A GYAPOTTOK-BAGOLYLEPKE (HELICOVERPA ARMIGERA HÜBNER) KÁROSÍTÁSA ANGYALTROMBITÁN Bozsik András Debreceni Egyetem, Agrártudományi és Műszaki Centrum, Mezőgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Tanszék, Debrecen Az angyaltrombita (Brugmansia x candida (a Brugmansia aurea és a Brugmansia versicolor hibridje), Solanaceae (Lockwood, 1973)) valamikor a falusi kertekben volt igazán kedvelt. Dél-Amerikából származik, az Egyesült Államok kertjeiben, parkjaiban is gyakori. Nevét óriási, trombita formájú, bókoló virágairól kapta, amelyek fehér, sárga, rózsaszín, narancssárga, vörös vagy lila árnyalatokban virítanak. A mérsékelt égövön júniustól késő őszig nyílnak virágai. A növény hatalmas termetűvé fejlődhet, terebélyes bokorrá vagy kisebb fácskává nevelhető. Nagyméretű dézsában vagy a kertbe kiültetve is tartható. Idősebb példányain egy növényen akár 80-100 virág is nyílhat egy évben. Illata fűszeres, szinte bódító. Ha sokáig szagolgatjuk, fejfájást is okozhat. Nevével ellentétben az angyaltrombita minden része – levele, gyökere, de főleg virága és termése – mérgező és kábító hatású. Az emberi szervezetbe jutva hallucinációt, mentális zavarokat, emlékezetkiesést okozhat. Angyaltrombita növények bimbóin kb. három mm átmérőjű lukakra figyeltem föl 2007. szeptember 1én Gödöllőn. Célom jelen közleményben a kártétel leírása és a kártevő azonosítása volt. Irodalmi áttekintés A gyapottok-bagolylepke Helicoverpa armigera Hübner eredetileg ÉszakAfrikában és Délkelet-Európában élő trópusi-szubtrópusi bagolylepke faj. Óriási elterjedési területtel rendelkezik, mely magában foglalja Afrikát, Ausztráliát, Közel-Keletet és Ázsia meleg klímájú területeinek túlnyomó részét azaz a Palearktikus, Orientális, Etiópiai és Ausztráliai zoogeográfiai régiókat.. A faj a múlt században rendszertelen északi vonulásai idején ritkán látott vendég volt hazánkban. 1986-ban jegyezték föl nagyobb kártételeit csemegekukoricában és dohányban. Korábbi gyér előfordulásait az 1990-es évek elejétől rendszeresebb és főleg tömegesebb megjelenései váltották föl, amelyekhez gyakran súlyos károk is társultak pl. csemegekukoricában, napraforgóban, babban, borsóban, paradicsomban, paprikában, stb. (Mészáros, 1993; Venette et al., 2007). 150
A kártevő leírása: A lepke szárnyainak fesztávolsága 35-40 mm. Az elülső szárnyak fakó okkersárgák, közepükön jól kirajzolódó vese alakú folt, és a szegélyükön a külső keresztvonal sávvá szélesedik ki. Ék alakú folt nincs a szárnyon, de a kör alakú folt homályosan kivehető. A hátulsó szárny színe szürkésbarna, ennek külső harmadán egy széles barna sáv fut végig, amelynek középső részében két világos folt látható. Az elülső szárny fonákán, amely világos színű sötét kontúrral kiválik a körfolt, a vese alakú folt valamint a külső keresztvonal szalagja. A dús szőrzetű tor szintén fakó okkersárga. A peték félgömb alakúak, bordázottak. Nagyságuk feleakkora, mint egy gombostű feje (0,5 mm átmérő), és lerakáskor gyöngyfehérek, de később megbarnulnak. Az embrionális fejlődés tartama a hőmérséklettől függően 2-7 nap. A nőstények átlagosan 730-1700 petét raknak. A lárvák valódi hernyók. Fiatal korban zöldek, de kifejletten színük zöld, zöldesbarna, barnáslila esetleg feketésbarna is lehet. A hernyók testén dorzálisan két hosszanti sötétebb sávocska figyelhető meg, laterálisan pedig egy-egy széles világosabb sáv fut a testen végig, amely a legfeltűnőbb. A hernyót különálló, ritka szőrök borítják. Hat lárvastádiumuk