A GYÜLEKEZETI MISSZIÓ MODELLJEI. Krisztust hirdetik, és én ennek örülök,sőt még inkább örülni fogok (Fil 1,18)

Steinbach József: A gyülekezeti misszió modelleji

1. oldal

A GYÜLEKEZETI MISSZIÓ MODELLJEI

„Krisztust hirdetik, és én ennek örülök,sőt még inkább örülni fogok” (Fil 1,18) BEVEZETÉS Az Osíris Kiadó két éve megjelentett egy szép kiállítású vaskos egyetemi tankönyvet "Bevezetés a szociológiába" címmel. Ebben a tankönyvben az olvasható, hogy a szekularizáció, az elvilágiasodás, az egyháztól való elfordulás a magyarországi felekezetek között a Református Egyházban tapasztalható a leginkább 1. Ezt számokkal igazolja. Nyilván olyan tudósok jutottak erre a megállapításra, akik objektív eszközökkel vizsgálták a szekularizáció jelenségét az egyes felekezetek tekintetében. Elkeserítő azonban, hogy magyarország jövendő szellemi elitje, tehát a mai egyetemista ifjúság ilyen képet kap Egyházunkról, és egy nehéz vizsga után a tananyagból mindössze annyi maradhat meg egy ifjúban, hogy a reformátusok fogynak, azokat már nem is érdemes komolyan venni. Mindenesetre a tények tények, és a Dunántúlon ezt különösen érezzük, közelebbről a mi egyházmegyénkben is, és az egyházlátogatások során méginkább szembesülünk mind a szekularizációval, mind a fogyással, mind a hittan és ifjúsági munkában jelentkező gondokkal. Több fiataltól hallottam már, hogy a református liturgia sivár, az igehirdetés nem köti le őket, az istentisztelet unalmas és hosszú, a hallgatóság passzív...több élményre, érintettségre vágynának, és mivel ezt nem kapják meg itt, mennek máshová. Persze ez csak egy fajta vélemény a sok megnyilatkozás és elvárás közül -és noha meg vagyok győződve arról, hogy nekünk semmiképpen nem az emberi elvárásokat kell kiszolgálnunk, hanem az Isten Ígéjét igazán és tisztán hirdetünk, tehát az Urat kell

2010.11.11.

szolgálnunk - mégsem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezeket a megynyilatkozásokat ne vegyük komolyan és ne vonjuk le belőle a megfelelő következtetéseket. Egyszóval a dunántúlon a népegyházi kerettel kapcsolatban, a jövőt illetően komoly kérdések mocorognak bennünk. Persze nemcsak Dunántúlon, és nemcsak a falusi gyülekezetekben. Az arányt kell ugyanis figyelni. Lélektanilag bizonyára megnyugtatóbb egy több ezres-tízezres budapesti gyülekezet templomában együtt látni háromszáz embert, mint a Nitrokémia vad ateizmusában megtépázott, és egy katolikus tengerben élő kis fűzfői gyülekezet templomában, az ott árválkodó 20 főt; de mennyiből húsz és mennyiből háromszáz: Ezt azért tartom fontosnak, mert több budapesti testvér kérdezett már meg arról, hogy itt mindig ilyen kevesen járnak templomba? Erre szeretettel elmagyaráztam nekik a százalékszámítást. Egyszóval a népegyházi keret a teli budapesti temoplomokat is szorongatja, mert ez csak a látszat. Nagyobb az istentelen tömeg odakint. Az előadást, amely után a korreferátumot tartom, csupán most hallottam. Arra kértek, hogy a saját gyülekezeti tapasztalataimat és a dunántúli viszonyokat figyelembe vevő gyakorlati modelleket adjak. Éppen ezért, a fentieket figyelembe véve a gyülekezeti missziói modellek közül az első, a legfontosabb: I. IMÁDSÁG ÉBREDÉSÉRT Rudolf Bohren svájci gyakorlati teológus Mission und Gemeinde c. tanulmányában írja, hogy a Szentírásban a misszió elsősorban az Isten műve, a Szentháromság szenvedélye. 2 De ha a misszió az Isten műve (opus dei), lehet-e akkor az Egyház missziójáról, küldetéséréről beszélni. A felelet a Szentírás alapján ennyi? Nem szabad és nem lehet. Az Egyháznak egyetlen missziója lehet, s ez a Szentháromság Isten missziója. Az Egyház a Szentháromság Isten


