A Gyöngyös Alsóvárosi Ferences Egyházközség lapja XI. évfolyam 1. szám
2006. Hamvazószerda
Nagyböjti himnusz Itt az alkalmas szent idõ,
Illés is így tett egykoron,
az üdvösségnek napjai,
kit elragadt a tûzszekér,
hogy megtisztítsuk a szívünk,
s világteremtõ Istenünk,
lemosva vétkek szennyeit.
ki testet öltve jött közénk.
Jelezte ezt már Mózes is,
Ezért imánk míg esdekel,
ki vad vidékre elvonult,
alázkodjék az értelem,
vállalva népe bûneit,
hajoljon földre térd s a váll,
hogy sírva, könnyel mossa le.
arcunkat mossák könnyeink.
Ferences Mûemlékekért Alapítvány A Ferences Mûemlékekért Alapítvány kuratóriuma köszönetet mond mindazoknak, akik 2005ben az alapítvány javára ajánlották fel adójuk 1 %-át, ez az összeg 895 ezer Ft volt. Magánszemélyeknek március közepéig kell leadniuk az adóbevallásukat, kérjük, hogy a felajánlható 1. egy százalékot a katolikus egyház, a 2. egy százalékot, pedig a Ferences Mûemlékekért Alapítvány javára ajánlják fel. A templomban elhelyeztük ezeket a rendelkezõ nyilatkozatokat. A befolyt összegeket a templom felújítási terveinek elkészítésére, illetve a felújításhoz szükséges vizsgálatokra, felújítás elõtti kutatások elvégzésére szeretnénk költeni.
2
ÉLETÜNK
Építsünk templomot Máriának Programadó vezércikk a 2006-os esztendõre „Istenünk, te élõ kövekbõl, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bõkezûen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívõ népedbõl egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem.” Ez a könyörgés a templomszentelési misébõl való. Õseink templomot építettek Sarlós Boldogasszony tiszteletére. Fontosnak tartották, hogy városukban álljon egy templom Máriának, akinek kérhetik közbenjárását, akit felkereshetnek bajaikban. Akit megkérhetnek, hogy kéréseiket Jézusnak terjessze elõ. Építettek egy fizikai, vagyis kõbõl épült templomot, de már elõbb imádságaikkal, felajánlásaikkal, jó cselekedeteikkel építettek Máriának egy lelki templomot. Templomunk – a kõbõl épült templom - felújítása elodázhatatlan kötelességünkké vált. Ebben az esztendõben szükséges elvégezni a Mûemlék Hivatal közremûködésével az összes kutatási munkálatokat (fa bútorzat, oltárok, falkutatás), statikai vizsgálatokat, kripták feltárását. Ezek után következhet a tervdokumentáció elkészítése, engedélyek beszerzése. Az azonban már nyilvánvaló, hogy a felvázolt munka (tervek elkészítése) is meghaladja anyagi kereteinket, illetve a kivitelezéshez legalább 1 milliárd forintra van szükség. Ez az összeg nem sok, hanem NAGYON SOK! Javaslatom erre az esztendõre, hogy kövessük õseink gyakorlatát, és elõször építsünk templomot, lelki templomot Máriának, újítsuk meg Magyarországnak ezt a szegletét, a templomszentelési mise könyörgésének szellemében. A választottakból, vagyis belõlünk és jócselekedeteinkbõl építsünk fel egy lelki templomot, és kérjük, hogy a kõtemplom felújítását velünk együtt végezze, közbenjárásával segítse. A Fájdalmas oltár elõtt elhelyezünk egy erre alkalmas edényt, amelybe ki-ki egy cetlire felírva beledobhatná lelki felajánlásait Máriának. Pl. Egy-egy imádságot, böjtöt, szentírásolvasást, zarándoklatot, vagy ha valaki hosszabb idõre, vagy messzire utazik, akkor utazásának minden fáradalmát, szenvedéseit, jó cselekedeteit, nehéz helyzetét, stb. Az összegyûlt felajánlások betetõzéseképpen október 8-án, ünnepélyes szentmisét mutatnánk be Mátraházán a Magyarok Nagyasszonya Kápolna búcsúján, és jelképesen átadnánk Máriának, hogy járjon közben értünk, Magyarország e kis szegletéért. Kamill testvér
Szaléz „Élni Krisztust, megdicsõíteni életével az Evangéliumot” Emlékezés P. Kiss Szalézra és vértanútársaira 1946-ban végezték ki Kiss Szalézt és társait, valamint ítélték hosszú GULAG-ra a gyöngyösi fiatalokat Elõadó: fr. Varga Kamill Idõpont: 2006. március 25. szombat, 19 óra Hely: Ferences Plébánia Hittantermek Mindenkit szeretettel várunk!
ÉLETÜNK
3
Gyónni? Minek? Nincs mit! Azért csak vizsgáljuk meg lelkiismeretünket! Vétkezhetünk gondolattal magunkkal szemben: Nem próbáltam-e önmagam elõtt igazolni vétkeimet? Nem kedvetlenedeme el a nehézségek, küzdelmek miatt? Nem némítom-e el néha a felelõsségérzetemet? Uralkodtam-e a nap folyamán dolgok vagy emberek miatt támadt hirtelen haragomon? Nem vagyok-e közömbös az emberek iránt? Nem vagyok-e függvénye túlzott érzékenységemnek? másokkal szemben: Nem irigykedtem-e mások jobb körülményei miatt? Nem vagyok-e féltékeny valakire? Nem néztem-e le alacsonyabb mûveltségû rokonaimat vagy a szegényeket? Nem néztem-e le társaimat? Nem ragaszkodtam-e saját véleményemhez mások igaza ellenében is? Nem vagyok-e közömbös mások nyomorúságával szemben? az Egyházzal szemben: Nem tartom-e csupán emberek közösségének Krisztus Egyházát? Megértés helyett csak a látható Egyház gyengéit hangoztatom? Nem szûkítem-e le az Egyház szerepét a templomra és a szentségek kiszolgáltatására? Nem bírálom-e a pápai tanításokat azok pontos ismerete nélkül? Nem ragaszkodom-e görcsösen a megmerevedett szokásokhoz, szemben az igazi egyházi hagyománnyal? Érzem-e magamat is felelõsnek az Egyháznak és az egyháziaknak gyengeségeit illetõen? Isten ellen: Csupán megszokásból imádkozom-e? Vajon mindig csak kérek, és elfelejtek hálát adni? Sohasem adok hálát? Nem fáradtam-e bele a tökéletességre törekvésbe? Törekszem-e nap mint nap továbbfejlõdni? Isten akaratát akarom-e teljesíteni életemben? Hogyan fogadtam a mai napon bûneim felismerését? Nemtörõdömséggel, kétségbeeséssel vagy vakmerõen? Mertem-e teljesen Istenre bízni az életemet?
