Papp Lászlónak ez a negyedik szólás-, aforizma,- anekdota,- viccgy jteménye (Politika humorban pácolva 1999, Észbontó »aforizmagy jtemény« 2000, Diákhumor 2001.). Mind a három el z kötet és ez a negyedik is Ujváry Zoltán szerkesztésében az Ethnica Kiadó gondozásában jelent, illetve jelenik meg. A tekintélyes anyagot a szerz tartalmi szempontok, illetve tárgyaik alapján tagolja. Az els csoportot az „Államférfiak”-ról szóló történetek alkotják, a második az „Uralkodók”-ról szól, a harmadik pedig a „Politikusok, hadvezérek” történeteit közli, majd a negyedik csoportot a „Tudósok, felfedez k” históriái teszik ki. Az ötödik csoportban a „Zeneszerz k, karmesterek, énekesek” anyaga szerepel, a hatodik és egyben utolsó csoportot a „Rendez k, színészek” történetei alkotják. Az, hogy ezek a kötetek az Ethnica Kiadónál jelentek meg eleve azt jelzi, hogy mind a szerz , mind a szerkeszt alapvet en folklóranyagnak, mondhatni, hogy a folklorizáció legújabb, vagy felújított, új életre keltett m fajának tekintik ezeket a „történeteket.” Mint ahogy azok is, bárhonnan vette, szedte össze az e m fajból sokat olvasó Papp László az anyagát. A források filológiailag ellen rizhet ek, mert a gy jt - az eddigi kötetekhez hasonlóan - az egyes írások végén zárójelben szerepl számokkal jelzi a forrásként szerepl m vek sorszámát. A forrásmunkáknak vehet könyvek, gy jtemények elég széles skálán mozognak (184 tétel), még több 2002-ben kiadott munkára is hivatkozik. A közreadott gy jteménydarabok, történetek két részb l állanak. Az els rész röviden, a „csattanót” kurziválva leírja az „esetet”, az „érdekes, tréfás és igaz történeteket.” A második rész - általában zárójelben - a legszükségesebb felvilágosításokat tartalmazza, valamint legtöbb esetben egymondatos értékel véleményt. Ez a gy jtemény is, akár az el z ek nagy számban tartalmaz saját gy jtés folklóranyagot. A kötet éppen olyan érdekkelt , olvasmányos összeállítás, mint el dei. Papp László munkája ezúttal is élvezetes és hasznos olvasmány. Olyan, amely nem egy esetben a „történelem alulnézetb l való szemlélése”, a nagy emberek életében is jelenlév „hétköznapok apró, de jellemz eseményeiben” rejl „ábrázoló-jellemz er ” felhasználása révén új, megfelel bb, igazabb társadalomtudományi, történelmi és karakterológiai ismeretekhez juttat. Amellett az átörökítés terén is hasznos munkát végez.
„A hírnév a portrénál kezd dik, de az igazi híresség a karikatúránál” Mikszáth Kálmán
PAPP LÁSZLÓ
Érdekes, tréfás és igaz történetek híres emberekr l Scannelte: Szörp 2005. november 28. Javította: Debrecen, 2003
ETHNICA KIADÁS Szerkeszt : UJVÁRY ZOLTÁN A címlapot tervezte és a grafikát készítette: Szilágyi Imre Technikai szerkeszt : Jékel Pál és Molnárné Balázs Zsuzsanna Lektorálta: Dankó Imre A kötet kiadását támogatta: Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Debreceni Egyetem, Ethnica Alapítvány Debrecen, Kapitális Kft. Debrecen, Kéri-Pharma Kft. Debrecen ISBN 963 472 402 6 Nyomta a Kapitális Kft. Debrecen, Felel s vezet : Kapusi József
Tartalom El szó ............................................................................................................................... Államférfiak...................................................................................................................... Uralkodók ......................................................................................................................... Politikusok, hadvezérek.................................................................................................... Tudósok, felfedez k ......................................................................................................... Zeneszerz k, karmesterek, énekesek ................................................................................ Rendez k, színészek ......................................................................................................... Források jegyzéke .............................................................................................................
5 7 76 101 116 146 191 226
El szó Az el szóban csak azokról a híres magyar vagy magyar eredet kiválóságokról szeretnék szólni - els sorban is tudósokról -, akik jelent sen hozzájárultak a XX. században az emberiség el tt álló nagy feladatok (gazdasági, politikai, tudományos kérdések) megoldásához. Eötvös Lóránd, a „fizika fejedelme” a XX. század elején a kolozsvári (kés bb Bolyai) tudományegyetemen tartott centenáriumi ünnepségen azt t zte ki célul a tudósok elé, hogy segítsék hozzá az országot ahhoz: a tudományban legyen nagy Magyarország. Az elmúlt évszázadon végig tekintve tapasztalhatjuk, hogy igen sok hazánkfia állította tudása és energiája legjavát e célkit zés szolgálatába. Trianon után közvetlenül Bethlen István és Klebelsberg Kunó valamiféle szellemi Magyarországot igyekeztek a csonka ország fölé borítani. Minden igyekezetükkel a tudományok és a m vészetek magas szintre emelésére törekedtek. Iskolák széles hálózatát építették ki a tanyai iskoláktól az egyetemekig. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter hívja haza Szent-Györgyi Albertet - aki egy új tudományágnak, a biokémiának volt a kifejleszt je -, a „Tiszaparti Göttingába”, Szegedre, ahol 1937-ben a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéséért, különös tekintettel a Cvitaminra - Nobel-díjat kapott. A „díjak díjával” a század folyamán 13 tudóst tüntettek ki (az els t Lénárd Fülöp fizikus kapta 1905-ben, a tizenharmadikát Kertész Imre író 2002-ben). Rajtuk kívül a kreatív magyar tudósok egész sora fáradozott még a két Bolyai útján haladva Eötvös eszményének valóra váltásán. Közülük is kiemelkednek a következ k. Neumann János, a XX. század talán legnagyobb matematikusa, aki nélkül a komputerek nem születhettek volna meg. Kármán Tódor, a nagy repül gép-tudós (a hangsebességnél gyorsabb repül gépek és rakéták kifejlesztésének „atyja”), aki els ként vehette át J. F. Kennedy elnökt l a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést, a National Medal of Science-t. Szilárd Leó, aki a neutron-láncreakció felismerésével megnyitotta az utat az atombomba elkészítéséhez. Teller Ede, „a hidrogénbomba atyja” és a Nobel-díjas Wigner Jen . Bay Zoltán, akinek világraszóló alkotása a méterszabvány, és aki els európaiként váltott üzenetet a Holddal, és ezzel szimbolikusan kilépett a világ rbe (munkatársaival lokátor segítségével radarvisszhangot fogtak a Holdról). A nagy humorérzékkel megáldott Kármán Tódor vallotta be Teller Ede szerint a nagy titkot: „mi öten (Teller, Szilárd, Wigner és Neumann) nem is vagyunk magyarok. Mi marslakók vagyunk. De marslakókat nem fogadnak be az emberek, ezért szükséges volt, hogy valahogy földieknek t njünk. Ameriakiak próbáltunk lenni, de tisztességes (amerikai) angolul soha nem tudtunk beszélni. Ezért elhatároztuk, hogy magyarnak valljuk magunkat. Magyarok voltunk, magyarok leszünk és magyarok maradunk az emberek emlékezetében.” A magyar tudósok nélkül - akik többsége emigrációba kényszerült - aligha születtek volna meg a század sorsfordító eredményei. k, valamennyien, idegenben is er s nosztalgiával gondoltak Magyarországra. Volt, aki kés bb, amikor már hazautazhattak, tréfásan azzal a kikötéssel állt kötélnek: ha megígérik, hogy itthon egy jó viccel várják majd. Természetesen a m vészet különböz területein kiemelked teljesítményt nyújtó alkotóink is a világ élmez nyébe törekedtek. Hadd említsem csak Bartók Béla és Kodály Zoltán, a két jóbarát zeneszerz nevét. Lengyel Menyhért író Életem könyve cím regényében azt írja, hogy: „Minden m vészetben (fest , író, zenész, tudós) nincs több zseni, mint öt az egész világon. Bartók, mint zenész, egyike volt az ötnek.” Kodály pedig a magyar beszéd
dallamának igazi felfedez jeként, a „zene mindenkié” jelszóval meghirdette a zenei analfabétizmus megszüntetését Magyarországon. A befelé forduló, zárkózott természet Bartókot senki sem tudta úgy megnevettetni, mint a száraz humorú Kodály, aki ilyeneket mondott neki a Zeneakadémia épületér l tréfálkozva: „- Itt csak a falnak vannak fülei.” A század nagy nemzedékéhez tartoztak még (korántsem a teljesség igényével) a nagy m vészettörténész, Fülep Lajos, Ady jó barátja, aki már életében a magyar tudomány klasszikusává vált, Herman Ottó, a XX. század legnagyobb polihisztora, Kner Imre, a könyv nagy m vésze, Lukács György a filozófus, a debreceni Sántha Kálmán orvosprofesszor, aki azt vallotta: „Az emberek többsége nem rossz - silány.” Rózsa Miklós zeneszerz mondja Életem történeteib l cím könyvében, hogy Hollywoodban a magyar m vészeknek olyan jó hírük volt, mint a fizikusoknak. „Ha jól meggondolom olyan sokan voltunk, hogy önálló magyar filmstúdiót lehetett volna kiállítani bel lünk. " Ormándy Jen a nagy világjáró karmester Hollandiában megkérdezte a zenekari tagoktól, hogy milyen nyelven beszélgethetnek, angolul, németül vagy franciául, mire a zenekar mélyér l megszólalt egy hang: - Ugyan Jen , ne bolondozz már, beszélgessünk csak magyarul. (A magyar zeneszerz kb l, karmesterekb l, heged sökb l, énekesekb l, zongoristákból is jutott a világon mindenhová.) Nagy színészeink egész névsora kívánkozna a felsorolásra, nem is beszélve a m vészet egyéb területein híresked kr l. A könyvben igyekeztem eleget tenni ennek a kérésnek is. Itt most csak egyetlen színészóriásunkra hadd utaljak, Latabár Kálmánra, aki 2002. november 24-én lett volna 100 esztend s. az 1920-as években a „hosszú Árpáddal” zeneartista számokkal körbeutazta a világot. Olyan nagy sikert arattak, hogy a korabeli nagy színházi újító, Max Reinhardt is Európa legígéretesebb tehetségének tartotta. Ha akkor emigrálnak, ma feltehet en világsztárként emlegetik ket. Befejezésül azt hiszem nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Magyarország létszámában ugyan kicsi, de a tudomány tiszteletében és tudósai teljesítményeiben nagy ország lett. A XX. század valóra váltotta Eötvös Lóránd álmát. Büszkék lehetünk rá, hogy a világ egyik vezet tudományos lapjában, a Nature évezrednyitó számában Vaclav Smil azzal a címmel írta millenniumi esszéjét, hogy: „Genius loci- a XX. századot Budapesten csinálták.” Papp László
Államférfiak „Ha a történelem nagy alakjai visszatérnének másfél évre, rengeteg szobrot törne össze az emberiség.” Mikszáth Kálmán „Der Alte” Konrad Adenauer (1876-1967) német államférfi, Robert Schuman mellett egyike azon „alapító atyáknak”, akik 50 évvel ezel tt elindították útján az európai integrációt, s ezzel megvetették az Európai Unió alapját. A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja (19491963) kilencvenedik évéhez közeledve nagyon megfázott. Ilyen esetekben az orvostudomány már nem sokat tehet. Adenauer háziorvosának is be kellett érnie azzal, hogy türelemre inti páciensét. - Nem vagyok varázsló - mondta a doktor. - Nem tehetem önt fiatallá. - Azt nem is kértem - vágott vissza a kancellár. - Csak annyit szeretnék: tegye lehet vé, hogy tovább öregedjek. (1) A barátság szent dolog Andrássy Gyula gróf (1823-1890) legendás hír politikus volt, aki 1849-ben Konstantinápolyban Magyarországot képviselte. A szabadságharc leverése után emigrációba vonul, Párizsban és Londonban élt. A Habsburg-abszolutizmus vésztörvényszéke halálra ítélte és jelképesen felakasztották. Az 1850-es években amnesztiával térhetett haza s Deák mérsékelt politikájának híve lett. Ferenc József 1867. elején a dualizmus korának els magyar miniszterelnökévé, majd az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterévé nevezte ki. E tisztségében is meleg barátság f zte Munkácsy Mihályhoz, a kor híres fest jéhez. Bizonyos f úri körökben ezt rossz néven vették. Egy mágnás ismer se ezt szóvá is tette: - Hogy barátkozhatsz te ezzel a volt asztalosinassal? Elvégre mégiscsak a monarchia külügyminisztere vagy. - Mondd, kérlek, ki volt Michelangelo korában a külügyminiszter? - Honnan tudnám. - Na, látod. Pedig azt még te is tudod, hogy Michelangelo ki volt. [Pedig t sem volt könny korban elhelyezni, mert Michelangelo kortalan volt: a klasszicizmus betet z je, a barokk kezdeményez je, az utolsó gótikus és az expresszionizmus atyja.] (1) A látható és a láthatatlan A magyar történelemben egy id ben volt Simor János hercegprímás és Andrássy Gyula külügyminiszter. Igen kedvelték egymást, jó barátságban is voltak, de ha csak lehetett szellemes megjegyzéseket tettek egymásra. Simor János szerény, visszahúzódó ember volt, ezért a diplomáciai ügyeket, ha csak tehette a kalocsai érsekre testálta. Andrássy erre a tényre építve jegyezte meg - nem minden irónia nélkül: - Magyarországon a katolikus egyháznak két feje van. A kalocsai érsek a látható, a hercegprímás a láthatatlan feje. Simornak fülébe jutott a bonmot, és legközelebb, találkozván Andrássyval, ezt mondta neki: - Tudod-e kegyelmes uram hány feje van Magyarország kormányának? Megmondom. Kett . Te vagy a látható feje, Deák pedig a láthatatlan. (168) „A visszafordulat éve” Id : 1989. november 7. Hely: a szovjet nagykövetség ünnepi fogadása.
Beszélget partnerek: Antall József, a Magyar Köztársaság els szabadon választott miniszterelnöke és Berend T. Iván akadémikus. - Hallom azt mondtad Berlinben, hogy harmadrend történészek veszik át a hatalmat Magyarországon - utalt Antall József Berend T. Ivánnak egy vitában valóban elhangzott véleményére. - Rám gondoltál? - Jóska, nem is jutott eszembe, hogy történész vagy. [Az 1948-as „fordulat éve” után - írja Tóbiás Áron -, az 1989-es esztend t bizonnyal nevezhetjük a „visszafordulat” évének. Ebben a fordulatban nagy szerepet játszott Antall József, „akinek személyes erkölcsi integritása és a demokrácia iránti elkötelezettsége nem kérd jelezhet meg” - írja Lengyel László politológus.] (22, 116, 181) Csak küls használatra A 19. század második felének egyik nagy hatású politikusa, szónoka, tudósa, gróf Apponyi Albert, amikor el ször járt Amerikában, oly lelkesedéssel fogadták, mint el tte csak La Fayette-et vagy Kossuth Lajos-t. A washingtoni képvisel házban olyan nagy siker beszédet tartott, hogy híre Európába is eljutott. Amikor azután hazajött, ünnepélyesen fogadták, és politikai ellenfelei, a szabadelv ek is gratuláltak sikereihez, megjegyezve, hogy útjával az egész magyarságnak dics séget szerzett. Apponyi a szabadelv ek gratulációira ezt jegyezte meg halkan: - Ti olybá vesztek engem, mint az orvosságot, aminek az üvegére az vagyon írva: csak küls használatra [Apponyi közeli barátja volt Liszt Ferencnek és Wagner Richárdnak.] (168) Egy különös hagyaték Tisza Kálmán (1830-1902) miniszterelnöksége idején történt. Apponyi Albert fölszólalásához csöngették be a Tisztelt Ház képvisel it. Rohant is mindenki meghallgatni a nagyszer szónokot. Csak ketten, a miniszterelnök és Mikszáth Kálmán maradt kinn a folyosón. Látod, kegyelmes uram, mindenkit magad alá gy rtél, de ezt az egyetlen ellenzéki hatalmasságot nem tudod. Tisza meggy z dés nélkül válaszolta: - Nem is akarom. Rossz néven venné t lem Pista fiam, ha neki semmit sem hagynék. Apponyi az én hagyatékom. Tisza István a magyar politikai élet egyik meghatározó egyénisége volt. (168, 66) A Vasminiszter munkabírása Baross Gábor (1848-1892) mindössze negyven esztend t élt, e rövid id alatt átszabta nemcsak Budapest, hanem Magyarország közlekedési arculatát is. Vasminiszternek hívták, ezzel munkabírására is céloztak. Környezete aggódott is érte, s egyik beosztottja Goethe-t idézte, hogy rábírja f nökét, lazítson egy kissé: „Nagy szellemek megkövetelik a szórakozást is, és aki igazán mulatni nem tud, dolgozni sem tud valójában.” Erre a jó szándékú, de szerencsétlenül hangzó kijelentésre Baross csak ennyit válaszolt: - Való, hogy Goethe is miniszter volt, de nem magyar közlekedési miniszter. Kezdte volna csak olyan viszonyok között, amint én kezdtem, tudom, hogy nem tudott volna sem pihenni, sem szórakozni. Vagy ha mégis, sohasem írta volna meg a Faust-ot. [Goethének valóban volt elég ideje, 63 évig dolgozott a Fauston, 74 éves korában még szerelmes volt. Jelent s nagy szerelmei: Grätchen, Kätchen, Lotte, Friederike, Lili, Frau von Stein.] (168) „…varga ne feljebb a kaptafánál”
Bethlen Gábort (1580-1629), Erdély nagy fejedelmét (ahogyan kés bb elnevezték: „Erdély Mithridateszét") a besztercebányai országgy lés 1620-ban magyar királlyá választotta. Bethlen azonban nem koronáztatta meg magát (legfeljebb a választott királyi címmel élt, de 1621-ben lemondott róla), mert a koronát a magyar alkotmány szerint az egri érseknek kellett volna a fejére tenni s a f pap nem volt az pártján. A fejedelem udvari papja azt ajánlotta Bethlennek, hogy nevezze ki t érseknek s akkor semmi akadálya nem lesz a koronázásnak. Bethlen így válaszolt a szerénytelen ajánlatra: - Csak király csinálhat érseket egy papból, de én nem vagyok megkoronázva. Te meg varga ne feljebb a kaptafánál. Bethlen gyulafehérvári udvarát politikai és kulturális központtá igyekezett fejleszteni. Ott egyetemet is alapított. Korszer hadsereget szervezett, amely Mátyás óta az els számottev magyar nemzeti hader . Korai halála megakadályozta távolabbi tervei megvalósítását. (137) „Nehéz szívvel" Gróf Bethlen Istvántól (1874-1946), aki 1921 és 1931 között Magyarország miniszterelnöke volt, egyszer azt kérdezték, hogy miért nem iparkodtak jobban a húszas években a magyar külképviseletek? Sajtóiroda kellett volna, francia újságírókat megvásárolni... - Kellett a pénz falusi iskolákra. El bbre való volt kilábolni az analfabétizmusból. Bethlen Istvánnak ez a mondata - a kultúra preferálásáról - számomra az az „egy fillér”, írja Hubay Miklós, amellyel egy író, pláne egy politikus megválthatja lelkét a kárhozattól. Trianon után, legnagyobb nyomorúságunkban Bethlen és Klebelsberg Kunó valamiféle szellemi Magyarországot igyekeztek a csonka ország fölé borítani. Tanyai iskolákat építettek s egyetemet. Lehet vé tették a magyar m vészetek és tudományok magas szintre emelkedését. [Bethlen István tíz évig volt Magyarország miniszterelnöke, majd 1931-ben lemondott. Aznap este, amikor távozásának hírét bejelentették, Nagy Endre a kit n konferanszié, a függöny elé lépett és savanyú arccal jelentette be: - Hölgyeim és Uraim! A kabarénak befütyültek. Mib l fogunk ezután élni, ha Bethlen gróf távozik? Bethlen sok-sok estén volt céltáblája a bátor hangú és szókimondó konferansziénak.] (78, 15) Szundikálás az ENSZ-ben Bhutto, Zulfikar Ali (1928-1979), Pakisztán els elnöke azt mondta az ENSZ 1971-es ülésszakán (a nemzetközi szervezet segítségét kérte a Kelet-Pakisztán ellen intézett indiai támadás megállítására): - Tessék - fejezte be beszédét - önök csak esznek-isznak, s mondogatják „Qui monsieur” meg „Non monsieur”, miközben az én hazámat cafatokra tépi a háború. - S ezzel a drámai mozdulattal felkapta maga el l a sárga papírlapokat, amelyekr l olvasott, s darabokra tépte azokat. A Biztonsági Tanács békésen szundikáló soros elnöke, a Sierra Leone-i Israel Byne TaylorKamara fölriadt álmából, s mintha Bhutto megállapításait akarta volna meger síteni, megszólalt: - Nagyon köszönjük kiváló pakisztáni barátunk hasznos észrevételeit. (27) A címek, rangok és kitüntetések gy jt je Brezsnyev, Leonyid Iljics (1906-1982) hatalomra kerülését követ en mint államf minden lehetséges rangot, címet és kitüntetést megkapott. 1964 és 1988 között négyszer kapta meg a Szovjetunió H se címet és a velejáró aranycsillagot, háborús érdemeiért és f titkári tevékenységéért. 1979-ben regényeiért (Kis Föld, Újjászületés, Sz z Föld), Lenin-díjat kapott, és az írószövetség tagja lett. Brezsnyev legkevésbé sem volt kiemelked irodalmár, e könyveket pedig valószín leg nem is írta. Ebben az id szakban egy várost, egy kerületet,
egy teret és egy lakótelepet neveztek el róla. Ekkor állítottak márvány mellszobrot Sztálinnak is a Lenin-mauzóleum mögött található sírja fölé. (182) A szabad köztársaságok törhetetlen szövetsége 1982-ben Brezsnyev ellátogatott Azerbajdzsánba. Gajdar Alijev, az ország vezet je ebb l az alkalomból külön palotát építtetett neki. A nagy ember mindössze néhány órát töltött benne. Távozása után a palotát bezárták. Alijev azonban még emlékezetesebbé akarta tenni ezt a látogatást, és egy olyan gy r t ajándékozott a vendégnek, amely minden térképnél jobban szimbolizálta a Kreml világképét. Egy óriási drágak képviselte Brezsnyevet a „napkirályt”, tizenöt kisebb k pedig a tizenöt szövetséges köztársaságot. „Ahogy a bolygók forognak a nap körül” - magyarázta Alijev. Ennek a mesterm nek „A szabad köztársaságok törhetetlen szövetsége" nevet adták. Brezsnyev, amikor a televízió-kamerák kereszttüzében átvette a gy r t, hálatelt könnyekben tört ki. (155) Verba volant Brezsnyev dolgozószobájában ül és kezében a „Kis Föld” cím életrajzi regényéért kapott irodalmi kitüntetést forgatja. Lélekszakadva beront hozzá Szuszlov: - Brezsnyev elvtárs, hivatott. - Mondd csak, olvastad az én könyvemet? - Hogyne olvastam volna, kétszer is. - Jól van, elmehetsz. Kisvártatva Malinovszkij állít be hozzá. T le is megkérdezi: - Mondd csak, olvastad az én könyvemet? - Már hogyne olvastam volna. Kétszer is olvastam, annyira tetszett. Brezsnyev magában mormog: Azt mondják tetszett nekik. El kéne olvasni.” (175) Fekete humor az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idejéb l Mivel vette rá Brezsnyev Kádárt, hogy csapatokat küldjön Csehszlovákiába? - Azzal, hogy megfenyegette, kivonja a szovjet csapatokat Magyarországról. [Hruscsov annak idején valóban felajánlotta a szovjet csapatok kivonását Magyarországból, Kádár azonban a jelenlétüket belpolitikai szempontból feltétlenül szükségesnek tartotta.] * A varsói értekezleten hozták meg a végs döntést Csehszlovákia megrohanására az ötök. Több órás tárgyalás, alkudozás után cigaretta és enyhülési szünetet tartottak. Mindenki felállt, lazított vagy ment dolgára. Visszatérve Kádár János véletlenül Brezsnyev székébe ült. Brezsnyev, aki a fáma szerint Andropov tanácsára akkoriban magyarul kezdett tanulni, odalépett az ülésbitorló magyar f titkárhoz és tört magyarsággal így szólt: - Továris Kadar, heréljünk csehet. (39, 78, 89) Isten nagyon is él a Szovjetunióban George Bush az USA 41. elnöke (1924- ) Brezsnyev temetésér l: „Brezsnyev temetésén meglep epizódnak voltam a tanúja, amely egyetlen sajtóbeszámolóban sem szerepelt. A vendégek közül egyedül én ültem olyan helyen, ahonnét láttam, amint a gyászoló özvegy Brezsnyev koporsójához lép, hogy végs búcsút vegyen. Lepillantott, azután félreérthetetlen mozdulattal el rehajolt, és a kereszt jelét rajzolta férjének holtteste fölé. Megdöbbentem. A nagyszabású temetés minden pompája és katonai ceremóniája közepette, íme a tanúbizonyság, hogy több mint hat évtized hivatalos politikája és dogmatizmusa ellenére Isten nagyon is él a Szovjetunióban.” [A nyomda kisördöge dolgozott, vagy csak elírás volt? A nagy ember halála után azt írta az újság: „Gázolók ezrei rótták le kegyeletüket a ravatalnál.”] (27, 139)
El re tekintve… Az alelnöki hivatalt - írja George Bush - az Egyesült Államokban mindenki lebecsüli, visszautasítani viszont nem szokták. Hogy miért, azt így foglalta össze az els alelnök (az USA 2. elnöke), John Adams (1767-1826): - Ma semmi vagyok, de holnap én lehetek a minden. Teddy Roosevelt is szívesen emlegette Mark Twain viccét a két testvérr l, akik egyike tengerre szállt, a másikból meg alelnök lett. S egyikr l se hallott többé senki. [George Bush is volt alelnök 1981 és 1989 között Ronald Reagan mellett. 1989 és 1993 között pedig az Egyesült Államok republikánus elnöke.] (27) Egy sikeres rögtönzés Havannában, a Forradalom terén gyakran tartanak tömeggy léseket, ezeken általában maga az állam- és kormányf , a szigetország vezet je Fidel Castro (1927- ) lép fel vezérszónokként. Állát öklével megtámasztva hat-hét órát is beszél egyfolytában, közben a hallgatóság soraiból fel-felszólnak neki. Egyszer egy havannai polgár kiabálta fel: - Fidel, miért nem kapni kólát az üzletekben? Kubában a kólaellátás kabinetkérdésnek számít. Egy pillanatra dermedt csend támadt, de Castro csak egy unott pillantást vetett a kérdez felé: - Vigyétek vissza az üvegeket, akkor majd lesz. A tömeg felnevetett és Fidel folytatta végeláthatatlan szónoklatát. (128) Az oroszlán barlangjában A kubai rendszer legf bb vonzereje maga Fidel Castro volt. Nagy súlya volt Sztálin-nak, Mao-nak, Ho Si Minh-nek is a saját országában, de Kuba volt az az ország, ahol a társadalmipolitikai rendszer legitimitásának (és hitelességének) egy kivételes egyéniség volt a biztosítéka (aki ma is ragaszkodik a „szocialista úthoz”). Norman Mailer írja Castroval kapcsolatban: „Fidel Castro, közölni fogom New York városával, hogy Ön mindannyiunknak, akik magányosan létezünk ebben az országban, visszaadta a hitünket abban, hogy élnek még h sök a világban. A második világháború óta Ön volt az els és a legnagyobb h s a világon.” (Hasonló szellemben nyilatkozott róla Sartre is. Az Egyesült Államokban tett látogatása során feljegyezték, hogy Fidel mindenki megrökönyödésére egyszerre csak átvetette magát a korláton és beugrott az oroszlán barlangjába (a Bronx Állatkertben). A diplomaták és az FBI emberei mukkanni sem mertek, nehogy megriasszák az oroszlánokat. Fidel csak állott anélkül, hogy az oroszlánok akár egy pillantásra is méltatták volna, aztán nyugodtan kimászott. (77) „Jó szomszédság, török átok...” 1989. júliusában Bukarestben tartották a Varsói Szerz dés Tanácskozó Testületének ülését. Nicolae Ceausescu (1918-1989) román elnök és pártf titkár kier szakolta, hogy az ott tartózkodó magyar és román delegációk között legyen egy fels szint , kétoldalú találkozó. Megnyitó szavaiban Ceausescu leszögezte: elfogadja a magyar delegáció álláspontját, mely szerint nem hivatalos a találkozó, nem írnak alá semmit. Majd arról beszélt, hogy érdekük a magyarokkal való együttm ködés, mert a történelmi fejl dés eredménye, mely szerint szomszédok vagyunk, megváltoztathatatlan. - Ha bármi történik, az els , akinek segítenie kell, a szomszéd. Csak a közeli víz oltja el a tüzet, vallja a román közmondás. Ez volt az a pont, amir l Horn Gyula a megbeszélés után azt mondta, hogy tudniillik volt egy olyan kérdés, amiben egyetértett a két fél: „Igaz az, hogy szomszédok vagyunk.” (178) Bukaresti interpretációk
Érdekes interpretációkról számol be Sz cs Pál bukaresti magyar nagykövet „Bukaresti Napló”-jában. Íme néhány ezek közül: „A peresztrojka abban különbözik a sakktól, hogy a sakkban el bb gondolkodnak és utána lépnek.” 1989-ben, állítólag Ceausescu utasítására egész Bukarestben leszedték a függönyöket az éttermek ablakairól. Vajon mi indokolta e döntést? Egyesek szerint biztonsági okok álltak mögötte. A bukaresti diplomáciai testületben sajátos módon reagáltak a jelenségre. Az a vélemény terjedt el, hogy ez a román glasznoszty. (178) Nixon Bukarestben Nixon, Richard Milhous (1913- ) amerikai elnök bukaresti látogatása során a hivatalos program után kötetlen beszélgetést folytat Ceausescuval, aki udvariasan érdekl dik: - Elnök úrnak mi a hobbija? - Gy jtöm a rólam szóló vicceket. És Ön? - Én pedig azokat, akik rólam vicceket mondanak. [Gy jtött Ceausescu egyebet is: bár fizetést egy fillért sem vett fel, mégis 400 millió dollárja volt elhelyezve külföldi bankokban, Elena asszony pedig a Securitate pénzéb l vásárolta ruháit és az ékszereit.] (91) Törvény a gravitációról... A szovjetekkel közös rrepülésen részt vett egy román rhajós is. A sikeres visszatérés után Ceausescu külön kihallgatáson fogadja, és ott kérdi meg: - Mondja, mire gondolt ott fenn az rben? - A gravitáció törvényére... Ceausescu otthon megkérdezi a feleségét l: - Elena, nem emlékszel, mikor alkottuk meg a gravitáció törvényét? - Nicu, a törvényhozás a te reszortod, enyém a tudomány. (91) Egy felkérés története VI. György király Chamberlain bukása után magához kérette Winston Churchill-t (18741965), az „öreg csatalovat”, (ahogy kés bb Sztálin szemt l szembe nevezte t) a Buckinhampalotába, kutatóan nézett rá és így szólt: „Feltételezem, hogy nem tudja miért kérettem?" Churchill átvette a hangnemet, és így válaszolt: „Felség, egyszer en el sem tudom képzelni, hogy miért?” A király nevetett és azt mondta: „Azt kívánom, hogy kormányt alakítson.” S a válasz: „Minden bizonnyal azt teszem.” (111) Churchill és a kisöreg Churchill egy nap belépett a parlament mosdójába, és látta, hogy egy kisöreg ember ronggyal dörzsöli, fényesíti a csempéket. Megkérdezte mennyi ideje csinálja. A kisöreg nem hagyta abba a munkát, úgy felelte, hogy negyven éve. Churchill megcsóválta a fejét: - Igen hosszú id , nem unta meg? - Nem - felelte a kisöreg, mert szereti ezt a munkát. - Mit szeret rajta? - Azt, hogy olyan jól el lehet közben gondolkodni. A válasz tetszett Churchillnek, és tovább faggatta a kortársát: - Mi volt a legfontosabb gondolat, amely itt eszébe jutott? A kisöreg még mindig nem tette le a dörzsöl rongyot, csak éppen megfordult, és így mondta: - Az, hogy ez az egyetlen hely ebben a házban, ahol a képvisel k tudják, mit akarnak. (25) Churchill és a vak koldus
A nagy államférfi minden reggel azonos útvonalon sétált ügyeit intézend , és minden reggel elhaladt egy koldus el tt. Ha sütött, ha fújt, alacsony sámlin kuporgott, mellette kutyája, a kutya nyakában tábla, a táblán felirat: VAK VAGYOK. Churchill mindennap fél pennyt dobott a zsíros kalapba. Egy napon azonban utána kiáltott a koldus: - Hé, miniszterelnök úr! Elfelejtette a lóvét. Churchill meglep dött. - Hát maga lát? - Miért ne látnék? Nem én vagyok vak, hanem a kutyám. (168) Churchill és a szüfrazsettek A szüfrazsettek gy lölték Churchillt. Anglia-szerte mesélték például azt a történetet az egyik szüfrazsettr l, aki valamilyen fogadáson Churchillhez lépett és az arcába vágta: - Undorodom a politikai nézeteit l és undorodom kis bajuszától. A szellemes fiatal miniszter így felelt: - Legyen nyugodt hölgyem, nem adok önnek alkalmat, hogy érintkezésbe kerüljön akár a nézeteimmel, akár a bajuszommal. az. Lady Astort, egy gazdag amerikai n t, a Times tulajdonosának feleségét választották meg képvisel nek, aki közismert volt éles nyelvér l. Lady Astor megválasztása után a parlamentben felszólaló Churchillnek hangosan odakiáltotta: - Uram, gy lölöm önt. Ha férjem volna, mérget kevernék a teájába. - Asszonyom - válaszolt a mindig talpraesett miniszter - ha az ön férje lennék, kiinnám a mérget. (26) Churchill sziporkáiból 1940 nyarán szemtanúja lehetett az angliai légi csatának. Augusztus 20-i alsóházi beszédében így méltatta az angliai csata brit pilótah seinek helytállását: „Soha az emberi konfliktusok során nem köszönhettek oly sokat, oly keveseknek.” Amikor amerikai tartózkodása idején Roosevelt meglepte szobájában a fürd jével éppen végz Churchillt, az rögtön feltalálta magát: „Britanniának nincs mit rejtegetni az Egyesült Allamok elnöke el tt.” Az alábbi sziporkák is t le származnak: „Minden háború a baklövések katalógusa.” „Mindig veszélyes, ha a katonák beleártják magukat a politikába.” „Az igazság háborús id kben olyan nagyon értékes, hogy mindig a hazugságok egész test rségének kell kísérnie.” „Sok mindent elértem, hogy a végén semmit se érjek el.” - mondta arra célozva, hogy öt éven és három hónapon át vezette a háborúban az angol népet s amikor minden ellenfelet levertek, kitették a sz rét. (26, 9, 121) Churchill az ötletgazda Az új ötletek megvalósításáért lángoló heves türelmetlenség Churchillben azzal párosult, hogy szívesen hagyta magát visszatartani. Roosevelt gyakran szkeptikus volt vele szemben, és egyszer a következ t mondta: - Tudják, Winstonnak naponta száz új ötlete van, és ezek közül egy majdnem biztos, hogy helyes is. De Churchillt ez nem zavarta, és mindig új kilencvenkilenc javaslattal állt el a következ nap.
A teheráni találkozó kapcsán Churchill a következ képpen jellemezte viszonyát a szovjetekkel és az amerikaiakkal: - Ott ültem: az egyik oldalamon a nagy orosz medve, a másikon a nagy amerikai bölény. Közöttük pedig ott gubbasztott az a szegény kicsi angol szamár, és volt az egyetlen, aki tudta a helyes utat hazafelé. (179) Az angol háborús kabinet Teheránban az egyik vacsorán Roosevelt személyes tanácsadója - Harry Hopkins pohárköszönt jében közölte az oroszokkal, hogy hosszasan és alaposan tanulmányozta az angol alkotmányt, jóllehet az nincs papírra vetve, és tanulmányozta a hadikormányt is, amelynek jogköre és összetétele szintén nincs részletekbe men en meghatározva. Kutatásai során arra az eredményre jutott, mondta, hogy „a brit alkotmány cikkelyeit csakúgy, mint a háborús kabinet jogkörét így lehetne a legtömörebben összefoglalni: mindig az, amit Winston Churchill egy adott pillanatban éppen jónak lát.” A megjegyzés hatalmas hahotára fakasztotta a jelenlév ket, els sorban a miniszterelnököt. Roosevelt elnök pedig egy másik alkalommal azt mondta: „Churchill egy személyben maga az angol háborús kabinet és rajta kívül senki sem számít.” Mások véleménye szerint Churchill alighanem meg volt gy z dve róla, hogy a legnagyobb ember a világon. (1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.) (164) Premier plán Ahhoz, hogy Roosevelt éjfélig fennmaradjon legalábbis Pearl Harborra, egy országos választásra, vagy egy különlegesen izgalmas pókerjátszmára volt szükség, ezzel szemben Churchill úgy tíz óra körül kezdett igazán felélénkülni. Míg Roosevelt körül állandóan nyugalom uralkodott, addig Churchill-t képletesen örökké egy csatamez vette körül. Churchill-nek éjszaka igen kevés alvásra volt szüksége, de ebéd után mindig szunyókált egyet, ezzel szemben Rooseveltnek az volt a szokása, hogy egész nap keményen dolgozott, éjjel pedig mélyen aludt. Churchill-ról azt rebesgették, hogy nem vetette meg az alkoholt, s t azt mondhatnánk, hogy egészen páratlan teljesítményre volt képes. A nap folyamán szabályos id közökben fölfölhajtott egy-egy pohár bort, pezsg t, skót whiskyt vagy brandyt, de nem tett kárt az ital sem az egészségében, sem a gondolkodása tisztaságában. Roosevelt mindössze annyi társadalmi életet élt, amennyire feltétlenül szüksége volt, Churchill ezzel szemben szerette a vacsoraasztalnál a vidám és szórakoztató társaságot. A két államférfi nem vált kebelbaráttá, de meghitt fesztelen kapcsolat alakult ki közöttük, tréfálkozó felh tlen hangot ütöttek meg egymással. Roosevelt a háború egyik legsötétebb órájában írja Churchill-nek, - az extengerésznek - egy komoly hosszú táviratban: „Remek dolog, hogy egy évtizedben élek önnel.” Churchill pedig az angol emberekkel egyetértve csak úgy emlegette Rooseveltet, mint,, Anglia legnagyobb barátját.” (164) Churchill - a vitapartner George Marshall amerikai vezérkari f nök vitába keveredett vele az európai partraszállás kérdésében. Kés bb elmesélte hogyan vitatkoztak. El akartam halasztani a döntést, és további tényeket kívántam tisztázni. Egy tucat kérdést akartam feltenni Winston-nak, azonban egyszer en nem engedett szóhoz jutni. Újra és újra elmondta, hogyan lesz minden, miközben az egész csupa „ha” és „talán” volt. Mikor sikerült feltennem egy kérdést, a miniszterelnök egyszer en nem vett tudomást róla. Soha életemben nem volt még dolgom ilyen vitapartnerrel.
Lady Churchill is bevallotta: - Nem vitatkozom Winstonnal, mert túlkiabál. Ha valami fontosat akarok vele elintézni, inkább megírom neki. (Négy gyereke volt, békés családi háttérrel rendelkezett.) (26) A kivételek er sítik a szabályt Azt mondta valaki - valószín leg teljesen jogosan -, hogy a hatalomnak nincs humora. A hatalom azt szereti, ha dicsérik, és utálja, ha csipkedik. Nem véletlen, hogy a szellemes mondások megfogalmazói között világszerte számon tartanak mindenféle embert, politikust nem, talán az egy Winston Churchill kivételével. Churchill közismert volt az elmaradhatatlan „testre szabott” óriási szivarjairól, (amit Kubában készítettek neki), a gy zelem jeleként mutatott „V” jelr l, (angolul: victory) és szellemes, olykor kegyetlen riposztjairól. Az éles nyelvér l híres munkáspárti képvisel n , Bessie Braddock egyik nap a parlament folyosóján megrovólag rászólt: „Winston, maga részeg.”, amire azt felelte: „Bessie, maga csúnya, én azonban holnapra már józan leszek.” (26) A sziszifuszi munka… Roosevelt még 1942-ben azt táviratozta Churchill-nek, hogy „nagy mulatság Önnel egy évtizedben élni.” Élvezte ékesszólását, humorát, de állhatatos, makacs vitatkozása t is bosszantotta. Elny tten és betegen már terhesnek érezte a folytonos gy zködést, és elpanaszolta: „Igen, fáradt vagyok - és Ön is az lenne, ha öt évet töltene azzal, hogy föltolja Winstont a hegyre egy taligán.” Végül Churchill is fáradt és elégedetlen volt. Nem ment el az elnök temetésére, de két héten belül javasolta, hogy szoborral tisztelegjenek az emlékének. (1948 óta áll a szobor a londoni Grosvenor téren.) Churchill pedig 1963-ban tiszteletbeli amerikai állampolgár lett. (164) Mrs. Churchill kitüntetése Majszkij, Ivan Mihajlovic londoni szovjet nagykövet naplójából: „Churchill elragadtatással beszélt a Vörös Hadseregr l, s megállapította mennyire megnövekedett a rokonszenv Angliában a Szovjetunió iránt, s mennyire megnövekedett a Szovjetunió tekintélye is. Mosolyogva f zte hozzá: - Hová jutottunk! A feleségem teljesen elszovjetesedett. Folyton csak a szovjet Vöröskeresztr l, a Vörös Hadseregr l, a szovjet nagykövet feleségér l beszél, írogat neki, telefonon beszélgetnek, vagy közösen lépnek fel nyilvános alkalmakkor. Azután a szemében huncutkás csillogással még hozzátette: - Nem választanák be valamelyik szovjetjükbe? Igazán megérdemelné!” Szovjetbe természetesen nem választották be. Amikor azonban 1945-ben a Szovjetunióba repült, kitüntették a Munka Vörös Zászló érdemrendjével. (119) Clemenceau és Zaharoff, a fegyverkeresked Egy este Clemenceau, Georges (1841-1929) francia miniszterelnök együtt vacsorázott a fegyverkeresked vel. - Azt beszélik elnök úr, hogy Ön megveti az emberiséget. - Hah! - legyintett a „Tigris”-nek becézett francia politikus, s gyanakvó pillantásokat vetett szemöldöke alól a fegyverkeresked re. - Csak azért bátorkodom ezt a pletykát megemlíteni, mert nekünk azonosak a nézeteink. - Nem egészen. Én nem az emberiséget vetem meg, csak az embereket. (168) A kitüntetést az kapja, akinek adják! Georges Clemenceau átadta a becsületrendet egy nagyiparosnak, aki pártjának anyagi segítséget nyújtott. Annyit mondott neki:
- Uram! Óhajtotta ezt a kitüntetést: hát íme, tessék, itt van. Most már csak ki kell érdemelnie. (1) „A gazdaság, te ostoba!” Az ún. negatív választási kampány során a politikusok arra törekszenek, hogy mennél jobban bemocskolják a másikat. Ezzel a taktikával verte meg 1988-ban George Bush George Dudakis-t. Az 1992-es választáson a demokrata párti Clinton ellen már nem vált be ez a fegyver. Kezdte Clinton nemi életével, de ennek nem volt sok köze az elnökséghez. Majd azt mondta, hogy Clinton ellenezte a vietnámi háborút, megtagadta a katonai szolgálatot. A közvélemény erre úgy reagált: elnököt választunk, nem pápát. Clinton nagyon következetesen félresöpörte ezeket a témákat, és plakátokat jelentetett meg: ,,A gazdaság, te ostoba!” (Bush túlzott külpolitikai ambíciói miatt ugyanis az ország gazdasági recesszió el tt állott.) Clinton jelszava arra utalt, hogy aki hagyja magát eltéríteni a gazdasági kérdésekt l, az bizony ostoba. Mert valóban hanyatlóban volt a gazdaság Amerikában, egyre több ember volt munka nélkül, gyárakat zártak be. Clinton azért nyert 1992-ben, mert a választók számára fontos kérdésekr l beszélt kampánya során. (98) Lopják az elnököt! Az USA elnöke, Bill Clinton William Jefferson (1946- ), mint azt választási hadjáratából is megtudtuk, hobbiszaxofonos volt. Az elnök nemrég rablók kezére került. Persze nem becses személye, csak azok a felvételek, amelyek a prágai látogatása során a Reduta nev dzsesszklubban készültek. A Csehországba látogató Clinton egy szaxofont kapott ajándékba Vaclav Havel cseh elnökt l, amin gyorsan el is játszott két világhír örökzöldet, a Summertime és a My Fanny Valentine cím dalokat. A felvételek szerz i jogát a cseh rádió kapta meg, ám valaki eltulajdonította és kalózkiadványon meg is jelentette ket. (6) Variációk egy témára Brezsnyev utódai - Jurij Andropov (1914-1984) és Konsztantyin Csernyenkó - csak hónapokat töltöttek a hatalom trónusán, mindketten súlyos betegen kerültek a Szovjetunió élére és nagyon hamar el is távoztak. Velük kapcsolatosak az alábbi sztorik. Kádár János repül géppel utazott Brezsnyev utódjának Andropov-nak a temetésére, aki csak nagyon rövid ideig töltötte be a pártf titkári tisztséget. - Hogyhogy most Kádár repül géppel ment Moszkvába? - kérdezik egy bennfentes pártembert l, mert közismert volt, hogy külföldre is jobban szeretett vonattal utazni. - Az öreg attól félt, - hangzik a magyarázat -, hogyha vonattal megy, talán már csak Csernyenko temetésére érne oda. (183) Andropov temetését, amelyre minden szovjet közéleti vezet felvonult, természetesen a televízió is közvetítette. A tv-bemondó a közvetítés alatt egyszer elszólta magát: - A kedves néz k is láthatják, hogy az egész szovjet kormány a sír szélén áll. (89) Az SZKP Politikai Bizottsága - bölcs el relátással - a következ határozatokat hozta: 1. K. Csernyenkó elvtársat kinevezni az SZKP KB f titkárának. 2. Eltemetni a Vörös téren. Csernyenkó temetésén a Vörös térre lép kt l kérik meghívóikat. - Ez meg mi? - Nekem, elvtárs, bérletem van. (175) Íme...
Reagan, Ronald IV. (1911-) amerikai elnök nyílt cinizmussal írta Csernyenkó halála után: „És a Kremlbe megint új ember került. Tudnék én bármir l is megegyezni az oroszokkal, ha közvetlenül a szemünk láttára halnak meg?”... (Az új ember Gorbacsov, Mihail Szergejevics volt, aki 1985-ben Csernyenkót követte az SZKP f titkári székében.) „Szomorú volt ezt bevallani, de mind megértettük - írja Nazarbaev, Kazakisztán elnöke -, hogy a rendszer együtt halt meg vezet ivel, akik már sehová sem vezették azt.” Csernyenkó miután f titkár lett (csak 13 hónapig töltötte be ezt a funkciót) határozatot hozott, hogy a Politikai Bizottság hetven évnél id sebb tagjainak nem kellett több, mint öt napot dolgozniuk egy héten. Indoklás: megtehetjük, hogy nem dolgozunk, a párt mindent elvégez. Íme ... A gerontokrácia uralmáról szól a korabeli vicc: A jereváni rádiót megkérdezik: - Melyik a világon a legfény z bb aggok háza? - Moszkvában - a Kreml. (134, 175) A Kínai Népköztársaság els miniszterelnöke Csou En-laj miniszterelnök Liu Sao-csi-vel (a népköztársaság alelnökével) szemben, aki mindenkor kiállt az igaza mellett, Mao Ce-tung kedve szerint élt, szintén hitte, hogy Mao keze építi fel Kínát. Csou egy lángelme, de képtelen nemet mondani Mao-nak. Egy ezermester, aki sorra megjavítja mindazt, amit Mao elrontott. Kritikus pillanatokban azonban becsukta a szemét, színlelt és együtt kiabált a tömeggel. A Kulturális Forradalom idején Maot szajkózza, lobogtatja Mao vörös könyvét. 1968-ban Csiang Csing, Mao felesége, Lin Piao (1907-1972) tábornok segítségével megpróbálja megdönteni Csou En-laj (1895-1975) miniszterelnök uralmát. Ett l Mao is megijed, és szabad kezet biztosít miniszterelnökének. (Ekkor árasztják el a vidéket a vörösgárdisták.) Csiang Csing pedig így beszél Mao-ról: - Ismét elárult és leszart! Csou En-laj, akinek rákos megbetegedése volt, még utolsó er feszítéssel biztosította barátja, Teng Hsziao-ping számára a miniszteri bársonyszéket. Halála után, 1976-ban Mao rendeletben tiltja meg, hogy nyilvánosan gyászolják Csou En-lajt. Mégis emberek milliói életüket kockáztatva vonulnak az utcákra. Fehér koszorúk borítják a Tienanmen teret. (126) A nagy dilemma... Deák Ferenc (1803-1876) a XIX. századi magyar történelem kiváló államférfija, f szerepet játszott abban, hogy 1867-ben létrejött hazánk és Ausztria kiegyezése, illetve az OsztrákMagyar Monarchia. Ekkor kezdték t a „haza bölcsének” nevezni. A kiegyezéssel persze nem értett mindenki egyet. A politikusok sokat vitatkoztak a kérdésr l, egyszer valaki felvetette azt az aggodalmát, hogy mi lesz akkor, ha az osztrák császár a magyar királlyal ellenkezésbe kerül. Deák, a „kiegyezés atyja” csak bólogatott: - Majd csak megegyeznek egymással! (132) Egy bohém miniszterelnök Dinnyés Lajos (1901-1961) kisgazda országgy lési képvisel Nagy Ferenc miniszterelnököt követte a kormányf i székben. Dinnyés-t személyesen Rákosi Mátyás ajánlotta erre a tisztségre. „Nyílt esz , értelmes ember, mit kissé negatív irányba befolyásol jó adag bohémes beütés” - így szólt a jellemzés. Amikor Molotov megkérdezte Rákosit, hogy kinek a kezében van a hadsereg, az megnyugtatta, hogy Dinnyés Lajos jó barát, nem fogja becsapni a népet.
(Rákosi hazahozatta öccsét a szovjet hadifogságból, s mint ellenálló 300 hold földre kapott mentesítést.) Dinnyés valóban egy jó képesség , jól képzett, vidám, s t bohém alkat volt, jócskán terhelve megalkuvási hajlammal. A fáma szerint édesanyja, amikor értesült miniszterelnöki kinevezésér l, összecsapta a kezét és azt mondta: „Mivé lett az ország, hogy már az én Lajkó fiam is miniszterelnök lehet.” Az anekdota szerint maga Dinnyés is így nyilatkozott: „Micsoda ország az, amelynek még én is miniszterelnöke lehetek.” Igaza lehetett Veres Péternek is, aki az NPP 1947. június 3-i ülésén azt mondta: „Dinnyés azért lett miniszterelnök, mert nincs nagy választékunk.” Rákosi véleménye szerint a politikai együttm ködés terén nem volt vele sok baj (nem is lehetett, hiszen Rákosi volt a miniszterelnök-helyettes). Látszólag minden közéleti hatalmat kivettek a kezéb l, ezért érthet , hogy többet foglalkozott Alsódabasi birtokával, mint a hivatalával. Leváltására testvérhúga külföldre távozása miatt került sor, mert mint kiderült, err l is tudott. (66) In vino veritas Dinnyés Lajos-t, a bohém miniszterelnököt, Dobi István (1898-1968) követte a kormányf i székben, aki majd másfél évtizedig hazánk államf je is volt (1952-1967). Szegény sorsú agrárproletár családból származott, hat elemit végzett, politikai pályáját a kisgazdapárt vidéki szervez jeként kezdte, parasztszövetségi titkárként hamar megszokta a vidéki pincézést, amelyek a borvidéken akkoriban még politikai vitafórumnak számítottak. Sajnos Dobinak, a miniszterelnöknek tulajdonképpen csak hivatala volt, hatásköre s még inkább hatalma jóformán semmi. „Ilyen körülmények között, írja egyik közeli barátja, mi mást tehetett? Hétvégeken hazament Sz nybe, otthoni barátaival elvonult a borospincébe.” Ez nem jelenti azt, hogy miniszterelnökként ne lett volna felel s a történtekért, hiszen is részese volt, és vállalta azokat az intézkedéseket, amelyek az ötvenes évek elejére az országot politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi mélypontra juttatták. Az 1956-os forradalom napjaiban végig az Országházban tartózkodott, ahol visszaemlékez k szerint „boros üvegek és demizsonok között tántorogva” nemcsak a Nagy Imre kormányt nevezte ki, hanem a Kádár János vezette „Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormányt” is. (66) Eisenhower gy zelme - „orosz siker” Eisenhower, Dwight David (1890-1969) 1953-tól 1961-ig volt az USA 34. elnöke. 1952-ben ötven millió ember közül huszonnégy millió a tábornokra szavazott, aki szétverte Európában a fasizmust. Ellenfele, Stevenson, az elvált magányos, t n d intellektuel, nem volt olyan népszer , mint a szívélyes modorú, jó kiállású, az átlagos családi, amerikai elképzelésnek megfelel típusú Eisenhower. Ami érdekesebb, hogy ez a választás a kipolarizált világhelyzethez ill en már nem is politikai, hanem világnézeti választás volt. ,, Vörösök ellen!” és „Fasiszták ellen!” - ez volt a két nagy jelszó. Ha jobban féltette a pénzét, mint az életét egy esetleges háborúban - az Eisenhower-re szavazott, aki jobban féltette az életét, mint a pénzét az Stevenson-ra. Ezek „fasisztának” nevezték Eisenhower-t, mert a választási kampány során t rte olyan jobboldali politikusok szövetségét, mint Taft s elfogadott olyan segít társakat is, mint McCarthy. Természetesen ett l a tábornok még nem lett „fasiszta”, de egyesek érdekes módon úgy beszéltek Eisenhower gy zelmér l, mint mikor Hitler jutott hatalomhoz... (122) „A fenségest csak egy lépés választja el a nevetségest l”
Báró Eötvös József, a 19. századi nagy politikus és író fiatal korában bejárta Európát. Londonból visszajövet a hajón egy francia volt az útitársa. Eötvös elegáns francia nyelven dicsérte az imént látottakat, a Tower-t, a Westminster-t, majd az angol irodalmat, és magasztalta az angol politika és gazdaság eredményeit. Kifejezetten fenségesnek nevezte mindazt, amit Angliában tapasztalt. A francia durcásan hallgatta Eötvös dicshimnuszát, és megjegyezte: - Ne felejtse, báró úr, hogy a fenségest csak egy lépés választja el a nevetségest l! Eötvös sajnálkozva nézett a túlbuzgó franciára. - Úgy értsem, monsieur, hogy az a lépés a Calais-csatorna? (168) Egy sikeres elnöki köszönt Ford, Gerald Rudolf (1913- ) az USA elnöke korában vállalta, hogy leánya ballagása alkalmából ünnepi beszédet mond az iskolában. A szónoklat így hangzott: - Talán érdekli Önöket, hogy Susan bizonyos utasításokat adott a beszédhez. Megkért, hogy ne beszéljek hosszan, ne mondjak vicceket, s egy szót se ejtsek arról, hogy milyenek voltunk mi az önök korában. Így hát befejezésül... Hivatalba lépése óta ez volt a legsikeresebb szónoklata. (133) „Cyrano” Charles de Gaulle (1890-1970) már majdnem két méteres magasságú fiatalember, amikor beiratkozik a Saint Cyr nev katonaiskolába. Tanulótársai azonnal a „két méteres Charles” gúnynevet adták a különleges legénynek. A valóságban elrejtve hideg büszkeségét, zokszó nélkül engedelmeskedik a parancsolgatásnak, vagy ahogy szokták mondani a szekatúrának. Az „öregek” ezt a procedúrát minden újonccal végigcsinálják mindvégig Franciaországban bármely tanintézetben. És mit találtak ki Charles részére? Csak rá kellett nézni igencsak tekintélyes orrára. Természetesen arra kényszerítették, hogy másszon fel az asztalra és mondja el Cyrano híres orrmonológját. De Gaulle kívülr l tudta Rostand-t, és egyetlen elakadás nélkül elszavalta a hosszú szöveget. Közvetlenül a mennyezet alól hangzott: „Hegyfok, szirt, sziklabérc - nem egész félsziget.” Ezzel megkapta a „Cyrano” gúnynevet is. Az iskolát 1912-ben végezte el, alhadnagyi rendfokozatot kapott. A sors iróniájából a XX. századbeli Franciaország kés bbi legnagyobb politikusa a tiszti rendfokozat elnyerésekor hagyományos esküt tesz, hogy soha nem fog politikával foglalkozni. (127) Nehéz olyan országot kormányozni... Eisenhower amerikai elnök panaszolja egyszer Ben Gurion, David-nak (1886-1973) Izrael els miniszterelnökének, „alapító atyjá”-nak: - Tudja milyen nehéz kétszázmillió amerikai állampolgár elnökének lenni? - Az semmi, - feleli Ben-Gurion - ha tudná milyen nehéz hárommillió izraeli miniszterelnök miniszterelnökének lenni? De Gaulle francia elnök szintén hasonlókra panaszkodik, csak egy kicsit máshová teszi a hangsúlyt: - Nehéz olyan országot kormányozni, ahol az emberek annyiféle sajtot kedvelnek (Franciaországban közel 400 sajtféle van). A második világháború vége felé de Gaulle ellátogatott Moszkvába, ahol nagy tisztelettel és megbecsüléssel fogadták. Az egyik ebéden Sztálin oldottabb, fesztelen modorban tréfálkozott a tábornokkal: - Meglehet sen nehéz lehet olyan országot kormányozni, mint amilyen Franciaország, ahol senki sem fér a b rében. - Igen, és ebben nem vehetek Önt l példát, mivel Ön utánozhatatlan.
Fock Jen magyar miniszterelnök 1968-ban Franciaországban járt, ahol a partnere, az ipari miniszter megkérdezte t le: - Miniszterelnök úr, önöknél hányféle sajt van? - Lényegesen kevesebb, mint Önöknél, de ne higgye, hogy azért nálunk könnyebb kormányozni. Már amiatt sem, mert az emberek egy részének olyan a szemlélete, hogy sajtos hasonlattal élve, még az ementáliban is csak a lyukakat látják. Különösen így volt ez 1968ban, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének évében. (Akkoriban sok definíció forgott közszájon az új gazdasági mechanizmusról. Talán a legfrappánsabb így hangzik: A szocializmus alapjainak felszedése.) (108, 183) A tábornoki csók De Gaulle tábornok 1962 szeptemberében viszonozza Adenauer kancellár franciaországi látogatását. A bonni repül téren a kancellár személyesen fogadta a francia elnököt. Mindenki számára váratlanul De Gaulle megölelte és mindkét arcán megcsókolta a meghökkent öreget. A kancellár kés bb azt mondta: „Els ízben csókol meg egy külföldi államférfi, méghozzá francia.”" Egy angol újságírón megjegyezte, hogy Münchenben a tömeg viselkedését figyelve a tudósítók az mondogatták: „Ilyen robbanásszer lelkesedést Hitler óta nem láttunk.” A Der Spiegel cím folyóirat, melyet meglehet sen franciaellenes és de Gaulle-ellenes hangvétel jellemzett, így írt: „De Gaulle a franciák elnökeként érkezett Németországba, és Európa császáraként tér haza.” De Gaulle kés bb sz kebb körben beismerte: „Azt mondtam a németeknek: nagy nép vagytok. De ez nem igaz. Ha a német nép nagy nép volna, nem így fogadott volna engem.” 1963. január 22-én az Elysée-palota Murat termében, az egyik újságíró megfogalmazása szerint megköttetett „Európa legnagyobb házassága”. Aláírták a francia-nyugatnémet együttm ködési szerz dést. Adenauer kancellár ekkor újabb tábornoki csókban részesült. (127) Egy történelmi jelent ség vacsora De Gaulle tábornok a második világháború befejezése után is Moszkvába utazott a kölcsönös segélynyújtási szerz dés aláírása céljából. Azalatt a két hét alatt, amit Moszkvában töltött, sok mindent megmutattak neki. Látta Sztálingrád romjainak tragikus nagyságát és a híres orosz balett szépségét, a hatalmas termel vállalatokat és tudományos intézeteket, a beláthatatlan orosz síkságokat, és a Kreml építészeti m emlékeit. A Sztálin-nal folytatott tárgyalások itt-ott beárnyékolták a találkozásokat s csak komoly er feszítések árán jutottak kompromisszumra az azokon szerepl politikai kérdésekben. Ezután Sztálin történelmi jelent ség vacsorát adott de Gaulle tiszteletére. Pohárköszönt jében ezt mondta de Gaulle-nak: - Kit n en tartotta magát. Sok szerencsét! Szeretek olyan emberrel dolgozni, aki tudja, hogy mit akar, még akkor is, ha nézetei nem egyeznek meg az én nézeteimmel. De Gaulle meg akarta hívni Sztálin-t Franciaországba: - Eljön-e meglátogatni bennünket Párizsba? Sztálin mesterien, kitér en válaszolt: - Hogyan tehetném? Hiszen már öreg vagyok. Nemsokára meghalok. (127) Ennyi az egész... A 63 éves de Gaulle elhatározta, hogy leszokik a dohányzásról, hogy abbahagyja a dohányzást és erre nagyon büszke. Az a módszer, melynek segítségével ezt elérte, egyik jellemvonását tükrözi. De Gaulle mindig, nagy és kis ügyekben egyaránt, el re megváltozhatatlan helyzetet teremtett a maga számára. Amikor rábeszélte titkárát, hogy
hagyja abba a szenvedélyét, akit le akart szokni a dohányzásról, a tábornok a következ ket tanácsolta: - Mondja meg f nökének, feleségének, titkárának, hogy holnaptól kezdve nem dohányzik. Ez elégséges. (127) Hosszú történet... De Gaulle tábornoknak több katonai elméleti könyve is megjelent. Sokan nagy írónak tartották, s egyszer valaki azt mondta neki: - Ön nagy klasszikus író. - Óh, nekem ez nem könny dolog - válaszolta de Gaulle. - Valóságos kínszenvedés. Nézze csak, három oldal piszkozat, hogy egy oldal tisztázat legyen. Leányom Elisabeth legépeli, és én még háromszor átjavítom a szöveget. Lényegében vég nélkül átdolgozom. Higgye el nekem borzalmas munka. Ha olyan szerénytelen vagyok, hogy írónak képzelem magam, számomra ett l még nehezebb lesz az írás. Hosszú történet ... Néha sikerül, néha nem ... Ez mindig nehezen megy nálam. De Gaulle egyébként minden neki küldött könyvet maga megköszönt s kés bb egészsége romlásaként értékelték, hogy már csak a hivatala útján küldte köszönetét. [De Gaulle szórakozott ember volt. Gyakran látták különböz templomokban, hogy jobbrabalra nézel dik, és ahogy mondogatták róla „számolja a legyeket”.] (127) Egy igazi gentleman Egy fasiszta ezredes 1962 nyarán az OAS-szal együttm ködve egy automata fegyverekkel felszerelt csoport támadását szervezi meg de Gaulle elnök ellen. A merényl k autókba ülve várakoztak egy útkeresztez désnél. Este nyolc órakor felt nik az elnöki gépkocsioszlop. Az els Citroen hátsó ülésén foglal helyet a tábornok és felesége. Az els ülésen a sof r mellett sógoruk, de Boissier ezredes. A merényl k egyszerre több géppisztolyból nyitnak tüzet. A banditák által leadott 150 lövésb l hat találta el de Gaulle kocsiját, de sikeresen elmenekülnek. A villacoublayi táborban repül gép várta a tábornokot. De Gaulle kilép a kocsiból, lesöprögeti kabátjáról az üvegtörmelékeket és megállapítja: „Ezek az urak egyáltalán nem tudnak l ni.” Ezután odafordul sógorához: „Nem bocsátom meg ezeknek a csirkefogóknak, hogy tüzet nyitottak egy hölgyre.” (A merényletben részt vett három magyar állampolgár is, akik közül az egyiknek napjainkban jelent meg Párizsban egy könyve az összeesküvésr l Meg kell ölni de Gaulle-t címmel. Lajos Márton leírja, hogy az akcióhoz szükséges adatokat Jacques Canelaube rend rtábornoktól, az Élysée-palota biztonsági f nökét l kapták.) (127) „Franciaország árva!” Charles de Gaulle tizenhárom nappal 80. születésnapja el tt befejezte életútját. George Pompidou köztársasági elnök ekkor mondta a rádióban ezt a mondatot: „Franciaország árva!” „Sok-sok katonát, sok-sok zenét!” - mondta a haldokló Churchill, amikor temetésére gondolt. De Gaulle tábornok azt hagyta örökül, hogy Colombey kis temet jében hantolják el, mindenféle nyilvános szertartás nélkül. Ne legyenek jelen semmiféle magas rangú személyiségek, sem az elnök, sem a kormányf , se miniszterek, se képvisel k. A tábornokot akaratának megfelel en 1970. november 12-én helyezték örök nyugalomra a colombey-i temet ben. Csak legközelebbi hozzátartozói voltak jelen. A kis faluban lezajlott szerény gyászszertartás azonban igen nagy figyelmet és szokatlan érdekl dést keltett. Colombey falu harangjának szavára ötvenezer harang válaszolt Franciaország városaiban és falvaiban. szinte és általános volt a nemzeti gyász.
Ugyanaznap Párizsban a Notre-Dame (Miasszonyunk) székesegyházban 82 állam képvisel inek jelenlétében tartottak gyászmisét. De a világon mindenütt kegyelettel adóztak a tábornok emlékének. (127) Kik támogatják Gorbacsovot? Mihail Gorbacsov (1931-) 1985-ben, Csernyenkó halála után foglalta el hivatalát. Gorbacsov a glasznoszty megnyilvánulási formáivá tette nyilvános szerepléseit is. Ha külföldi vagy szovjet nagyvárosokba látogatott, megállította limuzinját, kiszállt és üdvözölte a járókel ket. - Ember még ilyet nem látott - írja az egyik amerikai újságíró - egy modern szovjet vezet , akit nem támogatnak két oldalról. „Kik támogatják Gorbacsovot?” - hangzott a vicc kérdése. „Senki, egyedül is fel tud állni.” Amikor Gorbacsov átvette a hatalmat, az illúziókra épül társadalom kimúlt. A helyzetet a legjobban az a vicc fejezte ki, mely szerint: „A Szovjetunióban gyártják a világ legnagyobb mikroszámítógépeit.”" (155) Pártf titkár feleséggel... Egy korabeli vicc meglehet sen pontosan mutatja, milyen szerepet játszott Gorbacsov imázsának alakításában Raisza Gorbacsova, akivel 1954-ben Moszkvában kötött házasságot, íme a-vicc: Gorbacsov gépkocsija hirtelen fékez egy részeg férfi el tt, aki az úttest közepén hever. A f titkár kiszáll és megpróbál a lelkére beszélni: „Hát ilyenkor iszod le magad, te szerencsétlen, amikor végre itt a peresztrojka, meg a glasznoszty, amikor az ország fellélegzik.” A részeg azonban rá se hederít. Gorbacsov beszél még egy darabig, aztán dühbe gurul: „Ember, hát nem látod ki beszél veled?” A részeg tágra nyitja a szemét, és fürkészni kezdi t: „Bocs' Misa, de az asszony nélkül nem ismertelek meg.” S valóban - idézi Szilágyi Ákos Buharin találó aforizmáját - ha Sztálin Dzsingisz kán volt telefonnal, akkor a szovjet állam utolsó vezet je Gorbacsov, pártf titkár feleséggel... Ebben a házasságban nem Gorbi (sokan csak Gorbinak vagy Misának szólították), hanem felesége Raisza volt a „férfiúi elem”, ami egyébként elég tipikus jelenség az „orosz felállásban”. Orosz gondolkodók szerint az orosz férfi pszichológiailag nem egészen meglett ember, félig kamasz, félig gyerek [Az emigráns Jurij Malcev 1975-ben írta: Ha egyszer összegy jtenék a szovjet korszak összes viccét, akkor ez súlyos köteteket tenne ki... alighanem ez lenne a szovjet állam leghitelesebb története... Az író persze azt a régi szovjet viccet is elsüti, mely szerint az egész szovjet állam története: vicc] (172, 175) A „mineralnij szekretar” Gorbacsov pártf titkár els látványos politikai akciója, amelynek nyomán az „ásványvízügyi f titkár” gúnynevet kapta, az „antialkoholista kampány”, csúfos kudarcot vallott. Az alkoholizmusellenes kampány id szakában a korabeli vicc szerint Gorbacsov gyárlátogatást tesz és az újságírók gy r jében állva, felteszi a kérdést az egyik élmunkásnak: - Mondja csak, tudna így dolgozni egy üveg vodka után? - Tudnék. - Kett után is? - Kett után is. - Na jól van, de három után? - Láthatja, dolgozom. (174, 175) Ki mit gy jt?
Hogy ki mit gy jt egy meghatározott helyen és id ben, az mind rá, mind a helyre nézve jellemz lehet. Brezsnyev például a korabeli vicc szerint (akárcsak Ceausescu román pártf titkár) politikai vicceket gy jtött. Mikor megkérdezték t le: - És mondja, mennyi van már? - így felelt: - Óh, már vagy tizenkét lágerrel. Gorbacsov például, a Szovjetunió els és egyben utolsó elnöke, óriási hatalomgy jteménnyel rendelkezett: volt az SZKP f titkára, 1988 októberét l a Legfels Tanács Elnökségének elnöke is. 1990 márciusában a népi küldöttek kongresszusa, vagyis a szovjet parlament megválasztotta t a Szovjetunió elnökének. Végül a Legfels Tanács - saját törvénykezési jogkörének jó részér l lemondva - elnökét rendkívüli hatalommal ruházta fel. A mai napig megmagyarázhatatlan, hogy kinek gy jtötte össze ezt a temérdek hatalmat, ha maga nem volt képes vagy nem akart élni vele? Intézkedései sorra kudarcba fulladtak, kudarcba fulladt a glasznoszty és a peresztrojka is, (amit Alexandr Zinovjev találóan nevezett „katasztrojkának”) s t annyi viszontagság után 1991-ben elbukott maga a szovjet állam is. Ezt követte 1991 decemberében magának, Gorbacsovnak a bukása. (1990-ben Nobel-békedíjat kapott.) Ebben az id szakban az a vélemény terjedt el ország, s t világszerte, hogy Gorbacsov is elmondhatta volna a közismert zsidóvicc rabbijával: - Kár, pedig még annyi jó écám lett volna! (174) A „Szovjettelen Unió” 1991-ben a Szovjetunió egyszer en, szinte egyik napról a másikra szétesett. Ami bekövetkezett az nem más, mint a Szovjetunió „id n túli” folytatása: a „Szovjettelen Unió”. A legárulkodóbb és legszembeszök bb az egészben, s ez a dolog lényege, hogy „egyáltalán nem történt semmi”. Csak szétesett minden. Mi okozhatta a birodalom bukását? A szó szoros értelmében hétköznap bukott el. Más hétköznapoktól semmiben sem különböz „szerda” volt éppen. Ebben az id szakban vált közismertté egy Gorbacsovi mondat, amely kés bb szállóige lett Oroszországban: „Procesz posol... azaz a folyamat beindult.” Lehet hogyha a Szovjetunió megkapja az „ t megillet ” Teng Hsziao-pingjét, mondjuk Andropov személyében, akkor aligha lesz Gorbacsovból korszakos hatású politikus és a Szovjetunió még ma is fennáll. Ezt az állítást látszik igazolni az is, hogy 1985-ben semmiféle hirtelen kitört gazdasági vagy politikai krízis nem volt az országban (a személyi hatalom válságát kivéve, legalábbis nem nagyobb, mint tíz vagy húsz évvel azel tt). (174) Az oroszok: hálátlan népség! A prózaíró Viktor Jerofejev azt mondta, Gorbacsov „olyan volt, mint Valentyina Tyereskova, az els n i rhajós.” Rögtön elájult, aztán csak himbálódzott a föld körül kering rhajóban és mégis sikerült megnyomnia a jó gombokat a kell id ben, pusztán azért, mert pontosan a megfelel helyen himbálódzott. Felszállt, elájult és nem halt meg. Ez volt a nagy h siesség. Ugyanígy Gorbacsov. Gorbacsov épp azokat a gombokat nyomta meg, amiket kellett, és a rossz és a jó gombok kombinációja épp a megfelel nek bizonyult. Valóságos metafizikai jelenség volt Oroszország történelmében, egy isteni jöv be látó. Gorbacsov elvezérelte Oroszországot a maga történelmi sorsához. Belekerült az orosz történelem panteonjába, és majd fokozatosan nagy embernek fogják tartani. De nem egyhamar. Az oroszok hálátlan népség! - Lehet-e a Szovjetunióban ellenzéki párt? - kérdezik a jereváni rádiótól. - Nem, mert ha engedélyeznének még egy pártot, mindenki ebbe lépne be, és megint egypártrendszer lenne. (155)
Hitler furcsaságai Kevesen tudják róla, hogy amikor az apátsági iskolában járt, pap akart lenni. Tény viszont, hogy iskoláiban nem igen jeleskedett, az érettségi el tt pedig meghátrált, betegségbe menekült. Vitathatatlan rajzkészsége alapján m vészi pályára próbál lépni. A Festészeti Akadémiáról eltanácsolják, a pallérságot ajánlják neki. Az sem közismert, hogy pornográf rajzokat is készített. Hitler (1889-1945) nem szeretett dolgozni és tulajdonképpen nem is volt állása sehol. Legkedvesebb olvasmányai: Karl May regényei. Kedvenc filmjei amerikai alkotások (King Kong és a Hófehérke). Kedvenc színészn je: Shirley Temple, kedvenc melódiája: a Három kis malac, amit gyakran fütyült is. Bécsi évei alatt kiderült róla, hogy tulajdonképpen semmire sem alkalmas. Mint egyik gunyoros angol életrajzírója megjegyezte, Hitler „még gyerekcsinálásra sem volt alkalmas.” Szakért k véleménye szerint Hitler tulajdonképpen érzelmi fogyatékos volt. Érdekes adalék róla, hogy nem volt képes egybehangolni négy végtagját. Ezért nem tudta megtanulni az autóvezetést, de lovagolni sem tudott. Komikus lehetett, mint kés bb a kabaréjelenetekben, ahol Hitler a többiek „Heil Hitler-jére azzal válaszolt: Heil - én magam! Kedvenc álneve a „Wolf” (Farkas) volt. A hotelben a vendégkönyvet gyakran így írta alá: Herr Wolf. (60) A „charme-os ember...” A Mein Kampf-ban írja Hitler: a tömegek azokat imádják, akik parancsolnak, és nem azokat, akik könyörögnek, hasonlóan a n khöz. A n k inkább alárendelik magukat az er s férfinak, mintsem, hogy uralkodjanak a gyenge férfi felett... A „Münchener Post” cím napilapban 1923-ban megjelent egy cikk, amely éppenséggel a „Hitlert vakon szeret n kr l” íródott. Ezek a hölgyek annyira rajongtak a remek szónokért, és „férfias harcosért”, hogy ékszereiket felajánlották neki! És ez nem volt kevés. (Hatvanezer svájci frankot képviseltek a tárgyak.) Ott volt a sorban az 57 éves Elsa Bruckmann, egy igazi román herceg lánya és egyben egy német kiadó felesége. És ott volt Magda Goebbels, akinek a számára a férje csak egy kolonc volt. Hitlert tartotta az igazi célpontnak. Arról álmodozott, hogy valamikor majd lesz Németország els asszonya. (Ennek voltak jelei is: Magda Goebbels kísérte el Hitlert diplomáciai fogadásokra, és amikor merényletet kíséreltek meg ellene, csak az asszony f ztjét fogadta el.) Hitlernek már a híre is ellenállhatatlan érdekl dést ébresztett a n kben. Tizenéves lányok nemegyszer a kocsija elé vetették magukat. Akárhányszor fellépett a n k is rjöngve hallgatták, az utcákon rajongva rohamozták autogramért, és amerre járt mindenütt kísérgették. [Pedig Hitler soha nem ismerte el, hogy egy n érhet annyit, mint egy férfi.] (60) Kölcsönös „tiszteletben” Hitler (igazi neve: Schickelbauer) tisztelte és kés bb egyre inkább csodálta Sztálint. Nagy elismeréssel beszélt róla, miközben különösen az állhatatosságuk párhuzamát emelte ki: a veszély, aminek Moszkva 1941 telén ki volt téve, saját 1945-ös helyzetére emlékeztette. Ha a gy zelembe vetett hit hulláma öntötte el, alkalomadtán tréfás felhanggal kijelentette, hogy az Oroszország feletti gy zelem esetén természetesen német fennhatósággal, legjobb volna Sztálinra bízni az ország igazgatását, mivel az elképzelhet legalkalmasabb ember az oroszok kézben tartására. Sztálinban voltaképpen a kollegát látta. 1939 augusztusában megparancsolta fényképészének, hogy retusálja a fotót, amelyen Sztálin a bal kezében cigarettával látható: - Két nagy nemzet szerz désének aláírása ünnepélyes aktus, az ember ezt nem cigarettával a kezében teszi...
Viszont arra is van bizonyíték, hogy Sztálin elismerte Hitlert (még 1944 decemberében is tett rá egy félig-meddig rokonszenvez megjegyzést de Gaulle-nak). (118) Hitler - a milliomos Göring m gy jteményeket fosztott ki, Himmler elkobzott bankszámlákat dézsmált, miközben a Führer látszólag mindezeken felülemelkedett, t nem érintették a piszkos anyagiak. Hitler vagyona jogdíjakból gy lt, minden egyes német postabélyeg után, amely az arcképét viselte, valamint hitvallásából, a Mein Kampf-ból, amelyet minden házasulandó pár megkapott ajándékba. A Mercedes-gyár autót ajándékozott neki, ez jó reklám volt a gyárnak is. Sof rt a párt adott hozzá. De mib l vett Münchenben kilencszobás lakást? 1927 után már szerte az országban mondhatott beszédeket, és ezek bármennyire politikai természet ek voltak, ezekért minden alkalommal pénzt kapott. Ráadásul gyakran írt cikkeket álnéven a pártlapokba, ezeket is szépen honorálták. Sajátos és kés bb nyilvánosságra került egyezség szerint, a köztéri nyilvános szereplések kivételével mindenütt csak - Hoffmannak - fényképészének volt joga fényképezni a Führert. Hoffmann jó pénzért árulta a képeket szerte a világban és minden egyes bevétel fele Adolf Hitlert illette két évtizeden keresztül. Ebb l és egyéb honoráriumaiból milliomos lett. (60)' Hitler szeret i Hitler - aki sokak szerint - köznapi értelemben nem volt férfi, azért tartott szeret ket, hogy ezzel is bizonyítsa, hogy is férfi. Eva Braun 15 évi tapasztalat alapján állította, hogy „Mint férfit l, semmit sem kaptam t le”. Unokahúga, Angela Raubel, akit Hitler Gelinek becézett (viszonyuk három évig tartott) elmondása szerint Hitler egy szadista-mazochista, perverz partner volt, aki bizalmas együttlétük alatt olyasmiket követelt t le, amit l hányingere támadt. Ötévi kapcsolat után Unity Mitford (egy angliai nemesi család sarja, aki Hitler miatt költözött Münchenbe és lett a náci párt tagja) az öngyilkosságba menekült. Ugyanerre a sorsra jutott Renata Müller, a roppant csinos német filmszínészn is. Nem lehet véletlen, hogy „tartós” partnerei közül mind a négy öngyilkosságot követett el, kett nek (Gelinek és Renata Müllernek) els re sikerült, a másik kett (Eva Braun és Unity Mitford) inkább csak a kísérletekkel zsarolta a férfit. A sz ke, nagy szem , álmodozó tekintet , t le 20-21 évvel fiatalabb n ket kedvelte. A nyilvánosságot nemigen vállalta velük, „aranykalitkában” tartotta ket. Szeret ivel b kez en bánt, b ven ellátta ket ruhákkal, ékszerekkel. Még Eva Braun sem léphetett be Hitler hivatalos világába, helye csak a szigorúan vett magánéletben volt. Ugyanakkor Hitler nagyon szerette, ha szép hölgyek veszik körül. 1935t l tíz éven át küzdött egymással két „csúcs-asszony” a hitleri birodalom „first lady” címéért: Magda Goebbelsnek - aki szerelmes volt Hitlerbe - egyetlen komoly vetélytársa e téren Emmy Göring volt. Kifelé, a társadalom felé Hitler ugyanakkor a szorgalmas államf képét mutatta, eltitkolta szeret it, hogy azt a látszatot keltse: nincs is magánélete, merthogy teljes energiáját a hazának szenteli. (60) A színes paletta A második világháború „urai” színes palettán helyezkedtek el. Hármuk bevallottan diktátor volt (Hitler, Sztálin és Mussolini), kett csak alkotmányos keretek között alkalmazta a diktatúrát (Roosevelt és Churchill). Három hadvezér napról napra személyesen irányította a hadm veleteket (Hitler, Sztálin és Churchill), a másik kett viszont távolról szemlélte a harcokat. Mindannyian részt vettek az els világháborúban.
Találunk közöttük amat r fest t és egy heged m vészt is. Az egyik herceg unokája, a másik tehet s értelmiségi családban n tt fel, a harmadik egy vámhivatalnok fia, a negyedik és ötödik pedig egyszer en munkásszül k gyermeke. Egyetemet csak egyikük végzett, és ugyanígy csak egy államférfi élt boldog házasságban. Churchill Hitlerrel sohasem találkozott. (179) „Nota bene 1945” A lakosság már beletör dött Berlinben és egész Németországban, hogy éjjel-nappal hullanak a fejekre a bombák az ellenállás legkisebb jele nélkül, és hogy az idegen kötelékek fényes nappal, kékl ég mellett is légiparádé alakban közelednek. Az emberek véres vicceken élcel dtek. Roosevelt és Hitler, így a vicc, egyezményt kötnek a háború hátralév részére, amelynek értelmében egyikük a repül gépeit, másikuk a légterét bocsátja rendelkezésre. (Persze a látottak alapján az emberek többségének az akasztófahumortól is elment a kedvük.) (93) A rejtélyes „Vég” Hitler és Eva Braun halálának körülményeit már nagyon sokan leírták. A legutóbbi években végzett kutatások és a róluk írott beszámolók (mindenekel tt Stefan Niemayer „Hitler rejtélyes elt nése” cím alapos müve) rávilágítottak: nagyon sok minden másképpen van (vagy lehetett), mint azt fél évszázadon át hitték a történészek és a kutatók. El ször is bebizonyosodott, hogy az a félig elégett holttest, amelyet mindenki Eva Braun földi maradványainak tulajdonított, nem az övé. Ez egy olyan n é volt, aki nem sokkal halála el tt gránátrepeszdaraboktól sérült meg. Hitler földi maradványa sem biztos, hogy az övé volt. A feltételezések szerint a kett s öngyilkosságot csak megjátszották, Hitler és Eva Braun kimenekültek az ég városból, és az egyik utolsó repül géppel, amit Martin Bormann szerzett nekik, eljutottak Hamburgba, onnan tengeralattjáróval Argentínába mentek. E hajó útja meglehet sen biztos. Az is biztos, hogy a háború után érkezett argentin földre. (Bár sokan még vitatják, gyakorlatilag bebizonyosodott, hogy Bormann kijutott Dél-Amerikába és ott élt vagy másfél évtizedet.) Hitler ha élve kijutott is a bunkerb l, már nemigen élhetett sokáig, valószín leg soha nem léphetett Dél-Amerika földjére. Eva Braunról terjengtek olyan hírek az 50-es és 60-as években, hogy él valahol, beszéltek vele. De a hírekr l utólag mindig bebizonyosodott, hogy nem voltak igazak. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy fél évvel a háború vége után Adolf Hitlert mint keresett háborús b nöst köröztették a szövetségesek... (60) „Heil Dönitz!” Hitler 1945 májusában az Észak-Németországban tartózkodó Dönitz, Karl (1891-1980) admirálist nevezi ki utódjául. Dönitz tehát az államf . Ez persze ugyanolyan kényszermegoldás, mint Dönitz maga. Az államf azt nyilatkozta, hogy a bolsevik áradatot akarja visszaverni, a maradék szövetségi csapatokkal csak megvívni kíván, amennyiben a szövetségesek ezt másként nem gondolják. Változott a kintornás, de a nóta maradt. „Heil Dönitz!!” - köszöntik az emberek egymást viccesen, ha találkoznak. (93) Kormányzósértés Horthy Miklós (1868-1957) Magyarország kormányzója - anno dacumál - nagyon könnyen túltette magát a Habsburgokhoz való köt désén (1909 és 1914 között Ferenc József szárnysegéde volt, 1916-ban részt vett IV. Károly koronázási ünnepségén, 1918-ban a monarchia flottaparancsnoka). Kivárt, sem a szabad királyválasztókhoz, sem a legitimistákhoz nem csatlakozott. 1920 márciusában megválasztották kormányzónak s április elején már a Királyi Várban találjuk. {Hunyadi János és Kossuth Lajos után volt Magyarország harmadik
kormányzója.) Kezdett l fogva királyi pózokat vett fel, s mint államférfi egy egész korszakot szimbolizált. Ebben a szituációban született meg a Nagy Endre-féle kabaréban az alábbi versecske, amely csak néhány este hangzott el a színpadon s drágán kellett fizetnie érte Nagy Endrének, a nagy kabarészerz nek. (Kabaréját felszámolták.) Volt egyszer egy ember Szakálla volt kender, Felmászott a fára, Leesett a sárba. Volt egyszer egy tenger, Azon volt egy ember, Felmászott a trónra, Nem mászik le róla. (15, 66) A diplomácia magasiskolája Harry Hopkins, Roosevelt személyes tanácsadója, gyakorlatilag az elnök helyettese volt. Diszkréciójában és ítél képességében maga Churchill is tökéletesen megbízott, ezért id r lid re, amikor ki akarta puhatolni Roosevelt véleményét valamely küszöbön álló lépésr l, Hopkinsnak táviratozta meg mit tervez, amivel lényegében azt akarta kifejezni, hogy: „Ha ön is jónak látja, talán kikérhetné nagy barátunk véleményét az itt következ javaslatról.” Hopkins pedig, miután megbeszélte a dolgot Roosevelttel, esetleg úgy döntött, hogy „nem látja jónak” és közölte Churchill-el, úgy érzi ez nem a megfelel pillanat hozzá, hogy az Elnökkel ismertessék a javaslatot. Vagy ha Roosevelt helyeselte a dolgot, Hopkins így válaszolt Churchill-nek: „Úgy vélem, Ön nyugodtan felvetheti az Elnöknek az említett javaslatot...” (164) „Hullákon átlépve menetelt!” Nyikita Hruscsov (1894-1971) Sztálin feleségével együtt tanult az Ipari Akadémián. Ez az intézmény egy gyorstalpaló volt a középiskolai végzettséggel nem rendelkez „vörös igazgatók” és pártmunkások számára. Az asszonynak els sorban egy fél analfabéta pártmunkáson akadt meg leginkább a figyelme, akinek akkori levelei csak úgy hemzsegtek a helyesírási hibáktól. A fiatalembert Nyikita Hruscsovnak hívták. Az évfolyam párttitkára volt és sok szempontból Nagyezsda Allilujevának köszönheti szédületes karrierjét: az asszony hívta fel rá Sztálin figyelmét. Hruscsovnak is jó véleménye volt a diktátor feleségér l: „És milyen szerényen viselkedett a magánéletben! Kizárólag villamossal járt az Akadémiára. Másokkal együtt távozott.” Hruscsovot, akit tanárai „korlátolt, sz k látókör ” embernek, „talpnyalónak” tartottak, hamarosan kinevezték kerületi els titkárnak, majd a moszkvai pártbizottságra irányították. Hasonlóan vélekedett róla memoárjában Anasztasz Mikoján is, aki sok évig jó barátja és szövetségese volt: „Hruscsov szinte néhány év alatt karriert csinált Moszkvában. Hogyan és miért? Mert id közben mindenkit bekaszniztak. Hruscsovnak pedig Allilujeva segített az el rejutásban. Hullákon átlépve menetelt.” (112) Hruscsov Hollywoodban 1959 szeptemberében Hruscsov elnök és felesége, két lányuk és fiuk kíséretében két hétig az Egyesült Államokban tartózkodtak. Hruscsov partnere Eisenhower elnök volt. John Kennedy ötlete volt, hogy Hruscsovék amerikai útjának fénypontjává Hollywoodot tegyék. Nyikita partneréül Marilyn Monroet jelölte ki, a szovjet politikus feleségét pedig Frank Sinatra kísérte mindenhová. Csak Disneylandba nem mehettek, az nem volt tervbe véve. Hruscsov dühösen ki is fakadt: - Csak nem ott tartják az atombombákat, hogy nem akarnak beengedni?! Hollywoodban díszes társaságban együtt ebédeltek: Marilyn Monroe, Frank Sinatra, Richard Burton, Henry Fonda, Elisabeth Tylor, Gary Cooper, Tony Curtis és Gábor Zsazsa. Frank meghívta a házaspárt a „Can-Can” forgatására is, ahol munka közben láthatták a táncosokat. Ám Nyikita frivolnak találta a fergeteges táncot az állig csapott szoknyákkal.
