A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei

A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei


szerkesztők Markó Bálint és Sárkány-Kiss Endre

Kolozsvári Egyetemi Kiadó Kolozsvár, Románia 2011

Apáthy Könyvek

Készült a Szülőföld Alap (595/2011) támogatásával

Lektorálta: dr. Hartel Tibor, dr. Pap Péter László, dr. Ruprecht Eszter, dr. Ujvárosi Lujza

© Markó Bálint és Sárkány-Kiss Endre, 2011

Borítóterv és műszaki szerkesztés: László Zoltán Universitatea „Babeş-Bolyai” Presa Universitară Clujeană Director: Codruţa Săcelean str. Haşdeu nr. 45-51 400371 Cluj-Napoca, ROMÂNIA Tel./fax: (+40)-264-597-401 E-mail: [email protected] http://www.puc.ubbcluj.ro/


Adatok a vaslábi védett Fenékláp és Szenéte (Gyergyói-medence, Hargita megye) környékének hangyafaunájához

Német Enikő*, Szász-Len Anna-Mária és Markó Bálint

Cím/Address: Taxonómiai és Ökológiai Tanszék, Biológia és Geológia Kar, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Klinikák u. 5-7, 400006 Kolozsvár, Románia, *[email protected].

Abstract – Myrmecofaunistic investigations were carried out in the marshland-complex between Senetea and Voslobeni localities in the Giurgeului Depression, where a major Nature 2000 protected site is also located. A total of 30 species were identified, out of which four species are of major relevance: Formica exsecta, Lasius sabularum, Myrmica gallieni, and M. vandeli. One of the largest European F. exsecta supercolonies is found here. This is the second location where L. sabularum can be found in Romania. The area is also one of the few locations where M. gallieni and M. vandeli can be found. The 29 ant species that we identified show, that the region has a relatively rich fauna, as this number represents approximately 25% of the Romanian myrmecofauna. Kulcsszavak – hangyák, Formica exsecta, Lasius sabularum, Myrmica gallieni, Myrmica vandeli, láprét, Szenéte, Vasláb, Gyergyói-medence.

Key words – ants, Formica exsecta, Lasius sabularum, Myrmica gallieni, Myrmica vandeli, marshland, Senetea, Voşlobeni, Giurgeului Depression.

Bevezetés Hangyák mindenhol előfordulnak a Földön, ahol rovarok egyáltalán csak élhetnek, hiszen kitűnően alkalmazkodtak a legkülönbözőbb életfeltételekhez. Első maradványaik körülbelül 100 millió éve a Krétából maradtak fenn, és ezek már bizonyíthatóan euszociális fajoktól származnak (Wilson és Hölldobler 2005). Becslések szerint a Földön kb. 20000 hangyafaj élhet (Czechowski és mtsai. 2002), ebből Wilson és Hölldobler (2005) szerint hozzávetőlegesen 11000 faj ismert. Európában kb. 600 faj (Czechowski és mtsai. 2002), míg Romániában feltételezések szerint 120-130 faj lehet jelen (Markó és mtsai. 2006). Erdély, illetve a jelenlegi Románia területén mürmekológiai kutatásokra már az elmúlt századokban sor került, de ezek többnyire nélkülözték a rendszerességet a XX. század második fele kivételével (Markó és mtsai. 2006). Az első adat, amelyről tudomásunk van, 1853-ból származik, Gustav Mayrtól. Ugyancsak a 19. században gyűjtött Erdélyben Carl Fuss, valamint később Frivaldszky János és Mocsáry Sándor. A XX. század elején Eugen Worrel, Arnold Müller és Röszler Pál is végzett hangyafaunisztikai kutatásokat. A XX. század közepétől elsősorban Wilhelm Knechtel és később Dinu Paraschivescu foglalkozott mürmekológiai vizs-

