A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei

Földtani Közlöny, BuU. of the Hungarian Qeol. Soc. (1976) 106. 3S3—3S6

A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei Dr. Bálái Tamás*, B. dr. Веке Mária,** Horváth Mária,* dr. Kecs­ keméti Tihnr***, dr. Monostori Miklós**** és Nagymarosi András* (7 ábrával, 6 táblázattal, б táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : Szerzők elsőként írnak le értékelhető és aránylag gazdag nannoplanktont, kisforaminifera-faunát, Lepidocyclina dilatata-tournoueri-rauiini — Nummulites vascus összetételű nagyforaminifera-faunát, molmszkafaunákat és ostracodákat a Hárshegyi Homokkőből. A települési viszonyok, valamint a fenti csoportok biosztratigráfiai vizsgalatának eredményei egybehangzóan a. Hárshegyi H o m o k k ő felsőrupélien (kiscellien) korát tanúsítják. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag transzgressziós bázis­ konglomerátuma ill. a medence-peremeken helyettesítő, heteropikus fáciese. Szerzők vá­ zolják a középsőoligocén ősföldrajzi képét, az események fejlődésmenetét a Hárshegyi H o m o k k ő elterjedési területén (Budapest tágabb környéke). Kimutatják a Kiscelli A g y a g Ny-felé való kiékelődésének módját, eredményeiket szintézisbe hozzák a Dorogi-medencé­ ben korábban kialakított rétegtani képpel.

A Hárshegyi H o m o k k ö v e t t ö b b , mint évszázada, a magyar nyelvű földtani irodalom első klasszikus monográfiáinak megjelenése ó t a ismerjük. B á r H O F M A K N K . ( 1 8 7 1 ) és K O C H A . ( 1 8 7 1 ) sokat t u d t a k e k é p z ő d m é n y r ő l , isme­

reteink azóta lényegi kérdésekben alig gyarapodtak, a Hárshegyi H o m o k k ő e g y i k enigmatikus formációnk maradt. K o r á t az eltelt száz é v folyamán szer­ zők sora a formáció települési helyzete, v a g y puszta spekuláció alapján a felső­ eocéntől a felsőoligocénig terjedő intervallumon belül a l e g k ü l ö n b ö z ő b b e m e ­ letekben jelölte meg. Hasonlóan ellentmondásos nézetek terjedtek el a H á r s ­ hegyi H o m o k k ő fácieséről is, melyet — bár az első megfigyelések m á r határo­ z o t t tengeri jellegét rögzítették — k é s ő b b V A D Á S Z E . ( 1 9 6 0 ) az irodalom átte­ kintése alapján mégis í g y jellemzett: „jellegzetes partszegélyi, helyenként deltakeletkezést m u t a t a partszegély változóan szárazföldi és vízzel b o r í t o t t átmeneti v o l t á v a l . . . " , m a j d : „szárazulati-édesvízi, mocsári -tavi és partsze­ gélyi k é p z ő d m é n y " ( p . 2 1 8 ) . A bizonytalanság okát két tényezőben látjuk: 1. a k é p z ő d m é n y t — lerakodása után — agresszív kioldás és hidrotermális k o v á sodás alakította részben át, mintegy leárnyékolva eredeti jellegeit és s o k h e ­ lyen megsemmisítve kövületeit; 2. a megmaradt, réteg- és fáciestanilag hasz­ nosítható d o k u m e n t u m o k anyagvizsgálata, értékelő elemzése elmaradt. A z első körülményre, a Hárshegyi H o m o k k ő utólagos elváltozásaira v o n a t k o z ó vizsgálatok e r e d m é n y e i t

BÁLDI

T . & N A G Y M A B O S I A . ( 1 9 7 6 ) már k ö z ö l t e . A

jelen d o l g o z a t célja a második helyen említett hiány pótlása, mely — nézetünk szerint — a magyarországi oligocén egy-két kulcsproblémájára is választ adott. G o n d o l u n k itt például T E L E G D I - R O T H K . ( 1 9 1 2 ) t ö b b mint fél évszázada m e g -

*ELTE Földtani Tanszék. "Magyar Állami Földtani Intézet. •••Természettudományi Múzeum Föld- és öslénytar. • • • • E L T E Őslénytani Tanszék.

Földtani

354

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

fogalmazott, azóta is csak hipotetikus szinten megközelített tételére: a kiscelli agyagnak nincs parti, sekélytengeri heteropikus fáciese (a Hárshegyi H o m o k k ő r ő l ő ezt írta: ,,a Budai Márga parti fáciesénél fiatalabbnak n e m tekinthetjük").

1.

Települési helyzet

(BÁLDI

T.)

A Hárshegyi H o m o k k ő transzgressziós jellegét, vagyis azt, h o g y abráziós alapkonglomerátummal települ a triász és eocén különböző szintjeire, már száz é v v e l ezelőtt megfigyelték. A mai napig lényeges kérdésnek tartották azonban, h o g y a fekvőben észlelt formációk közül melyik a legfiatalabb. K ü l ö n ö s jelen­ tőséget tulajdonítottak annak a ténynek, h o g y a B u d a i Márga és a Tardi A g y a g sosem figyelhető meg a Hárshegyi H o m o k k ő fekvőjében, sosem talál­ ható vele e g y szelvényben. Mi kezdettől fogva kritikával fogadtuk ezt az elterjedt álláspontot, mivel feltűnőnek találtuk, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő mindig csak kemény kőzetre települ (függetlenül annak korától), és feltételeztük, h o g y a lágy Budai Márga és esetleg a Tardi A g y a g is az igen hatékony infraoligocén denudáció ( T E L E G D I R O T H K . 1 9 2 7 . ) áldozatául esett a kiemeltebb v o n u l a t o k o n , a peremterületen, tehát épp ott, ahol később a Hárshegyi H o m o k k ő lerakódott. U g y a n c s a k feltűnő v o l t a fedő hiánya a felszínen. Bár Ü r ö m környékén már K O C H A . ( 1 8 7 1 ) „ k i t é r k é p e z t e " a Kiscelli A g y a g o t a Hárshegyi H o m o k k ő feletti helyzetben, mégis némileg meg t u d t u k érteni J Á M B O R et al. ( 1 9 6 9 ) szkepticiz­ musát, m e l y szerint a Hárshegyi H o m o k k ő „ o l i g o c é n kora, fedő hiányában, kétségbe v o n h a t ó " . STRATTSZ L. ( 1 9 2 3 ) - t ó l tudjuk, h o g y S C H R É T E R Z . sokáig felsőoligocénnek vélte e formációt, és e b b ő l érthető, miért tulajdonított később o l y a n n a g y jelentőséget a Hárshegyi H o m o k k ő r e települő Kiscelli A g y a g o t átfúró pilisborosjenői fúrásnak ( S C H R É T E R Z . 1 9 0 9 ) . Szerintünk a fedő felszíni hiányának szintén geomorfológiai oka v a n : a kiemelt r ö g ö k ellenálló, kovásod o t t Hárshegyi H o m o k k ö v e dacolt az erózióval, m i k ö z b e n lágy, Kiscelli A g y a g fedője ezeken a helyeken törvényszerűen lepusztult. Teljes rétegsort tehát csakis az árkokban várhattunk. Nehezíti még a helyzetet az összefogazódás hiánya is, ami miatt a „laterális n y o m o n k ö v e t é s " korrelációs módszerét nem alkalmazhattuk. А М А И Börzsöny-hegységi térképezőmunkálatai során H Á M O R G. által telepített Berkenye-4. sz. fúrás tárta fel az első olyan szelvényt, melyben a Kiscelli Agyag és a Hárshegyi Homokkő váltakozását megfigyelhettük és ezzel a két formáció laterális érintkezésére v o n a t k o z ó első települési bizonyíték birtokába jutottunk. A solymári terület szelvényeinek elemzése, a biosztratigráfiai eredmények birtokában, világosan mutatta, h o g y itt a Kiscelli A g y a g n a g y részét Hárs­ hegyi H o m o k k ő helyettesíti, az u t ó b b i fedőjében ui. csak n a g y o n v é k o n y , nem típusos Kiscelli A g y a g van. A Hárshegyi H o m o k k ő települési' viszonyairól kialakított képet az 1. ábra szelvénysorában foglaltuk össze. A z ábrából kiderül, h o g y a B u d a i Márga és a Tardi A g y a g rétegtani helyzeté­ nek ismerete nem mellőzhető a Hárshegyi H o m o k k ő településének teljes meg­ értéséhez. Tudománytörténeti o k o k b ó l is röviden érintenünk kell ezt a témát — bár meghaladja e tanulmány kereteit — , mivel a mai napig általános nézet szerint ezek a Hárshegyi H o m o k k ő heteropikus fáciesei. A Budai Márgával való összefogazódás legcsekélyebb n y o m á t sem találva, j o g o s a n vonhatjuk le azt a következtetést, h o g y e hiány o k a az, h o g y a Hárs-

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

355

hegyi H o m o k k ő fiatalabb a Budai Márgánál. M O N O S T O R I M . ( 1 9 7 3 ) szerint a Budai Márga partközeli fácieseit nummuliteszes mészkő és mészmárga képvi­ selheti. * B o n y o l u l t a b b a Tardi A g y a g g a l való kapcsolat kérdése. A Buda-pilisi terüle­ ten a Rózsadomb-Fillér-utcai fúrás, valamint a csillaghegyi téglagyári profil tanulmányozása n y o m á n ú g y találtuk, hogy a Tardi Agyag három tagozatra o s z t h a t ó ( B Á L D I et al. 1 9 7 3 , 1 9 7 4 ) . E z e k alulról felfelé a k ö v e t k e z ő k : a) A priabonien mészmárgából folyamatosan kifejlődő laminit-összlet mész­ márga betelepülésekkel, kaolinosodott tufazsinórokkal, tengeri faunával. A nannoplankton В . В Е К Е M . szerint az N P — 2 1 — 2 2 (alsóoligocén) zónát jelzi, alsóoligocénre utal a foraminifera-fauna is (SZTRÁKOS K . 1 9 7 4 ) . E z a tagozat azonos lehet a J Á M B O R et al. ( 1 9 6 9 ) által „andezittufa, lemezes a g y a g m á r g a " néven leírt összlettel. b) 1 5 — 3 0 m vastag tufás (kaolinos) homokko-oeiefe?^«« halfogakkal, cápa­ fogakkal (Csillaghegy). c) Laminit (legalább 2 0 m) édes- és csökkentsósvízi faunával („édesvízi halak és teknősök, rengeteg n ö v é n y m a r a d v á n y " a „ B o h n - f é l e " téglagyárból I D . N O S Z K Y J . ( 1 9 3 9 ) szerint; Halitherium és Miliammina-Ammobacidites fauna Csillaghegyről H O R V Á T H

M . szerint in B Á L D I et al. 1 9 7 4 ) .

E z a felső t a g o z a t

v á l t a k o z v a m e g y át fedőjében a Kiscelli A g y a g b a (Szépvölgy: L E L K E S G Y . 1 9 7 0 ; Csillaghegy: N A G Y M A R O S I A .

1974).

A Tardi Formáció hasonló hármas tagozódását a mezőkeresztesi területen B. M A K K

A. ( 1 9 7 5 )

m u t a t t a ki.

S Z T K Á K O S K . (1975) a fenti a d a t o k i s m e r e t é b e n l e g u t ó b b a b) és c) t a g o z a t o t — sze" r i n t ü n k n e m kielégítő biosztratigráfiai alátámasztással — a k ö z é p s ő o l i g o e é n b e s o r o l j a és a tufás h o m o k k ő b e t e l e p ü l é s t transzgressziós b á z i s k é p z ő d m é n y n e k tartja. E l e i n t e m i is h a j l o t t u n k arra, h o g y a fenti h o m o k k ő v e t a H á r s h e g y i F o r m á c i ó b e é k e l ő d ő „ n y e l v é n e k " t e k i n t s ü k . A h o m o k k ő r e települő l a m i n i t édes- és c s ö k k e n t s ó s v í z i jellege a z o n b a n s e h o g y s e m k o r r e l á l h a t ó a t ú l n y o m ó a n tengeri k i f e j l ő d é s ű H á r s h e g y i H o o m o k k ő v e l . E g y é b k é n t s e m l e h e t transzgressziós a z o l y a n édes- és c s ö k k e n t s ó s v í z i k é p z ő d m é n y , m e l y k é t tengeri f o r m á c i ó k ö z ö t t (alsó T a r d i és K i s c e l l i A g y a g ) foglal h e l y e t f o l y a m a t o s r é t e g s o r b a n , h a n e m é p p az e m e r z i ó m a x i m u m á t j e l z i ! A tengeri, transzgressziós H á r s h e g y i H o m o k k ő m e d e n c e b e l s e j i m e g f e l e l ő j e a felső t a r d i l a m i n i t n á l m é l y e b b és n y í l t a b b tengeri m i l i ő t t ü k r ö z ő , f e d ő tengeri f o r m á c i ó , t e h á t a K i s c e l l i A g y a g l e h e t . T e r m é s z e t e s e n a felső t a r d i l a m i n i t f i n o m - r é t e g t a n i , k o m p l e x ö k o l ó g i a i - b i o s z t r a t i g r á fiai v i z s g á l a t a m é g h á t r a v a n és c s a k e z d ö n t h e t i el v é g l e g e t a g o z a t regressziós, transzgreszsziós, v a g y é p p e n s t a g n á l ó j e l l e g é t .

E g y e s szelvényekben a Hárshegyi H o m o k k ő transzgressziója oszcillációs jel­ legű v o l t (Pesthidegkút-Tökhegy, Pilisszentkereszt-Szurdok, PilisvörösvárŐrhegy), amit brakkvízi betelepülések jeleznek. A Dorogi-medence D K - i pere­ mén (pl. Kesztölc) n e m ritkák a, b) típusú Hárshegyi H o m o k k ő b e n ( B Á L D I T . & N A G Y M A R O S I A . 1 9 7 6 ) a lemezesen hasadó, néha majdnem laminitnekminősít­ hető betelepülések (? a tardi laminittel való összefogazódás). Mindezek alapján nem zárható ki teljesen, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő legal­ só rétegei egyes szelvényekben a felső-Tardi laminittel egyidősek. Valószínűbb­ nek látszik azonban, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő bázisa — legalább is a Buda-pilisi területen — a Tardi A g y a g és Kiscelli A g y a g váltakozó átmeneti részével korrelálható, vagyis az áramlások erősödésének, a tengeri miliő tér­ hódításának kezdetén indult meg lerakódása a peremeken. " A kézirat lezárása után mi is észleltünk az FTV József-hegy-4. sz. Mandula utcai szelvényben a Budai Márgába közbetelepülő gradált flecsuszamlásból eredő) nummuliteszes mészkőpadokat.

