A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZEREMLEI TÁRSASÁG ÉVKÖNYVE

Könyvészeti adatok

Könyvészeti adatok A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZEREMLEI TÁRSASÁG ÉVKÖNYVE 1998

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY 1999

A kötet szerzői BARACS GABRIELLA, DÖMÖTÖR JÁNOS, FÖLDVÁRI LÁSZLÓ, HERCZEG MIHÁLY, KOVÁCS ISTVÁN, KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR, PINTÉR ISTVÁN, SZIGETI JÁNOS, VARSÁNYI ATTILA

Szerkesztette KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR KOVÁCS ISTVÁN

file:///F|/...esek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/000_konyveszeti_adatok.htm[2011.02.02. 14:51:48]

Könyvészeti adatok

Az évkönyv kiadását támogatta CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR PETŐFI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT

A borítón Szeremlei Sámuel arcképe, Hódmezővásárhely látképe a XIX. század első felében ISSN 1219-7084

Kiadja Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata

KOVÁCS ISTVÁN VERZÁL NYOMDA Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1.

Felelős szerkesztő: CSERNUS TIBOR

A Szeremlei Társaság postacíme: Hódmezővásárhelyi Levéltár 6800 Hódmezővásárhely, Bajcsy-Zsilinszky u. 25.

file:///F|/...esek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/000_konyveszeti_adatok.htm[2011.02.02. 14:51:48]

KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: A SZEREMLEI TÁRSASÁG 1998. ÉVI TEVÉKENYSÉGE

KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR

A SZEREMLEI TÁRSASÁG 1998. ÉVI TEVÉKENYSÉGE

1998. január 30-án tartottuk az előző évi évzáró közgyűlésünket, amelyen három új jelentkezőt fogadtunk a társaság tagjává: Laurencz Dénest, Koncz Sándort ésVarsányi Attilát. Február 20-án rendeztük meg a Németh László Városi Könyvtárban első felolvasóülésünket, amelyen Földvári László Lótenyésztés és lóversenyek Hódmezővásárhelyen, Koncz Sándor Iskolák a tanyán és dr. Dömötör János Rudnay és Vásárhely címmel tartottak előadást. Július 13-i közgyűlésünkön mutattuk be a kiadandó évkönyvünk tervezetét, megbeszéltük a terjedelmét, meghatároztuk a könyv paramétereit. Ígéretet kaptunk arra, hogy a Szerdahelyi Kht. és a Csongrád Megyei Levéltár támogatása mellett a városi önkormányzat biztosítja a könyv nyomdaköltségeihez még hiányzó összeget. Megterveztük a második felolvasóülésünk tematikáját. Ezen a közgyűlésünkön ismertettem a társaság tagjaival a kiskunhalasi Szilády Áron Társaságlevelét, melyben bejelentették, hogy a kapcsolatfelvétel első lépéseként Vásárhelyre látogatnának. A Szeremlei Társaságot Rácz Lajos nagykőrösi református lelkész ajánlotta a halasiaknak. A választásuk azért esett városunkra, mert Vásárhely testvérvárosa lett Halasnak, ezzel is ápolni kívánják a két város közötti kapcsolatot. A kapcsolatfelvételt követően egy négyfős küldöttség keresett meg bennünket, akikkel megállapodtunk a részletekben, majd elkészítettük a látogatás programját. A kiskunhalasiak 40 fős delegációja szeptember 5-én egynapos kirándulás keretében látogatott Hódmezővásárhelyre. A Kossuth téren vártuk a Szilády Áron Társaság tagjait. Először az Ótemplomot és a Bethlen Gábor Református Gimnáziumot tekintették meg Dányi József esperes úr vezetésével. Az Alföldi Galéria kiállítását dr. Dömötör János mutatta be a vendégeknek. A városháza bemutatása után megtekintették a felújított Fekete Sas dísztermét. A program a vásárhelyi levéltárban folytatódott, ahol végigvezettem a látogatókat az állandó kiállításokon. Végül a levéltár körtermében rendezett rögtönzött fogadáson Herczeg Mihályelnök úr mint házigazda köszöntötte a vendégeket, beszélt a Szeremlei Társaság tevékenységéről és munkájáról. Ezt követően megismerkedtünk a Szilády Áron Társaság tagjaival és részletes beszámolót hallottunk az éves programjaikról. A kölcsönös bemutatkozást kötetlen beszélgetés követte. Ezután egyik tagtársunk,dr. Böszörményi Ede ny. lelkész két kiadványával ajándékoztunk meg minden résztvevőt. Az egyik könyv Szeremlei Sámuel életét és munkásságát ismerteti. A program az Anno vendéglőben elköltött késői ebéddel zárult. Második ülésünket október 5-én tartottuk. Ezen megbeszéltük a második felolvasóülés tematikáját, időpontját december elejére tűztük ki. Ezután hangzott el a Szilády Áron Társaság vásárhelyi látogatásáról szóló beszámoló. Ezen az ülésünkön tagjaink sorába felvettük dr. Baracs Gabriella főiskolai docenst, helytörténeti kutatót. Szó esett még Rózsa Virág Kanadában élő kulturális régész Torontóban tervezett, Hódmezővásárhelyt bemutató kiállításáról. A kiállítás fő motívuma az iskolák és hitközségek anyaga lett volna, és mivel a múzeumban, a könyvtárakban és az iskolákban már gyűjtött anyagot, többek között Szigeti Jánostagtársunktól is, felvetődött a kérdés, hogy társaságunk ennek előkészítésében mennyire vegye ki a részét. Bokorné Nagy Katalin tagtársunk nem javasolta, hogy a társaság támogassa ezt a kezdeményezést, mert nem tartotta minden szempontból korrektnek az eddigi eljárásukat. Mivel a tagság több tagja is hasonló szellemben nyilatkozott, társaságunk elállt az ügy támogatásától. Második felolvasóülésünket 1998. december 4-én tartottuk a Németh László Városi Könyvtárban. Herczeg Mihály elnök úr Szilády Áronra, a halasi tudósra emlékezett. Először a két város közötti hasonlóságokat, a közös vonásokat vázolta föl, majd Szeremlei Sámuel és Szilády Áron életútját vetette össze. Mindketten református lelkészek voltak, és jelentős tudományos

file:///F|/...epulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/001_kruzslicz_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:49]


tevékenységet fejtettek ki. Rózsa Gábor szentesi tagtársunk Az Alföld halmai címmel tartott érdekfeszítő vetítettképes előadást. 1970-ben kezdte el a halmok térképezését, és folyamatosan mérte fel őket. Mint kiderült, régészeti tudományos feldolgozása a Vásárhely határában fekvő halmok közül egyiknek sincs. Szólt a halmok védelmének szükségességéről is. Rózsa Gábor 200 halom adatait először a Lakóhelyünk Hódmezővásárhely című könyvben tette közzé. Előadásában kitért a halomnevekre és a halmok históriájára is. Közölte, hogy elvállalná a Vásárhelyi halmok című, néhány íves térképes munkának az elkészítését, ha erre a Szeremlei Társaság felhatalmazná őt. Dr. Dömötör János Erdős János festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából tartott, festmények bemutatásával és vetítéssel egybekötött előadásában hangsúlyozta, hogy szakmai és művészettörténeti elismerésben nem kapta meg az őt megillető helyet, bár ismeretterjesztő tevékenysége, valamint közéleti szereplése miatt is kiemelten kell emlékeznünk rá. 1928 óta rendszeresen vett részt alkotótársaival különböző kiállításokon, rendszeres kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak és a Délalföldi Tárlatoknak. Dr. Blazovich László Hódmezővásárhely középkori alaprajza címmel tartott értékes előadást. Hód és Vásárhely vizek melletti települések voltak, közel a Tiszához. A települések középkori történetéről kevés adat maradt ránk. Hód, Vásárhely és Tarján neve a 13-15. század okleveleiben tűnt fel. Az Árpád-kori települések a vízivilágból kiemelkedő hátságokra terjedtek ki. Az 1560-1580 között készült defterekben 10 utcanév maradt fenn. A rendelkezésre álló adatok és logikai következtetések alapján előadásában megkísérelte fölvázolni az utcák középkori helyét. 1997 végén tagságunk 23 főből állt. Az év folyamán tagjaink száma 4 fővel bővült, 1998 végén létszámunk 27. Végezetül szeretném bejelenteni, hogy felvételét kérte a Szeremlei Társaságba dr. Vörös Gabriella, a Csongrád Megyei Múzeumok igazgatója és dr. Berta Tibor, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatóhelyettese. Mindkét jelentkezőnek nagyon örülünk, és úgy érezzük, hogy társaságunk tekintélyét növeli, ha minél több tudományos kutató kapcsolódik be a munkánkba.

Társaságunk tagjai 1998-ban Dr. Baracs Gabriella főiskolai docens (DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar) Prof. dr. Blazovich László igazgató (Csongrád Megyei Levéltár, Szeged) Bokorné Nagy Katalin ny. régész Dr. Béres Mária régész (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Dr. Böszörményi Ede ny. lelkész Dr. Dömötör János ny. múzeumigazgató Farkas Egon tanár Farkas Ferenc tanár (Bethlen Gábor Református Gimnázium) Földvári László igazgató (Petőfi Művelődési Központ) Francisztiné Molnár Erzsébet oktatási referens (Polgármesteri Hivatal) Herczeg Mihály ny. levéltárvezető, a Társaság elnöke Jung György tanár (József Attila Általános Iskola)



Katona Lajos ny. iskolaigazgató Koncz Sándor tanár (DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kar) Kovács István tanár (Eötvös József Szakközépiskola) Kőszegfalvi Ferenc könyvtáros (Németh László Városi Könyvtár) Dr. Kruzslicz István Gábor levéltárvezető, a Társaság titkára (Hódmezővásárhely) Labádi Lajos levéltárvezető (Szentes) Laurencz Dénes ny. építészmérnök Makó Imre segédlevéltáros, a Társaság jegyzője (Hódmezővásárhely) Nagy Vera múzeumigazgató (Tornyai János Múzeum) Pintér István tanár (Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola) Dr. Rapcsák András polgármester, országgyűlési képviselő Rózsa Gábor mérnök-tanár (Péter Pál Polgárház Múzeum, Szentes) Szenti Tibor kórházi egészségnevelő, író (Erzsébet Kórház) Szigeti János ny. tanár Varsányi Attila levéltáros (Hódmezővásárhely)


HERCZEG MIHÁLY: AKIK ÉLETÜKET ADTÁK HAZÁJUKÉRT

HERCZEG MIHÁLY

AKIK ÉLETÜKET ADTÁK HAZÁJUKÉRT

Mi még úgy tanultuk az iskolában, hogy "Dulce et decorum est pro patria mori!". (1) És a leventében is május utolsó vasárnapján koszorúztunk a hősi emlékműveknél, díszőrséget álltunk. Aztán jött az "Élet" keserves tapasztalata. Némelyikünknek a hadifogság nyomorúságában majdnem hogy megváltás volt a "könyörülő" halál. De ez már nem volt sem "édes" sem "dicső". Levente bajtársaink közül 130-nak haláláról, a hadifogságbeli nehéz életéről akartunk megemlékezni tíz évvel ezelőtt A vásárhelyi leventék háborús kálváriájacímű könyvünkben. Amikor a könyvhöz az anyagot gyűjtöttük, voltak olyanok, akik letagadták közeli hozzátartozójuk gyászos halálát: "Nehogy baj legyen még belőle..." Merthogy 1945 után nálunk olyan közszellem alakult ki, hogy nemhogy dicsőség lett volna a hősi halál, de egyenesen takargatni kellett. Az iskolában a szovjet hősi halottakról bezzeg tanítottak verseket. A gyerekek vörös zászlókkal és piros virágokkal árasztották el a "szovjet hősi sírokat", "hősi emlékműveket". Azután egyszer mégiscsak fordult a történelem kereke... Végre sikerült emléktáblákon megörökíteni levente bajtársaink nevét. Azután továbbgyűrűzött ez a mozgalom. A Lenin tér nevét Hősök terére változtattuk és márványtáblán örökítettük meg a II. világháború áldozatainak nevét. Nem tettünk különbséget faji vagy vallási hovatartozás címén. Előbb azonban elkészült Makó Imre és Katona Lajos példaértékű munkája: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai címmel. Ezt még egy későbbi kötet is követte, a Kései főhajtás. Az első világháború hősi halottainak emlékét az olvasókörökben, tanyai iskolákban elhelyezett márványtáblák őrizték, míg le nem rombolták azokat. Dr. Bibó Lajos a harmincas évek végén könyvbe foglalta közel 1300 körüli első világháborús hősi halott nevét. A könyvet Csikós Miklós illusztrálta. Makó Imrelevéltáros a II. világháborús hősi halottak írása során szerzett rutint felhasználva, vizsgálni kezdte az I. világháborús hősök kilétét is. Legalább a dupláját tudta kimutatni, mint az említett Bibó-könyv. (Már csak szponzor hiányzik könyvének kiadásához.) Mostohább volt a sorsuk az 1848/1849. évi szabadságharc hősei neveinek. Vezető tisztviselők, politikusok (1876 után) néha még politikai tőkét is kovácsoltak a szabadságharcbeli szereplésükből..., de a közkatonák neve ugyan kit érdekelt volna? (Hiába írta Petőfi: "Tiszteljétek a közkatonákat!" ) Szeremlei Samu Hódmezővásárhely története című munkája V. kötetében a "lakosaink" közt megemlíti a tabáni Varga Pál nemzetőr nevét, aki "Törökbecsén vízbe fúlt", Wodjáner Zsigmondról megjegyzi, hogy "1848-ban, mint honvéd őrmester veszett el Vácon..." Tudomásunk szerint Varsányi Péter István hívta fel a figyelmet elsőként elesett hős nemzetőreink és honvédeink nevesítésének fontosságára. AHódmezővásárhely története című monográfiában így ír: "Nevük említésével tartozunk nemes emléküknek". Mindjárt hoz is fel példákat: Bördős Pál - Törökbecse Németh Pál - Törökbecse Jáger András - Törökbecse Gombos Ferenc - Törökbecse Szatmári Károly - Szeged Jeremiás Rókus - Pétervárad

file:///F|/...epulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/002_herczeg_mihaly.htm[2011.02.02. 14:51:50]


Ékes Péter - Pétervárad Bagi Pál - Bicske Vadjáner Zsigmond - Vác Devecska-Deviczki Sándor - Szőny Már ez a kis összeállítás is szemléletesen mutatja, hogy a délvidéki harcoktól a dicsőséges tavaszi hadjárat színteréig ott voltak a vásárhelyiek. Teljes képet nehéz róluk összeállítani az egyes harcterek halotti anyakönyveinek nehéz hozzáférhetősége miatt, másrészt az egyszerű emberek sem tolakodtak az önkényuralom éveiben hozzátartozójuk sorsáról beszámolni. Aminthogy a vásárhelyi hadikórházban elhunyt távoli vidékiek se biztos, hogy hírt kaptak az itt elhunyt hozzátartozóikról. Hiszen némelyikről csak annyit tudtak, hogy "Erdélyből jött", vagy "Zala megyébe való". Varsányi tanár úr kutatásai nyomán tudjuk, hogy ispotály, hadikórház működött az Ógimnázium épületében és a présházban. (Ez utóbbi épületben 1945 tavaszán is hadikórház volt, sokszor naponta kétszer is fordult a halottaskocsi a magyar hadifoglyokkal!) 1999 októberében javasoltam a kulturális bizottságban, hogy a százötvenedik évforduló apropóján emléktáblán örökítsük meg azoknak a nemzetőröknek és honvédeknek a nevét, akik sebesülten itt kaptak Vásárhelyen kórházi ápolást és sokan közülük az itteni temetőben nyugszanak. Rosztóczy Ernőné javaslatára és segítségével a halotti anyakönyvek alapján megpróbáltuk áttekinteni az itt, 1849-ben elhunyt nemzetőrök és honvédek neveit. Az adatoksorrendje: az elhalt neve, életkora, lakóhelye, katonai beosztása, megjegyzés (Dőlt betűvel a közben zajló hadi események) Január 11.: Varga Mihály, 20, Hmvhely, honvéd tüzér, hirtelen halál Január 20.: Vécsey Károly az aldunai hadsereggel elindul Január 24.: Vécsey tábora Szegedre érkezik Január 25.: Németh János, 25, Hmvhely, szántóvető, puskalövés Január 26-28.: A szegedi mozgóhadsereg részére Vásárhely naponta 400 kocsit küld Január 30.: Misics István, 20, Hmvhely, Ogolini ezredbeli közvitéz, -Február 1.: A szerbek Zenta városát "büntetik" kikindai szereplésükért Február 6.: Bengó (Bényi) József, 19, Hmvhely, 3. huszárezredbeli közvitéz, -Február 6.: Lévai János, 28, Borsod vm., kovácsmester honvéd, -Február 9.: Bang Sándor, 27, Szatmár vm., honvéd közvitéz, -Február 9.: Nagy Mihály, 33, Kistelek, közvitéz, -Február 10.: Zsarkó János, 24, Hmvhely, nemzetőr, agyonlövetett rácok által Február 11.: Hajdik Gusztáv csapatai Szőregre szorítják a rácokat, majd vereséget szenvedve visszahúzódnak Szegedre Február 12.: Buzor György, --, Temesvár, --, -Február 12.: Irinmajer Márton, 24, Temesvár, --, -Február 15.: László Ferenc, 32, Zala vm., honvéd közvitéz, -Február 17.: Tóth István, 65, Csóka torontál vm., --, -file:///F|/...epulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/002_herczeg_mihaly.htm[2011.02.02. 14:51:50]


Február 19.: Rajakovics János, 34, --, --, -Február 22.: Rakovszki János, 22, --, honvéd, -Február 24.: Kiss János, 27, Nádudvar, 39. ezredbeli közvitéz, -Február 24.: Mesterházy alezredes csapatai Cibakházánál védték a tiszai átkelőt Jellasic ellen Február 25.: Gábor József, 28, Hmvhely, honvéd, -Február 25. Damjanich is odaérkezik. A vásárhelyiek 3722 font kenyeret szállítanak Cibakházára. Február 27.: Reguny János, 23, Hmvhely, --, -Február 27.: Orvai János, 24, Hmvhely, --, -Február 27.: Csabadai János, 23, Hmvhely, honvéd, -Március 2. Vécsey Tiszaföldvárnál. A vásárhelyiek naponta 12 686 font kenyeret és 19 köböl zabot szállítanak a hadseregnek. Azután még Törökszentmiklósig öt naponként szállítják az élelemet és a takarmányt. Március 6.: Jakabovics Pál, 48, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Március 8.: Himmel Lajos, 34, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Március 9.: Bukatos Ignác, --, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Március 9.: Bökönyi András, 28, Hmvhely, 37. ezredbeli közvitéz, -Március 18.: Vörös Imre, 25, Hmvhely, 2. huszárezredbeli tizedes, -Március 19.: (Saver) Samu György, 19, Hmvhely, honvéd, -Március 20.: Ürge István, 33, Hmvhely, honvéd, -Március 24.: Barbovszky Károly, 20, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Március 26.: Daraba József, 22, Hmvhely, honvéd, -Március 26.: Horváth Kajetán, 30, Hmvhely, honvéd, -Március 26.: Molnár József, --, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Március 27.: Kiss Mihály, 22, Hmvhely, honvéd, -Március 29.: Salamon Sándor, 22, Hmvhely, honvéd, -Március 29.: Sibai István, 24, Hmvhely, honvéd, -Március 31.: Zvolenszki Imre, 78, Hmvhely, ny. százados, -Március 31.: Ropp János, 30, Hmvhely, honvéd tizedes, -Április 2.: Kiss József, 30, Újvidék, 52. gyalogezredbeli tizedes, -Április 5.: Garai Mihály, 30, Hmvhely, tizedes, 3. huszárezred, -Április 6.: Gálik József, 32, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Április 8.: Boris József, 20, Hmvhely, honvéd közvitéz, --



Április 9.: Szigeti István, 24, --, 3. ezredbeli közvitéz, -Április 13.: Májer Ferenc, 30, Hmvhely, honvéd, -Április 18.: Judik Rókus, 21, Hmvhely, honvéd, -Április 18.: Vörös Imre, 25, --, honvéd, -Április 21.: Boros János, --, Hmvhely, honvéd, -Április 22.: Gasprák Márton, --, Hmvhely, honvéd, -Április 22.: Rapp Fidrik, 24, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Április 29.: Zombori László, 20, Hmvhely, honvéd, -Április 29.:Papp József, 24, Hmvhely, honvéd közvitéz, -Május 1.: Lorencz Lőrinc, 25, Hmvhely, 2. huszárezredbeli, -Május 9.: Móra András, 26, Hmvhely, közvitéz, -Június 29. Közben a Délvidék felszabadításáért is megindulnak a harcok. A vásárhelyiek Hadik Gusztáv ezredes IV. hadtestének 2. hadosztályában küzdenek, amelyik Melencénél április 29-én súlyos haarcokat vívott. Május 25-én Tomasevácnál küzdöttek. Elképzelhető, hogy sebesülteket erről is hoztak Vásárhelyre. Július 2.: Szikszai Imre, 17, Hmvhely, 3. zászlóaljbeli honvéd őrmester, -Július 13.: Göllönt Ferenc, 35, Hmvhely, mozgó nemzetőr, -Július 17.: Földvári György, 42, Pest vm., az osztrák hadifoglyok parancsnoka, -Július 19.: Szabados József, 55, Hmvhely, --, orgyilkos által végeztetett ki Július 20.: Óber-dorfer József, 19, --, honvéd alhadnagy, -Július 20.: Jánosi József, 32, Hmvhely, honvéd alhadnagy, -Augusztus 11.: Vörös Kálmán, 24, --, mozgó nemzetőr, -Augusztus 15.: Diószegi Mihály, 19, Hmvhely, 9. ezredbeli honvéd huszár, -Augusztus 28.: Jedlicska Franciska (Madocsányi J. neje), 36, Pest vm., Miklós huszárezred, -Szeptember 30.: Gergely János, 20, Erdélyből jött, nemzetőr, -Legszívesebben idesorolnánk Schéner Györgyöt is, a város mérnökét, aki 58 évesen a "rácok ellen induló önkéntes csapathoz csatlakozott, de még az év december 26-án halott" - írja róla Szeremlei. A fenti összeállítás koránt sem törekszik teljességre, inkább csak kísérlet annak illusztrálására, hogyan lehetne az anyakönyvek segítségével összeállítani egy-egy város hősi halottainak jegyzékét. Érdekes megfigyelni, hogy a háború vége felé egyre több fiatal ért el magasabb katonai rendfokozatot. Ki látott már 17 éves őrmestert, vagy 19 éves alhadnagyot? Csakis egy forradalmi, hazáját védő seregre lehet ez jellemző. Ne feledjük el, hogy ezek a halottak sérülésük után kerültek Vásárhelyre. Itt pedig nemcsak sebeik miatt, hanem fertőzés miatt is elpusztulhattak, de akkor is hősök voltak. Őrizzük emléküket, "kik érted haltak szent világszabadság" - vagy akik életüket adták hazájukért, mert 1848-1849-ben ez egyet jelentett.



Jegyzet: (1) Idézet Horatiustól, jelentése: Édes és dicső a hazáért meghalni!


PINTÉR ISTVÁN: ADALÉKOK A GÖRGEY-KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ (*)

PINTÉR ISTVÁN

ADALÉKOK A GÖRGEY-KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ (*)

Görgey Artúr szerepének megítélése nemcsak a szabadságharc idején a kortársakat, hanem a világosi fegyverletétel óta mind a mai napig foglalkoztatja a történészeket és a közvéleményt. Kossuth az 1849. szeptember 12-én kiadott viddini levelében így ír: "Szegény szerencsétlen hazánk el van veszve. Nem az ellenség ereje, hanem az árulás és alávalóság által esett el. Ó hogy meg kelle érnem, s nem szabad még meghalnom! Én Görgeyt a porból emelém fel: hogy magának halhatatlan dicsőséget, s a hazának szabadságot vívjon ki. S ő Magyarország gyáva hóhérává lőn." (1) Az első - és úgy tűnik, hogy a későbbi munkákat is erősen befolyásoló - ítéletet Szilágyi Sándor 1850-ben kiadott munkájában fedezhetjük fel. (2) Ez a munka Kossuth 1849. szeptember 12-i viddini levelének elemzése. Kossuth ebben a levélben írta le először a szabadságharc utolsó napjainak történetét, s fogalmazta meg véleményét Görgeyről. Ez az írás Szilágyi közvetítésével meghatározó lett nemcsak a közvéleményre, hanem történetírásunkra is. Igaz ugyan, hogy Szilágyi Sándor, aki jelentős kordokumentumok ismerője volt, már az elemzés megírásakor is így fogalmazott: "Kis oklevél, jelentéktelen irat."(3), mégis csaknem az egész iratot úgy tekintette, mint az események objektív leírását. Azok a források viszont nem állhattak rendelkezésére, amelyeket azóta tett közzé a forráskiadás vagy tárt fel egy-egy Görgey-életrajzíró. A kérdés tehát az, hogy a Görgey szerepét először megítélő forrás mennyire hiteles tényeket közöl. Ennek megítélésére 1850-ben Szilágyi források hiányában nem vállalkozhatott, később pedig éppen személyes szerepe a magyar történettudományban nem engedett kétséget hagyni az első forráselemzés szakszerűségét illetően. Azóta pedig a levél újabb hasonló elemzésére nem került sor. Kosáry Domokos nagyszerű historiográfiai összegezése az 1936-ig keletkezett irodalmat tekintette át. A történész alaposságával mutatta be a Görgey-kérdés alakulását, az eseményektől távolodó korok történetírásának változó történetszemléletében, bizonyítva, hogy koronként miért került elő az árulás vádja Görgeyvel szemben. (4) Sokáig Révai József 1930-as években megalapozott Görgey-képe volt az uralkodó. A következőket írta: "... hogy Görgey áruló volt az nemcsak a soviniszta illúziókkal nevelt félrevezetett közvélemény hiedelme volt, hanem a magyar nép legszélesebb rétegeiben gyökerezett meggyőződés, igazi népi hit is." (5) Ebben a dolgozatban arra vállalkozom, hogy ezt a rendkívül túlzó és megalapozatlan állítást az 1849. január 1. és 1849. február 27. közötti időszak eseménytörténetének adataival cáfoljam. Terjedelmi okok miatt nem térek ki a szabadságharc teljes történetére, csak az időszak Görgeyt érintő részére. Szintén nem foglalkozom az 1849. január 5-én kiadott váci proklamációval, mert ezt 1976-ban Pásztor Gábor elemezte és értékelte. (6) A legfontosabb kérdések a következők: Mi volt az igazi célja Görgey téli hadjáratának?; Ki volt elsősorban a felelős Schlick hadtestének megmeneküléséért?; Volt-e szerepe Görgeynek a kápolnai csatavesztésben? Terjedelmi okok miatt az első két kérdésre csak röviden reflektálok, részletesen a harmadik kérdést taglalom. Mi volt az igazi célja Görgey téli hadjáratának? Görgey tábornok az 1849. január 2-án tartott

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/003_pinter_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:52]


haditanács határozatát hajtotta végre akkor, amikor hadtestével Vác után Lipótvár felé fordult. A haditanács döntésének értelmében ugyanis a főváros előtt nem kellett döntő csatába bonyolódni, hanem meg kellett menteni a hadsereget a további ellenállás számára. Ezért határozták el, hogy a Perczel-hadtest a Tisza vonalát védje és fedezze a kormányt, a Görgey-hadtest pedig vonuljon északra, majd nyugatra. Mentse fel Lipótvárat, ha lehet, s ezáltal az ellenséget erejének megosztására bírja, s terelje el a figyelmét a Tiszántúlról, ahol a kormány berendezkedése és az új csapatok szervezése folyt. Görgey, ha nem akarta kitenni seregét a biztos megsemmisülésnek, akkor kénytelen volt a bányavárosokba visszavonulni. Itt hadseregét téli ruhával látta el, megpihentette, újoncokkal kiegészítette és a kormány által hátrahagyott értékes felszerelési tárgyakat pedig összegyűjtötte. A bányavárosokba való visszavonulásra akkor került sor, amikor a fő célt, tehát az ellenség erejének megosztását és a Tiszától való elvonását már elérte. Erre mutat az is, hogy a Perczel-hadtestet csak egy ellenséges lovasdandár követte. Így nem állja meg a helyét Spira György állítása, hogy Perczellel szemben az ellenség kétszeres erőfölényben volt. A tények nem igazolják Várady Géza állítását sem, aki szerint Vác után Görgeyt már csak 5000 ember üldözte. A rózsahegyi osztrák ajánlattal kapcsolatban, melyet Görgey január 28-án kapott meg Windischgrätztől, sikerült bizonyítani, hogy a magyar tábornok egyértelműen elutasította az ajánlatot. A követnek ugyan a váci proklamáció példányát adta át, de az a törvényekhez való ragaszkodást és a harc folytatása melletti döntést fejezte ki. A téli hadjárat legszebb mozzanatára 1849. február 5-én került sor, amikor Guyon zászlóaljai véres és elkeseredett harcban áttörtek a Branyiszkónál, és ezzel megteremtették a lehetőséget a Klapkával való egyesülésre. Ki volt a felelős Schlick hadtestének a megmeneküléséért? Schlick hadteste 1849. február 5. és február 23. között öt alkalommal menekült meg a magyar csapatok elől. A források egyértelműen bizonyítják, hogy négy alkalommal Dembinski érthetetlen és helytelen parancsainak a következtében került erre sor. Egy alkalommal Görgey is hibázott, amikor február 6. és 9. között Eperjesen tétlenül várakozott, és nem indított támadást Kassa ellen. Nem állja meg a helyét az ismert katonai szakíró Borus állítása, aki Schlick harmadik megmenekülését Görgeynek is tulajdonítja bizonyos fokig. Dembinski visszaemlékezéseiből ugyanis nyilvánvaló, hogy a lengyel tábornok nem küldött határozott parancsot Pillernek a támadásra, hanem csak ajánlatot tett neki erre. Ezenkívül ekkor még a Görgeyhadtest, és így Piller egysége nem tartozott Dembinski alá, tehát az altábornagy nem is adhatott parancsot az ezredesnek, akinek Görgey parancsát kellett teljesítenie.

