MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓI KAMARA
A háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók nehézségeinek feltérképezése
Budapest, 2012. szeptember 5
TARTALOM 1.
Bevezetés ............................................................................................................................ 3
2.
Eredmények ........................................................................................................................ 6 Szocio-demográfiai adatok ..................................................................................................... 6 Képzettségi és továbbképzési adatok ..................................................................................... 8 Munkavégzés körülményeire vonatkozó adatok .................................................................... 9 A tevékenység tartalmára vonatkozó kérdések .................................................................... 10 Bérrendszerrel, juttatásokkal való elégedettség.................................................................... 15 Szakdolgozói elégedettség .................................................................................................... 16
3.
Megállapítások .................................................................................................................. 17
4.
Javaslatok .......................................................................................................................... 19
Oldal: 2 / 19
1. Bevezetés A háziorvosi szolgálatokban tevékenykedő szakdolgozók helyzetét, munkakörülményeit behatóan először 1996-ban – az Európai Unió HU9302 sz. PHARE Egészségügyi reformprogramja keretében – vizsgálták, a háziorvosi praxisok megalakulását követően. A kutatás során vizsgált vegyes nővér-védőnői mintában összesen 907 fő szakképesített ápoló volt. Annak ellenére, hogy a kutatásba bevont ápolók a kérdezőbiztosok által feltett kérdéseket sok esetben az őket foglalkoztató orvos, vagy más személy jelenlétében válaszolták meg –, mely torzíthatta a kapott eredményeket – a vizsgálat megállapította, hogy a kártya-rendszer bevezetése az ápolók helyzetén a várttal ellentétben rontott, kiszolgáltatottá váltak. Történt mindez úgy, hogy az egészségügyi rendszer akkori reformjának egyik stratégiai célja a költségkímélő eljárások elterjesztésén belül: az ápolók számának és önállóságának növelése, képzettségének javítása volt.1 Miután az 1996. évi felmérés során felismerték a szakdolgozók kedvezőtlen munkafeltételeit, helyzetét méltán várhatta mindenki, hogy a nyolc évvel későbbi felmérés, mely az Országos Alapellátási Intézet kezdeményezésére indult arról fog beszámolni, hogy a felderített problémák megoldása megvalósult, a helyzet javult. Ezzel szemben a 2004. évi felmérésben részt vett 768 szakdolgozó (válaszadási arány alapsokaság: 13%-a) visszajelzéséből szinte ugyanazok a problémák kerültek felszínre. A kutatás főbb megállapításai közé tartozott többek közt, hogy nélkülözhetetlen lenne a humánerőforrás jobb kihasználása, a praxis szakdolgozói létszámának növelése (pl.: egészségügyi operátor alkalmazása), az ápolók képzettségének emelése. A foglalkoztatás jellegét megvizsgálva e kutatás végzői is felismerték a háziorvosnak való kiszolgáltatottság fennállását. A felmérés ezzel összefüggésben rámutatott arra a problémára is, hogy az időközben előírt továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez a munkáltatók egy része csak részben, vagy egyáltalán nem biztosítja a szükséges feltételeket, illetve. Az egészségnevelési tevékenységet vizsgálva pedig a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a szakdolgozók önálló tevékenysége korlátozott, hiszen kevesebb, mint a válaszadók fele végzett önállóan ilyen jellegű aktivitást. A felmérésben részt vett szakdolgozók a közösség megbecsülésével voltak a legelégedettebbek és anyagi megbecsültségükkel a legelégedetlenebbek.2 A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) 2006. első negyedévében – 259 fő részvételével (válaszadási arány az alapsokaság: 4,4%-a) – készített felmérés eredményei egyrészt igazolták az Országos Alapellátási Intézet felmérésének eredményeit, másrészt megegyeztek az 1996. évi felmérés azon megállapításaival, mely szerint az ápolók praxispénzből való részesedése rendezetlen, a helyettesítés kérdése megoldatlan, és ez hátrányosan befolyásolja a munkavégzés színvonalát. Az önálló ápolói munka megvalósításához a feltételek az elmúlt évtizedekben nem alakultak ki, hiszen a kívánatos már 1
Jávor, A., Bodnár É., Csaba I., Gál, R.I., Jávor, A., László Á., Molnár, D. L., Sági, M. (1996.) Az alapellátásban dolgozó ápolók és védőnők helyzete. In Az egészségügyi alapellátási reform értékelése: egy kérdőíves vizsgálatsorozat tanulságai. Az Európai Unió HU9302 sz. PHARE Egészségügyi reformprogramja keretében végzett kutatás zárótanulmánya. Hozzáférhető 2012. augusztus 6. http://www.tarki.hu/adatbankh/kutjel/pdf/a120.pdf 2 Ujváriné, S. A., Becka, É. (2006). Körzeti ápolók élet- és munkakörülményei, egészségi állapota. Medicus Universalis, XXXIX/2, 55-64.
