A Hírközlési Érdekegyeztető Tanács tagjainak javaslatai az elektronikus hírközlési szabályozás felülvizsgálatához 2010. november
Szükségesnek tartjuk, hogy egyértelmű szabályozást nyerjen a hatályos jogrenden belül az Eht. helye, szerepe és ehhez képest a többi jogszabályhoz való viszonya – tekintettel arra, hogy különösen a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal és a fogyasztóvédelem illetékes szerveivel való kapcsolattartás során rendszeresen felmerül a Polgári Törvénykönyv – mint az Eht. 127. § -ának (2) bekezdése alapján az előfizetői szerződések háttérjogszabálya – valamint a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény („Fgytv.”) Eht-hoz való viszonya tisztázásának szükségessége. Az Eht. 127. §-ának (2) bekezdése értelmében: az előfizetői szerződésekre a Ptk. szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. A szolgáltatók a nemzeti szabályozó hatóság gyakorlata kapcsán azonban számos esetben szembesülnek azzal, hogy a Ptk-nak, mint az előfizetői szerződések szempontjából törvény által meghatározott háttérjogszabálynak az alkalmazása nem következetes, az NMHH ugyanis – többnyire fogyasztóvédelmi szempontokra hivatkozással (mint például az előfizetői szerződés lehetetlenülése kapcsán) – az Eht. 127. §-a (2) bekezdésének, álláspontunk szerint olyan megszorító értelmezése mellett foglal állást, amely jogalkotói beavatkozást és értelmező/pontosító jellegű szabályozást igényel.
I. MEGBÍZHATÓ ÉS KORSZERŰ HÍRKÖZLÉSI SZOLGÁLTATÁSOK A FOGYASZTÓKNAK ÉS A FOGYASZTÓKÉRT Fogyasztóvédelem:
Az EU NRF által javasolt szabályozási megoldásokat a hatályos hazai normák általában már tartalmazzák, ezért implementációra nem minden kérdésben van szükség (pld: az előfizetői szerződés kötelező tartalmi kellékei: minimális minőségi paraméterek, első bekapcsolás időpontja, szerződés tartama, ügyfélszolgálati információk, árak, megszüntetéskor esedékes díjak, stb.) Figyelni kell azonban a fogalmak pontos elhatárolására, és az egyes kategóriákra vonatkozó rendelkezések következetes használatára (felhasználó, végfelhasználó, előfizető, fogyasztó stb.)
Fogyasztóvédelmi rendelkezések hatálya, fogyasztó fogalma: az Európai Unió által elfogadott reform csomag a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket a fogyasztókra és igény esetén a kis- és középvállalkozásokra kell alkalmazni. A szabályozás személyi hatályának, azaz a fogyasztó fogalmának meghatározása alapvető jelentőségű definíciós kérdés. A korábbi terminológia egyértelműen lakossági és nem lakossági ügyfélkör között tett különbséget.
1
Álláspontunk szerint a fogyasztóvédelmi intézkedések vonatkozásában történő különbségtétel abban az esetben indokolt, amikor valamely vállalkozás a szolgáltatónál nyilvánosan (ÁSzF keretében) elérhető feltételektől kedvezőbb kondíciókkal tudja igénybe venni a telekommunikációs szolgáltatást. Ennek megfelelően, amennyiben az ÁSzF-től eltérő, kedvezőbb kondíciók alkalmazása mellett dönt valamely vállalkozás (jellemzően nagyobb üzleti ügyfeleink), akkor ez indikálja azt, hogy bizonyos esetekben nem az általános, a fogyasztókra érvényes szabályok szerint kell eljárnia a szerződésben érintett feleknek. Azt javasoljuk tehát ennek keretében, hogy a külön, a felek által egyedileg megtárgyalt feltételek szerint létrejövő megállapodás formájában történjen elhatárolás a fogyasztóvédelmi rendelkezések alkalmazása tekintetében.
A szerződések kötelező tartalmi elemeinek esetleges újraszabályozásánál kérjük a jogszabály előkészítőjét, hogy, fordítson figyelmet arra, hogy a rendelkezések ne legyenek túl bonyolultak, azaz a jogszabály legyen „felhasználóbarát”: az előfizetői szerződés egyik alkotóelemét jelentő egyedi előfizetői szerződés maradjon egyszerű, ezért, ne ebbe a körbe tartozóan, hanem ÁSZF-ben írják elő a mindennapi használathoz nem szükséges információk közlésének kötelezettségét. Ezzel elkerülhetővé válik a felesleges kettőzése az információknak és megmarad az egyedi szerződés egyedi jellege. A minőségi paraméterek és a szolgáltatási tartalmak meghatározása legyen kellően rugalmas a technológia semleges szabályozásra és a konvergencia követelményeire tekintettel, s ahol nem szükséges, ott ne kerüljön bevezetésre minimum érték.
Szolgáltató váltás akadályainak csökkentése, lebontása A vonatkozó irányelvek fogyasztóvédelmi jellegű rendelkezéseinek ismeretében egyértelmű – és valamennyi iparági szereplő által üdvözölt – fejlemény a fogyasztók választási szabadságának növelését célzó szabályozási irány. E szabályozási célkitűzésekkel kapcsolatban lényegesnek tartjuk felhívni arra a szabályozó figyelmét, hogy a szabályozási célkitűzések érdemi megvalósítását helyezze a középpontba keretjellegű szabályozás megalkotásával, és a lehető legnagyobb mértékben adjon szabad kezet a szolgáltatóknak a szabályozás céljának megvalósítására. Nagyon fontos az arányosság elvének szemmel tartása.
