2013.03.31.
II. János Pál: „Az egyház iránytűje a 3. évezredre”
A II. Vatikáni zsinat aktualitása a ma egyházában
Mára a zsinat eseménye: történelem: 50 éve kezdődött a zsinati egyház: természetes életközegünk Akkor: a zsinati atyák nagy lelkigyakorlata Ma: befogadása ma is feladat mindnyájunknak.
Lukács László Piarista húsvét, Kecskemét, 2013. márc. 30.
• A zsinatok: kezdettől („apostoli zsinat” Jeruzsálemben). • Az ókortól: értelmezni az apostoli hit örökségét: Kicsoda Jézus? Isten-e a Szentlélek is? Hogyan lehet az egy Isten három? • Nemcsak konferencia, kollektív okosság, hanem Isten akaratának kutatása: hitben és imában, Krisztus testvéri közösségében.
„Krisztus világossága tisztábban ragyogjon fel az egyház arcán” – és a miénken.
A Szentlélek meglepő belenyúlásai a zsinaton: Meghirdetés – előkészítés – a 4 ülésszak – megvalósítás 1. XXIII. János 1959 januárjában: „egyetemes zsinat”! Meglepetés és riadalom. „Elhamarkodott és meggondolatlan.” VI. Pál folytatja, II. János Pál beteljesíti. XVI. Benedek az utolsó tanú, az örökség őre. „A végrehajtás csak most kezdődik!!”
A Szentlélek meglepő belenyúlásai a zsinaton:
A Szentlélek meglepő belenyúlásai a zsinaton:
2. Az előkészítés egészen más irányban:
3. A zsinat folyamán: több megtorpanás:
a római kúria célja: a fennálló rend restaurálása.
• A bizottságok megválasztása
De a megnyitás után fordulatok: a világegyház püspökei átveszik az irányítást.
• A kinyilatkoztatásról szóló konstitúció
Feltörnek az elfojtott vagy elhanyagolt reformfolyamatok: liturgikus, biblikus mozgalom, vissza az eredethez.
• A vallásszabadságról szóló nyilatkozat
• Az egyházról: kollegialitás • Az egyház és a világ kapcsolatáról
1
2013.03.31.
A Szentlélek meglepő belenyúlásai a zsinaton:
Az alapcélok kezdettől világosak:
A megvalósításban: két szélsőség: mindkettő törésnek látja a zsinatot
1. Ökumené: a keresztények egysége
• Progresszívok: csak az új jó,
3. Párbeszéd a világgal: olvassuk „az idők jeleit” is
„új egyház kell!”
• Konzervatívok: csak a régi a jó, „mindent vissza!”
2. Aggiornamento – és: vissza a forrásokhoz 4. Pasztorális zsinat: nem elítélések, hanem reformok
Az alapcélok kezdettől világosak: Korszakhatár: • 1600 év után: vége a hatalmi, birodalmi egyháznak • 1000 év után: vége a keleti egyházszakadásnak • 500 év után: átértékelődik a reformáció, elindul az ökumené • 150 év után: vége az antimodernista elzárkózásnak. Új kapcsolat a világgal.
A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum • A kinyilatkoztatás nem ismeretközlés, hanem Isten szeretetvallomása. • „A láthatatlan Isten lángoló szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szól az emberekhez, hogy meghívja és befogadja őket a saját közösségébe.” • Hatalmas panoráma: Isten az üdvösségre teremtette az embert, örök üdvösségterve az emberi történelemben valósul meg. • Isten élete beleszövődik az emberébe. A történelem üdvösségtörténet.