120

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája gálatokkal Romániában, és ezen belül Erdélyben is (Markó és mtsai. 2006). A szórványos kutatások következtében Románia, és ezen belül Erdély területén található fajok listája mai napig sem nevezhető teljesnek, hiszen számos olyan régió létezik, amelyet alig vagy egyáltalán nem kutattak, mint például Románia nyugati határmenti részei így Arad, Bihar, Szatmár, valamint Temes megye hangyafaunájáról keveset tudunk, de Hargita megye és ezen belül a Gyergyói-medence is ide sorolható. A rendszertelen vizsgálatok következtében a 20. század második felében mindössze 78 fajt tartottak számon Romániában (Paraschivescu 1978), ami – Románia változatos élőhelyeit és földrajzi helyzetét figyelembe véve – indokolatlanul alacsonyabb volt a környező országok faunájánál. A XX. század végén illetve 2000 után végzett intenzívebb kutatásoknak köszönhetően a fenti fajszám azonban 2006-ban elérte a 103-at (Markó és mtsai. 2006), viszont ez a szám továbbra is alacsonynak mondható, hiszen más, hasonló jellegű vagy szomszédos európai országokban ennél lényegesen több faj ismert (Markó és mtsai. 2006). Később újabb öt fajjal gazdagodott a fajlista (Markó 2008a, b, IonescuHirsch és mtsai. 2009, Markó és mtsai. előkészületben), de még a 109 fajt tartalmazó lista is rövidnek tekinthető. Elsődlegesen a kriptikus és a parazita életmódú, valamint a szubmediterrán jellegű fajok hiányoznak a listáról (Markó 2008a). A hangyákat több szempontot figyelembe véve is érdemes kutatni. Az egyik legfontosabb szempont a hangyák használhatósága biomonitoring jellegű vizsgálatokra (Agosti és mtsai. 2000). Minden ilyen jellegű vizsgálatnak azonban alapfeltétele a szűkebb régió faunájának, azaz a fajkészletnek az ismerete (Csősz és mtsai. 2001, Markó 2008a, Tăuşan és Markó 2009). Egy terület jellemzésére a különböző fajlistákon túl, a különböző fajok által alkotott közösségek viszonyai is használhatóak, ugyanis nemcsak a fajok jellemezhetőek az élőhelyeik által, hanem az élőhely is jellemezhető az ott található közösség minőségi és mennyiségi viszonyai által (pl. Majer 1996, Ottonetti és mtsai. 2006). Az általunk vizsgált Szenéte és Vasláb között elterülő, láp-komplexum és szűken vett környéke különleges területnek számít, hiszen mozaikos jellege számtalan érdekes és ritka növény- és állatfajnak biztosít élőhelyet (lásd jelen kötet tanulmányai). Mindezeknek köszönhetően a korábban már védett vaslábi Fenékláp körül nemrég egy nagyobb Natura 2000-es védett területet jelöltek ki, valamint a tágabb környék madárvédelmi szempontból is fontos területként nyilvántartott. Hangyafaunisztikailag mindenképpen érdekes területnek számít, hiszen itt él a hatalmas szuperkolóniákat létrehozni képes Formica exsecta hangyafaj is (Erős és mtsai. 2009), amelynek hazai előfordulásáról csupán szórványos adataink vannak. Ugyanakkor a Myrmica vandeli hangyafajt is innen jelezték először Romániára nézve (Markó 1999). A terület különleges jellege ellenére eddig azonban még nem született egyetlen összefoglaló fajlista sem a környéken előforduló hangyákról, habár egyes élőhelytípusok hangyaközösségeire vonatkozóan már születtek elemzések (Gallé és mtsai. 2000, Markó és mtsai. 2004). Jelen tanulmány célja tehát az eddig publikált adatok összegyűjtése illetve le nem közölt faunisztikai kutatások eredményeinek listázása. Anyagok és módszerek

Hangyafaunisztikai felméréseinket a Hargita megyei Szenéte telep (Gyergyóújfalu község) valamint Vasláb falu környékén végeztük. Vizsgálati területünk a Gyergyói-medencében helyezkedik el, amelyet a Hargitai-havasok, a Gyergyói-havasok és a Görgényi-havasok koszorúja zár közre. Jelen tanulmány


alapjául a 2004–2010 között gyűjtött feldolgozatlan anyag szolgált, valamint a szórványközlések adatai (Markó 1999, Markó és mtsai. 2004). A gyűjtések nagyrészt egyeléssel történtek, de talajcsapdák kihelyezését is alkalmaztuk, valamint a lápkomplexum bizonyos élőhelytípusaiban két méteres sugarú minatvételi körök révén mértük fel a hangyafészkek denzitását. Az ilyen módon vizsgált élőhelytípusok a következőek voltak: zsombéksásos (Caricetum elatae), tőzegmohás nádas (Phragmiti communis-Sphagnetum recurvi), vérfüves (Sanguisorba officinalis) láprét, rekettyés-vörös csenkeszes gyep (Agrostio-Festuceto rubra), lucos tőzegmohás láp (Sphagno girgensohnii-Piceetum), kiszáradó mészkerülő kékperjés rét (Junco-Molinietum), gyapjúsásos láprét (Carici flavae-Eriophoretum latifolii). A fészekdenzitásmérések szolgáltatták az alapot egyes fajok esetében a lokális élőhelypreferencia megállapításához. A fajok azonosítását Czechowski és mtsai. (2002), Seifert (2007), valamint Radchenko és Elmes (2010) határozókulcsai alapján végeztük. A hangyafajok nevezéktani listájának összeállításánál Bolton és mtsai. (2006), valamint Radchenko és Elmes (2010) munkáját vettük alapul. Eredmények

Összesen 30 hangyafajt azonosítottunk, s ezek közül négy különösen figyelemreméltó: a Formica exsecta, a Lasius sabularum, a Myrmica gallieni, valamint a M. vandeli.

A Formica (Coptoformica) exsecta Nylander, 1846 Európában őshonos faj. Elterjedési területe Angliától Kelet-Szibériáig, valamint Dél Európától Svédországig húzódik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában viszonylag kevés helyről ismert: Gura Zlata (Gura Zlata, Hunyad megye, Dieter és Paraschivescu 1968), Hátszeg (Haţeg, Hunyad megye, Paraschivescu 1972a, 1976), Topánfalva (Câmpeni, Fehér megye, Paraschivescu 1982); Szováta (Sovata, Maros megye, Paraschivescu 1972b). Territoriális hangyafaj, azaz mind a táplálékforrást, mind a táplálékhoz vivő ösvényeket és a közöttük húzódó területet védi (Czechowski és mtsai. 2002). Nászrepülés július és augusztus között történik. Fészekhasadással hatalmas többfészkes rendszereket, ún. szuperkolóniákat alakított ki a vaslábi Fenék rétláp Natura 2000 természetvédelmi terület határában kiszáradó mészkerülő kékperjés lápréteken, s ezek közül az egyik Európa szinten a legnagyobb szuperkolóniájának számít (Erős 2010).