A HÉT a hírközlés piaci verseny fenntartása illetve fokozása érdekében egyetért azzal a szabályozói törekvéssel, amely a fogyasztó szolgáltató váltáshoz fűződő jogának biztosítását célozza, ugyanakkor álláspontunk szerint ennek jogszabályi feltételeit úgy kell kialakítani, hogy a -
szolgáltatás semleges, technológia semleges, piaci erőtől független továbbá átlátható és a szolgáltatók közötti egyenlő elbánást biztosító piaci versenyfeltételeket teremtő törvényi követelmény rendszer legyen.
A szolgáltató váltás akadályainak csökkentése, lebontása során egyensúlyt kell teremteni a fogyasztói érdekek, valamint a szolgáltatók méltányolható gazdasági érdekei között, kü2
lönös tekintettel a szolgáltató által nyújtott kedvezmények fejében vállalt „hűségszerződések” fogyasztó általi lejárat előtti megszüntetésének következményeire.
A hűségszerződések szabályozását is rendezni szükséges: a kérdés rendezését nem az NRF-re tekintettel kérjük, hiszen az EU reform csomagjában foglaltaknak a magyar gyakorlat megfelel, tehát itt csak formális rögzítésről lesz szó, ezért ennek szabályozói önmérséklettel, a gazdasági viszonyokba történő legkevesebb beavatkozással történő rendezését tartjuk indokoltnak. Javasoljuk a szabályozást a jelenleg jól működő rendszerhez igazítani, a piacnak szükséges, jó az előfizetőnek és a szolgáltatóknak is. A hűségszerződések bizonyos szolgáltatások esetén (például, amelyek igénybevételéhez nagy értékű végberendezés szükséges) üzletileg, mind a szolgáltató, mind az előfizető számára a legéletképesebb konstrukciót jelentik.
Korszerű szabályozás igénye: pld. értesítési szabályok esetében szükséges megtalálni a legmegfelelőbb módot: ne papíralapú legyen feltétlenül, amely sem a fogyasztónak, sem a szolgáltatónak nem jó. (Pld: ÁSZF módosításról - lásd. ügyfélszolgálat nyitvatartási idejének módosítása - nem feltétlenül DM levélben a legcélszerűbb értesítést küldeni, vannak erre megfelelőbb felületek: elektronikus, IPTV, stb.) Az értesítési szabályok vonatkozásában is fontos, hogy azok kialakításánál a szabályozás legyen tekintettel a lehetséges megoldások költségeire, vagyis a kodifikált jogszabályi szövegbe kerüljön bele, hogy a szabályozó köteles legyen a részletszabályok, kötelezések meghozatala során költség – haszon, elemzést végezni. NMHH felhatalmazások: a jogbiztonságot jobban szolgálja, ha a szabályozás normatív, és nem elsősorban diszkrecionális alapú (feltéve hogy a normatív szabályozás nem túlszabályozó). Kérjük, hogy a hatósági hatásköri felhatalmazások kiegyensúlyozottak legyenek. Az általános fogyasztóvédelmi szabályokra tekintettel történjen az implementáció, ne legyenek párhuzamos hatáskörök (MNHH, GVH és Fogyasztóvédelmi hatóság) és ne legyenek ugyanazon tárgyköröket eltérően rendező jogszabályok.
A tájékoztatási szabályoknak a technikai fejlődésnek megfelelő módosítása elengedhetetlen. A vonatkozó irányelvek fogyasztóvédelmi jellegű rendelkezéseinek ismeretében egyértelmű – és valamennyi iparági szereplő által üdvözölt – fejlemény a fogyasztók választási szabadságának növelését és a fogyatékkal élő előfizetők speciális igényeinek kielégítését célzó szabályozási irány. E szabályozási célkitűzésekkel kapcsolatban lényegesnek tartjuk felhívni arra a szabályozó figyelmét, hogy a szabályozási célkitűzések érdemi megvalósítását helyezze a középpontba keretjellegű szabályozás megalkotásával. Nagyon fontos az arányosság elvének szemmel tartása. Nem lenne célszerű drága és felesleges előírásokat bevezetni. Mindenképpen előzetes vizsgálat és időszakonkénti felmérés szükséges.
