A gyermek- és fiatalkori bűnözés szociológiai, kriminológiai vonatkozásai Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ 2015. június 4.
TÁMOP 5.5.7-08/1-2008-0001 Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselői hálózat és civil jogvédő munka fejlesztése
A kutatások forrásai
• A hivatalos bűnügyi statisztikák • Az un. látencia-kutatások + kiegészítve a hivatalos bűnügyi statisztikákkal • A bűnelkövető fiatalok mérése, vizsgálata (aktaelemzés, interjú, kérdőívezés módszerével) Összességében: a bűnelkövetővé válás folyamata össztársadalmi adatok és egyéni életútelemzések által világítható meg
Az életkori görbe
• A kutatások azonos megállapításokra jutnak a bűnelkövetői életkori görbe tekintetében: - a belépési időpont leggyakrabban a 9-10. életév - a bűnelkövetés folyamatos emelkedést mutat a 15-16. életévig - a 17-18. életév között éri el a tetőpontját - a 25. életév környékén a bűnözés üteme törvényszerűen csökkenni kezd.
Az életkori görbe
• A folyamatos mennyiségi emelkedés csak a 15-16. életévig jellemző, • ezt követően a görbe már ciklikus, és • radikális cezúrát jelent a 25. életév. Kutatások: Farrington, Tremblay&Nagin, Laub&Sampson nevéhez köthetők.
A fiatalkor kitolódása
• Masten állítása szerint a kitolódott felnőtté válás újabb lehetőség az egyén számára, hogy az élete fordulatot vegyen. Ez az időszak ablak a változásra, ami lehet pozitív vagy negatív. • Hendry & Kloep kutatásai szerint a későbbi munkavállalás és családalapítás újabb rizikófaktort jelent a bűnelkövetés szempontjából.
Kitérő… Az ifjúság szerepének megváltozása
• A gyermekkor a középkorban bizonytalan fogalom volt • A felvilágosodás és az ipari forradalom idején az élet három elhatárolható szakaszra tagolódott: - Gyermekkor (tanulás időszaka, diákévek) - Felnőttkor (munka, család) - Időskor (a munkavégzés utáni időszak)
Kitérő…Az ifjúság szerepének felértékelődése
• A romantika idején megjelent az ifjúság terminológiája; • Az ifjúság a 20. század végén és 21. század elején felértékelődött: - a gyermekkor részben eltűnt - részben magasztalt öncéllá vált - a cél a ‘holtig tartó kamaszkor lett’
Az életkor szakaszolása
• Eltérő szakaszolást, csoportosítást használnak a - a szociológiai kutatások (KSH) - a különböző jogterületek: - a gyermekvédelem - a polgári jog - a büntetőjog
A bűnelkövetői gyakoriság mérése: prevalence és frequency
• Prevalence fogalma arra válaszol, hogy adott időszakban az egyének milyen arányban vesznek részt a bűnelkövetésben (társadalmi gyakoriság); • Frequency pedig arra ad választ, hogy az adott személy hány bűncselekményt követ el élete folyamán (egyéni életút mérések).
Prevalence
• Philadelphia Birth Cohort Study (1972, Wolfgang): az 1945-ben született fiúk egyharmadával szemben történt rendőri intézkedés az egyén 18. éves koráig • A legtöbb felmérés értelmében a bűnelkövetés a 15-19. életév között éri el a csúcspontját, és a 20-as életévek elején csökkenni kezd (Blumstein et al 1986, Piquero, 2003)
Prevalence
• Cambridge Study in Delinquent Development (Piquero, 2007) - 400 fő elítélési adatainak mérése, South London • a kora tinédzserkortól a tinédzserkor középéig 2%-ról 10%-ra emelkedik a részvétel a bűnelkövetésben • 17. éves korban tetőzik a bűnelkövetési gyakoriság
Prevalence
• CSDD (Piquero, 2007): - 40. életév után radikális csökkenés következik be - elhanyagolható a különbség a bűncselekmények között; • Pittsburgh Youth Study (Loeber, 2008): - Erőszakos bűncselekmények és lopások elemzése; - 7-25 éves korúak körében;
Prevalence
• A legfiatalabb születési kohorszban a letartóztatások 25%-a a 19. életévben következett be súlyos erőszakos bűncselekmény miatt • 10%-a a letartóztatásoknak a 19 évnél fiatalabb korban következett be; • A legidősebb születési kohorszban a letartóztatások 33%--ra a 25. életévig került sor
Prevalence
• A mérés vegyes módszerrel történt: önbevallás és hivatalos statisztikák • A tanulmány megállapította, hogy a születési csoportok – a társadalmi változások függvényében – eltérő aránnyal vettek részt a bűnelkövetésben; • Az egyes bűncselekményekben való részesedés azonban - többé-kevésbé stabilnak mutatkozott:
A bűncselekmény típusok
• A bolti lopások: 7-13 éves korosztályban stabil volt, 14. életévnél tetőzött és 19 fölött csökkenni kezdett • A súlyosabb lopások a 14-15. életév körül érték el a csúcspontot, és a 19. életévnél csökkenni kezdtek; • Az autófeltörések kis korban nem voltak jellemzőek, a 14-17. életév között tetőztek és utána már csökkenést mutatott a számuk; • A hivatalos statisztikák későbbi tetőzésről adtak számot, mint az önbevalláson alapuló eredmények! (Ezt igazolták a saját mérések is!)