2. oldal

missziójának üdvtörténeti eszköze, a Krisztus mennybemenetele és a visszajövetele közötti idöben 3. Isten világosságát az egyháznak kell árasztani, de nemcsak befelé, saját tagjai felé, hanem kifelé, az embervilág felé. Ha tehát a missziói a Szentháromság Isten műve, és nem a miénk, mi csak eszközök vagyunk, akkor elsődleges feladatunk az ébredésért való könyörgés. „mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5) – mondja az Úr Jézus Krisztus. Elengedhetetlen az imádság azért, hogy Isten nyissa meg a szíveket az egyházon belül és kívül; hogy elevenítse meg a száraz csontokat (Ez 37, 4-5) és élettel töltse meg a népegyházi keretet, hogy az vonzó legyen a még kint lévők, a sokszor kétségbeesve keresők számára is. Ha ébredésért imádkozunk, a népegyház lelkészeire is gondoljunk. Senki ne értse félre, de érdemes lenne egyszer szembesülni azzal, hogy némely pásztorok mivel töltik az idejüket mondjuk családlátogatás, vagy hitoktatás helyett. Bizonyos fegyelmezetlenségeket kizárólag az egyházban lehet gyakorolni? Mert tény, hogy világi munkahelyről már régen elbocsátották volna őket. De a szolgálatukat szent ügyként végző, ám a sorozatos kudarcoktól megfáradt pásztorok megújulásáért is könyörögnünk kell. Ezt az imádságot ne magányos hősként gyakoroljuk csupán, hanem méginkább a gyülekezet közösségében. A gyülekezet magja Bibliaórákon, imaórákon tudatosan legfontosabb imaszolgálatának tekintse az ébredésért való könyörgést, amely kizárólag Isten ajándéka. Ha Ő nem adja, mi hiába erőlködünk. De ad az Isten Lelket azoknak, akik néki engednek (ApCsel 5,32). Gyülekezetünkben létrehoztunk egy un. „diakóniai és missziói bizottságot”. Ez a bizottság, elnevezésében nemcsak a diakónia és a misszió kapcsolatára utal, hanem elsődleges feladatának tekinti a látogatások és a szeretetszolgálat mellett az ébredésért való könyörgést.

2010.11.11.

II. A GYÜLEKEZETI MISSZIÓ ELSŐ MODELLJE: AMIKOR A MISSZIÓ TÁRGYA A GYÜLEKEZET 1. A DEFINÍCIÓ TISZTÁZÁSA A gyülekezeti misszió kifejezés elsőrenden azt jelenti, hogy a Szentlélek által vezetett misszió tárgya is elsőrenden a gyülekezet. Az itt felsorolt modellek ezzel kapcsolatosak. A gyülekezet tagjainak nagyobb része nincs a keresztyén életnek és hitnek azon a fokán, melyen a Lélek használni tudná kifelé, a nemhívők felé. A gyülekezeti misszió ebben az értelemben a gyülekezetnek önmagára irányuló missziói erőfeszítését jelenti, vagyis a gyülekezet gyülekezetté válására irányuló pneumatikus fáradozást. Mindez a gyülekezet önkritikájából és bűnbánatából fakad, mert ráébredt az Íge igazságára: „az a neved, hogy élsz, és halott vagy” (Jel 3,1). Ennek a szolgálatnak mélyreható bibliai gyökerei vannak pld. a próféták szolgálatában, amely Isten gyülekezetére irányul; a Mt 10,6, a tanítványok kiküldetése egyenesen a gyülekezeti misszió útlevele („menjetek inkább Izráel házának eltévedt juhaihoz”); de Pál apostol levelei is a gyülekezeti misszió beszédes dokumentumai. Az egyháztörténetben a reformáció és az ébredési mozgalmak a gyülekezeti misszió klasszikus példái. A gyülekezeti misszió ilyen értelemben tehát a gyülekezet ébresztését, építését, és aktivizálását jelenti. A gyülekezet ébresztését jelenti, azaz a látszatkeresztyének megtérésre hívását; Krisztushoz hívást, valami ködös, tradicionális vallásosságból. A gyülekezeti misszió jelenti továbbá a gyülekezet lelki házzá építését, imádkozó, bibliaolvasó, Isten akaratát értő, idegen tanításoktól nem megingó, érett építőkövekké faragását; valamint a gyülekezet aktivizálását, vonzó szolgáló közösséggé érlelését.


