A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
szerkesztők Markó Bálint és Sárkány-Kiss Endre
Kolozsvári Egyetemi Kiadó Kolozsvár, Románia 2011
Apáthy Könyvek
Készült a Szülőföld Alap (595/2011) támogatásával
Lektorálta: dr. Hartel Tibor, dr. Pap Péter László, dr. Ruprecht Eszter, dr. Ujvárosi Lujza
© Markó Bálint és Sárkány-Kiss Endre, 2011
Borítóterv és műszaki szerkesztés: László Zoltán Universitatea „Babeş-Bolyai” Presa Universitară Clujeană Director: Codruţa Săcelean str. Haşdeu nr. 45-51 400371 Cluj-Napoca, ROMÂNIA Tel./fax: (+40)-264-597-401 E-mail:
[email protected] http://www.puc.ubbcluj.ro/
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése, költése és populációdinamikája a Gyergyói-medencében
Kósa Ferenc1 és Szabó D. Zoltán2
Cím/Address: 1Kísérleti Biológia Tanszék, Biológia és Geológia Kar, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Klinikák u. 5-7, 400006 Kolozsvár, Románia,
[email protected]; 2Taxonómiai és Ökológiai Tanszék, Biológia és Geológia Kar, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Klinikák u. 5-7, 400006 Kolozsvár, Románia,
[email protected]
Abstract – The White Stork (Ciconia ciconia) is the single bird species from Romania with detailed and precise information about historical distribution and nesting data. The national breeding population it is estimated to 5000-6000 breeding pairs, with 2000-2200 pairs breeding in Transylvania. In 2010 we surveyed the nest distribution and reproductive success of White Storks breeding in Gheorgheni Basin. The settlements were visited between 24-25 June when we noted the geographical coordinates, nesting support and number of youngs at every nest. The data are presented in a detailed table in order to facilitate future census work. From the 16 surveyed localities 15 had 63 storks nests, from which 54 were occupied (45 breeding pairs and 9 solitary breeders). With a reproductive success of 2.83 pairs/breeding pair the population seems to be stable. Similarly to the other regions of the country, the traditional nest supports are disappearing, 80.95% of nests beeing built on electric pylons and only 19.03% on chimneys, on barns and on roofs. Comparing historical data in the 1963-1973 period we found an overall decrease of -29.7% of breeding pairs. Since 1998 the number of the breeding pairs started to increase and in 2010 exceeded the 1963 values. Kulcsszavak – fehér gólya, Ciconia ciconia, elterjedés, fészkelési siker, számlálás.
Key words – White Stork, Ciconia ciconia, distribution, reproductive success, census.
Bevezetés A fehér gólya populációbiológiai szempontból talán a legjobban tanulmányozott madarak közé tartozik. Állományának felmérésére a teljes Palearktikumra kiterjedő nemzetközi gólyaszámlálásokat szerveztek 1934-ben, 1958-ban, 1974ben, 1984-ben, 1994-ben és 2004-2005-ben (Salmen 1980, Klemm és Salmen 1988, Schulz 1999b, Kósa 2005). Erdélyben a legrégebben rendszeresen felmért madárfaj. Romániai állományát 5000-6000 párra becsülik (Kósa 2005), Erdélyben mintegy 2000-2200 pár költ (Kósa 2001). Kutatásunk egyik fő célja az volt, hogy minél pontosabb és részletesebb adatokat gyűjtsünk a fehér gólya Gyergyói-medencei elterjedésére, fészkelő körülményeire és költésbiológiájára vonatkozóan. Ugyanakkor a jövőbeni populációdinamikai vizsgálatok számára egy olyan megbízható fészekadatbázist szeretnénk
216
Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében közreadni, amely segítségével a fészkek évek múlva is egyértelműen beazonosíthatók lesznek. A fehér gólya európai állománya jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben: a nemzetközi számlálások kimutatták a nyugati és északi populációk hanyatlását (Schulz 1999b), míg a keleti populációk stabilnak vagy terjeszkedőnek mutatkoznak az utóbbi másfél évtizedben. Másik célkitűzésünk az volt, hogy a 2003-as és 2011-es évi adataink és az eddigi szakirodalmi adatok alapján felmérjük, hogy az utóbbi évtizedekben milyen populációdinamikai változásokon ment keresztül a Gyergyói-medencei fehér gólyaállomány. Anyagok és módszerek