Oldal: 3 / 19
régóta az lenne, ha az ápoló a rendelési időben külön helyiségben végezhesse tevékenységét. Ezzel szemben, a szakdolgozók túlnyomó többsége még mindig az orvossal egy helyiségben dolgozik. Ráadásul fény derült arra is, hogy az ápolók több mint negyede napi rendszerességgel végzi a rendelő takarítását, holott ez nem tartozik az ápolói feladatok közé.3 Álláspontunk szerint egy reális helyzetértékelés elkészítéséhez nagy jelentősége van azoknak az információknak, amelyek a szakterület egészségügyi szakdolgozóinak véleményét, elképzeléseit, vágyait tartalmazzák, hiszen ezek az információk tükrözik a körzeti-közösségi ápolás helyzetéről, állapotáról kialakult véleményt és a jövőről alkotott elképzeléseket. Előzőekkel összefüggésben 2012-ben Kamaránk felmérést indított, Magyarország területén a háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók munkakörülményeinek megismerése, valamint aktuális problémáinak összegyűjtése céljából. Ezeken felül célunk volt a kapott értékek összehasonlítása a MESZK 2006. évi, illetve az OALI 2004. évi felmérésének eredményeivel. A keresztmetszeti, kvantitatív vizsgálat 2012. május 13. és 2012. június 30. között történt Magyarországon a háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körében. Az adatgyűjtés a MESZK honlapján elhelyezett webalapú anonim, önkitöltős kérdőív alkalmazásával, egyszerű véletlen mintavételi technikával történt. Az alapsokaságot a felnőtt háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók jelentették. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett 2010. évi adatok alapján összesen 6450 fős populációméretet feltételeztünk.4 Figyelembe véve az alapsokaság arányát megyére lebontva, azt terveztük, hogy minden megyéből legalább 10%-os arányban kerüljenek a mintába a kérdezettek, országos szinten 645 fő válaszadóra számítottunk. Az alkalmazott saját készítésű kérdőív alapjául az Országos Alapellátási Intézet (OALI) 2004. évi, valamint a MESZK 2006. évi felmérésnél alkalmazott kérdőívek szolgáltak. A kérdőívben nyitott és zárt kérdéseket egyaránt alkalmaztunk, de az egyszerű és egyértelmű kiértékelés érdekében a kérdőív többségében zárt kérdésekre épült. A kérdőív az alábbi kérdéskörök köré csoportosult:
1. Szocio-demográfiai adatok (nem, életkor, családi állapot, iskolai végzettség, munkavégzés helye) 2. Munkavégzés körülményeire vonatkozó kérdések 3. A tevékenység tartalmára vonatkozó kérdések 4. Bérrendszerrel, juttatásokkal való elégedettség
3
Kökény, M. (2006). A körzeti ápolók szakmai helyzete. Hivatásunk, 2, 12-13. Háziorvosok és házi gyermekorvosok számának megoszlása 2010. évben; Hozzáférhető 2012. augusztus 6. http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fea002.html 4
Oldal: 4 / 19
A kérdőív kipróbálására 10 fő részvételével került sor, akik a végső felmérés mintájával megegyezően a háziorvosi praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók voltak. A tesztelés során a kérdések többségét változatlanul hagytuk, 2 kérdésen változtattunk és 2 kérdést kihagytunk. A végleges kérdőív 44 kérdésből állt. A kérdőív kitöltése 20 percnél kevesebb időt vett igénybe. A kérdőívre mutató link, illetve a részvételi felhívás eljuttatása a célcsoporthoz egyrészt elektronikus hírlevél útján a kamarai levelezőlisták felhasználásával, másrészt a MESZK honlapján történő publikálással, illetve a Facebook közösségi oldal felhasználásával történt. A felmérés 16. napján ismételt felhívást küldtünk a kamarai tagoknak, a kérdőív kitöltését kérve. A résztvevőket biztosítottuk az önkéntes és anonim válaszadás lehetőségéről, továbbá arról, hogy az eredményeket jelen kutatáshoz kötődő célokhoz használjuk fel. Az adatgyűjtés lezárása után megtörtént az adatbázis tisztítás. Eltávolítottuk azokat a rekordokat, amelyeknél megállapítható volt, hogy azokat nem a háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók töltötték ki. Az ellenőrzés és tisztítás után 812 darab értékelhető kérdőív maradt. A kutatás során gyűjtött adatok feldolgozása Microsoft Excel 2007 szoftver felhasználásával történt. Az elemzés során leíró és matematikai statisztikai módszereket egyaránt használtunk. Az alapstatisztikaként gyakorisági eloszlást, átlagértékeket, és szóródást vizsgáltunk. A változók közötti kapcsolatok végzésére Pearson Khi-négyzet próbát alkalmaztunk. Az eredményeket statisztikailag szignifikánsan különbözőnek tekintettük, ha p<0,05 volt. A táblázatok és ábrák elemzése során jelen munkaanyagban nem tértünk ki az egyes megyék háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók körülményeinek elemzésére.
Oldal: 5 / 19
2. Eredmények A MESZK honlapján elhelyezett elektronikus kérdőívet Magyarország közel 6,5 ezer háziorvosi praxisából 812 egészségügyi szakdolgozó töltötte ki, amely országos szinten a tervezett minta 126%-a, az alapsokaság 13%-a. Megyei szinten a legalacsonyabb válaszadási arány a megyére tervezett mintához képest 54% volt (megyei alapsokaság 5%-a), a legmagasabb 270%. A felmérés eredményei a következő megyékre nézve reprezentatívak: Baranya megye, Békés megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Budapest, Csongrád megye, Heves megye, Komárom-Esztergom megye, Pest megye, Somogy megye, Vas megye, Veszprém megye és Zala megye. A válaszadói arány megoszlását a megyei alapsokasághoz viszonyítva az 1. ábra tartalmazza, az ábrán a 10% feletti válaszadói arányt elért megyéket zöldszínnel jelöltük.