Földtani

356

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Országos léptékben a Tardi A g y a g önálló formáció-jellege s o k helyen meg­ kérdőjelezhető. В . В Е К Е M. R e c s k környékéről m u t a t o t t ki N P 2 1 — 2 2 zónába tartozó, tehát a Tardivál egyidős Kiscelli A g y a g o t , míg az Egerszalók—2 fúrásban és Eger mellett a Kis-egedi szelvényben, t o v á b b á a 2 . sz. téglagyárban laminites kifejlődésű Kiscelli A g y a g o t találunk. Ilyen értelemben van középsőoligocén „ T a r d i " is, ezért helyesebb ú g y fogalmazni, h o g y a Tardi A g y a g általában n e m más, mint a Kiscelli A g y a g laminites fáciese. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő — tele­ pülési helyzete szerint — a Kiscelli A g y a g transzgresszív bázis-képződménye, mely a peremeken helyettesítheti is azt. A temporalis transzgresszió elvének megfelelően ( B Á L D I , 1 9 7 1 ) heterokron kőzettest, a peremek felé haladva fiata­ lodó jelleggel. A Budai Márga egésze, a Buda-vidéki Tardi Agyag n a g y része, v a g y teljes egésze idősebb a Hárshegyi H o m o k k ő n é l .

2.

A Hárshegyi Homokkő kőzetfáciese

(NAGYMAROSI

András)

K ő z e t t a n i vizsgálataink viszonylag kevéssé alkalmasak a keletkezési kör­ nyezeti v i s z o n y o k rekonstruálására, mivel egyrészt a Hárshegyi H o m o k k ő utólag k o v á s o d o t t , másrészt a párhuzamosan f o l y ó faunavizsgálatok az üle­ dékképződés környezetére vonatkozólag p o n t o s a b b információkat nyújtanak. H a a kovásodás o k o z t a kőzettani változásoktól eltekintünk, a formáció két fő kőzettípusra osztható: v á l t o z ó szemcsenagyságú h o m o k k ő r e és a lencsésen betelepülő tűzálló agyagra. A homokkőrétegek közepes szemcseátmérője a konglomerátumos durvaho­ m o k k ő t ő l a h o m o k o s aleuritig változik. E g y - e g y vertikális szelvényben kevés szemcsenagysági változás észlelhető. A Hárshegyi H o m o k k ő F o r m á c i ó n belül horizontálisan általános szemcsefinomodás tapasztalható nyugati, illetve déli irányban. E z a h o m o k s z e m c s é k nagyságán, a kavicsanyag és az agyagfrakció gyakoriságán is lemérhető. A legdurvább h o m o k k ő - és konglomerátumrétegek a budai vonal mellett vannak. Lényeges különbség tapasztalható az elkovásod o t t és az eredeti Hárshegyi H o m o k k ő k ö z ö t t szemcsenagyság tekintetében is. A k o v á s a) típusú h o m o k k ö v e k d u r v á b b szemcséjűek, mint a n e m k o v á s b) típusú finomszemcsés agyag- és aleurittartalmú h o m o k k ö v e k . A j ó permeabilitású d u r v a h o m o k ö v e k általában átkovásodtak, míg a magas agyagtartalmú, rossz permeabilitású h o m o k k ö v e k általában nem. Aza) típusú h o m o k k ő általában j ó l , mérsékelten j ó l szortírozott, a b) típusú aleuritos, agyagos h o m o k k ö v e k t ö b b n y i r e rosszul szortírozottak. A durva­ szemcsés v á l t o z a t o k rétegzése makroszkóposán n e m szembeötlő. Ezek áramló vízben ülepedtek le, keresztrétegzést is észleltünk néhány feltárásban. Hullám­ fodrot e g y helyen találtunk (Solymár, Várerdő-hegy). Általában gyakori a Hárshegyi H o m o k k ő b e n a szenes v a g y limonitos, teredós uszadékfa. A Hárshegyi H o m o k k ő karbonáttartalma az a) típusnál gyakorlatilag nulla, a b) típusnál k b . 1 0 — 2 0 % . A hárshegyi formáció tűzálló agyagbetelepülései főleg szabálytalan lencsék formájában jelentkeznek. E z e k n e k vastagsága gyakran csupán néhány d m , de a R o m h á n y i - r ö g területén közel 8 0 m vastag. A Buda-Pilisi-hegységben csak v é k o n y a n fejlődtek ki. A Hárshegyi H o m o k k ő anyaga csaknem kizárólag k v a r c , elvétve kevés földpátot és muszkovitot tartalmaz, 1 % körüli mennyiségben. Törmelékes

/. ábra. A Hárshegyi Homokkő települési helyzete néhány jellemző profilban a Buda-pilisi területen és a Cserhátban Abb. 1. Lagerungsposition des Hárshegyer Sandsteins in einigen charakteristischen Profilen im Buda-Pilis-Baum und im Cserhát

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

357

eredetű nehézásványai: cirkon, rutil, turmalin, gránát, epidot, disztén ( K A S Z A N I T Z K Y F. 1 9 5 6 , és saját vizsgálataink), és monomineralikus jellege jelzi esetleg t ö b b s z ö r is át halmozott, érett üledék voltát. A Hárshegyi H o m o k k ő anyagának magmás-metamorf eredetét a kavics­ anyagvizsgálat is alátámasztja ( H A R T A I É . 1 9 7 5 ) . A z összlet bázisán s o k helyütt néhány d m v a g y m vastagságú karbonátka­ vicsréteget találunk. E z az abráziós konglomerátum minden esetben a fekvő karbonátos k é p z ő d m é n y anyagából származik. A karbonátos törmelékanyag mennyisége a rétegsorban felfelé haladva csökken, m a j d kimarad (az a) típusú h o m o k k ő esetében).

2. ábra. A Hárshegyi Homokkő fontosabb kövület-lelőhelyei a Budai-hegységben és a Pilisben. J e l m a g y a r á z a t : 1. Kövületlelőhely 2. Wichtigere Fossilfundorte im Hárshegyer Sandstein aus dem Budaer Gebirge und dem Pills. Z e i c h e n ­ e r k l ä r u n g : 1. Fossilfundort

Abb.

358

A Hárshegyi Homokkő kavicsainak anyaga, mérete és görgetettségi értékei (HARTAI É . 197b) Lithologische Zusammensetzung, Korngrösse und Abrollungswerte der Gcrölle des Hárshegyer Sandsteins <ß. IIARTAI 1975) I. táblázat — Tabelle I A minta száma

1

Felsőpetény Ж—25 37,1 m

A mintavétel helye

kvarcit

Kavicsok mennyisége és mérete

grafitpala

3

Felsőpetény M—25 34,1—35,6

Felsőpetény Szarvas-

4

Felsőpetényi út felett

D

6

PilisborosKövesbérc

Budapest Hárshegy Ii

Pesthidegkút Tökhegy

8

9

10

Budapest Hárshegy hkő alja

Pilisszent-

Üröm Ezüsthegy

A.

88% 2-8 mm

90% 2 - 2 0 mm

74% 2-20 mm

85% 1 - 4 mm

87% 3 - 8 mm

86% 2 - 8 mm

2

5% 2—10 mm

5% 2—6 mm

6% 2—10 mm

8% 2—10 mm

1—i^mm

3-8

6% mm

10% 2 - 8 mm

8% 2 = 1 5 mm

7% 2-5

i% 2—5 mm

17% 2—10 mm

10% 1 - 3 mm

2-6

7% mm

3

4% 5 mm

mm

S db 4 - 5 mm

egyéb

fcovásodott fa, kovacsík

Méret

7

87% 2—20 mm

dolomit

Kvarckavicsok OPV vizsgálata

5

8—8

mm

8—8

mm

3—8

mm

4 db 2 - 3 mm

Fehérhegy

90% 8 mm

95% 2 -25 mm

2-6

7% mm

2% 8 - 1 0 mm

2-4

3% mm

3% 3 -20 mm

2

2 db 3 mm

100% 4—30 mm

csillámpala 1 db 7 mm

3—8

mm

2-3

mm

3-8

mm

3—8

mm

3-8

mm

0%

30

26

23

32

37

44

46

49

p%

60

60

59

55

50

49

44

41

10

14

18

13

13

7

10

10

5-12

58

25

17

mm

Földtani Közlöny 106. kötet, á. füzet

kvarc

2

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

359

A magmás és m e t a m o r f kavicsok m a x . 6 — 7 cm-es betelepülésekben, dur­ v a h o m o k k a l keveredve jelentkeznek. E g y e d i méretük és összmennyiségük a Cserháttól D-re haladva fokozatosan csökken. R o m h á n y b a n nem ritka a 1 0 cm-es kavics, a Budai-hegységben a kavicsok max. 1-2 cm-esek. A vizsgált 1 0 minta kavicsainak anyagát a mellékelt I. táblázat tünteti fel, egyértelműen igazolva a magmás-metamorf eredetet. A magmás kvarcit és a m e t a m o r f palás kvarcit mellett rendszeresen található fekete grafitpalakavics is, amelynek mennyisége a Cserháttól D-felé haladva szintén csökken. A C P V vizsgálatok 3 — 8 m m 0 - ű kavicsokon történtek. A cserháti minták kavicsai kevésbé kerekítettek, mint a buda-pilisi kavicsok ( 3 . ábra). A cserháti minták kavicsanyaga ( 1 — 4 . sz.) kétmaximumos szemcseeloszlási görbéket ad, a buda-pilisi kavicsminták (5 — 8., 1 0 . sz.) szemcseeloszlása e g y m a x i m u m o s . A 9 . sz. minta abráziós. konglomerátumát t ö b b m a x i m u m o s görbe jellemzi. Összefoglalva: a Hárshegyi H o m o k k ő képződése sekély, É É K — D D N y csapású üledékképződési medencében történt. E z t K - e n a Budai-vonal hatá­ rolta le, ahol feltehetőleg egy vízalatti zátonysor húzódhatott. M a is megfigyel­ hető jelenség, hogy ha a partot, v a g y zátonysort viszonylag állandó szélirány mellett, szögben érnek a hullámok, akkor határozott partmenti irányú áramlás (longshore current) alakul ki (KTJKAL 1 9 7 1 ) . Ezeknek sebessége gyakran az 1 , 2 5 m/sec-t is elérheti, ez pedig elég ahhoz, hogy akár 7 0 0 — 8 0 0 g-os kavicso­ kat is görgessen ( T W E N H O E E L 1 9 5 0 ) . E t t ő l az áramlási m a x i m u m t ó l Ny-ra rakodtak le a Hárshegyi H o m o k k ő finomabb szemcséjű változatai. Bár a lehordási terület magmás-metamorf jellege bizonyítható (ez jellemző a Buda-pilisi-hegységben a felsőeocénre és az egész oligocénre is), eltérő véle­ m é n y e k alakultak ki a lehordási terület helyét illetően. V E N D L A . ( 1 9 3 2 ) és S Z T R Ó K A Y K . ( 1 9 3 3 ) a Kiscelli A g y a g és a Budai Márga nehézásványait a Velencei-hegységből származtatta. A Hárshegyi H o m o k k ő esetében e g y esetle­ ges délnyugati lehordási terület óhatatlanul szolgáltatott volna priabonien andezitkavicsot is, m e l y azonban a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l teljesen hiányzik. KASZAINITZKY ( 1 9 5 6 ) a k é p z ő d m é n y lehordási területének a V e p o r kristályos alaphegységét tekintette. A kavicsok minőségi és mennyiségi eloszlása az É-i irányból történt szállítást valószínűsíti szerintünk is. A tűzálló a g y a g o k kaoli­ nitjét ugyancsak E-i eredetűnek tartja R A D N Ó T H Y E . (előadási közlés).

p

3. ábra. A Hárshegyi Homokkő kvarckavicsainak görgetettségi értékei (HARTAI E. 1975) Abb. 3. Abrollungswerte der Quarzgerölle des Hárshegyer Sandsteins ( Й . H A R T A I 1975)