A Lasius (Chthonolasius) sabularum (Bondroit, 1918) megtalálható az Észak Palearktikumban egészen a Skandináv félszigetig. Európában előfordul Spanyolországban (Collingwood 1991), Franciaországban (Bondroit 1918), a Brit szigeteken (Collingwood 1991), Belgiumban (Dekoninck és Vankerkhoven 2001, Boer és mtsai. 2003) Hollandiában (Boer és mtsai. 2003, Boer 2005), Németországban (Seifert 1988, 2007), Ausztriában (Glaser 2001, Steiner és mtsai. 2002), Olaszországban (Glaser 2008), Csehországban (Seifert 1988), Szlovákiában (Seifert 1988, Bezdečka 1996), Szlovéniában (Bračko 2000, 2007), Finnországban (Paukkunen és mtsai. 2009) és Lengyelországban (Borowiec 2010). A L. mixtus-al együtt a legkevésbé termofil Chthonolasius fajnak számít (Seifert 2007). Időszakosan szociálparazita kapcsolatban élhet a L. niger-el, de valószínűleg más Lasius s. str. fajokkal is (Seifert 2007). Fészkeit napsütötte helyeken építi, lombhullató erdők

121

122

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája környékén akár kő alatt is előfordul. Nászrepülésére augusztusban és szeptemberben kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területéről eddig két lelőhelyét ismertük: Bucsony (Bucium, Bihar megye) és Detunáta (Detunata, Fehér megye) helységekből (Seifert 1988). A vizsgálati területen egy vérfüves gyepen találtuk meg, egyelőre ritka fajnak számít.

A Myrmica gallieni Bondroit, 1920 széles körben elterjedt hangyafaj. A lombhullató és a vegyes erdők övezetében fordul elő. Elterjedésének sarokpontjai Közép-és Kelet-Európa, Nyugat-Szibéria, Svédország, Finnország, Oroszország, valamint Bulgária déli része. Higrofil, termofil és fakultatív halofil faj, tipikus élőhelyei a nedves rétek és mocsarak, gyakran találhatjuk szikes területeken. Elárasztott tengerparti réteken vagy akár a homokdűnéken is előfordulhat (Radchenko és Elmes 2010). Kolóniái nagyok, több ezer egyed alkotja. Nászrepülés augusztusban és szeptemberben (Czechowski és mtsai. 2002). Romániára nézve új fajnak számít (Markó és mtsai. előkészületben). A vizsgált lápkomplexumban a Myrmica gallieni-t a nedves vérfüves élőhelyeken találtuk meg, ezen kívül ismert még Kolozsvárról, a kolozsvári Szénafüvekről és Zilahról is (Markó és mtsai. előkészületben).

A Myrmica vandeli Bondroit, 1920 nagyrészt hegyvidéki faj, több európai országból is ismert: Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Svájc, Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, a volt Jugoszlávia területéről (Radchenko és Elmes 2003), Spanyolország (Espalader 2008) és Finnország déli része (Seifert 2007). Általában élőhelyein alacsony fészekdenzitásban fordul elő, ugyanakkor kutatási területünkön a Myrmica vandeli-t nagy fészeksűrűségben találtuk. Romániára nézve Szenéte környékéről jelezték először (Markó 1999), ezen kívül megtalálták még Magyarsárd (Şardu, Kolozs megye) település közelében is (Tartally és mtsai. 2008). E hangyafaj viselkedése, élőhelypreferenciája egyelőre kevéssé ismert, különböző élőhelyeken találtuk meg, mint a rekettyés-vörös csenkeszes típusú gyepekben, zsombéksásosban, vérfüves lápréteken, tőzegmohás nádasban, kiszáradó kékperjés lápréteken. Nászrepülése augusztusban és szeptemberben történik (Czechowski és mtsai. 2002). A vizsgált lápkomplexumban a legnagyobb fészekdenzitású és ezáltal leggyakoribb Myrmica faj volt. Ritka volta és speciálisabb élőhelyigénye miatt veszélyeztetett fajnak számít. Még nem egyértelmű, hogy fakultatív parazita módon alapít-e kolóniákat M. scabrinodis fészkekben, vagy sem (Czechowski és mtsai. 2002). A többi faj rövid jellemzése Dolichoderinae alcsalád

Dolichoderus quadripunctatus (Linnaeus, 1771) Közép és dél európai elterjedésű faj ezen kívül megtaláljuk Kelet-Európa középső részén, Kaukázusban valamint Nyugat-Szibéria déli részén (Czechowski és mtsai. 2002). Főleg meleg, napos, erdővel borított helyeken fordul elő. Dendrofil faj, fatörzsekben található fészke. Nászrepülése júliusban történik (Czechowski és mtsai. 2002). A D. quadripunctatus kevés helyről ismert Románia területéről. A vizsgálati területen kiszáradó mészkerülő kékperjés lápréteken található fákon fordul elő.