1. ábra: A válaszadói arány megoszlása a megyei alapsokasághoz viszonyítva (n=812)
Szocio-demográfiai adatok A vizsgált mintában a nemek megoszlása egyenetlen, – ahogy az egészségügyi szakdolgozói társadalomban is – abszolút női túlsúlyról beszélhetünk: a minta 99%-a nő, 1%-a férfi. A válaszadók átlagéletkora 45 év (SD: 7,86). Az elemzés során hat korcsoportot használtunk: a huszonéves korosztályból (18–25 évesek) vannak a legkevesebben a mintánkban (0,4%), de a 26–30 évesek aránya sem sokkal magasabb (2,8%). A minta közel egyharmadát (31,3%) a középkorúak (31-40 év) teszik ki. Majdnem minden második megkérdezett 41-50 év közötti (41%), minden negyedik 51–60 éves (22,5%), míg mindösszesen 2%-uk 61 évesek vagy idősebb. A vizsgálatban szereplő legfiatalabb szakdolgozó 24, a legidősebb 64 éves. A válaszadók közel fele (49%) felnőtt háziorvosi ellátásban dolgozik, több mint egynegyede (28%) házi gyermekorvosi ellátásban, 23% pedig vegyes praxisban. A válaszadók átlagosan Oldal: 6 / 19
13 éve (Min: 1 hónapja; Max: 43 éve) dolgoznak jelenlegi munkahelyükön (SD: 9,59). A kérdezettek aktivitási státuszát tekintve jelenleg 3%-uk dolgozik nyugdíj folyósítása mellett. A munkavégzés helye szerint a mintába került személyek mintegy fele városban dolgozik (44%), míg községekben 25,7%. A mintánkban ennél alacsonyabb arányban vannak a megyeszékhelyek, megyei jogú városok dolgozói (13,3%), valamint a fővárosiak (17%). Régiók szerint a legtöbben Közép-Magyarországon dolgoznak (26,7%). Valamivel kevesebb válaszadónk dolgozik a dunántúli régiókban (Dél-Dunántúl 8,4%, Közép-Dunántúl 14,8%, Nyugat-Dunántúl 11,2%), mint az Alföldön (Észak-Alföld 7,4%, Dél-Alföld 16,1%) és Észak-Magyarországon (15,4%). Ami a foglalkoztatás jellegét illeti a válaszadók különböző jogviszonyokban végezhetnek egészségügyi tevékenységet. A válaszadók jelentős része (80,4%) munkaviszonyban alkalmazott, közalkalmazottként 14,9 %-uk dolgozik, egyéni egészségügyi vállalkozó 2,6%uk, a más jogviszonytípusban történő foglalkoztatás ritka (társas vállalkozás tagja 1,1%; közszolgálati és szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott együttesen 0,9%; szabadfoglalkoztatás keretében dolgozik 0,1%). A jogviszony időtartama szerint a szakdolgozók 93,8%-a határozatlan idejű jogviszonyban foglalkoztatott, csupán 4,2%-uk rendelkezik határozott idejű szerződéssel. Ugyanakkor a válaszadók 2%-a nem tudja, hogy jogviszonya milyen időtartamra szól, mivel nem rendelkezik szerződéssel. A foglalkoztatás jellegét tekintve teljes munkaidősnek (heti legalább 40 órában foglalkoztatottnak) vallja magát a szakdolgozók 91,2%-a, közülük 2,5% jelezte, hogy heti 40 óránál magasabb óraszámban (heti 44-68 óra) áll alkalmazásban. A válaszadók 8,8%-a részmunkaidős (heti 10-30 órában alkalmazott), döntő többségük (81%) házi gyermekorvosi ellátásban vagy vegyes praxisban dolgozik, csupán 19%-uk van felnőtt háziorvosi ellátásban. (I. táblázat)
N (fő)
(%)
férfi
12
1
nő
800
99
18-25 év
3
0,4
26-30 év
23
2,8
31-40 év
254
31,3
41-50 év
333
41,0
51-60 év
183
22,5
61 év felett
16
2,0
0-5 év
215
26,5
6-10 év
109
13,4
Neme
Életkor
Munkaviszony
Oldal: 7 / 19
Szakterület
Munkavégzés helyének településtípusa
11-20 év
281
34,6
21 év felett
207
25,5
felnőtt háziorvosi ellátás
398
49
házi gyermekorvosi ellátás
190
23
vegyes praxis
224
28
község, tanya
209
25,7
város
357
44,0
megyeszékhely
108
13,3
főváros
138
17,0
Munkaviszony
653
80,4
1
0,1
121
14,9
Szolgálati jogviszony
3
0,4
Egyéni egészségügyi vállalkozó
21
2,6
Közszolgálati jogviszony
4
0,5
Társas vállalkozás
9
1,1
Szabadfoglalkoztatás Közalkalmazott Foglalkoztatás jellege
I. táblázat: A minta szocio-demográfiai jellemzői (n=812)
