51
Krónika
Molnár Tibor
A HORGOSI ÁRVAHÁZ TÖRTÉNETE
A
régészeti leletek tanúsítják, hogy Horgos és környéke már a legősibb időkben is lakott volt: bizonyítékokat találtak a körösi, a vinčai, bodrogkeresztúri, tiszapolgári kultúrák jelenlétére. A népvándorlás korában megfordultak erre a kelták, gepidák, szkíták, hunok, avarok, a térségbe később a szlávok települtek, majd pedig a magyar törzsek érkeztek meg. Legvégül a kunok, akik IV. Béla királytól laza önkormányzati jogot nyertek, jelenlétüket ma is határnevek őrzik: Kun-tó, Kun-halom. Horgos első írásos említése a XI. századból származik: ekkor Horgos halászfaluról, és Szent Péter településről is szót ejtenek. A tatárjárás során elpusztult ez a település is, a török hódoltág idejéből pedig nagyon kevés adat maradt fenn. Tény, hogy a régészek egy kisebb templom maradványait találták meg, ami önálló település létezésére utal. Újabb említésére 1640-ből van írásos adat. Az 1746. február 22-én keltezett királyi rendelet tervbe vette Horgos és Szent Péter puszták eladását. Három érdeklődő jelentkezett: Szeged város, amit Kárász Miklós főjegyző képviselt, Martonos település és Andrássy Zsigmond, csongrádi alispán. Miután kiderült, hogy az 1715-ben meghozott XVI. törvénycikk értelmében „…város, mint holt kéz nem szerezhet adományt…”, a Helytartó Tanács elnöke – Grassalkovich Antal – javasolta Kárásznak: a kérdéses pusztákat saját részére vegye meg! És lőn: Kárász Miklós 1749. március 5-én Pozsonyban aláírta a szerződést a puszták felének megvásárlásáról, 15 000 rajnai forint ellenértékében. 1751-ben Andrássy visszalépett, így az ő részére fenntartottat is Kárász vehette meg. 1771. március 11-én állították ki az uralkodói adománylevelet, melynek fontos kitétele volt az alábbi:
52
MolnárSzerző Tibor
„… Az emlékezetes megadományozott Kárász Miklós, a Csongrád megyéhez tartozó birtokokon, Tiszaszentpéteren és Horgoson, amelyek a Szentmária városától Szegedre vezető úton vannak, így a közönségnek és az áthaladó katonaságnak szükségleteire, 100 telkes falut állandó folytonossággal felépítsen, s abba kizárólag katolikus vagy egyesült görög szertartású embereket telepítsen.” A falu helyét Szeged és Szabadka között jelölték ki a két szabad királyi város hathatós nyomására. A „nagyok” számítása ésszerű és gazdaságos volt: a déli irányba átvonuló katonaság ellátásának és elszállásolásnak terhét igyekeztek az új településre hárítani. Noha már az 1757–58-as összeírás szerint is voltak a pusztáknak lakosai, a rendes gazdálkodás beindításához – és persze, hogy az uralkodói adománylevélnek is eleget tegyen – szükséges volt, hogy Kárász lakosságot telepítsen a pusztákra. Kárász Miklós 1771. szeptember 24-én 59 gazdával írt alá szerződést, majd a következő évben újabb 120 család érkezett – lassan kialakult a falu. A vármegyék újjászervezésekor Csongrád vármegyébe sorolták, és abban is maradt az 1920-ban bekövetkezett impériumváltásig. 1837-ben a szabók, kádárok, kovácsok, tímárok alakítottak céhet, 1845-ben megkezdte működését a helybeli iskola is. A falualapító horgosi és szentpéteri Kárász Miklós dédunokája – Kárász Karolina (1810–1890) – Kárász III. Miklós és báró Wenckheim Henrietta házasságából született 1810ben Mezőberényben. Kárász Karolina 1845. július 19-én Pesten lépett házasságra románfalvi Fejérváry Miklóssal. Fejérváry Miklós 1811. május 27-én született Pesten. Édesanyja – liptóteplai Dvornikovich Mária – a szülést követően elhunyt. Az ifjú Miklós Pozsonyban tanult, majd 1830-ban Pesten befejezte a jogi egyetemet. Apja 1829-ben bekövetkezett A horgosi árvaház Â
Cím Rajki Márton... Dr.