Myrmicinae alcsalád

Leptothorax acervorum (Fabricius, 1793) A boreális övezetben elterjedt faj, de Dél-Európa hegységeiben is megtalálható. A tundra egyik jellegzetes hangyafaja. A mérsékelt égövön száraz és világos tűlevelű erdőkben gyakori, de előfordul tőzeglápokban és néha szárazabb hegyi, hegylábi gyepekben is. Nászrepülésére július és augusztus között kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Nálunk hegyvidéken gyakorinak számít. A vizsgálati területen előfordul kiszáradó kékperjés lápréteken, kiszáradt fatuskókban fészkel.

Manica rubida (Latreille, 1802) Közép- és Dél Európában, Kis-Ázsiában, a Krím félszigeten valamint a Kaukázus hegységeiben elterjedt. Tipikus hegyvidéki faj, 500 és 2000 méter tengerszint feletti magasságban található meg. Agresszív, nagy kolóniákat hoz létre. Nászrepülése tavasszal (április) vagy ősszel (augusztus–szeptember) történik (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén, több helyről is ismert. A vizsgálati terület szélén, lucos erdők irtáshelyein, napos, szárazabb foltokban fordul elő.

Myrmica lobicornis Nylander, 1846 Európa déli részén elterjedtebb. Fenyőerdők oligotóp faja, de megtaláljuk vegyes erdőkben, kaszálókon, réteken. Moha, avar vagy kövek alatt találhatóak a fészkeik. A nászrepülés július és augusztus hónapokra esik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában viszonylag gyakori. A vizsgálati területen különböző típusú élőhelyen találjuk meg, mint rekettyés-vörös csenkeszes gyepen, kiszáradó kékperjés lápréten, valamint száraz kékperjés lápréten.

Myrmica rubra (Linnaeus, 1758) A faj ismert Európa és Ázsia szinte egész területéről, Portugáliától, Kelet-Szibériáig és Észak-Olaszországtól Észak-Finnországig mindenhol megtalálható. Ritkának számít a Kaukázusban és Közép-Ázsia hegyeiben. Az Amerikai Egyesült Államokban behurcolt invazív fajként tartják számon. Euritóp és higrofil faj. Változatos élőhelyeket kedvel, a Kárpát-medencétől nyugatra inkább nedves gyepekben fordul elő, a Kárpát-medencében és attól keletre inkább erdei fajnak számít, illetve a hegyvidéken lápi fajnak. A nászrepülésre augusztusban és szeptemberben kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén több helyről is ismerjük. A vizsgált területen is gyakorinak számít, a gyapjúsásos lápban és a kiszáradó kékperjés lápréten találtuk meg. Myrmica ruginodis Nylander, 1846 A faj egész Európában jelen van, ugyanakkor megtaláljuk Szibériában, Távol-Keleten és Japánban is. Politóp, főleg dombvidéken és hegyvidéken fordul elő. Nászrepülése augusztusban és szeptemberben történik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániai elterjedése is széleskörűnek bizonyul. A vizsgált lápkomplexumban sem számít ritka fajnak, a gyapjúsásos lápban valamint a tőzegmohás nádasban viszonylag gyakori. Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Európában széles elterjedésű faj, de Oroszországban és a Kaukázusban is jelen

123

124

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája van. Xerotermofil faj, kedvelt élőhelyei az enyhén száraz és meleg területek. Augusztus és szeptember között kerül sor a nászrepülésre (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában gyakori fajnak számít. Az általunk vizsgált területen azonban viszonylag ritka, csak a kiszáradó kékperjés lápréteken találtuk meg nagyon alacsony fészekdenzitásban.

Myrmica schencki Viereck, 1903 Elterjedési területe Észak-Európától Olaszországig húzódik. Száraz élőhelyeken találjuk meg, kedveli a nyílt terülteket, valamint a ligetes erdőket, erdőszéleket is. Nászrepülése augusztus és szeptember között történik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában gyakori faj. A vizsgálati területen a kiszáradó kékperjés lápréteken és rekettyés-vörös csenkeszes gyepben fordul elő, viszonylag gyakori faj.

Myrmica scabrinodis Nylander, 1846 Euro-szibériai faj. Európában, Kelet-Szibériában és Közép-Ázsiában fordul elő. A nedves élőhelyeket kedveli, mint lápok, láprétek, nedves erdőszegélyek, cserjések. Nászrepülése július és október között van (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén s ezen belül a vizsgált lápkomplexumban egyike a leggyakoribb Myrmica fajoknak. A vizsgálati területen fészekdenzitásban és ezáltal előfordulási gyakoriságban a M. vandeli-vel vetekszik. Különböző típusú élőhelyen gyűjtöttük: reket�tyés-vörös csenkeszes gyepekben, zsombéksásosban, vérfüves réteken, kiszáradó mészkerülő kékperjés lápréteken. Tetramorium cf. caespitum (Linnaeus, 1758) Széles elterjedési terület jellemzi, az egész Palearktikumban jelen van, sőt az Amerikai Egyesült Államokba is behurcolták. Kedvelt élőhelyei főleg a nyílt, napos és száraz területek. Nászrepülésére júniusban vagy júliusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában gyakori fajnak számít, a vizsgált területen is viszonylag gyakori faj, főleg kiszáradó kékperjés lápréteken gyűjtöttük. Formicinae alcsalád

Camponotus herculeanus (Linnaeus, 1758) Egész Európában előfordul, valamkint Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, Észak-Kazahsztánban és Nyugat-Szibériában is megtalálható. Erdőlakó, inkább a tűlevelű erdőkben találhatjuk meg, elsősorban hegyvidéki fajnak számít, az alföldön és dombvidéken előforduló C. ligniperda-t váltja. Júniusban rajzik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában több helyről ismerjük. A vizsgált területen gyakorinak számít, fatörzsekben, tuskókban fordul elő.

