A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása

A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása Interreg IIIA HUSKUA/05/01/303

Megvalósíthatósági tanulmány Összeállította: Ocskay Gyula dr. Jankai Norbert Eck András Ister-Granum Eurorégió Fejlesztési Ügynökség Kht. 2007. július

TARTALOMJEGYZÉK

Vezetői összefoglaló

3

HELYZETELEMZÉS

5

1. A határszakasz statisztikai elemzése

5

a) A térszerkezetet meghatározó tényezők

5

b) A régió demográfiai mutatói

9

c) Gazdasági mutatók

16

d) Szociális helyzet

23

e) A közlekedési hálózat hiányosságai

24

2. Eurorégiók a magyar-szlovák határon

30

a) A vizsgált határszakasz eurorégióinak áttekintése

30

b) Az átláthatatlan eurorégiós rendszer kedvezőtlen következményei

36

STRATÉGIAI FEJEZET 1. A regionalizmus

39 39

a) A regionalizmus filozófiája

39

b) A regionalizmus politikája

41

2. Változó keretfeltételek

47

a) A Schengeni Egyezmény hatása

47

b) Az EGTC-rendelet és hatása

47

c) A LEADER-program

51

d) Európai Területi Együttműködés Operatív Program

54

3. A társadalmasított regionalizmus

56

a) Az eurorégió fogalma

56

b) Az Ister-Granum Eurorégió rövid bemutatása

56

c) A Lánc-híd program bemutatása

58

INFO-NET: A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK REFORMJA

61

1. A projekt rövid bemutatása

61

2. Alapvetés

63

3. A képzés: a humán háttér biztosítása

66

4. Az adatbázis kialakítása

69

5. Intézményfejlesztés

71

a) Az információs pontok és a Rural Carrefours hálózat

71

b) A térségfejlesztési hálózatok és az EGTC-rendelet: a projekt intézményi fenntarthatósága 73 c) Az információs pontok szolgáltatásai: a projekt pénzügyi fenntarthatósága FORRÁSMUTATÓ

80 84

2

KUTATÁSI ÖSSZEFOGLALÓ A gazdasági és kulturális együttműködést megalapozó és segítő hálózat létrehozása (Interreg IIIA HUSKUA/05/01/303) című projekttel kapcsolatosan cégünk 2006 novemberében árajánlatot nyújtott be a projekt magyarországi partnerszervezete, a Pro Professione Alapítvány felé. Ajánlatunk akkor eredménytelen volt. 2007 májusában az alapítvány képviselője azzal keresett fel bennünket, hogy a pályázaton nyertes cég végül is nem készítette el a megvalósíthatósági tanulmányt, így most átvehetnénk a feladatot. A projektleírásban adott célkitűzések alapján kezdtük meg az előkészítő vizsgálatot, amelynek során az eredeti koncepcióhoz képest néhány apró változtatást eszközöltünk:  a projekt tervezett területi lehatárolását megtartottuk, de a hangsúlyt a fejletlenebb keleti szektorra helyeztük;  a határ mentiség fogalmát a szerves együttműködések kialakítását lehetővé tévő, de még statisztikailag elemezhető földrajzi távolságra koncentráltuk (a szlovák határ mentén egy vagy két járásra – a szlovák járások általában észak-déli fekvésűek, így azok a szerves együttműködés lehetséges határait is jelentik -, illetve egy-két kistérségre)1;  a megvalósítás intézményi háttere kapcsán a legaktuálisabb fejleményekkel is számoltunk, és javaslatot tettünk az EGTC-rendelet felhasználására. Munkánkat nehezítette, hogy olyan időszakban kellett elvégeznünk az elemzést, amikor a helyi szereplőktől nagyon nehéz volt információkat gyűjteni, és hogy a magyar és szlovák oldalról beszerezhető statisztikai adatsorok gyakran nem azonos időszakban és/vagy nem azonos NUTS-kategóriájú területi egységekre vonatkozóan álltak rendelkezésre. Az adatgyűjtés során az alábbi forrásokat használtuk, egyben köszönetünket fejezzük ki az adatszolgáltatóknak: Központi Statisztikai Hivatal, Magyarország Statisztikai Hivatal, Szlovákia (Štatistický úrad Slovenskej republiky) Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Jogi Főosztály Magyar Köztársaság Határőrsége Ipoly Eurorégió Karszt Eurorégió Sajó-Rima Eurorégió Zemplén Eurorégió. A további feldolgozott források jegyzékét a tanulmány végén közöljük. Jelen megvalósíthatósági tanulmány célja, hogy a fent megnevezett projekt megvalósításához szükséges koncepcionális elemeket kidolgozza. Ehhez kapcsolódóan végeztük el a magyar-szlovák határ érintett szakaszának statisztikai elemzését, valamint a jelenlegi határon átnyúló együttműködések áttekintő vizsgálatát. Munkahipotézisünk az volt, hogy a meglévő struktúrák elégtelenek a két határ menti térség érezhető mértékű fejlődéséhez, és hogy az INFO-NET fenntarthatósága is jórészt azon múlik, hogy milyen intézményi hátteret tudunk a rendszer mögött kiépíteni. Végül is a projekt eredményeként egy olyan hálózati rendszert írtunk le, amely a térségfejlesztésben a LEADER-szemléletű, partneri együttműködést valósítja meg, az új 1

A régió kijelölésekor ahhoz hasonlóan választottunk módszertanilag szubjektív szempontokat, ahogy az MTA Regionális Kutatások Központja járt el. Vö. ehhez HORVÁTH.

3

EGTC-rendelet által biztosított jogi feltételek és a közeljövőben megnyíló Magyar-szlovák Európai Területi Együttműködés Operatív Program pénzügyi forrásainak felhasználásával. A fejlesztés eredményeként két vidékfejlesztési központ alakul ki: Komárom térségében és Gömörben (Rozsnyó térségében), de a képzés révén további egy kialakításának feltételeit is megalapozzuk a Palócföldön. A magyar és a szlovák oldalon két-két információs iroda jön létre, melyek a Rural Carrefours hálózat mintájára megkezdik információs-fejlesztő munkájukat, és a nemzetközi hálózathoz történő csatlakozásuk feltételeit is megteremtik. Az információs pontokra építendő vidékfejlesztési szakmai hálózat potenciális tagjai számára 3-3 napos képzéseket szervez a projektgazda, ahol az új típusú együttműködés megalapozására kerül sor. A képzéshez tananyag készül, amelynek egy része távoktatással is elsajátítható, valamint kiépítésre kerül egy adatbázis, amely a határ menti gazdasági élet és a nonprofit szektor közös felületeként az érintett régió gazdasági és kulturális adatait tartalmazza. A megvalósíthatósági tanulmány ezen fejlesztések elméleti alapjait is tárgyalja, egy tágabb értelmezési horizontba helyezve a térségfejlesztés munkáját. Azzal a reménnyel bocsátjuk közre munkánkat, hogy annak segítségével a magyarszlovák határszakasz eddig kevésbé fejlett vagy kimondottan fejletlen szektoraiban is élénk határon átnyúló fejlesztési munka indul meg, az Európai Unió által biztosított jogi és pénzügyi keretek jóvoltából. A schengeni határok várható 2008. januári megszűnése eddig nem látott perspektívát nyit a határ menti térségek előtt az innovatív kezdeményezések megvalósítása által a lemaradások felszámolására. Bízunk benne, hogy élni tudunk ezzel az eséllyel.

4

HELYZETELEMZÉS 1. A határszakasz statisztikai elemzése a) A térszerkezetet meghatározó tényezők A jelen projekt keretében vizsgált határszakasz területe 19 166 km2, ebből a magyarországi oldal 9 504 km2-t a szlovákiai 9 662 km2-t tesz ki. A jelzett területen 2 207 965 fő élt 2005-ben; a szlovákiai oldalon 1 355 231, a magyarországi oldalon 852 734 fő. A helyzetfeltárás megmutatja, hogy a kérdéses terület két részre osztható. A magyar– szlovák határvidék keleti szakasza alapvetően rurális térség, kis lélekszámú aprófalvakkal. A térképre tekintve is feltűnő, mennyire hiányoznak Léva és Kassa között a jelentős térségszervező erővel bíró települések. Ez főként akkor szembeötlő, ha a régiót más határszakaszokkal vetjük össze (ilyen központok például Győr, Sopron, Szombathely, Szeged, Pécs, Debrecen, Nyíregyháza stb., illetve Pozsony, Trencsén, Zsolna, Poprád, Bártfa stb.). 1.

térkép: A vizsgált határszakasz

Az itt található 14 szlovákiai járásban élő 981 ezer ember 754 településen lakik, amelyek közül 29 város (3,85 %). A közel 240 000-es Kassát leszámítva ezek a városok

5

azonban zömében kis lélekszámúak. Ipolyság és Királyhelmec például 8 000 lelkes, Füleken 10 200-an, Nagykürtösön 14 000-en, Nagyrőcén 13 500-an élnek. De Tiszacsernyőn még az 5 000 főt sem éri el a lakosság lélekszáma, Jolsván és Mecenzéfen pedig mindössze 3 200-an laknak. Jelentősebb lélekszámú városnak számít Nagymihály (közel 40 000 lakossal), Losonc (28 000 fő), valamint Rimaszombat (közel 25 000 fő). Az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) által összeállított reprezentatív kiadvány vizsgálta ezeknek a városoknak a dél-szlovákiai térszerkezetben betöltött szerepét2. Az eredmény meglepő: az empirikus adatok alapján elkészített mérési modell azt mutatta ki, hogy az első 15 város között 6 dél-keleti van (Losonc az 5., Nagymihály a 6., Rimaszombat a 8., Rozsnyó a 9., Tőketerebes a 10., Nagyrőce a 14. a sorban). Az említett, viszonylag kis lélekszámú városok tehát igen fontos térszervező erőt képviselnek, az itt összesűrűsödő funkciók révén, az igen alacsony népsűrűségű Besztercebányai és Kassai kerületben alcentrum jellegűekké válnak. Ezzel párhuzamosan azonban az érintett járásokban igen magas a funkció nélküli települések száma (épp ez által kapnak az előbbiek kiemelt szerepet).3 2. térkép: Népsűrűség a két szomszédos államban4

A magyar oldalon Miskolcot nem vontuk be a vizsgált térségbe, így szintén kisebb lélekszámú városokkal találkozhatunk, leszámítva Salgótarjánt (44 000 fő) és Ózdot (40 000 fő). Itt a 410 település közül 22 város (5,37 %). Ezek között találjuk a 17 500 lakosú Balassagyarmatot, Szendrőnek 4 300, Edelénynek 11 000, Sátoraljaújhelynek 17 400 lakosa van. Számos kisváros lélekszáma a 4 000 főt sem éri el. A városias települések hiánya főként 2

Kassa ebben a felmérésben nem szerepelt. HORVÁTH 214–219. p. Meg kell ugyanakkor jegyeznünk, hogy (mint arra később rámutatunk) az említett térség városai közel sem tudják ellátni azokat a funkciókat, mint amelyeket a vizsgált határszakasz nyugati szektorának városai. 4 A statisztikai adatokra épülő grafikonok és térképek forrásai a két ország statisztikai hivatalai. A szlovákiai demográfiai adatok elemzésénél használtuk még: DOHÁNYOS-LELKES-TÓTH. 3

6

az Ipoly mentén feltűnő. Itt a nem egészen 3 000 lakosú Szobtól Balassagyarmatig csak a szlovákiai Ipolyság bír valamelyes térségszervező erővel. Ezen térségközponti szerep ellátásához azonban a schengeni határnyitás és a gazdasági potenciál növelése elengedhetetlen. Általában elmondható, hogy az Ipoly-völgy alacsony népsűrűségű, gazdaságilag fejletlen térsége nagyon igényelné egy nagyobb város térszervezőinfrastrukturális erejét. A rendszerváltást követő súlyos recesszióból ébredő Salgótarján és Ózd a mai napig sem tudja a méretéből eredő regionális szervező funkciókat ellátni 5. Ebből a szempontból sokkal előnyösebb helyzetben van a két szomszédvár, Sárospatak és Sátoraljaújhely, ahol az elmúlt évtizedben lendületes térségfejlesztő munka zajlott. Ezen a területen a schengeni határnyitás várhatóan élénk együttműködést eredményez. Általánosan elmondható, hogy a keleti szektorban mindkét határ menti térségre jellemző a kényszerűségből városi rangra emelt igen kis lélekszámú adminisztratív központok nagy száma. A magyarországi városok átlag lakosságszáma mindössze 11 718 fő. A szlovák városok esetében ugyanez az adat: 10 290 (Kassa nélkül) 18 035 (Kassával). 1. táblázat: A vizsgált határszakasz városi népessége (kiemelve a nyugati szektor adatai, 2005)

Magyarország Város neve Lakossága SALGÓTARJÁN 43 988 ÓZD 40 033 VÁC 34 951 KAZINCBARCIKA 32 297 ESZTERGOM 29 452 TATA 24 598 KOMÁROM 19 616 KISVÁRDA 18 370 BALASSAGYARMAT 17 473 SÁTORALJAÚJHELY 17 417 BÁTONYTERENYE 14 322 SÁROSPATAK 13 972 DOROG 12 609 EDELÉNY 11 084 NYERGESÚJFALU 7 752 PUTNOK 7 695 ENCS 7 225 SZÉCSÉNY 6 446 SZIKSZÓ 6 185 LÁBATLAN 5 397 NAGYMAROS 4 385 DOMBRÁD 4 366 SZENDRŐ 4 326 BÁBOLNA 3 933 BORSODNÁDASD 3 550 CIGÁND 3 419 BÉLAPÁTFALVA 3 379

Szlovákia Város neve Lakossága KASSA 234 871 ÉRSEKÚJVÁR 41 320 NAGYMIHÁLY 39 922 KOMÁROM 36 596 LÉVA 36 190 LOSONC 27 977 RIMASZOMBAT 24 425 TŐKETEREBES 23 152 ROZSNYÓ 19 231 NAGYKÜRTÖS 13 862 NAGYRŐCE 13 098 PÁRKÁNY 11 122 GÚTA 10 747 SELMECBÁNYA 10 674 NAGYSURÁNY 10 497 FÜLEK 10 362 SZEPSI 9 899 NAGYKAPOS 9 504 ÓGYALLA 8 060 TORNALJA 7 991 IPOLYSÁG 7 973 GÁLSZÉCS 7 945 KIRÁLYHELMEC 7 938 KORPONA 7 812 NYUSTYA 7 513 ZSELÍZ 7 486 SZOBRÁNC 6 264

5

Jellemző, hogy Balassagyarmat és Putnok jóval aktívabb szerepet játszik a határon átnyúló térségi együttműködésben, mint a két nagyobb város.

7

ABAÚJSZÁNTÓ SZOB RÉTSÁG PÉTERVÁSÁRA GÖNC

GÖLNICBÁNYA POLTÁR DOBSINA ŐRMEZŐ TISZACSERNYŐ GARAMTOLMÁCS TISZOLC MECENZÉF JOLSVA KÉKKŐ GYŰGY

3 309 2 965 2 963 2 402 2 343

6 171 5 921 5 125 5 056 4 299 4 172 4 092 3 776 3 147 1 457 1 503

A kérdéses határszakasz legjelentősebb települése Kassa, amelynek fejlődési potenciálja meghaladja Miskolcét is. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy jóllehet 1999 és 2004 között jelentősen bővült az itt bejegyzett vállalkozások száma, még mindig jelentősen elmarad a magyarországi térségek mutatói mögött. 1. ábra: A működő vállalkozások száma 1000 lakosra vetítve (kiemelve a nyugati szektor adatai)6 1000 főre jutó vállalkozások száma (2004 és 2005) 90 80 70 60 50 40 30 20

A természetes régiókra alapozó szlovákiai kutatásokban ettől függetlenül a kassa-abaúji régió a M.E.S.A 10 Group módszertana szerint Szlovákia második régiója a teljesítőképesség szerint (megelőzve Nagyszombatot és Zsolnát is!).7 Ugyanakkor az elgondolkoztató, hogy ugyanez a felmérés a kassai régiót az utolsók közé sorolta a munkanélküliségi és a lakásépítési adatok alapján. Míg tehát Kassa térségének a bruttó termelésben és ebből fakadóan számos közszolgálati funkció terén meghatározó a szerepe, addig a fejlődési 6

Magyarország esetében 2005-ös (kistérségi), Szlovákia esetében 2004-es (járási) adatok álltak rendelkezésre. A megfigyelhető igen jelentős különbségek miatt vállaltuk fel a kockázatos egymásra vetítést. 7 PAŢITNÝ–MORVAY–ONDRIAŠOVÁ–KLING 302.

8

Poltár

Gölnicbánya

Szobránc

Nagyrőce

Kassa vidék

Rimaszombat

Rozsnyó

Tőketerebes

Nagymihály

Léva

Nagykürtös

Korpona

Érsekújvár

Selmecbánya

Losonc

Komárom

Kassa

Bodrogközi

Encsi

Abaúj-Hegyközi

Edelényi

Ózdi

Szikszói

Bélapátfalvai

Bátonyterenye

Kazincbarcikai

Szobi

Kisvárdai

Rétság

Sárospataki

Sátoraljaújhelyi

Balassagyarmati

Dorogi

Pétervásárai

Komáromi

Salgótarjáni

Váci

Esztergomi

Tatai

0

Szécsényi

10

potenciált kifejező foglalkoztatottsági mutatók, valamint a népességmegtartó erő tekintetében kimondottan kedvezőtlen a helyzete. A képet árnyalja az is, hogy a kedvező ipari mutatókat elsősorban a Kassa II. kerületében működő üzemek biztosítják, leginkább a kohászatra épülő iparágak. A szlovák átlag feletti munkatermelékenység tehát jórészt a nehéziparnak köszönhető. Mindazonáltal megfelelő hálózati infrastruktúra kiépülése esetén Kassa a keletszlovákiai és részben a kelet-magyarországi térség domináns szereplőjévé válhat, amely az Unió keleti kapujaként akár egy makroregionális centrum szerepét is betöltheti. Feltűnő ugyanakkor, hogy a többi járás Kassa városához képest is mennyire rosszul áll a vállalkozói aktivitás terén (jóllehet, az elmúlt években e téren jelentős fejlődés következett be egész Szlovákiában). Az eddig elemzett keleti szektorral szemben a vizsgált határszakasz nyugati térsége az európai átlaghoz jóval közelebb áll fejlettségét tekintve. A Duna mentén több évszázada meglévő városok sora (a két Komárom, Tata, Esztergom, Vác) történelmileg kialakult funkcióit szinte zavartalanul látta el, és ma is meghatározó térségszervező erővel bírnak. Igaz, hogy a lakosságszámuk alapján kis, illetve közepes nagyságúaknak tekintjük őket, viszont a nagyobb lélekszámú városok (Érsekújvár, Léva, a két Komárom, Tata, Esztergom, Vác) geopolitikai „sűrűsége” a térséget jóval kevéssé teszi rurális jellegűvé, mint a keleti szektorban tapasztalhattuk. A Duna mentén a XX. század folyamán kimondottan ipari dominanciájú területek alakultak ki (főként Komárom és Esztergom között). Az 1. ábrából az is kiderül, hogy a tanulmány által érintett határszakasz legkiemelkedőbb gazdasági mutatóit is e térségek produkálják. A nyugati szektort alkotó Lévai, Érsekújvári és Komáromi járás, valamint a Komáromi, Tatai, Esztergomi, Dorogi és Váci kistérség területén összesen 18 város fekszik, melyeknek összlakossága 316 856 fő. Városokban él az említett térségek lakosságának 51,1 %-a. A keleti szektorban ugyanez az adat 49,72 % (Kassával), de mindössze 41 % Kassán kívül. A városias jelleget erősíti, hogy a nyugati szektor összes településéhez viszonyítva az itteni városok 7,2 %-ot tesznek ki, és a városok átlag lakosságszáma (16 676 fő) is közel másfélszerese a keleti határszakaszon mértnek (Kassát leszámítva)8. Ez a városnagyság már lehetővé teszi, hogy az adott település középiskolákat (esetleg felsőfokú oktatási intézményeket, mint pl. Észak-Komárom, Esztergom vagy Vác esetében), kórházakat tartson fenn, és így valódi funkcionálisrégió-képző szerepet láthasson el. Ez a keleti szektor törpevárosai esetében nem mondható el, így ott néhány közeli nagyváros látja el ezeket a feladatokat (Miskolc, Eger, Salgótarján, illetve Kassa, Besztercebánya stb.). A határ menti területek így a valódi centrumok kettős perifériáiként sokkal inkább egymásra vannak utalva, mint a nyugati határszakasz térségei. A schengeni határnyitás ezért ott a fellendülés talán egyetlen esélyét nyújtja. b) A régió demográfiai mutatói A vizsgált térség demográfiai mutatói igen vegyes képet mutatnak. Egyszerre figyelhető meg az egész Szlovákiát és Magyarországot jellemző népességcsökkenés és bizonyos térségekben a népesség növekedése, az öregedési index romlása és javulása. Az is megállapítható, hogy a munkaerő-migráció egyrészt észak–déli, másrészt kelet–nyugati dominanciájú. Ez egyben a vizsgált térségek alacsony fokú népességmegtartó erejét és az itt tapasztalható nagy mértékű lakosságszám-csökkenést is magyarázza. 8

Kassa adatait azért nem tekinthetjük minden szempontból relevánsnak, mert a keleti határszakasznak csak egy bizonyos (viszonylag szűk) térségére terjed ki a város térségszervező hatása, viszont az össz adatállományt igen jelentős mértékben befolyásolja. Határ menti fekvése miatt mégsem hagyhattuk ki a helyzetelemzésből.

9

A teljes határszakaszon 2001 és 2005 között összesen 15 433 fővel csökkent a lakónépesség, de igen nagy különbségek figyelhetőek meg az egyes járások és kistérségek között. A szlovákiai oldalon jelentős mértékben emelkedett a Kassa környéki, érezhetően a tőketerebesi és a losonci járás lélekszáma. 2. ábra: A lakosság lélekszámának változása a vizsgált szlovákiai járásokban

Lakosságszám változása (2001-2005) 4 2 1

Szobránc

Nagymihály

Tőketerebes

Kassa

Kassa vidék

Gölnicbánya

Rozsnyó

Nagyrőce

Rimaszombat

Poltár

Losonc

Nagykürtös

-4

Korpona

-3

Selmecbánya

-2

Léva

-1

Komárom

0 Érsekújvár

Változás (%-ban)

3

Járások (Szlovákia)

A kassai csökkenés és a Kassa környéki jelentős növekedés többek között a nagyvárosok esetében megfigyelhető kitelepüléssel magyarázható. Feltűnő mértékben csökkent a Poltári járás lakossága. Az itt mért csökkenés azonban csak a szlovákiai adatokhoz képest kiugró. 3.

ábra: A lakosság lélekszámának változása a vizsgált magyarországi kistérségekben

Lakosságszám változása (2001-2005) 3 2

-5 -6 -7 Kistérségek

10

Kisvárdai

Bélapátfalvai

Pétervásárai

Sárospataki

Bodrogközi

Sátoraljaújhelyi

Abaúj-Hegyközi

Encsi

Szikszói

Edelényi

Kazincbarcikai

Ózdi

Salgótarjáni

Szécsényi

Rétság

Szobi

Váci

Bátonyterenye

-4

Balassagyarmati

-3

Dorogi

-2

Esztergomi

-1

Tatai

0 Komáromi

Változás (%-ban)

1

A 23 érintett magyar kistérség szinte mindegyikében jelentősen (a poltárihoz hasonló mértékben) csökkent a népesség az új évezred első 5 évében. 4.

ábra: A természetes szaporodás alakulása a magyar térségekben (1980–2001)

Természetes szaporodás Kisvárdai Bélapátfalvai Pétervásárai Sárospataki Bodrogközi Sátoraljaújhelyi Abaúj-Hegyközi Encsi Szikszói

Kistérségek

Edelényi Kazincbarcikai

1980 1991 2001

Ózdi Bátonyterenyei Salgótarjáni Szécsényi Balassagyarmati Rétsági Szobi Váci Dorogi Esztergomi Tatai Komáromi

-6 000

-4 000

-2 000

0

2 000

4 000

6 000

8 000

Abszolút szám

A nyugati és keleti szektor között e tekintetben is szignifikáns különbségeket figyelhetünk meg: szinte kettészakad a diagram a szobi kistérségnél. Míg az esztergomi és a váci kistérség esetében (részben a főváros közelségével is magyarázható) kis mértékű népességnövekedés, a tatai esetében stagnálás, a további két kistérség esetében pedig minimális népességcsökkenés figyelhető meg, addig a keleti határszakaszon átlag 2,34 %-kal csökkent a lakosság száma (a legnagyobb mértékű emberveszteséget, 5,8 %-kal a bátonyterenyei kistérség szenvedte el). Enyhe növekedés kizárólag Borsod-Abaúj-Zemplén

11

megye néhány körzetében mutatható ki. A látványos növekedést produkáló Encsi kistérségben már a 2001-es népszámlálás idején is 24 %-os kisebbséget képviselt a roma etnikum, így az itt tapasztalható népességnövekedés sajnos nem a gazdasági fejlődés jele, hanem a súlyosan hátrányos helyzetű cigány közösség kiemelkedő demográfiai mutatóinak köszönhető. Általában elmondható egyébként, hogy a vizsgált térség keleti részében (a határ mindkét oldalán) igen jelentős létszámú roma közösség él, amelynek társadalmi integrációja szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja e térségek fejlesztőit, felelős döntéshozóit. A fenti két diagram rámutat a migrációs jelenségek egyik fő vonására: miközben a teljes határszakaszon romlanak a természetes szaporodás adatai, a nyugati szektorban mégis nő vagy csak kis mértékben csökken a népesség összlétszáma. Ugyanez a keleti szektorról (mint láttuk) nem mondható el. Nyilvánvaló, hogy a Duna mentén kialakult relatív munkaerőhiánynak köszönhetően megindult egy kelet–nyugati migráció: az elöregedés mellett ez a fő oka a keleti határszakasz magyar oldalán tapasztalható drasztikus népességfogyásnak. Ezt igazolják a vándorlási adatok is. 5. ábra: Vándorlási különbözet a magyar térségekben 1980 és 2001 között

A vándorlási különbözet alakulása a kistérségekben 8 000 6 000 1980

1990

2001

4 000 2 000 0

Kisvárdai

Bélapátfalvai

Pétervásárai

Sárospataki

Bodrogközi

Sátoraljaújhelyi

Abaúj-Hegyközi

Encsi

Szikszói

Edelényi

Kazincbarcikai

Ózdi

Bátonyterenye

Salgótarjáni

Szécsényi

Rétsági

Váci

Szobi

Dorogi

Balassagyarmati

-8 000

Esztergomi

-6 000

Tatai

-4 000

Komáromi

-2 000

-10 000

Az elmúlt két évtizedben a legaggasztóbban az ózdi és a kazincbarcikai térségben csökkent a lakosság lélekszáma az elvándorlás miatt. Az itt korábban alkalmazott képzett munkaerő nagy része távolabbi ipari centrumokban talált állást, gyakran a Dunántúlon (ezt igazolják a nyugati határszakasz pozitív vándorlási mutatói), vagy az Unió más államaiban. Ez egyfajta lefelé ívelő spirálba taszítja az érintett térségeket, hiszen a kiemelkedés esélyét éppen a képzett munkaerő jelentené. A pétervásárai kistérségben a természetes fogyás kedvezőtlen hatásait tovább erősíti a magas elvándorlási mutató is. Az itt megfigyelhető relatíve magas vállalkozási adatok ezért a népesség rohamos csökkenésével is magyarázhatóak.