53
54
Molnár Tibor
halálát követően birtokba vette a Dvornikovichok lontói (ma Lontov, Szlovákia) birtokát. 1843-ban Hont vármegye egyik országgyűlési képviselője lett, de 1845-ben hátat fordított a politikának. Az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot hazafiasan támogatta, annak bukását követően az emigráció rögös útja mellett döntött. Az ekkor már négytagú család – 1846-ban Pesten Miklós fia, 1847-ben Vácott Celesztina leánya született – kisebb európai kitérőt követően 1852. június 8-án szállt partra Amerikában, New Yorkban. A családfő az Iowa állambeli Devenportot választotta letelepedésük helyéül: 1854. október 1-jén beköltöztek az újonnan épült kastélyba. A Fejérváry család hamarosan a davenporti közösség megbecsült tagjává lépett elő. Az ifjú Miklós 1863-ban az unió katonájaként az amerikai polgárháborúban áldozta életét új hazájáért… Apja, románfalvi Fejérváry Miklós, 1895. szeptember 23-án hunyt el. Fejérváry Miklós hitvese, Kárász Karolina nagy műveltségű, szigorúan vallásos, de szellemes hölgy volt: életét átszőtte a rászorulók érdekében végzett adakozás és jótékonykodás, amit Magyarországon is gyakorolt. Folyamatosan támogatta a mezőberényi katolikus egyházközösséget: az ottani templom, iskola és plébániaépület építkezési munkálatait. Idős korában – 1888-ban – végrendeletileg megalapította a horgosi árvaházat. Végakaratának érvényesítése 1890. augusztus 27-én bekövetkezett halálát követően Celesztina leányára hárult. Fejérváry Celesztina – aki 1937-ben bekövetkezett haláláig hajadon maradt – 1900-ban visszatért Magyarországra, és Mezőberényben telepedett le. Alapítványa nevét, amelyet már 1892-ben áthelyezett Budapestre, 1895-ben Fejérváry Miklósné született Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítványra változtatta. A horgosi árvaházat az alábbi okirattal alapította:
A horgosi árvaház Â
Cím
55
56
MolnárSzerző Tibor
Alapítványi okirat (másolat) Én, alulírott Fejérváry Celestina jelenleg az Amerikai Egyesült Államok Davenport városi lakos, miután Davenportban 1890. augusztus 7-én elhalt édesanyám Davenportban 1888. február 2-án kelt végrendelete 4./ pontja szerint „... árva és elhagyott, avagy igen szegény szülőktől származó gyermekeknek a katolikus szentegyház törvényei szerint való nevelésére örök időkre” szóló alapítvány megalkotását rendelte, Dr. Weimann Fülöp budapesti kir. közjegyző előtt Budapesten 1892. évi március 19-én felvett és a Magyar Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által 22099/892. sz. alatt jóváhagyott hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv értelmében a budapesti kir. törvényszék mint hagyatéki bíróság 26051/892. sz. alatt kelt hagyaték átadóvégzése tanúságaként én a hagyatéki leltár és becslés eredményeképp a végrendeletben megállapított örökségi aránynak megfelelő tőkeösszeget: 90.672 frt. 23 kr. a M. Kir. Központi Állampénztárba már befi zettem, továbbá az alapítványnak 1890. augusztus 28-tól 1892. június 30-ig járó 859 frt. 72 kr. jövedelmi illetőséget mindkét összeget 68 frt. 05 kr.-al kerek összegre kiegészítve tehát összesen 91.600 frt. azaz kilencvenegyezerhatszáz forintot bírói letétben helyeztem, ezzel boldogult édesanyám végrendeleti óhajának és rendelkezésének szívem szerint is eleget tettem. I. Az érintett végrendeleti intézkedés értelmében ezen alapítványi tőkeösszeg az alábbi II-VI. pontok rendelkezésének figyelembe tartása mellett örök időkre a megjelölt célra lévén kezelendő, rendelem, hogy az „Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítvány” néven a
A horgosi árvaház története
57
nagyméltóságú M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által a központi állampénztárban kezeltessék. II. Az alapítvány célja, hogy „... árva és elhagyott, vagy igen szegény szülőktől származó leánygyermekek” számára árvaház építtessék és fenntartassék, és abba elsősorban Csongrád megyében született árva vagy teljesen szegény gyermekek, és csak ilyenek nemlétében más megyebeliek neveltessenek a rom. kat. vallás szellemében 6-ik évüktől 16-ik életévük betöltéséig. A nevelés az elemi oktatás mellett különösen a háztartás vezetése, főzés, takarítás, kertészkedés, varrás (minden díszmunka kizárásával) tekintetében teljes jártasság elsajátítására irányítandó, hogy az árvaházból kilépők mint szobalányok, házvezetők, kulcsárnők, főző, varrónők nyerhessenek alkalmazást. A 16-ik életkort betöltő növendék az alapítványi árvaházat elhagyja, miután a legszükségesebb, 100, azaz egyszáz korona értéket felül nem haladó kelengyével az alapítvány részéről és terhére az árvaház kezelősége által ellátatott. III. Az árvaházba való felvétel elsősorban általam vagy örököseim által akár személyesen, akár megbízott által leendő kijelölés útján történik, netáni elhalálozásom esetére és másodsorban a horgosi és szentpéteri Kárász-család e részbeni meghatalmazottjának ajánlottai birnak a felvételre igénnyel. Amennyiben az alapítványi helyek azáltal, hogy részemről úgy örököseim részéről a kitűzendő időben az árvaház intézet vezetőségénél megfelelő jelölések nem történnek – üresedésben maradnának, ez esetben Horgos község elöljárósága és rom. kat. lelkésze együttes határozattal legyenek jogosítva a megürült alapítványi helyekre a kijelölést gyakorolni.