Volt-e szerepe Görgeynek a kápolnai csatavesztésben? A kápolnai csata fontos szerepet tölt be a Görgey-kérdés történetében. Vannak olyan feldolgozások, amelyek Görgeyt minden bizonyíték nélkül azzal vádolják, hogy szándékosan késleltette a magyar csapatok Kápolnára történő beérkezését. Mindezt azért, hogy Dembinskit lehetetlenné tegye. (7) Borus József egyenesen felteszi a kérdést, hogy ".. és azon is lehet gondolkodni, kinek vagy kiknek állt érdekében, hogy Görgey hadtestének két hadosztálya ne legyen ott kellő időben a másnapi harchoz a csatatér közelében..?" (8) Itt is valószínű, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, amely az áruló jelzőnek megfelelően ítéli meg Görgey valamennyi lépését. A vádakkal szemben nézzük a tényeket! 1849. február 12-én a hadügyminisztérium rendelete értelmében a magyar csapatok 4-6 ezer emberből álló hadosztályokra oszlottak. Február 14-én a Görgey-hadtest is Dembinski parancsnoksága alá került. A feldolgozásokból nyilvánvaló, hogy a hadtesteket azért alakították át hadosztályokká, hogy a hadtestparancsnokok, elsősorban Görgey befolyását megtörjék, s Dembinski tekintélyét növeljék. (9) Február 14-én Görgey egy napiparancsot adott ki, amelyben ez állt: "Az 1849. Február 12-én kelt hadügyminiszteri parancs a feldunai hadtestet "Magyar királyi 16. hadosztály" neve alatt Dembinski file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/003_pinter_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:52]


altábornagy fővezérlete alá helyezi. Midőn ezt az összes 16. hadosztállyal ezennel hivatalosan közölném, felhívok minden alattam álló törzs- és főtisztet, fogadják e látszólagos lealáztatást hasonló egykedvűséggel, a minővel magam lemondván hadtestparancsnoki önállóságomról, az együttülő országgyűlés határozatának engedelmeskedve, magamat Dembinski altábornagy - egy, a mint mondják hadban megőszült érdemdús vezér - parancsjainak önként alávetem." (10) Görgey joggal jegyzi meg emlékiratában, hogy a tisztek Dembinski katonai múltját nem ismerték, másrészt Klapka seregének visszarendelése Miskolcra nem öregbítette Dembinski hírnevét. (11) Mint majd a kápolnai csatában látjuk, a tisztikarnak, amely kételkedett Dembinski hadvezéri képességeiben, igaza volt. Ezenkívül a tiszteknek, akik meg voltak elégedve Görgey vezérletével, nem tetszett az sem, hogy egy idegennek rendelték alá őket. Ebben az OHB-nak Görgey iránt táplált bizalmatlanságát látták. (12) Amikor Dembinski kinevezése közismertté vált, egy főtisztekből álló küldöttség kereste fel Görgeyt. Kijelentették, hogy csak az ő parancsnoksága alatt akarnak szolgálni. (13) Görgey tisztjeit nem izgatta, hanem megnyugtatni igyekezett. Végül a legszigorúbb büntetések kilátásba helyezésével csendet és engedelmességet követelt. (14) Február 14-én Dembinski parancsot küldött Görgeynek, hogy balszárnyával Miskolcot szállja meg. Görgey először Kassa és Eperjes fontosságára figyelmeztette a főparancsnokot, de annak határozott parancsára február 17-én megindult Miskolcra. (15) A csapatok összevonása során Görgey és Dembinski között összeütközés támadt. Február 20-án az Aulich-hadosztálynak Dembinski Görgey kikerülésével adott parancsot, hogy siessen Sajószentpéterre. Aulich engedelmeskedett, de jelentést küldött Görgeynek, aki nem értett egyet Dembinski utasításával. Írásban értesítette a főparancsnokot és kiemelte, hogy ez káros lesz a katonai fegyelem szempontjából. (16) Ezzel kapcsolatban Klapka így ír: "... Dembinski parancsait többnyire közvetlenül az osztály parancsnokokhoz intézte, a nélkül, hogy arról a seregvezéreket értesítette volna, a mi a csapatok hadászati összeköttetését, sőt nem ritkán azok élelmezését is nem kevéssé zavarta. Görgey ezt meglehetősen kemény szavakban szemére hányta, s ebből támadt az első meghasonlás." (17) A források alapján azt kell mondanunk, hogy Görgeynek igaza volt. Korábban már szóltam arról, hogy Schlick hadtestét február 5. és 23. között ötször engedték elmenekülni, s ezért döntő mértékben Dembinskit terheli a felelősség. Nem lehet kétséges, hogy a lengyel altábornagy önzetlen segíteni akarással vállalta a magyar szabadságharcban való részvételt. Heves vérmérsékletével azonban számos ellenséget szerzett magának. Beteges bizalmatlansága miatt pedig hadtestparancsnokai is bizalmatlanná váltak. Haditerveit még a kormánynak sem volt hajlandó elárulni. (18) Horváth Mihály, akit pedig nem lehet Dembinski-ellenesnek tekinteni, ezt írja: "... a főtisztek iránt hideg, hevességre hajlandó, s haragja kitöréseiben szinte dühös, kíméletlenül sértő idegen fővezér nem lehetett képes a tisztikarban maga iránt bizodalmat, tiszteletet, csatlakozást ébreszteni." (19) Ehhez járult határozatlansága, amit a Schlick elleni hadműveletek kapcsán már említettem. Hadtestparancsnokaival szembeni titkolózására és bizalmatlanságára pedig, amely a hadműveletekre is károsan hatott, bizonyíték a Feldunai Hadtest levelező jegyzőkönyve, amelyben a következők állnak: "... a tegnapról 198. sz. alatt kelt sürgöny azt a parancsot tartalmazza, hogy a Mező-Keresztesen fekvő hadosztályt Mező-Kövesdre és valamennyi hátrább maradt hadosztályokat előre indítsam. Minthogy azonban a tulajdonképpeni hadmíveleti czél ezen hadtest parancsnokságnak eddig nem adatott, tehát nem lehetett eldönteni, hogy Tisza-Füred-e vagy pedig Gyöngyös adja meg a menetnek irányát... A további parancsokat kérve, fölkérem a közép hadsereg főparancsnok ságát, hogy azokat akképp szerkesztesse, hogy az ember mostani hadmívelet tulajdonképpeni czélja felöl tökéletesen felvilágosítva az alattas hadosztályokat altábornagy úrnak megelégedésére irányíthassa." (20) file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/003_pinter_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:52]


Egy másik ilyen parancs: "... hogy a mai napról érkezett parancsot mentül helyesebben lehessen végrehajtani, fölkéretik a hadsereg főparancsnoksága azon felszólításnak, melyet február 26-án Klapka ezredes hadosztálya fog elfoglalni, ide közlésre a végből, hogy ezen felszólítás, mely a VII. hadtest felállítása közt megtartható legyen a kellő távolság és nehogy a VII. hadtest beli valamely hadosztály számára oly állomások találjanak kitűzetni, melyeket már az első harczbéli hadtest foglalt el..." (21) Ezekből a dokumentumokból nyilvánvaló, hogy Görgeynek az ilyen parancsok ellen a hadműveletek érdekében szót kellett emelnie. Ezt a forrást a Görgey engedetlenségét és árulását minden áron bizonyítani akaró feldolgozások mindenesetre nem tartják fontosnak közölni. (22) Dembinski és Görgey február 22-én találkozott Miskolcon. Itt Dembinski éles hangon támadt Görgeyre, és azzal vádolta, hogy parancsait nem teljesítette pontosan. (23) Ezzel kapcsolatban Görgey visszaemlékezéseiben megjegyzi: "... azt kívántam hallani, hogy melyik parancs hát az melyet nem teljesítettem... ő erre megfelelni nem tudott..." (24) Dembinskinek fentebb említett eljárását Szemere a Kossuthnak február 23-án írt levelében így jellemzi. "Dembinsky szolid, udvari szerető ember, de valódi katona s hogy tud lenni szigorú és erélyes, éppen tegnap adá csattanó jelét Görgey tábornok irányában." (25) Ezek szerint Szemere a kiabálásban látja a valódi katonát, nem pedig a jól megtervezett és kivitelezett hadműveleti terv végrehajtásában. Szemere a tisztikarnak Dembinskivel kapcsolatos magatartásáról ezt írja: "... a főtisztek... pedig örömmel üdvözlék Dembinski kineveztetését." (26) Szemere állításának hitelességét erősen megkérdőjelezi Luzsénszky kormánybiztos jelentése. Szerinte a magasabb rangú tisztek elégedetlenségüket hangoztatták a hadsereg lengyelekkel történő elárasztása ellen. (27) Szemere ahelyett, hogy Kossuthot felvilágosította volna Dembinski vezéri alkalmatlanságáról, amely a Schlick elleni hadműveletekben nyilvánvalóvá vált, az elégedetlenek halálos büntetését javasolta Kossuthnak. (28) Szemere téves, elfogult ítéletének és intrikájának tehát nagy szerepe volt a Dembinski-ügy elmérgesedésében. (29) Február 22-én Dembinski határozott utasítást kapott a magyar kormánytól, hogy támadó hadműveleteket kezdjen. A fő támadásnak az eger-gyöngyösi országúton kellett kibontakozni, míg az elterelő hadműveletnek Szolnoknál. A cél az volt, hogy Windischgrätz figyelmét eltereljék. (30) Így került sor 1849. február 26-án és 27-én a kápolnai csatára. Február 26-án a 38 ezer emberből, akik fölött Dembinski rendelkezett, mindössze 17 ezer állt a Tarnánál. Itt három különböző hadtest hadosztályai álltak, és az egyes osztályokat szétválasztották egymástól. (31) Az osztrák csapatok a kápolnai csatában mintegy 22 ezer fővel rendelkeztek. (32) A magyar arcvonal nagy kiterjedésű volt, így jelentékeny hézagok keletkeztek. (33) A közeledő osztrák csapatok és a magyar egységek február 26-án délután két óra körül csaptak össze. Az előrenyomuló császáriakat a honvédtüzérség ágyúinak heves tüzelése fogadta. Ezért a Wyss-dandár sokáig nem tudott előrejutni. (34) A magyar csapatok állása ezen a napon a következő volt: a balszárnyon Kálnál a II. hadtest Szekulits hadosztályának Kisfaludy dandárja; az állás középpontjában Kápolnán az I. hadtestből Máriássy alezredes hadosztálya foglalt állást; Al- és Feldebrőn a VII. hadtest Pöltenberg hadosztálya állt; a jobbszárnyon Verpelétnél a Dessewffy hadosztály állomásozott. E négy hadosztály mögött ott volt a hadsereg nagyobbik fele, a másik öt hadosztály a következő elhelyezésben: a Görgey hadtest Aulich hadosztálya Makláron, Guyon hadosztálya Mezőkövesden, Kmetty hadosztálya pedig Bükkábrányban. Az Aulich-hadosztály, amelyik a legközelebb volt a harcoló csapatokhoz, a második napi küzdelemben már részt vett. A Répássy hadtestből Hertelendy ezredes hadosztálya Poroszlón és Tiszafüreden állt, végül a Sultz hadosztály a Klapka hadtestből az Egerbaktától nyugatra lévő szoros megfigyelését kapta feladatul. Összességében a Tarnától február 26-án még közel lévő öt file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/003_pinter_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:52]


hadosztályból négyre időben kiadott parancs esetén február 27-én számítani lehetett volna. (35) Most tekintsük át röviden, hogy mi történt február 26-án! A támadást a császári balszárnnyal Csorich hadosztálya kezdte meg délután két órakor. Végül Pöltenberget visszavonulásra kényszerítette. A centrumban, Kápolnánál kölcsönös tüzérségi párbaj folyt késő éjszakáig. Schlick tábornok Pétervásár felől érkezik Sirokra, és innen Dessewffy hadosztályát visszavonulásra kényszeríti. Dembinski és Görgey Egerben tartózkodtak és itt hallották meg a tüzérség tüzét. Ezután indultak meg Kápolnára, ahová estére érkeztek meg. (36) Dembinski Kápolnánál intézkedett, hogy a magyar csapatok tartsák meg a Tarna vonalát. Görgeynek ugyanezt kellett elérnie Kálnál. Görgey tehát Kálra lovagolt, Szekulits hadosztályát visszarendelte a Tarna bal partjára, mert Szekulits mögött csak egy nehezen használható gázló volt. (37) Ezzel kapcsolatban Borus a következőket írja: "... Görgey... visszarendelte a Tarna keleti partjára Szekulitsnak egy tapodtat sem hátráló csapatait az adott helyzetben teljesen feleslegesen." (38) Borus könyvében van egy olyan mondat is, amely érdekes megvilágításba helyezi az előző idézetet: "... Görgey... Dembinski utasítása értelmében és éjjeli támadástól tartva nyomban parancsot adott Szekulitsnak a dandár bal partra vezetésére." (39) Az idézetekkel kapcsolatban több megjegyzésem is lenne. Először is szeretném felhívni a figyelmet, hogy maga Borus is elismeri azt, hogy Görgey Dembinski parancsára vonta vissza a fent említett dandárt. Ugyanakkor az előző idézetben bírálja Görgeyt, hogy a csapatokat teljesen feleslegesen rendelte vissza. Tehát az "áruló Görgey"-képnek megfelelően Görgey akkor is helytelenül intézkedett, amikor a magyar kormány által kinevezett főparancsnok utasításait hajtotta végre. Amikor viszont Görgey nem úgy hajtja végre Dembinski parancsait, ahogy azt kapta, akkor ezt lehet az "áruló Görgey" nyakába varrni. Egyébként a dandár visszavonása azért is helyes volt, mert a csapatok mögött csak egy nehezen használható gázló volt, és erős ellenséges támadás esetén a magyar csapatok nem tudtak volna visszavonulni. Február 26-án, a kápolnai csata első napja után Dembinski kiadta a másnapra szóló parancsot. A források és feldolgozások egybehangzóan közlik ezt. Ennek értelmében Klapkának és Dessewffynek Verpelétet kellett védenie, Pöltenbergnek Wrbna egyesülését kellett megakadályozni Schlickkel, Máriássynak Kápolnánál, Szekulitsnak pedig Kálnál kellett megállnia a Tarnánál. Ezenkívül Aulichnak Maklárról Kálra, Guyonnak Mezőkövesdről Kápolnára, Kmettynek pedig Ábrányból Kelecsendre kellett indulnia. A Sultz-hadosztály Szolátnál és Baktánál maradt Eger fedezésére. (40) A források azonban eltérnek abban, hogy ezt a parancsot mikor adta ki Dembinski. Ezek egy része (41) azt állítja, hogy a lengyel altábornagy már este kiadta azt. A források másik része (42) szerint azonban Dembinski későn adta ki utasításait. Ezzel kapcsolatban Borus sem ír egyformán: "A csata másnapi febr. 27-i kimenetelét döntő módon befolyásolták Dembinskinek a kápolnai vendégfogadóban hétfőn este és éjjel meghozott elhatározásai, kiadott parancsai és nem utolsó sorban ezeknek az érintett parancsnokokhoz való eljutása." (43) Ezeket az eseményeket Dembinski emlékirataiban így mondja el: "Nemsokára beállott a sötétség is és én az összes seregnek visszavonulást parancsoltam a Tarna mögé... Rögtön a kápolnai vendéglőbe mentem, hogy ott a szükséges intézkedéseket megtegyem." (44) Tehát nem lehet megállapítani, hogy intézkedéseit mikor adta ki a fővezér. Ezek után nézzük meg, hogy az említett parancsok milyen módon jutottak el rendeltetési helyükre. Görgey visszaemlékezéseiben elmondja, hogy amikor Kálról Kápolnára ért, már nem beszélhetett Dembinskivel, mert a fővezér aludt. A parancsok szétküldését Dembinski a VII. hadtest táborkari főnökére bízta. Erre azonban csak egy tiszt volt kéznél. Ezzel az egy tiszttel küldte el Bayer százados az Aulich hadosztálynak Maklárra, a Kmettynek Ábrányba szóló parancsokat Egerbe, ahonnan az ő (Görgey) tisztjei vitték azt az említett helyekre. Görgey - mint emlékirataiból kiderül - azért vitte személyesen Guyonnak, hogy Bayer a fővezér közelében maradhasson. 1849. február 27-én reggel négy órakor ért oda és kiadta



Guyon ezredesnek a parancsot, hogy induljon Kápolnára. (45) Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a történelmi munkák és feldolgozások egy része (46) azt feltételezi, hogy Görgey és Bayer szándékosan késleltette a csapatok beérkezését, hogy így Dembinskit lehetetlenné tegyék. Azt azonban még a Görgey-pártinak egyáltalán nem nevezhető Borus is kénytelen elismerni, hogy "az altábornagy és környezete tevékenységének rekonstruálására összefoglaló jelentése és emlékiratai, valamint Görgey emlékiratai állnak rendelkezésünkre." (47) Tehát a február 26-án történtek megítélésénél csak ezt a két forrást lehet használni. Dembinski a kápolnai csata utáni tevékenységét így írja le: "Rögtön a kápolnai vendéglőbe mentem, hogy ott a szükséges intézkedéseket megtegyem." (48) Görgey pedig, aki Kálról Kápolnára lovagolt, ezt írja: "A fővezért egy Kápolnától keletre az országút szélén fekvő udvarházban találtam..." (49) Ebből Borus levonja a következtetést, hogy "Ha... Görgey nyomban visszaindul Kápolnára, a sötétség ellenére is legkésőbb tíz óra tájban odaér Dembinski főhadiszállására. Bizonyosra lehet azonban venni, hogy nem ide ment. Ez kitűnik abból, hogy nem vendégfogadóról, hanem udvarházról beszél..." (50) Mivel a fenti tényt - tehát azt, hogy a február 26-án történtekre csak Görgey és Dembinski visszaemlékezései állnak rendelkezésünkre - Borus is elismerte, megalapozatlannak tűnik Görgeyellenes kijelentése, amit csak Dembinski emlékirataival tud alátámasztani. Ezt a kérdést meg lehet fordítani úgy is, hogy Dembinski állítását Görgey megcáfolja. Ezen kívül lenne még két megjegyzésem. Dembinski állítása mennyivel szavahihetőbb, mint Görgeyé? Vagy itt is a már oly sokszor említett "áruló Görgey"-kép rozoga érvekkel történő megerősítéséről van szó? A vádaskodások helyett nézzük meg a tényeket! Mint már fentebb említettem, február 26-án az első vonalban csak négy magyar hadosztály tartózkodott. A hadsereg nagyobbik fele, öt hadosztály Makláron, Mezőkövesden, Bükkábrányban, Poroszlón és Egerbaktán állomásozott. Az arcvonalban lévő magyar csapatok is különböző hadtestek hadosztályai voltak. A tényekből nyilvánvaló, hogy a magyar csapatok szétszórásáért, valamint hadosztályainak összekeveréséért egyértelműen Dembinskit, mint katonai főparancsnokot terheli a felelősség. Több hadtörténeti kiadvány a felsőbb vezetés hibájának és a kápolnai csata előtt kiadott rossz intézkedéseknek tulajdonítja a magyar csapatok harctérre történő késői megérkezését, (51) nem pedig Görgey és Bayer állítólagos aknamunkájának. Görgey István megállapításaival pedig csak egyetérteni lehet, aki megjegyzi"Vagy a Tarna-vonalon akarni küzdeni: de ez esetben már 26-án reggel, sőt délelőtti 10 órakor Egerben intézkedni a két távolálló tartalékhadosztály előrenyomulási végett. Vagy ha ezt tenni, nem tartja Dembinski szükségesnek avagy elmulasztja vala feledékenységből: akkor a döntő ütközetet nem a Tarnánál, hanem egy hátrébb eső hadállásra kellett volna tervezni." (52) Van olyan forrás és hadtörténeti feldolgozás is, amelyik alátámasztja Görgey István megállapítását. (53) Görgey állítását, aki szerint "A legnagyobb sietséggel szétküldendő parancsolatok szétvitelére egyetlen tiszt volt kéznél..." (54), szintén több forrás támasztja alá. (55) Ez ismét olyan adat, amely csak súlyosbítja Dembinski hibáit, hiszen a főparancsnoknak mindenkor gondoskodnia kell arról, hogy elegendő hírvivő tiszt álljon rendelkezésre. Úgy gondolom, hogy a fentebb leírt tények, valamint a felmerült kérdések más megvilágításba helyezik Borusnak a kápolnai csatával kapcsolatos fejtegetéseit, és erősen megkérdőjelezik Görgey és Bayer állítólagos felelősségét. Ezután foglaljuk össze röviden, hogy mi történt a kápolnai csata második napján! A harcot február 27-én reggel a magyar csapatok jobbszárnya ellen Schlick tábornok nyitja meg Verpelétnél. Dessewffy csapatait kiverte a faluból és visszaszorította a Tarnán túlra. Dessewffy file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/003_pinter_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:52]


segítséget kapott Pöltenbergtől, s így az üldöző csapatokat megállították és visszaverték. Ezalatt a centrumban Wyss dandárja Kápolna előtt Máriássyt hátraveti, és a faluban öldöklő utcai harc folyik. Dembinski Kápolna visszafoglalására indult. Két zászlóaljjal támadott, de végül sokat nem tudott elérni. A jobbszárnyon Pöltenberg és Dessewffy csapatai Schlick egész erejével kerültek szembe, ezért visszavonultak. Végül február 27-én délután Dembinski elrendelte az általános visszavonulást. Az osztrákok nem üldözték a magyar csapatokat. (56) A fentiekben a Görgey-Dembinski viszonyt és a kápolnai csatát foglaltam össze. Szóltam arról, hogy a hadsereg új beosztásának nyilvánvaló célja a hadtestparancsnokok és elsősorban Görgey befolyásának csökkentése, valamint Dembinski tekintélyének növelése volt. A tisztikar azonban rossz néven vette, hogy egy idegen főparancsnoknak rendelték alá, akinek ráadásául katonai múltját sem ismerték. A tisztek lecsillapítására adta ki Görgey február 14-i parancsát. A Görgey-Dembinski viszonyt negatív értelemben befolyásolta az, hogy Dembinski Görgeynek, mint hadtestparancsnoknak a kikerülésével juttatta el intézkedéseit az egyes hadosztályokhoz. Mivel Görgey ez ellen ismételten szót emelt, ugyanúgy, mint a főparancsnokságtól kapott határozatlan parancsokért, így az összetűzés elkerülhetetlenné vált. Ennek a fejezetnek a második részében a kápolnai csatával foglalkoztam. Az átnézett kiadványok alapján nyilvánvaló, hogy a magyar csapatok szétszórtságáért és a központi vezetés hiányáért egyaránt Dembinski okolható. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a hátul lévő magyar hadosztályokat Dembinski nem parancsolta időben előre, valamint egyetlenegy hírvivő tiszttel rendelkezett, akkor nyilvánvaló, hogy a kápolnai csatavesztés egyedül az ő helytelen, kapkodó és határozatlan hadvezetésének a következménye, nem pedig Görgey tevékenységének az eredménye. A Görgey-Dembinski viszony és a kápolnai csata kapcsán szóltam arról, hogy Borus József is elismeri azt, hogy a február 26-án történtek rekonstruálására Dembinski emlékiratai, valamint Görgey visszaemlékezései állnak rendelkezésre. Borus állításait Dembinski visszaemlékezéseivel támasztja alá, és ebből vezeti le "az áruló Görgey"-képnek megfelelően a parancsok időben történő kiadását elszabotáló Görgey-féle teóriáját. Ezt az állítását azonban Dembinski visszaemlékezésein kívül nem tudja mással alátámasztani.

Jegyzetek: (*) A szerző 1983-ban, az Országos Tudományos Diákköri Konferencián bemutatásra javasolt, de a Görgey-kérdés akkori megítélése miatt be nem mutatott dolgozata (témavezető dr. Nagy István tanszékvezető főiskolai tanár), amelynek bővített változata a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Diákköri Konferenciáján első díjat nyert. (1) SZILÁGYI Sándor: Kossuth a forradalom végnapjairól. Viddin szeptember 12-i szózata az angol és francia politikai agenseknek. Pest, 1850. 7. (2) SZILÁGYI: i. m. (3) Uo. 2. (4) KOSÁRY Domokos: A Görgey-kérdés és története. Budapest, 1936. 328. (5) RÉVAI József: Válogatott történelmi írások. Budapest, 1966. 1. köt. 182. (6) PÁSZTOR Gábor: A Görgey-kérdés és a váci proklamáció. Szeged, 1976. 52 p. (7) BORUS József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Bp., 1975. 249.; GELICH Richard: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49. Bp. é. n. 2. köt. 425. (8) BORUS: i. m. 249. (9) RÜSTOW: Az 1848-1849-i magyar hadjárat története. Pest, 1866. 1. köt. 239.; BREIT József: Magyarország 1848/49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest, 1929. 1. köt. 260. (10) GÖRGEY Arthur: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években. Budapest, 1911. 1. köt. 188.; BREIT: i. m. 260.


PINTÉR ISTVÁN: ADALÉKOK A GÖRGEY-KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ (*) (11) Uo. 186. (12) Uo. (13) GELICH: i. m. 330. (14) St. A. W. - K. A. 96/e 1849. Idézi STEIER Lajos: Az 1849-ki trónfosztás előzményei és következményei. Budapest, é. n. 79. (15) BORUS: i. m. 194. (16) RÜSTOW: i. m. 223-224. (17) KLAPKA György: Emlékeimből. Budapest, 1886. 97-98. (18) BORUS: i. m. 118. (19) HORVÁTH Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története 1848 és 1849. év. Pest, 1872. 2. köt. 246. (20) A Feldunai Hadtest levelező jegyzőkönyve. Közli GÖRGEY István: 1848 és 49-ből élmények és benyomások. Budapest 1885. 1. köt. 245-246. (21) Uo. 246. (22) BORUS: i. m.; GELICH: i. m. (23) GÖRGEY: i. m. 193.; STEIER: i. m. 91. (24) GÖRGEY: i. m. 194. (25) St. A. W. - K. A. 2547/e 1849. Közli STEIER: i. m. 93. (26) Uo. (27) Uo. 81. (28) Uo. 94. (29) Uo. 93. (30) RÜSTOW: i. m. 224-225. (31) Uo. 233. (32) BREIT: i. m. 274. (33) RÜSTOW: i. m.236. (34) BORUS: i. m. 232. (35) Uo. 227-228 (36) SZEREMLEI Sámuel: Magyarország idejéről. Pest, 1867. 2. köt. 62. (37) RÜSTOW: i. m. 237. (38) BORUS: i. m. 249-250. (39) Uo, 238. (40) BREIT: i. m. 280.; RÜSTOW: i. m. 238.; HORVÁTH: i. m. 290. (41) HORVÁTH: i. m. 253.; BORUS: i. m. 247. (42) W.-K.A. 3564. Közli STEIER: i. m. 102.; GÖRGEY István: i. m. 257.; GÖRGEY: i. m. 207. (43) BORUS: i. m. 247. (44) DANZER F. Alfonsz: Dembinski Magyarországon. Budapest, 1874. 131. (45) GÖRGEY: i. m. 206-208. (46) BORUS: i. m. 246., 251.; GELICH: i. m. 425.


PINTÉR ISTVÁN: ADALÉKOK A GÖRGEY-KÉRDÉS TÖRTÉNETÉHEZ (*) (47) BORUS: i. m. 247. (48) DANZER F. Alfonsz: i. m. 131. (49) GÖRGEY: i. m. 206. (50) BORUS: i. m. 250. (51) RÜSTOW: i. m. 250.; BREIT: i. m. 288. (52) GÖRGEY István: i. m. 260. (53) HORVÁTH: i. m. 295-296.; BREIT: i. m. 279-280. (54) GÖRGEY: i. m. 206-207.. (55) RÜSTOW: i. m. 239.; BREIT: i. m. 280.; PETHŐ Sándor: Görgey Arthur. h. és é. n. 220. (56) SZEREMLEI: i. m. 63.


KOVÁCS ISTVÁN: AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC RÉSZTVEVŐI, AKIKRŐL UTCÁKAT NEVEZTEK EL HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

KOVÁCS ISTVÁN

AZ 1848-49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC RÉSZTVEVŐI, AKIKRŐL UTCÁKAT NEVEZTEK EL HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

Ábrai Károly utca Ábrai Károly (1830-1912) tanár, író, tisztviselő. A szabadságharcban önkéntesként vett részt. 1862 és 1886 között élt Hódmezővásárhelyen. Később városi, majd megyei főjegyző. 1876 és 1884 között a város polgármestere. 1881-ben Kossuth Lajos egyik, Hódmezővásárhely városához küldött levelét neki címezte. A közügyektől való visszavonulása után Pestre költözött, és csak az irodalomnak szentelte életét.

Almásy utca [Alma] (Zárójelben az utcák korábbi nevei) Almásy Pál (1818-1882) nagybirtokos. 1848. július 10-től a képviselőház alelnöke. 1849-ben Debrecenben a képviselőház elnöke. Április 14-én a Ház határozata alapján ő közölte a Habsburg-ház detronizációját. A szabadságharc bukása után Genfben, Brüsszelben és Párizsban tartózkodott, majd kegyelmet kapott. 1864-ben fegyveres felkelés előkészítésének vádjával letartóztatták, és 20 évi várfogságra ítélték. 1866-ban kegyelmet kapott.

Andrássy út [Fő, Andrássy, Lenin, Sztálin] Andrássy Gyula, gróf (1823-1890) politikus, miniszter, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1847-től országgyűlési képviselő. A szabadságharc alatt Zemplén vármegye főispánja, 1849 tavaszán Görgey Artúr segédtisztje. A szabadságharc leverése után 1851ben távollétében halára ítélték, és jelképesen felakasztották. Az 1858-as amnesztiával tért haza, és országgyűlési képviselő lett. Részt vett a kiegyezés előkészítésében, majd miniszterelnök. Nevéhez fűződik a dualista állam kiépítése és megszilárdítása.

Arany János utca [Vigadj, Werbőczy] Arany János (1817-1882) költő. 1836 és 1839 között korrektor Szalontán, a következő évben másodjegyző. 1844-től Shakespeare-drámákat fordított. Többször elnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját. Az igazi elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg. Az 18481849-es forradalmat és szabadságharcot teljes szívvel támogatta, szerkesztette a Nép Barátja című lapot. 1848-ban rövid ideig nemzetőr, majd belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben. A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült. 1851 és 1860 között a nagykőrösi főgimnázium tanára. Ezután Pestre költözött. Igazgatója a Kisfaludy Társaságnak, titkára, majd 1877-ig főtitkára a Magyar Tudományos Akadémiának.

Bajza utca [Hunyor] file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/004_kovacs_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:55]


Bajza József (1804-1858) költő, kritikus. A Nemzeti, majd az Ellenzéki Kör tagjaként részt vett a politikai életben. 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Első igazgatója az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar Színháznak. 1848-ban szerkesztette a Kossuth Hírlapját. Világos után Vörösmartyval együtt bujdosott.1853-ban egészsége megromlott, elborult elmével halt meg.

Batthyány utca [Kakas] Batthyány Lajos, gróf (1807-1849) főúr, politikus. A reformországgyűléseken a főúri ellenzék kiemelkedő alakja, vezérszónoka. 1847-ben az ellenzéki párt elnökévé választották. V. Ferdinánd király 1848. március 17-én nevezte ki az első független felelős magyar kormány miniszterelnökévé. Nagy szerepet vállalt a nemzetőrség és a honvédség szervezésében. Windischgrätz 1849. január 8-án a pesti Károlyi-palotában elfogatta. Budán, Pozsonyban és Laibachban tartották fogva. Olmützben halálra ítélték, október 6-án a pesti Újépület udvarán golyó által végezték ki. Halálának helyét örökmécses jelöli.

Bem utca [Veréb] Bem József, Jozef Bem (1794-1850) lengyel katonatiszt, magyar honvéd tábornok. Csatlakozott a cári uralom elleni 1830-1831-es lengyel felkeléshez, annak leverése után Nyugat-Európába emigrált. Az októberi bécsi forradalom bukása után Pozsonyba menekült, és felajánlotta szolgálatait a magyar forradalmi kormánynak. Kossuth november végén az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Itt jelentős hadisikereket ért el Az orosz intervenciós hadsereggel szemben döntő csatát veszített. Augusztus 9-én Kossuth a Temesközben összpontosított magyar fősereg parancsnokává nevezte ki. Világos után Törökországba emigrált, mohamedán hitre tért, és Murad Tevfik pasa néven haláláig Szíria katonai parancsnoka volt.

Damjanich utca [Bika] Damjanich János (1804-1849) szerb származású honvéd tábornok, a szabadságharc legendáshírű vörössipkásainak parancsnoka, az aradi vértanúk egyike.1848. júniusában lépett be a magyar honvédségbe, a 3. honvédzászlóalj őrnagyaként a bácskai hadszíntéren harcolt. 1849 januárjától honvéd vezérőrnagyként a bánsági hadtest, márciustól a közép-tiszai hadsereg parancsnoka. Komoly szerepet vállalt a tavaszi hadjáratban. Július 17-től az aradi vár parancsnoka. Augusztus 17-én a várat az orosz csapatoknak adta át, akik kiadták az osztrákoknak. Október 6-án kivégezték. Dáni utca [Nagy Lóger u., Sörház u.] Dáni Ferenc (1817-1883) Hódmezővásárhely első főispánja. 1848-ban Szeged tanácsnoka, 1849ben a szegedi vésztörvényszék tagja. A szabadságharc leverése után halálra ítélték, csak 1855-ben kapott kegyelmet. Háromszor választották Szeged országgyűlési képviselőjévé, majd Szeged, Arad és Kecskemét városának főispánja. 1873 és 1880 között Hódmezővásárhely főispánja.

Deák Ferenc utca [Kardos] Deák Ferenc (1803-1876) politikus. 1833 és 1836 között Zala megye követe az országgyűlésben, néhány év múlva már az ellenzék egyik vezére. 1839-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Egyik megalkotója az Ellenzéki Párt programjának és az Ellenzéki Nyilatkozatnak. Az első felelős magyar minisztérium igazságügyi minisztere. 1848. december 31-én az országgyűlés Batthyányval és másokkal békekövetként küldte Windischgrätz tábornagyhoz. A vállalkozás kudarca után visszavonult kehidai birtokára. A neoabszolutizmus korszakában a passzív

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/004_kovacs_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:55]


ellenállás legfőbb megtestesítője. Nevéhez fűződik a kiegyezés, de 1867 után már nem vállalt miniszterséget. Már életében a "haza bölcseként" tisztelték.

Egressy utca [Egres] Egressy Béni (1814-1851) zeneszerző, színműíró. Egressy Gábor színész öccse. 1835-ben a Várszínház tagja. 1838-ban Milánóban zenét tanul. A Szózatmegzenésítésével 1843-ban elnyeri a Nemzeti Színház pályadíját. Részt vett a szabadságharcban, Klapka 1849-ben zenekari igazgatóvá nevezi ki Komáromban.A szabadságharc bukása után visszatért a Nemzeti Színházba, amelynek haláláig tagja maradt. Petőfi verseinek első megzenésítője.

Eötvös utca [Komárom] Eötvös József, báró (1813-1871) író politikus. Többször megfordult az 1832-1836-os országgyűlésen, ahol megismerkedett Kölcsey Ferenccel, akit élete végéig példaképének tekintett. Több nagy regényt írt, amelyekben hitelesen ábrázolta kora társadalmi viszonyait. Az első magyar felelős minisztérium vallás- és közoktatási minisztere. Széchenyivel és Deákkal a mérsékeltebb politika híve, így a Batthyány-kormány lemondása után külföldre távozott. Hazatérése után részt vállalt a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezésében. Deák híveként részt vett a kiegyezés előkészítésében. 1867-ben az Andrássy-kormány tagjaként ismét vallás- és közoktatási miniszter. Kidolgozója az általános és kötelező népoktatásról szóló törvénynek.

Garay utca [Tehén] Garay János (1812-1853) költő, szerkesztő. Az Obsitos (Háry Já nos) írója. 1848-ban nemzetőr, majd Kossuth Hírlapjának segédszer kesztője. Decemberben a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára. Világos után bíróság elé került, de csak egyetemi tanári tisz tétől fosztották meg.

Gyulai utca [Darázs] Gyulai Pál (1826-1909) író, költő, kritikus. 1848 tavaszán a forrongó kolozsvári ifjúság egyik szónoka, politikai verseket tartalmazó könyvecskét adott ki Szász Károllyal és Mentovich Ferenccel "Nemzeti színek" címmel. Az 1850-es években egyik szerkesztője a Szépirodalmi Lapoknak. 1857ben a pesti református teológián magyar irodalmat adott elő. 1860-tól tagja, 1879-től elnöke a Kisfaludy Társaságnak. Az Arany János és Kemény Zsigmond körül csoportosuló, nagy befolyású irodalmi kör tagja.

Jókai utca [Kontrászky] Jókai Mór (1825-1904) író. 1848. március 15-én a forradalmi ifjúság egyik vezére, részt vett a 12 pont megszövegezésében. Elkísérte Kossuthot toborzóútján, ennek során október 3-án Hódmezővásárhelyre is ellátogatott. Szemtanúja Buda visszafoglalásának. Követte a kormányt Szegedre és Aradra. Világos után bujdosott, majd visszatért Pestre. A kor legnépszerűbb alkotója. 1858-tól tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, 1860-tól a Kisfaludy Társaságnak. 1861 és 1896 között országgyűlési képviselő. Az 1875-ben összesen három képviselői választókerületben - így Hódmezővásárhelyen is - megválasztották. Az író a budapesti mandátumot fogadta el, ezért Vásárhelyen új választást írtak ki. Temetését nemzeti gyász kísérte.



Kiss Ernő utca [Szunyog] Kiss Ernő (1799-1849) honvéd altábornagy, az aradi tizenhárom vértanú egyike. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1849. január 9-én országos főhadiparancsnok. Október 6-án Aradon Haynau kivégeztette.

Klapka utca [Tenyér] Klapka György (1820-1882) honvéd tábornok. A szabadságharcban százados a 6. honvédzászlóaljnál, 1848 decemberében már a hadügyminisztérium osztályfőnöke. 1849 januárjában az I. hadtestparancsnokság ezredese, májusban hadügyminiszter-helyettes, majd május 28-tól október 2-ig Komárom várának parancsnoka. A vár feladása után Törökországba emigrált, majd élt Olaszországban és Svájcban. Részt vett az olaszországi Magyar Légió megszervezésében. 1866-ban Bismarck támogatásával felállította a Klapka Légiót. A kiegyezés után tért haza.

Klauzál utca [Új] Klauzál Gábor (1804-1866) politikus, ügyvéd, miniszter. A reformországgyűléseken Csongrád vármegye követeként a reformellenzék tagja, Deák Ferenc híve. A Batthyány-kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere. 1848 szeptemberében lemondott, és visszavonult. Az 1861-es és az 1865-ös országgyűlésen Szeged képviselője a Deák vezette Felirati Párt programjával.

Kossuth tér [Fő-tér] Kossuth Lajos (1803-1894) államférfi. 1841-ben megindította a Pesti Hírlapot. Vezércikkeiben az érdekegyesítésért szállt síkra. 1847-ben az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot. A Batthyány-kormány pénzügyminisztere. Július 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió forint megajánlását. 1848 őszén nagy sikerű toborzókörutat tartott, ennek során október 3-án Hódmezővásárhelyre is ellátogatott. A Batthyány-kormány lemondása után a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amelynek elnökévé választották. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását. Ugyanekkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. Világos után több ország érintésével Itáliában telepedett le. 1880-ban Hódmezővásárhely városa választotta elsőként díszpolgárává. Turinban halt meg kilencvenkét éves korában.