Vétkezhetünk szóval is magammal és embertársaimmal szemben Nem beszélek-e mindig csak magamról és a bajaimról? Hagyok-e másokat is szóhoz jutni a környezetemben? Nem némulok-e el a hatalmasokkal szemben? Nem beszélek-e mindig kioktató hangon? Nem sértegettem-e valakit szavaimmal? Kibeszéltem-e mások titkát? Beszéltem-e szükségtelenül mások hibáiról? Nem botránkoztattam-e meg valakit szavaimmal? A békesség kedvéért nem mondtam-e könnyen hazugságot? Saját véleményem mellett eltûrtem-e a másik véleményét? Nem követelek-e többet gyermekeimtõl (másoktól), mint magamtól? az Egyház ellen: Nem bírálom-e felelõtlenül Egyházamat, papjainkat, püspökeinket? Nem beszéleke az Egyházról úgy, hogy „Õk”, hiszen „mi” mindannyian vagyunk az Egyház? Isten ellen: Szóbeli imáimban is csak kérni tudok az Istentõl? Nem felejtettem-e el köszönetet is mondani, vagy dicsõíteni õt? Odafigyelek-e arra, amit szóval imádkozom?
Cselekedettel is vétkezhetünk magammal szemben: Önzõ módon nem a saját kényelmemmel foglalkozom-e mindenekelõtt? Nem osztottam-e be rosszul az idõmet? Nem fecséreltem-e sok idõmet hiábavalóságokra? Haszon
4
ÉLETÜNK
vagy jobb elõmenetel kedvéért nem cselekedtem-e lelkiismeretem ellen? Nem bújtam-e ki könnyen kötelességeim alól? Nem várakoztattam-e szükségtelenül a másikat? Nem voltam-e mértéktelen étkezésben, italban, nyugtatószerek szedésében? Akarok-e leszokni a dohányzásról? Elfordultam-e az érzéki kísértésektõl, házasságon kívül? Házasságon belül önzõ módon nem kerestem-e csupán saját érzéki élvezetemet? másokkal szemben: Lustaságból nem hagytam-e, hogy kiszolgáljanak engem? Nem hagytam-e cserben barátomat? Nem használtam-e ki mások nyomorát a magam hasznára? Gyakran jutottam-e pénzhez munka nélkül? Nem vontam-e el családomtól jövedelmem nagyobb részét hobbijaim kedvéért? Több bátorságot követeltem gyermekeimtõl, mint magamtól? az Egyházzal szemben: Kényelembõl nem hagytam-e figyelmen kívül Egyházam bizonyos elõírásait? Kérkedtem-e elõnyért kereszténységemmel? Alkalmazkodás címén nem árultam-e el Egyházamat? Istennel szemben: Cselekedeteimmel ritkán gondolok Isten szeretetére? Csak a szobámban van-e kereszt, vagy az életemben is? Istennek csak a segítõ beavatkozásait igénylem, vagy úgy találom, hogy Isten nélkül könnyebb volna élni? A Szentírás és a lelki olvasmányok helyett szívesebben olvasok okkult dolgokról, kétes értékû magánkinyilatkoztatásokról, jóslatokról?
Mulasztással is vétkezhetünk magammal szemben: Törekszem-e komolyan a lelki életre? Lusta vagyok-e jót tenni? Nem maradte el vallásosságom kisiskolás szinten? Hanyagságomból fogyatékosak-e ismereteim szakmámban, hitemben? Olvastam-e rendszeresen értékes hitéleti, jellemnevelõ könyvet? Uralkodom magamon? másokkal szemben: Figyelek-e beszélõtársamra? Megtartottam-e ígéretemet? Felelõsnek érezteme magam saját dolgomban? Ráhagyatkozom-e a közvéleményre? Törekszem-e önálló véleményalkotásra, vagy csak a média szerint ítélek meg mindent? az Egyházzal szemben: Ismerem-e az Újszövetség könyveit? Anyagilag támogatom-e Egyházamat? Imádkozom-e az Egyház vezetõiért, papi hivatásokért? Istennel szemben: Segítségül hívom-e Istent életem kisebb-nagyobb eseményeihez? A természet szépségét látva gondolok-e az Alkotójára? Észreveszem-e a természet rejtett üzeneteit? Keresem-e komolyan azt, hogy mit akar velem az Isten? Észreveszem-e és szeretem-e Istent embertársaimban? Próbáltam-e Jézussal együtt engesztelni az emberiség rengeteg bûnéért? Eszembe jut-e a tehetetlenségem, amikor imádkozom? Megköszöntem-e igazán Istennek az életemet, a benne szereplõ apróságokat is?
Úgy tûnik, van mégis mit! Ágoston testvér
Egyházfenntartás Az egyházközség mûködésének feltételeit az egyházi hozzájárulás teremti meg. Ennek összege a Képviselõtestület határozata értelmében személyenként 1500 Ft, nyugdíjasoknak pedig lehetséges 1000 Ft befizetése is.
ÉLETÜNK
5
Ora et labora! - ”Imádkozz és dolgozz!” Nemzetünk történelmében a 2006-os esztendõ jelentõs évfordulók éve lesz. A MKPK körlevelében ennek jegyében hirdette meg az „IMAÉVET” nemzetünk lelki megújulásáért. Nagy szükségünk van arra, hogy az önzés, a jövõtlenség, a bizalmatlanság és az élet elfogadásától való félelem helyett megújuljunk hitben és szeretetben. Hogy átérezzük: mindannyian fontosak vagyunk az Isten tervében. Ha lelkünk megújulásáért imádkozunk, azt kérjük, hogy visszataláljunk Krisztushoz Megtaláljuk benne az isteni igazságot, a szeretetet, és részesülhessünk az Õ teljességébõl. Emberségünknek ez a felragyogása, csak akkor valósulhat meg, ha szeretettel fordulunk egymás (embertársaink) felé. Tanuljunk meg újra segítséget nyújtani, mosolyogva beszélgetni, szeretet sugározni és együtt imádkozni-dolgozni. Imádkozzunk többet ebben az évben a magyarság lelki megújulásáért, kérjük a Magyarok Nagyasszonyának, mennyei Édesanyánknak közbenjárását hazánkért, családjainkért, gyermekeinkért, keresztény testvéreinkért, betegeinkért és az értünk életüket végig dolgozó, imádkozó idõseinkért! A magyarság Európa népei számára a megbékülés, bizakodás és a keresztény hitben elfogadott valódi emberi értékek közvetítõje legyen. Ennek a nagy ügynek megvalósításában vegyük ki részünket imádságunkkal, egyéni és közösségi tevékenységünkkel, munkánkkal is! Számtalanszor tapasztaljuk, hogy szavaink nem találnak meghallgatásra. Ilyenkor ne hibáztassunk soha másokat! Sokkal jobb, ha elkezdünk imádkozni. Csodálatos erõtere és szótlan csöndje van az imádságnak. Imádkozni annyi, mint eljutni Isten csöndjébe, amely az egyedüli tiszta beszéd Isten és ember, ember és minden ember között. Ha minden zavaró elemtõl meg akarjuk tisztítani imánkat, okosabb Istenre bíznunk, hogy mit is kérjünk és mit üzenünk általa egy-egy embertársunknak. A néma imánkban, amelyben lemondunk akaratunkról és Istenre bízzuk: miként boldogítsa, vezesse hozzátartozóinkat és testvéreinket,