A zsinati dokumentumok architektúrája
• A helyes középút: folytonosság és reform
A II. VATIKÁNI ZSINAT DOKUMENTUMAI
A VALLÁSSZABADSÁG (DH)
PAPNEVELÉS (OT)
KELETI KATOLIKUS EGYHÁZAK (OE)
KERESZTÉNY NEVELÉS (GE)
Liturgia ÖKUMENÉ (UR)
TÁJÉKOZTATÓESZKÖZÖK (IM)
SACROSANCTUM CONCILIUM
A TÖBBI VALLÁSOK (NA)
Kinyilatkoztatás
MISSZIÓ (AG)
DEI VERBUM
PÜSPÖKÖK (CD) PAPOK (PO)
VILÁGIAK (AA)
SZERZETESEK (PC)
A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum • Az üdvösség párbeszéde az Ószövetségben: népet választ ki, gondoskodik róluk. • A kapcsolat beteljesedése Krisztusban: Isten szeretetének csúcspontja: nekünk ajándékozza magát. • Krisztus személyében eggyé vált Isten és ember. • Ebbe az egységbe hív meg, és ebben ad részt. • „Krisztusban Isten egészen feltárta és odaadta magát az embernek: általa Krisztus Atyjának gyermekévé lettünk”.
2
2013.03.31.
A kinyilatkoztatásról: Dei Verbum • Szeretete kezdeményező, feltétlen és egyoldalú, de csak a kölcsönösségben teljesedhet ki: szabad befogadásra, viszonzásra vár. • Aki befogadja: Mária, az egyház. • A világ tragédiája: a felkínált, de elutasított isteni szeretet – a boldogságot és szeretetet kereső ember.
Az egyházról: Lumen gentium • A Krisztusban létrejött isteni jelenlét folytatódik Isten új népében, amely őt befogadva Krisztus testévé lesz. • Isten szeretete az egész emberiségre kiterjed, az egyház ebben jelközösség, az üdvösség szentsége, benne csíraszerűen, jelként már jelen van az Isten Országa, amelybe az egész emberiség, minden ember meghívást kapott. • Hat jellemzője:
Az egyházról: Lumen gentium 1. Krisztus teste – jegyese: organikus – személyes egység. Krisztus teste: organikus egység a keresztség – Eucharisztia által. A feltámadt Krisztus eleven jelenléte a történelemben, „társadalmi testében” a biológiai után. Krisztus jegyese: a kölcsönös szeretet kötelékében: szereti egyházát, az részt vesz a megváltásban.
Az egyházról: Lumen gentium
Az egyházról: Lumen gentium 2. Isten népe: Jézus új családja. A történelemben zarándokló nép az Isten országa felé. „Befelé”: Communio: egyenrangúak testvérközössége: „egyetemes papság”, mind Krisztus tanítványai, életszentségre meghívottak. Az istenszeretet az embertestvériségben folytatódik, elsődlegesen az egyház testvérközösségében. „Kifelé”: a hozzátartozás fokozatai koncentrikus körökben: Krisztus egyetlen egyháza – monoteista, egyéb világvallások – minden jóakaratú ember.
Az egyházról: Lumen gentium
3. Az Eucharisztiából élő közösség:
4. Az üdvösség szentsége.
a belőle táplálkozók, beléje átváltozók közössége.
A szakramentumok Isten kegyelmét jelzik és adják.
Jézus egészen ajándékká változtatta magát, így adja feltámadott önmagát az egyháznak.
Az „Ős-szentség”: Jézus Krisztus.
„Az Eucharisztia az egyház állandó születési helye:” Az Eucharisztia hozza létre az egyházat, az egyház az Eucharisztiát. Az Egyház = az Eucharisztia („Krisztus teste”).
Az egyház az ő művét folytatja: „jel és eszköz”.
Szent és bűnös egyszerre, de nem magát adja, hanem Isten ajándékát: a Szentháromság üdvösségre hívó szeretetének titkát Krisztusban.
3
2013.03.31.
Az egyházról: Lumen gentium
Az egyházról: Lumen gentium
5. A Szentlélek egyháza:
6. Szentháromságos közösség:
a feltámadt Krisztus küldi apostolait és a Lelket. Az egyházban biztosan jelen van, de hatóköre az egész emberiség!