Camponotus vagus (Scopoli, 1763). Egész Európában elterjedt, viszonylag gyakori faj. Erdei, megtalálhatjuk mind a lombhullató, mind a tűlevelű erdőkben, bár inkább az előbbiekben fordul elő. Nászrepülése júliusban, valamint augusztusban van (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén sem számít ritkának. A vizsgált területen, napos erdőszéleken fatuskókban fordul elő.


Formica cinerea Mayr, 1853 Észak-Európában, Közép- és Kelet-Európában viszonylag gyakori, de a Balkán félszigeten is előfordul, valamint Krím félszigeten és a Kaukázusban is. Főleg nyílt napos élőhelyeket kedvel, megtalálható a homokdűnésektől Kelet-Közép-Európa városaiig. Tipikusan zavaráskedvelő faj. Agresszív és viszonylag nagy kiterjedésű kolóniákat képes létrehozni. Nászrepülése július végén vagy augusztus elején történik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában gyakori fajnak számít, elsősorban lakott területeken, közutak és vasutak mentén fordul elő. A vizsgált terület környékén elsősorban a közutak és a vasút mentén, illetve egyéb, antropikus eredetű zavarásnak kitett helyeken fordul elő, a lápkomplexumban nincs jelen. Formica cunicularia Latreille, 1798 Európában közönséges faj, egészen a Kaukázusig és Kis-Ázsiáig jelen van. Szinte minden élőhelytípusban megtalálhatjuk, a nyílt homokos dűnéktől a mészköves lejtőkig, a legelőktől az erdei tisztásokig, de az emberi településeken is gyakori. Nászrepülésére augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén az egyik leggyakoribb fajnak számít. A vizsgált lápkomplexumban is gyakran megtalálható különböző élőhelyeken: a rekettyés-vörös csenkeszes típusú gyepben, a vérfüves réteken, kiszáradó kékperjés lápréteken.

Formica fusca Linnaeus,1758 Transzpalearktikus elterjedésű faj Európában, Közép-Ázsiában és a Kaukázusban fordul elő. Élőhelyei nagyon változatos skálán mozognak: a száraz homokdűnéktől kezdve az erős napsütésnek kitett lejtőkig mindenhol előfordulhat, viszont megtalálhatjuk a sűrű és nedves erdőkben is. Nászrepülése július végén és augusztusban történik (Czechowski és mtsai. 2002). Nálunk is nagyon gyakori dombvidéktől alacsony hegyvidékig. A vizsgált területen a kiszáradó kékperjés réteket szegélyező erdősávokban, bokros foltokban van jelen.

Formica clara Forel, 1886 A faj elterjedt Európától Közép-Ázsiáig. Tipikusan sztyeppi faj. Nászrepülésére augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén szintén gyakorinak tekinthető, habár viszonylag kevés adat áll rendelkezésünkre taxonómiai helyzetének recens tisztázása miatt (Seifert 2007). A vizsgált területen kiszáradó kékperjés lápréten találtuk gyakrabban. Formica pratensis Retzius, 1783 Elterjedési területe széles, Európában gyakori faj. A száraz, napsütötte élőhelyeket kedveli, erdei tisztásokon, legelőkön valamint kaszálókon fordul elő. Rajzására július második felében valamint augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén gyakori fajnak számít. A vizsgált lápkomplexumban és környékén is előfordul kiszáradó kékperjés lápréteken. Formica rufibarbis Fabricius, 1793 Megtaláljuk Európában szinte mindenhol, de Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és a Kaukázusban is jelen van. Nyílt, száraz és napsütötte élőhelyeket kedvel. A nászrepülésére június végén, illetve július elején kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén gyakori fajnak tekintjük. A vizsgált területen előfordul kiszáradó kékperjés lápréteken.

125

126

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája Formica sanguinea Latreille, 1798 Transzpalearktikus faj. A nyílt területeket kedveli, de ligetes erdőkben is megtaláljuk, főleg napos tisztásokon. Fakultatív rabszolgatartó, agresszív hangyafaj. Nászrepülése júliusban és augusztusban történik (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában, s ezen belül a tanulmányozott területen gyakori faj, megtaláltuk a rekettyés-vörös csenkeszes típusú gyepben és a kiszáradó kékperjés lápréteken. Lasius alienus (Förster, 1850) Transzpalearktikus faj, megtalálható Európában, Kis-Ázsiában és Kaukázusban is. Oligotóp, száraz gyepekben fordul elő, valamint sziklás területeken. A nászrepülésre júliusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén gyakori fajnak számít, a tanulmányozott lápkomplexumban és környékén azonban viszonylag ritka. Lasius emarginatus (Olivier, 1792) Európában elterjedt, de a Kaukázusban és Kis-Ázsiában is előfordul. Melegkedvelő faj, napsütött sziklás élőhelyeken találkozhatunk vele, nászrepülése júliustól augusztusig történik (Czechowski és mtsai. 2002). Erdélyben nem számít egy túlzottan gyakori fajnak. A vizsgálati terület környékén kifejezetten ritka, Vasláb falu közelében fordul elő. Lasius flavus (Fabricius, 1782) Transzpalearktikus faj. Nyitott napos gyepeken fordulnak elő. Nászrepülésére júliusban és augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Gyakori fajnak számít Romániában és a vizsgálati területen is. Itt a rekettyés-vörös csenkeszes gyepben, vérfüves réten, kiszáradó kékperjés lápréteken fordul elő nagy fészeksűrűségben.