3. oldal

Az itt említett modellek során azonban kiderül, hogy a gyülekezet misszióját nem lehet teljesen elválasztani attól, amikor a gyülekezet már nem a misszió tárgya, hanem eszköze, tehát amikor a kivülvalók felé fordulunk. A kettő ugyanis összefügg. Az itt felsorolt modellekre így figyeljünk. 2. IGEHIRDETÉS Ezek érdekében először is az igehirdetés misszójáról van szó. Ahol a tiszta Ígét hirdetik, ott megújulások történnek, mert az élő Íge ma is ható Íge (Zsid 4,12). Pál annak örül, hogy Krisztust hirdetik. Ahol pedig Krisztust hirdetik, ott fogadhatják be Krisztust (Fil 1,18). Eduard Thurneysennel együtt vallom a következőket: „-Nincs sürgősebb feladatunk, nincs szabadítóbb cselekedet kerek e világon, mint az igazi prédikáció. A prédikáció emberi szavaink szolgálatba állítása. Ha ebben vagyunk foglalatosak, ámbár magányos és elhagyatott őrhelyen, látszatra reménytelen helyzetben, vesztett csatában, bizonyosak lehetünk afelől, hogy nekünk szólnak Isten Ígéretei: Emberi szavaink az Íge megérkezésének szinterévé válnak… -Az élő Íge mindig nyugtalanító, szokatlan, megütköztető. Nem hagy békén. Nem tudom lerázni. Fenekestül felforgatja megszokott világomat, kilódít a rendes kerékvágásból… A prédikáció nem felelőtlen, következmények nélküli fecsegés, hanem sorsfordító tett… --A világért sem szabad elvontan, magasröptű elvi módon prédikálni. A kérdéseknek nem az elméleti oldalára kiváncsiak gyülekezetünk tagjai. A legszebb értekezés sem pótolhatja az evangélium hirdetését, sőt egyenesen elárulja a ránkbízott ügyet. Az értekezés nyelvét, a kérdések tudományos felvetését és megfogását száműznünk kell a szószékről… -Korunknak, a világnak a sorsa is azon fordul meg, megszólalhat-e Isten Ígéje az Egyházban, vagy sem” 4 Ennyi idézetből is egyértelműen kiderül, hogy a mi feladatunk Krisztus hirdetése: "Ti

2010.11.11.

pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket...". (1.Pt.2:9). Mindezt az Egyházról mondja az Írás. Az Egyház tehát a maga misszióját azáltal tölti be, ha hirdeti Isten hatalmas dolgait. Ha tehát Ígét hirdet. Ha egész egzisztenciája, minden szolgálata Igehirdetés, Jézus Krisztushoz hívás, Jézus Krisztusra mutatás. Ha a misszióval kapcsolatban problémáról beszélünk, akkor mindig itt van a probléma gyökere, nevezetesen, hogy az Egyház nem engedelemes eszköze a Szentháromság Isten missziójának, nem tölti be maradéktalanaul küldetését, és szolgálata sok eseteben nem igehirdetés, Krisztusra mutatás. Az Íge, az igehirdetés lehetősége az a specifikum, amely csak nekünk adatott, és senki másnak. A szociális, karitatív, társadalmi, nemzeti, művészeti., kluturális, zenei, pszichológiai, irodalmi téren mások is tevékenykednek, és lehet, hogy sokkal jobban, mint mi. Az Íge azonban csak Hogyan élünk ezzel? nekünk adatott. Mennyire használjuk ki az igehirdetésben rejlő missziói lehetőségeket? „Igehirdetés” alatt tehát nem csupán a szószéki igehirdetést értjük, de azt is!!! Ezzel kapcsolatban nagyon fontos missziói tényező, hogy a lelkészek szent komolysággal készüljenek az igehirdetésre. És hagyjuk a lelkészeket készülni. Nekem például olyan a heti beosztásom, hogy noha ideális esetben egész héten érik bennem a prédikáció, mégis a szombat az a nap, amit a készülésre tudnék szentelni. De minden szombaton jelen kellene még lenni valahol, hiszen a közegyházi rendezvények – érthetően- ilyenkor vannak. Este fáradtan nekiülni, már csak tűzoltás. Ha pedig ez a nyugodt elcsendesedés elmarad, akkor beszélni ugyan tudunk húsz percig, azzal nincs baj, de ennek semmi köze nincs az igehirdetéshez. Erre mondta Bohren, hogy „bla-bla-bla”. Ha az igehirdetés az egyik legfontosabb missziói eszköz, akkor hagyjuk a lelkészeket készülni. Barth Károly,