vagyis azokat, akiket Isten legközvetlenebbül ránk bízott s akikkel szentsége szerint is egyek vagyunk. Az imádkozó ember Szûz Mária szemével, hitével valamint segítségével törekszik behatolni az Örömhír /Ige-evangélium, Eucharisztia/ legfontosabb titkaiba. Az ima elõsegíti a szemlélõdést, az összeszedettséget, a belsõ békét, a lélek ujjászületését és életképességét. „Az imádságban és az imádság által fedezi fel az ember a legegyszerûbben és legmélyebben saját igazi természetes személyiségét” /Ef.3.l4./ Amikor imádkozunk, Istenre figyelünk és Vele beszélgetünk. Csak az tud jól imádkozni, aki ismeri és szereti Jézust, aki tud csendben lenni, Jézusra figyelni. Amikor imádkozunk, Jézus szól hozzánk, eszünkbe juttatja azt, amit mondani akar nekünk. Azért imádkozunk, mert az imádság Istenhez kapcsolja életünket. Ezért kell rendszeresen imádkoznunk. Imádkozhatunk a szentekhez, mert általuk az Istenhez fordulunk és bennük Isten ajándékát megtapasztaljuk. „Az ima az a „fegyver”, amelyet mindig magunkkal hordozunk, hogy veszély óráján védekezhessünk”/Bosco Szent János/ Imánkban az Isten akaratának megvalósulását kérjük. Bármit kérhetünk Istentõl, ha az megegyezik az Õ akaratával. Az ima-kérés meghallgattatik, ha az javunkra válik. „Jézus az Isten (Atya) igazi imádója , ezért példájára az imádságot (elmélkedést) tegyük életünk és munkánk lelkévé” /FVR regula 8./ Mindenütt, minden helyen és minden órában szüntelenül akarjuk az örök Istent szívünkben õrizni, szeretni, tisztelni, imádni, dicsõíteni, áldani és magasztalni imáinkban. „Imádunk Téged Urunk, mert szent kereszted által megváltottad a világot!” /Szent Kereszt antifóna/ Az ima a vallásos ember eredendõ szükséglete. A keresztények érezzék az ima szerepének jelentõségét életükben! Meg kell tanulniuk minden élethelyzetben imádkozni, vissza kell találniuk az IMA szeretetéhez.
6
ÉLETÜNK
Embertársainkkal együtt imádkozzunk az Egyház ügyeiért és gondjai megoldásáért, hazánkért! Istenhez imádkozva nemcsak kéréssel álljunk eléje, hanem hálával és dicsérettel is! Isten dicsérete egészen mély öröm forrásává válik bennünk. A szentmise liturgikus (eucharisztikus) imáit az áldozatot bemutató pappal együtt imádkozzuk! A Rózsafüzért és a többi (sokféle) imáinkat más idõben (imaórákon, stb.) imádkozzuk. A zsolozsmákon a zsoltárokat (himnusz, ige, antifóna, könyörgés, stb.) imádkozva, az elmélkedõ és kötetlen szövegû imádság révén is új utat találunk Istenünkhöz.
A szent zsolozsma az Egyház nyilvános imádsága, a lelkiség forrása, a személyes imádság táplálója. Az Atyához így fohászkodjunk: Oltalmazd népedet, az õsi Magyar Nemzetet! Irgalmazz minékünk! Emeld fel magadhoz nemzetünket! Halld meg kiáltásunk, igazságunk Istene! Szorult helyzetünkben tágas utat nyiss nekünk! Könyörögj rajtunk, és hallgasd meg imánkat! „Úgy kell dolgoznunk, mintha örökké élnénk, és úgy kell imádkoznunk, mintha máris meghalnánk.” /Közmondás/ Orosz László a Ferences Világi Rend tagja
Magyarok Nagyasszonya Kápolna és Alverna Ház-Diáktanya Mindannyian szomorúan értesültünk szeptember 13-án Ányos atya haláláról. Azt azonban jó volt látni, milyen sok ember tartotta fontosnak, hogy temetési miséjén és temetésén részt vegyen. Személyesen is kifejezve tiszteletét egy idõs szerzetes, pap, tanár, EMBER elõtt. Örvendeztünk akkor, amikor láttuk, hogy Mátraháza nem fog hirtelen üresen maradni, hiszen Ámosz és Didák testvéreink gondját viselték a kápolnának és a háznak. Imádságos jelenlétükkel, vasárnapi szentmisékkel, prédikációikkal erõsítették közösségünket. Imádkozzunk értük, hogy új szolgálati helyeiken is tanúságot tudjanak tenni az evangéliumról, élvén engedelmességben, szegénységben és tisztaságban Szent Ferenc atyánk példája szerint. Most azonban egy új idõ, egy újabb történelmi forduló érkezett el Mátraháza és az Alsóvárosi Egyházközség életében. Nem lesz állandóan ottlakó lelkésze a Kápolnának, hanem amint eddig már jogilag megvalósult, most gyakorlatban is az egyházközségünk szerves része lesz. Remélhetõleg egymást segítve, közös erõvel tudjuk szolgálni a templomainkba érkezõ Testvéreket, legyenek azok túristák, kirándulók, gyónni-megtisztulni akarók, vagy házigazdák. A rendtartomány vezetõsége úgy látta jónak, hogy kinevezzen – a gyöngyösi közösséggel teljes összhangban együtt dolgozva, eddigi feladataim meghagyása mellettmátraházai lelkésznek. Ennek a feladatnak törekszem a legjobb tudásom szerint, a
mátraházai közösség eddigi meghatározó embereivel együtt, segítségükre támaszkodva megfelelni. Már az eltelt idõben sikeresen megalakítottuk a „Kápolna Baráti Köre” elnevezésû kis közösséget, amelynek tagjaival igyekszünk ápolni az Ányos atya – és számos elõd – által megálmodott kápolnát, közösséget és házat. A vasárnapi miseidõpontban máris változtatást eszközölt az Egyháztanács; 10.30-ra téve annak kezdetét. Ez jobban illeszkedik az alsóvárosi és a püspöki miséhez. (Püspökiben szintén változtatnunk kellett 11-rõl 9-re téve a mise kezdetét.) Már készülõ félben van a kápolna és a ház honlapja: www.magyaralverna.ofm.hu. (Szívesen fogadunk jobbító szándékú hozzászólásokat.) Hétközben is szeretnék többször elõfordulni Mátraházán ránézve a házra, illetve itt tölteni egy-egy éjszakát. Az Alverna Ház még nem készült el teljesen, belül még szükséges javításokat elvégezni, illetve bizonyos dolgokat még fejleszteni kell. Az világossá vált, hogy ennek a nagy mûnek a megóvása, illetve a kitûzött céloknak megfelelõ használata szükségessé teszi egy civil, fõállású gondnok felvételét. Szerencsére megfelelõ jelentkezõ már akadt erre a feladatra. Úgy látom, hogy ha békésségben sikerül együtt dolgoznunk, akkor közösségeinknek megújulására fog szolgálni ez a történelmi fordulópont. Kamill testvér
ÉLETÜNK
7