Földtani

360

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

3. A Hárshegyi Homokkő nannoplanktonja ( В . ВЕКЕ M . ) A Hárshegyi H o m o k k ő üledékképződési körülményei a nannoplankton részé­ re nem v o l t a k kedvezőek. A kőzetet ért utólagos hatások (karbonát oldás) még a meglevő nannoplankton megtartási állapotát is rontották, v a g y akár teljesen el is tüntették a coccolithokat. É p p e n ezért a hárshegyi h o m o k k ő összletébe t a r t o z ó f i n o m a b b szemcsés h o m o k , h o m o k k ő , aleuritos agyag illetve tarka a g y a g o k a t vizsgáltam gondosan. A z e r e d m é n y n a g y o n változatos, gyakran a minták legfeljebb 1 — 2 nanno­ plankton elemet tartalmaznak: pl. a Szendehely 5 . fúrásban feltárt hárshegyi h o m o k k ő 8 6 , 0 — 1 2 2 , 1 m k ö z ö t t , a felsőpetényi fúrások Foraminifera tartalmú tűzálló agyagja ( M . 1 9 . 2 4 , 8 — 4 5 , 9 m k ö z ö t t és F P 2 9 2 . 1 4 6 , 6 — 1 5 2 , 9 m ) , a Budakeszi 2 . fúrás 6 , 5 — 1 3 7 m közötti 2 2 mintája, a Budakeszi 4 . fúrás 7 7 , 2 — 7 8 , 2 m , és Budakeszi 6 . fúrás 1 7 , 6 — 9 8 , 4 m közötti n é g y mintája. A solymári Várerdőhegyről és a Pilisszentkereszt alatti S z u r d o k v ö l g y bejá­ ratánál g y ű j t ö t t minták nannoplanktonja rendkívül gyér, a túlnyomórészt áthalmozott alakokon kívül a rossz megtartású néhány autochton faj a k é p z ő d ­ m é n y oligocénen belüH helyzetét n e m adja meg. A Várerdőhegyen mindössze néhány Gyclocargoliihus floridanus ( R O T H et H A Y ) példány nem áthalmozott, míg a Pilisszentkereszt, Szurdokvölgyi szelvény 1 0 mintája közül ötben for­ dultak elő coccolithok, eocén és kréta fajokon kívül gyér példányszámban Gyclocargoliihus floridanus ( R O T H et H A Y ) , Êricsonia muiri ( B L A C K ) , Goccolithus eopelagicus ( B R A M L . et R I E D . ) , Reticulofenestra bisecta ( H A Y et al.), Zygrhablithus bijugatus ( D E F L . ) és Braarudosphaera bigelowi ( G R A N et B R A A R T J D ) . Rétegtanilag értékelhető nannoplanktont a Budakeszi 4 . és Budakeszi 6 . fúrások 1 — 1 mintájában, a Berkenye 4 . fúrás m é l y e b b részén ( 1 7 0 — 2 8 2 m között) és N a g y k o v á c s i községtől Ny-ra, a nagy k ő b á n y a bejáratától a faluba vezető ú t bevágásából g y ű j t ö t t agyagos aleurit mintában találtam ( I I . táb­ lázat). A hárshegyi h o m o k k ő nannoplanktonja hasonló a kiscelli agyagéhoz, vala­ mennyi faj a kiscelli agyagban is megtalálható. Rétegtanilag az N P 2 4 nanno­ plankton zónánál ( M A R T I N I 1 9 7 1 ) idősebb nem lehet, a Gyclocargoliihus abisectus ( M Ü L L E R ) és Reticulofenestra lockeri M Ü L L E R fajok jelenléte alapján. A középsőoligocén szintezése a zónajelző Sphenoliihus-ók fejlődési sorára alapul. N e m trópusi területen ezek azonban ritkán találhatók. Ezért helyette­ sítésül az N P 2 4 z ó n a bázisául általánosan elfogadott a Cyclocargolithus abi­ sectus belépése ( M Ü L L E R 1 9 7 0 , R O T H , BATJMANN et B E R T O L I N O 1 9 7 1 , B U K R Y

1 9 7 3 ) . A Reticulofenestra lockeri M Ü L L E R fajt M Ü L L E R ( 1 9 7 0 ) az N P 2 3 zónától (rupélien) k e z d ő d ő e n jelzi, alsóoligocénből Németországban sem ismert. A z N P 2 3 z ó n a helyzete a Paratethysben még tisztázatlan, m é l y e b b oligocén, tardi rétegekből (pl. Budapest R 8 / 3 Fillér utcai fúrás) a Reticulofenestra lockeri nálunk is hiányzik, a kiscelli agyagtól kezdve azonban általánosan elterjedt az oligocénben.

4.

Kisforaminifera-fauna

(HORVÁTH

MÁKIA)

Kisforaminifera-faunát a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l eddig egyedül M A J Z O N L . ( 1 9 5 2 , 1 9 6 6 ) említett, R o m h á n y környékén gyűjtött finomszemű h o m o k k ő b ő l .

A nannoplankton a Hárshegyi Homokkőben Nannoplankton im Hárshegyer Sandstein

Cyclocargolithus abisectus (MULLER) Discolithina enormis LOOKER

а

а

Т

278,2—282,

233,1—234

а

265,2—271,

223,9—228

а 250,4—253,

1

а

258,7—262,

а

213,3-215

178,5—178

190,0—192

а

. о

о

1 а

1

а

1

О

ООО

Reticulofenestra lockeri MULLER Cyclocargolithus floridanus (ROTH et H A T )

ООО

WILC.)

Reticulofenestra bisecta ( H A T et al.)

а

•о

170,3—173

О

а

О

О

X

о

X

О

X

О

О cf

cf Discolithina Discolühina Discolithina Discolithina Zygrablithus

latelliptica BÁLDI ВЕКЕ multipara (KAMPTNER) pulchra (DEFL.) segmenta Виквт et PERC. bijugatus (DEFL.) Sphenolühus morijormis (BRONN, et STRADNER) Braarudosphaera bigelowi (&RAN et BRAAHUD)

Áthalmozás: eocénből

felsőeocénből krétából

О X •

О

о

о

х

A Hárshegyi Homokká Formáció

а

NAGY­ KOVÁCSI

et al.:

Ericsonia muiri (BLACK) Chiasmolühus alius (BUKBY et РЕНО.) Helicopontosphaera cf. compacta (BRAML. et

а

о

a

Nannoplankton

BUDA­ K E S Z I 4.

II.

Bald г

6.

76,2—82 m

4.

1. minta fin homokos

BERKENYE

táblázat — Tabelle

2. minta ag;

II. BUDA­ KESZI

о

= gyakori «• elég gyakori = ritka

361

362

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Jól értékelhető, autochton kisforaminifera-faunát találtunk az alábbi fúrá­ sok, ill. felszíni minták Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l és a hozzá kapcsolódó aleuritokból, agyagokból: — B u d a k e s z i — 2 , — 3 , — 4 . sz. fúrások: finomszemű hárshegyi h o m o k k ő — felsőpetényi területen: M — 1 9 . sz. fúrás 3 3 , 7 — 3 6 , 0 m k ö z ö t t tűzálló agyag 2 0 , 0 — 2 4 , 8 m k ö z ö t t kiscelli agyag M — 2 5 . sz. fúrás 3 2 , 5 — 3 3 , 5 m k ö z ö t t tűzálló agyag F P — 2 9 2 . sz. fúrás 1 4 6 , 6 — 1 5 2 , 9 m k ö z ö t t hárshegyi h o m o k k ő — Szendehely—5. sz. fúrás 8 6 , 0 — 8 7 , 5 m k ö z ö t t hárshegyi homokkő/kiscelli agyag átmenet 8 3 , 0 — 8 6 , 0 m k ö z ö t t kiscelli agyag bázisa — B e r k e n y e — 4 . sz. fúrás 2 3 3 , 1 — 2 6 2 , 0 m k ö z ö t t kiscelli agyag betelepülés hárshegyi h o m o k k ő b e n 1 7 8 , 5 — 1 7 9 , 0 m k ö z ö t t hárshegyi h o m o k k ő — ürömi márgabányából f i n o m h o m o k o s , agyagos aleurit — pilisszentkereszti Szurdokból f i n o m h o m o k o s , agyagos aleurit. A budakeszi fúrásokban talált kisforaminifera-faunák azonosak, szinte kizá­ rólag agglutinált házú formákat tartalmaznak. Legjellemzőbb alakjai a Cyclammina-, Haplophragmoides-, Trochamminaés Rhabdammina-félék. Réteg­ tanilag legfontosabb faj az asszociációkban a Triplasia aff. hungarica, mely M A J Z O N L . szintbeosztása alapján a rupéli négyes szint jellemző alakja. A faunaösszetétel és a Triplasia faj alapján a finomszemű Hárshegyi H o m o k k ő ezen a területen a Kiscelli A g y a g formáció alsó szakaszának felel meg. A foraminifera-faunák h o m o k o s aljzatú, normálsósvízi tengerben, középső selfterületen élhettek, 3 0 — 5 0 m-es mélységhatárok között. A felsőpetényi területen az M — 1 9 . sz. fúrás szelvényében a 2 0 , 0 — 2 4 , 8 m közötti Kiscelli A g y a g bázisrétegekben a budakeszihez hasonló faunát talál­ tunk. A Siphonina reticulata ( C Z J Z E K ) és Uvigerina hantkeni CTJSHMAN et E D ­ W A R D S fajok gyakorisága figyelhető meg a 4 2 , 0 — 4 5 , 0 m k ö z ö t t harántolt tűz­ álló agyagban. A z M — 2 5 . sz. fúrás 3 2 , 5 — 3 3 , 5 m közti tűzálló agyagjából előkerült kisforaminifera-faunában jellemzők a Gyclammina-, Haplophragmoides-iélék, a Tritaxia szabói és a Triplasia aff. hungarica. E faunák összetétele és jellege is hasonló a budakeszi fúrások faunáihoz. Legérdekesebb az F P — 2 9 2 . sz. fúrás Hárshegyi H o m o k k ö v é n e k bázisáról meghatározott kisforaminifera-fauna. A kvarcszemcsés iszapolási maradékból Tritaxia szabóis asszociációt sikerült kiválogatni. A fenti kisforaminifera-faunák a u t o c h t o n o k , az egyedek megtartási állapota és a sok echinida vázelem alapján. A z echinida vázelemek gyakorisága a foraminifera-faunák paleoökológiai körülményeinek megítéléséhez is segítséget ad. A z echinidák csak normál sótartalmú tengervízben élnek, a nagyméretű vázelemek áthalmozása n e m valószínű. A kisforaminifera-faunák élettere nor­ mál sósvízi, nyílttengeri sekélyself környezet lehetett, k b . 5 0 m-es vízmélység­ gel. A z F P — 2 9 2 . sz. fúrás Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l kiválogatott foraminiferafaunához hasonló, de annál gazdagabb fauna került elő a Szendehely—5. sz. fúrás 8 6 > 0 — 8 7 , 5 m-es mintájából, mely a Hárshegyi H o m o k k ő és a Kiscelli agyag határáról származik. A faunában a Tritaxia szabói mellett gyakoriak a Vulvulina-k, Spiroplectammiria-k, Karreriella-k. A 8 3 , 0 — 8 6 , 0 m közti szakasz

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

363

a Kiscelli A g y a g legalsó rétege. í'oromwi/ero-faunájában g y a k o r i b b á válnak a mészvázú foraminiferák, az asszociációk heterolepás-uvigerinás jellegűek, nagy Cyclammina-'kal, gyakori Tritaxia szabói-ved. A z alsó minta asszociációja sekélyself környezetre, míg a magasabb minta faunája külsőselfre, esetleg felsőbatiális zónára, normál sósvízi körülményekre, legalább 50—100 m-es vízmély­ ségre utal. A Berkenye—4. sz. fúrás 233,1 — 262,0 m közötti Kiscelli A g y a g betelepülése kisforaminifera-faunájában a Heterolepa-k, Gyclammina-k jellemzők, gyakoriak a Quinqueloculina seminula faj kőbelei. E fauna a Quinqueloculina-k kivételével hasonló a Szendehely—5. sz. fúrás h o m o k o s aleuritjából előkerült faunához. A 178,5—179,0 m k ö z ö t t i Hárshegyi H o m o k k ő minta kisforaminifera-faunájá­ ban a Spiroplectammina carinata faj kiugró egyedszámú. A pilisszentkereszti agyagos aleurit kisforamfnifera-faunája rotaliás asszo­ ciáció, uralkodó fajok a Rotalia kiliani és R. propinqua. Egyetlen mintában plankton foraminifera egyedek is voltak, melyek megtartási állapota eltérő a mészvázú bentoszétól. Jelenlétük az eocénből történt áthalmozással v a g y egyidejű tengeráramlattal való besodródással magyarázható. A z ürömi márgabánya finomhomokos, agyagos aleuritjának iszapolási mara­ dékában Ammomarginulina-Ammobaculites-Rhabdammina összetételű fauna található. Ehhez hasonló kisforaminifera-fauna került elő a Pilisvörösvár-Őrliegy-i Hárshegyi H o m o k k ő b ő l . A rotaliás és ammomarginulinás faunaegyüttesek rétegtani helyzetét erős fáciesfüggőségük miatt nehéz megítélni. Irodalmi adatokra, ül. a települési helyzetre támaszkodhatunk a korkérdés tisztázásánál. Jelen vizsgálatok alap­ ján N . G E L L AI Á. (1966, 1973) megállapítása valószínűsíthető, aki az említett asszociációkat M A J Z O N L . 4-es szintje heteropikus fácieseként értékelte. A z ammomarginulinás faunák sekélyvízi öblökben éltek, mely csökkentsósvízű öblök időszakosan összeköttetésben állhattak a normál sósvízű nyíltten­ gerrel. Ennél kissé m é l y e b b vízinek tekinthetjük a rotaliás asszociációkat, melyek uralkodóan 10—30 m-es mélységű, még csökkentsósvízű közegben élhettek. E b i o t ó p kapcsolata a nyílttengerrel állandóbb lehetett. Összefoglalva: a különböző Hárshegyi H o m o k k ő fáciesekben talált kisfo­ raminifera-faunák a Kiscelli A g y a g alsó szakaszának faunáival összehasonlít­ hatók. K ö z ö s fajok: Triplasia aff. hungarica ( M A J Z O N ) , Tritaxia szabói ( H A N T ­ K E N ) , Uvigerina hantkeni C U S H M A N et. EDWABJDS, Cyclammina-k, Heterolepa-k {III. táblázat). Ezek közül csak a Triplasia aff. hungarica „szintjelző" ( M A J z o N - f é l e 4-es szint, ill. S z T E Á K O S - f é l e Cassidulina vitálisi-s fácies). A többi faj vertikális elterjedése n a g y o b b , de együttelőfordulása a középsőoligocénre jellemző. A Hárshegyi H o m o k k ő foraminifera asszociációit a Kiscelli A g y a g g a l azonos korúnak tekinthetjük, azaz középsőoligocénnek.

5.

A

solymári Lepidocyclinák

(KECSKEMÉTI

Tibor)

A z oligocén k é p z ő d m é n y e k k o m p l e x újravizsgálata során ismét előtérbe került a solymári Várerdőhegy régóta és sokat vitatott eocén-oligocén szelvé­ nye, melynek felső meszes h o m o k k ő rétegei Orbitoid-típusú nagyforaminiferákat tartalmaznak. A régebbi irodalomban ( K O C H A . , 1871; H O F M A N N K . , 1871) ezek Orbitoides papyracea néven szerepeltek. K é s ő b b R O Z L O Z S N I K P . (1925) Lepidocyclinákat

Földtani

364

Közlöny

A Hárshegyi Homokkő és a közbetelep ült Kleinforaminiferen-Pauna des

106.

kötet,

4.

füzet

Kiscelli Agyag kisforaminifera-faunája

Hárshegyer Sandsteins und

des

dazwischen gelagerten Kisceller Tones

III.

táblázat — Tabelle

n Rhabdammina abyssorum M . SAKS Rhabdammina aff. anniUata ANDREAE Rhabdammina disrecta BRADY

X

Bathysiphon filiformis M . SABS Bathysiphon taurinense SACCO Saccammina sphaerica M . SARS Ammodiscus incertus (ORBIGNY)

Glomospira charoides (J. et P.) Reophax pilulifera M . SABS

Reophax sp. Haplophragmoides canariensis (ORB.)