A vizsgált terület – a Gyergyói-medence (románul Depresiunea Giurgeului) – a Maros felső folyásánál fekszik Romániában, Hargita megyében. Északnyugaton a Kelemen-havasok, északkeleten a Besztercei-hegység, keleten a Gyergyói-havasok, nyugaton a Görgényi-havasok ölelik körül a Maros 1298 km2 nagyságú felső vízgyűjtő medencéjét (Ujvári 1972). A vizsgált területet autóval jártuk be 2003 június 22-én és 2011 június 2425 között. A kiválasztott vizsgálati időszakban a fiókák már nagyok, jól megfigyelhetők, számuk általában már nem változik a kirepülésig, így megfelelő pontossággal megállapítható a költés eredményessége. A fészkek pontos földrajzi koordinátáit a fészek alá állva egy Garmin GPSmap 60CSx típusú GPS-sel határoztuk meg. Abban az esetben, ha a fészek megközelítése akadályba ütközött, akkor a fészekhez legközelebb eső megközelíthető hely koordinátáit mértük be. Valamennyi gólyafészket le is fotóztuk. Az adatokat egy előre megszerkesztett fészekadatlapra vezettük be, melyen feltüntettük: - az illető helységet ahol a fészek található; - a fészek pontos helyét (utcanevet, házszámot, oszlopszámot, földrajzi koordinátákat, tengerszint feletti magasságot); - a gólyapopuláció fennmaradása, védelme szempontjából fontos valamen�nyi költésbiológiai paramétert (fészkelő párok száma, fióka nélküli és fiókás párok száma, költési siker, elpusztult fiókák száma); - a fészektartó típusát (villanyoszlop, kémény, csűr, háztető vagy fa; villanyoszlop esetén ennek számát és a fészektartó állvány jelenlétét vagy hiányát); - a megfigyelés időpontját. Az állományfelmérés és költésbiológiai paraméterek rögzítése, az adatok feldolgozása és bemutatása az alábbi egységesített, nemzetközileg elfogadott módszer alapján történt (Schulz 1999a): H = Horst = fészkek össz-száma HE = Horst von Einzelstorch besetzt = magányos gólya által lakott fészek HPa = Horstpaare allgemein = költőpárok össz-száma (HPa = HPm + HPo + HPx) HPm = Horstpaare mit flüggen Jungen = fiókás költőpárok száma HPo = Horstpaare ohne flügge Junge = fióka nélküli költőpárok száma
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
HPx = Horstpaare mit x flüggen Jungen = ismeretlen számú fiókával rendelkező párok száma JZG = Gesamtanzahl flügger Junge in einem Auswertungsgebiet = repülős fiókák össz-száma JZu =Gesamtzahl umgebrachten Jungen = elpusztult fiókák száma JZa = Anzahl flügger Junge pro HPa = az összpár-számra vonatkoztatott átlagos fiókaszám (JZG/HPa) JZm = Anzahl flügger Junge pro HPm = a fiókás párokra vonatkoztatott átlagos fiókaszám (JZG/HPm) StD = Storchendichte = a gólyapárok sűrűsége 100 km2-re vonatkoztatva.
Gyergyóremete és Gyergyóalfalu helységekben a fiókákat alumínium- és műanyag gyűrűkkel jelöltük. A műanyag gyűrű előnye, hogy távcsővel, messziről is leolvasható számok vannak rajta (1. táblázat). Eredmények
Az általunk leellenőrzött 16 helységből 15 helységben 63 gólyafészket találtunk, amelybből 54 volt lakott (45HPa + 9HE) és 9 üres (uH) (1. táblázat). Az állományfelmérés során két helység maradt leellenőrizetlen (Orotva és Gyergyószentmiklós) és csak egy helységben nem találtunk gólyafészket (Marosfő). 2010ben a fiókás párok (HPa) száma 43 volt, ezekben összesen 122 fiókát (JZG) számoltunk. A fiókás párokra vonatkoztatott átlagfiókaszám értéke (JZm) 2,83 volt, míg az összpárszámra számolt átlagfiókaszám (JZa) 2,71. A fészkenkénti fiókaszám százalékos megoszlása a következőképpen alakult: az egy fiókás fészkek részaránya 11,62% volt, a két fiókás fészkekké 20,93%, a három fiókásokké 39,53%, míg a négy fiókás fészkekké 27,9%. Két pár esetében nem sikerült meghatározni a fiókák pontos számát (HPx = 2). Fióka nélküli párokat (HPo) nem regisztráltunk. A fészkek legnagyobb része (80,95%) villanyoszlopokra épült: 4 fészek középfeszültségű oszlopokra, 47 pedig alacsonyfeszültségűekre (1. és 2. táblázat). Utóbbiak között mindössze 13 darab, villanyoszlopokra kihelyezett, a madarak elektromos áramütés általi halálát megakadályozó fészekállványra épült fészket találtunk. A hagyományos fészekaljzatokra (kémény, csűr, templom, kripta) épült fészkek számaránya alacsony volt: 19,03% (1. és 2. táblázat). Tárgyalás