van. A fejlődési idő 14-24 nap, amely alacsony hőmérséklet esetén 50 nap is lehet. A kifejlett hernyó hosszúsága 40-50 mm. A báb vörösesbarna színű, 16 mm hosszú fedett báb, amely 5-10 cm mélyen a talajban bábkamrában található. A bábállapot 2-4 hét (Mészáros, 1993; Venette et al., 2007). Tápnövények: A faj polifág. Kedveli a kukoricát, dohányt, napraforgót, lucernát, cukorrépát, paradicsomot, paprikát, babot, borsót, szóját, zellert, brokkolit, salátát, főzőtököt sőt megtámadja a dísznövényeket (szegfű, gerbera, gladiólusz, stb.) és a gyomokat (disznóparéj fajok) is. Összesen 45 növénycsalád 180 termesztett és vadon élő faja lehet a tápnövénye. A Burgonyafélék családjában a következő fajokon figyelték meg táplálkozását: tojásgyümölcs, paprika, burgonya, paradicsom, dohány, csattanó maszlag, hindu datura (Datura metel), beléndek, fekete csucsor (Venette et al., 2007). A gyapottok-bagolylepke rendkívül polifág kártevő, mégis jól körülírható preferenciát (vonzódást) mutat bizonyos tápnövények iránt. Az ilyen tápnövény választási viselkedés elméletileg segítséget nyújthat az agrotechnikai és biotechnikai védekezési stratégiák felállításához. Sajnos azonban a faj népességei rendelkeznek a „tanulás” képességével, ami azt jelenti, hogy tápnövény-választási viselkedésük tapasztalati úton megváltozhat. Ugyanis a H. armigera különböző tápnövényekkel szembeni petézési vonzódása függ e tápnövények relatív gyakoriságától. Tehát a nagy felületen termesztett korábban viszonylag kedvezőtlen preferáltságú növények iránt néhány nemzedék elteltével kifejezett vonzódást tanúsítanak a petéző nőstények. A tanulási folyamat 151
egy nemzedéken belül is lejátszódhat, azaz a tapasztalatok nélküli vagy ”tanulatlan” lepkék preferenciája (genetikailag meghatározott) különbözik azokétól, amelyek már találkoztak a tápnövénnyel (Cunningham et al., 1999). Kártételük, kárképük: Az étkes hernyók a legnagyobb kárt a növények generatív részében (bimbó, virág, termés) teszik. Ez azzal magyarázható, hogy a vándorló lepkék a virágzásban lévő növények E-vitaminban és egyéb esszenciális anyagokban (szénhidrátban ásványi anyagokban) dús nektárjával táplálkoznak, ezért a virágok és a termések közelébe petéznek. A hamarosan kikelő hernyók berágják magukat a bimbókba, virágokba, termésekbe, s itt folyamatosan táplálkoznak. A növényekbe befurakodott hernyók ellen a kijuttatott rovarölő szerek többnyire nem mutatnak kellő hatékonyságot. Ha a növényeken még nem alakultak ki a generatív részek a hernyók a leveleket és a hajtásokat rágják. 2003-ban nagyon jelentős H. armigera népesség károsított hazánkban. Különösen nagy volt a kár csemegekukoricában és napraforgóban. Kukoricában a címer irányából rágják be magukat a csőbe, a csuhélevelek alá. Itt megrágják a bibeszálakat, és később a csuhélevelek védelme alatt a kukoricaszemeket fogyasztják. Napraforgóban a termetes hernyók összerágják a magkezdeményeket, a napraforgótányért, aminek következtében baktériális vagy gombás fertőzések (Rhizopus sp.) következhetnek be, s az egész tányér tönkremegy. Fejlődésmenet: A H. armigera Dél-Európában bábként telel át, ott kétnemzedékes faj. Bulgáriában két teljes és egy részleges 3. nemzedéke fejlődik. Valószínűleg képes áttelelni Magyarországon is. A lepke szinte a növények minden részére hajlamos petézni, de legjobban a generatív részeket kedveli. A 14 napos peterakási periódus folyamán kb. 1500 petét képes egy nőstény lerakni. Meleg időben a peték 3-7 nap elteltével