Haplophragmoides aff. deforme (Aim.) Haplophragmoides aff. glomerulus (BR.) Haplophragmoides latidorsatus (BORN.)

Haplophragmoides sp. Cyclammina Cyclammina Cyclammina Cyclammina

cancellata BRADY acutidorsata (HANTKEN) emaciaia ( B R A D Y ) rotundidorsata (HANTKEN)

Ammobaculites sp. Ammomargimdina aff.

foliacea (BRADT)

Ammomarginulina sp. Triplasia aff,

hungarica (MAJZON)

X

X

X

x

X

X

X

X

Rhabdammina sp. Hyperammina sp.

X X

X

X

X X

X

X

X

x

X

X

X

X X X X

x x

X X X X X X X

X

x

x

X X

X X

x

Triplasia sp.

x

x

x

Spiroplectammina carinata ( O R B I G N Y ) Spiroplectammina deperdita ( O B B I G N T ) FwZîmZtiia capréolus OBBIGNT FMÍuwZma pectinata HANTK.EN Textularia agglutinans ORBIGNY Textularia goesi CUSBMAN Textularia trochus ORBIGNY Textularia sagittula (DEFRANCE) Textularia subflabeüi formis ( H A N T K E N ) Bigenerina nodosaria OBBIGNY Trochammina aff. inflata (MONT.) Trochammina aff. squammata (MONT.)

X

X

x

Trochammina sp. Gaudryna rugosa ORBIGNY

X

Lagena sulcata ( W . et Lenticulina div. sp.

X X

x x x x

X

X X

X X

X X

X X

X X

X

x

x

x

x

X X

X X

x

X X

X X X X x

x

x

X

X X

X

X

J.)

Marginulina bullata ORBIGNY Marginulina pediformis BORNEMANN Marginulinopsis fragaria (GÜMBEL) Pseudonodosaria disrecta (REUSS) Vaginulinopsis gladius (PHTLIPPI) Plectofrondicularia striata (HANTKEN)

x

X

X

Quinqueloculina sp. Pyrgo inornata (ORBIGNY) Sigmoilina celata (COSTA) Triloculina tricarinata ORBIGNT Nodosaria spinicosta OEBIGNY Dentalina pungens REUSS Amphicoryna marginuliniformis (NYIRÔ) Lagena striata (ORBIGNY)

x

X

Tritaxia cubensis ( C . et B . ) Tritaxia havanensis ( C . et B . ) Tritaxia szabói (HANTKEN) JDoTothia textilaroides (CUSHMAN) Karreriella siphonella (REUSS) Martinottiella communis (OBBIGNT) Cyclogyra involens (REUSS) Cyclogyra polygyra (HANTKEN) Quinqueloculina agglutinans ORBIGNY Quinqueloculina seminula (XTNNE)

1

r>>

P.szent

ényi

1

Berken

f

ë

Szende

1

1

СП

48

•s

III.

x

x

X X

X X

Homokkő

Formáció

Guttulina probléma ORBIGNY Guttulina probléma deltoidea REUSS Pyrulina fusiformis (BOEMER) Glandulina laevigata ORBIGNY Fissurina laevigata (REUSS) Neobulimina budensis (HANTKEN) Sphaeroidina bulloides ORBIGNT Sphaeroidína variabilis REUSS Stilostomella approximata (REUSS) Stilostomella elegáns (ORBIGNY) Stilostomella verneuili (ORBIGNY ) Praeglobobulimina ovata (ORBIGNY) Praeglobobulimina pupoides (ORBIGNY) Praeglobulimina pyrula (ORBIGNY)

365

с

Berkenye- 4. sz. fnrás

A Hárshegyi

Felsőpetényi terület

et al.:

Budakeszi terület

Báldi

1

x

X

x X X X X

x X X X

X X

üvigerina hantkeni C . et В . Valvulineria sp. Siphonina reticulata (CZJZEK) Rotalia kiliani (ANDREÁÉ) Rotálta propinqua REUSS Cribrononion hiltermanni ( H A G N ) Cribrononion minutum (REUSS) Globigerina officinalis SUBBOTINA Globigerina praebulloides BLOW S. 1.

X

X X X X

X

X X X

Globigerina sp. Neoeponides schreibersii (ORBIGNY) Planulina costata (HANTKEN) Planulina umeüerstorfi (SCHWAGER) Cibicides tenellus (REUSS) Caucasina oligocenica (KHALILOV) Fursenkoina schreibersiana (CZJZEK) Allomorphina trigona REUSS Alabamina tangentialis (CLODIUS) Gyroidina sőtdanii (ORBIGNY) Anomalina affinis (HANTKEN) Anomalina cryptomphala (REUSS) Anomalinoides granosus (ORBIGNY) Anomalinoides grosserugosus (GÜMBEL)

X x

X X

X X

x X

X X

X

X

X

X X

X

Cibicidoides pseudoungerianus (CuSfíMAN) Cibicidoides ungerianus (ORBIGNY) Heterolepa bullata (FRANZENAU) Heterolepa costata (FRANZENAU) Heterolepa dalmatina (VAN BELLEN) Heterolepa dutemplei (ORBIGNY) Heterolepa propinque (REUSS) Almaena osnabrugensis (ROEMER)

X

X

X X

X X x

ismert fel ezekben, majd M É H E S K . ( 1 9 4 3 ) megerősítve R O Z L O Z S N I K P . felis­ merését és határozását Lepidocyclina dilatata ( M I C H E L O T T I ) fajt közöl innen, s a bezáró k ő z e t korát alsóoligocénnek adja meg. A z Orbitoid-tbpueú Foraminiferák feldolgozására irányuló vizsgálatainkat nagyrészt B Á L D I T . és munkatársai, kisebb részben pedig M O N O S T O E I М . ( 1 9 6 4 ) által felvett szelvények anyagán végeztük. A legjobban feltárt szelvény (a Várerdőhegy D-i feltárása) alsó tagjai (echinoideás mészkő, nummuliteszes mészkő, discocyclinidás mészkő) a felsőeocénbe t a r t o z n a k , de a tarkaagyag, ill. homokos-agyagos-kavicsos réteg közbeiktatá­ sával erre települő meszes h o m o k k ő — melyben a kritikus OriníoiíZ-házalkotású Foraminiferák is vannak — kora mindeddig tisztázatlan és vitatott volt : az egyik v é l e m é n y felsőeocénnek, a másik alsóoligocénnek tartotta.

3

Földtani Közlöny

366

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

A meszes h o m o k k ő b ő l származó minták (20 d b ) közül 14 d b tartalmazott Lepidocyclinákat. Gyakoriságuk általában nem n a g y ; 5 mintában találtunk kőzetalkotó mennyiséget. A vizsgálatok főleg felületi csiszolatokon, kisebb részben vékonycsiszolatokon történtek. A metszetek meglehetősen rossz megtartású Lepidocyclinafaunát tártak fel, emiatt csak néhány equatoriális metszetet sikerült nyernünk. A p é l d á n y o k zömben tangenciális, kisebb mértékben axiális metszetek, melyek­ ben inkább csak az alakkör-, mint faji-bélyegek vizsgálhatók, í g y a t a x o n o k p o n t o s meghatározása sok esetben nehéz. A fajok leírásától e keretek közt el kell tekintenünk, így itt csak a fontosabb faunisztikai és rétegtani eredményeket rögzítjük. A Lepidocyclina faunában három taxont különítettünk el: az Eulepidina dilatata ( M I C H E L O T T I ) , az Eulepidina raulini ( L E M O I N E & R . D O U V I L L É ) és a Lepidocyclina (Nephrolepidina) tournoueri ( L E M O I N E & R . D O U V I L L É ) . K ö z ü ­ lük leggyakoribb az eulepidin embrionális apparátusú Eulepidina dilatata. E z a viszonylag könnyen meghatározható faj a lepidocyclinás minták mindegyi­ kében előfordul, néhány mintában mindkét generációjával. N a g y méreténél fogva jelenléte szembetűnő s azt a b e n y o m á s t kelti, mintha egyedül ebből az e g y fajból állna a Lepidocyclina-íaxma,. Utána számszerűleg az ugyancsak eulepidin embrionális apparátussal rendelkező Eulepidina raulini következik. E n y h é n kiemelkedő u m b ó j ú házai t ö b b n y i r e töredékekkel vannak képviselve. A kicsi ( 4 — 5 m m átmérőjű), korongalakú, erőteljes u m b ó j ú Lepidocyclina (Nephrolepidina) tournoueri csak néhány példányban mutatkozik, de jelenléte nephrolepidin elrendeződésű embrionális apparátusa miatt igen fontos. A z előforduló fajok mindegyike meglehetősen tág rétegtani határok között (tulajdonképpen a teljes oligocénben) egzisztál, így a fauna a pontos kort nem jelzi. K ö z e l e b b jutunk azonban a lepidocyclinás k é p z ő d m é n y e k korának p o n t o ­ sításához, ha az embrionális apparátus filogenetikai fejlettségi állapotát vesszük alapul. Ismeretes, a Lepidoeyclinák embrionális apparátusának e g y isolepidin —• nephrolepidin ->- eulepidin —*• pliolepidin fejlődési tendenciája, melyben, bár időben átfedően következnek egymásra, a fejlettebb, specializáltabb típusok egymást k ö v e t ő szakaszos fellépésével e g y n a g y o b b időszakasz kisebb egysé­ gekre b o n t h a t ó . Esetünkben csak a nephro- és eulepidin típus jöhet számításba. A Nephro­ lepidina subgenust reprezentáló nephrolepidin típusnak a lattorfi és rupéli sporadikus előfordulása után, fő elterjedése a „katt-akvitánig", az Eulepidina genust megtestesítő eulepidin típusnak pedig a rupeltől a „katt-akvitánig" tart. Mivel Lepidocyclina-ajíj&guiíkbaurí az eulepidin típus (E. dilatata és E. rau­ lini) 95%-ban, a nephrolepidin típus pedig csak 5%-ban van képviselve, ez arra utal, h o g y faunánk kora rupélinél idősebb nem lehet. Felfelé a határt a nephrolepidin típus igen gyér előfordulása a rupéli/katti határig szorítja le, bár egyértelműen nem zárja ki. A z egyértelmű lezárást a Nummulitesek bizto­ sítják (Nummulites vascus J O L Y & L E Y M . A ) , melyek ha n e m is nagy számban, de a minták többségében a Lepidocyclinákkal együtt vannak jelen, s melyek az eddigi adatok szerint a rupéli/katti határt nem lépik át. A Lepidoeyclinák mellett, a Hárshegyi H o m o k k ő legalsó rétegeiben áthal­ m o z o t t Discocyclina és Nummulites fabianii is előfordul, mely körülmény sokáig gátolta a szelvény korának helyes megállapítását.

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

Makrofauna

(BÁLDI

Tamás)

6.

367

A Hárshegyi H o m o k k ő b e n csak kevés helyen találunk makrofaunát és o t t is nehezen észlelhető-gyűjthető. Indokolatlan azonban a Hárshegyi H o m o k k ö ­ vet

, , k ö v ü l e t m e n t e s n e k " minősíteni. Már H O F M A N N K . ( 1 8 7 1 )

és K O C H

A.

( 1 8 7 1 ) utal tengeri molluszkák előfordulására e k é p z ő d m é n y b e n , majd S C H A F A E Z I K F . ( 1 9 0 2 ) 2 5 t a x o n b ó l álló faunalistában összegzi a Földtani Intézet gyűjteményében őrzött, Solymárról és Budakesziről származó makrofossziliákat. Mostani munkánk során 11 lelőhelyen észleltünk és gyűjtöttünk makrofau­ nát a Budai-hegység, a Pilis és a Cserhát erősen k o v á s o d o t t , a) típusú Hárs­ hegyi H o m o k k ö v é b ő l . Fentieken kívül még n a g y o n s o k feltárásban találtunk teredós uszadékfa-maradványokat, Csobánka mellett pedig Halitherium bor­ dákat. A megtartás majdnem kizárólag kőbeles, lenyomatos (ez a kalcit-teknőkre is vonatkozik). a) Solymár, Várerdőhegy. A lelőhely már K O C H A . ( 1 8 7 1 ) ó t a ismert. A z álta­ la említett néhány fajt F U C H S T H . határozta m e g és a kövületek korát alsó­ oligocénnek ítélte. Vizsgálatainkat M O N O S T O R I M . réteg szerint gyűjtött, d e feldolgozatlan 1 9 6 4 . é v i gazdag anyagára alapoztuk, melyet saját gyűjtéssel egészítettünk ki. A várerdőhegyi fauna a jelenleg rendelkezésre álló leggazda­ g a b b , legjobb megtartású molluszkafauna nemcsak a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l , hanem az egész magyarországi, sekélytengeri i d ő s e b b oligocénből. A megtar­ tási viszonyok itt ui. szerencsésen alakultak: a karbonátos aljzat felett néhány m vastagságban a p H csak minimális kioldást és kovásodást engedett m e g (BÁLDI T . & NAGYMAROSI A. 1976),

í g y — b á r az aragonit-héjakat

kalcit-

pszeudomorfóza helyettesíti — a héjfelszín díszítése sok példányon tanulmá­ n y o z h a t ó . M O N O S T O R I M . ( 1 9 6 4 ) is megfigyelte már, h o g y a kevésbé ellenálló házú formák a rétegsorban felfelé haladva, tehát a karbonátos aljzattól t á v o ­ l o d v a kimaradnak, m í g n e m a h o m o k k ő k o v á s o d o t t , felső részében csak p o r l ó dolomitkavicsok és OAZawM/s-lenyomatok észlelhetők, majd végül ezek is eltűn­ nek. A várerdőhegyi szelvény ( 1 . ábra) í g y kivételes bepillantást enged a Hárs­ hegyi H o m o k k ő kovásodás előtti gazdag faunájába, és e g y b e n illusztrálja azt is, h o g y a hidrotermális f o l y a m a t o k a „ d o k u m e n t u m o k " milyen bőségét sem­ misítették m e g máshol. 5 1 t a x o n t határoztam m e g a faunából ( I V . táblázat), nagy hányadukat faji ill. alfaj i szintig. A fauna így jól értékelhető. A pectinidák gyakorisága alapján legalább 1 5 — 2 0 m tengermélységre következtethetünk. A Chlamys-Eucrassaiella-Loxocardium-Olobularia — közösségnek minősíthető együttes normál­ sósvízi, 1 5 — 3 0 m k ö z ö t t i vízmélységet jelez, az epi- és infauna v e g y e s előfor­ dulása pedig azt bizonyítja, h o g y a lágy mésziszapos aljzaton kemény tárgyak (a meszes h o m o k k ő b e n valóban megtalálható eocén és triász karbonátkavi­ csok) sem voltak ritkák. A tetemes mélység ellenére a karbonát-sziklás part akár száz méteren belül húzódhatott. A fauna kora kétséges v o l t az eocénből történt bemosások, átiszapolódások miatt (pl. Discocyclinák). A I V . táblázat azonban meggyőzően bizonyítja, h o g y a priabonien mészkőre diszkordánsan települő h o m o k k ő faunája nemcsak a priaboniennél, hanem az alsóoligocénnél is fiatalabb. A z elterjedési „átfedé­ s e k b ő l " egyértelműen középsőoligocén (kiscellien, rupélien, N P 2 3 és N P 2 4 alja) adódik. Feltűnő az erős mediterrán befolyás, mely felsőoligocénünkben általában n e m ilyen határozott. A merőben eltérő fácies ellenére 1 8 t a x o n elő3*

Földtani

368

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

A solymári Várerdo-hegy Hárshegyi Homokkövének molluszkafaunája Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins des Várerdő-hegy bei Solymár

IV.

táblázat — Tabelle

IV.