58
Molnár Tibor
IV. Az árvaház Horgos községben építendő a Horgos község által e célra kizárólagos tulajdonjoggal ajándékozott teleken lehető egyszerű, de tartós anyagból, és egyszerű és tartós felszereléssel: az építés foganatosítását magam számára tartom fenn. Az építési költség az alapítványi tőke kamataiból lesz kiegyenlítendő. V. Az árvaház vezetése a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskola Nénék-re (sic!) bízandó, kiknek egyik társháza Kalocsán létezik és csak ha többé ezen congregatiónak tagjai nem lennének, bízható meg más szerzet a vezetéssel. Az árvaház az illetékes püspöki hatóság fennhatósága alatt áll az évi számadási kivonatok is e hatóság által lesznek a főfelügyeletet gyakorló minisztériumhoz felterjesztendők. VI. Ha azonban az alapítvány rom. kat. jellegétől megfosztatnék, vagy céljától elvonatnék, annak alapítványi jellege és természete azonnal megszűnik, és ez eset beálltára az alapítványi tőkéhez való tulajdonjogot magam és örököseim és ezek törvényes jogutódai számára fenntartom. Jelen alapító okirathoz alulírott gróf Batthyány Géza mint végrendeleti végrehajtó saját részemről is mindenben hozzájárulok. Az alapítvány, az alapító okiratnak a nagyméltóságú M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által történt jóváhagyása után azonnal életbe lép. Jelen alapító okirat öt egyenlő eredeti példányban állítatott ki, és pedig a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Fejérváry Celestina, gróf Batthyány Géza és az árvaházat kezelő nővérek elöljárósága, valamint felügyelő hatósága. A horgosi árvaház (1942) Â
120 éve halt meg...
59
60
Molnár Tibor
Kelt Észak-Amerika, Iowa állam, Davenport városában 1895. július 25-ik napján Fejérváry Celestina s. k. Előttünk: Fejérváry Miklós s. k. Speletitich Mihály s. k. Jelen alapítványi okiratot főpásztori joghatóságomnál fogva elfogadom és jóváhagyom. 1475. szám Kalocsa, 1896. április 4. Csaszka György, kalocsai és bácsi érsek s. k. 19.933 szám. Jóváhagyom oly hozzáadással, hogy az okiratnak gróf Batthyány Géza végrendeleti végrehajtó által történendő aláírásától eltekintek, továbbá hogy az alapítvány tőke vagyona egy drb. „Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítványa” nevére szóló 1895. évi november 1-től kamatozó 2670 számú 92.600 frt. névértékű A./ betűs 4%-os magyar földtehermentesítési kötvényből áll, mely kötvény a M. Kir. Központi Állampénztárban külön napló alatt kezeltetik. Budapest, 1896. május hó 10-én Wlassics s. k. P. H. 63764/914 szám. Az alapítvány tulajdonát képező kötményezett kötvény neve „Fejérváry Miklósné szül. Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítványa” névre helyesbítetett. Budapest, 1914. július 6. A miniszter helyett Madách s. k. államtitkár. P. H.
Emléktábla az árvaház (ma iskola) épületén
62
Molnár Tibor
Az árvaház a régi horgosi temető helyén épült fel 1897-ben, és a kalocsai Miasszonyunk Iskolanővérek vették birtokukba. Az első tíz árvaleány szeptember 30-án költözött be. Az árvaházat 1898. január 23-án szentelték fel. 1911-ben sor került az árvaház kibővítésére is: bal szárnyához egy gótikus stílusú kápolnát építettek hozzá. Előlátva az elkövetkező nehéz időket, Celesztina több módon is igyekezett az árvaház biztonságos működését szavatolni. A századfordulót követően a Kis-Horgosnak nevezett határrészben – 100 000 koronát meghaladó értékben – 132 kat. hold 1439 öl szántóföldet vásárolt: az ingatlant bérbe adta, a befolyó összeg pedig az árvaház jövedelmét képezte. További 20 000 korona értékben – évi 4 %-os kamatozású – állampapírokat vásárolt, amiknek kamatai szintén az árvaház jövedelmét gyarapították. A „beruházásoknak” köszönhetően az árvaház 1912-től már 40 növendékről gondoskodhatott. A trianoni békediktátumot követően a horgosi árvaház továbbra is példásan működött, és működhetett egészen 1946ig: épületét és földterületeit ekkor államosították. A nővérek a plébániára költöztek, a növendékek rokonokhoz kerültek. Az épületet 1949-től tanügyi célokra hasznosítják: kezdetben az algimnázium, majd 1954-től a helyi általános iskola működik benne. IRODALOM Kárász Ilona: A horgosi árvaház és zárda krónikája. In: Beszélő múltunk. Újvidék, 1995, 111–122. p. Nagygyörgy Zoltán: A Fejérváry és Kárász család nemes cselekedetei. Bácsország, 2007/1 (40. szám). 57–61. p LEVÉLTÁRI FORRÁSOK Történelmi Levéltár Zenta, F: 123 – Községi Népbizottság, Horgos (1944–1959)