Prevalence
• Moffit et al (2001), Új Zéland: - 1000 férfi és nő, 21 éves korig; - önbevallásos mérés (self report) + a szülők megkérdezése + hivatalos statisztikák • Eredmények: a lányok és fiúk részvétele nagyon különböző a bűnelkövetésben, kivéve a tinédzserkor közepén, amikor a lány-fiú részvétel azonos a bűnelkövetésben;
Frequency
• Mérések: Piquero, 2007, Loeber, 2008. • Az éves egyéni elkövetési gyakoriság más képet mutat, mint a prevalence adatok; • Az egyéni elkövetési gyakoriság a késő tinédzser korban tetőzik, és csak nagyon kevés bűnelkövető esetén marad stabil a későbbiekben; - Aminek az oka az, hogy a bűnelkövetői karrier maximum 5-10 évet tesz ki az egyén életében!
Frequency
• Az éves, egyéni elkövetés magasabb a nem-erőszakos bűncselekmények esetében, mint az erőszakos bűncselekmények között; • Az önbevalláson alapuló kérdezések eredménye nagyobb éves bűnelkövetői aktivitást mutat, mint a hivatalos statisztikák;
Folytonosság- Continuity
•
Folytonossági adatok – karrier mérés – rizikó faktorok • 2 állítás, amelyek együttesen igazak: 1. Robins (1978) „A legtöbb antiszociális felnőtt magatartás antiszociális gyermekkori viselkedést feltételez.” 2. Loeber&LeBlanc (1990, 1998): „A legtöbb antiszociális fiatalból nem lesz antiszociális felnőtt.”
Continuity
• Blumstein, 1986: A fiatalkorú elkövetők 30-60%-a felnőttként is elszenvedett legalább egy letartóztatást. • Shannon, 1982: Három születési kohorszban a fiatalkorú elkövetők 31%, 44% és 54%-a bűnelkövetővé vált felnőtt korában is. • Tracy&Kempf-Leonard: 27.000-es mintán vizsgálódva: a korábban fk. elkövetők 32,5%-a követett el bűncselekményt felnőttként is.
Continuity
• Míg! Mindössze a minta 7,6%-a volt olyan, akit felnőttként letartóztattak, korábban viszont nem! • A fiatalkorú elkövetők 67,5 %-a nem folytatta a korábbi életmódját felnőttként; • A nem-elkövető fiatalkorúaknak viszont 92,4%-a nem vált bűnelkövetővé felnőtt korában;
Continuity
• Abban az esetben, ha valakit fiatalkorúként és felnőttként is letartóztatnak szignifikánsan nő az esély arra, hogy felnőttként többször követ el bűncselekményt vagy visszaeső lesz, mintha csak felnőttként kerül sor a letartóztatására. • Felnőttként egy bűncselekményes --65,5%-a azoknak, akik nem voltak korábban letartóztatva; és 45,8%-a annak, akik korábban büntetőeljárás alanyai voltak;
Continuity
• 28,4%-a a visszaesőknek csak felnőttként letartóztatott és 37,7%-a fiatalkorúként is; • A krónikus bűnelkövetőknél ugyanez az arány: 6,1 és 16,6%!!! • Az adatokban nincs szignifikáns különbség a nők és a férfiak, az afrikaiamerikai és a fehér lakosság között!