Képzettségi és továbbképzési adatok A vonatkozó hatályos jogszabályban előírt szakképesítések valamelyikével a válaszadó szakdolgozók 93,3%-a rendelkezik. A válaszadók 1,5%-a esetében a szakirányú szakképesítés megszerzése már folyamatban van. Ugyanakkor 5,2% nem rendelkezik szakirányú szakképesítéssel, ők jelenleg felnőtt szakápolói szakképesítéssel állnak alkalmazásban, melyre a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 12.§ (2) bekezdésében foglaltak alapján kizárólag akkor van mód, ha a munkavégzésre irányuló szerződésben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a körzetiközösségi szakápolói szakképesítést, vagy az OKJ ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított 2 éven belül, illetve a diplomás ápolói szakképesítést az alkalmazás időpontjától számított 4 éven belül megszerzik. Ezzel szemben közülük 93% a kérdőívben azt nyilatkozta, hogy jelenlegi munkahelyükén heti 40 órában, munkaviszony típusú jogviszonyban már több éve (2-27 éve!) dolgozik, illetve bár válaszlehetőségként megjelent, de nem jelölték meg, hogy szakirányú szakképesítésük megszerzése esetleg már folyamatban lenne. Oldal: 8 / 19
A felnőtt háziorvosi ellátásban dolgozók 51,5%-ának van körzeti ápolói, vagy körzeti közösségi szakápolói képesítése, míg 34,4%-uk kizárólag OKJ ápoló képesítéssel áll alkalmazásban. 10% a főiskolai diplomával rendelkező ápolók aránya. Ugyanakkor 4%-uk (16 fő) csak felnőtt szakápolói szakképesítéssel rendelkezik, közülük 3 fő esetében már folyamatban van a szakirányú szakképesítés megszerzése. A házi gyermekorvosi ellátásban dolgozók 60%-a rendelkezik gyermekápolói, vagy csecsemő- és gyermekápolói szakképesítéssel. 12,6% kizárólag OKJ ápoló képesítéssel áll alkalmazásban. 10,5% a főiskolai diplomával rendelkező ápolók aránya. 4,2%-uk (8 fő) csak felnőtt szakápolói szakképesítéssel rendelkezik, közülük senkinek sincs folyamatban a szakirányú szakképesítés megszerzése. A mintánkban található valamennyi egyetemi okleveles ápoló (5 fő; 2,2%) jelenleg vegyes praxisban dolgozik. A vegyes praxisokban dolgozó ápolók végzettségét tekintve megállapítható továbbá, hogy 8,5% a főiskolai diplomával rendelkező ápolók aránya, továbbá itt a legmagasabb (40,6%) a kizárólag OKJ ápoló képesítéssel, illetve a csak felnőtt szakápolói szakképesítéssel rendelkezők (8,4%) aránya. A szakdolgozók 31%-ának van körzeti ápolói, vagy körzeti közösségi szakápolói képesítése. 9,3% dolgozik gyermekápolói, vagy csecsemő- és gyermekápolói szakképesítéssel. A felmérésben résztvevők 45,9%-a (373 fő) nyilatkozott úgy, hogy a háziorvosi szakterületre jogszabályban előírt szakképesítésen kívül rendelkezik más egészségügyi szakképesítéssel is. A felnőtt háziorvosi ellátásban dolgozók közül a legtöbben foglalkozás-egészségügyi szakápoló 17,9% (67 fő) és fizioterápiás asszisztensi végzettséggel 7,23% (27 fő), illetve hospice szakápoló és koordinátor képesítéssel 3,2% (12 fő) is rendelkeznek. A házi gyermekorvosi ellátásban dolgozók között a szülésznő (2,1%; 8 fő) és az újszülött-koraszülött intenzív terápiás szakasszisztens (1%; 4 fő) képesítés volt a leggyakoribb további végzettség. A szakdolgozók 54%-ának okoz gondot az elméleti továbbképzési pontok összegyűjtése, ennek okaként elsődlegesen a továbbképzési kötelezettség költségei és a helyettesítés megoldatlanságát jelölték meg. De gondot okoz számukra az is, hogy lakóhelyükhöz közel nem hirdetnek a szakterületüknek megfelelő továbbképzést, a lakóhelytől távoli továbbképzési lehetőségeken való részvétel pedig utazási, esetleg szállásköltséggel is együtt jár. A szakdolgozók 59,48%-ának (483 fő) egyáltalán nem biztosít a munkáltatója munkaidőkedvezményt a továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez, ők munkaidőn kívül próbálnak továbbképzésre eljutni. A többieknek a munkáltató átlagosan 1,5 napot (!) biztosít évente a továbbképzési kötelezettség teljesítése érdekében. A továbbképzéseken való részvételt anyagilag a válaszadók 15%-a esetében támogatja a munkáltató.