A Gyergyói-medencei fehér gólya fészkelőállományát az általunk tanulmányozott két évben (2003 és 2010) 39 és 45 pár alkotta. Ez a ~470 költőpárra becsült székelyföldi gólyaállomány (Kósa, nem publikált adat) ~8,29-9,57%-nak felel meg. A Gyergyói-medencében a gólyák kizárólag településeken költenek. A gólyafészkek eloszlása a vizsgált területen nem egyenletes (1. táblázat): legnagyobb számban a medence magasabban fekvő, középső és déli részein találhatók. A gólyák által gyéren lakott régió a medence északi része. A fehér gólya Gyergyói-medencei védelme, fennmaradása és jövőbeni
217
Gyergyóalfalu (Joseni)
Güdüc (Ghiduţ)
Galócás (Gălăuţaş)
Borzont
Borzont
Borzont
Borzont
Borzont
Borzont
Borzont
Borzont (Borzont)
Helységnév (Localities)
Joseni1
Ghidut1
Galautas1
Borzont9
Borzont7
Borzont6
Borzont5
Borzont4
Borzont3
Borzont2
Borzont1
Fészekazonosító (Nest identifier)
46.699.623
46.767.826
46.911.320
46.696.481
46.695.660
46.694.538
46.692.271
46.691.053
46.689.530
46.689.044
46.687.290
Földrajzi szélesség (Latitude)
25.486.058
25.514.148
25.407.900
25.465.699
25.455.540
25.447.745
25.438.149
25.433.012
25.426.587
25.424.515
25.417.110
Földrajzi hosszúság (Longitude)
737
746
700
736
736
750
754
761
765
765
783
T.sz.f. magasság (Altitude) (m)
HPm3
HE
uH
HPm4
HPm3
uH
uH
HPm2
HPm3
HPm1
uH
Költési adatok (Breeding data)
E2
E0
K
E0
CsT
E2
E2
E0
E2
E0
E0
Fészektartó típusa (Nest support)
fészekkezdemény
gyárkémény
Megjegyzések (Observations)
1. táblázat. A Gyergyói-medence fehér gólya fészkei 2010-ben (költési adatok: uH – üres fészek, HE – magányos gólya által lakott fészek, HPm1-4 – költőpár 1-4 fiókával; fészek aljzat: E0 – villanyoszlop tartóaljzat nélkül, E2, E4 – villanyoszlop 2- vagy 4 lábas tartóaljzattal, EK – középfeszültségű villanyoszlop, K – kémény, CsT – csűr fészektartóval, T, TT – háztető tartóaljzattal vagy tartóaljzat nélkül; a földrajzi szélesség és hosszúság decimális koordináta fokokban van kifejezve) / Table 1. List of White Stork nests in the Giurgiu Basin in 2010 (breeding parameters: uH – unoccupied nest, HE – nest with one bird, HPm14 – stork pair with 1-4 fledglings; nest support: E0 – electric pylon without artificial support, E2, E4 – electric pylon with 2 or 4 legged artificial support, EK – middle voltage electric pylon, K – chimney, CsT – barney with nest support, T, TT – roof without and with nest support; latitude and longitude are expressed in decimal degrees)
218 Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében
Joseni12
Gyergyócsomafalva (Ciumani)
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Ciumani1
Joseni9
Joseni8
Joseni7
Joseni5
Joseni4
Joseni3
Joseni2
Joseni16
Joseni14
Joseni13
Joseni11
Gyergyóalfalu
Gyergyóalfalu
Joseni10
Fészekazonosító (Nest identifier)
Gyergyóalfalu
Helységnév (Localities)
46.685.711
46.703.573
46.702.422
46.701.137
46.701.775
46.702.673
46.703.569
46.703.079
46.702.303
46.695.533
46.701.485
46.714.799
46.702.145
46.703.491
Földrajzi szélesség (Latitude)
25.514.280
25.490.041
25.514.298
25.496.480
25.495.390
25.495.148
25.492.787
25.491.569
25.503.600
25.510.699
25.495.006
25.498.359
25.497.814
25.487.850
Földrajzi hosszúság (Longitude)
757
738
751
742
775
763
760
730
758
742
767
744
764
750
T.sz.f. magasság (Altitude) (m)
HPm3
HPm4
HPm3
HE
HPm4
HPm3
HPm3
HPm4
HPm4
HPm2
HPm4
HPm2
HPm4
HPm2
Költési adatok (Breeding data)
E0
E0
E0
CsT
E0
E0
E0
E0
E0
E2
E0
E0
E0
E0
Fészektartó típusa (Nest support)
fiókák meggyűrűzve
fiókák meggyűrűzve
fiókák meggyűrűzve
fiókák meggyűrűzve
új, fiókák meggyűrűzve
új
fiókák meggyűrűzve
Megjegyzések (Observations)
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
219
Ciumani13
Gyergyóditró
Gyergyóditró
Gyergyóditró
Gyergyóditró
Gyergyóditró (Ditrău)
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Ditrau5
Ditrau4
Ditrau3
Ditrau2
Ditrau1
Ciumani9
Ciumani8
Ciumani7
Ciumani6
Ciumani3
Ciumani2
Ciumani14
Ciumani12
Ciumani11
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Gyergyócsomafalva
Ciumani10
Fészekazonosító (Nest identifier)
Gyergyócsomafalva
Helységnév (Localities)
1. táblázat. folytatás / Table 1. continuation.
