BOLDOG KARÁCSONYT!
Veronika meséi A három narancs – spanyol népmese Sok-sok évvel ezel tt élt egy faluban egy öregasszony, akinek három feln tt fia volt. Éppen házasulandó korban, de sajnos nem találtak nekik tetsz
lányokat. Egy napon az az ötletük
támadt, hogy elmennek az egyik falubeli öregasszonyhoz tanácsért, aki sokak szerint igazi bölcs volt. Fel is kerekedtek azon nyomban, hogy megkeressék. Mikor megtalálták, reménykedve kérdezték t le, hogy hol találhatnának olyan három leányt, akiket feleségül vehetnének. Az öregasszony megkérdezte: - Milyen mátkákat szeretnétek magatoknak? - Én egy gyönyör ségeset szeretnék - kezdte a legnagyobb. - Nekem az is elég, ha gazdag - állapította meg a középs . A legkisebb nem tudta, mit válaszoljon, végül a bátyjai hahotázása közepette kinyögte: - Én egy olyan lányt szeretnék, aki teljes szívéb l szeret engem. Az öregasszony így válaszolt: - Kívánságaitok biztosan teljesülnek, ha figyelmesen meghallgatjátok tanácsaimat, és egymást segítve végrehajtjátok azokat. A fiúk megígérték ezt, és kérték, hogy mondja el, mit kell tenniük. - Mindenekel tt - mondta az öregasszony -, három napig menjetek kelet felé, amíg oda nem értek egy gyönyör kastélyhoz, melyet egy narancsliget övez. Ott keressétek meg azt a fát, amelynek három érett gyümölcse van. Szedjétek le azokat, de úgy, hogy a kastély ura észre ne vegyen titeket, mert
nagyon félti a tulajdonát, és minden bizonnyal börtönébe zárna
titeket, életetek hátralév éveire. Nagyon kell figyelnetek arra is, nehogy kárt tegyetek a fában. Mindezek után gyertek vissza hozzám, és én minden egyes gyümölcs után megadom nektek azt a lányt, akit szeretnétek. Ha sikerül megszereznetek a három narancsot, akkor a kapuban találtok három tarisznyát, benne elemózsiával. Jól osszátok be, szükségetek lesz rá. A legények, miután meghallgatták az öregasszony szavait, szívb l jöv köszönetet mondtak. Másnap el is indultak. Gyalogoltak, gyalogoltak, mígnem úgy döntöttek, megállnak pihenni néhány órát. Afáradtságtól azonnal mély álomba zuhantak, de a legnagyobb fiú hirtelen felébredt, ránézett békésen alvó fivéreire, és a következ ket gondolta: - Miért kellene megvárnom, amíg felébrednek? Egyedül is elindulhatnék... Így is fogok tenni, jobban járok, ha egyedül szedem le a narancsaimat, és azonnal vissza is térhetek az öregasszonyhoz. Hosszú volt az út a kastélyhoz, de már alig várta, hogy kezébe vehesse a gyümölcsöt, mely biztosan megváltoztatja majd az életét. Amikor odaért a csodálatos kastélyhoz, az ifjú látta, hogy nyitva van a kapu. Összeszedte minden bátorságát, bement, és elkezdte közelebbr l is megvizsgálni a kert fáit, amelyek gyönyör ek voltak, az ágak csak úgy roskadoztak a még
éretlen narancsoktól. Kis id után, megpillantott egy hatalmas fát, melyr l három, csodaszép gyümölcs lógott. A három narancs. Öröme azonban hamar kétségbeeséssé változott, ugyanis nem érte el a gyümölcsöket. Megpróbált fölmászni a fára, de úgy odaragadt, hogy mozdulni sem bírt. Ekkor kinyílt a kastély ajtaja, és egy öregember meg katonák közeledtek feléje. Az öregember megérintette a fiút egy furcsa bottal, és a fa elengedte
t. A katonák megragadták, és a kastély
legsötétebb tömlöcébe vetették. A következ
reggelen a két fivér észrevette, hogy bátyjuk elt nt közülük, így hát rögtön