- Nálunk ezt sosem engedném - lihegte Marilyn fülébe, aki elpirult, mintha valami obszcén bókot hallott volna. (28) Páratlan cip ben Emlékezetes botrányt kavart, amikor Hruscsov az Egyesült Államok Szervezetében az 1960as közgy lésen kézbefogott cip vel verte az asztalt. Évekig beszéltek err l az esetr l. Csak egy véletlenül el került televíziós felvételb l derült ki, hogy akciója közben Hruscsov-nak mindkét lábán volt cip - tehát az inkriminált darabot úgy vitte magával. A botrányos jelenet során azt vágta Hruscsov az amerikai delegátus fejéhez, hogy „b ghetne akárki tehene, csak a maguké hallgatna...”, a Fülöp-szigeti küldöttet pedig „puhány senkiházinak” és „paprikajancsinak” titulálta. A szovjet delegátust a rendbontásért 10 000 dollár pénzbüntetésre büntették. (128) Elefánt a porcelánboltban 1962 és 1966 között Sartre közel kilencszer töltött hosszabb id t, olykor több hetet, a Szovjetunióban (Moszkva, Kijev, Leningrád, Jalta, Odessza, Tbiliszi, Észtország, Grúzia, Litvánia, Ukrajna). 1964 nyarán Hruscsov vendégei voltak, aki egy íródelegációt fogadott grúziai dácsájában. A delegáció tagja volt Sartre és Castor, az elismert feminista írón , Sartre élettársa (Simone de Beauvoir) is, aki a n i irodalmárok vezéralakja volt Franciaországban. Mivel a vendégei voltunk, úgy képzeltük, hogy szívélyesen fog viselkedni - meséli az eseményt Castor. - Hát nem így történt, úgy szidott bennünket, mintha a kapitalizmus bérencei volnánk. Lelkesen ecsetelte a szocializmus szépségeit, magára vállalta a felel sséget a budapesti szovjet beavatkozásért. Paprikavörösen, nagy nyilvánosság el tt szidalmazta az Európai Íróközösség egész testületét, beleértve Sartre-t is. Ezután a „dörgedelem” után kicsikart magából egy-két udvarias szót: „Végül is, maguk is ellenzik a háborút. Akkor talán mégis ehetünk és ihatunk egy asztalnál.” Valaki odasúgta neki: Túl kemény beszéd volt! - Ebb l legalább érteni fognak - felelte szárazon. (34) A dolgok másként is alakulhattak volna? Lee Harwey Oswald (J. F. Kennedy gyilkosa) járt a Szovjetunióban is. Egy újságíró megkérdezte Hruscsovtól, hogy másképp alakulhattak volna-e a dolgok, ha Oswald t lövi le Kennedy helyett. Minden bizonnyal, válaszolta a szovjet politikus. Onassis sose vette volna feleségül az én özvegyemet. (Kit n pesti szólás 1964-b l: „Kennedy golyót kapott, Hruscsov fúrót.”) (28, 58) A kompromat A kompromat orosz eredet szóképz dmény, a politikai ellenfél, párt, ellenzék, kormányzat megsemmisítése vagy meggyöngítése céljából bevetett korrupciós gyanút vagy vádat tartalmazó kompromittáló anyag. (A mat arabul annyi, mint halál, oroszul pedig anyázást jelent.) A korrupciós feljelentés politikai m faját és technikáját jól ismerték és tökéllyel alkalmazták már az ókortól kezdve. Oroszországban egy liberális honatya 1916-ban vetette be el ször az Állami Dumában, Miljukov, Borisz Stürmer kormányf eltávolítása érdekében. A posztszovjet érában 1993 áprilisában Oroszországban Alexandr Ruckoj alelnök 11 b rönd kompromattal fenyegette meg Jelcin elnököt és környezetét, amire mindjárt egy rakás „ellenkompromattal” válaszoltak. Az áprilisi kompromatot szeptemberben „politikai sakkmatt”, októberben pedig „tank-matt” követte a moszkvai Fehér Ház el tt. (173) Nincs hatalmasabb kiáltás, mint a csend Egy amerikai híradós csoport Szibériában forgatott s ennek során egy kis faluban megtalálták Jelcin, Borisz Nyikolajevics (1931-) szovjet államf egyik távoli rokonát. Az illet egy m velt és szellemes férfi volt, aki átfogó elképzelésekkel rendelkezett a világ jöv jét illet leg. Az
interjúban azt fejtegette, hogy Oroszországot most csak egy Lincoln Abraham-hoz hasonló karizmatikus és feddhetetlen jellem vezet tudná megváltani. A riporter közbeszólt: - És az Ön rokona, Borisz Jelcin nem az? A férfi nem válaszolt. Az operat r mestere volt a szakmájának, rajta hagyta a kamerát az interjúalany arcán, a csend tizenhét másodpercig tartott. Súlyosabb kritika nem hangozhatott volna el a politikusról. (128) Muszáj borja... Köztudott, hogy az 1996-os elnökválasztás el tt a szívbeteg és er sen alkoholizáló Jelcin-nek vajmi kevés esélye volt az újraválasztásra. Állítólag négy amerikai médiaszakért igen magas anyagi ellenszolgáltatás ellenében vállalta a lehetetlent, hogy megmenti Jelcin-t a biztos bukástól. Nehezen tudták azonban rávenni az elnököt a színészkedésre. Egyikük még Clinton amerikai elnököt is rábeszélte, hogy nyomást gyakoroljon Jelcin-re. Jelcin mindig is feltekintett az amerikai elnökökre, mert t lük várta, hogy elnyerje a nyugati világ keleti bajnoka címet (a mindenkori német kancellárnak pedig a pénzére számított). Clinton fel is hívta moszkvai kollegáját és a következ szavakkal vette rá a „komédiázásra”: „Muszáj Borja, muszáj, én is így lettem elnök!” S a nagy „feltámadó m vész”-t újra „cárrá” választották. 1998 szén történelmileg páratlan helyzet áll el az USA-ban és a Szovjetunióban is, a bukás szakadékának a szélén egyensúlyozgat a két elnök (Borisz cár és a Billy fiú), a törvényhozás az alkotmányos felel sségre vonás fegyverével fenyeget zik. (Volt ilyen kísérlet már el z leg is. Amerikában Lincoln utódját egy voks híján nem találta b nösnek a szenátus, Nixon pedig id ben lemondott.) Mindketten megnyerték a maguk csatáját, most már csak az a kérdés, érdemes volt-e? (128) A helyzet lenullázása A „helyzet lenullázása” abban áll, hogy a hatalom nem firtatja többé azokat a b nöket és visszaéléseket, amiket az oroszországi „eredeti felhalmozás” tíz esztendeje alatt az oligarchák és politikusok elkövettek. Az ún. amnesztia-törvény legfontosabb kategóriája a plecsnihordozóké, vagyis azoké, akik valamilyen - szovjet id szakban szerzett - érdemrend birtokosai. A politikai elitb l lett tulajdonosok közül plecsnije szinte mindenkinek van, Viszonylag fiatal életkora és szerény karrierje ellenére még Putyin-nak is jutott egy állami plecsni a szovjet korszak legvégén. A média-cézár Vlagyimir Guszinszkij-t nem sokkal a törvény hatályba lépése után helyezték el zetes letartóztatásba, pár nappal kés bb, mint plecsnihordozót kénytelenek voltak szabadon engedni. A menlevél, amelyet Jelcinnek és családjának állított ki az új elnök, Putyin, mostantól az új tulajdonosi és politikai osztály egészének kijár. De hatálya visszamen leges érvény . Csak a múlt lesz törölve, a jelenben és a jöv ben nincs bocsánat. (173) Egy legenda születése 1944 novemberében gyalogmenetben indították útnak a rabokat - köztük a korábban lebukott Kádár János-t is - Németország irányába. A „transzport” tagjai tisztában voltak vele, hogy Komáromban bevagonírozzák ket és Németországba, koncentrációs táborba viszik. Kádár és néhány társa Nyergesújfalunál a hajnali sötétséget kihasználva, meglépett. Kalandos körülmények között, részben gyalogosan, részben vonattal el is jutott a megadott címre, ahol szinte összeesett s egyhuzamban huszonnégy órát aludt a kimerültségt l. A menekülés átstilizált, anekdotikus változata, legendáriuma a következ formában volt ismeretes a negyvenes évek végén. Eszerint a komáromi várból sikerült kiszöknie, majd egy pallóval a hátán - a csend röket megtévesztend - falutól faluig jött el Pestig, becsöngetett a korábban kapott címre, majd célhoz érve ájultan esett össze.
(Ami a „pallót” illeti, azt Pesten használta. Ugyanis az illegalitásban megtanulta, akinek a kezében tejesköcsög, táska, fejesvonalzó stb. van, az valami ügyben jár. Amikor a nyilasok elcsípték, azt mondta: „Dologra emberek, reggel 6-kor kell jelentkeznem, ne tartsanak fel. Rögtön látták, hogy komoly ügyben járok. Ez mindig hat.” - mondta Kádár.) (80) Rákosi anekdotázik Rákosi személyesen irányította legközelebbi elvtársai ellen a támadásokat, melyeket megfelel , ún. puhító lélektani nyomásokkal készített el . Elmesélte, hogy el vette Kádár János-t, (1912-1989) elmondta neki, hogy ismeri az életét, tudja, hogy mennyit kínlódott, valószín nek tartja, hogy az ellenség valahol beszervezte. Javasolta neki mondjon el mindent szintén és akkor segíteni fognak rajta. Ha nem rendkívül súlyos, rendbe hozzák az ügyét. - Rajk-kal is így csináltuk - folytatta. Egyszer tréfásan azt mondtam neki, olvassa el Shakespeare Julius Caesar-ját. Amikor Julius Caesar megy a fórumra, ahol megölik, azt mondja Brutusnak, nem szeretem ezt a Cassius-t, az ilyen sovány ember gyötr d ember, éjjel nem alszik és mindig rossz dolgon töri a fejét, jobban szeretem a kövér, kopaszodó embereket, azok vidámak, jókedv ek. Veled is ez a helyzet. Itt vagy, gy ztünk, vezet ember vagy és sovány, látom, hogy valami fúr... [Egy kis cinizmusért, úgymond, dermeszt tréfáért Kádárnak sem kellett annak idején a szomszédba mennie, f ként belügyminiszter korában. A Rqjk-per idején a parlament folyosóján ilyen tréfásan üdvözölte Aczél Györgyöt. - Te még szabadlábon vagy? - majd kedélyesen hátbavágta.] (80) szintén a „beavatkozásról” Amikor 1956 júliusában Mikoján el zetes javaslatát elfogadva, Rákosi betegségére hivatkozva közölte, beadja lemondását, a szovjet kiküldött másnap találkozott a börtönb l nemrég szabadult Kádár János-sal. A beszélgetés során értékelték az ország belpolitikai helyzetét. Kádár keresetlen szintesége meglepte Mikojánt. Végül érdekl désére saját jöv beli szerepér l, a vele kapcsolatos elképzelésekr l, azt válaszolta, hogy kész bármilyen poszton dolgozni, amivel a párt megbízza. A beszélgetés végén egy „félig tréfásnak szánt”, ám néhány hónap múltán tragikus felhangot kapott fordulattal azt mondta Mikoján-nak: - Nálunk sokan azt mondják, hogy a szovjet elvtársak gyakran avatkoznak be Magyarország ügyeibe, és ez mindig balul üt ki. Miért ne avatkoznának be most a helyzetbe, hátha ezúttal jól üt ki. Mikoján nevetéssel válaszolt. (80) Voltunk mi már nehezebb helyzetben is 1956. november 2-án hajnalban katonai repül gépen érkezett Moszkvába Kádár János, akit Münnich Ferenccel együtt Hruscsovék „hívtak” meg tárgyalásra. A két politikust Ungváron Brezsnyev várta, majd innen repültek tovább, két gépen. Egy magyarul törve beszél tolmács így emlékezik erre írásos feljegyzésében, harmincnégy év távlatából: Kádár Jánost Moszkvába érkezésekor a vnukovói repül téren Igor Medvegyev és én fogadtuk. Szürke zakót és sötét nadrágot viselt, más ruházata nem volt. Még aznap szereztünk neki zoknit és felölt t. (E mondatok világosan árulkodnak elrablásának és kinevezésének körülményeir l, egy életre szóló megaláztatásáról.) 1972 februárjában Brezsnyev egy Moszkva melletti vadászházban idézte fel a különös repül út történetét. - Voltunk mi már nehezebb helyzetben is - fordult a gondterhelt Kádár-hoz. Emlékszel az 1956. november 2-i hajnali repül útra? Te magadba roskadva ültél magányosan, nem tudván, hogy milyen sors vár, de én sem voltam könnyebb helyzetben, mert Hruscsov azt mondta
„fejeddel játszol, ha ez az akció nem sikerül.” De sikerült, mondta elérzékenyülve, majd könnyel a szemében átölelte az elérzékenyülésre ugyancsak hajlamos másik öregembert. (80) Csak kerüljön el a János! 1956. november 2-án és 3-án a szovjet pártelnökség „ítél széke” el tt ült a Budapestr l titokzatosan elt nt Kádár János és Münnich Ferenc. Kádár hirtelen távozását feleségével sem közölte, a kétségbeesett asszony, aki már egyszer börtönb l várta vissza férjét, elkeseredve rohangált a Parlament folyosóján, ezzel a szinte sikoltó mondattal: - Csak kerüljön el a János, nem engedem többet politizálni! Menjen el kertésznek... Kádár János november 7-én került el . (Ekkor kérdezték a pesti emberek, hogy milyen járm vel érkezett Kádár Szolnokról a f városba? Harci járm vel, tankon, ahogy akkor mondták „tankszival”.) Kádár felesége (Tamáska Mária) az ÁVH-nál, a levélcenzúránál dolgozott. Ugyanitt tevékenykedett Kádár testvére, Csermanek József is. (181) És a „telek”? Hivatalos román állásfoglalás nyomán Nagyváradon megkezd dik egy közös nemzetiségi színház felépítésére irányuló gy jtés, a magyarok azonban nem adakoznak. A mozgalmat kiterjesztik hazánkra is, de hasonló eredménytelenséggel. A türelmét vesztett kondukátor a következ levelet küldi Kádár Jánosnak: „Most itt volna az alkalom egy állandó magyar színház felépítésére, és épp a magyarok nem adnak semmit. Mire véljem? N. Causescu.” „És a telek, az semmi?” - kérdi válaszában Kádár. (91) Egy lakonikus válasz Burgert Róbertet, a nagyhír bábolnai állami gazdaság igazgatóját - az új gazdasági mechanizmus bevezetésének id szakában - a még hivatalában ül Fehér Lajos a rádiót hangosra állítva figyelmezteti, hogy készüljön a letartóztatására, amit már nem tud megakadályozni. - Hogy engedheti meg Kádár ezt a reformellenes offenzívát? - kérdezi Burgert. - Mindkét csapatot vezeti - hangzik Fehér lakonikus válasza. [Esterházy Péter a Javított kiadás cím m vében olvashatjuk a következ találó mondatot: „56-ban az ország lerázta magáról a rendszert, mint kutya a vizet, kés bb azonban nem lehetett tudni, meddig tart a kutya, s hol kezd dik a víz.”] (22, 52) „ felsége ellenzéke” A Mikroszkóp Színpad a kádári kiegyezést szolgálta, Komlós János, az igazgató-rendez mindig tudta mikor kell kiereszteni a „g zt”, szórakoztatta a hetvenes években a televízió közönségét humorban pácolt politikai okfejtéseivel, amelyek közvetve hozzájárultak, hogy Magyarország a legvidámabb barakk hírébe keveredjen. A Mikroszkóp Színpad létezésének a hátterében ott volt mindig a Kádár. Ebben az id ben szinte elvként fogalmazódott meg, hogy a humor levezeti a feszültséget, a humor segíti a rendszer legitimitását és stabilizálását. Tudta ezt Kádár is, aki 1969 szén Dunaújvároson mondott egy beszédet, ami akkor revelációnak számított, mert a párt els embere gegelt, humort vitt a szövegbe. Komlós János és Marton Frigyes gratulált neki a remek beszédhez. Marton ezt mondta: - Ha magának bármikor kenyérgondjai lesznek, nálam, mint konferanszié mindig szerepelhet. (101) A Kádár-paródia Kádár János és Aczél György (feleségeikkel vagy azok nélkül) a szilvesztert rendszerint a Mikroszkópban töltötték. Aczél egyébként is gyakran elvitte Kádárt a Mikroszkóp m sorára,
de népszer volt az intézmény az ország fels vezet i szemében is. Megnézte Kádár az elhíresült Kádár-paródiát, Hofi Géza nagyszer és bátor produkcióját. Kádár szokása szerint az el adás után nem mondott semmit, véleményét levélben írta meg, amely sokáig ott lógott a színház faliújságján, nagyjából ezzel a tartalommal: „Kedves Hofi Elvtárs! Köszönöm! Jobb, mint az eredeti. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János.” A paródia ötlete és kidolgozása nagy részben Komlós-tól származott. Ismerte és nagyon tisztelte Kádár-t. Nem kért engedélyt, azt feleslegesnek tartotta. Tudta bármilyen lesz is a fogadtatás Kádárnak az az érv lesz fontos: Churchill annak idején fizetett a Punchnak, hogy karikatúrát közöljenek róla. (101) Hallhatnánk talán neveket is? Moldova György író 1992-ben egy televíziós interjúban azt találta mondani, a mai értelmiségi elit nagy része b ven és két ujjnyi vastagon kiszolgálta a Kádár-rendszert. A gonosz riporter rögtön rákérdezett: - Hallhatnánk talán neveket? M. Frigyes rendez , akinek Moldova elmesélte az esetet, azonnal két poént is feldobott: - Vissza kellett volna kérdezned: van önnél telefonkönyv, mert az kell hozzá. Vagy: hány órát szán a felsorolásra? [Más-más módon voltunk cinkosai a rendszernek... mindnyájan egy lavórban ültünk - írja Esterházy Péter. Ugyancsak t le származik a mondás: a Kádár-korszak egyetértésünkkel folyt (kis ódzkodásokkal) és undorkodásokkal - írja legutóbbi könyvében, a Javított kiadás-ban.} (52) Nem rajtunk múlott Amikor Gorbacsov szovjet pártf titkár szemrehányást tett Kádár Jánosnak Magyarország nyugati irányba történt eladósodása miatt, Kádár így válaszolt: - Eladósodtunk volna mi maguk felé is, ha hagyták volna. A Kádár-konszolidációt Nyugatról pénzelték. Óriási kölcsönöket kaptak, és ezeket elköltötték. Elfogyott. Akik nosztalgiáznak a Kádár-konszolidáció után, mindig elfelejtik: nyugati kölcsönöket váltottak aprópénzre, és azzal tömték tele a zsebeket a „vidám barakkban”. Ezeknek az ún. nyugati „dugsegélyek”-nek megvolt a céljuk. Azt akarták, hogy minél függetlenebb, burkoltan ugyan, de minél inkább Moszkva-ellenes politikát folytasson Kádár. Meg is mondta egyszer, elszólta magát: ,,az az álmom, hogy Moszkvában ne vegyék ezt észre” - írja Tóbiás Áron A magyarok vére cím munkájában. (178, 181) Találkozás az eszményképpel J. F. Kennedy (1917-1963), az USA 33. elnöke (az els római katolikus elnök), és felesége Jacqueline (Jackie), Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnás hajóján találkoztak el ször Churchillel. Kennedy bevallotta, hogy Churchill volt a politikai eszményképe. Frakkban, csokornyakkend vel érkezett a nagy találkozóra. Churchill végignézett rajta és csak ennyit mondott neki: told már közelebb azt a whiskysüveget fiam. Azt hitte, hogy egy új pincérrel van dolga. Kennedy még elnök korában is emlékezett erre a megaláztatásra. [Onassis telefonkezel ként kezdte pályafutását, John Kennedy nagyapja pedig kocsmáros volt.] (28) Onasszisz - John F. Kennedy temetésér l „Furcsa élmény volt, annyi szent. Amolyan ír halottvirrasztás. Senki sem jajongott, senki sem tépte a haját, ruháját. Kegyetlenség ilyesmit állítani, de a hangulat inkább vidám volt, mint gyászos. A családtagok és a közeli rokonok alaposan felöntöttek a garatra, anekdotákat meséltek az elnök fiatal koráról, még a szexuális hódításai is szóba kerültek. (Kennedy és az apja, az öreg Joe, végigudvarolta fél Európát, amit Jackie soha nem bocsátott meg neki.)
Valaki letépte Etel Kennedy fejér l a parókát és körbedobálták. A zilált tincsek végül Robert McNamara (1916-) fején pihentek meg, s egy szemüveges nagyanyót csináltak a hadügyminiszterb l. Jackie és Lee a hasukat fogták, úgy röhögtek. Robert Kennedy aláíratott velem egy tréfás okiratot, melyben kijelentem, hogy vagyonom felét a latinamerikai szegényeknek adományozom. Én vettem a lapot, aláírtam egy görög nyelv záradékkal, amely az egész okmányt semmissé tette.” (28) John F. Kennedy és a Holdra szállás Kennedy 1961. május 25-én jelentette be, hogy még az évtized befejezése el tt a Holdra szállnak rhajósaik. 1969. július 20-án a két amerikai kozmonauta - Edwin Aldrin és Neil Armstrong a Holdra lépett. Ekkor hangzottak el Armstrong híres szavai: „Kis lépés ez az embernek, de óriási ugrás az emberiségnek.” Kennedy nevéhez f z d Apolló-program, melynek végrehajtása eredményezte az ember Holdra lépését, Amerikának nem kevesebb, mint 24 billió dollárjába került. A görög nem holt nyelv Onasszisz Arisztotelész feleségül vette Kennedy Jacqueline Bouvier-t, Kennedy elnök özvegyét. Ebb l az alkalomból Onasszisz így nyilatkozott: „Nem volt a szeret m. Mint jó katolikus kislány, csak akkor feküdt le velem, amikor már feleségül vettem. A világ felhördült, vicceket meséltek rólunk. Azt mondták, hogy Onasszisz a nászéjszakán bebizonyította, hogy a görög nem holt nyelv. Jackie mosolygott mindezen. Még én sem tudtam, hogy mi rejt zik a Mona Lisa mosolya mögött.” (28) Vannak még csodák?! A történészek kiderítették, hogy Amerika két legnépszer bb elnökének, John F. Kennedy-nek és Abraham Lincolnnak az életében egy sor képtelennek t n összecsengés mutatkozik. Lincoln-t 1860-ban választották elnökké. Kennedy-t 1960-ban választották meg ugyanerre a tisztségre (100 év különbség). Mindkett jüket a feleségük jelenlétében gyilkolták meg. Mindkett jüket olyasvalaki ölte meg, aki egy raktárban rejt zött el. Mindkett jüket pénteken gyilkolták meg fejlövéssel. Mindkét merényl t agyonl tték, még miel tt bíróság elé állíthatták volna. Lee Harwey Oswald 1939-ben született, John Wilkes Booth 1839-ben. Lincoln elnököt Andrew Johnson elnök követte a posztján, aki 1808-ban született. Kennedy elnököt Lyndon Johnson alelnök követte a posztján, aki 1908-ban született. Lincoln elnök titkárn jét Kennedy-nek nevezték. Az asszony próbálta rávenni az elnököt, hogy ne menjen el a Ford Színházba, ahol végül meggyilkolták. Kennedy elnök titkárn jét Lincolnnak nevezték. Az asszony próbálta rávenni az elnököt, hogy ne menjen Dallasba, ahol végül meggyilkolták. Kennedy elnök egy Lincoln gyártmányú autóban utazott, amikor lel tték. (4) A „Kállay-kett s” Kállay Miklósról (1887-1967), a meg nem szállt Magyarország utolsó miniszterelnökér l, az 1945 után iskolába járó generációk azt tanulták, hogy volt a sehová nem vezet „hintapolitika” képvisel je. A vájt fül bbeknek pedig azt sugallták, hogy az kormánya járta 1942-1944 folyamán a „Kállay-kett st” a Szovjetunió és Németország között. Kállay Miklós akarata és tehetsége, s a lehet ségek szerint megkísérelte kivezetni az országot a háborúból. Külpolitikájában szó sem volt ide-oda hintázásról, hanem sokkal inkább a kényszerpálya és az azon belüli választási lehet ségek együttes érvényesítésér l. Jelent s lépéseket tett az angolszászokkal való megegyezés irányában, sikerült is egy el zetes fegyverszüneti megállapodást kötnie, de közben megváltoztak a nemzetközi feltételek.
Moszkvával sem sikerült együttm ködésre lépnie. 1944. március 19-én a németek megszállták az országot. Neki tulajdonítják a következ népszer vé vált aforizmát: Szarvasb gés van. Magyarország a legelész szarvastehén. Két szarvasbika viaskodik érte. Nyugodtan legelészik. Hogy melyik bika gy z, nem tudja. Csak egyet tud: bármelyik gy z, t megb....k. (66, 189) Kossuth Lajos, a pataki diák Kossuth Lajos (1802-1894) magyar politikus és államférfi Sárospatakon, a híres Kövy Sándortól tanulta a jogot. Kövyt nagyon szerették a hallgatói, annak ellenére, hogy kissé darabos, nyers ember volt, s ez a sajátsága egyszer kis összeütközést idézett el . Történt egyszer, amikor a professzor az órán túl is tartotta az el adást, valaki véletlenül megsúrolgatta csizmájával a padlót. Ez úgy hangzott, mintha a türelmetlenség jele lenne. Kövy öklével a tanszék polcára ütött és elkiáltotta magát: „hitvány gazemberek”, és elvonult. Ekkor Kossuth javaslatára a tanulók három napig nem mentek az órájára, a tanórát a kollégium el tt a gyepen töltötték, ahol valaki fennhangon olvasta a Kövy-könyvet. A tanár úr magához hivatta Kossuthot. - Hát domine fráter! Micsoda bolondságot csinálnak maguk? - kérdezte. - Nem bolondság ez tekintetes uram! Hanem a megsértett becsületérzés neheztelése -felelte Kossuth. - Mi tanulni jöttünk ide, nem megaláztatni! Méltóztassék a dolgot bölcsessége szerint elcsinálni, különben országos skandalum lesz bel le. - Jól van no, jöjjenek fel holnap, majd elcsináljuk. Másnap így folytatta: - Egy kis kellemetlenség fordult el a múlt napokban. Sajnos a dolog onnan eredt, hogy szándékos rosszakaratot gyanítottam, de utánajártam s meggy z dtem, hogy nem az volt. Hanem (oldalra mutatva) a dominus Kossuthból országháborító lesz. Kövy professzor nem egészen pontosan fejezte ki magát, Kossuth Lajosból a magyarok Mózese lett. (140) Udvardi Kossuth Lajos Érettségi vizsgán Darányi Lajos sárospataki lelkész, a kés bbi püspök volt az elnök. Orbán István tanár úr, aki szeretett brillírozni, az egyik felel t l megkérdezte: - Na, fiam, mi volt Kossuth Lajos nemesi el neve? A fiú nem tudta, a többiek is hallgattak, mindenki lapult. Végül megszólalt az elnök: - Ne haragudj Pistám, de ezt én sem tudnám megmondani. A tanár úr odafordult hozzá, és a diákok el tt nagy méltatlankodva mondta: - Ejnye, elég baj az, Lajos! Ezt tudni kéne. Udvardi Kossuth volt. Érted? Udvardi Kossuth. (142) Egy „életveszélyes” temetés Khomeini Ruhollah (1900-1989) ajatollah, Irán politikai és vallási vezet je, amikor meghalt, becslések szerint tízmillióan mentek el a temetésére. Kitört a tömeghisztéria, az emberek egymást taposták - akárcsak Sztálin temetésén -, sokan bele is haltak, és fél volt, hogy szétszedik a koporsót (amely üvegb l volt), és benne a halottat, úgy hogy végül jobbnak látták helikopterrel kimenteni Khomeini holttestét a tömeg karmaiból. Az ajatollah egy külvárosi mecsetben nyugszik, a mecset közepén fekszik, tet t l talpig bebalzsamozva, mint Lenin a moszkvai mauzóleumban. A mecset közvetlen közelében van az a temet , ahol az iraki-iráni háborúban elesett katonák nyugszanak (a hihetetlenül véres háború 8 évig tartott). Annyi áldozata volt, hogy a vége felé Khomeini már 15-16 éves fanatizált gyerekeket küldött a halálba. A fiatal katonák sírján egy-egy fém- vagy üvegvitrin
áll, benne a halott legkedvesebb tárgyaival, és szinte mindegyik vitrinben egy-egy hatalmas Khomeini kép is áll! Alatta pedig hálaadó szöveg: köszönet azért, hogy a fiú Khomeini útmutatásait és parancsait követhette, amikor a halálba ment. (61) Nem esik messze az alma a fájától?!... Nagy Endre - a magyar politikai kabaré megteremt je - közéleti figurái között szívesen szerepeltette Kossuth Lajos id sebbik fiát, Ferencet, aki 1906-tól 1910-ig a Wekerle-kormány kereskedelmi minisztere volt, s aki els sorban magánéleti furcsaságaival vívta ki vezet helyét a politikusok torzképcsarnokában. Jóval kés bb - a koalíciós kormány bukása után - derült ki, hogy Kossuth Ferenc felel sségre vonta az igazságügy-minisztert, azt követelve t le, hogy Nagy Endrét és egész társulatát csukassa le. Az igazságügy-miniszter megpróbálta elmagyarázni neki, hogy ez lehetetlen, mivel a magyar alkotmány sarkalatos tétele a gondolatszabadság. Kossuth Ferenc ekkor kétségbeesetten kiáltott fel: - Hogyan? A magyar alkotmány szerint a kormánynak annyi hatalma sincs, hogy a kellemetlen emberekt l megszabaduljon? Ki volt az a hülye, aki ezt csinálta? - Kossuth Lajos - hangzott a válasz. [Érdekessége a dolognak még, hogy a koalíció bukása után az új kormány kereskedelmi minisztere magához kérette Nagy Endrét. Azt kérdezte t le, mi a kívánsága? Valamivel szerette volna t megjutalmazni, mivel neki is része volt abban, hogy el dei megbukjanak. Nagy Endre ezt válaszolta: - Attól félek kegyelmes uram, hogy az én kívánságomat nem fogod teljesíteni. Nekem ugyanis az lenne a kívánságom, hogy légy szíves megbukni, mert a kabaréban Kossuth Ferenc jobb üzlet volt.] (15) Lenin az arisztokrata - Sztálin a szerény A mauzóleumban tett vizitek kapcsán sok nyugati turista - írók, tudósok is - megállapították, „Lenin arca szép, páratlanul nemes, és - ami bizonyítja személyisége hitelességét mélységesen arisztokratikus. Olyan arisztokrata volt, aki soha nem arisztokrataként élt, olyan költ , aki nem költ ként élt, és olyan tudós, aki nem tudósként élt” - írja Edmund Wilson. Lenin arisztokratikus vonásait G. B. Shaw is kiemelte: „Hamisítatlan intellektuális típus, azaz hamisítatlan arisztokrata...” (Lenin, Vlagyimir lljics Uljanov) (1870-1924), akinek apját a hivatali nemesség sorába emelték, jogi tanulmányok után egyetemi diplomát kapott.) Lenin vonzerejét bizonyára fokozta, hogy halott volt, így nem érzékelhették kevésbé rokonszenves vonásait. Lenint - földi maradványainak közszemlére tételével - szó szerint ereklyeként rizték és tulajdonképpen szentté is avatták. Sztálinról érthet en több szó esett, mint Leninr l. A legtöbb értelmiségi utazót Sztálin a szerénység és az egyszer ség megnyilvánulásaival ejtette bámulatba. (Például Lion Feuchtwangert.) De a Sztálin-imázs jelent s mértékben a megtévesztés m ve volt. Hewlett Johnson, akit magánkihallgatáson is fogadott Sztálin, elmondta, hogy járt Goriban és felkereste Tbilisziben a szemináriumot, ahol Sztálin tanult, végül megkereste Sztálin édesanyjának a sírját is, egy tbiliszi fölötti domboldalon álló templomban. - Anyám egyszer asszony volt - válaszolt Sztálin. - Jó asszony - tette hozzá a beszélget társ. - Egyszer asszony, ismételte barátságos mosollyal, amely szélesre derült a következ mondatra: -Az ember gyakran a gyermek fényében látja meg az édesanyja képét. [És ez az ember nem ismerte valamennyi unokáját, nem vett részt a saját anyja temetésén sem!] (77) Errare humánum est...
Lenin kiállása Sztálin cáricini vérengzése mellett: - Amikor Sztálin elvtárs sokakat kivégeztetett Caricinban, úgy gondoltam, hogy ez hiba volt, és azt táviratoztam neki: „Legyen óvatos. Tévedtem. De hát emberek vagyunk.” Lenin h akart maradni önmagához, hiszen, amikor el ször kíséreltek meg ellene merényletet és megsebesítették, Péterváron és Moszkvában 800 embert l ttek agyon. Sztálin nagyon sok esetben - mint például a munkatáborok létesítése esetében is - csak h követ je volt Leninnek. (151) Lenin és a zene Leninnek sajátos zenei ízlése volt. Ebben a tekintetben kényesebb volt, mint általában képzelik. Lunacsarszkij sokszor meghívta a házába, hogy zenét hallgassanak, de Lenin soha nem ért rá, mindig visszautasította. Egyszer, amikor már elunta Lunacsarszkij meghívásait, egyenesen megmondta neki: - Természetesen nagyon szép dolog zenét hallgatni. De képzelje, engem nyomaszt, alig bírom elviselni (az operát például az arisztokraták m vészetének nevezte). - Petrográd f nöke Zinovjev sem vált zeném rajongójává - mondotta Sosztakovics. A maga idejében bezáratta Leningrád összes operáját. Kirov ezzel szemben gyakran járt operába. Sztálinról, Hruscsovról vagy Zsdanovról beszélnem sem kell. Mindenki tudja nem tetszett nekik a zeném. Sokan állították rólam, hogy a Mester túlságosan közel áll a hatalomhoz. Én ezt optikai csalódásnak tartom. [Shakespeare szerint, aki nem szereti a zenét, az nem megbízható.] (180) Leninnek is volt kabátügye Amikor két turista végigjárta az orosz ifjúsági épít táborokat, és már a harmadik város múzeumában mutatták nekik dicsekedve Lenin merényletkor viselt kabátját, nem bírták tovább és megkérdezték: - Tessék mondani, ha Lenin elvtárson ennyi kabát volt, akkor hogy vitte át a golyó? (55) Pónem Lincoln Abrahamnak (1809-1865), az Egyesült Államok elnöksége idején valaki a figyelmébe ajánlott egy embert. - Nem szeretem az arcát - mondta az elnök. S amikor az ajánló felháborodott és bizonygatta, hogy „senki sem tehet az arcáról”, Lincoln vállat vont és azt felelte: - Negyven év után már mindenki tehet az arcáról. (121) Lincoln és a csalhatatlanság Abraham Lincoln egy ízben vitába keveredett egyik tábornokával, aki híres volt arról, hogy azonnal „felkapta a vizet”, ha nem értettek vele egyet. - Persze, ön bolondnak tart engem, - sért dött meg a tábornok, mert Lincoln valamiben ellentmondott neki. - Egyáltalán nem tábornok úr - de természetesen nem tartom magam csalhatatlannak. (168) Liu Sao-csi „b nei” Kína történelme egy másik nagy férfiút is számon tart Mao mellett, a népköztársaság alelnökét, Liu Sao-csit (1898-1967). Liu makacs ember volt. Tragédiája a Maoba vetett végtelen bizalom volt. Saját tévedésének lett az áldozata. 1949-ben, közvetlenül a népköztársaság kikiáltása után, új törvényjavaslatot tesz. Ne legyen császár. Azt akarja, hogy Kína az amerikai modellt kövesse, és vegyék át a választási rendszerét is. Nem mondja ki, hogy Mao George Washingtont, az USA els elnökét utánozza, de mindenki érti a szándékát, Liu ezért az els helyre került Mao fekete listáján. Liu elfelejtkezett arról, hogy Kína, Mao
Kínája. A javaslat olyan volt, mintha fényes nappal gyilkolta volna meg Maót. Azt a Maót, aki titokban arra készült, hogy a nép szívében átvegye Buddha helyét. Mao huszonkét éves uralma alatt nagyrészt Liu irányította Kínát. A kommunarendszer felszámolásával kapitalizmust teremtett kínai módra. Mao ellenszenve egyre csak n tt Liuval szemben. 1965 novemberében a Nagy Proletár Kulturális Forradalom kezdete idején Liu erélyesen fellép Madame Mao és a diákmozgalmak ellen. (A „négyek bandájá”-ról beszélve az egyszer kínaiak ötöt mutattak a kezükkel, Maót is hozzájuk számították.) Mao a vidékr l visszatérve egyszer csak nem fogadja Liut, másnap pedig felel sségre vonja a diáklázadások elfojtásáért. A Népek Nagytermében rendezett nagygy lésen önkritikára kényszerítik Liut, 1967-ben letartóztatják a vörösgárdisták (zöld egyenruhát, vörös karszalagot viselnek, Mao kézírásával). Liu nem akarta elhinni, hogy az az ország, amelynek felépítésén annyit fáradozott, megtagadta t és azt sem, hogy Mao adott parancsot a megölésére. [Liu Sao-csit a hatvanas években „Kína Hruscsovjának” nevezték.] (126) A kínai „first lady” Akármilyen furcsán is hangzik, a kínai „first lady” nem Mao Ce-tung felesége (Csiang Csing), hanem Liu Sao-csi felesége (Vang Kuang-mej) volt. Liu neje egy tehetséges és gyönyör n volt, akit imádott a férje. Olyan volt, mint egy lampion, szép volt és fényt sugárzott magából. Befolyásos, nyugatiasan él családból származott. M velt asszony, tele önbizalommal. Nem akarja Madame Maót felülmúlni, de mert Mao nem mutatkozott a feleségével a nyilvánosság el tt, az összes külföldi látogató Vang Kuang-mejt tartotta Kína els asszonyának. Ugyanakkor Csiang Csing úgy gondolt rá, mint egy tolvajra, aki ellopta a szerepét. Nem volt véletlen, hogy a Kulturális Forradalom idején el ször Vang Kuang-mejt állították nyilvános bírálat elé a Csinghua Egyetem stadionjában háromszázezer vörösgárdista el tt. Így állt bosszút rajta Csiang Csing. Férje börtönben halt meg, id sebb fiát egy gy lésen agyonverték, három lánya börtönbe került vagy szám zték, t pedig halálra ítélték. Némi elégtételt az jelentett Csiang Csing számára, hogy Nixon látogatása idején kísérhette a házaspárt az opera- és balettel adásokra. (126) „A kommunizmus nem szeretet” Soha semmiféle kínai császár, bandavezér, külföldi hódító, mandzsu tábornok, soha senki nem uralkodott olyan feltétlenül és korlátlanul Kína felett, mint Mao, ez a sárga parasztfiú, ez a konfucionista diákból lett had- és népvezér - olvashatjuk Payne Kínáról írt könyvében. A könyv közli Mao három versét is, mert a diktátor titokban verseket is írt (számszer en legalább hetvenet). Mao úgy hitte a költészetnek, a színpadnak és a táncnak nagy szerepe van a forradalomban. De az irodalomnak a munkások és a parasztok életér l szabad csak hírt adni. Mao id nként filozófusokat is meghívott a forradalmi tanácskozásokba és megengedte, hogy szabadon beszéljenek. Egyik egyetemi tanár ezt mondta: „A világot csak a szeretet újíthatja meg. A kommunizmus szeretet.” A diktátor rögtön közbeszólt: „Nem elvtársak, a kommunizmus nem szeretet. A kommunizmus fegyver, mellyel megsemmisítjük az ellenségeinket.” [ Volt, aki azt akarta bebizonyítani, hogy „Kínát Mao Ce-tung gondolatainak tanulmányozása tartja össze”.] (122) „Csimpánzkísérlet” Mao Ce-tung az ötvenes évek második felében kijelentette, hogy a kommunizmus Kínában öt év alatt megvalósítható. A nép válasza: országszerte kommunák jönnek létre, „népi kohókat” alakítanak. Mindenkinek be kell szolgáltatni a fémtárgyakat. Eleinte minden rendben is ment,
de 1959-re felbomlik a közbiztonság (egymást követik a lopások, lakásfoglalások), van, aki megmérgezi magát, egyesek arra kényszerülnek, hogy eladják gyerekeiket. A halottak száma télre eléri a húszmilliót. Megbuknak a népi kommunák. Csou En-laj miniszterelnök és Liu Sao-csi elnökhelyettes csak óriási er feszítések árán tudják kézben tartani az országot. Mao el ször alázatos és szerény. Elismeri, hogy hibázott, önkritikát gyakorol. Beteget jelent és egy id re visszavonul. Egy kínai írón Mao „Nagy Ugrás El re” mozgalmát csimpánzkísérletnek nevezi, egy tudós pedig kijelenti, hogy Mao romantikus ködben látta a kommunizmust, és összetévesztette a valóságot a képzelettel. (126) Jelenet az úszómedencében 1958. július 31-én Hruscsov teljes titokban érkezett Pekingbe, hogy a kínai vezet kkel tárgyaljon. Mindazt a szívélyes vendéglátást, amelyben Moszkvában része volt, Mao egy óriási arculcsapással viszonozta Hruscsovnak. (Mao két alkalommal járt Moszkvában, el bb Sztálin fogadta nagyon szívélyesen, de Mao nem hitt a „testvéri” ígéreteknek. 1957-ben Hruscsovnak azt mondja, most érzi az egyenl ség légkörét. Ekkor azonban már - Sztálin halála után - a kommunista világmozgalom vezéri ambíciói töltik el énjét. Kett jük viszonyát a megvetés jellemezte.) Egy szál fürd nadrágban, a medence partján fogadta a szovjet vezet t, s azt javasolta neki, hogy vetk zzék is fürd ruhára és csatlakozzék hozzá a vízben. Legnagyobb meglepetésére Hruscsov elfogadta az ajánlatot, de mivel nem tudott úszni, ezért úszómellényt viselt. Néhány test r fogta körbe, a tolmácsok pedig a partról próbáltak közvetíteni kett jük között. Hruscsov eredetileg egy hétig akart maradni, de három nap múlva hazautazott. Mao pedig azt mondta környezetének, hogy mindezt azért tette, hogy „t t szúrjon a fenekébe.” A két vezet viszonyának megromlásához alapvet en hozzájárult, hogy a szovjetek nem teljesítették Mao nukleáris fegyverek iránti kérelmét. Erre közölte, hogy akkor maga fogja kifejleszteni. 1964-ben két nappal Hruscsov halála után robbantották fel Kína els atombombáját. (146) Meghívó a mennyországba Beszélgetés Kissinger, Henry Alfred (1923-) amerikai külügyminiszter és Mao Ce-tung elnök között: - Hamarosan mennybe megyek - mondta Mao, s ez megdöbbenten hangzott a világ legnagyobb kommunista országának vezet je szájából. - Már megkaptam Isten meghívását. - Nem kell annak olyan hamar eleget tenni - felelt mosolyogva Kissinger. Erre Mao, aki már képtelen volt összefügg en beszélni, kínai írásjelekkel a következ ket írta egy jegyzetblokkra: - Eleget teszek a doktor utasításának. Ez tréfa volt: a kínaiak Kissinger-t szokták „doktor”-ként emlegetni. (27) Süketek párbeszéde A hatvanas években járt egy vicc arról, hogy Brezsnyev és Mao Ce-tung oroszlánvadászatra indul. Egyszer csak meglátnak egy szép nagy oroszlánt. Mindketten puskához kapnak és eldördül a lövés. Ki ölte meg az oroszlánt? Elkezd dik a vita, de semmire se mennek. Közben megszomjaznak. Megegyeznek, hogy elmennek egyet inni, s aztán folytatják a vitát. Mire visszajönnek az oroszlán sehol, mert közben a kis kínaiak nem voltak restek és elvitték. „Hol az oroszlán?” - kérdezi Brezsnyev. „Milyen oroszlán?” „Hát amit l ttem!” - „Hát nem emlékszel? Együtt jöttünk vadászni, és az én puskám leterítette az oroszlánt. Most már emlékszel?” „Igen.” „Akkor hol az oroszlán?” „Miféle oroszlán?...” (178) A polémiába még senki sem halt bele...
1963-ra az SZKP és a KKP vezet inek a viszonya nagyon megromlott, ebben nagy szerepet játszott Mao és Hruscsov személyes ellenszenve is. (Hruscsov egyszer „vén kalucsniként” emlegette Maót. A nem éppen hízelg kifejezés visszajutott Maóhoz, ráadásul még jóval félreérthet bb fordításban, „elkoptatott papucsként”, ami kínaiul „prostituáltat” is jelent.) A dolog annyira elfajult, hogy az SZKP KB levelet küldött Mao elnöknek, melyben kérték, hogy vessenek véget az élez d nézeteltéréseknek. A szovjet nagykövetet és kíséretét az influenzás Mao ágyban fogadta. Miután elolvasta a levél fordítását, éles hangon válaszolt: - A polémiába még senki sem halt bele, azt mi folytatni fogjuk akár tízezer évig, mert hogy a polémiától nem szakad le az ég, a folyók tovább folynak, a f és a fa úgy n , mint eddig, a n k szülni fognak, a halak pedig úszni a vízben... A polémia tovább folyt. Hruscsov 1964 októberében történt leváltása után Csou En-laj vezetésével delegáció utazott Moszkvába a november 7-i ünnepségekre. A találkozót egy affér nagyon kellemetlenné tette: a szovjet honvédelmi miniszter, Malinovszkij az ünnep alkalmából adott fogadáson azt mondta Csou En-lajnak: - Mi eltávolítottuk a saját barmunkat, most magukon a sor, s a két ország viszonya ismét barátivá válik. Csou En-laj hatalmas botrányt csapott, s tiltakozása jeléül kijelentette, hogy azonnal hazautazik. Csak nagy nehezen tudták megnyugtatni arra hivatkozva, hogy a miniszter a saját nevében beszélt, nyilatkozatra senki nem hatalmazta fel. (146) A pingpong diplomácia 1970. második felében az akkor már nagy beteg Mao, Csou En-laj amerikai politikájához csatlakozik. Tud a miniszterelnök Nixon látogatását el készít tárgyalásairól és az azzal kapcsolatos bels harcokról is. (Ha Csou En-laj meghívhatja Nixon-t Kínába, akkor is meghívhatja Brezsnyevet, mondja a széls séges politikai irányvonaláról ismert Lin Piao.) A látogatást 1971-ben az amerikai asztalitenisz-válogatott meghívása el zte meg s ebben személyesen Mao döntött. A részletes megbeszélés Csou En-laj, Nixon és Kissinger között zajlott, ám aligha folyhattak volna Mao jóváhagyása nélkül. A jobbára csupán protokolláris udvariasságokat tartalmazó Mao - Nixon beszélgetésen Mao Ce-tung egy érdekes megjegyzést tett, amely arról árulkodik, hogy a közeledést nemcsak az amerikaiak szorgalmazták: - Országaink kapcsolata azért olyan furcsa, mert az elmúlt 22 évben sohasem kíséreltük meg, hogy tárgyalások útján megismerjük egymás nézeteit. Alig tíz hónapja, hogy hozzákezdtünk a pingpong cserekapcsolatokhoz. Önök személyes látogatásokat javasoltak, a mieink ezeket a javaslatokat mindig lesöpörték az asztalról. Egy ideig magam is ezt a véleményt osztottam, kés bb rájöttem, hogy Önöknek van igazuk, s belevágtunk az asztaliteniszbe. A tárgyalásokon nagyon hamar megtalálták a közös nyelvet s két egyenrangú nagyhatalom nyers szinteséggel tekintette át a világ különböz térségeinek kérdéseit. S a „két szuperhatalom” közül a Zsenmin Zsipao 1972. október 1-jei vezércikke, már a Szovjetuniót min sítette veszélyesebbnek. (Egy id szakban az a mondás járta, hogy a kínaiak a szocialista tábor levelez tagjai.) (146) Mao Ce-tung és a férfih ség Els felesége Csen csen, népszer és megbecsült n volt. Az emberek tisztelték, akárcsak Maót. Tizenhétéves volt, amikor 1937-ben elszökött a férjével. A Nagy Menetelés idején a bordájába egy golyót kapott. Hat gyereket szült, ebb l azonban csak egy leány maradt életben (Ming). Az újabb terhességt l való félelme miatt, nem engedte magához férjét, aki ezért másutt keresett vigasztalást. Kapcsolatuk egészen a tettlegességig fajult. Amikor megkérdezte Maót, milyen hibát lát benne, Mao azt válaszolta:
- Nem tudsz eleget a marxizmusról. Az asszony felszállt az els vonatra és Oroszországba utazott: - Amikor visszajövök, száz százalékig marxista leszek - mondotta. 28 éves volt ekkor és beteg (életét egy magánpszichiátrián élte le, Mao sohasem látogatta meg). Második felesége Csiang Csing egy jómódú üzletember lánya volt, aki 37 évig élt együtt Maoval. Egy leányuk született, aki a Na nevet kapta. Csiang Csing egy nagyravágyó, ugyanakkor szeretetéhes asszony volt, akit eredetileg Lang Pingnek hívtak (Kék alma), a Csiang Csing nevet férjét l kapta ajándékba (Csiang azt jelenti folyó, a Csing pedig zöldet jelent, Csiang Csing egy si mondást összegez: „A zöld a kékb l születik, de gazdagabb, mint a kék”). Mao vele is éppen úgy bánt, mint els feleségével. Neki is azt vetette a szemére, hogy nem ismeri eléggé a marxizmust, és ezért sokáig nem vállalhatott közéleti szereplést. Amikor beköltöztek a Tiltott Városba, megsz nt a közös otthonuk. Mao a Szüret Kertjébe, Csiang Csing a Csend Kertjébe költözött. Ett l kezdve Mao Ce-tung ágyában minden éjjel más n feküdt. Vidékr l hozták neki a „szüzeket” (a végén szifiliszes lett). Csiang Csing csak lelki felesége maradt: királyn volt, de cseléd. [A Tiltott Város a világ legnagyobb palotaegyüttese, a kínai császárok rezidenciája volt: 8000 terem és szoba van benne.] (146) Egy pohárköszönt ürügyén Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és Golda Meir izraeli miniszterelnökn tanácskozása alatt pohárköszönt k hangzanak el. Golda Meir: „Bizonyos vagyok benne, hogy megegyezésünk könny lesz, hiszen mindketten egy vallás hívei vagyunk.” Kissinger (oktatóan): „Én születésem szerint német vagyok, most amerikai, azonkívül külügyminiszter, és csak utolsó sorban vagyok zsidó.” Golda Meir (zavartalan mosollyal): „Milyen jó, hogy mi zsidók visszafelé olvasunk.” [Egyszer nyugati diplomaták komoly elismerésben részesítették, valaki azt mondta neki: - Golda maga az egyetlen férfi az izraeli kormányban.] (90) De Gaulle galantériája Azt mesélik, hogy egy alkalommal de Gaullenak jelentést tettek, hogy lejáratják ellenfele, Francois Mitterrand (1916-1996) tekintélyét. - Nem szabad megsérteni hiúságában egy olyan embert, aki még egyszer Franciaország elnöke lehet - válaszolta az el relátó tábornok. Francois Mitterrand 1981-ben vette át Franciország elnöki tisztségét, s 14 éven keresztül töltötte be. Ekkor már rákbetegségben szenvedett, 11 évig titkolta betegségét, de közben h sies er feszítéssel látta el hivatalát. Amikor egy tévéinterjúban feltették neki a kérdést, hogy melyik számára a legkedvesebb szó, kis töprengés után így válaszolt: „la vie”, - „az élet”. (134) Fény derül Mitterrand szeret jére Hogy Francois Mitterrandnak Mazarine nev „természetes leánya” van, egy immár akkor húsz éve tartó házasságon kívüli viszonyból, csak 1994-ben derült ki. Mitterrand egész hivatali ideje alatt (1981-1995) ott élt szeret je s közös kislányuk a közvetlen közelében: pár évig ráadásul az Élysée-palota egyik oldalszárnyában, bár a nyilvánosság el l gondosan „eldugva”. Ekkor azonban Philippe Alexandre újságíró könyvet jelentetett meg Mitterrand házasságon kívüli viszonyáról. Arra a kérdésre, nem szerette volna-e inkább, ha sosem derül fény a viszonyra, Mitterrand azt válaszolta: - Hogy lett volna egyáltalán elképzelhet , hogy örök titok marad?! És temetésekor, 1996. január 11-én úgy festett már a dolog, hogy az elnök az egész világ tudtára akarja adni illegitim viszonyát. Mert míg a Notre-Dame-ban, a hivatalos
gyászceremónián hetven államf volt jelen, Mitterrand szül helyén, Jarnackban, egyszer kis temetés zajlott, mely azonban sok tévénéz re ugyanolyan nagy hatást tett. Mitterrand szeret je Anne Pingeot, vele lányuk, Mazarine ott állt az elnök törvényes felesége, Danielle és két fiuk mellett. Ekképpen esett, hogy az elnöki metreszt a nagyúr halála után - végre? még egyszer? - nyilvánosan elismerte a világ. (72) Hát ez bevált... Nagy Ferenc magyar miniszterelnök (1946-1947) újévi köszönt beszédében azt mondta, hogy „1947 az összefogás éve lesz”. A humorista kés bb azonnal ráharapott a mondásra: - Hát ez bevált! - írta. Az ún. Köztársaság-ellenes összeesküvést ebben az esztend ben göngyölítették fel és ez törvényszer en újabb és újabb letartóztatásokhoz vezetett. Nagy Ferenc az elkezdett évi rendes szabadságáról nem tért haza, csak a lemondólevelét küldte el Bécsb l. volt a magyar parlament történetének els parasztszármazású miniszterelnöke. Emigrációjában is a hazájáért küzdött, kiállt a Szent Korona visszaadása mellett, támogatta a magyar-amerikai kapcsolatok er sítését. Hazavágyott, nem vette fel az amerikai állampolgárságot sem. (43, 66) Egy „kényes” kérdés A felszabadulás/megszállás tizedik évfordulóján, Debrecenben, Rákosi Mátyás ott járkált a magyar írók között. Azel tt, akivel szóba állt, boldogan és meghatottan fogadta a megtiszteltetést, most mindenki elkerülte. Végül Rákosi és Farkas Mihály egyedül ültek le egy asztalhoz, és az írók Nagy Imrét vették körül egy másik asztalnál. - Miért nem írnak többet a magyar írók? - kérdezi Nagy Imre, aki el ször 1953-tól 1955-ig volt Magyarország miniszterelnöke, s 1956. október 24-e után ismét az lett. Urbán Ern író válaszolt amúgy népien: - Képzelje el, Nagy elvtárs, hogy ott áll a n el tt, már minden kész, már fel van izgulva, az irányt is megvette már, épp neki akar látni, és akkor a füle mellett suttogni kezd egy hang, hogy a gyerek hülye is lehet, féllábú is lehet, kétfej is lehet... (149) Pohárköszönt Nagy Imre születésnapján 1956. június 7-én díszes vendégsereg ünnepelte Nagy Imre (1896-1958) 60. születésnapját. Annak ellenére köszöntötték vagy hatvanan (köztük Kodály Zoltán és Veres Péter is), hogy Rákosi Mátyás megfenyegette a meghívottakat. A születésnap politikai jelent séget nyert. Beszélgetés közben pezsg t hordtak körül. Kezembe vettem egy poharat - mellettem állt éppen Nagy Imre. Azt mondtam neki: „Miniszterelnök úr, remélem, hogy mához egy évre már hivatalosan is így szólíthatjuk meg! Egészségére”. Erre Nagy Imre azt felelte: „Köszönöm! De miért kell egy évig várnunk?” idézte fel az eseményt Kosáry Domokos történész. (150) Akit „visszazártak a pártba” Nagy Imre nem értett egyet a Rákosi-féle vezetés er szakos kollektivizálásával s igazát tudományos érvekkel is alátámasztotta (1950-ben levelez , 1953-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár). Rákosival állandó vitában állott. 1952-ben, hogy lejárassa Nagy Imrét, aki 1945 után levezényelte az országban a földosztást, begy jtési minisztert csinált bel le. „Nagy Imre a földosztóból padlássepr miniszter lett - járta a mondás az országban." 1953ban Nagy Imre lett a leköszön Rákosi utóda a miniszterelnöki székben. Ebben nagy szerepet játszott Malenkov, Georgij Maximilionovics (1902-1988) aki a Sztálin utáni bels harcokban gy zelemre állt a Szovjetunióban. 1955-ben azonban megváltozott a helyzet és ezen felbátorodva Nagy Imrét is leváltották a funkciójából 1955. április 14-én. Ez év decemberében kizárták a pártból is. A menesztést Malenkov szerepének megváltozásával hozták
összefüggésbe s a pesti fekete humor azt terjesztette, hogy Nagy Imre „malenko-liában” szenved. Kés bb pedig, amikor 1956-ban Nagy Imrét ismét visszavették a pártba, az a hír járta, hogy Nagyot „visszazárták a pártba”. (66) Nagyapa - a forradalom vezére Az 1956-os forradalom és szabadságharc legfeszültebb órájának egyikében, miközben a kormány zárt ajtók mögött tárgyalt a felkel k küldötteivel, egyszerre nyílt az ajtó, megjelent Nagy Imre (a forradalom mártír miniszterelnöke), nyugodtan a küls telefonhoz ment, a szobában feszült és tiszteletteljes csend lett, csak az öreg letompított hangja hallatszott: - Még nem alszol? Micsoda dolog ez? A kislány ilyen kés n még ébren van? Meghatódtam és elkeseredtem - mondta Máriássy Félix rendez felesége, a szem- és fültanú -, egy ilyen drága nagyapa, mint a forradalom vezére. (62) Egymás között... Nurszultan Nazarbaev, a Szovjetunió felbomlását követ en független állammá vált Kazakisztán elnöke, az 1980-as évek elején együtt utazott D. Kunajevvel, a köztársaság akkori els emberével. Az elnöki repül gépen utaztak Alma-Atából Petropavlovszkba, a köztársaság déli részéb l északra. Egyszer csak Kunajev, aki a szovjet gerontokráciához tartozott, Nazarbaevhez fordult és a következ ket suttogta: „Milyen is ez a mi köztársaságunk! Ideje lenne önálló állammá válnunk.” S ujját az ajkára tette. Ilyesmit még a repül gépen is csak suttogva mondott. Feltehet en tudta, hogy a Politikai Bizottság tagjainak is van állandó „díszkíséretük”. (134) Az egészségügy - afrikai néz pontból Az ún. fejl d országokban az egészségügyi hálózat, enyhén szólva fejletlen. Így volt ez Tanzániában is, amelynek elnöke Julius Nyerere (1922-) látogatást tett Magyarországon. Azzal a szándékkal, hogy majd Ikarus-buszokat és gyógyászati felszereléseket adhatunk el Tanzániának, a magyar állam ajándékozott az elnöknek egy orvosi buszt, berendezve laboratóriummal, sokféle diagnosztikai m szerrel, ami alkalmas arra, hogy távol es településeken vele sz rést és alapellátást végezzenek. Néhány hónap múlva a magyar diplomáciai szolgálat emberei Dar es Salaamban találkoznak az utcán a már ütött-kopott Ikarusunkkal. A laboratóriumi felszerelés és mindenféle lim-lom kidobálva, fapadokkal helyettesítve, amin a minisztérium tisztvisel it szállítják a hivatalba és haza. Amikor pedig Szudánban az egyik fejlett ország képvisel je egy egész kórházat szándékozik segélyként felajánlani, a leghevesebb ellenállásba ütközik: - Mit? Kórházat? Csak azt ne, tiltakozik a miniszter. Mindenünk rámegy a meglév fenntartására is. Honnan vegyünk szakképzett személyzetet? Maguk is tudják, hogy a magas halandóság ellenére a vártnál nagyobb a népszaporulat, és vele a nyomor. Képzeljék el, mi lenne Afrikában, ha olyan színvonalú lenne az egészségügyi ellátás, mint maguknál! (124) Beszélgetés Nixon elnök és Kádár János között „Mit keres Önöknél egy átlagos szakmunkás?” - kérdezi Kádár János Nixon elnökt l. „Olyan kétezer dollár körül” - feleli Nixon. „És mennyib l él?” „Ezer dollárból.” „És mit csinál a maradék ezerrel?” „Látja, f titkár úr, a demokráciában ezt nem kérdezzük meg.” „És mennyit keres Önöknél egy szakmunkás?” „Szintén úgy kétezer forint körül.” „És mennyib l él meg?” „Négyezer forintból.” „És honnan veszi a többit?” „Látja, Elnök Úr - feleli Kádár - a szocializmusban mi ezt nem kérdezzük meg.” (100) Sto takoje Putyin?
Brezsnyev uralmának a vége felé szinte a nagy semmib l el teremtették dr. Putyint, aki nemigen szerepelt a közéletben, de azért sem akárhonnan jött, akárcsak Gorbi, is a KGB vezet je volt el z leg. Mikor egy tanácskozáson valaki megkérdezte, hogy tulajdonképpen: - Sto takoje Putyin? Nagy nevetés következett, majd Grigorij Javlinszkij, Putyin politikai ellenfele így válaszolt: - Tudják, az az ember, akinek gazdasági programja még nincsen, de az általános iskolában már visszaállította a kötelez katonai alapképzést. (172) Das ist Putyin (Bonmot-ok dr. Putyin szóhasználatából) Amikor 1988 nyarán kinevezték az elhárítás (az orosz titkosszolgálat) élére, az ismer s épületbe lépve, a sajtónak a következ ket nyilatkozta: „Olyan érzésem van, mintha a szül i házba (otyecsesztkij dom) tértem volna vissza”. A következ legendás esetre már Dr. Putyin kormányf vé történt kinevezése után került sor, amikor ismét ellátogatott övéihez, és tréfásan jelentette: „Jelentem, hogy a beépülést a b nöz csoportba - mármint a kremli családba, sikeresen végrehajtottam.” (172) Én és az imázsom A szerepléshez nem szokott, gátlásos, kissé félszeg Putyin gesztikulációja visszafogott, kevéssé kifejez , kissé „medvés”. Pózai merevek, tekintete semmitmondó, hanghordozása monoton, mimikája szegényes, legalábbis a nagy nyilvánosság el tt. Amikor egyszer egy n napi ünnepség alkalmából kitüntetéseket adott át és az egyik kitüntetett dáma szót kért, hogy kifejezze csodálatát Putyin különös járása iránt, akkor a megbízott elnök így válaszolt: „Érdekes, odahaza épp az én kacsázó járásomon gúnyolódik az egész család.” (172) Szovjetek Háza a NATO-ban Napi újsághír: 2002. május 28-án a NATO olaszországi csúcsértekezletén 20 állam- és kormányf aláírta a Szövetség és Oroszország kapcsolatát új alapokra helyez megállapodást, a NATO-Orosz Tanács m ködésének céljait és szabályait rögzít okmányokat. A dokumentum értelmében az eddigi állandó konzultációs testületet felváltó Oroszország-NATO Tanácsban Moszkva egyenrangú stratégiai partnerként a Szövetség döntéseiben is részt vehet. Vlagyimir Putyin orosz elnök javasolta, hogy ezek után a NATO brüsszeli székhelye kapja meg a Tanácsok Háza új elnevezést. Mivel az angol szinkron-tolmácsolás meghagyta az általa használt orosz szót, így a legtöbb állam- és kormányf azt hallotta, hogy Putyin a Szovjetek Háza névre akarja átkeresztelni a NATO székhelyét. Néhány másodpercnyi dermedt csend után Robertson f titkár azzal vágta ki magát, hogy mint az ülés elnöke ezt a javaslatot ezennel tréfának nyilvánítja. Ezek után természetesen az értekezleten általános derültség tört ki. A látszat csal Rákosi Mátyás és Kádár János (eredetileg: Csermanek) legels találkozása csaknem rosszul sikerült. 1945 el tt egyszer egy helyen, a szegedi Csillag-börtönben raboskodtak. Kádár tudta, hogy Rákosi is ott ül, s amikor egyszer odament a kommunista foglyokhoz, a csoport közepén egy jól megtermett férfi állt. Gondoltam, Rákosi - mondta Kádár -, és köszönni akartam neki. Akkor odalépett hozzám egy alacsony ember, és bemutatkozott, hogy Rákosi Mátyás. (69) Egy pszichológus megfigyeléseib l Mérei Ferenc írja: „Egyik els gyanúm Rákosi elvtárssal szemben (nagyon óvatos gyanú, csak a feleségemnek mondtam el), az emberismeret. Észrevettem, hogy küls jelek alapján ítéli meg az embereket.
Számára a szemüveges, intellektuális kinézés emberek valahogyan „trockisták” voltak, így az „intellektuális típus” (ahogyan a régi mozgalomban mondták, a „tulok”) jelvénye a szemüveg, a borzas haj, az élénk gesztikuláció és mimika volt. („Nézzenek csak utána, ez is nyilas volt!”) A nyilas jellemz je: nyúlánk, gondozott, sz ke bajusz, kevés mimika, nyugodt viselkedés, ahogyan a filmekben a modernizálódó (autós) dzsentrit alakították.” (116) Nem mondhatom el senkinek… Rákosi Mátyás személyi kultuszának a csúcsán volt. Ekkor készültek róla a múltját megszépít életrajzok, benne egyre több személy nevével, akikkel valaha is kapcsolatba került. Volt adai tanítóját nyugtalanság fogta el, átjön Magyarországra, és személyes kihallgatást kér Rákositól, aki soron kívül és nagy örömmel fogadja. - Bármi gondja van is, azonnal intézkedem. Lakás? Nyugdíj? Egészségügyi problémák? Tessék mondani mit óhajt? - Nem, semmi ilyesmi gondom, csak azt a kis hátralév id met szeretném nyugodtan eltölteni. Egyet kérek, ne mondja el senkinek, hogy én tanítottam. (89) A Rákosi-dalokról Az egyik iskolában szóba hozták Kodály Zoltánnak, hogy k népdallá nyilvánították a Rákosidalokat. A Mester meghallgatta az egyiket, s közölte: „A dallam eredetileg sem volt népdal, egy Simonffy nev nótaszerz írta, s a szövege így hangzott: Árpád apánk ne féltsd si nemzeted. Hát igen - jegyezte meg Kodály - a szöveg végén most Rákosi szerepel: hogy népdallá lesz-e ez a változat, majd elválik.” (58) Mátyás mégsem Sztálin! Vas Zoltán (eredeti neve: Weinberger) közlése: Az egyik el re elkészített beszédem végén nem méltattam Rákosi-t. Révai olvasta el. Írj a végén valamit Mátyásról! - mondta. Odaírtam: „Éljen Rákosi, pártunk bölcs vezére!” Révai hangosan nevetett. - Sok ez Zoltán! Mátyás mégsem Sztálin! Ger is a szobában tartózkodott. még inkább, mint Révai „sok”-nak találta. Hárman törtük a fejünket, vezérként hogyan méltassuk Rákosit, úgy hogy nem „sok”, nem is kevés. Legalábbis nekünk ne legyen sok, akik akkor már több mint negyedszázada küzdöttünk vele a mozgalomban. Megbecsültük, de nem tartottuk „bölcsnek”, „nagynak”. Kés bb mégis megszoktuk. Sajnos is. S t, tervbe vette a Királyi Várba való beköltözést is. (186) szintén a magyar-szovjet viszonyról Sztálin általában fogadta a szabadságát náluk tölt Rákosit (eredetileg Rosenfeld), aki beszámolója közben megemlítette, hogy tovább javult a magyar-szovjet viszony. Erre Sztálin kivette a szájából a pipát, és azt mondta: különösen a Komszomol-iskolán. Rákosi azonnal utánanézett, miért mondta ezt Sztálin, és kiderült, hogy a csoport vezet jét l kezdve mindenkinek n ügye van. Rákosi, aki el szeretettel vájkált szexügyekben, hazaérkezése után „audienciára” rendelte a csoport valamennyi tagját. (148) „Ludas a Matyi, ludas...” 1953. június 13-ra Moszkvába rendelték a magyar párt- és kormányküldöttséget (a négyes fogatból: Rákosi, Ger , Révai és Farkas, eleve ejtették a két utóbbit, sokan a négyes fogathoz tartozónak vélték Kádár Jánost is). A Sztálin halála után hatalomra került szovjet vezetés er teljesen elmarasztalta a magyarországi vezet ket a személyi kultusz b neiben. Kemény kritikát alkalmaztak velük szemben, leváltásokat, felmentéseket javasoltak. Önkritikára kötelezték Rákosit, s az elkövetett hibák nyilvánosságra hozására utasították. Rákosit zavarta a szemforgatás, hogy azok vetik szemére a személyi kultuszt, akik istenítették Sztálint. A szovjetek eleve túlzó követelményeket támasztottak Magyarországgal szemben,
most pedig az a hiba, hogy a magyarok túlteljesítették azokat. A moszkvai tetemrehívás is álmatlan éjszakákat okozott Rákosinak. Úgy érezte, hogy mindebben az ellenség keze van. Látta, hogy komoly veszély fenyegeti minden eddigi eredményüket, de hogy hogyan lehet ezt elhárítani nem tudta kisütni. A nyilvánosság természetesen csak rémhírekb l értesült a történtekr l. De a pesti utca azért suttogott, arról például, hogy Moszkvában meghallgatták Rákosit és Nagy Imrét, aztán, hogy döntsenek, kiküldték ket, majd kiszóltak: a kopasz menjen, a bajuszos jöjjön! A minden sarkon leselked éberség ellenére egyre szélesebb körben vált ismertté, hogy igaza van az anekdotabeli rikkancsnak: „Ludas a Matyi, ludas!” Már suttogták a viccet, hogy: - Hallottad a legújabb rémhíreket? - Nem, mi az? - Minden igaz! (150) De itt én - élek! Állítólag, amikor az egyik politikai bizottsági tag - a személyi kultusz felszámolása körüli vitákban - arról próbálta meggy zni Rákosi-t, hogy szembe kell nézni a múlt b neivel, azt felelte, hogy könny a Szovjetunióban: „ott meghalt Sztálin, de én élek.” (150) Rákosi és a keresztgyerekek Rákosinak volt vagy háromszáz keresztgyereke. Ha valaki ilyen kérelemmel fordult hozzá, a helyi pártszervezetek véleménye alapján döntött, hogy vállalja-e a keresztapaságot. Err l írásban értesítették az örömszül ket, és ajándékcsomagot, valamint gratuláló levelet küldtek a kérelmez knek. Történt egyszer, hogy a helyi információ szerint az érdekeltnek volt már Miklós, Adolf és Ferenc nev gyereke is. Rákosi ett l kezdve nem vállalt keresztapaságot. Még a háború el tt szokásban volt, hogy ha egy családban tíz gyerek születik, a tizediknél maga Horthy Miklós kormányzó vállalta a keresztapaságot. Belekerült ebbe a sorba egy fels szölnöki ember is, a tizedik fiával. Annyi haszna mindenesetre származott bel le, hogy minden karácsonyra kapott egy csomagot a f méltóságú komától. Úgy 1946 táján - amikor a történelem közbelépése következtében megsz nt a komaság - emberünk ült a kocsmában és panaszkodott: „Nem tom, mi lehet a komával: évek óta nem küld csomagokat a gyerekeknek” - számol be a fejlemények alakulásáról Moldova György. (149) A magyar Marat... 1955. október 18-i keltezéssel, 59 vezet értelmiségi aláírásával (köztük 29 Kossuth-díjas) memorandumot adtak be a párt Központi Vezet ségének tiltakozva az írókkal, szervezetükkel és lapjukkal kapcsolatos adminisztratív intézkedések ellen. Az aláírók között ott voltak: Déry Tibor, Aczél Tamás, Major Tamás, Gábor Miklós, Ruttkai Éva, Várkonyi Zoltán, Keleti Márton, Illés György, Bacsó Péter, Szervánszky Endre, Karinthy Ferenc stb., Lukács György viszont egyetértése ellenére sem adta nevét a vállalkozáshoz. Az aláírások gy jtése után hívták be Rákosi Mátyáshoz az Írószövetség három lemondott titkárát, köztük Karinthy Ferencet is, aki „novellásította” a történetet (Papageno és Monostatos). A novella szerint Rákosi azzal fogadta ket: helyesli, hogy visszavonták az aláírásukat. Zavart magyarázkodás, hogy ez félreértés lehet. - Szóval nem? Hátha így van, akkor egészen másképpen beszélünk - emelte fel Rákosi Mátyás a hangját. A kioktatás során még róla szóló viccet is idézett, például, hogy a magyar Marat, mert úgy gondolták, elmegy, mégis maradt. Hát üzenem a pesti okosoknak: maradok is még legalább húsz évig.
Az aláírásokat nagyrészt visszavonatták. Az 1955-ös anekdota szerint, miután Rákosi meggy zte a színészeket, hogy vonják vissza a memorandumról az aláírásukat, az írókkal próbálkozik, akik azonban makacskodtak. - Úgy látom, a színészek jobb kommunisták! Mire Déry megszólalt: - Nem, csak jobb színészek! (150) Rákosi „mentében” 1956 júliusában a szovjet pártvezet k Mikoján-t küldték Budapestre, hogy segítse a magyar vezetést a helyzet konszolidálásában. Egyesek szerint azzal az utasítással érkezett, hogy Rákosi-t mondassa le a funkciójából, mások szerint a helyzet értékelése alapján vetette fel: nem lenne-e helyes, ha Rákosi beadná a lemondását? Az a szóvicc járta akkor Budapesten, hogy Mikoján díszmagyart hozott Rákosinak, hogy lássa mentében. Mint ismeretes Rákosi megromlott egészségi állapotára hivatkozva be is adta a lemondását (a korabeli orvosi jelentés szerint: beszélni még tud, de nem megy). A lemondás elfogadása után a budapesti rend rf kapitáy vitte a hírt a rá várakozó barátainak: „megállt, bezárta az ajtót, ránk nézett és ezt mondta: ez van nektek, nem Apátok! - és kemény nemzetközi jelet mutatott az ökle összeszorításával” - mondta az egyik jelenlév . (150) Elrepült... Rákosi Mátyás 1956. július 26-án - miután felmentették funkciójából - egy öreg kormánygéppel, amelyet lassú repülése miatt a szakmabeliek tréfásan „tyihod”-nak (lajhár) neveztek, Moszkvába repült. - Hallottad, Rákosi elvtárs Moszkvába repült? - kérdi Kiss a barátját. - Nem mindegy? A lényeg, hogy repül végre! [1956-ban a pesti flaszter lovas népe azon mulatott, hogy Árpád fekete lovon jött be az országba, Horthy fehér lovon, Rákosi pedig Vorosilovon és Szuszlovon távozott. Hiába: lovas nemzet vagyunk!] (101) „Rákosi marad” Komlós János, aki a hatvanas évek végét l a Mikroszkóp Színpadot igazgatta, egy id ben rendszeresen meghívta a m sorába Avar Jánost, a Népszabadság külügyi rovatának a munkatársát. Volt egy számuk, hogy mit ír az újság? Avar bemondott egy hírt és azt eljátszották. Egyik alkalommal azt mondta: - Rákosi marad, ahol van! Rákosi egy híres futballista volt abban az id ben. Komlós válasza: - Persze, Rákosi marad ahol van, a Fradiban. Mire Avar: - Naná, Taskentben! (101) A munkásosztály képviselete Rákosi temetésén Rákosi Mátyás 1971. február 5-én 79 éves korában Gorkijban halt meg. Hamvait hazahozták, és sz k családi körben a Farkasréti temet ben titokban eltemették. A ravatalozóban az urna emelvényen állt. Gy rött, foszlott szél fekete lepel takarta. Csend volt, semmi zene. A gyászbeszédet, amely 3 percig tartott, öccse, Ferenc tartotta. A hivatalos jelentés szerint mintegy negyvenen kísérték utolsó útjára. A magasabb szovjet urna nem fért el a kolumbárium falába, ezért két egymás fölötti urnafülkét egybeszakítottak. Mivel nem intézkedtek el re, a temetés közben kellett a két kamra közötti válaszfalat egy temet munkásnak kiverni. Erre fel írta egy 1996-os cikk: a szertartáson „a munkásosztály is képviseltette magát.”
[Csak a név, születési és halálozási évszám került rá. De mert kevésnek tartották a felírást, a temet ben rávésték a babérlevelet, szokásos dekoráció ez ott. Ezért kés bb a temet igazgatóját leváltották.] (150) Pilinszky János sírverse Magyar! E síron üdv, öröm és áldás, Mert e helyen fekszik Rákosi... Jen ! (53) Egyszer egy az egy Richelieu, Armand Jean (1585-1624), a híres francia bíboros és politikus a törvények felhasználhatóságáról beszélve azt mondta, nincs olyan ember, akit bármilyen kijelentése alapján le ne csukhatna. A társaságában lév tudós megkérdezte: - Bíboros úr, mit tudna kifogásolni ebben: egyszer egy az egy. - Szerencsétlen ember! Maga nyíltan tagadja a Szentháromságot. Azonnal az inkvizíció elé vitetni. (1) A nagy csaló 1607. április 17-én Rómában Richelieu-t püspökké szentelték. A pápa megkérdezte t le, megvan-e az ehhez a tisztséghez el írt életkora. Richelieu azt felelte, hogy megvan, holott még csak 22 esztend s volt. Mindjárt felszentelés után ugyan kérte a pápát, hogy oldozza föl b ne alól, mert nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy megvan az el írt kora. A pápa hallva a b nbánó vallomást, így szólt a körülállókhoz: - Ebb l az ifjúból egy nagy csaló lesz. (Valójában vele kezd dött el Franciaország aranykora.) (168) Franklin D. Roosevelt, a nagyformátumú államférfi 1939. szeptember 1-én a náci Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel megkezd dött a második világháború. Roosevelt (1882-1945) az USA 32. elnöke tudta, hogy a német agresszió az Egyesült Államok számára is veszélyt jelent, ezért már 1938-ban, nehéz körülmények között, elkezdte a háborúra való felkészülést (1935-ben semlegességi törvényt fogadott el a parlament). S t 1939-ben az elnök arra kényszerült, hogy megtiltsa fegyverek szállítását a hadvisel országokba (ez Angliát és Franciaországot sértette különösen). Mindenki tudta, hogy ebben a helyzetben az Egyesült Államok védelmét az biztosítaná a legjobban, ha Angliának sikerülne megvédelmeznie önmagát. De hogy ehhez Amerika dollárt biztosítson, az nemigen jutott senkinek az eszébe. Roosevelt, a nagyformátumú politikus ezt jól látta, ezért a következ példával szemléltette és érzékeltette a lehetséges kiutat: - Tegyük fel, hogy a szomszédom háza kigyulladt, és nekem van egy jó hosszú locsolócsövem... Ezt úgy értették az amerikaiak, hogy adjuk kölcsön a locsolócsövünket az angoloknak, akik olyan h siesen harcolnak a riasztó túler vel szemben (bár nem lehettek túlságosan sokan, akik arra számítottak, hogy ezt a „csövet” még egyszer visszakapják). Így is tettek: két évig így tartották életben a szövetségesek ügyét, amíg az USA felkészülhetett arra, hogy dönt er ként csatlakozzék a tényleges küzdelemhez (Pearl Harbor megtámadásakor). Háromszor választották újra. (164) „...a demokrácia a mustár a virslin...” Roosevelt elnök gy léseken szívesen felolvasta ezt a meghatározást, amelyet E. B. White írt a demokráciáról. „A demokrácia az a vissza-visszatér gyanú, hogy az emberek többségének van igaza az esetek többségében. A demokrácia az az érzés, amely a szavazófülke háborítatlan magányában, a könyvtárak bens séges csendjében fogja el az embert, az az érzés, hogy mindenütt pezseg az élet. A demokrácia a szerkeszt séghez intézett levél. A demokrácia
akkord a Kilencedik szimfónia elején. Egy ötlet, amelyr l még senki sem bizonyította be, hogy nem jó, egy szavakból álló dal, amely még soha sem csengett hamisan. A demokrácia a mustár a virslin, a tejszín a jegyre adott kávén.” Roosevelt mindig hozzátette, hogy magam is pontosan így vélekedem. (164) Az a baj, hogy sok a f nök... 1943-ban Roosevelt elnök Kairóba utazott, hogy ismét találkozzon Churchill miniszterelnökkel. Ebben az id ben az elnök látszólag jó egészségnek örvendett, optimista és bizakodó volt. Egy napot töltött Tunéziában - Eisenhower kíséretében , hogy megszemlélje a harcok színhelyeit. Roosevelt igen kellemesen érezte magát, érdekes emlékeket elevenített fel, amikor így szólt hozzá a titkosszolgálat közeled embere: - Elnök úr, tovább tartózkodnak itt, mint szeretném. Most mennünk kell tovább (a titkosszolgálat er sen ellenezte az elnök harctéri kirándulásait). Az elnök erre grimaszt vágott és odaszólt a tábornoknak: - Boldog ember maga, mert nincs annyi f nöke, mint nekem. (49) Nagy el dök kései sarjadéka Roosevelt elnök 1943 januárjában találkozott el ször de Gaulle tábornokkal, a francia ellenállási mozgalom vezet jével, a Casablancai értekezleten. De Gaulle különös, furcsa ember volt. A fáma szerint, melyet Roosevelt is szívesen terjesztett, a tábornok az els megbeszélésen Clemenceauhoz hasonlította magát, a másodikon pedig arra utalt, hogy talán Szent Johannát lehet történelmi el djének tekinteni, mire az elnök azt felelte de Gaulle-nak, hogy döntse el melyikhez hasonlít voltaképpen, mert annyi bizonyos, hogy nem hasonlíthat egyszerre mindkett höz. A történetb l állítólag egy szó sem igaz, de azért az elnök is terjesztette, mert jól érzékeltethette vele milyen benyomást tett rá a tábornok. (164) Egy „elfoglalt” államférfi Roosevelt súlyos betegségekkel küzdött, gyermekparalízis következtében deréktól lefelé lebénult, s tolószékbe kényszerült. Egyszerre volt kemény és gyenge, bosszúálló és megbocsátó. El fordult, hogy nyers, szinte durva volt, máskor viszont nagylelk , segít kész és baráti. Szerette a békét és harmóniát maga körül. Amikor meglátogatta hivatalában Wendel Willkie, aki még nem is olyan régen, az elkeseredett választási hadjárat során az ellenfele volt, bekukkantott az irodájába és látta, hogy az íróasztaláról minden papírt eltakarítottak. Ekkor arra kérte munkatársait, adjanak neki néhány csomót a kabinetszoba asztalán tornyosuló papírhalomból. - Pontosan mely iratokra lenne szüksége, Elnök Úr? - kérdezték. - Ó, teljesen mindegy - felelte Roosevelt -, csak adjanak ide egy marokra valót! Szét akarom szórni ket az asztalon, hogy mikor jön Willkie, lássa milyen elfoglalt vagyok! Nem sokkal kés bb, amikor elmesélték Willkie-nek ezt az epizódot, az igen jót mulatott rajta. „Jellemz ” - ezzel kommentálta. (164) A titokzatosság leplében Nagy ellenérzést váltott ki a közvéleményb l, hogy Roosevelt utazásait a háború ideje alatt nagyfokú titkolózással vették körül. Túlzásba vitték ezt, különösen olyan alkalmakkor, amikor az elnököt több millió állampolgár láthatta, s t id nként hallhatta is vagy kilencezer mérföldnyi útja során. Ebben az id ben nem egy olyan történet forgott közszájon, amelyben a munkások, akik nem értek haza id re vacsorára, azzal indokolták a késést, hogy „Roosevelt elnök ott járt az üzemben”, és az asszonyok pedig, mivel a helyi újságban semmiféle utalást nem találtak erre a fontos eseményre, hazugsággal vádolták a férjüket.