4. oldal

homiletikájában hangsúlyozza ezt: „Az egyházi vezetőségnek sokkal több időt kellene biztosítania a prédikátor számára prédikációjának megírására, mert a prédikáció megírása olyan munka, amihez időre van szükség. És az egyházi vezetésnek arra is vigyázni kellene, hogy csak ilyen szorgalmas munkából született prédikációk hangozzanak el a szószéken!” 5 Szintén ide tartozik a liturgikus tér és keret missziói aspektusa. Ez az un. „aranyalma – ezűsttányéron” elv. Az igehirdetés a lényeg, de nem mindegy, hogy milyen a keret. Milyen a gyülekezet éneklése, az istentisztelet liturgiája, hogy néz ki maga a templom – a liturgikus tér. Gyermekkori élményem szülőfalum temploma: a padok alatt döngölt föld, koszos pókhálókkal, a többszázéves megbarnult „ganyé”, ami leesett a cipőtalpakról, a szent takaríthatatlanság, a megsárgult és vizes falak szétlapított rovarok maradványaival, télen a farkasordító hideg – bizony kicsi gyermekként vettem észre ezeket, és összeszorult a szívem, hát így néz ki az Isten háza? Ez is missziós tényező, ki kell mondanunk, nem csupán pénzkérdés. Vagyis ha valaki betér ide, az Ígét hallja és építő benyomások érjék: hogy ne csak betérjen, hanem megtérjen. Az evangélizációt is itt említem, amely a klasszikus meghatározás szerint az alvó egyház ébresztése: Egy évben többször tartsuk, komolyan imádkozzunk érte, alaposan készítsük elő, evangélizáló karizmával rendelkező lelkészt hívjunk, ne felejtsük el az utógondozást sem. 3. LÁTOGATÁS Elsőként hadd idézzem Dr. Czeglédi Sándort, aki szintén rámutat az igehirdetés és a misszió, az igehirdetés és a látogatás kapcsolatára 6: „A hívek pásztori látogatását, a visitatio domestica vel stata-t, amelyet Kálvin olyan fontosnak tartott, és amely Béza szerint szinte hihetetlenül sok gyümölcsöt

2010.11.11.

termett, nálunk általában sohasem végezték kellő buzgósággal. Pedig aki egyénenként nem foglalkozik a gyülekezet tagjaival, az a szószékről sem tud ad personam beszélni. A hűséges pásztori munkát végző igehirdető nemcsak azt tapasztalja meg, hogy saját teológiája és az egyháztagok gondolkozása között gyakran milyen széles szakadék tátong, hanem azt is meglátja, hogy ezt miképpen lehet áthidalni…Ebből következik, hogy a prédikációt meg kell előznie a lelkipásztori munkának” Az idézetre támaszkodva újjhegyre szedtem néhány látogatással kapcsolatos gyakorlati szempontot. Csupán tőmondazokban érintem ezeket. Itt, a népegyházi keretben gondolkozva elsősorban a reformátusnak megkeresztelt egyháztagok meglátogatásáról van szó: 1. Kivétel nélkül mindenkit látogassunk meg, akiről tudunk. 2. Előre jelentkezzünk be. 3. Ahol nem kívánnak látni, ott ne erőszakoskodjunk, és többször ne is próbálkozzunk, hanem imádkozzunk értük, Isten majd teremt alkalmat a megszólításukra. 4. Próbáljunk Ígéről is beszélni, ahol lehet, imádkozni. 5. Népegyházi keretben a lelkészt várják, sok esetben csalódás, ha mást küldünk magunk helyett, a munkatárs inkább könyveljen, hogy mi látogathassunk. 6. A további szükséges rendszeres látogatásoknál, már kérhetjük a munkatársak segítségét. 7. A látogatás során pótolhatatlan információkhoz jutunk, személyes kapcsolat alakul ki. 8. Készítsünk minél teljesebb nyilvántartást. Egy család meglátogatása során újabb és újabb megkereszteltekről – vagy még meg nem kereszteltekről kapunk információt (pld. a szomszéd is az). 4. GYERMEK – FELNŐTTMISSZIÓ

