A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZEREMLEI TÁRSASÁG ÉVKÖNYVE MÁYER NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY BUDAPEST 2009

A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI SZEREMLEI TÁRSASÁG

ÉVKÖNYVE 2008

MÁYER NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY–BUDAPEST 2009

Szerkesztette HERCZEG MIHÁLY KOVÁCS ISTVÁN KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR VARSÁNYI ATTILA A kötet szerzői BALOG GÁBOR, BARACS GABRIELLA, BENKŐ LÁSZLÓ, DÖMÖTÖR JÁNOS, FÖLDVÁRI LÁSZLÓ, FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET, HERCZEG MIHÁLY, KONCZ SÁNDOR, KORODY-PAKU ISTVÁN, KOVÁCS ISTVÁN, KŐSZEGFALVI FERENC, KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR, LABÁDI LAJOS, MAKÓ IMRE, MARGITTAI LINDA, MÁTÉ ISTVÁN, PRESZTÓCZKI ZOLTÁN, ROSZTÓCZY ERNŐNÉ, SZIGETI JÁNOS, TALMÁCSI GYÖRGY, VARSÁNYI ATTILA Az évkönyv kiadását támogatta HÓDMEZŐVÁSÁRHELY MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA A borítón Szeremlei Sámuel arcképe, Hódmezővásárhely látképe a XIX. század első felében (Gosztonyi József egykorú tollrajza) ISSN 1219-7084 Kiadja a MÁYER NYOMDA ÉS KÖNYVKIADÓ 1163 Budapest, Cziráki u. 26–32. Felelős vezető: Máyer Jenő Internet: www.mayernyomdakft.hu Tel.: (1) 402-1545, (1) 402-1546 A Szeremlei Társaság postacíme: 6800 Bajcsy-Zsilinszky u. 25. Tel.: (62) 222-308, (30) 657-2601 Internet: http://szeremlei.extra.hu E-mail: [email protected]

VARSÁNYI ATTILA TITKÁRI BESZÁMOLÓ A SZEREMLEI TÁRSASÁG 2008. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Az esztendő a lehető legszomorúbban indult társaságunk számára: 2008. január 6-án, 80 éves korában elhunyt Katona Lajos tagtársunk, nyugalmazott ipariskolai igazgató, városunk helytörténetírásának és a Szeremlei Társaság tevékenységének is aktív résztvevője. Január 7-én kelt levelével keresett meg bennünket Perkovátz Tamás, a helytörténettel, kulturális értékeink ápolásával foglalkozó soproni Perkovátz-Ház Baráti Köre elnöke, együttműködést ajánlva a Szeremlei Társaságnak. Rövid levélváltás után január 26-án már Hódmezővásárhelyen köszönthettük a négyfős soproni küldöttséget, akiket a levéltárban Herczeg Mihály elnök, Varsányi Attila titkár, Pap Éva jegyző, Baracs Gabriella és Lőkös Sándorné fogadott a Szeremlei Társaság képviseletében. A kötetlen beszélgetés után vendégeink megtekintették a levéltár állandó kiállításait és az Emlékpont múzeumot, majd a városunkban töltött éjszaka után másnap utaztak vissza Sopronba. A tárgyalások eredményeképp a két egyesület megegyezett a kapcsolat folytatásában, elsősorban a két város iskolái közötti vetélkedőkre, rendezvényekre alapozva. Társaságunk hagyományos évzáró közgyűlésére március 7-én került sor a Hódmezővásárhelyi Levéltár körtermében. A rendezvényen Varsányi Attila titkár számolt be a Szeremlei Társaság 2007. évi tevékenységéről, majd ismertette az előző évi költségvetési beszámolót. Az Ellenőrző Bizottság képviseletében dr. Szerdahelyi Péterné a benyújtott pénzügyi elszámolást rendben lévőnek találta. A közgyűlésen ezúttal is sor került tagfelvételre: Ormos Zsuzsanna, a Kalmár Zsigmond Ipari Szakközépiskola és Szakiskola nyugalmazott pedagógusa kérte felvételét társaságunk tagjai közé, melyet a jelenlévő tagság egyhangúlag támogatott. Varsányi Attila titkár mutatta be a Szeremlei Társaság frissen elkészült 2007. évi évkönyvét, amely Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának 450 ezer forintos támogatásából valósulhatott meg, a Máyer Nyomda és Könyvkiadó gondozásában. Néhány egyéb kérdés megtárgyalása után a szokásos marhapörkölt-vacsorával fejeződött be a közgyűlés. 2008. április 15-én, négy év szünet után került sor társaságunk felolvasóülésére, ezúttal a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. A sajnos igen csekély létszámban megjelent érdeklődők Balog Gábor A Vásárhelyi Közlöny politikai gondolkodása, önkormányzat-eszméje, Baracs Gabriella Kereskedelem, reklámok, hirdetések Hódmezővásárhelyen (1945–1949), valamint Földvári László Bodnár Bertalan és Karádi tanár úr utazásai című előadásait kísérhették figyelemmel, az estet Varsányi Attila, a Szeremlei Társaság titkára vezette. Idei első rendes ülésünkre május 26-án került sor a vásárhelyi levéltárban. Ez alkalommal számolt be Varsányi Attila titkár a társaság évkönyvét ért számos 3

bírálatról, melyek elsősorban a terjedelem radikális megnövekedésével, és az ezzel párhuzamosan jelentkező állítólagos színvonaleséssel álltak kapcsolatban. A megjelent tagok heves és szenvedélyes vita után elfogadták a pár nappal korábban eseti jelleggel összeült ún. évkönyv-bizottság (tagjai: Herczeg Mihály, Varsányi Attila, Kovács István, Kruzslicz István Gábor és Szenti Tibor) javaslatait. Ezek értelmében a jövőben mennyiségi és terjedelmi korlátozást vezet be a Szeremlei Társaság évkönyvének összeállítására ezennel megalakuló szerkesztőbizottság (Herczeg Mihály, Kovács István, Kruzslicz István Gábor, Varsányi Attila): egy szerző maximum két tanulmánnyal jelentkezhet egy évkönyvben, valamint egy tanulmány terjedelme sem haladhatja meg a jövőben a másfél szerzői ívet (kb. 60 ezer karaktert). Az ülésen szóba került még egy esetleges őszi horgosi kirándulás lehetősége is, valamint Varsányi Attila beszámolt a folyamatban lévő pályázataink helyzetéről. 2007 őszén társaságunk 100 ezer forintot nyert működési célú támogatásként a Nemzeti Civil Alapprogram Dél-alföldi Regionális Kollégiumától, amelylyel 2008. június 30-áig sikeresen el is számolt. E támogatásból nyílt lehetőség a História és a Rubicon folyóiratok éves előfizetésére, postai, telefon- és irodaköltségeink jelentős részének fedezésére, bankszámlánk fenntartásának finanszírozására, valamint kisebb értékű technikai eszközök beszerzésére. 2008 májusában ismét benyújtottuk hozzájuk működési célú pályázatunkat, amelyben összesen 290 ezer forintot igényeltünk, s végül ebben az esztendőben is – az előző évihez hasonló célokra – 100 ezer forintnyi támogatásban részesültünk. Második rendes ülésünket szeptember 22-én tartottuk a levéltárban, amelyen az új évkönyv anyagának összeállítása szerepelt fő napirendi pontként. A kötet kiadásának támogatására szeptember 19-én ígéretet kaptunk dr. Lázár János tagtársunktól, Hódmezővásárhely polgármesterétől. Az őszre tervezett horgosi kirándulás technikai és egyeztetési problémák miatt idén elmaradt. Ugyanekkor kezdte meg költözését honlapunk is: Hódmezővásárhely város oldaláról egy saját kezelésű ingyenes oldalra tettük át internetes megjelenésünket. A Szeremlei Társaság hírei, évkönyvei, tevékenysége a jövőben a http://szeremlei.extra.hu címen követhető.

4

Társaságunk tagjai 2008-ban Árva László igazgató (Németh László Gimnázium és Általános Iskola) Balázs Miklósné ny. földhivatali dolgozó Balog Gábor egyetemi hallgató Dr. Baracs Gabriella PhD. történész-kutató (Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ) Bárány Béláné pénzügyi referens (Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest) Benkő László szakács Dr. Béres Mária régész, múzeumigazgató (Koszta József Múzeum, Szentes) Bernátsky Ferenc helytörténész-múzeumpedagógus (Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ) Dr. Berta Tibor igazgatóhelyettes (Csongrád M. Levéltár, Szeged) Prof. dr. Blazovich László igazgató (Csongrád M. Levéltár, Szeged) B. Nagy Katalin ny. régész Borus Gábor könyvtáros (Németh László Városi Könyvtár) Dr. Dömötör János ny. múzeumigazgató Dr. Erdélyi Miklós ügyvéd Farkas Ferenc ny. tanár Felletár László ny. földmérő Földvári László ny. művelődésiház-igazgató Francisztiné Molnár Erzsébet ny. oktatási referens Herczeg Mihály ny. levéltárigazgató, a Társaság elnöke Jung György tanár (József Attila Általános Iskola) † Katona Lajos ny. iskolaigazgató Koncz Sándor tanár Kovács Ferenc biztosítási ágazatvezető Kovács István ny. középiskolai tanár, könyvtáros Kristó Mária tanár (Corvin Mátyás Szakközépiskola) Dr. Kruzslicz István Gábor ny. levéltárigazgató (Hódmezővásárhely) Labádi Lajos levéltárigazgató (Szentes) Laurencz Dénes ny. építészmérnök Dr. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő Lőkös Györgyi igazgató-helyettes (Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ) Lőkös Sándorné levéltári fotós (Hódmezővásárhely) Makó Imre tanácsos (Hódmezővásárhelyi Levéltár) Dr. Marjanucz László tanszékvezető egyetemi docens (SZTE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék, Szeged) Máyer Jenő nyomdatulajdonos és könyvkiadó (Budapest) Mérai János könyvesbolt-vezető, antikvárius 5

Nagy Veronika néprajzos-muzeológus (Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ) Ormos Zsuzsanna ny. középiskolai tanár Pap Éva tanár, könyvtáros (Eötvös József Szakközépiskola), a Társaság jegyzője Pintér István történész (Németh László Városi Könyvtár) Szenti Tibor kulturális szaktanácsadó (Polgármesteri Hivatal) Dr. Szerdahelyi Péterné könyvtáros (Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár, Szeged) Szigeti János ny. tanár Talmácsi György intézményvezető (Csongrád Megyei Önkormányzat Gyermekés Felnőttüdülője, Szeged) Varsányi Attila levéltárigazgató (Hódmezővásárhely), a Társaság titkára Dr. Vörös Gabriella régész, tanár (Szeged-Tápé)

6

TANULMÁNYOK

HERCZEG MIHÁLY A VÁROSRÉSZ, AHOL ÉLTEM… Susán – Lóger – Lakhat Hódmezővásárhely város településtörténete szorosan összefügg a felszíni viszonyokkal. A Hód-tó északi magaspartja népesedett be először. 1266-ban bizonyíthatóan itt volt Vásárhely falu. Tőle nyugatra Tarján. Vásárhelytől keletre, ugyanilyen 82 m magas parton épült Hód falu, amelynek elpusztult temploma a 18. sz. első évtizedeiben dőlt bele a Hód-tóba. A két falu közti több méter mély szoroson tört magának utat a Kis-tó, amely az északkelet felől jövő kakasszékkútvölgyi ér vizét juttatta a Nagy-tóba. Ezen a keskeny szakaszon vezetett át a Makóról a körtvélyesi révhez vivő út (a majolikagyár és a mérleggyár között!). Maga a Kis-tó a Kútvölgy-ér kiöblösödő szakaszának tekinthető. A hajdan bővizű ér vízhozama lecsökkent, a medre eliszaposodott, nádassá vált. (A nád az elmúlt századokban meghatározó építési anyag, éppen ezért sérelmezte a lakosság, hogy az uradalom kiszorította őket a Kis-tó nádlásából.) A város szélén a Kis-tó elágazott, ezt hívták Kistó-hajlásnak. A Gyümölcs, Kert, Búvár utcák telkeinek lábában Kistó-ér néven szállította a vizet a Topa-érbe, amely egyébként a Csúcs- és Hattyas-tó vizét továbbította a Hód-tóba. Ezt a hatalmas félszigetet sohasem öntötte el a víz. A lakosság számának gyarapodásával sor került ennek a területnek a benépesedésére is. Úgy látjuk, hogy erre már a 16. században sor került. Szeremlei másként látta. Szerinte Az utolsó megtelepedés után létesült csakhamar az Új-utca […], mely az 1738-ki dögvész idején már a legnépesebb városrészek közé tartozott. 1 Ezt a nézetet átvette a legújabb monográfia is: A várostól keletre a Kis-tó északi részéből ágazhatott ki a Kistó-ér, mely északkeleti irányból lépett a város területére. A Kistó-értől délre hosszan nyúlt el az Új utca, mely a XVIII. század elején kezdett benépesülni. 2 A félreértés azzal magyarázható, hogy Szeremlei idejében nem ismerték a vonatkozó deftert, s csak a 20. sz. második felében közölte őket Vass Előd. Közismert, hogy 1542-ben a szegedi várat is megszállta a török, és már a következő évben a budai szandzsákhoz sorolta be a szegedi és csongrádi náhijét. Ezek adó-

1

SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 368. 2 KRUZSLICZ István: A mezőváros fejlődése a visszatelepülés után = Hódmezővásárhely története. 1. köt. Főszerk. NAGY István; kötetszerk. SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1984. 368.

9

összeírásába Vásárhely nem kerülhetett bele, mert Csongrád megye tiszántúli részei 1551-ig Izabella királynő országrészéhez tartoztak. 3 Temesvár 1552. évi eleste után a győztes Ahmed seregei éppen a mi vidékünkön vonultak Szolnok vára ellen, óriási károkat okozva a lakosságnak. Éppen ezért indultak el a királyi adóösszeírók a következő évben, hogy fölmérjék a károkat. Az egész Csongrád megyében mindössze 19 lakott helyet találtak 36 adófizető portával. Évek teltek el, míg a megriadt lakosok visszaszivárogtak feldúlt otthonaikba. Időközben Vásárhelyt a szegedi szandzsákba osztották be. Ennek a szandzsáknak az 1560. évi részletes deftere az első hiteles forrásunk. 4 Városrész neve magyarul Vásárhely Város Kazsó utca városnegyed Hód utca városnegyed Szentgyörgy utca Félszőr utca városnegyed Új utca városnegyed Kanizsa utca városnegyed Tarján Nagy utca Kis utca

Városrészek 1560-ban Városrész neve törökül Kapuadót fizetők száma Varos-i Vasarhel 36 Mahalle-i Kazsó ucsa 14 Mahalle-i Hód ucsa 19 Mahalle-i Szentgyörgy 8 ucsa Mahalle-i Félszőr ucsa 28 Mahalle-i Új ucsa 36 Mahalle-i Kanizsa ucsa 41 Városrészek 1570-ben 85 10 Nincs adat

Amint a többi városrésznek, úgy Új utca városrésznek adófizető lakosait szintén név szerint felsorolja ez a defter, de a fiakat csak keresztnevükön említi. A fejadó fizetésének meg voltak a korabeli szabályai. Nem mindenki került a jegyzékbe, aki ott lakott. Érdemes az 1560. évi defterből szemügyre venni az Új utcai adófizetők nevét, ábécé szerinti sorrendbe szedve: Ágoston Petre Bakó János Barcsa András Baros Gergel Beres Miklós Beres János Boldizsár Mátyás Boldog Tamás 3

Gáspár János Hajduk Bálind Jó Demetör Jó Mihál Karikás Gáspár Kéktós György Kéktós Tamás Keresztös Tamás

Kotormán Petre Nagy Ambrúzs Nagybors János Nemes Filep Szél Ferenc Szél Petre Szélös János Tót Kelemön

VASS Előd: A szegedi és csongrádi náhije 1548. évi török adóösszeírása = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged, 1979. 11–197. 4 VASS Előd: A vásárhelyi náhije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. IV. köt. Szeged, 1980. 5–59.

10

Bors Mihál Boróka Bálind Erdős Tamás

Kígyó Gergel Kis Mihál Kotormán Fábián

Varjas Mihál Zsoldos László Zsoldos Márton

Nevük után ítélve magyarok laktak az Új utcában. Nem úgy, mint a közeli Csanádon, ahol a magyar városnegyedben 57 család, a szerb városnegyedben 23 család lakott. 5 Csomorkány 65 családjából is csak 2–3 elmagyarosodott nemzetiségű (pl. Cseh). A lakosság számának növekedésével a város fokozatosan észak felé terjeszkedett. Nyugaton a Papere állta útját Tarján városrésznek. Talán még a török időkben zárkózott fel mellé a Tabán tized. Az Új utca tizedet a három oldalról körülfogó vizek korlátozták. Az itteni porták elaprózódtak, zeg-zugok keletkeztek amelyeket „közöknek” neveztek. 1755-ben a város 937 háza közül 272 az Új utca tizedben helyezkedett el. A város hirdetőkönyvében lépten-nyomon találkozunk a nevével: „Uj Utzai Tized holnapra készen tarcsa magát a Sár-tó töltésére”. 6 Egy másik példa: „Szénát kaszálni a város részére Ujj Uttzaiak Hajlásra okvetlen elmenjenek”. 7 1850-ben a város 194 utcájából 51 Új utcában helyezkedett el, ebből 23 „köz”-nek nevezett zugutca. 1851-ben a „föld adó ideiglen” előkészítéséhez „vallomány vagy telekkönyv” készült. Eszerint az Új utca tized utcái: Búger Viktor köze (Búger Viktor utca köze) Serház melletti utca Nagykút köze Hajnal János köze Lóger kis utca Forintos József köze Kismészárszék utca Reformált iskola köz Nagy András János köz Nadrágszár utca Nagy András utca Szombati köze Sadanyi köz Kapocsy János köze Fehérvári kert zug

Farkas János köze Koplaló korcsma utcája Hegyesmalom utcája Győri utca (Győri Péter utcája) Diószegi utcája (Diószegi köze) Kaszap pusztult malom utcája (Kaszap malom utcája) Hegedűs Ferenc utcája Vörös Gábor utcája Görbe kocsma utcája Hegedűs Mihály utcája Kis Márton zsidó köze Sarkadi köze (Sarkadi Mihály köze)

5

KÁLDI-NAGY Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása. (DélAlföldi Évszázadok, 15.) Szeged, 2000. 6 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.), Hirdetőjegyzőkönyvek (a továbbiakban: Hirdetőkönyv), 1793. okt. 27. 7 Uo. 1839. jún. 30.

11

Serház utca Kruzslicz malom köz Kolló kovács utcája Külső új utca Györe János utcája Gál Mihály köze Hódi Pál malom köz Koplaló korcsától jövő köz Tóth Deák Péter köze Falábú Kis Péter utcája

Zsarkó malom köz Barna János köze Zaka Pál köze Bögi Kovács köze Lugosi kovács utcája Kistóparti utca Hajdai nagy töltés utca Olajos Tóth Samu utcája (Tóth Sámuel utcája)

Az uradalom mérnöke az 1830-as években térképet készített a város belterületéről. 8 Az Új utcában csak 36 utcát tüntetett fel. A mai Klauzál utcát „Új utca” névvel jelöli. A belőle a Búvár utca felé benyúló kis vakközöket nem ábrázolta, csak a mai Konti utcát. Ezen a térképen a Búvár utca nem érte el a mai Ferenc utcát (csak a Garay utca kezdetének irányát). De az egykori érre emlékeztető „Zsodoma” szó nagybetűvel ki van írva. Ez a név nemcsak a Kistó-ér szinonimáját jelenti, hanem az itt található kétes erkölcsű lebujokra is utal (Szodoma). Hiányzik a térképről a Fűz, Rekettye, Egyed, Boris, Ilka, Eszter utca neve. Az Új utca tized neve akkor tűnt el a hivatalos iratokból, amikor a város elnyerte a törvényhatósági joggal felruházott város rangját (1873). Úgy gondolták a város vezetői, hogy városiasabb a tizedeket római számokkal jelölni. Így aztán összevonták Susán városrészt Lógerrel, és ebből lett a IV. tized. A több száz éven át megszokott Új utca név még jó darabig élt. Az iskolai anyakönyvekben továbbra is úgy szerepelt, hogy „Új utcai belső fiúiskola” (a református Újtemplom mögött). A mai Bajcsy-Zsilinszky utcai református óvoda helyén levő iskolát „Új utcai leányiskolának” írták. A mai Klauzál utcai iskola neve évtizedeken át „Új utcai külső református fiúiskola”. A hétköznapi szóhasználatban Susánnak nevezik ezt a városrészt, amely a Kistó-értől keletre a Kis-tóig terjedt. Ennek a főutcáját Susáni Nagy Utcának hívta a nép, míg Új utca névvel jelölték a későbbi Vasút, majd Kállay, végül Bajcsy-Zsilinszky utcát. A Kistó-értől északra eső rész eredetileg Lóger névre hallgatott. 1890-ben a római számmal jelölt tizedeket fölváltotta a szintén római számmal jelölt kerületi beosztás. Lóger és Susán keleti része (a mai Tornyai János utcától kifelé) lett a VI. kerület, az attól nyugatra terjedő rész egészen a Bocskai utcáig a VII. kerület. Magának a Susán szónak az eredete sok vitára adott alkalmat. Megfejtésében szótáraink nem segítenek. Szinnyei József Magyar tájszótára szerint a ’susa’ szó gubacsot vagy sulymot jelent, ami egy kicsit közelít a vízi világhoz. Az Új Magyar Tájszótár szerint a ’susa’ főnévnek pokolpatak a megfelelő szava. 8

Magyar Országos Levéltár, Károlyi Család Levéltára (a továbbiakban: OL KCSL), S 82–70/3.

12

Mindkettő szláv eredetűnek sejti. Krékics József egyetemi tanár szerint zizegést, susogást, száraz falevelek (esetleg nádas?) zizegését jelentheti. 9 Eszerint a Susán név valamely itt lakó szláv lakosságtól származhatott… Egy másik vélemény szerint szláv anyanyelvű betelepültek hozhatták ezt a nevet. Valóban, a 18. sz. első harmadában több felvidéki falu lakói próbáltak itt megtelepedni. De írásokban semmi nyoma a Susán szónak. A földesúr 1776-ban Gömör vármegyéből is telepített ide római katolikus lakosokat, ám kimutathatóan nem erre a helyre. Kiss Lajos szerint: „Susány helység Közép Szlovákiában Rimaszombattól északnyugatra. Régebben Gömör vármegyéhez tartozott. Az alapszó az Ipoly mellékvize a Sucha patak, ennek a mellékén lakók a susániak”. 10 A millennium évében Borovszky is azt írta, hogy a Szuha patak völgyében van egy Susány nevű katolikus kis község, 150 lakóházzal. 11 A bökkenő csak az, hogy semmi adatot nem találunk arra, hogy abból a kis faluból ide költöztek volna, az 1786-ban betelepített katolikusok nem ott kaptak szálláshelyet. Egyébként Susány előfordult Zaránd és Pozsega vármegyékben is, de onnan való betelepülés nem valószínű. Igen meglepő, amit Bálint Sándor ír a szegedi dohánykertészek kirajzásáról. Szerinte sok olyan községben már volt Susán, ahol a dohányosok megvetették a lábukat. (Nota bene: A dohánykertészek mindig víz közelébe települtek, a palánták öntözése miatt. A vásárhelyi határban a Károlyi-uradalom szintén víz partjára telepítette a dohánykertészeit. A Tisza mellett Mártélyra, a Száraz-ér mellett Sámsonba. Azok viszont sohasem laktak Susánban.) Bálint Sándor szerint Törökbecsére 1820-ban telepített a földesúr a szegedi tájról gányókat a Susán városrészbe. Torontáltorda meg Jázova falurészei közt is ott találjuk Susánt. Úgyszintén Kiszomboron is. Bálint Sándor szóbeli adatközlőktől úgy hallotta, hogy Tápén Tiger, Gyöngyös, Bencfahát falurész mellett ott szerepel Susán is. 12 Juhász Antal már nem találta írott nyomát ilyen nevű tápai falurésznek. 13 Bálint Sándor Deszken is földrajzi névként említi Susánt a Kamerális töltés és szeged-makói út közt. A térképen több mocsaras rész közt szárazulat emelkedik ki. Az 1915. évi színes birtokvázlat már nadrágszíjparcellákra felosztva ábrázolja ezt a területet „Pótkertek” néven. 14 Ezt a Susán nevű 166 kh-nyi külterületi részt 1929-ben belterületté nyilvánították. Ennek nyoma van a levéltári anyagban! Hegyi András igenis tud a deszki Susánról. Ő adta meg a kulcsot a Susán meghatározásához: „Olyan terület kapta ezt a nevet, amelyik nagyobb áradáskor sem került víz alá”. 15 9

TOLSZTOJ, Ilja Iljics: Szerb-horvát–orosz szótár. Moszkva, 1976. KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1978. 11 BOROVSZKY Samu: Gömör–Kishont vármegye. Budapest, 1896. 12 BÁLINT Sándor: Szögedi szótár. Budapest, 1953. 13 JUHÁSZ Antal: Tápé története és néprajza. Tápé, 1971. 14 CSML HL, Állami 10. sz. Földmérési Felügyelőség iratai, 90. 15 HEGYI András: Deszk története és néprajza. Szeged 1984. 10

13

Ez bizony ráillik nemcsak a vásárhelyi Susánra, de a Bálint Sándor által a dohánykertészekkel kapcsolatos Torontál megyei Susán nevű városrészekre is. Sok helyen elenyészett ez a név, akár Tápé, Kiszombor, Makó helyneveit vizsgáljuk. Hódmezővásárhelyen a 19. sz. második fele óta él és virul. Itt van susáni református templom, volt Susáni Polgári Kaszinó, Susán vendéglő, susáni gyógyszertár, susáni asszonykórus, stb. Ennyit Susánról. A 18. század első felében a csaknem folyamatos betelepülés és a lakosság természetes szaporodása következtében a város fokozatosan észak felé terjeszkedett. Ennek csak a Hattyas- és Csúcs-tó állta útját, de azután ezeknek a lecsapolására is sor került. Ebbe belejátszott az is, hogy az uradalom katolikus telepeseket hozott a városba, akiknek helyet kellett biztosítani. A mai Lévai utcán ásták meg azt a kanálist, amely az itteni vizeket a Paperébe szállította. Ezért a Lévai utcát sokáig Csatorna vagy Kanális utcának nevezték. Még az 1930-as években is „Kanális parti” iskolának hívták az itteni intézményt. 16 A csatornát az egész város ásta. 1779. szeptember 9-én publikálták: Akik még a Canálist meg nem ástak, holnap okvetlen előálljanak: különben nem csak a rendelt büntetést el fogják venni, hanem meg annyit fognak azon kívül ásni. 17 A helytartótanács az urbárium behozatala körüli huzavonában, vitákban figyelt föl Vásárhely óriási határára, s kötelezte az uraságot új községek létrehozására, a határ területének benépesítésére. Ezt az uradalom úgy játszotta ki, hogy kb. 300 katolikus családot telepített a Felvidékről a Lóger és Lakhat városrészekbe. Ezek a családok aztán több mint másfél századon át ragaszkodtak itteni lakóhelyeikhez. A legjelentősebb lógeri családok voltak: Rostás, Szakács, Héjja, Herczeg, Patócs, Bálint, Vetró, Böjti, Deák, Kun, Gyöngyösi, Labozár, LakatosTóth, Pál, Rakonczai, Mihály, Sinkó. Tipikus lakhati családnevek: Hegyi, Maczelka, Makó, Kruzslicz, Kokovai, Herczeg, Czuczi, Cseszkó, Fejős, Fejes, Fülöp, Kókai-Varga, Kerekes, Bögi-Kovács, Juhász Nagy, Muzsik, Móricz. Mint későbben jött jobbágyok, ezek a családok többnyire csak a vásárhelyi határ távolabbi részein kaphattak jobbágytelket. Így Szőrháton, Csicsatéren, Csomorkányon, kint a Pusztaszélen. Sokáig nemigen keveredtek a „kálomista” őslakosokkal. Majd csak a 19. század vége felé váltak a vegyes házasságok gyakoribbá. A zsellérek közül sokan kisiparosként vagy mezei munkásként próbáltak megélni (lásd Kiss Lajos: Szegény emberek élete). Visszatérve a Lóger és Lakhat betelepítéséhez, Szeremlei szó szerint ezt írja: Mindkét terület mélyfekvésök miatt emberi lakásra nem voltak alkalmatosak. 18

16

BODNÁR Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből, VII.) Szeged, 1983. 17 CSML HL IV. A. 1001. Hirdetőkönyv. 18 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. II. köt. Hódmezővásárhely, 1907. 374.; IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 65.

14

Ez az állítás csak félig igaz. Lakhat esetében valóban ez a helyzet, de Lógerre korántsem érvényes. Hiszen Lóger éppen a legmagasabban fekvő területek egyike, 82 m tengerszint feletti magasságával. A Susántól elválasztó Kistóér csak 79 m. A Búvár utcai és Garay utcai kertekben mai napig is látható ez a szintkülönbség. Ugyanez a látvány tárul elénk a Róka és Klauzál utca közti kertekben is. A Kislógernek is nevezett Róka utca magasan kiemelkedik abból a csaknem 100 m széles mélyedésből, amely az egykori Kistó-ér medre volt. Ma már csak a meder legmélyebb pontján kis csatorna viszi a vizet a Búvár utca felől a hajdani Kistó-hajlás szélén ásott kanálisba. Ez a csatorna a Gyümölcs, Révész, Bezerédj utca magas partját megkerüli, és a nagyállomás mellett, az egykori Tüzép-telep háta mögött halad a Hód-tói csatorna felé. A 984 m hosszú Dáni utca felső részén két kanyarulat is jelzi a korai telepesek nyomát. Ugyanígy a kacskaringós Garay utca, amelyben még vakközök, zugok is láthatók. A Róka utca szintén ilyen kacskaringós és az ér felé ebből is egy kis zug nyúlik. Hogy ne is beszéljünk a Csiga utca kanyarulatairól. Aligha helytálló Bodnár Béla állítása mely szerint a Lóger elnevezés onnan származott, hogy az idegenből ide telepítettek a végleges lakóhelyük kiutalásáig, engedélyezéséig ezen a területen „lágereztek”. Szeremlei hasonló nézetet vallott. Ő is azt írta, hogy Lóger onnét kapta nevét, hogy az új lakosok, míg házaikat felépítették, sátrakban s egyéb ideiglenesen összerótt hajlékokban tanyáztak. Szerintünk egészen másutt kell keresnünk a Lóger elnevezés eredetét. A sátrakban lágerezés csak látszólag helyes magyarázat, a valóság egészen más képet mutat. Vásárhelyen a 18. században a katonaságot házakban kellett elhelyezni, számukra „német istállót” kellett építeni. Tehát azok nem lágereztek a Lógerban. Ami a betelepülők lágerezését illetné az csak nagyon rövid ideig tarthatott, hiszen Szenti Tibor Tanya című munkája után tudjuk, hogy egy lakóház építése nem tartott évekig. Korántsem valószínű, hogy ez az esetleg néhány havi lágerezés olyan tartós névadó lett volna. A lóger az egészen más. Szeremlei idejében a néprajzi kutatás nem tartott ott, hogy a lógerről a helyes értelmezést föltárta volna. Az Értelmező szótár szerint is a láger szó jelentése a katonai szakzsargonból átvett táborozás. Az Idegen Szavak Szótára, amelyet 1910-ben adtak ki, ugyanígy egyenlőség jelet tesz a láger és a tábor szó közt. Csak az 1973-ban kiadott Idegen Szavak Szótára vette tudomásul, hogy a lágernek több jelentése van. Ezek egyike: telep, raktár. Benkő Lórándnak 1970-ben megjelent Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára közli, hogy a lóger egyik jelentése takarmány lerakodó vagy gabona tárolóhelye (Abladeplatz, Lagerplatz für Futter, getreide). A Magyar Néprajzi Lexikon még közelebb hoz bennünket az itteni valósághoz: „lóger fn. táj. lerakodóhely szalma, széna vagy csépeletlen gabona számára”. Megemlíti a lexikon, hogy a lóger közös birtoklású város- ill. faluszéli épületek nélküli gazdasági telephely. Ilyen a szérűskert szénáskert is. Használata sokirányú, rendeltetése tájanként más. Olyan helységekben, ahol nincs szálláskert, a lógerre hordják be

15

a szálasgabonát és itt nyomtatják. Most már helyben is vagyunk. Vásárhelyen bizony sohasem csűrökben tárolták a gabonát, hogy aztán cséphadaróval csépelgessék, hanem lovakkal nyomtatták. Győrfy István nyomán tudjuk, hogy ez a nomád, ázsiai rendszer, ahol kaszával aratnak, nem sarlóval, a gabonát nem kötik kévébe, szénaszerűen kisebb vontatókba rakják, a szérűn elnyomtatják, csűröket nem építenek. Az utolsó pillanatban jegyezte föl a nyomtatás mikéntjét Nagy Gyula a Vásárhelyi-pusztán. 19 Vásárhelyen a szállások a 18. század második felében már kialakultak. A lógerban már inkább csak házi szükségletre tárolták a takarmányt. Itt lehetett helye a vermeknek is. Mivel a szállásokra kezdett áttevődni a gazdálkodás súlypontja, ezért lehetett az új lakosokat a lógerba telepíteni. A város becsűjegyzőkönyveiben számos adatot találunk arra, hogy a vermeket is kitelepítik a szállásokra. Csende Pál szállási épületeinél felbecsültek Szalkai Mihály szállási épületeinél felbecsültek Deák Pál szállási épületeinél felbecsültek Szűcs György szállási épületeinél felbecsültek Herczeg András szállási épületeinél felbecsültek Trungel János szállási épületeinél felbecsültek Lőkös János szállási épületeinél felbecsültek Takács János szállási épületeinél felbecsültek Nemes Szilágyi János szállási épületeinél felbecsültek Banga Pál szállási épületeinél felbecsültek

4 vermet 3 vermet 5 vermet 6 vermet 2 vermet 6 vermet 1 vermet 5 vermet 6 vermet 12 vermet

Német Mátyás szállási épületei közt találunk utalást, hogy majd a tanyákon is felváltja a vermet az „életes ház”, amelyet 22 forintra becsültek, szemben az 1–5 forintra becsült vermekkel. Egy jelentésben olvashatjuk, hogy a Csongrádi terrénumban az élet házak, tsűrök még eddig szokásba nem jövén nem találtatnak. Bemutatunk néhány más helységet a lógerrel kapcsolatban: Hollókő: […] Nem csináltak minden földön ilyen szérűt, hanem közelebb hordták az életet a faluhoz, ott csináltak szérűt. Ott az út mentén, a vermeknél, ott volt jobbadán a szérű. Úgyis nevezték a földet: vermek. Hajdúböszörmény: Mindenki a maga udvarán nyomtatott, lóger nem volt, azt csak Hadházán csinálták. 20 Gyoma: A gabona szemnyerésének hagyományos régi eljárása – a városszéli lógerekben és a tanyákon lévő – szérűbe ágyazott gaz lóval és szekérrel történő nyomtatása. 21 19

NAGY Gyula: Hagyományos földművelés a vásárhelyi pusztán. Budapest, 1963. HOFFMANN Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, 1963. 21 Gyomai tanulmányok. Szerk. SZABÓ Ferenc. Gyoma, 1977. 568. 20

16

Mezőtúron, Debrecenben is ismerték a lógert. Debrecenben még a 20. században is használatos szó volt, igaz, hogy jelentésmódosulással: „falóger” alatt azt a rakodókertet értették 1950 táján, ahová a kisvasúton érkezett fát lerakták (Laurencz Dénes szóbeli közlése). A szomszédos Orosházán az 1848-as szabadságharc előtt „közös veremtelep” létezett. 22 Tari László Csongrád esetében egyenesen arra gondol, hogy az uradalom rendeletére telepítették csoportosan a gabonás vermeket. 23 1808-ban az inventárium szerint az uradalom 6800 pozsonyi mérő gabonát tárolt vermekben. Tari az említett dolgozatában több ilyen verem feltárását leírja. 1935-ben a Városháza hátsó részén, az akkori mozi bejárójától mintegy 4 mre még egy veremre bukkantunk, melyet módszeresen ki is ástunk, felmértünk és fényképet is készítettünk róla. Ez a verem 2,26 m mély volt, fenékátmérője 1,38 m kissé körtealakú, a legnagyobb kihasasodása a fenéktől 50 cm magasan 1,44 m volt. Szájátmérője 43 cm. A gabona ily módon való tárolása nem lehetett új keletű. Vásárhelyen az első, vályogból épült katolikus templom azért omlott össze, mert „valami veremfélére” épült. Eleinte ezek a vermek a házak közelében voltak. Emiatt sok baleset történt. Ezért jelölt ki az uradalom közös veremtelepet a város keleti szélén, közvetlenül az Orosházára vezető út közelében. A vermek létének bizonysága a Dáni, Garay és Róka utcai alagútnak vélt számtalan üreg. A Dáni utca 32. sz. előtti veremben elszenesedett búzaszemeket is találtak, de másutt is. Néhány veremre utaló bejegyzés a Tanácsi Jegyzőkönyvekből: 1726. március 4-én Kovács Imre vermébe döglött Lukács István tehene… 1743-ban Gál vermébe Kis Mihály lova beledögölvén… 1743-ban az Új-utcai falábú koldusnak két lova beledöglött a Tálas Miklós vermébe. Kiderült, hogy a lovak nem a verem száján estek bele, hanem az egész verem beszakadott. 24 1744-ben Szilágyi Ferencné negyedfű csikója a verembe dögölvén kötelezi a Tanács Kotormány Ferencet, hogy hasonló csikót adjon. 1744-ben Rácz Jánosné ökre és lova szolgája hanyagsága miatt esett a verembe… 1749-ben Tóth István vermébe,melyet gazzal s földdel becsinált a Kis Ferenc lova belédöglött… 1749-ben április 14-én Nánási István azon panaszkodik, hogy a Tóth Samu vermében egy 20 forintos lova beledögöllött, azért visszaadattatását kívánja. Tóth Samu pedig Csonka Tóth Jánosnak engedte, hogy búzát töltsön belé, azt

22

Az Orosházi Szántó Kovács Múzeum évkönyve, 1961/62. Orosháza, 1963. TARI László: Gabonásvermek Csongrádon = Mozaikok Csongrád város történetéből. Csongrád, 1978. 24 CSML HL Tan. ir. A főbíró jegyzőkönyvei. 23

17

mondván, hogyha a búzát kiszedi belőle becsinálja […] a Tanúk nem látván benne a nádat… 1741. október 6-án Beke János vőfély a Lencse Mihály lakodalmában […] Becsei János és Soldos Mihály, Samu Istvánné tanácsára vigyétek úgymond a Szúnyog Istállóba […] fortélyosan előállottak és legelsőben Becsei János Beke Jánost a házbul ki vitte, Soldos Mihály az verem felé vezette és valami útonmódon a verembe ejtették és annak lába eltörött… Nehogy azt higgyük, hogy ez a primitívnek tűnő tárolási mód csak a jobbágygazdákra volt jellemző. Az uradalom majorsági gazdálkodásában is ugyanúgy előfordultak. Sváby Kristóf inspektor 1773-ban kibérelte az uraságtól a sámsoni pusztát. 1788-ban itt a majorsági épületek mellett összeírtak 63 omladozófélben lévő üres búzavermet (egy verem 50 q befogadóképességű volt). Később 7 üres kőveremről tesznek említést, amely „790 köbölnek elegendő”. 25 Csongrádról is följegyeztek hasonlót az uradalmi leltárban: 13 üres gabonásvermek, melyekben mintegy 6305 pozsonyi mérő elfér, ezen vermek az udvarnak hátsó részin kerek bolthajtásra, egészben téglákbúl, mész-malterral építtettek, belöl zsupolásra vaskapcsokkal készítve. 26 A 20. században egy-egy ilyen verem megtalálása óriási szenzációnak számított. Titkos alagútnak vélték! Csongrádon is, nem csak Vásárhelyen. Hogy csak egyetlen példát említsünk: 1930-ban az akkori Oldalkosár utca 17. sz. ház kapuja előtt árkot ástak a vízvezeték számára. A föld beszakadt, nagy üregre bukkantak. Az újságíró már-már Hunyadi, Bercsényi alagútjáról fantáziált. Másnap aztán kiderült, hogy csak egy másfél méter átmérőjű, kiégetett falú búzás veremről volt szó. Néhány nap múlva arról olvashattunk ugyanebben az újságban, hogy pár évvel azelőtt a Petőfi utcán „olyan veremre bukkantak, mely még tele volt árpával”. A Kinizsi utca 1. sz. ház építésekor pedig 3 ilyen gabonás vermet találtak. Az 1774–1776-ban betelepített katolikus jobbágyok másik csoportja a Csúcs-tó partján kapott házhelyet. Eleinte a Szent István utcát szállták meg. Ennek a felső része még ma is kacskaringós, kanyargós. Majd a Csúcs-tó lecsapolása után kijelölték a Szent László, Rákóczi, Kisfaludy utcát lakóházak építésére. Ezek az utcák már nyílegyenesek. A Lakhat szó a terület vizenyős, nem egészen lakásra alkalmas voltára utal. Az új telepeseket nem szívesen látó vásárhelyiek között gúnyvers forgott közszájon: Ott a Lakhat, ott ellakhatsz, Ha nem tetszik, ballaghatsz. 25

HERCZEG Mihály: A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban = Békés megye és környéke 18. századi történetéből. Szerk. ERDMANN Gyula. Gyula, 1989. 26 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára, Csongrád Vármegye Árvaszékének (Nemesi Árvákra Ügyelő Küldöttségének) iratai. 11.

18

Eleinte ingadozott a név a Lakhat, Lakhatsz, Lakhatom, Míglakhat között. Végül a Lakhat alak, mint városrész neve maradt meg tartósan a használatban. e terület egy részét eleinte Szentandrási utca néven is emlegették. Talán a mai Vöröskereszt utca tájékán húzódhatott. Ezt valószínűsíti a Gróf Károlyi árvák vagyonleltárának ide illő mondata: A présházi pinceszolgának kvártélyháza az ún. Szentandrási utcában vagyon. A Hirdetőkönyvben 1782-ben jelenik meg először a nevük. Május 9-én publikálják: Új-utca, O(ldal)kosár, Nagy Töltésre, Szent András ucza, Tarján a’ topartra, Tabán az apró töltésekre, Sarkajiak a Sarkaji töltésekre [menjenek]. 1783. április 19. Loger és Uj ucza között levő Kis tó töltéssét holnap a Loger és Uj uczának oda közelebb levő része megtöltse. 1784. április 25. Tarján, Tabány és Kis utcza a Tó parta és a szöllök mellett levő Sánczra, Oldalkosár, s Uj Utcza a Nagy töltésre, Lóger és Lakhat a Paku töltésre mindjárt ma mihelyt esznek egész ház Népestül ki mennyenek. 1784. május 22. Oldalkosár és Uj utcza a jövő héten Pénteken és Szombaton a’ Hajdai Nagy töltésen legyen […] nem különben Míglakhat a Kis töltésen: és ezeket úgy meg tsinálják, hogy idén többször tölteni ne kellessen. 1784. augusztus 8. Htfőn Uj Ucza és Oldalkosár, Kedden Tarjány, Szerdán Tabány, Csütörtökön Kis Ucza, LAKHATOM és LÓGER íratásra a Görög Mihály házánál megjelennyen, ott lesznek a Vár(me)g(y)e Tisztyei, a Paletájokat elhozzák a zsellérek és Gazdákkal edgyütt. 1785. május 29. A BELSŐ KIS ÚTZAiak a’ Csúcs aljtól fogva Kristó Jánosig a’ Kristóék útszájokat azon belől lévők pedig a LÓGERiekkel együtt András kovács felé a’ nagy útszát a práczig holnap és holnap után mind megtöltsék. 1787. június 22. Minden emberek, kivált az Sz. Andrási és Loggeri utczabéliek, a Sertésekre gondot viseljenek, hogy az Eperfás kertben Kárt ne tegyenek. 27 Az Epreskert a városi rakodókert helyén (Kutasi út 20., később Bitang istálló) volt. A Kutasi út és a temető közti sertésvásárteret 1929 tavaszán fásították be eperfákkal. Ezek az eperfák ma is láthatók. Ma ezt hívják Epreskertnek. Egy 19. századi uradalmi térképen több utcát, városrészt névvel is jelöltek. Többek közt a Csúcs és Lóger szó is szerepel rajta. 28 1803-ban felépült a későbbi Szabadság tér 46. sz. alatt a Nagylógeri római katolikus iskola. (Legutóbb a Csorba Mária iskola használta napközi otthonként. Lebontva 1988 körül.) A lakhati római katolikus iskola is a 19. század első felében épülhetett, mert 1845-ben már a megújításáról intézkedtek. Ez az épület még ma is áll a Szent István és Koczka utca sarkán. A Lakhat, mint városrész neve akkor szűnt meg, amikor római számmal jelölték a tizedeket. Ekkor a Kis utcával együtt Lakhat a III. tizedbe sorolódott. 27 28

CSML HL Tan. ir. Hirdetőkönyv. OL KCSL S 82–70/3.

19

Majd a tizedeket is felváltotta a római számmal jelzett kerület (1890). Ettől fogva Lakhat az V. kerületbe tartozott. Napjainkban Csúcs városrésznek nevezzük. Úgy tűnik, hogy fél emberöltőnyi idő kell ahhoz, hogy teljesen befogadja lakosság az új elnevezést. Rossier Antal svájci származású kereskedő benősült a lógeri Patócs családba. 1904-ben még úgy reklámozta üzletét, hogy az „a Lógeri Nagy utcán (Dáni utca) 34. sz. alatt található”.29 Bodnár Béla az 1920-as évek végén írott könyvében említi, hogy az 1770es években kezdte telepíteni az uradalom – főleg idegenből származó jobbágyokkal – a mai napig is Lógernek nevezett városrészt a Kutasi út és a Kistó-ér között levő akkor még üres területet. Ennek a mai Garay utca környéki részét nevezték annak idején Kis Lógernek, mely aztán rövidesen összeépült a mai Dáni utca környékén települt Nagy Lógerrel, s ezután már csak Lógernek hívták. „Ezt az elnevezést még ma is használják!” 30 1928-ban egy újságcikk azon rágódik: hol legyen a lógeri patika? 1929-ben írta Fejérváry József, hogy Bükkösi Albert fia a lógeri iskola 2. osztályába jár. Hőnig László tanítót az egyház bizalma meghívta a lógeri iskolába. Kovács József téglagyárosról írja Fejérváry, hogy a lógeri iskolába járt. 31 1931-ben nagy ünnepséget rendeztek a lógeri iskola fennállásának 130. évfordulója alkalmából. Az ünnepségről tudósító hat újságcikk közül a legutolsó címe: A Dáni-lógeri római katolikus iskola 130 éves. Amikor a városi tanács 1950-ben a Dáni utca nevét Tolbuchinra változtatta, a lakosság továbbra is Dáni utcának hívta. 1990-ben a rendszerváltás során a közgyűlés visszafordította az utca nevét Dánira, akkor pedig a lakosság még jó ideig továbbra is Tolbuchin utcát emlegetett. A jelenség mögött részben konzervativizmust kell látnunk, részben pedig az őslakosság szinte teljes kicserélődését. 1947-ben pl. a Dáni utcaiak 60%-a nem szavazhatott, majd az 1950-es években a házak jó részét államosították. A Dáni utca 106 házából csak 12-ben lakik olyan család, amelyik 1944 előtt is ott lakott. 94 házban máshonnan odaköltözöttek laknak. A más házánál lakó zsellérek jórészt panellakásokban nyertek elhelyezést. Az újságíró 2003-ban hiába kereste Lóger emlékét. A mai emberek előtt ismeretlen ez a szó. Ugyanígy jártam az 1970-es években: a Rákóczi utcai pártházban megemlékeztem a 200 éves Lakhatról. Az emberek értetlenül néztek rám, nem ismerték ezt a szót. 32 Lóger és Lakhat egészen az 1950-es évekig megőrizte többségében katolikus jellegét. Ebben bizonyosan szerepet játszottak az endogám törekvések is. A katolikus parasztcsaládok hasonlókkal házasodtak, az iparosok szintén. A 18. 29

CSML HL Plakátgyűjtemény. BODNÁR Béla i. m. 31 FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 32 Csongrád Megyei Hírlap, 1976. nov. 30

20

század közepén épült templomot a 19. század közepén Ybl Miklós tervei alapján 3 hajósra bővítették, de a 20. században már ez is kicsinek bizonyult. Nem véletlen, hogy az 1920-as évek közepén a Római Katolikus Egyháztanács úgy döntött, hogy e két városrész között a vásártéren épüljön a második katolikus templom. A város vezetése akceptálta e kérést, mivel a katolikusok számaránya erősen megnőtt. A Katolikus Lexikon szerint Hódmezővásárhelyen a római katolikusok száma elérte a 31%-ot. 33 A Szabadság tér déli részén jelöltek ki a templom számára helyet, a mázsaház mellett. Az egyházközség jövedelme felét félrerakta erre a célra. 1932-ben már 50 ezer pengőt tett ki ez az összeg. Mivel a gazdasági válság idején megsokasodtak a gondok, úgy döntöttek, hogy nem egy nagy templom épül, hanem két kisebb. Először a Károlyi utcában „a Lakhat városrész” számára egy, majd később a Dáni utcában „a Lógeriak” számára egy másik. Végül mégis elvetették ezt a tervet, maradt az eredeti elgondolás. Megalakult a Szent István Templomépítő Egyesület. 1935-ben hozzáfogtak a munkálatokhoz. A Wlassich utcai katolikus elemi iskolát ideiglenesen kápolnává alakították. 1937-ben kész lett a templom. A következő évben a tornyát is befejezték. A Wlassich (ma Vöröskereszt) utcai kápolna átalakult kultúrházzá, amely erős bázisa lett a város, de főleg Lakhat és Lóger kulturális életének (színielőadások, filmvetítések, táncmulatságok zajlottak benne). A bolsevizmus 40 éve teljesen kiforgatta a vásárhelyieket identitástudatukból. Azért írtam e néhány sort, hogy ismét magunkra találjunk, ne feledjük gyökereinket. Az én őseim a Herczegek, Kokovaiak, Szakácsok, Patócsok mind-mind lakhati vagy lógeri lakosok voltak. A 19. század utolsó negyedében Herczeg István nagyapám a Dáni utca 29/a. sz. alatt, felesége, Szakács Viktória a Dáni utca 31. sz. alatt lakott. Kokovai dédapám a Szabadság tér 34. sz. alatt lakhati ember volt. Kokovai Ferenc nagyapám a Dáni utca 65. sz. alatt szerepel a házassági anyakönyvben, nagyanyám, Patócs Erzsébet pedig a Dáni utca 73. sz. alól ment férjhez. Később anyai nagyszüleim a Szent István utca 68. sz. házban éltek, amely viszont egykor Herczeg dédapámé volt. Innen a nosztalgikus kötődésem e két városrészhez.

33

BANGHA Béla: Katolikus Lexikon. Budapest, 1931.

21

A Kistó-ér É-i (fent) és D-i partja a Róka és Klauzál utcák közti szakaszon (100 m széles)

22

A Susán-félsziget K-i végpontja (Vidám u.) (Lőkös Sándorné felvételei)

23

KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR TŰZVÉSZEK HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Úgy volt ez a Város a tűznek lángjában, Mint az első Világ az Isten markában, Melly mikor elpusztult szorúlt egy Bárkában, És ama nagy víznek lebegett árjában. Berei Farkas András Kétszáz éve annak, hogy Vásárhelyen akkora tűzvész pusztított, hogy a lakosok közül többen is a város más részén telepedtek le. A török elleni háborúk idején elnéptelenedett és lakatlanná vált Hód városrész, a mai Újváros ettől az időponttól, 1808-tól számítja újjátelepülését. Újváros születése természetesen nem egyik napról a másikra történt. Hosszú évtizedeken át tartó folyamatról van szó. Az 1829-ben és 1835-ben pusztító újabb tűzvészek is hozzájárultak ahhoz, hogy Újvároson a 19. század elejétől kezdődően, egyenesre tervezett utcákkal egy teljesen új városrész épüljön ki.

Az 1800-as években városunk külső képe magán viselte a természeti környezet által meghatározott jellegzetességeket. A Hód-tóhoz kapcsolódó erek és tavak által szabdalt belterületen a telkeket a partosabb részeken alakították ki. Az így kialakult zegzugos utcákon a házak többnyire sárból, vályogból épültek, a tetőket gazzal vagy náddal fedték. A fa felhasználásával készített kémények, a nádból készült kerítések, az udvaron tárolt szalma fokozott tűzveszélyt jelentettek. Egy-egy nagyobb természeti csapás, pl. belvíz vagy tűzvész után csak a 18. század végétől kezdett a földesúr és a város nagyobb gondot fordítani a rendezettebb városkép kialakítására, az utcavonalak szabályozására. A város területe három jól elkülöníthető részből állt. A legnagyobb összefüggő rész az Oldalkosár, Tarján és Tabán területét foglalta magában, és a Hódtó északi partvonulatát követve északnyugat–délkelet irányban húzódott. Északon a Csúcs-tó és a Hattyas-tó, nyugaton a Papere és a Királyszéki lapos természetes vízrajzi határai között terült el. A város délkeletre fekvő második, nagy összefüggő részét, az Új utcának nevezett városrészt (ma Susánnak nevezik) a Kis-tó, a Kistó-ér, a Hód-tó, valamint a Topa-ér határolták. A harmadik, földrajzilag is jól elkülöníthető része a városnak a Kis-tótól délre, a Hód-tó délkeleti oldalán elterülő Hód városrész volt, amely a török időkben vált teljesen lakatlanná, elhagyott temploma 1710 körül omlott a tó

24

habjai közé. Ez a városrész Újváros néven települt újjá az 1808. és 1829. évi nagy tűzvészek után. 1 Feltételezhető, hogy a török által elpusztított Hód városrész azért nem települt újjá egészen a 19. század elejéig, mert a lakosság a háborús időkben a tavak, erek által védettebb helyen nagyobb biztonságban érezhette magát, mint a dél felől szabadon megközelíthető területen. A városban öt utcatized alakult ki, melyek közigazgatási egységként is szolgáltak: Tarján, Tabán, Új-utca, Kis-utca és Oldalkosár. Az adókat utcatizedenként szedték be, a katonaságot is tizedenként szállásolták el. A 18. században a legnépesebb az Új utcai tized, majd utána következett Tarján és Tabán. A Kis utcai tized jóval kevesebb házból állt, és az Oldalkosárban írták össze a legkevesebbet. A 18. század közepén összesen 937 ház szerepel az összeírásokban. 2 A földesúr az 1770-es években katolikusokat telepített a városba, így alakultak ki a Lóger és Lakhat városrészek a mai Dáni és a Szent László utcák közötti területen, amely a város észak felé történő terjeszkedését eredményezte. A betelepítésekkel és a népesség szaporodásával, a házak száma 1787-ben már háromszorosára nőtt, összesen 2776 házat írtak össze a városban. 3 A házak először nagy telkekre épültek, de a lakosság számának gyarapodásával egyre kevesebb lett a hely a város belterületén, kezdték a telkeket megosztani. A fundus (belső telek) a földesúr tulajdonát képezte, de a lakosok egymás között adhatták-vehették. Portát csak házzal együtt értékesíthettek: nem lévén a fundushoz semmi juss, ha épületi nincsen valakinek rajta. A lakosság letelepülését a 18. század elején még külön nem szabályozták, a belterületet nem osztották fel házhelyekre. A házakat a domborzati viszonyoknak megfelelően a belvízveszély miatt a magasabban fekvő helyekre építették. A telekhiány miatt fokozatosan feltöltötték a mélyebben fekvő területeket, hiszen ide korábban a belvíz miatt nem építkeztek, melynek következtében az utcák zegzugosakká váltak, sok sikátor és vakköz jött létre. A 18. század közepétől már a tanács jelölte ki az építkezés helyét. A letelepülni szándékozók a tanács tudta és engedélye nélkül ezután már nem foglalhattak szabadon házhelyeket. A gazda házas telket birtokolt, amelyhez szántóföldet osztottak a határban. A réten az állattartáshoz szükséges kaszálót mérték ki a belső telek nagyságának arányában. A telkes jobbágy szántóföldje a külterületi szállásföldeken helyezkedett el, ahol tanyát építhetett. A tényleges gazdálkodás a szántóföldeken és ta1

KRUZSLICZ István: A mezőváros fejlődése a visszatelepülés után = Hódmezővásárhely története. I. köt. Főszerk. NAGY István, kötetszerk. SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1984. 367–368. 2 Uo. 370. 3 RÁKOS István: A feudalizmus utolsó évszázada, 1753–1848 = Hódmezővásárhely története. I. köt. Főszerk. NAGY István, kötetszerk. SZIGETI János. Hódmezővásárhely, 1984. 451.

25

nyán folyt. A heverő jószágok (gulyák, ménesek) a külső pusztán legeltek. A lakosok városi portáikon nemcsak lakóházat, de gazdasági építményeket is építettek, itt tartották a fejős- és igásjószágok mellett a sertést és a baromfit is. A fejősteheneket és más kezes jószágokat naponta kihajtották a várost körülfogó belső legelőre. A vagyonleltárakból derül ki, milyen építmények sorakoztak a portákon. 1774-ben Kotormány István vagyonleltárában szerepel a háza, annak végében egy kamra, majd két istálló, egy nagyobb és egy kisebb sertésól, valamint egy kettős tyúkól. Fejes Antal városi telkén állt 1789-ben egy ház kocsiszínnel, valamint egy életes kamra, egy ököristálló és egy juhszín. A porta részét képezte a szénáskert, valamint a marhaakol. 1780-ban Mucsi János portájának becsűjében szerepel a lakóháza a konyhával, deszkapadlással, valamint a hozzá ragasztott két kamra nádpadlással. A második ház (kis háznak is nevezték) padlása, a két ház vége és tornáca fából készült. A ház mellett egy boroskamra állt, a végében egy színnel. Az istálló vályogból épült, jó gerendákkal, a végében egy quartély istálló (a beszállásolt katonák lovainak), a másik végében egy szín, továbbá egy régebbi fenyő farovásból álló istálló, egyik végében színnel. A második ház mellett egy kamra állt nádpadlással, mellette sertésólak, mögötte két részből álló tyúkól is volt. A portán állt még egy jégverem, valamint egy kőkút. A telket tizenhárom táblából álló udvari kerítéssel kerítették el. 4 Az építményekre az árvíz és a belvíz mellett a tűz jelentette a legnagyobb veszélyt. A fentiekből is kitűnik, hogy a főépület mellett a melléképületek padlása, tetőszerkezete, és tetőzete is gyúlékony anyagokból (fából, nádból) készült. Sőt, egyes melléképületeket teljes egészében fából készítettek, nem is beszélve a nádból készült kerítésekről. A téglaégetés földesúri jog volt, így téglából és cseréptetővel a 18. században az uradalmi, egyházi és iskolai épületeken és templomokon kívül, alig épülhetett más rendeltetésű épület. A tanács a tűzveszély elkerülése érdekében feltételekhez kötötte az építkezés engedélyezését. Előírta, hogy a házakat jó kéménnyel kell ellátni. A kéményeket ugyanis fából készítették, és kívül-belül betapasztották. Ha rendszeresen nem sározták, a kipattanó szikra meggyújthatta a kémény deszkáját. A tanács a kémények állapotát rendszeresen ellenőriztette és a rossz kéménnyel rendelkező házakat leromboltatta. A tűz a faszerkezet és a nádtető miatt gyorsan terjedt. Egy kisebb tűzeset is jelentős károkat okozhatott. Ha éjjel történt és nagy széllel párosult, egész városrészek váltak a tűz áldozataivá. 5 A város választott elöljáróin és tisztségviselőin keresztül gyakorolta a földesúrtól származó joghatóságát, irányította a közigazgatást, és helyi jogszabályokat alkotott. A lakosság minden ügyes-bajos dolgát a tanács előtt intézték. A 4

NOVÁK László Ferenc: Hódmezővásárhely településnéprajza, hagyományos gazdálkodása. Nagykőrös, 2003. 30–31. 5 KRUZSLICZ István: i.m. 371.

26

tanács felügyelt a rendre és a közbiztonságra. A tűz megelőzéséről, a belvizek elleni védekezésről, a vetések megóvásáról határozatokat hoztak, amelyeket a lakosságnak be kellett tartani. Megszervezték a házak őrzését, már 1776-ban elrendelték, hogy minden negyedik háznál kutat ássanak, hogy tűz esetén a szükséges vizet a város minden pontján el lehessen érni. A város kapitánya felelt a közrendért és a közbiztonságért, különös feladata volt a lakosság felkészítése egy esetleges tűzesetre. Az ún. „kapitány vizet”, mely a tűz oltására szolgált, állandóan készenlétben kellett tartani. A vízipuskák, bőrvedrek, csáklyák jó karban tartásáról is gondoskodnia kellett. A városvigyázók (bakterek) teendőit a tanács határozta meg. Egy 1776ban kelt határozat szerint feladatuk közé tartozott, hogy az utcákon lévő vermeket berakassák, pörnye gödrökre, kapitány vízre, hosszú lajtorjákra, vedrekre ügyeljenek, a kutakra, hogy azok minden negyedik háznál legyenek. Az 1808. évi nagy tűzvész után a baktereket éjjel-nappali szolgálatra kötelezték, és fizetésüket 40 forintról 120-ra emelték. 1819-ben külön éjjeli őrállók engedélyezését kérte a megyétől a tanács, akik lándzsások neve alatt vigyázzanak a közbátorságra. Az 1829-ben bekövetkezett nagy tűzvész után pedig minden ötödik ház ellen a lakosság által kiállított éjjeli gyalogstrázsák mellé még lovas őröket is állítottak. A házgazdákra vagy utcabírákra 10, olykor azonban 30–50 házat is bíztak, hogy a közbiztonsági, közerkölcsi és tűzrendészeti dolgokra a hadnaggyal, bakterrel, lándzsással, vagy egyes házaktól egy-egy hétre kirendelt strázsával együtt, vagy nélkülük – főleg éjjel – őrködjenek. Az utcakapitányok a 18. század közepétől szerepelnek a forrásokban. A közrendre és a közbiztonságra vigyáztak az utcákon és az egyes házakban. A kisbíráknak hasonló feladatuk volt. Városi tizedek szerint választották őket. 6 Az 1800-as évek elején folytak Napóleon hódító háborúi az osztrákok ellen, és így közvetve a háborús terhekben osztozott Magyarország is. 1805-ben a francia csapatok elkergették Bécsből Ferenc császárt, és Magyarország területére is benyomultak. 1807-ben újabb háború kezdődött, és a császár külön adót és katonát kért a háború folytatásához. Vidékünkön ez a terhek növekedésével (katonaállítás, beszállásolás, fuvarozás, újabb adók kivetése) járt. 1808-ban Ausztria ismét vereséget szenvedett Napóleontól, így az áldozatok hiábavalónak bizonyultak. Ilyen körülmények között lobbant fel 1808. július 30-án az a tűzvész, amely a város egy részét elhamvasztotta. Berei Farkas András vásárhelyi születésű vándorpoéta így idézi fel a tűz feltámadását A Kis Trója pusztulása c. elbeszélő költeményében: Nyolcszáz nyoltzban írván, esztendők ezriben, Heted Hold tőltének harmintz nap mentiben: 6

SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely történte. V. köt. Hódmezővásárhely, 1913. 512, 517–518.

27

Nagy szél kezdett fúnni három óra tájban Dél után, még a nap le nem ment homályban; Ekkor véletlenül esett az Hír adás, A Szentesi Közben támada gyúladás, Hol a Görögöknek épült újj Temploma, Ott ütött ki közel a tűznek ostroma Szeglett Tzakó Ádám és a szomszéd malma. Elsőbb itt vett erőt az Úrnak hatalma. 7

A szerző az esemény kortársaként saját szemével látta a szörnyű pusztítást. Az olvasót végigkalauzolja a leégett városrészeken, név szerint is megemlíti a kárvallottak neveit, eleven képet fest az eseményről, és moralizáló megjegyzéseket fűz a kárvallottak személyéhez. A tanácsülési jegyzőkönyvben az alábbiakat rögzítették: Ezen Vásárhely várossa és felséges Úr Istennek csapásától illettetvén délután három órakor Tabányi tizedben Molnár Péter és Czakó János udvarai között fennálló Nád fal keríttés véletlenül tüzet kapott és a rettenetes szél által Nap keltre az Újj templom felé egész a Nagy Töltésig előbb segíttetvén minden emberi segítség mellett és a Tabányi belső Kisuttcai, Újj Uttcai és Oldalkosári Tizedekben összvességgel 230 gazdáknál különbféle épülettyei és 21 zsellérek(ne)k Vagyonnyai lettek ezen szerencsétlen Tűznek áldozattyává. Nevezetessen pedig azon Tizedekben hamuvá lettek 12 szárazmalmok 231 Házak (ezek között lévén a R. Catholikusok(na)k Parochiája és normális Oskolája úgy szintén az evangélikusok(na)k Battoriuma és Parochiális Háza, 209 Kamarák,176 Istállók, 171 Színek, 171 sertés és tyúk ólak, 16 Életes Hombárok és különbféle Mester embereknek 18 műhelyei öszvességgel 1150 épületek. 8 Molnár Péter szűcs háza, a Szentesi utca tabáni oldalán, a nádfalról gyulladt meg, s róla a többi városrészek is többé-kevésbé leégtek. A hirtelen feltámadt nagy szél következtében a tűz gyorsan továbbterjedt, olyan erővel tört elő, hogy a korabeli szervezettséggel és eszközökkel nem tudták megfékezni. Soha korábban ekkora tűzre nem emlékeztek. Nádas gyékény tetők égtek mint pozdorja, A nagy szél a tüzet repíti, elszórja Vásárhelynek ilyet még a Lakosai, Sem a régi Atyák, sem az Unokái Száz esztendős vén is találkozna noha! Illyen Itélletet ő sem ért itt soha: Sírásra fakasztott Szüzet, Ifjat, Vénet, Ez a reménytelen rettentő történet. 7

BEREI FARKAS András: A kis Trója pusztulása. Szeged, 1808. 4–16. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Tanácsülési jegyzőkönyvek, A/6 1805–l814. 29–30.

8

28

Elpusztult az egész Kis utcai tized (a mai Petőfi utca környéke) az evangélikus templommal és a lelkészlakkal, a katolikus és az egyik református lelkészlak az iskolával együtt. Tizedenkénti számszerű megoszlása a károsultaknak: a Kis utcán 122 gazda károsult, Oldalkosárban 64, Új utcában 46, Tabánban 4. Ki ment innét a tűz, az újj Templom sorig, Ezer és száz ötven Házak égtek porig, Papi, Kaszap Zugja, szegény Óldal kosár! Titeket is ére a szerencsétlen kár! Elpusztult újj Úttza megmaradt még lakhattz Lakj békével ottan valamég csak lakhattz!

Némi pontosításra szorul Berei Farkas leírása, amikor „ezer és százötven Házak” leégéséről ír, holott ez alatt mindenféle építményt kell érteni a lakóháztól egészen a tyúkólig. A leégett lakóházak száma összesen 231, leégett még 12 malom, 209 kamra, 176 istálló, 71 szín, 210 sertésól, 107 tyúkól, 16 granárium és 18 műhely. Kárt szenvedett 236 gazda és 21 zsellér. Berei Farkas András azt is megírta, hogy Dús István háza, amely közvetlen a tűz kitörésének szomszédságában állt, hogyan menekült meg a tűzvésztől, utalást tett arra, hogy bár gazdag ember, mégis megkímélte a teremtő: Mint régen Dánielt nagy veszedelmébűl, Az Oroszlányoknak kimenté vermébűl, Nem minden Dús gazdag hát a Pokol rabja, Ha éltét az Isten Törvényéhez szabja.

Nem kímélte a tűz a templomot, és a lelkészlakokat sem: Elégett Kis András Pap Úrnak is Háza, A mindenható Kéz, amelyet megráza, Le rogyott, s öszve dűlt s bé szennyesült máza, Elpusztult ha nézed olyan lett mint váz a. Római szent Hitük Lelki Pásztora is, Tótok Temploma, a Parókia is.

Levonja a következtetést: A Papnak se kedvez lám az emésztő tűz! Gazdagbúl, szegényből egyaránt tsúfot űz.

A tűz által okozott károk jegyzékében szerepel 3625 forint bankókban és 173 419 forint épületekben és eszközökben. A legnagyobb károkat szenvedték: az evangélikus egyház 7000, Kis András református lelkész 3450, Balogh Pál jegy-

29

ző 3000, Bereczk Péter lelkész 2000, a katolikus plébános 1800 forint összegben. Készpénzben és naturálékban (természetben) 1808. október 19-éig kiadott segély nagysága összesen 17 351 forintot és 51 krajcárt tett ki (összehasonlításképpen 1 tehén ára 60 forint körül, egy átlagos ház ára 200–500 forint körül mozgott). Néhány mondat a korabeli feljegyzésekből jól érzékelteti a károk mértékét: A gazdák élelmek(ne)k és ruházattyuk(na)k nagyobb részét, minden vagyonukat, papírból álló folyó készpénzeik(ke)l együtt az épületek padlásainak szinte a földig lett leégése miatt elvesztvén utolsó szükségre és ínségre jutottak, melly előszámlált Kártvallás ,önönn maguk(na)k a kártvallottaknak egyenes feladása szerint összvességgel 652.101 fr(t)okat, krkat tészen. 9 Sok tehetős gazdát ez megtántorított, Koldustarisznyára sok szegényt szorított Kiknek mind ott égtek élés gabonáik, Búzájuk, kenyerük, lisztjek, szalonnáik, Ágyneműk. Gúnyájuk, házi eszközeik, Apró marhák, lúd, tyúk, borjak, sertéseik Melyek ide s tova széllyelszaladoztak, De a szörnyű füstben mind megfúlladoztak, Még kutyák, macskák is égtek el porukig, Megsültek mint nyúl a nyárson csontjukig. Igy hát amely áldást nyertünk az Egektöl, Általuk fosztanánk meg ismét ezektől

A helyreállításban a város is segédkezet nyújtott. Balázs János első bíró, és a város vezető tisztségviselői nagyobb összegű kölcsönt vettek fel a város terhére, hogy az építkezőket pénzzel is támogathassák. Nagy mennyiségű fát rendeltek Szolnokról. Az építőanyagokat, amit lehetett, a Tiszán szállították. A fenyő szálfákat és a város nádkészleteit kiosztották a károsultak között. Augusztus végére már 4326 darab szálfenyőt osztottak ki, de az építkezés még évekig eltartott. A lakosok az általuk felhasznált fenyőfák árát megtérítették. A tetők befedéséhez 1808 szeptemberében 54 lakos között 2000 kéve nádat osztottak ki. A fennmaradt segélyezési lajstromokban a természetbeni adományok kiosztását is rögzítették. Az élelmiszerekből kenyeret, lisztet, szalonnát, tarhonyát, sajtot, ruhaneműkből férfi és „asszony” ruházatot, felszerelésből zsákot, cserépedényt építőanyagból nádat tüntettek föl. 10 9

Uo. 30–32. A szöveg alatti versidézet forrása: Berei Farkas András: A kis Trója pusztulása, Hódmezővásárhely 2008. Harmadik kiad. 13. 10 CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai, Természeti katasztrófák segélyezésére vonatkozó iratok (a továbbiakban: Term. kat. ir.), cs. 9. sz. 21. Kiosztott segedelmek lajtromai. 1808.

30

A természeti csapások idején más városok és települések lakosai is segítettek a károsultakon, Összeírták az adakozók neveit, s az adományok nagyságát. Kecskemétről 900, Szegedről 544, Makóról 463, Csongrádról 307, Mezőtúrról 300, Kunszentmártonról 274, Komlósról 279, Szentesről 244, Halasról 150, Félegyházáról 126, Tápéról 100, Öcsödről 71 Mindszentről 27, Szegvárról 22 forint folyt be annak ellenére, hogy nagy volt a drágaság és az ínség mindenütt. Helyből is összegyűlt mintegy 1820 forint készpénz, némi élelmiszer és ruhanemű. Magánszemélyek közül jelentősebb összeget adományozott: Kanász Nagy Mihály szentesi lakos 40 forintot, nemes Elek István 50 forintot, Kárász Pál szolgabíró 50 forintot, Kohn Farkas makói zsidó kereskedő 100 forintot. Herceg Grassalkovich Antal főispán 1000 forinttal segítette a károsultakat. Vásárhely földesura, Károlyi József özvegye, gróf Waldstein-Waltenberg Erzsébet elengedte a károsultak egy évi mindennemű jobbágyi tartozásait, és ezenkívül adományozott 3000 forintot és 12 ezer kéve nádat. Mártélyon, Körtvélyesen, a Dóka-tó végén és Határfalnál gyékény- és nádvágási engedélyt adott minden károsultnak és 12 ezer forint kölcsönt a városi pénztárnak. Augusztus elején kezdte meg a tanács a károsultak élelmiszerrel és ruhaneművel történő megsegítését. Az összegyűlt segélyből két és fél részt kaptak azok a házas és házatlan lakosok, kiknek minden ingóságuk és eleségük megsemmisült, két részt azok, akiknek a háza elégett, de ingóságuk nagyobb része megmaradt, másfél részt azok a malom- és szőlősgazdák, valamint földnélküliek, akiknek mindenük odaégett, és egy részt a módosabb gazdák, akik a károkat jobban elviselhették. Október elsejére minden kárt felbecsültek és minden segélyt kiosztottak. 11 A három tizedben pusztító tűzvész után nem minden lakosnak sikerült a korábbi helyen felépítenie házát, mivel az utcavonalat igyekeztek kiegyenesíteni, így a telkek némelyike megrövidült, vagy nem lehetett az eredeti helyen építkezni, így sokan kiszorultak korábbi lakhelyükről. Az uradalom az így kiszorultak számára a Hajda vendéglő mögött jelölt ki három sor házhelyet, ezzel indult el Újváros kialakulása és a régi Hód városrész újratelepülése. A lakosok egy része azonban elégedetlen volt az új helyzettel. A katolikusok mindnyájan a templomuk közelében maradtak, de a reformátusok, bár lassan, de egyre inkább kihúzódtak az új telepre, ahol az építkezések engedélyezésénél már ügyeltek az utcák egyenes vonalára, és arra, hogy azok lehetőleg derékszögben keresztezzék egymást. 1828-ban már annyira megszaporodott az idetelepülők száma, hogy délnyugat felé a régi Nagytemető helyét is ki kellett osztani házhelyeknek. 12

11

Uo.; SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely töténete, III.köt. Hódmezővásárhely, 1907. 415–416. 12 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története, IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 69.

31

A tűzvészek tetemes kárt és szenvedést okoztak, de azzal is jártak, hogy az újjáépítés során az uradalom és a város is törekedett arra, hogy a városkép rendezettebb legyen, az utcavonalakat szabályozták, ahol lehetett, kiegyenesítették. Alig több mint 20 évvel később újabb tűzvész pusztított. Ekkor a város tabáni részét érte a legnagyobb kár. Pünkösd előtti vasárnap, 1829. május 31-én este 8–9 óra között özv. Fogarasiné óljáról a nagy szárazság miatt támadó tűz következtében 2–3 óra leforgása alatt 156 gazda szenvedett kárt. Leégett 165 ház, 144 istálló, 174 sertésól, 23 tyúkól és egy malom. A tűzvész a város központi részén is jelentős károkat okozott. Leégett a városháza egész tetőzete és a református egyház két tanári lakása – melléképületeikkel együtt. Csók Mózes jegyző minden vagyonát elveszítette, kárát több mint 3000 forintra becsülték. Az uradalom Sas vendégfogadójában megsemmisült nyolc vendégszoba és három istálló Az egész városban összesen 126 281 forint kár keletkezett. 13 A bírák ismét levelet küldtek a környező városokba, amelynek eredményeként Orosháza 51 forintot és 16 köböl búzát, Kisújszállás 81 forintot, Nagykőrös 278 forintot és ruhaneműket, Kecskemét 447 forintot adományozott. Makó, Szentes, Szegvár és más települések küldeményével együtt a külső segítség öszszesen 1456 forintra rúgott, a szekereken ideszállított élelmiszereken és ruhaneműkön kívül. A segítség csak töredékét enyhítette a keletkezett károknak, de sokkal nagyobb volt az együttérzés és a segítés szándékának lelki hatása, amely segített feldolgozni a sokkhatást. A városháza újjáépítésével kapcsolatban az uradalom álláspontja az volt, hogy emeljenek teljesen új épületet egy másik helyen, a tisztházakkal egyvonalban. Ennek költségét a város elöljárói túlságosan soknak találták, ezért azt javasolták, hogy a városházának a megmaradt alapfalait kijavítva egy új tetőt emeljenek a leégett tetőzet helyére. A városháza udvarán, hasonló elgondolás alapján az istálló tetejét gazzal és a már kifaragott fákkal ideiglenesen lefedték, hogy a tél folyamán mind a város és hadnagyok lovainak, mind a forspontra (fuvarozásra) felrendelt lovaknak helyük legyen. A tanács határozatát Dombrády János uradalmi tiszttartó is helybenhagyta. Az 1829. július 7-i tanácsülésen határoztak a megégett „Nagy istálló” újjáépítéséről, melynek értelmében a tetőt cseréppel fedték le, a két szénahányó ajtófelek téglából épültek, és az ajtókat vasból készítették. A padlást náddal és földdel borították be, és felülről téglával és malterral fedték. Ezek az újítások a későbbi tűzeset elhárítását és megelőzését szolgálták. A „Belső bátorságra ügyelő” vármegyei küldöttség tagjai Posta Ferenc és Vidovich Imre esküdt a város elöljáróságának érzékenyen szívére kötötték, hogy a mostani különösen fenyegetődző Tűzi veszedelem gátlása tekintetéből a vízipuskáknak a városban széjjel alkalmatos helyeken biztos személyek felvigyázása 13

CSML HL Term. kat. ir. Kárfelmérés, 1829. május 31. cs. 46. sz. 71. Összeírása azon Károknak, melyek Vásárhely Városában a folyó 1829-ik Esztendei Május 31-én 8 és 9 óra közt támadott tűz által okoztattak; SZEREMLEI Sámuel: i.m. IV. köt. 472.

32

alatt, vízzel mindig tele lévő Lajtokkal és azokhoz szükséges lovaknak szüntelen készen leendő tartása eránt hathatós rendeléseket tenne. Az 1829. augusztus 6-ai tanácsülés határozata: A legközelebbi tűz alkalmával a városnak több csáklyái, Lajtorjái, s Lajt Kocsija elégtek, a város részére két Lajtos Kocsiknak, három nagyobb, kisebb Lajtorjáknak, 14 csáklyáknak Tüzipénzekből való elkészítése már folyamatba vétetett, azoknak készítése méginkább sürgettessen és a mostani környülállásokhoz képest a Városnak egy nagy vízipuskája a Város Háza Udvarába tartatván, a másik Tarjánban Eskütt Tóth Mihály Őkegyelme udvarában, a 3. Tabánban a Vízi Puska színben, a 4. a Kiss Uttczába Eskütt Albert János Őkegyelme udvarába vitetvén, azok mellett az említettek vízzel tele lévő Lajtok, külön-külön állandóan négy Lovak a további Rendelésig tartassanak, azok mellé rendelendő személyek kiállására és vigyázására a fent nevezett két esküdtek, akiknek udvarában lesznek a puskák a Tabáni Színben tartandó vízi Puskákra nézve pedig annak szomszédságában lakó Eskütt Cs. Szücs János Őkegyelme felügyelőknek kineveztetni rendeltetnek. 14 A fenti rendelkezések javítottak ugyan a helyzeten, de mint később látni fogjuk, nem tudták megakadályozni az újabb tűzvészeket. A tűzeset után a földesúr mérnökével tervet készíttetett, melyben a korábbi utcákat szabályozták, a telkeket újramérték, a zegzugos utcák vonalát kiegyenesíttették. A szabályozások azonban a lakosság részéről gyakran nagy ellenállásba üköztek. A telkek kimérését az uradalom intézte. Általában a lemetszett területeket kipótolva az eredetinél tágasabb telkeket jelöltek ki az építkezőknek. 15 Hat év múlva, 1835. április 29-én délután két és három óra között az Oldalkosár tó alatti szélén támadt nagy tűz, amely gyorsan terjedt a katolikus templom és parókia irányába, bár a lángok az épületeket is elérték, sikerült azokat megmenteni. A Kis utcai tizedet azonban elsöpörte a tűzvész, 167 ház, 114 istálló, 147 ól, 12 életesház lett a tűz martalékává. Egy iskola és két szárazmalom is áldozatul esett. A tűzvész 111 518 forint kárt okozott. Leégett az evangélikus templom és lelkészlak is. 16 Az egyház a város segítségét kérte a templom leégett tetejének ideiglenes befedéséhez. A tanács a város nádjából 500 kévét adott a tetőzet elkészítéséhez. 17 Azok megkárosodott lakosok, akik már ekkor segítségért fordultak a tanácshoz, cédulák kiadása mellett kaphattak azonnali segítséget, de ők a városházánál később összegyűlő segedelmekből már nem részesedhettek. 18 Az egész országban elrendelték a segélyek szedését, a felhívás nyomán mindössze 38 forint gyűlt össze. Az ínségre jutottakat azonban élelemmel kisegítették a város 14

CSML HL Tanácsülési jkv. 1823–1832. 304, 311–314. 1829. júl. 7, aug. 6. SZEREMLEI Sámuel: i.m. III. köt. 474. 16 Uo. 486–487. 17 CSML HL Tanácsi jkv. 10. k. 1832–36. 281. 1835. máj. 25. 18 Uo. 282. 15

33

épen maradt részének adományai, és a környező településekből is összegyűlt annyi élelem, hogy az első nehéz napokat sikerült túlélni. 19 Az újjáépítés során az utcavonalak kiegyenesítése ismét sértette a lakosok érdekeit. Sokszor karhatalom segítségével bontották le a rendezés útjában álló házakat. A földesúr és a lakosok közti viszony az új telkek kijelölése során nagyon elmérgesedett, mivel a tervhez nem akartak alkalmazkodni, az uradalom pedig nem kellő kímélettel járt el velük szemben. Végül a leégett területen létesültek a legegyenesebb utcák. Azok a lakosok, akik kiszorultak eredeti lakóhelyükről a város külső részein és Újvároson kaphattak új telket. A sorozatos tűzesetek is hozzájárultak Újváros további terjeszkedéséhez. A fent leírtak következtében a 19. század első felében e városrész gyors gyarapodásnak indulhatott. 1842-ben ismét új házhelyeket méretett ki a földesúr Újvároson. A házhelyek ingyenes kiosztása azonban megszűnt, mivel az uradalmi tisztek a beltelkeket osztályozva 60, 80, sőt 100 forintot is követeltek a telkekért. 20 Az elkövetkező évtizedekben tovább fejlődött Újváros, egyre többen települtek le, újabb és újabb utcákat jelöltek ki. A református egyház 1819 és 1821 között iskolát is létesített az újvárosi gyermekek számára. 1840-ben Károlyi György adott telket egy új iskola felállítására. A Nádor utcán ma is álló iskola 1880-ban közadakozásból épült fel. 1898-ban pedig Sándy Gyula tervei alapján, Koncz Pál és Szabó Mihály kivitelezésében valósult meg az újvárosiak református temploma. 21 Hasonló tűzvészek nemcsak Vásárhelyen fordultak elő ilyen gyakorisággal, hanem más alföldi városok is többször kerültek hasonló helyzetbe. Kialakult egy olyan kölcsönös segítségnyújtási rendszer, amely lehetővé tette, hogy hathatósan segíthessenek a bajbajutottakon. Megállapítható, hogy ez a szokás a kárt szenvedett és a segítséget nyújtó közösségek között ínséges és háborús időkben is működött. A segítségnyújtás bizonyítja az összefogás lehetőségét, amely mintegy biztosítékul szolgált az életben maradáshoz, a súlyos helyzetből való kilábaláshoz és újrakezdéshez. A társadalom életképességét bizonyítja, hogy ezeken a nehézségeken mindig úrrá tudtak lenni, és bár hatalmas veszteségeket szenvedtek, előbbre tudtak lépni, hiszen új házak épültek, új városrészek alakultak ki. A hasonló károk bekövetkeztét a meghozott intézkedések ellenére sem tudták elkerülni mindaddig, amíg az építés technikája, az építkezések anyaga nem változott, és amíg a gyúlékony anyagokat nem váltotta fel a tégla és a cserép. A következő oldalon: Hódmezővásárhely térképe a 19. század első feléből (OL KCSL S 82–70/3.) 19

SZEREMLEI Sámuel: i.m. III. köt. 487. SZEREMLEI Sámuel: i.m. IV. köt. 69–70. 21 SIMON Ferenc: Az 1808-as hódmezővásárhelyi tűzvész és Újváros alapítása = BEREI FARKAS András: A kis Trója pusztulása. Harmadik. kiad. Hódmezővásárhely, 2008. 27. 20

34

35

ROSZTÓCZY ERNŐNÉ ADALÉKOK A BERECZK CSALÁD TÖRTÉNETÉHEZ Jó néhány évvel ezelőtt, még a rendszerváltás hajnalán már publikáltam Kármán József íróról és családjáról rövidebb írásokat. Jelen dolgozatommal szeretném a korábbiakat kiegészíteni. Sem akkor, sem később nem tudtam kideríteni, hogy Kármán József leánytestvérei – Krisztina és Terézia – mikor és miért jöttek el a Nógrád megyei Losoncról, hogy azután Terézia megismerkedjék a Nagykőrösön rektorkodó későbbi férjével, Bereczk Péter református lelkésszel. A mikorra és a miértre azóta sem derült fény, azonban azt, hogy hová kerültek, sikerült megtudnom. Egy ízben a szegedi Somogyi-Könyvtárban kutattam, amikor a Magyar Hírmondó c. évnegyedes folyóirat 1794-es száma került a kezembe. Ebben tudósítást olvashattam Péter és Terézia esküvőjéről, amelyet 1793. Szent Mihálynapján Halason tartottak. Lakodalmukat egy, az udvaron felállított sátorban ülték meg. 2006 nyarán a Bereczk család történetéről szóló terjedelmes mű 2. kötetéhez jutottam hozzá, amelyben – többek közt – a Kármán családra vonatkozó életrajzi adatokra leltem. A mű fénymásolatát mindeddig itthon őrizgettem. A Hódmezővásárhelyi Levéltár munkatársai szerint a Bereczk Zoltán huszárszázados által 1925–1927 között írt, mintegy 1.200 gépelt oldalra terjedő mű forrásértékű olvasmány. A korábbi rejtély részben megoldottnak látszik, ezek szerint Kármán Terézia férje halála után minden támasz nélkül maradt gyermekeivel, a 11 éves Péterrel és a 10 éves Pállal. Az özvegy ekkor a Halason lelkészi szolgálatot teljesítő nagybátyjához, Kármán Pálhoz fordult segítségért. A kisebbik fiút a felvidéki Sváb-Verbácra, onnan pedig a késmárki evangélikus gimnáziumba küldték egy évre. További két évet Sárközy Benjáminné Kármán Krisztináék kecskemétnyíri birtokán töltött el. Sárközyék lánya, Terézia első unokatestvére volt Bereczk Pálnak, „Tercsa” néni azonban 10 évvel volt nála idősebb. A Sárközyekről szóló fejezetben szemléletes írást olvashatunk a feltehetően 1871 nyarán történt kecskemét-nyíri látogatásról, amikor Bereczk Pál 14–15 éves fiával együtt, vonattal utazott el Tercsa néni birtokára. A vizit minden bizonnyal 1870. július 18. és 1871. december 20. között történt. A szóban forgó júliusi napon nyílt meg ugyanis a nagyvárad-fiumei vasútvonal Békéscsabát Szegeddel összekötő szakasza. Sárközy Terézia pedig 1871. december 20-án halt meg (síremléke a kecskeméti református temetőben található). Ugyanitt betekintést nyerhetünk a Sárközy család egyes tagjainak egymás közti monstre perébe, amely 1816 és 1857 között zajlott, s amiről Jókai Mór a Mire megvénülünk c. regényét mintázta.

36

A Sárközy család egyik nőtagja a Dunántúlra ment férjhez, Perczel Sándor földbirtokoshoz. Náluk nevelősködött az 1820-as években Vörösmarty Mihály, akit gyengéd érzelmi szálak fűztek Perczel Etelkához, Perczel Mór tábornok neve pedig a szabadságharc eseményei kapcsán ismert előttünk. A pör anyagából vett idézetekben Perczelt mint helységet említi meg Bereczk Zoltán. A Kármán család családfája Gálos Ludovika (édesanyja: Kármán Zsuzsanna) ebben a kötetben talált levele, valamint a Révai Lexikon megfelelő fejezetei alapján állt össze. Gálos Ludovika 1865. szeptember 16-án írta levelét Losoncon, unokaöccse, Bereczk Pál kérésére számolt be a Kármán atyafiságról. Feltűnő és érdekes, hogy levelében nem említi a városból elszármazott két nagynénjét. Továbbra is nyitva marad tehát, hogy mikor és miért kerültek a környékünkre a Kármán-lányok. Az bizonyos, hogy a két leány apja, illetve a három unokatestvér – Bereczk Pál, Sárközy Terézia és Gálos Ludovika – nagyapja, az 1738-ban született Kármán József református püspök volt. Városunkban őrzik ugyanis a diplomáját, melyet Ferenc császártól kapott. Valószínűsíthető, hogy ezt az okmányt Bereczk Péter hozta magával az 1790-es évek végén, a Felvidéken tett utazása alkalmával. Ekkortájt, 1796-ban halt meg a püspök, egyetlen fia pedig 1795-ben hunyt el. Bereczk Zoltán azt írja művében, hogy Bereczk Péternek voltak naplójegyzetei, melyekben kitért a feleségével együtt a Felvidéken tett rokonlátogatásra. Sajnálatos, hogy utazásának sem pontos idejét, sem pedig célját nem jelölte meg, így nem tudhatjuk, volt-e összefüggés az utazás, valamint apósa és sógora halála között. A hétkötetes életrajz első kötetét nem volt szerencsém tanulmányozni, csupán a második kötetben található utalások alapján tettem az utazást illető megállapításomat. Ami igazán figyelemre méltó Ludovika levelében, az az, hogy megemlíti szülei és nagyszülei felmenőit, s azok oldalági rokonait is! Ebből tudhatjuk meg a Révai Lexikon segítségével, hogy petényi Gyöngyösi István (1629–1704) jogász, politikus, költő is a szélesebb értelemben vett családhoz tartozott. Gyöngyösi István Wesselényi Ferenc nádornak volt a titkára, s mint ilyen szedte versbe a nádor és Szécsi Mária szerelmi románcát, Márssal társalkodó Murányi Vénusz cím alatt. A jogász-költő jelentős helyet foglalt el kora irodalmi és politikai életében. Személye és művei Arany János munkássága nyomán helyezhetőek el az irodalomtörténetben. Részletek a levélből (a levél borítékon kívüli, pecsét hétágú koronával): Bereczk Pál kedves rokonomnak szeretettel Hold Mezővásárhelyen. Nógrád megye Losonzon 16 szeptember 1865. Kedves, Drága Uram Öcsém! Örömmel vettem és olvastam hozzám írt levelét és igen szívesen is válaszolok rá, és adok felvilágosítást. Szép anyánk [déd]: nem volt Bolga Lyán, Frank-

37

furt an Main született, Apja Abaúj megyéből való volt és Kassán lakott. [… Többekkel…] kiment Német-országba, Ott őt az akkori Martió az Nagy Frideriknek atyja [Frigyes Vilmos] felkarolta és mindennel segítette […]. Aztán Kármán András losonczi professor hozta el Abigélt, kinek volt Pál, József, András fia és Klári, Krisztina leánya. […] […] Hát már most elkezdem a nemzetséget rámolni [összeszámlálni]. Ez Magyarországi Híres Nemzetsg volt és a híres verselők is idevalók voltak, mint Petényi és Gyöngyösi. [… Gyöngyösi Pálnak] valami szép sírja van, arról tudom, hogy mikor külföldön járt kedves nagyatyám [Kármán püspök] az Naptárba volt jegyezve mikor hol volt, hát az is ott volt, hogy mikor volt a sírjánál. [Odera-Frankfurtban? …] Valami pompás sír, azt meg Komáromyné nagynéném beszélte, aki négy évig nálam volt, és gondját viseltem. […] Az én kedves Nagyapám nem volt professor tsak pap, aztán superintendens [püspök], mikor megholt vala, 56 [valójában 58] éves volt, én akkor két nap hijján 4 éves. Maradt két lánya Klári és Susi és egy Józsi nevű fia. Ez 26 éves korában holt meg: nőtlen, igen nagy tudományú volt [Kármán József író]. Levele további részében a Gyöngyösiek viszontagságairól beszél a poroszosztrák hétéves háborúban (1756–1763). A levélnek ez a része meseszerű elemekkel tarkított elbeszélés. Bár a személyek rokonsági fok szerint és időrendben is meglehetős pontossággal jól elhelyezhetőek, ugyanakkor nehezen képzelhető el, hogy Mária Terézia, szemlét tartva a hadifoglyok felett, kiválasztotta Kármán Pált, Gyöngyösi óbester unokaöccsét, s mivel az nem volt hajlandó a porosz király helyett a királynőt szolgálni, megölette. Annak meg még kevesebb lehet a valóságalapja, hogy egy meggyilkolt hadifogolynak díszsírhelyet adományozzanak akár Ausztriában, akár Poroszországban. Kármán Pál halasi lelkész és neje, Péter Krisztina valós személyek voltak úgyannyira, hogy Sárközy Terézia őket mint örökhagyókat említi az 1866-ban kelt végrendeletében. Az ominózus sír pontos helye ugyan nincsen megjelölve, azonban inkább Frigyes Vilmos kegyeltjének, Gyöngyösi Pál egyetemi tanárnak (1668–1743) díszes nyughelyéről lehet szó, aki a Révai Lexikon szerint is Odera-Frankfurtban van eltemetve. A levél a Petényieket is említi: Petényi János a magyar tudományos madártan megalapítója, a Nógrád megyei Ábel-Lehotán született 1799-ben, s nem ismert helyen hunyt el 1855-ben. Levele utolsó harmadában azt írja Gálos Ludovika, hogy már a forradalom előtt is bejáratos volt a királyi udvarba. A Ferenc József császár elleni sikertelen merénylet színhelyén emelt templom oltárára horgolt Ludovika egy szép terítőt, melyet maga vitt Bécsbe. […] Szentírásbeli helyekkel és körül cserfa levelekkel vannak [mintázva…]. Azt a lakodalom előtt két héttel vittem fel, de addig várnom kellett, míg az mostani Mexikói Császár Lengyelországbul előgyütt, magok megkínáltak [vendégül láttak], és az udvarban ablakot adtak, és onnan néztem

38

kényelmesen [mármint Ferenc József és Erzsébet esküvőjét, vagy Miksa főherceg hazatértét?]. Említi továbbá, hogy Besztercén és Pesten nevelkedett nevelőintézetekben. Gálos Ludovika palotahölgy lehetett – erre utal a hétágú koronás pecsét használata –, aki nem lakott bent a királyi udvarban, csak meghatározott alkalmakon jelent meg ott. Erre lehet következtetni levelének fent idézett részletéből. Gálos Ludovika így fejezi be levelét: […] hanem Uram Öcsémék gyüjjenek el, mert módjukban van. Majd akkor mindent elbeszélek, mert már rest író vagyok. – 74 év nem kis idő. De még hála Istennek minden munkát megteszek szemüveg nélkül és tsak a munkában találom gyönyörűségemet. […] Minden ösmeretlen rokonaim köszöntöm, Csókolom és maradok szerető rokonuk Gálos Ludovika. Szeremlei Sámuel monográfiájában többször hivatkozik Bereczk Péter gyógyszerész irat- és levélgyűjteményére. Az életrajzi mű második kötetéből kiderül, hogy a gyógyszerész és felesége emlékiratokat hagytak maguk után. Bereczk Zoltán több helyütt is említi értékes relikviagyűjteményüket, Gálos Ludovika levelét is ők őrizték meg. Bereczk gyógyszerész 1940-ben bekövetkezett halála után unokája, Szathmáry Margit, súlyos egzisztenciális gondokkal küzdött, különösen a patikák államosítása után. Amikor a gyógyszertárhoz tartozó lakást el kellett hagynia, valószínűleg akkor szóródott szét az iratgyűjtemény. Források Magyar Hírmondó, 1794. évi 1. sz. Révai Lexikon kötetei. Budapest, 1911–1935. Gyöngyösi István életrajza. Kézirat a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár gyűjteményében. BERECZK Zoltán: A Bereczk család története. 2. köt. BERTÓK László: Így élt Vörösmarty Mihály. Budapest, 1977. A Sárközy-saga = Heti Világgazdaság, 2007. jún. 18.

39

40

BENKŐ LÁSZLÓ RÉGI VÁSÁRHELYI MESTERSÉGEK Az üvegműves Az Alföld, ezen belül Hódmezővásárhely és környéke nem az üvegiparáról híres, pedig már a 11–12. századból ismerünk kezdetleges üvegolvasztó kemenceés műhelynyomokat. A szeged-jánosszállási ásatások leletei között találtak üvegcsűrre utaló nyomokat. Ez és az esztergom-szentkirályi üvegolvasztó műhelyek leletei az eddig ismert első magyarországi üvegkészítők jelenlétét bizonyítják. Az üveggyártás és a belőle készülő tárgyak előállítása az Alföldtől messze eső felvidéki (Mátra, Bükk, Abaúj, Zemplén, Gömör) és az erdélyi (Bihar, Máramaros és Görgény) hegyvidékeken alakult ki. Ennek okai egyrészt az üveggyártás alapanyagai (folyami homok, mészkő, fahamu-zsír), másrészt elsősorban a mészégetéshez, a hamuzsír készítéséhez és az üvegolvasztó kemence (üveghuta, üvegcsűr) fűtéséhez használt fa közelsége és bősége. A Bihari érchegységben még az 1920-as években is működtek fatüzelésű üveghuták. Az első magyarországi üveges céhek a felvidéki és a dél-erdélyi szász városokban alakultak ki. Az első üveges mesterekkel, akikről adataink vannak, a 14. század végén találkozunk Nagyszebenben, az asztalosokkal alkottak egy céhet. Első megrendelőik az uralkodók, az egyházak, a főúri réteg, majd a 17. század végétől a kialakuló városi polgárság, és végül a 19. század folyamán a módosabb paraszti réteg. 1 Vándorüvegesek (drótos-, illetve ablakos tótok) már a 17–18. században eljutnak az alföldi mezővárosokba és falvakba. Az Alföldön az üveg és a belőle készülő tárgyak csak a 17., de inkább a 18. században kezdtek elterjedni. A házak kisméretű ablakaira fatáblát, zsalugátert, még korábban fakeretre feszített disznóhólyagot, vásznat raktak üveg helyett. Vannak leírások, hogy az ablaknyílásokat fa-, illetve vesszőkeretbe foglalt hatszögletű vagy kör alakú üveglapokkal rakták be, de ezek nyomai sem fedezhetők már fel vidékünkön. A legszegényebbeknél máshonnét kikerült darabüvegből egyszerű keret nélküli, tapasztással rögzített ablakot készítettek szobára, kamrára, istállóra. 2 Hódmezővásárhelyen élő vagy dolgozó üvegiparosról az első említés az 1750-es évekből származó végrendeletek közt lelhető fel. 3 Egy másik adat 1792ből származik, Schmidth István üvegműves neve egy peres iratban tűnik fel. 4 1

CSIFFÁRY Gergely: Üveggyártás = Magyarországi ipar- és technikatörténet. Budapest, 2000. 111, 115. 2 SZEREMLEI Sámuel: Hódmezővásárhely története. IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. 159. 3 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Budapest, 1961. 51.

41

Szeremlei Sámueltől tudjuk, hogy az 1820-as években már egyszerre három-négy üveges dolgozik a városban, 5 de azt nem lehet tudni, hogy letelepült mesterek, vagy alkalmi munkát végző vándorkereskedők voltak-e. Önálló céhet nem alkottak, közeli-távoli nagyvárosban működő vegyes céhben lehettek tagok. Mint például a Selmecbányán 1580 előtt alakult vegyes céh, amelyet lakatosok, ónöntők, kardcsiszárok és üvegesek alkottak. 6 A Vásárhelyi híres vásárokban a „felső vásár” szélén, a zsidótemplom oldalában és azzal szemben voltak az üvegárusok. Ládákba, gondosan, szalma közé pakolt üvegtárgyaikat rakodták ki a földre, gyékényszőnyegre, posztóra. A „felső vásár” másik végén, az óvónőképző felől is árultak üvegesek és porcelánosok. Különböző üvegtárgyakat hoztak magukkal Szegedről, Pestről. A századforduló után a polgárosuló házaknál az üvegből készült használati és dísztárgyak kezdtek elterjedni. Az ő igényeiket szolgálták ki a vásárban árusító üvegkereskedők. Eladók voltak itt pálinkás-, vizes-, és borospoharak, üvegkancsók, boros karafinák, feliratos bögrék és cifra, azaz festett poharak, a megajándékozandó leányok neveivel ellátva. Ezen kívül sótartók, üvegtálak, tányérok, virágvázák, fényképtartók és természetesen keretes és keret nélküli fali és asztali tükrök találhattak gazdára. Volt itt a fiúk, férfiak számára nyeles kézitükör, zsebtükör a borotválkozáshoz. A 20. század elejéig a felvidéki üveges tótok is foglalkoztak a táblaüvegek mellett apróbb üvegtárgyak eladásával. A színes nyomtatott szentképek elterjedése előtt üvegre vagy tükörre festett szentképek, 48-as képek is ide kerültek a városba, vagy búcsújáró helyekről hozták magukkal a búcsúsok. 7 Az 1800-as évek elején a megyei árszabás még megemlíti a korábban használt ólomkeretes üvegkarikákat (4, 5 és 6 colosakat, 4–5–6 krajcárért). Ugyanekkor tűnik fel és kezd elterjedni a „Tseh Országi” fehér és zöld táblaüveg is. Itt említik a fakeretbe ragasztott (gittelt) üvegezést. Világító eszközöket is találunk a felsorolásban: fába foglalt és drótból kötött üveges lámpások, amelyeket szintén vagy valószínűleg az üvegesek, üvegkereskedők forgalmaztak. 8 Az önálló törvényhatósági jogot elnyert (1873) városban négy adózó üveges dolgozott, akik üzlettel és/vagy műhellyel rendelkeztek. Ezek mellett – a századforduló körül –, mint sok más szakmában, néhány engedély nélkül dolgozó kisebb üvegező is élt. Ők saját házuknál, illetve a város külső kerületeiben és a tanyavilágban vállaltak kisebb üvegező munkákat. Vásárhelyen az első letelepült üvegkereskedése Heller Ignácnak volt, melyben már üvegező műhely is működött, amely a későbbi zsidó kávéház helyén 4

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Tanácsülési jkv. 1792. nov. 29. 5 SZEREMLEI Sámuel: i.m. 395. 6 CSIFFÁRY Gergely: i.m. 117. 7 KISS Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Budapest, 1956. 34, 36. 8 CSML HL Csongrád megyei limitatio (árszabás), 1812. XXXIV.

42

állt. 9 Az ő családjába nősült be Reisz Dezső üveg- és porcelánkereskedő, aki apósa halála után átvette az ipart. Előbb a Mária Valéria utca 7. szám alatt folytatta tevékenységét egy-egy segéddel, majd az Andrássy utcai Beretzk-palotába költöztette üzletét és műhelyét. 10 A másik ismert vásárhelyi üvegkereskedő és üvegező műhely Wolf Móric tulajdonában volt, kezdetben az Andrássy úton, majd az 1920-as évek után a Szegedi utca 16. szám alá költözött az ott felépült villájába. Testvérének, Wolf Lászlónak csak üveg- és porcelánkereskedése működött a Szentesi utca 1. szám alatt. Szintén vásárhelyi üvegkereskedő volt az Oblath család, az Andrássy utca 9. szám alatt volt üzlete és üvegező műhelye 1876 óta. 11 Az 1800-as évek végén a két család házasság révén egyesítette a két céget, és továbbra is használati és díszüvegek kereskedésével és üvegezéssel foglalkoztak. A cég által forgalmazott üveg- és porcelánáruk, amelyek a cég emblémáját viselik, mind a mai napig fellelhetők a vásárhelyi családoknál. A műhely két-három segéddel és egy-egy inassal dolgozott. 12 Schillinger Eszter üvegkereskedése és üvegező műhelye 1881-től a Fő utcán, Ember István házában működött. Megemlíthetők még: az 1884-től rövid ideig működő Donáth Fülöp, a szintén ettől az évtől dolgozó Bárdi Ferenc, majd az 1923-tól Vásárhelyen dolgozó Molnár Sándor. 1934-től rövid ideig működött Kárpáti Lipót aranyozó és képkeretező, aki üvegezéssel is foglalkozott. 1940-es években még három üvegesről tudunk: Csende Imre, Csinos István és Kruzslich István. Használati és díszüvegeket több belvárosi ún. „díszmű áru” üzlet forgalmazott. A város nagyobb üzletportáljait, kávéházak ablakait, ajtóit, a bankok és a polgárházak díszüvegeit részben nagyobb városokból érkezett, részben helyi üvegesek, üvegművesek készítették. Az 1900-as évektől egyre több helybeli szesz-, bor-, sör- és szikvízvállalkozás működött, akik saját cégük feliratával ellátott üvegekben forgalmazták a különböző italokat. Az öntött, fúvott palackok üveggyárakban, a homokfúvott vagy festett üvegek helyben készültek. A második világháború után a kisipart egyre jobban háttérbe szorítja a nagyipar, a legtöbb helyi üveges feladja önállóságát és üvegező, illetve építőipari ktsz-ekbe kényszerül. Az 1970-es, 1980-as évektől a kereskedelem elárasztja a piacot kész, üvegezett képkeretekkel, tükrökkel, majd egyre több üvegezett ajtó és ablak kerül a kereskedelembe. A minőségi üvegtermékek vonatkozásában megmarad az igény, amelyet a szocialista hiánygazdaság nem tud kielégíteni. Melegen formázott (öntött, húzott, fúvott stb.) üvegtárgyak helyben nem készül9

FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 455. 10 Uo. 454. 11 CSML HL Iparlajstrom, vegyes iparok. 12 FEJÉRVÁRY i. m. 688.

43

tek ebben az időszakban. Az ún. asztali üvegfúvott termékek meghonosítója az 1982-től Vásárhelyen működő Kiss Ferenc üvegműves, aki a laboratóriumi üvegeszközöktől a használati és dísztárgyak sokaságát készíti mind a mai napig. A rendszerváltás körül több üvegező, képkeretező önállósult. Sem 1945 előtt, sem később nem dolgozott a városban olyan kiterjedt szaktudással rendelkező üvegműves, mint a most ismertetésre kerülő rövid önéletrajzban szereplő Lang Ferenc: 13 Tokodon születtem 1920-ban. Apám üveges volt, nagyapám is üveges volt, ebből van a hagyomány, hogy én is a szakmába kerültem. Mindjárt a háború után, 1922-ben nagyon rossz volt a helyzet ott Tokodon, ezért Erdélybe ment az egész család, és ott egy kis üveggyárban, Bélben kezdett dolgozni. Így ment ez 1928-ig, amikor is tönkrement az ottani üveggyáros. Ekkor visszakerültünk Magyarországra, Salgótarjánba. Ott jártam iskolába, és mikor elvégeztem a 6 elemit, utána elmentem tanoncnak 1934 szeptemberében. Az inasévek elég keservesek voltak, sokat kellett dolgozni a salgótarjáni üveggyárban, munkaidő után jártunk iskolába. Reggel 6-tól fél 3-ig dolgoztunk, utána 6-ig, 7-ig tartott az iskola. Az ilyen fiatal gyereknek elég nehéz volt a sokszor 10–12 órás munkaidő, még álmában is a munkát csinálta, de lehet, hogy ez tette edzetté az embert. Hétvégenként amellett atletizáltam is, zenéltem is, műkedvelősködtem. Az inasvizsgát 1937-ben tettem le. Úgy lettem üvegcsiszoló, hogy az édesapámmal be kellett menni az üveggyárba, mert sok munkája volt. Ő üvegfúvó volt, és már én is tudtam többékevésbé fújni az üveget. De édesapám azt mondta, hogy nem jól tartom az üvegfúvó csövet [a pipát], megfogta a kezemet, és jól odanyomta a kemence szájához, ami jól megpörzsölte a kezemet. Ezt csak azért csinálta, hogy egy életre elvegye a kedvemet az üvegfúvástól. Tudta, hogy milyen nehéz fizikai munka az üvegfúvás, az állandó meleg, a gázok belégzése, a tüdő igénybevétele. Így aztán elmentem a nagybátyám műhelyébe, aki üveggravírozó volt. Ez az üvegművesség legfinomabb munkája, címereket, monogramokat, alakokat és sok más apróbbnagyobb díszeket lehet az üvegre, üvegpoharakra és más üvegtárgyakra csiszolni. Sok reklámfeliratot, cégtáblákat, névtáblákat stb. készített. Nekem, az inasnak csak a féldecis poharak hitelesítése jutott ezerszám, hetekig. Ezért aztán visszamentem a nagy üveggyárba, de már üvegcsiszolónak. A segédéveket is a salgótarjáni üveggyárban töltöttem le, majd kitört a háború, be kellett vonulni. Letöltöttem két évet, ebből egyet a Don-kanyarban, ahonnét szerencsésen hazatértem. 1944-ben, amikor közeledett a keleti front, mindenkinek újra be kellett vonulni. A Felvidéket védtük, Szécsénytől Losoncig, majd a Csallóközbe vonultunk, amit a szovjet előrenyomulás miatt újra csak fel kellett adni. Kikerültünk Németország13

Részletek a szerző Lang Ferenc üvegművessel folytatott beszélgetéséből. Magnófelvétel, 1987.

44

ba, amerikai fogságba, ahonnan az első napok zűrzavarában három társammal kiszöktünk, és gyalog elindultunk haza. Egy hónap alatt hazaértünk. Itthon nehezen indult újra az élet, olajos kenyéren éltünk, és az üveggyár mellett a szénbányában is dolgoztunk. 1947-ben lekerültem Csabára, ahol egy üveges mester meghalt, én abban a műhelyben dolgoztam 1954-ig, az özvegy lányát elvettem feleségül, de az ottani konkurencia miatt ugyanaz év decemberében átköltöztem Vásárhelyre, ahol üvegcsiszoló, üvegműves illetve tükörkészítő akkoriban nem volt. Ezekhez a munkákhoz addigra már jól értettem, volt már több mint tízéves gyakorlatom. Az első műhelyem a régi Oldalkosár utcában volt, egy háborúban odamaradt szűcs műhelyébe költöztem be. Csabáról vonaton átszállítottuk a szerszámokat, berendezéseket. Nehezen indult az üzlet, mert nem ismertek. Feladtam hirdetést, hogy megvakult tükröket veszek. Így aztán egyre többen megfordultak nálam és lassan-lassan megismertek, megszerették a munkáimat. Itt dolgoztam 1954-től 1974-ig, de mielőtt lebontották volna az egész városrészt, átköltöztem a Tóalj utcába, amelynek udvarán berendeztem műhelyemet. A kenyér tartott itt. Munkák Készítettem bútorüvegeket a 40-es, 50-es, 60-as években, elterjedtek voltak az üvegezett konyhakredencek, illetve a régi üvegezett konyhabútorok, konyhaszekrények üveg pótlását is nálam végeztették. Készültek hálószobabútorok, vitrines könyvszekrények, bárszekrények, és ezek pótlása. Készítettem több cukrászdába, presszóba hűtőüvegeket, pultokhoz üvegezést is. Kezdetben az autók üvegezését is végeztem, később, amikor az új biztonsági autóüvegek elterjedtek, attól kezdve ezeket már nem lehetett régi üvegekkel pótolni. Készítettem ólomkristály üvegtárgyakat is, külföldi megrendelésre a salgótarjáni üveggyáron keresztül. Nagy ládákban leküldték a félkész üvegárut, és ezeket kellett metszéssel és savazással díszítenem. Az ólomkristály metszés három fő művelete: a felrajzolt mintát először egy durva metszéssel, majd finomító csiszolással, végül egy folysavas kezeléssel és fényesítéssel készítjük el. Így készültek üvegpoharak, tálak, boros és likőrös készletek, vázák és hamutartók, sok más egyéb tárgy. Tükörkészítés A méretre vágás után a metszett szélű tükrök üvegét először homokkal csiszoljuk, majd egy kőkorongos csiszolás következik, ezután nyárfa koronggal és habkőporral fényesítjük. Legvégül filckoronggal és vasoxiddal fényesítjük. Ekkor még csak a metszett üveglapot kapjuk meg. Ezután kerül föl a tükörréteg az üvegre, amelyet zsírtalanítunk, bevonjuk ezüstréteggel, majd következett a lemosás és szárítás. Hogy az ezüstréteg minél tartósabb maradjon, lakkozással és védőfestékkel kellett bevonni a felületet. Legszebb munkáimat ezekből a metszett

45

és csiszolt díszítéses tükrökből készítettem. Szépek voltak azok a tükrök, amelyeknek a kerete is metszett díszítéssel készült. A különböző méretű és díszítésű tükreim vásárhelyi és környékbeli lakásokba kerültek. Az üveghomályosítás egy homokfúvó berendezéssel készül zárt szekrényben, magas nyomáson, minta nélkül, vagy ragasztott sablonnal mintákat és feliratokat lehet az üveg felületére felvinni. Az eljárás során finom, apró homokszemcsékkel érdessé teszik az üveg felületét, ami ezáltal homályossá válik. Így készíthetőek ajtó-, ablak- és bútorüvegek, illetve poharak, tálak és egyéb üvegtárgyak. Az üvegvésést egy vékony, vízzel hűtött kő- illetve rézkoronggal végezzük, amellyel szintén feliratokat, címereket, különböző jeleneteket lehet az üvegtárgyak felületére felvinni. Előfordult, hogy üveglapra festéses díszítést is készítettem, de ezeket a címfestők ügyesebben megcsinálták. Gépek, berendezések A csiszológéphez különböző méretű és formájú kő-, fém-, fa- és filckorongok tartoznak, amelyekkel a csiszolást és vésést lehet elvégezni. A korongok nagy részét én magam profiloztam és rendszeresen felújítottam. Használtam még a homokfúvó-gépet, különböző munkaasztalokat, a tükörkészítéshez használatos öntőasztalt, kézi üvegvágót és egyéb szerszámokat, eszközöket. A szegedi, Takaréktár utcai Sas Patika üvegezett bútorainak felújítását én végeztem, amelyek maratott díszítésűek. A vásárhelyi Kovács cukrász villasori házának bejárati ajtóüvegeit is én metszettem. A Kisiparosok Országos Szövetsége keretén belül helyi és országos kiállításokon is részt vettem. Négy üvegműves ipari tanuló végezte nálam gyakorlati idejét, ebből azonban csak egy maradt a szakmában, aki Vecsésen kezdett el dolgozni. Ehhez a szakmához biztos kéz kell és nagy gyakorlat, jó szem és jó szemmérték. Nagyon szerettem a pontosságot, nem szerettem, ha kétszer jött egy munkáért a kuncsaft. Inkább mondtam két nappal későbbre a munkát, ha bármi közbejön, akkor is kész legyen. 40 év alatt két hétig voltam beteg üvegvágás miatt, az egészséggel nincs baj, csak a lábakkal, izületekkel a sok állómunka miatt. A vásárhelyiek a munkáimat megismerték, megszerették, és a kuncsaftok ragaszkodtak hozzám. Lang Ferenc üvegműves közel ötven évet dolgozott a szakmában. Ebből több mint harmincat Hódmezővásárhelyen, 1994-ben bekövetkezett haláláig.