Tudta ezt Roosevelt elnök is, és sokszor felt n en igyekezett ilyen alkalmakkor bosszantani a sajtót, amely olyan gyakran felbosszantotta t. A Kaiser-hajógyárban egy hajó vízre bocsátásakor mondott beszédében ilyen kitételek voltak: „Tudják, ma nem is itt kellene lennem.” A tömeg nevetett, és az Elnök is csatlakozott a nevet k kórusához. Nagyon kedvelte a titokzatosságnak ezt a légkörét. Természetéhez tartozott, hogy úgy viselje ezt a „láthatatlanná tev köpenyt”, amelyet nemzetbiztonsági okból magára kellett öltenie, mint egy „rablópandúrt” játszó kisfiú. (164) Az erdei lakban Roosevelt elnök szívesen id zött hétvégi kis házában, a marylandi dombok között. A házacska, amelyet Shangri-lának nevezett el, egyszer erdei lak volt, mindössze négy hálószobával és tábori házikóval a személyzetnek. Roosevelt órák hosszat üldögélt az apró, fedett verandán, ahonnan gyönyör kilátás nyílt a közeli völgyre. A bélyeggy jteményével bíbel dött, pasziánszozott, vagy azzal foglalkozott, hogy beleírja a nevét vagy a nevének kezd bet it házikönyvtárának könyveibe. Ebbe a munkába azért fogott bele, magyarázta, mert az emberek állandóan „kölcsönkértek” mindenféle könyvet a Fehér Házból, hogy aztán sose hozzák vissza. Err l a hatékony biztonsági intézkedésr l nem lehetett t lebeszélni. Egyik ilyen, aláírásával ellátott könyvét (egy zsoltároskönyvet) a beszédírójának ajándékozta, annak tanulmányozása céljából, nem használhatná-e fel valamelyik általa kijelölt szakaszokat egy-egy kés bbi beszédében. Megjelölte többek között a harminckilencedik zsoltár utolsó verssorát is: „Ó, ne végy még magadhoz engem, hogy még visszanyerhessem er met, miel tt elmegyek innét, és nem leszek többé.” (164) Roosevelt, Churchill és Sztálin kedvencei Roosevelt igen kedvelte a mozit, mint ahogy Churchill és Sztálin is. Rooseveltnek nem voltak különösebb kedvencei a filmek között, bár az tény, hogy rendkívül szerette Darry F. Zarnick 1944-ben bemutatott filmjét, a Wilsont. Ahhoz nem férhet semmi kétség Churchill-nek melyik volt a kedvence: a Lady Hamilton, Laurence Olivier és Vivian Leigh f szereplésével, a film producere Korda Sándor volt, aki lovagi címet kapott ezért a munkájáért, amelyben olyan hatásosan ünnepelte a brit flotta dics ségét. (Az sem kizárt, hogy Churchill ideája volt ez a film, aki Kordának jó barátja volt és majdnem kellemetlensége is származott a film készítéséb l a híres rendez nek. Az akkor még semleges Amerikában bizonyos politikai er k azzal vádolták, hogy az angoloknak kémkedik. Csak Pearl Harbor mentette meg a szenátusi meghallgatástól.) Churchill újra és újra megnézte ezt a filmet, és kíséretének tagjai, bár az els két-három alkalommal k is szintén nézték és csodálták, végül szívb l kívánták már, hogy lobbanna fel valamilyen más film iránt a lelkesedés a miniszterelnökben. Sztálin kedvence a nem orosz filmek közül a Nagy kering , az MGM stúdió filmje volt, amely Johann Strauss életét és m veit dolgozta fel. Nagyon szerette a Tarzan-filmeket is, minden epizódot megnézett. A Kremlben saját vetít terme volt, és éjszakánként filmeket nézett. (164) Az eb védelmében Az 1944-es választási kampány idején egy választási gy lésen mondta Roosevelt elnök a következ ket: „A republikánus vezet k nem érték be annyival, hogy ellenem - vagy a feleségem, meg fiam ellen - intéznek személyesked támadásokat, most már a kiskutyámra, Falára is sor került. Családom többi tagjától eltér en Fala er sen nehezményezi a dolgot. Amikor megtudta, hogy a republikánus mesegyártók azt a történetet agyalták ki, hogy ottfelejtettem t az Aleut-szigeteken, és egy rombolót küldtem vissza érte - és ez két-három
vagy éppenséggel húszmillió dollárt vett igénybe az adófizet k pénzéb l -, skót lelke határtalanul felháborodott. Azóta mintha kicserélték volna. Már hozzászoktam, hogy rosszindulatú és hamis híreszteléseket halljak önmagamról, de azt hiszem, ahhoz jogom van, hogy tiltakozzam a kutyámra szórt rágalmak ellen.” (164) A hír csak részben igaz! A háború vége felé egy Párizsból sugárzott náci propagandaadásban az amerikai rádiófigyel szolgálatnak a következ hírt sikerült elcsípnie: „George C. Marshall tábornokot, az Egyesült Államok vezérkari f nökét elbocsátották. A parancsnokságot maga Roosevelt elnök veszi át. Az esemény két napja történt, de Washingtonban még nem f ztek magyarázatot a történtekhez.” Marshal/ (1880-1959) a jelentést a következ levélke kíséretében adta át Hopkinsnak, az elnök személyes tanácsadójának: „Kedves Harry! Mondja, nem maga csinálta velem ezt a rossz viccet? G. C. M.” Hopkins a jelentést Marshall levelével együtt megmutatta Rooseveltnek, aki a következ megjegyzést firkantotta ceruzával a levélnek az aljára: „Kedves George! A hír csak részben igaz. Csakugyan én lettem a vezérkari f nök, viszont magát kinevezték Elnöknek. F. D. R.” (164) Elnöki üdvözlet Szukarno, A. (1901-1970) elnök, az indonéz nemzeti függetlenség vezéralakja, országa els elnöke (1945-1967), az el nem kötelezett mozgalom egyik alapítója, nagy nemzetközi tekintélynek örvend politikus volt. Egyik gyengéje, hogy er sen vonzódott a szebbik nem iránt, és hivatalos külföldi látogatásai során is igyekezett ilyen irányú érdekl dését kielégíteni. Kétszer járt hazánkban, és nem kis zavart okozott azzal a kívánságával, hogy szeretne egy magyar hölggyel ilyen célból megismerkedni. A siker teljes volt! Olyannyira, hogy kés bb, amikor a magyar nagykövet Jakartában találkozott az elnökkel, azt kérte adja át üdvözletét Miss Marynak a Grand Hotelben. Szukarnónak eszébe sem jutott, hogy üdvözletét küldje magyar partnerének, az Elnöki Tanács elnökének is. Jakarta egyik forgalmas terén máig is élcel dve mutogatják azt az obeliszkszer emlékm vet, mint Szukarno utolsó erekcióját, amelyet az elnök emeltetett közvetlen bukása el tt. (124) Ki itt a spicli? Szakasits Árpád (1888-1965), aki 1948 és 1949 között köztársasági elnök volt, majd megjárta Rákosi börtönét, az utolsók között került szabadlábra 1956 márciusában. Fogságában verseket írt, ezeket akarta megmutatni Faludy György költ nek, akit meghívott a Belvárosi Kávéházba. Itt a letartóztatásáról beszélt, hangosan, hogy a szomszéd asztaloknál is hallják. Mint államelnököt Rákosi szívesen látta házában vendégként. Nem politikai oknál fogva, hanem azért, mert keresztény létére, jobban tudott zsidóvicceket mesélni, mint bárki más. Egy ilyen alkalommal 1950-ben, mialatt Rákosi nagyokat röhögött a viccein, egy papírost adott át olvasásra az elnöknek (az írásban az állt, hogy már gyermekkorában rend rkém volt, gy löli a magyar népet, s hogy lemond állásáról). Közben szó-szót követett, Rákosi beszólította a szomszéd szobából Péter Gábor-t, (eredeti neve: Auspitz Ben ) az Államrend rség f nökét, hogy tartóztassa le ezt a gazfickót. - Hát ilyen ez a mi rohadt vezérünk - kiáltotta befejezésül Szakasits. Ekkor a terem másik végéb l egy hatalmas termet ember lépett az asztalhoz és a következ ket mondta: - Beszéljen csendesebben, drága szaki! - Miért beszéljek csendesebben? - Mert spicli, rend rkém, feljelent lehet közöttünk. - Ki itt a spicli? - kiáltotta Szakasits és körbeforgatta a fejét.
- Én vagyok a rend rkém, szaki, de nem akarom feljelenteni. (53) Széchenyi István - a szenvedés embere Szobrok, terek, utcák, m vészeti alkotások emékeztetnek gróf Széchenyi Istvánra, és életm vére. volt a reformkorszak megindítója, az Akadémia, a Lánchíd létrehozója. Tetteinek emlékét rzi a Pesti Kaszinó, a Magyar Állattenyészt Társaság, a g zhajózás megindítása, a vasút szervezése, a Duna-Tisza szabályozása, a pesti színház és malom, a lótenyésztés - lóverseny stb. Ez az örökké tevékeny, a félvilágot beutazó, gazdag f nemes életében mégis a szenvedés embere volt. Hiába tüntette ki magát a Napóleon elleni hadszíntéren, katonai pályája megtört. rnagyi kinevezését a császár - f ként országgy lési szereplése miatt - kereken visszautasította. 1825ben kvietál, a következ évben a Haditanács törli a huszárezred létszámából, kapitányi rendfokozatát sem tarthatta meg. Napóleon bukása után beleveti magát a bécsi élet könnyelm élvezetébe (vadászatok, bálok, dáridók, szerelmi kalandok). Vágyódik ugyan a családi élet után, de a kiválasztottak sorra kikosarazzák. Er sen vonzódik Zichy Károly gróf feleségéhez, Seilern Crescence-hez, de rá is 12 évet kell várnia. Tele van lelkiismeretfurdalással, önvádak gyötrik, kedélyállapota nyomott. Lelki letöréseib l az országos bajok orvoslásának és az alkotásnak a vágya emeli ki, de joggal fél testi és lelki ereje összeroppanásától, ami hamarosan bekövetkezik. Az els öngyilkossági kísérlett l inasa menti meg, a Dunából matrózok mentik ki. Idegösszeomlással a döblingi elmegyógyintézetbe kerül. A Legnagyobb Magyar életét végül pisztolylövés oltotta ki. (163 a) Sztálin „Végbizonyítvány-másolata" „A tifliszi egyházi szeminárium Joszif Dzsugasvili nev hallgatója a Tiflisz kormányzóság Gori városában él Visszarin paraszt fia, aki az 1878. esztend december hatodik napján született, a gori egyházi iskola teljes kurzusát befejezvén 1894. szeptember havában felvételt nyert a tifliszi egyházi szemináriumba. A nevezett tanintézményben 1899. május havának huszonkilencedik napjáig tanult, s kit n (5) magatartása mellett az alábbi eredményeket érte el: Szentírás-magyarázat: igenjó(4) Bibliatörténet: igen jó (4) Egyháztörténet: jó (3) A teológia alapjai: jó (3) Homiletika: jó (3) Liturgika Orosz irodalom: igen jó (4) Orosz irodalomtörténet: igen jó (4) Egyetemes világi történelem: igen jó (4) Orosz világi történelem: igen jó (4) Algebra: igen jó (4) Geometria: igen jó (4) Húsvéti liturgia: igen jó (4) Fizika: igen jó (4) Logika: kit n (5) Pszichológia: igen jó (4) Egyházi grúz tárgyak: igen jó (4) Görög nyelv: igen jó (4) Latin nyelv: nem tanult Egyházi ének: Szláv: kit n (5)
Grúz nyelv: igen jó (4) A szemináriumi elöljáróság határozata értelmében Joszip Dzsugasvilit kizárták a tifliszi szemináriumból. A kizárás oka, hogy Joszip Dzsugasvili „ismeretlen okból” nem jelent meg a záróvizsgán. ((Ahhoz képest, hogy Sztálint az akadémia is felvette tagjai sorába, egyenesen ívelt felfelé további pályája is.) (112) Az útonálló motívumok A XX. század elején az orosz birodalomban igen gyakori volt az ún. expropriáció, a kisajátítás. Ez valójában közönséges fegyveres rablás volt, amelyet a cári rendszerrel szembenálló radikális pártok utasítására vagy hallgatólagos beleegyezésével hajtottak végre a „harci osztagok”. Sztálin (vagy akkori álnevén Kobo) (1879-1953) maga ugyan nemigen vett részt ezekben az akciókban (bankrablások, ékszerüzlet-betörések, postakocsik kirablása), de a háttérben ugyancsak volt az egyik f irányító és szervez . Kun Miklós történész a moszkvai pártarchívumban, pártbírósági jegyz könyvekben akadt rá azokra az adatokra, amelyek vitathatatlanul bizonyítják, hogy Sztálin 1905 végét l közrem ködött a kisajátítási tervek kidolgozásában, irányította azt a csoportot, amelyik végrehajtotta a korszak legnagyobb szabású rajtaütését, a „Jereván-téri expropriációt”. A zsákmány egymillió rubel (a bankókat Nagyezsda Krupszkaja a mellényébe varrta be Lenin finnországi otthonában). A pénz nagy részét Nyugat-Európába csempészték ki. Az ügy kivizsgálására kiküldött bizottság a rablás résztvev it és szervez it Sztálinnál az élükön kizárták a pártból (egy 1909-ben tartott központi bizottsági tanácskozás azonban lehet vé tette, hogy visszatérjenek oda). A hidegháború éveiben a világot bejárták Bullit amerikai diplomata szavai: „Roosevelt azt hitte, hogy a Kremlben egy úriember él. Az illet azonban egy kaukázusi bandita volt.” Emil Ludwig pedig - Sztálin egyik életrajzírója - azt mondta neki: Bocsásson meg, talán furcsának találja a következ kérdésemet ... de az önéletrajzában vannak - hogy is mondjam csak? - „útonálló motívumok”. A szovjet diktátor nem válaszolt... [Lenin halála után Sztálinnak Krupszkajával is meggy lt a baja. Amikor az özvegy bírálta Sztálin politikáját, az megfenyegette, hogy vigyázzon: más özvegyet keres Leninnek.] (112) A kinto A kinto a régi tbiliszi villoni csavargója, utcai árusa, balladaénekese, tolvaja, gégemetsz je és stricije volt. Élt Tbilisziben egy naiv fest , Niko Pirosmanosvili, Grúzia város Rousseau-ja, egy írástudatlan kinto. Pirosmanosvili szüntelenül részeg volt: egész életét kocsmákban töltötte, és ételért meg italért cégtáblákat festett a kocsmárosoknak. Halála után összevásároltatták fekete kartonpapírra vagy fekete vászonra maga készítette olajfestékkel készített képeit, melyek igen kifejez ek voltak, stílusukban valahol Rousseau és Chagall között. A Tbiliszi Nemzeti Múzeumban két teljes termet töltöttek meg a grúz paraszti élet mindennapjait: parasztokat, ökrösszekereket, falusi vásárokat és kocsmai verekedéseket ábrázoló festményei. Trockij állítása szerint a Politbüro grúz tagjai egymás közt Sztálin-t is megvet en csak kintónak nevezték. (109) Egy kis pogromra lenne szükség... 1907-ben az OSzDMP londoni kongresszusáról közzétett terjedelmes beszámolójában, épp akkor, amikor Oroszországon véres pogromok söpörtek végig, Sztálin kedélyesen viccel dött. „Nagyon érdekes volt a kongresszus nemzetközi összetétele. A statisztika azt mutatja, hogy a mensevik frakcióban zsidók alkotják a többséget, utána következnek a grúzok, majd az oroszok. A bolsevik frakcióban viszont az oroszok vannak többségben, utánuk következnek a zsidók, grúzok, stb., Ezzel kapcsolatban az egyik bolsevik küldött tréfásan megjegyezte, hogy
a mensevikek a zsidó, a bolsevikok pedig a t sgyökeres orosz frakció. Szóval nem ártana, ha mi, bolsevikok, egy kis pogromot rendeznénk a pártban.”(112) És a kongresszus vidáman nevetett 1938-ban tartották az SzKP XVIII. kongresszusát. A kongresszuson a jóságos Gazda, az NKVD-ben tapasztalt súlyos hibákról kimondja: „Több volt a hiba, mint feltételeztük.” Az ország pedig felujjong, és hálát ad az újabb enyhülésért. Új funkcionáriusa, Zsdánov, a terror rültségeib l hozott példákkal szórakoztatja a kongresszust: „Egy orvostól igazolást kértek, hogy X. Y. egészségi állapotánál fogva alkalmatlan, hogy bármiféle osztályellenség felhasználhassa t a céljaira.” És a kongresszus vidáman nevetett. [1934-ben tartották a XVII. kongresszust. Ekkor az 1225 küldöttb l 1108-at tartóztattak le s a 139 KB-tagból 98-at végeztek ki.] (151) A nagy fordulat éve 1929 végén, nem sokkal az 50. születésnapja el tt Sztálin megjelentetett egy cikket „A nagy fordulat éve” címmel. Ebben meghatározta a célt: a „kulákság”, mint osztály felszámolását, a kollektivizálást. Természetesen a meghirdetett elvek szerint a belépés önkéntes volt. Vagy ahogyan akkoriban tréfásan mondták „önkényszeres”. Az öreg Molotov felidéz egy korabeli népszer viccet: „Megkérdezték a parasztot, hogyan lehet megszabadulni a tetvekt l. írd a fejedre: kolhoz, erre szertefut mind, amerre lát.” [A kuláktalanítás sok millió ember kitelepítését és halálát jelentette.] (151) Sztálin idézési technikájáról Kari Radektól származik az a nevezetes bonmot, amely Sztálin „idézési technikájára” vonatkozik, miszerint Sztálinnal azért nem lehet vitatkozni mert: „te idézel neki valakit, meg bíróság elé idéztet téged.” (Az orosz eredeti szerz je az „idézetet” és „szám zetést” is jelent „szszilka” szó kett s jelentésével játszik.) Nemhiába járt a sztálini rémuralom idején az államvédelmi hatóság köreiben a mondás: „csak ember legyen, paragrafust mi majd találunk rá! (Amikor pedig egy amerikai újságíró feltette a kérdést, hogy a Szovjetunióban miért tartóztatnak le ártatlan embereket is, egy GPU-s tiszt azt válaszolta: „... Ha az embereket csak meghatározott vétségek miatt tartóztatjuk le, akkor a többiek biztonságban érzik magukat, s bármikor kaphatók lesznek az árulásra.” (112) Sztálin - a patrióta A 20-as évek elejét l Sztálin nagyon nehezen viselte, ha valaki kételkedni mert a képességeiben, vagy bármiért is bírálta. Pályája csúcsán pedig roppant idegesen reagált, amikor egy-egy szerz másra alkalmazta a vele kapcsolatban kötelez jelz ket. Mihelyt meglengette az orosz patriotizmus zászlaját -, ami eleve megkülönböztette a „h skor” nemzetköziség-elvet hirdet bolsevik politikusaitól - még Lenin esetében sem hagyta, hogy a patrióta jelz t használják vele kapcsolatban. A szovjet állam alapítójáról szóló, nagy példányszámú propagandakötet korrektúrájából például az alábbi gúnyos megjegyzés kíséretében kihúzta „a lenini patriotizmussal” kapcsolatos passzust: „Mi az, Lenin is patrióta volt, Szuvorov is, Nagy Péter cár is? Nincs is különbség köztük?” (A cárok egész sorának a vonásai keltek új életre Sztálinban: I. Miklós, Nagy Péter, Rettegett Iván, I. Sándor.) (112) Nosztalgiázás Sztálin, ahogy öregedett, egyre többször jutottak eszébe grúziai emlékei. Néhány hónappal a második világháború kitörése el tt például repül gépen a szovjet f városba hozatta suszter édesapja, Beszo, egykori és egyetlen segédjét, a nyolcvanhoz közeli Datat. (Nem szívesen
beszélt róla, hogy apjának Goriban saját m helye volt, egy segéddel.) Igazi grúz lakomát rendezett neki. Közben a következ beszélgetés zajlott közöttük: - Mondd, Data, a Goriból Atenibe vezet úton vajon még mindig ott fekszik a kanyarban, Hidisztavinál az a hatalmas k ? - Kutya legyen az Istened! Micsoda emlékez tehetséged van! Erre a Kreml ura felnevetett, és megsimogatta bajszát, és gori akcentussal helyre tette Datát: - A te Krisztusod a kutya! Miért szidalmazod az én istenemet? Ám az elbeszélés szerint az öreg Data sem hagyta magát. - Azt hiszed, te nekem is Sztálin vagy?! Ugyanaz a kis kölyök maradtál nekem, akit a karomban hordoztam. Az lesz a vége, hogy letépem a nadrágod, és úgy elverem a seggedet, hogy vörösebb lesz a zászlódnál. Sztálin pedig mindezen csak nevetett. (A szovjet diktátor - a vazallusaikat megjutalmazó grúz f urak mintájára - olykor kisebbnagyobb pénzösszeggel, kitüntetéssel lepte meg Grúziában maradt rokonait, ismer seit.) (112) A gy zteseket nem vonják kérd re A helyszín: Sztálin Kreml-beli fogadószobája. Az id pont: 1949. december 16. Tudni kell, hogy el z leg Sztálin és Mao kapcsolata nem igen volt felh tlennek nevezhet . Sztálin sokáig Van Ming-et támogatta Maoval szemben és tévesen ítélte meg a kínai forradalom esélyeit. Mao ezt személyes sértésként élte meg. (Mao a Kínai Népköztársaság megalakulását 1949. október 1-én a Tienanmen tér mellvédjér l hirdette ki.) Amikor Sztálin ajtaja kinyílt, bekérette a vendégeket. Mögötte ott álltak körben: Malenkov, Berija, Bulganyin, Kaganovics, Visinszkij. Sztálin két kézzel szorította meg Mao kezét és figyelmesen végigmérte: - Milyen fiatal, s mennyire egészséges! Azzal megfordult, hogy egyenként bemutassa a többieket. Sztálin nagyon megindult volt, szüntelenül dicsérte Mao elnököt: - Nagyszer , igazán nagyszer ember! A kínai nép nagyon sokat köszönhet Önnek! Ön a kínai nép kiváló fia! Egészségére! Mao elnök pedig azt válaszolta jóformán köszönés helyett: - Engem sokáig támadtak és háttérbe szorítottak, nem volt kinek panaszkodnom... Mao még be sem fejezte, amikor Sztálin félbeszakította: - A gy zteseket nem vonják kérd re! A gy ztesek senkinek nem tartoznak elszámolni, ez régi igazság. (146) A halál oka: vakbélgyulladás és/vagy krónikus szívbaj?! Nagyezsda Allilujeva és Sztálin frigye eleve magában hordta a bármikori robbanás veszélyét. Sztálin köztudottan nehéz ember volt. Az alkoholista apa nevelési módszerei jócskán eltorzították a jellemét. Néha napokig nem szólt senkihez, csak hallgatott. Az asszony családjában is igen sok volt a skizofréniában szenved ember. Nagyezsda Allilujeva sem volt egy jámbor lélek. Pauker Károly, a regényes élet magyar hadifogoly egykori szemtanúja volt a házaspár verekedéseinek (többek között ezért ölette meg Sztálin). Szerinte az asszony nagyon lobbanékony volt és könnyen odavágta Sztálin arcába: „Hogy ki vagy? Hóhér! Kínozod a tulajdon fiadat, gyötröd a feleségedet, és agyonkínoztad az egész népedet.” A 20-as évek végén házasságuk zátonyra futott. Egyik alkalommal Sztálin felesége késéssel, ráadásul a keblet felvillantó, kivágott ruhában állított be egy vacsorára. - Hol jártál? Miért nézel ki úgy, mint egy feslett n ? Talán szóljak Sztaniszlavszkij-nak vagy Dancsenkónak, hogy a M vész Színházban eljátszhasd A kaméliás hölgyet?
Többször gúnyosan számon kérte a világfinak számító Mikojántól (aki Sztálinhoz hasonlóan szintén papneveldében járt) vagy a népszer Buharintól, hogy miért udvarolnak a feleségének. Ugyanakkor maga, tüntet en bocsátkozott könny kalandokba. Azon az ominózus estén, állítólag Gorkij nyaralójában Sztálin kikezdett egy hölggyel s durván rászólt a feleségére: - Hé, te! Idefigyelsz rám vagy nem? Nagyezsda rendreutasította: - Én neked nem vagyok „hé, te”! Tudod a becsületes nevemet. - Ezzel elrohant és néhány óra múlva pisztollyal kioltotta az életét. A teljes igazságot valószín leg sohasem fogjuk megtudni. A hivatalos bejelentés szerint a halál oka: vakbélgyulladás és/vagy krónikus szívbaj. Sztálin els felesége Szvanidze Jakatyerina volt, aki tüd bajban halt meg. (112) A víg özvegy Miután Sztálin megözvegyült - ötvenvalahány évesen - elkezdett magának feleséget (gazdasszonyt) keresni. Ugyanakkor megindult érte a versengés, els sorban az els és második feleségének a testvérei szerettek volna a kegyeibe férk zni. S t egy id ben Polina Molotova, a szovjet kormányf felesége is azt hitte, hogy nélkülözhetetlen tud lenni Sztálinnak. Sztálin, a helyzetét kihasználva id nként színészn ket hívott légyottra, a legnagyobb titokban: a Balsoj énekesn it, meg filmcsillagokat. Ezeket felléptették a Kreml zártkör rendezvényein (a szovjet notabilitások ugyanis igyekeztek egyedül érkezni ezekre az alkalmakra). Volt, akivel Sztálin már korábban is csalta a feleségét, például egy Szamjonova nev balerinával. De nem hiányozhatott a listáról Alla Taraszova sem, a M vész Színház sz ke tragikája. Sztálin, mint a grúzok általában, kedvelte a sz kéket. Nem véletlen, hogy kora legérzékibb asszonya a platinasz ke Ljubov Orlova volt a filmszínészn ideál. Sztálinnak egy bizonyos mértékig a „first lady” hiányzott. F leg a háború alatt, kormányf ként lehetett kínos neki egyedül mutatkozni a fogadásokon. Ezért történhetett meg, hogy rövid id re behívta leányát, Szvetláná-t, amikor Churchill a Kremlbeli otthonában járt, legyen a lánya a háziasszony. (112) „Sztálin anyósa" Az Allilujeva-család tagjai közül Sztálin „Anyósát”, Olga Allilujevá-t respektálta a leginkább. Az asszony a húszas évek elején er s akaratú, még szép asszonynak látszott. Gyakran kérkedett német és grúz seivel s büszke volt jómódú családjára. Amikor férje - Szergej Allilujev - megszöktette, még 18 éves sem volt. A romantikus szerelem azonban nem tartott sokáig, öreg korukban hivatalosan is elváltak. Az unoka szerint a nagyanyja fiatal korában állítólag sok férfi fejét elcsavarta, talán még a Sztálinét is (bár ezt nem hiszi). Sztálin egy évvel volt fiatalabb nála. A feltétlen bizalom jeleként kell tekinteni viszont, hogy a háború után is megengedte, hogy a Kremlben lakjon. Szép nyugdíjat kapott, igénybe vehette a szovjet elit Moszkva környéki szanatóriumát, a pártgarázs autóit. Olga Allilujeva nagyon önérzetes asszony volt, semmi körülmények között nem fordult volna Sztálinhoz. Legfeljebb Kalinyin-t, a névleges szovjet-orosz államf t (a nép „muzsikállamf nek” is hívta) ostromolta, hogy küldjön neki nagyobb mennyiség sót. Azt ugyanis vidéken jól el lehetett cserélni alapvet élelmiszerekre. (112) „Sztálin elvtárs kéreti önt!" Jurij Karlovics Olesa, a húszas-harmincas évek egyik legdivatosabb írója, Bulgakov jó barátja mesélte, hogy az író kétségbeesésében Sztálinhoz fordult, kérte, hogy szám zzék külföldre, Nyugatra.
Április elején a két író mindig valamilyen ugratást talált ki egymásnak. Olesa tudott a levélr l, felhívta Bulgakovot és grúz akcentussal beleszólt a kagylóba: - Sztálin elvtárs kéreti önt! Bulgakov felismerte a hangját, elküldte a fenébe, és lefeküdt aludni. Ekkor megint csörrent a telefon. „Kapcsolom Sztálin elvtársat” - mondta egy hang. Bulgakov elkáromkodta magát és lecsapta a kagylót. Azt hitte, megint a barátja ugratja. Csakhogy újra megszólalt a telefon, és Sztálin titkára szólt bele szigorú hangon: - Ne csapja le a kagylót. Remélem, érti mit mondok? - Aztán mindjárt egy grúz akcentusú hang szólalt meg: - Mi az, nagyon elege van már bel lünk? - kérdezte Joszip Visszarionovics. (151) Inni vagy nem inni?! Sztálin ki nem állhatta Shakespeare-t, különösen utálta két nagyszer darabját: a Hamlet-et és a Machbeth-et. Egy b nöz diktátor nem vonzotta a vezért és tanítót ebben a témában. Shakespeare egy látnok volt: az ember hatalomra tör térdig gázolva a vérben. Lelkiismeretfurdalás, meg b n, meg effélék. Ugyan miféle b ntudat? Sztálin a hatalmasok leghatalmasabbika és a bölcsek legbölcsebbike, csak ennyit kérdezett: „Mi szükség van arra, hogy a M vész Színházban (ez volt a kedvenc színháza) Hamlet-et játsszanak?” És sok hosszú éven át a Hamlet nem volt látható szovjet színpadon. Senki sem mert kockáztatni, mindenki félt. A 30-as években Nyikolaj Akimov, a neves rendez - aki ideiglenesen engedélyt kapott a Hamlet el adására - elhatározta, hogy vígjátékként állítja színre. A hatalomért folytatott küzdelem vígjátékaként. Akimov szerint Hamlet vidám, kedélyes és keményen dolgozó férfi volt, aki szeretett inni. (A szerepet a rendez egy meglehet sen híres, komikus színészre osztotta.) A színész izmos és kövér volt, szeretett enni, inni. Egyébként ivott mindenki más is ebben a példátlan feldolgozásban. Ivott Gertrud, Claudius, Polonius, s t még Ofélia is ivott. Akimov változatában Ofélia azért fulladt meg, mert berúgott. Az egyik sírásó egyebek között azt mondta: - Inni vagy nem inni - ez itt a kérdés. - Mire a kételked t a másik rendreutasította: - Micsoda kérdés? Persze, hogy inni. [Az az igazság, hogy ebben az id ben nem volt mit enni és inni ebben az országban: az ennivaló elt nt és alkoholtilalom volt érvényben. (Az átlagos szovjet ember kérdése, ha vásárolni ment, nem az volt „mit vegyek”, hanem az, hogy „mit adnak ma?”) Érdekes, hogy az alkohol és a t zifa értéke akkoriban az aranyéval vetekedett, az emberek egymás születésnapjára is fahasábokat ajándékoztak egymásnak.] (180) Új himnusz születése A háború alatt Sztálin elhatározta, hogy az Internacionálé nem felel meg annak, hogy szovjet Himnusz legyen. Idegen, francia dal, s a szövege sem felel meg ideológiailag. Új szöveget írtak, és odaadták a zeneszerz knek, hogy írjanak egy új szovjet Himnuszt. Az elbírálás során Sztálin elrendelte, hogy Hacsaturján (aki két variációt írt) és Sosztakovics közösen is írjanak egyet. A két ember stílusa, módszere, vérmérséklete teljesen különböz volt, nem is tudtak zeneszerz -kolhozban dolgozni. Szívesen találkoztak egymással, de ez csak jó laktató ételt, örömteljes ivászatot és vidám csevegést jelentett. Végül salamoni elhatározásra jutottak: mindenki megírja a maga himnuszát, s utána a legjobb részeket összeolvasztják egy közös m ben. E munkán kívül még öt himnusz került a dönt be, melyet a Nagy Színházban bonyolítottak le. Sztálin a közös m vet tartotta a legjobbnak, és hogy mégsem ez nyerte el a pályázatot, annak külön története van. Sztálin ugyanis még néhány kisebb változtatást szükségesnek tartott a refrénben és megkérdezte mennyi id alatt tudják elvégezni. Sosztakovics azt felelte öt óra
alatt (igazából 5 perc alatt meg lehetett volna csinálni). Sztálin ezt nem tartotta komoly dolognak, ezért végül is Alexandrov dalát kiáltották ki nemzeti himnusznak. (112) Egy adalék Sztálin mentalitásához Pierre Laval (1883-1945) francia miniszterelnök 1935 májusában írta alá Moszkvában a francia-szovjet szerz dést. Az ezzel kapcsolatban kiadott kommüniké inter alia kinyilvánította, hogy „Sztálin úr megérti és támogatja a Franciaország által követett nemzeti védelmi politikát, amellyel a biztonságának védelmében szükséges szinten tartja hadseregét.” Ez azt jelentette, hogy a Francia Kommunista Pártnak azonnal fel kellett hagynia a kötelez katonai szolgálat tervezett meghosszabbítása s a katonai hitelek növelése elleni tiltakozással s k haladéktalanul így is cselekedtek. Laval azonban nem láthatta el re ezt a hibátlan pálfordulást, s megkérdezte Sztálint, mit tegyen, ha a francia kommunisták folytatják az akadékoskodást? Sztálin ironikus der vel elmosolyodott és így válaszolt: „Akassza fel ket!” Laval azt hitte rosszul hall, ezért Sztálin szélesen mosolyogva megismételte a tanácsot, s mutatóujját minden félreértés elkerülésére elhúzta a torka el tt. (109) A cár szerepében A Nagyszínház Sztálin személyes fennhatósága alatt állt, az uralkodó színháza volt. Sztálin semmit nem sajnált a Nagyszínház m vészeit l. Magas fizetésük összegér l maga gondoskodott, elhalmozta ket kitüntetésekkel és személyesen adta át nekik a Sztálin-díjat (többeknek három vagy négy Sztálin-díjuk is volt, s t Baratov öttel rendelkezett). maga f ként operákat nézett meg (Igor herceg, Szadkó, Hovanscsina, Borisz Godunov, Pikk Dáma). Gyakran megnézte Glinka Életünket a cárért cím operáját. Valószín leg cárnak képzelte magát, és kellemes látványt jelentett számára, hogy az orosz muzsik érte áldozza életét. Általában a monumentális el adásokat kedvelte. Felmerül a kérdés, vajon Sztálin szerette-e a zenét? Nem. Inkább a Nagyszínházt szerette, a pompás, gazdagon díszített épületet, ahol igazán uralkodónak érezhette magát. A bolsevikok központi vezet sége Sztálinnal az élen kifinomult, dallamos és harmonikus zenét várt a zeneszerz kt l. Ezért volt olyan ismert a sztálini években a lezginka - egy grúz népi tánc hangjai és Sztálin kedvenc népdalának, a „Szulikó”-nak a dallama. (188) Sztálin aranyköpései Ezek többségét az utókor aligha értékeli: „Lenin szirti sas volt!” - mondogatta el szeretettel. A 30-as évek elején Gorkij lakásán írókkal találkozott, hosszú monológja végén akkor el ször az emberi lélek mérnökeinek nevezte a hatalomnak behódoló s tehetségüket a rendszer szolgálatába állító írókat. Mindmáig érezhet a fenyegetés az alábbi sokszor idézett megjegyzésében: „Melyik elhajlás a legveszedelmesebb, a jobb vagy a baloldali? Hát az, amelyik ellen éppen nem harcolunk.” Még ennél is gyakrabban lehetett hallani a bölcsességet, hogy „Minden a kádereken múlik.” Jó néhány embert sokkoltak a beszédében elhangzó képtelenségek, hogy Sztálin grúz szokás szerint a réges-rég halott Lenin egészségére emelte poharát. A totális szovjet rendszerben azonban az ilyesmit nem volt szabad észrevenni. Amikor megmutatták neki Konsztantyin Szimonov a Veled és nélküled cím verseskötetét, amelyet a háború alatt a feleségének ajánlott, belelapozott és azt mondta: „Ezt a könyvet elég lett volna két példányban kiadni. Az egyiket a szerz nek, a másikat a címzettnek.” Másnap fél Moszkva err l az „aranyköpésr l” beszélt nagy revelációval. (112) A megbocsátás Istené!
A második világháború során talán az lehetett a legleny göz bb pillanat, amikor Sztálin és Churchill, ez a két, világnézetileg rendkívül különböz férfiú találkozott egymással. Churchill egy gyors támadással indított: - Tudja, nagyon ellenségesen viselkedtem magukkal. Én irányítottam az els világháború utáni intervenciós háborút Önök ellen. Remélem már megbocsátott ezért. Sztálin, aki történetesen papi nevelésben részesült, nagyon jellegzetes felelettel reagált: - A megbocsátás Istené. (179) Sztálin all rjei Megfigyelték, hogy konferenciákon, tárgyalás közben Sztálin gyakran firkálgatott, azzal töltötte el az id t, hogy egy darab papírra megszámlálhatatlan sok farkast rajzolt és a hátteret köztük piros ceruzával besatírozta. Az volt a szokása, hogyha izgatott volt, a hátán összekulcsolt kezekkel járkált föl-alá a helyiségben. Rengeteget dohányzott, és gyakorlatilag sose adta semmi jelét, hogy türelmetlen lenne. Amikor egyik alkalommal pohárköszönt t mondott, hogy az elnöknek (Rooseveltnek) sikerüljön elérnie a célját, és igazságos és tartós békét hozni létre, megjegyzéseit ezzel a régi orosz szófordulattal fejezte be: „Isten segítse t!” Amikor pedig Churchill miniszterelnök ismertette vele az 1943. évre vonatkozó angol és amerikai haditerveket, váratlanul felkiáltott: „Isten adja, hogy sikerüljön!” Sztálintól korántsem volt szokatlan, hogy az Isten segítségét kérje! Sztálinnak három szenvedélye volt: a pipa, a vörös grúz bor és a film. (164) Óraegyeztetés A nagyhatalmak vezet i: Churchill, Roosevelt és Sztálin, három egymást követ nemzetközi értekezleten döntöttek a háború és a béke kérdéseiben (Teherán, Jalta, Potsdam). A tárgyalások el tt a nemzetközi szokásoknak megfelel en egyeztették óráikat, s különös elismeréssel adóztak (az anekdota szerint) a remek ötvösm veknek. Az ezüst zsebórák fedelén belül a következ vésett szövegek voltak olvashatók: „W. Churchill miniszterelnök úrnak barátai az angol alsó házból.” „F. D. Roosevelt elnök úrnak tisztel i a szenátusból.” „Gróf Széchenyi Istvánnak hívei a Nemzeti Kaszinóból.” (91) Sztálin - a békebíró W. Churchill és F. D. Roosevelt - a második világháború két jelent s személyisége -, mindketten a fels bb osztályokból származtak és liberális politikusként váltak ismertté, bár a liberalizmus válsága után Churchill a konzervatívokkal, Roosevelt pedig a szociális (progresszív) vonulattal tartott. A két politikus pályája csak és kizárólag a közös ellenség miatt találkozott. Churchill a háború alatt is hangoztatta, hogy nem azért lett felsége els minisztere, hogy a birodalom felbomlásához asszisztáljon. Az amerikaiak viszont egy gyarmati sorból felszabadult nemzetnek tekintették magukat. Roosevelt úgy látta, hogy Churchill egy „valódi vén tory a régi iskolából.” (Lloyd Georg kormányf is 1920-ban „az igazi tory utolsó fennmaradt példányának” nevezte.) Jaltában megesett, hogy a tárgyalások során Roosevelt, Churchill jelenlétében így utalt a miniszterelnökre: „ez a vén imperialista.” Churchill ekkor sért dötten elhagyta a termet, és Sztálin volt az, aki kiment érte, hogy jobb belátásra és a megbeszélés folytatására bírja. Mindezekt l függetlenül kit n en tudtak együtt munkálkodni és megbecsülték egymás munkáját. Roosevelt 1942 januárjában azt táviratozta Churchillnak: „nagy mulatság önnel egy évtizedben élni.” (9) A diktátor humora
Sok embert megbotránkoztatott a mód, ahogyan Sztálin olykor-olykor „elengedte” magát. Jellegzetesen nyilvánult meg a diktátor humora egy nagyszabású összejövetel alkalmával. Több tábornok és diplomata vendég is jelen volt, amikor Sztálin megszólította az egyik tábornokot: - Bulganyin, hozza ide a gépfegyvereket, és likvidáljuk a diplomatákat. Számára ilyen volt a vicc. Gyorsan és jó érzékkel tudott humoros dolgokat mondani, azonban ilyen brutálisan fejezte ki magát. Ugyanakkor vele nemigen lehetett „viccelni”. Egyszer Roosevelt azt mondta neki: - Tudja, magunk között Churchill-lel, Joe nagybácsinak szoktuk hívni. Sztálin nem nevetett ezen a tréfán, s t inkább megsért dött. Meg is kérdezte: - Nyugaton ez jelenti a humort? (179) A Gazda 70. születésnapján Sztálin (titkára Poszkrjobisev, aki 15 évet bírt ki mellette, beszélgetéseik során így kedveskedett neki, hogy Josz Szarionics vagy Jo-Szarionics!) nevét ragozták a földgolyó újságjai, dörmögte száz meg száz nyelven ezer meg ezer bemondó, énekelte sok-sok vékony pionír hang. Erre a névre kereszteltek át sok-sok várost és teret, utcát, sugárutat, egyetemet, iskolát, szanatóriumot, gyárat, bányát, szovhozt, jégtör t, óvodát - s t moszkvai újságírók egy csoportja azt javasolta, hogy erre változtassák át a Volga és a Hold nevét is. Pedig csak kis öregember volt, sárga szem , vörhenyes (szurokfeketének ábrázolták!), szürke arcán itt-ott himl helyekkel, nyakán apadt b rzacskóval (ezeket sohasem festették le), egyenetlen sötét fogakkal, amelyek részint hátra, a leveles dohány szagát árasztó szájába hajlottak, zsíros, nedves ujjakkal, amelyek nyomot hagytak az iratokon meg a könyveken. A Vezér születésnapja általános népi ünneppé vált. Mennyi üdvözlet érkezett! A Pravda engedélyt kért, hogy ne mind egyszerre, hanem minden számban két hasábon közölje ket (belenyugodott: így legalább elhúzódik néhány esztendeig). A Forradalmi Múzeumban tíz teremben fértek el az ajándékok. Sztálin éjjel utazott oda megnézni ket, hogy nappal ne zavarja a moszkvaiakat megtekintésükben. Csak hármat tekintett meg, megunta a nézel dést. (177) Szép társaságban A harcostársak a félelemt l fél rülten azon törték a fejüket, hogyan ünnepeljék meg Sztálin születésnapját. 1945-ben, a Németország felett aratott gy zelem évében már megkapta t lük a fura „generalisszimusz” címet. Kanyev marsall visszaemlékezése szerint akkor morgott: „Minek ez a cím Sztálin elvtársnak (csak így harmadik személyben beszélt saját magáról)? Micsoda címet találtak neki? Csang Kai-sek generalisszimusz, Franco generalisszimusz, szép társaság...” (151) Az egyetlen hely Valentyin Berezskov, Sztálin tolmácsa örökített meg egy cinikus párbeszédet 1954-ben, Sztálin halála után, a nemzetközi proletariátus „Nagy Tanítója” és az angol munkáspárti kormány külügyminisztere között: Egyszer a toalettben - a tolmácsnak ugyanis oda is el kellett kísérnie f nökét -, Sztálin mellett állva Bevin a következ viccet sütötte el: - Ez az egyetlen hely a kapitalista világban, ahol a dolgozó teljes joggal a maga kezébe veheti a termel eszközöket. - Sztálin ravaszul elmosolyodott, és folytatta a tréfát: - A szocialista társadalomban pontosan ugyanez a helyzet. (112) Egy Talleyrand-anekdota
Egy felt n en kancsal hölgy társalgás közben megkérdezte a nagy államférfitól, Talleyrandtól (1754-1838), - aki Napóleont éppúgy kiszolgálta, mint XVIII. Lajost: - Hogyan mennek most az államügyek? Talleyrand udvarias meghajlással felelte: - Ahogy Ön látja asszonyom! (43) Napóleon halálhíre Napóleon 1821. május 5-én halt meg Szent Ilona szigetén. A váratlan hírt megrendülten fogadták Párizsban. A hajdani kedvenc, Talleyrand, aki minden hatalmi változást szerencsésen átélt, egy társaságban mosolyogva emelte poharát a magasba és a következ kommentárt f zte hozzá: - Ugyan, hölgyeim és uraim! Napóleon halála már nem esemény, csak egy közönséges napihír. (168) Egy kellemetlen „gaff" Mátyás király születésének 500. évfordulójára írt cikkében - Zolnay László hivatkozott rá, hogy Teleki Pál (1879-1941) sei ugyanabból a Garázda nemzetségb l származtak, amelynek másik ágából a Szilágyiak. Így Szilágyi Mihály s Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet is. Tette mindezt azzal az elgondolással, hogy emelje Teleki Pálnak, a XX. század els fele jó szándékú miniszterelnökének a jó hírét. A nyomda ördöge azonban a Garázda nemzetség nevének kezd bet jét kis „g”-vel szedte. Másnap barátai figyelmeztették a szerz t erre a barátságtalan baklövésre. [A kés bbi fejleményekb l úgy t nik Teleki Pál figyelmét elkerülte ezt a kellemetlen ,,gaff”.](189) Margaret Thatcher „úr” Nem tévedésr l van szó. Az történt, hogy a választások el tt két héttel egy huszonhatéves fiatalember felvette a Margaret Thatcher (1925-) nevet, nyilván ezzel a névvel akart indulni a választásokon. Az ilyen névváltoztatások Nagy-Britanniában rendkívül könnyen mennek: gyakorlatilag mindenki azt a nevet veszi fel, amelyiket éppen kedve tartja. A fiatalember azonban tovább is ment a tréfában: egyik korteseként Ronald Reagant jelölte meg. A bírák azzal alapozták meg döntésüket, hogy a fiatalember félre akarta vezetni a választókat, továbbá bohózatot csinált a brit választási rendszerb l. A férfi kijelentette, hogy aláveti magát a határozatnak, hajlandó kifizetni a perköltség ráes részét, azonban a brit miniszterelnökasszony nevét magánemberként továbbra is használni fogja - ehhez a törvények értelmében minden joga megvan -, és gondoskodik arról, hogy a jöv ben két Margaret Thatcher viselt dolgairól számoljanak be a lapok szalagcímei. (M. Thatcher volt Nagy-Britannia els n i miniszerelnöke.) (6) Ki viseli otthon a nadrágot? Margaret Thatcher miniszterelnökn (1979-1990) férjét l egyszer megkérdezte valaki, hogy otthon ki viseli a nadrágot? „Természetesen én - válaszolta a ’Vaslady’ férje -, de én is vasalom!” „Mindegy, hogy a macska fehér vagy fekete...” Szecsuanban, ahol a rágcsálók sokszor kárt tettek a termésben, gyakran mondogatták: „Mindegy, hogy a macska fehér vagy fekete, ha megfogja az egeret.” A mondást annak idején Kínában a „második számú hatalmon lév és burzsoá úton járó személynek” Teng Hsziaopingnek tulajdonították (az els számú burzsoá úton járó személy Liu Sao-csi, az alelnök volt). Alig négy évvel a „népi kommunák” alapítása után Teng „ a három szabadság és az egy biztosíték” (szan ciju-ji pao) jelszavával azt javasolta, hogy a földet parasztportákra osszák föl, voltaképpen részm velésre adják ki. Liu Sao-csi és Theng Hsziao-ping 1962-ben hozták
nyilvánosságra ezt az „ún.” kiigazítási törvényt. Ennek értelmében a parasztok a családok rendelkezésére bocsátott földr l a közösbe adják az el re meghatározott részt, ez afféle bérleti díj, ez a biztosíték. Azt azonban szabadon döntik el, miként m velik földjüket, szabadon értékesíthetik a többletterméket a piacon, és szabadon bocsátkozhatnak egyéb olyan mez gazdasági tevékenységbe, mint a kereskedelem, a szállítás stb. A „szan ciju-ji pao” járványszer en terjedt a kínai falvakban. Nem számított a macska színe. De Mao Ce-tung nem nézte ezt tétlenül. Azonnal, már 1962-ben kiadja a jelszót: „minden évben, minden hónapban, minden nap beszélni kell az osztályharcról”. S 1965-ben elfogadtatja a Központi Bizottsággal a pártban lév , kapitalista úton járók „átnevelésér l” szóló határozatot. Ez a folyamat Liu Sao-csi halálához, s Teng Hsziao-ping szám zetéséhez vezetett. (17) A pici nagy ember mondásaiból Teng Hsziao-pinget, aki többször is elvesztette, de mindig visszanyerte posztját a kínai politikai vezetésben, sokszor megbírálták pragmatikus mondásaiért. Egy filmbemutatón történt, ahová meghívták az egész „udvart”, így a frissen reaktivált Tenget is, hogy a rendezvény botrányba fulladt. Amikor mindenki tapsot várt Csiang Csing (Mao felesége) új m vére, Teng felállt és kiment a teremb l, közben hangosan, maró gúnnyal megjegyezte: Ez nem „Virágozzék száz virág!” Ez „Virágozzék egy szál virág!” Mármint a Csiang-féle. Ezután Tenget politikailag egy id re ismét eltemették. A „száz virág” mozgalom szabad vitalehet séget engedve kísérelte meg a kínai értelmiség körében az el z években fellépett feszültségek levezetését. Lehet, hogy a szándékok a kezdet kezdetén még szinték voltak. Bár legtöbben úgy vélik az 1949 utáni értelmiségellenes kampányok vezettek el idáig. Az európai szocialista országokban az 1950-es években kibontakozó mozgalmak is közrejátszhattak abban, hogy a „száz virág” mozgalom - eredeti céljától eltér en - a jobboldaliak el csalogatásának eszközévé vált. Az alacsony, kis növés embert l származik a mondás: „Ha tán leszakad az ég, még mindig nincs nagy baj: a magas fickók fenntartják számomra!”(17) Ki látott már ilyen zagorjeit? Joszip Broz Tito (1892-1980) jugoszláv párt- és állami vezet . A Horvátországban oly gyakori keresztnév - a Tito - vált fed nevévé Joszip Broznak. A magyar történelemhez köt d leghíresebb „druszája” a szintén zagorjei származású Tito Dugovics, azaz Dugovics Titusz. Tito kisportolt, jókép , egyenes tartású férfi volt. A szobrász, aki több mellszobrot készített róla, tréfásan, mégis a valóságot tükröz en jegyezte meg: Nemesi származású lehet. Ugyan ki látott már ilyen zagorjeit? (értsd„paraszt”). A leger sebb európai ellenállási mozgalom vezet jének csak a Szuvorov érdemrendet adta Sztálin, amikor Mihály román király a legmagasabb kitüntetést, a Gy zelem érdemrendet kapta. (Kés bb Tito is megkapta ezt a kitüntetést. Bár Sztálinnak az volt a véleménye, hogy Titoék nem jól harcoltak, hanem csak a b rüket védték.) (146, 149) Tito, a szigorú, de igazságos Amikor Molotov Párizsban kérd re vonta Kardeljt, miért l ttek le a jugoszláv partizánok egy amerikai repül gépet, nyomatékosan azt mondta: - Tudják, hogy az amerikaiaknak atombombájuk van? A partizánvezet k jó részére jellemz mentalitással, Kardelj egyik tanácsadója erre megjegyezte: - Na és, nekik atombombájuk, nekünk meg partizánbombánk van.
Az, ahogyan ezt a kérdést Tito kezelte, szintén jellemz . Amikor Viktor Bubanjt, aki parancsot kapott, hogy l jék le az amerikai gépet, és ezért Belgrádba hívatták egy kis fejmosásra, Tito el bb haragosan így vonta kérd re: - Ki adott neked parancsot, hogy megsemmisítsd a gépet? Micsoda tábornok vagy te! Hadijátékokkal szórakozol, ki akarod robbantani a harmadik világháborút? (A partizánok tegez dtek egymással.) Majd hirtelen elnevette magát, és a megdöbbent tábornok füle hallatára így szólt Koca Popovic vezérkari f nökhöz: - Koca, add oda neki azt a kitüntetést, ami éppen jár. (146) A balkáni „Napóleon” Márai Sándor, Tito 1947-es magyarországi látogatásáról: „Díszel adás Tito tiszteletére az Operaházban. Az utcán minden tíz lépésre géppisztolyos, rohamsisakos rend r, az Operában minden harmadik lépcs fokon egy detektív. A balkáni Napóleont jól rzik. Gálaest, zsúfolt ház ... Az udvari páholyban Tildy és felesége, zavartan mosolyognak. Közöttük Tito, ez a titokzatos balkáni nagyság. Göringre hasonlít, testes, joviális kényúr. Emlékezem az estékre, amikor a „Tito-buszt” lestük, a repül gépet, amely vitte Tito számára a boszniai hegyek közé az orosz muníciót. Most itt ül az Operában, a díszpáholyban. A csillárok ragyogtak. Ékszeres n k. Nem tudni honnan jöttek ide ezek a n k, ahogy az ékszereikr l se tudni honnan valók ... Tito nyájas, nagyvilági. Ez a páholy vendégül látta már Ferenc Józsefet, aztán Horthyt s most vendégül látja Titót. Sok mindent lát egy operalátogató, ha sokáig jár az operába.” (120) „Nagyjelenet” Titónál Amikor Bulganyin, Nyikolaj Alexandrovics (mint az orosz cár), a Minisztertanács elnöke, és Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának els titkára Jugoszláviába utazott s alázattal járult Tito elé, kérve, hogy béküljön ki velük - a nagyjelenetnek Galina Visnyevszkaja is tanúja volt. A delegációk külföldi útjaira énekeseket, heged - és zongoram vészeket, szép balerinákat is vittek magukkal, hogy a fogadásokon közvetlen hangulat alakuljon ki. A fogadást a belgrádi szovjet követségen rendezték. Jelen volt Tito szép, fiatal felesége is. Tito egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogyan a portréin, marsalli egyenruhában vagy sportdresszben, jachton vagy lóháton. Az agyonreklámozott Tito képeivel tele volt egész Jugoszlávia. A fogadáson ennek kicsinyített mása volt látható. Az asztalnál feszült légkör uralkodott. Hiába mondott Mikoján pohárköszönt ket, Bulganyin emelkedett színvonalú mondatokat és hiába bohóckodott Hruscsov: - Joszja, ugyan ne haragudj már! Olyan sért d s vagy! Igyunk és felejtsük el a múltat! Szerov tábornok, aki Beriját követte a KGB élén, odasúgta Visnyevszkajának: - Mondjon pohárköszönt t Tito feleségére. A m vészn felállott és bágyadtan mondta: „Javaslom ürítsük poharunkat Madame Tito egészségére!” Erre Tito mosolyra kegyeskedett, el ször az est folyamán. „Még, hogy Madame. Partizánként harcolta végig az egész háborút, fegyverrel és embert is ölt.” „Igazán? Hihetetlen - egy ilyen szép n ”. Tito nevetett: „Akkor most már tudja, hogy szép partizánkák is vannak” - és büszkén nézett a feleségére. Most Hruscsov következett: „Gyerünk lányok, táncoljunk!” [Budapesten ebben az id ben az a mondás járta, hogy Tito a tárgyalások három napja alatt nem mert felállni, mert attól félt, hogy Bulganyin és Hruscsov kinyalják a fenekét.] (146, 188) Anti-Betlehem „Megszületett a gyermek ...” (Ady)
A Las Alamos-i atombomba-próbarobbantás után azt telegrafálta Groves generális Harry S. Trumannak (1884-1972): „Baby is born.” [Truman 1945-t l 1953-ig az Egyesült Államok 33. elnöke volt. Az idejében dobták le az atombombát a háború utolsó hónapjában Japánra.] (78) Veres Péter 4. sz. hadparancsa Dinnyés Lajos kormányában, az 1947-es választások után Veres Péter író kapta a honvédelmi tárcát (a Parasztpárt képvisel jeként). A neves népi író és közéleti személyiség - Péter bácsi közkedvelt figurája lett a szatirikus újságoknak. 1948-ban mint honvédelmi miniszter, megjelent az egyik debreceni ifjúsági rendezvényen. A nagy tömegben díszes egyenruhás, magas rangú katonatisztek törtek utat a fehér ingben, nyakkend nélkül, parasztcsizmában megérkezett miniszternek. Mivel a tömeg a honvédelmi miniszter személyét fényes tiszti egyenruhában pompázó egyéniséghez kötötte, minden további nélkül szétváltak a tiszti felvezet k el tt, de utána közvetlenül elzárták az utat „Péter bácsi” el tt, aki csak nagy lökdös dés közepette verekedhette fel magát az elnöki emelvényre. A honvédelmi miniszteri kinevezést „elért” írónak több hadparancsát közölte a Szabad Száj cím újság. Ezek közül az egyik legkedvesebb: „Ezennel eltörölöm a feudális hangzású Hadúr kifejezést, és elrendelem, hogy helyette a Hadikoma kifejezést kell alkalmazni. Veres Péter sk. honvédelmi miniszter.” (43)
Uralkodók „Az emberiség nagy h seit és eseményeit nem tanácsos közelr l nézni.” Márai Sándor Európa „nagymamája” Az utóbbi évszázadban kártyavárként omlottak össze a monarchiák. „2000-re már csak öt király marad a földön: a pikk király, a káró király, a k r király, a treff király és az angol királyn ” - mondotta Faruk egyiptomi király (1920-1965), aki ugyancsak tévedett, mert Európának még mindig tíz királya van (Belga királyság, Dán Királyság, Spanyol Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Liechtensteini Hercegség, Luxemburgi Nagyhercegség, Monacói Hercegség, Norvég Királyság, Holland Királyság, Svéd Királyság). //. Vilmos (1859-1941) porosz király mondására - aki azt állította, hogy „A monarchia olyan, mint a szüzesség, ha egyszer elveszíti az ember, nem kapja vissza soha” - is rácáfolt a történelem. Spanyolország minden várakozás ellenére a katonasapka helyett megint a koronát választotta. A XXI. század kezdetén van tíz európai ország, a világ talán leger sebb demokráciái, amelyek még mindig alkotmányos monarchiák, és amelyekben örökletes uralkodó uralkodik (közülük három - nem is a legjelentéktelenebb - n ). Igaz, hogy többé már nem kormányoznak, mivel a hatalmat átengedték a miniszterelnöküknek. Jelent s szerepe volt ennek a helyzetnek a kialakulásában Viktória angol királyn nek (18191901), akit „Európa nagymamájának” is hívnak, mert ügyes házasodási politikával számtalan gyermekét és unokáját helyezte el Európa trónjain. Olyan hatékonyan zte ezt a politikát, hogy Európa összes jelenlegi és szám zött uralkodója valamilyen rokoni viszonyban van egymással. Amikor 1901-ben 64 évi uralkodás után 84 éves korában meghalt, 32 unokája
volt. (Német n volt, akit az angolok eleinte nem szerettek, hétszer kíséreltek meg ellene merényletet, id s korára azonban megszerették.) (30) Egy királyn , aki imádta Lenint Bajor Erzsébet (Sissi unokahúga) /. Albert belga király (1909-1934) felesége volt. Mindketten liberális és nyílt szellem nevelésben részesültek. Albert herceg azt vallotta, hogy a királyság intézménye nem összeegyeztethetetlen a társadalmi fejl déssel. Erzsébet királyné pedig m vész is volt (szobrász és tehetséges heged s), aki szívesen találkozott olyan személyiségekkel, mint Einstein, Romain Rolland, Albert Schweitzer, Pablo Casals stb. Jean Cocteau írta róla: Belgiumnak van egy termetre kicsi, de lélekben nagy királynéja, aki mindig képes volt királynéi szerénységgel azt állítani: csak m vész vagyok, és m vészi szerénységgel azt mondani: csak királyné vagyok. Az évek múlásával, baloldali politikai meggy z désével, pacifista fellépéseivel, a Szovjetunióba és Kínába tett látogatásaival, Hruscsovval és Castróval való kitüntetett szimpátiájával gyakran képesztette el alattvalóit... Imádom Lenint - írja 1961-ben Camille Huysmansnak. (30) A „fenséges” királyn Gyakran vádolják a királyn t (Beatrix, Hollandia királyn je 1980-tól), hogy gyermekkora óta túlságosan g gös, rangkórságban szenved. Egyszer, még kishercegn korában egyik tanárn je telefonált az édesanyjának, az egyszer ségér l ismert Julianna királyn nek, hogy Beatrix nem hajlandó felsöpörni az osztálytermet, mert szerinte az nem illik egy trónörökös hercegn höz. ,,Akkor gyalog fog hazajönni” - jelenti ki a királyn , és visszarendeli a sof rt, aki a hercegn t szokta hazahozni. Az id múlik és a szül k már nyugtalankodnak, Bernát herceg elindul az autójával, hogy megkeresse a lányát. A hercegn végre megérkezik, és büszkén kijelenti, hogy autóstoppal jött, csakhogy ne kelljen sepr höz nyúlnia. Trónra lépése után pedig visszaállította az udvarban a bókolást, és a „fenséged” megszólítást, Julianna ugyanis korábban eltörölte ezt a két protokollszabályt. (30) Charles és Camilla románca 1992 januárjában Camilla Parker-Bowles világszerte ismertté vált Diana hercegn életrajzi könyvéb l, ahol is úgy említ dik, mint Charles, a walesi herceg szeret je. A kapcsolat a tudósítók szerint nem új kelet , már 1972 óta tart. Közben Camilla, Andres Parker-Bowlesszel házasságot kötött. De amikor Charles Dianát feleségül vette, viszonya Camillával újra évek óta virult. Mivel Diana a kapcsolatot nem tudta elt rni, a királyi családtól viszont semmilyen támogatást nem kapott, a nyilvánossághoz fordult. A Diana igaz története cím könyv (és a királyi házzal kapcsolatban gyors egymásutánban megjelent könyvek) nagy nyugtalanságot hozott Camilla életében. Éjjel-nappal zaklatták, halomszám kapta a gyalázkodó leveleket, egy alkalommal a szupermarketben vásároló asszonyok kenyerekkel dobálták meg. A walesi herceg magánéletének kavarodásai jó ürügyet szolgáltattak heves politikai viták kirobbantásához. Mindezt tetézte Diana rejtélyesnek t n halálos balesete, amely alapjában felbolydította az angol közvéleményt, óriási szimpátiát váltott ki a hercegn mellett, mely még napjainkban is tart és egyre fokozódik. Charles helyzete ezek után, mint leend király, egyáltalán nem olyan egyértelm . Mindig tudatában kell lennie, hogy minden lépését ádáz szemek figyelik, bírálók lesik. Camilla szerepe is attól függ, hogyan védi ki a királyi család a monarchiát ekképp ért támadásokat. (72) Z rzavar a koronázási ünnepségen VIII. Edward (1841-1910), Viktória királyn legid sebb fia koronázási ünnepségét 1902. augusztus 9-én tartották. A esemény balesetek végtelen sorozatává válik: néhány perccel a
ceremónia kezdete el tt Londonderry márkin je beejti a fejékét watercloset kagylójába, és csak egy fogóval lehet kiemelni onnan, hogy össze ne törjenek a híres smaragdok. Majd a felszentelés alatt Beatrix hercegn , a király húga leejti vastag imakönyvét a karzatról. Devonshire hercegn je pedig teljes hosszában elvágódik a templomhajóban, fejéke és a nyakláncai pedig szanaszét szóródnak a templomban. A nagy öreg centerburyi érsek nem tud felállni, miután térdet hajtott a király el tt, a királynak kell felsegítenie, és az érsek, aki még mindig a megkenés okozta érzelem hatása alatt van, remeg kezével Alexandra királyné arcára önti a szentelt olajat, aki nem meri letörölni. A végeérhetetlen ceremónia befejezéseképpen pedig váratlanul nagy durranás hallatszik a templomban, beront a rend rség és kiderül, hogy lord Esher, aki már nagyon megéhezett, egy kriptában megbújva belekezdett az ebédjébe, és kibontott egy pezsg süveget... (30) Besurranó a Buckingham palotában //. Erzsébet (1926-), Nagy-Britannia uralkodója 1982. július 9-én kora reggel váratlanul egy besurranó tolvaj zajára ébredt a Buckingham-palotában. A behatoló egy 33 éves munkanélküli tapétázó volt, a neve Michael Fagan. A királyn ágya szélén ült, kezében egy törött hamutartót szorongatott, és vért csöpögtetett a fenséges ágynem re. Tíz hátborzongató percen át tartotta szóval az uralkodóját az ismeretlen s egyetlen fenyeget mozdulatot sem tett. A királyn akkor menekült meg, amikor a szobalány benyitott az uralkodói hálószobába. (Fagan már korábban is járt a palotában, vádat csak azért emeltek ellene, mert akkor elfogyasztott egy fél üveg bort.) A tárgyaláson kiderült, hogy Fagan valósággal imádattal csüggött uralkodóján. - Meg akartam mutatni, hogy a királyn nincs biztonságban... - mondta egyebek mellett. A közvélemény nagyon felháborodott a történtek miatt. A miniszterelnök, Mrs. Thatcher személyesen ment a Buckingham-palotába, hogy a kormány nevében bocsánatot kérjen. A besurranó is bocsánatot kért, írásban is. [Fagant, aki egyéb b ncselekmény miatt ismét bíróság elé került, 1982-ben egy különleges biztonságú elmegyógyintézetben való kezelésre ítélték.] (5) Érdekességek Sissi, Erzsébet császárné életéb l Sissit a feleség és az anya hagyományos kötelességei éppoly kevéssé érdekelték, mint a császárnéi ranggal járók. Els sorban csak önmagával tör dött: papagályaival és kutyáival játszott, rajongott a lovakért, és panaszos m kedvel verseket írt egy boldogtalan császárné sorsáról. Szépségéb l valóságos kultuszt zött. 172 centiméter magas volt (néhány centiméterrel magasabb, mint férje), de a súlya nem haladta meg az 50 kilót, derékb sége pedig mindvégig 50 centiméter maradt. Európa legszebb asszonya volt. Csökönyös koplalása miatt vérszegény lett, és állandó fáradtság gyötörte. Ebédre legtöbbször csak levest fogyasztott. Élete nagy részét a tornának és az utazgatásnak szentelte. Valószín leg a dohányzásra is a tiltakozás jegyében szokott rá, környezete rosszallotta, hogy még kocsikázás közben is dohányzott. Ugyancsak szertelensége és szeszélyessége késztette arra Korfu szigetén, hogy tetováltassa magát: ett l fogva bal vállán egy horgony ékeskedett (leánya feljegyzése szerint a császárra ez „szörny meglepetésként” hatott). Orvosi tanácsra naponta néhány pohár tejet is vett magához. Egyébként mind Schönbrunnban, mind a lainzi vadasparkban saját tehenészete volt, benne több tehénnel: általában hajóútjaira is magával vitt két tehenet, meg egy kecskét, hogy állandóan friss tejhez jusson. Erzsébet császárné népszer sége sokféle módon ver gyökeret az emberek képzeletében. Például: koplalt, mint Lady Di, lovagolt és vívott akár d’Artagnan, tornázott, mint Jane Fonda, meggyilkolták, mint J. F. Kennedyt, és szakasztott úgy festett, mint Romy Schneider.
Ha azt is mondjuk, hogy nemigen érdekelte, hogy mi történik körülötte a nagyvilágban, ez alól az egyetlen kivétel Magyarország volt. Latba is vetette nem csekély befolyását, hogy Ferenc Józsefet rávegye a magyarokkal való kiegyezésre. (12) Sissi és udvarhölgyei Habsburg Wittelsbach Erzsébet (1877-1898) bajorországi hercegn 1853-ban lett Ferenc József felesége. (A kislánynak születésekor már két foga volt, ami a néphit szerint nagy szerencsét jelent.) Házasságának a híre szájról-szájra járt a nép körében, mégpedig olyan formában, hogy a császár egy bajor parasztlányt vett feleségül (a félreértés oka: a németben a bayrisch (bajor) és baüeisch (paraszti származású) szavakat csupán egy ékezet választja el egymástól, tehát mindössze egy leheletnyi kiejtésbeli különbség volt köztük. Sissi, a magyarok nagy barátja, magyar udvarhölgyekkel vette körül magát, akik egyúttal a barátn i is voltak. Ferenczy Ida, egy kisnemesi származású leány volt a felolvasón je, Festetics Mária grófn és a sportos Majláth Sarolta grófn , valamint Sztáray Irma grófn udvarhölgyek szintén baráti kapcsolatban állottak a császárnéval. Erzsébetnek jó nevel i voltak: Majláth János gróf tanította a történelemre, Falk Miksa magyarra, levelezett Eötvös Józseffel, olvasta Széchenyi István Blick-jét, szoros kapcsolatban állt Jókai Mórral, gróf Andrássy Gyulával és Deák Ferenccel. (147) Dubl z és fodrászn egy személyben Sissi fodrászn je (Franziska Feifalik) osztrák volt, de ugyanolyan barátn je volt, mint a magyar hölgyek, s t néha még a dubl z szerepét is eljátszotta. Mivel haja sötét, termete magas és karcsú volt, és jól tudta utánozni Erzsébet mozdulatait, néhányszor helyettesítette a császárnét hivatalos, tisztelg látogatások alkalmával, „amikor csak messzir l” kellett mutatkoznia - mint például erkélyr l, kocsiból vagy hajóból. A fésülködés, de különösen a hajmosási ceremónia központi szerepet játszott az udvar életében, néha még a császár programját is felborította. Mivel a császárné gyerekkora óta hozzászokott ahhoz, hogy durván bánhat a személyzettel, néha egy-egy pofon is elcsattant e ceremónia után. A fodrászn ezt a maga módján bosszulta meg: ilyenkor el fordult, hogy több napra is beteget jelentett. Így a császárné, aki valósággal rabszolgája volt a hajának, mindig megbocsátott neki. A császárné az éjszakát hengerpárnával a nyaka alatt, szoborszer mozdulatlanságban töltötte, nehogy fürtjei összegabalyodjanak vagy egyetlen haja szála is kihulljon és „meghaljon”. (147) „Az ördög nagyanyja” /. Ferenc (1768-1835), a „jó Ferenc császár” kora, Metternich, a rend ruralom, a cenzúra, a besúgás, valamint a papi uralom, tehát az élet minden területére kiterjed elnyomás kora volt. (Negyvenhárom éven át kormányozta a birodalmat, majd el is temette azt.) A császár állítólagos jóindulatú természete mögött olyan ravaszság, s t kegyetlenség rejt zött, amelyt l néha még a mindenható Metternich is visszarettent. Élete a forradalmakkal és a Napóleon elleni küzdelmekkel telt. 1809-ben Ferenc császár Clemens Metternich grófot (a kés bbi herceget) bízta meg a külpolitika irányításával. Metternich mindenekel tt ki akart egyezni Franciaországgal. Ennek érdekében elhatározták, hogy Mária Ludovikát (Mária Lujzát), az osztrák császár lányát összeházasítják Napóleonnal („a kis káplár”-ral), Európa akkori rémével. A házassági terv két, szállóigévé lett mondásra adott alkalmat: Charles Joseph Lamoral, Ligne hercege kijelentette: „Inkább jusson pokolra egyetlen f hercegn , semmint egy egész monarchia.” Mária Karolina, Mária Terézia lánya, a menyasszony nagyanyja pedig így szólt: „Egész szerencsétlenségemben már csak ez hiányzott, hogy én legyek az ördög nagyanyja.” (12)
A millenniumi epizód A millenniumi ünnepségekre 1896-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király is Budapestre látogat. Részt vesz a Lövészegylet 200. évfordulójára rendezett Marczibánya téri ünnepségen is. Itt egy bevándorolt olasz család Bécsben született gyermeke ad át virágcsokrot a királynak, aki tört magyarsággal szólítja meg. A leányzó így válaszol: „Igen, felség!” Csakhogy még sem tud jól magyarul, ezért mondandója úgy hangzik, hogy a körülötte lév magyar urak er sen küszködnek nevetésük visszafogásával. Mindezt a felség nem veszi észre, tehát azt sem, hogy a leányzó bizony azt mondja: - Igen, félsegg! (183) Egy „királyi” kérdés 1896. július 6-án tette le Ferenc József a királyi palota kib vített részének alapkövét. Az alapk be pergamenre írott okmányt helyeztek. Ezt Ferenc József saját kez leg aláírta, miközben Hauszmann Alajos, a palota új szárnyának tervez je tartotta a tintatartót. A király ezután az épít bizottság és a vállalkozók csoportjához ment, s el ször Holtzspach Nándort szólította meg: - Ugyebár alulról kezdték építeni a palotát? - Igen, felség! Mire a király megjegyezte: - Bizony nehéz munka volt! (183) Aki beérte egy Kerzllel Sok dolga nem volt Ferenc József császár háziorvosának (dr. Josef Kerzl lovagnak), mivel a császár tartósan kit n egészségnek örvendett. Kerzl doktor így figurázta ki a maga tevékenységét: „A legtöbb európai uralkodó egészségér l a tudomány legfényesebb csillagai gondoskodnak, csupán Ferenc József császár éri be egy Kerzllel (lefordíthatatlan szójáték: a „Kerzl” szó gyertyát, s t gyertyácskát jelent)”. Egy másik csúfondáros anekdota szerint egyszer, egy reggel Ferenc József'nem érezte jól magát, és ezért komornyikjával így üzent ki háziorvosának: „ felsége ma nem fogadhatja a háziorvos urat, mivelhogy gyengélkedni méltóztatik.” (Hát mi más, ha nem ez a hosszú élet titka!?) (12) A szép nem vonzásában Ferenc Józsefet egész életében vonzotta a szép nem. Szeret ir l valóságos lista forgott Bécs városában. Voltak közöttük táncosn k, udvarhölgyek, volt fehérnem -varrón , polgárlány és színészn . Felesége, a Sissi néven ismert Erzsébet, a Wittelsbachok egy mellékágából származott. Személyiségét, lelki és idegi alkatát már eleve veszélyeztette a Wittelsbachörökség, mely a Habsburg császári udvarban csak súlyosbodott. Zsófia f hercegn , aki anyósa és nagynénje volt egy személyben, mindent elkövetett, hogy Sissit megfegyelmezze és saját elképzeléseihez igazítsa. A próbálkozás azonban visszájára sült el. A fiatalasszony fellázadt, a házasság tönkre ment. Erzsébet már házassága els éveiben kizárta a császárt a hálószobából, ha az nem az pártjára állt a vitában. A huszonkilenc éves császár, aki már öt éve házas, más n knél keresett vigasztalást. Sissi, aki erre nem volt kell en felkészülve, rendszerint a betegségbe menekült (így válik érthet vé, hogy mihelyst otthagyta Bécset, azonnal meggyógyult). 1886-tól Katharina Schratt színészn höz f z d viszonya úgyszólván hivatalos volt, ezért széltében-hosszában beszéltek róla. A közvélemény úgy tartotta, hogy a férjét l különváltan él színészn mindig is meglehet sen nagyvonalúan osztogatta kegyeit. Bécsben mindenesetre szájról szájra járt egy vicc: - Hallottad már? A Schratt megháborodott! - Hogy-hogy?
- Aszonta Ferenc Józsefnek, hogy az Els ! Bárhol járt a császár, a helyi sajtó természetesen kimerít en tudósított minden programjáról. Ezek során az ischli hetilapba egy ízben botrányos sajtóhiba csúszott. Amikor Ferenc József'kirándulást tett a Hohe Schrott nev magaslatra, a tudósításban ez állt: - felsége tegnap a legjobb er ben megmászta a Hohe Schrattot. (12) Ferenc József és a m vészet A császár egyáltalán nem volt fogékony a m vészetek iránt, de legalább toleráns volt a m vészekkel szemben. A bécsi Künstlerhaus egyik kiállításán megállt egy kék tónusokban festett erdei tájkép el tt. - Mi ez a vadászház el tt? Talán a tenger? - kérdezte. - Nem Felség, ez egy erdei tisztás. - Hogy-hogy? Hiszen ez kék! - Én ilyennek látom a tisztást, Felség - válaszolta a fest , mire Ferenc József távozóban visszaszólt: - Akkor kár volt fest nek állnia! (12) Ferenc József édesapja és a paraszt Ferenc Károly f herceg, Ferenc József'császár és Miksa mexikói uralkodó édesapja 1848-ban els szülött fia javára lemondott a császári méltóságról (a fáma szerint Ferenc Károly híján volt minden becsvágynak, de az igazság az, hogy Ferenc József édesanyja, Zsófia (aki a kortársak véleménye szerint „az egyetlen férfi” volt az udvarban) vette rá, hogy trónigényét fiára örökítse. (Ferenc József, akit kevésbé érdekelt a tudomány, technika és m vészet, viszonylag szerény szellemi képességekkel rendelkezhetett. Sokkal értelmesebbnek tartották t le Ferdinánd Miksa f herceget.) Egyszer kés bb a barátságos öregúr (Ferenc Károly) Ischl környékén sétálgatott, beszélgetésbe elegyedett egy paraszttal, aki nem ismerte meg. - És mit csinál a kegyelmed legnagyobb fia? - Császár - felelte Ferenc Károly. - Hát a második? - Az is császár (Miksa császár). - Na és a papája mi volt? - is császár volt (1. Ferenc császár). - Hát testvére volt-e? - Volt bizony, is császár volt. (I. Ferdinánd császár). - Na és maga? - kérdezte végül a paraszt. - Ne mondja már, hogy maga is császár! - Azt nem - felelte mosolyogva a f herceg -, de nem sok hibádzott hozzá. (12) Ferenc József halála 1916. augusztus 18-án a császár betöltötte nyolcvanhatodik évét (születése idején a várható élettartam átlagosan alig negyven év volt). Ez év novemberét l egészsége rohamosan hanyatlani kezdett. November 21-én állapota orvosi szempontból reménytelen. Ennek ellenére lázasan is odaül íróasztalához. Négy órakor írja alá élete utolsó aktáját. Az orvosok követelik, hogy feküdjön le. A beteg tiltakozik: „Még sok a munkám!” Amikor végre ágyba kerül, a komornyik, mint minden este, most is megkérdezi: - Parancsol még valamit Felséged? Ferenc József így felel: - Ébresztés holnap reggel fél négykor. Valamivel kés bb inni kér, de hiába hozzák a teát, senki sem tudja megitatni. A végén a komornyik felpolcolja a párnát, hogy ihasson néhány kortyot.
- Vajon így miért sikerül? - kérdezi a haldokló. Halálát így rizte meg az anekdota: Amikor már mindenki tudta, hogy közeledik a vég, az agg császár továbbra is ott ült Schönbrunnban az íróasztala mögött, akták közé temetkezve, mindegyikre szorgalmasan odabiggyesztette aláírását. „A császár már meghalt - kuncogtak Bécsben -, csak senki nem meri közölni vele, nehogy megijedjen. " Ferenc József valóságos intézmény volt, egy volt a hivatalnokok közül. (12, 30) V. György megmenthette volna az orosz cár életét V. György (1865-1936) angol királynak els unokatestvére volt //. Miklós (1868-1918), az utolsó orosz cár. Néhány nappal a cár lemondása után, 1917 márciusában Oroszország új urai felszólítják a brit kormányt, hogy fogadja be a cári családot Angliába. György el bb hajlandónak mutatkozik a kérés teljesítésére (a költségeket az ideiglenes szovjet kormánynak kellene vállalnia), majd váratlan pálfordulással nem tartja ésszer nek a cári család áttelepítését. Ebben szerepet játszik a közvélemény cár- és németellenessége is (a cárné ugyanis, aki szintén a király els unokatestvére, német származású, Viktória királyn unokája volt). //. Miklóst a visszautasítás állítólag mélyen lesújtotta. A bolsevikok gy zelme után a cári családot lemészárolták. (V. György 1917-es hozzáállására csak jóval kés bb, a háború után derült fény.) V. György uralkodásának a vége felé, 1931-ben alakult meg a Brit Nemzetközösség. A király utolsó gondolata is a birodalomé, amelyért oly sok energiát áldozott. - Hogy van a birodalom? - kérdezte, majd meghalt. Francois Mauriac szerint V. György síremlékére a következ ket kellett volna felvésni: „Itt nyugszik Anglia!” (145) A „gy jtöget ” királyné Teck Mária hercegn , V. György angol király felesége egész uralkodásuk alatt gy jtötte az olyan tárgyakat, amelyek valamiképpen a királyi családdal kapcsolatba hozhatók, és a halála után miniatúrák, porcelán- és bronztárgyak stb., csodálatos gy jteménye maradt utána. A szép tárgyak iránti szenvedélyénél csak fukarsága volt nagyobb, ezért úgy gazdagította a gy jteményét, hogy meghívatta magát a királyság különböz kastélyaiba, vagy egyszer en csak bejelentette az érkezését, azután bejárta a kastélyt, és ha olyan csecsebecsét talált, amely elnyerte tetszését, olyan hosszan és kitartóan kezdte dicsérni, hogy a házigazda kénytelen volt a tárgyat neki ajándékozni „látogatása emlékére”. Amikor meghívták a királynét valahová, mindig elrejtették el le az értékesebb tárgyakat [A fenti módszerrel szerezte meg Oroszország anyacárnéjának a csodálatos ékszereit is, ugyanis, amikor a cárn (Marija Fjodorovna) elmenekült Oroszországból, csak az ékszereit tudta elhozni magával.] (30) A királyné sztorija 1941. január 30-án VI. György (1895-1952) angol király és felesége a Buckingham-palotában együtt ebédelt Harry Hopkinssal, Roosevelt elnök személyes tanácsadójával. Ebéd után a királyné amerikai utazásuk emlékeit elevenítette fel. Elmondta többek között, hogy amikor az id sebb Mrs. Roosevelttel és az elnökkel együtt istentiszteleten vettek részt, az öreg hölgy újra meg újra leejtette az imakönyvét a földre, a királynénak mindannyiszor le kellett hajolnia érte. De alighogy az imakönyvet felemelte, már le is ejtette a zsebkend jét... Jót mulattak azon is, hogy a templom lelkésze, dacára, hogy el kel vendégek vettek részt a szertartáson, most sem mulasztotta el alaposan megdorgálni a hív ket, amiért nem járnak elég s r n a templomba. (164) Queen Mary
Queen Mary, VI. György király felesége (akinek nagyanyja egyébként magyar volt) ismert volt legendás kedvességér l, közvetlenségér l - s még ennél is inkább kalapjairól, turbánjairól. Ha megjelent a nyilvánosság el tt, mindenki el re találgatta, hogy milyen fejfed ként szolgáló toronyban fog pompázni. Az angolok büszkesége volt a híres óceánjáró luxushajó is, az anyakirályn r l elnevezett Queen Mary, amely a háború alatt amerikai csapatokat szállított. A németek dühösen vadásztak rá, ennek ellenére soha semmi baja nem esett. A pompás hajónak olyan legendás híre volt, hogy még groteszk félreértésre is alkalmat adott - igaz, gyerekszájból. Még a békeévekben jótékonysági hangversenyt adtak a híres Albert-Hall-ban. Ezen természetesen megjelent az anyakirályné is - Queen Mary. Szeretett ilyenkor védnökséget vállalni. Bemutattak neki egy kislányt, és így szóltak hozzá: - Íme, Queen Mary! - A kislány csodálkozva nézett: - Ó, csakugyan ön volna az? - Igen, én vagyok az - felelte mosolyogva a királyné. - Nahát - így a kicsi, hangjában szinte megdöbbenéssel - én pedig azt hittem, hogy ön egy hajó... (161) Mindig csak fogolyhús? IV. Henrik (1589-1610) francia királyt gyóntatója többször is megdorgálta csapodársága miatt. A király válaszul több napon keresztül mindig csak fogolysültet tálaltatott fel a f papnak, aki végül is megunta az egyhangú étkezést, és türelmetlenül kifakadt: - Mindig csak fogolyhús? Mire a király ránézett, és így válaszolt: - Mindig csak a királyné? (168) VIII. Henrik és a házasság Az asszonyok szerencséjére Vlll. Henrik (1491-1547) mindössze ötvenhat évet élt. Arról volt nevezetes, hogy feleségeit sorra lenyakaztatta. Hat felesége volt: Aragóniai Katalin, Boleyn Anna, Seymour Johanna, Klevei Anna, Howard Katalin, Parr Katalin. Nemcsak a megunt hitveseket, hanem Morus Tamás-t és Fisher püspököt is lefejeztette. Parr Katalin túlélte t, Seymour Johanna pedig szülés után halt meg. Az uralkodása alatt hozták meg azt a törvényt, hogy a papok nem n sülhetnek meg. Nemhogy hatszor, egyszer sem. Norfolk hercege, a királyi kancellár (aki kés bb szintén kegyvesztett lett és a börtönben halt meg), egyszer megkérdezte az udvari káplánt: - Mit szól nagyságod ahhoz az új törvényhez, hogy a papoknak nem lehet feleségök? - Még szerencse, hogy az asszonyoknak nem tiltatik meg, hogy papjok legyen. (168) A nimfomániás királyn //. Izabella (a könny vér spanyol királyn ) mindössze hároméves akkor, amikor apja, VII. Ferdinánd halála után 1883-ban a trónra lép, szinte csak azért teszi, hogy egész életén át elvitassák t le ezt a trónt. Tulajdonképpen bábkirályn volt, nincs semmi hatalma, anyja uralkodott helyette, magánéletében pedig az érzékei uralkodtak felette. Szeret it általában a katonatisztek, és az operaénekesek közül választotta. Számtalan szeret je mellé, akiknek a nevét feljegyezte a történelem, nyugodtan hozzátehetjük még a homályban maradókat, a közkatonákat, és a futó szeret ket... Ötvenéves kora körül már szörnyen elhízott, de ez cseppet sem csökkentette a hevét, és a test rtisztjeit rendelte a hálószobájába. Amikor az egyikük kilépett a királyn szobájából, egy bajtársa tréfásan megkérdezte t le: - Úgy jössz ki onnan, mint József? (Ezzel a bibliai személyre, Putifár feleségére célzott.) - Nem, hanem úgy, mint Jónás - felelte a kimerült kiválasztott. (30) „Alcsuti” József
Horthy István kormányzóhelyettes özvegye írja emlékiratai második kötetében, hogy 1944 októberében „Valahol Bajorországban”, Gestapó-fogságban hallgatták a magyar rádiót (azt szabad volt hallgatniuk), de nem sok örömük telt benne: a nyilasvezér Szálasi beiktatását közvetítették. Eléggé meglep volt számukra, hogy az id sebb József f herceg is felszólalt és a háború folytatását dicsérte. Horthy Miklós, a kormányzó nem csodálkozott ezen - jegyzi meg a szerz - mert azt mondta, az els kommun idején József f herceg alkalmazkodva a kommunista irányzathoz, Alcsuti Józsefnek nevezte magát. [Ugyanezen a néven kandidálta Hóman Bálint, mint világháborús iratok szerz jét, a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztére is.] (47) „Egyiptomi” József A Habsburg-ház tagjai számára a házasságkötés mer ben üzleti ügy volt, amelyben kizárólag politikai, rangbeli és vagyoni szempontok játszottak szerepet. Így történt ez József, Mária Terézia fia esetében is. 17 éves korában a trónörököst, a kés bbi //. József császárt (17411790) összeadták a vele egykorú Izabella Bourbon pármai hercegkisasszonnyal. A frigy jellegzetes példája volt a dinasztikus politikai alkunak. A szerelem azonban hamar egyoldalúvá vált, mert bár József szerette els feleségét, az viszont sógorn jével, Mária Krisztinával alakított ki különös erotikus kapcsolatot. Mikor Pármai Izabella himl ben meghalt, //. Józsefnek, Mária Jozefa bajor hercegn t kellett elvennie (alacsony, tömzsi teremtés volt, csúnya fogakkal és foltos b rrel). A kényszerb l kötött házasságot soha nem hálták el. Két éves együtt nem élés után, ezt is elragadta a himl , //. József pedig többé nem kívánt házassági tervekkel foglalkozni. //. József egyébként szép ember volt, 170 centiméter magas (húsz centivel haladta meg Mozart magasságát). Édesanyjától örökölt mélykék szeme nagy hatással volt a bécsi hölgyekre, olyannyira, hogy Bécs városában hamarosan egyetlen divatszín létezett csupán: a „császárszem-kék”. Ifjú korában gátlásos, rideg és elutasító volt a n kkel szemben: A császári ifjú szüzessége közmondásos volt, udvari körökben, titkon, „egyiptomi József”-ként emlegették. (12) Gróf és püspök egy személyben //. József császár egyszer gróf Szathmáry Károly egri püspök vendége volt. Els nap a püspök olyan nagyszer ebédet adott, hogy a császár megjegyezte: - Püspök úr, az apostolok nem ettek ilyen gazdagon. Másnap szegényes ebéd került az asztalra. - Miféle tréfa ez? - kérdezte a császár. - Semmi tréfa - felelte a püspök -, tegnap a gróf vendégelte meg felségedet, ma pedig az egri püspök. (183) A szónoki siker A múlt század nyolcvanas éveinek elején Károly Lajos f herceg, Ferenc József öccse, f védnöke volt a Monarchia minden Vöröskereszt-egyletének. A magyarországi Vöröskereszt elnöke Károlyi Gyula (Károlyi Mihálynak az apja) volt. Károly Lajos egy ellen rz körútján együtt utazott Károlyi Gyulával és megkérte, hogy nézze át a váradi püspök üdvözl beszédére írt válaszának szövegét. - Tudja gróf úr - mondotta németül a f herceg, - én egy kissé kijöttem a magyar beszédb l, ezért arra kérem, ha olyan szíves volna számomra lerövidítené, egyszer bbre csinálná. Károlyi csak annyit hagyott meg a beszédb l, hogy „örömmel jöttem ide és a tapasztalatokkal meg voltam elégedve”. (A gyönyör érseki beszédre válaszolva, a f herceg el vette a meghúzott szöveget: „Örömmel jöttein ide - olvasta - és a tapasztapala... tapasz-tapala…”
A közönség látva, hogy el kel vendégük belesül az orációba, óriási éljenzésbe tört ki. Károly Lajos pedig meleg szavakkal köszönte meg Károlyi Gyulának, hogy olyan jól összeszerkesztette a beszédjét. Külön kiemelte, hogy igazán nagy hatást, az a tapasztapala tett a közönségre. (50) Egy becsületes szó A francia forradalmat követ en a menekültek szinte elárasztották //. Katalin (1729-1796) orosz cárn szentpétervári udvarát, ahol egymás ellen intrikálva és nagyokat hazudozva, igyekeztek adományokhoz jutni. Itt volt a menekült francia királyi család követe (Bálint László) is a cári udvarnál, s részt vett kisfiával az audiencián, hogy megköszönjék a kis Bálint Fülöp tiszteletbeli hadnaggyá kinevezését a cári test rségbe (amivel némi pénzmag is járt). A gyerek, amikor fél térdre ereszkedett a rituális kézcsókhoz, izgalmában elpupantotta magát, mire a cárn felsóhajtva megjegyezte: - Ah, uraim, végre egy becsületes szó! (51) Spanyol módi VI. Károly (Mária Terézia atyja), aki a spanyol örökösödési háborút királyként kezdte, kés bb is megtartotta a spanyol udvari etikettet és az ezzel kapcsolatos ceremóniákat. //. Fülöp volt a példaképe, aki úgy gondolta, hogy a felségességet megközelíthetetlenséggel és hajlíthatatlansággal kell demonstrálni. VI. Károly is hajlott az udvari etikett merev értelmezésére. Amikor egy vaddisznóvadászat alkalmával két nemes ifjú a protokollal ellentétben vadászkéssel akarta megvédeni t egy rjöng vadkantól, két hét elzárással büntette ket. (74) „Adjátok meg a császárnak...” VI. Károly német-római császár (1685-1740) 1739. december utolján Sopron táján vadászott, mikor tüd gyulladást kapott. Haza akarták vinni Bécsbe, de csak Luxemburgig jutottak. Ott már olyan rosszul volt, hogy ágyba fektették. Rögtön elájult. Mikor felébredt, a bécsi érsek imádkozott érte. Éjjeliszekrényén négy óriási gyertya égett. Apja el tt udvara térdelt, elöl leánya Mária Terézia. felsége körülnézett: - Hol az udvarmester? - szólt. Az felállt. - Marha! - hörögte az uralkodó -, maga nem tudja, hogy egy német-római császárnak, amikor haldoklik, tizenkét szál gyertya jár? (53) Csak egyszer en, de jól! Kleopátra (i. e. 69-30) egyiptomi királyn megbízta udvari tudósát, hogy tanítsa meg hárfázni. Az csak vakarta a fejét: - Ez nem olyan egyszer , el bb el kell mélyedned a matematikában, a fizikában, a filozófiában és így tovább. Kleopátra körülnézett: - Az a rabszolga, aki ott hárfázik, az tudja ezeket? - Az nem. - Akkor taníts meg úgy hárfázni, ahogy játszik. (79) „Zsuzsanna és a vének” Valamikor mulatságos pesti (pesti? jereváni?) vicc volt az, amelyik szerint a moszkvai fiatal férj rajtakapta feleségét valami vénemberrel. Nekitámad az asszonynak, s a végén azért nyomorgatja, hogy mi szeretnivalót talált az aggastyánon? „Látta Lenint!” - rebegi a fiatalasszony áhítattal. A történet nem új. Guy Breton francia szerelmi anekdotatárában is benne van.
