonló közös imádságon részt venni a vasárnapi szentmisék előtt is? igen
nem
4. A liturgia során vannak olyan énekek, amelyeket ritkán éneklünk. Szeretné-e, hogy a mise előtt legyen énekpróba? igen 170
nem
5. A liturgikus cselekmény jobb megértése érdekébe fontosnak tartja-e, hogy a miséről, a szentségekről valamilyen formában tájékozódni lehessen a templomban? igen
nem
6. Részt venne-e hétköznap esténként közös imádságon a templomban? igen
nem
7. Ha igen, akkor milyen típusú imádságon venne részt? (Több válasz is megjelölhető!) Rózsafüzér Litánia Keresztút Zsolozsma Egyéni ima Egyéb, mégpedig: 8. Milyen gyakran szakítana erre időt? Hetente Havonta A nagyobb ünnepek környékén 9. Hol helyezné el a szentmise alatt a kisgyerekeket? Vegyenek részt a szentmisén A sekrestyében A plébánián, felnőtt felügyeletével Egyéb, mégpedig: 171
10. Ön minden kisgyereket megkeresztelne? Minden gyereket Csak abban az esetben, ha a szülők gyakorolják a hitüket Csak azokat a gyerekeket, akiknek a szülei és keresztszülei vallásos felkészítésen vesznek részt Egyéb, mégpedig: 11. A megkereszteltben az egyház új tagját köszönthetjük. Ön szerint mikor legyen a keresztelés szertartása? A szentmise után A szentmise keretében 12. A bérmálás szentsége a Szentlélek erejével az egyház felnőtt tagjává tesz. Ön szerint milyen életkor lenne a legalkalmasabb a bérmálásra? 12-14 éves korban 14-16 éves korban 16-18 éves korban 18 év felett Egyéb, mégpedig: 13. A betegek kenete az a szentség, amellyel az egyház a betegségben szenvedő híveit a szenvedő Úrnak ajánlja, hogy enyhítse szenvedéseiket. Ez egyben bűneiket is eltörli. Ön milyen módon szeretne ehhez a szentséghez járulni? Egyénileg Közösen, a templomban *** 172
A médiával foglalkozó munkacsoport kérdései Életkora: év Neme: Foglalkozása:
1. Milyen gyakran használja a következő médiumokat? Egyáltalán nem Alkalmanként Gyakran
Rendszeresen
Rádió Televízió Újság Internet 2. Milyen gyakorisággal használja a következő egyházi médiumokat? (Egyáltalán nem Alkalmanként Gyakran Rendszeresen) Egyházi lapok Közszolgálati rádión hallható katolikus műsor Egyházi rádiók (Katolikus rádió, Mária rádió) Közszolgálati televízióban látható katolikus műsor Katolikus internetes oldalak 3. Milyen gyakorisággal használja a következő helyi médiumokat?
(Egyáltalán nem Alkalmanként Gyakran
Törökbálinti TV Községi Újság Írott Szó Törökbálinti Harangszó TörökBálint (Önkormányzati lap) www.tbkat.hu www.torokbalint.hu 173
Rendszeresen)
4. Amennyiben a törökbálinti katolikus közösség lehetőséget kapna arra, hogy a helyi sajtóban folyamatosan megjelenjen, Ön mely médiumokból tájékozódna? (Több válasz is megjelölhető!) Helyi világi újságok Törökbálinti Harangszó Helyi internetes oldalak Helyi kábeltelevízió Egyéb, mégpedig: ***
Az ökumenikus munkacsoport kérdései Életkora: …………….. év Neme:
férfi
nő
Foglalkozása: …………………………………………………………….