Felmondási szabályok: az erre vonatkozó szabályok módosítását indokolja azok bonyolultsága, a hűségidős szerződésekre vonatkozó egyértelmű szabályozási környezet hiánya. Itt is indokoltnak tartjuk továbbá az üzleti szerződések eltérő (külön) szabályozását, illetve annak megengedését, hogy a felek a szerződésükben – amelyek egyedileg megtárgyalt feltételeket tartalmazhatnak – eltérően állapodhassanak meg. 3
Ha a felmondás indoka az előfizető szerződésszegése, és az előfizető a felmondási idő alatt a szerződésszegést megszünteti, az előfizetői szerződés nem szűnik meg a szolgáltató felmondásával. A fenti szabályt ellenőrizhetetlennek és a szolgáltató részére méltánytalannak tartjuk; javasoljuk hatályon kívül helyezését. Javasoljuk a felmondási határidők számának 2-re történő csökkentését az átláthatóság kedvéért, javasoljuk, hogy egységes, előfizetők és szolgáltató vonatkozásában is 10 napos felmondási határidő alkalmazása kerüljön be a szabályozásba, az erről való értesítésnek a technológiai fejlődéshez történő megfelelő igazítása mellett. Az előfizetők tájékoztatása kapcsán az előzőekben megfogalmazott szabályozási kritika szellemében indokoltnak tartjuk a taxatív felsorolással operáló, kógens szabályozás helyett olyan szabályozás bevezetését, amely tekintettel van az előfizetőkkel való kapcsolattartás technológiailag rendkívül széles és egyre bővülő tárházára – és ekként az írásbeli tájékoztatással azonos rangra emeli például az EPG, teletext, vagy az sms, illetőleg egyéb elektronikus módon történő tájékoztatást. Álláspontunk szerint az előfizetői szerződés szolgáltató általi felmondásának szabályozását érdemes átgondolni és újraszabályozni. Ügyfélszolgálatok működtetése: az ügyfélszolgálatok működésére vonatkozó szabályok vonatkozásában hosszú ideje nincs egyetértés a hatóságok között, mind az NHH, mind az NFH folyamatosan a leírtaktól eltérően értelmezi azt, hogy milyen csatornákon kell üzemeltetni ügyfélszolgálatot. A fogyasztói panaszok kezelését illetően hangsúlyozottan kívánjuk javasolni ezért, hogy a pénzügyi szektor esetében már igen hatékonyan működő megoldás a telekommunikáció területén is bevezetésre kerüljön. Nevezetesen, álláspontunk szerint mind az előfizetők, mind a szolgáltatók érdekeit az szolgálja leginkább, ha egy hatóság kezében összpontosul a fogyasztói panaszok kezelése. Ez a terület különös szakértelmet igényel, ezért javasoljuk, hogy az NMHH kerüljön megnevezésre, mint a fogyasztói panaszok tekintetében eljárni jogosult hatóság. Vásárlók könyve: Álláspontunk szerint a hírközlési szolgáltatók által üzemeltetett ügyfélszolgálatok nem minősülnek üzletnek – és így a tevékenységre a Kertv. hatálya sem terjed ki- ugyanakkor a fogyasztóvédelmi hatóság ezzel ellentétes jogalkalmazási gyakorlatára tekintettel javasoljuk, hogy a szabályozó jogalkotási eszközzel vegye elejét a további problematikus és felesleges közigazgatási költséget és nem utolsó sorban szolgáltatói ráfordítást eredményező helyzetnek. Hibabejelentések nyilvántartása: Az Eht. 141. §-ában meghatározott hibabejelentési nyilvántartás és adattárolási követelmények túlzottan bürokratikusak. Javasoljuk azok jelentős deregulációját, és a szabályozási célt kielégítő arányos szabályozás bevezetését. Speciális tájékoztatási szabályok: A Telekom csomag a nemzeti szabályozó hatóság számára lehetővé teszi, hogy az emelt díjas csomagok tekintetében speciális tájékoztatási szabályokat írjon elő, akár a híváskezdeményezést közvetlenül megelőző időpontra is. Álláspontunk szerint a magyar számozási szabályok eleve indikálják, jelzik az 4
előfizetők számára, hogy emelt díjas számtartományban kezdeményeznek hívást. A magyar számtartományok egyértelmű és következetes kijelölése és használata szükségtelenné teszi a további megkülönböztető jelzések alkalmazását a díjak vonatkozásában. A számhordozás folyamata: álláspontunk szerint a hatályos nemzeti szabályozás maradéktalanul megfelel az uniós elvárásoknak. A vonatkozó kormányrendeletben előírt 4 órás számhordozási időablak a Keretirányelvben megfogalmazott 1 napon belüli szám aktiválási követelményhez képest már jelenleg is szigorúbb határidőt jelent és átadó illetve átvevő szolgáltatói minőségben egyaránt szerzett piaci tapasztalataink szerint a számhordozás folyamata a jelenlegi szabályozás mellett a gyakorlatban is zökkenőmentesen működik. Mindezek alapján nem látjuk szükségesnek e tekintetben a hatályos szabályozás módosítását. Szolgáltatói és hatósági panaszkezelési eljárások gyorsabbá, hatékonyabbá tétele, ügyfélszolgálati szabályozás újragondolása. A szolgáltatók oldalán előállt helyzetet méltányolva – hasonlóképpen a közelmúltban a hatóság ügyintézési határidőit érintően végbement szabályozási változásokhoz – javasoljuk a szolgáltató panaszkezelési, kivizsgálási határidejének 30 munkanapban történő megállapítását. A jelenlegi szabályozásból kitűnik, hogy az Eht. nem definiálja a panasz és a bejelentés fogalmát, e két definíció tisztázatlansága pedig jelentős ellentmondásokra ad okot a szolgáltatókkal szemben folyó hatósági vizsgálatok és a szolgáltatásminőségi feltételrendszernek való megfelelés során. Javasoljuk, hogy a jogalkotó teremtsen összhangot az elektronikus hírközlésre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok között; különös tekintettel arra, hogy a bejelentés és panasz fogalmának tisztázatlansága okozta jogbizonytalanság a szolgáltatók részéről kiemelt jelentőségűként kezelt fogyasztóvédelmi bírság kiszabásához vezethet, emellett az előfizetőket/fogyasztókat is bizonytalanságban tartja. A fogyatékkal élők esélyegyenlőségének biztosítása: A HÉT egyetért azzal a szabályozói törekvéssel, amely a fogyatékkal élők esélyegyenlőségének feltételeit kívánja megteremteni illetve javítani a hírközlési szektorban. Álláspontunk szerint a szabályozás kialakítása során ezen a téren is kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyasztói érdekek és a szolgáltatók méltányolható gazdasági érdekei közötti egyensúly megteremtésére, az arányosságra. A szolgáltatásnyújtás feltételeire vonatkozó szabályozói elvárások számottevően nem nehezíthetik meg a szolgáltatók helyzetét. A HÉT álláspontja szerint a fogyatékkal élők számára a többi végfelhasználóéval egyenértékű hozzáféréshez szükséges felhasználói eszközök, végberendezések finanszírozása elsődlegesen állami feladat és azt technológia semlegesen és szolgáltató függetlenül kell megoldani. Javaslatunk egy olyan utalvány-rendszer alkalmazása lenne, amelyet az előfizetők az általuk választott bármely szolgáltatónál, bármely végberendezés beszerzésére szabadon tudnak felhasználni. Véleményünk szerint egy ilyen támogatási rendszer nem sértené a tilalmazott állami támogatásokra vonatkozó uniós előírásokat sem, egyenlő versenyfeltételeket biztosítana a piaci szereplők számára és biztosítaná a fogyatékkal élők számára is a szabad szolgáltató választási jog érvényesülését.