Lasius niger (Linnaeus, 1758) Széles elterjedésű faj a palearktikumban. Száraz és nyílt élőhelyeken fordul elő, zavarástűrő. Nászrepülésére júliusban és augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén gyakori faj. A Szenéte és Vasláb közötti lápkomplexumban a gyakori fajok közé soroljuk. Megtaláltuk a rekettyés-vörös csenkeszes típusú gyepben és kiszáradó kékperjés lápréteken.

Lasius paralienus Seifert, 1992 Elterjedési területe Nyugat- valamint Közép-Európa, és Kis-Ázsia, de valószínű, hogy szélesebb a tényleges elterjedése. Oligotóp faj, száraz löszös területeket kedvel. Kifejezetten zavarástűrő. sőt -kedvelő, intenziven művelt mezőgazdasági területek domináns faja, emberi településeken is nagyon gyakori. Nászrepülésére augusztusban kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Több helyről ismert Románia területéről és a vizsgálati terület környékén is gyakorinak számít.

Lasius platythorax Seifert, 1991 Széles elterjedésű palearktikus faj. A nedvesebb, árnyékosabb élőhelyeket kedveli. Nászrepülésére júliustól augusztusig kerül sor (Czechowski és mtsai. 2002). Romániában a gyakori fajok közzé soroljuk, dombvidéki és hegyvidéki erdők, hegyvidéki lápos nyílt területek jellegzetes faja. A vizsgált területen megtaláltuk


a kiszáradó kékperjés lápréteken, a gyapjúsásos lápban, és a nádas-tőzegmohás, valamint a lucos-tőzegmohás élőhelyeken.

Polyergus rufescens (Latreille, 1798) Elterjedési területe Közép- és részben Dél-Európa, Kelet-Európa déli része, Kaukázus, Nyugat-Szibéria és Észak-Kazahsztán. Obligát rabszolgatartó hangya, a rabszolgafajok a Formica génusz Serviformica szubgénuszába tartoznak: F. cinerea, F. clara, F. cunicularia, F. fusca, F. rufibarbis stb. A száraz és napos élőhelyeket kedveli (Czechowski és mtsai. 2002). Románia területén nem számít nagyon gyakori fajnak, bár szinte mindenhol jelen van az alföldön és a dombvidéken. A vizsgálati területen kifejezetten ritka. Következtetések

Az általunk azonosított 30 faj relatív gazdag faunára utal, hiszen Romániában az eddig leírt 107 faj (Ionescu-Hirsch és mtsai. 2009) 25%-át megtaláltuk a Szenéte és Vasláb közötti lápkomplexumban. Ha figyelembe vesszük, hogy az Erdélyi Mezőségen felhagyott parlagokon összesen 22 fajt azonosítottunk (Német és mtsai. előkészületben) akkor a 30 hangyafaj alapján mindenképpen gazdagnak mondható a Szenéte és Vasláb közötti húzódó lápkomplexum és környéke. Markó (2008a) a Szatmár megyei Mezőfény környékére vonatkozó vizsgálata során, ahol egymástól jóval eltérőbb élőhelytípusok faunáját vizsgálta (vegyes erdő, erdőszéli homokdűnés, homoki gyep) összesen 29 fajt azonosított. Hasonlóan kis léptékű vizsgálat során Szeben környékén szintén viszonylag kevés fajt azonosítottak, ös�szesen 23-at (Tăuşan és Markó 2009). Ugyanakkor, ha a sztánai völgy környékén azonosított fajok számával (54) hasonlítjuk össze az általunk vizsgált terület faunáját, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a fajlista viszonylag szegényes (Markó és Csősz 2001). Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban, hogy a jelen tanulmány keretében vizsgált terület elsődlegesen nedves, lápos élőhelyek mozaikja, amely specifikus körülményeinek köszönhetően csak bizonyos hangyafajok megtelepedését és fennmaradását teszik lehetővé. A restriktív élőhelykörülmények elsődlegesen esősebb periódusban válnak nyilvánvalóvá, hiszen ilyenkor a lápkomplexum egyes részei szinte teljes mértékben víz alá kerülhetnek, illetve a többi területen is igen magas a talajvízszint. Figyelembe véve ezeket a tényezőket különösen felértékelődik a 30-as hangyafajszám, s ezen belül is a nyolc Myrmica faj jelenléte, mivel ezek együtt arra utalhatnak, hogy a lápkomplexum viszonylag zavartalan, természetes láprétekből áll. Mindez annak köszönhető, hogy a területen évszázadok óta legfennebb kaszálás és közepes illetve alacsony intenzitású hagyományos legeltetés zajlik, s ennek a tájhasználati formának a fenntartása kívánatos a hangyafauna értékeinek megőrzése szempontjából is. Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozunk mindazon hangyászoknak, akik kutatásaikkal hozzájárultak a fajlista bővüléséhez: Csata Enikőnek, Czekes Zsoltnak, Erős Katalinnak, Gallé Lászlónak, Gál Csillának, Kiss Klárának és Kóbori Ottiliának. Német Enikőt a tanulmány megírásában a Szülőföld Alap ösztöndíja segítette az Apáthy István Egyesület által működtetett kutatási program keretében. Az Apáthy István Egye-