46

Lang Ferenc és tanulói a hatvanas években (A fényképek a család archívumából származnak)

47

Lang Ferenc csiszolt üvegtál készítése közben A régi, Oldalkosár utcai műhely előtt (A fotók a családi archívumból származnak)

Lang Ferenc üvegműves munka közben (VTV-archívum)

48

49

Lang Ferenc által készített tükrök (Lőkös Sándorné felvételei)

50

BALOG GÁBOR A NAGYTAKARÉK BÉRHÁZA Hódmezővásárhely, Andrássy utca 3. Városunk egykori pénzintézete, a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár, más néven Nagytakarék – (Kossuth téri) széképületén kívül – saját céljaira két emeletes bérházat építtetett. Az elsőt 1896-ban, az Andrássy utca 3. számú telken emeltette úgy, hogy az építési engedély kérése (1894. július 9.), és annak megadása (1896. február 26.) között több mint másfél év telt el. Az eredeti homlokzatát részben elvesztett, több ízben átalakított épület Przybilla Gyula építész tervei alapján, Kovács Sándor helybeli építőmester kivitelezésében, és Siletti Fortunato olasz szobrász díszítő munkájában készült. Eredeti rendeltetését bő két évtizedig szolgálta, mely után – 1917-ben – a pénzintézet egy magánszemélynek adta el. A másik vállalkozás az 1906-os, ún. takarékpénztári bérpalota felépítése volt a Hódi Pál utca 2. szám alatt (a Kossuth tér és a Hódi Pál utca sarkán). Ezt a kincstár vásárolta meg 1926-ban, s azóta postahivatalnak ad helyet. 1 Nemcsak a bérleti célú épületek, hanem már az 1887. évi földszintes, majd – annak helyén – az 1906–1907-es, monumentális igényű, kupolával ellátott székház 2 megvalósításában is a legnagyobb része volt Fári Antalnak, a Nagytakarék főkönyvvezetőjének, illetve (1892-től) vezérigazgatójának. Az alábbiakban tehát a takarékpénztár korábbi, Andrássy utcai bérházának építéstörténetét kívánjuk bemutatni. Ezt követően röviden felvázoljuk épített környezetének kialakulását, valamint az utcaképben betöltött szerepét, végül pedig lehetetlen, hogy a kutatási eredmények alapján az épület netaláni jövőbeli felújítására, renoválására nézve néhány javaslatot ne adjunk a résztulajdonos, és a szakszerű megőrzésért egyébként is felelős vásárhelyi önkormányzat felé – tekintve, hogy „helyi védettségű” építészeti alkotásról van szó. A leendő emeletes bérház telkéhez 3 (a rajta lévő földszintes épülettel együtt) a Nagytakarék még Török Bálint (1817–1881) elnöksége idején, 1878-

1

A takarékpénztári bérpalota építésére lásd: Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Hódmezővásárhely Város Tanácsának iratai (a továbbiakban: Tan. ir.), II. 758/1905 – 15302/1905. 2 A takarékpénztári székház építésére lásd: CSML HL Tan. ir. II. 557/1887.; II. 758/1905 – 12722/1906. 3 A beltelek kb. 1870-től 1881–1882 fordulójáig III/760. népsorszámon, 1881/1882-től 1891-ig III/819. népsorszámon szerepelt, 1891-től Andrássy utca 3., a rendszerváltás óta Andrássy út 3. 51

ban jutott hozzá árverés útján. 4 A vételre „az igazgatóság érdekeinek megvédése szempontjából” került sor, addig ugyanis a telek tulajdonosa Gullay Mihály, a takarékpénztár (1870 és 1876 közötti) választmányi tagja volt. A Gullay-féle ház helyiségeit bérbe adták, és azt – ahogy Fári Antal írta – „egészen 1896-ig csekély átalakítással a régi alakjában” tartották fenn. 5 Az L-alakú épület mellett (az utcai vonalon) állott a Konstantinok ugyancsak földszintes üzlete a későbbi Szegfű utca 2. számnál (az Andrássy és Szegfű utcák keleti sarkán, a majdani Konstantin Áruház – és nem palota – helyén), valamint özv. Papy Józsefné lakóháza a későbbi Andrássy utca 5. szám alatt. A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár főutcai telkén egy esetleges építkezés gondolata már 1880-ban felmerült. Ez év december 19-én a Konstantin testvérek – mint háztulajdonosok – és a Nagytakarék megállapodtak abban, hogy a szomszédos épületeiket összekötő „végfalat” – az utcától befelé 8,63 méter hoszszúságban – egyenlő arányú közös tulajdonnak tekintik. Az egyezséget dr. Hainiss József, Nagy András János és Lázár Mihály takarékpénztári igazgatók, Konstantin Emánuel, Konstantin György és Konstantin Péter, valamint Kristó Lajos (későbbi polgármester) és Kmetykó Károly tanúk írták alá. (Konstantin Péter ezúttal nem a pénzintézet alelnök vezérigazgatójaként, hanem háztulajdonosként szerepelt.) Ebben a „végfal” közösségének feltételéül kikötötték azt is, hogy a takarékpénztár „házának újonnan, vagy emeletre építtetése alkalmával ezen közös végfalat akadálytalanul és anélkül, hogy a szomszéd tulajdonosok vagy ezek jogutódai által gátoltatnék, bármikor alapjáig lebonthatja”. 6 A Gullay-féle régi ház némi átépítése 1887-ben, a piactéri (később Kossuth téri) egyszintes, koraeklektikus széképület létrehozásával egyidejűleg ment végbe: az építkezési küldöttség kirendelése iránt is ugyanazon a napon, 1887. március 2-án jelentkeztek a tanácsnál mindkét építkezés esetében. 7 Ekkortájt dőlt el véglegesen, hogy a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár nem a korábban tulajdonába került, ám székházként nem funkcionáló Gullay-féle épületnél, hanem a csupán 1886-ban megszerzett piactéri háztelken alakítja ki megfelelő hivatali helyiségeit. Ennek magyarázata nem a Kossuth tér központibb jellegében keresendő, hanem – Fári Antal visszaemlékezése alapján – abban, hogy „az igazgatóság és a választmány tagjainak nagyobb része szívósan ragaszkodott azon helyhez, melyben a társaság működését megkezdte” 8 , melyet az 1868-as megalakulás óta béreltek. 4

Ez volt a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár első, állandó rendeltetésre vásárolt házingatlana. A Kossuth téri székház telkét 1886-ban, a Hódi Pál utcai bérpalotáét 1904-ben vették meg. 5 FÁRI Antal: A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár keletkezése és fejlődése 1868– 1898. Hódmezővásárhely, 1899. 40. 6 CSML HL Tan. ir. II. 3802/1900, 3123/1880. 7 Uo. II. 557/1887. Vö. II. 558/1887. 8 FÁRI Antal i.m. 51. 52

A Nagytakarék főutcai (akkor még III/819. népsorszámú) udvartelkén, átépítés ügyében 1887. március 12-én tartott helyszíni tárgyalást a Jeney Gerő városi mérnökből és Baranyi Péter fogalmazóból álló építkezési küldöttség. A takarékpénztár képviseletében megjelent Konstantin Péter vezérigazgató és Fári Antal főkönyvvezető előadták, hogy a pénzintézet házának özv. Papy Józsefné felőli részében, az istálló, valamint a kocsiszín helyén „a födél lebontása nélkül” 2 szobát és 2 mellékhelyiséget kíván létrehozni úgy, hogy az „építkezés folytán az özv. Papy Józsefné telkére […] szolgáló istálló ablakok megsemmisülnek, a kocsiszínen levő ablak azonban változatlanul hagyatván, az […] az ide tervezett kamra ablakául fog szolgálni”. „Személyesen jelenlevő özv. Papy Józsefné úrnő ezen építkezést illetőleg megkérdezvén semmi ellenvetést nem tett, sőt az eddigi, vele szomszédos istálló és ennek ablakai megszüntetését megnyugvással tudomásul vette.” A tanács 16-ai ülésén az építkezési engedélyt – a küldöttség véleményes jelentése alapján – azon feltételek mellett adta ki, hogy a volt istálló helyén épült falak alatt az alapgödör legalább 0,48 méter mélyen, a két szoba talaja pedig a padlószint alatt 1 méter mélyen „tiszta máshonnan hordott földdel lesz feltöltendő”, továbbá a falaknál „mintegy 0,20 méter mélyen vízmentesítő (izoláló) réteg”-et kell alkalmazni. 9 Mindezek elkészülte után a Nagytakarék július 18-án jelentkezett az önkormányzatnál lakhatási engedély végett. A 20-ai küldöttség – mely Jeney Gerő városi mérnökből, dr. Berger Ferenc tiszti főorvosból, Pap Sándor bizottsági tagból, Baranyi fogalmazóból és Kátay István városi építési felügyelőből állott – az épület új helyiségeit „az építési szabályzat 38. §-a értelmében szilárdság, egészség és közbiztonság tekintetéből megvizsgálván, azt általában kifogástalannak találta”. Így a tanács 27-én engedélyezte a házban való lakhatást, a küldöttségnek azzal a megjegyzésével, hogy „amennyiben talán ezt a körülmények és a szomszéddali viszony megengedné, kívánatos volna az éléstárra még egy második ablak alkalmazása, hogy azon helyiség szellőzése még tökéletesebben legyen eszközölhető”. 10 A takarékpénztár – hasonlóan az épület többi részéhez – ezt, az istállóból és kocsiszínből újonnan kialakított „lakosztályt” is bérbe adta. Az utcai oldalon lévő üzlethelyiséget Grossmann Adolf kereskedő bérelte, aki még Gullay Mihály tulajdonossága alatt kezdte itteni működését. A régi Gullay-féle lak toldozgatása helyett egy teljesen újépítésű, emeletes bérház létesítésének szükségességét a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár igazgatósága csak Fári Antal vezérigazgatóvá választása után mondta ki 1894-ben. Ennek megfelelően július 9-én jelentkeztek a tanácsnál építkezési küldöttség kirendeléséért. Két nap múlva, 11-én történt meg az első helyszíni tárgyalás, melyen Szikszay Dénes tanácsnok, Czukor Lajos fogalmazó, Fári Antal, valamint a Konstantin testvérek, özv. Papy Józsefné és ifj. Gullay Mihály érdekelt 9

CSML HL Tan. ir. II. 558/1887. Uo. II. 2014/1887.

10

53

szomszédok vettek részt (utóbbi a pénzintézet északi, nem Andrássy utcai telekszomszédja volt). A tárgyaláson Fári Antal takarékpénztári vezérigazgató ismertette a jelenlévőkkel, hogy a Nagytakarék a telken egy emeletes épületet szándékozik építeni, mire nézve az érdekelt szomszédok azt nyilatkozták, hogy „a célba vett építkezést nem ellenzik, fenntartják azonban azon jogukat, hogy ha a bemutatandó építési terv szerint érdekeik sértetnének, a terv ellen netáni kifogásaikat annak kivitele előtt megtehessék”. 11 Másnap, 12-én rövid hír jelent meg a Vásárhely és Vidéke című lapban „Új emeletes ház” címmel. Ebben tudatták a város közönségével, hogy: „Az öreg takarékpénztár igazgatósága a IV. kerület Andrássy utca 3. sz. alatti telken […] egy csinos és szép emeletes házat szándékozik építtetni, s az építési engedély kiadása iránt már folyamodott is a tanácshoz.” 12 A július 11-ei tárgyaláson a leendő épület „vonalainak” kijelölésére – a tervrajzok ekkor még el nem készülte miatt – nem került sor, e feladattal a városi mérnöki tisztség volt a továbbiakban megbízva, az építkezés pedig az Andrássy utca szabályozását vetette fel. Időközben a Konstantinok is jelezték szomszédos üzletüknél árukirakat („portále”) építési szándékukat, ezért a tanács október 27ei ülésén úgy döntött, hogy mielőtt az Andrássy utca szabályozása és ezáltal a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár építkezési vonalai ügyében „érdemleges határozat hozatnék”, a Szegfű utca szabályozását is napirendre kell venni – tekintve, hogy a Konstantin testvéreknek e szóban forgó (hivatalosan Szegfű utca 2. számú) telke nemcsak az Andrássy, hanem a Szegfű utcával is határos. Szikszay Dénes tanácsnokot emiatt utasították, hogy „a Szegfű utca szabályozása által érdekelt háztulajdonosokat és a takarékpénztár [vezér]igazgatóját hallgassa meg”. 13 Beterjesztett jelentésében Szikszay a Szegfű utca szabályozásának egyik lehetséges alternatívájaként annak az Andrássy utcára – teljes szélességében – való kinyitását vetette fel, melyhez a Konstantinok itt lévő telkét kellett volna az önkormányzatnak kisajátítani, valamint a rajta álló épületeket lebontani. A Konstantin testvérek – Szikszay Dénes kérdésére – úgy nyilatkoztak, hogy udvartelküket, és az azon lévő épületeiket „egyezség útján 34600 forintért volnának hajlandók a városnak átengedni”. Egyéb körülmények folytán a Szegfű utca kinyitása a városi költségvetésnek körülbelül 25 ezer forint kiadást jelentett volna. 14 Ennek véghezvitele pedig a Nagytakarék tervezett bérházának alapszerkezeti változását vonta volna maga után: az épület Szegfű utca felőli oldala nem tűzfalat (mint ahogy az megvalósult), hanem – minden bizonnyal – nyílásokkal osztott, valódi homlokzatot kapott volna. Örökre megváltozott volna az 11

Uo. II. 1777/1903 – 9062/1894. Vásárhely és Vidéke (a továbbiakban: VV), 1894. júl. 12. Új emeletes ház. 13 CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 13492/1894. 14 Uo. II. 1777/1903 – 820, 823/1895. 54 12

Andrássy utca elejének képe, ám soha nem épült volna fel (legalábbis azon a helyen nem) a szép Konstantin Áruház. A kisajátítási javaslatról a tanács 1895. február 9-ei ülésén az a vélemény alakult ki, miszerint a törvényhatóság „jelen pénzügyi viszonyai között nincs azon helyzetben”, hogy azt meg is valósítsa. Az ennek megfelelően megfogalmazott tanácsi határozati javaslatot a törvényhatósági bizottság – 13-án tartott közgyűlésén – el is fogadta. A közgyűlési határozatban kimondták, hogy a kisajátítási összeg nagysága miatt a Szegfű utca szabályozását elejtik, továbbá hogy a takarékpénztár építkezésének Andrássy utcai vonalát olyan módon kell megállapítani, hogy az a költségvetésnek minél kevesebb kiadást (de ha lehet, inkább bevételt) jelentsen. 15 Hiába fellebbezte meg e határozatot Ugrai László törvényhatósági bizottsági tag a belügyminisztériumnál – többek közt – arra való hivatkozással, hogy a Szegfű utca rendezése „csak akkor lehetséges, csak akkor oldható meg, mikor azon telkek, melyekre az engedély az építéshez most kéretett (Konstantin és Nagytakarékpénztár-féle házak) újraépítenek: akkor közérdekből s szépítészeti szempontból – melyre minden város törekszik – nem lehet és nem célszerű az alkalmat elhalasztani annyival inkább, mert ha a szóban forgó telkekre (Konstantin és Nagytakarékpénztár) a szilárd és értékes épület elkészül, úgy ez utca kinyitására az alkalom 50–100 év előtt aligha jő meg”. 16 Ugrai fellebbezése a takarékpénztári építkezés eltolását jelentette azzal, hogy ő maga is az építési engedély visszavonását, illetve felfüggesztését kérte, másrészt azáltal, hogy – a belügyminisztérium elutasító válaszáig – az építkezést nem lehetett elkezdeni, mert bizonytalan volt, hogy a bérház egyik oldala vajon közvetlenül a Szegfű utcára fog-e nézni, és eszerint azt saroképületnek kell-e megtervezni két utcai homlokzattal, avagy zártsorúnak egy főhomlokzattal. A Hód-Mező-Vásárhely című lap újságírója egy cikkben – az egy évvel azelőtti szocialista zendülés hatása alatt – úgy vélte, az építkezés késleltetésével Ugrai „a szegény munkások felé nyújtott kenyeret kiüti a takarékpénztár kezéből”. 17 Egy másik fellebbezési ügy is hátráltatta az építési engedély megadását és a bérház emelését. A Konstantin testvérek (kik közül Péter ekkoriban a Nagytakarék igazgatósági elnöke volt) ugyanis az utcaszabályozást mellőző határozat, és azzal együtt a pénzintézet megállapított építkezési vonalai ellen a közigazgatási bizottsághoz fordultak. A február 23-án kelt fellebbezésükben a tanács intézkedését számukra „sérelmesnek” mondják, mivel a takarékpénztár vonalainak kijelölésénél ők „mint közvetlen szomszédok” nem lettek „megkérdezve és kihallgatva”, továbbá mert a tervbe vett épület az ő „száz év óta fennálló” üzletük elé jön, az előtt „a kilátást elzárja, a járás-kelést akadályozza”, s az üzlethez való 15

Uo. Vö. CSML HL Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottsága Közgyűlésének jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Kgy. jkv.), 142/1895. 16 Uo. Tan. ir. II. 1777/1903 – 2854/1895. 17 Hód-Mező-Vásárhely (a továbbiakban: HMV), 1895. márc. 3. Fellebbezés. 55

„hozzáférést és bejutást gátolja”. „Mindezen körülmények tetemes anyagi károsodásunkat okoznák” – fogalmaznak. 18 A Konstantinok fellebbezését a tanács 27-ei üléséből azzal a hozzáfűzéssel terjesztette a közigazgatási bizottság elé, hogy „az érdekelt szomszédok az építkezési helyszíni tárgyaláshoz meghívva lettek, és ez alkalommal a szabályozási vonal a jelenlétükben jelöltetett ki”. 19 A közigazgatási bizottság március 18-ai ülésén úgy döntött, hogy a megfellebbezett határozatot feloldja: a tanács utasítva lett, hogy – a Konstantin testvérek kérése szerint – az Andrássy utcai építkezési vonalak ügyében tartson újabb tárgyalást, amelyre „a szomszédokat hívassa meg, azok kívánságait vagy kifogásait foglaltassa jegyzőkönyvbe, s a kifejlendők alapján hozzon újabb határozatot”. 20 A Hód-Mező-Vásárhely újságírója – imént említett – cikkében gúnyosan jegyezte meg: „Hogy a Konstantin testvérek fellebbeztek az ezen építkezési ügyben, az is […] elég hibás volt, mert ha mint mondják, már 100 év óta áll fenn e helyen üzletük, ez az argumentum csak szégyenítő reájuk, hogy 100 év után sem voltak képesek a város főutcáján patkányfészkük helyén egy tisztességes házat és üzleti helyiséget emelni […].” 21 (A cikk írásának időpontjában a Konstantinok földszintes üzletépületének árukirakata még nem készült el, az emeletes áruház – az eddig tárgyalt telken – pedig csak egy bő évtized múlva épült fel.) A tanács – a Szegfű utca szabályozását elejtő közgyűlési határozat alapján – még 1895. február 20-án megbízta a főmérnököt a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár Andrássy utca 3. számú telkén lévő építkezési vonalak kijelölésével, és az azáltal a köztérből (az Andrássy utca területéből) a háztelekhez, s így a leendő építkezéshez eső terület felmérésével. 22 A fellebbezések miatt Vári Antal városi mérnök viszont csak október 5-én írott jelentésében tudatta a tanáccsal ennek végleges megtörténtét. Az Andrássy utca szabályozása szerint kijelölt építkezési vonalak által az utca területéből 4,28 négyszögöl került a Nagytakarék emelendő bérházának helyére, amely területért a pénzintézet – Fári Antal vezérigazgató nyilatkozata értelmében – négyszögölenként 50 forintot volt hajlandó az önkormányzatnak fizetni. Ezen ajánlatra a tanács október 26-ai ülésén rábólintott, és ennek megfelelően a törvényhatósági bizottság számára határozati javaslatot fogalmazott meg. 23

18

CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2657/1895. Lásd még: HMV, 1895. febr. 28. Fellebbezés. 19 CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2657/1895. 20 Uo. Hódmezővásárhely Város Közigazgatási Bizottságának jegyzőkönyvei (a továbbiakban: KIB jkv.), 146/1895. 21 HMV, 1895. márc. 3. Fellebbezés. 22 CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2309/1895. 23 Uo. II. 1777/1903 – 12782/1895. 56

A törvényhatósági bizottság ennek elfogadását egyik közgyűléséről a másikra halasztotta, mígnem 1896. február 12-én 27 igen – 3 nem arányban 24 megszavazták azt. Rögzítették a szabályozás folytán az Andrássy utca területéből kivágandó 4,28 négyszögölnek összesen 214 forintért történő eladását a takarékpénztár javára. A közgyűlési határozatot szabályszerű közhírré tétel után, felsőbb jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjesztették. 25 Időközben a Nagytakarék igazgatósága is megkapta a tanácstól a kijelölt építkezési vonalakról szóló határozatot, s még 1895. október végén utasította vezérigazgatóját, „haladéktalanul tegye meg az építkezés mikénti keresztülvitelére nézve javaslatát, hogy a vállalkozóval idejekorán még a tél folyamán megköthető legyen a vállalati szerződés”. 26 Przybilla Gyula építész a bérház tervrajzaival 1896 januárjában már készen állott, az építkezés összes költségeire pedig 48 098 forintot irányzott elő. A kivitelezési munkákra „zárt ajánlati versenyt” írtak ki, melyről a Fári Antal vezérigazgató által a Hód-Mező-Vásárhely és Vásárhely és Vidéke című lapok január 26-ai és február 2-ai számaiban megjelentetett „Hirdetmény”-ből lehetett értesülni. Kikötötték, hogy az „anyag beszállítás a vállalat odaítélésekor azonnal, az építkezés pedig 1896. április 24-én kezdhető meg, s 1896. október 1re bevégzendő”. Az ajánlatok legkésőbb február 8-án délig voltak benyújthatók a vezérigazgatónál. Ugyancsak e hirdetésben tudatták, hogy a leendő épületben két üzlethelyiség, hozzá tartozó irodákkal, nagy raktárakkal és pincékkel, valamint „két-több szobából álló lakosztály, fürdő és stb. mellékhelyiségekkel haszonbérbe adandók”. 27 Összesen 6 zárt ajánlat érkezett be, melyeket a pénzintézet igazgatósága február 15-én bontott fel. Ezek közül a „legelőnyösebbnek” találták Kovács Sándor és testvére, ifj. Kovács János építőmesterek pályázatát, kik az előirányzott 48 098 forintból 10%-ot elengedtek. „A vállalatot tehát Kovács Sándor nyerte el – írta a Vásárhely és Vidéke 20-ai számában – s mint értesülünk, az építkezéshez már kora tavasszal hozzákezdenek.” A Hód-Mező-Vásárhely ugyanezen a napon megjelent cikkében annak a reményének adott hangot, hogy 24

Az 1886. évi XXII. tc. 110. §-a értelmében megejtett névszerinti szavazáson igennel szavaztak Bálint István, Bodrogi Sámuel, Czukor Lajos, Cs. Hódi Ferenc, id. Elek Sándor, ifj. Elek Sándor, Égető Imre, Halmi János, Hódi János, Kenéz Tamás, Kis Szabó Pál, K. Szabó Bálint, Kovács József, Kónya János, Koncz Sándor, Mészáros György, Mihály József, Molnár János, Palócz Sámuel, Szabó Sámuel, Szenti Sándor, Tóth Bálint, Kmetykó József, Pokomándy Imre, Faragó Sándor, dr. Draskóczy Pál, Deák Mihály; nemmel szavaztak Hézső Pál, Nagy Tóth József és Szőllősi Márton törvényhatósági bizottsági tagok. 25 CSML HL Tan. ir. II. 1192/1896.; Kgy. jkv. 117/1896. 26 HMV, 1895. okt. 27. Végre… 27 VV, 1896. jan. 26. és febr. 2. Hirdetmény.; HMV, 1896. jan. 26. és febr. 2. Hirdetmény. 57

e bérház „városunk egyik legszebb, s minden tekintetben modern építkezése fog lenni”. 28 Fári Antal vezérigazgató – a február 19-én beérkezett – levelében megküldte a tanácsnak az elkészült tervrajzokat (2-szer 9 darabban), kérte a testülettől az 1894. július 11-e óta függőben álló (második) építkezési tárgyalás megtartását, és – a tervek alapján – az építési engedély mihamarabbi megadását. Megjegyezte továbbá, hogy a törvényhatósági bizottság által meghatározott közterületi vételárat (214 forintot) „azonnal lefizetni készek vagyunk”. 29 A második helyszíni tárgyalást február 20-án tartották meg, amikor is a városi mérnök, Kis János tanácsnok és Czukor fogalmazó, a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár képviseletében Fári Antal vezérigazgató, özv. Papy Józsefné érdekelt szomszéd megbízásában Papy József, továbbá Gullay Mihály jelent meg. A tervrajzok bemutatása után özv. Papy Józsefné képviseletében Papy József és Gullay Mihály érdekelt szomszédok kijelentették, hogy a tervek szerinti „építkezés ellen semmi kifogásuk nincs”. A Konstantin testvérek véleményét nem lehetett megtudakolni, mivel részükről – bár meghívták őket – „senki sem jelent meg”. 30 A 26-ai tanácsülésen – tekintettel arra, hogy 24-én kifizették a 214 forintos vételárat – engedélyezték, hogy a takarékpénztár az Andrássy utca szabályozási vonalán, homlokzattal az utcára, „egyik szárnyával Konstantin testvérekkel közös mesgyéjére, másik szárnyával pedig özv. Papy Józsefnével közös mesgyéjére […] mészhabarcsba rakott tégla falakkal, cserép tetővel, Konstantin testvérek és özv. Papy Józsefné telkeik felől, lapjára rakott tégla tűzfallal egy emeletes épületet építhessen”. Továbbá „háttal Gullay Mihály telkére, egyik végével a Konstantin testvérek telkére […] tégla falakkal, cserép tetővel” egy melléképület felhúzása is megengedtetett. 31 A városi mérnök által vezetett építkezési küldöttség 21-én kelt véleményes jelentéséből eredően, „szépészeti tekintetekből” a tanács megengedte a főépület kapujánál, kétoldalt 0,4 méternyire előreugró „szökellék” (féloszlop lábazat) alkalmazását. Ezt azzal a határozott kijelentéssel tette meg, miszerint „a szökellék által elfoglalt terület a város tulajdona marad”, s a Nagytakarék „a város tulajdonjogának elismeréséül” évenként 1 korona díjat tartozik az önkormányzatnak fizetni. Az építési szabályrendelet 22. § (2) bekezdése értelmében nem engedélyezték azonban az utcai homlokzat „egész hosszában tervezett, párkányszerű”, egyfokú utcai lépcső kivitelezését, habár ez a „szökelléknél” beljebb esett. A tanács kimondta, hogy e lépcső „elhagyandó, s a boltok bejáratához alkalmazandó lépcsők […] akként építendők, hogy azok a ház utcai határvonalán 28

VV, 1896. febr. 20. A takarékpénztár építkezése.; Vö. HMV, 1896. febr. 20. A hmvásárhelyi első takarékpénztár… 29 CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2249/1896. 30 Uo. 31 Uo. 58

kívül ne álljanak”. Ugyancsak kötelezték a takarékpénztárt, hogy a melléképületet az építési szabályrendelet 19. §-a alapján féltetőre építse, a Gullay Mihály szomszéd telke felőli oldalon „párkányzat nélkül, lapjára rakott tégla tűzfallal” lássa el, és a 20. § rendelkezése szerint az ugyanerre az oldalra tervezett ablakokat hagyja el. Mivel az utcából csatolandó terület eladását a belügyminisztérium ekkor még nem hagyta jóvá, rögzítették, hogy ennek elutasítása esetén az építési engedélyből kifolyólag a pénzintézetet érhető „netáni következményekért a tanács szavatosságot nem vállal”. 32 A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár március elején fellebbezett a közigazgatási bizottsághoz az építési engedély azon része ellen, mely szerint az utcára 25 centiméterre kiálló lépcső nem készíthető el. A március 6-án beérkezett, Fári Antal vezérigazgató és ifj. Juhász Mihály igazgató által aláírt levélben érvként hozták fel, hogy a szabályrendelet tilalma „nem annyira az egyetlen fokból álló lépcsőre, mint inkább a helyben szokásos két és több fokú lépcsőkre vonatkozik, és egész szigorúságában ezekre alkalmazandó”, továbbá hogy „a kérdéses lépcső nem annyira kényelmi, mint inkább szépészeti szempontból lenne alkalmazva” és „a járáskelésnél akadályul nem fog szolgálni”. 33 A közigazgatási bizottság március 11-én tartott ülésén, határozatban megváltoztatta az engedélynek fellebbezéssel megtámadott részét, és engedélyezte a bérház egész hosszában tervezett egyetlen lépcsőfok kiépítését, mivel az „nem annyira lépcsőnek, mint szépészeti tekintetben az épület kiegészítő részét képező szökelléknek tekintendő”. A Nagytakarék a lépcső által elfoglalt terület után szintén köteles volt a város részére jogelismerési díjat fizetni. 34 Április első felében a belügyminisztérium is jóváhagyta a felterjesztett közgyűlési határozatot, így az építkezésnek immár senki és semmi nem állhatott az útjába. A Hód-Mező-Vásárhely április 15-én már arról tudósít, hogy a Gullayféle ház „a bontás következtében már félig-meddig romokban hever, hogy helyet engedjen annak a díszes emeletes épületnek, melyet a Takarékpénztár ötvenezer forint költséggel emeltet városunk szépítésére”. 35 Néhány nap múlva a bontás alatt álló ház homlokzatáról csüngő golyót (Grossmann Adolf üzlethelyiségbérlő cégérét) „duhaj legények az éjszakai népünnepélyt bekoronázó stikli gyanánt” leszedték a helyéről. 36 Az építkezés következtében a Konstantinok közvetlenül szomszédos posztóraktárukat a bérház elkészültéig más helyiségükbe voltak kénytelenek áthelyezni. 37

32

Uo. Uo. II. 1777/1903 – 3048/1896. 34 Uo. II. 1777/1903 – 4148/1896.; KIB jkv. 115/1896. 35 HMV, 1896. ápr. 15. A takarékpénztár palotája. 36 Uo. 1896. ápr. 19. Bódé a piacon. 37 VV, 1896. márc. 12. [Konstantin testvérek hirdetése]; HMV, 1896. márc. 12. [Konstantin testvérek hirdetése] 59 33

Július elején már nagyban folytak a munkálatok. Az épületszobrászati és díszítményi munkákat – a pénzintézet építtető bizottságának felkérése alapján – Siletti Fortunato 38 szobrász, „a városunkban időző római akadémiai művész” végezte. A Hód-Mező-Vásárhely 12-ei cikke szerint az építtető bizottságnak e szerencsés intézkedése „nagy mértékben elő fogja mozdítani az épület szépészeti hatását”. 39 Az építkezést a kivitelezési szerződésben kitűzött határidőre, október 1-jére befejezték. A pinceszinten lévő alapfalak 0,80 méter, a földszinti falak 0,64 méter, az emeletiek 0,48 méter szélességben készültek el. A pincében kialakítva lett 5 pinceraktár, 2 fáskamra; a földszinten 1 kapubejárás, 2 bolthelyiség, 2 iroda, 4 raktár, 1 műhely, 1 lépcsőház, 2 zárt folyosó, 2 pince- és padlásfeljáró; az emeleten 10 szoba, 2 előszoba, 2 fürdőszoba, 2 konyha, 2 kamra, 3 zárt folyosó és 2 padlásfeljáró. A melléképület 1 szobát, 1 konyhát, 1 mosókonyhát és 1 kamrát foglalt magában. Mindezen helyiségekért a Nagytakarék összesen 38 forint 30 krajcár (egyszeri) építkezési illetéket fizetett. 40 A földszinten lévő bolt- és raktárhelyiségeket már 1896 őszén használatba vették, habár Fári Antal intézeti vezérigazgató csak 1897 áprilisában folyamodott a tanácshoz beköltözködési engedély megadásáért. A dr. Berger Ferenc tiszti főorvosból, Vári Antal városi mérnökből, Kátay István városi építési felügyelőből és Czukor Lajos fogalmazóból álló küldöttség április 21-én az új épületet megvizsgálta, és megállapította, hogy az „építészeti tekintetben kifogástalan s az építési szabályrendelet követelményeinek teljesen megfelel”. Azonban „az emeleti jobb szárny udvari (háló) szobája és 3-ik utcai szobája, továbbá a bal szárny utcai sarokszobája” ekkor még nedves volt, minélfogva „az egészségügy követelményeinek” nem felelt meg, ezért a tanács 29-ei ülésén a beköltözködési engedélyt olyan feltétel mellett adta meg, hogy e három lakóhelyiség csak a teljes kiszáradás után vehető használatba. 41 Később Fári így összegezte a jórészt általa (mint a takarékpénztár építtető bizottságának vezetője által) lebonyolított építkezést: „A hmvásárhelyi takarékpénztár igazgatósága, azon erkölcsi tudat által vezettetve, mely szerint: ha módjában van, hozzá kell járulnia minden irányban annak a városnak emeléséhez, melynek területén működik, […] – habár hosszas vergődés után [utalás az épít-

38

Siletti Fortunato mester keze munkáját dicséri – többek között – a budapesti Új Városháza (Váci utca 62–64.) és Egyetemi Könyvtár (Károlyi Mihály utca – Reáltanoda utca sarok) márványozása is. Ezekre ld. SISA József: Steindl Imre. Budapest, 2005. 53.; és SISA József: Szkalnitzky Antal. Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon. Budapest, 1994. 133, 186. 39 HMV, 1896. júl. 12. A nagy takarékpénztár építkezése. 40 CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2249/1896. 41 Uo. II. 2186/1897. 60

kezés késleltetett voltára] – a részvényeseknek is örömére, egy a mai kor kívánalmainak megfelelő, díszes és ízléses kivitelű emeletes bérházat építtetett.” 42 A Nagytakarék vezetősége – egy Fári Antal vezérigazgató és Kiss Gyula igazgató által aláírt levélben – saját, Andrássy utcai erőfeszítésével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „az építtetőnek áldozatkészsége városunknak anélkül is szegényes építkezését egy monumentális épülettel gazdagította, mely részére a legcsekélyebb kamatozást sem biztosítja, tehát inkább csak a város fejlesztése iránti kötelesség teljesítéséről van szó”. 43 Az épület eredeti, 1896-os földszinti homlokzata 4+kapu+4 tengelyes volt, a földszint nagy félköríves nyílásai az emeleti ablaktengelyekkel azonos ritmusban sorakoztak. A kaput egy-egy dór fejezetű féloszlop fogta közre (ezeket, illetve az ezekhez tartozó, előreugró lábazatot nevezte a tanács „szegellet”-nek), az általuk alátámasztott kiülő részen elhelyezett keretben – valószínűleg – az építtető takarékpénztárra való utalás volt olvasható. A nyílásokat a körív mentén erőteljes kváderezés élénkítette, hangsúlyos zárókővel. A ház lábazata előtt – a középrizalit kivételével – teljes homlokzati hosszban egyfokú, alacsony lépcső állt. Az emeleten – ekkor még – nem lógtak ki erkélyek, a középrizalitból nyíló ablak parapetében pedig nem balusztersor, hanem vakkeretszerű kiképezés volt látható. 44 Az építészeti összhatásba illő üzletnyílásokat 1910-ben tüntették el, amikor is a homlokzat földszinti részét lecsupaszították, és otromba portállal (előreugró árukirakattal) takarták el. A Kruzslicz Károly építész által tervezett portál építését – a mérnöki tisztség véleményes javaslata és az építési szabályrendelet 55. §a alapján – az 1910. október 19-ei tanácsülésen engedélyezték azzal a kikötéssel, hogy annak a homlokzat síkjától való előreugrása legfeljebb 30 centiméter lehet. 45 A portál építészetileg bántó hatását tovább fokozta az ekkoriban – a kapu jobb oldalán lévő üzlethelyiségnél, az övpárkány magasságában – kifüggesztett hatalmas golyó (Grossmann Adolf és fia, Grossmann Nagy Ernő bérlők cégére), mely körülbelül 1920-ig, a tulajdonosváltásig, illetve az ezen a helyen lévő erkély kialakításáig csúfította a homlokzatot. (A Gullay-féle házról 1896-ban, legények által levert golyó, illetve annak mása 1910 után került újra a Grossmann-üzlet elé.) A Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár 1917-ben adta el az épületet összesen 399 négyszögöl területű telkével és minden tartozékaival együtt Kálmán

42

FÁRI Antal i.m. 66. CSML HL Tan. ir. II. 4852/1910 – 17306/1910. 44 Az eredeti homlokzatot ajánljuk megtekinteni pl. a KRUZSLICZ István Gábor és MÁYER Jenő által összeállított Hódmezővásárhely régi képes levelezőlapokon című album 6. és 98. (1999-es kiadás), illetve 6. és 110. (2003-as kiadás) számú képeslapjain. 45 CSML HL Tan. ir. II. 4852/1910 – 15711/1910. 61 43

(családi nevén Kohn) Dezső 46 kereskedőnek. Az október 20-án írott adásvételi szerződés alapján a 250 ezer korona vételár felének kifizetése még azon a napon megtörtént, a másik felét pedig november 1-jétől számított öt év alatt kellett a Nagytakaréknak megfizetni. 47 Fejérváry József szerint az I. világháború után bekövetkezett válságos időszak, óriási pénzromlás miatt „az Andrássy utcai bérház eladásából alig folyt be értékének ezredrésze”. „S ez ellen tenni semmit sem lehetett.” 48 Kálmán Dezső 1923-ban, Koncz Péter építőmester tervei alapján készíttette el a két utcai erkélyt. Próbaterhelésükre június 25-én került sor, amin Imre János helyettes városi mérnök, Kátay István városi építési felügyelő és Koncz Péter építőmester vett részt. A próbaterhelés előtt megállapították az erkélyek „sarok pontjainak” a járdától való magasságát, majd azokat, rajtuk külön-külön 1391 kilogrammnyi téglát „egyenletesen elosztva” terhelték meg. A próbaterhelés után ismét megmérték az erkélyek távolságát a járdától, és megállapították, hogy azokon „semmiféle észrevehető lehajlás, vagy szemmel látható repedés […] nem keletkezett”. 49 1930-ban Kálmán Dezső az egykori bérház földszintjét átalakíttatta, az udvar felől új lépcsőházat, a telek Konstantin Áruház felőli szélén féltetőre „1 irodát magában foglaló toldalékot” építtetett. 50 A kapu baloldalán lévő bolthelyiségben saját üzletét rendezte be, amely egészen 1944-ig folyamatosan működött. A tulajdonost 1944–1945-ben – zsidó származása miatt – deportálták, a borzalmakat azonban túlélte, a II. világháború után hazatért, és addigi helyén folytatta tovább tevékenységét. 51 (A jobboldali üzlethelyiségben lévő Grossmann-féle áruház 1934-ben szűnt meg végleg.) Az épület Kálmán Dezső és leszármazottai tulajdonában maradt az 1952-es államosítással bezárólag. 1967-ben az ingatlan kezelője – a V. B. Igazgatási Osztályának 2122. számú határozata alapján – (több más házzal együtt) a Városgazdálkodási Vállalat lett. 52 A rendszerváltás során az önkormányzat több helyiség tulajdonjogát is megkapta, melyekből azóta adtak el. Az ezredfordulóra az épület megszűnt lakóház lenni, az emeletről a lakók fokozatosan elköltöztek. Mára a tulajdoni hányadok többségét – sajnos – egy bizonyos vendéglátóipari és szórakoztató kft. szerezte meg.

46

FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. 399. 47 CSML HL Hódmezővásárhelyi Járásbíróság iratai, Telekkönyvi iratok, I. 2810/1917. 48 FEJÉRVÁRY József i.m. 168. 49 CSML HL Tan. ir. II. 6302/1923. 50 Uo. Hódmezővásárhely Város Mérnöki Hivatalának iratai 270/1930. (Építési engedély). 51 Uo. Tan. ir. II. 4852/1910 – 7396/1947. 52 Uo. Telekkönyvi ir. 6389. számú belterületi telekkönyvi betét. 62

A nagytakaréki bérház építéstörténete nem egyedüli példaként szolgál arra, hogy Vásárhelyen a 19. század végi, illetőleg századfordulós építkezések olykor nem egyik napról a másikra, hanem bizony elég nyögvenyelősen folytak le. Az új épületek megalkotásakor viszont általában tekintettel voltak a már fennálló, hasonló tömegű és igényű építményekre. Ezért volt az, hogy az Andrássy utcának a Kossuth tértől a Szent Antal utcáig terjedő északi oldala kb. 1900-ra – a földszintes „foghíjak” ellenére – olyan harmonikus képet mutatott. Ezt a Beregi, Keleti, Takarékpénztári és Konstantin paloták hasonló tömege, párkánymagassága, tetőhajlása eredményezte, továbbá az egyforma nyílásméretek és a stílusbelileg rokon homlokzati tagolások. (Ezen épületek az idő előrehaladásával egyre magasabb párkányzatot kaptak, ám ez alig volt észrevehető; a sorból 1896-ra némileg a Hódmezővásárhelyi Takarékpénztár bérháza emelkedett ki.) 1906-ban épült fel a Konstantin Áruház, 53 amelyet már igazán nem lehetett „patkányfészeknek” titulálni, és amely – kimagasló kupolája ellenére – a mi számunkra, vásárhelyiek számára beleillett az eddig kialakult, egységes utcaképbe. (Találgatás tárgya lehetne, hogy a Szegfű utca 1895-ben tervezett kinyitásának megvalósítása révén szervesebb utcakép jött volna-e létre; ám az biztos, hogy ez esetben az Andrássy utca 3-mal bezárólag ez utóbbi vált volna – tetőfelépítménye miatt – a legfeltűnőbbé.) Az Áruház emelésével a bérház nyugati tűzfala eltűnt, a keleti azonban továbbra is zavaróan meredt, mivel az épület és a Konstantin palota (Andrássy utca 9.) között lévő két háztelek emeletes beépítése a 19–20. század fordulóján sajnos nem történt meg. A kommunista városvezetők, illetve „városrendezők” az addigi harmonikus utcaképet tönkretették. 1963-ban a Szent Antal utca sarkán álló, 1965-ben pedig az Andrássy utca 5. és 7. szám alatti földszintes házak helyére kerültek individualista, esztétikailag igénytelen létesítmények. A négyszintes monstrumok magasságukkal, tömegükkel mind a nagytakaréki bérházat, mind az 1869–1870-ben épült Konstantin palotát túlkiabálják és elnyomják. További zavaró hatást kelt a szocreál ocsmányságok homlokzati síkján belüli, nyitott erkélyek megléte. A lebontott Beregi és Keleti paloták, valamint az 1948-ban leégett Konstantin Áruház helyén 1983-ra készült el az ötszintes, Novák István által tervezett betonkolosszus, mely városunk – nyugodtan mondhatjuk – egyik legszörnyűbb épülete. Ez az, ami a Kossuth tér – Andrássy utca saroktól egészen a takarékpénztári bérházig hosszan, rondán elnyúló homlokzatával az Andrássy utca 3. érvényesülését leginkább gátolja, ami miatt kevésbé érezzük azt ma már monumentálisnak. Az utcakép jövőbeli megjavításának legalapvetőbb intézkedése lehetne a pénzintézeti bérház és a Konstantin palota felújítása, renoválása. A felújítások során, a színezés által a két értékes épületet épített környezetükből ki lehetne emelni (de nem vörösre festéssel!), illetve a szocreál házakat háttérbe szorítani. 53

A Konstantin Áruház építésére ld. CSML HL Tan. ir. II. 3120/1901 – 9955/1906. 63

Későbbi lépésként szóba jöhetne az Andrássy utca 5–7. és a Szent Antal utca sarki házak átépítése során, a homlokzatból beugró erkélyek megszüntetése, továbbá a felső legalább 1, de inkább 2 szint lebontása volna az, amely a bérház és a Konstantin palota valódi (magasságukkal való) kiemelését jelentené. Ilyen módon a szocreál épületek a történeti, építészeti emlékekkel azonos anyagú és hajlítású tetőt kapnának. A bérház 1896-ban épült melléképülete napjainkban már nem található meg. Ugyancsak elbontották az 1910-es portált, otthagyva a csupasz földszinti homlokzatot, mely táptalajul szolgált az üzletszekrények és hirdetőtáblák mára jellemző, átláthatatlan burjánzásának. Az épület utcai homlokzatán jelenleg is láthatók az 1923-ban, Kálmán Dezső által készíttetett erkélyek; az udvari homlokzat megjelenése az 1930-as átalakításokat (lépcsőház, földszintes toldalék) tükrözi. Az 1896-os építési év azonban az utcai homlokzat középrizalitjának képszékében elhelyezett római számokból máig leolvasható. Egy teljes felújítás esetén mindenképpen törekedni kellene – a „helyi védettség” szakmai szabályainak megfelelően – az eredeti (1896-os) homlokzat visszaállítására, és ennek során a későbbi erkélyek eltávolítására, helyük renoválására. Ugyancsak nem lenne értelme a középső ablak parapetében lévő balusztersor meghagyásának. Az üzletszekrények elhelyezését megtiltani, a reklámtáblákét pedig korlátozni kellene. Az Andrássy utca 3. és 9. számú épületek „helyi védettségű” építészeti alkotásokként vannak nyilvántartva. Mára azonban mindkettő (de különösen a Konstantin palota) olyan rossz állapotba került, hogy felújításukat 1–2 éven belül mindenáron eszközölni kell, és úgy gondoljuk, ez önkormányzati segítség nélkül nem fog tudni végbemenni, vagy csak félmegoldásszerűen, vagy akár az épületek értékeinek károsodásával (hiszen a tulajdonosok egyáltalán nem érdekeltek a homlokzatok szakszerű, drágább renoválásában). Az önkormányzatnak ilyen módon való szerepvállalása ellen két dolgot szoktak felhozni. Egyrészt azt, hogy az említett építészeti emlékek döntően magántulajdonúak, az önkormányzat csupán néhány 10 ezred hányadban tulajdonos, és emiatt sajnos még ha akarna, akkor sem lenne képes segíteni; a vásárhelyi polgárok, ha felújítva akarják látni ezen épületeket, akkor gyűjtsék össze rá azt a 20–20 milliót, ha pedig nem, akkor örüljenek, ha arra járva nem esik fejükre a homlokzat. A másik ellenvetés-halmazt lényegében úgy lehet összefoglalni, hogy az önkormányzat „jelen pénzügyi viszonyai között nincs azon helyzetben…” (szinte szó szerint azt halljuk, mint amit például már a Szegfű utca kinyitási javaslatánál is hangoztattak). Az elsőre azt tudjuk mondani, hogy ez az érv még nem ad magyarázatot arra, hogy az önkormányzat miért adta el az Andrássy utca 3. több helyiségét is, és a közelmúltban miért vett teljesen önkormányzati tulajdonba más, esztétikailag értéktelen és jóval nagyobb lakóházakat, nem pedig amazokat. Továbbá: azt semmi sem tiltja, sőt inkább serkenti, hogy az önkormányzat a „helyi védettsé64

gű” épületeket ne csak nyilvántartásban tartsa, hanem azoknak a támogatási rendszerét is kidolgozza (mint ahogy az már minden valamire való városban megtörtént), és a felújításokat ennek alapján anyagilag is támogassa. Egyébként meg a Konstantin palotában kialakított emeleti lakások közül kettő jelenleg is önkormányzati tulajdonban van, és nem az emeleti homlokzat szorul felújításra? A másodikra nagyon röviden azt válaszoljuk, hogy ha az önkormányzat csak a tizedét különítette volna el annak, amit az elmúlt néhány évben különböző, nem kulturális, se nem szociális célokra elpazarolt, már rég megtörténhetett volna a renoválás. Az Andrássy utca 3. és 9. szám alatti épületek – csupán emeleti részeinek – teljes önkormányzati tulajdonba vétele által az előbbi visszakaphatná eredeti (bérház) rendeltetését, és mindkettő régóta várt rendbehozatala megvalósulhatna, mely közvetve az egész város érdekét szolgálná.

65

Az 1896. február 20-ai építkezési tárgyalás jegyzőkönyve (CSML HL Tan. ir. II. 1777/1903 – 2249/1896.)

66

Fári Antal (1852–1925) takarékpénztári vezérigazgató (CSML HL Fári Antal ir.)

Andrássy u. 3. – egykori takarékpénztári bérház (a szerző felvétele) 67

KŐSZEGFALVI FERENC KÍSÉRLET A TÖMEGNYOMDÁSZAT MEGTEREMTÉSÉRE HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A 19–20. SZÁZAD FORDULÓJÁN Wodiáner Fülöp, a tisztes nevű nyomdász és könyvkiadó (1820–1899), Petőfi verseinek szedője, a Kossuth-bankók előállítója, már 1852-ben nyomdát akart fölállítani Hódmezővásárhelyen: Tekintetes Tanáts! E kedvelt városban, hol születtem, gyermekéveim töltém, szülőim, rokonim, s ismerőseim vannak, barátok s pártfogolók közremunkálására számíthatok, s hova a honvágy édes ingerénél fogva gyermeteg örömmel visszavágy lelkem – jövőm alapját meg vetendő, egy korszerű s a város szükségéhez alkalmazandó könyvnyomdát szándékozom fölállítani… 1 Bár a tanács pártfogolta, a helytartótanácstól engedélyt nem kapván, a szabadságharc tipográfusa európai vándorútra indult, s csak visszatérése, a politikai helyzet változása, meg fővárosi üzemének létrehozása után gondolhatott újra a vásárhelyi fióknyomda telepítésére. Végül is a város első nyomdáját 1868 decemberében rendezték be, s ezt a tényt a Vásárhelyi Közlöny című, hetenként 5– 600 példányban megjelenő hírlap (a város első újságja) 1869. január 3-i indulásával tették közhírré. Maga Wodiáner Fülöp csak az első hónapokban tartózkodhatott itthon, itteni vállalatait (ahogy a Vásárhelyi Közlönyben olvashatjuk) még az első évben egyik rokonára, Wodiáner Károlyra és a nyomda faktorára, Vörös Sándorra bízta. Az üzem 18 évig szolgálta megbízható, jó színvonalon a várost, eddig maradt az alapító birtokában. A közel két évtized alatt a nyomda a Vásárhelyi Közlönyön kívül nyomtatott három más újságot, négy nála készült könyvet is őriz a városi könyvtár. Több évig volt városi szállító, s bár időközben két nyomdát is alapítottak a városban, 1885-ig nála készültek a polgármesteri jelentések, a különböző városi szabályrendeletek. Az 1886-os gazdasági válság idején aztán a Wodiáner cégnek fizetési nehézségei támadtak, s mivel fő pártfogóját, a 48-as író, újságíró Ábrai Károly polgármestert (1830–1912) politikai ellenfelei még 1884-ben megbuktatták – a vállalat 1886-ban csődbejutott. (Mint a HódMező-Vásárhelyben olvashatjuk, Wodiáner Károly kötelezettségének köztudomás szerint beállott anyagi zavara miatt nem volt képes megfelelni.) 2 A Wodiánerekkel alkalmasint a helyi nyomdászat előtörténete ért véget. Éles különbség jellemzi és határolja el ugyanis az első nyomda alapításának és működésének lassúbb vérkeringésű, szinte patriarkális éveit attól az 1880 körül kezdődő fölgyorsult lüktetésű időszaktól, amely Cell Ignác és Auslander Pál egy 1

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), II. 521/1853. 2 Hód-Mező-Vásárhely, 1886. jún. 6., okt. 3. 68

évet sem élő nyomdájának (1878–1879) 3 tönkremenetelével és Wodiáner vállalatának elárverezésével (1886. jún. 4.) kezdődik. Az 1873-as és az 1886-os gazdasági válság után megélénkült a kapitalista fejlődés; amint Novák László nyomdászattörténetében olvashatjuk, a vidéki nyomdák száma az 1867-es 106-ról 1900-ig 531-re emelkedett. A nyolcvanas évektől Vásárhelyen is fölgyorsuló, s az első világháború kirobbanásáig tetőző fejlődés azonban főleg mennyiségi. Igazat kell adnunk Nováknak, aki így kárhoztatja a századvég körüli állapotokat: A nyomdák magas száma nem annyira a magyarság kulturális erejének megsokszorozódását jelentette, mint inkább azt, hogy a nyomdászat 1867-től szabad ipar lévén, lehetőséget adott bármicsoda műveletlen, szaktudás nélkül való, tágabb lelkiismeretű kontárnak is az elhelyezkedésre. A nyomdatulajdonossá létel egyetlen föltétele a pénz lett. Az 1900-beli 531 vidéki nyomdának tehát felét sem nevezhetjük a szó nemesebb értelmében vett tipográfiának. 4 Az 1886. június 4-én elárverezett Wodiáner-féle üzemmel a következő tíz év alatt például négy különböző tulajdonos próbálta szerencséjét megalapozni. Volt közöttük kereskedő, újságíró, óvodapedagógus [?], s mindössze egy nyomdász. Küszködő kistőkések, tőkeszegény kisüzemek kora ez a vásárhelyi nyomdászatban, gazdasági labilitás és éles konkurenciaharc jellemzi. A tulajdonosoknak ugyanakkor az új század első évtizedétől már számolnia kell a jelentkező munkásmozgalommal is. Az új tulajdonosok által Hungária nyomdának nevezett vállalat megpróbált monopolhelyzetbe kerülni, ám hiába újították föl a nyomda betűkészletét (ahogyan lapjuk, a Hód-Mező-Vásárhely 1886. aug. 8-i számában büszkén jelentették), hiába nyerték el (amint az alábbi, korabeli kis tudósításból kitűnik, olykor csalással) a városi szállítói jogot, a Hungária nem tudott stabilizálódni, mivel 1890 körül már három nyomda próbált osztozni a város szűkös piacán. Árlejtések a városnál. A városi nyomtatványokra folyó hó [november] 26án tartották meg a zárt ajánlati versenyt a városházán. Kizárólag a helybeli nyomdák tettek ajánlatot, s a legolcsóbb ajánlatot Kánitzer Gottlieb tette, mindazáltal az ajánlatok megbírálására összehívott bizottság [többségük, amint a lap más helyén olvasható, a Hód-Mező-Vásárhely szerkesztőbizottságának tagja], tekintettel arra, hogy Fodor Lajos és Auslander Pál, a Hungária nyomda tulajdonosai már régibb idő óta szerződési viszonyban állnak a várossal, az utóbbiaknak ajánlotta három évre kiadni a vállalatot.5 A nyomdához hasonlóan nem tud monopolhelyzetbe kerülni a Hód-MezőVásárhely című lap sem. A városban a dualista kor legnagyobb részében a kormányt támogató városvezetés ellenzéki, 48-as országgyűlési képviselővel állt szemben. A nagygazdák Gazdasági Egylete, illetve a helyi Szabadelvű Párt új3

KŐSZEGFALVI Ferenc: Adatok a hódmezővásárhelyi nyomdászat, sajtó és könyvkiadás történetéhez 1852–1944. Békéscsaba–Gyoma, 1991. 16. 4 NOVÁK László: A nyomdászat története. 6. köt. Budapest, 1929. 16. 5 Vásárhely és Vidéke, 1891. dec. 3. 69

ságja, az 1871-es alapítású Hód-Mező-Vásárhely Ábrai bukása után hiába kerekedett Wodiáner lapja, a Vásárhelyi Közlöny fölé, az újabb 48-as lap, az 1883ban indult Vásárhely és Vidéke csakhamar népszerűbb lett. Endrey Gyula függetlenségi képviselő idősebb Bibó Lajos által szerkesztett színes, élénk lapjával, amely háromezres példányszámot is elért, a 600 példányos szürke, jellegtelen Hód-Mező-Vásárhely nem versenyezhetett. 6 A helyzet gyökeres javulását, a konkurencia kiküszöbölését, egy tőkeerősebb szervezet, kvázi városi nyomda létrehozásától remélte a városvezetés. Ennek érdekében 1896. január 12-én megalapították a Hódmezővásárhelyi Nyomda és Kiadó Részvénytársaságot. A társaság működéséhez adott volt a Wodiánerműhelyre alapított Hungária nyomda, ezt és a nyomda lapját, a Hód-MezőVásárhely-t február 24-én meg is vásárolták utolsó tulajdonosától, a lapot is szerkesztő Halmi János evangélikus lelkésztől (1848–1933). A részvénytársaság a következő napon megkapta az iparengedélyt, átköltöztette üzemét a főtéri templombazárba, megkezdte működését. A nyomda berendezését, felszerelését 1897-ben egy Wörner-féle gyorssajtó, egy amerikai gyorssajtó, egy lyukasztógép beszerzésével, a régi, a Wodiáner-féle gyorssajtó javíttatásával fejlesztették. Alapszabálya szerint a társaság célja: Nyomdai nyomtatvány, hírlap, könyvkiadó és ezekkel összeköttetésben levő iparágak gyakorlása. Fönnállását, nem csekély optimizmussal, 20 évre, 1915 végéig tervezték. Alaptőkéjük 10 ezer osztrák értékű forint (20 ezer korona), a 100 db százforintos részvényt az induláskor 66 részvényes jegyezte. A részvényesek jogaikat együttesen a közgyűlésben gyakorolták. Az ügyeket a közgyűlés megbízásából héttagú igazgatóság vitte, s háromtagú felügyelő bizottság ellenőrizte. Az igazgatóság elnöke Kiss Gyula gyógyszerész (1838–?) lett, mellé olyan köztiszteletben álló, közismert tagokat választottak, mint Szeremlei Sámuel elnöklelkész, a város történetírója (1837–1924), Imre József, a híres szemorvos (1851–1933), Bauer Gyula gőzmalom-tulajdonos (1858–1925) és mások, a felügyelő bizottság elnökévé pedig Fári Antalt, a város első pénzintézete, a „Nagytakarék” vezérigazgatóját (1852–1925) kérték föl. A nyomda első művezetőjévé Müller Gézát nevezték ki, aki már dolgozott a Hungária nyomdánál. Őt Korenthal (Rózsa) Izidor, majd 1901-től az a Róth Antal (1875–1935) követte, aki 1906-ban majd megvásárolja a vállalatot. 7 A részvényesek listáját a város parlamentje, a közgyűlés virilis és választott tagjainak névsorával összevetve igazolva látjuk azt a föltevésünket, hogy a részvénytársaságot (közkeletű nevén a Részvény nyomdát) a város önmagának alapította. A 66 részvényes közül ugyanis 23 virilista a közgyűlés „felsőházának” volt 6

KURUCZ János: Emlékezzünk régiekről = Jövő Útja, 1931. márc. p. 19. CSML HL Cégbírósági iratok, 1896/16. sz. cs. A Hódmezővásárhelyi Nyomda és Kiadó Részvénytársaság alapszabálya, és az évi közgyűlések jegyzőkönyvei, igazgatósági jelentései. A kinyomtatott évi jelentések többsége megtalálható a Németh László Városi Könyvtár helyismereti gyűjteményében is. 70

7

tagja, tizenegyen pedig választott képviselőként ültek ott. 8 Összesen tehát a részvényesek 52%-a képviselője a városi közgyűlésnek. A részvényesek száma egyébként nem növekedett, ellenkezőleg, a tíz év alatt fokozatosan 62-re csökkent, a kilépettek részvényeit a bennmaradó tagok vásárolták föl. A városi nyomtatványszállítás 1880 utáni adatai, tényei jellemzően mutatják a verseny éleződését. A Wodiáner cég, mely 18 évig egyeduralkodó volt a piacon, 1886-ban elvesztette a nagytételű, biztos munkát. Az év elején vele kötött szerződést májusban felbontották, óvadékát visszaadták. A következő szerződés már két évre szólt, ebben a város „a hatóság részére szükséges mindennemű nyomtatványok előállítása iránti vállalatot” a Hungária nyomda társtulajdonosainak, Marschik Jakabnak és társának, Auslander Pálnak vállalták átadni. Az 1889–1891 közötti időre szóló megállapodás, amelyet immár három évre kötöttek, 1008 forint 62 krajcár összegű ajánlatot jelentett, s csak 100 forintos kauciót kértek Auslander Páltól, aki ekkor egyedül vitte a céget. 1892–1894 között szintén a Hungária szállította a város nyomtatványait. 1895–1897 között Lévai Fülöpnek sikerült megszerezni a szállítás jogát, igaz tőle 200 forint letétet kértek, s 32%-kal volt köteles a rendes áraknál olcsóbban dolgozni. 1897-től azonban nincs többé versenytárs, a városi szállítás a részvénytársaság monopóliuma lett. 9 Aprónyomtatványokon kívüli termelésük több mint felét egyébként három legfontosabb megrendelőjük számára végezték. A hódmezővásárhelyi Németh László Könyvtár helyismereti gyűjteményében őrzött összesen kétszáz, könyvformátumú nyomtatványuk 20%-át a városnak, 22%-át a Gazdasági Egyletnek, 14%-át pedig a református egyházközség számára készítették. A nyomtatványok túlnyomó többsége városi szabályrendelet, polgármesteri jelentés, iskolai évkönyvek, különböző társadalmi szervezetek éves jelentései, beszámolói, a Gazdasági Egylet előadássorozatának szövegei. A szépirodalmi jellegű, irodalomtörténeti, helyismereti munkák száma alig több mint tucatnyi. Amint az alábbi kis adatsor bizonyítja, helyzetük a század utolsó éveiben stabilizálódott, s – mint a város legnagyobb nyomdája – az új század első éveiben (bár nehéz gazdasági viszonyokra panaszkodnak), biztos megrendelőiknek köszönhetően fejlődésük tetőpontjára jutottak. 1899-ben fölemelték a nyomda dolgozóinak bérét, 1900-ban bevezettették a villanyvilágítást, betűkészletüket időről-időre felújították. A Részvény Nyomda éves nyereségeinek alakulása: 1896 462,- forint 1897 29,1898 969,1899 1261,8

Polgármesteri évi jelentések a Németh László Városi Könyvtárban. CSML HL Szerződések és okmányok, 16/1886, 4/1887, 3/1889, 2/1891, 26/1895, 42/1897, 25/1901, 92/1904. 71 9

1900 1901 1902 1903 1904 1905

1739,1838,2323,- korona 1797,- (sztrájk) 1689,1765,-

Fejlődésük ellentmondásossá válása 1903-tól ütközik ki igazán, amikor az országos nyomdász-sztrájk üzemüket is eléri. A Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesületének helyi csoportja megalakulása, 1903. június 21. után azonnal bekapcsolódott az országos mozgalomba, s elérte, hogy a munkaidőt 10-ről 9 órára csökkentsék, s két koronával fölemeljék a hetibért. 10 1904-ben egy, helyben rendezett ipari kiállításon arany oklevelet kapnak termékeikért, de 1901 és 1904 között szaporodtak a versenytársak, újabb három nyomda létesült a városban. (Igaz, Lévai Fülöp műhelye 1904-ben megszűnt.) 1905-ben elnyerték Szeremlei Sámuel várostörténete köteteinek kinyomtatási pályázatát, de újságjuk szerkesztői szinte egymásnak adták a kilincset. 11 A társaság újságja a Hód-Mező-Vásárhely társadalmi hetilapként indult 1871-ben, a Gazdasági Egylet neve 1883-ban került a fejlécre. 1899-től politikai lapként szerepelnek, de periodicitásuk rendkívül lassan fejlődik, a heti két alkalomról a háromszori megjelenésre is csak 1904. január 10-én tértek át. 12 Példányonkénti ára a Vásárhely és Vidékéhez hasonlóan 5 krajcár, a két lap példányszáma, színvonala között azonban, mint említettük, nagy különbség volt. 1899ben még a következőket írják évi jelentésükben lapjukról: A társaságunk tulajdonát képező hírlapról szintén megnyugvással jelenthetjük, hogy az a közönség körében mind jobban terjed, és hogy komoly, higgadt irányzatát megőrizve szolgálja városunk társadalmi és közérdekeit, és a politikai érdekeinek megfelelő nemzeti és szabadelvű politikát. Hírlapjuk fenntartása és fejlesztése, a nyomdaipari konkurencia letörése mellett – amint ezt működésük kezdetén hangsúlyozták – egyik fő céljuk volt. 1904-es igazgatósági jelentésükben olvashatjuk: Társulásunk alkalmával világosan megjelölt czéljaink csupán abban állanak, hogy városunkban a nyomdaipar és könyvkiadó üzlet versenyképes legyen, hogy úgy a fővárosból, mint a vidékről ide beözönlő verseny kiszoríttassék […] másrészről pedig, hogy a társaság tulajdonában levő hírlapot tartalom és elterjedés tekintetében egyaránt emelje. A konkurencia kiszorítása és lapjuk fölemelése azonban nem sikerült. (Ez utóbbival például tíz év alatt hat felelős, vagy főszerkesztő próbálkozott.) 10

Ld. 7. jegyz., igazgatósági jelentés. Ua. 12 KÁRÁSZ József: A Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1843– 1970. Szeged, 1974. 72 11

1904-es igazgatósági jelentésükben önkritikus hang is föllelhető: Kettős czélunkat sohasem tévesztettük szem elől. S ha nem dicsekedhetünk is azzal, hogy azt a lefolyt kilenc év alatt elértük, teljes nyugodtsággal mondhatjuk el, miképp ennek oka csupán a helyi körülményekben található fel. Már 1901-es jelentésükben is keményen fogalmaznak: A helyi viszonyok között nagyobb szabású s kiterjedtebb forgalomra törekvő üzletágak megszilárdulására kellő talaj nincsen, sőt kétség merülhet fel még szerényebb igényekkel fellépő vállalatok jövője iránt is. 1905-ben távozott a laptól Ernyei István főszerkesztő, de lemondott tisztségéről Szeremlei Sámuel igazgatósági tag és Fári Antal felügyelő bizottsági elnök is. A részvénytársaság az 1907-es gazdasági válság kirobbanását már nem érte meg. 1906. augusztus 29-én lemondott az ipar gyakorlásáról, s a lap kiadásáról. 13 Róth Antal (1901 óta a cég művezetője) szeptember 1-jén a következő lakonikus közleményt jelentette meg a Hód-Mező-Vásárhelyben: Tisztelettel értesítem a Hódmezővásárhelyi Nyomda- és Kiadó Részvénytársaság nagyrabecsült üzletfeleit és Hódmezővásárhely város közönségét, hogy a jelzett cég üzletét, követeléseivel és tartozásaival együtt megvettem [16.500 koronáért]. Amidőn kérem szíves jóindulatukat a jövőben is, előre jelezhetem, hogy a modern technika újdonságaival fölszerelt könyvnyomdámban mindenki a legjobban a legolcsóbb árak mellett, fog kiszolgáltatni. Másnap már, a lap főszerkesztőjeként a következő vezércikke jelent meg: A kezembe vettem a régi fegyvert […] Gondoltam egyet: megkérem azokat, akiké ez a fegyver, hogy adják nekem. Ők úgy se sok hasznát vehetik, míg én, ha fényesre köszörülöm, fiatal erőmmel újra harcba vihetem, s részt vehetek vele bátran, biztosan ama szent küzdelemben, amelyet a közjóért vívnak meg azok, akik az istentől kapott erőt nemcsak a maguk, hanem a köz javára is használják […] A politikai életben egyetlen párthoz sem fogok e fegyverrel csatlakozni, csak azért, hogy függetlenül bírálhassam el minden párt cselekedeteit. 14 Amikor a nyomdaipar Nyugat-Európában és Amerikában nagyüzemivé válik, a monotype szedés, a modern illusztrációs eljárások, a gépi kötés időszakában a viszonylag magas fenntartási költséget igénylő, nagyobb kapacitású, a kor kívánalmait közelítő üzem – a Hódmezővásárhelyi Nyomda és Kiadó Részvénytársaság – megfelelő tőke, polgári réteg hiányában a behatárolt piacú vidéki városban nem tudott hosszabb ideig fönnmaradni. Bukásának fontos okaként azonban az egyoldalú politikai alapállást, a szabadelvű kötődést is meg kell nevezni.

13 14

Ld. 7. jegyz. RÓTH Antal: A rozsdás fringia = Hód-Mező-Vásárhely, 1906. szept. 2.

73

KONCZ SÁNDOR NÉPISKOLAI TANÍTÁS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI TANYAI ISKOLÁKBAN A 20. SZÁZAD ELEJÉN Hódmezővásárhelynek az 1900-as évek elejére jól kiépített tanyai iskolahálózata volt. A trianoni Magyarország második legnagyobb külterületű városának tanyai népiskolái tehát jelentős múlttal rendelkeznek. Jelen tanulmányunkban a számtan tanításáról adunk képet, bemutatjuk, hogyan vált értékessé a 20 század első felének népiskolai eredménye a hódmezővásárhelyi külterületen. Témánkban két jelentősebb tanulmány készült: A matematika tanítása a 20. század első felének tanyai népiskoláiban Hódmezővásárhelyen (KONCZ 2007), valamint Népiskolai tanítás a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban a matematika kapcsán (KONCZ 2008a), melyek részletes képet adnak a teljes, 1903-tól 1947-ig tartó időszakról. 1 A sikeres tanítási eredmény elérésében a tanítók szorgalmán kívül nagy része volt az elsajátított és alkalmazott új tantervi előírásoknak. Korszakunkhoz négy tanterv kapcsolódik: az 1905-ben kiadott tanterv, amelyet iskoláinkban is az 1906/7. tanévtől kellett használni; az 1925-ös tantervet 1926/27-től; az 1941ben megjelent a nyolcosztályos népiskolai tanterv abban az évben bevezetésre került; az általános iskola első tanterve 1946-ban jelent meg, az 1–5. osztályt aszerint kellett tanítani az 1945/46. tanévtől a népiskolákban is. A tanítók szívesen láttak volna speciális tanyai tantervet, és már az 1920-as években a nyolcosztályos népiskolát vélték célravezetőnek. Alsó tagozaton teljesíthetőnek tartották 1. osztályban a négy alapműveletnek a 20-as számkörben való megismertetését és teljes begyakorlását; 2. osztályban a számkör 20-tól 100-ig történő bővítését és a négy alapműveletnek további alkalmazását és gyakorlatát; 3. osztályban a négy alapművelet írásbeli végzését; 4. osztályban a négy alapművelet írásbeli alapos gyakorlását. A tananyagszervezés helyi dokumentuma a tananyagbeosztás volt. Olykor szinonimájaként használták a tanterv, helyi tanterv kifejezéseket, sőt az elkészült tananyagbeosztás elejére „részletes tanterv” címet is írtak. 1907-ből egy körül1

KONCZ Sándor: A matematika tanítása a 20. század első felének tanyai népiskoláiban Hódmezővásárhelyen. Hódmezővásárhely, 2007. Pályamunka az MTA Szegedi Területi Bizottsága által kiírt pályázatra. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Kézirattár, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kara (a továbbiakban: SZTE TTIK) Bolyai Intézet Könyvtára, [online] [2008.09.13.] (a továbbiakban: KONCZ 2007); KONCZ Sándor: Népiskolai tanítás a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban a matematika kapcsán. Hódmezővásárhely, 2008. Pályamunka a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Területi Bizottsága által kiírt pályázatra. CSML HL Kézirattár, SZTE TTIK Bolyai Intézet Könyvtára (a továbbiakban: KONCZ 2008a). 74

írás: „elkészítettük minden tantárgyból, minden osztályra nézve a részletes tantervet, a tananyagot heti részletekre fölosztva”. 2 A tananyagbeosztásokba betekintve látható, hogy a tanmenetvázlatok egybefogása; a 20. század első felében használt formája 1903 után alakult ki, és a hódmezővásárhelyi tanyasi iskolákban egységes tananyagbeosztás szerint oktattak, amelyet a külterületi tanítók testülete készített el. A tananyagbeosztások kidolgozását meghatározta a választott tankönyv. 1. osztályban nem használtak tankönyvet, 2. osztálytól: 1906 előtt Faludi János: Számvetési példatár […]; az 1906/7. tanévtől Szigeti Sándor: Számtani példatár, Számtani gyakorlókönyvek; az 1925/26. tanévtől Kalász iskolakönyvek voltak, Háros Antal – Szenes Adolf: Számtan és méréstan […]. Egy-egy tanterv bevezetésekor készült új tananyagbeosztás a matematikához, valamint módosult 1928-ban amikor az 5–6. osztály tananyagbeosztása A és B évre lett osztva. Az 5–6. osztály tanítása az 1920-as évek elejétől már turnusrendszerben történt, és alkalmazták a nyolcosztályos népiskolában is A és B évekkel, az 5–6. és 7–8. osztály egy tananyagot tanult. A továbbképző iskolai (ismétlőiskolai) tananyagbeosztást a századelőn két csoportra állították össze, később három osztályra, és 1929-től turnusrendszer szerint A, B és C évekre. Az órarendben a számtanórák a tanítási nap elején voltak közvetlen foglalkozásban és önálló foglalkozásokban egyaránt, csupán az elsősöknek volt számírás délutáni önálló foglalkozásra. Az 2. és 4. osztály önálló foglalkozásaiból kettőn-kettőn az alatta levő osztály számtanórájára kellett odafigyelni, az 5–6. osztályosoknak a negyedikesek és harmadikosok órájára. A hódmezővásárhelyi tanyai állami iskolákban egységes órarend volt, csupán néhány helyzetben tért el némileg attól pár iskola tanítója. Miután a tanítás alapegysége 30 perces foglalkozás volt, egy-egy osztálynak a tanító fél órás tanórát tartott, az önálló vagy csendes foglalkozások viszont gyakran 60 percig tartottak. A tanyai iskolák legtöbbje osztatlan iskola volt, együtt tanult az 1–6. osztály; néhány iskola részben osztott kéttanítós, itt az 1–2. és 3–6. osztály tanult egy-egy tanítóval, a háromtanítós iskolákban pedig az 1–2., 3–4. és 5–6. osztályt vezette külön pedagógus. Ilyen lehetőségek mellett egy osztállyal naponta általában két tanórát foglalkozott a tanító közvetlenül, a többi órát csendes foglalkozás (vagy későbbi elnevezéssel önálló foglalkozás) töltötte ki. Ezeket gondosan megtervezve ugyanúgy órarendbe állították, mint a közvetlen foglalkozásokat. Érdekessége, hogy általában napi egy csendes foglalkozásra az szerepelt óraren2

Egy másik beszámoló az elmúlt tanévről ugyanekkor a tananyagbeosztás fogalmat használja, és következetesen így nevezik 1906-ban, az elkészítésével kapcsolatos iratokban mind a tanyai iskolák anyagában, mind a tanfelügyelőiben. CSML HL A Hódmezővásárhelyi Külterületi Állami Elemi Népiskolák (Általános Iskolák) iratai. Iratok 363/1907. (V. 1.), 447/1907. (VI. 9.) (a továbbiakban: Külter. isk. ir.); Uo. Tantestületi jegyzőkönyvek 491/1906. (XII. 1.), 442/1908. (1907. VI. 10.) (a továbbiakban: Külter. isk. jkv.). 75

dileg egy-egy osztálynak, hogy „figyel”, ami a túlnyomórészt az eggyel alatta járó osztály számtanórájára való odafigyelést takarta. 3 A tanítótestületi értekezleten foglalkoztak módszertani kérdéssekkel, gyűlésenként rendszeresen egy bemutató tanítás és egy előadás volt. Továbbá tantestületi ülésenként beszámolt az igazgató az iskolalátogatásai alkalmával szerzett tapasztalatairól, elmondta módszertani és egyéb észrevételeit, melyek a tanításra vonatkoztak. A külterületi népiskolák korszakunk elején egy, 1922-től kettő, majd 1931-től három igazgatósági körzetre voltak osztva, és körzetenként egyegy tanítótestületet alkottak a tanítók. Minden hónapban volt testületi értekezlet (előfordult júliusi rendkívüli gyűlés is). A tanítótestületi üléseknek nemcsak bőséges iratanyaga van, hanem nagyon gazdag is. A bemutató tanítások és módszertani előadások lejegyzése módszerekben nemegyszer gazdagabb, mint a tantervi részletes utasítás. Tantervi előírásokkal és tankönyvi ajánlásokkal összevetve a tanításról tett igazgatói észrevételeket és tanítótestületi véleményeket, kiderül, hogy az igazgatói elvárások tanterv és utasítás szerintiek, a módszertani javaslatok aprólékosak, többször részletesebb a tantervi utasításnál és tankönyvi ajánlásnál. A helyes tanítási módszer elérésére érdekében 1905-től nagyon komoly munkát fejtett ki az igazgató. Arra törekedett, hogy a tanítás egységes, a tantervi követelményeknek megfelelő és utasítás szerinti legyen. Nyilvánvalóan e módszertani törekvés a helyes tanítás érdekében történt. Ez az igyekezet a hódmezővásárhelyi tanyai állami népiskolákban nagyon figyelemreméltó. Az iratok arra engednek következtetni, hogy a külterületi iskolákban az 1900-as évek elejéig messze nem igényes munka folyt. Tehát nemcsak a községi kezelés alá vétel, vagyis 1897 előtti időszakban, hanem akkor is, amikor már a tanyai tanítók testületbe tömörültek, rendszeresen vettek részt tanítótestületi ülésen, sőt munkájukat ellenőrizte a népiskolai felügyelő. 4 Az 1905. szeptember 1-jétől megválasztott új igazgató rendkívül határozott fellépésének és következetes igazgatásának köszönhető, hogy a századelőtől komoly munka folyt a hódmezővásárhelyi külterületi állami elemi népiskolákban, és a tanítást ezután figyelemre méltó eredmény jellemezte. 5 3

A fennmaradó „figyel” órarendi bejegyzést a beszéd- és értelemgyakorlat órába való bekapcsolódás töltötte meg tartalommal. KONCZ 2007b; KONCZ Sándor: Népiskolák Klebelsberg Kunó korában Hódmezővásárhely külterületén = A legnagyobb álmú magyar kultuszminiszter. Klebelsberg Kuno kora és munkássága. Szerk. MIKLÓS Péter. Szeged, 2008. (a továbbiakban: KONCZ 2008b). 4 A népiskolai felügyelői tisztséget nem tanítói végzettségű személy töltötte be, hanem lelkész, igaz, kapcsolatban állt az iskoláztatással, miután a községi iskolaszéknek tagja, sőt alelnöke is volt. CSML HL Hódmezővásárhely Város Községi Iskolaszékének iratai, 302/1898. (X. 23.), 400/1899. (XII. 23.) (a továbbiakban: Isk. szék ir.). 5 Az igazgató Vidonyi Jenő, aki pedagógus volt, pályáját 1886-ban kezdte. 29 évesen már a református tanítótestület elnöke. Tagja a községi iskolaszéknek, 1903-tól az állami 76

Mindezt iratok támasztják alá. Például az 1906/7. tanévben három tanító munkájáról a következőket jegyezte fel, a szövegkörnyezetből érezhetően felháborodottan: az egyik tanítónál a május 18-i iskolalátogatás alkalmával számtanból minden osztály igen gyengén állt. Az első osztályban a kérdésre 5– kivonásra egy leány sem, az átmene6 tanuló nem tudott válaszolni, a teket 10-en felül éppúgy nem tudták. A harmadik osztályban az osztásnakszorzásnak kiszámítási módját sem tudták biztosan, s a negyedikben sem volt az osztás kellően begyakorolva. Az ötödikesek az egyszerű hármasszabályt és társaságszabályt még nem tanulták, holott már ismételni kellett volna. — A másik tanítónál májusban minden osztály olyan gyenge eredményt mutatott fel, hogy a jövő tanévben ilyen alapon alig lehet továbbhaladni. — A harmadik iskolában szintén számtanból rossz a tanítási eredmény, és érdekes, hogy míg az elsősök egészen jól számolnak, addig a többiek, de különösen a 3. és 4. osztályosok alig tudnak valamit. — Az első tanítónál „az eredménytelenség okát a csekély szorgalomban”, a másik kettőnél „pedig abban találom, hogy dacára minden gyakorlati tanításnak és általam adott közvetlen gyakorlati utasításnak, a számtantanítás helyes módját nem tudták elsajátítani”. 6 Második példánk jól mutatja az igazgató határozott, de nem durva fellépését. Hozzátesszük, a processzus mögött ott van az emberi tényező: a súlyos hibákat vétő tanítók említésekor ismétlődnek ugyanazok a nevek. A következő három tanítóból kettő szerepel azok között, akiknek munkáját már 1907-ben is alig tudta elfogadni. Az 1911/12. tanév végén alig elégségesnek értékelt három iskolát. „E három iskolánál különösen az I., II. osztály számtani előmenetele olyan csekély, hogy a jövő tanévben csak a legnagyobb szorgalom kifejtése mellett lehet a mulasztásokat kipótolni. És erre annyival is inkább kérem az iskolában tanító kartársakat, mivel tanítási eredménytelenség miatt már egyszer fegyelmi bírságot kaptak. Ennek megismétlődése súlyos következményekkel járna.” Ugyanakkor egy iskolánál elégtelennek értékelték az eredményt „amit a kir.

elemi népiskolák gondnokságának. Igazgatóként nemcsak a szakmai igényesség érdekében lépett fel, hanem igyekezett a tanítói morált is a leghatározottabban javítani, pl. nyomatékosan tudatta, hogy baromfinak, disznónak semmi helye az iskola udvarán, az a gyermekek szabad mozgására van hivatva. CSML HL Külter. isk. ir. 409/1914. (VI. 21.), 227/1909. (IV. 1.), KONCZ Sándor: Tanyai iskolák Hódmezővásárhelyen 1919–1949 között. Hódmezővásárhely, 2006. Kézirat a Hódmezővásárhely története 3. kötethez. CSML HL Kézirattár, [online] [2008.09.13.] (a továbbiakban: KONCZ 2006). 6 A gyakorlati tanításon nemcsak a tanítótestületi üléseken tartott bemutató órákat kell érteni, hanem az igazgató által iskolalátogatáskor tartott tanításokat is, ugyanis az igazgató átvette az órát, és konkrét tanítással mutatta meg elvárásait. CSML HL Külter. isk. ir. 447/1907. (VI. 9.). 77

s. tanfelügyelő úrral állapítottam meg s amiért az illető kartárs ellen a fegyelmi eljárás megindíttatott”. 7 Utolsó példánk az igazgató céltudatosságát érzékelteti. A következő tanévben egy iskolában „nem kielégítő” eredményt talált, amelyre a részletesen rá is mutatott, a tanítót feladatainak pontosabb teljesítésére felszólította és figyelmeztette további hanyagságának súlyosabb következményére. Az iratokból kirajzolódik, hogy az eset egy olyan folyamat kezdete, amelyben végül az igazgató ajánlotta a tanítónak, kérje az áthelyezését. 8 Az 1906-tól látható jelentős előrelépés nem csupán az új igazgató munkájának köszönhető. Iratok arra engednek következtetni, hogy mindennek irányt szabott egy 1904. februári rendelkezés, amely az 1901-ben kiadott állami népiskolai gondnoksági utasítás fokozott betartását írta elő. Vitathatatlan, hogy a tanfelügyelő 1906-tól markánsan ott állt az igazgató munkája mögött. Jól tükröződik ez a január 10-én intézett leiratából: Az iskolalátogatásokról szóló „igazgatói bejelentésből a legnagyobb megütközéssel tapasztalom, hogy a tanyai tanítók 5 kivételével a számtan, írás és olvasás tanításának módszereivel nincsenek tisztában. Mégis csak szomorú dolog, ha egy 32 éves tanító még azt sem tudja, hogy az orosz számológép fedő lapja miként használandó, egy másik pedig nem átallja kijelenteni, hogy az írás javításáról mit sem hallott. […] Igazgató úr bejelentésével egyébiránt bővebben nem kívánok foglalkozni, miután annak minden részével különben is egyet értek; alaposságát pedig maga a tantestület is elismerte akkor, amidőn igazgató úr előterjesztését egyhangúlag tudomásul vette. […] Felhívom igazgató urat, hogy a tantestületet legkomolyabban figyelmeztesse, úgy a tanterem tisztántartására, mint pedig tanítói kötelességének lelkiismeretes teljesítésére, s a mennyiben figyelmeztetésének nem lenne meg a kívánt eredménye, a kötelességéről megfeledkezett tanítókat jelentse be hivatalomnak, hogy velük szemben a megtorló intézkedéseket folyamatba tegyem.” 9 7

Az igazgató kifejtette, hogy a tanítótestület legnagyobb részében megvan a hivatástudat és a munkakedv, sőt a legtöbb tanító dicséretes nevelő, amelyet az is mutat, hogy a 35 tanyai iskolából a tanítási eredmény 7-ben kitűnő, 12 iskolában jeles, 8 iskola jónak, 3 alig elégségesnek, 1 pedig elégtelennek minősíthető, tehát 31 iskolában az eredmény kifogástalan. CSML HL Külter. isk. ir. 352/1912. (VI. 30.), 440/1908. (VI. 1.). 8 1913-tól a minősítés jelzésére a működésre nézve „kiváló”, „kielégítő” vagy „nem kielégítő” kitételek használatát írta elő a törvény. CSML HL Külter. isk. ir. 352/1912. (VII. 4.), 215/1913. (VI. 16.), 414/1912. (VII. 10.), 409/1914. (VI. 21.), 266/1915. (VI. 19.), Külter. isk. jkv. 269/1913. (VI. 21.), 124/1914. (II. 2.), 288/1914. (V. 1.); 1913. évi XV. tc. az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek rendezéséről. 9 32 éves tanító abban az értelemben, hogy 32 éve van a pályán. „Az igazgató jelentéséből továbbá felháborodással értesülök arról is, hogy a tanyai tanítók legnagyobb része az iskola tisztaságával is oly kevéssé törődik, hogy a térképeket, szekrényeket stb. ujjnyi vastag porréteg borítja.” CSML HL Külter. isk. jkv. 123/1904. (III. 1.), ad 20/1906. (I. 14.); Isk. szék. ir. 147/897.; Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottságának 78

Az igazgató következetes volt, az elért színvonal folyamatos fenntartására törekedett, lankadatlanul szót emelt a hibák kiküszöbölésére. Egy későbbi tanév végén írta: „iskolalátogatásaim alkalmával, de még olykor a gyűléseken is meg szoktam tenni módszertani és egyéb észrevételeimet, melyek a tanításra vonatkoznak. Mindazonáltal észrevételeket ez alkalommal is kell tennem, mivel úgy tapasztalom, hogy egyes dolgokról nem lehet elég sokat beszélni, hogy magának mindenki megjegyezze s a tanításban is kövesse”. 10 Rátérünk az igazgató módszertani útmutatásainak részletezésére. Az igazgatók iskolalátogatások alapján szerzett tapasztalatainak tantestületi ülésenként, illetve tanévenként tett összefoglalásaiból válogatunk. Legalább tanévi hat látogatást tett iskolánként az igazgató, ilyenkor nemcsak megbeszéléssel adott módszertani tanácsokat és útmutatásokat, hanem mintatanításokkal is. Az iskolalátogatások célja a jól irányított oktatás megteremtése volt, ennek biztosítására a tanfelügyelőség rendszeresen határozott utasításokat adott. 11 1906. januárból való az iskolalátogatás alapján tett kezdeti észrevétel a számtanról. Az igazgató a tantestületi értekezleten beszámolt, hogy az első látogatást minden iskolánál megejtette, és mivel már gondnok korában azt tapasztalta, hogy a számtan tanítását a tanítók legnagyobb része nem a helyes módszer szerint végzi, és így a kívánt eredményt sem érik el, ezért látogatásai alkalmával e tantárgy megfigyelésére helyezte a hangsúlyt. A kivonást az iskolák egyharmad részében még mindig az úgynevezett „kölcsönző” módszer, és nem a pótlás útján tanítják — kezdte észrevételeinek összefoglalását. Ebből következően azután az osztásnál is a szorzatot előbb aláírják, s azután vonják ki. Ezt is „kérnek az előtte valótól egyet!” jellegű kifejezésekkel. — Néhány iskolánál a tanító előbb szólítja fel a tanulót, azután adja fel neki a fejbeli gyakorlati példát, így a többi tanuló nem törődik a feladvánnyal. Számtan tanításánál (de még más tárgynál is) mindig az egész osztályhoz kell intézni a kérdést! — Van olyan iskola, ahol a 4. osztályosok óráján a tanító maga írta fel a táblára a kitűzött gyakorlati példát, és a kiszólított tanuló egyszerűen csak megszorozta vagy kivonta a számokat. — Néhány iskola kivételével a számjegyek igényes leírásával a tanítók nagyon keveset tőrödnek, így a másodikosok számírása szebb, mint a felsőbb osztálybelieké. — Az iskolák felében gyakorlati példák megoldása alig történik, legfeljebb a számtani gyakorlókönyvből olvassák ki a feladatot. — Alig iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek 257/1903. (a továbbiakban: Kgy. jkv.). Külter. isk. ir. 439/1907. (VII. 1.). 10 Az év végi értékelést az igazgató felolvasta a tanévzáró ülésen, a tanfelügyelőségre az ülés jegyzőkönyvéhez csatolva küldték meg. CSML HL Külter. isk. ir. 352/1912. (VI. 30.). 11 Természetesen részt vett az igazgató az évzáró vizsgán, elkísért egyéb látogatót (tiszti főorvos, tanfelügyelő), tehát legalább 8 alkalommal megjelent évente, és indokolt esetben a tanítás menetének ellenőrzésére is többször tett látogatást. CSML HL Külter. isk. ir. 1904–1950. 79

találni iskolát, ahol mennyiségek leírásánál a mértékegységet kifejező rövidítéseket egyformán használnák, holott ezeknek megvannak a hivatalosan megállapított és általánosan is elfogadott formái. Ugyancsak az ilyen feladatoknál a mértékegységet is írják a kidolgozás során összeadás és kivonás esetén, ami a tanulókat zavarja a számok egymás alá írásában. — Az egyszeregyet még 4. osztályban sem tudják biztosan három-négy iskolában. — Nagy tájékozatlanságnak tudja be, hogy az egyik tanító a fedőlappal ellátott számológépen mind a 100 golyót láttatja, mivel a fedőlapot nem használja. — Szokatlan és magyartalan kifejezéseket használnak többen, így például „megmarad, oldalt marad, fennmarad, kimarad” ahelyett, hogy „marad”; „csináld ki, kicsinálja” ahelyett, hogy „számítsd ki, kiszámolja”; „kell tegyek, kell tenni, kell adjak” ahelyett, hogy „tennem kell, vagy adok hozzá”; „háromra veszek almát, kettőre diót” ahelyett, hogy „háromért, kettőért”. — Az észrevételek felsorolása után a tantestülethez fordult, hogy amennyiben az elmondott észrevételei „valamely tekintetben nem felelnének meg a tanítás helyes elveinek, tegyék tanácskozás tárgyává. Azt óhajtja, hogy kölcsönös eszmecsere következtében a tanítótestület minden tagja elsajátítaná az ismereteinek bővítéséhez szükséges gyakorlatot, mert jóllehet, hogy a külterületen sokféle akadálya van a sikeres tanítási eredmény elérésének; de egynek, a helytelen módszer alkalmazásának nem szabad ez akadályok közt helyt foglalnia.” — A tanítótestület az igazgató által elmondottakat helyesnek és követendőnek találta. A mértékegységek használatáról megbeszélést tartottak, és abban állapodtak meg, hogy a példák kidolgozásánál „a K. és f. a q. és kg. ponttal jelöltessenek meg”. 12 Érdekes, mennyire határozottan megkövetelte az igazgató az írásbeli osztás rövidebb formában való írásmódját, miközben sem az 1914-ben kiadott népiskolai tankönyv, sem 1926-os tanterv szerinti tankönyv nem úgy tartalmazza. Az 1905-ös tanterv nem tér ki rá a részletes részben sem, az 1932-ben kiadott részletes tantervi utasítás az egyszerűbb alakot használja. 13

12

Ez volt az az igazgatói jelentés, melyre a tanfelügyelő az előbb idézett leiratát küldte. Az igazgató a következő napirendi pontban hasonló részletességgel, és nem kevés hiba felsorolásával számolt be az írástanításról. CSML HL Külter. isk. jkv. ad 20/1906. (I. 2.). 13 BEKE Manó: Számtan a népiskolák III. osztályának. 8. kiad. Budapest, 1914. 68–72. (a továbbiakban: Számtan 3. 1914.); Számtan és méréstan az elemi népiskolák III. osztálya számára. Szerk. HÁROS Antal, SZENES Adolf. Budapest, 1926. 64–75. (a továbbiakban: Számtan 3. 1926.). 80

Osztáspélda a 3. osztályos tankönyvből 1914-ből, és két példa 1926-ból

A mértékegységekről tett megállapodás kicsit archaikusnak tűnik, hiszen az ekkor már minden bizonnyal nyomdában levő 1905-ös népiskolai tantervet az elfogadott és helyes írásmóddal szedték és abban, de a megtekintett korabeli tankönyvekben is, dl, l, hl; g, dkg, kg, q; mm, cm, dm, m, km, K (korona) látható. 14 További érdekesség, hogy az igazgató a kivonás tanításánál a pótlás metóesetén „5-höz, hogy 7 legyen kell kettő”, dust várta el, azaz például a vagy régiesen (amit viszont az igazgató is helytelennek tartott) „5-öt 7-re kipótolja a 2”. Három év múlva, igaz akkorra már az 1905-ös tanterv és utasítás szerint kellett tanítani, a tanfelügyelő kifogásolta, hogy az írásbeli kivonást nem az elvevéssel, hanem a pótlással végezték a látogatott harmadikos órán. Azaz 1909ben a tanfelügyelő által helyesnek tartott metódus: „7-ből 5, az 2” vagy „7-ből elveszek 5-öt, marad 2”. 15 A következő tantestületi ülésig a 28 tanyai iskolából 23-at meglátogatott az igazgató, és 1906. februárban iskolánként, a tanítót is megnevezve sorolta fel tapasztalatait. Kiemelte, hogy ezt a munkájára vonatkozó utasítás alapján végzi, de észrevételeit nem a tanító személyére, hanem tisztán a tanítás eredményére és a tanítás módjára teszi. Mindezt azért, hogy egyes felvetéseket a tantestület megvitathassa, következtetéseket vonhasson le és ötleteket meríthessen, mivel erre egyedüli alkalom a havonkénti gyűléseken nyílik. 16 A tanítást módszeresebbnek és eredményesebbnek látta, mint az előző iskolalátogatáskor, de több tanító munkája továbbra is sok kívánnivalót hagyott ma14

A tanterv 99. oldalán előforduló km., m. és kg. minden bizonnyal csak szedési és korrektori hiba. Tanterv és utasítás az elemi népiskola számára. Budapest, 1906. (a továbbiakban: Tanterv 1905.); BEKE Manó: Számtan a népiskolák II. osztályának. 7. kiad. Budapest, 1914. (a továbbiakban: Számtan 2. 1914.); BEKE Manó: Számtan a népiskolák IV. osztályának. 8. kiad. Budapest, 1914. (A továbbiakban: Számtan 4. 1914.); BEKE Manó: Számtan a népiskolák V. és VI. osztályának. 8. kiad. Budapest, 1914. (a továbbiakban: Számtan 5–6. 1914.). 15 A tanfelügyelő belterületi állami iskolát látogatott ekkor. CSML HL Külter. isk. jkv. 203/1909. (III. 20.). 16 Az igazgató munkáját a gondnoksági utasítás szabályozta. Az igazgatói beszámoló címéből egyértelmű, hogy ez volt a hivatalba lépését követő második iskolalátogatása. CSML HL Külter. isk. jkv. 20/1906. (II. 1.). 81

ga után. Az egyik iskolában a 2. osztályosok az 50-es számkörnél tartottak (ami későbbi tananyagbeosztásokkal összevetve megfelelő haladást mutat), de nagyon kevés volt a gyakorlás, pár tanuló még a számológép golyóival se tudta elvégezni a kivonást. A 3. osztály fele azt se tudta táblánál végeztetett szorzásnál, hogy szorzatot hova írja. A 4. osztályosok az írásbeli osztásnál a szorzatot aláírják és úgy vonják ki, ami nem helyes. 5–6. osztályban a vegyes számok összeadásánál a számokat áltörtté alakítják, és közös nevezőnek nem a legkisebb közös többszöröst választják, hanem a nevezők szorzatát; helyesebb külön végezni az összeadást az egészekkel, és külön a törtekkel. (A legkisebb közös többszörös keresése nemcsak kisebb számokkal való számolást eredményez, hanem fejleszti a matematikai gondolkodást.) — Másik tanítónál kifogásolta, hogy a tanulókat sorban hívja ki a számológéphez, és ez idő alatt a többieket nem foglalkoztatja. A szemléltetés nem elég változatos; nem elég csak dióval, almával és fillérrel szemléltetni. Felsőbb osztályokban a szorzótábla nincs begyakorolva. Az ötödikesek a törtek összeadását érthetetlen, nehézkes módon végzik. — Egy további tanítónál 3. osztályban „a kivonás tanítása még mindig bizonytalan módszerrel megy; eredmény: elégséges”. — Több tanítónál ismétlődnek a már felsorolt hibák, némelyek munkáját részletezés nélkül minősítette: jeles, jó, elégséges. 17 E tanévet értékelve az igazgató leírta, hogy a tanítás eredménye arról győzte meg: „a tanítótestületben aránylag kevés a hivatása magaslatán álló s kötelességét teljesen átérző tanító. Más szóval vannak a tanítótestületnek olyan tagjai, akik a szó szoros értelmében a tanításhoz igen keveset értenek.” (Ugyanakkor nem keltett torz képet, szólt a tehetséges tanerőkről is.) 18 A problémák között a tanév közben felsorolt hibákon túl olvasható egy olyan észrevétel, amely ettől kezdve, mondhatni, végigkíséri korszakunkat: a számtantanítás nem eléggé gyakorlati; több tanító még kellő számtani ismeret mellett is mintegy kerüli az alkalmas gyakorlati példát (másfelől az eladásvásárlást feldolgozó példákban az árak irreálisak). Két év múlva ehhez a problémához a pénznemről is szólt: a forint-krajcárral való számolást teljesen ki kell zárni, a növendékek a koronaérték ismeretét vigyék magukkal az iskolából. Továbbá a mértan tanításánál nagy hangsúlyt kell helyezni a tananyagban előírt területszámítás gyakorlatban való megmutatására; a külterület, a tágas iskolai 17

A számtan eredmény minden osztályban elégtelen volt az egyik iskolában, erről néhány súlyos hibát fel is sorolt az igazgató, de módszertanilag nem izgalmas, a tanító pályaalkalmassága kétséges. CSML HL Külter. isk. jkv. 20/1906. (II. 1.). 18 Az egyik, számtanból is eredménytelen tanító 24 első osztályosából év végére 14 maradt, amelyből 6 egyáltalán nem tudott olvasni. „Nem tudom eléggé méltányolni s elismerésemnek kifejezést adni azokkal a tanítókkal szemben, akik a jó tanító minden kellékével felruházva, igazi odaadással és buzgósággal teszik magokat méltóvá a legnagyobb dicséretre s tanítványainak hálájára”, tette hozzá az igazgató. CSML HL Külter. isk. jkv. ad 264/1906. (VI. 16.). 82

udvar erre kiválóan alkalmasak. A gyermeknek olyan tudást kell adni, amellyel az ő életkörülményei között biztosan el tud igazodni. Egy olyan példa, amelyben a Duna hazánkon belüli hosszát kell kiszámolni, bővíti ugyan a földrajzi ismereteit, de a gyakorlati élettel kapcsolatba alig hozható. Hiába tudja, ha eközben elakad annál a mindennapi feladatnál, hogy: „ha apád elad 5 hízott disznót s darabja nyom 165 kg-ot, darabonként lemegy percentre és életre 26 kg; 1 kg-ért fizet a disznókereskedő 1 Kor. 60 fillért, mennyi pénzt kap az 5 disznóért?”. 19 A gyakorlati élet és az iskola kapcsolatát vitatták meg 1913-ban egy tanítótestületi ülésen tartott felolvasás kapcsán (amely azzal foglakozott: „Hogyan tanítsunk az életnek?”). Elhangzott, hogy a népiskola nem nevel kellően az életnek, a számtantanítás sem szolgálja ezt a célt. Ennél a tárgynál viszont a meglevő keretek közt magunknak kell gyakorlatiasabbnak lennünk — állapították meg. 20 Az iskolalátogatásokról beszámolva gyakran hangsúlyozta az igazgató, hogy a gyakorlati példákra fokozott gondot kell fordítani. Mindezt fontos célnak látták a tantestület tagjai is. 1917-ben az egyik (tegyük hozzá, kiemelkedő tehetségű) tanító előadást tartott „A háború és iskola” címmel, és erről azt mondta: világos, hogy számtantanításban az életből vett példa csak háborús lehet. Ezeken keresztül meg lehet ismertetni a gyerekekkel olyan, számukra homályos fogalmak lényegét, mint a hadikölcsön, a rekvirálás, az árak maximálása, s egyúttal a számtantanításban nekünk bőséges aktuális példát nyújt. 21 Eredményről 1907-ből olvashatunk. Az igazgató arról számolt be a tanév végi értékelésben, hogy „a számtantanításnál a 4. osztályban elértük az egységes tanítási módszert, ez pedig igazán eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy egy év alatt mi-mindenféle módon igyekeztünk a célhoz. Az V., VI. oszt. számtan tanítása azonban nem egységes és szerintem pl. a kamatszámítás, egyszerű hármaszszabály más módon tanítandó. Erről azonban a szeptemberi tantestületi gyűlésen fogok bővebben szólni [...]". Az igazgató határozott elvárásairól is képet kapunk a tantárgyankénti összegzésnél: a számtantanításnál még mindig vannak olyan sallangok, amelyek eltávolítandók, még ha nem lényegbevágó dolgok is. Néhány tanítónál tapasztalható, hogy ha szorzás közben elakad a tanuló, például nem tudja 6×5 mennyi, akkor a tanító megfordíttatja 5×6-ra. Ez hiba – írja az igazgató –, mivel rossz analógiával más szorzatnál helytelenül számol a tanuló, például 6×7 helyett 5×7-et. — A kivonásnál a „kipótol” szó szinte fülsértő, amikor a tanuló azt mondja, hogy 9-et 11-re kipótol vagy kipótolja a 2, akkor ki kell javítani: 9-hez, hogy 11 legyen, kell 2; vagy egész röviden ! Semmi 19

„Hiába tudja megfejteni azt, hogy: ha a Niagara vízesése óránként ennyi meg ennyi lóerőnek felel meg, akkor mennyi az erőkifejtése 3/4 év alatt?” CSML HL Külter. isk. jkv. ad 264/1906. (VI. 16.), 440/1908. (VI. 1.), 442/1908. (VI. 13.). 20 A testület szerint értékesek voltak a felolvasott gondolatok a tanítás megreformálásáról, de előfeltételei nincsenek meg. CSML HL Külter. isk. jkv. 163/1913. (IV. 1.). 21 CSML HL Külter. isk. jkv. 124/1914. (II. 2.), 112/1917. (III. 1.). 83

nehézséget nem jelent már második osztályban megfelelő gyakorlati példákkal erre a kifejezésre szoktatni a gyerekeket. — A „kimarad”, „fennmarad”, „oldalt marad” kifejezésekről végképp le kell szokni, helyettük egyszerűen a „marad” használandó. — A tizedes törteknél nem szabad használni a „vágjuk le” vagy „vágjuk el”, hanem 2, 3 vagy 4 tizedes számjegy elé tesszük, vagy írjuk fel a tizedes pontot. — Ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanító a számtan tanításánál kifejezéseiben szabatos legyen. 22 Az új tanév elején valóban megtartotta előadását az igazgató, de tényleges módszertani megoldások az ülésjegyzőkönyvbe alig kerültek. Lejegyezték, hogy módszereket mutatott a vegyes számok összeadásához, százalék- és kamatszámításhoz, megemlítve azok előnyeit és hátrányait. Részletesen kitért az arány fogalmának megértésére, „annak beállításaira”; arányokat írt fel, elmondta „törvényeit (kül- beltagok szorzata stb.)”. Kifejtette: véleménye szerint ezekre alapozva lehet a legnagyobb biztonsággal a hármasszabályt, kamat- és százalékszámítást felépíteni. A hozzászólók közül ketten célravezetőnek tartották az arányokkal való dolgozást, a harmadik „inkább az egységre hozatal híve, annál is inkább, mert ennek használatát a Tanítótestület pár évvel ezelőtt elhatározta”. 23 1912-ből ugyancsak olvashatunk az egységes módszer elvárásáról: „A számtantanításban szintén nincs meg a szükséges egyöntetűség. Az egyszerű hármasszabály és a kamatszámítás a tanterv és utasítás szerint egységre hozatallal tanítandó! Dacára, hogy ennek módját táblán külön is megmutattam, mégsem úgy csinálják egyes iskolákban, hanem valami elképzelhetetlen módon keresztül.” Részletekre kitérve: némely tanító azt a kérdést teszi fel, hogy „egynek mennyi a fele? Egy! — feleli a növendék és igaza van. A kérdés tehát így teendő fel: Egy egésznek mennyi a fele? — Egy fél!” „A számológépnél legtöbben egy vonalon levő 10 golyón tanítják (kizárólag így!) a szorzást és osztást. Ez nem helyes. Hanem annyi dróton (tehát 2–3 dróton) kell felmutatni a szorzandó vagy osztó tényezőket, ahánnyal szorozni vagy osztani akarunk. Pl. ha egy palaveszszőnek az ára 2 f., 6 fillérért hány palavesszőt lehet venni? — Szemléltetés: 6 dróton előhúztok 2–2 golyót és úgy a drótok száma a palavesszők számát és golyók pedig a filléreket helyettesítik.” Az olyan kifejezések használata sem helyes, hogy „1 egész 5 tized meg 2 egész 35 század”, „tizedrész”-t és „századrész”-t kell mondani. „Arról a lehetetlen módról is le kell szokni egyeseknek,

22

Ugyanitt írja az észrevételei között: „A könyv nélkül valók tanítására még nagyobb gond fordítandó. Némelyik iskolában szinte fél az ember, hogy milyen vadat mond a gyermek”, mivel nem érti, csak gépiesen memorizál. CSML HL Külter. isk. ir. 447/1907. (VI. 9.), 442/1908. (1907. VI. 10.). 23 Az egységre hozatal módszere pár év múlva elvárás lett. CSML HL Külter. isk. jkv. 639/1907. (X. 1.). 84

hogy a számtan feladatok feltevésénél (különösen az 1., 2. osztályban) előbb a növendéket szólítják, azután adják a megfejtendő feladatot.” 24 A tanítói hozzászólásokból és a tanítótestület összefoglalójából az derül ki, hogy elfogadták az igazgató elvárásait és véleményét, többek között azért, mert az igazgató nemcsak a negatívumokat vette észre, hanem a pozitívumokat is látta. Az egyik tanítóegyesületi összefoglaló szerint az iskolalátogatásokról szóló előterjesztéseiben szóvá tette az elmaradásokat, de a szép eredményről is beszámolt. „Sokat érők voltak útbaigazításai, pedagógiai közlései.” 25 Nyilvánvalóan azt a tanítótestület is jól látta, hogy egy-két tanító munkája valóban felháborító, tehát munkájukat nem lehet szó nélkül hagyni. Például 1908-ban egyhangúlag tudomásul vette az igazgatói bejelentést arról, hogy az egyik tanító ellen fegyelmit kér, mert a rendszeres igazgatói utasítások, sőt tanfelügyelői felszólítás ellenére a tanítás eredménye még gyengébb, mint az előző években. Az évzáró vizsgán a felszólított tanulók közül a 3–5. osztályokban egy se tudta, hogy milyen műveletet kell alkalmazni a feladat megoldásához. „Mikor azután a tanító megmondta a műveletet, akkor meg a négy alapművelet jeleit cserélték fel s az így, nagy kínnal előkészített feladatot azután nagy üggyelbajjal számították ki.” Az 1–2. osztályban egyetlen tanuló se tudta önállóan megválaszolni a feltett kérdéseket. Nemcsak a -re az egész osztályból szorzatot a legjobb számoló sem tudta senki nem tudott feleli, hanem a megmondani. A tanító módszere az volt, ha a diák nem tudta, hogy például , vagy mennyi, akkor egyszerűen közölte. 26 Gondolatmenetünk zárásaként kiemeljük: az 1905-től megválasztott igazgató munkája óriási jelentőségű; olyan igényességet teremtett a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban, amely korszakunk végéig mindenképpen, de talán az 1970-es évekbeli tömeges iskolabezárásáig kihatott, s 21. századi értékítélettel is elismerésre méltó. (Hasonlóan komolyan vették feladatukat utódjai is, mindehhez hozzátartozik, hogy utódjai tanyai tanítók közül kerültek ki, vagyis azokból, akiket igazgatott.) Elvárásának egyik alappillére volt: igyekezzünk minden cselekedetünkben jó példát mutatni! 27 Az 1918/19. tanévről készített igazgatói tanév végi értékelés ugyanolyan összefogott, mint a korábbi éveké, és ugyanolyan módszeres; alig lehet észre24

A „6 dróton előhúztok 2–2 golyót” kijelentés nyilvánvalóan figyelmetlenségből került leírásra. CSML HL Külter. isk. ir. 352/1912. (VI. 30.). 25 CSML HL Külter. isk. ir. ad 20/1906. (I. 2.), 20/1906., (II. 1.), 311/1908. (V. 1.). 26 A többi tantárgyból is megdöbbentően rosszul vizsgáztak a tanulók, pl. az ötödikesek nem tudták, ki volt Kossuth Lajos. Történelemből és földrajzból a tanító tárgyi tudása is hiányos, könyv nélkül egyetlen kérdést sem tudott megfogalmazni. CSML HL Külter. isk. jkv. 442/1908. (VI. 13.). 27 „A tanítványok, de meg a szülők szeme is állandóan a tanítón függ. Az ő példája, az ő cselekedetei mértékül szolgálnak; őt követik, őróla beszélnek egymás közt.” CSML HL Külter. isk. ir. 447/1907. (VI. 9.). 85

venni, hogy ezt már a következő iskolaigazgató készítette. Tantárgyunkat ugyanúgy fontosnak tartotta. Számtantanítás terén óriási a pótolni való – kezdte értékelését. Alig található olyan iskola, ahol a felsőbb osztályokban is tudják a szorzótáblát. Többen – és leginkább a tanítónők – az írásbeli összeadást úgy végeztetik, hogy előbb összeadatják a tízeseket, azután az egyeseket és a két összeget adják egymáshoz, például

Ez hosszadalmas és nem hatékony, mert mire a gyermek összeadja az egyeseket, elfelejti tízesek összegét. — Az írásbeli kivonás sem történik legtöbb helyen megfelelő formában, mert nem pótlással számolnak, hanem kölcsönkérnek az előtte álló számtól. „Ez az eljárás, a hosszadalmasságtól eltekintve, a módszeres tanítás elvébe ütközik és csupán a harmadik osztályban, a tanítás kezdetén, mint segédeszköz tűrhető.” — Az írásbeli osztásnál pedig a visszaszorzást még az ötödik osztályban is aláíratja a néhány tanító, és így vonatja ki. „Ezek mind idejétmúlt módszerek.” 28 1920 után is körültekintően végezték munkájukat az igazgatók, de matematika-didaktikailag nem annyira látványosan, mint az előző két évtizedben. Előző tanulmányunkban több átfogó gondolatot vizsgáltunk korszakunk különböző időszakaiból. Bemutattuk, milyen tanítási célokat tartottak fontosnak osztályonként; mely anyagrészeket tekintették hangsúlyosnak. A kutatás újabb fázisában felhasznált források alapján további adalékokkal szolgálunk. 1931-ben értekezett az egyik tanító a számtanítás módjáról az osztatlan iskolában. A tantervi célok felsorolása után az általa követett gyakorlati eljárásokat mutatta be. Szerinte is szemléltetni kell mindent, amit csak lehet. Ilyen szemléltetőeszköz a pálcika, az ujjak és minden, a környezetünkben lévő tárgy. Ezek segítenek át a kezdet kezdetén, a legnagyobb nehézségben bennünket, mert így játszva tanul a gyermek. Sorban mutatja a 10-es számkörben általa használt, jórészt egyik kollégájuk régebbi előadásában látott, s onnan átvett számképeket.