IFJÚSÁGI

–

Itt mindhárom területen egy-egy gyakorlati szempontot említejk csupán. A gyermekmisszió esetében bevált modellem, hogy az iskolákkal és más felekezetekkel egyeztetve mindig személyesen ott vagyok az iskolai BEIRATÁSON. Iskolába minden gyermek jár. Így ez a legkézenfekvőbb, hogy


5. oldal

minden gyermeket elérjek. 1. Ez egy személyes megszólítás, sok esetben beszélgetéssé lesz. 2. A gyermek mellett a szülőt is megszólíthatjuk, aki elkíséri a kis elsőst a beiratásra, így a gyermekmisszió mindjárt felnőttmisszióvá lesz. 3. Iratmisszióval is párosíthatjuk, mert mindig viszek valamilyen ajándékot, képes újszövetséget, szülőnek bibliát (ingyen is kaphatók ilyen kiadványok) 4. Nyilvántartásunk így lesz a legteljesebb. Az ifjúsági misszió tekintetében: 1. Teljes nyilvántartásomból kifolyólag minden református gyermeknek –annak is, aki nem járt hittanra- nyolcadikos korában felajánlom a PÁPAI REFORMÁTUS GIMNÁZIUMBA való jelentkezést. A szülők nagyon örülnek a lehetőségnek: megpróbálják. A gyermek nem jár hittanra, de jó tanuló. Felveszik. A felvételi előtt természetesen a gyermek hittanból már járt előkészítőre. Négy év egy ilyen gimnáziumban nem múlik el nyomtalanul. Közben lekonfirmál és „észre sem veszi, hogy templomba jár”. Sokan lettek így templomos gyülekezeti tagjainkká, szüleikkel együtt. Olyanok, akik előtte csak egy név voltak a számítógépes nyilvántartásban, és semmi több. 2. Nagyon fontos lenne alaposan megvizsgálnunk, akár felülvizsgálnunk a konfirmáció gyakorlatát egyházunkban. Nem ártana a teológiai alapvetés sem. Erről most nem kívánok többet szólni. 3. Ha egy fiatalunk a konfirmáció után más városba megy kollégiumba, értesítsük az ottani lelkészt, kapcsoljuk be az ott folyó ifjúsági munkába. Ugyanis ifjaink e váltásnál szoktak eltünni. 4. Ugyanez lenne érvényes a szolgálati helyünkről elköltözöttekre is. 5. Nagyon fontos lenne az ifjúsági szervezetekkel is felvenni az építő kapcsolatot. 6. A nyári táborozások lehetősége mindenütt adott missziói lehetőség. A felnőtt-misszióval kapcsolatban egy gyakorlati modellt említek: Élő kezdeményezés a Veszprémi Református Egyházmegyében a rendszeres KÖRZETI IFJÚSÁGI BIBLIAÓRÁK beindítása. Ezt már az érettebb ifjak, idézőjelben ifjak, inkább

2010.11.11.