7 1=

ш

Рч Й

I M Pscten arcuatus BROCCHI, 1 8 1 4 Chlamys biarritzensis AROHIAC, 1846 (= Ch. thorenti АКСШАС, 1 8 4 6 ) Ch. oligosguamosus SACCO, 1 8 9 7 Ch. ex aff. miocenicum MICHELOTTI, 1 8 6 1 Ch. cf. deleta MICHELOTTI, 1 8 6 1 Ch. sp. Lentipecten cf. denudatum SOWERBY, 1 8 2 1 Lima guembeli M A T E R in GÜMBEL, 1 8 6 1

H

Й

1

Рч Й

Е

К

и

ж

Е

M

M Е

К К

Е

к к

Е Е Е Е Е

M M

— .

.

M M M

_

M M M

к

«к

M M

Lucina sp. Callista vülanovae DESH. in STUDER (= c. crenata SANDBERGER, 1 8 6 3 ) C. exintermedia SACCO, 1 9 0 0 (= ? C. heberti DESHAYES, 1 8 6 0 ) Palecyora politropa ANDERSON, 1 9 5 8

к

Panopea meynardi angusta NYST, 1 8 3 6 Thracia pubescens bellardi PICIÉT, 1 8 5 5 (=

Th. scabra EOENEN, 1 8 9 4 )

Е Е

к

Е

к

Е

M

в

M M M

в в

M

в

Teredo sp. Turritella archimedis BRONGNIART, 1 8 2 3 T. incisa BRONGNIART, 1 8 2 3 T. asperula simplicula SACCO, 1 8 9 5 T. conofasciata SACCO,1895 vagy T. catagrapha B.OVERETO, 1 9 0 0 T. cf. geinitzi SPEYER, 1 8 6 6 Ceriihium intradentatum DESHÄTES in SANDBERGER, 1 8 6 3 Pirenella ex aff. corrugata BRONGNIART, 1 8 2 3 Diastoma grateloupi ORBIGNY, 1 8 5 0 s. str. Globularia gibberosa GRATELOUP, 1 8 2 7 s. 1.

M

M M M

Е

к

в в M M M

Е Е

Globularia sp. Amaurellina ex aff. scaligera BAYAN, 1 8 7 3

M

Natica sp. Cypraea sp. Drepanocheilus speciosus SCHLOTHEIM:, 1 8 2 0 s. 1. Galeodes dalpiazi VENZO, 1 9 3 7 Ficus oligoficoides SACCO, 1 8 9 1 F. condita BRONGNIART, 1 8 2 3 Semicassis rondeleti BASTEROT, 1 8 2 5 Cassidaria nodosa SOLANDER in BRANDER, 1 7 6 6 Horum dunkeri SPEYER, 1 8 6 2 Babylonia caronis BRONGNIART, 1 8 2 3 Ancilla glandiformis anomala SCHLOTHEIM, 1 8 2 0 AtMeta italica FUCHS, 1 8 7 0 (= ? A. rathieri HEBERT) Lyria ex aff. decora BEYRICH, 1 8 5 3 Acteon gmelini B A Y A N , 1 8 7 0

Conus sp.

а

M

К К

Spondilus sp. Ostrea sp. Megacardita arduini roveretoi VENZO, 1 9 3 7 Cardiocardita laurae BRONGNIART, 1 8 2 3 Eucrassatella carcarensis MICHELOTTI, 1 8 4 7 E. carcarensis protensa MICHELOTTI, 1 8 6 1 E. sulcata speciosa MICHELOTTI, 1 8 6 1 Loxocardium pallasianum BASTEROT, 1 8 2 5 Nemocardium anomalum MATHERON, 1 8 4 2 Laevicardium parile DESHÄTES, 1 8 6 0

a.

2

Pu

S

Е

M M M M M M

к

к к к к

Е Е Е

M M M

к

[

J

1

J e l m a g y a r á z a t : К = kiscelli agyag, E = egri emelet, M = mediterrán, В = boreális; * = gyakori, ** = igen gyakori — * = häufig, = sehr häufig

в

в в в в в в в в

1

1

I

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

369

Csobánka, Hosszú-hegy (I—IV.) Hárshegyi Homokkövének molluszkafaunája Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins von Csohánka, Hosszú-hegy (I—IV)

V. táblázat — Tabelle V

7

7 Рч 25

мJ

|I Ő Barbatia sp. Glycymeris obovata LAMARCK, 1 8 1 9 csoportja Chlamys cf. biarritzensis ARCHIAC, 1 8 4 6 vagy Ch. oligosquamosus SACCO, 1 8 9 7 Ch. cf. deleta MICHELOTTT, 1 8 6 1

Ch. sp. indet. (sűrű bordás) Ostrea sp. indet Isocardia sp. indet. Megacardita arduini roveretoi VENZO, 1 9 3 7 Cardiocardita laurae BROGNNIART, 1 8 2 3 Arctica cf. rotundata BRAUN, 1 8 4 5 Diplodonta rotundata MONTAGU, 1 8 0 3 ( = D. parais COSSMANN, 1 9 2 5 ) és/vagy D. fragilis SAÍJDBERGER, 1 8 6 1

Loxocardium sp. indet. Petecyora politropa ANDERSON, 1 9 5 8 Callista cf. beyrichi SEMPER, 1 8 6 1 С. subarata SANDBERGER, 1 8 6 1 vagy C. beyrichi SEMPER, 1 8 6 1 juv. C. vülanovae D E S H . in STUDER, 1 8 5 3 C. exintertnedia SACCO, 1 9 0 0 Teliina sacyi COSSM. & PEYR., 1 9 1 1 vagy T. ancestralis В ALDI, 1 9 7 3

Teliina ? n. sp. Corbula cf. similis PUCHS, 1 8 7 0 Thracia pubescens bellardi PICTET, 1 8 5 5

Thracia sp. indet. Teredo sp. Turritella conofasciata SACCO, 1 8 9 5 vagy T. catagrapha ROVERETO, 1 9 0 0 T. turgida KOENEN, 1 8 9 1 ? vagy T. archimedis BRONGNIART, 1 8 2 3

T. cf. incisa BRONGNLART, 1 8 2 3 Tympanotomy labyrinthum NYST, 1 8 3 6

Рч 2ч Рч 25

1

я

Я

33

Й

3

11 я

я

I I

Е

II III

I—IV

Ii—in I, I V II I I—III I—IV II—III

I, IV II—III I - I V

II-III

в

к к

Е Е

M M

к к

Е Е Е

M M M

к

В

M

в

к

Е Е

M

в в в в

I I - I V

Е

I—II I I I - H I IV I I—IV

Е

M

к

Е

M M

II II-III

к

Е

II IV II-III II I

к

Е

'-

I

M M

в

в

M M M

в

M

в в

vagy T. marqaritaceus calcaratus GRATELOUP, 1840

Xenophora sp. indet. Ampullina crassatina LAMARCK, 1 8 0 4

Globularia sp. indet. Cypraea sp. indet.

M

Jelek) mint а IV. táblázaton.

fordul a Kiscelli A g y a g b a n is, míg a rokon-fáciesű egeriennel mindössze 20 t a x o n k ö z ö s . A fauna a Kiscelli Agyaggal egyidős, sekély tengeri miliőben élt a középsőoligocénben. b—d) Csobánka ÉNy, Hosszúhegy. A z erdős hegyvonulat négy pontján g y ű j ­ t ö t t ü n k molluszkafaunát. A lelőhelyek az alábbiak: A 338 m m. p.-tói D K - r e a gerinc tájékán (Csobánka I), c) A Szentkúttól É-ra k b . 1 km-re elhagyott kis k ő f e j t ő k (Csobánka II és III), d) A Szentkúttól D N y - r a kis kőfejtő az erdei út elágazásánál (Csobánka IV). S T R A U S Z L. (1923) tesz említést a csobánkai Hárshegyi H o m o k k ő kövületességéről minden t o v á b b i adatszolgáltatás nélkül, egyébként e lelőhelyekre az irodalomban még csak utalást sem talál­ tunk.

370

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Mind a négy ponton erősen kovásodott, baritteléres, a) típusú durva- ill, középszemű h o m o k k ő b e n találhatók a kövületek. A kőbelek és lenyomatok alapján sok esetben csak közelítő v a g y „alternatív" lehetett a meghatározás. E n n e k ellenére ismételt gyűjtéseink során 31 t a x o n gyűlt össze (V. táblázat). Mind a négy fauna tengeri, sekélyszublitorális eredetű. Felismerhető e g y glycymeridás közösség ( I I és I I I ) , melyben a n a g y teknőjű Glycymeris-e\t olyan gyakoriak, mint a felsőoligocén „ p e c t u n c u l u s z o s " ( = glycymeridás) h o m o k o k b a n . E l k o v á s o d o t t „ p e c t u n c u l u s z o s " h o m o k r ó l beszélhetünk. A kovásodás egyébként akkor érte a h o m o k o t , mikor a Glycymeris teknők kissé már elmállottak, k b . olyan mértékben, ahogy jelenleg az egerien (felsőoligocén) h o m o k b a n találjuk őket. A z I. és I V . lelőhelyen diplodontás-tellinás asszociáció ismerhető fel. Mindkét közösség normál-sósvízi, túlsúlyban infauna, ami laza aljzatra, a solymárinál kissé g y e n g é b b , de nem jelentéktelen áramlásokra, szuszpenzió-filtráló táplálkozásra utal. A n a g y Glycymeris teknők gyakran kettősen maradtak fenn, ami alátámasztja a g y e n g é b b áramlásokra v o n a t k o z ó következtetéseinket, hiszen e kagylók igen kis mélységre ássák be magukat. A tenger vízmélységét 15—30 m közöttire becsüljük. A faunák biofáciesei erősen emlékeztetnek a felsőoligocénre. A Solymár Várerdőhegyi faunával v a l ó azonosság azonban bizonyosnak látszik, t o v á b b á a Turritella, a,Tympanotonus és még egy-két t a x o n az egeriennél valamivel idő­ sebb jelleget ad, ezért a középsőoligocén felső része valószínűsíthető, ennél i d ő s e b b kor megnyugtatóan kizárható e) Budakeszi Ny, Hosszúhajtás-hegy ENy-i részén művelt k ő b á n y a . 1 8 taxonból álló egyed-gazdag fauna került elő. A bezáró kőzet kaolinos, k o v á s , fehéres;

Budakeszi, Hosszúhajtós-hegy, Hárshegyi Homokkő molluszkafauna Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins von Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy

VI. táblázat — Tabelle VI.

7 Я

и я

Й

1 •о

й

S

&

РЗ

? Glycymetis sp. indet. Chlamys cf. biarritzensis AROHIAC, 1 8 4 6 ragy Ch. oligosquamosus SACCO, 1 8 9 7

Cardiocardita sp. indet. Eucrassatella ex aff. sulcata SOLANDER, 1 7 7 6 Diplodonta cf. rotundata MONTAGU, 1 8 0 3

Saxolucina sp. indet. Cavilucina sp. indet. Loxocardium cf. pallasianum BASTEROT, 1 8 2 5 Pelecyora polytropa ANDERSON, 1 9 5 8 P. polytropa koeneni NOSZKY. 1 9 3 9 Callista beyrichi SEMPER. 1 8 6 1

к к к к

C. exintermedia SACCO, Í 9 0 0 C. splendida MERIAN, 1 8 5 8

Pholadomya sp. indet. Panopea meynardi angusta NYST, 1 8 3 6 Thracia pubescens bellardi PICTET, 1 8 5 5 AmpuUina crassatina LAMARCK, 1 8 0 4

Jelek mint a IV. táblázaton.

в в в

к

M M

M M

Е

j

Е

Е Е Е

M M

— —

я

s

1

Е Е

Tellina nysti DESHAYES, 1 8 6 0

s !