5
II. HATÉKONYAN MŰKÖDŐ VERSENYPIAC ÉS A SZOLGÁLTATÓK KÖZTI KAPCSOLATOK NGA-Access / beruházásösztönzés / piacelemzés A befektetés és az innováció ösztönzése: - A szolgalmi jog megszerzésével kapcsolatos eljárások egyszerűsítése mellett kérjük annak jogalkotási szinten történő megfelelő kezelését is, hogy a beruházásokhoz, építésekhez elengedhetetlenül szükséges tulajdonosi hozzájárulások – különös tekintettel az önkormányzati tulajdonban álló ingatlanokra – beszerzése, valamint az építési-engedélyezési eljárás ugyancsak egyszerűbbé és gyorsabbá váljon. - Optikai kábelek közterületen történő elhelyezése: az önkormányzatok kártalanítási igénnyel léphetnek fel, melynek jelenleg nincsenek meg a megfelelő szabályozási keretei. Egyrészt álláspontunk szerint az optikai hálózatok fejlesztését az önkormányzatok e kártalanítási igénye gátolhatja, másrészt az egyértelmű szabályozás hiánya miatt a kártalanítás összege egy előre be nem kalkulálható kiadást jelent az adott beruházásban. Javasoljuk, hogy legyen jogszabályi iránymutatás, amely alapján meghatározható a kártalanítás mértéke. - Ingatlanokra vonatkozó használati jogok és vezetékjog: A jelenleg hatályos jogszabályok nem rendezik kellő pontossággal a vezetékes technológiát használó hírközlési szolgáltatók vonatkozásában azon helyzeteket, amely esetekben más tulajdonában lévő ingatlanra, a felek megállapodása alapján, az ingatlan tulajdonosa és a hírközlési szolgáltató „nyomvonalas” használati jogot – úgynevezett vezetékjogot – kívánnak a hírközlési szolgáltató részére biztosítani, és azt, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, annak érdekében, hogy szükség esetén a hírközlési szolgáltató az ingatlan-nyilvántartás alapján a vezetékjogra, mint dologi jogra hivatkozhasson. Annak érdekében, hogy a szükséges infrastrukturális beruházások alapján létesítendő vezetékek elhelyezésének és fennmaradásának jogi háttere biztosítva legyen, indítványozzuk a vonatkozó jogszabályok olyan tartalmú módosítását, amely biztosítja a hírközlési szolgáltatók számára, hogy vezetékjogot az ingatlan tulajdonosával kötött megállapodás alapján, erre vonatkozó államigazgatási határozat hiányában is létesíthessenek és bejegyeztethessenek az ingatlan-nyilvántartásba.