kikelnek. Fejlődésük kb. 14-24 nap alatt végbemegy, majd a talajba húzódnak bábozódni. A bábozódás időigénye nyáron 10-14 nap, de a téli időszakban ez több hónapot is kitehet. A teljes életciklus nyáron kb. 35-50 napra tehető (Mészáros, 1993; Venette et al., 2007). Védekezés: A gyapottok-bagolylepke az EPPO-országokban zárlati kártevő, kártétele az utóbbi időben meglehetősen súlyos, ezért az időbeni védekezés elengedhetetlen. Mivel a hernyók gyorsan mélyen befurakodnak a növényrészekbe, s így elkerülhetik a vegyszerek hatását, nagyon fontos, hogy idejében tudomást szerezzünk felbukkanásukról, peterakásukról, és a lárvakelés idejéről. Ezért az imágók megjelenését szexferomon csapdával, a peték és lárvák észlelését pedig rendszeres növényvizsgálattal szükséges felderíteni. 152
Biológiai védekezés: A Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki alfajt tartalmazó készítmények hatása jó, amíg a hernyók mélyen be nem hatoltak a növényi részekbe. Ezért nagyon fontos az előrejelzés és a megfelelő időzítés. A Bt készítmények környezetkímélők, de lúgos növényvédő szerekkel nem keverhetők. A hazai piacon is megjelentek a Trichogramma petefürkészeket tartalmazó biológiai preparátumok. A cseh gyártmányú Trichoplus (Trichogramma evanescens, Trichogramma pintoi) két petefürkészfajt tartalmazó kapszula, amelyből hektáronként 100 darabot kell kihelyezni. A kihelyezés egyszerűen, kézzel megoldható. A preparátum drágább, mint a kémiai szerek, azonban pl. a csak biológiailag védett csemegekukoricáért olyan magas felárat fizetnek, hogy az bőven kárpótolja, sőt extra jövedelemmel látja el a termesztőt a magasabb költségek dacára is. A hazai természetes ellenségek hatékonyságáról tanulmányok híján nincsenek ismereteink, de valószínűleg integrált körülmények között bizonyos mértékben képesek csökkenteni a kártevő fölszaporodását. Vegyszeres védekezés: Az eddigi tapasztalatok alapján maglucernában, babban, borsóban, napraforgóban általában egy kezeléssel visszaszorítható a kártevő, de káposztában, kukoricában és salátában legalább még egy beavatkozás lehet szükséges öt-hét nappal az első után. Ami a paprikát és a paradicsomot illeti, ezekben a kultúrákban a virágzás kezdetétől számítva 714 naponként folyamatosan szükség lehet a védekezésre. A gyapottokbagolylepke ellen a faunaterületünkön honos bagolylepkék ellen engedélyezett készítmények használhatók. Azokban a növényekben (ilyen az angyaltrombita is), amelyekben bagolylepkék korábban nem károsítottak a területileg illetékes Növényegészségügyi Állomástól lehet eseti felhasználási engedélyt és szaktanácsot kérni. A Michigeni Állami Egyetem Növényvédő Szerekre Rezisztens Ízeltlábúak Adatbázisa szerint a gyapottok-bagolylepkének világszerte 25 rovarölő szerrel szemben alakult ki rezisztens népessége. Ezek a hatóanyagok a következők: alfa-cipermetrin, bifentrin, ciflutrin, cihalotrin, cipermetrin, DDT, deltametrin, endoszulfán, endrin, fenvalerát, karbaril, klórpirifosz, lambda-cihalotrin, malation, metil azinfosz, metomil, metil paration, monokrotofosz, permetrin, foxim, profenofosz, kinálfosz, tiodikarb, toxafén, zeta-cipermetrin (Whalon et al., 2001). Ezek az adatok olyan vidékekről származnak, ahol a gyapottok-bagolylepke endémikus, tehát Ázsia (Pakisztán, India, Kína, Tadzsikisztán, Tájföld, Indonézia), Ausztrália és Európában Portugália. Az adatokból leszűrhető az, hogy amennyiben intenzíven védett területekről származó lepkék bevándorlásával és meghonosodásával kell szembenéznünk, akkor számítanunk kell arra, hogy 153