Munkavégzés körülményeire vonatkozó adatok A válaszadók túlnyomó többsége (98%) rendelkezik érvényes, írásos munkaszerződéssel vagy egyéb foglalkoztatásra irányuló szerződéssel. Közülük azonban 5% nem kapott saját, eredeti példányt a szerződésből. 2% azoknak az aránya, akikkel egyáltalán nem került írásos szerződéskötésre sor, mindegyikük munkaviszony keretében áll foglalkoztatásban. A szakdolgozók 69%-ának nem volt lehetősége a munkaszerződés előzetes áttanulmányozására, szakértő (pl. ügyvéd) véleményének kikérésére. A szakdolgozók 12%-a érzi úgy, hogy a Oldal: 9 / 19
munkaszerződésében lévő feltételeket szerződéskötéskor az utolsó pillanatban hátrányosan változtatták meg. A 2012. évi rendes és pótszabadságuk mértékének számítási módjáról és kiadásának szabályairól 75%-uk nem kapott tájékoztatást. Az elmúlt évben 37%-uk csak részben, vagy egyáltalán nem tudta évi rendes szabadságát kivenni. 30%-uk érzi úgy, hogy helyettesítése nem biztosított távollét (szabadság, betegség) esetén. A háziorvosi szolgálat csak 24%-uk esetében fizet helyettesítőt. A fennmaradó 76%-ból 3% csak úgy mehet szabadságra, ha helyettesítőjét saját maga fizeti, 34% kolléganőjével egymást helyettesíti azonos műszakban, 16% helyettesíti egymást külön műszakban, 22% egyéb módon oldja meg a saját helyettesítéséről való gondoskodást. Több mint háromnegyedük (76%) az orvossal egy helyiségben dolgozik. Egynegyedük dolgozik az orvostól elkülönülten, saját helyiségben. A tevékenység tartalmára vonatkozó kérdések A szakdolgozóknak csak 85%-a rendelkezik személyre szabott munkaköri leírással, mely tartalmazza a feladat-, felelősség- és hatáskörét. A felmérés eredményei alapján megállapítást nyert, hogy a 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. mellékletében tételesen felsorolt ápolói tevékenységeket nem minden szakdolgozó végzi. (2. ábra) Szinte minden szakdolgozó (96,4%) gondoskodik a rendelőben használatos gyógyszerek szakszerű tárolásáról, kezeléséről.
2. ábra: A 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet szerinti ápolói tevékenységek végzése a háziorvosi szolgálatban (n=812) Oldal: 10 / 19
A második leggyakoribb tevékenységük (94%) a gondozással kapcsolatos feladatok ellátásában való részvétel. Ezzel szemben a rendelet első pontjaként meghatározott részvétel a praxis menedzsmentben tevékenységet végzik a legkevesebben (39,4%), illetve a beteg testi higiénéjének biztosítását, vagy ennek megszervezését (52,2%). Előzőek miatt Khi-négyzet próbával vizsgáltuk, hogy a szakterület (felnőtt, gyermek, vegyes praxis) és a hivatkozott rendeletben meghatározott ápolói tevékenységek végzése között van-e összefüggés. Elmondható, hogy nagyon sok ápolói tevékenység (rendelet szerinti 2.; 3.; 5.; 7.; 8.; 9.; és 10. sorszámú tevékenységek) esetében van szignifikáns összefüggés a tevékenység végzése és a szakterület között. (II. Táblázat)
II. Táblázat: A 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 2. melléklet szerinti ápolói tevékenységek végzése szakterület szerinti bontásban (n=812) Oldal: 11 / 19
A válaszadó szakdolgozók 67%-a nyilatkozta azt, hogy végez egészségnevelési, egészségügyi felvilágosítási, tanácsadási tevékenységet. A teljes minta válaszait elemezve megállapítható, hogy önállóan elsősorban a következő témakörökben adnak tanácsokat, felvilágosítást a körzetbe tartozóknak: személyi higiéné (67%), egészséges táplálkozás (66%), ajánlott szűrővizsgálatok (58%), valamint fertőző betegségek terjedésének megelőzése (57%). (3. ábra)
3. ábra Az ápolók által végzett egészségnevelési, egészségügyi felvilágosítási, tanácsadási tevékenység témakörei (n=812)
A felnőtt háziorvosi ellátásban dolgozók közül 249 fő tekintetében vizsgáltuk az egészségnevelési tevékenység témakörei, végzése és a szakképesítés (diplomás ápoló, körzetiközösségi szakápoló, OKJ ápoló) közötti összefüggést. A statisztikai próba elvégzése után azt az eredményt kaptuk, hogy a szakképesítés befolyásolja az egészségnevelő tevékenységet. A körzeti-közösségi szakápoló végzettséggel rendelkezők válaszaik alapján sokkal önállóbbak az egészségnevelési tevékenység során. (III. Táblázat)
Oldal: 12 / 19
III. Táblázat: Egészségnevelési tevékenység a felnőtt háziorvosi praxisokban meghatározott szakképzettség szerinti bontásban (n=249)
Oldal: 14 / 19