12

6. ábra: Összefüggés a vállalkozások száma és a népesség változása között a magyar kistérségekben

100 Az 1000 főre jutó vállalkozások száma 80

A népességszám változása (%) 2001 és 2005 között

60 40 20

A fenti ábrából az is megerősítést nyer, hogy az encsi népességnövekedés nem jár együtt a gazdaság fejlődésével. Látható, hogy a sárospataki és a sátoraljaújhelyi térségek a salgótarjánit megközelítő kedvező mutatókkal rendelkeznek. A Bodrogköz revitalizációjában, fejlesztésében központi szerep jut e két településnek. Direkt kapcsolat mutatható ki a szobi kistérség népességcsökkenése és a vállalkozói aktivitás alacsony szintje között. Összességében megállapítható, hogy az általánosan (kevés kivételtől eltekintve) megfigyelhető kedvezőtlen születési arányszámokat a gazdaságilag fejlettebb térségekben a pozitív (vagy ahhoz közeli) vándorlási különbözet kiegyenlíti. Azokban a térségekben viszont, ahol a gazdasági aktivitás szintje alacsony, a fejlődés, a felzárkózás lehetőségét veszélyezteti a munkaképes korú lakosság nagymértékű elvándorlása. A fejlesztési politikának ezért erre a tényre mint központi jelenségre kell koncentrálnia. Más jellegű az észak–déli munkaerő-migráció, mely főként a dél-szlovákiai magyar anyanyelvű közösséget érinti9. E kérdésben két hiánypótló tanulmány is készült az elmúlt években10, ezek alapján világosabban látjuk a felszínen igen látványos, de mélységében eddig ismeretlen folyamatokat. A szlovákiai magyar munkavállalók észak-magyarországi megjelenése egyenes következménye volt a 90-es évek sikeres magyar szerkezetváltásának, valamint a Dél-Szlovákiát kedvezőtlenül érintő szlovák regionális fejlesztési politikának (illetve esetünkben hiányának). Mint arra Gyurgyík László rámutat egy tanulmányában, a 90es évekbeli recesszió a szlovákiai magyar munkavállalókat jóval mélyebben érintette, mint a szlovákokat. Az 1991 és 2001 közötti időszakról szólva a következő megállapítást teszi a szerző: „A gazdaságilag aktív népességen belül a munkát keresők aránya országosan 4 %-ról

9

Létezik ugyan minimális szlovák migráció, illetve az utóbbi időben (a nagyobb autógyárak szlovákiai megtelepedése óta) dél–északi irányú munkaerőmozgás is, ezek mértéke azonban vizsgálatunk szempontjából elhanyagolható. 10 DOBOS; BARTAL-HARDI

13

Kisvárdai

Bélapátfalvai

Pétervásárai

Sárospataki

Bodrogközi

Sátoraljaújhelyi

Abaúj-Hegyközi

Encsi

Szikszói

Edelényi

Kazincbarcikai

Ózdi

Bátonyterenye

Salgótarjáni

Szécsényi

Balassagyarmati

Rétság

Szobi

Váci

Dorogi

Esztergomi

Tatai

-20

Komáromi

0

20,4 %-ra, a magyar nemzetiségűek között 4,5 %-ról 25,6 %-ra emelkedett.”11 Ennek valószínűleg a dél-szlovákiai magyar foglalkoztatottsági mutatók szektorális megoszlása is oka volt (ld. később). A két említett tanulmány egyaránt megvizsgálta a magyarországi munkavállalás okait, amelyek között két tényező játszott kiemelt szerepet: a munkahely hiánya (Dobos: 38,5 %, Bartal – Hardi: 44, 64 illetve 63 % korcsoportonkénti megoszlásban), valamint a magasabb bérek (Dobos: 66,6 %; Bartal – Hardi: 51, 30 és 37 %)12. A kedvezőtlen szlovákiai foglalkoztatási viszonyok teremtették meg a dél-komáromi, esztergomi és Esztergom környéki, kisebb mértékben a váci ipari parkok látványos bővülését. Fontos azonban megjegyezni, hogy az észak–déli, határt metsző migráció jóval ritkább (és jóval kisebb volumenű) jelenség, mint az országon belüli (illetve Szlovákia esetében a csehországi irányú). Gyurgyík László felhívja a figyelmet, hogy a 90-es évek során a dél-szlovákiai magyarság összes vándorlási különbözete mindvégig pozitív szaldót mutatott, tehát magasabb volt a bevándorlók aránya, mint a kivándorlóké, miközben éves szinten néhány száz fővel több magyar távozott Csehországba, mint amennyi onnan érkezett.13 A szerző végül az 1991 és 2001 között Magyarországra átköltözött szlovákiai magyarok lélekszámát 3 500 körülire teszi, ami nem tekinthető jelentős mértékűnek.14 Következtetése szerint a szlovákiai magyarság erősebben ragaszkodik szülőföldjéhez, mint pl. az erdélyi. A két munkaerő-migrációval foglalkozó tanulmány azonban a 2000-es évek első évtizedének közepére észrevehető változásokra is felhívja a figyelmet. Dobos László 872-es mintán végzett kutatásai szerint a szlovákiai munkavállalók több mint 20 %-a tartósan szeretne Magyarországon munkát vállalni. A vizsgált összmintán belül a fiatalok (32,2 %) és a diplomások (32,3 %) adtak ilyen értelmű választ a kérdezőnek.15 S jóllehet, végleges letelepedési szándéka mindössze a válaszadók 4,9 %-ának van, a fiatalok és diplomások ilyen mértékű „elvándorlása” tartósan rontja a dél-szlovákiai térség fejlesztésének esélyeit. További fontos adalék, hogy a szlovákiai magyarok 1/3-a Magyarország bármely vidékén szívesen vállalna munkát, ami a vándorlási hajlandóság radikális változására utal. A speciálisan az esztergomi és dorogi térségre vonatkozóan elkészített (174 főre kiterjedő) vizsgálat ennél is kedvezőtlenebb eredménnyel járt: itt mindhárom vizsgált korcsoportban elérte vagy meghaladta az 50 %-ot a tartósan Magyarországon munkát vállalni szándékozók aránya.16 A helyzetet tovább rontja, hogy egyre nagyobb számban járatják gyermekeiket magyarországi alap és középfokú oktatási intézménybe a mátyusföldi szülők, ami a végleges áttelepülés mellett hozott döntésként is értelmezhető. A folyamatok jelenleg még kezdeti stádiumban vannak, proaktív fejlesztési politikával a nagyobb mértékű emigráció még megakadályozható. Egy másik kedvezőtlen demográfiai jelenség az elöregedés. Az elmúlt néhány év alatt is szembeszökően romlottak a határszakasz mutatói. Mára a vizsgált régió két harmada tartozik a legkedvezőtlenebb mutatókat produkáló térségek közé. A határszakasz nyugati vidékén egy demográfiai szakadék kezd kialakulni, miközben a borsodi kistérségek esetében látványos javulás figyelhető meg – a jelentékeny létszámú roma közösség jelenlétének köszönhetően. Az itt megjelenő többlet munkaerő-forrásokat megfelelő képzési és szociális programokkal az érintett kistérségek felzárkóztatására lehetne hasznosítani. Az uniós kohéziós politikának 11

GYURGYÍK 155. DOBOS 50., BARTAL – HARDI: http://www.istergranum.hu/index.php?k=admin/data/00000000/_fix/00000001/_fix/00000002/_fix/00000002/_fi x/00000001/_fix/00000001&id=0. Utóbbi esetben a korcsoportok szerinti bontás a 20–30, 31–40, illetve 41–50 éveseket jelenti. 13 GYURGYÍK 167. 14 Uo. 169. 15 DOBOS 57. 16 BARTAL – HARDI uo. 12

14

kiemelt célterülete a kirekesztés megszüntetése és a területi különbségek felszámolása, s ez kedvezően hathat az érintett régióra is. 3. térkép: A vizsgált térségek öregedési indexe 2001-ben

4. térkép: A vizsgált térségek öregedési indexe 2005-ben

15

c) Gazdasági mutatók Az elmúlt évek gazdasági aktivitását a vállalkozások számának alakulásán keresztül ítélhetjük meg. 7. ábra: A vállalkozások számának alakulása 1999-2004 (SR), illetve 2001-2005 között (MK)

A vállalkozások aránybeli változása 5 év alatt (% ) 160

140

120

100

80

60

40

Az ezredfordulón Szlovákiában elindult gazdasági fejlődés jól nyomon követhető a fenti diagram alapján: a leggyorsabban fejlődő térségek között a szlovákiaiak 2/3-os többségben vannak. Jóllehet, a magyarországiakénál jóval alacsonyabb kiinduló értékekkel számolhatunk, a növekedés több járásban kiemelkedő. Az Érsekújvári és a Komáromi járásban közel 40, a Kassai, Nagykürtösi és Lévai járásokban több mint 20 %-kal nőtt a működő vállalkozások száma 1999 és 2004 között. Az adat még akkor is meggyőző, ha tudjuk, hogy igen jelentős számban alapítottak magyar vállalkozók cégeket a dél-szlovákiai térségben. Az abszolút értékek összehasonlításánál azonban egyértelműen kitűnik a magyarországi határ menti térségek fejlettebb volta. Míg a vizsgált határszakasz lakosságának 63 %-a a szlovák oldalon él, addig az itt működő vállalkozásoknak csak 1/4-e szlovák. 8. ábra: A határszakasz lakosságának területi megoszlása

Lakosság megoszlása a vizsgált határszakaszon 852 734 1 355 231

Magyarország Szlovákia

16

Bodrogközi

Nagyrőce

Bátonyterenyei

Kazincbarcikai

Rimaszombat

Szécsényi

Salgótarjáni

Abaúj-Hegyközi

Szobi

Esztergomi

Szobránc

Rozsnyó

Poltár

Korpona

Sárospataki

Ózdi

Komáromi

Dorogi

Kassa-vidék

Balassagyarmati

Encsi

Tőketerebes

Sátoraljaújhelyi

Edelényi

Szikszói

Nagymihály

Losonc

Gölnicbánya

Rétsági

Pétervásárai

Léva

Váci

Nagykürtös

Tatai

Kassa I-IV.

Bélapátfalvai

Kisvárdai

Komarom

0

Érsekújvár

20

9. ábra: A határszakasz vállalkozásainak megoszlása

Vállalkozások megoszlása a vizsgált határszakaszon 15 016

Magyarország Szlovákia

41 610

A magyar oldali túlsúly, és azon belül is néhány térség vezető szerepe kitűnik az összes vállalkozást kimutató ábrából. 10. ábra: A vizsgált határszakasz vállalkozásainak területi megoszlása (térségenként) Komáromi

A térség vállalkozásainak száma

Tatai Esztergomi

Tatai

Dorogi

Kassa I-IV.

Szobi Váci Rétsági

Esztergomi

Balassagyarmati Szécsényi Salgótarjáni Bátonyterenye Ózdi Kazincbarcikai Edelényi Szikszói Encsi Abaúj-Hegyközi Sátoraljaújhelyi Bodrogközi

Váci

Sárospataki Pétervásárai Bélapátfalvai Kisvárdai Érsekújvár Komarom

Kisvárdai

Léva Selmecbánya Korpona Nagykürtös Losonc Poltár Rimaszombat Nagyrőce Rozsnyó

Salgótarjáni

Gölnicbánya Kassa-vidék Kassa I-IV. Tőketerebes Nagymihály Szobránc

17

Feltűnő, hogy a hat nyugati magyar kistérségben működik az összes vállalkozásnak több mint ¼-e. A vállalkozások eloszlása tehát erősíti a meglévő területi egyenlőtlenségeket. Ugyanakkor a fenti ábra és az alábbi térkép rámutat a határon átnyúló együttműködés jelentőségére, a komplementaritásban rejlő lehetőségekre. A szlovák oldalon Kassa gazdasági potenciálja épp egy gazdaságilag fejletlenebb magyar térséget egészít ki, míg a Balassagyarmat–Kazincbarcika vonalon, a szlovák oldalon mondható viszonylag gyengének a gazdasági potenciál. Ezek a térségek egyértelműen egymásra utaltak, egy fejlesztési stratégiának mindig számolnia kell e vizsgált határ menti régiókban a határ túlsó oldalán meglévő adottságokkal, és akkor lehet eredményes a térségfejlesztési munka, ha be tudja vonni a határon túli szereplőket is. 5. térkép: Az 1000 főre jutó vállalkozások számának megoszlása a térségben (2004/2005) 17

11. ábra: A foglalkoztatottak szektor szerinti megoszlása Szlovákiában (2001)

Foglalkoztatottak szektorális megoszlása (2001) (%) 120

mezőgazdaság

ipar

szolgáltatások

100 80 60 40 20

Ér s

ek új v Ko ár m ar om Se L l m év a ec bá ny a Ko rp o N ag n a yk ür tö s Lo so nc Po R im l tá as r zo m b N ag at yr őc e R oz s G ny öl ó ni cb án Ka ya ss avi Ka dék ss a Tő Ike IV . te re be N ag s ym ih Sz á ly ob rá nc

0

17

A színskála a két országban külön-külön tekintendő!

18

A régió munkavállalóinak döntő többsége a tercier szektorban dolgozott már 2001-ben is. A fenti ábrán mégis megfigyelhető néhány kiugró anomália. Egyrészt feltűnően magas az ipari alkalmazottak részaránya a Poltári és a Nagyrőcei járásban. Ennél is megdöbbentőbb a mezőgazdaság foglalkoztatási aránya jó néhány járásban. Kiemelkedik ezek közötti is a szobránci és a korponai, ahol a lakosságnak több mint egy ötöde élt mezőgazdasági munkából. Ehhez az adathoz további adalék, hogy a gömöri régió az országos átlag 50 %-át nyújtja a termelékenység tekintetében (Pozsonyhoz viszonyítva csak 14 %-ot!)18, és itt okozza a munkanélküliség a legnagyobb gondokat. A Nagyrőcei járásban 28 % feletti szinten állandósult az állástalanok aránya, ami a térség súlyos gazdasági szerkezeti válságának jele. A fenti ábrából látható, hogy a Poltári járás foglalkoztatottsági szerkezete a legkorszerűtlenebb. A magyar oldalon a mezőgazdasági foglalkoztatottak száma egy kivétellel (Hegyközi kistérség) sehol nem haladja meg az összfoglalkoztatotti létszám 10 %-át. Ugyanakkor még az ezredfordulón is jellemző volt a korábbi nehézipari múltból örökölt ipari túlsúly, illetve a rendszerváltást követő iparfejlesztés hatása. Számos kistérségben (leginkább a dorogi, a esztergomi, szécsényi, bátonyterenyei, komáromi és pétervásárai térségekben) haladta meg az iparban foglalkoztatottak aránya a 40 %-ot. 12. ábra: A foglalkoztatottak szektor szerinti megoszlása Magyarországon (2001)

A foglalkoztatottak szektorális megoszlása (2001) 120 100 80 mezőgazdaság

60

szolgáltatások

ipar

40 20

Mindemellett a foglalkoztatási helyzet is épp a keleti régiókban a legrosszabb. Míg azonban a szlovákiai nagyarányú fejlesztéseknek, az elmúlt évek sikeres pénzügypolitikájának köszönhetően országos méretekben is csökkent az állástalanok aránya, addig Magyarországon 2001/2002-től kezdve megfordult a trend, és a munkanélküliségi mutató esetében is látványosan romlottak az adatok. A két alábbi térkép alapján látható, hogy 18

PAŢITNÝ–MORVAY–ONDRIAŠOVÁ–KLING 319.

19

Kisvárdai

Bélapátfalvai

Pétervásárai

Sárospataki

Bodrogközi

Sátoraljaújhelyi

Abaúj-Hegyközi

Encsi

Szikszói

Edelényi

Kazincbarcikai

Ózdi

Bátonyterenye

Salgótarjáni

Szécsényi

Balassagyarmati

Rétsági

Szobi

Váci

Dorogi

Esztergomi

Komáromi

Tatai

0

míg a vizsgált térség szlovák kerületeiben érezhető javulás nem következett be, addig a magyar megyék foglalkoztatottsági helyzete jelentősen romlott. 5.

térkép: A munkanélküliek aránya a két országban megyei szinten 2001-ben

6.

térkép: A munkanélküliek aránya a két országban megyei szinten 2005-ben

20

Ugyanez viszont nem mondható el a bérek alakulásáról. A 90-es évek végén tapasztalt gazdasági fellendülésnek köszönhetően először Magyarországon, majd az évezred első évtizedének közepére Szlovákiában is jelentős bérkiáramlás történt, aminek köszönhetően a lakossági bevételek és kiadások is érezhetően megemelkedtek. 7.

térkép: A bérek alakulása a két szomszéd országban, 2001-ben

8.

térkép: A bérek alakulása a két szomszéd országban, 2005-ben

21

Bár az országokon belül éppen a kérdéses kerületek, megyék nem tartoznak a legmagasabb bérkategóriába, az mindenképpen megállapítható, hogy csökkentek a területi különbségek országon belül és a két ország viszonylatában is, és ez a homogénebb bérszerkezet jóval magasabb szinten alakult ki, mint akár csak négy évvel korábban. A bérekkel párhuzamosan emelkedtek a háztartások bevételei is. 9.

térkép: A háztartások bevételeinek alakulása a két országban, 2001-ben (megyei bontásban)

10. térkép: A háztartások bevételeinek alakulása a két országban, 2005-ben (megyei bontásban)

22

Mint a térképekről leolvasható, a vizsgált térségben 2001-ben még 1 250–2 250 € között alakult egy-egy háztartás átlagos nettó bevétele. 2005-ben már – a korábbi kisebb területi különbségek kiegyenlítődésével – csaknem egységesen a 2 250–2 750 € közötti szintre állt be a mutató. Ez Szlovákiában az átlagos mértéket jelenti, magyarországi viszonylatban viszont a legalsó bevételi kategóriát. Itt a megyék többségében mintegy 500 €-val költhetnek többet a családok, mint az Észak-magyarországi régióban. De akadnak olyan megyék, ahol az itteninek másfélszereséből, Budapesten közel kétszereséből gazdálkodik egy-egy háztartás. A vizsgált térség nyugati szektorában (Pest megye, Komárom-Esztergom megye) viszont jóval meghaladja a bérszint a keleti térségekét: itt az átlag bruttó bérek 3 250 – 3 750 € között alakulnak, ami a pozsonyi színvonalnak felel meg. Önmagában ez a tény is indokolhatja az észak–déli munkaerő-ingázást. Ezek az adatok ezen túlmenően ahhoz is hozzásegítenek, hogy a helyén kezeljük az utóbbi évek szlovák gazdasági csodáját. d) Szociális helyzet A keleti régiók elmaradottsága a kommunális szolgáltatások színvonalában is megmutatkozik. Különösen hátrányos helyzetű a bodrogközi és a hegyközi kistérség, ahol a 20% feletti munkanélküliség (20,8, illetve 22,9 %) mellett a csatornázottság és a vízvezetékkel való ellátottság alacsony foka magának a térségnek a további fejlődése előtt zárja el az utat. Megfigyelhető, hogy az alacsonyabb munkanélküliség magasabb színvonalú kommunális szolgáltatásokkal jár együtt. 13. ábra: Kommunális szolgáltatások és a munkanélküliség szintje Magyarországon

A magyarországi kistérségek kommunális ellátottsága és munkanélkülisége (2005) (%)

Csatornázottság Vízvezeték Gázvezeték Regisztrált munkanélküliek Átlag közüzemi ellátottság

120 100

60 40 20

ár om

i Es Ta zt tai er go m D i or og i Vá c Sz i Ba o la Ré bi ss ag tság ya i Sz rma ti é Sa csé n Bá lgó yi to tar ny ján te re i ny Ka e zi nc Óz ba di rc Ed ikai el é Sz nyi ik sz Ab ói aú En j Sá -He csi to gy ra kö lja z ú i Bo jhe dr lyi Sá ogk r o öz Pé spa i te ta k r Bé vás i la ár p á ai tfa Ki lva sv i ár da i

0

Ko m

%

80

23

Az ábrán kiemelt átlagos közműellátottság és a munkanélküliség viszonya megdöbbentő kapcsolódást mutat. Főként a keleti térségekben feltűnő a szimmetria. Ha a fentiekhez még hozzávesszük a demográfiai adatokat, valamint az alacsony vállalkozói aktivitási szintet, akkor egy a fenntartható fejlődés lisszaboni-göteborgi elvei szempontjából rendkívül válságos térség képe rajzolódik ki előttünk. Az érintett szlovák megyékben – ha lehet – még rosszabb a helyzet. A Kassai kerületben a vízvezetékkel való ellátottság is csak a háztartások ¾-ében jellemző. Rendkívül alacsony a csatornázottsági foka a régiónak. Emellett az elmúlt években érezhetően csökkent az egészségügyi ellátó intézmények száma is. Nem véletlen, hogy a 20 % fölötti munkanélküliség, az alacsony színvonalú kommunális és szociális ellátás mellett rohamosan romlik a közbiztonság is. Ez különösen Kassa kerületben ölt feltűnő méreteket: a vizsgált 5 év alatt másfélszeresére emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma. 14. ábra: A szociális helyzet és a bűnözés összefüggése a keleti szlovák régiókban

Kommunális, egészségügyi szolgáltatások és bűnözés Kelet-Szlovákiában (2005) Csatornázottság (%)

180 154,61

160 133,99

140

121,64

80 60

96,63

90,3

89,7

100

Vízvezeték-ellátottság (%)

97,58

94,67

120

76,1 59,6

Egészségügyi intézmények számának változása 20012005 (%)

56,4

45,1

40

A bűnözés arányának változása 2001-2005 (%)

20 0 Nyitra

Besztercebánya

Kassa

Kerületek

A határon átnyúló együttműködések előtt mégsem ezek a válságtényezők jelentik a legfőbb akadályt. Sőt, éppen a közös problémák felismerése segíthetne hozzá a mindkét fél számára előnyös kooperáció feltételeinek kialakításához. A napi szintű kapcsolattartáshoz azonban hiányzik a megfelelő közlekedési infrastruktúra és a személyes kapcsolatokat gondozó intézményi háttér. e) A közlekedési hálózat hiányosságai A magyar–szlovák határ 681 km hosszú. A hivatalos határátkelők száma: 17. Az 541 km-es szlovák-lengyel határon ezzel szemben összesen 30 határátkelő működik. A szezonális jellegű határátkelő pontok (összesen 45 pont) enyhítettek ezen az elzártságon, és Schengen természetesen fel fogja oldani ezt az áldatlan állapotot (erről később), de elég a térképre tekinteni: a határ hiába nyílik meg, mert nincsenek utak, és van, ahol a vasúti kapcsolat szakadt meg a XX. században (Drégelypalánk és Ipolyság között).

24

Az Ipolyon egykor 47 híd állt, biztosítva a szerves kapcsolattartást a folyó két partja között. Ma azt tapasztaljuk, hogy a két ország kormányai felváltva tesznek ünnepélyes nyilatkozatokat, rendszeresen írnak alá memorandumokat, de a hidak mégsem épülnek, jóllehet 2003-ban a FŐMTERV Rt. jóvoltából elkészült 11 híd újjáépítésének koncepciója. Ezek közül két híd teljes engedélyes tervdokumentációja rendelkezésre áll, további négy pedig az előkészítés fázisában van. De a sokat emlegetett Ipoly-hidak mellett kevés figyelem jut a bodrogközi és a gömöri hiányzó hálózati kapcsolatoknak. Igaz ugyanakkor az is, hogy a meglévő határátkelőkön sem bonyolódik jelentős forgalom, ami újabb átkelők megnyitását követelné ki. 15. ábra: Személyforgalom a vizsgált határszakasz keleti szektorának állandó átkelőin

Személyforgalom a magyar-szlovák határátkelőkön (2001, 2005): közúti, vasúti 2 000 000 1 800 000 1 600 000 1 400 000 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 200 000 ss Pa ag ra ya ss rm ap at us -S zt lo ave Sá ns hy ke (Ip D ol ar ys m ot ág y ) (S zl ov ák Sa gy ar lg ót m Ip ar at ol já ) yt n ar -S n iá óc to -K rs al ka on Bu da ko vi Bá nk a nr (S év át eor Kr os Bá ál ) nr (S év aj ós eLe ze na nt ki rto rá vc ly ) e (S aj ól én ár tfa To lv a) rn A yo gg sn te ém le ket D i-M om ilh ic a o st H id Sá ( M as to i gl né ra éc m lja né et új m i he -C et an ly i) -S a lo ( H ve er ns ná ke dc N sá ov ny e ) M es to (T ót új he ly ) Sá to ra lja új he ly II. Sá to ra lja új he ly III .

0

2001

Ba l

2005

Forrás: Határőrség 16. ábra: Személyforgalom az ideiglenes határátkelőkön

Az ideiglenes határátkelők személyforgalma (2001, 2005) 140 000 120 000 100 000 80 000 60 000 40 000 20 000 0

2001 2005

Somoskő-Vár

Tornanádaska-Turnau Bodvou (Torna)

Pácin-Velky Kamenec (Nagykövesd)

Forrás: Határőrség

25

A forgalmi adatok azonban nem arra utalnak, hogy a térségben ne volna igény a kapcsolattartásra, inkább arról van szó, hogy ehhez hiányzik a megfelelő infrastruktúra: nehézkes az eljutás, és ritkák a határátkelők. Várható, hogy e téren a schengeni nyitás jelentős változásokat fog előidézni. 17. ábra: Az állandó határátkelők járműforgalma

Járműforgalom a magyar-szlovák határon (2001, 2005) 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000

Sátoraljaújhely III.

