NESZMÉLYI GYÖRGY
A három egykori királyság földje A Koreai Köztársaság társadalmi, gazdasági sajátosságai és élelmiszergazdasága
Borító I. fotói: Namdaemun (Déli kapu) Szöul Koreai népitáncosok Buddhista templom a Mai-san hegyekben Shinszanlo (Tündérleves) Borító IV. fotói: Szöul belvárosa madártávlatból A Sorak-san lábánál
NESZMÉLYI GYÖRGY
A három egykori királyság földje A Koreai Köztársaság társadalmi, gazdasági sajátosságai és élelmiszergazdasága
AGROINFORM KIADÓ Budapest, 2004
Írta: Neszmélyi György Iván Ph.D.
Neszmélyi György Iván
Lektorok: Prof. Szûcs István D.Sc. Tanszékvezetô Egyetemi Tanár, Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllô Kim Bo-Gook Hankuk Idegennyelvi Egyetem, Yong-In, Koreai Köztársaság, (az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara vendégtanára)
Felelôs kiadó: AGROINFORM Kiadó Ügyvezetô igazgató: Bolyki István Mûszaki szerkesztô: Mahr János
ISBN: 963 502 828 8
Tartalom
Bevezetés .................................................................................................................................... 1. A Koreai Köztársaság bemutatása ..................................................................................... 1.1. Általános információk ...................................................................................................... 1.2. A Koreai Köztársaság természeti, földrajzi adottságai ..................................................... 1.3. Korea történelmi múltja .................................................................................................... 2. A Koreai Köztársaság gazdasági fejlôdésének útja ......................................................... 2.1. A „tigris-modell” avagy az export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia Dél-Koreában .... 2.2. A Koreai Köztársaság külgazdasági orientációja ............................................................. 2.2.1. A külkereskedelem néhány jellemzôje az ezredfordulón .................................... 2.2.2. A Koreai Köztársaság és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai ......................... 3. A Koreai Köztársaság élelmiszergazdasága ...................................................................... 3.1. Az agrárszektor helye, szerepe a nemzetgazdaságban .................................................. 3.2. Agrártörténeti visszapillantás (az 1949. évi földreform, és annak máig tartó hatásai) .... 3.3. A kormányzat agrárpolitikája ............................................................................................ 3.3.1. Az agrárpolitika változásai az utóbbi évtizedek során ......................................... 3.3.2. Az agrár- és kereskedelempolitika néhány aktuális kérdése ................................. 3.4. A Koreai Köztársaság agrár-külkereskedelmének sajátos vonásai .................................... 3.5. A gazdálkodás néhány további sajátossága ................................................................... 3.6. A gépesítés helyzete és az agrokemikáliák használata ................................................... 4. A mezôgazdasági termelés ágazatai ................................................................................. 4.1. Növénytermesztés ........................................................................................................... 4.1.1. A rizstermesztés helyzete ..................................................................................... 4.1.2. Egyéb szántóföldi növények ................................................................................ 4.1.3. Zöldségtermesztés ................................................................................................ 4.1.4. Gyümölcstermesztés ............................................................................................. 4.1.5. Egyéb termények ................................................................................................... 4.2. Állattenyésztési ágazatok ................................................................................................. 4.3. Erdészet és halászat ......................................................................................................... 5. Integrációs folyamatok a termelésben, a szövetkezetek szerepe ................................ 6. A koreai konyha sajátosságai; élelmiszerfogyasztási szokások ...................................... 6.1. A koreai konyha és a hagyományos étkezési szokások ................................................... 6.2. Változások az élelmiszerfogyasztási szokások terén ....................................................... 6.3. A koreai étkezési kultúra egy különös eleme: a bosintang ............................................... 7. A magyar–dél-koreai kapcsolatokról ................................................................................. 7.1. Üzleti kapcsolatok, gazdasági együttmûködés ................................................................ 7.2. Társadalmi kapcsolatok .................................................................................................... 8. Sajátos termények ................................................................................................................. Függelék: ..................................................................................................................................... – Az észak-koreai élelmiszergazdaságról dióhéjban ..................................................... – Térkép mellékletek ........................................................................................................... Összefoglalás (angol, ill. koreai nyelven) ............................................................................... Felhasznált irodalom .................................................................................................................. Ábrák és táblázatok jegyzéke ..................................................................................................
5
7 11 11 12 17 27 27 32 33 34 37 37 43 47 48 50 52 55 57 61 61 61 67 70 78 79 80 83 89 95 95 101 104 107 107 110 113 123 123 131 135 139 142
Contents
Introduction ................................................................................................................................. 1. Introduction to the Republic of Korea ............................................................................. 1.1. General information ......................................................................................................... 1.2. Natural and geographic characteristics of the Republic of Korea .................................. 1.3. History of Korea in brief .................................................................................................... 2. The economic development of the Republic of Korea ................................................. 2.1. The “tigress-model” – the export-orientation strategy of economic development in the Republic of Korea............................................................................ 2.2. The external economic orientation of the Republic of Korea .......................................... 2.2.1. Special characteristics of the foreign trade at the Millennium .............................. 2.2.2. Economic relations of the Republic of Korea and the European Union................... 3. The Food sector of the Republic of Korea....................................................................... 3.1. The role and position of agriculture in the Korean economic development .................. 3.2. Historical background (The Land Reform of 1949 and its impacts) ................................ 3.3. The government’s agricultural policy ................................................................................ 3.3.1. Changes in the agricultural policy of the Republic of Korea ................................. 3.3.2. Several timely issues of the agricultural and trade policy ..................................... 3.4. Characteristics of the agricultural foreign trade of the Republic of Korea ....................... 3.5. Special characteristics and conditions of farming ........................................................... 3.6. The level of mechanization and use of fertilizers and agricultural chemicals ................. 4. Branches of Food Economy ................................................................................................. 4.1. Plant production ............................................................................................................... 4.1.1. The state of the rice production ............................................................................ 4.1.2. Other field-crops .................................................................................................. 4.1.3. Vegetables.............................................................................................................. 4.1.4. Fruits........................................................................................................................ 4.1.5. Miscellaneous crops............................................................................................... 4.2. Animal husbandry ............................................................................................................. 4.3. Forestry and Fishery........................................................................................................... 5. Integration in the agricultural production; the role of cooperatives ........................... 6. Korean kitchen, Korean food, food consumption habits .............................................. 6.1. Traditional Korean food ................................................................................................... 6.2. Changes in the traditional food consumption habits....................................................... 6.3. Bosintang – A peculiar element of the Korean Kitchen.................................................... 7. Overview on the economic relations between Hungary and Korea ............................. 7.1. Economic relations ........................................................................................................... 7.2. Social relations .................................................................................................................. 8. Several peculiar crops of Korea ......................................................................................... Appendix: ................................................................................................................................... – The North Korean food economy in nutshell ............................................................... – Maps ................................................................................................................................... Summary (in English and Korean) ............................................................................................ Bibliography ................................................................................................................................. List of figures and tables ............................................................................................................
7 11 11 12 17 27 27 32 33 34 37 37 43 47 48 50 52 55 57 61 61 61 67 70 78 79 80 83 89 95 95 101 104 107 107 110 113 123 123 131 135 139 142
6
Bevezetés
Az újonnan iparosodó ázsiai gazdaságok egyik jellegzetes országa, a Koreai Köztársaság (Dél-Korea) az elmúlt évtizedek során látványos gazdasági-társadalmi változáson ment keresztül. A korábban igen szegény ország az 1960-as évek elejétôl kezdve fokozatosan a világ legfejlettebb gazdaságai közé küzdötte fel magát. Az ország gazdasági erejének, fejlettségének köszönhetô, hogy az 1997–98. évi távol-keleti pénzügyi-gazdasági válságból alig két év alatt sikeresen kilábalt, valutája stabilizálódott, és devizatartalékai ma már meghaladják a válság elôtti szintet. A mintegy négy évtizedes, sikeres gazdaságfejlesztési politika révén elért fejlôdés azonban döntôen csak az ipari ágazatokkal, és az ipari exportra koncentrált gazdaságfejlesztési stratégiával hozható közvetlenül összefüggésbe. A koreai élelmiszergazdasági szektor egészen a közelmúltig egyfajta „mostohagyerek" volt. A ma is igen elaprózott magánfarmokon alapuló mezôgazdaság, párosulva az ország kedvezôtlen domborzati viszonyaival nem játszhatott éllovas szerepet a gazdasági fejlôdésben. Az utóbbi évtized során a Magyarországhoz hasonló méretû, de négy és félszeres lakossággal rendelkezô Koreai Köztársaság számára is – egyrészt élelmezésbiztonsági szempontból, másrészt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) égisze alatt zajló import-liberalizációs folyamathoz való alkalmazkodás miatt – egyre inkább sürgetô feladattá válik az élelmiszergazdasági ágazatok versenyképességének megteremtése. A könyv agrármérnök-közgazdász szerzôje – aki doktori disszertációja, valamint több publikációja során már korábban is foglalkozott Dél-Korea gazdasági fejlôdésének sajátos vonásaival, – az 1990-es évek során néhány alkalommal járt, majd 2000-2004. között, diplomataként négy évet dolgozott a Koreai Köztársaságban. Ennek során a koreai egyetemek, kutatóintézetek, érdekképviseleti szervezetek, illetve a szakigazgatás munkatársai révén, a fellelhetô szakirodalom segítségével, és nem utolsósorban közvetlen, személyes tapasztalatai nyomán – sikerült beható ismereteket szereznie és összegyûjtenie az országról és annak agrárgazdaságáról. A szerzô mindezt e könyv keretei között szeretné megosztani a tisztelt olvasóval. A Koreai Köztársaságról – különösen annak agrárgazdaságáról – magyar nyelven eddig viszonylag kevés információ látott napvilágot. A Korea sajátosságai iránt korábban esetleg nem különösebben érdeklôdô magyar olvasó így talán nem is hallott sokkal többet e számos szempontból is megkülönböztetett figyelmet érdemlô ország mezôgazdaságáról és élelmiszerfogyasztási szokásairól, mint hogy más távol-keleti népekhez hasonlóan, a koreaiak is rizst termesztenek és fogyasztanak. A szerzô e kötettel tulajdonképpen kettôs feladatra vállalkozott. Célja elsôsorban a koreai agrárgazdaság átfogó bemutatása volt a közgazdasági és agrár-szakemberek számára, emellett azonban arra is törekedett, hogy Korea történelmének, földrajzi adottságainak, kultúrájának – beleértve a koreai konyhát és élelmiszerfogyasztási szokásokat – rövid 7
áttekintése révén a nem szakember olvasó figyelmét is felkeltse az általa igen nagyra tartott koreai kultúra, koreai nemzet és a világ 12. legnagyobb nemzetgazdaságát a magáénak tudó Koreai Köztársaság iránt. A könyv elsô két fejezete a Koreai Köztársaság földrajzi adottságainak, történelmi múltjának, valamint gazdasági fejlôdése útjának bemutatása, melyet a dél-koreai agrárgazdaság részletes bemutatása követ a 3–5. fejezetekben (agrártörténeti visszapillantás, fôbb ágazatok, integráció, a farmerszövetkezetek szerepe, illetve a kormányzat agrárpolitikájának áttekintése). A hatodik fejezet a koreai konyha legismertebb ételeit, illetve a koreai élelmiszerfogyasztási szokásokat ismerteti. A hetedik fejezetben a Koreai Köztársaság és Magyarország gazdasági illetve társadalmi kapcsolatairól esik szó, majd a nyolcadik fejezetben – a gondolatébresztés céljával – a szerzô bemutat néhány olyan növényfajt, illetve fajtát, melyet Koreában régóta termesztenek, és közülük, legalábbis némelyikkel, Magyarországon is minden bizonnyal érdemes lenne megpróbálkozni. A könyv végén szereplô függelékben a szerzô, a teljesség kedvéért, rövid ismertetést ad az észak-koreai agrárgazdaságról, érintve az ottani krónikus élelmiszerellátási problémákat is. A könyvet, – kivéve ahol más forrás került megjelölésre – a szerzô saját fényképei színesítik.
8
Köszönetnyilvánítás
A szerzô ezúton mond köszönetet mindazoknak az intézményeknek, és szakembereknek akik értékes információkkal, tanácsokkal segítették e könyv megírását, illetve támogatták megjelenését. Közülük kiemelten, név szerint: − Prof. Kwon Yong-woong Ph.D., Seoul National University, College of Agricultural and Life Sciences, − Prof. Kim Sung-soo Ph.D., Seoul National University, College of Agricultural and Life Sciences, − Prof. Lee Seung-koo Ph.D., Seoul National University, College of Agricultural and Life Sciences, − Dr. Lee Gyu-cheon Ph.D. Director, Agricultural R & D Promotion Center, Seoul; − Dr. Choi Sei-Kyun Ph.D., Korea Rural Economic Institute, Seoul; − Dr. Kwon Tae-jin Ph.D., Korea Rural Economic Institute, Seoul; − Hwang Sun-Bok elnök-vezérigazgató, Korea Development Bank (Magyarország) Rt., Budapest; − Kim Bo-Gook, Hankuk University of Foreign Studies, Yong-In, (az ELTE BTK vendégtanára) − Dr. Torzsa István, a Magyar Köztársaság szöuli rendkívüli és meghatalmazott nagykövete; − Prof. Dr. Czoboly Ernô, a Magyar-Koreai Mûszaki Együttmûködési Központ Alapítvány fôtitkára; − Dr. Ádám Antal címzetes egyetemi tanár, tudományos és nemzetközi igazgató Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; − Dr. Hernádi András Ph.D., igazgató, MTA Világgazdasági Kutató Intézete, Budapest; − Prof. Dr. Szûcs István DSc., tanszékvezetô egyetemi tanár, Szent István Egyetem, Gazdaságés Társadalomtudományi Kar, Gödöllô; − Prof. Dr. Szegô Andrea Ph.D., egyetemi docens, a Magyar–Koreai Társaság elnöke; − Prof. Dr. Habil. Villányi László C.Sc., intézetvezetô egyetemi tanár, dékán, Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllô; − Dr. Nyusztay László Ph.D., szakigazgató, tanszékvezetô fôiskolai tanár, Budapesti Gazdasági Fôiskola, Külkereskedelmi Kar; − Bolyki István ügyvezetô Igazgató, Agroinform Kft., Budapest.
9
A könyv megjelenését támogatták:
Magyar–Koreai Társaság a Barátságért és Együttmûködésért Közhasznú Egyesület Hungary – Korea Society
Magyar–Koreai Mûszaki Együttmûködési Központ Alapítvány
Korea Development Bank Magyarország Rt. KDB BANK (Magyarország) RT. fiókhálózata
A DHL összekapcsolja a Világot
Kométa 99 Kft., Kaposvár
NEXT Computer Kft. Szent István Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Kar
10
1. A Koreai Köztársaság bemutatása
1.1. Általános információk Az ország hivatalos megnevezése Koreai Köztársaság (koreaiul Tehan Minguk, angolul Republic of Korea), de széles körben elterjedt a Dél-Korea (South Korea) elnevezés is. Nemzeti lobogója (Taegukgi) fehér alapszínû, benne középen piros és kék yin/yang szimbólum, illetve a lobogó négy sarkában a négy alapelem, a föld, az ég, a tûz és a víz triagrammája látható. Korea nemzeti virága az ún. Sharon rózsája (Rose of Sharon, Mugunghwa, Hibiscus Syriacus L.), melynek stilizált változata az ország állami címerében is megtalálható.
Az ország hivatalos címere (1963-tól)
Korea nemzeti virága Sharon rózsája (Mugunghwa)
A Koreai Köztársaság nemzeti lobogója (Taegukgi)
Az ország államformája köztársaság, fôvárosa Szöul (Seoul). Közigazgatásilag 9 tartományra, a fôvárosra és 6 különleges jogú városra, mint külön adminisztratív egységre oszlik. Az ország élén a közvetlen választás útján 5 éves periódusra megválasztott köztársasági elnök áll. Az ország jelenlegi államfôje – 2003. február 25-tôl – Roh Moo-hyun (Ro Mu Hjon). Az elnök szerepe erôs, a kormány tagjait, beleértve a nominális hatalommal rendelkezô miniszterelnököt, ô nevezi ki, illetve – ha szükségesnek látja – meneszti. A törvényhozói hatalmat az egy kamarás, négy évre választott Nemzetgyûlés gyakorolja. A Koreai-félsziget mintegy 220.000 négyzetkilométernyi területébôl a Koreai Köztársaság – a partokat övezô több ezer szigettel együtt 99.117 km2-t foglal el. Lakossága – 2002. évi adatok szerint – 47,640 millió fô. (Észak-Korea területe 120.538 km2, lakossága 22 millió fô.) 11
A Nemzetgyûlés épülete Szöulban
A Koreai Köztársaság lakossága generációs összetételét tekintve az egyik legfiatalabb a világ fejlett országai között: a 14 éven aluli lakosság részaránya 21,59%, míg a 65 évnél idôsebbek viszont a lakosságnak csupán 7,27%-át adják. A várható átlagos élettartam a lakosság egészére vetítve 74,65 év (férfiak 70,97 év, nôk: 78,74 év). Az ország etnikailag homogén, leszámítva a körülbelül 20 ezer fôs kínai kolóniát. A lakosság 49%-a keresztény, 47%-a buddhista, 3% konfuciánus, míg a fennmaradó 1%-hoz különbözô természeti vallások (sámánizmus) hívei, ill. az ateisták tartoznak. Az ország hivatalos nyelve az ural-altaji nyelvcsaládba tartozó – így a magyar nyelvvel is távoli rokonságban álló – koreai. Írásban a speciális koreai betûírás (hangül) dominál, bár még mindig gyakorta elôfordul az elôbbi, illetve a kínai írásjelek kombinációjából álló „vegyes” írás.
1.2. A Koreai Köztársaság természeti, földrajzi adottságai A Koreai-félsziget az ázsiai kontinens északkeleti részétôl déli irányban helyezkedik el. Észak-déli irányban a félsziget mintegy ezer kilométer hosszú. Északon fôként a Kínai Népköztársasággal határos, de egy rövid szakaszon érinti Oroszországot is. 1948. óta a Koreaifélsziget – nagyjából a 38. északi szélességi fok mentén – két részre tagolódik: a Dél-Koreának is nevezett Koreai Köztársaságra, illetve a kommunista Észak-Koreára (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság). A Koreai-félszigetet keleti oldalról a Keleti tenger (Japán tenger), nyugatról a Sárga tenger (Nyugati tenger) határolja, délkeleti partjainál található a két tengert összekötô és a Koreai félszigetet a Japán szigetektôl elválasztó Koreai-szoros amely mindössze 170 km széles. A tengerszorosban helyezkedik el a Japánhoz tartozó Tsusima (Csuzima) sziget. Keleten jellemzô a tagolatlan, meredek tengerpart, kevés szigettel, míg délen és nyugaton lankásabb és rendkívül tagolt a partvidék több ezer kisebb-nagyobb szigettel. 12
A félsziget felszíne hegyes. Mandzsúriából a San-Van örök hóval borított csúcsai délfelé ágaznak el, s végigfutnak az egész Koreai-félszigeten, vízválasztót alkotva a keleti és nyugati részek között. A hegyvonulat gerince mindenütt a keleti part közelében húzódik, s így a tenger felôl mindenütt meredek. A helyenként 2.000 m-ig emelkedô hegygerinc 10–50 km-es szakaszon esik a tenA keleti hegyvonulat egyik legnevezetesebb hegysége a Sorak-san gerig. A kelet-koreai hegyvidék vonulataitól nyugatra halomvidék húzódik, amely a Sárga tenger partvidékén alacsony dombokkal övezett medencék sorozatára bomlik. A félsziget legmagasabb pontja a 2.744 m-es Baektu-san (Pektu-szan), mely Észak-Koreában, a kínai határon található. A Koreai Köztársaság legmagasabb pontja az 1.950 m magas Halla-san, amely Jeju (Csedzsu) szigeten helyezkedik el.
A vulkanikus eredetû Halla-san (Jeju)
A Halla-san krátere (Jeju)
A Koreai Köztársaság két leghosszabb folyója a Naktong (525 km) és a Han (514 km). A Han folyó, amely a Köztársaság fôvárosán, a 10 millió feletti lélekszámú Szöulon folyik keresztül, létfontosságú az ország középsô területén élô, nagy lélekszámú népesség számára, és jelentôs szerepet játszott már az ôsi koreai civilizáció fejlôdésében is. Igen fontos gazdaságföldrajzi tényezô, hogy a Koreai Köztársaságnak (Dél-Koreának) az ázsiai kontinenssel mindmáig nincs igazi szárazföldi összeköttetése. Az 1953.-ban aláírt fegyverszüneti megállapodás óta eltelt fél évszázad során az Észak-Koreától elválasztó demilitarizált övezet (DMZ) a 2000. júniusi történelmi Észak-Dél csúcstalálkozóig 1. Ábra. A Koreai-félsziget domborzata Forrás: 50/C.
13
hermetikusan le volt zárva. 2000. nyarától a két Korea között megindult törékeny, de a megelôzô állapothoz képest mindenképpen pozitív párbeszéd-folyamat nyomán megkezdôdtek ám eddig még nem fejezôdtek be a vasúti és közúti kapcsolat helyreállítását célzó munkálatok. A két Korea között így egészen 2004. végéig nem bonyolódott közvetlen áru- vagy személyforgalom. 2004. decemberében az észak-koreai Gaesong (Keszon) város mellett, dél-koreai mûködôtôke-beruházással felépített ipari komplexumban készült árukat ugyan már ezen az úton szállították Dél-Koreába, sôt buszos turistacsoport is átléphette már a két Koreát elválasztó demilitarizált övezetet, azonban rendszeres, és jelentôs volumenû forgalomról egyelôre nem beszélhetünk. A két Korea között nem mûködik posta, sôt, polgári célú telefonösszeköttetés sincs. Mindez, túlmenôen azon, hogy a kettéosztott Koreai félszigeten élô egyazon nép milliói rokoni kapcsolataikat nem ápolhatják*, azt jelenti, hogy a Koreai Köztársaság mind a mai napig gyakorlatilag csak tengeri, vagy légi úton közelíthetô meg. * (2000 júniusa óta idôrôl-idôre sor kerül rövid, néhány napos – és ellenôrzött körülmények közötti – találkozókra az északon és délen élô családtagok között. Az ilyen alkalmakat a koreai és a nemzetközi sajtó elôszeretettel nevezi "családegyesítésnek", ugyanakkor a kifejezés valódi értelmében errôl szó sincs. Az érintettek számára csak egyszeri lehetôségrôl van szó, az egymásra talált rokonok újabb találkozása, ill. a jövôbeni kapcsolattartás lehetôsége nem megoldott. Mindemellett, – ahhoz képest, hogy a potenciálisan érintettek száma milliós nagyságrendû, még ez az egyszeri találkozás lehetôsége is csak nagyon keveseknek, eddig összesen alig ezer fônek adatott meg.)
A Koreai Köztársaság ásványi nyersanyagok és energiahordozók tekintetében szegény. A Félsziget bányakincseinek többsége Észak-Korea területén található (antracit, vasérc, színesfémek, stb.). Koreának – beleértve Észak-Koreát is – kôolaj-lelôhelyei egyáltalán nincsenek, így teljes mértékben importra szorul. (Földgáz esetében is hasonló volt a helyzet, a közelmúltban azonban a Keleti tenger alatt földgázlelôhelyre bukkantak, a kitermelés 2004. ôszén kezdôdött meg.)
Korea éghajlata A Koreai-félsziget a kelet-ázsiai monszunövezetben fekszik, így mind Dél-, mind ÉszakKoreára, a mérsékelt éghajlati viszonyok a jellemzôek, ahol jól elkülönül a négy évszak, továbbá többféle idôjárási típus jegyei tapasztalhatók. Viszonylag nagy a hôingadozás. Dél-Koreában ez a téli alacsony, átlagosan –12,2 oC-tól a nyári magas 36,6 oC-ig terjed, Észak-Koreában, különösen a magasabb hegyvidéki régiókban ennél általában hûvösebb-hidegebb a klíma, ahol télen elérheti akár a mínusz 30 fokot is. Az évi középhômérséklet 11–15 oC, ÉszakKoreában 8–12 oC között ingadozik. A csapadék átlagos évi mennyisége 1120 mm. Különösen sok az esô a nyári hónapokban, ami kedvezô a rizstermesztés szempontjából. Az évi napsütéses órák száma átlagosan 2280–2680 között változik.
A négy évszak jellemzôi a következôk: A nyár forró és párás, rendszerint július az év legnedvesebb hónapja. Az esôs idôszak (monszun) általában június derekán éri el Koreát, és szeptember elsô feléig tart. Nyáron a levegô páratartalma gyakran meghaladja a 80-90%-ot. A déli-délkeleti irányból érkezô meleg óceáni áramlat európai ember számára nehezen elviselhetôvé teszi ezt az idôszakot. A mintegy há14
rom hónapos monszun idején hull le az évi csapadék 50–60 százaléka. A nyár másik jellegzetes „kísérô jelensége” a kabóca (Cicada), melynek reggeltôl estig szinte megállás nélkül hallani harsány, ciripelô hangját. Nyár végén a monszun elmúltával a kabóca is elcsendesül. Irodalmi források szerint Koreában a legelterjedtebb faj az Oncotympana fuscata („maemi”) illetve a Meimuna mongolica („Ssurum maemi”) de e kettô mellett további fajok is elôfordulnak. Az ôsz általában megkönnyebbülést hoz az esôs idôszakba belefáradt emberek számára. Szeptember közepére-végére megszûnik a párásság, kevesebb esô hull, s egyre hosszabb idôszakokra süt ki a nap. Az erdôkben és a hegyoldalakon október körül gazdag színekben pompázik az ôszi táj. Jellegzetes a lombhullató fák sárguló, illetve vörössé váló lombozata, mely csodálatos harmóniát képez az örökzöld fenyôfélékkel. A tél hosszú, száraz és hideg, késô novembertôl márciusig tart. Az északi, északnyugati szél az ázsiai kontinens belsejébôl (Szibériából) hideg, száraz levegôt hoz. A hideg, sokszor viharos szél nyomán magas légnyomású idôjárási zóna képzôdik. Kevés a csapadék, az idô rendszerint tiszta és napos. Az európai ember számára szokatlan, hogy a kb. 37. szélességi fokon – azaz hozzávetôleg Szicília, Tunézia „magasságában” – elhelyezkedô Szöulban télen nem ritka a mínusz 10–15 fok. A tavasz igen szép és kellemes idôszak Koreában. A hosszan tartó hideg tél után szinte átmenet nélkül köszönt be a virágnyílás idôszaka. Az országban, bármerre jár a látogató, rengeteg szebbnél szebb virágban gyönyörködhet, tele vannak velük az útpadkák, terek és parkok. Kevés a csapadék, gyakran süt a nap, egyszóval ez az ideális kirándulóidô. Ha az utazónak lehetôsége van megválasztani látogatásának idôpontját, akkor az tanácsolható, hogy tavasszal vagy ôsszel induljon útnak Koreába, hiszen ilyenkor a legkellemesebb az éghajlat, s egyúttal legszebb az ország is.
A négy évszak...
15
2. ábra. Korea éves átlaghômérséklet-értékei Forrás: Seoul Seed Co. Ltd. katalógusa
A koreai ôsz jellegzetes színei (Sorak-san)
Koreai táj (Jeollanam-do, Gwangju környéke)
Tavasz Jeju szigeten
16
1.3. Korea történelmi múltja A történelem elôtti idôszak A koreaiak eredetérôl szóló legendák és mítoszok közül a legôsibb és leggyakrabban emlegetett a Tangun-legenda. A legenda szerint Hvanung herceg, aki az Ég legfôbb istenének fia volt 3.000 szolgálójával leereszkedett a Tebek hegyre és fölépítette – „Isten Városát". Hvanung, jó uralkodóként, népét több, mint 360 hasznos mesterségre és mûvészetre tanította meg (mezôgazdaságra, orvoslásra, halászatra, stb.), valamint alattvalói részére törvénykönyvet is alkotott. A legenda szerint élt egy medve és egy tigris, amelyek emberré akartak válni és ennek eléréséért Hvanung próbára tette ôket. A tigris kudarcot vallott, de a medve kiállta a próbát és csodaszép asszonynyá változott. Hvanung maga is emberré változott, és feleségül vette az asszonyt, akitôl fia, Tangun született. Késôbb, Kr.e. 2333.-ban – a legenda szerint – Tangun alapította meg Phenjanban a Chosun (Csoszon) Királyságot. Tangunt a koreai nép legendás ôsének tekinti, és évente, október 3.-án, a Nemzet Alapításának Napján az ô államalapításáról emlékeznek meg. Chosun, vagy ahogyan a modern történészek a XIV. században ugyanilyen néven alapított másik királyságtól megkülönböztetik: Ko-Chosun (Ó-Chosun) a Kr.e. II. századig állt fenn. A kínai Han-dinasztia császára ezidôtájt meghódította a számára veszélyt jelentô Chosunt, a Koreai-félsziget északi felén és Mandzsúriában négy katonai körzetet szervezett, de nem volt képes azokat ellenôrizni. Csupán egyikük maradt fenn, Nangrang, a feltételezések szerint Phenjan vidékén, a Kr.u. IV. század elejéig állt fenn, és közvetlen kulturális és kereskedelmi kapocsként mûködött Korea és Kína között.
A Három Királyság kora A Korea történelmérôl fennmaradt elsô feljegyzések szerint a nemzetségi közösségek kis városállamokban szövetkeztek, amelyek fokozatosan törzsi szövetségekben egyesültek, politikai szervezetük egyre összetettebbé vált. A Koreai félszigeten és Dél-Mandzsúriában ez volt jellemzô kb. idôszámításunk kezdetéig. A különbözô törzsi szövetségek közül az Amnok (Yalu) folyó középsô folyásánál elhelyezkedô Koguryo (Kogurjó; Kr.e. 37. – Kr.u. 668.) volt az elsô, amely királysággá alakult. Fokozatosan meghódították a szomszédos törzseket, majd Kr.u. 313.-ban végleg kiûzték a kínaiakat Nangrangból, ezt követôen Mandzsúria felé terjeszkedtek. Az Északon végbement események kihatottak a félsziget politikailag és kulturálisan akkor még kevésbé fejlett déli részére is. Egy Koguryoból menekült csoport Baekje (Pekcse) néven új királyságot alapított a Han folyótól délre (Kr.e. 18. – Kr.u. 660.), a mai Szöul térségében, majd a Koguryotól való fenyegetettség miatt fokozatosan a félsziget délnyugati részébe vándoroltak. Baekje virágzó, civilizált állam volt, kiterjedt kereskedelmet folytatott Kínával a tengeren át. A Shilla Királyság (Kr.e. 57. – Kr.u. 668.) földrajzilag távolabb volt a kínai befolyástól, kezdetben a legfejletlenebb és a leggyengébb volt a három királyság közül. A VI. század közepére jelentôs hatalommá fejlôdött, és uralma alá vonta a szomszédos Kaja Királyságokat, amelyek a délkeleti területek megerôsített városállamainak csoportját alkották az I. század elejétôl a VI. század közepéig. 17
Pulguksa templom, Gyeongju
Ezt követôen a Shilla Királyság Koguryo és Baekje meghódítására törekedett, ennek érdekében azonban háborút kellet vívnia Kínával, amelyben végül Shilla gyôzelmet aratott Kína felett 676.-ban. Shilla ezt követôen egyesítette a Koreai-félszigetet. A három királyság Koguryo, Baekje és Shilla a politikai önállóság mellett etnikai és nyelvi alapon rokonságban volt egymással. Mindegyikük bonyolult politikai rendszert fejlesztett ki, átvette a konfuciánus elveket (jóllehet a konfucianizmus csak késôbb, a Chosun dinasztia idején vált valóban széles körben elterjedtté) és a buddhista hitet.
Az egységes Shilla Két és fél évszázadon át a Shilla Királyság a béke és a felvirágzás korát élte. A belsô és külsô konfliktusok veszélyeitôl megszabadulva az ország gyorsan fejlôdött az oktatás, a kereskedelem, a mûvészetek és minden más téren. Shilla fôvárosa, a mai Gyeongju (Gjangdzsu) lakossága meghaladta az egymillió fôt. A Shilla Királyság a VIII. század közepén érte el virágzásának csúcsát, majd fokozatosan hanyatlásnak indult. A nemesség között fellángoló konfliktusok mind koÔsi csillagvizsgáló (Kr. e. 634), Gyeongju
18
Shilla dinasztia-beli királysírok Gyeongju-ban
molyabbá váltak, vidéken a lázadó vezetôk a megdöntött Koguryo és Baekje uralkodóházainak örököseinek nyilvánították magukat. 935.-ben Shilla az újonnan alapított Koryo (Korjó) Királyságnak adta át a hatalmat. Ezt követôen, 936-ban a három királyság formálisan is egyesült.
A Koryo Királyság kora Koryo (918–1392.) alapító uralkodója egy hadvezér volt, aki egy lázadó Shilla herceg alatt szolgált. Királyságát Koryo-nak nevezte el, innen, (valamint a jóval korábbi Koguryo-ból) ered az ország mai neve. Székhelyéül szülôvárosát, Szongdót (ma Gaesong) választva meghirdette Koguryo elvesztett területeinek visszaszerzését Mandzsúriában, azonban ezt a tervet a Királyság öt évszázados fennállása alatt soha nem sikerült valóra váltani. Ugyanakkor számos kimagasló eredmény született a tudomány és a mûvészet területén ebben a korszakban (sajtó feltalálása, szeladon porcelán, stb.). A Koryo királyi udvar kezdettôl fogva államvallássá tette a buddhizmust. A buddhizmus ugyanakkor szerepet játszott a Koryo Királyság hanyatlásában is, mivel a szerzetesek túlzott hatalomra tettek szert. A X. században Koryo átvette a hivatalnoki vizsgák kínai rendszerét, amellyel tudományos érdemek alapján biztosították a hivatalnokok kiválasztását. Míg azonban Kínában ez a vizsgarendszer nyitva állt bármilyen társadalmi helyzetû jelentkezô számára, addig Koreában ez megmaradt az arisztokraták lényeges kiváltságának. A Koryo Királyságot utolsó évei alatt nagyon megrázták a hivatalnok-tudósok és harcosok, valamint a konfuciánusok és buddhisták közötti konfliktusok. A mongol megszállás, mely közel egy évszázadig tartott, összezúzta Koryo amúgy is hanyatló hatalmát. 19
A Chosun Királyság kora Korea körülbelül a kereszténység kezdetével egyidôben ismerte meg a konfucianizmust, azonban sem a Shilla, sem a Koryo Királyság nem számolt ennek szellemi és erkölcsi erejével. A XIV. században a (nyugaton Li-dinasztia néven ismert) Chosun (Csoszon) Királyság felemelkedésével a konfucianizmus az állam és a társadalomi élet újjászervezésének hathatós eszköze lett. Chosun korai uralkodói a buddhizmust felváltották a konfucianizmussal, elsôsorban azért, hogy megtörjék az addig uralkodó buddhista hitrendszert és kisajátítsák a kolostorok által felhalmozott hatalmas gazdagságot. Az elkövetkezô évszázadokban a konfucianista etika és értékrend vált uralkodóvá a társadalomban. Az uralkodók kiegyensúlyozott, kifinomult politikai rendszerrel kormányoztak. A hivatalnoki vizsgarendszer szolgált a kormányhivatalok utánpótlásának megfelelô eszközeként és jelentették a társadalmi mozgékonyság és a szellemi élet gerincét. Jellemzô volt, hogy a társadalmi értékítélet nagyra értékelte a szellemi tudást, miközben lenézte a kereskedelmet és a kézmûipart. Chosun negyedik királya Sejong (Szedzsong) uralkodásának kora (1418–1450.) a kultúra és a mûvészetek virágzásának kimagasló kora volt, számos felfedezést és haladó elgondolást alkalmaztak az államigazgatásban, a gazdaságban, ill. a közélet egyéb területein, amelyek közül említést érdemel az, hogy ebben az idôszakban fejlesztették ki a koreai ábécét, a hangült. Sejong uralkodását aranykorként tartják számon a koreai történelemben.
A királyi palota (Kyongbokkung) bejárata, Szöul
A királyi palota (Kyongbokkung) fôépülete (trónterem)
Ôszi színek a Changdokkung Palota (Titkos Kert) parkjában
A Changdokkung Palota (Titkos Kert) tavasszal
20
A Changdokkung (Titkos kert) egyik jellegzetes épülete
A XVI. század végén Korea háborúba keveredett a Kínát meghódítani szándékozó – és Korea területén áthaladni készülô – Japánnal. A Koreai-félszigeten nagy pusztítást okozó háború hét évig tartott, míg végül 1598-ban, hôsies küzdelem eredményeként a japán erôk visszavonulásra kényszerültek. A korai XVII. századtól a szabadelvû írástudók és hivatalnokok egyre inkább egy modern nemzetállam kiépítésére törekedtek. Földreformot, a mezôgazdaság és az ipar fejlesztését szorgalmazták, a konzervatív arisztokrata kormányzat azonban nem volt hajlandó elfogadni ezeket az elképzeléseket. Korea így megmaradt "Remete Királyságnak" és határozottan elzárkózott a Nyugat diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatkeresései elôl a XIX. században, ragaszkodva szövetségeséhez, Kínához, amely azonban ekkor saját túléléséért harcolt a nyugati beavatkozással szemben, s így nem tudta Koreát támogatni. A koreai társadalom nyitottabbá válása 1876-ban kezdôdött, ekkor Japánnal megállapodás született arról, hogy megnyitják az ország kapuit a külföldi országok elôtt (Gangwa-do egyezmény). Ez azonban nem tetszett a konzervatív, Kína-barát belsô erôknek, beleértve a hadsereg vezetését. 1894-ben forradalmi mozgolódás tört ki Koreában, illetve háború folyt Kína és Japán között a Korea feletti hatalmi befolyásért. Ezt a háborút Japán nyerte meg. A kínai-japán, majd az orosz-japán háborúban gyôztes szigetország 1905-ben megszállta (1905. november 17-én protektorátussá nyilvánította), majd 1910.-ben annektálta Koreát, melynek önálló államisága egészen 1945-ig szünetelt. A japán gyarmatosítással egyidejûleg, 1910-ben a Chosun Királyság elbukott. 21
Két felvétel az egykori japán kormányzói hivatalról Szöulban A japán kormányzó hivatali épületét a királyi palota területére, a fôkapun belülre építették. Ezt a koreaiak – talán nem minden ok nélkül – nemzetük szándékos megalázásának tekintették. A késôbbiekben az épületben kapott ideiglenes helyet a Nemzeti Múzeum, majd 1995-ben lebontották (A felvételek 1992-ben készültek.)
A japán megszállás és a koreai függetlenségi mozgalom A 35 évig tartó japán uralom idején (1910–1945.) a gyarmatosítók kiszipolyozták az ország gazdasági erôforrásait. Mindemellett asszimilációs politikát folytattak, a koreai sajtót beszüntették és a japán nyelvet tették kötelezôvé az iskolákban. Az erôszakos, intoleráns fellépés nem érte el célját, a koreai társadalom nagy többségében mindez csak tovább erôsítette a nemzeti identitás-tudatot, és a japán megszállókkal szembeni ellenszenvet. A gyarmati uralom elleni nemzeti felszabadító küzdelem legjelentôsebb eseménye az 1919. március 1-i felkelés volt, amelynek évfordulójáról minden évben Észak- és Dél-Koreában egyaránt megemlékeznek. A függetlenségi mozgalom elbukott ugyan, de egyrészt még tovább erôsítette a koreaiakban a nemzeti érzületet, másrészt elvezetett a sanghaji ideiglenes kormány megalakulásához, illetve a szervezett, fegyveres harchoz a japán gyarmatosítók ellen Mandzsúriában és Szibériában. A japán gyarmatosítás a Második Világháború végén, Japán kapitulációjával (1945. augusztus 15.) ért véget.