28

Az ekkor hivatalba lépett igazgató 1944-ig töltötte be ezt a tisztet. A tanyai iskolák több körzetre bontása után az I. körzetet vezette. Munkájában a tanfelügyelőség nagyon ritkán talált hibát. Feltűnő viszont, hogy kifejezetten tanítónő-ellenes volt, gyakorta kifejtette: tanyán nem szabad nőtanítót alkalmazni. KONCZ 2006; CSML HL Külter. isk. jkv. 251/1919. (VI. 29.). 86

Megmutatta ezek alkalmazásával a négy alapművelet gyakorlását. Ugyanilyen részletesen beszélt a 11–20-as számkörök tanításáról. A gyakorlati példákat fontosnak tartja, emelte ki. Ezeket először el kell mondatni a gyerekekkel. Mindig helyes feleletre szoktassuk őket. Szemléltető és begyakorló módként említette a boltot, pénzt és vásárlást. A gyerekek maguk vásárolnak s ezzel nagy gyakorlatra tesznek szert. Úgy irányítjuk őket, hogy legtöbbször viszsza is kelljen adni. Ha a 20-as számkör alapos átdolgozásánál a tanító jó munkát végez, a további osztályokban nem lesz fennakadás. — A 3. osztályban az írásbeli műveletek is megkezdődnek. Ha a gyakorlati élet példáit önálló gondolkozással a gyermek a 20-as, ill. 100-as számkörben meg tudja fejteni, „és tudja, hogy milyen úton (összeadás, kivonás, szorzás, osztás) jut el oda”, akkor a 3. osztályos anyagnál már nem lesz nehézség. Minden írásbeli műveletet célszerű pénzzel szemléltetni. — A felsőbb osztályok írásbeli feladatainál lehetőleg olyan példákat adjunk fel, különösen a begyakorlásnál, hogy mind a négy alapművelet előforduljon egy példánál. Ahhoz hogy tanításunk sikeres legyen, olyan példát kell választani, amely a gyermekekhez és a gyakorlati élethez közel áll. Ilyen példákkal ragadhatjuk meg figyelmüket, mert ezekkel érdeklődésüket, kedvüket fokozzuk, illetve fenntartjuk. Példákat maguk is feladhatnak egymásnak. A tantestület szinte minden tagja hozzászólt az előadáshoz, a jegyzőkönyv szerint részletesen átbeszéltek minden gondolatmenetet. Megállapították: jó, ha minden iskolában készítenek a tanulók egy falra függeszthető árjegyzéket, amelyet a való életnek megfelelően időnként átjavítanak. Fel lehet ebben tüntetni a tanyai élet főbb adásvételeinél használatos árakat (búza, hízó, tojás, tej, túró stb.). Mindez a gyakorlásoknál tesz majd különösen jó szolgálatot, s a gyerekeket önállóságra is szoktatja. 29 A külterületi iskolák III. körzetének tanítói az 1933. áprilisi értekezletükön beszélgettek a számtan tanításáról. Kiemelték a szemléltetés fontosságát, mert 29

Az előadó Veres Borcsa Mihály volt. A hivatkozott előadást Kovalcsik András tartotta 1927-ben, amelyet bemutattunk előző tanulmányunkban az 1. osztályos témakörök tanításánál. Csongrád Megyei Levéltár (a továbbiakban: CSML), Csongrád Vármegye és Szeged Város Tanfelügyelőségének iratai (a továbbiakban: Tanf. ir.), 318/1932. [199/1932. III. (X. 5.)], KONCZ 2007. 36. 87

anélkül a számtanítás el sem képzelhető. Éreznie kell a tanulónak, hogy amit ő (pl. új műveletet) tanul, az neki elengedhetetlenül szükséges, mert csak úgy köti le az érdeklődését. — A példákban előforduló tantárgyi ismereteket mindig részletesen meg kell beszélni, de ügyelni kell arra, hogy az erre fordított idő ne legyen aránytalanul sok. Egyszerű száraz példa a számtan tanításához nem megfelelő. Szükséges, hogy az órai példákat a való életből vegyük, kiszámításukkal a gyerekek érzelmeire is hassunk és gondolkoztassuk is őket. — A példák megoldása előtt beszéljük meg azokat, hogy a megoldás menetét megértsék. Az eredményt előre becsültessük meg. Az egész osztály dolgozzon: egy a táblánál, a többi a helyén. Alkalmanként a gyerekek egymás megoldásait nézzék át. — Segítsük a megértést és memorizálást, újra és újra mutassunk meg nekik egyes dolgokat. Meghatározásokat (definíciókat) ne tanítsunk! A gondolkodásra és ne a gépiességre törekedjünk. Egy órán többféle műveletet is végezzenek, és mindig új és új problémákat kapjanak a gyerekek. — Fontos a cselekedtetés. Otthon mérjenek le pl. különböző ládákat és írják fel az adatokat. Úgy sok anyag gyűlik össze példaszerkesztéshez, és az összeállított példák a gyerekeket érdekelni fogják, mivel az adatokat maguk gyűjtötték. Olykor dolgoztathatunk úgy is, hogy a feladott példákhoz a gyerekek fogalmazzanak meg kérdést. Vagy a kérdéshez alkossanak példát. 30 A nyolcosztályos népiskola idejéből, 1944-ből van egy rövid igazgatói észrevétel. Elsőként a műveletek helyes tanítására hívta fel a figyelmet, „az új kartársak miatt ismét hangoztatnom kell az összeadás, kivonás módját, pl. 15+19=, 34–19= stb.”. — Vázlatosan jegyezték le az igazgató által elmondottakat, nem egyértelmű, mit akart megfogalmazni. A nyolcosztályos népiskolai tanterv és utasítás ezek tanításáról ugyanazt tartalmazza, amit már 1905-ben is írtak a számtan tanításának módszeréhez: összeadáskor az egyik számhoz először a másik szám tízeseit, azután az egyeseit adjuk, például 46+36=?, 46+30=76, 76+6=82. A kivonást elvétel útján úgy végezzük, hogy előbb a kivonandó tízeseit, azután az egyeseit vesszük el, például 48–26=?, 48–20=28, 28–6=22. (Az elvétel szó a kivonás műveletének szavakba öntésére utal: hatból elveszek kettőt, marad négy.) 31 Különbséget kell tenni kivonás és pótlás, részekre osztás és bennfoglalás között – folytatta az igazgató. Ezek módszerében sem várt el újat a tanterv, az új tanterv és utasítás a pótlásról írtakat szó szerint vette át az 1932-ben kiadott utasításból, így minden tanítónak tiszta képe lehetett arról, hogy a pótlás az összeadás műveletéhez kapcsolódó tevékenység, és azt az eljárást jelenti, amikor az egyik összeadandó ismeretlen, például: 4-hez mennyi kell, hogy 7 legyen? Melyik számhoz kell 3-at adni, hogy 7-et kapjunk? A részekre osztás és bennfoglalás fogalma szintén használatban volt már 1905-ben. Igaz, csak jóval később, a 30

CSML Tanf. ir. 537/1933. Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos népiskola számára. I–V. Budapest, 1941. IV. 144–151. (a továbbiakban: Tanterv 1941); Tanterv 1905. 88–91. 88 31

harmincas években világították meg, viszont ezt is szó szerint átemelte az 1941es tanterv. Az utasítás szerinti magyarázat nagyon szemléletes: „a részekre osztás eredménye mindig ugyanolyan nevezett szám, mint az osztandó”, például: mennyi 8 fillérnek a fele? 4 fillér. „A bennfoglalás eredménye nevezetlen szám. 8 fillérben hányszor van meg a 4 fillér? Kétszer.” Az utasítás kiemeli, hogy a részekre osztás előzze meg a bennfoglalást, mert az a gyerekek tapasztalataihoz közelebb áll; hozzáteszi, hogy gyakorláskor mindkét osztásnál lehet az osztandó vagy az osztó is ismeretlen. 32 Az igazgató harmadik betartandónak azt adta, hogy szorzásnál a szorzandó nevét írassák ki, hogy az eredmény nevét a gyermek könnyebben tudja megállapítani. — Erre tankönyvi példa is található: 40 m × 6 = 240 m, 82 kg × 3 = 246 kg. Tehát az igazgató az egységes tanítás elérésére törekedett, és nem új módszer bevezetését várta el. 33 Elmondta továbbá az igazgató, hogy ne szabályokat, sémákat tanítsanak, ami szerint a tanuló a műveletet végrehajtja, hanem arra törekedjenek, hogy legyen meg az a logikus gondolkozása, amely képessé teszi egy feladat megoldására. Csak olyan példát számíttassanak a kezdő fokon, ami a gyermekkel megtörtént, vagy megtörténhet. Hajtsuk végre játékosan a példa cselekményét, ez hozzásegíti, hogy később is a megfelelő műveletet alkalmazza. Az alsó két osztály számolása 80%-ig cselekedtetés alapján történjen, ezzel válik sajátjukká az elvonatkoztatás, elképzelés, ami felsőbb osztályokban kell. 34 Az 1945/46. tanév elején már mintha bekövetkezett volna egy szemléletváltás: számolásnál logikus menetet sajátíttassunk el, a példa elmondása, megértetése (következtetés) után a megoldást (végrehajtást), indoklást és a feltett kérdésre való feleletadást lehetőleg önállóan végezzék. De a következő beszámolóból újra a 20. század első felének tanyai iskolaigazgatói alapossága tűnik elő, aki példákon keresztül és szemléltetve mondja elvárásait: a magyarázatokban minél több legyen a szemléltetés! Számolási és mérési példákat mindig a gyakorlatból vegyünk. A szöveges példákat el kell mondatni a gyerekekkel, közösen értelmezni, majd a kidolgozás után a végeredményt elemezni kell. — Az első és második osztályban a számolást cselekedtetve kell végezni. Alkalmas erre a számológépen kívül a babszem, kukoricaszem, pálcikák stb. „Itt részletesen ismerteti igazgató a módját annak, hogy a gyermek előtt szinte játszva alakul ki a mennyiségek, majd a számok fogalma és később a számtani műveletek elvégzési módja.” — Minden nap legyen egyszeregy gyakorlása, de ne gépies elmondás legyen,

32

Az Utasítás példáival jól látható, hogy a két osztás különbözősége csak mennyiségeknél vehető észre, elvont számoknál elmosódik. Tanterv 1905. 89.; Tanterv és utasítások a népiskola számára. Budapest, 1936. 276. (a továbbiakban: Utasítás 1932); Tanterv 1941. IV. 145. 33 Számtan 3. 1926. 53.; Utasítás 1932. 292–293.; Tanterv 1941. IV. 164, 184, 197. 34 CSML HL Külter. isk. jkv. 57/1944. III. (II. 3.). 89

hanem a logikus gondolkodás fejlesztése is: vezessük rá a gyereket, hogy egymaga hogyan idézheti fel a szorzótábla valamely esetét. 35 A bemutató tanítások jelentősége a tapasztalat megosztásában nyilvánvaló. Rendszere már a század elején kialakult, az 1906/7. tanév során többen tartottak gyakorlati tanítást „követésre méltó ügyességgel”, ami magától értetődően a jó tanítási eredmény általánosabbá tételét segítette elő. Számtan is szerepelt a tartott órák között, melyek a tanév végi értékelés szerint figyelemre méltóak voltak. A következő tanévi szép tanítási eredmények mögött is ott voltak a bemutató tanítások. Ez azok odaadásának köszönhető, akik egyik-másik tantárgy tanításában elsajátított készségeiket, gyakorlati tapasztalataikat, a szemléltetésben alkalmazott megoldásaikat a tanítótestülettel megosztották az általuk bemutatott gyakorlati tanításokon. Az öt óra között egy számtan volt, a tanító az 1. osztályban a 3-as számkör ismertetését tartotta, melynek keretében bemutatta saját készítésű „elmés szemléltető gépezetét”, mellyel a számjegyek alakját tanítja. Fő jellemzője, hogy az alakot annyi darabból állítja össze, amennyit jelent a számjegy. 36 Kialakult rendszere volt hasonlóan a század elején a módszertani előadásoknak. Az 1907/8. tanévben már öt értekezést hallhattak a tanítótestület tagjai, ezekből kettő számtannal foglalkozott. 37 Bemutató tanításokat és előadásokat ugyanilyen tanévi gyakorisággal tartottak az I. világháború kitöréséig. A tapasztalatcserék, módszertani megbeszélések a háborús években sem maradtak el, különösen az írás-olvasás és a számtan tanterv szerinti tanításának kérdésével foglalkoztak. „E két fő tárgy tanítását igyekeztünk a – bevonultatások miatt tanító nélkül maradt iskolákhoz – helyettesítéssel megbízott okleveles óvónőkkel megismertetni.” Ennek ellenére a tanítás eredménye messze elmaradt a kívánalmaktól, és ebben jelentős része volt a tanítói munkának. A háború alatt alkalmazott helyettes tanerők csak kevés kivétellel állták meg a helyüket, közülük többen a tanügy hátrányára voltak – értékelte az igazgató. Némely helyettes tanítóul alkalmazott óvónő már 4–5 éve ugyanannál az iskolánál volt, mégis „a felsőbb osztályok tudása egyenesen kétségbeejtő”. Többüknél csupán jóakarat volt látható, tanítási eredmény alig; a hosszú helyet-

35

Uo. Külter. isk. jkv. 172/1945. III. (XI. 3.), 18/1946. III. (1945. XII. 3.). 1906/7-ben a 13-as számkör ismertetése volt az óra anyaga az 1. osztályban, tanított Pista Zsigmond. 1907/8-ban Péterfy Sándor tartotta az órát. A számjegyek alakjának ilyen eszközzel való tanítása visszaköszön az 1920-as években. CSML HL Külter. isk. ir. 363/1907. (V. 1.), 311/1908. (V. 1.), Külter. isk. jkv. 213/1907. (III. 1.), 639/1907. (X. 1.). 37 Közös nevezőjű törtek, vegyes számok összeadása. Százalék és kamatszámítás. Az előadó Vidonyi Jenő. CSML HL Külter. isk. ir. 311/1908. (V. 1.). 90 36

tesítési idő kevés volt arra, hogy a tanítási módszerekkel behatóan foglalkoztak volna, sőt még az egyes osztályok anyagával sem ismerkedtek meg kellően. 38 A román megszállás után, 1920-tól folyhatott ismét értékes munka a tanyai iskolákban. 1920-tól a tanítótestületi értekezleten részletesebben foglalkoztak egy-egy módszertani kérdéssel; gyakorlati tanítást tartottak, módszertani értékelést, tantervbírálatot, tapasztalat-megosztást folytattak. Néhány év múltán rendszeressé vált gyűlésenként egy-egy elméleti és egy gyakorlati előadás tartása. 39 A bemutató tanítások jelentőségét egy 1946-ban elhangzott igazgatói véleménnyel összegezhetjük. A külterületi iskolák III. körzetének tantestületi ülésén két fiatal, de már nem pályakezdő tanítónő mutatta be egy-egy óraegység tanítását. Mindketten részben osztott iskolában dolgoztak. A hozzászólások végén az igazgató által zárásként mondottakat jegyzőkönyvezték: „A legnagyobb hiányosság a számolás óráknál az, hogy lélek nélkül, magukba fordulva dolgoznak az osztályvezetők. Kevesen tudják e tárgyat megszerettetni. Ezért kérte a két kartársat a bemutatásra. Ezt az eredményt, amit itt láttuk, el lehet érni osztatlan iskolában is, csak következetesség, tárgyszeretet kell hozzá. Ezeket a bemutató tanításokat a kezdő tanítóknak szánta, reméli, hogy az itt látottakat az iskolájukban hasznosítani fogják.” 40 Az alkalmazott taneszközök és szemléltető eszközök közül sokszor lehet olvasni a számológépről. Általában bátorították a tanítókat annak használatára: „a számtan tanítástál a számológép használata felette kívánatos, azonfelül többoldalú szemléltetés ajánlatos”. Másszor módszerességre hívták fel a figyelmet, mert nem kell túl sok időt tölteni a számológéppel. 41 Az 1905-ös tanterv a számtan tanításához szükséges taneszközként a következőket sorolta fel: Egyszerű, könnyen kezelhető számológép. Métermértékgyűjtemény (méterrúd, 1 dm2, 1 dm3, 1 cm3 (pl. papírból), 1 liter, 1 dl, 1 kg, 0,5 kg, 1 dg és 1 g). Mértan tanításához: 1–2 m hosszú mérőpálca (dm és cm beosztással); a táblai ábrák készítéséhez egy hosszabb vonalzó, egy nagyobb háromszögvonalzó és körző; a legfontosabb testek és azok hálózatai papirosból; síkidomok kartonból; függőón, mérőszalag (10–20 méteres) és néhány kitűző-rúd a 38

CSML HL Külter. isk. ir. 352/1912. (VI. 30.), 215/1913. (VI. 16.), 409/1914. (VI. 21.), 266/1915. (VI. 19.), 306/1917. (VI. 22.), 298/1918. (VI. 25.), 250/1919. (VII. 8.). 39 A román megszállás 1919. áprilistól 1920. márciusig tartott. CSML HL Külter. isk. ir. 218/1919. (V. 3.), 226/1919. (V. 30.), 240/1919. (VI. 25.), 273/1919. (IX. 17.), 279/1919. (X. 8.), 300/1919. (XI. 10.), 325/1919. (XII. 10.), 345/1919.(XII. 28.), 2/1920. (I. 2.), 47/1920. (III. 1.) 95/1920. (V. 1.), 96/1920. (IV. 1.), 127/1920. (V. 1.), 164/1920. (VI. 20.). 40 A hozzászólások közül különösen figyelemreméltó az egyik idősebb tanító hozzászólása; az első osztályos témakörök tanításánál bemutattuk. CSML HL Külter. isk. jkv. 91/1946. III. (IV. 8.). 41 CSML HL Külter. isk. ir. 96/1920. (IV. 1.), 65/1931. I. (IV. 1.), 49/1941. (III. 1.), 9/1944. I. (I. 6.). 91

mezőn való méréshez. (A tanulóknak legyen külön rajzfüzete tiszta fehér lapokkal, egyenes és háromszögű vonalzója, szögmérője és lehetőleg körzője is.) 42 Az iskolai tábla előtti tanulói munkához is olvasható módszertani javaslat: ha egy gyermek a falitáblánál számol, a többi a helyén, palatáblán, füzetében számoljon vele, hogy minden gyermek foglalkozzék! 43 Az iskolai füzet használatáról szintén olvashatunk módszertani véleményt. A második iskolakörzet igazgatója 1930-ban azon a véleményen volt, hogy bár az új tanterv az iskolai számtani irkát nem kívánja meg, azt „az egész vonalon” be kell vezetni. Módszeres használatához elmondta, hogy minden egyes számtani feladványt megoldás után alul és jobbról egy-egy kockával el kell választani. Nem kell megengedni, hogy a tanulók a feladványokat kerekítsék. Ügyelni kell arra is, hogy a tanulók minden számjegyet külön kockába írjanak. 44 A palatábláról a tanyai tanítók eltérő véleménnyel voltak, általában a használatát igyekeztek minimálisra szorítani. Több tanító nézete szerint a palatábla nem való az iskolába. Nemcsak azért, mert „a kezelése undorító”, hanem a gyakorlati életet nem szolgálja. Hátránya, hogy a gyermek megszokja a palavesszővel járó nyomást, és mikor ceruzával, pláne tollal fog írni, akkor is nyomja íróeszközeit úgy, ahogy a palavesszőt nyomta. 45 Talán nem fölösleges felidézni magát az eszközt: fakeretbe foglalt, sima felületű, könyv nagyságú 4–6 mm vastagságú kőlap volt, amelyre a gyerekek palavesszővel karcolták a számokat, betűket. Anyaga jó minőségű, tiszta, könnyen hasítható, egyenletesen lemezes szerkezetű agyagpala volt. Nemcsak a kosz miatt kifogásolható, hanem azért, mert a ráírt betűk, számok, vonalkák nem kellően szembeötlők. A palavessző finom szemcséjű, tiszta agyagpalából készült íróvessző volt. 46 A pénz, mint szemléltető eszköz természetesen nagyon sokszor előfordul. Például az egyik tanítótestületi értekezleten az igazgató az iskolalátogatások alapján elmondta az egyik iskoláról, hogy a 3. osztályban közepesen számolnak, pénzzel még sokat kell gyakorolni. Egy érdekes eszközről olvashatunk 1933-ból. A tanítótestületi értekezleten javasolták, hogy a számtanpéldák könnyebb megszerkesztése céljából a tanulókkal közösen csináljanak árlapot, amin a fontosabb árak vannak feltüntetve, amely árakat a tanulók maguk igazítsák ki árváltozás esetén. Ezen árlapot azután függesszék ki a tanteremben. 47 Az oktatási módszerek közül a beszélgetés gyakran volt észrevétel tárgya. Az egyik igazgató az iskolalátogatások alapján nem a matematika tanítása kap42

Tanterv 1905. 113–114. CSML HL Külter. isk. ir. 44/1928. II. (III. 5.). 44 Uo. 100/1930. II. (V. 12.). 45 Uo. 179/1927. II. (X. 10.) [450/1927. (X. 26.) tfsz.]. 46 Online Pedagógiai Lexikon, Pallas Nagy Lexikona. html változat [online] [2007.08.02]. 47 CSML HL Külter. isk. ir. 12/1942. I. (I. 6.), 53/1933. II. (IV. 7.). 92 43

csán, hanem általánosan mondta el, hogy a beszédkészség fejlesztése nagyon szükséges. Önálló gondolkodásra, következtetésre kell szoktatni a tanulókat. A tanulók szókincse kevés, nem tudják előadni saját szavukkal a tanultakat, hanem csak a könyv szavai szerint – és azzal is csak akkor, ha a megfelelő szóval elindítja a tanító őket. Számtanórán is minél többet, s minél hangosabban beszéljenek a gyerekek. Neveljük a tanulókat önállóságra, legyen bátrabb, élénkebb és közvetlenebb a feleletadásuk. A számtanpéldák bátor, élénk és határozott beszéddel való önálló megoldására kell nevelni a tanulókat. Konkrét utasításként elmondta az igazgató egy-egy tanítónak, tanítónőnek hogy arra kell törekednie, hogy ő kevesebbet, a tanuló többet és hangosabban beszéljen. Általánosságban felhívta a tanítók figyelmét arra, hogy a számtanpéldákat röviden, élénk előadásmódban mondassák el. Hangsúlyozta, hogy minden iskolánál feltétlenül értelmes beszéddel történjen az ellenőrzés, legyen cél az önálló és szabatos felelet. 48 Az egyéni munka és önálló tanulás kapcsán szólnunk kell a házi feladatról és csendes foglalkozásról. A tanyai tanítók testülete azon az állásponton volt, hogy házi feladatot csak a lehető legszükségesebb esetben szabad adni. A tanyán, ahol a gyermekek reggel 8 órától délután 4 óráig iskolában vannak, a nap többi részére a gyerekeknek szükségük van. Különben is, ha a gyermek nem érti a feladatot, megcsinálja helyette a szülő, és így teljesen értéktelen a munka. Amennyiben a tanító úgy ítéli meg, hogy házi feladatot ad, akkor előre beszélje meg a tanulókkal, azután pedig kérje mindig számon, mert csak így lesz értelme. Megjegyezzük: a továbbképző (ismétlő) iskolában viszont volt házi feladatadás 1934-től. 49 A csendes foglalkozás korszakunk tanyai iskoláiban a matematikatanítás hatékony munka- és szervezési formája volt. A tanítótestületi értekezleteken hangsúlyozták az igazgatók: a tanyai iskola tanítójának egyik legnagyobb feladata, hogy a tanulók szinte egész napon hasznosan foglalkoztatva legyenek. Az az idő, ami közvetlen foglalkoztatásra jut egy-egy osztállyal, az semmiképpen nem lehet elég. A csendes foglalkozás az osztatlan iskolában szinte kifejezhetetlen nagy fontosságú. Elengedhetetlen kötelessége a tanyai tanítónak, hogy a mindennapi csendes foglalkozásra szintén előkészüljön. A csendes foglalkozás anyagának helyes eltervezésével nem csak anyagot adunk a munkához, de a magunk munkájának sikerét is elősegítjük. Különben csak hátráltatjuk saját közvetlen foglalkozásunkat s a tanulók unatkozása zajt, fegyelmezetlenséget szül. Ha csend, nyugalom, munka folyik a közvetlen tanítás közben a többi – önállóan foglalkozó – tanuló részéről, akkor nem vonja el semmi nagyobb dolog (zaj, lárma, nyugtalanság) sem a tanító, sem a közvetlenül foglalkozó tanulók figyel48

Uo. 37/1932. II. (IV. 12.), 53/1933. II. (IV. 7.), 49/1941. (III. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.), 12/1942. I. (I. 6.). 49 Uo. 19/1931. I. (I. 27.), 53/1933. II. (IV. 7.); KONCZ 2007. 22, 54–55. 93

mét. Nyilvánvaló, hogy ez a munka eleinte különösen a fiatal, kezdő tanítóknak nehéz, de szükséges. 50 A tanítói felkészülést ellenőrizték az igazgatók iskolalátogatáskor. Átnézték a vázlatokat, figyelve arra, hogy a csendes foglalkozásra megfelelően tervez, vagy sem. Külön-külön elmondták, hogy a csendes foglalkozást szakszerűen használják ki, mert ez az osztatlan iskolák legnagyobb erőssége. Ne legyenek a gyermekek sohasem tétlenek. Naponta adjanak csendes foglalkozásként számtani dolgozatokat, hogy ezzel gyakorolják a tanultakat. Helyes munkabeosztást készítsenek. A felsőbb osztályok számtani tudását a csendes foglalkozások helyes kihasználásával lehet elmélyíteni, sőt osztatlan iskolában csakis itt van mód és alkalom annak begyakorlására. 51 Itt kell szólnunk a tanyai iskolák egyik módszeréről, a kint-tanulásról. Egyegy osztályt kiküldött a tanító, hogy önállóan vagy csoportosan hangosan tanuljanak. Egy konkrét utasítás 1942-ből: „A 2. osztálynál vegye igénybe a nagyobb tanulókat, akik a szép napos időben az udvaron vagy az előszobában gyakoroltatják a tanulókat. Hasonlóan járjon el a 3. osztályban, mert a szorzótáblát nem tudják, amit együtt gyakorolhatnak a 4. osztályosokkal, mert azok is gyengén számolnak.” 52 A csendes foglakozásról előadást tartott az egyik tanító 1942 tavaszán. Az értekezlet jegyzőkönyvében nincs belőle részletezés, csupán annyit írtak le róla, hogy az igazgató szerint részletes és hasznos előadás volt, amelyből sok tanulságot lehet meríteni. Ugyanakkor fennmaradt az előadásához írt vázlat, ebből jól látható a tanító alapossága. 1941-ben, tehát ekkor jelent meg a nyolcosztályos népiskola tanterve, amelynek III. kötete részletesen kitér a csendes foglalkozásra. Az előadást tartó tanító ezt felhasználta, de messze nem szolgai kimásolást végzett, nagyon sok önálló gondolat van előadásvázlatában. Előadása valóban részletes lehetett, mert a vázlata A4 méretű lapon legalább 20 oldalt tenne ki. Munkája olvasmányos és meglátásai tanulságosak, ahogyan leírja tapasztalatait tantárgyanként, bár mi csak a matematikáról szólókat tudjuk bemutatni. 53 Az 1940. évi XX. tc. alapján kiadott tanterv és utasítások a következőkben jelölik meg a csendes foglalkozások célját – kezdte az előadó: a tanulók a tárgyalt anyagot a megkezdett alapon – a közvetlen foglalkozás alatt szükségszerűen elmaradó feljegyzésekkel, csoportosításokkal, összefoglalásokkal, következtetésekkel, a gyakorlati életben való alkalmazás megállapításával, értékével, hasznával, kárával stb. – kiegészítik. Másrészt a közvetlen foglakozások előtt – a már elvégzett anyagot ily módon ismét feldolgozva és egyidejűleg átismételve – további alapot kapnak a tárgyalásra kerülő új anyag számára. Mindezek a csendes foglalkozás tárgyi célját körvonalazzák. Ennek elérése érdekében felosztja a 50

CSML HL Külter. isk. ir. 37/1932. II. (IV. 12.), 81/1942. I. (IV. 7.). Uo. 65/1931. I. (IV. 1.), 24/1939. (II. 1.), 26/1944. I. (II. 1.), 72/1941. II. (IV. 25.). 52 Uo. 120/1942. I. (XI. 3.). 53 Uo. 81/1942. (IV. 7.); Tanterv 1941. III. 126–176. 94 51

csendes foglalkozást a következő feladatokra: előkészítő, tanítást befejező, elmélyítő, begyakorló és kiegészítő feladatok. Sőt, egy további csoportról is beszélünk, mert látszólag vannak olyanok, melyek nincsenek közvetlenül kapcsolatban a feldolgozott anyaggal. Azokat azért végeztetjük, hogy rászoktassuk a gyermekeket az idő helyes eltöltésére, a tartalmas szórakozásra, s ezen keresztül az iskola megkedveltetésére. Előkészítő csendes foglalkoztatás feladata lehet: árjegyzékkészítés, számtanpélda-szerkesztés, méregetés, könyvtári könyvek olvasgatása, kép megfigyelése, földrajzi nevek találgatása, megkeresése és írása stb. Tanítást befejező csendes foglalkoztatás során történik az óra folyamán táblára került rajzok, feladatok másolása. Megkezdett fogalmazás, rajz, kézimunka befejezése, tollba mondott, másolt szöveg javítása stb. Begyakorló csendes foglalkozások a feldolgozott anyag minél erősebb bevésésére, egyes készségek elsajátítására s az életben való alkalmazására irányulnak. Az erősebb bevésésre különösen annál az anyagnál van nagy szükség, melynek az életben való alkalmazására sűrűn sor kerül. Az előadó elmondta, hogy iskolájában az igazi begyakorló csendes foglalkoztatás ősszel és tavasszal történik, kint a szabadban. Ez inkább hangos foglalkoztatás. Az iskolaudvar és kert különböző részeibe küldi ki az osztályokat. A számolás begyakorlására két részre bontja az osztályt, az egyik a kitűnőek, a másik a jók csoportja. Minden kitűnőre jut egy-egy gyengébb tanuló. A dicséretet egyformán kapja a tanító és a tanítvány az olyan párok esetén, melyek eredményes munkát végeztek. A legügyesebbek felváltva a tanulmányi felügyelők („legfőbb mesterek”), ők ellenőrzik a párokat, miután az anyagot begyakorolták. A kiválóbbak a saját maguk által elkészített példát feladják, közösen megbeszélik. Az alapműveletek végzését versenyszerűen gyakorolják. Füzetbe jegyzik, hogy ki hányadik, és a többszörösen első egyest kap. Ezt a versenyt ő maga is végezteti a tanteremben, de csak hetenként egyszer. Tapasztalata szerint így eredményesebb. Olyankor is figyelembe veszi a feleletadás gyorsaságát, és a tanulmányi felügyelők azt is feljegyzik. De nem engedi – hangsúlyozta az előadó tanító –, hogy sablonossá váljon. Van, amikor a kifogástalanságra fekteti a hangsúlyt, olyankor fel sem jegyzik, ki hányadik lett. A kiegészítő csendes foglalkozás célja, hogy a vázlatosan, a nem teljesen vett anyagot átvegyék, feldolgozzák. Erre a célra rendelkezésre áll az olvasókönyv, könyvtári könyv, újság, felsőbb osztályosok fogalmazásai. 54 A szórakoztató csendes foglalkozások társasjátékra, ügyességekre, hasznos és kellemes szórakozásra akarják nevelni a gyermekeket. Olyan időtöltésre, melyet szabadidejében odahaza is végezhet, és amely közvetve az iskolából kikerült 54

Utalni kell arra, hogy a korabeli olvasókönyv komplex tankönyv volt, a matematika és ének tantárgyakon kívül mindhez tartozott. A vásárhelyi tanyai iskolákban 1926 után használt Kalász-iskolakönyvek a 4. osztályostól címükben is utaltak erre: Magyar olvasó- és tankönyv osztatlan elemi népiskolák... számára. 95

családtagokra is hatással lehet. Ilyenek a matematikai („számolási mérési”) fejtörők megfejtése. Földrajz, beszéd- és értelemgyakorlat keretében a tanulókkal is lehet készíttetni rejtvényeket. Az olvasmányoknál szóba jöhet azok eljátszása az udvaron (az arra vállalkozók mint a színdarabot adják elő); avagy jobb olvasók olvasnak, a gyengébbek elmondják a hallottakat; avagy ki hány perc alatt tudja az olvasmányt szépen felolvasni. Szórakoztató írásbeli munka nagyon sokféle lehet, pl. szóalkotások megadott betűkből, azonos tővel stb. Ilyen típusú csendes foglakozás nagyon sok rajz és kézimunka feladat. — „Ha a szórakoztató csendes foglalkozásra megfelelő gondot fordítunk, nemcsak a foglalkozás lesz eredményes, hanem a gyerekek számára is kedveltté tesszük az önálló foglalkozást.” 55 A csendes foglalkozások tervezésekor szem előtt kell tartani, hogy legyenek változatosak, legyen rendszeres, kapcsolatos a közvetlen foglakozással, a gyermek értelmi fejlődéséhez mért legyen, rövid idő alatt kiosztható és ellenőrizhető legyen. Az előadó elmondta, hogy ő a rendszerességnek a következőképp tesz eleget: 8-tól 9-ig számolnak, mérnek; 9-től 10-ig az alsó tagozat olvas az udvaron, rossz idő esetén az olvasással kapcsolatos írásbeli munkát végez; a felső tagozat természetrajzi ismeretekkel kapcsolatos feladatot készít, és így tovább. Arra kell törekedni – hangsúlyozta az előadó tanító –, hogy mindegyik osztálynak naponta ugyanabban a tanórában legyen egy adott tárgy csendes foglakozása. 56 A kapcsolat a közvetlen foglakozással megkönnyíti, hogy a gyerekek sikerélményhez jussanak, ami a munka megszerettetésének legjobb eszköze. A közvetlen foglalkozás alkalmával felkeltett érdeklődés, hangulat nem ül el a tanítás befejezésekor, a gyerek lelke még arra a tantárgyra, témára van hangolva. A gyermek értelmi fejlődéséhez mérten kell megválasztani az önálló foglalkozás anyagát, de miután egy osztályban különböző képességű gyerekek vannak, a feladatokat a gyengébbekhez szabjuk. Különösen számolási feladatok alkalmával kell erre tekintettel lenni. „Hogy az élesebb eszűek se unatkozzanak, nehezebb példákról is gondoskodjunk, amelyet a gyengébbeknek nem kötelező megoldani.” A rövid idő alatt kiosztható és ellenőrizhető foglalkozás megvalósításához is elmondta saját módszerét az előadó. A feladatadás szóban vagy írásban történhet, ő maga az írásbeli feladatközlést alkalmazza leggyakrabban. Felhasználja egy felsőbb osztályos tanuló segítségét, aki az előre kiválasztott feladat szövegét felmásolja a táblára. Azt tartja szem előtt, hogy az egyszerűbb feladatokat lehet szóban adni, de az összetetteket írásban. Feladatokat a tanulók is készíthetnek; 55

Fel kell itt hívni a figyelmet a fogalomhasználatra: a vásárhelyi tanyai iskolai iratanyagokban talán ez az első előfordulása az önálló foglalkozásnak, a csendes foglalkozás kifejezést használták. 56 A hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban egységes órarend volt, de attól időnként el kellett térnie egy-egy iskola tanítójának, tehát nem alaptalan, hogy az előadó kitért néhány szóban az órarendre. 96

átnézi, és amelyik megfelelő vagy kevés javítással megfelelő, azokat felhasználja. — A tanítónak nincs mindig ideje rá, hogy tüzetesen ellenőrizze a csendes foglalkozásra adott anyagot, valamilyen formában a megtekintést, az ellenőrzést mégis végre kell hajtani. Elmulasztása sokat árt az eredményességnek. Gyors ellenőrzésre megoldás, ha a tanító végigmegy a padok között, a tanulók pedig a tanító felé mutatják a füzetüket, hogy azokra egy pillantást vethessen. A legszebbeket mindig meg kell dicsérni, amellyel kialakul az a rutin, hogy észrevegyük, amikor egy gyerek munkája az előzőhöz képest javult. A számolás és mérés tantárgyról az 1. osztályhoz a következőket írta. Pontok rajzolása: minden négyzetbe 1, 2 stb. pont rajzolása. „Rajzoljatok függőleges, vízszintes vonást, kecskelábat!” Rajzolják ezeket váltakozva. Írják a tanult számot váltakozva számképével, a tanult számot és tanult műveleti jelet felváltva. Összeadás és kivonás írásképének gyakorlását végeztessük egyjegyű számokkal, pl. 3+2=5 — írjunk három darab egyest, az összeadás jel után két darab egyest és az egyelőség („egyenlőségi”) jel után öt darabot. A számokat a következőképpen érzékeltethetjük még: a tanult szám jegye után íratunk annyi jelet (függőleges, vízszintes, ferde vonalat, kört, félkört stb.), amennyi a szám értéke. Minden számjegyből íratunk annyit, amennyit ér, pl. 4444, 666666. Keressenek az ábécéskönyvben olyan szavakat, melyekben 3, 4, 6 betű van. „Rajzoljatok 6 olyan betűt, amelyiket ma tanultuk! Ha hatot leírtatok, húzzatok egy függőleges vonalat!” Számláljanak a tanult számig a 2, 3 stb. számokkal. A tanult számból vegyenek el minden számot. A tanult számot osszák el minden számmal. Készítsék el megadott számok szorzótábláját addig, ameddig tanultuk a számokat. Pótoljanak ki minden számot a tanult számra. 2. osztály. A már említetteken kívül használjuk a szorzóvonalat. Alkalmazása így történik: húzunk egy vonalat, alá számokat írunk, a végére odaírjuk azt a számot, amellyel meg kell szorozni mindet, a szorzatot pedig a megfelelő helyre íratjuk a vonal fölé. Pl. Az osztósor esetén két vonalat húzunk, közéjük számokat írunk és a sor végére az osztót. Ezzel kell osztani a vonal közöttieket, az eredményt a sor fölé, a maradékot alá írjuk a megfelelő helyre, pl. A pótló vonal hasonló szerkezetű, mint a szorzóvonal. Egy vonalat húzunk, alá számokat írunk, a vonal végéhez pedig azt a számot, amennyire mindet ki kell pótolni. Pl. „Fizesd ki a következő összegeket háromféleképpen! 80 f, 90 f, 100 f. Adok 1 db 50 f-t, 1 db 20 f-t, 5 db 2 f-t, az összesen 80 f. stb.” „Oszd részekre a következő számokat! 60, 75, 90 stb.” A felsoroltakat lehet római számokkal is végeztetni. 97

Felsőbb osztályokban is lehet az 1. és 2. osztályéhoz hasonlót feladni. A kijelölt feladatot ne fejben, hanem írásban végezzék, pl. 4. osztályban számláljanak 425-ösével 1500-ig, 5–8. osztályban számláljanak 25,05-dal 138-ig. 57 Alapműveletek gyakorlására mind az alsóbb, mind a felsőbb osztályosoknak a következőhöz hasonlókat adhatunk: ;

;

Az árakat mindig figyeltessük és készíttessünk árjegyzéket. A felsőbb osztályosok egy hét mérlegét is elkészíthetik. Ha ezt nem követeljük is meg hétről hétre, de azt rendszeresen jegyeztessük le a tanulókkal, hogy mit, mennyit és mennyiért adtak, vagy vettek szüleik. Erre azért van szükség, mert nagymértékben könnyebbé válik a közös példák szerkesztése. Végeztessünk hetenként legalább egyszer méréseket, otthon és az iskolában. Jegyeztessük füzetbe. Ezek is jó szolgálatot tesznek a közös feladatok készítésekor. A mértékegységeket gyakoroltassuk, hogy kialakuljon a megfelelő fogalmuk. Adjunk olyan példát, hogy írjanak tárgyakat, amelyek hossza 3 mm, 4 mm, 7 mm, 9 mm; 6 cm, 10 cm, 18 cm; 2 m, 8 m, 10 m. A területmérések gyakorlására készítsünk egy négyzetméteres, négyszögöles („négyzetöles”) keretet. 58 Zárásul az olvasó figyelmébe ajánljuk a témáról készült két jelentősebb tanulmányt, mellyel célunk volt olyan képet adni a korabeli matematikatanításról, amely alapján elevenen megjelennek az olvasó előtt a korabeli számtanórák. Továbbá, aki matematikatanárként olvassa, az olyan részletesen lássa a tanítás mozzanatait, módszertani folyamatát, hogy ha időutazással beléphetne egy korabeli tanyai tanterembe és átvehetne egy ilyen órát, akkor zökkenőmentesen folytatni tudná. Kutatásunk első feltárása a hódmezővásárhelyi tanyai népiskolákban folyt tanítói munkának, ezért elsősorban nem értékelni akarunk, hanem a fellelt anyagot bemutatni. Szándékunk a matematikatanítás népiskolai múltjának bemutatásával gondolatkeltő események megismertetése, korabeli felvetések és elképzelések felidézése. 57

A tizedes tört írásmódja a kéziratban 25.05, sőt a tizedespont valamivel feljebb van a sor aljánál. A korabeli kézírásokban inkább a sor közepére írták a tizedes pontot, pl. 2505; legtöbbször a felső harmadba, azaz a kisbetűk magasságába került nyomtatott változatban is, sőt írták felső pontként: 25˙05. 58 CSML Tanf. ir. 236/1942. (IV. 15.).

98

FÖLDVÁRI LÁSZLÓ OLAJ- ÉS FÖLDGÁZKUTATÁSOK HÓDMEZŐVÁSÁRHELY HATÁRÁBAN Nem telt még egy évszázad sem azóta, hogy Hódmezővásárhely városa is új energiaforrást igyekezett keresni a város és lakosságának boldogítása reményében, nem tudván, hogy a boldogító energiaforrások egy évszázad elteltével milyen veszélyeket rejtenek magukban. A közvélemény meg volt győződve arról, hogy „a mélyfúrási kísérletek eredménye csak istentől, a törvényhatóság áldozatkészségétől és a fúrómesterek gondos munkájától függ”. Az égő ásványokat régóta ismeri az emberiség, de csak a legújabb idők óta használja fel saját céljaira. (Kivételt képez a borostyán, amelyet már a rómaiak is kerestek ékességnek.) Kőszenet az újkor hajnalán csupán a szobák fűtésére használtak. Ipari felhasználására a 18. században került sor. Baku örökké égő gázát már a tűzimádók is ismerték, de használatba vételére 1890-ben került sor. Amerika hatalmas gázforrásai is az 1860-as években nyíltak meg. Hazánkban Zsigmondy Vilmos Püspökladányban az artézi kút fúrásánál kiömlő gázt meggyújtva rémítő szenzációt keltett. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter is odasietett „az égő földi szövétnek látására”. Magyarországon az első „petróleum fúrásokat” Wekerle Sándor miniszterelnök megbízásából Böck János, a Földtani Intézet igazgatója végezte 1893-ban. 1896. október elején a Máramaros vármegyei Szacsal községben 5000 méter mélyből derékvastagságban szökött fel az olaj olyan rémítő erővel, hogy 150 méter hosszúságban a vascsöveket össze-vissza görbítette. A kőolajjal együtt jelent meg a földgáz is, amelyet a kínaiak a legrégebbi idők óta ismertek és használtak. Évezredek óta bambuszcsöveken át vezették a kiömlő gázt sófőzdéikbe, ahol azzal tüzeltek a só párolásához. Az 1900-as években Bázna fürdő mellett, Kisküküllő vármegyében égő öröktüzek egy évszázadokon keresztül nem keltették fel senkinek az érdeklődését. Annál inkább az Alföldön történő artézi kútfurások során feltörő gáz. A püspökladányi artézi kút fúrásakor talált földgáz 208 méteres mélységből naponta 38 köbméter, a mezőhegyesi kút fúrásakor talált földgáz 504 méteres mélységből naponta 30 köbméter kitermelését tette lehetővé. 1905 szeptemberében a Hunyad megyei Körösbányán 93 méteres mélységből rémítő dübörgéssel előtörő gáz az egyik munkás pipájából lángra kapva kisebb vulkánhoz hasonlóan bevilágította Körösbányát. 1 A kiömlő gáz mennyiségét Bauer Gyula bányamérnök 24 óránként 980 köbméternek mérte. 1911-ben Budapesten széngázvállalatot szándékoztak létesíteni, hogy a világítás és fűtés egy részét azzal oldják meg. Tárgyalásokat kezdeményeztek 1

A Föld. Budapest, 1931. 99

kissármási üzemekkel – ahol bőven ömlött a földgáz – a földgáz hengerelt acélcsöveken Budapestre (460 km) való elvezetésére. Az elképzelés szerint a világításra és fűtésre felhasználandó földgázt, „melyet széngázként jelenleg a lakosok 20 fillérért vesznek a gyáraktól”, 5 fillérért kapnák. Minden világítási és fűtési anyagnál olcsóbb lenne. 2 Az országot bejáró hír hallatára Hódmezővásárhelyen is többeknek „eszébe jutott, hogy nálunk is több artézi kút fúrásánál akadtak már földgázra”. Sőt működik pár olyan kút, amelyekből szabadon száll el a vízzel feljövő földgáz, amelyet ha meggyújtanak, elég tisztességes lánggal ég. A városban senkit sem érdekelt, hogy mennyi gáz tör elő ezekből a kutakból, nem vizsgáltatta meg senki, hogyan lehetne fokozni a „gáz ömlését”, hogyan és mire lehetne felhasználni a természetnek ezt az ingyen adományát, írta a Vásárhely és Vidéke c. lap. „A tanács felírt a pénzügyminiszternek hogy a város területén már eddig is több helyen találtak az ártézi kutak fúrása alkalmával földgázt, kérték a minisztert, hogy városunkban is tétessen próbafúrásokat, mert remény van arra, hogy bő földgázforrásokra bukkanjunk.” Válaszlevelében a miniszter értesítette a várost, hogy az erdélyi próbafúrások befejezése után „elküldi közegeit, hogy itt is eszközöljenek próbafúrásokat”. Egyben közölte azt is, hogy akik 1911 előtt nyertek földgázt, azoknak tulajdonában marad, de akik azóta nyertek vagy ezután nyernek, azok nem formálhatnak ahhoz jogot, mert a törvény szerint minden gázforrás az államé. 3 Városunk határában egyre többször tört fel gáz a kutak fúrásakor. Sokszor súlyos szerencsétlenséget is okozott. 1913 júniusában Kovács Sámuel répásháti gazdálkodó kutat fúrt tanyája mellett. Mintegy 2,5 méter mélyen járt, mikor különös szagot érzett. Égő pipájával a szájában mit sem sejtve dolgozott tovább. Egyszerre éles sivítás reszkedtette meg a levegőt. A kút mélyéből kiáradó gáz felrobbant, összeégette Kovács Sámuel kezét és arcát. 4 „Helyén volna – írta a helyi újság –, ha az Országos Geológiai Intézet hivatott faktorai lerándulnának erre a vidékre, s megállapítanák, hasznunkra lehetnee fordítani valamiképpen ebben és a többi években sok ezer köbméter gázt szolgáltató gázkutakat.” 5 Az első világháborút követő időszakban a hazai kőolaj- és földgázkutatásnak olyan kiváló úttörői voltak, mint Böck Hugó, Pávai-Vajna Ferenc, Böhm Ferenc, Telegdy Roth Károly, ifj.Lóczy Lajos. Kutatásaikhoz szerény eszközök álltak a rendelkezésükre. Pávai-Vajna Ferencnek kőolaj helyett az első mélyített fúrásokkal az Alföldön kevés földgázt, és értékes jódos termálvizet sikerült feltárni Hajdúszoboszló és Debrecen környékén. 2

Vásárhely és Vidéke, 1911. márc.10. Uo. 1911. júl. 2. 4 Répáshát a batidai-sík K-i széle, Szikáncstól csaknem a Száraz-érig terjedő partos rész. 5 Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1913. júl. 4. 100 3

1922-ben terjedt el a hír, hogy a tatársánci 6 iskola kútjának fúrásánál a vízzel előtörő földgáz szabályosan égett. Rántottát sütöttek rajta. Ugyancsak meg lehetett gyújtani a Tar Pál, Czakó Ignác, Bánki Horváth Mihályné tanyáján fúrt kutak vizét is. 7 A helyi újság 1925-ben foglalkozott Beretzk Pál tanácsos másfél évvel korábbi indítványával, amely a városi fürdő modernizálását szorgalmazta, ennek kapcsán a fürdő mellett egy mélykút megfúrását, amely által hévíz jönne a felszínre. A városi tanács a javaslat hatására elrendelte a mérnöki hivatalnak „az árlejtésnek a megtartását és a kútfúrás munkálataira a hirdetés feladását”. 8 A hír hallatára az Országos Testnevelési Tanács közölte, hogy egy uszoda építéséhez hajlandó kamatmentes hitelt biztosítani. „Szomorú tény – írta az újság –, hogy a pénztelenség miatt a városi fürdő bővítése, a strandfürdő építése a melegvizű kút fúrásának elmaradása miatt bizonytalan, pedig 800 méter mélységben már forróvíz található (Hajdúszoboszlón ezer méter mélységből 70–75 fokos víz jön fel). Vállalkozók között a legolcsóbb ajánlattétele 1.000.000 korona méterenként.” 9 1927-ben arról adott hírt a Reggeli Újság, hogy Sövényháza és Algyő között este 5–6 óra felé sárgás színű, ember nagyságú fényt lehetett látni. Azt suttogták a környéken, hogy rég letűnt idők pásztorainak lelkei melegszenek a pásztortüzek mellett. A rendőrség által „foganatosított vizsgálat” megállapítása szerint „a mocsaras, lápos vidéken a növényzet által fejlesztett kénhidrogén lobbant fel”. 10 1929. január 29-én érkezett Hódmezővásárhelyre Emerich Herczog varázsvesszős földgázkutató az amerikai oaklandi egyetem ajánlásával, aki katasztrális holdanként a területet 35 dollárért, teljes napi ellátásért és útiköltségének megtérítése mellett varázsvesszejével hajlandó lett volna „megkutatni”. Nem sokkal utána érkezett a városba Pávai-Vajna Ferenc országosan ismert és nagyrabecsült geológus, aki a város megbízásából talajvizsgálatokba kezdett annak felderítésére, hogy eredménnyel járna-e Hódmezővásárhely területén – ha igen, akkor a határ melyik részén – a földgáz- és forróvízkutató mélyfúrás. Pávai-Vajna szerint Hódmezővásárhely területe valamikor tengerfenék volt, amely 1200–1500 méterre fekszik a jelenlegi felszín alatt. A tengerfenéken a szerves maradványok bomlásából keletkezett földgáz nyomása egyes pontokon fölgyűrte a földrétegeket, s ezáltal boltozat keletkezett, benne földgázzal, esetlegesen só6

Tatársánc patkó alakú földsánc Hódmezővásárhely határának legkeletibb részén, Nagytatársánc és a Szöllősi-dűlök területén. 7 VRÚ, 1922. dec. 3. 8 Uo. 1925. nov. 4. A városi fürdő 1886-ban épült a Népkert K-i részén, a Tóalj utcában, a Kaszap utca végével szemben. Vizét eleinte a Nagy András János-kútból a Kaszap utcán lefektetett csővezetéken át kapta. 9 VRÚ, 1926. ápr. 30. 10 Uo. 1927. jan.. 21. 101

tartalmú forróvízzel. Hódmezővásárhely egy ilyen boltozat fölött van, ami a földgáz föltárását nemcsak megkönnyíti, hanem „úgyszólván bizonyossá teszi”. Mivel Wekerle Sándor pénzügyminisztertől engedélyt kapott a hőforrás kutatásának céljából tervezett mélyfúrású fúrópont kijelölésére, 11 megjelölte a földgázboltozat tetőpontját geometriai szabatossággal, a szegedi út és a kopáncsi első dűlő keleti sarkában, a városi homokbánya területén, az akácos DK-i sarkához közel, a régi homokszállító út nyugatra kanyarodásánál. 12 A biztos sikert ígérő földgáz- és forróvíz-kutatások reményében Simon József városi pénzügyi tanácsos egy percre sem vette le napirendről a mélyfúrás ügyét, szüntelenül annak megvalósításával foglalkozott. Mivel a város alapos pénzügyi támogatás nélkül nem gondolhatott a saját erőből való megvalósításra, ehhez tőkeerős befektetőre volt szüksége. „Az államnak kell támogató kezét kinyújtani a hódmezővásárhelyi földgáz- és forróvízkutatás megvalósítására” – szögezte le az újság. 13 Az állami támogatás miatt küldöttség indult a földművelésügyi, és a pénzügyminiszterhez. Pávai-Vajna Ferenc is minden erejét latba vetette. 1932-ben a pénzügyminiszter az Alföldön melegvíz és földgáz utáni kutatások céljából a szükséges próbamélyfúrásokra biztosította a pénzügyi feltételeket. Soós István polgármester levélben kérte arra a pénzügyminisztert, hogy a próbamélyfúrások Hódmezővásárhelyen kezdődjenek meg. 14 A hirtelen támadt nagy fúrási láz az idő múlásával alábbhagyott az egész Alföldön, de a debreceni gázforrás esete kapcsán beavatkozó politika ismét az érdeklődés középpontjába emelte a már „leült” ügyet. 1933. január első napjaiban felrobbant a debreceni gázforrás, amelynek következtében megállott a város melegvíz- és gázszolgáltatása. Hegymegi Kiss Pál kisgazdapárti képviselő és Pávai-Vajna Ferenc minden igyekezetét megakadályozták a szénbányák mindenhová elérő összeköttetései. 15 1933 augusztusában szenzációs hír jelent meg az ország minden újságjában. Erdélyben, a Nagyküküllő partján fekvő Medgyes város határában „egy vulkánikus kráter keletkezett, melyből rettentő erejű gázlángok törtek a magasba”. A hírrel kapcsolatosan megszólalt Bodnár Bertalan 16 nyugalmazott főgimnáziumi tanár is: Erdélyben, Medgyes közelében fekvő Bázna fürdőn már rég ismert volt a természetes földgázkiáramlás, mely sokszor ki is gyulladt, de olyan erejű s tömegű gázömlés, amiről a lapok nap-nap után tudósítanak nem lehetséges, mert a föld mélyében lévő gázmedencéket fedőjén több száz méter vastag kavics és 11

Uo. 1929. jún. 18. Uo. 1929. okt. 22. 13 Uo. 1929. nov. 20. 14 Uo. 1929. ápr. 10. 15 Uo. 1933. jan. 20. 16 Bodnár Bertalan (Nagykároly, 1868. nov. 24. – Szeged, 1952. szept. 24.): a Bethlen Gábor Református Gimnázium természetrajz–földrajz szakos tanára. 102 12

agyagréteg van, mely a tömeges kitódulást megakadályozza. A nagy nyomás alatt lévő gáztömeg csak mesterségesen készített fúrólyukon tud a felszínre jönni. A valóságos tény a következő: Erdély közepén elterülő levantei tenger az ősrégi geológiai korszakban Hargitától a Bihar-hegységig terjedt s a mi városunk határa is beletartozott, a beltenger feneke volt. Ez a levantei tenger mérhetetlen idők folyamán kiszáradt. Az elhullott tengeri állatok tetemeit a növények maradványait belepte az oldott só, kavics és homok. Itt nálunk az Alföldön ez a réteg olyan vastag, hogy a mi vidékünkön fúrt kutak közül egy kút fúrásánál sem tudták át fúrni. Egyik legmélyebb kút a mezőhegyesi, az ún. Pazár-kút (mely bőven szolgáltatott földgázt is) a középlevantei homokos, agyagos kavicsrétegéből hozza vizét. (Pávay-Vajna Ferenc mélyfúrásaiból tudott, hogy itt az Alföldön az alsó levantei rétegek 1.500 méter mélyen helyezkednek el, és ebben a mélységben átmennek az ún. pontusi ill. pannon rétegekbe.) Alföldön csak a Tiszántúli vidéken vannak gázkutak. A Duna–Tisza közén Baja–Zombor közötti keskeny sávon és Titel környékén található földgáz artézi kút fúrásánál. Tiszántúlon gázos területek: Berettyó vidéke – Hajdúszoboszló – Szolnok – Gyoma illetve a Maros-Szárazér mentén Temesvár – Arad – Mezőhegyes. Ez Tótkomlós felől mélyen benyúlik a vásárhelyi határba (Tatársánc, Szőllős artézi kútjai). Itt 500 méter mély kutakból jön fel a gáz, mint ahogy sokan mondják az égővíz, addig a Berettyó vidékén 250, sőt Nádudvaron 12 méter mélyről is. A mi alföldi medencénkben az őskorban érkező folyóvizek a magukkal hozott törmeléket rétegenként terítették el. A több száz méterrel magasabban lévő erdélyi területről kimosták a folyók, elmosták a felső takarót s a levantei rétegek a szabadra kerültek vagy igen kis mélységben maradtak a föld alatt. Ebből adódóan ezen a területen képződött földgáz pl. Mezőségen 120 méter, Kis-Sármáson a X-es számú kútban 63 méter mélységben található. A naponta 864.000 köbméter világítógázt szolgáltató Kissármási II-es számú kút is csupán 302 méter mély. A Mezőség közepén tulajdonképpen nem gáz, hanem kálisó (salétrom) után kutattak. Nagy-Sármás vasúti töltése mellett fúrt 27 méter mély kútból sós víz és földgáz tört elő. Egy év múlva a kis-sármási Bolygó réten fúrt kútból 302 méter mélyről Európa leghatalmasabb gázömlése tört elő. 17 Böckh Hugó halála után Lóczy Lajos lett a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, aki új irányt adott a szénhidrogén- és földgázkutatásoknak. Ennek eredményeként fedezték fel 1937-ben a bükkszéki olajmezőt, ezzel szinte egy időben a külföldi Eurogasco cég a magyar kormánnyal kötött szerződés értelmében, Papp Simon irányítása mellett egész Dunántúlra kiterjedő szénhidrogénkutatás indult. Minden figyelem a Kisalföld peremén, Mihályi község határában 1934. november 21-én megkezdődött kutatófúrások felé fordult. Az I. számú fúrásban csak nyomokban találtak szénhidrogéneket. Görgeteg és Inke határában 17

VRÚ, 1933. aug. 20. 103

sem sikerült kitermelésre alkalmas szénhidrogénre lelni. A geológusok azonban biztosak voltak a Zala megyei olajmező létezésében. A több mint négy hónapig tartó (1936. július 13-tól december 2-ig) budafapusztai fúrást követően 1937. február 9-én indult meg a termelés. Rövid idő elteltével április 14-én kezdetét vette a budafapusztai II. számú fúrás. Novemberben a kút naponta 10 300 köbméter gázt, és 63 köbméter olajat adott. Magyarországon ettől az időponttól számitjuk az ipari méretü olajtermelés kezdetét. Az Eurogasco képviselői és a magyar iparügyi miniszter 1938. június 24-én kötött „Pótszerződését” az Országgyűlés július 6-án léptette életbe. A kitermelt olaj 15%-át, a földgáz 12%-át, a gazolin 15%-át köteles a társaság természetben vagy készpénzben átadni az államnak. A részvénytársaság alaptőkéjét az állam kívánsága szerint növelve 14 357 000 pengőben állapították meg. 1938. július 15-én megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (a MAORT), mely részvénytőkéjének 90%-a, később 100%-a a Standard Oil Co. of New Jersey tulajdonába volt. A részvénytársaságot kötelezték a kutatások folytatására. A részvénytársaság központja Budapesten, a Gresham-palotában volt, a vidéki operatív ügyek irányításának központja Bázakerettyén, később Nagykanizsán. A budafapusztai II. fúrás befejezése után termelésbe állított olajmezőn kialakult a MAORT első olajtermelő üzeme Bázarekettye központtal. A Lovászi I. sz. kút 1940. december 1-jén adta az első liter barnászöld színű, a kerettyeinél nagyobb benzintartalmú kőolajat. 18 Ugyanebben az évben a békés–csanádi vonalon a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara kerületében kezdetét vette a földgázkutatás, mivel már régebben megállapították, hogy az Alföldön számolni lehet földgázmedencével, melynek keletkezése, megegyezik az erdélyivel, ill. a mezőségivel. A földtani intézet geológusai és geofizikusai az Eötvös-inga segítségével elsősorban a bázisvonalon igyekeztek megállapítani és kijelölni a mélyfúrások helyét. A vizsgálatok az orosháza–medgyesegyházi vonal után Hódmezővásárhely, ill. a Tisza–Maros háromszög felé haladtak. Vásárhely vezetése izgatottan várta az eredményt, mert egy sikeres kutatás lendületet adhatott volna a város iparának. 19 A Szentesi út mentén, a Kincses-nyomáson, a Kenyereparti-laposon valamint a mártélyoldali részen, Nagy Pál tanyájának szomszédságában végeztek eredménytelen vizsgálatokat. Magyarország lényegében a MAORT termelésének köszönhetően kiérdemelte a „kőolajtermelő ország” rangot, a világ akkor ismert kőolajvagyonának 0,02%-ával. Ebben az időben igen jelentős volt az ország gazdaságában betöltött szerepe. 1940-ben a termelés 100%-ban fedezte az ország szükségleteit. 1943ban a szénbányászat termelési eredményeit vizsgálva a MAORT – a Salgótarjáni 18

SRÁGLI Lajos: Hetven éve alapították a MAORT-ot = Honismeret, 2008. 3. sz. 22– 26. 19 Népújság, 1940. ápr. 24. 104

Kőszénbánya Rt. mögött, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. előtt – a második helyen állt. 1941. december 13-án Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak, így a MAORT, mint amerikai tulajdonban lévő vállalat, ettől kezdődően ellenséges területen működött. 1941. december 20-án az iparügyi miniszter elrendelte a MAORT kincstári használatbavételét. A MAORT amerikai vezetői és munkásai elhagyták az országot. 1942-ben 59 kút 665 ezer tonna kőolajat termelt, 1943-ban újabb 60 kutat fúrtak, a termelés 837 710 tonnára emelkedett. Az 1944-es év csökkenő termelése – 809 969 tonna – a háborús nehézségek következménye volt. Az üzem termelése 1945. március utolsó napjaiban állt le. Március 29-én indult Németországba az utolsó olajszállítmány Újudvarról. 1945. április 10-én indult meg ismét az olajtermelés. (A MAORT vezetői 1945 végéig semmiféle döntést nem hozhattak.) A termelésre vonatkozó utasításokat közvetlenül az orosz katonai parancsnokoktól kapták, parancs formájában. Az olajmezőt jelentősen a megengedhető érték fölötti termelésre kötelezték. A jóvátétel és az 1945. augusztus 27-én aláírt, az ország teherbíró képességét figyelmen kívül hagyó szovjet–magyar gazdasági egyezmény olyan szállítási kötelezettséget tartalmazott, amely szerint 1945. szeptember–december hónapokban az összes kőolajtermelésünk 77,8%-a kivitelre került. Ez a helyzet 1948-ban is fennállt. A MAORT szakemberei követelték az olajtermelés normális mértékre való visszaállítását. Állami ellenőrök hada lepte el a MAORT-ot, azt vizsgálták, hogy eleget tesz-e kötelezettségének a cég, szándékos termeléscsökkentő hibákat kerestek. Az 1947-ben lefolytatott ellenőrzések azzal az eredménnyel zárultak, hogy szabotázsra, kártevésre utaló nyomokat nem találtak. Mindezek ellenére tovább folyt a „bizonyítékok” gyűjtése, Gombosi Zoltán vezetésével. 1948. augusztus 12-én letartóztatták Papp Simon nyugalmazott vezérigazgatót, egyetemi tanárt, akadémikust, majd Ábel Bódogot, a beszerzési osztály nyugalmazott vezetőjét, Binder Béla bányamérnököt, Barnabás Kálmán főgeológust, Pőzel István ügyvédet, Derék Lajosnét – Paul Ruedemann titkárnőjét –, valamint Paul Ruedemann és George Bannantine amerikai állampolgárokat. A letartóztatott vezetők „bűneit” az 1948-ban kiadott „Szürkekönyv” tárta a nyilvánosság elé. A MAORT-per tárgyalására 1948. november 26-án került sor a Budapesti Népbíróságon, Olti Vilmos népbíró elnökletével. A demokratikus államrend megdöntésére irányuló bűncselekményért Papp Simont halálra, Ábel Bódogot 15 évi fegyházra, Binder Bélát 4 évi börtönbüntetésre ítélte a bíróság, Barnabás Kálmánt felmentették. 1949. január 20-án az enyhítő körülményeket figyelembe véve Papp Simon halálbüntetését életfogytiglanra, Ábel Bódog büntetését 10 évi fegyházbüntetésre módosították. A per célja elsősorban az volt, hogy a MAORT-ot állami kezelésbe vehessék, mert Magyarország szabotázs miatt nem tudja teljesíteni nemzetközi gazda105

sági szerződéseit, és a jóvátételi kötelezettségeket. Ezért 1948. szeptember 24-én a MAORT-ot és a MAORT Gázértékesítő Rt-t állami kezelésbe, majd 1949-ben állami tulajdonba vették. 20 1950-ben a Magyar–Szovjet Olaj Rt., majd e vállalat megszűntével az egész ország kőolajiparát összefüggő egységes irányítószerv az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt lett. 1951-ben Nagylengyelen tárták fel a Dunántúl legnagyobb jelentőségű kőolajlelőhelyét. 1957-ben az alföldi kutatásokat is siker koronázta. 1958-ban tárták fel a pusztaföldvári kőolajmezőt, 1959-ben a Hajdúszoboszló melletti földgázmezőt, 1965-ben pedig Algyőn az ország legnagyobb kőolaj- és földgázmezőjét. Magyarországon 1935–1960 között 1418 fúrást végeztek 2 267 700 mélységben (hosszban), 1960–1970 között 1743 fúrást 3 161 650 mélységben. Hazánk területén 1945-ben 10 helyen, 1970-ben már 75 helyen volt ismert kőolajés földgáz előfordulási hely. Hódmezővásárhely közelében az 5842 méter mélységű fúrás célja a föld rétegeinek megismerése volt. 2007-ben jelentette be Marc A. Brunner, a Falcon Oil and Gas Corporation elnöke – a szeizmikus mérések befejezésekor –, hogy Európa leggazdagabb gázmezőjére bukkantak az ún. Makó-árokban. Öt éven belül ötven fúrótorony munkába állítását tervezik Hódmezővásárhely határában, ugyanis az árok Hódmezővásárhely területe alatt a legmélyebb, a feltérképezett dél-alföldi gázkincs közel egyharmada ebben a térségben található. Azért nem tervezik kutak felállítását a település határán belül, mivel az ún. vízszintes fúrással megoldható a rétegek feltárása. A cég 2008-ig 250 millió dollárt fektetett be. 2011-ben kezdik a feltárást, évente 15 milliárd köbméter földgáz kitermelésére számítanak. 21

20 21

SRÁGLI Lajos: i.m. Délvilág, 2008. máj. 19.

106

LÁNG ISTVÁN A SZAPPANOSVÍZ CÍMŰ KÖLTEMÉNY JÓZSEF ATTILA ÉLETMŰVÉBEN Verselemzés A vers a Medvetánc c. kötet végén, az 1933–34. években írt művek közt található. A kötet – mint ismeretes – a költőnek 1932–34 között írt verseit tartalmazza a költő válogatása szerint. Mivel maga a költő szerkezeti elrendezése szabta meg a vers helyét a többi alkotás között, nem érdektelen, ha megnézzük, milyen versek szomszédságában találjuk ezt a művét. Hasznosnak ígérkezik a költő hasonló témájú vagy gondolatiságú verseivel való egybevetés is. Az 1933–1934-ből való versek között ez nyitja meg azoknak a sorát, amelyekben a költő legszemélyesebb mondanivalója szólal meg. A sorrendben előbbre tett versek, az első kettő és az Óda kivételével, a közönségről szólnak, s szinte mind vallanak a költőnek a közönséghez való viszonyáról. A versek között a Téli éjszaka, Elégia és Falu címűek tájak, tájrészletek elővillantásával a külvárosok és a falu népének életét, gondjaikat beszélik el, „a szikárló tűzfalak magányát”, „a nyomor egykedvű csendjét”, „a tömény bánatot”, a hazatérő „földmíves”-t „egyre nehezebb tagjaival”. Mindegyik egyúttal a költő vallomása is népéhez, sorstársaihoz, kikhez valamilyen „öntudat kopár öröme” taszítja: „Anyjához tér így az a gyermek” ahogy ő hozzájuk. A tőkések hasznáról és a Vigasz c. versek meg éppen az osztályharcos öntudat megfogalmazásai. Az utóbbit közvetlenül a Szappanosvíz elé helyezte a költő. A Szappanosvíz után közölt versek ezzel szemben szinte mind a költő múltjából hoznak fel keserű emlékeket, a gyermekkor szorongásait, félelmeit, szenvedéseit, a kiszolgáltatottság, a meghatározottság szorongató, bénító érzéseit. A múltból hangzik elő a gyermek József Attila sírása (Egy kisgyerek sír), s rémlik vissza a megkínzott csecsemő iszonyata, a kegyetlenséggel szembeni tehetetlensége (Iszonyat). Mindezeket a múltból előbukkanó élményeket – más emlékeket is hozzájuk idézve – egybefoglalja, mintegy tudatosítja az Eszmélet, a létezés törvényeire ébredés nagy verse: szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Az ifjúságát idézi meg, hogy meneküljön a jelen rabságából: „nyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot” – de a gyermekkor mesekáprázata is a rabság rácsai között ragyog: 107

…a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. Hozzátehetjük még, hogy az Eszméletnek is alapmotívuma egy olyan életérzés, melynek lényege a tárgyak, dolgok emberarcúsága, belőlük az emberérzések, embersorsok tükröződnek, maga a költő pedig az egész emberiséggel, az egész élettel azonosul. Az „örök éjben / kivilágított nappalok”, mintegy a létezés eliramló fényességét jelölve a nagy semmiségben. Az elmúlás, a megsemmisülés gondolatával játszik a Reménytelenül c. vers, a legelső e két év terméséből, amit a költő kötetébe vett: A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. A szorongás, az egyedüliség, a kiszolgáltatottság félelmetes érzését a jelzők („sötét”, „komor”) is hangsúlyozzák: Ezért ülnek oly sötét dolgok, oly hatalmak a szívemen, hogy szorong lágy arcú kedvesem, ha ránézek; pedig mosolygok. Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Meghatározottság, „determináltság”, és menekülési vágy, törekvés a szabadságra, s a hasztalan tett erőfeszítés, a semmi szorongató félelme, egyedül a valóság – és mégis az egyedülvalóság sorsérzésének közösségében társakra találás. Társakra: emberekre és dolgokra. Olyan dolgokra, tárgyakra, amelyek osztoznak az embersorsban, amelyek részvéttel állnak az ember mellé (Anya). A gyermekkor élményei jutnak mindig erősebb szerephez: de kétféle rendeltetéssel. Hol egybemosódik a gyermeki szorongás a felnőtt ember hasonló érzéseivel, hol a gyermekkor mesevilága kél életre, s ragyogtatja át a valóság világának szürkeségét, darabosságát, nyerseségét vagy éppen törtségét, csorbaságát (Falu). Érdemes még felidézni azokat a verseket is, amelyek témájukban, szerkezeti megoldásukban leginkább rokoníthatók elemzett versünkhöz. A verssel nagyjából egyidős A fán a levelekhez az előző évek verseiből vette át a kötetbe József Attila a Füst, Fák címűeket. Közülük legkonkrétabb a Fák és a leginkább elvont A fán a levelek. A Fák pontos, valóságos, konkrétságában szinte érzékelhető 108

képet ad az őszi fákról, melyeknek mindegyike egyéni mivoltában szemlélteti a sorsával, a magányosságában az elmúlással küszködő lét végzetét, meghatároltságát: Rügyre gondolnak mormolva e fák. S a tág ég tiszta, nagy – reggel az erkölcs hűvös, kék vasát megvillantja a fagy. A nemléttől való rettegés, ijedtség, kétségbeesés tragikus komorsággal mutatja meg az egyedinek a vergődésében az általános sorsot: Görcsösen fogja ijedt gyökerük az elmálló talajt. Nedvük sebesen kering, tüdejük még zörren, még sohajt! „Csüggedten” várnak, „kisírtan állnak”, „rügyre gondolnak” – a megszemélyesítések nem teszik kétségessé e fák konkrét fa-jellegét, arról van szó, hogy valóságos, tárgyi mivoltukban egyúttal minden élőlény sorsának példáját is adják. Nem foghatók fel allegóriául vagy szimbólumként: létezők ők a létezés megmásíthatatlan örök törvényei szerint, ez a szerepük a versben. A fán a levelek c. vers fáinak levele is „mind görbe, sárga/ s konnyadt, puha”. Itt azonban a „hallgatag madár”, „melynek mintha / kalitkája volna a fa”: a költő lelkében „lépkedő” „némaság”, amely megremegteti a gallyat, s ez szinte megbénítja magát a költőt is. Érdemes még Tóth Árpád Láng című versét is összehasonlítani a Szappanosvízzel. A téma azonos és látszat szerint a mondanivaló is sok hasonlóságot mutat. A versek szerkezeti felépítése is megegyezik nagyjából. De éppen e hasonlóságuknál fogva szembetűnőbbekké válnak a különbözőségek is. Tóth Árpád versében a láng mintegy magára veszi az emberi magasra törekvés jellemző jegyeit, szimbolizálja az emberi szenvedély másokat is felgyújtani vágyó tüzét, József Attila szappanosvize önmagában hordozza létét, egy nagyobb kollektívumhoz tartozás jegyében. Léte ilyenformán nem jelképes, hanem önmagáért való, a világ testvérdolgai osztoznak a minden létező közös sorsában: a költőt átjárja a szappanosvíz „semmicske borzongása” és „furakvó lelkét is megrezgeti vergődése”: nem önmaga képét alkotja meg jelképszerűen a tárgyi világ egy jelensége tükrében, hanem a részvét érzetével fordul feléje. Így lesz a látvány egyre objektívabb, mert önmaga létezésének törvényeit mutatja, de szubjektívabb is, mert egy minden létezővel való szolidaritás fűzi hozzá a költőt. A láng és a szappanosvíz különbözősége is az elmondottak bizonyságául szolgál. A láng ismert jelkép, és éppen ezért van benne valami anyagtalanság 109

(hiszen az anyaggal egybekapcsolódó természeti jelenség a lényege), a szappanosvíz maga az anyag. A láng már magában véve is ünnepélyességet fejez ki, a szappanosvíz a mindennapi munka köznapibb, de épp ezért emberibb világából való. Nem a létezés elvontsága, hanem maga a létező. Nem a nagyot merés absztrakciója, hanem a létező maga, aki „óvatosan” „előrenyomul”, „megtorpan”, „reszkető” csápjai vannak, „fel-alá futkos”, „szinte reszket” majd „remeg”, borzong és vergődik, hogy szabaduljon börtönéből. Az elmondottak arra is feleletet adnak, milyen élmény volt a vers ihletője. A szappanosvíz a versben élőlény, sőt a költő látásmódjában vitathatatlanul élő személy. Ez a szemlélet csakis a gyermekkor látásmódjával fogadható el hitelesnek, ez a kép is az emlékek mélyéből, a gyermekkor mesevilágából merülhetett fel. A kép frissessége, aprólékosan pontos realizmusában is valami varázslatos meseszerűségre utal. De hitelesíti ezt a vélekedést az az általánosan ismert tény, hogy József Attila verseiben a mosás és a mosással egybekapcsolódó dolgok igen gyakoriak. (Legnagyobb versei közül utaljunk itt a legjellemzőbbre: a Külvárosi éj záró képsoraira). Maga a költő is hangsúlyozza a gyermekkori emlékek jelentőségét, bizonyítja ezt, hogy a Medvetánc c. kötetet a Mama című verssel zárja le. Ez a lezárása persze egyúttal a gyermekkori emlékek Szappanosvízben megkezdett felidézésének is. A gyermekkori élmények szerepét a versben az is meggyőzően tanúsítja, hogy a Szappanosvíz a filológiai kutatás szerint a Mama c. verssel egy időben keletkezett. Lehetséges, hogy egy felnőtt szappanosvíz látvány idézte fel a képet a gyermekkor elsüllyedt élményvilágából. Ez azért is valószínűnek látszik, mert a befejező versszakok gondolatisága már a felnőtt ember tűnődéséből született, törvényt kutató töprengéseiről, a lét értelmét kereső gyötrelmes tépelődéseiről beszél. Érdemes megfigyelni azt is, hogy ami a gyermeki látás tükrében a mese tündérvilágát idézte még aprólékosan pontos részleteiben is (a mesétől éppen nem idegen a valóság aprólékosan pontos visszaadása) – az a befejezésben a felnőtt látásával szerves egységbe illeszkedik: a költő a világ rokon vágyakozású testvérdolgai közé helyezi önmagát is: én is szállnék s szállna az ág, a ház, a szalma, felhő és e sok egymáshoz kötött világ! A determináltságból, a kötöttségből való szabadulás gondolata zárja le tehát a verset. Meg kell azonban állnunk itt egy szónál. A sok világ többes számát kell értelmeznünk. Nem a világ sok eleméről van itt szó, hanem a mennyiségjelzős szerkezet szó szerinti értelmében valóban sok világról. Létezőkről, melyek mindegyike külön-külön saját törvényű világ, de nem lehet szabadon önmaga, kötöttségei ebben megakadályozzák. Ez a vers mondanivalója: a nemléttől való szorongás, a létezés időbeli határa között is a kötöttség szorongató, kínzó érzete. 110

A vers mégsem kietlenül, kopáran vigasztalan, alapjellege nem a tragikus komorság, valami feloldást, könnyedséget is érzünk benne, szinte súlytalan lebegést, valóságában valami varázslatosan valóság felettit. Ezért érezzük harmonikusnak, szomorú sorsmutatásában is már-már derűsnek a verset. Honnan ez az ellentmondás a súlyos mondanivaló és a szinte játékos könnyedség között? A titok talán a részleteknek szinte játékosan, gondos aprómunkával kidolgozott rajzában található, a kicsiségnek ismételt hangsúlyozásában. Nemcsak az erre utaló jelzők („kis kék fején”, „apró csápjait”, „semmicske borzongás”), hanem a kisgyermeki cselekvésre utaló igék is, sőt a szappanosvíz kisgyermeki magatartása is („Meglapul”, „óvatosan előrenyomul”, „megtorpan”, „reszket”) a gyermeki játék mozdulataiból valók, és a gyermek világgal való ismerkedését juttatja eszünkbe. Ez teszi kedvessé a hétköznapi élményt, s ez is segít felemelni a költészet szférájába a köznapok világából. A sorsa kemény és könyörtelen: „Nem lesz”. De addig: remeg, borzong és vergődik – él! Az Óda c. versének a megsemmisülés gondolatát idéző soraival való párhuzam kínálkozik ide: A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. Kiált az életért, az élet teljességéért, a szerelemért. A Szappanosvíz sötétebb tónusú, mégis ott remeg benne a vágy, a vergődés, hogy szállna kicsiségében, jelentéktelen szürkeségében, és benne lüktet az élet. És talán épp ez benne a szép… Utószó Nemrégiben Szigeti János figyelmembe ajánlotta Láng István: József Attila Szappanosvíz című versét elemző írását, amelyet a sakk és az irodalom közös szeretete folytán barátsága jeléül kapott a szerzőtől. 1970. december 11-én tudományos tanácskozást rendeztek az akkor Csongrád Megyei Könyvtárnak nevezett intézményben József Attila és Hódmezővásárhely kapcsolatáról. A résztvevők a város helytörténeti kutatói, irodalomtörténészek, magyar és történelem szakos tanárok mellett a költő régi hódmezővásárhelyi barátai, ismerősei voltak. A sorból ki kell emelnünk özv. Makai Ödönné József Eta nevét, aki a költő életének meghatározó alakja volt. A tanácskozás bevezető referátumát és a vitát Péter László irodalomtörténész vezette. Szigeti tanár úr sorolta a megjelentek neveit: Grezsa Ferenc, László József, Kárász József, a költő személyes ismerősei közül Vízi Albert, Fedor Ágnes, Szász Ferenc. Említést tett egy akkori tervéről is. Könyvet készült írni a 111

tanácskozásról. Már címet is talált, s ki mástól vette volna azt, mint a költőtől: Láttam a boldogságot én… (idézet az Eszméletből), és ehhez illesztette az alcímet: Beszélgetés József Attila hódmezővásárhelyi világáról. A komoly szándékot bizonyítja a Csikós Miklós festőművész által készített címlap is. Az elszánt terv mégsem valósult meg, a verselemzés pedig nagyon jól belefért volna a kötetbe. Térjünk vissza a konkrét vers elemzéséhez. József Attila Szappanosvíz című költeménye Vásárhelyen született. A tanácskozáson maga József Eta beszélt – állítja Szigeti tanár úr – a testvérét náluk, azaz a Villasor 14. szám alatt megihlető élményről. Szabolcsi Miklós mégis csupán valószínűsíti, hogy a Szappanosvíz itt született 1 , eshetőségként fogadja el a következő mondattal: „A Szappanosvíz talán még Hódmezővásárhelyen íródott, vagy talán ottani emlék, de az is lehet, hogy gyerekkori emléket idéz fel”. 2 Szabolcsi ehhez fűzött lábjegyzetében a József Etára hivatkozó Szigetit említi, bár úgy látszik, nem veszi bizonyosnak a kijelentést. A gyerekkori emlék felidézésénél Török Gáborról szól a lábjegyzetben, aki szerint a vers születése nem kapcsolható konkrét eseményhez. A Szappanosvíz Szabolcsi szerint emlékvers. 3 József Attila 1934. február végén jött Hódmezővásárhelyre, több mint négy hónapot töltött itt. Szabolcsival szemben Szigeti János hivatkozását fogadom el, aki nem a költő múltbeli gyerekkori élményéről beszélt. A tanár úr hitelt adott József Eta szavainak, nem a gyermekkor emléke idéződött fel a fiatal költő előtt. A verselemzéssel kapcsolatban el kell mondani, hogy Szigeti János felkérte Láng Istvánt, feltétlenül írjon elemzést az érdeklődés középpontjába került versről. 1972 körül így született meg a kézirat. Szigeti tanár úr ezt gépelte le, és őrizte meg. A visszaadott kézírás sorsáról ma már nem tudunk. Örömmel vállaltam a felkérést e tanulmány közzétételére. A tanár úr szerint a Szappanosvízről eddig egyáltalán nem jelent meg részletes elemzés. Szabolcsi ugyan leírja a verset, vagy három mondatban elemzésfélét is ad, majd Szauder Józsefre hivatkozó pársoros idézete tűnik elénk, de ez nem igazán elemzés. Láng Istvánhoz hasonlóan Kisújszállásról származom, ezért – természetesen a köszönetem elmondása után – legnagyobb örömmel teljesítem a közlésre vonatkozó kérést. Közös munkahelyünk, azaz a gimnázium Láng István elemzéseinek, tanulmányainak évkönyveiben is teret adott. 4 Láng István írását alaposan tanulmányoztam. Egy munkatársam nekem ajándékozta a Medvetánc József Attila születésének centenáriumára megjelent új 1

SZABOLCSI Miklós: József Attila élete és pályája. 2. köt. Budapest, 2005. 554. Uo. 582. 3 Uo. 596. 4 Az ember tragédiája drámai vizsgálata, 1968. 54–63.; Krúdy: A vörös postakocsi c. regényének ritmusformáiról. 1972. 55–66.; Változatok egy témára Vörösmartytól Csanádi Imréig. Vörösmarty: Ember vagyunk, a föld s az ég fia. 1974. 45–-56.; Két verselemzés. József Attila: Ars poetica és Radnóti Miklós: Erőltetett menet c. verséről. 1980. 97–105. 112 2

kiadását Tverdota György, Olasz Sándor és Kőszegfalvi Ferenc utószavával. 5 A mostani kéziratot József Attila összes műveinek 1955-ös kiadásával összevetve felismerhettem, hogy Láng bevezető soraiban mennyire helyesen nem a Medvetáncban levő Haszonra hivatkozik, hanem A tőkések hasznáról címűre, minthogy eredetileg ezzel a címmel, és némiképp más változatban jelent meg a vers. 6 Erre a verselemző szerző a kritikai kiadások áttanulmányozásával jött rá. Maga a verselemzés négy sort idéz a Reménytelenül c. versből, ám valami ennél a résznél kimaradt. Vajon honnan idézi az ezt követő másfél prózai sor utáni néhány verssort? Természetesen csak itt van lehetőségem a válaszra. József Attilának 1933-ban, Számvetés címmel írt költeményéből. A szövegben előforduló idézeteket, valamint egyéb aláhúzásokat dőlt betűvel emeltem ki. Az utószót írta és a tanulmányt közzéteszi: MÁTÉ ISTVÁN

5

József Attila: Medvetánc. Válogatott költemények, 1932–1934. Reprint kiad. Budapest, Hódmezővásárhely, 2005. 6 József Attila összes versei. Budapest, 1955.

113

MARGITTAI LINDA A ZSIDÓK KITILTÁSA A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI PIACOKRÓL ÉS VÁSÁROKRÓL A Magyarországon 1938 és 1944 márciusa között hozott antiszemita rendelkezések megszámlálhatatlan formában és területen korlátozták a zsidónak minősített magyar állampolgárok életlehetőségeit. A kormányok egymást felülmúlva igyekeztek „színesíteni” a diszkriminatív intézkedések sorát. Újabb kutatások szerint – a történeti köztudatban és a szakirodalom jelentős részében sorszámmal emlegetett „első”, „második”, ill. „harmadik” zsidótörvénnyel együtt – a német megszállásig mindösszesen 22 zsidótörvény, 267 zsidórendelet és több ezer bizalmas rendelet, miniszteri leirat, körlevél stb. 1 volt hivatva a magyar állampolgárok egy részét pusztán származása miatt elszegényíteni, politikai, társadalmi jogaiból kivetni. E rendelkezések egy részének nem titkolt célja a zsidók gazdasági hatalmának felszámolása volt, ezért korlátozták számarányukat a szakmai kamarákban, egyes foglalkozási ágakban, megfosztották őket földbirtokaik szabad rendelkezési jogától, eltiltották őket a legváltozatosabb tevékenységektől. Zsidó nem üzemeltethetett gyógyszertárat, mozit vagy ingatlanirodát, mint ahogy nem lehetett idegenvezető, magándetektív, de még csak prostituált sem, 2 nem forgalmazhatott nagyban fejeskáposztát 3 , sem pedig kicsiben márkás hentesárut. 4 A zsidókat korlátozó rendelkezéseket a helyi közigazgatások – nem történt ez másként Hódmezővásárhelyen sem – több-kevesebb lelkesedéssel, de végrehajtották. 5 És bár az antiszemita törvénykezés keretei többnyire bőven elegen1

KARSAI László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek, 1920–1944 = Századok, 2004. 6. sz. (a továbbiakban: KARSAI 2004.) 1288–1289. Ungváry Krisztián számítása szerint ezzel szemben harmincon felüli a zsidó származásúakat diszkrimináló törvénycikkek száma, az e törvények végrehajtását szabályozó zsidórendeleteké pedig meghaladja a háromszázat. Karsaival ellentétben viszont nem sorolja fel, hogy pontosan mely törvényekre gondol. UNGVÁRY Krisztián: A zsidótörvények végrehajtása = Tanulmányok a holokausztról. Szerk. BRAHAM, Randolph L. Budapest, 2006. 111. 2 KARSAI 2004. 1290. 3 122.700/1943. K M. sz. rendelet. 4 89.200/1942. K. M. sz. rendelet. 5 A zsidótörvények, főleg a gazdasági vonatkozásúak végrehajtásában Vásárhelyen 1938 és 1944 márciusa között egyértelmű radikalizálódási folyamat figyelhető meg. Eleinte a zsidótlanításban még kezdő ipari hatóságok a befutó kérelmek elbírálásánál méltányosnak bizonyultak, a zsidók iparügyi beadványait többnyire jóindulatúan, pártolólag küldték elbírálásra az illetékes minisztériumokhoz. Később ennek már egyre inkább az ellenkezője tűnik fel: a felterjesztéseknél nem felejtették el külön hangsúlyozni, hogy az érintett zsidó, sok esetben a törvényekben megengedett eljárási lehetőségek közül maguk részéről a szigorúbb elbírálást kérték. A mentesítetteket rendszerint a zsidónak minősülőkkel vették egy kalap alá, annak ellenére, hogy ha nagyon akarták volna, az ő 114

dőnek bizonyultak a zsidó lakosság „legális” formában történő fokozatos ellehetetlenítésére, mégis több esetben előfordult, hogy a vármegyei, városi, községi elöljáróságok saját elhatározásukból olyan zsidóellenes intézkedéseket kezdeményeztek, amelyek ezeken túlmenően – és lényegében illegitim módon – további korlátozásokat tartalmaztak. Az egymást követő zsidótörvények, rendeletek, végrehajtási utasítások, leiratok áradatában a bürokratikus antiszemiták egy kis fantázia, no meg némi zsidóellenes lelkesedés birtokában a legkülönbözőbb módokon javíthatták a keresztény kereskedők és vállalkozók gazdasági pozícióit izraelita konkurenseik rovására. A zsidótörvényekben voltak joghézagok, a kormányzati utasításokat pedig alkalmanként lehetett nagyvonalúbban, vagy éppen rosszindulatúan, esetleg szándékosan félreértelmezni, az újabb szigorítások életrészükre még biztosíthattak volna bizonyos előnyöket hitsorsosaikkal szemben, hiszen a hatályos törvények értelmében erre lehetőségük volt. Bár e folyamat elemzése külön tanulmányt érdemelne, egy-két példával azért érzékeltetni lehet az apparátus hozzáállásának változását. 1939 áprilisában – tehát még a „második“ zsidótörvény életbe lépése előtt – Ániszfeld Mihály önálló vaskereskedésre kért iparigazolványt. Kérelmét azzal indokolta, hogy jelenleg tagja az Ániszfeld Sándor Vaskereskedelmi Rt-nek, amely „a mai jogos viszonyoknak megfelelően“ keresztény embereket akar alkalmazni, ha pedig ő iparengedély birtokában kiválhatna a cégből, akkor helyébe keresztény tisztviselő léphetne. Az elsőfokú iparhatóság vezetőjeként a polgármester-helyettes azzal a megjegyzéssel küldte meg a beadványt a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszternek, hogy a folyamodó a vaskereskedést az egyik legnagyobb ilyen vásárhelyi cég belső munkatársaként már hosszú idő óta gyakorolja, kellő szaktudással rendelkezik, az engedély megadása ellen nincs észrevétele. Mindazonáltal a helyi hatóságok naivitással határos jóindulatát a miniszter nem osztotta, és a kérelmet elutasította. (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára /a továbbiakban: CSML HL/, Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai /a továbbiakban: Polgm. Hiv. ir./, a VIII. (Közigazgatási) Ügyosztály iratai /a továbbiakban: Közig. Üo. ir./, 2679/1939.) Az elsőfokú iparhatóság iratai között hasonló példák egész sorát találjuk. Májusban Steiner Ferenc folyamodott gabona- és terménykereskedés gyakorlásához szükséges iparigazolványért. Az iparhatóság vezetője ebben az esetben is arra kérte a minisztert, hogy a „minden tekintetben méltánylást érdemlő körülmények figyelembe vételével“ hozzon döntést. A miniszter nyilván ezt meg is tette, csak talán nem úgy, ahogy azt a polgármester-helyettes értette, és „ama körülmény figyelembe vétele mellett“, hogy zsidóról van szó, a kérelmet nem találta teljesíthetőnek. (CSML HL Közig. Üo. ir. 4252/1939.) Amikor viszont 2 évvel később, 1941 novemberében Schnitzer Lajos engedélyt kért, hogy fényképészeti műterme részére a város területén alkalmazottai útján fényképmegrendeléseket gyűjthessen, az iparhatóság tanácsnoka elutasította őt, hozzátéve, hogy amennyiben a tiltó rendelkezés ellenére ezt mégis folytatná, az iparigazolványát azonnali hatállyal vissza fogják vonni. Bár a tanácsnok megállapította: kétségtelen, hogy a megrendelések gyűjtését a vonatkozó törvényes jogszabályok nem tiltják, azonban a kérelmező részére mégsem engedélyezi, mert zsidónak tekintendő személyről lévén szó, az a városban lévő keresztény fényképészek rovására történne és azok érdekeit sértené (CSML HL, Közig. Üo. ir. 6739/1941.). 115

be léptetéséhez pedig gyakran elegendő volt hivatkozni a zsidó konkurenseiket tönkretenni akaró „keresztények” feljelentő leveleire, vagy az állítólagos közérdekre. 6 1940. október 5-én kelt rendelkezésével Endrey Béla polgármester kitiltotta a zsidókat a piacokról, a város területén tartott országos és heti vásárokról. 7 Bár intézkedése országos viszonylatban nem példa nélküli, erre sem neki, sem azon alispánoknak, polgármestereknek, akik ezt már őelőtte megtették, törvényes alapjuk – legalábbis ekkor még – nem volt. A zsidókat, és közöttük a vásárhelyi zsidókat érintő számtalan egyéb, nem egyszer sokkal súlyosabb korlátozás mellett ez a döntés azért vált jelentőssé, mert jellemző helyi példáját adja a bürokratikus antiszemitizmus működésének, és egyfajta keresztmetszetét annak a viszonyulásnak, amellyel a kétségkívül országos szinten generált, de Vásárhelyen is egyre szélsőségesebbé váló zsidóellenes közhangulatban a városvezetés, a „keresztény” társadalom és maga a vásárhelyi zsidóság fogadta a diszkriminatív rendelkezéseket. Nem utolsósorban pedig azért is, mert többeket közvetlenül sújtva hozzájárult Vásárhely lakossága egy részének pusztán „faji” szempontok alapján történő megkülönböztetéséhez, életlehetőségeik beszűkítéséhez. A vásárhelyi zsidók a kezdetektől fogva jelen voltak a város piacain, és – az amúgy nagyobbrészt harmonikusnak nevezhető zsidó–nem zsidó gazdasági együttműködésen túl – mindig is voltak olyanok, akiknek az izraelita kereskedők itteni működése szúrta a szemét. A helybeli rőföskereskedők egy része már 1829-ben arról kért hiteles bizonyítványt a városi tanácstól, hogy a Tótok és Zsidók mikor kezdettek a Vásárhelyi Piaczon először sátrakban árulni és milyen kárára van az az adózó közönségnek? A hatóságok azonban ekkor még határozottan kiálltak az izraeliták mellett, és kiadták ugyan az igazolást, ám ebben – a kérelmezők várakozásával ellentétben és nyilván nem kis csalódására – leszögezték, hogy az említett nációk ember emlékezetitől fogva mindenkor szabadon árultak a piacokon, és nem hogy ezeknek szabad árulásuk az adózó népre nézve káros volna, sőt, tagadhatatlan hasznos. 8 Az izraeliták kereskedelmi kikapcsolásának ötlete tehát messze nem volt újkeletű a városban, még ezen a konkrét területen sem. Amikorra azonban több mint egy évszázaddal később ismét felmerült a gazdaság zsidótlanításának igénye, a városvezetés álláspontja gyökeresen megváltozott. Az 1939:IV. tc., azaz a „második” zsidótörvény radikálisan korlátozta, sok esetben pedig teljesen meg is szüntette a zsidók részére adható különböző ipari-kereskedelmi jogosítványok engedélyezését, egyes, az „árjásítás” ütemével elégedetlen „keresztény” szakmai szervezetek azonban szerették volna 6

KÁDÁR Gábor – VÁGI Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Budapest, 2005. (a továbbiakban: KÁDÁR–VÁGI 2005.) 64. 7 CSML HL Közig. Üo. ir. 5929/1940. 8 SILBERSTEIN Adolf:: Hódmezővásárhelyi zsidók. Hódmezővásárhely–Budapest, 2004. 21. (Reprint kiad.) 116

felgyorsítani a folyamatot; 9 ezekben a kezdeményezésekben a városvezetés többnyire partnernek bizonyult. 1940 őszén a Hódmezővásárhelyi Ipartestület szabóosztályának több tagja beadványt intézett a testület elöljáróságához, hogy a zsidótörvény értelmében a zsidóknak a piacokról és vásárokról történő kitiltását szorgalmazza, kérve a vezetőséget, tegyen ilyen irányú lépéseket a törvényhatóságnál. Az Ipartestület elöljárósági ülésén azonban végül csupán az előterjesztés tudomásulvételére volt szükség, mivel az intézkedés időközben meg is történt, 10 amire ha jogszabály nem is, de elöljáró példa volt: a precedenst Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye teremtette, ahol a zsidótörvények végrehajtása során országosan is általánossá váló bürokratikus és törvénytelen antiszemitizmus gyakorlata leginkább kiteljesedett, és ahol 1938 januárjától a német megszállásig az alispáni posztot az egykori gödöllői főszolgabíró, és később belügyi államtitkárként a deportálások egyik fő irányítója, vitéz Endre László töltötte be. 11 1940 tavaszán a MÉP Józsefvárosi Iparos Szervezetének kérésére Endre megtiltotta a zsidók piaci és vásári árusítási engedélyeinek további kiadását, és intézkedett a már érvényben lévők visszavonásáról. A Vásári és Piaci Kereskedők Országos Ipartársulatának minden tiltakozása, mellyel megpróbálta elérni, hogy a tagjai között lévő zsidóknak adják vissza az árusítási engedélyt, ha már újat zsidóknak úgysem adnak, süket fülekre talált. Hiába érveltek azzal, hogy az intézkedés csak a szegény, sokgyermekes családokat sújtja, kik, ha pár napig nem keresnek, nincsen betevő falatjuk, és kérték az alispánt, hogy kegyelmezzen meg ezeknek a sorsüldözött családapáknak és családanyáknak, akik ártatlanok abban, hogy a zsidó vallásban születtek; hasztalan apelláltak a keresztény vallás könyörületességre intő alapelveire. A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége még csak választ sem kapott a beadványára, amelyben legalább a második zsidótörvény által mentesített 50 százalékos hadirokkantak és hadiárvák számára kérte az engedélyek visszaadását, hivatkozva arra, hogy az éhező hadirokkantak látványa igen rossz hatással van a hazafias szellemre... Endrének esze ágában sem volt visszavonni a rendeletét, ehelyett inkább a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter elé küldte. A miniszter rábólintott a kezdeményezésre, így az alispán 1940. október 22-én kiadott rendeletével általános érvénnyel kitilthatta a zsidókat a piacokról és vásárokról. A döntés országszerte követőkre talált. Miskolc polgármestere 1940 júliusában tiltotta ki a zsidó cukorka- és bazárárusokat a búcsúkból. A helyi Kiskereskedők és Kisiparosok Egyesülete kiállt zsidó tagjai mellett: Ezen rendelkezés sok szegény tagunkat súlyos anyagi károsodással sújtja, pedig ezek az árusok teljesen letört egyének és minden fillérre szükségük van. Tisztelettel kérjük, méltóztassék ezen rendelkezést hatályon kívül helyezni, ne legyen ezen embertelen9

KÁDÁR–VÁGI 2005. 63. Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1940. okt. 17. Zsidók piacozásáról. 11 KÁDÁR–VÁGI 2005. 61. 117 10

ség Miskolcon az első a vidéki [városok] között először végrehajtva. A polgármester a kérvényt indoklás nélkül elutasította, és még azt sem engedélyezte, hogy a zsidó árusok 3 hónapot kapjanak készleteik kiárusítására. Nem sokkal később a Fejér megyei alispán szintén kitiltotta a zsidókat a vásárokról, piacokról és búcsúkról: Így határoztam, mert egyrészt a keresztény kereskedő társadalom egyhangú kérését óhajtottam teljesíteni, másrészt figyelemmel kellett lennem arra, hogy Pest vármegye alispánja már előzően hasonlóan intézkedett. A rendeletet azzal indokolta, hogy a zsidótörvény által az egy-egy településen kiadott iparjogosítványok tekintetében előirányzott 6%-os arányszám a piacokon is feltétlenül alkalmazandó volna, hogy a zsidó törvény a gazdasági életben mindenütt, tehát az országos vásárok tekintetében is haladéktalanul végrehajtassék. 12 A dokumentum azzal vádolta a zsidó kereskedőket, hogy nem másért, pusztán a több pénzszerzés, a keresztény magyar árusok tökéletes lehetetlenné tevése, s megfojtása végett lepik el a katolikus búcsúkat, ráadásul mióta Pest megyéből kitiltották őket, a Fejér megyei piacokat, vásárokat és búcsúkat nem kívánt mértékben látogatják. Az év végére Zala és Vas megye is hasonlóképpen döntött, ez utóbbi annak ellenére, hogy a szombathelyi és csehmindszenti kereskedők készek voltak írásban igazolni az alispán előtt, hogy a zsidó árusok kitiltása kifejezetten káros, mivel éppen a szegényebb fogyasztóközönség érdekeit sérti. 13 A törvény által elő nem írt, Endre László saját hatáskörében kezdeményezett szigorítás olyan lavinaszerű folyamatot indított el, amelyből úgy tűnik, egy törvényhatóság sem igyekezett kimaradni. Kecskemét város polgármestere 1940. augusztus végén sürgős levélben kereste meg hódmezővásárhelyi kollégáját. Ebben közölte, hogy tudomása szerint egyes megyék és városok az 1939:IV. tc. 12. §-a alapján megtagadták a zsidónak tekintendő iparosok és kereskedők részére az országos vásárok és hetipiacok alkalmával a helyfoglalási engedély kiadását, egyúttal haladéktalanul tájékoztatást kért, hogy Vásárhelyen végrehajtották-e ezt az intézkedést, és ha igen, milyen formában. Ezzel párhuzamosan a város közigazgatási ügyosztályának tanácsnoka is a polgármesterhez fordult azzal, hogy a Vásárhelyi Ifjúság c. hetilapból úgy értesült: szeptember 17-től kezdve zsidó nem árusíthat a kecskeméti piacokon és vásárokon. Javasolta, hogy a polgármester küldesse meg az ominózus rendelkezést. Endrey válaszképpen tudatta tehát a kecskeméti polgármesterrel, hogy Vásárhelyen ilyen döntés még nem született, egyúttal pedig hivatalos használatra elkérte az ottani intézkedés egy példányát, valamint felvilágosítást a végrehajtására vonatkozóan. Az alaposabb tájékozódás kedvéért pedig hasonló tartalmú levélben kérte a Budapesti Vásárcsarnokot, mivel ahogy hallotta, onnan is kirakták a zsidókat, legyenek szívesek

12

Uo. 63. Uo. 64. 118

13

az ennek mikéntjét részletező intézkedést megküldeni. Budapest Székesfőváros Vásárcsarnokainak Igazgatósága ezt készséggel meg is tette. 14 Közben az elsőfokú iparhatóságként funkcionáló közigazgatási ügyosztály tanácsnoka Csanád megye alispánjánál is tudakozódott, mondván, hogy felkeltette a figyelmét az alispánnak a budapesti lapokban megjelent intézkedése, amellyel egy bizonyos 80.158/1922. K. M. sz. rendeletre való hivatkozással a zsidó kereskedőket a piacokról kitiltotta. Mivel pedig október 11-én Vásárhelyen országos vásár lesz, addigra a város is hasonlóan szeretne eljárni, viszont nem ismerik az említett rendeletet, és a legszorgalmasabb utánajárás ellenére sem sikerült azt megtalálni. Az alispán természetesen kész volt megosztani azt a közelgő vásár miatt egyre türelmetlenebb, intézkedést sürgető iparhatósággal. Egy héttel az esemény előtt a tanácsnok tájékoztatta a polgármestert, hogy a budapesti lapok értesítései szerint már Pest és Heves vármegyék alispánjai, valamint Kecskemét, Szeged, Újpest és Makó városok polgármesterei is kitiltották a zsidó kereskedőket és iparosokat piacaikról, és aggodalmának adott hangot, miszerint Hódmezővásárhely ki van téve annak a veszélynek, hogy megfelelő intézkedés hiányában a környék piacairól száműzött zsidók az október 11–12-i vásáron a várost „megszállják”. Sürgette tehát, hogy a helybeli keresztény kereskedők, iparosok és őstermelők védelmében és érdekében a városvezetés ne habozzon a fentiekhez hasonló szellemű rendelkezést tenni. Nyilván a polgármester is úgy ítélte meg, hogy a tanácsnoknak igaza lehet, és az ügy nem tűr semmiféle halasztást. Pár nap múlva a helyi lapok szerkesztőségei hirdetmény formájában tájékoztatták a lakosságot, hogy Endrey Béla polgármester október 5-én kelt 3735/1940. eln. sz. határozatával akképp rendelkezett, hogy az 1939:IV. tc. 12. §. értelmében Hódmezővásárhely város területén az országos és heti vásárok (piacok), valamint napi piacok alkalmával zsidó kereskedők, iparosok, továbbá mezőgazdasági termények és élőállatok árusításával, valamint az ezzel kapcsolatos bizományi ügyletek lebonyolításával foglalkozó zsidók vásártereken, piacokon, illetve erre a célra kijelölt közterületeken helyet nem foglalhatnak, ott semmiféle üzleti tevékenységet nem folytathatnak. 15 A Vásárhelyi Reggeli Újság a mínuszos hírek között tudatta olvasóival, hogy az őszi vásáron a zsidók már nem kívánatos személyek: Pest vármegye régen elrendelte, Mikolcon [sic!], Debrecenben, Szegeden pedig utóbb történt ilyen irányú intézkedés és most Vásárhely hatósága is kiadta a rendeletet. 16 Az 1939. évi országgyűlési választási vereségéért is jórészt a zsidókat okoló Kun Béla által főszerkesztett újság részéről – amely általában részletesen, helyeslően és többnyire alig burkolt kárörömmel közölte a zsidókat újabb és újabb formában korlátozó intézkedéseket – meglepően szűkszavú és tényekre koncentráló 14

CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: Közig. ir.), 392/1940. – ide csat.: 493/1940. – 30271/1940. 15 CSML HL Közig. Üo. ir. 5929/1940. 16 VRÚ, 1940. okt. 8. Az őszi vásáron már nem árusíthatnak zsidók. 119

értesítés után pár lapszámmal később viszont már lelkesebben üdvözölte a döntést. Emlékeztetett arra, hogy a kezdeményezés nem volt újkeletű, hiszen az Ipartestületben már korábban is foglalkoztak a gondolattal, és érdekességképpen azt is közölte, hogy a szabóiparosság memorandumának indoklása majdnem azonos volt azzal az általános indoklással, amellyel azután a hatóság is kiadta a rendelkezést, ami azt jelenti, hogy ez a dolog nemcsak a törvényben, de a közönség körében is kivitelre érett meg már. 17 A „közönségnek” minden bizonnyal valóban nem volt ellenére a döntés. A nem zsidó lakosság jóérzésű része nyilván nem tudott azonosulni az újabb antiszemita intézkedéssel, az viszont tény, hogy a polgármesteri hivatal és a Vásárhelyen működő gazdasági érdekképviseleti szervezetek levéltári iratanyagában nem találni a miskolci kereskedelmi egyesület beadványához hasonló, zsidó tagjaik pártját fogó kérvényeket. Az érintett izraeliták reakcióját már könnyebb rekonstruálni. A hírlapokból addigra már tudni lehetett, hogy az országban több törvényhatóság is hozott ilyen értelmű intézkedést, így talán az nem volt túlságosan meglepő. Viszont jogosan értetlenkedtek azok, akik a rendelkezés által hivatkozott „második” zsidótörvény betűjéből próbálták kiolvasni annak jogszabályi alapját vagy forrását. Az 1939:IV. törvénycikkben sehol nem szerepel sem a „piac”, sem a „vásár” szó. A 12. §. azt mondja ki, hogy zsidónak nem lehet engedélyt adni állami egyedáruság alá eső cikkek árusítására, sem pedig hatósági engedélytől függő, hasznot hajtó egyéb olyan jogosítványt, amelynek engedélyezése vagy engedélyezésének megtagadása a hatóság szabad mérlegelésétől függ. Ez utóbbi intézkedés értelmében tagadhatták meg – és tagadták is meg – az alsóbb fokú iparhatóságok a zsidók számára új iparengedélyek és iparigazolványok kiadását. A piaci árusításhoz egészen addig azonban nem kellett külön hatósági engedély, érvényes iparigazolvány birtokában azt bárki megtehette. A kitiltás ellen most még olyanok is levélben tiltakoztak – törvénysértésre, a jóhiszeműbbek tévedésre hivatkozva –, akik az addigi jogfosztó rendelkezéseket kénytelenmód tudomásul vették. Özv. Reisinger Gyuláné fellebbezésében arra apellált, hogy az említett törvényben nincsen olyan rendelkezés, mely szerint a zsidók a piacokon való árusítástól minden különösebb indoklás és ok nélkül eltilthatók lennének, amiért is a sérelmezett határozat csakis jogszabálysértéssel keletkezhetett. Elmondta, hogy üzlete már több mint 80 éve fennáll – ez idő alatt a közterheket a három nemzedék mindig pontosan megfizette – jelenleg pedig nyolc személyt foglalkoztat: a teljes belső személyzet keresztény emberekből áll, rajtuk kívül négy bizományos keresi azzal a kenyerét, hogy tőle süteményeket vesz át, amelyeket a piacokon és vásárokon árusítanak. Igaz, közöttük egy zsidónak tekintendő is van. Hivatkozott arra, hogy a világháború idején teljesítették hazafias kötelességüket, ráadásul az akkori készpénzvagyonukat a haza oltárán feláldozva hadikölcsönökbe 17

Uo. 1940. okt. 17. Zsidók piacozásáról. 120

fektették. Mivel pedig férje halála (1918) óta magára van utalva, két gyermeke közül az egyik katona, a másik súlyos idegbaja miatt fekvőbeteg, ezért nélkülözhetetlen számára a piaci engedély. Kérte tehát a nyilván a törvény téves értelmezésén alapuló, „elhirtelenkedett” rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését. Szántó Béla kefekötő hasonlóképpen arra hivatkozott, hogy mivel árui nagy részét addig piacokon és vásárokon értékesítette, eltiltása következtében kisipari műhelyének fenntartása teljesen illuzórikussá válna. Sérelmezte egyúttal, hogy háborús kitüntetettként a kivételezett iparjogosultak névjegyzékébe van felvéve, ezt a tényt pedig a rendelkezés teljesen figyelmen kívül hagyva, ugyanolyan elbírálás alá veszi, mint azokat, aki nem élveznek mentességet. A kérelmeket, fellebbezéseket az iparhatóság nem vette figyelembe. 18 A sietősen meghozott határozat több kérdésben sem rendelkezett egyértelműen – vagy nem rendelkezett sehogy. Nem szól például külön a mentességet élvező zsidókról, az vált azonban gyakorlattá, hogy a határozatot ugyanúgy alkalmazták rájuk is, mint a zsidónak tekintendő személyekre. 19 Az, hogy ehhez nem volt joguk, szemmel láthatóan nem zavarta az eljáró hatóságokat. 1941 júniusában az elsőfokú iparhatóság elutasította Strasser Ignác kérelmét, zsibárus iparának piacon és vásáron történő gyakorlásának engedélyezésére. A sajátos indoklás úgy szólt, hogy bár a kérelmező 50%-os hadirokkantként az 1939:IV. tc. 2. §. értelmében a kivételezett iparjogosultak névjegyzékébe van felvéve, izraelita vallása miatt azonban még jelenleg is zsidónak tekintendő személy, és mint ilyet a polgármesteri határozat jogosan tiltotta el a piaci árusítástól. 20 Másik tisztázatlan pontja volt a határozatnak, miszerint zsidók a piacokon semmiféle üzleti tevékenységet nem folytathatnak. Ez alapján az ipari hatóságok lényegében kedvük szerint távolíthatták el a piacokról az ott akármilyen céllal megjelenő zsidókat. A határozat nyilvánvaló eredeti célja főleg a kereskedés, tehát az árusítás, illetve a továbbadás céljából történő vásárlás megakadályozása volt. A rugalmas megfogalmazás alapján viszont a piaci rendőrség azt a zsidót is „jogszerűen” tartóztatta le, aki a piacon akár semmi mást, csak levegőt vett. 1940. november 1-jén Alt Gyula tinnyei gazdálkodó és marhakereskedő írt panaszos levelet Vásárhely polgármesterének. Elmondta, hogy az októberi országos vásárra leutazott mint iparigazolvánnyal rendelkező és nagy adófizető zsidó magyar állampolgár, hogy kispesti tehenészete számára fejőstehenet vásároljon, mert hisz a zsidó törvény meg nem tiltotta. A vásáron egy rendőr a vallása felől érdeklődött, és amikor válaszolt, az közölte vele, hogy akkor nem vásárolhat. A gazdálkodó kérte a polgármestert, hogy értesítse, nem tévedett-e a rendőr, mert ha igen, akkor sem kér ő semmi kártérítést, csak azt szeretné, hogy ahogyan 18

CSML HL Közig. Üo. ir. 7022/1941. Az 1939:IV. tc. 2. §. értelmében nem lehet zsidónak tekinteni többek között a háborús kitüntetetteket, vitézségi érem tulajdonosait, legalább 50 százalékos hadirokkantakat stb., és ennek megfelelően a zsidótörvény korlátozásai rájuk nem vonatkoztak. 20 CSML HL Közig. Üo. ir. 3953/1941. 121 19

eddig is minden évben több száz marhát vásárolt itt, ugyanezt a jövőben is megtehesse. A polgármester bő két hónap elteltével ugyan, de végül is közölte a válaszlevelében, hogy a kitiltás elsősorban a zsidók üzleti tevékenységét érinti, vagyis zsidó a vásáron kereskedelmi szándékkal semmiféle árut vagy jószágot nem adhat el, és nem vásárolhat. Természetesen annak, hogy valaki a magángazdasága céljára szerezzen be árut, akadálya nincsen, szögezte le. Azt azért hozzátette, hogy mindenesetre, ha valaki nagy távolságból megjelenik a hódmezővásárhelyi piacon, és iparengedélyére hivatkozik, különösen ha a vásáron már korábban is mint jószágkereskedő vált ismertté, akkor egész jogosan bárkiben azt a látszatot kelti, hogy kereskedői szándékkal van ott, és ez esetben a rendőrség ebbéli ténykedésében teljes joggal akadályozta meg. 21 Úgy tűnik, a vásárhelyi zsidó és kivételezett iparosok hamarabb beletörődtek piaci száműzetésükbe, mint akik máshonnan látogattak el a helyi vásárokra. 1941 júniusában Kertész Lajos budapesti lakos azért utazott a városban tartott országos állatvásárra, hogy lovat vegyen. A vásár területére belépve egy lovasrendőr feltartóztatta, igazoltatta, a vallásáról kérdezte. Kertész közölte, hogy izraelita, és rögtön felmutatta Budapest polgármestere által kiállított tanúsítványt, melynek értelmében katonai érdemei és 50%-os hadirokkantsága folytán nem tekinthető zsidónak. Ennek ellenére a rendőr bekísérte az őrszobára, ahol fogva tartották egy darabig, majd többszöri követelésének engedve a polgármester-helyettes elé vitték, ahol panaszt tett a szerinte jogszabályellenes eljárás miatt. Innen Losonczy Endre tanácsoshoz irányították azzal, hogy szerintük Kertésznek joga van a vásáron megjelenni, de az ügy nem tartozik az ő hatáskörükbe. A tanácsos viszont kijelentette, hogy a vásárra belépést nem engedélyezi. Kertész a polgármesterhez írt levelében duplán sérelmezte az esetet, mondván, egyfelől azért történt törvénysértés, mert a vonatkozó rendelet kizárólag a vásárokon történő elárusítást korlátozza, másfelől viszont neki kivételezettként az engedély mindenképpen kiadható lett volna. Hangsúlyozta viszont, hogy ő egyébként is kizárólag csak bevásárlás céljából ment, hiszen üres kézzel jelent meg, és külön helyfoglalási engedélyt nem is kért. Végül pedig összesen 360 pengő kártérítést követelt, Budapestről Hódmezővásárhelyre és vissza számított útiköltsége, személyi költségei és elmaradt keresete fejében, hozzátéve, hogy amennyiben ez meg nem valósul, úgy őszinte sajnálatára a jogszabályellenesen eljárt törvényhatóság ellen a kártérítési igényét érvényesíteni fogja. Azon túl, hogy elképzelni is nehéz, ezt vajon milyen fórumon gondolta megvalósíthatónak, utolsó mondataival valószínűleg nem sikerült elnyernie a polgármester jóindulatát. Endreyt igencsak felbosszanthatta a dolog, mivel rögtön utána is járt. A június 30-án kelt polgármesteri határozat megállapította, hogy Kertész Lajos izraelita kereskedő lóbevásárlás, tehát kereskedés céljából érkezett, és mint zsidó vallású egyént, akinek mindenféle hasonló tevékenység a 21

CSML HL Közig. ir. 493/1940. – 26609/1940. 122

vásárokon tiltva van – de bárki mást is –, jogosan igazoltathatja az államrendőrség közege. Leszögezte, hogy Losonczy Endre, az I. fokú közigazgatási hatóság, mint vásárrendészeti hatóság vezetőjeként teljesen szabályosan utasította el a vásárra való belépéstől és az ottani ipargyakorlástól. Mivel pedig a kitiltó rendelkezés hirdetmény formájában megjelent az összes helyi lapban, a Budapesti Közlönyben és az Országos Vásári Közlönyben, a panaszosnak lehetősége lett volna meggyőződni arról, hogy Hódmezővásárhelyen a zsidók sem eladást, sem bevásárlást nem folytathatnak a vásárokon, még akkor sem, ha kivételezettek. Ha pedig erről a körülményről nem volt tudomása, akkor az saját mulasztása folytán történt, ennélfogva a polgármester a panaszt az általa jogtalanul a várossal szemben szokatlan módon felszámított költségeinek és szerinte elmaradt keresetének megtérítésével együtt visszautasította. A példátlan szemtelenségen felháborodott polgármester, tekintve, hogy a panaszos követelésének előterjesztését szokatlan és fenyegető formában tette meg, azzal adta ki az ügyet a tiszti főügyésznek, hogy 8 nap alatt jelentse, vajjon panaszos követelőzése és fenyegetése nem meríti ki-e a zsarolás kritériumát, mert amennyiben ez az eset fennforog, úgy további intézkedést óhajt ellene foganatosítani. Endrey végül azután mégis csak önuralmat gyakorolt, és az utolsó bekezdést tollal áthúzta. Kertész Lajos kínosan kitartónak bizonyult, és immár a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszternél kereste az igazát. Lehet, hogy ekkor már a polgármesternek is megfordult a fejében, hogy Kertész mentességének figyelmen kívül hagyása és a lényegében nem bizonyítottan kereskedelmi célú vásárlástól történt eltiltása valamiképpen kifogásolható, mert vele egy időben maga is írt a miniszternek, kérve a fellebbezés elutasítását. Azt bizonygatta, hogy a kitiltó határozat értelmében a vásárrendészeti hatóság teljesen jogosan távolította el Kertészt, hiszen mint kereskedő jelent meg a vásáron, de iparigazolványát felmutatni nem tudta, hanem csak egy igazolást arról, hogy kivételezett. Nem valószínű, hogy a miniszter szívügyévé vált Kertész Lajos sérelmeinek jogorvoslata: mintegy fél év elteltével, 1942. januárban írta a polgármesternek, hogy nézzen utána, nem határidőn túl nyújtotta-e be véletlenül a fellebbezését Kertész. A polgármester kénytelen volt megállapítani, hogy a fellebbezés törvényes határidőn belül történt. És bár így érdemi elbírálás nélküli elutasítani – mert a cél nyilván ez volt – elvileg nem lehetett volna, érdemi elbírálásra mégsem került sor soha. Az ügyben a következő irat már 1944 júliusában (!) kelt, amikor is a polgármester és a belügyminiszter közötti levélváltásnak még mindig csak az volt a tárgya, hogy Kertész Lajos nem lévén hódmezővásárhelyi lakos, helyben nem tudják kihallgatni arra nézve, hogy változatlanul fennáll-e még a várossal szemben támasztott magánjogi igénye. A szeptemberben Kertész budapesti címére küldött levél – a budapesti zsidókat június 15. után sárga csillaggal megjelölt házakba költöztették 22 – szintén arról kér nyilatkozatot, hogy fenntartja-e a vásárról való kitiltása 22

KARSAI László: Holokauszt. Budapest, 2001. 248–249. 123

ellen a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszterhez benyújtott fellebbezését. Az iraton a 30 napos határidő-megjelölést vastagon, pirossal aláhúzták. Mivel pedig Kertész a határozatban foglalt felhívásnak a kitűzött határidő alatt nem tett eleget, az ügyet további intézkedést nem igénylőnek nyilvánították. 23 A helyi hatóságok és az illetékes minisztérium efféle cinkos összmunkája a maradék jogaihoz és lehetőségeihez ragaszkodni próbáló zsidó állampolgárral szemben jellemzőnek mondható. 1938 és 1944 között a helyi közigazgatások számos alkalommal önszorgalomból, a meglévő „törvényes” kereteket is megsértve, ill. túllépve jártak el saját hatáskörükben a zsidók ellen, az őket ellenőrző kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával, vagy éppen támogatásával. A német megszállásig mindazonáltal több alkalommal előfordult, hogy a kormány mégsem tolerálta a hivatalnoki önkényeskedéseket, és – bár nyilván inkább saját tekintélyének valamint a jogbiztonság megőrzésének érdekében, mintsem a zsidók iránti empátiától vezéreltetve, de – saját közigazgatásával szemben volt kénytelen megvédeni a zsidókat. Az izraeliták piaci kitiltása esetében azonban nem így történt. A Pest megyei alispán saját akciójaként indult újabb antiszemita intézkedés országszerte gyorsan követőkre talált, és az alulról jövő kezdeményezés hamarosan elérte a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumot is. A miniszter 1941. április 15-től elrendelte, hogy mielőtt az elsőfokú iparhatóságok kiadják az árusítási engedélyt, a katonai szervek állapítsák meg, hogy a kérelmező állambiztonsági szempontból megbízhatónak számít-e (a zsidók nem számítottak annak). Ezzel utólag jogalapot teremtett ahhoz, hogy a korlátozás az ország egész területére kiterjeszthetővé váljon. 24 A zsidók piaci kitiltása az országszerte elterjedt bürokratikus antiszemitizmus jellegzetes példája. Vásárhelyen hasonlóképpen napirenden voltak az ilyen túlkapások e jogszabályok végrehajtásakor. Bár a helyi közigazgatás nem mutatott kimagasló kezdeményezőkészséget, hogy saját hatáskörben találjon fel kormányrendeletek által elő nem írt intézkedéseket, mégis sokszor hagytak figyelmen kívül mentességeket, vontak el zsidóktól iparjogosítványokat, tagadták meg újak kiadását a törvények „szellemére” hivatkozva akkor, amikor azok betűje lehetőséget nyújtott volna méltányosságra. Ennek ellenkezőjére is találunk példát: voltak hivatalnokok, akik igyekeztek a lehetőségeikhez képest jóindulatúan alkalmazni az embertelen előírások minimumát. Azonban tény, hogy az 1938– 1944 között egyre radikalizálódó, mind szélesebb körűvé váló antiszemita intézkedések foganatosítása során sem a helyi hatóságok, sem a keresztény lakosság jelentős része nem vonta kétségbe, hogy a zsidók kirekesztése szükséges, hasznos, kívánatos, sőt egyedüli megoldás az ország gazdasági-társadalmi bajaira. 23 24

CSML HL Közig. ir. 158/1941. – 16575/1941. KÁDÁR–VÁGI 2005. 64.

