A harmadik út Erdélybe
2013. július 30-a és augusztus 4-e között a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület ismét Erdélyben járt, ezúttal a Székelyfölddel ismerkedtünk. Utunk elején Aradon, a 13 aradi vértanú emlékművénél
is
megálltunk néhány percre, később felújítás
megnéztük alatt
a álló
máriaradnai kegytemplomot Lippánál. Déva,
Balásfalva,
Medgyes,
Segesvár,
Fehéregyháza és Székelykeresztúr útvonalon érkeztünk
szállásunkra,
Csekefalvára,
az
Árpád Vendégházba. A falu nevezetességei közül csak a két, egymással szemben lévő templomot néztük meg, amelyek a Pízai toronyhoz hasonlóan, ferdén állnak az út két oldalán. A második reggelen Énlakát néztük meg. Vadvirágos mezők között jutottunk a kis faluba, amely település, valamint temploma is a Világörökség várólistáján szerepel. A templom előtt első világháborús emlékmű, háta mögött pedig temető áll, egy több mint 500 éves hársfa árnyékában.
Énlakáról
Szejkefürdő
felé
indultunk,
vagy
ahogyan
eredetileg
nevezték,
Székelylengyelfalvára. Itt született Orbán Balázs, a legnagyobb székely, aki Székelyföld leírása c. néprajzi munkájával elsőként ismertette meg a Székelyföld nevezetességeit a világgal. Sírjához több székely kapun keresztül jutottunk fel egy kisebb magaslatra, s nemzeti színű szalagot kötöttünk.
Szejkefürdő után Farkaslakára érkeztünk, ahol Tamási Áron sírjánál egy verssel emlékeztünk az erdélyi táj és lélek egyik legjobb ismerőjére.
Farkaslakán áll az egyetlen Erdélyben felállított Trianon emlékmű (2010).
Korondon, a kézműves vásárban egy órát töltöttünk. Végül elindultunk Áprily Lajos városába, Parajdra, hogy a sóbányába lemenjünk, de előző nap elektromos tűz keletkezett a bányában, ezért erről a programról le kellett mondanunk. A nap végét a Medve-tónál töltöttük Szovátán. A
harmadik
nap
reggelét
Székelyudvarhelyen kezdtük.
(augusztus
1-én)
Székelyföld
szellemi
központjában,
Először az II. világháborús emlékművet, a „Vasszékely” szobrát néztük meg, majd a
különleges
szoborparkban
Csaba
királyfi, Hunyadi János, Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, Bethlen Gábor, Kós Károly, Nyírő József és még mások mellett ott áll a Vándor székely hazatalál feliratot viselő Wass Albert mellszobra is. Wass Albertre egy verssel és nemzeti színű szalag elhelyezésével emlékeztünk. A szalagot Szenténé Marika festőművésznő kötötte. Székelyudvarhely után a Tolvajos hágóra érkeztünk, ahol három kereszt látható a következő feliratokkal: Csíksomlyó - 1442; 896 – 996 – 1989 – 1996; Márton Áron – 1896. Itt a zentai barátaink kötöttek nemzeti színű szalagot, majd Török Imre és Csipak Éva barátaink vezetésével elénekeltük az „Ott, ahol zúg az a négy folyó” kezdetű dalt. Innen Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tóhoz mentünk. Útközben elmeséltük a tó legendáját, s Wass Albert gyönyörű versét a tóról (A szív). Szép, kanyargós utakon jutottunk el a védett területen
található
tóhoz.
Megfürödtünk, majd megnéztük a Szent Anna kápolnát is, amelyet festőművésznő társunk le is rajzolt.
A Szent Anna-tó után a magyar történelem egyik legszebb emlékhelyére indultunk. A Nyerges-tetőn 1849. augusztus 1-jén Gál Sándor alig 200 székely katonája összeütközött a cári seregekkel. Emlékükre az utókor különleges kegyhelyet hozott létre. A tetőn sok-sok kopjafa mutatja, hogy a székelyek bátorságáról nem feledkeztek meg a magyarok. A sokféle, sokszínű kopjafák egyike között megtaláltuk a vásárhelyi Kossuth Társaság kopjafáját, s arra kötöttünk egy nemzeti színű szalagot. Elhangzott Kányádi Sándor Nyergestető c. verse, majd mécseseket gyújtottunk a hősök tiszteletére. A Nyerges-tetőről a Csíki-medencébe vettük utunkat. A negyedik napot ismét Székelyudvarhelyen kezdtük, de aztán Gyergyószárhegy felé indultunk, ahol megnéztük a Lázár kastélyt. Bethlen Gábor, Erdély legnagyobb fejedelme itt töltötte a gyermekkorát.
A
kastélyt
elhagyva a Pongrác tetőn jutottunk egyre magasabbra, előbb a Gyilkostóhoz,
aztán a Békás-szoroshoz.
A
szorosból
láthattuk
az
Oltárkő
nevű
sziklaképződményt is. A Gyilkos-tó, amely elnevezés Orbán Balázstól származik, és a Békás-szoros 1996 óta
természetvédelmi terület. Csíkszeredán csak áthaladtunk a Makovecz Imre tervezte
szép
kegytemplomnál
templom még
mellett.
A
csíksomlyói
megálltunk.
Rövid
templomlátogatás után szállásunkra indultunk.
Az ötödik napon a csoport kisebb része a szentegyházi fürdőben töltötte a napot, a bátrabbak pedig ugyancsak Szentegyházáról elindultak a Madarasi Hargitára. Az út nagy részét különleges járművön, gyönyörű környezetben tettük meg a menedékházig, ahonnan gyalog folytattuk utunkat a lapos hegytetőre. Az utolsó napon megnéztük a Petőfi múzeumot Fehéregyházán. A múzeum kertjében Petőfi egész alakos szobra mellett a segesvári csatának (1849. július 31.) is állítottak emléket.
Itt
hangzott el Petőfi
Sándor Két ország ölelkezése c. verse Benkő László előadásában.
Utunkat
folytatva,
Nagyszebenen,
s
s Déván
Székelyföldet keresztül
elhagyva értük
el
Vajdahunyadot, az egykor a Hunyadiak által birtokolt középkori lovagvárat. Mindenkinek köszönjük a részvételt, s reméljük, jövőre újra találkozunk!
Hódmezővásárhely, 2013. augusztus 05.