A Második Világháborútól napjainkig A szövetséges nagyhatalmak az 1945 júliusi potsdami konferencián, majd az amerikai, brit és szovjet külügyminiszter 1945 decemberi, moszkvai találkozóján Koreát az északi szélesség 38. foka mentén egy északi (szovjet) és egy déli (amerikai) megszállási övezetre osztották, melyeket az eredeti tervek szerint egy ötéves átmeneti idôszak során gyámságként terveztek igazgatni, ezt követôen került volna sor egy egységes kormány felállítására. Erre, valamint az ország egységének helyreállítására azonban a mai napig nem kerülhetett sor. A déli országrészben 1948 augusztusáig amerikai katonai kormányzat mûködött, majd kikiáltották a Koreai Köztársaságot. Ezt követôen néhány héttel, 1948 szeptemberében északon létre22
jött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kim Ir Szen (Kim Il-sung) vezetése alatt. A két koreai állam között 1950 júniusában háború tört ki, amelybe a déliek oldalán bekapcsolódott az Egyesült Államok és az ENSZ másik 16 tagállama, míg az északiak oldalán több százezer kínai “önkéntes” harcolt, valamint az akkori szocialista tábor több más tagja nyújtott katonai vagy logisztikai segítséSokcho madártávlatból get a KNDK-nak. (a Sorak-san hegységbôl nézve) A három évig tartó, mindkét oldalon A város a 38. szélességi foktól északra fekszik. rendkívül súlyos emberi és anyagi veszteséget okozó háborút az 1953-ban Panmunjom-ban (Panmindzson) aláírt fegyverszüneti megállapodás zárta le, mely a két Korea de facto határát az eredeti vonaltól (mely az 1945. évi amerikai és a szovjet megszállási övezeteket választotta el) csak kismértékben különbözô katonai demarkációs vonal mentén rögzítette. A Félsziget nyugati oldalán, a 38. szélességi foktól délebbre elhelyezkedô - Szöultól légvonalban alig 50 km-re lévô – Gaesong (Keszon) város eredetileg Dél-Koreához tartozott volna. A demarkációs vonal azonban – a megállapodás megkötésekori frontvonal helyzete miatt – a Félsziget nyugati oldalán a tervezettnél délebbre került meghúzásra, így e város ma a KNDK-hoz tartozik. Ennek „kvázi ellentételeként”, a Félsziget keleti oldalán a határvonal a 38. szélességi foktól északabbra húzódik, és kb. a 38°30'-nél ér ki a tengerpartra. Ezért a keleti oldalon számos település, pl. Sokcho város tartozik a Koreai Köztársasághoz, melyek a 38. szélességi foktól északabbra helyezkednek el.
1961-ben, Park Chung Hee tábornok vezetésével katonai diktatúra került hatalomra, mely magántulajdonon alapuló, de erôsen centralizált irányítású, tervgazdasági rendszert alakított ki (guided capitalism). A gazdaság-fejlesztési stratégia tekintetében az ország igen hamar, már a 60–70-es évektôl kezdve tudatosan az export-orientáció útjára lépett, emellett az oktatási és a K+F szféra kiemelt támogatást élvezett. Ennek nyomán, és nem utolsósorban a kezdetben számottevô volumenû amerikai segélyeknek is köszönhetôen, a Koreai Köztársaság nemzetgazdasága rendkívül gyors ütemû – nem egyszer két számjegyû rátával jellemezhetô – gazdasági növekedést ért el az 1970-es és 80-as évtized során. A korábban a Félsziget éléskamrájaként számon tartott déli országrész területén létrejött állam az 1970-es évek közepére közepesen fejlett ipari országgá vált. Az életszínvonal fokozatosan növekedett, a dél-koreai nemzetgazdaság, az exportorientált gazdaságfejlesztési stratégia eredményeként, világviszonylatban is kiemelkedô növekedési ráta mellett, napjainkra a világ 12. legnagyobb nemzetgazdaságává „nôtte ki” magát.
A 38. szélességi foknál a keleti parton
23
Panmunjom (A kék színû barakkok keresztirányú középvonalánál húzódik a határvonal, így azok túlsó fele, illetve a háttérben látható betonépület észak-koreai területen áll.)
Szöul belvárosa madártávlatból
Kilátás a Gosong „Unification” megfigyelô pontról. Ez az ország északkeleti „csücske”, mely a keleti parton, a 38. szélességi foktól számottevôen északabbra helyezkedik el. A távolban az Észak-Koreához tartozó Gyémánt-hegység külsô vonulatai láthatók.
24
A fôvárost kelet-nyugati irányban kettészelô Han folyó
City Hall – A szöuli városháza
25
A 2001 tavaszán átadott incheoni nemzetközi repülôtér
Az 1980-as évtized végétôl az ország fokozatosan a politikai demokratizálódás útjára lépett. Az 1988-ban államfôként hatalomra került Roh Tae-woo tábornok már civil elnökként irányította az országot, majd 1992. végén került demokratikus úton megválasztásra a Koreai Köztársaság elsô igazi civil elnöke, Kim Young-sam. Az ezt követô években – különösen az emberjogi mozgalmi tevékenységéért korábban eredetileg halálra ítélt, majd hosszú éveket börtönben töltött Kim Dae-jung elnök idején – tovább folytatódott a politikai demokratizálódás. A 2000. júniusi phenjani csúcstalálkozót követôen, a Koreai-félsziget kettéosztása óta soha korábban nem tapasztalt mértékben, megindult a Korea-közi megbékélési és együttmûködési folyamat. Ez az azóta eltelt évek során ugyan az eredeti várakozásokhoz képest lassabb és törékenyebb folyamatnak bizonyult, de Kim Dae-jung korábbi elnök „napfénypolitikája” (melyet a nemzetközi közösség a 2000. évi Nobel Békedíj odaítélésével ismert el) nélkül aligha lehetne ma szó a Demilitarizált Övezeten átvezetô vasúti és közúti összeköttetés megvalósításáról, vagy a már említett „családegyesítési” programokról.
26
2. A Koreai Köztársaság gazdasági fejlôdésének útja
2.1. A „tigris-modell” avagy az export-orientált gazdaságfejlesztési stratégia Dél-Koreában Az 1960-as években a Koreai Köztársaság olcsó és szorgalmas munkaerejének köszönhetôen a fejlett országok – elsôsorban Japán – beszállítójává vált. Az eleinte fôleg bérmunkán alapuló dél-koreai gazdaság idôközben saját lábára állt, s megjelentek a világpiacon az olcsó koreai termékek, kezdetben elsôsorban a textilipar, majd az elektronikai ipar jóvoltából. Az erôsen centralizált gazdaságban az ipar számos területén mûködô, különféle központi kedvezményekkel támogatott nagyvállalatok (chaebolok) az ország gyors fejlôdésének motorjaivá váltak, és jórészt az ô tevékenységüknek köszönhetôen a Koreai Köztársaság rendkívül gyors gazdasági növekedést ért el az 1980-as években, amikor is ez a mutató évente átlagosan 8-10 % körül alakult. A Koreai Köztársaságban az állam által orientált piacgazdaság, ún. irányított kapitalizmus alakult ki. A magántulajdonra alapozott nemzetgazdaság fejlôdését az állam, a kormányzat ugyanakkor központi tervezô és stratégiai irányító szerepe révén jelentôs mértékben befolyásolta. A hatvanas évek elejétôl 1988-ig egymást váltó katonai kormányok erôsen centralizált gazdaságot hoztak létre, amelyben a politikai körökkel szoros kapcsolatban álló néhány nagyvállalat játszotta a fôszerepet. Az állam egy sor kedvezménnyel, szubvencióval, olcsó hitellel és vámvédelemmel részben mesterségesen tartotta felszínen e vállalatokat, melyek az ipar számos területén mûködtek és az ország gyors gazdasági fejlôdésének motorjaivá váltak. Ilyen cégek, pontosabban vállalatcsoportok például a ma már Magyarországon is jól ismert Samsung, Daewoo, Hyundai, LG és Hanwha. A gazdasági hatalom ma is ezeknek az – olykor csak egy szûk kör, pl. család tulajdonában lévô – vállalatoknak a kezében van. E cég-konglomerátumok a gazdasági szféra szinte minden területén jelen vannak: a kereskedelemben, a banki és biztosítási ügyletekben, az ipari termelésben, stb. (Egyedüli kivétel talán éppen a mezôgazdasági termelés, mivel termôföld adásvételére vonatkozó szigorú törvényi elôírások miatt egyrészt nem vásárolhatnak termôföldet, másrészt a jövedelmezôségi viszonyok miatt amúgy sem igen valószínû, hogy e nagyvállalatok a termelôi szférába invesztálnának.) A világviszonylatban is kiemelkedô gazdasági fejlôdés egyik fontos eleme volt a beruházási politika. A gazdasági folyamatok irányítóinak, résztvevôinek egyik visszatérô, alapvetô dilemmája a rövid- és hosszú távú érdekek összehangolása, más szóval és konkrétabban, hogy az évente nemzetgazdasági szinten elôállított új érték, pontosabban az elôállított teljes végtermék összegének mekkora részét éljék fel ma, és mekkora részét fordítsák a termelés bôvítésére. A csendes-óceáni térség ázsiai gazdaságainak adatai az 1970-es évektôl arról tanúskodnak, hogy nemzeti össztermékük viszonylag jelentôs hányadát, átlagosan a GDP 20–25%-át fordították állótôke befektetésekre. A Koreai Köztársaság látványos fejlôdésének 27
egyik kulcsa tehát a beruházási politikában rejlik. Ahogy Japán már az 1960-as évek elején elérte és folyamatosan fenntartotta a 30-35%-os beruházási rátát, Dél-Korea, mely sok tekintetben a japán fejlôdési utat követte, az 1970-es évek elejétôl szintén látványosan és folyamatosan növelte a beruházási rátáját, elérve az 1980-as évek végére a 35-37 % körüli értéket, sôt az 1990-es évek elejére (1991.) a világranglistán az elsô helyet elfoglalva elérte a 39%-ot. A gyors gazdasági fejlôdés másik fontos tényezôje volt az iparfejlesztési politika, illetve az azzal összehangolt K+F politika. A külkereskedelem, a licenc- és mûködôtôke-import révén folyamatos volt a technológia beáramlása. A külföldi technológia adaptációját, továbbfejlesztését elôsegítette az oktatási rendszer, a szakemberképzés és a K+F rendszer, valamint mindezek finanszírozásának a valóságos gazdasági igények szerint történô, tervszerû kialakítása, beleértve ebbe a vállalatok támogatását, és érdekeltségük megteremtését. Az ország vezetése nagy hangsúlyt helyezett az exporttermékek elôállítására szakosodó gyárak fejlesztését elôsegítô beruházások támogatására, amely gazdaságpolitikai vonal végighúzódik a dél-koreai siker mögött. Minden egyéb fejlesztési cél csak másodlagos szerepet kaphatott. Mindezt, különösen a 70-es és 80-as években elôsegítette az országon belül rendelkezésre álló magasan képzett és – abban az idôben – olcsó munkaerô, a nyitottság a külföldi tôke befogadására és a kutatás-fejlesztés szintjének magas foka. A gazdaságfejlesztés állami szerepéhez sorolható a Koreai Köztársaság importpolitikája, az import-liberalizáció fokozatos megvalósítása is. A Koreai Köztársaság fejlôdése az elmúlt három évtizedben az exportösztönzéssel megvalósított gazdasági növekedés és iparosítás egyik legsikeresebb példája. Bár az ország erôsen védett gazdasággal indult, a kormányzat nemcsak az exportösztönzésre törekedett, hanem fokozatosan enyhített, ill. leépített számos kereskedelmi korlátozást és pénzügyi szabályozást. Az exportösztönzéssel a fejlôdés utolsó szakasza kivételével együtt járt az importhelyettesítés is. Az importhelyettesítô vállalatok védelemben részesültek a hazai piacon és egyéb állami támogatást is kaptak, amíg hatékony exportôrökké nem váltak. Az exportösztönzés és az importhelyettesítés együttélése részben magyarázatot ad az állam aktív szerepére és a külkereskedelem liberalizálásának szakaszosságára, amelynek lényege az volt, hogy egyes termékek importját csak akkor engedélyezték, amikor a hazai elôállítók már meg tudtak küzdeni a külföldi versennyel. Az 1980-as évek elejétôl azonban már jelentôsen bôvült azoknak az árucikkeknek a köre, amelyeket ún. automatikus importengedéllyel lehetett bevinni a Koreai Köztársaságba. Már 1990-ben az általános liberalizációs arány elérte a 96,4 %-ot. Az import-liberalizálás azonban – egészen a GATT Uruguay Fordulója lezárásakor elfogadott Mezôgazdasági Megállapodást megelôzôen csak az iparcikkekre vonatkozott a mezôgazdasági termékekre, terményekre nem. Mi az oka ennek a megkülönböztetésnek, különösen egy olyan ország esetében, mely élelmiszergazdasági termékek vonatkozásában a mai napig számottevô behozatalra szorul? Egyrészt az, hogy a világon nincs olyan ország, amely az élelmiszergazdasági importját teljesen liberalizálta volna, az élelmiszertermelés hazai bázisának megteremtését és védelmét általában mindenhol stratégiai-nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik, másrészt az, hogy számos más országhoz hasonlóan a Koreai Köztársaságban a mezôgazdaságból élôk – a teljes lakosságon belüli viszonylag csekély arányuk ellenére – nem elhanyagolható belpolitikai tényezôt is jelentenek. Ezért e területen elsôsorban politikai, és nem pusztán közgazdasági 28
megfontolások érvényesülnek. A kérdést tehát legfeljebb elméleti síkon lehetne tisztán a komparatív elônyök elve alapján megközelíteni. A gazdasági növekedés üteme az 1990-es évek elejére lelassult, sôt az 1997–98. évi, Dél-Koreában csak „IMF-krízis”-ként emlegetett gazdasági-pénzügyi válság idôlegesen vissza is vetette azt. Az 1997-98-as válságot követôen a gazdaság helyzete 1999-re stabilizálódott, de 2000. második felétôl – a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedô GDP növekedés ellenére – újból a recesszió jelei figyelhetôk meg, összefüggésben a világgazdasági környezetnek a dél-koreai gazdaságra gyakorolt kedvezôtlen változásaival (pl. olajárak), valamint a belsô gazdasági folyamatokkal (a strukturális átalakítás, gazdaságpolitikai reformok lassúsága). Az 1998-tól 2003. elejéig hivatalban lévô korábbi elnök, Kim Dae-jung széleskörû reformfolyamatot indított el, amelynek célja egyrészt a válságból való kilábalás, másrészt a piacgazdaság feltételeinek erôsítése volt. A szigorú kormányzati intézkedéseknek, továbbá az IMF hitelcsomagnak köszönhetôen 2000–2001-re sikerült ismét növekedési pályára állítani a gazdaságot, visszaszorítani az inflációt és a munkanélküliséget. A pénzügyi, a vállalati szektorban, a közszférában és a munkaerôpiacon megkezdett átfogó reformoknak köszönhetôen a nemzetgazdaság egésze átláthatóbbá és ellenôrizhetôbbé vált. A pénzügyi szférában a hitelezések "monitoring"-rendszere, valamint a vállalatok saját pénzügyi struktúrája erôsödött, rugalmasabbá vált a munkaerôpiac, és megindult a közszféra deregulációja. Egyidejûleg a kormányzat meghirdette az ún. termelô jóléti rendszernek (productive welfare system) nevezett szociális háló kereteinek kiépítését (alkalmazotti biztosítás, egészségbiztosítás és az országos nyugdíjrendszer). Ezek a lépések jelentôs húzó- és stabilizáló hatást gyakoroltak a gazdaságra, de a piacgazdasági viszonyok továbbra sem érvényesültek szabadon és teljes körben. Elakadt a koreai nagyvállalatok (chaebolok) átalakítása és struktúra-váltása, a pénzügyi szektor reformja. A növekedésbeli különbségek az egyes iparágak, illetve régiók között nem csökkentek, s a társadalmi rétegek közti különbségek is mélyültek. Az államháztartás adóssága – jórészt a megnövekedett munkahely-teremtési, illetve jóléti kiadásoknak, valamint a pénzügyi szektor struktúraváltási folyamatába pumpált közpénzeknek köszönhetôen – felduzzadt. Az amerikai gazdaság lelassulása Dél-Korea számára – az export csökkenése miatt – külön problémát jelentett. Ezt azonban részben ellensúlyozta, hogy profitálni tudott a gyengülô dollár (és az erôsödô Yen, illetve Euro) árfolyamból, és a nemzetközi kamatlábak alakulásából. A Kim Dae-jung adminisztráció – egyrészt egy újabb válság elkerülése, másrészt a hoszszabb távon – 5–10 éves távlatban fenntartható – gazdasági növekedés feltételeinek megteremtése érdekében számos, a struktúraváltási reformfolyamathoz szorosan illeszkedô gazdaságpolitikai lépést kezdeményezett, melyek következetes végigvitele jelentôs részben a Roh-kormányzatra vár. A legfontosabb feladatok ezek közül a következôk:
A) A piacgazdaság feltételeinek tökéletesítése: – – – – – 29
pénzügyi intézmények versenyképességének erôsítése; a pénzintézetek piaci közvetítôi szerepének normalizálása; a vállalati szféra struktúraváltási folyamatának folytatása; kormányzati (állami) tulajdonban lévô vállalatok); a piaci verseny erôsítése.
B) A beruházások és az export ösztönzése: – a technológia-fejlesztés fokozott támogatása; – információ-technológiai, illetve energiatakarékosságot szolgáló beruházások ösztönzése; – az alkatrész- és alapanyaggyártás fejlesztése; – az export-támogatási rendszer továbbfejlesztése.
C) Az egyes régiók kiegyensúlyozott gazdasági fejlôdésének elôsegítése: – a régiók (helyi) gazdasági potenciáljának fejlesztése (ennek keretében a helyi kis- és középvállalatoknak külön adókedvezmény, szociális bérlakások építése); – aktív munkanélküliség-csökkentô intézkedések; – képzési programok az információ-technológiai iparágak igényei alapján, mivel a területen hiány várható a szakképzett munkaerôbôl); – a szociális háló erôsítése (a hozzájutás szektorbeli különbözôségeinek csökkentése, magán-nyugdíjpénztári programok, különbözô adócsökkentési-jóváírási lehetôségek az alkalmazottak részére).
D) Az általános gazdasági szemlélet erôsítése: – rugalmas makrogazdaság-politika; – stabil és prosperáló tôzsde megteremtése; – a vállalati alkalmazottak és a menedzsment együttmûködési és érdekegyeztetési mechanizmusának erôsítése; – a gazdasági szabályozás rendszerének deregulációja, a kvázi-adó jellegû vállalati elvonások eltörlése.
E) Fokozottabb bekapcsolódás a nemzetközi gazdasági együttmûködés vérkeringésébe, beleértve a 2000-ben a KNDK-val megkezdett megbékélési-együttmûködési politika lehetôség szerinti folytatását. 1. Táblázat A GDP struktúrájának változása 1970–2000. között (%) Megnevezés
1970.
1980.
1990.
Mezôgazdaság, erdészet és halászat
27,1
14,8
8,5
4,6
Bányászat és feldolgozóipar
22,7
29,7
29,6
32,0
6,7
10,1
13,5
11,0
43,5
45,3
48,4
42,9
Építôipar, villamosipar, gáz- és víz Szolgáltatás és egyéb
2000.*
Forrás: Lee, Gyu-Cheon: Korean Agricultural Situations and Policies (MAF Annual Statistics of Agriculture and Forestry 2001);
A jelentôs erôforrásokkal és tartalékokkal rendelkezô dél-koreai nemzetgazdaság kilátásai továbbra is viszonylag jók (a Korean Development Institute a 2004. évre 4,5–5,0%-os gazdasági növekedést prognosztizált), azonban teljes stabilizáció és a további fejlôdés csak a megkezdett reformfolyamat gyors, következetes és maradéktalan végigvitele esetén válhat valóra. 30
700
606,1
600
518,3 401,7
400 300
477,0 459,2
500
312,1
314,3 253,3
200 100 0 1990.
1992.
1994.
1996.
1998.
2000.
2002.
2003.
3. Ábra. A Koreai Köztársaság bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 1990–2003. között (milliárd USD) Forrás: Handbook of Korea 2003 (219. p.), ill. Korea Statistical Office adatai nyomán
14000
12646 11385
12000
9770 10013
8998
10000 8000
5886
7183
6744
6000 4000 2000 0 1990. 1992. 1994. 1996. 1998. 2000. 2002. 2003.
4. Ábra.
Az egy fôre esô bruttó nemzeti jövedelem alakulása (USD/fô)
Forrás: Handbook of Korea 2003 (219. p.), ill. Korea Statistical Office adatai nyomán
30,0 21,2
20,0 14,5 15,3
15,0 10,0
24,9
23,4
25,0
10,0 9,1
9,8 10,5
1990.
1992.
11,2
21,7 18,2
19,4 17,1
15,8 10,9
5,0 0,0 1994.
1996.
K oreai export az EU- ba
5. Ábra.
1998.
2002.
2003.
K oreai import az E U-ból
A Koreai Köztársaság és az EU (15) kereskedelmi forgalma (milliárd USD) Forrás: KITA
31
2000.
2.2. A Koreai Köztársaság külgazdasági orientációja Több ezer éves történelme ellenére Korea széleskörû részvétele a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban nem régi keletû. Korea fôként a hozzá legközelebbi országokkal, Kínával és Japánnal, valamint szórványosan Indiával, Perzsiával és Oroszországgal tartott fenn kapcsolatot egészen a XIX. századig, amikor is az európaiak által „Remete Királyság"-nak is nevezett ország hivatalosan megnyitotta kapuit a külvilág elôtt. Korea évszázadokon át különösen közeli viszonyban volt Kínával, amely erôs kulturális és politikai befolyást gyakorolt az országra, úgy, hogy eközben Korea meg tudta ôrizni függetlenségét és identitását. Korea Japánhoz fûzôdô kapcsolatai kevésbé voltak szerencsések, mivel Japán a XX. század elsô felét megelôzôen is több ízben tett kísérletet arra, hogy megvesse lábát a Koreai-félszigeten. A Koreai Köztársaság külkapcsolatai 1948-tól, az ún. Elsô Köztársaság kikiáltása után hosszú ideig igen lassan bôvültek, eleinte csak azokra az országokra korlátozódtak, melyek kiváltképpen érdekeltek voltak a Koreai Köztársaság fennmaradásában, fejlôdésében. Ezzel szorosan összefügg a Koreai Köztársaság frontország szerepe, a katonai, illetve stratégiai tényezôk. A háború utáni újjáépítés, sôt a gazdaság folyamatos mûködése alapvetôen a külföldi segélyekre épült. Ezek döntô részét az Amerikai Egyesült Államok, kisebb részben az ENSZ adta. 1953. és 1960. között a Koreai Köztársaság importjának 70%-a származott külföldi segélyekbôl, s a kormány kiadásainak közel a felét finanszírozta az úgynevezett ellentét-alapból, amely a támogatásként kapott áruk eladásából származott. Mindennek megfelelôen a Koreai Köztársaság külpolitikai és külgazdasági orientációjának fókuszában évtizedekig mindenekelôtt az Amerikai Egyesült Államok, majd késôbb, vele együtt Japán állt. A Koreai Köztársaság az 1980-as évek közepétôl kibontakozott általános világpolitikai enyhülés, majd a bipoláris világpolitikai rend megszûnése és saját belsô demokratizálódási folyamatainak, gazdasági fejlôdésének és diplomáciai erôfeszítéseinek eredményeként – kevés kivétellel - mára a világ valamennyi országával felvette a diplomáciai kapcsolatot, és folytat gazdasági, kulturális, mûszaki-tudományos és más jellegû kapcsolatokat. Különösen jelentôs áttörés volt, amikor a Koreai Köztársaság 1989–1992. között, alig két-három év leforgása alatt valamennyi európai volt szocialista országgal – köztük elsôként Magyarországgal (1989. február 1.), majd az egykori Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal politikai és diplomáciai kapcsolatokat létesített, és azt szinte azonnal széleskörû, mindmáig bôvülô tendenciát mutató kereskedelmi és befektetôi kapcsoltok követték. Az utóbbi évtized során a Koreai Köztársaság nettó tôkeexportôrré vált. A külföldi befektetések célországai szintén az APEC régió gazdaságai, mintegy 2/3-os arányt képviselve a teljes volumenbôl. A Dél-Koreába irányuló külföldi befektetések – számottevô hányada az APEC régió gazdaságaiból származik (fôleg USA és Japán), de az Európai Unió jelenléte ezen a területen is egyre inkább erôsödik, s a 90-es évek közepe óta az EU vált az ország legnagyobb mûködôtôke-exportôrévé. Viszonylag új jelenség, hogy a Koreai Köztársaság aktív résztvevôje a tágabb térségre kiterjedô intra- és inter-regionális folyamatoknak, köztük a mára legalább annyira politikai, mint gazdasági ügyekkel foglalkozó Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttmûködésnek (APEC), a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szervezete (ASEAN) illetve három legfontosabb keletázsiai partnere (Kína, Koreai Köztársaság és Japán) által életre hívott „ASEAN Plus 3” fórumnak, továbbá az Ázsia–Európa Dialógusnak (ASEM). 32
Kereskedelmi és befektetôi területen a Koreai Köztársaság elsôsorban a multilaterális fórumokon (WTO, OECD) formálódó keretfeltételeket, és nem a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások rendszerét részesíti elônyben, azonban ez utóbbitól sem zárkózik el olyan esetekben, amikor a partnerország mezôgazdasági exportja nem jelent komoly nyomást a dél-koreai piacra. (Hosszantartó, heves belpolitikai csatározások után a Koreai Köztársaság Nemzetgyûlése 2004. február 16-án ratifikálta a Chilével kötött kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodást. További néhány országgal – köztük Japánnal is – jelenleg az elôkészítés szakaszában vannak hasonló megállapodásra vonatkozó tervek.)
2.2.1. A külkereskedelem néhány jellemzôje az ezredfordulón A Koreai Köztársaság kereskedelmi mérlege az 1970-80-as évekbeli látványos, exportorientációra alapozott gazdasági növekedést követôen az 1990-es évtized elejére passzívvá vált, és 1990 és 1997. között az is maradt. A gazdaság csak 1998-tól – összefüggésben az 1997. évi ázsiai gazdasági válsággal, ill. annak kezelésével - tudott ismét mérlegtöbbletet realizálni. A pozitív mérlegtöbbletet azóta sikerült fenntartani. A koreai export növekedésére kedvezôen hatott az USA 1990-es évek végi gazdasági fellendülése, a kínai gazdaság stabil növekedése és az ASEAN-országok gazdasági kilábalása. Pozitív tényezôként jelentkezett az információtechnológiai ipar világviszonylatban is rendkívül gyors növekedése. Dél-Korea importja elérte, sôt meghaladta a válság elôtti szintet, melynek legjelentôsebb tételei az energiahordozók és a belföldi ipari beruházásokhoz szükséges berendezések voltak. 2. Táblázat A Koreai Köztársaság jelentôsebb kereskedelmi partnerei 2000-ben (milliárd USD) Teljes forg.
Export
Import
Egyenleg
Világ
332,8
172,3
160,5
USA
66,5
37,3
29,2
EU
39,2
23,4
Részesedés Teljes forg. %
Export-ban %
Importban %
11,8
100,0
100,0
100,0
8,1
20,1
21,8
18,2
15,8
7,6
11,8
13,6
9,8 19,8
Japán
52,3
20,5
31,8
–11,3
15,7
11,9
Kína
31,2
18,4
12,8
5,6
9,4
10,7
8,0
ASEAN
38,3
20,1
18,2
1,9
11,5
11,7
11,3
Forrás: MOCIE (Ministry of Commerce, Industry and Energy
A Koreai Köztársaság exportstruktúrájában fokozatos hangsúlyeltolódás ment végbe a textil- és bôripari termékek felôl a villamossági-, elektronikai, félvezetô-ipari termékek és a gépjármûvek felé, ezzel együtt szakértôk szerint az export további-diverzifikálására lenne szükség az ország versenyképességének megôrzése érdekében. Hiszen Kína ma már közel áll ahhoz, hogy több területen is megelôzze Dél-Koreát, illetve egyes vélemények szerint már meg is elôzte a villamossági, elektronikai, félvezetô-ipari, kôolajipari, acélipari termékek területén és a hajógyártásban. 33
3. Táblázat A Koreai Köztársaság legjelentôsebb exportcikkei 1990. árucikk 1.
Textília
2.
1995. %
árucikk
2000. %
árucikk Félvezetôk
%
11,7
Félvezetôk
11,7
15,1
Félvezetôk
7,0
Gépjármû
6,7
Számítógép
8,4
3.
Bôrip. Cikkek
4,6
Kôolajip. term.
4,6
Gépjármû
7,7
4.
Hajó
4,3
Hajó
4,4
Kôolajip. term.
5,5
5.
Televízió
4,1
Mûszál
4,3
Hajó
4,8
6.
Lemezáru/vas
3,8
Textilgy. gép
3,8
Távközlés
4,7
7.
Mûszál
3,6
Számítógép
3,5
Lemezáru/vas
2,8
8.
Gépjármû
3,3
Lemezáru/vas
3,0
Textília
2,7
9.
Számítógép
3,1
Televízió
2,7
Mûszál
2,1
10.
Mûszaki cikk
2,9
Fémip. term.
2,0
Elektronika
2,1
Forrás: A Koreai Közt. Kereskedelmi, Ipari és Energiaügyi Minisztériuma (MOCIE)
2.2.2. A Koreai Köztársaság és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai Magyarország – másfél évtizednyi felkészülés után – 2004. május 1-én vált az Európai Unió teljes jogú tagjává, jóllehet külgazdasági értelemben már évek óta szorosan integrálódott az Unióhoz. Most, hogy Magyarország is az Unió részévé vált, különösen aktuális röviden áttekinteni, hogy az utóbbi évek során milyen külgazdasági kapcsolatok fûzték össze az 1995-2004. közötti idôszakban 15 „régi” tagországból álló – de 2004. május 1-tôl 25 tagúra bôvült – Közösséget a Koreai Köztársasággal.
Kereskedelem a Koreai Köztársaság és az EU között A Koreai Köztársaság és az EU közötti kereskedelmi forgalom az 1990-es évek során fokozatosan növekvô tendenciát mutatott, jóllehet az 1997. évi, Dél-Koreát is jelentôs mértékben érintô pénzügyi-gazdasági válság az évtized végén átmenetileg visszavetette a forgalom volumenét. A Koreai Köztársaság és az EU kétoldalú külkereskedelmi mérlege – hasonlóan a teljes (dél-koreai) külkereskedelmi mérleghez – a 90-es évtized folyamán a Koreai Köztársaság oldaláról nézve általában negatív volt, 1998-tól kezdôdôen azonban a tendencia megváltozni látszik: azóta minden év koreai többletet eredményezett. Az ország versenyképességét, így az export felfutását segítette a nemzeti valuta (Won) meggyengülése, illetve, közvetett módon, az ugyanezen idôszak során erôsnek bizonyuló japán jen. Ugyanakkor az export mutatóit, és az ország versenyképességét, nemcsak a valutaárfolyamok változása befolyásolta, hanem a memória-chipek területén erôsödô K+F tevékenység, a termék-tervezés és -fejlesztés terén elért javulás is. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok alakulásában fontos tényezô volt, hogy az EU tagállamok – más országokkal ellentétben – az 1997–98. évi gazdasági válság idején sem fordultak el a Koreai Köztársaságtól, lehetôvé téve termékeik zavartalan piacra jutását. 34
Az Európai Unióba irányuló koreai export folyamatosan növekszik, tipikus árucikkek a félvezetôk, acéláruk, hajóipari áruk, vezeték nélküli kommunikációs eszközök, kôolajipari termékek, textíliák, gépjármûvek, gumiabroncsok. Az Európai Unió országaiból származó dél-koreai importot az 1997–98. évi gazdaságipénzügyi válság átmenetileg visszavetette, azonban az azóta eltelt évek alatt ismét erôteljesen növekedett, 2003-ban megközelítve a válság elôtti volument. A legjelentôsebb koreai importtermékek az EU-ból: villamossági és elektronikai részegységek, vegyipari termékek, gépek. A Koreai Köztársaság számára a legjelentôsebb EU-tag kereskedelmi partnerek: Németország, Egyesült Királyság, Hollandia, Olaszország és Franciaország. 2001. április 1-vel életbe lépett a Koreai Köztársaság és az Európai Unió közötti Kereskedelmi és Együttmûködési Keretmegállapodás, amely átfogó intézményi kereteket biztosít az EU és Dél-Korea közötti gazdasági-kereskedelmi, tudományos és technológiai, környezetvédelmi és kulturális együttmûködéshez, és egyúttal meghatározza az érdemi együttmûködés szempontjából kiemelt területeket. Ez utóbbiak között szerepel a kereskedelem, mezôgazdaság-halászat, tengerhajózás, hajógyártás, szerzôi jogok, szabványok, mûszaki leírások, gazdasági/ipari együttmûködés, kábítószer- és pénzmosás elleni küzdelem, energetika és kulturális kapcsolatok. Említést érdemel, hogy Szöulban közös EU-Korea Kereskedelmi Kamara (EUCCK) mûködik.
A Koreai Köztársaság és az EU közötti mûködôtôke áramlás A Koreai Köztársaságba irányuló külföldi mûködôtôke (FDI) mennyisége az 1990-es évek során látványos növekedésnek indult. Ennek oka egyrészt a gazdasági-pénzügyi válság miatt leértékelôdött koreai valuta, másrészt azok a liberalizációs intézkedések, amelyekre jórészt a válságkezelési céllal igénybe vett IMF-hitelcsomag ellentételeként került sor. (Említést érdemel, hogy az IMF hitelcsomag forrásai túlnyomórészt európai bankoktól származtak.) Az 1990-es évtized végére az EU vált a Koreai Köztársaság legnagyobb külföldi befektetôjévé, maga mögé utasítva az Egyesült Államokat és Japánt. A mûködôtôke beáramlás növekvô tendenciája az utóbbi években azonban kissé megtorpant, a jelenség egyrészt az USA és az EU gazdasági recessziójával magyarázható, másrészt a oka lehet az egyre vonzóbbá váló kínai gazdaság tôkeelszívó hatása (ezzel a kihívással Kína WTO tagságát követôen egyre inkább számolnia kell a koreai gazdaságnak). 4. Táblázat Külföldi mûködôtôke-befektetések a Koreai Köztársaságban (milliárd USD; %) 1998. Mrd USD
1999. %
Mrd USD
2000. %
Mrd USD
2003. %
Mrd USD
%
EU
2,9
32,6
6,3
40,1
4,6
29,5
3,1
47,3
USA
3,0
33,7
3,8
24,2
2,9
18,6
1,2
19,2
Japán
0,5
5,6
1,8
11,5
2,4
15,4
0,5
8,4
Egyéb
2,5
28,1
3,8
24,2
5,7
36,5
1,6
25,1
Forrás: A Koreai Közt. Kereskedelmi, Ipari és Energiaügyi Minisztériuma (MOCIE)
35
A dél-koreai gazdaság látványos növekedési szakaszának érettebb periódusában a nagyvállalatok (chaebolok), nem kevés állami támogatással, világméretû expanziós stratégiát kezdtek követni, amely nemcsak az exportban, hanem a külföldi érdekeltségek (pl. összeszerelô üzemek) létrehozásában is megnyilvánult. A nagyarányú külföldi befektetéseket azonban az 1990-es évek végén egy idôre visszavetette a pénzügyi-gazdasági válság. A koreai tôkeexport azóta – a válságból való kilábalásnak köszönhetôen – számottevôen javult, a Korea Eximbank adatai szerint 2001–2002-ben minden korábbinál nagyobb volumenû koreai tôke áramlott az EU (15) országaiba, 2003-ban ugyanakkor ez az érték lényegesen csökkent. Utóbbi minden bizonnyal összefügg azzal a viszonylag új jelenséggel, hogy a NyugatEurópában régebben megtelepedett koreai vállalatok fokozatosan áttelepítik gyártókapacitásukat az újonnan csatlakozott közép- és kelet-európai országokba. Ennek egyik fô oka nyilvánvalóan a jóval alacsonyabb munkabér, illetve, a még a csatlakozás elôtt kivívott adózási és más preferenciák. Az elektronikai, híradástechnikai termékek gyártói közül több koreai cég már néhány évvel ezelôtt „átköltözött”. Az EU „régi” 15 tagországába irányuló koreai FDI így csökkenô tendenciát mutat, az új tagok irányában azonban jelentôs növekedés figyelhetô meg, illetve várható az elkövetkezô néhány év során.
7000 6261,7 6000 5000 4396,2 4000 2885,0
3000 2000 1000 0
3064,0
3062,5
2305,6 461,2
2052,9 1680,1
892,3
414,5 401,1 673,2 271,1
208,2 148,8
867,9
154,1 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003.
Koreai FDI áramlás az EU-ba
6. Ábra.