elindultak. Mikor megálltak pihenni, a legkisebb megint elszenderedett, de a középs nek nem jött álom a szemére, mert annyi gondolat gyötörte: - Mi lehet a bátyánkkal, odaért már a kastélyhoz? Aztán eszébe jutott valami: - Miért ne menjek én is egyedül tovább? Bizony, az lesz a legjobb, ha mégis elindulok, miel tt felébred a testvérem. Szorgosan gyalogolt, hosszú órákon keresztül, mígnem meg is érkezett a kastélyhoz. Köröskörül csend honolt, a fiú nyomokat vett észre, majd azokat követte, így szempillantás alatt ott találta magát a keresett fa alatt. Nyomban azon gondolkozott, hogy hogyan szedhetne le egy narancsot, és kezdte megbánni, hogy nem hozta el magával az öccsét. Szomorúan leült a fa tövébe, és gondolkozni kezdett: - Kell, hogy legyen valami megoldás. Egyszer csak felfigyelt a f ben hever botra, és támadt egy ötlete: - A bottal kell megütni az ágat, és röptében elkapkodni a gyümölcsöket. De akárhogy is csapkodott, a narancsok továbbra is ott lógtak fent. Már jöttek is a katonák, és minden teketóriázás nélkül megragadták a fiút, és bevetették a fivére mellé a tömlöcbe. Közben a legkisebb fiú kipihenten és vidáman felébredt. Körülnézett és azt kellett megállapítania, hogy egyedül maradt. - Meg kell találnom a kastélyt, érzem, hogy valami baj érte a fivéreimet - gondolta. Mikor hosszas séta után a kastélyhoz ért, egy teremtett lélek, nem sok, de annyi sem volt a környéken. - Hol lehetnek a fivéreim? - gondolkozott a legkisebb fiú. Ahogy a kertbe ért, egyszerre egy hatalmas narancsfát pillantott meg, melynek lombjai közt három érett narancsot látott. - Hogyan szedhetnék le akár egyet is?Az öreganyó azt mondta, hogy nem szabad bántani a fát. Mindezen gondolatok között a fiúnak az is eszébe jutott, hogy igyekeznie kell, ha nem akarja, hogy a kastély ura észrevegye. Felugrott hát, de sajnos, az egyik narancs helyett az egész ágat letörte. Ekkor a kastély ajtaja kinyílt, megjelent az öreg, aki szomorúan nézte t. - Most, hogy sikerült megszerezned ezt az ágat a három naranccsal, nincs többé hatalmam mondta szomorúan az öregember. - Ne feledd azonban, hogy mivel bántottad a fát, nem lesz azonnal boldog az életed, és sokat kell még szenvedned.
Miután kimondta az öreg ezeket a szavakat, hirtelen elt nt. A fiú szólni sem tudott a csodálkozástól. Néhány pillanat elteltével azonban összeszedte magát, és megindult a kastély felé. Az ággal megérintette a kastély ajtaját, mely legnagyobb ámulatára azonnal kitárult. Az ág szinte húzta maga után. Amikor a nyirkos és sötét pincébe ért, hamar rátalált fivéreire, képzelhetitek, mekkora volt az öröm, hogy újra együtt vannak. Boldogan megölelték egymást, aztán úgy döntöttek, jobb lesz továbbállni err l a furcsa helyr l, miel tt újabb kellemetlen találkozásban lesz részük. Kifelé menet rátaláltak a három elemózsiás tarisznyára. Magukhoz vették azokat, és hazaindultak. Boldogok voltak, hogy sikerült túljutniuk ezen a nehéz megpróbáltatáson. Néhány óra gyaloglás után a két nagyobbik fiú megéhezett és megszomjazott. Szempillantás alatt felfalták cipóikat, és felhörpintették borukat, míg a legkisebb megelégedett azzal, hogy id nként megszagolgatta a narancsokat. Jóllaktak s lepihentek, de a legnagyobb fiúnak nem jött álom a szemére. Odakúszott a legkisebbhez, és a kezében lév ágról leszedett egy narancsot. Elindult másodszor is otthagyva testvéreit, de hamar megbánta, mert érezte, hogy egyre inkább elhagyja az ereje,minden egyes lépéssel n az éhsége és a szomja. Nem bírta tovább, fogta a narancsot és félbevágta. Abban a pillanatban megjelent el tte egy csodálatosan szép lány. - Van egy kis kenyered, amivel megkínálhatnál? - kérdezte a leány. - Sajnos nincsen - válaszolt félénken a fiú. - Hát egy kis borod? - Az sincs. Tudod, nagyon meleg volt, megszomjaztam, és hát megittam. - Ha így van, akkor én visszamegyek a narancsba és a fámra - fejezte be a beszélgetést a leány. Miel tt bármit is felfoghatott volna a fiú, a leány már elt nt. Visszafordult hát, hátha szembetalálkozik testvéreivel és elmondhatja nekik, hogy mi történt. Sok-sok gyaloglás után újra a kastélyhoz érkezett. Itt azonban a katonák ismét elfogták és tömlöcbe vetették. A következ