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közössége az egyház és az emberiség őseredete, végcélja és modellje: belőle ered, ő tartja fenn, feléje tart.
„Pásztorként” terelgeti az üdvösség felé az egész emberiséget és minden egyes embert.
Közösségünk velük, a szentekkel és egymással, zarándokúton, de a beteljesedés reményével.
A liturgiáról: Sacrosanctum concilium A megváltás műve a liturgiában valósul meg. Krisztus nyomán befogadja Isten szeretetét, hirdeti az ő örömhírét, az eljött Isten Országát. Megjeleníti Jézus életáldozatát és részesedik benne, hozzá csatlakozva ajánlja fel magát és az emberiséget. „Az ég felé zarándokló egyházban az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló az örök hazára irányul.”
A liturgiáról: Sacrosanctum concilium Forrása és csúcsa az Eucharisztia: Krisztus életáldozata, teljes nekünk ajándékozottsága elevenedik meg. Jézus az Eucharisztiában nem „valamit” ad, hanem önmagát, az élet kenyerét: magát az isteni életet. Az Eucharisztiát ünneplő minden közösségben Krisztus egyháza van jelen: így folytatja a földön, emberlétünk korlátai között a Szentháromság szeretetközösségét. Krisztus úgy táplál, hogy egyesít önmagával, önmagába von be minket önmagává változtatva.
A liturgiáról: Sacrosanctum concilium
A liturgiáról: Sacrosanctum concilium
A liturgia reformja: A lényeget elfedő aprólékos előírásokat egyszerűsíteni. Az Eucharisztia az egész közösség imája: „aktív részvétel”. Hallgatjuk Jézus tanítását, csatlakozunk életáldozatához, a feltámadt Krisztussal hálát adunk az Atyának, magunkba fogadjuk életajándékát: a mennyei liturgia előíze. A keresztény élet lényege szerint eucharisztikus.
A gyakorlati megvalósítás: Igeliturgia, anyanyelv használata, oltár a hívek felé, koncelebráció, kézbe áldozás, két szín alatti áldozás. Az új mise: 1969 adventjétől. Akkor látványos változások, ma természetes. A megvalósításban két szélsőség: • Modernista túlzások: „csináljunk vonzó happeninget!” • Konzervatív: Lefebre. Tridenti mise, latinul, háttal a népnek.
4
2013.03.31.
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes „Az az öröm és remény, az a szomorúság és gond, amelyet a mi korunkban az emberek, különösen a szegények és a szenvedők éreznek, öröme és reménye, szomorúsága és gondja Krisztus tanítványainak is. Nincs olyan igazán emberi érzés, amely szívükben visszhangra ne találna.” Az egyház nemcsak a túlvilági üdvösséget hirdeti, hanem segít az emberiség evilági boldogulásában is. Közös a felelősségünk az emberiség evilági sorsáért is. „Az egyház útja az ember.”
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes 1. Isten szeretete egyetemes, abszolút – de választ vár. A szabad válasz 4 lehetősége: 1. Viszonozni hitben, felebaráti szeretetben. 2. Vallásosnak lenni és gonosznak. 3. Őt fel-nem-ismerni, elutasítani, de szeretetben megélni: „megigazult nem keresztények”. „Aki szeret, az keresztény.” 4. Elutasítani Istent és a szeretetet: a nem-hívő gonoszok. De Isten őket is szereti, Krisztus minket is erre kötelez.