ezek utódai sok készítménnyel szemben toleranciát mutatnak, vagy ha mégis érzékeny populációk bevándorlása történik/történt meg, a megfontolatlan kezelések miatt előbb-utóbb ugyanez fog bekövetkezni (Webb et al., (2003); Wyman és Sexson (2002)). A korábbi évek rendkívüli H. armigera fertőzése valamint egyéb tapasztalatok alapján kukoricában a következő készítmények bizonyultak a legjobb hatásúnak: Dipel ES (B. thuringiensis ssp. kurstaki, 1 l/ha), Thuricid HP, Danadim 40 EC (dimetoát, 2 l/ha), Thionex 35 EC (endoszulfán, 2 l/ha), Steward 30 DF (indoxakarb, 0,17 kg/ha), Alsystin 25 WP (triflumuron, 0,5 kg/ha), Chintop (béta-cipermetrin + kinálfosz, 1-1,5 l/ha), Karate Zeon 5 CS (lambda- cihalotrin, 0,25-0,3 l/ha). A legjobb hatású kifejezés viszonylagos, csak a különböző készítmények egymással való összehasonlítására szolgál. Abszolút hatékonyságot tekintve a felsorolt készítmények csupán közepes hatást nyújtottak. Valóban jó hatást csak a metil paration (Parashoot CS, 1,5 l/ha) biztosított, ennek engedélyokiratát azonban 2004. május elsején bevonták (Vörös, 2004). Anyag és módszer Felvételezési hely: Gödöllő házikert. Felvételezési idő: 2007. szeptember 1. Felvételezési mód: Az angyaltrombita növények bimbóin kb. két-három mm átmérőjű lukakra figyeltem föl. A felmetszett bimbók belsejében nagymennyiségű, durva sötétbarna ürüléket valamint néhány bimbóban sárgászöld, hosszanti sávokkal díszített valódi hernyókat találtam. A kiültetett angyaltrombita bokrok minden bimbóját megszemléltem, a fúrt bimbókat felmetszettem, belsejüket megvizsgáltam, s meghatároztam a fertőzöttséget. A hernyókról digitális fényképfelvételeket készítettem, és a szakirodalmi leírások és képes összehasonlító anyagok segítségével meghatároztam azokat. Eredmények A kártétel és a felvételek alapján a kártevő hernyók a gyapottokbagolylepke hernyói (Kirkpatrick, 1961 in Venette et al., 2007; Hardwick, 1965 in Venette et al., 2007; Mészáros, 1993). A kertben található két angyaltrombita bokor egyikére petéztek a lepkék. A fertőzött növény bimbóinak 50 %-át fúrták meg. A felhasított bimbók belsejében nagymennyiségű durvaszemcsés, sötétbarna ürüléket valamint három bimbóban a H. armygera sárgászöld, hosszanti sávokkal díszített valódi hernyóját találtam. A hernyók megrágták, és részlegesen elfogyasztották a bibét, a magházat és a porzókat. Ezzel tönkretették a virágokat, amelyek 154
jelen esetben a termesztés céljaként szolgáltak (1., 2., 3., 4., 5. ábra; 1. táblázat).
1. ábra:A megtámadott angyaltrombita növény
2. ábra:A megfúrt bimbó 155
3. ábra: Felvágott bimbó hernyóval
4. ábra: Idősebb, a porzókat károsító hernyó
156
5. ábra:Néhány károsított és felmetszett bimbó 1. táblázat: Gyapottok-bagolylepke kártétele angyaltrombitán (Gödöllő, 2007) Növény
Ép bimbó (db) Ép 12 Fertőzött 10
Fúrt bimbó Károsítási % (db) 0 10 50
A vizsgálatok bebizonyították, hogy a gyapottok-bagolylepke megtámadhatja az angyaltrombitát is, s képes tönkretenni annak bimbóját. Ezért az angyaltrombita is a tápnövényei közé sorolható. A szakirodalom eddig a Burgonyafélék családját illetően a következő növényeken igazolta táplálkozását: tojásgyümölcs, paprika, burgonya, paradicsom, dohány, csattanó maszlag, hindu datura (Datura metel), beléndek, fekete csucsor (Venette et al., 2007). Ezekhez a növényekhez tehát hozzáfűzhetjük az angyaltrombitát. A védekezést illetően a bevezető rész védekezési információi mérvadók.