Continuity
• A folytonossági adatok arról tanúskodtak, hogy a súlyosabb felnőttkorban elkövetett bűncselekmények (rablás, fegyver használat stb.) nagyobb eséllyel feltételez fiatalkori bűnelkövetői hátteret. • Minél több esetben történt letartóztatás fiatalkorúként, annál nagyobb eséllyel lett bűnelkövető felnőttként.
Continuity
• Loeber, 2008. heterogén minta (selfreport, hivatalos statisztika) • 5 súlyos bűncselekményt megvalósító fiatalkorúból egy felnőtt korában is elkövető lett, • aki 10-12 éves korában belépett a bűnelkövetői karrierbe, nagyobb eséllyel lett felnőttként letartóztatott, mint, aki csak 14-15 évesen kezdett el bűnözni.
Continuity
• Több afrikai-amerikai fiúból lett bűnelkövető felnőttként, mint fehérből: • DE!!! A különbségek elhalványodtak a rizikófaktorok elemzésével.
A tinédzserkori bűnelkövetést magyarázó elméletek
• A bűnelkövetés közös pontjainak megtalálása a kutatások feladata. • Öt elméleti alapállás rajzolódik ki: 1. A statikus modell (Glueck&Glueck, Mednick, Hirschi, Moffit, Patterson&Capaldi, Bank etc.) 2. A dinamikus életút elmélet (Akers, Catalano, Farrington, Elliott, Huizinga, Sampson &Laub) 3. Szociál-pszichológiai elméletek(Giordano, Rudolph, Matsueda&Heimer etc)
A tinédzserkori bűnelkövetést magyarázó elméletek
4. Fejlődési pszichopatológiai modell (Chiccetti, Masten, Dahl) 5. A bio-pszicho-szociológiai modell (Huttenlocher, Ramakers, Chugani, Phelps &Maziotta)
A statikus modell
• Egy, maximum néhány tényezőt fogad el a bűnelkövetés okaként. • A gyermekkori életesemények döntő volta mellett teszi le a voksot. • Nem számol a felnőttkori belépéssel. • Korai belépők, akik egész életükben elkövetők. • Késői kezdők, a tinédzser korukra limitált elkövetési forma a jellemző.
Hirschi és Gottfredson selfcontroll elmélete
• Az önuralom döntő volt, a szintje kb. 8 éves korban eldől. • Az elkövetés az élet folyamán stabil, és az életesemények nem befolyásolják – mivel egytényezős a bűnelkövetés. • Azok a fiatalok, akik gyermekkorukban támogató nevelői miliőben nőttek fel, stabil önkontrollal bírnak. • Akiknek a nevelése szegényes, az önkontrolljuk gyenge, és hamar bűnelkövetővé válnak. • Hirschiék szerint ebből univerzális minták olvashatók le, amihez igazodik a bűnelkövetői görbe.
Egyéb magyarázat
Patterson és kollégái: • A korai problémák, amelyek a nevelésben és a családi interakciókban felmerültek, befolyásolhatják a személyiséget, különösen a kényszerítő nevelési módszerek. • A hatások felerősödnek az iskolában: a gyermekekkel való kapcsolatot és az iskolai teljesítményt is befolyásolják. • A progresszív kudarcok együttesen vezethetnek a bűnelkövetéshez, devianciához.
Tipológiai elméletek
• Két fajta elkövető típus különböztethető meg: - early starters (Patterson, Capaldi és Bank, 1991) másképpen life course bűnelkövetők (Moffit, 1993) - late starters (Patterson, 1991) másképpen adolescence limited offenders (1993)
Rizikófaktorok
Belső okok: • undercontrolled temp.3 éves korban • neurológiai abnormalitás • késletett motoros fejlődés • alacsony intellektuális képességek • olvasási zavarok • szegényes memória • hiperaktivitás • alacsony szívverés
Külső okok: • tinédzser, egyedülálló szülő • mentálisan gyenge állapotban lévő anya • kemény és elhanyagoló anya • kemény/durva és fegyelmezetlen nevelés • családi konfliktusok • gyakran változó primary caretakers • alacsony szocioökonómiai státusz • és a kortárs közösség elutasító magatartása
A dinamikus modell
• A statikus modelltől eltérő magyarázatot ad a tinédzserkori bűnelkövetésre • Nem tagadja a gyermekkor meghatározó voltát, azonban nagyobb hangsúlyt helyez az életút során felmerülő változó környezeti kihívásokra. • Három meghatározó tényező van a modell értelmében: fejlődési faktorok, antiszociális magatartás + igazságszolgáltatás.