már fiatal szülök számára tartjuk. A 20-40 éves korosztály bibliaórájáról van szó. Így ez az alkalom átmenetet képez az ifjúsági és felnőttmisszió között. Mindig a körzet más helyére szervezzük. Ígére figyelő, imádkozó, de szabad beszélgetést is tartalmazó alkalmak ezek, és szeretetvendégséggel végződnek. Itt több gyülekezetből egybegyülve sokan vagyunk. Ez is építő benyomást kelt. A keresőket van hova hívni, akik többnyire beépülnek a bibliaóra közösségébe, majd a gyülekezetbe is. Az balatonalmádi kéttannyelvű gimnázium több tanárnője is bekapcsolódott, és hozzák diákjaikat is. A Veszprémi Egyetemről is többen járnak. 5. KOINÓNIA A gyülekezeti misszió eszköze a „koinonia”, vagyis amikor a gyülekezet tagjai kisebb, családiasabb közösségekben vannak együtt. Ilyenek a Bibliaórák, imaórák, és szeretetvendégségek. III. A GYÜLEKEZETI MISSZIÓ MÁSODIK MODELLJE: AMIKOR A MISSZIÓ ESZKÖZE A GYÜLEKEZET 1. A MISSZIÓI IGEHIRDETÉS Az evangélizáció az alvó egyház, gyülekezet ébresztése. A missziói igehirdetés azonban az, amikor a gyülekezettel egy földrajzi, gazdasági és politikai közösségben élő kortársaink felé, vagyis a kívülvalók felé hirdetjük az Ígét. Ennek áldott eszközei lehetnek a kazuáliákon, a keresztelőkor, és a médiákban mondott igehirdetések. Felkiáltójellel mondjuk, hogy vegyük észre ezeknek az alkalmaknak a missziói lehetőségeit, és úgy készüljünk rájuk. Vegyük példaként a temetést: 1. Ne búcsúztató, hanem élőknek szóló Krisztusbizonyságtétel legyen, tehát igehirdetés. Minimum döbbenjen rá a hallgatóság: „Hoppá, van valami a dologban!” 7 2.


6. oldal

Egyházjogilag törvényes lehet, de a misszió szempontjából katasztrófális tévedés, a gyászolóktól követelni –akár tíz évre is visszemenőleg is- az egyházfenntartói járulékot. Lehet, hogy kifizeti, de ezzel be is fejezte. Az egészen más helyzet, amikor erre valaki rákérdez, mert van annyira intelligens. Ilyenkor tájékoztatjuk az egyházfentartói járulék mértékéről, és ha adja, elfogadjuk a járulékot. A modell a következő. A gyászolókat Ígével vígasztalni, szeretettel körülvenni, indirekt missziót alkalmazni, anyagi ügyeket nem szóbahozni –a többség erre amúgyis rákérdez-. , és észre sem veszik, hogy egyházfenntartóvá lettek, legkésőbb attól kezdve, hogy pld. a következő körlevéllel kapják a csekket. 3. A temetés után hívjuk meg a gyászolókat a következő vasárnapi istentiszteletre. Ez nem „református gyászmise”, hanem a gyászolók megszólításának lehetősége Isten élő Ígéje által. 4. Temetés után –előre fixált időpontban- látogassuk meg a gyászolókat. 2. MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉGEK Az iszákos, cigány, szórványmisszió köréből, most csak ez utóbbit emelném ki. De nem is úgy, hogy szórványmisszió, hanem „missziói egyházközségek” címszó alatt. Teszem ezt itt azért, mert a szórványok ügye is a missziói egyházközségek létesítésével oldódnak meg. Mire gondolok? A dunántúlon tapasztalat az, hogy a bokrosítás következtében ott, ahol nincs helyben lakó lelkész, a gyülekezet előbbutóbb elsorvad. Egy alapból kellene megoldani a helyben lakó lelkészi állás fenntartását, határidőt szabva: vagyis olyan missziói munkát kellene végezni, hogy mondjuk öt év alatt a gyülekezet életképes legyen. Ekkor ugyanis az alapból való támogatás megszűnik. Ezt a megoldást szokták társítani azzal, hogy a lelkész egy világi diplomát is szerez, és ott lakik a faluban, ellátja a lelkészi teendőket, de mellette mondjuk ő a falu

2010.11.11.