XIV. Lajos (1710-1774) faggatja szeret jét, Madame Esparliés-t, hogy miért csalta meg t, s épp D' Aumont herceggel. Mit evett rajta? Hisz rút, buta, nem is gazdag ... S már a hamut is mamunak mondja. - Rajong felségedért! - mondta magyarázatul az okos kokott. (78) A király szava törvény XIV. Lajos, a Napkirály egy alkalommal, udvari ebéd végeztével, azt mondta: - A király szava törvény. - Igaza van felséges urunk - er sítették meg a jelenlév k. - Ha azt mondanám bármelyik töknek, hogy ugorjon a folyóba, akár télvíz idején is, kötelessége lenne a parancsom teljesíteni. Mire az els miniszter felállott, és az ajtó felé indult. - Méltóságod hová siet? - kérdezte csodálkozva Lajos. - Úszni tanulni, felséges uram. (168) Az „örökösödési” por XIV. Lajos Napkirály volt Franciaországban a ragyogó központ, körülötte keringtek a versailles-i udvar csillagai. De a nagy ragyogás nem ment ingyen, s a Napkirály mellett egy ellennap is tündökölt az udvari égen: a Pénz. A vagyonszerzés legegyszer bb módja akkor is az öröklés volt. Az örökhagyó bevégzi földi pályafutását, s a vagyonba beül az örökös. Ám néha a pálya hosszúra nyúlhatik és próbára teheti a reménybeli örökös türelmét. A francia arisztokrácia körében szaporodni kezdtek a pályarövidítési kísérletek. Olyannyira, hogy utóbb a szalonok nyegle nyelve külön névvel nevezte a használatos eszközt. Úgy hívták: poudre de succession. Örökösödési por. (154) „A fejedelmek szíve mindenkor ostromlott vár!” XIV. Lajos (1638-1715) mondását idézi a fenti cím, aki a szerelemmel kapcsolatban nemigen táplált illúziókat. 1660. júniusában lépett frigyre a spanyol király legid sebb lányával, Marié Thérés-zel. A döntés mer ben politikai megfontolásokon alapult. A királyné rosszul beszélte a francia nyelvet, és nem ismerte az udvar szokásait, a nép körében sem örvendett valami nagy közkedveltségnek, inkább közderültségnek, ahogy „szent sz z” helyett „szent szósz”t mondott, „szalvéta” helyett pedig „szarvettát”. A két ország közötti bizalmatlanság is rányomta a bélyegét a házasságra (5 gyerekük született), de 1661-t l XIV. Lajosnak már metresze volt, akit az uralkodó hercegi rangra emelt (Louise de La Valliére, egy elszegényedett katonatiszt leánya, két gyereket szült a királynak). 1667-t l 81-ig Francoise-Athénais Montespan a király udvarhölgye (6 gyerekkel gyarapította a királyi udvart). 1682-ben az udvar a XIV. Lajos által építtetett Versaillesba költözött, ett l kezdve a szeret k is ott nyertek elhelyezést. 1683-ban, a királyné halála után XIV. Lajos az akkori szeret jével, Madame de Maintenon-nal morgnatikus házasságot kötött. Maintenon nem szerette az udvari élet kicsapongásait. Visszavonultan élt lakosztályában, amelyben a király naponta meglátogatta, s t egy id múlva minisztereivel is nála dolgozott. (XIV. Lajos 72 évig uralkodott.) (72) Félelem a Purgatóriumtól 1715 szén haldoklott XIV. Lajos, a Napkirály, trombózisa volt. Udvarmestere megkérdezte t le: - Nincs-e fájdalma felségednek? - Sajnos nincs. - Miért mondja felséged, hogy sajnos?
- Mert az Úristen - felelte a király -, fájdalmam idejét leszámítaná Purgatóriumban töltend napjaimból. Így nagyon sokáig leszek a t zben. (53) XV. Lajos szeret i XV. Lajos (1710-1774) dédunokája volt XIV. Lajosnak, 15 éves koráig az orléans-i herceg kormányozta az országot. Ekkor vette feleségül Mária Leszcynska lengyel hercegn t, akivel boldog házasságban élt. A királyné azonban jószerint mindig terhes volt, s a 10. gyerek után nem lelkesedett a gondolatért, hogy megossza ágyát a királlyal. XV. Lajos pedig el dei példáját követve szeret ket fogadott magának. 1637 és 1643 között egy elszegényedett nemesi család öt lánya váltotta egymást a királyi ágyban (Louise Julie de Mailly-Nesle és négy testvére). De a versaillesi parkban állt még egy olyan ház is, amelyben több n lakott, ez volt a király magánbordélya. 1744-ben Madame de Pompadour került új szeret nek az udvarba. Gazdag polgár család lánya volt, akit a király nemesi rangra emelt, s aki nagy befolyásra tett szert mecénási tevékenysége révén. Pártfogója lett olyan m vészeknek és íróknak, mint Voltaire, Diderot. Vásárolt szobrokat Pigalle-tól és Adam-tól, megbízta a híres fafaragót Verberik-tet, hogy díszítse vidéki kastélyát. Befolyása annyira megn tt, hogy többé-kevésbé döntött királyi kegyek és kitüntetések osztogatásában. 1764-ben, 43 évesen halt meg, tulajdonképpen kimerültségben. 1768-ban meghalt a király felesége is. 1769-t l a király haláláig Madame du Barry, egy alsóbb polgári rétegb l származó n törvénytelen lánya lett a király szeret je, aki mindenben Pompadour tevékenységét folytatta tovább. Madame du Barryt a francia nép nem szerette, t tették felel ssé a kormány sokat vitatott intézkedéseiért, és a szegénységért. Párizs utcáin még meg is támadta a dühöng tömeg. A forradalom gy zelme után letartóztatták, és mint kémn t kivégezték. 1793-ban a gillotine alatt ért véget az élete. (72) Poissonade-ok Amikor Madame de Pompadour XV. Lajos szeret je lett, gúnynevek garmadáját terjesztették róla. Egész Párizs dalolgatta-dúdolgatta a királyi szeret lánykori nevér l poissonade-oknak nevezett nótácskákat. Alig volt valami, amit fel ne róttak volna a metresznek, „hogy a királyság minden gyémántját, ékszerét felvásárolta és a kincseket külhoni bankban helyezte el, egyidej leg nyolc kastélyt építtetett, méregdrága ruhákat vett, magánszínpadán kutyabalett-el adásokat rendezett és ez mind irtózatos sok pénzt emésztett fel.” Ezért írhatta egy alkalommal: „Nekem róják fel, hogy általános a nyomor, hogy a miniszterek rossz döntéseket hoznak Egy nap mármost az történt csakugyan, hogy egy derék id s úr a királyhoz közelített az asztalnál, kérvén t, lenne olyan kedves, ajánlaná be t Madame de Pompadournál. Más alkalommal a királyi tanácsnak benyújtottak egy mellékiratot, nagyszabású tanulmányt: hogyan lehetne a népet nem nyúzva pénzhez jutni: az illet terve szerint engem kellett volna megkérni, el legezzek százmilliót a királynak...” Hogy milyen mérv gy lölködés áradt felé, tanúsítja az egyik márkin nek 1784-ben írott saját levele: „ki lehetett az a gyalázatos, aki hangosan felkiáltott meglátván engem Szászország marsalljával a promenád: ' Hohó, ez itt a király p re kardja, amaz meg a kardos p re!' ” (72) A királyné regimentje XV. Lajos felesége (Maria Leszcynska) elég jelentéktelen személyiség lehetett és egyáltalán nem játszott igazi történelmi szerepet. Férjére ugyan roppant féltékeny volt, de nemigen tehetett helyzete ellen semmit sem. Egyházi, vallási tevékenységbe menekült, egy egész sor egyházi intézmény jótev je lett, szerény életvitele miatt a papság nagyon szerette.
XV. Lajos megkérdezte egy nap az egyik hercegn t l, hogy honnan veszi a királyné a jótékonykodáshoz szükséges anyagiakat, mert t le e célra még nem kért támogatást. - Ebben az esetben - vélekedett a hercegn - azt javasolnám, Felséged bízza az államkasszát is a királyn re, lévén, hogy csodatételre képes, szaporítani tudja saját pénzét: meggy z désem ugyanis, hogy jóval többet oszt szét, mint amennyi bármi módon befolyik hozzá. A királyné gondoskodott is róla, hogy jótékonykodásáról igenis tudjanak az udvari emberek. Bárhová ment, mindenüvé rongyosok-koldusok hada kísérte, így nevezték ket: a királyné regimentje. (72) I.N.R.I. Egy udvaronc szakért nek mondotta magát a festészetben. Egyszer XV. Lajos megkérdezte t le: - Ki festette ezt a Krisztus-képet? - Felséged tréfál? - mondta az udvaronc. - Nem tréfálok, komolyan kérdem ki festette? - Felség, rá van írva a fest neve: I.N.R.I. (168) A sütemény is pékáru Marie Antoinette, XVI. Lajos (az egyetlen takarékos Bourbon) felesége, életrajza szerint, amikor a párizsi nép kenyeret követelt, értetlenül kérdezte: „Mit jelent ez a felháborodás? Hát ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot.” 1945-ben Tirolban jobban megértették Marie Antoinette szavait. Jóval többször került vaj a kenyér fölé, mint kenyér a vaj alá. És mivel liszthez lehetett a legkönnyebben hozzájutni, nem egyszer csillapították az emberek süteménnyel az éhségüket. Marie Antoinette ötlete honi tapasztalaton alapult. A franciáknak tekintetbe kellett volna venniük, hogy Marie Antoinettel nem az volt a baj, hogy könnyelm volt, hanem hogy osztrák volt. (Férjével együtt 1793-ban kivégezték.) Sokak véleménye szerint XVI. Lajos, aki 1774-t l 1792-ig volt Franciaország királya, ha nem születik királynak, becsületes kisiparos lett volna. (33) r
Én az ön királya vagyok! A dánok egyik kedves anekdotája jól illusztrálja milyen egyszer , természetes ember volt IX. Keresztély (1863-1906) király. Történt egy napon, hogy a mez n sétálgatott a fiával, a görög királlyal, és két vejével, Oroszország cárjával és a walesi herceggel. Találkoztak egy parasztemberrel, akivel a király barátságosan beszélgetésbe bonyolódott. A parasztember, aki el volt ragadtatva attól, hogy olyan úriemberekkel találkozott, akiket megyei kurta nemeseknek nézett, és megkérdezte kicsodák k. Nahát - felelte erre a király - én az ön királya vagyok. Ez itt a vejem, Oroszország cárja, ez pedig a másik vejem, a walesi herceg. A hitetlenked paraszt erre rávágta: Na jól van! Ha már így állunk, én is megmondom ki vagyok: Jézus Krisztus! (30) Hitler és X. Keresztély király „párharca” Hitler 1939-ben megszállja Dániát. X. Keresztély látva az ellenállás értelmetlenségét „fenntartásokkal” elfogadja azt (a dán ügyek a dánok kezében maradnak). A megadást követ napokban a király, mintha mi sem történt volna, folytatja lovas sétáit Koppenhága utcáin véd rizet nélkül. A csodálkozó megszállók azt kérdezik a X. Keresztély-t éltet alattvalóktól: - Ki rzi az önök uralkodóját? A dánok egyszer en azt felelik: - Hát mi, mindannyian.
A többévi megszállás alatt a király szimbolikus, de a bátorságot egy cseppet sem nélkülöz gesztusokkal fejezi ki ellenszenvét. 1942-ben például, amikor Hitler üdvözl táviratot küld a születésnapjára, lakonikus, rövid választáviratot küld: „Nagyon köszönöm. Chr. Rex.” (Kés bb, amikor Hitler kifejti, hogy szeretné látni, amikor a két testvérnemzet, Dánia és Németország egy uralkodó alatt egyesül, a király pimasz nyegleséggel feleli: „Err l a fiammal kell beszélni. Én személy szerint már túl öreg vagyok ahhoz, hogy ennyi ember felett uralkodjam.” (30) A nagy lehet ség elszalasztása Majdnem minden uralkodónak, különösképpen pedig a Habsburgoknak volt valami szenvedélyük. Udvaroncaik hízelegtek, s egekig magasztalták ket. Ájuldoztak a csodálkozástól, ha valami gyenge rigmust faragtak, óbégattak az elismerést l, ha sikerült holmi festményt összemaszatolniok. /. Lipót muzsikált, fuvolázott, zenét is szerzett. Ellentétben tehetségtelen pályatársaival, jól. Így hát nem is nagyon hazudott az udvari karmester, amikor hízelegve azt mondta: - Milyen kár, hogy felséged nem lett muzsikus! A muzsikusok királya lehetett volna! - Ne fárassza magát barátom! - felelte Lipót enyhe gúnnyal - így is elviselhet az életem. (168) Egy királyn , aki minden alattvalóját fogadja Margit hercegn 1972. január 14-én követi apját (IX. Frigyes) a trónon és így lesz a „biciklis monarchia” els uralkodó királyn je (2000-ben ünnepelték 60. születésnapját). A királyn nyilvános fogadáson találkozik bármely alattvalójával, aki találkozni szeretne vele. Nem tudja el re, kik lesznek a látogatói, de el re megkapja a hét személy életrajzát, hogy megtudja kik is k, és miért fordulnak hozzá. A királyn beszélget társa, akinek a számára Margit általában az utolsó szalmaszálat jelenti, szabadon elmondhatja a problémáját. A királyn ezután egy saját kezével írt dossziét juttat el a megfelel hivatalhoz, és a felvetett probléma általában gyors megoldásra talál. A fogadásoknak hatalmas a sikere, és a várakozási lista nagyon hosszú. Az intelligens, modern, sportos, emberi és melegszív , öt nyelven beszél királyn megfiatalítja Európa legöregebb monarchiáját és külföldön is méltóképpen képviseli hazáját a Fehér Háztól Pekingen keresztül egészen a Kremlig. (30) Hogy kerül a korona az asztalra? Mária Terézia (1717-1780) fejére 1741. június 25-én tették fel a magyar koronát. A koronázási szertartás a megszokott módon történt, ez id alatt a királyn mindvégig viselte a Szent Koronát, amelyet a Szent Márton-templom érseke tett a fejére. Tudni kell, hogy a koronát férfi fejre készítették, és nem egy n ére, s hiába tettek meg mindent, hogy viselését lehet vé tegyék, a korona sehogy sem akart ülni a fején, mind nehezebb lett. Ezért a királyn az ünnepi étkezéskor egyszer en letette a nehéz alkalmatosságot, és odaállította a tányérja mellé. A cseh rendek 1743. május 11-én tették le Mária Teréziának a Hradzsinban a h ségesküt, majd egy nappal kés bb a Szent Vitus-székesegyházban fejére tették Szent Vencel koronáját. Ez még nehezebb, mint Szent István koronája és „úgy néz ki, mint egy bohócsapka” -csúszott ki bécsi nyíltszív séggel Mária Terézia száján. (74) Tiszteletbeli császárn Mária Teréziát következetesen, de annál helytelenebbül mindig császárn ként emlegetik. Címeinek pontos listája: Ausztria f hercegn je, minden hozzátartozó címmel. Magyarország királyn je, 1741-t l. Csehország királyn je, 1743-tól. I. Ferenc István császár hitvese. Az fejére soha nem helyezték a császári koronát, tehát legjobb esetben is csak császárné volt, az
is csak 1745 és 1765 között (Ferenc István megkoronázásától annak haláláig), 1765-t l 1780ig pedig özvegy császárné. Mindez Mária Teréziát egy csöppet sem zavarta, maga mindig „Kaiserin”-ként jelölte magát, holott ez a cím legfeljebb tiszteletbeli alapon illette meg. (A német „Kaiserin” szó nem tesz különbséget a császárn és a császárné között.) Az osztrákok is Mária Teréziában látták VI. Károly császárságának valódi örökösét, még akkor is, ha a régi birodalmi törvény szerint n lévén nem hordhatta maga a császári koronát, kénytelen volt ezt átengedni a férjének. [Ausztriában az orvos vagy az ügyvéd felesége is „Frau Doktor”, és így megy ez az „igazgatóasszonyig”, „udvaritanácsos-asszonyig”, s t a „polgármester-asszonyig”, holott csupán az illet k feleségér l van szó.] (74) Országainak „közös és els ” anyja Ez semmiképpen sem jelenti, hogy Mária Terézia a legkisebb mértékig is elhanyagolta volna népes családját (1737 és 1756 között, 19 év alatt, 16 gyermeket szült). Mindennap felkereste a gyermekszobát, a nevel knek és tanítóknak pedig részletesen el írta azokat a tantárgyakat, amelyeket a gyerekeknek el kellett sajátítaniuk. (Két f herceg magyarul is tanult, 11. Józsefnek (a kés bbi „kalapos királynak”) pedig trónörökös korában ki kellett tanulnia a nyomdászatot is.) A mulasztás büntetést vont maga után, bár e téren a királyn határozottsága esetenként éppen környezete vonakodásán bukott meg. Amikor például az elkényeztetett Józsefet pálcázásra akarta ítélni, a nevel k arra figyelmeztették, hogy osztrák herceget még sohasem büntettek meg. - Meg is látszik rajtuk! - válaszolta Mária Terézia, aki végül elállt a büntetést l. (19) Egy „rém” rendes család Mária Terézia édesapjával, VI. Károllyal a Habsburg-család fiágon kihalt. Egyetlen testvére, a beteges Lipót János f herceg, a család utolsó férfi sarja már 1716-ban, két hónapos korában meghalt. A kis Rézi, ahogyan becézték, nemcsak a család kedvence lett, a bécsi nép is rajongott érte. Szerencséjére annak a férfinak nyújthatta a kezét, akit maga is választott: Ferenc István lotharingiai f hercegnek. Családjában a legelterjedtebb kór a féltékenység volt. Mária Terézia férje szerelmi kalandjaira volt féltékeny, a császár felesége uralkodói hatalmára, a f hercegek és f hercegn k egymás helyére az udvari hierarchiában. Mindenki irigyelt mindenkit. A gyerekek szüntelenül veszekedtek, és a sors sem volt hozzájuk különösebben kegyes. Egyetlen volt, aki szerelmi házasságot kötött közülük, Mária Krisztina, egy másik lány politikai házasságra kényszerült, kett nél betegsége miatt a férjhez menés szóba sem kerülhetett, Mária Amália a pármai herceg felesége lett, de családjával megszakította a kapcsolatot. Mária Antóniá-t, XVI. Lajos feleségét, férjével együtt kivégezték. A négy fiú közül József társuralkodó volt anyja mellett, de a birodalomban csak az történhetett, amit anyja akart. József halála után Lipótnak császári min ségben csak két év adatott meg. Ferdinánd Károly Lombardia f kormányzója lett, a reumatikus panaszokkal küzd Miksa Ferenc Köln érsekeként végezte életét. (12) Mária Terézia - „az erénycs sz” Mária Terézia az ún. „Parázna Bizottság”, az államrend rség egyik ügyosztálya által, olyan n k és férfiak után nyomoztatott, akik összeütközésbe kerültek az állami törvénnyé emelt hatodik parancsolattal. Azokat a n ket, akikre rábizonyították, hogy könny vér hölgyecskék, és üzletszer kéjelgést folytatnak, kopaszra nyírták, megkorbácsolták és bedugták ket egy fonodába.
A férfiakat sem kímélte, akár csábítók voltak, akár elcsábítottak. A fiatal katonatiszteknek kihirdették, hogy nem léptetik el ket, ha rossz hír házba járnak. „Még szerencse, hogy ez a törvény csak mostanában lépett életbe, különben még mindig hadapród lennék” - mondta az egyik öreg tábornok. „Bécsben minden szép volt. Sok pénz és nagy luxus. A császárné bigottériája miatt azonban ugyancsak nehezen lehetett földi örömökhöz jutni, kiváltképp egy idegennek” -panaszolta Giacomo Casanova. (74) Mária Teréza és a megvesztegethetetlenség Az uralkodón egy alkalommal könnyedén, de megrovóan csapott Szvetits perszonális arcába a legyez jével. - Szép dolgot hallottam magáról uram! - Mi lenne az, felség? - Azt beszélik, hogy amikor bíráskodik, az egyik peres félt l rendesen ajándékot fogad el. - Rágalom ez, felség! Csak a fele igaz. Ugyanis én mindkett t l egyformán elfogadok ajándékot, hogy ne mondhassák, egyiknek vagy másiknak kedvezek. A királyn nevetett és nem büntette meg Szvetitset. A gonosz nyelvek szerint már csak azért sem, mert a perszonálisnak joga volt mindig veszíteni, amikor a királyn vel kártyázott. (168) „Ne félj, jövök hamar!” Mária Terézia nagy híve volt a dús, kiadós étkezéseknek, és ráadásul mindent siet sen kebelezett be. Nem csoda, hogy id s korára oly mértéktelenül elhízott, hogy járni is alig bírt, és körülményesen, bonyolult felvonórendszerek segítségével kellett emeletr l emeletre, szobáról szobára szállítani. Schönbrunnban „kanapén” emelték fel a fels és engedték le az alsó emeletre, ha pedig férje sírját akarta meglátogatni, székéhez er sített köteleken engedték le a kapucinusok kriptájába. Egyszer, amikor felhúzták, elszakadt a kötél. Az özvegy nem ijedt meg: „Nem enged el, ott akar tartani magánál - mondta. - Ne félj, jövök hamar!” (12) Egy büszke magyar úr! /. Miklós (1796-1855) orosz cárnak 1851-ben bemutatták Bethlen Domokos magyar grófot. Milyen állást tölt be? - kérdezte a díszmagyarba öltözött grófot a cár (Nyikolaj Pavlovics Romanov). - Semmilyent - válaszolta Bethlen. - De valakit csak szolgál? - faggatta a cár. - Csak a magam szolgája vagyok - válaszolt a büszke erdélyi mágnás, a zsarnoknak tartott orosz cárnak. (137) „Rehabilitáció” - cári módra Nincs új a nap alatt... Egy tábornok panaszkodott /. Miklós cárnak, aki minden kérdés eldöntésében egyedül magát tekintette illetékesnek, hogy egy huszár megszöktette a lányát. Még össze is házasodtak, de a tábornok ellenezte a házasságot. Rövid gondolkodás után a cár meghozta a megfellebbezhetetlen verdiktet: - A házasságot semmisnek nyilvánítom, és a lányt sz znek kell tekinteni. (180) A cárevics panasza Az els világháború idején a súlyos háborús veszteségek következtében a cári Oroszországban magasra csaptak a németgy lölet hullámai. Nem kímélték a cárnét sem, azzal vádolták, hogy az ellenséggel cimborál. //. Miklós (1868-1918), Oroszország utolsó cárja korlátolt szellemi képesség , gyenge akaratú ember volt. Felesége a hesseni Alix hercegn , Alexandra Fjodorovna annál inkább nagy
önbizalommal rendelkez , akaratos asszony, aki, amikor férje a hadsereg élére állt, a következ szavakkal nyugtatta: „Ne féljen mit hagy maga mögött ... Szerelmetesem én itt vagyok, ne nevessen buta, öreg nejecskéjén, hisz nadrágot visel, csak nem látni.” Raszputyin segítségével valóban viselte a nadrágot a családban! Jól jellemzi a korbeli hangulatot az akkoriban közszájon forgó vicc, melyben Alexej cárevics panaszkodik. „Ha az oroszok veszítenek a papa sír, ha a németek veszítenek a mama sír, tessék mondani, nekem mikor kell sírni?” [Nyolcvan évvel haláluk után a pravoszláv ortodox egyház szentté nyilvánítja az 1918-ban Jakatyerinburgban meggyilkolt cári család tagjait (Alexej és Marija kivételével, mert az földi maradványaikat 1991-ben nem találták meg, ez pedig nélkülözhetetlen a szentté avatási ceremóniához).] (6, 75) „Csak hadakozzanak mások, te, boldog Ausztria, házasodj!” A korai id szak mindmáig legismertebb Habsburg uralkodói: /. Miksa (1459-1519), „az utolsó lovag”, valamint unokája, V. Károly (1500-1558), „akinek birodalmában soha nem nyugodott le a nap.” Miksa ravasz reálpolitikus volt, aki a körülmények szerencsés összjátékát kihasználva világbirodalmat szerzett a Habsburgoknak. Saját házassága, valamint fiának és unokáinak a kiházasításai révén megszerezte Európa leggazdagabb hercegségét, Burgundiát, Kasztíliát, Spanyolországot (a maga tengerentúli gyarmataival), Dél-Itáliát, Csehországot és Magyarországot. Miksának volt egy beteges tulajdonsága, amely azután a Habsburgok egész nemzedékein át nyomon követhet : a féktelen, már-már fanatikus vadászszenvedély (lovaghoz méltóan íjjal zergére vadászott). Istenr l és a világról alkotott véleményét így foglalta össze: „Az Isten igazán derekasan gondoskodott a maga világi és egyházi seregér l: az egyik élére egy zergevadászt, a másik élére egy részeg csuhást állított”. (Ez utóbbi alatt //. Gyula pápát, Michelangelo pártfogóját értette.) Miksá-t a trónon 19 éves unokája, V. Károly követte, (1519-1555-ig német-római császár) akit nagyon korán támadott meg a köszvény, ehhez járult, hogy id nként depresszió és tudatzavarok kínozták. 1555-ben lemondott trónjáról, kolostorba vonult és három év múlva meghalt (egyesek véleménye szerint agyonzabálta magát). Eközben a hatalmas impérium szétesett: a spanyol koronát legid sebb fia, //. Fülöp (1527-1598) kapta, a német császári cím pedig öccsére, /. Ferdinándra (1503-1564), Magyarország els Habsburg uralkodójára szállt. (12) A rokonházságok különös folyományai A rangegyenl ség el írásai nemcsak a Habsburgok, hanem valamennyi f nemesi család életét korlátok közé szorították, mind a házasodás, mind a társadalmi érintkezés vonatkozásában, így a rokonházasságok egyre bonyolultabb szövevénye jött létre. Például: /. Miksa császár az unokatestvérét, Spanyolországi Máriát vette n ül, az apák testvérek voltak. //. Fülöp (1527-1598) spanyol király, unokahúgát Anná-t vezette oltárhoz, saját n vére, Mária és saját unokafivére //. Miksa császár lányát. Ezáltal tulajdon n vére az anyósa lett, unokafivére - aki saját lányának egyszersmind unokabátyja is volt - az apósa, míg //. Fülöp maga egy személyben nagybátyja is lett születend gyermekeiknek. E sajátos frigyb l született Spanyolország következ királya, ///. Fülöp, aki a megfelel id ben feleségül vette Margitot, I. Ferdinánd császár egyik unokáját - ekként Ferdinánd császár egy személyben volt nagyapja a menyasszonynak és dédapja a v legénynek. (12) Egy bonmot
Nagy Frigyes (1712-1786) porosz király bonmot-ja a csatatéren haldokló katonáihoz: Kutyák, hát örökké akartok élni? (78) Inkognitóban Nagy Péter (1672-1725), a fiatal orosz cár hajóépítést tanult Hollandiában, mégsem állhatta meg, hogy cárként hívassa meg magát Londonba. Az angol küldöttség azonban késett. Végre titkos emberei jelentették, hogy a küldöttség megérkezett. Elhatározta, hogy az udvariatlanságért megleckézteti a szigetországiakat. A küldöttek fogadásának idejében egy vitorlás hajó árbockosarában tartózkodott, és csak ott volt hajlandó fogadni az angol diplomatákat. A szerencsétlenek díszes ruhákban, remegve a félelemt l másztak fel a kötéllétrán, s a leveg ben ringatózva adták át az angol király, ///. Vilmos üdvözletét. (168) Nagy Sándor létrehozta Kelet és Nyugat frigyét Nagy Sándor (i.e. 356-323) az ókori világ legnagyobb hódítója, akinek hatását Napóleonhoz és Hitlerhez szokták hasonlítani (Napóleonhoz abban is hasonlított, hogy alacsony, jelentéktelen test ember volt). Tanítómestere a kit n filozófus, Arisztotelész volt. 20 évesen már a Macedón birodalom uralkodója. Rövidesen a Föld legnagyobb és leggazdagabb birodalmának a meghódítására indul a minden id k legzseniálisabb hadvezére, aki a dönt lovassági rohamot mindig maga vezette (11 évi háborúzás alatt egyetlen csatát sem vesztett). A perzsa király félelmében felajánlotta neki birodalmának a felét, abban az esetben, ha békét kötnek. Sándor egyik hadvezére, akit Parmenió-nak hívtak, jónak tartotta az ajánlatot. „Ha én lennék Sándor, elfogadnám az ajánlatot” - mondta. „Én is - felelte Sándor - ha én lennék Parmenió.” (Lováról, Bukephaloszról várost nevezett el.) Egyiptom harc nélkül adta fel magát, 24 éves volt, amikor fáraóvá választották és istennek kiáltották ki. Rövidesen meghódította egész Perzsiát. Elhatározta, hogy egyesíti birodalmának két felét, és egy görög-perzsa kultúrát és királyságot hoz létre. Seregét feltöltette perzsa harcosokkal, és egy hatalmas lakomát is szervezett, „Kelet-nyugat” frigyét, melynek során többezer macedón katona kötött hivatalos házasságot ázsiai n kkel. maga is, bár el z leg már feleségül vett egy ázsiai hercegn t, Dareiosz lányát vette el. Nagyszabású hódítási terveit nem tudta megvalósítani, i.e. 323-ban Babilonban, 33 éves korában láznak esett és meghalt. Mivel utódjáról nem gondoskodott, birodalma halála után gyorsan szétesett. (73) A „minden lében kanál” Napóleon Bonaparte (1769-1821) francia császár a korzikai Ajaccióban született, egy kurtanemes famíliában. (Korzika korábban a genovai köztársasághoz tartozott, XV. Lajos francia király 1768-ban vásárolja meg, illetve csatolja Franciaországhoz, így születhetik Napóleon a következ évben franciának.) Apja is, anyja is olasz származású volt. 13 gyerekükb l 7 marad életben, és kés bb Napóleon jóvoltából mind királyi vagy hercegi trónra jutott. Az egész család szívb l gy lölte a francia megszállást, mert Korzika korábban gyakorlatilag független állam volt. Napóleon gyermekkorában csak pár szót tudott franciául. Szenvedélyesen szerette Korzikát és a függetlenséget Köteked , pajkos gyerek volt, aki nem ismert semmiféle tekintélyt, mindenkibe belekötött, mindenkit megvert. Nem véletlen, hogy minden lében kanál lett a beceneve. Édesanyja minden reggel adott neki egy darab fehér kenyeret uzsonnára, amit gyakran elcserélt egy katonával - komiszkenyérre. Amikor anyja tudomására jutott és szemrehányást tett érte, azt felelte: - Úgyis katona leszek egyszer, már most hozzá kell szoknom ehhez a kenyérhez. (32) Íráslecke
Napóleon legf bb vágya a briennei katonai iskolában, hogy megtanuljon franciául, s végre megsz njön a csúfolódás. Hála tanárainak rövid id alatt igen sokat haladt, csak a helyesírással állott hadilábon. Igaz, ezt nem nagyon lehetett észrevenni, mert írása teljesen olvashatatlan volt. Jóval kés bb, már a császársága idején magánkihallgatást kért t le egy id s férfi. - Kicsoda Ön? Mit akar? Honnan jött? - záporoztak Napóleon kérdései. - Felség - dadogta a látogató - énnekem jutott az a megtiszteltetés, hogy annak idején Brienneben tizenöt hónapon át írásleckét adhattam felségednek. A császár nevetve szakítja félbe: - Ó, hát Ön az? No, nincs mivel büszkélkednie... Remek szépírót nevelt, mondhatom... Fogadja elismerésemet. De azért ezerkétszáz frank járadékot utaltatott ki a boldogtalan tanárnak. (33) Sajnálom szegényt, a következ t... Napóleon 1809. novemberében határozta el, hogy elválik Joséphine-jét l, (Josephine -Roche de la Pageri) feleségét l s hogy dinasztiája jöv jét szilárd alapokra helyezze, királyi vagy fejedelmi családból származó leányt visz az ágyába. A „f tökfejként” emlegetett f kancellárjának eléggé durva kifejezéssel adta tudtára elhatározását: „Egy anyaméhet akarok feleségül venni.” Mária Lujza, a következ feleség, amikor az európaszerte gyorsan terjed hír eljutott Bécsbe, így sóhajtott fel: „Sajnálom azt a szegény kis hercegn t, akit majd kiszemel magának...” A döntést nemsokára Napóleon maga jelenti be a francia népnek: „ felsége Napóleon császár, Itália királya, a Svájci Államszövetség közvetít je, hamarosan házasságot köt Mária Lujza f hercegn császári és királyi fenségével, Ferenc császár, cseh és magyar király leányával.” A bécsiek nagy felzúdulással fogadták a hírt, voltak azonban, akik tréfásabb kedv ek és filozofikusabb hajlandóságúak, szerintük: - Jobb egy megfúrt hercegn , mint egy megfúrt birodalom. Egy belga származású osztrák marsall - Ligne herceg - röviden, de vel sen így nyilatkozik: „Ausztria egy szép kis üsz t áldoz a Minótaurosznak!” (32) Már akkor is?! 1805. évt l kezdve már semmi sem szabott határt Franciaországban a talpnyalásnak. Az egyik képen a földgolyó összes népe látható (kínaiak, feketék, még indián törzsf nökök is), akik eljöttek, hogy leróják tiszteletüket a császár mellszobra el tt. Ez az imádat hamarosan a nevetségesség határát súrolta: - Micsoda dics ség Isten számára, hogy egy ilyen óriási szellem fejezi ki el tte hódolatát, mint Napóleon - kiáltott fel a prédikátor a szószéken egy mise során a császár belépésekor. - Megtiltom önnek, hogy Istenhez hasonlítson engem! - intette le a császár. Máskor azonban így sóhajtott fel: - Túl kés n jöttem, már nem vihetek véghez nagy dolgokat. Igen, elismerem, pályafutásom szép volt. de hol vagyok én Nagy Sándorhoz képest? Amikor azt állította magáról, hogy Jupiter fia, egész Ázsia elhitte neki! Viszont ha én a Mindenható fiának adnám ki magam, a legutolsó halaskofa is füttyszóval kísérné utamat. [Pedig a gimnáziumokban egyfolytában a Nagy Hadsereg hadijelentéseit olvasták fel, s a diákok „Éljen a császár!” kiáltásokkal szakították félbe Tacitust és Platónt.] (184) Három király szalasztása Metternich Klemens (1773-1859) herceg, osztrák államférfi sztorija Napóleonról. Az egyik császári vadászaton ebédre volt hivatalos és hallotta, amint Napóleon odaszól öccsének, Louisnak: „Hollandia királya, kérdezze már meg, miért nem tálalnak?” Luois kifulladva
érkezik és jelenti, hogy hamarosan kész az ebéd. Pár perc múlva a császár sógorához Murathoz fordul: „Nápoly királya, menjen és mondja meg nekik, hogy várjuk az ebédet, siessenek!” Murat jelenti, hogy pillanatokon belül asztalhoz ülhetnek. Mivel az ebéd továbbra is késett, Napóleonnak elfogyott a türelme: „Spanyolország királya - mondta bátyjának utasítsa ket, hogy hozzák, ami van, de tüstént.” A harmadik királynak több szerencséje volt, hozta az ebédet. Mégiscsak rendkívüli embernek kell lennie, sz rte le a tanulságot Metternich, ha megszerezheti hiúságának azt az elégtételt, hogy három királyt szalajtson a konyhába, megnézni kész van-e már az ebédje. (33) Alexandre aranyköpései Elbán, szám zetése idején meglátogatta Napóleont Maria Walewska, a „lengyel feleség”, Napóleon fiával, Alexandre-ral. Napóleon fokozott érdekl déssel fogadta fiát, a római király féltestvérét, s örömmel állapította meg, hogy a két testvér nagyon hasonlít egymásra, s különösen rá, az atyjukra. Az érkezés utáni vacsorán a kisfiú próbálja leh teni a császár felfokozott kíváncsiságát: - Hagyjál már enni, császár papa! Az apa kés bbi beszélgetésük során megkérdezi t le: - Mi leszel, ha megn sz? - Katona, mint Napóleon. - Hát szereted a császárt? - Persze. - És miért szereted? - Mert az én apám, és mert a mama azt mondta, hogy muszáj szeretni. (33) Napóleon és a m vészet Volt némi kérkedés Napóleon császár és a m vészet kapcsolatában, Napóleon tökéletesen megértette milyen kit n propagandaeszköz a m vészet. 1808-ban elment a Szalonba, hogy tiszteletét fejezze ki Gros el tt: kitüntetéseket osztott ki, beszélgetett a fest kkel, és úgy tett, mintha észre sem vette volna Az eylani csata cím festmény alkotóját. Amikor pedig befejez dött a kitüntetések osztogatása, a m vész felé fordult, letépte saját becsületrendjét és a fest mellére t zte. Amikor elment, hogy megtekintse Davidnak (David, Jacques, Napóleon udvari fest je, szenátor, a becsületrend tulajdonosa és az Institut tagja) a Napóleon koronázása cím képét, hosszasan és szótlanul nézte a festményt, majd két lépést tett a fest felé, megemelte kalapját és egy könnyed f hajtással, emelt hangon azt mondta: - David, köszöntöm Önt! (184) A kétértelm ség remekm ve Napóleon 1799-ben kidolgoztatta a polgári törvénykönyvet. Ebben az id ben az alábbi szállóige terjedt Párizsban a nép körében: - Mi van az Alkotmányban? Bonaparte van benne! A róla elnevezett törvénykönyv, a Code Napóleon a n ket például megfosztotta minden joguktól, úgy szólván kiskorúnak, hogy ne mondjuk szellemileg visszamaradottnak nyilvánítja ket: ,,A feleség engedelmességgel tartozik férjének...” - mondja a 213. paragrafus. (Feltehet en Napóleon-nak itt Joséphine félrelépései jártak az eszében.) Bonaparte tanácsadói egyikének a következ ket mondta: „Egy alkotmánynak rövidnek és... világosnak kell lennie”, fejezte volna be a mondatot a tanácsadó. „Rövidnek és homályosnak.”, szakította félbe a konzul. Az új alkotmányt, mely Bonaparte szájíze szerint módosította Sieyés abbé nagyszabású tervezetét, a kétértelm ség remekm vének is nevezhetnénk. (33)
„A politikának nincs szíve!” Napóleon fia, a római király csak annyi szeretetet kapott anyjától - azt is el re meghatározott id pontokban - mint a többi hercegi vagy királyi gyerek. A császárné h vösen, csöppet sem anyai módon nézte gyermekét, de hozzáérni nem mert. - Ugyan csókold meg már a fiadat! - buzdítja a császár! - Nem értem, hogy lehet egy gyereket megcsókolni - vág vissza Mária Lujza. Egy másik alkalommal Napóleon feleségére mutatva, nevetve jegyezte meg valakinek. - Ezt nézze meg! Egy asszony, aki nem szereti a gyermekét. A szerelmes császárné megfordult, férjére nézett és mosolyogva mondta: - Nem tehetek róla, az ember általában csak egy valakit szeret. (32) Hazatérnek Napóleon fiának hamvai Napóleon fiát, Ferenc császár unokáját huszonkettedik életévében, Schönbrunnban ragadta el a tüd baj. A reichstadti herceget a kapucinusok bécsi kriptájába temették el (száznyolc éven át itt is maradt). 1940-ben Hitler kedveskedni akart Pétain (Henri-Philippe 1856-1951) marsallnak, a megszállt Franciaország elnökének, és utasítására Napóleon fiának földi maradványait tartalmazó szarkofágot Párizsba szállították. Apa és fia koporsója kezdetben egymás mellett állt az Invalidusok dómjában, kés bb a fiút levitték az altemplom kriptájába. Mivel a nemzeti szocialisták halottszállító kommandója nem volt járatos a Habsburgok bonyolult temetkezési szokásaiban, a koporsó Párizsba került ugyan, a szív- és a bels szervek azonban Bécsben maradtak. Ez utóbbiakat a Habsburgok templomokban, székesegyházakban helyezték el. (Az éhez Párizsban ekkor ez a mondás járta: „Húst akartunk és csontot hoztak.”) (12) Pu-ji, az utolsó kínai császár Így hívták: Pu-ji. Rangja a következ képpen hangzott: Az Ég fia, összeköt kapocs Ég és Föld között, uralkodója mindennek az Ég alatt. Nevezték tízezer év urának is, de mindössze ezer napig uralkodott, holott háromszor kiáltották ki császárnak. Film készült róla, Az utolsó császár címmel, az olasz Bernardo Bertolucci kommunista rendez készítette, aki feltétel nélküli csodálója volt a kínai forradalomnak, amely egy Mao Ce-tung (1893-1976) nev nagy rendez szuperprodukciója volt, sok milliós társulattal. A film egy olyan ember életét beszéli el, aki világéletében fogoly volt, akár aranykalitkában, akár börtönökben. Sakkfigura, akit állandóan változó játékosok vettek kézbe, tologattak ideoda, és áldoztak fel. Jelentéktelenségének köszönhette, hogy a kommunisták a forradalom után életben hagyták. Tíz évig tartott egy börtönben az átnevelése, ahol új embert faragtak bel le (meg kellett tanulnia hogyan kell bef znie a cip jét, közös cellában neki is tisztítania kellett a latrinát). Közben Kínában hosszú évekig egy tényleges kínai császár, Mao Ce-tung foglalta el a császárok helyét a Tiltott Városban, és uralkodott, mint egy császár, mint egy Buddha! 1959-ben szabadon bocsátották. El bb könyvtáros, majd kertész. 1967-ben halt meg, mint Kína mintaállampolgára. (6) Versike III. Sándor cár szobráról ///. Sándor szép ember volt, minden id k legostobább, ám legimpozánsabb megjelenés orosz cárja. Két méteres termetével, sz kés fürtjeivel, medveerejével valósággal leny gözte kortársait. „Igazi orosz ember” - mondták róla kortársai (noha a cár ereiben egyetlen csepp orosz vér sem folyt). A cár halála után meg is örökítette egy Paolo Trubeckoj nev szobrász. Err l a szoborról járta az utcai nép körében ez a versike: „Áll a téren egy komód, Rajta áll egy behemót, Azon meg barommód.”
A cárt az utca embere csak úgy emlegette, hogy a „Mumus”. A behemót oroszul „vízilovat” jelent. (172) III. Sándor cár és az szinte katona A cár szigorú ember hírében állott, gy lölte a hazugságot és a fegyelmezetlenséget. Egy iszonyatos hideg téli reggelen kilovagolt, s látja, hogy egy gyalogos közlegény, hóna alatt valamivel iszkol valahová. Megállította. A katona rémülten ismerte fel a cárt. - Honnan? Hová? Miért? - A kaszárnyából, a kocsmába, pálinkáért. A cár másnap magához rendelte, és egy aranyórát adott át, a következ felirattal: - Az orosz hadsereg leg szintébb katonájának, III. Sándor. [A cár az Osztrák-Magyar Monarchia ellensége volt, a francia-orosz szerz déssel készítette el az els világháború fölállását.] (168)
Politikusok, hadvezérek „Volt egy korszak Magyarországon, amikor mindenki áldozatnak is, b nrészesnek is érezhette magát.” Boldizsár Iván Aki nem gyújt rá, de dohányzik Aczél György, a kultúra nagyhatalmú ura, a Kádár-korszak Magyarországának ravasz manipulátora az elterjedt bonmot szerint a három „R”-t i félt: a ráktól, a repül t l és Rákositól. Apja betegségét l, a tüd ráktól való félelem verte ki kezéb l a cigarettát a hatvanas évek közepén, és a repül gépt l való félelem adta vissza a hetvenes évek közepén. Aczél, aki szélcsendben is félt a leveg ben, viharba került a gépével, és idegességében felmondta a dohányböjtöt. Ett l kezd dik az a sokak által ismert játék, hogy Aczél egykori fogadalmához híven: nem gyújt rá, de dohányzik. Mindig mást kér meg, hogy gyújtsa meg a cigarettáját. (156) A m vel désügyi miniszter „els felettese” Aczél György élete második felében igyekezett bepótolni külhonismeretben azt, amit élete els felében elmulasztott. Négy évtizedig kis sem tette a lábát az országból, a maradék három és fél évtizedben viszont negyvenhárom országba tette be. Els két nyugati útját megkurtította a sors. Az els t az 1956-os forradalom, a másodikat a miniszterhelyettesi kinevezés. Amikor a párizsi magyar követségen Aczél tudomására hozzák, hogy lett a „helyettes ministrál” (Benjámin László: Kis magyar antológia), amit a rádióban már be is mondtak, azonnal hazautazik, visszaemlékezése szerint tiltakozni a kinevezés ellen. Kádártól azt a választ kapja, hogy „kerültél te már rosszabb helyre is a megkérdezésed nélkül.” Értelmiségi körökben nem sokkal a kinevezés után már „a m vel désügyi miniszter els feletteseként” emlegetik. (156) Látogatás egy kibucban Aczél György izraeli utazása alkalmával meglátogatta régi barátait, hitsorsosait egy kibucban. Akkor járt ott, amikor 1998 tavaszán a nagy változások elkezd dtek Magyarországon. Kérdezték t le: mi lesz? Keser választ adott. Ezt mondta: - Olyan most az ország, mint a nagy hasú n . Csak majd egy id után derül ki, magzatot horde vagy daganatot. (181) Csak semmi totojázás
A lengyel válság idején jelentik Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a néhai KGB-f nöknek. az új szovjet pártf titkárnak, hogy a lengyel nagykövet van itt. - Vezessék el ! - válaszol Andropov. [Ebben az id szakban járta Moszkvában a mondás a rendteremt pártf titkárról: „Hallottad? Andropov kitörte a kezét?!” „Kinek?”] (175) „A szovjet Murat!” Így nevezték Bugyonnij marsallt az udvar talpnyalói, aki hosszú id n át jó barátja volt Vorosilovnak (a polgárháború éveiben komisszár volt Bugyonnij mellett az Els Lovas hadseregben). M veltség dolgában nagyon közel állt egymáshoz a két harcos, Vorosilov két elemit végzett, az írni-olvasni alig tudó Szemjon Bugyonnij pedig kínkeservesen végezte el a vezérkari tanfolyamot, egy pallérozatlan, botcsinálta hadfi volt. Bugyonnij, aki magánemberként is mélyre süllyedt, korábban is „rongyemberként” viselkedett. Az 1920-as évek közepén egy családi veszekedés során agyonl tte els feleségét, a rátarti, kozák származású Nagyezsdá-t. A rend rségi vizsgálatot csupán Sztálin és Vorosilov közbenjárására hagyták abba (a Sztálin lakomáin harmonikázó és polgárháborús dalokat énekl vörös kozák, Bugyonnij, valójában nem volt kozák, csak kozákföldre bevándorló). Jó arcot vágott ahhoz is, hogy a „Gazda” utasítására az NKVD emberei hosszú hónapokig az tudtával figyelték, majd letartóztatták és lágerbe küldték Olgát, fiatal operaénekesn feleségét. (112) Váratlan segítség Amikor végre sor került a nagy invázió megindítására, a normandiai partraszállásra egy sereg ember (közöttük természetesen Winston Churchill brit miniszterelnök is) kérte, hogy ott lehessen a kísér hajók fedélzetén, és tanúja lehessen a támadásnak. A szövetséges expedíciós csapatok parancsnoka, Eisenhower tábornok az engedélyt mindenkit l - a miniszterelnökt l is - megtagadta. Churchill erre kijelentette, hogy akkor, mint az egyik hajóraj személyzetének a tagja vesz részt a hadm veletben. Mindezt a f parancsnoknak tudomásul kellett vennie. Váratlan helyr l azonban segítség érkezett. A király - VI. György -, miután tudomást szerzett a miniszterelnök tervér l, üzent neki, ha a miniszterelnök szükségesnek látja, hogy az akción ott legyen, , mint a király is úgy érzi, hogy csapatai élén kötelessége és joga, hogy részt vegyen benne. Ez aztán rögtön más világításba helyezte a kérdést. (6) Egy talpig férfi... De Gaulle tábornok, annak idején, Angliában kapott menedéket. Innen irányította a „Szabad Franciaország” ellenállását a második világháború alatt. A tábornok makacs, akaratos ember volt, különösen nehezen tudott megbirkózni vele Churchill, akit ugyancsak kemény fából faragtak. Amikor a háború olyan szakaszába érkezett, hogy de Gaulle elhagyta Angliát, levelet intézett VI. György királyhoz, amelyben kifejezésre juttatta háláját azért a segítségért, amelyben 1940 tragikus napjaiban részesítették, és a menedékért, amelyet azóta is nyújtottak neki. Fel akarta keresni Churchill-t is, de közölték vele, hogy nemrég „ismeretlen helyre” távozott. Így hát Edent l, a külügyminisztert l búcsúzott el. Beszélgetésük barátságos volt. - Mit tart rólunk? - kérdezte a miniszter. - Az angol nép szerfelett rokonszenves. Politikájukról azonban nem vélekedem mindig így mondotta de Gaulle. Miközben felidézte azt a sok ügyet, amelyet az angol kormány megvitatott vele, Eden mosolyogva kérdezte: - Tudja-e, hogy több nehézséget okozott nekünk, mint valamennyi európai szövetségesünk együttvéve?
- Nem kétlem - válaszolt maga is, mosolyogva. - Hiszen Franciaország maga is nagy hatalom. (49) „Veni, vidi, vici” Amikor de Gaulle tábornok el ször lépett a felszabadított Normandia területére - ahol Montgomery tábornok segítségével kapcsolódott be a francia közéletbe -, egy vörös kép , testes falusi plebánussal találkozott, aki engedélyt kért, hogy megszoríthassa a tábornok kezét. - Plebánus úr - válaszolja de Gaulle, kiszállva a dzsipb l - nemcsak megszorítom az ön kezét, hanem meg is ölelem önt. Az ölelkezés után továbbmentek és egyszerre észrevettek két szembejöv kerékpáros csend rt. Charles de Gaulle megállította az autót, a csend rök pedig észrevéve a tábornoki csillagot, vigyázzba vágták magukat és tisztelegtek. - Barátaim - fordult hozzájuk - én de Gaulle tábornok vagyok, és megkérem önöket tegyenek egy szívességet... Nem csinálnának egy kitér t, hogy jelezzék el re érkezésemet? Mi még tizenöt percig leszünk itt. A csend rök nagy sietve kerékpárra szálltak és beletaposva a pedálba elindultak teljesíteni a megbízatást. De Gaulle tekintetével követte ket, és ezt mondta: - Nos, elismertek engem! [Az anekdota szerint egyszer a párizsi utcán sétálva, körbefogták az autogramot kér gyerekek. Felt nt neki, hogy egy szepl s nebuló már harmadszor nyújtja oda a füzetét. „Mondd, fiam, neked hányszor kell az aláírásom?” „Ötször, mert tetszik tudni öt de Gaulleért már tudok cserélni egy Yves Montand-t.”] (1, 127) Kitört a béke Ger Ern (eredetileg: Sinder), aki 1945-ben Rákosi Mátyással együtt tért haza a Szovjetunióból, jelent s szerepet játszott az ország gazdasági életének irányításában. Tagja volt ugyanakkor természetesen a legsz kebb politikai vezetésnek is, és felel s mindazokért a súlyos politikai hibákért, amelyeket ebben az id szakban az ország kommunista vezet i elkövettek. (A spanyol polgárháborúban Pedro néven gátlástalan és kegyetlen ember hírében állt, volt a „hóhér”, a tisztogatások végrehajtója.) Ger a 60-as években nyugdíjasként egy kis budai lakásban élt (akik közelében éltek a korábbi években, elmesélték, hogy közönyösen hagyta, hogy környezete gondoskodjon életvitelér l, nem voltak nagy igényei sem a ruházkodás, sem az étkezés, sem pedig egyéb területen, els sorban az „ügy” szolgálata állott érdekl dése középpontjában). Az t felkeres Berend T. Iván akadémikus el tt apologetikusan mentegette gazdaságpolitikáját. Legf bb érve: 1948-ban Sztálintól azt az információt kapták, amit nem volt módjukban kontrollálni, hogy három-négy éven belül elkerülhetetlenül kirobban a harmadik világháború. Ennek rendeltek alá mindent. Kés bb Aczél Györgyt l hallotta, hogy börtönb l való szabadulása után, amikor Rákosi fogadta, és ugyancsak mentegette magát, hasonlót mondott: „Készültünk a háborúra és ránk szakadt a béke.” (22) Egy lépés „jobbra”, fél lépés „balra” Gorbacsov, Mihail Szergejevics (1931- ) tudta, hogy szüksége van a szovjet gerontokrácia képvisel inek támogatására, ha a haldokló Csernyenko, Konsztantyin Usztyinovics (19111985) székébe akar ülni. Ezért támogatta Kaganovicsnak és Malenkovnak a visszavételét a pártba (Hruscsov idejében zárták ki ket). Gorbacsov nagyon diszkréten teszi ezeket a lépéseket. Ami Molotov rehabilitálását illeti, azt mondja: - Azt hiszem, a publicitástól ezúttal eltérhetünk (nesze neked glasznoszty!). Usztyinovot, a honvédelmi minisztert annyira felizgatja ez a kis neosztalinista hullám, hogy azt mondja:
- És a Nagy Honvéd Háborúban aratott gy zelmünk negyvenedik évfordulójával összefüggésben nem kellene visszaadnunk Volgográdnak a Sztálingrád nevet? Gorbacsov hatalomra kerülése után, az 1986, március 20-i PB ülésén azt javasolja, hogy az Arktyika jégtör t kereszteljék át Brezsnyevre. - Igen, tegyük meg - mondta Rizskov - de ne jelentsük be a televízióban. (155) „Az ördög a csalafintákat megjelöli!” Se szeri, se száma azoknak a legendáknak, anekdotáknak, furcsaságoknak, amelyek Sztálin alakját a Sátán és az Antikrisztus alakjához kapcsolják. (Az orosz mentalitásban az álcárokhoz kapcsolódik az ördög, a világot visszájára fordító gonosz er k képzete.) Még a nem éppen gonoszságáról híres Gorbacsov alakját is összekapcsolták az ördögével. Különösen a homlokán vörösl anyajegyet értelmezték ördögi jelként: „csórt selmu metyit” - „az ördög a csalafintákat megjelöli.” Egyik híve, az ukrán Borisz Olejnyik nem sokkal Gorbacsov bukása után könyvet is megjelentetett a legújabb orosz Antikrisztusról, ezzel a címmel: A sötétség hercege (Knyaz tymi). (172) volt Gorbacsov... Nyugaton nagyon sokan és elég jól megélnek abból, kik voltak k, amikor már nem azok. Gorbacsov például 1991 után mindenekel tt szupersztár (a „nyugati világ” sztárja1), aki 100 ezer dolláros fellépti díjával éveken át vezette a sztárpolitikusok világranglistáját. 1992-93ban Ronald Reagan állítólag 80 ezret kapott egy bankett-fellépéséért vagy konferenciaszerepléséért, Jimmy Carter, Gerald Ford, George Bush, Richard Nixon pedig 4050 ezer dollárt. A pénzek az üzletemberré avanzsált Gorbacsov 1990-ben kapott Nobel-díjával (500 ezer dollárral) és a Peresztrojka cím könyv jogdíjaival (mintegy 60 ezer dollárral) megalapozott Gorbacsov Alapítvány kasszájába folynak, amely ötéves fennállása során 7 millió dollárnyi humanitárius dollárt szerzett Oroszországnak. Gorbacsov neve tehát jól m ködik, mind a haza javára, mind a maga hasznára. (174) A „Dagadt Hermann” A német nép „Dagadt Herman”-nak keresztelte el Göring marsallt (1893-1946). A Dagadt nagyon élvezte a felemelkedését, gátlástalanul élvezkedett a gyönyörökben. 1933 végére már 280 fontot (kb. fele annyi kilót nyomott). „A német átlagtenor arányait mutatja” gúnyolódott rajta William C. Bullet, az amerikai nagykövet. „Hátsó fele legalább egy yardnyi átmér j , és mivel testhez álló egyenruhába préseli magát egyedülálló látványt nyújt.” (A háború végén a fogságban a kékesszürke zubbony úgy lötyögött rajta, mint vitorla a szélcsendben: 80 font háj olvadt le róla.) Egy suttogott vicc szerint: - Tudjátok mikor lesz vége a háborúnak? - Amikor a Göringre felmegy a Goebbels gatyája! Természetesen az utolsó pillanatokig nem sz nt meg magasztalni az Führerjét, és mint Gröfaz-ról (Grösster Feldherr aller Zeiten, sein), minden id k legnagyobb hadvezérér l zengedezett. Testvére, Albert idétlenül átkeresztelte ezt „Grövaz”-nak (Grösster Verbrecher alle Zeiten..., minden id k legnagyobb b nöz je). Kis híján koncentrációs táborba került. (106) A „Feketepiac császára” Ezt a nevet Heinrich Himmler (1900-1945), Hitler egykori leghatalmasabb helytartója adta Göringnek, aki bárhol jelent meg a megszállt területeken, megmámorosodva gy jtötte be mindazt, ami értékesnek látszott, és nem volt egyértelm tulajdonosa. Csillapíthatatlan éhséggel vetette magát a m kincsekre, azt remélte, hogy majd egyszer megnyithatja az önmagáról elnevezett Göring Galéria-t, és közkinccsé teheti ket. Nem hiába tartotta magát
„az utolsó reneszánsz ember”-nek. Arról panaszkodott széltében-hosszában, hogy gy jteményében nincs meg Napóleon marsallbotja. 1944-ig többszázmilliós értékben gy jtött össze m alkotásokat. A háború végén m kincseit egy Berchtesgaden melletti bánya járataiba kezdte menteni. (Azt a ciánkáli-kapszulát is egyik órájáért és az aranygy r jéért szerezte egy nürnbergi rt l - amellyel elkövette nevezetes öngyilkosságát). (106) Maradt a ciánkáli ... Gerecke tiszteletes úr az utolsó éjszakán kénytelen volt elutasítani Göring kérését. Halála el tt Göring szeretett volna úrvacsorát venni, ámde az el z leg lefolytatott tesztelésen a birodalmi marsall csupán Isten létezését ikszelte meg, viszont üresen hagyta a kockát annál a kérdésnél, hogy szerinte Jézusnak van-e isteni szubsztanciája. Így hát nem is ehetett bel le. Maradt a ciánkáli. (78) Népszer ség, ó! Halifax, Edward Frederick (1881-1959) 1941 és 1946 között Anglia washingtoni nagykövete - azok közé az angol politikusok közé tartozott, akik a Hitler számára kedvez döntéseket hozó müncheni találkozót el segítették. Roosevelt elnök hajón ment eléje, amikor megérkezett a marylandi Annapolisba. A Fehér Házban csendben mulattak a dolgon. Mindenki tudta, hogy a tengerészet szerelmesét az új brit nagyköveten kívül arra is ellenállhatatlan vágy ösztönözte, hogy alaposan szemügyre vegye az új hadihajót, melyen a követ érkezett. Néhány nappal azután, hogy a Lord megérkezett Washingtonba, az angol kormány egyik csíp s nyelv képvisel je, amikor Londonba visszatérve megkérdezték t le, hogy boldogul Amerikában Halifax, azt felelte: - Ó remekül! Népszer sége a nulla fokról a fagypontig emelkedett. (164) A barát szónak nincs orosz megfelel je Hosszasan vitatkoztak az érdekelt felek Lengyelország második világháború utáni sorsáról. Az el készít megbeszélésen Harry Hopkins, (1890-1946) az amerikai elnök megbízottja többször is elismételte: kormánya olyan lengyel kormányt szeretne, amely baráti kapcsolatot tart fenn a Szovjetunióval, mire Sztálin kijelentette, hogy is mindössze ennyit kíván. (A látszólagos egyetértés más-más gondolatot takart, a lengyel kormány tagjait illet en nemigen tudtak egyetértésre jutni.) Ezúttal beigazolódott, amit Roosevelt korábban mondott Churchillnek: „Az oroszok nem úgy használják a szavakat, ahogy mi.”, és szemlátomást nem volt rá mód, hogy a „baráti” szót pontosan lefordítsák az egyik nyelvr l a másikra úgy, hogy mindkét fél számára ugyanazt jelentse. (164) Ami sok, az sok... 1945 májusában Berlinben írták alá a német fegyverszüneti okmányt. Az eseményen de Gaulle tábornok megbízásából résztvev francia tábornok elverg dött valahogy Zsukov marsall f hadiszállására, ahol nemigen állottak vele szóba, a francia zászlót is csak nagy könyörgésre t zték ki. (A nagyhatalmak csak vita után egyeztek bele, hogy a „gy ztes” Franciaország nevében is aláírják az egyezményt.) Amikor Wilhelm Keitel német tábornok belépett a terembe, ahol a szövetségesek jelenlév képvisel i el tt be kellett jelentenie a feltétlen német kapitulációt, s megpillantotta a francia zászlót, odaszólt kísér inek: Mit, még a franciák is itt vannak?... Ez már aztán sok... (122) Goebbels - a szoknyavadász „Rajtam és a n kön valami átok ül” - mondotta Paul Joseph Goebbels (1897-1945) - a propaganda zseni -, Hitler valószín leg legfanatikusabb segéde, a „Führer-mitosz” megteremt je. Hitler kisurai közül volt a legfanatikusabb a zsidógy lölet terén is. Himmler
azt mondta róla, volt az Endl sung (végs megoldás) kitalálója. A Führer nagyon csodálta Goebbels-t sokra tartotta, de nem volt baráti a kapcsolatuk. Különösen nem tetszett neki, hogy Goebbels nagy szoknyabolond volt, gyakran visszaélt a pozíciójával, és így szerzett magának színészn -szeret ket. Pedig felesége, Magda asszony nagyszer en teljesítette a nemzeti szocialista szaporodási doktrínát, hat gyermekkel „ajándékozta meg a Führer-t”. A sajtó úgy mutogatta ket, mint a „Harmadik Birodalom” mintacsaládját. A filmek nagy ura addig elment, hogy filmet készített Lida Baarovával a f szerepben, amely saját szerelmi viszonyukat tárta volna elég leplezetlenül a közönség elé. A film azonban rövid úton - mivel Magda asszony, aki pedig maga sem volt a h ség mintaképe, a válást fontolgatta - Hitler parancsára indexre került. [Noha Winston Churchillnek tulajdonítják, Goebbels volt az, aki úgy képzelte a háború utáni Európát, hogy „vasfüggöny” választja majd el a Szovjetuniót Európától.] (106) A trónörökös A Harmadik Birodalomban Hitler után a második ember Hermann Göring (1893-1946) volt. Hitler 1934-ben egy titkos rendelettel t nevezte meg utódjául (az amerikai újságírók a nürnbergi per idején az els számú nácinak, a f nácinak nevezték). Beteljesült anyjának a jövendölése: „Hermann-ból nagy ember lesz egyszer, vagy b nöz .” 1935. április 10-én második házassága napján (a boldog ara Emmy Sonnemann, a sz ke színészn ) tíz, a légier nél szolgáló tábornok, 30 000 katona, nyolc katonazenekar, és a legújabb repül gépek Berlin egén, szinte állami fontosságú eseménnyé avatták az esküv t. Eric Phipps, London nagykövete ingerülten csipkel dött: „Most már csak egy lépés van hátra: a trón - vagy a veszt hely.” Göringr l (a morfinistáról) ebben az id ben az a hír járta, hogy nemz képtelen. Néhány „jó barát” az esküv után két gólyát röptetett fel. Göring ekkor kifelé nem mutatott haragot. (106) Hitler - a keresztapa Hitler sokáig kitartott Göring mellett. A jugoszláviai Pál régenshercegnek egyenesen ezt mondta: „Nem vagyok magányos. Enyém a világ legjobb barátja, Göring az.” És amikor Emmy Göring, aki Hitler n tlensége miatt a birodalom „First Lady”-jének számított, sokak megdöbbenésére kislányt hozott a világra, akit Mussolini lánya után Eddának neveztek, Hitler vállalta a keresztapaságot. A világ minden részér l érkeztek az üdvözl táviratok, közel hatszázhuszonnyolcezer. A kis jövevény nem sokat változtatott a Göring-família össznépi megítélésén. „Miért nevezték éppen Eddának? - viccelt a néphumor. - Rövidítés: Ewiger Dank Dem Adjutanten.” (szójáték: örökös hála a szárnysegédnek.) Werner Finck kabarettista azon viccel dött, hogy inkább talán Hamletnek kellett volna elnevezni. „Sein oder nicht sein”. (A kifejezés kétértelm : Lenni vagy nem lenni, illetve Az övé vagy nem az övé.) Göring megneheztelt rá: Finck hamarosan egy koncentrációs táborban találta magát. Hitlernek ez a barátja egyszerre több vasat is tartott a t zben. Intenzíven kereste a megegyezés lehet ségét Londonnal, Roosevelttel. Kísérletei azonban kudarcot vallottak (a tárgyalásokról persze Hitler is tudott). Ellenségei végül elérték, hogy Hitler politikai végrendeletében Göringet kitaszítsa a pártból. (106) Göring fülel i Göring mindig tudni akarta mit érez a nép, mit a riválisai. Már röviddel a hatalomátvétel után létrehozta a Birodalmi Légi Közlekedési Minisztérium Kutatási Hivatalát, amely szüntelenül csobogó hírforrásként m ködött. Mintegy 3000 munkatárs hallgatta le csúcsid ben a minisztériumok, pártirodák, és követségek telefonjait. Ez a híréhség egyébként nemcsak a köz
-, hanem a magánéletre is kiterjedt. Göring fülel i szóról szóra leírtak mindent, még ha valami banalitás volt is. - Mi ez? - viccelt Kurt von Schleicher egykori kancellár felesége. - I nélkül senki sem szeretne az lenni, de i-vel mindenki. Na, feladod? A válasz: Arisch! Lefordíthatatlan szójáték. Arisch: árja. Arsch: segg. Göring pedig sonkáit csapkodva, vigyorogva adta tovább a szellemességeket a munkatársainak. (106) Ki a zsidó? „Azt, hogy ki a zsidó, én határozom meg.” - mondotta Göring marsall (egy másik helyen pedig így replikázott: „Nem szeretnék zsidó lenni Németországban.”), a „zsidókérdés megoldásának” legf bb koordinátora. Szóbeli megnyilatkozásai a zsidófalót mutatják, de valódi viszonya a zsidósághoz a végs kig bizonytalan maradt és a Hitler közvetlen közelében él emberekhez képest nagyon is dogmamentesnek és sokrét nek bizonyult. Olyan „íróasztal gyilkos” volt, akivel szóban azért lehetett alkudni, keresztapja is zsidó volt, és azoknak a zsidóknak, akik hasznára voltak, mint például m keresked k, személyesen állította ki a menlevelet. Ragaszkodott a légier második emberéhez, Ernst Milch-hez, aki szintén félzsidó volt, és Emmy asszonynak, a feleségének is segítségére volt abban, hogy zsidó színésztársait megvédje az SS és a Gestapo zaklatásaitól. Göring antiszemitizmusa leginkább a hangulatától és az érdekl dését l függött. Roosevelt elnöknek például azt ajánlotta, közvetít i útján, hogy kancellárként azonnal leállítaná a zsidóüldözést. (106) „Szárnyaljatok dics szarkák” Valamikor a 19. század elején Karamzin-t, a híres orosz írót és történészt megkérdezték, hogyan tudná röviden jellemezni Oroszországot. Karamzin egyetlen szóval jellemezte hazáját: „Lopnak!” Gyenyikin négyszázezres hadseregét is az si orosz átok, a lopás zilálta szét. A monarchista Sulgin, a fehér mozgalom egyik kezdeményez je a cári hadsereg „Szárnyaljatok dics sasok!” kezdet híres indulóját így javasolta átírni: „Szárnyaljatok dics szarkák!” (151) A helyettes bogarai Rudolf Hess (1894-1987) Hitler legels tanítványa volt és az is maradt haláláig, 1987-ig (ekkor követett el öngyilkosságot „a világ legdrágább rabja”, a spandaui börtön foglya). Maga a Führer elnevezés is Hess találmánya volt. Saját, gyakran félreértett címe, a Führer helyettese, amely csak a pártra vonatkozott, nem kapcsolódott valódi hatalomhoz. A többi „kisurak” (s olykor maga Hitler is) csak mulatoztak rajta, különösen pedig bogarasságán. Megrögzött hipochonder volt, aki sarlatánokkal és csodadoktorokkal tárgyalt. Alfred Rosenberg mesélte róla, hogy az egyik ilyen csodadoktor hatására Hess kihúzatta az összes fogát, hogy kigyógyuljon egy feltételezett betegségb l. Ha Hesst meghívták a kancellári lakomákra, egy bádogedénykében magával vitte speciálisan elkészített vegetáriánus ételét. Amikor ez Hitlernek a fülébe jutott, aki maga is vegetáriánus volt, (viszont imádta az édességet) az asztalnál kérd re vonta. Hess mindenféle speciális diétával védekezett, mire Hitler rendreutasította, hogy akkor talán otthon kellene étkeznie. {Speer szerint Hess ezek után szinte alig jelent meg Hitler asztalánál.) Hitler a többi lovagja jelenlétében is tréfálkozott helyettese különcségein, akit amúgy még mindig „az én Hessem”-ként emlegetett. „Csak abban reménykedem - mondta Göring-nek -, hogy soha nem kell majd helyettesítenie engem. Mert akkor nem tudom, kit sajnálnék jobban: Hesst vagy a pártot.” (106) Egy „jelentéktelen” ember
Heinrich Himmler (1900-1945) az SS f nöke, mindenekel tt egyvalami volt: Hitler engedelmes végrehajtója. Olyan tulajdonságokkal rendelkezett, amelyek még ma is „német jellegzetességeknek” számítanak: hatékony, pontos, kötelességtudó, tekintélytisztel , rendes és tiszta. Heinrich Himmler: német karrier vagy német betegség? Albert Speer szerint viszont egy „olyan férfi, akinek semmi kiváló vagy különleges tulajdonsága nincs”. Azt, hogy a számára kínálkozó lehet ségeket ki tudta használni a Biztonsági Szolgálat f nökének, Heydrichnek köszönhette. A birodalom egyik suttogva terjesztett vicce szerint H. H. H. H., vagyis Himmler agyát (németül: Hirn) Heydrichnek hívják. Érdekes módon a kereszténység helyett az iszlámért és Mohamedén rajongott. „Minden harcosnak, aki bátran harcol, és csatában esik el, két gyönyör hurit ígért jutalomképpen.” A férfiaknak meg kell engedni a többnej séget, hogy sok h st tudjanak nemzeni. Ezt az elméletet önmagára is érvényesnek érezte: felesége, Margarete mellett egy másik asszonyt, egy szeret t is tartott, aki két gyereket szült neki. Egyik beszédében, a zsidók kiirtásáról szólva mondta: „Hát persze. Megcsináljuk. Világos. Igen ám, de aztán jön az a derék nyolcvanmillió német, mindegyik a maga tisztességes zsidójával. És, akik így beszélnek, azok közül egy sem látott semmit, egy sem csinált semmit...” Ha jól meggondoljuk, talán nem is olyan jelentéktelen ember a Reichsführer SS. Hitler után a „Harmadik Birodalom” leghatalmasabb embere volt. (106) Egy különleges gy jtemény Potthast asszony, Himmler szeret je megmutatta Martin Bormann-nak (Bormann fiának) azt az érdekes gy jteményt, amelyet az SS f nöke egy egészen speciális manzárdban rzött. Mikor felmentek a padlástérbe és körülnéztek, egy darabig fel sem fogták, hogy mit látnak. Székek, asztalok voltak ott emberi testrészekb l. Volt egy szék, amelynek ül kéje egy medencecsont volt, lábai is.emberi lábak, emberi talpakon. Az asszony levett egy példányt Hitler Mein Kampf-jából. Megmutatta a kötését - emberb r, mondta - és elmesélte, hogy a dachaui foglyok az ilyesmihez hátb rt használtak. [Az embervágóhidak zömében nem a birodalom területén, hanem a „F kormányzóság” földjén helyezkedtek el: Auschwitz, Sobibor, Chelmno, Majdanek, Treblinka, Belzec] (106) Az „önérzetes” Atyuska Maxim Litvinov (1896-1951) az 1920-as évekt l negyedszázadig szoros munkakapcsolatban állott Sztálinnal. Litvinov mint a bolsevikok titkos pénzalapjának kezel je, rendszeresen találkozott Sztálinnal. Az feladata volt többek között a nagycímlet bankjegyek külföldön történ beváltása. A „h skor” politikai elitje, közöttük Nctgyezsda Krupszkajával, Lenin özvegyével a 30-as években már szinte pozitív felhanggal emlékeztek az ún. „kisajátításokra”. Sztálin láthatóan tisztelte Litvinovot, a nemzetközi nagypolitika kiváló ismer jét, a kés bbi külügyi népbiztost. Amikor a Szovjetunió belépett a Népszövetségbe és diplomáciai kapcsolatot létesített az Egyesült Államokkal, Sztálin fejedelmi ajándékkal jutalmazta az Atyuská-t (ez volt Litvinov mozgalmi neve): odaadta neki az egyik nyaralóját és 8 f s rséget rendelt a védelmére (és persze minden lépésének a figyelésére). A népbiztos angol felesége még azt is megtehette, hogy Moszkva belvárosában sétáltatta pórázon kedvenc kecskéjét. 1939 májusában Sztálin leváltotta a zsidó Litvinovot, hogy Hitler kedvében járjon (ugyanakkor munkatársait bebörtönöztette). Litvinov mintegy válaszként „utolsó gazembernek” és „tudatlan politikusnak” titulálta a szovjet diktátort, egészen ismeretlen emberek el tt is. Bár évtizedeken át igyekezett kedvez színben feltüntetni a szovjet rendszert a nemzetközi diplomáciai életben, volt mersze, hogy figyelmeztesse a nyugati elitet, ne bízzon Sztálinban és társaiban (1951-ben halt meg). (112)
Egy amerikai proconsul McArthur, Douglas (1880-1964) amerikai tábornok minden kényúrnál hatalmasabb úr volt Japánban, amikor az ország feltétel nélkül megadta magát. Ez az ember ingujjban fogadta a szalonkabátos japán császárt. Az a hír járta, hogy ért a keletiekhez, katona és diplomataként kiválóan megállta a helyét (állítólag érzelmes kapcsolatot tartott fenn Csang Kai-sek feleségével). Már 15 esztendeje nem volt Amerikában a hetvenéves hadvezér, amikor ebéd közben megkapta az elbocsátó levelet. Nyugodtan evett tovább, tréfálkozott, aztán bement a hivatalába és átadta a távol-keleti f parancsnokságot utódjának, egy fiatal tábornoknak. Menesztésének okáról így tudósít Márai Sándor: „A régi Róma több ilyen tábornokot ismert, akik a proconsuli méltóság b völetében önálló politikát kezdtek ... (Az volt a meggy z dése, hogy a Szovjetet Keleten, Kínában kell megverni. Truman és a demokraták nem mertek belemenni egy ázsiai kalandba.) Amerika történetében McArthur az els , aki az új világbirodalom tisztségvisel i közül fellázadt az otthoni politikusok és bürokraták ellen.” (122) Egy magányos farkas Montgomery (1887-1976) angol tábornagy 1939 óta különböz vezet tisztségeket töltött be a hadseregben, hosszú id n keresztül Eisenhower helyettese volt. A tábornagy szándékosan bizonyos különc szokásokat vett fel. Ezek közül az egyik az volt, hogy távol tartotta magát törzsét l. Egy lakókocsiban lakott és néhány segédtiszt vette körül. Ez nehézséget okozott a törzs munkájában. Más parancsnokságok törzstisztjeivel nem volt hajlandó tárgyalni, csak a sajátjaival, és a vitában nézetei mellett makacsul kitartott. De, ha a döntés megtörtént mindig maradéktalanul végrehajtotta, ez volt a véleménye Eisenhowernek is. Az életét majdnem teljesen a hivatásának szentelte, reggelt l estig dolgozott. Egyes rosszhiszem emberek azt állították róla, hogy a hadsereg a felesége és nincs is szüksége másra. (1927-ben megházasodott, 1928-ban fia született, Dávid, aki azonban 1937-ben meghalt.) (49) A váza... Egyszer Montgomery rájött, hogy valami hiányzik a lakókocsijából - mégpedig egy éjjeliedény. Megkérte segédtisztjét, hogy kerítsen neki egy ilyen alkalmatosságot a birtok tulajdonosn jét l. A helyzetet kényesnek ítélve, az egy vázát kért kölcsön a f parancsnoknak. A Madame összeszedte a kastély összes virágvázáját és kérte, hogy válassza ki azt, amelyik a legjobban tetszik. Gondos tanulmányozás után egyiket sem találta alkalmasnak a tábornok virágai számára. Megkérdezte nincsenek-e másfélék? A Madame nem kis humorérzékkel kitalálta, hogy éjjeliedényre van szüksége a f parancsnoknak. Azt mondta a segédtisztnek, talán még talál egy vázafajtát, ez ugyan meglehet sen szokatlan, de talán megfelel egy katona számára. Kiment a szobából, és néhány perc múlva egy rózsaszín virágokkal díszített kis fehér éjjeliedénnyel tért vissza. A segédtiszt azt felelte, hogy pontosan ilyenre van szüksége, és ez igen jól fog kinézni a lakókocsijában. Az úrhölgy végül ragaszkodott hozzá, hogy Montgomery a vázát tartsa meg emlékül. (131) Vasidegek Montgomery tábornok megszokta, hogy korán, nem sokkal vacsora urán lefeküdjék. Ezt a szokását a harctéren is meg rizte. Egész nap kint volt az arcvonalon, minden alárendelt parancsnokát felkereste, meghallgatta a problémáikat, döntéseket hozott, szóbeli utasításokat adott. Az ügyeletesek ismervén szokását éjszaka soha sem zavarták, legfeljebb csak akkor, ha valami nagy baj volt. Egyszer egyik éjjel felköltötték és közölték vele, hogy a németek
elfoglalták egyik helységüket. A törzstisztje meg volt lepve, amikor mérgesen azt mondta neki: - Menjen, és ne zavarjon, mondja meg a dandárparancsnoknak, hogy verje ki ket. Egy másik alkalommal Rommel támadása után ismét felébresztették, hogy elmondják neki az eseményeket. A tisztek állítása szerint csak ennyit felelt rá, hogy „kit n , jobb nem is lehetne”, és utána rögtön elaludt. Másnap a szokásos id ben reggelizett. Elmondása szerint biztos volt benne, hogy ha mindenki teljesíti a parancsokat, akkor ezt a csatát meg kell nyerniük. (131) A 8. hadseregben tilos cilindert viselni Észak-Afrikában Montgomery katonái a mögöttes területeken minden ruhát levetettek magukról. A 8. hadseregben legfeljebb csak egy rövid nadrág volt a viselet. Egyesek széles karimájú szicíliai szalmakalappal védekeztek a nap melege ellen. Egyik alkalommal egy nyitott gépkocsiban az arcvonalra hajtott a f parancsnok. Szemben látott egy tehergépkocsit egy katonával, aki nyilvánvalóan teljesen pucéran ült a vezet i ülésben és cilinder volt a fején. Amikor a tehergépkocsi elhaladt mellette, vezet je kihajolt a fülkéb l, levette cilinderét és gáláns mozdulattal meglengette a tábornagy felé, aki harsány nevetésben tört ki. Montgomery, aki nem sokat tör dött az öltözködéssel (öltözéke egy baszk sapka, egy kopottas magas nyakú pulóver és b szárú, vasalatlan kordbársony nadrág volt), rádöbbent, hogy azért annak is vannak határai. Amikor visszament a parancsnokságra, kiadta az öltözködésre vonatkozó egyetlen és egymondatos parancsát: „A 8. hadseregben tilos cilindert viselni.” (131) Jelentés a nagyhercegnek Az egyik orosz tábornok mellhártyagyulladásban súlyosan megbetegedett. A kezel orvos állapotáról bulletint adott ki, amelyet elküldtek a f hadiszállásra. A jelentés Nyikolajevics Miklós nagyherceg kezébe került, így szólt: - Tábornok súlyosan megbetegedett. Pleura (mellhártya) er sen megtámadva. A jelentésre a következ válasz érkezett: - Tábornok menjen a pokolba. Pleurát minden körülmények között tartani kell!!! Nyikolajevics. (88) Radetzky levele Ambrus Zoltán mesélte. Hogy a nagy hadvezérek (akárcsak a tenoristák) nem mindig álltak a legjobb lábon a m veltséggel, arra a legjobb bizonyítékot szolgáltatott a Radetzky-jubileum. Az olaszvér osztrák generális (Radetzky, Joseph Wenzel von 1766-1858, gróf, tábornok) halála évfordulóján hívei kiadták levelezéseit. A levelek között volt egy, amelyet Radetzky Milánóból írt Bécsben él leányának. Ebben a levélben többek között ezeket írja. - Itt Olaszországban nagyon nehéz az élet. Az olaszok örökösen zavarognak és fejünk fölött állandóan ott lóg Démoszthenész kardja... (92) A párt is csak egy ember A párt Központi Vezet sége 1954 októberében értékelte korábbi határozatának végrehajtását. Elismerték, hogy a párt politikája és a kormányprogram végrehajtása körüli huzavona miatt a júniusi döntések végrehajtása „nem folyik kielégít en”. Ahogy a pesti vicc mondta a Rá kosiid kben: a párt is követhet el hibákat, hiszen az is csak egy ember (egy másik változat szerint a párt nem egy, hanem egy és fél ember: Rákosi és a többi fél) A pártot Rákosi máshoz is hasonlította, amikor azt mondta Péter Gábornak, aki állítólag ott akarta hagyni az Államvédelmi Hatóságot: - Na és mit gondol maga, ezt a hitközséget könny vezetni? (150)
Az els magyar „honanya” Slachta Margit (1884-1974) sei gazdag földbirtokosok voltak. Tanítói oklevelet szerzett, de hamarosan bekapcsolódik a keresztény alapú szociális n védelmi munkába. Különböz egyesületek és társulatok tagjaként - félig apáca, félig világi apostolként - a szociális nyomor enyhítése, a rászoruló n k patronálása érdekében tevékenykedett. Feltalálta magát a Tanácsköztársaság idején is. A f városban termel szövetkezetet alapított. A „Tsz-kertészetben” zöldségféléket termeltek, els sorban saját konyhájuk és gondozottaik ellátására. 1920-ban a magyar történelemben el ször választották meg n i képvisel nek. Legitimista volt, IV. Károlyt ismerte el törvényes államf nek. Így érthet , hogy igyekeztek t félreállítani. A Szociális Testvérek Társaságának a f nökn jeként, az 1943-44-es években a társaság mintegy ezer zsidót mentett meg az elhurcolástól. Közöttük volt Hejtai Jen , Radnóti Miklósné, Rusznyák István (az MTA kés bbi elnöke) és Márkus Emília színészn . Kommunista- és szovjetellenessége miatt állandóan összeütközésbe került a hatalommal. Az országgy lésb l többször kizárták. Ellenezte a köztársaság kikiáltását, az iskolák államosítását: a törvény megszavazása után, az ülés végén, tiltakozásul ülve maradt a Himnusz eléneklése alatt. Ezért kétszer hat hónapra kizárták az országgy lésb l (id közben a parlament mandátuma is lejárt). 1949-ben el bb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba emigrált. Az emigrációban nem folytatott politikai tevékenységet. 90 éves korában Buffalóban halt meg. (66) Abrichtolás a' la Szirmai Szirmai István, Kádár János egyik legf bb bizalmasa volt s funkcióinak száma egyre gyarapodott. A bécsi döntés után Magyarországhoz került erdélyi pártmozgalomból jött. 1956-ban a Tájékoztatási Hivatal f nöke, aztán a KB osztályvezet je, majd ideológiai titkár. Csavart észjárású, életet kedvel , de ugyanakkor cinikus ember volt. A pártfunkcionáriusok „jobbosnak”, az értelmiségiek személyi elfogultsággal teli diktátornak tartották. Bizonyos mértékig Aczél György ellenlábasa volt. Helyzeténél fogva sok mindent megengedhetett magának. Egyik renitens pártfogoltját, akir l azt a jelentést kapta, hogy rend rállamnak min síti a rendszert, a következ képpen fegyelmezte meg: - Ha ilyen jól tudja, hogy ez egy rend rállam, akkor minek pofázik? (156, 162) Botorság... Alexandr Szuvorov orosz hadvezér az ellenséges csapatok megrohamozására készült, amikor parancs rtisztje megkérdezte: „Kegyelmes uram, nem tartaná szükségesnek, hogy ütközet el tt pontosan felmérjük a szemben álló er ket?” „Botorság - felelte a hadvezér. - Mi azért jöttünk ide, hogy megverjük az ellenséget, és nem azért, hogy megszámláljuk.” A „Vörös Napóleon” Mihail Tuhacsevszlij marsall 25 éves korában már a Vörös Hadsereg parancsnoka volt. A sors kegyeltje. Hírneve volt, kitüntetései, magas rangja. (Mindez azonban csak 1937-ig tartott.) Jókép volt, és ezt tudta magáról. Mindig felt n en öltözködött. Rendkívül egészséges is volt. Ráültetett egy embert egy székre, majd felemelte a széket a rajta ül vel együtt, egylábánál fogva, kinyújtott karral. Tuhacsevszkij a m vészetek pártfogója volt (maga is hegedült). Szerette Sosztakovics zenéjét, mindig meghallgatta új szerzeményét, meghitt barátja is volt. Amikor 1936-ban megtámadták a Lady Macbeth miatt, hozzá fordult tanácsért. Bezárkóztak az irodájába, kikapcsolták a telefonokat, és csendben beszélgettek. (Már akkor is a fürd szobába kellett vinni a vendéget, ha viccet akartak mesélni.)