EU-ból származó FDI a Koreai Közt.-ba
A Koreai Köztársaság és az EU (15) közötti mûködôtôke (FDI) áramlás (millió USD)
Forrás: A Korea Eximbank, illetve a Koreai Köztársaság Kereskedelmi, Ipari és Energiaügyi Minisztériuma
36
3. A Koreai Köztársaság élelmiszergazdasága
3.1. Az agrárszektor helye, szerepe a nemzetgazdaságban Köztudott, hogy a dél-koreai „gazdasági csoda", alapvetôen az ipari exportra alapozott gazdaságfejlesztési politika eredménye, így elsô látásra szinte semmi nem fûzi az ország élelmiszergazdasági szektorához, mely a gyors gazdasági növekedés idôszakában is messze az országos átlag alatti növekedést tudott csak felmutatni. Alaposabban átgondolva azonban, a gazdasági növekedés mindenképpen számos, jóllehet közvetett, és kevésbé látványos szállal kötôdik az ország agrárszektorához is. A dél-koreai nemzetgazdaság általános erôsödése, az életszínvonal soha korábban nem tapasztalt mértékû emelkedése, a vidéki lakosság tekintélyes részének városokba vándorlása, és ott az ipari vagy szolgáltató ágazatokban való elhelyezkedése jelentôsen megnövelte az élelmiszerek iránti belföldi keresletet, mely mindenképpen pozitív hatással volt az agrárszektorra, illetve a vidéken maradt lakosságra. (A nem fôállású farmerként dolgozók közül is sokan foglalkoznak gazdálkodással részmunkaidôben.) A vidékrôl fokozatosan a városokba áramló, több milliós tömegek pedig a fejlôdô ipar számára jelentettek munkaerô-utánpótlást. A javuló nemzetgazdasági mutatók, a gyarapodó devizabevételek lehetôvé tették a mûtrágya- és takarmány-behozatal jelentôs növelését, ezáltal is hozzájárulva a bôvített újratermelés feltételeinek megteremtéséhez az agrárszektorban. A dél-koreai fejlôdés e szakasza számottevôen eltért a gazdasági fejlôdés "hagyományos" modelljétôl, mely szerint a növekedés korai stádiumában a mezôgazdasági szféra kulcsszerepet játszik. Eszerint ugyanis nemcsak az jellemzô, hogy a mezôgazdaságban alkalmazott munkaerô termelékenysége javul, ezáltal egyre többen hagyhatják el a szektort (és mehetnek az iparba dolgozni), hanem az, hogy a mezôgazdasági szektorból élôk megtakarításai jelentik kezdetben az alapot a nem-mezôgazdasági szektorok számára is a beruházásokhoz. A dél-koreai agrárszektorból élôk megtakarításai, különösen kezdetben csekélyek voltak, és e megtakarítások túlnyomó részét sem más gazdasági ágazatok beruházásai szívták fel. A hagyományos teória szerint a mezôgazdasági szféra javuló hatékonysága, a növekvô megtakarítások pozitívan hatnak az egész ágazat teljesítôképességére, mindez azonban makroszinten gyengíti az agrárágazat pozícióját a városi (ipari és szolgáltatói) ágazatokkal szemben, azaz a cserearányok nem romlanak, hanem inkább javulnak a városban élôk – és az ipari, szolgáltatói ágazatok – számára. Mindez magasabb profit- és beruházási rátát tesz lehetôvé az ipari és szolgáltatói ágazatok számára, mely a fejlôdés késôbbi, érettebb szakaszában a növekedés fô forrását jelenti majd. Ezzel szemben, a dél-koreai agrárszektor 1960-as évekbeli fejlôdése csak csekély részben járult hozzá ahhoz, hogy a „városi" ágazatok cserearányai nem romlottak. Ennek oka jórészt a nagy volumenû élelmiszergazdasági import volt (különösen szemesterményekbôl), melynek ellenértékét a hetvenes évek elejéig jórészt amerikai segélyekbôl egyenlítették ki. A késôbbiekben – az 1970-es években – a vidék javára változtak a cserearányok, ez azonban 37
nem az agrárágazat teljesítôképességének romlása, hanem kormányzati beavatkozás hatására történt. A mezôgazdaság tehát a Koreai Köztársaság esetében nem játszott meghatározó szerepet a nemzetgazdaság fejlôdésében, még a növekedés kezdeti szakaszában sem, azonban e sajátos „fordított" fejlôdési út jó példa arra, hogy az ipari fejlôdés is megteremtheti a feltételeket az elmaradott agrárszektor fejlôdéséhez, más szóval képes „maga után húzni" azt. A dél-koreai mezôgazdaság hatékonysági problémáinak két fô oka a kis farm-méret és az alulgépesítettség. Mindehhez társul, hogy kevés a mûvelésre alkalmas terület: a Magyarországhoz hasonló területtel, de több mint négy és félszeres népességgel rendelkezô ország területének alig egyharmada alkalmas mezôgazdasági mûvelésre. A dél-koreai mezôgazdaság fô terményei: rizs, zöldségfélék, gyümölcs. Az állatállomány hús- és tejelô marhából, sertésbôl és baromfiból áll. Korea legfontosabb terményébôl, rizsbôl az ország önellátó, de a többi mezôgazdasági terménybôl általában behozatalra szorul. Mióta a koreai táplálkozási szokások a fehérjedús ételek (pl. húsfélék) irányába tolódtak el, jelentôs szemestakarmány-importra van szükség, s ezekbôl az önellátási hányad igen alacsony: gabonafélékbôl például az ezredfordulón 30% körüli volt. Az elôzô fejezetbôl kitûnôen, az európai szemmel rendkívül kis farmok az 1949. évi földreform következtében jöttek létre, döntôen politikai indíttatásra: a korábbi (japán gyarmati) nagybirtokosi rendszer gyökeres felszámolása, és a földnélküli nagy tömegek földhöz juttatása volt a cél. A korlátozott földterület és a rizstermesztés kézimunka-igényessége miatt maximum 3 ha-os családi farmokat engedélyeztek. Az ipar fejlôdése idôközben felszívta a munkaerô nagy részét, 2002-ben a lakosság mindössze 7,5%-a élt a farmer-háztartásokban, szemben az 1970. évi 44,7%-kal, illetve az 1949. évi 60%-kal. Ezen belül mindvégig számottevô (25-30% körüli) volt a nem kizárólag mezôgazdasági tevékenységbôl élô farmerháztartások aránya. Az ipar elszívó hatása, az ipari munkabérek viszonylag magas szintje azt eredményezte, hogy a kis farmokon, a rendkívüli kézimunka-igényû öntözéses rizstermelést csak igen magas felvásárlási ár mellett voltak hajlandók a farmerek elvégezni. (A rizstermesztés gépesítésének helyzete csak az utóbbi két évtizedben javult számottevô mértékben.) Jelentôs problémát okoz – mely különösen az elkövetkezô évek, talán évtizedek során még erôsödhet is – a mezôgazdaságból élô népesség elöregedése. E társadalmi csoporton belül 5. Táblázat A mezôgazdaságból élô társadalmi csoport korösszetétele (1.000 fô) Év
Összesen
19 év alatti
20–49 év
50–59 év
60 év feletti
1.000 fô
%
1.000 fô
%
1.000 fô
%
1.000 fô
%
1.000 fô
%
1990.
6.661
100,0
2.104
31,6
2.259
33,9
1.111
16,7
1.187
17,8
1995.
4.851
100,0
1.103
22,7
1.626
33,5
867
17,9
1.255
25,9
1998.
4.400
100,0
920
20,9
1.393
31,7
743
16,9
1.343
30,5
1999.
4.210
100,0
821
19,5
1.323
31,4
710
16,9
1.356
32,2
2000.
4.031
100,0
721
17,9
1.301
32,3
676
16,8
1.333
33,1
2001.
3.933
100,0
686
17,4
1.188
30,2
636
16,2
1.423
36,2
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 7.p.
38
például 1990-ben 17,8%-ot tett ki a 60 éven felüliek aránya, mely 2001-re 36,2%-ra emelkedett. Ezzel szemben a 19 évesnél fiatalabb korosztályé – közel azonos arányban – csökkent: míg 1990-ben 31,6%-ot képviselt a 19 éven aluli generáció, addig 2001-ben már csak 17,4%-ot. Az 1990-es évek elsô felében GNI a mezôgazdaságban, az erdôgazdaságban és a halászatban növekedett (1990–95-ig évi 9,0 %-kal), azonban 1995–2000. között gyakorlatilag megtorpant a növekedés. Ebben az idôszakban mindössze átlagosan évi 0,1% volt az ágazat növekedése. (A koreai farmerek egy része mindezért elôszeretettel okolja az Uruguay Forduló Mezôgazdasági Keretmegállapodás következtében fokozatosan megnyíló importpiacot, de az említett öt év alatti gyenge növekedés az 1997–98. évi ázsiai pénzügyi-gazdasági válság hatásainak is köszönhetô.) 6. Táblázat
1998. 2000. 2001. 2002. Éves növekedési ráta (%)
Mezôgazdasági tevékenységbôl származó jövedelem
Mezôgazdaságon kívüli gazdasági tevékenységbôl származó jövedelem
1995.
Összes jövedelem 1985.
“Transzfer” jövedelem (nem gazdasági tevékenységbôl származó jövedelem)
A farmerháztartások jövedelmének alakulása
1.000 KRW
5.736
6.699
1.060
977
%
100,0
64,5
18,5
17,0
1.000 KRW
21.803
10.469
6.931
4.403
%
100,0
48,0
31,8
20,2
1.000 KRW
20.494
8.955
6.975
4.563
%
100,0
43,7
34,0
22,3
1.000 KRW
23.072
10.897
7.432
4.743
%
100,0
47,2
32,2
20,6
1.000 KRW
23.907
11.267
7.829
4.811
%
100,0
47,1
32,7
20,1
1.000 KRW
24.475
11.274
n.a.
%
100,0
46,1
1985–1995.
14,3
11,0
20,7
16,2
1995–2001.
1,5
1,2
2,1
1,5
n.a. 53,9
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 10.p.
Mindezen tényezôk – beleértve a mezôgazdaságból élô aktív munkaerô elöregedését is – együttes hatására a farmerháztartások jövedelmi viszonyai szintén követték az elôbbi folyamatot. Míg 1985. és 1995. között évi átlagban 14,3%-kal növekedett a farmerháztartások jövedelme, addig 1995-2001. között mindössze évi 1,5% volt az emelkedés. A 6. Táblázat adataiból azonban az is kitûnik, hogy a mezôgazdasági jövedelmek növekedésének aránya mindvégig elmaradt a nem mezôgazdasági tevékenységbôl származó jövedelmek emelkedésének mértéke mögött. 39
Az agrárgazdasági szektorból élô háztartások jövedelmi viszonyai az utóbbi tíz évben (is) elmaradtak a városi, azaz más ágazatokban dolgozókéi mögött, és az "olló" számottevôen kinyílt: a 7. Táblázat adatai szerint 1995-ben a farmerháztartások jövedelme a városiakénak 95,1%-át tette ki, addig 2001-re ez már csak 75,9%-ot ért el. 7. Táblázat A mezôgazdasági és a városi háztartások jövedelmi viszonyainak alakulása (1.000 KRW) Városi háztartások átlagos jövedelme (A)
Farmerháztartások átlagos jövedelme (B)
B / A (%)
1995.
22.933
21.803
95,1
1998.
25.597
20.494
80,1
1999.
26.694
22.323
83,6
2000.
28.643
23.072
80,6
2001.
31.501
23.907
75,9
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 11.p.
A farmerháztartások adósságállománya, az említett, romló jövedelmi viszonyok közepette, erôteljesen növekedett a kilencvenes évek során. 2001. végén egy átlagos farmerháztartás adósságállománya 20,376 millió Koreai Won volt (az akkori árfolyamon ez kb. 16 ezer USA dollárnak felelt meg), mely 292,4 %-kal magasabb érték, mint az 1991. végi 5,734 ezer dél-koreai Won (KRW). (1991. végén a KRW/USD árfolyam – kb. 800 KRW/USD – jelentôsen eltért a 2001. végitôl – kb. 1250 KRW/USD, – így dollárra számítva az eladósodás növekedése nem közel háromszoros, hanem "mindössze" két-, két és félszeres volt.) Az agrárgazdasági szektor cserearányai más ágazatokkal szemben szintén számottevôen romlottak az elmúlt tíz év során. A farmerek által megvásárolt termékek, szolgáltatások árindexe 1995. és 2002. között, 1995. évi bázison számolva, 48,9%-kal növekedett, míg a farmerek bevételeit képezô javak esetében csak 22,3%-kal (ld. a 8. Táblázatban). Az agrárolló tehát erôsen kinyílt. 8. Táblázat A farmerek kiadásait és bevételeit jellemzô árindexek (1995. = 100) Év
Bevételi oldal
Kiadási oldal
A farmerháztartások cserearánya
1995.
100,0
100,0
100,0
1997.
102,2
106,7
95,8
1998.
101,9
118,0
86,4
1999.
108,5
121,2
89,5
2000.
109,6
127,5
86,0
2001.
116,4
139,4
83,5
2002.
122,3
148,9
82,1
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 12.p.
40
9. Táblázat A farmerháztartásokban élôk, és a háztartások számának alakulása Megnevezés
Egység
1970.
1980.
1990.
2000.
2002.
A farmer-háztartásokban élô népesség
1.000 fô
14.422
10.827
6.691
4.032
3.591
%
44,7
28,4
15,6
8,7
7,5
A farmerháztartások száma
1.000 háztartás
2.483
2.155
1.767
1.384
1.280
– Ebbôl tisztán mg-i termelô
1.000 háztartás
1.681
1.642
1.052
928
862
– Ebbôl más jövedelemforrással is rendelkezô
1.000 háztartás
802
513
715
456
418
fô
5,81
5,02
3,77
2,91
2,80
A farmerháztartásokban élô népesség aránya az ország teljes lakosságához képest
Az egy farmerháztartásban élô személyek száma átlagosan
Forrás: 1970–2000: Lee, Gyu-Cheon: Korean Agricultural Situations and Policies (MAF Annual Statistics of Agriculture and Forestry 2001); 2002. évi adatok: Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003 31,33.p
10. Táblázat A farmerháztartások földterület-méret szerinti megoszlása Megnevezés Átlagos farm-méret
Egység
1970.
1980.
1990.
2000.
2002.
ha
0,93
1,02
1,19
1,36
1,39
} 423
} 433
A farmerháztartások száma 0,1 ha alatti földdel
1000 házt.
26
14
15
0,1 – 0,5 ha közötti
1000 házt.
762
598
468
0,5 – 1,0 ha közötti
1000 házt.
824
748
544
381
344
1,0 – 2,0 ha közötti
1000 házt.
639
629
543
359
306
2,0 – 3,0 ha közötti
1000 házt.
124
112
129
119
99
3,0 ha feletti földdel
1000 házt.
37
36
44
87
78
Forrás: 1970–1999: Lee, Gyu-Cheon: Korean Agricultural Situations and Policies (MAF Annual Statistics of Agriculture and Forestry 2000); 2000–2002.: Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003 32., 34–35. pp
A kormányzat hosszú idôn át fenntartotta a földtulajdon-korlátozást, így a 3 ha-nál nagyobb területen gazdálkodó farmerháztartások száma minimális volt, még 2002-ben is csak 78 ezer háztartás rendelkezett 3 ha-nál nagyobb földterülettel. A termelôi szféra koncentrációját, és ennek következtében a fejlesztéshez szükséges tôke akkumulációját tehát központi rendelkezések akadályozták. Az integrálódásra, hagyományosan a horizontális típusra, de az utóbbi idôben egyre inkább vertikális irányú integrálódásra is, a farmerszövetkezetek, illetve azok Szövetsége esetében számos példát találni. E szövetkezetek jelen vannak a rizs, illetve valamennyi fontosabb termény, élôállat, és állati-termék disztribúciós hálózatának szinte minden pontján: a felvásárlásban, tárolásban és kiskereskedelmi hálózat mûködtetésében, és ide tartoznak a zöldség-gyümölcs, húsfélék, stb. értékesítésével is foglalkozó szövetkezeti piaci központok is. Bizonyos termékek esetében a termékpálya több fázisára (fel41
dolgozás, raktározás, nagy- és kiskereskedelem) kiterjedô vertikális integrálódás figyelhetô meg az élelmiszeriparban és kereskedelemben is érdekelt tôkeerôs nagyvállalatok (Lotte, Jinro, stb.) esetében is. Egy tíz évvel ezelôtt készült, a dél-koreai agrárgazdaság állapotát, problémáit elemzô tanulmány (Kopconsult) a következô, jórészt ma is létezô problémákat állapítja meg. A korábbi évtizedek gazdaságpolitikája alapvetôen az ipari szférát preferálta. A dél-koreai nemzetgazdaság egészére jellemzô nagyléptékû fejlôdés a mezôgazdaságot jóval kevésbé érintette: 1965–1988. között például a GNP évente átlagosan 9%-kal növekedett, ám ezen belül az ipar éves növekedési üteme 13%, míg a mezôgazdaságé mindössze 3%-volt. A vidék és a város közötti egyenlôtlenség folyamatosan növekedett, és ez mára a társadalom egyik igen jelentôs feszültségévé vált. A falusi lakosság városokba áramlásának mértéke messze meghaladta más, hasonló utat bejártó országokban tapasztalt arányokat. A mezôgazdasági és vidékfejlesztési politikának tehát egyik legfontosabb célja kell legyen a megmaradt falusi lakosság városokba áramlásának megállítása. Az ipari fejlôdés ugyan több szempontból is jótékonyan hatott a mezôgazdaságra, de összességében növekedett a szakadék a mezôgazdaság és a nemzetgazdaság fejlettebb ágazatai között, élezôdött a feszültség a vidéki és a városi lakosság között. Koreai szakemberek szerint a mezôgazdasági szektort a következô problémák jellemzik: – A nemzetgazdaság egészének fejlôdésével párhuzamosan zsugorodott a mezôgazdaság szerepe, miközben a lakosságnak még mindig számottevô, jóllehet egyre csökkenô hányada dolgozik ebben a szektorban. Az itt foglalkoztatottak mintegy 55%-a fôfoglalkozásúként tevékenykedik. – Egyre nagyobb gondot okoz a mezôgazdaságban dolgozók elöregedése, a fiatal korosztályok elvándorlása más, jövedelmezôbb szakmák felé. – A koreai mezôgazdasági infrastruktúra még mindig kívánnivalókat hagy maga után. Nem kellôen korszerûek az öntözési, csatornázási rendszerek, illetve helyenként a vidéki úthálózat sem az. – A mûvelés alatt álló mezôgazdasági birtokok átlagos nagysága 1,2 hektár. A szétaprózott parcellákon való gazdálkodás lehetetlenné teszi a szükséges tôkeakkumulációt, illetve gazdaságtalanná a ma már elengedhetetlen fejlesztéseket. – A dél-koreai mezôgazdaság kevéssé diverzifikált, a termelés alapja a rizs. A kisfarmok döntô része (akkor 85%-a) rizst termel, míg a mezôgazdaságból származó bevételeknek csak kisebb hányada (44%) származik a rizs értékesítésébôl. – A hetvenes évek végétôl a városi és a vidéki területek jövedelemszintje közötti különbségek folyamatosan nôttek, olyannyira hogy a kilencvenes évekre az már társadalmi feszültség forrásává vált. – Jelentôs, és növekvô a különbség a városi és a vidéki lakosság részére az adott településen elérhetô juttatások, szolgáltatások között. A megfelelô színvonalú oktatás és egészségügyi ellátás hiánya csak tetézte a jövedelmi különbségek miatt amúgy is felerôsödött elvándorlási tendenciát. Mindez a nagyvárosokban szinte megoldhatatlan közlekedési és lakásproblémákat idézett elô. – A nyereséggel termelhetô növénykultúrák és az állatállomány korlátozott száma miatt a koreai farmereket gyakran sújtja a túltermelés és az áringadozás hatása. Az elôre 42
nem kalkulálható, erôsen ingadozó jövedelmek miatt a farmerek gyakran nem képesek törleszteni adósságaikat pusztán mezôgazdasági tevékenységbôl származó bevételeikbôl. 1980. és 1990. között a mezôgazdaságból élôk eladósodása évi 30%-kal nôtt.
3.2. Agrártörténeti visszapillantás (az 1949. évi földreform és máig tartó hatásai) A jelenlegi földtulajdoni-földhasználati viszonyok megértéséhez bizonyos történelmi visszatekintésre van szükség. Korea 1910-tôl 1945-ig japán gyarmat volt, és ezen uralom alatt a feudális agrárviszonyok megmaradtak. A japánok elkobozták a földeket a koreai birtokosoktól, és az a különös helyzet alakult ki, hogy japán feudális földbirtokosok ültek a koreaiak helyébe. A japán megszállás agrárhelyzetének és politikájának kissé részletesebb megismerése azért szükséges, mert ez hozzájárul a viszonylag radikális földreform okainak, hátterének megértéséhez. E periódusban felgyorsult a mezôgazdasági földkoncentráció, két fô oknál fogva: a) A japán gyarmati hatóságok a földtulajdon igazolását követelték meg a földmûvesektôl. Akik ennek a megadott 30 napos határidôn belül nem tudtak eleget tenni, azoktól elkobozták a földet. Így jutott japán tulajdonba a szántó 15%-a, az erdôterület 60%-a. A tulajdonviszonyokra jellemzô volt továbbá, hogy a 120.000 koreai földbirtokos a föld 32%-val, míg 8.000 japán földbirtokos annak 68%-ával rendelkezett. Vagy egy másik megközelítés szerint: 365 japánnak volt 100 ha feletti földbirtoka, viszont csak 228 koreainak volt 100 hektárt meghaladó birtoka. b) A mezôgazdasági földterület koncentrációját az is fokozta, hogy a földbérleti díjak erôteljesen növekedtek, mely elérte a termés értékének 60%-át, ezen kívül a bérlônek kellett még a földadót is fizetnie. A japán megszálló hatalom agrárpolitikája azzal függött össze, hogy a szigetországban ekkor jelentkezô élelmiszerhiányt koreai rizzsel igyekeztek enyhíteni. A japánok 1920-ban 15 éves rizstermesztés-fejlesztési tervet dolgoztak ki, melynek nyomán a koreai rizstermelés parancsuralmi irányítását és ellenôrzését vezették be. Fokozták a monokultúrás termesztést, egyúttal a termés kényszerexportját is Japánba. Igen gyakran ez majdnem éhínséghez vezetett Koreában. Az elôbbiekben vázolt rendkívül egyenlôtlen földelosztás, valamint a föld nélküli gazdálkodók (56%) föld utáni vágya a földreform iránti népi követelést eredményezett, és ennek engedett az amerikai katonai hatósági kormányzat is. A földreform megvalósításának módjáról már közvetlenül a japán uralom alóli felszabadulás (1945.) után a politikai pártok vezetôi és az értelmiségi körök között párbeszéd, sôt heves vita kezdôdött. Az egyenlô lehetôségek ideológiájával összhangban lévô, átfogó földreform gondolata elfogadott volt az értelmiségiek körében, és késôbb belefoglalták a Koreai Köztársaság Alkotmányába. Azonban bármennyire is nôtt a társadalmi nyomás a szegény parasztok részérôl, létrejött egy reformellenes mozgalom is. A földbirtokosok megpróbálták a földreform törvénybe iktatását késleltetni. A leginkább mûvelt, angolul beszélô koreaiak jó része feudális nagybirtokos volt, ôk a megszállás alatt együttmûködtek a japán gyarmatosítókkal. E gazdag földbirtokos osztály tagjai, akik elkerülték az együttmûködôk és árulók háború utáni felelôsségre vonását, vol43
tak késôbb az amerikai kormányzat tolmácsai, és az katonai hatóságok befolyásolásán keresztül késleltették és eltorzították a földreformot, melynek végrehajtására így csak egy évvel késôbb, 1950-ben (közvetlenül a Koreai háború kitörése elôtt) került sor. A feudális arisztokrata osztály politikai hatalma a jobb képzettségen, nagyobb tudáson, vagyonon, valamint a jobb szervezettségen és kommunikációképességen alapult, emellett erôs volt a saját érdekeik megvédésének motivációja. Az elôbbieket figyelembe véve érthetô, hogy az 1948-1949-es földreform-programok az egymásnak ellentmondó társadalmi erôk közötti alkudozás eredményei voltak, amelyek közül az egyik a földreform mellett álló farmerek többsége érdekeit, a másik pedig a földbirtokos kisebbség érdekeit képviselte.
Az 1949. évi földreform A hivatalosan 1948-ban megalakult Koreai Köztársaság kormánya 1949 júniusában földreform-törvényt hirdetett ki, amely az ország alkotmányának 86. sz. paragrafusán alapult. Az alkotmány e paragrafusa kimondta azt, a magyar olvasó számára is valószínûleg ismerôsen hangzó alapelvet, hogy „azé a föld, aki megmûveli” (land to the tillers) és a kizsákmányoló jellegû földbérleti rendszert alkotmányellenesnek minôsítette. A földreform céljai a következôk voltak: – a mezôgazdasági életfeltételek javítása; – a nemzetgazdaság arányosabbá, kiegyensúlyozottabbá tétele; – a mezôgazdaság termelékenységének növelése; – hozzájárulás a társadalmi és politikai stabilitáshoz az „osztálykonfliktus” enyhítésével; – a „tulajdonos farmer” réteg megteremtése; – a mezôgazdaság átfogó modernizálása. Az állami földfelvásárlás (kötelezô kisajátítás) a következô földekre terjedt ki: – A nem mezôgazdasággal foglalkozó családok tulajdonában lévô földterületek; – Olyan termôföldek, amelyeket nem a tulajdonos mûvelt meg személyesen; – A gazdaságoknak azon része, amely a törvény által meghatározott 3 hektár limit felett volt.
A föld-kisajátítási kompenzáció A felsorolt földek kötelezô eladását az államnak, sokkal inkább kisajátításnak, mint adásvételnek lehet tekinteni, mert egyrészt kötelezô volt, másrészt a kártalanítás messze a piaci érték alatt történt. A kártalanítás mértéke a föld átlagos évi jövedelmének legfeljebb 150%-a volt, melyet degresszíven alkalmaztak, vagyis minél nagyobb birtoka volt annak, akitôl megvették a földet, annál kevesebbet adtak a 150%-nál. Tehát a nagy földbirtokosok rosszabbul jártak (becslések szerint kb. a piaci érték egynegyedét kapták). A kártalanítást az állam eladható földkötvényekben fizette ki, amelyet 5 év alatt, évi részletekben váltott át készpénzre. Az állam a kisajátított földet eladta a farmereknek – döntôen a volt bérlôknek, – ugyanazon az áron, amennyit kifizetett érte a volt tulajdonosnak. A kormányzat a föld eladásánál a kö44
vetkezô prioritási sorrendet alkalmazta: a föld akkori tényleges mûvelôje, majd azok akik többet tudtak megmûvelni annál, mint amekkora földjük volt, a japán gyarmatosítók ellen küzdô hazafiak családjai, mezôgazdasági bérmunkások, külföldrôl hazatelepített farmercsaládok. A földet megvásároló farmercsaládok 5 év alatt, éves törlesztésben fizethették ki a föld árát. Ugyanakkor, amíg teljesen ki nem egyenlítették a vételárat, addig nem adhatták, nem adományozhatták el, sem zálogba, sem bérbe nem adhatták. Akik nem tartották be ezeket a feltételeket, esetleg eltitkolták a 3 hektárnál nagyobb földjüket, (pl. megpróbálták rokonaik nevére átíratni, stb.), azokat szigorúan megbüntették, és földjeiket kárpótlás nélkül elkobozták. A nagyobb földbirtokosok, akiktôl az állam viszonylag nagyobb földet vett el, megtehették, hogy a fizetésként kapott földkötvényeket felhasználták állami tulajdonú kereskedelmi és ipari vállalatok megvásárlására.
A földreform értékelése A dél-koreai földreform erôsen szociális jellegû volt, dominált benne a földnélküliek földéhségének kielégítése, a földbérleti viszonynak, mint kizsákmányolásnak az elítélése, s a termôföld alacsony áron történô értékesítése. Az 1949. évi földreformot a koreai szakemberek utólag is sikeresnek értékelik, mert a mezôgazdasági termelés nem esett vissza, sôt növekedett. Felmérések szerint kb. 600.000 hektár, a mezôgazdasági terület 29%-a esett az állami kisajátítás alá, és kb. 1,5 millió család, a mezôgazdasági családok 70%-a kapott ilyen módon földet. A földreform elôtt a farmerek 65%-a volt bérlô, a reform után pedig már csak 2%-a. (Ez az arány mindmáig nem változott lényegesen: az Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003 adatai szerint 2002-ben az összesen 1.280.462 farmerháztartásból mindössze 19.918 – azaz 1,6% – nem rendelkezett saját földterülettel.) A farmerek döntô többsége tehát bérlôbôl tulajdonossá vált. A reform elôtt a farmerek 72%-a 1 hektár alatti nagyságú termôfölddel rendelkezett, ez a reform következtében tovább nôtt 79,1%-ra, vagyis a farmok szétaprózódása fokozódott. Az európai szemmel nézve rendkívül kis farmok esetében két fontos körülményt kell figyelembe venni. Az egyik a korlátozottan rendelkezésre álló mûvelhetô földterület, valamint az a körülmény, hogy a mezôgazdaságból élôk 65%-a korábban bérlô volt. Az ô földéhségüket ki kellett elégíteni, és az egyenlôségre való törekvés elve, továbbá az igen korlátozottan rendelkezésre álló földterület alapján ez, akkor és ott, csak így volt lehetséges. A másik tényezô, hogy a gépesítés korát megelôzôen a fô termény, a rizs elôállítása rendkívül munkaigényes volt, így a farmercsaládok sokkal nagyobb területet valószínûleg egyébként sem tudtak volna megmûvelni. A parasztok most már önálló földtulajdonosok lettek, azonban számukra rendkívül nehéz volt az indulás, állami segítségre szorultak. Az új farmereknek kölcsönre volt szükségük, részben a föld-vételár törlesztésére, részben a termelés megindításához. Mivel a pénzkölcsönzôk nagyon magas kamatokat számítottak fel, a kizsákmányolás új formája jelent meg számukra. Ennek hatására igen sokan nem tudták a föld vételárát törleszteni, sokan eladták azt, és újra bérlôkké váltak. Végül az államnak kellett a farmereket kedvezô kölcsönökkel és a földár-törlesztés késleltetésével támogatnia. A földreform jelentôs változást hozott a falu történetében. A feudális földbirtokrendszer évszázados hagyományait rombolták le, és sokan kezdték élvezni a szabad, független farmer státuszát. Talán a legfontosabb eredménye a földreformnak az volt, hogy egyenlôbb falusi társadalmat hozott létre. Ez az összefoglaló megállapítás azt jelzi, hogy 45
Szegény parasztcsalád háza (hagyományos rizsszalma tetôvel) – Korean Folk Village, Suwon
Módos gazda portája (cseréptetôvel) – Korean Folk Village, Suwon
46
több részcélja között ez volt a legfontosabb, tehát a szociálpolitikai, a nagyobb egyenlôség megvalósítása. A gazdaságosság, a hatékonyság szempontjából azonban a mezôgazdasági farmok szétaprózása hátrányt jelentett, mert nem járult hozzá a mezôgazdasági árutermeléshez, annak modernizálásához. A kisfarmereknek kevés lehetôségük volt új eszközöket vásárolni, állatokat, mûtrágyát, rovarirtó szert, hogy növelhessék a mezôgazdaság termelékenységét. A farmok kis mérete sok farmert az önellátás szintjén tartott, nem tudott megtakarítást felhalmozni, miután kifizette a föld árának esedékes törlesztését. Mindezeket figyelembe véve, a földreform rövid távú hatása a mezôgazdasági termelékenységre, a mezôgazdaság modernizálására, a falusi megtakarításra inkább negatív volt. Igaz, hogy a mezôgazdaság termelékenysége 1953–1961. között évente 3,6%-kal nôtt, szemben az 1930-as évek évi 2,9%-os növekedésével, de ez nem közvetlenül a földreform miatt volt. Interjút készítettek 85 olyan farmerrel, akik a reform elôtt is gazdálkodtak – a téma: a tulajdonossá válás motivációja milyen hatással volt a termelékenységre – a válaszuk az volt, hogy minimális. A farmerek arra mutattak rá, hogy a növekvô mûtrágya és rovarirtó szer használata, a tökéletesített agrotechnika voltak azok a fô tényezôk, amelyek a földreform után növelték a mezôgazdasági termelékenységet.
3.3. A kormányzat agrárpolitikája A koreai gazdaság irányításában kiemelt szerepet játszó kormányzati politika évtizedeken keresztül a nagyvállalatok elôretörését, növekedését, és azon keresztül az ipari export növelését bátorította, ezzel egyidejûleg azonban az farmgazdaságok koncentrációját akadályozta (tulajdonszerzési korlátok). Míg az ipari ágazatokban következetes export-vezérelt fejlesztési stratégiát valósítottak meg, addig az agrárágazatok esetében ilyen stratégia kidolgozására nem került sor, a cél elsôsorban a belsô ellátás biztosítása volt. A kormányzat csak az 1990-es évek elején kezdett el az agrártermelôi szféra helyzetének erôsítése érdekében hosszú távon gondolkodó, stratégiai intézkedéseket tenni. 1989. áprilisában a mezôgazdasági szaktárca elkészítette az „A vidék fejlesztésének átfogó alapterve” c. programját, mely alapján 1991-ben meghirdetésre került a „Vidéki struktúra-fejlesztés tízéves terve”, mely az 1992. pénzügyi évben indult. E terv fontosabb célkitûzése a következôk voltak: – a mezôgazdasági termelékenység javítása; – a piacgazdaságnak megfelelô árrendszer kialakítása; – az ágazat hazai és nemzetközi versenyképességének javítása;
A Szöul déli határán lévô – több szaktárcának, köztük a Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztériumnak is „otthont” adó – Gwacheon-i kormányzati központ
47
– a mezôgazdasági termelés korszerûsítése, gépesítése; – a termeléstôl az értékesítésig egységes agrárrendszer megteremtése. A tíz évre szóló, összesen 42 ezer milliárd KRW nagyságrendû (az akkori árfolyam szerint 56 milliárd USD) agrárfejlesztési program 35,5 ezer milliárd KRW-t irányozott elô a mezôgazdasági struktúra modernizálására, míg 6,2-t a vidéki életkörülmények javítására, az infrastruktúra modernizálására. A mezôgazdaság teljesítménye, jóllehet, folyamatosan növekszik, viszont a nemzetgazdaságon belüli részaránya – a más ágazatokéhoz képest lassabb növekedési üteme miatt – egészen napjainkig – folyamatosan csökken. A kormányzat enyhítette ugyan a földtulajdon méretbeli korlátozását, mégis, még az ezredfordulón is, az átlagos farm-méret alig haladta meg az 1 ha-t. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) megalakulását követôen az agrárpolitika a koreai agrártermékek versenyképességének fokozását irányozta elô. Az Uruguay Forduló lezárása után a Koreai Köztársaság kormánya 1994-ben újabb projektet (Mezôgazdasági és Halászati Fejlesztési Program) indított el. Ez a program három fô tényezôre koncentrált: a versenyképesség fokozása, a falusi-vidéki közösségek erôsítése és a vidéki életkörülmények javítása. A kormánynak a 1995-2004. közötti idôszak alatt már alkalmaznia kellett az Uruguay Fordulón elfogadott „Mezôgazdasági Megállapodás"-ban foglaltakat. Ez a megállapodás kötelezte Dél-Koreát (mint minden részes államot), hogy nyissa meg agrárpiacát és csökkentse saját farmereinek támogatását. A nagyarányú fejlesztési programok és intézményi reformok révén az ország agrárstruktúrája kétségtelenül korszerûsödött, azonban a külpiaci, illetve az import elôtt fokozatosan megnyíló belsô piacon való stabil versenyképesség megteremtése további, folyamatos változások nélkül nehezen képzelhetô el.
3.3.1. Az agrárpolitika változásai az utóbbi évtizedek során Koreai irodalmi források (pl. Lee, Gyu-cheon: „Korean Agricultural Situations and Policies” c. munkája) a Második Világháború utáni idôszakot – a fô agrárpolitikai célkitûzések szempontjából – a következô négy történeti szakaszra osztják.
I. 1948–1967. Kezdeti idôszak, az agrárgazdaság intézményrendszerének kiépítése A japán uralom alól történt felszabadulást követôen a kormányzat – az élelmezésbiztonság megteremtése mellett – az élelmiszergazdasági szektor jogi és intézményi kereteinek kialakítására kiemelt hangsúlyt helyezett. Ebben az idôszakban alakult ki a központi és területi igazgatás szerveinek rendszere (ezen belül a vidékfejlesztési, erdészeti és halászati szakterületeken is). Az alapvetô jogi keretek kialakítása megtörtént, s a mezôgazdasági, erdészeti és halászati tevékenységre vonatkozó törvények egész sora került elfogadásra. Ezek között említést érdemel a szemestermények elôállítására és felvásárlásra vonatkozó törvény, a földreformról, illetve a mezôgazdasági szövetkezetekrôl törvények. 1962–1966. között mintegy 120 ezer ha új terület került mûvelésbe vonásra, és ugyanezen az idô alatt a fajlagos hozamok emelkedése mellett a rizstermelés mennyisége 28%-kal növekedett: míg 1961-ben 5,933 millió tonna termett, addig 1966-ban már 7,568 millió tonna. 48
II. 1968–1977. A növekvô termelékenység idôszaka Az agrárpolitika fô célkitûzése a termelékenység növekedése volt ebben az idôszakban. A kormányzat jelentôs központi forrásokkal támogatta a mezôgazdasági termôföldek hatékonyabb mûvelésének lehetôségét megteremtô munkákat (tereprendezés), valamint az öntözési kapacitás bôvítését. Az árasztásos („paddy”) rizstermelés aránya az 1967. évi 58%-ról 1971-re 81%-ra növekedett. Az agrárpolitika szintjén célkitûzésként fogalmazódott meg a mezôgazdaság és más nemzetgazdasági szektorok fejlôdésbeli különbözôségeinek kiegyenlítése, ennek keretében a Vidékfejlesztési Hivatal létrehozása (1967.), valamint speciális projektek a farmerek és a halászatból élôk jövedelmi viszonyainak javítására 1968–1971. között. A kormányzat – a farmerek ösztönzése céljával, 1968-tól erôteljesen növelte a rizs felvásárlási árát (1968-ban 17%-os, 1969-ben 22,6%-os, 1970-ben 35,9%-os és 1971-ben 25%-os felvásárlási áremelés). A kettôs árrendszert a rizs mellett az árpára is kiterjesztették. 1972–1976. között (a harmadik ötéves gazdaságfejlesztési terv idején) a hangsúly a harmonikus, stabil és kiegyensúlyozott növekedésre került, beleértve a regionális különbségek tompítását is. Az 1970-ben indult ún. Saemaeul Undong (jelentése kb. „Új Falu Vidékfejlesztési Mozgalom”) révén a vidéki gazdaság, beleértve a falusi életkörülményeket és az infrastruktúrát, számottevô fejlôdésnek indult, jóllehet az 1973. évi olajválság súlyosan érintette a dél-koreai gazdaság egészét. III. Az ún. „agrárpolitikai konverzió” idôszaka (1978–88.) 1978 májusában került sor az elsô import-liberalizációs intézkedésre, mely összefüggött azzal, hogy a mezôgazdasági termelés abban az idôben 22%-kal (azon belül a rizstermelés 36%-kal) visszaesett. A nemzetgazdaság ipari ágazatai mindezt makroszinten ellensúlyozták, így összességében, az átmeneti élelmezési problémák ellenére, ekkor is pozitív, 4,8%-os volt a nemzetgazdaság GNP növekedése. Ekkor már célként fogalmazódik meg a rizsbôl, mint fô gabonafélébôl való önellátás megteremtése, valamint a vidéken élô lakosság jövedelmi viszonyainak javítása. Ez utóbbi jegyében került sor a farmerek adósságai egy részének leírására, továbbá a nem-mezôgazdasági tevékenység ösztönzésére, így a vegyes profilú gazdálkodási forma elôsegítésére. IV. A „Nyitott ajtók” agrárpolitikája A GATT 1986-ban megkezdett, és 1993. végén lezárt Uruguay Fordulója, majd az ennek nyomán megalakult Világgazdasági Szervezet (WTO) égisze alatt megindult kereskedelem-liberalizációs folyamat részeseként a Koreai Köztársaság is védett piaca megnyitására, valamint a támogatási rendszer átalakítására, és a támogatások összegszerû csökkentésére vállalt kötelezettséget. Mindez elôtérbe helyezte az agrárszektor versenyképességének erôsítését, bizonyos ágazatok esetében (pl. gyümölcstermesztés) az exportképesség fokozását. 1989-tôl átfogó vidékfejlesztési program indult (Különleges Vidékfejlesztési Törvény, 1990.), mely az agrárágazat strukturális átalakítását tûzte ki célul. 1998-tól bevezetésre került (alapvetôen a rizstermelô farmerek esetében), a közvetlen kifizetésen alapuló támogatási rendszer. A közvetlen kifizetésen alapuló támogatási rendszer fô formájában („Direct Payment Program for Paddy Field”) az árasztásos rizstermelést folytató farmerek részesülnek (a kifizetés összege a rizsföld területével arányos), fô célja farmerek jövedelempótló támogatása – 49
a magas árakat garantáló állami felvásárlás fokozatos visszaszorulása miatt. Emellett külön támogatási forma segíti a 60 éves kortól nyugdíjba vonuló, a gazdálkodással felhagyni kívánó farmereket. Ez 1998-99-ben 2,68 millió, 2000-ben 2,81 millió KRW/ha támogatást jelentett, melynek nem volt feltétele a földterület mûvelésbôl való kivonása (hiszen olyan országról van szó, ahol rendkívül kevés a jó termôterület), sem a farmgazdaság eladása (de legalább 5 évre történô bérbe adása igen). A Koreai Köztársaságban is egyre inkább elôtérbe kerül a környezetbarát technológiák alkalmazásának szükségessége, a fenntartható fejlôdés kereteinek megteremtése. Ennek fontosságát a szakirányítás is elismeri. A Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztériumban folyamatban van a környezetgazdasági szempontokat figyelembe vevô ösztönzô rendszer kidolgozása.