я

—

M M M

м в в в в в в в

M

Bálái

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

371

szürke finom-homokkő. A kövületek kőbelek és lenyomatok formájában marad­ tak fenn, különösen a csigákon gyakori a plasztikus deformáció. Már H O F M A N N K . (1871) említ Budakeszi Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l makrofaunát, de lelőhelye valószínűleg nem azonos az általunk tanulmányozottal. A V I . táblázatból kitűnik, h o g y Pelecyora—Panopea-Ampullina közösséget találtunk, mely a lágy iszapban m o z g ó , ott élő, szuszpenzió filtráló ill. raga­ d o z ó infauna volt. Normál-sósvízi, a csobánkainál valamivel kisebb energia­ szintű, 5—30 m mélységű környezetet jelez. N e m zárható ki a sótartalom igen ritka ingadozása sem. A fauna erősen felsőoligocén-képű (pl. Callista beyrichi), azonban a kevés adat miatt a középső- és felsőoligocén megnyugtató szétválasztása itt n e m lehetséges. Középsőoligocénnél idősebb kor kizárható. Megemlítjük még, h o g y a lelőhely és Budakeszi falú k ö z ö t t mélyített hat fúrás profilja szerint a Hárshegyi H o m o k k ő felfelé slirre emlékeztető finom­ h o m o k o s aleuritba m e g y át, mely utóbbiban Spatangida, Chlamys cf. biarritzensis fordulnak elő szórványosan. f) Pesthidegkút É, Budaliget, 262 m m. p.-tói É N y - r a levő telken, házalapo­ zásból. Sárgásbarna, középszemű, kovás h o m o k k ő b ő l nagy mennyiségben ke­ rült elő a Chlamys cf. biarritzensis-oligosquamosus alakkörhöz tartozó Pectinida kőbelek és lenyomatok formájában. Áramló, normális sótartalmú tengervízre, 15 — 30 m mélységre utal. g) Pesthidegkút ÉK, Tök-hegy, kőbánya. K o v á s o d o t t , aprókavicsos durva h o m o k k ő egyetlen réteg-lapján a Polymesoda cf. convexa B R O N G N I A R T köbeiéit találtuk tömegesen, melyek k o n v e x oldalukkal felfelé fordított helyzetben kagyló-kövezetet (Muschelpflaster) alkotnak. Mezohalin-brakk (3—10% ), igen erősen áramló vízről tanúskodnak. h) Pilisborosjenő Ny. Kövesbérc Ny-i lejtője, vízmosásos árok. K o v á s h o m o k ­ k ő b e n Chlamys biarritzensis-oligosquamosus fajok valamelyike ( v a g y m i n d k e t t ő ) , Ch. cf. deleta és e g y sűrű bordás, apró Chlamys fordul szórványosan elő. U g y a ­ nitt levéllenyomatok is találhatók, melyek H A B L Y L . szerint az alábbi formák­ hoz tartoznak: Daphnogene bilinica ( U N G . ) K V A C E K & K N O B L O C H , Laurus cf. nobilis L . Celastrus sp. ? v a g y Terminállá sp. ? i) Csobánka K, Csúcs-hegy (357 m ) , kőbánya. A sok teredós uszadékfa mel­ lett e g y osztriga-pad halvány nyomait ismertük fel (valószínű 0. cyathula L A M A R C K ) . E Z partmenti, időnkint ingadozó sótartalmú tengerre utal. A kőzet baritos, kovás. j) és к) Romhány Ny, két kőbánya. N e m ritka a Chlamys biarritzensis és/vagy oligosquamosus. A kőzet kaolinos, k o v á s o d o t t homokkő. Fáciestanilag azonos a pilisborosjenői, v a g y budaligeti faunákkal. Af—k) lelőhelyek faunái közelebbi korhatározásra alkalmatlanok. o

7. A pilisszentkereszti Hárshegyi Homokkő Ostraeoda vizsgálata ( M O N O S T O R I Miklós)

faunájának

A pilisszentkereszti-Szurdok feltárás iszapolási maradékának ostracoda faunájáról a következőket lehetett megállapítani. a) A fauna egyedszámban gazdag, az egyedek szinte kivétel nélkül kettősteknőjűek. A vázak többségét belül kristályos kalcit tölti ki, ezért azok nem választhatók teknőikre, a belső bélyegek nem vizsgálhatók. E z o k b ó l a fajok

372

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

nem bizonyíthatók teljesen kielégítően, sőt az egyik leggyakoribb forma gene­ rikus besorolása is bizonytalan. b) A rétegsorból a következő ostracodák kerültek elő. Cytherella? sp., Cypridae indet., Leguminocythereis cf. lienenklausi OEETLI, Leguminocythereis sp., Costa sp., Pterygocythere sp., Cytheretta cf. variabilis O E E T L I Cytheridea sp. 1., Cytheridea sp. 2., Hemicyprideis cf. helvetica ( L I E N E N ­ K L A U S ) , Hemicyprideis sp. (aff. H. parvula M A L Z et T E I E B E L ) , Schuleridea rauracica O E E T L I , Krithe papulosa ( B O S Q U E T ) , Loxoconcha cf. favata K U I P E E , Loxoconcha sp. с J A z előkerült formák közül — alsóoligocénből leírt fajokhoz hasonló: Hemicyprideis sp. (aff. H. parvula M A L Z et

TEIEBEL)

— rupéliből ismert fajokhoz hasonló: Cytheretta ef. variabilis OEETLI, Hemicyprideis cf. helvetica ( L I E N E N K L A U S ) , (felsőoligocénben is megtalálható) Schuleridea rauracica O E E T L I , Krithe papulosa ( B O S Q U E T ) , (a miocénbe is áthúzódik), Loxoconcha cf. favata K U I P E E — a katti emelet aljáról leírt fajhoz hasonló : Leguminocythereis cf. lienenklau­ si

OEETLI

A fauna ezek alapján rétegtanilag legnagyobb rokonságot az európai rupéli ostracoda faunákkal mutatja. d) A fáciesviszonyokat az ostracoda fauna alapján a következőkben jellemez­ hetjük. V a l a m e n n y i réteg faunája erősen kevert, az alakok egyidőben e g y élőhelyen n e m élhettek. A z egyes alakok ökológiailag az erősen kiédesedett lagunafáciestől az euhalin medencebelseji fáciesig terjedő képet mutatják. Ezen belül a biztosan erősen kiédesedett vízre utaló Hemicyprideis (a fenotipikus d u d o r o s alakok uralkodó megjelenésével !) a magasabb rétegekben sok­ szorosan g y a k o r i a biztosan normális sótartalmú tengeri Leguminocythereis — Costa — Pterygocythere — Cytheretta — Krithe alakok számával szemben. A legfelső rétegben mennyiségük közel egyensúlyban van. A faunakép alakulása arra mutat, h o g y a vizsgált területen csökkentsósvízi laguna alakult ki, melybe időről időre betört a nyílt tenger vize. Ezeket a betö­ réseket kísérték a normális sótartalmú tenger jellemző formái. E z a hatás felfelé erősödő v o l t . 8.

Következtetések

(BÁLDI

Tamás)

A z előző fejezetekből egyértelműen kitűnik, h o g y mind a települési helyzet, mind a fauna a Kiscelli Agyaggal kapcsolja össze a Hárshegyi H o m o k k ö v e t . A nannoplankton az N P 24-es zónánál n e m idősebb, ami felsőrupélient jelent. A nannoplankton mellett a foraminifera fauna is megegyező a m é l y e b b Kiscelli A g y a g é v a l (kissé sekélyebb-tengeri fáciesben megfelel M A J Z O N L . négyes c ö n o z ó j á n a k ) . Különösen érdekes v o l t a solymári Várerdőhegy nagyforaminiferáinak vizsgálata, melynek alapján a Lepidocyclina dilatata- L . tournoueri — Nummulites vascus együttes (Miogypsina nélkül) középsőoligocén korú.* Hasonló lepidocyclinás együtteseket ugyan L O E E N Z ( 1 9 6 9 ) a Pied* A kézirat lezárása óta a pilisborosjenői Kálvária-dombon találtunk a Hárshegyi Homokkő alsó részébe települő nummuliteszes homokos mészkőlencséket, valószínű szintén N. vascus-sml.

В áld

i

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

373

monti-medencében „felsőstampienbe" helyezett, de a N. vascus tartalmú szelvények szerinte is „középsőstampienek". A molluszkák, ugyancsak a vár­ erdőhegyi szelvényben, világosan középsőoligocén kort jeleznek. Általában, ahol a Hárshegyi Homokkőben egyáltalán van értékelhető molluszkafauna, az mindenütt viszonylag „fiatal" jellegű, bár az egerientől többé-kevésbé j ó l elkülöníthető. A pilisszentkereszti szelvény ostracodáinak kora is középsőoli­ gocén. V a l a m e n n y i vizsgált ő s m a r a d v á n y c s o p o r t így a középsőoligocén k o r t tanú­ sítja. A z összefogazódást a Berkenye 4 . sz. fúrás profilja bizonyítja legjobban, ahol a Kiscelli A g y a g és a Hárshegyi H o m o k k ő váltakozását figyelhettük meg. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag báziskonglomerátuma, a peremeken helyettesítő fáciese. E n n e k megfelelően módosul a Hárshegyi H o m o k k ő n e k , mint formációnak kiterjedéséről alkotott eddigi képünk. A 4 . ábrán az a) és b) típusú Hárshegyi H o m o k k ö v ö n kívül ehhez a formációhoz kellett kapcsolnunk azt a vastag

4. ábra. A Hárshegyi Homokkő különböző fácieseinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Alig kovás, meszes-kaolinos Hárshegyi Homokkő ( „ b . típus"). 2. Túlnyomóan erősen kovásodott Hárshegyi Homokkő („a. típus"). 3. Alig kovás, vastag, finomszemű Hárshegyi Homokkő sok agyagos aleuritbetelepüléssel, finomhomokkővel, a Kiscelli Agyaggal váltakozó, átmeneti fáciesben. 4. Barnaköszéntelep vagy indikáció. 5. Budai vonal Abb. 4. Verbreitung der verschiedenen Fazies des Hárshegyer Sandsteins. Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, kalkig-kaolinführend (Typ ,,b"), 2. Hárshegyer Sandstein, vorwiegend stark verkieselt (Typ „ a " ) , 3. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, mächtig, feinkörnig, in einer, mit dem Kisceller Ton wechsella­ gernden Übergangsfazies, 4. Braunkohlenflöz oder -Indikation, 5. Linie von Buda

374

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

aleuritos finom homokkőösszletet is, mely a Kiscelli A g y a g alatt foglal helyet Esztergomtól Cinkotáig, és melyet a Dorogi-medencében SIPOSS Z . ( 1 9 6 5 ) „alsó h o m o k k ö v e s összletnek" nevez. E z t az összletet harántolta az Esztergom 2 0 . sz. fúrás 3 3 0 — 5 6 5 m k ö z ö t t , a 4 4 9 — 5 5 2 m-es mélységközben sok tarka agya­ gos, kőszenes betelepüléssel, brakkvízi Polymesoda-Tympanotonus faunával ill. Miliammina-Ammobaculites mikrofaunával (N. GELLAI A . 1 9 7 3 ) . D e a Dorogi-medencén túl is követhetjük ezt az „alsó h o m o k k ö v e t " a pilismaróti és visegrádi fúrások szelvényeiben, a Szentendre 2 . sz. fúrás profiljában, a gödi és cinkotai fúrásokban. A z utóbbiakban SZTRÁKOS K . (in B Á L D I et al. 1 9 7 3 ) szerint a Tardi és a Kiscelli A g y a g közé települ konkordáns rétegsorban. A z „alsó h o m o k k ő " tehát Göd-Cinkota irányában „ á t l é p i " a budai vonalat. D K felé haladva azonban — ú g y tűnik — szemcsenagysága finomodik, a kőszén­ zsinórok és a tarkaagyagbetelepülések vastagsága erősen csökken, sőt meg­ szűnik, váltakozhat a Kiscelli A g y a g g a l , fáciese tehát n y í l t a b b tengeri lesz. N e m kétséges, h o g y az „alsó h o m o k k ő " a Hárshegyi H o m o k k ő v e l laterálisán összefüggő egységes kőzettestet alkot és ezért a Hárshegyi F o r m á c i ó h o z soro­ landó ( v ö . Rétegtani Irányelvek, F Ü L Ö P J . et al. 1 9 7 5 ) . A térképről ( 4 . ábra) az is kitűnik, h o g y e formáció a budai vonaltól K-re n a g y területeken hiányzik, vagyis e régiókban a Tardira közvetlenül a Kiscelli A g y a g következik homokkő betelepülések nélkül. Mindenesetre SIPOSS Z . ( 1 9 6 5 ) igen j ó l megközelítette a kérdés megoldását, mikor „ E s z t e r g o m v i d é k i hárshegyi típusú, rupéli homokkő­ r ő l " ír (p. 1 2 7 ) , v a g y kijelenti, h o g y „ a rupéli emelet alján találunk olyan k é p z ő d m é n y e k e t , melyek a hárshegyi h o m o k k ő v e l azonos m ó d o n keletkeztek" (p. 1 2 7 ) . Ennek ellenére elkülönít „ v a l ó d i " , alsóoligocén Hárshegyi H o m o k k ö ­ vet, melyet azonban ő maga is csak egy-két szelvényben tudott felismerni (nyilván ott, ahol törések közelében az „alsó h o m o k " bázisrétegei kötöttebbek, k e m é n y e b b e k voltak). A z 5 . ábrán a Kiscelli A g y a g elterjedését és vastagság-térképét tüntettük fel. Csak az összefüggő, m o n o t o n , agyagmárgás aleuritot soroltuk a Kiscelli A g y a g h o z , ezzel — különösen a szénhidrogénkutató perspektivikus fúrások szelvényeiben — a Kiscelli A g y a g vélt vastagsága tetemesen csökkent a Hárs­ hegyi H o m o k k ő („alsó h o m o k " ) javára. A térképről leolvasható, h o g y a Kis­ celli A g y a g N y felé gyorsan kiékelődő tendenciát mutat (Solymáron pl. alig 3 0 m vastag), ugyanakkor E — D csapású, D felé kinyíló árkot találunk Pest alatt. A Dorogi-medence öblöt formált a Telegdi-Roth hátságtól (GIDAI L . 1 9 7 1 ) É-ra. Bizonytalanabb a kiterjedés kérdése a fenti hátságtól D-re, a Balaton-vonal csapásában (a Csákvár 3 3 . sz. fúrás Kiscelli A g y a g j á n a k kora a mikropaleontológiai adatok szerint alsóegerien, a molluszkák alapján lehet esetleg felsőkiscellien is). A budai vonal fácies-határoló szerepe a Kiscelli A g y a g képződésének fiatalabb szakaszában (felsőkiscellien) már n e m tükröző­ dik. Fentiek alapján könnyen megrajzolhattuk az ősföldrajzi térképvázlatot ( 6 . ábra) és e g y átfogó szelvényt ( 7 . ábra). A Tardi A g y a g alsó tagozatainak lera­ kódása után, tehát a középsőoligocén elején ( N P 2 3 kronozóna) a medence­ peremek kiemelkedtek és ekkor játszódott le e kiemelt területeken az infraoligocén denudáció ( T E L E G D I - R O T H 1 9 2 7 ) . A peremi részekről lepusztult a lágy Budai Márga és a Tardi A g y a g (egyes részeken persze még mélyebbre ha­ tolt a denudáció). A medence belsejében ezalatt pangó vizű, euxin fáciesű kör­ nyezetben a Tardi A g y a g felső tagozatának regressziós arculatú üledékei kép­ ződtek, édes- és csökkentsósvízi faunát, bőséges szárazföldi flórát zárva maguk-