157
Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki dr. Gergely Olgának, hogy felhívta figyelmét az angyaltrombita növények károsodására, valamint hogy a felvételezések során segítséget nyújtott. Összefoglalás Az angyaltrombita (Brugmansia x candida, Solanaceae) valamikor a falusi kertekben volt igazán kedvelt. Dél-Amerikából származik, az Egyesült Államok kertjeiben, parkjaiban is gyakori. Nevét óriási, trombita formájú, bókoló virágairól kapta, amelyek fehér, sárga, rózsaszín, narancssárga, vörös vagy lila árnyalatokban virítanak. A mérsékelt égövön júniustól késő őszig nyílnak virágai. A növény hatalmas termetűvé fejlődhet, terebélyes bokorrá vagy kisebb fácskává nevelhető. Idősebb példányain egy növényen akár 80-100 virág is nyílhat egy évben. Illata fűszeres, szinte bódító. Angyaltrombita növények bimbóin kb. két-három mm átmérőjű lukakra figyeltem föl 2007. szeptember 1-én Gödöllőn. A felmetszett bimbók belsejében nagymennyiségű durva, sötétbarna ürüléket valamint néhány bimbóban sárgászöld, hosszanti sávokkal díszített valódi hernyókat, a gyapottok-bagolylepke lárváit találtam. Jelen közlemény célja a kártétel leírása és a kártevő tápnövénykörének pontosítása volt. Irodalom Cunningham, J.P., Zalucki, M.P. and West, S.A. (1999): Learning in Helicoverpa armigera (Lepidoptera: Noctuidae): a new look at the behaviour and control of a polyphagous pest. Bulletin of Entomological Research, 89: 201-207. Lockwood, T. E. (1973). Generic recognition of Brugmansia. Bot. Mus. Leafl. 23: 273–283. Mészáros Z. (1993): Gyapot-bagolylepke. In: Jermy T., Balázs K. (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 4/B. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 621-623. Venette, R.C., Davis, E.E., Zaspel, J., Heisler, H. and Larson, M. (2007): Mini risk assessment. Old world bollworm, Helicoverpa armygera Hübner (Lepidoptera : Noctuidae). http://www.aphis.usda.gov/plant_health/plant_pest_info/pest_detecti on/downloads/pra/harmigerapra.df Vörös G. (2004): Az árukukorica kártevői elleni védekezés. Agrofórum. Február: 43-46. 158
Webb, S.E., Stansley, P.A., Schuster, D.J and Funderburk, J.E. (2003): Insect management for tomatoes, peppers and eggplant. http://edis.ifas.ufl.edu/BODY_IN169 pp. 42. Whalon, M.E. (2004): The database of arthropods resistant to pesticides. http://www.cips.msu.edu/resistance/rmdb/code Wyman, J., Sexson, D. (2002): Managing insecticide resistance – The future of insect control in potatoes. http://ipcm.wisc.edu/bioipm/reports pp. 9. THE DAMAGE OF COTTON BOLLWORM (HELICOVERPA ARMIGERA HÜBNER) ON BRUGMANSIA X CANDIDA IN HUNGARY A. Bozsik University of Debreceni, Centre of Agricultural and Technical Sciences, Faculty of Agronomy, Department of Plant Protection, Debrecen, Hungary The angel’s trumpet (Brugmansia x candida, Solanaceae) was a loved ornamental plant in village gardens of Hungary. It was brought from the New World into Europe: it is native in South-America and can be found often in the gardens of the USA. It was named after its huge, hanging, trumpetform white, yellow, orange, red and lila flowers. In the continental climate its flowers blooms from June to late autumn. The plant can be developed to a spreading bush or a smaller tree. It can be kept in a big pot or planted into the garden. Even 80-100 flowers can be found on an older one of its individuals. Its scent is spicy and overpowering. 2-3 mm diameter holes on B. x candida buds have been observed in a garden of Gödöllő in early September 2007. Coarse dark brown faeces in great quantity and yellow-greenish caterpillars with longitudinal stripes, larvae of the Helicoverpa armygera have been found in some buds. The caterpillars distroyed 50 % of the buds causing considerable damage from esthetical point of view on the plant. Regarding the special literature this is the first time that damage of H armygera has been reported on angel’s trumpet. The aime of this contribution was to describe the damage and to specify the host plant spectrum of the pest.
159