Lenkei utca [Hernyó] Lenkei János (1807-1850) honvéd tábornok. A Württenberg-huszárok századosa. 1848 októberében Galíciában kivágta magát az ellenség gyűrűjéből, és Magyarországra vezette csapatát. A Hunyadi huszárezred, majd Komárom parancsnoka. A világosi fegyverletétel után az aradi vértanúk perének vádlottja. A börtönben megőrült, ezért az eljárást megszüntették ellene. A börtönben halt meg.

Lévai utca [Csatorna] Lévay József (1825-1918) költő. 1848-ban a márciusi eseményeket a pozsonyi országgyűlésen érte meg, mint Szemere Bertalan írnoka. A szabadságharc alatt Szemere titkára, lelkesítő verseket ír különböző lapokban. Világos után a Pesti Napló munkatársa, első verseskötete 1852-ben jelent meg. file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/004_kovacs_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:55]


Költészetében Arany és Tompa követője, hozzájuk a barátság kötelékei is kapcsolták.

Nagy Sándor utca [Csillag] Nagy-Sándor József (1804-1849) honvéd tábornok, az aradi vértanúk egyike. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt. Őrnagyként sikeresen akadályozta meg az aradi és a temesvári osztrák csapatok egyesülését. Ezredesként harcolta végig a szolnoki, tápióbicskei, isaszegi és váci csatákat. Ezután tábornokká léptették elő. Részt vett Buda ostromában. Világos után az aradi várban kötél általi halálra ítélték.

Petőfi út [Délibáb] Petőfi Sándor (1823-1849) költő. 1845-ben megalakította a fiatal írók érdekvédelmi szervezetét, a Tízek Társaságát. 1848. március 15-én megírta a Nemzeti dalt az Ellenzéki Kör tervezett reformlakomájára. A márciusi ifjak vezéregyénisége, Pest város és Pest megye Közcsendi Választmányának tagja. Március 21-én felesküdött nemzetőrnek. 1849-ben Bem seregében harcolt, több csatában vett részt. Az egyik legnagyobb magyar költő 1849. július 31-én a segesvári csatában tűnt el.

Szalay utca [Szalma] Szalay László (1813-1864) történetíró. A reformkori országgyűléseken Eötvössel együtt a reformellenzék centralista csoportjának tagja. 1844-1845-ben Kossuth helyett átvette a Pesti Hírlap szerkesztését. 1848-ban a kodifikációs osztály élére került Deák Ferenc minisztériumában. 1848 nyarán a frankfurti birodalmi gyűlésen, majd Londonban és Párizsban képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után Svájcba távozott. 1861-ben Pest város országgyűlési követe.

Széchenyi tér [Zsdánov] Széchenyi utca Széchenyi István, gróf (1791-1860) a reformkor elindítója, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója és tiszteletbeli tagja, másodelnöke. Az 1830-ban megjelent Hitel című munkájában elemezte a polgári átalakuláshoz vezető utat. A Stádium című könyvében tizenkét törvényjavaslatban foglalta össze követeléseit a magyar nép felemelkedése érdekében. Létrehozta a dunai gőzhajózást, a pesti hengermalmot. Részt vesz a Kereskedelmi Bank, az Óbudai Hajógyár alapításában. Királyi biztosa az Al-Duna szabályozásának. A Pestet és Budát összekötő első állandó híd felépítése is az ő nevéhez fűződik. 1840 után Kossuth Lajos politikai ellenfele, aki a "legnagyobb magyarnak" nevezte. 1848ban néhány hónapig tagja a Batthyány-kormánynak. Szeptembertől a döblingi ideggyógyintézetbe került és ott is halt meg.

Táncsics utca [Új Világ, Bethlen István] Táncsics Mihály (1799-1884) író, politikus. Az 1830-as években Széchenyi programját népszerűsítette. A Pesti Hírlap megjelenésekor Kossuth mellé állt. Felvetette a feudalizmus forradalom útján történő felszámolásának a lehetőségét is. 1847-ben sajtóvétség miatt börtönbe vetették. 1848. március 15-én a pesti nép szabadította ki. 1849 áprilisában indította meg a Munkások Újságja c. hetilapot, de radikális hangvétele miatt betiltották. A szabadságharc leverése után többször is börtönbüntetésre ítélték, 1867-ben szabadult. Haláláig szemben állt a dualizmus file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/004_kovacs_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:55]


rendszerével.

Teleki utca [Csúcs, Vorosilov] Teleki László, gróf (1811-1861) író. 1843-tól a főrendi ellenzék vezetője, 1844-ben a Védegylet alelnöke. 1848-ban az Ellenzéki Kör elnöke. 1848 szeptemberétől az első felelős magyar minisztérium párizsi követe. A szabadságharc bukása után távollétében jelképesen halálra ítélték. 1859-ben, az emigrációban egyik alapító tagja a Magyar Nemzeti Igazgatóságnak. 1860-ban hazatért, a Határozati Párt vezetője lett. Önmagával meghasonulva 1861-ben öngyilkos lett.

Tompa utca [Csirke] Tompa Mihály (1817-1868) költő. 1848-ban a rimaszombati nemzetőrszázad tábori lelkészeként részt vett a schwechati csatában. Arany lapjának, a Nép Barátjának a munkatársa. 1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Sokáig Petőfi és Arany mellett a népies triumvirátus harmadik tagjaként emlegették. Török Bálint utca [Szeglet] Török Bálint (1818-1881) országgyűlési képviselő. Jogtudományi tanulmányai után bekapcsolódott Hódmezővásárhely közigazgatási életébe. 1848. március 26-án a Vásártéren összegyűlt nagyszámú hallgatóság előtt ismertette a Pesten történteket és a tizenkét pontot. Beszédét azzal fejezte be, hogy Hódmezővásárhely lakossága is követeli a szabadságot. A március 31-én tartott szegvári megyei közgyűlésen megalakult Közcsendi Bizottmány tagja. Ekkor lett másodalispán. Június 20-án közfelkiáltással Hódmezővásárhely országgyűlési képviselőjévé választották. 1860-ban másodalispán, majd 1865 és 1869 között a Deák-párt híveként országgyűlési követ. Betöltötte a református egyház főgondnoki tisztét is. Vajda utca [Varjú] Vajda János (1827-1897) költő, író. 1847-től tisztviselőként dolgozik Pesten, ahol befogadták a Pilvax asztaltársaságának írói, költői közé. 1848. március 15-i események egyik vezéralakja. A szabadságharc idején honvédhadnagy. Világos után bujdosott, később büntetésül besorozták közkatonának az osztrák hadseregbe. Eszméivel, hangvételével kivívta kortársai felháborodását, egyre jobban elszigetelődött.

Vörösmarty utca Vörösmarty Mihály (1800-1855) költő, drámaíró. 1837 és 1843 között az Athenaeum szerkesztője. Szerepet vállalt a politikai küzdelmekben is, Széchenyi híve, de a Kelet népe vitájában Kossuth mellé állt. 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1848. március 15-ét Szabad sajtó című versével köszöntötte. Tagja az első népképviseleti országgyűlésnek. Elkísérte a kormányt Debrecenbe, Szegedre, Aradra. Világos után bujdosott, majd jelentkezett a hatóságnál. Egy jóindulatú hivatalnok közbelépésére fölmentették. Anyagi gondok között, betegeskedve, lelkileg összetörve halt meg. Temetése országos gyászünnep volt.

Felhasznált irodalom BODNÁR Béla: Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. VII. köt. Szeged, 1983. file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/004_kovacs_istvan.htm[2011.02.02. 14:51:55]


DÖMÖTÖR János: Vásárhely utcanevei = A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1971. 1. sz. 91-117. Hódmezővásárhely jelesei. Életrajzi lexikon. Szerk. BÍRÓ József. Hódmezővásárhely, 1974. Hódmezővásárhely története II. Főszerk. SZABÓ Ferenc. Szerk. KOVÁCS István, KRUZSLICZ István Gábor, SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1993. Jeles vásárhelyiek. Életrajzgyűjtemény. Összeáll. KŐSZEGFALVI Ferenc. Hódmezővásárhely, 1993. (Vásárhelyi Téka: 2.) Magyar életrajzi lexikon. I-II. köt. Főszerk. KENYERES Ágnes. Budapest, 1967-1969. Révai nagy lexikona. 1-21. köt. Budapest, 1992-1996. Hasonmás kiad.


FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZÍNJÁTSZÁS RÖVID TÖRTÉNETE 1818-1946

FÖLDVÁRI LÁSZLÓ

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZÍNJÁTSZÁS RÖVID TÖRTÉNETE 1818-1946

Hódmezővásárhelyen először 1818-ban játszott színtársulat. Kilényi Dávid színigazgató vezetésével az Alföldi Nemzeti Játszó Társaság látogatott városunkba. Kilenc évet kellett várni a következő előadásra, mikor ismét Kilényi színtársulata szerepelt a városban. A társulat tagja volt Déryné Széppataki Róza. A meglepően nagy létszámú társulat tagjai voltak Dérynén kívül Bartha Mária, Borsai Klára, Boros Karolina, Farkas József és felesége, Juhász Júlia, Körösy Ferencés felesége, Hátéfi József, Nádudvary Krisztina, Parázsó Mihály és felesége, Paly Elek, Sávosy Károly, Steingötter Anna, Strompf Katalin, Szalayné Rajts Erzsébet, Szakátsy István, Szaplonczay Mihály és felesége, Szerdahelyi József, Szentpétery Zsigmond, Széppataki Johanna, Szilágyi Pál, Szőke Mihály, Udvarhelyi Miklósés felesége, valamint a 24 tagú zenekar. Az előadásra kerülő hat darab a következő volt: Két szó főszerepben Déryné Széppataki Rózával, Borostyánkoszorú, táncrend, tatárok Csongrádnál, Gróf Essex és a Helvéciai háznép, melynek Emmelina szerepében búcsúzott Déryné hálás közönségétől. Ettől kezdve egyre sűrűbben látogattak Hódmezővásárhelyre különböző színtársulatok, sőt felvetődött egy állandó kőszínház felépítésének a terve is, melyet erősített az a tény, hogy Szerdahelyi József hódmezővásárhelyi születésű színész országszerte ismertté vált. A szabadságharc utáni időszakban az országot járó színtársulatok tartották ébren a nemzeti érzést. A színi előadásokat alkalmi játszóhelyeken: kávéházakban, vendéglők helyiségeiben, pajtákban vagy egy-egy kúria szobájában tartották. Akkoriban a nézők még dohányoztak a nézőtéren, a Vásárhelyi Közlöny című hetilap szóvá is teszi bírálatában, elmarasztalja mennyiben feltűnni vágyó polgárokat. Ennek ellenére szívesen és sokan mentek színházba. Tímár Jánosszíntársulatának előadásán láthatták a nézők a Zsidó honvéd, a Braziliai vagy fekete herceg, az Elkényeztetett férj, a Szerzetesek, az Ubrik Borbála című darabokat, melyek zsúfolt nézőtér előtt mentek. 1873. január 12-i számában a Hódmezővásárhely című napilap így méltatja a színház jelentőségét: "...a színpad egy darab a nagyvilágból, abból az igazi nagyvilágból, melyről mint ismeretlenből olyan mesés fogalmakkal bírnak, mely vonz és csábít, mint minden ismeretlen. A színház templom, helyesebben iskola. Itt a tudás fájáról egyetlen este annyi és oly gyümölcs hullhat még ki nem forrt és még nem higgadt kedélyű és szenvedélyű lények elméjébe, amitől egyaránt boldog vagy boldogtalan lehet egész életében..." 1874. augusztus 16-án a Fekete Sas udvarán újjáépített színkörben Szegedi Mihály társulata szép számú közönség előtt mutatta be a Sheridan című angol vígjátékot. A közönség ismerősként üdvözölte Toldy Ferencet, Dálnoki Kinglarovics Árpádot és a többieket. A Hunyadi László halála c. szomorújátékot az eső miatt a közönségnek ott kellett hagyni. Annak ellenére, hogy leginkább üres padsorok előtt játszottak igen magas árakkal, 15 előadásból álló bérletsorozatot hirdettek. Az előadásoknak alig volt nézője. Az 1876-os év nagyszerű színházi élménnyel kedveskedett a színházlátogatóknak. Hat előadásra Hubay Gusztáv színigazgató szerződtette Gyöngyösiné Mátrai Laurát, kinek hírére növekedni kezdett a bérletesek száma. Játéka olyan volt "...mint futófelleg mellett a tündöklő nap." Hódmezővásárhely színházlátogató közönsége egy értékes ezüstszínű gyümölcstartóval lepte meg.

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/005_foldvari_laszlo.htm[2011.02.02. 14:51:57]


1878-ban ismét napirendre került a színház építésének szükségessége, melyről a Hódmezővásárhely című napilap január 14-i számában így írt: "...Egy igazi állandó színház jobb ízű szellemi táplálékot ád, mint a nagy buzgalommal kezdeményezett, de igen rövid életű felolvasások, melyek sehogy se tudnak népszerűségre vergődni. A színházak hivatását vándorszínészeink nem teljesíthetik. Thália papjai olyan kezdetleges művészi állapotokat mutatnak, mint vándorló mesterlegények az ipar mezején. Ezek inkább rombolják, mint nemesítik az ízlést... Hogy ilyen nagy városban mint Vásárhely nincs állandó színháza, szégyellnünk kellene, ha sokkal előbbvaló dolognak is híjával nem volnánk ... A színház teremt színészeket, s a jó színész teremt magának közönséget ... De ki építse a színházat, ez itt a nagy kérdés..." E céllal alakult meg Gőz-Sziksós Fürdő és Színház Építő Rt. 2000 db 30 forintos részvényt bocsátott ki, s Arad, Miskolc, Debrecen példájára hivatkozva, hol százezreket áldoztak színházépítésre, segítséget kért a várostól. A válasz lesújtó volt, "a város sem színháza, sem fürdőt nem pártol." 1878 októberében kezdte el előadásait Szabó Antal "válogatott" színtársulatával, amelybe igen sok tehetséges színész kapott helyet. Egy év múlva Hódmezővásárhelyre érkező társulat igazgatója, Aradi Gerő hangsúlyozta, hogy itt tartózkodásukat nem a kényszer (télen szinte lehetetlen volt az utazás), hanem az érdeklődés határozza meg. Ha az érdeklődés lankadni látszik, el fog menni, de "kedvező pártfogás" esetén hajlandó lesz karzatot építeni a Fekete Sas nagytermének a "végébe". 1881 júniusában a városba visszatérő Aradi Gerő színtársulata a Fekete Sas forró levegőjű nagyterme helyett a népkerti fabódéban - melyet leginkább tánchelynek használtak - tartotta előadásait. A Nagykikindáról érkező, Jakab Lajos vezetése alatti 42 fős társulat bemutatkozó előadását 1882. június 15-én tartotta a Kaszinó udvarán. A következő évben öt színtársulat fordult meg a városban. Április 24- én a Fekete Sas nagytermében Gerőfi Andor társulata mutatkozott be jó nevű színészekkel (Mészáros Lajos, Szombathy Vilmos, Dobocsányi Gyula, Szabó Ilka, Kutasi Janka). Mivel előadásaikon igen kevés volt a néző, négy hét után elmentek, mert a társulat felélte minden tartalékát. Hegyi Gyula társulata ahogy megérkezett, már indult is tovább, mivel nem tudott a várossal megegyezni, a város bérleti díj fejében a nyári színkör már megkezdett építkezésének a befejezését kérte. A csekély érdeklődést Szeles József társulata magának köszönhette. A színészek nem tudták szerepüket, ezért a közönség idegeit borzoló érdes hangú súgó volt az előadások főszereplője, akire senki sem volt kíváncsi. Felfokozott érdeklődés előzte meg Hegyi Gyula színtársulatának érkezését, de a beharangozott 34 fő helyett csak 16 színész jött el, ez a létszám is tovább fogyott, mert Könczöl Lujza sértett önérzettel, Tarján Erzsébet pedig más ok miatt távozott. 1885 júliusa piros betűs ünnep Hódmezővásárhely színháztörténetében, mert akkor látogatott a városba Blaha Lujza, akit dr. Endrey Gyula, a Műkedvelő Társaság alelnöke fogadott a színpártoló közönség nevében a népkerti állomáson. Üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta: "...Az állandó színház eszméje még csak ige minálunk. Méltóságod vendégjátéka azonban hisszük, hogy az igét is megtestesíti, mert ahol méltóságod isteni művészetét látták, hallották, bámulták és csodálták, ott lángra gyúlt a szívekben a lelkesedés is..." Másnap óriási taps fogadta, mikor a Piros bugyelláris című népszínműben színpadra libbent Zsófi kockás öltözetében. Az előadás végén a taps valóságos tüntetéssé fokozódott, melyet a sátor körül hallgató több száz rajongó vivátozása erősített. Fellépett még a Koldus diák, A tót leány, A kornevillei harangok, Az igmándi kispapok című darabokban. Hogy melyik alakítása érdemelte volna ki a pálmát, azt nehéz lenne ma már eldönteni. Az igmándi kispapok volt a búcsúelőadás, melyen végig ünnepi hangulat uralkodott a nézőtéren, de érezni lehetett a népkert lombos fái alatt is, hol ezer főre tehető rajongó hallgatta áhítattal kicsendülő csodás hangját. 1888. január 9-én a nagy mennyiségű hó alatt összedőlt a fabódé. A Városi Tanács február 7-i



ülésének jegyzőkönyvében arról olvashatunk, hogy a testület szilárd alapozású és falú épületet kíván felépíteni, melyet az akkori bérlő, Kun Ignác vendéglős fel is vállalt azzal a feltétellel, hogy a város az építőanyagot megvásárolja. Cserébe lemond az épület tulajdonjogáról azzal a feltétellel, hogy évi 400 forint bérleti díj fizetése mellett a bérletet 15 évre megkapja, annak lejárta után fia, Kun Miksa elsőbbséget élvez. Az 1890-ben felépült fabódéban nyaranta színtársulatok léptek fel. Esős időben az épület úgy beázott, hogy a széksorokban esernyő alatt ültek a nézők. 1893. október 14-én Draskóczy Pál, a törvényhatósági bizottság tagja egy színügyi bizottság felállítását javasolta, "mivel a vidéki színészet sorsa az egész hazában mostoha, így városunkban is. A színészek nehezen töltik be szerepüket, mert a bizonytalanság karjaiba dobva élnek." Külön kiemelte: "a színjátszásnak városurakban nincs megelelő hajléka." 1895. november 9-én kelt jegyzőkönyvben olvasható: "Miután a millennium emlékoszlop kiviteli nehézségek miatt nem sikerült [fel építeni] az e célra megszavazott 10 ezer forintot a városi színkör kiépítési költségei fedezésére átadja, és alapként kijelöli." A 600. számú határozat kimondta: "A törv. hat. közgyűlés a színkört jövő év folyamán felépítteti, s a még hiányzó építési költséget függő kölcsön felvételével fedezi, az építési tervet elfogadja, a 22.222 forint 78 krajcár költség keretén belül annak felépítését eszközölheti." A színház építésére kiírt pályázatot Kolbenheyer Viktor nyerte el. Ahogy az időjárás lehetővé tette, megkezdődtek az alapozás munkálatai. A munkák elképesztő gyorsasággal haladtak, hiszen 1898. július 16-án Szabó Mihály és Koncz Pál építkezési vállalkozók a nyári színkör átvételét kérelmezték. 1898. július 26-án Draskóczy Pál a Tekintetes Tanácsnak a következőket írta: "...az új színkör 1898. július 31-én már teljesen készen lesz, s mivel ezen nap vasárnapra esik, igen jövedelmezőnek ígérkezik..., hogy augusztus 1-én a berendezési költségek, fedezésére Makó Lajos színigazgató műkedvelő adással és hangversennyel egybekötött táncvigadalmat rendezzen. Ezzel az új színkör ezen célokra szóló rendeltetésének átadja..." Ezen a napon kelt másik beadványában írta: "A megnyitó előadásra Blaha Lujza asszony közreműködését megnyerni nem sikerülvén, azt határozta a bizottság, hogy Jászai Marit és Újházi Edét kéri fel Tóth Ede: Tolonc című népszínművében leendő közreműködésre. A felkészülés már megtörtént, válasz még nem érkezett." Végül minden a terveknek megfelelően alakult. Július 31-én este 8 órakor Kolbenheyer Viktor tervező műépítész átadta a színkört Juhász Mihálypolgármesternek. Ezt követően az Iparos dalárda énekelt, Arany (Auspitz) Jenő hegedűn játszott, Vörös Lajos népdalokat énekelt. Vörösmarty Mihály: Marót báncímű színművéből részleteket adott elő a helyi színjátszó egyesület (Marót bán szerepében dr. Draskóczy Pál, Bód szerepében pedig Petes Imre, a szegedi színtársulat színésze lépett fel). Ezt követően dr. Soós Istvánné Szilágyi Ida népdalokat énekelt, majd ismét az Iparos dalárda következett. A hangverseny után került bemutatásra a szegedi Szakács Andor rendezésében Balassa Ármin: Paraszt szívek c. színműve. A szerepeket Hódmezővásárhely ismert amatőr színészei játszották: Cseh Ferenc gazda: Szakács Andor Vera, a felesége: Dr. Sallai Lajosné Öreg Baló Mátyás: Dr. Sallai Lajos Mátyás, a fia: Dr. Draskóczy Pál János, az öreg béres: Vetró Lajos Endre Másnap, 1898. augusztus 1-jén este 8 órakor folytatódott a megnyitó ünnepség. Lipcsei Ádám prológját Jászai Mari mondta el. Ezután került sorra a Makó Lajosvezette a szegedi színtársulat előadásában Tóth Ede: Tolonc című népszínműve. Ördög Sára szerepét Jászai Mari játszotta. Újházi Ede fellépése elmaradt, mert próbák nélkül nem vállalta a szereplést.



"A színkör zsúfolásig megtelt, a taps és éljen vihar percekig zúgott, midőn felrepült a függöny és Jászai Mari elszavalta Lipcsei Ádám ez alkalomra írt prológját. Fejedelmi megjelenése, gyújtó előadása leírhatatlan hatást gyakorolt." A Vásárhelyi Napló 1898. augusztus 2-i számában Thália temploma című vezércikkében így írt: "Hódmezővásárhely falai között hajlékot talált a magyar múzsa, templomot építettünk a magyar nyelv, vándor apostolainak oltárt, ahol a művészet örök, szent lángja lobog, ahol áldozatunk és lelkesülhetünk..., ma már álla a csarnok, ma már hirdeti a templom, hogy itt volt, van és lesz művészeti élet, hogy itt az Alföld szívében, a nagy magyar város közönsége tud lelkesedni. " Újházi Ede kárpótolta a közönséget szeptember 20-án. Mint vendégművész lépett fel az Országgyűlési szállás, szeptember 21-én a Constantin abbé című színművekben. Zsúfolt ház, zúgó tapsvihar fogadta a nagy művészt. Makó Lajos igazgató méltóan akarta befejezni a színi évadot, ezért Blaha Lujzát kérte fel vendégjátékra, aki meg is ígérte felléptét a szezon utolsó hetére, de váratlan akadályok miatt a terv meghiúsult. Az igazgató ismét újházi Edét kérte fel, aki a búcsúelőadáson a Miniszter előszobájában és a Huszárszerelem főszerepét játszotta el. Az első színi szezon befejeztével értékelve a látottakat a Vásárhelyi Napló megállapította, hogy a szegedi színtársulat az anyagiakat tekintve igen jól járt. A minimális napi bevétel 180 forint volt, a maximális pedig 400. A fabódé időszakában még repdesett az igazgató a boldogságtól, ha bevétele elérte a 100 forintot. Nem a színtársulat eredménye ez - szögezte le az újság -, hanem az újdonság ereje, mely vonzotta a nagyközönséget. Az előadások színvonalának emelése érdekében Draskóczy Pál egy nagy SzegedHódmezővásárhely-Szentes városok közötti színi egységet szorgalmazott, amely Szentes ellenkezése miatt meghiúsult. 1899-ben a Krecsányi Ignác színigazgató által vezetett társulat sikeres szezont mondhatott magáénak. Az újságíró így búcsúztatta őket: "Midőn a távozó színtársulatnak szíves isten veleteket mondtunk, egyszersmind hozzátesszük - a mielőbbi viszontlátásig." Dr. Draskóczy Pál, kinek köszönhetően megvalósult Hódmezővásárhelyen a hosszú éveken át dédelgetett álom: színház működött a városban, súlyos vádakkal illették, történetesen azzal, hogy a színházjegyek árával történt visszaéléséhez köze volt, Draskóczy Makó Lajosra hárította a felelősséget: "...Mivel én nem vagyok a tekintetes Tanács számadó közege, az egész dolgot szívességből, a megnyitás sikere érdekében vállaltam magamra, s ez nekem meglehetősen sok fáradságomba került: ne zaklasson engemet tovább, hanem köszönet szavazás helyett rukkoljon ki vele: miben, hol és miként csaltam meg a várost..." - írta a tanácshoz intézett beadványában. A városatyák nem tudtak vagy nem is akartak állást foglalni, az ügyet nem tűzték napirendre - függőben hagyták. Néhány hónap múlva, 1899 decemberében Draskóczy Pál meghalt. Krecsányi Ignác társulatát 1902-ben Janovics Jenő szegedi és 1904-ben Nádasy József pécsi társulata követte. Az 1905 és 1918 közötti időben Szendrey Mihályaradi társulata "...fényes rendezésben, villamossággal s egyéb színpadi vívmányokkal... remek díszletekbe..." kápráztatta el a közönséget. A háború utáni legsikeresebb színházi év az 1907-es volt. A jegyek elővételben keltek el az előadások előtt már egy héttel. A kezdődő gazdasági válság a Hódmezővásárhelyen játszó színházat sem kerülte el. 1925ben Andor Zsigmond színigazgató a vígalmi adó alóli mentességét kérte. A város törvényhatósági bizottsága a 15.830.000 koronát nem engedte el, pedig a színháznak nagy segítséget jelentett volna, hiszen csaknem minden este szinte üres ház előtt játszottak. 1927-ben öt pályázó, Kiss Árpád csabai, Fodor Oszkár pécsi, Gulyás Menyhért nyíregyházi, Mariházy Miklós kecskeméti társulata mellett a 120 tagú Szeged város színtársulata jelentkezett. 1927. július 8-án Sebestyén Mihály miskolci társulata nyitotta meg a színi szezont Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő című operettjével. Sebestyén Mihály májusban hatodik jelentkezőként adta be a



pályázatát, és ő nyerte el három évre. Csodálatos alakításoknak, nagyszerű színészeknek tapsolhatott a közönség, Kiss Manyi, Dajka Margit, Bilicsi Tivadar, Neményi Lili, Pethes Ferenc, Misoga László játéka minden nézőnek életre szóló élményt jelentett. 1944. október 8-án hajnalban dörrent el Hódmezővásárhely határában az utolsó lövés. A csapatmozgások csillapultával az emberek fokozatosan előjöttek a házaikból, s látva, hogy a város nem szenvedett kárt, hamarosan a dolguk után láttak. Munkába álltak az intézmények, egymás után nyíltak az üzletek, megtartotta első előadását a Korzó Mozi, Hódmezővásárhelyen visszatért az élet. 1945 elején a megalakult MADISZ műkedvelő színjátszó gárdájának vezetését Tihanyi Andor, a Pécsi Nemzeti Színház színésze vette át. Májusban új műkedvelő csoport alakult a Szociáldemokrata Párt ifjúságának műkedvelői néven az Osváth-testvérekkel, Kelemen Lenke tanárnővel, Cserényi Bélával, Hovanyecz Ferenccelés másokkal. Egy hónapra rá Várhelyi Endre vezetésével megalakult a MADISZ színjátszó köre, melyről így írt: "...Megalakítottuk hát Vásárhely első színházát. Otthonról elcsentem két öltönyruhát, így képeztem alaptőkét. A díszleteket magunk festettük, minden egyéb kelléket kölcsönöztünk..." Bérleti szerződésük a Nyári Színkörre július közepéig - két hétre - szólt. A Vásárhely Népe július 27-i számában új rovat jelent meg, a Színház, amely a nyitó előadásról írt. A próbák lázasan folynak. Milyenek voltak ezek a próbák? Kinek volt itt szakképzettsége? Jó, ha 20 év volt a társaság átlagéletkora. A társaság lelke Várhelyi Endre volt, aki művészeti vezető és az első előadás rendezője is volt egy személyben. Az átlagnál jóval nagyobb irodalmi, drámai, zenei műveltsége, művészi ízlése, anyatejjel magába szívott színpadi érzéke pótolta a mesterségbeli tudás és a rutin hiányát. Lelkesedése megkétszerezte a szereplőgárdáét, szuggesztivitása pedig megteremtette a munkaösszhangot. Figyelme az emberek közötti kapcsolatokra is kiterjedt. Tudta, hogy csak jó emberi közösséggé kovácsolódott társulattal tudják "életveszélyes" vállalkozásukat megvalósítani."Az a szeretet, összetartás, ami közöttünk volt, százszorosan emlékezetes marad" emlékezett vissza Gombos Katalin erre az időszakra. A nyitó előadásra Garami Ernő: A megváltás felé című három felvonásos darabját választották. "Nehéz, de egyúttal jó munkát végeztek a fiatalok... magukkal tudták ragadni a közönséget..." írta a színházi rovat. A darab öt szereplője közül Farkas László, Várhelyi Endre, Cserényi Béla tősgyökeres vásárhelyi volt.Szentiványi Magda, Felföldy Lelly a világégés folytán sodródott a városba. Két pengő volt a legolcsóbb hely és tizenöt pengős a legdrágább. A meghirdetett bérlet hét előadásra 60-90 pengőbe került. A második előadásra másnap, június 30-án került sor. Moliére: Botcsinálta doktor című darabját Beleznay Ervin vendégrendező állította színpadra. Ebben lépett fel Gombos Katalin és Osváth László. Július 5-én Tamási Áron: Vitéz lélek című székely mesejátéka meghozta a társulatnak az első szakmai jellegű elismerést. Berr és Guilemand francia szerzőpáros operettjének próbáján megjelent a Kovács-féle színtársulat népszerű szubrettje, Göndör Klári, aki a bemutatón sziporkázó szellemességével és tüneményes könnyedségével magával ragadta a nézőket. Július 10-én Várhelyi Endre Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város Tanácsához fordult azzal a kéréssel, hogy a Szegedi Városi Színház előadásainak megkezdéséig, augusztus l-jéig hosszabbítsák meg a szerződésüket. A tanács a kérést méltányolta. Július 18-án Gorkij: Éjjeli menedékhely ét adták elő (Budapesttel egyidőben). A szereposztás a következő volt: Natasa: Göndör Klári Nasztya: Körösi Magda Luka: Farkas László Pepel: Osváth László A kritika erősen lehúzta a darabot. Nagy volt az elkeseredés, de a munka nem állhatott meg. A Francia szobalány előadása után csak dicsérő jelzőt lehetett olvasni. Osztatlan sikert aratott Solt file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/005_foldvari_laszlo.htm[2011.02.02. 14:51:57]


Endre: Nincsenek véletlenek című alakításának.

darabja,

melyben

oroszlánrésze

volt Göndör Klári briliáns

Miután a Lehotay Árpád vezette szegedi társulat nem volt hajlandó Vásárhelyre jönni, Várhelyi Endre társulata nagy lehetőséghez jutott. A Patyolatkisasszonycímű zenés vígjátékot G. B. Shaw: Az ördög cimborája követte, mely négyszer ment nagy érdeklődés mellett. Lehotay Árpád, a Szegedi Városi Színház igazgatója is megtekintette a darabot, s az előadás után Gombos Katinak azonnal szerződést ajánlott, de ő nem fogadta el az ajánlatot. A Shaw-darabot követte az Aranykalitka, amely tovább növelte a társulat népszerűségét. Molnár Ferenc: Játék a Kastélyban című darabjának bemutatása után gyülekező viharfelhők még nem tudták elfedni a Sárgarigófészek című operett óriási sikerét. A kritika "tökéletesnek" nevezte az előadást. A gondok egyre nőttek, a villanyszámla gyakorlatilag felemésztette bevételüket. Ruhákra, kellékekre már nem jutott. Ezeket otthonról hordták össze. Adókedvezményt nem kaptak, de bizakodással tekintettek előre. "A nehézségek nem riasztották őket vissza. Elkérik a Sast, maguk termelik ki a fát a fűtéshez." Az utolsó előadáson az Érettségivel teljes sikert arattak. November 23-án új fejezet kezdődött a vásárhelyi színjátszás történetében. A Fekete Sasban Rachmanov: Viharos alkonyat című darabját mutatta be Osváth Bélatársulata. A kezdő csapatban ott volt az egész régi társulat. Az agg Polezsajev professzort Várhelyi Endre alakította. December 6-án Tamási Áron: Tündöklő Jeromos népi hangvételű színjátéka következett. Kicsi volt a társulat, a rendező Osváth Bélának is játszani kellett. A mérsékelt érdeklődés arra késztette az igazgatót, hogy a sok amatőr színész mellé vonzó, jó hírű színészt hozzon. Sikerült elcsábítani Szegedről a népszerű bonvivánt, Hallert Sándort , partneréül pedig megnyerni az Erdélyből menekült Papp Ellát. Az új "szerzeményekkel" bemutatott Mágnás Miska hat előadáson telt házzal ment. Levegőhöz jutott a színház. A rendszeres áramszünet miatt Németh László: Villanyfénynél című darabját csak 1946. január 25én tudták bemutatni. Az operettekhez szokott közönség gyér érdeklődést tanúsított a mű iránt. Fodor László: Érettségi című darabja még megkövetelt bizonyos színpadismeretet, mesterségbeli tudást, de az azt követő Csókpirulák, Az utolsó verebélyi lángbemutatását a bevétel indokolta. A Vásárhelyi Független Újság 1946. február 20-i számában arról írt, hogy Osváth Béla szabályos koncessziót akar, hogy ennek birtokában jó színészekkel, műszakiakkat erősítve meg a társulatot, új fejezetet szándékozik írni a város színháztörténetében. Közben a társulat tagjai - Papp Teri, Kovács Zsuzsa, Osváth László, Gombos Kati, Cserényi Béla, Mucsi Sándor, Bánfi Frigyes - szorgalmasan próbálnak. Bár értékes hetek vesztek el a hivatali ügyintézés miatt, Osváth Béla fáradozásait siker koronázta, elnyerte a koncessziót, s az új évadot április első napjaiban a budapesti operaház teljes társulatának vendégszereplésével kezdi Rossini: Sevillai borbély vígoperájának bemutatásával. A teltház előtt fellépő Budanovits Mária, Székely Mihály, Maleczky Oszkár, a görög Liontas Konstantin és a vásárhelyi Virágos Mihály óriási sikert aratott. Az újjászervezett társulat pár nap múlva mutatta be a Karnyónét és Moliére: Dandin György című darabokat. Az utóbbi címszerepét Hetés György játszotta, partnere szintén új színész, Mária Magda volt. Göndör József: Eladó lányok című darabjában mutatkozott be Borvető János. Májusban érkezett Romvári Gertrúd, Szakács Zoltán, Magyar Ila, Sávai Zoltán. Az új színészek megérkeztével került bemutatásra Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettje, valamint Schubert: Három a kislány című daljátéka. A város színháztörténetének legértékesebb előadássorozata indult 1946 pünkösdjén Osváth Bélának köszönhetően a Nyári Színkörben, az előadások minden este teltházzal mentek. Hauptmann: Naplemente előtt című darabjában Somlay Artúrt, Bessenyei Ferencet, Móry Lucit, Móricz Zsigmond: file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/005_foldvari_laszlo.htm[2011.02.02. 14:51:57]


Sári Bírójában Gobbi Hildát, Zilahy Lajos: Fatoryok című darabjában pedig Ajtay Andort láthatta a közönség. 1946 szeptemberében megkondult a lélekharang a színház felett. Csendben elment Osváth Béla Hódmezővásárhelyről, de nem szomorúan, nem kedvét szegve. Tudta a vásárhelyi tapasztalatokat hasznosítani a színházi fronton. Távozásával legördült a függöny. Szétszéledtek a színészek. Annyi azonban bizonyos, a vásárhelyi színi élet művészileg értékeset, történetileg megbecsülendőt alkotott.