HidasnémetiCana (Hernádcsány)

Aggtelek-Domica

Bánréve-Král (Sajószentkirály)

IpolytarnócKalonda

ParassapusztaSáhy (Ipolyság)

0

2001 2005

Forrás: Határőrség 18. ábra: Járműforgalom az ideiglenes határátkelőkön

Az ideiglenes határátkelők járműforgalma (2001, 2005) 60 000 50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0

2001 2005

Somoskő-Vár

Tornanádaska-Turnau Bodvou (Torna)

Pácin-Velky Kamenec (Nagykövesd) Forrás: Határőrség

A jelenlegi forgalom volumene messze elmarad a 2001-ben átadott Mária Valéria hídétól, amely az elmúlt közel 6 év során a magyar–szlovák határ legforgalmasabb átkelőjévé vált. Itt sem tűnt úgy, hogy a tapasztalt mértékű igény indokolná a híd újjáépítését. Amikor azonban elkészült, soha nem látott pezsgést indított el.

26

19. ábra: Személyforgalom a komáromi és esztergomi határátkelőn (2001–2005)

A két nyugati határátkelő személyforgalmának alakulása 2001 és 2005 között 6 000 000 5 247 101 5 000 000

5 119 391 3 775 898

4 000 000 3 000 000

2 666 071

Esztergom Komárom

3 205 551 2 589 370

2 000 000 1 000 000

2 990 743

2 799 320

2 742 546

1 007 534

0 2001

2002

2003

2004

2005 Forrás: Határőrség

20. ábra: Járműforgalom a komáromi és esztergomi határátkelőn (2001–2005)

A két nyugati határtákelő járműforgalmának alakulása 2001 és 2005 között 1 800 000 1 600 000 1 400 000 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 200 000 0

1 582 956 1 340 687

1 577 355

1 044 126 940 093

953 577

Esztergom Komárom

1 087 532 840 659 617 738

156 231 2001

2002

2003

2004

2005 Forrás: Határőrség

A fenti két ábrából leolvasható, hogy 2005-ben a Mária Valéria híd forgalma már meghaladta az Erzsébet hídét, jóllehet előbbin a 3,5 tonna összsúlynál nehezebb tehergépjárművek nem kelhetnek át. 2006-ban a tendencia tovább erősödött, Esztergomnál éves szinten 5 380 481 fő lépte át a határt, Komáromnál 4 188 144. Még szembeötlőbb a két határtákelő fölénye forgalmi szempontból, ha közös grafikonon vetjük egybe a magyar-szlovák határszakasz keleti szektorának legforgalmasabb határátkelőivel. Az adatok egyben a társadalmi-gazdasági kapcsolatok élénkségére is bizonyítékul szolgálnak.

27

21. ábra: Személyforgalom a magyar-szlovák határon (2005)

Személyforgalom a legforgalmasabb határátkelőkön (2005) 6 000 000

5 119 391

5 247 101

5 000 000 4 000 000 Fő

3 000 000 2 000 000

1 742 274

1 844 086

Ipolyság

Tornyosnémeti

1 000 000 0 Komárom

Esztergom

Forrás: Határőrség

A nyugati szektor két nagy határátkelőjén 2005-ben közel háromszor annyian keltek át, mint a két legforgalmasabb keleti határállomáson. Ugyanez a helyzet a járműforgalom terén is. 22. ábra: Járműforgalom a magyar-szlovák határon (2005)

Járműforgalom a legforgalmasabb határátkelőkön (2005) 1 800 000 1 600 000 1 400 000 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 200 000 0

1 577 355

1 582 956

688 337

679 378

Jármű

611 723

Komárom

Esztergom

Ipolyság

Salgótarján

Tornyosnémeti Forrás: Határőrség

Komárom és Esztergom határforgalma másfélszerese a három keleti határátkelő összesített adatának. Ha összevetjük a fenti adatokat a gazdasági aktivitásról és a munkanélküliségről mondottakkal, szinte országnyi különbség rajzolódik ki a határszakasz két térsége között. Közös probléma ugyanakkor, hogy mindkét ország elsősorban a kelet–nyugati közlekedési-szállítási kapcsolatait fejleszti a 90-es évek eleje óta, jóllehet a versenyképesség szempontjából az észak–déli kapcsok jóval jelentősebb szerepet töltenek be, hiszen nyugat– keleti folyosókkal sokan rendelkeznek, de észak–déliekkel kevesen. A sikeres határon átnyúló együttműködés egyik feltétele a határ menti infrastruktúra fejlesztésének mielőbbi elindítása.

28

Egy ma is meglévő további (kedvező) feltétel, hogy a szlovákiai oldalon is jelentős lélekszámú magyar kisebbség él. Ennek az etnikai csoportnak létérdeke, hogy az anyaországgal minél szorosabbak legyenek a kapcsolatai, így a magyar-szlovák határ menti együttműködésben a dél-szlovákiai magyarok kulcsfontosságú közvetítő szerepet játszhatnak. Jóllehet, a szlovákiai közigazgatási reform keretében a járásokat a magyar közösségekre kedvezőtlenül alakították ki, az érintett határszakasz majd minden járásában jelentős lélekszámban élnek magyarok. 23. ábra: A magyarok aránya a vizsgált térségben

A magyarok részaránya a dél-szlovákiai járásokban (2005) (%) 80 70 60 50 40 30 20 10 0

69,2

27,2

26,98

27,65

29,0 21,72

30,24 12,74

0,47

s ym ih ál y Sz ob rá nc ag

re be

N

Tő ke

-v

sa Ka s

te

I-I

ék

V.

0,09

id

a sa

Ka s

ni

cb

án y

yó sn G

öl

R oz

yr őc

e

t ag

m ba N

zo

tá r as

Po l im R

s

so nc Lo

ür tö

yk

po na

ag N

a

Ko r

bá ny

va

ec

Lé Se l

m

ar om

r új

vá

Ko m

11,78 3,8

0,1

0,32 0,47

ek Ér s

41,63

38,0

A magyar-magyar kapcsolatok megélénkülése tette lehetővé az ezredforduló környékén azt az élénk határ menti kommunikációt, amelynek eredményeképpen ma 12 eurorégió található ezen a 681 km-es határon. De azt is el kell ismernünk, hogy ez a tény ma inkább akadálya, semmint segítője a határ menti együttműködésnek.

29

2. Eurorégiók a magyar–szlovák határon Az ezredforduló környékén rendkívül megélénkült az összes határ mentén az együttműködés. Sorra alakultak az eurorégiók, gyakran jelentősen lefedve egymás működési területeit. A rengeteg szervezet mégsem hozott érezhető változást a határ menti térségek fejlődésében, jóllehet ehhez a Phare-CBC, majd az INTERREG IIIA kiírások jelentős forrásokat is biztosítottak. A magyar-szlovák határon különösen kusza viszonyok alakultak ki. Bár NyugatEurópában is megfigyelhető helyenként átfedés a határon átnyúló területi együttműködések között, itt teljesen áttekinthetetlen struktúrák jöttek létre, ahol nemcsak az egyes eurorégiók területe között figyelhető meg gyakran többszörös átfedés, hanem a résztvevő felek közötti funkciómegosztás is rendkívül problematikus. Ebben a fejezetben a határszakaszon jelenleg létező eurorégiókat vesszük számba, és kitérünk a jelenlegi kaotikus viszonyokból fakadó hátrányokra is. a) A vizsgált határszakasz eurorégióinak áttekintése19 A Kárpátok Eurorégió Interregionális Szövetség

Az első közép-európai eurorégió amerikai és európai támogatással 1993-ban alakult. Létrehozásában aktívan működött közre a Charles Stewart Mott Alapítvány, a Soros Alapítvány és a Kelet-Nyugat Tanulmányok Intézete. Az eurorégió alapításakor jelen voltak az érintett országok külügyminiszterei és az Európai Tanács főtitkára. Az alapítók célja az volt, hogy a magyar, szlovák, lengyel, ukrán és román közös határtérség fejlettségbeli elmaradottságát csökkentsék, egyben elősegítsék a határok jobb átjárhatóságát. A Szövetség egyfajta ernyőszervezet, mely a határon átnyúló aktivitásokat hatékonyan támogatja. Elsősorban konzultatív feladatokat lát el, és főként a Tisza vízgyűjtőjét és a Kárpátok keleti vonulatait magában foglaló térségek integrációját segíti. Ez a régió a résztvevő országok mindegyikében kétszeres perifériának számít, a középeurópai térség egyik legkedvezőtlenebb helyzetű régiója, így a Szövetségnek a Lisszaboni stratégiát megelőzően is e dokumentummal összhangban lévő missziója egyben e válságoktól sújtott többszörös határvidék fejlődését szolgálja. Közös kezdeményezéseik a Zöld Kárpátok és az Élő Tisza program. Élő szakmai kapcsolatot ápolnak a Maas-Rajna régióval. E téren EU-s szintű projektekben is részt vesznek. Ami a nagy kiterjedés előnye (látható méretű, jelentőségteljes integráció 20), az a hátránya is (a szerves, társadalmi szinten is hatni képes működés hiánya). Ezért a Szövetség arra törekszik, hogy koordináló szerepet játsszon más, kisebb határon átnyúló kezdeményezések létrehozásában, fejlesztések elindításában; ezzel szemben nem törekszik (nem törekedhet) a regionalizmus társadalmasításának megvalósítására.

19

A jelen fejezet összeállításakor az egyes érintett eurorégiók által közölt információkon, valamint az interneten elérhető felületeken kívül az alábbi kiadványt használtuk még fel: KUTHI–NAGY 20 Az eurorégió képviselője tagja az AEBR (Európai Határmenti Régiók Szövetsége) igazgatóságának; szakmai kapcsolatot tart fenn az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával.

30

Kárpátok Eurorégió (1993) Területe: 161 192 km2 Lakossága: 16 millió fő Résztvevő területi Magyarország egységek:

Szlovákia Lengyelország Románia

Ukrajna

Borsod-Abaúj-Zemplén megye Hajdú-Bihar megye Heves megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata Eperjes kerület Kassa kerület Podkarpackie régió Kárpátok Eurorégióért Euro-Kárpátok Egyesület tagönkormányzatai Bihar megye Botoşáni megye Hargita megye Máramaros megye Suceava megye Szatmár megye Szilágy megye Kárpátalja régió Lviv régió Ivano-Frankovszk régió Csernovci régió

Vág-Duna-Ipoly Eurorégió

Az eurorégió létrehozását Komárom-Esztergom megye önkormányzata kezdeményezte. 1999 nyarán Nyitra megye és Pest megye önkormányzatával közösen alapították az együttműködést, amelyhez a Közép-dunántúli régió másik két megyéje (Fejér és Veszprém) is csatlakozott, így az integráció ma két NUTS II. és egy NUTS III szintű statisztikai térséget egyesít. Az eurorégió az uniós csatlakozásra készülve indította el az Európai Polgárképző Akadémiát, melynek célja a három szektor szereplőinek a csatlakozás utáni időszakra történő felkészítése volt. Ugyanebből a célból hozták létre Tatabányán az Európai Információs pontot. A kisebb országnyi méretű eurorégió az elmúlt években meghatározó szerepet játszott a közép-európai eurorégiók közötti kapcsolatok kiépítésében: 2004-ben vág-duna-ipolyos kezdeményezésre hozták létre a Visegrádi Négyek Eurorégióinak Konzultatív Tanácsát, amely azóta több állásfoglalást is elfogadott. Konkrét fejlesztések ugyanakkor az eurorégió nevéhez nem fűződnek.

31

Vág-Duna-Ipoly Eurorégió (1999) Terület: 23 999 km2 Lakosság: 2 856 499 fő Résztvevő területi egységek: Szlovákia Magyarország Az együttműködés Magyarország kiterjedése:

Nyitra megye önkormányzata Fejér Megye Önkormányzata Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata Pest Megye Önkormányzata Veszprém Megye Önkormányzata

Ipeľ-Ipoly Eurorégió (Ipeľský Euroregión)

Az eurorégió előzményének számító Ipoly Uniót 1992 decemberében alapították. Az eredetileg az Ipoly folyó ökológiai örökségének védelmére létrejött civil szervezetet magyar és szlovák oldalon is bejegyeztették, de a cél kezdettől fogva egy közös intézmény létrehozása volt. A rendkívül szerves együttműködés az 1994-től rendszeresen megrendezett Ipoly Szabadegyetem összejövetelein dolgozta ki az Ipoly Eurorégió működési kereteit. Az alapításra 1999 szeptemberében Balassagyarmaton került sor, ekkor még két önálló szervezet együttműködéseként. Az intézményesülés következő lépése az Ipeľ-Ipoly Eurorégió szövetségként történő bejegyeztetése volt Szlovákiában, Nyitra kerületnél, 2003 májusában. A szövetség igazgatósága Ipolyságon található, az elnök személyét a magyar fél, alelnökét a szlovák fél delegálja. Az eurorégió legfőbb célja a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése az Ipoly folyó vízgyűjtőjén, az Alsó-Garam mentén és a Dunakanyar határ menti térségében. Ennek keretében a táji-kulturális örökség megőrzése, az ember- és tájközpontú fejlesztési politika elsőbbséget élvez a gazdaságfejlesztéssel szemben. Ugyanakkor az eurorégió kezdeményezte 2003-ban az Ipolyság organikus összenövését lehetővé tévő egykori Ipoly-hidak újjáépítését. Ipoly Eurorégió (1999) Terület: Lakosság: Résztvevő területi egységek: Az együttműködés kiterjedése:

8 079 km2 500 000 fő Szlovákia Magyarország Magyarország

Szlovákia

Ipeľský euroregión Ipoly Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködés Balassagyarmati kistérség Rétsági kistérség Salgótarjáni kistérség Szécsényi kistérség Szobi kistérség Váci kistérség Érsekújvári járás Ipoly menti falvai Korponai járás Lévai járás Losonci járás Nagykürtösi járás Rimaszombati járás Selmecbányai járás

32

Neogradiensis Eurorégió

Az eredetileg a történelmi Nógrád vármegye felélesztésére alapított együttműködés ma valamivel nagyobb területet ölel fel a tervezettnél, a jelenlegi közigazgatási határokhoz igazodva. A 2000 márciusában aláírt együttműködési megállapodást szlovák oldalról a Region Neogradiensis, magyar oldalról a Neogradiensis Régió Egyesület képviselői látták el kézjegyükkel. 2001 és 2002 folyamán elkészült a két területfejlesztési program. Az eurorégió alapvetően gazdaságfejlesztési céllal alakult, a két határ menti térség fejlesztése érdekében. A stratégiai program, e fő célkitűzéshez igazítva készült el. Az eurorégió aktív és sikeres pályázati tevékenységet folytat, amelynek köszönhetően több szektorális vagy konkrét projektet megalapozó szakmai anyag készült az elmúlt években (többek között a ráróspusztai híd tervdokumentációja). Az eurorégió elsősorban a szlovák oldalon aktív. Neogradiensis Eurorégió (2000) Terület: 4 669 km2 Lakosság: 60 000 fő Résztvevő területi egységek: Szlovákia Magyarország

Nagykürtösi járás Losonci járás Poltári járás Nógrád megye

Sajó-Rima Eurorégió

A 2000-ben alapított eurorégió az egykori gömöri kultúrtáj (a Sajó és a Rima folyók térsége) újraélesztése, fejlesztése céljából jött létre. Az együttműködést két kisváros, Putnok és Tiszolc polgármestere kezdeményezte. Az egykor szervesen összetartozó térség, melynek főként turisztikai és részben ipari potenciálja rendkívül erős, ma három szlovákiai járást és négy magyarországi kistérséget foglal magába. Az eurorégió alapokmányát a Sajó RimaEurorégió (Magyarország) és a Sajó-Rima Unió (Szlovákia) közötti megállapodás jelenti. A résztvevő partnerek legfőbb célja, hogy a közös örökség megóvása mellett elősegítse a határ menti gazdasági kapcsolatok és az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztését. Ennek szellemében rendezik meg évről évre a Gömör Expót Putnokon, valamint a Gemer Expót Rimaszombatban, ahol a régió vállalkozói ismertethetik meg termékeiket, szolgáltatásaikat a lakossággal, illetve kezdeményezhetnek együttműködéseket. A vásárhoz kapcsolódik az Intergömör Kulturális Napok rendezvénysorozata. Sajó-Rima Eurorégió (2000) Terület: 6 025 km2 Lakosság: 650 000 fő Résztvevő területi egységek21: Szlovákia Magyarország

Nagyrőcei járás Rimaszombati járás Rozsnyói járás Kazincbarcikai kistérség Miskolci kistérség Ózd-putnoki kistérség Tiszaújvárosi kistérség

21

Az eurorégió tagjai között nem csak az érintett járások és kistérségek találhatóak meg, hanem több települési önkormányzat is (köztük Miskolc), a Galyasági Településszövetség, valamint Borsod-Abaúj Zemplén Megye Önkormányzata.

33

Karszt Eurorégió

A Karszt Eurorégió működési területe az Aggteleki-karszt, illetve a Szlovák-karszt által érintett bizonyos településekre terjed ki, de nem tartalmazza például Rozsnyót, sem Aggteleket. Az eurorégió létrehozói a Domica Mikrorégió Polgári Társulás, a Galyasági Településszövetség, a Bódva Unió Szövetség, valamint a Holocén Természetvédelmi Egyesület voltak. Az alapvetően LEADER-szemléletű, organikus együttműködés megalapítása óta jelentős fejlesztéseket nem hajtott végre. Szereplői aktív részesei az évről évre megrendezésre kerülő Gömör-Tornai fesztiválnak, amelynek fő szervezője az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága, valamint a Gömöri Ifjúsági Társulás. Az elkészült fejlesztési koncepció legfontosabb területe a természetközeli turizmus infrastruktúrájának megteremtése. Karszt Eurorégió (2001) Terület: Lakosság: Résztvevő területi egységek:

1 095 km2 69 679 fő Szlovákia Magyarország

Domica kistérség Galyasági településszövetség

Duna Eurorégió

Az eurorégió előzményének két kezdeményezés is tekinthető. Egyrészt 1995-ben indult el neszmélyi kezdeményezésre a Duna két partján található falvak közeledése, a Hídverő Napok keretében. Az eurorégióban szlovák részről alapítóként a Hídverő Falvak Önkormányzati Társulása vesz részt. A Vág-Duna-Ipoly Eurorégiót alapító Benkő Ferenc a 2002-es váltást követően egy évvel elhagyni kényszerült a régió fejlesztésére létrehozott kht.t, és a korábbi együttműködésre alapozva neszmélyi polgármesterként hozta létre a Tatai kistérség bevonásával az új eurorégiót. A munkaszervezetet egy kht. látja el itt is. A legfontosabb tevékenységi területek: a nevelés és oktatás, ismeretterjesztés, kulturális tevékenység és örökségmegóvás, a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos tevékenységek, az euroatlanti integráció segítése és a közhasznú tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások. Legjelentősebb projektjük egy Neszmélyen és a szlovákiai Búcson felépíteni tervezett Európa-falu, mely az összes európai nép építészetét megörökítené. Az eurorégió sorsa bizonytalan, mivel 2006-ban Benkő Ferenc a megyei önkormányzattól jelképes áron megvásárolta a Vág-Duna-Ipoly Eurorégió tatabányai kht.-ját. Duna Eurorégió (2003) Terület: Lakosság: Résztvevő területi egységek:

421 km2 59 487 fő Szlovákia Magyarország

Hídverő Társulás (Zdruţenie Obci Most Priatel'stva) Tatai Kistérségi Területfejlesztési Társulás Neszmély Község Önkormányzata

34

Zemplén Eurorégió

Az eurorégió létrehozását a hármas határtérségben a 90-es évek első felében beindult fejlesztési munka készítette elő. Az 1994-ben vállalkozásfejlesztési szervezetek által létrehozott Kárpátok Határmenti Gazdaságfejlesztési Szövetség számos sikeres projekt és egy hatékony intézményi hálózat kialakítás után hívta életre a kilenc szlovákiai és öt magyarországi kistérség részvételével az egykori Zemplén vármegye területét lefedő integrációt 2004 tavaszán. Az alapítók legfőbb célkitűzése egy ember központú területfejlesztési program megvalósítása. A koordinációs feladatokat magyar oldalon a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, szlovák oldalon a királyhelmeci regionális fejlesztési ügynökség vállalta fel. Zemplén Eurorégió (2004) Terület: 2 594 km2 Lakosság: 321 062 fő 22 Résztvevő területi egységek : Szlovákia

Magyarország

Az együttműködés kiterjedése:

Szlovákia

Alsóungi kistérség Buród kistérség Felsőung kistérség Hegyalja kistérség Kosko kistérség Tarbucka kistérség Ticce kistérség Tiszahát kistérség Tokaj kistérség Bodrogközi kistérség Sátoraljaújhelyi kistérség Sárospataki kistérség Szerencsi kistérség Tokaji kistérség Homonnai járás Mezőlaborci járás Nagymihályi járás Szinnai járás Szobránci járás Tőketerebesi járás

További együttműködések

A határszakaszon található még a Kassa-Miskolc Eurorégió, amelyet a két város és a két határ menti megye (Kassa és Borsod-Abaúj-Zemplén) alapított 1999-ben. Az eurorégió tevékenységéről, célkitűzéseiről nem áll rendelkezésünkre kielégítő információforrás. Kassa-Miskolc Eurorégió (1999) Terület: 14 000 km2 Lakosság: 1 014 170 fő Résztvevő területi egységek: Szlovákia

22

Kassa kerület Kassa város

Az alapítók között találjuk Kassa megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatát is.

35

Magyarország

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

2007 januárjában Fehérgyarmaton alakult meg az Ung-Tisza-Túr Európai Területi Csoportosulás, amely az új EGTC-rendelet szellemének megfelelően önálló jogi személyiség létrehozását célozta meg. A friss együttműködés alapítása körül azonban nem jártak el kellő körültekintéssel, hiszen az érintett uniós tagállamokban (Magyarország, Szlovákia, Románia) akkor még nem léteztek az uniós rendelet nemzeti végrehajtását szabályozó törvények23 (elsőként a Magyar Országgyűlés fogadta ezt el 2007. június 25-én), másrészt a rendelet világosan fogalmaz, amikor kétoldalú kormányközi egyezmények lététől teszi függővé a jogszabály alkalmazását harmadik országok határ menti térségei esetében. Itt pedig kárpátaljai önkormányzatok is megtalálhatóak az alapítók között. Várható, hogy a kezdeményezés újjáalakul a szükséges jogszabályi háttér meglététől függően. Csak egy igen rövid szakaszon érinti a vizsgált térséget a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat, Kárpátalja régió és a romániai Szatmár megye, valamint a kezdeményező Nyíregyháza Megyei Jogú Város részvételével 2004-ben megalakult Interrégió, amely a keleti határ menti térség fejlesztését tűzte ki céljául.24 Interrégió (2004) Terület: Lakosság: Résztvevő területi egységek:

23 200 km2 2 259 000 fő Ukrajna Magyarország

Románia

Kárpátalja régió Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata Szatmár megye

b) Az átláthatatlan eurorégiós rendszer kedvezőtlen következményei A vizsgált határszakaszra tehát összesen 11 eurorégiós kezdeményezés jut. Ezek között számtalan átfedés alakult ki, ami lehetetlenné teszi az összehangolt térségfejlesztési munkát. 1999 nyarán egymással párhuzamosan készítették elő a Vág-Duna-Ipoly és az Ipoly Eurorégió megalapítását. Jóllehet, az utóbbi együttműködés kezdeményezői többször jelezték, hogy az Ipoly nevének használatát mellőzni kérik a másik integráció elnevezéséből, a megkeresések eredménytelenek voltak. A két régió vitája esetében a bottom-up (Ipoly) és a top-down (VágDuna-Ipoly) elv tipikus ütközési esetét érhetjük tetten. Míg ugyanis az előbbi régiót civil szervezetek kezdeményezése nyomán hozták létre a két szövetségbe tömörült önkormányzatok, addig utóbbit a NUTS III. szintű önkormányzatok hozták létre, az alacsonyabb szintű önkormányzatok, valamint a többi szektor támogatása nélkül – ezek utólag kaptak helyet az együttműködésben. A két határrégió területéből a Lévai járás teljes egészében, az Érsekújvári járásból néhány település került fedésbe. Az Ipoly Eurorégió alapításának előkészítésében még aktívan 23 24

Maga a rendelet is csak 2007. augusztus 1-jétől hatályos. Az itt említett eurorégiós együttműködésekről nem rendelkezünk részletesebb információkkal.

36

vett részt Losonc városa, de néhány hónappal az előbbi megalapítása után Salgótarjánnal közösen mégis egy teljesen új, bár az előbbivel területileg majdnem teljesen megegyező eurorégiót hozott létre. A Neogradiensis és az Ipoly között valóban minimális a különbség (előbbi tartalmazza a poltári járást, utóbbi pedig a Selmecbányai és a Lévai járás tekintetében tér el az előbbitől szlovák oldalon; magyar oldalon az Ipoly alsó folyása jelenti a kivételt). Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a 2003-ban alakult Ister-Granum Eurorégió szintén magában foglalja az Ipoly alsó folyásának településeit, akkor láthatjuk, hogy a területfejlesztési funkciók olyan mértékű tisztázatlanságával állunk szemben, ami egyáltalán nem szolgálja a kérdéses térség érdekeit. Eklatáns példája a rendezetlen viszonyoknak, hogy az Ipoly-hidak programját 2003-ban az Ipoly Eurorégió kezdeményezte, a ráróspusztai híd terveit mégis a Neogradiensis Eurorégió készíttette el, a helembai és ipolypásztói hidakéit pedig jelenleg tervezteti az Ister-Granum Eurorégió. Ehhez hasonló a helyzet a határ keleti szektorában is. Itt a Kárpátok Eurorégió jelenti a legnagyobb, mindent átfogó szintet. Ezen belül azonban szintén többszörös átfedések alakultak ki. A legfeltűnőbb Borsod-Abaúj-Zemplén megye aktív részvétele a Kárpátokon kívül a Kassa-Miskolc és a Sajó-Rima, illetve a Zemplén Eurorégió létrehozásánál. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a megye a saját eurorégióján kívül három további működését is támogatja (háromszoros átfedések), jóllehet ugyanazon térség fejlesztési céljaihoz ugyanazon pénzalapokhoz férhet hozzá az összes szereplő. Az egymással konkuráló szervezetek között épp a gyermek veszhet el. A képet tovább színesíti a Karszt Eurorégió, amelynek alapítói között ott találhatjuk azt a Galyasági Településszövetséget, amely egy évvel korábban alapítója volt az előbbi területét teljes egészében magában foglaló Sajó-Rima Eurorégiónak; valamint az Interrégió és az új EGTC-társulás, amelyek a vizsgált határszakasz keleti végeinél teremtenek versenytársat a már létező együttműködéseknek. 11. térkép: Eurorégiók a vizsgált határszakaszon

37

A fenti viszonyok által kialakult helyzetben szinte lehetetlen az egységes fellépés a térség közös problémáinak rendezése érdekében, és teljesen átláthatatlan, hogy az egyes, a térség fejlődését kardinálisan érintő kérdésekben ki, melyik szervezet az illetékes. A kölcsönös féltékenység, gyanakvás pedig a rivalizálás miatt kimondottan kártékony az amúgy sem kedvező adottságokkal rendelkező régió számára. Nagyon fontos volna, hogy a magyar-szlovák határvidéken tiszta viszonyok alakuljanak ki, világos feladat- és felelősség-meghatározásokkal, hiszen – jóllehet ezzel csorbul a bottomup elv alkalmazása – a jelenlegi párhuzamosságok, átfedések lehetetlenné teszik a mégoly pozitív szándékok érvényesülését is. Megfigyelhető hiányosság az is, hogy a megalapított eurorégiók egy-egy fejlesztési témára koncentrálnak, gyakran hiányzik a fejlesztési program vertikális és horizontális elmélyítése. Az integrált területfejlesztés (amely a gazdaság, a környezet/táj és a humán tényező komplex fejlesztését vállalja fel, de egyben a regionalizmus társadalmasítását is célul tűzi ki) a látóhatár szélesítését kívánja meg, amely a jelenlegi „bozót”-ban nem elvárható. Az INFO-NET projekt a tisztánlátás, valamint a viszonyok tisztázása érdekében született meg, ezekhez a folyamatokhoz kíván hozzájárulni, néhány stratégiai szempontból jelentős területen.