3.3.2. Az agrár- és kereskedelempolitika néhány aktuális kérdése Az 1997–98. évi gazdasági válság, jóllehet az ország sikeresen kilábalt belôle, valamint az IMF-által abban az idôben kezdeményezett, és azóta Kim Dae-jung elôzô, és Roh Moohyun jelenlegi elnök adminisztrációja által, legalábbis részben végrehajtott reformprogram szintén változtatott a gazdaságpolitikai környezeten. A költségvetési megszorítások korlátozzák a mezôgazdaságba irányuló beruházásokat, s egyúttal emelkednek a költségek, különösen az import-erôforrásoknál (energia, szemestakarmány). A kormányzat számára, az élelmiszergazdasági szféra szempontjából az egyik legnagyobb problémát a WTO tagságból eredô különbözô vámtarifa-csökkentési és támogatásleépítési kötelezettségek végrehajtása jelenti. A szöuli kormány 2003 februárjában nyilvánosságra hozott tervei szerint 6,7%-kal csökkentenék az importált rizsre kivetett vámot, továbbá, 1948. óta elôször, csökkentenék a belsô felvásárlási árakat is (2%-kal). Mindemellett a dél-koreai agrártárca azt is tervezi, hogy a termelôknek fizetett közvetlen támogatásokat 15,2%-kal csökkentené az elkövetkezô hat év folyamán. A WTO keretén belül folyó tárgyalásokon az egyes, jelentôsebb agrárexportôr államokat tömörítô, ún. Cairns-i csoport (amelynek 1998-ig Magyarország is tagja volt) továbbra is igen erôs lobbitevékenységet folytat a vámtarifák minél erôteljesebb csökkentéséért. Álláspontjuk szerint valamennyi mezôgazdasági termék vámszintjét 25% alá kellene csökkenteni. A Cairns-i csoport törekvéseit az élelmiszerexportban szintén érdekelt Egyesült Államok is támogatja. Kérdéses tehát, hogy a tervezett szöuli lépéseket elegendônek tartja-e a WTO, ugyanis aligha kérdéses, hogy az exportban – így a minél erôteljesebb liberalizálásban is – érdekelt, befolyásos országok az említett terveket igencsak keveslik majd. Hiszen, ha a WTO jóvá is hagyja a szöuli tervet, akkor a rizs vámszintje még mindig 370%-os lenne azaz így is legalább 340%-kal magasabb szinten maradna, mint amit például a Cairns-i csoport szorgalmaz. (Egyes szöuli agrár-közgazdászok szerint 500%-os tarifa lenne kívánatos.) A termelôknek biztosított központi támogatások tekintetében az exportôrök nem pusztán a csökkentést, hanem a támogatások tíz éven belüli eltörlését követelik. Az említett terveket ezért a "külsô szemlélôk" minden bizonnyal a belföldi termelôk és a belsô piac védelmére irányuló újabb elkeseredett próbálkozásnak tartják, ugyanakkor mindez a termelôk oldalán máris ellenkezést és tiltakozásokat eredményezett. 50
A dél-koreai agártárca álláspontja szerint, – a rizspiac 2005-ben esedékes megnyitási kötelezettsége ellenére, a rizs, mint, stratégiai fontosságú tömegélelmezési cikk esetében, „puha" megközelítést kell alkalmazni. (Dél-Korea, amely más tekintetben nyugodtan sorolható a fejlett országok közé – ebben a konkrét kérdésben nem siet deklarálni a „fejlett státuszt", mivel ez esetben nem 6,7% , hanem legalább 10%-os vámszint-csökkentést kellene végrehajtania.) A koreaihoz hasonló minôségû kínai rizs jelenleg a dél-koreai belsô áraknak mindössze kb. 20%-ba kerül, ugyanakkor a vámvédelem miatt egy 80 kg-os zsák kínai rizs piaci ára már 250.000 – 300.000 KRW (210-260 USD) körül van, szemben a drágán termelt, de erôsen támogatott belföldi rizzsel, amelybôl azonos mennyiség „mindössze" 150.000 Wonba (120 USD) kerül. A szöuli agrártárca vezetôi így nem ok nélkül tartanak attól, hogy a vámszint és a támogatások radikális csökkentése esetén a belsô piacot rövid idô alatt elárasztaná az import, és ezzel egyidejûleg szinte azonnal csôdbe jutna a belföldi rizstermelôi ágazat. 2004 februárjában Roh Moo-hyun elnök adminisztrációja újabb tízéves nagyszabású agárfejlesztési programot jelentett be. A 119 billió Won (kb. 101 milliárd USA dollár) nagyságrendû csomag révén a farmerháztartások átlagos jövedelme alig egy évtized alatt közel megduplázódhat. ( A 2002. évi 24,47 millió Wonról 2013-ra elérné a 42,68 milliót). A kormányzat a farmgazdaságok specializációját kívánja ösztönözni: a tízéves idôszak végéig 70.000 olyan, 6 hektárnál nagyobb méretû gazdaságot kívánnak létrehozni, melyek kizárólag rizstermesztésre specializálódnak, továbbá 20.000 olyan farmot, melyek csak állattenyésztéssel foglalkoznak. A rizstermelés aránya a teljes mezôgazdasági termelésen belül mindezzel együtt csökkenni fog, a jelenlegi mintegy 33%-ról 25%-ra. (A mezôgazdasági és erdészeti miniszter véleménye szerint a rizs-önellátás nem fog veszélybe kerülni, ha a belföldi fogyasztás legalább 50%-át a kizárólag mezôgazdasági tevékenységgel foglalkozó gazdaságok állítják elô a jövôben is.) A többi farmert pedig a magas hozzáadott-értéket tartalmazó, jól jövedelmezô kultúrák irányában történô specializációra próbálják ösztönözni a továbbiakban is. A mezôgazdaságból élô lakossági csoport elöregedési folyamatát lassítandó, ösztönözni kívánják a fiatalabb generációk szakmában maradását. (Az agrártárca ezer 35 év alatti farmernek tervez külön támogatást és kedvezményes továbbképzési lehetôséget biztosítani.) Ugyanakkor, az idôsebb korosztályról való állami gondoskodás (társadalombiztosítási hozzájárulás, egészségügyi, jóléti infrastruktúra fejlesztése, stb.) szintén jelentôs mértékben fog növekedni. A mezôgazdasági támogatások szisztémája is várhatóan korszerûsödik: a mostaninál jóval szélesebb kört érint majd a néhány évvel ezelôtt bevezetett közvetlen kifizetési rendszer (2003-ban a farmerek mindössze 9,4%-a részesült ebben a formában, míg várhatóan 2013-ra 23%-ra fog növekedni ez az arány). A program igen nagy hangsúlyt helyez a környezetbarát technológiák alkalmazására, az élelmezésbiztonság megôrzése mellett egyre inkább törekszik a fenntartható fejlôdés megvalósítására. A kormányzat, ennek részeként, arra ösztönzi a termelôket, hogy a jelenlegi szinthez képest 40%-kal csökkentsék mûtrágya- és vegyszer-felhasználásukat. 51
A Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztérium szerint a program révén az ország primér ágazatai* képesek lesznek évente 5 milliárd USA dollárnyi exportot realizálni, mely az ágazatból élô népesség megfelelô szintû megélhetéséhez elegendô jövedelmet fog biztosítani. *: Primér ágazatok alatt az ásványi kincsekkel és energiahordozókkal igen szerényen ellátott Koreai Köztársaságban mindenekelôtt a mezôgazdaság, illetve a külön szaktárca, a Tengerészeti és Halászati Minisztérium által felügyelt, döntô mértékben tengeri halászat, kismértékben édesvízi haltenyésztés értendô.
3.4. A Koreai Köztársaság agrár-külkereskedelmének sajátos vonásai A Koreai Köztársaság teljes külkereskedelmében az élelmiszergazdasági árucikkek aránya – különösen az export oldalán – viszonylag csekély, és az utóbbi két évtized folyamán fokozatosan csökkenô. Az alábbi táblázat adatai ezt szemléltetik.) 11. Táblázat A Koreai Köztársaság teljes külkereskedelme, ill. az agrár-külkereskedelem adatai 1985–2000. között (millió USD)
1.543
5,1
31.136
1990.
65.016
2.920
4,5
1995.
125.058
3.469
2,8
1996.
129.715
3.464
2,7
1997.
136.164
3.252
2,4
1998.
132.313
3.004
1999.
143.685
3.200
2000.
172.268
3.037
5.789 10.520
150.339
(B) – (D)
69.844 135.119
(A) – (C)
2.511
Külker. mérleg
%
1985.
Mezôgazdasági, erdészeti és halászati termékek (D)
30.283
Összesen (A)
Összesen (C)
Import
%
Export Mezôgazdasági, erdészeti és halászati termékek (B)
Év
8,1
-853
-968
8,3
-4.828
-2.869
7,8
-10.061
-7.051
12.018
8,0
-20.624
-8.554
144.616
11.179
7,7
-8.452
-7.927
2,3
93.282
6.991
7,5
39.031
-3.987
2,2
119.752
8.600
7,2
23.933
-5.400
1,8
160.481
9.861
6,1
11.787
-6.824
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 2002; 58. p
A Koreai Köztársaság agrárexportjában legnagyobb arányban a halászati termékek szerepelnek. 2000-ben a teljes agrárexport közel felét, 49,6%-át a halászat adta, melyen belül a tonhal és a feldolgozott halászati termékek volumene volt a legmagasabb. A koreai sertéshúsexport is számottevô, jóllehet az országban 2000-ben bekövetkezett száj- és körömfájás járvány a kivitelt jelentôsen visszavetette. Az élelmiszergazdasági importban közel fele-fele arányt képviselnek a növénytermesztési, illetve az állattenyésztési termékek, 2000-ben a növénytermesztési termékek aránya 52
51,8%-os volt. A behozatal legjelentôsebb termékei: kukorica, liszt, bab, marhahús, épületfa, stb. – tehát döntôen azok a termékek, termények, melyekbôl az önellátás aránya alacsony. Nem kizárólag az agrár-külkereskedelmi fejezethez kapcsolódik, azonban mégis érdemes megemlíteni néhány fontosabb termény esetében az önellátási ráta alakulását. 12. Táblázat A Koreai Köztársaság önellátási rátája különbözô terményekbôl (%) Év
Összesen
1990. 1995.
Burgonya
Kukorica
Hüvelyesek
Egyéb
95,6
1,9
20,1
13,9
98,4
1,1
9,9
3,8
0,1
99,5
1,1
9,4
16,4
0,1
98,8
1,0
9,1
11,0
46,9
0,1
99,3
0,9
6,4
5,2
77,2
0,1
99,1
0,8
7,7
11,1
Rizs
Árpa
Búza
43,1
108,3
97,4
0,05
29,1
91,1
67,0
–
1998.
31,4
104,5
56,8
1999.
29,4
96,6
67,1
2000.
29,7
102,9
2001.
31,1
102,7*
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 13. p. * Más forrás (Statistical Review on Korean Agriculture 110. p.) szerint 2001-ben 104,5%-os volt az önellátási ráta rizsbôl.
13. Táblázat Az önellátás foka 2000-ben különbözô élelmiszerekbôl (%) Árucikk Önell. ráta
Zöldség
Gyümölcs
Húsfélék
Tojás
Tej
Hal, kagyló
97,7
9,1,
86,1
100,0
81,6
106,0
Forrás: Lee, Gyu-cheon: Korean Agricultural Situations and Policies (MAF Annual Statistics of Agriculture & Forestry 2001)
14. Táblázat Az önellátás aránya szemesterményekbôl egyes országokban (%) Dél-Korea (2000.)
USA (1999.)
Egyesült Királyság (1999.)
Kanada (1999.)
Dánia (1999.)
Franciao (1999.)
Németo (1999.)
Svájc (1999.)
30,8
133,5
99,6
162,8
110,2
194,5
123,0
64,5
Forrás: NACF Brief Introduction of Korean Agriculture 13. p
Az önellátás aránya szemesterményekbôl – a rizs kivételével – nemzetközi összehasonlításban is rendkívül alacsony. Más termékekbôl, terményekbôl az önellátás foka lényegesen magasabb. A következô táblázat néhány fejlett ország vonatkozásában mutat összehasonlítást. A Koreai Köztársaság legjelentôsebb gazdasági-kereskedelmi partnerei közül egyedül Japán számottevô vásárlója a dél-koreai agrártermékeknek, míg más országok, pl. az Egyesült Államok, Kína, Ausztrália, Indonézia, stb., jelentôs élelmiszergazdasági exportot bonyo53
lítanak a Koreai Köztársaságba, közülük Kína esetében a forgalom volumene egyre inkább növekszik. Az élelmiszergazdasági termékeket a dél-koreai statisztikai rendszer 11.036 cikknév alatt csoportosítja, közülük – a "Statistical Review on Korean Agriculture 2002" címû kiadvány szerint – 11.012 cikk ún. automatikus importengedély alapján volt bevihetô az országba (99,8%-os liberalizáció). 15. Táblázat A Koreai Köztársaság agrár-külkereskedelmének fôbb adatai (millió USD) 1997.
Import
Export
Növényterm. áruk
1998.
millió USD
%
millió USD
1999.
%
millió USD
2000.
%
millió USD
%
1.188
36,5
1.002
33,4
1.003
31,3
1.133
37,3
Állatteny. áruk
320
9,9
389
12,9
408
12,8
144
4,7
Erdészeti termék
251
7,7
244
8,1
269
8,4
255
8,4
Halászati termék
1.493
45,9
1.369
45,6
1.520
47,5
1.505
49,6
Összesen
3.252 100,0
3.004 100,0
Növényterm. áruk
6.285
56,2
4.664
66,7
4.681
54,4
5.104
51,8
Állatteny. áruk
1.324
11,9
756
10,8
1.245
14,5
1.679
17,0
Erdészeti termék
2.525
22,6
983
14,1
1.494
17,4
1.667
16,9
Halászati termék
1.045
9,3
588
8,4
1.179
13,7
1.411
14,3
Összesen
Egyenleg
11.179 100,0 -7.927
6.991 100,0 -3.987
3.200 100,0
8.600 100,0 -5.400
3.037 100,0
9.861 100,0 -6.824
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 2002; 60. p.
Busan – az ország második legnagyobb városa, egyúttal legnagyobb tengeri kikötôje
54
3.5. A gazdálkodás néhány további sajátossága Korea éghajlati viszonyai – szemben a trópusi égövbe esô délkelet-ázsiai országokkal – nem teszik lehetôvé rizsbôl az évi két, vagy háromszori aratást. Ugyanakkor, az igen korlátozottan rendelkezésre álló termôterületet a lehetôségekhez képest igyekeznek mindinkább kihasználni. A rizs májustól októberig tartó termesztési ciklusán kívül a földek egy részét, leginkább az ország déli részein, ôszi árpával vetik be, avagy melegházi zöldség-, és gyümölcstermesztéssel hasznosítják. A másodlagosan is hasznosított területek aránya ugyanakkor a rizs teljes termôterületéhez képest nem túl jelentôs. A megmûvelt terület kihasználtságának foka egyébként is csökkenô tendenciát mutat az utóbbi húsz év során. Az 1980. évi 125,9%-os arány 2001-re 111,4%-ig esett vissza. A visszaesés jórészt azzal magyarázható, hogy jelentôsen csökkent a másodvetésû árpa területe. Míg 1980-ban 360.000 hektárt hasznosítottak ily módon, addig 1995-ben már csak 90.000 ha-t, 2001-ben pedig mindössze 9.200 ha-t. Mindez rávilágít arra is, hogy Dél-Koreában, a rizs, és néhány speciális termény kivételével, folyamatosan csökken a gabonafélék termesztésének volumene. Ennek hátterében egyrészt az ágazat elégtelen jövedelmezôségi mutatói, másrészt az áll, hogy a lakosság folyamatosan javuló jövedelmi viszonyai miatt a koreai fogyasztói kosárban kevesebb gabona-eredetû termék, és egyre több húsféleség, zöldség és gyümölcs szerepel. Ez utóbbi következménye, hogy például a melegházi kertészet (zöldségek és gyümölcsök egyaránt) útján hasznosított földterület folyamatosan növekszik. A termôterület minél intenzívebb hasznosítását az is indokolja, hogy az utóbbi évtizedben jelentôs mértékben (1990. és 2001. között 11,0%-kal) csökkent a mezôgazdasági mûvelés alatt álló terület. Napjainkban – különösen az ország fokozódó agrár-külgazdasági nyitása következtében – a mezôgazdasági földhasznosítás célja egyre inkább csak a nagy volumenben és nyereséggel történô, tôke- és technológia-intenzív árutermelés lesz, így a kevésbé nyereséges termények fokozatosan háttérbe szorulnak. Az „egyéb”, speciális növények közé sorolhatók a következôk: eperfa (mullberry), dísznövények és virágok, gyógynövények, rizspalánta termesztés, takarmánynövények. A visszaesés fô oka a (természetes) selyemipar hanyatlása miatt az eperfa-állomány csökkenése, valamint a rizspalánta-utónevelés visszaesése az idôközben elterjedtté váló gépesített rizspalánta-kiültetés következtében. A melegházi termesztéssel hasznosított terület 1980-hoz képest 9,3 szorosára növekedett. 1980-ban mindössze 11.000 hektáron folytattak melegházi termesztést, ezzel szemben mindez 2001-re már 102.000 ha-ra emelkedett. A melegházakban kezdetben csak egyes zöldségféléket termeltek, majd a „paletta” szélesedett: ma már jelentôs arányban gyümölcs terem, vagy virág nyílik az üvegtetô, illetve fóliasátor alatt. E sorok írója, aki elôször 1992-ben járt az országban, személyes tapasztalataival is megerôsítheti az elôbbieket: akkor még alig-alig lehetett fóliasátrakat látni Korea-szerte, mára azonban, különösen a nagyobb városok környezetében, a katonás sorokban felhúzott fóliasátrak látványa jellemzô „tájképi elemmé” vált. A Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztérium adatai szerint a farmerek a melegházi termesztéssel átlag 5–10 szeres jövedelemre tehetnek szert, ahhoz képest, mintha ugyanazon a földterületen hagyományos mûvelést folytatnának. 55
16. Táblázat A termôterület megoszlása mûvelési ágak szerint (1.000 ha; %) Év
Össz.
Szántóföldi élelmiszer-növény, ill. rizs
1.000 ha 1.000 ha
Zöldségfélék
% 1.000 ha
Különleges termények
% 1.000 ha
Gyümölcs
Egyéb
% 1.000 ha
%
1.000 ha
%
1980.
2.765
1.982
71,7
371
13,4
118
4,3
99
3,6
195
7,0
1985.
2.592
1.780
68,7
358
13,8
133
5,1
109
4,2
212
8,2
1990.
2.409
1.669
69,3
311
12,9
130
5,4
132
5,5
167
6,9
1995.
2.197
1.346
61,3
394
17,9
122
5,5
173
7,9
162
7,4
1998.
2.118
1.332
62,9
360
17,0
98
4,6
176
8,3
152
7,2
1999.
2.116
1.327
62,7
376
17,8
87
4,1
179
8,2
152
7,2
2000.
2.098
1.317
62,8
386
18,4
78
3,7
173
8,2
144
6,9
2001.
2.089
1.334
63,9
366
17,5
80
3,8
167
8,0
142
6,8
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 108. p.
Sorakoznak a fóliasátrak
56
3.6. A gépesítés helyzete és az agrokemikáliák használata A mezôgazdaság gépesítése A rizstermesztés által mindmáig dominált koreai agrárgazdaságra hosszú ideig az alulgépesítettség volt a jellemzô. Még az 1960–70-es években is túlnyomóan a kézi munkaerô, illetve az igásállatok használata volt jellemzô. A termelés nagy kézimunka-igényû fázisait (palántázás, aratás) a farmerek egymás kölcsönös kisegítése útján oldották meg. Ezt a fajta hagyományos „kaláka”-szerû összefogást (koreaiul „pumasi”) azonban az egyre terjedô gépesítés mára jelentôs mértékben kiszorította. 17. Táblázat A gépellátottság alakulása néhány fontosabb erô- és munkagép esetében Év
Talajmaró
Traktor
Rizspalántázó
Kombájn
Vízszivattyú
Vetôgép
1965.
1.555
20
–
–
–
1971.
16.842
183
–
–
n.a.
n.a. n.a.
1975.
85.732
564
16
1.270
65.993
n.a.
1981.
350.462
3.862
15.271
3.130
n.a.
n.a.
1990.
751.235
42.000
138.000
266.608
341.000
n.a.
1997.
945.844
131.358
302.934
74.258
397.417
13.202
1998.
959.976
157.888
325.126
78.099
344.950
9.693
1999.
953.749
176.146
335.818
84.002
309.087
8.413
2000.
939.219
191.631
341.978
86.982
292.871
7.711
2001.
922.709
201.089
342.648
87.805
325.282
8.723
2002.
891.660
206.371
340.754
87.441
320.695
9.155
Forrás: 1997–2002: Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003. 54–55. pp.; 1965–1990: Mayer, L: A Koreai Köztársaság Gazdasága és Gazdaságpolitikája, 34.p. (az Economist Intelligence Unit South Korea 1992/93, 20.p. alapján).
A dél-koreai agrárgazdaság gépesítésének szükségességére a kormányzat az 1990-es évek elejétôl igyekszik különösen nagy figyelmet fordítani. Ennek csak egyik oka a mezôgazdasági tevékenységbôl élô lakosság számának jelentôs csökkenése, illetve a gazdálkodók koröszszetételének módosulása (más szóval: elöregedése). A másik fô tényezô a világgazdaságban végbemenô piac-liberalizációs folyamatok, amelyekhez az alkalmazkodás, a hatékony és versenyképes koreai agrárgazdaság megteremtése nehezen lenne elképzelhetô megfelelô gépesítetés nélkül. Az utóbbi tíz-tizenöt évben ezért a legfontosabb alapgépekbôl (erôgépek, kombájn, rizs-palántázó gép, stb.) számottevôen javult a kínálat. A dél-koreai gépállomány döntô része ma is a rizstermesztést szolgálja. Rizsfeldolgozó üzem (Moonmak)
57
Rizskombájn 18. Táblázat
A mûtrágya-gyártás és felhasználás fôbb adatai (1.000 tonna, hatóanyag) Mûtrágya-felhasználás Összesen
Nitrogén
Foszfát
563
162
356
124
83
590
400
140
50
1980.
828
285
448
196
184
1.345
727
493
125
1990.
1.104
458
562
256
286
1.648
867
454
327
1995.
954
434
472
223
259
1.778
950
485
343
1996.
908
424
456
209
243
1.763
974
460
328
1997.
882
421
446
199
237
1.687
823
450
314
1998.
860
406
447
187
226
1.517
823
421
273
1990.
842
398
444
179
219
1.535
850
422
263
2000.
801
382
423
171
207
1.546
835
422
289
2001.
717
375
153
189
1.399
753
385
261
2002.
690
363
146
180
1.262
637
353
272
Kálium
Foszfát
1970.
Kálium
Nitrogén
Elôállított mûtrágya
Fajlagos (kg/ha)
Összesen (1.000 t, hatóanyag)
Év
Forrás: 1970–2000: Statistical Review on Korean Agriculture 2002, 98. p.; 2001–2002: Agriculture & Forestry Statistical Yearbook 2003; 65–66.pp.
58
A magajáró talajmaró a legelterjedtebben használt célgép, melynek száma 1998-ig emelkedett, azonban ezt követôen kismértékben csökkent, mivel a jobbnak bizonyuló traktoros megoldás kezdi kiszorítani. 2001-ben a traktorok és a talajmarók együttes száma 1.124.000 db volt, ami azt jelenti, hogy száz farmergazdaságból átlagosan 81 rendelkezett ilyen eszközökkel. A mûtrágyázást, illetve az egyéb kemikáliák kijuttatását szintén géppel végzik. A farmereknek ma már nem kell a feldolgozás különbözô fázisaival bajlódniuk, hanem a betakarított (kicsépelt, de hántolatlan) terményt közvetlenül leadhatják a 360 komplex rizsfeldolgozó üzem valamelyikének. A változatlanul kicsiny farmméretbôl adódóan a gazdálkodók számára továbbra is dilemmát jelent, hogy megéri-e minden egyes munkafázisra saját és ráadásul vadonatúj gépet vásárolniuk, melyeknek nagy valószínûséggel nem lesz igazán gazdaságos a kihasználtsága. A kormányzat ezért ösztönzi a használtgép-kereskedelmet, és törekszik az alkatrész-ellátási, valamint a szervizelési feltételeken is javítani.
A talajok tápanyag-utánpótlása, és más agrokemikáliák használata A viszonylag alacsony önellátási mutatók miatt a kormányzat már korábban programot indított az élelmezési célú szemestermények elôállításának növeléséért. Ezzel összhangban az ország mûtrágyagyártó kapacitása is növekedett. Az 1990-es évekig mind a mûtrágya-felhasználás mutatói, mind a terméshozamok folyamatosan növekedtek. Ezt követôen azonban, egyrészt a talajok elsavanyodásának folyamata, másrészt további környezeti szempontok miatt egyre inkább elôtérbe kerülnek a környezetre kevésbé káros módszerek, pl. szerves anyagok használata, (jóllehet a mûtrágyák esetében is idôközben számottevô minôségjavulás történt). Az 1990-es évektôl kezdôdôen a mûtrágya-felhasználás csökkenô tendenciát mutat. 1970-ben egy hektárra átlagosan 162 kg-ot juttattak ki, majd ez 1990-re 458 kg/ha-ra emelkedett, míg 2000-ben „mindössze” 382 kg jutott egy hektárra. A cél nem a mûtrágya-felhasználás radikális visszafogása, hanem egy a korábbinál mérsékeltebb szint fenntartása, kiegészítve szerves hulladékokkal (trágya, komposzt), továbbá különbözô talajjavító, talajkondícionáló anyagokkal. A mezôgazdaságban felhasznált vegyszerek mennyisége folyamatosan növekszik, igaz a felhasználáson belül a rizstermesztésben használt vegyszerek mennyisége némileg csökkent, de ezt más, fôleg a dinamikusan bôvülô kertészeti ágazatok „ellensúlyozzák”.
A környezetkímélô termeléstechnológia egy példája: Kacsa és rizs A környezetbarát termelési technológiák közül említést érdemel az ún. kacsatenyésztéssel kombinált rizstermesztés („duck-rice farming”), mely Dél-Koreában 1992-tôl kezdôdôen terjedt el, s vált népszerûvé. E módszer lényege, hogy a májusban, vagy június elején frissen palántázott, vízzel elárasztott rizsföldre fiatal kacsákat engednek (egy kacsára kb. 33 m2 termôterületet számítva). Az állatok a gyomokkal, illetve az elárasztott területen jelen lévô férgekkel, ízeltlábúakkal táplálkoznak, a fiatal rizspalántákat azonban nem károsítják. Mindemellett a kacsák trágyája tápanyagként hasznosul a rizstermesztésben. E módszerrel a farmerek „két legyet ütnek egy csapással”. A vegyszer, illetve mûtrágya megtakarítás egyrészt nem terheli a környezetet, másrészt költség-megtakarítást is eredményez. 59
Környezetbarát gyom- és rovarirtás – kacsákkal a rizsföldön
60
4. A mezôgazdasági termelés ágazatai
4.1. Növénytermesztés 4.1.1. A rizstermesztés helyzete A rizs hagyományosan Korea legjelentôsebb volumenben termesztett élelmiszernövénye, amely, mint legfontosabb népélelmezési cikk, mindmáig a hivatalos agrárpolitika központi eleme. A mezôgazdasági termelés egészén belül 2000-ben a rizságazat 31,8 %-kal részesedett, amely 4,4-szeresen múlta felül a második legnagyobb volumenû ágazatot, a sertéstenyésztést (7,2%). A rizstermesztés jelentette – ha nem is területegységre vetítve, de volumenében mindenképpen – a legjelentôsebb bevételi forrást a farmergazdaságok számára. 2001-ben a farmergazdaságok bevételeinek 41,0 %-a származott rizstermesztésbôl. Az ország még az 1950-60-as években is élelmiszerhiánnyal küszködött. Az akkori vezetés fô feladatának ezért a termelés mennyiségi növelését tekintette. E téren a jelentôsebb fordulatot a „Tong-il Rice” névre keresztelt, magas hozamú új rizsfajta termesztésbe vonása jelentette. A „Tong-il” kifejezés eredetileg a kettészakított Korea újraegyesítését jelenti. Az erre a névre „keresztelt” új rizsfajta az indica és a japonica fajták keresztezésébôl született, és mivel hozamában felülmúlta a japonica fajtát, így a farmerek elôszeretettel váltottak. 1980 júniusában azonban egy hideghullám söpört végig az országon, mely rendkívül súlyos károkat okozott a termésben. A kormányzat, amely egyébként minden eszközzel akadályozta a külföldi rizs beáramlását az országba, a fenyegetô élelmiszerhiány miatt ebben az évben egymillió tonnás rendkívüli rizs-importot engedélyezett. A farmerek bizalma azonban megrendült a Tong-il rizsben, – melyet íze, és fôzési tulajdonságai miatt a fogyasztók egyébként sem kedveltek túlzottan – így ezt követôen egyre többen tértek vissza a kisebb hozamú, de hidegtûrôbb japonica fajtákhoz. A kormányzat, jóllehet, továbbra is magas árakkal igyekezett a farmereket a Tong-il fajta ültetésére ösztönözni. Mindezzel együtt – végsô soron a Tong-il fajtának köszönhetôen – az ország rizstermesztési és önellátási mutatói számottevôen javultak. Ennek hátterében, a magas hozamú fajta mellett olyan tényezôk is álltak, mint az öntözési kapacitás fejlesztése, a talajjavítással, illetve a hollandiaihoz hasonló, tengertôl való terület-elhódítás révén a rizstermesztésre alkalmas földterület növekedése, továbbá a modern agrotechnikai eljárásoknak a korábbinál szélesebb körben való elterjedése. Mindennek köszönhetôen a hektáronkénti termésátlag az 1970. évi 3,3 tonnáról 1985-re 4,56-ra, 2001-re 5,16 tonnára emelkedett. A rizsbôl való önellátás rátája 1985-ben mindössze 71,6% volt, míg 2001-ben már 104,5%. A táblázat adataiból kitûnik, hogy a rizsbôl való önellátás elérése, mint korábbi politikai célkitûzés teljesítése, már több mint tíz éve sikerült (igaz, az azóta eltelt idôszak során voltak olyan évek is, amikor a mutató néhány százalékponttal 100 % alá esett). Ugyanakkor a 61
19. Táblázat
Önellátottság aránya
Fogyasztás Kg/fô
48,0
71,6
128,1
48,2
108,3
119,6
5.450
34,0
93,6
106,5
77,7
6.703
40,3
104,5
99,2
1.064
77,0
7.282
39,1
96,6
96,9
1.078
77,9
7.758
39,8
102,9
93,6
1.054
77,8
8.277
41,0
104,5
88,9
100 millió KRW
%
1.000 farm
%
1000 KRW / farmgazd.
1985.
44.406
36,0
1.643
85,3
2.628
1990.
65.380
39,9
1.525
86,3
4.380
1995.
67.598
26,1
1.205
80,3
1998.
91.826
31,0
1.098
1999.
100.451
31,5
2000.
100.046
33,0
2001.
n.a.
n.a.
Bruttó bevétel
M.E. -------Év
A termelés összesített értéke
Rizstermelô gazdaságok aránya
%
Rizstermelô gazdaságok száma
%
Részesedés a teljes mg. termelésen belül
Rizstermelésbôl származó bevételek aránya
A rizstermelés és fogyasztás fô mutatói
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 110. p. nyomán
számok alapján az is nyomon követhetô, hogy a javuló nemzeti jövedelmi mutatók miatt megnövekedett belsô vásárlóerô, és az agrárpiaci import-liberalizálási folyamat eredményeként az élelmiszerek iránti kereslet strukturálisan diverzifikálódott. Ezen belül az egy fôre esô rizs fogyasztása 1985 és 2001 között mintegy 35%-kal esett vissza (1985: 128,1 kg/fô; 2001: 88,9 kg/fô). A terméshozamok emelkedésével egyidejûleg csökkenô fogyasztás a kormányzatot korábbi, a mennyiségi növekedést támogató politikájának átértékelésére késztette, ezért a jövôben egyre inkább a minôség-orientált termelést fogja ösztönözni. A rizs termôterülete, jóllehet ma is messze a legmagasabb részarányt képviseli a mezôgazdaságilag mûvelt összterületen belül, az utóbbi két évtizedben mintegy 12,5%-kal csökkent, fôként az országszerte folyó, nagyarányú építkezések (új lakótelepek, ipari zónák, utak, stb.) miatt. Míg 1980-ban 1.233.000 ha-on, addig 2001-ben már csak 1.083.000 ha-on folyt termesztés. A csökkenô termôterületet, továbbá az országot nyáron szinte évente tájfunnal, illetve árvizekkel, télen kemény fagyokkal sújtó, meglehetôsen szélsôséges idôjárás negatív hatásait azonban a fejlett agrotechnika mindeddig képes volt ellensúlyozni (ideértve a szakszerû tápanyag-utánpótlást és növényvédelmet, valamint az egyre inkább gépi munkaerôre alapozódó termesztéstechnológiát). Ezért, például a 2001. évi mutatókat az 1985-i számadatokkal összevetve azt látjuk, hogy a termôterület 12,4%-os csökkenése a rizs volumenében mindössze 2%-os esést jelentett, míg a hektáronkénti terméshozam 13,2%-kal növekedett. Rizst szinte mindenhol termesztenek az országban, túlnyomórészt a hagyományos, árasztásos „paddy” formában, emellett, jóval kisebb nagyságrendben, mesterséges elárasztás nélküli „felföldi” (upland) termelést is folytatnak. Az ország földrajzi adottságaiból ere62
dôen a nyugati, lapályosabb részen a rizs aránya értelemszerûen jóval magasabb, mint a hegyekben sokkal inkább bôvelkedô keleti tartományokban. Jeju szigetét leszámítva, az ország legdélebbre esô tartományában, Jeollanam-do-ban a legmagasabb, a rizstermesztés aránya (20,3%-kal részesedik a teljes mezôgazdasági termelésen belül). 20. Táblázat A rizs termôterületének és a termelés volumenének alakulása
Hozam (t/ha)
Termelés (1.000 t)
Termôterület (1.000 ha)
Hozam (t/ha)
Termelés (1.000 t)
Felföldi rizs
Termôterület (1.000 ha)
Árasztásos rizsföld
Termelés (1.000 t)
Összesen Termôterület (1.000 ha)
Év
1985.
1.233
5.626
1.220
4,56
5.619
13
1,92
7
1990.
1.237
5.606
1.233
4,51
5.600
4
2,22
6
1995.
1.244
4.695
1.242
4,45
4.694
2
1,92
1
1997.
1.056
5.450
1.056
5,18
5.448
1
2,73
2
1998.
1.059
5.097
1.059
4,82
5.089
2
3,29
8
1999.
1.066
5.263
1.066
4,95
5.238
8
3,20
25
2000.
1.072
5.291
1.072
4,97
5.239
17
3,00
52
2001.
1.083
5.515
1.083
5,16
5.451
27
2,35
64
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 111. és 113 p. nyomán
Rizsföldek Incheon környékén
63
Rizspalántázó gép
7. Ábra. A rizstermelés megoszlása tartományonként Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 113 p. nyomán
Az 1980-as évekig a rizskészletek jelentôs felhalmozódása volt jellemzô. Ezt követôen, a kereslet visszaesése, továbbá a vetésterület zsugorodásával összefüggô termésmennyiség-csökkenés miatt, az 1990-es évek közepére a rizskészletek számottevôen leapadtak. Manapság, ugyanakkor a rizskészletek ismét növekvô tendenciát mutatnak, miután a kínálat meghaladja a keresletet. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy 1995. óta a vetésterület csökkenését a terméshozamok emelkedése képes ellensúlyozni. A másik az, hogy 1996-tól kezdôdôen – a GATT Uruguay Fordulója lezárásakor megkötött mezôgazdasági megállapodásban rögzített MMA (Minimum Market Access) szerinti mértékig – Dél-Korea köteles volt megnyitni rizspiacát is az import elôtt, és ez szintén hozzájárul a túlkínálat kialakulásához. Az import szigorú korlátozása, mondhatni kizárása mellett a rizs belsô kereskedelme és felhasználása is szigorú feltételekhez volt kötve, és a kötöttségek egy része ma is érvényes. 64
21. Táblázat A rizs keresleti-kínálati viszonyai az utóbbi két évtizedben (1.000 tonna)
Étkezési célra
Feldolgozási célra
Vetômagnak
Összesen
A következô évre átvitt készlet
1985.
1.247
5.682
–
6.929
5.259
43
199
5.501
1.428
1990.
1.572
5.898
–
7.470
5.127
80
238
5.445
2.025
1995.
1.156
5.060
–
6.216
4.777
228
552
5.557
659
1998.
497
5.450
75
6.022
4.606
171
439
5.216
806
1999.
806
5.097
97
6.000
4.541
174
563
5.278
722
2000.
722
5.263
107
6.092
4.425
175
514
5.114
978
2001.
978
5.291
217
6.486
4.209
n.a.
n.a.
5.151
1.335
1.335
5.515
154
7.004
4.159
n.a.
n.a.
5.506
1.498
n.a.
4.927
180
6.605
4.102
n.a.
n.a.
4.890
1.715
2002.* 2002.**
Import
Összesen
Kereslet
Termelés
Kínálat Az elôzô évrôl áthozott készlet
Év
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 114 p., ill. NACF kézirat 2004. 16.p. nyomán
Dél-Koreában régóta alkalmazzák a rizs ún. kettôs árrendszerét, amelynek célja is kettôs: mind a termelô, mind a fogyasztók védelme. Ennek keretében az állam a termelési költségszint feletti áron vásárolja fel a rizst (rizsfelesleget), míg a fogyasztók felé ennél alacsonyabb áron adja tovább. Az állami költségvetésen belül külön számlát (fejezetet) képez a rizs, illetve élelmezési célú szemestermények támogatására szolgáló alap. A kormányzat 1950-ben életbe léptette az „élelmezési célú szemestermények elôállítását szolgáló külön költségvetési számla“ létrehozásáról szóló törvényt, majd 1962-tôl, a rendszert továbbfejlesztve, a vállalati költségvetési/számviteli rendszert is ennek megfelelôen alakították át. E számlákra folynak be az államilag felvásárolt termények értékesítésébôl származó bevételek, valamint a központi költségvetésbôl származó támogatások, míg a számlák kiadási oldalán szerepelnek a központi felvásárlással, és értékesítéssel kapcsolatos költségek. E támogatási rendszer fenntartása az 1990-es évekre az azonban egyre nehezebben elviselhetô terhet jelentett az állami költségvetés számára. A kormányzat ezért egyrészt igyekszik visszafogni a felvásárlási árak emelkedését, másrészt a kifizetés módjának, feltételeinek megreformálásával törekszik a támogatási rendszerek ésszerûsítésére. Az állami felvásárlási árak 1985. és 2000. között évente átlagosan 6,0%-kal emelkedtek, amely összességében 154,4 %-ot tett ki, és nagyjából hasonló Rizsföld szeptemberben, (Youngjong sziget)
65
mértékben emelkedtek ugyanezen idôszak alatt a fogyasztói árak is (156,6 %). Az áremelkedés mértéke viszont kifejezetten magasnak számít az ugyanezen idôszakra számított – 113,9 %-os – általános fogyasztói árindex-emelkedéshez képest. Az Uruguay Forduló Mezôgazdasági Round Megállapodása (Uruguay Agreement on Agriculture – URAA, A rizs betakarítása októberben (Gyeongju) 1995.) szerint a termelôi támogatásoknak 2004-ig évente 13%-kal kellett csökkenniük. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az államilag felvásárlásra kerülô rizs mennyisége is csökkent: míg 1993-ban az ország teljes rizstermelésének 30,3%-a került állami felvásárlásra, addig 2002-ben már csak 16,1%-a. 22. Táblázat A rizs árának alakulása (KRW, 80 kg-os zsákra) 1985.