VARSÁNYI ATTILA: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA

VARSÁNYI ATTILA

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA

Az első vásárhelyi szabadkőművesek A modern kori szabadkőművesség magyarországi terjedése a 18. században két szálon indult el: az egyik a lengyel, a másik az osztrák vonal. A régi Magyarország területén lengyel emigránsok indították útjára a mozgalmat, Eperjes városában. A lengyel hatás akként is érvényesült, hogy a birodalmi hadsereg tagjaiként Galíciában állomásozó magyar tisztek (pl. Martinovics Ignác) ott ismerkedtek meg a szabadkőművességgel.(1) Sok magyar testvért(2) azonban Bécsben, osztrák páholyokba vettek fel. Ez utóbbi csoport 1774-ben, Pozsony városában önálló páholyt alapított. 1784-ben megalakult a Grosse Landesloge von Österreich, azaz Ausztria Nagypáholya, amelyben 62 páholy egyesült Ausztria, Csehország, Magyarország és Erdély területéről.(3) Az újfajta szervezkedés kezdetben helyeslésre talált, hamarosan viszont nehéz idők köszöntöttek a mozgalomra. XII. Kelemen pápa már 1738-ban szembefordult a szabadkőművességgel, "In eminenti" kezdetű bullájában az egyházra és az Istentől rendelt világi rendre veszedelmesnek minősítette a testvéreket, kiátkozta őket. A Habsburg birodalomban Mária Terézia már 1764-ben átmenetileg bezáratta a páholyokat, a végleges betiltásukra pedig 1795-ben került sor.(4) A honi szabadkőművesség történetében a kiegyezés hozta meg a fordulópontot, a dualista magyar kormány 1868-ban hatálytalanította az 1795-ös tilalmi rendeletet. 1868 októberében megalakult az első, ismét szabadon működő páholy, a pesti Einigkeit in Vaterland, amely azonban még német nyelven dolgozott. 1869 májusában, szintén Pesten, már magyar nyelvű páholyt szerveztek, Corvin Mátyás az igazságos néven. Ettől kezdve sorra alakultak a magyar nyelvű páholyok, amelyek 1886. március 21én a Magyarországi Symbolikus Nagypáholyban egyesültek.(5) A Belügyminisztérium a szabadkőművességet egyesületként kezelte, a nagypáholy alapszabályát jóváhagyás céljából be kellett nyújtani. A jóváhagyott alapszabály szerint "a szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi."(6) A kiegyezés utáni fellendülés hatása rövidesen begyűrűzött a korabeli Csongrád megyébe és környékére is. A megye első szabadkőműves páholya Szegeden alakult 1870. május 29én, Árpád néven.(7) Aradon 1871-ben már három páholy működött (Fraternitas, Petőfi és Széchenyi), Nagyváradon pedig 1876. október 29-én bontott zászlót a László király páholy.(8) Hódmezővásárhely első szabadkőművesei is ebben az időszakban kerültek kapcsolatba a mozgalommal. Nagyobb részüket azok adják, akik vagy Vásárhelyen születtek, vagy életük bizonyos szakaszában ott éltek, de később elköltöztek a városból és új lakóhelyükön váltak a "királyi művészet"(9) gyakorlóivá: Szegeden az Árpád páholy vette fel soraiba Balassa Ármin ügyvédújságírót és Irányi Dezsőt, a szegedi törvényszék jegyzőjét és albíráját. Budapesten ifj. Imre Józsefszemész a Corvin Mátyás, Kallós Ede szobrászművész a Deák Ferenc, Sándor Pál kereskedő a Martinovics páholy tagja lett. Ormos Ede újságíró-polihisztor előbb Szegeden az Árpád, később file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/006_varsanyi_attila.htm[2011.02.02. 14:52:01]


Budapesten a Martinovics páholyban dolgozott.(10) Kisebb arányban képviseltetik magukat azok a testvérek, akik vásárhelyi lakosként lettek tagjai a mozgalomnak. Köztük található azonban a város első szabadkőművese, Adler Géza terménykereskedő, aki 1879 és 1894 között volt a nagyváradi László király páholy tagja.(11) Adler 1855-ben született, 1888 és 1890 között a vásárhelyi zsidó hitközség elnöke volt, majd Bécsbe költözött(12) Schuller József királyi törvényszéki bíró 1892 és 1897 között a kolozsvári Unio, Seltmann Lajos főrabbi 1889-től 1918-ig a fővárosi Könyves Kálmán, Mendli Károly rajztanár 1895től, Wilheim Arnold ügyvéd 1899-től, Kovács János ügyvéd 1900-tól pedig a szegedi Árpád páholy kötelékébe tartozott.(13) A 20. század első évtizedében alábbhagyott a lendület, majd az 1910-es évek elején gyökeres fordulat következett be a vásárhelyi szabadkőművesség történetében.

A Virradat szabadkőműves kör megalakulása 1910 márciusában Szegeden összekülönböztek egymással a szabadkőműves testvérek, s a konfliktusnak páholyszakadás lett a vége. A konzervatív beállítottságú Árpád páholyból kivált 12 tag, és március 21-én megalakították a radikálisabb Szeged páholyt. Az Árpád páholy reakciója sem késett sokáig: az érvágást kompenzálandó tagfelvételi láz lett úrrá rajtuk. Ettől a pillanattól számíthatjuk a vásárhelyi szabadkőművesség igazi fellendülését. 1911. március 4-énMüller Ferenc orvos volt az első fecske, december 16-án aztán egyszerre kilenc vásárhelyi kereső (14) lett a szegedi páholy tagja: Bauer Imre gőzmalom-tulajdonos, Beretzk Péter gyógyszerész, Czukor Bálint ügyvéd, Genersich Antal kórházi igazgató-főorvos, Mattiassich Dezső királyi közjegyző, Reich Ede városi főmérnök, Singer Sándor és Szemző Miksa ügyvédek, valamint Vetró Lajos Endre árvaszéki ülnök.(15) A szegedi páholy frissen felvett vásárhelyi tagjai számára azonban hamar világossá vált, hogy kemény fába vágták a fejszéjüket: a szabadkőműves léttel ugyanis természetesen együtt járt a különböző fokú páholymunkák és értekezletek rendszeres látogatása is. Mivel ezekre általában hétköznap, munka után, az esti órákban került sor, nem csodálkozhatunk azon, hogy a vidéki tagok számára gondot jelentett az utazgatás. Mivel Orosházán is éltek "bejáró" szabadkőművesek (Klein Simon orvost és Müller Jenő ügyvédet, a már említett vásárhelyi Müller Ferenc bátyját, 1910. január harmincadikán(16), Adler Miksagyógyszerészt pedig 1910. november ötödikén(17) vették fel az aradi Összetartás páholy kötelékébe), a közös igényből megoldás született: 1912. március hetedikén, Hódmezővásárhelyen tartott értekezletet 12 helyi testvér, melyen megjelent az Árpád páholy két prominens tagja is, Pálfy József főmester(18) ésSzékely Vilmos, valamint az orosházi szabadkőművesek képviseletében Müller Jenő. Elsőként Müller Ferenc emelkedett szólásra, s szónoki képességeit megcsillantva a szabadkőműves kör megalakítása mellett tört lándzsát: "Erős a hitem..., hogy Hódmezővásárhely keletén is elkövetkezik a virradat, mert hiszen feltűnt már a keleti égbolton a derengő hajnalpír, hiszen megjelent már az első bíztató reménysugár, melyet, remélem, nyomon fog követni a folyton erősbödő sugárkéve, hogy áttörje, szétoszlassa az emberi lelkekre nehezedő homályt, sötétséget."(19) A két évvel korábbi szakadást még mindig érző, presztízséből vesztett Árpád páholy főmestere, Pálfy József az érzelmeivel viaskodott: jó szabadkőművesként örülnie kellett, hogy új szem kapcsolódik a testvéri láncba; egyre gyengülő páholya főmestereként azonban világosan kellett látnia, hogy a most még csak kört alakító, azaz továbbra is az Árpád páholy kebelében dolgozó vásárhelyiek előbb-utóbb végképp önállósodni fognak, kiszakadnak majd a szegedi szabadkőművesség kötelékéből. Hozzászólásában Pálfy hangsúlyozta, hogy a vásárhelyiek túlnyomórészt kezdő szabadkőművesek, akiknek komoly szükségük lesz még az anyapáholy további, rendszeres látogatására. Csak érzékeltetni szeretném, mennyire igaza volt: a köralakító testvérek file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/006_varsanyi_attila.htm[2011.02.02. 14:52:01]


közül egyedül Kovács János rendelkezett komolyabb, tizenkét évre visszatekintő "mozgalmi" múlttal, Müller Ferenc az értekezlet idején egy éve és három napja volt szabadkőműves, a többiek pedig nem egészen három hónapja! Érthető tehát, hogy Pálfy csak úgy volt hajlandó támogatni a köralakítást, ha a vásárhelyi testvérek az Árpád páhollyal a rájuk nézve feltétlenül szükséges kapcsolatot megtartják. Szemző Miksa válaszában ugyan ezt lelkesen megígérte, a későbbi történések Pálfy rossz előérzetét igazolták...(20) Ezek után Pálfy József feltette a kérdést, hogy kívánják-e a testvérek azt, hogy Hódmezővásárhelyen szabadkőműves kör létesüljön, amelyre egyhangú felkiáltás("Kívánjuk!") volt a válasz. Az értekezlet résztvevőinek így már csak annyi megbeszélni valója maradt, hogy az újonnan alakult kör mikor tartsa az értekezleteit. Müller Jenő ugyanis azt kérte, hogy az addigi csütörtöki napot vessék el, mivel az aradi Összetartás páholy is akkor tartja munkáit, ami problémát okoz az orosházi testvéreknek. A többiek akceptálták a kérést, elhatározták, hogy a Virradat kör a hónap minden második keddjén tartja értekezleteit.(21) Vásárhelyről hivatalos levél (tábla) ment Szegedre, melyben tudatták az Árpád páholy tagságával az értekezlet határozatait. A szegediek a március 23-i páholymunkájukon foglalkoztak a kérdéssel, melyen hozzájárultak a Virradat kör megalakulásához. Ennek birtokában 1912. március 29-én már az alakuló értekezletre is sor kerülhetett. Elsőként ismét Müller Ferenc emelkedett szólásra, mondandójában biztosította az anyapáholyt arról, hogy a kört minden szegedi páholymunkán képviselni fogja néhány testvér. A kör megalakítását Müller Ferenc azért tartotta szükségesnek, hogy általa erősödjön a vásárhelyi tagokban a szabadkőműves szövetséghez tartozás érzése, és kellőképp előkészítse a talajt a majdani páholyalapításhoz.(22) A testvérek egyhangú lelkesedéssel kimondták a Virradat kör megalakítását, elfogadták a kör rendtartását(23), amely szerint a kör a szegedi Árpád páholy vezetése alatt áll, tagjai "az Árpád páholyhoz tartozó mindazon aktív szabadkőművesek, akik a kör székhelyén laknak, az Árpád páholy azon tagjai, akik a kör székhelyének vidékén laknak, s írásos kérelmük alapján a körhöz való csatlakozásra a páholytól engedélyt kérnek..."(24) A célkitűzések megfeleltek annak, amiről Müller a bevezetőjében felvázolt, a rendtartás pedig kimondta, hogy a kör a kitűzött célok elérésére "a szabadkőműves szertartások mellőzésével rendes értekezleteket tart."(25) Megválasztották a tisztikart is, elnök az életkora (66 év) és szabadkőműves pályafutásának időtartama tekintetében is doyen Kovács János, a titkár pedig a rendkívül agilis Müller Ferenc lett.(26) A rendtartás szerint az elnök feladata a kör képviselete, ő felelős a kör működéséért, míg a titkár tudatja a kör tagjaival az értekezletek időpontját és tárgysorozatát, valamint vezeti az értekezletek jegyzőkönyveit (munkatábláit). Végül a rendtartás rögzítette, hogy "a kör július és augusztus hónapok kivételével legalább kéthetenként értekezletet tart."(27) A Virradat szabadkőműves kör programját a budapesti nagypáholyhoz címzett levelükben fogalmazták meg: "Mindenkor arra fogunk törekedni, hogy az emberi lelkeknek a mélyében a hideg közönynek, a társadalmi előítéleteknek és babonáknak, a faji és felekezeti gyűlölségnek hamuja alatt szendergő isteni szikrát lángra lobbantsuk, serény kalapácsütésekkel lepattogtassuk, testvériesen szerető szívünk melegével felolvasszuk az emberi szíveket körülvevő vastag jégkérget... A profán(28) életben is minden szem, amely a világosságot megpillantotta, gyönyörködhessen a szellemi télvirradásban, a szabadkőműves eszmék hajnalhasadásában."(29)

A Virradat szabadkőműves páholy megalakulása Az új kör értekezleteit Mattiassich Dezső kir. közjegyző irodájában tartotta, a Kossuth tér 3. szám alatt.(30) Hamarosan újabb vásárhelyi keresők lettek az Árpád páholy, s vele párhuzamosan a Virradat kör tagjai: Szathmáry Tihamér rendőrfőkapitány április 25-én, Weisz Adolf orvos pedig április 29-én.(31) Az 1912. április 23-i köri értekezleten került szóba Csukássy Jenő budapesti főszónok aggálya a rendtartással kapcsolatban: a fővárosi nagypáholy állásfoglalása szerint a Virradat kört ki kell vonni a szegedi Árpád páholy fennhatósága alól, a kör ugyanis közvetlenül a Magyarországi

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/006_varsanyi_attila.htm[2011.02.02. 14:52:01]


Symbolikus Nagypáholy védelme és irányítása alá tartozik, csak annyiban függ az Árpád páholytól, amennyiben a kört alkotó testvérek egyúttal a szegedi páholy tagjai is. Ugyanezen az értekezleten rögzítették határozatban azt, hogy a kör minden hónap első és harmadik keddjén, este nyolc órakor tartja ös szejöveteleit Mattiassich irodájában, a kör profán címéül pedig Müller Ferenc titkár címe szolgál: Kállay u. 26.(32) A megalakulást követő időszak nem bizonyult túl mozgalmasnak, mintha a köralapításban elfáradtak volna a testvérek, vagy egyszerűen csak nem tudták, friss szabadkőművesként mihez is kezdjenek. A rendtartás szerint munkássági körükbe tartozott a különböző páholyoktól érkező hivatalos levelek tárgyalása, viták kezdeményezése a szabadkőművességet érdeklő kérdések felett, valamint alkalmat kellett adniuk tagjaiknak szabadkőműves szellemű előadások tartására.(33) 1912 őszén ezen nemes elképzelések közül csak az első valósult meg. Volt testvér, akit kifejezetten zavart is ez a "semmittevés", az október 3-i értekezleten Mattiassich Dezső szokatlanul kritikus hangnemben beszélt tagtársaival. Néhány nappal korábban ugyanis Vásárhelyen járt Csukássy főszónok, aki tudakozódott a kör helyzetéről. A közjegyző ekként tájékoztatta vendégét: "Valami jelentékenyebb dolgot még nem cselekszünk, Szegedre hol járunk, hol nem, túlságos lelkesedés nem bánt bennünket, s ha ez tovább így tart, bizony nem nagy hasznára leszünk szövetségünknek."(34) 1912. december 21-én öt vásárhelyi testvér lett az Árpád páholy és a Virradat kör tagja: Arany János városi számvevő, Barabás István unitárius lelkész, Erdős Jeromos ügyvéd, Pista Zsigmond állami iskolai igazgató-tanító és Reiter Oszkár orvos.(35) Ugyanekkor fogadott soraiba a szegedi páholy három orosházi keresőt is, akik a később megalakult Virradat páholy alapító tagjai lettek: Darányi Árpádgyógyszerész, Hajdú Mihály állami tanító és Török István tanító.(36) 1913. január hetedikén került sor a köri tisztújításra: elnökké ismét Kovács Jánost, titkárrá pedig Müller Ferencet választották.(37) Először töltötték be a szónok és a kincstáros posztját. A szónok feladata az elnök helyettesítése volt, őrködött a szabadkőműves alkotmány és alapszabály megtartása felett, ügyelt a határozatok pontos megtartására, ellenőrizte a szavazatok, valamint az özvegypersely(38) tartalmának megszámlálását.(39) Erre a feladatra a mindössze 23 napja szabadkőműves Barabás Istvánt választották.(40) A kincstáros személyes felelősség terhe mellett kezelte a kör vagyonát és vezette a számadásokat, beszedte a tagdíjakat, teljesítette az elnök által utalványozott fizetéseket, a december havi utolsó értekezleten beterjesztette a jövő évi költségvetést, év végén elkészítette a számadásokat.(41) A kincstárosi tisztséget Czukor Bálintra bízták(42), akit lemondása után, 1913. május huszadikán Pista Zsigmond követett e poszton.(43) 1913. március tizedikén az aradi Összetartás páholy jubileumi díszmunkát tartott, melyen részt vett a Virradat kör titkára, Müller Ferenc is. A díszmunka kiváló alkalmat teremtett a küszöbön álló páholyalapítás kérdésének megtárgyalására. Müller annyi eredményt elért, hogy a nyíregyházi Szabolcs páholy főmestere,Popini Albert megígérte, rövidesen Hódmezővásárhelyre látogat, a további lépések megtárgyalása céljából.(44) A páholyalapításhoz szükséges kellékekkel már rendelkeztek a vásárhelyi testvérek, így Popini május 25-i látogatása alkalmával megállapodtak, hogy rövidesen értekezletet hívnak össze, majd az Árpád páholytól, az anyagi kérdések elintézése után, azonnal a fedezésüket(45) kérik.(46) Az említett előkészítő értekezletre 1913. május harmincadikán került sor. A Virradat kör tagjai azonban nem voltak teljesen egységesek a páholyalapítás kérdésében, igaz, a felszólalók többsége (Singer, Genersich, Beretzk és Szathmáry) mellette tört lándzsát. A másik oldalt Müller Jenő képviselte, szerinte technikai akadályai vannak a páholy létrehozásának: a Virradat körnek éppen annyi tagja van, amennyi a páholy tisztikari állásainak betöltéséhez szükséges. Müller Jenő szerint jobb lenne az alakulást őszre halasztani, s addig megerősíteni a kör személyi állományát. A többiek elvetették e javaslatot, a kör határozatot hozott, mely szerint a másnapi szegedi páholymunkán bejelentik kilépésüket az Arpád páholyból.(47) A május 31-i tisztikari értekezleten az Árpád páholy vezetői ezt tudomásul vették, elhatározták, hogy a vásárhelyi testvérek által addig befizetett díjakból ezer koronát visszaadnak a születendő páholy részére, valamint évente négy-öt alkalommal rituális



munkákra átengedik nekik saját páholyhelyiségeiket.(48) 1913. június tizedikén a Virradat kör ún. szabad ég alatti munkát tartott, melyen a testvérek kimondták, hogy Virradat név alatt, "A világosságért" jeligével Hódmezővásárhelyen szabadkőműves páholyt alapítanak. A megjelenteket Kovács János elnök köszöntötte: "Szabadkőműves testvéri szeretettel üdvözöllek benneteket. Nagyfontosságú gyűlésre jöttünk össze ez alkalommal, az a feladatunk, hogy az Árpád páholytól nyert elbocsátásunk után Hódmezővásárhely keletén megalapítsuk a saját páholyunkat. Ez ünnepélyes alkalommal tehát arra kell gondolnunk, hogy megalakítandó páholyunkat akként szervezzük, miszerint az a jövendő fejlődésre biztos alappal és feltételekkel bírjon. Hódmezővásárhely keletén a demokratikus elvek követőinek oly nagy számával találkozunk, hogy azok kiválóbbjai között tetszés szerint választhatunk, csak jól tudjuk megválasztani az igaz szabadkőművességre hajló egyéneket. Páholyunk alapításának egyikfő célját én abban látom, hogy az elveinket vallókat minél nagyobb számban - de csakis az arra valókat - egy táborba összegyűjtsük s egyesített erővel munkáljuk a szabadkőművesség világszerte erős, mert üdvös, emberbaráti cselekedeteit. Szervezkedjünk tehát az igaz szabadkőművesség zászlaja alatt egymás megértésével és a kölcsönös szeretet jegyében."(49) Kovács János után Müller Ferenc titkár kért szót, vázolta a nap jelentőségét, amelyen régi, szeretettel gondozott és ápolt vágya válik valóra. "A mai összejövetelünk célja ugyanis a páholyalakítás s ennek az első szabadkőműves munkának symbolikus neve szabad ég alatti munka... Most, amidőn nemcsak Magyarországon, de széles e világon mindenütt, ahol testvérek vannak s azok páholyokba tömörültek, minden nap más és más keleten összejönnek, midőn leszáll az est s a sötétség leple alatt a világosság bajnokai ünnepet ülnek, János napi ünnepet(50), a világosságnak ünnepét; most, amidőn mindenfelé a munkaévad végén a megérdemelt pihenőre akarnak térni a testvérek, mi akkor vesszük kezünkbe az alkotó kalapácsot, mi most kezdünk csak igazán komoly munkánkhoz. Boldognak érzem magam e percekben, és bár általában pesszimista szoktam lenni, e percben lehetetlen optimistának nem lennem, lehetetlen nem reménykednem egy szebb, jobb és boldogabb jövőben, midőn látom, hogy rövid idő alatt a szabadkőműves eszmék milyen tért hódítottak Hódmezővásárhely keletén; lehetetlen nem bíznom a jövőben, midőn körülnézve 22 lelkes testvért látok, s midőn azt látom, hogy azon pár testvér is, kik eddig különösebb érdeklődést nem tanúsítottak a szabadkőműves eszmék iránt, akik eddig csak dilettánsai voltak a királyi művészetnek, most, amikor magunkról, a magunk komoly munkájáról van szó, lelkesedéssel jöttek el, s agyuk egész bölcsességét, karjuk teljes erejét s szívük-lelkük pompázó szépségét helyezik a szabadkőműves eszmék oltárára. Ebben a jövő munkája sikerének biztos zálogát látom. Kívánom e percben, hogy a jövő tevékeny páholyéletében mindenkor az a két jelmondat legyen uralkodó, mely azon két páholy jelmondata, melyekből összeverődtünk. Kívánom, hogy mindenkor otthonos legyen az őszinte, meleg "testvériség", mely az Árpád páholy jeligéje, a testvérek kölcsönös megértéssel s egymást a magasztos cél elérésére való támogatással dolgozzanak, de soha ne hiányozzék azon másik páholy jelmondata sem, mely három igen érdemes szabadkőműves testvérrel ajándékozott meg: az "összetartás". A testvéri szeretet és összetartás vezessen bennünket minden munkánkban. A rituálé szerint a szabadkőművesek munkájukat délben kezdik és éjfélkor hagyják abban. Ez nem helyes. A szabadkőművesek éjfélkor kezdenek dolgozni, amikor teljes a sötétség, s csak akkor teszik le a kalapácsot, ha itt lesz a dél, amikor általános és teljes lesz a szellemi világosság. Elődeink munkájának köszönhetjük, hogy mi már nem éjfélkor kezdjük a munkánkat, a mi munkánk kezdetét a "virradat" szabja meg. Itt van tehát a virradat, itt van a komoly, nagy munkának az ideje; vegyük kezünkbe a munkás kalapácsot, kezdődjék meg a szakadatlan, önzetlen munka a tejes világosságért, a teljes világosság bekövetkezéséig!"(51) Nem véletlenül emlegette Müller szónoklatában visszatérően a munka szót, hiszen a testvérek a beszéd elhangzása után rögtön dolgozni is kezdtek: megválasztották az ideiglenesen megalakult páholy tisztikarát. A páholy világosságai a következők lettek: Kovács János a főmester, Mattiassich Dezső a helyettes főmester, Singer Sándor az I. felügyelő, Beretzk Péter a II. felügyelő, Müller Jenő a szónok és Müller Ferenc a titkár. A további tisztségek: kincstárossá Vetró Lajos Endrét, templomőrré Reich Edét, alamizsnás mesterré Adler Miksát, előkészítő mesterré Klein Simont választották.(52) Első ízben választottak kincstári bizottságot, amely öt tagból állt, feladata volt a kincstáros számadásainak évenkénti, tételes megvizsgálása, egyes kiadási és bevételi számlák egybevetése a költségvetés tételeivel, a kincstárossal közösen a zárszámadás vagyonleltárának megállapítása,



költségelőirányzat elkészítése. A kincstár, az özvegypersely, a páholy alapja, valamint minden más vagyona a kincstári bizottság felügyelete alatt állt.(53) A bizottság tagja, a június 26-i választás alapján, Kovács János főmester, Vetró Lajos Endre kincstáros, valamint Arany János, Darányi Árpád és Szemző Miksa lett.(54) A választás eredményének kihirdetése után Kovács főmester megtartotta székfoglaló beszédét: "Szeretett testvérek! Azért a kitüntető bizalomért, mellyel főmestereteknek választottatok meg, fogadjátok hálás köszönetemet. Érdememen felülinek tartom e kitüntetést, melyet se nem kértem, sem rá nem szolgáltam, sőt úgy érzem, hogy annak feladatai erőmet és tehetségemet felülmúlják. De nem lennék igaz szabadkőműves, ha a kitüntetést visszautasítanám és el nem fogadnám. Elfogadom tehát a reám ruházott főmesteri tisztet annak a kötelességnek érzetével, mely minden szabadkőművestől megköveteli a munkát, a közös emberbaráti nemes feladatok munkálását. Programomat ez képezi, ennél többet ne kívánjatok most tőlem. Hiszem, hogy főmesteri vezetésem alatt végzendő munkáink e célokat mindenkor híven fogják szolgálni, munkáinkban az összetartás szelleme erősödik, a profán világra való kihatásunk pedig, ami egyik fő célunkat kell, hogy képezze, növekedni fog. Erre a munkára kérem a legfőbb Világosság erőt adó szellemét és a ti bölcs tanácsotokat!"(55) A főmesteri székfoglaló után vetődött fel a páholy nevének megállapítása. A testvérek egyik része a köri név, vagyis a Virradat megtartása mellett volt, mások a Bercsényi elnevezés mellett kardoskodtak. Szavazásra került sor, ahol szótöbbséggel a Virradat név és "a világosságért" jelige mellett határoztak.(56) Több mint két hét telt el a szabad ég alatti munkán elhatározott ideiglenes páholyalapítás után, mikor újra találkoztak a vásárhelyi testvérek. A június 26-i összejövetel egyértelműen jelezte, hogy minőségi változás állott be a helyi szabadkőművesség életében: nem egyszerű köri értekezletet tartottak, hanem az új páholy alakuló munkáját, melyhez immár szertartásszerű megnyitás dukált. 21 megjelent páholytag előtt mutatta be Müller Ferenc titkár a budapesti Szövetségtanács tábláját, mely szerint a hódmezővásárhelyi Virradat páholy ideiglenes munkaengedély iránt benyújtott kérvényét az igen érdemes Szövetségtanács örömmel vette tudomásul a június 14-én megtartott ülésén, s részükre az ideiglenes munkaengedélyt megadta. A titkár ajánlatára a testvérek a szabadkőműves alkotmány VII. alaptörvénye 6. §-a alapján, az ugyanezen alaptörvény 7. §-ában előírt módon, ideiglenes páholyból rendes páhollyá alakultak, majd előbb a főmester, utána az egyéb tisztségviselők tették le a XII. alaptörvény 1. §-ában körülírt fogadalmat. Kovács János a fogadalmát még a szabad ég alatti munkát vezető testvér (Müller Ferenc) előtt tette le, a többiek azonban már a beiktatott főmester előtt.(57) A hódmezővásárhelyi Virradat páholyt 23 testvér alapította (Adler, Arany, Barabás, Bauer, Beretzk, Darányi, Erdős, Genersich, Hajdú, Klein, Kovács, Mattiassich, Müller Ferenc, Müller Jenő, Pista, Reich, Reiter, Singer, Szathmáry, Szemző, Török, Vetró és Weisz), akik két helyről verbuválódtak: húszan a szegedi Árpád, hárman az aradi Összetartás páholy kebeléből. Az elválás azonban nem bizonyult zökkenőmentesnek, apró porszemek kerültek a szabadkőműves együttműködés fogaskerekébe. Az Árpád páholy például azt nehezményezte, hogy a vásárhelyi testvérek nagy része nem fizette be az 1912-es esztendő második, valamint az 1913-as év első félévére eső vidéki páholyalap járulékokat, holott a Virradat páholy a fővárosi nagypáholynak arról számolt be, hogy ezen összegeket a teljes 1913-as esztendőre rendezték.(58) Problémák merültek fel a vásárhelyiek tagdíjfizetésével kapcsolatosan is. Az aradiaktól sem volt zökkenőmentes a búcsú: az Összetartás páholy június 12-i munkáján megadta ugyan az elbocsátást Klein Simonnak, Müller Jenőnek és Adler Miksának, de személyenként harminc koronát követelt tőlük az elbocsátási okmány kiállításáért, holott olvashatjuk Müller Ferenc titkár a nagypáholyhoz intézett panaszában -, "a három testvér kíméletből nem kérte vissza a páholyalapra befizetett pénzeket, sőt, mint tudom, részvényeik is voltak, s azokat sem óhajtották kiegyenlíttetni, s mégis így jártak el velük szemben."(59)

A páholyjelvény kérdése file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/006_varsanyi_attila.htm[2011.02.02. 14:52:01]


A vásárhelyi testvérek 85 évvel ezelőtt nagy reményekkel, lelkesen indították útjára a Virradat páholyt, amely hivatalosan 1920-ig, gyakorlatilag csak 1919-ig működött. Nem született szerencsés csillagzat alatt: mire megerősödhetett volna, kitört az első világháború, a testvérek jelentős része a frontra került, miközben az itthon maradottak folyamatos, egymás elleni ármánykodásaikkal gyengítették szövetségüket. Volt azonban egy harmadik probléma is, mégpedig az a vészes tehetetlenség, döntésképtelenség, amely az új páholy szinte első elintézendő kérdésénél, a páholyjelvény kiválasztásánál rögtön a felszínre került. Egy ilyen horderejű kérdés eldöntése normális esetben talán egy hónapot vett volna igénybe, a vásárhelyi testvérek azonban közel fél évig rágódtak rajta. A megalakulás mámoros időszakában, az 1913. június 26-i páholymunkán kezdődött a történet. Csukássy Jenő budapesti főszónok korábban a hét arany búzakalászt ajánlotta a vásárhelyi szabadkőművesek figyelmébe, amely egyrészt szimbólumként is megfelelő, másrészt stílszerű is, hiszen mind Hódmezővásárhely, mind Orosháza lakói zömében földműveléssel foglalkoznak. Müller Ferenc titkár négy szabadkőműves szobrászművésszel (Kernstock Károly, Vágó Dezső, Telcs Ede és Kallós Ede) lépett érintkezésbe, hogy modelleket készítsenek. A páholytagok egyhangúlag elfogadták a hét búzakalászt jelvényként, mely keskeny, rövid, de nem feltűnő kék-sárga szalagon függjön, lekapcsolható és gomblyukjelvényként is használható legyen. Felkérték Szathmáry Tihamért, hogy ötödikként ő is készítsen egy mintát, s a munkák közül Genersich, Reich és Szathmáry testvérek fogják majd kiválasztani a legmegfelelőbbet (utóbbi esetében rögtön felmerül némi összeférhetetlenség is...), majd a minta után a szintén szabadkőműves Pártos Lajos készíti el a jelvényeket.(60) A jelvénytervezési felhívásra egyedül Vágó Dezső válaszolt, akinek három különböző tervezete szeptember 23-án került a testvérek elé. Egyik sem felelt meg teljesen az ízlésüknek, végül mégis kiválasztottak egyet, amelyen a hét búzakalászt egy sarló fogja össze. Szathmáry Tihamér tervezete nem felelt meg a páholy határozatának, ugyanis egyes tagtársak azon elképzelését követte, mely szerint a virradat jelképének, a felkelő napnak kellene a jelvény fő motívumának lennie a búzakalászok helyett.(61) Október hetedikén kiderült, hogy a testvérek afféle "titkári engedetlenségi mozgalommal" találták magukat szemben, amely egy megfelelően működő, erőskezű főmester által irányított páholyban elképzelhetetlen lett volna. Müller Ferenc ekkor kért ugyanis bocsánatot, hogy a legutóbbi munka páholyhatározatával szembehelyezkedve a kiválasztott jelvényt nem rendelte meg, bízva abban, hogy annál szebbet is lehet készíttetni, ráadásul úgy, hogy a felkelő napot favorizáló testvérek óhaja is teljesülhessen. Müller nem vesztegette az időt, saját szakállára érintkezésbe lépett további két szobrásszal, Pásztor Jánossal és Rubleczky Gézával, hogy készítsenek olyan terveket, melyekben a hét kalász és a felkelő nap egyaránt megjelenik. A titkár rögtön be is mutatta Pásztor három rajzát, valamint Rubleczky egy gipsztervét. A jelvénybizottság nevében Genersich Antal a Pásztor- és a Rubleczky-tervet is igen ízlésesnek találta, javasolta, hogy mindkettőt készíttessék el, Pásztorét háromszög alakban, Rubleczkyét pedig kétkoronás nagyságban gomblyukjelvénynek.(62) 1913 decemberére aztán csak megszülettek a jelvények, mindkettőből ötven-ötven darabot rendelt a páholy.(63) A jelvények pontos leírása is megtalálható a budapesti nagypáholyhoz küldött egyik levelükben: "A nyakjelvény szalagja Hódmezővásárhely színeit mutatja, mindkét jelvényen 7 db. búzakalász látható, száma szabadkőműves szám, a búzakalász szintén városunkat szimbolizálja, minthogy az főleg földművelő város, és 'aranykalásszal ékes rónaságon' fekszik. Végül a páholy neve is symbolicusan kifejezésre jut a felkelő napban."(64)

A megalakulás zászlóvivői: Kovács János és Müller Ferenc Végül szólnunk kell a Virradat páholy kezdeti időszakának két legfontosabb tisztségviselőjéről, Kovács Jánosról és Müller Ferencről.