38

STRATÉGIAI FEJEZET

1. A regionalizmus a) A regionalizmus filozófiája Európa történelmének elmúlt ezer éve a fokozatos egységesedés konfliktusoktól nem mentes folyamataként is leírható. Ez a folyamat az elmúlt négy évszázadban egy szélesebb integráció, a globalizációnak nevezett processzus keretein belül zajlott. Az egységes világpiac kialakulásával párhuzamosan ugyanakkor a lokális individualitások is felértékelődtek. E látszólag paradoxonnak ható kijelentés értelmezéséhez a nemzetállamok25 kialakulásának és eddigi történetének beható vizsgálatára volna szükség. Itt most csak utalnék a folyamat legfőbb jellegzetességeire. A tér, amelyben élünk, nem magától adott; mint arra a „társadalmi tér” fogalmának feltalálója, Henri Lefebvre egy könyvében (La production de l’espace) rámutat: valójában mi alkotjuk meg – három szinten. Az első szintet az észlelt (perçu) tér jelenti (fizikai tér): miközben tevékenykedünk, valamiféleképpen észleljük a körülöttünk lévő dolgokat, amiket aztán elménk egy átfogó struktúrába illeszt bele. A tárgyak többé-kevésbé állandó egymáshoz való viszonyából épül fel a tér képzete. A második szintet a konceptualizáció (conçu) jelenti (mentális tér): mi magunk is hozunk létre tereket magunk számára. Egy ország, egy régió a (földrajzi-természeti) valóságban nem létezik, csak mi konstruáljuk, alakítjuk a külső fizikai valóság elemeit úgy, hogy annak objektumai szimbolikus jelentéssel telítődnek meg. A harmadik szinten aztán ez a konceptualizált tér (vécu = ‟megélt‟) önálló ontológiai státusszal ruháztatik fel (társadalmi tér), és gondolkodásunk, észlelésünk, cselekvésünk meghatározó tényezőjévé válik. Így leszünk például egy állam polgárai, egy nemzet tagjai.26 Lefebvre mondandójának lényege, hogy az ember a térstruktúrákat térszemléletének objektivációiként hozza létre, majd ezeket a valóság önálló tényezőinek tekinti, végül ezek az objektumok mindennapos cselekvésének részeivé válnak. A megélt (vécu) tér, az életvilág tere éppen ezért mindig diszkurzív jellegű: egyfajta tudáshorizontot tételez fel, amelyben egy adott közösség saját magát definiálni, identifikálni képes. A XX. század végén egy új korszak köszöntött ránk: a korábbi, alapvetően nemzetállami térszemlélet és identifikációs bázis jelentősen meggyengült. Két irányból érte támadás: a globális és a regionális/lokális szint felől. Új identitásformák alakultak ki, amelyek szempontjából nézve a nemzetállami kötődés esetlegessé vált. Ennek a folyamatnak gazdasági, szociológiai és bizonyos értelemben filozófiai-világnézeti alapjai vannak, melyeket itt most terjedelmi okok miatt nem áll módunkban tárgyalni. A lényeg (amit nap mint nap érzékelhetünk): a valódi problémák már nem nemzetállami szinten fogalmazódnak (és oldódnak) meg, sőt, a korábban kimondottan a bürokratikus államapparátus kompetenciájába tartozó kérdések (munkaerő, egészségügy-járványügy, oktatás és versenyképesség, javak újraelosztása, bűnüldözés stb.) is nemzetközi-globális témákká váltak. Ezzel párhuzamosan azonban felértékelődtek a lokális diskurzusok is. Itt a lokalitást nem szükségszerűen földrajzi értelemben tekintjük (de úgy is). A társadalmon, mint testen (kvázi-téren) belül megjelenő identitásokról van szó, amelyek a fizikai (észlelt) térben akár diszkontinuusak is lehetnek (mint pl. egy-egy futballcsapat rajongóinak köre). Ehhez hasonló 25

Jelen tanulmányban a ‟nemzet‟ fogalmát elsősorban politikai értelemben használom. (Vö. ang. nationality, fr. nationalité, ném. Nazionalität.) 26 Vö. LEFEBVRE 7–81.

39

identitások korábban is léteztek, de a XX. század második felében meghatározóvá, a nemzeti identitások ezzel együtt másodlagos jellegűvé váltak. A lefebvre-i fogalmi keretben maradva: míg az elmúlt évszázadok során az identitásunkat meghatározó diskurzust a nemzetállam teljes mértékben kisajátította, addig mára térszemléletünk jelentős mértékben átalakult. Életvilágunkat keresztül-kasul szabdalják a térrel kapcsolatos észleleteink, s a ma emberének önmeghatározása folyamatosan fluktuálódik különböző, általa vagy mások által előállított térstruktúrák között. Ebben a helyzetben értelemszerűen különös hangsúlyt kap az individuum által közvetlenül, tartósan észlelt tér, a lokális kötődés, a regionális identitás. Ezek az identitások azonban a leggyakrabban nem tematizálódnak, csak látens módon határozzák meg mindennapos tevékenységünket, gondolkodásunkat, néha habitusunkat. A regionális fejlesztési politika ezeket a betemetett tematizációkat segíthet napvilágra hozni, felszabadítva ez által azokat az energiákat is, amelyek a helyhez való kötődés révén a fejlesztési munkában hasznosíthatóak. A fenti folyamat gazdasági oldalról is megközelíthető. A globalizálódó világpiac organikus fejlődése során az államok határai mesterséges akadályokat képeznek. Ugyanezen okból felértékelődnek a nemzetek feletti, illetve a szubnacionális döntési szintek. A tőke szabad áramlása előtt a nagyobb területi egységek teremtenek szabad utat. Másrészt a lokális szereplők is a nemzetközi vérkeringésbe kerülnek, a piac tényezőivé válnak, s közvetlen kapcsolatra törekednek a transznacionális szereplőkkel. A globalizálódás során a világ és Európa térszerkezete is átalakul: hátrányos helyzetű térségek egy nagytérség kapuivá válhatnak, a határok összekötő szerepet kapnak, a kommunikációs és közlekedési forradalomba való bekapcsolódással a perifériák is elkerülhetik a marginalizálódás veszélyét. A helyi tehertételek nemzetközi ügyekké válnak 27. „Ha a határok elválasztó szerepe gyengül és helyét a munkaerő, az áruk és információk, a pénz, a tőke szabad áramlása foglalja el, akkor a határok által szigorúan körülvett nemzetállami szerep is törvényszerűen gyöngül.”28 „A szuverenitás mint főhatalom funkcionálisan tagolódik: bizonyos döntések integrációs szintre kerülnek, mások pedig a helyi vagy belső régiók szintjére.”29 Az egységesülő európai gazdasági tér megteremtésének ideológusai gyakran kiemelik a nemzetállami struktúrák provizórikus jellegét. Az Európai Térségfejlesztési Perspektíva című ajánlás összeállítói pl. így fogalmaznak: „Európa decentralizált története [...] kedvezett egy erős policentrikus városhálózat kialakulásának.”30 Ezt a decentralizált szerkezetet számolta fel a nemzetállamok XVII-XIX. századi kialakulása, illetve az ehhez kapcsolódó bürokratikus irányítási modell. A középkori Európa regionális széttagoltsága korábban a helyi autonómiák megerősödésének kedvezett. Az így, történelmileg kialakult régiók, az elmélet képviselői szerint, természetesebbek, mint a nemzetállamok.31 Bár az elmélet sántít, hiszen a középkori régiók és a maiak természetükben különböznek egymástól, és a XXI. századi ember térszemlélete nem vethető össze a középkori polgárokéval, az valóban igaznak tűnik, hogy a nemzetállami korszak a vége felé közeledik. Ma a világon három kiterjedt integráció létezik: az amerikai, az európai és az orosz. Míg az amerikai egy alulról felfelé építkező, a lokális autonómiáknak tág teret adó egység, addig az európai és az orosz inkább adminisztratív/normatív úton létrehozott/működtetett; utóbbi – közkeletű vélekedés szerint – az ázsiai nagy birodalmak irányítási mintáját követi, előbbi főként a XVII. századtól elterjedő államvezetési (kormányzás, polícia) gyakorlatot. Az EU e 27

GERGELY 130-132. MEZEI 3. 29 GOMBÁR 17. 30 ESDP 64. 31 HAMBERGER 180. 28

40

sokat emlegetett „demokratikus deficitjének” csökkentéséhez szerencsésen járul hozzá a mikrotérségek világkereskedelmi szerepének felértékelődése. A szubszidiaritás elvének megfelelően a regionalizáció a helyi kompetenciák erősítésével támogatja a szubnacionális szinteket. A regionalizáció tehát egy top-down elv szerint működtetett, a központi döntéshozók aktív, kezdeményező magatartását igénylő folyamat. Az egyes lokális szereplők, (globális) versenyképességük fokozására ugyanakkor szívesen és szükségszerűen lépnek kooperációra más térségi szereplőkkel. Ebből a bottom-up típusú együttműködésből születnek meg az ún. „formális régiók”, amelyeket nem adminisztratív eszközökkel hoznak létre, hanem a közös kulturális, táji örökség felismerése, a megélt tér tematizálódása hív életre. A regionalizációt tehát az utóbbi jelenség, a regionalizmus alulról jövő folyamatán keresztül többek között a globalizáció erősíti. Így már feloldhatónak tetszik a korábban jelzett paradoxon. Érthetővé válik az is, hogy az EU vezető szervei miért rokonszenveznek kimondottan a határon átnyúló kezdeményezésekkel, főként ha a határ két oldalán lévő nemzetállamok között korábban állandóan ellentétek alakultak ki. Hiszen mi jeleníti meg átláthatóbb módon a nemzetállami szuverenitást, mint az (itt semmibe vett) államhatár? A határon át folytatott aktivitás radikálisan alakítja át térszemléletünket, ezáltal (bár fokozatosan) identitásunkat is.

b) A regionalizmus politikája A regionalizmus története

Már az 1957-es Római Szerződés alapelvei között is szerepelt az a direktíva, hogy a kontinensen kialakult regionális különbségeket csökkenteni kell. A következő két évtizedben azonban csak mérsékelt lépések történtek e cél elérése érdekében: bizonyos állami feladatokat helyi-térségi szintre delegáltak, és bevezetésre került a hosszú távú területi tervezés módszere (egyelőre még csak top-down elv szerint). 1958 és 1988 között azonban a regionális politikára fordított összeg mindössze 58,4 Md ECU volt (szemben az 1989 és 1993 közötti 64 Md-dal, s főként az 1994 és 1999 közötti 154,6 Md-dal és a 2000 és 2006 közötti 275 Md euróval; a 2007-ben kezdődő költségvetési ciklus során 300 milliárd fölé emelkedik a kérdéses összeg). Az első igazi kihívást az EU számára Dánia, Nagy-Britannia és Írország 1973-as felvétele jelentette: az akkor különböző mértékű válsággal küszködő államok részesültek először jelentős közösségi segítségben, és ezzel vette kezdetét a redisztribúciós közösségi politika. 1975-ben e politika jegyében hozták létre a nemzeti szinttől független Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF). Az 1986-os Egységes Okmány nem kedvezett a regionalitás eszméjének, ezért a hagyományosan tartományi közigazgatásra épülő Német Szövetségi Köztársaságban az érintettek 1987-ben a szubszidiaritás elvének, a háromszintű Európa gondolatának elfogadtatása mellett szálltak síkra. A következő évben sor is került a regionális politika reformjára, az e célra fordítható összegek jelentős bővítésére. 1989 októberében rendezték meg az Európai Régiók 1. Gyűlését, 1990-ben pedig az EU kormányközi konferenciája elfogadta az Európai Föderalizmusra Vonatkozó Müncheni Nyilatkozat-ot. Az igazi áttörést Maastricht hozta meg. Az 1993 novemberétől életbe lépett szerződés lehetővé tette a szubnacionális intézmények részvételét az EU döntéshozatali rendjében, deklarálta a területi különbségek csökkentésének politikáját, a nemzeti és regionális sokszínűség megőrzését. A szerződés nyomán alakult meg a Régiók Bizottsága, és

41

létrehozták a Kohéziós Alapot. (Ezt leginkább az új EU-tagok, Görögország, Spanyolország és Portugália felzárkóztatása végett kellett megtenni.) 1997 májusában ült össze a Régiók és Városok 1. Európai Csúcsértekezlete, ahol megállapításra kerültek az ún. NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) beosztás szerinti régiók. A régiók 1999. évi, baseli gyűlésén elfogadott nyilatkozat már az államokkal megegyező szinten kezeli a régiókat. Az 1. cikkely kimondja: „A régiónak kell, hogy legyen saját alkotmánya, önkormányzati törvénye ...”32 A 10. cikkely szerint: a „régióknak képeseknek kell lenniük arra, hogy nemzetközi szinten tevékenykedjenek. Köthetnek olyan szerződéseket, egyezményeket, aláírhatnak olyan jegyzőkönyveket, amelyek hatásköre nemzetközi, alárendelve a központi kormányzat beleegyezésének ott, ahol ezt a nemzeti törvényhozás igényli.” Továbbá: a „régióknak meg kell, hogy legyen a joguk arra, hogy saját képviseletet állítsanak fel, akár egyénileg, akár együttesen más régiókkal, más államokban és nemzetközi szervezetekben.”33 Az új költségvetési időszak elejére (2000.) a regionalizmus főhelyre került az európai politika prioritásai között: a területfejlesztés ma az EU-költségvetés 2. legnagyobb tétele, központi szerepet kapott az 1997-ben elkészült (1999. márc. 24-25-én elfogadott) Agenda 2000 című dokumentumban, és hosszas egyeztetés után a European Spatial Development Perspective (Európai Térségfejlesztési Perspektíva) 1999-es elfogadásával az államok számára kijelölték a területfejlesztés követendő elveit is. A kimondottan a területfejlesztési politika összehangolása céljából megalkotott ESDP-t az 1993-as belga elnökség kezdeményezte. Hosszas egyeztetések nyomán 1999-ben ez a program is elfogadásra került. Az ESDP nem kötelező érvényű, de minden állam tekintetbe veszi térségfejlesztési politikája kialakításakor. Elfogadását minden bizonnyal megkönnyítette, hogy nem változtatta meg a kialakult intézményi kompetenciákat (bár várható, hogy a brüsszeli bürokrácia növeléséhez hosszú távon jelentősen hozzá fog járulni). Az ESDP alapelveinek meghatározásához az ún. Brundtland Report-ot (1987) használták fel. Ennek az ENSZ-dokumentumnak a prioritásai a következők voltak: gazdasági és társadalmi kohézió; a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzése; az európai térség kiegyensúlyozottabb versenyképessége34. Ezek elfogadása mellett 1995-ben az európai térségfejlesztési politika alapelveit megfogalmazó irat további princípiumokat is megjelölt: egy kiegyensúlyozott és policentrikus városi hálózat és egy új város-vidék viszony kifejlesztése; az infrastruktúrához és a tudáshoz való hozzáférés egyenlőségének biztosítása; fenntartható fejlődés, bölcs menedzsment és a természeti és kulturális örökség védelme35. Az ajánlás végleges formája a fenntartható és kiegyensúlyozott fejlődést tartja fő célnak, amihez az összeállítók véleménye szerint a térségi fejlesztés döntő módon tud hozzájárulni. Újabb perspektívát nyitott a regionális politika terén (is) a Lisszaboni Stratégia elfogadása, hiszen a versenyképes (és világvezető) Európa víziója valóban vízió marad a fejletlenebb régiók felzárkóztatása nélkül. Ennek különös jelentőséget adott a közép- és keleteurópai államok 2004-es és 2007-es csatlakozása. Miközben a bővítés több mint 20 %-kal növelte meg az EU lakosságszámát és mintegy egy negyedével a területét, az összes GDP csak 5 %-kal nőtt. Az újonnan csatlakozott államok lakosságának 92 %-a él az EU-s átlag 75 %-a alatt teljesítő térségekben, 2/3-uk esetében a GDP az adott térségben az 50%-ot sem éri el.

32

Idézi: SZILÁGYI 168. Uo. 167. 34 Idézi: ESDP 10. 35 Grundlagen; idézi: ESDP 11. 33

42

Jóllehet, maga a Lisszaboni Stratégia (mint arra a 2005-ös Wim Kok-jelentés rámutatott) túlzott célkitűzéseket fogalmazott meg az Unióval szemben, a 2007–2013-as ciklusra a stratégia elvei alapján elkészült a regionális politika reformját meghatározó öt jogi dokumentum: az általános szabályzat, a három pénzügyi forrás (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap) működését érintő egy-egy jogszabály, valamint az EGTC-rendelet36. Utóbbi a korábbi törekvések beteljesítőjeként önálló jogi személyiséggel ruházza fel az eurorégiókat37. Ezzel együtt meghatározásra került az a három beavatkozási terület is, amelyek a következő költségvetési ciklus során prioritást élveznek: a konvergencia; a regionális verseny és foglalkoztatás; az európai területi együttműködés. Az első prioritáshoz (GDP 75% alatt) tartozik az EU lakosságának közel fele, főként az újonnan csatlakozott tagországok. A konvergencia-prioritásra költik a fejlesztési alapok 82%-át38. 15,7 % jut a második prioritásra, amely az Unió többi régiójának versenyképességét növeli. A maradék összeg az európai területi együttműködés finanszírozását célozza39. Az előrejelzések szerint a kohéziós támogatások révén az új csatlakozók átlagos GDPnövekedése 2007 és 2013 között 7–12 % közötti lesz. Az új regionális politika a Lisszaboni Stratégia és a Göteborgi Stratégia szellemében, a már az ESDP-ben is prioritást élvező fenntartható fejlődés hívószavához igazodva, a hosszú távú tervezésre helyezi a hangsúlyt. A régiófejlesztésre rendelkezésre álló, jelentősen megnövekedett források elsődleges célja nem a beruházás-élénkítés, hanem olyan átfogó folyamatok elindítása, amelyek a kontinens versenyképességét növelik, a foglalkoztatottságot bővítik és a szociális kohéziót erősítik, miközben a környezeti állapot romlását is megakadályozzák. Az Európai Unió regionális politikája arra kötelezi a régiókat, hogy „hosszú távon gondolkozzanak és fogadják el a stratégiai szemléletmódot”40. Ez az új megközelítés az alábbi négy területen irányoz elő beavatkozásokat:  a bázis infrastruktúra fejlesztése (közlekedés, energetika, telekommunikáció és IT);  a kutatás-fejlesztési tevékenység színvonalának javítása, az innováció támogatása;  a munkaerő-piac támogatása, főként a képzés, átképzés területén;  a vállalkozások (elsősorban a KKV-k) támogatása, valamint a városok és régiók tőkevonzó képességének erősítése. Mindezen beavatkozási területek a fenntartható fejlődési stratégia41 alapvető célkitűzéseihez igazodnak. A cél egy olyan, gazdaságilag erős Európa megteremtése, amely ezzel együtt a lehető legkisebb környezeti terhelést idézi elő (szemben más, lendületesen fejlődő térségekkel). E két meghatározó szempont alakítja ki a 2007–2013 közötti EU-s regionális politika arculatát is.

36

A jelentéssel kapcsolatban megfogalmazott ET-állásfoglalás épp a stratégia regionalizációját nevezi meg az egyik intenzifikáló tényezőnek: „le kell vinni Lisszabont a regionális/helyi szintekre”. (Vö. SOÓS 71.) 37 Erről a témáról ld. a következő nagy fejezetet. 38 „A közösségi átlag csökkenéséhez kapcsolódó, az Európai Unió bővítését követően fellépő statisztikai hatás által érintett régióknak ezért jelentős átmeneti támogatásban kell részesülniük annak érdekében, hogy teljesítsék a számukra előírt konvergenciafolyamatot.” (1083/2006 EK rendelet, Bevezetés (17) bek. http://op.netpositive.hu/jogszabalyok/1083-2006-ek-rendelet/) 39 „Az ‟európai területi együttműködés‟ célkitűzés olyan, szárazföldi vagy tengeri határral rendelkező régiókra, transznacionális együttműködésre alkalmas térségekre vonatkozik, amelyeket az integrált területi fejlődést, az interregionális együttműködés és tapasztalatcsere támogatását előmozdító intézkedésekre tekintettel állapítottak meg.” (Uo. (19) bek.) 40 HÜBNER 3. 41 A Sustainable Europe for a Better World: A European Union Strategy for Sustainable Development (2001. máj. 15. Göteborg). http://ec.europa.eu/governance/impact/docs/key_docs/com_2001_0264_en.pdf.

43

A regionalizmus fontossága

Az EU regionális fejlesztési programjának vannak szigorúan racionális, gyakorlati vonatkozásai is. A világpiacon folyó gazdasági verseny ma már többtényezős: Európát kemény kihívások érik az Egyesült Államok és Kelet-Ázsia piacáról éppúgy, mint a MERCOSURtérség (Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay szövetsége) felől. Bár az Európai Unió 6,8 trillió ECU évi GDP-vel már 1998-ban megelőzte az Egyesült Államokat (ott 6 trillió ECU volt a megfelelő adat), ez az eredmény jórészt a London–Párizs– Milánó–München–Hamburg vonal által határolt központi terület „érdeme”. Jóllehet a centrum ma keletebbre helyezkedik el, mint 30 éve, még mindig a nyugati régió (az EU területének 20%-a) adja a jelzett GDP 50%-át. Mindeközben az EU-átlag 75%-a alatt teljesít Portugália, Spanyolország, Görögország és az egykori NDK nagy része, Dél-Olaszország és a 12 új tagállam majdnem összes térsége. 13. térkép: Beavatkozási területek regionális bontásban 2007-201342

A többi globális versenyzővel lépést tartani kívánó Európai Uniónak így létérdeke, hogy az imént említett körzetek is mihamarabb felzárkózzanak a központ mögé, hiszen ez nemcsak 42

http://ec.europa.eu/regional_policy/atlas2007/fiche_index_en.htm

44

a belső piac erősödését hozhatja magával, hanem a globális piacon is javíthatja a kontinens pozícióit43. Ezt ugyanakkor úgy kell elérni, hogy az Unió területe ne váljon homogén tömeggé, hanem minden térség és állam megőrizhesse sajátosságait, hiszen a változatosság „az egyik legszignifikánsabb fejlődési tényező az EU számára”44. Így a kohéziót erősítő lépések mellett (mint amilyen a monetáris unió megteremtése) szükséges a helyi erőforrások, a kulturális örökség megőrzésének támogatása is. A határok szerepe ugyan érezhetően gyengül, de várhatóan egyéb egymásra utaltságok (pl. városok, régiók) szerepe nőni fog. A Montánunió megalakulásának idején még két stratégiai elképzelés élt a kontinens jövőjét illetően: egy szupranacionális integráció kialakításának (az Egyesült Államok példáját követve), illetve az autonóm nemzetállamok együttműködésének elmélete. Az Egységes Okmány és a Maastrichti Szerződés aláírásának idejére a szubnacionális szint teóriái is felzárkóztak az első kettő mellé. Ettől kezdve beszélnek arról, hogy a régiók Európája a 200 éves nemzetállami intermezzo után újra helyreáll, a centralizált, bürokratikus modern államberendezkedést a decentralizáció, a helyi demokrácia újjászületése követi. A színfalak mögött azonban (a regionalizmus kétségtelenül pozitív vonásainak elismerése mellett) észre kell vennünk a Parkinson-effektus működését is. Az Európai Uniót egy páratlan méretű és jogkörű bürokratikus gépezet irányítja. A bürokrácia természetével foglalkozó elméletírók ki szokták emelni e testületek organikus jellegét, melynek köszönhetően az egyes szintek újabb és újabb funkciók létrehozásával újabb és újabb hivatalok létfeltételeit és ezzel együtt sajátjuk bővítésének alapjait teremtik meg. A „harc” ilyen megközelítésben mintegy 30 éve a nemzetállamok és a brüsszeli központ bürokratái között folyik. Mára e központ olyan adminisztratív hálózatot épített ki, amelyre – a hivatkozásokkal ellentétben – Európa történetében soha nem volt példa. A komittizmus így tehát valójában nemcsak az Unió demokratikus deficitjét csökkenti, hanem centralizációját is erősíti. „A brüsszeli bürokrácia íly módon quasi-regionális szerepet játszik, kitöltve a sokszor maga kreálta regionális űrt.”45 Ez alatt azt kell érteni, hogy Brüsszel számára a regionális politika erősítése egyben a nemzeti kompetenciák gyengítését is jelenti – a regionalizáció révén tehát az EU központi intézményei is növelik befolyásukat. A fenti folyamatnak van azonban egy további hatása is. A határ menti, általában fejletlen infrastruktúrával rendelkező, periférikus térségek között spontán módon is megindult az együttműködés, létrehozva így egy új típusú intézményt, amelyet az első (német-holland) kezdeményezés mintájára (1958) eurorégiónak neveznek. Ezek a határon átnyúló együttműködések a leglátványosabb módon fejtik fel a nemzetállami szövetet, ezért kap egyre nagyobb hangsúlyt a közösségi támogatásokon belül is a területi együttműködés. Ezek a szervesen kialakult regionális együttműködések ugyanakkor spontaneitásuk, organicitásuk, kölcsönös egymásra utaltságuk miatt e támogatások leghatékonyabb felhasználóiként a legközelebb állnak egy decentralizált politikai modell megteremtésének lehetőségéhez. És paradox módon, erre talán épp az újonnan csatlakozott államok esetében a legjobbak az esélyek.

43

„A területi egyenlőtlenségek nemcsak a periferikus és legkülső területeken okoznak súlyos veszteséget, hanem az Európai Unió egészének a gazdasági versenyképességét is befolyásolják. Ezért a határ menti együttműködések az Unió periferikus és legkülső régióiban a gazdasági és társadalmi kohézió eszközei, melyek a lisszaboni stratégia célkitűzéseit erősítik.” (SOÓS 67.) 44 ESDP 7. 45 HERVAINÉ 100.