A piacelemzés egyes elemeinek módosulása: - Piacelemzés: A JPE azonosítási eljárást annak megindításától számított legkésőbb 75 napon belül be kell fejezni. A hozott határozat ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A határozat tervezetet az érdekeltekkel, az Európai Bizottsággal és a GVH-val egyeztetni kell, továbbá lehetőséget kell biztosítani, hogy az érdekeltek - az általuk adott véleményekkel kapcsolatos - hatósági ál6
láspontot megismerhessék a piacelemzési véghatározat meghozatalát megelőzően. A szabályozó hatóság a kötelezettségek kirovásakor, fenntartásakor illetve eltörlésekor legyen köteles figyelembe venni az addig alkalmazott szabályozás hatását is. A hatóság eljárása során biztosítani kell, hogy a piacelemzés és piacmeghatározás ne elavult adatokon alapuljon. - A kötelezettségek legyenek arányosak: A szabályozás erősítse meg az Eht.ban eddig is belefoglalt „arányosság és méltányosság” elvét, azaz a szabályozási eszköz kiválasztásának feltétele legyen az előzetes, keresletre vonatkozó felmérés, illetve a költség-haszon hatás vizsgálata. A javaslat indoka az, hogy aránytalanul nagy terhet jelent olyan kötelezettségeknek a kirovása, amelyek jelentős befektetést igényelnek a kötelezett szolgáltató számára (műszaki fejlesztések, munkaerő), de nem találnak keresletre a jogosultak részéről. - A kockázatmegosztás: A technológiai fejlődés eredményeinek elterjesztéséhez szükséges beruházások, fejlesztések érdekében egyetértünk a beruházó kockázatainak szabályozó általi figyelembe vételével, a beruházás tényleges költségeinek a díjakban történő indokolt érvényesítése útján. Ugyanakkor kérjük, hogy a szabályozás fogalmazza meg egyértelműen, hogy a kötelezettségek kirovásánál a kockázatok figyelembevétele (eddig ez egy általános előírás volt) a szabályozott árak meghatározásában, valamint a kereskedelmi megállapodásokban rögzíthető mennyiségi és időbeli feltételek elfogadásában is megnyilvánul. Pl.: az LTE és az NGA beruházások jelentős tőkeráfordítást igényelnek, mindamellett, hogy kockázatosak (kereslet, technológiai struktúra megválasztása, árazás, szabályozás, makrogazdasági környezet), ezért az árszabályozás keretében nyíljon lehetőség arra, hogy ezek a kockázatok figyelembe vehetőek legyenek egy kockázati prémium által, illetve olyan kereskedelmi megállapodások jöhessenek létre, amelyek díjazzák a jogosult szolgáltatók hosszú távú, vagy a mennyiséggel kapcsolatos elkötelezettségét. - Piacfelügyelet: Javasoljuk, hogy az egyedi kérelemre, vagy hivatalból indult piacfelügyeleti eljárásokat a hatóság, az eljárás megindítását követő legkésőbb 90 napon belül, érdemi határozattal legyen köteles befejezni. -
Adatszolgáltatás: Szükségesnek tartjuk az aránytalan terhet jelentő párhuzamos szolgáltatói adatszolgáltatások kiküszöbölését. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a hatóság a birtokába került szolgáltatói adatszolgáltatásokat kezelje központilag, ezt követően indokolt és szükséges esetben már csak az ilyen módon rendelkezésére álló adatokat meghaladó esetleges további adatszolgáltatásra hívhatja fel a szolgáltatókat.
III.HATÉKONY, RUGALMAS FREKVENCIAGAZDÁLKODÁS MEGVALÓSÍTÁSA ÉS ÉS/VAGY TECHNOLÓGIA FEJLŐDÉSE MIATT SZÜKSÉGES MÓDOSÍTÁSOK:
7
VERSENY
A HÉT üdvözli az NRF Review-nak a spektrumgazdálkodás rugalmasságát megnövelő és ez által, a spektrumliberalizáció kiterjesztését elősegítő intézkedéseit, de felhívja a figyelmet arra, hogy a spektrumgazdálkodás területén az európai sávharmonizációt és a szolgáltatáscélú mozgószolgálati sávok interferenciamentes használatának a biztosítását továbbra is fő prioritásoknak tekinti. Ebben a kérdéskörben álláspontunk szerint 3 fókusz területet kell kiemelni, amelyek
a rendelkezésre álló frekvenciák kellő időben történő hasznosítása; a frekvenciadíjak rendszerének és a frekvenciadíjak szintjének újragondolása; technológiasemlegesség biztosítása.
I. Frekvenciák kiosztása Jelenleg több frekvenciatartományban vannak ki nem osztott frekvenciák Magyarországon. Ezek kihasználatlanul hagyása álláspontunk szerint az egyébként is szűkösen elérhető erőforrások tekintetében mesterséges hiányt teremt, ami nincs összhangban az EU törekvéseivel. A hatékony spektrumgazdálkodás egyik legfontosabb mércéje ugyanis a rendelkezésre álló frekvenciák hasznosítása. A mai igények tükrében ez elsősorban az összesen 11 MHz sávszélességű szabad 900 MHz-es frekvenciatartományok – megfelelő előkészítés és konzultáció után történő - kiosztásának szükségességét jelenti átlátható, nyílt és megkülönböztetés mentes eljárások keretében. II. Frekvenciadíj rendszer átalakítása A HÉT üdvözli a szolgáltatáscélú mozgószolgálati sávok frekvenciahasználati díjrendszerének átalakítását illetően kialakult megegyezést azonban érthetetlennek tartja, hogy a frekvenciadíj rendszer módosítása miért nem került még kihirdetésre? Az elért eredményeket egy átmeneti időre megfelelőnek tartja, azonban szükségesnek tartja a díjrendszer - nemcsak a mozgószolgálati-, hanem a mikrohullámú frekvencia tartományokra is kiterjedő - hosszú távú koncepció szerinti teljes reformját, ami a kiemelkedően magas magyarországi frekvenciahasználati díjakat majd közelíti az európai benchmarkok felé a további fejlődés és befektetések ösztönzésére. A HÉT álláspontja szerint ez utóbbi azért is szükséges, mert az Európai Unió Engedélyezési Irányelvének 13. pontja szerint a frekvencia-használati díjakkal szemben alapvető elvárás, hogy azok „tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak legyenek”. A hazai díjakat illetően, azok magas szintje miatt erősen megkérdőjelezhető, hogy teljesülneke azokra nézve ezek a kritériumok.