46.809.036
46.799.969
46.801.949
46.804.973
46.813.091
46.673.025
46.673.000
46.665.925
46.674.999
46.677.849
46.678.810
46.681.019
46.674.159
46.664.451
46.668.471
46.669.945
Földrajzi szélesség (Latitude)
25.509.787
25.498.091
25.498.172
25.494.588
25.493.879
25.494.075
25.499.339
25.481.207
25.493.400
25.519.939
25.516.479
25.517.435
25.528.107
25.510.401
25.488.298
25.490.786
Földrajzi hosszúság (Longitude)
768
754
741
749
762
738
735
750
756
762
752
738
748
739
744
741
T.sz.f. magasság (Altitude) (m)
HE
HPm3
HPm3
HPm4
HPx
HPm3
HE
HPm1
HPm1
HPm4
HE
HPm3
HE
HPm1
uH
uH
Költési adatok (Breeding data)
K
E0
K
K
E0
E0
E0
E4
E4
K
K
E0
EK
E0
E0
E0
Fészektartó típusa (Nest support)
blokk
2006-ban épült
minimum 1 fióka
új
új
tömbház tetején
kettős kéményen
új
új
új
új, kis fészek
új, kis fészek
Megjegyzések (Observations)
220 Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében
Gyergyóújfalu
Gyergyóújfalu (Suseni)
Gyergyótekerőpatak (Valea Strâmba)
Gyergyószárhegy
Gyergyószárhegy
Gyergyószárhegy (Lăzarea)
Gyergyóremete
Gyergyóremete
Gyergyóremete
Gyergyóremete
Gyergyóremete
Gyergyóremete (Remetea)
Gyergyókilyénfalva
Gyergyókilyénfalva
Gyergyókilyénfalva (Chileni)
Helységnév (Localities)
Suseni2
Suseni1
Valea Strimba1
Lazarea3
Lazarea2
Lazarea1
Remetea6
Remetea5
Remetea4
Remetea3
Remetea2
Remetea1
Chileni3
Chileni2
Chileni1
Fészekazonosító (Nest identifier)
46.653.114
46.673.451
46.694.130
46.745.633
46.750.090
46.757.149
46.801.049
46.797.358
46.789.928
46.792.889
46.811.100
46.800.558
46.682.113
46.682.567
46.688.274
Földrajzi szélesség (Latitude)
25.562.450
25.562.728
25.597.151
25.533.600
25.520.656
25.519.733
25.416.783
25.427.650
25.454.399
25.453.920
25.459.110
25.470.014
25.571.872
25.573.593
25.583.073
Földrajzi hosszúság (Longitude)
750
759
802
761
754
748
745
743
757
727
725
708
767
770
781
T.sz.f. magasság (Altitude) (m)
uH
HPm4
HPm4
HPm2
HPm3
HPm2
HE
HPm1
HPm3
HPm3
HPm2
HPm3
HE
HPm2
HPm2
Költési adatok (Breeding data)
T
E0
E0
E2
E4
E4
E4
E4
E0
K
EK
EK
E0
TT
EK
Fészektartó típusa (Nest support)
kriptán
Sáska-házon
templomon
Megjegyzések (Observations)
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
221
Vasláb
Vasláb (Voşlobeni)
Várhegy (Subcetate)
Salamás
Salamás (Sărmaş)
Maroshévíz (Topliţa)
Gyergyóújfalu
Helységnév (Localities)
Voslobeni2
Voslobeni1
Subcetate1 46.642.313
46.646.415
46.862.258
46.881.621
46.887.995
Sarmas1
Sarmas2
46.921.964
46.649.776
Földrajzi szélesség (Latitude)
Moglanesti1
Suseni3
Fészekazonosító (Nest identifier)
1. táblázat. folytatás / Table 1. continuation.