45

Közép-Európa és a határon átnyúló együttműködések

A regionális politika számára az igazi kihívást a 2004–2007-es bővítés jelentette, hiszen ez által nemcsak a 75%-os átlagot el nem érő (tehát kohéziós támogatásra szoruló) államokkal gyarapodott az Unió területe, hanem a régiók szerepe is megváltozott. A 15-ök Európájában a lakosság 25%-a élt határ menti területen (a határ menti területek aránya mindössze 15% volt). Közép- és Kelet-Európában az államok területének 60-65%-a határ menti, ahol régóta élnek egymás mellett eltérő etnikumok, gyakran viszont a határ mindkét oldalán ugyanazon nemzetiség él (ami még nagyobb problémát jelent). Ilyen térségekben lakik a frissen csatlakozott országok lakosságának két harmada. „Ezért a csatlakozó országok közötti határon átívelő együttműködés az európai területfejlesztési politika egyik nagy kihívása” – fogalmaznak az ESDP összeállítói.46 Különös hangsúlyt ad e szembe ötlő különbségnek az az EU-s elvárás, hogy a Lisszaboni Stratégia megvalósításában nagyobb szerep jusson a határ menti együttműködéseknek. Egyrészt ösztönözni kell a határon átnyúló tervezési gyakorlat kialakítását, valamint az ehhez kapcsolódó horizontális partnerségek erősítését, másrészt a határon átnyúló együttműködések, a térségi innováció új modelljeit kell disszeminálni. A korábban a kontinens „beteg emberének” számító, etnikai feszültségektől terhes közép-európai térség most az új uniós fejlesztési irányelvek alkalmazásával ennek az innovatív szemléletmódnak lehet a próbaterülete, számos sikeres projekt megvalósítója. És ennek rendkívül egyszerű a magyarázata: a most csatlakozott államok szinte kizárólag kis vagy közepes méretű országok, amelyek nagy része eleve határ menti térség, amely a szomszédos ország hasonló helyzetű térségeivel együttműködésre van ítélve. Ennek a történelmi esélynek a kihasználásához igen kedvező keretfeltételek állnak ma már rendelkezésre. Jelen tanulmányban ezen feltételek hatásait a magyar–szlovák határszakasz keleti szektorában vizsgáljuk.

46

ESDP 47.

46

2. Változó keretfeltételek a) A Schengeni Egyezmény hatása Hiába tartoztak egy katonai szövetséghez, a közép- és kelet-európai államok határai gyakran a vasfüggönyhöz hasonló akadályt jelentettek a szomszédos térségek közötti együttműködések előtt. E téren az EU-s csatlakozás igen jelentős változást hozott, hiszen a turistabuszok és személyautók tüzetes átvizsgálása helyett teljessé vált az áruk és személyek szabad áramlása előtt az út. A vámunióhoz történő csatlakozást magyar–szlovák viszonylatban várhatóan 2008. január 1-jén követi a schengeni övezeti integráció.47 S bár a határt átszelő hálózati infrastruktúra a két ország viszonylatában rendkívül alulfejlett (elég itt csak a hiányzó Ipoly-hidakra és az észak–déli gyorsforgalmi kapcsolatok teljes hiányára utalni), ez a fejlemény gyökeresen alakítja át a határ menti térségek közötti együttműködés kereteit. A 2006-ban szezonális jelleggel megnyitott határátlépő pontok már ennek a folyamatnak az első lépéseként szolgálták a turista forgalmat összesen 45 helyen. A Schengeni Egyezményt 1985-ben a Benelux Államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság írta alá a határ menti személyforgalom megkönnyítése érdekében. Az egyezményt az Amszterdami szerződés emelte a közösségi jog szintjére, jóllehet két államban (Írország, Nagy-Britannia) a mai napig nem érvényes48. Az egyezmény 2. cikkelyének 1. bekezdése szerint: „A belső határokat bármely ponton át lehet lépni anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor.”49 Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy várhatóan 2008. január 1-jével a magyar–szlovák határon teljesen megszűnik az ellenőrzés, és a 2. bekezdésben megfogalmazott korlátozás50 érvényesítését lehetővé tévő infrastruktúra kivételével a határátkelőkre utaló építmények is elbontásra kerülnek. A rendvédelmi szervek ezt követően közösen járőröznek a határ két oldalán, és szúrópróbaszerűen ellenőrizhetik a személyeket, de a napi közlekedést már nem akadályozzák a korábban tapasztalt határellenőrzések. Elvi szinten Schengen a belső határok megszűnését jelenti, ami egészen új perspektívát nyit az eddig jobbára pislákoló határ menti együttműködések számára, hiszen a mindennapi kapcsolattartás előtti legfőbb akadály tűnik el51. Ezt a folyamatot erősíti az ET és EP új rendelete az európai területi együttműködési csoportosulásokról. b) Az EGTC-rendelet és hatása A határ menti együttműködések jogi szabályozása52

A határ menti földrajzi, gazdasági, társadalmi, kulturális összefüggések és egymásra utaltságok, valamint a világháborúkat követő határváltoztatások, illetve kiigazítások szükségszerűen megteremtették a létjogosultságát a határ menti együttműködéseknek. 47

Ennek feltételeit a szlovák fél időben teljesíti, amint erre Szlovákia nevében Vladimir Čečot államtitkár, a kormányközi vegyes bizottság szlovák delegációvezetője 2007 februárjában Esztergomban garanciát vállalt. 48 Ugyanakkor Norvégia, Izland és Svájc tagja a schengeni övezetnek. 49 Schengeni egyezmény. http://www.eu2004.hu/kulugy/upload/M_26/rek5/4.pdf 3. p. 50 „Közrendvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből azonban bármely Szerződ Fél […] határozhat úgy, hogy korlátozott időre a belső határokon a helyzetnek megfelelő nemzeti határellenőrzést végez.” (Uo.) 51 Itt kapnak különösen nagy jelentőséget a fizikai kapcsok, azok az infrastrukturális elemek, amelyek a közlekedést és a közeledést szolgálják. Ezek korábban elemzett hiánya az egyik legnagyobb akadálya a határ menti együttműködések kialakulásának, megerősödésének, ezért az első időszakban komoly erőfeszítéseket kell tenni ezeknek a hiányzó elemeknek a létrehozására. 52 OROVA dolgozata nyomán.

47

Az együttműködések aktivizálásnak legfőbb akadályozó tényezői elsősorban az eltérő közigazgatási és jogrendszerek voltak. Ezen ellentmondás feloldásának első lépéseként a nemzetközi szervezetek felismerték az együttműködések fontosságát és kísérletet tettek a szükséges jogi keretek megteremtésére. Létrejöttek az ún. államközi megállapodások, melyek meghatározták az együttműködés céljait, intézményi és eljárási rendszerét. Gyakorivá váltak az ún. testvérvárosi (town-twinning) kapcsolatok, melyek keretében a határ két oldalán működő települési, megyei vagy regionális önkormányzatok szövetséget hoztak létre. Ezek a kétoldalú kooperációk fokozatosan többoldalú területközi társulásokká (eurorégiókká) alakultak. Az Európai Bizottság az európai határ menti régiók szerepének felismerése mellett 1981-ben megfogalmazott egy ajánlást a határon átnyúló regionális fejlesztések koordinálásra. Ezt követően az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) működésének szabályozásában a határ menti együttműködések támogatása önálló célterületként jelent meg. Az Európai Parlament és a Tanács 1783/1999/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szintén megemlíti a határon átnyúló együttműködéseket, mint támogatási célt és annak forrásait. Fentieket követően az Európai Parlament 1988-ban megalkotta Regionalizációs Közösségi Chartáját, amely felszólította a tagállamokat, hogy támogassanak minden szintű, de különösen a régiók közötti nemzetközi, határon átnyúló együttműködést, mely a regionális fejlesztési programok és a peremterületek akcióprogramjainak koordinálásában, valamint a határterültekre vonatkozó, határokon átnyúló programok közös kidolgozásában nyilvánult meg. Ugyanez a fejlesztési témakör jelent meg az Európa Tanács tevékenységében is, amikor 1974-ben a Területi Tervezésért Felelős Miniszterek Európai Konferenciáján kiemelt témakörként kezelték a határon átnyúló együttműködések témáját. Az Európai Tanács 1980. május 21-én, Madridban fogadta el a Területi Önkormányzatok és Közigazgatási Szervek Határ Menti Együttműködéséről szóló Keretegyezményt, amely Madridi Egyezményként ismert53. Az Egyezmény kiemeli a területi önkormányzatok és közigazgatási szervek kezdeményezéseit a város- és községfejlesztés, a környezetvédelem, a közösségi infrastruktúra és lakossági szolgáltatások területén, egyúttal mintát mutat az együttműködési szerződések és megoldások kidolgozásához. A szerződő felek kötelezettséget vállaltak, hogy a határon átnyúló együttműködések jogi, közigazgatási nehézségeit közösen oldják meg54 , valamint fontosabb információkat szolgáltatnak a helyi és regionális hatóságok, valamint az Európai Tanács felé55. Figyelemreméltó, hogy az Egyezmény több modellt mutatott be államközi egyezmények56, valamint általános, illetve tanácsadói természetű megállapodások létrehozásához 57. A Madridi Egyezményhez készült Első Kiegészítő Jegyzőkönyv (1995) még csak elvi alapon támogatta a közjogi, vagy akár magánjogi jelleggel és döntéshozói jogkörrel 53

A Madridi Keretegyezményt Magyarország 1992. április 6-án írta alá, és a Magyar Köztársaság Országgyűlése az egyezményt az 1997. évi XXIV. törvénnyel ültette át a magyar jogrendszerbe. 54 Madridi egyezmény, 4. cikkely 55 Madridi egyezmény, 6.cikkely 56 Államközi mintaegyezmények: 1. A határ menti együttműködés elősegítéséről, 2. A határ menti területi konzultációról, 3. A helyi határ menti konzultációról, 4. A helyi hatóságok közötti szerződéses határ menti együttműködéséről , 5. A helyi hatóságok közötti határon átnyúló együttműködés szerveiről. 57 Keretmegállapodások: 1. A határ menti helyi közügyek vitelében való együttműködésről,, 2. A határ menti együttműködést szolgáló magánjogi szervezetek létrehozásáról, 3. A határ menti helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti beszállítások vagy szolgáltatások nyújtásáról (magánjogi és közjogi típusú megállapodás), 4. A helyi önkormányzatok és közigazgatási szervek közötti határ menti együttműködési szervezetek létrehozásáról

48

rendelkező szervezetrendszerek létrehozását, míg a Második Kiegészítő Jegyzőkönyv (1998) aláíróinak már biztosítaniuk kellett a nagyobb, egymással nem határos (transznacionális) területi egységek közötti együttműködést58. Fentiek ellenére a Madridi Egyezmény gyakorlati alkalmazhatóságának korlátai hamar megmutatkoztak. Ilyen volt pl. a határ menti terület partnereinek eltérő szintű központosítottsága, valamint a közigazgatási és jogi rendszerekben meglévő különbségek, vagyis két állam közötti kiegészítő szerződések sorozatára volt szükség, hogy a regionális és helyi hatóságok képesek legyenek részt venni a közvetlen határon átnyúló együttműködésben. A Kiegészítő Jegyzőkönyveket követően több deklaráció született az együttműködések előtt álló akadályok lebontásáról59, majd megszületett a legutolsó elvi dokumentum, amely még hangsúlyozottabban fogalmazta meg a határ menti együttműködések továbbfejlesztésének fontosságát60. Az Európai Bizottság 2005 júliusában tette közzé az új programozási időszak kohéziós politikájának prioritásait tartalmazó Közösségi Stratégiai Irányelveket61. Az Irányelvek szerint az európai területi együttműködés célkitűzés arra irányul, hogy az Unió területének erőteljesebb integrációját mozdítsa elő annak minden vonatkozásában. A határ menti együttműködések elősegítésére több új közösségi jogszabálytervezet is készült. Ilyen jogszabálytervezet volt - az Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA) vonatkozó rendelettervezet; - a Határ Menti Együttműködés Európai Csoportja létrehozásáról (European grouping of Cross-border cooperation, EGCC) szóló rendelettervezet, melynek neve, a rendelettervezet legutolsó változata szerinti területi hatály kiterjesztése miatt62 „Területi Együttműködés Európai Csoport”-ra (European grouping of territorial cooperation, EGTC) változott63, - a tagállamok külső határain való kishatárforgalom szabályainak meghatározásáról, valamint a Schengeni Végrehajtási Egyezmény és a Közös Konzuli Utasítás módosításáról szóló tervezet; - a Területi Együttműködésre létrejött Határmenti Csoportokra (Territorial Grouping of Territorial Cooperation, TGTC) vonatkozó egységes jogi szabályozásáról szóló egyezménytervezet64. A jogszabálytervezetek közül elsősorban az EGTC-re vonatkozó jogszabály érdemel figyelmet, különös tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i

58

A két protokollt Magyarország nem ratifikálta (Szlovákia mindkettőt). 1. A Határ Menti Együttműködésekért Felelős Miniszterek Deklarációja a határ menti projektek kivitelezését gátló adminisztratív, jogi, politikai akadályok lebontásáról (1989. október 6.); 2. Vilnius Deklaráció a regionális együttműködés és a demokratikus stabilitás megteremtéséről (Miniszterek Bizottsága, 2002. május 3.); 3. Chisinãu Politikai Deklaráció a határ menti és a határon túli együttműködés fejlesztése érdekében DélkeletEurópában (Miniszterek Bizottsága, 2003. november 6.). 60 Az Európa Tanács 2006. évi programterve, amely az Európa Tanács Tagállamainak Állam- és Kormányfői Tanácskozásán (2005. május 16–17., Varsó) hozott döntéseken alapult 61 Címe: Kohéziós politika a növekedés és a foglalkoztatás támogatására: közösségi stratégiai iránymutatások a2007–2013 között időszakra. 62 COM [2004] 496 final [11689/04 REGIO 6 CADREFIN 26] – A területi hatály a határ menti részeken kívül az interregionális és a transznacionális együttműködésekre is kiterjedt. 63 A rendelettervezet személyi hatálya csak az Európai Unió tagállamaira terjed ki, vagyis a csatlakozásra váró országokkal és az Unión kívüli országokkal való együttműködésre nem vonatkozik. 64 Az Európa Tanács Önkormányzati Szakbizottságának Határ menti Albizottsága (LR-CT) 2006. márciusi ülésén felvetődött, hogy a Madridi Egyezmény 3. kiegészítő jegyzőkönyv helyett egy önálló, az eurorégiókra vonatkozó jogforrás szükséges. Az erre vonatkozó TGTC egyezménytervezet szerint az egyezmény létrehozásának célja, hogy a területi együttműködésből származó előnyök kihasználása érdekében az együttműködés működése és felelősségi rendje szabályozásra kerüljön. 59

49

1082/2006/EK számú rendeletével (Rendelet) elfogadta az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló új jogszabályt65. A rendelet céljai között szerepelt többek között az átlátható jogi és pénzügyi működési keretek megteremtése, valamint a határon átnyúló együttműködésekkel szemben tornyosuló alkotmányos és jogi akadályok leküzdése. A jogszabály időszerűsége megkérdőjelezhetetlen volt, hiszen a határon átnyúló együttműködéseket a már jelzett természetű megszorítások hátráltatták. A Rendelet rövid tartalmi áttekintése66

Az EGTC jogi személy, a csoportosuláshoz való csatlakozás önkéntes. Tagjai lehetnek az Európai Unió tagállamai, regionális hatóságok, helyi hatóságok, közjogi intézmények, illetve a felsorolt szervezetek által alkotott társulások. A tagoknak legalább két EU-tagállam területén kell elhelyezkedniük. Nem uniós, ún. “harmadik állam” nem lehet az EGTC tagja, azonban regionális vagy helyi hatósága, közjogi intézménye igen67. Figyelemreméltó, hogy a csoportosulásnak képeseknek kell lennie mind a Közösség által társfinanszírozott együttműködési programok (ERFA, Strukturális Alapok), mind a kizárólag tagállami vagy szubállami szinten kezdeményezett programok keretében az együttműködés menedzselésére, végrehajtására. Ezáltal lehetőség nyílik a résztvevők igényeinek megfelelő, és nem a közösségi források lehívhatósága által gerjesztett területi együttműködés kialakítására, másrészt a Közösség is lehetőséget nyer a közösségi pénzalapoktól független együttműködési programok monitoringjára. Fontos hangsúlyozni, hogy az EGTC mint közösségi eszköz a területi együttműködés mindhárom – határokon átnyúló (cross-border), transznacionális (transnational) és interregionális (interregional) – formája esetében alkalmazható, vagyis ilyen együttműködést megvalósító partnerek is életre hívhatják. A csoportosulásra a Rendelet, a csoportosulást létrehozó Egyezmény, a csoportosulás Alapszabálya, valamint (a rendelet rendelkezései által nem, vagy csak részben szabályozott kérdésekben) azon állam jogszabályai vonatkoznak, melyben a csoportosulás székhelye található. A tagoknak értesíteniük kell a csoportosulásban való részvétel szándékáról azt a tagállamot, melynek nemzeti joga alá tartoznak, valamint eljuttatják hozzá az Egyezmény tervezetét és az Alapszabály javaslatát. Az adott tagállam nemzeti jogára, közérdekére, vagy a közrendre való hivatkozással – megfelelő indoklás mellett – megakadályozhatja az EGTC-k megalakulását. Felmerül a kérdés, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha a társ-tagállam a csoportosulásban nem kíván részt venni, vagy eleve napirendre sem tűzi az ehhez szükséges törvényi szabályozást. Ez esetben várhatóan a tagállamok közötti szaktárca-, külügyi-, kormányszintű egyeztetésre, illetve lobbitevékenységre kerül sor, megelőzve az uniós

65

Magyarország az elsők között volt Európában, akik a Rendeletnek megfelelően létrehozták saját belső jogszabályukat. Hazánkban 2007. július 09-én került elfogadásra az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 2007. évi XIXC. Törvény. 66 HEGEDŰS elemzése nyomán 67 1082/2006/EK rendelet, preambulum (16) szakasz: „[…] A csoportosulás létrehozását lehetővé tevő közösségi intézkedés elfogadása azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy harmadik országok jogalanyai részt vegyenek az e rendeletnek megfelelően létrehozott csoportosulásban, amennyiben a harmadik ország jogszabályai vagy a tagállamok és harmadik országok közötti megállapodások azt lehetővé teszik.”

50

bírósághoz való fordulást, arra hivatkozással, hogy a tagállam indokolatlanul zárkózik el a szabályozás kérdésétől. A csoportosulás második legfontosabb dokumentuma az EGTC létrehozását rögzítő, tagok által egyhangúlag elfogadott Egyezmény. Az Egyezménynek tartalmaznia kell az EGTC megszűnésének feltételeit, illetve a megszűnésre vonatkozó szabályozást, elejét véve az esetlegesen hosszú ideig működésképtelen csoportosulások vegetálásának. Figyelmet érdemel még a tagok pénzügyi hozzájárulásának, pénzügyi felelősségének, valamint a külső ellenőrök kijelöléséért felelős hatóságoknak a rögzítése, illetve kisebbségpolitikai szempontból fontos elemként a munkanyelvek kijelölése. A határokon átnyúló együttműködések esetén így lehetőséget kapnak a határ menti, kisebbségek által lakott települések önkormányzatai, hogy az együttműködésben a saját, kisebbségi nyelvükkel vegyenek részt. Az EGTC-nek rendelkeznie kell Közgyűléssel és egy, a képviseletét ellátó igazgatóval, bár az Alapszabály más szervek felállításáról is rendelkezhet. A tagok képviseletét ellátó Közgyűlés kötelező léte fontos előrelépés, mivel számos eurorégió nem rendelkezik ezzel a szervvel. A csoportosulás a tagok által az Egyezményben ráruházott feladatokat látja el a Rendelet keretein belül. A feladatoknak elsősorban a gazdasági és társadalmi együttműködés megerősítését célzó területekre kell összpontosulnia. E téren a Rendelet a közösségi pénzalapokkal összefüggő, illetve általános pénzügyi felelősségre koncentrál, valamint rövid általános szabályokat fektet le az EGTC-k gazdálkodására és pénzügyi kimutatásaira vonatkozóan. Amennyiben a csoportosulás vagyona nem elegendő pénzügyi kötelezettségei teljesítésére, akkor a csoportosulás tagjai hozzájárulásuk arányában tartoznak felelősséggel, kivéve, ha ezt nemzeti jogszabály kizárja. A hozzájárulás mértékét és módozatait az Alapszabálynak kell tartalmaznia. Ha a csoportosulás legalább egy tagjának felelőssége nemzeti jogból fakadóan korlátozott, akkor az Alapszabályban a többi tag is korlátozhatja felelősségét (például Magyarország). Jóllehet, a rendelet még számos tisztázatlanságot tartalmaz, amelyekre maga gyakorlat fog valódi választ adni, a jogszabály mégis annak a folyamatnak a betetőzéseként értelmezhető, amelynek során a határon átnyúló együttműködések egyre komolyabb jogosítványokat nyertek el, intézményesültek, és ezáltal a meglévő állami bürokratikus apparátus alternatíváivá, a valódi közösségi összetartozás kialakításának zálogaivá váltak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni egy ilyen jogszabályi keret forradalmi súlyát a középeurópai térségben. c) A LEADER68-program Az 1991-ben elindított LEADER-program illeszkedik talán legtökéletesebben a Lisszaboni stratégiában megfogalmazott célkitűzésekhez, hiszen elsősorban elmaradott térségekben indukál innovatív fejlesztéseket, szigorúan partnerségi alapon. Ezek az innovatív kezdeményezések gyakran egy-egy régió lendületes fejlődését eredményezik. A programnak az a tény ad különös jelentőséget, hogy az EU 25-ök esetében a lakosság 56 %-a élt vidéki térségben, s ezek a térségek az Unió területének 92 %-át (!) tették ki.69 Ez a két adat Románia és Bulgária csatlakozásával jelentősen megnőtt.

68

A betűszó a Liaison Entre Actions de Développement de l„Economie Rurale francia elnevezés (a vidéki gazdaság fejlődését segítő akciók közötti szövetség) rövidítése. 69 Vö. Stratégiai iránymutatás (2005) 7. http://www.terport.hu/download.php?ctag=download&docID=4943

51

Magyarországon a LEADER + keretében 2006-ban összesen 69 LEADER-térség került kijelölésre, ezek közül mindössze 5 esik a vizsgált határszakaszra, jóllehet több mutató alapján is ez az ország legelmaradottabb régiója. 14. térkép: A magyar LEADER+ program által támogatott helyi kezdeményezések (2006) 70

A LEADER-program a regionalizmus eszközrendszerébe illeszkedik, amennyiben az alulról jövő térségi kezdeményezéseket támogatja. A korábbi LEADER I és LEADER II programokból a LEADER + az alábbi elemeket hozta át:  térségi alapú, multiszektorális, innovatív és integrált stratégiák megalkotása, a helyi lakosság aktivizálásával  a helyi partnerség és a vidékfejlesztési térségek közötti kapcsolatok (tudástranszfer) erősítése. Emellett azonban itt jelent meg először a határon átnyúló vidékfejlesztési stratégiák elkészítésének és megvalósításának lehetősége (továbbá jelentősen kibővült a pályázni jogosult térségek köre). Ez egészen új dimenziót jelent a vizsgált határszakasz esetében is. A 1698/2005. számú EK-rendelet az új költségvetési ciklus idejére négy prioritási tengelyt jelölt ki a közösségi vidékfejlesztési politika számára. Ezek az alábbiak:  a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazat versenyképességének javítása  a környezet és a vidék állapotának javítása  az életminőség javítása a vidéki területeken és a diverzifikáció ösztönzése  a helyi kapacitás kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében. A negyedik tengely megvalósítását segíti a LEADER-program, amelynek kiemelt beavatkozási területei:

70

http://ec.europa.eu/agriculture/rur/leaderplus/memberstates/enlarge_hu.htm

52



a helyi partnerségi kapacitásépítés, az animáció és a szaktudás elsajátításának előmozdítása;  a köz- és a magánszféra innovatív partnerségének előmozdítása;  a helyi irányítás javítása. Magyarországon71 a helyi fejlesztési stratégiák megvalósítására, valamint hazai és nemzetközi együttműködések kialakítására lehet pályázni. Az EMVA keretében meghirdetésre kerülő kiírás (melyen a korábbi LEADER-térségek is részt vehetnek) összesen 74 milliárd forintnyi támogatási összeget tartalmaz. Szlovákiában a Leader-program 2007-ben indul, jelenleg a támogatandó térségek kiválasztási folyamata zajlik. A 2007 és 2013 közötti időszakban összesen 74 millió Sk jut a vidékfejlesztési programok megvalósítására. A program keretében a vidékfejlesztési szervezetek menedzsmentkapacitásának erősítésére, a fejlesztési potenciál növelésére és a helyi vidékfejlesztési stratégiák elkészítésére lehet támogatást nyerni. A már megvalósult, sikeres határ menti LEADER + akciók követendő mintaként szolgálhatnak a határtérség többi települése számára is. 3. sz. táblázat: A LEADER + támogatott akciócsoportjai a vizsgált határszakaszon Akció-csoport GesztorRésztvevő ÖsszFő prioritások szervezet települések lakosság száma 13 14 467 fő Bodrogköz Ricse  A turizmus infrastruktúrájának fejlesztése Nagyközség  Turisztikai vonzerőfejlesztés Önkormányz  A vonzerők marketingje, a turisztikai vállalkozások ata önszerveződésének elősegítése és a lakosság identitástudatának erősítése 28 965 fő Felső-BódvaGalyasági  Értékmentő településfejlesztés völgy Település Helyi adottságokra alapozott turisztikai szolgáltatások szövetség megteremtése (Perkupa)  Rakaca-tó Intézõ Bizottság létrehozása Mintagyümölcsösök, gyógynövényes ligetek létrehozása 7 441 fő Nagy-Milic Füzér Község 18  A Hegyköz ökológiai tényezőire alapozott helyi termékek 896 Önkormányz piacra jutásának elősegítése ata  Ökoturisztikai programhelyszínek tervezése, kialakítás támogatása  Ökoturisztikai információs partnerségi szolgáltató hálózat kialakítása  Történelmi, kulturális értékmegőrzés 8 Palóc 14 16 280 fő 8 Palóc  Helyi termékek előállítása, védjegy Mikrotérségi  Palóc jellegű arculati fejlesztések, marketing Egyesület  Civil társadalom aktivizálása (Kazár)  Képzés Pétervásárai 22 827 Heves Megyei 20  Turisztikai termékkínálat bővítése kistérség Területfejlesz  Marketingtevékenység fejlesztése -tési  A humán erőforrás fejlesztése Ügynökség  A civil szervezetek szerepének erősítése, közösségfejlesztés Kht. (Eger)

71

„Magyarországon azok a települések alkotják a vidéki térségek kategóriáját, amelyek népsűrűsége nem haladja meg a 120 fő/ km2-t (2003-ban: 2781 település, a települések 88%-a, a népesség 38%-a). A településszerkezeti sajátosságok kiegyensúlyozását szolgálja egy korrekciós mutató, azon települések esetére, amelyek népsűrűsége meghaladja a 120 fő/ km2-t, mert területük kicsi, de állandó népességük nem haladja meg a 10 ezer főt. Ezek a települések szintén a vidéki térségek kategóriájába tartoznak (további 253 település). Fentiek alapján 2003-ban Magyarország területének 87%-a vidéki térségnek minősült, ahol a népesség 47%-a élt […] és a települések 96%-ára kiterjedt.” (Országos Stratégia Felzárkózó Vidék 4.)