Báldi

et ál.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

375

5. ábra. A Kiscelli Agyag elterjedése és vastagságtérképe Budapest tágabb környezetében. J e l m a g y a r á z a t 1. 0 - 1 0 0 m vastagság 2 . 1 0 0 - ? 0 0 m S. 200 - 300 m 4. 3 0 0 - 4 0 0 m 5. 4 0 0 - 5 0 0 m. Nem számítottuk a Kiscelli Agyag­ hoz a homokkővel sűrűn váltakozó, vagy túlsúlyban homokkőből álló mélyebb tagozatot, mivel az utóbbit a Hárshegyi Homokkő 4. ábrán jelölt (3. szám) átmeneti fáciesének tartjuk. A Kiscelli Agyagon kizárólag a monoton, összefüggő, agyagmárgás aleurit-testet értjük Abb. 5. Verbreitung des Kisceller Tones und seine Mächtigkeitskarte in der weiteren Umgebung von Budapest. Z e i ­ c h e n e r k l ä r u n g : 1. о bis 100 m-Mächtigkeit, 2. 100 bis 200m 3. 200 bis 300 m 4. 300 bis 400 m 5. 400 bis 500 m. Das mit dem Sandstein dicht wechsellagernde oder vorwiegend aus Sandstein bestehende, tiefere Glied ist nicht zum Kisceller Ton gerechnet, da dieses für einen Übergangsfazies des Hárshegyer Sandsteins (Abb. 4, Zeichenerklärung 3.) gehalten wird. Unter Kisceller Ton wird ausschliesslich der monotone, zusammenhängende Aleurit-Körper verstan­ den

ba. A z infraoligocén denudáció tehát jelentős területen a középsőoligocén ele­ jére k o r l á t o z ó d o t t (hogy mekkora v o l t ez a terület, azt nehezen ítélhetjük meg a Tardi A g y a g Ny-felé való eredeti kitérjedési határát n e m ismerve). A középsőoligocén fiatalabb szakaszában, az N P 24-es kronozóna idején általános, K - r ő l N y felé terjeszkedő transzgresszió indult meg. E n n e k első lépcsőjeként az infraoligocén denudáció sújtotta terület K - i sávja megsüllyedt, és itt, a budai vonaltól Ny-ra, megindult a Hárshegyi H o m o k k ő képződése diszkordáns településű bázisrétegekkel. Erősen m e g n ő t t a medencébe kerülő, É-ról szállított terrigén anyag mennyisége (az Északnyugati Szárazulat jelen-

376

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

в. ábra. A középsőoligocén ősföldrajzi térképe Budapest tágabb környékén. J e l m a g y a r á z a t ' Л. Hárshegyi Homokkő az alaphegységen diszkordáns településben, fedőjében a Kiscelli Agyag hiányával, fokozatos átmenettel a Törökbálinti, esetleg a Mányi Formációba, tehát a felsóoligocénbe. Peremi fácies, partvidék. 2. Hárshegyi Homokkő diszkordáns településben az alaphegységen, fedőjében Kiscelli Agyag (NP 24-es zóna) folyamatos átmenettel. 3. A fekvőben Tardi Agyag, melyre a Hárshegyi Formációhoz kapcsolandó finom homokköves összlet települ fokozatos átmenettel felfelé a Kiscelli Agyagba. Folyamatos meriencebelseji rétegsor. 4. A Tardi Agyagból Kiscelli Agyag fejlődik ki folyamatosan a Hárshegyi Homokkő teljes hiányával. Folyamatos, mélyebb medencebelseji rétegsor. 5. Barnakő­ széntelep, vagy indikáció. 6. Budai vonal Abb. 6. Paläogeographische Karte des mittleren Oligozäns in der weiteren Umgebung von Budapest. Z e i c h e n e r ­ k l ä r u n g : 1. Hárshegyer Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden mit allmähhchem-Ubergang in die Formation von Törökbálint, eventuell in die von Many, d.h. ins obere Oligozän. Sandfazies, Kustenraum, 2. Hárshegyer Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden der Kisceller Ton (Zone ЖР 24) mit kontinuierlichem Übergang, 3. Im Liegenden der Ton von Tard, der von dem zur Formation von Hárshegy rechnendem Feinsandsteinkomplex überlagert wird, mit allmählichem Obergang in den Kisceller Ton. Kontinuierliche Schichtenfolge des Beckeninneren, i. Aus dem Ton von Tard entwickelt sich kontinuierlich der Kisceller Ton, mit völligem Fehlen des Hárshegyer Sandsteins. Kontinuierliche Schichtenfolge des tieferen Teiles d e Beckeninneren, 5. Braunkohlenflöz oder indikation, 6. Budaer Linie s

t ő s e b b emerziója m i a t t ? ) , és ezt a hordalékot az üledékgyűjtőbe kerüléskor E É K — D D N y irányú, erős partmenti áramlás (logshore current) ragadta magá­ val. A b u d a i vonal víz alatti zátonysora mentén és az attól Ny-ra elterülő sekélyselfen lerakta a durva a n y a g o t és a kaolinit egy részét, míg a finomabb frakciók z ö m e a medence m é l y e b b és n y í l t a b b része fölé sodródott és itt üle­ pedett le, felépítve a Kiscelli A g y a g o t . A Kiscelli A g y a g b a n a n y í l t a b b tenger-

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

377

Folyamatos üledékképződés süllyedés a kőzépsöoligocénben gyorsul 7. ábra. Lito- és kronosztratigráfiai szelvény a Mányi-medencétől Cinkotáig az oligocén formációkról az oligocén végi helyzetnek megfelelően. J e l m a g y a r á z a t : 1. Triász + eocén. 2. Tardi Agyag (alsóoligocén). 3. Hárshegyi Ho­ mokkő: kovás-kaolinos durva homokkő (középsőoligocén, kiscellieu). 4. Hárshegyi Homokkő: átmeneti fácies, aleuritos inom homokkő (középsőoligocén, kiscellien). 5. Kiscelli Agyag (középsőoligocén + alsóegerien). 6. Mányi Formáció (felsőoligocén, egerien). 7. Törökbálinti Homokkő (felsőoligocén, egerien) Abb. 7. l i t h o - und chronostratigraphisches Profil der oligozänen Formationen vom Mányer Becken bis Cinkota. Lage am Ende des Oligozäns Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Trias + Eozän, 2. Ton von Tard (unteres Oligozän). 3. Hárshegyer Sandstein verkieselt, grobkörnig, kaolinführend (Mitteloligocen, Kiscellien), 4. Hárshegyer Sandstein, Übergangsfazies, aleuritführender Feinsandstein (mittleres Oligozän, Kiscellien), 5. Kisceller Ton (mittleres Oligozän + unteres Egerien), 6. Formation von Many (oberes Oligozän, Egerien), 7. Tőrökbálinter Sandstein (oberes Oligozän, Egerien)

ben stabilabb illit került túlsúlyba, míg a budai vonaltól Ny-ra elterülő' sekély self-tenger és a kapcsolódó lagúnák agyagos üledékeiben a partközeli, sava­ n y ú b b vizekben stabil kaolinit dúsult. A Hárshegyi H o m o k k ő a mélyself-tengeri Kiscelli A g y a g sekélyszublitorális és lagunáris heteropikus fáciese. F ő t ö m e g e , különösen a budai vonal környe­ zetében, 30 m körüli mélységben, normál sósvízi közegből r a k ó d o t t le, amint azt a foraminiferák és molluszkák ökológiai elemzése bizonyítja. A z üledékgyűjtőt N y - o n sok helyütt mészkő és dolomit-sziklákból álló mere­ dek p a r t o k határolták, abráziós törmelékükkel gyarapítva a Hárshegyi H o ­ m o k k ő anyagát. A z o n b a n a Dorogi-medencében (Pilisvörösvár—Pilisszentke­ reszttől Esztergomig) jelentékeny lagúnák alakultak ki, melyekben átlagát tekintve finomabb szemű üledék, j ó v a l t ö b b tarka agyag, kőszénzsinór, sőt kőszéntelep is k é p z ő d ö t t . A transzgresszió itt oszcillációs rétegsorokat hagyott hátra marin-brakk faunákkal. K i s e b b lagúnák (esztuáriumok) B á n k és Felsőp e t é n y k ö z ö t t is kialakulhattak (banki kőszéntelep: id. N O S Z K Y J. 1940, sok tűzállóagyag, bár ez u t ó b b i a sekélyselfen is lerakódhatott a foraminiferavizs-

378

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

gálatok szerint). Összefoglalva: a budai v o n a l vízalatti zátonysora mentén v o l t a legélénkebb a vízáramlás, itt k é p z ő d ö t t a legjobban o s z t á l y o z o t t , legdurvább Hárshegyi H o m o k k ő . E t t ő l K - r e a Kiscelli A g y a g , v a g y f i n o m h o m o k k ő , N y - r a kevésbé j ó l osztályozott, b) típusú Hárshegyi H o m o k k ő k é p z ő d ö t t . A középső/felsőoligocén fordulóján, az egerien kezdetén, az egész TelegdiR o t h hátság süllyedni kezdett, és megindult az addig száraz, infraoligocén denudációnak kitett hátságon a Mányi F o r m á c i ó képződése. Egyidejűleg a medence belsejében is s o k helyen e l k e z d ő d ö t t a Törökbálinti H o m o k k ő lera­ kódása, feltehetően az áramlási v i s z o n y o k megváltozása, a partmenti áramlás szétosztályozó hatásának megszűnése k ö v e t k e z t é b e n . E h h e z hozzájárulhatott az üledókgyűjtő t ö b b pasztában v a l ó megemelkedése is, amelyeken a Kiscelli A g y a g képződése megszűnt. Más sávokban a Kiscelli A g y a g lerakódása biosztratigráfiailag igazolható m ó d o n az egerien elején is f o l y t a t ó d o t t (Budafok, Cinkota, B e r k e n y e ) . A Kiscelli A g y a g Ny-felé v a l ó kiékelődése alapján várható, és ki is mutat­ ható a középsőoligocén üledékgyűjtőnek olyan sávja, ahol a Kiscelli A g y a g kimaradásával a n a g y o n fiatal (legfelsőkiscellien) Hárshegyi H o m o k k ő r e köz­ vetlenül a Mányi F o r m á c i ó , v a g y a Törökbálinti H o m o k k ő felsőoligocén réteg­ sora települ folyamatos üledékképződéssel (Budakeszi—Solymár-stb.). S Z E N T E S F.* és W E I N G Y . * * földtani térképei, melyeken pl. Budakeszitől N y - r a a — téve­ sen — Oj-nek jelölt Hárshegyi H o m o k k ő r e konkordánsan települő felsőoligocént rajzolnak, a valóságot fejezik ki, csakhogy a Hárshegyi H o m o k k ő kora 0 , és térképeik í g y érthetővé válnak. 2

Fenti k ö v e t k e z t e t é s e i n k újak. F E R E N C Z I I . ( 1 9 2 5 ) , R O Z L O Z S N I K P . ( 1 9 2 5 ) , B A R T K Ó L . ( 1 9 4 8 ) , S I P O S S Z . ( 1 9 6 5 ) és legfrissebb nézete szerint S Z T R Á K O S K .

( 1 9 7 5 ) egyes részletekben u g y a n megközelítették k o n c e p c i ó n k néhány elemét, azonban biosztratigráfiai b i z o n y í t é k o k és átfogó szintézis nélkül.

Táblamagyarázat

Tafelerklärung

I . tábla — Tafel I . 1. Pilisszentkereszt, Szurdok. Parkolóhely bekötőútjának bevágása (ma már növény­ zet takarja). J = ostraeodás-foraminiferás agyagos aleurit Pilisszentkereszt, Szurdok. Einschnitt der Verbindungsstrasse des Parkplatzes (heut­ zutage schon mit Pflanzen bedeckt). J = Toniger Aleurit m i t Ostracoden und Foraminiferen 2. Solymár, Várerdőhegy. А —С = priabonien mészkő; D = tűzálló agyag; E = molluszkás-lepidocyclinás meszes homokkő; homokos mészkő, konglomerátum; F = ková­ sodott, limonitos homokkő ( D —F = Hárshegyi Homokkő) Solymár, Várderdő-hegy. А —С = Priabonien-Kalkstein, D = feuerfester Ton, E = Kalksandstein, sandiger Kalkstein und Konglomerat m i t Mollusken und Lepidocyclinen, F = verkieselter limonitischer Sandstein ( D — F = Hárshegyer Sandstein) II.

tábla — Tafel I I .

1. Glycymeridás („pectunculuszos") Hárshegyi Homokkő (Csobánka, Hosszúhegy I I ) Hárshegyer Sandstein m i t Glycymeriden („Pectunculus-Sandstein")

"Melléklet „Budapest természeti képe" Budapest 1958-hoz. **MÁPI nyomdában, kézirat a Budai-hegységi Mrándulásvezetöhöz 1971.

Báldi

et al.:

A

Hárshegyi

Homokkő

Formáció

379

2. Chlamyszos („pectenes") Hárshegyi H o m o k k ő (Pesthidegkút, Budaliget, G

H

S

'(J t

i e g

k)

e r

S

a

n

d

s

t

e

i

n

m

i

t C

h

l

a

m

y

s

(„Peeten-Sandstein")

3. Teredos Hárshegyi H o m o k k ő (Budakeszi, Hosszúhajtás Hárshegyer Sandstein m i t Teredo (Budakeszi,

III.

tábla

-

(Pesthidegkút,

telek) Budaliget,

hegy)

Hosszúhajtás-hegy)

Tafel I I I .