Gondolatok a Szent Liturgiáról Az introitus A szentmise kezdõ éneke, mely nem csak hozzáadás a bevonuláshoz, hanem (fõleg szövege miatt) szerves része az adott misének. Kialakulása Már a legkorábbi római misekönyvek és egyéb írásos hagyományok megemlítik, hogy a püspök, vagy pápa bevonulását és oltár elõtti leborulását zsoltáréneklés közben végezte. Nagyon érdekes, hogy ez az ének mind szerkezetében, mind szövegében (szövegelrendezésében) szinte teljesen azonos az egyházban már több mint 1600 éve (I. Celesztin pápa), de a hagyomány több alkalommal még elõbbre nyúlik vissza. Az ének szerkezetét jól ismerjük - a kiskórus/kántor elénekli, vagy legalábbis beénekli az elejét a közös résznek - a közösség bekapcsolódásával végigénekeljük az antifonát - a kiskórus, vagy elõénekes zsoltárverseket énekel - esetleg dicsõséget éneklünk - megismételjük az antifonát A most elmondottakból is kiderül, hogy az introitus szövege mindig bibliai, gerince egy zsoltár. Az antifona – a közösen énekelt rész – vagy az adott zsoltárból vétetik, (egy fontos sor kiemelése), vagy más bibliai helyrõl, esetleg az egyház külön ad meg szöveget antifonaként, bár ez nagyon ritka. Szerepe A hivatalos liturgikus iratok szerint az introitus megadja az adott ünnep alapvetõ gondolatát (kulcs), és egyben ez a szentmise hangulati nyitánya. Fontosságát jól mutatja, hogy a nyugati egyház – minthogy az év során minden vasárnapnak és fontosabb ünnepnek saját introitusa van – az egyes alkalmakat az introitus kezdõszavával nevez el. Így lett az adventi hajnali mise neve „Rorate”, a halottakért végzett mise neve „Requiem”, advent harmadik vasárnapja „Gaudete” nagyböjt negyedik vasárnapja „Letare” vasárnap. Hogy az introitus milyen szöveget kap, ezt leginkább két dolog határozza meg: - a liturgikus helyzet, amiben éneklik – tehát a bevonulás maga, - illetve az adott ünnep, esetleg az adott vasárnap, ünnep evangéliuma – bár ez az olvasmányrend megváltoztatásával már nem annyira kifejezett. Egy jótanács; Próbáld meg megfigyelni – ez fõleg adventben és a karácsonyi idõben, illetve a nagyböjtben és a húsvéti idõben lesz könnyû – hogy egy adott szöveget miért introitusként ad ajkunkra az egyház és az adott szöveget miért pont azon a napon, amikor az elõ van írva. Lehet, hogy egy zsoltár csak egy kis részletét énekeljük itt közösen, de valójában az egész zsoltár az adott ünnephez kapcsolódik. Ezt nevezhetjük az Egyház liturgikus Szentírás-értelmezésének. Karácsony éjféli mise „Az Úr mondá nékem: Én Fiam vagy Te! Én ma szültelek Téged!” A 2. zsoltár. Az Atya szól a Fiúhoz. Húsvétvasárnap „Feltámadtam, és újból veled vagyok, alleluja. Reám tetted a kezedet, alleluja.” A 138. zsoltár (sajátos használata). A Fiú szól az Atyához. = betekintés a Szentháromság életébe – sajátos és érzékletes teológia. Az írást a szegedi ferences növendékek készítették!
8
ÉLETÜNK
A keresztény család a mai társadalomban Kivonat Donát testvér Kolping Házban tartott elõadásából (Gyöngyös, 2006. január 16.) A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2006. január 1-jén, a polgári év elsõ napján, ami egyben a Béke Világnapja is, körlevéllel fordult minden jószándékú emberhez. A 2006. évre imaévet hirdetett nemzetünk lelki megújulásáért. „Nemzetünk nagyon nagy bajban van.” Ez az egyszerû kijelentõ mondat sokak szívét megdobogtatta és összefogásra buzdított minden jószándékú magyar embert. De nem mindenki gondolkodik így. Az egyik kereskedelmi TV csatorna öntömjénezõ showman-je két röhögés között így bírt megszólalni kedvenc mûsorában: „Szerintem a püspöki kar levele nem ad pontos képet a magyarság állapotáról, hiszen én jól vagyok, nincsen nekem semmi bajom!” Íme, amikor püspökeink a Szentlélektõl vezetve megfogalmazták ezt a mondatot és a körlevelet, csak sejthették, hogy ezzel a jézusi útra lépünk: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyõztem a világot!” ( Jn 16, 33 ) Államalapító Szent István királyunk országában a magyarnak mondott értelmiség körében egy Katolikus Egyházi körlevél ellenérzést kelt, utálatot, sõt zsigeri gyûlöletet vált ki sokakból. Miért? Miért nem a problémákról beszélünk? Miért nem vagyunk képesek megérteni, hogy tényleg bajban vagyunk? Hamarosan 10 millió alá apad a magyarság lélekszáma itt, csonka országban. A nyugati társadalmakban az elmúlt két évszázadban olyan változások zajlottak le és folytatódnak ma is, amelyek a mindennapi életet és az emberek gondolkodását alapvetõen meghatározzák. 1989 után a változások nálunk is fölerõsödtek, sokféle, ellentmondásos, helyenként kaotikus formát öltve. ….A század nagy ideológiáinak csõdje közismert. Mindenki egyetért abban, hogy átrendezõdnek a sok évszázados (helyenként ezredéves) hagyományok, általánossá válik a fogyasztói szemlélet, a társadalom eltömegesedik, a média behatol a mindennapokba és a magánéletbe, sokak gondolatvilágát egyre inkább kitölti egyfajta virtuális valóság, újfajta függõségbe kergetve õket. Számosan elfordulnak a történelmi egyházaktól, ugyanakkor viszont hamis, nemegyszer veszélyes látszatvallási élményekben keresnek kielégülést. …Világunk egyre több oldalról vált fenyegetetté. …II. János Pál pápa drámai szavai szerint korunk a “halál kultúrája” felé sodródik. Pedig ma is lehet és érdemes szép családi életet élni. De ehhez naponta meg kell küzdeni a túlzott fogyasztói szemlélettel, amely azt sugallja, hogy · · · · ·
család helyett elég a közös háztartás, életre szóló elkötelezettség helyett jó az alkalmi együttélés öröme, nem tudja, hogy a mély és tartós emberi kapcsolat nem akadálya, hanem feltétele az egészséges önmegvalósításnak, nem tudja, hogy a szexualitás a házasságban tölti be igazi szerepét ( „Fogamzásgátlás félelem nélküli szexet ígért, de szex nélküli félelmet ad.’ Somfai: Bioetika ), A gyermek pedig nem teher, hanem Isten ajándéka. („Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat?”).