127

128

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája sület tette lehetővé a kutatások kivitelezését a szenétei Apáthy István Terepbiológiai Oktató- és Kutatóközpont rendelkezésünkre bocsájtásával. Irodalomjegyzék

Agosti, D., Majer, J.D., Alonso, L.E., Schultz, T.R. (szerk.) (2000): Ants: Standard Methods for Measuring and Monitoring Biodiversity. Smithsonian Institution Press, Washington. Bezdečka, P. (1996): The ants of Slovakia (Hymenoptera: Formicidae). Entomofauna Carpathica 8: 108–114. Boer, P., Dekoninck, W., van Loon, A.J., Vankerkhoven F. (2003): List van mieren (Hymenoptera: Formicidae) van Belgie en Nederland, hun Nederlandse namen en hun voorkomen. Entomologishe Berichten 63: 54–58. Boer, P. (2005): De breedschubmier Lasius (Chthonolasius) sabularum en de steppemier L. (C.) distinguendus (Hymenoptera: Formicidae) in Nederland. Entomologische Berichten 65(1): 8–13. Bondroit, J. (1918): Les fourmis de France et de Belgique. Annales de la Societe Entomologique de France 87: 1–174. Bolton, B., Alpert, G., Ward, P.S., Naskrecki, P. (2006): Bolton’s catalogue of ants of the world: 1758–2005. Harvard University Press, Cambridge, Massachusets, USA. CD-ROM. Borowiec, M.L. (2010): First records of Lasius sabularum (Bondroit, 1918) in Poland (Hymenoptera: Formicidae). Myrmecological News 14: 137–140. Bračko, G. (2000): Review of the ant fauna (Hymenoptera: Formicidae) of Slovenia. Acta Biologica Slovenica 43: 37–54. Bračko, G. (2007): Checklist of the ants of Slovenia. Natura Sloveniae 9: 15–24. Csősz, S., Markó, B., Gallé, L. (2001): Ants (Hymenoptera: Formicidae) of Stana Valley (Romania): Evaluation of the Effectiveness of a Myrmecological Survey. Entomologica Romanica 6: 121–126 Collingwood, C.A. (1991): Especies rares de hormigas del género Lasius en Espania. Boletin de la Asociación Espanola de Entomologia 15: 215–221. Czechowski, W., Radchenko, A., Czechowska, W. (2002): The ants (Hymenoptera, Formicidae) of Poland. Museum and Institute of Zoology, Polish Academy Sciences, Warszawa, Poland. Dekoninck, W., Vankerkhoven, F. (2001): Eight new species for the Belgian ant fauna and other remarkable recent records (Hymenoptera: Formicidae). Bulletin de la Société royale belge d’Entomologie 137: 36–43. Dieter, O., Paraschivescu, D. (1968): Zur Verbreitung der Arten der Formica rufa LinnaeusGruppe, II. Die hügelbauenden Formica-Arten in der Sozialistischen Republik Rumänien. Beiträge Entomologische 18(5-6): 693–698. Erős, K. (2010): Nyolcvanmilliós metropolisz a Gyergyói-medencében. Transindex, Think Outside the Box. http://think.transindex.ro/?p=4720, látogatva: 2010. 09. 24. Erős, K., Markó, B., Csilla, G., Czekes, Zs., Csata, E. (2009): Sharing versus monopolizing: distribution of aphid sources among nests within a Formica exsecta Nylander (Hymenoptera: Formicidae) supercolony. Israel Journal of Entomology 39: 105–127. Espalader, X. (2008): Myrmica vandeli Bondroit 1920, an ant species new to Sweden (Hymenoptera, Formicidae). Entomologisk Tidskrift 129: 40–42. Gallé, L., Gallé, R., Markó, B., Mikó, I., Sárkány-Kiss, A. (2000): Habitat correlates of ground invertebrate assemblages in a flood plain landscape complex. In: Gallé, L., Körmöczi, L. (szerk.): Ecology of River Valleys. Tiscia Monograph Series, Szeged, Hungary, pp. 31–36. Glaser, F. (2001): Die Ameisenfauna Nordtirols - eine vorlaufige Checkliste (Hymenoptera: Formicidae). Berichte das naturwisenschaftlich-medizinischen Vereins in Innsbruch 88: 237–280. Glaser, F. (2008): Die Ameisenfauna (Hymenoptera: Formicidae) des Schlerngebiets (Italien, Südtirol). Gredleriana 8: 467–496.