25.624.563
25.621.049
25.440.786
25.441.792
25.441.552
25.386.958
25.565.699
Földrajzi hosszúság (Longitude)
784
790
702
699
698
672
754
T.sz.f. magasság (Altitude) (m)
HPm3
HPm4
HPm3
uH
HPx
HE
uH
Költési adatok (Breeding data)
E0
E0
K
E0
E4
E0
E0
Fészektartó típusa (Nest support)
állomás épületén
félig lecsúszott fészek
Platoneşti
félig lecsúszott fészek Moglányban (Moglăneşti)
új, fészekkezdemény
Megjegyzések (Observations)
222 Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében
223
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
2. táblázat. A fészekrakó helyek megoszlásának változása 1963 és 2011 között. Az 1963-as adatok között együtt szerepelnek a csűrre és tetőre rakott fészkek. / Table 2. Changes in nest site selection from 1963 to 2011 (Kováts 1968b and unpublished data from 1998 and 2003 by Kósa, Szabó, Kolumbán). In the 1963 data the nests built on barn and roof are not separated.
Év (Year)
1963 1998 2003 2011
Villanyoszlop (Electric pylon)
Kémény (Chimney)
Csűr (Barn)
Tető (Roof)
62,26%
18,86%
15,09%
3,77%
0%
72,55% 80,95%
54,28% 15,68% 12,69%
Összfészekszám (Total number of nests)
45,71%
7,84% 3,17%
35 53
3,92%
51
3,17%
63
3. táblázat. A fehér gólya fészkelőpárok (HPa) számának a változása a Gyergyói-medence helységeiben az 1963-2010 évek között. / Table 3. Changes in the number of the breeding pairs (HPa) of the White Stork in the localities of the Giurgiu Basin from 1963 to 2010. (Kováts 1968b, Munteanu 1976, Weber és Antal 1978, Szabó és Pap 1996, Kósa és mtsai. 2002 and unpublished data from the 1998 and 2003 years by Kósa, Szabó, Kolumbán)
Helység (Localities) Borzont (Borzont)
Gyergyókilyénfalva (Chileni)
Gyergyócsomafalva (Ciumani) Gyergyóditró (Ditrău) Galócás (Gălăuţaş)
Gyergyószentmiklós (Gheorgheni)
Gyergyóalfalu (Joseni)
Gyergyószárhegy (Lăzarea) Gyergyóremete (Remetea) Salamás (Sărmaş)
Várhegy (Subcetate)
1963
2 6 1
1973
1974
1995
1998
2000
2003
2010
4
3
9
7
7
6
5
7
3
11
9
6
7
1
1
1
2
1
1
2
11 7
5
Gyergyóújfalu (Suseni)
4
2
Vasláb (Voşlobeni)
1
1
Gyergyótekerőpatak (Valea Strâmba)
1
1 35
3 3
1 1 1 3 2
1
1
23
19
1
2 1 1
21
1 4 1
1 3 1
1 3 1
2 4 0
7
7
9
13
6
5
6
5
4 1 2 3 1 1
49
3 1 1 1 1 1
41
3 1 0 0 1 2
39
2 1 1 2 1 2
45
224
Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében monitoringja szempontjából fontos az a tény, hogy mindössze öt helységben (Borzont, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóditró és Gyergyóremete) fészkel a medence állományának mintegy háromnegyede (~ 75,5%), vagyis 34 pár (1. és 3. táblázat)! A legtöbb pár Gyergyóalfaluban (13 HPa) és Gyergyócsomafalván (7 HPa) költ. Habár jelenleg a Székelyföldön található az erdélyi gólyaállomány mintegy 21-23%-a (Kósa, nem publikált adat), Kováts szerint a fehér gólya csak a XIX. század közepe körül kezdett el fészkelni e területen (Kováts 1968a és 1968b). Szerinte a terjeszkedés, betelepülés délről-északi irányba történt: a fehér gólya 1850-1880 között hódította meg Alcsíkot, 1890-1900 között Középcsíkot, majd 1920-1930 között megtelepedett Felcsíkon is (Kováts 1968a és 1968b). Kováts ezeket az adatokat szóbeli közlések alapján szerezte a helyi lakosságtól. Az északi irányú terjeszkedést azonban nagy mértékben valószínűsítik a XX. század eleji költési adatok is (1. ábra). Az 1906-1915-ös évekből a Székelyföld területéről 39 gólyafészkes helységet ismerünk. A század eleji elterjedési térképen (1. ábra) jól látszik, hogy a gólyafészkes helységek nagy része a Székelyföld déli részére (Háromszék és Erdővidék) esik, a Csíki-medencéből csak Csíkszentkirály, míg a Gyergyói-medencéből Ditró, Remete és Alfalu jelenik meg gólyafészkes helységnek. Szintén az északi irányú terjedést valószínűsítik a XX. század eleji gyűrűzési adatok is: a Schenk Jakab által 1909-ben Hídvégen gyűrűzött HGB 1257-es gólyát négy évre rá fogták vissza Alfaluban a gyűrűzési