jegyzője is. Megoldásnak valóban megoldás. Nekem mégis kérdőjeleim vannak: egyszerre nem lehet két lovat megülni. Az illető lelkipásztor világi hivatásának élne, és abból élne, a „lelkészség” pedig a hobby szintjére süllyedne. Ez a nagyobb városban a missziói egyházközségek fogalma az új gyülekezetek létesítését jelenti. A misszió szempontjából tarthatatlan, hogy pld. a katolikus többségű, nyolcezres Balatonalmádi Város területén két teljesen különálló református egyházközség van, külön lelkésszel, külön presbitériummal, vagyis teljesen elválasztva, addig százezres nagyvárosokban csak egy… 3. DIALÓGUS A dialógus a posztmodern szekularizált világban az egyik legfontosabb missziói eszköz. E modell alatt nem az ökumenikus dialógusra gondolok, hanem arra, hogy komolyan vesszük: az egyház nem e vilgból való, de e világban van szolgálata. A dialógus azt jelenti, hogy jelen vagyok a világban, tehát nemcsak a keresztyén konferenciákon, hanem a postán, áruházban, szerelőnél, uszodában, konditeremben – jelen vagyok az emberek számára. A személyes, szeretettel teli, empatikus jelenlét fontosságára gondolok, mint korunk elengedhetetlen missziói eszközére. A „megérteni és megértetni” kapcsolatára. Nem mindegy, milyen a dialóguskészségem. A misszió szempontjából egyáltalán nem mindegy. Példaként említem a következő esetet: Esküvőt jöttek bejelenteni. A vőlegény se keresztelve, se konfirmálva, de eljár az eskövő előtti beszélgetésekre, kérdez is, érdeklődő, mégsem hajlandó megkeresztelkedni, mert –őt idézve- eddig is nagyon jól megvolt nélküle, ezután sem kell. De Beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz, szimpátia ébredt…ezért az esküvő után is ott vannak az istentiszteleten, és azóta is, természetesen a keresztség is megtörtént közben. Ma ez az út járható. Ma


7. oldal

már a misszió szempontjából tévedés, ha csupán a feltételekről tudunk beszélni – és látszathatalmunkat élvezve elutasítani. 4. IRATTERJESZTÉS - MÉDIÁK Az iratterjesztés fontosságát már más téma kapcsán említettem. A Lelkészi Hivatalban mindig kell lenni olyan irodalomnak, amely odaajándékozható. Aki csak érdeklődik, és betéved a hivatalba, vagy a templomba, és beszélgetni nincs lehetőség, ne menjen el evangélium nélkül. Ez az indirekt evangélium. Nem tudjuk, mikor szólít meg valakit ilyenformán az Úr! Az iratterjesztés anyagát a terjesztőnek előtte el kell olvasni. Ismerni kell. Nagy a választék. Akármit nem, csak a hitvallásainkkal egyező, építő irodalmat kínáljuk. Érdemes kapcsolatba kerülni az ennek megfelelő Keresztyén Kiadókkal. A gyülekezeti könyvtár fejlesztése és népszerüsítése is ide tartozik. A mádiákkal kapcsolatban csak annyit, hogy a keresztyén műsorokat rendszeresen tegyük ismertté a gyülekezetben (hirdetések, hirdető). 5. BÉKÉNHAGYÁS Alapvető missziói modell, a békénhagyás képessége. Egyszer, maximum kétszer szóljunk, ha vki elmaradt. Többször ne! Miattunk ne menjen át az utca túlsó oldalára senki. Békénhagyni, csak semmi erőszak, de annál több ima, akár konkrét személykért. Jusson eszünkbe: a Szentháromság Isten végzi a missziót, mi csak eszközök vagyunk. Harmadszor majd az Úr szól az illetőnek. A „hogyant” bízzuk rá. Alapvető elvem: Szektába elment híveimnek soha nem szólok. Kevés ilyen van. Éppen azért nem szólok, mert vissza akarom őket kapni. Ez az indirekt misszió. Így működik, amíg szóltam, „kapacitáltam”, győzködtem, addig csak kemény vitákig jutottunk és a szakadék mélyült.

2010.11.11.