Ionescu-Hirsch, A.I., Markó, B., Csősz S. (2009): Camponotus tergestinus Müller, 1921 (Hymenoptera: Formicidae): first records of a rare species for Romania and Hungary. Entomologica Romanica 14: 19–22. Majer, J.D. (1996): Ant recolonization of rehabilitated bauxite mines at Trmbates, Pará, Brazil. Journal of Tropical Ecology 12: 257–273. Markó, B. (1999): New ant taxa (Hymenoptera: Formicidae) in the Romanian fauna. Entomologica Romanica 4: 95–98. Markó, B., Csősz, S. (2001): Nine new ant species in the Romania fauna (Hymenoptera: Formicidae): morphology, biology, and distribution. Entomologica Romanica 6: 127– 132. Markó, B., Kiss, K., Gallé, L., (2004): Mosaic structure of ant communities (Hymenoptera: Formicidae) in Eastern Carpathian marshes: regional versus local scales. Acta Zoologica Academiae Scientiarum Hungaricae 50: 77–95. Markó, B., Sípos, B., Csősz, S., Kiss, K., Boros, I., Gallé, L. (2006): A comprehensive list of the ants of Romania (Hymenoptera: Formicidae). Myrmecologische Nachrichten 9: 65–75. Markó, B. (2008a): Ants (Hymenoptera: Formicidae) of the „Sand Dunes of Foieni” protected area and its surroundings (Satu-Mare Country, Romania), and a new species for the Romania fauna. Acta ScientiarumTransilvanica 16(3): 87 – 99. Markó, B. (2008b): Pyramica baudueri (Emery, 1875) – a new ant species (Hymenoptera: Formicidae) for the Romanian fauna. Fragmenta Faunistica 51(2): 101–106. Ottonetti, l., Tucci, L., Santini, G., (2006): Recolonization Patterns of Ant in a Rehabilitated Lignite Mine in Central Italy: Potential for Use of Mediterranean Ants as Indicators of Restoration Processes. Restoraton Ecology 14(1): 60–66. Paukkunen, J., Soderman, G., Leinonen, R., Poyry, J., Raekunnas, M., Teras, I., Vittasaari, M., Vikberg, V. (2009): Havaintoja Suomolle uusista, havinnerista, uhanalasista ja silmallapidettavista myrkky- ja sahapistiaislajeista. Sahlbergia 15: 2–20. Paraschivescu, D. (1972a): Die Ameisenfauna des Naturschutzgebiets im Retezatgebirge (Südkarpaten). Waldhygiene 5-8: 213–222. Paraschivescu, D. (1972b): Fauna mirmecologică din zonele saline ale României. Studii şi Cercetări de Biologie, Seria Zoologie 24(5): 489–495. Paraschivescu, D. (1976): Cercetări ecologice asupra formicidelor din masivele Bucegi şi Retezat. Studii şi comunicări 20: 193–208. Paraschivescu, D. (1978): Dynamics of formicids (Hym., Formicidae) in tetany in some meadows with dicrocelioza in Romania. Travaux du Musée D’Histoire Naturelle “Grigore Antipa” 19: 321–323. Paraschivescu, D. (1982): Cercetări mirmecologice în unele localităţi din Munţii Apuseni (Brad, Rişculiţa, Cîmpeni, Abrud, Gîrda). Nymphaea 10: 255 – 262. Radchenko, A., Elmes, G.W. (2003): A taxonomic revision of the socially parasitic Myrmica ants (Hymenoptera: Formicidae) of the Palaearctic region. Annales Zoologici 52: 217–243. Radchenko, A., Elmes, G.W. (2010): Myrmica ants (Hymenoptera: Formicidae) of the Old World. Museum and Istitute of Zoology Polish, Academy of Sciences Fauna Mundi 3, Warszawska Drukarnia Naukowa, Warszawa, Poland. Seifert, B. (1988): A Taxonomic Revision of the Myrmica Species of Europe, Asia, Minor, and Caucasia. Abhandlungen und Berichte des Naturkundemuseums Görlitz 62: 1–75. Seifert, B. (2007): Die Ameisen Mittel- und Nordeuropas. Lutra Verlags- und Vertreibsgesellschaft, Tauer, Germany. Steiner, F.M., Schödl, S., Schlick-Steiner, B.C. (2002): Liste der Ameisen Österreichs (Hymenoptera: Formicidae), Stand Oktober 2002. Beitrage zur Entomofaunistik 3: 17–25. Tartally, A., Rákosy, L., Vizauer, T.Cs., Goia, M., Varga, Z. (2008): Maculinea nausithous exploits Myrmica scabrinodis in Transylvania: unusual host ant species of a myrmecophilous butterfly in an isolated region (Lepidoptera: Lycaenidae; Hymenoptera: Formicidae). Sociobiology 51(2): 373–380.

129

130

Német és mtsai. – Szenéte környékének hangyafaunája Tăuşan, I., Markó, B. (2009): Comparative analysis of ant communities (Hymenoptera: Formicidae) in the surroundings of Sibiu (Romania). Brukenthal Acta Musei 4(3): 635– 644. Wilson, E.O., Hölldobler, B. (2005): The rise of the ants: A phylogenetic and ecological explanation. Proceedings of the National Academy of Sciences 102(21): 7411–7414.

A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei

Recommend Documents