1. Molluszkás H á r s h e g y i H o m o k k ő (Csobánka, Hosszú-hegy I I I ) Hárshegyer Sandstein 2. Globularia

m i t Mollusken

gibberosa

3 . Ampullina 4. Amaurellina

e x aff.

scaligera

3. Chlamys

biarritzensis

2. Diplodonta

rotundata

vei

(2x)

4 — 5. Loxocardium

pallasianum

6. Callista

vei

subarata

2. Pirenella

ex

3. Turritella

7.

Amaurellina

-

(1,5X)

Csobánka, Hosszú-hegy ( 1 , 5 X ) Solymár,

Solymár, Várerdő-hegy

I

Várerdő-hegy

j u v . (2 X ) Csobánka, Hosszú-hegy

tábla

-

(2 x ) Solymár,

corrugata

Tafel I V .

I.

Tafel V . Várerdő-hegy

(2 x ) Solymár,

Várerdő-hegy

(2 X ) Solymár, Várerdő-hegy

rondeleti

5 — 6. Turritella 8. Turritella

aff.

incisa

4. Semicassis

tábla

Ch. oligosquamosus

C. beyrichi

intradentatum

Hosszúhajtás-hegy

( 2 , 5 X ) Solymár, Várerdő-hegy

V. 1 . Cerithium

III)

Várerdő-hegy

( 1 , 0 X ) Budakeszi,

IV. I.,

(Csobánka, Hosszú-hegy

( 1 , 5 X ) Solymár,

crassatina

(2 x ) Solymár,

asperula e x aff.

archimedis

simplicula

scaligera

Várerdő-hegy

( 1 , 7 X ) Solymár, Várerdő-hegy

(2,5 X ) Solymár, Várerdő-hegy

(2 x ) Solymár,

Várerdő-hegy

Irodalom — Literatur B Á L D I T . (1971): A rétegtani osztályozás és nevezéktan elvei. ösl. Viták, 17, pp. 23—54. B A L M T . , H O R V Á T H M . és N A G Y M A R O S I A . (1973): A Kiscelli Agyag mint formáció. Jelentés, M Á I T , Budapest, kézirat. B Á L D I T . , H O R V Á T H M . és N A G Y M A R O S I A . : (1974): Jelentés az oligocén formáció-vizsgálatokról. M Ä F I , Budapest, kézirat. B Á L D I T. & N A G Y M A R O S I A . (197b): A Hárshegyi Homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete. F . K . , 106, nyomdában. B A R T K Ó L . (1948): Előzetes jelentés a Romhány környékén végzett földtani kutatásokról. Jel. jöv. mélykút. 1947/48 évi munkáiról, Budapest, p p . 149 — 156. В. M A K K A . (1975): A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei. F . K . , 105, pp. 344— 356. B U K R Y , D . (1973): Low-Latitude Coccolith biostratigraphic Zonation. Initial Rep. of the D S D P , 15, pp. 685—703. F E R E N C Z I L . (1925): Adatok a Buda-Kovácsi-hegység geológiájához F. К . , 55, pp. 196—211. F Ü L Ö P J., CSÁSZÁR G., H A A S J. és J. E D E L É N Y I E . (1975): A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalma­ zásuk irányelvei. Magyar Rétegtani Bizottság, Budapest, 32, p. G I D A I L . (1971): A Vértes-Gerecse és a Buda-Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi Koth) küszöb. M Á F I Évi Jel. 1969-ról, pp. 1 1 5 - 1 2 1 . H Á M O R G. (1972): A Börzsöny-hegység déli részének ősföldrajzi vázlata. M Á F I Evi Jel. 1972-ről, Budapest 1974, pp. H A R T A I È . (1975): A Hárshegyi Homokkő kavicsainak vizsgálata. E L T E Földtani Tanszék, diákköri dolgozat, Buda­ pest, kézirat. H O F M A N N K . (1871): A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Evk., I , pp. 1—61. J Á M B O R Á . , K O R P Á S L . , K R E T Z O I M . , P Á L Í A L V Y I . és R Á K O S I L . (1969): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. M Á F I Évi Jel., Budapest 1972, pp. 1 4 1 - 1 5 4 . K A S Z A N I T Z K Y F. (1956): A z alsóoligocén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata. F. K . , 8 6 , pp. 244—256. K O C H A . ( 1 8 7 1 ) : A Szt. Endre-Visegrádi és a Pilis Hegység földtani leírása. Földt. Int. Evk., 1, pp. 1 — 60. K U K A L , Z . (1971): Geology of recent Sediments. Academia, Prague, 490 p. L E L K E S G Y . (1970): A szépvölgyi „kiscelli agyag" foraminifera faunájának vizsgálata. Osl. Viták, 16, pp. 9 — 18. L O R E N Z , С. R . (1968): Contribution a l'étude stratigraphique de l'oligocène et du miocène inférieur des confins LiguroPiemontais (Italie). Atti dell'ist. di geológia délia Univ. Genova, 6, pp. 255—888. M A J Z O N L . (1952): Adatok Romhány és Ipolyszög környékének földtanához. M A F I E v i jel. 1948-ról, p p . 19—30. M A J Z O N L . (1966): Foraminiferavizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 939 p. MARTINI, E . (1971): Standard Tertiary and Quaternary Calacareous Nannoplankton Zonation. Proo. of the I I . Planktonic Conf., Roma, pp. 739—785. M É H E S К . (1943): Alsó oligocén Lepidocyclinás képződmény előfordulása Solymáron. Besz. VitaüL munkálatairól, M Á F I , évi jel. függ. p p . 3 0 3 - 3 0 7 .

Földtani

380

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

MONOSTORI M. (1964): Üledékföldtani vizsgálatok a Budai-hegység paleogén rétegem. E L T E Földtani Tanszék, szak­ dolgozat, Budapest, kézirat. MONOSTORI M. (1973): Budai márga-tardi fácies-kiscelli agyag a Budai-hegységben. F. K . , 103, pp. 58—62. M Ü L L E R , С. (1970): Nannoplankton-Zonen der unteren Meeresmolasse Bayerns. Geol. Bavarica, 63, pp. 107 — 118. N. G E L L A I Á . (1973): Oligocén foraminiferák Dorog környékéről. M Â F I ÉVk., 55, pp. 421—495. N A G Y M A R O S I A . (1974); À z Észak-budai kiscelli agyag kôzetrétegtani és fáciestani feldolgozása. E L T E Földtani Tan­ szék, szakdolgozat, Budapest, kézirat. N O S Z K Y J. SEN. (1939): A kiscelli agyag molluszkafaunája. I. Lamellibranchiata. Annal, mus. Nat. Hung., pp. 19— 146. N O S Z K Y J. SEN. (1940): A Cserháthegység földtani viszonvai. M A F I , Budapest, 283 p. ROZLOZSNIK P. (1925): Adatok a Buda-kovácsi hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. cvi jel., Budapest, 1935, pp. 65—86. R O T H , P. H . , B A U M A N N , P. & BERTOLINO, V. (1971): Late Eocene-Oligocene Calcareous Nannoplankton from Central and Northern Italy. Proc. of I I ; Planktonic Conf., Borna, pp. 1069—1087. SCHAFARZIK F. (1902): Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok földt. térképekhez, Földt. Int., Budapest, 61 p. SOHRÉTER Z . (1909): A pilisborosjenői mélyfúrás geológiai eredményei. F. K . , 39, pp. 8 — 11. SIPOSS Z . (1965): A Buda—Esztergom-vidéki oligocén üledékösszlet fácieselemző vizsgálatának módszertani kérdései és eredményei. M Á F I évi jel. 1963-ról, Budapest, pp. 121—131. STRAUSZ L. (1923): A csobánkai felső-eocén. F. K . , 53, pp. 43—48. SZTRÁKOS K . (1974): Paleogene Planktonic Foraminifera! Zones in Northeastern Hungary. Fragm. Min. et Pal., Budapest, 5, pp. 29—80. SZTRÁKOS К . (1975): A Budapesttől északkeletre elterülő terület paleogénjének ősföldrajza. I. Rész: A felső lutécientől a kiscelli agyag/tardi agyag határáig. Ősi. Viták, 22, pp. 51—80. SZTRÓKAY K . (1932): A budai márga kőzettani vizsgálata. F. K . , 62, pp. 81—186. T E L E G D I - R O T H K . (1912): A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekintettel az Eger-vidéki felső oligodénre. Koch A . emlékkötet, Budapest, pp. 111 — 126. T E L E G D I - R O T H K . (1927): Infraoligocén denudáció nyomai a dunántúli Középhegység északnyugati peremén. F. K . , 57, pp. 3 2 - 4 1 . T W E N H O F E L , W . H . (1950): Principles of Sedimentation. New York, 673 p. V A D Á S Z E . (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 646 p. V E N D L A . (1932): A kiscelli agyag. Földt. Int. Evk., 29, pp. 93—155.

Alter und Bildungsverhältnisse des Hárshegyer Sandsteins Dr.

T. Báldi,

Dr. M. Báldi-Beke, und

M. Horváth, Dr. T. Kecskeméti, A. Nagymarosi

Dr. M.

Monostor}

Der Hárshegyer Sandstein ist eine im R a u m von A b b . 4 — 6 verbreitete Formation deren wichtigste Fazies sind, wie folgt: a) Stark verkieselter, hydrothermal veränderter, grober Sandstein längs der Linie von B u d a ( B Á L D I und

NAGYMAROSI 1976);

b) Weniger kieseliger, hauptsächlich kalkiger Sandstein mit kaolinischen aleuritischen Einlagerungen ; c) Feinkörniger, toniger Sandstein, im N W m i t Einlagerungen von buntem Ton und Kohle. Der Hárshegyer Sandstein von T y p a) und b) ist immer in transgressiver Lage und lagert diskordant auf harten Trias- und Eozängesteinen. T y p c) befindet sich im SO zwi­ schen dem unteroligozänen Ton von Tard und dem mitteloligozänen Kisceller Ton. Der Hárshegyer Sandstein wurde bisher im allgemeinen für unteres Oligozän gehalten. Die Lagerungsverhältnisse und die biostratigraphischen Ergebnisse der Verfasser zeugen jedoch von einem wesentlich jüngeren Alter. Das Nannoplankton ist nicht älter, als die Zone N P 2 4 , was im Sinne M A R T I N I ' S oberes Rupélien bedeutet (M. B . - B E K E ) . Neben dem Nannoplankton ist auch die Foraminiferen-Fauna dieselbe, wie die des tieferen Kisceller Tones. (In etwas seichter Meeres­ fazies entspräche sie der Zönozone 4 von L . M A J Z O N . ) Besonders interessant war die Untersuchung der Grossforaminiferen des Hárshegyer Sandsteins von Várerdőhegy bei Solymár (T. K E C S K E M É T I ) , wonach die Vergesellschaftung von Lepidocyclina dilatata — L. tournoueri — Nummulites vascus (ohne Miogypsina) ein mitteloligozänes Alter andeu­ tet. D i e Mollusken (T. B Á L D I ) — ebenfalls im Profil von Várerdőhegy — zeugen deutlich von einem mitteloligozänen Alter. Diese, im lepidocyclinenführenden, kalkigen Sandstein angetroffene Molluskenfauna ist die reichste und best erhaltene neritische MolluskenGesellschaft nicht nur im Hárshegyer Sandstein, sondern, auch im ganzen tieferen Oli­ gozän von Ungarn. W o im Hárshegyer Sandstein überhaupt eine auswertbare Mollusken­ fauna vorhanden ist, ist sie überall von verhältnismässig jungem Charakter, obwohl sie v o n jener des Egeriens ± gut abgesondert werden kann. A u c h die Ostracoden des Profils von Pilisszentkereszt sind von mitteloligozänem Alter (M. M O N O S T O R I ) . Somit bezeugen alle untersuchten Fossilgruppen das mitteloligozäne Alter. Die Ver­ zahnung m i t dem Kisceller Ton bezeugt am besten das Profil der Bohrung Berkenye — 4 ,

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

381

wo die Wechsellagerung von Kisceller Ton und Hárshegyer Sandstein zu beobachten ist. Der Hárshegyer Sandstein ist das Basiskonglomerat des Kisceller Tones, an den Rändern ist er seine Ergänzungsfazies, ein heterochroner Gesteinskörper mit einem den Rändern zu jünger werdenden Charakter. Seine chronostratigraphische Position ist: Kiscellien = oberes Rupélien, Chronozone NP 24. Der Hárshegyer Sandstein ist in seiner Hauptmasse marines Sediment, das nach der ökologischen Analyse der Foraminiferen und Mollusken sich auf einem ca. 30 m tiefen Flachwasser-Shelf von normalen Salzgehalt ablagerte. Sogar die meisten innerhalb des Sandsteins gelagerten feuerfesten Tonlinsen haben sich — aufgrund ihrer reichen Foraminiferenfauna — auf dem seichten Shelf gebildet. I m Doroger Becken, das nördlich vom Telegdi Roth-Rücken eine Bucht bildete, ist eine lagunäre Ausbildung mit Oszillations­ schichtenfolgen vorzufinden. A m Ostrand des Telegdi Roth-Rückens wurde dagegen das Sedimentationsbecken von steilen Felsenküsten begrenzt. Längs der Budaer Linie erstreckte sich eine Reihe von submarinen Riffen, hier war die Strömung am stärksten. Westlich von dieser Stelle bildete sich der feinkörnigere Hárshegyer Sandstein von T y p b), östlich dagegen der Feinsand bzw. Kisceller Ton. In der Umgebung von Buda­ keszi-Solymár gibt es eine Zone, wo der Hárshegyer Sandstein unmittelbar von der Mányer Formation (Egerien) bzw. dem Törökbálinter Sandstein konkordant überlagert wird.

4

Földtani Közlöny

382

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

I. t á b l a — Tafel I .

В áld

i

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

383

I I . tábla — Tafel П .

4*

384

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet I I I . tábla — Tafel H L

Báldi

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció I V . tábla -

3g5 Tafel I V .

386

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

V . tábla -

Tafel V .