53

Az alulról építkező (tipikusan grassroots) térségi kezdeményezések számára nyújtott 360–400 000 €-s támogatás jelentősen hozzájárulhat a kérdéses határszakasz fejlődéséhez – 2007-től kezdve akár a határ mindkét oldalán. d) Európai Területi Együttműködés Operatív Program Az INTERREG-kezdményezés folytatásaként, annak prioritásrendszerét követve 2007 és 2013 között az Európai Területi Együttműködés Operatív Program (ETEOP) segíti a magyar–szlovák határon átnyúló együttműködéseket. 15. térkép: A magyar-szlovák ETEOP által érintett térségek72

Az Európai Területi Együttműködés célkitűzés (mint az EU 2007-2013 közötti kohéziós politika harmadik prioritása73) az eddigiektől eltérő szabályozási környezetet eredményezett, és csak közös projektek támogatását teszi lehetővé. Az uniós szintű program három elemből áll. Ezek a következők:  a határ menti együttműködések programja (Cross-Border Cooperation), az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) finanszírozott Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (European Neighbourhood and Partnership Instrument, ENPI) és az Elõcsatlakozási Eszköz (Instrument for Pre-Accession, IPA); 72 73

Magyar összefoglaló. http://www.vati.hu/main.php?folderID=3443 Első prioritás: konvergencia célkitűzés, második prioritás: regionális versenyképesség és foglalkoztatás.

54

 

a transznacionális együttműködés programja (Transnational Cooperation); az interregionális együttműködés és hálózati programok (Interregional Cooperation and Network Programmes). A magyar-szlovák ETEOP legfőbb célja a határtérség gazdasági és társadalmi integrációjának erősítése. Ennek legfőbb akadályát a program készítői a határon átvezető infrastruktúra hiányosságaiban látják, ezért kap kiemelt hangsúlyt a határ menti közlekedési és kommunikációs infrastruktúra fejlesztése. (Külön kiemeli az OP-stratégia a folyókon való átkelés lehetőségeinek bővítését.74) A lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően a program támogatja az üzleti együttműködések erősítéséhez, valamint a közös kutatás-fejlesztési projektek megvalósításához szükséges feltételek megteremtését. Ugyanígy jelöli meg fontos fejlesztési területként az oktatási és munkaerő-piaci kezdeményezéseket. A turizmus fejlesztésével és a környezeti és természeti értékek védelmével kiegészített specifikus céllista a következő:  a határtérség gazdasági versenyképességének erősítése  az emberek és közösségek közötti társadalmi és kulturális koherencia növelése  a határtérség elérhetőségének és kommunikációjának javítása  a természeti értékek védelme75. A célokhoz illeszkedő beavatkozások megvalósításához az Európai Unió 176,5 millió euróval járul hozzá, ehhez társul a nemzeti társfinanszírozás, valamint a pályázó önrésze. 2007 és 2013 között így a teljes magyar–szlovák határszakaszon mintegy 211 millió euró értékű fejlesztés valósulhat meg. A pályázati kiírások során előnyben részesülnek azok a pályázók, akik az integrált gazdaságfejlesztést tűzik ki célul, illetve fizikai létesítmények segítségével javítják a határ légiesítésének folyamatát. Az elérhető forrásokat növeli a magyar-szlovák-ukrán-román ENPI határon átnyúló együttműködési program 68 millió euróval (az érintett határszakaszból Kassa, Borsod-AbaújZemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei intézmények indulhatnak a kiírásokon). A program három fő területen nyújt támogatást: gazdasági és társadalmi fejlődés (turisztikai fejlesztések, a KKV-k fejlődéséhez szükséges feltételek javítása, intézményi együttműködés, emberek közti együttműködés); a környezet minőségének javítása (környezetvédelem, felkészülés a vészhelyzetekre); a határok átjárhatóságának növelése (közlekedési infrastruktúra és az ellenőrzés eszközei). Az ETEOP –a fenti eszközök segítségével – soha nem látott mértékű támogatást biztosít a határtérségnek.

*

*

*

A fentiekben röviden ismertetett változó keretfeltételek a kiemelkedés esélyét nyújtják a vizsgált térségnek – amennyiben a térségi szereplők e feltételek által megnyílt lehetőségekkel élni tudnak. Ennek feltétele a megfelelő információáramlás, az intézményesült határmenti együttműködés, valamint a felkészült szakembergárda, amely a potenciális térségi szereplőket be tudja vonni a régiófejlesztési munkába. Ezáltal nemcsak a regionalizmus társadalmasítását érik el, hanem – jelentősen bővítve a közös munkában résztvevők számát – mozgósítani tudják azokat a helyi energiákat is, amelyek a közösen megélt tér alakításában hasznosíthatóak.

74 75

Magyar összefoglaló 6. Uo. 7.

55

3. A társadalmasított regionalizmus a) Az eurorégió fogalma Az eurorégiók fogalmának vizsgálata során a szakirodalom által leginkább elfogadott Perkmannn-féle meghatározás (PERKMANN 2002b76) az együttműködések vonatkozásában az alábbi értelmezési szinteket veszi számba:  földrajzi kiterjedés (ezen belül eurorégiókat és makroszintű térségnek számító munkaközösségeket lehet elkülöníteni)  intenzitás és integráltság (a működés jogi, adminisztratív kapacitása)  résztvevők státusza (település vagy területi intézmény; eurorégiók esetében ez jellemzően helyi vagy NUTS III szintű területi önkormányzatok, míg munkaközösségek esetében NUTS II. szintű régiók) Az eurorégiók egységes értelmezése érdekében az Európai Határrégiók Szövetsége (Association of European Border Regions) és az Európai Bizottság (European Commission) 1997-ben egy átfogó kritériumrendszert állított fel, mely szerint tovább szűkíthető az eurorégió fogalma egy erősen integrált szervezetre, ahol a szereplők önálló politikai döntéseket képesek hozni, jogi formában működnek, közös titkársággal, bankszámlával és saját forrással rendelkeznek. Az eurorégió lassan letisztuló fogalma alatt manapság olyan határokon átnyúló együttműködést értünk, melyben két vagy több európai ország lakói, önkormányzati szervezeti formában, pénzügyi források megteremtésével, az érintett államok által is elismert hatáskörben, közös érdekeken alapuló gazdasági, szociális, környezetvédelmi és kulturális feladatok megvalósítására irányuló együttműködést folytatnak. Az eurorégió elnevezés az 1958-ban a német-holland határon létrehozott első ilyen jellegű együttműködéstől származik. Ma az Európai Unió belső és külső határain több mint 150 ilyen szervezet létezik. Az eurorégiók testesítik meg legtisztábban az alulról fölfelé szerveződő területi együttműködés modelljét, a regionalizmus elvét. Éppen ezért igen gyakran tájrégiókról van szó, amelyek a határoktól független, szervez összetartozást tematizálják és használják fel a közös előnyök elérése céljából. Jóllehet, az EGTC-rendelet jelentősen erősíti az eurorégiók jogi státuszát, az ilyen típusú együttműködések zömmel továbbra is formális régiókként fognak működni, tehát nem várható a közszolgáltatásokat is átvállaló intézményesülés. Ugyanakkor minden bizonnyal történnek majd kísérletek ezeknek a kereteknek a szétfeszítésére is. Ilyen kísérlet indult el az Esztergom-Párkányi központú Ister-Granum Eurorégióban. b) Az Ister-Granum Eurorégió rövid bemutatása Az Ister-Granum Eurorégió a magyar eurorégiók között az egyik legkisebb kiterjedésű, és az egyik legfiatalabb együttműködés. Létét a Mária Valéria hídnak köszönheti. A híd újjáépítésének kezdete előtt négy nappal (2000. október 13-án) írta alá a két határ menti kistérség az együttműködési megállapodást. Az akkor konzultatív szinten zajló egyeztetések nyomán azonban egyre erősödött az igény a kapcsolatok intézményesítése iránt. Így 2003. november 17-én már 100 település vezetője alapította meg az eurorégiót. Az azóta eltelt rövid 76

KAISER dolgozata nyomán

56

időszakban a kezdeményezés számos szempontból úttörője lett a határon átnyúló együttműködéseknek. 16. térkép: Az Ister-Granum Eurorégió

A Duna és a Garam nevét felvett eurorégió jelenleg 102 tagot számlál, lakosainak száma megközelíti a 220 000-et, területe meghaladja a 2 200 km2-t. A települések közel fele (49 önkormányzat) a szlovák oldalon található, ennek ellenére a lakosság két harmada a magyar oldalon él. Ennek oka az, hogy a Párkány környéki térség (a Déli régió) aprófalvas vidék, míg Esztergom környékén számos kisváros és igen nagy lélekszámú község található. A különbség hasonló módon szembeszökő az iparosodottság területén is: az esztergomi és a dorogi kistérség Magyarország egyik legfejlettebb ipari térsége, ezzel szemben a Déli régiónak az országos átlagot meghaladó munkanélküliségi adatai a Párkány környéki ipari és mezőgazdasági vállalatok 90-es évekbeli csődjével magyarázhatóak. Az eurorégió fejlesztésének éppen ezért az egyik központi vezérlő elve a komplementaritás: a határ menti térségek egymást kiegészítő előnyeinek kölcsönös kiaknázása. Így például a határ menti vállalkozási-logisztikai övezet kialakításával az a cél, hogy az Esztergom környéki nagy ipari cégek beszállítói a párkányi oldalon is megjelenjenek, ugyanakkor a Párkány környéki logisztikai kapacitást a magyar oldali vállalatok is használhassák. A másik kulcs elem az organicitás. A regionális együttműködés kialakításakor a kezdeményezők tudatosan törekedtek arra, hogy a létrehozandó eurorégió kezelhető méretű, könnyen átlátható, ezáltal működtethető legyen. Számos tanulmány jelent már meg az igen nagy kiterjedésű, szervetlen integrációk fenntarthatóságával, illetve fenntarthatatlanságával kapcsolatban. Az Ister-Granum esetében a kicsiség egyben erő is: a térségben mozgó, a régió fejlesztésébe bevonható személyek egy idő után biztosan összetalálkoznak. Az eurorégió

57

alapvető feladata, hogy ezeknek az innovatív szereplőknek a találkozási felületeket biztosítsa: ezáltal egyfajta katalizátorként működik, anélkül, hogy az így életre jövő proliferikusan bővülő hálózatokat ellenőrizni, irányítani akarná. Mára ennek a politikának számos eredménye van. A régió 2005 szeptemberében az Európai Parlamentben mutatta be fejlesztési stratégiáját, amelynek megvalósítása 2006-ban meg is kezdődött. Az eurorégió fejlesztésére elnyert pályázati támogatások összege megközelíti a 3 millió eurót. A kezdeményezők mégsem ezt tartják a legfontosabb sikernek, hanem a regionalizmus társadalmasítása terén elért eredményeket. c) A Lánc-híd program bemutatása A Lánc-híd egy háromdimenziós modellprogram, melynek célja, hogy minél több láncszemmel kapcsolja össze a határ két oldalán élőket, spirituális hidak és egyfajta regionális identitástudat kialakulását segítve ezzel elő. A három dimenzió egy-egy beavatkozási szintet jelent. 24. ábra: A Lánc-híd program elemei

Polgármesteri parlament Civil parlament

Szakmai bizottságok

Humán bázis

Regionális közszolgáltató portál Regionális gazdasági portál Regionális civil portál

Informatikai bázis

Vállalkozói klub

Regionális napilap és magazinok Kétnyelvű rádió Kétnyelvű televízió

Média bázis

A humán dimenzió (vagy humán bázis) azokat az intézményeket és kvázi-intézményeket foglalja magába, amelyek a személyes kapcsolatok felvételét teszik lehetővé. Az eurorégió legfőbb döntéshozó szerve a polgármesteri parlament, amely negyedévente tartja üléseit 60– 80 %-os részvételi aránnyal. A döntés-előkészítő, valamint a projektkezdeményező szerepet az eurorégió fejlesztési ügynöksége mellett nyolc szakmai bizottság játssza. A bizottságok tagjai a határ két oldaláról verbuválódnak (elnökeik közül 4 magyar, 4 szlovák állampolgár), és mindhárom szektor szakértőit tagjaik között tudják. A külső tagokkal együtt ebben a munkában mintegy 150 szakember vesz részt.

58

A nonprofit szektor együttműködésének szélesítése érdekében került sor a regionális civil parlament megalapítására. A 2003-as első bejegyeztetési kísérlet nem járt sikerrel. Jelenleg a második kísérlet eredményét várják az alapítók. Valószínűleg Európában is egyedülálló módon alakult meg 2004 végén az eurorégió önálló borlovagrendje magyar és szlovák borászok részvételével. A lovagrend évente két nagy regionális borversenyt rendez, 2007-ben első ízben szervezték meg a borászok bálját, és tavasszal elkészült a határon átnyúló Ister-Granum borút megvalósíthatósági tanulmánya is. Az elmúlt négy év során megszámlálhatatlanul elszaporodtak az eurorégió nevét viselő kezdeményezések. Idén hatodik alkalommal került megrendezésre az Ister-Granum népművészeti fesztivál, de van már eurorégiós gyermekrajz-verseny, mese- és versmondó verseny, labdarúgó-kupa, küzdősport-verseny, vitorlázó verseny, véradó-nap, színjátszófesztivál és borverseny. Rendkívül széles azok köre, akik egy-egy ilyen rendezvényen nemcsak a régió nevével, hanem a túloldali hasonló érdeklődésű emberekkel is találkoznak, s ez ötletadója lehet egy-egy újabb kezdeményezésnek. A civil parlament remélt sikeres bejegyeztetését követően a vállalkozók klubját és egy lobbiklubot is létre kívánnak hozni. A napi kapcsolattartást hivatott segíteni az eurorégió portálhálózata. Az Ister-Granum honlapját (www.istergranum.hu) a régiófejlesztési ügynökség munkatársa napi szinten frissíti. A hírek generálása mellett ide kerülnek fel az eurorégió működésével kapcsolatos legfontosabb információk is. A vállalkozói szféra kapcsolatainak élénkítése, az eurorégió gazdasági kohéziójának erősítése érdekében indult el 2005-ben a regionális gazdasági portál, melyen a régió cégei regisztrálhatják magukat, itt ajánlhatják szolgáltatásaikat, de itt jelennek meg a települések befektetési ajánlatai is, a munkaerő-piaci információkkal és a képzési lehetőségekkel is. A portál angol nyelvű változata jelenleg készül. Az eco.istergranum.hu-n keresztül elérhető adatbázis tartalmazza az eurorégió teljes turisztikai kínálatát (a látnivalókat, az éves rendezvénynaptárat és a turisztikai szolgáltatásokat) is. A nonprofit szféra szereplői közötti kapcsolatok élénkítésére szolgálna a civil portál, amely a magyarországi régiófejlesztési alapítvány honlapján keresztül érhető el (www.eurohidalapitvany.hu/civil). Itt a pályázati lehetőségek mellett megtalálható a folyamatosan bővülő eurorégiós civil adatbázis, és a szektort érintő hírek is elérhetőek. Az alapítvány rendszeresen szervez képzéseket, tréningeket a régió közel 1000 civil szervezete számára. Ebben a Jövő 2000 Alapítvánnyal (Budúcnosť 2000 nadácia) működik együtt szlovák részről. Közösen jelentették meg 2004-ben az eurorégió civil katalógusát magyar, szlovák és angol nyelven. A kiadvány (a portálhoz hasonlóan) egymás jobb megismerését, közös akciók elindítását, közös pályázatok elkészítését, projektek megvalósítását segíti, s ezáltal jelentősen bővíti a régióépítés munkájába bevont szereplők körét. A Jövő 2000 Alapítvány 2006-ban rendezte meg az első eurorégiós civil börzét Párkányban. Jelenleg fejlesztés alatt áll az eurorégió etnikai portálja. A portál egy európai uniós pályázat keretében készül, és a régió teljes etnikai adatbázisán kívül tartalmazni fog néhány település- és intézményszociológiai tanulmányt, valamint egy, a nemzetiségek együttélését segítő e-learning tananyagot is. Az eurorégió fejlesztésének egyik céljaként középtávon egy közszolgáltató portál létrehozását is tervezik. Ennek az volna a feladata, hogy azokat a funkciókat, amelyeket a két ország jogrendje és a gazdasági racionalitás az állami intézményektől átvenni enged, a régió maga intézhesse, és ehhez a legkorszerűbb információtechnológiai eszközöket vehesse igénybe. Az elkészült portálokat egyelőre még kevesen használják, nem látják még el azt a funkciót, amit egy jól működő regionális rendszerben elláthatnának. Ehhez még sok teendő vár a régiófejlesztés munkásaira.

59

A Lánc-híd program harmadik dimenzióját a média jelenti. 2003 augusztusa és 2007 júniusa között heti 5 alkalommal jelent meg az eurorégió napilapja, Hídlap címmel. Az újság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért napilapként 2007. június 30-al megszűnt. Jelenleg on-line hírportálként működik tovább (www.hidlap.net), elsősorban esztergomi hírbázissal. A régió fejlesztési tervében ugyanakkor szerepel egy kétnyelvű regionális rádió-, illetve tv-adó ötlete, hiszen a regionalizmus társadalmasításában a média a leghatékonyabb eszköz, ezen keresztül az itt élők napi szinten találkozhatnak a régió létével, és nem utolsósorban a másik nép nyelvével, ami a közeledést is szolgálja. A kudarcot vallott napilap-kezdeményezés mellett ugyanakkor sikeres médiumokról is be lehet számolni. Negyedévente jelenik meg a színes kétnyelvű nonprofit magazin (Civil Hírmondó/Civilné noviny), amely a régió közel 1000 civil szervezetéhez jut el, és éppen egy nonprofit szervezet indította útjára az eurorégió féléves kulturális magazinját Átkelő címmel. Ebben a régió irodalmárai, képzőművészei, történészei, művészettörténészei, néprajzosai és költői jelenhetnek meg írásaikkal. Mindezek az eszközök hatékonyan járulnak hozzá a régió ügyének társadalmasításához. Ezáltal más együttműködésekhez képest összehasonlíthatatlanul több ember dolgozik az eurorégió fejlesztésén, és még többek ismerhetik meg az itt folyó munkát. Ez pedig újabb emberekre hathat ösztönzőleg. Számos új, ellenőrizhetetlen kezdeményezés születik szinte nap mint nap, s valószínűleg ez a lényege a régiófejlesztési munkának: az emberek itt itthon érezhetik magukat, az ő ügyük lehet az eurorégió.

60

INFO-NET: A HATÁRON ÁTNYÚLÓ EGYÜTTMŰKÖDÉSEK REFORMJA 1. A projekt rövid bemutatása A szlovákiai Szövetség a Közös Célokért Társulás a budapesti székhelyű Pro Professione Közhasznú Alapítvány partnerségével a gazdasági és kulturális együttműködést elősegíteni hivatott szlovák–magyar adatbázis létrehozását célzó kétéves futamidejű projektet dolgozott ki, amely elnyerte a Szlovákia és Magyarország közötti INTERREG IIIA Közösségi Kezdeményezés támogatását. A projekt révén a kezdeményezők az alábbi legfőbb problémák megoldását keresték:    

a hátrányos helyzetből és az együttműködés hiányosságaiból eredő információhiány mérséklése; a térség gazdasági, önkormányzati és civil szereplői együttműködéseinek fejlesztése a határ két oldalán érintett területeken; a forrásvonzó képesség erősítése az adott régió szereplőinek együttműködése révén; a régión kívüli szereplők, célcsoportok tájékoztatása a határ mindkét oldalán lévő lehetőségekről, harmadik partner bekapcsolódásáról.

A fenti problémákkal kapcsolatban az alábbi általános célkitűzések megvalósítását várják a jelzett projekttől:  

a régió társadalmi-gazdasági hátrányainak mérséklése; a korábbi elkülönülésből fakadó feszültségek, bizalmatlanságok oldása. A projekt közvetlen célkitűzései:

   

a határon átnyúló közös információs hálózat létrehozása; az EU Rural Carrefours hálózathoz való csatlakozás megalapozása; a gazdasági és kulturális együttműködés segítése; a térség megismertetés a külső környezettel.

A megvalósíthatósági tanulmány feladata ezen célkitűzésekhez a projekt keretében vállalt eszközöket rendelni. A projektben vállalt aktivitások a következők:   

információs hálózat létrehozása; intézményi háttér megteremtése; képzési program és együttműködési tréning lebonyolítása a hálózat tagjai számára.

A fejlesztés eredményeként olyan eszközöknek kell rendelkezésre állniuk, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar-szlovák határ középső és keleti szektorában lendületes térségfejlesztési munka indulhasson meg. Ehhez a külső körülmények igen kedvezően alakultak. A projekt a belső körülmények, a helyi energiák felől szeretné bebiztosítani egy ilyen munka sikerét. A cél egy humán és egy informatikai-információs hálózat létrehozása, amely a fejlesztések motorjaként funkcionálhat a jelen költségvetési ciklus során.

61

25. ábra: A projekt struktúrája

CÉLRENDSZER

Interszektorális fejlesztési hálózatok kialakítása

Hálózatfejlesztési modellek kidolgozása

Szereplők képzése

Határ menti térségek népességmegtartó erejének növelése

A határ két oldala közötti információáramlás biztosítása

Információs pontok kialakítása

Adatbázis és publikus felület fejlesztése

Közös fejlesztések elindítása

Stratégiai tervezés, projektgenerálás

Végrehajtási intézmények létrehozása

ESZKÖZÖK

KÉPZÉS

HÁLÓZATFEJLESZTÉS

ADATBÁZIS-ÉPÍTÉS

FELADATOK (RÉSZPROJEKTEK)

62

2. Alapvetés Az előző fejezet elején ismertetett projektcélrendszer világosan utal több olyan elemre, melyeket jelen tanulmány stratégiai fejezetében érintettünk. Így például a három szektor szereplőinek együttműködéséhez köti a térségfejlesztési munka sikerét. Ez egyértelműen jelzi a projekt kezdeményezőinek a LEADER-szemléletű, a helyi energiákat a partnerség segítségével mozgósító fejlesztés melletti elkötelezettségét. További fontos tényező a komplex, határon átnyúló térségfejlesztés mint célkitűzés, amelyhez az intézményi kereteket az EGTC-rendelet, a pénzügyieket részben a LEADERprogram, részben az ETEOP biztosíthatja. Ezen kívül természetesen a két érintett országban meghirdetésre kerülő egyéb pénzügyi alapok is felhasználhatóak a tartós struktúrák létrehozásához, valamint a sikeres térségfejlesztési munka elindításához. E téren kiemelkedő szerepe lehet a magyarországi Társadalmi Megújulás Operatív Programnak, amelynek minden tengelyéhez kapcsolódik határon átnyúló prioritás. Ugyancsak igénybe vehető lesz a legtöbb érintett térségben az EMVA többi prioritási tengelye is. A szlovák oldalon a lehívható összegek forrását befolyásolja az a beosztási rendszer, amely az egyes településeket a kohéziós és az innovációs pólusok elhelyezkedése szerint osztályozza. A vizsgált határ menti térség – főként annak keleti szektora – többségében az innovációs pólusok által nem érintett kohéziós pólusok besorolás alá esik, s ez azt is jelenti, hogy a regionális operatív program kiírásainál e térségek prioritást élveznek majd77. A projekt célkitűzésrendszerének harmadik meghatározó eleme az információgyűjtés, valamint az alulról és felülről egyaránt nyitott információátadás, az ehhez szükséges informatikai háttér megteremtése. Ezen célkitűzés megvalósításánál a projekt tervezői az Unióban már működő Rural Carrefours hálózatot vették mintául, így a tanulmány operatív fejezetében ezen intézményi hátteret is elemezzük. Ugyanakkor jelen tanulmányban a projekt egészét egy átfogóbb célrendszerbe helyezve tárgyaljuk. Célkitűzések:     

a határ menti térségek népességmegtartó erejének növelése; a határ menti térségek tőkevonzó erejének növelése; a megszűnő határokon keresztül folyó aktivitások tematikájának szélesítése; a fejlesztésekhez szükséges információs csomópontok, információáramoltatási formák megteremtése; a fejlesztésekhez szükséges humán hálózatok kialakítása.

Eszközök:  hálózatépítési modellprogram kidolgozása;  térségi helyzet- és igényleltárak összeállítása;  regionális tudáskataszterek, hálózatok létrehozása;  működőképes határon átnyúló kooperációs modellek létrehozása, elindítása;  képzések a projekt továbbvitele érdekében három térségben (Komárom térsége, Palócföld, Gömörország);  az együttműködés informatikai hátterének biztosítása. 77

A szlovák operatív programokról a tanulmány készítésének ideje alatt születik döntés Brüsszelben.