nap ugyanez történt a középs fiúval is: leszedte a narancsot az ágról, elindult
vele, majd nagyon megéhezett, így félbevágta a narancsot. Abban a pillanatban megjelent el tte egy drága ruhákba öltözött leány. - Van egy kis kenyered, amivel megkínálhatnál? - kérdezte a leány. - Sajnos nincsen - válaszolt félénken a fiú. - Hát egy kis borod? - Az sincs. Tudod, nagyon meleg volt, megszomjaztam, és hát megittam. - Ha így van, akkor én visszamegyek a narancsba és a fámra. Azzal ez a leány is elt nt a naranccsal együtt. Ez a fiú is elindult, és kastélyhoz. A katonák azonnal elfogták, és tömlöcbe zárták
is odaérkezett a
t is. Eközben a legkisebb fiú
felébredt, és megint észrevette, hogy ismét egyedül maradt. Elindult hát
is, ezekkel a
gondolatokkal: - Bizonyára már mindkét fivérem odaérkezett az öregasszonyhoz, muszáj utolérnem ket.
A sok gyaloglás miatt azonban már nem bírt ellenállni a kísértésnek, fogta a narancsát és kettévágta. Alig vágta el, már is megjelent egy egyszer ruhába felöltözött lány szerelmes szemekkel: - Lenne számomra egy kis kenyered? - kérdezte kedvesen a leány. - Persze, tessék csak - mondta a fiú, és el vette a cipót. - Hát egy kis borral megtudnál-e kínálni engem? - kérdezte a lány. - Tessék - adta át a lánynak a borospalackot a fiú. - Most már boldogok lehetünk együtt - mondta a leány. - Most menjünk a falumba, ott vár minket az öreganyó-mondta a fiú szerelemt l sugárzó szemmel. A két fiatal elindult, és vitték az ágat is, amelyen immár egyetlen narancs sem lógott. Amikor az öreganyó házába értek,
nagyon kedvesen fogadta ket:
- Igazán örülök, hogy viszontláthatlak, kedves fiam, de hol maradtak a fivéreid? - kérdezte az anyóka, mire a fiú mindent elmesélt. - Fiacskám, mivel letörted az ágat, ezért nem lehet azonnal boldog az életed azzal a lánnyal, akit szeretsz. Miután kimondta ezeket a szavakat, megcsókolta a leányt, és észrevétlenül beleszúrt a tarkójába egy tüskét. A leány azonnal egy gyönyör szép galambbá változott, és ugyanebben a pillanatban az öregasszony is elt nt. A fiú megfogta a fehér galambját, és hazament édesanyjához, akinek mindent elmesélt. Nagyon elszomorodott, hogy elt nt a másik két fia. Teltek-múltak a napok, és az egyetlen, ami felvidította a fiút és anyját, az a kis galamb volt. Egyik nap a fiú anyja éppen a galambocskát simogatta, amikor észrevette tarkójában a tüskét. Óvatosan kihúzta, és láss csodát, a galamb visszaváltozott leánnyá. A fiú nagyon boldog lett, elmondta anyjának, hogy t veszi feleségül. A leány ekkor ezt kérdezte: - Meg van még az ág, amelyen a három narancs lógott? - Persze, hogy meg van - mondta a fiú. - Menjünk vissza a kastélyhoz, ott mindenkit megtalálunk, aki elveszett. Elindultak hát az ággal kezükben. Mikor kétnapnyi séta után megérkeztek a kastélyhoz, odamentek ahhoz a fához, amelyen két érett narancs lógott. A fiú megérintette
ket a bottal, és azok a
gyümölcsök, azonnal átváltoztak azokká a lányokká. Ekkor kinyílt a kastély ajtaja, és az öregember és a két tömlöcbe zárt fivér jelent meg. A legkisebb fiú mátkája így szólt: - Íme, k a n véreim. Most, hogy újra együtt vagyunk, soha többé el nem válunk. Mindeközben az öreg odament a fához, megütötte botjával, és annak a helyén szempillantás alatt megjelent az öregember felesége. Az öregember egyszer dühében elátkozta
ket, így a narancsfa
foglyai lettek. Hosszú-hosszú id után végre megtört az átok. A három fivér ett l kezdve mindig békében és harmóniában élt, de a legboldogabb mégis a legkisebb volt. Tudta ugyanis, hogy a szépség nem tart örökké, és a gazdagság sem tesz boldoggá, t le viszont senki sem vehette el a szerelmet, melyet kedvese iránt érzett.