Fejlődési faktorok
Negatív temperamentum jegyek, • nem megfelelő nevelési stílus, • szegénység és egyéb hátrányok • iskolai kudarcok stb. Ezek a tényezők stabilitást mutatnak az élet folyamán és egymást erősítik.
Korai antiszociális magatartás
•
A bűnelkövetés megszakítja a normális fejlődési ívet, különösen, ha hosszú és komoly bűnelkövetés folyamata. (Paternoster&Nagin) • A bűnelkövetés lerontja a hagyományos intézményekkel való együttműködést: - növeli a bűnelkövetői csoportokban való részvétel esélyét - megerősíti a bűnelkövetést elképzeléseket + iskolából való kiesés, tinédzserkori szülővé válás, instabil munkaerő piaci viszonyok(Krohn, Lizotte&Perez)
Az igazságszolgáltatás rendszerébe való korai bekerülés
• A bűnüldözés rendszerébe való bekerülés: az őrizetbe vétel és a letartóztatás befolyásolja a bűnelkövetési hajlandóságot • A „labeling” befolyásolja az iskolából való kiesést és a többi legális hálózathoz való tartozást.
Magyarázatok a dezisztenciára
• Statikus modell: Spontán • A szexuális, fizikai és erkölcsi/szociális fejlődés kettéválik a tinédzserkorban. A fejlődési folyamatok összekapcsolódnak, akkor a kilépés megtörténik. • Hirschi és G. szerint a dezisztencia teljesen az érés függvénye. • Glueck&Glueck: biológiai érés miatt lépnek ki
• Dinamikus modell: Külső erő hatására - Alapfaktorok gyengék - Több legális hálózathoz tartozás - Szocializációs tényezők változása - A kortárscsoport csökkenő szerepe - Házasság - Katonai szolgálat - Munka
Szociálpszichológiai teóriák
• A szociálpszichológiai elméletek az életesemények egyéni aspektusait vizsgálja, illetőleg azt, hogy az egyes események, magatartások mennyire hatnak vissza a személyiségre (ld. agresszivitás) • Bár a szociálpszichológia elméletek elsősorban az egyéni szintre koncentrálnak, mégis az aktív fél (aktor) és a környezet közötti kapcsolat kerül előtérbe; oly módon, hogy az egyéni attitűd alakulását vizsgálják az életeseményeknél és nem a konkrét kötődést hangsúlyozzák.
Fejlődési modell
• A fejlődést egy olyan dinamikus folyamatként írjuk le, ahol az egyént a sejtjei, a kisközösség és össztársadalmi változók egyaránt befolyásolják, ezért a genetikai állomány, a kora gyermekkori fejlődés és a későbbi környezeti hatások (pl: stressz) egyaránt relevánsak; • Mivel a változók és interakciók száma végtelen, ezért minden indivuduum fejlődése teljesen egyéni; • A fejlődési modell nemcsak a bűnelkövetés, hanem egyéb deviáns magatartások okaira is (ivás) koncentrál, és a devianciát komplex kérdésként kezeli.
Bio-pszicho-szociológiai modell
• A modell arra alapoz, hogy már a prenatális korban nagyon sok tényező befolyásolja az agyi folyamatok fejlődését; a neurális fejlődést a külső emocionális tényezők determinálják; • Az agy fejlődése azonban az élet további szakaszaiban nem áll meg, tehát az érzelmi tényezők az agyi funkciók és diszfunkciók kialakulását érintik, mivel a szürke állomány egész életünk folyamán képlékeny rendszerként funkcionál.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
TÁMOP 5.5.7-08/1-2008-0001 Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi képviselői hálózat és civil jogvédő munka fejlesztése