8
A távközlési szolgáltatók által fizetendő extra magas díjak a hazai műsorszórók által fizetendő díjakhoz képest is jelentős eltérést mutatnak. Álláspontunk szerint, ezek közelítése, egyenlővé tétele szintén a hatékony spektrumgazdálkodás kérdéskörébe tartoznak. III. Technológiasemlegesség A technológia-semlegesség meghatározó eleme a spektrumgazdálkodás rugalmasabbá tételének, a piaci szempontú spektrumgazdálkodás kialakításának. Ebben a vonatkozásban a HÉT fő prioritásnak a 900/1800 MHz-es sávokban a technológia-semlegesség elvének a biztosítását tekinti különös tekintettel a GSM-irányelv implementációjára. IV. Egyéb állásfoglalások A HÉT véleménye szerint a másodlagos spektrumkereskedelem fontossága a jövőben érzékelhetően növekedni fog, például a szolgáltatáscélú mozgószolgálati sávok új, sávdíjas frekvenciadíj konstrukciójával összefüggésben, ezért a HÉT támogatja a másodlagos spektrumkereskedelem jogszabályi alapjainak a megteremtését.
IV. TÁMOGATÓ HATÉKONY SZABÁLYOZÁS, KORSZERŰ TECHNOLÓGIA, INNOVATÍV ÜZLETI KÖRNYEZET
Hatóság: Nagyon sok az NMHH számára adott egyedi ügyekre vonatkozó szabályozói és döntési felhatalmazás. Sokkal inkább szolgálja a jogbiztonságot, ha a szabályozás normatív, és nem elsősorban diszkrecionális alapú - amennyiben a normatív szabályozás nem túlszabályozó. Kérjük, hogy a hatósági hatásköri felhatalmazások kiegyensúlyozottak legyenek. A túlszabályozás az innováció gátja lehet. Nagyon gyors a technikai-technológiai fejlődés a szektorban, a szabályozó ne késve kövesse le a piaci folyamatokat, ne régi adatok alapján döntsön a jövőre nézve (pld: régi adatokon alapuló, régi piaci viszonyokra építő vizsgálatok, piacelemzés. ) Szorgalmazzuk a rendszeres – a szabályozói beavatkozásokat megelőző – érdemi konzultációt a szolgáltatókkal.
A szabályozás frissítése és finomhangolása: A közvetítőválasztásra vonatkozó szabályozás frissítése során javasoljuk a hívásvégződtetés keretében történő közvetítőválasztásra vonatkozó rendelkezések törlését, figyelemmel arra, hogy ez a típusú szolgáltatás kizárólag jogszabályi szinten létezett és létezik jelenleg is, a gyakorlatban a szolgáltatók ilyen módon közvetítőválasztást nem nyújtanak. Bírságok: Az Eht. 33. §-a (2) bekezdésének g) pontjában írt azon szabályt, mely szerint a bírság felső határa műsorterjesztéssel kapcsolatos elektronikus hírközlési szabály megsértése esetén a jogsértő árbevételének 5%-: kirívóan aránytalannak tartjuk ahhoz képest, hogy egyéb esetekben a bírság maximuma 1%, vagy az alatti összeg. Javasoljuk, hogy a jogalkotó ezen aránytalanságot a bírság mértéke nagyságrendjének csökkentésével szüntesse meg.
9
Adatvédelem: A nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről és a 2002/58/EK irányelv módosításáról szóló 2006/24/EK irányelvnek (”Irányelv”) a magyar jogszabályokba történő implementálása érdekében kerültek az Eht-ba a fent megjelöl adatkezelési szabályok. Az implementáció azonban sajnos úgy ment végbe, hogy a személyes adatok védelmét biztosító megfelelő garanciák nem épültek be maradéktalanul a hatályos törvénybe. Az Eht. sérelmezett szövegrészei azonban olyan tág teret engednek az adatvisszatartásra, megőrzésre, szolgáltatásra az ott megjelölt intézmények irányában, amely egyrészről nem egyeztethető össze a vonatkozó EU-s szabályozással, másrészről indokolatlanul kitágítja azokat a lehetőségeket, amikor előfizetők személyes adatai kikerülnek az azok kezelésére eredetileg jogosultak kezeléséből. Mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az Eht adatkezelési szabályai általánosságban nem tartalmazzák a megfelelő garanciákat a személyes adatok védelmére, ezért a teljes fejezet felülvizsgálata elengedhetetlen. - Természetes személy – nem természetes személy előfizetők/felhasználók adatainak a kezelése: Célszerű volna külön §-ban (alfejezetben) rögzíteni az üzleti előfizetők jogos érdekeinek a védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Az Eht. jelenlegi szabályozása szerint – szövegszintű értelmezés mellett – az üzleti előfizetőktől is kell DM hozzájárulást kérni, illetve számukra is biztosítani kell a TK-ből – történő kimaradást (rejtett adatkezelés). A 2002/58/EK Irányelv több helyen is foglalkozik az üzleti előfizetők jogos érdekinek a védelmével, ezt a hazai szabályozás nem vette át. - A hatósági adatszolgáltatás rendjének szabályozási anomáliái (mely hatóságok, milyen időtartamra visszamenőleg és mely adatkör igénylésére jogosultak (Data retention): A jelenlegi szabályozás teljes átírására van szükség. Lenne egy díjfizetéshez kötött adatszolgáltatás (pl. szabs. hatóságok, Ket. alapján eljáró hatóságok, bírósági végrehajtó, polgári bíróságok, munkaügyi bíróságok részére), és lenne egy térítésmentes adatszolgáltatás (nyomozóhatóságok, személy- és tárgykörözés keretében adatot igénylő