2001.
Állami felvásárlási ár
60.530
154.000
változás % 154,4
A farmerek által más csatornákon értékesített rizs ára
66.860
159.252
130,3
Fogyasztói ár
73.350
188.220
156,6
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 116. p. adatai alapján
Kiszerelt rizs a szupermarketben
66
A felvásárlási és fogyasztói árak emelkedése mellett a termelési költségek is számottevôen emelkedtek. A 28. sz. Táblázat (lásd a 75. oldalon) adatai alapján látható, hogy 1 tonna rizs elôállítása 1993-ban kerekítve 922 ezer Wonba került, míg 2002-ben közel 1.100 ezerbe. Az 1993–2002 közötti tíz éves idôsort alaposabban megszemlélve látható, hogy 1994-tôl 1997-ig (azaz a pénzügyi-gazdasági válság elôtti idôszakban) a fajlagos termelési költség csökkent, majd 1998-tól kezdve 1.000 ezer Won fölé került, sôt, 2002-ben már kis híján elérte a 1.100 ezer Won/tonna költségszintet.
4.1.2. Egyéb szántóföldi élelmiszernövények A Koreai Köztársaságban a rizs mellett termelnek árpát, szóját, szemes-, ill. zöldbabot, burgonyát, édesburgonyát, kukoricát, kölest. A búzatermesztés elhanyagolható mértékû. Az 1980-as évektôl – hasonlóan a rizshez – ezen élelmiszernövények vetésterülete, a jóval nyereségesebb zöldség- és gyümölcstermelô ágazatok javára fokozatosan csökkent. 23. Táblázat Az egyéb szántóföldi növények vetésterülete (1.000 ha) Év
Összesen
Árpa
Hüvelyesek
Burgonya
Egyéb szemestermény
1985.
543
242
196
65
40
1990.
425
160
188
40
37
1995.
291
90
133
40
28
1998.
272
83
120
39
30
1999.
262
77
108
48
29
2000.
246
68
107
46
25
2001.
251
92
99
37
23
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 118. p. adatai nyomán
A vásárlóerô növekedésével növekszik az igény a korábbinál változatosabb és egészségesebb élelmiszerek iránt, ezért elképzelhetô, hogy e haszonnövények egy részénél a visszaesési tendencia már a közeli jövôben megfordul. Az árpa esetében a belföldi termelés mind volumenében, mind a fajlagos hozamok tekintetében folyamatosan csökken (annak ellenére, hogy táplálkozás-élettani hatása miatt az étkezési célú árpa iránti kereslet fokozatosan növekszik). Az ország 1990-ben majdnem elérte az önellátás szintjét (97,4%), 2000-ben viszont már az igények felét sem fedezte (46,9%) a belföldi termelés. Az 1980-as évek elején egyes régiókban még viszonylag számottevô volumenû búzatermesztés folyt, 1984. után azonban szinte teljesen felhagytak vele. Az étkezési célú búza(liszt), továbbá a gyarapodó állatállomány takarmányigénye miatti jelentôs, évi 3,3–4,3 millió tonnás kereslet 99,7–99,9%-át importból fedezik. Például, 1995-ben a mintegy 4,2 tonnás tárgyévi kereslethez képest a belföldi termelés mindössze 5 ezer tonnát tett ki, 2000-ben pedig a 3,3 millió tonnás igényhez képest összesen 2 ezer tonna búza termett a Koreai Köztársaság határain belül. 67
24. Táblázat A búza keresleti-kínálati viszonyai (1.000 tonna) Elôzô évrôl áthozott készlet
Belföldi termelés
Import
Összesen
Étkezési célra
Feldolgozás
Takarmányozás
Vetômagnak
Összesen
A k0vetkezô évre átvitt készlet
Önellátottság (%)
Kereslet
Év
Kínálat
1985.
249
11
2.996
3.256
1.005
1.031
932
20
2.988
268
0,40
1990.
237
1
2.239
2.477
903
992
98
12
2.005
472
0,05
1995.
910
10
2.777
3.697
1.070
1.024
1.225
16
3.335
362
0,30
1998.
544
5
4.194
4.743
988
1.185
2.004
25
4.202
541
0,10
1999.
541
6
4.311
4.858
1.251
975
2.134
26
4.386
472
0,10
2000.
472
2
3.266
3.740
1.363
880
1.026
20
3.279
461
0,10
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 121 p. nyomán
Az import fokozatos liberalizálása miatt a szójatermesztés versenyképessége romlik, ugyanakkor a szója iránti belsô kereslet (azon belül is mind az élelmiszer-feldolgozási, mind a takarmány célú felhasználás) szintén növekszik. Az 1990-es évek közepétôl a szójaigény több mint 90%-a importból származik. Szóját 2001-ben összesen 78.400 ha-on termeltek, a termelés leginkább a déli tartományokban koncentrálódott. 25. Táblázat A szója keresleti-kínálati viszonyai (1.000 tonna)
Vetômagnak
Összesen
A k0vetkezô évre átvitt készlet
Önellátottság (%)
99
282
725
24
1.130
96
22,5
1.450
84
271
866
33
1.254
196
20,1
1995.
231
154
1.435
1.820
81
321
1.142
14
1.558
262
9,9
1998.
204
156
1.359
1.719
88
362
1.199
14
1.663
56
9,4
1999.
56
140
1.423
1.619
75
387
1.064
14
1.540
79
9,1
2000.
79
116
1.586
1.781
85
314
1.282
13
1.694
87
6,4
Étkezési célra
1.226
1.092
Összesen
885
252
Import
254
106
Belföldi termelés
87
1990.
Elôzô évrôl áthozott készlet
1985.
Év
Takarmányozás
Kereslet Feldolgozás
Kínálat
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 122 p. nyomán
68
26. Táblázat
Összesen
Étkezési célra
Takarmányozás
Vetômagnak
Önellátottság (%)
Import
275
133
3.035
3.443
67
810
2.388
*21
3.245
198
4,1
1990.
572
121
6.239
6.891
3
1.466
4.949
47
3.425
466
1,9
1995.
434
89
8.879
9.402
–
1.709
6.300
57
8.066
1.336
1,1
1998.
931
87
7.247
8.265
–
2.043
5.568
48
7.659
606
4,8
1999.
606
80
7.566
8.252
33
1.965
5.689
50
7.737
515
1,0
2000.
515
79
8.888
9.482
35
2.046
6.475
57
8.613
869
0,9
Összesen
Belföldi termelés
1985.
Feldolgozás
Elôzô évrôl áthozott készlet
Kereslet
Év
Kínálat
A k0vetkezô évre átvitt készlet
A kukorica keresleti-kínálati viszonyai (1.000 tonna)
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 124 p. nyomán
A kukorica szintén nem része a helyi növénytermesztési hagyományoknak, és bár az igény rohamosan növekszik, az ország kukorica-szükségletét szinte kizárólag importból fedezik. 1990-ben 1,9%-os volt kukoricából az önellátási ráta értéke, 2000-ben viszont már csak 0,9%. 2001-ben összesen 14.200 ha-on folyt kukoricatermesztés. A burgonya, sokoldalú felhasználhatósága miatt Koreában egyre inkább elterjedôben van. Termôterülete az utóbbi tíz évben számottevôen növekedett, 2001-ben 24.700 ha volt. Fô termelés körzete az ország északkeleti részén fekvô, hegyes és csapadékban gazdag Gangwon tartomány.
Burgonya és édesburgonya a piacon
69
Édesburgonya
A Koreai Köztársaságban a burgonya mellett régóta termesztenek édesburgonyát (Ipomoea batata L.) is, amelyet régebben, fôként az élelmiszerhiányos idôszakban, egyfajta biztonsági tartalékként termesztették a farmer-háztartások. Ma az édesburgonyát elsôsorban az élelmiszer-feldolgozó üzemek vásárolják fel, azonban termesztése más, jobban jövedelmezô haszonnövények javára egyre inkább visszaszorul, 2001-ben 12.700 ha-on termesztették. Legjelentôsebb termelési körzete a fôvárost – hazai példával élve: Pest megyéhez hasonlóan – körülölelô Gyeonggi (Kjonggi) tartomány. 27. Táblázat A burgonya és az édesburgonya termelés mennyisége (tonna) Év
Burgonya
Édesburgonya
1985.
575.000
787.000
1990.
371.000
432.000
2000.
705.000
345.000
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 125 p. adatai nyomán
4.1.3. Zöldségtermesztés A vásárlóerô erôsödésével egyre inkább növekszik a zöldségfélék iránti kereslet. Bizonyos zöldségféléket (kínai kel, koreai óriás retek) már korábban is igen jelentôs mennyiségben termesztettek, hiszen a hagyományos koreai étrendben a rizs mellett nem elsôsorban a húsfélék, hanem sokkal inkább a zöldségek szerepelnek. A zöldségtermesztés technológiai szempontból elkülönül szabadföldi, illetve melegházi kultúrákra. A terméséért termesztett zöldségfélék több mint 50%-át melegházakban állítják elô, és ez az arány – a kereslet további élénkülése esetén – a jövôben növekedhet. 2001-ben a zöldségfélék termelésében 19,1%-ot képviseltek a termést hozó növények, 12,8-at a gyökérzöldségek, 20,9-et a levélzöldségek, míg a fûszerek és ízesítôk aránya 42,7% volt.
Földieper az üzletbôl
A földieper egyes fajtái igen nagy méretûre nônek
70
A terméséért elôállított zöldségfélék közül jelentôsebbnek a koreai szakirodalom a görögdinnyét, sárgadinnyét, uborkát, tököt, paradicsomot, és az epret nevezi, amelyek iránt a kereslet folyamatosan növekszik. Érdekességként említést érdemel, hogy Koreában a – fóliasátrakban termelt – földieper szezonja már Karácsony körül megkezdôdik és késô tavaszig tart. Érik a fûszerpaprika A gyökérzöldségfélék közül a hatalmas, akár cukorrépa méretûre is megnövô fehér színû retek képviseli a fô volument, amely a hagyományos étrendtôl elválaszthatatlan kimcsi (leírását ld. a koreai konyháról szóló fejezetben) egyik alapanyaga. A kereslet így iránta jelentôs és mivel gyakorlatilag minden egyes koreai háztartás fogyasztja, jelentôsebb keresletbeli változás a jövôben sem várható. A retek mellett számottevô még a sárgarépa termesztése. Említést érdemel ugyanakkor, hogy a koreai piacokról és élelmiszerüzletekbôl szinte teljesen hiányoznak olyan gyökérzöldségek, mint a zeller- és a petrezselyemgyökér (mindkettô esetében csak a levelet fogyasztják). A torma, a nálunk közkedvelt „hónapos retek”, illetve cékla is csak elvétve lelhetô fel. A levélzöldségek közül a legnagyobb volument a kínai kel képviseli amely szintén a kimcsi alapanyaga. A kínai kelbôl készülô kimcsi exportja az utóbbi években növekvô tendenciát mutat, ezért a kínai kel iránti kereslet növekszik. Számottevô mennyiségben termesztenek még fejeskáposztát, spenótot, és fejessalátát, amelyeknek szintén jelentôs a szerepe a hagyományos koreai étrendben, az igény irántuk szintén növekvô.
Sötét fólia alkalmazása zöldségtermesztésben (Youngjon sziget)
71
A fûszer- és konyhai zöldségfélék közül a fûszerpaprika, a fokhagyma és a vöröshagyma a legjelentôsebb. Az 1990-es évektôl a fûszerpaprika-termesztés ugrásszerûen megnôtt, az újabb, nemesített fajtáknak és a fólia mulcs takarásos termelési módszer széleskörû elterjedésének köszönhetôen. A fokhagyma és hagyma iránti kereslet szintén növekszik, ugyanakkor a külkereskedelmi liberalizálás miatt várhatóan – versenyképességi problémák miatt – nem fog növekedni a belföldi termelés. Csepegtetô öntözés fólia alatti uborkaültetvénynél (Moonmak)
A szöuli „Karak" zöldség, hús- és halpiac bejárata
72
73 341 425
197 500 143 925 47 063 846 750 4 813 1 100
363 125
218 600 144 525 52 588 922 350 5 100 1 263
164 875 46 450 898 763 5 063 1 188
210 288
375 163
24 250 11 600 32 663 4 200 3 113 7 713 130 788 129 613 1 175 2 775 4 013 700 240 450 477 150
35 850
14 888
1995.
166 175 42 025 850 375 5 050 1 175
201 788
367 963
21 738 9 650 32 538 4 050 3 013 6 763 122 638 121 600 1 038 2 375 4 188 463 217 838 440 388
31 388
15 138
1996.
1998.
237 463
436 438
35 638 9 588 59 575 4 525 4 325 6 575 147 163 145 850 1 313 2 575 6 613 213 250 425 543 775
45 225
16 563
1999.
248 100
455 038
36 375 9 325 54 788 4 563 4 038 6 725 146 100 144 963 1 138 2 538 9 163 213 235 388 526 400
45 700
17 188
260 038
482 088
34 975 9 925 54 875 5 200 5 200 1 150 155 425 154 300 1 125 2 625 10 588 113 226 738 525 388
44 900
18 575
2000.
242 200
457 575
35 225 9 525 49 413 5 700 5 938 1 263 152 138 151 100 1 038 2 600 9 425 63 219 813 510 213
44 750
19 113
2001.
260 325
499 775
39 800 11 800 46 838 9 013 5 288 1 388 166 913 165 988 925 2 838 10 500 25 234 150 548 825
51 600
20 275
2002.
28. Táblázat
172 625 198 975 206 938 222 050 215 375 239 450 41 625 50 963 50 163 50 800 49 350 51 338 861 988 1 031 175 1 031 600 1 058 275 1 017 138 1 099 938 5 350 6 025 6 313 0 0 0 1 213 1 425 1 463 0 0 0
202 700
375 325
22 525 9 488 37 025 4 188 3 263 6 825 123 863 122 750 1 113 2 263 3 888 275 216 363 445 038
32 013
15 075
1997.
Agricultural and Forestry Statistical Yearbook 2003 (186–187. pp.) 80 kg-os egységre magadott adatai alapján
23 075 11 350 30 188 3 538 3 150 6 988 123 975 122 788 1 188 2 638 3 400 825 234 450 458 263
34 425
14 688
1994.
25 388 13 038 36 725 3 713 2 950 6 900 130 938 129 625 1 313 2 875 3 213 1 238 264 963 506 638
38 425
Tápanyag összesen
Ebbôl mûtrágya Ebbôl szerves tápanyag vegyszerek egyéb anyagok Üzemanyag, villamos energia Öntözés Gépköltség összesen Ebbôl gépi ráford. Ebbôl kisebb eszközök ráford. Épület- és létesítmény-költség Mûveleti költség Állati vonóerô költsége Munkaerô Összes eddigi (közvetlen) költség Földhasználattal összefüggô ktsg. összesen Ebbôl saját tulajdonú földdel kapcs. ktsg. Ebbôl bérleti ktsg. Kamat Termelési költségek Adók és közterhek Egyéb díjak
14 700
Vetômag, palánta
1993.
A rizstermelés költségeinek alakulása 1993–2002 között (KRW / tonna)
74
43.643
39.636
37.337
42.416
44.941
37.118
33.153
1995.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
394.482
406.385
474.388
483.778
393.903
461.735
416.774
256.251
Termés (t)
15.314
18.995
16.773
16.131
14.806
15.817
7.602
10.794
Terület (ha)
933.095
1.073.708
877.514
935.828
872.143
974.619
407.353
439.818
Termés (t)
Hagyma
Forrás: Agricultural and Forestry Statistical Yearbook 2003
39.015
1990.
Terület (ha)
Fokhagyma
1985.
Év
72.104
70.736
74.471
75.574
65.344
87.469
62.759
117.877
Terület (ha)
192.753
180.120
193.786
215.382
146.640
193.331
132.748
165.277
Termés (t)
Fûszerpaprika (szárított)
4.620
5.517
5.659
5.085
4.808
n.a.
n.a.
n.a.
Terület (ha)
188.403
231.630
197.512
221.264
141.462
n.a.
n.a..
n.a.
Termés (t)
Zöldpaprika (melegházi)
Zöldségfélék termesztési adatai (1)
31.387
38.751
40.238
34.763
37.102
35.518
37.127
37.521
Terület (ha)
1.411.783
1.731.869
1.759.357
1.441.050
1.602.350
1.435.296
1.760.593
1.586.463
Termés (t)
Retek
3.760
4.298
4.383
5.497
5.617
5.890
4.270
4.619
Terület (ha)
136.109
153.405
155.137
151.295
145.491
158.694
86.610
81.270
Termés (t)
Sárgarépa
29. Táblázat
75
39.977
40.686
39.198
45.527
44.419
35.481
1995.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
2.497
2.751
2.013
2.058
1.767
1.316
1.544
1990.
1995.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
33.862
27.665
36.493
42.596
39.372
51.142
42.807
49.853
Termés (t)
3.755
5.120
6.274
5.476
6.112
6.506
5.234
5.598
5.918
4.836
4.694
5.556
2.393
–
–
177.823
236.151
280.565
234.867
283.222
246.966
132.377
145.136
154.854
167.016
131.072
113.123
119.634
45.773
–
Termés (t)
melegházi Terület (ha)
Forrás: Agricultural and Forestry Statistical Yearbook 2003
2.613
1985.
Terület (ha)
– 3.673
Fejes saláta
2.138.932
2.804.497
2.868.690
2.288.699
2.495.898
2.637.806
3.240.987
2.790.073
Termés (t)
melegházi Terület (ha)
Kínai kel Termés (t)
szabadföldi
43.822
Év
41.266
1990.
Terület (ha)
szabadföldi
1985.
Év
1.392
1.557
1.426
1.728
2.172
2.600
3.022
3.992
Terület (ha)
75.542
56.858
62.744
54.717
58.815
65.151
71.206
71.650
92.703
–
3.327
3.286
3.272
3.212
3.894
3.866
2.224
5.494
5.412
5.843
5.964
5.722
5.948
3.929
–
60.169
61.424
60.257
58.648
64.818
66.698
32.991
–
Termés (t)
406.849
388.774
398.808
359.981
343.166
260.142
144.480
–
Termés (t)
melegházi Terület (ha)
Uborka Termés (t)
52.569
65.284
60.540
46.845
52.057
55.386
36.278
30. Táblázat
melegházi Terület (ha)
Spenót Termés (t)
szabadföldi
3.483
4.598
4.169
3.356
4.064
4.353
3.013
5.972
Terület (ha)
szabadföldi
Zöldségfélék termesztési adatai (2)
76
493
593
273
258
170
130
178
1990.
1995.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
8.114
5.532
7.236
10.747
11.040
19.080
14.386
43.240
3.353
3.218
4.746
4.752
3.833
3.334
1.992
–
Terület (ha)
218.485
200.231
269.427
279.991
220.512
158.333
63.337
–
Termés (t)
melegházi
6.133
7.951
9.499
13.200
14.344.
26.230
20.277
21.208
Terület (ha)
39.335 651.778
34.692 459.010
31.079 490.152
29.063 488.960
26.328 403.583
26.163 433.165
1997.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
25.387
25.535
26.206
25.677
24.612
21.983
Terület (ha)
386.348
417.160
324.166
259.086
259.770
260.168
Termés (t)
Körte (ázsiai körte)
15.598
14.412
13.876
12.942
12.012
10.892
Terület (ha)
187.542
166.275
170.044
157.177
151.313
146.793
Termés (t)
Ôszibarack
Forrás: Agricultural and Forestry Statistical Yearbook 2003, 116–117. pp.
Terület Termés (ha) (t)
Év
Alma
26.007
26.803
29.200
30.537
29.871
28.290
Terület (ha)
422.036
453.578
475.594
470.124
397.784
393.195
Termés (t)
Szôlô
26.248
26.665
26.821
26.308
25.800
25.731
Terület (ha)
642.525
644.731
563.470
624.219
511.872
648.923
Termés (t)
Mandarin
Gyümölcsfélék termesztési adatai
19.740
20.500
20.952
21.299
19.189
18.977
5.404
–
29.070
30.489
31.193
30.821
30.031
28.812
Terület (ha)
281.143
270.338
287.847
273.845
260.671
239.570
Termés (t)
Datolyaszilva
147.545
188.548
224.695
254.628
315.978
588.022
446.876
472.684
31. Táblázat
11.910
11.387
11.700
12.947
15.075
17.273
Terület (ha)
71.750
74.133
66.887
66.982
73.689
75.220
Termés (t)
Egyéb gyümölcsfélék
32. Táblázat
692.099
760.405
698.051
682.030
554.304
532.102
146.352
–
Termés (t)
melegházi Terület (ha)
Görögdinnye Termés (t)
szabadföldi
Forrás: Agricultural and Forestry Statistical Yearbook 2003 Az táblázatokban szereplô zöldségfélék mellett mintegy 8.000 ha-on termesztettek sárgadinnyét, 7.800 ha-on epret.
1.378
Paradicsom Termés (t)
szabadföldi
Terület (ha)
1985.
Év
Zöldségfélék termesztési adatai (3)
620.000
519.000
464.785
427.005
350.222
289.714
235.415
212.317
1990.
1995.
1997.
1998.
1999.
2000.
2001.
2002.
Állatállomány (db)
1.410.228
1.405.849
1.590.020
1.951.989
2.383.133
2.735.432
2.594.000
1.622.000
2.553.000
1.361.000
11.716
12.827
13.348
14.392
15.671
17.419
24.000
33.000
44.000
18.000
543.587
548.176
543.708
534.506
538.913
544.417
553.000
504.000
390.000
180.000
17.437
19.531
23.841
24.444
27.002
27.131
46.000
133.000
251.000
503.000
Állatállomány (db) 8.974.403
8.719.851
8.214.369
7.863.655
7.543.777
7.095.852
6.461.000
4.528.000
2.853.000
1.784.000
Sertés Farmgazdaságok száma 29
35
24
32
34
32
–
–
–
–
Juh Állatállomány (db) 791
809
829
1.088
1.242
1.455
–
–
–
–
Farmgazdaságok száma 176.206
200.954
217.963
209.767
168.060
162.423
203.000
161.000
303.000
692.000
40.130.00
101.692.903
102.392.943
102.546.783
94.587.267
85.847.387
88.251.130
85.800.000
74.463.000
51.081.000
Csirke Állatállomány (db)
11.679
12.845
12.986
12.673
8.820
9.028
–
–
–
–
–
–
–
–
7.823.542
6.715.554
5.133.511
4.263.729
3.167.214
2.709.431
Kacsa
33. Táblázat
Forrás: 1980–1995: Statistical Review on Korean Agriculture, 158.p. (ezerre kerekített számok); 1997–2002: Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 124–125.pp.nyomán
989.000
1.048.000
1985.
Farmgazdaságok száma
1980.
Farmgazdaságok száma
Tejelô marha Állatállomány (db)
Húsmarha Farmgazdaságok száma
Év Farmgazdaságok száma
Az állatállomány és az állattartással foglalkozó farmgazdaságok számának alakulása
Állatállomány (db)
77
4.1.4. Gyümölcstermesztés Az utóbbi két évtized folyamán a gyümölcsök iránti kereslet jelentôs mértékben növekedett. Dél-Korea tipikus gyümölcsei közül egyedül – az 1990-es évekig dominánsnak számító – alma fogyasztása van visszaszorulóban, a bôvülô hazai és importgyümölcs kínálatnak köszönhetôen. Termôterülete ezért – a többi gyümölccsel ellentétben – gyors ütemben csökken. Az országban jelentôs mennyiségû körte, ôszibarack, mandarin, datolyaszilva és csemegeszôlô termesztése folyik. Különösen a körte (az ún. ázsiai körtérôl van szó, ismertetését ld. a sajátos termények bemutatásánál) és a szôlô iránti kereslet van növekvôben, melyet a modern agrotechnikai eljárásoknak és a fajtanemesítésnek köszönhetôen mind az emelkedô termelési volumen, mind az egyre nagyobb hektáronkénti terméshozam egyaránt jellemez. A gyümölcstermelô gazdaságok területe kicsi, a teljes termelôterület 68%-át 1 ha-nál kisebb egységek alkotják. A gyümölcstermô terület földrajzilag szóródik, s ez annak is függvénye, hogy a termelést részmunkaidôben, más terménnyel együtt (pl. rizs), vagy egyéb módon végzik. Gyeongsangbuk-do tartományban folyik az almatermelés több mint 60%-a. A körte termelése Gyeonggi-do, Gyeongsangnam-do és Chungcheongnam-do tartományokban folyik. A szôlôtermelés közel fele egy megyében, Gyeongsangbuk-do-ban összpontosul.
Fóliasátor alatt termesztett csemegeszôlô (Ahnsung, Gyeonggi-do)
Mandarint, illetve kisebb mennyiségben más citrusféléket kizárólag Korea legnagyobb szigetén, a közigazgatásilag külön tartománynak számító Jeju-n termesztenek.
Érik a grapefruit Jeju szigeten
78
Gyümölcs-kínálat egy szöuli szupermarketben
Piaci életkép
4.1.5. Egyéb termények A Koreai Köztársaságban számottevô mennyiségben termesztenek különféle olajnövényeket: szezámot, földimogyorót, repcét, továbbá az Ajakosak családjába (Lamiaceae) tartozó fekete csalánt (perilla), ez utóbbinak levelét is fogyasztják. E termények belföldi elôállítása – versenyképességi problémák miatt – az utóbbi években visszaszorulóban van, az irántuk megnyilvánuló keresletet egyre inkább importból fedezik, míg a farmerek a felszabaduló területen jobban jövedelmezô zöldségféléket, vagy gyümölcsöt tudnak termeszteni. 34. Táblázat Olajnövények termelési adatai (1.000 ha; 1.000 t) Év
Szezám
Földimogyoró
Terület Termés Terület Termés (1.000 ha) (1.000 t) (1.000 ha) (1.000 t)
Fekete csalán (Perilla)
Repce
Terület Termés Terület Termés (1.000 ha) (1.000 t) (1.000 ha) (1.000 t)
1985.
73,0
41,0
12,0
16,0
28,0
21,0
4,0
6
1990.
58,0
38,0
12,0
18,0
37,0
28,0
4,0
7
1995.
52,0
32,0
9,0
17,0
36,0
26,0
2,0
4
1998.
52,8
27,7
7,4
13,8
35,0
27,0
1,0
1,2
1999.
49,4
24,1
6,8
12,4
29,5
22,6
1,3
1,9
2000.
44,3
31,7
4,7
8,9
26,1
20,4
1,7
2,7
2001.
43,5
31,0
4,8
9,6
29,1
22,5
1,4
2,0
2002.
44,2
23,8
5,5
11,2
26,5
20,9
0,6
0,6
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 145. p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 118–119.pp. kerekített adatai nyomán
Az egyéb növények közé számos további növényfaj tartozik, például a dohány, a ginseng, illetve sok más gyógy- illetve fûszernövény, valamint a dísznövények. Külön érdemes említést tenni a teáról (Thea sinensis) is, melyet csak az ország déli részén, elsôsorban Jeju 79
Tea-ültetvény Jeju szigeten
Az „O’Sullock“ tea Múzeum (Jeju)
és Jeollanam-do tartományokban termesztenek, melynek szárított levelét fermentálva (az Európában szokásos „fekete” tea), avagy fermentálás nélkül – az elsôsorban Ázsiában ismert és kedvelt „zöld tea” – formájában fogyasztják.
4.2. Állattenyésztési ágazatok A koreai agrárgazdaságban az állattenyésztés hagyományos célja – lévén a hagyományos étrendben alig fordul elô húsféle – elsôsorban az igás háziállatok révén a szükséges vonóerô biztosítása volt. A hústermelés mint gazdasági cél, jóval késôbb, a tejtermelés pedig csak néhány évtizede, legfeljebb egy évszázada jelent meg. A koreai állattenyésztés legôsibb ága a tipikus koreai fajtájú, – ma húshasznúként tenyésztett – szarvasmarha tartása volt. 2001-tôl az élômarha-, és marhahúspiac nyitottá vált, így az érintett farmerháztartások komoly versenyképességi (termelési költség, minôség) gondokkal szembesültek. 1980-ig a gépesítés színvonala általában igen alacsony volt, igaz, az ezt megelôzô idôben a farmerháztartások mindössze egy-két állatot tartottak, azt is elsôsorban vonóereje miatt. Az 1980. évi adatok szerint a húsmarhatartással foglalkozó farmerháztartások 99,6%-ban kevesebb, mint 10 állatot tartottak. Abban az idôben rendkívül ritkának számított az a farmergazdaság, ahol az állatlétszám meghaladta az 50 db-ot, vagy ha a gazdaság tiszta profilként a marhatartásra specializálódott. Ez utóbbiak ma már kevésbé számítanak ritkaságnak. Míg 1980-ban az egy gazdaságra jutó húsmarhák száma átlagosan 1,5 db, 1990-ben már 2,6, míg 2000-ben 6,2 db volt. Az utóbbi húsz évben a húsmarha-állomány nagyságrendje nem változott, így az elôbbi adatok az ágazati termelés fokozatos koncentrálódását jelzik. A tejhasznú szarvasmarha ágazat, a húshasznú marhatartáshoz képest, sokkal inkább koncentrálódott. A viszonylag fiatal, gyorsan fejlôdô ágazat specializált üzemeket, magasan képzett munkaerôt igényel. Az ország földrajzi és klimatikus sajátosságai miatt a külterjes, legelôre alapozott technológia nem jöhetett szóba. Az utóbbi húsz év alatt a tejhasznú szarvasmarhatartó üzemek koncentrációja is végbement, akárcsak a húsmarha ágazaté, azzal a különbséggel, hogy a javarészt Holstein Fríz fajtából álló tejhasznú szarvasmarha-állomány 1980. és 2001. között több, mint megkétszerezôdött. 80
35. Táblázat A húsmarha-tartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint (farmer-háztartás; %) Év
Összesen
10 db/farm alatt
farm
%
farm
1980.
988.933
100
985.353
1985.
1.047.573
100
1.024.366
1990.
620.266
100
1995.
518.952
100
2000.
289.714
2001.
235.415
2002.
212.317
%
10 – 50 db/farm között
50 db/farm felett
farm
%
farm
%
99,64
3.468
0,35
112
0,01
97,78
22.246
2,12
961
0,09
596.784
96,21
22.526
3,63
956
0,15
457.104
88,08
59.390
11,44
2.458
0,47
100
256.796
88,64
28.857
9,96
4.061
1,40
100
206.858
87,87
24.675
10,48
3.882
1,65
100
182.928
86,16
25.200
11,87
4.189
1,97
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture 159. p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 126–127.pp. adatai nyomán
36. Táblázat A tejhasznú szarvasmarhatartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint (farmer-háztartás; %) Év
Összesen
10 db/farm alatt
farm
%
farm
%
1980.
22.112
100
15.997
1985.
43.760
100
30.997
1990.
33.277
100
1995.
23.519
100
2000.
13.348
2001.
12.827
10 – 50 db/farm között
50 db/farm felett
farm
%
farm
%
72,35
5.761
26,05
354
1,60
70,83
12.351
28,22
412
0,94
12.936
38,87
19.682
59,15
659
1,98
3.525
14,99
18.669
79,38
1.325
5,63
100
828
6,20
8.787
65,83
3.733
27,97
100
946
7,38
7.611
59,34
4.270
33,29
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 161.p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 126–127.pp. adatai nyomán
Koreai húsmarha
81
Az utóbbi tizenöt-húsz év során a sertéstenyésztés is specializálódott, valamint radikálisan koncentrálódott. Az 1990-es éveket megelôzôen a farmergazdaságok többségére jellemzô volt, hogy néhány (1-10 db) sertést tartottak. A 10 db állatnál kevesebbet tartó gazdaságok aránya az 1980. évi 95,2%-ról 2001-re 33,4%-ra csökkent, miközben a sertésállomány az utóbbi húsz év során mintegy megötszörözôdött. (1,78 millióról 8,72 millió db-ra). Az egy gazdaságra jutó sertésszám az 1980. évi 4,0 db-ról 2001-re elérte a 446,5 db-ot. Hasonló koncentrálódás zajlott le a baromfitenyésztés területén is. Bár a farmergazdaságok túlnyomó többségében (97%) tartanak csirkét, alig mintegy 5 ezerre tehetô azon specializált farmok száma, melyek ennél nagyobb csirkeállományt nevelnek. Ezek közül 2001ben 1.929 farm tojástermelésre, 1.466 farm húshasznú (broiler) csirketartásra specializálódott, míg a többi gazdaság vegyes hasznosítású csirketelepeket üzemeltetett. 37. Táblázat A sertéstartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint (farmer-háztartás; %) Év
Összes
%
farm
%
farm
%
1980.
502.896 478.589
95,17
22.752
4,52
1.510
0,30
45
0,01
1985.
251.196 218.852
87,12
27.600
10,99
4.546
1,81
195
0,08
1990.
133.428
98.149
73,56
26.512
19,87
8.361
6,27
406
0,30
1995.
45.878
22.251
48,50
11.875
25,88
10.639
23,19
1.113
2,43
2000.
23.841
9.195
38,57
4.679
19,63
7.627
31,99
2.340
9,82
2001.
19.531
6.636
33,98
3.933
20,14
6.229
31,89
2.733
13,99
2002.
17.437
5.824
33,40
3.041
17,44
*8.572
farm
10 db/farm alatt Farm
10 – 100 db/farm 100–1.000 db/farm között között
1.000 db/farm felett farm
*49,16
%
–
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 162. p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 128–129.pp. adatai nyomán *: 2002-re vonatkozó adat valamennyi 100 db feletti sertésállománnyal rendelkezô farm számát tartalmazza
38. Táblázat A csirketartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint (farmer-háztartás; %) Év
Összes
500 – 5.000 db/farm között
5.000–10.000 db/farm között
10.000 db/farm felett
1980.
692.219 681.535
98,46
farm
%
farm
farm
8.804
1,27
272
0,04
608
0,09
1985.
302.775 295.749
97,68
4.242
1,40
1.709
0,56
1.075
0,36
1990. 1995.
161.357 154.218
95,58
2.600
1,61
2.299
1,42
2.240
1,39
203.414 198.046
97,36
1.243
0,61
1.450
0,71
2.675
1,32
2000.
217.943 213.503
97,96
761
0,35
781
0,36
2.898
1,33
2001.
200.954 196.494
97,78
844
0,42
648
0,32
2.968
1,48
2002.
176.206 172.226
97,74
510
0,29
635
0,36
2.835
1,61
farm
500 db/farm alatt Farm
%
%
%
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 163. p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 128–129.pp. adatai nyomán
82
39. Táblázat A csirkeállomány megoszlása az üzemek termelési nagyságrendje szerint (1.000 db; %) Év
Összes
500 db/farm alatt
500 – 5.000 db/farm között
5.000–10.000 db/farm között
10.000 db/farm felett
1000 db
%
1000 db
%
1000 db
1000 db
%
1000 db
%
1980.
38.608
3.945
10,2
15.073
39,0
8.612
22,3
10.978
28,4
1985.
51.081
1.266
2,5
10.253
20,1
11.307
22,1
28.255
55,3
1990.
74.463
1.191
1,6
6.335
8,5
15.762
21,2
51.175
68,7
1995.
85.800
1.658
1,9
2.712
3,2
10.894
12,7
70.536
82,2
2000.
102.547
1.650
1,6
1.740
1,7
5.593
5,5
93.564
91,2
2001.
102.393
1.543
1,5
1.868
1,8
4.681
4,6
94.301
92,1
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 163. p. nyomán
4.3. Erdészet és halászat Ahhoz, hogy teljes képet alkossunk a dél-koreai agráriumról, említést kell tenni a mintegy 6,5 millió hektárnyi erdôterületrôl, mely az ország területének 65%-át teszi ki, továbbá az élelmiszergazdasági export jelentôs hányadát elôállító tengeri halászatról.
Erdôgazdálkodás A Koreai Köztársaság területének mintegy kétharmada túlnyomórészt erdôvel borított hegyvidék. Az erdôk jelentôs része történelmi okok miatt fiatal. A japán gyarmati uralom idején folytatott rablógazdálkodás, a második világháború, illetve a koreai háború harci cselekményei már önmagukban tetemes károkat okoztak az ország erdôállományában (is), és ezt csak tetézte a háborús idôszak, illetve az azt követô évtized krónikus tüzelôanyag-hiánya, ami miatt a lakosság arra kényszerült hogy a megmaradt erdôk további pusztítása árán oldja meg elemi energiaszükségleteit. Az 1960-as évek elején a kormányzat intenzív erdôtelepítési programokat indított, melyek között – a faállomány újraültetése mellett – szerepelt a talajerózió elleni védelem, az erdôtüzek kialakulásának megelôzése, illetve a rovarkártevôk elleni védelem módszereinek fejlesztése. Ennek eredményeként az ország hegyvidékei újra kizöldültek, a hektáronkénti faállomány az 1970. évi 10,4 m3-rôl harminc év alatt, 2000-re 64,6 m3-re növekedett. Egy hazai irodalmi forrás (Keresztesi. B.: Az Akác) már a hetvenes években említést tesz például arról, hogy Dél-Koreában egyedülálló eredményeket értek el az akácfa telepítése és hasznosítás területén. Az erdôállomány 73%-a fiatal, 30 év alatti korú ültetvény. Az iparosítás és az infrastrukturális fejlôdés azonban az ország hegyvidéki területeinek egy részére is kiterjedt, ezért az ország teljes területének erdôvel borított hányada az utóbbi három évtized során 2,5%-kal csökkent. Míg ez az arány 1970-ben 67,1% volt, addig 2000-ben már csak 64,6%. A leg83
utóbbi években azonban e zsugorodás mértékét sikerült minimálisra csökkenteni. Az erdôállomány mintegy 40%-a tûlevelû, ez az arány csökkenô, és egyre inkább növekszik a lombos, illetve vegyes erdôk aránya. 2000. végén az összesen 6.422.000 ha erdôterületbôl 1.433.333 ha (22,3%) volt állami tulajdonban, 492.000 ha (7,7%) a települési, ill. tartományi önkormányzatok tulajdonában, míg a fennmaradó 70% (mintegy 4.496.000 ha) magántulajdonban volt. A dél-koreai erdôgazdaság már történelmi idôk óta nemcsak fát, hanem számos egyéb hasznos terméket szolgáltatott a lakosságnak (az elsô, erre vonatkozó statisztika 1910-ben készült). Ma az erdôgazdasági szféra termelési értékének döntô részét nem a faanyag alkotja. 40. Táblázat
Év
Az ország összterülete (1.000 ha)
Erdôterület (1.000 ha)
Az erdôterület %-os aránya
Növendék-állomány (1000 m3)
Növendék-állomány hektáronként (m3)
Újraerdôsítésre került (ha)
Elvégzett erózióvédelmi munkák (ha-on)
Az erdôterület és a növendék-állomány fôbb adatai
1970.