A fenti rendeletben nevesített feladatokon kívül egyértelműen igazolódott, hogy az ápolók feladatkörébe került át a szakterületet érintő heti-, havi és éves jelentések, adatszolgáltatások elkészítése (95,2%), és ezzel összhangban az elektronikus betegnyilvántartási rendszer naprakész vezetése (93,71%), továbbá a szoftver upgrade-je, az adatbázisról biztonsági mentések készítése. Ezen felül 88,54%-uk gondoskodik a veszélyes hulladékok tárolásáról, elszállításáról, 85,83%-uk kezdeményezi az eszközök karbantartását, felülvizsgálatát, vagy javíttatását. 25%-uk pedig kénytelen az orvosi rendelő, váróterem és mellékhelyiségek takarítását is elvégezni, illetve ahogy azt többen a nyílt kérdésnél is kifejtették rájuk hárul a szennyezett egészségügyi textília mosása, vasalása is. Bérrendszerrel, juttatásokkal való elégedettség A heti 40 órában foglalkoztatott válaszadók havi – munkáltatótól származó – nettó jövedelme átlagosan 95.000,- Ft. A szakterületen dolgozók 80% elégedetlen anyagi megbecsültségével, jelenlegi illetményével. Csupán 18%-uk értékeli úgy, hogy jövedelme képzettségének megfelelő. Ezzel szemben 69% szerint jövedelme képzettségéhez képest alacsonyabb, 13%uk pedig nem tudja megítélni. A szakdolgozók havi jövedelmének mértékét 42%-uknál a háziorvos döntötte el, 12%-uk esetében volt csak közös megegyezés. 30%-uk válaszolta azt, hogy jövedelme a törvényben található (pl. közalkalmazottakra vonatkozó) bértábla figyelembe vételével került megállapításra. 13%-uk nem tudja mi alapján állapították meg a havi alapbérét. 3%-uk választotta az egyéb válasz kategóriát, melynél azt nyilatkozták, hogy a garantált bérminimum alapján állapították meg jövedelmüket. A válaszadók 88%-a számára nem számítható ki, hogy legközelebb mikor emelkedik a fizetése. Az elmúlt 12 hónapban a válaszadók 15%-a esetében fordult elő, hogy a bérkifizetés nem történt meg a megfelelő időben, ők jellemzően egyéni egészségügyi vállalkozóként, vagy munkaviszony keretében állnak foglalkoztatásban. Közülük 9%-nál egynél többször volt ilyen eset az elmúlt egy év alatt. Valamilyen jövedelmen kívüli juttatást a szakdolgozók 64%-a kap. 36% semmilyen jövedelmen kívüli juttatást nem kap. A juttatások közül a legjellemzőbb az étkezési hozzájárulás (35%). Jövedelmen kívüli plusz juttatásként rendelőn kívüli munkavégzésükhöz szükséges közlekedés megoldásához csak a válaszadók 34%-uk kap valamilyen támogatást (7% részesül személygépkocsi használatban, 13% kap kilométerpénzt, 14% pedig közlekedési hozzájárulást bérlet formájában). Munkaruházatukat a szakdolgozók saját jövedelmükből vásárolják, csupán 9%-uk kap ilyen célú támogatást. A MESZK éves tagdíj befizetés munkáltatói átvállalása a szakdolgozók 8%-a esetében történik meg. Szintén 8%-uk esetében térítik valamilyen formában a telefonhasználatot. A felmérésben részt vevők 41%-a nem hallott arról, hogy a háziorvosi szolgálatok 2011. decemberében plusz egyhavi finanszírozási összeghez jutottak. Ebből a plusz egyhavi finanszírozásból a szakdolgozóknak csak 8%-a kapta meg az 1 havi bérnek megfelelő összeget, 13% 1 havi összegnél kevesebbet kapott, míg 79% (!) egyáltalán nem részesült a finanszírozásból. A szakdolgozók 90%-a értene egyet azzal, hogy foglalkoztatási jogviszonyuk típusától függetlenül, valamennyi alapellátásban dolgozó egészségügyi szakdolgozó alapilletménye – Oldal: 15 / 19
figyelembe véve a képesítést és a szolgálati időt – törvény által garantált illetményelőmeneteli rendszerben kerüljön megállapításra és kifizetésre. Szakdolgozói elégedettség A felmérésben résztvevő ápolók a legelégedettebbek a munkaidő beosztásukkal (85,9%), és a munkahelyi közösséggel (83%), általában elégedettek a munkavégzés tárgyi feltételeivel (72%), állásuk biztonságával (77%), munkaidő beosztásukkal (77%), a munkahelyi közösséggel (83%). Ugyanakkor a szakdolgozók a legelégedetlenebbek (73%) az anyagai megbecsültségükkel. (5. ábra) Khi-négyzet próbával vizsgáltuk, hogy az iskolai végzettség (felsőfokú, vagy középfokú) és az elégedettség között van-e összefüggés. A kapott eredmények alapján elmondható, hogy az iskolai végzettség szignifikánsan nem függ össze az erkölcsi megbecsültséggel (p=0,21), az anyagi megbecsültséggel (p=0,18), a munkahelyi közösséggel (p=0,5), a munkahelyi önmegvalósítási lehetőséggel (p=0,4), a fejlődési, képzési lehetőségekkel (p=0,5), a tartalmas, kihívást jelentő feladatokkal (p=0,2), a stabil, biztos munkahellyel (p=0,9), illetve a munkaidő beosztással (p=0,3) való elégedettséggel. Ugyanakkor szignifikáns összefüggés mutatható ki az iskolai végzettség és a szakmai megbecsüléssel (p=0,01), valamint a képzettségnek megfelelő munkával (p=0,002) való elégedettséggel.