helytől 113 km-re északra (Salmen 1980, Cătuneanu 1999). Három Lügeten gyűrűzött gólyát később a gyűrűzési helytől észak, észak-nyugati irányokban fogtak vissza. Sajnos a pontos gyűrűzési és visszafogási adatok ebben az esetben nem ismeretesek (Cătuneanu 1999). Schulz szerint Közép-Európában a fehér gólya csak kivételesen fordul elő költő fajként 500 m felett (Schulz 1998). A Gyergyói-medence egyik érdekessége, hogy mind a 63 gólyafészek 690 m-en felüli tengerszint feletti magasságban található (1. táblázat). A legmagasabban fekvő fészek Gyergyótekerőpatakon található 800 m felett. Egy gólyapopuláció költési sikereit a JZa és JZm paraméterek értékei határozzák meg. Egy adott gólyapopuláció fennmaradásához szükséges becsült minimális JZa érték legalább 2,0 (Burnhauser 1983), míg a JZm érték legalább 2,5 kell legyen (Lakeberg 1995; Thomsen, Dziewiaty és Schulz 2001). A vizsgált terület átlag JZa és JZm értékei 2010-ben 2,71 és 2,83 voltak, tehát a kritikus értékek fölöttiek. További évek felméréseire lesz szükség ahhoz, hogy megállapíthassuk azt, hogy a régió gólyapopulációjának hosszú távú fennmaradása költésbiológiai szempontból biztosított-e vagy sem. A 2004-es romániai gólyaállomány felmérésének adatai alapján az ország gólyafészkeinek 83,51%-a épült villanyoszlopokra és csak 12,56%-a épületekre (kéményekre, csűrökre, tetőkre), illetve 3,49%-a fákra (Kósa 2005). Ha összehasonlítjuk a 2010-es Gyergyói-medencei felmérés eredményeit az országos átlagokkal akkor kiderül, hogy szinte hasonló arányban oszlanak meg a fészkek a villanyoszlopok és hagyományos költőhelyek között (1. és 2. táblázat): a fészkek 80,95%-a épült oszlopokra és csak 19,03%-a épületekre (fára épített fészket nem találtunk).
1. ábra. A fehér gólya székelyföldi elterjedése az 1906-1915-ös években a szakirodalmi adatok alapján (Schenk 1899, 1901, 1902, 1903, 1905, 1906, 1907, 1908, 1909, 1910, 1911, 1913, 1914, 1915) / Fig. 1. White Stork distribution in the Sekler Land between 1906-1915 based on literature data (Schenk 1899, 1901, 1902, 1903, 1905, 1906, 1907, 1908, 1909, 1910, 1911, 1913, 1914, 1915).
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
225
226
Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében 4. táblázat. A fehér gólya populációdinamikája a Gyergyói-medencében. / Table 4. Population dynamics of the White Stork in the Giurgiu Basin from 1963 to 2011 (n – number of compared localities; Kováts 1968b, Kósa et alii 2002, Munteanu 1976, Szabó és Pap 1996, Weber és Antal, 1978, and unpublished data from the 1998 and 2003 years by Kósa, Szabó, Kolumbán)
Év (Year)
n
I (HPa)
II (HPa)
2003-2010
13
39
45
1963-1973 1973-2003
8 8
27 22
19 28
%
-29,70% 27,27% 15,38%
A fehér gólya villanyoszlopon való költése viszonylag újkeletű a Székelyföldön. Kováts Lajos 1962-1963-ban végigjárta a Gyergyói-, Csíki- és Kézdivásárhelyimedencéket, illetve Udvarhely környékét, de ekkor még egyetlen villanyoszlopra épült fészket sem talált (Kováts 1968a és 1968b). Weber és Antal 1973-as Hargita megyei felmérése sem jelez villanyoszlopra épült fészkeket (Weber és Antal 1973). Az első villanyoszlopra épült fészket Kohl István találta meg 1971-ben Várhegyen (Kohl 1980). Dan Munteanu a Gyergyói-medencéből, Gyergyószárhegyről jelez 1974-ben két villanyoszlopra épült fészket (Munteanu 1976). Ezután fokozatosan kezdett emelkedni a villanyoszlopokra épített fészkek részaránya a tanulmányozott területen (2. táblázat). A fehér gólya európai állománya jelentős változásokon ment keresztül az utóbbi évtizedekben: az erős csökkenést enyhe, a mai napig is tartó növekedés követte mind Nyugat-, mind Kelet-Európa egyes országaiban (Schulz 1999b). Az állománynagyság ingadozását az európai költőterületen több tényező is befolyásolja: a táplálkozóterületek visszaszorulása, a március és június között esett csapadék