9.848
6.611
67,1
68.722
10,40
125.438
4.778
1980.
9.899
6.568
66,3
145.694
22,18
165.583
5.855
1985.
9.914
6.531
65,9
179.380
27,47
52.327
3.203
1990.
9.927
6.476
65,3
248.426
38,36
37.350
926
1995.
9.927
6.452
65,0
308.826
47,87
24.398
291
2000.
9.946
6.422
64,5
407.576
63,46
22.131
101
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 177. p., illetve Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, 128–129.pp. kerekített adatai nyomán
41. Táblázat Az erdôterület megoszlása fa-fajták szerint (1.000 ha) Fával nem Nem vizsgált borított terület
Összesen
Tûlevelû
Nem tûlevelû
Vegyes
Bambusz
1980.
6.567
3.249
1.148
1.899
5
241
25
1990.
6.476
3.079
1.389
1.810
8
174
16
1995.
6.452
2.877
1.668
1.710
8
189
–
1996.
6.466
2.864
1.674
1.727
8
193
–
1997.
6.441
2.788
1.686
1.778
8
181
–
1998.
6.437
2.742
1.675
1.839
8
173
–
1999.
6.430
2.727
1.676
1.851
8
168
–
2000.
6.422
2.711
1.666
1.885
6
154
–
Év
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 177. p. nyomán
84
Az ország erdôgazdasági eredetû exportja 1990-ben érte el a csúcsot (610 millió USD), azóta azonban erôteljesen visszaesett. A csökkenés oka elsôsorban a drága belföldi faipari termékek gyenge versenyképessége, illetve ezzel szoros összefüggésben az import növekedése (különösen Kínából), továbbá az, hogy a dél-koreai bútoripar jelentôs része a faanyagot számottevôen ol- Erdei termékek egy élelmiszer-áruházban csóbban és nagy volumenben elôállító és exportáló országokba (pl. Malájzia, Indonézia) települt ki, ahol ráadásul a munkaerô is jóval kevésbé költséges. 42. Táblázat Az erdôgazdálkodás által elôállított össztermék és megoszlása (millió KRW) Év
Teljes termelés értéke
Faanyag
Tüzelô
Mezôgazd. Gyümölcs anyagok
Gomba
Vadon termô zöldségfélék
Egyéb
1970.
45.455
3.845
11.378
27.618
971
413
206
1980.
410.367
35.042
48.402
258.721
45.925
16.401
918
1.024 4.958
1985.
706.179
46.015
97.381
402.814
64.521
38.237
5.238
51.973
1990.
731.433
63.092
61.197
298.715
150.358
64.419
25.252
68.400
1995.
979.775
67.636
22.982
314.736
295.658
91.424
68.948
118.391
2000. 2.962.444
107.288
45.759
245.047
391.258
201.000
200.518
1.771.574
Forrás: Statistical Review on Korean Agriculture, 178. p. nyomán
Halászat Néhány gondolat erejéig érdemes megismerkedni a Koreai Köztársaság – döntôen tengeri – halászati tevékenységével, nem utolsósorban azért, mivel ez az ágazat állítja elô az ország élelmiszergazdasági exportjának mintegy felét. Az ágazat felügyelô szerve, az 1997. évi Halászati Törvény életbe lépése óta nem a mezôgazdasági és erdészeti tárca, hanem a Tengerészeti és Halászati Minisztérium (Ministry of Maritime Affairs and Fisheries – MOMAF). A MOMAF a tengeri ún. (Dél-)Koreai Kizárólagos Gazdasági Övezeten belül (Korean Exclusive Economic Zone) ellenôrzési jogot gyakorol, mely kiterjed az övezetben engedéllyel halászó külföldi hajókra is. A halászati törvény, a halállomány védelmérôl szóló rendelkezések, valamint a Koreai Kizárólagos Gazdasági Övezetre vonatkozó szabályok összessége alkotja a halászati ágazat mûködésének jogi keretfeltételeit, összhangban az ENSZ Tenger-jogi Konvenciójával. A Koreai-félszigetet körülvevô mindhárom tenger gazdag halállománnyal rendelkezik. Az országot határoló tengerpart összesen 2.400 km hosszú, így a nyílt tengeri halászat mel85
lett a part menti sekély, iszapos területeken (muddy shorelands) folytatott tevékenység is igen jelentôs. A halászati tevékenységet e tengereken ugyanakkor földrajzilag behatárolják a szomszédos országok. A Koreai Köztársaság, Kína és Japán 1996-ban csatlakozott az ENSZ tengerjogi konvenciójához, és külön-külön egymással is kétoldalú halászati megállapodásokat kötött, Halászbárkák Paengnyongdo kikötôjében ennek ellenére eddig nem tudták komplex módon, teljes körûen rendezni egymással a közös tengerek hasznosításának feltételeit. Különösen igaz ez a deklarált kizárólagos gazdasági övezetek tekintetében keletkezett átfedések, sôt Dokdo (Tokdo) esetében a tengeri államhatárra is. A Koreai Köztársaság és Japán között félúton elhelyezkedô, koreai ellenôrzés alatt lévô, lakatlan (csak fegyveres ôrséggel ellátott), mindössze két nagyobb sziklaszirtbôl (Seo-do és Dong-do) és néhány kisebb zátonyból álló Dokdo (japánul Takeshima), valamint halban gazdag tengeri környezetének hovatartozása jelenleg is vitatott. Hasonlóképpen vitatott a tengeri határvonal Észak- és Dél-Korea között. A Sárga-tengerben számos olyan, Dél-Koreához tartozó sziget található, pl. Paengnyongdo, melyek a szárazföldi katonai demarkációs vonal nyugati végpontjánál északabbra, de a 38. szélességi foktól délebbre helyezkednek el, így földrajzilag sokkal közelebb esnek a KNDK-hoz, mint Dél-Koreához. E szigetek közelében tevékenykedô halászhajók – mindkét irányból – idônként áttévednek egymás felségvizeire, illetve olyan vízfelületre, melyet mindkét Korea saját felségvizének tekint. (Ilyen okok miatt még az utóbbi években is történtek incidensek a két ország között.) A halászati ágazatban foglalkoztatottak száma, elsôsorban a munkaerô elvándorlása miatt, 1982-óta folyamatosan csökken. A tengeri halászat területén 2000-ben 82.000 fô dolgozott. A halfeldolgozó iparban foglalkoztatottakkal együtt összesen mintegy 140.000 fô dolgozik az ágazatban, melynek mintegy 45,5%-a nô. Az ország 2000-ben összesen 95.890 db halászhajóval rendelkezett, a hajóállományt mind darabszám, kapacitás tekintetében csökkenô tendencia jellemzi. Az ágazat „termelése” 2000-ben összesen 2.514 ezer tonna hal volt, mintegy 3,6 milliárd USA dollár értékben. Ugyanebben az évben a Koreai Köztársaság 1.505 millió USA dollár értékben exportált halat, ill. halászati termékeket, mely a megelôzô évhez képest 1,05%-os csökkenést jelent. Jelentôs ugyanakkor a halászati import is: 2000-ben 1.411 millió USD volt a behozatal ugyanebbôl a termékkategóriából (ennek 70%-a az USA-ból származott, további jelentôs szállító volt még Kína, Oroszország és Japán). Dokdo (balra a nyugati Seo-do, jobbra a keleti és Dong-do szirt)
86
Halászhajó Donghae kikötôjében
Az ágazat legfontosabb exporttermékei a következôk voltak: tonhal, halpogácsa, különbözô kagylók (arkshell), míg az importban a következôk képviselték a legjelentôsebb volument: alaszkai tôkehal, garnélarák, tintahal, sárga croaker (Johnius dussumeri), a sertefarkú hal (Trichiurus coxii, hairtail).
Halászbárkák Ullungdo sziget egyik kikötôjében
87
Tintahalak – száradás közben (Gampo)
A halászati termékek külkereskedelme területén Dél-Korea 1997. július 1-tôl 31 termék esetében törölt el importkorlátozó rendelkezéseket, így a HSK szerinti összes (390) cikk tekintetében nyitottá vált a piac. Ugyanekkor több exportkorlátozás, illetve más termékeknél az alkalmazott exporttámogatási rendszer is megszûnt, pl. a friss és fagyasztott nyelvhalra, angolnára, és néhány további halfajra vonatkozóan.
Halpiaci életkép (Szöul)
88
5. Integrációs folyamatok a termelésben, a szövetkezetek szerepe A gazdálkodók szövetkezetei A Koreai Köztársaságban az igen elaprózott földeken gazdálkodó, illetve csekély állatállománnyal rendelkezô farmerek, ha csak önerejükre támaszkodnának, akkor hatékonyság, illetve tôkeerô tekintetében teljes mértékben versenyképtelenek lennének. A farmerek ezért, társadalmi-gazdasági pozíciójuk javítása, illetve politikai erejük növelése érdekében különbözô szervezetekbe tömörültek. Míg az agrártermelôk politikai lobbitevékenységüket különbözô farmerszövetségeken keresztül fejtik ki (ezek részletesebb ismertetése e könyv keretein túllépne), a farmerek gazdasági célú, tartós és szoros együttmûködési formáiról, a területi alapon szervezôdött, avagy egy-egy termék elôállítására szakosodott szövetkezetekrôl mindenképpen érdemes szót ejteni. A farmerszövetkezetek az ország szinte minden pontján jelen vannak, mivel a farmerek hatékony jogi- és érdekképviseletét képesek ellátni, másrészt, az elôbbivel is összefüggésben, különbözô költségvetési támogatásokhoz, illetve hitelekhez is könnyebben jutnak hozzá, mintha a farmerek külön-külön pályáznának a juttatásokért.
A farmerszövetkezetek történeti háttere A koreai termelôk között, illetve a faluközösség keretein belül igen régóta kialakultak különbözô együttmûködési formák, például, egymás munkaerôvel való kölcsönös kisegítése (fôként a rizspalánta-kiültetési, illetve a betakarítási szezon idején), továbbá kölcsönös takarék- és hitelpénztár (Rotating Savings and Credit Associations – ROSCA). Ugyanakkor, a mai értelemben vett, magántôkén alapuló valódi szövetkezetek csak a XX. század húszas évei vége felé, a japán gyarmati idôszak folyamán kezdtek elterjedni. 1927-ben alakult az elsô farmerszövetkezet, és 1930-ra mintegy 200-ra nôtt a számuk. A szövetkezetek létrejöttét és terjedését a japán hatóságok nem akadályozták, mert úgy gondolták, rajtuk keresztül még erôteljesebb lehet a japán tôke beáramlása. Ebben az idôben, a kormányzat irányítása mellett, más típusú formák, pl. Pénzügyi Egyesület, illetve ipari egyesületek is létrejöttek. Elôbbiek a mezôgazdasági termelés finanszírozásában, utóbbiak a termék-felvásárlásban, feldolgozásban, kereskedelemben és termelôeszköz-beszerzésben játszottak szerepet. Létezett „Farmerek Egyesülete” is, mely tevékenységi körébe tartozott a termesztés (rizs) Jellegzetes koreai falusi táj
89
technológiai fejlesztése, termény-kereskedelem és raktározás, ill. agrokemikáliák közös beszerzése. 1945 után, amikor is az ország felszabadult a japán uralom alól, a szövetkezetek szerepe, funkciója megváltozott. A koreai háború, illetve az ország politikai instabilitása miatt azonban csak 1957-ben kerülhetett elfogadásra a Mezôgazdasági Szövetkezeti Törvény. A korábbi Pénzügyi Egyesülésbôl létrehozták a Mezôgazdasági Bankot, amely a termelés-finanszírozás kizárólagos intézménye lett. A Farmerek Egyesületébôl 1958-ban jött létre a Mezôgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetsége (NACF – National Agricultural Cooperatives Federation, koreaiul: Nonghyup), azzal a céllal, hogy – a hitelnyújtás kivételével – a szolgáltatások széles körét biztosítsa a farmereknek. (A Mezôgazdasági Bankot, illetve a NACF-t 1961-ben, a törvény módosításával egyesítették.) Ezt követôen, számos további szervezeti átalakulással alakult ki, és vált országos méretekben jellemzôvé a területi alapon szervezôdô mezôgazdasági szövetkezeti struktúra, amelyet háromszintû hierarchikus felépítés jellemez: az alapot a primér (helyi, általában községi) szövetkezetek képezik, a következô szint a szövetkezetek területi (járási, ill. városi) szervezet, míg a szervezeti piramis tetejét az országos központ (NACF) jelenti. Az elôbbieken kívül, szakmai alapon, azaz egy-egy termékre, vagy termékcsoportra szakosodva, és nem szigorúan a területi elvet követve szintén létrejöttek szövetkezetek. Ilyenek például az állattenyésztési szakszövetkezetek, melyek 1980-ig az „általános” mezôgazdasági szövetkezeti hierarchiához tartoztak. 1980-ban azonban megalakult az Állattenyésztési Szövetkezetek Országos Szövetsége (NLCF), és ekkortól, egészen 2000-ig, az állattenyésztési ágazat szervezetileg különvált. Hasonlóképpen külön szervezet fogja össze a halászatot, illetve az erdôgazdasági tevékenységet, továbbá említést érdemel, hogy két speciális termény – a ginseng és a dohány esetében, – szintén szervezetileg önálló szövetkezeti struktúra alakult ki. 2000. július 1-vel a szövetkezeti törvény ismét módosult, melynek értelmében az NACF, az NLCF, továbbá az NCGF (National Ginseng Cooperatives Federation) egyesült. Az új, mindhárom elôdszervezet tagjait összefogó NACF-nek 2003. december végén összesen 1335 szövetkezet volt a tagja.
A primér szövetkezetek struktúrája A dél-koreai szövetkezeti struktúra alapja a primér szövetkezet, amely alaptôkéje a tagok, azaz a farmerek vagyoni hozzájárulásából (egyfajta részjegy) tevôdik össze. Jellemzô, hogy egy-egy tag hozzájárulásának aránya viszonylag kicsi a szövetkezet össztôkéjéhez képest. A jelenlegi szabályozás lehetôvé teszi, hogy egy farmerháztartás tagjai ne csak egy, hanem több különbözô szövetkezettel is tagsági viszonyt létesítsenek, sôt ugyanaz a személy is kérheti felvételét több szövetkezetbe. A rendes tagság mellett lehetôség van „kvázi tagságra” is. A szövetkezet üzleti tevékenységéhez tartozó körzeten belüli, mezôgazdasági tevékenységgel foglalkozó szervezetek, vagy farmerek, kérhetik kvázi tagként való felvételüket a szövetkezetbe. akik ebben a formában is igénybe vehetik a szövetkezet különféle szolgáltatásait, azonban a szövetkezet döntéshozatali tevékenységében nem vehetnek részt. Tulajdonosi részjegyet sem kell váltaniuk, azonban tagsági díjat, illetve esetenként a szövetkezet különbözô projektjeihez üzemeltetési hozzájárulást kell fizetniük. 90
A Moonmak-i Farmerszövetkezet központja (Wonju, Gangwon-do)
Farmerszövetkezet raktárbázisa (Moonmak, Wonju, Gangwon-do)
1997. végén összesen 1.807 primér szövetkezet mûködött az országban, amelybôl 1.641 területi alapon szervezôdött, míg 168 termékre, avagy üzletágra specializált szakszövetkezet volt. A primér szövetkezetek irányítási struktúrájában a következô fórumok léteznek: a szövetkezet gazdálkodását érintô legfontosabb kérdésekben a közgyûlés (taggyûlés) dönt, s valamennyi tag egy-egy szavazattal rendelkezik. A közgyûlést a szövetkezet elnöke vezeti; az elnököt a tagok közvetlen módon választják, általában 4 éves ciklusra. Az elnök egy személyben képviseli a szövetkezetet, és annak általános ügyeiért felelôs. Amennyiben a szövetkezet taglétszáma egy bizonyos szint felett van (mezôgazdasági szövetkezeteknél 200 fô), akkor a közgyûlés funkcióját a küldöttgyûlés veszi át (a megválasztható küldöttek és a teljes taglétszámnak szorosan elôírt arányban kell lennie egymással). A küldöttgyûlés további, 7–15 tagból álló igazgató tanácsot választ (szintén általában 4 éves ciklusra), mely saját hatáskörében hozza meg a szövetkezet gazdálkodását érintô operatív döntéseket. Az igazgató tanácsnak tagja a szövetkezet elnöke is tagja. A nagyobb szövetkezetek irányítási struktúrája további szintekkel és funkciókkal egészül ki, így az elnök melletti auditorral (akinek megbízatása 3 évre szól), külön ügyvezetô igazgatóval, esetleg állandó megbízatású igazgatóval. A szövetkezet ún. végrehajtó szervezete, amely valamennyi elôbbi vezetôi szintet és döntéshozó fórumot magában foglalja, további szakosított szervezeti egységekkel egészül ki: úgymint általános ügyek, hitelügyek, értékesítés, beszerzés, ill. irányítási ügyek osztálya. Az elôbbiek mellett a szövetkezet struktúrájának része az egyes termékre, terményre alapozott ágazati szakcsoportok, mint szervezeti alegységek is. E szakcsoportok a szövetkezetben egy bizonyos mezôgazdasági termék/termény elôállításával, illetve közös értékesítésével foglalkozó farmerek által önkéntes alapon létrehozott szervezetek, amelyek száma 1997-ben 24.191 volt.
Az országos szövetkezeti szövetségek szervezeti felépítése Az országos szövetségeknek, a primér szövetkezetek analógiájára, szintén van közgyûlése, amelyben minden tagszövetkezet – elnöke útján – képviselteti magát. Valamennyi tagszövetkezetet egy-egy szavazat joga illet meg. Az országos szövetségek évente egy alka91
lommal tartanak rendes közgyûlést, illetve szükség esetén rendkívüli közgyûlés összehívására is sor kerülhet. A közgyûlés, jóllehet, elvben legfelsô szerv, de a tagszervezetek nagy száma miatt a döntéshozatali funkció jelentôs részét a küldöttgyûlés vette át. A szövetkezetek járásonként, ill. városonként egy-egy képviselôt küldenek a küldöttgyûlésbe, amelybe az adott országos szövetséghez tartozó szakszövetkezetek is delegálják a maguk választott képviselôit. Az igazgatóság tagjainak a száma szövetségtôl függôen változó.
Az NACF és szerepe Az NACF széles körben nyújt szolgáltatásokat tagjainak, és ezek közül két terület a leginkább hangsúlyos: az agrár-marketing, illetve a banki és biztosítási szolgáltatások. Ezek mellett említést érdemel az NACF szaktanácsadói illetve oktatási-továbbképzési tevékenysége, valamint a termelôeszköz-ellátás (agrokemikáliák, gépek, stb.) területén nyújtott szolgáltatásai. Az NACF-nek 16 regionális igazgatósága (az egyes tartományokban, illetve a különálló közigazgatási egységet képezô nagyvárosokban), 156 járási (városi) irodája, 724 bankfiókja, 14 leányvállalata, valamint négy külföldi képviselete létezik, és a tagszervezetekkel együtt több, mint 4.900 irodát mûködtet, melyek az országszerte rendkívül fejlett szélessávú internetre alapozva online banki szolgáltatásokat nyújtanak. Az NACF-nek 2003. végén 23.874 fô alkalmazottja volt. 2003-ban az agrárszövetkezeteknek összesen 2,387 millió tagja volt. A taglétszámot összevetve az ugyanebben az évben nyilvántartott 3,530 milliós vidéki lakossággal, illetve a vidéki háztartások 1,264 milliós számával, ránézésre megállapítható, hogy a farmerek nagy többsége szövetkezeti keretek között gazdálkodik.
Az NACF nagybani áruháza („Hannaro") Szöul déli részén Az NACF székháza Szöul belvárosában
92
A Hannaro áruház közelebbrôl és belülrôl
93
94
6. A koreai konyha sajátosságai, élelmiszer-fogyasztási szokások 6.1. A koreai konyha és a hagyományos étkezési szokások A hagyományos koreai konyha, illetve a helyi étkezési szokások jelentôsen eltérnek az európaiaktól. A háromszori fô étkezésnél nincs különbség a fogyasztott ételek fajtáit illetôen, azaz nem tagolódik külön reggelire, illetve ebédre és vacsorára fogyasztott ételféleségekre. Ezzel együtt a koreai konyhát úgy tartják számon világszerte, mint az egyik legegészségesebbet, és egyben a legváltozatosabbat. Hagyományosan a koreai étrend frissen készült ételekbôl áll, a nap minden étkezésére külön fôzték a fô- és mellékfogásokat. Hasonlóan más ázsiai népek szokásaihoz, a rizs önmagában, vagy más gabonafélékkel együtt megfôzve jelenti a koreai étkezés alapját. A rizst mesterien készítik el. A szemek nincsenek összeragadva-összefôve, mégis egybeállnak, ami megkönnyíti a pálcikával való étkezést. Ugyanakkor gyakori az is, hogy a levesek mellé kis tálkákban felszolgált rizst kanállal beteszik a levesbe, kis szójával ízesítik és úgy eszik meg. Elôszeretettel tesznek csipetnyi rizskupacokat egy kis salátalevélre, vagy szárított tengeri algára, mellyel a rizst összefogva együtt fogyasztják el. A fô fogáshoz évszaktól függô zöldségfélékbôl álló mellékfogásokat tálalnak fel. Ezek közül a legfontosabb a kimcsi, melyrôl a késôbbiekben részletesebben is szó esik majd. A mellékfogások (side dish) száma 3 és 12 között változik, egy átlagos koreai család hétköznap esti étkezése 3–4 mellékfogásos „menübôl” áll. Hasonló kiszolgálást remélhet az ember a város- és országszerte mindenhol található olcsóbb kategóriájú éttermekben is. Napszaktól függetlenül gyakran szerepel az étrendben a tiszta húsleveshez hasonlítható leves. A mellékfogásokat szójából (szójaszósz, szójacsíra, tofu, azaz „szójasajt” formájában), tengeri állatokból, baromfiból, ritkábban sertésbôl, zöldségfélékbôl, gyógynövényekbôl és különféle gyökérnövényekbôl készítik.
Jellegzetes koreai mellékfogások
95
Egy hagyományos koreai étterem bejárata Szöul Insa-dong negyedében
Étkezés egy (másik) hagyományos koreai étteremben (Yongwoll, Gangwon-do)
A hagyományos koreai étkezés szerint mindenki kap egy tál levest és egy tál rizst, a mellékfogásokat pedig az asztal közepére helyezik, amibôl az asztalnál ülôk szabadon fogyaszthatnak. A hagyományos koreai étkezôasztal rövid lábakon áll, melynél a padlón ülve esznek. Ilyen asztalok (fûtött padlóval) szinte valamennyi koreai éteremben vannak, ugyanakkor, a növekvô külföldi idegenforgalom miatt, egyre több helyen, – nagyobb városokban szinte mindenütt – kaphat a vendég hamisítatlan koreai „menüt" az európai utas számára minden bizonnyal kényelmesebb, hagyományos asztal mellett, széken ülve is. Más kelet-ázsiai országokhoz hasonlóan, Koreában is pálcikát, illetve kanalat használnak (de sok étteremben, a pálcikával nehezen boldoguló külföldi vendégnek tudnak villát is adni). Az általában erôsen fûszeres, csípôs ételekhez a férfiak és idôsebb asszonyok hagyományosan koreai gabonapálinkát (soju), mások teát, ginsengteát, vagy vizet isznak. A koreaiak legfontosabb ételei közé tartozik a kása, a guksu (kukszu), az élesztôs, palacsintaszerû tészta, a hal és egyéb tengeri termékek. A guksu (jelentése „tiszta”) tipikus koreai leves, fô alapanyaga a többnyire rizs-, vagy búzalisztbôl készülô tészta, melyet az erôlevesre emlékeztetô lével öntenek le, majd tesznek bele egy kis marha- vagy baromfihúst is.
Bibimbab
Chapche
96
A guksu akár pálcikával is ehetô, a benne lévô tésztát szinte a makarónihoz hasonlóan fogyasztják. Kedvelt étel a bibimbab, melyet fôtt rizsbôl, csíkokra vágott zöldségfélékbôl készítenek, és egy nyers tojás sárgájával (vagy tükörtojással), továbbá egy-két evôkanálnyi csípôs fûszerpaprika-krémmel összekeverve fogyasztják. A bibimbabhoz képest jóval kevésbé fûszeres, de nem kevésbé ízletes a chapche mely rizslisztbôl készített fôtt tésztából, különféle zöldségekbôl, és apróra vágott marhahúsból készül. Külön érdemes szólni a Shinszanlóról, avagy tündérlevesrôl, amelyet kifejezetten erre a célra rendszeresített edényben szolgálnak fel. Tálalás során az asztalra helyezik, és egy kis alkoholt meggyújtva, nyílt lángon melegítik meg a vendég szeme láttára. Errôl a levesrôl azt tartják, hogy egykor csak az urak étele volt, mivel elôállítása drága és bonyolult, hiszen nagyon sok összetevôbôl készítik. Ismert olyan változata is, amely több száz alapanyagból készült, mai „egyszerûbb” változata is 30–40 hozzávalót igényel, de nem ritka a 70–80 összetevôbôl készült leves sem. A halételeket változatosan, ízletesen készítik el. Ezek között szerepel a magyaros halászléhez igen hasonló mweuntang, valamint számos édeskés, vagy fûszeresebb ízû halétel, továbbá említést érdemel a magyar konyhához szokott olvasó számára valószínûleg szokatlan nyers halból (leginkább tonhalból) készült fogás (roe). A különféle halételek mellett széles választékban fogyasztják a tenger egyéb „gyümölcseit” is, melyek közül említést érdemelnek a különféle rákok, kagylók, puhatestûek (tintahal, polip) valamint a tengeri uborka.
Tündérleves (Shinszanlo)
97
Kimbab
A koreaiak nemcsak a tenger állatvilágát, hanem növényzetét is – értve az alatt a legkülönfélébb algákat – is elôszeretettel, változatos formákban fogyasztják. (Például szárított lapkákban, egy csipetnyi rizzsel, vagy a különbözô mellékfogásokban salátaként, stb.). Kedvelt csemege a kimbab, mely száraz, feketés-zöldes színû vékony alga-burokkal borított, „hurka”, belül fôtt rizzsel töltve, melynek a közepébe még különféle, csíkokra vágott zöldséget, tojásomletet, vagy tonhalkrémet is tesznek. Az elkészült „hurkát” karikára vágják, és úgy tálalják. A hagyományos koreai konyha viszonylag kevés kifejezetten „húsos” ételt kínál, ezek közül talán a két legismertebb és leginkább kedvelt a bulgogi, illetve a kalbi. A bulgogi apróra vágott, és fûszerekkel pácolt marhahús, melyet rizzsel és mellékfogásokkal együtt fogyasztanak, leggyakrabban úgy, hogy a húst kis asztali sütôn az étkezéssel egyidôben sütik ki. Emellett ismert a bulgoginak leveses változata is, melyet szintén az el-
Sertéshúsból készülô kalbi (sütés elôtt)
98
maradhatatlan fôtt rizzsel, és mellékfogásokkal együtt fogyasztanak, a fô fogás azonban inkább egy jó erôs és ízes marhahúslevesre emlékeztet. A kalbi oldalasból készül (maga a „kalbi” szó bordát, oldalast jelent). Leggyakrabban szintén a „helyszínen” sütik az apróra vágott húsdarabkákat, melyet salátalevelekkel és más zöldségekkel, rizzsel, és kimcsivel fogyasztanak. A kalbinak szintén ismert a leveses változata. A marhahús mellett egyre népszerûbbé válnak a – Koreában is jóval olcsóbb – sertéshúsból készült ételek. Ezek között megtaláljuk a bulgogi sertéshúsból készült változatát (doeji-bulgogi) is.
Néhány szóval a kimcsirôl A kimcsi eredetét több, mint 2000 évre teszik a történetírók, akik szerint a kínaiak már a Kr. e. 12. évben készítettek kimcsit. Koreában Kr. e. 37. és Kr. u. 7. közötti idôszakból, a Három Királyság korából eredeztetik a kimcsit. Hagyományosan – mesterséges hûtési lehetôség híján – a zöldségféléket sózással tartósították. A XVI. században emellett elterjedt a káposzta piros fûszerpaprikával való tartósítása is. Fokozatosan a többi, kimcsi-alapanyagként használatos zöldségfélék is elterjedtté váltak. A zöldségfélékbôl és számos egyéb alkotóelembôl (pl. tengeri hal, stb.) készülô kimcsi természetes úton, aerob körülmények között, tejsavas erjedéssel „érik”, miközben megôrzi fehérje-, vitamin- és ásványianyag tartalmának túlnyomó részét. Az érlelési periódus 30–60 napig tart, és a megfelelô fermentációhoz kb. +5oC hômérséklet szükséges. Fontos még, hogy az anyag konyhasó-tartalma 3% körül legyen. A kimcsit hagyományosan nagyméretû (kb. 50–100 literes), kerámiából készült tárolóedényekben érlelik, ill. tárolják, bár ma már sok helyen hasonló méretû mûanyagból készült hordókat, sôt kimcsi tárolására speciálisan kialakított hûtôszekrényeket is használnak erre a célra. Ez az egészséges, és csípôssége mellett is igen ízletes eledel ma már több, mint kétszázféle változatban készül. A sok változat két fô csoportba sorolható: téli ill. szezonális kimcsi. Tavasszal leggyakrabban fiatal káposztából (Haetbaech’u kimchi), ill. szeletelt retekbôl (Nabak kimch’i), nyáron uborkából (Oi sobagi), illetve „bébi” retekbôl (Yolmu kimch’i) készítik. ôsszel és a téli szezonban az egész káposzta felhasználásával (T’ongbaech’u kimch’i), az egész retekbôl (Tongch’imi), a „pónilófarok”retekbôl (Ch’onggak kimch’i) és a kockára vágott retekbôl (Kkatugi) készült kimcsi a leginkább megszokott. 43. Táblázat A kimcsi átlagos vitamin-tartalma (100 g-ra vetítve) Vitaminok
Káposzta- kimcsi
Retek-kimcsi
A (i.u.)
492
946
B1 (mg)
0,03
0,03
B2 (mg)
0,06
0,06
C (mg)
12,0
10,0
Niacin (mg)
2,1
5,8
Forrás: Florence C. Lee & Helen C. Lee: Kimchi 54.p.
99
A kimcsi különbözô változatai
A téli kimcsit késô ôsszel, ill. tél kezdetén készítik, hagyományosan azzal a céllal, hogy, salátaként, ill. C-vitamin forrásként kitartson egészen tavaszig, amíg a korai zöldségfélék megjelennek. Az utóbbi években – a téli szezonban is termô melegházi zöldség- és gyümölcskultúrák nagyarányú elterjedésének köszönhetôen – már nem feltétlenül lenne biológiai szükséglet jelentôs kimcsi-készleteket felhalmozni télire, ugyanakkor a koreai fogyasztók döntô része továbbra is a hagyományos ízeket preferálja. Nemcsak kínai kelbôl...
... de retekbôl (kkattugi),...
és uborkából (oi sobagi) is készül kimcsi
100
Fogyasztásra kész, csomagolt kimcsi az élelmiszerboltban
6.2. Változások az élelmiszerfogyasztási szokások terén Az 1960-as évektôl kezdve, a dél-koreai gazdaság fejlôdésével együtt a lakosság életszínvonala is fokozatosan emelkedett. Mindez több vonatkozásban is kihatott az élelmiszer-fogyasztásra. Számottevôen emelkedett az egy fôre esô átlagos kalória-bevitel: míg 1960-ban ez az érték 2.000 Kcal/fô volt, addig az ezredfordulóra elérte a 3.000 Kcal szintet. A javuló életszínvonal, a külföldi (fôként amerikai) kulturális hatások, továbbá a – különösen nagyvárosokban – megváltozott életritmus az élelmiszerfogyasztás mennyiségi növekedése mellett talán még annál is erôteljesebben hatott az élelmiszerfogyasztás struktúrájára. A továbbra is az élelmiszerfogyasztás alapját képezô, bár a korábbiakhoz képest némileg visszaszoruló rizs mellett egyre inkább növekszik a zöldségfélék, a gyümölcs, a hús- és halféleségek iránti vásárlói igény. Évszázadokon át a rizs volt a legfontosabb és alapvetô élelmiszer. A gazdasági növekedés elsô idôszakában (más szóval a szegénységbôl való kiemelkedés kezdetén), kb. 1970-ig növekedett az egy fôre esô rizsfogyasztás, majd némi ingadozással megmaradt a nyolcvanas évek közepéig. A kilencvenes évek elejétôl kezdve azonban a tendencia csökkenô. A zöldségek és gyümölcsök fogyasztása folyamatosan növekedett, majd a 90-es évek közepétôl a fogyasztási szint stabilizálódni látszik. A húsfélék és tejtermékek fogyasztása évrôl évre folyamatosan növekszik. A nyugati típusú élelmiszerek elôállítása viszonylag új keletû, nem tekint vissza régi hagyományokra. A kenyér, sonka, kolbász, szalonna gyártása a Koreai háborút követôen kezdôdött meg, de a tej-, illetve tejtermékek elôállítása sem régibb egy évszázadnál. 101
A nem tradicionális élelmiszerek és agrártermékek iránti kereslet erôteljes növekedése feltehetôen az amerikai életvitel, mint modell mindennapi megjelenésére vezethetô vissza. A Koreai Köztársaságban állomásozó mintegy 37 ezer fôs amerikai csapatkontingens, a hosszabb ideig az országban tartózkodó külföldi szakértôk, üzletemberek új, korábban nem létezô szokásokat honosítottak meg. A katonai-szövetségesi kapcsolatok mellett az Egyesült Államok az egyik legjelentôsebb gazdasági partner, mellyel szoros kulturális, oktatási és idegenforgalmi kapcsolatok is kiépültek. Koreai fiatalok tízezrei tanulnak amerikai egyetemeken, és nem elhanyagolható tényezô az Egyesült Államokba kivándorolt elsô-, második, sôt harmadik generációs, összességében több milliós lélekszámú koreai etnikum szerepe sem, mely ezernyi szállal kötôdik az „óhazához”. 44. Táblázat Strukturális változások a dél-koreai lakosság élelmiszerfogyasztásában (kg/fô) 1970.*
1975.*
1980.
1985.
1990.
1995.
1999.
2000.
133,8
119,8
132,4
128,1
119,6
106,5
96,9
93,6
n.a.
n.a.
29,4
32,1
29,8
33,4
35,5
35,9
Zöldség
65,6
62,5
120,3
98,6
132,6
158,5
153,9
148,0
Gyümölcs
12,0
13,9
22,3
36,0
41,8
55,4
55,7
53,4
Marhahús
1,6
2,1
2,6
2,9
4,1
6,7
8,4
8,5
Sertéshús
3,6
2,8
6,3
8,4
11,8
14,8
16,1
16,5
Tej és tejtermékek
3,0
4,4
10,8
23,8
42,8
47,8
58,6
59,2
Rizs Búza
Forrás: [Lee, Gyu-cheon; Ministry of Agriculture & Forestry, Annual Statistics 2001] adatai nyomán; *: Korea Rural Economics Institute Food Balance Sheets 1993
Hagyományos koreai ételeket minden vásárlói csoport fogyaszt, még azok is, akik napi étrendjében jelentôs szerepet töltenek be a nyugati jellegû élelmiszerek. A belföldi kereskedelem tisztán koreai, illetve külföldi tulajdonú (pl. Costco, Carrefoure, Wal-Mart, Tesco, stb.) üzleteiben egyaránt megtalálhatóak a külföldi eredetû, vagy külföldi eljárás alapján Koreában készített élelmiszerek. Növekszik a kereslet a magasan feldolgozott hagyományos, koreai és nyugati típusú élelmiszerek iránt. Az életszínvonal emelkedésével mind több háztartásban vált általánossá a hûtôszekrény, majd a konyha nagyarányú gépesítése (mikrohullámú, ill. hagyományos sütôk, rizsfôzô készülék, stb.), így módosult a hagyományos ételek piaci forgalomba hozatala is. A dél-koreai élelmiszer-kereskedelemben már évekkel ezelôtt megjelentek, és egyre szélesebb választékban kaphatóak az elôre elkészített, fóliázott, vagy kiadagolt koreai készételek is, melyek egy ma már átlagos felszereltségû konyhában percek alatt fogyasztásra kész állapotba hozhatók. Az élelmiszerfogyasztás alapját még mindig a hagyományos koreai ételek jelentik, de egyre markánsabban jelennek meg azok a fogyasztói csoportok, melyek napi étkezéseibe már beépültek a nyugati jellegû élelmiszerek, üdítôk és szeszes italok. Ezek a fogyasztói csoportok a fôleg városokban élô diákok, továbbá a külföldi cégekkel munkakapcsolatban álló, fiatalabb generáció képviselôibôl kerülnek ki, mivel a koreai társadalom ezen csoportjaira hatottak leginkább az amerikai életstílus, és az étkezési szokások. ôk a hamburgerek, 102
A McDonalds és a Burger King egy-egy étterme Szöulban
pizzák, fagylaltok, üdítôitalok rendszeres fogyasztói, és rájuk (is) alapozva az utóbbi években országszerte elterjedtté váltak amerikai gyorsétkeztetô-üzletek: McDonalds, Pizza Hut, Burger King, Kentucky Fried Chicken, stb. Az amerikai gyorséttermi láncok mellett elterjedtek a részben vagy egészében hagyományos koreai ételféleségeket (vagy inkább azok egyszerûsített változatát) kínáló gyorsétkezôk is. Külön kategóriaként említhetô meg az ún. „take-out”, azaz az elvitelre, és otthoni (vagy a munkahelyen történô) fogyasztásra készülô, praktikusan becsomagolt, könnyen kezelhetô élelmiszereket forgalmazó üzletág. Számos étterem utcafronti ablakán lehet egyúttal take-out ebédet/vacsorát vásárolni, sôt vannak olyan üzletláncok is, melyek szinte kizárólag take-out ételeket árulnak (pl. Hansot). A „take-out”-hoz hasonlóan elterjedt szokás, elsôsorban a reggeltôl késô délutánig, ill. estig munkahelyen tartózkodó munkavállalók, tisztviselôk esetében a házhoz szállított ebéd (a házhozszállítást vállaló éttermek, kifôzdék általában nem számítanak fel külön szállítási díjat).