ÉLETÜNK
9
A család és a házasság intézménye valamilyen formában minden társadalomban létezik. A családi kapcsolatok sajátos mikro-világot alkotnak, meghatározott belsõ törvényekkel, szokásokkal, hagyományokkal. A “család-világok” számos viselkedési szabályt tartalmaznak: hogyan kell a családtagoknak egymással érintkezni, beszélni, együttérzést, olykor ellenvéleményt, indulatokat kinyilvánítani vagy éppen elrejteni. Az együttélés és az együttmûködés összetett kapcsolatrendszerben valósul meg, amely átsegít a mindennapok nehézségein, erõsíti a kölcsönös alkalmazkodást és szolidaritást, a megkötött szövetségek szilárdságát. A legszorosabb kapcsolatok a gyermekek vállalásában és gondozásában együttmûködõ férfiak és nõk között jönnek létre. A család-világok a párkapcsolatok során fokozatosan formálódnak, s kialakításuk mindig együtt jár - nyílt vagy elfojtott - konfliktusokkal. A társas kapcsolatokat, a közösségi együttélés szabályait minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia. A házasságra lépõk ezeket részben családjukból hozzák magukkal, részben a külvilágból tanulják el. A környezetükben látott minták kialakításában fontos szerep jut a korszellem, napjainkban egyre erõsebben a média által sugallt eszméknek, magatartásformáknak, életvezetési stílusoknak. Az ember közösségi lény: rá van utalva embertársaira. Mély vágy él benne a szeretetre és a megbecsülésre. Igényli, hogy legyen valaki, akivel kölcsönösen szerethetik, tisztelhetik és támogathatják egymást… Legteljesebben a harmonikus házasság tudja biztosítani azt a környezetet, amely egyszerre véd és kibontakozásra ösztönöz: egy férfinak és egy nõnek tartós és termékeny életszövetsége, amely a szeretetükbõl származó gyermekek világra hozatalában és fölnevelésében teljesedik ki… A kultúrák többségében a személy egyik természetes élettere a család… A gyermeknek itt van a legnagyobb esélye a harmonikus felnõtté válásra. A gyermek és a serdülõ a leghatékonyabban a család légkörében tanulhatja meg a társadalmi beilleszkedést, a mások iránti megértést, a közös élményekben való osztozást, a közös célokért való együttmûködést. A felnõttek személyiségének kibontakozását és védelmét is itt lehet a legjobban biztosítani egészen a halálukig. A családban-lét tehát nem csupán a felnövõ nemzedékek létérdeke, hanem minden emberé. A felnõtt ember a házasságban találhat “haza”. .. Harmonikus házasság csak akkor jöhet létre, ha mindkét házastárs az egész személyiségét megosztja a másikkal. “Én” és “Te” a házasságban lép olyan szeretetközösségre, alkot olyan “Mi”-t, amely az egészséges és termékeny élet lehetõségét biztosítja nekik és a házasságukban születõ gyermekeknek. A család magját egy házaspár alkotja, akik tudatos szeretetbõl léptek életközösségre egymással. .. Meghitt és bensõséges házasságban élhetnek azok is, akiknek valamilyen okból nem született, nem születhetett gyermekük. .. A jó házasságban mindkét fél föltétel nélkül arra törekszik, hogy a másikat boldogabbá tegye, hogy nehézségeiben segítségére siessen. Érzékenyek és nyitottak egymás szükségleteire. Szolidárisan állnak a másik mellett, nemcsak jólétben, egészségesen és gazdagon, hanem szegénységben, betegségben, bajban is. A házas élet gyakran kíván lemondást az egyéni szempontokról, hangulatokról, az egyéni érdekek egyoldalú érvényesítésérõl. Megkívánja az alkalmazkodást, a készséget a kisebb-nagyobb érdekellentétek feloldására. A szerelem nem pusztán örömteljes érzelmeket kínál, hanem hûséget és kitartást is kíván. Olyan ajándék, amely feladat is, amiért tenni kell, olykor áldozatok árán is. A házasság egy-egy arra alkalmas férfinak és nõnek szabad elhatározásból eredõ egész életre szóló és legbensõbb életszövetsége (élet és sorsközösség), amelyben mindkét fél kölcsönösen átadja és elfogadja a házassággal járó jogokat. Ez az életszövetség keresztények között egyúttal szentség is.
10
ÉLETÜNK
A szentség Jézus által alapított látható jel, ami láthatatlan isteni segítséget – kegyelmet – közvetít az ember számára. Ezért a házasság nem magánügy, mert a házasságkötéskor az Istent hívjátok segítségül erre az életszövetségre: „Isten engem úgy segéljen… holtomiglan – holtodiglan ..” Nem kétoldalú szerzõdés, amit felbontok, ha nem teljesülnek a feltételek, hanem szövetség. A szülõk legsúlyosabb kötelessége és elsõdleges joga erejükhöz mérten gondoskodni gyermekeik fizikai, szociális, kulturális, erkölcsi és vallási nevelésérõl. (Házasságkötéskor: „Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságotokat? – Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az Õ Egyházának törvényei szerint neveled õket?” Keresztelõ: Hálaadás Isten ajándékáért: „Isten ajándéka a gyermek, az anyaméh drága, áldott gyümölcse jutalom.” Zsolt 127,3. – filozófia: egyetemesbõl egyedi törvény ) Éppen ezért nagyon fontos a felelõsségteljes családtervezés! Jól hangzik a tesztkérdés: „Hány gyermeket szeretne?” de egyetlen fõszabály van: minden gyermek születése után számot kell vetni azzal, hogy testileg – lelkileg képes-e új gyermek fogadására a család, illetve, hogy nyitott legyen az élet fogadására. Az egymás iránti kölcsönös tiszteletbõl, szeretetbõl és megbecsülésbõl kell fakadnia a gyermekek nemzésének, világrahozatalának, testi – lelki, kulturális, erkölcsi és vallásos nevelésnek és felelõsségteljes gondoskodásnak. Ha a gyerekek ezt a kölcsönösséget tapasztalják szüleiktõl, õk is ilyet szeretnének. ( „Olyan feleséget szeretnék, aki úgy szeret, mint ahogy anya szereti apát” De ez fordítva is így igaz. ) A mai, fogyasztói társadalomban az utolsó és remélhetõleg a világ által bevehetetlen bástya a házasság szentsége. Hiszen egy családi szeretet nélkül felnövekvõ gyermek számára az Életrõl, és a Szeretetrõl a kizárólagos információforrás a média torzítása, a társadalmi kényszer és a kulturális elvárások – Mindenki ezt és így csinálja, te miért lógsz ki a sorból, hol élsz te, a középkorban? Egyáltalán van-e esélyünk, hogy ezt a szellemi környezetszennyezést túléljük, vannak-e még egyáltalán szent családok ma? – tehetjük fel a jogos kérdést akkor, amikor az egyik bulvárlap számában arról cikkezik, hogy milyen nehéz évük volt szegény magyar mûvészeinknek, mert hogy ez a nagy szakítások éve volt és oldalakon ezen csámcsog, hogy ki, hányszor és kivel csalta meg a párját. Igen, ez eladható. De az már nem, hogy vannak olyan családok, ahol az egymás iránti türelem, megértés és a másik személy iránti feltétlen tisztelet a mértékadó. Mit tanult Jézus saját családjában, a názáreti ház csendjében? Emberszeretõ jóságot és Istenszeretõ imádságot. ( „..Üdvözítõ Istenünk jósága és emberszeretete megjelent…” Tit 3, 4 „József igaz ember volt..” – vagyis imádságos. ) Ma is vannak szent családok, ahol ezt tanulják a gyermekek. Ahol nem oktatják – „Fiam, kelj fel és menj misére!” -, hanem életük példájával nevelik a gyermekeket – „gyermekem, szentmisére megyünk!” A legidõszerûbb prédikáció, amelyet manapság férfiaknak tartani kell: Apák, maradjatok otthon! Annyi idõt töltsetek családotok körében, amennyit csak lehet! Minden este csendes angyalének száll fel a házfödelek alól, ahol egymásért élõ és küzdõ család van együtt, akiknek ajtajára láthatatlan betûkkel van írva a székely kapuk felirata: ’Áldás a bemenõnek – béke a kimenõnek! – Perlaky Lajos: A boldog élet filozófiája 54. o. S végül elgondolkodtató ez a levélrészlet, mely a III. sz. elején született Diognétoszhoz írt levél részlete: Keresztények a világban A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertõl sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködõ életmódjuk. Tanításukat nem okoskodásból vagy kíváncsi emberek izgágaságából merítették, és semmi emberi bölcselkedésre sem esküsznek, mint sokan mások.