Kovács János (1846-1918)

Dr. Müller Ferenc (1885-1970)

Kovács volt - mint már említettük - a társaság doyenje, 1846. november 27-én látta meg a napvilágot Hódmezővásárhelyen. Ősrégi kálvinista család sarjaként a helyi református gimnáziumban végzett, majd jogi tanulmányait a debreceni és a kecskeméti jogi akadémiákon folytatta. 1873-ban szerezte meg ügyvédi oklevelét. 1876-ban törvényhatósági bizottsági taggá választották, 1879-ben törvényhatósági tiszti ügyésszé nevezték ki. 1878. július elsejétől haláláig a vásárhelyi Nagytakarék ügyésze.(65) Eme tisztségei mellett ügyésze volt a békés-bánáti református egyházmegyének, elnöke a vásárhelyi Vöröskereszt Egyletnek, református presbiter, iskolaszéki elnök, a szabadelvű párt helyi elnöke. Jótékonysági tevékenységéért II. osztályú Vöröskeresztjelvénnyel tüntették ki. Felesége Solti Gizella, kilenc gyermekük született, házuk a Zrínyi utca 13. szám alatt állt.(66) Szabadkőműves pályafutását a szegedi Árpád páholyban kezdte 1900. október huszadikán, a II. (legény) és a III. (mester) fokozatot(67) egyaránt 1905. december kilencedikén érte el. Az 1912. március 29-től 1913. június 10-ig a vásárhelyi Virradat kör elnöke, 1913. június 10-től 1914. január 7-ig a Virradat páholy főmestere. 1914. január hetedikétől már "csak" tiszteletbeli főmester, ugyanis Barabás István unitárius lelkészt választja a páholy új főmesterré. Kovács János még a páholy működése idején, 1918. május 31-én az örök keletbe költözött, azaz elhunyt.(68) Müller Ferenc 1885. április 19-én született Hódmezővásárhelyen, a Csalogány utcai családi házban. 1903-ban érettségizett, 1908 októberében Budapesten avatták orvosdoktorrá. 1908 és 1910 között szigorló orvosként a Serház téri közkórház alorvosa volt, 1910-ben Berlinbe ment, ahol az urológiát és a venereás (nemi) betegségeket tanulmányozta. Rendelőjét 1910. november elsején nyitotta meg a vásárhelyi Beretzk-palotában, ahonnan nősülése után (1913-ban vette el Mandel Margitot, két fiuk született) a Kállay utca 26. szám alá költözött. 1911-től 1922-ig a Munkásbiztosító Pénztár kerületi orvosa volt, ezt követően pedig az egész város területére szakorvosa. A háborúba 1915 tavaszán ment el, segédorvosi rangban vonult



be Szegedre, ahonnan Budapestre, az Auguszta kórházhoz helyezték, majd az olasz fronton teljesített hadi szolgálatot. Főorvosként, magyar és német vöröskeresztes kitüntetések birtokosaként szerelt le.(69) A második világháború idején deportálták, ahonnan hazatért. Az OTI-nál dolgozott, valamint a Tüdőbeteg-gondozó Intézet vezető orvosa volt, gyémántdiplomás tüdőszakorvos.(70) A Virradat páholy tagjai közül Müller Ferenc élt legtovább, Vásárhelyen hunyt el 1970. június másodikán.(71) Szabadkőműves pályafutását, sok társához hasonlóan, ő is az Árpád páholyban kezdte, 1911. március negyedikén. A legény és a mester fokozatot 1912. március másodikán érte el. 1912. március 29-től 1913. június 10-ig a Virradat kör, 1913. június 10-től a megszűnésig a Virradat páholy titkára.(72)

Jegyzetek: 1 L. NAGY Zsuzsa: Szabadkőművesek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 12-13. 2 Testvér = A szabadkőművesek egymás közti megszólítási formulája. 3 L. NAGY: I. m. 14. 4 UO. 17. 5 Uo. 50-51. 6 Uo. 51-52. 7 PATAKY Lajosné (öá.): A szabadkőműves szervezetek levéltára: Repertórium. (Levéltári leltárak, 39., Magyar Országos Levéltár) Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya /Levéltárak Országos Központja/, Budapest, 1967. (Kézirat) 69. 8 Uo. 17., 26., 94., 160. 9 Királyi művészet = A szabadkőműves munka egymás közti elnevezése, enyhe pátosszal. 10 PALATINUS József: Szabadkőművesek Magyarországon. Könyv- és Lapkiadó Rt. Budapest, 1944. A kötet anyagából KŐSZEGFALVI Ferenc kigyűjtötte a hódmezővásárhelyi tagok adatait. (Kézirat a Németh László Városi Könyvtárban) 11 Uo. 12 SZEREMLEI Samu: Hód-Mező-Vásárhely története, V. kötet: A közmívelődés története 1526-1848. Második rész. Hódmező-Vásárhely, 1913. 953. 13 KŐSZEGFALVI: i. m. (PALATINUS alapján) 14 Kereső = A szabadkőműves páholyba felvételét kérő személy. 15 Magyar Országos Levéltár (MOL) P. 1131. 2. kötet, 3. tétel: A hódmezővásárhelyi Virradat páholy anyakönyve, 45.,8.,12-13.,16.,18,20.,22,33.sz 16 Uo. 10., 14. sz. 17 Uo. 1. sz. 18 Főmester = A szabadkőműves páholy vezetője. 19 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t.: Páholymunkák jegyzőkönyve, 1912. márc. 7. 20 Uo. 21 Uo. 22 Uo. 1912. márc. 29. 23 Uo.


VARSÁNYI ATTILA: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA 24 MOL P. 1131. l. cs. 1. t.: a Virradat kör rendtartása 25 Uo. 26 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1912. márc. 29. 27 MOL P. 1131. 1. cs., 1. t., a Virradat kör rendtartása 28 Profán = Nem szabadkőműves. 29 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1912. márc 29. 30 Uo. 1912. ápr. 23. 31 MOLP. 1131. 2. k., 3. t., 19., 23. sz. 32 MOL P. 113 1. 1. cs., 2. t., 1912. ápr. 23. 33 MOL P. 1131. 1. cs., 1. l.: a Virradat kör rendtartása 34 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1912. okt. 3. 35 MOL P. 1131. 2. k., 3. t., 2-3., 7., 15., 17. sz. 36 Uo. 6., 9., 21. sz. 37 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jan. 7. 38 Özvegypersely = A szabadkőműves összejövetelek végén, jótékony célra összegyűjtött pénz. 39 MOL P. 1 13 1. 1. cs., 1. t.: a Virradat kör rendtartása 40 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jan. 7. 41 MOL P. 113 1. 1. cs., 1. t.: a Virradat kör rendtartása 42 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jan. 7. 43 Uo. 1913. máj. 20. 44 Uo. 45 Fedezés = A szabadkőműves páholyból való kilépés 46 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. máj. 30. 47 Uo. 48 Uo. 1913. jún. 10. 49 Uo. 50 Az első modern kori szabadkőműves páholy, a Grand Lodge of England (Anglia Nagypáholya) felavatására 1717ben Keresztelő Szt. János napján került sor, a londoni Lúdhoz és rostélyhoz címzett fogadóban. 51 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jún. 10. 52 Uo. 53 MOL P. 1131. 1. cs., 1. t., a Virradat páholy szabálya. 54 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jún. 26. 55 Uo. 1913. jún. 10. 56 Uo. 57 Uo. 1913. jún. 26. 58 MOL P. 1083. 145. cs. 38. t. CXII, 4660/1913. 59 Uo. 3350/1913. 60 MOL P. 1131. 1. cs., 2. t., 1913. jún. 26.


VARSÁNYI ATTILA: A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI VIRRADAT SZABADKŐMŰVES PÁHOLY MEGALAKULÁSA 61 Uo. 1913. szept. 23. 62 Uo. 1913. okt. 7. 63 Uo. 1913. dec. 9. 64 MOL P. 1083. 145. cs. 38. t. CXII, 1851/1914. 65 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (CSMLHL), XIV.7.,8.d.,10.t 66 Vásárhelyi Reggeli Újság, 1918. június 1. 67 A magyarországi páholyok szinte mindegyike (így az Árpád és a Virradat is) szimbolikus rendszerű volt, azaz a szabadkőművesség három fokozatát ismerte el: az I. fok a tanonc, tevékenysége a szabadkőművesség előmunkálata. A II. (legény) fokot akkor éri el egy testvér, ha legalább húsz, a III. (mester) fokot pedig akkor, ha még legalább tíz szabadkőműves munkán részt vesz. Vidéki (esetünkben orosházi) tagoknál e számok a felükre csökkennek. 68 MOL P. 1131. 2. k., 3. t., 11. sz. 69 FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Erdei Sándor könyvnyomdája, Hódmezővásárhely, 1929. 696-697. 70 CSML HL XII. 4., 16/1946. 71 Csongrád Megyei Hírlap, 1970. június 4., 7. p. 72 MOL P. 1131. 2. k., 3. t., 13. sz.


HERCZEG MIHÁLY: EMLÉKEZÉS SZILÁDY ÁRONRA, A TUDÓS HALASI LELKÉSZRE 1837-1922

HERCZEG MIHÁLY

EMLÉKEZÉS SZILÁDY ÁRONRA, A TUDÓS HALASI LELKÉSZRE 18371922

Kiskunhalas városában működik a Szilády Áron Társaság. Ők vállalták fel annak a szellemi és erkölcsi örökségnek az ápolását, amelyet névadójuk fémjelez. file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/007_herczeg_mihaly2.htm[2011.02.02. 14:52:06]


Ki is volt Szilády Áron, és egyáltalán mi köt bennünket össze Kiskunhalas városával? Erre szeretnék némi fényt deríteni rövid kis áttekintésemben. Induljunk ki a jelenből! A közelmúltban testvérvárosi kapcsolat létesült a két város között. Számos közös vonás van városaink közelmúltjában, mai helyzetében. Mindkét város nagyhatárú mezőváros volt: Kiskunhalasnak 100 ezer kh-ja, Vásárhelynek 132 ezer kh területe volt a szocialista kor területrendezéséig. Mindkettőt a puszták benépesítése után az intenzív tanyásgazdálkodás jellemezte. Vásárhely népességének egyharmada, Kiskunhalasnak fele élte a tanyai emberek küzdelmes életét. A történelem folyamán is sok a közös vonás: a 17. században mindkét város lakossága a kálvinista hitre tért. Lehet, hogy éppen valamelyik lelkész kerülhetett innen oda, vagy onnan ide. Tény, hogy amikor a felszabadító harcok során 1693-ban a gyulai török várőrség élelemszerző martalócokat küldött városunkra, a szétfutó lakosság egy része éppen Halason talált menedéket. A karlócai béke után a lakosság visszaköltözésének jövőre lesz a háromszáz éves évfordulója. Ennek apropóján is érdemes figyelmünket a halasiak felé fordítani. Jelesül most éppen arra a Szilády Áronra, akiről elnevezett társaság az idén fölkereste a Szeremlei Társaságot. Érdemes volna Szeremlei és Szilády életútjának hasonlóságait és különbözőségét egybevetni. Mindketten 1837-ben születtek, de nem abban a városban, ahol maradandót alkottak. Mindketten református lelkészek, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Gazdag tudományos, irodalmi tevékenység tölti ki életüket. Még haláluk ideje is közel volt egymáshoz: 1922 és 1924. Mindketten a magyar pozitivista történetírást képviselték. Az én figyelmemet dr. Péter László keltette fel, aki Mindörökké Szeged című kötetében Bálint Sándorról azt írta, hogy az a doktori disszertációját 1926-banSzilády Áron pályája címmel nyújtotta be az akkor még M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Magyar Irodalom Történeti Intézetéhez. Később ezt az értekezést kölcsön is adta nekem. Igen elgondolkodtató, hogy a mélységesen katolikus Bálint Sándor éppen a református tudós papról írt. Hát még a mottója: "Kivesző, de legjobb magyarfajta." Idézem bevezető sorait: "Annak a sajátságosan magyar tudóstípusnak volt egyik utolsó képviselője, amelyik kitartó autodidakszissal kora egész tudományát magáévá tette" - vagyis polihisztor volt. Már itt a bevezetőben is utal Bálint Sándor arra, hogy Szilády tehetsége legjavát a régi magyar irodalom megértésének szentelte. Közben a történettudományok is sokat köszönhetnek neki, de ne vágjunk a dolgok elébe, haladjunk csak sorjában. Szilády Áron a ságvári református lelkész fiaként látta meg a napvilágot. Ott is kezdett iskolába járni, bár hétéves korában már írt és olvasott. Már az elemiben kezébe adták a latin grammatikát. A gimnáziumot Kiskunhalason végezte, mert édesapját oda hívták meg lelkésznek. Ott tanult meg németül és angolul. Már alsó gimnazista korában a latin, görög és francia nyelven kívül a héber elemeit is tanulgatni kezdte. A gimnázium felső két osztályát Nagykőrösön végezte, az irodalomra Arany János tanította. A többi tanára is kitűnő ember volt. A debreceni teológián folytatta tanulmányait, ahol leginkább az orientalizmus ragadta meg. Ennek a tanára Lugossy József, aki pap, költő, műfordító, nyelvész, orientalista, irodalomtörténész, historikus, csillagász és természettudós volt egy személyben. Nem csoda, ha tökéletesen elsajátította a héber, arab, török és perzsa nyelveket. A teológia elvégzése után török ismeretei gyarapítása végett Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában volt tanulmányúton. 1858/59-ben a göttingai egyetemen folytatta tanulmányait. Ott is kiváló tanárai voltak, pl. Theodor Benfey, a szankszrit nyelv tudósa, aki az összehasonlító mesekutatással a folklór felé irányította Sziládyt. Így lett belőle az első tudományosan képzett magyar folklorista. Egy másik tanára, G. H. Ewald, a 19. század egyik leghíresebb orientalistája és a Szentírás magyarázója szintén nagy hatással volt rá. Ezzel a tanárával úgy került szorosabb kapcsolatban, hogy az rászólt az órán, mert nem jegyzetelt. Szilády az exagált Szúrának könyv nélkül való elmondásával adta meg feleletét. Aztán arab és perzsa nyelven végig társalogták az órán.

file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/007_herczeg_mihaly2.htm[2011.02.02. 14:52:06]


Hazatérve előbb Nagykőrösön, majd 1862-től haláláig Kiskunhalason volt lelkész, miközben rendszeresen tudományos tevékenységet is folytatott. Arra is volt energiája, hogy a kiegyezéstől 1878-ig Kiskunhalas városát képviselje az országgyűlésben. Szeremleihez hasonlóan Szilády Áron is tudományos munkásságát a pozitivizmus jegyében végezte. A magyar tudományos kutatásnak nem lebecsülhető eredményeit hozta ez a szellemi irányzat, hiszen szerinte a tudomány csakis a pozitív tények leírására és törvényszerűségeinek megállapítására korlátozódhat. Csak a pozitíve adott, megfogható tényekből szerkeszthető tudomány. Az adatok összehordása, tények ismerete, részletkérdések tisztázása nélkül tudományt építeni nem lehet. Nyelvünk, irodalmunk és történetünk régi emlékeinek összegyűjtése, kiadása és tudományos feldolgozása elmulaszthatatlan kötelességünk. Ennek a sajátosan magyar tudományos programnak a pozitivizmus, mint európai szellemi áramlat a szentesítését adhatta. De a magyar pozitivizmus tudományos tekintélyei tudatában a leglázasabb adatgyűjtés és részletbúvárkodás közben sem homályosult el egy pillanatra sem a tudományos egész szolgálatának, a szintézisnek elvi célja. Köztudott, hogy a marxista-leninista ideológia nem hisz a filozófia "pártatlanságában". A tudomány pártosságra hivatkozva akarta az én Jelencsik Sándor könyvtárigazgató barátom zúzdába küldeni Szilágyi Sándor-féle 10 kötetes (Acsády Ignác, Márki Sándor, Fraknói Vilmos stb. írták az egyes köteteket) millenniumi magyar történetét. (Kérésemre 150 forintért - ennyit adott volna érte a MÉH nekem adta.) Így selejtezték ki a Kenyereparti Olvasókörben is Szeremlei Samu Hódmezővásárhely történetét, mint pozitivista művet. Visszatérve Szilády Áronhoz, munkásságát műfordításokkal kezdte, a Firduszival. Arany János folyóiratai számára fordít arab, perzsa, török nép- és műköltészetet. A magyar tudományos élet felfigyelt rá és már 24 éves korában beválasztották a Tudományos akadémia levelező tagjai sorába. A föntebb említett Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt ő szerkesztette a Török-Magyarkor Történelmi Emlékek köteteit. Ezek közt kiadja az alföldi városok hódoltságbeli okleveles ruznamcsékról szóló tanulmányát. Mindinkább a nyelvtudomány ejti rabul. 1871-ben az Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagjául választotta. Indítványozta a Nyelvemléktár és a Magyar Nyelvőr folyóirat megjelentetését. A Nyelvőr lapjain maga is részt vett a népnyelvi adalékok gyűjtésében. Aztán rövidesen rátalált a maga legsajátosabb tennivalójára, az irodalomtörténet művelésére. Nevéhez fűződik a Régi Magyar Költők Tárának megindítása. Ebben a gyűjteményben kiadta régi irodalmunk verses maradványait, költői alkotásait. Műve a magyar irodalomtörténet egyik legemlékezetesebb teljesítménye marad. Gyűjteménye a középkor és a 16. sz. költészetét foglalja magában. Kritikai kiadást nyújt, amelyben a szöveget minden oldalról megvilágítja. Behatóan foglalkozott többek között Temesvári Pelbárttal, Balassi Bálinttal, a königsbergi töredékkel. 1893-tól 1933-ig szerkesztette az Irodalomtörténeti Közleményeket. Élete utolsó évtizedében már vis szavonultan élt. Nemzetünk válságos sorsa komor pesszimizmussal töltötte el. Úgy látta, hogy a civakodás, acsarkodás, kapzsiság jellemzi az akkori Magyarországot. "Isten csudája lesz, ha megmaradunk..." 1922. március 19-én hunyta le örökre fáradt szemeit. Az új Magyar Lexikon 13 sort szánt neki. Művei közül emlegeti a Török-Magyar Okmánytár 9 kötetét, a Régi Magyar Költők Tára 7 kötetét, no meg az ITK-t. Talán azért ilyen bőkezű a lexikonszerkesztő, mert mégiscsak országos jelentőségű az életműve. A mi Szeremleinknek csak 6 sor jutott. Szilády Áron neve tabu volt a legvadabb Rákosi-időkben is. Neve nem került le a róla nevezett gimnázium faláról. Szerencsés véletlennek tartom, hogy éppen most, a háromszáz éves újratelepülés évfordulóján terelődött figyelmünk a halasiakra. De annak is örülök, hogy Szilády Áronra emlékezhettünk, aki még öreg korában is szeretettel tudott az elemista tanítójára emlékezni, aki szívébe véste: PATRIA EST CARA...




BARACS GABRIELLA: AZ 1945-ÖS NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

BARACS GABRIELLA

AZ 1945-ÖS NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN

Választási előkészületek A nemzetgyűlési választásokon öt párt indult Hódmezővásárhelyen: a Független Kisgazdapárt (FKgP), a Magyar Kommunista Párt (MKP), a Szociáldemokrata Párt (SzDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP) és a Polgári Demokrata Párt (PDP). A választások előkészületeit egyrészt a pártok választási gyűlései, másrészt az adminisztratív munka megszervezése jelentette. Az előkészületek a Függetlenségi Front értelmében történtek, a pártok fenn tartották a koalíciót, de a saját programjuknak megfelelően készítették elő a választást. Az előkészítő munka két részét, az adminisztratív és a politikai munkát természetesen nem lehetett élesen különválasztani.

Adminisztratív előkészületek A legfontosabb feladat mindenek előtt egy pontos választási névjegyzék összeállítása volt. Ez nem egyszerű politikai aktus, hanem egyfajta számbavétel is, első ízben a háború után. Viszonylag könnyen meg lehet állapítani, a háború hány embert pusztított el a felnőtt lakosságból. A férfiak és nők számának aránytalansága is a háború hatása. A pártok egyféleképpen értelmezték az adminisztratív előkészületeket, nem kötötték össze az összeírást politikai agitációval, hiszen ez teljesen jogellenes lett volna. A választási előkészületeket gyors iram ban kellett végezni. Teljesen új választási névjegyzéket kellett összeállítani. A névjegyzék összeállítását olyan összeíró bizottságok végezték, amelyekben tisztviselő hivatalból nem vett részt, hanem kizárólag választókból álltak. Száz szavazókört jelöltek ki.(1) Gyorsan elkészült a választási térkép, mely a belterületeken 47, a külterületen pedig 35 választókörzetet jelölt ki. Minden körzetben működött egy-egy összeíró bizottság, amely a választói névjegyzéket állította össze, majd a szavazáskor szavazatszedő bizottsággá alakult. A névjegyzék adatait kifüggesztették, hogy mindenki ellenőrizhesse rajta van-e.(2) A belügyminiszter rendelete értelmében a város segítséget kapott a választások előkészítéséhez: 50 ezer borítékot, 19 ezer számlálólapot, 8 ezer választói névjegyzéket, 4 ezer külön jegyzéket, nyom tatvány-űrlapokat és papírokat.(3) A felmerülő költségeket a polgármester kérésére összegezték: a városban 83 összeíró és szavazatszedő bizottság működött. A bizottságokban állandóan résztvevő tagok száma 400 fő, személyi járandóságuk: 20 munkanapra 2.100.000 pengő, útiköltségek 200.000 pengő, dologi kiadások, urnák, nyomtatványok 200.000 pengő. Ez összesen 2.500.000 pengő.(4) A város nem rendelkezett ennyi pénzzel, bevételi forrásai pedig korlátozottak voltak, ezért a belügyminisztertől kellett segítséget kérni. file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/008_baracs_gabriella.htm[2011.02.02. 14:52:09]


A választási névjegyzék adatai szerint 21.424 nő, 15.624 férfi szavazó volt Hódmezővásárhelyen; belterületen 9.215 férfi és 14.248 nő. A külterületen 6.410 férfi, valamint 7.176 nő. Bármennyire igyekeztek is az összeírók pontos munkát végezni, mégis mintegy 500 ember saját hibáján kívül kimaradt, de"felszólamlással éltek".(5) A bizottságokban működő emberek becsületes, igyekvő munkájának is köszönhető, hogy a választás fegyelmezetten, zökkenőmentesen zajlott le a városban. Ha hibát követtek el, ez csak adminisztrációs hiba volt, nem politikai ok miatt történt.

A pártok előkészítő munkája

Az MKP választási előkészületei A párt helyi vezetősége a következő szövegű meghívót tette közzé: "Pártunk az egész nemzet, az egész nép érdekében dolgozik. Kérjük Ön is hallgassa meg a szónokainkat, mert egyetlen vásárhelyi magyar ember sem mondhatja, hogy nem érdekli az a munka, amelyet a Párt Önért is végez és végezni fog." Aláírás: MKP vezetősége. Nemcsak a jövő elérhető eredményeire hivatkoztak, hanem a Párt múltjára is. A Kommunista Pártnak nagyon nagy intenzitású agitációt kellett kifejtenie, hiszen várható volt, hogy - tekintettel a város hagyományaira és Takács Ferenc népszerűségére - a különlistán az SZDP erős ellenfélnek bizonyul. Szeptember elején megkezdték tanyai gyűléseik szervezését. Képviselőik Szikáncson és Batidán mondott beszédeikben hangsúlyozták, hogy az ország népe döntő fordulathoz érkezett. Választani kell, hogyan akarnak tovább élni, képesek-e saját kezükbe venni sorsuk irányítását. Ezt döntik el most a választásokon, ezért olyan nagy a választások jelentősége. A háború borzalmainak idézésével, a sok elesett és hadifogoly férj, apa és fiú említésével akartak a nők érzelmeire hatni. Hangsúlyozták, hogy a földosztással nem ért véget a harc, az elkezdett úton végig kell menni, s ehhez adhatnak a választásoknál nagy segítséget szavazataikkal. Szeptemberben a Kommunista Párt a munkásegység fenntartása mellett foglalt állást. "Nem az a fontos, hogy az SZDP, vagy a Kommunista Párt 4-5 mandátummal többet kap-e, hanem, hogy a munkásság győzelmesen kerüljön ki a választásokból" - mondotta Karácsonyi Ferenc.(6) Az említett munkásegység esetleg a Kisgazdapárt ellen is irányulhatott. Ez még a budapesti választások előtt volt. Még nem tudták, hogy a szociáldemokraták felbontják a közös listát, azt hiszik, vidéken is marad a közös lista. A gyűléseken legtöbbször felmerülő témák között említésre méltó a jóvátételi kötelezettség. Szerintük ez becsületbeli kérdés, így lemondás árán is teljesíteni kell. A másik probléma a beszolgáltatás volt. Ez a probléma több külterületi gyűlésen is napirendre került ebben az időben, mivel a parasztság vonakodott az előírt terménymennyiséget beszolgáltatni, s meg akarták győzni őket ennek szükségszerűségéről. Annak ellenére, hogy a pártokat a választások kiírásánál csak az vezérelte, hogy Magyarországon biztosítsák a demokratikus fejlődést, és a reakció visszajöttétől még a józanabb kisgazdák is féltek, a versengés a pártok között már megkezdődött. Éppen a két munkáspárt között merült fel először nézeteltérés. A választási nagygyűlésre meghívott két szónok, Szirmai István és Révai József volt. Elsőnek Révai József beszélt a Kisgazdapárt reakciós politikája elleni összefüggés szükségességéről. Az MKP néhány célkitűzését fejtegette: javítani kell a pénzt, rendbe kell hozni a közellátást, és a közigazgatást meg file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/008_baracs_gabriella.htm[2011.02.02. 14:52:09]


kell tisztítani a reakciótól. Ebben az időben a pártok támadták egymást ahol tehették, s erre mindig adódott alkalom. Szirmai István szerint: "...a pénzt a kisgazdapárti pénzügyminiszter rontja; aztán hozzátette beszéde végén: a szavazócédula lesz a fegyver."(7) Fő ellenségként kezelték a kisgazdákat, azt tételezve fel, hogy teret adhatnak a reakció szervezkedéseihez.

A párt választási plakátja A plakátok jelentős szerepet játszottak a választási küzdelemben. Lényeges, hogy szövegüket gyorsan át lehessen tekinteni, felhívó jellege ne sikkadjon el, s lényegre törő mondanivalót tartalmazzon. Jelentős a betűforma, a szín megválasztása. A KP három választási plakátja szerepelt a választásokon. Mind a háromra jellemző a kis méret s a vékony papír. Legsikerültebb az volt, melynek szövege a következő:

VÁLASSZ! Fasizmus vagy demokrácia? Háború vagy béke? Rabság vagy szabadság? Szavazz a Magyar Kommunista Pártra!!!(8)

Ez a plakát fehér alapra piros nyomással készült és a kellemetlen hatású szavakkal a kellemes jelentésűeket állította szembe. A másik plakát részletesen leírta a szavazás módját, s a szöveg is így kezdődik: "Hogyan kell szavazni a Magyar Kommunista Pártra?" Ígéretet is tartalmazott a plakát: "Aki több és fehérebb kenyeret, jó pénzt és rendet akar, az az MKP kockájába teszi a +-et." "A vásárhelyi szavazók fele része még sohasem vett részt választásokon, ezért közöljük, hogyan kell szavazni."(9) Az említett két plakát érdeme, hogy nem ócsárolta a többi pártot. Ez nem jelentette azt, hogy nem került sor nézeteltérésekre. A külvárosban a falakra, ablakokra mésszel festettek kommunista jelszavakat és 4-es számot (ez a Kommunista Párt listájának a száma). Ezekben a napokban rémhírek kaptak szárnyra. Egyesek úgy "tudták", hogy a kenyér napi fejadagját 15 dkg-ra szállítják le. Az egymás közötti ellenségeskedés átragadt a gyerekekre is, egy helyen összeverekedtek a "kommunista" és a "kisgazda" gyerekek, hogy így döntsék el, melyik párt lesz az erősebb.(10) A helybeli Kommunista Pártot sok mindennel megvádolták, azzal is, hogy a rendőrség segítségével készült a választásokra. Az MKP nyilatkozata, melyet az MKP KB-nak címzett kimondta, hogy a párt helyi szervezete "hódmezővásárhelyi lakosoknak rendőrhatósági őrizetbe vételéről sem utasítást, sem javaslatot, sőt még ajánlatot sem tett. Nem is tesz, mert mindig tartja magát ahhoz, hogy a Függetlenségi Frontba tömörült pártok azonos jogokkal rendelkeznek mindaddig, amíg a többi pártok ilyen tekintetben állást nem foglalnak. Mi sem kívánunk és kívántunk soha közhatósági joggal rendelkező szervek intézkedési jogkörébe beavatkozni, vagy azt bármilyen irányba is befolyásolni. " Vad János rendőrkapitány szeptember 20-án, azt követő napokon valóban foganatosított őrizetbe helyezéseket. Azonban ez nem a Kommunista Párt utasítására történt. A főispánnal a belügyminiszter szeptember 28-án azt mondotta, hogy "mindazokat, akik a választási menetet zavarhatják,

file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/008_baracs_gabriella.htm[2011.02.02. 14:52:09]


rendőrhatósági őrizet alá kell helyezni". Tehát, ami történt, az hatósági intézkedés, a Kommunista Párttól és annak véleményétől független, közigazgatási aktus volt.(11) A rendőrség beavatkozására mégis szükség volt. Szélhámosok járták a házakat, hogy "összeírják, ki melyik párt tagja". Arra hivatkoztak, hogy ezt a belügyminiszter rendelte el, és a főispán tudtával hajtják végre. A főispán így nyilatkozott: "a négy párt erre nem adott utasítást, ez büntetendő cselekmény, ilyen esetekben rendőrt kell hívni."(12) A pártok élénk figyelemmel kísérték egymás plakátjainak szövegét. Az SZDP szerint a kommunisták egyik plakátja is oka volt, hogy a beszolgáltatás nem ment úgy, ahogy kellett volna. Íme a vitatott szöveg: "Tied a föld, az idén magadnak aratsz!"- és a másik is hasonló: "Lesz kenyered, tied a föld és magadnak aratsz!"(13) A szöveget is figyelték, de azt is, hol helyezik el ezeket a plakátokat. A Városháza forgalmas hely, ide jönnek az emberek ügyes-bajos dolgaikat intézni. A Kommunista Párt felragasztott itt egy plakátot. A többi pártot ez felháborította. A vitát egy NB határozat zárta le október 6-án: "A Kommunista Párt ne ragasszon plakátot a Városházán."(14) A választások előtt egy nappal a Kommunista Párt a piacon szavalókórusokkal hirdette jelszavait és röpgyűléseket tartott. Ugyanezen a napon a következő hír jelent meg a helyi kommunista lapban: "382 embertől vonták meg a szavazati jogot, túlnyomó részük jobboldali beállítású". Feltételezhető, hogy olyan egyénekről volt szó, akiket az igazoló bizottságok nem igazoltak. A szerkesztőség szerint kevés a 382 személy. Az utolsó felhívás a választás napján, november 4-én jelent meg. Az újság közöl egy, az előzőeknél jóval harciasabb plakátot a következő szöveggel: "Gyárban, földön nagy a munka, de az áru drága. Feketézőt, reakcióst fel a bitófára! Szavazz a Magyar Kommunista Pártra!" A Kommunista Párt agitációja aktív, időnként erőszakos volt, a munkásságra és a parasztságra számítottak, az értelmiséget és a kisiparosságot nem igyekeztek megnyerni.