hatóságok, büntetőbíróságok, PSZÁF, GVH, Fogyasztóvédelem, APEH, Gyámhatóság, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, közjegyző). Másrészről indokolt a szolgáltatandó adatkör felülvizsgálata is. Az Eht. 157. § és 159/A § is tartalmaz adattovábbítási jogcímeket, de eltérő adat- és hatósági körre vonatkozóan. Az ún. „Data Retention” irányelv 2008. március 15-i implementálása óta a hatósági adatszolgáltatás szabályozása ellentmondásos, azonban az egységes jogértelmezés és a kiszámítható joggyakorlat kialakítása az érintett területen kiemelt jelentőségű. A jelenlegi szabályozás indokolatlanul kizár az adatigénylői körből egy sor hatóságot (pl. APEH, polgári bíróságok, stb.), illetve a nevesített hatóságok számára szolgáltatható adatkör is eltérő. Az adatmegőrzési kötelezettség teljesítése (támogató rendszerek fejlesztése, üzemeltetése, az eseti adatszolgáltatásokkal összefüggésben felmerülő humán-erőforrásigény) az elektronikus hírközlési szolgáltatókra méltánytalan terhet ró, melynek viselését számos európai ország szabályozása megosztja az adatigénylő hatóság/állam és az elektronikus hírközlési szolgáltatók között (Dánia, Finnország, Franciaország, Egyesült Királyság, Svájc). Indokolt ezért a fenti hatósági kör számára az adatszolgáltatást költségarányos díjfizetéshez kötni. Ezzel párhuzamosan a (2) bekezdés szerinti, kiemelt társadalmi súlyú állami funkciókat ellátó hatóságok részére az adatszolgáltatás térítésmentességének a fenntartása továbbra is indokolt. A 2006/24/EK irányelv 4. cikk értelmében a megőrzött adatokhoz a szükséges és ará10
nyos mértékű hozzáférés érdekében a követendő eljárást és teljesítendő feltételrendszert a tagállamok határozzák meg nemzeti jogukban.] - Az elektronikus hírközlési szolgáltatók Avtv. 12. § szerinti tájékoztatási kötelezettségének pontosítása: A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. 12. § értelmében az érintettet a kérésére tájékoztatni kell a kezelt adatok köréről, az adatkezelés jogalapjáról és céljáról, illetve arról, hogy kik és milyen célból kapják, vagy kapták meg az adatokat. Az adatkezelésről szóló tájékoztatási kötelezettség hiányzó szektor-specifikus részletszabályainak a kidolgozása szükséges. Hiányoznak pl. a részletszabályok arra vonatkozóan, hogy mikor kötheti díjfizetéshez a szolgáltató a tájékoztatást, amennyiben a folyó évben az előfizető ugyanarra a területre már nyújtott be tájékoztatási kérelmet. Az ügyfélszolgálattal folytatott beszélgetésről készített hangfelvételt ingyenesen hallgathassa vissza az ügyfél, de célszerű volna a másolatkészítést az anyagköltség megtérítéséhez kötni. Jogértelmezési probléma az ügyfélszolgálattal folytatott beszélgetésről készült hangfelvétel kiadhatóságának a megítélése, az Adatvédelmi Biztos is több ízben állást foglalt a kérdésben. A szektor-specifikus részletszabályok megteremtése mellett az adatkezelésről szóló tájékoztatáshoz fűződő joggal történő visszaéléseknek kíván gátat szabni a szabályozás az egységes eljárási rend lefektetésével, ti. számtalan esetben az ügyfelek naponta többször is hívják az ügyfélszolgálatot, később minden hívásról jegyzőkönyvszerű leiratot kérnek, amivel az ügyfélszolgálatok munkáját sokszor aránytalanul megnehezítik. Egy oldalról a feltétel nélküli visszahallgatáshoz való jog lefektetésével, más oldalról az anyagköltség megtérítéséhez (hanghordozó biztosítása) kötött másolatkészítési kötelezettség előírásával a probléma megnyugtatóan kezelhető.] - Az Eht. 159/A § szerinti adatszolgáltatás, valamint a Be. 158/A § szerinti lefoglalás jogintézménye viszonyának a rendezése: Az Eht. 159/A §-ában szükséges rendezni a kérdést azzal, hogy akár a 159/A §, akár a 157. § alapján kezelt adatok vonatkozásában a Be. 158/A § szerinti megőrzésre kötelezést és lefoglalást ne lehessen foganatosítani. A két szabályozó viszonyát (Eht., Be.) megnyugtatóan rendezni szükséges. Számos esetben a Be. alapján eljáró hatóság az Eht. 159/A §ában foglalt adatkezelési korlátokat megkerülve, az egy évnél régebbi adatokra vonatkozóan a Be.158/A §-a alapján („Számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés”) megőrzést rendel el, amelyet később lefoglal. Ugyanez a helyzet azon adatok vonatkozásában, amelyeket a szolgáltatók nem a 159/A §, hanem a 157. § alapján kezelnek (pl. díjfizetésre vonatkozó adatok – ezeket a 159/A § szerinti céllal nem lehet kezelni/átadni). - Az elektronikus levéltartalom kezelhetőségének, nyomozó hatóság általi lefoglalásának szabályozási ellentmondásai: A Be. illetve a Rendőrségi törvény megfelelő módosításával szükséges feloldani az elektronikus levéltartalom megismerhetőségére vonatkozó legfőbb ügyészi, illetve adatvédelmi biztosi álláspontok közötti ellentmondást. A Legfőbb Ügyész szerint az elektronikus levéltartalom megismerhetősége a Be. 158/A. §-a alapján előzetes bírói engedély nélkül lehetséges, míg ahhoz az Adatvédelmi Biztos szerint a Be. 200. §-a szerint előzetes bírói engedély szükséges. A kérdést rendezni kell, ti. a szolgáltatókat a nyomozás akadályoztatása miatt rendszeresen bírság megfizetésére kötelezik abban az esetben, ha az Adatvédelmi Biztos álláspontját is figyelembe kívánják venni. 11