Mint ismeretes Tuhacsevszkijt Sztálin és Hitler közös akciója pusztította el. De Sztálin mindenképpen megszabadult volna t le, mert árnyékot vetett a „nagy hadvezér” dics ségére. Ezért Sztálin parancsára agyonl tték. Most már tudjuk, hogy Hitler nem azonnal írta alá a Barbarossa-tervet. Habozott, és csak azért írta alá, mert azt gondolta, Tuhacsevszkij nélkül a Vörös Hadsereg tehetetlen. (180) „Monsieur” Villars Claude Louis Hector Villars herceg és hadvezér 19 éves korában kezdte katonai pályafutását. Végigharcolta kora összes háborúit, ott volt az 1687-es harsányi csatában is, amelyikben megsemmisít csapást mértek az egyesült európai csapatok - köztük a magyarok is - a megszálló törökökre. Egyszer egy nyegle, pályája elején léh t sköd francia tisztecske, valami paranccsal Villars f hadiszállására ment, s berontván a marsall szobájába, körül sem nézve, ezt kiáltotta: - Hol van Villars? Villars persze ott volt, egy asztalra kiterített térképre görnyedve, s sértette a pimasz hang. - Itt vagyok. De legalább tette volna nevem mellé: monsieur! A tájékozatlan tisztecske, aki aligha lehetett tisztában a marsall múltjával, nem rettent meg: - Én még soha életemben nem hallottam, hogy valaki is azt mondta volna: monsieur Nagy Sándor, monsieur Caesar vagy monsieur Hannibál. (168) Sztálin és Zsukov marsall polémiája A második világháború alatt Sztálin az egyetlen olyan hadvezér, aki a harctéri kudarcok miatt lelövette tábornokait. Kegyetlen volt, de néha ugyanakkor megnyer is tudott lenni. Egy alkalommal panaszkodott, hogy Zsukov, Georgij Konsztantyinovics (1894-1974) nem támadott elég intenzíven. Err l volt is egy heves vitájuk a Kremlben, amelynek a végén Zsukov így szólt: - Nos, akkor inkább lemondok vezérkari tisztemr l. Sztálin - aki soha sem járt a csatatéren - erre a következ t válaszolta: - Igen, jobb is lesz, ha a fronton veszi át a parancsnokságot. Zsukov azonban folytatta a megkezdett vitát. A diktátor pedig hirtelen hangnemet váltott, és mosolyogva így szólt: - Tábornok elvtárs, ne legyen már ilyen dühös. A maga pályafutása igen sikeresnek bizonyult. Most pedig üljünk le és igyunk meg egy csésze teát. (A gy zelem után pedig kitöröltette Zsukov nevét a háborúval foglalkozó könyvekb l.) És ezzel tulajdonképpen kiküldte Zsukovot a frontra. (179) Ergo... A gyerekek játszották az iskolában a hatvanas években az alábbi kérdés-felelet játékot: Ki volt a trafalgári gy z ? Nelson. Hány szeme volt? Egy. Ki volt a legendás kuruc vezér? Vak Bottyán. Hány szeme volt: Egy. Ki volt a borogyinói gy z ? Kutuzov. Hány szeme volt? Egy. Ki volt az arabok legy z je? Dajan. Hány szeme volt? Egy. A fentiekb l egyenesen következik, hogy mit kell tenni az akkori hadügyminiszterrel? És a gyerekek ezt a következtetést le is vonták. Ugyancsak iskolában hangzott el ebben az id szakban az alábbi találós kérdés is: - Mikor lesz béke a Közel-Keleten? - Ha majd Dajan izraeli hadügyminiszter és Nasszer egyiptomi elnök négyszemközt fognak tárgyalni. (87, 90)
Tudósok, felfedez k „Valljuk be mi is arra a távolabb, de nagyobb, s el nem évül dics ségre törekszünk, amely Bolyainak adatott, mert tudjuk, hogy csak az az igazi tudomány, amely világra szól: azért, ha igazi tudósok és - amint kell - jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlaját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák és megadhassák neki az ill tiszteletet. Ez a mi eszményünk, ez valósult meg Bolyai alkotásával egyszer, ilyen teljes mértékben talán egyetlenszer.” Eötvös Lóránd „Genius loci - a XX. századot Budapesten csinálták” Szent-Györgyi Albert az a tudós, aki az els Nobel-érmét hozta haza Magyarországra, és aki Magyarországról utazott Stockholmba átvenni a legrangosabb tudományos díjat. Vele együtt 13 magyar illetve magyarországi eredet személy részesült e rangos kitüntetésben. Tiszteletükre 1995-ben, a Nobel-testamentum centenáriuma évében a Magyar Posta bélyeget bocsátott ki. Közülük Lénárd Fülöp az 1905. évi fizikai, Bárány Albert az 1914. évi orvosi, Zsigmondy Richárd az 1925. évi kémiai, Szent-Györgyi Albert az 1937. évi orvosi, Hevesi György az 1943. évi kémiai, Békésy György az 1961. évi orvosi, Wigner Jen az 1963. évi fizikai, Gábor Dénes az 1971. évi fizikai, Polányi János az 1986. évi kémiai, Wiesel Elie az 1986. évi béke, Oláh György az 1994. évi kémiai, Harsányi János az 1994. évi közgazdasági és Kertész Imre a 2002. évi irodalmi Nobel-díj kitüntetettje. A „díjak díjával” díszes oklevél, aranyérem (súlya: 208 gramm, átmér je: 66 mm) és 1 millió dollár körüli összeg jár. Magyarország létszámában kicsi, de a tudomány tiszteletében és tudósai teljesítményében nagy ország. A XX. század elején a kolozsvári (kés bb Bolyai) tudományegyetemen tartott centenáriumi ünnepségen Eötvös Lóránd célul t zte ki, hogy a tudomány világában legyen nagy Magyarország. A világ egy vezet tudományos lapja, a Nature évezrednyitó számában Vaclav Smil tollából „Genius loci - a XX. századot Budapesten csinálták” címmel közölt millenniumi esszét: Eötvös Lórándnak az álmát valóra váltotta a XX. század, a tudomány világában lett egy nagy Magyarország. Ehhez jelent sen hozzájárultak a Nobel-díjasokon kívül nagy kreatív magyar tudósaink is: Neumann János, Kármán Tódor, Szilárd Leó, Teller Ede, Boy Zoltán és sok-sok tanítványuk. (136) Arisztotelész a tudásról Egyszer megkérdezték Arisztotelészt (i.e. 384-322), az ókori görög filozófust, Nagy Sándor császár nevel jét, hogy szerinte mi a különbség a tudós és a tudatlan között. - Ugyanaz, mint az él és a holt ember között - felelte a bölcs. (157) Feddés Arisztotelész így feddte meg tanítványát, Nagy Sándor császárt, aki a lakomán túl sok bort ivott: „Az els pohár bor, amit megittál az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.” (83) Arkhimédész törvénye A nagy görög matematikus, fizikus és feltaláló Arkhimédész (i.e. kb. 287-212), leghíresebb fizikai tételét, amely mindmáig tananyag, véletlenül fedezte fel. Fürd jébe lépve, mint mindig a testek, tárgyak viselkedését figyelte, és amint belemerült a vízbe, érezte, hogy teste könnyebb lett. Gondolkozva a jelenségen, ezt az elvet fogalmazta meg: akármely folyadékba mártott test annyit veszít a súlyából, mint amit a testtel azonos térfogatú folyadék nyom.
Örömében állítólag meztelenül rohangált az utcán, és azt kiáltozta: „Heuréka!”, azaz Megtaláltam. A diákhumorban több változat is él Arkhimédész törvényével kapcsolatban. A tanár - miután a diák jól válaszolt a feltett kérdésre -, kíváncsi volt rá, vajon érti-e az alaptörvény lényegét, s megkérdezte: - És hová lesz a súlyveszteség? - Tanár úr kérem, kiszorul a partra. Egy másik. - Mi történik, ha az ember belelép egy vízzel telt kádba? - Azonnal csengeni fog a telefon! [Arkhimédészt egy római katona ölte meg 72 éves korában.] (1, 141,168) Az enciklopédisták vitája Denis Diderot, (1713-1784) író és filozófus a többi enciklopédista társaságában a hitr l és Istenr l vitatkozott. - Isten? - szólt Voltaire. - Ha nem volna, ki kellene találni. Diderot határozottan bólintott: - Igen. Pontosan ezt csinálták az emberek. (\) „Az atombomba a légynek sem árt! Az 1945 augusztus eleji atombomba-támadásról a japán f hadiszállás els jelentése így tájékoztatott: „Az ellenség Hirosima város támadása során újfajta bombákat alkalmazott. Jelent s kár keletkezett a városban.” Természetes, hogy a hír óriási érdekl dést váltott ki világszerte. Budapesten az újságíró Boy Zoltán (1900-1992) fizikussal, az Egyesült Izzó akkori vezérigazgatójával, a m egyetem els atomfizikai tanszékének a vezet jével készített riportot. (A tudós ekkor találta fel az elektrokardiográfot. 1948 után az USA-ba távozott. Egy ideig Neumann Jánossal is együtt dolgozott. Világraszóló alkotása: az új méterszabvány, és volt az els európai, aki 1946-ban Budapestr l üzenetet váltott a Holddal és szimbolikusan kilépett a világ rbe. Munkatársaival, lokátor segítségével radarvisszhangot fogtak a Holdról.) Arra a kérdésre, hogy az atom csak, mint rombolóeszköz használható-e, így válaszolt: - S t, ellenkez leg. Az emberiség eddig szegény volt, s most szinte mondhatnám, hirtelen meggazdagodott. Hatalmas új energiaforrás birtokába jutott. [A budapesti fekete humor rögtön kitermelte a maga atomviccét. Az atombombáról az a hír járta, hogy nincs hatása a hangyákra, pókokra, legyekre: - No, lám. Az atombomba a légynek sem árt!] (43, 136) Felfedezés - egyid ben A telefon feltalálója Alexander Graham Bell (1841-1922) skót származású fiziológus volt. (Kés bb amerikai állampolgár lett, s professzora volt a bostoni egyetemnek.) Egyébként iskolába csak pár évig járt, de autodidaktaként nagy m veltségre tett szert. Érdekl dése a hang reprodukálása iránt eléggé magától értet d volt, mivel apja a hangfiziológia specialistája volt. 1876 februárjában szabadalmat kért találmányára, melyet néhány hét múlva meg is kapott. Érdekes megjegyezni, hogy ugyanaznap más valaki (teljesen a véletlen egybeesése folytán), egy bizonyos Elisha Gray is szabadalmaztatni akart egy szerkezetet, de egy-két órával kés bb. Noha Bellt a telefon feltalálása gazdaggá tette, soha nem hagyott fel a kutatásaival. Sok minden érdekelte, de els sorban az, hogy a siketeken segítsen. A felesége, akinek a tanára volt, ugyanis szintén siket volt. (73) Az els autó próbaútja Karl Benz (1844-1929) német mérnök, 1878-ban elkészítette az els , gyakorlatban is bevált, egylóer s, egyhengeres, négyütem , elektromos gyújtású, benzinmotoros gépkocsit. 1885.
május 8-án mutatta be. Tömegest l álltak a néz k az úton és bámulták az egyedülálló színjátékot. Az újságok is növekv lelkesedéssel számoltak be ezekr l a ló nélküli utazásokról. Benz-t egy nap berendelték a rend rségre és megtiltották neki, hogy Mannheim utcáin autózzon. Felvetésére, hogy az országutat használhatja-e, azt válaszolták: erre csak Baden minisztere adhat engedélyt. Az engedélyt megkapta ugyan, de az csak 12 kilométeres óránkénti sebességet engedélyezett (a városban hatot). Benz ekkor meghívta a minisztert egy próbaútra ( volt az els hivatalos személyiség, aki autóban ült). Egy ócska tejeskocsi döcögött el ttük. Tíz percig így vánszorogtak. excellenciája ideges lett. - Hiszen ez rettent , uram! - kiáltott fel. - Nem tudja megel zni azt az embert el ttünk? - Nagyon sajnálom, kegyelmes uram, de akkor már nyolc kilométerre kellene fokoznom a sebességet, és ezt excellenciád megtiltotta nekem, különben elveszi a kocsimat. Öt perc után, miközben Benz türelmesen követte a tejeskocsit, a miniszter kifakadt: - Ugyan induljon már neki! Az én lovaskocsim háromszor ilyen gyors. Ez volt az els hivatalos rendelet, amely megértést mutatott az új szállítóeszköz iránt. Benz el zött! A miniszter pedig engedélyezte, hogy Benz olyan gyorsan hajtson, ahogyan csak akar. (Akkoriban, s t még a század elején is mindenki azt hitte, hogy az autó kizárólag verseny céljára készült. Henry Ford (1863-1947) autógyáros 1908-ban mutatja be azt a gépkocsit (amit „népautó”-nak nevezett), amely tömeggyártás útján valóban általános használatúvá vált. Eleinte azonban róla is, csak mint Mr. Crankról beszéltek (Crank angolul: elmebeteg). Ford 1915-ben megszerkesztette az els traktort is a parasztoknak.) (84) Magyaroknak - csak románul! Berend T. Iván (1930- ) akadémikus, történész, egy kéthetes romániai tanulmányútja során Kolozsvárott egy el adást szeretett volna tartani. Mivel az illetékesek csak román nyelven megtartott el adást engedélyeztek, az akadémikus magyar szövegét románra fordították s valaki felolvasta helyette. A közönség, a kolozsvári történészek - írja A történelem - ahogyan megéltem cím önéletírásában - egyetlen román kollega kivételével, akivel folyékonyan magyarul társalgott az el adás után, mind magyar volt ...(22) Kis ország, kis bürokrácia - nagy ország, nagy bürokrácia Szokás volt s az ma is, hogy az egymással kapcsolatban álló egyetemek „honoris causa” doktorrá avatnak arra érdemes tudósokat, els sorban egyetemi vezet ket. A kijevi Sevcsenkóról elnevezett egyetem vezet i egyszerre két debreceni akadémikus - Bognár Rezs kémikus és Rapcsák András matematikus - tiszteletbeli doktorrá fogadását határozták el. A két tudóst és feleségét szabályosan meghívták Kijevbe, a díszdoktoravató ünnepségre. A felt n en meleg fogadtatás, valamiféle zavart feszültséget sejtetett. Egyik programot követte a másik, de az ünnepség id pontjáról napokon keresztül nem esett szó. Végül az ott tartózkodás utolsó napján tudatták velük, hogy adminisztrációs hiba miatt az avatásukra most nem kerülhet sor. (Az történt ugyanis, hogy a moszkvai minisztérium írásos engedélye valamilyen ok miatt nem érkezett meg Kijevbe.) A két tudós vérmérsékletének megfelel en reagált a hallottakra. A jó humorú Rapcsák András például megjegyezte: - Hát ilyen az élet Rezs ! De mi még ne is szóljunk egy szót se: kis ország, kis bürokrácia, nagy ország, nagy bürokrácia! (Kertész Ákos író annak idején, amikor a Szovjetunióban vendégeskedett, és az örményeknél sürgette a novellájáért járó pénzecske kifizetését, azt a választ kapta: Szicsasz! Nagy ország sok id !) (139) A szabály: az szabály!
A hortobágyi halastóhoz utazik horgászni kedvenc docense kíséretében Bognár Rezs kétszeres Kossuth-díjas akadémikus. Miután megérkeznek a helyszínre, a kocsijukat leállították egy árnyékos helyre, s elindultak a horgászfelszerelésekkel a stég felé. A docens közben visszafordult, mert észrevette, hogy a csalis dobozt elfelejtették magukhoz venni. Addigra, mintha a földb l n tt volna ki, ott termett egy kisrend r és közli, hogy azon a helyen, ahol megálltak, tilos a parkolás és kéri a docens jogosítványát. - Nem az enyém a kocsi - mondja a docens -, hanem a professzor úré, tessék várni, azonnal visszahívom. - Aztán meggondolja magát, és jóindulatúan figyelmezteti a rend rét: - Fontolja meg a dolgot biztos úr, a professzor úr kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, országgy lési képvisel és az Elnöki Tanács tagja. Nem akarom, hogy esetleg valami baja legyen a dologból. - Nem lesz semmi baj! - válaszolja a kisrend r. - Kérem a saját iratait, megbüntetem helyette magát! (139) A szerencse forgandó Niels Bohr (1885-1962), a XIX. század egyik legjelent sebb dán fizikusa (aki Nobel-díjai is kapott), fiatal korában az egyetemi futballcsapat kapusa volt. Professzora csodálkozva konstatálta, hogy a természettudományokban már akkor is kiváló fiatalember egy nyúllábat visz magával a kapuba. - Nem értem barátom - mondta a fejét csóválva -, ön tudós ember létére hisz abban, hogy ez szerencsét hoz? - Én persze nem hiszek - felelte Bohr -, de azt mondják, akkor is szerencsét hoz. [1920-tól Koppenhágában az intézetében folytatta pályafutását, és itt fedezte fel a 72-es rendszámú kémiai elemet, a hafniumot, a szintén Nobel-díjas magyar származású tudós, Hevesy György]. (1, 136) Két csodagyerek - egy családban Bolyai Farkas (1775-1856) és Bolyai János (1826-1860), apa és fia testesítik meg a számok tudományának magyar óriásait. Bolyai Farkas kilencéves korában tetszés szerint feladott témákról latin verseket rögtönzött, szünid ben megtanult görögül, héberül olvasta a bibliát, tizennégyjegy számokból pedig biztosan tudott négyzet- és köbgyököt vonni. Tizenkét éves korában Kemény báróék kastélyába került, Kemény Simon „mentora” lett. Ebben a min ségében külföldi egyetemekre is eljutott (Jéna, Göttingen). Megismerkedett a Göttingenben tanuló K. F. Gauss (1777-1855) német matematikus és csillagásszal, akit kés bb a matematikusok fejedelmének neveztek Amikor Gaussnak, akivel baráti kapcsolatba került, elmondta, hogyan képzeli el a geometria megalapozását, az hangosan felkiáltott: - Ön lángész! Ön a barátom! (8) Nemcsak kenyérrel él az ember Bolyai Farkas társaságban könny , kedves, elmés társalgó volt. Oly körben, hol szellemi táplálékra talált, teljesen megfeledkezett a testi táplálékról. Így történt 1847-ben Nagyenyeden, id sb Szász Károly tanári pályájának huszonötéves jubileumán. A találkozás sok rég nem látott emberével úgy elragadta, s oly élénken társalgott, hogy egy fogás ételb l sem evett. Ebéd végén Szász Károly szavaira: „Hiszen te semmit sem ettél!” - ocsúdott fel, s ekkor vette csak észre, hogy étlen maradt. (50) Bolyai János, a zseni Apjához hasonlóan is kiemelked egyéniség volt. Már négyéves korában ismerte a kör, a sugár és a középpont fogalmát, s t még a „sinus” fogalma sem volt idegen számára. Még
nincs ötéves, amikor már igen sok csillag nevét ismeri, köztük a Jupiterét is, s egyszer falun megpillantva azt az égen, csodálkozva mondta: - Hogy van az, hogy azt a városbélit innen is látni? Nagyon messze lehet! Apja vezette be a matézis titkaiba. Haladása olyan gyors volt, hogy apja még el sem mondhatta a megoldandó feladatot, már el re mondta a megoldásokat. Ha atyja beteg volt, t küldték fel el adást tartani az akkori bajuszos diákoknak, akik a tizenhárom éves gyereket jobban szerették hallgatni, mert jobban megértették. fejezte be az apja által elkezdett kutatásokat (az „abszolút geometria”-ról). [Lobacsevszkij, Nyikolaj Ivanovics (1792-1856) orosz matematikus kutatásai hasonló eredményekhez vezettek a geometriában. A két tudós egymástól teljesen függetlenül végezte tevékenységét.] (8) Tévedni emberi dolog Heinrich von Kleist a tévedésr l: „Vannak bizonyos tévedések, melyek több szellemi er feszítésbe kerülnek, mint maga az igazság. Tycho de Brahe (1546-1601) dán csillagász egész dics ségét, és joggal, egy tévedésnek köszönheti, s ha Kepler nem magyarázta volna meg nekünk a világépületet, Ticho már ama tévhit miatt is, melyben élt, valamint az éles elméj okok miatt, amelyekkel megalapozta, hírneves lenne, nevezetesen azt a tételt, hogy a Hold nem a tengelye körül forog.” Az kompromisszumos világképe: a Nap kering a Föld körül, az összes többi bolygó viszont a Nap körül. Tanítványa és utóda, Kepler, Johannes (1571-1630) német csillagász és matematikus (II. Rudolf udvari csillagásza) folytatta munkáját, aki némi iróniával mondta, hogy „A jó Isten minden teremtett lény megélhetésér l gondoskodik: a csillagásznak adta az asztrológiát.” (104) Alfred Brehm a kutyah ségr l Alfred Brehm (1829-1884) a nagy német zoológus, akinek Az állatok világa cím m ve a maga korában az állatok bibliájának számított, egészen különös módon vélekedett a kutyah ségr l. A tudós, akit egyáltalán nem lehet kutyakedvel nek nevezni, azt hangoztatta, hogy a kutya nem hálából h séges gazdájához, és nem is azért, mintha gazdája tulajdonának tekintené magát, hanem éppen ellenkez leg: gazdáját saját tulajdonának tekinti, és emiatt ragaszkodik hozzá. (130) Egy bölcs felelet Mikor Diogenészt l (i.e. IV. századi görög filozófus) megkérdezték, hová szeretné, hogy halála után eltemessék, azt válaszolta: - A mez közepére. - Micsoda? - vetette ellene valaki -, azt akarod, hogy megegyenek a madarak, meg a vadállatok? - Hát fektessétek akkor mellém a botomat, hogy el tudjam zavarni ket. - Elzavarni! - kiáltott egy másik jelenlév -, ha egyszer halott vagy, már érzékeid sincsenek. - Akkor meg mit számít nekem - hangzott a válasz - hogy megesznek-e a madarak, vagy sem. (104) De ki lehet a harmadik? Sir Arthur Eddingtont (1882-1944), a világhír brit csillagászt és fizikust megkérdezte egy újságíró: - Uram, úgy értesültem, hogy Einstein elméletét önnel együtt csak három ember érti az egész világon. Igaz ez? A tudós nem szól, a riporter restelkedik. - Persze, persze, ön sokkal szerényebb annál, semhogy erre a kérdésre válaszoljon.
- Szó sincs róla, csak elt n dtem. Ugyebár Einstein meg én, ez kett . De ki lehet a harmadik? (70) A világ legnagyobb feltaláló zsenije Thomas Alva Edison (1847-1931) az Ohio állambeli Milanben született. Tehetsége valóban vitathatatlan. volt a világ legnagyobb feltaláló zsenije, aki valaha is élt. 7200 szerkezetet szabadalmaztatott, bár nem volt egy igazán tudós alkat. Mindössze három hónapig járt iskolába, és tanárának az volt a véleménye, hogy értelmi fogyatékos. Felfedezései között jelent s volt a fonográf, a világ számára talán mégis többet jelentett az els gyakorlatban használható izzólámpa, az ég feltalálása. Ez el tt gyertyát, olajmécseket, gázlámpákat használtak fényforrásnak. (A mai gyerek ezért mondhatja joggal, hogy neki köszönhetjük, hogyha most felállunk a tévét l, nem kell gyertyát gyújtanunk.) Néha azonban a feltalálók is eltévednek a valóság sikátorában. Thomas Edison feltalált például egy hanggal m köd varrógépet. Az ötlet lényege az volt, hogy a pedál hajtásának fáradalmait meg lehet takarítani, ha a hanghullámokat elektromos energiává alakítjuk át. Elvileg semmi baj nem volt a készülékkel, még m ködött is. Csak éppen a használónak szakadatlanul ordítania kellett a mikrofonba, ami sokkal fárasztóbb, mint taposni a pedált. (73,5) A kudarc hizlalja a sikert! Edison ötezer hiábavaló kísérlet után is folytatta munkáját a villanylámpa feltalálására. - Hagyja abba - tanácsolták neki. - Most? Amikor már tudom, hogy nem kell csinálni?! 1915-ben Nobel-díjat kapott. (79) Edison, az ötletgazda Edison new-yorki házát a Menlo parkban rengetegen látogatták, nemcsak barátok és ismer sök, de egyszer érdekl d k is. Sokunknak felt nt, milyen nehezen jár a kert kapuja, nagy er vel kellett nyomni, hogy egyáltalán kinyíljon. A tudós feltaláló egyik látogatója nem állta meg, hogy szóvá ne tegye a dolgot a „menlo parki varázsló”-nak. - Uram, ön korunk legnagyobb lángelméje. Hogy-hogy nem tudott megoldani egy ilyen egyszer technikai problémát, a könnyen nyíló kertkaput? - Hja, barátom - mosolygott Edison -, megvan annak az oka! Ahány látogató jön, mire a kertbe lép, addigra már két gallon vizet nyomott fel a padláson elhelyezett víztartályomba. A „Nagy Relatív” Albert Einstein (1879-1955) a svájci származású, világhír német fizikus, a relativitás elméletének a felfedez je. Eisenhower nyilatkozata szerint - melyet a tudós halála alkalmából adott - egy ember sem tett annyit a XX. század ismereteinek óriási kib vítéséért, mint . Felfedezése - az általános relativitás elméletér l - a legnagyobb felfedezés az emberi gondolatok történetében. A „Nagy Relatív” - ezt a nevet, mely talán nem véletlen szójáték volt, a hopi indiánoktól kapta 1921-ben, az USA-ban tett látogatása alkalmával. A Princeton Egyetem rektora pedig, amikor Einstein-nek a doktori címet adományozta, mint a tudomány újkori Kolumbuszát köszöntötte, aki a gondolatok furcsa vizein egyedül hajózik. Ha valamit mókásnak tartott, csillogtak a szemei és egész lényével nevetett (a legszokatlanabb fajta nevetéssel, amit egyik kollegája a fóka ugatásához hasonlított). A meleg, humoros ember mindig kapható volt a viccel désre. Utolsó éveiben is elégedett volt, és így fogalmazott a Nobel-díjas fizikus: - Megtartottam jó humoromat, sem magamat, sem másokat nem veszek komolyan. Halála el tt ezek voltak az utolsó szavai: - Befejeztem a feladatom itt! (82)
Egy elmélet, amit csak az alkotója ért Einstein relativitáselméletét arra szánta, hogy az egész fizikát megváltoztassa. Az elmélet megértése és értelmezése körül sok vita kerekedett. Weizmann izraeli elnök azt mondta ezzel kapcsolatban, hogy Einstein mindennap elmagyarázta neki az elméletét és hamarosan meggy z dött róla, hogy Einstein érti. Einstein egyébként tagadta, hogy tett volna ilyen kijelentést, ami szerint a világon 12 ember képes megérteni a relativitás elméletét. Helen Dukas-nak így magyarázta a relativitást, hogy továbbítsa az újságíróknak és más laikusoknak: - Egy óra a parkpadon egy csinos lány társaságában egy pillanat alatt elszáll, de egy pillanatig ülni a forró kályhán, egy órának t nik. - Íme a relativitás elméletének egy másik alkalmazása - írja a The Timesnek küldött levelében -: ma Németországban „német tudós”-ként említenek, Angliában „svájci zsidó”-nak. Egyszer az lenne a sorsom, hogy b nbakként tüntetnek fel, és éppen ellenkez leg, „svájci zsidó” leszek a németeknek, és „német tudós” az angoloknak. - Miért van, hogy senki sem ért meg, és mindenki nevet engem? - kérdi egyik interjú alkalmával. Egyébként azt állította, hogy nincs semmilyen különleges tehetsége. Csak szenvedélyesén kíváncsi. Egy kezd középiskolás lánynak válaszolja hozzá küldött levelére: „A matematika miatti nehézségeid miatt ne aggódj, biztosíthatlak, az enyémek még nagyobbak.” [Mórickának így magyarázza meg az apja Einstein elméletét: „Mondok egy példát. Budapest és Kisvárda között 300 kilométer van, és Kisvárda és Budapest között is 300 kilométer. De böjt és húsvét, azaz Purin és Pészach között egy hónap van, viszont Pészach és Purin között tizenegy hónap van.”] (82) „A gondolat számára nem probléma a kiejtés” A két esztend s Albert (Einstein) 1881-ben, húga (Maja) születése után, amikor azt mondták neki, most lesz mivel játszania, azt kérdezte: - De hát hol vannak a kerekei? Kés n kezdett el beszélni, ami természetesen aggasztotta a szüleit. Végül egy napon, vacsora közben hirtelen megszólalt és azt mondta: A leves túl forró. A szül k megkönnyebbültek és megkérdezték, miért nem beszélt már korábban is. A válasz ez volt: - Eddig minden rendben volt. Szülei úgy gondolták, hogy ez a késés volt az oka különleges vizuális gondolkodásmódjának. „Gondolkodnom kell egy kicsit.” - Einstein akkor mondta ezt, amikor több id re volt szüksége, hogy valamit átgondoljon. Ezután le-fel járkált, vagy körbe, és ez id alatt hosszú, szürke hajának egy tincsét tekergette. Érdekességei közé tartozik, hogy külön véleménye volt az angol nyelvr l. ,,Nem tudok írni angolul a gaz helyesírás miatt. Amikor olvasok, csak hallom, de képtelen vagyok visszaemlékezni a sorok írott formájára.” Egy másik alkalommal pedig azt mondta: „Beszélni még nem tudok angolul ... De már megesik néha, hogy angolul gondolkodom. A gondolat számára nem probléma a kiejtés.” [Egyesek szerint az angolok hagyományos hallgatagsága is azzal függ össze, hogy nem tudják kiejteni a saját szavaikat.] (82, 160) Vannak még véletlenek Einstein fiatal korától 1933-ig pacifista volt, amíg Hitler fellépése - akit korlátolt értelmiségi képesség nek tartott - véleményének megváltoztatására nem késztette. Élete végén úgy nyilatkozott, hogy ha tudta volna, hogy a németeknek nem sikerül atombombát el állítani, sohasem mozdította volna meg a kisujját sem Úgy érzi egy hibát követett el életében, amikor aláírta azt a levelet Roosevelt elnökhöz, támogatva, hogy az atombombát meg kell csinálni (Szilárd Leó és E. Fenni fogalmazták). volt a „postás”.
maga nem dolgozott az atombombán, s nem tartja magát az atomenergia felszabadítás atyjának, állítása szerint szerepe ebben teljesen közvetett volt. Einstein biztos volt benne, hogy ha Roosevelt élt volna, megtiltja az atombomba ledobását Hirosimára. 1945. márciusában levelet írt Rooseveltnek, melyben figyelmeztette a bomba pusztító hatására, az elnök meghalt, miel tt elolvashatta volna. (82) Állatok - kedvencek Einstein és családja állatszeret k voltak. Amikor 1946-ban arról értesült, hogy Edward Moses hajójának legénysége megmentett egy kiscicát, és Einstein-nek, nevezte el, levélben bölcs humorral köszönte meg a kedves és érdekes híreket: - Legforróbb üdvözletemet küldöm névrokonomnak, kandúr nevében is, akit nagyon érdekelt a történet, még egy kicsit féltékeny is volt. Ennek oka, hogy az neve „Tiger”, ami nem igazán fejezi ki az Einstein-családdal való közeli kapcsolatát. Egy ismer s kutyájáról, Mosesr l, akinek olyan hosszú volt a sz re, hogy nehéz volt a kutya két szélét megkülönböztetni egymástól, azt írta: - A legfontosabb dolog, hogy tudja. Kutyájáról Chicóról mondta: - A kutya nagyon okos állat. Nagyon sajnál, amiért oly sok levelet kapok: ezért próbálja mindig megharapni a postást. (82) Kétségek között Chaim Weizmann (1874-1952), Izrael els köztársasági elnökének a halála után úgy döntöttek, hogy fel kell ajánlani Einsteinnek Izrael elnöki székét. A hír egyesekb l ambivalens érzéseket váltott ki. Abba Ebant utasították a felkérésre, akinek Einstein a következ ket válaszolta: - Egész életemben objektív dolgokkal foglalkoztam, ennél fogva hiányzik a természetes képességem és tapasztalatom, hogy jól tudjak bánni az emberekkel és hivatalos tisztséget vállaljak. (Mostohalányának, pedig azt nyilatkozta, hogyha elnök lenne, néha olyan dolgokat is kellene mondania az izraeli népnek, amit azok nemigen hallanának szívesen.) A megtisztel tisztet tehát visszautasította. David Ben Gurion, Izrael els miniszterelnöke adott hangot azoknak a véleményeknek - Yitzak Navonnal közölve -, akik vegyes érzelmekkel tekintettek a jöv elé: - Mondd meg mit tegyek, ha igennel válaszol. Fel kellett ajánlanom neki a posztot, mert nem megtenni lehetetlen volt. De ha elfogadja, semmi jó nem vár ránk. [Einsteinnek, igen jó véleménye volt Chaim Weizmannról, a kiválasztott nép kiválasztottjának tekintette.] (82) Einstein all rjei Einstein nem fordított különösebben nagy gondot küls megjelenésére. Amikor felesége kérte, hogy öltözzön fel rendesen, ha a munkahelyére megy, azt válaszolta: „Miért? Ott mindenki ismer.” Második feleségéhez írt levelében közli 1913 decemberében: „Ha így visszataszítónak találsz, akkor keress egy olyan barátot magadnak, aki a n k ízlésének jobban megfelel.” (Második felesége unokatestvére Elsa Löventhall, els házassága 1910-ben felbomlott. Els felesége Mileva Móric volt.) „A professzor soha nem viselt zoknit. Még akkor sem volt rajta, amikor a Fehér Házban Rooseveltnél volt látogatóban.” - mondta titkárn je és levéltárának kezel je, Helen Dukas. Einsteinr l az a szóbeszéd járta, hogy annyira szerette a pipáját, hogy még akkor is kezében tartotta, amikor egy hajóbaleset során a vízbe esett. (Tagja volt a Montreali Pipások
Klubjának.) Filozófiája szerint a pipázáshoz egyfajta bölcsesség és az emberi dolgok objektív megítélése is hozzátartozik. (82) Ez is valami... Életreszóló barátjáról - Michele Besso-ról - írja Einstein, a családjának küldött részvétnyilvánításában, nem egészen egy hónappal halála el tt: „Amit leginkább csodáltam benne, mint emberi halandóban, az az, hogy oly sok éven keresztül nemcsak békében, hanem tartós harmóniában irányította életét egy n vel - egy vállalkozás, amelyben én kétszer is kudarcot vallottam.” (Els feleségét l, Mileva-tól tizenhét év után elválik. Két fiuk és egy leányuk született. Második felesége Elsa Löventhal volt. 1936-ban súlyos szív- és vesebetegségben meghalt.) Pedig Einstein imádta a n ket, de id s korában keser érzéseket táplált a másik nemmel szemben, mondván, hogy a házasság összeférhetetlen az emberi természettel. Második felesége nem léphetett be férje szobájába, külön hálószobájuk volt, mert Einstein hihetetlenül hangosan horkolt. Teljes függetlenségre törekedett: „Beszélj magadról, vagy rólam, de ne rólunk.” - mondotta feleségének. Neki tulajdonítják az alábbi aforizmát: „Túléltem két háborút, két házasságot és Hitlert.” (82) A keresztnevek is találkozhatnak George Bemard Shaw üzenete: „Mondjátok meg Einsteinnek, hogy csodálatom legmeggy z bb bizonyítékának azt tudom felhozni, hogy az portréja (a hírességek közül) az egyetlen, amiért fizettem.” Einstein válasza: „Igen jellemz Bemard Shawra, aki kinyilvánította, hogy a pénz a legfontosabb dolog a világon.” (A pénz szerinte csak önzéshez vezet és állandóan, ellenállhatatlanul kísérti birtokosát, hogy visszaéljen vele. „El tudja valaki képzelni Mózest, Jézust vagy Gandhit carnegie-i pénzes táskákkal?” - kérdezte egyszer.) Albert Schweitzerr l így vélekedett: „Az egyetlen nyugati, akinek Gandhihoz mérhet erkölcsi hatása volt saját generációjára.” Schweitzer pedig, akivel hasonlóképpen reagáltak félelmetes korszakukra, és egyformán aggódtak az emberiség jöv jéért - szerényen azt írta neki: „Örülök, hogy ugyanaz a keresztnevünk.” (82) Híres emberek A tanító néni azt a feladatot adja a gyerekeknek, hogy soroljanak fel híres embereket. A gyerekek egymás után jelentkeznek. - Albert Einstein, Jascha Heifetz, Heltai Jen , Molnár Ferenc, Kabos Gyula, Teller Ede, Verne Gyula. Amikor Mórickára kerül a sor, nemcsak felel, hanem kérdez is: - Tessék mondani, lehet nem zsidó is? (190) Fermi és a magyar nyelv Köztudott, hogy a világ sorsát meghatározó amerikai atomkutatásokban túlnyomórészt magyarok jeleskedtek. Még a második világháború idején az amerikai hadvezetés felismerte, hogy az atombomba sorsdönt lehet a háború kimenetelére. Ezért aztán fantasztikus agytrösztöt hoztak létre a világ minden részér l. A soknyelv társaság persze angolul értekezett, de jó részüknek nehezükre esett a nyelv használata. Egy értekezlet után Teller Ede, Neumann János, Szilárd Leó és a Nobel-díjas Wigner Jen együtt maradtak, hogy tovább tárgyalják a kutatási feladatokat. Teller bevezet ként angolul mondta: - Uraim, magunk között vagyunk, térjünk át a magyarra. Nem vették észre, hogy Enrico Fermi (1901-1954), a híres olasz fizikus is visszatért. - Megtisztel rám nézve, hogy tiszteletbeli magyarnak tartotok. Azért kérem, hogy hagyjatok egy kis id t, hogy elsajátítsam a nyelveteket. De addig is szíveskedjetek ezen a bikkfanyelven értekezni, amit mindnyájan rosszul beszélünk.
[Rózsa Miklós zeneszerz írja Életem történeteib lcím könyvében, hogy Hollywoodban is jó hírük volt a magyar m vészeknek (hasonlított a helyzet a fizikusokéhoz). „Ha jól meggondolom olyan sokan voltunk - írók, rendez k muzsikusok, producerek, színészek, operat rök, díszlettervez k és így tovább -, hogy önálló magyar filmstúdiót lehetett volna kiállítani bel lünk.”] (168, 161) k tudták, mi a szerelem Kis híján hetvenéves, amikor megjelenik Sigmund Freud (1856-1939) osztrák neurológus (aki kimutatta a tudatalatti szellemi folyamatok óriási jelent ségét) életében az igazi, a hozzá méltó asszony, Marie Bonaparte hercegn , a görög király sógorn je, Napóleon öccsének a dédunokája. Császári jelenség, szép, m velt, odaadó tanítvány, csak negyvenéves. Naponta kétszer jár analízisbe Freudhoz, és mindketten tisztában vannak a következményekkel. A páciens szükségszer en beleszeretett az analitikusába. A díványpárna alatt egymás kezét fogják. És közben Freud kétségbeesetten felkiált: „Mit akar t lem? Hetvenéves vagyok.” Marie távolból lélekemel h séggel és rajongással áll ezután még tizenhárom éven át Freud szolgálatában. Mindhalálig, Freud haláláig. adja azt a görög amforát Freudnak, amelybe majd Londonban a Mester hamvai kerülnek. (78) Móricz, a freudista író Egy fiatal író Móricz Zsigmond legújabb munkáját méltatta az író F vám téri lakásában. Móricz csak hallgatott. A fiatal író szakszer pszichoanalitikai kifejezésekkel jellemezte az új Móricz-regény asszonyalakját, s hivatkozva a kit n en megrajzolt n i frigiditásra, kereken kijelentette, hogy ez a m a legjobb magyar freudista regény. Na erre már megszólalt a házigazda is: - Mi az, hogy freudista? - kérdezte. A fiatal író meghökkent. - Hogyhogy? - fortyant fel. - A mester ne tudná, hogy mi a freudizmus? Móricz elmosolyodott, s most már tette le a garast: - Én nem tudom, mi a freudizmus - mondotta lassan, nyugodtan. - Én csak az életet ismerem, s a valóságot örökítem meg írásban. Frigid vagy nem frigid, ez csak elmélet. Beszéljünk inkább a valóságról. Beszéljünk az asszonyokról... [A freudizmussal kapcsolatban írja Moldova György, hogy az álomfejt k betegsége, hogy el kezdenek hinni önmaguknak - ez pedig ön- és közveszélyes.] (79) „Emberben a mérték!” Fülep Lajos m vészettörténész ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a magyar szellemi élet megújítását akarta, Bartók, Kodály, Ady, Rippl-Rónai nemzedékéhez. Szellemi érdekl dése megdöbbent en sokirányú volt. Az utolsó enciklopédisták egyike. Filozófus, aki csak azért tanult meg dánul, hogy eredetiben olvashassa Kierkegaard Sören dán filozófus és teológus m veit. Teológus, aki negyed századon át református lelkészként, nagytisztelet úrként élt a Dunántúl egyik legcsodálatosabb vidékén, Zeng várkonyban. Szépirodalmi ismeretei ugyancsak széles kör ek, író, képzett történész és m kritikus, hét-nyolc nyelven beszél és olvas. A magyar néprajz kiváló tudósa. Személyiségében és gondolkodásában egyaránt reneszánsz ember, akit Ady - jó barátja és tisztel je -, „szakállas Krisztusnak nevez”. Életének utolsó húsz esztendejét a magyar tudomány klasszikusaként élte kortársai között. A 40-es évek végén Budapestre, az Eötvös Kollégiumba kerül. Volt egy hozzájáró, fiatalokból álló társasága, „a fülepiánusok”, (tanároktól írókon, költ kön és m vészeken keresztül az orvosokig és biokémikusokig), akik húsz éven (ezer estén) át kísérték a Gellérthegy fasoros hajlatain és a Széher út emelked jén. Amolyan peripatetikus iskola volt ez. 1952-ben Fodor
András költ - talán legkedvesebb tanítványa - következ képpen érzékelteti versében ezt a szinte megfoghatatlan tanári-tanítványi viszonyt: „Emberben a mérték. Úgy szeretjük, mint megtalált apát az árva gyermek.” [Jellemz módon nem akarta magát eltemettetni, amikor 86 éves korában elhunyt, még csak búcsúztatni sem. Hamvasztásáról rendelkezett, arról, hogy hamvai minden nyilvánosság nélkül t njek el a világból. Fülepnek nincs sírhelye.] (58, 59) Református pap vagy zsidó rabbi? Fülep Lajos mint fiatal pap 1920-ban a Tolna megyei Medinán kezdte pályafutását. El dei eléggé zilált egyházközséget hagytak rá. Korábban egy Tóth nev lelkész, akinek 6 gyereke volt, felgyújtotta a parókiát (így akarta kikényszeríteni a rozoga épület felújítását). Utóda Arany Lajos, kit majd Fülep követett a sorban, csak egy gyerek édesapjának mondhatta magát. Ekkor mondta az új lelkész a faluban máig él elmés szentenciát: a medinaiak hét tótért kaptak egy aranyat. Illyés Gyula írta róla, hogy még a tolnai pinceszeren is hallotta a nevét. Rabbi híján t kérték fel egyszer egy kis szatócs temetésére, s olyan héber orációkat mondott a sírnál, hogy református pap létére származáskutató hadjárat szorította ki isten háta mögötti parókiájából, a Sió menti Medinából. Ekkor került Fülep Zeng várkonyba tiszteletesnek. Templomi el adásai, amelyekben a kereszténység nagy alakjait és azok hatását igyekezett bemutatni (pl. Assisi Szent Ferenc), mindenkor óriási közönséget vonzottak, valláskülönbség nélkül, még katolikus papot is lehetett látni ott. Kétszer n sült. Els felesége Erd s Renée költ , a második pedig Gábor Zsazsa színészn volt. (59) Zeng várkonyi emlék Fülep Lajos mulatságos emlékei között tartotta számon, hogy egyszer a hittanvizsgán a templomban, a bölömbika hangú Szép Évike, arra a kérdésre, hogy hány Isten van? - így válaszolt: - Egy, mert nem is lehet több, mint három. (58) Nosztalgia a középkor után Fülep Lajos diákkorára emlékezve elmondta tanítványinak, hogy igen rosszul állott matematikából. A számtant, azt egyáltalán nem tanulta, nem is értette. Hatodiktól azt sem tudta, mit tanulnak a többiek. Most is megbukna a negyed osztályos anyagból. Évr l-évre elfelejti, újra megtanulja a szorzást, osztást, kamatszámítást. - A középkorban az osztás még egyetemi tananyag volt - jegyzi meg egyik tanítványa. - Az volt a jó világ - vágta rá gondolkozás nélkül Fülep Lajos. (58) Vita a Királyi Vár rekonstrukciójáról Bognár József polgármester el adást tartott Budapestr l az Eötvös Kollégiumban. Fülep Lajos hozzászólásában érdekes dolgokat mondott arról, hogyan kellene újrarendezni a f várost, hogy a várnegyedet például egyetemmé kellene átalakítani, tanításra, ottlakásra egyaránt alkalmassá tenni. Hozzá hasonló Cité Université nem volna sehol a világon. Amikor felidézi, milyen kellemetlen lenne, ha megint a Várba helyeznék a hivatalokat, s az embereknek „oda fel kéne másznia, hogy dolgát elvégezhesse” - kirobbant a nevetés! (58) Ritkaság, ha valaki lát Fülep Lajos m vészettörténészt megkérte az egyik barátja, hogy nézze meg kislánya m veit, tíz-húsz szobrocskát. Fülep nézte, és csak hümmögött, nem szólt semmit. A kislány kés bb mérgesen mondta apjának, Granasztói Pálnak: „Milyen szigorú bácsi volt ez.” Amikor a gyerek kiment, s a szül k egyedül maradtak a m kritikussal, Fülep megszólalt:
- Nem lehet tudni, mit fog majd csinálni, de az a fontos, hogy ez a gyerek lát. Higgyék el, ez nagy ritkaság, ha valaki lát. Az emberek többsége leéli az életét anélkül, hogy látna. Úgy vannak, mint Kohn és Grün az operában, ahol váratlanul találkoznak, és Grün megkérdezi Kohnt: - Mit keres maga itt? - Ich warte bis es aus ist - felelte Kohn. (59) Érvek fogytán Gyulai Pál, a tudós, tudvalev leg kis termet ember volt, kollegája Brassai Sámuel viszont annál nyurgább óriássá n tt. Gyulai és Brassai szóban és írásban egyaránt sokat vitatkozott egymással, és egy ilyen szócsata közben Brassai, mikor minden érvb l kifogyott, nagyot toppantott és így szólt: - Ha nem hagyod abba, te Pali, mindjárt felkaplak, és a zsebembe duglak. Gyulai, a magyar irodalom mérges öregura felnézett Brassaira és nyugodtan ennyit mondott: - Akkor legalább több lesz a zsebedben, mint a fejedben! (1, 50) Szeresd felebarátodat! Heller Ágnes (1929- ) filozófus (Lukács György adoptált leánya) tízéves korában, amikor a zsidógimnáziumba került, közölte a rabbival, hogy nem hisz Istenben. A rabbi csak ennyit kérdezett: - Kislányom, szereted felebarátodat, mint tenmagadat? azt válaszolta: - Szeretném úgy szeretni, mint önmagamat. Mire a rabbi megsimogatta a fejét: - Akkor te egy jó zsidó vagy, mert az a fontos, hogy a törvényt tartsa meg az ember. Ha hiszel Istenben, az neked jó, de Istent az nem érdekli. Istent csak az érdekli, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat, és megtartsd a törvényt. Sok évvel kés bb hangzott el Heller Ágnes szájából az alábbi mondat: - Mindig ugyanazt mondom: bármib l is merítjük az er t, az a fontos, hogy mihez merítjük.(91) A süketek párbeszéde Herman Ottó (1835-1914) a XX. század egyik legnagyobb polihisztora egy kolozsvári kávéházban összekülönbözött Mezei Ern vel, egy országgy lési képvisel vel. Akkoriban mind a ketten töksüketek voltak. Hangos ordítozás után dühösen hagyták ott egymást. Másnap Mezei békít levelet írt neki, amire a tudós nem válaszolt. Ekkor írta a képvisel a híresnevezetes Irányi Dánielnek, Kossuth barátjának a következ ket: „Dani bátyám! Ez az Ottó annyira süket, hogy már levélben sem érti meg az embert.” (168) „Habent sua fata libelli” Herman Ottó, a nagy természettudós és néprajzkutató 1901-ben írt egy kis könyvet. Címe: A madarak hasznáról és káráról. A könyvet a tanítók, jegyz k és lelkészek ingyen kapták meg. A könyv olyan népszer ségnek örvendett, hogy az egyik nagyalföldi híres város gimnáziumának néhány növendéke meg akarván szerezni, „tanári min ségben” kérte megküldését. Az iskola igazgatója elkobozta, és értesítette a minisztériumot, hogy a diákokat szigorúan megbüntette. Az „akta” az Ornitológiai Könyvtárba is lekerült. Az intézet igazgatója Herman Ottó volt, aki az alábbi sorok kíséretében küldte vissza az iratot a f hatóságnak: Habent sua fata libelli! (A könyveknek is megvan a maguk sorsa.) A könyv rendeltetése az, hogy terjedjen. A „büntetés” pedig csak abból állhat, hogy a diákok tanulják meg.
Ezzel a bölcs megjegyzéssel egyenlítette ki az iskola bürokratizmusát. (23) Az okosabb enged Alexander Humboldt (1769-1859) német természettudós, a XIX. század egyik nagy egyénisége volt. Beutazta Közép- és Dél-Amerikát, az Ural, az Altáj és a Kaszpi-tenger vidékét. Sokirányú tudományos munkásságának legmaradandóbb értékeit a természeti földrajz területén alkotta. Utazásának tapasztalatait 33 kötetben írta meg. A század ötvenes éveiben Berlinben divatban volt a szellemidézés és az asztaltáncoltatás. Egy fiatal királyi herceg meglátogatta a nagy népszer ségnek örvend tudóst, hogy megtudakolja t le mi az igazság a szellemidézésben. Humboldt sehogy sem tudta lerázni magáról a kíváncsiskodó herceget, aki így er sítette a látottakat: - Biztosítom önt, hogy az asztal valósággal elmozdult el lem. Humboldt megért en bólintott: - Természetes, az okosabb enged. (157) Sic itur ad astra! A közlekedési forradalomban, az rrepülés fejl désében, majd a háború után a földrészek közötti tömegközlekedés megteremtésében Kármán Tódor (1881-1963) játszotta a kulcsszerepet, ezért t a hangsebességnél gyorsabb repül gépek és rakéták kifejlesztésének „atyja”-ként is tisztelik. Nem véletlen, hogy els ként vehette át J. F. Kennedy elnökt l a National Medal of Science-t, a legmagasabb amerikai tudományos kitüntetést. Az új évezreddel az emberiség el tt megnyílt egy új lehet ség, egy új terület: a világ r. Arra a kérdésre, hogy mit hoz majd a jöv , a kit n humorérzék Kármán azt válaszolta, hogy tovább megyünk a Marsra, Vénuszra. Ezek az utazások legjobb körülmények között is egy évig tartanának. Ugyanakkor nem hiszi, hogy csillagközi utazásra valaha is sor kerül. A legközelebbi csillag - ez a Centauri - mintegy 4,3 fényévnyi távolságra van. Ha fénysebességgel utaznánk, akkor is több mint négy év kellene az odaéréshez. A Centaurin túli csillagokhoz ött l harminc évig tartana az utazás. „Hallottam arról a javaslatról, hogy a hosszú utazások el tt mélyh tsék az embereket, de - teszi hozzá fanyar humorral - engedtessék meg nekem az olcsó tréfálkozás: az ilyen ’hidegre tett’ ember ugyan mit ér? Az út menti hangulatos kerthelyiségekben való kávézgatás mennyi örömét l esne el a kiolvadásra várakozó.”(136) Kempelen „sakkozógépe” Kempelen Farkas (1734-1804) mechanikus, ezermester és feltaláló volt, egyébként pedig Mária Terézia udvari tanácsosa. Sakk automatája egy életnagyságú török bábuból állt, amely egy szerkezet el tt ült. Alul láda, felül asztal, utóbbin sakktábla és azon a baba valóban játszott, jobb karjával végezve egyik húzást a másik után, minden adódó ellenfél ellen. A leghíresebb vesztes Nagy Frigyes porosz király volt. volt az egyetlen, akinek Kempelen valaha is elárulta konstrukciójának titkát. Utána a király csak ennyit mondott: - Ezt egy kisgyerek is kitalálhatta volna. Azt beszélték, hogy a ládában egy törpe vagy Kempelen gyereke mozgatta a török karját. Az igazság: egy fiók- és tükörrendszer, amely mögött egy kis növés sakkjátékos elbújhatott. Kempelen sokirányú tevékenységét mutatja, hogy Mária Terézia részére hordozható betegágyat szerkesztett, mikor a királyn himl ben megbetegedett, de tervezte a budai Várszínházat is. (110) A könyv nagy m vésze Kner Imre (1890-1945) nyomdász, könyvkiadó, 1943-ban Mata Jánoshoz írt levelében arról vallott, hogy t m vészi pályáján egy „kell id ben elcsattant pofon” indította el a helyes
irányba. 1911-12-ben kapott egy nagyon megtisztel megbízást: egy magas színvonalú filozófiai folyóirat nyomtatására kérték fel. A nyomdai dolgok intézésével Fülep Lajos, akkori zeng várkonyi pap volt megbízva, aki éppen Firenzében tartózkodott. Az els szám címlaptervét nagy reneszánsz stílusú iniciálékkal díszítette. Nagy izgalommal várta Fülep válaszát, amely nemsokára meg is érkezett, de igen meglep formában. Az iniciálék piros ceruzával vastagon át voltak húzva, s az utolsó lapra ez volt odaírva: - Amelyik nyomdász csak bet vel nem tud szép könyvet csinálni, úgyse lesz nyomdász soha. Ez volt az a pofon, amely elindította a helyes irányba, ezen az úton jutott el ahhoz a felismeréshez, hogyan kell a fametszetet a könyvbe beépíteni. Fülep Lajossal kés bb baráti viszonyba került és kapott t le az elmarasztalás után dicséretet is. Szabó L rinc Te meg a világ cím kötetének tipográfiáját Fülep Lajos „tökéletesnek, Knerék legnemesebb produkciójának” nevezte. (59) A Kolumbusz-sztori A történelmi személyiségek közül Kolumbusz Kristóf (1451-1506) az egyik, akivel a legmostohábban bánt a sors. A kiváló tengerész gyakorlatilag nincstelen emberként halt meg, s személye azóta is a viták kereszttüzében áll. Nem pusztán azért, mert a felfedezés napját, Amerika nemzeti ünnepét egyes slakosok a gyász napjának nevezik, de újabban a nagy felfedez eredményeit és származását is cáfolják. Ezek szerint Kolumbusz norvég származású volt, amelyr l a skandináv országokban már húsz esztendeje beszélnek. Ha elfogadjuk ezt az állítást, akkor Amerika felfedezésének dics sége kizárólag a norvégoké. Az észak-amerikai Új-Foundland norvég betelepítése ma már általánosan elfogadott tény. A norvégiai (viking) Leif Erikssont tekintik az amerikai földrész els felfedez jének. Az egészre felteszi a koronát az a tény, hogy az Egyesült Államok els köztársasági elnöke, George Washington is norvég származású. A feltételezések szerint Kristoffer Nyugat-Norvégiában született Nordfjordeidben, egy nemesi családban. Apja innen menekült Olaszországba. maga tizenkilenc éves, amikor Itáliába költözik. A norvég városka nem várja tétlenül, hogy megoldódjék Kolumbusz norvég származásának kérdése. A norvég idegenforgalom rájött, milyen lehet ségeket kínál a természeti szépségekben gazdag országban a Kolumbusz-sztori. Egyel re csak el lehet szórakozni a város Kristoffer Kolumbusz diszkójában, de a közeljöv ben már emlékm felállítását is tervezik a szül háza helyén. (6) Az orvostudomány pótolhatatlan vesztesége Korányi Frigyes báró (1827-1913), a belgyógyászat híres professzora hiába faggatta a szigorló orvosjelöltet szívr l, májról, vesér l, az abszolút tájékozatlanságot mutatott. - Beszéljen talán a lépr l. Mi a lép szerepe az emberi szervezetben? - adta fel a ment kérdést a professzor. - Professzor úr, teljesen összezavarodtam. Tessék elhinni reggel, amikor idejöttem tökéletesen tisztában voltam vele. Pontosan tudtam. - Nagy kár - sóhajt Korányi -, az orvostudomány pótolhatatlan vesztesége. Ugyanis ön volt az egyetlen ember, aki pontosan tudta, hogy mi a lép szerepe az emberi szervezetben. És ön is elfelejtette. (21) Mindannyiunknak volt valami „kabát-ügye" Kosáry Domokos és Berend T. Iván, két történész-akadémikus beszélgetésér l. „Egy alkalommal Kosáry Domokossal beszélgetve megemlítettem - írja Berend T. Iván - neki, hogy 1949-ben láttam, mégpedig egy igen elegáns tevesz r nagykabátban. Igen, annak története is van - válaszolta. A kabátot ugyanis 1947-ben Stockholmban vette, ahol kell összeghez jutva,
végre vehetett egy télikabátot. Ezt követ en ment el egy hivatalos találkozóra a Svéd Akadémiára, ahol mondták, hogy nagykabátját akassza fel az el térben. Kosáry, aki értékes szerzeményét nem merte csak úgy otthagyni, az rizetlen el térben, azt válaszolta, hogy fázik, inkább magán tartja a kabátot, s úgy ment be az ugyancsak jól f tött terembe, ahol feszengve, izzadva ült nagykabátjában. Érdekes, mondta vendéglátója minden gúny nélküli naivitással, önök milyen fázósak. A napokban volt nálam egy lengyel vendég, az sem vetette le a kabátját. Azt hiszem mindannyiunknak volt valami megszégyenít „kabát-ügye” - fejezte be a beszélgetésr l szóló tudósítást Berend T. Iván. (22) Annak parancsol az ember, akinek lehet K rösi Csorna Sándor (1784-1842), a nagy nyelvtudós (17 nyelvet ismert) és orientalista egyike az els európai kutatóknak, akik behatoltak Tibetbe, aki összeállította az angol-tibeti szótárt, majd kiadta a tibeti nyelv nyelvtanát és a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrittibeti-angol szótárát. K rösi, a kis székely gyerek 1779-ben a nagyenyedi kollégium diákja volt. Szolgadiák volt, két jómódú diák mellett inaskodott, hogy fenn tudja tartani magát. Diákévei alatt sokszor koplalt. Emellett megtette azt, hogy napokig nem ivott egyetlen korty vizet sem. Diáktársai megkérdezték t le, hogy miért szomjúhozik, hiszen a víz nem kerül pénzbe. Így válaszolt: - Annak parancsol az ember, akinek lehet. Én nem parancsolhatok másnak - csak magamnak. Valakinek pedig én is parancsolni akarok... (137) Kornis, az álláshalmozó Kornis Gyula (1855-1958) filozófus, a filozófiai katedra vezetésén kívül jó néhány egyéb feladatot is ellátott az 1930-as években. Nem sok ideje maradt arra, hogy szakmáját nyugodt körülmények között m velje. Amikor egyszer dolgozószobájában valamelyik írásm vén dolgozott, megkérte kedves tanítványát - a kés bbi régész Zolnay László-t -, hogyha bárki keresné, rázza le, mondja azt, hogy valamiféle értekezlet van nála. Kisvártatva néhány ember állított be Kornis választókerületéb l, s mikor azt mondták Kornist keresik, az így hárította el a dolgot: - Sajnos a professzor úr nem fogadhatja önöket. Többen is vannak a szobájában. - Kik? - kérdezte az egyik polgártárs. - Nála van a parlament alelnöke, meg egy ny. kultuszminiszteri államtitkár, egy országgy lési képvisel . És mintha egy piarista papot is láttam volna. Ott van a Franklin Társulat elnöke is. Kornis ugyanis egymaga volt ez a sok dignitás. [1936-ban még fennállt annak a „veszélye” is, hogy Berzeviczy Albert halála után lesz az Akadémia elnöke is. Ebbe azonban „besegített” neki Hóman Bálint (örök ellensége), aki József királyi herceget (Alcsuti József polgárt), mint világháborús emlékiratok szerz jét kandidálta az elnöki tisztre.] (189) A ruha is teszi az embert Több-kevesebb igazság mindig is volt ebben a mondásban. Kövy Sándor (1763-1829) professzor, a pataki kollégium kiemelked jogtudósa, nem szerette, ha felt n en öltözködtek tanítványai. Egy alkalommal látja, hogy egyik hallgatójának a nyakában szintén az akkor divatba jött merev szárnyú gallér éktelenkedik. Indignálódva szólt rá: - Domine Madzag, ki van a - gallérja. (24) A köztársaságnak nincs szüksége lángelmére Lavoisier, Antoine Lourent (1743-1794), francia kémikust, a Francia Akadémia tagját, általában „a korszer kémia atyjaként” emlegetik, mert indította el a kémiaelméletet a
helyes úton. Bár követett el hibát is, de a kémiai elemek mai listája, alapjában véve az táblázatának kib vítetett változata. Lavoisier közszolgálati munkát is vállalt, tagja volt a legf bb adóvégrehajtó társaságnak, ennek következtében az 1789-es francia forradalom után a kormány bizalmatlanná vált iránta. A társaság 22 tagjával együtt rizetbe vették, egyetlen nap alatt bíróság elé állították, elítélték és kivégezték. Hazájának és a tudománynak tett számos szolgálatára hivatkozva felmentését kérték, a bíró azonban egy kurta megjegyzéssel utasította el a kérelmet: „A köztársaságnak nincs szüksége lángelmékre.” Közelebb áll az igazsághoz a nagy matematikus Legrange megjegyzése: „Egy pillanat m ve volt lecsapni e fejet, bár száz év alatt aligha terem még egy ilyen.” (73) Buffonia Carl von Linnaeus (Linné) svéd természettudós, botanikus, aki megalkotta az állatok, a növények és az ásványok rendszerét Systema naturae címen, béket r , szerény ember volt. Nem úgy Georges Louis Leclerc Buffon, kora egyik legnagyobb állattanásza, aki mellesleg bevezette a matematikába a geometriai valószín ség fogalmát. Különösképpen Linnével szeretett kötekedni. Szóban és írásban. Linné békésen t rte sorozatos megtámadtatásait, nem válaszolt rájuk sem szóban, sem írásban. Egy alkalommal azután egy különleges b zl növényt fedezett fel, és e rendkívüli fölfedezését a világ tudomására hozta. Csak éppen elfelejtette megnevezni a furcsa zöldségfélét. A hallgatóság egyik tagja rákérdezett a növény nevére, mire Linné halkan és szerényen csak ennyit mondott: -Buffonia. (168) Aki mindenkivel szót tudott érteni Lukács György (1885-1971) irodalomtörténész és filozófus beszédbe elegyedett Charrier-rel, a színésszel, Brigitte Bardot férjével, aki éppen Jancsó Miklós valamelyik filmjében szerepelt. Franciául rosszul beszélt, de azért meg tudta értetni magát. Akkoriban írta A társadalmi lét ontológiájá-t, ezért ezt választotta témául. A színész állt, hallgatott, szemmel láthatóan fogalma sem volt róla mi történik, egy kukkot sem értett abból, amit hallott. (Lukács m veit mások sem igen értették meg azonnal, hiszen már azok címének felfogása is mélyebb elmélyülést és széles kör felkészültséget feltételezett az olvasótól: „Az ész trónfosztása” vagy „Az esztétika sajátossága”) A fáma szerint büszke volt rá, hogy csak 10-12-en értették meg az országban. És akkor Lukács a többiekhez fordulva ezt mondta: - Tudják, nagyon okos, nagyon intelligens ember, ez a Charrier, pontosan megértette, amit mondtam neki. Lukács mindenkivel tudott beszélni, mert beszélt és mások hallgatták. (125) A rádió feltalálója Guglielmo Marconi (1874-1937) a rádió feltalálója Olaszországban született. Az els berendezését 1895-ben szabadalmaztatta, de csak ennek folyamatos tökéletesítése után 1901ben sikerült rádióüzenetet küldenie az Atlanti-óceánon keresztül Angliából Új-Foundlandra. Az új találmány jelent sége drámai körülmények között vált nyilvánvalóvá, amikor 1909-ben az S. S. Republic nev hajó egy ütközés során megsérült és elsüllyedt. A rádióüzeneteknek köszönhet en megérkezett a segítség, és hat személy kivételével mindenki megmenekült. Ugyanebben az évben Marconi Nobel-díjat kapott találmányáért. (73) A szórakozott zseni
Neumann János (1903-1957), a XX. század legnagyobb matematikusa, aki csak ötvennégy évet élt, csodagyerekként jött a világra. Alig cseperedett fel, amikor már a kvantummechanika matematikai alapjaival kezdett foglalkozni. A komputerek nélküle nem születtek volna meg. Olyasmire is talált alkalmat, minthogy kívülr l megtanulja a manhattani telefonkönyvet. Híres fejszámoló volt, gyorsabban számolt fejben, mint mások logarléccel. Nálunk talán a digitális számítógép kifejlesztéséért tartják számon a legtöbben, de jelent s szerepe volt az atomenergia felszabadításához vezet elméleti feladatok megoldásában is. Zsenialitásával ellentétben - vagy éppen ennek következtében - a félelmetes emlékez képességnek ez a bajnoka, a szórakozott professzor prototípusa volt. Egy szép napon elbúcsúzott családjától, hogy New Yorkba kocsikázzon egy tárgyalásra, de útközben elfelejtette úti célját. Felhívta feleségét otthon, és azt a különös kérdést tette fel neki: - Nem tudod véletlenül hová hajtok? (110) Neumann esze 1983-ban egyik tanára, a 96 éves matematikus - Pólya György - bevallotta, hogy egyetlen embert l tartott egész életében. Amikor a tanítványainak még valahol Európában felírt a táblára egy problémát, aminek két elméleti megoldása lehetséges, de egyel re csak az egyik ismert, az utolsó padban ül Neumann János azonnal jelentkezett és diktálta a másikat. (55) „A legnagyobb zseni, aki valaha is élt” Sötétben bújt Természet és Törvény, Szólott az Úr: - Legyen Newton! - s l n fény. Alexander Popé: Sir Isaac Newton sírfelirata Isaac Newton (1642-1727) angol fizikus és matematikus els publikált felfedezése egy úttör jelent ség munka volt a fény természetér l. Egy precíz kísérletsorozat révén felfedezte, hogy a közönséges fehér fény a szivárvány összes színeinek a keveréke, hogy a fehér fény fénysugarakra bontható. 1668-ban elkészítette a ma használatos teleszkópot, a matematikában felfedezte az integrálszámítást, legfontosabb felfedezései azonban a mechanikában születtek: a mozgástörvények. Sokan - közöttük olyan tudósok is, mint Voltaire és Langrage - a világ legnagyobb emberének tartották. Newton 1727-ben halt meg, a Westminster Abbeyben temették el - volt az els tudós, akinek megadatott ez a tisztesség. (73) Az Übermenschb l - emberroncs Friedrich Wilhelm Nietzshe (1844-1900) német filozófus volt. Apja fiatalon agylágyulásban halt meg, ennek következményeit Nietzsche is viselhette, mert egészségi állapotának romlása hamarosan megkezd dött. Filozófiájának saját korában nem volt közvetlen hatása, de kés bb alapjául szolgált a totalitárius faj- és államelméletnek, a nemzeti szocializmus ideológiájának. (Übermensch, „a hatalom akarása”, „uralkodó- és rabszolga erkölcs” stb.) Az Imigyen szólott Zarathustra-ban (1883) írja: „A fels bbrend embert tanítom nektek ... A fels bbrend ember a Föld értelme ... A férfit harcossá kell nevelni, az asszonyt a harcos felüdülésére: minden egyéb ostobaság.” Így ír a magányos, kapcsolatszegény, rövidlátó, fogyatékos szobatudós, aki még saját húgával sem mert vitába szállni. A „N khöz mész? Ne feledd az ostort!” intelme is különösen hangzik egy olyan embert l, aki gyámoltalanul vágyott mindig a vonzalomra. 1889-ben elméje elborult, Gyógyíthatatlan emberroncsként halt meg n vére otthonában, 56 éves korában. (11) George M. Pullman = a hálókocsi
Pullman els alkotása egy nagyon primitív szerkezet volt: négy fels és négy alsó ágy volt benne, az ülések támláit felállították, és azokra helyezte a szolga a matracokat és az állványt a fels ágyak részére. Párnák nem voltak. 1859-ben tette meg a kocsi az els utat. Nem volt nagy tolongás. A kalauz elmesélése szerint nagy fáradságába került, amíg az utasokat rá tudta beszélni, hogy húzzák le a cip jüket, miel tt befekszenek az ágyba. Úgy látszik féltek mezítláb. 1864-ben kapta meg Pullman a hálókocsi szabadalmát. A javított példány kit n en sikerült, a legjobb szell z berendezéssel, a legnagyobb biztonsággal és tökéletes kényelemmel: pompás és szép kocsi volt a Pionír. De senki sem akarta megvenni (teljes berendezéssel a vagon 20 178 dollárba került). Ekkor gyilkolták meg Lincoln elnököt. Méltóképpen és tisztelettel kellett a holttestet Chicagóból Springfieldbe szállítani: a vasúttársaság a Pionírt vette igénybe. Ez volt az els eset, hogy egy államférfi pullmankocsiban utazott. Így értesült az egész világ ennek a luxuskocsinak a létezésér l és a kereskedelmi utazók kérték a vasúttársaságokat, hogy vezessék be ezt az új találmányt. Pullman 1879-ben saját várost alapított: Pullman-város-t, különféle gyárai és munkásai részére, Chicago külvárosa volt ez. 1881-ben még csak 4 ember lakott benne, 1884-ben már nyolcezer. Az egész városban nem volt egyetlen rend r, egyetlen bíróság sem, és semmiféle más hatóság. Az egyetlen fórum, amelyet elismertek, George M. Pullman volt. (84) Távíró készülék - egy Lajos aranyért Paul Julius Reuter (1806-1899) 1829-ben nagybátyja bankjában dolgozott. A fiú csodálatos emlékez tehetséggel rendelkezett. Egyik alkalommal el kellett hoznia bizonyos összeget a világhír Gauss matematikaprofesszor házából, és azt átadni a nagybátyjának. Amikor utólag utánagondolt a meglehet sen bonyolult számításnak, rájött, hogy Gauss elszámolta magát, 1 Lajos arannyal többet adott neki. Nagy nehezen ismét a professzor elé került és bebizonyította neki, hogy egy arannyal tévedett. A professzor becsületességéért a fiút barátjává fogadta, és megmutatta neki az új készüléket, amit éppen most sikerült egy kollégájával Weber professzorral együtt feltalálniuk: egy távírókészülék szerkezetét. Reuter azon gondolkozott, hogyan lehetne a szerkezetet hasznosítani. Az ügyes fiatalember addig mesterkedett, míg végül sikerült megalakítania a világ els tudósító irodáját. Kés bb Londonba teszi át székhelyét, megszerzi az angol állampolgárságot, s 1858-ban kivívja els gy zelmét: a Times a világ minden újsága el tt közli pár órával a párizsi események után ///. Napóleon (1808-1873) egyik felt nést kelt beszédét. E siker forradalmasította a sajtót. Ezután Berlinben is berendezett egy központot, de nemsokára összeütközésbe került Bismarck-kal (1815-1898). - Mi kifogása van az irodám ellen? - kérdezte Reuter. - Hát nem mindig igazak a híreim? - Túlságosan igazak - felelte a kancellár 1871-ben a szász-koburg-gothai herceg báróvá emelte Reutert - aki akkor már egész Európát behálózó konszern felett rendelkezett, Viktória királyn pedig meger sítette örököseit ebben a rangban. (84) A szállodások királya és a királyok szállodása 1850-ben született Niederwaldban tizenharmadik gyerekként César Ritz, aki élete során Európa minden metropoliszát meghódította. Szilárd elhatározása, hogy szállodapincér lesz. A szállodaiparban fokról fokra magasabb pozícióba jut, mígnem 1880-ban már átvehette Monte Carlóban a Grand Hotelt, és rövid id alatt elérte, hogy a szálloda a nemzetközi társaság központja lett. A walesi hercegt l, a kés bbi VII. Edward-tól kezdve egészen a párizsi opera kedvenceiig, mindenki megfordult itt, akinek rangja és neve volt.
A walesi herceg Londonba csábítja, ahol Ritz keresztül viszi, hogy a szállodáknak nem kellett este tizenegy órakor bezárni a konyháikat, elérte, hogy a szállodai éttermek vasárnap is nyitva tarthattak. Londonban divatba jött a vasárnap esti éttermekben való vacsorázás. Vendége volt a walesi herceg is. Az egyik alkalommal új étellel lepte meg Edwardot. Tejfellel volt habarva és felséges íze volt. A herceg érdekl dött a titok iránt. - Királyi felség, éppen most evett els nek az angolok közül... békát - válaszolta Ritz. Innent l kezdve egész London, egész Európa, a fél világ békát evett... Ritz másik újítása: Johann Strauss-t szerz dtette egy bécsi zenekarral - ugyancsak el ször a szálloda történetében - muzsikáltatott velük az étkezéshez. A „Kék Duna” kering Bécsen kívül el ször a Savoy étteremben csendült fel. Ritz a világ szállodása lett. (84) César Ritz - a szobrász César Ritz 1905-ben, mint vendég még ott volt a londoni „Ritz Hotel”-je megnyitásánál. Azután már nem látták. Otthon maradt és nem óhajtott többé pincérekr l, étlapokról, luxusszállodákról hallani. César egy kis szobrászm termet rendezett be magának, ahol modellek után dolgozott. Röviddel halála el tt jelentkezett benne annak az seinek a vére, akinek bölcs jében feküdt. (Johann Ritz, valaha híres szobrász volt.) Nemsokára meghalt, harminchét éves özvegyet hagyott maga után. Rodin kés bb megnézte a m veket, amelyeket César Ritz röviddel a halála el tt szobrászként alkotott. - Igazi m vészet volt - mondotta Rodin - és ezért nem elégíthette ki a siker, melyet mint szállodás aratott. (84) „Fordítva a biciklin” Pünkösti Árpád emlékezése Sántha Kálmánra. Az idén lenne 100 éves (1903-1956). Harminchat éves korában kapott katedrát a debreceni egyetemen. A hírre, felpattant a biciklijére és hátrafelé ment egy kört. A régmúlt legfélelmetesebb éveiben többször hajtott a kötelez haladási iránnyal szemben, mert azt diktálta bels békéje és gerincessége. 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgy lés képvisel jévé és alelnökévé választották. Tiltakozott a magyarok szovjet táborokba deportálása ellen. „Ez ugyanaz, mint, amit Hitler csinált a zsidókkal” - mondotta. Nem csoda, hogy lassan a reakciósok közé sorolják a világhír idegsebészt. 1951-ben el adásokon arról beszélt, hogy a legmeger ltet bb szellemi és fizikai munka sem jár elmebetegséggel, ha pozitív érzelmi reakciók kísérik, de káros lehet a meger ltetés, ha bizonytalanság, kényszer, feszültség kíséri. Egy élmunkás betegnél kórtörténete alapján megemlítette, hogy a sztahanovista munka is káros lehet, ha... Ezután tudományellenesnek, sarlatánnak min sítették, kizárták a Magyar Tudományos Akadémia soraiból, kirúgták az egyetemr l és a balassagyarmati kórház elme- és idegosztályára helyezték. Amikor közölték vele, tudják, hogy ez traumát jelent számára, azt válaszolta: - Abszolúte nem. Hiszen tudom, hogy az er sebb fél gy z, egyben azonban én vagyok er sebb: erkölcsiekben ... (Nem véletlenül idézte egyik tanítványa sírjánál Epiktétoszt: „Megölhetnek, de nem árthatnak nekem.”) Ugyancsak t le származik a jeles mondás: „Az emberek többsége, nem rossz - silány.” Balassagyarmaton egyszer felkereste egy szoknyás palóc asszony (tudni kell, hogy nem vett többé szikét a kezébe) és azt mondta a professzornak: - Nincs nekem semmi panaszom, de azt mondják, olyan jól tetszik vizsgálni. Végül is rehabilitálták, visszavették a debreceni katedra élére, 1956-ban visszakapta akadémiai tagságát, de egészségét már nem tudták visszaadni.
Mi is az az egzisztencializmus? 1945 szén Franciaországban Sartre irodalmi, filozófiai tanulmányai nyomán divatba jött egy szakszer , komoly, szigorúan tudományos gondolat, az „egzisztencializmus”, amelyet a nagyközönség saját szája íze szerint használt. - Hogy mi is az az egzisztencializmus? Nem tudom, hogy mi az. Az én filozófiám a lét filozófiája... - jelentette ki Sartre egy konferencián. - Ez egy olyan tan, amely lehet vé teszi az emberi életet. Hogy mi az az egzisztencializmus, senki sem tudja, de mindenki err l beszél teázás közben. - Ugyan magyarázza már el nekem, hogy mi az egzisztencializmus? - lehetetlen úgy elmenni vacsorázni Párizsban, hogy egy csinos fiatal n fel ne tenné ezt a szertartásos kérdést. Kérdés: - Mi az egzisztencializmus? Felelet: - Hit abban, hogy az ember élete folyamán önmagát teremti meg a cselekedeteivel. Kérdés: - Ki tette divattá korunkban az egzisztencializmust? Felelet: - Jean-Paul Sartre. Kérdés: - Mit állít a mai egzisztencializmus? Felelet: - Azt, hogy a létezés megel zi a lényeget. Az egzisztencializmus elnevezés egyszerre jelentett egy filozófiai irányzatot, egy életstílust, egy „vallást”, egy olyan tág kategóriát, amely mindazt magába foglalta, amit a francia társdalom deviánsnak, marginálisnak, provokatívnak és anarchistának nyilvánított. „Sokan meg vannak gy z dve róla, hogy ez egy öltözködési stílus, egy tánc, egy hajviselet, Párizs egyik kerülete, a mosdatlanság, egy bizonyos életmód” - írta Jean Galtier-Boissire. Az „egzisztencialista” lassan már semmit sem jelentett. 1947 májusában egy újságcikk így szellemeskedik: - Egzisztencialista az, aki tudja, hogyan kell a sartre-ból aranyat csinálni! (34) A négerek gyógyítója Albert Schweitzer (1875-1965) Nobel-békedíjas német lelkész és tanár, 30 éves koráig a tudománynak és a m vészetnek élt, utána elment Afrikába - feleségével együtt -, hogy ötven éven keresztül a gaboni Lambranában az elesett, szegénységben él négereket gyógyítsa. Albert csenevész, sovány gyerek volt, és betegségeivel sok gondot okozott szüleinek. Nemigen örült az iskolának. Nem volt jó tanuló. Mint sokan mások, a „számtant” sem szerette. Annál jobban a zenét: öt éves korában kezdi el tanulni a zongorázást, de az orgona még ennél is jobban érdekelte. 9 éves korában már helyettesítette a templomi orgonistát, 16 évesen pedig hangversenyen is fellép: a híres zeneszerz és zongoram vész, Brahms Rekviem-jét játszotta. Tanárait szerette és becsülte. Egyikük „Nevet nek” hívta. Az osztálykönyvben gyakran szerepelt a bejegyzés: Schweitzer óra alatt nevetett. Bármennyire zárkózott és bátortalan volt, könnyen kibuggyant bel le a kacagás. Bár gyenge tanuló, minden keze ügyébe kerül könyvet elolvas és lassan a tanulással is megbarátkozik, különösen a természetrajzot és a történelmet szerette. (123) Egyenruhában - szalmakalappal Schweitzemek nem volt ínyére a katonaság sem. Ekkor már inkább a tanulást részesítette el nyben. Megért parancsnokától sokszor kapott kimen t, hogy meghallgathassa kedvenc egyetemi óráit, vagy felkészülhessen teológiai vizsgáira. Ilyenkor általában az utolsó percben érkezett meg a laktanya kapujába, gyakran észrevette, hogy bajtársai megmosolyogják vagy megfordulnak utána. Schweitzer nem értette a dolgot mindaddig, amíg egy tiszt karon nem fogta:
- Fiatalember, miel tt a laktanyába indul, tegye fel az egyensapkáját. Ez a szalmakalap ugyanis, ami most a fején van, nem illik az egyenruhájához. (123) Apanyelve: magyar Selye János orvos, akit l a stressz fogalma származik (amin a testre áttev d lelki feszültség értend ), Bécsben született. Komáromban járt iskolába, Prágában, Párizsban és Rómában végezte egyetemi tanulmányait. Akcentusmentesen, helyes kiejtéssel beszélt magyarul, kivételt képezve egy általános szabály alól. Édesanyja ugyanis nem volt honfitársunk, így a magyar nyelv nem anya-, hanem apanyelve volt. (110) Aki kitalálta az orvosok számára a kézmosást Semmelweis Ignác (1818-1865) magyar szül orvos, az anyák megment je, a gyermekágyi láz okát fedezte fel. Ez a vész hatalmas pusztítást végzett a szül asszonyok sorában. Okozói az orvostanhallgatók voltak, k vitték át a hullamérget - amely a tanulmányaik során végzett boncolások alkalmával tapadt hozzájuk - a szül n kre. A végs felismerést az hozta meg, hogy az egyik kollegája a gyermekágyi láz tüneteivel halt meg, miután egy tetem boncolása közben megsértette magát. Semmelweis bebizonyította, hogy a fert zés okozóját klóros vízzel el lehet pusztítani, ezért elrendelte az orvosok kezének és eszközeinek rendszeres fert tlenítését. (Exhumálása után 1963/64-ben kiderült, hogy maga is „gyermekágyi láz”-ban halt meg.) (MO) A nyelvtanulásnak is lehet üzenete Simonyi Károly (1916 -) fizikus, akadémikus, egyetemi tanár, a M egyetem Elméleti Villamosságtani tanszékének a vezet je több nyelven beszélt, már egyetemi hallgató korában is (egyébként m egyetemi tanulmányaival egyid ben elvégezte a jogot is). A kit n pedagógus és nagyszer tudós a második világháború kezdetekor elkezdett tanulni oroszul, így a megszálló/felszabadító orosz katonákkal egészen jól tudott beszélgetni. A professzorral kapcsolatban a 70-es években terjedt el az a hír, hogy most kínaiul tanul, s ennek akkor komoly politikai mondanivalója volt. (Egyébként a kínai nyelvet is tökéletesen elsajátította.) Kabátdolgok A következ két történet Supka Gézához, a kiváló régész és m vészettörténész nevéhez f z dik, aki 1920-ban elveszítette nemzeti múzeumi igazgató- ri állását, de még a nyugdíját is megvonták. (Lemoshatatlan b ne 1918 volt, amikor is tagja volt a Nemzeti Tanácsnak, s lett Károlyi Mihály kormányának prágai nagykövete.) A kabáttörténetek Supka mély humanizmusára vallanak. 1918. október 31-én az szirózsás forradalom kitörésének napján Lukachich Géza tábornok, Budapest városparancsnoka lövetni akart a népre. A tüntet k tudták, hogy a tábornok az Astoria Szállóban tartózkodik. A fejét követelték. Sem Károlyi Mihály, sem a Nemzeti Tanács nem akartak vértanút csináltatni ebb l a konzervatív generálisból. Supka, Károlyi hozzájárulásával saját civil télikabátját adta a katonaruhás Lukachichra és a szálloda cselédfeljáróján át megszöktette, s biztonságos helyre vitte. A másik: Hóman Bálint az 1920-as évben annak a Nemzeti Múzeumnak lett a f igazgatója, ahonnan a családos Supka Gézát, az akkor már nemzetközi hír tudóst egy fillér nélkül eltávolították. Supka végigsínylette a Horthy-korszakot, Hóman pedig kultuszminiszter lett. A felszabadulás után Hóman-t becsukták. Supká-t rehabilitálták (elnöke lett a Nemzeti Múzeumnak, f szerkeszt je a Világ cím napilapnak). Amikor Supka értesült arról, hogy a százharminc kilóról hatvan kilóra lefogyott Hóman Bálint (akinek családja és minden holmija Ausztriában maradt) börtönében fázik, télikabátját beküldte neki.
Hóman Bálintot 1946 márciusában a népbíróság elé állították, amely életfogytiglani fegyházra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az életfogytiglan hat kemény évig tartott. A váci fegyházban raboskodott, meghajlott, megtört emberroncs lett, akinek szelleme azonban töretlen maradt. (66, 189) Az ördög a részletekben bújik meg Szabó Pál ideggyógyász, debreceni professzortól érdekl dött egyik ismer se a hatvanas években a hogyléte fel l. - Köszönöm - válaszolta -, úgy egészen pompásan vagyok. Ezt úgy értem - f zte hozzá mosolyogva magyarázatul -, hogy olyan vagyok, mint általában a társadalmi rendszerek, amelyek egészüket nézve egészen jól néznek ki, de ha a részleteket kezdjük vizsgálni, akkor kisül, hogy rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után... Az új török hódoltság Szekf Gyula (1883-1955), a kiváló történész 1946 karácsonyán, amikor feleségével a parasztpárti Kovács Imre vendége volt, annak belvárosi lakásán, miután jócskán megkóstolták a piarista atyák dörgicsei pincészetéb l való kellemes aromájú rizlinget, ezt súgta a politikus fülébe: - Kérlek ez egy új török hódoltság! - Addig is tart? - Addig tart, amíg a Szovjetunió! Szekf Gyula 1946 januárjától a Magyar Köztársaság moszkvai követe, 1948 májusától szeptemberig, nagykövete volt. A történész értékelése szerint Szekf helyesen ismerte fel a Szovjetunió és Sztálin meghatározó szerepét Magyarország jöv jére nézve. Nyilván ezért is vállalta a politikai szereplést. Azt a kritikátlan lelkesedést viszont, amit a szovjetek iránt, a „létez szocializmus” iránt tanúsított, már meglep bbnek tartotta. Hazatérése után (1952) Rákosiék a betegesked , megrokkant tudóst csak mutatványnak szánták. Hosszú betegség után 1955-ben halt meg. (61, 181) Egy szórakozott tudós Szele Tibor debreceni egyetemi tanár, a nagyon tehetséges matematikus, 34 éves korában már tanszékvezet és Kossuth-díjas. Egy alkalommal rokon társaságból tért haza, s az édesanyja megkérdezte t le, hogy milyen új ruhákban voltak az unokahúgai. Az ifjú tudós kicsit elgondolkozott, aztán a maga megfontolt módján lassan így válaszolt: - Nem tudom ... nem érdekelt... De volt rajtuk ruha. (144) Egy szabad szellem , humanista tudós Szent-Györgyi Albert (1893-1986) egy új tudományágnak, a biokémiának volt a kifejleszt je. Amikor 1939 szén a Szovjetunió megtámadta Finnországot, Magyarországon segélyakció indult, és a világhír kutató a finn nemzet támogatására aranyérmét (Nobel-díj) adta oda. (Az érme egy finn vállalatigazgató segítségével került kés bb vissza a Magyar Nemzeti Múzeumba.) Orvosi diplomájának megszerzése után kutatóútjának nagy állomásai: Budapest, Pozsony, Prága, Berlin, Hamburg, Leiden, Groningen, Cambridge, USA. 1930-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére hazajön a „Tiszaparti Göttingába”, Szegedre, ahol a biokémia professzora lesz. 1937-ben Nobel-díjat kap a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéseiért, különös tekintettel a C-vitaminra. 1947-ben emigrációba kényszerül. maga így ír ennek el zményeir l: „Valamikor Hitler alatt a legmagasabb szint politikába kényszerültem, és a brit admiralitástól azt az utasítást kaptam, hogy létesítsek egy titkos rádióállomást, és közvetítsek a brit és a magyar kormány
között. Fogalmam sem volt a rádióállomás felállításának megoldási módjairól. Ez rendkívül kockázatos vállalkozás volt. Bayhoz (Boy Zoltánhoz) fordultam, aki azonnal elvállalta a szervezést. Küls okok miatt a terv ellehetetlenült, ami bizonyos szempontból szerencsés volt, mert hogyha teljesítjük, úgy Bay és én barátságunkat egymás mellett felakasztva fejeztük volna be...” (136) Akit halála után kettéosztottak Czeizel Endre genetikus, (akit a tehetség örökl dése izgat), kutatásai közben akadt rá a sztorira, hogy amikor Szilárd Leó hamvait haza akarták hozni, csak a felét adták oda az amerikaiak, így aztán most két helyen nyugszik a nagy fizikus, itt egy temet ben, ott egy hivatalban. Szilárd Leó (1898-1964) fizikus kutatásai nagymértékben hozzájárultak az atombomba elkészítéséhez. A neutron-láncreakció felismerése Amerikában az atomfegyverekhez vezetett. Egyik kezdeményez je volt a Roosevelt elnökhöz küldött levél megírásának, melyben tájékoztatják az elnököt, hogy az atombombát el lehet készíteni, (1939. augusztus 2.), de ugyancsak kezdeményez je annak a figyelmeztet írásnak is, (1945 tavaszán), amelyben az atombomba bevetéséb l adódó veszélyekre hívják fel az elnök figyelmét. Id közben Roosevelt meghalt, a levél már nem juthatott el a kezébe.) (40) E. T. Teller Ede (1908 -) magyar származású fizikus - a hidrogénbomba atyja - kicsi korában, akárcsak Einstein, sokáig nem akart beszélni, már-már attól tartottak, hogy szellemileg visszamaradott. Majd a harmadik születésnapja után csuda módra, hibátlan összetett mondatokban szólalt meg. Hamarosan felt nt matematikailag milyen gazdag a bels világa. Számjátékokat talált ki, este pedig a maga sajátos számolási módszerével ringatta magát álomba: „Egy percben hatvan másodperc, egy órában 3600 másodperc, egy napban 86 400 másodperc...” Mire hatévesen iskolába került, már otthonosan mozgott a számok világában. Amikor a kés bbi években, mint világhír tudós együtt dolgozott Fermivel, a nagy olasz fizikussal s az arról elmélkedett, hogy ha léteznek földön kívüli lények, azoknak már el kellett látogatniuk a Földre, Szilárd így tréfálkozott: - Hogyne. El is látogattak, magyaroknak hívják ket. Tellernek is tetszett a megjegyzés, kedvtelve alkalmazta önmagára. Id s korában, ha megkedvelt valakit, néha megengedte az illet nek, hogy „E. T.”-nek szólítsa (a kedves földön kívüli filmh s után). (191) A butaság - emberi tulajdonság Teller Ede visszaemlékezése szerint a legmegrázóbb élmény számára Einstein berlini el adása volt. Többek között az általános relativitáselméletr l beszélt. Az els percet még jól értette, de azután semmit. Az el adás után ifjúkori barátja, Wigner Jen látva, hogy nagyon lógatja az orrát, megkérdezte t le, hogy mi baja van? - Én nagyon buta vagyok - válaszolta Teller. Wigner tapintatos ember volt, de ezúttal nem mondott ellent: - Igen, a butaság egy általános emberi tulajdonság - mondta. Teller Ede megnyugodott: ugyan buta, de mások is azok. Az egyetem elvégzése után Heisenberg keze alatt dolgozott. Rengeteget tanult akkoriban. Els sorban azt, hogy a legjobb módszere a tanulásnak, ha az ember kiismeri, milyen hibákat lehet véteni egy probléma megoldása során. Mert ha az ember az összes elkövethet hibát ismeri, akkor megértett mindent.