A Szociáldemokrata Párt választási előkészületei Ha figyelembe vesszük a város több évtizedes munkásmozgalmi hagyományait, akkor teljes egészében megértjük azt a bizakodást, amellyel a helyi SZDP tekintett a közelgő választások elő. Aktív propagandamunkával próbálták elősegíteni a sikert. Szeptember végén az SZDP kerületi értekezletet tartott Hódmezővásárhelyen. Ekkor még nem volt döntés arról, hogy az SZDP közös vagy külön listán megy-e a választásokon. Az értekezlet két szónoka: Kéthly Anna és Erdei István volt. Kéthly Anna szerint nem okvetlenül kell mindenkinek szavazni, de reményét fejezte ki, hogy azok is az SZDP-re szavaznak, akik nem politizálnak és a nők szintén.(15) Erdei István a szocialista eszme diadalra juttatását jelölte meg célként. A helyi vezetők több alkalommal hangsúlyozták, hogy pártjuknak nincs szükséges sem trükkökre, sem erőszakos propagandára. Az SZDP főnökök eltúlzott demokráciával szálltak a választásba. "Nem személyeskedünk" - ez a kijelentés kéznyújtás a kisgazdák felé, és üzenet a kommunistáknak. Tisztában voltak saját erőikkel, de arról is meg voltak győződve, hogy agitálni mégis csak kell, méghozzá nagyon szívósan, ugyanakkor okosan és meggyőző erővel. A párt vezetősége "tiszta választást" akart. Agitációjuk széleskörű, a társadalom különböző rétegeit próbálták megnyerni ügyüknek. Nemcsak idős, tapasztalt emberekre számítottak, hanem az ifjúsághoz is szóltak. Almássy János írja Ifjúság és pártpolitika c. cikkében: "Nagy szüksége van a pártoknak fiatalokra, nemcsak a választások alkalmából, de azután is. A Szociáldemokrata Párt nem választási párt. Nem csupán tekintély szempontjából küzd a mandátumokért. A párt állandó támogatást akar nyújtani a fiatalok törekvéseihez."(16) Akik tanyán éltek, tulajdonképpen nehezebben tudtak bekapcsolódni a politikai file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/008_baracs_gabriella.htm[2011.02.02. 14:52:09]


életbe, s mivel földműveléssel foglalkoztak, inkább a Független Kisgazdapártot vagy a Parasztpártot érezték magukhoz közelebb állónak. A két munkáspárt nem sok szavazóra számíthatott tanyán; ennek ellensúlyozására hangzott el a következő beszéd egy SZDP választási előkészítő gyűlésen, melyben a tanyai nép fontos szerepére utalva kifejtette, hogy: "A tanyai egyszerű dolgozó embereknek azonosak a politikai és gazdasági érdekei, egy pártban, mégpedig az SZDP-ben, a dolgozó emberek pártjában van a helyük."(17) Az SZDP jó rétegagitációt folytatott. Legnagyobb mértékben a munkások szavazataira számítottak, de itt nem volt nagy létszámú a munkásság. Döntő jelentőségű volt az is, hogy melyik pártnak sikerül megszerezni a városi értelmiség szavazatát. A párt több alkalommal is felhívta a város értelmiségi lakosságának a figyelmét a szavazás és hovatartozás fontosságára. Arra is hivatkozott, hogy a nyugati államokban - Svédország, Svájc, Belgium, Anglia, USA - a szociáldemokrata pártokban van az értelmiség, és ezek ott a legerősebb pártok. November elején Kéthly Anna Hódmezővásárhelyen járt, s beszédében az értelmiséghez (is) szólt: "Az értelmiségünknek a dolgozókkal egy táborban van a helye!" Utalt arra, hogy az értelmiség eddig váratott magára, hiányzott a megindulásnál. Az értelmiség is felelős azért, hogy az országot minél előbb rendbe lehessen hozni.(18) A parasztság, munkások, értelmiség és a nők agitációja mellett nagy gondot fordított a középosztályokra tartozó iparosok megnyerésére. Közvetlenül a választások előtt az iparos gyűlésen Takács Ferenc volt iparügyi miniszter szólt az iparosokhoz: "Hódmezővásárhely kézműves iparossága mindig lelkes tömegben állott az SZDP táborába. Ennek a múltnak többször adta tanújelét, és most az első demokratikus választás alkalmából ismét bizonyságát adta ragaszkodásának és hűségének."(19) Takács Ferenc ígéretet tett az iparos továbbképzésre, zavartalan nyersanyagellátásra, ami nagyon nagy szó volt ebben az időben, hiszen még a sót és az áramfejlesztéshez szükséges szenet is nehezen tudták előteremteni. Az SZDP célja volt az adófizetés, az adómorál rendezése és az adómentes létminimum megállapítása is. Takács hangsúlyozta, hogy az átmeneti gazdálkodásban az iparosság szerepe nagyon jelentős. A városban sok volt az iparos, tehát ha ezeket sikerül megnyerni, az jelentős eredmény. Az SZDP helyi szervezete gondosan, körültekintőben szervezte meg a választási előkészületeket, agitációkat, gyűléseket. Október hónap volt a "meggyőzés hónapja". Ennek a hónapnak a közepén október 12-én véglegesen eldőlt, hogy a két munkáspárt külön listán fog indulni a választásokon. Az SZDP jobboldalának az volt a véleménye, hogy a közös lista miatt nem szavaztak rájuk a budapesti törvényhatósági választásokon, míg az SZDP baloldala a Kisgazdapárt agitációjában látta a sikertelenség okát.(20) Hódmezővásárhelyen a két munkáspárt igyekezett éles támadásoktól mentesen készülni a választásokra. Karácsonyi főispán magához kérette a helybeli pártok megbízottait. Előadta, hogy abban szeretne megállapodni velük, tegyen meg minden párt minden tőle telhetőt, hogy a városban megakadályozzák a választási küzdelem elfajulását. "Minekünk itt kell maradnunk továbbra is egymás mellett - mondotta -, és egymásért kell dolgoznunk a választások után is, meg kell akadályozni tehát, hogy ez alkalommal a város polgárai, mint ellenségek álljanak szemben egymással. Itt régen sem volt éles választási harc, most is ezt kell követni!''(21) A megbízottak elfogadták a főispán álláspontját. Három nappal később a Nemzeti Bizottság tanácskozott, a s kérte a pártokat, hogy őrizzék meg higgadtságukat és biztosítsanak nyugodt légkört a városban.(22) Október végén az Alföldi újság megtelt a párt felhívásaival. "Emlékezzünk" címmel megjelent egy cikk, mely némi iróniával támadta a többi pártot úgy, hogy kiemelte az SZDP érdemeit: "az SZDP 1903 óta küzd a földbirtokreformért, a legdemokratikusabb választójogokért, a mezőgazdasági munkások, kisbirtokosok szociálpolitikai védelméért. Ez annyit jelent, hogy a földdel dolgozó ember betegség, baleset, rokkantság és öregkor esetén egyforma bánásmódban részesüljön az ipari munkássággal. Hogy ezt az SZDP megvalósíthassa, soraiba hívja a napszámost, a mezőgazdasági munkást, a kis- és törpebirtokost és az újonnan földhöz juttatottakat. Az SZDP eddigi működése tette lehetővé azt is, hogy a napszámot emberséges módon állapítottuk meg, mi harcoltunk a tisztességes aratórészért, a természetbeni ellátás javításáért, a rendes egészséges munkáslakásokért. A földet



saját munkája árán művelő embereknek ezek jussanak eszébe, mikor a szavazócédulán az SZDP nevét olvassa, és családja jólétéről, munkája megbecsüléséről dönt szavazatával.(23) Úgy tűnik, mintha a párt már minden réteg szavazatára biztosan számítana, s most azokhoz szólt, akik ugyanígy tartozhatnak a Kommunista Párthoz, mint a Nemzeti Parasztpárthoz. (Ez utóbbi párt nem játszott jelentős szerepet a város politikai életében.) Készülődtek a szociáldemokrata párt nagygyűlésére, melyen Kéthly Anna, Almási János és Takács Ferenc voltak a szónokok. Érdeklődéssel várták a városban is ezt az eseményt. Ezek a gyűlések hosszú évek óta mindig komoly irányt szabtak a város gazdasági és politikai életében, akkor is, amikor az SZDP még nem kapott részt az ország kormányzásából. Takács Ferencék határkőnek tartották ezt a napot. Itt a párt a győzelem esélyeivel indult a választásokon, mert a város legerősebben szervezett pártja volt. A város lakosságának többsége a múltban is rokonszenvvel és együttérzéssel kísérte az SZDP és vezetői működését. A nagygyűlésen Takács Ferenc újra csokorba szedte a párt jövőre vonatkozó ígéreteit.

A Nemzeti Parasztpárt előkészületeiről A Parasztpárt nem érezte magát elég erősnek, ezért megpróbált a két munkáspárthoz egyidejűleg közeledni, választási gyűlést tartottak együtt az SZDP-vel, s ezen a gyűlésen azt hangoztatták, hogy kellett egy külön párt, de együttműködnek a kommunistákkal. Gyáni Imre kifejtette, hogy az NPP osztálypárt, de programjával az egyetemes magyarság érdekeit szolgálja, minden dolgozó magyar ember érdekében harcolt, tehát mindenki érdeke, hogy támogassa ezt a pártot. A választás előtti héten plakátok, felhívások árasztották el a várost. Ezeket a sajtó is közölte. Ezeken jobb világot ígérve igyekeztek minden réteghez szólni, körültekintően fogalmazva mondanivalójukat, hivatkozni az emberek öntudatára.

A Kisgazdapárt programja Október 22-én a helyi kisgazdapárt választási gyűlést tartott, melynek egyik szónoka Bereczky Albert államtitkár volt. Beszédében kifejtette, hogy "amint szabad kommunistának lenni, éppen úgy szabad bárkinek nem kommunistának is lennie. Az a fő, hogy a meggyőződést demokratikus eszközökkel hajtsuk végre, megteremtve azt a légkört, hogy valamennyien az ország minél eredményesebb ujjáépítésén együttes erővel dolgozhassunk". Szép, demokratikus gondolat, de finom kis szúrás van elrejtve benne a Kommunista Párt felé azzal, hogy példának állította őket, s ezzel kihangsúlyozva tulajdonképpen a két párt közötti ellentétet. Karácsonyi Sándor szintén békés útról beszélt. "Belső békét akarunk és szívesen adjuk oda a budapesti és más városi nélkülözőknek, amit tudunk, viszont elvárjuk, hogy segítsenek rajtunk különféle eszközökkel és ruházati cikkekkel."(24) A Kisgazdapárt nem titkolta ellenszenvét a kommunistákkal szemben. Választási előkészületeikről források hiányában kevesebbet lehet tudni, mint a két munkáspárt agitációjáról.

A választások lefolyása 1945. november 4-én lezajlott a választás szerte az országban. Hódmezővásárhelyen rendben és nyugalomban zajlott le ez a nagyon is döntő jelentőségű nap. Zavargásokra nem került sor, és a szesztilalmat is betartották.



Már reggel 7 óra után szállingózni kezdtek az emberek a szavazóhelyiségek felé. Az alföldi magyar tempós, nyugodt járásárával lépkedtek, mint ahogyan a templomba szoktak menni. Nem volt szükség felsőbb nyomásra, büntetéssel való fenyegetésre. Önként igyekezett mindenki eleget tenni eme fontos polgári kötelességének. Bizony eleinte kisebb zökkenőkkel végezték az egyes szavazatszedő bizottságok a munkájukat, telt-múlt az idő, de a tömegben nem hogy elégedetlenség, de még egy zokszó sem hangzott el sehol sem emiatt. Egyöntetűen az volt a vélemény, hogy még ilyen tiszta, befolyásmentes, fegyelmezetten lefolytatott választás sohasem volt Hódmezővásárhelyen. Előfordultak azért kisebb hibák is: a Kisgazdapárt néhol olyan embereket küldött ki a szavazatszedő bizottságokba, akik még le sem voltak igazolva. Délig kb. a választók 60 %-a szavazott le. A belterületen este 8 órakor fejezték be a szavazást. Az első urnát 9 óra 24 perckor szállították be a harmadik körzetből. A leadott szavazatok átvizsgálásánál a központi bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy csak egészen kis töredékük vált alaki hibák miatt érvénytelenné. A legtöbb szavazatot azért kellett érvényteleníteni, mert a gyakorlatlan szavazópolgár pont azoknak a pártoknak a kockájába tette a keresztet, amelyek nem is indultak ebben a választókerületben. A belterületi lapok közül csak egyetlen egyet érvénytelenítettek, mert kereszt helyett ezt írta rá a szavazó:"Jézus szent szíve segíts meg!" Belterületen 47 szavazókörzetben a következőképpen alakult a pártok szavazatainak száma: Polgári Demokrata Párt

203 szavazat

0,8%

Nemzeti Parasztpárt

532 szavazat

2,4%

Kommunista Párt

5608 szavazat

25,5

Szociáldemokrata Párt

7351 szavazat

33,4%

Független Kisgazdapárt

8787 szavazat

37,7%

Belterületen első a Kisgazdapárt 936 szavazattal előzte meg az SZDP-t 2679 szavazattal előzte meg a Kommunista Pártot. Egy szavazókörbe kb. 450 ember tartozott. Szavazókörönként a következőképpen alakult a szavazatok aránya (itt már nem ilyen egyértelmű a Kisgazdapárt győzelme): A 46 szavazókörből 29 szavazókörben lett első az FKGP, 10 szavazókörben lett első az SZDP, 7 szavazókörben lett első a Kommunista Párt. A Polgári Demokrata Párt 3 szavazókörben egyáltalán nem kapott szavazatot. Belterületen: a két munkáspárt együtt sokkal több szavazatot kapott, mint a Kisgazdapárt. Külterületen: 36 szavazókörben adhatták le szavazatukat a választók. Itt abszolút győztesként a Kisgazdapárt került ki, 31 szavazókörben szerezte meg a legtöbb szavazatot, viszont a Kommunista Párt megelőzte a Szociáldemokrata Pártot. A Kommunista Párt 4 szavazókörben kapta a legtöbb szavazatot. A NPP sehol sem került első helyre.(25) Külterületen kisebb volt az SZDP befolyása, mint a város területén, mert a földmunkások, akik itt laktak a MKP tagjai voltak, vagy ha nem párttagok, akkor így úgy számítottak, hogy ügyüket inkább a Kommunista Párt szolgálja. Elég sok jómódú gazda szavazott külterületeken, s így érthető a Kisgazdapárt vidéki győzelme. Ha file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/008_baracs_gabriella.htm[2011.02.02. 14:52:09]


korteskedés nem is volt, a régi értelemben, azért a jobb módú parasztoknak volt befolyása a szegényebbekre, s ez a szavazásnál megmutatkozott. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy Vásárhelyen gyenge volt a Parasztpárt. A helyi Kisgazdapárt egyben parasztpárt jellegű is, vezetői népszerűek - mint Tárkány Szűcs Ferenc, aki köztiszteletben álló gazda volt. Így a Kisgazdapárt ereje elnyomta a Parasztpártét. Tanyán nagyon nehéz volt pártot csinálni, és akié volt a föld, azé maradt a tekintély is. A kisparasztok még rá voltak szorulva a nagygazdák segítségére.

A pártok a választásokról A választás után november 6-án elsőnek az SZDP lapja összegezte a választás eredményét. A cikk írója Takács Ferenc megállapította, hogy még nincs végső eredmény, hozzá kell látni a sürgős kérdések megoldásához. Koalíciós szellemben kell dolgozni Hódmezővásárhelyen. A Kisgazdapárttal akart együttműködni. A Kommunista Pártot ellenzéknek tartotta. Hátat fordított nekik annak ellenére, hogy a két munkáspárt erősebb volt együtt, mint a Kisgazdapárt. Nyugodt, jól előkészített választás volt, s bár folyt a versengés a szavazókért a pártok között, mégis érezhető volt mindvégig az a törekvésük, hogy Magyarországon a jövőben a demokratikus fejlődést biztosítsák. A főispán Karácsonyi Ferenc ennek a gondolatnak a jegyében irányította a város életét. Az SZDSZ csalódott az eredményben.

A választások eredményének értékelése A választás hivatalos adatai szerint Hódmezővásárhely lakosságából: 37503 ember rendelkezett szavazati joggal; 15883 férfi és 21620 nő. Szavazott 35362, a szavazati joggal rendelkezők közül 15380 férfi és 19982 nő volt. Az érvényes szavazatok száma 34838. Az érvénytelen szavazatoké 524 db. Ez nemek szerint a következőképpen oszlik meg: 215 férfi szavazata érvénytelen, míg a nők érvénytelen szavazatainak száma 309 volt. Pártokra lebontva így alakul az érvényes szavazatok száma és aránya: A párt neve

Összes szavazat

Férfi

Nő

15.898

6.596

9.302

Szociáldemokrata Párt

9.521

4.216

5.306

Magyar Kommunista Párt

7.503

3.501

4.002

Nemzeti Parasztpárt

1.546

713

883

370

139

231

34.838

15.165

19.723

Független Kisgazdapárt

Polgári Demokrata Párt Összesen



Nemzetgyűlés képviselői mandátumot sikerült szereznie 2 kisgazda, 2 szociáldemokrata, 1 kommunista képviselőnek. Ezzel gyakorlatilag lezárult a választási küzdelem és elkezdődött illetve folytatódott a mindennapi munka Hódmezővásárhelyen.

Jegyzetek: 1 Vásárhely Népe, 1945. szept. 18. 2 1848-ban a városban mindössze 1227 választási joggal rendelkező ember volt. A dualizmus éveiben ez a szám a következőképpen alakult: 1875. év 2.275 választó; 1879. év 4.017 választó. A két világháború között, 1931-ben 18 ezer embernek van szavazati joga. Ez a szám 1939-re lecsökkent 16.254-re. A vizsgált időszakban, a 45-ös választások idején Hódmezővásárhelyen kb. 30-40 ezer ember élhet szavazati jogával. Vásárhely Népe 1945. szept. 30-i számból idézi Baracs Gabriella: Hódmezővásárhely felszabadulása és az új élet megindulása 1944. október 8-tól 1944. novemberéig. Bölcsészdoktori disszertáció, JATE BTK Szeged, 1977. 86. 3 Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhely, Városi Tanács 2179. sz. irata. 4 Uo. 2142. sz. irat 5 Vásárhely Népe, 1945. okt. 24. 6 Vásárhely Népe, 1945. szept. 10. 7 Vásárhely Népe, 1945. okt. 23. 8 CSML HL, Választási plakátjai gyűjteményéből. Szám nélküli plakát 9 Ua. 10 Vásárhely Népe, 1945. nov. 3. Működik a reakció. 11 Párttörténeti Intézet Archívuma, 274/l6/131/72. 12 Vásárhely Népe, 1945. szept. 21. 13 Vásárhely Népe, 1945. szept. 26. 14 CSML HL Nemzeti Bizottság jkv., 1945. okt. 6. 15 A nők szavazati jogára a későbbiek folyamán is sokszor történik hivatkozás. A városban sokkal több volt a szavazati joggal rendelkező nő, mint férfi. 16 Alföldi Újság, 1945. szept. 30. 17 Uo.,1945. okt. 28. 18 Uo., 1945. nov. 3. 19 Idéző B.G. i.m. 100. 20 Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon. Századok, 1970. 4. sz. 21 Vásárhely Népe, 1945. okt. 17. 22 CSML HL Nemzeti Bizottság jkv., 1945. okt. 20. 23 Alföldi Újság, 1945. okt. 30. 24 Alföldi Újság, 1945. okt. 23. 25 Az adatok a Vásárhely Népe 1945. nov. 6-i számában jelentek meg.


SZIGETI JÁNOS: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SAKKÉLETE 1956 ÉS 1961 KÖZÖTT

SZIGETI JÁNOS

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SAKKÉLETE 1956 ÉS 1961 KÖZÖTT A helyi sakkélet múltja iránt érdeklődő olvasó 1996-ban vehette kézbe Adalékok Hódmezővásárhely hét évtizedes sakktörténetéhez című könyvemet.(1) A Magyar sakktörténet 4. kötete is ugyanebben az évben jelent meg.(2) Mivel a kéziratok már nyomdában voltak, kölcsönösen nem vehettük figyelembe egymás munkáit, kutatási eredményeit. A két könyv megjelenése utáni időszakban újabb adatok bukkantak föl mind az 1944 előtti, mind pedig az 1956 utáni korszak sakkeseményeiről. Az 1956 utáni korszak azért nagyon jelentős fejezete krónikáimnak, mert ha nem is érte el városunk sakkélete a főváros és a vidék sakkcentrumainak teljesítményét, mégis egyéni és csapat sikerekben megindult egy felzárkózási folyamat. Az itt közölt tanulmány csupán egy szelet, ha úgy tetszik, részlet egy monografikus feldolgozásból. 1956 után a kialakított sakkversenyformák tovább éltek. Folytatódott a jól bevált versenygyakorlat. Minden évben városi és megyei egyéni, valamint csapatbajnokságokat rendeztek. Igen gyakran bonyolítottak le villámtornákat is. Az ún. szakszervezeti csapatbajnokságok sem hiányoztak. Házi-, alapfokú és minősítő tornák gyakran szerepeltek az eseménynaptárban. Hivatalnokok, rendőrök, tűzoltók és mások megyei bajnokságai mellett spartakiádokatbonyolítottak le tömegsport jelleggel. A MÁV-HMTE Hódmezővásárhely legjobb sakkozóit tömörítette. Többen alapító "sakkősatyáknak" számítottak, mint Albert Elek, Lénárd László; az első generációs sakkozók mellett néhány fiatal is feltűnt: mindenek előtt Kenéz Miklós, Szél János, Bezdán Sándor, Tápai Miklós. Az 1957. évi Csongrád megyei férfi I. osztályú sakk-csapatbajnokságot a MÁV-HMTE nyerte. A bajnokcsapat tagjai: Rácz András, Kenéz Pál, Szilágyi Endre, Urszin István, Lénárd László, Szabó I. Lajos, Szomor Gábor, Szabó II. Lajos, Tátray Zoltán, Szüts Gergely, Bezdán Sándor, Máyer Jenő, Kenéz Miklós, Körösi János, Deák Ferenc. Az Országos Sakkszövetség a megyei bajnokcsapatok részére az 1958. március 22. és április 13. közötti időszakra négy csoport részére körversenyt írt ki. A közép-magyarországi csoportban az alábbi együttesek mérték össze tudásukat az OB II-be jutásért: Kecskeméti Vörös Meteor, Pilisi Bányász, Békéscsabai VTSK, Szolnoki TE, MÁV-HMTE. "A MÁV-HMTE sakkcsapata az utolsó percben lett Csongrád megye bajnoka. A csapat indulása a megyei bajnokok tornáján csak március 20-án dőlt el, s 22-én már indulni is kellett a csapatnak Pilisszentivánra, Pest megye bajnokához. Felkészülésről, erősítésről szó sem lehetett. Anyagi támogatást csak a MÁV-HMTE részéről - vasúti jegyet - kapott, pedig a MÁV-HMTE sakkcsapata e küldetésén nemcsak az egyesülete színét, hanem Hódmezővásárhely, sőt Csongrád megye sakkéletének élni akarását hirdette. Igen jól esett volna a támogatás úgy a város, mint a megyei sporthatóságok részéről is."(3) Az egyes mérkőzések végeredménye: MÁV-HMTE

-

Pilisi Bányász

7:5

Kecskeméti Vörös Meteor

-

MÁV-HMTE

8:4

MÁV-HMTE

-

Békéscsabai VTSK

6:6

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/009_szigeti_janos.htm[2011.02.02. 14:52:12]

SZIGETI JÁNOS: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SAKKÉLETE 1956 ÉS 1961 KÖZÖTT Szolnoki MTE

-

MÁV-HMTE

10:2

Máthé István értékelése szerint a csapat kitűnő szellemben küzdött.(4) Kenéz Pál szép győzelmet aratott a második táblán a békéscsabai Ancsin György ellen. Az alábbiakban Kenéz Pálnak egy olyan játszmáját mutatjuk be, amely jól érzékelteti stílusát és türelmét egyaránt. C83

Spanyol megnyitás

Hörömpő Gyula Pilisi Bányász

-

Kenéz Pál MÁV-HTE

Pilisszentiván, 1958. március 22. 1.e4

e5

2. Hf3

Hc6

3. Fb5

a6

4. Fa4

Hf6

5.0-0

He4

(Nyílt spanyol)

d5

(ma már ezt ajánlják:

8. de5

Fe6 9. c3!? Fc5)

6. Bel

?!

7. He5

Fd6

8. Hc6

Fh2

9. Kfl

Vh4

10. B e4

de4

11. Ve2

Fd7

12. Hd4

Fa4

13. Hf3

Vej!

14. Hh2

Fc2

15. Kgl

Fd3

16. Ve3

0-0

17. Hc3

Bad8

18. b3

f5

19. f4

Vd6

20. Hf 1

Ff l

21. Kf1

Vh6

22. Heg

Bd3

23. Vc5

Bf7

6. d4

b5 7. Fb3 d5


SZIGETI JÁNOS: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SAKKÉLETE 1956 ÉS 1961 KÖZÖTT 24. Ke 1

Vf6

25. Ve5

Vd8

26. Kf l

Vd7

27. Kg 1

Bel

28. Vc5

b6

29. Vf2

c5

30. BbI

Vd6

31. Khl

e3!

32. de3

Vh6

33. Kgl

Bdl

34. Vfl

Bed7

35. Hc3

Bf1

és világos pár lépés múlva feladta a reménytelen küzdelmet. 0:1

Egyéni teljesítmények a megyebajnokok körmérkőzésén 1958. március 22-április 13.

Név

Játszmaszám

Gy.

D.

V.

Pontszám

1.

Rácz András

4

-

2

2

1

2.

Kenéz Pál

3

2

1

-

2,5

3.

Szilágyi Endre

4

-

1

3

0,5

4.

Szabó I. Lajos

4

1

-

3

1

5.

Szomor Gábor

4

2

-

2

2

6.

Szabó II. Lajos

4

1

1

2

1,5

7.

Kőrösi János

4

2

1

1

2,5

8.

Tátray Zoltán

4

1

2

1

2

9.

Szűts Gergely

3

-

-

3

0

10.

Bezdán Sándor

4

1

3

-

2,5

11.

Máyer Jenő

4

1

-

3

1

12.

Kenéz Miklós

4

2

-

2

2

13.

Nagy László

2

-

1

1

0,5



A közép-magyarországi csoport végeredménye 1.

Szolnoki MTE

32,5 pont

2.

Kecskeméti VM

26,5 pont

3.

Békéscsabai VTSK

23 pont

4.

MÁV-HMTE

19 pont

5.

Pilisi Bányász

19 pont

A városi sakkéletben rangos eseménynek számítottak az egyéni küzdelmek is. Kenéz Pál és Szilágyi Endre holtversenyben lettek elsők Hódmezővásárhely egyéni sakkbajnokságában. A korabeli beszámoló szerint az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa. Rácz Andrást a külső körülmények gátolták a jobb helyezés elérésében. A frissen érettségizett Bezdán Sándor előkelő negyedik helyezése mindenképpen figyelemre méltó. A MÁV-HMTE együttesében fiatalok bontogatták szárnyaikat, mint ahogy erre már utaltunk. A megyei bajnokságot nyert vásárhelyi gárdában és az osztályozón is szerepelt már Máyer Jenő, aki szintén fiatalnak számított. Máyer Jenő egy érdekes összecsapás során legyőzte azt az Albert Eleket, aki a vásárhelyi sakkéletben alapító tagnak számított. A vásárhelyi városi bajnokság "B" csoportjában 1957 márciusában Máyer Jenő győzött 11,5 ponttal. Az élmezőny: 2. Bodrogi Sándor 11 pont, 3. Nagy László 10,5 pont, 4. Hegedűs István 9 pont. Az első négy versenyző teljesítette a III. osztályhoz előírt normát, s így III. osztályú minősítést szereztek.(5) A Magyar Sakkélet 1957. márciusi számának híradásából arról értesülhettünk, hogy a város élversenyzői a "körtöltésen túl" is megmérették sakktudásukat. A Szentesi Bástya I. osztályú minősítő versenyt rendezett, ahol Rácz András a negyedik helyet szerezte meg. A végeredmény: Rieger Ferenc 10,5 pont, Rostás István 8 pont, Kóródi Pál 8 pont, Rácz András 7,5 pont, Boga Endre 7 pont, Vecseri Imre 6 pont, Dózsa Pál 5 pont. Rácz András számára azonban az előző évi hódmezővásárhelyi városi bajnokság fényes sikert hozott, két pont előnnyel biztosan szerezte meg a győzelmet. A 13 résztvevős városbajnokság élmezőnye: Rácz András 10,5 pont, Lénárd László 8,5 pont, Kenéz Pál 8,5 pont, Kormány Lajos 8 pont, Baranyi Sándor 8 pont.(6) Lénárd László a hódmezővásárhelyi sakkélet jellegzetes alakja volt. Miként eredményei is mutatják, idős kora ellenére sakktudása ezekben az években töretlen. Már Maróczy Géza is közölte egy 1928-ban vívott, Szebasztián Béla - Sebestyén Béla néven ismert - elleni vezérindiai védelmű szép játszmáját.(7) Koldusszegényen és megtörten is példát mutatott sporttársainak a sakkozás szeretetéből a valaha jobb sorsot megélt idős matador. Csongrád megye férfi I. osztályú csapatbajnoki mérkőzéseit továbbra is a megyei sakkszövetség szervezte. A megyebajnokok számára a későbbiekben is lehetőség nyílott körmérkőzéseken bizonyítani az országos bajnokság második osztályába történő feljutást. 1956 és 1994 között hódmezővásárhelyi csapatok a megyei bajnokok körmérkőzésein a területi csoportbeosztásnak megfelelően - az újabban előkerült adatok alapján - kilenc ízben szereztek jogot az indulásra.(8)

Csongrád megye sakk-csapatbajnoksága(9) 1958/1959 Csapat neve

Fordulók száma

GY.

D.

V.

Összes pont


SZIGETI JÁNOS: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY SAKKÉLETE 1956 ÉS 1961 KÖZÖTT 1.

MÁV-HMTE

4

4

0

0

29,5

2.

Szentesi Spartacus

4

3

0

1

29

3.

SZEAC

4

1

1

2

22,5

4.

SZAK

4

1

1

2

22,5

5.

Gőzfűrész

4

0

0

4

16,5

1959. február közepétől április végéig a megyei csapatok legjobbjai négy csoportban mérkőztek az osztályozó keretében.

A III. csoport végeredménye(10) 1.

Szolnoki MTE

32 pont

2.

Hódmezővásárhelyi MÁV

24 pont

3.

Gödöllői Agráregyetem

22 pont

4.

Bajai Spartacus

21,5 pont

5.

Gyulai MEDOSZ

21,5 pont

A MÁV-HMTE sakkcsapatának kerete némiképp módosult, a második táblán Kádár Rókus játszott, Bezdán Sándor az ötödik táblára küzdötte fel magát. Ime az erősorrendi ív szerint a keret: Rácz András, Kádár Rókus, Kenéz Pál, Szilágyi Endre, Bezdán Sándor, Lénárd László, Szabó I. Lajos, Szomor Gábor, Szabó II. Lajos, Kőrösi János, Dóda Sándor. Játéklehetőséget kapott még Nagy II. László, Máyer Jenő és Nagy I. László. Gyakran kapcsolódtak sakktornák nemzeti és társadalmi ünnepekhez. Az erre az alkalomra összeállt csapat mögött egy-egy intézmény, gyár, üzem, iskola állott. A versenykiírásokban szerepelt a "Kupa" szó is. 1959-ben 6 fős csapatok neveztek be a városbajnokságra. Színvonalát tekintve használhatjuk az "amatőr" kifejezést. Íme a népes mezőny végeredménye: l. MÁV-HMTE II. 44,5 pont, 2. Vasas 39,5 pont, 3.Textil 38 pont, 4. Gimnázium 34,5 pont, 5-6. Kisker, Spartacus 34-34 pont, 7. KIOSZ 24 pont, 8. Székkutas 23,5 pont, 9. Posta 22,5 pont, 10. Majolika 21,5 pont, 11. Állatforgalmi Vállalat 12 pont. Rendeztek még az általános iskolák számára is sakkbajnokságot. 1958-ban hat iskola nevezett be: Nyár u-i, Központi, Damjanich u-i, István téri, Rózsa F. u-i, Szék u-i. A korabeli újságok hírt adtak járási egyéni minősítő versenyekről, szakszervezeti bajnokságokról, Fiatalok-Öregek összecsapásról és még sorolhatnánk. A sakkélet városunkban meglehetősen élénk volt. 1960. december 30-án a Hódmezővásárhelyi MÁV-HMTE sportegyesület vezetőségválasztó közgyűlést tartott. Már korábban ismertté vált, hogy a vasutas szakszervezet megvonja anyagi támogatását és nevét a sportkörtől. Azzal indokolták, hogy a vasutas dolgozók közül kikerülő sportolók száma elenyészően kevés az egyesületben. Módosították a sportegyesület alapszabályát. 1961. január 1-jétől új néven szerepelt a sportkör: Hódmezővásárhelyi MEDOSZ MTE. 1961. április 4-én Hódmezővásárhelyen a MEDOSZ nagyszabású villámtornát rendezett. A helybeli versenyzőkön kívül eljöttek a sakkozók Debrecenből, Orosházáról, Kecskemétről, Földeákról. A helyi sajtó elragadtatással írt: "Ilyen nívós, szép verseny nem volt mostanában."(11) Erre a versenyre benevezettPákozdy Ferenc, az élvonalban küzdő sakkversenyző, aki 1952 óta Debrecenben élt, s Hódmezővásárhely után a "kálvinista Róma" lett második szellemi pátriája, végső nyughelyet is ott talált 1970-ben. Tekintsünk végig az eredménylistán: 1. Bacsúr Imre Orosháza 13,5 pont, 2. Rácz András 13, 3. Dr. Pákozdy Ferenc Debrecen 10,5, 4. Koszorús Pál Orosháza 10, 5. Romvári



Frigyes Orosháza 9,5, Hasovits András 9, 7. Körosi József Kecskemét 8,5, 8. Bezdán Sándor 8, 9. Héjfa László Orosháza 8, 10. Bodrogi Sándor 6,5, 11. Kőrösi János 5,5, 12. Körösi Ferenc 5,5, 13. Rácz Ferenc Földeák 4,5, 14. Tápai Miklós 4, 15. Bagi János 2,5, 16. Törőcsik Imre 1,5. Hódmezővásárhelyen minden évben megrendezték az alapfokú sakkcsapatbajnokságot. A versenyen 12 csapat rajtolt 4-4 versenyzővel. A Csongrád megyei I. osztályú férfi sakkcsapatbajnokságon szerepelt játékosok nem indulhattak. A bajnoki címet 1959-ben a MEDOSZ, 1960-ban a Helyiipar szerezte meg, a következő évben a H. Textil SK futott be az első helyre.

Jegyzetek: 1 SZIGETI János: Adalékok Hódmezővásárhely hét évtizedes sakktörténetéhez. Máyer Nyomda és Könyvkiadó. Budapest, 1996. 133. p. 2 Magyar sakktörténet. 4. A második magyar sakkszövetség megalakulásától a második világháború végéig. 19221944. Szerk. BILEK István, társszerk. FÖLDEÁK Árpád. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1996. 414. p. 3 Csongrád Megyei Hírlap (a továbbiakban: CSMH), 1958, május 9. 4 CSMH, 1958. április 4. 5 CSMH, 1957. márc. 14. 6 Magyar Sakkélet, 1957. márc., 26. p. 7 MARÓCZY Géza: A modern sakk vezérkönyve. Budapest, 1941. 8 SZIGETI János i.m. 57. p. 9 CSMH, 1959. jan. 1. 10 Magyar Sakkélet, 1959. máj. 11 CSMH, 1961. ápr. 13.