- Hálózati biztonság: A szolgáltatók jelenleg is jelentős erőforrásokat fordítanak a hálózat biztonságának kockázat alapú fenntartására illetve növelésére (pld: objektum és kábelvédelmi rendszerek alkalmazása, fejlesztése, hálózatmenedzsment eszközök fejlesztése a gyorsabb hibadetektálás érdekében; sérült átviteli utak átterhelési lehetőségeinek bővítése). Az implementáció során szükséges arra tekintettel lenni, hogy a Hatóság a biztonsági és/vagy integritási szint meghatározásához szükséges adatok körét a szolgáltatókkal egyeztetve határozza meg. Az érdekeltek szolgáltatások megkezdése és engedélyeztetése során nagyon sok adatot a szabályozó hatóság rendelkezésére bocsátanak, nem lenne szerencsés, ha egy más típusú adatszolgáltatási kötelezettség miatt duplikáltan kerülnének adatkörök jelentésre. V. ÚJ SZABÁLYOZÁS HATÁLYBALÉPÉSE Indokoltnak tartjuk a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan a törvény kihirdetése és a hatálybalépése között egy hosszabb fokozatos átmeneti időszak –akár a törvény egyes rendelkezéseinek lépcsőzetes hatálybaléptetése útján történő - biztosítását, amely lehetővé teszi a szolgáltatók, a hatóságok és a fogyasztók zökkenőmentes átállását az új szabályozási rezsimre. VI. KÖZBESZERZÉSI TÖRVÉNY Álláspontunk szerint a Kbt. 61. § (1) bekezdésének a) pontja nem fogalmaz egyértelműen arra vonatkozóan, hogy ezen rendelkezés hatálya kiterjed-e azon jogerős bírósági ítéletekre, amelyek az 1952. évi III. törvény – a továbbiakban: Pp. – XX. fejezete alapján lefolytatott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során kerültek meghozatalra, és amelyek a keresetlevél elutasításával végződtek. Gyakorlatilag nincs olyan gazdasági társaság – különösen az ágazatban szereplő, ajánlattételre alkalmas jelentősebb piaci szereplők között – akinek tevékenységével kapcsolatban öt év alatt ne születne valamilyen súlyú jogszabálysértést megállapító hatósági határozat. A jogszabálysértés jelentősége a vállalat működésének egészéhez mérten sokszor elenyésző, a vállalatok a határozatban foglalt kötelezéseknek jellemzően eleget tesznek, a feltárt hiányosságokat megszüntetik, a kirótt bírságokat megfizetik, működésük törvényességét önként helyreállítják. Ezen vállalkozások működése alapvetően törvényes, a nemzetgazdaság fontos szereplői. Mégis, egy hatósági ellenőrzés során feltárt legkisebb mulasztás is jogszabálysértésként jelenik meg a határozatokban. Amennyiben a Kbt. a 61. § (1) bekezdésének a) pontjának hatálya a jogszabálysértést megállapító közigazgatási határozatnak – például, de nem kizárólagosan az NMHH vagy a Fogyasztóvédelmi Hatóság határozatának – a Pp. XX. fejezete alapján lefolytatott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben meghozott jogerős bírósági ítéletekre is kiterjedne, a közbeszerzési eljárásokban nem lehetnének ajánlattevők, a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók vagy erőforrást nyújtó szervezetek, amelyek közigazgatási hatósági határozatban megállapított jogszabálysértés vonatkozásában meghozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát eredménytelenül kezdeményezték. Annak érdekében, hogy egyértelmű helyzet alakuljon ki ebben a kérdéskörben, ezúton javasoljuk, a Kbt. 61. §-ának (1) bekezdése a) pontjának oly módon történő kiegészítését, amely 12
deklarálja, hogy a tilalom nem vonatkozik azon bírósági ítéletekre, amelyek közigazgatási szerv határozatában megállapított jogszabálysértés felülvizsgálatával kapcsolatosan a Pp. XX. fejezete alapján lefolytatott bírósági eljárás során megállapítják, hogy a közigazgatási hatóság határozata jogszerű. Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV törvény hírközlési szolgáltatókat érintő különadóra vonatkozó rendelkezései következtében fennáll a veszélye annak, hogy az eddig pozitív számviteli eredményt kimutató társaságok 3 évig negatív eredményt fognak produkálni, mivel a különadóról rendelkező törvény 8.§ (8) szerint a megállapított adót az adózás előtti eredmény terhére kell elszámolni. A közbeszerzési illetve nagyobb tendereknél az ajánlattevőkkel szemben általában 3 évre visszamenőleg pozitív eredményt várnak el. Amennyiben az így – a szolgáltatókon kívülálló okból előállt – helyzetet a jogalkotó nem kezeli a közbeszerzési törvényvonatkozó rendelkezéseinek felülvizsgálatával és megfelelő módosításával, úgy fennáll a veszélye annak, hogy számos szolgáltató 2015-ig eleve ki lesz zárva ilyen tendereknél, nem tud ajánlatevőként elindulni és ebben az esetben a kiíró választási lehetőségei is rendkívüli mértékben beszűkülnek a potenciális ajánlattevők körének korlátozásával.
Budapest, 2010. november Bölcskei Imre a HÉT elnöke
13