5. ábra Szakdolgozói elégedettség eredményei (n=812)
Oldal: 16 / 19
3. Megállapítások Vizsgálatunk egyik céljának tekintettük, hogy mostani eredményeinket a MESZK 2006. évi, illetve az OALI 2004. évi felmérésének eredményeivel összehasonlítva megvizsgáljuk a háziorvosi, házi gyermekorvosi, illetve vegyes praxisokban dolgozó egészségügyi szakdolgozók foglalkoztatásának jelenlegi körülményeit, feltárjuk aktuális problémáikat. Sajnos a felmérés eredményei megegyeztek az OALI 2004. évi és a MESZK 2006. évi felmérés azon megállapításaival, mely szerint van olyan egészségügyi szakdolgozó a háziorvosi praxisokban, aki nem rendelkezik érvényes, írásos munkaszerződéssel, vagy egyéb foglalkoztatásra irányuló szerződéssel (OALI 2004.: 1%; MESZK 2006.: 3%; MESZK 2012.: 2%). Bármennyire is alacsonynak tűnik ez az arány, nem feledhetjük el, hogy ebben a helyzetben az egészségügyi szakdolgozók teljesen védtelenek és kiszolgáltatottak a munkáltatónak, hiszen nincs írásba foglalva sem az illetményük, sem a munkakörük, sem pedig a munkavégzésük helye, időtartama. Azok sincsenek jobb helyzetben (MESZK 2012.: 5%), akikkel szerződést kötöttek, azonban nem kaptak saját, eredeti példányt a szerződésből, mivel nem tudják bizonyítani, hogy milyen feltételekkel jött létre a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk. Eredményeink megerősíteni látszanak azokat a szakdolgozói levelekből következetett felvetéseket, amelyek szerint a szakdolgozók több mint 50%-ának nincs módja a szerződés tervezetének előzetes tanulmányozására, szakértő véleményének kikérésére (MESZK 2012.: 69%), illetve előfordul, hogy a szerződésben a munkáltató az utolsó pillanatban változtatja meg a szakdolgozó számára hátrányosan a feltételeket (MESZK 2012.: 12%). Elemzéseink megerősítették, hogy a vonatkozó hatályos jogszabályban előírt szakképesítések valamelyikével (legalább OKJ ápoló végzettséggel) a válaszadó szakdolgozók több mint 90%-a rendelkezik (MESZK 2006.: 90,5%; MESZK 2012: 93,3%). Az OALI 2004-es kutatás eredményeit összehasonlítva a jelenlegivel, azt tapasztaltuk, hogy 54,6%-ról majdnem duplájára nőtt a megfelelő szakképesítéssel rendelkezők aránya az elmúlt 8 évben. Szakképzettség, illetve szakterület szerinti elemzéseink megerősítették azokat a hipotéziseinket, mely szerint a felnőtt háziorvosi ellátásban dolgozók több mint fele rendelkezik körzeti ápolói szakképesítéssel, vagy klinikai szakápolói (körzeti-közösségi szakápoló) szakképesítéssel (MESZK 2012: 51,5%), illetve a házi gyermekorvosi ellátásban dolgozók több mint fele rendelkezik gyermekápolói, vagy csecsemő- és gyermekápolói szakképesítéssel (MESZK 2012: 60%). Az OALI 2004. évi felmérésben szerepelt adatok alapján a továbbképzésben való részvételt az ápolók 61%-ánál a munkáltató teljes egészében biztosította. A jelen kutatásunkban kapott értékek sokkal kedvezőtlenebbek, hiszen a szakdolgozók 54%-ának okoz gondot az elméleti továbbképzési pontok összegyűjtése, mivel 59,48%-uk esetében egyáltalán nem biztosít a munkáltató munkaidő-kedvezményt, 40,52% esetében pedig átlagosan 1,5 napot biztosítanak évente. Annak ellenére, hogy az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény alapján évi 3 és 10 munkanap közötti pontszerző kötelező továbbképzésére fordítandó idő illethetné meg a szakdolgozót. Az eredmények értékelése után megállapítottuk, hogy visszaesett azon munkáltatók aránya is, Oldal: 17 / 19
akik a munkaidő-kedvezmény mellett anyagilag is támogatják a továbbképzéseken való részvételt (MESZK 2006.: 25%; MESZK 2012: 15%). Az OALI 2004. évi felmérésének eredményei alapján az ápolók leginkább a közösség megbecsülésével voltak elégedettek, legkevésbé pedig az anyagai megbecsültségükkel és az előrelépési lehetőségeikkel. Meglehetősen elégedettek voltak állásuk biztonságával, munkájuk erkölcsi megbecsültségével. Ezen arányokat vizsgálatunk eredményei is megerősítik, a vizsgált populációban a munkaidő beosztásukkal és a munkahelyi közösséggel voltak a legelégedettebbek, állásuk biztonságával, munkaidő beosztásukkal, erkölcsi megbecsültségükkel elégedettek, míg anyagai megbecsültségükkel és fejlődési, képzési lehetőségeikkel a legelégedetlenebbek. Kutatásunk során fontos szerepet tulajdonítottunk a jövedelmi viszonyok megismerésének, figyelemmel arra, hogy MESZK-hez beérkező szakdolgozói levelek leginkább e témakört feszegetik. A MESZK 2006. évi felméréséhez képest jelentős eltérést találtunk a jövedelemmel való elégedettség tekintetében, a jelenlegi mintánkban nagyobb volt az aránya azoknak, akik nem elégedettek jelenlegi illetményük mértékével (MESZK 2006.:46%; MESZK 2012: 80%). A szakdolgozók elégedetlenségét fokozhatta az a tény, hogy a kérdőív kitöltésekor már tudták, hogy kimaradtak az egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók 2012. évi illetmény- vagy bérnövelését érintő