63

A fejlesztés alapelvei A fejlesztés legfőbb célja, hogy a jelenleg még perifériának számító határ menti térségek felzárkóztatásának humán és információs bázisát, valamint az ehhez szükséges infrastruktúrát megteremtse. Ezáltal nemcsak a határ két oldalán kíván gazdasági-kulturális pezsgést elindítani, hanem a két határ menti térség közötti interakciók számában és intenzitásában is jelentős fejlődésre számít. Mi szükséges e cél eléréséhez? 

megfelelő humán bázis Meg kell találni a térség aktív szereplőit, akik bevonhatóak a határon átnyúló közös munkába. Ezek jórészt a civil szféra szereplői lesznek, valamint olyan vállalkozók, akik érdekeltséget tudnak a kapcsolatok révén szerezni. Rajtuk kívül a határ menti sáv települési önkormányzatainak képviselőire számíthatunk, mivel megyei szinten a határ menti együttműködésre se forrás, se kapacitás nincs. A Leader-program partnerségi rendszerét és metodológiáját felhasználva az érintettek bevonásával el kell indulnia egy műhelymunkának, amelynek első fázisát, a helyzetfelmérést és a stratégiai célok kitűzéséhez szükséges vízióalkotást a megvalósíthatósági tanulmány készítéséhez kapcsolódóan, a projektszemléletű tervezés gyakorlatát pedig a képzés keretében lehet megvalósítani. A képzésnek a fentiekből következően az a legfőbb célja, hogy a pályázati források megszerzésére képes szakembereket bocsásson ki, valamint hogy az adott térségi szereplők részvételével egy aktívan együttműködő hálózat kialakításában segédkezzen. Mindez biztosíthatja, hogy a projekt megvalósulását követően a fejlesztési munka valóságosan is elkezdődhessen, és a létrehozott fejlesztő hálózatok az érintett határ menti térség periférikus helyzetének oldásában meghatározó szerepet játszhassanak.



megfelelő infrastrukturális háttér Az infrastrukturális háttér első szegmense a résztvevők tartós viszonyrendszere. Ez alatt olyan (kvázi-)intézményi modelleket értünk, melyek alkalmasak a projekt szereplői közötti kapcsolatok folyamatos fenntartására, a közös fejlesztési munka előmozdítására, valamint egy proliferikus együttműködési modell kialakítására. A mindennapi együttműködés ma már elképzelhetetlen a korszerű infokommunikációs eszközök megléte nélkül. Ezért a projektnek meghatározó eleme egy közös adatbázis létrehozása, valamint a hálózat résztvevőinek közös levelezési rendszere. A közös portál lehetőséget biztosít a kölcsönös információáramlás biztosítására a határ két oldala között (horizontális tengely), valamint az egyes tematikusan rendeződő hálózati kezdeményezések között (vertikális tengely). Így pl. mindenkihez eljuthatnak az aktuális pályázati információk, de az egyes szereplők által megszervezett rendezvények, akciók is publicitást kaphatnak (ez a rendezvények koordinációját is megkönnyíti). Itt jelenhetnek meg a térségfejlesztéshez kapcsolódó szolgáltatók hirdetéseikkel, a civil szervezetek kezdeményezéseikkel. Végül ez a fórum alkalmas lehet a közös

64

projektek generálására és a partnerkeresésre is. Ilyen értelemben egy virtuális szinergiaközpontként működne a portál. 

a kulturális és gazdasági élet integrációja A projekt célja a határok nélküli Európa kínálta előnyök kölcsönös kiaknázásához szükséges feltételek megteremtése a magyar–szlovák határ menti térség középső és keleti szakaszán. Ennek érdekében létre kell hozni azokat az intézményes együttműködési formákat, ahol a határ két oldalán a kulturális és a gazdasági szférában tevékenykedő szereplők közös fóruma megteremthető. Ezek a fórumok szakmapolitikai és területi elv szerint szerveződnek, és a fentebb említett hálózattal szemben a fő feladatuk nem a fejlesztési politika megvalósítása, hanem az organikus közös társadalmi tér megteremtése. Ezek az aktivitások képesek egy olyan szintű integrációt kialakítani, amely valóban spiritualizálja a január elsején leomló határokat.

A megvalósítandó fejlesztés tehát az alábbi elemekből épül fel:  képzés: a megfelelő humán erőforrás biztosítása céljából;  adatbázis-fejlesztés: az információáramlás, a fejlesztésekhez szükséges információk biztosítása végett;  intézményfejlesztés: a határon átnyúló fejlesztési munka stabil hátterének megteremtéséhez (ennek két eleme: a Rural Carrefours-típusú információs szolgáltató központok kialakítása; illetve az EGTC-alapú tartós határon átnyúló térségfejlesztési intézmények létrehozása, mint távlati cél).

65

3. A képzés: a humán háttér biztosítása A képzés céljai a projekt célrendszeréhez igazodóan a következők:   

a határ menti térség fejlesztésébe aktívan bevonható, felkészült helyi szakembergárda kialakítása, ezáltal a térség szervezeteinek, intézményeinek felkészítése az EU támogatásainak fogadására; a meglévő potenciálok fejlesztése; a fentiek alapján a résztvevők hálózati szerveződésének elősegítése.

A képzéshez kapcsolódó konkrét feladatok:   

hálózatfejlesztési és csoportépítési képességek elsajátítása; határon átnyúló regionális együttműködés, regionális fejlesztés lehetőségeinek, intézményi kereteinek megismertetése; az együttműködést általánosságban segítő és a közös EU-s pályázatok (közösségi kezdeményezések, közösségi programok és eseti programok) elkészítését konkrétan generáló, módszertani ismeretek átadása.

A képzés célcsoportja: 

a kiválasztott három térségben78 a hálózati munka iránt potenciálisan érdeklődő civil szervezetek, bejegyzett non-profit szervezetek vezetői, tagjai, nem bejegyzett civil közösségek, valamint a velük együttműködő társadalmi partnerek (önkormányzatok, gazdasági szervezetek, kamarák képviselői) (térségenként maximálisan 25 fő). A képzés előkészítéseként fel kell mérni, hogy az érintett térségekben milyen együttműködések léteznek már, illetve hogy mely szereplők vonhatóak be a közös munkába. Ennek érdekében az előkészítő szakaszban szükségesnek tűnik egy kérdőíves felmérés elvégzése, amely egyben igényfelmérést is jelent. Ennek megfelelően a képzés tematikája még módosítható.

A képzés tematikája A program alapvető célja, hogy a térségfejlesztés helyi kérdéseiben a közösségi kezdeményezéseket és közösségi programokat interszektoriális és határon átnyúló együttműködésben indukálni, menedzselni és önmagát fenntartani képes interregionális hálózat jöjjön létre. A képzés tematikája ennek megfelelően az alábbiak szerint épül fel (javaslat): 

regionalizmus és régiófejlesztés:  a regionalizmus elméleti alapjai;  a határ menti együttműködés jogi és intézményi feltételrendszere;  a társadalmasított régiófejlesztés gyakorlat és a LEADER-szemléletű tervezés-fejlesztés;

78

A kiválasztás szempontjai között Magyarországon központi jelentőséget kap a korábbi LEADER-tapasztalat. A szlovák oldalon két térséget adottságként kell kezelnünk (Komárom és Rozsnyó), ezekhez harmadikként Losonc térségét javasoljuk felvenni. Így három eltérő jellegű vidéki térség vonható be a képzésbe.

66



hálózatfejlesztés és kapacitásépítés:  a helyi közösségi kezdeményezések és EU-s közösségi programok támogatásának és elkészítésének elméleti és módszertani alapjai;  a partnerségen alapuló EU-projektek és közösségi kezdeményezések facilitálása;  a hálózati együttműködések tágabb szociális és gazdasági kontextusa és a fenntarthatósággal kapcsolatos stratégiák;  projektgenerálás, pályázatkészítés, projektmenedzsment  az egyensúlyi elvű vidékfejlesztési gyakorlat megismertetése.

Tervezett tevékenységek 



Kérdőívezés: a tagszervezetek EU-s projektek terén szerzett kompetenciáit, információs és módszertani szükségleteit, a közösségi kezdeményezések támogatásában és indukálásában eddig játszott szerepét, tapasztalatait valamint együttműködési készségét tárja fel. Tananyagfejlesztés. A tananyagfejlesztés valójában a képzési program összeállítását jelenti, az alábbi szempontok alapján:  Formai elemek:  szükséges minimális előképzettség, előfeltételek  résztvevők száma, csoportok nagysága (maximális és minimális létszám)  értékelési és számonkérési szempontok  a képzésen résztvevők teljesítménymérése  az igazolás kiadásának feltételei  a képzésszervezési, logisztikai, technikai és humán erőforrás igénye. 

Tartalmi szempontok:  a képzés során megszerezhető kompetenciák  képzési módszerek  elméleti modulok célja, tartalma, óraszáma  gyakorlati modulok célja, tartalma, óraszáma  csoportmunka feladatok  egyéni feladatok  indító és záró workshop módszertana  „távmunkában” elvégzendő feladatok a csoportoknak  facilitátorok útmutatója.



Oktatási segédletek:  az elektronikus és papír alapú oktatási segédletek szerkesztője a vezető oktatató  tartalmazza az előadások anyagát, a gyakorlatok leírását  tartalmazza a kapcsolódó linkek, kiadványok ajánlatát  a honlap tartalmazza a pdf-ben elérhető ingyenes szakmai tájékoztatókat, kiadványokat.

67





Képzés lebonyolítása. A tevékenység keretében három helyszínen kerül lebonyolításra a képzés, a tananyagfejlesztésben meghatározandó feltételek mentén. A konkrét képzést követően internetes segédanyagok segítségével további, szintén a tananyagfejlesztés nyomán megállapított mértékű távoktatási modul beépítésére is sor kerül. A képzés értékelése. A képzés során készült értékelő anyagok végső, komplex vizsgálata, elemzése. A továbbvitelre vonatkozó javaslatok megfogalmazása.

A képzéstől várt eredmények A képzési program az alkalmazott tematika alapján javítja majd a térségi szereplők, szervezetek célorientált együttműködési készségét, ösztönzi a regionális és azon belül a határon átnyúló szubregionális partnerségi hálózatok kialakítását, és ennek alapvető kommunikációs csatornájaként az internetet és a fórumok rendszerét tekinti. Fontos, hogy a képzés eredményeként kezdődjön meg a valós fejlesztési centrumok és hálózatok megszervezése. Indikátorok A kidolgozott képzési anyag száma: 1 db A létrehozott képzési segédanyagok terjedelme: 50 000 n A megvalósított képzési alkalmak száma: 3 db A képzésbe bevont határ menti térségek száma: 3 térség A képzésbe bevont térségi szereplők száma: 3 x 25 fő

68

4. Az adatbázis kialakítása Az adatbázis és annak publikus felülete a hálózatfejlesztés motorja. Ez az az eszköz, amelyen keresztül a határon átnyúló együttműködésbe, a régiófejlesztésbe bevonandó aktorok egymást elérhetik, megismerhetik. Ugyancsak az adatbázis szolgál a régióval kapcsolatos fejlesztési dokumentumok összeállításának alapjául. A többnyelvű publikus felület pedig nemcsak a régió megismertetését szolgálja, hanem orientáló erejű lehet a potenciális partnerek, befektetők számára is. Az adatbázis-építés céljai:   

az érintett határtérség három szektorában tevékenykedő szervezetek adatainak feldolgozása, elérhetővé tétele; a határ menti fejlesztésekbe bevonható partnerek napi szintű kapcsolattartásának biztosítása; a fejlesztési hálózatok működéséhez szükséges információk biztosítása. Az adatbázis-építéshez kapcsolódó konkrét feladatok:

 

az érintett határtérség általános statisztikai és szervezeti adatainak rögzítése publikus felület készítése, amelyen keresztül az adatbázis több nyelven hozzáférhető A célcsoport

 

A részprojekt közvetlen célcsoportját a hálózatfejlesztésbe bevonandó gazdálkodó és nonprofit szervezetek, intézmények jelentik; a közvetett célcsoport ennél jóval tágabb: egyrészt ide sorolhatjuk a fejleszteni kívánt térségek lakosságát, másrészt az itt potenciális partnerként, befektetőként megjelenő aktorokat. Tervezett tevékenységek

    

Adatmodellezés: a kiinduló információs igények felmérése, az ehhez kapcsolódó metódusok elemzése; az adatbázis lekérdezési rendszerének tervezése a megnevezett információk alapján. Az adatbázis logikai szerkezetének tervezése, deklarálás: az adatmodellezés alapján kerül kiválasztásra a kialakítandó adatbázis-kezelő szoftver. Alkalmazói program fejlesztése: az adatbázis elérhetőségét lehetővé tevő program kialakítása. Design: az alkalmazói felület grafikai tervezése, programozás. Nyelvi mutációk készítése: magyar, szlovák és angol nyelvű hozzáférés biztosítása. Az adatbázis javasolt tartalma

 

Regionális statisztikai adatbázis: az érintett határtérség legfontosabb mutatóinak adatbázisa; szervezeti adatbázis: az érintett határ menti térségek civil szervezetei, vállalkozásai, önkormányzatai, közszolgáltató intézményei;

69

  

aktivitási adatbázis: a térségfejlesztés rendezvényei, kulturális rendezvények, a vállalkozói szféra hírei; best practices: sikeres kezdeményezések a térségben, projektleírások, partnerségi modellek; közösségi információk: pályázatok, vonatkozó jogszabályok, aktuális hírek. Az adatbázis-fejlesztéstől várt eredmények

A fejlesztés révén a határ mindkét oldalán használható adatbázis jön létre, amely hatékonyan segíti az együttműködni szándékozó, illetve az együttműködésbe bevont szervezetek képviselőit. Az adatbázis folyamatos frissítése naprakész adatokkal szolgál a térségfejlesztők számára a térségről és annak szereplőiről. Indikátorok A fejlesztés során létrehozott adatbázis: 1 db Az adatbázis feltöltése során keletkezett tartalmak: 1 500 rekord Az adatbázis látogatottságának mértéke 3 éves távlatban: 3 000 elérés/hó

70

5. Intézményfejlesztés A létrehozandó adatbázis, valamint a képzés nem töltheti be funkcióját, ha nem társul hozzá olyan intézményi háttér, amely a projekt továbbviteléről, a képzés és az adatbázisépítés kapcsán megjelenő energiák felhasználásáról, röviden a projekt fenntarthatóságáról gondoskodik. A projekt kezdeményezői ezért tervezték be információs pontok kialakítását a Rural Carrefours hálózat mintájára. Az információs pontoknak azonban a fenntartása, működtetése stabil hátteret igényel, így a projekt hosszú távú fenntarthatósága alapvetően az intézményesült struktúrák kialakításától függ. Ezért az intézményfejlesztést két dimenzióban vizsgáljuk. a) Az információs pontok és a Rural Carrefours hálózat A Rural Carrefours hálózat kiépülése 1989-ben kezdődött meg, miután az Európai Bizottság az európai vidékfejlesztési szervezetekkel együttműködve 1986-ban létrehozta a hálózatot. A cél a rurális térségek jobb információellátásának biztosítása, elsősorban az EU mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájával kapcsolatos ismeretek széles körű terjesztése. Ezáltal a hálózat a vidéki térségek versenyképességének erősítését szeretné elérni. A hálózat keretében mára több mint 150 információs pontot (carrefours = csomópont) hoztak létre az Unió tagállamaiban. A legtöbb ilyen intézmény (szám szerint 21) Olaszországban működik, de sok csomópontot találhatunk Spanyolországban, Portugáliában, sőt Svédország vidéki térségeiben is. Az infopontok főbb feladatai a következők:      

az Unió vidékfejlesztési politikájának megismertetése, párbeszéd kezdeményezése; információs anyagok szórása; adatbázisok létrehozása, működtetése; szemináriumok, képzések, konferenciák szervezése; a vidéki szereplők projektjeinek szakmai támogatása; vidékfejlesztési kutatások folytatása, információ biztosítása az uniós intézmények és más csomópontok irányában.

A fenti feladatok ellátásával a carrefours-irodák hatékonyan és a helyi igényeknek leginkább megfelelő módon járulnak hozzá a vidéki (gyakran fejletlen) térségek felzárkózásához. Jelen projekt keretében két-két információs iroda létrehozására kerül sor. Az információs pontok kialakításának céljai: 

 

megfelelő színvonalú és mennyiségű információ biztosítása a lokális szereplők számára az Unió mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikájáról, az aktuális szabályozókról, támogatásokról, pályázati és partnerségi lehetőségekről stb., ezáltal az érintett határtérség versenyképességének, népességmegtartó erejének növelése; információk gyűjtése az érintett határ menti térség gazdasági és nonprofit szereplőiről, a térség gazdaságáról; térségfejlesztési hálózatok kialakítása, működtetése, határon átnyúló jelleggel, az ehhez szükséges intézményi háttér kialakításában történő közreműködés;

71

   

képzések, konferenciák, workshopok szervezése a vidékfejlesztéshez kapcsolódó témakörökben; projektgenerálás, pályázati tanácsadás és részvétel a térségben elinduló projektek előkészítésében, lebonyolításában; partnerközvetítés; az adatbázis feltöltése, karbantartása, fejlesztése. Az információs pontok létesítéséhez kapcsolódó konkrét feladatok:

  

két-két információs iroda kialakítása Rozsnyón és Komáromban (Szlovákia), illetve Ácsteszéren és Budapesten; az irodák személyi és eszközfeltételeinek biztosítása; az iroda szolgáltatásait és az INFO-NET projekt szolgáltatásait reklámozó háromnyelvű (magyar, szlovák, angol) kiadvány megjelentetése és terjesztése (2000 példány). A célcsoport

 

a közvetlen célcsoportot a kiválasztott három térség (Palócföld, Gömörország, Bodrogköz) gazdálkodói, civil szervezetei és vállalkozásai, valamint az itt található önkormányzatok adják közvetett célcsoportként számolhatunk az érintett határtérség teljes lakosságával, valamint azokkal a potenciális partnerekkel, akik a Rural Carrefours hálózaton keresztül léphetnek kapcsolatba az információs irodákkal. Tervezett tevékenységek

  

Az információs pontok működési feltételeinek megteremtése: személyi állomány biztosítása, eszközök, európai uniós szakmai és információs anyagok beszerzése. Az iroda szolgáltatásainak meghirdetése: konferencia szervezése; népszerűsítő kiadvány szerkesztése és megjelentetése. Az adatbázis implementálása és feltöltése. Az információs pontok kialakításától várt eredmények

Az információs pontok már rövidtávon érezhetően javíthatják az érintett térség információellátottságának szintjét. Ezáltal az irodák közreműködhetnek konkrét fejlesztési projektek kidolgozásában, megvalósításában, nemzetközi partneri együttműködések kialakításában. Az INFO-NET projekt legfőbb célkitűzése a ma meglévő információdeficit csökkentése. Ebben az irodák meghatározó szerepet játszhatnak, ha ők maguk megfelelő ismertséget szereznek a potenciális partnerek körében, illetve ha a szolgáltatások színvonala és az intézmények reputációja a megkívánt bizalmi szint kialakulását lehetővé teszi. Ebben az esetben az irodák a létrehozandó (LEADER-elvű) térségfejlesztési hálózatok adminisztratív központjaivá is válhatnak.

72

Indikátorok A fejlesztés során létrehozott információs pontok száma: 4 db Az irodák látogatottságának alakulása 2 éves távlatban: 50 ügyfél/hónap Az információs pontok segítségével kialakított hálózati együttműködések száma: 3 db (a három kiválasztott határ menti térségben egy-egy) 3 év alatt Az információs pontok közreműködésével kidolgozott projektek száma: 15 db / 3 év

b) A térségfejlesztési hálózatok és az EGTC-rendelet: a projekt intézményi fenntarthatósága A projekt végső célja (és fenntarthatóságának záloga) olyan vidékfejlesztési hálózatok kialakítása, amelyek az érintett határ menti térség helyzetének javítását érezhető módon tudják elérni. Eközben figyelembe kell venni az elemzett térség meglévő adottságait és azon tényezőket, ahol a gazdaság-környezet-ember hármas feltételrendszerhez illeszkedő kitörési pontok megfogalmazhatóak. Gyakori hiba a vidékfejlesztési tervek elkészítésénél, hogy a három tényező kívánatos egyensúlyát nem veszik figyelembe. A rendszerváltást követő évtized végén „mindenki” ipari parkot szeretett volna létesíteni a foglalkoztatási gondok enyhítése, a helybeli foglalkoztatás megoldása érdekében. Láttuk, hogy a vizsgált térség együttműködései között az Ipoly és a Zemplén Eurorégióban tudatosan törekszenek a három tényező harmóniájára. 26. ábra: Az egyensúlyi modell a térségfejlesztésben

Ember

Kedvező demográfiai folyamatok

Munkahely Egyensúly Integrált fejlesztés

Környezet

Környezetterhelés optimalizálása

Gazdaság

A térségfejlesztés egyensúlyi modellje egyforma súllyal kezeli a három fejlesztendő területet, miközben a piramis csúcsára az itt élő embert helyezi. A térségfejlesztési munkának egyfajta fokmérője lehet a vándorlási különbözet. Ha az emberek itthon érzik magukat az adott térségben, gazdáivá is fognak válni. Az egyensúlyi modell lényege, hogy nem szabad ipart fejleszteni a környezeti adottságok felélése árán, de a természetvédelem érdekeit sem szabad a gazdaságfejlesztés

73

racionális mértékét meghaladóan hangsúlyozni. Ha nincs munkahely, elköltöznek az emberek, és a környezet állapota rohamosan romlani kezd. A legfontosabb mégis az emberi tényező: olyan térséget kell kialakítani, ahol az életfeltételek kedvezőek, de mindenki számára biztosítható megélhetés is. A fejlesztési hálózatok létrehozásával tehát egy egyensúlyi szemlélet meghonosítása is a célunk. Mindezt a LEADER-program elveinek megfelelően a három szektor közötti, helyi kezdeményezéseken alapuló, szerves együttműködések keretében szeretnénk megvalósítani. Erre irányul a képzési részprojekt. Az intézményi hálózatok fenntartásához, megerősítéséhez az ETEOP pénzügyi forrásait szeretnénk igénybe venni. A tágabb és állandó intézményi keretet pedig az EGTC-rendelet biztosíthatja. Ennek magyar nemzeti szabályozása elkészült, kihirdetésre került, a szlovák a tanulmány készítése időpontjában még társadalmi egyeztetés alatt áll, ezért javaslatunkat a magyar jogszabály alapján készítettük el. A magyar EGTC-törvény, mint keret79

A hazai szabályozási rendszer80 Magyarországon a határ menti együttműködések kialakításában köszönhetően az európai szintű önkormányzati törvénynek 81 kiemelkedő szerepet játszanak a helyi önkormányzatok. A velük szemben támasztott alapkövetelményeket uniós szinten a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája82 határozza meg, melynek rendelkezései beépültek a magyar Alkotmány szabályai közé83. A szabályozás értelmében „a helyi önkormányzat szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdekei képviselete és védelme céljából területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhet, feladatés hatáskörében együttműködhet külföldi helyi önkormányzattal, beléphet nemzetközi önkormányzati szervezetekbe. A külföldi önkormányzattal való együttműködésről, nemzetközi önkormányzati szervezethez való csatlakozásról a képviselő-testület minősített többséggel dönt, mely döntés az Ötv. 10. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe tartozik”84. A régiók tekintetében ugyancsak jogszabály85 hatalmazza fel a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy megállapodást köthessenek külföldi régiókkal, illetve részt vegyenek nemzetközi együttműködésekben. Mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya, illetve a nemzetközi szerződéskötési eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet úgy rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaságban nemzetközi szerződést csak az Országgyűlés, a kormány és a köztársasági elnök 79

Az EGTC-k létrehozása meghaladja a projekt kereteit, eredményei fenntartása, továbbvitele szempontjából látjuk kardinális jelentőségűnek a modell alkalmazását. 80 OROVA dolgozata nyomán 81 A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. Törvény (vagyis a magyar önkormányzatok határon túli együttműködésének lehetősége már a Madridi keretegyezmény aláírása, vagyis 1992 előtt biztosítva volt!) 82 Elfogadva: 1985. október 15., Strasbourg. 83 Kihirdette: az 1997. évi XV. Törvény. 84 Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés h) pontja és az Ötv. 1. § (6) bekezdés c) pontja szerint. 85 A területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. törvény 17.§-a.