Az atomábécé A történelem els hidrogénbombájának a felrobbantása idején komponálta Teller Ede gyerekeknek szóló rímes atomábécéjét: A, mint atom: oly parányi Semmiképp sem lehet látni. B, mint bomba: jóval nagyobb, E, el ne süsd, még elkapkodod. F, fúzió. Ami bomlik és nagy, Tudd meg öcsi: kettéhasad. Fissziót fúzió állítja helyre, Hogy az atomz rt megszüntesse. A H vésztjósló bet ! Utal valami nagyobbra, De lehet, hogy valami jobbra. [Füst Milán gondolata az atombombáról: „Az ember úgy látszik, most evett csak igazán a tudás fájáról, most van csak igazán veszélyben!”] (191) A „marslakók” 2001-ben Teller Ede vehette át els ízben a felújított Corvin-láncot (e kitüntetést a Nobeldíjas Szent-Györgyi Albert 1939-ben megkapta). Köszön beszédében Teller azt mondta, hogy ez a díj rajta kívül még négy más magyarnak is kijár, akik a második világháborúban de el tte is - nagyszer munkát végeztek a szabadság érdekében. Ezek: Kármán Tódor, Szilárd Leó, Wigner Jen és Neumann János. Ebben a beszédében mondta el azt is, hogy a nagy humorérzékkel megáldott Kármán Tódor, a nagy repül gép-tudós vallotta be a nagy titkot: „mi öten nem is vagyunk magyarok. Mi marslakók vagyunk. De marslakókat nem fogadnak be az emberek, ezért szükséges volt, hogy valahogy földieknek t njünk. Amerikaiak próbáltunk lenni, de tisztességes (amerikai) angolul soha nem tudtunk beszélni. Ezért elhatároztuk, hogy magyarnak valljuk magunkat. Magyarok voltunk, magyarok leszünk és magyarok is maradunk az emberek emlékezetében...” Idegenben is er s nosztalgiával gondoltak Magyarországra, hiszen Budapest, amelyet nagy részük elhagyni kényszerült, a maga színházaival, kávéházaival modern városként sorakozott fel Bécs és Párizs mellett, és akkor még nem is beszéltünk a pesti viccr l. Volt, aki kés bb, amikor már hazautazhattak tréfásan azzal a kikötéssel állt kötélnek a hívogatóknak, ha megígérik, hogy itthon egy jó viccel fogadják majd. [Ezekr l a „marslakókról” kit n sztorik olvashatók Marx György A marslakók érkezése cím nagyszer könyvében, de mélységes humor és der hatja át Kármán Tódor önéletírását is.] (136) Atyai intelem Azt gondolná az ember, hogy Vámbéry Ármin (1832-1913), a kiváló közép-ázsiai utazó és nagyszer orientalista fia - Rusztem -, nem véletlenül járt az ún. mintagimnáziumba. Tanárai azonban nemigen voltak vele megelégedve, mert eszes fiú volt ugyan, de nem elég szorgalmas. Az egyik tanára a szemére is vetette. Nagy ámulatára a következ választ kapta: - Szívesebben tanulnék én szorgalmasabban, de a papa nem engedi. Azt mondja, hogy a tanulás rontja az észt. [Vámbéry Ármin kiváló turkológus, az MTA tagja (1860). 1870-1904 között a budapesti tudományegyetem tanára volt anélkül, hogy egyetemet végzett volna.] (24) Címzett: a másvilágon Voltaire tkp. Francois Marie Arouet (1694-1778) francia filozófus, ezt írta egy fiatalembernek, aki állandóan leveleivel zaklatta:
- Uram, én meghaltam, és így a jöv ben, fájdalom, nem lesz szerencsém önnek válaszolhatni. De a fiatalember nem hagyta magát elhallgattatni. A következ levelét már így címezte: „Voltaire úrnak, a másvilágon.” (157) Voltaire életében 50 000 levelet kapott és válaszolt is rájuk. Nem lehet csodálkozni rajta, hogy a végén beleunt a levélírásba. Egy ízben nagy pártfogójára, a porosz királyra is panaszkodott: „Át kell néznem a verseit, hozzám küldi kimosni a szennyesét.” Tévedni emberi dolog Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezte. Voltaire der sen nézett rá, és így szólt: - Professzor úr, én önt eddig okos embernek tartottam. Ön viszont idiótának nevez engem. Úgy látszik mindketten tévedtünk [Amikor Voltaire-r l esett szó, Goethe vállat vont: „Könny Voltaire-nek - mondta - mindig kéznél van a tehetsége.”] (1)
Zeneszerz k, karmesterek, énekesek „A kétely mindenhová befurakodik, egyetlen nagy kivétellel: szkeptikus zene nincsen.” Cioran „A zene mindenkié!” Kodály Zoltán hirdette meg az egész nemzetet átfogó zenei nevelési programjában, hogy meg kell szüntetni a zenei írástudatlanságot, a zenei analfabétizmust Magyarországon. adta ki a jelszót: „A zene mindenkié!” Ezt a nagyszabású zenepedagógiai elgondolást tanítványai váltották aprópénzre. Ádám Jen zenetanár, karmester és zeneszerz (Kossuth-díjas, érdemes m vész) volt az, aki ehhez az ideához - Kodály egyenes felkérésére, ha úgy tetszik felszólítására - kidolgozta a technikát, a relatív szolmizálás iskolai oktatásban felhasználható módszerét: Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Ez a könyv vált a magyar énektanítás alapjává. Ezt nevezi a köznyelv - Kodály leghatározottabb tiltakozása ellenére hibásan, Kodály-módszernek. Kodály kellemetlen helyzetbe kerülve hiába tiltakozott, hogy sohasem írt semmiféle módszert, mondván, hogy neki az a módszere, hogy nincs módszere. Kodály nagyra értékelte Ádám zeneszerz i munkásságát is. Ezt bizonyítja, hogy I. vonósnégyesének partitúráját maga vitte Hollandiába, hogy el adását el segítse. (170) Ádám Jen felvétele a Zeneakadémiára Ádám Jen 1920-ban jelentkezett Kodály Zoltánnál felvételire a zeneszerzés szakra. Emlékei alapján Kodály sovány, vézna ember volt, gyér vörösbarna, rövidre nyírt szakáll övezte beesett, sápadt arcát (ez az év volt az els , hogy az ellene folytatott fegyelmi tárgyalás után visszahelyezték munkakörébe). Öltönye viseltes, inggallérja kihajtva (évekig így viselte), lábán bakancsszer cip . A kiadós hallás- és énekpróba után a szerzeményeit nézegette (f ként zongorakíséretes dalok voltak), aztán hosszú, szótlan percek következtek. Sokan emlékeznek erre a Kodályra jellemz „generálpauzára”, végül csak ennyit mondott: „Pénteken kett kor!” és távozott. Kodály szigorú kritikus volt, ha nem szólt semmit, az már jót jelentett. (170) A lipcsei Tamás-templom karnagya Johann Sebastian Bach (1685-1750), a nagy német zeneszerz és orgonista, olyan családban született, amely hét nemzedéken át mintegy hatvan hivatásos muzsikust adott a világnak. ( maga is hozzájárult ennek a dinasztiának a kiteljesedéséhez: két házasságából húsz gyermeke
származott, akik közül több is zeneszerz lett.) 1723-tól haláláig a lipcsei Tamás-templom karnagya volt. A zenetörténet egyik legnagyobb alkotó lángelméje. Szüleit korán, 15 éves korára elveszítette, nevel je a család els szülöttje - Johann Christopf orgonista volt -, az irányításával ismerkedett meg az orgonán kívül a zongorával, a heged vel, lanttal, csellóval, violával, méghozzá olyan alaposan, hogy e hangszerek mindegyikének utolérhetetlen mestere lett. Nevel je bogaras, zárkózott ember volt. A nagy zeneszerz k remekm veit elzárta öccse el l, aki titokban, éjszaka kilopta és lemásolta azokat. Amikor a titok kipattant, bátyja szigorúan megbüntette: t zbe vetette a kötetnyi másolatot. Fedd szavaira Bach így válaszolt: - Bármelyiket kérheti t lem, valamennyit lejátszom emlékezetb l. (64) Bartók „Tanár Úr” Bartók Béla zeneszerz és zongoram vész (1881-1945) csak zongorát tanított az Akadémián, zeneszerzéstant soha, mert szerinte valakinek vagy van tehetsége vagy nincsen. (Beethoven is csak zongorát tanított, zeneszerzést nem.) Tanítás közben nagyon keveset beszélt, inkább el játszott. Ha szólt, a legszükségesebbet mondta, azt is sz kszavúan, soha semmit nem ismételve. Ennek ellenére mondott egyszer valamit, amit kés bb több alkalommal megismételt. Ez pedig így hangzott: „Mindent szabad, csak egyet nem, - hazudni!” Bartók Tanár Úr nem foglalkozott a közepesekkel, mert az már mehetett is. Kit n t nem adott senkinek (egész életében legfeljebb 3 vagy 4 tanítványának), boldog lehetett, aki megkapta t le a jelest. Bevallotta, hogy nemigen szeret tanítani, ám soha nem éreztette ezt tanítványaival. Azt viszont mondta többször is, „hogy az az id , amit népdalgy jtéssel töltöttem, életem legszebb része...” (169) Mezzoforte helyett legyen forte! A csodálatos mandarint 1926-ban mutatták be Kölnben. Az el adás óriási botrányt kavart. A közönség ordibált, b zbombákat dobált, a zenét alig lehetett hallani. A polgármester, Konrad Adenauer a helyi opera magyar karmestere (Szenkár Jen ) lemondását követelte. A z rzavaros el adás után Bartók a karmester öltöz jébe ment és teljes nyugalommal kérte a következ változtatásra, mintegy így reagálva a b zbombákra: - Nézze csak meg, a 64. oldalon a második klarinétnál mezzopiano áll. De ezt nem hallottam. Legyen szíves tehát megváltoztatni mezzofortéra. - És így haladtak végig az egész partitúrán, miközben megváltoztatott néhány dolgot. Bartók egész id alatt egyetlen szót sem szólt a m fogadtatásáról. azon felülállt. Akár egy szent, akit világi dolgok nem érdekelnek. [A csodálatos mandarin-t Bartók életében nem mutatták be Magyarországon.] (113) Bartók humora Bartók természetének nagyon fontos - csak kevesek által ismert - vonása volt fejlett humorérzéke. Különösen kedvelte a (maga készítette) rejtvényeket, és vonzódott a helyzetkomikumhoz. Amikor akadémiai székfoglalóján egy újságíró a csoportban mellette álló három hölgyr l (anya, feleség, meny) tudakozódott, melyikük Bartók Béláné, a kérdezett élvezettel vágta rá: mind a három. [Bartók nem valami nagy véleménnyel volt a zenekritikáról. Gy jtötte ugyan a koncertjeir l megjelent kritikákat, de sohasem olvasta el ket. „A mamának küldöm - mondta egyszer nagyon örül az ilyesminek.”] (58) Ki hitte volna? Bartók el adói, tudósi, m vészi pályája, eltakarja magánemberi életútját. Még, ami akad is érdekesebb, der sebb, emberibb apróság az anekdoták között, az is valamiképpen a m vész
nagyságával, szigorúságával, szinte személytelenné vált „legendával” kapcsolódott össze - írja róla Keresztury Dezs . Például a következ : Bartók egy kongresszuson vett részt Kairóban. Fárasztó el adások, tárgyalások, megbeszélések után elhatározta a társaság, hogy este kirándulást tesz a piramisokhoz. Kevés volt az autó, össze kellett szorulniuk. A törékeny, kis termet Bartókot Hindemith, a világhír német zeneszerz vette ölébe. Induláskor így szólt: - Ki hitte volna, hogy Bartók ilyen könny zeneszerz ! (99) Az üstökös és a közvilágítás A Zenem vészeti F iskolán néhány hivatásos káder azon vitatkozik, vajon, ha él, Bartók bekapcsolódott volna-e a népm velésbe? Végre egyiknek eszébe jut, hogy a kérdésben mégiscsak talán Kodály a legilletékesebb, felteszi hát neki a fenti kérdést. A Mester tenyerébe ejti szép, gondolkozó fejét, és így válaszol: - Nézzék, az üstököst nem lehet a közvilágításba bekapcsolni. [Bartók imádta a természetet, természetszeretetét szinte égi magasságba emelte. Azt mondta egyszer: ,,Ha én keresztet vetnék ezt mondanám: A Természetnek, a M vészetnek és a Tudománynak a nevében.”] (105) ...és Kodály Az egyik zongorát, a másik zeneszerzést tanított az Akadémián. Szívesen év dtek egymással, ha alkalom adódott rá. A befelé forduló, zárkózott természet Bartókot senki sem tudta úgy megnevettetni, mint Kodály. Egyszer Bartók egyik tanítványa - a jeles zongorista: Székely Júlia - Kodály m vét, a Marosszéki táncokat tanulta meg kéziratból. Kodály, aki jelen volt a tanteremben, nem volt megelégedve a játékával. Ekkor Bartók felhívta a szerz figyelmét a technikailag rendkívül nehéz zongoradarab problémáira. Javasolta, hogy a kézirat utolsó oldalát dolgozza át, mert a két kéz oktávugrásai szinte játszhatatlanok. - Nem jászhatatlan. Csak tudni kéne zongorázni - mondta lesújtó pillantást vetve a növendékre. Bartók az ifjú védelmére kelt: - Én sem tudom lejátszani - jelentette ki szerényen. - Te sem tudsz zongorázni - hangzott a felelet. Bartók olyan jót nevetett, ahogy sem azel tt, sem azután. Azt is nagy élvezettel hallgatta, amikor egyszer Kodály a Zeneakadémia épületér l tréfálkozott emígyen: - Itt csak a falnak vannak fülei! (169) Bartók - a halhatatlan Thomas Mann Nobel-díjas német író társaságában töltött kellemes este után - ahol ismert m vészek, írók körében Bartók hajnalig játszotta saját kompozícióit - hirtelen abbahagyta a megkezdett témát: - A fiam a lelkemre kötötte, hogyha idejövök, szedjem össze neki a jelenlév k autogramjait. Elnézést kérek: legyenek olyan szívesek: pár sort, a nevet és a mai dátumot. Hatvany Lajos - a nagy m vészbarát és m pártoló házigazda - kislánya ég szemmel figyelte a jelenetet. Majd apja tekintetét kereste, aki elértette a célzást. Rákacsintott a gyerekre és bólintott. A lányka szaladva hozta a kapcsos autogramkönyvet, - Bácsi kérem, én is autogramgy jt vagyok. Tessék valamit beleírni a könyvembe. Bartók lapozgatta az albumot, a kislány pedig gyanakodva nézte: - Tetszik tudni, én a halhatatlanok aláírását gy jtöm. Ugye a bácsi halhatatlan? - Azt majd elválik kislányom - válaszolta szelíd hangon a nagy m vész.
[Lengyel Menyhért írja Életem könyve cím regényében: „Minden m vészetben (író, fest , zenész, tudós) nincs több zseni, mint öt az egész világon. Bartók, mint zenész, egyike volt az ötnek.”] (40, 117) Ízlés dolga Tanítványai rajongtak Bartókért. Igyekeztek a mester kedvében járni, ki-ki a maga ízlése, de nem mindig a Bartóké szerint. Egyik növendéke a szakmai hízelgés módját választotta. Úgy gondolta jobban beférk zhet tanára kegyeibe, ha mint a modern muzsika mesterének, szidni kezdi a romantikus, dallamos muzsika mesterét, Schubertet. - Nem szeretem én ezt a Schubertet - jegyezte meg a fiú egy beszélgetés alkalmával. Bartók szánakozva nézett rá: - Akkor én gazdagabb vagyok, mint maga. Mert én szeretem Schubertet. (21) Bartók tanár úr és a dzsessz Bartók Béla órái délután három órakor kezd dtek. Egyik nap korábban érkezett, és megállt a tanterem el tt, ahol valaki egy divatos dzsessz számot dübörögtetett a zongorán. Bartók lenyomta a kilincset és belépett, majd haragosan intett a zongoránál ül növendéklánynak, hogy hagyja abba. Úgy látszik, utálja a dzsesszt, gondolta a tetten ért leányzó és elsompolygott a zongorától. Néhány héttel kés bb a színházban találkoztak, éppen néger zenekar játszott, dzsessz zenét vagy néger népzenét. - Hát mégsem utálja a dzsesszt? - akarta kérdezni a tanítvány a szünetben, de Bartók megel zte: - Ezek értenek hozzá - intett a színpad felé - de maga nem! (21) Beethoven szenvedései Csak címszavakban említve is hosszú listán férne el Ludwig van Beethoven (1770-1827) német zeneszerz , orgonista és zongoram vész betegségeinek felsorolása. Már 26 éves korában jelentkeznek nála az els hallászavarok, az ismétl d hasmenés, görcsök, idült emésztési zavarok. 1818-tól már csak az ún. „beszél füzetek” révén lehetett vele érintkezni. 1798-tól haláláig, tehát 29 éven át Beethovennek folyamatos orvosi kezelésre volt szüksége. Nem volt ugyan alkoholista, de szerette a bort és a sört, és 1925-t l egyre többet ivott. 48 éves korától kezdve gyakorlatilag süket volt. A IX. szimfónia sbemutatóján (1924. május 7.) frenetikus éljenzésben és tapsban tört ki a közönség. De Beethoven, aki a zenekarral szemben állt, semmit nem hallott, az egyik énekesn fordította t a közönség felé, hogy a hallgatóság lelkesedését legalább láthassa. 1826-ban egy alkalommal több liter folyadékot csapolt le róla egy specialista. Beethoven még akkor sem veszítette el maró humorát: - Jobb, ha az ember hasából jön víz, mintha a tollából - jegyezte meg. (11) Beethoven és Mozart találkozása A 16 éves Beethoven meghallgatásra jelentkezett Mozartnál, aki els látásra ellenszenvesnek találta. Esetlenül, kínos modorban toporgott el tte, és valami távolságtartás sugárzott bel le. Mozart nem tudta eldönteni, hogy a dölyf vagy a tisztelet okozza-e. Beethovent viszont meglepte Mozart apró termete, aki törékeny, finom ember benyomását keltette. - Tessék játszani hát. Van valami kedvenc szonátája, Beethoven? - Az ön egyik m ve - szaladt ki az ifjú száján. Hiszen Mozart volt a kedvenc zeneszerz je. Mozart istenáldotta tehetségnek gondolta, Beethoven viszont úgy érezte, Mozartnak nem tetszett er teljesebb, keményebb játékstílusa. Ezért nem igen oldódott benne a feszültség. - Talán játszana még egy-két variációt ifjú Beethoven - vetette fel a Mester.
- Szükségtelen Herr Kappelmeister, hallotta mit tudok - válaszolta nyers, kissé barátságtalan modorban. Nem a játék, hanem a zeneszerzés érdekel. Bizonyos fokú játékkészség mindenkiben van, de férfimunkának csak a zeneszerzés tekinthet - Igaza van - ismerte el Mozart. Megegyeztek ugyan a következ találkozás id pontjában, de valamilyen ok miatt erre nem került többé sor. (42) Egy új mesterség születése A zeneszerz t l általában elvárták, hogy vegyen részt a maga zenéjében és dirigálja. Voltak, akik elszántan ragaszkodtak is vezet szerepükhöz (például Handel és Haydn). Mozart annyira szeretett improvizálni, hogy az vezetése különleges koncentrációt igényelt a többi zenészt l. (Voltak ugyanakkor olyan zeneszerz k is, akik mint például Csajkovszkij megbízhatatlan tolmácsolója volt saját kés i szimfóniáinak.) Beethovennel pedig véget ért a zeneszerz jus primae noctis-a tulajdon zenéjével. Hallása a harmincas éveinek derekán annyira megromlott, hogy nem tudta megkülönböztetni a hamis hangokat. Az Ötödik és a Hatodik szimfónia el adása közben kis híján fellázadt a zenekar, a Hetediknél Beethoven bohóckodáshoz folyamodott, leguggolt, amikor azt akarta érzékeltetni, hogy halkan játszanak egy részt, fortéknál pedig nagyokat ugrott. Amikor Wagnert Lajos bajor király meghívta Münchenbe, is letette a karmesteri pálcát, mintha maga is elfogadta volna, hogy a vezénylés külön foglalkozás, független az alkotó m vészett l. (113) Meg kellene tiltani, hogy ilyen zenét írjanak! Berlioz, a kiváló francia zeneszerz kezdeményezésére bemutatták Párizsban Beethoven egyik szimfóniáját. Másnap Berlioz megkérdezte egyik zenész ismer sét: - Hogy tetszett a bemutató? - A szimfónia annyira felkavart - válaszolta a kérdezett -, hogy a hangverseny után, amikor fel akartam tenni a kalapomat, nem találtam a fejemet. Meg kellene tiltani, hogy ilyen zenét írjanak! - Nyugodjon meg - így Berlioz -, ilyen zenét úgysem fognak többet írni. (143a) Beethoven - a hontalan Az SzKP moszkvai kongresszusának els ülése el tt, zenei bevezet ként az Internacionálé, majd Beethoven IX. szimfóniájának utolsó tétele hangzott el a kórussal és szólókkal. Utána Sztálin kijelentette: - Ez a zene való a tömegeknek. Nem lehet elégszer el adni, és a legeldugottabb falvainkba is el kell juttatni. Az eredmény: Beethoven-ragály, még annál is nagyobb, mint amekkora az els világháború idején Németországban dúlt. Zenekarok és kórusok járták az országot és semmi mást nem adtak el , csak Beethoven Kilencedik-jét... A párt m vészeti folyóirata nem gy zte hangsúlyozni: „Szegény Beethoven, száz éven át hontalan volt. Most végre megtalálta igazi hazáját - az egyetlen országot, ahol igazán értik és szeretik: a Szovjetuniót.” (113) „Halotti” jókívánságok A halott Beethovenr l szól az alábbi der s történet: Minden év december 16-án, Beethoven születésnapján érkezik egy születésnapi üdvözl kártya Angliából (pontosabban Man szigetér l) a következ szöveggel: Herr L. v. Beethoven Musicians Grove Central Cemetery
Vienna, Austria Születésnapi jókívánságok 16-a alkalmából. Remélem, Isten képzeteket felülmúló örömben részesíti, és megtartja kegyelmében. Szeretettel Marian A jókívánságokat kézbesíthet ség hiányában a Bécsi Temetkezési Múzeumban gy jtik. [Beethovent több fiatal n höz f zték gyengéd szálak, de úgy t nik, hogy minden kapcsolata boldogtalanul végz dött, és végül sohasem n sült meg. Többször járt Magyarországon és vendégeskedett a Brunszvik-család martonvásári birtokán. Gyengéd szálak f zték Brunszvik Terézhez is.] (11) A muzsikusok hadvezére Beethoven halála után egy idegen járókel megkérdezett egy bámészkodó karmestert: - Kinek a temetésére megy ez a tömeg? - Hát nem tudja? A muzsikusok hadvezére távozik közülünk. (113) Els a munka, aztán a szórakozás... Egy koncertlátogató arra lett figyelmes, hogy Hector Berlioz (1803-1869) francia zeneszerz a könnyeivel küszködik Beethoven szimfóniájának hallgatása közben, és kedvesen megkérdezte: - Úgy t nik, nagyon megrendült uram. Nem tenné jobban, ha visszavonulna egy kicsit? - Miért, hát úgy festek én, mint aki szórakozni jött? - felelt nyersen Berlioz. [Két pesti hangversenyén Berlioz, a Rákóczi-induló zenekari feldolgozásával (1846) óriási sikert aratott.] (114) „New York, New York, te csodaváros.” Leonard Bernstein (1918-1990) amerikai karmester, zeneszerz és zongoram vész, a West Side Stoty és a város dalának szerz je viszonylag fiatalon robban be a város zenei életébe. Yehudi Menuhin mondta róla: „...a New York-i élet nagy részének megtestesülése, kikristályosodása, nem csupán zsidó kifejezése, hanem különféle bázisainak és magának a városnak a min sége.” Nem véletlenül volt olyan hosszú ideig a New York-i Filharmonikusok karmestere. Fesztelensége sértette a hagyományos hangverseny-látogatókat. Utálták, hogy akkorákat ugrál a pódiumon, kigúnyolták modorosságáért, azzal vádolták, hogy olcsó küls séges hatásokra vadászik. Veleszületett felt nési viszketegségben szenved. Egy alkalommal John Kennedy udvarában kisebb botrányt okozott, amikor hangverseny után csuromvizes izzadtan lesmárolta a makulátlan First Ldyt. Balos szimpátiái, homoerotikus hajlama és faji eredete miatt nehezen tudott gyökeret verni Amerikában. Különféle ügyek bajnokául szeg dött, 1970-ben például estélyt adott, amelynek díszvendégei a Fekete Párducok voltak, gettószervez k, akik az er szakos felszabadítást hirdették, támogatták Maót, Castrót és a Palesztin Felszabadítási Szervezetet. Ezek után vége szakadt a leghosszabb zeneigazgatói periódusnak. (114) Az utolsó vezényl titán Bernstein többszörös milliomos volt. Nem hatalomra éhezett, mint Karajan, hanem szeretetre. Bejárta a világot, imádó hívei tódultak öltöz jébe, királyok és államelnökök hívták vacsorára. Álmatlan éjszakáin azonban a rettegés gyötörte, hogy a taps és a hír a vezénylésnek és musicaljeinek szól (On the Town és a West Side Story), míg komoly m vei némák, csököttek és mindörökre megíratlanok maradtak. Az önfenntartás minden szabályának megszegése ellenére - füstölt, akár a hajókémény, vedelte a whiskyt, és azzal hált, legyen férfi vagy n , akit
éppen megkívánt - Bernstein védettnek látszott minden halálos veszedelemmel szemben. A rák, amely megölte, gyorsan, csendben végezte el piszkos munkáját. „A legnagyobb siker Jézus Krisztus óta” - mondta magáról és megfosztotta a nekrológok szerz it a lehet ségt l, hogy dicsérjék. (114) A tenor kiváltsága Amikor egy bécsi operapróbán Bernstein látva, hogy a szólista sokadszorra sem értette meg, hogy mit akar, így fakadt ki: - Tudom, a tenornak történelmi el joga az ostobaság. De ön, uram, visszaél ezzel a kiváltsággal. (113) A „muzikális” feleség Georges Bizet (1838-1875) híres francia zeneszerz , a Carmen szerz je, fiatalon meghalt. Özvegye feleségül ment egy gazdag ügyvédhez, és fény z szalont nyitott Párizsban. Egyszer egy el kel hölgy megkérdezte t le, szereti-e a zenét? - Az els családomban gyakran játszottak nálunk - válaszolta titokzatosan Bizet özvegye. (113) A feminista zeneszerz Borogyin, Alexandr Porfirjevics (1833-1887) orosz zeneszerz és neves vegyésztanár volt. Ám a vegyészet mellett egyre több id t szentelt emberbaráti céloknak, els sorban a n mozgalomnak is. Barátai visszaemlékezései szerint a lakása olyan volt, mint egy pályaudvar. Asszonyok és lányok jöttek hozzá a nap minden órájában. Egyszer meglátogatta Rimszkij-Korszakov, a nagy orosz zeneszerz és megkérdezte t le: - Írtál valamit? Borogyin azt válaszolta: - Igen. (Kiderült, hogy ez a valami újabb levél a n k jogainak védelmében.) Hasonló tréfák fordultak el az Igor herceg hangszerelésével kapcsolatban: - Transzponáltad ezt a részt? - Igen. (A zongoráról az asztalra!) Végs soron az Igor herceg épp annyira Borogyin m ve, mint N. A. Rimszkij-Korszakové vagy A. K. Glazunové. (180) A szókimondó Brahms Johannes Brahms (1833-1897) német zeneszerz , komoly ember volt és mindig szinte. Embernek ugyanolyan volt, mint m vésznek. Kikezdhetetlen jellem., de nyers szókimondása sokszor durvaságnak hatott. Jól példázza ezt a korabeli Bécsben (1878-tól végleg Bécsben telepedett meg) közszájon forgó elmés példázat: Egy este Brahms így búcsúzott az összejövetel házigazdájától: - Elnézést kérek, ha véletlenségb l elfelejtettem volna megsérteni valamelyik vendégét. [Brahms többször járt Magyarországon és fellépett Budapesten is. Nagyon érdekelte a magyar zene, amelyr l Magyar táncok cím , világszerte híressé vált négykezese is tanúskodik.] (113) „Keresztek” a kottapapíron Egy osztrák zeneszerz , Hugo Wolf, elküldte egyik dalát Brahmsnak, azt kérve, hogy tegyen keresztet oda, ahol hibára bukkant. Brahms érintetlenül visszaküldte, ezzel a megjegyzéssel: - Nem akarok temet t csinálni a szerzeményéb l! (113) Az els hivatásos karmester Az els hivatásos karmester Hans Guido von Bülow báró (1830-1894) német zeneszerz és karmester, Liszt és Wagner tanítványa volt, aki csak „Wagner karmesteri pálcája” néven
mutatkozott be. 1857-ben házasságot kötött Lisz Ferenc leányával, Cosimával, aki hamarosan Wagner szeret je lesz. Wagner //. Lajos bajor királlyal udvari zongoristává nevezteti ki Bülowot. Így alakult ki a társadalmi háromszög (Bülowék harmadik gyerekét Izoldát, mindkét férfi a magáének vallja). Liszt - a házasságon kívüli viszonyok nemzetközi szaktekintélye - megpróbálja felszámolni a kialakult helyzetet, de leánya, Cosima tiszta vizet öntött a pohárba: Wagnerhez költözött. Bülow nem hibáztatta, elfogadta a tényeket (kés bb újra megn sült). Wagnernek is ez volt a legh bb vágya, a másik álma pedig, hogy Hans a zenekari árokba, a karmesteri emelvényre kerüljön. Ez az álma is teljesedett. 1865. június 10-én Bülow vezényelte a Trisztán és Izolda bemutatóját, a négy órás m vet partitúra nélkül vezényelte végig. Azon az estén született meg a vezénylés mestersége. mondta: A karmester ne a fejét tartsa a partitúrában, hanem a partitúrát a fejében. (113) Bonyolult családi viszonyok Bülow báró Wagner alázatos híve volt. H en mutatja ezt az alábbi kis történet is. Egyszer egy hölgy megkérdezte t le: - Ugye ön ismeri Wagner urat? - Hogyne, hölgyem - felelte Bülow mély meghajlással és rezzenéstelen arccal. - a feleségem férje! (113) Egy különös válasz Maria Callas (eredetileg Maria Kalogeropoulos) (1923-1977) kimagasló görög szoprán operaénekesn t l a hangok királyn jét l egy amerikai riporter megkérdezte, hogy , aki Görögországban nevelkedett és Olaszországban él (egy ideig a milánói Scalában és a római operában énekelt), milyen nyelven gondolkodik? Callas ezt válaszolta: - Angolul számolok. [Maria Callas, a kövér görög, akinek 96 kilóról kellett lefogynia 64-re, el bb koloratúrszoprán, majd mezzoszoprán szerepeket énekel, hangjának három regisztere volt. Wagner és az olasz operák kit n el adója (Onassis élettársa) 36 éves korában befejezte a pályáját.] (28, 113) Akit „csak” tenorként ismertek el... Enrico Caruso (1873-1921) a nagy olasz tenorista, akivel az els élvezhet hangfelvételek készültek, nemcsak szépen énekelt, de jól rajzolt is. Különösen büszke volt gúnyrajzaira és nagyon csalódott volt, amikor Mark Twain nem hívta meg arra a vacsorára, amelyet jeles karikaturistáknak adott. - Lehet, hogy csak tenorként ismer - mondotta elgondolkozva. [A híres operaénekes 1907-ben Budapesten is fellépett, de indiszpozíciója következtében nem aratott sikert.] (113) Caruso - az udvarias Egy dúsgazdag amerikai konzervgyárosnak sikerült megnyernie a világhír énekest, hogy lépjen fel az estélyén. A pompás vacsora után a társaság a zongoraterembe gy lt, hogy Caruso csodálatos hangjaira ejt zzön. Ahogy a szerz dés el írta, a m vész két dalt elénekelt, meghajolt és lelépett a pódiumról. A milliomos odasündörgött hozzá: - Mester, adna még egy kis ráadást? - Csak ön után - válaszolta Caruso udvarias mosollyal. [Enrico Caruso természetesen még nem tartozott a kés bbi nagy sztárok kategóriájába, még ha vállalt is olykor ilyen el adást, h séges maradt az operához, el bbre valónak tartotta a hangversenytermet.] (168) Pablo Casals - a csodagyerek
Pablo Casals (1876-1973) a világhír spanyol gordonkam vész, zeneszerz és karmester „a vonósok fejedelme” már kora gyerekségében játszott és komponált. Négy esztend s korában már zongorázott és csak ötéves, amikor másodszopránként a templomi énekkarban szerepel. Egy alkalommal figyelmeztette társait: - Vigyázzatok, tisztábban a hangot! 6 éves korában hegedült, 9 éves, amikor apját helyettesíti a templomban s kifelé menet odament hozzá apja egyik barátja, egy csizmadia és azt mondta: - Milyen csodálatosan játszott az apád! S csak ezek után, 14 éves korában ismerkedett meg a nagy szerelemmel, a gordonkával. Amikor els hangversenyét adta Barcelonában, rettenetesen ideges volt. Azt mondta apjának közvetlenül a hangverseny el tt, hogy egyetlen hangra sem emlékszik. Ezt a szereplés el tti idegességet soha életében nem tudta teljesen levetk zni. (138) A baleset San Franciscoban Casals és barátai a Tamalpais-hegy megmászására vállalkoztak. A baj akkor történt, amikor lefelé igyekeztek a hegyr l. - Vigyázz Pablo! - kiáltotta egyik barátja -, amikor egy hatalmas szikladarab zúdult lefelé a hegyr l. A fejét sikerült oldalra kapnia, de a szikla a balkezét, a húrokon játszó ujjait eltalálta és összezúzta. Barátai roppant megrémültek, azonban nagyon különös módon reagált a dologra: - Hála Istennek, ezután soha többé nem kell csellóznom. E megnyilatkozást kés bb, amikor az ujjai szerencsésen meggyógyultak, azzal magyarázta, hogy ha valaki odaadóan dolgozik a m vészetért, az egyben valahogy rabja is annak. (138) Egy ideális beugró José Carrerast (1946-), napjaink egyik legnagyobb spanyol tenoristáját gyerekkorában egy nap, 6 éves korában, magukkal vitték szülei a moziba, ahol éppen a Nagy Caruso ment. A gyereknek nagyon tetszettek az operaáriák, amelyeket a filmben Mario Lanza énekelt. Szüleit másnap valósággal sokkolta, hogy az összes filmbeli áriát, bár azel tt sohasem hallotta ket, hibátlanul elénekelte. Családja számára igen nehéz id k következtek, mindig, mindenütt, minden helyzetben énekelt, énekelt és újra énekelt. Még a 10. évet sem töltötte be, amikor egy jótékonysági hangversenyen felléptették, amelyet az ország legnagyobb és legjelent sebb operaházában, a Liceoban rendeztek. A bemondó a következ képpen konferálta a számát: - Ha Monaco megbetegedne, vagy bármi más okból lemondaná az el adást, itt az ideális beugró utódja. Ugyanis épp ezekben a napokban vendégszerepelt Mario del Monaco Otellóként az operában. (31) Nehéz dolog a választás... José Carreras pár nappal 13. születésnapja után lépett fel az operában a Pedro mester bábszínháza cím darabban. Az el adást a rádió is közvetítette, hatalmas siker volt. Az el adás után adott életében el ször interjút. Fontoskodó arccal biztosította a riportert afel l, hogy szívesebben lépne fel tízszer a Liceoban, mint egyszer iskolai vizsgán. És egyáltalán mindenkor el nyben részesítené Verdit Püthagorasszal és Puccinit Galileivel szemben. (31) Baj van a magas cével?! José Carreras mindenkor nagy tisztelettel emlékezett Juan Rauxra, aki gyermekbénulás következtében tolókocsihoz volt kötve, s akinek fantasztikus tenor hangja volt.
A Mester viszont nagyon büszke volt tanítványára, akit bizonyos mértékig „m vészeti gyermekének tartott.” Ha felkereste t barcelonai otthonában, többet kritizálta, mint dicsérte. De ezt mindig egyéni humorral tette. Néha Carreras felhívta a világ valamelyik sarkából: - Maestro, nem tudom, mi van velem, valami nem stimmel a magas cémmel. Erre mit válaszolt? - Mit izgatod fel magad? Sose volt magas céd! (31) A kiskutya-kering Frédéric Chopin (1810-1849) „a zongora poétája”, lengyel zongoram vész, zeneszerz kilenc évig George Sand regényírón élettársa volt. Az írón nek volt egy kiskutyája, amelyik gyakran forgott maga körül, mintha el akarná kapni a saját farkát. Egy este, amikor épp így csinált, az írón ezt mondta Chopinnek - Ha lenne hozzá tehetségem, írnék neki egy zongoradarabot. Chopin nyomban a zongorához ült, és némi próbálgatás után megírta bájos Desz-dúr kering jét, amely azóta is a Kiskutya kering melléknevet viseli. (113) Marcona tenoristák Placido Domingo (1941-) spanyol tenorista, a világ egyik legnagyobb operaénekese - az egyik próbán - türelmesen állt veszt helyén, a kötél még mindig a nyakában, a másik vége pedig egy csoport mindenre elszánt kemény legény kezében, akik épp fel akarják kötni. Enyhén komikus jelenet, de nem egészen veszélytelen. - Egy rossz mozdulat, és kész! - mondja Placidónak egy barátja. - Tudom - feleli Domingo megjátszott rémülettel -, és ha arra gondolok, hogy a marconák fele tenorista. (166) „Tenor-módi” Az operatörténet tele van a tenorok butaságáról szóló viccekkel. James Levine, a karmester egy Tosca el adás után gratulált Domingonak szerepe mindenre kiterjed tökéletességéhez. - Tudod, Placido, te tényleg karmester módra gondolkozol. Domingo az öltöz tükrében visszamosolygott rá: - Még szerencse, hogy te nem tenormódra gondolkozol. (166) A b ség zavarában Megkérdezték Gaetano Donizetti (1797-1848) olasz zeneszerz t, a Lammermoori Lucia és még vagy 70 opera szerz jét, melyik operáját tartja legjobbnak. Habozás nélkül így válaszolt: - Honnan tudnám? A szül höz mindig a legkevésbé sikerült gyerek áll a legközelebb, és nekem oly sok van bel lük. (113) A heged sök koronázatlan királya... Misha Elman, a heged sök koronázatlan királya volt Amerikában, legalább is addig, amíg 1917-ben meg nem jelent a színen Jascha Heifetz, aki véget vetett Elman egyeduralmának. Elmant ugyanúgy ismerték, mint Saljapint vagy Carusót - volt a heged s! Apját állítólag megkérdezték egyszer: miért nem játszik a fia Európában, mire így felelt: - No, de ki ellen játsszék Európában? (161) Ki az úr az operában? Bálint Marcell írja Sergio Failoni (1890-1946) olasz karmesterr l: „Sergio Failoni kit n karmester, de nagyszer ember is volt. Közismert volt humanizmusa, jó humorával az életre és a világjelenségeire remekül reagált. Toscanini tanítványa volt, és a szakma elsajátítása mellett magába szívta Tocanini igazi emberi és antifasiszta magatartását.
Ezért távozott a fasiszta Olaszországból annak idején. (1928-tól a magyar operaház tagja volt.) A negyvenes évek elején Horthy Miklós kormányzó névnapján kellett dirigálnia Failoninak. Többen figyelmeztették, hogy menjen le a zenekarba a pulpitusra, és ott várja meg Horthy érkezését. Csak ha Horthy elfoglalta a helyét, akkor kezdje el az el adást. Failoni a figyelmeztetéseket figyelmesen végighallgatta, majd megvárta, amíg Horthy megérkezik a páholyba, és helyet foglal. Csak azután ment le a zenekari árokba, hogy az el adást elkezdje. Kijelentette, hogy az el adáson vezényl karmester a kormányzó, nem más. (10) Ferencsik János „aranyköpései” Ferencsik János (1907-) az Operaház csodálatosan tiszta, manuálisan kit n készség karmestere, hosszú ideig f zeneigazgatója volt. (Egyébként kit n orgonista és zongoram vész is.) Nem kellett sokat mondania, a keze helyette beszélt. Kollegái mégis ellesték frappáns megjegyzéseit. Íme néhány ezek közül. Az egyik operaházi zenekari próbán Ferencsiknek valami zenei kérése volt az egyik fiatal muzsikushoz, aki valamiben nem értett egyet a karnaggyal. Mire Ferencsik nyugodt hangon kijelentette: „Három emberrel nem tanácsos vitatkozni: az rmesterrel, a házmesterrel és a karmesterrel.” Szerette, ha a zenekar minden tagja úgy ül, hogy jól láthassa ket. „Kedveseim, ha nem látom a szemüket, nem tudok dirigálni.” A fúvós hangszerekre, ha nagyon „leveg sen” szóltak, azt mondta: „Cúg van! Elvisz a szél!” Pontosan tudta, hogy a karmester mennyire függ a zenekartól: „Muzsikáljanak az istenért, én csak hadonászni tudok, az én pálcám nem tud megszólalni.” Egy komplikáltabb tévé-felvétel el tt Bálint Marcell mint szakért kérte, hogy jelölje be a partitúrájában a zenei rész pontos helyét. - Kérek szépen egy szemüveget - mondta Ferencsik. Mindegy bármilyen, én minden szemüveggel jól látok. Majd: „De honnan gondolod, hogy tudok kottát olvasni?” 78 évig élt. Sokáig nagy egyéniségek árnyékában dolgozott. (10) Egy Deutschnational... Wilhelm Furtwangler (1886-1954) német karmester zeneszerz szeretett volna lenni, ezért magát társnak tekintette az alkotás cselekedetében. Kívülr l magtanulta hangversenyei partitúráját és csukott szemmel vezényelte, mintha imádkozna. Húsz évesen mutatkozott be Münchenben, hat esztendeig állt a lipcsei hangversenyek élén, Berlinben pedig élete végéig. A zenekar tagjai sosem értették meg teljesen a pókforma karok indázó, bolygó mozgását, de valahogyan megérezték, mikor érintsék a húrhoz a vonót. „Honnan tudjátok, mikor kell elkezdeni?” tudakolták a zenészkollegák. „Hozzászoktunk” vontak vállat. Különböz kulcsokat ajánlottak az új jövevényeknek: kezdjétek, amikor a pálca a karmester mellényének harmadik gombja magasságába ér, számoljatok 17-ig attól a pillanattól, amikor a karját felemeli Toscaninit feketelistára tették, Furtwangler megpróbált békésen együtt élni a náci rendszerrel. Azt írta Goebbelsnek, hogy egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy nélkülözze Walteri, Klemperert és Max Reinhardtot. Göring és Goebbels csaknem húsz évig tartották lelki kínzás alatt. 1936-ban elhagyhatta volna Németországot, Toscanini kinevezte utódjául a New York-i Filharmonikusoknál. Ekkor Goebbelst l kért tanácsot, ami visszatetszést váltott ki New Yorkban. Erre visszautasította a kinevezést. Nem volt náci, amolyan régi vágású Deutschnational volt... (114)
Benjamino Gigli els budapesti fellépése Benjamino Gigli (1890-1957) a világhír olasz tenorista, a hagyományos olasz bel canto stílus egyik legkiválóbb képvisel je, többször is szerepelt Budapesten. Els fellépése körül valamilyen okból kisebb bonyodalmak is keletkeztek. Az újsághírre úgy megrohanták a Városi Színház pénztárát, hogy rend röknek kellett a rendet fenntartani. Sebetyén Gézával, az igazgatóval verebet lehetett volna fogatni. Amikor a portás jelentette neki, hogy saját szakállára még két rend rt kért az rszobáról, tekintettel a szokatlanul nagy jegyel vételre, megdicsérte és 10 peng t adott neki örömében. - Igazgató úr, majd elfelejtettem - fordult hozzá újra Schaffer bácsi -, a koncertirodából telefonáltak, hogy valami Gigli (így magyar gével) lemondta az el adást. (18) „Egy óriási zenei fül...” Alekszndr Konsztantyinovics Glazunov a pétervári-leningrádi konzervatórium igazgatója volt (1906-tól 1928-ig), Sosztakovics legkedvesebb tanára egyedülálló zenei képességekkel rendelkezett. Akárcsak Mozart, Glazunov is els hallás után, emlékezetb l lejátszott bármilyen darabot. Sosztakovics szerint nem biztos, hogy Sztravinszkij képes lett volna Glazunov mutatványára, de azt bizton állította, hogy Prokofjev nem lett volna rá képes. Egyszer Glazunov megkérte tanítványát, Sosztakovicsot, hogy rakja rendbe a kottáit. Sosztakovics a J bet alatt egy csomó tévesen odasorolt zeneszerz m vét találta. Megkérdezte Glazunovtól, hogy miért a J bet alatt szerepelnek ezek a zeneszerz k, mire ezt felelte: - Azért, mert valamennyien jelentéktelen szerz k. (180) A próba folytatódott... Egyszer Glazunov Angliában vezényelte m veit. A brit zenekar tagjai kinevették. Na, itt egy barbár orosz, gondolták, ugyan mihez ért? Elkezdték szabotálni. A vadászkürtös felállt és azt mondta, hogy egy bizonyos hangot nem tud lejátszani, mert az lehetetlen. A zenekar többi tagja lelkesen támogatta. Glazunov csendben odament a kürtöshöz, és elvette a hangszerét. Azután rövid „bemelegítés” után eljátszotta a kívánt hangot. A zenekar tapsban tört ki, a felkelés le volt verve, a próba folytatódott. (180) Az orosz opera atyja „A feleségem olyan asszony volt - írja emlékirataiban Mihail Ivanovics Glinka (1804-1857), az orosz opera atyja -, akinek a pompa, a bálok, a hintók, az öltözködés, meg a többi ilyesmi volt a mindene. Nem vonzódott a zenéhez, ami egy kicsit emelkedett volt, lepergett róla. Csak egy példa Maria Petrovna zene iránti közönyére: amikor 1835-ben az Ivan Szuszanyint (Életemet a cárért - az els igazi orosz opera) kezdtem írni, arról panaszkodott a nénikémnek, hogy kottapapírra költöm a pénzünket.” (113) A Megváltó „dalra” fakasztása A cseh származású Christoph Willibald Gluck (1714-1787) német zeneszerz , száznál is több opera szerz je szélütést kapott és nem volt szabad felkelnie. A barátai megpróbálták azt a látszatot kelteni, hogy nem aggódnak az életéért, és egy vallásos triójáról kezdtek beszélni. Azon vitatkoztak, hogy a Megváltó szólamát milyen fekvésben kellene énekelni. - Nos, kedves barátaim - mondta Gluck -, mivel nem tudjátok eldönteni, hogyan fakasszuk dalra a Megváltót, én elmegyek hozzá, és t le kérdezem meg. (113) A Nagyszínház 1952-ben A moszkvai Nagyszínház 1952-ben a nagy orosz operák és a kiváló énekhangok múzeumának t nt. Az épületbe csak fényképes igazolvány felmutatásával lehetett belépni, még akkor is, ha
valaki már évtizedek óta ott dolgozott és az rség jól ismerte. Hogy miért volt erre szükség azt szemléletesen mutatja Nyikolaj Szemjonovics Golovanov, a már sok éve ott dolgozó vezet karmester esete, akinek a leváltási hírét terjesztették ebben az id ben. Egy alkalommal a karmester megérkezik a színházba, elmegy a portás mellett, természetesen a belép jét nem mutatja fel, hiszen a színház gazdája, a zeneigazgató. Megállítják. - Kérem a belép t! - Miféle belép t? Mi van veled, nem ismersz meg? - Kérem mutassa fel a belép t! Golovanov el keresi a belép jét és felmutatja. Ott a kapuban elvették t le az igazolványt, és nem engedték többé be a színházba. Ilyen módon tudta meg a hatalmas, er snek látszó ember, hogy nemcsak hogy nem vezet -karmester a Nagyszínházban, hanem nem is dolgozhat ott. Ilyen volt a Nagyszínház 1952-ben- írja Galina Visnyevszkaja, visszaemlékezésében. (188) Többnyelv el adások Corelli Gábor, a New York-i Metropolitan magyar származású magánénekese 1948-ban olaszul énekelte a Lammermoori Lucia Edgar szerepét az Operában. Partnere Gyurkovics Mária, a kit n operaénekesn viszont magyarul énekelt. Az ilyen többnyelv el adások minden operában igen gyakoriak. Amikor az els felvonás nagy szerelmi kett sében ékes olasz szavaira Lucia, azaz Gyurkovics Mária szerepe szerint így válaszolt. „Nem értem, amit mondasz!” - a közönség azt hitte, hogy rögtönzésr l van szó, és hatalmas tapsba tört ki. Ett l kezdve a néz téren végignevették az egész felvonást, ami egy Lammermoori-el adáson enyhén szólva szokatlan. (153) Handel sziporkája Georg Friedrich Handel (1685-1759) német zeneszerz (az els , aki szerzeményeib l eltartotta magát) Halléban született, Itáliában szerzett hírnevet, miel tt a hannoveri választófejedelem (kés bb /. György néven angol király) karnagya lett. Egyszer egy Gordon nev angol énekes nem volt megelégedve azzal, ahogy kíséri. A heves szóváltást azzal zárta le, ha Handel nem változtat a módszerén, ráugrik a csembalójára és darabokra töri. - Csak szóljon, mikor lesz ez, mert meghirdetem - mondta neki Handel. - Biztosra veszem, hogy több embert érdekel az ugrása, mint az éneke. Id s korára megvakult. Nem sokkal kés bb mutatták be a Sámson-t, és amikor a tenorista nagy átéléssel így énekelt: Teljes fogyatkozás - se Nap, se Hold Ragyogó délben minden fényt kiolt A közönség soraiban többen megkönnyezték a szerz t, aki az orgonánál ült. (113) Nagy szellemek találkoznak Joseph Haydn (1714-1809) a nagy osztrák zeneszerz , aki több mint három évtizeden keresztül volt az Esterházy-ak zenekarának vezet je és a hercegek zeneszerz je - egy falusi kádármester gyereke volt. 8 éves korában már a bécsi énekkar tagja, a zongora és heged játék tanulását is itt folytatja. Történt egyszer, hogy az énekkar új kórusm bemutatására készült. Ezúttal a másodkarmester vezette a próbákat A kis Haydn, aki ekkor már a nagyfiúk közé tartozott, egy helyen hirtelen hangosan közbeszólt: - Nem jó a középs szólam! A másodkarmester felfortyant: - Hallatlan! Ki az a neveletlen fiú, aki zavarja a munkát? - Én - mondta Joseph, s megismételte, hogy a középs szólamban hiba van, ki kell javítani.
A másodkarmester ezért alaposan leszidta. Nem sokkal az el adás el tt maga a karmester tartott próbát, aki a kórusm közepén egyszerre türelmetlen mozdulattal leállította az énekkart. - Itt tollhiba van a partitúrában! Javítsák ki a szólamokban is - mondta. (143 a) A „Búcsú”-szimfónia története Esterházy herceg zenekarában több ifjú házasember volt, akiknek nyáron, amikor a herceg Eszterházán tartózkodott Kismartonban maradt a feleségük. Egyszer szokásától eltér en a herceg több héttel meghosszabbította eszterházi tartózkodását. Az elkeseredett ifjú férjek Haydnhez fordultak segítségért. Haydnnak az az ötlete támadt, hogy ír egy szimfóniát, amelyben egymás után elhallgatnak a hangszerek. Arra kérte muzsikusait, amint szólamuk véget ér, fújják el gyertyájukat, és hagyják el a termet. A herceg és hallgatósága rögtön megértette a célzást. Másnap hazamehettek a muzsikusok. Így mesélte el Haydn a „Búcsú”-szimfónia történetét életrajzírójának. Esterházy Miklós halála után el ször állás nélkül maradt, majd 1790-ben, közel hatvanévesen angliai vendégszereplésre indult, ahonnan gy zedelmesen, tisztességes nyugdíjjal, nemzetközi megbecsülésben, oxfordi doktorátussal, ///. György király áldásával és közönségét l megdics ítve tért haza. (113) Wo sind hier die Toaletten? Paul Hindemith (1895-ben született) nagy német zeneszerz 1937-ben politikai okok miatt emigrálni kényszerült, majd az Egyesült Államokban telepedett le. Egyszer a Yale Egyetem professzoraként el adókörúton járt Európában. Csakhogy a tudós el adásai szárazak voltak, meg sem közelítették a m vész nagyszer teljesítményét. Egy zürichi el adás után felszólította a közönséget, hogy tegyenek fel kérdéseket. Ekkor felállt a nagydarab karmester, Otto Klamperer s mintegy az el adásról alkotott véleményét is kifejezve, megkérdezte: - Herr Hindemith, wo sind hier die Toaletten? (167) Egy „K” nev személyiség Herbert von Karajan (1908-1989) osztrák karmester, Hitler Németországának egyik vezet kulturális személyisége volt. Goebbels és Göring propagandaszövegei, mint Das Wunder Karajant reklámozták (Karajan a Csoda). 22 esztend sen egész Berlin f zeneigazgatója. A vezet karmesterek, pl. Furtwangler távol tartották magukat a náci párttól, Karajan kétszer is belépett a pártba. Nagy csodálattal viseltetett Hitler iránt, határozott vonásokban osztozott Hitlerrel: koncentráló képessége óriási volt, tökéletesen elkötelezett volt hosszú távú célokért és aszkétikus aszekszualitása n ket-férfiakat egyaránt vonzott. Korlátlanul zsarnok volt. Személyesen nem vett részt üldözésben, deportálásokban, de rémít en közel került hozzá, hogy egyeduralomra tegyen szert a világzenében. A szkeptikus Der Spiegel címlapján úgy ábrázolta Karajant, amint pálca helyett egy dollárbankóval vezényel. 1945 után harminc hónapon át élt kényszer munkanélküliségben. Pablo Casals nyilvánosan megbocsátott kollaboráns francia zongora partnerének, Yehudi Menuhin kampányt indított Furtwangler jó hírének helyreállításáért, Karajanért senki jelent s személyiség nem szavatolt, Furtwangler pedig „K” nev személynek említette. (114) Klemperer különcségei Otto Klemperer (1885-1973) német karmester és zeneszerz , Mahler tanítványa, Hitler hatalomra kerülése után el bb Svájcba menekült, majd Amerikába költözött. Az itt töltött 12 éve során egyetlen lemezt sem készített, leánya szerint kés bb is csak gazdasági kényszerb l foglalkozott lemezek készítésével. Véleménye szerint „Lemezt hallgatni olyan, mintha Marilyn fényképével feküdnénk le”. Amikor visszakerült Európába, Budapest és Kelet-Berlin operaházaiban vezényelt.
Különcségeir l számtalan anekdota keringett, ezek némelyike valószín leg meg is felelt a valóságnak. Amikor egy zenész napsütötte vasárnap délután minduntalan az órájára nézett, Klemperer megkérdezte: - Jár? Miközben ágyban cigarettázott felgyújtotta a szobáját, amikor pedig megpróbálta eloltani a lángokat, súlyos égési sérüléseket szenvedett, mert egy üveg szeszt víznek nézett. Ha kellett, ülve vezényelt, de 87 éves koráig kihúzta. Magányos farkas volt utolsó pillanatáig, keser szellemességeket eresztett meg kollegái rovására. 1954-ben Furtwangler és Kleiber halála után odavágta: Szerencsés éve a karmestereknek (Ja, das war ein gutes Jahr!). Amikor arra kérték, határozza meg a maga helyét a zenetörténetben, felmordult, komisz iróniával és vaskos német akcentussal: „Én vagyok a klasszikus iskola utolsó képvisel je. Amikor Bruno Walter meghalt, magasabb gázsit kértem.” (114) „Helyünk a világban” Kodály Zoltán (1882-1967) háromszoros Kossuth-díjas zeneszerz és népdalkutató, egyik rádióinterjújában arra a kérdésre, hogy évtizedekkel ezel tt tervezett szimfóniáját miért csak most fejezte be, azt felelte: - Fontosabb dolgom volt: közönséget kellett nevelnem. Amikor itthon maradása okáról kérdezték, többféle, de nagyon rokon választ adott. Egyszer azt mondta: a Duna-Tisza csatornát csak itthon lehet megépíteni, másszor ezt: a kecskeméti futóhomokra csak Kecskeméten lehet sz l t telepíteni. Solti György a híres karmester és zeneszerz írja róla: „Fanatikus volt, fiatalos aszketikus arca és Lenin szakálla Krisztushoz hasonló küls t kölcsönzött neki. Kodály a kommunizmus szinte messianisztikus formájában hitt, az extrém egészségkultusz követ je volt szigorú vegetarianizmussal, hidegvizes kúrákkal és mezítlábjárással (Egy id ben még az akadémián is cip nélkül jelent meg.)" (99, 167) A szókimondó Kodály Egyszer megkérdezték t le, hogy ki a legnagyobb szovjet zeneszerz ? - Természetesen Sosztakovics. - És milyen? - Borzalmas. Els felesége sem igen rejtette véka alá a véleményét. Egy rendezvényen a rendkívül m velt és több nyelven beszél Révai József mellé került, aki illend en bemutatkozott neki: - Révai József. - Csak nem a lexikonos Révai? - Nem, én a népm velési miniszter vagyok. Mire Emma asszony átszól a férjének: - Zoltán, Achtung! Er is Kommunist! (55) Szervusz! Vásáry Tamás visszaemlékezéséb l: „Másodéves koromtól négy éven át jártam Kodály népzeneóráira. Minden élethelyzetben tanárként viselkedett, s mint a többi tanítvány, én is tartottam t le. De félelmemnél csak a vágy volt nagyobb, hogy kitörhessek el tte. Egyik óra után odamerészkedtem hozzá, és megkértem hallgassa meg a Marosszéki táncokat, amelyet éppen akkor tanultam meg. Ez a mester legnehezebb zongoradarabja. Kodály leültetett az egyik zongorához, maga a másik mellé ült. Felemel érzés volt hogy a szerz jelenlétében játszhatom el m vét. Furcsa módon mégsem féltem, inkább feszültséget éreztem. Miután eljátszottam, odajött és azt mondta: ’Szervusz!’ Ezt a szót többé nem hallottam t le, továbbra is magázott.” (86)
Az új hangszer Kodály Zoltán nagyon sok segítséget adott a kés bb világhíressé lett zongoristának és zeneszerz nek, Vásáry Tamásnak. Az els segítség az volt, amikor az ötvenes évek elején kimentette a kitelepítésb l, majd elintézte, hogy kitelepített szülei Jászkarajen r l áttelepülhessenek Zelemérre, a családi otthonukba. Amikor Kodály tudomására jutott, hogy kit n tanítványának otthon csak egy Ehrbar zongorája van, megjegyezte, hogy az nem jó, s utasította, hogy keresse meg a legjobb zongorát, amit Budapesten lehet venni (1951-et írtunk!) Vásáry tiltakozott, hogy neki nincsen pénze. „Csinálja, amit mondtam!” - dörrent rá a Mester. Amikor aztán az akadémia hangolója talált egy remek kis Steinwayt 22 000 forintért, s a tanítvány ezt jelentette, Kodály egy szót sem szólt, el vette a csekkfüzetét és kiállította a zongora vételárát. Vásáry pedig - testvére, Vásáry Erzsébet visszaemlékezése szerint - meg sem tudott szólalni a nagy meglepetést l. Mint kés bb bevallotta, fogalma sincs róla, hogy egyáltalán megköszönte-e a nagy ajándékot. (86) Trés faciunt collegium Zolnay László így emlékszik vissza - egyetemi éveir l szólva - Kodály Zoltán egyetemi szereplésére: „Kodályt, akinek munkáját, Bartókéval együtt, akkor már ismertem, szintén hallgatni akartam. Mennyire meglepett az, hogy népzenei kollégiumára, ahová 1935 szén tán Aschner Annával állítottam be, üres tanteremben találtuk. Kodály egy ideig idegesen várt, nem volt rá kíváncsi senki a tisztes bölcsészhallgatók közül. Keser en mondta: „Trés faciunt collegium! De maguk minek jöttek ide?” Mire én, nagyon zavartan: „De hát professzor úr, mi itt vagyunk, azok a hibásak, akik távol maradtak...” Pár évtizeddel utóbb - éppen a budai gótikus nagy zsinagóga romjait ástam -, 1964-ben Kodály és fiatal felesége, Sárika felkeresett, (Kodály második felesége: Péczeli Sárika) s megnézte ásatásaimat. Felidéztem neki az epizódot: mulatott rajta. Azt hiszem e jellemz érdektelenség miatt 1936 után képpel sem fordult többé egyetemünk felé.” [75. születésnapján a budapesti egyetem díszdoktorává avatta. Els felesége: Slezinger (Sándor) Emma volt, aki önfeláldozóan lemondott a Mester miatt zeneszerz i karrierjér l.] (189) Rákosi kontra Kodály Vásáry Tamás közlése: „Kodály nemzetközi hírneve folytán „érinthetetlennek” számított még a legvadabb Rákosiévekben is. Zrínyi szózata cím m vét 1955 elején írta baritonszólóra és vegyes karra. Hiába szólt a XVIII. századi költ és hadvezér m véb l vett szöveg a török veszedelemr l, mindenki pontosan tudta, hogy más keleti elnyomókra utal. A bemutató el tt, egy állami fogadáson odament Kodályhoz Rákosi Mátyás és azt mondta neki: „Sok rosszat hallok magáról mostanában mester.” Mire Kodály: „Én is magáról Rákosi.” E rövid párbeszédnek gyorsan híre ment. - Nem fél tanár úr, hogy még baja eshet? - kérdeztem t le. - Legfeljebb agyonütnek - hangzott a logikus válasz." (99) Kodály és az új himnusz Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt sokan megpróbálták rávenni a Himnusz szövegének és zenéjének az átírására - többek között maga Rákosi Mátyás pártf titkár is -, de k nem vállalták ezt a megalázó feladatot. „Miért írjak?” - kérdezte ekkor megfontoltan a Mester. „Elég jó ez a régi is, és már meg is szokta a nép.” Rákosi 60. születésnapján
A nagy csinnadrattával megszervezett születésnapi ünnepségen Rákosi Kodály Zoltánnal is szóba elegyedett. Beszélgetés közben felvet dött, hogy Kodály hány éves. - Én hetven. És Ön? - kérdezte a mester. (150) Emlékmorzsák a Zeneakadémiáról A Zenem vészeti F iskolán s r n váltották egymást a párttitkárok. Egy id után mindegyik visszatért a szakmájába. A legújabb párttitkártól, miután elbeszélgetett vele, Kodály megkérdezte: - Mondja, mi a maga szakmája. - Nincs szakmám. - Akkor maga, fiam, hová fog visszatérni? * Utolsó londoni útja alkalmával a párttitkár udvariasan, de szemrehányóan megkérdezte: - Mester, a dalárda tagjai csupa pártonkívüliek. Miért? - Kommunistákat nem viszünk. Azok disszidálnak. (Kodály olykor túlságosan is következetes volt: nem adott interjút például olyan embernek, aki nem tudott szolmizálni.) (105, 128) Hazudni pedig nem szabad!? Kodály, akárcsak Bartók, többször hangoztatta, hogy csak egy dolgot nem szabad csinálni: hazudni. 1960-ban mégis hazugságra kényszerült. Történt ugyanis, hogy Kodály Zoltánt és Aczél Györgyöt Oxford megtisztelte azzal, hogy díszdoktorává szándékozta avatni. Az id s mester, vagy ahogyan növendékei nevezték, a Tanár Úr, feleségével együtt szeretett volna Nagy-Britanniába utazni. Kodály Kádárhoz fordult, aki Aczél Györgyhöz pöccintette a kérelmet. A kultúra f rend re magához kérette és elmagyarázta neki miért nem kívánatos, hogy jóval fiatalabb felesége elkísérje e nem mindennapi utazásra. Ahogy Kodály bizalmasainak elmondta: életemben még nem hazudtam, de ezek rákényszerítettek, (tudniillik Oxfordban úgy mentette ki feleségét, hogy beteg, megfázott...) (181) Ez is egy szempont... Kodály Zoltán az 1956-os forradalom napjaiban Galyatet n tartózkodott. Ott szorongott a rádió mellett és hallgatta a híreket. November elején felkereste egy néhány f s delegáció és megkérték, hogy vállalja el az államelnöki tisztséget. A terv kigondolói nem számoltak a gazdával. Kodály egy tréfával ütötte el a dolgot: - Nem szeretem a dohányfüstöt. Az elnöknek sok dohányossal kell tárgyalnia. Epizódok a Tanár Úr életéb l Kodály Zoltán tanítványai érdekes epizódokat jegyeztek fel a Tanár Úr életéb l. Doráti Antal egyszer büszkén adta át neki egyik szerzeményét, úgy érezte ebben sikerült olyan melódiát kitalálnia, amelyr l azt hitte minden hangfajtára alkalmazható. A kottapapír aljára rá is írta: ez a darab el adható magas- és mélyfekvés hangon egyaránt. Mikor Kodály másnap visszaadta a kottát, ez volt olvasható a jegyzet alatt: „ez azt jelenti: egyiken sem.” Egy másik alkalommal a tanítványok közül valaki arra lett figyelmes, hogy a Tanár Úr megfordítva nézi a neki átadott darabot. Tisztelettudóan figyelmeztette erre a kínos körülményre. Kodály meg sem moccant, tovább olvasta a kottát. Nagy sokára azt mondta: „Egy jó kompozíció minden irányból nézve jó.” Neki sem volt könny a helyzete az t körülvev id sebb és régi vágású tanártársaival szemben. Állandóan nyomást gyakoroltak rá, hogy legyen konzervatívabb. Erre csak ennyit válaszolt: „Nem taníthatok tegnap!” (46) Kodály száraz humorából
Kodály Zoltán zeneszerzést tanított az Akadémián, tanórái nem nélkülözték a humort sem. A maga száraz módján tudott tréfálni is. Egy ízben kedves tanítványa - Doráti Antal, a kés bbi híres karmester - begipszelt karral jelent meg az óráján. - Mi történt magával? - kérdezte. - Eltört a karom. - Hogyan? - Leestem a lóról. - Miért szállt fel? Doráti ingerülten válaszolt: - Tanár Úr, az ember nem ülhet örökké. - A lovon mi egyebet csinált? - tromfolt Kodály a megjegyzésre. (46) Az öndics ítés mestere Serge Koussewitzky, a bostoni szimfonikusok vezet je, a nagy karmester és ragyogó muzsikus önmaga fontosságától rendkívül eltelt ember volt. Keringett is err l egy mendemonda. Állítólag egyik hangverseny után valamelyik rajongója így áradozott: - Mr. Koussewitzky, ön olyan, mint az Úristen! Mire a mester: - És tudja, madame, hogy ez micsoda felel sség... [A mester el ször nagyb g s volt, azután lett karmester. Nagy híve volt a fiatal zeneszerz knek: felfedezte, támogatta és kiadta ket, akárhonnan jöttek is. Koussewitzky Bartókot is támogatta: a zenekari Concerto az megrendelésére készült.] (115) Mario Lanza, a tragikus sorsú sztár Az olasz származású fiatalember, akit a gyorsan jött siker és a pénz néhány év alatt elsodort Philadelphiában született. Eredeti foglalkozása autósof r volt. Ez az óriási istenáldotta hanganyaggal rendelkez ember, semmiféle m veltséggel nem rendelkezett, egyáltalán nem tanult melodikusan énekelni. Els filmje A nagy Caruso fergeteges sikert aratott. Minden fogadkozása ellenére azonban a hangját nem m velte, s a pénz hatására emberileg is teljesen deformálódott. Pénzhajhász, üres pöfeteg, öntelt lett. Mértéktelenül evett és ivott (kb. 125 kilót nyomott). Aranylemezei voltak, de a legelemibb technikával sem rendelkezett. Szörnyen er lködött, mindent a torokból énekelt. Filmforgatások el tt fogyasztották, úgy hogy két hétre elaltatták, és mesterségesen táplálták a klinikán orvosi felügyelettel. Mario Lanza öt év alatt teljesen kiégett, és tragikusan korán távozott az él k sorából. (161) Akit homlokon csókolt a „Múzsa” Liszt Ferenc (1811-1886) kora legkiválóbb zongoram vésze és zeneszerz je, (a zongora Paganinije) már négy-ötéves korában csalhatatlan tanújelét adta rendkívüli zenei tehetségének. El ször hegedülni tanult, azután zongorázni. Zongorajátékában mutatkoztak meg el ször a zenei csoda jegyei. Sopron, Pozsony és Pest után Bécs következett. Els bécsi koncertjén megjelent Beethoven is, és a hangverseny után a közönség szeme láttára homlokon csókolta a gyermeket. Ennél nagyobb zenei elismerést el nem lehetett volna képzelni az akkori Európában. Ezek után, mint a gyermek Mozart, valóságos diadalút keretében járta be és hódította meg Európát, még a pr d Viktória királyn is meghívta a Buckingham-palotába. A doborjáni születés Liszt Ferenc kés bb a budapesti Zeneakadémia elnöke is volt. (Apja magyar volt, anyja osztrák. Így az anyanyelve német, magyarul nem tudott.) (161, 143a) Miklós cár és a zene
Miklós cár nem volt valami nagy zenebarát, de Liszt Ferencet mindig szívesen fogadta udvarában. Egyik este szóba elegyedett egy hölggyel, és nem tör dve Liszt játékával, igen hangosan beszélt. Liszt hirtelen abbahagyta a zongorázást, és otthagyta a hangszert. - Miért fejezte be a játékot? - Mert amikor az uralkodó beszél, mindenki másnak hallgatni kell. (113) Ha vegyész is lehet... 1843-ban, amikor Liszt Ferenc neve csúcsára érkezett, a königsbergi egyetem elhatározta, hogy tiszteletbeli doktori címet ad neki. Csak a történész dékán ellenkezését l féltek, aki a zenész mesterséget komolytalan, kitüntetésre alkalmatlan foglalkozásnak tartotta. De végül is - meglepetésre - a dékán könnyen adta be a derekát. Lépését a következ szavakkal indokolta: - Ha manapság vegyész is lehet tiszteletbeli doktor, miért ne kapjanak a zenészek is ilyen címet? Amikor pedig annak is híre ment, hogy Liszt Ferencet a bécsi egyetem is díszdoktorává avatja, a híres humorista, a bécsi Saphir azt javasolta, tüntessék ki Doktor beider Rechte címmel, vagyis nevezzék ki két jobbkezesnek. (35, 168) A túlbuzgóság „ára” XIV. Lajos egy alkalommal olyan állapotba került, hogy majdnem meghalt, és amikor felépült, kedvenc zeneszerz je Giovanni Battista Lully (1632-1687) megbízást kapott, hogy írjon egy Te deumot. Mind az alkotás, mind a betanítás terén alapos munkát végzett, és hogy látható legyen a lelkesedése, maga verte az ütemet az erre használt bottal. Nagy igyekezetében a lábfejére csapott, és az megdagadt egy kicsit. Amikor a duzzanat tovább n tt, háziorvosa elrendelte, hogy vágják le a kisujját, néhány nap múlva a lábfejét, aztán az egész lábát... (113) Fortissimo! 1910-ben Gustav Mahler (1860-1911) osztrák zeneszerz és karmester New York állambeli turnéra ment a Filharmonikusokkal. Amikor a Niagara-vízeséshez értek így kiáltott fel: - Végre egy fortissimo! [Háromszor vagyok hontalan, mondotta egyszer Mahler: mint cseh születés Ausztriában, mint osztrák állampolgár Németországban, és mint zsidó, az egész világon.} (113) Jóból is megárt a sok... Giacomo Mayerbeer (1791-1864) zeneszerz nek az volt a mániája, hogy vég nélkül próbálta az operáit. Egy alkalommal nem engedélyezett egy bemutatót. Sóhajtozva fordult Rossinihez: - Halljam - mondta az - ma mit l szenved? - Ó, maestro, nagyon beteg vagyok. Fáj mindenem. Fogalmam sincs, mit tegyek. Rossini, aki tudta, hogy próbáról jön, ezt válaszolta neki: - Megmondom, mi a maga baja: túl sokat hallgatja a saját zenéjét. Berlioz mondotta róla: „Mayerbeer szerencséje nemcsak abban állt, hogy tehetséges volt, ahhoz is nagy tehetség volt, hogy szerencséje legyen.” (113) A labda mindig ahhoz száll... A labda mindig ahhoz száll, aki szereti t - mondta egy nagy vízipólós. A dolgoknak érzelmeik vannak, és nem kedvelik azokat, akik nem vonzódnak hozzájuk. Yehudi Menuhin (1916-1999), a világhír heged m vész csak kiválasztottakat volt hajlandó tanítani. Megfigyelte, miképp veszi el az illet a heged jét a tokjából. Aki úgy szedte ki, akár egy szerszámot, azt elutasította. (79) „A görög óriás!”
Dmitri Mitropoulos eredetileg papnak készült, de zenei adottságai eltérítették err l a pályáról. 23 éves, amikor megkomponálja az els modern görög operát, a Beatrice n vért. Berlinben Busoninál (olasz zongoram vész) tanul, majd hazatért, hogy az athéni zenekar felépítésén munkálkodjék. Amikor felkérték, hogy vezényelje a Berlini Filharmonikusokat, kiderült, hogy a zongorista megbetegedett, mire Mitropoulos nyugodtan kisétált a pódiumra, maga játszotta el Prokofjev Harmadik zongoraversenyét, és a zongora mell l vezényelte a zenekart. Bülow produkciói óta Berlin ilyet még nem tapasztalt. A háború alatt Amerikába menekül. A magas, kopasz, izmos férfi keze vezénylés közben olyan volt „akárcsak a világbajnoki címért versenyz Muhammed Alié.” Egy alkalommal olyan mélyen belevájt körmével a tenyerébe, hogy a zenészek borzadva figyelték, amint a padlóra csöpög a vér. Pálcát, partitúrát nem használt. „Karmesteri pálcával dirigálni,mondotta - olyan, mintha az ember keszty ben zongorázna.” Ami pedig a partitúrát illeti: „Hamlet nem úgy járkál a színpadon, hogy közben a szerepét olvassa. Én ugyan miért tenném?” Memóriáját minden karmester irigyelte. (114) „A fiú kritikus szellem!” Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791), a világhír osztrák zeneszerz ötéves korában már csembalóversenyt írt, és részt vett a salzburgi hercegérsek tiszteletére rendezett hangversenyén, ahol Vivaldit játszották. A karmester diktálta gyors tempó azonban nem illett a zenéhez. A kisfiút bántotta, hogy egy zenével foglalkozó ember ilyen hibát követ el. A következ darabban pedig annyit doboltak, hogy megfájdult a feje, nem bírta tovább és elkezdett sírni. Az apja gyászos arcot vágott, a hercegérsek pedig csak ennyit mondott: - A fiú kritikus szellem! A csodagyerek négykezest játszott a testvérével. Az apa - aki szintén jó nev zenész volt, s fiát minden tekintetben tanítványának tekinthette - jónak érezte a játékot. Az el adást csak egy esemény zavarta meg. Mialatt Wolfgang a magánszámát adta el a hercegérsek macskája besétált a szobába, odament a kisfiúhoz és dorombolni kezdett. A gyerek abbahagyta a játékot, elmosolyodott, megsimogatta a macskát, majd maga mellé emelte a székre, s ott folytatta a darabot, ahol abbahagyta. A sikeres fellépést követ en Mozart is megkapta a maga kritikáját 6 évvel id sebb n vérét l, Nannert l. - Rossz volt, nem lett volna szabad a macskával játszania. [Wolfgang Amadeus Mozart maga a Wolfgang nevet tekintette keresztnévnek. 1770-t l használta második névként az olaszos Amadeot is, 1777-t l a franciás Amadét. Olykor tréfából Ádámnak nevezte magát.] (42) Mozart, a csodagyerek Hatéves korában már Schönbrunn tükörtermében játszott a kis Mozart, Mária Terézia és hitvese jelenlétében. - Nagyon kicsi a fiú. Mit mondott Mozart, hány éves? - kérdezte Mária Terézia. - Hat felség. Hatéves és néhány hónapos. - Kezdjék hát - parancsolta energikusan a császárné. A szakért k véleménye szerint is gyönyör en játszott a gyerek. - Ez minden, amire a gyerek képes, Mozart? - bukott ki a császár ajkán a kérdés. - Nem, még rögtönözni is tud felség. A császár nagy léptekkel a csembalóhoz ment, ahol a folytatásra áhítozó kisfiú ült. - Vajon akkor is ilyen jól játszanál a zongoránál, ha nem látnád a billenty ket? - vizsgáztatta tréfásan Ferenc császár. - Igen fenség, mit játsszak?
A császár saját csipke zsebkend jét terítette a billenty kre és visszakérdezett: - Azt, amit az el bb játszottál? A gyermek bámulatos teljesítménye után azt parancsolta, hogy egy ujjal játsszon, majd hogy rögtönözzön. Végül megkérdezte t le: - Van még valami szemfényvesztés a tarsolyodban, fiam? Bizalmas beszélgetés közben az apja is csak boszorkánymesternek hívta. (42) Mozart galantériája A császári család hamar megszerette Mozartot, aki már egészen otthonosan mozgott a Burg termeiben. Egyszer mégis baleset érte: megcsúszott és hasra vágódott a szokatlanul fényes, síkos pádimentumon. Az egyik f hercegn elnevette magát, amikor a kis muzsikust a földön látta, Marie Antoinette, Mária Terézia hétéves lánya, kés bb XVI. Lajos francia király felesége azonban megsajnálta, és felsegítette a fiúcskát. - Te jó kislány vagy - mondta elismer en a feltápászkodó Mozart-gyerek -, ha megnövök feleségül veszlek. [Marie Antoinette jobban járt volna, ha ez a „gyerekszáj”-ígéret csodálatos módon valósággá válik és rangon aluli házasságra lép Mozarttal. Akkor legfeljebb 1791-ben özvegyen marad, de nem hull le a feje a guillotine alatt 1793-ban.] (21) Mozart és a nemesi cím Az ifjú Mozart és apja európai körútjuk során 1770-ben a Szent Városba, Rómába is eljutottak. A pápa csembalójátékáért az Aranysarkantyú-rend lovagjává üti, vagyis nemes emberré teszi. Nemesi címét egyszer használta, akkor is tréfás formában, egy 1777-ben kelt levél aláírásában: Wolfgang Amadeus Mozart, az Aranysarkantyú-rend lovagja, kire neje majd az aranyszarvakat is feladja, tagja a veronai, bolognai nagy akadémiának, oui, mon ami! (42) A fejedelmi többes Mozart mindössze 10 esztend s, amikor diadalmas európai zongorakörútjáról visszatér Salzburgba. Egy salzburgi f úr, aki sokat hallott a gyermek-m vész sikereir l, nem tudta hogyan szólítsa meg a fiúcskát. Úgy érezte, letegezni már nem lehet, viszont a közhasználatú „kegyed” megszólítás sehogy sem illett az apró emberhez. Igyekezett tehát úgy megkerülni a dolgot, hogy többes számot használt, ilyenformán: - Hallom, hogy voltunk Franciaországban, Angliában. Mesélték, hogy fogadtak bennünket az udvarnál is. (Versailles-ben XV. Lajos, a királyné és Madame Pompadour el tt játszott. A metresz egy asztalra állította a kisfiút, aki meg akarta csókolni, de az elutasította. Mozart morcosan kérdezi: „Ki ez, hogy nem akar megcsókolni? Engem a császárné is megcsókolt.” Londonban V. Györgynek és udvarának mutatkozott be. Kétségtelenül ezek voltak a hangversenykörút csúcspontjai.) A kis Wolfgang gyerek álmélkodva nézte a „bácsit”. „Érdekes - rázta a fejét -, én egyáltalán nem emlékszem, hogy mi ezeken a helyeken egyetlenegyszer is találkoztunk volna.” (21) Hogy lesz valakib l zeneszerz ? - Kedves barátom - kérdezte valaki Mozartot - lehet-e még egy Sebastian Bach vagy Joseph Haydn? - Nem. - Akkor hát, ha valaki zeneszerz akar lenni, saját jogán kell azzá válnia? Ön is tanulmányozta el deit?