124

MAKÓ IMRE VÁSÁRHELYI KATONÁK A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN ÉS A VÁROS EMBERVESZTESÉGE Az országgyarapítás idején Trianont követően a területi revízió igénye és az ország Kelet-Közép-Európában elfoglalt stratégiai-földrajzi helyzete kényszerpályára állította a magyar külpolitikát. Bár mindvégig próbálta megőrizni nemzeti önállóságát, Magyarország egyre inkább a térségben újra hatalmi tényezőként fellépő revansista Németország befolyása alá került. A békediktátum által korlátozott létszámú és szervezetű honvédség fejlesztése nálunk 1928-ban kezdődött el, miután a nagyhatalmak helyszíni ellenőrzése megszűnt. A háborús készülődés jegyében fogant új honvédelmi törvény (1939:II. tc.) már általános honvédelmi kötelezettséget írt elő, amely felölelte a leventeintézményt, a hadkötelezettséget, a honvédelmi (munka vagy dologi természetű) szolgáltatásokat és a légvédelmet. A törvény első évében megtartott tavaszi fősorozáson az 1918–1916. évben született állításkötelesek mellett az 1905–1915. évfolyamok véglegesen alkalmatlannak nem nyilvánított hadkötelesei is jelentkezni tartoztak. Még az év vége előtt összeírták a trianoni megkötöttségek miatt sor alá nem került 1901–1904. évbelieket is, hogy rövidesen sorozzák, majd fegyvergyakorlatra hívhassák be őket. A rendkívül intenzívvé vált kiképzés keretében a tartalékosokat általában évenként gyakorlatoztatták. 1939 őszén Vásárhelyen így 1223 átmenetileg eltartó nélkül maradt családnak fizettek ki segélyt. 1 Bevonultatták a katonai szolgálatra alkalmatlan első munkaszolgálatos újoncokat is. Ez 1939 júliusában 600 főt érintett. Kéthetes katonai kiképzést követően a két századot a szegedi és a kecskeméti gyűjtőtáborba vitték, ahonnan vasútépítéshez, töltésmunkálatokhoz irányították. 2 A csapatáthelyezések révén Vásárhely már korábban helyőrséget kapott. Az addig Szegeden összpontosított m. kir. „Hunyadi János” 9. honvéd gyalogezred II. zászlóalja 1932 őszén vette birtokába a Szigetben épült laktanyát. A szegedi 5. vegyesdandár 1939-ben V. hadtestté alakult. Kötelékébe a 13. kecskeméti, a 14. szegedi és a 15. (egyelőre csak parancsnokság) kiskunhalasi gyalogdandár tartozott. A békehadrend szerint ezek egy-egy három zászlóaljas gyalogezreddel és egy-egy tüzérosztállyal rendelkeztek. Mozgósításkor a gyalogezredek a hadrendi számukat harminccal meghaladó számot viselő ikerezredet állítottak fel. Az úgynevezett ikreződéskor az anyaalakulat átadta tiszti, altiszti és legénységi állományának felét, és a két ezred a bevonuló tartalékosokkal hadilétszámra töltötte fel magát. A zászlóaljakat ekkor már három puskás és egy géppuskás 1 2

Vásárhelyi Reggeli Újság (a továbbiakban: VRÚ), 1939. okt. 17, nov. 8. Vásárhelyi Újság, 1939. júl. 19, aug. 2. 125

(nehézfegyver) század alkotta, ez utóbbiba a géppuskás szakaszokon kívül aknavető és páncéltörő ágyús szakaszok is tartoztak. Volt továbbá egy-egy ezredközvetlen kocsizó géppuskás, árkász és távbeszélő század. A mozgósításkor a tüzérosztályok ezredekké alakultak. 3 Miközben a katonai előkészületek jelentősen előrehaladtak, az ország kezdeti revíziós sikereit még diplomáciai döntések révén érte el. A tengelyhatalmak 1938. november 2-i döntőbíráskodása, az első bécsi döntés visszajuttatta Magyarországnak a volt Felvidék déli, zömében magyarlakta vidékeit. A katonai bevonulásban, bár a tárgyalások alatt a teljes honvédséget mozgósították, csak a Csehszlovákiával határos négy hadtest vett részt. A rendkívüli fegyvergyakorlatra behívott tartalékosok után szeptember–november hónapokban Vásárhelyen 737 rászoruló családot segélyeztek. 4 Csehszlovákia 1939. márciusi felszámolásakor a magyar csapatok kisebb harcokban birtokba vették a Kárpátalját. Az akciónak különböző harccsoportokba beosztva a szegedi hadtest több alakulatából is voltak részvevői. A területvisszacsatolások a vásárhelyi helyőrséget, az utóbb már 9/III. zászlóaljat közvetlenül annyiban érintették, hogy átképzésre és kiképzésre ide is irányítottak felvidéki magyar, kárpátaljai ruszin, később pedig észak-erdélyi román katonákat. 5 A magyar politikai és katonai vezetés legfőbb törekvése Románia magyarlakta területeinek visszaszerzése volt. A kormány 1940. május 10-én elrendelte a szegedi és a debreceni hadtest, valamint két gyorsdandár hadilétszámra emelését, majd mozgósította az egész honvédséget. A hadilétszámra feltöltött három magyar hadsereg a támadó hadművelethez augusztus 23-án felvonult a határ közelébe. A Jány Gusztáv (később a doni magyar hadsereg parancsnoka) által vezetett 2. hadsereg, amelynek kötelékébe a szegedi hadtest is tartozott, fedezte volna jobbról a főerők, az 1. és 3. hadsereg támadását és biztosította volna a határszakaszt a Fehér-Köröstől délre. A szegedi 14. gyalogdandár (9. és 39. gyalogezred, 14. tüzérezred) Tótkomlós és Békéssámson körzetéből 24-én megtévesztő menetet hajtott végre Makóra, majd visszamenetelt korábbi helyére. A vásárhelyi 9/III. zászlóalj Békéssámsonban, a 39. gyalogezred pedig Csanádban, Magyarbánhegyes, Nagybánhegyes és Mezőkovácsháza helységekben helyezkedett el. 6 A támadás végül elmaradt, miután német–olasz döntőbíráskodással, az augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntés révén, Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt és a Székelyföldet. A korlátozott erővel végrehajtott szeptemberi 3

KANYÓ Ferenc: Szegedi alakulatok és Szeged város a második világháború vérzivatarában = DUNAINÉ BOGNÁR Júlia – KANYÓ Ferenc: A második világháború szegedi hősei és áldozatai. Szeged, 1996. (a továbbiakban: KANYÓ Ferenc 1996.). 10–11. 4 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Hódmezővásárhely város főispánjának iratai (a továbbiakban: Főisp. ir.), 347/1938.; VRÚ, 1939. okt. 17. 5 VRÚ, 1939. márc. 16, aug. 17., Népújság (a továbbiakban: NÚ), 1941. jan. 20. 6 KANYÓ Ferenc 1996. 28. 126

bevonulásban a szegedi hadtest már nem kapott szerepet. A csapatok visszatértek állomáshelyükre, a tartalékosok leszereltek. Az erdélyi emlékérmekből a vásárhelyi városházán szeptember derekáig 1300-at osztottak ki, de mint a sajtó ekkor megjegyezte, sokan még nem jelentkeztek ezért a „szép dekórumért”. 7 A visszakapott területekre történt, inkább katonai parádé jellegű bevonulások után a magyar honvédség tényleges katonai szereplése 1941-ben kezdődött meg, amikor Németország oldalán részt vett Jugoszlávia lerohanásában és feldarabolásában. Az április 4-én elrendelt részleges mozgósítás földrajzi helyzeténél fogva érintette a szegedi hadtestet is. A 3. hadsereg kötelékében a Szeged– Szabadka határszakaszra felvonuló dandárjainak 11-én Horgos–Csantavér irányában kellett támadniuk. A Stomm Marcell vezérőrnagy parancsnoksága alá tartozó 14. gyalogdandár 9. és 39. ezredei Kelebia–Kunbaja térségéből indultak meg. A Gyorshadtest harckocsijainak támogatásával a délutáni órákban elfoglalták a csapatokat helyenként erős géppuskatűzzel fogadó karaulokat (határőrházakat), és hajnalban elérték az erődvonalat. A parancs szerint a további támadásnak 12-én délelőtt kellett volna megindulnia, azonban a parancsnokok a gyenge ellenállás és a legénység elszántsága láttán a megjelölt idő előtt támadásra vezették csapataikat. A jugoszláv hadsereg visszavonulásával csupán határőr és csetnik (nacionalista királypárti) erőkkel védett erődöket sorra foglalták el a honvédek, s folytatták előnyomulásukat Újvidék irányába. Helyenként azonban még szabályos harc fejlődött ki a visszamaradt csetnik csoportokkal. Az élen haladó 39/III. zászlóalj Szabadkára bevonuló kötelékei csak félórás tűzharcban tudták elhallgattatni a kivonult jugoszláv hadsereg által felrobbantott pályaudvar romjai közül és a közeli házakból tüzelő ellenállókat. 8 Április 13-án befejeződött a Délvidék megszállása. A hadműveletet értékelve a 14. gyalogdandár parancsnoksága kiemelte a szegedi 9/I., valamint a Topolyáig, illetve Csantavérig előnyomuló vásárhelyi 9/III. és 39/III. zászlóaljak „mindent elsöprő lendületét”. A dandár összveszteségét 2 halottban és 30 sebesültben adták meg. Az egyik áldozat Imre Pál továbbszolgáló szakaszvezető volt a sóshalmi tanyavilágból. 9 A revíziós eredményeket a hazai közvélemény, benne a visszacsatolt területek magyarságával, kitörő lelkesedéssel fogadta. Vásárhelyen mintegy húszezres tömeg fogadta a május 1-jén hazatérő tartalékos állományt. A menet élén lovagló zászlóaljparancsnok, vitéz Eperjessy Géza alezredes, a mögötte haladó kerékpárosok, és az őket követő gyalogság az algyői hídtól már az ünneplők sorfala 7

VRÚ, 1941. szept. 14. NÚ, 1941. máj. 8. 9 KANYÓ Ferenc 1996. 31.; NÚ, 1941. máj. 2. A város első, Szabadkán eltemetett hősi halottjának hazahozatalára gyűjtés indult a polgármester felhívására. A város díszsírhelyet adományozott részére, és temetése napján, június 1-jén több mint tízezer ember sereglett föl búcsúztatására a Kossuth téren. 127 8

között haladt a fellobogózott és virágdíszbe öltözött, virágszőnyeggel borított főtér felé. A Szegedi út torkolatánál, a városháza sarkán diadalkaput is felállítottak. A városháza erkélyén egymás mellett lobogott a horogkeresztes német és a fehérkeresztes olasz zászló, valamint a magyar trikolór. Az ünnepség helyszínén, a hősi emlékmű, Pásztor János lovasszobra előtt a közönség megilletődve nézte a jugoszláv államalakulat egykori kezdővonalát jelölő határkövet, amelyet a honvédek döntöttek ki és küldtek előre. 10 A tényleges állomány rendfenntartásra a megszállt területen maradt. Az ideiglenes jelleggel bevezetett katonai közigazgatás keretében a dandár megszállási körzete Szabadka–Pacsér–Topolya és környéke lett. A magyar csapatok kivonását szeptember 15-én rendelték el, s általában csak azok a csapatok maradtak, melyek helyőrségét a magyar hadvezetés ott jelölte ki. Így maradt a csongrádi 9/II. zászlóalj véglegesen Szabadkán. A vásárhelyi zászlóalj szeptember 25-én tért haza, a tartalékos állományhoz hasonló lelkes fogadtatás közepette. 11 A Szovjetunió megtámadása és Ukrajna megszállása Nyugati villámháborús sikerei után a Wehrmacht csapatai 1941. június 22-én rátámadtak a Szovjetunióra. A június 26-án Kassa ellen végrehajtott bombázást követően a kormányzó deklarálta a hadiállapot beálltát a Szovjetunióval, és az ország önként csatlakozott „a bolsevizmus elleni keresztes hadjárathoz”. A Kárpát-csoport néven összefogott 44 ezer fős magyar haderő július 1-jén a Keleti-Kárpátokból tört előre. A szovjet csapatok visszavonulása következtében csak kisebb ellenállásba ütközött, és július 5–7-re elérte a Dnyeszter folyót. Onnan a belőle kivált 24 ezer fős Gyorshadtest vett részt a németek oldalán az előnyomulásban. A november 6-án leváltott magyar elithadtestben az V. hadtestből az V. gépvontatású közepes tarackos tüzérosztály, az V. gépvontatású légvédelmi tüzérosztály, a 16. kerékpáros zászlóalj és a 15. kerékpáros század vett részt. A gépvontatású tüzérosztályok 130 vásárhelyi tüzére december 24-én tért vissza épségben Kecskemétről, „ahová a múlt héten tértek haza a szovjet pokolból”. 12 A Gyorshadtest kivonása közben négy megszálló gyalogdandár került ki Ukrajnába, hogy felváltsa az elfáradt és a téli időjárásra nem kellően felkészült Kárpát-csoportot. A 121. gyalogdandár 37. gyalogezredének kötelékébe tartozó 10

NÚ, 1941. máj. 2.; VRÚ, 1941. máj. 2, 4. KANYÓ Ferenc 1996. 32.; VRÚ, 1941. szept. 26. 12 VRÚ, 1941. dec. 25. Vásárhelyről a keleti front első hősi halottja Török István őrvezető lett. Az 1. gépkocsizó dandár 9. harckocsi zászlóalj kötelékében 1941. július 13-án esett el, amikor Filjanovkánál, Proszkurov térségében harckocsiját kilőtték. BÚS János– SZABÓ Péter: Béke poraikra… Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban a keleti hadműveletek során elesett magyar katonákról és munkaszolgálatosokról. Budapest, 1999. 741. 128 11

39/III. zászlóaljat, amely egy hadra kelt hasonló alakulatnak a felét tette ki, a 9. gyalogezred három zászlóaljából Vásárhelyen állították össze. 13 Az alakulat Erényi Lajos őrnagy parancsnoksága alatt vonult ki, parancsnoka 1942 nyarától azután Tamássy Iván alezredes volt. Vasúti szállítását követően október 3-án Kőrösmezőnél lépte át a határt és a Tatár-hágón átkelve, 5–600 kilométeres gyalogmenettel érkezett meg Vinnyicára. A harcoló német csapatok utánpótlási útvonalait biztosította és rendfenntartás volt a feladata. Március elején Kijev környékére rendelték, hogy felváltsa az arcvonal megerősítésére előrevont német megszálló csapatokat. A rájuk tört késői orosz télben a honvédek gyalogmenetben tették meg az utat. A Keleti Megszálló Csoport alkalmazási területén változatlanul vasútbiztosító feladatot láttak el. Egy év után az anyaezredtől megtörtént folyamatos leváltásuk, és valamennyien épségben hazajöttek. 14 A felváltó zászlóalj tevékenysége már egybeesett a szovjet katonai sikerek nyomán fellángoló partizántevékenységgel. 1943. január 5-én vasúti szállítással Kurszk–Scsigriig, majd Sztarij-Oszkol felé irányították, a doni arcvonal összeomlása után pedig vissza Ukrajnába, majd a brjanszki mocsaras-erdős területre. Vasútbiztosítás mellett partizán-elhárításra alkalmazták őket. A vasútvonalak telítettsége, állandó ellenséges rongálása miatt a honvédek az év első felében legalább 1800 km-t meneteltek. Utolsó állomáshelyük Baranovicsi után Luniniec volt. 15 A zászlóaljat 1943 végén felváltották, zöld ágakkal és virággal díszített szerelvényük december 14-én futott be Vásárhelyre a szentesi vonalon. Érkezésüket több ezren várták a Nagyállomáson, ahol egyperces néma csenddel és imával emlékeztek meg az Ukrajna földjében nyugvó 13 hősi halottjukról. 16 A Don-kanyarban A Moszkva alatt elszenvedett vereség arra kényszerítette a német hadvezetést, hogy a tervezett 1942. nyári támadásához nagyobb arányban vegye igénybe a szövetségesek haderejét, és a magyar vezetéssel is megállapodott egy korlátozott nagyságú harcoló erő bevetésében. A keleti arcvonalra küldendő, e célra összeállított 2. magyar hadseregbe sorolt három hadtest alakulatait – az egyenlő megterhelés elvét követve – az ország egész területéről töltötték fel hadilétszámra. Az állomány kétharmadát, hogy kíméljék az értékesebb korosztályokat, behívott tartalékosok alkották. 13

KANYÓ Ferenc 1996. 36. CSML HL A világháborúk hódmezővásárhelyi katonáira és áldozataira vonatkozó iratok gyűjteménye (a továbbiakban: Vh. áld. ir. gyűjt.), Koroknay-Pál Géza és Gregus István visszaemlékezései, 1990.; NÚ, 1942. jún. 14.; VRÚ, 1942. nov. 17. 15 Gunda Miklós (Szeged) visszaemlékezése. Közli: KANYÓ Ferenc 1996. 468–469. 16 NÚ, 1943. dec. 14.; VRÚ, 1943. dec. 15, 19. Vásárhelyről Dávid György őrvezető maradt oda. Zlinka községnél erdei járőrözés közben, a partizánokkal vívott harcban vesztette életét 1943. július 8-án. 129 14

A szegedi hadtesttől a kecskeméti 13. könnyű hadosztályt sorolták be, mint a pécsi hadtest harmadik könnyű hadosztályát. A vásárhelyi zászlóaljtól három géppuskás szakaszt irányítottak összesen 3 tiszttel és 96 fő legénységgel a kecskeméti 37/I., valamint a kiskunfélegyházi 7/III. és 37/III. géppuskás századokhoz. 17 A hadtest területéről ugyanakkor hadsereg-, hadtest- és hadosztályközvetlen alakulatokat (utász, híradó, tüzér, vonat, egészségügyi stb.) is felállítottak. Ezekbe szintén számos vásárhelyi katona került, miképp a kecskeméti 7. gyalogezred és ikeralakulatának puskás századaiba is. Az 1942. május eleji mozgósítást követően a hadosztály vasúti szállítással a második szállítási lépcsőben érkezett ki a hadműveleti területre. Kirakodása után az első lépcsőben haladt és 1000 kilométeres kimerítő gyalogmenettel érte el a Dont. A magyar csapatok július végétől folyóvédelemben helyezkedtek el a folyó jobb partján, a Voronyezstől Pavlovszkig húzódó mintegy 200 kilométer széles arcvonalszakaszon, majd augusztus–szeptember hónapokban heves harcokat folytattak a magyar frontszakasz teljes előretolását akadályozó három ellenséges hídfő felszámolásáért. A kiérkező kecskeméti ezredet augusztus 14-én, szinte menetből vetették be a korotojaki szovjet hídfőért indított támadásban. A Potudany folyó háromszögében építette ki védelmi állásait, és részt vett az urivi Don-kanyarban lévő hídfő elleni támadásokban is. A súlyos áldozatokat követelő, de csupán részleges eredményeket hozó hídfőharcok után téli védelemre rendezkedett be a kimerült hadsereg. A beköszöntő zord tél, a rendkívül hiányos utánpótlás és a beígért leváltás elmaradása aláásta a katonák fizikai és morális erejét. 18 A szovjetek 1943. január 12-én az urivi, majd 14-én a scsucsjei hídfőből indított meglepetésszerű támadása mindkét helyen áttörte az arcvonalat. A kecskeméti hadosztályt közvetlenül nem érintette az offenzíva, így részeit bevethették a 13-án elrendelt ellentámadásban. Ez már a szovjet hadsereg harckocsi dandárok és erős tüzérség által is támogatott főtámadásával találta magát szemben, és visszavonulni kényszerült. A Potudany folyó tartásával a hadosztály fékezte a Don mentén védekező magyar csapatok átkarolására déli irányban előretörő szovjet erőket. A bekerítés elől parancsra Osztrogozsszkba vonult vissza, és egy német hadosztállyal négy napon keresztül védte a körülzárt és rommá lőtt, égő várost. Végül három bekerítő gyűrűn át január 19-től súlyos áldozatok árán kitört, és Novij Oszkolba vonult. 19 A 28-án elrendelt visszavonulásig még részt vett az Oszkol-völgy védelmében. Az állandó tűzbehatás alatt álló havas, jeges terepen a visszavonulás kisebb szünetekkel 17

CSML HL Vh. áld. ir. gyűjt. Eredeti vezénylési tábla 1942. DOMBRÁDY Lóránd – TÓTH Sándor: A magyar királyi honvédség 1919–1945. Budapest, 1987. (a továbbiakban: DOMBRÁDY–TÓTH 1987.) 253. 19 Uo. 273–274.; SZABÓ Péter: Don-kanyar. A magyar királyi honvéd hadsereg története (1942–1943). Budapest, 1994. 221.; CSML HL A II. Világháború Hódmezővásárhelyi Áldozatai Emlékének Megörökítésére Alakult Emlékbizottság iratai (a továbbiakban: Vh. Eml.biz. ir.), Varga Antal visszaemlékezése, 1991. 130 18

március végéig tartott. A megmaradt kötelékek 30–40 fokos hidegben több száz kilométert tettek meg rendes pihenés és élelmezés nélkül. Az ezred tisztjeinek 70, a legénységnek kb. 60 százaléka hősi halált halt vagy eltűnt. 20 A túlélőket áprilisban vasúton szállították haza Korosztenyből. 1942 szeptemberétől 152 munkaszolgálatos század is a hadműveleti területen tartózkodott, s közülük 130 zsidó század volt. A második zsidótörvény után ugyanis a zsidó férfiak fegyveres szolgálatot már nem teljesíthettek, saját polgári ruházatukban és katonasapkában kizárólag munkaszolgálatra voltak beoszthatók. A közismerten mostoha bánásmód mellett a hadtápszolgálatban szállítási feladatokra, szerelvények kirakására, valamint utak, vasutak, hidak stb. javítására és építésére alkalmazták őket. Az arcvonalban lövészárkokat ástak, erődöket és bunkereket építettek, akadályokat emeltek, tankcsapdákat készítettek, aknásítottak és aknákat szedettek fel velük. A szegedi hadtest területén, hódmezővásárhelyi parancsnoksággal felállított V. közérdekű munkaszolgálatos zászlóaljtól 18, egyenként 250 munkaszolgálatosból és 40 fős keretlegénységből álló tábori munkásszázadot osztottak be a 2. hadsereghez. A 13. könnyű hadosztály hadrendjébe a 105/1–2–3. századok kerültek. Ezek a doni áttörést követően megsemmisültek: személyi állományuk meghalt, megfagyott vagy fogságba esett. 21 Őrszázadok a Délvidéken A doni katasztrófa tapasztalatait is leszűrve 1943 őszére korszerűsítették a magyar haderő szervezeti felépítését. A legjelentősebb változásként a kétezredes könnyű hadosztályok helyett három ezredből álló gyaloghadosztályokat hoztak létre. Az V. hadtest területén a megszűnő három könnyű hadosztály és hadtestközvetlen alakulatok állományából a kecskeméti 13. gyaloghadosztály alakult meg, amely a sorállományú 7., 9. és 20. gyalogezredekből állt. Az 1943 végén megindított nagyszabású szovjet hadászati támadás nyomán a Kállay-kormány elrendelte az 1. magyar hadsereg részleges mozgósítását. Az újonnan felvonult és a megszállt területekről visszavont hadosztályok az Északkeleti-Kárpátokban, a Kőrösmező–Uzsok határszakaszon védelemre rendezkedtek be. Az 1944 elején végrehajtott mozgósítás az V. hadtest területéről még csupán hadseregközvetlen műszaki alakulatokat érintett, a hadtestre hárult ugyanis a Délvidék katonai biztosítása. Zömében korosabb tartalékosokkal 1944. január 27-én és február 7-én töltötték fel a délvidéki megfáradt őrségeket felváltó 39. őrgyalogezredet. Állománya július végén, augusztus elején még frissítéshez jutott az anyaalakulatoktól. A vásárhelyi zászlóalj három (7., 8. és 9.) őrszázadának Szenttamáson, Újvidéken és Újverbászon volt a parancsnoksága. Itt és a környező településeken ipari és közlekedési létesítmények védelmét látták el, esetenként csendőrőrsök megerősí20 21

KANYÓ Ferenc 1996. 66. Uo. 63–64. 131

tésül szolgáltak. A délvidéki szerb lakosság megfélemlítését követően viszonylag békésen teltek napjaik. A kihelyezett őrségeket a szovjet csapatok bánáti előnyomulásával összevonták, majd Észak-Bácskában harcoló csapattá alakították. Október 6-tól Szenttamásnál építettek ki védelmi állást. A Tiszát átlépett szovjet túlerő elől a századok súlyos veszteségekkel átkeltek a Ferenc-csatornán, és visszavonultak Zombor irányába. Bezdánnál uszályon átvitték őket Dunán, majd Bogyiszló mellett, a folyót szegélyező ártéri erdőben felállították új védelmi vonalukat. A bajai hídfőre támaszkodva a folyamszakasz biztosításában vettek részt. Hosszas, eseménytelen várakozás után a honvédeket november végén Szekszárd védelmére rendelték. A fegyverzete jellegéből harcra alkalmatlan századok állományának zöme itt 30-án, az ellenség gyors előnyomulása folytán fogságba esett. 22 Az 1. magyar hadsereg kötelékében Az északi határok védelmére mozgósított, majd német alárendeltségbe utalt 1. magyar hadsereg 1944. április első felében átkelt a Kárpátokon és tehermentesítő támadásra lendült Galíciában. A támadásnak sikerült helyreállítania az összeköttetést a Iasi–Kisinyov térségében harcoló két német hadseregcsoport között, de még a kitűzött célvonal elérése előtt elakadt, és a csapatok májusban védelemre rendezkedtek be. 23 A hadjáratban különböző alakulatok, különösen az orosházi 19/III. zászlóalj állományában, Vásárhelyről is számosan vettek részt. Az április 21-én Szegeden elbúcsúztatott „Zothmund” V. utászzászlóalj – sok vásárhelyi utásszal – a Kárpátok átjáróinak a lezárásában és az erődrendszer kiépítésének műszaki munkálataiban vett részt. Hadműveleti területre irányították a 112. sz. útkarbantartó századot is, amelyet április elején idősebb hadkötelesekből Vásárhelyen állítottak fel. Bár nem az 1. hadsereg kötelékébe tartozott, az Árpád fejedelem nevét viselő 2. huszárezred, közelebbről a szentesi 2/I. huszárosztály nagyszámú vásárhelyi katonája kapcsán érdemes röviden szólni a magyar 1. (és egyetlen) lovashadosztály háborús alkalmazásáról is. Horthy legféltettebb magasabbegységét a németek többszöri követelésére április végén mozgósították, majd június közepén kivitték Pinszk térségébe. Kötelékébe került a szegedi 55. légvédelmi tüzérosztály és a szintén szegedi V. gépkocsizó vonatosztály által felállított 2. sebesültszállító gépkocsioszlop is. A Pripjaty mocsárvidékén a huszárokat előbb partizánvadászattal bízták meg, majd júliusban a Bagratyion fedőnéven megindult nagyszabású szovjet offenzíva hatására a térséget kiürítő német hadosztályok kivonását fedezték. Az utóvédharcokban folytonosan visszavonuló, szétvert lovasseregtestet augusztus elejétől pihentették, majd újjáalakítva 22-től Varsó fölött vetették be a felvonuló nagy szovjet erőkkel vívott harcokban. A leharcolt 22

CSML HL Vh. eml.biz. ir. Juhász Nagy Péter (Székkutas) visszaemlékezése, 1990. Magyarország története 8/2. Budapest, 1984. 1158. 132

23

ezredeket szeptember végén hozták haza. A 2/I. huszárosztályt menetben a csongrádi hídfőharcokhoz irányították, és végig részt vett a magyarországi hadműveletekben. 24 A július 22-én megindult nagy szovjet támadás során megvert és súlyos veszteségeket szenvedett 1. hadsereg csapatai a Kárpátok előterébe, a Hunyadiállásba özönlöttek vissza. Az arcvonal összeomlása a hátországban újabb nagy mozgósításokhoz vezetett, a 13. gyaloghadosztály is az 1. hadseregbe sorolt be. A vásárhelyi zászlóalj tartalékosai zömmel július 24-én vonultak be. A Nádor utcai iskolánál kellett jelentkezniük, majd Újvároson magánházaknál szállásolták el őket. Ekkor érkezett haza a kormányzó háziezredeként békeállományon karhatalmi feladattal Budapest környékén tartózkodó 9. gyalogezred I. és III. zászlóalja. A honvédelmi szolgáltatások kötelezettsége alapján élelem-, lőszer-, felszerelés-utánpótlás szállítására a gazdáktól lovakat és fogatokat vonultattak be, ezeket a Vásártéren gyülekeztették. A már korszerűen kiképzett tartalékosokkal feltöltött és viszonylag modern fegyverzettel ellátott 13. gyaloghadosztály 18 ezer főnyi állományát és málháját július 31-e és augusztus 12-e között 72 katonai szerelvény szállította ki a FelsőTisza térségébe. A parancsnoki tisztet 1944. május 1-től betöltő Csernohorszky László alezredes helyett, miután ő ez időben kisebb fegyelmi vétség miatt felfüggesztés alatt állt, a Vásárhelyen bevagonírozott 9/III. zászlóalj Horkay László vezérkari százados parancsnoksága alatt vonult ki. 25 Augusztus 1-jén indultak el, majd röviddel utánuk a 13. könnyű hadosztály itt felállított kocsizó légvédelmi géppuskás százada. Ezt július utolján mozgósították, miképp a hadosztályvonat itteni kocsioszlopait is. 26 A magasabb egység az 1. hadsereg balszárnyán, a szétvert magyar hadosztályok helyén német csapatokat váltott fel a Kárpátok előhegyei között, a tábori jellegű Hunyadi-állásban. A 9. gyalogezred a határtól mintegy 40 kilométerre, a Sztrij folyó völgyében rendezkedett be mintegy 12–15 kilométer széles arcvonalon. A Vereckei-hágón át ötnapos gyalogmenettel kiérkezett III. zászlóalj jóformán járhatatlan terepszakaszon a 101. német hegyi hadosztály jobb szárnyát vette át, egyúttal alá is rendelték a német hadosztály-parancsnokságnak. 27 A honvédekhez támpontjaik kiépítése és a velük szemben álló orosz egységekkel folytatott helyi jelentőségű összetűzések közepette jutott el a háború vég24

DOMBRÁDY–TÓTH 1987. 327–329.; UNGVÁRY Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 2005. 272–274.; Koszta József Múzeum, Szentes. A szentesi 2/I. huszárosztály iratai. 25 KANYÓ Ferenc 1996. 120. 26 MAKÓ Imre – KATONA Lajos: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Hódmezővásárhely, 1991. (a továbbiakban: MAKÓ–KATONA 1991.) Az Adattár egyéni sorsai alapján. 27 KANYÓ Ferenc 1996. 122.; CSML HL Vh. eml.biz. ir. Koroknay-Pál Géza visszaemlékezése, 1990. 133

kimenetelét már előrevetítő román átállás híre. A hangulatra rányomta bélyegét a szövetséges részéről tapasztalt „kíméletlen kihasználás, gyalázatos ellátás” is. Parancsnokuk szeptember 17-én keserűen panaszolta kilátogató felettesének, hogy „több mint három hete vannak már állásban, négy hete nem ettek meleg ételt és nem kaptak postát! Ezzel szemben a németek által elrendelt és kellő előkészítés nélkül, ismeretlen aknamezőkön át éjjel végrehajtott vállalkozásoknak eddig 14 halottja és 74 sebesültje van”. 28 A Keleti- és a Déli-Kárpátok átjáróinak lezárására átirányított hadosztályokkal meggyengített hadsereg ellen szeptember 9-én indult meg a 4. Ukrán Front (Hadseregcsoport) támadása, amely a Kárpátokon való átkelést tűzte ki céljául. A rájuk nehezedő nyomás miatt a csapatokat visszavonták a Kárpátok fő hegylánca mögé, a történelmi határon húzódó Szent László-állásba. A hadosztály a szintén fa–föld erődökből álló védőállás-rendszer egy igen hosszú, majd 30 kilométer kiterjedésű szakaszában szeptember 28-tól súlyos harcokat vívott, különösen a 9. gyalogezred által védett Vereckei-hágó körzetében. A 9/III. zászlóalj szeptember 10-e körül kapta meg az engedélyt a visszavonulásra. A határt 28-án érte el, az Uzsoki- és a Vereckei-hágó közepe táján jutott föl a Kárpátok gerincére. Másnap reggel a zászlóaljat szétosztották. A 7. század került föl a többször gazdát cserélő Pikuj-hegy csúcsára. A környéket uraló hegy állandó aknatűzben állt, de a többi század is. Október 10-e körül az oroszokat véres harcban leszorították a hegyről. Másnap az ellenség tüzérsége lőni kezdte őket, majd öt napon keresztül 16 hullámban támadtak. A támadás előtt még 800 főt kitevő zászlóaljból a visszavonulást követően Horkay százados 265 megmaradtat számolt meg. 29 A hadosztály parancsra az 1. hadsereg kiépített védelmi rendszerébe, a Szent László-védőövtől 15–20 kilométerre húzódó Árpád-vonalba vonult vissza. A csapatok itt értesültek a rádióban október 15-én váratlanul beolvasott fegyverszünetről, a kormányzó azonban nem adott egyértelmű utasítást a németekkel való szembefordulásra és az arcvonalak megnyitására. A felhívásra Dálnoki Miklós Béla, az 1. hadsereg parancsnoka magára hagyva hadseregét, vezérkari főnökével, Kéri Kálmánnal 16-án átment a szovjetekhez. 30 Alegységek is hallgattak a felhívásra. A 9/8. század egyik előretolt állásában lévő szakasza Lénárt Mihály hivatásos őrmester, szakaszparancsnok vezetésével a 20-ára virradó éjjel Felsőgereben mellett átment az arcvonalon. Kihallgatásuk után felszólították 28

Hadtörténelmi Levéltár, Tanulmányok gyűjteménye 3082. Tömöry Jenő vezérkari ezredes, a 13. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokának naplószerű tanulmánya; CSML HL Vh. eml.biz. ir. Koroknay-Pál Géza visszaemlékezése, 1990. 29 Tóth Mihály (Mindszent) visszaemlékezése. Közli: A második világháború mindszenti áldozatai. Szerk. BODRITS István és MARTON Istvánné. Mindszent, 1994. (a továbbiakban: BODRITS–MARTON 1994.) 89–91. 30 GOSZTONYI Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992. 212. 134

őket, hogy jelentkezzenek a Vörös Hadsereg oldalán a Németország elleni harcra, végül azonban hadifogolyként a Szovjetunióban kötöttek ki. 31 Miközben északról fokozott erőkkel támadtak a 4. Ukrán Front csapatai, délen az Erdélyben előnyomuló és a debreceni páncéloscsatát megnyert szovjet erők elérték a Tiszát. A kritikussá vált helyzetben az 1. hadsereg fokozatosan kiüríteni kényszerült a Kárpátok legerősebben kiépített erődvonalát. A vásárhelyi zászlóalj október 22-től Szolyva irányába hátrált. Hadosztálya halogató védelemmel, állandó harcban vonult vissza Ungvár felé a szinte minden irányból támadó ellenség elől. Ezredparancsnokuk, Szász Ferenc ezredes október 27-én éjjel törzse élén átállt a szovjetekhez. A lényegesen lerövidített arcvonal a Zemplén hegység keleti oldalában időlegesen megszilárdult, a veszteségek azonban óriásiak voltak. A 9. gyalogezred a szeptember 28-a óta folyó harcok folyamán létszámban 75, felszerelésben pedig 100%-os veszteséget szenvedett. 32 A regisztrált veszteségek nem csupán a harci cselekményekből következtek. Az értelmetlenné vált háborúban demoralizálódó csapatoknál egyre nagyobb arányokat öltött az átállások, de még inkább a szökések száma. A Kárpátokba felvonult 1. hadsereg katonatömegei a kezdetektől fogva nem a végső győzelem tudatában harcoltak. A félhivatalosan terjesztett, s meggyőzőnek ható propaganda szerint is a „bolsevik rém” feltartóztatása volt a feladatuk, míg az angol– amerikai csapatok el nem érik az országot, amikor szembe fordulhatnak a megszálló németekkel. A szövetségesek Balkánon várt partraszállása azonban elmaradt, és ehelyett – mint arról a hozzájuk szűrve eljutott hírekből értesülhettek – lakóhelyük is hadműveleti területté változott: Makó, Vásárhely, Szeged elesett. Az ezrednek a hadosztálytörzzsel együtt egy zászlóaljnyi erőre zsugorodott maradványait az ungvári 24. gyaloghadosztályba sorolták be. E zászlóalj a nyíregyházi 12. maradék zászlóaljjal november 22-én végrehajtott támadásban, rendkívül véres harcban Kenézlőnél visszaverte a Tiszán átkelt és hídfőt alkotó román–szovjet erőket. A területet a honvédek négy napig tartották, míg az északi szomszédok visszavonulása folytán a Bodrogközt, a Tisza védvonalát egészen a Bodrogig fel nem kellett adni. Olaszliszkán foglaltak állást és itt voltak december 13-ig. Amikor az Alföldről előnyomuló 2. Ukrán Front már hátbatámadással fenyegette az 1. magyar hadsereget, csapatait Szlovákiába vonták vissza. Mire a zászlóalj leért a Hernád völgyébe, az oroszok már előttük voltak és az állomány fele fogságba esett. 33 Karácsonykor Rozsnyónál alakították ki új állásaikat. Egy hónap sem telt el, és a Dunántúlon kedvezőtlenül alakuló hadi helyzet miatt a Tátra alatt Zólyom térségébe vonultak vissza, mialatt halogató harcokat folytattak a nyomukban haladó, főként román erőkkel. A visszavonuló, menekülő alakulatokat Stubnyafürdőnél gyűjtötték össze, és a hadosztály egy része itt április 6–7-e között fegyverestől átállt. Visszaemlékezés szerint az erősen leromlott, 31

CSML HL Vh. áld. ir. gyűjt. Lénárt Mihály nyilatkozata, 1947. KANYÓ Ferenc 1996. 125. 33 Tóth Mihály (Mindszent) visszaemlékezése. Közli: BODRITS–MARTON 1994. 95. 135 32

éhező, fagyoskodó legénység sírva-nevetve fogadta a bejelentést. Parancsnokuk azzal tudta meggyőzni őket, hogy nem kerülnek hadifogságba, átveszi őket a szerveződő demokratikus hadsereg. Az ígéretet ezúttal betartották, és a honvédeket Kiskunfélegyházán keresztül Hajmáskérre irányították. 34 A hadosztály zöme a háború végén a Cseh–Morva Protektorátus területén tette le a fegyvert. Az új magyar hadsereg 14. honvéd gyalogezredének II. zászlóaljában 448 vásárhelyi katona szolgált Hajmáskéren. A zászlóalj személyi állományát az átálltak mellett a lakóhelyükön önként jelentkezők adták, Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök és Vörös János honvédelmi miniszter felhívására a vásárhelyi városházán már 1945. február 1-jén megindult a toborzás. 35 Harcba vetésükre azonban nem került sor, a háború végét Hajmáskéren érték meg. A 9/III. pótzászlóalj Az 1944. júliusi mozgósítások után a maradék hadkötelesek behívásával hadtestenként egy-egy tábori póthadosztályt állítottak fel. A 9/III. tábori pótzászlóalj a vásárhelyi laktanyában alakult meg hátországi feladattal, szervezete és fegyverzete is csak erre tette alkalmassá. Személyi állománya zömében a keleti frontot megjárt emberekből állt, többségében a makói járásból, kisebb részben Vásárhelyről. Parancsnoka Csernohorszky László alezredes lett. A zászlóalj augusztus 20-án Algyőre menetelt, onnan vasúton Zala megye területére szállították, hogy esetleges szabotázscselekmények ellen védelmezze a lispei olajvidék létesítményeit. A járőrözéssel, őrszemek állításával eltelt, eseménytelen szeptembert követően a honvédeket Baja védelmére rendelték. Október 20-án a szovjetek rajtaütésszerűen betörtek a városba, mire a gyenge védelem visszahúzódott és átkelt a Dunán. Már ekkor sokan elhagyták alakulatukat és elindultak haza. 36 A 3. hadsereg parancsnokság alárendeltségébe került póthadosztályt október 25-én átirányították a Duna–Tisza közére. A Szekszárdon dunántúli legénységgel feltöltött zászlóaljat Kalocsáról Kecskemétre szállították, és más magyar alakulatokkal hátrált Nagykőrös–Cegléd–Ceglédbercelig. Innen szórványos tüzérségi tűzben Jászberényig, majd Hevesre vonult vissza. Átány és Kömlő után, ahol két nap aknavetőtűzben és utcai harcban telt el, a lényegesen megfogyatkozott, szétvert alosztály levált a német páncélgránátos egységtől, ahová utóbb osztották be, és faluról-falura vonult vissza. Az alig 3 tisztet és 73 főnyi legény-

34

CSML HL Vh. eml.biz. ir. Gregus István és Görbe Bálint visszaemlékezései, 1990.; UNGVÁRY Krisztián 2005. 496. 35 CSML HL Vh. áld. ir. gyűjt. A 14/II. zászlóalj névjegyzéke (Tóth Imre tart. hadnagy ajándéka); Vásárhely Népe, 1945. febr. 1. 36 CSML HL Vh. eml.biz. ir. Tóth Imre visszaemlékezése, 1992. Közli: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Kiegészítő kötet. Szerk. KATONA Lajos – MAKÓ Imre. Hódmezővásárhely, 1993. 11–12. 136

séget kitevő maradványt Vácról a Duna előtt összetorlódó csapatokat irányító parancsnokság további beosztás végett a piliscsabai gyűjtőtáborba irányította. 37 Az 1944 szeptemberében elvonulók A katonai szolgálatra utolsóként igénybe vett 1923-as évfolyam mintegy 200– 250 vásárhelyi fiatalját a romániai fordulat után, már 1944. augusztus 31-én bevonultatták azzal, hogy a bevonulás szokásos idejéig, októberig munkaszolgálatot kell teljesíteniük. A laktanyában csak néhány órát töltöttek. Újvároson kaptak egy katonasapkát és egy nemzeti színű karszalagot, s mint az 502. újonczászlóalj erődítési munkálatokat végeztek a város határában, a Tisza-parton, a Csárpateleki úton stb. 38 A várost közvetlenül a szovjet bevonulás előtt, október 8-a reggelén hagyták el, az algyői hidat mögöttük robbantották fel a németek. Mohácsnál a 10/I. újonckiképző zászlóalj nevet kapták. További gyalogmenettel október 28-án a nagyatádi laktanyába érkeztek, és 90/I. újonckiképző zászlóaljként fapuskával megkezdődött a kiképzésük. Ez december 1-jétől 1945. január 10-ig Alsónemesapátiban, majd Németországba áttelepítve 1945. március 6-tól a megszállt Dánia területén folytatódott Oksby mellett egy kiképző táborban. Innen a náluk fiatalabb német katonákat még elvitték a hamburgi harcokba, az ő bevetésüket azonban magyar parancsnokuknak sikerült elszabotálnia. Május 5-én angol fogságba estek. Több németországi fogolytábort megjártak, míg végül 1946. október 14én megérkeztek a kaposvári leszerelő táborba. 39 A délkeletről fenyegető szovjet–román betörés elhárítására a hadvezetésünk 1944. szeptember közepétől már minden elérhető tartalékát az újonnan felállított 2. (erdélyi) hadsereg és az Alföld védelmére felállított 3. magyar hadsereg feltöltésére fordította. Szeptember 12-től a vásárhelyi 42. bevonulási központ és a helybeli zászlóalj pótkeret parancsnoksága tömegesen hívta be a visszamaradt, idősebb korosztályokat. A behívások már nem kímélték a hadiüzemek munkásait sem: a villanytelep 50 főnyi személyzetéből 11 főt hívtak be, a Tóth-malomtól a hadiüzemi parancsnok utasítására 18-an vonultak be a laktanyába. 40 Az elkövetkező két hét folyamán innen és a gyülekezőhelyül kijelölt népkerti Vívó-pályáról több menetszázadot indítottak útnak gyalogosan Sándorfalvára. Szatymazon, Kisteleken bevagonírozták és Kiskunfélegyházára, Kecskemétre, Kenderesre szállították őket. Beöltöztetésüket és felszerelésüket követően többségüket a dél-erdélyi frontra vitték, és a 2. magyar hadsereg hegyivadász és gyalogos alakulataihoz beosztva bevetették a tordai harcokban, Hidalmás, Marosludas, Oláhléta, Szászrégen stb. térségében. 37

Uo. Uo. Szabó Ernő és Kovács Imre visszaemlékezése, 1991. 39 Ua. 40 CSML HL Főisp. ir. 391/1944.; Hadigondozási iratok, Janicsek Istvánné dossziéja. 38

137

A harckocsikkal jól járható Erdélyi-medence középső részéért szeptember 13-én indult meg a csata. A magyar és német csapatok egészen az október 8-án elrendelt visszavonulásukig megakadályozták a szovjet túlerőt abban, hogy Kolozsvár irányában áttörjön Torda térségébe, majd halogató harcban északnak vonultak vissza. Az Erdélyből kiszorult, leharcolt csapatokat október végén sikerült átmenteni a Tisza jobb partjára. Az időközben feloszlatott 2. hadsereg maradványait még bevetették a magyarországi harctér különböző pontjain, kezdve a felső-magyarországi harcokkal. A Vásárhelyről bevonultaknak Kecskemétről a 3. hadsereg erősítésére, a Tisza vonal védelmére visszarendelt csoportját a Duna–Tisza közén érte utol a front, október 21-én Kiskunmajsánál estek közülük sokan fogságba. 41 Az elvezényelt idősebb férfiakat munkaszolgálatra osztották be. Munkásszázadokban a Dunántúlon vasútépítési munkát végeztek, a bombázások okozta károk helyreállításán dolgoztak, másokat mezőgazdasági munkára fogtak be. Civil ruházatuk ellenére végül közülük is sokan fogságba kerültek. A 9/III. zászlóalj pótkeret parancsnoksága – hozzátartozókkal, menekülőkkel együtt mintegy 300 fő – a front állása miatt szeptember 23-án elhagyta a várost. Kistelekről vasúton Nagyatádra ment, ahonnan novemberben áthelyezték Veszprém megyébe. A fiatalabb állományt még december elsején Hajmáskérre vitték, és mintegy kéthetes kiképzés után német alárendeltségben bevetették a dunántúli mozgó harcokban. A többször szétvert, majd újjászervezett alakulatoknál mind gyakoribbá váltak a szökések, voltak, akik átálltak. 42 Az utóbb Vas megyébe áttelepült parancsnokságot 1945. március derekán ismét riadóztatták, és lovaskocsikon elindították Németországba. Kerkafőnél a parancsnok lerakatta az összes kincstári felszerelést, és megindultak visszafelé. A szovjetek Zalaegerszegnél leszállították a férfiakat, majd gyalog útba indították őket a Székesfehérvárra. Az egészségeseket hetek múltán bevagonírozták és kivitték Romániába, a focsani elosztótáborba. 43 Az úgynevezett vásárhelyi (5/4.) őrszázadot a front fenyegető közeledésekor, 1944 szeptemberében az itteni bevonulási központ állította fel az addig megkímélt, zömében idősebb hadkötelesekből. Az őrszázad behívott tagjait szeptember 24-én kivitték Szikáncs–Földeák térségébe, ahol a szovjet főerők Rác-úton előnyomuló, harckocsikkal megerősített ékével találták magukat szemben. Az ekkor veszteségeket is szenvedett, utóbb a Tisza-vonal védelmére rendelt csapat az általános visszavonuláskor Budapesten át a Dunántúlra ment, közben más egységekkel is keveredett, Úrkúton azután végképp feloszlott. Az idősebb katonák hazajöttek, míg a fiatalokból álló pótszakaszt Szombathelyre vitték és átadták a németeknek. Kiképzésben részesültek és részben harcba is 41

MAKÓ–KATONA 1991. 88, 131, 132, 161, 182. CSML HL Vh. eml.biz. ir. Égető Ferenc visszaemlékezése, 1992. 43 Uo. Albert Imre visszaemlékezése, 1994. Közli: KATONA Lajos – LUSZTIG Imre: A második világháborúból hazatért hódmezővásárhelyiek. Hódmezővásárhely, 1995. 9. 138 42

vetették őket. Többségük március végén kikerült Ausztriába, ahol szovjet fogságba esett. 44 Az őrszázad egy kisebb részét az elmenekített városi és állami hivatalokkal Szekszárdra, illetve Kaposvárra irányították. Végül Balatonszárszón kötöttek ki, majd civil ruhát szereztek és elindultak hazafelé. Még az év vége előtt meg is érkeztek egy ötfős csoportjuk kivételével, őket december 4-én – tisztázatlan körülmények között – Kőröshegyen orosz katonák lőtték le. 45 Elvezényelt leventék Az 1921. évi testnevelési törvény (LIII. tc.) alapján 1924-ben létrehozott leventeintézmény azon túl, hogy keretét adta a 12–21 éves korú fiúk számára kötelezővé tett testnevelési foglalkozásoknak, a háborút megelőző évektől már nyíltan a katonai előképzést szolgálta. Az 1939-ben elfogadott honvédelmi törvény a foglalkozásokon való részvételt a honvédelmi kötelezettségek szintjére emelte, és a korhatárt felemelte a 23. életévig. Az 1942 végén készült kimutatás Vásárhelyen a leventekötelesek létszámát a három korcsoportban összesen 5654 főben adta meg, a foglalkozás alól felmentettek (4 kilométernél távolabb lakók, foglalkozásuk által akadályozottak és testi fogyatkozással bírók) száma alig 264 volt. 46 A hódmezővásárhelyi levente parancsnokság 1944. szeptember 15-én hirdetményben tudatta, hogy a honvédelmi miniszter az összes III. korcsoportba tartozó (1921–1926. évbeli) leventét igénybe veszi honvédelmi munkaszolgálatra. Háromnapi élelemmel és megfelelő téli ruházattal bevonulni tartoztak az 1924–1925. évben születettek, valamint a már katonaköteles 1921–1923. évfolyamokból itthon levők, akik korábban alkalmatlanok lettek, vagy felmentést kaptak. Végül – az előzőleg már munkaszolgálatra besorozott 1926. évfolyammal együtt – 23-án gyülekeztették őket a Szent István téren, a polgári fiúiskola előtt. 47 A tanyán élőket már napokkal előbb összegyűjtötték a külterületi olvasókörökben, iskolákban. A századokba sorakoztatott ifjakat délután gyalog elindították és átvitték a Tisza túlpartjára, a Pallavicini-uradalom majorjaiból azután erődítési munkára jártak le a folyóhoz. Napokon belül a II. korcsoportból az 1927–1928. évbeli, tehát 16–17 éves leventéket is riadóztatták, és október 1-jéig Mindszenten át Kistelekre irányították. A visszaemlékezések alapján az elvonult leventék létszáma összesen 1800 főre tehető. 48

44

Papp Lajos szóbeli közlése, 1990. CSML HL Vh. eml.biz. ir. Dr. Mónus István visszaemlékezése, 1991. 46 Uo. Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai (a továbbiakban: Polgm. hiv. ir.), II. 291/1943.–593/1944. 47 Uo. Plakátgyűjtemény, 1944. szept. 15.; VRÚ, 1944. szept. 12. 48 HERCZEG Mihály: A vásárhelyi leventék háborús kálváriája. Hódmezővásárhely, 1990. 6, 9–10. Az említett kimutatás szerint a jelentkezésre felszólított korosztályok összlétszáma elérte a 3400 főt. 139 45

Az előzőleg elvezényelt öt századot október 3-án Kisteleken bevagonírozták és Zircre szállították. A belőlük kiállított 550. munkászászlóalj kötelékében vasutat építettek, egy részük pedig terménybetakarításban vett részt a környékbeli uradalmakban. A „kicsik”-nek nevezett II. korcsoportot Vásárhely feladása után erőltetett menetben ugyancsak elindították nyugatnak, és az október 7-én utánuk indított légószázaddal együtt Zircre kerültek. A századok december közepén Komáromba vonultak, ahol ismét vasutat építettek. A telet Moson megye falvaiban töltötték, február utoljától azután bejártak Hegyeshalomra vasúthelyreállító, romeltakarító munkára. 49 A március végén meginduló szovjet támadás elől a leventéket Németországba irányították, ahol vélhetően a besorozás várt volna rájuk. A történelmi Magyarország határára érve parancsnokaik úgy határoztak, hogy bevárják a szovjet csapatokat. A katonai igénybevétel, de főként a szökések, lemorzsolódások következtében a zászlóalj létszáma ekkorra 600 főre fogyott. A leventék Bruck (Királyhida) előtt beásták magukat a Lajta partján. Az április 4-én odaérő oroszok felszólítására megindultak hátrafelé, mire a front túlsó oldaláról a németek aknatűz alá vették őket. 11 levente életét vesztette, sokan megsebesültek. A fegyvertelen fiatalokat végül hadifogolyként kezelték, és Pozsonyból május 10től az aknaszlatinai és a focsani elosztólágereken át a Szovjetunió különböző táboraiba szállították, ahonnan a túlélők többsége csak 1948-ban térhetett haza. 50 A veszteségek Magyarország világháborús veszteségeit, miképp a hadat viselő államok legtöbbjének esetében, a statisztikai adatok eredendő hiányosságai miatt nem lehetséges pontosan megállapítani. Kombinatív számítások alapján a visszacsatolt területekkel megnövelt, 1941-ben 14,6 milliós ország összveszteségét a kutatás 810–900 ezer lélekre teszi, ezen belül a katonai veszteségeket 120–160 ezer, a valószínűsíthető hadifogoly veszteséget pedig 150 ezer főre becsülik. 51 Más számítások szerint az előbbi határokkal vett állam mintegy 340–360 ezer katonai (a hadifogolyként szovjet fogságban elpusztult civileket is ide számítva) és 590 ezer polgári halottat siratott. 52 A vészkorszak-kutatás a Magyar Királyság területén élt 800 ezres zsidóság veszteségét 563 ezer főben állapította meg. 53

49

Uo. 11. Uo. 11–12.; Bakó Károly volt leventeoktató visszaemlékezése, 1989. Kézirat a CSML HL-ban; CSML HL Hódmezővásárhely és Környéke Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Körének iratai. Visszaemlékezések. 51 STARK Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989. 19, 22, 46, 62. 52 UNGVÁRY Krisztián 2005. 476. 53 BRAHAM, Randolph L.: A magyar holocaust. Budapest–Wilmington, 1988. 454. 140 50

A Hódmezővásárhely vonatkozásában elvégzett módszeres, utóbb a Honvédelmi Minisztérium feltárt veszteségi adataira és a hadifogságban elhaltakról Moszkvából megküldött nyilvántartásokra is kiterjedő adatgyűjtés révén mintegy 2000 áldozat személye és sorsa vált többé-kevésbé ismertté. 54 A pontosan el nem különíthető harctéri és hadifogoly-, illetve katonai és munkaszolgálatos veszteség nagysága nem egészen 1600 fő. Összehasonlításul: Vásárhely az I. világháborúban mintegy 2800 főnyi katonai (kisebb részben hadimunkás-) veszteséget szenvedett. A hivatalos részadatok szerint akkor kb. 15 ezer férfit vonultattak be a város területéről. A második világégés idejéről ilyen adatok nem állnak rendelkezésünkre, az ismert körülmények (kevesebb igénybe vett korosztály, szélesebb körű, méltányosabb visszahagyások és felmentések, a háború utolsó esztendejére korlátozódó tömegesebb behívások stb.) alapján viszont elmondható, hogy a férfilakosság igénybevétele – a honvédelmi törvény alapján elvezényelt leventéket és hadiüzemi munkásokat is ide sorolva – alatta maradt, akár ezrekkel is, az I. világháború katonaállításának. 55 A keleti front mintegy 210 fős emberáldozatából a Szovjetunió 1941. évi megtámadása 1, az 1942/43. évi doni harcok kb. 160, Ukrajna megszállása, az 1. lovashadosztály kiszállítása, az 1944. tavaszi–nyári offenzíva és a Hunyadi-állás pedig összesen kb. 50 életet követelt. A Vásárhelyről bevonultatott honvédek veszteségei 1944 szeptemberétől öltöttek tömegesebb méreteket, és számukra különösen az október bizonyult tragikusnak, miután a szovjet csapatok elérték az ezeréves határokat. Ez az időszak már az ország területére betört ellenség feltartóztatására irányuló törekvések és az utóvédharcok jegyében telt el. A legsúlyosabb veszteségek a Dunántúlhoz, a Don-kanyarhoz és a Kárpátokhoz kötődnek. Ezeket a Délvidék, a Duna–Tisza köze, Dél-Erdély, a Tiszántúl, Budapest és Észak-Magyarország követik. A magyarországi hadszíntérhez köthető az ismert veszteségek több mint háromnegyede. Keleten még a harctéri, itthon már a hadifogoly-veszteség volt a meghatározó, legnagyobb mértékben az általános visszavonulás során a Dunántúlon, főként a nyugati határszélen. A legtöbb áldozat a 9. gyalogezredből (annak a Kárpátokba szállított, majd Észak-Magyarországon is harcoló, végül Szlovákia területén visszavonuló vásárhelyi zászlóaljából), az 1944 szeptemberében bevonult, zömmel a tordai frontra irányított honvédekből és a délvidéki őrszolgálatot ellátó 39. ezred századaiból kerültek ki. A csapatbeosztásuk szerint ismert áldozatoknak több mint fele a 13. hadosztály kötelékébe tartozott, miképp már a Don-kanyar halottainak esetében is. A vásárhelyi katonák ugyanakkor ott voltak a Honvédség valamenynyi hadtestében, valamennyi fegyvernemnél (gyalogság, lovasság, tüzérség, 54

MAKÓ Imre: A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai. Javított és bővített adattár. Hódmezővásárhely, 2005. Kézirat a CSML HL-ban. 55 MAKÓ Imre: Életünket és vérünket! Az első világháború hódmezővásárhelyi áldozatai. Hódmezővásárhely, 2004. 14, 38. 141

légierő páncélos és műszaki csapatok), az ezek harcát biztosító szakcsapatoknál, igen sokan határvadász alakulatnál, még többen munkásszázadban szolgáltak. A leventeként 1944 őszén elvezényelt fiatalok közül 110 életet követelt a háború, fele részben hadifogságban vesztek oda. További 10 levente utóbb már katonaként lett áldozat. A front közeledtekor Budapestre vezényelt rendőrök, csendőrök és hadiüzemi munkások mintegy 25 fős veszteséget szenvedtek, és nagyobb részt ők is a hadifogság áldozatainak számát gyarapították. A hadifogságba került vásárhelyiek pontos száma nem határozható meg. Sokukat rövid időn belül elengedték idősebb vagy fiatalabb életkorukra, egészségi állapotukra tekintettel. 1945. július végétől a sajtó híradásai és a hivatalos iratok, kimutatások szerint valamivel több, mint 2900 vásárhelyi polgár tért viszsza nyugati, és zömében szovjet hadifogságból. 56 A mérleg másik oldalát a közel 700 ismert hadifogoly áldozat jelenti, akiknek számát az eltűntek és a közelebbről nem ismert sorsú egyének akár százakkal emelhetik. A szovjet nyilvántartásokból 380 személyt sikerült azonosítanunk. 10 fő nyugati, 7 pedig jugoszláv fogságban halt meg. További 30 személy valamely magyarországi (leginkább a szegedi), kb. 90 romániai (főként a temesvári és a focsani) gyűjtő-, illetve elosztólágerben halálozott el, 34-en pedig röviddel elfogásuk után, vagy kiszállításuk, hazaszállításuk közben. 28-an a fogságból történt elbocsátást követően, ott szerzett betegségükben haltak meg rövid időn belül. Őket nyilvánvalóan nem regisztrálhatták a szovjetunióbeli nyilvántartások, ez alól részben a temesvári hadifogolykórház mutatkozik kivételnek. A foglyok közül a legtöbb áldozatot az 1945. év szedte, zömében még a járványok által sújtott gyűjtő-, illetve átmeneti lágerekben. A katona, rendőr, csendőr, hadimunkás és levente áldozatoknak több mint a fele hadifogságban veszett oda. Kimutatható az is, hogy 1945 májusától, tehát már a béke éveiben, több vásárhelyi polgár pusztult el a szovjet lágerekben, mint a világháború első öt esztendejében, 1944 szeptemberével bezárólag a harctereken (ez esetben a keleti fronton, vagyis idegen földön) együttvéve. Az Oroszországból az 1990-es évek elejétől megküldött korabeli nyilvántartásokban az 1941-es határok közül 65 ezer, a Szovjetunió területén elhunyt magyar katona, munkaszolgálatos és civil szerepel, ezzel szemben egyes történészeink spekulatív úton 2–300 ezerre teszik a számukat. 57 Elgondolkodtató lehet az a tény, hogy a töredékesnek tartott szovjet adatbázisban kevés kivétellel megtalálhatók mindazon vásárhelyi áldozatok, akiknek valamely szovjetunióbeli munkatáborban történt elhalálozásáról hazai forrásokból, legfőképp az eltűnteket 56

1945-ben kb. 1500, 1946-ban 350, 1947-ben 558, 1948-ban 485, 1949-ben 9 hazaérkező hadifoglyot regisztráltak Vásárhelyen. Vásárhelyi Újság, 1945. júl.–dec.; CSML HL Hódmezővásárhely Város Tanácsa Katonai és Népjóléti Ügyosztályának iratai 1947– 1949., Hódmezővásárhely Város Szociálpolitikai Tanácsának iratai 1948–1949. 57 A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a KFKI ISYS Informatikai Kft. által összeállított adatbázis, lásd az interneten: www.hadifogoly.hu. 142

holttá nyilvánító bírósági végzésekből már tudomásunk volt. Tudjuk azt is, hogy hadifogoly áldozataink – mintegy a mintavétel lehetőségét felkínálva – a legkülönbözőbb helyeken és időben jutottak fogságba, s őket a szovjet birodalom számos lágerébe szórták szét, Nyugat-Ukrajnától az Urálig, Finn-Karéliától a Kaszpi-tengerig. Sztálin halálát követően, többnyire még 1953-ban, hat volt vásárhelyi rab térhetett haza a GULAG (a mozaikszó magyarul: Lágerek Főigazgatósága) valamely távoli kényszermunka-táborából. A Kopjás-alakulatnál úgynevezett szabadságharcos kiképzésen részt vett, majd 1945-ben másodmagával itthon letartóztatott, és szovjet katonai törvényszék által tízévi kényszermunkára ítélt Bodré István még 1947-ben meghalt az Északi-sarkkör közelében, egy pecsorai lágerben. További két túlélő esetében csupán annyi ismert, hogy vásárhelyi születésűek voltak. 58 A vásárhelyi zsinagóga 1947-ben létesített emlékfalán 420 zsidó mártír neve olvasható. Erre igen sok vidéki illetőségű hozzátartozó nevét is felvésette a túlélők kegyelete, ugyanakkor az erősen megfogyatkozott, a külföldön maradt, vagy időközben kivándorolt tagjaival is apadt közösség érthetően nem tudott számot adni valamennyi mártírjáról. A népszámlálás Vásárhelyen 1930-ban 1151, legközelebb, 1941-ben pedig 1501 zsidó személyt mutatott ki, az utóbbi számban azonban szerepel az itt tartózkodó munkaszolgálatos alakulat zsidó származású állománya is. A belügyminiszteri rendeletre 1944 tavaszán a helyi hitközség által a zsidó vagy zsidónak tekintendő lakosokról összeállított, a távollevő munkaszolgálatos férfiakat is feltüntető hivatalos kimutatásra (Jaross-lista) 819 személy került fel. A közellátási hivatal további 71 személyt mutatott ki, akik élelmiszerjegy átcserélésére jelentkeztek, közülük 4-en már az előző jegyzéken is szerepeltek. A szegedi téglagyári gyűjtőtáborba 1944. június derekán átszállítottak létszámát a MÁV városnak utólag benyújtott számlája 737 főben adta meg. 59 A deportálásban elhalt vásárhelyiek száma ismereteink szerint 98 férfi és 207 nő, további 25 férfi esetében nem dönthető el, hogy deportált volt-e vagy munkaszolgálatos. Az 1944 tavaszán elkészített – láthatóan nem teljes – listákon közülük 245 személy szerepel, az elhurcoltak egyharmada, szemben az ismert adatok felületes összevetése nyomán az utóbbi évek helyi tömegtájékoztatásában rendre visszatérő téves, erősen túlzó megállapításokkal. 60 A kimutatott 58

RÓZSÁS János: GULAG Lexikon. Budapest, 2000. 45, 124, 204, 295, 353–354, 393.; SZEKERES Imre Gyula: Nyolc év rabmunka a Szovjetunió vorkutai lágereiben 1945– 1953. Budapest, 2003. 59 CSML HL Főisp. ir. 172/1944., Polgármesteri elnöki iratok V. 121/1944.–847/1944., Polgm. Hiv. ir. II. 490/1944.–11969/1944.; A Hódmezővásárhelyi Izraelita Hitközség iratai 179/1947. 60 A Vásárhelyről deportáltak létszámának és a városhoz valamilyen módon, leginkább születése révén kötődő, azonban nem itt élő áldozatokat is feltüntető névsoroknak az egybevetése eredményezhette például azt a valótlan megállapítást, miszerint „737 vásár143

összveszteség 446 fő (ebből 30 személy vásárhelyi illetősége csupán feltételezhető volt), tehát Vásárhelyről minden 3–4. zsidó polgár nem élte túl a vészkorszakot. A deportáltak többsége Auschwitzban pusztult el, megérkezésük első napjaiban, heteiben. Ezt követően a legtöbben 1945 áprilisában vesztették életüket, a háború végén még életben talált zsidók likvidálásakor. A mintegy 100 munkaszolgálatos áldozat fele részben a Don-kanyarban halt meg, tűnt el, sokan pedig a háború utolsó hónapjaiban végrehajtott deportálásuk idején. A zsidóság összveszteségéből fennmaradó részt a német megszállást követően, de még a deportálást megelőzően rendőrhatóságilag internáltak (10 fő) és az öngyilkosságba menekülők (5 fő) teszik ki. A külhonosnak tekintett Grób Júda Jenő kereskedőt feleségével és három kiskorú gyermekükkel még 1941-ben kitoloncolták Galíciába, ahol rövidesen áldozatul estek a németek Kamenyec-Podolszk melletti vérfürdőjének. A front átvonulása, a harci cselekmények és az orosz katonaság kilengései következtében 28 polgári lakos vesztette életét, férfiak és nők vegyesen. Ismereteink szerint a civil veszteség a vidéken elhalt menekültekkel és a megszálló katonai hatóságok által elhurcoltakkal együtt sem érte el az 50 főt. A német származása miatt 1945 januárjában a Szovjetunióba internált Ujvári (Untereiner) fivérek, Sándor és Nándor egy hét eltéréssel már májusban meghaltak a donyeci szénmedence egyik bányájában. A szovjet nyilvántartásban 4 további férfi található, akik az 1944. október 8-án elfoglalt Vásárhelyen későbbi időpontban estek fogságba. Az 1941. évi népszámlálás szerint 61 776 lelket számláló Hódmezővásárhely 2000 fős összveszteséggel számolva lakosságának 3,25%-át veszítette el, másként kifejezve minden 30–31. lakosát. Ezzel szemben az országosan kimutatott veszteség 5,5–6,5%-os veszteséghányadnak felel meg. A nagyobb eltérés Vásárhely polgári lakosságának kisebb mérvű veszélyeztetettségéből ered. A hátországot ért szövetséges légitámadások elkerülték a várost, majd a front is hevesebb harcok nélkül vonult át rajta. A kedvezőbb arány mindenek előtt a nácizmus elsőszámú áldozatának, a zsidó népességnek viszonylag alacsony helyi részarányából következett, továbbá abból, hogy az innen deportáltak nagyobb részt elkerülték az auschwitzi megsemmisítő lágert. A város katonai veszteséghányada ugyanakkor eléri az országosan kimutatható szintek felső határát, a hadifogságban odamaradtak terén pedig másfél-kétszeresen meghaladja azt.

helyi zsidó polgárt hurcoltak el, közülük csak 217 élte túl a vészkorszakot”. Szuperpress, 2007. ápr. 27. 144

Hazatérés a Délvidékről, 1941

145

Imre Pál (1911–1941)

Dávid György (1920–1943)

A megszálló zászlóalj Ukrajnában, 1942 146

Don-kanyarba vezényelt vásárhelyi géppuskások

Hídőrség a Bácskában, 1944 147

Értesítés a Vöröskereszttől (A fotók a CSML HL gyűjteményeiből származnak) 148

PRESZTÓCZKI ZOLTÁN PAP JÁNOS NEMZETGYŰLÉSI KÉPVISELŐ ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Az 1945. november 4-én lezajlott nemzetgyűlési választások nyomán mind a négy koalíciós párt részéről jutottak be vásárhelyiek a törvényhozásba. A Független Kisgazdapártot Tárkány Szűcs Ferenc (1879–1967) és Keresztes Tamás (1909–1954), a Magyar Kommunista Pártot Oláh Mihály (1899–1981), a Szociáldemokrata Pártot Takács Ferenc (1893–1956), valamint Erdei István (1904– 1987), és végül a Nemzeti Parasztpártot Pap János (1895–1973) képviselte. 1 Utóbbiról az 1994-ben összeállított Nemzetgyűlési Almanach egy nyúlfarknyi cikket közöl, a halálozás időpontját ismeretlenként megjelölve. 2 Ezzel szemben a hódmezővásárhelyi levéltárban 1997 folyamán rendezésre került Pap János iratanyaga, amely annak ellenére, hogy csak egy doboz terjedelmet tesz ki, számos értékes információt tartalmaz a politikus életéről, politikai, közéleti, sőt irodalmi tevékenységéről. 3 Kézzel írt önéletrajzai, első világháborús megpróbáltatásait taglaló visszaemlékezése (ez csak töredékesen került a levéltárba), a Nemzetgyűlési Értesítő néhány száma, az általa írt olvasói levelek, cikkek, valamint anyakönyvi kivonatok révén pontosabb képet kaphatunk személyiségéről. Pap János 1895. április 13-án született Hódmezővásárhelyen. Édesapja Pap Bálint (1852–?) napszámos, kubikos, édesanyja Labádi Lídia (1874–1897) volt. Szülei korai halála után anyai nagyszülei, Labádi Sándor (1842–?) és Rákos Erzsébet (1844–?) nevelték fel, akik Jánost már hétéves korától, az elemi iskola szüneteiben pásztornak adták, majd a hat elemi osztály elvégzése után cselédként folytatta pályafutását, egészen 1915 májusáig, amikor behívták katonának. 1915. december 17-én vitték ki társaival az orosz frontra, Bukovina térségébe. Az itteni harcokban mintegy fél évig, 1916 júniusáig vett részt, és mint tizedes esett orosz fogságba. Első szépirodalmi kísérlete a bukovinai harcokkal kapcsolatos élményei alapján született:

1

A képviselők életrajzát ld. Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város történeti almanachja. Szerk. KOVÁCS István. Hódmezővásárhely, 2003. 80–88, 107–111, 152– 153. 2 Az 1945. évi november hó 29-re Budapestre összehívott Nemzetgyűlés almanachja, 1945. november 29–1947. július 25. Főszerk. VIDA István. Budapest, 1999. 428. 3 Pap János nemzetgyűlési képviselő iratai szomszédja, Felletár Béla (1932–1998) zenetanár jóvoltából kerültek a levéltárba. 149

A raranczei nagy csata emléke Írta és összeállította a bukovinai fronton Papp(!) János tizedes! 1916. januári csata után. 4 1.

Sötét felhők tornyosulnak lent Bukovinában, Ott, ahol a határ van lenn Bukovinában, Vad keselyűk s éhes kányák keringnek ott régen Magyar bakák vészt jóslóan tekingetnek széjjel.

2.

Néma csönd van köröskörül oly szomorú minden Csak a bakák, magyar bakák dalolgatnak ott lent. A figyelő nagyot ásít s pajtásának mondja Nem tudom én, mit jelentsen az álmom oly furcsa.

3.

Aztán a hátukat egymásnak fordítják, Szótlanul figyelnek, nem látnak-e muszkát. Percek telnek, órák múlnak, az idő oly untató, A távoli faluból hallatszik harangszó.

4.

Sapkájához nyúl egy öreg népfelkelő Meglátszik, hogy elmúlt rajta 42 esztendő. Megemeli sapkáját, aztán földhöz csapja. Gondolhatott valamit, mert csattogott a foga.

5.

Az áldóját, így meg amúgy, miért vagyunk mi itten Ha háború, hát legyen az, ne tartsanak tétlen. Vagy háború vagy pipázunk s vén fejét vakarja Hej de régen vágyódok már egy muszka falatra.

6.

Szörnyű dühvel egy golyót küld a muszkák felé Megismétli még vagy kétszer haragja rettentő Hogyha mostan elcsíphetne vagy 12 muszkát Amily jó kedve van, biz azt mind fölfalná.

7.

Délutánra fordult az idő kereke Az óramutató épp most ért kettőre. Erős csattanás közelről hallatszik Nehéz orosz gránát előmbe csapódik.

4

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Pap János nemzetgyűlési képviselő iratai (a továbbiakban: Pap J. ir.), Visszaemlékezés a galíciai harcokra. (A versben lévő helyesírási hibákat, illetve a régies írásmódot korrigáltuk. A zárójelbe tett szavak hiányoznak az eredeti kéziratból rongálódás miatt.) 150

8.

Mint egy gombnyomás, az orosz tüzérség Szörnyű nagy erővel kezdi a tüzelést, Rémítően süvít a gránát és srapnel vegyest, Mintegy ezer ágyú ontja ránk a tüzet.

9.

Mint a dobpergés, úgy szólnak az ágyúk A föld csakúgy reszket a sok robbanástól. Azt hiszi a muszka hogy mostan jól arat, Nyugodtan dúdoljuk: „Isten áldd meg a magyart”.

10.

Az ágyúk torka(i) rémesebben bőgnek, Azt hisszük, itt a halálos ítélet Lekuporgunk jobban a lőárok mélyébe Szeretnénk bebújni a föld belsejébe.

11.

Uram, oh Istenem, ne hagyj el engemet Eleitől fogva bíztam én tebenned Uram oh Jézusom légy az én őrizőm. Könyörülés jött fel a szívem mélyéből.

12.

Erős légnyomás jön jobbra a fejemtől Telitalálat volt, hallom hogy suttogják Eltalált egy apát s mellette hős fiát Szegény jó anyának egyetlenegy fiát.

13.

Apám az Istenért, hogy van édes apám Csókolja az öreg vérrel telt homlokát S letérdel az apja véres teste mellé „Előre” súgja az s lehunyja a szemét.

14.

Vérzik a fiú is, tele fájó sebbel Érzi hogy neki is a vége közeleg. Félre néztünk, arra ahol a szó hangzik, Mindjárt szemünkből a könnycsepp kiesik.

15.

Édes anyám, hazám oh Isten veletek. Értetek áldozám ifju életemet. Ólom színű az ég, az ágyú még bömböl, Mint valami kráter, a föld úgy füstölög.

16.

Három óra hosszat tart e pokoli borzalmas Jajjgatás és lárma föld felett és alatt. Vészcsengettyű szólal s a baka társaság A lövéshez (lőréshez?) ugrik, jönnek már a muszkák.

151

17.

Gyengül az ágyúszó, végre egész elhal A muszka gyalogság megindul nagy garral. Jön már egy rajvonal, mögötte a másik. Számolgatjuk egész a 18. számig.

18.

Kegyetlen cserkeszek, dühöngő kozákok Fergetege indul rátok ti győztes magyarok, Fogaik közt fogják élesre fent bicskát Kézbe tartják töltve a szuronyos puskát.

19.

Mint mikor hangyabolyt valaki megmozdít, S a dolgos kis hangyák ezrei felzúdúl(nak). Úgy nyüzsög előttünk a szomjas muszka had. Magyar fegyver most hősiesen arat.

20.

Szörnyű nagy a lárma és nagy az ordítás. A tánc megkezdődött s a puskaropogás Fiaim bátorság, magyarok kitartás Hátunk mögött biztat egy magyar kapitány.

21.

Rémítően süvít a golyók zápora, Hullanak a muszkák rakásra, halomra. Szédítő látványt nyújt, vérező holttestek Ezrével borítja az előterepet.

22.

A vér, a piros vér patakká dagadva, Gőzölögve folyik s ömlik az árkokba Sírhatnak már szegény muszka anyák s lányok, Fogát csikorgatja dühükben a cárjuk.

23.

Csöndesedik lassan a puskaropogás A „géppuska” hallgat, elvégzé munkáját A nap lehullajtja utolsó sugarát Megcsókolja lágyan a haldoklók arcát.

24.

Tizennyolcas sorba és többeg (!) csoportba Indultak a muszkák egy elszánt rohamra. A terv nem sikerült, ott maradt mind halva. Mire kivirradott, a dér mind letakarta.

25.

Orosz parlamenter fehér lobogóval Jött által mihozzánk sápadt, fehér arccal. Engedelmet kérni a végtisztességre, A muszka halottak eltemetésére.

152

26.

Két óra idő engedtetett nekik. Az eltakarítást szanitészek végzik. Nevezik e helyet a halál hegyének Tízezer muszkának került életébe.

27.

Magyar fiúk, hősök akik itt voltatok! E véres csatában bátran harcoltatok! Ne csüggedjetek el hős bajtárstok során! Kiket elvesztettünk a győzelem árán…

28.

A Jóisten kezébe van mindnyájatoknak sorsa. Áldott legyen a föld, mely őket takarja. Buzgó ima rebbent ajkunkról az égbe, Törő (?) könnyek gyúltak mindnyájunk szemébe.

29.

Távol odahaza dicső magyar anyák! Hős fiukat s férjüket mind várják! Hogyha szent hazánkért ez vagy amaz meghal! Érzékeny szívetek bánattal tele van?!

30.

Majd ad a Jóisten részetekre vigaszt Tűrjétek el e szörnyű nagy fájdalmat! Büszkék legyetek hogy férjetek s fiatok Szent hazánkért halt meg s gyáván meg nem futott!

31.

És ti, magyar lányok, kössetek koszorút, Díszítsék virágok s fakadozó bimbók! Ha sírjukat hazai koszorú takarja, Könnyebb lesz nekik a föld nehéz súlya!

32.

Mondjatok egy imát értük az Istenhez, Magyar honleányok az Isten veletek! Szívembe megújul a nagy csata emléke, Nem foglak feledni Rarancze- Rarancze!

Visszaemlékezéséből több oldal hiányzik, a meglévők egy részéből a szövegrészek nehezen rekonstruálhatók, mivel a füzetlapok az évtizedek folyamán megrongálódtak, részben hiányossá váltak. A hatvankét számozott oldalból csupán negyvenkettő maradt fenn. A dokumentum forrásértéke jelentős lehet, hiszen érdemes más visszaemlékezésekkel is összevetni, amelyek igazolják, hogy magyar csapattestek is részt vettek a rarancei csatában a központi hatalmak oldalán 1916 januárjában. 5 1918 márciusától, a breszt-litovszki béke ratifikálása után a forradalmi események miatt Oroszország kilépett a háborúból, és ennek nyomán lehetőség 5

Rarance bukovinai község Czernowitztól északra, ma Ukrajna része. 153

nyílt számos hadifogoly, köztük Pap János számára is, hogy hazatérjen. Erre – némi viszontagság után – 1918. június 2-án került sor. Nyolc hét szabadság után az olasz frontra hívták be, ahol, mint kommunistagyanús elemet, menetszázadba osztották be, majd tizedesként a sorállomány képzésénél kapott feladatot. A Piave folyó melletti fronton éri utol az őszirózsás forradalom és ezzel együtt a közös hadsereg csapattesteinek felbomlása. Ebből a néhány hónapot felölelő időszakból is fennmaradt egy verse: Jövel Béke! Évek óta dúl a harc s zivatar S a vérontás megszűnni nem akar. Ég a világ, mind a négy sarkán ég! S ki tudja hol lobban lángra még? Pedig már is mérhetetlen a kár A romok közt a bánat sírva jár. Maholnap már minden ember gyászt ölt (Temetővé) válik az egész föld. (Nincs) még elég jeltelen sírhalom? (Nincs) bánat! Emésztő fájdalom? (Bánatos) özvegy, kesergő árva (Ki) férjét, apját hiába várja? (Nincs) még elég ki halálba rohant? (Nincs) még elég ki nyomorult rokkant? (Nincs) még elég ki hangot sohse hall? (Aki) nem tudja éjj van-e vagy nappal! Ember megállj! Elérni mit akarsz? Hogy romba döntsön mindent ez a harc? Csak az akarja maga a háborút Kinek szíve és elméje elborult! Milliók óhajtják hogy legyen béke! Mert Isten bizony nem lesz jó vége! Írta Papp János tizedes az olasz fronton. 6 6

A zárójelbe tett szavak részben vagy teljesen hiányoznak az eredeti leírásból. A helyesírási hibákat korrigáltuk, és a régies írásmódot helyenként a maihoz igazítottuk. 154

Az első világháborús összeomlás után Pap János igyekezett haza Vásárhelyre. Emlékirataiban a forradalom fő okának a nagy vagyoni különbségeket, vagyis a nagybirtokosok és a nincstelen földművesek közötti ellentmondásokat, az utóbbiak kilátástalan sorsát, a dualizmus korának választási rendszerét, valamint az Ausztriától való erőteljes függést, azaz a függetlenség hiányát jelölte meg. …Óriási nagy birtokok zárták el a határt mindenfelől a nép előtt, a nép nem bírt semerre se terjeszkedni, s mialatt a nagyurak munka nélkül fényűző és tobzódó életet éltek, dúskálkodva minden jóban, azalatt a szegény nép nyomorúságosan, kínos, keserves munkában tengődött s kénytelen volt ezrével kivándorolni Amerikába, ha sorsán javítani akart. 7 Az őszirózsás forradalom kezdetén belépett a vasúti nemzetőrségbe, majd rövid ideig vöröskatonaként tevékenykedett. 1919-ben, négy nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt feleségül vette Karácsonyi Juliannát (1897–1950). Gyermekeik: Julianna, Nagy Józsefné (1920–1998), János (1922–1999), Lídia, Illés Bálintné (1924–1999), Sándor (1926–2002), Erzsébet, Szaszkó Péterné (1928–2002). 8 A Tanácsköztársaság bukása után napszámosként dolgozott, majd vásárolt egy kis házat és egy hold földet, amelyen gazdálkodott. 1928-ban elvesztette ingatlanvagyonát egy bankügylet folytán, ezt követően jelentkezett a városi tanácsnál egy megüresedett útőri állásra, amely pozícióban egészen 1944. augusztus 1-jéig dolgozott. Feladata a városi utak karbantartása, valamint az útjavításokon dolgozó ínségmunkások irányítása volt. Emellett a szolgálati helyén egyebek mellett ügyelnie kellett arra is, hogy a helybeli gazdák ne az úton, vagy közvetlenül mellette legeltessék állataikat. Az útőri munka nem volt nézeteltérésektől mentes. 1940-ben Bodrogi Dezső T. 921. és Szénási Sándor T. 868. sz. a. lakosok a polgármesteri hivatalnál bejelentették, hogy a csomorkányi th. út külső szakaszán szolgálatot teljesítő Pap János kült. útkaparó állandóan zaklatja az útmenti birtokosokat. Egy alkalommal Bodrogi Dezsőt kihágási eljárás alá vonta, Molnár Ernő tanyaszomszédjukat feljelentette, hogy hitelesítetlen mázsáján méréseket eszközölt, Szénási Sándort pedig gúnyos megjegyzéssel szólította meg. A bejelentést vizsgálat követte, amely során Pap János maga is beismerte, hogy Bodrogi Dezső és Molnár Ernő gazdálkodókat feljelentette, amit felindult állapotban tett, mert nevezettek ellene alaptalan feljelentést tettek. Mivel Pap János az úton közlekedő gazdálkodó közönséggel szemben több esetben kifogásolható magatartást tanúsított, ezért 5 pengő rendbírságot szabott ki rá a polgármesteri hivatal. Endrey Béla polgármester azonban nem eszközölte Pap áthelyezését, amelyet a panaszosok kértek, mert …az útkaparó ház mellé most épített egy 400 P értékű melléképületet s az útka7

CSML HL Pap J. ir. Pap János töredékes állapotban fennmaradt visszaemlékezése az első világháborús élményeiről, valamint a forradalom okairól. 58. 8 A gyermekek születési és halálozási évszámaival kapcsolatos kutatás során Nagy Jenő (1940–), Pap János unokája nyújtott segítséget. 155

paróház közelében 3 hold földje és 4 hold bérlete van, figyelemmel vettem a kérdés elbírálásánál azt is, hogy a mérnöki hivatal vezetőjének 9 véleménye szerint a reá bízott útszakaszt rendesen karban tartja. 10 1945-ben Magyary István volt városi útbiztos, Pap János egykori közvetlen felettese igazolása és állásába való visszahelyezése iránti kérelmében így emlékezett: […] Hivatali főnökeim közül Mérai Sándor, Budai László azt mondották, hogy az útőröket nagyon liberálisan kezelem, ha ők vannak az én helyzetemben, minden héten egy útőrt elcsapatnak – én erre kapható soha nem voltam. Reich Ede főtanácsos Papp János és Koczka [József] útőröket 1929. május 1-jén nem akarta véglegesíteni. Kihasználtam az alkalmat – tekintettel arra, hogy 4–5 gyermekes családapák voltak –, főnököm távolléte alatt mind a kettőt véglegesítettem, amiért dorgálásban részesültem. 11 Néhány év elteltével megszervezte az Útkaparók Országos Egyesületét, ahol az alelnökségig vitte, valamint az Útőr című lapot is szerkesztette. Ebben az időszakban ismerkedett meg többek között a közgyűlés szociáldemokrata képviselőivel, így Karácsonyi Ferenccel is. A szociáldemokrata pártnak 1927–1928-ig tagja volt, de itt érdemi politikai tevékenységet nem fejtett ki. 1944. augusztus 1jén nyugdíjazták, ezt követően további földet bérelt gazdálkodás céljára. A város felszabadulása után a Bereczk-palotában a földmunkás szakszervezet egyik alapítója és szervezője. Ekkortájt kezdtek a politikai pártok is szerveződni, egymással versengve. Pap János így emlékezett néhány éves politikusi karrierjének kezdetére: …1944 őszén a város felszabadulása után még Kecskemétnél dörögtek az ágyúk, a Bereczk palotába(n) megalakult a földmunkás szakszervezet. Már agitáltam a kisbérlők között, hogy lépjenek be és közös erővel védekezzünk a kizsákmányoló bérbe adók ellen. Majd amikor a kom(munista) pártba be akartam lépni, Karácsonyi Ferenc [javasolta] szó szerint idézem szavait: »János, tudjuk, hogy velünk vagy, azt javasolhatom, lépjél be a parasztpártba, mint kisbérlő, fogd össze a kisbérlőket, és azok a kisgazdapártból mind átmennek a parasztpártba, attól nem félnek.« Úgy is lett, a Kaszap utca sarkán találkoztunk, visszafordultam és 5 perc múlva be voltam iratkozva. 12 1945. április 2-án lépett be a Nemzeti Parasztpártba, melynek helyi elnökévé, szeptember 1-jén járási titkárává választották. Ez év június 21-től az NPP képviseletében a városi Nemzeti Bizottság tagjaként dolgozott öt hónapig, de itt a jegyzőkönyvek tanúsága szerint nem végzett érdemi munkát. Miután bekerült a Nemzetgyűlésbe, a Nemzeti Bizottságban Antal János foglalta el a helyét. 13

9

Mérai Sándorról van szó. CSML HL Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai, II. 463/1940. 11 Uo. Hódmezővásárhelyi Nemzeti Bizottság iratai (a továbbiakban: NB ir.), 423/1945. 12 Uo. Pap J. ir. Hivatalos iratok, anyakönyvi kivonatok, önéletrajzok, visszaemlékezések, 1921–1972; Pap János kézzel írt önéletrajza. 4. 13 Uo. NB ir. Az 1945. évi ülések jegyzőkönyvei. 156 10

Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások nyomán öt politikai párt került be a törvényhozásba. A Független Kisgazdapárt abszolút többséggel nyerte meg a voksolást, 245 helyet szerezve. A Magyar Kommunista Párt 70, a Szociáldemokrata Párt 69, a Nemzeti Parasztpárt 23, a Polgári Demokrata Párt 2 mandátumhoz jutott. Rajtuk kívül még 12 személyt – politikusok, tudósok, művészek – hívtak be képviselőnek. A Nemzeti Parasztpárt színeiben Pap János is a Nemzetgyűlés tagja lett. A levéltárban a Nemzetgyűlési Értesítő néhány száma, törvényjavaslatok, költségvetések, a Nemzeti Parasztpárttal kapcsolatos írások olvashatók, valamint a nemzetgyűlési képviselők lakáskönyvének hiányos példánya is megtalálható. 14 Itt megtudhatjuk, hogy Pap János képviselő (Csongrád– Csanád, NPP), kisbérlő, törpebirtokos fővárosi elérhetősége a VI. kerület, Teréz körút 31. sz. alatt, míg hódmezővásárhelyi címe az Andrássy u. 30. sz. alatt volt. 15 Parlamenti tevékenységéről, interpellációiról, hozzászólásairól a Nemzetgyűlési Értesítő számai adnak tanúbizonyságot. 16 A Nemzetgyűlés 41. ülésén, 1946. július 24-én interpellált Molnár Erik népjóléti miniszterhez a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátása ügyében. Az interpelláció szövegét Hegyesi János 17 jegyző olvasta fel: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a rokkantak, özvegyek és árvák és a hadifogságban lévők hozzátartozói olyan kevés segélyt kapnak, hogy abból nemhogy egy hónapig, de még egy napig sem képesek megélni? Hajlandó-e a miniszter úr a fentiek segélye ügyében intézkedni, hogy azok a szerencsétlenek legalább a puszta kenyerüket meg tudják vásárolni? Ezt követően a Nemzetgyűlés elnöke, Varga Béla (FKgP) megadta a szót Pap Jánosnak, aki javasolta, hogy a munkahelyeken a B-listára került altisztek helyére a hadifogságból hazatérteket, valamint az özvegyeket, rokkantakat állítsák. Kíváncsi volt arra is, hogy a minisztérium tette valamilyen lépéseket a hadigondozottak ügyében, mert eddig csak a társadalmi akciókat tapasztalta. A képviselő beszéde végén javaslatot tett hadigondozó közösségek felállítására a falvakban és városokban, hogy ne csak az állam viselje az ezzel járó költségeket. A vonatkozó, két világháború között hozott és 1946-

14

Uo. Pap J. ir. Nyomtatványok, füzetek, 1944–1969. Ua.; Az 1945. évi november hó 29-ére összehívott Nemzetgyűlés képviselőinek lakáskönyve. Budapest, 1946. 35. 16 CSML HL Pap J. ir. Nyomtatványok, füzetek 1944–1969. A Nemzetgyűlés 31., 37., 38., 41., 45., valamint 62. üléséről készült kivonatok. 17 Hegyesi János (1899–1992) útőr, gazdálkodó, politikus, író. 1944 és 1949 között a törvényhozás tagja az NPP Békés vármegyei képviselőjeként. A nemzetgyűlési ciklusban jegyzőként is dolgozott. Rövid ideig az NPP pártigazgatója volt. 1956-os szerepvállalása miatt súlyosan meghurcolták. A hatvanas évektől ismét jelenhettek meg írásai. Pap János barátjának tudhatta. A füzesgyarmati könyvtár az ő nevét viseli. Bővebb életrajzát ld. Az 1945. évi november 29-re Budapestre összehívott Nemzetgyűlés almanachja. 1945. nov. 29.–1947. júl. 25. Főszerk. VIDA István. Budapest, 1999. 219–221. 157 15

ban is érvényben lévő rendeleteket, törvényeket át kell vizsgálni, a „demokratikus” jogszabályoknak viszont érvényt kell szerezni. 18 Az egykori hadifogoly Papot érdekelte a fogságból hazatérők sorsa, május 22-én interpellált is a volt hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmód és fogadtatás tárgyában, ezúttal Rajk László belügyminiszterhez. A miniszter írásbeli válaszában kiemelte: Ismert tény a t. Nemzetgyűlés előtt, hogy nyugatról többszázezer főnyi hadifogollyal együtt számos háborús és népellenes bűnös, fasiszta vezető személyiség, volt SS-katona, Volksbund-tag és más, politikailag megbízhatatlan egyén érkezik Magyarországra, akiknek szökésétől tartani kell és akiknek bíróság elé állítása a magyar államnak elsőrendű érdeke. Ez a meggondolás késztette arra a kormányt, hogy a hazatérő hadifoglyokkal kapcsolatban olyan intézkedéseket foganatosítson, amely intézkedések egyfelől biztosítják, hogy a politikai bűnösök megérdemelt büntetésüket elvegyék, másfelől, hogy a magukat igazolni tudók és politikailag megbízható személyek mielőbb családjukhoz visszatérhessenek. A hadifoglyokkal kapcsolatos ezen különleges teendőket a hazahozatali kormánybiztos úr intézi, akit munkájában, a rendészeti teendők elvégzése céljából, a magyar államrendőrség közegei támogatnak… Ezt követően Rajk ismertette és indokolta a szűrőtáborok felállításának fontosságát, ahol akár több ezer háborús és népellenes bűncselekményekkel gyanúsítható személyt lehetett átadni a rendőri szerveknek. A képviselő a választ tudomásul vette, de jelezte, hogy interpellációjához kapcsolódóan adatokkal fog szolgálni. 19 A rendelkezésre álló források arra utalnak, hogy a Nemzeti Parasztpárt képviselőinek többségéhez hasonlóan maga is a balszárny, tehát a kommunista párttal való együttműködés politikáját folytatta. Bár a Nemzetgyűlési Almanach szerint 1946 augusztusában részt vett annak a határozatnak a meghozatalában, amely elítélte a Baloldali Blokk politikai irányvonalát. 20 1947 januárjában a koalíciós pártok parasztképviselői létrehoztak egy képviselői csoportot, amely a koalíciós feszültséget akarta enyhíteni. Elnökévé a kisgazda Taksonyi Jánost, egyik alelnökévé Pap Jánost választották. 21 A csoport működése nem volt eredményes. A kékcédulákról elhíresült 1947. augusztus 31-i választásokon Pap János csupán pótképviselő lett, behívására azonban nem került sor. 1947 és 1948 között a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége haszonbérlő szakosztályának elnöke. Ebben a minőségében aktívan részt vett törvényjavaslatok, rendeletek kidolgozásában, előkészítésében. Levéltári anyagában – az 1945 és 1948 közötti iratok között – megtalálható a FÉKOSZ haszonbérlő szak18

CSML HL Pap J. ir. Nyomtatványok, füzetek 1944–1969. A Nemzetgyűlés 41. ülése, 1946. júl. 24. 352–354. 19 Uo. A Nemzetgyűlés 45. ülése, 1946. júl. 31. 643–644. A miniszteri választ Kiss Károly (MKP) jegyző olvasta fel. 20 Nemzetgyűlési almanach, 428.; TÓTH István: A Nemzeti Parasztpárt története. Budapest, 1972. 183. 21 VÖRÖS Vince: Politikai utam. Pécs, 1995. 117. 158

osztálya megalakulásáról 1947. szeptember 14-én készült jegyzőkönyv, amely tanúsága szerint Pap Jánost szakosztályelnökké választották. A földhaszonbérletekről szóló 12910/1947. Korm. sz. rendelet és annak részletes magyarázata címet viselő kiadvány előszavát is ő maga írta. 22 A FÉKOSZ szakosztályelnökeként a haszonbérleti rendelet betartatásáért, illetve a kishaszonbérlők esetleges panaszainak orvoslásáért volt felelős. Ez az érdekképviseleti munka sokszor országjárással is társult. Azonban munkája során előfordult több esetben is, hogy cikkeit …egyoldalúlag kapott adatok alapján írta. 23 Szakosztályelnökként …több rendelettervezetet írtam és adtunk ki Dobival mint földművelési miniszterrel. 24 Még nemzetgyűlési képviselősége előtt három párttársával – köztük Gyáni Imre gimnáziumi tanárral, később igazgatóval – behívták a törvényhatósági bizottságba képviselőnek. A Nemzeti Parasztpárt által korábban delegált képviselők lemondtak mandátumukról és utódaik tisztségét az 1945. június 23-i közgyűlés igazolta, és még a nap folyamán beválasztották a testület közegészségügyi bizottságának tagjai közé. 25 Annak ellenére, hogy az 1947-es országgyűlési választások után a fővárosba került, mint FÉKOSZ-tisztviselő, a vásárhelyi törvényhatósági bizottság tagja maradt 1950-ig, a tanácsrendszer létrejöttéig. A város irányító testületében főként parlamenti képviselői munkájával öszszefüggésben szólalt fel, illetve terjesztett elő indítványokat. A tanácsülési jegyzőkönyveket – az üléseket követően – számos esetben többek között ő hitelesítette a pártja részéről. A nemzetgyűlési választásokra való felkészülés idején ritkán jelent meg a közgyűléseken, a helyi közéletbe csak 1946 februárjától tudott bekapcsolódni, amikor a tanácsüléseken jórészt a városban és a külterületen tapasztalható visszásságok ellen emelte fel szavát. Február 15-én Kiss Pál polgármesterhez intézve felszólalását, kitért arra is, hogy a közellátásra a jövő évben már csak a hadirokkantak és munkaképtelenek, valamint a jóvátételi termelésben résztvevő gyárak munkásainak ellátása szorulhat. 26 A törvényhatósági bizottság május 31-i ülésén sérelmezte, hogy a napisegélyesek ügyében írt és minden helybeli újságnak megküldött cikkét a kisgazdapárt helyi lapja, a Vásár22

A nyomtatvány megtalálható a levéltárban, Pap János iratainak nyomtatott anyagai között. 23 Ld. ezzel kapcsolatban Dapsy Béláné makói bérbeadó 1947. november 21-én kelt levelét, melyet Szabó Pálhoz, a Paraszt Újság főszerkesztőjéhez írt, helyreigazítást kérve a 19 nappal korábban, a lap hasábjain megjelent cikk miatt. Pap János a levél végén megjegyezte, hogy az itt állítottak megfelelnek a valóságnak. CSML HL Pap J. ir. Személyes iratok, levelek 1918–1969 (1977). 24 Uo. Pap János kézzel írt önéletrajza. 25 Uo. Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottságának iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek. Az 1945. jún. 23-i th. közgyűlés jegyzőkönyve 7. és 23. p. Ld. a 8800/1945. pm. sz. határozatot. 26 Uo. Az 1946. febr. 15-i közgyűlés jegyzőkönyve. 3–4. 159

helyi Független Újság nem közölte le. Emellett kívánatosnak tartotta, hogy a népjóléti miniszter a napi segélyben részesülőket jobban segítse. Pap János javaslatára a közgyűlés az NPP részéről Vári Sándort delegálta a 4575/1946. sz. tanácsülési határozat alapján felállított állattenyésztési bizottságba. 27 Június 21én a közellátási kihágásokkal kapcsolatos parancsok kézbesítésének módját bírálta, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy a város körül bevetett területeket kifosztják az ingyenélők. 28 December 6-án a parasztpárt nevében bírálta a kisgazdapárti törvényhatósági bizottsági tagok, többek között Kruzslicz Flórián kivonulását a testületi munkából. Véleménye szerint a Baloldali Blokk képviselői nyomban a felszabadulás után munkába álltak, a Kisgazda Párt tagjai pedig csak figyelték az eseményeket. A Kisgazda Pártnak a város igazgatásából történt kivonulása mögött az a gondolat húzódik meg […], hogy a város lakosságát szembeállítsák a jelenlegi vezetéssel. Ez azonban nem sikerülhet, mert a város minden egyes lakosát fel fogják világosítani arról, hogy személyes ellentétek miatt robbant ki ez a koalíciós válság. Maga és a párt részéről javasolja, hogy vegye tudomásul a közgyűlés a kivonulást és reméli, hogy majd a kivonult bizottsági tagok helyett dolgozó parasztok fognak a th. bizottságban működni. A kisgazdapárt nevében egyedül Tárkány Szűcs Ferenc nemzetgyűlési képviselő vett részt az ülésen, aki helytelenítette társai magatartását. A vita hevében Oláh Mihály törvényhatósági bizottsági tag így vélekedett a kisgazda politikusok magatartásáról: Az a katona, aki elhagyja posztját, hazaáruló. 29 A jelenlévő képviselők többsége nem fogadta el a kisgyűlés 393/1946. sz. határozati javaslatát, amely szerint nem lehet tudomásul venni ilyen esetben a képviselők visszahívását. Arra hivatkoztak, hogy a háború utáni újjáépítési munkából egy törvényhatósági bizottsági tag sem vonulhat ki. 30 Még ugyanezen a közgyűlésen bejelentette, hogy a nemzetgyűlésben interpellációt nyújtott be a közellátásügyi miniszterhez, amelyben a zsírbegyűjtés megszüntetését javasolta. A miniszteri válasz szerint ez azért nem volt kivitelezhető, mert akkor megszűnt volna a fővárosi dolgozók zsírellátása. Ezért új javaslatot terjesztett elő, amely szerint csak a földtulajdonosok legyenek kötelesek zsírt beszolgáltatni, a földbirtok nagyságától függően. A beadandó mennyiségbe a baromfizsírt is beszámította. 31 Az 1946-os év utolsó törvényhatósági közgyűlésen az előtte felszólalókhoz hasonlóan Pap János is elfogadta Kiss Pál polgármester IV. negyedévi jelentését,

27

Uo. Az 1946. máj. 31-i közgyűlés jegyzőkönyve. 9. Uo. Az 1946. jún. 21-i közgyűlés jegyzőkönyve. 134 29 Vásárhely Népe, 1946. dec. 8. A város legégetőbb kérdéseivel foglalkozott a th. Közgyűlés. 30 Uo.; CSML HL Az 1946. dec. 6-i közgyűlés jegyzőkönyve. 2–6. 31 CSML HL Az 1946. dec. 6-i közgyűlés jegyzőkönyve. 31–33. 160 28

de felhívta a figyelmet arra, hogy a mének téli időszakban végzett ivartalanítása veszélyes a betegségek miatt, ezért változtatni kell ezen a gyakorlaton. 32 1947. március 28-án tárgyalta a közgyűlés az egykor városi tűzoltóparancsnokként is dolgozó Kiss Pál polgármester nyugdíjazásának ügyét. Pap János sajnálta, hogy Kiss Pál, akit gyermekkora óta ismert, elbúcsúzott a közgyűléstől és a polgármesteri hivataltól. Az I. negyedévi polgármesteri jelentéssel kapcsolatban leszögezte, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az ebveszettség, illetve az újvárosi szemétlerakó kérdésének megoldására. A közgyűlés Pap János indítványára elfogadta a 145/1946. számú közgyűlési határozat módosítását, így a stadiont minden városi sportegyesület számára használhatóvá kellett tenni. 33 Az 1947. június 27-i ülésen a gépi aratás késői eltiltásával kapcsolatos nehézségekről beszélt. A július 25-i közgyűlésen nem volt jelen, ekkor Gyáni Imre parasztpárti törvényhatósági bizottsági tag nemtetszését fejezte ki Tamás Béla volt ceglédi főjegyző vásárhelyi polgármesterré való kinevezése kapcsán. A módszer miatt az NPP vásárhelyi frakciója kivonult erről az ülésről. 34 Pap János az 1947-es országgyűlési választásokat követően gyakrabban részt vett a közgyűléseken, de ritkábban szólalt fel. 1948-ban, lemondások folytán behívták a város kisgyűlésébe. 35 Itt részt vett a város irányítását érintő határozatok megvitatásában és megalkotásában. Utolsó jelentősebb közgyűlési felszólalását az 1949. december 20-i díszközgyűlésen mondta el, amikor a törvényhatósági bizottság Sztálin hetvenedik születésnapjáról emlékezett meg. Figyelemre méltó, hogy bár az MDP kivételével az összes párt tevékenysége elhalt 1949. február 1-jét, a népfrontba való tömörülést követően, Vásárhelyen (és országszerte) az év végéig adtak a koalíciós látszatra. A Független Újság jogutódja, a Délvidéki Hírlap fejlécén az 1950-es év végéig még szerepelt „A Független Kisgazdapárt napilapja” megjelölés. 1948 szeptemberében megszűnt a FÉKOSZ kisbérlő szakosztálya, ezt követően Gerő Ernő jóvoltából Pap János a szentesi állami építési hivatalhoz került központi útmesternek. Felesége, Karácsonyi Julianna súlyos betegsége miatt lemondott erről az állásról és Hódmezővásárhelyen, a termelőszövetkezetek szervezésében vállalt szerepet. Megírta a szövetkezetek első és második típusának alapszabályát, majd …Oláh Mihály testvérének 36 , aki képviselő volt és Szőke János párttitkár, Kincses Imre ávós parancsnokkal megbeszélve beléptem az alakuló Csapajev tszcs-be. Ott voltam két évig. 37 1950-ben elveszítette feleségét. A tanácsrendszer megalakulása után befejezte helyi politikai tevékenységét, majd a tsz vezetőségével való elégedetlensége miatt távozott a szövetkezetből is 32

Uo. Az 1946. dec. 28-i közgyűlés jegyzőkönyve. 3. Uo. Az 1947. márc. 28-i közgyűlés jegyzőkönyve. 6, 14, 168–170. 34 Uo. Az 1947. júl. 27-i közgyűlés jegyzőkönyve. 2. 35 Uo. Az 1948. nov. 9-i közgyűlés jegyzőkönyve. 7. 36 Oláh Lajosról van szó, aki az 1949-es országgyűlési ciklusban képviselő volt. 37 CSML HL Pap J. ir. Pap János kézzel írt önéletrajza. 4. 33

161

és Szolnokra, a Tószegi Vegyi Művekhez ment dolgozni, ahol néhány hónap alatt sztahanovista oklevelet szerzett. 1951 nyarától ismét Vásárhelyen, a Tangazdaságban, majd a Kutasi úti Állami Gazdaságban dolgozott, mint gyapotminősítő és növényegészségügyi felelős. A gyapottermelés megszüntetése után, 1952 őszétől két évig a Háztartási Vastömegcikk és Szegkovács Kisipari Termelőszövetkezetben dolgozott raktárosként. 1954 őszétől a Lenin Tsz tagja, majd a szövetkezet háztáji bizottságának elnöki tisztségét is betöltötte. Az ötvenes években újranősült, második feleségével, Otlokán Margittal a Kazinczy utca 16. sz. alatti házban éltek Pap János haláláig. Pap János élete során aktív levelezési tevékenységet folytatott: először, mint az Útkaparók Országos Egyesületének alelnöke, az Útőr című havonta megjelenő egyesületi lapot szerkesztette még a harmincas években, és ebből, valamint az akkori kormánypárt pénzszerzési módszerei miatt nem kevés konfliktusa támadt akkori feletteseivel, Mérai Sándor műszaki tanácsossal és Magyary István útbiztossal. 38 A második világháború befejezése után számos újságcikket, olvasói levelet írt, illetve több riportban is szerepelt. A cikkek jó részét még nemzetgyűlési képviselőként, illetve a kisbérlőszakosztály elnökeként jelentette meg, ezek munkásságához szorosan kapcsolódtak. Az Alföldi Újság, a Vásárhely Népe, a Vásárhelyi Független Újság és jogutóda, a Délvidéki Hírlap, valamint a Viharsarok, később a Csongrád Megyei Hírlap rendszeresen közölte írásait. Ezekben a Rózsa Ferenc Tsz-ben uralkodó áldatlan állapotokról és visszásságokról, a vezetés és a tagok közötti viszonyról számolt be 39 , szót emelt az eltartott idős emberekről való gondoskodás mellett 40 , valamint megemlékezést jelentetett meg a vásárhelyi termelőszövetkezeti csoportok alakulásáról 41 , vagy éppen a város huszonöt évvel korábbi felszabadulásáról. 42 A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója kapcsán első világháborús hadifogoly-emlékeit osztotta meg a Csongrád Megyei Hírlap olvasóival. 43 Tóth József újságíró portrét közölt a már 70 fölött járó Pap Jánosról, aki visszaemlékezett gyermekkorára, amikor nagyapja kivitte a vásárhelyi városháza előtti „emberpiacra”, ahol elszegődtette egy gazdához. 44 Saját sorsán kívül az olvasók képet kaphattak a 60 évvel azelőtti nincstelen parasztemberek sokszor kilátástalannak tűnő helyzetéről.