DÖMÖTÖR JÁNOS: SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ERDŐS JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ 1898-1985

DÖMÖTÖR JÁNOS

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ERDŐS JÁNOS FESTŐMŰVÉSZ 1898-1985

Hódmezővásárhely azon kevés magyar város közé tartozik, amelynek gazdag a képzőművészeti múltja, és élénk, jelentős mai művészeti élete is. A századelő első virágkorát Tornyai, Endre Béla, Rudnay Gyula, Pásztor János, Kallós Ede neve és munkássága fémjelzi. Az 1945 utáni korszak is több, országosan számon tartott alkotót mondhat magáénak ebben a városban. Elég itt - úgy gondolom, ha csak a sajnos már lezárt életműveket

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/010_domotor_janos.htm[2011.02.02. 14:52:15]


veszem figyelembe -Kohán György, Kurucz D. István, Németh József Kajári Gyula nevét említenem. Ezen túl - véleményem szerint - az állandóan ugyan nem itt élt, de szívvel-lélekkel idekötődő Szabó Ivánt is indokolt idesorolni. Ezek miatt az országosan is ismert és elismert művészek miatt olyan alkotók, akik más környezetben a közösség megbecsült, számon tartott művészei lennének, nálunk fénytörésben vannak, árnyékba kerültek. Többen is vannak ilyenek. Idesorolható például már a századelőről Várady Gyula festőművész. A két világháború közötti korszak több művésze is ezt a sorsot osztja. Közülük helyben élt Dehény Lajos és Hanna Mela festőművész. A két világháború közötti három "kismester" közül Pogány Ferenc élete végén töltött több évet Vásárhelyen. Barkász Lajos eltávozott Vásárhelyről, és az Országos Képzőművészeti Egyesület elnöki tisztét is betöltötte, mégis a másik, szintén Budapestre költözött művészhez, Darvassy Istvánhoz hasonlóan a szakmai, művészettörténeti elismerésben nem kapták meg és nem kapják meg az őket megillető helyet. Utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban, sőt szakmai felkészültsége, értékes és értékmentő népművészeti, kutató és ismeretterjesztő tevékenysége, valamint kulturális közéleti szerepe miatt kiemelten kell megemlékeznünk, és erre a születés centenáriuma is kötelez bennünket, Erdős János festőművészről. Egyébként hasonló fénytörésre másutt is felfigyeltek már. Legutóbb Szombathelyen tartottak "Felfedezett és felfedezésre váró" életművekről konferenciát. Nem tanulság nélküli Erdős János pályaképe. A Dunántúlon, Bátaszéken született 1898. október 8án értelmiségi családi környezetbe. Édesapja először Bátaszék, majd később Szekszárd város főjegyzői tisztségét töltötte be. Így Erdős János már elemi iskoláit is és utána középiskolai tanulmányait szintén Szekszárdon végezte. Népes családban nőtt fel, nyolcan voltak testvérek, de csak öten érték meg a felnőttkort. Valamennyien férfiak. A korán elhunytak a leánygyermekek voltak. Erdős János legidősebb bátyja hősi halált halt, de volt a testvérek között orvos, ügyvéd, katonatiszt és köztisztviselő is. Érettségi után behívták katonának. Az olasz fronton harcolt, ahol bal keze súlyosan megsérült. A frontról hazatérve előbb 1919-1924 között a Budapesti Iparművészeti Főiskolán Helbing Ferenc és Simay Ferenc növendékeként végezte tanulmányait. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskola Kecskemétre kihelyezett tagozatán szerzett festőművész diplomát, a kihelyezett osztály vezetőjének, Révész Imre festőművésznek a növendékeként. 1932-ben költözött Hódmezővásárhelyre, és 1934-ben vette feleségül Kulombán Sándor erdélyi származású tanfelügyelő Róza nevű leányát, akivel egy időben Kecskeméten iskolatársak voltak. Révész mester intenciói alapján a magasabb évfolyamú Erdős János korrigált Kulombán Rózának. Így kezdődött az ismeretség, amely egy életre szóló harmonikus együttélésben teljesedett ki. Házasságuk után felesége a leánylíceumban kapott állást, és annak épületében kaptak szerény méretű szolgálati férőhelyet is. Kettejük biztos létalapját a feleség tanári fizetése jelentette. Erdős János ebben időben apróbb megbízások teljesítésével hasznosította iparművészeti diplomáját. Ilyenek voltak elsősorban az alkalmazott grafikai művek, linó- és rézkarcok, metszetek, oklevelek, exlibrisek, bőrdomborítások, valamint bútortervezések is. (Így Kurucz D. István festőművész Budapestre költözése alkalmából Erdős János készítette, a Százados úti műteremben látható vásárhelyi motívumokkal festett bútorokat.) Erdős Jánost és feleségét mélyen érdekelte a népművészet, több relációban is. Így a nagy elődökhöz hasonlóan szintén gyűjtöttek bútort, fazekas munkákat és hímzést is. A hímzésre alapozottan háziipari foglalkozató műhelyt létesítettek. Kettőjük terveit néhány ügyes asszony és leány kivitelezte. Egyik legnagyobb feladatként a helyi ipartestület megrendelésére a visszatért Kolozsvár részére terveztek 1941-ben vásárhelyi hímzéses zászlót. Ennek egyik oldalán Kolozsvár, másik oldalán pedig Vásárhely címere szerepel. Az elkészült zászló azonban a háborús események miatt nem jutott el Kolozsvárra, itt maradt Vásárhelyen, a múzeum tulajdonába került az iparegylet megszűntével. Jelenleg pedig tartós letétként a Városháza kistanácstermét díszíti. Mint annyi sok társának, Erdős Jánosnak is be kellett vonulnia a második világháborúban



katonának. Már vége felé járt a háború, amikor orosz fogságba került. Négy évet töltött fogolyként Grúziában, ahol szerencsére megengedték neki, hogy festhessen, rajzolhasson és néhány ott született kvalitásos művét sikerült hazahoznia 1948-ban. 1950-60 között dekoratőrként dolgozott a Csongrád Megyei Dekorációs és Kirakatrendező Vállalatnál. Távolléte alatt felesége folytatta a leánygimnáziumban, majd később a tanítóképzőben pedagógiai munkáját. Ezen belül művészettörténeti előadásokat is tartott. Szíves, kollegiális kapcsolat alakult ki közte és az ugyanott tanárkodó Németh László között. A művészházaspár egy ideig a Bognár Rezső-féle kántorlakást bérelte a Református újtemplom mellett, majd 1949-ben a Kulombán nagyszülők házába költöztek, a Zrínyi u. 85-be, ahol életük végéig éltek és alkottak. Erdős János 1928 óta rendszeresen részt vett alkotásaival különböző kiállításokon, így Pesten a Divatcsarnokban, valamint Kecskeméten. Rendszeres kiállítója volt a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak és a Dél alföldi Tárlatoknak. Szerepeltek alkotásai a kollektív vásárhelyi kiállításokon, Zentán és Jerevánban is. 1985. szeptember 8-án hunyt el. Sírja a vásárhelyi Kincses temetőben található. Művészi magatartása és etikája közvetlenül kapcsolódik az alföldi realistákhoz. Ennek megfelelően munkásságának sajátja a tájszeretet, ezen belül is közel állt szívéhez a mártélyi Tisza-part, az ártéri tisztások, valamint a víz nyugalmas tükre. Mélységes humanizmusából fakadt, hogy érdekelte és megjelenítette az ember szűkebb környezetét, valamint az e környezetben élő, azt alakító, formáló embert. Megjelenítési módja a tágabb értelemben vett realizmus, természetelvűség,amely azonban nem másolja a látott világot, hanem egyéni módon költi át, teremti újjá azt. Mind emberi egyéniségét, mind alkotói oeuvrejét tekintve sok hasonlóságot fedezhetünk fel közte és Endre Béla között. Mindketten halk, szerény, inkább befelé élő, a nyilvános szereplést nem szívesen vállaló személyiségek voltak. Mindkettőjükhöz közel állt a népművészet, szerették a Tiszát és szűkebb környezetükből leginkább az esztétikus formai és színbeni szépséget egyaránt hordozó virágokat. A megjelenítési módot illetően idekívánkozik még, hogy Endre Bélához hasonlóan ő is a szépen festés híve volt. Az egyes szakírók által finomnaturalizmusnak minősített törekvés is sajátja volt műveiknek. Egyébként e korszakban az egyetemes művészetből ennek az irányzatnak Bastien Lepage a legismertebb képviselője. Alkotói és a vásárhelyi népművészet megmentése és megismertetése érdekében kifejtett tevékenysége mellett szólni kell kulturális közéleti szerepéről, munkásságáról is. Ebben is követte a nagy elődök, Tornyai János és Endre Béla példáját, akik szintén folytattak a népművészeti gyűjtőmunkán kívül kulturális közéleti tevékenységet is. E területen pályájának legfontosabb részét az a hat év képezte, amelyet Galyasi Miklós lemondása, 1938 júliusa után 1944 elejéig a Tornyai Társaság titkáraként eltöltött. (Zárójelben kell megjegyezni, hogy Galyasi Miklós már az ún. első zsidótörvény tervének publikálásakor nyomban lemondott. Részben személyes érzékenysége, másrészt azért - és ez még fontosabb -, mert nem akarta, hogy személye miatt hátrány vagy támadás érje a társaságot.) Áttekintve a hat évet, meg kell állapítani, hogy bár alapító tagja volt a Tornyai Társaságnak, nem viselt vezető tisztséget korábban. Mégis színvonalesés nélkül, avatottan kormányozta az eredeti humanista céloknak megfelelően a Társaság hajóját. A kiállításokban kellő hangsúllyal kaptak szerepet a helyi alkotók. Így 1938 novemberében bemutatkozott a fiatalon elhunyt Sütő Antal szobrászművész. 1941-ben az akkor római ösztöndíjas Kurucz D. Istvánnak rendeztek kiállítást. 1943-ban pedig Kohán György alkotásait láthatta a közönség a Tisza Szálló nagytermében három napon (április 24-25-26!) át. Ugyanebben az évben, augusztusban az akkor alig húszéves képzőművészeti főiskolás Kamotsay István szobraival és az érettebb korú Zsehők János műveivel találkozhatott a közönség, közös kiállításban. És ugyancsak ez év decemberében Dehény Lajos, túlnyomóan akvarellekből válogatott kollekciója következett a kiállítássorozatban. Ezen kívül rendszeresen, szinte minden évben állított ki file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/010_domotor_janos.htm[2011.02.02. 14:52:15]


festményeket és pasztelleket Sárga József, aki városházi birtoknyilvántartó hivatali tisztviselő és amatőr festő volt, de egyben a társaság pénztárosi tisztségét is betöltötte. Minden bizonnyal ez utóbbi tisztség biztosította számára a rendszeresen visszatérő bemutatkozás lehetőségét. A képzőművészeti kiállítások mellett a zenei rendezvények voltak a legszámosabbak és egyben igen színvonalasak is. Ebben elsősorban Péczely Attila volt segítségére a társaság titkárának. Úgy gondolom, elég itt a koncerteken szereplők közül Dániel Ernő, Faragó György, Végh Sándor, Martzy Johanna zongora-, ill. hegedűművészek neveit említenem, akik valamennyien a magyar zenei élet nemzetközileg is elismert művészei voltak. Előadásával szerepelt azonban Bárdos Lajos is a Társaság egyik estjén. Erdős János titkári működésének elején a korszak történelmi, társadalmi eseményeivel két rendezvény még összhangban állt. Ilyen volt az 1938. október 20-iFelvidéki est. Ennek indítását ugyan a bécsi döntés adta, de maga a rendezvény politikamentes volt, hiszen Bodnár Bertalan, Tálasi István, Szathmáry Lajos, Dávid Manó gimnáziumi tanárok saját szakterületüknek - földrajz, történelem, szociológia, néprajz - megfelelően tudományos ismeretekkel gazdagították az előadóest közönségét. Még egy ilyen karakterű rendezvényre került sor 1939. május 1-jén, amikor Finn estet rendeztek a nagykövet jelenlétében. Figyelemreméltó azonban, hogy az ország jobbratolódásában már semmilyen szerepet sem vállalt a Tornyai Társaság. Olyan módon is kifejezésre jutott ez, hogy 1944-ben már csak zenei esteket, koncerteket rendeztek, amelyek révén kifejezték, hogy semmilyen közösséget sem vállalnak az uralkodóvá vált ideológiával. Sőt a szerepeltetett művészek megbecsülésével tevőlegesen véleményt nyilvánítottak, tiltakoztak az akkor már erősen érvényesülő diszkrimináció ellen. Társaság működésével kapcsolatban még néhány esemény említésre méltó e korszakból. Ilyen Banga Ilonának, Szentgyörgyi Albert tanársegédjének, a jeles tornatanár leányának biológiai előadása. Bibó Lajos három évtizedes írói működését is megünnepelték. Bizonyára érdekes összevetésre adott alkalmat Karácsony Sándor debreceni tanár Magyar lélek, magyar észjárás és Pákozdy Ferenc költő Vásárhelyi lélek, észjárás című párhuzamos előadása.

egyetemi vásárhelyi

Egyébként 1944 tavaszának végétől már semmilyen rendezvényt sem tartott a Társaság. Ugyancsak tovább árnyalja a képet az is, miszerint Erdős János Galyasi Miklóst és lemondásának kényszerességét olyan mértékben vette figyelembe, tartotta tiszteletben, hogy mindaddig nem kezdeményezte a Társaság működésének újraindítását, míg Galyasi Miklós haza nem tért szovjet hadifogságból. Titkári tevékenységének összefoglalása és értékeléseként meg kell állapítani, hogy a fasizálódó társadalmi környezetben is megőrizte a társaság humánus, Európa szellemi örökségéhez méltó arculatát. Emberi és egyben alkotói portréjához tartozik, hogy jó barátságban állt a Szentesen tevékenykedő Drahos István és a Csongrádon működő Nagy Árpádgrafikusművészekkel. Ez részben többszöri találkozásban, látogatásban, valamint művek cseréjében is megnyilvánult. Végül szólnunk kell még valamiről, ami a pálya 1945 utáni alakulásának is némi magyarázatát adja. Erdős János az olasz fronton súlyosan megsebesült, és helytállása eredményeként vitézi címet kapott. 1945 után elsősorban a Kommunista Párton belül ez a kitüntetés negatív megítélésűvé vált, indokolatlan diszkriminációt jelentett, mert legtöbbször a kötelességüket teljesítőket ismerték el vele. Ez a negatív megítélés oldhatja fel azt a kérdőjelet, hogy Erdős János az 1950-es években két diplomával dekoratőri munkát volt kénytelen végezni létfenntartása érdekében. Szerepelt ugyan az Őszi Tárlatokon és egyéb kiállításokon is, de szerénysége, visszafogottsága is közrejátszott abban, hogy alkotói megítélése nem állt arányban művészi tevékenységének színvonalával. file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/010_domotor_janos.htm[2011.02.02. 14:52:15]


Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az apai tehetség átöröklődött és továbbél fiában, Erdős Péter festőművészben.


KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: NAGY GYÖRGY HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN 1879-1923

KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR

NAGY GYÖRGY HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN 1879-1923

"Kossuth Lajos jer már". Ezek voltak utolsó szavai a fiatalon elhunyt erdélyi születésű, de politikai pályáját tekintve Hódmezővásárhelyhez kötődő ügyvédnek. 75 éve, 1923. március 29-én, 43 éves korában halt meg Nagy György köztársasági politikus, a Magyar Köztársasági Párt megalapítója, a köztársasági mozgalom elindítója. Becsületessége, tisztessége, megalkuvás nélküli Habsburgellenessége, bátor kiállása, következetessége a független, demokratikus magyar köztársaság megteremtéséért vívott harcban a kortársak elismerését is kivívta. Bár többen őt magát álmodozónak, célkitűzéseit kivihetetlennek tartották, a történelem rácáfolt erre, hiszen 1918-ban a polgári forradalom győzelmekor mint a Nemzeti Tanács jegyzője ő olvasta fel az Országház kupolatermében a magyar köztársaság deklarálását. Nagy György 1910-ben telepedett le városunkban, és életének igen fontos néhány évét töltötte itt. A Gonda József szerkesztette "A Jövendő" című haladó szellemű folyóiratban is publikált. Ügyvédi irodája és a Gonda által kiadott folyóirat szerkesztősége a Petőfi utcában közel volt egymáshoz, így szinte mindennapi kapcsolatban állhattak egymással. Az alkotmányos válság, a tömegmozgalmak és

file:///F|/...pulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/011_kruzslicz_istvan2.htm[2011.02.02. 14:52:19]


a parlamenti ellenzéki tiltakozások, valamint a külpolitikai helyzet éleződése is a progresszív haladás irányába hatottak. Nagy György kifejtette, hogy a teljes nemzeti függetlenség megvalósítására törekszik. A létrejövő köztársasági párt alkotmányos úton igyekszik a népfelség győzelmét biztosítani. Nagy Györgyöt elsősorban az vonzotta ide az Alföld délkeleti vidékére, hogy itt volt a legerősebb a Kossuth-hagyomány tisztelete és a 48-as eszmékhez való hűséges ragaszkodás. Hódmezővásárhely elöljárt a függetlenségi eszme hirdetésében. Nagy György az 1910-es parlamenti választásokon a függetlenségi párt jelöltjét támogatta, beszédeivel fellelkesítette a hallgatóságot, és komoly szerepe volt abban, hogy 1910-ben Hódmezővásárhelyről függetlenségi politikus jutott be a parlamentbe. Már korábban szoros barátság fűzte Szabó Imre református tanítóhoz, akit sikeresen védett meg királysértési perében a szegedi esküdtszék előtt. Kapcsolatot tartott fenn Kovács Józseffel, a helyi függetlenségi párt elnökével és Kmetty Bélával. A helyi függetlenségi pártkör elnökévé választotta Nagy Györgyöt. A megalakuló új pártkör a Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Pártkör nevet vette fel. Ezen kívül a Kossuth Lajos Népkör elnöke és a Damjanich utcai 48-as Olvasóegylet tiszteletbeli elnöke, valamint az újvárosi Olvasókör elnöke is volt. 1911. október 14-én indította el a Magyar Köztársaság című folyóiratát, melyet Vásárhelyen jelentette meg minden hónap 14-én, ezzel is emlékezve 1849. április 14-re, a Habsburg-ház trónfosztásának napjára. Elsőnek hirdette meg a nemzeti demokratikus és társadalmi igazságérzettel átszőtt szociális köztársaság eszméjét. 1912. szeptember 7-én Budapesten megalapította az Országos Köztársasági Pártot, melynek elnöke lett. Tiszteletbeli elnöke Szappanos István,alelnökök dr. Espersit János makói ügyvéd, Jánossy Zoltán debreceni református lelkész, dr. Szacsvay Gyula kézdivásárhelyi ügyvéd, pénztárosa Szabó Imre. Dr. Nagy György és folyóiratának hatására Párizsban, az Egyesült Államokban az ottani magyarság körében is alapítottak köztársasági pártot és bejelentették csatlakozásukat. A progresszív függetlenségi gondoldat önálló szervezeteként megjelenő párt magalakulása után nyomban elkezdődött a tömegbázis kiszélesítése. Kapcsolat létesült a bostoni, az olasz és a portugál köztársasági pártokkal is. Magyarországon több mint 30 városban alakultak meg a párt helyi szervei. Tisza István az egyre szélesedő köztársasági mozgalom elfojtására törekedve olyan visszamenő hatályú törvénnyel tiltotta be a köztársasági pártot, amely a köztársasági mozgalomban való puszta részvételt is öt évig terjedő államfogházzal büntette, és az eljárást kivette az esküdtszék hatásköréből (1913:XXXIV. tc.). A törvény alapján betiltották a Köztársasági Pártot. Helyette magalakult a Kossuth Lajos Párt, a köztársaság nyílt követelése nélkül, de hasonló radikális programmal. A Magyar Köztársaság folyóirat helyét a Kossuth Lajos Lapja, majd a Kossuth Zászló vette át. Családi események is Hódmezővásárhelyhez kötik. A Helyőrségi Klub Szentesi utcai épületében (egykor Mályerffy-ház) 1912-ben született a ma Kanadában élő egyetlen fia, Kaáli Nagy György, aki Borszék György néven publikál a haza és külföldi folyóiratokban. Főként az általa megmentett anyagból készült el a Hódmezővásárhelyi Levéltárban a Nagy György Emlékszoba, korabeli dokumentumok, fotók, bútorok és könyvek felhasználásával, amelyet 1990-ben nyitott megSzabad György, az országgyűlés akkori elnöke. 1988-ban Hódmezővásárhely városa a Kincses temetőben díszsírhelyet adományozott Nagy György hamvainak. A város posztumusz díszpolgárává nyilvánította és utcát nevezette el róla. 1992-ben Göncz Árpád köztársasági elnök a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban leplezte le Nagy György domborművét. Nagy György halálakor, 1923-ban Jászi Oszkár nekrológjában írta a következőket: "Alattomos betegsége, a kétségbeesett harca az elvetemült és galád uralommal korán döntötték sírba ezt a bátor, melegszívű és tiszta jellemű székely vitézt... és most kiesett a kard nemes tiszta kezéből..., egy jobb és becsületesebb korszak emlékét a vezető magyar erkölcsi értékek patheonjába fogja helyezni."



Juhász Gyula, a költő így emlékezik rá: "Valami vigasztalót és fölemelőt, valami békítőt és megnyugtatót keresek ebben a nyomorúságos és gyalázatos világban, és ezt egy frissen hantolt síron találom meg, amely alatt a nagypéntekre kiszenvedett szegény magyar mártír, rajongó pihen és álmodik tovább: Nagy György, Petőfi és Kossuth eszméinek rendületlen és töretlen hőse."


SEGÉDLET SZEREMLEI SÁMUEL

SEGÉDLET SZEREMLEI SÁMUEL KÉZIRATOS OKMÁNYTÁRÁNAK HASZNÁLATÁHOZ Szeremlei-oklevélmásolatok regesztái III. rész 1695-1732

Lelesz, 1695. június 27. Pongrácz Mária, azelőtt Semsey Zsigmondné, mostani férjét Szalai Barkóczy Ferencet felhatalmazza, hogy szegedi kocsmáit, gyevi, mindszenti, serkei, fecskési és mágocsi részbirtokait eladhassa, s ezeken a földeken levő adósságokat fölszedhesse. (1-2 p., magyar-latin) Lelesz: Elench. 1600-1699. P. 260 (Sub. N° 16. 1695.)

Bécs, 1701. augusztus 31. A bécsi udvari kamara tudatja gr. Schlik Lipót cs. tábornokkal, hogy a királyi fölség neki hasznos szolgálataiért 40 ezer frt értékű földbirtokot kész adományozni, melynek a Tisza-Maros közt fekvő területen való kijelölése a tábornokra bízatik. (1 p., német) Gr. Károlyi család oklevéltárában, L. 35. N° 5.

Szeged, 1702. február 1. A szegedi kincstári ispánság rendelete a vásárhelyi parlag szőlők felfogása tárgyában (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 2. cs. 2. sz.

Bécs, 1702. április 24. A császári fölség nevében tudatják gr. Schlikkel, hogy a csongrádi uradalmat, abban egyebek közt Vásárhelyt a hozzá tartozó pusztákkal együtt 40 ezer frt értékben neki adják, s erről az adománylevelet ki fogják állítani. (1-4 p., német) Gr. Károlyi család oklevéltárában, L. 35. N° 6.

Bécs, 1702. április 24. Lipót császár tudatja a budai kamaraigazgatósággal, hogy a csongrádi uradalmat Vásárhellyel együtt 40 ezer tallérban gr. Schlik tábornoknak adja el, s az adománylevél kiállítására magyar udv. kancelláriát utasította. (1 -4 p., német)

file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/012_segedlet.htm[2011.02.02. 14:52:22]


Gr. Károlyi család oklevéltárában, L. 35. N° 6.

Bécs, 1702. április 24. Királyi kézirat, melyben az udvari kancellária értesíttetik, hogy a fölség az újszerzeményi javak közül a csongrádi uradalmat Vásárhellyel együtt 40 ezer r.frtért gr. Schliknek adományozta, miről az adománylevél szavatosság nélkül Schlik számára elkészítendő, az uradalom pedig ennek átadandó. (1-8 p., latin) Gr. Károlyi család oklevéltárában, 35. fiók 11. sz. és 36. fiók 4. sz.

Vásárhely, 1702. június 22. A vásárhelyi bírák kinyilatkoztatják, hogy az a hűségi eskü, melyet tőlük a német lovagrend mint földesúr számára kicsikartak, erőtelen, ők a rendet földesuruknak el nem ismerik, s továbbra is gr. Schliknek akarnak szolgálni. (1-4 p., latin) Hmvásárhely város levéltára, régi elegyes iratok, 1. cs. 106. sz.

1704. augusztus 12. II. Rákóczi Ferenc fejedelem rendelete a megyékhez a vallási türelem dolgában (1-4 p.) Hornyik: Kecskemét története. IV. 306-308. l.

1704. november 13. II. Rákóczi Ferenc fejedelem rendelete a megyékhez a hadélelmezés, katonaállítás és közbátorság dolgában. (1-6 p.) Kecskemét város levéltárában (Homyik: Kecskemét tönénete 334-338. l.)

1706. április 28. Tanúvallomások Mártély és Ányás határairól (1-4 p.) Hmvásárhely levéltárában, régi elegyes iratok. 2. cs. 3. sz.

Ungvár, 1707. október 14. A vásárhelyiek földesurukkal, gr. Bercsényivel, régibb taksa hátralékukat összeszámlálják, és a folyó évi taksára megegyeznek. (1-4 p.) Gr. Károlyi család oklevéltárában, 36. fiók 56. sz.

Ungvár, 1708. február 23. Gr. Csáki Krisztina elismeri, hogy a vásárhelyiek adóba 617 forintot, 118 font cselebi dohányt és file:///F|/telepulesek_ertekei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/012_segedlet.htm[2011.02.02. 14:52:22]


35 db karmazint fizettek. (1-2 p.) Hmvásárhely levéltárában, régi elegyes iratok. 1. cs. 3. sz.

Beszterce Bánya, 1708. május 10. Hold István kimutatása a vásárhelyiek adóztatásáról és törlesztéséről. (1-2 p.) Hmvásárhely levéltárában régi elegyes iratok. 1. cs. 4. sz.

1708. november 22. A vásárhelyi bírák Károlyi Sándor tábornoknak elpanaszolják, hogy a kuruc hadak minő zsarolást követtek el rajtok, mi ellen oltalmát kérik. (1-2 p.) Gr. Károlyi oklevéltárában Budapesten.

1708. december 6. A vásárhelyi bírák Károlyi Sándor tábornoknak hadihíreket írnak, panaszkodnak a kurucoknak rajtok véghez vitt zsarolásai és kegyetlenkedései miatt, s azok ellen oltalmát kérik. (1-4 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Peklin, 1709. szeptember 21. Gr. Bercsényi Miklós tudatja a vásárhelyiekkel, hogy városukat Károlyi Sándornak haszonbérbe adta. (1-2 p.) Gr. Károlyi család levéltárában, 36. fiók 8. sz.

Károly, 1709. december 20. Károlyi Sándor tudatja a vásárhelyiekkel, hogy Bercsényit illető hátralékos tartozásuk átvételére Halász Pétert katonasággal küldi hozzájuk, kit azzal is megbízott, hogy velök az ezután fizetendő földesúri taksára nézve egyezkedjék. Tudatja velök azt is, hogy megfogyatkozott állapotjokra nézve számukra azt a kedvezményt eszközölte ki, hogy a felkelő seregnek szálláspénzt nem fognak fizetni. (1-4 p.) Gr. Károlyi levéltár, 36. fiók 9. sz.

1710. június 26. A vásárhelyi bírák Károlyi Sándor tábornokot kérik, hogy a szolnoki várparancsnok által rájok rótt terheiken könnyítsen. (1-2 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.



Pozsony, 1711. október 23. Schlik értesíti a várost, hogy ő intézkedett, hogy ezentúl a Szegedre kiállítandó ingyenes kocsik, előfogatok és napszámosok mennyisége felől az ottani kincstártiszt írásban tudassa velök, hogy elhajtott barmaikért Thököly és mások részéről kárpótlást nyerjenek. Károlyi vi gyázatlan volt, mikor a várost haszonbérbe vette, neki ahhoz semmi joga, s ellenében a bírák a szegedi várparancsnokhoz forduljanak. Schlik ezer frtnyi évi taksával megelégszik, s ennek fizetésére határidőket tűz ki. (1-4 p., latin) Gr. Károlyi család levéltárában, 36. fiók 12. sz.

Bécs, 1712. február 28. Kollonit Zsigmond váci püspök a hmvásárhelyiekkel az őt illető dézsma váltsága díjában évi 800 r.frtban megegyezik. (1-2 p., latin) Hmvásárhely város levéltára, régi vegyes iratok, 3. cs. 1. sz.

Vásárhely, 1712. április 3. A vásárhelyi bírák értesítik a Schlik jószágfelügyelőjét, hogy Pap György Szegedről Mártély pusztájoknak Tiszántúli részét el akarja foglalni, mintha az Ányáshoz tartoznék, hogy továbbá ők a szegedi kincstári tisztségnek megfizették tartozásukat stb. Egyszersmind megnevezik tanúikat, kik bizonyítják azt, hogy Mártélynak határát Tiszántúl Ányás felé Kompolárfok és Hosszútó képezi. (1-8 p., latin) Gr. Károlyi család levéltárában, L. 37. N° 87.

Szeged, 1712. szeptember 6. A szegedi katonai auditor Mónus Pál és Borbély Kata vásárhelyi perlekedő felek ügyében ítéletet mond. (1-4 p., latin) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 2. cs. 5. sz.

Év nélkül, 1715? Gróf Nádasdy L. csanádi püspök a bírákat a haszonbér s két ló küldésére szólítja fel. (1-2 p.) Hmvásárhely levéltára, régi elegyes iratok.

1715. május 12. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy ez évi taksájokat Pap György által felküldték hozzá, kinek továbbra is jobbágyai lenni kívánnak. (1-2 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Bátorkeszi, 1715. május 18.



Gr. Károlyi Sándor elismeri, hogy a vásárhelyiektől 1715-re eső taksa fejében ezer frt-ot fölvett. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 13. sz. spanyolviasz pecséttel.

Vásárhely, 1715. augusztus 17. után A vásárhelyiek értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy a Baranya megyei tisztviselők nálok az összeírást megtartották, s hogy ők e tekintetben minő vallomásokat tettek. Jobbágyi hűségüket továbbra is ajánlják. (1-4 p.) Gr. Károlyi család oklevéltárában, 36. fiók 15. sz.

Ócsva, 1716. február 21. Gr. Károlyi Sándor Pap György bírót érkezése felől tudósítja, s megbízott embere által tolmácsolandó pancsolatának követesére inti. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 16. sz.

1716. április 17. A vásárhelyi bírák tudatják gr. Károlyi Sándorral, hogy Schlik Lipót tiszttartójának, Baiznak megmondották, hogy miért adóznak ők Károlyinak is. A tolvaj csikós megbüntetését kérik. Szalkai jegyző a maga atyafiát ajánlja a grófnak. (1-2 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

1716. május 16. A vásárhelyi bírák mentegetőznek gr. Károlyi Sándor előtt, hogy a taksát nem küldhetik, mert szegények és még Schlikkel nincsenek tisztában stb. (1-2 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Szeged, 1716. május 21. Herberstein szegedi kat. parancsnok kinyilatkoztatja, hogy a vásárhelyiek azt, aki tőlük előfogatot és szállást az ő megbízólevele nélkül követel, letartóztathatják, és hozzá kísérhetik. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában, régi vegyes iratok, 2.cs. 5 sz. Ostya pecséttel.

1716 augusztus 5. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy őt mint földesurukat megtagadni nem akarják, de a fizetéstől el vannak tiltva, s erről most nem nyilatkozhatnak, mert jegyzőjük Bécsben jár a dézsma ügyében. (1-2 p.)



Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Bátorkeszi, 1716. szeptember 8. Gr. Károlyi Sándor Pap Györgyöt utasítja a bivalok gondviselésére, s 500 ftnyi taksa fizetése iránt. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 15. sz. Zárlatán spanyolviasz pecséttel.

Szeged, 1716. november 19. Comet József kincstári tiszt elismeri, hogy a mezővásárhelyi dézsmájokat beadták. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltára, régi vegyes iratok, 3. cs. 2. sz.

1716. november 24. A vásárhelyi bírák tudatják gr. Károlyi Sándorral, hogy a taksa hátralékot minél előbb befizetni törekszenek. (1-2 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Bátorkeszi, 1717. március 5. Gr. Károlyi Sándor írja a vásárhelyieknek, hogy ő e helységet Pálffy János gróffal, az udvar meghatalmazottjával kötött egyezsége szerint éppoly jogon bírja, mint többi jószágait, elvárja ezért a vásárhelyiektől, hogy tartozásaikat évről évre teljesíteni fogják. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 1. cs. 16. sz.

Debrecen, 1717. március 14. Gróf Pálffy János bizonyítványa arról, hogy Károlyi Sándornak élete, javainak és szatmári főispánságainak visszanyerése felől érdemeiért József kir. felhatalmazása és utólagos helybenhagyása mellett ő általa biztosíttatott. (1-2 p., latin) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 2. cs. 4. sz.

Bécs, 1717. október 24. Gr. Schlik értesíti a vásárhelyieket, hogy a küldött ezer forintnyi adót megkapta, megbízóikkal ezentúlra évi 2 ezer ftnyi haszonbér fizetésében állapodott meg. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 1. cs. 19. sz.

Károly, 1717. október 25.



Gr. Károlyi Sándor kijelenti, hogy ő Vásárhelyt és többi jószágait József király megerősítése mellett bírja, s azokat a mostani uralkodó is meghagyta nála. Egyébiránt, ha magokra nézve tanácsosnak látják és földesúrnak is adóznak, nem ellenzi. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 1. cs. 45. sz. Az eredeti zárlatán spanyolviasz pecséttel.

Károly, 1717. december 10. Károlyi Sándor egy lótolvaj felől ír a vásárhelyieknek, s tanácsolja nekik, hogy ha annak dolgában többen bebonyolódva lennének, a szegedi katonai hatóságot másfélszáz tallérral elégítsék ki. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában, régi vegyes iratok, 2. cs. 15. sz.

1717. december 21. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi Sándor levelére bővebb értesülés híjával lévén választ nem adhatnak, ezt majd külön emberök útján juttatják el hozzá. (1-2 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család levéltárában.

Kelet nélkül, 1718 ? A vásárhelyiek Károlyi Sándor előtt sajnálatukat fejezik ki a városban előfordult zavargás felett, s felajánlják további jobbágyi hűségüket, s kérik, hogy a napszámok váltságdíját ezentúlra is szállítsa le. (l-4 p.) Gr. Károlyi család levéltárában.

1718. június 18. A bécsi udvari kamara tudatja a pozsonyi kamarával, hogy Vásárhely a dézsma természetben adása felől egyelőre éppúgy felmentendő mint Kecskemét, Kőrös és Cegléd. (1-4 p., latin) Hornyik: Kecskemét története. III. 500-501. l.

Győr, 1718. augusztus 14. Gr. Nádasdy csanádi püspök a vásárhelyieket Batida bitorlásától tiltja, a haszonbér lefizetésére szorgalmazza. (1-2. p.) Hmvásárhelyi városi levéltár, régi vegyes iratok, 2. cs. 7. sz.

1719. július 5. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy nyolc akó pálinkáját kimérették, s árát hozzá elküldötték. (1-2 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család budapesti levéltárában.



Bécs, 1719. december 3. Gr. Schlik értesíti a vásárhelyieket, hogy a küldött 2 ezer forintot megkapta, oltalma felől biztosítja, s ígéri, hogy panaszaikat orvosolni fogja. (1-2 p., latin) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok, 1. cs. 21. sz.

1720. január 17. Schlik levele a vásárhelyiekhez. (1-2 p) Lelőhely nincs feltüntetve.

1720. január 17. A városi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy neki földesuroktól és a néptől való féltökben többé nem adóznak. (1-2 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Szeged, 1720. május 26. Gr. Nádasdy L. csanádi püspök nyugtatványa a vásárhelyi puszták 50 ftnyi haszonbéréről. (1-2 p., latin) Hmvely levéltárában régi vegyes iratok 2. sz. 8. sz.

Bécs, 1720. július 29. Gr. Schlik tudatja a vásárhelyi bírákkal, hogy a levéllel együtt küldött 2 ezer forintnyi taksát megkapta, hogy gr. Károlyinak nincs a városhoz földesúri joga, az ellen a város küldöttei kezébe oltalom levelet adott, melynek ha foganatja nem lenne, a szegedi parancsnokot kérte fel, hogy Károlyi Sándor erőszakosságai ellen katonasággal védje meg a várost. (1-2 p., latin) Vasarhelium zárlatán spanyolviasz pecséttel, régi vegyes iratok, 1. cs. 23. sz.

Károly, 1720. augusztus 28. Gr. Károlyi Sándor tudatja a vásárhelyiekkel azon panasznak, mintha a tőlük valami fizetést csikart volna ki, alaptalan, ő gr. Schlik földesúri jogait sérteni nem kívánja, s a várostól sem azelőtt, sem ezután semmit nem követel. (1-2 p.) Lelőhely nincs feltüntetve.

1720. szeptember 12. A vásárhelyi bírák értesítik Károlyi Sándort, hogy a lakosság nem ismeri el őt földesurának, s őket



a javaiktól és a becsületüktől megfosztá amiatt, hogy az adót neki fizették. Kérik ez adó visszatérítését. Károlyi Sándor válaszolja, hogy ő Vásárhelyhez való jogát a régi bírák előtt igazolta, később is tudatta, hogy a várost királyi meghatalmazásból bírja. Amint e meghatalmazás értelmezéséből kiderült, hogy őt a város földesúri joga nem illeti, azonnal vissza is lépett attól, s követelésétől elállt. A régibb időről befizetett adót vissza nem adja, hanem a bírákat pörre utasítja. (1-8 p.) Gr. Károlyi család levéltárában, 36. fiók 16. sz.