Bulgogi a Hansot üzletbôl
A Hansot take-out lánc egyik szöuli üzlete
103
Házhoz szállított hagyományos koreai ebéd (dap-bab)
6.3. A koreai étkezési kultúra egy különös eleme: a bosintang Tények és tévhitek a kutyahús fogyasztásáról A koreai étkezési szokások áttekintésénél mindenképpen meg kell említeni, hogy modern Koreában máig fennmaradt, és elevenen él néhány hagyományos, de az európai kultúra és ízlésvilág szempontjából mindenképpen különös szokás. Ezek közül a Japánban is elterjedt nyers tengeri hal (roe, japánul sashimi), valamint a mára viszszaszorulóban lévô fôtt selyemhernyó-lárva (pondegi) „élvezete” mellett mindenképpen érdemes szót ejteni a kutya húsának alkalmankénti fogyasztásáról. A döntô többségében valóban egészséges és ízletes fogásokban gazdag koreai konyhával szemben ez utóbbi jelenség miatt – pontosabban a jelenség valós tartalmának nem kellô ismerete következtében – a külföldiek egy részében elôítéletek alakultak ki. A tévhitek és az elôítéletek eloszlatása, illetve a tények tisztázása érdekében a szerzô fontosnak tartja, hogy néhány szóval ismertetést adjon errôl az Ázsiában egyébiránt nem egyedülálló szokásról. A koreai történetírás hosszú évszázadokra visszamenôen tartalmaz a kutyahús fogyasztására vonatkozó feljegyzéseket. Egyes feltételezések szerint már jóval idôszámításunk elôtt, abban az idôben, amikor a koreaiak a nomád életformáról áttértek a földmûvelô életmódra, alakult ki ez a szokás. Egy Koguryeo idôszakból (Kr.e. I.–VII. sz.) származó sírkamra-falfestmény tanúsága szerint már ebben az idôben vágtak le kutyákat élelmezési célra. A Koryeo dinasztia idejébôl (Kr.u. 918–1392.) ismert, hogy a kutya húsát sütve fogyasztották. A koreai nép körében hagyományosan él az a hiedelem, hogy a kutya húsa erôt, egészséget biztosít fogyasztójának. A kutya húsából többféle hagyományos ételt készítenek ezek közül a leginkább elterjedt változat a húsleves – gaejang, gaejangguk, gujang (kutyaleves), avagy bosintang („egészséget adó leves”), yeongyangtang (tápláló leves), sacheoltang (négy évszak leves) és a meongmeongtang (amely a kutyaugatás koreai hangutánzó szavából származik). A húsleves mellett további fôtt vagy sült hús ételek is ismertek (suyuk). Az 1940-es évek vége óta leginkább a bosintang elnevezés maradt fenn. A Koreai Köztársaság intenzív nemzetközi kapcsolatépítésének, nyitottabbá válásának kezdetén, az 1988. évi Szöuli Olimpiai Játékok idején, nemzetközi tiltakozások hatására, továbbá azzal a céllal, hogy a beutazó külföldiek szemében szalonképessé tegyék az országot, a kutyahús forgalmazását, illetve a bosintang elnevezés használatát hivatalosan betiltották. Azonban, – mivel a lakosság egy részében ma is elevenen élô hagyományról van szó – megszüntetni nem sikerült, s koreai hatóságok mindmáig szemet hunynak felette. A bosintang elnevezés, illetve egyes éttermeken a sacheoltang felirat így – megtûrt jelenségként – mindmáig fennmaradt. Egy közelmúltban – külföldi író (David R. Carter) tollából – megjelent cikk idézi egy Bosintang koreai kormányzati tisztviselô szavait, aki Forrás: David R.. Carter: Dog Daze; Agra Food, Seoul 104
2000-ben a következôképpen sommázta a helyzetet: „Nem tudjuk teljes mértékben betiltani a kutyahús fogyasztását, hiszen akkor a lakosság akár egynegyede bûncselekmény elkövetôjévé válna. A nemzetközi bírálatokra való tekintettel azonban a kutyahús forgalmazásának engedélyezését sem tehetjük lehetôvé”. A kutyahús fogyasztásának pártolói – a bírálatokkal szemben – többféle érvet is felhoznak álláspontjuk igazolására. Hivatkoznak, többek között arra, hogy a szokás mélyen gyökerezik a koreai (és más ázsiai népek) kulturális hagyományaiban, és végül is nézôpont kérdése, hogy ki mely állat fogyasztásától idegenkedik. (Szerintük a kutya fogyasztásától idegenkedô, de a sertés- és marhahúst elôszeretettel fogyasztó európaiakra, amerikaiakra is hasonló szemmel néznek sertéshústól idegenkedô iszlám vallásúak, illetve a tehenet szent állatnak tekintô hinduk). A húshasznú kutyák tartási körülményeit, illetve az állatokkal való bánásmódot illetô állatvédôi kritikákkal pedig szembeállítják azt, hogy a házi kedvencként tartott kutyákat is sokszor számukra kegyetlen körülmények közé kényszerítik: pl. szûk lakásban, kicsi mozgáslehetôséggel, ill. gazdájuk nem egyszer kellemetlen, fájdalmas beavatkozásokat végeztet rajtuk saját kényelme érdekében, avagy a kutya egészsége szempontjából teljesen szükségtelen "esztétikai" okok miatt. A szerzô nem kíván állást foglalni a fenti vitában, még kevésbé bármely irányban befolyásolni a Koreába látogató utazót, hogy egyszer, kíváncsiságból megkóstolja-e, vagy sem a kutyahúslevest. Utalni kíván azonban arra a már említett körülményre, hogy hivatalosan nem engedélyezett, legfeljebb megtûrt kategóriáról van szó, és nincs megbízható információ arról, hogy az egyébként rendkívül szigorú és alapos dél-koreai állategészségügyi ellenôrzési rendszer milyen mértékben érvényesül ezen a sajátos területen. A Koreába látogató, a kutyahúsból készült ételeket egyfajta egzotikumnak tekintô külföldiek legnagyobb része, egyébként is csak hallomásból, szerez tudomást a bosintang és más kutyahúsból készült étel létezésérôl, (melyekkel a könyv szerzôje sem kívánt „közvetlen tapasztalatok” alapján megismerkedni). Tény, mindenesetre, hogy a kérdéskört illetôen a külföldiek körében számos, félreértésen alapuló tévhit terjedt el. Ezek közül vegyünk sorra néhányat: 1) A koreaiak történelmük során általában soha nem azért fogyasztották a kutya húsát, mert élelmiszerellátási problémák miatt erre rákényszerültek volna. A gazdasági-jövedelmi viszonyok alapján Magyarországhoz képest kifejezetten gazdag Dél-Korea polgárai erre manapság semmiképpen nem kényszerülnének rá, hiszen a nemzeti agrárgazdaság és a fokozatosan nyitottabbá váló import-piac jóvoltából minden „hagyományos” húsféleségbôl bôséges kínálat áll rendelkezésre. 2) A koreaiak nem akármilyen, hanem csak kifejezetten egy keverék kutyafajta húsát fogyasztják (a többnyire sárgásbarna bundájú, nagy testû hwangu fajtát), és az állatokat kifejezetten e célra nevelik. Tehát semmiképpen sem fordulhat elô, hogy a kedvenc házôrôzôbôl, vagy szobakutyából készülne az ünnepi menü. A koreai családok körében is kedveltek és elterjedtek a – fôleg kistestû – szobakutyák, melyek természetesen nincsenek „veszélyben”. 3) A kutyahúsból készült fogások általában nem szerepelnek a koreaiak szokásos hétköznapi étrendjében, hanem többnyire csak különleges alkalmakkor fogyasztják. Mivel hivatalosan „nem létezô”, megtûrt jelenségrôl van szó, nem állnak rendelkezésre naprakész és pontos statisztikai felmérések, hogy a koreai lakosság hány százaléka fo105
gyaszt több-kevesebb rendszerességgel bosintang-ot. Hasonlóképpen, viszonylag szûk a rendelkezésre álló, publikált idegen nyelvû szakirodalom. (A Mezôgazdasági és Erdészeti Minisztérium által kiadott, 2003. évi Agricultural & Forestry Statistical Yearbook állattenyésztésre vonatkozó adatai (124-125 pp.) szerint 2002-ben 765.006 farmon tartottak kutyát, összesen 1.868.117 db-ot. Arra azonban nincs utalás – sem fajták szerinti csoportosítás, hogy a megelôzô években is nagyjából kétmillió körüli kutyaállomány mekkora hányada szolgált házôrzôként, terelôkutyaként, avagy nevelték más cél érdekében.) A szerzô a fellelhetô
kevés adat, valamint több éves koreai tartózkodása során, a számos fôvárosi és vidéken élô koreai partnerétôl, ismerôsétôl kapott szóbeli információ alapján meri megkockáztatni azt a megállapítást, hogy a koreaiaknak ma is számottevô hányada kóstolja meg életében legalább egyszer a bosintangot. Ennél minden bizonnyal jóval szûkebb, de semmiképpen nem elhanyagolható az a fogyasztói kör – elsôsorban az idôsebb generáció, illetve a hagyományos életformát követô társadalmi csoportok – melyek tagjai jeles családi, vagy üzleti események alkalmával, rendszeres, vagy visszatérô fogyasztói az ilyen ételeknek. 4) A külföldiek által sûrûbben látogatott városnegyedekben, illetve idegenforgalmi szempontból frekventáltabb vidéki övezetekben a látogató általában nemigen fog találkozni bosintanggal az éttermi menüben. 5) Mivel a bosintang kifejezetten drága (egy marha-, vagy sertéshúsból készült fogás árának többszörösébe kerül), így már csak ezért is kizárható hogy a koreai étterembe betérô külföldi utazó esetleg tudtán kívül válik tévedés, vagy félreértés „áldozatává”.
106
7. A magyar–dél-koreai kapcsolatokról
7.1. Üzleti kapcsolatok, gazdasági együttmûködés Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok nem tekintenek vissza hosszú hagyományokra, mivel az a diplomáciai kapcsolatok felvételét (1989. február 1.) megelôzôen minimális volt. 1989 után viszont a kétoldalú forgalom erôteljes növekedésnek indult, ezen belül is elsôsorban a dél-koreai szállítások volumene növekedett dinamikusan, s ez az irányzat az azóta eltelt másfél évtized során sem változott. A koreai árucikkek között a háztartási gépek, gépjármûvek, elektronikai cikkek dominálnak, az élelmiszergazdasági termékkör az elôbbiekhez képest elhanyagolható, legfeljebb néhány tízezer USD nagyságrendû (növényi és állati zsiradék, cukrászati termékek, hal, vízi állatok). A magyar kivitel, – mely a dél-koreai áruszállítás értékének alig tizede-huszada – 1997-ig szintén csekély mértékben tartalmazott élelmiszergazdasági terméket. 1998-tól viszont – az elôtte mintegy 6 éven keresztül húzódó állategészségügyi tárgyalások eredményeként – megindulhatott a magyar fagyasztott sertéshús kiszállítása, sôt a relációba irányuló teljes magyar exportban a sertéshús vette át fô volumenhordozó szerepét*, a teljes magyar exportban évek óta nagyjából 60%-os részarányt képvisel. (*Ebben az is szerepet játszott, hogy a Dél-Koreába irányuló magyar gépipari kivitel 1998-tól jelentôen visszaesett).
1200 1017,5
1000 800 525,7
600
200 0
413,2
355,5
400
588,5
297,4 146,4 98,8 14,6
9,3
149,0 12,3
186,1 31,4
16,7
39,1
48,6
36,7
53,0
39,5
1994. 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. Magyar kivitel
Magyar behoz atal
8. Ábra. Magyarország és a Koreai Köztársaság bilaterális külkereskedelmi forgalma (millió USD) Forrás: KSH, Gazdasági Minisztérium, Külügyminisztérium
107
A koreai fogyasztók elégedettek a magyar sertéshússal, melybôl a koreai piac a jelenlegi kivitel nagyságához viszonyítva további, jelentôs mennyiséget is képes lenne felvenni. Jelenleg tárgyalások folynak a koreai piacon nagy valószínûséggel szintén jól eladható más húsfélék (baromfi), valamint feldolgozott húskészítmények bevitelének feltételeirôl. Hosszabb ideje folynak próbálkozások a magyar bor bevezetésére a koreai piacon. Korea nem hagyományos bortermelô ország, így a belsô piac, illetve belföldi termelôk védelme korábban sem volt kifejezetten érzékeny kérdés. Ma a koreai piacon a világ szinte minden tájáról széles választékban kapható bor (pl. francia, olasz, chilei, ausztrál, kaliforniai, stb.) Jellemzô, hogy szinte minden borfajta kiskereskedelmi ára igen magas (5–6 USA dollár alatt gyakorlatilag semmilyen bor nem kapható, a középminôséget képviselô fajták ára 15–20 USA dollár körül mozog). Ilyen körülmények között szinte biztos, hogy jól eladható lenne a minôségi magyar bor is. Ugyanakkor, a kétségtelenül nagy távolság, és a magas szállítási költségek miatt – az eddigi jelek szerint – a koreai piac nem keltette fel igazán a magyar vállalatok érdeklôdését. Érdekességként említhetô meg, hogy idônként hullajtott magyar szarvasagancsot is behoznak Dél-Koreába, ez azonban jórészt külföldi közvetítôkön keresztül történik. A kétoldalú árucsere-forgalom egyre markánsabb kiegyenlítetlenségének legalább részbeni ellensúlyozása érdekében számba kell venni a magyar kivitel növelésének lehetôségeit. Az élelmiszergazdasági területen egyrészt – ha erre megfelelô árualap rendelkezésre áll – célszerû a sertéshús-kivitel mennyiségét növelni, és emellett a Dél-Koreába irányuló élelmiszerexportot – további piackutatás és fôként promóció mellett – „több lábra állítani”, azaz a már említett, illetve egyéb, eladható termékek piaci bevezetésérôl gondoskodni. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok terén a kereskedelem mellett az utóbbi években a dél-koreai vállalatok mûködôtôke-befektetései – elsôsorban az elektronika és a híradástechnikai iparágak területén – látványosan növekedtek. Az agrárgazdaság és az élelmiszeripar területén azonban mindmáig egyetlen – viszonylag kis volumenû – koreai beruházásra került sor, (az egyik – Magyarországon más üzletágban is jelen lévô – nagyvállalat néhány évvel ezelôtt egy koreai stílusú levestészta-gyárat hozott létre egyik megyeszékhelyünkön). Nem kizárt azonban, hogy a koreai befektetôk érdeklôdését a késôbbiekben felkelthetik a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar más, jövedelmezô szegmensei is. A két ország között mûködô mûszaki-tudományos megállapodás keretein belül már van példa élelmiszeripari témájú közös kutatásokra, amelynek magyar résztvevôje a MTA KÉKI (Központi Élelmiszeripari Kutató intézet). Célszerû lenne az együttmûködés kereteit e szakterületen jobban kihasználni például a biotechnológia és a fajtanemesítés területén. A 2000 júniusi Korea-közi csúcstalálkozót követôen megindult Észak-Dél megbékélési és együttmûködés folyamat, illetve annak egy késôbbi fázisa szintén tartogat lehetôségeket a két-, illetve háromoldalú együttmûködés bôvítésére. Magyarország a négy évtizedes szocialista idôszak során együttmûködést folytatott – többek között – az agrár- és élelmiszergazdaság területén is Észak-Koreával. Ennek eredményeként Magyarország, a magyar mezôgazdaság a KNDK-ban ma is jó szakmai hírnévnek örvend. Észak-koreai mezôgazdasági szakemberek – jóllehet csekély számban – de idôrôl idôre manapság is jönnek magyarországi tanulmányutakra, pl. baromfitenyésztés, kukorica-, illetve burgonyatermesztés témájában. Magyarország, mindezek mellett, – mint ismeretes – mára már döntô mértékben maga mögött tudja a gazdasági-társadalmi rendszerváltozásnak azt a rögös útját, amelyen Észak-Koreának 108
is elôbb-utóbb végig kell mennie: a társadalmi demokratizálódás és a piacgazdasági átalakulás folyamata. Ezen a téren Magyarország bôséges tapasztalatokat szerzett, melyet – ha eljön az ideje – a KNDK modernizációja során számos, jól hasznosítható formában – esetleg dél-koreai segélyek, fejlesztési források felhasználásával – átadhatna (menedzserképzés, privatizáció, a vállalati és a banki szféra átalakítása – beleértve az észak-koreai szövetkezetek, állami gazdaságok átalakítását, stb.). Az Észak-Korea felé forduló – a jövôben minden bizonnyal egyre nagyobb számú – dél-koreai cég is fel tudná használni az említett magyar tapasztalatokat és szakértelmet, azaz magyar vállalatok, kutatóintézetek alvállalkozóként, esetleg beszállítóként eredményesen tudnának közremûködni, mindhárom fél kölcsönös megelégedésére. A koreai relációban, illetve tágabb környezetében, a kelet- és délkelet-ázsiai régióban továbbra is nagy szerepe van a kedvezô ország-image formálásának és elmélyítésének, valamint a kollektív promóciónak. A távolságból adódó magas költségek és az európaitól lényegesen eltérô, sokak számára kevéssé ismert kultúra, fogyasztói szokások és értékesítési csatornák miatt ugyanis a hazai vállalatok számára a piacra jutás itt igen nehézkes. A magyar vállalatok, intézmények élhetnek az Európai Unió kereskedelemfejlesztési intézményrendszere adta kedvezményes lehetôségekkel. (Erre már a formális csatlakozás idôpontját megelôzô, 2003. évben is volt lehetôség, pl. a „Food Korea 2003" kiállítás során.) Szöulban közös EU-Korea Kereskedelmi Kamara (EUCCK) mûködik, melynek apparátusát, infrastruktúráját, továbbá a koreai szakkiállításokon, szimpóziumokon való részvétel esetén tagjainak nyújtott kedvezményeit a magyar kiállítók, résztvevôk is igénybe vehetik. Mindez természetesen nem teszi feleslegessé a nemzeti szintû kereskedelem-fejlesztési célú kollektív kezdeményezéseket és intézményeket (mint például az FVM Közösségi Agrármarketing Centrum). Az ilyen, és ehhez hasonló promóciós tevékenység segítségével érhetô el a magyar termékek szélesebb körû megismertetése, elsôsorban a potenciális importôrök, de a fogyasztók körében is.
A Food Korea 2003 mezôgazdasági és élelmiszeripari kiállítás
109
A Food Korea 2003 kiállítás magyar standja – az Európai Unió pavilonja részeként
Bor- és élelmiszer-kóstoló a Food Korea 2003 magyar standján
7.2. Társadalmi kapcsolatok Magyarország a koreaiak szemében közös ázsiai gyökerekkel rendelkezô, baráti országként jelenik meg. Ennek ellenére, a koreai átlagember hazánkról nem rendelkezik túl bôséges, és fôleg naprakész információval. Aránylag széles körben ismert azonban ázsiai eredetünk, illetve az ural-altaji nyelvcsaládhoz fûzôdô közös nyelvi gyökereink, továbbá az, hogy Magyarország, még a rendszerváltást közvetlenül megelôzôen, elsôként létesített politikai, majd diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal az egykori szocialista országok közül. Mindez kedvezô alapot kínált ahhoz, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére az utóbbi másfél évtized során az üzleti-gazdasági területen kívül számos más vonatkozású kapcsolat alakuljon ki a két ország között. A kultúra és mûvészetek iránt általában igen fogékony dél-koreaiak szemében a magyar kultúra leginkább népszerû szegmense a klasszikus zene. Viszonylag széles körben ismerik, és nagyra becsülik a világhírû magyar zeneszerzôket (Bartók, Liszt, Kodály), de telt házas sikert arattak más magyar elôadómûvészek is, mint például a Rajkó Zenekar. A Koreai Köztársaságban néhány évvel ezelôtt – koreai zenemûvészekbôl, zenepedagógusokból – Liszt, illetve Kodály társaságok alakultak. A jelenleg mintegy 200 tagot számláló Kodály Társaság Kodály Zoltán szellemi örökségének a lehetô legszélesebb körben való terjesztése céljával alakult. A Társaság tagjai között nemcsak elôadómûvészek, hanem ének/zene-tanárok, kórusvezetôk és diákok is vannak, akik közül eddig mintegy kéttucatnyian folytattak hosszabb-rövidebb ideig tanulmányokat a kecskeméti Kodály Intézetben, és/vagy a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián. A Kodály Társaság, illetve a szöuli Kodály Intézet „lobbizása” ered110
ményeként ma már a dél-koreai kisiskolások ének-zenei oktatása is az ún. Kodály-módszerrel történik. A Hankuk Idegennyelvi Egyetemen 1988-ban alakult meg a Magyar Tanszék, mely négy éves (B.A.) képzésre évente kb. 40 hallgatót vesz fel. A magyar szakos hallgatók a nyelvi tanulmányok mellett magyar irodalmat, történelmet, illetve országismeretet is tanulnak. A Tanszék – a négy évfolyamon tanuló mintegy 160 diákjával, öt fôállású (koreai) oktatójával alighanem az ázsiai kontinens legnagyobb hungarológiai intézménye, melynek tevékenységét magyar egyetemrôl kiküldött lektor is segíti. A magyar szakon végzett diákok egy része a Magyarországon mûködô koreai vállalatoknál helyezkedik el, avagy Master, esetleg Ph.D. szinten – koreai vagy magyar egyetemeken – tovább folytatja tanulmányait. A kulturális, oktatási, valamint a tudományos és technológiai együttmûködés területét kormányközi megállapodások, valamint idôszaki munkatervek szabályozzák, ugyanakkor az utóbbi idôben – fôként a központi források szûkössége miatt – elôtérbe kerülnek a közvetlen intézményközi együttmûködési formák is. Így például több magyar egyetem (köztük az ELTE, a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) alakított ki hallgatók és oktatók cseréjére, valamint közös kutatási projektekre is kiterjedô együttmûködést neves koreai intézményekkel (mint például a Szöuli Állami Egyetem, Yonsei Egyetem, Gwangju-i MûszakiTudományos Intézet, stb.) Külön érdemes szólni a Korea Foundation szerepérôl, mely kvázi állami intézményként a koreai kultúra külföldi terjesztésében vállal nem elhanyagolható mértékû közvetítô és finanszírozó szerepet. Ösztöndíjával minden évben több, a koreai nyelv tanulása iránt érdeklôdô magyar diáknak van lehetôsége koreai egyetemekre kijutni egy-két félévre. A Korea Foundation emellett jelentôs szerepet vállalt az ELTE Belsô-Ázsiai Tanszékén folyó koreai szakos képzés beindításában és finanszírozásában is. 1992. márciusa óta Budapesten (A Mûegyetem területén) közös alapítványi formában Magyar–Koreai Mûszaki Együttmûködési Központ mûködik, mely a kétoldalú együttmûködés elôsegítése érdekében egyfajta közvetítô és koordinációs feladatot lát el, emellett rendszeresen szervez konferenciákat a két ország tudományos szakembereinek részvételével. Említést érdemel, hogy azok a koreai üzletemberek, diákok és tisztviselôk, akik a kapcsolatfelvételt követôen „elsôként” (azaz az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es évek elején) tevékenykedtek Magyarországon, – Koreába való visszatértük után – megalapították az ún. Duna Klubot. Mindkét részrôl erôsödik az érdeklôdés a regionális szintû – testvérvárosi, testvérmegyei – kapcsolatok iránt. Ez idô szerint Budapest és Daejon (Tedzson) város, valamint Jungbuk (Csungbuk) tartomány és Baranya megye között mûködik ilyen kapcsolat. Az utóbbi év során azonban, kezdeményezés szintjén felmerült, hogy a két fôváros is létesítsen egymással testvérvárosi kapcsolatot, emellett a Koreai Köztársaság más tartományai, települései is jelezték ilyen irányú érdeklôdésüket. A társadalmi kapcsolatok szintjét, intenzitását más országokkal összehasonlítva azonban kétségtelenül meg kell állapítani, hogy sok tekintetben még mindig „gyermekcipôben” jár. Ennek – a földrajzi távolságon túl – legalább két oka van. Az egyik, hogy a Koreai Köztársaság és Magyarország között, bár örvendetes fejlôdéssel, és széles területét átfogó együttmûködéssel jellemezhetô, de történelmi léptékkel mégiscsak igen rövid, jelenleg mindössze másfél évtizedre visszatekintô kapcsolatról beszélhetünk. (A szöuli Duna Klub kapcsolatépítô tevékenysége, eredményessége egyelôre elmarad más ázsiai országok analóg 111
esetei, – mint például a szocialista idôszak évtizedei során Magyarországon végzett vietnami diákok egyébként is jóval nagyobb lélekszámú „lobbija” – mögött). A másik ok az, hogy sem a Magyarországon élô, néhány száz fôre tehetô koreai népesség, sem a Dél-Koreában élô, alig kéttucatnyi lelket számláló magyar kolónia nem éri el azt a „kritikus tömeget”, amely önmagában képes lenne arra, hogy a társadalmi kapcsolatok, a „civil diplomácia” hatékony katalizátora legyen. Éppen ezért igen örvendetes, hogy neves tudósok és szakemberek, a magyar közélet, a mûvészet és sport számos kiemelkedô szereplôje közremûködésével 2003 decemberében megalakult a Magyar–Koreai Társaság, melyhez a kétoldalú együttmûködésben érintett, avagy potenciálisan érdekelt magyar, illetve Magyarországon mûködô koreai vállalatok, egyesületek és alapítványok is csatlakoztak. (A Társaság „Magyar–Koreai Társaság a Barátságért és Együttmûködésért Közhasznú Egyesület” néven, 2004. tavaszán került bejegyzésre.) A Társaság célja a két ország, illetve a két nemzet társadalmának, kultúrájának, szociális és gazdasági viszonyainak jobb megismerése, másokkal való megismertetése, e területeken a további kapcsolatok kialakítása és az együttmûködés elôsegítése. Ennek érdekében a Társaság üzleti és kulturális klubot mûködtet, valamint külön díjat alapított, melyet évente, az adott idôszakban a magyar és koreai kapcsolatok továbbfejlesztésében legaktívabb magyar, illetve koreai személyeknek adományoz. Az elôbbihez hasonló kezdeményezés már Szöulban is megtörtént, s jelenleg folyik a szervezômunka egy „testvérszervezet”, a Dél-Koreában mûködô Koreai–Magyar Baráti Társaság megalakítása érdekében.
112
8. Sajátos termények
A magyarországihoz sok tekintetben hasonló klimatikus adottságok mellett számos olyan növényfajt hasznosítanak (termesztenek, illetve a természeti környezetbôl gyûjtenek) a Koreai Köztársaságban, melyek Magyarországon egyáltalán nem, vagy legfeljebb elvétve lelhetôk fel. E növényfajok többsége a koreai konyha speciális zöldség-, ill. fûszernövénye, melyek közül legfeljebb érdekességképpen lehet megemlíteni a toraji-gyökeret (bellflower), a lótuszgyökeret, különleges gombákat (pl. fenyôgomba), illetve a különféle tengeri algákat.
Sajátos termények a piacon
Vannak azonban olyan növényfajok, illetve fajták is, melyeket nemcsak Koreában, hanem más országokban is számottevô volumenben, jó eredménnyel termesztenek. Ezek közé tartozik a szántóföldi növények között már említett szezám-, illetve fekete csalán (Perilla frutescens L. Britton) is. A következôkben röviden bemutatásra kerül néhány további, jellegzetes haszonnövény. A szerzô célja e helyen nem a részletes botanikai vagy termesztéstechnológiai leírás, hanem inkább a gondolatébresztés, hiszen nem kizárt, hogy e növények közül némelyik Magyarországon is meghonosítható, bizonyos termôhelyeken akár gazdaságosan elôállítható lehet. 113
Fekete csalán
Ginseng (Panax ginseng C.A. Meyer) Az Araliaceae (Aráliafélék, v. Borostyánfélék) családjába tartozó ginseng (ginzeng, koreaiul inszam) Távol-Kelet talán legismertebb gyógyhatású növénye, melynek több (általában hat) éven keresztül fejlôdô gyökerét, illetve a belôle készített kivonatot Koreában több ezer éve hasznosítják. A szaponint (ginsenoside) tartalmazó növény minôsége, beltartama rendkívül erôsen függ a termesztési mikrokörnyezettôl (domborzat, talajadottságok, stb.) A Koreai Köztársaságban a ginseng termesztése sokáig állami monopóliumnak számított, de a termesztés és feldolgozás jelenleg is a Korean Ginseng Corporation (KGC) igen erôs ellenôrzése mellett, avagy a KGC saját üzemeiben történik. A KGC már a megfelelô termôhely kiválasztása és kialakítása során tanácsot ad, illetve az adott termôhelyre adaptált termesztéstechnológiát biztosít a vele szerzôdô farmereknek. Ugyanarra a termôhelyre a ginseng hosszú idôn belül (mely egyes esetekben akár 15 év is lehet) nem telepíthetô újra. A növényt védeni kell a közvetlen, erôs napfénytôl, így a ginseng ültetvény fölé sajátos, sötét színû árnyékoló-hálót szerelnek fel. A termesztés során nagy gondot fordítanak a környezet, illetve a fogyasztó kímélésére, így lehetôség szerint sem mûtrágyát, sem növényvédôszert nem használnak (a gyakorlatban azonban melegvérûekre veszélytelen rovar-, illetve gombaölô szerek használata elôfordul). A KGC az esetleges kemikália-felhasználást, illetve annak mértékét a vegetációs idôszak során, talajminta-vizsgálatokkal, rendszeresen ellenôrzi. A ginseng-gyökeret általában hat éves korban szedik fel, ekkorra már a gyökér három része: a fôgyökér-rész „test”, a vastagabb oldalgyökerek „lábak” és az azokból kiágazó vékonyabb oldalgyökerek, hajszálgyökerek („farok”) jól elkülöníthetô. A mintegy 70%-os víztartalmú nyers ginseng-gyökeret ha eredeti (gyökér) formájában tartósítják (gôzölés, szárítás és
A 6 éves ginseng-gyökér
Vörös ginseng
Ginseng termékeket árusító szaküzlet kirakata Szöulban
114
komprimálás), akkor ez – az ún. vörös ginseng – akár tíz évig eltartható. Fogyasztás elôtt a száraz gyökeret vízben felfôzik. Emellett a vörös ginsengbôl kifôzéssel koncentrátumot is készítenek. Ebbôl a kivonatból sokféle gyógyhatású termék készül, például tea, koncentrátum-kapszula, ginseng-tonik (melyet egyfajta üdítôitalként árusítanak), stb.
Ginseng-ültetvény Geumsan környékén
A ginseng levele, és termése
A ginseng-ültetvény felül- és...
...alulnézetbôl (Seosan; Geumsan)
115
A ginseng „aratása” speciális villás kapával (Geumsan)
Ázsiai körte (Almakörte, Baee’, Nashi) A Kelet-Ázsiában ôshonos ázsiai körte ma már a világ számos más táján, így pl. az USA déli államaiban is elterjedt. A növény, illetve termése több tulajdonságban is eltér az európai „hagyományos” körtétôl (Pyrus communi). Nemcsak a gyümölcs alakja, színe, beltartalmi értékei térnek el, hanem az érési típusa is. Az ázsiai körte a fán beérik, így a fogyasztási érettség elérésére még a késôi érésû fajták esetében sincs szükség utóérlelésre. Tulajdonképpen a Pyrus nemzetség több, egymáshoz igen hasonló fajáról van szó. Közülük Koreában a Pyrus pyrifolia var. culta a legelterjedtebb, de ismertek a P. bretschneideri, a P. ussuriensis var. sinensis, illetve a P. sinensis Lindley fajok is. A Koreai Köztársaságban a Shingo fajta a leginkább elterjedt. Az ázsiai körte szilárd, húsa mégis ropogós és lédús (85–86 %-a víz), színe fehérfehéressárga, illatos. Kevesebb energiát tartalmaz, mint az alma vagy a körte. Ugyanakkor magas a cellulóz-, hemicelluóz- és pektintartalma, ezért táplálkozásbiológiai szempontból kifejezetten elônyös. A „hagyományos” körtefajtákhoz hasonlóan az ázsiai körte is idegen megporzást igényel, ezért telepítéskor 2 esetleg 3 fajtát kell együtt ültetni. A túlkötôdés miatt a legtöbb fajtát kézzel ritkítják, így érik el a megfelelô méretet, mely így elérheti a 200–450 grammot is. Koreá-
Érik a körte (Ulsan)
Ázsiai körte „belülrôl”
Ázsiai körte a piacon
116
Körte-ültetvény Ulsan környékén
Egyedi védôzacskóval ellátott termések (Geumsan)
ban, illetve Japánban a gyümölcs-minôség iránti vásárlói igény igen magas, ide értve a gyümölcs alakját és méretét is. Sok helyen úgy termesztik, hogy egyenként bezacskózva védik a madárkártételtôl. Az ázsiai körtére vonatkozóan irodalmi források hazai tapasztalatokat is említenek, melyek szerint a gyümölcsök a Koreában, Japánban jellemzô mérethez képest kisebbek, de jó termôhelyen, intenzív körülmények között elérhetik a 150–250 gr-ot.
Jujuba – kínai datolya (Jujube, Daechu, Ziziphus jujube Miller) A jujuba (dzsudzsuba), avagy kínai datolya, nevével ellentétben nem az egyszikûek osztályába tartozó pálma, hanem egy, a kétszikûekhez, azon belül is a Bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó fa termése. Kínában több, mint 4000 éve termesztik, fajtáinak száma négyszáz felett van. Az utóbbi évszázadok során Ázsia más vidékein, valamint a Mediterraneumban is elterjedt. Az Egyesült Államokba 1837-ben vitték be elôször, ahol azóta több államban is termesztik. A jujuba igen tág hômérsékleti viszonyok mellett is képes megélni, gyümölcsöt érlelni. Szakirodalmi leírások szerint (California Rare Fruit Growers Inc.) nincs az a nyári meleg, melyet ne lenne képes elviselni, de a zord idôjárási viszonyokat, az erôs fagyot és a szárazságot is jól tûri. A talajjal szemben kevéssé igényes. Leginkább a homokos, jó vízáteresztô, lazább talajokat kedveli, azonban kötöttebb, magasabb sótartalmú, lúgos talajoJujuba termése, hajtása és virága kon is megél. Tavasszal igen késôn hajt ki, így védekezve a késôi fagyok ellen. KisterForrás: Purdue University (USA) honlapja 117
Aszalt jujuba a piacon
Jujuba tea-készítmény
metû lombhullató fácska, apró lándzsás levelekkel, ágain vékony tüskékkel, mely apró zöldesfehér, alig észrevehetô virágait ezerszámra hozza. Korán, egy-két éves korában már termôre fordul. Októberben beérô barna szemû gyümölcsei kerekdedek, vagy ovális datolya formájúak, ropogós húsúak, édesek. Fogyasztják nyersen vagy aszalva, mézben vagy cukorban fôzve, kemencében sütve, vagy pörkölve. Készül belôle jujubakenyér, édesség, tea, kozmetikai termék, és gyógyszer. 118
Datolyaszilva (Gam; Persimmon; Diospyros kaki) Korea mellett Kínában és Japánban is elterjedt, népszerû, 4–6 m magasra növô, rendszertanilag az Evenaceae (Ébenfafélék) családba tartozó gyümölcsfa, melynek nagy, paradicsom formájú, kissé sárgabarackra emlékeztetô ízû gyümölcseit frissen, vagy aszalva fogyasztják. A gyümölcsök tökéletesen beérnek, mert utóérôk, és akkor fogyaszthatóak, amikor már teljesen megpuhultak. (Éretlen állapotban íze nem kellemes az akkor még magas csersavtartalma miatt.) A magyarországihoz hasonló, olykor mínusz 10–15 fokos telet a kifejlett, több éves korú fa különösebb gond nélkül átvészeli, a fiatal facsemetéket azonban célszerû védeni az erôsebb fagyoktól. Vannak mag nélküli (partenokarp) fajták is, melyek beporzás nélkül is képesek teremni, a gyümölcsök tömege elérheti a 300–400 grammot is. Terméseik éretten aranysárga színûek. A magot hozó fajták ugyanolyan értékesek, mint a mag nélküliek, és a rendelkezésre álló hazai tapasztalatok szerint idôjárási viszonyainkat jól tûrik, könnyen, és bôven teremnek. Magjairól szaporítani is lehet. Terméseik éretten pirosló húsúak. Önbeporzók, így egy különálló fa is képes termést hozni. A koreai fajtaismertetô leírások szerint az érett gyümölcs 14% cukrot (fruktózt, glukózt és szacharózt egyaránt), továbbá kb. 30–40 mg C vitamint tartalmaz.
119
Datolyaszilva-fa Szöulban...
... melyen már megérett a gyümölcs
Friss datolyaszilva a piacon
Szárított datolyaszilva
Sajátos retekfajták Koreában jellegzetes, fehér színû, alakját, méretét tekintve igen változatos (nem ritkán a cukorrépa méretét is elérô, kilónyi tömegû) retekfajtákat termesztenek, melyek – a káposzta mellett – a koreai konyha egyik meghatározó alkotórészét képezik (jelentôs részben kimcsi készítéséhez használják). Botanikailag a Magyarországon is elterjedt Raphanus sativus fajról, annak sajátos, termesztett változatairól van szó. Néhány termesztett fajta: Minong, Fresh Ball, Autumn Altari.
Óriás fehérretek
Pónilófarok-retek
9. Ábra. A retek különbözô típusai alak szerint Forrás: Seoul Seed Co. Ltd. katalógus 10.p.
120
Keleti dinnye (Oriental melon, Cham-wae, Cucumis melo. L. var. makuwa Makino.) A Koreai Köztársaságban 8–10 ezer hektáron termelik. Igen népszerû, a rögbilabdára emlékeztetôen ovális formájú, kisméretû (hossza kb. 15–20 cm) ízletes fajta. Dél-Koreában az 1994 májusában alapított Songju-i Gyümölcs- és Zöldség-fajtakísérleti Állomás (Songju Fruit Vegetable Experiment Station) specializálódott a keleti dinnye újabb fajtáinak nemesítésére.
Keleti dinnye
121
122
Függelék
Az észak-koreai élelmiszergazdaságról dióhéjban Bár e könyv címében és tartalmában a Koreai-félsziget déli részén fekvô Koreai Köztársasággal foglalkozik, a teljesség kedvéért érdemes néhány gondolat erejéig megismerkedni a Koreai-félsziget területének nagyobbik részén elhelyezkedô Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK, Észak-Korea) élelmiszergazdaságának néhány sajátosságával. Az ország történelme, kultúrája – beleértve a hagyományos konyhát és élelmiszerfogyasztási szokásokat – szerves egységet képez Dél-Koreával. A Koreai-félsziget kettéosztása óta eltelt közel hatvan év azonban, sok tekintetben nagyon jelentôs társadalmi, mentalitásbeli és természetesen gazdasági eltéréseket alakított ki a két Korea között. Ezek áthidalása, az elôbb vagy utóbb remélhetôen egyszer bekövetkezô újraegyesülés során minden bizonnyal nagyon komoly nehézségeket fog okozni, mindkét oldalon. A gazdaságpolitikájában évtizedeken át a teljes önellátás megvalósítására törekvô (autark), Koreai Népi Demokratikus Köztársaság élelmiszergazdasági szféráját a teljes kollektivizálás, és egészen a legutóbbi idôkig a merev, tervutasításos rendszer jellemezte. Mindez, az utóbbi évtized során többször is elôfordult természeti csapásokkal súlyosbítva, vezetett ahhoz az évek óta közismert állapothoz, hogy az országban súlyos és krónikus élelmiszerhiány van, melyet ez idô szerint csak a nemzetközi (elsôsorban dél-koreai) segélyszállítmányok képesek némileg enyhíteni. A KNDK vezetése az 1984. évi, az Integrált Mezôgazdaságról szóló törvény révén eredetileg az élelmiszergazdasági szférában bizonyos mértékû, óvatos nyitást elképzelhetônek tartott, „természetesen” az önellátásra törekvés Kim Ir Szen-i elvének (Juche) fenntartása mellett. Az 1990-es évek elején, amikor a korábbi szocialista országok áttértek a konvertibilis devizában való külkereskedelemre, a KNDK egyre nehezebben volt képes fedezni energia- és nyersanyag-szükségletét. Mindez az ipari termelésben is hanyatláshoz vezetett. A gazdasági stagnálás és recesszió egyik legsúlyosabb következménye a kialakult élelmiszerhiány. Észak-Korea mezôgazdasági termelése az 1986. „csúcs-év” után fokozatosan visszaesett. Mindez az 1990-es évek elején bekövetkezett gazdasági válsággal, valamint az országot a ’90-es évek közepén többször is sújtó természeti katasztrófák (tájfunok, árvizek) haPanmunjom környéki táj, a távolban az észak-koreai tásával súlyosbítva vezetett az Gaesong város látható 123
élelmiszergazdaság teljesítôképességének gyengüléséhez, illetve a kialakult élelmiszerhiányhoz. Az egymással sok szálon is összefüggô gazdasági válsághelyzet és az élelmiszerhiány az utóbbi évek során egyre súlyosabbá vált, olyannyira, hogy azon a phenjani vezetés önerôbôl aligha tud változtatni. A humanitárius segélyek, illetve más csatornákon az országba áramló külföldi élelmiszerek, illetve mûtrágya mellett a mezôgazdasági termelô- és feldolgozó szféra modernizációja, illetve termelôeszköz-, és energiaellátottságának javítása szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország élelmezési helyzete, legalábbis hosszabb távon javuló tendenciát mutasson.