mennyisége, a hőmérséklet, a fészkelőhelyek változása, áramütés stb. (Klemm 1983). A felmérésünket megelőző évekből (1963-2000), a kutatási területet kisebb-nagyobb mértékben lefedő állományadatokkal rendelkezünk amelyek ös�szevethetők a 2003-as és 2011-es évi adatsorainkkal (3. táblázat). A különböző időszakokra számított és a következőkben ismertetett százalékos állományváltozásokat úgy kaptuk meg, hogy egymáshoz viszonyítottuk az összehasonlítandó évek azon településeinek az össz HPa értékeit amelyekből mindkét évből álltak adatok a rendelkezésünkre. A Gyergyói-medencében az 1963-1973-as periódusra, a rendelkezésünkre álló nyolc helység összehasonlított adatsorai alapján, egy jelentős –29,7%-os állománycsökkenés mutatható ki (4. táblázat). A következő periódust (1973-2003) már az állománycsökkenés helyreállási folyamata jellemzi: az egyértelmű populációnövekedés az 1998-as évtől kezdődően figyelhető meg (3. táblázat). Az elmúlt hét évben (2003-2010) a további számnövekedésnek betudhatóan a költőpárok száma 2010-ben már meg is haladta az 1963-as évi értéket. A Gyergyói-medenceihez hasonló jellegű populációdinamikai változások voltak kimutathatók a kutatási területünkkel szomszédos Csíki-medencében, illetve a Háromszéki-medencében (Kósa és mtsai. 2002).
A Gyergyói-medence: egy mozaikos táj természeti értékei
Következtetések A 2010-es állományfelmérés során a Gyergyói-medence 15 helységében összesen 45 pár gólya fészkelését jegyezhettük fel. Mindössze öt helységben költ a teljes állomány kb. 75,5%-a. A Gyergyói-medence valamennyi gólyafészke a ~700-800 m-es magassági övben található, ami tudtunkkal egyedülálló a maga nemében egész Európában. A Gyergyói-medencében a leggyakoribb fészekaljzatnak a villanyoszlopok számítanak. A fészkek 80,95%-a található villanyoszlopokon. Az első oszlopokra épített fészkek az 1970-es évek elején-közepén jelentek meg számarányuk fokozatosan növekedett. Mivel még mindig nagy számban találhatók fészektartó nélküli, villanyoszlopokra épített fészkek, folytatni kell a fészektartók kihelyezését. A költési sikert jellemző paraméterek értékei 2010-ben meghaladták a populáció fennmaradásához szükségesnek becsült minimális küszöbértékeket. A Gyergyói-medencei gólyaállomány 1963-1973 közötti nagymértékű (-29,7%) csökkenését, a kb. 1998-as évtől kezdődő populációnövekedésnek sikerült ellensúlyoznia. 2010-ben a fészkelőpárok száma már meghaladta a viszonyítási alapul szolgáló 1963-as évi értéket. Irodalomjegyzék
Burnhauser, A. (1983): Zur ökologischen Situation des Weiβstorchs in Bayern: Brutbestand, Biotopansprüche, Schutz und Möglichkeiten der Bestandserhaltung und -verbesserung. Abschlussbericht. Institut für Vogelkunde, Garmisch–Partenkirche. Cătuneanu, I. (1999): Istoricul cercetărilor efectuate pe teritoriul României asupra migraţiei păsărilor prin metoda inelărilor, până la înfiinţarea Centralei Ornitologice Române, şi fazele acesteia de dezvoltare în perioada 1939–1970. Societatea Ornitologică Română, Cluj–Napoca. Klemm, W. (1983): Zur Lage des Weiβstorchs (Ciconia ciconia) in der S. R. Rumänien. Ökologie der Vögel, 5: 283–293. Klemm, W., Salmen, H. (1988): Die Ornis Siebenbürgens. Beitrage zu einer Monographie der Vogelwelt dieses Landes. III. Böhlau Verlag, Köln–Wien, pp. 17–28. Kohl, I. (1980): Madártani megfigyelések Hargita megyében. Acta Hargitensia, 1: 463–478. Kováts, L. (1968a): A fehér gólya elterjedése Délkelet–Erdélyben 1962–63–ban. Aquila, 75: 231–258. Kováts, L. (1968b): Date asupra răspîndirii cocostîrcilor (Ciconia ciconia L.) în partea sud– estică a Transilvaniei. Comunicări de zoologie, 61–70. Kósa, F. (2001): Bestanderfassung des Weiβstorchs (Ciconia ciconia) in Rumänien im Jahr 1999. In: Kaatz, C. und Kaatz, M. (szerk.): 2. Jubiläumsband Weiβstorch – 2. Jubilee Edition White Stork, 8. u. 9. Storchentag 