ÉLETÜNK
11
Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. Saját szülõhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltûrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik. Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, õket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik õket, megölik õket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bõvelkednek. Megszégyenítik õket, és a szégyenben éri õket a dicsõség; rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák õket, és épp a rágalmak közt éri õket a dicsõség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák õket, és õk áldással felelnek erre. Megvetik õket, de õk tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák õket, örülnek, és mintha életre támadnának. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok volnának; a pogányok is üldözik õket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják õket. Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testbõl való; a keresztények is itt vannak a világban, de õk sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van: a világban élõ keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal és harccal támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta; a világ is gyûlöli a keresztényeket, mert õk visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg. A lélek szereti az õt gyûlölõ testet és tagjait; a keresztények is szeretik üldözõiket. A lélek be van zárva a testbe, de õ tartja össze az egész testet; a keresztények is úgy vannak a világban, mintha börtönben volnának, de mégis õk tartják össze a világot. A halhatatlan lélek múlandó hajlékban lakozik; a keresztények is e múlandó világban zarándokolnak a mennyei örökkévalóságra várva. A lélek jobbá lesz, ha étellel és itallal nem kényeztetik el; a keresztények is folyton gyarapodnak, noha nap nap után üldözik õket. Isten olyan fontos õrhelyre állította õket, ahonnan nem szabad elmenekülniük. Az összefoglalót készítette: Grassalkovich Zsuzsa
Hittanos tábor Kedves Hittanosok! Ebben az esztendõben is szervezünk plébániai nyári tábort, amelyre nagy szeretettel hívunk és várunk benneteket. A tábor helye: Mátraháza A tábor ideje: 2006. június 26-30 Korosztály: 3-8. osztály JELENTKEZÉSI HATÁRIDÕ: MÁJUS 15 !!! Tervezett költség: 10-11.000 Forint Jelentkezni a hitoktatóknál lehet a táborköltség befizetésével.
12
ÉLETÜNK
Emlékeim egy ferences atyáról Néhány sorban szeretnék megemlékezni egy olyan ferences atyáról, akire már csak a mai idõsebb nagymamák és nagyapák emlékezhetnek. A „régi” gyöngyösi ferences barátok egyike volt Oberten Odiló atya, akit közvetlenül a háború után öt éves koromban ismertem meg, pontosabban azóta vannak emlékeim róla. A kisgyermek szemével bizony öregnek láttam testvérei között az akkor talán alig ötven év körüli csendes, melegszívû atyát, aki valamilyen oknál fogva a szeretetébe fogadott. Nagyon csodáltam a sokoldalúságát, õ volt a rendház ezermestere. Ha kellett lakatosként zárat javított, vagy villanyt szerelt, de az elromlott órákat és rádiókat is õ javította meg. Szeretett fényképezni, a filmjeit maga hívta elõ, maga nagyította. Abban az idõben ismerõseinek sok családi fotóját önzetlenül õ készítette. Nekem akkor ez még furcsa volt. Egy pap bácsit csak úgy tudtam elképzelni, mint aki a zsolozsmázás, breviárium olvasás mellett csak misézik, hittanórákat tart és egyéb más papi teendõit végzi. Az évek múltával szerzett tapasztalatok alapján az egykor volt naiv kisfiú véleménye persze megváltozott. Odiló atya szabadidejében szívesen túrázott a Mátrában, ahonnan sokszor gombával teli kosarakkal,vagy különféle gyógynövényekkel tért haza. Az 1950-es szétszóratás után több rendtársával együtt õ is Esztergomba került. A rákövetkezõ évek egyik nyarán rövid idõre helyettesként Mátraházára jött a lelkészi szolgálatot ellátni. Régi ismerõsként meghívott magához egy kis vakációs nyaralásra, amit én lelkesen fogadtam. Legszebb emlékeim között õrzöm azokat a napokat, amelyeket akkor vele töltöttem. Vendégház akkor még nem lévén, a sekrestye melletti kis szobácskában jól elfértünk mind a ketten. A napi misézés, szanatóriumi beteglátogatás és egyebek mellett jutott idõ nagy kirándulásokra is, amelyeknek gyakorlatias célja a gombázás és a gyógynövények gyûjtése volt. Az összegyûjtött sok gombát természetesen nem tudtuk mind elfogyasztani, ezért a nagy részét megaszaltuk, ami a tél folyamán gondolom az esztergomi ferencesek konyháján jelentett választékbõvítést. Ekkor tudtam meg, hogy Odiló
atyában egy tudós botanikus is lakozik, hisz a gombákat, gyógynövényeket, mezei virágokat nemcsak gyûjtötte, vagy gyönyörködött bennük, de a magyar nevükön kívül tudta fejbõl mindegyiknek a latin tudományos nevét is. Most visszatérek még gyöngyösi éveinek egy epizódjára. Mint kisfiú többször is voltam a nekem titokzatosnak tûnõ zárt clausura szerzetesi szobájának a látogatója. Az egyik alkalommal fölfedte elõttem „titkos” hobbiját. Óriási, sokfiókos sublótszekrény állt cellájának az egyik sarkában, abban tartotta országonként, városonként precízen katalogizálva az óriási képeslap gyûjteményét. Ámulva nézegettem a kihúzott fiókokban sorjázó kincseket. Talán tudat alatt akkor plántálódott belém az utazások iránti vonzalom. Látva az érdeklõdésemet a dupla példányokat nekem adta ajándékba, amelyeket még ma is emlékként õrzök. Emlékszem, hogy az olasz városokat ábrázoló képeslapokból volt a legtöbb, amelyek mind bélyegnélküli megíratlan lapok voltak. Mai föltételezésem szerint valószínûleg fiatal papként járt Olaszországban, – talán Rómában is tanult – és ott személyesen vásárolta ezeket. Errõl soha nem beszélt, nekem pedig eszembe sem jutott kérdezõsködni. Vajon mi lett a sorsa a múlt század elejérõl való óriási gyûjteménynek, ami most bármelyik városi múzeumnak megbecsült, értékes látnivalóját képezhetné? Odiló atya nem volt híres teológiai tanár, nem volt nagy egyházi szónok, „csak” egyike volt a szerény, de nagytudású, sok mindenhez értõ ferences barátoknak. Hatala Zoltán