38

Uo. 5–8. Pap János beszámolt a kormánypárt számára szabálytalanul gyűjtött pénzek városházi visszhangjáról, ahol végül Karácsonyi Ferencet széksértés miatt 50 pengőre büntették. 39 Viharsarok, 1955. nov. 25. Tilosban a háztáji jószág. 40 Csongrád Megyei Hírlap, 1967. jan. 20. 41 Uo. 1968. márc. 3. Amikor a vásárhelyi tsz-csoportok alakultak. 42 Uo. 1970. ápr. 25. Emlékezés a 25 év alatt megtett útra. 43 Uo. 1967. okt. 20. Amikor az Auróra ágyúi eldördültek. 44 Uo. 1967. szept. 29. Szent Mihály napján volt az embervásár. 162

Pap János igen változatos életpályát hagyott maga mögött. Végigjárta a szokásosnak mondható ranglétrát, amely egyúttal a szegénységből való kiemelkedés lehetőségét is megteremtette. Dolgozott pásztorként, gazdasági cselédként, az első világháborúban fogságba esett, hazatérését követően megnősült, majd 1928-ig gazdálkodott. A nehéz időkben érdeklődése az irodalom felé fordult, nemcsak sokat olvasott, hanem maga is írt verseket (a levéltárban meglévő kettőt katonaként), visszaemlékezéseket, újságcikkeket. 16 éven keresztül városi útőrként dolgozott. Ebben az időszakban ismerkedett meg Hegyesi Jánossal, akivel létrehozták az Útkaparók Országos Egyesületét, illetve a nemzetgyűlés képviselőiként a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáltak. Tevékenyen részt vettek a parlament munkájában. Az 1947-es országgyűlési választások után Pap János kimaradt a törvényhozásból, de Hegyesivel való barátságát ez nem érintette. 45 Számos tagtársa temetésére ő írt búcsúztató beszédeket, ezek vázlatai szintén a levéltárban találhatók. Törvényhatósági bizottsági tagként 1945 és 1950 között egy frakcióban dolgozott Gyáni Imrével (1913–2009), a Bethlen Gábor Gimnázium tanárával és későbbi igazgatójával. Gyáni I(mre) szerint P. J. (Pap János) kb. a Szabó Páli közép platformon állt. Nem értette meg a szélsőbalt, de nem is hajlott a szélső jobb felé sem. Szeged és Vh. (Vásárhely) körzetében gyakran szerepelt parasztpárti gyűléseken mint előadó. 46 Pap Jánost az 1940-es évek végétől, 1950-es évek elejétől kezdődő politikai üldözések kevésbé, vagy egyáltalán nem érintették. Arra sincs adat, hogy részt vett volna az 1956-os eseményekben valamelyik oldalon, bár a közélet kérdései 1948 után is foglalkoztatták. Tény viszont, hogy 1957-ben megjelent egy írása az „ellenforradalomról”. 47 A szövetkezeti mozgalom híveként többnyire a tagság érdekeit képviselte, ha kellett, a vezetőséggel szemben is. Elfeledett emberként halt meg 1973. augusztus 16-án. A gyászjelentést leszámítva egyetlen megemlékezés sem jelent meg róla. 48

45

CSML HL Pap J. ir. Személyes iratok, levelek 1918–1969 (1977). A levéltárban lévő személyes iratok közül Hegyesi János 1963-ban és 1977-ben írt levele (utóbbit Felletár Bélának címezte) igazolja, hogy Pap Jánossal való barátsága nem szakadt meg az 1947et követő időszakban sem. 46 Uo. Újságcikkek, -regeszták 1955–1970. Felletár Béla feljegyzése. 47 Csongrád Megyei Hírlap, 1957. ápr. 14. Beszélgessünk! 48 Uo. 1973. aug. 18. Gyászjelentés. 163

PAP JÁNOS ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA Válogatott bibliográfia Rövidítések: AÚ = Alföldi Újság; CSMH = Csongrád Megyei Hírlap; DH = Délvidéki Hírlap; FÚ = Független Újság; VFÚ = Vásárhelyi Független Újság; VN = Vásárhely Népe; Vk = Viharsarok; A róla szóló írásokat dőlten szedtük. 1. Mi történt a nov. 11-i választmányi ülésen? : a vásárhelyi polgármesternek az ottani útkaparók fűjárandóságára vonatkozó elutasító határozatát tudomásul vette a választmány = Útőr, 1934. dec. 2. 2. Pap János alelnök = Uo. 3. Kortársunk a költő = Uo. – p. 2. – Hegyesi Jánosról. 4. Akik a nemzetgyűlési mandátumokért küzdenek : Pap János az NPP hódmezővásárhelyi jelöltje = VN, 1945. okt. 26. 5. [Hirdetés] = VN, 1945. okt. 26. – Ua. VN, 1945. okt. 27. – Okt. 28-án a Nemzeti Parasztpárt választói gyűlése, amelyen felszólal Erdei Ferenc, Pap János, Gyáni Imre. 6. Választásra készül a város : A Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt gyűlései = VN, 1945. okt. 30. – Pap János a Parasztpárt céljairól és más pártokkal való együttműködésről beszélt, majd megemlékezett Szántó Kovács János mozgalmáról. 7 A város törvényhatósága egyhangúlag hozzájárult az élelmiszerkészletek ellenőrzéséhez : szakadás a Kisgazdapártban = VN, 1945. dec. 14. – Pap János szerint a köznyugalom biztosítását és a rend fenntartását a nincstelenek kenyérgabonával való ellátásával lehet elérni. 8. Nagy érdeklődés mellett alakult meg a Földműves Szövetkezet = AÚ, 1946. jan. 17. – Igazgatósági tagok: Pap János, Posztós Sándor, Kószó Imre, Tóth János, Lévai Sándor, Nagy Sándor, Hegyi János. 9. Szombaton pártközi értekezlet foglalkozott a tüntetésekkel : a politikai pártok közös nyilatkozatát az NPP részéről Pap János írta alá. = AÚ, 1946. jan. 22. – Ua. AÚ, 1946. jan. 25. – Előadók: Pap János nemzetgyűlési képviselő és Kiss János. 10. A Nemzeti Parasztpárt 27-én vasárnap délután 2 órakor népgyűlést tart. = AÚ, 1946. jan. 22. 11. A magyar parasztság vámszedői…” = VFÚ, 1946. febr. 17. – Pap János képviselő a sertéskereskedelemről. 12. A föld fiai = VN, 1946. febr. 22. – Pap János és Dadi Imre képviselők parlamenti folyosói beszélgetéséről. 13. Pap János nemzetgyűlési képviselő 24-én beszámolót tart az NPP gyűlésén a Fekete Sas nagytermében = AÚ, 1946. márc. 19. – p. 3. – Ua. AÚ, 1946. márc. 24. 164

14. Magyar egységet akarunk, mondotta Papp János képviselő = AÚ, 1946. márc. 27. 15. A közönség szava = VN, 1946. máj. 8. – Pap János úgy látja, uzsoraárakat kérnek a lucernásokért. 16. Papp János interpellált a hadifoglyok ügyében = AÚ, 1946. máj. 25. 17. Pap János nemzetgyűlési képviselő = VN, 1946. jún. 23. 18. Márton Árpád, Karácsonyi Ferenc, Vata Ernő és Papp János a pártközi béke fontosságát hangoztatták a Nemzeti Bizottság ülésén = VFÚ, 1946. júl. 10. 19. Mit akar a Parasztszövetség? = VN, 1946. szept. 12. – Vezércikk. 20. Pap János képviselő ok nélküli támadása a Parasztszövetség ellen = VFÚ, 1946. szept. 13. 21. Hozzászólások, vélemények az MKP várospolitikai tervéhez = VN, 1946. szept. 18. – Pap János szerint a terv megvalósítása békét és nyugalmat teremt. 22. A Parasztpárt vásárhelyi gyűlése : két pesti szónokkal = AÚ, 1946. okt. 29. – Pap János rövid felszólalása után Kovács Imre és Keresztury Dezső beszélt. 23. Kovács Imre és Keresztury Dezső beszélt a Nemzeti Parasztpárt vasárnapi nagygyűlésén = VN, 1946. okt. 29. – Sós János elnök megnyitója után Pap János mondott rövid beszédet. 24. Egy hadiasszony küzdelme az életéért és gyermekeiért = VN, 1946. nov. 21. 25. A város legégetőbb kérdéseivel foglalkozott a th. közgyűlés = VN, 1946. dec. 8. – Elfogadják a visszahívást, Pap János elítélte a kisgazdapárti törvényhatósági bizottsági tagok magatartását. 26. A közgyűlés a parasztokért = VN, 1946. dec. 8. – Pap János indítványa a parasztok állami felvásárlás útján való védelméről. 27. Indítványok = VN, 1946. dec. 8. – Pap János indítványa a zsírbeszolgáltatás rendezése tárgyában. 28. Pap János képviselő a címek eltörléséről = VN, 1946. dec. 23. 29. A közgyűlés felháborodva tiltakozott Hódmezővásárhelynek megyei várossá való visszafejlesztése ellen = VN, 1946. dec. 31. – Pap János a lovak téli ivartalanításának veszélyéről beszélt. 30. [Hirdetés] = AÚ, 1947. márc. 23. – Nemzeti Parasztpárt március 24-i gyűléséről, amelyen Pap János kül- és belpolitikai tájékoztatót tart. 31. [Hirdetés] = AÚ, 1947. ápr. 27. – A Nemzeti Parasztpárt VI–VII. kerületi szervezete április 27-én, délelőtt 9 órakor a susáni templomban zászlószentelési ünnepélyt tart, ünnepi beszédet mond Pap János. 32. Mikor lehet haszonbérmérséklést kérni = VN, 1947. júl. 30. 33. A Szociáldemokrata Párt listáin helyet foglalnak az összes társadalmi rétegek képviselői = AÚ, 1947. aug. 3. – Pap Jánost, a volt képviselőt hátrább jelölték. 34. Miért van szükség haszonbérleti törvényre? = VN, 1947. aug. 6. 165

35. Parasztpárti belterületi gyűlések = VN, 1947. aug. 12. – Ua. VN, 1947. aug. 13., VN, 1947. aug. 14. – A Damjanich utcai olvasókörben Pap János tartja. 36. Igazság és hamisság = VN, 1947. aug. 24. 37. Hat helyett három képviselő lesz Vásárhelyen = VN, 1947. szept. 4. – Nem jutott be a parlamentbe az eddigi képviselők közül Erdei István szociáldemokrata, Tárkány Szűcs Ferenc kisgazda, akik nem is voltak jelölve, továbbá a parasztpárti Pap János. 38. A kishaszonbérlők védelmére = VN, 1947. szept. 20. – Megalakult a FÉKOSZ Központi Földbérlő Szakosztálya. Papp János volt képviselőt választották a szakosztály elnökének. 39. [Előszó] = A földhaszonbérletekről szóló kormányrendelet (12910/1947. Korm. sz. r.) és annak részletes magyarázata. – Budapest : Szerzői kiad., 1947. – 72 p. 40. [Hirdetés] = VN, 1947. dec. 5. – Pap János volt nemzetgyűlési képviselő, a földbérlő szakosztály országos elnöke f. hó 7-én tájékoztatót tart a Klauzál utcai Németh vendéglőben, f. hó 8-án pedig a Damjanich utcai VIII. olvasókörben. 41. Mit hozott a kisbérlőknek az 1947-es esztendő = VN, 1948. jan. 15. 42. Új vezetőséget választott a Munkás Dalárda = VN, 1948. febr. 12. – Díszelnökök: Oláh Mihály, Süli Károly, Palócz Sámuel, Papp János, Juhász Pál. 43. Megalakul Vásárhelyen is a Földbérbeadó Kisbirtokosok Szövetsége = FÚ, 1948. júl. 7. – Június 27-én Pap János ismertette a földbérlők és felesek által használt földekre vonatkozó országos elgondolásait. 44. Lampionos felvonulással, nagygyűléssel, az MSZMT ünnepi estjével emlékezett meg Vásárhely a négy év előtti felszabadulásról = FÚ, 1948. okt. 9. – Márton Árpád megnyitó szavai, majd Papp János beszéde után Kisgazda Pártszervezetünk nevében Földesi Ernő szólalt fel. 45. [Hirdetés] = FÚ, 1948. okt. 22.– A Nemzeti Parasztpárt csomorkányi szervezete okt. 24-én gyűlést tart a csomorkányi templom melletti körben, beszédet mond Pap János volt nemzetgyűlési képviselő. – Ua. FÚ, 1948. okt. 23. és FÚ, 1948. okt. 24. 46. A vásárhelyi „Farkas” termelőcsoport múlt évi eredményei = VN, 1949. okt. 26. – Jövő évi munkaterve. 47. [Hirdetés] = FÚ, 1948. okt. 29. – A Nemzeti Parasztpárt okt. 31-én gyűlést tart a Visszhang utcai olvasókörben, előadó Pap János v. nemzetgyűlési képviselő. – Ua. FÚ, 1948. okt. 30. 48. Mit adott a hároméves terv Papp Jánoséknak és három gyermeküknek? = DH, 1949. máj. 1. 49. Hogyan látja egy szövetkezeti gazda a termelőcsoportok feladatait = Vk, 1949. dec. 29. – Pap János, a hódmezővásárhelyi Csapajev tszcs tagjának levele 166

50. Hol vannak mára a gebék, „akik” a vetőgépet sem bírták = DH, 1950. jan 7. – Pap János szövetkezeti paraszt és a közügyek. 51. Vásárhelykutas és Mártély ünnepélyes díszközgyűlés keretében önálló nagyközséggé alakult = DH, 1950. jan. 18. – A Nemzeti Parasztpárt nevében Pap János beszélt. 52. Hat acéllemez a háromvasú ekekapa gerendelyen : egy vásárhelyi szövetkezeti paraszt újítása = DH, 1950. ápr. 1. – Pap János találmányáról. 53. A jó munka egyik módszere = Vk, 1952. márc. 9. – A tangazdaság minden részlege igyekezzék tervét teljesíteni. – (Levélíróink tollából) 54. A Kutasi úti Állami Gazdaság vezetői többet törődjenek a dolgozók érdekeivel! = Vk, 1953. jan. 23. – (Levélíróink tollából) 55. Ne bízza a Vásárhelyi Malom kupecekre, volt csendőrökre a lisztcseretelepek vezetését = Vk, 1953. jan. 28. – (Levélíróink tollából) 56. A dolgozók kötelessége támogatni sajtónk munkáját = Vk, 1953. febr. 1. – (Levélíróink tollából) 57. Csak tiszta életű dolgozó legyen a párt tagja = Vk, 1954. ápr. 15. 58. Május 1-re minden munkatársunk teljesíteni akarja II. negyedévi tervét = Vk, 1954. ápr. 18. – (Levélíróink tollából) 59. Tilosban a háztáji jószág = Vk, 1955. nov. 25. – A cikkíró megerősíti Pap János információit. 60. Beszélgessünk! = CSMH, 1957. ápr. 14. 61. Ahol megtanultam tejet mártani = CSMH, 1958. ápr. 27. 62. Több gondot az eltartott öregekre = CSMH, 1967. jan. 20. 63 Szent Mihály napján volt az embervásár / TÓTH József = CSMH, 1967. szept. 29. – Pap János visszaemlékezése a hatvan évvel korábbi eseményekre 64. Amikor az Auróra ágyúi eldördültek = CSMH, 1967. okt. 20. – (Olvasóink leveleiből) 65. Az irgalmas cselekedetek gyarló forintjai / KI–PJ = CSMH, 1967. okt. 31. 66. Amikor a vásárhelyi tsz-csoportok alakultak = CSMH, 1968. márc. 3. – (Olvasóink leveleiből) 67. Vadkárok a határban = CSMH, 1968. márc. 3. – (Olvasóink leveleiből) 68. Emlékezés a 25 év alatt megtett útra = CSMH, 1970. ápr. 25. – (Olvasóink leveleiből) 69. [Pap János] = Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja, 1944–1945. – Budapest : Magyar Országgyűlés, 1994. 428. 70. Papp János : nemzetgyűlési képviselő, 1945–1947 / HERCZEG Mihály = Hódmezővásárhely Törvényhatósági Jogú Város történeti almanachja / szerk. KOVÁCS István. – Hódmezővásárhely : Önkormányzat, 2003. 109.

167

Mutató a válogatott bibliográfiához címek eltörlése 28 Csapajev tszcs 49 Dadi Imre 12 élelmiszerek ellenőrzése 7 előszó 39 Erdei Ferenc 5 Erdei István 37 „Farkas” termelőcsoport 46 FÉKOSZ 38 Földbérbeadó Kisbirtokosok Szövetsége 43 Földesi Ernő 44 földműves szövetkezet 8 Gyáni Imre 5 hadifoglyok 16 hároméves terv 48 haszonbérleti törvény 34, 39 haszonbérmérséklés 32 Hegyesi János 3 Hegyi János 8 Herczeg Mihály 71 hirdetés 5, 30, 31, 40, 45, 47 Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 69 interpelláció 16 Juhász Pál 42 Karácsonyi Ferenc 18 képviselőválasztás 37 Keresztury Dezső 22, 23 KI = Kovács Imre Kisgazdapárt 7, 44 kishaszonbérlők védelme 38, 41 Kiss János 9 Kószó Imre 8 Kovács Imre 22, 23, 65 Kovács István 70 Kutasi úti Állami Gazdaság 54 Lévai Sándor 8 (Levélíróink tollából) 53–56, 58 lovak ivartalanítása 29 168

Magyar Kommunista Párt 21 Magyarországi Szociáldemokrata Párt 6, 33, 37 Mártély 49 Márton Árpád 18, 44 MSZMT 44 Munkás Dalárda 42 Nagy Sándor 8 Nemzeti Bizottság 18 Nemzeti Parasztpárt 4, 5, 6, 9, 10, 13, 22, 30, 31, 37, 45, 47 nemzetgyűlési mandátum 4 Oláh Mihály 42 (Olvasóink leveleiből) 64, 67, 68 Palócz Sámuel 42 Parasztszövetség 19 Posztós Sándor 8 sertéskereskedelem 11 Süli Károly 42 Szántó Kovács János 6 Székkutas 51 tájékoztató 30 találmány 51 Tárkány Szűcs Ferenc 37 tervteljesítés 58 Tóth János 8 Tóth József 63 útkaparók fűjárandósága 1 uzsoraárak 15 vadkárok 67 választás 6 Vásárhelyi Malom 55 Vásárhelykutas = Székkutas Vata Enő 18 zászlószentelés 31 zsírbeszolgáltatás 27

Pap János 1947-ben (a kép Balogh Mózesné Hegyesi János lapja barátjához és egykori képSzaszkó Erzsébet, Pap János unokája tulajdona) viselőtársához (1963) (CSML HL Pap J. ir.)

Tizenhárman a Nemzeti Parasztpárt képviselői közül (1945). A bal szélen Jócsik Lajos, az asztalfőnél Erdei Ferenc, Veres Péter és Hegyesi János, a jobb szélen Nánási László, Czéh József és Pap János (CSML HL Pap J. ir.) 169

Pap János és Karácsonyi Julianna esküvői képe (1919). (A kép Maczelka Balázsné Illés Lídia, Pap János unokája tulajdona)

170

BARACS GABRIELLA HÓDMEZŐVÁSÁRHELY MEZŐGAZDASÁGA 1949–1956 1 A korszak mezőgazdaságának főbb jellemzői A mezőgazdasági fejlesztés célkitűzései egyidejűleg irányoztak elő lényeges előrehaladást a termelési viszonyok radikális átalakítása és a termelés nagyarányú növelése terén. Kezdeti, illetve időszakos sikerek ellenére azonban – legalábbis az 1956 előtti szakaszban – nem sikerült megvalósítani. Hosszabb periódust tekintve, 1948 és 1956 között a mezőgazdasági termelés bruttó értéke csak két alkalommal – 1951-ben és 1955-ben – haladta meg az 1934–38. évek átlagát. Más években kivétel nélkül ez alatt maradt. Ellentmondásosan alakult a mezőgazdaság szocialista átszervezésének ügye is. 1949 végéig több mint 1300 termelőszövetkezeti csoportot (tszcs) szerveztek. E csoportok – elsősorban agrárproletárok és törpebirtokosok növénytermelő jellegű társulásai – állatállománnyal alig rendelkeztek, felszerelésük is nagyon hiányos volt. A szervezés üteme tovább gyorsult: 1949-ben 1367, 1953 közepén már 5224 tsz működött. Közben a csoportok taglétszáma is 36 400-ról 376 088ra, az ország szántóterületében való részesedéstik pedig 2,7%-ról 26%-ra nőtt. A szervezésnek ebben az időszakában az önkéntesség elve kevéssé érvényesült. A szövetkezetek szervezeti és gazdasági feltételei az 1949. évi körülményekhez képest is inkább romlottak. A terméseredmények fontos termékekből esetenként kisebb, máskor nagyobb mértékben (15–50%-kal) maradtak el az egyéni gazdaságok átlagaitól. Csökkentek az állattenyésztés hozamai is. A dolgozó paraszti rétegek többségét sem a szervezési módszerek, sem a gazdasági eredmények nem vonzották. Az 1953-as határozatok adta lehetőségekkel élve sok 10 ezer tag lépett ki a szövetkezetekből (1954 végéig a szövetkezeti szántóterület és taglétszám mintegy 40%-kal csökkent). Általában a gyenge tsz-ek bomlottak fel. Az 1953-as júniusi határozat nyomán lényeges intézkedések történtek, de nem sikerült megakadályozni a tsz-ek számának csökkenését. 1949 után egyre többen hagyták el földjüket. 1953-ig pl. több mint másfél millió hold szántót ajánlottak fel az egyénileg gazdálkodók az államnak. 2

1

BARACS Gabriella: Gazdasági–társadalmi változások Hódmezővásárhelyen 1945– 1962 között. Debrecen, 2000. 198 p. PhD-értekezés. Kéziratban: DE BTK Történelmi Intézet Könyvtára. 2 GUNST Péter – LÖKÖS László: A mezőgazdaság története. Budapest, 1982. 225–226. 171

A szövetkezetesítés „A korábbi agrárpolitikai törekvésekkel, amelyek a kisgazdaságok támogatását célozták, fokozatosan felhagyva, 1949 folyamán megindult a gyors ütemű szövetkezetesítés. Kezdetben elsősorban a földtelen vagy nagyon kevés földtulajdonú parasztok alakítottak szövetkezeteket (ennek nyomait megtaláljuk mindjárt a földreform után), ezért 1949 nyarán a szövetkezetek földterülete nem érte el átlagosan a 100 hektárt. Ekkor indult meg a tömeges szervezés, a parasztok bekényszerítése a szövetkezetekbe. A kuláklisták, a kulákoknak nyilvánított középparasztok zaklatása rendszeressé vált, így az 1949. évi 182 ezer hektárral szemben 1953 nyarára a szövetkezetek földterülete 1,62 millió hektárra nőtt, s mutatva, hogy a középparasztság jó része is belépett, a szövetkezetek átlagos területe ekkor 310 hektár lett. Gyorsan megindult a szövetkezeteken belül a legfejlettebb, a harmadik típusú szövetkezetek szervezése. A látszólagos gyors eredményeket elősegítette az, hogy a parasztok, elsősorban a gazdagabbak tömegesen hagyták el a földet, »ajánlották« fel az államnak, amely az ún. tartalékföldekből egészítette ki a szövetkezetek területét. A szövetkezetesítéssel együtt járó tagosítások rendszeressé tétele, eszközként való felhasználása is felgyorsította a parasztok körében a belépéseket. Mindezek következtében 1953-ig mintegy 300 ezer ember hagyta el a mezőgazdaságot. A szövetkezetesítés természetesen nem javított, ellenkezőleg, sokat rontott a mezőgazdaság termelékenységén. A leggyengébb parasztgazdaságokból álltak össze azok a parasztok, akik valóban önként társultak, többnyire volt uradalmi cselédek voltak, megfelelő fölszerelés, igaerő és önálló gazdálkodási tapasztalatok nélkül. A bekényszerített parasztok pedig leölték az állatokat, s az első években meglehetősen passzívan viselkedtek. De a tagosítások, földelhagyások következtében nagymértékben nőtt a parlagterület is: 1952-ben több mint 500 ezer hektárt tett ki, s ez 1956-ra még tovább növekedett. Az állam gazdaságpolitikája nem kedvezett a szövetkezeteknek sem. Az adók, a beszolgáltatási kötelezettség és az árrendszer hatottak kedvezőtlenül. Jelentős különbségek alakultak ki a beszolgáltatási, az állami felvásárlási és a szabadpiaci árak között. Természetesen a beszolgáltatási árak voltak a legalacsonyabbak. A parasztokkal szemben azonban adminisztratív kényszerítő eszközöket is alkalmaztak, 1953 nyaráig mintegy 400 ezer ember ellen indítottak eljárást, nagyrészt ún. »Közellátási bűntett« miatt. Egyénileg gazdálkodó paraszt volt ezek többsége, de jócskán akadt közöttük szövetkezeti tag is.” 3

3

GUNST Péter: Magyarország gazdaságtörténete, 1914–1989. Budapest, 1996. 135– 137. (a továbbiakban: GUNST Péter 1996.) 172

A helyi termelőszövetkezetek 1949–1956 között Hódmezővásárhelyen 1949 végére már 29 termelőszövetkezet működött. A tagok száma 1139 fő, az összes terület pedig 12 123 kh volt. Ekkor már mind a 29 termelőszövetkezet rendelkezett működési engedéllyel. A termelőszövetkezetekből a megalakulás óta kilépett tagok száma 57 fő, a kizárt tagok száma pedig 50 fő volt. A kilépés okai: nem volt a tag megelégedve a jövedelemmel, nem kaptak minden héten pénzt, más munkaterületre ment dolgozni, másik szövetkezetbe lépett stb. A kizárás okai: pl. kulák volt, kulákhoz járt el dolgozni, családjához való viszonya rossz és erkölcstelen, összeférhetetlen természetű volt, lázított és lopott, gyalázta a termelőszövetkezetet. Összességében a termelőszövetkezetek taglétszámának ilyen nagymérvű emelkedésére hatással volt az őszi tagosítás is. Az első gazdasági év végén a termelőszövetkezetek többsége eladósodott, a hiteleket nem tudták visszafizetni, mert gazdálkodásuk ráfizetéses lett. A tagoknak megfelelő jövedelmet biztosítani nem tudtak. Az egy tagra jutó földterület is elég nagy volt. Ezek végső soron állandó jellegű munkaerőhiányt idéztek elő a termelőszövetkezetekben. 1950-ben

a termelőszövetkezetek száma 30, összes földterületük 15 165 kh, melyből szántó 10 837 kh, taglétszám 1879 fő. 4

A közigazgatási átszervezés következtében Hódmezővásárhelyen 24 termelőszövetkezet készített zárszámadást. A mérleg mindössze 2 termelőszövetkezetnél lett aktív, a többinél passzívan végződött. Egy munkaegység értéke 15 Ft volt, ugyanis ebben az évben vezették be a munkaegység-számítást. A termelőszövetkezetek állóeszköz-értéke 10 222 ezer Ft, ebből 64% épület, 13% gép és felszerelés, 23% tenyész- és igásállat. Az állóeszközök forrásai között a legjelentősebbet (64%), 6 520 ezer Ft-ot a földalap képezte. Az állami földalapi juttatásként ellenszolgáltatás nélkül állóeszközöket adott a termelőszövetkezeteknek. 4

A hódmezővásárhelyi termelőszövetkezetek történetének ezt a szakaszát ld. részletesen HALADI József: Fejezetek Hódmezővásárhely mezőgazdaságának legújabb kori történetéből c. tanulmányában = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. IX. Szeged, 1985. 223–244. A Hódmezővásárhelyi Levéltárban 19 termelőszövetkezet iratai vannak meg, emellett a Városi Tanács jegyzőkönyvei tartalmaznak adatokat, ugyanis a termelőszövetkezetek működését, termelési eredményeiket rendszeresen tárgyalták üléseiken. 173

A hódmezővásárhelyi termelőszövetkezetek megalakulásuktól kezdve munkaerőhiánnyal küzdöttek. E problémához járult az alapvető gazdasági felszerelések és a nagyüzemi gazdálkodás számára szükséges megfelelő épületek hiánya. Kevés volt a tapasztalt szakember is. 1951. január végén a termelőszövetkezetek száma 21 a családok száma 910 a tagok száma 1336 fő az összes földterület 11 009 kh A termelőszövetkezetek zárszámadása öt esetben volt aktív: Somogyi Lenin Szántó Kovács János Engels Dózsa

48 000 Ft-al, 15 200 Ft-al, 12 000 Ft-al, 13 000 Ft-al, 2700 Ft-al.

A többi termelőszövetkezet zárszámadása passzív volt. A következő 1952-es év is elég sok problémát mutat a termelőszövetkezetek gazdálkodásában, pl. megemelték az egyébként is magas kötelező beszolgáltatást. A termelőszövetkezetek helyzete 1952 márciusában 5 Típus I. III. Önálló Összesen

Tsz-ek száma 2 12 9 23

Családtagok száma 39 473 505 1017

Tagok száma 46 627 701 1374

Kh-on felüliek 13 38 39 90

Szántó 267 3558 5697 10 522

Összes terület (kh) 305 5325 6733 12 363

Ehhez a statisztikához viszonyítva év végén változás tapasztalható, a tagok száma több mint száz fővel csökken, az összes földterület pedig közel 3200 kh-al növekszik. Ez tovább rontja az 1 tagra jutó földterület mértékét, arányát. Az 1952-es év elég aszályos volt, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a 23 termelőszövetkezet közül 19 termelőszövetkezet 3288 ezer Ft-tal mérleghiányos. A rossz termés különösen a kenyérellátásban okozott komoly gondokat. Több termelőszövetkezetben – pl. Ságvári, Sztahanov, Szabadság, Szántó Kovács János, József Attila, Alkotmány, Vörös Partizán stb. – határozott formában

5

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), a Hódmezővásárhely Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának jegyzőkönyvei (a továbbiakban: VB jkv.), 1952. márc. 6. 174

vetették fel a tagok, hogy amennyiben nem biztosítják részükre a kenyérgabonaellátást, más munkaterületen helyezkednek el. Gyakran előfordult ebben az időszakban, hogy a dolgozó tagok részére a napi kenyérszükségletet rövidlejáratú hitelből vásárolták meg a tsz-ek. 1952. augusztus és szeptember hónapokban ismét részleges tagosítások voltak Hódmezővásárhelyen. A tagosítás 1356 dolgozó parasztot, 186 kulákot, 4 állami gazdaságot, 1 tangazdaságot és 17 termelőszövetkezetet érintett. 6 A tagosítások egy részénél a dolgozó parasztok sérelmesnek tartották földjük cseréjét. Bizonyság erre, hogy az új földterület birtokba adásánál sok gazdálkodó nem jelent meg arra hivatkozva, hogy nem kapta meg az értesítést. Akik pedig megkapták az értesítést, azok sem siettek átvenni a csereingatlant. Az állatállomány sem fejlődött megfelelően a város termelőszövetkezeteiben. Ennek okai részben tenyésztési problémák és az, hogy a termelőszövetkezetek takarmánygabonáját szétosztották, vagy megpróbálták szétosztani. (Konkrét eset a Ságvári és Alkotmány termelőszövetkezetben, hogy a párttitkár közbelépésére volt szükség, hogy a kukorica további szétosztását megakadályozza.) Oka továbbá a sok feketevágás, mely szintén akadályozta az állomány gyarapodását. Mindezek ellenére volumenében valamelyest növekedett az állatlétszám és állatsűrűség. A termelőszövetkezetek gépellátottsága kissé emelkedett az elmúlt évekhez viszonyítva. 1952-ben az alábbiak szerint alakult: 13 db aratógép 63 db vetőgép 81 db lókapa 78 db nehéz fogas 25 db robbanómotor 2 db magtisztító

19 db fűkasza 135 db fogatoseke 38 db lógereblye 63 db vetőgép 28 db kalmárrosta

A termelőszövetkezetek és a gépállomások „A szövetkezetek kézbentartását segítette elő az állami gépállomások rendszerének kiépítése, szintén szovjet mintára.” 7 A hároméves terv időszakában országszerte sorra alakultak a gépállomások, s velük együtt a megyei gépjavító vállalatok, ill. alközponti javítóműhelyek. Vásárhelyen első ízben a Kutasi út mellett kapott hat hold földet a rajta lévő Nagy Varga-féle tanyával a Földműves Szövetkezet, hogy valóra váltsa tervét, és gépállomást hozzon létre. Ez akkor, a kezdet kezdetén még nem traktorállo6

1949-től folyamatosan támadások érték a kulákokat. A helyi sajtóban naponta jelentek meg ilyen témájú írások. A korabeli sajtó címszavainak gyakorisága, elemzése alapján kitűnt, hogy 1949-ben január 1-jétől október 29-ig 1934 cikkből 59 foglalkozik a kulákproblémával, 1951-ben 1188 cikkből 58. 7 GUNST Péter 1996. 137. 175

mány volt, csak kis javítóműhely, ahol Szabó Péter és Szűcs Sándor vásárhelyi géplakatosok a szövetkezet megbízásából előbb a munkahelyet alakították ki, majd javítani kezdték az újgazdák gépeit, szerszámait. Itt ebben a javítóműhelyben készítették fel a cséplő- és aratógépeket a nyári nagy munkákra. Még el sem jutott a Földműves Szövetkezet kérelme Budapestre a Földművelésügyi Minisztériumba, hogy támogassák a végleges vásárhelyi gép- és traktorállomás tervének megvalósítását, amikor Csongrád megyébe érkezett a minisztérium gépszolgálatának küldötte, hogy előkészítse az állami traktorállomások létesítését. A hároméves terv keretében öt traktorállomást létesítettek (Felgyőn, Hantházán, Derekegyházán, Árpádhalmon és Hódmezővásárhelyen). A parasztembereken könnyített az állam, hogy a gépállomások közreműködésével gépeket adott. A 70. magyar traktorállomásként 1948. október közepén avatták fel a hódmezővásárhelyit. A gépállomás 1949 júliusában 20 db traktorral rendelkezett. 1950 januárjában ide költözött az ÁMG megyei gépjavító műhelye. Hat emberrel kezdett dolgozni, ez a létszám 60 főre emelkedett az év végére. A Gépállomás a tavaszi tervét nem tudta teljesíteni, mert sok üresjárat és emelkedő üzemanyagfogyasztás jellemezte a munkát. Nem tudták szerződéskötéssel biztosítani a területet. 8 Augusztusban megkezdődött a női traktoristák toborzása. A Gépállomás 20 lánnyal és asszonnyal kötött szerződést. Országos jelenség volt, hogy sok olyan iparágban alkalmaztak nőket, ahol addig kizárólag férfiak dolgoztak. Kevés volt a munkaerő, s így nagyarányú propagandát fejtettek ki országos szinten. 1953-ban született meg a minisztertanács határozata a gépállomások munkájának javításáért. 9 1953. március 1-től egyszerűbb normarendszert alkalmaztak. Célul tűzték ki: – a rendszeres javítást, karbantartást, – traktorvezetői jogosítvány (munkavédelem) megszerzését, – a munkaszervezet megszilárdítását. A vásárhelyi Gépállomás gépei rossz állapotban voltak, egy részük állandó javítás alatt volt, előfordult, hogy egy gép egy hét alatt mindössze másfél napot szántott, a többi időben javításra várt. Nagyon fontos kérdés volt a gépállomások munkája, mert országos és megyei fórumokon állandóan a napirenden szerepelt. A Tiszántúl egyik mintagépállomásává szerették volna fejleszteni 1954-ben a vásárhelyi Gépállomást. 10 A lehetőség 1953 végén kezdődött, amikor új helyre, a Rárósi út mellé költöztek. Nagy szerelőcsarnokot építettek, melyben kovács-, szerelő-, asztalosműhelyek, hegesztőhelyiség, raktárak, műszaki vezető helyiségek voltak. 7 traktorbrigád, 26 traktorvezető dolgozott itt. 8

Viharsarok, 1951. máj. 10. Uo. 1953. jan. 25. 10 Uo. 1953. ápr. 22. 176 9

A gépállomások munkáján, a traktorok rendszeres karbantartásán, a határidők pontos betartásán nagyok sok múlt. Ezért a gazdaságpolitika egyik érzékeny pontját jelentették a gépállomások, hisz sok esetben munkaerőhiány, sokszor pedig alkatrészhiány gátolta a tevékenységüket. A hódmezővásárhelyi szövetkezetek viszonya a Gépállomáshoz eléggé különböző volt. Két véglettel lehetett találkozni az ötvenes évek elején a vásárhelyi tsz-ekben, egy részük nem kötött szerződést a Gépállomással, vagy ha kötött, akadályozta annak megvalósulását. Pl. a Dózsa tsz-ben 1952 augusztusában az elnök minden áron le akarta állítani a kombájnt azzal az indoklással, hogy nem jól dolgozik. Saját erejükből akarták levágni a gabonát, hogy ne kelljen a termésből a Gépállomásnak fizetni. A másik véglet az volt, hogy a gépre vártak és nem akarták megkezdeni az aratást. A Lenin tsz-ben a párttitkár a számára kijelölt területen hozzáfogott kiskaszával aratni. A tagok ezért ki akarták közösíteni, s azt mondták, a párttitkár ellensége a gépnek, mert nem várja meg azok megérkezését. 1956 szeptemberében 17 csoportból 159 tag jelentette be kilépését, különösen az új termelőszövetkezetekből (Új Élet, Viharsarok, Petőfi). Különösen rossz még a hangulat azokban a szövetkezetekben, ahol az egy tagra jutó földterület olyan nagy, hogy annak megművelése nincs biztosítva. Ilyenek az Alkotmány (1 tagra jutó földterület 57 kh), Csapajev (41 kh), Sallai (20 kh) Kossuth és Szabadság termelőszövetkezetek. A termelőszövetkezeti tagok kilépési kérelmeiből kitűnik, hogy a termelőszövetkezetek egy része a parasztságra nehezedő gazdasági nyomás hatására jött létre. Különösen nagy megterhelés nehezedett az egyéni parasztságra 1952-ben, amikor a beszolgáltatást nem tudták teljesíteni, s egy részüknek kenyérgabona és vetőmag sem maradt. A kivezető utat számukra a termelőszövetkezet jelentette, ahová belépve hátralékaikat elengedték. Belépők abban is reménykedtek, hogy az állam gondoskodni fog ellátásukról. Az ilyen gazdasági kényszer hatására alakult szövetkezetből léptek ki zömmel a tagok, elsősorban középparasztok. A pártszervezetek és a tanács politikai munkájának hatására azonban a tagok egy része visszavonta kilépési szándékát. A Városi Tanács VB 1953. október 1-jei jelentése szerint a város termelőszövetkezeteiből 163 tag szándékozott kilépni, azonban 22 visszakérte kilépési nyilatkozatát, illetve szóban bejelentette, hogy nem hagyja el a termelőszövetkezetet. 1955-ben hét termelőszövetkezetből kizártak 20 családot 22 taggal. 11 1956 őszén a város területén 12 tsz és 1 tszcs kapta meg a tagosítási engedélyt. Az állami gazdaságok Az állami tulajdon arra szolgált, hogy kézben tartsa a szövetkezeteket. Részben az állami befolyást erősítették az állami gazdaságok is. Ezek a földreform után 11

CSML HL VB jkv. 1950. 177

jöttek létre, mintagazdaságokként. 1948 közepén 99 ilyen állami gazdaság működött, kb. 40 ezer hektárnyi földdel. Számuk 1952-re 501-re gyarapodott, elsősorban az ún. tartalékföldekből, területük mintegy 1,1 millió hektárt tett már ki. 1952–1954 között érték el a csúcspontot, később némileg csökkent az állami gazdaságok száma. Termelési színvonaluk nem volt magasabb, mint a szövetkezeteké vagy az egyéni parasztoké. 12 A hódmezővásárhelyi állami gazdaságok létrejötte 1949-ben megalakult a Derekegyházi Nemzeti Vállalat. Ennek szerves részét képezte a Hódmezővásárhelyen és környékén levő kulákgazdaságokból, nagybirtokokból kialakult levelényi, barattyosi, Kutasi úti és ficséri üzemegység. Külön kísérleti állomás-jelleggel Székkutason gyapottermesztési kutatóintézet működött, majd 1954-től a Székkutasi Állami Gazdaság. 1950-ben tagosítással bővült a már meglévő Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Szakiskola tangazdasága, 1959-ben pedig az algyői tangazdaság területével. 1950. január 1-jével az üzemegységekből önálló gazdaságok alakultak. A Levelényi Állami Gazdaságban leginkább öntözéses gazdálkodással és rizstermesztéssel foglalkoztak. A Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságának felügyelete alá tartozott. Négy évre rá, 1954-ben a Kopáncsi Állami Gazdaság nevet vette fel. Nagy reményekre jogosított a juhtenyésztő és a gyapjútermelő vállalaté lett ficséri gazdaság. Ezt 1958-ban a Székkutasi Állami Gazdasághoz csatolták. A barattyosi és Kutasi úti üzemegységek önállóan működtek állami gazdaságként. Kulákgazdaságok épületeiben helyezkedtek el, és kisüzemi felszerelésekkel kezdték az új életet. 13 A Gorzsai Állami Gazdaság 1948-ban alakult, részben kisajátított, részben önként felajánlott állami földekből, a kerekszikáncsi, táncoshalmi és gorzsai határban. A hősi időben nagyon kicsi termelési erő, termelőeszköz állt rendelkezésre, a földön és az embereken kívül mindössze tíz pár lófogat, hat pár ökörfogat, három traktor és két cséplőgép. A Návay-féle nagybirtokon 1949-ben alakult meg a Kopáncsi Állami Gazdaság gencsháti kerülete. Ez 1952-től önállóan, Gencsháti Állami Gazdaság néven működött, főleg rizstermeléssel foglalkozott. 1950-ben az Aprómagtermeltető Országos Vállalat felügyeletével jött létre az Igási úti üzemegység. Főleg virág, dísznövény, gazdasági aprómag, vetőmag előállításával foglalkozott, 3630 holdon. Tíz év múlva a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet makói területét – 670 holddal – hozzácsatolták.14 A miniüzemek búzát, kukoricát, zabot, cukorrépát és takarmánynövényeket termeltek. Az állatállomány nem állt kiváló egyedekből, az első jószágot egyéni 12

GUNST Péter 1996. 137. SZ. LUKÁCS Imre: Viharsarki állami gazdaságok 1949–1969. Szeged, 1970. 177. 14 Uo. 125. 178 13

parasztoktól vásárolták. A gépesítés sem volt korszerű. Gorzsán a fennállás második esztendejében nagy G-35-ös traktorral és egy lánctalpassal rendelkeztek. Sem elegendő gép, sem elegendő pénz nem volt. Az egyéni gazdálkodók helyzete Több alkalommal kiderült, hogy a város vezetése nem nézte jó szemmel az egyénileg gazdálkodó parasztok munkálkodását. 1949-ben megállapították, hogy csak a termelőszövetkezetek területén folytak rendben az őszi munkák. ,,Szabotálták” a kukorica betakarítását az egyéni gazdálkodó kis- és középparasztok, valamint a kulákok. Elhanyagolták a munkát, inkább elmentek a piacra. Ebben az időben a határ 1/10-e volt tagosítva, tehát nagy területen nem találták megfelelőnek az őszi munkák ütemét. Helytelenítették, hogy a paraszt ,,hetenként kétszer akár szükséges, akár nem, hazajár a piacra és ezzel hetenként két munkanapot elveszít”. 15 A beszolgáltatási rendszer által előírtakat nem, vagy csak nehezen tudták a gazdák teljesíteni, így ez adta a másik támadási felületet. Az 1949–50. évi zsírbeadással hátralékban lévőket a V. B. utasítására az Ipari és Kereskedelmi Osztály felülvizsgálta. Megállapították, hogy 100 kg-nál kisebb súlyú disznót vágtak le, ezért nem tudták beadni a zsírt. 16 A terménybegyűjtési és zsírbegyűjtési jelentésekből kitűnik, hogy teljesíthetetlen kötelezettségeket sóztak az egyéni gazdákra, gyakoriak voltak a „padláslesöprések”. 17 10%-os volt a kukoricabeadási kötelezettség, a szalmát, a bort is terhelte beszolgáltatási kötelezettség, a termést a kivetés után be kellett szállítani. 1950 decemberében például 15 vagon májusi morzsolt kukoricát kellett begyűjteni a „kukoricahétre”. 18 A tanyai lakosokat hátrányosan érintette, hogy 1950-ben több olvasókört is feloszlattak, így az Alsókopáncsi Olvasókört is. „Ingó vagyontárgyait a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségének, míg az ingatlan vagyont Hódmezővásárhely thj. városnak juttatta.” Feloszlatták a Bodzásparti Gazdálkodók Önképzőkörét, valamint a Csicsatéri Olvasókört, a Kopáncsi és a Mátyáshalmi Olvasókört is. 19 Ezek voltak az egyéni parasztság lehetetlenné tételének első lépései. A tanyai lakosság politikai, szakmai, kulturális-szórakozási alkalmainak színterei 15

CSML HL, Hódmezővásárhely Város Törvényhatósági Bizottságának iratai, Közgyűlési jegyzőkönyvek, 298/1949. kgy. sz. 2. 16 Uo. Hódmezővásárhelyi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai (a továbbiakban: VB ir.), 5200/13–3/1950. 17 Sokszor a parasztok a boltban vettek zsírt, hogy be tudják szolgáltatni az előírt beadási mennyiséget. 18 CSML HL VB ir. 5200–21–1/1950. 19 Uo. VB jkv. 1950. 4, 20–22. A határozat a Belügyminisztérium I/750 Cs.M.B. IV. 3. sz. rendeletére hivatkozott. 179

voltak az olvasókörök, melyek legtöbbször a külterületi iskolák mellé, vagy hozzájuk közel épültek. A városi juhászatban 1950-re 668 db-ra szaporodott fel a juhállomány. Ez azért jelentett gondot, mert csak 300 db-ot irányoztak elő. Mégsem lehetett levágni a többletet, mert „csak a foghíjas, kiöregedett anyákat és tenyésztésre alkalmatlan kosokat lehetett volna levágni, de mivel állományunkban ilyen nagyon kevés volt, így kiselejtezett juhainkat eladni nem tudtuk...”. 20 Egy juhászt és két juhászbojtárt alkalmaztak. A tárgyalt időszak elején próbálkoztak a gyapottermesztéssel a város határában. 1951–1952–1953 folyamán a Városi Tanács jegyzőkönyvi anyagaiban, illetve az újságok tudósításaiban szerepelt több alkalommal, hogy írtak pl. a gyapotszedésről. Felsőkopáncson a VI. dűlőben Papp Albert földjén folyt gyapottermesztés, de csak egy évben (1952-ben). 1955-ben szudáni fű termesztésével próbálkozott néhány termelőszövetkezet. Ennél sikeresebbnek bizonyult a rizstermesztés. Annak ellenére, hogy az olvasókörök feloszlatása folyt, a tanyai iskolákat még fejlesztették (pl. 1952-ben volt ez célkitűzése a városi vezetésnek). Az 1956-os év eredményei, kudarcai 1955. október 1-jétől június 10-ig folyamatosan 1956 kat. holdat hasznosítottak, nem volt hasznosítva 206 kat. hold. A termelt növények: kukorica, cukorrépa, napraforgó, burgonya. Nagy gondot fordítottak a szántóföldi és a réti szénák betakarítására, valamint az utak, árkok, parkok terméseinek összegyűjtésére. A termelőszövetkezetekben 31 géppel, az egyéni termelőknél 35 géppel, az állami gazdaságokban 12 géppel végezték a cséplést. Ezen kívül a tsz-eknél 16 kombájn is dolgozott. A város gabonabegyűjtési tervét 78,9%-ra teljesítette, a cséplés befejezéséig 856 hátralékos maradt. Ezek közül 599 termelőnek nem termett meg a szükséges mennyisége, így átütemezést kellett kérnie. Az egész cséplés ideje alatt a parasztság közvetlen a géptől szállította be a gabonabeadási kötelezettségét. A cséplés előtt a vízkárok miatt 905 esetben tartott helyszíni vizsgálatot a Begyűjtési Hivatal és a Mezőgazdasági Osztály, és így összesen 2373 kat. hold földre 25%-tól 100%-ig terjedő elemi kárra adott a Begyűjtési Hivatal engedményt. Gabonatervüket a rossz termés miatt csak 78 vagonra tudták teljesíteni a 278 helyett. Állat és állati termékekből 3/4 éves tervüket 1956. augusztus 22-ig: sertésből 73,4% marhából 94,7% baromból 73,6%, 20

Ua. 25–26. 180

tojásból 89,5%-ra teljesítették. A hátralékosok száma 2134. Az 1956-os forradalom hatása gyengítette a szövetkezetek helyzetét. 11 termelőszövetkezet feloszlott, de 3 újjászerveződött a VB, a Mezőgazdasági Osztály és a Városi Ügyészség ráhatása nyomán. 21 Össze kellett gyűjteni a vagyontárgyakat is. Ugyancsak feloszlott négy I. típusú termelőcsoport is. A megmaradt termelőszövetkezetekből is sok tag lépett ki: összesen 425 fő. 1725 hold földet vittek ki a csoportból. A feloszlások és a kilépések következtében a szövetkezeti terület 5040 kat. holddal, 644 családdal, illetve 805 taggal csökkent. Az 1956. évi zárszámadást valamennyi tsz elkészítette, 14 tsz aktívan, 14 tsz passzívan zárt. 1957. február 27-ig kártalanítás miatt 328 kérelem, földviszszaigénylésre 374 kérelem érkezett be. Ezek orvoslására a város rendelkezett 5470 hold állami tartalék és 215 hold elhagyott és ismeretlen ingatlannal. 22 A termelőszövetkezetekből történő tömeges kilépés bebizonyította, hogy a parasztok többsége kényszer hatására választotta a közös gazdálkodást Hódmezővásárhelyen is. „… az emberek tömegesen menekültek a tsz-ből.” 23

21

Uo. Hódmezővásárhelyi Városi Tanács jegyzőkönyvei, 354/1957. 6. Ua. Ezek a területek nem rendelkeztek helyrajzi számmal. 23 SZAKÁCS Sándor Kollektivizálási kísérletek és kudarcok alcímmel írja le a magyarországi tsz-szervezési szakaszokat. SZAKÁCS Sándor: A földosztástól a kollektivizálásig, 1945–1956 = A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Szerk. GUNST Péter. Budapest, 1998. 285–344. 22

181

TALMÁCSI GYÖRGY

VÁSÁRHELY JELES SPORTOLÓI II. rész A Szeremlei Társaság 2007. évi évkönyvében kezdtem publikálni Hódmezővásárhely legkiválóbb sportolóinak és sportvezetőinek életrajzát. A sporttörténet szeszélye úgy hozta, hogy eredményeik alapján két vívóval – Gyuricza József és Juhász Katalin – vette kezdetét a sorozat. Hasonló elvek alapján, a városunkban mindig nagy megbecsülésnek örvendő kosárlabdázás kiemelkedő alakjaival folytatom a bemutatást. 1946 májusában egy új sportág első szárnypróbálgatásainak lehettek tanúi azok, akik a Vívó-pályán egy fiatalokból álló fiú- és leánycsapatot láttak egymás ellen játszani. A kosárlabdázás ekkor már világszerte egyre nagyobb tömegeket vonzott. Minden újat általában a fiatalok kedvelnek meg először, így volt ez Vásárhelyen a kosárlabdázással is, amit a gimnázium lelkes ifjai űztek először. Nem véletlenül, hiszen a játék nagy szerelmese és vásárhelyi meghonosítója, Balogh Imre testnevelő tanár ebben az iskolában tanított. Balogh Imre, a sportágteremtő 1922. március 7-én született Hódmezővásárhelyen. Szülei a Lázár utcában vegyeskereskedést üzemeltettek, és három gyermeket neveltek fel. Családja nem kötődött a sporthoz, mozgás iránti szeretete a különböző testgyakorlati ágak iránt Banga Sámuel hatására alakult ki. Nevével először akkor találkozhattunk a híradásokban, amikor 1941. március 16-án, a középiskolás vívók kerületi bajnokságának egyéni versenyében a harmadik helyen végzett, iskolatársai: Krupánszky István és Héjja József mögött. Júliusban aztán másik két vásárhelyi fiatal, Paulovits Olga és Vörös Sára társaságában sikeres elméleti és gyakorlati felvételi vizsgát tett a Testnevelési Főiskolán. Meglepő talán, hogy elsősorban kitűnő atléta és tornász volt, a vívást szintén a középiskolából hozta magával, a kosárlabdázást azonban csak a főiskolán kedvelte meg. 182

A háborúban francia hadifogságba esett, ahol az éhhalál szélére került. Csonttá-bőrré lesoványodott, de hazakerülése után folytatta tanulmányait, és 1946-ban végezte el a főiskolát. 1946 szeptemberétől tanított a gimnáziumban, ahol igyekezett felszámolni a mostoha viszonyokat: a gyerekekkel közösen futópályát, korcsolyapályát és kosárlabdapályát épített. A tanulók lelkesedtek érte. Óráit a könnyed óravezetés, a felszabadultság jellemezte. A hivatalos tanár-diák viszony helyett baráti közvetlenséggel közelített tanítványaihoz. Azonnal elkezdte a városunkban addig ismeretlen kosárlabdázás népszerűsítését. 1947. január 24-én mindkét városi napilapban hosszan ismertette a sportág erényeit, és edzései látogatására bíztatta a fiatalokat. Csapatot szervezett, ő lett a szertáros, az edző és a csapatkapitány. Ekkor tanulta meg a kosárlabdázást, együtt nőtt fel az együttessel. Akik látták játszani, elsősorban gyorsaságára és hatalmas akaraterejére emlékeznek. Úgy futott, mint a nyúl, egymás után dobta a ziccereket. Alacsony termete miatt távolról is sűrűn vállalkozott dobásokra, alulról két kézzel elengedett dobásai – a közönség legnagyobb örömére – gyakran találtak a gyűrűbe. Csapata legjobb pontszerzőjeként 1950-ben 248, 1951-ben 194 pontot gyűjtött, ami abban a korban nagyon jó teljesítménynek számított. 1962-ig volt aktív játékos. A fiatal tanárért rajongtak tanítványai, így nem esett nehezükre, amikor néhányuknak szelíd erőszakkal kijelentette: „holnap pedig gyüssz kosárlabdázni”. Közülük került ki Bencze János, Gabányi László, Fekete István, és azok több százan, akik a vásárhelyi kosárlabdázást évtizedeken át reprezentálták. Sportolói legnagyobb értékének egyöntetűen azt tartották, hogy fanatizálta őket. „Fiam, ha fölköltelek, oszt mutatok egy kosárlabdát, akkor így csinálsz, hogy …” aranyköpése máig fennmaradt kosaraskörökben. A fizikai erőnlétre mindig nagy hangsúlyt fektetett, ez volt az alapja annak, hogy csapatai kiválóan védekeztek. Akarásban, küzdőszellemben pedig játékosként és edzőként sem lehetett felülmúlni. Középiskolás csapataival sikert sikerre halmozott. Többször bekerültek a középiskolás bajnokság országos döntőibe, 1952-ben az igen előkelő 2. helyet szerezték meg nagyhírű iskolák legyőzésével. Balogh Imrét soha nem hozták zavarba, hogy körülményei, edzéslehetőségei meg sem közelítették a pesti iskolákét. Egyik legismertebb tanítványa, Bencze János mesélte: Nagyon sok búzatermés volt abban az évben a határban, és a gimnázium tornaterme az ablakok magasságáig tele volt vele. De hát edzeni is kellett volna. Imsi kitalálta, hogy két oldalról egy csapást csináljunk a búzában a palánk felé, és ziccert dobjunk. Az egyik oldalon mentünk, a másikon meg a társunk futott a lepattanóért. Mást nem tudtunk csinálni, de edzettünk akkor is, mert kosárlabdázni kellett. 1 Játékosaiért mindent vállalt. Mikor megtudta, hogy valamelyik kosárlabdás nem képességei szerint tanul, felhívta szobájába, és a meggyőzés széles skáláját 1

BENCZE János visszaemlékezése, Elhangzott 2006. november 4-én, a vásárhelyi kosárlabdázás 60 éves évfordulóján rendezett beszélgetésen. 183

alkalmazta (mindenki gondolja, amit képzelete megenged). Ha ez hatástalannak bizonyult, a szaktanárt győzte meg, mert egy kosarast nem lehet megbuktatni. Földesi Ferenc, egyik legjobb ismerője, aki igazgatója és barátja is volt egyben, 2006-ban, halála után így jellemezte: Imsi kentaur ember volt. Egyik fele ellentmondást nem tűrő diktátor: „Gesagt, getan!” Hogy ebben mennyi volt a genetikai örökség és mennyi a Banga Somától eltanult: eldönthetetlen. De nem is fontos kérdés. Másik fele melegszívű atya, bajban segítő barát; ivásban, röpke hódításokban (Bözsi előtt úgysem titok), mindenféle marhaságban vidám cimbora. Odüsszeusz a maga Kirkéjével és Nauszikájával elbújhatna mögötte. Bözsi hosszútűrőbb volt, mint Pénelopé. Jutalma: a végsőkig csak hozzá ragaszkodás és a két életdiadal: Andrea és Imi… Volt még egy fontos tulajdonsága. Olyan volt, mint a Dicséretben a Jóisten: „Azt bünteti, kit szeret / Másképp ő nem is tehet”. Imsi is a legjobb kosarasokat szúrta le a legkeményebben; Bencze Jani, Deutsch Jutka, Szűcs Pödzi, a Várnagy lányok, Berta Joli, Gallyas Lajos, Lehmann Stefi tudnának erről regélni… A tornaterem még deszkás volt, időnként söpörtük, olajoztuk. Egyik alkalommal Imsi elégedetlen volt a munkánkkal: „Ha idehoznék egy istenlovát, az is különben csinálná, mint tik. Gabányi fiam! Tizenhét éves vagy, oszt nem tudsz söpörni. Nem tudsz kefélni!” Mi a padlón fetrengtünk a röhögéstől. Akkor Imsi is ráébredt, mit is mondott. A dühe elszállt, mint a füst, és velünk együtt nevetett. Tudnék még, éppen a Gabányinak mondott intelméből is idézni, de az drasztikusabb lenne, s én megkímélem az érzékeny női füleket… Számomra az volt a kosárlabda, ami a mi időnkben volt: ha hozzáérsz az ellenfélhez, már fúj is a bíró. Vásárhelyi kosárlabda pedig addig, ameddig ő csinálta. Az innen-onnan hozott bérmunkások már nem az a világ, amibe mi belenőttünk. De, hagyjuk most a sportsikerek fölsorolását. Volt annál egy fontosabb, nemesebb, példát adó sikere e férfinak: olyan kohéziót tudott magából szétsugározni, amely még évtizedek múltán is össze tud kapcsolni embereket. 2 Balogh Imre 1946-tól 1976-ig állt a vásárhelyi kosárlabdázás élén. Vezetésével a H. Medosz férficsapata ötször végzett dobogós helyen az NB II-ben. Idősebb korában már fárasztották a bajnokságok, 1973-ban ki is hagyott egy évet, de 1974-ben ismét ő lett a férfiak edzője, akik új egyesületben, a Hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola SE-ben folytatták pályafutásukat. 1976 decemberében vonult vissza végleg az edzőségtől, a férfiaknál az irányítást Faragó Istvánra, a nőknél Nagy Zsuzsannára hagyva. Munkája elismeréseként megkapta a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1965), a Sport Érdemérem ezüst fokozata (1981), a Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1982) és a Hódmezővásárhely városáért (1983) kitüntetést. 1985ben megkapta a Testnevelés és diáksport fejlesztéséért emlékplakettet a Magyar 2

FÖLDESI Ferenc visszaemlékezése. Elhangzott 2006. november 4-én, a vásárhelyi kosárlabdázás 60 éves évfordulóján rendezett ünnepségen (a továbbiakban: FÖLDESI visszaeml.). 184

Diáksport Tanácstól, 1992-ben a Magyar Kosárlabda Szövetség ismerte el munkáját, a szövetség babérkoszorúval díszített emblémájával, ez év decemberében pedig a Toldi Miklós Díjat vehette át a Parlamentben. 1985-ben agyvérzés érte, testének jobb oldala lebénult. Fenyvesi Félix Lajos szavaival élve: Ezt a nagyszerű sportembert […] egy súlyos agyvérzés arcra buktatta, elgáncsolta, Ő azonban nem adta meg magát: fölkelt, s centiméterenként hódította vissza azt a rövid utat, ami kedves iskolájához, a Bethlen Gábor Gimnáziumhoz vezetett. 3 Amikor botjára támaszkodva megjelent a Kossuth téren, tisztelői döbbenten vették tudomásul, hogy felette is eljárt az idő. Hányszor mondta, egyenként égetve a szívekbe: Ne add föl soha! Felkészítve ezzel lelkes tanítványait arra, hogy egyszer ez a varázslat megszakad, és akkor az életben is küzdeni kell […] Szívósságot, konokságot, és erkölcsi tisztaságot hordozott […], sport és egyéniség ritka harmóniája valósult meg személyiségében: sugárzó példa és mérték. Egyenes tartás. Hűség külső elváróihoz és önmagához is. Nemzedékek sora ezért szól a szeretet és a tisztelet hangján róla. S neve hozzátartozik Vásárhely jeleseinek Pantheonjához. 4 1993. július 17-től már nem földi csapatot dirigál… 2008 novemberében róla nevezték el a belvárosban épített sportcsarnokot. * Az 1940-es években a kosárlabdázás bajnoki rendszere még csak kereste helyét az egyetemes magyar sport palettáján. Az utánpótlás magját adó középiskolákban viszont megnyugtatóan folytak a küzdelmek. Balogh Imre révén az Állami Bethlen Gábor Gimnáziumban az egyik kiemelt testgyakorlati ág lett a tanórákon, ezért a délutáni edzéseken szintén sokan sürögtek a palánkok alatt. Csendben kialakult egy kiemelkedő képességű gárda, akik az 1951/1952-es tanév végén hatalmas meglepetést okozva – jó nevű budapesti iskolákat legyőzve – bekerültek a középiskolás bajnokság országos döntőjébe, és ott a második helyen végeztek. Legjobbjuk, Bencze János olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott a tornán, hogy meghívást kapott a felnőtt olimpiai-válogatott keretbe. Bencze János, a király Hódmezővásárhelyen született 1934. október 12-én. Tizenévesen vívni tanult, s mivel szegények voltak, édesapja tojással fizette tandíját. Nagy atlétatehetségnek indult, jó eredményeket ért el elsősorban magasugrásban, később mégis minden idők egyik legjobb magyar kosárlabdázója lett az egykori vasmunkás egyetlen fia. Az Állami Bethlen Gábor Gimnáziumban ismerkedett meg a sportág alapjaival. Gyuricza Józseffel egy osztályba járt, akivel később Budapesten több évig 3 4

Reggeli Délvilág, 1993. júl. 21. FÖLDESI visszaeml. 185

közös albérletben lakott. 1949-ben játszott a HSZMTE felnőtt csapatában, 1952ben a legjobb pontszerzője volt az országos középiskolai bajnokságon második helyet elérő gimnáziumi csapatnak. A kezdetekre így emlékezett: 1947-ben láttuk, hogy megjött a hadifogságból az új testnevelő, Balogh Imre, de minket a Banga Samu bácsi tanított. Egyszer odajött a sportpályára, én nagy gyerek voltam már akkor is.– Hogy hívnak? – Bencze János. – Holnap gyüssz kosárlabdázni. – mondom – De tanár úr, azt sem tudom, hogy az micsoda. Ott láttam a tornateremben, hogy Telek Bandiék, a Simonffy meg a többiek egy labdával dobáltak. – Mondom, hogy holnap gyüssz kosárlabdázni. – Értettem, hát ha a tanár mondja. Ez volt az indíték, így lettem kosárlabdázó, ezzel a paranccsal… Nagyon nagy sikereink voltak 1952-ben, a középiskolás bajnokságban második helyezettek lettünk. Akkor nagyon jó KISOK bajnokság volt. Megvertük Szegeden a nagypofájú piaristákat Szilágyi Géza testnevelő vezetésével, ezzel bekerültünk a nyolcas döntőbe és ott másodikak lettünk. Nekünk akkor még tornacipőnk sem volt. Anyám varrt egy csoszát, amivel a salakon el lehetett játszani, de ott a csepeli sportcsarnokban úgy csúszkáltunk, hogy az nem igaz. Hát, letettük a cipőt és mezítláb csattogtunk a parkettán, amikor Tölgyesi, a Honvéd játékosa megkérdezte: – Hányas lábad van? – Mondtam neki, hogy 47-es. – Na itt van egy pár cipő, húzd fel. Egy gyönyörű szép, vadonatúj, honvéd-műhely által készített cipő volt. Én annyit nem csetlettem, botlottam életemben, mert szokatlan volt, hogy nem csúszik a padló. Aztán azért megszoktuk ... 5 Miután 1952 szeptemberében felvették a Műszaki Egyetemre – jó káderként –, a moszkvai Lomonoszov Egyetemen kellett volna megkezdenie tanulmányait. Édesapja szovjet hadifogságban töltött évei azonban intő példaként álltak előtte. Miután el akarta kerülni a katonaságot, vasutas tisztképző iskolába iratkozott, és a Budapesti Lokomotívhoz igazolt. Itt F. Tóth Gyula edző vette kezelésbe, és 5

Elhangzott 2006. nov. 4-én, a vásárhelyi kosárlabdázás 60 éves évfordulóján rendezett beszélgetésen. 186

technikai téren sokat javított a játékán. Különedzéseket tartott neki, ahol 400– 500 dobást kellett végeznie. Első NB I-es idényét a kosárdobó-ranglista első helyén zárta. 1957-től a TFSE, 1958-tól 1968-ig a Bp. Honvéd játékosa lett. Az ország legnagyobb egyesületének kosarasai ekkor napi két edzéssel készültek, míg más egyesületekben heti háromszor edzettek. Mivel a feltételek adottak voltak, és anyagiakban sem szűkölködtek, egymás után jöttek az eredmények. A horogdobások nagymestere tíz bajnoki aranyérmet őriz vitrinjében, és háromszor (1955, 1967, 1968) nyert Magyar Népköztársasági Kupát. Közben kétszáznégyszer szerepelt a válogatottban, tagja volt az 1954-ben főiskolai világbajnokságot nyert csapatnak, és egyike lett azoknak, akik 1955-ben a budapesti Európabajnokságon diadalra vitték a magyar színeket. Miközben bejárta az egész világot, két olimpián (1960 Róma, 1964 Tokió) képviselte Magyarországot. Emlékezetes csatákat harcolt végig, dobóteljesítményének átlaga 20–25 pont volt mérkőzésenként, többek között ezért nevezték el társai „királynak”. 105 kilogrammos versenysúlyával és közel egy méteres emelkedésével korlátlan úr volt a palánkok alatt. 1963-ban Európa akkori legjobb csapata, a Real Madrid is le akarta igazolni, de maradt a Honvédban. 1953-ban, Kína ellen debütált a válogatottban, 1967-ben Ausztria ellen húzta magára utoljára a címeres mezt. Minden idők legnagyobb magyar válogatottjából ő vonult vissza legkésőbb. A legnagyobb sikerünk az 1955-ös Európa Bajnokság megnyerése volt. Előtte 1954-ben már győztünk a főiskolás világbajnokságon. Akkor alakult a csapatunk, illetve ez volt a főpróbája az Európa-bajnoki szereplésnek. Sajnos a történelem egy gyönyörű dolgot kivett a kezünkből, történetesen az 1956-os olimpiát. Megvolt a formaruhánk, végigcsináltuk az olimpiai edzőtábort, de az utolsó pillanatban úgy döntött az akkori sportvezetés – ami már nem a régi volt –, hogy nem kell kivinni tizenkét kosárlabdázót Ausztráliába azért az egy esetleges második–harmadik helyért, hanem elindítanak inkább tizenkét egyéni sportolót. Nagyobb a valószínűsége, hogy eredményt érnek el. A kiutazók között végül voltak olyanok, akik el sem indultak a versenyeken. Hogy állításomat mire alapozom? Mert 1955-ben legyőztük a szovjeteket az EB-n, akik biztosan másodikak lettek, és 1957-ben Moszkvában szintén megvertük őket. Nyugodtan mondhatom, hogy egy második–harmadik hellyel tértünk volna haza, és azért egy olimpiai eredmény az nagyon nagy dolog. Olyan sportolók között nevelkedtem, akik fanatikusan akarták a sikert; nem ismertek lehetetlent sem edzéseken, sem a mérkőzéseken. Például, ha kritikus pillanataink adódtak játék közben, egyikünk sem passzolta feleslegesen tovább a labdát, hogy az esetleges kudarc felelősségét ezzel másra hárítsa. Bíztunk magunkban és a másikban… 6 Olimpiai selejtező mérkőzésen a jugoszlávok ellen az első helyért mérkőztek. Öt másodperccel a befejezés előtt döntetlenre álltak, s amikor Bencze jó 6

Uo. 187

helyzetbe került és horogdobásra a palánk felé fordult, az ellenfél egyik játékosa két ujjal a szemébe bökött. Egy pillanatra minden elsötétült előtte. A játékvezetők büntetőket ítéltek. Felállt a dobáshoz, de fönt három gyűrűt látott. Segélykérően fordult társai felé, de azoknak az arcán a feszültség legcsekélyebb jelét sem találta. Rádöbbent: annyira bíznak benne, nem is gondolnak arra, hogy hibázhat. Ez az érzés csodával határos módon egy vonalba hozta a gyűrű kontúrjait, s így már biztos volt a dobása. Ezzel a két ponttal győzött a magyar csapat. 7 Hajdanán vegyészmérnök akart lenni, de sorsa úgy hozta, hogy testnevelő tanár lett. Miután az aktív játékot befejezte, hivatásának legszebb éveit a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia testnevelési tanszékén töltötte. Csodálatos, de nehéz munkát kellett végeznie. Felnőtt embereket – akik már az akadémiára kerülésük előtt is felelős beosztású parancsnokok voltak – kellett megnyerni az ügynek, hogy a testedzés, a sportolás életigényükké váljék. A Bp. Honvéd örökös bajnoka, aki fiatalon mindent megtett, hogy ne legyen katona – ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Társadalmunk többek között a Sport Érdemérem ezüst és arany fokozatával, valamint a Haza Szolgálatáért kitüntetéssel ismerte el életútját. * Ahol megnyugtató alapokon nyugszik egy sportág sorsa, ott a siker nem a véletlen műve. Ezt igazolták a gimnázium tanulói, akik az ötvenes években a középiskolás bajnokságok élmezőnyébe tartoztak. 1953 márciusában újra döntőt vívhattak, és a Kaposvár elleni 53:43 arányú győzelemmel a hatodik helyet szerezte meg a Gabányi, Lengyel, Pánczél, Kovács, Bús, Gidófalvy, Kenéz, Klein, Karácsony összeállítású gárda. Közülük többen élvonalbeli játékosok lettek más egyesületekben, mert az érettségi után a továbbtanulási és érvényesülési lehetőség miatt elhagyták városunkat. A vásárhelyi kosarasok másik példaképe még ma is az a magasra nőtt fiatalember, aki Budapestre kerülvén, Benczével azonos poszton játszva, a magyar kosárlabdázás legnagyobb alakjainak egyike lett. A tragikus sorsú óriás, Gabányi László Két méteren felüli termetével, sportemberi nagyságával a MAFC és a magyar kosárlabdázás történetének egyik legkiemelkedőbb alakja 1935. május 15-én született Vásárhelyen. A sportág alapjait az Állami Bethlen Gábor Gimnáziumban sajátította el, Balogh Imre oltotta be a kiváló testi adottságokkal és játékintelligenciával rendelkező sportolóba a kosárlabda szeretetét. Egyik vezéregyénisége volt az országos középiskolai bajnokságon 1952-ben második, 1953-ban hatodik helyet elért gimnáziumi csapatnak. A H. Dózsában 1953 szeptemberében játszotta utolsó mérkőzését, ezt követően iratkozott be a Budapesti Műszaki 7

Néphadsereg, 1979. febr. 17. 188

Egyetem Gépészmérnöki Karára. 1956-ig a Műegyetemi Haladás, 1957-től 1971-ig a MAFC sportolója volt. Tagja lett az egyesület leghíresebb csapatának, ahol Telegdi, Bokor, Tímár I, Tímár II, Cselkó voltak társai. Az együttes zömét műegyetemisták alkották, ennek ellenére sem a Műszaki Egyetem nem érezte magáénak a csapatot, sem a csapat a műegyetemet. Akkoriban heti három-négy edzéssel készültek a feladatokra. Szinte minden évben a Bp. Honvéddal viaskodtak a bajnoki címért, amelyet azonban nem sikerült megszerezniük. Többször adódott lehetőségük a feljebblépésre, de az utolsó akadályon mindannyiszor elbotlottak. A hatvanas évek elejétől az egyetem sokkal nagyobb figyelmet fordított a csapatra, s ez a felkészülés körülményeinek jelentős javulásában is meglátszott. 1969-ben készült el hétéves vajúdás után a Kinizsi utcai termük. Az új létesítménynek, a kulturált körülményeknek döntő szerepe volt abban, hogy 1970ben kettős sikert értek el: bajnoki aranyat és MNK-elsőséget szereztek. Haris Ferenc edző így nyilatkozott: Mindenkiben égett a vágy, hogy az örökös második helyről előrelépjen a csapat. Dolgoztunk. Talán többet, mint az előző években. Gabányi Laci a szerény, halk szavú, népszerű kapitány élenjárt az igyekezetben. Néha még a sérülését is eltitkolta… Villámgyorsan peregtek az események. A koncepció: a riválisok napi kettőt edzenek. Ez az egyetem mellett képtelenség. Tudatosság, maximális pontosság, a védekezés és a támadás megszervezése, az edzésidő ésszerű kihasználása hozhat sikert. 8 Gabányi László ekkor már népszerű, de mindig kerülte a feltűnést. Nem volt jó tanuló, de tanulmányait kettőzött szorgalommal végezte. Két célt tűzött maga elé: helytállni a tanulásban, a szakmában és kiemelkedő eredményeket elérni a kosárlabdázásban. Szegényes albérletében, nyomorúságos anyagi körülmények között készült a feladatokra. Az egyetem elvégzése után az egyesületek ajánlatok halmazával árasztották el, de ő egy pillanatra sem gondolt arra, hogy megváljon klubjától. Puritán elveit, az igazi amatőr sportszeretetet egy lakásért, egy kocsiért nem volt hajlandó feláldozni, sikereinek listája mégis le8

Gabányi László emléktorna, 1982. Budapest, 1982. 189

nyűgöző. 1955-ben válogatott kerettag lett, de a budapesti EB-t tanulmányi elfoglaltsága miatt ki kellett hagynia. Legemlékezetesebb meccsét 1970 januárjában játszotta, amikor KEK-mérkőzésen 44 pontot dobott az AEK Athénnek. 1956 és 1970 között 229-szer szerepelt a válogatottban. Hat Európa-bajnokságon (Szófia, Isztambul, Belgrád, Wroclaw, Nápoly, Helsinki), három főiskolai Universiádén (Párizs, Szófia, Torino) képviselte hazánkat, 1957-ben ezüstérmes, 1959-ben és 1961-ben negyedik helyezett lett. 1960-ban Rómában (9. hely) és 1964-ben Tokióban (13. hely) olimpiai résztvevő. 1970-ben magyar bajnok, 1965-ben és 1970-ben MNK-győztes az egyetemi gárdával, ahol 1978-ban a MAFC aranygyűrűjével ismerték el sporttevékenységét. 1967-ben az év kosárlabdázójának választották meg. Évekig tagja volt az MKSZ elnökségének. 1972ben a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem arany fokozatával tüntették ki. Hat évig dolgozott tervezőként a Népstadion és Intézményeinél, majd a Malév munkatársa lett. A repülőtér lüktető színes világa, a nagyszerű tervezői feladatok a sporttól távol is elégedetté tettek. De aztán jött a nagy lehetőség, hogy közelebb kerülhetek a múltamhoz, s így gondolkodás nélkül csomagoltam. 9 1981-ben az épülő Budapest Sportcsarnok főmérnökévé nevezték ki, átadását már nem érhette meg, mert 1981. június 1-jén elhunyt. Sportolói és emberi nagyságát, egyesülete iránti hűségét ismerte el a MAFC azzal, hogy sportcsarnokát róla nevezte el. Amikor gyűjtöttem az anyagot, egy elsárgult és gyűrött újságrészletet találtam, amin sem dátum, sem az újság neve nem szerepelt, mégis úgy gondoltam, ennél hitelesebben nem mutathatom be őt. Ha rajta múlik úszó vagy vízilabdázó lesz. Balogh Imsinek azonban kosárlabdacsapatában középjátékosra volt szüksége. Az ő szelíd, de félreérthetetlen makacsságával közölte tanulójával a döntést, ami mindkettőjük életére döntő hatással bírt […] A tehetség csak a fanatizmushoz közelálló akaraterővel juthat a felszínre, ő ezt tudta és e szerint rendezte be életét. Amikor befejezte a gimnáziumot már felfigyeltek nem hétköznapi képességeire. Döntenie kellett: melyik egyesület pénzes állását fogadja el, vagy a nélkülözésekkel teli egyetemi éveket választja. Talán ekkor volt legnehezebb ellenállnia a csábításnak, de ő a Műszaki Egyetemet és a MAFC-ot választotta. Mai szemmel szinte felfoghatatlan, de vidékiként, elismert tehetségként még kollégiumi férőhelyet sem kapott. A Somló utcában bérelt egy fűtetlen albérleti szobát, ahol téli reggeleken befagyva találta poharában a vizet. Könyvei nem lévén könyvtárakba járt tanulni, mert ott meleg is volt. A játékban is kitartó volt, szerencsére az egyetemi klubnál senki sem az anyagi haszonszerzés miatt sportolt. Egyszerűen jobbak akartak lenni tegnapi önmaguknál, hajtotta őket a vágy, hogy egyszer legyőzzék az örök elsőt, a sztárolt Bp. Honvédot. A mai napig nem felejthetők a sportágban az akkori Honvéd–MAFC örökrangadók hangulata.

9

Gabányi László nyilatkozata Marschall Istvánnak, a Népsport munkatársának. 190

1955-ben került be a Páder János vezette legendás válogatottba, első mérkőzését a Szófiai Nagydíjon játszotta. A sport ezáltal lett nála több mint játék: képviselni Magyarországot, képviselni Vásárhelyt. A válogatottság jelentette számára a legnagyobb elismerést… Az egyetem elvégzése után a Népstadion tervezőirodájába került dolgozni. Reggel hétkor már bent volt és este ötig dolgozott. A válogatottsággal járó munkaidő kedvezményt soha nem vette igénybe, az irodából ment az edzésre. Nyolcévi udvarlás után nősült meg, akkor, amikor összegyűjtötte a pénzt a lakásvásárlás első részletére. Egyszerre búcsúzott el szeretett klubjától és a válogatottságtól. Harmincnégy éves korában akasztotta szögre a tornacipőjét. Gabányi László kétségbeejtően korán, elhagyatva, egyéni tragédiák tüzében búcsúzott a földi léttől. Emlékét Fenyvesi Félix Lajos formálta rímekbe. Mint fény ragyogása A 229-szeres válogatott kosárlabdázó, Gabányi László majdani szobrának talapzatára Nem hamvad parázspiros tüze a Napnak, nem fogy csillogása a messzi csillagnak, nem lankad a tenger hullámereje, de oly hamar megszaporodnak hajunk ezüstszálai, elfogy az ifjúság, virágméze a szerelemnek, a férfikor elillan szélnél sebesebben, s egy nap halandó szívünk utoljára örül a hajnali meleg sugaraknak, elenyészik a csupa-rom test, maréknyi porhamu lesz! Ám mint fény ragyogása, olyan a tiszta, gazdag emberi élet emléke: romolhatatlan és öröklétű; irigy hallgatás, a feledés sem árt neki, titkon gyúrja példává a szorgos Idő, és ami a legmagasabb „megmaradó örökös” jutalom: őrzi hírét, s nevét ez a gyásztól meg-megbotló vers is!

191

ÉVFORDULÓ

VÁSÁRHELYI ÉVFORDULÓK 2008

375 éve történt 1633-ban született id. gróf Bercsényi Miklós, Vásárhely földesura. Fia ifj. gróf Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc főgenerális, fejedelmi helytartó. 250 éve történt 1758. augusztus 14-én Nagykárolyban meghalt gróf Károlyi Ferenc, Vásárhely földesura. 1758-ban született Vörös Mihály népköltő. Fia Vörös László (1790–1870) mérnök, térképész, földmérő. 1758-ban felszentelték a Szentháromság (Belvárosi) Katolikus Templomot. 225 éve történt 1783. március 28-án született Vásárhelyen Czukor János gyógyszerész. Az 1820-as években patikát alapított Vásárhelyen. A nagy kolerajárvány idején orvosként is működött, mert nem volt orvos a városban. 200 éve történt 1808. június 30-án született Vásárhelyen Szathmáry Mihály honvédezredes, lovardaigazgató. A vásárhelyeik közül ő érte el a legmagasabb katonai rangot a szabadságharc idején. 1808. július 30-án tűzvész pusztított a kisutcai tizedben és a város több pontján. Összesen 1150 ház égett le. A Károlyiak Újvároson adtak telkeket a károsultaknak, ezzel kezdődött meg a városrész benépesülése. 1808-ban megjelent Farkas András vándorköltő Kis Trója pusztulása című munkája, amelyben a városban pusztító tűzvészt írta le. 175 éve történt 1833-ban született Aradon Plohn Illés fényképészmester, aki 1870-től Vásárhelyen élt és dolgozott. Fia Plohn József (1869–1944) fotográfus, néprajzi gyűjtő. 1833-ban Vörös László vásárhelyi születésű mérnök, térképész, földmérő vízrajzi térképet készít Pest városáról. 150 éve történt 1858. július 14-én született Vásárhelyen id. Imre Lajos irodalomtörténész, főgimnáziumi igazgató. Apja id. Imre Sándor (1820–1900) irodalomtörténész, akadémikus; fia 195

ifj. Imre Lajos (1888–1974) teológus, református lelkész; testvére id. Imre József (1851– 1933) szemész, egyetemi tanár, felsőházi tag. 1858. augusztus 25-én született Vásárhelyen Vetró Lajos Endre újságíró, író, lapkiadó és -szerkesztő. Gyűjtötte Nótás Szabó Pál dalait. 1858. szeptember 18-án született Tereh Gyula református lelkész, apósa Szeremlei Sámuel (1837–1924) református lelkész, történetíró. 1858. december 15-én született Vásárhelyen Irányi (Iritz) Dezső jogász, újságíró. 1897-től a szegedi törvényszék bírája. 1858-ban született Molnár Mihály főlevéltárnok, aki 1898-ban került Soós János helyére. 125 éve történt 1883. január 4-én jelent meg a Vásárhely és Vidéke című lap, szerkesztette Lévay Ferenc és Steiner Sándor. 1883. január 18-án született Dapsy Gizella, Rozsnyai Kálmánné költő. A századelőn férjével együtt közeli barátságba került Ady Endrével. Verseit Nyl álnéven közölte. Apja Dapsy Kálmán (1842–1901) kisdedóvó. 1883. február 19-én született Vásárhelyen Balla József kőfaragó, szobrász. A nevéhez fűződnek a vásárhelyi zsinagóga épületszobrászati munkái. A Merkúr-szobor tervezője, Rubletzky Géza valósította meg. 1883. február 19-én Szegeden meghalt Dáni Ferenc ügyvéd, 1873 és 1880 között Vásárhely főispánja. 1883. április 30-án született Szabó Imre tanító, újságíró, szerkesztő, az Országos Köztársasági Párt vezetőségi tagja, a helyi szervezet elnöke. 1883. augusztus 16-án született Vásárhelyen Kovács Mária (Mári) festőművész. 1883. szeptember 16-án nyílt meg az I. Ipartanoda a Felső Népiskola (ma Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola) épületében. 1883. november 2-án született Lénárt János ügyvéd, aki 1939 és 1944 között Vásárhely országgyűlési képviselője. 1883. november 4-én Vásárhelyen meghalt Beretzk Pál földbirtokos, mecénás. 1883-ban született Somogyi József lelkész, főgimnáziumi tanár. 1883-ban született Smurák József építész, iparművész, a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének vezetője. 1883-ban született Balassa József fanagykereskedő, törvényhatósági bizottsági tag. Telepe a Lázár utcában volt. 100 éve történt 1908. június 8-án Vásárhelyen meghalt Szántó Kovács János földmunkás. 1908. június 15-én született Mindszenti (Misán) István országosan ismert nótaénekes, aki Vásárhelyen végezte iskoláit. 1908. július 5-én Budapesten meghalt Than Károly kémikus, akadémikus, egyetemi tanár, aki 1850 és 1853 között Simonides Antal vásárhelyi patikusnál dolgozott. 1908. szeptember 16-án a közgyűlési teremben leleplezik a Bercsényi- (Tornyai János) és a Rákóczi-képet (Kemenczky Árpád). 196

1908. szeptember 24-én született Mátyás Sándor tanár, műfordító. 1933 és 1948 között a Bethlen Gábor Református Gimnázium tanára, együtt dolgozott Németh Lászlóval. 1908 szeptemberében a zsinagóga elnyeri mai formáját. 1908. október 13-án született Almási Gyula Béla festőművész. 1908. december 18-án született Vásárhelyen Weisz Pál, aki 1933 és 1937 között a vásárhelyi hitközség rabbija, később Debrecen főrabbija, majd az izraeli Héber Egyetem professzora. 1908-ban született Vásárhelyen Lukács Imre szabósegéd, költő. 1908-ban a mai helyétől 10 méterre fúrt artézi kúton felavatják Pásztor János Vízmerítő (Korsós lány) című szobrát. 75 éve történt 1933 januárjában Vásárhelyen meghalt Kájerléber János, aki 1886 és 1921 között a Népkert műkertésze. 1933. február 20-án Vásárhelyen meghalt Markovics Horváth Antal népi fafaragó, szobrász. 1933. március 7-én Budapesten meghalt Palágyi Lajos költő, kritikus, műfordító, iskolaigazgató. 1898-tól a Polgári Fiúiskola tanára. 1933. március 17-én született Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, 1956-ban a Nagybudapesti Központi Munkástanács elnöke. 1933. március 28-án Vásárhelyen elhunyt Halmi János főgimnáziumi tanár, a HódMező-Vásárhely című újság szerkesztője. Unokája Bodnár Béla (1900–1980) tanár, földrajzi szakíró. 1933. június 13-án Vásárhelyen elhunyt Nyizsnyay Aranka, Tamaska Istvánné óvónő. Apja Nyizsnyay Gusztáv (1829–1882) zeneszerző, dalköltő. 1933. június 25-én született Kárpáti László vegyész, tanár, tankönyvíró, szakfelügyelő, a Bethlen Gábor Gimnázium, majd a szegedi Deák Ferenc Gimnázium tanára. 1933. július 1-én hetvenötödik születésnapját ünnepelte Varga Sára, B. Szűcs Istvánné tanár, művészeti vezető. 1933. július 3-án született Nagygyörgy Sándor fotó- és festőművész. 1981-től a Nemzetközi Természetfotós Szövetség alelnöke. Felesége Ábrahám Mariann zongoraművész, tanár. 1933. július 14-én született Vásárhelyen Ábrahám Mariann zongoraművész, tanár. Férje Nagygyörgy Sándor fotóművész. 1933. augusztus 20-án született Vásárhelyen Zsuffa István hidrológus. 1991 és 1998 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a műszaki tudomány doktora. Testvére Zsuffa András építész. 1933. augusztus 21-én született Gyulai József fizikus, akadémikus. 1998-tól az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézetének igazgatója. 1933. augusztus 24-én született Sújtó Sándor tanár, festőművész, 1987-től 1993-ig a Cseresnyés Kollégium igazgatója. 1933. augusztus 25-én született Szabó Lajos állatorvos, 1990 és 1994 között Vásárhely országgyűlési képviselője. 1933. szeptember 9-én Vásárhelyen elhunyt id. Imre József szemész, egyetemi tanár, felsőházi tag. Apja Imre Sándor (1820–1900) irodalomtörténész, akadémikus, fia ifj. 197

Imre József (1884–1945) szemész, egyetemi tanár, kórházigazgató és ifj. Imre Sándor (1877–1945) pedagógiai író, művelődéspolitikus, államtitkár. 1933. szeptember 25-én Vásárhelyen született Faragó Tibor agrárközgazdász, egyetemi docens, a Termelésfejlesztési Intézet Kutatási Osztályának igazgatója. 1933. december 29-én született Seres Zoltán fizikus, a fizikai tudomány kandidátusa. 1991-től a Központi Fizikai Kutató Intézet főmunkatársa. 1933-ban született Benkő László üzletember, az MLSZ tiszteletbeli elnöke, Hódmezővásárhely díszpolgára. 1933-ban Vásárhelyen elhunyt Darabos Lajos ótemplomi kántor, karnagy, valamint Oláh Imre gimnáziumi tanár. 1933-ban Reich Ede tervei alapján felépült a mai városi irodaház. 1933-ban a tanyavilágban népdalgyűjtést végzett Bárdos Lajos karnagy, zeneszerző, zeneteoretikus, tanár. 50 éve történt 1958-ban Clevelandben meghalt Endrey Béla polgármester, főispán. 1958-ban Vásárhelyen elhunyt Karácsonyi Sándor ácsmester, 1944–1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja. 1958-ban született ifj. Holler László festőművész, Kardos József régész-vegyész. 1958-ban felavatják Városi Sportstadiont. 1958-ban a Közgazdasági Technikumban megalakult a város első természetjáró szakosztálya Nagyillés Mihály vezetésével. 25 éve történt 1983. március 15-én felavatják a Petőfi-szobrot, Kamotsay István alkotását. 1983. május 28-án felavatják a motocross-pályát a Szigetben. 1983. június 29-én Budapesten meghalt Maczelka László vegyészmérnök. 1983. november 9-én Szegeden meghalt Debreczeni István állategészségügyi főiskolai tanár. 1983-ban elhunyt Kirschner Márton könyvtáros, 1955-ig a Veszprém Megyei Könyvtár, majd 1962 és1972 között a Csongrád Megyei Könyvtár (Hódmezővásárhely) igazgatója.

198

FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET VÁSÁRHELYI OKTATÁSI ÉVFORDULÓK 50 éve indult a gorzsai napközi otthonos óvoda A Gorzsai Óvoda 1958. május 2-án nyílt az állami gazdaságban dolgozó szülők gyermekei számára. Hosszú ideig idényjelleggel működött (csak a nyári hónapokban) Vincze Gyuláné irodai dolgozó vezetésével, aki a városból járt ki naponta. Az óvoda és a gorzsai vasútállomás közötti 3 km-es útszakaszból csak fél km volt köves, így eső esetén valóságos sártengerben közlekedtek. A gyermekek reggelijét az óvónő cipelte naponta, az artézi vizet pedig a dajka hordta a közeli tanyából. Víztartályból mosakodtak, és az illemhely is az udvaron volt. A gyerekeket a tanyavilágban lovas kocsival szedték össze. 1962-ben sikerült egy közelebbi tanyába költözni, ahol már csak fél km sáros út maradt, és az ivóvíz is az udvarban volt. Az ételt továbbra is az óvoda dolgozói hordták kerékpáron. Amikor a gazdaság profilt bővített, az anyák már nem csak nyáron, hanem egész évben dolgoztak, ezért gyermekeiket biztonságba kellett helyezni, így megkezdték az állandó óvoda szervezését. 1970–1978-ig minden évben iskolai előkészítő tanfolyamot szerveztek, amelyen a közeli településeken élő, első osztályba induló gyermekek vettek részt. A Gorzsai Állami Gazdaság 1978-ban, igen kedvező körülmények között, végre állandó óvodát nyitott. Külön foglalkoztató, étkező és hálószoba állt a gyermekek rendelkezésére, és már a WC-t is az épületben helyezték el. Ekkor már a gyerekek lovas kocsi helyett autóbusszal jártak. 1987-ben új helyre költöztek. Ebben az épületben minden tevékenységet külön teremben végezhettek (foglalkozás, étkezés, tisztálkodás, pihenés és testnevelés). Az udvart a szülők és a gazdaság segítségével tették rendbe, és szerelték fel a szükséges játékeszközökkel. A rendszerváltozás után, az Állami Gazdaság átalakulásakor, bezárták az üzemi óvodát, de a környéken élő emberek kérésére a város átvette és üzemeltette tovább. Vincze Gyuláné évtizedeken keresztül különös gonddal nevelte a tanyai gyerekeket. Igyekezett az ingerszegény környezetből jövőket felzárkóztatni, és minél több ismeretet nyújtani. Gyakran utaztak Hódmezővásárhelyre, ahol megnézték a város neves épületeit, megfigyelték a közlekedést, az üzleteket. Színházba, moziba és kiállításokra jártak. Távolabbra is merészkedtek, 1994-ben három napot töltöttek Egerben, a következő évben Budapesten kiállítást tekintettek meg, de jártak az Állatkertben és a repülőtéren is. 1996ban a szülőkkel közösen Pécsre látogattak. Az osztatlan egycsoportos barátságos óvodában, nyugodt, családias légkörben éltek a gyermekek. Az ünnepélyek, a sikeres jótékonysági bálok bevételét szemléltető eszközök beszerzésére, közös kirándulásokra fordították. Vincze Gyuláné nyugalomba vonulása után Kádárné Beder Edit (1999–2000), majd Bányik Bernadett (2000–2002) vette át az óvoda vezetését. A tanyavilág elnéptelenedése miatt folyamatosan csökkent a gyermeklétszám, ami a nagy áldozatok árán fenntartott óvoda létét megpecsételte, 2002-ben bezárták. A gyermekeket a szikáncsi óvodában, valamint a város intézményeiben helyezték el.

199

50 éve nyitotta meg kapuját a batidai állami általános iskola A mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a várost körülvevő tanyavilág nagy változáson ment keresztül. Az emberek a tanyákról a környező településekre költöztek, vagy tanyaközpontokba tömörültek. Ilyen tanyaközpont alakult ki Batidán is, ahova 1955 nyarán 47 személy költözött be újonnan épült házaiba. A gyermekek a környező tanyai iskolákat látogatták. A gyorsan fejlődő tanyaközpont lakói azonban gyermekeiket saját iskolába kívánták járatni, ezért kérvénnyel fordultak a Városi Tanács illetékeseihez. Kérésük meghallgatásra talált, és az építkezés 1957-ben el is kezdődött. A kéttantermes iskola típusterv alapján készült. A gyermekek 1958. szeptember 1-jén vették birtokba az új intézményt, amely egy 5064 m2-es szép, nagy telekre épült. A 30 növendék két összevont (1–4. alsós és 5–8. felsős) csoportban tanult. Az alsó tagozatot a néhány éves gyakorlattal rendelkező Krecsmán Teréz, a felső tagozatot Rácz József fiatal pályakezdő pedagógus tanította. 1959-ben már 51 tanuló látogatta az iskolát. 1960-ban Rácz Józsefet vezető tanítónak nevezték ki. A Művelődésügyi Minisztérium az 1961–1962-es tanévben új fejlesztésként Továbbképző Iskola beindítását rendelte el. A Mezőgazdasági Továbbképző Iskola célja a 14–16 éves tovább nem tanuló, és nem dolgozó fiatalok iskolai foglalkoztatását szolgálta. Itt is beindították a Továbbképzőt, de ez az iskolatípus sem a városban, sem a tanyavilágban nem bizonyult sikeresnek. 1 Az 1960-as évek közepén a tanulólétszám már 90–100 fő között mozgott. Megtörtént a tanulócsoport-bontás, az alsó tagozatban létre hozták az I–III. és a II–IV. osztályokat. A felső tagozat bontását a 201/1965. V. B. határozat segítette, amely a tanyaközponti iskolában szorgalmazta a szakosított oktatás bevezetését. A részbeni szakosítást már megvalósították úgy, hogy egy szakos tanárt helyeztek az iskolába és az V–VIII. osztályt két különálló tanulócsoporttá (V–VI. és VII–VIII.) alakították. Ez volt az első lépés a szakrendszerű oktatás bevezetése terén. 2 A hatékonyabb oktatás érdekében a külterületi iskolákban igyekeztek a délelőtti tanítást bevezetni. Ahol lehetett, a kirendeltség épületét is igénybe vették, ez történt Batidán is. 3 Az 1965–1966-os tanévben sikerült megoldani a délelőtti tanítást. Ekkor az alsó tagozat I–III. osztályát Rácz Józsefné, a II–IV. osztályt Erdélyi Gáborné, a felső tagozatot Rácz József tanította. 1968-ban került Batidára Kőszegfalvi Ferenc magyar-történelem szakos tanár (később könyvtáros, helytörténész), aki nyolc évig tanított az iskolában. Elmondása szerint egyszerű, közvetlen, nyílt, nyitott emberek között éltek és dolgoztak. Szerették egymást. A gyermekekkel igyekezett tantárgyait és a könyvet megszerettetni. Rendszeres nyári kirándulásokat szerveztek. Ágasvárra és a Mátrába vitték azokat a gyerekeket, akik addig Szegednél messzebb nem jártak. Minden útról hatalmas élménnyel tértek haza. Az alsó tagozaton a Nagy Rébék-házaspár tanított. A férj innen került a Városi Tanácshoz népművelési felügyelőnek. 1971-ben már 5 nevelő dolgozott a jól felszereltnek mondható iskolában, ahol közel tíz évig négy tanulócsoport működött. 1

Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára, Hódmezővásárhely Városi Tanács V. B. művelődési szakigazgatási szervének iratai, 15.052-2/1962. 2 Uo. 15.832/1965. 3 Uo. 16.119/1968.

200

Az iskolához nem épült szolgálati lakás, ezért a tanító kezdetben a nevelői szobából, valamint a szertárból kialakított lakásban lakott. Később az Iskola u. 3–5. sz. alatt egy 640 négyszögöles telken ikerház épült, amelynek egyik felében a kirendeltségvezető, a másikban az iskolavezető Rácz József és családja lakott. 1975 szeptemberében Külső-Batidán 10 fő alá csökkent a tanulólétszám, ezért a két iskola felső tagozatát összevonták, de a tanulólétszám tovább csökkent. 1977-ben már csak két tanulócsoport (egy alsó és egy felső) működött, 33 növendékkel. Az 1979– 1980-as tanévben mindössze 5 felső tagozatos tanuló maradt, ezért az 1980–1981-es tanév már felső tagozat nélkül indult. A 8–10 alsó tagozatos gyermek egy tanító irányításával dolgozott. A településen felmerült az igény egy óvoda felállítására. A tanulók létszámcsökkenése lehetővé tette, hogy a felszabadult tanteremben egy óvodai csoportot indítsanak. 1988. szeptember 15-én Rácz Józsefné vezetésével meg is nyílt az óvoda. A tanulólétszám továbbra sem szaporodott, 1989-ben is már csak 10 diák látogatta az intézményt. Ekkor tért vissza Rácz József, aki vállalta a felső tagozat tanítását is. Így az 1–8. osztály összevont csoportban tanult. Az önkormányzat hallgatólagos beleegyezésével működött az iskola. Egyedi eset volt, talán ezért is készített Friderikusz Sándor filmet az „ország legkisebb iskolájáról”. 4 A kis településről, a tanítóról és a 6 tanulóról készült filmet az egész ország látta. Levelek, fényképek sokasága érkezett belföldről, sőt külföldről is. Talán ez is segített abban, hogy az iskolát ekkor még nem zárták be. Több szülő is felfigyelt a családias kis iskolára, és kivitte gyermekét a városi nagy intézményből remélve, hogy az évvesztes, nehezen nevelhető gyermeke itt eredményesebben tanul. Így a létszám néhány év alatt 26 főre növekedett. Ennyi tanuló oktatását összevont csoportban (1–8. osztály) egy személy már nem vállalhatta, ezért ismét két tanulócsoportra bontották a létszámot. Mivel az iskola a Szikáncsi Külterületi ÁMK tagintézményeként működött, Hajdú Lajosné igazgató segítségével nem jelentett gondot a szakos oktatás megszervezése. A tanárok Erzsébetről és Szikáncsról jártak át Batidára tanítani. Rácz József a tanítás mellett évtizedeken keresztül felvállalta a település közművelődési feladatait is. A Sallai Tsz-ben dolgozók részére általános iskolai tagozatot szervezett. Vezette az olvasókört, falunapot, ünnepi megemlékezéseket, bálokat, kiállításokat, vetélkedőket, kirándulásokat szervezett, és ezekből hagyományt teremtett. Közreműködésével 2002. december 20-án a kicsiny faluban haranglábat állítottak. Nyugdíjba vonulása után az iskola vezetésére a hajdani diák, Oláh Zoltánné matematika-fizika szakos tanárnő kapott megbízást. 2008-ban megszűntették a külterületi iskolai oktatást. A tanulókat iskolabusz szállítja a város intézményeibe. Az épületet az óvodások használják tovább.

4

RÁCZ József ny. tanító visszaemlékezése. Batida, 2002. máj. 2.

201

IN MEMORIAM

VARSÁNYI ATTILA IN MEMORIAM KATONA LAJOS 1928–2008 2008. január 6-án elhunyt Katona Lajos ny. iskolaigazgató, a Szeremlei Társaság aktív tagja. 1928. december 4-én született Hódmezővásárhelyen Katona Lajos földműves és Angyal Margit háztartásbeli gyermekeként. Középiskolai tanulóként 1944. szeptember 26-án, az 550/6. levente század tagjaként a Kaposvár melletti Mosdós községbe vezényelték, de november 12-én Dombóvárnál megszökött, s december 8-án ért haza Hódmezővásárhelyre. 1946 és 1950 között a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium diákja. Az érettségi után Szegeden, az Állami Pedagógiai Főiskolán (1950–1953) szerzett matematika–fizika tanári oklevelet, majd a pedagógia szakot is elvégezte a szegedi József Attila Tudományegyetemen (1964–1967). 1952 és 1955 között Hódmezővásárhelyen általános iskolai tanárként kezdte pályáját, ezzel párhuzamosan – 1953–1955 között – megyei megbízott igazgatója lett a Vásárhelyen működő Csongrád megyei helyiipari szakmunkás iskoláknak. 1955-től 1983-ig a hódmezővásárhelyi 602. sz. Iparitanuló Intézet igazgatója volt. 1952-től 1988-ig tagja a Pedagógus Szakszervezetnek, 1967 és 1993 között a Magyar Pedagógiai Társaságnak. 1963-ban a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, 1968-ban a Munkaügy Kiváló Dolgozója, 1974-ben Móra Ferenc-díj, 1975-ben Ifjúságért Emlékérem, 1978ban Apáczai Csere János-díj, 1984-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem, 1992ben Pro Urbe Hódmezővásárhely, 1997-ben Hubertus-kereszt ezüst fokozat kitüntetésben részesült. Kutatási és érdeklődési területének homlokterében a szakmunkásképzés korszerűsítése, Hódmezővásárhely iparának, szakképzésének és vadászatának története, II. világháborús emlékeinek kutatása állt; emellett szabadidejét a helyismereti kutatás, a kertészkedés és a horgászat töltötte ki. 1988-tól jegyzőként működött a Hódmezővásárhely és Környéke Volt Leventék és Hadifoglyok Baráti Körében, 1990-től 1997-es megszűnéséig elnöke a vásárhelyi II. Világhábo205

rús Emlékbizottságnak. 1954-től tagja a hódmezővásárhelyi Horgász Egyesületnek, 1974-től a Hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vadásztársaság Intéző Bizottságának. 1946 és 1959 között labdarúgóként tagja a HMTE és a H. Bástya sportköröknek. Kezdetben a Szakmunkásnevelés c. lapban és a helyi sajtóban jelent meg több cikke, majd 1973-ban társszerzője volt a Hódmezővásárhely c. városismertetőnek. 1990-ben jelent meg A hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vadásztársaság története c. munkája. 1991-ben látott napvilágot Makó Imrével közös műve, A második világháború és a fasizmus hódmezővásárhelyi áldozatai c. kötet, majd 1993-ban ennek folytatása, Kései főhajtás címmel. 1995-ben kerülhetett az olvasók kezébe A második világháborúból hazatért hódmezővásárhelyiek c. könyve, melyet Lusztig Imrével közösen jegyzett. Élete talán főműve, a társszerzőként Ormos Zsuzsannával és Széphegyi Lászlónéval közösen írt Hódmezővásárhely ipari szakképzésének története 1699–1999 c. kötet 1999-ben látott napvilágot. A Szeremlei Társaságba az alakulás után alig fél évvel, 1991 augusztusában, az elsők között lépett be. Ameddig egészsége engedte, aktívan részt vett társaságunk mindennapjaiban, rendszeresen megjelent közgyűléseinken és programjainkon, kivette a részét a Társaság temetőfotózási projektjéből is. Távozása pótolhatatlan veszteség a Szeremlei Társaság tagsága számára is. Lajos bátyánk – nyugodj békében!

206

LABÁDI LAJOS AZ IDEGEN NYELVEK SZERELMESE Száz éve született Mátyás Sándor Az idősebb gimnáziumi tanárok és egykori tanítványai még élénken emlékezhetnek Mátyás Sándorra, akiről már életében legendák születtek. Hallani lehetett szigoráról, szarkasztikus humoráról, csípős megjegyzéseiről, hipochonder (képzelt beteg) hajlamáról, kalapdobó mutatványáról, harsogó kacagást kiváltó színészi alakításairól. Ismert volt Németh László íróhoz fűződődő szoros barátsága, aki róla mintázta meg az Égető Eszter c. regényének egyik hősét, a különc, nagytudású Bozsó Mátyás tanár alakját. Annál kevesebbet tudhatunk nyelvi zsenijéről, műfordításairól, továbbá arról, hogy milyen mélyről indulva küzdötte föl magát a gimnáziumi katedrára. Szentesen született 1908. szeptember 24-én. Felmenői iparosemberek voltak: nagyapja molnármester Szolnokon; apja – Mátyás József – mázolómesterként kereste kenyerét. 28 éves, amikor 1907-ben megházasodott; feleségül vette az alig 21 éves Kovács Juliannát, Kovács Sándor szentesi lakatos lányát. Az I. világháború kitörésekor behívták katonai szolgálatra; 1916 januárjában hősi halált halt anélkül, hogy családját viszontláthatta volna. 1918 őszén az édesanya is meghalt, így az alig 10 éves Sándor teljes árvaságra jutott. Idős, szegénysorban élő nagyapja vette magához, és kinevezett gyámként ő nevelte. A négy elemi osztályt kitűnő eredménnyel végezte; majd tanárai biztatására 1919-ben beiratkozott a helyi Horváth Mihály Főgimnáziumba. Mindvégig eminens diák volt; iskoláztatásának költségeit jómódú diáktársai korrepetálásából fedezte. 1927-ben osztályelsőként érettségizett: minden tárgyból jeles érdemjegyet kapott, mind a nyelvekből (magyar, latin, görög, német), mind a reáltárgyakból (matematika, fizika). Említést érdemel, hogy a vizsgabizottság elnöke Négyesy László egyetemi tanár, irodalomtörténész, Szentes jeles szülötte volt. Mint kitűnő előmenetelű, szegény sorsú diákot, a nagyhírű Debreceni Református Kollégium a növendékei közé fogadta, és lehetővé tette számára a Tisza István Tudományegyetem bölcsészkarának elvégzését. Szaktárgyai a görög– latin–magyar–francia nyelv és irodalom voltak. Tanulmányi eredményei alapján mindvégig ingyenes és ösztöndíjas diák volt; többször nyert külföldi tanulmányutat is Németországba, Görögországba, Franciaországba, Angliába és Ausztriá207

ba. 1932-ben középiskolai tanári oklevelet nyert, 1933-ban pedig a bölcsészettudományok doktorává avatták magyar–latin–francia nyelvből és irodalomból. A gyakorló tanári évét a debreceni Arany János Gimnáziumban töltötte, majd 1933 őszén megválasztották a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium magyar–latin szakos tanárának. Még ugyanebben a tanévben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1936-ban angol nyelv és irodalom szakos tanári diplomát nyert. Iskolai elfoglaltsága mellett 1938-ban az egyik megalapítója volt az ország első népi kollégiumának, a Cseresnyésnek; emellett folyamatosan részt vett a tehetséges tanyai gyerekek felkutatásában, és továbbtanulásuk segítésében. 1944 őszén tanártársaival az országban elsők között nyitották meg a gimnáziumot Vásárhelyen, normalizálva az oktatást. A közélet egyéb területein is élénk tevékenységet fejtett ki: műsorokat szervezett, előadásokat tartott, cikkeket írt a helyi lapokba, munkatársa volt a Puszták Népe és a Délsziget című kulturális folyóiratoknak, választmányi tagja a Tornyai Társaságnak. Maradandó élményt jelentett számára, hogy 1945–1948 között egy tantestületben dolgozhatott Németh László íróval, akivel életre szóló barátságot kötött. 1948-ban lehetősége nyílt arra, hogy hazakerülhessen Szentesre. Noha ekkorra már vásárhelyinek vallotta magát, mégis visszatelepült, hogy gondoskodhasson idős, egyedülálló nagynénjéről. A Horváth Mihály Gimnáziumban helyezkedett el, a magyar–latin–angol–francia nyelvek tanáraként. Az új idők szele azonban hamarosan megcsapta, amennyiben már a következő évben négyhetes orosz nyelvtanfolyamra küldték Egerbe, majd beiskolázták a budapesti Lenin Intézetbe, ahol képesítést szerzett az orosz nyelv tanítására. Így 1949–1956 között számára az orosz vált főnyelvvé, a korábbi kedvenc nyelveit nem taníthatta. Közben csábították őt egyetemi oktatónak – előbb Sopronba, majd Szegedre –, lehetett volna tanszékvezető, adjunktus; de hű maradt Szenteshez, és 1968-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig a Horváth Mihály Gimnázium tanára maradt. Nyugdíjas éveiben kedvenc időtöltése a műfordítás volt. E téren a legjelentősebb vállalkozásának számított, hogy magyarra fordította Virginia Woolf angol írónő két könyvét (Hullámok, Világítótorony). A gimnáziummal élő maradt a kapcsolata. Kedves intézménye iránti ragaszkodását azáltal is kifejezte, hogy egykori iskolatársával – Papp Gézával – alapítványt tett az angol és magyar nyelven kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulók javára. Szentesen hunyt el 1987. január 27-én. A Szeder-temetőben február 4-én tartott gyászszertartáson Bácskai Mihály gimnáziumi igazgató, és Barta László egykori tanítvány és kolléga mondott búcsúztatót. A tanártárs így fogalmazott: Öregségét, évekig tartó időszakos magányait, valóságos és képzelt betegségeit méltósággal viselte. De most, ezekben a percekben egész életének és egyéniségének más távlatot ad a halál. Fölfedezhetjük benne egy nagy tanárnemzedék tipikus alakját: az igényes, alapos, a jövőre felkészítő tekintélyes és feledhetetlen nevelőt. 208

KORODY-PAKU ISTVÁN EMLÉKEIM ANTAL IMRÉRŐL Az ismeretség alapja kétszeresen is hivatásbeli. Imre édesanyja óvónő volt az egykori Soós Imre utcai, nagynéném, Farkas Lászlóné pedig a Szt. László utcai óvodában. Joli néninek két lánya volt, akik sűrűn jártak zsúrokba, így aztán náluk is rendeztek ilyen jellegű ifjúsági összejöveteleket. Egyiken, mint fiatal fiú, én is részt vettem. Valószínű, még ’56 előtt lehetett. Itt láttam Imrét először, még arra is emlékszem, hogy fehér inget viselt. A nyári vakációban találkozott a társaság, cudar meleg volt, így Imre levette a kötelező zakót. Imréék az 50-es évek legelején kerültek fel Pestre, Zempléni Kornél jóvoltából, aki Imre zongoratanára volt Szegeden. és lett Pesten a konzervatóriumban. Találkozásunk időpontjában már zeneakadémista volt Antal István professzor osztályában. A sok vicc közepette erről is mesélt. Egy későbbi alkalommal meg arról is, hogy Antal István és Antal Imre is egyazon utcában, a Damjanichról elnevezettben laktak. Sokszor az Imrének küldött koncertmeghívást Istvánnak kézbesítették. Imre egykori tanára (később a Zeneakadémia V. évfolyamában tanárt váltott) iránti tiszteletből sem reklamálta a neki szóló meghívásokat, hanem belenyugodott, hogy helyette volt professzora utazott esetenként külföldre. Köztünk félgenerációs korkülönbség volt, de tudta, hogy nemrég én is zongorázni kezdtem, ezért nemhogy lenézett volna, hanem még érdeklődött is, hogy mit tanulok. Milyen jó, hogy itt nincs zongora – fordult hozzám. Merthogy akár tetszett neki, akár nem, ahová meghívták és a háznál zongora volt, produkálnia kellett magát. Gondolni lehet, hogy a vásárhelyi családoknak nem Steinway zongorák álltak rendelkezésükre, hanem sokkal inkább lehangolódott, helyenként leragadó billentyűs bécsi mechanikás szörnyetegek. Ezzel kapcsolatban említek egy esetet. Az egykori Tiszti Klubban talán rendezvény, illetőleg valamilyen kellemes szórakozás zajlott. Megjegyzem, hogy akkoriban Vásárhelyen itt volt legolcsóbb a szeszes ital. Jófajta falatokkal megtámasztva Imre sem vetette meg az effajta örömöket. Nos, egyszer csak minden további nélkül bejelentették, hogy itt van Antal Imre és most zongorázni fog. Mit volt mit tenni, Imre sziszegve odasétált a zongorához és egy fergeteges Hacsaturján-Toccatát vezetett elő. Egy pillanatra megállok a Tiszti Klubnál. Az előbb említett okok mellett elsősorban azért is jártunk oda, mert későbbi jó barátunk, a zongorista Hegedűs Bandi édesapja játszott ott egy jazz combóban. Engem is odaengedett néha a zongorához, de ez más lapra tartozik. Tehát a Hacsaturján-Toccata. Emellett volt még másik „versenylova” is Imrének, mégpedig Rahmanyinov Cisz-moll Prelűdje. Sokszor volt szerencsém hallani tőle ezeket a darabokat. Mivel édesanyám jó barátságban volt Böske nénivel, Imre anyjával, sokszor keresték egymás társaságát. Főleg akkor, amikor mi édesanyámmal Pestre men209

tünk. Amikor ők jöttek Vásárhelyre, akkor eljöttek hozzánk. Imre nem úszta meg nálunk sem a zongorázást. Egy ilyen esetet már leírtam, amikor szüleimről számoltam be az egyik évkönyvben, * ezért nem ismétlem meg. Még nem jártam a Szegedi Konzervatóriumba, amikor egy nyáron Imre ismét Vásárhelyen volt. Rendkívül csodáltam zongorajátékát, ezért megkértem, hogy találkozzunk a helyi zeneiskolában, ahol mégiscsak angol mechanikás zongorák voltak. Imre hatalmas késéssel ugyan, de megérkezett, amikor én már lemondtam a találkozásról. Ekkor mertem először zongorázni neki. Véleményét nem rejtette véka alá, viszont rengeteg szakmabeli dolgot mutatott. Legfőképp Chopin etűdjeit játszotta elő. A hatás lebilincselő volt, ujjai minden probléma nélkül áthidalták a legnehezebb részeket is. Emellett lejárt a strandra is. Fejelni is tudott, többször játszottuk a helybeli szokásos kipattantós-rárúgós fejelőpartikat. Maradjunk abban, hogy Imre jobban zongorázott, mint fejelt. Az Országos Filharmóniának megvolt az a jó szokása, hogy szegedi rendezvényeinek egy részét Vásárhelyen is megismételte. Ennek következtében Imre vásárhelyi és szegedi, azonos műsorú hangversenyét is meghallgathattam. Mivel ekkor már én is konzervatórista voltam, mindez az 1960-as évek elejénközepén történhetett. Csupa h-moll művek voltak műsoron. Kezdődött a Haydn-, folytatódott a Chopin- és bezárult a Liszt-szonátával. Ráadásnak pedig a h-moll Chopin-keringő. A nagy taps után Imre bejelentette, hogy több h-moll művet nem tud, pedig bizonyosan lett volna még egy h-moll mazurka is a tarsolyában, ha ő is úgy akarja. Emlékszem egy osztott hangversenyére Szabó Andrással, városunk kiváló zongoraművészével, érdekes módon ott ő játszotta (mármint András bátyám) a Chopin h-moll szonátát. Utólag visszagondolva, számomra az előbb említett hangversenyek közül a Szegeden előadott Haydn tetszett a legjobban. A Tisza Szálló Försterén gyönyörű futamok között bontakoztak ki a szebbnél-szebb, kultivált billentésű motívumok. Talán ennek a hangversenynek is köszönhetem, hogy Haydn-fan lett belőlem és ez a mai napig tart. Gyermekeimmel folytatott zenei foglalkozásaim, majd zongora-pedagógiai munkásságom bibliája a kismartoni, illetve fertődi géniusz zongorára írt szonátái. De maradjunk Imrénél. 1966-ban járunk. Budapest, Nemzetközi LisztBartók Zongoraverseny. Érettségi után voltam, közvetlenül a konzervatóriumi záróvizsgám után. Megengedhettem magamnak, hogy egész hétre Pestre menjek a verseny második felét meghallgatni. Ekkor zajlottak a középdöntők, majd a zenekari döntő következett. A verseny első hetét a rádió élő adásában követtem, de nem csak én, hanem még a fodrászom is. Hajat vágattam Farkas László amatőr, kiváló színészünknél az Andrássy (akkor még Lenin, előtte Sztálin) utcai szövetkezetben, s e művelet *

KORODY-PAKU István: Szüleim Vásárhely egészségügyében = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve. 1996. Hódmezővásárhely, 1997. 203–234. 210

közben vitattuk meg, hogy milyen jól játszotta Imre Bartók op. 14-es szvitjét. A kedves mester (mármint a fodrász) teljesen odavolt Bartókért. Szép idők! Az előző Liszt-Bartók Versenyeken tüneményes zongoristák bukkantak fel, így elsősorban a versenyt NEM megnyerő Lazar (akkor még Lazarij előnévre hallgató) Berman, vagy Dino Ciani, akinek varázslatos Bartók Éjszaka zenéje most is a fülembe cseng. Berman Liszt Transzcendentális etűdjeinek felvétele pedig a mai napig, számomra legalább, utolérhetetlen versenyteljesítmény. Emellett jól emlékszem Lev Vlaszenkó döntőbeli Liszt A-dúr zongoraversenyére is, amellyel 1956-ban nyert és film is készült róla. Kell-e mondanom, hogy Vlaszenkó is, meg Ciani is Imre jó barátai lettek. 1966-ban a középdöntő anyaga ismét Liszt H-moll szonátája volt. Az összes produkció közül csak az Imréére emlékszem. Előadásában a lírikus, filozofikus recitativo-részek vitték el a pálmát. Nagy siker! Imre többször panaszkodott, hogy sok a rosszakarója, ezek éjjel felcsörgetik telefonon a verseny ideje alatt. Íme a pesti zenei maffia! A döntőben, Vlaszenkó barátjához hasonlóan ő is az A-dúr zongoraversenyt játszotta Lehel György karmesteri kíséretével. Ekkor már érezni lehetett, hogy nem lehet elvenni a versenygyőzelmet tőle. Mégis kitoltak vele, mert bár nyert, első díjat nem adtak ki. A versenygyőzelem honoráriumából egy fekete Hoffmann zongorát vásárolt, melyet nekem is nagy örömmel mutatott meg. A hangszer mély hangjait leütve kérdezte: Hallod, milyen sokáig zeng a húr? – Tényleg sokáig zengett. Lakásában a zongora látványa mellett meglepett egy nagy, talán 5 literes Chianiüvegből készített állólámpa. Honnan szedted? – kérdezem. Én csináltam – jött a meglepő válasz. Nem szabad hinni Imrének, amikor könyvében arról panaszkodik, hogy gyakorlati dolgokban teljesen analfabéta. Láttam nem egy saját kötésű könyvét. Kiváló munka volt mindegyik. A pesti vicc, amelyet annyira imádott, a verseny után őt sem kímélte (ez is a népszerűség egyik foka) és a következő gúnynevet adta neki: Assisi (tehát asz’hiszi) Liszt Ferenc. Mielőtt külföldre távoztam (1971), Imrével kapcsolatban egy elég szomorú emlékem maradt. A Szegedi Szimfonikus Zenekarral Schumann Zongoraversenyének volt szólistája. Hogy miért nem készült fel Imre perfektül erre a fellépésre, csak találgatni lehet. Bizonyosan egyik találat az Ifjú Művészek Klubjában eltöltött indokolatlanul sok átmulatott éjszaka lehet. Talán már kézproblémája is jelentkezett? Őszintén megmondom, ebben a kézproblémában nemigen hittem, a kevésbé megfelelő mennyiségű gyakorlásban annál inkább. Természetesen nem vagyok hivatott ebben a kérdésben szakmailag véleményt nyilvánítani. Mindenesetre Imre pályát változtatott és szerintem ezt nagyon jól tette. Új munkakörében, a televíziózásban is kiemelkedőt produkált. Amikor Amerikában találkoztunk, pontosan elmesélte nekem, miért kellett pályát változtatnia. Indokai nem győztek meg. Találkozásunk nagyon szívélyes, 211

akkorra kollegiális lett. A sors iróniája, hogy csak egyszer találkoztunk a tengerentúlon, mivel amikor ő ráért, nekem volt fellépésem, amikor pedig én értem rá, neki Torontóba kellett menni, ahol konferanszié volt egy magyar irodalmi műsorban. Onnan írt nekem egy pár szívélyes sort éppen azon műsor hátuljára, amelyen én is szerepeltem Winsorban. Egyik itthoni hazalátogatásom alkalmából, a 80-as évek elején, talán éppen Endrikén (Szentendre à la Antal) történt: látom ám, hogy Imre angol nyelvvel foglalkozik. Amerika hatása? Ki tudja miért, miért nem, édesanyja előtt angolul kezdtünk társalogni, s ekkor kifejtette, hogy kedvenc szava a „window“, mivel ezt kiválóan lehet a száj minden részével megformálni. Remek nyelvismeretét azt hiszem sokan irigyelték. Imre, talán Amerika segítségével is, olyan hírnevet szerzett, hogy nem csak itthoni filmekben kérték szerepre, hanem odakint is. Hadd idézzek Frankl Péter (könyvében Imre az ő nevét is megemlíti) neves zongoristánk nekem adott nyilatkozatából. Vázsonyi Bálint (kiváló zongorista volt, Washingtonban, ahol halála előtt élt, még politikai újságírással is foglalkozott, híres Dohnányi könyvét itthon jelentette meg) napok alatt megtanulta a filmszakmát. Filmtervét, hogy híres zeneszerzőkről portrét készít, a kommunizmus összeomlása hiúsította meg. Cseh–magyar–NDK produkció lett volna. Már az is el volt rendezve, hogy Antal Imris játssza Schubert Leiermannját. Azt, hogy Imre műsorvezetőként Nagy Endre-i kvalitásokkal rendelkezett, magam is megtapasztalhattam. Mindezt Vásárhelyt, ahol az Erzsébet Kórház javára rendezett jótékonysági estet Kovalik Karcsival ő vezette. Természetesen centrális alakításaival Antal Imre dominálta a műsort. Ennek a szép estnek a plakátját levettem a Kultúrház faláról a műsor végeztekor, fotóját itt mellékelem. Többen tanúim Vásárhelyen, hogy amikor engem a műsorról megkérdeztek, mindig azt feleltem, hogy az egész műsor fénypontja Antal Imre összekötőszövege volt. Annyira tetszett, hogy a függöny mögött, az én előadásom kivételével, csak őt figyeltem. Majd táncra perdült Dratsay Ákos és Bea fuvola duettjére, Telemann h-moll szonátájára. Vezényelt is hozzá: Hű, de remek, nagyszerű! Nem tudom az én „Marosszéki táncaimra” táncra perdült-e? Nem hinném. A műsorban előkerültek a közkedvelt tévés, Kovács P. József „madártojásai”. Az volt az érzésem, hogy Imre az egész estet végigimprovizálta. Az elbeszélést, mesélést még kisgyerek korában szívta magába Vásárhelyen, amint ez könyvéből is kiderült. Az előadás végén még dalra is fakadt (persze csak playbackről), amiért nagyon szurkolt, hogy összejöjjön. Amikor egy-egy összekötőszövege különösen jól sikerült, így szólt: Na most megérdemelsz egy cigit, Antal. A cigarettával kapcsolatban is mindig csodáltam Imrét. A 60-as években nagy szenzáció volt amerikai cigarettához jutni. Az ember ilyen luxuscikkhez vagy csomagból jutott hozzá, vagy Imre segítségét vette igénybe. Ő tudniillik ismerte a pesti vendéglők trafikos- és kenyereslányait, 212

és ezeken keresztül megszerezte az áhított portékát, mint például nekem is. Szenvedélyes dohányos volt. Tavaly biciklizés közben leszólítottam jeles kórboncnokunkat, a kórház akkori igazgatóját, aki alig ismert fel, de amint nevemet kiejtettem, máris parolázott: Mindig emlegetjük azt az estét. Neki is csak ezt válaszoltam: Igen, főleg Antal Imre briliáns közreműködése miatt, igaz? Lehetne ezt a kis irományt egy kevésbé kedvező epilógussal lezárni: Imre utolsó tévés megjelenéseivel. Nem teszem! Nekem ez a Petőfi Kultúrházbeli közös esténk marad mérvadónak emlékezetemben immár mindörökre. Béke poraira!