1. Véleménye szerint Törökbálinton van-e kapcsolat a különböző keresztény felekezetek között? Igen nem 2. Szeretik-e egymás ezek a keresztény felekezetek és követőik? Igen
nem
3. Úgy viselkednek-e, mint akik mindannyian ugyanannak a Jézus Krisztusnak a tanítványai? Igen
174
nem
4. Van-e rokoni, baráti körében nem katolikus vallású, gyakorló hívő? Igen
nem
5. Részt vett-e már ökumenikus találkozón? Igen
nem
6. Zavaró volt-e ezeken a találkozókon a felekezetek közötti különbség? Igen
nem
7. Hallott-e már ökumenikus esküvőről? Igen
nem
8. Szeretné-e, hogy az ökumenikus párok ilyen formában kössenek házasságot? Igen nem 9. Ön ökumenikus házasságban él? Igen
nem
10. Ha igen, van-e igénye arra, hogy az ökumenikus házasságban élők közösen beszélgessenek hitükről és annak megéléséről? Igen nem 11. Mik az eszközei és módszerei a különböző keresztény felekezetek egymáshoz közeledésének itt Törökbálinton? 12. Milyen nehézséget jelent az ökumenikus házasságokban a közös templombajárás? 13. Mekkora nehézség az ökumenikus házasságokból született gyerekek felekezeti hovatartozása? 175
14. Mi az ökumenikus házasságban élők feladata a keresztény felekezetek közeledésének területén? 15. Állítsa fontossági sorrendbe a következőket az ökumenikus elkötelezettség szempontjából. (1 – a legfontosabb, 7 – a legkevésbé fontos) A saját és a másik hitének tanulmányozása Egyéni imádság az egységért Más keresztények szertartásainak látogatása Részvétel közös szertartásolkon Találkozások a különböző felekezetek tagjai között Ökumenikus csoport tagjává válni Különféle munka együttes végzése más felekezetű keresztényekkel ***
A gazdasági munkacsoport kérdései 1. Mit gondol, kinek a feladata a Katolikus Egyház fenntartása? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) •
Elsősorban az államé.
•
Nagyobb részt az államé, kisebb részben a híveké
•
Nagyjából egyenlő mértékben
•
Kisebb részben az államé, nagyobb részben a híveké
•
Elsősorban a híveké
•
Egyéb, mégpedig: 176
2. Mit gondol, mekkora összegből gazdálkodik a Törökbálinti Római Katolikus Egyházközség? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) •
Évente egymillió forintnál kevesebb összegből
•
Évente 1 – 1,5 millió forintból
•
Évente 5 – 10 millió forintból
•
Évente több, mint 10 millió forintból
3. Mit gondol, szabad-e, illetve kell-e az Egyházközségnek gazdasági vállalkozásokat végeznie? (Például: terem, eszközök bérbeadása, kereskedelem, stb.) (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) •
Egyáltalán nem szabad
•
Csak kevéssé, a szükséges mértékben
•
A piacgazdaság lehetőségeivel ésszerű mértékben élnie kell
•
Egyéb, mégpedig:
4. Ön szerint szükség van-e arra, hogy a helyi Önkormányzat anyagilag támogassa a helyi egyházközség működését? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • •
Szükség van rá Ésszerű mértékig elfogadható Nem szabad elfogadnia, hogy megőrizze függetlenségét
5. Ön hogyan viszonyul az egyházi adóhoz? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • •
Szükségesnek tartom és minden évben befizetem Nem fizetem rendszeresen, mert: Nem fizetem, mert: 177
6. Ön szerint elegendő mértékű-e az egyházi adó? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • • •
Elegendő mértékű Túlzottan alacsony, többet is lehetne kérni Magas, így sem tudják fizetni az emberek Egyéb:
7. Milyen módon fizetné legszívesebben az egyházi adót? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • • •
Személyesen (a plébánián, vagy a templomban) Lakásomon az adószedőnek Csekken Átutalással
8. Mi a véleménye, milyen további pénzforrási lehetőségeket kellene egyházközségünknek kipróbálnia? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • • •
Jótékonysági gyűjtések Pályázatok Helyi nagyvállalkozások Egyéb, mégpedig:
9. Tudna-e valamelyik lehetőség kihasználásához segítséget nyújtani? Igen Nem (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) 10. Ha igen, melyikhez?
178
11. Mit gondol, helyesek voltak-e az egyházközség birtokában levő épületeken (plébánia, templom) az utóbbi években végzett felújítások? (Az Ön szerint megfelelő választ húzza alá.) • • • •
Minden felújításra szükség volt és örülök az újjávarázsolt épületeknek A templom felújítása szükséges volt, de a plébánia épületét nem kellett volna lebontani Csak a minimális mértékű felújítást lett volna szabad elvégezni Egyéb, mégpedig:
12. Mit gondol, milyen beruházást kellene az egyházközségnek a következő években elvégeznie? (Többet is meg lehet jelölni!) • • • • • •
A Mária Segíts! Kápolna felújítása A templomhoz felvezető út felújítása A plébánia régi épületrészének átépítése A régi temető (Kegyeleti park) rendezése A közterületi keresztek, szobrok restaurálása Egyéb, mégpedig:
179