ÉLETÜNK
13
Farsangi örömök Gyermekek farsangja – Február 4. A jó dolgokhoz könnyen hozzászokik az ember. Az idén rendeztük harmadik plébániai farsangunkat, de úgy tûnik, mintha már több évtizedes múltja lenne. Az elmúlt hónapokban többször beszélgettem egyházmegyénk különbözõ részein élõ lelkes és tettrekész fiatalokkal. Mikor szóba került a farsang, sokan kezdtek panaszkodni: nincs alkalmas hely a megrendezésére; csak drága pénzért bérelt teremben tudnak bálozni; nincs aki segítene a rendezésben; csekély az érdeklõdés… Visszagondolva ezekre a beszélgetésekre, újból rácsodálkoztam, mennyire elkényeztet minket az Úristen. Van a plébániánkon sok hittanterem, egy hatalmas folyosó, plébániai konyha – keresve sem találnánk ideálisabb helyszínt egy farsangi bálhoz. Van szinte megszámlálhatatlanul sok fiatal és idõsebb testvérünk, akik önként, örömmel, és nagyon profi módon vesznek részt a szervezésben. A folyosó feldíszítése, a „vendégfogadás”, a zene, a konyha rendben és tisztán tartása, a tombola (a cédulák elkészítése és árusítása, az
ajándékok elõkészítése és kisorsolása, és utána a rendrakás), a jelmezverseny értékelése – mindezek fiataljaink munkájának, figyelmességének, ötletességének gyümölcsei. Van nagyon sok szülõ és gyerek, akiknek fontos, hogy együtt töltsünk egy ilyen farsangi délutánt. Lenyûgözõ találékonysággal és sok munkával fantasztikus jelmezeket készítenek. (A farsang résztvevõi közül csak a zsûri tagjai szoktak panaszkodni – hogy milyen nehéz a sok jó jelmez közül kiválasztani a legjobbakat). Süteményekkel, italokkal készülnek, fõleg adják a vidámságukat, jókedvüket, hogy felszabadult örömmel legyünk együtt. A jó dolgokhoz könnyen hozzászokik az ember. Mégis jó néha friss szemmel-szívvel észrevenni, milyen „gazdag” a mi közösségünk. Hála és köszönet érte az Úristennek és mindazoknak, akik jelenlétükkel, ötleteikkel, munkájukkal gazdagítanak minket. Lengyel Gyula
14
ÉLETÜNK
Keresztény bál Ritkán adatik meg az ember életében az, hogy hagyományteremtésben vehet részt. Azt gondolom, hogy a tavalyi év során ez történt, a templom – rendház falai közül kimozdulva, a Kolping Házban rendeztük meg az elsõ keresztény bált. Az alapötlet még a folyosó volt, de a már megélt tapasztalatok azt erõsítették, a parkett az igazi terepe a táncos rendezvénynek. Kicsit nehezen indult meg a múlt évben az érdeklõdés, de aztán a bál napjára minden és mindenki a „helyére került”. A Kolping Család Egyesület tagjai telente felelevenítik kertes házi emlékeiket, és sertésfeldolgozással töltenek el egy napot. Az ötlet is ebbõl fakadt, legyen disznótoros vacsora. A rendházban elkészült a burgonya, párolt káposzta, és kezdõdhetett az est. Természetesen nem feledkeztünk meg azokról sem, akik nem élhetnek meg ilyen közösségi eseményeket, sorsuk másként alakult. Így kitûztünk egy nemes célt is, a tombola bevételét, valamint a felajánlott adományokat a dévai gyerekeknek kívántuk eljuttatni. Százharmincötezer forint gyûlt össze, amely összeget húsvéti kirándulásunk alkalmával vittünk magunkkal. Van egy baráti csapat, amely pár napos utakat szervez, így voltunk a Fülek – Losonc úton, aztán egy nagyobb következett: Csíksomlyó/ Székelyudvarhely. Tavaly Torockó volt a cél, és az a szerencse ért bennünket, hogy Csaba testvér éppen ott töltött egy éjszakát, így volt alkalmunk egy félórányi beszélgetésre.
Déván már meleg ebéddel vártak bennünket, és néhány bentlakó diákkal is sikerült találkoznunk. Az idei bál szervezésekor abból indultunk ki, hogy ahol Donát testvér szolgál, ott is elkél a segítség, szinte mindenki rászoruló. A fõ szempont az volt, hogy maga a belépõdíj tartalmazzon anyagi támogatást, ehhez menjen a tombola teljes bevétele, és ha még lesz, az egyéni adomány. Ki kell emelni a zenészek gesztusát, segítettek abban, hogy mosolyogva adhassuk át az összeget. És köszönet illeti a Kavalkádot is, bõséges vacsorát biztosítottak. Hát igen, ha van egy jó ügy, mindig lesznek, akik támogatják. Elkészült egy gyors számlálás is, körülbelül 150000 Ft gyûlt össze, amelyet Donát testvérnek át tudunk adni. Mindkét évben kis mûsorral kedveskedett a Hand-to-Hand latin táncklub, akik 2000 óta „lakják” a Kolping Házat és most is sikert arattak. Ahogyan tavaly sem volt meghirdetett záróra, ez volt az idei terv is. A Ház véleménye az volt, amíg zene lesz, addig nem zárunk. A zenészek pedig azt mondták, amíg táncoskedvû vendég van, addig õk zenélnek. Így aztán hajnali három körül csendesedtünk el. Jövõre remélem mindenkivel ugyanitt találkozunk! Köszönöm a sok élményt,s hogy mindennek részese lehettem. Hiszen idézve a plakátot: ”jót tenni jó” !
Holló Vilmos
ÉLETÜNK
15
Vicc oldal - Hogy lehet kisebb vagyonra szert tenni a tõzsdén? - Nos? - Nagy összeggel kell kezdeni! Az erdész négy törpével találkozik a tisztáson. - Kik vagytok?- kérdezi a kisemberkéktõl. - Hófehérke törpéi.- felelik - Jó, Jó! De miért csak négyen? - Sajnos, nálunk is létszámleépítés volt! Hittanórán a lelkész faggatja a gyerekeket. - Mi történik ha a tízparancsolatból megszegünk egyet? Jancsika jelentkezik. - Még mindig marad kilenc. Repül a nyúl az erdei tisztás fölött. Találkozik a rókával. - Róka, szeretnél kapni egy hatalmas nagy pofont? A róka eliszkol, jobb nem kötekedni egy repülõ nyúllal. A nyuszika találkozik a farkassal. - Farkas, szeretnél kapni egy hatalmas nagy pofont? A farkas eliszkol, jobb nem kötekedni egy repülõ nyúllal. A nyuszika találkozik a hatalmas barnamedvével. - Maci, szeretnél kapni egy hatalmas nagy pofont? A medve nem ijed meg a repülõ nyúltól és azt mondja: - Igen. Szeretnék! - Akkor menj ki az erdõ szélére. Én is ott kaptam. - Apuci miért sír a bohóc? - Mert most piheni ki magát.