74

köthet, ebből következően a magyar helyi önkormányzatok, régiók csak magánjogi kérdésekben dönthetnek szabadon, ekkor is pénzügyi lehetőségeik függvényében. Nemzetközi kitekintésben a helyi önkormányzatokat érintő, jelenleg hatályban lévő, határon átívelő együttműködésről szóló megállapodások közül az Ukrajna Kormányával 1997-ben86 és a Szlovák Köztársaság Kormányával 2001-ben kötött kétoldalú megállapodásokat kell megemlíteni. Ugyancsak idetartozik a Madridi Keretegyezmény kérdése is azzal a megjegyzéssel, hogy a két Kiegészítő Jegyzőkönyv aláírása és ratifikálása jelenleg nincs napirenden Magyarországon. Ehhez ugyanis a helyi önkormányzatoknak nemzetközi jogalanyiságot kellene biztosítani, amely – többek között – az Alkotmány módosítását tenné szükségessé. A határ menti együttműködés kérdése az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK)87 tartalmi elemeként került be a fejlesztéspolitikáról szóló parlamenti előterjesztésbe, majd a 2005. december 19-én elfogadott országgyűlési határozatban. A határozathoz csatolt OFK vitaanyagról hamar kiderült, hogy bár több ponton érinti a határ menti együttműködés kérdését, nem taglalja az eurorégiók, mint sajátos szervezetek kérdését, nem említi az ország jelenlegi eurorégiós szervezeteit és EU-tapasztalatait, és nem hívja fel a figyelmet az EUban egyre inkább terjedő eurorégiók fontosságára, valamint az ahhoz való csatlakozás szükségességére. Ehelyett általánosan szól a határokon átnyúló kapcsolatok jelentőségéről és kiemeli, hogy Magyarország határ menti térségei többnyire elmaradott területek, melyek fejlesztésében a határ menti térségi funkció fontos szerepet játszhat. Jelzi, hogy a határ menti fejlesztések fontos dimenziója a határon túli magyarok szervezeteivel, intézményeivel való együttműködés erősítése, a közös nyelv, illetve kultúra kínálta előnyök hasznosítása.”88 A háttérben megbújó európai színvonalú jogi szabályozás, valamint az OFK-ban megfogalmazott általánosságok ellentmondásai között új lendületet adott a hazai szabályozási rendszernek, hogy Magyarország egyike volt azon uniós országoknak, amelyek az Európai Unió EGTCrendeletének megalkotását követően, a kötelezően előírt tagállami szabályozást időben végrehajtotta, és ennek keretében létrehozta az európai területi együttműködési csoportosulásra vonatkozó, új jogintézményt meghonosító hazai jogszabályt. A Magyar Országgyűlés a kormány (azon belül is az önkormányzati és területfejlesztési miniszter) által, 2007. május 4-én benyújtott, törvényjavaslatot sürgősségi módon tárgyalta, majd 2007. június 25-én elfogadta. Az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 2007. évi XIXC. Törvény a Magyar Közlöny 91. számában jelent meg,

86

Kihirdetette: az 68/1999. (V. 21.) Korm. Rendelet. 96/2005. (XII.25.) OGY határozat az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióról. Kihirdetve a Magyar Közlöny 168. számában. 88 I.m. OFK2: 59–60. 87

75

és az uniós Rendelettel összhangban 2007 augusztus 1-jén lép hatályba89. Mivel a jogszabály az európai területi együttműködési csoportosulással egy, a magyar jogrendszerben eddig ismeretlen jogintézményt honosított meg, a törvényalkotók keretjogszabályt hoztak létre, melyet gazdasági és intézményi tekintetben - szándékaik szerint - a jogalkalmazók töltenek meg majd tartalommal. A magyar jogszabály megalkotása azonban még nem elég az EGTCszervezetek tényleges megalakításához. A gyakorlati megvalósításhoz szükség van a társ-tagállamok ugyanilyen vonatkozású jogszabályalkotására is, melyek létrehozása egyelőre várat magára. A magyar-szlovák eurorégiók tekintetében reményt keltő, hogy a szlovák fél részéről egy törvénytervezet látott napvilágot, mely jelenleg társadalmi egyeztetési szakaszában van90. A magyar szabályozás néhány eleme A magyar EGTC-szabályozás tartalmi kialakítását nagymértékben meghatározza, hogy a Rendelet kötelező erejű a tagállamokra nézve, így annak szabályait vagy az uniós jogszabály részletezi és nem igényel belső szabályozást (pl. jogviták kérdése), vagy csak hazai jogi nyelvezetre kell „lefordítani”. Tartalmilag a magyar szabályozás alábbi néhány elemét érdemes kiemelni91. A) Területi, személyi hatály A csoportosulások területi hatálya a magyarországi székhelyű csoportosulásokra és a külföldi székhelyű csoportosulásban a magyar jog szerinti tag részvételére vonatkozik. A személyi hatály a Rendeletet követi, mely személyi kör meghatározása a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. Törvény (Kbt.) által kijelölt ajánlatkérői kört fedi le. Érdemes megjegyezni, hogy miközben az együttműködésnek harmadik ország jogalanyai is tagjai lehetnek, maga a harmadik ország (mint állam) erre nem jogosult. B) Alapítás A csoportosulás Egyezménnyel és Alapszabállyal együtt, önkéntesen hozható létre. A létrejövő szervezet tevékenysége sokrétű lehet, így például programvégrehajtóként management-szervezet (pl. Irányító 89

Figyelemreméltó, hogy – mint korábban említettük – a hazai EGTC-szabályozást megelőzve, 2007. január 27én magyar-román-szlovák-ukrán eurorégiós csoportosulás jött létre Fehérgyarmaton Ung-Tisza-Túr Európai Területi Együttműködési Csoportosulás néven. A korai alapítás azt mutatja, hogy az EGTC jogintézménye iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés, ám a szabályozás kiforratlansága és keretjellege minden bizonnyal sok buktatót rejt még magában. 90 Návrh, ZÁKON, z........ 2007, o európskom zoskupení územnej spolupráce a o doplnení zákona č. 540/2001 Z. z. o štátnej štatistike v znení zákona č. 215/2004 Z. z. 91 Az elemzéshez felhasználva: T/2934. számú törvényjavaslat az európai területi együttműködési csoportosulásról, Budapest, 2007. május

76

Hatóság), projektvégrehajtóként ún. „vezető partner”, vagy kizárólag hazai források felhasználásával projekttársaság formában, illetve tartalommal működhet. Bármely tevékenységi formát is választják – figyelembe véve az önkormányzatokat érintő felelősségi rendszert – a csoportosulás magyar önkormányzati tagja csak korlátozott felelősséggel vehet részt az együttműködésben. Az alapítás esetén az alapszabály elkészítéséhez figyelembe kell venni az uniós Rendeletet, a magyar törvényt és az érintett államok által kötött egyezményeket. A létrejövő szervezet a Ptk. szerinti gazdálkodó szervezet92 (amely a jogi személyek között önállóan nem lesz nevesítve), egyúttal a csoportosulás közhasznú szervezetté is minősíthető93. A szervezet bejegyzése a székhely szerinti tagállam joga alapján történik. Ez a nyilvántartásba vételi eljárás Magyarországon, nem peres eljárás keretében, egyelőre a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességébe tartozik. Amennyiben a csoportosulások nagyobb számban jönnének létre, a bejegyzések nagy valószínűséggel megyei szintre kerülnek le (a bejegyzés természetesen ekkor is jogi képviselő útján történik). Bejegyzéskor a csoportosulások illetékmentességet94 élveznek, és a nyilvántartásba vétel napjától a csoportosulás jogi személynek számít. Érdemes megjegyezni, hogy míg a csoportosulások természetét illetően a Rendelet kifejezetten közjogias intézményben gondolkodott, addig a magyar szabályozás magánjogias természetű, átszőve közjogias elemekkel (pl. kik vehetnek részt a csoportosulásban, ld. a Kbt. érintett személyi körét). A csoportosulás létrehozhat további szervezeteket is, melyeknél elsősorban arra kell figyelemmel lenni, hogy a felelősségi rendszer részletesen ki legyen dolgozva. Ebben az esetben a gyakorlat fogja megválaszolni, hogy a szervezet (leányvállalat, illetve fiókszervezet) a részes tagállamok, illetve harmadik tagállam területén milyen feltételekkel, milyen jellegű tevékenységet folytathat. A csoportosulás megalapítását követően a korábban működő eurorégiók ugyanazon szervezeti formában és tartalommal működhetnek tovább. Két eurorégiónak azonban csak akkor éri meg egymás mellett párhuzamosan dolgozni, ha mindezt alapos gazdasági elemzéssel támasztották alá. E tekintetben továbbgondolásra érdemes a két szervezet közös munkaszervezetének lehetősége, tevékenységük pénzügyi elkülönítése s mindezek kellő jogi megalapozása. A két szervezetben való gondolkodás azért is fontos, mert például egyes tevékenységeket korlátozott felelősségvállalású szervezetek nem végezhetnek, így amennyiben az egyik szervezet nem tud az adott projektekre pályázni, addig a másik szervezet nagy valószínűséggel megfelel majd a pályázati kiírás feltételeinek.

92

Ptk. 685.§ c) pontjának első mondatának, valamint a Csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. Törvény (Cstv.) 3.§ (1) bekezdés a ) pontjának módosításával. 93 A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. Törvény 2. § (1) bekezdésének i) pontjának beiktatásával. 94 Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. Törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés e) pontjának módosításával.

77

C) Gazdálkodás A csoportosulás tagjai a vagyoni és tulajdoni viszonyokról egymás között állapodnak meg. A csoportosulás az Egyezményben meghatározott cél érdekében önállóan gazdálkodik, és Alapszabályban rögzített vállalkozási tevékenységet is végezhet. D) Felügyelet, gazdálkodás A csoportosulás, mint jogi személy felett a törvényességi felügyeletet az ügyész gyakorolja, míg a csoportosulás gazdálkodásának ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult. Közösségi források felhasználása esetén a felügyeletet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) végzi. A működést, illetve tevékenységet egyéb szervek (APEH, VPOP stb.) is végezheti. E) Megszűnés, megszüntetés Bár a csoportosulás több módon is megszűnhet, az mindegyikben közös, hogy csak jogutód nélkül szűnhet meg, végelszámolás formájában (kivéve a fizetésképtelenséget, amikor is csődeljárás következik). A jogutód nélküli megszűnés oka egyértelmű: a közösségi pénzek felhasználásának és az azokkal történő elszámolás biztonságának fokozása, a felelősség közös projektek kapcsán történő konkretizálása. Mégis felmerül a kérdés, hogy befolyásolhatja-e a mai magyar valóság a csoportosulás eszméjét. Sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a végelszámolás, mint egyébként a tevékenységét befejező társaság törvényes megszüntető eszköze, manapság igen nagy százalékban a vagyonátmentéssel végződik. Csak bízni lehet abban, hogy a csoportosulás ellenőrzését végző szervek többrétűsége fentieknek elejét veheti, és persze egy csoportosulásról egyelőre nehezen képzelhető el, hogy nagy tartozásokat halmozna fel, és visszaélésekre építené jövőjét. A vidékfejlesztési hálózatok kialakításának céljai:  

  

a kedvezőtlen helyzetű térségek szakmailag felkészült, a helyi adottságok és a tájikulturális örökség iránt elkötelezett szakemberekkel való ellátása, a köztük szükséges viszonyrendszer kialakítása, a közös fejlesztési munka elindítása; új, szilárd, világos területi lehatárolású és funkciómeghatározású fejlesztési intézmények kialakítása (összesen három EGTC-együttműködés létrehozása a kérdéses határszakaszon, amelyek a meglévő intézmények átalakításával is létrehozhatóak, de fontos, hogy a területi átfedések megszűnjenek); jelentős mértékű többletforrás biztosítása a fejlesztésekhez, és ezen források integrált felhasználása; a regionalizmus társadalmasítása, az együttműködések horizontális és vertikális bővítése, ezáltal egyfajta regionális identitástudat kialakulásának elősegítése; LEADER-szemléletű térségfejlesztési munka elindítása.

78

A hálózatok létrehozásához kapcsolódó konkrét feladatok:   

a jelenlegi együttműködések átalakításának vizsgálata, az új EGTC-együttműködések megalapításának előkészítése (alapító tagok bevonása, egyezmény és alapító okirat kidolgozása); az EGTC-együttműködések létrehozása és bejegyeztetése; a projekt záró határidején biztosan túlmutat az új intézmények kialakítása és a közös fejlesztési munka elindítása (fejlesztési dokumentumok kidolgozása, projektgenerálás, társadalmasítás stb.). A célcsoport





a közvetlen célcsoportot a kiválasztott három térségben ma is aktívan együttműködő szereplők jelentik, főként a szerves táji összetartozásból táplálkozó, interszektorális együttműködésekre számíthatunk, hiszen ezek mindig rendelkeznek azzal a helyzeti energiával, ami egy új típusú fejlesztési munkához szükséges; közvetett célcsoportként számolhatunk a további bevonható partnerekkel, valamint az érintett térségek lakosságával. Tervezett tevékenységek

   

A meglévő együttműködések vizsgálata. Az új EGTC-szervezetek előkészítése (workshopok), területi lehatárolás. Az EGTC-együttműködések létrehozása, bejegyeztetése. A projekt zárása után kezdődik meg a valódi térségfejlesztő munka előkészítése (fejlesztési dokumentáció, projektgenerálás stb.). A hálózatok kialakításától várt eredmények

A létrehozandó hálózatok egyrészt a vidékfejlesztési tevékenység motorjaiként hatékonyan vesznek részt a kedvezőtlen helyzetű térségek felzárkóztatásában, ezáltal a Lisszaboni stratégiában megfogalmazott célkitűzések teljesítésében. A fejlesztéssel ugyanakkor nem pusztán az a cél, hogy egy megbízható szakembergárda álljon a térség rendelkezésére (ezek nagyrészt ma is rendelkezésre állnak), hanem általuk egy új térszemlélet és egy újfajta hatalomgyakorlási modell is megjelenhet, ahol a centrális döntéshozatali rendszer helyét egy alulról szerveződő, interszektorális együttműködés foglalja el. Ehhez a szlovákiai fél által létrehozott INFO-NET Társulás a rendszer horizontális pillérét biztosíthatja: az egyes létrehozandó hálózatok közötti kapcsolattartás, a hálózatok hálózatának működtetése lehet a feladata. A társulás szolgálhat ezen kívül az egyes EGTC-k területén kialakított információs pontok közötti információáramlás, később az intézményesülés eszközeként is. Indikátorok A létrehozott hálózatok száma: 3 db (térségenként egy-egy) A hálózatokba bevont jogi személyek száma: 3 x 25 db A hálózatok által megvalósított projektek száma / 3 év: 3 x 12 db

79

c) Az információs pontok szolgáltatásai: a projekt pénzügyi fenntarthatósága Kockázati tényezők

A projekt sikere nagyban függ attól, hogy a létrehozandó információs irodák, mint a projekt első szintű intézményi eredményei, miként tudnak életképesekké válni. Amennyiben nem sikerül megteremteni a finanszírozás alapjait, az irodák várhatóan rövid távon megszűnnek, és a projekt gazdái egy halott adatbázissal ajándékozzák meg a félig halott határszakaszt. Ezért nagyon fontos, hogy az irodák létrehozásukat követően azonnal hirdessék meg szolgáltatásaikat, és magas színvonalon indítsák is el azokat. Ebben önkéntes munkára is számíthatnak a képzés résztvevői oldaláról, a tartós irodai működés azonban induláskor legalább részmunkaidős, de inkább teljes státuszban foglalkoztatott, később pedig több fős személyzetet kíván meg. Problémát fog jelenteni, hogy a szlovákiai oldalon mostanra kiépült a regionális fejlesztési ügynökségek hálózata (melyek közül a legerősebb talán éppen a komáromi), illetve a Fórum Intézet által létrehozott nonprofit információs hálózat. Ezek részben konkurensei lesznek az INFO-NET-nek, professzionális humán és intézményi infrastruktúrával. E téren az INFO-NET életben maradása leginkább a többi térségi szereplővel történő együttműködés esetén képzelhető el. A magyarországi oldalon is egy több rétegű rendszerbe kell belehelyezni az INFO-NET irodáit. Egyrészt a többcélú kistérségi társulások önálló menedzsmenttel dolgoznak. Ezek szakértői általában 6–8 éve foglalkoznak térségfejlesztéssel. Emellett a kormány és a fejlesztési régió által delegált egy-egy szakember, valamint a 2007-ben létrehozott helyi vidékfejlesztési irodák is meghatározó szereplői a térségfejlesztésnek. Fontos, hogy ezeket a szereplőket az első perctől kezdve bevonják a közös munkába, és az együttműködést továbbra is biztosítsák. Az INFO-NET-es irodáknak a határ mindkét oldalán számolniuk kell a meglévő eurorégiók fejlesztésével, működtetésével foglalkozó intézmények jelenlétével. Jóllehet éppen a határon átnyúló tevékenység az, amely az INFO-NET térségfejlesztési irodáit szignifikánsan különbözteti meg a nemzeti szintű vidékfejlesztés eszközrendszerétől, épp ez lesz a legfőbb konfliktusforrás is, amely a meglévő határ menti struktúrák miatt jelentkezik majd. Ezért az INFO-NET irodahálózatának, valamint az erre szerveződő térségfejlesztői hálózatoknak a kezdetektől látványos és szakmailag kellően megalapozott (ld. LEADER) tevékenységet kell kifejteniük, miáltal életképességüket bizonyíthatják. Ugyanezen okból javasoltuk a tanulmányban az EGTC-k létrehozását, amely jóval stabilabb, tervezhetőbb intézményi hátteret biztosítana ezeknek az új együttműködéseknek a jelenleg formálódó egyszerű hálózathoz képest. Korábban elemeztük a makro szintű politikai tényezők szintjén bekövetkező kedvező változásokat. Ugyanakkor a projekt sikerét veszélyeztető módon romlottak meg az elmúlt években a két érintett ország közötti politikai kapcsolatok, és ez a légkör nem kedvez a határon átnyúló együttműködéseknek. Ezért az INFO-NET hálózatának kiépítésekor különös körültekintéssel kell eljárni, nehogy nemzeti érzékenységeket sértsen a rendszer működtetése. A legnagyobb kockázati elemnek az előzetes információk alapján a financiális háttér bizonytalanságát tartjuk, ezért ezzel külön is foglalkozunk.

80

Az irodák pénzügyi háttere

A projekt pénzügyi fenntarthatósága az információs irodák munkájától függ, hiszen a képzési program és az adatbázis alprojektek mérhető eredményekkel zárulnak, de a projekt továbbvitelét csak áttételesen érintik. Az irodák viszont kimondottan azért jönnek létre, hogy a projekt egészének eredményességét hosszabbítsák meg. Jelen tanulmányban az irodák létrehozásával és működtetésével kapcsolatban egyrészt egyszeri, másrészt állandó költségekkel számoltunk. Az egyszeri költségek az irodák kialakításához kapcsolódnak. A négy iroda kialakítása az előzetes becslések szerint több mint 3,3 millió forintban fog kerülni 4.

táblázat: Az irodák kialakításához kapcsolódó egyszeri költségek (euróban számolva)

Irodabútor: Számítógép (munkaállomás): Multifunkciós készülék: Fénymásoló: Spirálozógép: Kis értékű irodaszerek: Marketing95: Összesen:

Budapest 1 400 600 220 400 320 280 300 3 520

Ácsteszér 1 400 600 220 400 320 280 100 3 320

Komárom 1 120 600 220 400 320 240 300 3 200

Rozsnyó 1 120 600 220 400 320 240 300 3 200

Összesen 5 040 2 400 880 1 600 1 280 1 040 1 000 13 240

A létrehozott irodák működési költségei az első évben havi szinten várhatóan az alábbiak szerint alakulnak. 5.

táblázat: A létrehozandó irodák várható havi költségei (euróban)

Budapest Irodabérlet (rezsivel együtt; €/hó): Internetelőfizetés (€/hó) Telefonelőfizetés (€/hó) Irodaszer (€/hó Festékpatron (€/hó): Karbantartások (€/hó): 4 órás alkalmazott: Összesen: Éves szinten:

Ácsteszér

Komárom

Rozsnyó

Összesen

480

320

128

128

1 056

106

106

106

106

424

80 80 20 328 1 094 13 128

20 40 10 275 771 9 252

60 80 20 276 670 8 040

40 60 10 276 620 7 440

200 260 60 1 155 3 155 37 860

Az egyes irodák esetében itt már jóval nagyobb a szórás, mint az egyszeri költségek esetében. Az állandó kiadásoknál ugyanis figyelembe vettük az adott iroda elhelyezkedését, az adott térség átlagos árszínvonalát. Az iroda méretét átlagosan 10 m2-ben határoztuk meg, az árakat ehhez a mérethez igazítottuk. A bérköltségeknél Budapesten 60 000 Ft-os, a többi iroda esetében 50 000 Ft-os fizetéssel (ennek megfelelő összeggel) számoltunk, egyelőre részmunkaidős alkalmazottal. Az éves szinten csaknem 10 milliót felemésztő irodahálózat azonban nem lehet önfenntartó 95

Az iroda szolgáltatásainak meghirdetése. Javasoljuk ezért az irodahálózat létrehozását követően egy kommunikációs terv elkészítését, amely a rendszer marketingjének sarokszámait is meghatározhatná.

81

félállásban foglalkoztatott személyzettel (mint azt a projektgazda tervezi). A működési költségek „kitermeléséhez” az alábbi bevételekre (tevékenységekre) volna szükség. 6.

táblázat: A hálózat tervezett bevételei

Bevételek hálózati szinten Információszolgáltatás: Irodai szolgáltatás: Pályázatírás, projektmenedzselés: Oktatásszervezés: Stratégiai tervezés, tanulmányírás: Összesen:

200 200 400 200 2 000 3 000

Az irodák legfőbb szolgáltatása az információk átadását, gyűjtését érinti. Ezeket az információkat célszerű előre regisztrált ügyfelek számára elérhetővé tenni. A regisztrációs díjból havi szinten a hálózat mintegy 200 €-nyi bevételhez juthat. Ez a szolgáltatás nem földrajzi helyhez kötött, ezért várhatóan minden iroda biztosítani tudja. Ennél jóval problémásabb az irodai szolgáltatásokból származó jövedelem stabil fenntartása. Itt a városi irodák nagyobb vásárlóerővel számolhatnak, ugyanakkor a konkurencia is nagyobb. Az ácsteszéri irodánál viszont komoly bevételre e téren nem számíthatunk, a település elhelyezkedése miatt. Az irodahálózat a kiválasztott térségekben pályázatírói, pályázati tanácsadói, illetve projektmenedzseri bevételekre akkor számíthat, ha az alkalmazottak létszáma bővül. Hasonló módon az egyes térségek katalizátorává is akkor válhat, ha az ott szükséges stratégiai dokumentumok elkészítésében vezető szerepet tud játszani. Itt az üzlet kiközvetítésére is mód nyílik, de a közvetlen tervezői munka érzékelhetően nagyobb bevételt biztosít az irodahálózatnak. Az EU-s források megszerzésére irányuló, jelen projekt keretében megvalósítandó képzéshez hasonló regionális képzéseket szintén szervezhetnek az irodák. A költségek és bevételek tervezésénél a legkedvezőbb szcenáriót vázoltuk fel: a kiadások minimalizálását és a bevételek maximalizálását tételeztük. Azonban még ezen adottságok esetén is veszteséges a hálózat, így a pályázati kiegészítő bevételek, valamint a portál esetleges hirdetési bevételei a biztonságos működéshez elengedhetetlenek. A sokrétű szolgáltatási palettát az irodák minimálisan 2–3 fővel tudják ellátni. Ez esetben természetesen emelkednek a költségek is. 7. táblázat: Az iroda működési költségei teljes személyi állománnyal

Budapest

Ácsteszér

Komárom

Rozsnyó

Összesen

Iroda működtetése Bérköltségek 3 fő alkalmazott: Összesen: Éves szinten:

766

496

394

344

2 000

1 968 2 734 32 808

1 650 2 146 25 752

1 656 2 050 24 600

1 656 2 000 24 000

6 930 8 930 107 160

A négy iroda összes működtetési költségei ekkor már megközelítik az éves 27 millió forintos szintet, ami jelentős mértékű pályázati támogatások bevonását és a szolgáltatási termékkör, valamint a működés által érintett földrajzi terület bővítését igényli.

82

A fentiek alapján várható, hogy az első időkben csak részmunkaidőben foglalkoztatott munkatárssal, limitált szolgáltatási kínálattal indulhatnak el az irodák, a továbbfejlesztés egy újabb nagyobb értékű pályázat elkészítését teszi szükségessé. A projekt hosszú távú pénzügyi fenntarthatósága az esetleges EGTC-k létrehozásának köszönhetően válna biztossá, hiszen a hálózat működtetésében érdekelt önkormányzatok ebben az esetben közösen tudnák biztosítani az ehhez szükséges anyagi hátteret. Jelen tanulmány elkészítésével erre szeretnénk ösztönözni a projektgazdákat, hiszen egy polgári társulás szintű együttműködés valószínűsíthetően nem lesz képes fenntartani négy szolgáltató irodát.

83

FORRÁSMUTATÓ BARTAL Anna Mária, Dr. – HARDI Tamás. Dr.: Kialakuló egységes gazdasági térség. Felmérés a gazdasági társaságok körében. Szlovákiai munkavállalók Esztergom és Dorog multinacionális vállalatainál. Esztergom, 2004, Ister-Granum Eurorégió, http://www.istergranum.hu/index.php?k=admin/data/00000000/_fix/00000001/_fi x/00000002/_fix/00000002&id=0 DOBOS Ferenc: Munkaerő-migráció a szlovák-magyar határmenti régióban. Kérdőíves felmérés 2006 május–szeptember. Komárom, 2006, Szövetség a Közös Célokért, http://www.szakc.sk/szakckut02.pdf DOHÁNYOS Róbert – LELKES Gábor – TÓTH Károly: Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2003. Somorja – Dunaszerdahely, 2004, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, 191 p. ESDP (European Spatial Development Perspective). Luxembourg, 1999, Office for Official Publications of the European Communities, 82 p. GERGELY Attila: A regionális fejlesztési politikák globalizációja. In BESZTERI Béla – HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér (eds.): Európai Unió – Regionalizmus – Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyűlés. Székesfehérvár, 1998, MTA-VEAB-Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 128–134. p. GOMBÁR Csaba: A szuverenitás korunkban. In BESZTERI Béla – HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér (eds.): Európai Unió – Regionalizmus – Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyűlés. Székesfehérvár, 1998, MTA-VEAB-Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 14–18. p. GYURGYÍK László: A magyarság demográfiai, település- és társadalomszerkezetének változásai. In FAZEKAS Péter – HUNČÍK Péter: Magyarok Szlovákiában (19892004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig. I. kötet. Somorja – Dunaszerdahely, 2004, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, 141-182. p. HEGEDŰS Dániel: Új elemzések, új lehetőségek a határokon átnyúló európai együttműködés szabályozásában. Az Európai Területi Együttműködési Csoportosulás a magyar nemzetpolitika nézőpontjából. Európai Tükör, XII. évfolyam, 3. szám, 2007. március. HAMBERGER Judit: Szuverenitás és regionalizmus a cseh és a szlovák politikai gondolkodásban. In BESZTERI Béla – HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér (eds.): Európai Unió – Regionalizmus – Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyűlés. Székesfehérvár, 1998, MTA-VEAB-Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 178–182. p. HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér: A szubnacionális politika integrálódása az EU intézményrendszerébe. In BESZTERI Béla – HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér (eds.): Európai Unió – Regionalizmus – Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyűlés. Székesfehérvár, 1998, MTA-VEAB-Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 99–112. p. HORVÁTH Gyula (szerk.): Dél-Szlovákia. (A Kárpát-medence régiói). Budapest - Pécs, 2004, MTA RKK Dialóg Campus Kiadó, 523[2] p. HÜBNER, Danuta: Regional policy and the Lisbon agenda – Challenges and Opportunities. Előadás a London School of Economicson. 2005. febr. 3. 7 p. http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=SPEECH/05/70&type=HT ML&aged=0&language=EN&guiLanguage=en

84

KAISER Tamás: A horizontális europaizáció és a határ menti együttműködések. In Stratégiai kutatások - Magyarország 2015. Hidak vagy sorompók. Budapest, 2006, Új Mandátum Könyvkiadó. KUTHI Áron – NAGY Vilmos: Határesetek. Magyarország perifériái. Balassagyarmat, 2005, Ipoly Unió, 224 p. LEFEBVRE, Henri: La production de l‟espace, Paris,1974, Éditions Anthropos, 485 p. Magyar összefoglaló: Magyarország–Szlovákia Területi Együttműködés Operatív Program 2007 –2013. 13 p. http://www.vati.hu/main.php?folderID=3443 MEZEI István: A szlovák-magyar határ menti kapcsolatok jelentőségéről. Északmagyarországi Stratégiai Füzetek II. évfolyam 1. szám (2005), 3-21. p. OROVA Márta: A határon átnyúló együttműködések nemzetközi jogi keretei. In Stratégiai kutatások-Magyarország 2015. Hidak vagy sorompók. Budapest, 2006, Új Mandátum Könyvkiadó. Országos Stratégia Felzárkózó Vidék (agrár szerkezetváltás). Helyzetelemzés (4. változat, Munkaanyag) 2005. 4. www.program.fvm.hu/dokumentumtar/?id=49 PAŢITNÝ, Peter – MORVAY, Karol – ONDRIAŠOVÁ, Simona – KLING, Jaroslav: A déli régiók teljesítőképessége. In FAZEKAS Péter – HUNČÍK Péter: Magyarok Szlovákiában (1989-2004). Összefoglaló jelentés. A rendszerváltástól az Európai Uniós csatlakozásig. I. kötet. Somorja – Dunaszerdahely, 2004, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó, 295–347. p. SOÓS Edit: A határ menti együttműködések és a lisszaboni stratégia. Európai Tükör 2006/1. január, 64–77. p. SZILÁGYI István: Regionalizmus, globalizáció, szubszidiaritás. In BESZTERI Béla – HERVAINÉ Szabó Gyöngyvér (eds.): Európai Unió – Regionalizmus – Szuverenitás. IV. Országos Politológus Vándorgyűlés. Székesfehérvár, 1998, MTA-VEAB-Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 166–169. p.

85