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes Az egyház és a világ kapcsolatában új korszak: A születő egyház: üldözött kisebbség. A középkorban: hatalmi helyzetben, „egyház-birodalom”. Az újkorban: antimodernista elzárkózás és védekezés. Ma újra kisebbség: a világ új szemlélete, párbeszéd. De felmutatja és felkínálja Isten szeretetének misztériumát. Két felismerés:
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes 2. A világ jó, relatív autonómiával. Az egyház nyitása a világra: 3 lehetséges magatartás: 1. Hamis progresszió, az elvilágiasodás veszélyével: Politikai, gazdasági jólét vagy egyéni wellness mítosza. 2. Görcsös ragaszkodás a régihez, formákban, elzárkózásban. 3. A zsinat kinyitja az egyház kétezer éves hagyományát. „Átmenet egy konzerváló magatartásból egy missziósba; a konzervatív nézet zsinati ellentéte nem a progresszista, hanem a missziós. Ebben az ellentétben rejlik a zsinat nyitása a világra.”
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes
Akkor: a haladás optimizmusa
A megváltás kegyelme egyetemes, a hit kegyelme egy kreatív kisebbségé.
Mára:
Az evolúció folytatása: krisztusibbá válni.
1. a modern haladás-mítosz eloszlott, válságok
Az egyház „a világ szíve”. A világot átfogó tágasság, amely Isten végtelen szeretetéből táplálkozik, és azt a reményt hordozza, hogy végül is, minden kitérő és megtorpanás, visszahúzó erő ellenére Isten az üdvösségbe vár minden embert.
A GS ma is aktuális. Főbb változások:
2. A technológiai haladás jó, de ambivalens: a technika fölébe nőhet a morális felelősségnek. A kereszténység az embert védi: az életet, a személy méltóságát, az igazságot és a szeretetet. 3. A világ mint földi paradicsom: naiv és hamis utópia. Az Isten Országa majd csak a Végső Napon válik teljessé.
5
Az egyház és a mai világ viszonya: Gaudium et spes „Minden jó szándékú ember szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten tudja miképpen –, hogy a húsvét titkában részesedjék.”
A többi dokumentum
2013.03.31.
A II. VATIKÁNI ZSINAT DOKUMENTUMAI
A VALLÁSSZABADSÁG (DH)
PAPNEVELÉS (OT)
KELETI KATOLIKUS EGYHÁZAK (OE)
KERESZTÉNY NEVELÉS (GE)
Liturgia ÖKUMENÉ (UR)
TÁJÉKOZTATÓESZKÖZÖK (IM)
SACROSANCTUM CONCILIUM
A TÖBBI VALLÁSOK (NA)
Kinyilatkoztatás
MISSZIÓ (AG)
DEI VERBUM
PÜSPÖKÖK (CD) PAPOK (PO)
VILÁGIAK (AA)
SZERZETESEK (PC)
A többi dokumentum
A többi dokumentum
Minden más megnyilatkozás a fentiekből következik:
2. Az egyház missziójáról, küldetéséről, külső-belső feladatairól:
1. Az egyház belső életéről, a különböző életállapotokról:
A missziókról Ad gentes
a püspökökről Christus Dominus a papokról Presbyterorum ordinis a világiakról Apostolicam actuositatem a szerzetesekről Perfectae caritatis
A többi dokumentum
A keresztény nevelésről Gravissimum educationis A papnevelésről Optatam totius A tömegtájékoztató eszközökről Inter mirifica
Ma a legfontosabb
3. Az egyház „külső” kapcsolatairól:
(XVI. Benedek 2012-ben:)
A keleti egyházakról Orientales ecclesiae
Ökumené: akadozva, de megy előre.
Az ökumenizmusról Unitatis redintegratio
Többi vallások: mind lehetnek utak, de vannak tévedéseik is.
A nem-keresztény vallásokról Nostra aetate A vallásszabadságról Dignitatis humanae
Vallásszabadság: hol a szabadság, a tolerancia határai?
6
2013.03.31.
Továbbgondolásra • A zsinat aktualitása a mi egyházunkban • Mi az, ami megvalósult nálunk? • Találkoztunk-e a két szélsőséges értelmezéssel? • Hogyan áll nálunk a „folyamatosság és reform” szintézise? • ???????????????????????
7