Kráter szelet
Hozzávalók: 2 csomag vaníliás pudingpor 9 dl tej 5 csomag vaníliás cukor 5 db tojás 25 dkg porcukor 1 dl olaj 25 dkg liszt 2 ev kanál kakaópor 1 csomag süt por 1 nagy pohár 20%-os tejföl 3 ev kanál porcukor
Elkészítés: A 2 csomag vaníliás pudingot 8 dl tejjel, 4 csomag vaníliás cukorral megf zünk, majd gyakran kevergetve megvárjuk, míg kih l. A tésztához az 5 tojás sárgáját 25 dkg porcukorral, 1 csomag vaníliás cukorral és 1 dl tejjel jól kikeverünk. Hozzáadunk 1 dl étolajat és 25 dkg lisztet (amibe el leg belekevertük a 2 ev kanál kakaót és az 1 csomag süt port) Ehhez lassan hozzákeverjük az 5 tojás keményre felvert habját. Tepsibe tesszük, és vizes ev kanállal a tetejére szaggatjuk a kih lt vaníliapudingot. Kb. 180 fokon próbáig sütjük. Ha megsült, akkor a nagy pohár 20 %-os tejfölbe belekeverünk 3 ev kanál porcukrot, és a még meleg tésztára kenjük. Pár percre még visszatoljuk a süt be.
Isler
Hozzávalók: 60 dkg liszt 40 dkg margarin 20 dkg porcukor 1.5 zacskó süt por 2 zacskó vaníliás cukor 2 db tojássárgája reszelt citromhéj
A hozzávalókból linzertésztát gyúrunk, 3-4 mm vastagságúra nyújtjuk, és kör alakú szaggatóval kiszaggatjuk. Süt papíros tepsire helyezzük, és 180 fokon pár perc alatt megsütjük.
Ha kih lt, töltsük meg ket baracklekvárral! Mártsuk olvasztott csokoládéba!
Mézeskalács
Hozzávalók 6 adaghoz: 75 dkg liszt 30 dkg porcukor 2 csapott tk. szódabikarbóna 15 dkg süt margarin 1 egész tojás + 2 tojássárgája 4 ek. méz 1 kis pohár natúr joghurt 1 ek. fahéj 1 csapott ek. rölt szegf szeg 1 tk. gyömbér 1 egész tojás a megkenéshez Díszítéshez: 1 tojásfehérje 12,5 dkg porcukor
Elkészítés: A hozzávalókat jól összedolgozzuk, majd fél órára h
be tesszük.
A tésztát 4 részre osztjuk (kb. egy részb l egy nagy tepsire való mézeskalács lesz). A 4 részt gombócokká gyúrjuk, kb. 3-4 mm vastagságúra kinyújtjuk, és mézeskalács formákkal kiszaggatjuk. (Nem jó túl vékonyra nyújtani, mert akkor nem lesz puha és hamar oda is ég.) Ha kés bb fel szeretnénk akasztani a karácsonyfára, akkor lyukat szúrunk a tésztába. (A lyukat lehet közvetlenül sütés után is fúrni rajta.) A figurákat áttesszük a tepsire, és 1 egész felvert tojással megkenjük ket. Kb. 180 fokos süt ben 5 perc alatt világosbarnára sütjük. (Gyorsan sül, úgyhogy vigyázzunk vele!) Ha esetleg elfelejtettünk sütés el tt lyukat készíteni a sütin az akasztóhoz, akkor ezt közvetlenül sütés után még pótolhatjuk egy fogpiszkáló segítségével. A díszítéshez 1 tojásfehérjét 12,5 dkg porcukorral keményre felverünk. A habot zacskóba töltjük, amire nagyon pici lyukat vágunk (vagy kiszúrjuk), és díszíthetjük is a kih lt figurákat! Kellemes ünnepi készül dést kíván: Ébner Dorottya, Novák Betti és Vasváry Réka