- És még ma is azt teszem. De ett l még nem leszek zeneszerz . - Hogyan fogjak hozzá? - Várni kell. - De hisz Ön már jóval korábban is komponált. - De senkit sem kérdeztem meg, hogyan csináljam. Ha valakinek alkotói vénája van, akkor azért komponál, mert képtelen a vágyának ellenállni. [Mozart 30 év alatt 600-nál is több m vet alkotott és 22 operája ma is szerepel a m sorokon.] (21) Kegyelet A zeneiskola igazgatója így szól tanítványaihoz. - Gyerekek! Ma ünnepeljük Wolfgang Amadeus Mozart születésnapját. Kegyeletb l ma nem játsszuk el egyetlen m vét sem. Sokat vitatkoztak azon, hogy vajon kortársai megadták-e Mozartnak az ill végtisztességet. Ez a vita ma már úgy látszik a nyugvópontra ért: Mozartot az érvényben lév törvényes szabályoknak és szokásoknak megfelel en temették el. A temetést beteg felesége, Konstancze Weber helyett, Swieton báró - Mozart gyakran házi-muzsikált nála- intézte. (20) Salieri, a „méregkever ” Mozart egyik kortársa (többen úgy vélik, Salieri Antonio (1750-1825), akinek tanítványa volt Beethoven, Schubert és Liszt is) állítólag nem átallotta kijelenteni Mozart halálakor, hogy kár egy ilyen nagy zseniért, de nekünk jobb, hogy meghalt. Ha még sokáig él, egy vasat sem kerestünk volna a szerzeményeinkkel. Mozart halála után - még komoly emberek is - azt híresztelték, hogy Salieri ölte meg lassanöl méreggel, szakmai féltékenységb l. Rossini egyszer tréfából azt mondta Salierinek: „Szerencséje van Beethovennek, amiért ösztönösen kerüli, hogy együtt vacsorázzon önnel. Különben t is másvilágra küldené, ahogy Mozartot.” „Hát úgy festek én, mint egy méregkever ?” - felelte Salieri. Halálos ágyán pedig azt kérte barátaitól, mondják meg a világnak, hogy nem igaz, amit róla terjesztenek. Salieri egyik tanítványa erre megjegyezte: nem hallgathatom el, hogy áskálódásaival sokat mérgezte Mozart körül a leveg t. (113) Mozart és Haydn barátsága Mozart (aki nem szomorúságban élte le napjait, ha a körülményei nem is voltak mindig kedvez ek) köré a legenda anekdotákat is sz tt. Ezek közül talán az egyik legszebb a következ . Bens séges és osztatlan barátság f zte Mozartot a 24 évvel id sebb Haydnhoz. Hogy tiszteletét tanúsítsa az id sebb mester iránt, Mozart több heged szonátát komponált, a kottákat elvitte Haydnhoz és engedélyt kért, hogy neki ajánlja ket. Elhatározták, hogy együtt eljátsszák a szonátákat, Mozart a zongorához ült, Haydn játszotta a heged szólamot. Amikor az utolsó hang is elhangzott, Mozart halkan megkérdezte: - Nos, elfogadja az ajánlást? Haydn mosolyogva adta beleegyezését, majd így folytatta: - Tudja Mozart Úr, volna nekem még egy kérésem. Ha mi ketten már nem leszünk ezen a földön, és maga odafent az Úristennél lesz karmester, hadd játsszam én akkor is az els heged t. (11) Lev Tolsztoj és a tehetséges részegek Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881) orosz zeneszerz (operai remekm ve a Borisz Godunov) gyakran, naponta többször is bevodkázott. Lev Tolsztoj az orvosának a következ megjegyzéssel intézte el a Muszorgszkij-kérdést: „Se a tehetséges részegek, se a részeg tehetségek nem érdekelnek.” (113)
Magyar „invázió” A magyar zeneszerz kb l, karmesterekb l, heged sökb l, zongoristákból jut a világon mindenhová, Hollandiába is. Közismert történet a Koncertgebowról: Ormándy Jen (aki Blau néven Budapesten született) próbál a zenekarral. Ahogy a világjáró karmesterhez illik, miel tt a pálcát felemelné, el zékenyen a zenekari tagokhoz fordul: milyen nyelvet óhajtanak az urak: beszélgessünk németül, angolul, franciául? Megszólal erre egy csendes hang a zenekar mélyéb l: - Ugyan ne bolondozzál, Jen , beszéljünk csak magyarul. (63) Így lecsúszni! 1919 januárjában, közvetlenül a Versailles-i Konferencia el tt Párizsba érkezett Ignacy Jan Paderevszki (1860-1941), a független Lengyelország els miniszterelnöke (civilben zongoravirtuóz és zeneszerz ), és egyenesen Clemenceau elnökhöz hajttatott. Kevés várakozás után az elnök e szavakkal fogadta: - Látni akart, itt vagyok! Rokona a híres zongoristának? - Én vagyok a híres zongorista - felelte Paderevszki. Clemenceau színlelt megdöbbenéssel a fejét csóválta: - Ön, az ünnepelt m vész, miniszterelnök lett?! Így lecsúszni] (Pedig lehetetlen volt nem felismerni hatalmas termetér l, Lisztre emlékeztet hófehér hajáról!) (113) Az ördög heged se vagy a heged ördöge?! A genovai születés Niccolo Paganini (1782-1840), a csontsovány genovai heged s, akit ördöngös ujjaiért a sátánnal való rokonsággal vádoltak, írja egyik barátjához küldött levelében a következ történetet. Elmondja mi történt vele Padovában. Ennek majdnem 15 éve. Nagyon sikeres koncertet adott. Másnap a szálloda asztalánál ült egy társaságban, s nem vették észre az érkezését. Az el z esti el adásról beszélgettek, s az egyik résztvev a következ ket mondta: - Semmi meglep nincs Paganini teljesítményében. Onnan a tehetsége, hogy nyolc évet ült börtönben, és csak a heged jével tudta enyhíteni fogvatartói szigorát. Alattomosan hátba szúrta az egyik barátomat, azért ítélték el. Amikor Paganini megkérdezte, hogy hol és mikor történt ez, miután felismerték, az áldozat már nem volt a mesél barátja, csak hallotta, de lehet, hogy félrevezették... [Bizonyított istentelenségére és feltételezett ördöngösségére hivatkozva a pizzai püspök nem engedte t keresztény módon eltemetni, csak öt év múlva hozatta el koporsóját Párma nagyhercegn je egy pincéb l, és csendes temetést rendezett neki.] (113) Bravó! Bravó ragizzino! Luciano Pavarotti (1935 -), a híres olasz tenorista 12 éves korában hallotta énekelni a világhír tenoristát, Benjamino Gigli-t, aki akkor már közel járt a hatvanhoz. Amikor befejezte a gyönyör éneklést, Luciano odament hozzá és bejelentette neki a nagy újságot: - Ha megnövök, tenorista szeretnék lenni. Gigli kedvesen megsimogatta a fejét: - Bravó! Bravó ragizzino! Nagyon szép cél. Keményen kell dolgoznod - mondta. - Maga mennyi ideig tanult? - Az imént hallottál tanulni. Most fejeztem be a mai napra valót. Még mindig tanulok. (192) „Mama mia, che acuti!" Luciano Pavarotti visszaemlékezéseib l:
„Anyám alacsony termet és érzékeny. Szereti a zenét, mint mondja túlzottan is, mert igen er sen hat rá. Ezért nem jár el el adásaimra. Annyira mélyen hat rá a zene, hogy attól fél, a látvány, hogy fia énekel, az izgalom és idegesség teljesen kimerítené. Minden anyának, de különösen az olasz anyáknak, mindig van valamilyen történetük a gyerekeikr l, amit el szedhetnek, ha a történetek jóslatai beigazolódnak. Szívesen meséli az embereknek, hogy mikor megszülettem és sírva fakadtam mellette a pólyában, az orvos hangomat meghallva ezt mondta: - Mama mia, che acuti (kb.: „Micsoda magasság!”).” [A kis Lucianónak egyébként abszolút hallása volt, amit énektanára fedezett fel a kés bbi években, és azzal sem volt akkor tisztában, hogy ez milyen nagy adomány.] (192) Pavarotti humora Pavarotti humora id nként megbotránkoztatja az embereket. Néha felháborítóan gátlástalan. Egyszer egy el adás után, amikor tele volt az öltöz je, egy n lépett be az ajtón, egy férfi kísérte - úgy t nt az illet a férje. A n roppant félénken és udvariasan viselkedett. - Mr. Pavarotti, valószín leg nem emlékszik rám - kezdte. - Dehogynem emlékszem, kedvesem - válaszolt Luciano, hogy a formaságokat megszüntesse és megkarolta a hölgyet. - Hogyan is felejthettem volna el, hisz annyiszor töltöttük együtt az éjszakát. (192) Interjú egy gyönyör n vel A Giaconda országos tévéközvetítésének szünetében interjút kért Pavarottitól Pia Lindström. Köztudott, hogy Pia, Ingrid Bergman leánya, gyönyör n . A riportern valahogyan utalt Herold Schoenbergnek, a New York Times zenekritikusának egy mondatára, mely szerint Luciano hangszálait Isten illette a csókjával. Luciano gondolkodás nélkül válaszolt: - Magát bizonyára mindenütt megcsókolta! [Nem lehetett könny Pavarotti indulása énekesi pályáján, hiszen abban az id ben legalább húsz kiváló tenor szerepelt a pódiumokon, közöttük Raimondi, di Stefano, Gedda, és del Monaco.] (192) Árub ség idején Egy elegáns férfiruha-üzletben Pavarotti a következ kérdéssel fordult az eladóhoz: - Van valamije, ami jó rám? Az eladó dölyfösen válaszolta: - Talán egy zsebkend . (192) Pavarotti és a lovak A tenorista egy id ben egyre többet lovagolt. Élvezte, úgy érezte, hogy ez tréning a számára. Amikor 1980-ban a Metropolitannel turnézott, Dallasban és Bostonban is lovagolt. Ha a ló hajlandó felvenni, vágyik rá, hogy felüljön a lóra. Valaki megkérdezte t le, emlékszik-e annak a lónak a nevére, amelyiken Bostonban lovagolt. - Nem, de biztos vagyok benne, hogy a ló emlékszik az enyémre. (192) Pavarotti és az impresszárió Kurt Herbert Adler, ragyogó humorú amerikai impresszárió és Pavarotti gyakran tréfálkoztak. 1973-ban San Franciscóban megkérte a tenoristát, hogy lépjen fel egy általa rendezett koncerten a „Celeste Aida”-val. Pavarotti azt válaszolta, hogy még gondolkodni kell a dolgon. - Ne gondolkodjon - mondta Adler. - Mindenki tudja, hogy a tenoristáknak nincs sütnivalójuk. (192)
A Rock and roll királya Elvis Presley (1935-1977) amerikai énekes és gitárm vész, a rock királya volt, rajongói imádták, világhír vé lett, a lányok a lábai el tt hevertek. Elvis egy id után jóformán állandóan altatókon, serkent tablettákon és morfiumon élt. Fokozatosan egy elhízott, kínlódó, ziháló, gyógyszerekt l függ él halottá vált. Orvosait általában nagy érték ajándékokkal például Cadillac-kekkel - jutalmazta, akik ezért hálából mindent felírtak neki, amit csak kért. 1972-73-ban rákapott a f re. Nem ismert mértékletességet semmiben sem. Volt, hogy elaludt evés közben, és kis híján megfulladt. A koncertjei gyakran katasztrofálisak voltak Néha azt sem tudta, hogy hol van. A dalok szövegét elfelejtette, súgótáblákról olvasta. Változatos szexuális hajlamai voltak, és mindezt szabadjára engedte. Egyszer még a feleségcserét is ki akarta próbálni. 1977. augusztus 16-án fürd szobájában összeesett és meghalt. (3) Aki még a halál jogát is kisajátította Szergej Prokofjev (1891-1953) orosz zeneszerz és zongoram vész ugyanazon a napon halt meg, amikor Sztálin: 1953. március 5-én. Nem adatott meg neki, hogy kínzójának halálhírét megtudja. De nem adatott meg az sem, hogy a kit n zeneszerz t méltó módon meggyászolják és eltemessék. Azon a napon, amikor Sztálin meghalt, szinte megállt az élet az egész országban. Mindenki dermedten fogadta a szörny eseményt. Valaki a Nagyszínház folyosóján megjegyezte: - Meghalt Prokofjev! A hír bejárta az egész színházat, és visszhang nélkül maradt: ki halt meg? Másnak nincs joga most meghalni. Egyedül csak Sztálin halt meg, és a nép minden érzése, a veszteség minden fájdalma egyedül csak t illeti. Autót nem lehetett kapni, így Prokofjev holttestét csak rendkívüli nehézség árán sikerült az emberfolyamon átvinni a Zeneszerz k Házába. A virágüzletek és utcai pavilonok kifosztva álltak, a nagy orosz zeneszerz koporsójára még pár szál virágot sem sikerült szerezni. Az újságban nem maradt hely nekrológra. És míg emberek százezrei gyakran egymást agyontiporva, a Szakszervezetek Székházának Oszlopterméhez igyekezetek, addig a Zeneszerz k Házának sötét, nyirkos, alagsori helyisége csaknem üresen maradt. Csupán csak a rokonok és barátok jöttek el, akik a közelben laktak, és át tudtak surranni a lezárt utcák kordonjain. Moszkva pedig hisztérikusan zokogva temette a nagy tirannust... (188) A „Pillangókisasszony” Budapesten Giacomo Puccini (1858-1924) híres olasz zeneszerz részt vett az opera budapesti bemutatóján és az azt követ ünnepségen, melyet H vös Iván, egy gazdag magyar zeneszerz villájában rendeztek. Puccini örömének fokozására a vendégsereg egy érdekes m élvezettel szolgált. Különös csemegéül egy zeneszerz nek: a legszebb, valódi, régi magyar népdalok el adásával. Budapest f polgármestere, egy kiváló m kedvel zongorista ült a zongora mellé. Puccini néma csendben, de a legszemernyibb tetszésnyilvánítás nélkül hallgatta a dalokat. A hangverseny után, amikor valaki szerényen érdekl dött Puccininál a dalokról, a mester elvörösödött, udvarias szavakat dünnyögött, végül azonban kereken kijelentette, hogy az ilyesmi bizony nem nagyon érdekli t. Ilyen hideg hangulatban végz dött a Puccini tiszteletére rendezett els - és egyben utolsó - bankett Budapesten. (130) „Itt a halál legy zte a m vészetet!” A Turandot bemutatójára tizenhét hónappal Giacomo Puccini halála után került sor. Noha a csonkán maradt m vet Franco Alfano befejezte, Toscanini úgy döntött, hogy az el adást Liu
halálával, a szerz által leírt utolsó hanggal zárja. Mikor ez elhangzott, letette pálcáját, majd elejét véve a tapsnak, megfordult s életében el ször és utoljára megszólította a közönséget. - Itt a halál legy zte a m vészetet - mondta, és elhagyta a zenekari árkot. A néz téren kigyúltak a fények, és a közönség némán szétszéledt. (113) Egy zeneszerz értelmetlen halála Az els angol opera írója Henry Purcell (1659-1695), 1695. november 21-én halt meg. A hagyomány úgy tartja, hogy azért, mert a zeneszerz megfázott, miközben nem tudott bejutni a saját lakásába. Szokása szerint hosszan kimaradt, és a felesége megparancsolta szolgáinak, hogy éjfél után ne engedjék be. Purcell a megadott id nél kés bb, az ivóban elfogyasztott bortól felhevülten ért haza, és szerencsétlenségére úgy megh lt a cudar hidegben, hogy halálos beteg lett. (113) A m vészet és a vallás Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873-1943), orosz zeneszerz Hollywoodban (ott élt 1940 után) találkozott a nagy komikussal, Charlie Chaplinnel. A társaságban valaki a vallást hozta szóba, és Chaplin kijelentette, hogy nem hív . - De hogyan tud hit nélkül m vész lenni? - értetlenkedett Rahmanyinov. - Szerintem két különböz dologról beszélünk - mondta Chaplin. - A m vészet inkább érzés, mint hit. - A vallás is - zárta le a témát a zeneszerz . (113) Ravel és a becsületrend Maurice Ravel (1875-1937) francia zeneszerz , aki a Bolero-val tett szert széles kör hírnévre, nagy botrányt kavart azzal, hogy visszautasította „A becsületrend lovagja” kitüntetést. Ilyet még senki nem hallott, de indoklásában baudelaire-i utálattal arra hivatkozott, hogy az államnak nincs joga megítélni polgárait. - Ravel elutasítja a becsületrendet - kárált Satie francia zeneszerz -, de a zenéje elfogadja. (113) Ízelít a bajorok nyers humorából Max Reger bajor származású zeneszerz és karmester szókimondó ember volt, a róla terjesztett számtalan anekdota jól érzékelteti a bajorok jellegzetes, nyers humorát. Zongoraversenyének bemutatása után az egyik helybeli kritikus nem éppen hízelg bírálatára levélben válaszolt: „Igen tisztelt uram! Házam legkisebb helyiségében ülök jelenleg - el ttem az ön kritikája. Rövidesen azonban mögöttem lesz.” Sokáig a meiningeni zenekar vezet je volt (Bülow is el dei közé tartozott). A meiningeni hercegn , a zenekar mecénása egy koncert után megkérdezte t le: - Mondja, professzor úr, azokat a különös, fojtott hangokat a kürtösök a szájukkal formálják? - Remélem... - hangzott a válasz. (161) Egy „baráti” találkozás 1949-ben Icik Fefer zsidó költ t Sztálin parancsára letartóztatták. Éppen akkor Paul Robeson (1898-1976) amerikai énekes épp Moszkvában járt, és a sok bankett meg bál közepette eszébe jutott, hogy neki van egy Icik nev barátja. Hol van Icik? „Megkapja Icikjét” - határozta el Sztálin és eljátszotta az egyik külföldiekkel szokásos trükkjét. Icik Fefer meghívta Robesont vacsorára Moszkva legel kel bb éttermébe. Robesont bevezették egy külön terembe, ahol gyönyör en meg volt terítve. Fefer valóban ott ült az asztalnál, egy csomó ismeretlen emberrel. Fefer sovány volt és sápadt, és keveset beszélt. Ám Robeson jót evett jót ivott és találkozott régi barátjával. S amikor visszatért Amerikába
mindenkinek elmesélte, hogy a hír Fefer letartóztatásáról és haláláról hazugság és rágalom. személyesen együtt ivott vele. (180) Az „els ” és az „egyetlen” Egy alkalommal megkérdezték Rossini Gioacchino (1792-1868) olasz zeneszerz t, mit gondol Beethovenr l? - az els minden muzsikus között. - És Mozart? Rossini meglep dött a nem várt kérdésre. Egy pillanatig gondolkozva ráncolta össze homlokát és ezután megfelelt: - az egyetlen! (143a) A szarvasgomba, a gombák Mozartja Rossini számára az evésnél nem volt kellemetesebb foglalatosság. Egyszer kijelentette: „Az étvágy ugyanaz a gyomornak, mint szerelem a szívnek. A gyomor a karmester, aki a szenvedélyek nagy zenekarát vezényli, és m ködésbe hozza. A fagott és a pikoló, ahogy elégedetlenül kotyog, vagy vágyakozón csipog, a tele bend az öröm trianguluma, az élvezet üstdobja. Az evés (így, az els helyen Rossininél), a szerelem, az ének és az emésztés, az életként ismert vígopera négy felvonása...” - Azt, hogy e muzsikus, aki odáig ragadtatta magát, hogy a szarvasgombát a gombák Mozartjának nevezte, nagy ínyenc volt, nem lehet tagadni. Mégis, amikor el ször láttam, igen elégedettnek látszott a reggeli kenyerével és tejével - írja róla Auer Lipót (1845-1930) magyar heged m vész. (113) A szoknyavadász Anton Grigorij Rubinstein (1829-1894) orosz zongorista és zeneszerz , Csajkovszkij tanára, egyetlen kedvtelésnek áldozott: a szoknyavadászatnak. Egyszer bizalmasan megvallotta egy énekesn nek: - Ha minden gyermekemet nekem kellene taníttatnom és elindíttatnom az életben, két Rotschild vagyona sem lenne elegend . (113) Az álomlátó szemüveg Franz Schubert (1797-1828) osztrák zeneszerz Bécs egyik külvárosában született. Apja igazgatótanító volt. Korán fogták zenére a szül k, külvárosi mestere szerint nemigen volt mit oktatni neki, „mert mindent a jóistent l kapott”. Ugyanabba a nevel intézetbe került, ahol egykor Haydn és öccse is tanult. Énekes fiú lett, az István-dóm kórusának tagja. Sokat éhezett. Élete további részében is szegény maradt, keresetét megosztotta barátaival. Viszonylag korán meghalt. Emléktárgyai - elhíresült szemüvegével együtt - a bécsi Schubert-múzeumban láthatók. Szemüvegét ugyanis gyakran a szemén felejtette, amikor éjféli órákban nyugalomra tért. Azt szokták tréfásan mondani, azért, hogy jobban lássa az álmait. (129) A búcsú-pohár A Beethoven koporsóját kísér húszezres tömegben Franz Schubert is ott volt 1827. március 29-én. A Wahringi temet ben lezajlott búcsúszertartás után Schubert és a barátai egy fogadóba mentek inni. Schubert ezekkel a szavakkal emelte els poharát: - Arra, akit most temettünk el! A másodikat pedig: - Arra, ki els ként követi t! Húsz hónappal kés bb, 1828. november 28-án Schubert meghalt. Mindössze harmincegy éves volt. (113)
Kritikusnak még sosem emeltek szobrot Jean Sibelius (1865-1957) finn szimfonista így figyelmeztette egyik tanítványát: - Sose figyelj oda, mit mondanak a kritikusok. Jusson eszedbe, kritikusnak még sosem emeltek szobrot. (113) Az él lelkiismeret „Amikor hatéves voltam, s elkezdtem az iskolát, muzikális édesanyám felfedezte, hogy milyen jól és tisztán énekelek” - írja emlékirataiban Solti György (1912-1999), a híres zeneszerz és karmester. azonban a zongoraleckénél sokkal jobban szerette a focit. Egy id re be is szüntette a zongorázást, de kés bb egy tanárn vel újrakezdte a gyakorlást. Napi három óra gyakorlás volt a penzum, amit be kellett írni egy könyvecskébe, s édesanyjával alá kellett íratnia. Egy nap a tanárn megkérdezte az édesanyját, igaz-e, hogy minden nap kéthárom órát gyakorol. Az anyja azt válaszolta: - Csak azért írom alá, mert a fiam megkért rá. Ez annyira kínos volt - írja visszaemlékezéseiben -, hogy a napi gyakorlásra szánt id t azonnal felemeltem: egy óráról - egy és egy negyed órára. (167) „Jöv re Jeruzsálemben” A zenészek nem szeretik, ha környezetükben nagy zaj, mocorgás, tüsténkedés van. Solti Görgy karnagy valószín leg ezért nem szeretett zsinagógába járni gyermekkorában. Mindig zavarta a háttérben folyó beszélgetés. - Ez szörny - mondta az apjának. - Meg kell értened - válaszolta az apja - egy zsidó számára a zsinagóga az otthona. Az anyja már másképpen látta a dolgokat. Mikor pészach-kor (zsidó húsvét) mindenki azt mondta: „Jöv re Jeruzsálemben”, mindig hozzátette: nélkülem. (167) Az ember mindig tanul... Rózsa Miklós zeneszerz Magyar szerenádját mutatták be Budapesten az Operaházban, amelyen teljesen véletlenül Richard Strauss is jelen volt. Az ünnepi esten megjelent Horthy Miklós kormányzó és József f herceg is. Dohnányi a karmester, a protokoll ismer je, el re figyelmeztette a szerz t, hogy az els meghajlás a kormányzónak, a második a f hercegnek jár, és csak aztán a közönségnek. A nagy siker után, amikor a szerz meglátta a bódultan tapsoló Strauss-t, mélyen földig hajolt háromszor is - Richard Strauss el tt. (161) „Nyugat legnagyobb karmesteri pálcája” Solti Györgyöt hirdette így címlapján a Time magazin. Solti kényelmetlenül érezte magát az operaházat igazgató arisztokraták körében, és svájci felesége, Hédi oktatta, hogyan kell az el kel ségekkel teázni. Az énekeseket is megdöbbentette kezdetben Solti nyersesége, de fokozatosan megszelídítették bohóckodásukkal: - John, drágám, itt tizenkett t ütök, - figyelmeztette Solti az egyik próbán az énekest. - Ne aggódjon, maestro - válaszolt az ausztrál tenorista -, sose nézek oda. Egy másik tréfamesteren Solti bosszút állt egy telavivi turnén: egy rabbit megkért, köszönje meg a halálra rémült énekesnek, hogy hajlandó héber nyelven énekelni a szerepét. Hontalansága akkor ért véget, amikor az Egyesült Királyságban feloldották folyamatos tartózkodásának korlátozását. Edward Heath miniszterelnök 1971-ben jelen volt Solti búcsúel adásán a Trisztánnál, utána felruházta a lovagi címmel. A karmester, aki kozmopolita intézménnyé tette a Covent Gardent, paradox módon angollá lett. (114) „Egyszer en nem értem...”
Solti György 1947-ben Magyarországon járt, a Budapesti Szimfonikus Zenekart vezényelte. Az el adás után Weiner Jen , a kit n zeneszerz meghívta vacsorára a Fészek Klubba. Egyszer csak megkérdezte t le: - Te valóban szereted Bartók zenéjét? - Igen, nagyon szeretem. - Ó, én egyszer en nem értem. (Egyszer en meg akarta tudni, hogy én a modernekhez tartozom-e - jegyezte meg Solti, mert sosem lépett túl Strausson és Debussyn.) (167) Minden anyának csodálatos gyermekei vannak A fiatal Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics (1906-1975), - Mitya - kilencéves, viszonylag id s volt, amikor zongorázni kezdett. Az anyja látva gyors el rehaladását, elvitte egy zongoratanárhoz: - Hoztam magának egy csodálatos növendéket - így az anya. - Minden anyának csodálatos gyermekei vannak - így a tanár. Két éven belül Bach Wohltemperiertes Klawierjának valamennyi prelúdiumát és fúgáját eljátszotta. Nyilvánvaló volt, hogy kivételes tehetség. (180) Csakis az igazat Sztálin utasította Sosztakovicsot, hogy vegyen részt New Yorkban a Kulturális és Tudományos Békekongresszuson. A szerz a vele beszél Molotovnak betegségre való hivatkozással nemet mondott. Az igazi indok zenéjének letiltása, formalizmussal való megbélyegzése volt. Ekkor felhívta Sztálin és megkérdezte t le, hogy miért nem akar Amerikába menni. Sosztakovics megmondta neki az igazságot. Sztálin úgy tett, mintha meglep dne, nem tudna a feketelistáról, s nem adta volna ki a rendelkezéseket. Ígéretet tett, hogy helyesbíteni fogják a cenzorok tévedéseit. Ekkor a zeneszerz is megenyhült, s úgy gondolta, hogyha ismét játsszák majd az barátai m veit, mégis elmegy Amerikába. Végül Sztálin megkérdezte: - Hogy van az egészsége Sosztakovics elvtárs? - Hányingerem van - mondta Sosztakovics a tiszta igazat. Sztálin pedig töprengeni kezdett a váratlan értesülésen... Végül is beleegyezett és elutazott Amerikába, ahol nagyon sok kellemetlen kérdésre kellett válaszolnia. Sokan szemére vetették, hogy miért adta a nevét olyan filmekhez, amelyekhez zenét írt. A kérdésekre Csehovval válaszolt, aki azt szokta mondani, hogy mindent írt, csak feljelentéseket nem. [Akkoriban ugyanis mindenki feljelentéseket írt. A zeneszerz k valószín leg kottapapírt használtak, a zenetudósok pedig simát - mondta a zeneszerz ] (180) A hála szavai Sosztakovicsot, akit a sztálini korszakban ellentmondásosan értékeltek - hol egekig magasztaltak, hol a „formalizmusa” miatt a földbe döngöltek - Sztálin halála után - f ként Hruscsov parancsára hozott párthatározattal - felmentettek e vádak alól. Amikor a hatalom úgy döntött, hogy öt jelöli ki a Zeneszerz k Szövetsége „orosz” szakosztályának els tikárául, 1960-ban be kellett lépnie a pártba. A felvételre a szövetség nyílt ülésén került sor, az esemény számos embert vonzott a helyszínre, akik valami rendkívülit vártak. Igazuk volt. Sosztakovics elmorogta el re elkészített szövegét, anélkül, hogy szemét felemelte volna a papírról, kivéve azt a pillanatot, amikor drámaian felemelte a hangját: „Mindenért, amit elértem hálával tartozom ... - a hallgatóság várta a szokásos és kötelez szöveget (...a Kommunista Pártnak és a Szovjet Kormánynak”), ám Sosztakovics ezt kiáltotta: ,,…szüleimnek.” (Ekkor rehabilitálták Kornyejcsukot és Prokofjevet is.) (78, 180)
„Ne tegyünk sok téglát nagy emberek sírjára” Sosztakovics kedvenc története. Nyikalaj Gogol volt az irodalmi bálványa. Történt, hogy a harmincas években valamilyen okból felásták Gogol sírját, a koporsó pedig üres volt. A nagy ember holtteste megszökött. Kínos szóbeszéd kezdett elterjedni Leningrád-szerte, hogy Gogol még a sírjában sem bírta elviselni, inkább megszökött. Természetesen az illetékes körök érdekl dni kezdtek. Kiderült, hogy az író nem ment messzire, ott feküdt a közelben, fej nélkül. A feje mellette volt. Gogol valamelyik születésnapjára ugyanis új sírkövet állítottak. Az alap téglából készült, a téglák pedig megsüllyedtek. Olyan sok tégla volt, hogy kivetette a testet a koporsóból, és levágta Gogol fejét. - Tanulság - mondotta Sosztakovics - ne tegyünk túl sok téglát nagy emberek sírjára. Azt az elhunytak nem szeretik. (180) A tehetség: vagy van, vagy nincs Sálem Aléhem: - A tehetség olyan, mint a pénz. Az embernek vagy van, vagy nincs. Sosztakovics: - Én azt hiszem, ebben nincs igaza a nagy humoristának. Mert a pénz jön és megy, ma semmink nincs bel le, holnap van. De ha nincs tehetséged, akkor a helyzet súlyos és hosszantartó. (180) Az igazi tragédia Van egy Ilf-Petrov történet egy beteg emberr l, aki lábat mos, miel tt az orvoshoz megy. Amikor odaér, észreveszi, hogy a másik lábát mosta meg. - Nos, ez az igazi tragédia - mondotta Sosztakovics, a zeneszerz . (180) „Az els mahleriánus” Gustav Mahler (1860-1911) osztrák zeneszerz és karmester, valamint Richard Strauss (1864-1949) német kollegája állandó kapcsolatban voltak egymással és vezényelték egymás m veit. Strauss tréfásan „az els mahleriánusnak” nevezte magát. De ugyanakkor karmesterként egymás sarkalatos ellentétei voltak. Mahler energiájának minden szemernyét beleadta a vezénylésbe, Strauss viszont következetesen fékezte tevékenységét, legszívesebben mozdulatlanul állott a pódiumon, pálcájának csak a legkisebb rezzenésével. „Csak Beethoven C-moll szimfóniájánál, a Kilencediknél és az Eroicánál izzadok - no és természetesen a Trisztánnál és A Walkür els felvonásánál” - vallotta 1908-ban. Semmi egyébnél nem vesztem el önfegyelmemet, és nem adok túlságosan sokat magamból. Megvolt az a kellemetlen szokása, hogy a szünetben belépett a m vész-szobába, a karmester hóna alá nyúlt, és ha nyirkosnak érezte felkiáltott: „Amat r.” (114) Az energia szerepe a zeneszerz életében Amikor Solti György A rózsalovagot próbálta, Strauss szakmai tanácsokkal látta el. „Túlságosan élvezi”, figyelmeztette Soltit. „Nekik kell élvezniük, nem magának. Takarékoskodjék az energiájával.”, tanácsolta Strauss. Fogja fel könnyedén. „Miért vezényel állandóan két kézzel?” (114) Egy szinte válasz Solti György megkérdezte Igor Sztravinszkij (1882-1971) szovjet zeneszerz t l, aki sok éven át Los Angelesben élt, hogy harminc évvel az eredeti változat megjelenése után, miért változtatott a Tavaszi Áldozat hangszerelésén, és miért egyszer sítette le a ritmusokat: - Azért változtattam, mert az eredeti változatot nem tudtam vezényelni - túl nehéz volt nekem mondta.
A zseniális zeneszerz ugyanis karmesterként nem volt különösebben jó. (167) Strauss nem akarta megváltani a világot Strauss abban különbözött Mahlert l, hogy zavartalanul élvezte az élet földi javait, hajlandó volt belemenni a szöveg minden húzásába és politikai követelésekbe, amelyek révén zenéjét el adhatták, és családja kényelemben élhetett. Nem kívánt mást, mint zenét szerezni, pénzt keresni, kártyázni és a maga kedvére mozgatni vezényl karjait. (A próbák szünetében is nagy kártyacsaták zajlottak.) Mahler hitt az önmagáért való m vészetben, állandóan a megváltást kereste. „Nem tudom engem mit l kell megváltani.” mondta Strauss. „Amikor reggel leülök az íróasztalomhoz, nekem aztán nincs szükségem megváltásra.” (114) Julianna királyn és Sztravinszkij Az 1952-es Holland Fesztivál nyitóel adásán bemutatták Julianna királyn nek. A zeneszerz éppen rossz hangulatban volt ekkor. A királyn , aki nagyon keveset tudott a zenér l, de a lehet legbarátságosabb akart lenni, azt mondta neki, hogy nagy csodálója. Sztravinszkij megkérdezte: - Melyik m vemet kedveli leginkább? A királyn zavarba jött. Sztravinszkij egymás után ajánlotta fel olyan m vei címét, amelyekr l még a Sztravinszkij-szakért k se tudták volna megmondani, hogy a szerz jük. Ha az uralkodó bármelyikre igent mond, bolondot csinál magából. Szerencsére Sztravinszkij mögött állt a Fesztivál egykori igazgatója, aki mindegyik darabnál hevesen megrázta a fejét. A királyn így sóhajtott: - Azt hiszem, nem ismerem ezt a m vét. - És ezt? - er sködött Sztravinszkij és megnevezett egy másikat. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a Petruskát nevezte meg. Az igazgató végre bólinthatott: - Ez az - mondta a királyn . Távoztában Sztravinszkij szégyentelenül vihogott a kísér je mellett. (113) Az édesanya véleménye 1930-ban Sztravinszkij édesapjával élt Franciaországban. Egy ismer se (Samuel Duskhin heged s) elhívta a mamát fia egyik párizsi hangversenyére. Közben megkérdezte t le nagyon izgatott-e, hogy fia remekm vét él ben, hangversenyteremben fogja hallani. A következ választ kapta: - Nem hiszem, hogy nekem való zene lesz. Az ismer s megkockáztatta: - Remélem nem fog fütyülni? Amire az öreg Sztravinszkjné asszony azt válaszolta: - Nem, mert nem tudok. A „harangozó” és a „páter” Székely Mihályt, az egyik legszebb basszus hangú magyar m vészt a háború vége felé harangozóként bújtatták egy kispesti plébánián. Ugyanoda járt mindennap egy jezsuita páter miseborért. Megjelent egy csatos üveggel, köszönt. - Laudetur Jesus Christus. Székely Mihály fogadta: - In aeternum, ámen. Így ment hetekig, majd Kispest felszabadult. A páter megszólalt: - Úgy örülök m vész úr, hogy felszabadultunk.
- Hát maga tudta, hogy én ki vagyok? Igazán hálás vagyok, hogy nem árult el páter. Nagyon köszönöm. - Be kell valljak magának valamit. Én nem vagyok jezsuita páter. - Hát kicsoda? - A kecskeméti rabbi. (68) „Csontszakáll” és a m szempilla Találó nevet adtak Vámos László rendez nek színésztársai, úgy hívták: Csontszakáll. Ma sem tudni kit l ered az elnevezés. Egy biztos, nem tiszteletlenségb l született, és ezt is tudta. Tokody Ilona, a világhír operaénekesn is így hívta, akit l az alábbi sztori származik. „Az egyik jelenetnél a kamera túl közel hozott, amikor Vámos elkezdett ordítani, mint egy oroszlán ... Kiszúrt valamit. Leállította az egészet. - Ez nem lehet. A Tokodynak m szempillát raktak! Ilyen nincs! Tessék leszedni azonnal! - Én nem tudtam ránézni, mert potyogtak a könnyeim a nevetést l. - És lejött a m szempilla? - Most jön a poén. Nem tudtam szóhoz jutni ... Vámos odajött hozzám, én pedig mondtam neki, hogy ez a sajátom. Mindenki biztos volt benne, hogy leellen rzi. Mire azt mondta: - A Garbónak volt utoljára ilyen szempillája. Igaz, azt nem fogtam meg. Jól kitoltatok velem.” (2) Egy új zenei kifejezés születése Tokody Ilona gy ri koncertjét követ reggel az alábbi telefonüzenetet kapta Vámos László Tanár Úrtól (ami hallatlan érzékenységére, finomságára utal): - Hát csak azt akarom neked mondani, hogy a hangoddal álmodtam, a hangoddal aludtam, és arra ébredtem fel. Rájöttem valamire, hogy mi a te egyik titkod. Te nem énekelsz. A te éneklésed: léleklés. Vámos fantasztikus humorát jellemzi egy lapjának a szövege, melyet Békés Itala színészn nek küldött augusztusban. Ennyi volt rajta: - JÓL FAGYOK! (2) A „Maestro” Arturo Toscanini (1867-1957), a „Maestro” - minden id k legnagyobb karmestere volt. Nem véletlen, hogy az egyetlen, akinek az arcképe ma is díszíti az Egyesült Államok postabélyegeit. (Istenítése amerikai találmány volt, a minta: egyszerre csak egy Sinatra létezhet, egy Garbó, egy költ , egy fest , egy elnök.) Pályafutását a Scala-ban kezdte, diadalát öregbítette, hogy rátalált a legjobb él tenoristára és basszbaritonra, Enrico Caruso és Fjodor Saljapin személyében. MET-beli aranykorának is a nagy énekesek utolérhetetlen együttese kölcsönzött ragyogást. Bár azt hirdette, hogy a karmester egy nulla, az írott hangjegyek szolgája, a kutatók kimutatták, hogy munkapéldányai tele vannak szórva vörös tintás bejegyzésekkel. Beethoven süket volt, mondta, nem tudta hogyan kell hangzania a zenéjének. Amikor Maurice Ravel a szemére vetette a Bolero párizsi bemutatója után, hogy a jelzettnél kétszer gyorsabban vezényelte a kéjes ritmust, Toscanini így válaszolt: „Csak így lehetett megmenteni a m vet.” A rettegés légköre vette körül a pódiumát. Hetvenéves korában egyszer hirtelen egy muzsikusra támadt és ököllel kezdte püfölni. Torinóban kettétörte egy heged vonóját, megsértve az arcát és csak egy hajszállal nézte el a szemét. Toscanini magatartása kényelmetlenül hasonlított a rémületes dührohamokra, amelyekkel Adolf Hitler gyakorolta hatalmát, ugyanakkor a gondolatok zsarnokibb uralmát gyakorolta az amerikai médiában, mint Sztálin az Izvesztyijában. (114) Toscanini és a politika
Eleinte szimpatizált az új renddel, de hamarosan Mussolini halálos ellenségévé vált. (Az olasz muzsikusok túlnyomó többsége, különösen a nagyok, támogatták a rendszert: Pietro Mascagni, Gigli, Puccini). Toscanini 1922-ben nem volt hajlandó elvezényelni a Scala közönségének a nemzeti megújhodás fasiszta himnuszát, mint zeneigazgató megtagadta, hogy az ország els operaházában kifüggesszék Mussolini és a király képmását. (Mussolini ezért magándorgálásban részesítette.) Végül elkobozták útlevelét és szabályszer házi rizetbe helyezték. A korlátozás feloldása után Toscanini nem vezényelt többé hazájában.(114) A’ la Bethoven Toscanini a negyvenes években egy elégikusnak tartott Beethovent viharosan vezényelt le, és másnap a lapok ódákat zengtek róla, mennyire félreismerték eddig ezt a szimfóniát. A mester csak jóval kés bb ismerte be, hogy hasmarsa volt. Vezénylési modorát széles gesztusok jellemezték. Ravel egyik m vét például úgy adta el , mint egy torreádor. A végén a pálcát beledöfte a partitúrába - megölte a bikát... A közönség ollé-t kiáltott izgalmában. (54) A „csillagnak” az égben a helye Arturo Tosanini egyszer megállította és lehordta Geraldine Farrar szoprán énekesn t, mert egy Puccini-áriát nem egészen a kotta szerint énekelt. A szoprán így védekezett: - De Maestro, kérem, ne feledje, én az opera csillaga vagyok! - Akkor az égben a helye - csattant fel Toscanini. (113) Toscanono... Toscanini legendásan impulzív természet ember volt. ugyanis kérlelhetetlen volt a zenekarral, példátlan memóriájánál csak a hallása volt tökéletesebb. A zenészek szerették Toscanononak nevezni, mert mindenre azt mondta: no, no - nem nem. Amikor utolsó hangversenyeit vezényelte Amerikában, már létezett a televízió. Egy alkalommal a Tannhäuser-nyitány volt a befejez szám. A maestro sok százszor vezényelte, természetesen kívülr l. Ezúttal azonban, pillanatnyi emlékezet-kiesés folytán elfelejtette, mi következik. Összevissza ütött, a zenekar teljesen szétesett, így aztán meg kellett állni. Végül technikai zavarra hivatkozva lemezr l játszották be a m vet. Toscanini, mint egy megvert hadvezér, visszament az öltöz jébe. Itt sírva fakadt és kijelentette: - Ez a vég! Többet nem vezényelek. 88 éves volt. Röviddel utána meg is halt. (161) „Zenésznek születtem, az is maradok” Az uralkodó nagyrabecsülése jeléül Giuseppe Verdit (1813-1901), a nagy olasz zeneszerz t megtette a fels ház képvisel jének. Verdit nem érdekelték a hatalmi játékok, a rangok is hidegen hagyták. Egyik alkalommal a költ és zeneszerz Boito egy ír zeneszerz vel ellátogatott hozzá, dühösen fel-alá járkált a szobájában. Boito megkérdezte t le, mi a gond. Válaszul megmutatta neki Verdi a táviratot, amelyben a király felajánlotta neki a Busetto márkija címet. - És mit válaszolt Maestro? - kérdezte Boito. - Csak annyit: zenésznek születtem, és az is maradok. (113) Így éltünk... Egész életemben társbérletben éltem - írja Galina Pavlovna Visnyevszkaja, a Nagyszínház primadonnája. Leírja, hogy egy olyan lakásban, ahol a forradalom el tt hét kényelmes szoba volt, most 35 ember lakik. Minden szobában lakott egy család (némelyikben kett is).
Természetesen egy fürd szobát és egy WC-t használtak. Mindenütt örökké sorban kellett állni. A konyhában négy t zhely volt ... Egy lépcs házi „szobában” telepedtek le férjével, Msztyiszlav Rosztropoviccsal, a világhír csellistával. A konyhán át lehetett hozzájuk bejutni, ahol reggel hattól éjfélig tíz háziasszony csörömpölt a t zhelyeknél az edényeivel és minden füst a szobájukba tódult. A Szovjetunióban akkor egy ember hivatalosan kilenc négyzetméter lakóterületre volt jogosult. Rosztropovics és Visnyevszkaja 100 négyzetméteres szövetkezeti lakása 1955-re készült el, de csak Bulganyin külön engedélyével vehették birtokba. Kett jük több mint húszévi munkájának az eredménye volt ez a lakás és még egy dácsa. (188) „Ha Boni nincs, frigy sincs.” Visnyevszkaja 1966-ban lett az SZSZKSZ népm vésze. Ez a cím komoly kiváltságokkal járt (lakás, külföldi utazás, a Kreml kórházának igénybevétele, üdülés stb.) Nem sokkal utána került sor els külföldi útjára: Csehszlovákiába, a Prágai Tavaszra kellett utaznia, ahol az Anyeginben lépett fel. A Kulturális Minisztériumban, amikor a jelölésnél el ször felmerült a neve, valaki kijelentette, hogy fiatal még, most megy el ször külföldre, lehet, hogy megjelenése nemkívánatos a Prágai Tavaszon. Ekkor felállt az egyik osztályvezet , V. Boni és kijelentette: - Nem tudom Visnyevszkaja kívánatos-e a Prágai Tavaszon, de hogy tavasszal kívánatos, az biztos. Prágában ismerkedett meg közelebbr l a Nagyszínház világhír csellistájával, Msztyiszlav Rosztropoviccsal (ekkor már tíz éve férjnél volt, válás után összeházasodtak). - Mikor összeházasodtunk - írja Visnyevszkaja - Szláva egy üveg visnyevkát - meggybort küldött Boninak, és a címkére ráírta: „Ha Boni nincs, frigy sincs.” (188) A n i „Saljapin” 1959-ben Visnyevszkaja az Egyesült Államokba utazott vendégszerepelni, életében el ször az Állami Szimfonikus Zenekarral együtt. Az els koncerten, a Carnegie Hall színpadán Tatjana levelét énekelte az Anyeginb l. A közönség hangos kiáltásban, dübörgésben tört ki, doboltak és fütyültek (itt a fütty a legnagyobb tetszés kifejezése). Másnap reggel a kritikusok nyomban a világ legjobb énekesn i közé sorolták. Kés bb frenetikus sikert aratott Muszorgszkij A halál dalai és táncaival, a kritikusok nem fukarkodtak a dicséretekkel, egészen a „n i Saljapin”, kimondásáig. (Fjodor Saljapint, aki 1922-ben Szovjet-Oroszországból engedéllyel utazott külföldre hamarosan a nép ellenségének nyilvánították, és anatémával sújtották. Mindezt természetesen Saljapinnak a londoni újságíróktól volt szerencséje megtudni, Visnyevszkaja és Rosztropovics „a vörös csellista”, akit Pablo Casals trónörököseként tartottak számon, Párizsban, a televízió el tt ülve, a kés esti hírekb l tudták meg, hogy megfosztották ket állampolgárságuktól.) (188) Marxista Teremtés Vallásos tartalmú m veket nagyon ritkán adtak el Oroszországban. Nehezen elhihet , de tény, hogy Beethoven legzseniálisabb m vét, a Missa Solemnist soha nem adták el . 1962-ben Visnyevszkaja az Edinburghi Fesztiválon, Loren Maazel vezényletével énekelte, s azt követ en szeretett volna egy moszkvai el adást is összehozni. A Szovjetunió Állami Kórusának a m során nem szerepelt a m . Amikor Igor Markevitch Haydn Teremtését akarta vezényelni oroszországi vendégszereplése alkalmával, meghívta Visnyevszkaját, hogy énekeljen a hangversenyen. Az énekesn azt tanácsolta neki, hogy, el bb beszéljen Furcevával, a kulturális miniszter asszonnyal.
(Jekatyerina Furceva pályafutása kezdetén szöv gyári munkásn ként dolgozott, és elérte, hogy lett a Politbüro egyetlen n i tagja.) - Miért kellene beszélnem vele? - csodálkozott Markevitsh. - Beszélj csak vele, majd megtudod. Markevitch elment Furcevához, aki beleegyezett. De az volt a kikötése, hogy át kell dolgozni a szöveget úgy, hogy Isten neve ne forduljon el sehol. Markevitch természetesen lemondott az el adásról. (188) A vörös pap Antonio Vivaldi (1678-1741), a kés barokk legkiválóbb olasz mestere, Velencében egy lányokat nevel árvaházban karnagyként m ködött, ahol mintegy ötszáz versenym vet írt tanítványainak, közöttük A négy évszakot is. Foglalkozása és a hajszíne miatt a „vöröspap” néven emlegették. Úgy hírlik, hogy egyszer, miközben misét mondott, hirtelen eszébe jutott egy fúgatéma. A gyülekezet nagy elképedésére otthagyta az oltárt, visszavonult a szentélybe, leírta, majd visszajött befejezni a beszédet. Helytelen viselkedéséért az inkvizíció elé idézték, de vétkét a zseni szertelenségének min sítették, és csak azzal büntették, hogy többé nem tarthatott misét. (113) „Se füle, se farka” Rossini éppúgy nem volt híve Richard Wagner (1813-1883) zenéjének, mint a korabeli párizsiak. Egyszer meglátogatta egy barátja, és a dolgozószobájába lépve azt látta a kottagerincr l, hogy a Trisztán és Izoldát tanulmányozza. Megkérdezte, mi a véleménye róla? - Gyönyör m ! Sose gondoltam volna, hogy Mozart, Gluck, Cimarosa, Weber, Meyerbeer és a magam hagyományos operaszerzeményének megújítója, ilyen képzeletgazdag és kifejez zenét ír - mondotta. A vendég közelebb lépett, és döbbenten látta, hogy a Mester fejjel lefelé tartja a Wagner-m partitúráját. Rossini megfordította, újra belepillantott és így szólt: - Csak sajnos, se füle, se farka. (113) Egy nagy karmester nem szükségképpen jó ember Bruno Walter a 20-as években lett Mahler természetes utódja. Kapcsolata Mahlerrel úgyszólván harmonikus volt, nem így Klempererrel. A két karmester homlokegyenest ellenkez álláspontot képviselt az életben és a zenében egyaránt. Walter gyöngéd, higgadt, Klemperer fékezhetetlen, tekintélyromboló. Walter jobbra hajlott, Klemperer balra, mindketten zsidónak születtek és áttértek a keresztény hitre. Klemperer a holocaust után visszatért a zsidósághoz, Walter viszont fennen hangoztatta a „keresztyén megbocsátást”. Amikor a nácik kidobták Németországból, a szabad országok versenyt ajánlottak neki állást és állampolgárságot. Hátralév éveit az Egyesült Államokban töltötte nagy gazdagságban, s európaszerte közszeretetnek örvendett, mint „az emberiség karmestere”. Akik közelebbr l ismerték, mer ben más színben látták, mint embert. Túlságosan g gös volt ahhoz, hogy segítse a szükségben szenved ket. Walter nagy karmester volt, de a magánéletben meg se közelítette ezt a szintet. Még Toscanini is, akit barátjának tartott „érzelg s bolondnak” nevezte. Bruno Walter meggy z bizonyíték, hogy egy nagy karmester nem szükségképpen jó ember. (114) A szakért k
A szakért k (nagy alkotóm vészek, kritikusok) híres és id közben klasszikussá vált téves ítéletein, melléfogásain ma is csak mosolygunk. A híres bécsi kritikustól, Eduard Hanslickt l a jelen kritikusaiig. De gondolhatunk magukra a zeneszerz kre is, kik íráscikkeikben, könyveikben, leveleikben igen figyelemreméltó dolgokat jegyeztek fel. Richard Strauss például az Aidát „indiánzenének” titulálta, a Toscát pedig „rossz fajtából való notórius giccsnek”, Georges Bizet szerint az Elektra „nem más, csak logaritmus”, Giuseppe Verdi számára a Lohengrin egyszer en csak „unalmas” volt, Richard Wagner Schubertet „harmadrangú tehetségnek” tekintette és még Mozartot sem kímélték. Zeneszerz kortársa, Giuseppe Sarti azt mondta róla: „Egy botfül barbárnak eszébe jutott, hogy zenét csináljon”. (31) Operatörténeti anekdoták Az opera története tele van az énekesekr l szóló anekdotákkal: Caruso jóságos csínyeit l (aki egyszer egy duett közben szoprán partnere kezébe kolbászt nyomott), Leo Slezak történetén át („Mikor indul a következ hattyú?”), Luigi Ravelli széls séges hóbortjáig, aki képes volt lemondani az el adást, ha Niagara nev kutyája a beéneklés alatt nemtetszésének morgással adott kifejezést. (192) A szex hatása az énekhangra José Carreras: „A szex jót tesz a hangnak, de nem beszélhetek valamennyi tenorista nevében. Sosem voltam még egy ágyban tenoristával.” Luciano Pavarotti: „Szerintem a szex ugyanúgy behangolja a testet, mint a skálázás az énekhangot. Én pedig naponta skálázom.” Pavarotti egyik kollegájának a MET-ben err l igen merev volt a felfogása. Felesége a nyilvánosság el tt panaszt emelt, hogy férje fellépés el tt és után egy nappal nem hajlandó házaséletet élni vele. „És - siránkozott az asszony - hetente kétszer van fellépése.” (192) Zseb - operakalauz {Kertész Iván írása) Rigoletto: Bosszúálló udvari bolond tisztességtelen bérgyilkossal dolgoztat, de a zsák így is megtalálja a maga vérfoltját. Lohengrin: Ifiasszony nászéjszaka helyett érdekl dik, a választ megkapja, de lány marad. Manon Lescaut: Gazdagság, szerelem, e kett kell neki, mármint a címszerepl nek, de pechjére folyton választania kell közöttük. A végzet hatalma: N vér és fivér elvérzik, aki életben marad, az csak félvér. Faust: Öreg, rozoga tudós mindent tud, kivéve egyet, ezért lecserélik lelkét egy fiatal testre. Gianni Schicchi: Ál-végrendelkez ravaszságára és önmagára hagyatkozik. Traviata: Kitartott n énekelve köhögi ki nemes lelkét, és azt a társadalmi el ítéletekre köpi. Don Juan: N csábász spanyol grand erkölcsi színvonala - vele együtt - egészen a föld alá süllyed. A Rajna kincse: Építkezésre az isten kincse sem elég. A Walkür: Ifjú h s, csak a kardját húzza ki, ezért kisfia születik, akinek lesz a nagybácsikája. Siegfried: Az el bbinek a fia, ugyancsak ifjú h s, nem fél semmit l, még a házisárkánytól sem, tehát megn sül. Az Istenek alkonya: Ugyan kés bb úgy berúg, hogy mindent elfelejt, bigámista lesz, ezért kiütik a Ringb l, és vele együtt az anyja isteneit. Ivan Szuszanyin: Ügyetlen idegenvezet r l kiderül, hogy tulajdonképpen h s volt. A trubadúr. Gróf elveszti öccsét. Cigányasszony a fiát, néz a cselekmény fonalát. A kékszakállú herceg vára: Az új asszony mindent megkérdez férjét l, kivéve azt, hogy
mit l lett kék a szakálla. Salome: Perverz királylány szerelemb l, bigott próféta levágásból kifolyólag veszíti el a fejét. Pillangókisasszony: Gésa, japán létére az amerikai tengerészettel cimborái, ezért léket kap a hasán. Trisztán és Izolda: Szépasszony szerelmi bájitalt ad az ifjú h snek, de a levét öreg férje issza meg. Carmen: Tüzes cigánylány otthagyja a káplárt a torreádor kedvéért, bár legszívesebben a bikát választaná. Tosca: Kéjenc rend rf nök addig él vissza, míg meg nem hal. Aida: Egyiptomi férfi állást változtat: hadvezérb l beépített ember lesz. Turandot: Kínai császárlány véreseket kvízel, de egy Kalaf-kúra kigyógyítja. Híres emberek apró hibákkal A természet nem alkotott mindig tökéletest, a szellemi nagyság olykor apró testi hibákkal, egyéb rendellenességekkel párosult. Például: Leonardo balkezes volt, Michelangelo visszataszítóan csúnya, Byron sántított, Schubert kövér, rövid lábú, Nagy Frigyes és Napóleon, Attila és Nagy Károly alacsony, jelentéktelen test . Nitzsche, Lenau, Tasso, Poe és Van Gogh meg rültek, Caesar, Napóleon és Nagy Sándor epilepsziások voltak, Rousseau, Schopenhauer üldözési mániában szenvedtek, Bismarck neuraszténiás volt. A feltételezések szerint öngyilkosságot követtek el: Homérosz, Diogenész, Epikurosz, Lukretius, Szókratész, Püthagorasz, Arisztotelész, Seneca és Cato.
Rendez k, színészek „A színháztudomány az a tudomány, amit nem lehet megtanítani. Ez mutatja a tanítványok és a tanárok törhetetlen optimizmusát, humorérzékét.” Arkagyij Rajkin Melyiket a három közül? Agárdy Gábor (1922 -) kiváló színm vészünk örmény származású: 1933-ban, névmagyarosítással lettek Agárdyak. A név védett volt, az öreg gróf, közel a száz esztend höz, éppen készült el az országból. Kérték, engedélyezze nevének használatát. azt válaszolta, hogy szívesen engedélyezi, ha a három fiúból egyet örökbe fogadhat, mert neki nincs senkije. Az édesanyjukat zavarba hozta, hogy: melyiket a három közül? De inkább veszni hagyta az örökséget, mert nem akart egyik fiúról sem lemondani. Aztán miel tt az öreg elment, engedélyezte a névhasználatot, még az ipszilon használatát is. (97) Egy közös m Bacsó Péter (1928 -) filmrendez úgy írta a szocialista években évekig indexen lév film forgatókönyvét a Tanú-t, hogy már Kállayként jelent meg a fantáziájában a gát r, akit a m vész jelenített meg. A film forgatását kés bb, az id k változásával Aczél György, a kultúra ura engedélyezte. (A Tanú volt az els film Közép-kelet Európában, amely a diktatúráról szólt.) Csakhogy mire elkészült a film, a történelem nagy fordulatot vett. A Prágai Tavasz után invázió következett, a magyar reformtörekvéseket pedig beszüntették. A Tanút betiltották.
Végül is a politikai viszonyok enyhülése után a film 1980-ban a cannes-i filmfesztiválon díjat kapott. Ekkor Aczél elkérte a forgatókönyvet, ugyanis videokazettára akarta vinni. Néhány nap múlva levélben köszönte meg a szívességet: - Köszönöm közös m vünket - írta. Mire a rendez a következ képpen válaszolt: - Úgy volt közös a m , hogy én megcsináltam, maga pedig betiltotta. (107) Tolnay Klári emlékezése Bajor Gizire „A kertész kutyájá”-t játszottuk. Bementem az öltöz jébe. Szerettem benyitni hozzá, amint festette magát. Az említett napon Bajor Gizi (1893-1951) ült a tükör el tt és bánatosan nézegette magát. Majd megszólalt: - Hát most mondd, nem borzasztó? Nézz ide! - az arcb rét húzta, simította, gy rte. Rettenetes, hogy néz ki az ember ilyen korban. Pedig most tudnám csak igazán eljátszani Júliát. Teljesen igaza volt. Vigasztalóan mondtam: - Te Gizi, nyugaton már mindenki megoperáltatja magát. Felvarrják ezt a két ráncot, és tizenötéves arcod lesz megint. - Azt mondod? - Persze Gizikém! Menj ki Nyugatra, egy kis plasztikai m tét és megint játszhatsz naiva szerepeket. Belenézett a tükörbe, és olyan gyöngéden simított végig a ráncain, mint egy anya a gyermekein. - Te, hát ezekben benne van minden szerepem. Nem adom ket! (143) A precizitás példaképei Bajor Gizi - az 1945 utáni els Kossuth-díjas színm vészn nk - a végtelenségig precíz volt, egy alkalommal azonban valamilyen okból néhány percet késett Ódry Árpád (1867-1937) próbájáról. Ódry ránézett az órájára, majd közölte, hogy köszöni a megjelenést, de ma nincs munka. Van egy „reciprok” példa is. A próbák tízt l kett ig voltak kiírva. Uray Tivadar, a kit n jellemszínész hordott magánál egy szép zsebórát, amely délután kett órakor megcsörrent. Ilyenkor , még ha egy mondat közepén tartott is, azonnal abbahagyta és távozott. (85) Ami megmaradt bel le Egy New York-i áruházban egy vásárló megkérdezte a mellette álló id s hölgyt l: Maga Bette Davis? A színészn így válaszolt: „Ami megmaradt bel le.” Ki volt Bette Davis? Amikor 1930-ban a 22 éves Bette Davis leszállt a vonatról, a Los Angeles-i állomáson senki sem várta. Az úr, akit a m vészn fogadására küldtek, azzal kocsikázott vissza a stúdióba, hogy: „Esküszöm, f nök, de isten bizony egy n t sem láttam, aki hasonlított volna egy színészn re.” Davis vékonyka volt, alacsony és dülledt szem . „Annyi szexepilje van, mint egy kutyának” - mondta róla kés bb a Stúdió f nöke. Ett l függetlenül már els filmjében olyan nagyot alakított, amilyet még nem láttak a mozivásznon. (28) Fogas kérdések Brigitte Bardot (1934-) férje, Bernard d' Ormale bizony a fogait csikorgatta, amikor az érzéki francia színészn átnyújtott neki egy négyezer-nyolcszáz dolláros fogorvosi számlát tizennégy kutyája kezeléséért. Köztudomású, hogy a m vészn nagy állatbarát (az utóbbi évtizedekben életét az állatok jogaiért folytatott küzdelemnek szentelte). Azt azonban talán nemcsak férje tartotta túlzásnak, hogy kedvenceihez Párizsból hívott fogorvost Nizzába, és nemcsak a doki szállodáját fizette, hanem állatorvosi rendel t is bérelt neki. Bemard mindenesetre nem hajlandó fizetni - amit l Brigitte meglehet sen harapós lett. (6)
Még az sem biztos, ami biztosnak látszik… Jean Paul Belmondo (1933-), a híres francia színész egyik filmjét Mozambikban forgatta. A felvételek szünetében elhatározta, hogy megfürdik a közeli Zambézi folyóban. Az elhagyott parton csak egy tíz év körüli fiúcska játszadozott. Miel tt a m vész bement volna a vízbe, megkérdezte: - Fiacskám, nem szoktak ide úszni a cápák? A kisfiú megrázta a fejét: - Ez a folyó torkolata, ide soha nem úsznak be a cápák! Belmondó belevetette magát a vízbe és már onnan kiabált vissza: - Biztos? A kisfiú ugyancsak kiabálva válaszolt: - Biztos uram. Félnek a krokodilusoktól! (153) Bessenyei Ferenc nosztalgiázik Bessenyei Ferenc (1919-) nagy magyar színészünk, akit sokan megfestettek, szívesen emlékezik vissza fest kkel, de más m vészekkel való találkozásaira is. Elmondja milyen lényeges volt számára, hogy megismerhette Herman Lipótot munka - illetve alkotás közben: megszokott régi házikabátjában, majd nyolc évtizeddel a vállán, hunyorgó szemmel és bölcs mosollyal. Hasonló szép órákat töltött Kisfaludy Stróbl Zsigmond társaságában, Kodályról nem is beszélve. Náluk Emma néni volt csodálatos. Kedvelt mondását nem lehet elfelejteni: „Feri, ha a hangoddal gyereket lehetne csinálni, akkor Pesten minden második n teherbe esne.” (44) Marlon Brando nem felejt Marion Brando (1924-) amerikai színész, és producer nem felejtette el a régi sértéseket. Frank Sinatra szerint Brando a világ legtúlértékeltebb színésze volt. Sinatra így kapta meg t le a magáét: - Az Istennek rossz napja lesz, amikor Sinatra meghal - jelentette ki Brando. - Mert ha megérkezik a mennyországba, jól letolja majd, amiért kopaszsággal verte meg. [Sinatra 1953-ban a Most és mindörökké cím filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Marlon Brando pedig 1972-ben kapta meg a díjat a Keresztapa cím filmben elért siker jutalmául.] (29) Marlon Brando új útra tér... Marlon Brando köztudottan viharos szerelmi életet élt, míg végül feleségül vett egy Maria Luisa Castaneda nev színészn t. A nála hat évvel id sebb n tt azonban egyre többször magára hagyta, vett magának egy lakatlan szigetet Tahiti közelében, ahol egy nála tizenöt évvel fiatalabb polinéz n vel és barátn ivel szórakozott. A pletykalapok ebb l meglehet sen nagy botrányt csaptak. Ekkor találkozott Vadnai Lászlóval, a kit n konferansziéval és közölte vele, hogy szakít ezzel az életmóddal, hazamegy, és mindent bevall a feleségének. Tíz nap múlva ismét találkoztak, amikor Brando beszámolt a feleségével folytatott viharos beszélgetésr l. A színészn tudott a polinéz lányokról, de három n vel kapcsolatban tett fel kérdéseket, hogy azokkal volt-e viszonya a férjének. Természetesen nem volt a felelet. Vadnai közbeszólt: - A lényeget mondd, megbocsátott a feleséged? Brando sóhajtott: - Azt nem, de adott három remek tippet. Az érdekl d miniszterelnök
Amikor a fiatal Richard Burton a Hamlet szerepét eljátszotta Londonban, Churchill is végignézte az el adást. Utána megjelent az öltöz k során! Burton azt hitte, hogy gratulálni jött, és széles mosolyra húzta a száját. Mire Churchill megkérdezte t le: - Merre van itt a klotyó, jó Hamlet uram? (28) A komédia els királya 1943-ban egy dühös ifjú színészn apasági pert akasztott az akkor 53 éves Charlie Chaplin (1889-1977), híres amerikai rendez és színész nyakába. Bár a vérvizsgálatok igazolták, hogy nem Chaplin az apa, a bíróság ennek ellenére is gyerektartás fizetésére kötelezte. Chaplin 88 éves korában bekövetkezett haláláig meg volt gy z dve: azért fordult ellene az ítélet, mert a közvélemény és a sajtó ellenséges volt vele szemben a balos nézetei miatt. Második felesége Lita Grey szerint Chaplin alantas érdekl dést tanúsított fiatal lányok iránt, t magát is 15 évesen csábította el, és csak anyja kemény fellépésére volt hajlandó elvenni. (Chaplin ekkor 35 éves volt). Házasságuk három évig tartott s Chaplin tekintélyes összeg tartásdíjat fizetett Litának, ezért hallgatnia kellett híres szeret ir l. Végül tartós boldogságot talált Oona O'Neillel, a negyedik feleségével (Chaplin ekkor 54, a felesége pedig 18 éves volt.) (3) A halott Chaplin bizarr esete Charlie Chaplin, a világ legkedveltebb komikus zsenije élete utolsó 25 évét Svájcban, egy kis faluban élte le, 1977 karácsonyán halt meg, és egy kis temet ben, a Genfi-tó fölött temették el. 1978 tavaszán fantasztikus hír járta be a világot, március 2-án Chaplin holtteste elt nt. Megindultak a találgatások, kik és miért rabolták el a holttestet. Május 17-én elfogták a sírrablókat - egy politikai menedékjogot nyert lengyel és egy bolgár autószerel t. A váltságdíj volt a rablás indoka. Az elkövet k a színész lányával Geraldine Chaplin színészn vel tárgyaltak, és agyonlövéssel fenyegették annak húgát és öccsét. A hullarablók szánalmas figurák voltak. Amikor elkapták ket, nem tudták a rend röket a koporsóhoz vezetni. A rend rségnek aknakeres t kellett bevetniük. A családot nagyon megviselte a bizarr história (melyhez hasonlót maga Chaplin sem igen forgatott). Az újratemetés csendben zajlott, csak a családtagok voltak jelen. Ezúttal azonban a sírt lebetonozták. (5) A „MASZISZ” Csákányi László jeles színészünk megelégelte, hogy kevés a színészek gázsija és megalapította a „Maszisz”-t, a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetét. - Ezentúl csak azzal a feltétellel vállalok szinkront, ha annyi lesz a gázsim, mint a külföldi kollegáknak. Ezt elmondtam annak a kolleginának is, aki a filmgyárból felhívott, és egy kubai film szinkronjához akart felkérni. A vonal végén meghökkent csend támadt. - Laci bácsi - kérdezte a hölgy - tudja kit fog szinkronizálni? - Nem érdekel - feleltem önérzetesen. Erre kitört bel le a kacagás: - „Szóval, egy öreg gorillát!” - Mindenesetre a gyártásvezet rendes volt, a stúdió bejáratánál stílusosan két kiló banán várt... (85) Pótolok kérem, pótolok Csortos Gyula (1883-1945), a Nemzeti Színház örökös tagja, nehéz gyermekkort ért meg. Apja továbbszolgáló rmesterként nevelte m vészhajlamú fiát, akivel végül is egy életre sikerült megutáltatnia magát. 15 éves korában szakított atyjával, s utána már csak a végtisztességet adta meg neki a temet ben.
Apja kegyetlenül verte, és éheztette. Amikor kés bb - befutott színészként - két villával dúskált az ételekben, látványos falánkságát így magyarázta meg: Pótolok, kérem, pótolok! Szívós igyekezettel, anyja titkos segítségével (akinek naponta félórás kihallgatáson kellett megjelennie az rmester úr el tt), sok nélkülözések között tanulta ki a színészmesterséget. Amikor kés bb megkérdezték t le, hogyan jutott a „legmagasabbra”, Csortos így felelt: - Liften! Nem szeretem a gyalogszínészeket. (65) „Foglalt!” Csortos Gyula élete utolsó húsz évében cukorbajos volt, és emiatt hatalmas éhségek támadták meg. De t nem annyira a mennyiség, hanem a min ség érdekelte, sokfélét szeretett rendelni. Legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, amikor már leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a f pincér: - M vész úr, elnézést, ez az asztal foglalt! - Akkor vigyék el - mondta a színész és nem mozdult a helyér l. (103) A súgó... Csortosról mindenki tudta, hogy általában nem szokta megtanulni szerepeit, hanem mindent súgó után mondott el. Egy alkalommal, amikor pillanatnyilag rövidzárlat támadt a súgólyukban, abbamaradt a súgás. A szünetben a súgó bocsánatot kért Csortostól, hogy nem tudott súgni, de nem látta a szöveget a sötétben. Csortos dühbegurult: - Szégyellje magát! Súgó létére egy nyomorult mondatot nem tud kívülr l megtanulni! (103) „Strc prst skrs krk!” Darvas Iván (1925-, eredeti neve: Szilárd) színm vész az „Aranyváros”-ban, Prágában élte gyerekkorát. Apja a Prágai Magyar Hírlap szerkeszt je volt, aki magyar iskola hiányában csak azért is - német iskolába járatta gyermekeit (elmondása szerint számolni a mai napig is csak németül tud). Darvas sokáig szentül hitte, hogy a magyar nyelvet egyedül az apja találta ki, kifejezetten azzal a célzattal, hogy a körülöttük él csehek ne értsék, mit beszélnek. Gyerekkorában úgy érzi, hogy senkit sem szeretett, sem a németeket, sem a cseheket, s t talán még saját magát sem. Hogy is lehetne szimpatizálni egy olyan néppel, amely ilyeneket képes kimondani: ,,Strc skrs krk!” (Akármilyen hihetetlen, viszonylag értelmes mondat, amelyben egyetlen magánhangzó sincs: „Dugd át az ujjadat a torkodon!”) (41) Darvas Iván és a héber nyelv „Emlékszem - írja Darvas Iván - bejött egyszer az osztályba az iskolaigazgató, mondott valamit, amire a gyerekek egy része szedel zködni kezdett, majd elindult kifelé a teremb l. Miután Paul Weigert barátom és mentorom is velük tartott, magától értet d en, h ségesen én is a nyomába eredtem. Egy másik teremben aztán egy szakállas, barátságos tanító bácsi - az eddig tanult gót és latin bet kt l eltér en - egy újabb abc tanításába fogott. Hetekre rá (amikor már a „vav” bet nél tartottunk) apám egyszer beletekintett a füzetembe, legott bement az iskolába, és nyomatékosan közölte az elképedt tantestülettel, megelégszik úgymond - azzal, ha a fiát megtanítják - úgy-ahogy - németre, nem tart igényt, hogy héberre is oktassák.” (41) Dajka Margit a kezdetekr l Dajka Margitot felkereste egy újságíró. Els kérdése ez volt: - Kedves m vészn , Ön ugyebár, mint újságíró kezdte az életét? Dajka Margit a lehet legélénkebben tiltakozott: - Szó sincs róla. Mint csecsem !
[A m vészn arról volt híres, hogy szerepeit egyáltalán nem formálta, hanem élte és csak a színház érdekelte.] (153) A Szahara poros Dajka Margit (eredetileg: Dayka) a Televízió egyik m termében bosszúsan húzta végig az ujját a kellékként szolgáló gömbön: - Hogy lehet ilyet ideadni! Csupa por! Dajka partnere, Major Tamás igyekezett lecsillapítani kollegan jét: - Hát persze, hogy poros lesz a kezed, ha az ujjaddal a Földgömböt a Szahara felett simogatod. (153) Bakák a színpadon Amikor egyszer Ditrói Mór (1851-1945) színházigazgató, még a kolozsvári színházban, új betanulással és nagy apparátussal színrehozta „Az ember tragédiájá”t, valami konfliktus merült fel a színház és a diákság között és Ditrói nem kapott statisztákat. Az igazgató úgy segített magán, hogy a városi ezredparancsnoktól kért katonákat statisztálni. Rendelkezésére is bocsátottak egy szakasz katonát. Nyolc-tíz napig tartott a katonákkal a próba, mire a f próbáig elérkeztek a derék bakák pompásan tudták hová kell állniok, mit kell csinálniok, mit kell kiáltaniok. Persze nagy munka volt a betanításuk. Meg is mondta a f próba közben az igazgató a szakaszvezet nek: - Csakhogy idáig eljutottunk! Hál' Istennek, most már kit n en megy a dolog, mindent jól csinálnak a legények! Mire a szakaszvezet az igazgató érthet rémületére, így válaszolt: - Magam is örülök, hogy már elkészültünk a dologgal, mert holnaptól már másik szakasz van iderendelve. (92) Nyílt tér Fedák Sára (1879-1955), az ünnepelt primadonna, miután hivatalosan is elvált Molnár Ferenct l, a „Borcsa Amerikában” cím darab f szerepére leszerz dött egy amerikai turnéra. Reklámnak az amerikai közönség felé Molnár Ferenc író feleségeként hirdette magát. Az író, hogy méltó bosszút álljon rajta, a következ hirdetést adta fel az egyik legnagyobb New York-i lapnak: „Kötelességemnek tartom tudatni a nagyon tisztelt amerikai közönséggel, hogy az a magyar színészn , aki Molnár Ferencné néven hirdetteti magát a „Borcsa Amerikában” cím darab színlapjain, sem nem feleségem, sem nem anyám...” (37) Valami Fedák... A New York-i irodalmi kávéház egyike volt a XX. század els fele m vészi kávéházainak. (Az írók és a m vészek az árakból 20% kedvezményben részesültek.) A Tarján Vilmos vezette kávéház öreg telefonosa - aki már több mint húsz esztendeje ült a fülkék el tt -, egyszer a gazdát így hívta a telefonhoz. - Egy n i hang keresi a direktor urat. - Nem mondta meg, hogy kicsoda? - kérdezte Tarján. Az öreg széttárta a karját: - Valami Fedák... Ezt a szegény telefonost, gonosz tréfacsinálók gyakran beugratták. Az asztalok között bicegve hol Zola Emil urat, hol Ibsen Henrik urat szólítgatta a telefonhoz. Csak akkor hagyta abba, amikor valaki rávágta: - Ma még nem jött be! (94) Kemény János és Fedák Sára táviratváltása
Kemény János, minden id k legkedvesebb és legudvariasabb színházigazgatóinak egyike, többszöri el zetes tárgyalás, levélváltás után kolozsvári vendégszereplésre hívta az 1940-es évek elején Fedák Sári-t, az ünnepelt budapesti operettprimadonnát. Már csak az id pont rögzítése volt hátra, amikor egy - Fedákot jól ismer - vén színházi róka figyelmeztette Keményt, hogy táviratban közöljék a fellépti díj pontos összegét is. „A tizenhetedik és a soron következ el adásokra szeretettel várom, örömmel biztosítok el adásonkét ötszáz peng fellépti díjat” - így szólt a távirat. „Örömmel fogadok el el adásonkét ezer peng t. Ha egyetért, szeretettel utazom” - így a válasz. [Az erdélyi fejedelmi családból származó báró Kemény János szegény ember volt, amikor teljesen véletlenül megörökölt egy nagy vagyont, s , aki a szegénységet személyesen ismerte - lényegében közügyekre költötte anyagi javai nagy részét.] (50) „Jancsinak örökké sírig szeret Iluskája” 1955 májusában a színészek tisztességbeli ügynek tekintették a 76 éves korában elhunyt színm vészn nek, az egyik legnagyobb magyar primadonnának - Fedák Sárinak - a temetését. A Rákosi-rendszer ebben politikai tüntetést látott. Fedák végtisztessége így ellenséges cselekedetnek min sült. Pünkösti Árpád írja egy helyütt, hogy pedig a primadonna, mintha a politikát is fellépési lehet ségnek tekintette volna: balra is, jobbra is táncolt. Mivel a proletárdiktatúra nem tudott nagyvonalú lenni, a m vészek: Honthy, Latabár, Ajtay, Mezey, Rózsahegyi, Gobbi maguk vették a kezükbe a magyar operett megteremt jének temetését. A temetés nagyarányú díszletezés mellett zajlott: a férfiak egy része frakkban, a n k fátyollal demonstráltak. Medgyasszay Vilma Kossuth-díjas kiváló m vész a sírra hatalmas virágkoszorút helyezett a következ felirattal (utalva a János vitéz nagysiker el adására): „Jancsinak örökké sírig szeret Iluskája". (Medgyasszay volt a sanzonéneklés legzseniálisabb magyar képvisel je. Kodály 8 dalt komponált és ajánlott neki.) (150) A „beszüntet notesz” és az „autogramabrosz” Ez egy füzetecske volt, amelybe Feleki Kamill - Honthy Hanna szerint a „tüskés mimóza”, mások szerint pedig a magyar színészet „legaranyosabb undoka” - precízen beleírta, hogy meddig nem vesz tudomást az illet létezésér l. Elég volt egy otromba gesztus, sért kijelentés, udvariatlanság, elfelejtkezés vacsorai meghívásról, s az illet bizonyos, meghatározott id re „be lett szüntetve”. Kamillka szigorú volt, de igazságos: a megszüntetést a teljes id tartamban kellett mindenkinek kitöltenie, felfüggesztés, amnesztia nem létezett. Volt egy rendez , akit 6 évre „ítélt”, s a 6 év letelte után fél órával máris olyan szívesen csevegett vele, mintha eddig mi sem történt volna. A notesz ellentéte volt az „autogramabrosz” melyet a náluk megforduló m vészek közül névaláírásukkal láthattak el azok, akikr l Felekiék úgy találták, hogy tehetségükkel erre rászolgálnak. (85) Ahány ház, annyi szokás Tom Felleghy (alias Fellegi Tamás) az Operettszínház kezd színészeként 1956 novemberében hagyta el az országot. Sok bonyodalom, nehézség, kálvária után jutott el álmai színhelyére: a Cinecittaba (olasz filmvárosba). Élete során igen szép pályát futott be, mint világsztár olyan partnerekkel lépett a világot jelent deszkákra, mint Fred Astaire, Frank Sinatra, Ugo Tognazzi, Wittorio Gassmann, Richard Burton, Bud Spencer, Elisabeth Taylor, Sophia Loren, Gina Lollobrigida, Gábor Zsazsa... Kezdetben azonban nagyon nehezen indult el a pályán. Egy olasz kollegája, aki tanácsokkal segítette pályája kezdetén, látva, hogy nincs mir l beszélnie, azt mondta neki:
- Találj ki valamit! Mondd te is, hogy milyen jól megy a sorod. Sajnálkozni nem szeretnek, csak irigykedni ebben a szakmában! (56) Téves kapcsolások A Gálvölgyi János (1948-) színész és parodista nagyobbik lánya válaszolja édesapjának, amikor az ebéd el tt megkérdezi t le: - Délel tt telefonon nem keresett senki? De igen, a Jancsó Miklós filmrendez . - Micsoda? A Jancsó? És ezt csak most mondod? Mit akart? - Rossz számot tárcsázott. Egyszer pedig Szuhay Balázs (eredeti neve: Szluka) m vész úr lakásán szólalt meg a telefon. Amikor felvette, azonnal megismerte Gálvölgyi hangját, pedig csak ennyit kérdezett: „Halló, ki beszél?” Szuhay azonnal készen volt egy kis ugratásra: - Itt Budapest legjobb parodistája. És ott? Gálvölgyi gondolkodás nélkül válaszolt: - Bocsánat, téves kapcsolás. Úgy látszik a saját számomat tárcsáztam! (152) Greta Garbon minden valódi volt Clarence Brown rendez mesélte el azt az epizódot, hogy egy percekig tartó közelképnél megkérte Greta Garbot (1905-1990), hunyja le szemét egy pillanatra, hogy „mérföldhosszú” szempillái jobban érvényesüljenek. Garbo megkérdezte: - Maga azt hiszi, hogy ragasztva vannak? Brown zavarba jött. - Hát azt mondják, hogy nem léteznek ilyen hosszú szempillák... - Akkor álljunk le a felvétellel egy pillanatra - folytatta Garbo -, kérem jöjjön ide és húzza meg a szempilláimat. Clarence Brown odament és meghúzta a szempillákat. „Jaj! - mondta Garbo - ez fájt.” - Tényleg valódiak voltak, a festék a kezemen maradt, de a szempillák nem mozdultak fejezte be Brown. Greta Garbon minden valódi volt. (38) A Csárdáskirályn Gáspár Margit író és m fordító, az Operettszínház igazgatón je úgy emlékezett, hogy amikor Mikoján szovjet pártvezet Pesten járt, Rákosi elvitte t a „Csárdáskirályn ”re. A szünetben az igazgatón odafordult Rákosihoz, s megkérdezte, hogy megengedi-e, hogy valaki megbízásából egy kérdést tegyen fel a külföldi vendégnek? A kérdés így hangzott: - Amikor Honthy Hanna bejött a színre, akkor a szovjet vezet odahajolt Rákosi elvtárshoz, és mondott neki valamit. Ugye, azt kérdezte, hány éves, mert Honthy erre tippel. - Az ördögét ennek az öregasszonynak, tényleg ezt kérdezte - felelte Rákosi, és mindketten jót nevettek. (150) Sztálin szerepében Sztálint sokan és sokszor alakították már a színpadon és a filmvásznon, az igazi azonban úgy mondják Mihail Gelovani volt. egy sor filmben játszotta Sztálin szerepét s t a vezér nimbuszának meg rzése érdekében semmilyen más szerepre nem osztották be (Sztálin halála után pedig egyszer en elfelejtették). Megdöbbent en hasonlított Sztálinra. Alakította Az esküben, és A nagy t zfény cím filmben. A film rendez je elmondása szerint ez utóbbi filmet Sztálin egy nagy fotelban nézte végig a vezérkar társaságában. A film után feltápászkodott a fotelból, elindult a kijárat felé, majd az ajtóból visszafordulva így szólt: - Nem is tudtam, hogy én ilyen vonzó alak vagyok. Nagyszer !
Gelovaninak nagy népszer séget hoztak ezek a filmek. Négy Sztálin-díjat, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét is megkapta, s t Sztálin javaslatára 1950-ben a Szovjetunió Népm vésze lett. A vezér alakításának tizenhét esztendeje nem múlhatott el nyomtalanul. Gelovanit sokszor látták rosszkedv nek, megviseltnek. „A kényúr gonoszsága egyetlen szerepre kárhoztatta.” Gelovani nagyon szerette a komikus szerepeket, és nagyon fájlalta, hogy sem a színházban, sem a filmen nem lehetett része bennük. A Sztálin-szerepet eljátszania sokkal könnyebb volt, mint megszabadulni t le...(6) Zavarban... Girardi, Alexandr (1850-1918), a neves komikus színész, kuplé- és dalénekes (akir l a Girardi-kalapot elnevezték), egyszer Schratt Katalinnál vacsorázott Bécsben, amikor váratlanul bejelentették felsége, Ferenc József érkezését. Schratt bemutatta vendégét a császárnak, aki barátságosan üdvözölte a népszer komikust. Girardi meglep en hallgatag volt az este folyamán, szinte harapófogóval sem lehetett bel le néhány mondatot kihúzni. felsége végül meg is kérdezte t le: - Mondja, kedves Girardi, miért van olyan zavarban? Girardi nem tudván leplezni rettenetes zavarát így válaszolt: - Felséged is zavarban volna, ha egyszer magával Ferenc Józseffel vacsorázna. Schratt Katalin és Ferenc József kapcsolata 30 évig tartott. A színészn 1940-ig élt, szenvedélyes kártyajátékos volt. (1) A váratlan látogató Gózon Gyula, (1885-1972) a Nemzeti Színház kis nagy m vésze igencsak szerette az itókát, és ezért olykor ki-kimaradozott. Egy alkalommal éjszaka lábujjhegyen, cip it a kezében tartva, óvatosan lopakodott volna ágyába, de felesége, a szintén népszer Berky Lili felébredt. - Te vagy az, Gyula? - kérdezte. - Miért? - dörmögte Gyula bácsi. - Kit vártál? (1) Az „orvosság” A népszer m vészházaspár n i tagja - Berky Lili - egyszer nagyon megfázott. Az orvos megvizsgálta és megnyugtatta: - Semmi baj. Néhány nap múlva elmúlik. Addig is nem ártana egy-egy pohár forralt bor. Lili hallani sem akart a borról, de férje csak megcsinálta szakszer en fahéjjal, cukorral és maga adta be feleségének, aki megborzongott t le: - Na, hogy ízlik, Lilikém? - Borzalmas, undorító! - Nem baj szívem. Csak idd meg. Orvosság. Most legalább megtudod, mennyit kell nekem szenvednem a borivás miatt. (103) Nincs olyan hosszú pauza... A Hun-utódokat játszották a kolozsvári Nemzeti Színházban - anno dacumál - Heged s Gyula (1870-1931) vendégszereplésével. Attilát Szentgyörgyi István, a híres kolozsvári színész alakította. A fiatal Heged s nem tudta, hogy a nagy m vészt egyáltalában nem zavarta, ha nem tudta a szerepét: a súgóra bízta magát s nyugodtan kivárta, amíg a súgó megismétli a szöveget. Egy páros jelenetben Heged s ijedten látja, hogy Szentgyörgyi hallgat és hosszú szünetet tart. Segíteni akart a m vésznek és súgott neki. Amikor a függöny lement, Szentgyörgyi haragosan rászólt Heged sre: - Hallja öcsém, ne súgjon maga nekem! Nincsen olyan hosszú pauza, amit én játékkal ki ne tudnék tölteni. (137)
Hacsek és Sajó Herceg Jen (1886-1961) és Komlós Vilmos, (1893-1959) mint a legels Hacsek és Sajó páros elválaszthatatlanok voltak. Amikor a fasiszta törvények leparancsolták ket a színpadról, közös könyvükkel járták az országot, hogy valahogy pénzhez jussanak. Így jutottak el Kolozsvárra, ahol egy gyárba is megpróbáltak bejutni. A székely portás faggatózni kezdett: kit keresnek, milyen ügyben jöttek és kérte, hogy mondják meg a becses nevüket, hogy bejelenthesse ket az igazgató úrnak. A bejelentés így hangzott: - Igazgató úr kérem, itt a Hacsek és Sajó... [Heltai Jen és Komlós Vilmos együtt jártak az üget re. Az ötvenes években a legendás Sajótól megkérdezték: - Vili bácsi, szombaton kijön az üget re? - Hát, ha szép id lesz! Majd némi gondolkodás után hozzátette: - Vagy ha esik!] (1.54) Aki „megcsinálta” Kádárt Hofi Géza ((1936-2002, eredeti nevén Hoffmann Géza) a kit n színész és parodista egyszer parodizálta Kádár János-t. Ezt sokan vegyes érzésekkel fogadták, egyesek szerint ez egy kedves paródia volt, mások szerint viszont bántó. A színész-parodista így emlékezik vissza erre: - Hofi Géza szerint kik értették félre ezt a paródiát? - kérdezte t le a rádióriporter 1984-ben. - Hát szerencsére azok, akik nem számítanak. - Azok értették félre? - Persze. Az a dolguk. Igen-igen kitüntet volt részemre, amikor egyszer találkoztam Kádár elvtárssal egy fogadáson, és mint sztorit mesélte el a társaságnak, hogy „a kongresszusi munka befejezése óta nagyon megdicsértek engem” - és ugye mindenki arra gondolt, hogy a kongresszuson a beszéd vagy ilyesmi miatt. Azt mondja: „nem, nem err l van szó. Azt mondták, hogy a beszédeim folyamán nagyon kit n en utánoztam a Hofit.” [Azt írta akkoriban a Corriere delle Sera: ha majd ilyet lehet csinálni Ceausescuval és Brezsnyevvel, akkor majd ott is változik valami.] (76) Aki mindig a fején találta a szöget „Abszolút tehetségtelen. Nagyon sajnáljuk, talán valahol másutt” - ezt az útbaigazítást Színm vészeti F iskolán háromszor kapta meg Hofi Géza, a paródiam faj ma joggal legrangosabb képvisel je. A k bányai munkás, aki kijárta Rózsahegyi színiiskoláját, szintén, szókimondóan fordult a pöffeszked hatalrnaskodók és ostobák ellen. Vádolták a múltban hatalomcinkossággal, haragudtak rá a jelenben, de fütyült az acsarkodókra. Kiállt az igazság mellett. Nevetve tanította meg velünk az igazságot. Vele nevettünk a saját bajunkon. - Most mit csinál? - kérdezte t le az egyik újságíró a hetvenes évek elején. - Várom, hogy elálljon az es . Egyik alkalommal eljött a Mikroszkópba a Volán - mesélte Hofi. Fiatal, dörzsölt taxisof r gyerekek. Felrobbant a színház. Volt egy valaki, aki rendszerint mindig rosszkor nevetett. Olyan furcsán kilógott. Erre megkérdezte a taxisoktól: - Magukkal hozták az utast is? Máskor azt írta az Esti Hírlap egyik újságírója, hogy a Mikroszkóp Színpad a Rátkay-klub mellékhelyisége. - Akkor a Komlós, az mi? Vécés néni? - kérdezte Hofi. [Élete vége felé megromlott a viszonya Komlós Jánossal. A temetésén Marton Frigyes és Hofi egymás mellett álltak, mintegy jelezve a szakmának, hogy k együtt folytatják. A
legenda szerint Hofi másnap vitt Martonnak egy tányért, hogy majd abból fognak cseresznyézni.] (76) A Mikroszkóp Színpadon A Mikroszkóp Színpadon tizenkét évet töltött el Hofi Géza. Minden m sorában el jöttek az aktuális szurkapiszkák. Például, hogy: - Mi a különbség az öttusázó Onyiscsenko és én közöttem? - kérdi. - Én bízom a szovjet fegyverekben. Amikor vágyairól kérdezték, egyik orvos barátjától kölcsönözte a választ: „Csak egészség legyen!... meg beteg!...” (76) Kitüntetés átadása kisebb zavarokkal 1996-ban Göncz Árpád köztársasági elnök kitüntetést ad át Hofi Gézának, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Hofi zavarában elejti az imént kapott ordót. Az elnök és a m vész egymással szemben mélyen meghajolva keresi a földre hullott kitüntetést. Egy újabb elismerés. Betegsége után, a február elején visszatér m vésznek Shijfer János f polgármester-helyettes adja át a korábban neki ítélt Pro Cultura Urbis-díjat, egy ember méret , stilizált városkulcsot. - Mi ez, sörnyitó? - kérdi Hofi faarccal. - Nem, ez egy díj, az évtizedes rendületlen karakánságodért, a civil kurázsiért - hangzik a válasz. Hofi kissé meghatottan áll a Madách Színház el terében, aztán túllépve zavarán, azt kérdezi a f polgármester-helyettest l. - Akarsz címlapra kerülni? És elüget a háttérbe, fejére öregasszony-parókát húz, visszajön, majd azt mondja: - Ha manapság meg akarnak valamit köszönni, azt állítólag így kell: És a villogó vakuk el tt hirtelen kezet csókol Shiffernek. Nevetnek megint - írja az újságíró - pedig legbelül tudjuk: azon, amire Hofi poénja utal, inkább szomorkodni kellene... (76) Egy kitüntetés margójára Amikor megkérdezték Hofitól, hogy mikor kapta az Érdemes M vész címet és a Jászai-díjai, azt válaszolta, hogy nem tudja, nem dátumot, hanem kitüntetést kapott. „Azt viszont soha nem felejtem el, amikor a Parlamentben átvettem a kitüntetést. Remegett a kezem-lábam, sz k volt az ingem nyaka. Aki azt mondja, nem így van, nem ezt érzi, hazudik. Aztán emlékszem egy valódi m vészre is a Parlamentben. Piszkosul feszített, felderült az arca: „Jaj, de kedvesek, hát m sor is lesz!” - mondta. Még hozzátette: „Kit n ám az akusztika itt!” Az ünnepség után odamentem hozzá, és úgy mellékesen megjegyeztem: Az enyémet, sajnos, visszaveszik! Doppingolást állapítottak meg!” (76) Honthy és az autogram Bekopog Honthy Hanna (1893-1978) m vészn höz - aki egy kultúrbrigáddal haknizott - a helybeli szervez k egyike. Elnézést kér a zavarásért, autogramkér gyerekek várakoznak odakint. „Szó sem lehet róla - tiltakozott Honthy - most a szerepemmel vagyok elfoglalva.” „De az egyik gyárbeli f nököm gyereke.” „Akkor sem fogadhatok senkit.” A nagy kapacitálásra végül csak meglágyul, s szíves királyn i kegyet gyakorolva beleegyezett, mondván: „No, nem bánom, jöhetnek az autogramkér k, de csak hármasával.” Mire a szervez : „De drága m vészn , csak ketten vannak...” (85) A lehallgatási játék
Jancsó Miklós (1921 -) filmrendez els találkozását Aczél Györggyel, a kultúra pápájával egy anekdota örökítette meg. 1967-ben találkoztak el ször a „Fehér Házban”, Aczél bekapcsolta a megfelel hanger vel zúgó légkondicionálót és azt mondta Jancsónak: „Most beszéljen!” Másfél évtizeddel kés bb, amikor Jancsó kritikus hangokat hallat Aczél szobájában, Aczél azzal biztatja, hogy „csak nyugodtan, a mieink hallgatnak le.” (125) Na, mi van, nem tetszik a rendszer? A filmcsinálásnak Magyarországon a hatvanas években egy producere volt. Az is eléggé elvont, megfoghatatlan. Az Állam. Nagy Á-val. Ámbár néha megfogható. Vannak képvisel i. Az Elvtársak. A korszak Elvtársai pókarcúak. Hótt komolyak. k szarták az Egyenlít t tudjuk meg Marx József, Jancsó Miklósról szóló könyvéb l. Azt mondta egyszer az egyik Jancsó Miklósnak: - Túl sovány vagy, Jancsó elvtárs! Nem tetszik a rendszer? Híres pókarcú ember volt ebben az id ben a spanyol polgárháborút végigharcoló Tömpe István, 1962 februárjától a televízió elnöke, akinek évente visszatér nehéz politikai feladatként a szilveszteri tévékabarét kellett átvennie. Az elnök rezzenéstelen arccal nézte végig a m sort, majd odafordult a rendez höz, és vérfagyasztó komolysággal megkérdezte: - Nem látja, hogy ellentétben Kabos elvtárssal, Alfonzó elvtárs nem fejl dik?(125) Jancsó Miklós favicce „Nekem mindig vicceket kell mesélnem, mert Moravia azt híresztelte, hogy Pesten születnek a világ legjobb viccei. Egyet unos-untalan el kellett ismételnem: János bácsi ül a szekéren. A lovak nincsenek befogva. Arra megy a Józsi gyerek. - Adj Isten, János bácsi. Mit tetszik csinálni? - Gondolkodom, fiam. - Hát a lovak hol vannak? - Azon gondolkodom. Moravia nagyon mélynek tartotta ezt a faviccet. Az Osztrák-Magyar Monarchia filozófiai megnyilvánulását látta benne. csak tudhatta, trieszti volt.” (125) Jászai Mari esete Dezséri Gyulával A Lukrécia Borgia-t t zte m sorára a kolozsvári Nemzeti Színház egy ünnepi alkalommal, s a címszerepre nem kisebb nagyságot hívott meg, mint a pályájának csúcsára érkezett Jászai Mari-t (1850-1926). A m vészn szívesen vállalta a vendégfellépést és minden rendkívül sikeresen ment egészen a nagy lakomajelenettel végz d második felvonás záróakkordjáig. Akkor ugyanis az történt, hogy Borgia-Jászai vészjósló hangon elmondott szövegére („Egészségetekre urak! A bor mérgezett volt!”) Dezséri Gyula, aki az ünnepi hangulatban jócskán a pohár fenekére nézett, felállt az asztaltól és mentében azt mormogta Jászai felé: - Na, ebbe a kocsmába se jövök többet! A fáma szerint Jászai, éles t rrel a kezében, egész este kereste Dezséri-t, aki a m szak segítségével a kelléktárban vészelte át az éjszakát. (50) „Nem élhetek muzsika szó nélkül!” Jávor Pál (1902-1959) vallomása: A „Noszty fiú” felvételei alatt különös élményben volt részem. A film tudniillik magyarnémet verzióban készült, s mindkét változatban én játszottam a címszerepet. Nos, én már sokat mulattam az életben, és a színpadon is. Minden idegszálammal érzem a cigányzenét, a mulatós jeleneteket olyan spontán természetességgel élem át, hogy színészi alakításra nincs szükségem. Ellenben még sohasem mulattam németül. Ez volt az els eset, hogy a prímást dirigáló, asztalra csapó, poharat tör jelenetben németül kellett kurjantani. Azt hittem, semmi az egész, hiszen hibátlanul beszélek németül. És mégis pokolian nehéz volt megállni,
hogy egyszer magyarul el ne szóljam magamat, hiszen a cigányos mulatsághoz úgy hozzátartozik a magyar szó, mint a huszárhoz a lova... (14) Az örök elégedetlen Kabos Gyula (1888-1941), a magyar Chaplin, a legtragikusabb magyar komikus, mint ember is félénk, félszeg, gyanakvó, fukar és ravasz nyárspolgár volt. Ebb l a kincsesbányából merített m vészi alakításaihoz. volt az elesett kispolgár ötletgazdag megformálója. 45 filmben játszott. Kabos örökké elégedetlen volt fia tanulmányi eredményeivel: - Nem tanul, az utolsók között van az osztályban, a végén megbukik - hajtogatta unos-untalan. A gyerek az anyuka segítségét is igénybe véve megemberelte magát és év végén boldogan lobogtatta kit n bizonyítványát. - Apa, osztályels lettem! Kabosné diadalmas arccal állt a gyerek mellett és megdöbbenten látta, hogy férje arca elkomorodik. - Mi van veled? - kérdezte az asszony -, ezzel sem vagy megelégedve? Kabos vakargatta orrát, mint a színpadon, mikor valami nem tetszett neki. Aztán fanyalogva megszólalt: - Szép kis osztály lehet az, fiam, ahol te vagy az els . (45) Kabos és a politika A Bácsmegyei Napló körkérdésére, hogy: ha politizál a színész, milyen párti legyen? - a fiatal Kabos Gyula a következ választ adta: - Én már csak Deák híve vagyok. Hogy értette az a kiegyezést! kellene az én hitelez imnek is. (13) Kabos László Amerikában A kis Kabos még ma sem fogy ki azokból a történetekb l, amelyeket régi amerikai turnéjáról mesél. Fellépéseinek nagy sikerei mellett a legnagyobb örömet az jelentette számára, hogy régen kint él édesanyjával lehetett. A mama nagyon büszke volt a fiára, és jól esett neki, hogy Lacit lépten-nyomon felismerték, még a régen kint él k is. Hazaérkezése után gunyorosan megkérdezte egyik ismer se: - És mondd Laci, az amerikaiak is megismertek? Kabos szemrebbenés nélkül válaszolt: - Azt nem tudom, de egy ízben, amikor Manhattanban együtt sétáltam Sophia Lorennel és Gina Lollobrigidaval, megütötte a fülem, amint a járókel k azt kérdezték egymástól: - Mondja, ki az a két csinos n a kis Kabossal? [„Egy színész karrierjét sok veszély fenyegeti - mondta Kellér Dezs Kabosnak -, a bonviván elhájasodhat, az énekes berekedhet. Téged kezdett l fogva csak egy veszély fenyegetett, hogy az id k folyamán megszépülsz. A sors kegyes volt hozzád!”] (95) A kis Kabos izraeli kalandjai A kis Kabos és élettársa, Urbán Erika izraeli utazásáról Kemény György tudósít pletykakönyvében. Kabos László és Urbán Erika egy kis „show-m sort” rendezett a repül gépen. A Vidám Színház két népszer m vésze már er sen pityókásan szállt fel a gépre, ahol utántöltöttek. Mivel nem akarták ket kiszolgálni, botrányt rendeztek, leszállás után pedig Urbán Erika a rend rökkel került összeütközésbe. Négy órás rizetbe vétel után kerültek szabadlábra. Köztudott, hogy a kis Kabos szerette az itókát, Kibédi Ervinnel való kiruccanásai is közszájon forogtak. De, amint szinte pillanatában bevallotta, a n kkel szemben nemigen voltak különösebb illúziói. Ezért érdekes hogyan került össze a fiatal, szexbomba külsej
színészn vel a nála jóval id sebb, férfiszépségnek még a legjobb indulattal sem mondható kicsi, vörös Kabos. Urbán Erika már akkor megtetszett neki, amikor egy kollegájának volt a felesége. A szép színészn t a Vidám Színpad férfi színészei is szívesen elcsábították volna, de h séges maradt. - Ahhoz, hogy valaki engem elcsábítson, egy igazi férfi kell - mondotta a m vészn . S jött a férfi! Az igazi! A m vészn ezért a kis emberért odadobta „franciásan szép fazonú férjét”. A két m vész rendkívül elégedett egymással. - Vegyétek tudomásul, hogy a papa a legnagyobb - mondja Urbán Erika mindenkinek. A rossz nyelvek szerint otthon Erika az úr. Kabos kis papucs. Így hát erre a kijelentésre nem tehet mást, mint élénken bólogat: - Ha Erika mondja, hogy én vagyok a legnagyobb, mit vitatkozzak vele...(96) Egy párton kívüli bolsevik Kállay Ferencnek (1925-) (eredeti neve: Krammer), a nemzet színészének, aki párttal és hatalommal szemben igyekezett meg rizni a függetlenségét, annak idején többen is mondották, hogy: - Magának a pártban van a helye, Kállay elvtárs! Maga párton kívüli bolsevik. - Rendben van - felelt rá a színész - Hát ha úgy érzik... És párton kívüli maradt. (107) Két történet 1956-ról Kállay Ferenc színm vész két elbeszélése a diktatúra légkörér l. „Az els : Két államtitkár beszélget. Erre este azt kérdezi a Gáti a Mányaitól, hogy: - Hallottad? - Hallottam - feleli a másik. - Nos, mit csináljak? - Félj! A második: A Katona József színházban játszunk Sopronban. Az el adás végén özönlik ki a tömeg. Na most éppen itt tartja valamilyen értekezletét az MSZMP, s ide tart Aczél, Kádár és a többi politikai bizottsági tag. Major (Tamás) meglátja Kádárt, s ahogy szokta, felemeli a kezét üdvözl en és: - Jánosom! - mondja Kádárnak. - Majd ha elmagyarázod, hogy te miért nem ültél, akkor beszélgetünk - feleli neki Kádár." (107) Soha nem tudhatjuk, mit rejteget a múlt Karády Katalint, a híres magyar színészn t a 90-es évek elején New York-i lakásán meglátogatja egyik pesti barátja. Lelkendezve meséli neki, milyen nagy sikere van a lemezének Pesten, korosztályra való tekintet nélkül. Karády örömmel hallgatja a beszámolót, majd aprót sóhajtva mondja: - Hát igen. Soha nem tudhatjuk, mit hoz a múlt! [Karády Katalint, a népszer filmszínészn t Bajor Gizi és Heltai Jen is tehetségesnek tartották. A németek letartóztatták, több hónapot ült a Gestapo fogságában. A háború után emigrációba vonult, egy New York-i kalapüzlet társtulajdonosa volt. Hamvait 1990-ben hazahozták.] (153) Micsoda rövidlátás... Korda Sándor rendez i pályafutását még Budapesten kezdte, a néma filmek korszakában, a Hunniában. Akkoriban vette feleségül Farkas Mária színészn t, aki Mária Korda néven a néma filmek nagy sztárja lett (amikor a film megszólalt, Mária Korda csillaga lehanyatlott).