1999/2000. Staatliche Vogelschutzwarte im Landesamt für Umweltschutz Sachsen–Anhalt, Loburg, pp. 30–34. Kósa, F. és mtsai. (2002): Distribution, population size and dynamics of the White Stork (Ciconia ciconia L.) in the Upper and Middle Olt River Basin (Romania). In: Sárkány-Kiss, A. – Hamar, J. (szerk.): Ecological aspects of the Tisa River Basin, Pro Europa League & Tisza Klub, Târgu Mureş–Szeged–Szolnok, pp. 205–233. Kósa, F. (2005): Rezultatele recensământului berzei albe (Ciconia ciconia) în România în 2004. Migrans 7(2): 1–3. Lakeberg, H. (1995): Zur Nahrungsökologie des Weiβstorchs Ciconia ciconia in Oberschwaben (S-Deutschland): Raum-Zeit-Nutzungsmuster, Nestlingsentwicklung und Territorial-
227
228
Kósa és Szabó – A fehér gólya a Gyergyói-medencében verhalten. Ökologie der Vögel, 17: 1–87. Munteanu, D. (1976): Recherches ornithologiques dans la Depression de Giurgeu. Studii şi Comunicări, Muzeul de Ştiinţele naturii Bacău. 163–178. Salmen, H. (1980): Die Ornis Siebenbürgens. Beitrage zu einer Monographie der Vogelwelt dieses Landes. I. Böhlau Verlag, Köln–Wien, pp. 133–148. Schenk, J. (1899): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1898. Aquila, 6: 168-251. Schenk, J. (1901): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1900. Aquila, 8: 50-122. Schenk, J. (1902): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1901. Aquila, 9: 81-154. Schenk, J. (1903): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1902. Aquila, 10: 104-187. Schenk, J. (1905): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1904. Aquila, 12: 83-202. Schenk, J. (1906): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1905. Aquila, 13: 9-66. Schenk, J. (1907): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1906. Aquila, 14: 1-119. Schenk, J. (1908): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1907. Aquila, 15: 1-141. Schenk, J. (1909): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1908. Aquila, 16: 1-128. Schenk, J. (1910): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1909. Aquila, 17: 1-127. Schenk, J. (1911): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1910. Aquila, 18: 9-134. Schenk, J. (1913): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1912. Aquila, 20: 16-145. Schenk, J. (1914): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1913. Aquila, 21: 136-187. Schenk, J. (1915): Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1914. Aquila, 22: 9-61. Schulz, H. (1998): Ciconia ciconia White Stork. In: Ogilvie, M. (szerk.): BWP Update. II/2. University Press, Oxford, pp. 69-105. Schulz, H. (1999a): The 5th International White Stork Census 1994/1995 – Preparation, realisation and methods. In: Schulz, H. (szerk.): Weiβstorch im Aufwind? - White Stork on the up? - Proceedings Internat. Symp. on the White Stork, Hamburg 1996. NABU (Naturschutzbund Deutschland e.V.), Bonn, pp. 39–48. Schulz, H. (1999b): The world population of the White Stork (Ciconia ciconia) – Results of the 5th International White Stork Census 1994/95. In: Schulz, H. (szerk.): Weiβstorch im Aufwind? - White Stork on the up? - Proceedings Internat. Symp. on the White Stork, Hamburg 1996. NABU (Naturschutzbund Deutschland e.V.), Bonn, pp. 351–365. Szabó, D.Z., Pap P.L. (1996): Date privind recensămîntul berzei albe (Ciconia ciconia) în judeţul Harghita – 1995. Milvus, 3(1): 19–20. Thomsen, K.-M., Dziewiaty, K., Schulz, H. (2001): Zukunftsprogramm Weißstorch – Aktionsplan zum Schutze des Weißstorchs in Deutschland. NABU (Naturschutzbund Deutschland e.V.), Bonn. Ujvári, I. (1972): Geografia apelor României. Ed. Ştiinţifică, Bucureşti,. Weber, P., Antal, L. (1978): Rezultatele recensămîntului de berze (Ciconia ciconia L.) din împrejurimile munţilor Harghita în anul 1973. Studii şi Comunicări, Ştiinţe Naturale, Muzeul Brukenthal, 22: 393–402.