intézkedésekből, illetve a háziorvosi szolgálatok részére 2011 decemberében kiutalt plusz egyhavi finanszírozási összegből sem részesültek megfelelő arányban (MESZK 2012: 79% egyáltalán nem részesült a finanszírozásból). A szakdolgozók elégedetlenségében jelentős szerepet játszhat továbbá, hogy a szakdolgozók 88%-a számára nem kiszámítható, hogy legközelebb mikor emelkedik az illetményük, mert nincs kidolgozott előmeneteli és besorolási rendszerük. Megállapítható, hogy a munkaviszony típusú jogviszony keretében foglalkoztatott szakdolgozók esetében a havi alapilletmény megállapítása jellemzően nem törvényben található (pl. közalkalmazottakra vonatkozó) bértábla figyelembe vételével kerül megállapításra, hanem a munkáltatói jogokat gyakorló orvos ajánlata alapján. Előzőek miatt nem meglepő számunkra, hogy a szakdolgozók jelentős többsége (90%) egyetértene azzal, hogy foglalkoztatási jogviszonyuk típusától függetlenül – figyelembe véve a képesítést és a szolgálati időt – alapilletményük törvény által garantált illetmény-előmeneteli rendszerben kerüljön megállapításra és kifizetésre. A szabadságolásokkal, helyettesítésekkel kapcsolatos elemzések felhívják a figyelmet arra, hogy a munkáltatók 75%-a nem ad tájékoztatást a rendes és pótszabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának rendjéről. Elemzéseink megerősítették, hogy a szakdolgozók jelentős hányada csak részben, vagy egyáltalán nem tudja évi rendes szabadságát kivenni (OALI 2004.: 48%; MESZK 2006.: 25%; MESZK 2012.: 37%). Az eredmények értékelése után azt is megállapítottuk, hogy a szakdolgozók helyettesítésének módja csak részben mutat eltérést a 2006. évi felmérés adataihoz képest: a háziorvosi szolgálatok negyede fizeti a helyettesítőt, több mint fele kolléganőjével egymást helyettesítik, és sajnos még mindig van olyan szakdolgozó, aki alkalmazottként csak úgy mehet szabadságra, ha helyettesítőjét saját maga fizeti (MESZK 2006.: 4%; MESZK 2012.: 3%). Előzőek miatt a szakdolgozók több mint negyede érzi úgy, hogy helyettesítése nem biztosított távollét (szabadság, betegség) esetén. A 2006-os eredményekhez hasonlóan 2012-ben is több mint 10% volt azoknak az aránya, akik nem rendelkeznek személyre szabott olyan munkaköri leírással, mely tartalmazza Oldal: 18 / 19
feladat-, felelősség és hatáskört. Mind a 2004-es, mind pedig a 2006-os eredményekkel megegyezően a szakdolgozók háromnegyede az orvossal egy helyiségben dolgozik, és csak negyedüknek biztosított az orvostól elkülönült, saját helyiségben történő munkavégzés. Szakképzettség, illetve szakterület szerinti tevékenység elemzéseink megerősítették azon feltételezésünket, hogy a napi gyakorlat során végzett tevékenységek bizonyos esetekben jelentős eltérést mutatnak a 4/2000. (II. 25.) EüM rendeletben meghatározott ápolói tevékenységekhez képest. A felmérés eredményei megegyeztek a korábbi felmérések azon megállapításaival, mely szerint a körzeti ápolók jelentős hányada nem vesz részt a beteg testi higiénéjének biztosításában, vagy ennek megszervezésében (OALI 2004.: 34%; MESZK 2006.: 32%; MESZK 2012.: 47,8%), sem a praxis menedzsmentben (OALI 2004.: 67%; MESZK 2006.: 59,8%; MESZK 2012.: 60,6%). Nem találtunk számottevő eltérést az egészségnevelési, egészségügyi felvilágosítási, tanácsadási tevékenységet végzők tekintetében az OALI 2004. évi felmérésének eredményeihez képest sem (OALI 2004.: 71%; MESZK 2012.: 67%), ugyanakkor a MESZK 2006. évi felmérésében résztvevő ápolók 92%-a nyilatkozta azt, hogy végez ilyen jellegű tevékenységet. Eredményeink megerősíteni látszanak azt felvetést, mely szerint a felnőtt háziorvosi ellátásban a legönállóbban a körzetiközösségi szakápoló végzettséggel rendelkezők végzik az egészségnevelési tevékenységet. A szakképesítés véleményünk szerint a végzettség különböző szintjeihez kötődő tudás és ismeretek útján hat az önállóságra. A körzeti-közösségi szakápolói végzettség a ráépülő képzésnek köszönhetően olyan mértékű többlettudást biztosít, amelyet hagyományos kreditpontos továbbképzéseken elsajátítani nem lehet, hiszen az 1200 óra időtartamú ráépülés a prevencióra, a népegészségügyi szempontból veszélyeztetett korcsoportok és betegségek szűrésére, és a gondozásra fókuszál.
4. Javasoljuk Úgy gondoljuk a fenti eredmények számos megoldandó feladatra világítanak rá, melyek megszüntetéséhez összehangolt együttműködésre és mielőbbi intézkedésekre van szükség. Javasoljuk a megfelelő, támogató jogszabályi környezet létrehozását, a személyi és tárgyi feltételek újradefiniálását, az adminisztrációs terhek csökkentését, a szakterületre specializált képzés és a továbbképzéseken való részvételi lehetőségek biztosítását, a kompetenciakörök tisztázását, a praxispénzből való részesedés rendezését, az előmeneteli és besorolási rendszer kidolgozását, valamint a munkafeltételek javítását.
Oldal: 19 / 19