Korda útja Bécsen és Berlinen keresztül vezetett Hollywoodba, ahol egy biztosítási társaság volt a hitelez je, a nagyvonalú költekezéseir l ismert filmszakembernek. Churchill, akinek jó barátja volt, állítólag kijelentette a háború végén: Magyarországon a legkívánatosabb államelnök vagy miniszterelnök csak egy ember lehetne - Korda Sándor, de azzal a feltétellel, ha a pénzügyminiszter viszont a multimilliomos Rockefeller lenne. {Churchill szcenáriumot írt se, Malborough herceg életér l a Korda filmstúdiónak.) Amikor a brit diplomácia vezet je - Lord Vanittart - szövegírást vállalt a stúdiónál, a párizsi Le Figaróban egy cikk jelent meg, mely szerint „Nemrég értesültünk róla, hogy a brit külügyminisztérium feje a készül Bagdadi tolvaj cím film zenéjéhez ír versszövegeket Rózsa Miklós zenéjére. Addig, amíg a brit diplomácia vezet jének van ideje verseket írni egy film számára, aligha fenyeget komolyan a háború veszélye.” Egy hónappal kés bb kitört a második világháború - micsoda rövidlátás! (161) A Dinnyefej Alfonzó (alias Markstein József), a kiváló komikus kisfia, Gyurika nagyon szerette Kazal Lászlót - a másik nagy komikust -, akit kopasz feje miatt Dinnyefej nek titulált. Egyszer Alfonzó moziba vitte Gyurikát, aki megpillantotta a híradóban Rákosi Mátyást, és örömmel felkiáltott: - Papa, nézd, a Dinnyefej ! Szegény Alfonzó alig tudta kimagyarázni magát. És miután mindenki léte bizonytalan volt, Kazal László (1911-1983) keser en állapította meg a rendszerr l: „Vincs egy fél segg, amit nyalni lehet!” [Egy rokonlélek kedvenc mondása volt ezekben az években, hogy mutassák meg neki azt a segget, amit nem tud kinyalni! További felvett nevei: Markos, Joe, Stan, Alfonso] (185) „Vigyázz! Kutya!” Ha valaki meglátogatta a Tahiban nyaraló Kazimír Károly (f rendez )-Takács Marika (tvbemondó) házaspárt, a villa kapuján hatalmas tábla fogadta: „Vigyázz! Kutya!” A belép vendéget ezek után egy pirinyi foxi kutya fogadta barátságos farkcsóválással. Karinthy Ferenc író egyszer meg is kérdezte t le: - Karcsikám, miért van kint ez a tábla a kapun? Kazimír komoly képpel válaszolt: - Nehogy valaki rálépjen a kutyára! (153) A rendez „magányossága” Széltében-hosszában ismert Keleti Márton-történet, hogy az igazán gyakorlott kommersz rendez a nyüzsg m terem közepén egyszer megállt, és kétségbeesetten felkiáltott: - Segítsen már valaki, teljesen egyedül vagyok! (153) Maria Callas - Grace Kelly esküv jér l „Mikor a hajó kapitánya leeresztette hídját a monacói Rainer herceg jachtjának fedélzetére, az Oscar-díjas Grace volt az els , aki a hídon megjelent. Tengerkék kabát volt rajta, a fején pedig hatalmas fehér kalap. Egy gonoszkodó angol újságírón megjegyezte, ha Grace tudta volna milyen parányi hercegségbe érkezik, bizonyára nem tett volna fel ekkora kalapot. [Sarah Bradford Grace hercegn cím könyvében azt állította, hogy az egykori színészn r l kialakított kép, „Hollywood jégkirályn je”, csak arra szolgált, hogy leplezze a színészn korábbi szerelmi életét. A hercegn autóbaleset áldozata lett.] (3, 28) „Orchideák, lila orchideák...”
A hetvenes évek elején, egy jelent s kabaré bemutatóján történt a Vidám Színpadon. Nagy el adás volt. Ünnepi közönség. Magas kormányszint vendégek. Szünetben az igazgató behívta a vezet színészeket is, ekkor történt az alábbi két eset. Salamon Béla (1885-1965) nagy kedélyesen megkérdezte Kádár Jánost: „Tessék már mondani, mikor foglalják már vissza Erdélyt? Mert, hogy fiatalabb koromban turnéztam ott, s nagyon szeretnek engem ám ott is.” Csörömpöltek a kávéscsészék, füstölögtek a cigaretták, izzadtak a résztvev k. Amikor Kibédi Ervin (eredeti neve: Kirschner) bemutatására került sor, pedig a következ kéréssel állt el (tudni kell, hogy a színm vész nemcsak állatokkal vette körül magát, hanem szenvedélyes növénygy jt is volt): „Egy bizonyos orchideából kérnék egy hajtást.” „Van nekünk orchideánk?” - néz Kádár a feleségére. „Van bizony - vág közbe sietve Kibédy. - A Szukarnótól tetszettek kapni. A Szukarno már úgysem frankó.” (Ugyanis Szukarnót épp akkortájt akasztották fel.) (102) Mi leszel, ha nagy leszel? Királyhegyi Pál, a híres humorista, Alfonzó barátai közé tartozott. Szellemes történetei közszájon forogtak. Egyszer Alfonzó a ligetben sétálgatott a kisfiával, Gyurival (a mai Markos György humoristával), amikor a Gundel étterem el tt összefutottak Királyhegyivel. Tudni kell, hogy a humoristának egyetlen gyengéje volt, a magassága, inkább az alacsonysága. Meglett férfikorában sem érte el egy egészséges 12 éves forma fiúcska termetét. Az ismer sök néhány szót váltottak, s Királyhegyi észrevette, hogy a kisfiú gyanús szemekkel nézegeti. Megsimogatta a gyerek buksiját, majd megkérdezte: - Mi leszel, ha nagy leszel? Mire Gyuri: - És a bácsi? Azonnal leesett a tantusz, és Királyhegyi köszönés nélkül faképnél hagyta a társaságot. (165) Ez egy ilyen pálya Sebestyén Mihály, egykori miskolci színigazgató visszaemlékezése Kiss Manyi (1911-1971) felfedezésér l: „A nagyok közé tartozik egyik legkedvesebb, leghíresebb felfedezettem: Kiss Manyi, akit mint vékony, csenevész gyereket Erdélyb l, Kolozsvárról hoztam Miskolcra. Mikor meglátták a színészek, megijedtek: - Mit akarsz ezzel a gyerekkel? - kérdezték. - Várjuk csak meg a premiert - mondtam. Hát ez a gyerek megn tt a színpadon. Megn tt? Feln tt színész lett, óriási sikert aratott. Jellemzésül a nagy sikerre, el kell meséljek egy kedves epizódot. Mikor a bemutatkozó el adás után a bankettre mentünk, az egyik mellékutcából egy vékonyka kis árnyat láttam imbolyogni a vendégl felé, Kiss Manyi volt. - Mi az, édes fiam, miért jössz egyedül? - kérdeztem. - Igazgató úr, én nem tudtam, hogy ez egy ilyen pálya. Mikor megérkeztem körülvettek, öleltek. És most, hogy ilyen nagy sikerem van, nem tör dik velem senki, teljesen magamra hagytak. - Akkor még nem akartam mondani neki, hogy azért édes fiam, mert nagy m vész vagy!” (158) A „marxszem” Egy alkalommal az egyik színház igazgatója idegességében levette a szemüvegét, majd kétségbeesett kapkodással igyekezett megtalálni a rendetlen íróasztalán. Feszeng csend, majd Kiss Manyi megszólalt. Minden irónia, gúny, él nélkül, inkább szomorúan, súlytalanul:
- A pápaszeme ott van a szeme el tt, csak épp a marxszemét l nem látja. A marxszem ezután meghatározott jelz je lett bizonyos típusú embereknek. (158) Manyika búcsúja A tragikus sorsú Soós Imre (1930-1957) temetése után talán három héttel, mikor már a virágcsokrok hervadozni kezdtek, a szintén csodálatos tehetség Kiss Manyi megkereste a sírt, a szélére ült, óriási szatyrából egy szilvapálinkás üveget vett el , lecsavarta a kupakját, húzott bel le, majd az italt lassan ráöntötte a sírra. - Most már minden jól van! Álmodj szépet, Imre! - mondta, majd eltette az üres üveget, és elindult a színházba játszani. (81) Manyika rosszalkodik Kiss Manyi székely góbé volt, akárcsak a messzi Hargitáról jött Bihari József. Manyika nem járt temetésre. Felháborította a hazug ünnepélyesség, ami a nagysiker „telt házas” színésztemetéseket kíséri. Az temetése a Farkasréten, a szokásoknak megfelel en zajlott. A temetési ceremónia végén, a beszédek, emlékezések, búcsúszavak után a mikrofonhoz lépett a kit n el adó-m vészn , és a szül föld üzenetét tolmácsolva egy kántáló siratóballadába kezdett. Az els szavak után váratlanul egy kattanás hallatszott, s a mikrofon megnémult. A ballada hallhatatlanul folytatódott - meséli Huszti Péter. A temet kapuhoz érve Márkus László kib gött szemekkel, ravaszkásan mosolyogva mondta neki: - Mit szólsz hozzá, hogy még itt sem marad nyugton, nem széthúzta a mikrofonzsinórt? (81) Aki mindig a fején találta a szeget Valamikor a negyvenes évek elején Szegeden kiváló színtársulat volt. Ott lépett fel az alábbi sztori két szerepl je: Kiss Manyi és Rajz János (1907-1981). Rajz - az egykori Szabó bácsi - a kollegái elmondása szerint extra méretekkel rendelkezett, ezért rövidnadrágot nem is húzhatott magára. A két nagyszer m vész ebben az id ben közelebbi, mondhatni intim kapcsolatba került egymással. Egy napon Kiss Manyi nem ment be a színházba, orvoshoz került, aki betegállományba írta ki. Amikor a m vészn újra jelentkezett munkára, a kollegák érdekl dtek: - Mi történt, Manyika? A m vészn , aki mindig fején találta a szeget, csak legyintett: - Semmi különös, csak beleültem egy Rajzszegbe... (96) A Komlós! Ki is volt Komlós? Mindenki így hívta. Komlós János sok minden volt és sok minden lehetett volna. Volt csikágói prolizsidó, nappali bölcsész és éjjeli segédcsapos, rabbi növendék, és ávós rnagy, külügyminisztériumi sajtóf nök, kritikus, történész, rádiós, a Magyar Nemzet, majd a Népszabadság kultúrpolitikájáért felel s szerkeszt je, újságíró, volt azután „az érem harmadik oldala” a tévében, humorista, színiigazgató, és konferanszié a Mikroszkóp Színházban és volt alkoholista. Lehetett volna még szépíró, f rangú kultúrpolitikus, és filosz is lehetett volna (az egyetemet is elvégezte, de mivel nem vizsgázott le, nem kaphatott diplomát). Szeretett inni és szerette a n ket. Jól öltözött, csinos férfi volt. Körülrajongták a n k. Több házassága is volt, és voltak élettársai. Asszonyaival úgy beszélt, mintha a Mikroszkópon játszanának. Els felesége, Molnár Klára meséli, hogy mindketten elkötelezett rákosisták voltak. A kisfiuk, a Jani már megszületett, és éppen szoptatott, amikor bemondta a rádió, hogy meghalt Sztálin elvtárs. annyira b gött, hogy Komlós cinikusan rászólt, ne áztassa el a gyereket. Kés bbi élettársának, Varga Magdának pedig megtiltotta, hogy halála után irodalmi özvegye legyen, a sajtónak nyilatkozzon. Figyelmeztette, hogy ha mégis kifecseg valamit, feljön a sírból, és seggbe rúgja. (101)
„Itt nyugszik a Komlós János” Viszonylag fiatalon halt meg, de profi módon. Halálhíre a kora délel tti órákban érkezett meg a Népszabadság szerkeszt ségébe. Ellenségei, természetesen titkosak, valamint barátai, k voltak kevesebben, egyhangúan állapították meg: - Ha nem tudtuk volna róla korábban, hogy vérbeli hírlapíró volt, most bizonyított. Id ben halt meg, hogy maradjon id tisztességes nekrológot írni róla. A kulturális rovat munkatársai ugyanakkor arról vitatkoztak, hogy tetszene-e neki, ha a nekrológját ekként kezdenék: -A megboldogult életében 143 080 féldeci konyakot ivott meg... Az eredmény úgy jött ki, hogy 58 éves korában halt meg és 18 éves koráig nem ivott, de utána a napi adagja 7 deci konyak volt. Molnár Gál Péter, a kit n kritikus viszont azt írta: „Én azt hiszem, hogy nem is annyira az alkohol vitte el, mint inkább egy világnézet cs dje volt az, amibe végül belehalt.” [Királyhegyi Pál hajdan divatozó szatirikus sírverse két sorban összefoglalta a róla legforgalmasabb közhelyeket: „Büszke sólet, hervadt AVÓ-s, Itt nyugszik a Komlós János.”] (101) A magyar - román viszonyról Komlós Jánost egyszer megkérdezte egy néz : - M vész úr, igaz-e, hogy az utóbbi id ben a magyar-román viszony nagyon sokat javult? - A magyar-román viszony mindig is nagyon jó volt - válaszolta Komlós , de arról, hogy az utóbbi id ben javult volna, nem hallottam. (183) Én is be voltam... Egyszer meghívták Komlóst Pécsre valami katonai alakulathoz, és miközben mondta a magáét és a közönség nevetett, észrevette, hogy a parancsnok egyre komorabb. El adás után, konyakozás közben el is hozakodott azzal, hogy a Népszabadságnál dolgozó elvtárs hogy beszélhet ilyen cinikusan. Ezen jól összevitatkoztak, végs érvként a parancsnok a következ ket mondta: - Én 1956-ban átmentem a szovjet csapatokhoz, és velük jöttem vissza Magyarországra. Kíváncsi volnék, hogy Komlós elvtárs mit csinált akkor? Komlós így válaszolt: - Én is be voltam szarva, csak nem dicsekszem vele. (101) Latinovits és Komlós afférja Abban a körben, amelyben fesztelenül mozgott, mindenki tudta róla, hogy ÁVH-s volt. Egyszer, közönség el tt elengedett magának egy poént Latinovits Zoltán m vész úrra vonatkozóan. Latinovits kapásból visszakérdezett, hogy „most akkor tulajdonképpen kivel beszélek, Komlós Jánossal, a konferansziéval, az ávéhással vagy a rabbi növendékkel?” (101) Latabár Kálmán 100 éves dics sége Az „öreg Latyi” (Árpád, a papa), a „hosszú Latyi” (az ifjabb Árpád) és a „kis Latyi” (Kálmán). Az apa, az id s Latabár Árpád a Király Színház aranykorának egyik leghíresebb komikusa volt. A „hosszú Árpád” is nagy m vész volt, de hármójuk közül a „kis Latyi” volt a nagyobb komikus. (2002. november 24-én lett volna száz esztend s.) Apjuk természetesen mindkett jüket zseniálisnak tartotta, ami tulajdonképpen igaz is volt. Egyébként magánéletükben nagyon komoly emberek voltak. Az 1920-as években a páratlan kettes zeneartista számokkal turnézta körül a világot. Ha emigráltak volna, ma feltehet en világsztárként emlegetnék ket. Még olyan korabeli színházi újító, mint Max Reinhardt is, Európa legígéretesebb tehetségének tartotta Latabár Kálmánt.
Népszer ségüket a róluk széltében-hosszában elterjedt anekdoták is mutatják, amelyek közül hadd álljon itt kett ízelít ül: Egyszer egy háromév körüli fiúcska autogramot kért Latabár Kálmántól, és Latyi miközben simogatta a gyerek buksiját, megkérdezte: - Aztán tudod-e kisfiam, hogy hívnak engem? A csöppség selypítve bár, de büszkén kivágta: - Jatabáj Kájmán. Latabár tovább folytatta a kérdez sködést: - És téged, hogy hívnak? A kisfiú egy pillanatig csodálkozva nézett maga elé, majd elpityeredett: - Aztat nem tudom... Másik: Rengeteget dolgoztak. Film, rádió, televízió és rendszeres fellépés az ország valamennyi városában. Ezért sokszor szemrehányást kaptak, hogy elaprózzák magukat. Erre mondta ifjú Latabár Árpád: - Hát én a magam részér l erre csak annyit mondok, én tehetem, egy méter nyolcvanegy centi magas vagyok! Telik! (152) Egy szabados tréfa Az ötvenes években hangzott el a kis Latyinak az a politikai botrányt kavaró, szabados tréfája egy esztrádm sorban, hogy id r l id re bejött a színpadra és egy fés t kért, majd harmadszori hiábavaló tudakozódása után bánatos kétértelm séggel megjegyezte: „Már szarunk sincs!” (76) Hakni 1956-ban 1956. október végén egyik turnéjáról autóbusszal Debrecenb l indult haza Budapestre a Latabár-brigád. Már a f város közelében voltak, amikor ávósok állították le a kocsijukat, és el akarták kobozni. Amikor azonban meglátták Latabárt, kissé megenyhültek. - No, nem bánom - mondta a vezet jük -, a m vész elvtársak tovább mehetnek. Csak azt mondja meg Latabár elvtárs, hogy mit szól ehhez az ellenforradalomhoz? A buszon csend támadt, aztán Latabár halkan megszólalt. - Hogy felkelés vagy ellenforradalom, azt majd a történelem dönti el. [Sajátos véleménye volt az ún. hakniról is: „nincs semmiféle hakni, mert a színház ott van, ahol én vagyok.”] (57) Latyi, a tanácsadó 1956-ban rendezte Szinetár Miklós (1958-tól a F városi Operettszínház f rendez je), a Mágnás Miskát. Latabár ebben nem vállalt szerepet, de beleegyezett, hogy tanácsokkal fog szolgálni. Egy próbán beült a néz térre, figyelt. Egy olyan jelenet ment, hogy Miska lóvá teszi a grófokat, elmondja nekik, hogy maguk pedig itt, mint lovak, négykézláb fognak kimenni, és ezek le is térdeltek. Ekkor halálordítás a néz téren: „Álljunk meg!” Latyi folrohant a színpadra. Megragadta a két színészt: „Amint földet érnek - mondta -, azonnal nyeríteni!” (176) Vivien Leigh - a nimfomániás Vivian Leigh (1913-1967) angol színészn vel nem bánt mostohán az élet, sorsa mégis tragikusra fordult. Gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkez házaspár gyereke volt. Amikor a színpadon és a filmen el kel t alakított, tulajdonképpen saját magát adta a fiatal angol lány. A világot az Elfújta a szél cím filmben, Scarlette O'Hara szerepében hódította meg, (1939ben elnyerte az Oscar-díjat) majd a minden id k legnagyobb színészének tartott Laurence Olivier (1907-1989) felesége lett (1948-ban is Oscar-díjas lett). De miután 1967-ben, 53
éves korában meghalt tuberkulózisban, egy sor csúnya história került nyilvánosságra, és darabokra zúzta a legendát. Olivier bevallotta: végül azért hagyta el Vivient, mert attól félt, egyszer még megöli az asszonyt. Felesége nimfomániás volt, és a legalacsonyabb rétegekb l is szedett fel alkalmi partnereket. Viszonyt kezdett egy Peter Finch nev színésszel, két év után a két férfi leült, hogy megbeszéljék egymással a dolgot. Egyszer csak berontott Vivien és azt kérdezte: - Akkor most melyik tök jön velem az ágyba? Finch ekkor elhagyta Olivier házát és megfogadta, hogy nem találkozik többé a színészn vel. [Vivien Leigh 1951-ben A vágy villamosa cím film legjobb n i f szerepl jeként másodszor is Oscar-díjat kapott.] (3) A szolidság mintaképe Egy olasz filmújság megszavaztatta olvasóit: kit tartanak a legszolidabb életet él filmszínészn nek? A szolidság ez esetben a családi életre és a h ségre vonatkozott. A legtöbb szavazatot Sophia Loren (1934-) kapta, aki az alábbi rövid nyilatkozatban köszönte meg az olvasók bizalmát. „A tisztességes színészn olyan, mint a pisai ferdetorony! Elhajlik, de nem bukik el!” Egy róla szóló könyvnek azt a címet adta a szerz je, hogy: „Amit csak a férjem tud rólam!!!” A könyvüzleteket valósággal megrohanták az érdekl d k, többségében persze férfiak. A könyv azonban enyhén szólva csalódást okozott. Az alcíme ugyanis így szólt: „Hányféleképpen és hogyan f zöm a spagettit?” (1961-ben az Egy asszony meg a lánya cím film legjobb n i f szerepl jeként Oscar-díjat kapott.) (153) Válás olasz módra Köztudomású hogy Itáliában nem volt válás 1972-ig, és a válóper ma is évekig eltart. Ezért sokan idegen állampolgárságot vesznek fel, hogy lehetetlen állapotukat rendezzék. Jó példa erre Sophia Loren (eredeti neve: Sofia Scecolone) házassága a két gyermekes filmproducerrel, Carlo Pontival. El ször Mexikóban kötöttek per procuram (meghatalmazás folytán) házasságot (két mexikói ügyvéd jelenik meg az anyakönyvvezet el tt és a felek nevében házasságot kötnek). Az olasz nem ismeri el ezt a házassági módot, ezért Pontit bigámistának könyvelték el, aki végül a francia állampolgárság mellett döntött. Sophia Loren ugyanis gyereket akart, de nem akart törvénytelent. (Vittoria de Sica is francia állampolgár lett hasonló okból.) Nehéz kiismerni magát az embernek ebben az erkölcsös olasz világban, ha válásról van szó. Talán ezért szerepelnek az olasz n k a lánynevükön, mindig, minden hivatalos iratban, igazolásban. Mintha így akarnák egyszer síteni a különben kusza házaséleteket, együttéléseket. (A francia megoldás hozta végül rendbe Carlo Pontiék életét: azóta két törvényes gyerekük született.) (56) Micsoda isteni kifutópálya Egy cannes-i filmfesztiválon - még a hetvenes években - Sophia Loren mélyen dekoltált estélyi ruhában jelent meg a fogadáson. Keblei között, nyakába akasztott aranyláncon egy miniat r arany repül gép volt a medál. Az este folyamán egy híres m repül t is bemutattak a m vészn nek A pilóta megb völve bámulta az arany repül gépet: - Micsoda pompás masina! - mondta. - És micsoda isteni kifutópálya! (1) Mály Ger és Amerika Mály Ger (1884-1952), ez a rendkívüli, egyéni temperamentumú magyar komikus az els alkalommal itt hagyta Európát és kiment Amerikába. 1946 tavaszán egyik els magyar
állampolgár volt, aki amerikai beutazó vízumot kért és kapott. Úgy gondolta, hogy odaát mindent újra, mindent elölr l kezdhet. Amerika azonban felfalta t... Sosem tanult meg angolul, ez volt a jelszava: ha az amerikaiak beszélni akarnak velem, tanuljanak meg magyarul. Ezt nem vették jó néven t le, egyre inkább elszigetel dött. Állítólag egy magyar vendégl ben volt segédmunkás, de vannak, akik úgy vélik, az ínyesmesterség területén futott be újabb karriert... (13) A szex rabja Minden id k legnagyobb szexistenn je Marilyn Monroe (1926-1962) - alias Norma Jean Mortenson - négyszer ment férjhez és számtalan szeret je volt, mégis magányosan halt meg. Nem tudja ki volt az apja, anyját tizenkét napos korában elmegyógyintézetbe vitték. Tizenöt éves koráig nevel otthonban, nevel szül knél élt. Tizenöt éves korában elcsábította az egyik nevel apja, kit l kisfia született. Els házassága csak menekülés volt, férjét nem szerette. Ugyanígy fordult a szex felé is. Egyszer azt mondta, ugyanúgy rabja a szexnek, mint alkoholista az italnak. B ségesen osztogatta kegyeit. Még Einsteinnel, a nagy fizikussal is szívesen kezdett volna viszonyt (halála után egy nagyméret , bekeretezett Einstein képet találtak a holmijai között. Az volt ráírva: Marilynnek, szeretettel és köszönettel, Albert Einstein). Férjei között ott volt Arthur Miller amerikai drámaíró is, akir l így vallott: „Soha senkit nem szerettem úgy, mint Arthurt!” De boldogsága rövid élet volt... Amikor együtt forgatott Yves Montanddal, azonnal beleszeretett. A kapcsolat azonban nem vezetett házassághoz, forgatás után a színész hazarepült a feleségéhez, az Oscar-díjas Simone Signorethez. Marilyn itallal, droggal és alkalmi partnerekkel (akár éppen a massz rjével vagy a sof rjével) vigasztalta magát. Szintén remélte, hogy Frank Sinatraval folytatott kapcsolatából végül házasság lesz. Sinatra azonban elzárkózott ett l. John Kennedy jelentette a csúcsot szerelmi kapcsolataiban, de viszonya volt az elnök öccsével, Roberttal is. Egyre több gyógyszert szedett, munkahelyér l kirúgták. Állítólag nyilvánosságra akarta hozni viszonyát az elnökkel, mivel rájött, hogy csak kihasználják. 1962. augusztus 5-én holtan találták otthonában. Máig sem tisztázott egyértelm en, hogy öngyilkos lett, vagy eltették láb alól, akiknek útjában állt? (Sajnálatos tény, hogy csak lényegében 5-6 évig tudta elviselni saját tündöklését.) (3) Egy interjú els és második kiadása „Sok arcom volt, most a valódit látja” - mondja Mezei Mária (1912-1983) színm vészn betegágyán az újságírónak 1976 márciusában. Az interjú hamarosan megjelent. Két év múlva újra publikáltatja az interjút a Vigíliában, amelynek hasábjain kiöntheti szívét egy utolsó életgyónásban. Az újra közölt interjúban van négy kurzivált sor. Ezt annak idején, amikor el ször megjelent, aggályos kezek kigyomlálták Mezei Mária szövegéb l. Íme: „Három nappal ezel tt azon a széken ült a mai színházi vadon bujdosója, Latinovits Zoltán (1931-1976). Ez a reneszánsz formátumú, sok emberi hibával, túlzással, érzékenységgel riasztó és terhel , de iszonyúan vonzó egyszeri tünemény, ez a tökéletes színm vész. Miért nincs állandóan színpadon?” Az esemény felidéz je - Hubay Miklós író - f zi hozzá a következ ket: „Azután Latinovits végzett magával. Most már nincs akadálya, hogy a sajtóban megjelenjék a kérdés: „Miért nincs Latinovits állandóan a színpadon? - Miért is? Miért is? Hogy miért nincs? Ja, hisz elhunyt.” (78) Mária és János románca
Legalábbis Rómeó és Júlia vagy Trisztán és Izolda meséje elevenedik meg Mezei Mária és Lelbach János románcában. János tíz éves volt, amikor egy filmben meglátta Máriát. A fiúcska halálosan beleszeretett a nagy színészn be. Attól kezdve h ségesen kísérte a m vészn t ahol csak játszott, és ott ült a néz téren a mozikban, ha filmjét vetítették. A híres m vészn vel tizennyolc éves korában ismerkedett meg. Egyszer a villamoson megszólította: - Szerelmes vagyok magába - vallotta a nagyra n tt kamasz. Mezei megsimogatta a fejét: - Más is volt már így, és elmúlt. - De a szerelem soha nem múlik el - er sködött a fiú. - Én azért születtem, hogy magára vigyázzak Máriának megtetszett a fiú lelkesedése, rajongása, megengedte, hogy a közelében legyen. Hét esztend n át tartott ez a plátói szerelem. Többször is megkérte a m vészn kezét, aki végül beadta a derekát. Három évig éltek próbaházasságban, majd 1958-ban oltár elé álltak. A színészn egy év híján ötven volt, János pedig egy esztend vel harmincadik születésnapja el tt állt. Mindvégig szerette, becézte, óvta a feleségét, akit l 1983-ban vett örök búcsút. Lelbach János a síron túl is szereti Máriát, sírkövére odavésette a nevét, csupán egy évszámot kell még odaírni, amikor újra találkoznak. (96) Kinek? Nádasdy Kálmán operarendez t egyszer megkérdezték, hogy Oláh Gusztáv halála után miért nem rendezett semmit. - Kinek? - kérdezte vissza. (87) Nagy Endre „furcsaságaiból” Egy rövid jelenet Nagy Endre (1877-1938) kabaréigazgató és konferanszié rend rségi tárgyalásából: Rend rbíró: „Való-e, hogy a kikiáltó név szerint megnevezi a közéleti szerepl ket?” „Igen”, válaszolta - Nagy Endre. „És panamáról is beszél?” „Csak nagyon burkolt formában. Például Szterényi alakjánál csak ennyit mond: Nemcsak nyáron jár panama kalapban...” [Ítélet: kétszáz korona pénzbüntetés vagy tíz napi elzárás...] Miel tt a frontra indult volna (önként jelentkezett), egy kis zászlós felkiáltott hozzá a vagonba: „Aztán Bandi - vigyázz magadra!” Könnyedén válaszolt: „Engem nem fog a golyó. Van hírlapírói igazolványom.” Egy hozzá intézett kérdésre válaszolva, hogy mit csinált két hétig, ameddig a kabaré zárva volt, azt válaszolta: „Végre cenzúra nélkül konferáltam otthon.” Nagy Endre titkolta ugyan, de kedélyállapota rendkívül hullámzó volt. Ritkán történt meg vele, hogy mosolygott volna. Az embereket nemigen vette észre, Amikor jött vagy távozott a kabaréból, soha nem köszönt vagy nem köszönt vissza. A színészek ezt szinte már természetesnek tartották. Egyszer az egyikük ragyogó arccal lépett be a férfiöltöz be: „Képzeljétek mi történt?” A jelenlév k szinte k vé meredtek a csodálkozástól, mikor Barna Lajos széles mosollyal a tudomásukra hozta: „Nagy Endre olyan szórakozott volt, hogy köszöntem neki és - visszaköszönt.” 1929. április közepén így konferált: „Na, végre kibékültünk a Parlamenttel. A Parlamentben tovább mondják a vicceket, mi itt nyugodtan politizálhatunk...” (15) A Napló Vaclav Nizsinszkij (1889-1950) a XX. század zseniális balettm vésze és koreográfusa Füzetek címmel naplót írt, mely e viszontagságos század els felének és személyiségét szétromboló skizofréniájának a megrendít en hiteles krónikája. A Füzetek írásakor Nizsinszkij az értelem és az rület határán, borotvaélen táncol. Felesége és családi környezete (Pulszky Ramola,
Márkus Emília, a Sz ke Csoda, Bajor Gizi riválisának a leánya), a balul sikerült házasságban felsült család, a reputációját féltette a cirill bet s írással egyre tel füzetekt l. A család tehát lopta a naplót, s vitte híres pszichiáterekhez, akik persze mondták, amit az aggódó hozzátartozók hallani akartak. A terápia nem törte meg Nizsinszkij humorérzékét. Hamleti rafinériával álnaplókat kezd írni. Ezeket apósa, Párdy Oszkár számára, aki azután orosz szótár segítségével próbálja megfejteni a hátborzongató üzeneteket. Egyik ilyen csalinaplójában közli, hogy hangokat hall, és a hangok arra unszolják, hogy mérgezze meg a gyógyszálló vízvezetékét. Másnap nem ötóraiteázott senki a családból, csak . Ezt a csínyét az igazi naplójában mondja el, amelyet egészségügyi papír-szalagokra rótt, s inge alatt, a testére tekerve viselt. És a téli sportolók bámulták, hogy mínusz húszfokos hidegben kis kabátban sétál a Sankt-Moritz-i hegyek között... (78, 135) Az sök idézése Sir Laurence Olivier (1907-1989), a legkit n bb Shakespeare-színészek egyike, részt vett egy teadélutánon, amelyet a londoni színházbarátok egyik meghitt klubjában rendeztek. Rövid el adást tartott pályájáról, majd kötetlen beszélgetés kezd dött a jelenlév kkel. Az egyik társasági magazin munkatársa a m vész sei iránt érdekl dött. - Úgy tudom, hogy az ön családjában nemesemberek is voltak, és több száz évre vissza tudja vezetni a családfáját. Mesélne err l valamit? Olivier pillanatnyi gondolkodás után így válaszolt: - Nem szívesen tenném. Szeretném emlékezetébe idézni Swift mondását: „Aki származásával dicsekszik, olyan, mint a krumpli!... Ami érték benne, az a föld alatt van!!” (153) Nevetés a'la Pécsi Sándor Énekkari próba folyt a pataki gimnáziumban. A tenor szólam els sorában énekelt Pécsi Sándor is, a kés bbi híres színész. Eleven, mozgékony gyerek volt, a próbán sem fért a b rében. A tanár abbahagyta a próbát, és szigorúan megkérdezte t le: - Te, Pécsi, mit nevetgélsz állandóan? Erre a világ legártatlanabb - a kés bbi nagy színészhez méltó alakítással -, csodálkozó arccal így válaszolt: - Tanár úr kérem, én nem nevetek, csak ilyen az arcom. (141) „...is!” Próbák el tt (reggel kilenckor) - az ötvenes években - nap mint nap kötelez Szabad Népfélórákat (volt ahol Szabad Nép Baráti körr l vagy Szabad Baráti Népkörr l beszéltek) tartottak a színházakban is. Pécsi Sándor jeles színm vészünk az egyik szemináriumon az el adó azon kijelentésére, hogy bezzeg a szovjet színészek a Nagy Honvéd Háborúban mennyivel aktívabb szerepet vállaltak a náci Németország elleni harcban, mint teszem azt, magyar kartársaik - ezt Pécsi Samu (ahogy baráti körben becézték) nem t rhette tovább, és felháborodottan közbeszólt: - Ez nem igaz! Én például mindig utáltam a németeket - majd lélegzetvételnyi szünet után még kibukott a száján: is. [Az el adó az óra végeztével, négyszemközt azt a tanácsot adta Samunak, hogy inkább magánúton folytassa tanulmányait.] (41) Carlo Ponti - a producer Carlo Ponti (1913 -), Sophia Loren férje - és Jancsó Miklós közös film elkészítésén fáradozott. Amíg a film tervét Ponti aktuálisnak tartotta, minden reggel fél nyolckor csörgött
Jancsó telefonja, és a producer titkárn je kapcsolta f nökét, azzal a sztereotip mondattal, hogy: - Signor Jankszo, a doktor úr beszélni akar önnel. Egyik nap azonban Ponti doktor nem jelentkezett. Jancsó többször is hívta. A titkárn sztereotip mondata most a következ képpen hangzott: - Signor Jankszo, sajnálom nincs bent a doktor. Jancsó nem tágított, a végére akart járni az ügynek. A kitartás eredménnyel járt. Végül bejutott a producerhez. Ekkor hangzott el Ponti doktor szájából (bizonyára nem el ször és nem utoljára) a következ mondat: - Az amerikaiak nem adnak pénzt. Amikor pedig Jancsó azt találta mondani, hogy a doktor úrnak van elegend saját t kéje, mit akar az amerikaiaktól, Carlo Ponti az asztalra hívta az adu ászt: - A saját pénzemet? Filmre? Soha! (125) Legenda Salamon Béla lábáról Radó Sándor a 30-as évek kit n komikusa a háború el tt gyakran volt az ugyancsak híres komikus, Salamon Béla partnere. A két tréfamester természetesen állandóan ugratta egymást. - Mit gondolsz, Sándorkám, milyen pártbéli vagyok én? - kérdezte Salamon. - Az orrod után ítélve demokrata, a cip d után ítélve: negyvennyolcas. Salamon Béla beismeri, hogy is hibás abban, hogy a lába ennyire belekerült a köztudatba. Egy jó poénért még a lábát is feláldozta. Egyszer Rajna Alice színészn megkérdezte t le: - Mondd Béla, tulajdonképpen hányas cip t viselsz te? - Negyvenhetest! - Negyvenhetest? - kérdezte elh lve. - Igen. Inkább szorítson egy kicsit. (163) Az els okuláré Az els szemüveget egy ismer s optikusnál rendelte meg Salamon Béla. Amikor a receptet átadta neki, a f nök a fejét csóválta: „Ejnye, ejnye, hát mit l romlott el ennyire a m vész úr szeme?” - kérdezte. Életében egyszer nagykép akart lenni a m vész, ezért így válaszolt: „Nem tudom. Talán a sok olvasástól.” - Majd viccesen hozzátette: „De ugye ez nem látszik rajtam?” - „Magán? - felelte az optikus felesége -, dehogyis látszik meg!” (163) Rodolfo - a manézsban Rodolfo (polgári nevén Gács Rezs , becenevén Rudi) világhír b vész volt. Eredetileg egy úri divatüzletben volt eladó, még a férfi szabás-varrást is kitanulta. Pest egyik legjobban öltözött embere volt. Világhír volt ugyan, de m vésztársaihoz hasonlóan az ötvenes-hatvanas években sokáig nem utazhatott külföldre. Az állampárt azt követelte t le is, hogy itthon építse a szocializmust. Egyik alkalommal egy párttitkár arra akarta rávenni, hogy m sora végén vörös zászlót varázsoljon el , miközben a fúvósok az Internacionálét fújják. De Rodolfo senkinek sem engedte, hogy beleszóljon a m sorába, kivált, ha ilyen „pompás” ötlettel jött, ezért igen fegyelmezetten csak ennyit mondott: - A menázsban, lobogtatni a dics séges zászlót, pártellenes lenne. (57) Figyeljenek a kezemre, mert csalok! Amikor 1971-ben Rodolfo megkapta a Kiváló M vész kitüntet címet, az ünnepség után - a jó humorú Fock Jen (1916 -) miniszterelnök (1967-t l 1975-ig), akinek akkoriban az új gazdasági mechanizmus bevezetése miatt nem kis gondja lehetett -, búcsúzóul azt mondta a nagy b vésznek:
- Szerencsés ember ön, csak azt mondja: „Figyeljenek a kezemre, mert csalok!”, és erre nagy tapsot kap. Ha én ezt mondanám, nem tudom, mit csinálnának velem... (159) Lovat, lovat! Shakespeare III. Richard-ját játszotta a kolozsvári társulat a XX. század elején, Szentgyörgyi Istvánnal a címszerepben. Egy vasárnap délutáni el adáson, az utolsó jelenetben, melyben a b nt b nre, gyilkosságot gyilkosságra halmozó Richárd a vesztett csata színhelyér l menekülni akarván, elüvöltötte, eldörögte közismert szövegét: „Lovai, lovat, országomat egy lóért!" - az erkélyr l leszólt egy boríz hang: „Szamár nem lesz jó?" Ki piszeg-ve, ki zavartan, ki kuncogva nézett arrafelé. Szentgyörgyi is megállt egy pillanatra, majd a közbeszóló felé fordulva azt mondta: „Dehogynem, gyere le!" (50) Siki bemondásai Így becézték Sinkovits Imrét a gyerekkori pajtásai az iskolában. Jókedv , vidám kölyök volt, minden csibészségben részt vett. Öreg fejjel mondta: - Már rájöttem arra, minek örültünk annak idején. A szénszünetnek. 1942-43-ban az óriási szénhiány miatt október 31-t l március 3-ig szénszünet volt. A tanulók alig várták, hogy bejelentsék. Egyszer Siki eléje ment a dolognak. Dermeszt hideg volt a teremben, és derékig meztelenre vetk zött. Amikor a tanár belépett, felállt, minden ízében remegett, a foga vacogott, és így jelentkezett: - Tanár úr. Hideg van, fázunk... A magyartanárjukat egyszer egy fiatal gyakorló tanár helyettesítette. Nagykép en megállt a katedránál, és megkérdezte: - Ismerik maguk József Attilát? Mire Siki a háttérb l megszólalt: - Nem kérem, nem ide jár... (7) Volt egyszer egy tizedes... Süt András emlékezése Sinkovits Imrére, a nemzet színészére: „Némelykor Imre jött el értünk a szálláshelyünkre, és nemegyszer haza is szállított minket, megtetézve a boldog estét rend r-keltette aggodalommal, amely rendszerint csak engem kapott el, holott nem én ültem a volánnál, mid n a sípszó elhangzott, karhatalmi kar lendült, és bármely hihetetlennek t nt, mindez nekünk szólt. Megálltunk. - Le vagyunk bukva! - ejtettem magam elé a baljós szavakat. - Na most aztán... - mögöttünk ennyit szólt Éva, - Van egy dal a lebukott elvtársakról - mondta Imre - de felemlegetése fölösleges. A helyzet nem azonos. Például nem vagyok elvtárs. - Mégis megtörtént - mondtam - hogy a legnagyobb önmegtartóztatásban is megiszik az ember egy-két pohárka bort. - Ember és pohárka? - Imre kacagva kurblizta le az ablakot, a gyerekarcú rend r pedig, akár ha sapkát hajított volna, úgy dobálta fel a hangját: - Jó estét kívánok m vész úr! - Jó estét adjon az isten! Állok rendelkezésére... - Én állok vigyázzba tizedes úr el tt, ha el nem léptették... - Maradtam! - így Imre. - Teccik tudni, mit mondok én? A feleségem nem fogja elhinni, hogy személyesen találkoztunk, beszélgettünk, egy aláírást kérek... A társát kiáltotta: - Gyere ide, Gyuri! Fogjál kezet a tizedes úrral!
Autogramadás közben Imre err l-arról faggatta ket. Hallottak-e Illyés Gyuláról? Ismerik-e a versét? Egy mondat a zsarnokságról, és végül: - Édes fiam, nyomogasd meg, kérlek, a motorház oldalát, rezeg a nyavalyás. Köszönöm. Isten áldjon, fiúk! [A Sinkovits családban három színész is akad, aki eredetileg ezt a nevet viseli. Ám a színpadon egyedül a legid sebb Imre privilégiuma maradt e név. Öccse Sinkó Lászlóként, fia Vitai Andrásként szerepel a világot jelent deszkákon.] (7) A nagy család... Szendr József, (1914-1971) a korán elhunyt m vész mindenki kedves Szendr józsija, nemcsak kit n színész volt, és színigazgató, hanem érzékeny lelk szépíró, költ is. Igen nagy csodálója a szép nemnek. Ha csak tehette, ezt a csodálatot átvitte a gyakorlat mezejére is. Igen sok hódítással dicsekedhetett az akkor még soványka m vész... Debreceni színigazgató korában is nagy híve volt a gyengébb nemnek. Akkoriban a pártállam erkölcsös vezet i hallani sem akartak a szabad szerelemr l. Nem így Szendr ! Egyszer a színháznál inspiciált a nagyhatalmú pártember (egyben miniszterhelyettes). Mindennel elégedett lévén feltette a búcsúkérdést: - Mondja Szendr elvtárs, milyen a hangulat a színháznál? - Ó, kérem, mi olyanok vagyunk, mint egy nagy család. - Ezt hogy értsem? - Hát úgy, hogy itt mindenki mindenkivel... (96) A kommunalka... Számos vicc keringett egykoron Sztanyiszlavszkijról, akinek kevés információja volt a szovjet emberek mindennapjairól, a „realitás”-ról. Sztanyiszlavszkij, a kor egyik nagy rendez je a maga külön világában élt. Egzaltált, m vészlelk ember volt. Családi házban lakott. Külön elosztóból kapta az élelmiszert, mint minden lángész és pártmunkás, aki a szovjet államnak rendkívüli hasznot hozott. Ha ritkán megjelent a M vész Színházban a színészek elszörnyedve hallgatták kérdéseit. A kör négyszögesítése például arról szólt, hogy két család él egy lakásban társbérletben - amit a kortársak csak kommunalkának neveztek. Hát kett akkoriban nem is volt olyan sok. És nem is lehetett szó olyan fény zésr l, hogy lakás. Egy lakásban tíz vagy tizenöt család is elfért. És akkor Sztanyiszlavszkij ezt kérdezte, hogy: - Miért lakik ennyi ember egy szobában? - Hát nincs saját lakásuk - felelték neki. Sztanyiszlavszkij kijelentette: - Nem hiszem el. Ilyen nincs. Még, hogy valakinek nincs saját lakása! Bolondot csinálnak bel lem. Próbálták meggy zni, hogy ez a mezítelen igazság, hogy sokan ilyen abnormális körülmények között laknak. Az öreg feldühödött, s ekkor mondta ezt a halhatatlan mondatot: - Rendben van, ez esetben kiírjuk a plakátokra, hogy ez a vígjáték olyan emberekr l szól, akiknek nincs saját lakásuk. Máskülönben nem fogják elhinni. (180) „Benned mocorog valami” Tolnay Klári (eredetileg Rózsi) színm vészn Nyíregyházán az Angolkisasszonyoknál, zárdában kezdte tanulmányait. Már az els évben mater Mohács hatására elhatározta, hogy apáca lesz. - Nem leszel te apáca - mondta neki a tapintatos tanító-apáca. - Miért, talán rossz vagyok? - Nem - mondta t n dve - de benned mocorog valami.
- Mi mocorog? - Pontosan még nem tudom. De egy apáca nem kérheti, hogy ez akarok lenni. Megy, ahová küldik. Elvégezte a debreceni fels kereskedelmi iskolát, véleménye szerint az érettségin puszta jóindulatból engedték át. Amikor elment egy meghallgatásra a Vígszínházba a nógrádi palóc kiejtés dallal („Meguntam az életemet, felmegyek Budapestre”) úgy megejtette, az amúgy hajthatatlan Jób Dániel (1880-1955) szívét, hogy utána azt mondta neki, mint valamikor mater Mohácsi: - Mocorog benned valami! Jó, hogy nem jártál színiiskolába, mert ha van tehetséged, akkor még nem rontottak el. (143) Vámos Tanár Úr - a huszonnégy órás rendez Vámos László 1982-ben lett a Nemzeti Színház f rendez je, ezt a feladatot 1989-ig, a rendszerváltás el tti id kig töltötte be. M vészeti elképzelései egymás után értek be (A királyasszony lovagja, A szélmalom lakói, a Mózes, a Tragédia és a Bánk bán felújítása). Tiborc szerepében Sinkovits Imre olyan sikert élt meg, amit ritkán ér meg az ember ebben a szerepben: Tiborc panasza alatt kétszer csattant fel a nyíltszíni taps. Vámos minden mértéktartása ellenére is ez a siker messzire elhallatszott, legalább is a Jászai térre. Így a végnapjait él pártállam kétségbeesett rúgkapálása t is elérte. - Vámos szépen, csendben összecsomagolta f rendez i szobájából könyveit, terveit, plédjét és kispárnáját -, mert szinte benn lakott a színházban - írja Sinkovits Imre. Ott álltak egymással szemben a színház sarkán, a „m vészbejáró” mellett, amit akkor inkább „m -vészkijárónak” érzett. Némán szorongatták egymás kezét. Nagy sokára megszólalt Sinkovits: - Laci! Régóta szeretnék Neked elmondani valamit. - Na! Mit? - Most így nehéz! De elöljáróban csak annyit: Te voltál a legkorrektebb színházi ember, akivel eddig találkoztam. A többit majd egyszer megírom Neked. - Köszönöm! Örömmel várom! Ezek után következtek Vámos nehéz évei, mígnem 1994-ben visszahívták és az Operaház f rendez jének, majd megbízott f igazgatójának nevezték ki (1985-t l 1996. február 3-ig, haláláig). (2) Egy jó kérdés A Tanár Úr {Vámos László) amikor a színészei már futottak volna el a próba végén, mindig marasztalta ket. Nem tudták mire vélni, azt hitték nincs családja. Kés bb maga mesélte el egyszer, hogy Nóri lánya hároméves volt, amikor vasárnapi ebéd közben odafordult a mamájához és azt kérdezte: - Mondd, mami, ki ez a kopasz, szakállas bácsi, aki vasárnaponként nálunk ebédel? Maximálisan szabad ember volt. Egyszer azt mondta Tokody Ilonának, a világhír operaénekesnek: - Az én családom és feleségem tökéletes háttér nekem ahhoz, hogy ilyen intenzitással tudjak dolgozni. Soha nem zavarnak! (2) A f rendez és az Úristen tusája a Dóm téren Vámos László elképeszt munkabírással, energiával próbálta végig Szegeden a szabadtéri Rómeó és Júliát, majd az utolsó összpróbák egyikén, éjszakába nyúlóan, sorra d ltek ki mell le az asszisztensek, és a sokat megért m szakiak és statiszták. Hajnal felé körülbelül negyed ötkor, sztentori ordítása rázta meg a Dóm teret: - Hogy az Isten ... már sokadszor kérem, hogy ezt a sárgát vegyétek ki... Egy elcsigázott világosító fiú odamerészkedett a rendez i pulthoz, és szelíden megszólalt:
- F rendez úr, az nem fog menni, tetszik tudni, az már a Nap... (2) Az ideális filmnaiva Franco Zeffirelli, (1923-) a világhír olasz filmrendez megállapodott a Paramount filmgyárral, hogy elkészít egy hatalmas filmeposzt, mely Néró császár életét teljesen új megvilágításban viszi a közönség elé. A film f szerepeit Dustin Hoffmannak, Robert de Nironak és Al Pacinonak szánta. A n i f szerepl személyében még nem tudott dönteni. Err l így nyilatkozott a Hollywood Reporter cím lapnak: - Meg szeretném találni az ideális filmnaivát. De ez majdnem a lehetetlenséggel határos. Az újságíró megkérdezte, mi a f nehézség a kiválasztást illet en. Zeffirelli nagyot sóhajtott: - Csupán annyi kedves uram, hogy az ideális filmnaivának tizenhat évesnek kell lennie, és ugyanakkor rendelkeznie kell legalább harmincévi gyakorlattal. (153) A világ legnagyobb gázsijai A hollywoodi színészeknek megvan a maguk ára: Stalonne, Schwarzenegger, Willis, Cruise 25 millió dollárt kérnek és kapnak filmenként. Az a legfontosabb mérce: puszta jelenlétével ki képes eladni a legpocsékabb filmet is. Tom Cruise például Cocktail cím filmje után vált minden befektetést megér sztárrá. Aki ekkora marhasággal ekkora tömegeket képes vonzani, az egyszer en minden dollárt megér. Hasonló Julia Roberts esete (az ún. A-liga egyetlen hölgytagja 1993-ig), aki Egy ágyban az ellenséggel cím thrillerrel megérte a 100 millió dollár feletti bevételt. Hollywood azonban els sorban a férfiak városa, a n ket összehasonlíthatatlanabbul kevesebb pénzzel fizetik ki. A tíz legjobban fizetett színész között nincs n (1998-as adat). Akkor a csúcson Demi Moore állt, aki 12,5 millió dollárt kapott a Sztriptíz cím filmjéért. Utána Michelle Pfeiffer következik a sorban, akinek egy-egy szerepét 5-8 millió dollárral szokták honorálni, majd Barbra Streisand következik 6 millióval, Julia Roberts 5-tel, de általában ennyit kap Bette Midler és Sharon Stone is. A világon viszont az els színész, aki kerek egymillió dollárt kapott egy szerepért, n volt, Liz Taylor 1973-ban Cleopatra megszemélyesítésért vágta zsebre az összeget. Újabban a férfiakkal ismét elszaladt a ló. Harrison Ford, a Csillagok háborújáért 10 millió dollárt kapott, ma már csak 25 millió dollárért áll kamerák elé. Marlon Brando A formula cím filmben eltöltött negyedóráért 1986-ban 2 millió dollárt kért. (73) A szerelem nem ismer (kor)határokat Kemény György írja Ha én újra kinyitom a számat cím könyvében: „A polgári szokás szerint úgy dukál, hogy a férfi és a n kapcsolatában lehet leg a férfi legyen id sebb a n nél. A színészeknél ez gyakran fordítva alakul, amint az alábbi példák is mutatják. Ruttkai Éva, Latinovits halála után magára maradt. A már több mint ötven esztend s, de még mindig vonzó örök Évánál egy sz ke hajú, széparcú fiatalember jelent meg. Heged s D. Géza huszonhat évvel volt fiatalabb nála, de szerelmüket a nagy korkülönbség nem zavarta. Tolnay Klári mindig szerette a nála fiatalabb férfiakat. A korkülönbség hazai csúcsát is tartja. 1967-ben 53 esztend s volt, amikor szerelmi kapcsolatba került a Madách Színház ifjú tagjával, a 22 éves Uri Istvánnal. Amikor házasságot kötött Darvas Ivánnal, 11 évvel volt id sebb a férjénél. Margitai Ági (eredeti neve: Weisz) az ötödik ikszen túl habarodott bele egy tizennyolc évvel fiatalabb színészbe, Máté Gáborba. Hernádi Judit a nyolc évvel fiatalabb, és legalább tizenöt centivel alacsonyabb Görög Lászlóban találta meg az igazit.
Talán a legszexisebb ötvenes színészn Esztergályos Cecília nem véletlenül választ magának id nként jóval fiatalabb partnert. Mindig (mind a kétszer) fiatalabb férje volt. A mostani tízzel kevesebb nála.” (96) Szerencsétlen vörösök A világ lakosságának csupán a 2 százaléka r t. Ez az arány az íreknél eléri a 11 százalékot. Ez titokzatos talány. Valaha a vörös hajat a boszorkányok ismertet jelének tartották. A híres személyiségek közül t zvörös haja volt Robin Hoodnak. Anglia legendás fia iránt az országban járva élénken érdekl dött a hasonló hajszín Raisza Gorbacsova is. Rita Hayworth színészn t az atomkorszak vörös Vénuszának nevezték. A zsenik közül állítólag többen vannak a r tek, mint a sz kék. A pszichológusok úgy gondolják, hogy a vörös haj gátlástalanságot okoz, és ezt próbálják kiegyensúlyozni fokozott igyekezetükkel, teljesítményükkel. (Ezt bizonyítja Shakespeare, Kolumbusz, és Napóleon példája is.) A vörös hajúak, szepl sek, társaságban bizonytalanok, gyakran jönnek zavarba. Érzéseiket eltitkolják, ezért gyakori náluk az agresszív kirobbanás. (96) Oscar „aranyköpései” Az 1950-es Oscar-díjkiosztó ünnepségen Gábor Zsazsa egy rend rpofozás után jelent meg, és sokan aggódtak érte, hogy z r lesz ebb l a rend rügyb l, még le is csukhatják. Az t félt knek a pikáns románcairól híres (a kilencedik férjét „fogyasztó”, ma már 80 éves) színészn így válaszolt: „Ha csak az nem, hogy a bírókkal mindig meggy lik a bajom! Vagy le akarnak ültetni, vagy le akarnak...”, kacsint, kacag. 1982-ben, amikor a Szabó István rendezte Mephiszto (f szerepl : Klaus Maria Brandauer) Oscar-díjat nyert, Szabó István lekiáltott a színpadról: „Klaus gyere, olyan magányos vagyok.” A rendez és a színész összeölelkezett, s olyan mámoros táncba kezdett, hogy Johnny Carson - a ceremóniamester - nem tudta kihagyni a poént: ,,A dícsvacsorán fogják bejelenteni az eljegyzésüket.” - írja Návai Anikó Oscar? Oscar! cím könyvében.
Források jegyzéke 1. A LEGNAGYOBB VICCKÖNYV 10 000 VICCEL. Összeállította: Köves József, Bp., 2000. 2. A TANÁR ÚR. VÁMOS LÁSZLÓ-EMLÉKKÖNYV. Gemini Budapest Kiadó, Bp., 1999. 3. A VILÁG LEGNAGYOBB BOTRÁNYAI. Android Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1998. 4. A VILÁG LEGNAGYOBB CSODÁI. Android Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1998. 5. A VILÁG LEGNAGYOBB SZENZÁCIÓI. Android Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1997. 6. A VILÁG LEGPECHESEBB EMBEREI. Android Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1998. 7. AZ EMBER. Vallomások Sinkovits Imrér l. Szerk.: Spangel Péter, Bp., 2001. 8. ALEXITS GYÖRGY: Bolyai világa. Akadémiai Kiadó, Bp., 1997. 9. ANDOR LÁSZLÓ-SURÁNYI RÓBERT: Roosevelt-Churchill. Pannonica Kiadó, Bp. 1999. 10. BÁLINT MARCELL: Mi operaháziak... igazi pletykálkodások. Metapress, Bp., 1987. 11. BANKL, HANS: A halhatatlanok is meghaltak egyszer. Holnap Kiadó Kft. 12. BANKL, HANS: A Habsburg-ház betegei. Bécs, 1988. 13. BÁNOS TIBOR: Mosolyország. Minerva, Bp., 1988. 14. BÁNOS TIBOR: Jávor Pál. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1978. 15. BÁNOS TIBOR: Nagy Endre. Athenaeum, 2000 Kiadó, Bp., 2001.
16. BARACS DÉNES: Chansonévek. Pallas Akadémiai Kiadó, Csíkszereda, 1988. 17. BARACS DÉNES: Teng Hsziao-ping. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1987. 18. BÁRDI ÖDÖN: Thália mosolya. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1960. 19. IFJ. BARTA JÁNOS: A tizennyolcadik század története. Pannonica Kiadó, Bp., 2000. 20. BEKÉ MIHÁLY ANDRÁS: Illúziók kora. Erdély. Szépirodalmi Könyvmühely, Bp., 1993. 21. BÉKÉS ISTVÁN: Új magyar anekdotakincs. Gondolat, Bp., 1963. 22. BEREND T. IVÁN: A történelem - ahogyan megéltem. Kulturtrade Kiadó, Bp., 1997. 23. BISZTRAY GYULA: Jókedv magyar irodalom. Gondolat, Bp., 1972. 24. BISZTRAY GYULA: Jókedv magyar tudósok. Gondolat, Bp., 1972. 25. BOLDIZSÁR IVÁN: Zsiráffal Angliában. Útinapló. Bp., 1965. 26. BUDIN, STANISLAV: Egy úr az admiralitásról. Gondolat, Bp., 1970. 27. BUSH, GEORGE - GOLD, VICTOR: El re tekintve (Önéletrajz). Széchenyi Kiadó, Bp., 1989. 28. BRADÁNYI IVÁN: Callas és Onassis. Kovászna Kiadó, Bp., 1996. 29. BRADÁNYI IVÁN: A kékszem gengszter. Artemisz, Bp., 1991. 30. BRICARD, ISABELLA: Európai uralkodócsaládok. Gabo Kiadó, Bp., 2001. 31. CARRERAS, JOSÉ: Lélekb l énekelni. Kinder Verlag, München, 1989. 32. CASTELOT, ANDRÉ: Mária Lujza. Európai Könyvkiadó, Bp., 2000. 33. CASTELOT, ANDRÉ: Napóleon. Európa Könyvkiadó, Bp., 1999. 34. ANNIE COHEN-SOLAL: Sartre 1905-1980. Európa Könyvkiadó, Bp., 2001. 35. CSAPLÁROS ISTVÁN: Jó barátok görbe tükörben. Magyar-lengyel anekdoták és más történetek. Gondolat, Bp., 1987. 36. DR. CSÁSZÁR GYULA: Történelmünk - történetem (1942-1962). Egy orvos naplója. LitteraNova Kiadó, Bp., 1987. 37. CSATHÓ KÁLMÁN: Írótársak között. (Irodalmi és színházi emlékek.) Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1965. 38. CSENGERI JUDIT: Egy órában egy élet. Co-Nexus Print-teR. Kft. Bp, 1991. 39. CSERES TIBOR: Felh k fölött száll a sas. Találkozások háborúban és békében. Zrínyi, Bp., 1993. 40. DR CZEIZEL ENDRE: Költ k, gének, titkok. Galenus Kiadó, Bp, 2000. 41. DARVAS IVÁN: Lábjegyzetek. Európa Könyvkiadó, Bp, 2001. 42. DÁVID WEISZ: Mozart. Szent és profán. Aquila Könyvkiadó, Bp, 1999. 43. DIÓSZEGI GYÖRGY: Társadalom - humornézetben. Népszava, Bp, 1989. 44. DEÁK ATTILA: Bessenyei Ferenc. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1989. 45. DON PÉTER: Magyar-zsidó históriák. Anekdota lexikon. Szerk.: Raj Tamás, Makkabi Kiadó, Bp, 1997. 46. DORÁTI ANTAL: Egy élet muzsikája. Zenem kiadó, Bp, 1981. 47. GRÓF EDELSHEIM GYULAI ILONA: Becsület és kötelesség 1. 1914-1918. Európa Kiadó, Bp, 2001. 48. GRÓF EDELSHEIM GYULAI ILONA: Becsület és kötelesség II. 1945-1998. Európa Kiadó, Bp, 2001. 49. EISENHOWER, DWIGHT D: Keresztes háború Európában. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp, 1981. 50. ERDÉLYI ANEKDOTÁK. Válogatta és szerk.: Nagy Pál, Palatínus, 2000. 51. ESTERHÁZY PÉTER: Harmonia Caelestes. Magvet Kiadó, Bp, 2000. 52. ESTERHÁZY PÉTER: Javított kiadás. Melléklet a Harmonia Caelesteshez. Magvet Kiadó, Bp, 2002. 53. FALUDY GYÖRGY: Pokolbéli víg napjaim után. Magyar Világ Kiadó, Bp, 2000. 54. FARKASHÁZY TIVADAR: Hetedik. Glória Kiadó, Bp, 2000.
55. FARKASHÁZY TIVADAR: Hét és fél. Glória Kiadó, Bp, 2001. 56. FELLEGHY, TOM: Három kilométer spagetti. Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp, 1987. 57. FELLEGHY, TOM: Ki az rült? K. u. K. Kiadó, Bp, 2001. 58. FODOR ANDRÁS: Ezer este Fülep Lajossal. Magvet Kiadó, Bp, 1986. 59. FÜLEP LAJOS EMLÉKKÖNYV. Cikkek, tanulmányok Fülep Lajos életér l és munkásságáról. Magvet Kiadó, Bp, 1985. 60. FLORION, DANIEL: Hitler szeret i. Anno Kiadó, Bp, 1999. 61. FREI TAMÁS: Egy riporter dossziéja. Park Kiadó. Bp., 2001. 62. GÁBOR MIKLÓS: Sánta szabadság. Magvet Könyvkiadó, Bp., 1997. 63. GÁL GYÖRGY SÁNDOR: Hollandiai utazás. Táncsics, Bp, 1966. 64. GÁL GYÖRGY SÁNDOR: Ismerkedés a zenetörténettel. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1963. 65. GALSAI PONGRÁC: Tan-tan-té-nusz. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1979. 66. GERGELY JEN -IZSÁK LAJOS-PÖLÖSKEI FERENC: Századformáló magyarok. (Arcképek a XX. századból.) Gesta Könyvkiadó, Bp, 2002. 67. GAULLE, CHARLES DE: Háborús emlékiratok I-II-III. Gondolat, Bp, 1973. 68. GOBBI HILDA: Közben. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1982. 69. GYURKÓ LÁSZLÓ: Arcképvázlat történelmi háttérrel. Magvet , Bp, 1983. 70. HAHOTA A PORONDON. Összeállította: Horváth Mihály. Ocean. Bp, 1995. 71. HALHATATLAN OPERAH SÖK HALÁLA. Kertész Iván játékos írása. Mobil Kiadó és Grafikai Stúdió Bp, 72. HANKEN, CAROLINE: Királyi szeret k. Nagy metreszek élete. Zrínyi Kiadó, Bp, 1998. 73. HART, MICHAEL H.: 700 híres ember. A kezdetekt l napjainkig. Magyar Könyvklub, Bp, 1994. 74. HERRE, FRANZ: Mária Terézia. Magyar Könyvklub. Bp, 2001. 75. HERESCH, ELISABETH: //. Miklós: gyávaság, hazugság, az utolsó cár élete és halála. Magyar Könyvklub, Bp, 1995. 76. HOFI. PUSSZINTÁS MINDENKINEK. Összeállította: Fardy Mária. B. U. S. Press, Bp., 2002. 77. HOLLANDER, PAUL: Politikai zarándokok. Cserépfalvi, Bp, 1996, 78. HUBAY MIKLÓS: Végtelen napjaim. Ferenczy Könyvkiadó, Bp, 1966. 79. XX. SZÁZAD LELÉPNI. Moldova György Kalendáriuma a 2000. évre. Kertek, Bp, 2000. 80. HUSZÁR TIBOR: Kádár János. Politikai életrajz 1912-1956. I. köt. Szabad tér, Bp, 2000. 81. HUSZTI PÉTER: Emlékpróba. Bp, 1995. 82. IDÉZETEK EINSTEINR L. Összeállította és szerkesztette: Alice Calaprice, Alexandra Kiadó, Bp, 1996. 83. ISZLAY ZOLTÁN: A fehér asztaltól a sárga földig. Nevet gasztronómia. Minerva, Bp, 1987. 84. JAMESON, E. A.: A világ leggazdagabb emberei. Android Lap- és Könyvkiadó, Bp, 1997. 85. KÁRPÁTI GYÖRGY: Csákányi László. Ország-Világ, Bp, 1993. 86. KARDOS GÉZÁNÉ, VÁSÁRY ERZSÉBET: Naplótöredékek, emlékmorzsák életemb l. Hajdúböszörmény, Kiadó: Tabular Bt. igazgatója. 2000. 87. KARINTHY FERENC: Napló. 2-3 Littoria Könyvkiadó, Bp, 1993. 88. KASZÁRNYA ÉS HARCTÉR. Írták: Brody Miksa és Tábori Kornél. Bp. 89. KATONA IMRE: A helyzet reménytelen, de nem komoly. Politikai vicceink 1945-t l máig. Móra Könyvkiadó, Bp, 1994.
90. KATONA IMRE: Mi a különbség? Közéleti vicceinkr l. Magvet , Bp., 1980. 91. KATONA IMRE: Viccek Sztálinról, Rákosiról és Ceausescuról. Új Auróra, Békéscsaba, 1989. 92. KATONAÉVEK. A királytól a közvitézig. írták: Bródy Miksa és Tábori Kornél. Bp. 93. KÁSTNER, ER1CH: Notabene 45. Napló PolgArt Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1998. 94. KELLÉR DEZS : Fogom a függönyt. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1986. 95. KELLÉR DEZS : Kedves Közönség. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1957. 96. KEMÉNY GYÖRGY: Ha én újra kinyitom a számat. (Pletykakönyv.) Tipographie TE. 97. KEPES ANDRÁS: Beszélgetések. Park Kiadó, Bp., 1989. 98. KEPES ANDRÁS: Történetek. Park Kiadó, Bp., 2000. 99. KERESZTURY DEZS : Helyünk a világban. Tanulmányok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1984. 100. KERTÉSZ ÁKOS: Akár hiszed, akár nem. Válogatott írások 1974-1994. Ab Ovo. Bp., 1994. 101. KERTÉSZ PÉTER: A Komlós. Ulpius-ház Könyvkiadó, Bp., 2002. 102. KIBÉDI ERVIN: Kibédi-variációk. Pátria ny. Bp., 1989. 103. KIRÁLYHEGYI PÁL: Négyszemközt önmagammal. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982. 104. KLEIST, HEINRICH: Esszék, anekdoták, költemények. Jelenkor Kiadó, Bp., 1997. 105. KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: Villanások és összefüggések. Az elfoglalt ember könyve. Magvet , Bp., 1990. 106. KOPP, GUIDO: Hitler segédei. Magyar Könyvklub. Bp., 2001. 107. KOVÁCS BOGLÁRKA: Színház, szerelem. Xaxum Kft. Bp., 2000. 108. K BÁNYAI JÁNOS: Jeruzsálemi évtized. Tevan, Békéscsaba, 1994. 109. KOESTLER, ARTHUR: A láthatatlan írás. Osiris Kiadó, Bp., 1997. 110. K VÁRY GYÖRGY: Humor és Magyar... Magyar Könyvklub, Bp., 1999. 111. KULCSÁR KÁLMÁN: Két világ között. Rendszerváltás Magyarországon 1988-1900. Akadémiai Kiadó, Bp., 112. KUN MIKLÓS: Az ismeretlen Sztálin. PolgArt Könyvkiadó 2002 - Athenaeum 2000 Kiadó, Bp., 2002. 113. LEBRECHT NORMAN: A komolyzene anekdotakincse. Európa Kiadó, Bp., 2002. 114. LEBRECHT, NORMAN: Maestro! A karmestermítosz. Európa Kiadó, Bp., 2001. 115. LEBRECHT, NORMAN: M vészek és menedzserek, avagy rekviem a komoly zenéért. Európa Könyvkiadó, Bp., 2000. 116. LENGYEL LÁSZLÓ: A rendszerváltó elit tündöklése és bukása. Helikon Kiadó, Bp., 1996. 117. LENGYEL MENYHÉRT: Életem könyve. Naplók, életrajzi töredékek. Gondolat, Bp. 1987. 118. LUKATS, JOHN: A történelmi Hitler. Európa Könyvkiadó, Bp., 1998. 119. MAJSZKIJ, IVAN MIHAJLOVIC: Egy szovjet diplomata visszaemlékezései. Kossuth, Bp., 1982. 120. MÁRAI SÁNDOR: Napló 1945-1957. Akadémiai Kiadó - Helikon Kiadó, Bp., 1990. 121. MÁRAI SÁNDOR: Ami a naplóból kimaradt 1948. Vörösváry, 1998. 122. MÁRAI SÁNDOR: Ami a naplóból kimaradt 1950-1951-1952. Vörösváry, Toronto, 2001. 123. MARÉK ANTAL: Így élt Albert Schweitzer. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1976. 124. MÁRKY KÁLMÁN: Egy kezd diplomata feljegyzéseib l. A szerz magánkiadása. 1996. 125. MARX JÓZSEF: Jancsó Miklós két és több élete. Vince Kiadó, Bp., 2000. 126. MIN, ANCHEE: Madame Mao. Tiara, Bp., 2001.
127. MOLCSANOV, Ny. Ny.: De Gaulle tábornok. Zrínyi Katonai Kiadó-Kossuth Kiadó. Bp., 1974. 128. MOLDOVA GYÖRGY: Lámpaláz. Tanácsok kezd és haladó nyilatkozóknak. Dunakanyar, 2000. 129. MOLNÁR ANTAL: Romantikus zeneszerz k. Magvet Könyvkiadó, Bp., 1980. 130. MOLNÁR FERENC: Útitárs a szám zetésben. Pallas Stúdió, Bp., 1999. 131. MONTGOMERY TÁBORNAGY EMLÉKIRATAI. Kossuth Kiadó, Bp., 1996. 132. MOSOLYGÓ TÖRTÉNELEM. Összeállították és gy jtötték: Dékány András és Sárvári Dezs . Renaissance Kiadó, Bp., 1941. 133. NAGY VICCENCIKLOPÉDIA 2. Összeállította: Prof. Hanna Domjan, dr. Sievert Daniella. Videopont Kiadó, Bp., 1997. 134. NAZARBAEV, NURSZULTAN: A XXI. század küszöbén. Gondolat, Bp., 1997. 135. NIZSINSZKIJ, VACLAV: Füzetek. Európa Kiadó. Bp., 1997. 136. NOBEL-DÍJAS GÉNIUSZAINK. Írta és szerk.: Nagy Ferenc. Better, Bp., 2001. 137. ORBÓK ATTILA: Erdély mosolya. Az erdélyi humor gyöngyszemeinek gy jteménye. Pantheon Kiadó. 138. ÖRÖM ÉS BÁNAT. Pablo Casals emlékei. Feljegyezte: Albert A. Hahn. Bp., 1993. 139. PAPP LÁSZLÓ: Politika humorban pácolva. Sztorik, viccek, anekdoták. Ethnica Kiadás, Debrecen, 1999. 140. A PATAKI DIÁKVILÁG ANEKDOTAKINCSE I-II. Komáromi János közrem ködésével szerk.: Panka Károly dr. Kiad. a Sárospataki Diákok Országos Szövetsége, Bp., 1927. 141. A PATAKI DIÁKVILÁG ANEKDOTAKINCSE III. Kiad. a Sárospataki Református Kollégium Alapítványa, Sárospatak, 1996. 142. A PATAKI DIÁKVILÁG ANEKDOTAKINCSE IV. Kiad. a Pataki Diákok Szövetsége, Feldolgozta és sajtó alá rendezte: Király Zoltán. Sárospatak, 2001. 143. PÁRKÁNY LÁSZLÓ: Tolnay Klára, egyes szám els személyben. Minerva, Bp., 1988. 143a. PÉTERFFY IDA: Kis történetek nagy zeneszerz kr l. Móra K., Bp., 1959. 144. PETHE KÁROLY: „Emlékezzünk régiekr l...” Db. Ethnica Kiadás, 1998. 145. RICHARD, PIPES: Az orosz forradalom története. Európa Kiadó, Bp., 1997. 146. POLONYI PÉTER: Mao. A. SAJTI ANIKÓ: Tito. Pannonica Kiadó, Bp., 2000. 147. G. PRASCHE-BICHLER-J. CACHÉE: „...fáradtan teszem le esténként koronám.” Erzsébet királyné merénylete. Gabo. Bp., 1998. 148. PÜNKÖSTI ÁRPÁD: Rákosi a csúcson. 1948-53. Európa K., Bp., 1996. 149. PÜNKÖSTI ÁRPÁD: Rákosi Mátyás a hatalomért 1945-1948. Európa Kiadó, Bp., 1992. 150. PÜNKÖSTI ÁRPÁD: Rákosi Mátyás bukása, szám zetése és halála. 1953-71. Európa Könyvkiadó, Bp., 2001. 151. RADZINSZKIJ, EDWARD: Sztálin. Európa Könyvkiadó, Bp., 1997. 152. RÁTONYI RÓBERT: A Gálvölgyi. Hungariasport. Bp., 1990. 153. RÁTONYI RÓBERT: Szeretném, ha nevetnének. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1985. 154. RÁTH-VÉGH ISTVÁN: Fekete krónika. Gondolat, Bp, 1965. 155. REMNICK, DAVID: Lenin sírja. A szovjet birodalom végnapjai. Európa Kiadó, Bp., 1998. 156. RÉVÉSZ SÁNDOR: Aczél és korunk. Sík, Bp, 1997. 157. RÉVÉSZ TIBOR: A világirodalom anekdotakincse. Xaxum, Bp, 1999. 158. RÉVY ESZTER: Kiss Manyi. Múzsák. Bp, 1988. 159. RODOLFO: Vigyázat, most nem csalok. Krónikás: Berend Mihály. Idegenforgalmi és Propaganda Kiadó Vállalat, Bp, 1987.
160. RÓKA SÁNDOR: A matematika humora. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Db., 1998. 161. RÓZSA MIKLÓS: Életem történeteib l. Sebestyén János beszélgetései alapján feljegyezte Lehotay-Horváth György. Zenem kiadó, Bp. 1980. 162. SÁG VÁRI ÁGNES: Miért nem hallgathatok? Egy jó házból való pártmunkás emlékei. Magyar Hírlap könyvek, Bp, 1989. 163. SALAMON BÉLA: Hej színm vész. Bp, 1987. 163a. DR. SALLER GÉZA: Hírességek a szenvedés csúcsain. Bp, 1993. 164. SHERWOOD, ROBERT E.: Roosevelt és Hopkins I-II. Magvet Könyvkiadó, Bp, 1990. 165. SIMON V. LÁSZLÓ: Alfonzó. Bp, ILK. 1986. 166. SNOVMAN, DANIEL: Plácidó Domingo. Zenem kiadó, Bp, 1989. 167. SOLTI SIR GEORG: Emlékeim. Seneca Kiadó, Bp, 1998. 168. SZALAY KÁROLY: A világtörténelem anekdotakincse. Xaxum Kft. Db, 1998. 169. SZÉKELY JÚLIA: Bartók tanár úr. (Visszaemlékezések) Kozmosz Könyvek, Bp, 1978. 170. SZÉKELY MIKLÓS: Ádám Jen élete és munkássága. Püski, Bp, 2000. 171. SZÉKHELYI JÓZSEF: Díszgráfia. Tárcatórium. Múlt és Jöv Kiadó, Bp, 2001. 172. SZILÁGYI ÁKOS: Borisz Sztár és a sztárevicsek. Raszputyintól Putyinig. Helikon, Bp., 2000. 173. SZILÁGYI ÁKOS: A szépfejelem. Bevezetés a széppolitikába. Palatínus Könyvesház. Bp, 2001. 174. SZILÁGYI ÁKOS: Oroszország elrablása. A Szovjettelen Unió története. 175. SZILÁGYI ÁKOS: Totem és tabu. Egy viccbalzsamozó feljegyzései. Kijárat Kiadó, Bp, 1996. 176. SZINETÁR MIKLÓS: Kalandjaim. Magvet Könyvkiadó, Bp, 1988. 177. SZOLZSENYICIN, ALEXANDER: A pokol tornáca. Magvet Könyvkiadó, Bp, 1990. 178. SZ CS PÁL: Bukaresti Napló. 1950-1960. Osiris, Bp, 1998. 179. TAYLOR, A. J. P.: A háború urai: Mussolini, Hitler, Churchill, Sztálin, Roosevelt és Japán névtelen hadvezérei. Scolar Kiadó, Bp, 1998. 180. TESTAMENTUM. Dmitrij Sosztakovics emlékei. Szolomon Volkov szerkesztésében. Európa Könyvkiadó, Bp., 1997. 181. TÓBIÁS ÁRON: A magyarok vére. Tudósítások tollal, mikrofonnal. Varga-Tóbiás, Párizs-Bp., 1998. 182. TOVÁBB TOVÁBB TOVÁBB 1953-1988. Szerk.: Szilágyi Ákos, Szabad Tér Kiadó, Bp., 1988. 183. TÖRTÉNELMÜNK HUMORBAN FERENC JÓSKÁTÓL ANTALL JÓSKÁIG. Szenes Imre gy jtése. Cascade, Bp., 1997. 184. TULARD, JEAN: Napóleon. Osiris Kiadó, Bp., 1997. 185. VARGA DOMOKOS GYÖRGY: Els kb l lesznek az els k II. Média Arcok. Db., 2001. 186. VAS ZOLTÁN: Akkori önmagunkról. Önéletírás II. Magvet , Bp., 1982. 187. VÁMOS MIKLÓS: 135 lehetetlen történet. Ab Ovo, Bp., 1997. 188. VISNYEVSZKAJA, GALINA: Életem. Századvég Kiadó, Bp., 1994. 189. ZOLNAY LÁSZLÓ: Hírünk és hamvunk. Magvet Könyvkiadó, Bp., 1986. 190. ZSIDÓVICCEK. Miért ölte meg Kain Ábelt? Válogatta: Radványi B. Tibor, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1988. 191. WILLIAM J. BROAD: Teller háborúja. Osiris Kiadó, Bp., 1996. 192. WRIGHT WILLIAM: Pavarotti. E. M. B. Bp., 1991.