Károly, 1720. szeptember 15. Gr. Károlyi értesíti gr. Schliket a vásárhelyiek megvitatására nyújtson alkalmat. (1-2 p., latin)

meghasonlásáról,

s

felkéri,

hogy ez ügy

Egykorú másolat, régi elegyes iratok 1. cs. 26. sz.

Pozsony, 1720. november 7. Gr. Pálffy János tudatja Károlyi Sándorral, hogy a csongrádi uradalom ügyében Schlikkel értekezett, s ez hajlandó az uradalomról Károlyi javára 30 ezer r. forintért lemondani. Pálffy tanácsolja, hogy Károlyi gyorsan határozzon a dologban. (1-4 p.) Gr. Károlyi család levéltárában, 36. fiók 19. sz.

Bécs, 1721. március 15. Gr. Schlick tudatja a vásárhelyiekkel, hogy Baizot a Károlyi miatti zavarok ügyében nem sokára hozzájok küldi, s ez úton veendik parancsait. (1-2 p., latin) Hmvásárhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 28. sz.

Bécs, 1721. szeptember 22. Gr. Schlik tudatja a vásárhelyiekkel, hogy a küldött két ezer forintot megkapta. A Károlyi miatti zavargások ügyében Baizot nem sokára vizsgálatra leküldi, s ő maga ez ügyben véglegesen ítélni fog. Az a félelem, hogy a város új templomát elfoglalják, idő előtti, mert az a földesúr tudta nélkül nem eshetik meg, ő pedig ez esetben oltalmokra leend. (1-2 p., latin) Hmvásárhely város levéltárában, régi elegyes iratok, 1. cs. 29. sz.

1722 Csongrád megye sérelmei az országgyűlés előtt. (1-14 p., latin) Nemzeti Múzeum 562 Acta Diactalin A. 1722. Lapszámozva nincs, hátulról számítva 2024.

1722. július-december



A csongrád-vásárhelyi uradalom megvételére, árának előszerzésére, átíratására stb. vonatkozó adatok Károlyi Sándor grófnak nejéhez, Barkóczi Krisztina grófnőhöz 1722-ben intézett leveleiből. (18 p.) Eble Gábor adalékai.

Bécs, 1722. augusztus 5. Gróf Károlyi Sándor a csongrádi uradalmat megveszi. Az eladási szerződés Bécsben 1722. augusztus 5-én kelt (1-14 p.) Gr. Károlyi levéltár, L. 35. Nr. 26. és Országos levéltár. Act. N. R. A. fusc. 235. N° 28.

Bécs, 1722. augusztus 5. Gr. Schlik Lipót kinyilatkoztatja, hogy ő maga csongrádi uradalmát s ebben Vásárhely városát, Férged, Martyn, Derekegyház, Szegvár, Körtvélyes, Szenterzsébet, Gorzsa, Kopáncs, Szentkirály és Ányás pusztákkal együtt gr. Károlyi Sándornak és nejének 40 ezer forintért eladta, s erről az adománylevelet ki fogja eszközölni. (1-8 p., latin) Gr. Károlyi család levéltárában, Lad. 35. N° 26.

Bécs, 1722. augusztus 6. Schlik Lipót értesíti jószágkormányzóját, Baiz budai polgármestert, hogy Tisza-mellék uradalmát Károlyi Sándornak eladta, tudatja vele az adás-vételi föltételeket, s utasításokat ad neki az átadás s az őt illető jövedelem behajtása tárgyában. (1-8 p., német) Gr. Károlyi család oklevéltárában, 35. fiók 28. sz.

Pozsony, 1722. augusztus 8. Gr. Károlyi tudatja a csongrádi uradalom jobbágyaival, hogy őket Schliktől megszerezte, s az átvételre Jasztrabszki Jánost küldi hozzájok, biztatja őket, hogy előbbi szabadságaikban ezután is megtartandja, egyszersmind felhívja, hogy további állapotuk elrendelése végett teljhatalmú megbízottakat küldjenek hozzá. (1-2 p.) Egykorú másolat Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 34. sz.

Pozsony, 1722. szeptember 3. Gr. Károlyi tudatja a vásárhelyiekkel, hogy bár nekik megfizethetne, tőle ne tartsanak, s el ne pártoljanak, hanem tőle jót várjanak, Pap Györggyel békéljenek ki. (1-2 p.) Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 31. sz.

Bátorkeszi, 1722. szeptember 24. Gr. Károlyi biztatja a vásárhelyieket, hogy az eddig bírt pusztákat, mit sem hajtván az Arad



megyei főispán tilalmára, ezután is használják, s ha ebben háborgattatnának, a szegedi várparancsnokhoz folyamodjanak oltalomért, a királyi dézsmáról szóló nyugtatványaikat küldjék hozzá, hozzájuk hajtandó marháit teleltessék ki, ménesének ideiglenesen viseljék gondját, s igaz hűséggel legyenek hozzá. (1-4 p.) Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 33. sz.

Csongrád, 1722. október 1. Tanúvallomási jegyzőkönyv arra nézve, hogy a vásárhelyiek minő pusztáknak voltak szabad használatában. (1-8 p., latin) Gr. Károlyi család oklevéltárában, 36. fiók 22. sz.

1722. október 4. A vásárhelyi bírák mentik magokat a csikósok dolgában, kiket káromkodásért csapattak meg, s kijelentik, hogy a grófnak búzavetést - mi a régi rendtartással ellenkezik - nem tehetnek, hanem inkább valamennyi búzát adnak az urasági pásztorok számára. (1-4 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Buda, 1722. október 9. Baiz elismeri, hogy a vásárhelyiek gr. Schlik javára 3400 frtnyi haszonbért fizettek, s ezentúl a grófnak rajtok semmi követelése sincsen. (1-2 p., latin) Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 32. sz., piros spanyolviasz pecséttel.

Pozsony, 1722. október 23. Gr. Károlyi Sándor a vásárhelyiekkel évi 2500 forintnyi taksában megegyezik, biztosítja őket, hogy ezen felül semmi terhök nem lesz, s vallásukat is szabadon gyakorolhatják. (1-4. P.) Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 30. sz.

1722. október 10. A vásárhelyi bírák kérik gr. Károlyi Sándort, hogy a dézsmát haszonbérbe a városnak továbbra is engedje át, s némely embereknek a hozzá menetelre halasztást adjon. ( 1-4 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Ócsva, 1723. január 10. Gr. Károlyi a vásárhelyieket négyévi taksájoknak és ajándék vadaknak mielőbbi küldésére szorgalmazza. (1-2 p.)



Hmvhely város levéltárában régi elegyes iratok, 1. cs. 36. sz.

Eger, 1723. január 16. Az egri káptalan bizonyítványa arról, hogy gr. Károlyi Sándor és neje a III. Károly király által nekik adományozott csongrádi uradalomnak s egyebek között Vásárhely és ennek pusztáinak birtokában forma szerint beiktatták. (1-32 p., latin) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában, 35. fiók 44. sz.

1723. január június Károlyi Sándor kéri a Fölséget, hogy - habár Schliktől vett csongrádi uradalomba Sötér Tamás királyi biztos által beiktattatott, de mivel e biztos Heves és Külső-Szolnok megyei volt, hogy a beiktatás senki által meg ne támadtassék, - az adománylevelet még egyszer állítassa ki számára a kérdéses birtokról, hogy annak alapján a beiktatást még egyszer megtétethesse. (1-8 p., latin) Gr. Károlyi S. levéltárából.

1723. április 4. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort a bíró tételről, ennek módja felől javaslatot adnak, s az általa rájok rótt országgyűlési adónak lejjebb szállítását kérik. (1-4 p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

Vásárhely, 1723. július 29. Gr. Károlyi Sándor a vásárhelyiekkel a taksára 3 ezer forintban megegyezik olyképpen, hogy ezek a határt és összes pusztáit s a korcsmákat szabadon bírhassák, vallásukat gyakorolhassák, a közterheket mindenkire kiróhassák, a földesuraságnak hagyván a vásárjövedelmet. (1-4 p.) Egykorú másolat a város levéltárában régi elegyes iratok 1. cs. 39. sz

Csongrád, 1723. július 30. Makó városa a batidai és sámsoni puszták felét gr. Károlyi Sándortól 60 r. frtért és 50 db száraz halért egy évre kibérelte. (1-4 p.) Makó város pecsétjével, gr. Károlyi család levéltára, 31. fiók 11. sz.

Csongrád, 1723. augusztus 1. Károlyi Sándor köszöni a vásárhelyieknek a kath. templom és saját háza építése körüli buzgóságát, s református papnak valót ajánl nekik. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltára régi elegyes iratok 2. cs. 13. sz.



Eger, 1723. augusztus 10. Tanúvallomási jegyzőkönyv arról, hogy Schlik és a vásárhelyiek régebben minő pusztákat bírtak. (1-4 p.) Gr. Károlyi család levéltára, 36. fiók 95. sz.

Salánk, 1723. szeptember 23. Gr. Károlyi értesíti a vásárhelyieket, hogy nem kötelezi őket a pápista templom építésére, csak ha nekik tetszik. Az ajándékot köszöni. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltára, régi elegyes iratok 1. cs. 37. sz., zárlatán spanyolviasz pecséttel.

1723. október 20. A vásárhelyi bírák követeik küldéséről értesítik gr. Károlyi Sándort s arról, hogy batidai és derékegyházai birtokában háborgattatnak. (1 2. p.) Gr. Károlyi család budapesti levéltárában.

1724. február 18. Széki Gáspár megengedi, hogy Szilágyi Lőrincz vásárhelyi lakos Mártélyt megtelepíthesse. (1-2 p.) Szilágyi Gyula. v. alkap. birtokában.

1724. március 15. Pap György értesíti a földesurat, hogy ő és gazdatársai 300 jerkebáránnyal kedveskednek neki. Javallja, hogy a számvitelt és bíróválasztást hagyja meg a lakosságnál, s utóbbik jogkörét ne engedje csorbíttatni. Kis János támasztja itt a zavart. Különben most már a csend helyreállott. (1-6 p.) Eredeti levél.

Pozsony, 1724. március 29. Gr. Károlyi tudatja a vásárhelyiekkel, hogy a vármegyének szekerezéssel nem tartoznak a városi tisztújítás körüli jogait fenntartja, a megszökött rabért felelősek maradnak, az ajándék bárányokat neveljék fel az ő számára a lakosok. (1-4 p.) Hvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok 1. cs. 42. sz., zárlatán spanyolviasz pecséttel.

Károly, 1724. április 12. Gr. Károlyi a vásárhelyieknek ültetni való csemetét küld. (1-2 p.)



Hmvásárhely város levéltárában, régi vegyes iratok 1. cs. 43. sz.

Károly, 1724. szeptember 28. Gr. Károlyi Sándor köszöni a vásárhelyieknek, hogy neje temetésére követet küldtek, Bécsben folyó ügyek előtnozdításával bíztatja őket. (1-2 p.) Hmvásárhely város levéltárában, régi vegyes iratok 1. cs. 41. sz.

1724. szeptember-november Gr. Károlyi Sándor ügyészét, Molnár Zsigmondot utasítja, hogy Vásárhely birtokjogára nézve a Német Rend ellen fennforgó peres ügyben miképp járjon el Bécsben, mik lesznek a különösen használandó értesülések. (1-8 p.) Eredeti levél.

Bécs, 1724. október 4. Molnár Zsigmond értesíti gr. Károlyi Sándort, hogy adománylevelének és beiktató kiadása ügyeiben áll, szükségesnek látja hogy a gróf személyesen menjen Bécsbe, mert az udv. kamara a grófnak rövidségére igyekszik. A vásárhelyiek kiváltságuk ügyében a fölségnél kihallgatáson voltak. (1-4 p.) Eredeti levél.

Hegyalja, 1724. október Egy törvénytudó véleménye és tanácsa gr. Károlyi Sándor számára, hogy a Vásárhely birtokjoga ügyében minő érveket stb. kellene használni a Német Rend ellen. (1-6 p., magyar-latin) Eredeti levél.

1724. október t. Egy jogtudós tanácsai és észrevételei arra nézve, hogy Károlyi Sándor Hmvásárhelyhez való jogát miképp érvényesítheti a törvényben a Német Rend ellenében. (1 -4 p., kelet és aláírás nélkül) Eredeti levél.

Bécs, 1724. október köz. t. Molnár Zsigmond értesíti a grófot csongrádi uradalma perének állásáról. A fölség mostanában az armalisokról hallani se akar. Az ügyet rosszul védelmezték. De még van remény. Talán a kancellár személyisége is megváltozik. A vásárhelyiek ügye függőben van, a jegyző tegnap ment haza. (1-4 p.) Eredeti levél.



1725. február 11. A vásárhelyi jobbágyok értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy a Német Lovag Rendnek szükséges 11 ezer frt. fizetésében segítséggel nem lehetnek, taksa hátralékukat nem bornyúkkal, hanem készpénzzel akarják fizetni, a templomi óra ügyét a grófra bízzák, a templom kerítését meg nem építhetik, Szöllőshöz, Kopáncshoz régi jogaikat fenntartják. (1-4 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

1725. március 25. A Sziládyak Mártély pusztát, melyet zálogjogon bírtak, örökösen átengedik gr. Károlyi Sándornak. (1-4 p., 2 pl.) 1-4 old. Gr. Károlyi házban, Lad. 37. N° 88. 1-4 old. Országos Levéltár, Neo-Regestrata-Acta fase. 1856.

1725. április 8. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi Sándornak 3 évi taksa fejében 400 ökör helyett 200-at ajánlanak, 800 borjút pedig 6 r.frtjával ígérik. (1 8 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában. + 1739. febr. 4-i és 1768. dec., 1-2 levél dögvészről.

Salánk, 1725. április 16. Gr. Károlyi S. szemrehányásokat tesz a vásárhelyieknek, amiért az ökrökkel való fizetés módjától el akarnak térni. Ő már megbízott emberét elküldte hozzájok azok átvételére, s nem bánja, hogy ha csak száz pár nagy ökröt adnak is, a többi pedig tinó legyen. Az üszőket azonban oly árban, mint az ökörbornyúkat el nem fogadja. (1-4 p.) Hmvásárhely város levéltárában régi vegyes iratok 1. cs. 49. sz.

Pest, 1726. január 26. III. Károly király b. Zay András abbeli panasza következtében, hogy ősének Csömöri Zay Ferencnek Heves-Nógrád-Csongrád és Csanád megyékbeli nagy számú örökös jószágai, ezek közt Csongrád városa, vásárhelyi, rárósi, kopáncsi, temerkényi, szentgyörgyi, zeri, fölgyevi, zentesi, derekegyházi stb. birtokai, melyek joga törvényes öröklés szerint reá szállott, újabban gr. Károlyi Sándor, Harrukern János György és egyebek kezére vannak: utóbbiakat birtokjogaik törvényszerű igazolása végett a f. é. szept. 10-re Pestre a kir. ítélőtábla elé idézi. (1-12 p., latin) Egyszerű másolat pecsét nélkül. Országos Levéltár Neo Regestrata-Actafasc. 235. nro. 54.

Csongrád, 1726. július 1.



Károlyi Sándor keményen megparancsolja a vásárhelyieknek, hogy kétezer frtot s Bercsényinek eredeti levelét késedelem nélkül küldjék. Hmvásárhely város ltárában, régi vegyes iratok 1. cs. 55. sz.

Károly, 1726. július 23. Károlyi Sándor szemrehányást tesz a vásárhelyieknek, amiért szükségében neki pénzt nem küldtek, s parancsolja, hogy Bercsényi levelét, mint máskor is kívánta, neki adják által. (1-2 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 2. cs. 22. sz.

H.M.Vásárhely, 1727. Károlyi S. neheztelését jelenti a vásárhelyi bírák magaviselése s a lakosság vakmerősége felett, törvényes ítéletet kíván e részben, a taksára nézve föltételeit kiadja. (1-6 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 2. cs. 2. sz.

1727. Gr. Károlyi S. haragját fejezi ki a vásárhelyiek lázongása és követelődzései miatt, s utasítja tisztjét, hogy a kijelölt egyéneket fogassa el, s kísértesse Károlyba. A lakosságtól robotot nem kíván, hanem ha meg akarnak maradni, jobbágyi kötelességöket és az ő földesúri jogait ismerjék el. (1-2 p.) Egykorú másolat, Hmvásárhely városi ltárában, 1. cs. 58. sz.

1727. július 5. Gr. Károlyi Sándor szemrehányások közt kiadja rendeletét a vásárhelyieknek a puszták és az úrbéri javak haszonvétele ügyében, s az évi taksát 3500 frtban megszabja. (1-10 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 1. cs. 60. sz.

1727. július 14. A vásárhelyi bírák tudatják gr. Károlyi Sándorral, hogy a határok újítására és kaszálására embereket állítanak, a 400 frtot nemsokára küldik, a jószágokat és juhokat is összeszerzik. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

Csongrád, 1727. július 19. Gr. Károlyi Sándor kinyilatkoztatja, hogy, habár Derekegyházát a vásárhelyi határtól elkülöníteni akarta, mindazáltal a vásárhelyiek kértére ezeknek évi 150 r. frtért haszonbérbe adja, egyszersmind ezeket 150 szekér szénának Szegvárra szállítására kötelezi. (1-2 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 1. cs. 59. sz., spanyolviasz pecséttel.



Szegvár, 1727. július 22. Gr. Károlyi Sándor a vásárhelyiek építkezéséhez a vásárhelyiektől béreseket stb. kíván, az ökrökre Lőrincz napig elvárakozik, sürgeti a réti kaszásokat, a dézsma ügyben nem engedhet. (1-2 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 1. cs. 57. sz.

1727. július 22. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi S-t, hogy a béres szekereket, ekéket s a megajánlott jószágokat és a kaszásokat előállítandják, egyszersmind a dézsmálás módjára javaslatot tesznek. (12 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

1727. július 24. Vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy a marhák a hal iránti kívánságát teljesíteni fogják. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

1728 táján (kelt nélkül) A vásárhelyi bírák kérik gr. Károlyi Sándort, hogy a bitangságokat és a Badda tiszttartó által elfoglalt boltot a város jövedelmébe eressze, a tanácsot pedig hatalmazza fel, hogy önmagát kiegészíthesse. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti ltárában.

1728. június 22. A vásárhelyiek gr. Károlyi Sándornak 500 frtot a váci dézsma haszonbérbe, 500-at pedig az országgyűlési költségbe küldenek. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti letáráhan.

1728. december 15. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi Sándornak taksába ezer frtot, ajándékba 100-at küldenek. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti ltárában.

1729. Summarius extractusa az 1729-ik esztendőben Vásárhelyen proveniáltatott dézsmáknak. (1-2 p.)



Gr. Károlyi család ltárában, CI csom.

1730. január 29. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi Sándornak ajándékokat küldenek, a taksa fizetésére nézve tőle haladékot kérnek. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

1730. március Halászat: Szegváron és Csongrádon az uraság hálójával mennyi halat fogtak - leíratik. (Mi ennek ára? Mennyi illeti a halászokat?) (1 2 p.) Eredeti okm.

1730. március 13. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi S-nak 405 frtnyi taksát s némi ajándék cikkeket küldenek, a további taksa fizetésére haladékot kérnek, s esedeznek, hogy a lutheránusok a plebános szolgálatának igénybe vételére ne kényszeríttessenek. (1-2 p.) Gr. Károlyi család bpesti ltárában.

1730. március 30. A vásárhelyi lutheránusok összeírása (11 gazda). (1-2 p.) Eredeti okm.

Pest, 1730. június 7. Excerptum: A Német Lovag Rend és gr. Károlyi Sándor a köztök folyó pert megszüntetik akképpen, hogy Vásárhely birtokáról a Lovag Rend lemond, miért neki Károlyi 6000 frtot, a kincstár pedig mint szavatos 5150 frtot fizetnek, a csongrádi és szentesi rév joga pedig a királyé marad. (1-8 p., latin) Országos Levéltár, másolatnak.

Neo-Regestrata-Acta

fasc.

185.

31.B.

alatt

őrzött hivatalos

Vásárhely, 1730. november Vecsei Gy. és Füredi Mihály kérik a földesurat, hogy azt a tíz aranyat, melyet ők az orvosa által megölt Pcsi Dániel békési lelkész után járó orvosi honoráriumból visszatartva letétbe helyeztek, nevezett lelkész árváinak adassa ki. (1-6 p.) Eredeti irat.



1730. november 24. A vásárhelyi bírák értesítik gr. Károlyi Sándort, hogy a visszautasított juhokat készek újra elküldeni, a taksa fizetésére nézve azonban kevés várakozást kérnek. (1-4 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család bpesti ltárában.

1730. december 3. A vásárhelyi bírák ígérik gr. Károlyi Sándornak, hogy a censust újévre beszedik, a puszták őrzésére azonban segélyt szegénységök miatt nem adhatnak, a kath. templom helyén állott épületek váltságát sem fizethetik, mert azokat a tisztek parancsból bontatták le. (1-2 p.) Eredeti pecséttel a gr. Károlyi család bpesti ltárában.

Csongrád, 1731. január 3. Gr. Károlyi S. nyilatkozata afelől, hogy a püspöki dézsa haszonbérletét, a kilencedet, a városi bírságokat, a mártélyi, körtvélyesi puszták használását és a vadászatot a vásárhelyieknek átengedi, kiktől azért csupán száz boglya széna csinálását kívánja. (1-4 p.) Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 1. cs. 67. sz.

Csongrád, 1731. február 11. Badda inspector a lenmag és sós szorgalmazza a város elöljáróit. (1-2 p.)

hal

küldésére,

bírák

számadásának elkészítésére stb.

Hmvásárhely város ltárában régi vegyes iratok 1. cs. 71. sz., hátlapján spanyolviasz pecséttel.

Csongrád, 1731. március 23. Badda Gábor inspector meghagyja a vásárhelyi bíráknak, hogy a rabokat jól őrizzék, a számvételre és az ökrök beszerzésére gondjuk legyen stb. (1-2 p.) Hmvásárhely város párába, régi vegyes iratok 1. cs. 70. sz.

1731. április 12. A vásárhelyi bírák gr. Károlyi Sándornak Badda Gábor inspectort durvaságáért bepanaszolják. (1-4 p.) Gr. Károlyi család bpesti levéltárában.

Pozsony, 1731. július 23. Gr. Károlyi Sándor titkárának Linkner Mihálynak Máma pusztát 600 frtért, hűsége jutalmául eladja. (1-4 p., latin)



Pozsonyi kápt. ltr. Protocollum 55. fol. 148.

1731. július 30. A városi bírák mentegetőznek a marhabőrök másnak eladása, a dézsma kibérlése és Kis János esküdt helytelen szavai miatt, s magokat gr. Károlyi S. kegyeibe ajánlják. (1-4 p.) Gr. Károlyi család bpesti ltárában.

1732. Bél Mátyás Csanád megye leírásában a vásárhelyi pusztákról. (1-4 p., latin-magyar) Esztergom Batthyány lt. M. Bélii: Historia comitatus Csanádiensis. Közzéteszi Kruzslicz István Gábor


A SZEREMLEI TÁRSASÁG TAGJAINAK 1998-BAN PUBLIKÁLT MUNKÁI(*)


Baracs Gabriella A táj arculatának megőrzése Hódmezővásárhely térségében = I. Tájgazdálkodási Napok / szerk. Vizdák Károly. - Mezőtúr GATE. - p. 168-173.

Alföldi

Tudományos

Az Alföld környezeti állapotának felmérése hallgatói esszék tükrében = I. Alföldi Tudományos Tájgazdálkodási Napok. - Mezőtúr : GATE. - p. 528 533. - Társszerzőkkel. Egy város főiskolája és vonzáskörzete (Hódmezővásárhely) = VI. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok. - Gyöngyös : GATE MFK. - p. 77-82. Mezőgazdasági termékek reklámetikai kérdései = XXVII. Óvári Tudományos Napok, 1998. szeptember 29-30. : Agrárökonómiai Szekció, II. kötet - Mosonmagyaróvár. - p. 192-295. Környezetvédelmi magatartási típusok vizsgálata agrárfőiskolán : XL. Georgikon Napok, 1998. szeptember 24-25. = A versenyképes magyar agrárgazdaság az évezred küszöbén / összeáll. Sényi Péterné. - Keszthely. I. köt. - p. 239-243. Legislation of animal care and protection = 30 Research Reports. - Ljubljana : University of Ljubljana : Bitechnical Faculty. - p. 327-330.

Berta Tibor Iskola a határon : Hetven éves a Klebelsberg-telepi iskola = Szeged folyóirat. - 11. szám. - p. 8283. A szegedi tanyai iskolák története 1867-ig : Vázlat = Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből. - XXVI. köt. - p. 185-215.

Blazovich László "Mert a vár szénáját nem akartuk összegyűjteni" = Szeged folyóirat. - 1. sz. - p. 26. Levéltárak - Kincstárak : Források Magyarország levéltáraiból : 1000 1686. - Budapest : MLE. 660 p. - Társszerzők: Érszegi Géza, Turbuly Éva. Demokrácia és választások Magyarországon = Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből. XXVII. köt. - 73 p. - Szerkesztés. Kamarai dohánykertészségek telepítése a Dél-Alföldön : 1843-1844 / Dáczer Károly = Dél-alföldi Évszázadok. - 10. köt. - 264 p. - Szerkesztés. Gondolatok az Alföld középkori településhálózatáról = Emlékkönyv Dr. Szabó András egyetemi tanár 70. Születésnapjára. - Szeged : JATE. - p. 45 46. - (Acta Juridica et Politica. To. LIII. Fasc. 125.) file:///F|/...kei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/013_szeremlei_tarsasag_tagjainak.htm[2011.02.02. 14:52:25]


Az Alföld éghajlata, növényzete és vizei a 14-16. Században = Tanulmányok : Tóth Ferenc köszöntése / szerk. Halmágyi Pál. - Makó : CsM Múz. - p. 15-20. - (A makói múzeum füzetei ; 90.) Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből. - XXVI. köt. - Szerkesztés. Az Alföld 14-16. századi úthálózatának vázlata = Tanulmányok, Csongrád Megye Történetéből. XXVI. - p. 51-61. Megjegyzések Arad középkori alaprajzához = Szövétnek. - Április. - p.16-17. Korunk Iványija volt : Magyar László, 1937-1998 = Bácsország. - 2. sz. - P. I-II., V-VI. Déli szlávok Magyarországon és a Körös-Tisza-Maros közben a 15-16. században = Üzenet. november-december. - p. 826-837. - Részletek a Migrációs mozgások c. előadásból. Megjegyzések három dél-alföldi város középkori alaprajzához = Studia Varia : Tanulmányok Szádeczky Kardos Samu nyolcvanadik születésnapjára. - Szeged. - p. 17-22. A Fekete Sas Története = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve. - p. 9-24. Magyar László : 1937-1998 = Levéltári Szemle, 3. sz. - p. 75-76.

Földvári László Adatok Hódmezővásárhely lótenyésztésének és lóversenyeinek Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 189-205.

történetéhez

=

A

Herczeg Mihály A népművelés és a néptanító Vásárhelyen 1944 előtt = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 40-60. Felletár Béla = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 241. Az uradalom épületei Hódmezővásárhelyen. - Hódmezővásárhely : szer zői kiadás. - 49 p. Hódmezővásárhely Bauernspeisen. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. - 151 p. - Szerk.: Kovács István, Kruzslicz István Gábor. Plats paysans de Hódmezővásárhely. - Hódmezővásárhely Önkormányzat. - 163 p. - Szerk.: Kovács István, Kruzslicz István Gábor.

Kovács István A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat.242 p. - Társszerkesztő: Kruzslicz István Gábor. A Szeremlei Társaság tagjainak 1991 és 1997 között publikált munkái Bibliográfia. = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 206-238. Lakóhelyünk Hódmezővásárhely : Lakóhelyismeret, helytörténet, művelődéstörténet / Patariczáné Kelecsényi Magdolna, Szigeti János. - Hódmezővásárhely : Csongrád Megyei Levéltár. - 276 p. file:///F|/...kei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/013_szeremlei_tarsasag_tagjainak.htm[2011.02.02. 14:52:25]


Társszerkesztő: Kruzslicz István Gábor. Hódmezővásárhely Bauernspeisen / Mihály Herczeg. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. - 151 p. - Társszerkesztő: Kruzslicz István Gábor. Plats paysans de Hódmezővásárhely / Mihály Herczeg. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. 163 p. - Társszerkesztő: Kruzslicz István Gábor. Fermer Style Meals of Hódmezővásárhely / Mihály Herczeg. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. - 143 p. - Társszerkesztő: Kruzslicz István Gábor.

Kruzslicz István Gábor A Hódmezővásárhelyi Szerelei Társaság évkönyve, 1997. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. 242 p. - Társszerkesztő: Kovács István. Kossuth-kultusz és a hódmezővásárhelyi olvasókörök = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 25-39. Egy lelkes színházbarát levelei = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 180-188. Segédlet Szeremlei Sámuel kéziratos okmánytárának használatához = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 159-179. - Forrásközlés. Lakóhelyünk Hódmezővásárhely : Lakóhelyismeret, helytörténet, művelődéstörténet / Patariczáné Kelecsényi Magdolna, Szigeti János. - Hódmezővásárhely : Csongrád Megyei Levéltár. - 276 p. Társszerkesztő: Kovács István. Hódmezővásárhely Bauernspeisen / Mihály Herczeg. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. - 151 p. - Társszerkesztő: Kovács István. Plats paysans de Hódmezővásárhely / Mihály Herczeg. - Hódmezővásárhely : Önkormányzat. 163 p. - Társszerkesztő: Kovács István.

Labádi Lajos Szentesi évfordulónaptár : 1998 = Szentesi Műhely Füzetek. - 3.sz. - p. 55. Csongrád megye kézikönyve : Szentes város bemutatása = Magyarország megyei kézikönyvei. - 5. köt. - Szekszárd. p. 407-427. Szentes : Négynyelvű városismertető album. - Szentes. - 166 p.

Makó Imre Első világháborús emlékművek Hódmezővásárhelyen és határában = Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 75-100.

A Hódmezővásárhelyi

Szenti Tibor

file:///F|/...kei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/013_szeremlei_tarsasag_tagjainak.htm[2011.02.02. 14:52:25]


Tömeggyilkosság Hódmezővásárhelyen = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 61-74. Nyílik az ajtó... = Mert erősebb a dal : A Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság 1997. évi antológiája / szerk. Szedahelyi István. - p. 171-173. Földanya és kívánságfa a tudás kertjében = Szabad Föld, 1998. január 13. A Sóstó = C.E.T. - 1. sz. - p. 47-48. Hova tartozom? = C.E.T. - 3. sz. - p. 87- 94. A háború = C.E.T. - 10. sz. - p. 72-75. A magyar tanyás gazdálkodás sorsfordulói a második világháború után = Valóság - 1. sz. - p. 1231.: ill. Jocó, szólnak a harangok! : memoár-esszékötet. - Hódmezővásárhely : Lazi Bt., Kossuth Lajos és a Fekete Sas = A 7napról. - március 26. - p. 19. Közösség által kiváltott woodoo jellegű halál, illetve belső késztetésből feladott élet = A Makói Múzeum Füzetei 90. / szerk. Halmágyi Pál. - p. 145- 152. Woodoo halál, avagy a feladott élet = Valóság. - 12. sz. - p. 67-80. Hagyunk-e nyomot? = Confessio. - 4. sz. - p. 18-19. A természet gyermekei = Liget és vadon : Kortárs írók és képzőművészek tájról, természetről, szülőföldről / szerk Olasz Sándor. - Hódmezővásárhely : Hódtói Általános Iskola és Gimnázium Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontja. - p. 89-101. Vér és pezsgő = Lakóhelyünk Hódmezővásárhely : Lakóhelyismeret, helytörténet, művelődéstörténet / Patariczáné Kelecsényi Magdolna, Szigeti János ; szerk. Kruzslicz István Gábor, Kovács István. - Hódmezővásárhely Csongrád Megyei Levéltár. - p. 165-167. A hódmezővásárhelyi hagyományos tanyaépületek falai és építőanyagai = Ház és Ember : A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve. - Szentendre. - 12. sz. - p. 189-212. A hódmezővásárhelyi tanyák népi építészete = Műemléklap. - 9. sz. - p. 19-20. Adatok az idegosztály történetéből, 1. rész = A hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet Centenáriumi emlékkönyve, 1898-1998 / főszerk. Szűts Péter. - Hódmezővásárhely : Erzsébet Kórház. - p. 145-150. Vásárhely egészségügyének tükre a polgármester egykori évi jelentéseiből, 1. rész = Egészségügyi Krónika: A hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház kiadványa / főszerk. Szűts Péter. - 1-2. sz. - p. 6-7. Vásárhely népesedési múltja és jelene = Uo. - p. 14-15. Dohányzó egészségügyi dolgozók = Uo. p. 19. Megemlékezés a 100 éve meggyilkolt kórházi névadónkról, Erzsébet királynéról = Egészségügyi Krónika. - 3-4. sz. - p. 4-5. Vásárhely egészségügyének tükre a polgármester egykori évi jelentéseiből = Uo. - p. 9-10. A magyar tanyás gazdálkodás sors- és gazdasági fordulói a II. világháború után = Magyarok Vasárnapja [USA, Kalifornia] / főszerk. Szász (Zas) Lóránt. Bibó Lajos vallomásai. - Hódmezővásárhely : Szeged. - 150 p. file:///F|/...kei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/013_szeremlei_tarsasag_tagjainak.htm[2011.02.02. 14:52:25]


A bábák Hódmezővásárhelyen = Az Alföld társadalma / szerk. Novák László. - Nagykőrös. - p. 533-602. Állatjelölések = Tudományos Közlemények. - Hódmezővásárhely. - 200 p. - Társszerző: Bicsérdy Gyula

Szigeti János Zsidó mártírjaira emlékezett Mindszent és Hódmezővásárhely = A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 1997. - p. 101-108. Lakóhelyünk Hódmezővásárhely : lakóhelyismeret, helytörténet, művelődéstörténet. Hódmezővásárhely : Csongrád Megyei Levéltár. - 276 p. - Társszerző: Patariczáné Kelecsényi Magdolna. III. Máyer Jenő sakk emlékverseny. - Hódmezővásárhely : Máyer Nyomda és Könyvkiadó. - 30 p. Összeállította Sz. J.

Varsányi Attila Kossuth Lajos és a hódmezővásárhelyiek 1848-1849-ben / Varsányi Hódmezővásárhely : CSL HL. - 84 p. - (Vásárhelyi téka ; 12.). - Szerkesztés.

Péter

István.

* A bibliográfia a tagok által leadott publikációs lista alapján készült.

file:///F|/...kei/hodmezovasarhely/szeremlei_evkonyvek/szeremlei_evkonyv_1998/pages/013_szeremlei_tarsasag_tagjainak.htm[2011.02.02. 14:52:25]

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZEREMLEI TÁRSASÁG ÉVKÖNYVE

Recommend Documents