Antal Imre sorai a szerzőnek Torontóból

213

Az Erzsébet Kórház javára rendezett gálaest plakátja (A szerző felvételei)

214

KITEKINTŐ

SZIGETI JÁNOS EGY SZEGMENTUM TRIESZT MÚLTJÁBÓL A kezdetektől a 19. századig Trieszt kedvező geológiai adottságai folytán az ősidőktől fogva lakott hely volt. A mészkő és a dolomit szinte „kitermelte” a barlangokat, ahol az ősi vadászok menedéket leltek. A Mediterráneum és a Karsztvidék egyaránt biztosította a kellemes életfeltételeket, biztonságot jelentett később is a letelepedőknek. Minden történelmi érából maradt tárgyi emlék. A teljesség igénye nélkül: a római korból a bazilika kövei, oszlopai, az antik teátrum, szarkofágok, domborművek, síremlékek, szobrok, diadalív; a középkorból templomok, festmények, a kikötő mólói; a közel hat évszázados Habsburg-uralomból paloták, kastély, kikötő és még hosszan sorolhatnánk. Így aztán érthető, hogy miért hangzik el oly gyakran ez a mondat több változatban is: Autobus in partenze per Trieste. A Kr. e. II. században került római uralom alá a vidék, így Tergeste (Trieste) is. A római civilizáció hamar meghonosodott a coloniában, s ahogy a limes kitolódott, ellatinosodott a település. A szomszédos metropoliszt, Aquileiát Bononiával (Bologna) út kötötte össze, ezen, valamint Isztria felé is megindulhattak a kereskedők. A tengeri áruszállítás zömében az Adriai-tengeren bonyolódott le. A mólók elnevezése egyrészt utal a velencei évszázadokra is: Molo Venezia, Bacino S. Marco. Julius Caesar consullá választása időszakában, Kr. e. 59-ben Tergeste még nem túl jelentős telepeshely, gyarmatváros a Gallia Cisalpina régióban, közel a Kr. e. 181-ben létrejött Aquileiához mérhetően. Utóbbi latin jogú városba több ezer kiszolgált katonát telepítettek, s már Kr. e. 90-ben municipium rangot kapott. Egyébként Aquileia pusztulását a 7–8. században több tényező közül elsősorban a tenger visszahúzódása és az elmocsarasodás okozta. Tergestét a barbár japydok (Iapodok) feldúlták, rablótámadások érték Augustus Octavianus (Kr. e. 30–14) császár uralkodása alatt, majd ismételten a rómaiak kezére került. Amikor a Római Birodalom határát a Dunáig kiterjesztették, s a japydok is behódoltak, Venetia-Histerek tartomány része lett, fejlődésnek indult. Helyőrséggel, bástyákkal, erődökkel garantálták biztonságát. Kikötők, mólók létesültek, színház, templom épült. 17 km-es vízvezetékrendszerrel gazdagodott a település, amely a Rosanda völgyéből juttatta el a vizet Tergestébe.

217

Vegyük szemügyre a környék római kori helyneveit: Helynév

Mai megfelelője

Opčina

Villa Opicina

Muggia

Múggia

Punta Pirano

Piran

Punta Bassinia

Bašanija

St-Croce

S.Croce

Capodistria

Koper

Lipizza

Lipica

Rovigno

Rovinj

A teljesség igénye nélkül találkozunk még ma is élő helynevekkel: Nabresina, Aurisina, Servola falu, Punta Sottile, Punta Grossa, Pischanze falu, Rojano falu. A Római Birodalomban a 4. században nemcsak az egyistenhit terjedt el, hanem a kereszténység is gyökeret vert. A keresztény egyház fokozatosan vezető szerepet vívott ki a városokban. Nagy Konstantin uralkodása idején (313–336) már a St. Justus által terjesztett krisztusi tan Tergeste térségében általánossá vált. A térítők minden bizonnyal Aquileiából és Ravennából jöhettek. A keresztény hagyomány visszanyúlik a 313 előtti századokra, nevezetesen a város védőszentjét, Szent Justust, valamint Szent Serviust kell megneveznünk. Utóbbi, aki jámbor ifjúként, remeteként híresült el, a Karszt egyik sziklabarlangjában lakott. A 6. században a trieszti püspöki székbe Frugifero került. A 8. században a frank birodalom része lett Trieszt. A 10. században a német-római császárság birtoka. Lothar király 948-ban San Giovanni püspöknek adományozta a várost és környékét. 1295-ig a püspökök egyaránt gyakorolták az egyházi és világi hatalmat; ezután a patriarcha átruházta a feladatokat az urbánus közösségekre. Trieszt önállóvá vált. 1313–1319 között keletkezett statutum kiszélesítette a város önrendelkezési jogát. A városi hatóság élén a podesta állt, nagy- és kistanácsot választottak, hivatalokat állítottak fel. Bár 1246-ban nemesi családok fennhatósága alá került a tengerparti város, de városszervezete, jogállása megmaradt. Különbözött bizonyos mértékben az észak-itáliai városköztársaságoktól. A lagúnák városállama, Velence az Adriai-tengeren egyre nagyobb hatalomra tett szert. A velencei hajóhad megtisztította a területet a kalózoktól. Mindezt nem önzetlenül tette, szolgáltatásokat követelt, sőt 1369-ben 11 hónapi ostrom után elfoglalta Triesztet. 1381. október 7-én viszont a Serenissima elismerte 218

a város függetlenségét. Mivel Velence újabb és újabb hódításokra szánta el magát, Trieszt nem érezte biztonságba magát, s a Habsburgokhoz fordult. 1382. szeptember 30-án III. Lipót herceg (1351–1386) Grazban elfogadta Trieszt önkényes meghódolását. A podesta helyébe a kapitány lépett. A Szent Justus-dombon (Il colle di San Giusto) 1470–1630 között várkastély (Castello di San Giusto) épült, amelynek legrégibb része a Kapitány Háza (Casa di Caprin). Az osztrák hercegek jelentős önállóságot biztosítottak a városnak, amely háborút is viselhetett, békét köthetett. Megmaradt a helyi kormányzat, az osztrák területről kinevezett kapitány együttműködött a nemességgel. Az 1463–1469 közötti időszak az isztriai városokkal és Velencével vívott hadakozás, valamint a belső feszültségek, polgárháborús helyzet miatt nyugtalanítólag hatott a lakosságra. Trieszt aránylag védett helyen feküdt, az erődítési munkálatok is sikeresnek mutatkoztak, valamint III. Frigyes (1415–1493) császár katonáinak beavatkozása garantálta a város fennmaradását. 1470-ben maga a német-római császár személyesen törvénykezett Triesztben. Leonardo Loredan dózse (1501–1521) azonban semmiképpen sem akart lemondani a trieszti boradóról, aminek következményeként kitört a háború Trieszt birtoklásáért. I. Miksa (1469–1519) hadait legyőzték a velenceiek, akik 1508. május 6-án elfoglalták a várost. Szent Márk oroszlánjának uralma az Adriai-tenger térségében még mintegy két évszázadig fennállt. Trieszt gazdasági kapcsolatai ezután sem szűntek meg a krajnai és karintiai tartományokkal, bár 1463 óta területe összeszűkült. A Velencével való konfliktus szinte állandósult. VI. Károly (1685–1740) császár 1719-ben szabadkikötővé nyilvánította Triesztet. A Habsburg Birodalmon belül privilegizált és közigazgatásilag különálló helyzetbe került. Trieszt javára dőlt el Buccari és Fiume közti több évtizedes konkurencia. Kikötőjét a 18. században jelentősen fejlesztették. A helyi lakosság soknyelvű és -identitású volt: olaszul, németül, s mivel a környező vidék délszláv volt, szlovénul, horvátul, szerbül, valamint a 4–5 ezer zsidó lakosság nyelvén, jiddisül is beszéltek. Sokfajta nyelvi elem is keveredett a beszédbe. Ugyanilyen tarka képet mutat a kulturális tabló is, bár elsőséget élvezett az Itáliához kapcsolható művészeti és művelődéstörténeti hagyomány. Bécs és az Osztrák–Magyar Monarchia hatása ezen túl az építészetben is fellelhető. Trieszt még a 18. században is megőrizte középkori városképét: városfal, bástyák vették körös-körül, minek következtében összezsugorodott belterülete, határt szabott terjeszkedésének. A székesegyház és a várkastély kimagaslott a kanyargós és szűk utcák házai közül. Négy kerületet alakítottak ki: Cavana (cava = bánya), Mercato (piac), Riborgo (borgo = előváros), Castello (vár, kastély) nevükben is utalnak eredetükre és rendeltetésükre. Öt fő- és négy mellékkapun lehetett ki- és bejutni a városba. A falakon kívül kolostorok, kórházak, sótelepek működtek. Mivel Trieszt a gabonakivitel és a levantei, s gyarmati áruk behozatala következtében 219

egyre fontosabb szerepet töltött be, VI. Károly (1711–1740) és Mária Terézia (1740–1780) uralkodása alatt elindult a modernizáció útján. Ez a folyamat majd felgyorsul a 19. században. A Tengerpart, azaz Küstenland, Triesztből és Görzből szervezett örökös tartomány lett. 1777-ben már húszezren éltek az adriai kikötővárosban. Tovább nőtt a népesség a bevándorlással. Mária Terézia uralkodásának idejére esik a Canal Grande befejezése, a Móló és az új kórház felépítése. Hozzákezdtek a régi falak lebontásához. A szabadkikötő létesítése egy felfelé ívelő korszak kezdetét jelentette. Egymás után épültek a nemesek, a gazdag kereskedők és bankárok palotái. A napóleoni háborúk idején, 1797-ben és 1805-ben francia csapatok vonultak be Triesztbe, majd 1809-től 1813-ig meg is szállták a várost. 1801-ben színház, a következő évben börze épült. II. József rendeletei, majd a napóleoni időkben Trieszt annektálása az elavult hivatalok felszámolásához vezettek. A felvilágosodás éreztette jótékony hatását. 1813 után a törvényhatóság felállítása azt jelentette, hogy az adriai kikötőváros politikailag és gazdaságilag megőrizte függetlenségét. I. Ferenc (1768– 1835), aki 1804-től 1835-ig osztrák császárként uralkodott, 1819-ben Triesztet a Német Konföderáció szabad városává tette. A francia megszállás után az osztrák császárság közigazgatási területéhez tartozott ismét. A Tengermellék tartományai közül Trieszt tartozott legrégebben Ausztriához (1382 óta). I. Ferdinánd (1793–1875) 1839-ben ismét visszaállította a kis- és nagytanácsból álló városi képviseletet. 1848-ig maradt ez a helyi kormányzati forma. Ferenc József császár uralkodása idején az adriai kikötőváros a korona alá rendeltetett, 1850–1867 között megszilárdult az a közigazgatási struktúra, amely érvényben maradt az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásáig. 1867-től lett a Tengermellék fővárosa. Az első világháborút lezáró párizsi békerendszer átrajzolta az adriai partvidék politikai térképét, így Trieszt az olaszoké lett. 1918. november 3-án a Piazza Grande, a későbbi Piazza dell’ Unita d’Italia előtt kötöttek ki az olasz hajók. 1943. szeptember 8. után német csapatok szállták meg a várost. 1945. május 1-től június 12-ig Tito csapatai vonultak be. 1947. február 10-től a szövetségesek által ellenőrzött nyílt „állam” volt, majd 1954. október 26-tól Trieszt visszakerült Olaszországhoz. A város főtere a tengerre nyitott, valamikor itt kanyargott a Corso, majd a 19. századi rendezése, megformálása, kiszélesítése, kiépítése után Trieszt egyik szimbóluma lett, hiszen helyt adott a legfontosabb közhivataloknak. Az olasz egyesítés tere lett, a haladás gyermekeinek álma valósult meg. Itt egy olasz építész, Giuseppe Bruni nevét kell megjegyeznünk. Trieszt visszatérését Itáliához, Guido Piovene tapasztalata szerint, a lakosság örömmámorral fogadta, amely fölülmúlta az 1918-as időket is. Trieszt egyfajta gyűjtőtégely volt. A bevándorlók Friuliból, de távolabbi olasz földről is érkeztek, mint például a levanteiek. Jelentős számmal élnek itt az 220

isztriaiak felmenői. Mára már szinte beolvadt az osztrák etnikum, legföljebb nyelvében, mentalitásában, tradícióiban őriz még szépapái korából valamit. A történelem építészetileg és gazdaságilag nem kevés nyomot hagyott a Monarchia korából, itt nemcsak a József- és Terézvárosra, s nem is a Sacher-tortára gondolunk. Trieszt, akárcsak Bécs, a zene, a kultúra fővárosa, közép-európai küldetése van. Egy percig sem tagadta meg múltját és örökségét. A városháza előtt áll VI. Károly (1711–1740) császár szobra (1728), vagy a Sissi emlékmű a Piazza della Liberta kertjében, a Terézvárosban. A műemlékekben és műkincsekben gazdag kikötőváros épületei közül legismertebb a La Cattedrale di San Giusto. Triesztet „Adria Bécsének” is nevezik, hiszen 1382-től 1918-ig az osztrák császárság területéhez tartozott. A Tengermellék lakosságának identitása éppoly sokszínű volt, mint annak nyelvi használata. A meghatározó az olasz nemzethez tartozás volt. A város védőszentje Szent Jusztusz (St. Just; San Giusto). A Szent Just székesegyház építésekor két középkori szentélyt, egy 5. századi Mária templomot, egy 6. századi bizánci kupolás templomot foglaltak egybe, sőt egy keresztelő kápolnát is hozzácsatoltak, vagyis jelentősen átépítették azokat. Az építkezések a St. Just-dombon (Il Colle di San Giusto) a 14. században kezdődtek. Római kori oszlopokat, síremlékeket, szobortalapzatokat is beépítettek. A katedrálist Enrico von Wildenstein (1383–1396) püspök 1385-ben szentelte fel. A régi templomok egyesítéséből keletkezett főhajó egy nagy, gótikus rózsaablakon át kapja a világosságot. A főhajóhoz kápolnákat építettek. A Justus oltár mögött, az apszisban a mozaikképen a város védőszentjei, Justus és Servulus között áll a Megváltó (13. sz.). A jobboldali első mellékhajó mozaikja a trónuson ülő, kék köpenybe burkolt, s kisded fiát ölében tartó Szűzanyát ábrázolja. A kis Jézus jobbját áldólag nyújtja. Kétfelől Mihály és Gábor arkangyalok láthatók, liliomszálat tartanak kezükben. Alattuk az apostolok sora az ókeresztény mozaikok megszokott stílusában (7. sz.). Az öt főhajós katedrális főhomlokzatának legalsó részét sírkövek borítják, amelyek valamikor a templom padlózatába illesztettek. Bronz mellszobrok is láthatók, Trieszt híres püspökei: Enea Silvio Piccolomini (1447–1451), a jeles humanista, a későbbi II. Pius pápa (1458–1464), Andrea Rapicco (1567–1573), Rinaldo Scarlichio (1621–1630). A harangtorony is magába fogadott római műtárgyakat. A gótikus fehérkő rózsaablakot egy római szarkofág fedőlapjából faragták ki. A 15. századi freskók Szent Jusztusz életéből vett eseményeket ábrázolja. Középen a Szent áll, kezében Trieszt legrégibb makettjét tartja. Benedetto Carpaccio 1540-ben festett alkotásán a Madonna látható a kisdeddel Szent Justus és Szent Sergio társaságában. Szent Justus mártíromságát megjelenítő vásznat C. Wostry 1900-ban alkotta. A katedrális bal oldalán áll a 13. századi Capella di San Michele al Carnale. A Szent Justus térről látható egy római kori fórum és a Teatro Romano. Dolgozatunknak nem tárgya Trieszt magyar vonatkozású emlékeinek felsorolása, de néhány mellett nem mehetünk el szó nélkül. Del Castello di Miramare: a magyar turisták által leggyakrabban látogatott trieszti kastély. Mik221

sa és Charlotte otthona 1860 karácsonyára készült el. Elnevezése az építtető Miksa főhercegtől származik, aki így kiáltott fel: Si mira il mare (látni a tengert). A Miramare kastély könyvtártermében Ferenc József és Erzsébet királyné ábrázolása mellett több magyar város címere is látható. A San Justus katedrálisban fellelhetők Brestyánszky Béla (1832–1895) márvány szobrai és domborművei. Trieszt felvilágosult szellemének köszönhetően oltalmat nyújtott száműzötteknek, kitaszítottaknak, menekülőknek. Így telepedhetett le Joseph Fouché (1759–1820) a híres-hírhedt francia rendőrminiszter, akit hazájából száműztek. Itt talált menedéket a spanyol Bourbon-ág sarja, Don Carlos. Bonaparte Napóleon bukása után a család néhány tagját is befogadta Trieszt. A Grand Duchi d’Agosta hotelben gyilkolták meg Johann Joachim Winchelmann (1717–1768) híres német régészt, akinek itteni sírja valóságos zarándokhely. Se szeri, se száma a hírességeknek, akik rövidebb-hosszabb időt töltöttek a város falai között. Stendhalt (1783–1842) 1830-ban konzulnak nevezték ki Triesztbe, bár ő a hideg szelek miatt később Velencébe költözött. James Joyce (1882–1942) ír író angol nyelv tanításából élt Triesztben, talán Horthy Miklós is tanítványa volt. A Miramare kastélyban a Habsburg-család sok tagja vendégeskedett. A Vészkorszak idején a Rijekából menekülő néhány zsidó családnak itt sikerült elrejtőznie, bújtatták őket. A magyar történelem és művelődéstörténet sok nagy alakja látogatást tett az adriai kikötővárosban, Széchenyi Istvántól napjainkig sorolhatnánk. Jules Verne (1828–1905) Sándor Mátyás című regényének egyik színhelye az 1860-as évek Triesztje. Több forrásból is ismerte a várost: híres útleírásokból, itáliai utazásából. Hősei megfordulnak a Corsón, a Piazza Grande-n, VI. Károly szobra körül, áthaladnak az Arco di Riccardo-n, eljutnak a San Giustoszékesegyházhoz stb. Felhasznált irodalom Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képekben. Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia. Budapest, 1892. PIOVENE, Guido: Utazás Itáliában. Budapest, 1971. GONDA Imre – NIEDERHAUSER Emil: A Habsburgok. Budapest, 1977. PILASTTRO, Giorgio – ISONI, Gavino: Miramare. La Chateau de Maximilien et Charlotte. Trieste, 1985. REDEN, Alexander Sixtus von: Az Osztrák–Magyar Monarchia. Történelmi dokumentumok a századfordulótól 1914-ig. Budapest–Salzburg, 1989. CORNELL, T. – MATTHEWS, J.: A római világ atlasza. Budapest, 1991. McCAGG, William O.: Zsidóság a Habsburg Birodalomban, 1670–1918. Budapest, 1992. VECCHI, Fiorenza de – RESCINITI, Lorenza – TORLO, Marzia Vidulli: Trieste. Trieste, 1996. FABIANI, Rosella: Miramare. Castle the Historic Museum. Electa. 2001. 222

ROBERTI, Miro Mirabella – TORLO, Marzia Vidulli: Il colle di San Giusto. La Cattedrale il Castello e i Musei. Trieste, 2001. TORLO, Marzia Vidulli: Trieste. Trieste, 2002. Itáliai terek. Az olasz társadalom történetének, művészetének és kultúrájának különleges színhelyei: a terek. Budapest, 2003. RUARO, Giuliapaola: Trieste. Trieste, 2003. BANFI, Florio – HORVÁTH Zoltán György – KOVÁCS Zsuzsa – SÁRKÖZY Péter: Itáliai magyar emlékek. Budapest, 2007. BÍRÓ Mária: Elmocsarasodott kikötőváros. Aquileia a „második Róma” pusztulása = História, 2007. 5–6. sz. 49–52.

223

Piazza dell’Unità d’Italia. Trieste. Lloyd Palota (1883) 224

Trieste. Piazza dell’Unità d’Italia. Négy Kontinens díszkút (G. B. Mazzoleni, 1754) 225

Piazza dell’Unità d’Italia. Palazzo della Regiona F. V. Giulia. Lloyd Palota, 1880–1883. Tervezte: Ferstel Henrik

Kormányzói Palota (Palazzo del Governo) 226

Terézváros (Borgo Teresiano). Canal Grande

Börzepalota. 1806-ban avatták fel, A. Mollari tervezte 227

Városháza (Palazzo Municipale)

A Grand Hotel Duchi d’Aosta szálloda épülete (E. Geiringer és G. Righetti, 1873) 228

A Miramare-kastély. Tervezője Junker Károly, 1860-ra készült el

Verdi Városi Színház. 1801-ben épült, Pertsch Máté tervei alapján 229

Utcakép 230

Trieste. Szent Szpiridion templom. 1868-ban szentelték fel (A szerző felvételei) 231

ADATTÁR

KOVÁCS ISTVÁN HÓDMEZŐVÁSÁRHELY BELTERÜLETÉNEK TÖRTÉNETI ÉS JELENKORI UTCANEVEI Az utcanévadás vásárhelyi történetét a szerző a 2004-es évkönyvben megjelent tanulmányában dolgozta fel. Abban még nem szerepeltek a H M Vásárhely Vallomány- vagy Telekkönyvében fellelhető utcanevek (1850) és Kishomok új utcanevei (2007). Összeállításunk 975 nevet (közte 74 védett), névváltozatot tartalmaz, ebből 550 már nem létezik, ezeket dőlt betűvel jelöltük. Az utcákat utolsó alakjuknak megfelelő helyen tárgyaljuk. Ábrai Károly utca. Védett név. A Kincses-telepi Észak utcát köti össze a védett Hattyas utcával. 1928–1949: Bartóki utca; 1950–1990: Engels utca; 1991: Ábrai Károly utca. Ábrai Károly (1830–1912) tanár, író, Vásárhely polgármestere; Bartóky József (1865–1928) író, földművelésügyi államtitkár, nevéhez fűződik a munkásházépítési akció; Friedrich Engels (1820– 1895) német filozófus, a marxizmus egyik alapítója.

Ábrány. A középkorban elpusztult falu, a mai tűzoltóság környékén lehetett. Áchim András → Temesvár utca

Ádám utca. Tabánban a Szerencse és a Fecske utcákat köti össze (1857). Ady Endre utca → Ady Endre út

Ady Endre út. A Hősök terétől a Szeged–Békéscsaba vasútvonalig tart, az utat 73 platánfa szegélyezi. 1888– 1914: Szegedi út; 1915–1918: Vilmos császár út; 1918: Szegedi utca; 1919– 1930: Vilmos császár út; 1931–1945: Horthy Miklós utca; 1946–1993: Ady Endre utca; 1994: Ady Endre út. II. Vilmos (1859–1941) német császár; Ady Endre (1877–1919) költő; Vitéz Horthy Miklós (1868–1957) Magyarország kormányzója.

Ág utca. Susánban az Érsek és a Klauzál utcákat köti össze (1857). 235

Agyag utca. Védett név. Tabánban az Észak utcát köti össze a Botond utcával. 1851: Török Pál utcája; 1857: Agyag utca. Bodnár Béla szerint az utca nevét híres fazekasiparáról kapta.

Akácfa utca. A Kincses-telep közelében a Jókai és az Észak utcákat köti össze (1964). Áldomás utca → Simonyi utca

Alkony utca. A Béke-telepen a Nyárfa és a Kisfaludy utcákat köti össze (1985/1986). Alkotmány utca → Szent Antal utca Állatvásártér → Szabadság tér

Alma utca (1). Új-Kishomokon a Vasút utcából nyíló zsákutca (2007). Alma utca (2) → Almásy utca

Almásy utca. A Tölgyfa és a Vidám utcákat köti össze. 1857–1889: Alma utca; 1890: Almásy utca. Almásy Pál (1818–1882) ügyvéd, politikus, az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetője.

Álmos utca. A Zrínyi utcából indul, és a Száraz és Pacsirta utca találkozásánál ér véget. 1857–1889: Solti utca: 1890: Álmos utca. Alsó utca. Újvárosi utca a 19. században a mai Fáncsy utca közelében. Andrássy utca → Andrássy út

Andrássy út. Védett név. A város főutcája, a Kossuth teret köti össze a Kálvin térrel. 1560–1578: Nagy utca; 1851–1889: Fő utca; 1890–1949: Andrássy utca; 1950–1956: Sztálin utca, 1956: Kossuth utca; 1957– 1990: Lenin utca; 1991: Andrássy út.

Gróf Andrássy Gyula (1823–1890) miniszterelnök; Kossuth Lajos (1802–1894) államférfi, Magyarország kormányzóelnöke; Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője; Joszif Viszarionovics Sztálin (1878–1953) a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára.

Anna utca. Susánban a Bajza és Mátyás utcákat köti össze (1857). Arad utca → Somogyi Béla utca.

Arany temető. A Jókai, Kutasi, Rárósi és Vámház utcák által határolt területen helyezkedik el. Az Óarany temetőt 1796-ban jelölte ki az uradalom a református és az evangélikus egyház számára, 1825-ben zárták be, de már 1805-ben kijelölték az Újarany temetőt. A legnagyobb részt a katolikus és a református (1962-ben bezárták) foglalja el, a két kisebbet a görögkeleti és az evangélikus. Később az északi részhez csatlakozott az unitárius temető is. Arany utca. A Jókai utcáról az Arany temetőhöz vezet (1890). Nevét valószínűleg az Arany temetőről kapta.

Arany János utca. A Szántó Kovács János és a Zsoldos utcákat köti össze. 1857–1889: Vigadj utca; 1890–1947: Verbőczy utca; 1948: Arany János utca. Arany János (1817–1882) költő; Verbőczy József (1828–1878) vásárhelyi református kántor, ügyvéd, 1848-as honvédtiszt.

Arató utca. A Béke-telepen a Lőrinc pap utcát köti össze az Alkony utcával (1985/1986). Árendás utca. A Béke-telepen a Nyárfa és a Kisfaludy utcákat köti öszsze (1985/1986). Árok utca. Tarjánban a Csillag utcát köti össze a Királyszék utcával. 1851 előtt: Lapos utca; 1857: Árok utca. Nevét a hajdani csapadék- és belvízelvezető árokról kapta.

236

Árpa utca → Kalász utca

Árpád utca. A Belvárosban az Oldalkosár utcát köti össze a Szentkirályi utcával (1857). Árpád (850/855 k.–907?) fejedelem.

Árvíz utca. Védett név. A tarjáni Zrínyi utcát köti össze a kertvárosi Kodály Zoltán utcával (1857). Az elnevezés a hajdani árvizek emlékét őrzi.

Asztag utca. A Béke-telepen a Magvető és a Mester utcákat köti össze (1985/1986). Bácska utca → Endre Béla utca Bácskai-rész → Újváros

Bajcsy-Zsilinszky utca. A Kálvin teret köti össze a Nagyállomással. 1560–1578: Hód utca; 1888 előtt: Új utca; 1888–1889: Vasút utca; 1890–1918: Kállay utca; 1918: Nemzeti Tanács utca; 1919–1945: Kállay utca; 1946: Bajcsy-Zsilinszky utca. Kállay Albert (1843–1922) 1887-től 1898-ig Szeged, Vásárhely és Szabadka főispánja; Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) politikus, újságíró.

Bajnok utca. Tabánban a Dózsa György utat és Pálffy utcákat köti össze. 1857–1899: Kakukk utca; 1890: Bajnok utca. Bajza utca. Susánban a Klauzál utcát köti össze a Kistópart utcával. 1851: Görbe korcsma utcája; 1857–1889: Hunyor utca; 1890: Bajza utca. Bajza József (1804–1858) költő.

Bakay utca. A Belvárosban a Hódi Pál utcát köti össze a Madách Imre utcával. 1857– 1889: Dió utca; 1890–1949: Rónay utca; 1950–1990: Sallai Imre utca; 1991: Bakay utca. Rónay Lajos (1821–1891) Vásárhely főispánja; Sallai Imre (1897–1942) az illegális kommunista mozgalom egyik szervezője; id. Bakay Lajos (1845–1905) sebész, kórházigazgató; ifj. Bakay Lajos (1880–1959) sebész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, felsőházi tag. Baksa János utca → Nádor utca

Baktai István köze. A Miklós utca környékén (1850).

Balassa utca. Tabánban a Damjanich utcától vezet a Lévai utcáig. 1857– 1889: Búza utca; 1890: Balassa utca. Balassi Bálint (1554–1594) költő, 1560ban portát birtokol Vásárhelyen.

Bálint utca. Susánban a Bajza és a Berkenye utcákat köti össze (1857). Bán András köze. Az Imre utca környékén (1850). Bánát utca. Újvároson a Temesvári és a Síp utcákat köti össze. 1932–1949: Bánát utca; 1950–1990: Rózsa Ferenc utca; 1991: Bánát utca. Bánát, Bánság: történelmi-földrajzi tájegység a történelmi Magyarország déli részén, Rózsa Ferenc (1906–1942) az illegális kommunista mozgalom egyik vezetője.

Bánfi köz. A Tarjáni tized utcája a 18. században. Bánfi Lázár köze. Az Árpád utca környékén (1850). Bánfi utca. Tarjánban a Pál utcát köti össze a Sarkantyú utcával. A 1857– 1889: Bánom utca; 1890–1927: Bánffy utca, 1928: Bánfi utca. Az elnevezés régi családi névre utal.

Banner János utca. Védett név. A Hódtó utcából nyílik (1988).

Barna János köze. Susánban a Görbe és a Rövid utcák környékén (1850). Barna Péter utcája. A Szél utca környéke (1850). Barompiac utca → Madách Imre utca

Baromvásár utcája. A Szabadság tér közelében (1850). Barta István köze. Az Andrássy és a Petőfi út környékén (1850). Barta János köze. Az egykori Kis utca tized utcája (1850). Barta Mihály utcája. Az Oldalkosár egyik utcája lehetett (1850). Bartók Béla utca. A Kertvárosban az Ady Endre utcát köti össze a Kása-erdővel. 1932– 1947: Zenta utca; 1948: Bartók Béla utca. Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató; Zenta vajdasági város. Bartóki utca → Ábrai Károly utca

Báthory utca. A Szántó Kovács János utcát köti össze a Rákóczi utcával. 1857–1889: Gyékény utca: 1890: Báthory utca. Báthori István (1533–1586) erdélyi fejedelem, lengyel király.

Batthyány utca. Az Andrássy utat köti össze az Oldalkosár utcával. 1857–1889: Kakas utca; 1890: Batthyány utca Gróf Batthyány Lajos (1806–1849), az első független magyar kormány miniszterelnöke.

Banner János (1888–1971) régész, a város határában végzett ásatásaival világhírnevet szerzett. Bánom utca → Bánfy utca

Becsei Mihály előtti utca. A Damjanich és Szög utcák környéke (1850).

Bánya utca. Új-Kishomokon a Kereszt és a Vasút utcákat köti össze (2007).

Béke-telep. A Béke utca folytatásában kialakított, és folyamatosan terjeszkedő településrész. Az 1930-as évek: Lindenfeld-telep; 1942: Bonczos Miklós-telep; 1971: Béketelep.

Az elnevezés az egykori homokbányára utal.

Bárány utca. A Dózsa György útját és a Damjanich utcát köti össze (1857). Baranyi köz. A Zrínyi utcából nyílt (1850). Barázda utca. A Béke-telepen a Fürkehalom utcából nyílik (1985/1986). Bárd utca. Susánban a Klauzál és a Fűzfa utcákat köti össze (1857). 237

Béka utca → Beöthy utca Béke utca → Szent László utca

A Lindenfeld család saját tulajdonát felparcellázta és kiosztotta, innen kapta a nevét; Bonczos Miklós (1897–1971) belügyminiszter, az Országos Nemzeti Családvédelmi Alap megszervezője. Az első vásárhelyi ONCSA-házak 1942-ben épültek az Észak utcában.

Béla utca. Az Oldalkosár utcát kötötte össze a Kaszap utcával (1857).

Béla cigány utca. Védett név. Csúcsban a Teleki utcát köti össze a Dél utcával. 1857–1889: Liba utca; 1890–1925: Jegenye utca; 1926. Béla cigány utca. Czutor Béla (1863–1909) cigányprímás ebben az utcában született.

Béldy utca. A Klauzál utcát köti öszsze a Vidra utcával. 1857–1889: Boris utca; 1890: Béldy utca. Béldy Pál (1621–1679) háromszéki főkapitány. II. Rákóczi György lovassági főparancsnoka. Beloiannisz tér → Hősök tere

Belváros. Védett név. Az Árvíz, Vajda, Damjanich, Holló, Pálffy, Teleki, Táncsics Mihály, Andrássy utcák és az árvízvédelmi kőfal által bezárt terület. Bem József utca. Tarjánban a Királyszék, a Malom és a Korona utcákat köti össze (1890). Bem József (1794–1852) honvédtábornok, a lengyel és a magyar szabadságharc hőse.

Béni János köze. Tabánban a Szög utca környékén (1850). Benőfy utca. Susánban a Csiga utcából nyíló vakköz. 1857–1889: Üszög utca; 1890: Benőfy utca. Benőfy Soma (1821–1887) katolikus pap.

Beöthy utca. A Szivárvány utcát köti össze a Holló utcával. 1857–1889: Béka utca; 1890: Beöthy utca. Beöthy Zsolt (1848–1922) irodalomtörténész, egyetemi tanár. Bercsényi-hajlat → Kishomok Bercsényi-telep → Kishomok

Bercsényi utca (1). Védett név. A Kinizsi utcától a Kálvin térre vezet. 1857–1927: Csalogány utca; 1928: Bercsényi utca. Gróf Bercsényi Miklós (1665–1725) kuruc generális, Vásárhely földesura. Bercsényi utca (2) → Kiserdő sor

238

Bereczki utcája. A Galamb utca környéke (1850). Beretzk Pál utca. Újvároson a Csomorkányi utcát köti össze a Budai Nagy Antal utcával, folytatása a Gölöncsér utca. 1928–1949: Beretzk Pál utca; 1950–1990: Sztahanov utca; 1991: Beretzk Pál utca. Beretzk Pál (1885–1954) ügyvéd, vásárhelyi polgármester-helyettes; Alekszej Grigorjevics Sztahanov (1906–1977) szovjet bányász, a sztahanovista mozgalom névadója.

Berkenye utca. Susánban a Klauzál és a Bálint utcákat köti össze (1857). Bernát utcája. A Jókai és a Daru utcák környéke (1850). Berzsenyi utca. A Kinizsi utcát köti össze a Nagy Sándor utcával. 1857–1889: Ignác utca; 1890: Berzsenyi utca. Berzsenyi Dániel (1773–1836) költő. Bethlen István utca → Táncsics Mihály utca

Bezerédj utca. Susánban a Révész utcából nyílik. 1857–1887: Jakab zug; 1888–1889: Jakab utca; 1890: Bezerédj utca. Bezerédj Imre (1679–1708) kuruc brigadéros.

Bibó Lajos utca. Védett név. Új utca a Kincses-telepen, az Észak utcából nyílik. Bika korcsma utcája → Damjanich utca. Bika utca → Damjanich utca

Bíró János köze. A Ráday utca környékén (1850). Bocskai utca. Az Andrássy utat köti össze a Toldi utcával. 1851: Reformált Iskola köz; 1857: Égető utca; 1890: Bocskai utca. A református elemi népiskola 1817-ben épült; Bocskai István (1556–1606) erdélyi fejedelem.

Bódai köz. A Pálffy és Kalap utcák környéke (1850). Bódai János utcája. Az egykori Tabán tized utcája (1850). Bodrogi János köze. A Bárány, Damjanich és a Miklós utcák környékén (1850). Bodza utca. Régi-Kishomokon a Sziget utcából nyílik (2007). Bokányi Dezső utca → Hattyas utca

Bolgár utca. Újvároson a Csomorkányi utcát köti össze a Vak Bottyán utcával (1920-as évek). Bonczos Miklós telep → Béke telep

Bordás utca. Új-Kishomok leghoszszabb utcája, a Bodzási út és a Vásárhely–Szeged vasútvonal között. Az egykori Bordás családról kapta a nevét. Boris utca → Béldy utca

Boróka utca. A Serház téren kialakított új utcát 1964-ben nevezték el. Borsi János utca → Csillag utca

Borsi utca. A Szabadság tér közelében (1850). Borsos Péter köze. A Zsoldos utca közelében (1850). Borsos Péter utcája. A Galamb utca környéke (1850). Borz utca. Védett név. Tabánban a László utcától a Kincses temetőig tart (1857). Bodnár Béla szerint a közeli Papere környékén élt borzokról kapta nevét.

Botond utca. Tabánban a Révai, Jámbor és Szerencse utcákat köti össze. 1857–1889: Pipiske utca; 1890: Botond utca. Botond (10. század) magyar vezér.

Bögi kovács köze. Susánban a Hold és a Vidám utcák környékén (1850). Budai malom köze. A Szabadság tér közelében (1850). Budai Nagy Antal utca. A makói országút és a makói vasút között. 1921– 1947: Serényi utca; 1948: Budai Nagy Antal utca. Budai Nagy Antal (?–1437) parasztvezér; Gróf Serényi Béla (1866–1919) földművelésügyi, később kereskedelmi miniszter.

Búger Viktor köze. Susánban a Kutasi út környékén (1850). Bujáki köz. A Jókai és Agyag utcák környéke (1850). Bujáki Pál utcája. A Sarkantyú utca környéke (1850). 239

Búvár utca. Védett név. A Szent István teret köti össze a Gomba utcával (1857). Mély fekvéséről, vizes állapotáról kapta nevét.

Búza utca (1). A Béke-telepen a Károlyi utca folytatása (1969). Búza utca (2) → Balassa utca

Búzás utca. Régi-Kishomokon a Hegyi és a Nyári utcát köti össze (2007). Cigány utca. A Csomorkányi utca vége környékén (19. század). Cigányér utca. A Jókai, Rárósi és az Észak utcák környéke (1850). Nevét a Cigány-érről kapta, amely egykor a Csúcs-tó vizét vezette le a Kenyerébe.

Cigányvég. Egykoron a Cigány utcai telepet nevezték így. Cigöllér lejáró → Toldi utca Cigöllér köz → Toldi utca

Cigöllér-sor. A Hód-tó északi öble partján a Topa-ér torkolatától a Kis-tó torkolatáig települt házakat nevezték így. Citekfok köz. A Zrínyi utcából nyílt a Királyszék és a Korona utcák között (1850). Citekfok utca. A Zrínyi és Királyszék utcák találkozásánál (1850). A Citekfok a Királyszéki-lapost kötötte össze a Hódtóval.

Csáki Kálmán utca. Új utca Tabánban, a Damjanich és a Hideg utcákat köti össze a Lévai utcával. Csáki Kálmán (1937–2002) mezőgazdász, önkormányzati képviselő.

Csáki Mihály utcája. Azonosíthatatlan susáni utca (1850). Csáky Albin utca → Lánc utca Csáky Albin tér → Szent István tér Csáky Lajos utca → József Attila utca

Csalogány utca (1). A Serház téren kialakított új utca (1964). Csalogány utca (2) → Bercsényi utca Csatorna utca → Lévai utca

Csávási Hódi malom utca. A Holló és Kazinczy utcák környéke (1850). Csávási Hódi Pál köze → Ádám utca Csendőr Lak utca → Vöröskereszt utca

Csengettyű köz. Védett név. A Szentkirályi és a Lehel utcákat köti össze. Az L alakú utca a Bakay-házat választotta el a templombazártól. 1857től Csengettyű utcának nevezték. 1964ben az utca megszűnt, a nevet 1975-ben a Hód Áruház mögött felépült 210 lakásos panel-szalagház utcájára vitték át. Az Ótemplom csengettyűjéről kapta a nevét.

Cserei utca. A Könyök utcát köti össze a Damjanich utcával. 1888–1889: Cseresznye utca; 1890: Cserei utca. Névadója Bodnár Béla szerint Cserey Mihály (1668–1756) történetíró, Felletár Béla szerint Berei Farkas András (1770– 1832) vándorköltő. Cserép utca → Pálffy utca Cseresznye utca → Cserey utca

Csicsóka utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Csiga utca. Védett név. Susánban a Garay utcát köti össze Róka utcával. 1851: Forintos József köze; 1857: Csiga utca. Csík utca. Védett név. Csúcsban a Kisfaludy és a Béla cigány utcákat köti össze (1857). Nevét az egykori Csúcs-tóban megtalálható csíkhalról kapta.

Csikós utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007). Csillag utca (1). A Zrínyi utcát köti össze az Imre, László, Malom és Borz utcákkal. 1890–1968: Csillag utca; 1969–1990: Borsi János utca; 1991: Csillag utca. Borsi János (1878–1959) vásárhelyi kőműves, 1919-es direktóriumi tag. Csillag utca (2) → Nagy Sándor utca

Csilléri lejáró. A mai Kaszap utcából vezetett a Hód-tóba. Csirke utca → Tompa utca

240

Csirkepiac. A mai Hősök terén, az árvízvédelmi kőfal alatt terült el. Csokonai utca. Susánban a Klauzál utcából nyíló vakköz. 1857-től nem változott a neve. Névváltozat: Csokonay utca (1890, 1928). Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) költő. Csokonay utca → Csokonai utca

Csomorkányi utca. Védett név. Újvároson a Széchenyi térről a város széléig tart (1857). Nevét a középkorban elpusztult mezővárosról, Csomorkányról kapta.

Csonka utca (1). Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007). Csonka utca (2) → Mária Valéria utca Csorba Mária utca → Kocka utca Csúcs utca → Teleki utca

Csúcs. Védett név. A 18. század végén a Csúcs-tavat lecsapolták, ezután kezdődött meg a terület benépesülése. A 19. században a legjelentősebb utcája a Csúcsi Nagy utca (Teleki), amely közvetlenül a tó partjára épült. Csúcsi darab utca → Rákóczi út Csúcsi Nagy utca → Teleki utca Csúcsi nagykút utca. A Nyárfa utca közelében (1850). Cukor köz. A Berzsenyi utca környékén (1850). Cukor utca. A Rapcsák András és a Könyves utcákat köti össze. 1851–1856: Czukor-köz; 1857: Czukor utca. Névadója feltehetőleg a Czukor család, talán Czukor János (?–1868) gyógyszerész, aki az 1831-es nagy kolerajárvány idején orvosként is működött a városban.

Czukor István köze. A Kinizsi utca környékén (1850). Czukor köz → Cukor utca

Czukor Sámuel köze. Azonosíthatatlan utca 1861-ből. Czukor utca → Cukor utca

Damjanich utca. A Jókai utca után a város második leghosszabb utcája, a Lázár utcától a Kincses temetőig húzódik. 1851:

Bika korcsma utcája; 1888–1889: Bika utca; 1890: Damjanich utca. A Bika kocsma a Damjanich és a Holló utca sarkán állt. 1909-ben iskola épült a helyén; Damjanich János (1804–1849) honvéd tábornok, aradi vértanú. Darab utca → Bocskai utca Darázs utca → Gyulai utca

Dáni utca. Susánban a Simonyi utcát köti össze a Ferenc utcával és a Szent István térrel. 18. század: Lógeri Nagy utca; 1804–1889: Serház utca; 1890– 1949: Dáni utca; 1950–1990: Tolbuhin utca; 1990: Dáni utca. Dáni Ferenc (1816–1883) Vásárhely és Szeged főispánja; Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894–1949) szovjet katonai vezető. Darányi utca → Puskin utca

Daru utca. Csúcsban a Szent István és a Károlyi utcákat köti össze (1857). Deák Ferenc utca. A Belvárosban a Lázár, Rapcsák András, valamint a Petőfi és Kinizsi utcákat köti össze. 1888–1889: Kardos utca, 1890: Deák Ferenc utca. Deák Ferenc (1803–1876) jogtudós, politikus, országgyűlési követ ill. képviselő, az első felelős kormány igazságügyi minisztere.

Dél utca. A Szent István és a Szent László utcákat köti össze. 1857–1887: Dér utca; 1888: Dél utca. Délibáb utca (1). Védett név. Újvároson a Síp utcát köti össze a Makói országúttal (1890). Délibáb utca (2) → Petőfi utca Dér utca → Dél utca Détár Sándor utcája → Borz utca

Dezső János utcája. A Szerencse és a Tükör utcák környékén (1850). Dezső utca. A Tompa utca környéke (1850). Dimitrov utca → Károlyi utca Dió utca → Bakay utca

Diószegi köze. Susánban a Juhász Mihály utca környékén (1850). 241

Diószegi utcája. Susánban az Ág és a Berkenye utcák környéke (1850). Dillinka temető. Újvároson, a Vásárhely– Makó vasútvonal K-i oldalán terül el. Az uradalom a református egyház számára 1841-ben nyitotta. Diófa utca. Susánban a Boróka és a Serház utcákat köti össze (1964). D. Nagy Márton köze. A Szent László utca környékén (1850). Dob utca. Susánban a Mátyás utcát köti össze a Bajza utcával (1857). Dobó Katalin utca. Az Észak utcával párhuzamos utca, a Kincses temetőig ér (1971). Nevét az Egri csillagok regényalakjáról kapta. Dobogó utca → Dobozi utca

Dobozi utca. A Lévai és a Pál utcákat köti össze. 1857–1889: Dobogó utca; 1890: Dobozi utca. Dohány utca. Tabánban a Hattyas utcát köti össze a Sarkantyú utcával. 1889-ig: Szivar utca; 1890: Dohány utca. Dózsa György utca → Dózsa György útja

Dózsa György útja. A Lázár utcát köti össze a János és Szerencse utcákkal. 1851 előtt: Tabán utca, Tabáni Nagy utca; 1851: Tabáni Iskola utca; 1857–1928: Mihály utca; 1929–1947: Soós István utca; 1948–1990: Dózsa György utca; 1994: Dózsa György útja. Dózsa György (1470 k.–1514) parasztvezér; Az egytantermes tabáni leányiskola a Holló utca sarkán 1799-ben nyílt meg; Soós István (1863– 1948) ügyvéd, Vásárhely polgármestere.

Dráva utca. A Pásztor János utcát köti össze a Makói országúttal (1932). A Dráva folyóról kapta a nevét.

Dudás köze. Az egykori Tabán tized utcája (1850). Duna utca. A Klauzál utca első baloldali zsákutcája. 1857–1889: Eszter utca; 1890– 1968: Eszterházy utca; 1969: Duna utca. Égető utca → Bocskai utca Egres utca → Egressy utca

Egressy utca. Tarjánban a Szél és a Királyszék utcákat köti össze. 1888– 1889: Egres utca; 1890: Egressy utca. Egressy Béni (1814–1851) színész, zeneszerző, író. Egyed utca → Lendvay utca

Eke utca (1). A Béke-telepi új utca 1969-ben kapta nevét. Eke utca (2) → Vidacs utca

Első csúcsi utca. A Nyárfa utca környékén (1850). Endre Béla utca. Védett név. Újvároson az Erdélyi és a Bánát utcát köti össze. 1932: Bácska utca; 1950: Endre Béla utca. Endre Béla (1870–1928) festőművész; Bácska (Bačka) a Duna–Tisza közének a Baja–Szeged vonaltól délre eső része, északi sávja kivételével ma Jugoszláviához tartozik. Endrey Gyula utca → Mária Valéria utca

Endrey-telep. A város szélén, a Szentesi út baloldalán 1938-ban épült egyszobás lakásokat 2007-ben számolták fel. Engels utca → Ábrai Károly utca

Eötvös utca. A Jókai és az Ötvenhat mártír utcát köti össze. 1932–1947: Komárom utca; 1948-tól Eötvös utca. Báró Eötvös József (1813–1871) író, vallás- és közoktatásügyi miniszter.

Epe utca. Azonosítatlan utca 1857ből. Eperjes utca → Lőrinc pap utca

Epreskert. A Kutasi úti piac és a Jókai utcák közötti terület neve. 1929-ben fásították be. Jelenleg a 224 eperfából álló fasor védelmet élvez. Erdélyi utca. Újvároson a Temesvári és az Endre Béla utcákat köti össze (1932). Erdő utca. A Kertvárosban a Nagy András János utcából nyílik a Kásaerdő felé. A Kása-erdőről kapta a nevét.

242

Erdőszéle utca. Új-Kishomokon a Nyikos utcából nyílik, és a Kása-erdőbe vezet (2007). Érsek utca → Juhász Gyula utca

Észak utca. A Szántó Kovács János utcától, a Jókai utcával párhuzamosan a Kincses temetőig húzódik. 1857 előtt: Északi utca. Északi utca → Észak utca

Esze Tamás utca. A Jókai és az Ötvenhat mártír utcát köti össze. 1932–1947: Pozsony utca; 1948: Esze Tamás utca. Esze Tamás (1666–1708) kuruc brigadéros; Pozsony (Bratislava) felvidéki város.

Eszperantó utca. A Hódtóban a Liszt Ferenc utcát köti össze az Ormos Ede utcával (1985/1986). Eszterházy utca → Duna utca Eszter utca → Duna utca

Etédi köze. A Mária Valéria utca környékén (1850). Éva utca. A Bajcsy-Zsilinszky utcát köti össze a Mátyás utcával (1857). Evangélika Egyház köze → Márton utca

Ezüst utca. A Jókai utcából nyílik, és az Arany temetőig tart (1888). Fácán utca → József Attila utca

Falábú Kis Péter utcája. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Fáncsi utca → Fáncsy utca Fáncsy utca. Újvároson a Síp és a Szoboszlai utcákat köti össze (1857). Névváltozat: Fáncsi utca (1857). Fáncsy Lajos (1809–1854) színész, rendező, a Nemzeti Színház alapító tagja.

Fári utca. Új-Kishomokon a Villa utcától indul, és keresztezi a Bordás utcát (2007). A Fári családról kapta a nevét.

Farkas János utca. Az egykori Új tized utcája (1850). Farkas utca. A Belvárosban a Berzsenyi és a József Attila utcákat köti össze (1857). Fáy utca. Újvároson a Makai utcából a körtöltéshez vezet (1890). Fáy András (1786–1864) író, politikus.

Fecske utca. Tabánban a Dózsa György útját köti össze a Damjanich utcával. 1857–1887: Fecske zug; 1888: Fecske utca. Fehér utca → Fehérvári utca

Fehérvári köze. A Petőfi és a Deák Ferenc utcák környékén (1850). Fehérvári utca. Tarjánban a Csillag és a Korona utcákat köti össze. 1851: Fehérváry köz; 1857–1889: Fehér utca; 1890: Fehérvári utca. Fehérvári kert zug. Susánban a Kert utca környékén (1850). Fehérváry utca → Fehérvári utca

Felhő utca. A Gregus Máté és a Gerle utcákat köti össze (1975). Felsor utca. Csúcsban a Pál utca környéke. Felszabadulás utca → Lázár utca

Félszer utca. Az 1560-as, 1570-es és az 1578-as török defterek szerint a Hód-tó partján terült el, a mai városházától keletre, az Árpád utca környékén. Az elnevezés az utcának csak egyik oldalán beépült házsorra utal.

Fény utca. Susánban a Püspök és a Juhász Gyula utcákat köti össze (1857). Fenyő utca. A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze (1971). A közelben lévő, 1950-es években telepített fenyvesről kapta a nevét.

Fenyves utca. Új-Kishomokon a Szeged–Vásárhely vasútvonallal párhuzamos utca (2007). Ferenc utca. Susánban a Vidra és Búvár utcákat köti össze a Szent István térrel (1857). FerencJózsefsugárút →SzántóKovácsJános utca Ferenc József utca → Rapcsák András út

Ferenc Károly utca. ÚjKishomokon a Vasút és a Nádtető utcákat köti össze (2007). Az elnevezés ottani birtokos családra utal.

243

Figuli utca. A Deák Ferenc utca környékén (1850). Flórián utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Forintos József köze → Csiga utca Fő utca → Andrássy utca Fő tér→ Kossuth tér

Futó Mihály utca. Védett név. A Kertvárosban a Nagy András János utcát köti össze a Pákozdy Ferenc utcával (1957). Futó Mihály (1835–1909) gimnáziumi tanár, a vásárhelyi főgimnázium igazgatója. Futó Mihály tér → Hősök tere

Fürkehalom utca. Védett név. Béketelepen a Nyárfa és a Barázda utcákat köti össze (1985/86). A Szentesi út menti dűnékről kapta a nevét. Fürst Sándor utca → Juhász Mihály utca

Fűz utca. Susánban a Simonyi utcát köti össze a Bárd utcával. 1890-ig Füzes utca nevet viselte. Füzes utca → Fűz utca

Fűzfa utca. Tabánban a Lévai és a Pál utcákat köti össze (1857). Gábor utca. Susánban a Nyár és a Kistöltés utcákat köti össze (1857). Gajdán Péter zuga. Zsákutca a Fecske és a Holló utca környékén (1850). Gál Mihály köze. Susánban a Nyár és az Almási utcák környékén (1850). Galamb utca. A Kazinczy és a Pálffy utcákat köti össze (1857). Galambász utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007). Garay utca. Susánban a Dáni utcával párhuzamos, és a Csiga utcába vezet. 1851: Lógeri kis utca; 1888–1889: Tehén utca; 1890: Garay utca. Garay János (1812–1853) költő.

Garzó Imre utca. A Bajcsy-Zsilinszky és a Mátyás utcákat köti össze (2003). Gazda utca. Új-Kishomokon a Bordás utca nyugati mellékutcája (2007). Gellért utca. Újvároson a Síp utcával párhuzamos, a Maros utcáig húzódik (1857).

Szent Gellért (980 k.–1046) püspök, hittérítő, az első magyar vértanú.

Gergely utca. Susánban a Klauzál utcát köti össze a Kert utcával (1857). Gerle utca. Béke-telepen a Gregus Máté utca mellékutcája, keresztezi a Mester utcát (1985/86). Gesztenye utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007). Godács István köze. A Berzsenyi utca környékén (1850). Gólya utca (1). A Kincses-telepen az Orgona és a Lévai utcákat köti össze (1964). Gólya utca (2) → Kisfaludy utca

Gólyás utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcákat köti össze (2007). Gomba utca. A Klauzál utcát köti össze a Róka utcával (1857). Gonda József utca. A BajcsyZsilinszky és a Mátyás utcákat köti össze. Az 1985–1986-os térkép Lánc utca néven jelzi. Gonda József (1877–1913) vásárhelyi születésű író, szerkesztő, városi tanácsnok.

Gorkij utca. A Kincses-telepen a Jókai és a Pál utcákat köti össze. 1932– 1949: Vág utca; 1950: Gorkij utca. Maxim Gorkij (1868–1936) szovjet-orosz író; Vág (Váh) csehországi folyó.

Gosztonyi József utca. Védett név. A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze (1971). Gosztonyi József (1837–1870) vásárhelyi festőművész.

Gölöncsér utca. Védett név. A Budai Nagy Antal és a Dráva utcákat köti össze. 1932–1947: Borszék utca; 1948: Gölöncsér utca. Borszék (Borsec) erdélyi város. Görbe korcsma utcája → Bajza utca

244

Görbe utca. Védett név. Susánban a Levél és Klauzál utcákat köti össze (1857). Gregus Máté utca. A Béke-telepen a Lőrinc pap utcából nyílik, keresztezi a Mester utcát (1990), korábban Beloiannisznak hívták. Gregus Máté (1861–1938) vásárhelyi mintagazda, Féja Géza homoki apostolnak nevezte; Nikosz Beloiannisz (1915–1952) görög kommunista antifasiszta.

Gulyás Pál köze. Az Ádám utca környékén (1850). Gyalog utca. Új-Kishomokon a Bordás utcából nyílik, a szegedi vasútvonal mellett vezet (2007). Gyékény utca → Báthory utca Gyergyó utca → Vak Bottyán utca

Gyökér utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Györe János utcája. Susánban a Rövid és a Sas utcák környéke (1850). Gyöngy utca. A Kincses-telepen a Damjanich és a Tátra utcákat köti össze (1964). György utca. Tarjánban a Lázár és a Damjanich utcákat köti össze. 1851: Rácz bognár köze; 1857: György utca. Győri Péter utcája. Susánban az Ág utca környéke (1850). Győri utca. Susánban a Berkenye utca környéke (1850). Győző utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Gyulai utca. A Belvárosban a Zsoldos utcából indul, a Pálffy utcát keresztezve a Szántó Kovács János utcába vezet. 1851: Tolnai András köze; 1857–1889: Darázs utca; 1890: Gyulai utca. Gyulai Pál (1826–1909) költő, irodalomtörténész, kritikus.

Gyümölcs utca. Újvároson a Kert utca folytatása (1857). Hajda → Újváros

Hajda tér. Egykori terület Újvároson a Síp, Sarkalyi utca és a Körtöltés között.

Hajda utca. Újvároson a Fáncsy utca környéke (1850). Hajdai nagy töltés utca → Síp utca Hajdai temető → Nagy temető

Hajdu utcája. A Borz utca környéke (1850). Hajnal János köze. Susánban a Róka utca környéke (1850). Hajnal Samu köze. A Török Bálint és Borz utcák környékén (1850). Hajnal utca. Tabánban a Lévai és az Észak utcákat köti össze (1857). Halasi-telep → Kertváros

Halász utca. Tarjánban a Királyszék és Álmos utcákat köti össze (1857). Halesz → Susán

Halesz sor. Susánban a Klauzál és a Gyümölcs utcákat köti össze. Újabb utca. Nevét a Halesz nevű területről kapta. Halpiac → Hősök tere Haltér → Hősök tere Harmadik csúcsi utca → Szent László utca

Harmat utca. Új utca a Béketelepen, a Váci Mihály utca mellékutcája. Hársfa utca. A Serház téren kialakított új utcát 1964-ben nevezték el. Határ utca. Védett név. Tabánban a Sarkantyú és az Észak utcákat köti össze (1857). Hattyas → Tabán

Hattyas utca. A Szántó Kovács János és az Ábrai Károly utcákat köti össze. 1851–1967: Hattyas utca; 1968– 1990: Bokányi Dezső utca; 1991: Hattyas utca. Az egykori Hattyas-tó vizén és nádasaiban sok madár élt, köztük a hattyú is; Bokányi Dezső (1871–1940) kőfaragó, író, újságíró, 1919-ben népbiztos.

Hattyasi kút utcája. Az egykori Tabán tized utcája (1850). Hattyasi temető. A Jókai, a Pál és a Hajnal utca által bezárt területen 1765245

ben jelölte ki az uradalom. Az 1840-es években zárták be. A magas talajvíz miatt Lucskos temetőnek is nevezték. Hegedűs Ferenc utcája. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Hegedűs Mihály utcája. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Hegedűs kántor köz. A Kinizsi utca környékén (1850). Hegyes malom utca. Susánban a Rostély utca környéke (1850). Hegyi utca. Régi Kishomokon a Szegedi utat köti össze a Sziget utcával (2007). Hernyó utca → Lenkei utca

Hézső István köze. Az egykori Susáni Nagy (ma Klauzál) utca egyik mellékutcája lehetett. Hideg utca. Védett név. Tabánban a Damjanich utcát köti össze a Borz utcával (1857). Hód utca → Bajcsy-Zsilinszky utca Hódfalvi temető → Nagy temető Hódi temető → Nagy temető

Hódi Pál malom köz. Susánban a Tölgyfa és a Görbe utcák környékén (1850). Hódi Pál utca. A Lázár utcát köti össze a Kossuth térrel. 1851–1856: Sas Fogadó köze; 1857–1889: Sas utca; 1890–1962: Hódi Pál utca; 1963–1969: Lenin utca; 1970–1990: Lumumba utca; 1991: Hódi Pál utca. A Sas utca névadója a Fekete Sas fogadó; Hódi Pál (1775–1865) vásárhelyi főbíró. Nevéhez fűződik a Papere felől emelt árvédelmi Hóditöltés; Patrice Lumumba (1925–1961) Zaire (akkor Kongói) Köztársaság első miniszterelnöke.

Hódtó. Védett név. Az egykori Hód-tóról kapta a nevét, amely a város alatt félkörívben húzódott, hossza kb. 16 km. A tavat a 19. század végén csapolták le, beépítése az 1910-es években kezdődött. Hódtó utca. Védett név. A Hódtóban a Tóalj utca folytatása a Nagyállomás felé (1985/1986).

Hold utca. Susánban a Révész utcától vezet a Kakasszéki-csatornáig. 1857–1889: Horog utca; 1890: Hold utca. A Horog nevet halászati eszközről kapta, a Kis-tó partján halászok és halárusok éltek.

Holló utca. Tabánban a Damjanich utcát köti össze a Pálffy utcával (1857). Nevét az egykori Hattyas- és Csúcs-tavak partján nőtt fákon fészkelt hollóktól kapta.

Homokdomb utca. Új-Kishomokon a Kiskert utcából nyílik (2007). Honvéd utca. A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze (1964). Horog utca → Hold utca Horthy István-telep → Kincses-telep

Hosszú utca. Új-Kishomokon a Bordás és a Nádtető utcákat köti össze (2007). Hosszú pince utca → Szeremlei utca

Hóvirág utca. A Kertvárosban a Kodály Zoltán utcát köti össze a Nagy András János utcával (1967). Hős András köze. Tabánban a Szivárvány utca környékén (1850). Hős András utcája. A Dózsa György utca környéke (1850). Hős András István utcája. A Holló utca környéke (1850). Hősök tere. A Városház és az Imre József utcák között elterülő, az árvízvédelmi kőfal alatti terület. 1851: Tó parti sor (a mai Szőnyi utcától az Imre József utcáig terjedő Hódtó-parti házsor); 1890–1933: Haltér; 1934–1949: Futó Mihály tér; 1950–1955: Beloiannisz tér; 1956: Futó Mihály tér; 1957–1969: Beloiannisz tér; 1970–1990: Lenin tér; 1991: Hősök tere. A Bethlen Gábor Református Gimnázium előtti területet Tudós sétánynak is nevezik, itt található 246

Szeremlei Sámuel és Kiss Lajos mellszobra. Futó Mihály (1835–1909) vásárhelyi főgimnáziumi igazgató; Nikosz Beloiannisz (1915– 1952) görög kommunista antifasiszta; Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924) szovjet államférfi, a Szovjetunió első vezetője, marxista gondolkodó, a leninizmus alapítója.

Hunyadi utca. A Zrínyi utcát köti össze a Kodály Zoltán utcával. 1857: Hunyadi utca. Hunyadi János (1405 k.–1456) hadvezér, Magyarország kormányzója, Vásárhely földesura. Hunyor utca → Bajza utca

Ibolya utca. Susánban a Klapka utcából nyílik. 1857 előtt: Ibolya köz; 1857: Ibolya utca. Ifjúság utca. A Kertvárosban az Ipoly és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze (1964). Az itt épült KISZ-házakról nevezték el. Ignácz utca → Berzsenyi utca

Ilka utca. Susánban a Klauzál utca második keresztutcája (1857). Ilona utca. Tabánban a Damjanich utcát köti össze a Dózsa György útjával (1857). Imre István köze. A Kazinczy, Damjanich és Bárány utcák környékén (1850). Imre utca. Tabánban a Csillag, Malom és László utcákat köti össze a Damjanich utcával (1857). Imre József utca. Védett név. A Zrínyi és a Kodály Zoltán utcákat köti össze. 1851: Nagykapitány ház utca; 1857–1938: Kapitány utca; 1939–1945: Mussolini utca; 1946: Imre József utca. A Nagykapitány ház nevet a csendőrség épületéről kapta; Imre József (1884–1945) vásárhelyi születésű szemész, egyetemi tanár, kórházigazgató; Benito Mussolini (1883–1945) olasz fasiszta politikus, Olaszország diktátora.

Imre Pál István köze. A Bárány és Holló utcák környékén (1850). Ipoly utca. A Kertvárosban az Ady Endre utat keresztezve a Parkerdőbe vezet (1932). Nevét az Ipoly (Ipel) folyóról kapta.

Iskola köz. A Zrínyi utcából nyílt (1850). Nevét a református egyház 18. században épült iskolájáról kapta. Iskola utca → Szőnyi utca

a

névadás lebonyolítója volt. Egy kis utca név nélkül maradt. Kmetykó József főjegyző a jól végzett munka jutalmául írnokáról nevezte el.

Jákriné utca köze. A Medgyesi utca környékén (1850). Jaksa utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007).

József Attila utca. A Rapcsák András utcát köti össze a Kinizsi utcával. 1857–1928: Fácán utca; 1929–1947: Csáky Lajos utca; 1948: József Attila utca.

Izraelita temető. Újvároson Tuhutum utcában található. Jakab utca → Bezerédj utca

Az elnevezés régi családi névre utal.

Jámbor utca. Tabánban a Szerencse és a Lévai utcákat köti össze (1857). Janáky István utca. Védett név. Új utca a Kincses-telepen, az Észak utca mellékutcája, keresztezi a Dobó Katalin utcát. Janáky István (1901–1966) vásárhelyi születésű Ybl-díjas építész.

János utca. Tabánban a Szerencse és a Lévai utcákat köti össze (1857). János tér → Kálvin tér

Jázmin utca. A Serház téren kialakított új utca 1968-ban kapta nevét. Jég utca → Szent László utca

Jegenye utca (1). Új-Kishomokon a Kertbarát utcából nyílik (2007). Jegenye utca (2) → Béla cigány utca

Jenei János utcája. Susán utcája, ahol a 19. században több Jenei család élt. Jó Mihály malom utcája. Újvároson a Kölcsey utca környéke (1850). Jókai utca. Vásárhely leghosszabb utcája, a Kutasi úttól a Kincses temetőig vezet. 1857–1889: Kontrászki utca; 1990: Jókai utca. Jókai Mór (1825–1904) író. 1875-ben Vásárhely országgyűlési képviselőjévé választották, de lemondott mandátumáról; A Kontrászky család a város északi részén több szélmalommal rendelkezett.

Jószomszédok utca. Új-Kishomokon a Ferenc Károly és a Fenyves utcákat köti össze (2007). Józsa utca. Újvároson a Fáncsy és a Vörösmarty utcákat köti össze (1890). Faragó Sándor újságíró szerint a névadó Józsa Lajos városi írnok, aki az 1890-es

247

Csáky Lajos (1872–1950) városi tiszti főügyész, a református egyház főgondnoka; József Attila (1905–1937) költő, családi kapcsolatok kötötték Vásárhelyhez, több verse született itt.

Juhar utca. Új-Kishomokon a kertbarát utcából nyílik (2007). Juhász Gyula utca. Susánban a Klauzál és a Bálint utcákat köti össze. 1857–1889: Villa utca; 1890–1961: Érsek utca (a hoszszabb rész) és Ág utca (a rövidebb rész); 1950–1961: Sztálingrád utca; 1962: Juhász Gyula utca. Juhász Gyula (1883–1937) költő. Vásárhelyről verset és prózát is írt.

Juhász Mihály utca. Védett név. Új utca a Kincses-telepen, a Pál és az Észak utcákat köti össze, keresztezi a Jókai utcát. 1923– 1949: Juhász Mihály utca; 1950–1990: Fürst Sándor utca; 1991: Juhász Mihály utca. Juhász Mihály (1852–1923) ügyvéd, főügyész, Vásárhely polgármestere; Fürst Sándor (1902– 1932) kommunista politikus.

Juhász Pál köze. A Kaszap utca környékén (1850). Juhász utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Juhszél. A Vásártéren a régi lóvásár Kutasi út felőli részét nevezték így. Kacsa utca → Kálmán utca Káka utca → Rákóczi utca Kakas utca → Batthyány utca Kakukk utca → Bajnok utca

Kalap utca. Tabánban a Pálffy és a Pál utcákat köti össze (1857). Kalász utca. Tarjánban a Rigó és Szőlő utcákat köti össze. 1857–1889: Árpa utca; 1890: Kalász utca. Kállay utca → Bajcsy-Zsilinszky utca

Kalló kovács zuga. Susánban az Ibolya utca környékén (1850). Kallós Ede utca. A Móricz Zsigmond utcát köti össze az Ady Endre úttal. 1994: Kertalja utca; 1995: Kallós Ede utca. Kallós Ede (1866–1951) vásárhelyi szobrászművész, a Kossuth-szobor alkotója.

Kálmán utca. Szántó Kovács János és a Rákóczi utcákat köti össze. 1857– 1889: Kacsa utca; 1890: Kálmán utca. Kálvin János tér. Az Andrássy utca végén és a Bajcsy-Zsilinszky utca kezdeténél helyezkedik el. Kapcsolódik hozzá a Szent István tér. 1860 k.: Újtemplom tér; 1890 előtt: Kispiac tér; 1890–1935: János tér; 1936–1961: Kálvin tér; 1962–1990: November 7. tér; 1991: Kálvin János tér. A 19. században Külső piacnak is nevezték. Kálvin János (Jean Calvin) (1509–1564) francia származású svájci reformátor.

Kamocsai köz. Az egykori Tarján tized utcája a mai Árvíz utca környékén. Kanális utca → Lévai utca

Kanizsa utca. 1560-as, az 1570-es és az 1578-as török defterek említik, a Deák Ferenc, valamint a Petőfi utca és környéke lehetett. Kanyargós utca. Új-Kishomokon a Vasút és a Nádtető utcákat köti össze (2007). Kapitány utca → Imre József utca

Kapocsi János köze. Susánban a Mátyás és a Szeremlei utcák környékén (1850). Káposztás (Újkáposztás) temető. Újvároson a Nagytemetőtől keletre 1806ban jelölték ki, és 1851-ig használták. A 20. század elején osztották ki házhelyeknek. Nevét az ottani káposztáskertekről kapta.

Kaptár utca. A Kincses-telepen a Jókai utcát köti össze a Török Károly utcával (1969). 248

Karácsonyi Pál utcája. Csúcsban a Kisfaludy utca környéke (1850). Kárász József utca. Öreg-Kishomokon a Nyári és a Zölderdő utcákat köti össze, a Búzás utca folytatása (2007). Kárász József (1914–1996) író, könyvtáros, Vásárhely díszpolgára.

Kard utca. Védett név. Tarjánban a Királyszék utcát köti össze a Malom utcával (1857). Az utca követi a hajdani Királyszéktó meder-, illetve partvonalát. Kardos malom utca. Tarjánban a Sarolta utca környéke (1850). Kardos utca → Deák Ferenc utca

Károlyi utca. A Vöröskereszt utcától vezet a Késmárk utcáig. 1851: Lakhati Nagy utca; 1888–1889: Lakhat utca; 1890–1949: Károlyi utca; 1950–1990: Dimitrov utca; 1991: Károlyi utca. Gróf Károlyi Sándor (1669–1743) a szatmári béke megkötője, Vásárhely földesura. Károlyi Mihály utca → Királyszék utca Kárta utca → Korona utca

Kassa utca. Csúcsban a Jókai és az Ötvenhat mártír utcákat köti össze. 1932–1947: Kassa utca; 1948–1949: Kunfi Zsigmond utca; 1950–1990: Makarenko utca; 1991: Kassa utca. Kassa (Košice) felvidéki város; Kunfi Zsigmond (1879–1929) szociáldemokrata politikus, miniszter, publicista; Anton Szemjonovics Makarenko (1888–1939) szovjet pedagógiai író.

Kasza utca. Susánban a Bajza és a Püspök utcákat köti össze (1857). Kaszap malom utcája. Susánban a Püspök utca környéke (1850). Kaszap Pétör malma utcája. Susánban a Bajza utca környékén (1850). Kaszap pusztult malom utcája. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Kaszap utca. Védett név. Az Andrássy úttól vezet a Szeged–Békéscsaba vasúthoz. 1857–1889: Zrínyi utca; 1890–1949: Kaszap utca; 1950–1990: Malinovszkij utca; 1990: Nagy Imre utca; 1991: Kaszap utca.

Kaszap Péter (1727–1799) 1768 és 1785 között Vásárhely főbírája; Zrínyi Miklós (1508 k.–1566) hadvezér, a szigetvári hős; Rogyion Jakovlevics Malinovszkij (1898–1967) a Szovjetunió marsallja; Nagy Imre (1896–1958) mártír miniszterelnök.

Kazinczy Ferenc utca. A Belvárosban a Damjanich és a Zsoldos utcákat köti össze. 1857–1889: Kecske utca; 1890: Kazinczy utca. Kazinczy Ferenc nyelvújító.

(1759–1831)

költő,

Kazsó utca. Az 1560-as török defter említi, helye beazonosíthatatlan. Kecske utca → Kazinczy utca

Kemény utca. Tabánban a Pálffy utca zsákutcája (1890). Kemény Zsigmond (1814–1875) író, publicista.

Kenéz köz. A Nagysándor és a József Attila utca környékén (1850). Kerekes Ferenc utcája. A Csúcsban a Károlyi és a Daru utcák környéke (1850). Kerekes Mihály köze. A Csúcsban a Szent István utca környékén (1850). Kereszt utca (1). Új-Kishomok kereszt alakú utcája, a Bánya utcát köti össze a Bordás utcával (2007). Kereszt utca (2) → Vöröskereszt utca

Kert utca. Susánban a Simonyi utcából nyílik, és Gyümölcs utcáként folytatódik (1857). Kertalja utca → Kallós Ede utca

Kertbarát utca. Új-Kishomokon a Bordás utcából nyílik, és a Mező utcával párhuzamosan fut (2007). Kertész köz. Kertvárosban a Nagy András János utca mellékutcája a Rezeda és a Gosztonyi József utcák között. Kertváros. Védett név. 1940 k: Halasi-telep; 1964: Kertváros. Halasi Mihály papucsosmester a mai Nagy András János, a Nap és a Rezeda utcák területén lévő birtokát osztotta fel.

249

Az első lakóházak az 1930-as évek végén épültek. Keskeny utca → Csillag utca

Késmárk utca. A Csúcsban a Nyitra és a Rét utcákat köti össze. 1937–1947: Késmárk utca; 1948–1949: Szabó Ervin utca; 1950– 1990: Majakovszkij utca; 1991: Késmárk utca. Késmárk (ma Kežmarok) felvidéki városról kapta a nevét; Szabó Ervin (1877–1918) szociológus, könyvtárigazgató; Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij (1893–1930) orosz (szovjet) költő, drámaíró. Kétmalom utca → Malom utca

Kígyó utca. Tarjánban a Csillag és a Szőlő utcákat köti össze a Damjanich utcával. 1857 óta nem változott a neve. Kincses-telep. A Damjanich, Lévai és Jókai utcák környéke. 1942-ig: Kincses-telep; 1942–1945: Horthy István-telep; 1946: Kincses-telep. A Kincses temetőről kapta a nevét; Horthy István-telepnek röviddel a kormányzó-helyettes 1942. augusztusi repülő-szerencsétlensége után nevezték el.

Kincses temető. A Damjanich és a Jókai utcák találkozásánál található. 1824-ben a Hattyasi temető bezárása után nyitotta az uradalom a reformátusok számára. A hagyomány szerint egy Kincses nevű embert temettek ide legelőször.

Kinizsi utca. A Petőfi utcát köti össze a Teleki, Vöröskereszt és Táncsics Mihály utcákkal (1857). Kinizsi Pál (1431?–1494) hadvezér.

Király utca. Tabánban a Határ és a Török utcákat köti össze. 1888–1949: Király utca; 1950–1990: Partizán utca; 1991: Király utca. Király Szék utca → Királyszék utca Királyszék → Tarján

Királyszék utca. A tarjáni László utcát köti össze a kertvárosi Kodály Zoltán utcával. 1851–1856: Király széki utca; 1857– 1967: Királyszék utca; 1968–1990: Károlyi Mihály utca; 1991: Királyszék utca.

Károlyi Mihály (1875–1955) politikus, köztársasági elnök; A Királyszék név az egykori Királyszék-tó nevét őrzi.

Kis Dávid köze. Tarjánban a Kökény utca környékén (1850). Kis Kenéz kereszt utcája. Az egykori Újváros tized utcája (1850). Kis Kenéz Pál János utcája. Újvároson a Józsa utca környéke (1850). Kis Lakhat utca → Szent István utca Kis Molnár köz → Könyves utca

Kis Márton zsidó köze. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Kis Tóth János utcája. Újvároson a Vörösmarty utca környéke (1850). Kis utca. Régi városrész. Az 1578-as török defter említi. A Petőfi és a Deák Ferenc utcák környéke lehetett. Kis utca tized. 1890-ig a város III. tizede. Eredetileg a mai Rapcsák András, Andrássy utcák, Kálvin János tér és a Kutasi út által határolt terület, később ide csatolták az Oldalkosárt és a Lakhatot is. Kisállomás sor. Az Ady Endre utat köti össze a Népkerti Vasútállomással (2000). Kiserdő sor. Védett név. Újváros legnyugatibb utcája a Fáncsy és Tuhutum utca között. 1890–1927: Bercsényi utca; 1928: Kiserdő sor. Nevét a mellette lévő Kis-erdőről kapta.

Kisfaludy utca. A Csúcsban a Teleki utcától a Béke-telepre vezet. 1851: Második csúcsi utca; 1890–1968: Kisfaludy utca; 1969–1990: Posztós Sándor utca; 1991: Kisfaludy utca. Kisfaludy Sándor (1772–1844) költő; Posztós Sándor (1873–1963) vásárhelyi földmunkás.

Kishomok. Régi-Kishomok a Szegedi vasúttól délre elterülő homokhátság, amely az egykori Hód-tó medréből emelkedett ki. A Tisza szabályozása után nyaralótelep lett. Ezt nevezték 250

Bercsényi-telepnek, a Szegedi útra vezető részét Bercsényi-hajlatnak. Később a szegedi és a szentesi vasútvonal által határolt területen, Új-Kishomokon is kertek létesültek. A városrész 2007-től Vásárhely belterülete. Kismészárszék utca → Klauzál utca

Kiskert utca. Új-Kishomokon a Vásárhely–Szeged vasútvonal mellett a Nyikos utcáig és a Nagy András János utcához vezet (2007). Kispál Ferenc utcája. Az egykori Tabán tized utcája a mai Határ és Jókai utcák környékén (1850). Kispiac tér → Kálvin tér

Kiss utca. Új-Kishomokon a Bordás és a Vasút utcákat köti össze (2007). Kiss Ernő utca. A Holló és a Simon utcákat köti össze. 1857–1889: Szúnyog utca; 1890: Kiss Ernő utca. Kiss Ernő (1800–1849) örmény származású vértanú honvéd altábornagy.

Kistópart utca. Védett név. A BajcsyZsilinszky utcát köti össze a Nyár utcával. 1851–1856: Kistóparti utca; 1857: Kistópart utca. Az egykori Kis-tóról nevezték el, amely Hód falut (ma Újváros) és Vásárhelyt választotta el. Kistóparti utca → Kistópart utca

Kistöltés utca. Védett név. Susánban a Görbe és a Szoboszlai utcákat köti össze (1857). Az egykori Susánt és Újvárost összekötő töltésről nevezték el, amelyet 1847-ben építettek.

Kisutcai piac utca. Az egykori Kis utca tized utcája. Klapka utca. A Klauzál utca utolsó baloldali mellékutcája. 1857–1889: Tenyér utca; 1890: Klapka utca. Klapka György (1820–1892) 1848/49-es honvédtábornok, Komárom várának védője.

Klauzál utca. A Mátyás utcánál kezdődik, a város szélén ér véget Susán főutcája. 1851 előtt: Susáni Nagy utca; 1851: Kismészárszék utca; 1888–1889: Új utca; 1890: Klauzál utca.

Klauzál Gábor (1804–1866) országgyűlési követ, a Batthyány-kormány minisztere.

Knapecz köze. Tabánban a Lévai utca környékén (1850). Kocka utca. A Rákóczi és a Szent István utcákat köti össze. 1890–1968: Kocka utca; 1969–1990: Csorba Mária utca (az utca nyugati fele). Névváltozat: Koczka utca (1910–1935). Kovács Péterné Csorba Mária (1874– 1944) vásárhelyi kommunista pártmunkás. Koczka utca → Kocka utca

Kodály Zoltán utca. A Kertvárosban a Tóalj utca keleti folytatása (1980). Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, zenetudós, népzenekutató.

Kohán György utca. Védett név. A Kertvárosban a műtermes lakások utcáját 1967-ben nevezték el. Kohán György (1910–1966) festőművész, több évtizedig élt és alkotott Vásárhelyen.

Kolló kovács utcája. Az egykori Új tized utcája (1850). Kolozsvár utca → Móricz Zsigmond utca Komárom utca → Eötvös utca

Komló utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Konkoly utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Konti utca. A Klauzál és a Búvár utcákat köti össze. 1857–1889: Kos utca; 1890: Konti utca. Dömötör János szerint Conti herceg a névadó, François Louis Armand de Bourbon-Conti (1661–1685) herceg. Felletár Béla szerint Konti (Conti) Károly énekes, operarendező a névadó. 1843ban a Nemzeti Színházban Szózatmegzenésítését is előadták. Kontrászky utca → Jókai utca Koplaló utca → Tornyai János utca Koplaló korcsma utca → Tornyai János utca

Koplaló korcsmától jövő köz. Susánban a Tornyai János utca környékén (1850). Korcsik malom köze → Malom utca Kórház utca → Vöröskereszt utca

Korona utca. A Zrínyi és a Fehérvári utcákat köti össze. 1851–1856: Kárta utca; 1857–1889: Kurta utca; 1890: Korona utca. Korzó → Zrínyi utca Kos utca → Konti utca

Kossuth tér. A Belváros központi tere. 1860 k.: Városház tér; 1857: Főtér; 1890-től Kossuth tér. Az 1920-as évekig a tér keleti és középső részén volt a Nagypiac. Még az 1930-s években is a tér ÉK-i részén volt a Tejpiac. Kossuth Lajos (1802–1894) politikus, Magyarország kormányzó-elnöke. 1848. október 3-án, toborzókörútja során látogatott a városba. Kossuth utca → Andrássy út

Koszta József utca. A Hóvirág és a Takács Ferenc utcákat köti össze (1969). Koszta József (1861–1949) Kossuth-díjas festőművész.

Kóti utcája. Az egykori Tarján tized utcája a mai Zrínyi, Hunyadi és Árvíz utcák környékén. Kovács Imre utca → Rostély utca

Kovács István utca. A Kincses-telepen a Lévai és a Nefelejcs utcákat köti össze. 1950–1990: Rácz Ferenc utca; 1991: Kovács István utca. Rácz Ferenc (1871–1932) vásárhelyi szociáldemokrata földmunkás; Kovács István (1928– 1951), a Fehér Gárda mozgalom vértanúja.

Kovács Károly utca. Nagy Sándor utca környéke (1850). Kovalik utca. Új-Kishomokon a Bordás utcából nyíló zsákutca (2007). Kőfal sor → Tóalj utca

Kökény utca. Tarjánban a Királyszék utcát köti össze a Könyök utcával (1857). Kölcsei utca → Kölcsey utca

Kölcsey utca. Újvároson a Síp utcát köti össze a Bolgár utcával (1857). Névváltozatok: Költsey utca, Kölcsei utca. Kölcsey Ferenc (1790–1838) költő.

251

Költsey utca → Kölcsey utca

Könyök utca. Védett név. Tarján és Tabán szélén az Egressy és a Szerencse utcákat köti össze (1857). Bodnár Béla szerint az utca „könyökben” megtörik, ezért nevezték el így.

Kutyanyak. A mai Rárósi út Észak utcától északra terjedő környékét nevezték így a 19. században. Külső-Tabán → Tabán

Külső kis utca. A Kinizsi és a Táncsics Mihály utcák környéke (19. sz.).

Könyves malom utca. Újváros utcája (1850). Könyves utca. A Deák Ferenc és a Teleki utcákat köti össze. 1851–1856: Kis Molnár köz; 1857–1889: Kismolnár köz; 1890: Könyves utca.

Külső új utca. Susánban a Klauzál és a Görbe utcák környéke (1850). Ladányi köz. A Klauzál és a Gomba utcák környékén (1850).

A névadó Könyves István (1821–1892) református néptanító ebben az utcában lakott.

Lakhati kereszt utca. A Károlyi utca környéke (1850).

Körte utca. Susánban a Klauzál utcából a város határáig vezet (1857). 1857 előtt Körtély utcának nevezték.

Lakhati nagykút utca. Csúcsban a Szent István utca környéke (1850). Lánc utca (1). A Belvárosban az Andrássy és a Petőfi utcákat köti össze. 1857–1937: Lánc utca; 1938–1947: Csáky Albin utca; 1948–1990: Október 8. utca; 1991: Lánc utca.

Körtély utca → Körte utca

Kristók malam utcája. Az egykori Kis utca tized utcája (18. sz.) Kruzslicz malom köz. Susánban a Körte és a Klapka utcák környékén (1850). Külső Kis utca. Az egykori Kis utca tized utcája (1850). Kukorica utca → Magyar utca Kukoricza utca → Magyar utca Kun Béla utca → Kutasi út Kunfi Zsigmond utca → Kassa utca Kurta utca → Korona utca

Kurva-csapás. A Vásártér gyalogosok által kitaposott részét nevezték így az 1930-as évekig. Kút utca. Új-Kishomokon a Kiskert utcából nyílik (2007). Kutasi út. A Szabadság tértől a város széléig húzódik. 1890–1967: Kutasi út; 1968–1990: Kun Béla út; 1991: Kutasi út. Kun Béla (1886–1939), a Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa, a valóságban a Forradalmi Kormányzótanács tényleges irányítója.

Külső piac → Kálvin János tér

Lakhat → Csúcs

Lakhati Nagy utca → Károlyi utca

Gróf Csáky Albin (1841–1912) vallás- és közoktatásügyi miniszter, a főrendiház elnöke; Vásárhelyt 1944 október 8-án „szabadította fel” a Vörös Hadsereg. Lánc utca (2) → Gonda József utca Lapos utca → Árok utca

Laskai Mucsi Péter utca. A Petőfi utca környéke (1850). László utca. A Malom utcát köti össze a Könyök utcával (1857). Lázár malom utca → Lázár utca Lázár molnár utcája → Madách Imre utca

Lázár utca. A Szántó Kovács János, Deák Ferenc és a Rapcsák András utcákat köti össze a Szőlő utcával. 1851: Lázár malom utcája; 1857–1950: Lázár utca; 1951–1990: Felszabadulás utca; 1991: Lázár utca. Lázár Ferenc (1800–?) szárazmalma a mai Madách Imre utca táján volt. Leányiskola utcája → Szőnyi utca

Lehel utca. Az Andrássy utcát köti össze az Oldalkosár utcával (1857). Lehel (Lél) vezér (?–955) a kalandozó magyar hadak vezére.

252

Lendvay utca. Susában a Klauzál utca második baloldali mellékutcája. 1857–1889: Egyed utca; 1890: Lendvay utca. Lendvay Márton (1807–1858) színész.

Lengei József köze. A Kaszap, Andrássy és Rózsa utcák környékén (1850). Lenin utca (1) → Andrássy út Lenin utca (2) → Hódi Pál utca Lenin tér → Hősök tere

Lenkei utca. A Rapcsák András és a Zsoldos utcákat köti össze. 1857–1889: Hernyó utca; 1890: Lenkei utca. Lenkey János (1810–1849) 1848-as honvédtábornok.

Lévai utca. A Szántó Kovács János utcát köti össze a Damjanich utcával. 1851: Kanális utca; 1857–1889: Csatorna utca; 1890: Lévai utca. Korábban itt vezetett az a csatorna (kanális), amely a Hattyas-tó és a Csúcs-tó vizét vezette a Paperébe; Lévay József (1825–1918) költő.

Levél utca. Susánban a Tavasz és a Kistópart utcákat köti össze (1857). Liba utca → Béla cigány utca

Liget sor. Védett név. A Parkerdő melletti új házsor (1974). Lindenfeld-telep → Béke-telep

Liszt Ferenc utca. A Hódtóban a Hódtó és az Eszperantó utcákat köti össze (1988). Liszt Ferenc (1811–1886) zeneszerző, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. Lóger → Susán Lógeri Kis utca → Garay utca Lógeri Nagy utca → Dáni utca

Lógó Mihály utcája. Újvároson a Csomorkányi utca környéke (1850). Lőrinc pap utca. A Szántó Kovács János utcát köti össze a Rárósi úttal. 1932–1947: Eperjes utca; 1948: Lőrinc pap utca. Mészáros Lőrinc (?–1614) szerzetes pap, a Dózsa-parasztháborúban való részvét-

253

eléért máglyán megégették; Eperjes (Prešov) felvidéki városról. Lucskos temető → Hattyasi temető

Ludas utca. Régi-Kishomokon a Sziget utcából nyílik (2007). Lukács Malom utca. A mai Rákóczi és Teleki utcák környékén (1850). Lugosi kovács utcája. Susánban a Nyár utca környéke (1850). Madách Imre utca. A Belvárosban a Zrínyi és a Lázár utcákat köti össze. 1851: Barompiac utca (a mai Bakay és a Zrínyi utca közötti szakasz); Lázár Molnár utcája (a Lázár és a Bakay utca közötti szakasz); 1857–1927: Szegvári utca; 1928–1947: Rákosi Jenő utca; 1948: Madách Imre utca. Madách Imre (1823–1864) író, költő; Rákosi Jenő (1842–1929) író, újságíró, szerkesztő, Vásárhely díszpolgára.

Magvető utca. A Béke-telepen a Mester és a Fürkehalom utcákat köti össze (1985/86). Magyar utca. A Damjanich és a Lévai utcákat köti össze. 1857–1887: Kukorica utca; 1888–1889: Kukoricza utca; 1890: Magyar utca. Magyar Pál utca → Álmos utca Majakovszkij utca → Késmárk utca

Makai utca. Újvároson a Síp utcát köti össze a Makói országúttal. 1890–1947: Makói utca; 1948–1990: Vörös Hadsereg utca; 1991: Makai utca. Makai országút → Makói országút

Makán János utca köze. Az egykori Tarján tized utcája (1850). Makarenkó utca → Kassa utca

Makk utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Makói utca → Makai utca

Makói országút. Védett név. Újvároson a Csomorkányi utcától a körtöltésig vezet (1857). Névváltozat: Makai országút (1888). Málna utca. Régi-Kishomokon a Sziget utcából nyílik (2007). Malom utca. Védett név. A Zrínyi utcát köti össze a László utcával. 1851: Korcsik

malom köze; 1888–1889: Kétmalom utca; 1890: Malom utca. Nevét az itt épült kettős malomról kapta.

Mandula utca. A Kertvárosban az Ipoly utcát köti össze a Nagy András János utcával. 1967-ben nevezték el. Mária Valéria utca. A Szent Antal és a Rapcsák András utcákat köti össze. 1857–1887: Csonka utca; 1888–1917: Mária Valéria utca; 1918: Nemzetőr utca; 1919–1938: Mária Valéria utca; 1939–1949: Endrey Gyula utca; 1950– 1990: Ságvári Endre utca; 1991: Mária Valéria utca. Mária Valéria (1868–1924) magyar nevelésben részesült osztrák főhercegnő; Endrey Gyula (1856–1913) vásárhelyi születésű ügyvéd, országgyűlési képviselő; Ságvári Endre (1913–1944) jogász, szerkesztő, az illegális kommunista párt egyik vezetője.

Maros utca. Újvároson a Síp és a Temesvári utcákat köti össze (1932). Nevét a Maros folyóról kapta.

Martinovics utca. A Nyár és a Rét utcákat köti össze. 1937–1947: Ungvár utca; 1948: Martinovics utca. Martinovics Ignác (1755–1795) apát, a magyar jakobinus mozgalom vezetője; Ungvár (Užgorod) kárpátaljai város.

Márton utca. A Belvárosban a Petőfi utcát köti össze a Bercsényi utcával. 1851–1856: Evangélika Egyház köze; 1857: Márton utca. Mártony Mihály utcája. Az egykori Új utca tized utcája. Marx utca → Pálffy utca

Második csúcsi utca. Az egykori Kis utca tized utcája (1850). Mátyás utca. Susánban a Szeremlei és Klauzál utcákat köti össze a Kistópart utcával (1857). Medgyesi utca. Tarjánban a Könyök utcát köti össze a Királyszék utcával. 1857–1889: Meggy utca; 1890: Medgyesi utca. 254

Medgyessy Pál (1604–1663) sárospataki református pap, a puritanizmus képviselője.

Medgyessy Ferenc utca. A Kertvárosban a Hóvirág és a Takács Ferenc utcákat köti össze (1967). Medgyessy Ferenc (1881–1958) Kossuth-díjas szobrász. Meggy utca → Medgyesi utca

Mérleg utca. Védett név. A Kistópart utcától a Nagyállomásig vezet (1976). Az utcában épült házakban a Mérleggyár dolgozói kaptak lakásokat.

Mester utca. A Béke-telepen Szántó Kovács János és a Rárósi utcákat köti össze. 1972–1990: Munkásőr utca (még csak a Rárósi utcát kötötte össze a Viharsarok utcával); 1991: Mester utca. Mészárszék utca → Városház utca

Mező utca. Új-Kishomokon a Bordás utcából nyílik a Vásárhely–Szeged vasútvonal és a Kertbarát utca között (2007). Mihály utca → Dózsa György útja

Miklós utca. A Damjanich utcát köti össze a Dózsa György útjával (1857). Mikszáth Kálmán utca. A Kertvárosban a Bartók Béla utcát köti össze Somogyi Béla utcával. 1932–1945: Szabadka utca; 1946: Mikszáth Kálmán utca. Mikszáth Kálmán (1847–1910) író; Szabadka (Subotica) vajdasági város.

Mogyorós utca. Új-Kishomokon a Kereszt utcából nyíló zsákutca (2007). Móra Ferenc utca. Csúcsban a Kisfaludy és a Szent László utcákat köti össze. 1937– 1947: Nyitra utca; 1948: Móra Ferenc utca. Móra Ferenc (1879–1934) szegedi író, újságíró, muzeológus. Többször megfordult Vásárhelyen; Nyitra (Nitra) felvidéki város.

Móricz Zsigmond utca. A Kertvárosban a Kodály Zoltán és a Nagy András János utcákat köti össze. 1932–1947: Kolozsvár utca; 1948: Móricz Zsigmond utca. Móricz Zsigmond (1879–1942) író, többször járt Vásárhelyen; Kolozsvár (Cluj-Napoca) erdélyi város. Moszkva utca → Püspök utca

Mózes utca. A Károlyi utcát köti össze a Szabadság térrel. 1851–1856: Zsidó korcsma utcája; 1857: Mózes utca. Bodnár Béla szerint itt állt az a ház, amelyben először kaptak gyülekezési jogot a zsidók.

Mucsi köz. A Tarján tized utcája, a mai Zrínyi utcából nyílt (1850). Munkácsy Mihály utca. A Hóvirág és a Takács Ferenc utcákat köti össze (1969). Munkás utca. A Kincses-telepen a Jókai és az Észak utcákat köti össze (1908). Mussolini utca → Imre József utca Münnich Ferenc utca → Takács Ferenc utca

Nád utca. Védett név. A Csúcsban a Kisfaludy és a Szent László utcákat köti össze (1857). Az egykoron ott lévő nádasról nevezték el.

Nádtető utca. Új-Kishomokon a Nyikos utcából nyílik (2007). Nádor utca. Újvároson a Széchenyi teret köti össze a Szoboszlai utcával. 1851: Baksa János utcája; 1857: Nádor utca. Nadrágszár utca. A BajcsyZsilinszky és a Bocskai utcák környékén (1850). Nagy András utca. A BajcsyZsilinszky utca környéke (1850). Nagy András János köze. A BajcsyZsilinszky és a Bocskai utcák környékén (1850). Nagy András János utca. Védett név. A Népkertben az Ady Endre utcától a Hódmezővásárhely–Szentes vasútvonalig tart. 1932–1947: Olt utca; 1948: Nagy András János utca. Nagy András János (1812–1890) vásárhelyi földbirtokos, mecénás; Olt romániai folyó.

Nagy Ferenc malom utca. A Kaszap utca környéke (1850). 255

Nagy György utca. Védett név. A Hódtóban az Ormos Ede és a Banner János utcákat köti össze (1987). Nagy György (1879–1923) ügyvéd, politikus, a Magyar Köztársasági Párt alapítója. 1910 és 1912 között Vásárhelyen élt.

Nagy György János utcája. Újvároson a Vörösmarty utca környéke (1850). Nagy Imre sétány. Védett név. Az árvédelmi kőfal Szőnyi utcától a Kaszap utcáig terjedő szakasza, a Nagy Imre térre vezet (1996). Nagy Imre (1896–1958) mártír miniszterelnök, felesége a vásárhelyi születésű Égető Mária.

Nagy Imre tér. A Nagy Imre sétány Kaszap utcai részénél lévő 1956-os emlékmű környezetének neve (1996). Nagy Imre utca → Kaszap utca Nagy János köze → Szerencse utca

Nagy János utcája. Tabánban a Lévai utca környéke (1850). Nagy András Malma utca → Száraz utca

Nagy Kovács András malma utca. Tarjánban a Pacsirta utca környéke (1850). Nagy Pálné köze. A Kossuth tér és a Zrínyi utca környékén (1850). Nagy Sámuel köze. Tabánban a Pálffy és Simon utcák környékén (1850). Nagy temető. Vásárhely legrégibb ismert temetője, a 17. században már használták. 1806-ban zárták be. Újvároson, az egykori Hód község helyén, a mai Széchenyi téren át a Hajda csárdáig terjedt, ezért Hajdai temetőnek is nevezték, a K-i részét Hódi, Hódfalvi vagy Ókáposztás temetőnek. Nagy utca → Andrássy út

Nagy utca tized. Az Andrássy út és környéke, 1890-ig a III. tizedbe tartozott. Nagykapitány ház utca → Imre József utca

Nagykút köze. Susánban a Garay és a Dáni utcák környékén (1850). Nagymészárszék utca → Városház utca Nagypiac → Kossuth tér

Nagysándor József utca. A Deák Ferenc utcát köti össze a József Attila utcával.

1857–1889: Csillag utca; 1890: Nagy Sándor utca. Nagy Sándor József (1804–1849) 1848-as vértanú honvédtábornok.

Nap utca (1). A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze. 1952–1990: Zója utca; 1991: Nap utca. Zója Kozmogyemjanszkaja szovjet partizán. Nap utca (2) → Szeremlei utca

Nefelejcs utca. Az Észak és az Akácfa utcákat köti össze (1964). Népkert. A 24 holdas parkot 1865ben létesítették a kiszáradt tómederben, a mai Ady Endre út és a Kaszap utca közötti területen. 1898-ban Erzsébetligetnek nevezték el. A parkból mára csak egy kis sétány maradt gyermekjátszótérrel. Erzsébet (1837–1898) magyar királyné.

Népkert utca. Védett név. A Somogyi Béla és a Bartók Béla utcákat köti össze. Névtelen utca → Tóth Sándor utca

Nyár utca. Susánban a Levél és Vidám utcákat köti össze (1857). Nyárfa utca. A csúcsi Sárkány utcától a Béke-telepre vezet (1857). Nyári utca. Régi-Kishomokon a Nyikos és a Sziget utcát köti össze (2007). Nyikos utca. Új-Kishomokon a Nagy András János utca folytatása a Kásaerdő mellett (2007). Névadó a Nyikos család.

Nyírfa utca. Régi-Kishomokon a Sziget utcából nyílik (2007). Nyitra utca → Móra Ferenc utca

Nyizsnyay Gusztáv utca. Védett név. A Zrínyi és a Lázár utcákat köti össze. 1857–1939: Oroszlán utca; 1940: Nyizsnyay Gusztáv utca. Nyizsnyay Gusztáv (1829–1882) zeneszerző, dalköltő; A Zrínyi utca sarkán állt az Oroszlán-kocsma.

256

Nyúl utca. Susánban a Sas utcát köti össze a Tornyai János utcával. 1890 előtt: Pisla köz; 1890: Nyúl utca. Óarany temető → Arany temető Ócskapiac → Rapcsák András út Ókáposztás temető → Nagy temető Október 8. utca → Lánc utca (1)

Oláh Mihály köz. A Könyves és a Deák Ferenc utcák környékén (1850). Olajos Tóth Sámuel utcája. Újvároson a Tuhutum és a Gellért utcák környéke (1850). Oldalkosár. Az egykori Hódtó északi partjának éles kanyarulatában fekvő városrész. Északon a Nagy (ma Andrássy) utcáig terjedt, nyugaton a Tarján városrészhez kapcsolódott. 1890-ig a város III. tizedébe tartozott. A név eredete a víz elleni küzdelemmel kapcsolatos. A hullámverés ellen vesszőfonattal és a mögé döngölt földdel védekeztek. A vesszőfonat kosárszerűen övezte a városrészt.

Oldalkosár utca. Védett név. A Szőnyi utcából vezet a Kaszap utcába (1857). Egykoron érintette az Árpád utcát, majd a Népkert felé kanyarodott és a Tóalj utcába torkollott. A hasonló nevű városrészről nevezték el.

Oldalkosári Piac utca. Az Oldalkosár ma már nem azonosítható utcája (1857). Ólom utca. Csúcsban a Szent István és a Károlyi utcákat köti össze (1857). Olt utca → Nagy András János utca

Orgona utca. A Kincses-telepen a Damjanich és a Gorkij utcákat köti össze (1964). Ormos Ede utca. Védett név. A Hódtó utcáját 1983-ban nevezték el. Ormos Ede (1873–1944) vásárhelyi ügyvéd, újságíró, költő. Oroszlán utca → Nyizsnyay Gusztáv utca Oskola utca → Szőnyi utca Ótemplom köz → Templom utca

Ótemplomi temető. Az Ótemplom környékén terült el a 18. századot megelőzően. Öregmagtár utca. Új utca, a BajcsyZsilinszky utcából nyílik. Ötvenhat mártír utca. A Kutasi út baloldali mellékutcája, a Jókai utcával párhuza-

mos. 1932–1947: Várad utca; 1948: Ötvenhat mártír utca. Nevét az 1919-ben kivégzett vásárhelyiekről kapta; Nagyvárad (Oradea) partiumi város.

Őz utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Pacsirta utca. Tarjánban a Királyszék utcát köti össze a Szél és az Álmos utcákkal (1857). Pákozdy Ferenc utca. A Kertvárosban a Hódmezővásárhely–Szentes vasútvonallal párhuzamosan húzódik. 1952–1990: Zetkin Klára utca; 1991: Pákozdy Ferenc utca. Pákozdy Ferenc (1904–1970) vásárhelyi születésű költő, műfordító, író; Klara Zetkin (1857–1933) német tanítónő, javaslatára nyilvánították március 8-át nemzetközi nőnappá.

Pál utca. A Szántó Kovács János és a Damjanich utcákat köti össze. 1857 óta nem változott a neve. Pálfi utca → Pálffy utca

Pálffy utca. A Szerencse utcát köti össze a Szántó Kovács János, Teleki és Rapcsák András utcákkal. 1851–1887: Pálfi utca; 1888–1889: Cserép utca; 1890–1947: Pálffy utca; 1948–1990: Marx utca; 1991: Pálffy utca. Pálffy név régi vásárhelyi családra utal; Karl Marx (1818–1883) német filozófus, közgazdász, a szocialista munkásmozgalom teoretikusa, a marxizmus névadója.

Pálinkás köz. Tabánban a mai Lévai és Dobozi utcák környékén (1850). Pálinkás utcája. Tabánban a Pál utca környéke (1850). Pálma utca. Újvároson a Makói országút folytatásaként a Csomorkányi utcából nyílik (1857). Palotai utca. A mai Szent István utca és környékén (az egykori Lakhat városrész) lehetett a 18. században. Pánczél Mihályné utcája. Tabánban a Tükör utca környéke (1850). 257

Pap István köze. Az egykori Tabán tized utcája a mai Dózsa György útja és a Simon utcák környékén (1850). Pap utca → Kárász József utca

Paperei utca. A Tükör és a Balassa utcák környékén (1861). Pásztor utca. A Károlyi és a Rárósi utcákat köti össze a Zalaegerszeg térnél (1857). Pásztor János utca. Védett név. A Béketelepen a Rárósi és a Búza utcákat köti össze. 1932–1947: Zólyom utca; 1948: Pásztor János utca. Pásztor János (1881–1945) szobrászművész; Zólyom (Zvolen) felvidéki város.

Patkós korcsma utcája. Csúcsban a Jókai és az Ezüst utcák környéke (1850). Péter utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Pető Ferenc utca. A Kertváros keleti szélén a Kodály Zoltán és a Rudnay Gyula utcákat köti össze. 1990-ig: Dobi István utca; 1991: Pető Ferenc utca. Pető Ferenc (1717?–1754) a későkuruc mozgalom vásárhelyi vértanúja; Dobi István (1898– 1968) miniszterelnök, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Petőfi utca → Petőfi út

Petőfi út. A Deák Ferenc és Kinizsi utcákat köti össze az Andrássy úttal. 1857–1889: Délibáb utca; 1890–1993: Petőfi utca; 1994: Petőfi út. Petőfi Sándor (1823–1849) költő.

Pipacs utca. A Béke-telepi új utca 1969ben kapta nevét. Pipiske utca → Botond utca Pisla köz → Nyúl utca

Plébános két köze. A Kisutca tizedbe tartozott a Petőfi, Deák Ferenc és a Szent Antal utcák környékén (19. sz.). Polgár utca. Régi-Kishomok legnyugatibb utcája, a Zölderdő és a Sziget utcákat köti össze (2007). Posztós Sándor utca → Kisfaludy utca Pozsony utca → Esze Tamás utca

Puskin utca. A Kincses-telepen az Észak és a Jókai utcákat köti össze. 1908–1950: Darányi utca; 1950: Puskin utca. Alekszandr Szergejevics Puskin (1799– 1837) orosz költő, író; Darányi Ignác (1849–1927) földművelésügyi miniszter, Vásárhely díszpolgára.

Püspök utca. Susánban a Bajza utcát köti össze a Klauzál utcával. 1857: Püspök utca; 1950: Moszkva utca; 1991: Püspök utca. Ráday utca. Tabánban a Holló utca jobboldali mellékutcája (1890). Gróf Ráday Gedeon (1829–1901) földbirtokos, mecénás, költő. Rácz bognár köze → György utca Rácz Ferenc utca → Kovács István utca

Radnóti Miklós utca. A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze (1971). Radnóti Miklós (1909–1944) költő. Rákóczi utca → Rákóczi út

Rákóczi út. A Teleki utcát köti össze a Béke-telepi Lőrinc pap utcával. 1851: Csúcsi darab utca; 1857–1889: Káka utca; 1890–1993: Rákóczi utca; 1994: Rákóczi út. II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) erdélyi fejedelem. Rákosi Jenő utca → Madách Imre utca Rákosi utca → Török utca

Rapcsák András út. A Teleki utcától a Kossuth térig vezet. 1570: Vásárhely utca; 1888–1909: Szentesi utca; 1910–1927: Ferenc József sugárút; 1928–1945: Rothermere utca (a Deák Ferenc utca és a Kossuth tér közötti szakasz); 1946–2006: Szántó Kovács János utca; 2007: Rapcsák András út. A 20. század elejéig a Kossuth tér és a Lázár utca közötti területen volt az Ócskapiac. Rapcsák András (1943–2002) Vásárhely polgármestere, országgyűlési képviselője; I. Ferenc József (1830–1916) magyar ki-

258

rály; Harold Sidney Harmsworth, Lord Rothermere (1868–1940) brit sajtómágnás, politikus, 1927-től a magyar revízió egyik fő támogatója; Szántó Kovács János (1852–1908) vásárhelyi agrárszocialista vezető.

Rárósi út. Védett név. A Vöröskereszt utcától vezet a város széléig, keresztezi a Jókai utcát (1888). Nevét az 1596-ban elpusztult Rárós faluról kapta. Reformált iskola köz → Bocskai utca

Régi Aranytemető utca. Az Arany temető mellett (1850). Régi-Kishomok → Kishomok

Rekettye utca. Susánban a Simonyi és a Fűz utcákat köti össze (1888). Répa utca → Révai utca

Rét utca. A Béke telepi új utca 1969-ben kapta nevét. Révai utca. A Pálffy és a Szántó Kovács János utcákat köti össze. 1857–1889: Répa utca; 1890: Révai utca. Révai Miklós (1750–1807) nyelvész, író, egyetemi tanár.

Réz utca. Susánban a Klauzál utcából a Püspök utcába vezet (1857). Nevét gróf Károlyi Sándor földesúr által ide telepített rézműves családokról kapta.

Rezeda utca. A Kertvárosban a Nagy András János és a Pákozdy Ferenc utcákat köti össze. 1952–1990: Hámán Kató utca; 1991: Rezeda utca. Hámán Kató (1884–1936) kommunista politikus.

Rigó utca. Tarjánban a Lázár és a Kígyó utcákat köti össze (1857). Róka utca. Susánban a Simonyi és a Csiga utcákat köti össze (1857). Róm. Kath. iskola utca → Szent Antal utca Rónay utca → Bakay utca

Rostély utca. Susánban a Klauzál utcát köti össze a Görbe utcával. 1857–1968: Rostély utca; 1969–1990: Kovács Imre utca; 1991: Rostély utca. Kovács Imre (1885–1961) vásárhelyi molnár, tisztviselő, direktóriumi tag. Rothermere utca → Rapcsák András út

Rozmaring utca. Susánban a Tulipán utca mellékutcája (1969). Rózsa Ferenc utca → Bánát utca

Rózsa Mihály köze. Tarjánban a Szőlő, Kalász utcák környékén (1850). Rózsa utca. A Kaszap és a Tóalj utcákat köti össze (1890). Rövid utca. Védett név. Susánban a Klauzál utcát köti össze a Görbe utcával (1857). Rudnay Gyula utca. Védett név. A Móricz Zsigmond és a Pető Ferenc utcákat köti össze (1969). Rudnay Gyula (1878–1957) festő- és grafikusművész, művészpedagógus.

Sadanyi köz. Az egykori Új tized utcája (1850). Sáfrány utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Ságvári Endre utca → Mária Valéria utca Sallai Imre utca → Bakay utca

Samu Péter malma utcája. Az egykori Tabán tized utcája a 18. században. Sára utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Sarkadi Mihály köze. Susánban a Szilva és a Rostély utcák környékén (1850). Sarkalyi utca. Védett név. A Makói utca és a körtöltés között húzódik (1857). Egy földhátról kapta a nevét, amely a Káposztás-oldal és a Katra-ér torkolata között terült el.

Sarkantyú utca. A Török és a Dohány utcákat köti össze (1857). Sárkány utca. Csúcsban a Szántó Kovács János utcát köti össze a Rákóczi utcával (1857). Sarló zug. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Sarolta utca. Tarjánban a Kígyó és a Kalász utcákat köti össze (1888). 259

Sas utca (1). Susánban a Görbe utcát köti össze a Klauzál utcával. 1857–1889: Serény utca; 1890: Sas utca. Sas utca (2) → Hódi Pál utca Sas Fogadó köze → Hódi Pál utca Schéner köz → Szegfű utca Schönherz Zoltán utca → Tátra utca

Sepsei utca. Az egykori Tarján tized utcája a mai Borz utca környékén. Serény utca → Sas utca (1) Serényi Béla utca → Budai Nagy Antal utca

Serház melletti utca. Susánban a Dáni utca környéke (1850). Serház tér. A Serháztól a Kutasi útig terjedt. Nevét az uradalmi serfőző épületről kapta, a Serház tér utca őrzi nevét.

Serház tér utca. Védett név. Új utca az egykori Serház téren, a Simonyi és a Csalogány utcákat köti össze (1964). Serház utca → Dáni utca Sétatér → Zrínyi utca

Sikátor utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Simon utca. Tabánban a Pálffy utcát köti össze a Dózsa György útjával (1857). Simonyi utca. A Klauzál utcát köti össze a Kutasi úttal. 1857–1889: Áldomás utca; 1890: Simonyi utca. Az Áldomás nevet a serházkerti mulatóról kapta; Báró Simonyi József (1771–1832) huszár ezredes (Bodnár Béla); Simonyi Ernő (1821– 1882) 1848-as gerillaparancsnok, ellenzéki országgyűlési képviselő, történetíró (Felletár Béla).