- Az utóbbi idõben egyre rosszabbul hallok a jobb fülemre, doktor úr! - Sajnálom, uram nem igazán tudok segíteni rajta. Ez a korral jár. - Miért, a jobb fülem öregebb mint a bal? Géza hazafelé autózik, amikor megállítja a rendõr: - Jó estét! Fújjon bele a szondába! - Nem tehetem mert asztmás vagyok. - Akkor beviszem vérvizsgálatra. - Azt sem lehet, biztos úr - mondja Géza-, mert vérérzékeny vagyok! - Akkor tegyen tíz lépést a járda szélén!- mondja kissé mérgesen a rendõr. - Jaj, hát az sem megy! - Miért? - Mert részeg vagyok! Hittan órán. - Kik voltak a piaristák? - Középkorban a reklámmal és propagandával foglalkozó szerzetesek. - Szerzetes zöld ruhában. Ki õ? – Környezet-barát. János bácsi bekötött kézzel megy haza a templomból. A rendõrjárõr megállítja. Az egyikük megkérdezi. - Mi történt magával, János bátyám? - Hát bekapta a kezemet a centrifuga. A két rendõr egymásra néz, tanácstalan arccal majd az egyik megkérdezi a másiktól! - Te mi az a centrifuga? - Honnan tudjam, hiszen te jártál templomba.
Szõke nõ az állatkertben, az egyik ketrec elõtt az állatápolónak mondja, - Mennyi mindenrõl tudna mesélni ez ez oroszlán ha beszélni tudna... - Így van asszonyom. De legelõször is azt mondaná, hogy én kérem tigris vagyok. Kis Péter gyûjtése Felelõs kiadó: P. Hován Ágoston Fõszerkesztõ: Grassalkovich Zsuzsa Szerkesztõk: fr. Varga Kamill, Nagy Zoltán Címlapgrafika: P. Soós Ányos ofm Cím: 3200 Gyöngyös, Barátok tere 2., tel: 37/311-971 Nyomdai munkák: Juhász Print Kft. Készül a Gyöngyösi Ferences Egyházközség támogatásával Cikkeket, javaslatokat az alábbi e-mail címre kérünk:
[email protected]., vagy a plébánia portáján hagyni "Életünk megjelöléssel."
Eseménynaptár Gyöngyös-Alsóvároson (2006. tavasz, Húsvétig) A szentmisék rendje:
vasárnap: 7, 9, 10.30, 18.00 hétköznap: 7, 18.00 Püspökiben minden vasárnap 9.00, Mátraházán minden vasárnap 10.30 Plébániánk állandó programjai: Minden hétköznap 6.30-kor és 18.30-kor közös zsolozsma a templomban (kivétel: elsõ péntek reggel és szombat este). Bizánci liturgia: minden hónap második és utolsó szombatján 10 órakor. Minden hónap elsõ vasárnapján délután fél 4-tõl 5 óráig elimádkozzuk a teljes rózsafûzért, 5 órától a templomban szentségimádást tartunk, utána a Rózsafüzér Társulat tagjainak titokcsere. A hónap többi vasárnapján délután 4 órától fél 6-ig elimádkozzuk a teljes rózsafüzért, utána a templomban litániát tartunk. Minden elsõ csütörtökön 16.30-kor szentségimádás a Jézus Szíve Család vezetésével. Minden elsõ pénteken a reggeli szentmise után elimádkozzuk a Jézus Szíve litániát, a nap folyamán fölkeressük a bejelentett betegeket. Minden elsõ szombaton a reggeli szentmise után papi és szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Minden elsõ szombaton 16.30-kor a templomban a Szentlélek imacsoport szentségimádási órája. Minden hónap 13-án fatimai engesztelõ imaóra az esti szentmisével kezdõdõen. A Ferences Világi Rend Közössége imaórát tart minden hónap harmadik vasárnapja utáni hétfõn; illetve rendi gyûlést tart minden hónap elsõ hétfõjén 15 órakor. A Szent Erzsébet Karitász csoport fogadóórája minden hétfõn 16-17 óráig van, gyûlést tart minden hónap utolsó szombatján 16 órakor, új tagok jelentkezését is várják. A Szent Mónika Közösség imaórát tart minden hónap 27-én, du. 16.30-kor a tanácsteremben. Febr. 26-28.(vasárnap, hétfõn és kedden) a Szent Bertalan Fõtemplomban farsangi szentségimádás és lelkigyakorlat. Délelõtt 9 és 11 órakor, valamint este 17 órakor szentmisék. Mindhárom nap délután 16-17 óráig az alsóvárosi hívek imaórája. Ezért templomunkban vasárnap elmarad a délutáni rózsafûzér, a szentségimádás és a titokcsere. Kedden nincs Szent Antal litánia. Márc. 1. Hamvazószerda. Misék után hamvazkodás, és a következõ vasárnap is. Nagyböjtben minden pénteken 17.00-kor keresztút. Márc. 18-án szombaton 9.30-tól a Szegénygondozó Nõvérek nyílt napja. Márc. 25. szombat: Gyümölcsoltó Boldogasszony (misék: 7.00 és 18.00). Márc. 30-ápr. 1.(csütörtök, péntek, szombat) az esti miséken lelkigyakorlatos szentbeszédek. Ápr. 2-án, szombaton a “Lelki nap” 14.30-kor kezdõdik a templomban, és az esti misével zárul. Ápr. 3. Nagyböjt 5. vasárnapja, 15.00: Betegek szentmiséje, utána a szent kenet feladása, melynek feltételei: szentgyónás, szentáldozás. Ápr. 3-5. A betegek felkeresése otthonaikban. Jelentkezés a portán. Ápr. 9. Virágvasárnap. A 10.30-kor kezdõdõ szentmise elején barkaszentelés és körmenet, a szentmisén a Passió éneklése.. Ápr. 13. Nagycsütörtökön reggel nincsenek szentmisék, de 6.30-tól gyóntatás 16.30-tól gyóntatás 17.30 Jeremiás siralmai 18.00 Mise az utolsó vacsora emlékére (nincs gyóntatás) 19.30 Virrasztás (Búcsúbeszéd, végén Kompletorium). Ápr. 14. Nagypéntek 6.30 gyóntatás 8.00 Keresztút 16.30-tól gyóntatás 17.30 Jeremiás siralmai 18.00 Urunk szenvedésének ünneplése, szentáldozás 19.15 Virrasztás (csendben), végén Kompletorium. Ápr. 15. Nagyszombat 6.30-tól gyóntatás 8.00 Jeremiás siralmai. Egész nap szentsír-látogatás. Húsvéti vigília kezdete Püspökiben: 17.00-kor templomunkban: 19.00-kor templomunkban 17.30-tól gyóntatás. Ápr. 16. Húsvétvasárnap 6.00 Görög katolikusok miséje Ápr. 17. Húsvét hétfõn ünnepi miserend, de 9 órakor nem lesz mise.