A mezôgazdasági termelés feltételei A KNDK a Koreai-félsziget 55%-át foglalja el (121.000 km2), területének azonban még DélKoreához képest is nagyobb hányada hegyvidék (80%). Létkérdés tehát a rendkívül korlátozottan rendelkezésre álló mûvelhetô terület kihasználása, beleértve ebbe a hegyvidéki területek egy részének hasznosítását. Sík vidékek az országot keleti- és nyugati irányából határoló tengerparti sávokban találhatóak, a kettô közül – akárcsak Dél-Koreában – a nyugati oldalon találhatóak viszonylag nagyobb kiterjedésû sík területek. A sík területeken a domináns haszonnövény a rizs, míg a domb- és hegyvidéki részeken kukoricát és más gabonaféléket termesztenek. A KNDK-ban szintén változatosak a talajadottságok. A magasabb hegyekben réti, láposmocsaras, lejjebb podzoltalaj húzódik meg. Csagang tartomány északkeleti részére a barna erdôtalaj a jellemzô, mely az ország belseje felé haladva még sok helyen elôfordul. Gyakori a vöröses-sárgás talaj is. Legjobb minôségû viszont a folyók menti hordalékos öntéstalaj – általában innen takarítják be a legbôvebb termést. Mindemellett sok a szikes terület is, melyeken elsôsorban rizst termesztenek. Manapság nehezen képzelhetô el az a tény, hogy a Koreai-félsziget kettéosztása, majd a Koreai háború idején a KNDK nemzetgazdasága lényegesen elônyösebb helyzetben volt Dél-Koreához képest. A KNDK gazdasági teljesítménye az 1990-es évekig lassan, de komolyabb törés nélkül növekedett. 1965-ben a KNDK GNP-je 1,9 milliárd USD volt, ez 1996-ra 21,4 Mrd. USD-ra növekedett, vagyis mintegy 11 szeresére. (Ugyanezen idôszak alatt azonban Dél-Korea GNP-je 3 milliárd dollárról 480,4 milliárdra emelkedett, vagyis a növekedés 45. Táblázat Észak- és Dél-Korea GNP adatainak összehasonlítása (100 millió USD) Év
Dél-Korea GNP
Észak-Korea
GNP/fô
GNP
Dél/Észak
GNP/fô
GNP
GNP/fô
1965.
30
105
19
162
1,6
0,7
1990.
2.518
5.883
231
1.064
10,9
5,5
1995.
4.526
10.037
223
957
20,3
10,5
1996.
4.804
10.548
214
910
22,4
11,6
Forrás: Agriculture in Korea 345. p. (Office of Statistics, 1998 nyomán)
124
A Gyémánt-hegység (Kumgang-san) egy részlete T. Szentesi Katalin felvétele
körülbelül 160 szoros (!) volt.) Az egy fôre esô nettó nemzeti termék esetében 1965-ben Dél-Korea jóval a KNDK mögött volt, míg 1996-ban már 11,6 szoros volt a különbség a Koreai Köztársaság javára. A KNDK nemzetgazdaságában a primer szektor (mezôés erdôgazdaság, halászat és a bányászat) igen jelentôs, mintegy 30%-os részarányt képvisel. Mindemellett, az egyébként is nagyon korlátozottan rendelkezésre álló erôforrások elosztásánál a nehézipar és a katonai szféra élvezi az elsôbbséget, míg a lakosság életkörülményeivel szorosabban összefüggô ágazatok, a szolgáltatások, építôipar, stb. háttérbe szorulnak 46. Táblázat A vidéken élô lakosság számaránya a két Koreában (1.000 fô) Év
Dél-Korea
Észak-Korea
Dél/Észak aránya
A vidéki lakosság Aránya az össz- A vidéki lakosság Aránya az összlélekszáma (A) lakosságon belül lélekszáma (B) lakosságon belül
A/B
1965.
15.810
55,1
4.990
40,8
3,2
1994.
5.160
11,6
8.420
36,7
0,6
Forrás: Agriculture in Korea 345. p. (Ministry of Agriculture and Forestry 1998; adatai nyomán)
A KNDK 1996. évi GDP-jén belül a mezôgazdaság (az erdészettel és halászattal együtt) 29%-ot, a bányászat és a döntôen katonai célú nehézipart megtestesítô feldolgozóipar 28%-ot, míg a szolgáltató szektor 32,3%-ot képviselt. Az ország népessége az 1998. évi adatok szerint 22.600.000 fô volt, melynek közel fele: 11 millió vesz részt a termelésben. A vidéken élô lakosság száma, aránya – ellentétben Dél-Koreával, illetve más, iparilag fejlett országokkal – a hatvanas évek közepétôl a kilencvenes évekig nemhogy csökkent, hanem mind arányaiban, mind abszolút számokban kifejezve növekedett. Az 1965-ben 5 milliós vidéki népesség 1994-re 8,4 millióra növekedett, mely az összlakosság 37%-a. A KNDK mezôgazdaságilag hasznosított területe összesen kb. 2 millió ha, melynek mintegy 70%-a árasztásos rizsföld. Az évelô kultúrák (beleértve a gyümölcsösöket) 16,2%-kal, a kukorica 35%-kal, a zöldségtermesztés 10,8%-kal részesedik, míg a fennmaradó részt különbözô egyéb gabonafélékkel, burgonyával és fûvel (legelô) hasznosítják. A kisméretû táblákon való gazdálkodás a KNDK-ban is jellemzô. Az önellátást erôltetô politika, és a tényleges élelmiszerhiány miatt a szemestermények elôállítását igyekeznek minél intenzívebbé tenni. A termelést sok helyen lejtôs területen is folytatják, ennek azonban az esôs idôszakban jelentôs talajerózió a következménye. 125
Mindemellett – akárcsak Hollandiában, valamint Dél-Koreában is – a tengertôl is hódítanak el területeket. Míg azonban Dél-Koreában a tengertôl elhódított területeken ma már általában ipari, illetve infrastrukturális beruházásokat létesítenek, a KNDK-ban a tengertôl elhódított területeket mezôgazdasági termelésre hasznosítják. Az ország nyugati partvidékén, az Amnok és Chongchon folyók torkolata közötti szakaszon összesen 330 ezer ha-nyi terület tengertôl való elhódítását tervezik, 1994. végéig ebbôl 64.000 ha meg is valósult. Mindemellett, az 1970-es évek vége óta hegyes/dombos területek megtisztítása útján további 210 ezer ha-ral növelték az ország mezôgazdaságilag hasznosítható területét. A Koreai-félsziget viszonylag gazdag vízforrásokban, ugyanakkor a csapadék eloszlása egyenetlen, az döntôen a nyári esôs idôszakra (monszun) koncentrálódik. Ezért a harmonikus vízellátás biztosítása érdekében a KNDK-ban ugyanúgy fontos feladat volt az öntözés fejlesztése: 1958-tól fokozatosan kiépült az ehhez szükséges infrastruktúra (öntözôcsatornák, szivatytyúk, víztározók). 1993-ban az öntözési kapacitással ellátott terület összesen 1.460 ezer ha volt. 47. Táblázat A mezôgazdasági mûvelésre alkalmas terület a két Koreában (1.000 ha) Év
Dél-Korea Árasztásos rizsföld
1965.
Észak-Korea
Egyéb
Árasztásos izsföld
1.286
970
1995.
1.206
1996.
1.176
Dél/Észak aránya
Egyéb
Árasztásos rizsföld
Egyéb
550
1.443
2,3
0,7
779
585
1.407
2,1
0,6
769
585
1.407
2,0
0,5
Forrás: Agriculture in Korea 345. p. (Ministry of Agriculture and Forestry 1998; adatai nyomán)
Az észak-koreai mezôgazdasági üzemek fô típusai A Koreai-félsziget kettéosztását követôen Észak-Koreában szinte azonnal az ún. szocialista forradalmi átalakulás, mely a mezôgazdaság területén szinte teljes mértékû kollektivizálással járt. A létrejött üzemek típusai gyakorlatilag azonosak voltak az egykori szocialista világ más országaiban megszokottakkal: állami gazdaságok, illetve a közös föld- és eszközhasználaton alapuló szövetkezetek. Egy-egy gazdaság 3-500 ha körüli területen gazdálkodik, 500–1.000 fôs tag-, illetve dolgozói létszámmal. Az állami gazdaságoknak két alaptípusa jellemzô: az egyik típust az egyfajta specializált kísérleti gazdaságok jelentik, a másikat, az ún. integrált megyei nagygazdaságok, ez utóbbiak több szövetkezet egybeolvasztásából jöttek létre, mint mintagazdaságok. (Esetükben azonban a kohézió nem lehetett igazán erôs, mivel az utóbbi idôben inkább a szétválás irányába mutató tendencia érvényesül.) A legfontosabb terményeket, mint a szemestermények, zöldségfélék, – jelentôs részben a termelôszövetkezetek állítják elô. A termelôszövetkezeteket elvben egy, a tagok által létrehozott testület (Szövetkezeti Gazdálkodási Bizottság) mûködteti, a gyakorlatban, mind a termelés, a feldolgozás és a termelôeszközök beszerzésénél az állami irányító szerep a meghatáro126
zó. Az üzemen belüli irányítás és szervezeti felépítés hasonló az állami gazdaságokéhoz: a tagok munkacsoportokba, illetve azon belül brigádokba szervezetten dolgoznak. A szakirányítás legfelsô szerve a Mezôgazdasági Minisztérium (1998-ig: Mezôgazdasági Bizottság) mely ellátja a tervezéssel, a gazdálkodással, az oktatás-továbbképzéssel, és a mûszaki támogatásokkal kapcsolatos igazgatási és koordinációs feladatokat. Egészen az 1990-es évek elejéig az agrárpolitika fôbb elemei a következôk voltak: – A mezôgazdaság szocialista jellegének erôsítése, ennek érdekében a termelôszövetkezetek fokozatosan átalakulnak állami gazdaságokká; – A mezôgazdasági termények, termékek, valamint a mezôgazdaságban felhasználásra kerülô termelési eszközök elôállítása, illetve allokációja szigorúan a központi tervben foglaltak alapján történik; – Az önellátásra alapozó ún. Juche gazdálkodás a magasan fejlett intenzív mezôgazdasági technológiák alkalmazására, illetve annak továbbfejlesztésére épül a mezôgazdaság termelékenységének fokozása érdekében. A kilencvenes évek elejétôl – az ország gazdasági állapotának fokozatos leromlásával párhuzamosan – az elôbbi elvek egyre kevésbé voltak érvényesíthetôk. A munkabrigádok, illetve a farmer-háztartások egymástól való elkülönülése – egyelôre a termelôszövetkezeti kereteken belül – egyre inkább felerôsödött. Az állami gazdaságok a gazdálkodás egyes kérdéseiben bizonyos fokú önállóságot kaptak, míg az élelmiszer- kínálat javítása érdekében ún. termelôi piacok létrehozását engedélyezték. Az utóbbi idôben – nem utolsósorban a krónikusan elégtelen élelmiszerellátottság miatt – a KNDK egyre inkább kénytelen konzultálni és együttmûködni nemzetközi fejlesztési és segélyezési szervezetekkel, mint pl. a UNDP-vel. Ennek eredménye, hogy a nevében ma is szocialista agrárfejlesztési politika bizonyos elemeiben változások történtek. E változásokat az elemzôk többféle módon értékelik, vannak akik egyértelmûen azzal magyarázzák, hogy ez a szocializmus bukásának, a szocialista gazdasági rendszer életképtelenségének, illetve a huzamos ideje fennálló élelmiszerhiány tényének de facto elismerése, míg mások csak a válság kezelésére szolgáló átmeneti manôvernek tekintik. Álljon bármelyik vélemény közelebb az igazsághoz, lényeg, hogy ezek a változások minden bizonnyal folytatódni fognak, és pozitív hatásuk idôvel kézzelfogható mértékben érezhetô javulást fog eredményezni az ország lakossága számára.
A legfontosabb termények Észak-Koreában a rizs és a kukorica a két legfontosabb, népélelmezést szolgáló termény. Kukoricát, a nyugati partvidékek lapályos területei kivételével, szinte mindenhol termesztenek. A kukoricát április végén vagy május elején vetik, s a betakarításra augusztusban vagy szeptemberben kerül sor. A leginkább elterjedt fajták a Hwasong 1, és Hwasong 2, valamint az Unsan 5. Ezek adják a termelés 75%-át. A KNDK 2–3 tonna/ha-os termésátlagai európai vagy amerikai szemmel kifejezetten alacsonyak. A gyenge eredmények oka többek között a krónikus mûtrágyahiány, valamint a nagyon huzamos monokultúrás termesztés. A rizs szintén az egész országban jellemzô, de legfôbb termelési körzete az ország nyugati, tengerparti régiója. A rizs palántanevelés ideje áprilisban kezdôdik, majd a palán127
ták kiültetésére általában május végén kerül sor (valamivel késôbb mint Dél-Koreában). A rizs tenyészideje 150–180 nap. A KNDK-ban ma szintén túlnyomórészt japonica fajtákat termesztenek, közülük a legelterjedtebbek a Pyongyang 15., 18. és 21. fajták, melyek együttes részesedése az ország teljes termelésében mintegy 80%-os. A 90-es évek közepén (1995. és 1996.) súlyos, az öntözési kapacitás jelentôs részét megrongáló árvizek sújtották az országot, így nagyon gyenge terméseredmények születtek, mindez hozzájárult az akkor már egyre inkább elharapódzó élelmiszerhiány további erôsödéséhez. A két legfontosabb termény mellett a KNDK-ban számottevô nagyságrendben termesztenek burgonyát (40 ezer ha-on), illetve búzát és árpát (utóbbiakat 50–50 ezer ha-on). Az élelmiszerellátás javítása érdekében a kormányzat tervezi e növénykultúrák termelésének 200 ezer ha-ra való felfuttatását, jórészt a földek másodlagos hasznosítása útján.
Zöldségfélék A hagyományos étkezési kultúrájában Dél-Koreával közel azonos KNDK-ban a zöldségfélék szerepe, jelentôsége elvileg vetekszik a rizsével illetve a kukoricáéval. A zöldségtermesztés kétharmadát a káposzta teszi ki (kimcsi), és Dél-Koreához hasonlóan a retek, a különféle fûszernövények, a paprika, vöröshagyma, zöldhagyma, fokhagyma, itt is megtalálhatók. A krónikus élelmiszerhiány miatt azonban, a jobb adottságú termôterületeken, szinte kizárólag a két legfontosabb növényre álltak rá, így a zöldségfélék termelése manapság erôsen korlátozott keretek közé szorult vissza.
Állattenyésztés A súlyos élelmiszerhiány idôszaka elôtt a szocialista agrárpolitika jelentôs hangsúlyt helyezett az állattenyésztés fejlesztésére. Néhány állami gazdaságot kifejezetten állattenyésztési tevékenységre specializáltak, emellett a termelôszövetkezetek számottevô hányada foglalkozott haszonállatok tenyésztésével (külön állattenyésztô brigádokat alakítottak). Az 1990-es évek elejétôl azonban szinte lehetetlenné vált a takarmányozási célú szemestermények beszerzése, ezért az állatállomány drasztikus mértékben lecsökkent. A szarvasmarha esetében – az élelmiszerhiánnyal együtt jelentkezô krónikus energiaínség miatt – ismét elôtérbe került az igaerô miatti hasznosítás. A specializált állattenyésztô gazdaságok ma legfeljebb növendék-elôállítással foglalkoznak, s az állatokat kiadják nevelésre a farmerháztartásoknak, – teszik ezt a kormány ajánlása alapján, mely szerint a takarmány háztartási maradékokkal, hulladékkal helyettesíthetô.
Az élelmiszerellátás helyzete Észak-Koreában az 1990-es évek eleje óta jelentôs mértékû élelmiszerhiány alakult ki, amelynek megszüntetéséhez az évi több százezer tonnás humanitárius segélyszállítmányok, illetve az utóbbi években Dél-Koreától kedvezményes hitelkonstrukcióban (gyakorlatilag 128
szintén segélyként) kapott élelmiszer- és mûtrágya „injekciók” sem bizonyultak elegendônek. Észak-Korea vezetését emellett gyakran éri az a vád, hogy a segélyek formájában kapott élelmiszereket nem elsôsorban a lakosság leginkább rászoruló csoportjainak juttatja, hanem a kiemelt ellátásban részesülô párt-, illetve katonai elit részesül belôle. A KNDK élelmiszertermelése egészen a 80-as évek végéig növekedett, elérve a 4,5 millió tonnát, azonban ez 2000-re 2,57 millió tonnára csökkent. A hivatalos gazdaságpolitikai doktrinájában mindmáig a teljes önellátás megteremtését célul kitûzô országban a legkedvezôtlenebb, 1996. évben mindössze 59,7%-os volt az élelmiszer-önellátás hányada. Ez az arány idôközben javult, dél-koreai szakértôk szerint jelenleg mintegy 75% körüli. Ez azt jelenti, hogy a KNDK évente mintegy 1,3–2 millió tonna élelmiszer-behozatalra szorul. A 2002–2003. év során a KNDK-ban 3,84 millió tonna szemesterményt termeltek, így az ország 4,92 millió tonnás éves igényéhez képest 0,68 millió tonna hiányzott. A helyzetet komplikálja, hogy a KNDK krónikus devizahiánnyal is küszködik, ezért nem engedheti meg, hogy a világpiacról vásároljon élelmiszert, hanem továbbra is rá van utalva a nemzetközi közösség segélyeire. Ez a megoldás természetesen hosszú távon nem tartható fenn, azonban rövid- és középtávon az ország és lakossága túléléséhez elengedhetetlen. Megnyugtató megoldást csak a teljes nemzetgazdaság revitalizálása jelentene, azon belül is a mezôgazdaság hatékonyságának javítása, illetve a termelôk részére megfelelô ösztönzô rendszer kidolgozása. A teljes önellátás megteremtését erôltetô voluntarizmus helyett az ország adottságainak megfelelô, reális célkitûzésre – szakértôk szerint 70% körüli önellátási szint „megcélzására” – lenne szükség. A nemzetgazdaság általános leromlottsága, valamint a krónikus tôkehiány miatt a fellendülés elengedhetetlen feltétele, hogy a külföldi mûködôtôke-beáramlás számottevôen erôsödjön. Ismerve Magyarország és a többi, idôközben a demokratikus államrend és a piacgazdaság útjára lépett volt szocialista ország példáit, az szinte kizárt, hogy a KNDK gazdasági fellendülése, és ennek nyomán az élelmiszerellátási problémák megoldódása végbemehet az 48. Táblázat Észak-Korea élelmiszerellátási helyzetének fô számadatai (1.000 tonna) 1995– 96.
1996– 97.
1997– 98.
1998– 99.
1999– 00.
2000– 01.
2001– 02.
2002– 03.
Belföldi termelés
4.077
2.995
2.663
3.481
3.420
2.573
3.656
3.840
Szükséglet
5.988
5.359
4.614
4.835
4.751
4.769
4.957
4.921
ebbôl a) humán fogy.
3.688
3.798
3.874
3.925
3.814
3.871
3.855
3.89
b) takarmány
1.400
600
300
300
300
300
300
c) egyéb Különbözet (hiány)
3
178
900
961
440
610
637
598
802
851
1.911
2.364
1.951
1.354
1.331
2.196
1.301
1.084
Import
700
500
700
300
210
100
100
100
Segély
630
660
760
840
586
1.532
819
300
Tényleges hiány
581
1.204
491
214
535
564
382
684
Forrás: FAO/WFP „Special Report FAO/WFP Corp and Food Supply Assesment Mission to the Democratic People’s Republic of Korea,” (in: Kwon, Tae Jin – Kim, Young-Hoon: Agricultural Policy....)
129
ország jelenlegi társadalmi-politikai struktúrájának érdemi reformja nélkül. Észak-Korea távlati jövôje egyelôre nyitott kérdés. Elképzelhetô, hogy Kim Jong-il adminisztrációja óvatos gazdasági reformokkal, a pártállami architektúra megôrzése mellett – Kína és Vietnam mintájára – megpróbál a késôbbiekben egyfajta, a mostaninál mindenképpen mûködôképesebb „piaci szocializmust” kialakítani, de az sem kizárt, fôként hosszabb távon, hogy a mostani, élemedett korú politikai nómenklatúrát felváltó újabb politikusi generáció késznek mutatkozik majd radikálisabb, a KNDK demokratizálódását és a piacgazdasági átmenetet lehetôvé tevô változásokat végrehajtani. És ha ez bekövetkezik, akkor mindez remélhetôen utat nyit a koreai nemzet jövôbeni békés újraegyesítéséhez is.
130
Térkép mellékletek
131
10. Ábra.
A Koreai-félsziget
Forrás: Handbook of Korea
Dokdo
Yellow Sea
East Sea
11. Ábra.
A Koreai Köztársaság (Dél-Korea)
Forrás: The University of Texas, Austin, Perry-Castañeda Library, Map Collection térképe nyomán
132
East Sea
Yellow Sea
12. Ábra. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) Forrás: The University of Texas at Austin, Perry-Castañeda, Library, Map Collection nyomán
133
13. Ábra. Dél-Korea talajviszonyai Forrás: SoilSurvey Materials No.11 „Soils of Korea”, Institute of Agricultural Sciences, Rural Development Administration), Suwon, 1985 Jelmagyarázat: Fb – Homokos-kavicsos talaj, tengerpart, ill. dûnék; Fm – Alacsony humusztartalmú glej, hordalékos talajok, folyami, ill. tengerparti síkság; Af – Hordalékos ill., folyami öntéstalajok, árasztásos sík területek; An – Komplex talajok, keskeny völgyek; Ap – Alacsony humusztartalmú glej, hordalékos talajok, hordalékos síkságok; Lp – Sötétbarna és fekete vulkanikus hamuból kialakult talajok, láva-síkságok; Lt – Sötétbarna és fekete vulkanikus hamuból kialakult talajok, sziklás rétegben, lávateraszok; " – Láva-kiömlések; Ra – Vörös-sárga podzoltalajok, szilikát-kristályos anyagok; Re – Frissen és tökéletlenül elmállott közetbôl képzôdött talajok (lithosol), erôsen erodált szilikát; Rl – Vörösbarna laterittalajok, lithosol, meszes anyagok; Rs – Lithosol, Vörös-sárga podzol, ill. üledékes talajok; Rv – Vörös-sárga podzol, ill. Vörös-barna laterit talajok; Ma – Lithosol, ill. szilikát kristálytartalmú talajok; Mj – Vulkánikus hamuból kialakult talajok, vulkáni salakkúpok; Ml – Lithosol, meszes anyagok; Mm – Lithosol, csillám-, ill. kemény szilikát-tartalmú anyagok; Ms – Lithosol, üledékes anyagok; Mu – barna erdôtalajok, lithosol; Mv – Lithosol, szilikát; # – Sziklás területek.
134
Summary
György Neszmélyi Ph.D.: The Republic of Korea, Her Social-Economic Characteristics and Food Economy The Republic of Korea (South Korea) is one of the typical newly industrialising countries of Asia, which has undergone a spectacular economic and social development during the past few decades. Since the 1960’s the country, which used to be one of the poorest ones, has gradually developed and become one of the most advanced nations of the world. The spectacular economic success of the South Korean national economy can be considered as a result of the export-oriented industrial development in a predominant extent, while the food and agricultural sector was out of focus until the recent few years. Korean agriculture, which can still be characterized by small, fragmented farmlands, plus the mountainous terrain of the country made it impossible that food sector could emerge as a flagship of the economic development. However, the issue of food security is getting an increasingly high importance in such a country which has approximately the same territory but four and a half times larger population than Hungary does. Furthermore, the import-liberalization process of global scale which is being carried out under the auspices of the World Trade Organization since the mid-nineties, makes the requirement to improve the competitiveness of the food economy as an increasingly urging task. The author of this book – with his academic background of economy and agronomy as well – has examined the special characteristics of the peculiar way of South Korean economic development in the frames of his Ph.D. thesis and in some of his earlier publications. He visited the Republic of Korea a few times during the 1990’s, then between 2000–2004 he served four years in Seoul as a diplomat. During his stay he built up contacts with professors, research fellows and other professionals of Korean universities, research institutes and administration. Based on the information he gained from them, and on available bibliography, and also on his own experiences he could have a deep insight to the Korean agricultural sector. The author wishes to share all this with the Reader within the frames of this book. The author had a dual objective when he started working on this book. First of all, his goal was to provide a thorough introduction to the Korean agricultural sector for economists and agricultural professionals. However, the author tried to attract the attention and interest of the non-professional readers to Korea with an overview on the history, geography and culture (including the traditional cuisine) of the country which possesses with the 12th biggest national economy of the world. The first and second chapters provide an insight to the geographic conditions, historical background and the economic development of the Republic of Korea. Chapters 3–5 135
consist of the detailed introduction of the Korean agricultural sector (a glimpse of the agricultural history, the main branches of the agricultural sector, integration process, the role of farmers’ cooperatives and the agricultural policy). Chapter 6 speaks about the Korean cuisine and traditional food, and the recent times’ changes in the food consumption habits. Chapter 7 is about the characteristics and perspectives of bilateral economic relations and social contacts between the Republic of Korea and Hungary, while in Chapter 8 the author introduces several peculiar plants (species or cultivated varieties) to the readers – which have been produced in Korea long time ago, – with the view of giving new ideas. These plants are almost unknown or at least not produced in Hungary, however, probably some of them could be grown successfully there as well. At the end of the book the author gives brief information about the agriculture (and food supply problems) of North Korea as well. The photos in this book were taken by the author himself, unless it is indicated otherwise.
The author wishes to express his thanks and high appreciation to all those Korean and Hungarian institutes companies and professionals who helped him with their valuable information and advice, or provided contribution or sponsorship to facilitate the publication of this book.
136
Neszmélyi György Ph.D.:
137
138
Felhasznált irodalom
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17.
18. 19. 20. 21. 22. 23.
24.
139
A Handbook of Korea 11th Edition; The Korean Overseas Information Service, Seoul, 2003. A Handbook on North Korea – Naewoe Press, Seoul, 1998 A Korea Trade Information Service (KOTIS) tájékoztató kiadványai; Agricultural & Forestry Statistical Yearbook 2003, Ministry of Agriculture and Forestry, Seoul, 2003. Agricultural Cooperatives in Korea (A National Agricultural Cooperative Federation kiadványa), Szöul, 2001. Agricultural Machinery Yearbook, Republic of Korea 2003; – Korea Agricultural Machinery Industry Society és a The Korean Society for Agricultural Machinery kiadványa Agriculture Accounts for 4 Pct pf GDP = The Korea Times, 2002. nov. 30., 14. p. Agriculture in Korea (Ed.: Lee Jaeok – Lim Song-soo); Korea Rural Economic Institute, Seoul 1999 Agriculture policies to focus on rice, FTA, WTO (Special report of Ministry of Agriculture & Forestry) – The Korea Herald, 2003.ápr. 29. Annual Report 2000, 2002, 2003 National Agricultural Cooperative Federation, Seoul Arirang Perilla Leaves can be stored for 40 days; Korea Agra Food (angol nyelvû mezôgazdasági és élelmiszeripari folyóirat), 10. évf. 7. sz., 2004 július, 20-22. pp. Bae, Keun-min: 10-Year Agriculture Roadmap Unveiled = The Korea Times, 2004. február 24., 11. p. Breef introduction of Korea Agriculture (National Agricultural Cooperative Federation, kézirat) 2003. május, 5–18. pp. Brief Introduction of Korean Agriculture (National Agricultural Cooperative Federation, kézirat) Szöul 2003. május 23 p. Carter, David R. : Food For Tonight (Reflections on Korean Cuisine and Culture) – Agricultural & Fishery Marketing Corporation, Seoul, 2003. David R. Carter, (Yonsei University, Seoul): Dog Daze; Korea Agra Food (angol nyelvû mezôgazdasági és élelmiszeripari folyóirat), 9. évf. 11. sz., 2003. november, 44–45. pp. Domokos János – Kiss Béla – Szabó László Gy. : Újabb, ipari felhasználásra alkalmas hazai, linol- és linolénsav tartalmú növények = Olaj, Szappan, Kozmetika 51. évf. (2002.) 1. sz. 20–25. pp. Duck-Rice Farming (National Agricultural Cooperative Federation által kiadott kézirat), Szöul, 2004. 5–6. pp. Economic Bulletin, 2001/1 szám, Ministry of Finance and Economy, Center for Economic Information, Korea Development Institute Five Agricultural goods earmarked for strategic exports – (Special report of Ministry of Agriculture & Forestry) – The Korea Herald, 2001.03.30. Florence C. Lee & Helen C. Lee: Kimchi – A Korean Health Food; Hollym Elizabeth, New Jersey – Seoul 1988. (5.;54; 60 p.) Government Plans to Reduce Rice Tariff 6.7 Percent – The Korea Times 2003. feb. 11., 1. pp. Hernádi, András: Hungarian Lessons for North Korea’s Economic Transitions – International Journal of Korean Unification Studies Vol. 11, No 2, 2002, Korea Institute for national Unification pp. 201–219. Info-Mag The European Union Chamber of Commerce in Korea idôszaki kiadványa, Szöul, 2002. január–februári szám
25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.
33.
34.
35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42.
43. 44.
Integrated Agricultural Marketing Center – a Korea Agricultural Cooperative Marketing Inc. (KACM) kiadványa Japan Rice farmers knead bread for growth; Korea Herald, 2004. július 12. 14.p. South Korea, Policy (Rice self-sufficiency, Uruguay Round commitments); Economic Research Service US Department of Agriculture Keresztesi Béla: Az Akác – Akadémiai Kiadó, 1984. 156. p. Kwon, Tae-Jin – Kim, Young-Hoon: Agricultural Policy Changes in North Korea and Inter-Korean Cooperation; Journal of Rural Development Vol. 26. No. 2. Winter 2003. Lee, Gyu-Cheon: Korean Agricultural Situations and Policies (kézirat, 21 p.) Korean Rural Economics Institute, Seoul, 2002. Neszmélyi Gy.: A Koreai Köztársaság külkereskedelmének fô mutatói, Korea és az Európai Unió külgazdasági kapcsolatainak sajátos vonásai; Gazdálkodás, Vol 2/2003. Neszmélyi Gy.: The Main Characteristics of Mongolian And Korean Economic Development, Focusing on Agriculture; Toronto Studies in Central and Inner Asia, No. 5 Asian Institute, University of Toronto, 2002, 113–126 pp (14 p.) Neszmélyi, Gy.: The Prospectives of the Economic Cooperation between Hungary and the Republic of Korea Focusing on the Food and Agricultural Sector; East European Studies Vol 10 (1) /2001. East European and Balkan Institute, Center for International Area Studies, Hankuk University of Foreign Studies, Yong In, 237–253 pp. Park, Yung Chul: A gazdasági liberalizálás: Dél-Korea és Tajvan tapasztalatai [Megjelent a „Köves András – Márer Pál (szerk.): Külgazdasági Liberalizálás – Nemzetközi tapasztalatok és a magyar gazdaságpolitika” c. kiadványban (10. fejezet) KOPINT – DATORG, Közg. és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991.; 187.–204. pp.] ROK's External Trade in 2000 (Report of the EU Delegation in Seoul, 2001. március) Saemaul Undong in Korea (A Saemaul mozgalom Koreában) – The National Council of Saemaul Undong Movement in Korea, 1999. június. Seoul Dairy 1st Firm to Sell 10 Mill. Packs Daily – The Korea Times, 2003. máj. 21. 10.p. Seoul in Stalemate Over Rice Tariff = The Korea Times 2003. feb. 11., 10. pp. Seoul Seed Co. Ltd. "New and Standard Vegetable Varieties" katalógusa, Seoul, Korea Simon Fultun-Kennedy: Korea Must Adopt Quality Agrochemical Standards = The Korea Times, 2003. máj. 22., 9. p. Statistical Review on Korean Agriculture 2002 – Ministry of Agriculture and Forestry kiadványa Sung Hwan Ban – Pal Yong Moon – Dwight H. Perkins: Rural Development – publ. Council of East Asian Studies, Harvard University, 1980. (Studies in the Modernisation of The Republic of Korea: 1945-75). T. Szentesi Katalin: Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Panoráma külföldi útikönyvek, Budapest, 1987. 14-17.,150–152. pp. Yeom, Jeong-Sup: Characteristics of Agricultural Techniques in 18th and 19th Century Joseon Dinasty – Korea Journal (Korean National Commission for UNESCO kiadványa), Vol.43. No. 1. 2003. 204–232 pp.
Az elôbbieken kívül a szerzô munkájához a következô internetes forrásokból származó információkat is felhasználta: 45. 46. 47.
Aggie Horticulture Network (Texas, USA) honlapja = http://aggie-horticulture.tamu.edu/plantanswers/fruit/asianpear.html Agricultural and Fishery Marketing Corporation (AFMC) honlapja, = http://www.afmc.co.kr/products/ Food Network honlap, koreai ételek =http://www.foodnetwork.com/food/ck_gc_korea/0,1971,FOOD_9807,00.html
140
48. Korea Ginseng Corporation cég- és termékismertetôje, és honlapja = http://www.kgc.or.kr/eng/index_e.htm ) 49. Lee, Young June: Cicadas of Korea = http://cicadero.netian.com/wzmain_e.html 50. Országtérképek forrásai: a) The University of Texas at Austin, Perry Castañeda Library, Map Collection – Korea Maps = http://www.lib.utexas.edu/maps/korea.html; b) = http://www.infoplease.com/atlas/country/northkorea.html c) = http://203.241.52.68/rdaweb/ENG/AC_a_RDA/AC_a_RDA_solls.htm 51. Purdue University, Center for New Crops & Plant Products (Department of Horticulture and Landscape Architecture) West Lafayette, IN, USA honlapja) = http://www.hort.purdue.edu/newcrop/Crops/Jujube.html ) 52. Songju Fruit Vegetable Experiment Station, Kyongsangbuk-do Provincial R.D.A honlapja = http://user.chollian.net/~sj1753/index1.html 53. Terebess Ázsia Lexikon (Terebess Online, a Terebess Hungária Kft. honlapja: =http://www.terebess.hu/index.html 54. Vénuszpark ® -- Alex Software Studio honlapja =http://www.husevonoveny.hu/venuszpark/egzotikus/telallo_gyumolcsok.html 55. Wiandt Díszfaiskola honlapja =http://www.tuja.hu/tanacsoktippek15.htm
141
Ábrák és táblázatok jegyzéke
Ábrák 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
A Koreai-félsziget domborzata Korea éves átlaghômérséklet-értékei A Koreai Köztársaság bruttó nemzeti jövedelme (GNI) Az egy fôre esô bruttó nemzeti jövedelem alakulása A Koreai Köztársaság és az EU kereskedelmi forgalma A Koreai Köztársaság és az EU (15) közötti mûködôtôke (FDI) áramlás A rizstermelés megoszlása tartományonként Magyarország és a Koreai Köztársaság bilaterális külkereskedelmi forgalma A retek különbözô típusai alak szerint A Koreai-félsziget A Koreai Köztársaság (Dél-Korea) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (Észak-Korea) Dél-Korea talajviszonyai
Táblázatok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
A GDP struktúrájának változása 1970–2000. között A Koreai Köztársaság jelentôsebb kereskedelmi partnerei 2000-ben A Koreai Köztársaság legjelentôsebb exportcikkei Külföldi mûködôtôke-befektetések a Koreai Köztársaságban A mezôgazdaságból élô társadalmi csoport korösszetétele A farmerháztartások jövedelmének alakulása A mezôgazdasági és a városi háztartások jövedelmi viszonyainak alakulása A farmerek kiadásai és bevételeit jellemzô árindexek A farmerháztartásokban élôk, és a háztartások számának alakulása A farmerháztartások földterület-méret szerinti megoszlása A Koreai Köztársaság teljes külkereskedelme, ill. az agrár-külkereskedelem adatai 1985–2000. között A Koreai Köztársaság önellátás rátája különbözô terményekbôl Az önellátás foka 2000-ben különbözô élelmiszerekbôl Az önellátás aránya szemesterményekbôl egyes országokban A Koreai Köztársaság agrár-külkereskedelmének fôbb adatai A termôterület megoszlása mûvelési ágak szerint A gépellátottság alakulása néhány fontosabb erô- és munkagép esetében A mûtrágya-gyártás és felhasználás fôbb adatai 142
19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48.
143
A rizstermelés és fogyasztás fô mutatói A rizs termôterületének és a termelés volumenének alakulása A rizs keresleti-kínálati viszonyai az utóbbi két évtizedben A rizs árának alakulása Az egyéb szántóföldi növények vetésterülete A búza keresleti-kínálati viszonyai A szója keresleti-kínálati viszonyai A kukorica keresleti-kínálati viszonyai A burgonya és az édesburgonya termelés mennyisége A rizstermelés költségeinek alakulása 1993–2002 között Zöldségfélék termesztési adatai (1) Zöldségfélék termesztési adatai (2) Zöldségfélék termesztési adatai (3) Gyümölcsfélék termesztési adatai Az állatállomány és az állattartással foglalkozó farmgazdaságok számának alakulása Olajnövények termelési adatai A húsmarha-tartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint A tejhasznú szarvasmarhatartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint A sertéstartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint A csirketartással foglalkozó gazdaságok száma és megoszlása a termelés nagyságrendje szerint A csirkeállomány megoszlása az üzemek termelési nagyságrendje szerint Az erdôterület és a növendék-állomány (growing stock) fôbb adatai Az erdôterület megoszlása fa-fajták szerint Az erdôgazdálkodás által elôállított össztermék és megoszlása A kimcsi átlagos vitamin tartalma Strukturális változások a dél-koreai lakosság élelmiszerfogyasztásában Észak- és Dél-Korea GNP adatainak összehasonlítása A vidéken élô lakosság számaránya a két Koreában A mezôgazdasági mûvelésre alkalmas terület a két Koreában Észak-Korea élelmiszerellátási helyzetének fô számadatai
Készítette: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. Felelôs vezetô: Mahr Jánosné Ny. sz.: 2004/91
Neszmélyi György A három egykori királyság földje
NESZMÉLYI GYÖRGY
A három egykori királyság földje A Koreai Köztársaság társadalmi, gazdasági sajátosságai és élelmiszergazdasága