Síp utca. Újvároson a Fáncsy utcától a Délibáb utcáig vezet. 1851: Hajda nagy töltés utca; 1857: Síp utca. Nevét a az egykori Hajda vendéglőről kapta.

Sirbik köz. Tarjánban a Zrínyi utcából nyílt (1850). Só utca. A Rostély és a Berkenye utcákat köti össze (1857). Solti utca → Álmos utca

Somogyi Béla utca. 1932–1947: Arad utca; 1948-tól Somogyi Béla utca.

Somogyi Béla (1868–1920) szociáldemokrata újságíró, szerkesztő; Arad romániai város.

Soós István utca (1). Védett név. A Mester utcából nyílik, a Szántó Kovács János utcával párhuzamos (2003). Soós István (1863–1948) ügyvéd, Vásárhely polgármestere. Soós István utca (2) → Dózsa György útja

Sövény utca. Az egykori Új utca tized utcája (1857). Sugár utca → Tornyai János utca

Susán. Védett név. Városrész az egykori Kis-tó és a Kistó-ér között, amelyet teljesen körbefogott a víz. Később a Lógerrel (a mai Dáni, Garay utcák és környéke) bővült városrész, és ma a Kutasi út, a Bajcsy-Zsilinszky utca, a vasútvonal között húzódik egészen a Kálvin János térig. Ide tartozik az egykori Halesz (a Gyümölcs és a Klauzál utcák környéke) is. 1890-ig az Új utcai tizedhez tartozott. Többen szláv eredetű elnevezésnek tartják. Herczeg Mihály szerint olyan terület, amely nagyobb áradáskor sem került víz alá. A Lóger elnevezés Herczeg Mihály szerint épületek nélküli rakodóhely, szérű.

Susáni utca. Az egykori Új utca tized utcája. Szabadság tér. A Rárósi utca és a Kutasi út között helyezkedik el. 1849: Szabadság tér; 1851–1889: Vásártér (1888-ig magában foglalta a mai Szent István teret is) vagy Vásárállás; 1890– 1958: Szabadság tér; 1959–1990: Tanácsköztársaság tér (a Szent István térrel együtt); 1991: Szabadság tér. A Mózes utcától a Kutasi útig terjedő területet régen Állatvásártérnek nevezték. A Felső harmadában a ló-, középső harmadában a marha-, alsó harmadában pedig sertésvásárokat tartottak. 1849. május 8-án a város megünnepelte a Függetlenségi Nyilatkozatot. E nap emlékére nevezték el Szabadság térnek.

260

Szabó György köze. A Béla utca környékén (1850). Szabó Péter köze. Tarjánban a Csillag utca környékén (1850). Szalay Ráchel utca. Az Árpád utca környéke (1850). Szalay utca. A Galamb utcát köti össze a Dózsa György útjával. 1857–1889: Szalma utca; 1890: Szalay utca. Szalay László (1813–1864) történetíró. Szalma utca → Szalay utca Szamuely utca → Zsoldos utca

Szántó Kovács János utca. A Teleki és Pálffy utcáktól indul észak felé a város belterületének széléig. 1851–1909: Szentesi utca; 1910–1945: Ferenc József sugárút; 1946: Szántó Kovács János utca (2007-ig a Kossuth térig húzódott). I. Ferenc József (1830–1916) magyar király; Szántó Kovács János (1852–1908) vásárhelyi agrárszocialista vezető.

Száraz utca. Tarjánban a Zrínyi utcát köti össze az Álmos utcával. 1857 óta nem változott a neve. Szarvas utca → Völgy utca

Széchenyi István utca. Újvároson a Fáncsy és a Délibáb utcákat köti össze, keresztezi a Csomorkányi utcát (1857). Gróf Széchenyi István (1790–1865) a 19. század első felében megindult reformmozgalom elindítója.

Széchenyi tér. Újváros tere, ahová a Vörösmarty, Nádor, Csomorkányi, Síp és a Tuhutum utcák vezetnek. 1857–1887: Szétsényi tér; 1888–1949: Széchenyi tér; 1950–1955: Zsdánov tér; 1956: Széchenyi tér; 1957–1984: Zsdánov tér; 1985: Széchenyi tér. Andrej Alekszandrovics Zsdánov (1896–1948) szovjet kultúrpolitikus.

Szeder utca (1). Régi-Kishomokon a Hegyi és a Gólyás utcát köti össze (2007). Szeder utca (2). Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Szegedi út. Öreg-Kishomok 47-es főút melletti része.

Szegedi utca (1) → Ady Endre út Szegedi utca (2) → Városház utca

Szegfű utca. A Belvárosban a Deák Ferenc utcától indul, keresztezi a Mária Valéria utcát. 1851–1856: Schéner köz; 1857: Szegfű utca. Schéner György (1791–1849) Csongrád és Csanád megyék földmérője. Vásárhelyen élt. Szeglet utca → Török Bálint utca Szegvári utca → Madách Imre utca

Szék utca. A Lévai utcánál kezdődik, keresztezi a Botond utcát, de nem éri el a Pálffy utcát (1857). Szél utca. Tarjánban az Álmos és Pacsirta utcákat köti össze a László utcával (1857). A város szélső utcája a körtöltésnél, innen kapta a nevét.

Szellő sor. A Török Károly utcát köti össze a Borz utcával. Széna utca → Szigligeti utca

Szent Antal utca. Védett név. A belvárosi templom nyugati oldalán húzódik az Andrássy út és Deák Ferenc utca között. 1851–1856: R. Katholikus Iskola utcája; 1857–1952: Szent Antal utca; 1953–1990: Alkotmány utca; 1991: Szent Antal utca. Páduai Szent Antal (1195–1231), a szegények védőszentje; Az iskolát gróf Károlyi Antal építtette, amely az Andrássy út sarkán, a Szent Antal utca frontján húzódott. Gr. Károlyi Iskolának is nevezték; Az Alkotmány utca névadója az 1949-es szocialista alkotmány.

Szent György utca. Az 1560-s török defter említi. Hasonnevű plébániatemplomáról kaphatta a nevét. Szent Imre utca → Virág utca

Szent István tér. A Szent István templomtól a Kálvin János térig húzódik. 1851–1889: Vásártér; 1890–1898: Szabadság tér; 1899–1917: Csáky Albin tér; 1918–1919: Népköztársaság tér; 1920–1937: Csáky Albin tér; 1938– 261

1958: Szent István tér; 1959–1990: Tanácsköztársaság tér; 1991: Szent István tér. I. (Szent) István (975 k.–1038) államalapító magyar király; Gróf Csáky Albin (1841–1912) vallás- és közoktatásügyi miniszter, a főrendiház elnöke.

Szent István utca. A Teleki és az Észak utcákat köti össze. 1851–1856: Kis Lakhat utca; 1857–1952: Szent István utca; 1953– 1987: Vöröslobogó utca; 1988: Szent István utca. Szent Királyi utca → Szentkirályi utca

Szent László utca. A Teleki utcát köti öszsze a Béke-teleppel. 1851–1856: Harmadik Csúcsi utca; 1857–1889: Jég utca; 1890– 1949: Szent László utca; 1950–1990: Béke utca; 1991: Szent László utca. I. (Szent) László (1040–1095) magyar király.

Szentandrási utca. A Lakhat városrész azonosíthatatlan utcája (17. sz.). Szentesi köz. Csúcsban a Szántó Kovács és Jókai utcák környékén (1850). Szentesi utca (1) → SzántóKovácsJánosutca Szentesi utca (2) → Rapcsák András út

Szentkirályi utca. Védett név. Az Oldalkosár és a Tóalj utcákat köti össze (1857). Névváltozatok: Szent Királyi utca (1857); Szt. Királyi utca (1888). Az 1596-ban elpusztult Szentkirály (Zentkirál) falu emlékét őrzi.

Szeremlei utca. A Kálvin teret köti össze a Klauzál és a Mátyás utcákkal. 1560: Az Új utca része; 18. sz.: Hosszúpince utca (az utca eleje); 1857-ig: Susáni Nagy utca része; 1857–1936: Nap utca; 1937: Szeremlei utca. Szeremlei Sámuel (1837–1924) lelkész, Vásárhely történetírója; A Hosszú pince elnevezést a mai Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán álló egykori korcsmáról kapta.

Szerencse utca. Tabánban a Botond és a Jámbor utcákat köti össze (1857). Névváltozat: Szerentse utca. Szerentse utca → Szerencse utca

Sziget utca. Régi-Kishomok legdélibb utcája, a Hegyi és a Polgár utcákat köti össze (2007).

Szigligeti utca. A Holló és a Miklós utcákat köti össze. 1851: Hős András utcája (az utca egy része); 1888–1889: Széna utca; 1890: Szigligeti utca. Szigligeti Ede (1814–1878), író, színházigazgató, a népszínmű megteremtője.

Szikes utca. Új-Kishomokon a Nádtető utcából nyílik (2007). Szilágyi János utcája. Az egykori Tarján tized utcája (1850). Szilva utca. A Só és a Bálint utcákat köti össze (1857). Szilvás utca. Új-Kishomokon a Nádtető és a Fenyves utcákat köti össze (2007). Szimonidesz utca. Tabánban a Galamb, Kemény, Szivárvány és Szalay utcák környéke (1850). Szivar utca → Dohány utca

Szivárvány utca. A Holló és a Szalay utcákat köti össze (1857). Szoboszlai utca. Újvároson, a vasúton keresztül a Kistöltés utcát köti össze a Virradat-sorral (1857). Szoboszlai Pap István (1786–1855) református püspök.

Szodoma. A mai Búvár utca környékét nevezték így, amikor a terület nagy részét még víz borította. Herczeg Mihály szerint a név kétes erkölcsű lebujokra utal.

Szombati köze. A Mátyás utca nyékén (1850). Szoros zug. Azonosíthatatlan 1857-ből. Szög utca. Tabánban az Imre Kígyó utcákat köti össze (1857). Szöglet utca. Azonosíthatatlan 1857-ből.

körutca és a utca

Szöllő utca → Szőlő utca

Szőlő utca. Tarjánban a Lázár utcát köti össze a Csillag utcával (1857). Névváltozat: Szöllő utca (1928).

262

Szőlőhalom utca. Új-Kishomokon a Bordás és a Vasút utcákat köti össze (2007). Szőnyi utca. Védett név. A Kossuth teret köti össze a Tóalj utcával. 1839 előtt: Leányiskola utcája; 1851–1856: Reformált iskola köz; 1857–1887: Oskola utca; 1888–1889: Iskola utca; 1890: Szőnyi utca. Szőnyi Benjámin (1717–1794) vásárhelyi református esperes, egyházi író; 1839 előtt itt működött az Oldalkosári Elemi Leányiskola. Szt. Királyi utca → Szentkirályi utca Sztahanov utca → Beretzk Pál utca Sztálin utca → Andrássy út Sztálingrád utca → Juhász Gyula utca Szúnyog utca → Kiss Ernő utca

Tabán. Védett név. A Belvárostól és Tarjántól északra eső terület neve. Egykori főutcája a Tabáni Nagy utca (ma Dózsa György útja). 1890 előtt a város II. tizede. A Tabán ősi magyar szó, gyepet, mezőséget jelent. Tabáni piac → Pálffy utca

Tabáni Piac utca. A 17–18. században a mai Pálffy és a Szerencse utcák környékén lehetett. Tabán utca → Dózsa György útja Tabáni iskola utcája → Dózsa György útja Tabáni Nagy utca → Dózsa György útja

Takács Ferenc utca. A Rudnay Gyula és az Ipoly utcákat köti össze. 1969–1990: Münnich Ferenc utca; 1991: Takács Ferenc utca. Takács Ferenc (1893–1956) Vásárhely országgyűlési képviselője, később iparügyi miniszter; Münnich Ferenc (1884–1967) kommunista miniszterelnök.

Táncsics Mihály utca. A Kinizsi utcát köti össze a Szent István és a Kálvin János térrel. 19. század: Topa sor; 1857–1887: Rák utca; 1888–1920: Újvilág utca; 1921–1947: Bethlen István utca; 1948–1993: Táncsics Mihály utca; 1994: Táncsics Mihály út. Táncsics Mihály (1799–1884) író, publicista, politikus; Gróf Bethlen István (1874–1946) miniszterelnök, 1920-tól 1926-ig Vásárhely országgyűlési képviselője.

Tápai köz. Tarjánban a Vajda és a Veres utcák környékén (1850). Tarján. Védett név. A városrész a Hód-tó északi partvonulatát követte, nyugaton a Királyszéki-lapos zárta, amelyet később lecsapoltak és beépítettek. 1890 előtt a város I. tizede. Tarján eredetileg egy kazár nemzetség, vagy egy török törzs neve, magas méltóságot jelentett. Tarjáni utca → Zrínyi utca Tarjáni Nagy utca → Zrínyi utca

Tarjánvég. A Királyszék utcától a körtöltésig terjedő városrész. Tarjányi Iskola köz. Tarjánban a Veres utca környékén lehetett (1850). Tárkány Ferencz utcája. Tarjánban a Csillag utca környéke (1850). Tatár köz. Tabánban a Lévai utca környékén (1850). Tátra utca. A Kincses-telepen a Pál és az Orgona utcákat köti össze. 1932– 1949: Tátra utca; 1950–1990: Schönherz Zoltán utca; 1991: Tátra utca. Tátra (Tatry) a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata; Schönherz Zoltán (1905– 1942) az illegális kommunista párt egyik vezetője.

Tavasz utca. Susánban a Kistópart utcát a Levél utcával (1857). Téglagyár utca. Védett név. A Serház téri új utcát 1971-ben nevezték el az ott lévő téglagyárról. Tehén utca → Garay utca Tejpiac → Kossuth tér

Tél utca. Susánban a Gyümölcs és a Tél utcákat köti össze (1857). Teleki utca. Védett név. A Csúcsban a Kinizsi és Vöröskereszt utcákat köti össze a Szántó Kovács János és Rapcsák András utcákkal, folytatása a Pálffy utca. 1857–1889: Csúcs utca; 1890–1927: Teleky utca; 1928–1949: Teleki utca; 1950–1991: Vorosilov utca; 1991: Teleki utca. 263

Gróf Teleki László (1811–1861) politikus, író; Kliment Jefremovics Vorosilov (1881–1969) szovjet politikus, a Szovjetunió marsallja.

Temesvár utca. Újvároson a Tuhutum és a Maros utcákat köti össze. 1932–1947: Temesvár utca; 1948–1990: Áchim András utca; 1991: Temesvár utca. Áchim L. András (1871–1911) parasztpolitikus, képviselő, a nagybirtok ellenes harc egyik jelentős képviselője; Temesvár (Timişoara) romániai város, a Bánság központja.

Temető utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Templom utca. A derékszögben megtört utca a Szőnyi utcát és az Oldalkosár utcát kötötte össze az ótemplomi magtár mellett. 1851: Ótemplom köz; 1890: Templom utca. Az Ótemplomról kapta a nevét. Tenyér utca → Klapka utca

Tisza utca. Újvároson a Csomorkányi utca mellékutcája, a Hódmezővásárhely–Makó vasútvonallal párhuzamos (1958). Tóalj. Tarjánvégtől a Tóth-malomig húzódott. Az utca szintje több méterrel alacsonyabb, mint a kőfal mögötti terület. Tóalj utca. Védett név. Az árvédelmi kőfal alatt húzódik a Szőnyi utcától a Kaszap utcáig. 1890 előtt: Kőfal sor; 1890: Tóalj utca. Tolbuhin utca → Dáni utca

Toldi utca. A Bajcsy-Zsilinszky utcát köti össze a Bocskai utcával. 1857 előtt: Cigöllér lejáró; Cigöllér köz; 1857: Toldi utca. Toldi Miklós (1320 k.–1390) főúr, hadvezér, ispán. Tolnai András köze → Gyulai utca Tolnai István köze → Zsoldos utca

Tompa utca. A Lévai és János utcákat köti össze a Borz utcával. 1888: Csirke utca; 1890: Tompa utca. Tompa Mihály (1817–1898) költő. Tó parti sor → Hősök tere Topa sor → Táncsics Mihály utca

Tópart utca. A Hód-tó közelében (1857). Tóparti Varga utcája. Újvároson a Széchenyi utca környéke (1850).

Torma utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Tornyai János utca. Védett név. A Klauzál utcát köti össze a Görbe utcával. 1851–1856: Koplaló korcsma utcája; 1857–1889: Koplaló utca; 1890– 1947: Sugár utca; 1948: Tornyai János utca. Tornyai János (1869–1936) vásárhelyi születésű festőművész.

Tóth Deák Péter köze. Susánban a Tavasz utca környékén (1850). Tóth István Ferenc köz. Az Oldalkosár és az Árpád utcák a környékén (1850). Tóth Ferenc István utcája. Az Árpád utca környékén (1850). Tóth Mihály utcája. Újvároson a Fáncsy utca környéke (1850). Tóth Sándor utca. A városháza mellett a Kossuth teret köti össze Hősök terével. 1991 előtt: Névtelen utca. Tóth Sándor az 1989-es romániai forradalom vásárhelyi mártírja.

Tölgy utca. Kishomokon a Nádtető utcából nyílik (2007). Tölgyfa utca. Susánban a Nyár és a Vidám utcákat köti össze (1857). Török Bálint utca. A Cserei és a Borz utcákat köti össze. 1888–1889: Szeglet utca; 1890: Török Bálint utca. Török Bálint (1818–1881) vásárhelyi ügyvéd, országgyűlési képviselő.

Török Béni utcája. Újvároson a Délibáb utca környéke (1850). Török Ferenc fiskális kertje. A 19. században az Oldalkosár egyik utcája. Török Ferenc uradalmi fiskális, ügyész Vásárhelyen. Szőnyi Benjámin barátja.

Török György köze. Tarjánban a Damjanich és György utcák környékén (1850). Török Károly utca. Védett név. A Kincses-telepen a Damjanich utcát köti össze a Borz utcával (1969). 264

Török Károly (1843–1875) vásárhelyi etnográfus.

Török Pál köze. Tabánban a Botond és Agyag utcák környékén (1850). Török Pál utcája → Agyag utca

Török Péter köze. Tabánban a Török Bálint utca környékén (1850). Török utca. A Jókai és a Hattyas utcákat köti össze. 1890: Rákosi utca; 1928: Török utca. Rákosi Jenő (1842–1929) író, a főrendiház tagja, Vásárhely díszpolgára. Tudós sétány → Hősök tere

Tuhutum utca. Újvároson a Széchenyi utcát köti össze a Kiserdő-sorral. 1857 óta nem változott a neve. Tétény (Töhötöm, Tuhutum) (9–10. század) a honfoglaló hét vezér egyike.

Tulipán utca. A Serház téren kialakított új utca 1968-ban kapta nevét. Tunyogi János utcája. Újvároson a Csomorkányi utca környéke (1850). Tücsök utca. Új-Kishomokon a Fenyves utcából nyílik (2007). Tükör utca. Tabánban a Tükör és a Jámbor utcákat közi össze (1857). Ugrás utca. Azonosíthatatlan utca 1857ből. Új sor. 1851 előtt a Szabadság tér DK-i részén felépült új házakra utal. Új utca (1) → Klauzál utca Új utca (2) → Bajcsy-Zsilinszky utca

Új utca tized. 1890-ig a Bocskai utca, Kálvin János tér, Szabadság tér, Kutasi út és a vasút által bezárt terület neve. Magában foglalta Susánt, Nagy és Kis Lógert. Újarany temető → Arany temető Újkáposztás temető → Káposztás temető Új-Kishomok → Kishomok Újtemplom tér → Kálvin János tér

Újváros. Védett név. A Kis-tó túlsó oldalán, a középkorban elpusztult Hód falu területe. Az 1808-as nagy tűzvész után a lakosok egy része ide települt, ezután kapta a mai nevet. A mai Széchenyi tér Síp utca felé eső részét Bácskai-résznek (korábban a nyugati

részt is), a Síp utca, Sarkaly utca, és a körtöltés által bezárt területet Hajdának nevezték. 1890-ig a város V. tizede volt. Újvilág utca → Táncsics Mihály utca Ungvár utca → Martinovics utca Üszög utca → Benőfi utca

Váci Mihály utca. A Béke-telepi új utcát 1971-ben nevezték el. Vadász utca. A Kincses-telepen a Jókai utcát köti össze a Török Károly utcával (1969). Vág utca → Gorkij utca

Vahot utca. Azonosíthatatlan utca 1857-ből. Vahot (Vachot) Imre (1820–1879) szerkesztő, író. A Napkelet szerkesztőjeként gyakran jelentetett meg vásárhelyi írásokat.

Vajda köze. Tabánban a Kazinczy, Dózsa György és Szalay utcák környékén (1850). Vajda utca. A Lázár és a Zrínyi utcákat köti össze. 1857–1889: Varnyú utca; 1890: Vajda utca. Vajda János (1827–1897) költő.

Vajnai utca. Régi Kishomokon a Hegyi és Polgár utcát köti össze (2007). Névadó a Vajnai család.

Vak Bottyán utca. Újvároson a Makói országutat köti össze a Bolgár utcával. 1932–1947: Gyergyó utca; 1948: Vak Bottyán utca. Bottyán János (Vak Bottyán) (1640 k.– 1709) kuruc generális; Gyergyó a Marosnak a Gyergyói-havasok és a Görgényi-havasok által közrefogott medencéje. Várad utca → Ötvenhat mártír utca.

Vári Mihály zuga. Zsákutca Tarjánban a Kígyó utca környékén (1850). Varjú utca → Vajda utca Varnyú utca → Vajda utca.

Városház utca. Védett név. A Kossuth teret és a Hősök terét köti össze. 265

1851: Nagymészárszék utca; 1888: Szegedi utca; 1970: Városház utca. Városház tér → Kossuth tér

Vas utca. A Bajcsy-Zsilinszky utcát köti össze a Mátyás utcával (1857). Vásárállás → Szabadság tér Vásárhely utca → Rapcsák András út Vásárhely utca → Szántó Kovács János utca

Vásárhelyi Pál utca. Védett név. Az Ipoly utcából nyílik, a Móricz Zsigmond utcával párhuzamos (1985). Vásárhelyi Pál (1795–1846) vízimérnök, a Tisza-szabályozás tervezője. Vásártér → Szabadság tér

Vasút utca (1). Új-Kishomokon a Hosszú utcától vezet a Vásárhely–Szeged vasútvonalhoz (2007). Vasút utca (2) → Bajcsy-Zsilinszky utca

Vata malom utca. Tarjánban a Szél, Királyszék és az Egressy utcák környékén (1850). Vég utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcát köti össze (2007). Verbőczy utca → Arany János utca Veréb utca → Bem utca

Veres Ökör köze. A Pálffy utca környékén (1850). Nevét a Cigány-ér közelében lévő Vörös Ökör (ma Bandula) korcsmáról kapta.

Veres utca. A Zrínyi és a Lázár utcákat köti össze (1857). Vertics József utca. Védett név. A Hódtóban az Ormos Ede és a Banner János utcákat köti össze (1987). Vertics József (1745?–1829) uradalmi és megyei földmérő, táblabíró.

Vetró kereszt utca. Tabánban a Jókai és Hajnal utca környékén (1850). Vidacs utca. A Csúcsban a Jókai utcát köti össze a Dél utcával. 1888–1889: Eke utca; 1890: Vidacs utca. Vidats (Vidacs) János (1826–1873) mezőgazdasági gépgyáros. 1848. március 15-én Petőfi, Jókai és Vasvári társaságában harcolt a sajtószabadságért.

Vidám utca. Susánban a Görbe utcából nyílik, és a Nyár utcáig vezet (1857). Vidra utca. Védett név. A Szent István teret köti össze a Búvár utcával (1857). Nevét a Kistó-ér környékén élt vidráról kapta. Vigadj utca → Arany János utca

Viharsarok utca. A Béke-telepi új utcát 1971-ben nevezték el. Villa utca (1). Új-Kishomokon a Nyikos utcát köti össze a Hosszú utcával (2007). Az elnevezés a utcában álló Fári-villáról eredhet. Villa utca (2) → Juhász Gyula utca Villa sor → Ady Endre út Vilmos császár sugárút → Ady Endre utca

Vince János utcája. Tabánban a Hattyas és Dohány utcák környékén (1850). Virág utca. A Belvárosban az Andrássy utat köti össze a Petőfi utcával. 1888–1937: Virág utca; 1938– 1952: Szent Imre herceg utca; 1953: Virág utca. Szent Imre (1007?–1031) herceg, I. Szent István és Gizella fia.

Virágos utca. Régi-Kishomokon a Hegyi és Polgár utcát köti össze (2007). Virradat sor. Védett név. A Széchenyi István utcát köti össze a Makói országúttal (1857). Visszhang utca. Újvároson a Fáncsy és a Délibáb utcákat köti össze (1857). Névváltozat: Viszhang utca (1888, 1891). Viszhang utca → Visszhang utca

Vitéz utca. Új-Kishomokon a Nyikos és a Tölgy utcákat köti össze (2007). Vívó utca. A Szőlő utcát köti össze a Malom utcával (1857). Vorosilov utca → Teleki utca

266

Völgy utca. A Vöröskereszt utcát köti öszsze a Táncsics Mihály utcával és a Szent István térrel (1890). Korábban a Szarvas vendéglő miatt lehetett Szarvas utca is, az 1857-es utcanévjegyzék említ ilyen utcát a közelben. Vörös Csillag utca → Vöröskereszt utca

Vörös utca. Régi-Kishomokon a Sziget és a Virágos utcákat köti össze (2007). Az elnevezés családi névre utal. Vörös Gábor utcája. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Vörös Hadsereg utca → Makai utca

Vöröskereszt utca. A Teleki és a Kinizsi utcákat köti össze a Szent István térrel. 1860 k.: Csendőr Lak utca; 1888–1889: Kórház utca; 1890–1898: Kereszt utca; 1899–1949: Wlassich utca; 1950–1990: Vörös Csillag utca; 1991: Vöröskereszt utca. Az utca a nevét az 1790-es években állított, vörösre festett keresztről kapta; Báró Wlassich Gyula (1852–1937) miniszter. Vöröslobogó utca → Szent István utca

Vörösmarty Mihály utca. Újvároson a Széchenyi teret köti össze a Szoboszlai utcával (1857). Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő. Wlassich utca → Vöröskereszt utca

Zaka Pál köze. Susánban a Révész és a Görbe utcák környékén (1850). Zalaegerszeg tér. A Béke-telepen a Károlyi, Pásztor János, Rárósi utcák által határolt terület (1985/86). Zenta utca → Bartók Béla utca

Zivatar utca. A Kincses-telepen a Jókai utcát köti össze a Török Károly utcával (1969). Zólyom utca → Pásztor János utca

Zölderdő utca. Régi-Kishomokon a Szegedi utat köti össze a Polgár utcával (2007). Zrínyi utca (1). Tarján fő utcája, Kossuth tértől körtöltésig tart, folytatása a régi szegedi út. 1570: Tarjáni utca; 1851: Tarjáni Nagy utca; 1857: Zrínyi utca. Régen a Kossuth tér és a Nyizsnyay Gusztáv utcai szakaszt Sétatérnek, Korzónak nevezték.

Zrínyi Miklós (1508 k.–1566) főúr, horvát bán, hadvezér, a szigetvári hős. Zrínyi utca (2) → Kaszap utca Zug → Zsedényi utca

Zsarkó Ferenc utca. Újvároson a Makai utca környéke (1850). Zsarkó malom köze. Az egykori Új utca tized utcája (1850). Zsdánov tér → Széchenyi tér

Zsedényi utca. Tarjánban a Dózsa György útja jobb oldali mellékutcája a Szalay és Holló utcák között. 1888: Zug; 1891: Zsedényi utca.

Zsidó korcsma köze → Mózes utca

Zsigmond utca. A Könyves és a Nagy Sándor utcákat köti össze (1857). Zsoldos köz. Csúcsban a Szántó Kovács és Báthory utcák környékén (1850). Zsoldos utca. A Pálffy és a Lázár utcákat köti össze. 1851: Tolnai István köze; 1857– 1958: Zsoldos utca; 1959–1990: Szamuely utca; 1991: Zsoldos utca. A névadó a Veszprémből származó esküdtbíró Zsoldos család; Szamuely Tibor (1890–1919) politikus, a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetője.

Zsedényi Eduárd (1804–1879) politikus, országgyűlési képviselő. Felhasznált források és irodalom H M Vásárhely Vallomány- vagy telekkönyve, 1851. Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL). Hód Mező beltelke. I–IV. Természet után felvette SZABÓ Mihály cs. kir. telekk. biztos. Hódmezővásárhely, 1860 k. CSML HL. SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. IV. köt. Hódmezővásárhely, 1911. Hód-Mező-Vásárhely Törvényhatósági Jogú Város belterületének térképe 1888ik évben. Kész. CZÉGÉNYI Géza városi mérnök. Hódmezővásárhely, 1888. Hód-Mező-Vásárhely belterületének új házszámozása, 1890. Hódmezővásárhely, 1891. 1–494. Hódmezővásárhely. Térkép. Hódmezővásárhely, 1904. Vásárhelyi Reggeli Újság, 1927. júl. 21, aug. 7. Hódmezővásárhely törvényhatósági joggal felruházott város belterületének térképe, Hódmezővásárhely, 1928. FEJÉRVÁRY József: Vásárhely története családok tükrében. Hódmezővásárhely, 1929. Hódmezővásárhely Thj. Város belterületének térképe. Kiad. Szabó István könyvkereskedése. Hódmezővásárhely, 1935. Hódmezővásárhely Thj. Város belterületének térképe. Kiad. Hódmezővásárhely, Erdei Könyvkereskedés. Hódmezővásárhely, [1942]. Új utcanevek sok régi helyébe = Alföldi Újság, 1947. febr. 7. Milyen utcanevek lesznek Vásárhelyen? A Kisgazdapárti intézőbizottság 48-as neveket javasol = Független Újság, 1948. febr. 18. 28 vásárhelyi utca kapott új nevet = Vásárhely Népe, 1948. márc. 25. Vásárhelyen több utca visszakapta korábbi elnevezését = Csongrád Megyei Hírlap (a továbbiakban: CSMH), 1957. máj. 22. Felhívás az utcanevek megváltoztatásával kapcsolatban = CSMH, 1957. jún. 15. Hódmezővásárhely Járási Jogú Város. Kész. és kiad. Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata. Budapest, 1958. Hódmezővásárhely város térképe. Kész. Városi Tanács VB. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya. Hódmezővásárhely, 1969. július hó. DÖMÖTÖR János: Vásárhely utcanevei = Városról, művészetről. Válogatott tanulmányok, cikkek, beszédek. Hódmezővásárhely, 1980. Hódmezővásárhely. Térkép. Budapest, Kartográfia, 1980.

267

VASS Előd: A vásárhelyi náhije 1560. és 1570. évi török adóösszeírása = Tanulmányok Csongrád megye történetéből. IV. köt. Szeged, 1981. FELLETÁR Béla: Az utcanevekről = CSMH, 1981. márc. 18, 19, 20, 21. BODNÁR Béla: Hódmezővásárhely és környékének földrajzi nevei. Sajtó alá rend. SZABÓ József. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. VII. köt. Szeged, 1983. KOVÁCS István: A török hódoltság kora, 1552–1693 = Hódmezővásárhely története. 1. köt. Hódmezővásárhely, 1984. 329–330. KRUZSLICZ István Gábor: A mezőváros fejlődése a visszatelepülés után = Uo. 367–369. RÁKOS István: A feudalizmus utolsó évszázada, 1753–1848 = Uo. 450–451. A Zsdánov tér visszakapja a Széchenyi tér nevet = CSMH, Vásárhelyi kiad. 1985. nov. 27. Hódmezővásárhely. Térkép. Kiad. a Kartográfiai Vállalat. Budapest, 1985/1986. Új utcanévjavaslatok = CSMH, Vásárhelyi kiad. 1987. okt. 30. PAÁL Mária: Az utca szavazata: igen = CSMH, Vásárhelyi kiad. 1988. júl. 13. HERCZEG Mihály – KŐSZEGFALVI Ferenc – KRUZSLICZ István Gábor: Védett utcanevek = Vásárhely és Vidéke, 1991. márc. 7. – máj. 31. Hódmezővásárhely első hivatalos utcanévjegyzéke. Közread. HERCZEG Mihály = A Szeremlei Társaság évkönyve, 1996. Hódmezővásárhely, 1997. 122–129. Hódmezővásárhely. Várostérkép. 3. jav. kiad. Magyar Térképház. Budapest, 2002. Hódmezővásárhely és környéke várostérkép. Házszámos, folyamatosan aktualizált kiadvány. Kész. és kiad. Firbás-Térkép Stúdió. Hódmezővásárhely, 2002. KOVÁCS István: Hódmezővásárhely utcaneveiről = A hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság évkönyve, 2004. Hódmezővásárhely, 2005. 68–86.

268

FÖLDVÁRI LÁSZLÓ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY IDŐJÁRÁSA 1921 ÉS 1948 KÖZÖTT Szemelvények a helyi sajtó híreiből

1921. január 9. A hőmérséklet napok óta –10 fok. A csapadék kevés, hó nincs a földeken, az idő ködös, borult. Július 28. Pokoli meleg van egy hete. Arra, hogy mérséklődjön, még kilátás sincs. A nagy meleg a hüvelyeseket és a kukoricát tönkretette. A dinnye jóformán ki se kelt, csak tengődik. Az indákon ökölnyi dinnyécskék vannak. 1922. januárban a rendkívüli időjárás, a hideg és a locs-pocs váltakozása egész erejével rázúdította a városunkra a spanyolnáthát. Legalább ötezer ember lett beteg a lehűlés miatt. Minden harmadiknegyedik köhög, főfájós influenzás és erős lázban fekszik. Február 2–9. 1892-ben volt ilyen nagy hó és hideg. A szokatlanul nagy hóesés miatt a hó fél méter körüli volt. Mártély felé egy hómező volt minden. A hómezőnek nekivágó első kocsi el is tévedt. A tanyaiak sem vágtak neki. Nem mentek a piacra. A hó megállás nélkül esett. Szegedről a vonat 7 óra helyett délben érkezett Hódmezővásárhelyre. Június 23-án az országos esőzés elállott. Egyes helyeken 11 cm magas esővízréteg áztatta a földeket. A búza, árpavetések az egész határban ledőltek, mintha az egész határt lehengerelték volna. Július 8–15. A 13-án, csütörtökön délben keletkezett vihar egyes helyeken óriási károkat okozott. A vihar magva É-i irányban száguldott végig Vásárhely határán. Földeákon és Lelén orkánszerű szél dühöngött. A nagy esővel együtt járó jég kicsépelte a lábon álló gabonát, ledöntötte a kukoricát. Szikáncson kiadós eső volt. 269

Augusztus 6-án jelentette Gaál Dávid városi kamarás a tanácsnak, hogy a nagy szárazság miatt a rárósi legelőn elapadt a nagy kút vize. A vízhiány már veszélyessé vált, minek folytán a gazdák jószágaikat elhajtották a legelőről. Szeptember 4-én Bővehalmon a jég elverte a termést. Szeptember 15-én du. 2 órakor 15 percig tartó viharos felhőszakadás volt. A szél, mint a pelyvát szórta szét a házak cserepeit, s sodorta el a piactéren hagyott néhány sátort. A Konstantin Áruház egyik díszét, mint a semmit szakította le, s törte pozdorjává. Utána szépen kiderült. 1923. január 25-én a hófúvás valóságos hóhegyeket csinált a határban. A földekről elhordta a szél a havat, s a tanyaépületek közé rakta le. A temetők torkolatát elzárta úgy, hogy a temetéseket is alig lehetett elvégezni. A Dillinkánál meg kellett állni a tanya előtt, s az emberek vállukon vitték a koporsót. A Kincsesbe sem lehetett bemenni, a Steiner-gyárnál meg kellett állni. Áprilisban nagy károkat okozott a fagy, melynek következtében a szőlőkben fél termést lehetett várni, gyümölcsösökben pedig semmit. Alma, körte, cseresznye alig, legfeljebb kevés birs és szilva lesz. Május 26-án jégverés vonult a határszélen Szegvár felé. Mihály Sándor vetését tövig elverte. A vetés csonka maradványát is le kellett kaszálni. Június 17-én éjjel 11 és 2 óra között, rácáfolva arra, hogy a jég csak nappal képződik a felhőkben, volt jég. Június 18-án 47 fokos meleg volt.

Június 19-én Külső-Tégláson mind az éjjeli jégverésnél, mind a 17-i jégverésnél a kártétel 30%-os volt. Jégkárt szenvedett Szőrháton dr. Pásztor Imre, Ambrus Flórián, Ambrus Pál, Győri József, Angyal József gazdasága. A határ más részén az idén csodálatosképpen jégkár nem volt. Július 26-án este 10 óra tájban lassú morgás hallatszott NY felől, és sebesen haladt a Sziget felé. Erősen villámlott. 11 órakor megeredt az eső, mely szépen, csendesen esett. Jutott belőle az egész határnak. Rárós, Ördöngős, Tompahát is kapott jócskán esőt. Volt valamennyi csapadék Kopáncson, a Pusztán, a Szigetben és Mártélyoldalon. Augusztus 1-jén du. 5 óra tájban óriási szélvihar vonult el a város felett, ÉNY felől jött, és össze-vissza kavargott. Eső alig volt, de kár annál nagyobb. Halasi Mihály telepén valóságos istenítélet volt. Október 26-ához hasonló idő (23 fok meleg) 1864-ben és 1873-ban volt. November 30-a mosolygós, derült nappal köszöntött be. 1892-ben ezen a napon dörgött és villámlott. 1924. Évek óta nem volt ilyen hosszú és tartós a tél. 1923 ősze kivételes ősz volt. 120 éve nem volt ilyen szép és előnyös az őszi időjárás. A kiadós esők hatására fejlődésnek indultak az őszi vetések. Mire december közepe táján hirtelen megjött a hideg, már mindenütt megerősödtek a határban a vetések. Március 14-én de. 9-kor gyönyörű szivárvány ívelte át az eget. Aztán esni kezdett a hó, késő estig esett. Sivított a szél is. Május 29-én hatalmas vihar vonult át a város felett. Villámlott, mennydörgött, pár perc múlva óriási felhőszakadás kezdődött. A dús vetéseket leterítette, a fákat több helyen kitépte, a terményeket valósággal lesodorta a föld felszínéről. Legnagyobb károkat a Kutasi út jobb oldalán, a 270

csomorkányi laposon, a Czirják-dűlőben, Mágocsoldalon és Kistóvölgyben okozta. Május 31-én a csajági iskolánál 30 percig esett a jég. 8 cm vastagon állt a földeken. A Czirják-dülőben a 81-es és a 82-es őrház között, a Bereczk-tanya környékén galambtojás nagyságú jég esett. Június 7-én is vihar pusztított. Ismét jég esett a 81-es és a 82-es őrháznál. Június 10-én du. 3 órakor nagy szél kerekedett, és az egész eget sötét felhők lepték el. Dörgött, villámlott és esett, mintha dézsából öntötték volna. Július 6-án 49 fokot mutatott a hőmérő. Árnyékban 40 fok volt. Ilyen magas hőmérsékletre nem emlékezett senki sem. A meleg következtében elhunyt Gábor György vasúti raktárnok. 1925. január 9-én az emberek vidáman sétálgattak a tavasznak is beillő enyhe időben. Ehhez hasonló enyhe idő 6 éve, 1919-ben volt. Augusztus óta alig volt eső. Az őszi eső teljesen elmaradt. Hó is egyszer vagy kétszer volt, valamennyi. Így a vetéseknek sincs hótakarója. Ilyen száraz őszt 30 éve, ilyen száraz telet pedig 60 éve nem látott senki. Március 21-e a tavasz kezdetének napja. Ilyen szeszélyes időjárásra még a legöregebb emberek sem emlékeznek. 1924 szeptemberében volt eső, azóta lényegesebb csapadék a legutóbbi hetektől eltekintve nem hullott. Őszi vetéseink hótakaró nélkül teleltek oly’ szárazságban, hogy már-már katasztrófától lehetett joggal tartani. Végre február közepén megeredt az eső, s a szép, napos idők kicsalták a földből a gyenge hajtásokat, melyekre most rájött a fagy. A hideg, szeles idő nem csak a tavaszi vetéseknek nem kedvezett, de sokat szenvedtek az őszi vetések is. Az idei hőmérséklet nemcsak éjjel, de nappal is fagypont alá süllyedt.

Májusban a fagyosszentek meleg időt hoztak. Pongrác, Szervác és Bonifác nevét rettegik a gazdák, mert sokszor megsemmisítették már a dús gyümölcstermést váró reménységet. Az idén kegyesek voltak, elmaradt a gyümölcsgyilkoló fagy. Pongrác napja alaposan megizzasztott mindenkit, mert az arany napsugár forrón tűzött alá, s mosolyogva bíztatott. Szervác és Bonifác is baj nélkül, forró napsugárral pergett le. Most csak Orbán napja (május 25.) legyen irgalmas, s akkor annyi cseresznye, barack, alma, szőlő fog mosolyogni, mint még soha. Június 26-án egész nap zuhogott az eső. Két nap alatt 80–100 mm esett. Ilyen kiadós eső évek óta nem volt. Kopáncson galambtojás nagyságú jégszemek tették tönkre a megért vetéseket s a kukoricát. De pusztított a jég Mártélytól Csárpatelekig. Bodzásparton 100%-os kárt szenvedett Vata János, Simon Pál, Udvarhelyi Sándor, Presztóczki József gazdasága. 180 gazda 600 kh termését verte el a jég. Július 11–12. Csicsatéren és Mágocsoldalon olyan nagy felhőszakadás volt, hogy a vontatók a hullámok tetejére kerültek. Egyes tanyák egy hétig is el voltak zárva a külvilágtól. Augusztus 25-én kibírhatatlan forróság után du. 4 óra körül óriási vihar vonult végig Vásárhely felett. NY felől már 3-kor gyülekeztek a fellegek. 4 óra tájban jött nagy széllel a porvihar. A közlekedés megakadt, nem lehetett látni. A kitört vihar megbontotta a Fekete Sas bádogkupoláját. A borzalmas vihar a tanyavilágban széthányta a szalmaboglyákat. Szeptember 2-án egész napi fojtott meleget követőn este 8 óra tájban minden átmenet nélkül óriási szél, azt követően villámlás, mennydörgés kíséretében kisebb eső esett. Ereje a Pusztán volt a legnagyobb. Kakasszék környékén egy ha271

talmas akácfát a Vásárhelyről Orosháza felé haladó vonatra döntött. November 29-én a megindult havazás és hófúvás a Kutasi úton 4 autót kényszerített hosszú veszteglésre. Az elakadt járművek városba való bevontatására lovakat és ökröket kellett igénybe venni. December 23. Legutoljára 1892-ben volt az 1925-ös évihez hasonló tél. Akkor is dörgött, villámlott, az égen szintén feltűnt az ezerszínű szivárvány. Igaz, akkor csak november 30-a volt. 1926. április 9-én du. 3 óra tájban, amikor a városban dörgött és villámlott, Sarkaly és Szentkirály felett néhány percig tartó jégeső vonult át. Érdekes, ellipszis alakú jég esett. Július 12-én du. 3 órakor félórás felhőszakadás volt Hódmezővásárhelyen. A Csúcs Velence képét mutatta. A ref. Ótemplomban 20 cm-es víz állt. Viszont Újvároson alig, Kopáncson és Gorzsán egyáltalán nem volt eső. Október 27-én a szél meghozta a telet. Pár szem hó esett. 1927. április 7-ére virradó éjjel 12 órakor a város fölé kerekedett az a felhő, amely negyedszázadonként szokott megjelenni. A hagyomány szerint ahol megjelenik, ott sok kukorica fog teremni. Palé felett villámlott, tehát ott nagy kukoricatermés lesz. Szt. György-nap előtt az égzengés és az, hogy csattanjon az ég, nagyon ritka dolog. Április 14-én az idő megcsinálta az első aratást. Elfagyott a nyári barack a határban, feketén, füzérekben jött le a fáról. Pongrác előrevetítette hűvös árnyékát. Június első felében soha nem volt 35 Celsius-fok meleg. Hirtelen a nyakunkba szakadt a kánikula, mindenfelé 40 Celsiust mutatott a hőmérő.

Július 9-én ítéletidő a határ É-i részén. A tropikus hőségben ciklon keletkezett a Maczelka-tanya körül, a Tiszán felkeveredve vonult Barattyos, Tegehalom, Rémáris, Rárós felé, felszántva a learatott gabonát másfél km szélességben. Júliusban nem akart esni az eső. Itt-ott pásztáztak a felhők, de olyan csodálatos dolgok történtek, hogy a város egyik részében zuhogott a zápor, a másik végén pedig sütött a nap. Pl. 13-án a határ É-i részét eső áztatta, a Szigetben meg alig pár szem esett. A legelő mindenütt lesült, a vetemény kiégett. Szeptember csodákat hozott a virágoskertekbe. Kivirágzott az orgona. Egy Fűz utcai kertben a szilvafán kipattant a 2 éves fa virágja. 1928. január 1-jén hajnalban –17 Celsius-fok, január 3-án hajnalban –19 fok volt. A legutóbbi nagy hideg 1893. január 9-én volt, –27 Celsius-fok. Május 19-én pusztító jégverés vonult végig a város É-i határrészén. Estefelé pedig valóságos ciklontölcsérbe került négy csicsatéri tanya. Fél három tájban a jégfelhő Barattyos, Derekegyháza, Tompahát, Mágocs felé vonult, mogyoró nagyságú jég hullott. Este 6 óra felé Mágocs felől jött egy csúnya felhő. Kutas felől egy másik tornyosult. Mikor összecsaptak, légtölcsér támadt, s iszonyatos forgataggal száguldva elsodorta Balogh Pál, Benkő József, Héjja Ferenc és Rostás Pál tanyáját. „Száz mázsa terhet vett szárnyaira a vihar.” Június 2-án éjszaka fagyott. Június 6-án 7 és 8 óra között galambtojás nagyságú jég esett 12 percen át. Mikor megállt, lapátolni lehetett. Erzsébeten a felhőszakadás miatt valóságos özönvíz volt. Este 8 óra tájban a villám belecsapott a városháza tornyába, de csak a villámhárítót rongálta meg. 272

Június 11-én a nagy meleg meghozta az esti órákra a vihart. Sűrű villámlás közepette este 11 órakor kb. 5 percig tartó nagy jégeső vonult át a város felett. Galamb és tyúktojás nagyságú jég esett, melyet tomboló zápor és szélvihar kísért. Másnap este 6 órakor egy kis felhő borult a naplementre, pár csepp eső is esett. Este 10 órakor lecsendesedett az idő. Július 28. Lessük, várjuk az esőt, mert a forróság úgy kiszárította a földeket, hogy a kukorica és a vetemény az egész határban haldoklik. Az esztendő eddig úgy mutat, mint ahogy az 1894-i viselkedett. Augusztus. 1-jén nagy szélviharral jótékony lehűlés köszöntött be. Este 7 óra tájban elkezdett esni az eső. Szemetelt, ahogy a vásárhelyi „kiszólás” mondja egészen 10 óráig. Reményt és kilátást adott az idő arra, hogy hamarosan jön az eső. Augusztus 5-én éjszaka nagy villámlás és mennydörgés közepette kerülgetett bennünket az eső, míg aztán végül is elkerült bennünket. A városnak csak pár csepp eső jutott. A határ azonban jól megázott. Ázott Mártély éjjel és nappal, jól megázott Kútvölgy is, volt eső Erzsébeten, de a legnagyobb esőt Rárós kapta. Kopáncs azonban a szárazságtól repedez. Októberben Csarmaz József udvarán egy 16 colos derekú diófa virágba borult. A fa szeptember elején hirtelen lesárgult, lehullott a lombja, s a levelek helyén rügyek pattantak ki. Új lomb zöldült a fán. Furcsa időjárás jár. A nyár tele volt meglepetésekkel, az ősz pedig rejtelmekkel. November 3-án nem is tavaszi, hanem nyári nap perzselt. November 5-én este 8 órakor elkezdett villámlani, 9 órakor mennydörgött közel negyedórán át. Novemberben a Ferenc utcában, Móricz József házának udvarán illatos, szép az orgonabokor – akárcsak májusban. A

határ külső részein is több helyen megfakadt. 1929. február 7-én reggel 5 órakor mínusz 12 Celsius-fok volt, 7 órakor –16 fokot mutatott a hőmérő. Az északi szél külön ráadást jelentett, mely nyílt helyen mínusz 18–20 fokra emelte a hideget. Február 11-én éjjel –27 Celsius-fok hideg volt. Ilyet 1860 óta nem mértek. Február 21-ére virradó éjjel, hajnal felé újabb farkasordító szibériai fagyhullám szakadt a nyakunkba. A hőmérséklet reggel 6 órakor –15 fok volt. Este felé megint jégvirággal teltek meg az ablakok. Újabb orosz hullám jött. Március 1-jén a szibériai időjárás miatt február 13. óta beszüntetett vonatjáratok március 2-től kezdve újra közlekedtek. Március 17-én a föld még alig engedett ki ötujjnyi vastagságban, a felső réteg alatt 40–50 cm-es jégréteg van, mely nem engedi át az olvadás levét. Így történt meg az a csoda, hogy mikor árvízveszély fenyeget, egyúttal a szárazság veszélye sem múlt el. Április 6-án újra beállt a tél. Jelentős fagykárok kísérték. Az őszi árpa károsodása 10–30% közötti volt. Május 7-én végre megjött a régen várt nagy eső. Mártélyon kiadós volt. Innen elment Rárós, Mágocs, Kutas felé, de jutott a Pusztára is. Délután a gorzsai határt áztatta meg. Május 13-án vihar és nagy eső volt, mely déli 12 órakor kezdődött. Mikor legjobban zuhogott a zápor, a nagy fellegből kivált egy óriási, zsákszerű szürke tömeg. Gomolygott, szállt lefelé és nőtt, nőtt. Mikor aztán földet ért, nagy gőzfelhőként kezdett kavarogni, mintha házakat sodort volna el. A végén fekete füstszerű elömlésben semmivé vált. Figyelték a városháza tornyából, s jól látták keletkezését a végéig. Látták Aranyágból, Erzsé273

betről és a Nagyszigetből is. Egy erzsébeti gazda a következőképpen mesélte el a vihar keletkezését: „Kint álltam a tanya ereszete alatt, néztem az időt. Egyszerre látom, hogy valahol Katraszél felett megnyílt a felhő és száll bele valami. Olyan volt, mint egy óriás zsák, mely azonban rázódott jobbra-balra és ahogy közelebb ért a földhöz, szélei megsötétedtek, azután az egész elterült a földön s óriási kavargás után semmivé lett”. Május 24-én du. tarjagos felleg vonult el a kútvölgyi határ keleti szélén, jégfelhő volt. A Mágocs és Komlós között elvonuló jégverés nagy kárt nem tett, mert esővel hullott. Június 9-én a mártélyi részen észleltek du. 4 óra tájban különös égi tüneményt. Tarajos felhőből Mágocs irányába egy esőzsák ereszkedett alá. A földet ért fekete tömeg füstszerűen forogva, Komlós irányába haladt. Ítéletidő volt, óriási szélviharral és jégesővel. A vihar Külső-Szőrhát és Vöröshalom felett vonult végig, Orosháza és Kutas között. Jégverés Atkán, Barattyosszélen, Kútvölgyön volt. Június 19-én óriási záporeső volt du. Pecércésen és a Fehér-tó környékén. Mintha dézsából öntötték volna 20 percen keresztül. A Fehér-tó megtelt, s az utakon síkvíz állott. Július 2-án éjjel óriási vihar vonult át Hódmezővásárhely felett. Fél 1-kor kezdődött, s még 2 órakor is dörgött az ég. Kopáncson Weisz Miklós földjén a villám két szalmakazlat gyújtott fel. Augusztus 2-án +35 fokkal elértük a magyar rekordot, sehol ilyen forróság nem volt. 1930. április 24-én az időjárás kedvező. Olyan az április, amilyennek május havát kívánja a gazdaember. A húsvéti ünnepek alatt volt kisebb-nagyobb esőkár, hogy a jégesők már megkezdődtek. Kuta-

son az idén már harmadszorra volt jégeső, Rostás József kertjét tönkreverte. Május 8-án este régen látott heves zivatar volt. Mennydörgés kíséretében szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Helyenként felhőszakadássá nőtt a vihar tombolása. A vihar átvonult Kutason, és ment Orosháza felé. Egy kutasi szemtanú leírása szerint: „a sötét égbolt egy láng lett. Borzalmas látvány volt. Ömlött a víz, sírtak a fák. Csoda, hogy nem tett más kárt, csupán a falutól északra épülő két tanya tetejéről söpörte le a cserepek egy részét.” Május 15-én fél hat körül csúnya felleg jelent meg Kutason. Az emberek sejtették, hogy mit rejt a felhő belseje. A rém jégfelhő volt. Szerencsére aprószemű jeget hintett. Legnagyobb kárt a Kutasi útfélen tette. 1500 méteres síkban vonult a Puszta felé. Volt jég Darvason, és egy kevés Farkiréten. Július 24-én olyan rekkenő hőség szakadt a városra, amilyet évtizedek óta nem tapasztaltak. Nem enyhítette a feltámadt szél sem, mely 9 óra tájban szinte tépte a fákat. Szeptember 7-én a reggeli hőséget és borongást estére a vihar jelei váltották fel. Az égen körös-körül lobogni kezdett a villám fénye, s megérkezett az égi háború előfutára, a szél. Fél nyolc felé megeredtek az ég esőcsatornái. Szeptember 21-én Kenéz Lajos kútvölgyi tanyáján teljes pompájával újra nyitott a fehér orgona. Valóságos bokrétát csinált a tanyai avar fölött. Az öregek szerint ez a hosszú, szép ősz jele. Október 1-jén Juhász János Csomorkányi utca 36. sz. házának udvarán a nyáron lehervadt orgona fái újra rügyezni kezdtek, és új leveleket hoztak. 30-án reggel a ház lakói azt látták, hogy virágba szökött minden orgonabokor. Gyönyörű szép piros füzérek virítanak az orgonafán. 274

Október 2-án Hős Nagy Kálmán Szentesi utcai háza udvarán a kopasz, lombja tépett diófa újra rügyezni kezdett. Kihajtott, s két nap óta haragoszöld színben pompázik. November 23-án a Vásárhelyen átvonuló ciklon óriási károkat okozott. Sok helyen megszaggatta a tanyák tetejét, kidöntötte a kerítéseket, leszedte a cserepet és tövestől csavarta ki a fákat. 1931. január 10-én a vásárhelyi határ vastag hóterítőt kapott. Gazdák szerint a legjobb időben érkezett, mivel a vetések sokat sínylődtek a változó időjárás miatt. Most az lenne a kívánatos, ha a hótakaró nem tűnne el egyhamar, legalább február végéig megmaradna. A hőmérséklet 0 fok alatt van. Május 20-án Szőrháton 3–4 óra között jég pusztított. Június 2-án egész nap sötét felhők kóvályogtak a város felett. Délután Hatrongyos felett volt egy sötét felleg, mely estig az egész határt bekóborolta. Öt óra tájban Újváros kapott belőle záport, a Csomorkányi és a Makai út köze. Körtvélyesen és Mártélyon olyan zápor volt, ami felért egy felhőszakadással. Az egyik gazdálkodó így látta: „közel vagyok már a 80 esztendőhöz, de ilyen esőt még a földem nem kapott. Nemcsak a búza, hanem az árpa is, sőt a kukorica levelei is lefeküdtek. Sok helyen még este is sík viz állt. Lapos helyeken pedig a kocsi agyáig ért a habarcs.” Július 3-án du. 2 órakor a Pusztaszélen egy keskeny pásztában galambtojás nagyságú jég esett. Innen Sámson felé vonult. Szeptember 1-jén a kútvölgyi éren végig, s a Puszta egy részén óriási jégverés pusztított. Kb. du. 4 órakor indult az égiháború, s a záport hamarosan mogyoró nagyságú jégdarabok váltották fel. Mintegy háromnegyed órán át tartott a jégeső,

tönkretéve a kukoricát. A gyümölcsösökben elpusztított mindent. A szőlőfürtök és a dinnye sem maradt épen. Szeptember 17-én már látszik, hogy az idei szüret megkezdése késést szenved, aminek mondhatni egyetlen oka a néhány hete tartó hűvös idő, mely különösen a kadarkában, borszőlőben okozott károkat. 1932. január legelején uralkodó időhöz foghatóra csak a legöregebbek emlékeznek. Legfeljebb a 10 évvel ezelőtt, 1922 februárjában pár napig dühöngő vihar fogható hozzá. Ekkor volt olyan idő, hogy mindent betemetett a hó. A mezőkön a nyulak éhen fordultak fel az éhségtől. A vonatok közlekedése is megállt. Ez történt meg most is. Az újév hajnalán teljes erővel dühöngő szélvihar ugyanis a sűrű pelyhekben eső havat ide-oda vitte, s a vaspályákat teljesen betemette. Hóekéket küldtek ki a pálya megtisztítására, de a fáradozás teljesen hiábavaló volt, mert az állandó hófúvás újra és újra betemette. Február 13. A napok óta tartó szibériai időjárás olyan hideget produkált, hogy még a legedzettebbeket is megdermesztette. A tegnapi viharos hóesés, mely egész délelőtt tartott, zavarokat idézett elő a vasúti közlekedésben. A hó néhol 25–30 cm vastagságban lepte el a síneket. Április 2-án az előző napi csendes eső „irama” megkétszereződött. Dél felé valóságos őszi hangulat telepedett a városra. Fél 2-kor hirtelen a feketén hömpölygő fellegekből villámlás, dörgés közepette hatalmas zápor zúdult alá. Valóságos tavaszi vihar volt. Május 23-án 33 fokos nyomasztó meleg telepedett a városra. Öt óra után olyan vihar kerekedett, mely méltó párja volt az április 2-i jeges földindulásnak. Hatalmas jégeső pusztított az orosházi határtól egészen Kutas aljáig. Megrongálta Kútvölgyön az épületeket és a park fáit. 275

Május 29-én ért Vásárhelyre a vasárnapi országos vihar fáradt dühöngése. Reggel 8 óra felé Mártély felé fordult, és ott nagy dörgéssel és villámlással valóságos égiháború volt. Június 24. A napokon át tartó tikkasztó meleg miatt már attól lehetett tartani, hogy a szépen növekvő és érlelődő gabona megáll a fejlődésében. Reggel megnyíltak az ég csatornái, és bőven hullott az eső. Július 8-án délben 34 Celsius-fok volt árnyékban. Augusztus 11-én a délutáni eső rövid idő alatt átvonult a városon, vihar formájában jelentkezett Gorzsán és Kopáncson. Augusztus 17-én a reggeli zápor utáni fullasztó délelőtti meleget du. 2 óra felé ismét borús idő váltotta fel. Fél három felé nagy cseppekben esni kezdett az eső, és egy órahosszán át szakadatlan zuhogott. 1933. január 5. Ma három hete, hogy Vásárhely fölött eltűnt a nap. Egyforma szürke ködfelhők borították be a várost. A ködsűrűség este kulminált. Úgyszólván az orrunk hegyéig sem láttunk. Éjfél után kezdett cseperegni a köd, és tisztult a határ. Harminc éve, 1902 óta nem volt arra példa, hogy ne lehessen látni a Napot. Március 22-én egész délelőtt esett az eső, délben valóságos viharba fordult. Az esőcseppek közé hatalmas hópelyhek vegyültek. A délvidéken egy dühöngő viharzóna középpontjába került Vásárhely. Március 23-ára virradó éjjel a külterületen, különösen a pusztai részen hatalmas szél és hóvihar tombolt. Április 19-én fél hat tájon esővel vegyesen megjött a hó. A húsvéthétfői fagy nagy károkat csinált, melyet a tegnapi ólmos eső csak tetézett. Májusban a sok eső nagy veszedelmeket hozott: elsárgult a kalászosok töve, nem lehetett megkapálni a kalászosokat.

Megdőlt egyes helyeken a búza. Áradt a Tisza. A határ több pontján fakadó vizeket lehetett észlelni. A Solti-lapost és Körtvélyest elöntötte a zöldár. Jégeső volt a kutasi, csomorkányi, pusztai és erzsébeti részeken. Verébtojásnyi, néhol nagyobb jég esett. Május 26-án sűrű köd borult Vásárhely határára, s nagy károkat okozott Mártélyon az új telepítésű meggygyümölcsösökben és a búzavetésekben. Június 30-án a Pusztaközponttól Kardoskúton, Tatársáncon át Orosházáig széles sávban terjedő határrészen jeges zivatar vonult végig, mely 50%-os kárt okozott a lábon álló gabonákban. Július 13-án a zivataros szelet felhőszakadásszerű esővel vegyes jég követte, mely 3 km hosszúságban és másfél km szélességben a hatrongyosi határban teljesen kicsépelte a lábon álló gabonát és leverte a kukoricát. A dió és galambtojás nagyságú jég a termésen kívül a jószágállományban is nagy károkat okozott, 80 db baromfit vert agyon. November 22-én leesett az első hó. Ezt két érdekes meteorológiai folyamat találkozása tette lehetővé. Egyrészt az oroszországi légtömegek egészen különleges úton jutottak hozzánk, nagy kerülővel, a Keleti Kárpátok megkerülésével az Al-Dunán át D-ről É felé áramolva. Másrészt éjszaka a magas légrétegben enyhe, páradús áramlás indult meg a Földközi-tenger felől. 1934. március 19-én du. 3 óra tájban nagy jégvihar vonult végig Kútvölgypart fölött. Meggyszem nagyságú jég esett olyan mennyiségben, hogy lapátolni lehetett. Kárt nem csinált, csupán a levegőt hűtötte le. Április 5. A Nagyhéten még olyan kék volt az ég, mint a Nápolyi-öböl felett. Tűzött, sütött, melengetett az aranyos napsugár. Vasárnap este már hidegen 276

süvített végig a szél, s a húsvéthétfői locsoláskor bosszankodva festették falra az ördögöt a pesszimisták: „Csak meg ne fagyjunk ebben az idei bolond tavaszban”. Jégcsappá dermedt az öntöző rózsavíz. Április hóban az elmúlt években átlagosan egy-két nyári nap volt, a többi 25 fok alatt volt. Ma már ott tartunk, hogy 11 nyári nap volt áprilisban. Sok helyen már elvirágoztak a gesztenyefák is. A cseresznye, mely május végén szokott érni, napok óta piroslik. Május 3-án hosszú várakozás után végre beborult az ég, de csak pár esőszem hullott alá a szomjazó földre. Május 16-án de. állandóan bújócskát játszott a Nap. A várva várt eső azonban nem akart megeredni. Egy országos esőbe vetett reménykedésünk néhány napig még aligha válik valóra. Május 18. A rendkívül korai nyár az aratás megkezdésének időpontjában eltolódást okozott. Péter-Pál előtt 10–12 nappal indulhat az aratás. 18-án hajnalban végre megeredt a várva várt eső. Az öröm azonban nem sokáig tartott, mert hamar kifogytak az isteni égi tömlők. Május 26-án megkésve bár, de megérkezett az eső. Du. 5-kor beborult, s a villámlások, mennydörgések között fél nyolc után eredt el. A búzának már nem sokat ér, a kukorica azonban sokat javul vele, s jót tesz a kerti veteményeknek. Bőséges csapadékkal jég is esett Kútvölgy, Szőrhát, Kakasszék környékén. Június 11-én jégverés volt Mártélyon, Sóshalmon és Kútvölgyön. Június hó első felében, három napot kivéve, mindennap eső áztatta a Vásárhely környéki földeket. 14 nap alatt 79 mm csapadék esett. Májusban csupán 22 és fél mm csapadék esett, a csapadék átlag egyharmada. Június 30. Volt idő, mikor az aratás kuriózumszámba ment. Péter-Pál napján

csak szedelőzködtek más években az aratók. Az idén már nagy része keresztbe van rakva a búzának. Minden előre van a korai tavasz és a nagy meleg miatt. Sőt, amire kevés példa lehetett, érett szőlőfürtöket is talált Péter-Pál napja. Széll Bálint szőlőjét sokan vásárolják Plavetz Jenő üzletében. Júniusban Hódmezővásárhely határában 98 mm csapadékot mértek. 30 mm-rel többet, mint az elmúlt év átlaga. Július 12. „Tíz kiló aszálykár, de még ennél is több a gazdák gondja, mely aszály miatt nyomja a vállukat.” Július 19. Hosszú heteken át tartó nagy szárazság után – a búza keresztekbe volt már rakva – nagy károkat okozott az eső. A földre fektetett keresztek alján lévő kalászok legyökereztek úgy, hogy számos helyen alig lehetett felszakítani. Megjárták azok is, akik a vontatókba összerakott búzaszálakat szétteregették száradni, mert újabb eső jött, s hamarosan kicsiráztak a szemek. Július 22-én délben 34 Celsius-fok, 23án 36 fok volt. Du. 3 óra tájban kezdett beborulni. Sötét fellegek hömpölyögtek az égen. Pár csepp eső is hullott, később heves szélvihar kerekedett. Szeptember hó elején hirtelen ősziesre fordult az időjárás. Mintha augusztus végével vége lenne a nyárnak. Öt napon át mindennap bőséges eső volt. Október. Az időjárás fordulópontjához érkezett. Gyengül a napi felmelegedés, s ezzel egyidejűleg mérséklődik az éjszakai lehűlés. Októberhez képest az éjszakai hőmérséklet nagyon enyhe lesz. 1935. január 13-án a nagy hófúvás miatt gyenge forgalmú volt a vásár. Január 15-én hat óra után újra kezdődött a hófúvás, mely gyorsan erősödött. Február 8-án az erősödő hóvihar méteres hótorlaszokat képezett, a forgalmat csak nagy nehézséggel lehetett lebonyolí277

tani. Február 11-én este 8 órakor –14, este 10 órakor –17, éjfélkor –19 fokot mértek. Február 12-ére virradó reggel 3 órakor –23, 7 órakor –26 fokot mértek. Egy 8 éves kopáncsi kisfiúnak, Hajnal Sándornak iskolába menet megfagyott az egyik füle. A kórházban részesítették orvosi segélyben. A városban egy helyen este 7 órakor –13, 8 órakor –14, 10 órakor –18, éjfélkor –19, éjjel 2 órakor –18 Celsiusfokot mértek. Február 14. Az abnormális zord időjárás pár napra a könyvtár működését is leállította. Márciusban visszaérkezett a tél, lett olyan goromba idő, amilyen csak február elején szokott lenni. 29-én este fél 10-kor nagy havazás lett. Hajnalban újra rákezdte, fehérré vált az egész határ, mely már tavaszi zöldbe kezdett öltözködni. (1879ben március 24-én és 30-án havazott. 1879-ben húsvétkor karácsonyi hangulat volt a városban. 1913-ban április 13-án, cseresznyevirágzás idején jött a hóförgeteg.) Május 2-ára virradó éjszaka fagypont alá süllyedt a hőmérséklet Május 12-én Mindszent felől jövő sötét fellegek háromnegyed kettőkor értek Vásárhely határába. Fél órán át heves esővel vegyesen hullott Mártélyon előbb meggymag, majd galambtojás nagyságú jég. 3 óra 25 perckor hagyta abba. Tenyérnyi, helyenként 20 cm vastagságú jégréteg borította a földeket. Május 28-án öt óra tájban heves szélvihar kavarta fel az út porát. Hat óra felé Kutason apró szemű jég hullott, de kárt nem okozott. 1936. január 24. A szokatlanul gyenge időjárás nem akar megváltozni. Január 29. A tavaszias időjárás miatt egymás után virágzanak azok a virágok, melyek a kora tavasz első hirdetői szoktak

lenni. A fák és bokrok rügyei erősen duzzadnak. Az őszi vetések olyan stádiumban vannak, mint februárban, a nagy hidegek és havazások után. Február 12. A gyümölcsfák rügyei úgy megduzzadtak, mint február végén, vagy kedvezőtlen idő esetén március végén. Február 26. Az esős idő üressé tette a piacot. Március 7. Esik az eső, esik a búza ára. Március 17-én reggel váratlanul hidegre fordult az idő. Egész éjjel fújt szerencsére a szél, majd reggel melegíteni kezdett a Nap. A szélnek köszönhetően fagyveszély nem állt be. A mandula bimbóba szökött, de nem nyílt ki. A kajszi védett helyeken kipattant. A cseresznyének sem ártott a hideg. Bírta az őszibarack is. Április 7-re virradó éjjel a külterületen és a tanyák világában fagyott, de nagy baj nem volt, mert a növények szárazon kapták a dermesztő hideget. Április 17-én villámlással, esővel, jéggel érkezett a zivatar. Legtöbb jég Porgányon volt. Szerencsére aprószemű volt, sűrű esővel. Oly’ sok esett, hogy még délután is lehetett lapátolni. Kishomokon is esővel jött a jég. Április 20-án este 6 órától 21-én hajnalig 10 fokot zuhant a hőmérséklet. Május 1-jén öt óra tájban gyönge szél leledzett. Esett néhány csöpp eső, de Újváros, Susán irányában keskeny sávon nagy jégeső volt. Csúcs és Rárós is kapott belőle. Verébtojás nagyságú jég esett. Alig két perc alatt fehér lett a föld. Hat óra után az áldást hozó eső is elkezdett esni. Május 15-én véges-végig a hódmezővásárhelyi határban, annak legnagyobb részén pusztított a zivataros idő és az eső, legtöbb helyen kisebb-nagyobb szemű jéggel. Belső-Ráróson az árpában csinált nagy kárt. Pusztított Ráróson, Pusztán, Fecskésen, Kakasszéken. A mágocsoldali és szentesi határrészen a Derekegyháza 278

felé elinduló fekete felleg megfordult, és visszatért a vásárhelyi határba. Mindenütt szórta az esőt és a jeget. A rárósi úton, a 10 km-es karónál, úgy esett mintha dézsából öntötték volna. Jég is volt. A gorzsai katasztrófát a kanálisi gátőr így mondta el: „Kint álltam az őrház előtt, mikor több felől megdördült az ég. Csúnya, tarajos felhő jött a város felől, a másik pedig Földeák felől. Lázár Lajos birtoka felett csapott össze a két csúnya felleg. Különös morajlás támadt, és esőgőzbe burkolódzott az egész táj. Nem lehetett semmit se látni. Azt hittük, elkövetkezett az istenítélet. Orkánszerű szél fújt, nagyszemű jég és sűrű eső esett. Félóráig tartott. Aztán lassú, csendes eső esett.” A jég elverte Lázár Lajos 78 kh búzáját, 55 kh kukoricáját, 9 kh répáját, 5 kh burgonyáját, 4 kh mákját s többholdas szőlőjét. Májusban alig volt nap, hogy a határ valamelyik területén zuhancs ne lett volna. Csak a paléi és mártélyi részen nem, ahol pedig már nagyon elkelne az eső. Június 2. Pünkösd első éjszakáján égiháború vonult el Hódmezővásárhely felett, és pünkösd másnapján ez megismétlődött heves záporokkal. Minden határrészen nagy bőséggel áztatta a határban a földeket. A sáv egyik széle a Csillag utcánál, a másik széle a katolikus templomnál volt. A jégfelleg magja szinte súrolta a Fekete Sas tetejét. Június 14-én óriási zúgás támadt, mikor összecsapott a du. 4–5 óra között D és NY felől sebesen, gomolyogva érkező két felhő. Szabályos örvény keletkezett a levegőben, óriási égzengéssel, csattogással, és ekkor megeredt a jég. A sáv másfél km széles volt. Aranyad-dűlőben, a Pusztaközpont és Kardoskút közti területen a galambtojás nagyságú jég nem csak az árpában, búzában, tengeri vetésekben tett kárt, hanem a szabadban lévő baromfiak százait is agyonverte.

Június 25-én déli 12 órakor megdördült az ég és megeredt az eső. Gorzsán kevés csapadék és jég esett. Kopáncson kiadós eső volt. Mártélyon kis permeteg esett, jég semmi. Kutason fél egykor volt nagy eső, valamint néhány szem jég. Kútvölgyön a Kokovai-tanyánál volt nagy jégverés. Július 3-án Kutason valóságos felhőszakadás áztatta a határt. Kardoskút táján hosszú ideig tartó jégeső pusztított. A Mártélyoldalon elvonuló vihar nagy gomolygó fellegei látszottak a városból. A darvasi részen jégeső verte a határt, sok helyen valósággal kicsépelte a lábon álló gabonát. Azt hittük, a világvége jött el az ítéletidővel. Az algyői határtól Kopáncson keresztül vonult Erzsébet, Csókás, Csomorkány felé, ledöntötte a kukoricatáblákat. Amerre csak a szem ellát, mindenütt ilyen lehengerelt kukoricamezőket lehetett látni. Az a sötét felleg, amelyik 4 órakor szinte éjszakai feketeséget borított Vásárhelyre, egy kutasi szemtanú szerint fél négykor Kutason körös-körül már befogta a határt. Ahogy haladtunk befelé, mind sűrűbben hullott a zápor. A sóshalmi őrháznál, mintha csak tengerbe rohant volna vonatunk, az ablakon összefolyt az eső és 5–6 lépésnyire alig lehetett ellátni. A villámcsapások egymást érték. Július 8-án a hőmérséklet 32 fok volt, két fokkal kevesebb, mint az előző napon. A levegő nagy páratartalma miatt azonban a fülledtség elviselhetetlenebb volt. Július 14. Zivatarok a levegőrétegek nyugtalan állapotára való tekintettel még sok helyen fenyegetnek, és egyes helyeken kifejlődve sűrű villámcsapások kíséretében hatalmas esőt zúdítanak a tüzelő napsugaraktól átforrósodott földre. Alig 24 óra alatt két nagy vihar pusztított Vásárhelyen, a vontatókban és keresztekben nagy kárt tett. Július 21. Gyönyörű kilátások után kezdtek a reménységek hervadni, mert az 279

óriási hőségben gyorsan kiszáradtak a földek és a kukoricások, a levelek fonynyadni kezdtek. Este aztán körös-körül kigyúltak a villámok a határ minden részén, itt azonban vihar sem volt. Ahogy mondani szokás, másfelé adta ki a mérgét. Bőséges eső volt Pusztakakasszéktől kezdve befelé, a vasút közelében. Volt eső Atkán, Gorzsán, a makói útfélen, a hatrongyosi, csókási, erzsébeti és csomorkányi részeken. Mágocsoldalon, Rémárisban szépen zuhogott. Mártélyon a kiadós eső a legjobbkor jött. Július 29. Tombol a kánikula Vásárhelyen. Két órakor a napon 45 fokot, az árnyékban 40 fokot mutatott a hőmérő. Július 31. Az a nagy felleg, amiből a villám lecsapott Kútvölgyön, Szikáncson, abból annyi eső esett, hogy bőven kapott belőle Csomorkány, Mátyáshalom, sőt Kutas is. Augusztus 12-én du. 4 órakor viharos felhők gyülekeztek a város felett. Villámlott, mennydörgött, majd a külterületi részeken, Mártély, Rárós s az ezt környékező tanyák világában nagy eső esett, hatalmas szélvihar volt. A vihar elvitte a Rárosi úton lévő Joó-féle csárda tetejét. Lóki Lajosné tanyáján kéményeket döntött le. Borsodi Pál tanyáját, illetve a tanya mellé épült színt szétszórta. Mártélyi szőlőbirtokos elmondása szerint fél négy lehetett, mikor az első szélroham átjutott a Tiszán. Pusztaszer felől tiszta volt az ég alja, mi tehát éppen a szélére jutottunk a viharzónának. Nagy villámlás támadt, egy villám a Tisza túlpartján le is csapott, de kárt nem okozott. Aztán megeredt az eső, de egy negyedóra múlva kisütött a Nap. Egy szentesi útfélen lakó gazda szerint óriási szélvihar lett, mely tombolt vagy öt percig, aztán megeredt az eső. Az orkán a tanyák tetejét kezdte ki, cserepeket hajigált le. Vetró Lajoséknál széthányta a takarmányokat, egy óriási kazlat egészen

felborított. Legnagyobb károkat a kukoricásokban tette. Október 15-én hirtelen téliesre fordult az idő. Bár nappal még enyhe a levegő, éjszaka azonban hűvösek vannak. Ez a hűvösség fagypont alá szállott le az éjszaka. Mikor aztán kisütött a Nap, meglátszott az egész határban, hogy milyen kárt tett az egész határban a bekövetkezett hűvös idő. Ami késői vetemény csak volt, gyümölcs, bab, különösen az utóbbiakban tett sok kárt. Minden elfagyott. Sőt a száron lévő töktermés is súlyos károkat szenvedett. A szokatlan időjárás miatt a vetések elmaradtak. Először szántani nem lehetett, a vízbe nem lehetett elhinteni a magot. 1937. január 26-án a tizenkettedik órában megjött a hó. Most már bízhatunk az új esztendőhöz. Azok a búzatáblák, amelyek eddig is zöldelltek, most a hótakaró alatt szépen fognak fejlődni, és kiheverik az eddigi fagyos idő viszontagságait. Viszont a búzaszemek, melyek eddig nem tudtak kikelni, most a meleg hótakaró alatt kicsíráznak, és búzaszálat hajtanak. Március 23-án Vásárhely alatt pénteken 632, szombaton 641, vasárnap 653, hétfőn 666 cm volt a vízár. A víz elárasztotta az egész hullámteret, és mindenütt a két part között a töltések tövében víz mozgott. Mártély alatt már az egyik vendéglő emeletéhez közeledik az áradat. Mindenütt csónakon közlekednek a csőszök és a tanyák lakói. Barciréten az egész új telep víz alatt áll. Április 1. A többnapos esőzés végzetesen elrontotta a mezőgazdák reményét az idei termésre vonatkozólag. Gazdáink hozzá sem nyúlhattak földjeikhez. Sem szántani, sem vetni nem lehetett, a földeket meg se tudták közelíteni. Május 22-én É-i irányból fekete fellegek sűrűsödtek. Néhány perc múlva meg280

érkezett a szél, mely kavarta, söpörte az utcákat. Fél kilenckor lehullott az első csepp eső. Aztán megeredt a zápor, s miután a villámok elültek, megszűnt a mennydörgés, s mikor kidühöngte magát a vihar, csaknem egész éjszaka áldó, csendes eső verte a határt. Június 20-án délig szép idő volt, de aztán jött a forróság. Tornyos fellegek gyülekeztek Hatrongyos, Mártély, majd a Sziget felett. Hat órakor megkezdődött a permeteg a város felett. Fél nyolckor záporszerű eső hullott. Villámlott és dörgött az ég. Szikáncson, Hatrongyoson, Kútvölgyön érett meggy nagyságú jegek estek sűrűn. Szikáncson galambtojás nagyságú szegletes jég esett, melynek éle van. Péter-Pál napján ítéletidő vonult végig a határban. Augusztus 1-jén a határ minden része megázott. Nagyon szépen fejlődik a tengeri szeme mindenfelé, és a táblák még zöldek. A határban nyílik a tarlóvirág, a méhesek szinte roskadoznak a méz terhe alatt. Egy darabig minden felleg kettévált a pusztán, utóbb azonban a Fehér-tó környéke is megázott, sőt kapott esőt Mártély is. Csak Kishomok és Kopáncs maradt szárazon. Augusztus 15-én oly’ rekkenő hőség uralkodott a városban, amilyenre évek óta nem volt példa. Du. 2 óra tájban gyülekezni kezdtek a felhők, majd dörgött, villámlott és esni kezdett. Három óra felé rettenetes erővel tört ki a zivatar, jég is esett, és öt órán át hol lecsendesedve, hol új erőre kapva tombolt az ítéletidő. Fél hat táján megállt az eső, s a kibírhatatlan hőséget hűvös légáramlás váltotta fel. Augusztus 31-én a zivatarok nagy károkat okoztak a kapásokban. Szeptember 1-jén du. 3 órakor megeredt az eső a Pusztán, és esett egészen este 9-ig. A kispusztai őrháztól kezdve kifelé állt a víz még egy nap múlva is.

1938. február. Elmondhatjuk, hogy ilyen hosszú telet nemigen éltünk meg. Az éjszakák mindig fagyosak, és elég hűvösek a nappalok. A búzaföldeken a vetések rendkívül sokat szenvednek, mivel az idén nem volt hótakaró. Néha 6–8 fok meleg van napközben. Éjjel pedig lehűl a levegő –6 fokra. Minden esztendőben ilyenkor, a tavaszt megelőző időben számolni kell a Tisza nagyobb mérvű áradásával. Az idén az árvíz tekintetében kedvezőbb a helyzet, mert a Tisza vízállása meglehetősen alacsony. Ritka jelenség a Tiszán, hogy március elején alacsony a vízállása. Április. Méltán nézik aggodalommal a gazdák a szél múlását, mert attól lehet tartani, hogy ha a légáramlás megáll, a lehűlés éjszakai fagyokat idéz elő. Két éjszaka elment baj nélkül. Legutóbb azonban a Kútvölgyi-laposon kora reggel azt látták, hogy bebőrödzik a víznek a felszíne, vagyis fagy volt. A búzavetéseknek és a korai veteményeknek nem használt a zord idő. Április 12-én a határ több részén 10–12 mm vastag jég képződött. A tócsákon és az állóvizekben –3 fok volt a hőmérséklet. A föld felszínétől számított 2 méter magasan is volt –1 fok. Túlságosan nagy kárt nem okozott, mert a szél nem állt meg, a légkör sem volt nedves. Talán a barack 50%-a oda van. A lucerna első kaszálása biztosan. Április 24. A hideg csak nem akar szűnni. A határban megint 10 mm-es jeget találtak, a Kutasi út mentén. Április 27-én du. nagy szélvihar kíséretében esni kezdett az eső a makói útfélen, a katraszéli állomástól kifelé, s a záport jégeső követte. Sok helyen lapátolni lehetett. Ami gyümölcsöt a fagykár meghagyott, azt elvonulási útjában elpusztította a jég. Ily’ korán nem szokott jégverés lenni. Ha tehát most már elkezdődik, lehet rá 281

kilátás, hogy a jövő hónapban sokszor megismétlődik. Június 16-án megérkezett a régen óhajtott és várt eső. Pósahalmán és a Puszta egy részén már napokkal előbb is esett valamennyi. Alkonyatkor sűrű fellegek gomolyogtak Algyő felé. Vagy másfél óráig kóvályogtak a határunk körül, míg egyszerre kigyúlt sötétje, megzendült az ég és megeredt a zápor. Június 28-án fél tizenegykor nagy villámok gyúltak ki, s hirtelen zápor keletkezett. Mártélyon talán ha 1 cm eső esett. A felleg tovább haladt Rárós felé. Ráróson a 8-as km-karón kívül olyan felhőszakadás volt, amely 5–6 percig tartott. Az árkok mindenfelé tele voltak. Július 1-jén a Pusztán valóságos ítéletidő volt, illetve vonult végig a 73-as őrháztól kifelé a csajági részen, egészen Mágocsoldal felé. Inkább jég volt, mint eső. A szél irtózatos erővel dühöngött, rengeteg kárt okozva. Július 14. A vihar és felhőszakadás valóságos víztengert csinált a csúcsi részen és a Búvár utcában. A közvágóhídon kidöntött egy 14 méter hosszú kerítést, az őrház kéményét leütötte, beszakított 28 ablakot, megbontotta a cserepeket. Ily’ özönvízre a csúcsiak nem emlékeznek. Augusztus 6-án Erzsébet felől húzódott szép lassan felfelé az ígéret. Nagy eső nem lett belőle. A városban inkább csak egy kis permete volt, de az erzsébeti határrész, Csókás, Hatrongyos, Csomorkány, egészen Kutasig jó esőt kapott. Ráróson, az idén már másodszorra, valóságos felhőszakadás volt. Augusztus 19-én egy óra tájban az egész határ felett megzendült az ég. Rárós felől csúnya fellegek mutatkoztak. A várost elkerülték, csak a határt kerülgették. Szőrhát, Kutas közt óriási eső lett belőlük. Megázott Mágocsoldal és a Puszta is.

Dűlőkön, kukoricaföldeken, mindenütt állt a víz. 1939. január 5. Befagyott a Tisza, 7– 10 cm-es jégréteg. Január 6-án a Tiszán jég között járt az atkai komp. Január 10-én a városban –14 fok, Külsőerzsébeten –12 fok volt. Január 22-én enyhe ködös idő van, ami nagyon veszélyes és csalóka. Főleg az influenzás megbetegedések számában érezteti hatását. Az bizonyos, hogy a tél vissza fog jönni, és kipótolja majd az elmulasztottakat. Március 22. Az enyhe február után mindenki azt hitte, megérkezett a tavasz. Ezzel szemben március első felében havas időt kaptunk. Éjszakánként –4, –5 fok volt a hőmérséklet. Eddig nem látható a vetésekben az időjárás káros volta. A gyümölcsösök terméskilátásai is kedvezőek. Május 1-jén a kutasi útfélen bőséges eső volt, sőt a körtöltésen kívül is a kutasi nyomáson. A város felett gyülekeztek a felhők, el-elsötétítette a Napot a borulat, de esni nem akart, pedig nagyon szomjas a föld, kívánja az esőt. Május 5-ére virradó éjszaka végre megeredt az eső. Jótékony fellegek hoztak borulatot egünkre. 9 mm csapadékot mértek. Sok helyen nemcsak az árkok teltek meg, de még reggel is állott a csapásokon a víz. Jó eső volt Gorzsán, Kopáncson, Kutason, a Pusztán, Szőrháton, Ráróson. Május 11-én du. 6-kor sűrű záporral aprószemű jég esett, mely nem sok kárt okozott. A Szigetből, Kútvölgyről 5%-os jégkárt jelentettek. Külső-Szőrháton valóságos felhőszakadás volt. Mártélyon eső sem volt. Este 9-kor nagy fellegek tornyosultak a város felett, és csakhamar megeredt az eső. Hirtelen eltemette a várost a jég. A Horthy Miklós úton az eső után egy 282

óra múlva is fehér volt a föld. Szerencsére aprószemű jég esett. Május 12-én is jégverés volt. Kotacban, Szakállháton tenyérnyi vastagságban lepte el a jég a vetéseket. Atkában valóságos felhőszakadás volt. Mintha a Tisza öntött volna ki, úgy tele lettek vízzel a lapos területek. A folyton megújuló zivatarok nagy károkat okoztak a vásárhelyi határban, mert leginkább jéggel vegyesen esett. Az Adriai Biztosítónál 30 erzsébeti gazda jelentett be jégkárt, mivel a határt ért súlyos jégverés után még másnap is marokszám lehetett szedni a jeget. Júniusban nagyon sok jég hullott a mezőkre. A legnagyobb jégkárok Szikáncson és Hatrongyoson voltak. Július. Porfellegbe burkolózik az egész határ. Reggel, délben opálszínűvé válik az ég, és perzselő sugarait árulja a Nap. A piacon már 30–40 fillér volt egy kiló zöldbab. Az uborka ára is szépen megy felfelé. Kopáncson vannak olyan kukoricatáblák, melyek anélkül, hogy csövet hoztak volna, elszáradtak. De másfelé is a tüzes földeken szép lassan már szárad a töve a kukoricának. Külső-Tégláson és Kéktóban a legelők elszáradtak, a jószágok már alig találnak takarmányt. Július 25-én du. az elvonuló nagy fekete felleg csapadékának zöme a város utcáira hullott. Jutott belőle Kútvölgyre, Rárósra, Szőrhátra. Belsőerzsébeten is jó eső volt, Külsőerzsébeten csak a port verte el. A vásárhelyi határnak csak a fele ázott meg, de így is 1 millió pengőre becsülhető a haszon, amely az eső révén keletkezett. Szeptember. Egyes határrészeken 100%-os veszteséget okozott a forróság a tengeritáblákon. Vannak helyek, ahol 5–6 q termést tudtak nyerni. Nincs olyan határrész, melyiken átlagtermés lett volna. A legjobb helyeken is 50%-os lett a termés. Sok helyen csak 20%-a termett az átlagnak. Kopáncson, Gorzsán, Tiszaszélen,

Hullámtéren csak szárat vágtak, de csövet nem törtek. Október 5-én reggel szállingózni kezdett a hó. Apró pelyhekkel szemetelte be a száraz aszfaltot. Aztán kiderült az idő, s délben esni kezdett az eső. December 30-án –16,8 Celsius-fok volt a hőmérséklet, másnap mínusz 15,2 fok. 1940. január 1-jére sokat enyhült az idő. Január 11-én a reggeli –20,5 fokos hideg nagyon nehezen engedett. Délfelé még –15 Celsius-fokot mutatott a hőmérő. Január 17. Félelmetesre nőtt a Tisza jege. Bátran járnak rajta keresztül nemcsak a gyalogosok, hanem a teherrel megrakott kocsik is. Január 20-án a nagy mennyiségű hó az utakat teljesen betemette. Szinte teljesen megbénult a forgalom. Azt lehetett látni, hogy a lovakat vezetik a szánkó előtt, az autókat tolják, a vonatok rendszeresen késnek. A Kutasi úton volt a legnagyobb az akadály. A Pacsirta mellett, a Rostás szélmalomnál 2 m vastag hótorlasz volt. Január 21-én Bereczk Pál polgármester-helyettes 1 hetes hószünetet rendelt el a külterületi népiskolákban. Január 22-én hajnalban –21,6 fok és 39 cm vastag hó volt a vásárhelyi határban. Február 15-én 700 ínségmunkás birkózik Vásárhelyen a hóval. Február 16-án volt a legnagyobb hideg, –24 Celsius-fok volt hajnalban. Február 20. A MÁV Igazgatóság február 25-ig beszüntette a Szeged– Vásárhely–Békéscsaba, és a Vásárhely– Szentes közötti járatokat. Március 20. Sík tenger az egész puszta. A tanyák fala vízben ázik, sok már roskadozik. Ugyanez a helyzet a csomorkányi laposon, Gyulóban, Mártélyoldalon, Paléban és a tófenéken. 283

Március 26. Pünkösd vasárnapján a jég óriási károkat okozott. Búzát és más növényt vert el 3000 kh-on Héjjahalomtól Gorzsáig. Június 16-án rekkenő hőség szakadt határunkra. Június 17-én villámok gyúltak ki a levegőben, és vészterhes fellegek gyülekeztek. Az első eső du. 4 órakor jelentkezett. Utána egymásra tornyosultak a felhők, s kis szünet után újra és újra megújult a zápor úgy, hogy még este 10 órakor is reménytelennek látszott a helyzet. Villám villámot ért, a mennydörgés egy percig sem szünetelt. 100 éve nem volt ilyen eső. A Körös–Tisza–Maros Ármentesítő Társulat udvarán 113 mm csapadékot mértek. Mártélyon 35 mm, a Pusztán 32 mm, Külsőerzsébeten 49 mm csapadék volt. 60 családot lakoltattak ki, attól kellett félni, hogy rájuk omlik a tanya. Július 7. Még sok helyen csillog a víz a gabonatáblák végén. Gyúlóban is elvitt mindent a víz. Egy gazda 22 holdas búzatáblájáról leszivattyúzta a vizet, de mire az elment, kisárgult a gabona. Felszántotta a földet, és 100 napos kukoricát vetett bele. A kukorica kikelt szépen, de jött egy felhőszakadás, és elárasztott a víz újra mindent. Újra leszivattyúzta a vizet és bevetette az egészet kölessel. Július 16-án ítéletidő volt. Nagy villámlással megeredt az eső, s órahosszáig zuhogott. Néha rövid ideig szünetelt, hogy aztán újrakezdhesse. Reggel nagy csattogás kíséretében újabb felhő vonult keresztül határunk felett, melyből szinte dőlt a csapadék. Sok helyen megbontotta a vontatókat, széthordta a kereszteket, eláztatta a levágott gabonát. Kopáncson 56 mm, a városban 50 mm csapadék hullott. Augusztus 15. Mivel beállt a hűvös idő, szűnni kezdett a sertésvész, és sem a pestis, sem az orbánc nem szedte már olyan mértékben a vámot az ólakból. Úgy látszik

azonban, hogy az újabb 4–5 napos hőhullám ismét tápot adott a betegség elterjedésének, újra hullanak a sertések. November 15. Nagy a baj a határban, mert szántani-vetni a víz miatt nem lehet. November 22-én Szőrhát határában a dűlőutakat úgy elárasztotta a víz, hogy nincs az a 4 ló, amelyik üres kocsival el tudott volna haladni rajtuk, mert ha a kocsi nem is, a lovak bizonyosan beledőlnek a hámba. 1941. január 10-én –5,5 fokot mértek, másnap mínusz 10 fok volt. Január 14-én –13,5 fokot mértek. Január 15-én a Rárósi, Kutasi, Erzsébeti utat 30–40 cm-es jég borítja. Január 17-én –5,4 Celsius-fok volt, másnap mínusz 9,6 fok. Január 22-én olvadás miatt tömegesen hurcolkodnak el a tanyákról, 200-at meghaladja a kiürített tanyák száma. Január 26-ára elolvadt a határban a jégpáncél. Mindenütt újra ellepte az utakat a víz. Vannak olyan helyek, ahol teljesen megbénult a közlekedés. Január 29-én reggel –7 fokot mértek, másnap reggel pedig mínusz 18,2-t. Február 1-én Porgánynál 606 cm-es vízállást mértek. Az áradás a fokon Lúdvár felől tört be, s felfelé haladt a Barcirétre és a városi Atkába. Valóságos jéghegyek úsztak, mert a nagy áradat széttörte a jégpáncélt, és a jégtáblák egymásra torlódtak. Március 11-én már az egész határ kedvező képet mutatott, a vízhúzógépek tevékenységét követően. Szemmel láthatóan fogyatkoztak a vizek, az utóbbi napokban 16 cm-rel. A hátasföldek már kezdtek előtünedezni, azonban a tavaszi zápor úgy megszaporította ismét a vizeket, hogy a határ sok részén 6 cm növekedést mértek.

284

Március 17-én a nagy szélvihar elszakította a pósahalmi gátat, s 200 m szélességben ömlött a víz a vásárhelyi határba. Március 30-án a várost ért vízkár megközelíti a 20 millió pengőt. Április 12-ére virradóra –4 Celsiusfokot mértek a határban. A talajmenti fagy sok bajt okozott. Megtizedelte az árpavetést. A gyümölcsösökben nem tett kárt. Május 3-án du. 3 körül Derekegyháza felől csúnya fekete felleg gomolygott, s 15 percen át olyan eső hullott, hogy az utakon és földeken állt a síkvíz. Tégláson, Mágocsoldalon vonult Orosháza felé. Jég is volt, de nagyobb kár nélkül. Június 9-én du. fekete fellegek tornyosultak Rárós felett. A 10 km-es karónál esett a jég. Rárós felé haladva egyre nagyobbnak látszott a vész. Magja a 18 kmes karónál vonult el Kútvölgy irányába, ÉNY felé. Majdnem egy órán át szakadt az eső, és hullott a diónagyságú jég. A kalászosokban 15–20%-os kárt okozott, de leverte mindenhol a gyenge kukorica- és répavetéseket. Kilenc éve volt a város határában utoljára ilyen jégverés. Június 11-én a határban több helyen is nagy eső volt. 24 óra alatt 56 mm csapadékot mértek. Június 24-én a városba érkezett jégkárbecslők szokatlannak tartják a kialakult helyzetet, mivel megállapításuk szerint az utolsó 20 esztendőben még ilyen nyár nem volt, amikor ily’ csekély károsodást okozott volna a jégverés. Augusztus 5. Az éjszakai vihar óriási károkat okozott. A mindszenti útfélen és a mártélyi oldalon a jég teljesen elverte a kukoricatermést. Mátyáshalmon az orkánszerű szél csinált nagy pusztítást. Egy egészen új épületet szétvetett. Kisebb jégverés is volt. A csomorkányi úton az égetésre váró téglákat dúrta szét. A kutasi útfélen is teljesen letarolta a kukoricatáblákat mindenütt.

Szeptember 1-jén megeredt az eső, s hullott megszakítás nélkül másnap éjszakáig. Aztán elállt és megállt a szél is, mely sok kárt csinált. Pusztaközpontot teljesen elzárta az anyavárostól, a külvilágtól. Az év során Erzsébeten 618 mm csapadék volt. 164 esős, 21 zivataros nap mellett 1 esetben földrengést is észleltek. 30 esetben havazott, 1 esetben szélvihar volt. A leghidegebbet január 10-én mérték: –21 Celsius-fokot. 1942. január 8-ára virradó éjszaka hó alá került az egész vásárhelyi határ. Január 18-án egyméteres hó borított mindent. A tanyaiak szinte sikátorokat vágtak a hóba, úgy közlekedtek. 53 évvel ezelőtt volt a mainál nagyobb hó. Január 22-én hajnalban –26 fok hideg volt. 1940-ben –36 fokot is mértek. 1941ben a leghidegebb –21 fok volt. Január 23-án –22 Celsius-fokot mértek, másnap mínusz 30-at. Január 25-én reggel már „csak” –8,9 Celsius-fok volt. Február 17-én ismét óriási hótömeg hullott a vásárhelyi határra, s újabb 25 cmes réteggel növelte az eddigi hótakarót, amely 55 cm volt. Február 24-én jól bevált az idén Mátyás napja. Megkezdődött az olvadás. Március 1-jén a Tisza Porgánynál 394 cm volt, másnap 469 cm. Március 3-án elérte a Tisza áradása a 2 métert. Május 22-én alkonyattájt jó eső pásztázta végig a határt, megáztatva a kicserepesedett földet. Erzsébeten éjfél felé nagy eső volt. Június 11-én este többfelé volt a határban jégeső, mely tartott 12-én reggel is. Legtöbb eső Répásháton esett, tyúktojás nagyságú jég pedig Kopáncson. Június 12-én félelmetes vihar vonult végig a vásárhelyi határon. Éjfélkor még 285

csak annyi látszott, hogy ÉNY felől néhány fekete felleg kapaszkodik felfelé az égbolton. Aztán egymást érték a villámok. 9 óra felé a távoli morgás mind közelebb hallatszott. A vihar Mártélyfeketehalmon, onnan a mindszenti határrészig, Tégláson, Rárós egy részén, és Kutason vonult keresztül. A legnagyobb károkat Mártélyfeketehalmon, Tegehalmon okozta, de jelentős kárt okozott Szőrháton és a bővehalmi dűlőben is. Volt olyan rész, például a rárósi kovácsműhelyen kívül, ahol csupán pár csepp esett. Június 14-ére szépen beborult a vásárhelyi határ felett, de a városban csak egy kis permeteg volt. A határ egy része azonban szépen megázott. Külsőerzsébeten du. 4 órakor szép csendes eső eredt meg, és esett fél napig. Augusztus 6-án alkonyatkor borulni kezdett. Fél 11 felé megzendült az ég, s megeredt az eső. Reggelig esett kis szünetekkel, s reggel újrakezdte. Mindenfajta kukoricának kedvezett, de főként a késői vetéseknek, mert ott, ha mást nem, takarmányozásra alkalmas kései kukoricát fog eredményezni. A jó földeken, a Pusztán, Kútvölgyön, Szőrháton is megjavultak a terméskilátások. Október 15-ére virradóra nagy eső volt a csicsatéri és kutasi határ környékén. Este 10 órakor eredt meg az eső, és hullott záporszerűen órákon át. November. Elmondhatjuk, annak ellenére, hogy tegnap már hűvös eső hullott a földekre, és megsűrűsödtek a fellegek, áldott jó idő van. Búzánk nagyon szépen kel a határban. December 21-én állt el az egy napja szakadó eső. Megteltek az árkok. Rájött a fagy. A jég tetejére kezdett esni a hó. 1943. január 11-én reggel –16 fok volt, másnap hajnalban szintén, miközben a kutasi határban mínusz 20 fokot mértek.

Január 13-án enyhült a hideg, –10 Celsius-fokot mértek. Január 15-én Külsőpusztáról szánon érkezők nagyon elcsodálkoztak, hogy a város útjai csupaszok, ugyanis olyan kevés hó esett, ami gyorsan eltűnt. Szőrháton, Külsőpusztán araszos hó van. Január 26-án –16 Celsius-fok volt. Január 29-én a Tisza jegén a gyümölcsfákra járnak át a nyulak. Február 17-én megindult a jégzajlás a Tiszán. Április 14-én 395 cm-ről 198 cm-re, két métert apadt a Tisza. Május 15-én elmúltak a fagyosszentek. Gyönyörűen kivirágoztak az akácfák. Mikor az akácfa dús virágtermést hoz, akkor minden egyéb is bőséggel terem. Május 16-án a rekkenő hőséget délután vihar váltotta fel. Villámlott, dörgött, zuhogott és pusztító szél keletkezett. Bőséges csapadék hullott a Kutasi út mentén, Belsőkutas közelében, a makói út mentén. Sok helyen jég is esett. Május 21-ére virradó éjszaka fagy volt. Különösen a lapos helyeken sok kárt tett a hideg idő a bab hajtásaiban, a krumpliban és a tök leveleiben. Május 26-án hideg idő verte a határt. Mindenki attól tartott, hogy a hűvös időben megint fagykárok lesznek, azonban kiderült, hogy a szél elhárította a fagyveszélyt. Csak lapos helyeken voltak fagykárok, de például Kishomokon különösebb károsodást sehol sem észleltek. Május 30-án aggodalommal figyelte mindenki, eláll-e a szél? Kitisztul-e? Lesze fagy? Fagy nem lett, de kora reggel dérharmatot találtak a füveken és a fák levelein sok helyen. Június 4-én éjszaka ismét megázott a határ, mégpedig mindenfelé és bőségesen. Áldó esőkezek, melyeket ha egy kicsit melegebb idő követne, kiszámíthatatlan 286

hasznot jelentene, de így is nagyon szépen növelik a veteményeket és a búzamezőket. Július 2-án órákon át zuhogott az eső. Volt eső a Pusztán, Paléban, Batidán és a mártélyi részeken. Sok helyen megdöntötte és lefektette a gabonát. Július 7-én négy óra tájban megérkezett az eső. Fél öt tájban feltűnt a NY-i határon egy másik nagy felleg. Nagyon féltünk ettől a fellegtől. Azt hittük, hogy jeget hoz a hátán, hogy istenítéletet fog csinálni. A felleg azonban megszelídült. A szél előzte meg, amelyik letépte a fák ágait, lerázta az éretlen gyümölcsöt, úgyhogy a gyümölcsöskertekben a vihar elvonulása után terítve volt a fák alja mindenütt. Július 29-én az éjszakai vihar érkezése reménnyel töltött el mindenkit. A reggel azonban csalódást hozott. Hét óra tájban eloszlottak a fellegek, s jött újra a hőség. Paléban, Kutason, Kakasszéken, Erzsébet egy részén hullott annyi eső, hogy a fonynyadni kezdő tenyészvetéseket felüdítette. Augusztus 1-jén a szigeti bérelt legelő már lesült. Sok jószágot elhajtottak onnan, oda nap-nap után kevesebbet hajtanak ki. A téglási legelő most van veszendőben. Ha 4–5 napon belől jó esőt nem kap a határrész, a jószágokat vissza kell vonni, mert fűszálat sem talál egyik sem. A rárósi legelő még nagyon szép, gondolni sem kell arra, hogy hazahajtsák a jószágot. Augusztus. A nagy hőségben leég már az egész határ. A vízvette földeken, még áll valahogy a kukoricatábla, a szárak küzdenek a hőséggel. A tüzes földeken egymás után pusztulnak el a tengeritövek. A levelek kezdenek száradni, fonnyadni, a termés mindenütt elmarad. Augusztus 14-én az egész határban volt egy kis eső. Minden határrész kapott. Volt a külső Pusztán, Kutas környékén, Erzsébeten, Gorzsán, Paléban, Mártélyon, Batidán, Ráróson, Szőrháton. Egy kis harmatot minden terület kapott. Aranyad-

érig Pecércéstől kezdve nem használt már a kukoricának, legfeljebb a legelőknek. Október 10. Az eső nem mindenütt egyformán, de némileg az egész vásárhelyi határt megáztatta. Előzőleg Atkában volt nagyobb eső, most a bodzási részen. De hasonló esőzéseket jelentettek a Pusztáról, Kutasról, Rárósról úgy, hogy a szántást meg lehetett kezdeni a búza alá. Lehet, hogy van határunkban olyan szerencsés terület, ahol az őszi vásárra kibújik a búzaszál, de általánosságban még a vetés nem történt meg. Október 12-én attól lehetett tartani, hogy a csillagos éjszakában bekövetkezik az első fagy. Fagy még nem volt, csak a mezők lettek deresek az alacsonyan fekvő területeken. A lehűlés folytatódik, és hamarosan bekövetkezik a fagy. Ez azonban, szerencsére nem sok dologban tud kárt tenni, legfeljebb csak a késői paprikatermést tizedeli meg, vagy pedig azt a zöldbabot, amelyik újra fejlődésnek indult. 1945. január 9. éjjel 111 mm hó esett. Január 24-én volt a leghidegebb éjszaka, –20 Celsius-fok. Március 10-én éjjel nagy vihar vonult át a város felett. A vihar az épületek tetőzetében és ablakaiban tett kárt. Lesodorta a téli fagy által meglazított épületvakolatot. A tanyákon megbontotta és széthordta a takarmány felét. Július 1–6. Az időjárás egészen rendkívüli volt. Szakadatlan esőzés akadályozta az aratási munkák megkezdését. Július 14. A minapi esők hatására a Tisza vízállása 40 cm-t emelkedett. Augusztus 14-én emberemlékezet óta nem volt ilyen ítéletidő Hódmezővásárhelyen. A vihar rövid fél óra alatt pokoli munkát végzett. Mint elszabadult vadállat gázolt át felettünk. Szörnyű erejével fákat csavart ki, leszakította a házak tetejét, kéményeket döntött le. A vihar hatalmas 287

jégesőt is hozott magával, mely előbb mogyoró, majd galambtojás nagyságú szemekkel verte a határt. Nemigen akadt a városban olyan ház, melyben valami kár ne esett volna. A szőlő teljesen tönkrement. A gyümölcsfák ágai kopaszon merednek az ég felé. Nagy kárt okozott a veteményeskertekben is. Legkevesebb kárt a kukorica, a krumpli és a búza szenvedte. Halálos áldozatot is követelt a vihar. A Tisza-parton egy kidőlt fa agyonsújtotta Moldvai kalaposmestert. A Görbe u. 92. sz. alatti ház leszakított villanydrótvezetékének árama Berta Bálintné ötgyermekes asszonyt sújtotta halálra. A külső téglagyári telepen négy tehén is elpusztult. A vihar után sötétségben maradt a város az elszakadt villanyvezetékek miatt. A telefon sem működött. Szeptember 7. A szokatlanul száraz időjárás hozzájárult ahhoz, hogy a kukorica a határban igen hamar beérjen. Sok helyen meg is kezdték törni. December 8-án leesett az első hó. 1946. február 18-án hatalmas szélvihar söpört végig a városon. A szél este 6 órakor támadt fel, s alig fél óra alatt orkánszerűre fokozódott. A vihar másfél órán át tartott, komolyabb károkat nem okozott. Segélynyújtásra mentőt egyetlen esetben sem kellett kihívni. Április első felében sem jött meg az eső. Ritkán szokott előfordulni, hogy egész márciusban ne essen eső. Az idén nem esett, s emiatt a búzavetések sem tudtak a szokott mértékben növekedni. Húsvét másnapján végre megeredtek az ég csatornái, s elkezdett esni a várva várt eső. A húsvéti eső, mint a nyári záporok, nem volt egyenletes. A határ egyik része többet, a másik kevesebbet kapott. Volt olyan rész, ahol csak néhány csöpp esett. Május 5-én a kora délutáni órákban hatalmas felhők tornyosultak Vásárhely

felett. Percek alatt besötétedett az ég, s úgy ömlött a zápor, mintha dézsából öntenék. A vészes foltok gyülekezése hatalmas dörgéssel és villámlással járt. Május 16-án végre elkezdett esni a várva várt májusi eső a gomolygó felhőkből a megrepedezett, kiszáradt városi földekre. Az eső kétségtelenül használt a vetéseknek, azonban sajnos kevés volt. Kopáncson volt a legtöbb eső, 9,8 mm, a város belterületén 5,6 mm, a Pusztán 5,2 mm eső esett. Ha újabb csapadék nem lesz, fél termésre is alig számíthatunk. Legroszszabb a helyzet a tiszai határrészen, Mártélytól Atkáig. Itt többnyire szikes földek vannak, jó részüket a szárazság miatt fel sem tudták szántani. A búzavetések állapota csak ott kielégítő, ahol krumpli után, vagy istállótrágyával jutott a földbe a vetőmag. Kukoricának és egyéb kapásnövényeknek alig fele kelt ki. A répa ki se kelt. Az eső kezdetnek jó, de tízszer ennyi kellene. Augusztus 15-én árnyékban 40 fokot mértek. A növényzet teljesen kiégett, óriási a kár mindenben. Az állatállomány is rendkívül sokat szenved a nagy hőségtől. A hőmérséklet csökkenésére egyelőre semmi kilátás nincs. 1947. január 8-án a város belső részein –20 fok volt, a tanyavilágban –22. Január 10-én enyhült az idő. Január 15-én éjszaka sem ment 0 fok alá a hőmérséklet. Az enyhe idő hatására olvadni kezdett a hótakaró. Igaz, alig észrevehetően, mert a hóréteg elég vastag volt, átlagosan 12 cm. Dél felé kisütött a nap, s enyhe lett az idő. Január 23-án éjszaka –14 fok, a legmelegebb nappali hőmérséklet –2 fok volt. Február 1-jén volt a leghidegebb. Virradóra a városban –24, a tanyai részeken mínusz 26 fok volt. A déli órákban is még farkasordító hideg volt. 288

Március 13-án felhősödés kezdődött, enyhült az idő. Több helyen csapadékos lett az idő, ami a meleg levegő érkezésének a jele. Április. Az ünnepek után megváltozott az időjárás. A meleg napsütést borús, szeles idő váltotta fel. Az éjjeli fagyok nagy károkat okoztak. A hideget különösen az új lucerna, a cukorrépa, a borsó és a kender vetései sínylették meg. Május 13-ig 14 mm volt a lehullott csapadék mennyisége. Szép mindenütt a határ, az előirányzott vetésterületnél nagyobb terület lett bevetve. Minden remény megvan arra, hogy elérjük a 6,5 q-s átlagtermést a tavalyi 5,5 q-val szemben. Május 18-án végre megeredt az eső. Belső-Kutason 15 mm eső volt. Vásárhelykutason egy csepp se, Orosházától a vásárhelyi határig jó eső esett. Az Erzsébeti úton a 8-as km-karóig hullott az áldás, onnan Sámsonig nem volt eső. Kopáncson, Kishomokon kevés eső volt. Június 1. Véget ért a záporesős, zivataros idő, és nagyon meleg lesz. Amennyiben a déli tengerek felől ismét eső jön, a meleg csupán átmeneti lesz. Június 5-én a 30 fokot meghaladja a meleg, éjszaka sem süllyed 20 fok alá. Július 2-án árnyékban 36 fok a meleg. Július 5. Enyhült a kánikula. Tegnap már heves zivatarok, felhőszakadások, esők követték egymást. Július 8-án 35 fokos kánikulai hőség uralkodott. Nem állott be enyhülés. Július 9. A napok óta tartó forróságot valóságos orkán követte. A szinte égetően meleg, 37–40 fokos hőmérsékletet du. 6 tájban cikázó villámlás és távoli mennydörgés „élénkítette”. Szeged és Makó felől sötét, tarjagos, szürke fellegek közeledtek. Cikázó villámlást lehetett látni, és távoli mennydörgést hallani. Fél nyolcra a felhők félkör alakban vették körül a város határát. Nyolc óra felé kitört a vihar oly’

erővel, melyre az itt élő emberek közül kevesen emlékeznek. Az orkán, amely a 90 km-es sebességet is elérte, már a jégverést megelőzően fákat tört ketté, épületeket rongált meg, nagy területen szétszórta az összerakott kereszteket. Kilenc óráig tombolt, majd megcsöndesedve tovább ment Kopáncs, Répáshát, Szikáncs, Gorzsa, Külsőerzsébet, Csókás, Batida, Pecércés, Kardoskút és Pusztaközpont irányába. 50 ezer kat. holdon pusztított a vihar, amiből 30 ezer holdon 100%-os volt a kár. 100 ezer q kukorica termése ment tönkre, a kár elérte a 25 millió forintot. A jégverés után valósággal jégpáncél borította a sík területeket, és hosszú órákon át a földeken vastagon állt a jég. Július 28-án kora délután hatalmas záporral jég is esett. A város belterületén nem volt egy szem se, annál inkább volt a külterületen. A mágocsoldali olvasókör és a határ között, a Júlia-fürdő felé másfél km szélességben, 8 km hosszúságban galambtojás nagyságú jég verte el a kukoricát és a veteményeket. Augusztus 6-án Ny felől súlyos, fekete felhők tornyosodtak, a vihar azonban a város határába csöppnyi esővé szelídült. Október. Naptár szerint már tényleges ősz van, de a valóságban csak most érkezett meg. Az idén a nyár szokatlan és hosszú volt. Szokatlan azért, mert nem járt esővel, hosszú pedig azért, mert a forróság október 13-án szűnt meg. 1948. január 9-én éjszaka esni kezdett, s mindenki azt hitte, sose lesz vége az esőnek. Utoljára tavaly júliusban hullott ilyen nagymennyiségű csapadék. Január 13-án a déli órákban 10–12 fok meleget mutatott a hőmérő. Négy nappal előtte –10 fok volt. Ilyen szokatlan hőhullám 1947 decemberében volt. A mostani meleget kiadós, országos esők előzték meg. Ezeket az óceánok felől beáramló 289

tropikus levegő okozza, mely feltartóztatja a sarkvidéki hideget. Ez a sarkvidéki hideg levegő kb. az 50–55. szélességi fok körül megrekedt, és ott várja, hogy a meleg levegő áramlása csökkenjen, és betörhessen Európába. A meleg időjárás nem befolyásolja kedvezőtlenül mezőgazdaságunkat. A tavasziak alá ott, ahol nem túlságosan fagyott a föld, javában folyik a mélyszántás. Ez igen szokatlan látvány, mert januárban nem szoktak szántani. Február 20. Az éjszakai fagy nem okozott nagy károkat. Kizárólag csak az utóbbi két hétben elvetett tavaszi vetések károsodtak. Bár nem ette meg a kutya a telet, annyit azonban megevett belőle, hogy már csak rövid hidegre kell számítani. Április 29-én komoly károkat okozott a fagy a gyümölcsösökben. Hajnalban –5 fok volt. Különösen nagy volt a kár a külterületen, ahol 20–25 métert is elért a fagy magassága. A dió, cseresznye, barack és szilva termése lefeketedett a koronáig. Az egyéb konyhakerti növények (bab, borsó stb.) teljesen elfagytak. A városban talajmenti fagy se volt. Június 6-án délig 25 mm eső hullott. Június 9-étől kezdve megszűnt a szárazság. Három nap alatt 39,8 mm csapadék hullott a határban. A már levágásra váró búzatáblák egyes helyeken 100, de általában most már 50–60 kg-mal több termést adnak. Jó a terméskilátás a kapásnövényeknél, erősödött a cukorrépa- és takarmányrépa-termés. Július 7-én reggel 7-kor 14, du. 2-kor 20, este 9-kor 15 fok volt a hőmérséklet Július 17-én a határban felhőszakadás alkalmából 33,5 mm csapadék volt. Július 22-én szintén felhőszakadás volt, mely során Mágocsoldal és Atkasziget jelentős jégkárt szenvedett.

FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET HÓDMEZŐVÁSÁRHELY BELTERÜLETÉN MŰKÖDŐ ELEMI NÉP- ÉS ÁLTALÁNOS ISKOLÁK AZ 1800-AS ÉVEKTŐL 2006-IG 1. RÉSZ Szántó Kovács János Általános Iskola Az első külső-tabáni iskoláról Szeremlei Sámuel a következőket írta: egyházunk a múlt század harmincas éveiben ismételten kéri a telket, s azt végre meg is kapja a földes uraságtól, mely annak taksáját és robotját is (1835) csakhamar elengedte. Fiúkat és lányokat oktattak itt elegyesen kezdettől (1836) fogva mindvégig, eleintén egy, később a korszak vége felé két ugyanazon utcasorban eső iskolaházban. A két iskolaház a Hattyas nevű városrészben az elhagyott Lucskos-temető helyén állott a többi ház sorjában, s udvarában a 60-as és 70-es években még imitt-amott régi fejfák állottak, melyek egynémelyikét az utódok még akkor is kegyelettel látogattak. A korszak vége felé épített Pálffy-utcai nagyobb iskolaház a hattyasi iskola (1839) tanulóit is magába fogadván a régi egyébként jó karban lévő tanhelyiségeket a tanítói lakásokkal együtt az egyház eladta. 1 A városban működő szűk, régi, egészségtelen, túlzsúfolt iskolák miatt elégedetlenkedő tanítótestület és a szülők közösen új, korszerű iskolákat követeltek. Így jött létre a Külső-Tabáni Református Népiskola is, amely 1878-ban épült fiú- és lánytanulók részére az egyház költségén az általuk megvásárolt telken, és amelyet kezdetben Kanálisparti Iskolának neveztek. Az iskola keleti része két tanteremmel és egy tanítói lakással a lányoké, a nyugati része szintén két tanteremmel és tanítói lakással a fiútanulóké volt. A leányiskola kijárata a Szék utcára, a fiúiskoláé pedig a Lévai utcára nyílt. A leányokat Szél Bálint, a fiúkat Máry Gyula tanította. Az új iskola építésekor az udvar felöli részen egy kisebb méretű, vörös márványtáblát helyeztek el, melyen megörökítették az iskola építésének idejét, a közreműködők és a tanítók neveit. Az első hivatalos iskolai anyakönyvet csak 1870-ben fektették fel, melyben megfigyelhető az apák foglalkozási megoszlása. Zömmel földművesek voltak, nagyon kevés az iparos mesterséggel rendelkező szülő (tálas, lakatos, kovács, cserepes, molnár, szűcs, takács). Az épület hiányossága, hogy a folyosót kivéve valamennyi helyiség északi fekvésű, a két oldalablak kivételével az összes északra nyílik. Emiatt a tantermek napfényt sohasem kaptak, hidegek, nyirkos levegőjűek, és sötétek voltak. 2 1884-ben került az iskolához Miklovicz Lajos (1855–1932), akinek konfirmációs könyveit, imakönyvét, földrajzi tankönyveit az ország református iskoláiban használták. Néhány év múlva az iskola igazgatói tisztébe emelték. Itt töltött el 52 esztendőt. 3

1 SZEREMLEI Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. 5. köt. Hódmezővásárhely, 1913. 166– 167. 2 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Református iskolák igazgatóságának iratai (a továbbiakban: Ref. isk. ir.), 642/1947. 3 Vásárhelyi Friss Újság, 1932. nov. 8.

290

1884-ben az egyház felállította a III–IV. osztályt. Az 1892/93-as tanévben 379 tanuló látogatta az iskolát, amely 1896-ig Külső-Tabáni Református Népiskola, majd Lévai utcai Református Népiskola néven szerepelt, később volt Szék utcai Általános Iskola is. Az 1916/17-es tanévben a Damjanich utcai Állami Elemi Népiskolába annyi növendék iratkozott be, hogy az I. b. és a II. b. osztályt a református egyház engedélyével itt helyezték el az üresen álló, jól felszerelt tanteremben. 1936-ban a tiszti főorvos megállapította, hogy az V–VI. osztály nagyon zsúfolt, ezért a polgármester felhívta a református egyház elnökségének figyelmét, egy párhuzamos osztály felállítására. 4 A háborús károkat a szülők segítségével hozták rendbe. 1945-ben megnyílt az általános iskola V–VIII. osztálya is, 64 növendékkel. A legtöbben (34-en) az V. osztályba iratkoztak. Zrínyi Győzőné tanítónő jelentéséből képet kaphatunk az itt tanuló gyermekek helyzetéről. A tanulóknak füzet- és más tanszerekkel való felszerelése hiányos. A nehéz anyagi körülmények közt élő szülők semmit sem tudnak beszerezni. A rendszeres iskolába járást sem tudják biztosítani, mert a nagyfokú ruha- és élelemhiány miatt kiadják gyermekeiket tanyára pásztornak. Sok családból hiányzik a kenyérkereső édesapa és a 11–12 éves gyermekeknek már segítenie kell édesanyját kisebb testvérei eltartásában. A tanulók táplálkozása 90%-ban gyenge, ruházkodása 95%-ban hiányos. Iskolánk a legszegényebb városnegyedben épült. 5 1946/47-ben ismét csak alsó tagozatosok jártak az iskolába, mert az iskolaszék úgy határozott, hogy a felsősöket a Református Fiú-, ill. Leánygimnáziumban helyezik el. A nagy létszámú I. osztályt kétfelé osztották. A tanítók a növendékek számára ingyenes műsoros gyermekdélutánokat szerveztek, és az iskola lett a központja a kerület iskolán kívüli kultúréletének. A felnőttek számára magyar helyesírási és fogalmazási tanfolyamot indítottak. A rendezvények fő szervezője Dobozi András mb. igazgató-tanító volt, aki szabadidejében rajzolt, festett, művészeti kiállítást rendezett. Az 1948-as államosításkor összevonták a Lévai, Malom, Deák Ferenc, Nagy Sándor, Klauzál és Kállay utcai iskolákat Nagy Sándor utcai Egyesített Általános Iskola néven. Néhány hónap múlva azonban a Malom utcai iskolatelepet a Damjanich utcai iskolához, a Klauzál utcai református iskolát a Nyár utcai iskolához csatolták, a Kállay utcai gyakorló iskola, a Nagy Sándor utcai telep pedig önálló gyógypedagógiai intézmény lett. A megmaradt Lévai és Deák Ferenc utcai telepeket Tabáni Általános Iskola néven egyesítették. A Lévai utcára jártak az alsó, a Deák Ferenc utcára a felső tagozatosok. Jenes Sándor mb. igazgató 1948-as jelentéséből megismerhetjük a tantermek számát és méretét. A 220 növendéket 5 tanító oktatta. 1948. május 2-án a Tornyai Társaság szervezésében Ortutay Gyula vallás- és közoktatási miniszter előadást tartott az iskolában. 1948. május 20-án az I. sz. ref. iskola igazgatója, Biczó János az iskolaszéknek tervet nyújtott be a Lévai utcai iskolatelep teljes önállósításával, és a felső tagozat fokozatos kiépítésével kapcsolatban. 1948. augusztus 15-én pedig Dobozi András tanító többoldalas beadványban sürgette és részletezte az iskolabővítés fontosságát. A nevelőtestület szerint a szomszéd telek kisajátításával legalább 500 fős emeletes iskolát kellene építeni ahhoz, hogy az alsó és felső tagozat elférjen. Szükség lenne egy zuhanyzóval 4 5

CSML HL, Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai, 4441/1936. Uo. Ref. isk. ir. 94/1946.

291

ellátott, 4–500 személyt befogadó tornateremre is. A meglévő iskolát a következőképpen jellemezte: Az összes helyiségnek tanítási és iskola egészségügyi szempontból súlyos hátránya, hogy valamennyi északi fekvésű: összes ablaka, a két szélső terem oldalablakait kivéve, északra nyílnak. Emiatt a szigeteletlen falú tantermek napfényt sohase kapnak, hidegek, nyirkos levegőjűek, és sötétek. A tantermekben a tanítás a gyermekekre nézve szemrontó, még az őszi és tavaszi délelőtti órákban is, téli vagy borús délutánokon pedig csak mesterséges világítás mellett lenne lehetséges. A túlnyomórészt rossz szociális körülmények között élő, gyenge ruházatú növendékek megfázásának veszélye is állandóan fennáll. Ezzel szemben az iskolatermek folyosói vannak verőfényes déli oldalon. Ivóvizet adó kút nincs az iskolatelepen. Az udvaron lévő húzós kút szennyezett vizét csak a takarításhoz lehet felhasználni. Dobozi András még sok szempontot sorolt fel, amely mind az iskolabővítés mellett szólt. 6 Az 1948/49-es tanévben az 5 tanteremben már 7 osztályt indítottak, 7 nevelővel. A tantermek nagysága 57, 60–60, 63, 64 m2, a nevelői szoba 20 m2 nagyságú volt. 7 Az első ötéves tervben szerepelt ugyan a Lévai utcai iskola fejlesztése és a Deák Ferenc utcán lévő osztályok áthelyezése, de évekig nem történt semmi. Egyre több felső tagozatos tanulónak kellett több kilométer távolságra járni, ezért már nem lehetett az iskolabővítést halogatni. 1954-ben végre a Szék utca felől felépítették az emeletes iskolát. 1956-ban vették fel a Szántó Kovács János nevet. Biczó János ezután már csak ennek az egy (önállósodott) iskolának volt az igazgatója. Az 1956/57-es tanévben a 477 növendéket 17 tanulócsoportban 26 nevelő oktatta. 1957-ben Czuczi Istvánt bízták meg az igazgatói teendőkkel. Ebben az évben Magyar Géza tanár a Kincses-telepen sportpályát létesített, és ekkor sikerült az iskolának Mártélyon egy táborhelyet szerezni. Bozsér Áron igazgató-helyettes édesapja elbeszéléséből tudta meg, hogy egy távoli rokonuk, Szűcs József 1938-ban a mindenkori ifjúsági szervezetre hagyott 400 öl szilvást, amelyet a Polgári Fiúiskola cserkészcsapata használt, sőt egy kis házat is építettek rá. 1945 után az erdészet foglalta el a területet, és munkásszállásnak használták az épületet. 1957-ben Bozsér Áron az illetékesek segítségével az iskola részére visszaszerezte a területet. Nem az eredetit kapták meg, hanem a mellette lévő ún. Kovács-féle egy nagy szoba-konyhás, fél padlásszobás tanyát. Három évig használták a városi úttörőcsapattal együtt, majd átadták az úttörőszövetségnek. Hamarosan megkapták a mellettük lévő kiserdőt, később a tábor a KISZ tulajdonába került. Így született meg a Mártélyi Úttörő- és KISZ-tábor, amely ma már Képzőművész Táborként ismeretes. 1961-ben 8 tanulócsoportban ipari jellegű politechnikai oktatás folyt. A szükséges politechnikai termet a Hajnal utcai telepen alakították ki, és értékes gépeket vásárolhattak: szalagfűrészt, szalagfűrész-hegesztőt, kézi fúrógépet, varrógépet. Rendelkeztek keskenyfilmvetítő géppel is. Az 1963/64-es tanévben a 602 tanulóból 597 főt osztályoztak le, tanulmányi átlaguk 3,58 volt. 1964-ben Bozsér Áront bízták meg az iskolavezetéssel, irányítása és áldásos tevékenysége alatt nagyot fejlődött az iskola. A tanulólétszám folyamatos növekedése miatt megvették Török Pálné szomszédos házát, ahová a bővítést tervezték.

6

Uo. 642/1947. Uo. Hódmezővásárhely Városi Tanács V. B. építési, közlekedési, községgazdálkodási szakigazgatási szervének iratai, 1223-4/1950. 7

292

Ebben az időszakban építették az iskola körzetében az ún. „C” házakat, amelyekbe népes cigánycsaládok költöztek. Az iskolának a megváltozott gyermekanyaghoz kellett igazodnia. Létrehoztuk az ún. felzárkóztató osztályt, amelyből 1–2 év után a normál osztályokba kerültek a tanulók. Fürdőt építtettünk a tanterem mellé, ahol megtanultak tisztálkodni. Egy alkalommal Ferge Zsuzsa és a társaságában megjelent angol profeszszor ámulattal szemlélte, hogy ez az iskola hogyan oldotta meg a cigánykérdést. Természetesen a körzetünkben lévő két óvoda (Észak és Pál utca) óvónői és dajkái sokat segítettek. Megfelelő szaktudással, odafigyeléssel, és hatalmas szeretettel készítették fel az iskolára a halmozottan hátrányos apróságokat. Az itt dolgozó nevelők fantasztikus erőfeszítéssel időt, energiát nem kímélve tették a dolgukat, segítették a hátrányokkal küzdő növendékek felkészítését. Ezeket a gyerekeket sikerült bejuttatni a középiskolákba és a szakmunkásképzőbe. Az üzemekben munkát kaptak, a munkáslakás-akció keretén belül lakáshoz jutottak, egyszóval beilleszkedtek. Munkánknak országos visszhangja lett. 8 Az iskolabővítés a 100 éves évfordulóra nem készült el, de két évvel később, 1980ban sikerült átadni az új épületszárnyat. Tágas, világos, új tantermeket kaptak és megszűnt a váltakozó tanítás. Az ötnapos tanítási hét bevezetése mellett ekkor tértek át a felső tagozat kabinetrendszerű oktatására. A sportolási feltételek javítása érdekében 1982-ben tornaszobát alakítottak ki. Országos jelentőségű kísérletekben vettek részt. Az iskola 1–2–3. valamint az 5–8. osztályaiban a Forrainé–Lénárd-féle matematikai oktatás folyt. Az 1973–1974-es tanévben elsőként a városban kísérleti jelleggel korrekciós osztályt indítottak. 9 Beindították a zenei képzést a Zeneiskola tanárai, Zoltán Gáborné hegedű-szolfézs, Török Andrásné zongora-szolfézs és Sasvári Csaba harsonatanár közreműködésével. 1992-ben már két előképzős osztály működött, év végén 46 tanuló sikeres vizsgát tett. 10 Bozsér Áron igazgató 1987-ben 40 évi pedagógus- és több évtizedes irányító munka után nyugállományba vonult, helyette Kóti Sándorné lett az intézmény vezetője. 1996-ban egy gyönyörű, jól felszerelt tornatermet avathattak. Az iskolában könyvtár, orvosi szoba és kondicionáló terem is található. Dobozi András igazgató-tanító közel ötven évvel ezelőtti terve végre megvalósult. A Szántó Kovács János Általános Iskolában továbbra is sok volt a hátrányos helyzetű gyermek. Az itt dolgozó pedagógusok Bagi Lászlóné igazgató vezetésével szinte emberfeletti munkát végeztek azért, hogy tanulóik jól felkészültek legyenek, és felvehessék a versenyt a jobb feltételek között élő gyermekekkel. Az iskola tanulói évről-évre szép eredményeket értek el a városi tanulmányi és sportversenyeken. 1999-től kislétszámú fejlesztőosztályt működtettek a tanulási, magatartási és beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermekek számára. Európai uniós pályázati forrásokból folyamatosan bővítették, javították az intézmény tárgyi és személyi feltételeit. 2005-ben a Regionális Fejlesztő és Informatikai Központ Hódmezővásárhelyen című projekt beruházását – nyelvi számítástechnikai szaktanterem, számítógépekkel ellátott felújított tantermek – adták át. A bejáratok is akadálymentessé váltak. A megújuló épületegyüttes udvarát a 2000-ben avatott dísz-ivókút, Návay Sándor munkája ékesíti.

8

BOZSÉR Áron szóbeli közlése. CSML HL Hódmezővásárhely Városi Tanács V. B. művelődési szakigazgatási szervének iratai (a továbbiakban: Műv. Oszt. ir.), 15.026/1973. 10 Uo. 1271/1983. 9

293

A Közoktatási Koncepció alapján az iskolát a 2006–2007-es tanév végén bezárták, és az épületbe az Aranyossy Ágoston Általános Iskola diákjai költöztek. 11 Az iskolában tanítottak: Adamikné Tápai Katalin (1975–) matematika, műszaki gyak., Ambruzs Jánosné Hegedűs Katalin (1980–1983) tanító, napközis, Angyal Mónika (1990–) tanító, Antal Zoltán (1936–1957) tanító, Bácsiné Ponicsán Katalin (2006 és előtte), Bagi Lászlóné Gulyás Zita (1984–) magyar, népművelés, 2002–2007 intézményvezető), Bakos Piroska (1989–) technika, szám.tech., fizika, Balázsi Lajosné Kónya Éva (1951 és utána) tanító, Bálint Vilmos (1953–1954) tanító, Balogh Endre (1964–1984) fizika, kémia, Balogh Imre, id. (1948–1949) testnevelés, óraadó, Balogh Mária (1917–1918) tanító, Bánfi Julianna (1968–2003) orosz, történelem, Banga Endre (1975–2004) biológia, testnev. szakértő, Banga Endréné Ágoston Erzsébet (1975–1979) biológia, földrajz szakértő, Baranyi Károlyné Horváth Gizella (1954–1964) beosztása ismeretlen, Barna Péterné Tábit Anna (1968–1970) tanító, Bartók Zoltánné Jeddi Gabriella (1946 és utána) tanító, Belényi Gyula (1972–?) történelem, magyar, testnevelés, Belovai Sándorné Rostás Erzsébet (1962–1990) tanító, Berta Márta (1970–1971) magyar, orosz, Biczó Árpád (1883–1906) tanító, Biczó János (1948–1957) igazgató, magyar, Bodrogi Imréné Endrey Melánia (1949–1951) magyar, történelem, Bordás Sándor (1956–1958) történelem, földrajz, középisk. tanár, Boros Tibor Ottó (1951–1956) magyar, orosz, Boros Zsoltné (2003–) beosztása ismeretlen, Borsi Jánosné Szilágyi Erzsébet (1961–1968) tanító, Bozsér Áron (1948–1961) földrajz, biológia, 1964–1987 igazgató, Bujdosó Judit (1989–) technika, Csáki Judit (1989–1997) francia, napközis, Csáki Kálmánné Vetró Rózsa (1952–1953) földrajz, biológia, Császár Péter (1881–1883) tanító, Cselőtei József (1975–1979) tanító, fizika, Cserényi János (1898–1906) tanító, Csete Pál (1830–1846) tanító, Csorba Erzsébet (1975–) tanár, Czuczi István (1949–1964) igazgató-h., földrajz, biológia, Czuczi István (1957–1964) igazgató, Czuczi Istvánné (1958–1960) magyar, történelem, Dabis Margit (1957–1958) gyakorlóéves tanító, Dányi Józsefné Nagy Ilona (1960–1965) magyar, Daru Margit (1915–1919) tanító, Dékány Irén (1948–1949) tanító, Dobai Dezsőné Deák Katalin (1957–1964) kémia, fizika, Dobó Margit (1957–1958) tanító, Dobozi András (1946–1948) igazgató-tanító, Domokos Lajos (1947–1949) magyar, történelem, Domonkos Károlyné Herczeg Katalin (1964–1989) történelem, földrajz, Égető Györgyné Samu Zsuzsanna (1942–1945) tanító, Erdei János, ifj. (1951–1952) tanító, Erdős Péter (1962–1974) földrajz, rajz, Erdős Mihályné Hódi Erzsébet (1943–1946) tanító, Erdős Péterné Ványa Gizella (1989–) testnevelés, román, Fábián Gyula (1951–1959) ének, zene, óraadó, Faragó Sándor (1909–1911) tanító, Farkas Árpádné Földesi Éva (1958–1979) tanító, Farkas Lászlóné Kóródy Jolán (1944–1945) óvónő, Farkas Zoltán (1982–1989) történelem, technika, Fáry Erzsébet (1953–1955) tanító, Félegyházi Sándorné Varga Mária (1953–1957) tanító, Felletár Béláné Lippai Ilona (1960–1962) tanító, Fodor Etelka (1955–1956) történelem, Fóris Józsefné Gaál Eszter (1958–1968) orosz, Francz Lenke (1963–1972) tanító, Fülöp Mária (1956–1957) tanító, Füzesi Lenke (1963–1989) tanító, Gaál Erzsébet (1944–1945) tanító, Gábos Zoltánné Lázár Ilona (1948–1951) tanító, Gajda Györgyné Tóth Julianna (1970–) tanító, Galambos Józsefné Marton Ilona (1977–1980) magyar, orosz, Galyas Istvánné Papp Lídia (1959–1960) magyar, orosz, Garai Szabóné Póth Edit (1984–1988) matematika, fizika, Gilicze Ernő (1981 és előtte) beosztása ismeretlen, Grezsa Ferencné Kertész Eszter (1962–1963) magyar, történelem, Gulyás Gizella (1974–?) magyar, orosz, Gyürki György (1948–1951) matematika, orosz, angol, középisk.tan., Hajdú Ottó (1961– 1974) ig. helyettes, testn., műsz. ism., Halmi Imre (1945–1947) tanító, Haraszti Edit (1975–?) beosztása ismeretlen, Hecskó János (1952–1959) igazgató-helyettes, matematika, fizika, Hecskó Jánosné Kovács Edit (1952–1959) tanító, Hegedűs Ibolya (1962–1963) taní11

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének 631/2006. (12.13.) Kgy. sz. hat.

294

tó, Hegedűs Pálné Karasz Mária (1968–1979) ig. h., biológia, földrajz, Hegedűs Sára (1970–1974) tanító, Hegyi Katalin (1956–1958) tanító, Héjjáné Hódi Ilona (1995–) tanító, Herczegh Ernőné (1981 és előtte) beosztása ismeretlen, Herke István (1963 és utána) magyar, történelem, Hidy Katalin (1946 és utána) tanító, Hódi Ilona (1995–) tanító, Hódy Katalin (1943–1945) tanító, Holler Lászlóné Koncz Ibolya (1959–1962) ének, Horváth Bálintné (2002–) tanító, Horváthné Angyal Ilona (1985–) matematika, ének, Huziánné Nagy Ildikó (1984–) biológia, földrajz, Ihász Károly (1909 és utána) tanító, Ilosfalvi István, id. (1950–1958) tanító, Imolya Sándor (1958–1959) matematika, fizika, Imre Jenő (1929–1930 és később) tanító, Imre Julianna (1942–1958) igazgató-helyettes, tanító, Imre Péter (1925–1940) igazgató-tanító, Ivánka Zoltánné Kristó Margit (1917–1918) tanár, Jaksa Mihályné (1981 és előtte) beosztása ismeretlen, Jenes Emília (1951–1952) tanító, Jenes Sándor (1946–1947) mb. ig. helyettes, tanító, Juhász Imréné Albert Margit (1959– 1990) tanító, Karsainé Kovács Veronika (1981 körül) földrajz, orosz, Kasza Tibor (1984– 1989) biológia, gyakorlat, Kasza Tiborné Szabó Éva Klára (1980–1988) biológia, mezőg. ism., Kékesi János (1957), Kelemen Lajos (1917–1926) tanító, Kenéz András (1981 és előtte) beosztása ismeretlen, Kerekes Lídia (1958 és előtte) beosztása ismeretlen, Kerekes Pálné Molnár Klára (1966–1967) szolfézs, Kertai Györgyné Szentgáli Emma (1963–1964) tanító, Kincses Gabriella (2005–) beosztása ismeretlen, Király Gyuláné Csikós Judit (1958–1996) tanító, Király Judit (később Balogh Jánosné) (1979–1989) tanító, Királyhegyi Ottília (1974–1975) kirendelt tanár, magyar, történelem, Kiss Imre (1838–1878) tanító, Kiss Imre (1947–1962) rajz, számtan, mértan, Kiss Lajos (1935–1943) tanító, Kiss Lajosné Kelemen Katalin (1944–1945) óvónő, Kocsis Mátyásné Tolnai Julianna (1961–1975) tanító, Kocsis Andrásné Papp Irén (1956–1961) tanító, Kolumbán Bertalan (1924–1930) igazgató-tanító, Kolumbánné Dóczy Klára (1930–1940) tanító, Konc Dezsőné Balogh Erzsébet (1971–) beosztása ismeretlen, Konczvald Aranka (1917–1922) tanító, Kőrösi Csilla (1991–) tanító, Kóti Sándorné Kádár Éva (1970–1987) matematika, fizika, 1987–2002 intézményvezető, 2002–2003 nyugalmazott tanár, Kovács Andrásné (1956–1962), Kovács Antal (1951–1957) matematika, fizika, Kovács Istvánné Fodor Etelka (1955–1958) történelem, testnevelés, Kováts Ferencné Oláh Beatrix (1954–1955) beosztása ismeretlen, Kozma Jánosné Bordács Erzsébet (1959–1979) matematika, fizika, szakfelügyelő, Krasznai László (1955–1958) tanár, Krasznai Lászlóné Agócsi Margit (1951–1956) matematika, fizika, Krasznai Lászlóné Szakáll Ida (1956–1957) magyar, történelem, Kukovecz Ferenc (1963–1995) ig. h., földr., testnev. szakfel., Kukovecz Ferencné Brunner Ágnes (1961–1991) magyar, történelem, Kurai Ildikó (1999–) gyógyped. fejlesztő pedag., Láng István (1962–1964) magyar, latin középisk. tanár, László Józsefné Papp Lídia (1956– 1959) magyar, orosz középisk. tan., Lencse Andor (1930–1941) tanító, Lencse Andor (1941–1946) igazgató-tanító, Lencse Jenő (1924–1930) tanító, Lencse Mózes (1945 és utána) tanító, Lencse Mózesné Nagy Julianna (1946–1947, 1954–1957) napközis tanár, Lévai Anikó (1987–1988) kn. nevelő, Losonczi Margit (1920–1921) tanító, Lung Mónika (1999–) kémia, óraadó, Madách Tihamérné Mészáros Éva (1958 körül) beosztása ismeretlen, Magyar Géza (1955–1965) jogvégzett tanító, Magyar Gézáné Sós Magdolna (1955– 1961) biológia, földrajz, középiskolai tanár, Majerszki Istvánné Pataky Klára (1958–1968) tanító, Mándy Istvánné Kruzslicz Kovács Anna (1978–) tanító, Marjai Etelka (1956–1959) számtan, fizika, kémia, Máry Gyula (1878–1894) tanító, Mári József (1845–1859) tanító, Masznyik Katalin (1968 és utána) biológia, földrajz, ének, Ménesi Györgyné (1981 és előtte) beosztása ismeretlen, Ménesi Sándor (1982–) matematika, technika, Mihály Lajosoné Gáspár Ildikó (1983–1989) tanító, Miklovicz Gizella (1919–1921) tanító, Miklovicz Ilona (1915–1931, 1948–1951) tanító, Miklovicz Lajos (1884–1926) igazgató-tanító, kézimunka, Miskolczi Csilla (2005–) beosztása ismeretlen, Molnár Ilona (1975–?) tanító, Mónus Ferenc (1947–1961) ig. h., magyar, történelem, Muzsik Mária (1986–) beosztása ismeretlen, Nádudvariné Szász Margit (1920–1921) tanító, Nagy Endre (1936–1938) tanító, Nagy István (1926–1957) történelem, politechnika, Nagy Istvánné (1975–1982) biológia, gya-

295

korlat, Nagy László, id. (1880–1906) tanító, Nagynémedi László (1956–1962) testnevelés, földrajz, Nagy Vilma (1900–1901) tanító, Négyei Erzsébet (1941–1943) tanító, Németh Józsefné Dabis Margit (1957–1958) tanító, Németh Pálné (1975–) beosztása ismeretlen, Németh Péterné Hegedűs Sára (1970–1999) tanító, Némethy Sándorné Enyedi Mária (1956–1958) tanító, Nyári Józsefné Hegedűs Jusztina (1961–1980) magyar, történelem, Orbán Ida (1978–) matematika, fizika, Pallag János (1988–1990) matematika, testnevelés, Pánczél Károly (1953 és előtte) tanító, Pánczél László (1929–1957) tanító, Párizs Zoltánné Vidonyi Éva (Szendiné) (1960–1991) tanító, Patócs József (1971–1975) ig. helyettes, történelem, Patócs Józsefné Kovács Ilona (1963–1999) tanító, testnevelés, Patócs Tamás (1987–1998) történelem, Patócs Tamásné (1996 előtt és után) beosztása ismeretlen, Póth Antal (1981–1994) tanító, Póth Edit (1984–) fizika, matematika, Rácz Ildikó (1987–1988) kn. nevelő, Radics Erika (1995–) angol, orosz, történelem, Radicsné Nagy Andrea (2005–) technika, számítástechnika, Rárósiné Borbás Marianna (1986–) biológia, testnevelés, Rátkai Ödön (1957–1958) tanító, Rohony Pálné Minik Katalin (1947–1949) szaktanító, szakfelügyelő, Rontó Gyula (1953–1955) tanár, Ronyecz Józsefné Keresztes Mária (1958– 1962) tanító, Rostáné Baráth Edit (1983–) tanító, Rosztóczy Ernő (1965–1966) orvos, Róta István (1954–1956) szaktanító, testnevelés, Sári István (1955–) magyar, Schuster Ottóné Ménesi Katalin (1989–) orosz, testnevelés, Sebők Alajosné Hegyi Katalin (1957–1959) tanító, Seres Ferenc (1843–1850) tanító, Sisák Imréné Szabó Erzsébet (1969–1994) magyar, történelem, Sonkoly Tibor (1974–) rajz, földrajz, festőművész, Soós Jolán (1905–1906) ismétlő iskolai tanító, Sovány Mihály (1962 és utána) matematika, fizika, Sovány Mihályné Baricsa Jusztina (1960–1968) biológia, földrajz, Sugár József (1966–) beosztása ismeretlen, Surinya Antalné Mari Mária (1959–1961) tanító, Szabó Éva (1980) biológia, mg. ism, környez., Szabó Imre (1904–1905) tanító, Szabó Kálmán (1948 és utána) magyar, tört., német, Szabó Miklósné Tóth Ilona (1986–1993) főiskolai hallgató, történelem, Szántó Lajos (1952–1953) ig. h., matematika, fizika, Szarka Zoltán (1944–1949) mat., fizika, kémia, orosz, Szász Károly (1896–1900) tanító, Szász Károlyné Bartha Katalin (1896– 1901) tanító, Szekeres Terézia (1970–?) tanár, Székesi Piroska (1981–1983) magyar, Széll Balázs (1943 és utána) matematika, fizika, kémia, Szél Bálint (1856–1879) tanító, Széll Bálintné Pancsenkó Lídia (1953–1954) biol., kémia, magyar, orosz, Szénási Pálné Masznyik Katalin (1968–1987) biológia, földrajz, ének, Szikszai Miklósné Töviskey Ilona (1980–1996) tanító, Szilágyi Mária (1917–1944) tanító, Szőke Mihály (1987–1988) kn. tanító, Sztupovszky Andrea (1991–) tanító, német, Táczy Lenke (1904 és utána) tanító, Tápai Katalin (1975–) tanár, Tárkány Szűcs Józsefné Szekeres Izabella (1946–1947) tanító, Tegzes Lászlóné (1973–1978) magyar, orosz, Tomasev Marinné Zsigárcsik Andrea (1994–) óvónő, tanító, nevelőtanár, Török Dezsőné Bodor Ildikó (1990–) tanító, nevelőtanár, Török Ferencné (1981–) beosztása ismeretlen, Tóth Júlia (1973 és előtte) kémia, biológia, földrajz, Tóth Margit (1957–1959) tanító, Tóth Mária (1982–) magyar, orosz, angol, Túriné Zsarkó Éva (2004–) tanító, Újszásziné Kruzslicz Kovács Anna (1975–1978) tanító, Varga Jolán (1915–1952) tanító, Varga Sándor (1962 és utána), Varga Sándorné Bacsics Julianna (1957–1975) tanár, ig. hely., műsz. ismer., Varsányi Péterné Kovács Éva (19621963) magyar, francia, Várhegyi Imréné Illin Ilona (1956–1970) magyar, történelem, földrajz, Vécsy Elemér (1953–1956) napközi-vezető, Végh Imréné (1981–) beosztása ismeretlen, Vicsainé Kabók Ibolya (1981–) magyar, orosz, német, Vidákovics Józsefné Fehér Elvira (1957–1961) tanító, Virsinger Kálmán (1956–1957) magyar, történelem, Virsinger Kálmánné Sós Magdolna (1956–1957) tanító, Vörös Géza (1957–1971) napközi vez., magyar, tört., Vörös Gézáné Juhász Katalin (1961–1980) tanító, Vörös Lajos (1910– 1911) tanító, Zatykó Gabriella (1991–) tanító, Zerinvári Anna (1964–1965) tanító, Zrínyi Győzőné Erdős Ilona (1946–1947) tanító. Béres Csaba (tanító, testnevelés), Istvánffyné Becsei Márta (gyógypedagógiai fejlesztő pedagógus), Kállai György, Kérdő Márton (matematika, kémia), Pálné Krumesz Margit, Pap Éva, Szendi Horváth Zoltánné, Szenti

296

Ferencné Tóth Ilona (magyar, történelem középiskolai tanár), Vassné Dékány Éva, Vörös Jánosné pedagógusok pontos tanítási ideje nem ismert.

Központi Általános Iskola Az iskolát 1886-ban Papy Józsefné 554 négyszögöles, üresen álló telkén építették a Felső Leányiskola részére, ünnepélyes megnyitójára 1886. május 1-jén került sor. Az intézmény kezdeti népszerűsége gyorsan csökkent, ezért 4 osztályú polgári leányiskolává szervezték át. A tantermek számát a tanácsterem átalakításával növelték, a természettani szertárat a széles folyosó leválasztásával nyerték. A Polgári Leányiskola az 1889/90-es tanévben indult. Az 1896/97-es tanévben már 200 tanuló látogatta az iskolát, amelynek továbbfejlődését az épület mérete akadályozta, ezért egy új polgári leányiskolát építettek a Petőfi és a Virág utca sarkán, ahova 1902 karácsonyán költöztek át. Ezt az épületet a Tanonciskola kapta meg. 1902 és 1906 között bővítették az iskolát úgy, hogy a földszint hozzáépítése után emeletet húztak az egész építményre. 1907. szeptember 1-jétől az épület emeleti részén kialakított 4 tantermet a Központi Állami Elemi Népiskola növendékei foglalták el, az iparos tanoncok oktatása továbbra is a földszinten lévő 6 tanteremben történt. A két intézmény teljesen elkülönült egymástól. 12 A tágas, világos, könnyen szellőztethető, padlóval burkolt termek, a széles folyosók a növendékek számára ideális feltételeket biztosítottak. Az egész épület téglából épült. Egyedüli gondjuk az volt, hogy az udvaron lévő egészséges artézi vizet nem vezették be az épületbe, így a víznélküli vízöblítéses WC-t az iskolaszolga mosta naponta. A termekben szénfűtéses kályhákat helyeztek el. A tanulók létszámához viszonyított szűk játszóudvart a T alakú épület két részre osztotta. 13 Az első tanévben 207 növendék iratkozott be. Az első tanítók Banga Mária, Erdei János, Hermán János, és Pista Zsigmond voltak. A tanulólétszám folyamatosan növekedett, az 1911/12-es tanévben már 234 növendék látogatta az iskolát. Az 1917/18-as tanévben a Damjanich utcai iskola zsúfoltsága miatt a növendékek egy részét ebbe az intézménybe irányították, és a párhuzamos osztályok átmenetileg, délelőttönként a tanoncok tantermeiben tanultak. 1917. február 1-jén Hermán János a szegény, nyomorban élő, éhező gyermekek részére egy napközi otthon felállítását kezdeményezte. 14 Az első világháború alatt a 3 állami iskolát (Mária Valéria, Damjanich és Nyár u.) két igazgatói körzetre osztották, és a nevelőtestületi értekezleteket is együtt tartották. 1918. október 1-jétől 1919. január 6-ig az épületet katonai célokra lefoglalták, ezért a 9 osztályból 8 a katolikus és a református iskolákban nyert elhelyezést. Az V–VI. osztály az egyetlen le nem foglalt teremben maradt. Amikor a Deák Ferenc utcai, valamint a Nagy Sándor utcai Ref. Népiskolákat is katonai célra lefoglalták, az ott elhelyezett csoportok tanterem nélkül maradtak. 15 1922-ben a Központi és a Damjanich utcai iskolát szétválasztották. Az 1922/23-as tanévben a 430 tanuló 8, majd november 1-jétől 10 tanulócsoportban dolgozott, ekkor 3 új tanerőt kaptak. A tanteremhiány miatt nehezen tudták megoldani a zavartalan tanítást, 12

CSML HL Hódmezővásárhelyi Központi Elemi Népiskola Igazgatóságának ir. 134/1929. Uo. 20/1928, 129/1930. 14 Uo. 176/1917. 15 Uo. 216/1918. 13

297

ezért a városi hatóságot arra kérték, hogy a földszinten délelőttönként üresen álló iparos tanonciskola termeit használhassák. Kérésüket teljesítették, így az első és a második osztály egymást váltva félnapos beosztással foglalkozott, a többi osztályban egész nap folyt a tanítás. Az osztálytanítók felmenő rendszerben tanítottak. 16 1923-ban a községi jellegű általános ismétlőiskolákat beszüntették, valamennyi belterületi állami intézmény mellé gazdasági irányú továbbképző ismétlőiskolát állítottak. Ekkor a 329 mindennapi növendék mellett 171 továbbképző, gazdasági irányú ismétlőiskolás iratkozott be. A gyakorlathoz szükséges földterületet a Práterban kapták. Ettől a tanévtől kezdve a tanítóktól a lelkészek vették át a hitoktatást, akiket az állam nevezett ki. A többi iskolából is ide jártak azok a gyermekek, akik nem felekezetüknek megfelelő intézményben tanultak. Ebben az épületben helyezték el valamennyi állami iskola tanítóinak központi könyvtárát, amelyet 1907-ben alapítottak. Ezekben az években egész napos tanítás folyt (reggel 8-tól du. 4 óráig), továbbra is felmenő rendszerben tanítottak 1–6. osztályig. 1929-ben beindították az elemi népiskola 7. osztályát. Ebben az intézményben működött Hódmezővásárhely Thj. Város Iskolán Kívüli Népművelési Bizottsága Csokán Pál tanító közreműködésével, amelynek egyik célja az analfabétizmus felszámolása volt. 1933/34-ben 5 tanteremben 310 mindennapos és 78 ismétlős növendéket oktatott 6 pedagógus. Mivel a tantermek száma továbbra is kevésnek bizonyult, két osztály (I–II.) váltakozva, félnapos beosztással tanult. A hittan- és kézimunkaórákat, az énekkari, a szakköri, valamint a vöröskeresztes foglalkozásokat, szinte lehetetlen volt megtartani, ezért két tantermet kértek az iparos tanoncoktól. 17 1935-ben a város engedélyével az Iparostanonc Iskola kistermét kapták meg hatodik tanteremnek. Ettől kezdve minden teremben egyhuzamos (délelőtti) tanítás folyt. E tanévben Oehlerné Korbai Auguszta német nyelv tanítására kért és kapott engedélyt. A tanítók minden növendéküknél környezettanulmányt végeztek, és a tapasztalatokról írásban számoltak be. 18 Vécsy Elemér több funkciót látott el, igazgató, körzeti iskolafelügyelő és népművelési titkár volt egyszemélyben. 19 Az 1937/38-as tanévben eredeti vásárhelyi hímzéssel iskolazászlót készítettek. A nagyobb ünnepélyeket az Iparegylet dísztermében tartották. A tantermek száma az 1940-es évek elején sem változott. A hitoktatást az irodahelyiségekben tartották. A 7–8. osztály 30 növendéke a 41 m2-es szertárhelyiségben tanult. A tanítási idő egy részét a szabadban töltötték, 1–2 órás, fél, valamint egész napos kirándulásokat szerveztek a múzeumba, a kisiparos műhelyekbe, az üzletekbe, az anyakönyv-, valamint a telekkönyvvezetőkhöz, a majolikatelepre, a katonakórházba. 20 1943/44-ben a 6 tanteremben nyolc osztály működött 253 növendékkel, akik közül 206 tanuló tudta csak befizetni a beíratási díjat, 47 tanuló szegénységét hatósági bizonyítvánnyal igazolta. 1944-ben a német véderő Kriegs Lazaret 2/541. sz. hadikórháza az épületet teljes egészében igénybe vette. A meglévő ingóságokat a Damjanich utcai iskola

16

Uo. 74/1924. Uo. 112/1934. 18 Uo. 94/1937. 19 Uo. 115/1937. 20 Uo. 200/1942; 86/1943. 17

298

2 tantermében helyezték el, az iratokat az igazgató, Kmetykó Pál Klauzál utcai lakására szállították. 21 1945. szeptember 6-tól a kir. tanfelügyelő az izraelita népiskolát ideiglenesen ehhez az intézményhez csatolta, és a két tanító (Havas Hajnal és Gruber László) is ehhez a nevelőtestülethez tartozott. Ebben az évben megszűntek a koedukált osztályok. A leányok a Zárdába és a Petőfi utcai iskolába kerültek, a fiúk pedig itt maradtak. Ettől kezdve Központi Fiúiskola néven szerepeltek. 1948-ban az I–VIII. osztályban 375 növendék tanult, 3 szaknevelő, 6 tanító és egy igazgató, Kmetykó Pál irányítása mellett, akit 1948 decemberében nyugdíjaztak, helyébe ifj. Zoltán Gábor került. 1950 és 1952 között a sok tanuló miatt az I–II. osztály a Márton utcai volt evangélikus iskolában tanult, Ajtay Gyuláné vezetésével. 1953-ban Zoltán Gábor igazgató a Vöröslobogó utcai iskolába került (ma Szent István Általános Iskola), az új igazgató Tóth Sándor lett. Az 1954/55-ös tanévben megszűnt a Ságvári Endre (ma Mária Valéria) utcai Ipari Tanuló Intézet, az egész épületet az általános iskola kapta meg. Itt kapott helyet az 1956-ban megalakult általános iskolák gondnoksága. 1956/57-ben a Megyei Tanács ezt az iskolát jelölte ki a dolgozók esti és levelező tagozatának beindítására. 1957-ben Tóth Sándort Kádár János váltotta az igazgatói székben. 1959-ben a Központi Általános Fiúiskola a Ságvári Endre Általános Iskola nevet vette fel. 1959. december 14-én a Mária Valéria Óvoda helyén, a meglévő iskolaépület szerves folytatásaként kezdték építeni az új 4 tantermes iskolát, amelyet 1960. november 19én helyeztek üzembe. A második emeleten két korszerű műhelytermet alakítottak ki. Rendelkeztek gyalupaddal, szalagfűrésszel, forrasztóval. 22 Az 1960/61-es tanévtől a külterületi iskolák körzetesítése miatt a kishomoki és a paléi iskola felső tagozatos növendékei is ide jártak. Ekkor az intézmény létszáma már 580 főre emelkedett. 1962-ben megszűnt a fiúiskola, az egyes osztályokat megfelezték és a Petőfi utcai leányiskolába helyezték, onnan pedig a lányok felét irányították ebbe az iskolába. 1964-ben Hódi Istvánt bízták meg az iskola vezetésével. Ebben az évben a művelődési miniszter az 5. osztályban orosz tagozat indítását engedélyezte. 1966-ban felújították az épület homlokzatát. 1969-ben az iskolát 653 tanuló látogatta. Az orosz tagozat mellett matematika tagozatos osztályt is indítottak. Ekkor ide tartozott a Dózsa György, a Virág és a Zrínyi utcai Óvoda, amelyekkel folyamatos pedagógiai kapcsolatban álltak. 1972-ben Bíró József művelődési osztályvezetőt nevezték ki az iskola élére. 1973ban a 632 növendék 17 tanteremben és 22 tanulócsoportban tanult. A zsúfoltság olyan nagy méreteket öltött, hogy már az I. osztály állandó délelőtti tanítását sem tudták megoldani. A helyzetet nehezítette a szertárhelyiség hiánya is. A bemutató eszközök nagy részét az amúgy is szűk folyosókon, szekrényekben tárolták. 23 Társadalmi összefogással sikerült a kis udvaron egy sportpályát és egy lőpályát kialakítani. Az udvar víztelenítését viszont nem tudták társadalmi munkában megoldani. A legkisebb eső is lehetetlenné tette az udvarra való kivonulást. 24 1975-ben a Bethlen Gábor Gimnáziummal közösen kísérleti tanításba kezdtek. A két intézmény igazgatója Polinszky Károly oktatási minisztertől kért engedélyt „A ter21

Uo. 90/1944. Uo. Műv. Oszt. ir. 18/1961. 23 Uo. 15.633/1973. 24 Uo. 15.035/1974. 22

299

mészettudomány tanítása” címmel összeállított új tanterv kísérleti tanítására. 25 . 1976-ban bővítették az iskolát, megvásárolták a szomszéd házat, a helyére 4 tantermet építettek. A Ságvári Endre u. 2. sz. alatti üresen álló Kovács-cukrászda kisajátításával az udvar alapterületét növelték meg. 26 Ebben a tanévben kértek engedélyt az angol nyelv rendkívüli oktatására, valamint az új matematika tantervű osztály beindítására. 1976. szeptember 1-jén az intézményt összevonták a Petőfi utcai Általános Iskolával, de a nevük Ságvári Endre Általános Iskola maradt. Az igazgató Vörös Géza lett, aki ebben az évben kezdte meg szakkör keretében az eszperantó nyelv oktatását. 27 A város vezetése alapvető sportágnak tekintette az úszást, ezért annak széleskörű elterjesztését szorgalmazta. Az 1976/77-es tanév második felében az iskola összes első és ötödik osztályában, a testnevelési órák tömbösítésével bevezették az úszásoktatást. 28 Az 1977/78-as tanévben, mint a városközpont legnagyobb iskolája, öt első osztályt indíthattak. A tantermek kis mérete meghatározta a felvehető gyermeklétszámot. Az első osztályosok közül a napközire jogosultakat kivétel nélkül felvették, de kerethiány miatt a felső tagozatosok közül évről-évre mintegy 100 gyermek felvételét utasították el. Az alsó tagozatosok a Petőfi utcai, a felsősök a Ságvári utcai telepen nyertek elhelyezést. 29 A szertári anyagok optimálisabb elhelyezése, a tanulócsoportok létszámarányos kialakítása, a tanteremhiány indokolta a szaktantermi rendszer létrehozását. Ezzel az átszervezéssel tudtuk biztosítani a tantermek maximális kihasználtságát, és ekkor nyílt lehetőség a Ságvári utcai telepen egy tornaszoba kialakítására is. A tanterem-ínséget megoldotta a Tisza Étterem felépülése, mert a gyermekek iskolán kívüli étkeztetése kapcsán a korábbi ebédlő is szaktanterem gyanánt működött. 30 1981-től eredményes pedagógiai kutatómunkát folytattak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékével közösen. Megalakult a városi igazgatói munkaközösség, amelynek vezetője Vörös Géza lett. Az 1982/83-as tanévben homlokzatjavításra, villanyszerelésre, valamint a második emeleti tanteremmé átalakított helyiségek szellőzésének megoldására került sor. Megkapták a Deák Ferenc utcai iskolaépületet, és ettől kezdve 3 telepen működtek 4–4 párhuzamos osztállyal. Az 1–2. osztály a Petőfi utcai, a 3–4. osztály a Deák Ferenc utcai, az 5–8. osztály a Ságvári utcai telepen tanult. A Petőfi utcán Kiss Ernőné, a Deák Ferenc utcán Nemes Jánosné, a Ságvári utcán Nagy Lajosné igazgató-helyettesek irányították a nevelő-oktató munkát. A városban elsők között használták a Lovász Gabriella-féle intenzív kombinált olvasási módszert. A 3. osztályban indult az orosz, valamint a matematika tagozat előkészítő osztálya. Az 1987/88-as tanévben az orosz nyelv mellett, a szülők egyetértésével az 5. osztályban ismét beindították a korábban abbahagyott matematika szakosított tantervű osztályt. 1988-ban az igazgató-helyettest, Nemes Jánosnét bízták meg az iskola vezetésével. 1989 nyarán kiköltöztek a Deák Ferenc utcai iskolatelepről, és az 1990/91-es tanévben visszaállt a korábbi rend, az alsó tagozatosok ezután mind a Petőfi utcai telepre

25

Uo. 15.695/1974. Uo. 15.633/1973; 15 101-3/1976. 27 Uo. 15.460. és 15478//1976. 28 Uo. 495/1979. 29 Uo. 15.111-5/1979. 30 NEMES Jánosné szíves közlése. 26

300

jártak. A Ságvári utcán a meglévő fizika-kémia szaktantermet korszerűsítették, felújították a bútorállományt és megoldották a vízellátást. 1989. augusztus 28-án ebben az iskolában tartották a Történelemtanárok Városi Munkaközösségi Tanácskozását, amelyen Varsányi Péter István tanszékvezető főiskolai tanár, kandidátus tartott előadást. 1989. szeptember 1-jétől az eddig orosz tagozatos 3. osztályt orosz-francia tagozattal indították. A francia tagozat létrehozása mellett az orosz nyelv tanítását fokozatosan a német nyelv oktatása váltotta fel. Ettől kezdve a szakos tanárok a nyelvoktatáson kívül a francia kapcsolatok kiépítésén munkálkodtak. Francia vendégek jártak az intézményben, többek között Yvan Tételbom költő és Paul Poudade, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete. 1990-ben kialakították a számítógépes szaktantermet, 1992-ben a földrajz szaktantermet. A fokozatosan csökkenő gyermeklétszám lehetőséget biztosított arra, hogy a számítógépes ismereteket, a matematika és nyelvi tárgyakat csoportbontásban oktassák, miután ennek személyi és tárgyi feltételei adottak voltak. 31 1992-ben Nagy Istvánné biológia szakos tanárnő saját osztályában összeállított és bevezetett egy olyan tanmenetet, amely a biológia törzsanyagon kívül egy természetvédelmi alapkoncepciót is tartalmazott. Az önkormányzat segítségével távcsöveket, fényképezőgépet, mikroszkópot vásároltak. Egy olyan kis ökológiai központot terveztek létrehozni, ahova a gyermekek hetente kijárhatnának, bekapcsolódhatnának a Vidraprogramba, cseretáborozás során az idelátogató gyermekek megismerkedhetnének az Alföld, azon belül is a vásárhelyi szikes területek növény- és állatvilágával. A nyár folyamán német és holland természetvédőket fogadtak. 32 1994-ben a képviselőtestület Kiss Juditot bízta meg az iskola vezetésével. Ezekben az években került az intézmény igazán reflektorfénybe. A gyermeklétszám csökkenése miatt felszabaduló tantermeket ügyesen hasznosították. Európa-termet, nyelvi laboratóriumot, történelem szaktantermet, gyermek tankonyhát, az udvaron erdei tantermet alakítottak ki. A nevelők a hagyományossá vált Központis Napok keretében számtalan érdekes és hasznos tevékenységet szerveztek. A természetvédő-óvó napon a természetben hasznosították a tanultakat. 33 1995-ben Hajdúné Csakajda Ildikó vezetésével a Postai és Távközlési Múzeum Alapítvány által kiírt A mi rádiónk pályázaton elnyerték a Puskás Tivadar Távközlési Technikum díját, egy teljes stúdióberendezést. A sulirádió műsorát pedig az 5–8. osztályosok készítették. 34 A honfoglalás és az 1000 éves magyar iskola fennállásának tiszteletére 1996. május 17-én egyedülálló iskolatörténeti kiállítást rendeztek. 1997-ben ceruzatörténeti, kagylóés csigakiállítást, különböző vetélkedőket, versenyeket szerveztek. Amikor az Európa Tanács Hódmezővásárhelynek adományozta az Európa-díj Becsületzászló fokozatát, 1997. szeptember 22-én az iskola francia tagozatos diákjai nagy sikerrel szerepeltek, és meghívást kaptak testvérvárosunkba, Vallaurisba, az Európa-napra. Az út során egy életre szóló élményt szereztek. 31

Ua. Délvilág, 1992. febr. 18. 33 A Központi (Ságvári) Általános Iskola Értesítője az 1994–1999. iskolai évekről. Hódmezővásárhely, 1999. 34 Délvilág, 1992. febr. 18, 1995. szept. 23. 32

301

2000-ben az iskola udvarán haranglábat avattak, a harangot Návay Sándor szobrászművész készítette. Kiss Judit mindent megtett azért, hogy az intézményt, és annak hírnevét fenntartsa. Törekvése sajnos nem járt sikerrel, mert a gyermeklétszám csökkenésre hivatkozva ezt a nagy múltú intézményt 2001. június 30-án bezárták. A diákok és a pedagógusok a József Attila Általános iskolában kaptak helyet. Az épületet 2003-ban a Gregus Máté Mezőgazdasági Szakközépiskola és az Eötvös József Szakközépiskola tanulói foglalták el. 2008-tól a Hódmezővásárhelyi Integrált Szakképző Központ Szakiskola és Szakközépiskola tanulói használják. A Központi Iskola emléke ezután már csak a volt tanítványok és a pedagógusok szívében él tovább. Az iskolában tanítottak: Ádám Gyuláné Huisz Gizella (1974–2000) tanító, napközivezető, Ajtay Gyuláné Papp Ella (1935–1959) tanító, Ambruzs Jánosné Hegedűs Katalin (1999 előtt) tanító, Angyal Jánosné Bathó Mária (1967–1975) matematika, fizika, Antal Rózsa (1957 körül) ének, Árva Józsefné (1999 előtt) matematika, műsz. ábrázolás, Bajkai Lajos (1917–1922) tanító, Balázs Zoltánné Katona Ida (1975–2001) ig. helyettes, mat., tech., Balogh Gyula (1917–1925) tanító, ref. hitoktató, Balogh Imre, id. (1948–1949) testnevelés, óraadó, Balyi János (1926–1928) rk. segédlelkész, hitoktató, Bandula Mihály (1948–1951) iskolaorvos, Bányai Péter (1920–1925) tanító, ref. hitoktató, Barabás István (1921–1922) unit. hitoktató lelkész, Bárány Béláné Orosz Gizella (1957–1960) biológia, földrajz, Becsei Imre (1986– 1988) ny. tanító, Beke István (1977–1992) tanító, napk., szakfel., Belényi Gyuláné Sallak Mária (1971–1973) tanító, Bencsik Mária (1917 körül) tanító, Benczédi Zsuzsanna (Fábiánné) (1977–1978) testnevelés, földrajz, Bene Ferencné Huszár Mária (1969–1987) biológia, földrajz, Benkő Mária (1934–1938) hitoktató, Bereczk Sándor (1922–1927) ref. s.lelkész, hitoktató, Berényi Géza (1976–1985) tanító, Bereti Béláné Gál Ilona (1957–1987) tanító, Bernátsky Ilona (1918 körül) tanító, Bertáné Kecskeméti Katalin (1982–1984) tanár, Beznóczky Mária (1987–1995) magyar, népművelés, Bibó Endre (1917–1919) tanító, Bíró József (1972–1975) igazgató, magyar, történelem, Bíró Lajos (1931–1941) unit. hitoktató, 1956–1957 biológia, kémia, Bíró Lajosné Vörös Irma (1951–1955) tanító, Bogyó György (1946–1948) rk. hitoktató, Bordás Jánosné Gyöngyösi Irma (1944–1945) tanító, gyógypedagógus, Boros Áron (1937–1941) tanító, Bottyán Ignác (1971–1972) napközivezető, Bretz Erzsébet (1952–1957) francia, szerb, Brunári Ferenc (1928–1929) rk. hitoktató, Bucsai Ferencné Virág Zsuzsanna (1982–1983) orosz, történelem, Budai Ildikó (Donnákné) (1984– 1988) tanító, Budai Ilona (1962–1967) földrajz, biológia, Burzon Mária (1975–1989) matematika, fizika, Csáka Andorné Szűts Emma (1964–1981) tanító, Csatlós Pálné (1979–) biológia, földrajz, Cselőtei Józsefné Francz Vilma (1975–1976) tanító, Csende Károly (1962– 1963) magyar, angol, köz. tanár, Csergő Holyba István (1949–1957) magyar, történelem, Csernai Gáborné (1939 és utána) tanító, Cseuz Károlyné Hercegh Erzsébet (1978–1989) tanító, Csikós Miklós (1950–1964) rajz, festőművész, Csillag Ferencné Szenes Zsuzsanna (1960–1966) tanító, gyógytestnevelés, Csincsák János (1914–1915) rk. hitoktató, Csokán Pál (1928–1937) tanító, népműv. titkár, Csordásné Laborczfalvi Ilona (1947–1948) történelem, földrajz, Csotó Nagy János (1960 és utána) magyar, történelem, Csotó Nagy Jánosné Strehling Erzsébet (1951–1960) biológia, földrajz, Csupity Józsefné Sarró Éva (1982–1986) tanító, Csúthy Gizella (1957 és utána) tanító, Czeglédi József (1944 körül) h. tanító, Czúth Béláné (1958–) történelem, Dani Imréné Kovács Terézia (1970–1971) tanító, Darvassy Judit (1979–1981) tanár, Dékány Ildikó (1987–1988) tanító, Diósné Vida Terézia (1909–1935) tanító, gondozónő, Dobozy Jenő (1919–1920, 1936–1947) tanító, rajz, festőművész, Dohy Margit (1917–1923) tanító, hitoktató, Domokos Lajos (1947–1949, 1957–1968) magyar, tört., gazd. ism., Domokos Lajosné Bozó Ambrus Piroska (1960–1968) tanító, Domonkos Lídia (1922–1923) tanító, Dratsay Zsigmond (1951–1965) magyar, történelem, Égető György (1947–1953, 1957–1964) tanító, magyar, történelem, Endrey Hedvig (1917–1957) tanító, Endrey Melánia (1947 és utána) magyar, történelem, Eperjessy Mihály (1929–1948)

302

ref. hitoktató, Erdei János, id. (1907–1910) tanító, Erdei Sándorné Bartha Erzsébet (1949– 1953) tanító, Erdős Mihályné Hódi Erzsébet (1957–1969) tanító, Farkas Zoltán (1989–1990) történelem, Fábiánné Benczédi Zsuzsanna (1977–1978) testnevelés, földrajz, Fáry Erzsébet (1914–1946) tanító, Fáry Gyuláné Kovács Mária (1917–1923) tanító, ref. hitoktató, Fazekas Ilona (1982–2001), matematika, fizika, Fehér István (1992–?) történelem, ének, Fodor Ida (1958–1959) tanító, Földesi Ferenc (1957–1959) magyar, orosz, köz. tanár, Földvári Lászlóné Vad Zsuzsanna (1978–2001) biol., kémia, köz. tanár, Frajna András (1934–1941) rk. lelkész, hitoktató, Fritz Tivadarné Ángyán Matild (1922–1924) tanító, gyermekgondozó, Fülöp Viktória (1988–?) matematika, rajz, Füsti M. Lászlóné Schmidt Erzsébet (1983–2001) ig. helyettes, biológia, Gaál Gyuláné Szabó Katalin (1960–1962) tanító, Gaál Imréné Kmetykó Erzsébet (1946–1947, 1968 és utána) biológia, kémia, Gaál Sándorné Endrényi Leóna (1959–1988) tanító, Gaálné Gaál Györgyi (1989–1990) tanító, Gábos Zoltánné Lázár Ilona (1957–1960) tanító, Gaizer Györgyné Mezei Anna (1967–1968) magyar, orosz, Gál Károly (1946 körül) matematika, Galambos Józsefné Marton Ilona (1972–1975) magyar, orosz, Galambos Tünde (1993–1997) matematika, fizika, Gárdonyi Margit (1917–1919) tanító, Gáspár Géza (1927–1935) mb. igazgató, tanító, Gergely Mihály (1920–1924) tanító, Gregor Tiborné (1987–1988) tanító, Gojdár Lajosné Juhász Mária (1960–1988) tanító, Grezsa Ferencné Kertész Eszter (1966–1988) magyar, történelem, Gruber László (1945– 1948) tanító, óraadó, Győri Jánosné Körmendi Zsuzsanna (1944, 1956–1979) szaktanító, Gyurgyevits István (1932–1933) g.keleti lelkész, hitoktató, Gyürki Bertalan, ifj. (1974– 1975) tanító, Hadas Lászlóné Vörös Ilona (1964–1965) testnevelés, Hajdú Erzsébet (1979– 1998) tanító, Hajdú Ottóné Bársony Veronika (1964–1980) tanító, orosz, Hajdúné Csakajda Ildikó (1986–2001) magyar, Hantos Mihályné Kuzmich Erzsébet (1956–1960) tanító, Havas Hajnal (1929–1934, 1945–1946) tanító, izr. hitoktató, Hecskó János (1952 körül) tanító, Héjja Endréné (1979–1990) tanító, Hencz Péterné Szeley Zsuzsanna (1968–1969) műszaki tanár, Heringer Róza Mária (1919–1925) tanító, ének, rk. hitoktató, Hermán János (1907– 1933) tanító, igazgató, Hermanovszky Valéria (1984–1985) biológia, testnev. tanárjelölt, Hevesi Istvánné (1964 és utána) napközivezető, Hódi István (1966–1972) igazgató, földrajz, biológia, Holler László (1969–1977) festőművész, földrajz, rajz, Holubán Csilla (1985–1988) kn. nevelő, Horváth Anikó (1988–1989) kn. napközis nevelő, Horváth Katalin (1966–1975) matematika, fizika, ének, Hovanyecz Tamásné Gaál Ágnes (1975–1979) tanító, tanár, szakfelügy., Ilosfalvi István, ifj. (1957–1960) biológia, testnevelés, Imolya Imre (1948 és utána) latin, görög, könyvtár, Imre Péter (1919–1920) tanító, Jáger Ferencné Deák Mária (C. Nagyné) (1977–2001) tanító, Jankó Györgyné Simon Katalin (1948–1949) magyar, történelem, orosz, Józsa Györgyi (1988–1990) napközis nevelő, Juhász Zoltánné Szappanos Krisztina (1998) angol, művel. szervező, Kádár János (1956–1957) magyar, történelem, 1957–1964 igazgató, 1964–1966 magyar, történelem, Kapdos Péterné Horváth Magdolna (1975–1986) magyar, Karaszné Varga Magdolna (1981–1986) matematika, kémia, Kardosné Kecskeméti Katalin (1982–1999) történelem, ének, Kaszásné Gulyás Andrea (1988–) biológia, technika, Katona Lászlóné Deutsch Judit (1957–1990) tanító, Kazinczi Zsuzsanna (1988–?) napközis nevelő, Keken András (1932–1941) ev. hitoktató, Kékesi János, id. (1962–1981) számtan, mértan, szaktan., Kékesi Jánosné Tóth Margit (1963 körül) matematika, fizika, Kelemen Györgyné Zerinvári Anna (1966–1999) tanító, Kelemenné Locskai Ida (1987–1988) tanár, Kenéz Sándorné Gullay Mihályka (1945–1946) tanító, Kérdő Etelka (1953–1974) matematika, kémia, Keresztes Lajos (1968–1969) biológia, gyakorlat, Kirschner Mártonné Meteli Rozália (1962–1990) ig. helyettes, magy., orosz, Kiss Ernőné Hideg Erzsébet (1955–1985) rajz, biológia, gyak., Kis Gabriella (1988–1989) kn. nevelő, Kis Teréz (1979–1982) magyar, orosz, Kisné Máji Etelka (1981–1990) matematika, rajz, Kiss Gergelyné Györfi Klára (1963–1965) magyar, német, orosz, Kiss Gyuláné Kardos Erzsébet (1949 és utána), Kiss Ibolya (1985–1987) tanár, Kiss Imre (1948 és utána) rajz, Kiss János (1959–1962) ig. h., tört., ábr. geom., rajz, Kiss Jánosné Szabó Erzsébet (1979– 1982) tanító, Kiss Judit (korábban Berta Gyuláné) (1969–1994) testnev., magy., szakértő,

303

1994–2004 intézményvezető, Kiss Lajos (1957 és előtte) rajz, történelem, Kiss Pálné Tokody Piroska (1919–1925) tanító, rk. hitoktató, Klár Béla (1921–1932) ev. lelkész, hitoktató, Kmetykó Pál (1941–1950) tanító, 1946–1948 igazgató, Kocsis Lajosné, H. Molnár Zsuzsanna (1959–1974) tanító, Kollárik Józsefné Török Piroska (1981–1997) tanító, Kolumbán Bertalan (1959 és előtte) matematika, Komárominé Fehér Lilián (1980–1981) kn. tanító, Koncz Ernő (1933–1934, 1949–1956) tanító, földrajz, Konczné Karasz Edit (1982– 2001) tanító, Kósa Kálmán (1941–1944), Kósa László (1943–1944) rk. hitoktató, Kosahuba Sára (1976–2001) tanító, ének, karvezető, Kovács Ágnes (később Kalapisné) (1976–1977) földrajz, rajz, Kovács J. Dezső (1946–1948) tanító, Kovács Lenke (1945–1946) tanító, Kovács Vince (1921–1923) rk. plébános, hitoktató, Kovácsné Bálint Gabriella (1998–) történelem, Kozma Jánosné Bordács Erzsébet (1979–1996) mat., fizika, szakfelügyelő, Könyves Tibor (1948–1949) rk. hitoktató, Krízs Vilmos (1929–1938) baptista hitoktató, Kucsera Jánosné Oláh Katalin (1978–1983) tanító, Laczó Lajos (1914–1926) ev. tanító, kántor, hitoktató, Láng Istvánné Papp Szidónia (1949–1984) magyar, gyakorlat, László Józsefné Papp Lívia (1956 és előtte) magyar, orosz, László Mihály (1933–1949) mb. igazgató, matematika, Lázár Istvánné Hódi Katalin (1962–1987) tanító, Légrádi Antalné (1947 és utána) beosztása ismeretlen, Lelik Anna (1917–1918) tanító, Likó István (1929–1934) rk. hitoktató, Lovasné Banga Beáta (1989–1990) történelem, magyar, Loyoláné Galántai Éva (1989– 1990) biológia, rajz, Macher Lajos (1955–1957), Madách Tihamér (1958–1959) beosztása ismeretlen, Majerszki Istvánné Pataki Klára (1969 és utána) tanító, Makhult Mihály (1921 körül) tanító, rk. hitoktató, Makra Györgyné András Flóra (1964–1969) földrajz, kémia, Marjai Géza (1911–1914) lelkész, ref. hitoktató, Márkus Rudolf (1919–1934) tanító, ref. hitoktató, Maronyi Beáta (1946–1948) rk. hitoktató, Marton Pál (1957–1960) tanító, Marton Sándor (1989–1990) tanár, óraadó, Martonné Végh Katalin (1989–) tanító, Martonosiné Rácz Erika (1989–) informatika, Medgyesi Ferencné Ilosfalvi Stefánia (1962–1963) ének, magyar, Medgyesi János, Mészáros Gabriella (1986–1999) biol., földrajz, mezg. ism., Miklós Péterné Kerekes Judit (1979–1998) francia, magyar, Molnár Ernő (1985–1990) tanító, Molnár Ernőné Garas Mária (1979–1991) tanító, Molnár Gézáné Kiss Katalin (1983–) igazgató-helyettes, tanító, Molnár Gézáné Tóth Julianna (1957–1964) napközivezető, biológia, Molnár Gyuláné Ormándí Gizella (1957–1967) tanító, Molnár Imréné Kis Teréz (1979– 1990) magyar, orosz, Molnár Istvánné (1960 és utána) tanító, Molnár József (1960–1965) tanító, testnevelés, Mónus Zoltán (1988–1989) kn. nevelő, Nádasdi Mihályné Forró Margit (1986–1989) tanító, Nádudvaryné Szász Margit (1922–1924) tanító, Nagy Béláné Erdei Ilona (1977–1987) tanító, földrajz, Nagy Imréné Megyaszai Mária (1983–2001) tanító, Nagy István (1957–1971) történelem, politechnika, Nagy Istvánné Schweitzer Margit (1947 és utána) tanító, Nagy Istvánné Nagy Zsuzsanna (1982–2001) biológia, technika, Nagy János (1962–1965) tanító, Nagy Jenő (1985–1987) technika, Nagy Lajos (1955–1984) technika, Nagy Lajosné Koncz Klára (1954–1988) igazgató-helyettes, földrajz, tört., Nagynémedi Gabriella (1984–?) magyar, történelem, Nagynémedi László (1955–1956, 1972–1996) szaktanító, testnevelés, földrajz, Nagy Sándorné, D. (1917–1921) tanító, Nagy Sándorné (1978– ?) tanító, Nagyillés Mihályné Bányai Mária (1963 és előtte) földrajz, rajz, Nagypál Ferenc (1964 és utána) beosztása ismeretlen, Naszradi László (1977 és előtte) testnevelés, Naszradi Lászlóné Kenéz Julianna (1974–1980) tanító, Neff Mária (1929–1933) rk. hitoktató, Nemes Jánosné Kopcsányi Zsuzsanna (1969–1988) ig. helyettes, tört., földrajz, 1988–1994 intézményvezető, Nemes Lajosné (1985–1999) napközivezető, Németh Jánosné D. Nagy Katalin (1960 és utána) beosztása ismeretlen, Németh Józsefné Dabis Margit (1958–1959) tanító, Németh Károly (1948–1950) rk. hitoktató, Obetkó Anna (1921–1923) tanító, Oehler Elemérné Korbai Auguszta (1939–1947) tanító, német, Oláh Katalin (–1978) tanító, Olasz Erzsébet (1981–1982) tanító, Oroszvári Katalin (1961–) kn. tanító, Pál Tekla (1946 körül) h. tanító, Pálúr József (1926–1930) ref. s. lelkész, hitoktató, Pálvölgyi Imréné Havasi Mária (1963–1964) ének, zene, Papdi Tibor (1961–1962) földrajz, biológia, Papp Istvánné Kiss Katalin (1980–1982) magyar, történelem, Patócs Zoltánné Molnár Ilona (1986–1987) tanító,

304

Pécsi Ildikó (1989–1990) tanító, Pelle Józsefné Ibrányi Erzsébet (1917–1919) tanító, Pintér Ferenc (1956–1957) beosztása ismeretlen, Pista Zsigmond (1907–1910) tanító, Plavetz Gyula (1926–1930) ág. ev. lelkész, hitoktató, Pokomándy Zsuzsanna (1969–1986) matematika, ének, zene, Polonyi Ferenc, P. (1948 és előtte) hitoktató, Privitzer Ilona (1925–1948) tanító, Rácz Erika (1989–) matematika, fizika, Rácz József (1957–1958) tanító, gyak. éves hallgató, Ráczné Kecskeméti Ágota (2000 és előtte) tanító, Radnai András (1945–1946) görögkeleti hitoktató, Rapcsák Péter (1943–1948) ref. lelkész, hitoktató, Rárósiné Borbás Marianna (1982–1986) biológia, testnevelés, Rátkai Ödön (1952–1957) tanító, Ritzl Zoltánné Raffai Ildikó (1983–1989) tanító, Róta István (1958–1959) tanító, Rózsa Sándor (1960–1964) szaktanító, Rozsos Katalin (1991–1997) történelem, földrajz, Saághy Ottó (1956–1957, 1960– 1964) testnevelés, szaktanító, Ságodiné Samu Edit (1986–) óvónő, Sándor Ferencné Daru Terézia (1967–1970, 1976–1989) tanító, Sándor Istvánné Kőszegfalvi Aranka (1955–1957) tanár, Sárai Éva (1987–1989) kn. napközis nevelő, Sebesi Sándor (1956–1958) magyar, orosz, Sebők Alajosné Hegyi Katalin (1970–1994) tanító, Sebők Szilvia (1988–1989) kn. napközis nevelő, Sévity Lázár (1921–1923) görögk. lelkész, hitoktató, Simon Imre (1962– 1965) magyar, orosz, Somogyi József (1947–1948) ref. lelkész, hitoktató, Sonkoly Tiborné Dabis Margit (1965–1970) tanító, Soós Istvánné (1962 és utána) beosztása ismeretlen, Soós Jánosné Juhász Mária (Gojdárné) (1960–1969) tanító, Sovány Mihályné Baricsa Jusztina (1959 és előtte) biológia, földrajz, Steiner Béla (1965–1966) ének, zene, szolfézs, Stötzer Frigyes (1930–1933) ev. tanító, Strehling Erzsébet (1946 körül) h. tanító, Sugár Józsefné Bombolya Katalin (1963–1964) tanító, Surányi Csilla (1999 és előtte) tanító, Surinya Antal (1957–1960) magyar, Surinya Antalné Mari Mária (1957–1959) tanító, Szabó Adrienn (1988–1989) kn. pedagógus, Szabó Dániel (1965–1966) magyar, történelem, Szabóné Détár Rózsa (1967–1995) matematika, kémia, Szabó Imre (1956–1957) beosztása ismeretlen, Szabó Imréné Banga Mária (1907–1910) tanító, Szabó János (1955–1962) tanító, fizika, gyak. okt., Szabó Zoltán (1989–1990) tanár, Szabóné Kiss Anikó (1966–1999) orosz, Szabóné Váradi Piroska (1981–1986) földrajz, rajz, Szarka Zoltán (1949–1953) matematika, fizika, Szántai Kiss János (1961–1966) matematika, fizika, kémia, Szegény Eszter (1959–1960) tanító, Szégner László (1942 és utána) rk. hitoktató, Széll Bálintné Pancsenkó Lídia (1959– 1962) biol., kém., magyar, orosz, Szendi Horváth Zoltánné Vidonyi Éva (1959) tanító, Szente Varga Gergelyné Kálvai Mária (1968–2000) festőművész, rajz, szakfelügyelő, Szentiné Mucsi Edit (1982–1984) tanító, Széphegyi Eszter (2001 és előtte) biológia, testnevelés, Szilágyi Lászlóné (1979–1988) testnevelés, biológia, Szilágyi Mária (1955–1956) tanító, Szilvássyné Simkó Mária (1921–1923) tanító, Szőkéné Balázs Ildikó (1987–1994) tanító, Szöllősi Imréné Ugró Valéria (1949) földrajz, biológia, Takácsné Juhász Ildikó (1981–?) tanító, Tárkány Szűcs Józsefné Szekeres Izabella (1946 körül) tanító, Tárkány Szűcs Judit (1984–1985) kn. nevelő, Tassi Mihályné Újvári Julianna (1968–1983) biol., földrajz, szakfelügyelő, Tölgyesi Györgyné Dabis Margit (1970–1977) tanító, Török Imre (1958–1959) ének, zene, Török Tibor (1959 és előtte) nevelő, Tóth Imre (1911–1912) rk. segédlelkész, hitoktató, Tóth Imréné Papp Erzsébet (1979–1983) tanító, Tóth István (1957–1958) tanító, Tóth Jánosné (1989–1990) magyar, Tóth Júlia (1968–1989) kémia, biológia, földrajz, Tóth Kálmán (1945–1946) rk. hitoktató, Tóth Klára (1968–1969) beosztása ismeretlen, Tóth Lajos (1956–1957) tanár, Tóth Lajosné Fejes Viktória (1964 és utána) napközivezető, Tóth Sándor (1953–1957) igazgató, biológia, Tóth Sándorné Fekete Zsuzsanna (1971–1997) orosz, ének, zene, Tóthné Tóth Ágnes (1982–1986) tanár, Túriné Sándor Zsuzsanna (1984– 1986) magyar, középisk. tanár, Túriné Zsarkó Éva (1986–1999) tanító, Újszásziné Kruzslicz Kovács Anna (1979–1982) tanító, Újvári József (1965–1977) testnevelés, szakfelügyelő, Újvári Józsefné Csongrádi Veronika (1976–1987) matematika, fizika, Ürmös Antal (1948 és utána) rk. hitoktató, Vágó Károlyné Szakács Margit (1979–1980) magyar, történelem, Vajdovich Béláné Mécsy Margit (1962–1969) napközivezető, Vajdovich Károlyné Molnár Ilona (1964–1998) magyar, tört., szakfelügyelő, Váradi Lászlóné Vörös Margit (1978–1979) tanító, Varga Anita (1989–1990) óvónő, Varga Ferencné (1958–1959) tanító, Varga

305

Gyuláné (1984–?) magyar, német, rajz, Varga István (1957–1962) gyakorlóéves tanító, ének, Varga Jolán (1921–1922) tanító, ref. hitoktató, Varga József (1956–1957) tanító, Varga Zsolt (1988–1989) tanárjelölt, földr., testnev., Várhelyi Vilmos (1941–1943) rk. hitoktató, Vári Ernő (1957–1959) ig. hely., mat., fizika, kémia, Vári László (1961–1962) biológia, földrajz, (1965–1979) ig. hely., biol., földrajz, 1971–1972 megbízott igazgató, 1975–1976 megbízott igazgató, Vári Lászlóné Biczó Mária (1960–1986) magyar, Varró Krisztina (1989–1991) óvónő, Varsányi Péter István (1962–) magyar, tört., szakfelügyelő, Varsányi Péterné Kovács Éva (1968–1979) magyar, francia, Vas József (1981–1984) tanító, Vas Józsefné Molnár Katalin (1976–1997) tanító, Vas Mariann (1988–2001) tanító, Vécsy (Vonstetten) Elemér (1934–1946) igazgató-tanító, Végh Katalin (1984–1988) tanító, Vékony Tamásné Jávor Judit (1973–?) orosz, magyar, ének, Vida Terézia (Diósné) (1909– 1935) tanító, ref. hitoktató, Vidovanyecz Katalin (1966–1967, 1976) matematika, kémia, rajz, Virág Jánosné Lengyel Ilona (1965–1974) tanító, Vitális Dezső (1917–1918) tanító, Vízi Albertné Kádár Margit (1964–1971) ig. helyettes, megyei szakfelügyelő, Vörös Géza (1979–1988) igazgató, magyar, tört., Vörös László (1963–?) tanár, Wiener László (1926– 1941) görögk. lelkész, hitoktató, Wolford Ferencné (1989–1999) óvónő, nev. tan, napk. vez., Zagyiné Horváth Katalin (1989–?) francia, ének, Zaka Pálné Csúcs Sára (1973–1974) tanító, Zoltán Béla (1947–1949) ref. hitoktató, Zoltán Ferenc (1911–1922) tanító, Zoltán Gábor, ifj. (1948–1953) igazgató-tanító, Zsoldos Margit (1969–1970) német, óraadó. Czúth Béláné, Dezső Attila (testnevelés), Geraszimcsuk Mariann (angol, francia), Inokai Zsoltné, Juhász Zoltánné, Kálmos Mihály, Kátainé Gosztonyi Ella, Kenézné Józsa Gabriella (tanító), Kiss Pál (testnevelés), Leléné Kanász Erika (angol), Lévai Anikó (napközivezető), Maczkó László (nyelvtanár), Maczkó Piroska (történelem), Tóth Éva (ének), Tóth Károly (tanító, gyógypedagógus, megyei szakfelügyelő), Vajda Istvánné Borsodi Mária (magyar, orosz, mg-i gyak.), Varga Magdolna, Vécsy Elemérné (tanító) pedagógusok pontos tanítási ideje nem ismert.

306

Szántó Kovács János Általános Iskola 307

Központi Általános Iskola (A szerző felvételei) 308

DÖMÖTÖR JÁNOS A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI ŐSZI TÁRLATOK 1954–2008 A vásárhelyi képzőművészeti élet évenként megrendezésre kerülő legjelentősebb eseménye az Őszi Tárlat. Díjazott és munkajutalommal elismert alkotóinak névsorát a Szeremlei Társaság 2007-es évkönyvében már publikáltuk. A katalógus előszó-írók és a kiállítást megnyitó személyiségek névsorának közlésével válik teljessé a tárlat dokumentációja. A katalógus-bevezetők szerzői 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1979

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

1980 1981 1982 1983 309

27. 28. 29. 30.

22. 23. 24. 25. 26.

Nem készült katalógus Gyenes Tamás szobrászművész Török István, a Csongrád Megyei Tanács V. B. elnökhelyettese Kiss Lajos néprajztudós Pogány Ödön Gábor művészettörténész László Gyula régész, képzőművész Vas Imre, a Városi Tanács V. B. elnöke Városi Tanács V. B. Erdei Ferenc szociográfus D. Fehér Zsuzsa művészettörténész Supka Magdolna művészettörténész Németh Lajos művészettörténész Solymár István művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész Dömötör János művészeti író Ambruzs Tibor művészeti író Mocsár Gábor író Rideg Gábor művészettörténész Fábián Gyula művészeti író Darvas József író Bereczky Lóránd művészettörténész Két évtizedes retrospektív kiállítás. Németh Lajos művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész Losonczi Miklós művészeti író Grezsa Ferenc irodalomtörténész Tasnádi Attila művészettörténész Kristó Nagy István művészeti író Negyedszázados jubileumi kiállítás, Műcsarnok. D. Fehér Zsuzsa művészettörténész (Vásárhelyi Művészet) Egri Mária művészettörténész Csorba Géza művészettörténész Kratochwill Mimi művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész

1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55.

Dömötör János művészeti író Bereczky Lóránd művészettörténész Havas Valéria művészeti író Patay László festőművész Tornai József költő Sümegi György művészettörténész Nagy Imre művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész Banner Zoltán művészettörténész Nagy Imre művészettörténész Végvári Lajos művészettörténész Bereczky Lóránd művészettörténész Nagy Imre művészettörténész Pogány Gábor művészettörténész Mezei András költő Nagy Imre művészettörténész Rideg Gábor művészettörténész L. Menyhért László művészettörténész Szuromi Pál művészeti író Bereczky Lóránd és Laczkó Ibolya művészettörténészek Tóth Károly művészettörténész Kratochwill Mimi művészettörténész Muladi Brigitta művészettörténész Nagy Imre művészettörténész Végh János és Szabó Noémi művészettörténészek A kiállítást megnyitó személyek

1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

1969 1970 1971 310

16. 17. 18.

Redő Ferenc festő- és grafikusművész Mihályfi Ernő népművelési miniszter első helyettese Darabos István népművelési miniszterhelyettes Bozó Sándor Megyei Tanács V. B. titkár Vas Imre Városi Tanács V. B. elnök Aradi Nóra művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész Pogány Ödön Gábor művészettörténész Siklós János, az MSZMP megyei titkára Siklós János, az MSZMP megyei titkára Bán Rozália, Városi Tanács V. B. elnök Török László, Megyei Tanács V. B. elnök Somogyi József szobrászművész Erdei Ferenc szociográfus (Tiszatáj, 1967. dec.) Dömötör János művészeti író (Csongrád Megyei Hírlap, 1968. okt. 20.) Supka Magdolna művészettörténész Csoóri Sándor költő (Csongrád Megyei Hírlap, 1970. okt.18.) Czine Mihály irodalomtörténész (Tiszatáj, 1971. dec.)

1972 1973

19. 20.

1974

21.

1974 1975

22.

1976

23.

1977

24.

1978

25.

1979 1979 1980 1981

26. 27. 28.

1982

29.

1983

30.

1984

31.

1985

32.

1986

33.

1987

34.

1988

35.

1989

36.

1990

37.

1991 1992

38. 39.

1993 1994 1995 311

40. 41. 42.

Ortutay Gyula néprajzkutató (Tiszatáj, 1971. dec.) Simó Jenő kulturális miniszterhelyettes (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1973. okt.14.) Vass Imre művészeti szakszervezetek főtitkára (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1974. okt. 13.) Retrospektív jubileumi kiállítás (Magyar Nemzeti Galéria). Megnyitó: Somogyi József szobrászművész (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1974. júl. 21.) Kiss István szobrászművész (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1975. okt. 7.) Bereczky Lóránd művészettörténész (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1976. okt. 17.) Ilia Mihály irodalomtörténész (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1977. okt. 11.) Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1978. okt. 10.) Negyedszázados jubileumi kiállítás (Műcsarnok) Megnyitó: Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1979. okt. 14.) Koncz János MSZMP megyei titkár (VCsmH. 1979. okt. 14.) Siklós János MSZMP megyei titkár (VCsmH. 1980. okt. 12.) Kornidesz Mihály MSZMP KB osztályvezető (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1981. okt. 18.) Győri Imre MSZMP megyei első titkár (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1982. okt. 16.) Szalontai József MSZMP városi első titkár (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1983. okt. 11.) Drecin József művelődési minisztériumi államtitkár (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1984. okt. 9.) Pozsgay Imre HNF főtitkár (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1985. okt. 12.) Ormos Sándor művelődési minisztériumi főosztályvezető (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1986. okt. 6.) Vajda György kulturális miniszterhelyettes (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1987. okt. 17.) Berecz János MSZMP KB titkár (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1988. okt. 10.) Borvendég Béla építőművész (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1989. okt. 19.) Dömötör János művészeti író (Csongrád Megyei Hírlap vásárhelyi kiadás, 1990. okt. 6.) Supka Magdolna művészettörténész (Délvilág, 1991. okt. 14.) Pogány Gábor művészettörténész (Délvilág, 1992. okt. 8.) (Reggeli Délvilág. 1992. okt. 10.) Gerzson Pál festőművész Bereczky Lóránd művészettörténész Kádár János Miklós festőművész

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

312

43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55.

Sváby Lajos festőművész (Élet és Irodalom, 1996. nov. 22.) Trogmayer Ottó művészettörténész Rapcsák András polgármester Szkok Iván festőművész Pogány Gábor művészettörténész Fenyvesi Félix Lajos költő Lázár János polgármester Mádl Ferenc köztársasági elnök Gyulai József fizikus, akadémikus Kratochwill Mimi művészettörténész Sturcz János művészettörténész Trócsányi László egyetemi tanár és P. Szabó Ernő művészettörténész Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke

KRÓNIKA

KOVÁCS ISTVÁN EZ TÖRTÉNT HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN 2008-BAN január 1. A Közgyűlés 2007. december 14-i döntése értelmében megszűnt a kommunális adó, helyébe az építményadó lépett. január 6. Életének 80. évében elhunyt Katona Lajos Apáczai Csere János- és Pro Urbe-díjas nyugalmazott iskolaigazgató. január 7. Átadták az Erzsébet Kórház felújított épületszárnyát, amelyben az egynapos sebészeti ellátás kapott helyet. * A Pesti Magyar Operett Színház újévi operettgálája a Petőfi Művelődési Központban, a sztárvendég Oszvald Marika. január 18. Felfénylő szavak címmel regionális versmondó versenyt rendezett a Kozmutza Flóra Oktatási Intézmény, amely az országos verseny egyik elődöntője is volt. január 19. Életének 71., papságának 47. évében elhunyt Soós Dénes pápai prelátus, korábban vásárhelyi, 2007-től mindszenti plébános, a szentesi kerület esperese. január 21. Dömötör Mihály Tanyavilág című fotókiállítása a makói városházán. január 22. Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész Az igazat mondd, ne csak a valódit című zenés estje a Petőfi Művelődési Központban. január 23. Koncertet adott a Cseresnyés Kollégiumban a zentai Mezei Szilárd trió. január 24. A közgyűlés elfogadta az Egészséges Vásárhely Programot. január 25. HEFOP 2.3.2 Esély-Több-Lett projekt záró konferenciája a Fekete Sasban. A program célcsoportját a csak 8 általános iskolát végzett, illetve elavult, nem piacképes szakmával rendelkező aktív korú, hátrányos helyzetű, roma munkanélküliek alkották. * Megalakult a Batida–Erzsébet–Kútvölgy–Szikáncs Vízközmű Társulat. január 27. A magyar teniszranglistát vezető, vásárhelyi színekben versenyző Bardóczky Kornél nyerte a Swiss Group körverseny első állomását Vásárhelyen. január 29. A Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény hangversenytermében Zsigmond Zoltán és Zsigmondné Papp Éva zongoraművészek adtak koncertet. január folyamán Ötvenkét éves korában elhunyt Kincses László földmérő-mérnök, a Pécsi Geodézia szegedi osztályvezetője. * A kormány döntése értelmében a vásárhelyi Önkormányzat tulajdonába került a Helyőrségi Klub. * Műemlék lett a Petőfi Sándor Művelődési Központ és a tanyai iskola. * A Péczely Attila Alapfokú Oktatási Intézmény elnyerte a Kiválóra minősített oktatási intézmény címet. * Parkolóautomatákat szereltek fel a

315

belvárosban. * Kovács Mihályt a Nemzet Postagalambásza címmel tüntetették ki. * Rácz Gézáné Szabó Ilona, az Erzsébet Kórház műtős-asszisztense Az Egészség Ápolásáért kamarai díj kitüntetésben részesült. február 1. Az Emberek a halál árnyékából című dokumentumfilm bemutatója az Emlékpontban. február 3. Nyolc arany-, három ezüst- és öt bronzérmet érmet nyertek a Bercsényi SE íjászai a Teremíjász Országos Bajnokságon. február 4. Vásárhelyre látogatott Hasan Hasanov, Azerbajdzsán magyarországi nagykövete. február 7. A Közgyűlés elfogadta a 2008-as költségvetést, a főösszeg 18,9 milliárd forint és ugyanennyi a tervezett kiadás. A forráshiány és hitelfelvétel nélküli költségvetés 1,2 milliárd forint felhalmozási jellegű tartalékot és 580 millió forint általános tartalékot is tartalmaz. * O. Csegezi Mónika műemlékvédelmi mérnök Erdély és Moldva népi építészetét bemutató fotókiállítása az Árpád utcai Tájházban. február 10. Hódmezővásárhely kerékpáron című fotókiállítás az Alföldi Galériában. Többek között kiállított Dömötör Mihály, Eifert János. * A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola téli tárlata Tornyai János Múzeumban. február 13. A Közgyűlés úgy határozott, hogy 2008. szeptember 1-jével létrehozzák a Városi Integrált Szakképző Központot. * A Közgyűlés úgy döntött, hogy évi 6 millió forinttal támogatja a Brüsszelben működő Dél-alföldi érdekképviseleti és információs irodát. február 14. A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara és a vajdasági Topolyán működő Mezőgazdasági Főiskola együttműködési megállapodást írt alá. A jövőben a vajdasági intézményben – 220 beiratkozott hallgatóból 46 magyar ajkú – magyar nyelven oktatnak a vásárhelyi tanárok. február 16. Életének nyolcvanötödik évében elhunyt Badalik Lídia Jácinta Pro Urbe-díjas Szent Domonkos rendi nővér, tanár. február 20. Kaszás Attila utánpótláskorú vízilabdázó kapta a Török Sándor-díjat. február 21. A Fekete Sasban Navracsics Tibor, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakcióvezetője ismertette pártja Erős Magyarország programját. február 22. Wolf Alexandra kézilabdázó és Bernát Péter labdarúgó lett a 2007-es Év Sportolója. Az esemény díszvendége Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Buzánszky Jenő olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat tagja, valamint Kropkó Péter korábbi világelső triatlonista. február 23. Megnyílt a Fontana Egészség és Életmódcentrum az Ady Endre úton, amelyben tíz rendelő, egy gyógyszertár és egy előadóterem kapott helyet.

316

február 25. Megemlékezés az Emlékpontban a kommunizmus áldozatairól, előadást tartott Kun Miklós történész. február 28. Magyar Bálint fejlesztéspolitikai államtitkár ismertette a Jövő iskoláját a Fekete Sasban. Az előadáson bemutatták az aktív tábla és az SDT, a Sulinet Digitális Tananyag használatát. március 4. Kéri László festőművész és Návay Sándor szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás Volksbank szegedi fiókjában. március 5. A 45-ös főút melletti ásatások során a Tornyai János Múzeum régészei 71 objektumot tártak fel, többek között egy Árpád-kori település nyomait is. március 7. Megjelent a Szeremlei Társaság 2007. évi évkönyve (szerk. Kovács István, Varsányi Attila). március 9. Az ügydöntő szociális népszavazáson 22 565 (59,41%) vásárhelyi adta le szavazatát. Ez országosan a legmagasabb szavazati arány. Az első kérdésre a szavazók 86,77%-a válaszolt igennel, a másodikra 84,78%-a, a harmadikra pedig 84,85%-a. Az országban itt volt a legmagasabb az igenek száma. * Életének 56. évében elhunyt Berta Árpád vásárhelyi születésű turkológus, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a nyelvtudomány doktora. március 10. Az Erzsébet Kórház-Rendelőintézetben eltörölték vizitdíjat és a kórházi napidíjat. március 12. A Németh László Városi Könyvtárban Vöröss István (1922–1947) Bronztükör című kötetét mutatták be, melyet Máté István szerkesztett. * A Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény városi népdaléneklési versenyt rendezett általános és középiskolások részére. március 13. Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag… címmel kiállítás nyílt Plohn József negyvennyolcas honvédportréiból a Tornyai János Múzeumban. március 14. A Kossuth-szobornál tartott ünnepségen Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő emlékezett az 1848-as forradalom 160. évfordulójára. * Ökumenikus istentisztelet a Református Ótemplomban az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából. * Eifert János vásárhelyi születésű fotóművész Kína Selyemút című kiállítása a Magyar Természettudományi Múzeumban. április 3. A közgyűlés 4 millió forintot szavazott meg a szentesi Dél-Alföldi Légimentő Bázis megvalósításához. * A Tornyai János Múzeumban megnyílt a Tavaszi Tárlat, amelyen ötvenhárom Csongrád megyei művész alkotása látható. * Malom utcai otthonában köszöntötték Kulcsár Jánosnét századik születésnapja alkalmából.

317

április 6. Az Alföldi Galériában megnyílt a hetvenéves Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész jubileumi kiállítása. április 7. Wass Albert születésének századik évfordulójára emlékeztek a Németh László Városi Könyvtárban. április 12. Ingyenes szűrővizsgálatokkal indult az Egészséges Vásárhely Program. április 15. Életének hetvenharmadik évében Budapesten elhunyt Antal Imre zongoraművész, műsorvezető, riporter, konferanszié, zenei szerkesztő, a Magyar Televízió Örökös Tagja. április 18. Dzsesszesttel ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Hódmezővásárhelyi Rotary Club. április 23. A magyarországi történelmi egyházak a kommunista diktatúra évtizedei alatt című konferencia az Emlékpontban. április 25–27. Tízezrek látogatták a XV. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokat, amelynek megnyitójára városba érkezett a magyar és a lengyel mezőgazdasági miniszter is. április 28. Rákász Gergely orgonahangversenye az Ótemplomban. április 30. 552 millió forintot nyert a város a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egyik kiemelt pályázatán, amelyből az Ipari Parkot és a 47-es főútvonalat összekötő út épül meg. április folyamán Elhunyt Tószegi Péter agrár-gépészmérnök, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem Agrárműszaki Tanszékének tanszékvezető tanára. * Életének hatvanharmadik évében elhunyt Simonffy Györgyné Puskás Ildikó, a Galéria 2000 alapítója. május 1. Illés Béla lett a Szerdahelyi Kht. ügyvezető igazgatója. május 2. Megnyílt az Aldi áruház. május 5. A városban 813 diák kezdte meg az érettségit. május 9. Jószai Sándor képzőművész ikonkiállítása a Péczely Attila Zeneiskolában. május 10. 99 bicikli, avagy egy város, Hódmezővásárhely kerékpáron címmel kiállítás a budapesti Klebelsberg Kultúrkúriában. május 15. Városunkba látogatott a Nyugat-Európai Unió Parlamenti Közgyűlésének Védelmi Bizottsága. * Az Emlékpontban bemutatták a székkutasi Báté Szilveszter Padlássöprés című dokumentumfilmjét.

318

május 16. László Gyula régészprofesszorra emlékeztek a tudós halálának 10. évfordulóján a Petőfi Sándor Művelődési Központban. * A Németh László Városi Könyvtárban bemutatták Eifert János Aktfotográfia című könyvét. május 17. Az Andrássy úton megnyílt az Apátfalvi Takarékszövetkezet vásárhelyi fiókja. május 18. A tizedik alkalommal megrendezett képzőművészeti szimpózium alkotásaiból nyílt kiállítás a Tornyai János Múzeumban. május 22. Átadták az Erzsébet Kórház új, hetvenágyas krónikus osztályát. május 25. Ünnepélyes keretek között átadták a jótékonysági rendezvények bevételéből megújult Damjanich utcai játszóteret. május 29. A tanyától a téeszekig címmel tudományos előadói estet rendeztek az Emlékpont Múzeumban. május 30–31. Zsidó Hitközségek Határmenti Találkozóját rendezték a városban, amelyre BoszniaHercegovinából, Horvátországból, Macedóniából, Romániából érkeztek résztvevők. május 31, Ez is klezmer, az is klezmer címmel koncertet adott a Sabbathsong Klezmer Band a Petőfi Művelődési Központban. május folyamán Rézkori temetőre bukkantak Kopáncsnál a 47-es főút négysávosítása előtti leletmentés során. * Nyolcvan millió forintot nyert a város a Kálvin téri körforgalom kiépítésére. * A berlini nemzetközi Ifjúsági Médiafesztiválon Aranycsapó Díjat kapott Ferge Roland (Németh László Gimnázium) Magam című dokumentumfilmje. június 2. Színesben a világ címmel Deli Zoltánné Szabó Éva tűzzománcaiból nyílt kiállítás a Németh László Városi Könyvtárban. június 5. A Németh László Városi Könyvtárban bemutatták Kratochwill Mimi Hézső című könyvét. * Hódmezővásárhely Nevelésügyének Szolgálatáért kitüntetésben részesült Banga Endréné, Kovácsné Balog Irén, Váradi Istvánné és Vörösné Kis Ilona. június 6. Varga András és Spissák Lajos vásárhelyi fotósok természetfotó-kiállítása a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. * Gömöri István vásárhelyi író Tiszán át című könyvének bemutatója a Németh László Városi Könyvtárban. június 7. Második alkalommal rendezték meg a Petőfi Művelődési Központban a hagyományőrző LÖSZ Kulturális Fesztivált. június 10. Vallaurisban Vásárhely művészetét bemutató kiállítás nyílt a két város testvérvárosi kapcsolatának hatvanéves évfordulója alkalmából.

319

június 16. Begyűjtési miniszterből a forradalom mártírja címmel kivégzésének ötvenedik évfordulóján Nagy Imrére emlékeztek az Emlékpont Múzeumban. * Nyolcvanhat éves korában elhunyt Fótos József Pro Urbe-díjas gépészmérnök, vezérigazgató. június 21. A tűz csiholója címmel tűztörténeti kiállítás az Árpád utcai Gazdaházban, Tűzvarázs címmel kerámiaégetési bemutató az Alföldi Galériában. * Az egykori Kiss Lajos Általános Iskolában (a Klauzál Gábor Általános Iskola tagintézménye) emlékfalat és Kiss Lajos-emlékkutat avattak. június 22. A Zene Ünnepe alkalmából Fúvószenekari Találkozó a Kossuth téren. június 27. Újváros 200 éves címmel tudományos konferencia a Városházán. Ebből az alkalomból megjelent Berei Farkas András (*Hmvhely 1770 †Hmvhely 1832) vándorköltő 200 évvel ezelőtt írt A kis Trója pusztulása című művének újabb kiadása. június 27–29. Antal Jenifer, az ASA-HNKC játékosa a magyar strandkézilabda válogatott tagjaként Ifjúsági Európa-bajnokságot nyert Nagyatádon. június 28. Életének 73. évében elhunyt Kiss Lajos, aki 1984 és 1989 között az MSZMP Városi Bizottságának titkára volt. Közel harminc évig a Vadásztársaság elnöke, majd örökös elnöke. * Borovitz Tamás olimpiai kiállítása az Alföldi Galériában. június 28–29. Újváros lakossága a Széchenyi téren ünnepelte a városrész fennállásának 200. évfordulóját. * Vásárhelyen tartotta 52. vándorgyűlését a Magyar Olimpiai Akadémia. június 30. Hegedűs Endre és Judith Cohen zongoraestje a Petőfi Művelődési Központban. június folyamán Életének 80. évében elhunyt Korell Ferenc főiskolai tanár, aki 1975 és 1983 között az Állattenyésztési Főiskolai Kar igazgatója, 1983-tól 1990-ig a Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója volt. * Ökoiskola címet nyert a Szent István Általános Iskola és az Eötvös József Szakközépiskola. * 427 nyolcadikos ballagott Hódmezővásárhelyen. július 1. Híd címmel nemzetközi kerámiatárlat nyílt az Alföldi Galériában. * Ismét a város üzemelteti a piacot. július 2. Forrainé Kószó Györgyit nevezték ki a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola igazgatójává. július 5. Neményi Béla testnevelő tanár országos szenior bajnok gerelyhajításban. július 6. Surányi Tibor vásárhelyi sakkozó (Makói SVSE) ezüstérmet nyert a 12 éven aluliak nemzeti sakkbajnokságán. július 11. Nyolcvan éves korában elhunyt Simonffy György ügyvéd, a városi magisztrátus tagja.

320

július 14. A Kossuth téren felavatták Rapcsák András polgármester szobrát, Varga Imre alkotását. július 15. Ötvenegy éves korában elhunyt Csáki Imre építőmérnök, építésügyi szakértő, polgármesteri irodavezető, 1997 és 2008 között a Zsigmondy Zrt. vezérigazgatója. Több évig volt a Hód Tenisz Club elnöke. július 17. Sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a Klauzál Gábor Általános Iskola egy pályázaton 15 millió forintot nyert informatikai fejlesztésre. július 18. Átadták a várostól Barattyosig húzódó 5,8 kilométeres kerékpárutat, ezzel Vásárhely már 57 km kerékpárúttal rendelkezik. július 19. Nemzetközi néptáncfesztivált rendeztek a Kossuth téren. július 21. Csatlakozott a város az országos szelektív hulladékgyűjtési rendszerhez. július folyamán Negyedszer is országos csapatbajnok a Hód Tenisz Club. * A vásárhelyi Dixie Jam Session zenekar részt vett a franciaországi San Raffael-i dzsessz fesztiválon. augusztus 1. Az újvárosi Exner Leó Óvoda új vezetője Molnárné Dobsa Magdolna, a Klauzál Gábor Általános Iskoláé Patócs Anikó. augusztus 2–10. Őstörténeti Találkozó és Jelenkoros Szabadegyetem az Emlékpontban. augusztus 7. A 15. Országos Zenei Tábor Vendégünk a zeneszerző címmel kortárs zeneszerzők műveiből rendezett hangversenyt az Evangélikus templomban. Többek között megjelent a vásárhelyi kötődésű Huszár Lajos zeneszerző és Dratsay Ákos fuvolaművész. * Átadták a Táncsics Mihály utcától a Vámház utcáig húzódó felújított kerékpárutat. augusztus 9. Növendékhangversennyel ért véget az Evangélikus templomban a 15. Országos Zenei Tábor, amelyen hatvannyolcan léptek fel. augusztus 15. A Tornyai János Múzeumban megnyílt a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola nyári tárlata. augusztus 19. Nemzetközi néptáncgála a Kossuth téren. * A Tóalj és a Kaszap utca kereszteződésében lévő korforgalomnál felavatták Máté István Mercurius című szobrát. * Miklósa Erika operaénekesnő koncertje a Kossuth téren. augusztus 20. A Szent István téri ünnepségen Martonyi János egykori külügyminiszter mondott beszédet. * A Városi Stadionban felavatták a műfüves pályát. Az avatóünnepségen többek között megjelent Albert Flórián aranylabdás labdarúgó és Benkő László vásárhelyi származású üzletember, a Magyar Labdarúgó Szövetség tiszteletbeli elnöke. * Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Bánfi Judit, az Eötvös

321

József Szakközépiskola igazgatója, Hajdú János, a Gregus Máté Szakközépiskola igazgatója és Dezső József rendőr alezredes, a városi Rendőrkapitányság vezetője. augusztus 22. A Városházán ünnepi műsorral köszöntötték Gyulai József vásárhelyi származású fizikust, akadémikust, Vásárhely díszpolgárát 75. születésnapja alkalmából. augusztus 23. Egy napra Vásárhelyre érkezett a Szent Korona másolata, a Szent István Templomban állították közszemlére. augusztus 27. A budapesti Duna Galériában megnyílt a 2007-es X. Vásárhelyi Kerámia Szimpózion anyagát bemutató kiállítás. augusztus 30. Emlékoszlopot állítottak az egykori kútvölgyi iskola diákjai iskolájuk lebontásának 40. évfordulója alkalmából. augusztus 31. Felavatták az új vásárhelyi Arénát (sportcsarnokot) az Eötvös József Szakközépiskola udvarán. augusztus folyamán Megjelent Szenti Tibor Parasztvallomások című könyvének 2. bővített kiadása. * Világbajnoki címet szerzett Balázs Éva (Hwarangdo SE) a Csehországban rendezett amatőr ISKA kickboksz világbajnokságon. szeptember 1. Összevonták a város szakközépiskoláit Hódmezővásárhelyi Integrált Szakképző Központ néven. Székhelyintézmény az Eötvös József Szakközépiskola, igazgató Nagyné Bánfi Judit. Igazgatóhelyettesek Hegedűs Zoltán és Várady Istvánné. Tagintézményei: Gregus Máté Szakközépiskola, vezető Nagy Zsuzsanna, Corvin Mátyás Szakközépiskola, vezető Hojcsi Zsuzsanna, Kalmár Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskola, vezető Pap András. Az iskolában 3200 diák tanul. * Sportosztály (labdarúgás, kézilabda) indult az Eötvös József Szakközépiskolában. szeptember 6. Hopp Parádé nemzetközi férfi hármasugró és női rúdugró versenyt rendeztek a Kossuth téren. * Vásárhelyen rendezték meg a 17. Csongrád Megyei Vadásznapot. szeptember 8. Megnyílt a 11. Kerámia Szimpózium. szeptember 12–14. Tizedik alkalommal rendezték meg a Főiskolán az IDEA 2008 Ötlet–Újdonság– Találmány Nemzetközi Kiállítást és Vásárt. szeptember 13. Jótékonysági koncertet adott a Petőfi Művelődési Központban az Éjféli Kiáltás Gospel Kórus. szeptember 18. Pásztorkellék vagy dísztárgy címmel a Petőfi Művelődési Központban megnyílt a magyar pásztor kellékei a karikás ostortól a bicskatokig gyűjteményes kiállítás. szeptember 20–21. Kulturális örökség címmel rendezvényeket tartottak a város különböző pontjain a reneszánsz jegyében.

322

szeptember 21. A budapesti Nemzeti Színház előtti parkban felavatták Bessenyei Ferenc (*Hmvhely 1919 †Lajosmizse 2004) Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze egészalakos szobrát, Párkányi Raab Péter alkotását. szeptember 22. Egészségfejlesztő tornapályát avattak a tanösvényen. szeptember 27. Vásárhelyre ékezett a Petőfi Irodalmi Múzeum 100 éves a Nyugat c. mozgókiállítása. szeptember 28. Vásárhelyre látogatott Szekeres Imre honvédelmi miniszter. * Vásárhely rendezte meg a II. Dél-alföldi Katonazenekari Fesztivált. szeptember folyamán Az Ipari Parkban megkezdte munkáját a Pioneer Hi-Bred Termelő és Szolgáltató Zrt. * Megszűnt a Vásárhelyi Kosársuli NB I/A. osztályos kosárlabdacsapata. * Befejeződött az ún. Druzsba-telep felszámolása a mártélyi üdülőterületen, helyén parkerdőt alakítanak ki. * A Mezőgazdasági Főiskolai Kar megkapta a jogot az agrártudományi BSc képzést meghonosítására Üzbegisztánban. * A város általános iskoláiban 11 mentor kezdte meg működését, akik a halmozottan hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatását segítik. * A budapesti Máyer Nyomda és Könyvkiadó kiadta Szigeti János A hódmezővásárhelyi zsinagóga centenáriuma című könyvét. október 3. Elhunyt Hojcsi Pál vásárhelyi születésű tanár, a szentesi Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola nyugalmazott igazgatója. * Az Imago Mundi zenekar jótékonysági koncertje a Petőfi Művelődési Központban. A zenekar vásárhelyi származású tagjai: Czirják Zoltán kürtművész és Kertész Ákos ütőhangszeres. * A Gregus Máté Archívum fotóiból nyílt kiállítás az Integrált Szakképző Központ Gregus Máté tagintézményében. október 4. Díszközgyűlés keretében erősítette meg Vásárhely és Vallauris testvérvárosi kapcsolatát. * Művészettörténeti konferencia a Városháza dísztermében az Őszi Tárlat és Picasso-kiállítás jegyében. október 5. Az Alföldi Galériában megnyílt a Picasso Vásárhelyen című kiállítás és az 55. Vásárhelyi Őszi Tárlat. * Nagy Gábor grafikus- és festőművész kiállítása a Tornyai János Múzeumban. október 9. Almási Gyula Béla-emlékkiállítás a Tornyai János Múzeumban. október 13. Arany-Tóth Katalin Kitárt karokkal című verseskötetének bemutatója a Németh László Városi Könyvtárban. október 15. Hézső Ferenc festőművész életmű-kiállítása Szegeden. * Dömötör Mihály Íróportrék című kiállítása a szegedi Fekete Házban. * A Néprajzi Múzeumban bemutatták Szenti Tibor Parasztvallomások című könyvét. október 16. A pénzügyi válság miatt módosította a város költségvetését a Közgyűlés.

323

október 18–23. Nemzeti Emlékezet Hete az Emlékpontban. október 19. A Szent István Templomban felavatták Sonkoly Tibor festőművész táblaképeit, amelyeket Moldvai Sándor ny. sebész főorvos ajánlott fel az egyháznak. október 22. Az Interspar előtti körforgalomban felavatták Tuza László Nagy körtéri virágok című kerámiáját. október 23. A Nagy Imre sétányon tartott ünnepi megemlékezésen Havasi Katalin önkormányzati képviselő mondott beszédet. * Díszközgyűlés kertében városi kitüntetéseket adtak át. Hódmezővásárhely díszpolgára lett Benkő László, a Caola-Alfa Zrt. vezérigazgatója, a Magyar Labdarúgó Szövetség tiszteletbeli elnöke. Pro Urbe-díjat kapott Faragóné Szénásy Emese középiskolai tanár, Signum Urbis Honorantis kitüntetésben részesült Juhász Imre, az egykori Fehér Gárda-mozgalom tagja. október 25. Beiktatták Nagy Ervint, az Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét. október folyamán Egymilliárd forint uniós pénz nyert a Vásárhelyi Vidék Jövőjéért Egyesület a Vásárhelyi Kistérség javára. * Tizenhat család kapott önkormányzati szociális bérlakást a Rapcsák András utcában, az egykori munkaügyi központ felújított épületében. * Márki-Zay János fizikatanár Berlinben a Science on the Stage elnevezésű versenyen Gyakorlati ismeretek a jobb motivációért kategóriában első helyezést ért el. * A londoni Imperial War Museum szervezésében 21 muzeológus és pedagógus látogatott az Emlékpontba. * Világbajnok lett Kovács Mihály postagalambja. A Vásárhelyi Postagalambtenyésztők Egyesületének elnöke elnyerte a Nemzet Galambásza kitüntető címet is. november 6. A Közgyűlés a Mária Valéria utcai sportcsarnokot Balogh Imre (1922–1993) gimnáziumi testnevelő tanárról nevezte el. november 19. Leszámolás a forradalommal (1957–58) címmel tudományos tanácskozást rendeztek az Emlékpontban. * A Cigány Kisebbségi Önkormányzat Fehérvári János Labdarúgó Emléktornát rendezett. Fehérvári János (*Hmvhely 1953 †Mátészalka 1998) a Budapesti Honvéd tagjaként válogatott és olimpiai kerettag is volt. * Kóruskoncert a Szent István Templomban a Biblia éve jegyében. november 20. A Németh László Városi Könyvtárban bemutatták Fehér József Nap és szív című novelláskötetét. november 21. Márky-Zay János Szórakoztató kísérletek papírral és A színes mágnesesség című könyveinek kísérletekkel egybekötött bemutatója a Németh László Városi Könyvtárban. november 26. Átadták a Vásárhely és Mindszent közötti 17 kilométer hosszú kerékpárutat.

324

november 27. A Közgyűlés az új sportcsarnoknak a Balogh Imsi Sportcentrum nevet adta. november 28. Tudományos üléssel ünnepelte fennállásának 110. évfordulóját az Erzsébet Kórház. * A Tabáni templom előtti körforgalomban felavatták Borsos József (*Hmvhely 1875 †Debrecen 1952) városi vezető főmérnök emlékoszlopát, Rományi László iparművész alkotását. november 29. Ötvenéves évfordulóját ünnepelte a vásárhelyi szervezett természetjárás és tájékozódási futás, emlékkövet avattak a Balogh Imsi Sportközpont előtt. november folyamán Az Ir Consulting felmérése szerint Vásárhely a 23 megyei jogú város közül a 10. helyen áll a tőkevonzó képesség alapján. * Hetven dolgozójától vált meg az Alföldi Porcelán Edénygyár Rt. * Megjelent Nagy Vera Pálannya, fajancsi, butéla és miskakancsó című könyve. december 5. Mészáros Gábor keramikus Emlék-Plasztikák című kiállítása a Tornyai János Múzeumban. december 12. Kocsis László, a Hód-Mezőgazda Rt. főállatorvosa, a Csongrád Megyei Állatorvosi Kamara alelnöke a szervezett állatorvosképzés 120. év fordulója alkalmából emlékérmet kapott. december13. A Főiskolán megalakult a Mozgalom a Magyar Földért és Vidékért civil kezdeményezés. december 17. Nemes Marcellre (*Jánoshalma 1866 †Budapest 1930), a Vásárhelyen nevelkedett világhírű műgyűjtőre emlékeztek az Emlékpontban. december 19. Átadták a Lázár utcai 31 lakásos önkormányzati bérházat. A földszinten négy orvosi rendelő, a központi ügyelet és a védőnői szolgálat kapott helyet. december 20. Fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte a Cseresnyés Kollégium. december folyamán Radikálisan csökkentette a Közgyűlés a képviselők tiszteletdíját. * Mozgalom a Deszegregációért Díj kitüntetésben részesült Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő. * Az Önkormányzat ezerötszáz vásárhelyi gyermeknek adott karácsonyi ajándékot. * Ajándékutalványt kaptak a nyolcvan éven felüli vásárhelyi polgárok az Önkormányzattól. * Kutatófúrásokat kezdtek a Bodzási út mentén, amellyel feltérképezik a vásárhelyi gázmezőt. * A Magyar Gazdaságért Díj kitüntetésben részesült Molnár Alajos, a Mestermű Építő és Szerelő Kft. vezetője, felesége, a Kész-Pénz Kft. vezetője az Év Vállalkozója címet nyerte el. * Megjelent Varró Oszkár vásárhelyi születésű tanár, öttusaedző, vívó szakedző, sporttörténész A sportoló egyetem, 1921–2008 című könyve. Ebben az alábbi vásárhelyi sportolók szerepelnek. Juhász Katalin vívó, Lukács János kézilabdázó, Mónus Ágnes sportlövő, Pallagi Zsuzsanna úszó, Vári Beáta atléta, Szabó László atléta.

325

TARTALOM VARSÁNYI ATTILA: Titkári beszámoló a Szeremlei Társaság 2008. évi tevékenységéről

3

TANULMÁNYOK HERCZEG MIHÁLY: A városrész, ahol éltem… Susán – Lóger – Lakhat 9 KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében 24 ROSZTÓCZY ERNŐNÉ: Adalékok a Bereczk család történetéhez 36 BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek – Az üvegműves 41 BALOG GÁBOR: A Nagytakarék bérháza – Hódmezővásárhely, Andrássy u. 3. 51 KŐSZEGFALVI FERENC: Kísérlet a tömegnyomdászat megteremtésére Hódmezővásárhelyen a 19–20. század fordulóján 68 KONCZ SÁNDOR: Népiskolai tanítás a hódmezővásárhelyi tanyai iskolákban a 20. század elején 74 FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Olaj- és földgázkutatások Hódmezővásárhely határában 99 LÁNG ISTVÁN: A Szappanosvíz című költemény József Attila életművében – Verselemzés (Az utószót írta és a tanulmányt közzéteszi: MÁTÉ ISTVÁN) 107 MARGITTAI LINDA: A zsidók kitiltása a hódmezővásárhelyi piacokról és vásárokról 114 MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége 125 PRESZTÓCZKI ZOLTÁN: Pap János nemzetgyűlési képviselő élete és munkássága 149 BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1949–1956 171 TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói – II. rész 182 ÉVFORDULÓ Vásárhelyi évfordulók, 2008. Összeállította: KOVÁCS ISTVÁN FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Vásárhelyi oktatási évfordulók

195 199

IN MEMORIAM VARSÁNYI ATTILA: In memoriam Katona Lajos, 1928–2008 LABÁDI LAJOS: Az idegen nyelvek szerelmese – Száz éve született Mátyás Sándor KORODY-PAKU ISTVÁN: Emlékeim Antal Imréről

205 207 209

KITEKINTŐ SZIGETI JÁNOS: Egy szegmentum Trieszt múltjából – A kezdetektől a 19. századig

217

ADATTÁR KOVÁCS ISTVÁN: Hódmezővásárhely belterületének történeti és jelenkori utcanevei FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hódmezővásárhely időjárása 1921 és 1948 között – Szemelvények a helyi sajtó híreiből FRANCISZTINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: Hódmezővásárhely belterületén működő elemi nép- és általános iskolák az 1800-as évektől 2006-ig – 1. rész DÖMÖTÖR JÁNOS: A Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok 1954–2008 KRÓNIKA KOVÁCS ISTVÁN: Ez történt Hódmezővásárhelyen 2008-ban

235 269 290 309 315

327