Az utcai evangélizációk mindenféle amerikai modelljeit nem tartom szerncsésnek. Itt a misszió leple alatt valami egészen másról van szó. „Istennek abszolút igénye van az életünkre. Krisztus evangéliuma ezért nem egy áru a vallások és világnézetek nagy piacán” 8. Az utcai „show” pedig azzá teszi. BEF: József Attila: Kutya c. verse 9 rámutat arra a lelki éhségre, amely ezredfordulós korunkra méginkább jellemző. Az emberek kiéhezve istendarabkákat keresgélnek, mert a saját erejükből nem is tehetnek mást. Az élő Isten önmagát akarja adni nékik, a gyülekezeti misszió által. A KUTYA Oly lompos volt és lucskos, A szőre sárga láng, Éhségtől karcsú, Vágytól girhes, Szomorú derekáról Messze lobogott A hűvös éji szél. Futott, könyörgött. Tömött, sóhajtó templomok Laktak a szemében S kenyérhéját, miegymást Keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha Belőlem szaladt volna Elő szegény kutya. S a világból nyüvötten Ekkor mindent láttam ott. Lefekszünk, mert így kell, Mert lefektet az este S elalszunk, mert elaltat Végül a nyomorúság. De elalvás előtt még, Feküdvén, mint a város, Fáradtság, tisztaság Hűs boltja alatt némán, Egyszer csak előbúvik Nappali rejtekéből, Belőlünk,


8. oldal

E. Thurneysen: Az Íge szolgálata, Sopron, 1942, 56. és 71.o.

Az az oly-igen éhes, Lompos, lucskos kutya És Istenhulladékot, Istendarabkákat Keresgél.

LÁBJEGYZETEK 1

1924 első fele Íme az alkamas idő, a misszióra. Nosza! De ne felejtsük: Isten a kövekből is tud fiakat támasztani magának (Lk 3,8) Ne az eredményre figyeljünk, hanem csak hirdessük Krisztust, és legyen üdvbizonyosságunk, nemcsak mint egyes szolgának, hanem mint gyülekezetnek is: ebben a harcban velünk az Isten, és h a Ő velünk, kicsoda ellenünk (Rm 8,31). Immánuel (Mt 1,23). Balatonalmádi, 2000. márciusa Steinbach József református lelkész FELHASZNÁLT IRODALOM Andorka Rudolf: Bevezetés szociológiába, Osíris Kiadó, 1997.

a

K. Barth: Homiletik, Zürich, 1966. R. Bohren: Mission (Theol. Ex heute, Nr 102)

2010.11.11.

und

Gemeinde

Dr. Boross Géza: Bevezetés missziológiába, Budapest, 1985.

a

Dr. Boross Géza: Homiletika, Budapest, 1994. Dr. Czeglédi Sándor: Az igehirdető személyisége. Hirdesd az Ígét – az igehirdetők kézikönyve, Református Sajtóosztály Budapest, 1980 József Attila: A kutya – József Attila minden verse és versfordítása, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980. Dr. Németh Dávid: Valláspedagógiai előadások a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi karán, 1998-ban

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osíris Kiadó, 1997. 558. o. 2 Bohren Rudolf: Mission und Gemeinde (Theol. Ex heute, Nr 102) 3 Dr. Boross Géza: Bevezetés a missziológiába, Budapest, 1985, 8. o. Kedves teológiai tanárom, az általam igen tisztelt Boross professzor úr fent megnevezett tanulmányát előadásom alapvető vezérfonalának használtam fel. 4 Thurneysen Eduard: Az Íge szolgálata, Sopron, 1942, 56. és 71.o. 5 Karl Barth: Homiletik, Zürich, 1966, 58.o. 6 Dr. Czeglédi Sándor: Az igehirdető személyisége. Hirdesd az Ígét – az igehirdetők kézikönyve, Református Sajtóosztály Budapest, 1980, 34. o. 7 Dr. Boross Géza: Homiletika, Budapest, 1994, 292. 8 Dr. Németh Dávid: Valláspedagógiai előadások a Károli Gáspár Református Egyetem hittudományi karán, 1998-ban, órai jegyzet. 9 József Attila: A kutya – József Attila minden verse és versfordítása, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980, 177.o.

A GYÜLEKEZETI MISSZIÓ MODELLJEI. Krisztust hirdetik, és én ennek örülök,sőt még inkább örülni fogok (Fil 1,18)

Recommend Documents