A Fővárosi Vízművek Rt.
„Legjobb a vízben” vetélkedősorozatának középiskolai tanulóknak készült előadása
(segédlet az előadást bemutató pedagógusok számára)
1/34
1. A víz fizikai és kémiai tulajdonságai „A víz különböző formákat felvéve alkotja a földet, az eget, a hegyeket, az isteneket és az emberi állatot és a madarakat, a füvet és a fákat, az állatokat egészen a férgekkel, legyekkel és a hangyákkal bezárólag. Mindezek nem mások, mint a víz különböző formái. Gondolkodjunk a vízről!” / milétoszi Thales Kr.e. 585. körül /
1.1. A víz jelentősége A víz vitathatatlanul a legelterjedtebb, legkönnyebben hozzáférhető, és a leginkább tanulmányozott vegyület. Az hogy mindenütt jelen van, hogy az emberi élethez elengedhetetlen, már a korai időben megkülönböztetett szerepet biztosított. A víz kiemelkedő szerepet játszik a legtöbb teremtésmítoszban, tisztító, vagy megújító szerepet biztosít neki a legtöbb világvallás. Kr. e. 2000-ből származó sumér vallásban Nammu az őstenger istennője „az anya, aki életet adott a mennyországnak és a földnek is.” Enki-nek, a víz istenének az anyja. Keresztény hagyomány szerint „teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet feletti vizektől”, elkülönítve ezzel a mennyországot, és a földet. Az özönvíz legendája igen sok nép hitvilágában megtalálható. A filozófusok is különleges szerepet tulajdonítottak ennek a mindennapi életünkben elengedhetetlenül fontos vegyületnek. A bevezetőben szereplő idézet szerzője Thales a természet egyetlen lényeges építőelemének – arché-jának tekintette. A kezdősorokban foglalt gondolatok ma kissé furcsának tűnhetnek, de tény: egyes gerinctelen állatkák teste akár 97%-ban, a humán embrió súlyának 93%-a, de egyes emberi szervek – például: szemlencse 99,9%-a víz. Arisztotelész a föld, levegő, és a tűz mellett, a vizet a négy őselem egyikének vallotta. Ez a nézet egészen a 18. század második feléig maradt fenn, ekkor 1781-ben Cavendish kimutatta, hogy a víz az oxigén és a hidrogén vegyülete.
2/34
1.2. A víz előfordulása a Földön A víz egyenetlenül fordul elő a Földön, és a tisztasága is nagyon különböző. Sivatagos vidékeken kevés az eső, nincs állandó felszíni víz. Földünk vízkészlete összesen 1 384 000 000 km3 víztömeget jelent. Megoszlása a következő: – óceánok és tengerek: 97,4 %; – magashegységi és sarkvidéki jégkészletek: 2 %; (A Föld édesvízkészletének 90%-a a hó- és jégtakarókban van.) – a felszín alatt előforduló szabad vizek (talajvíz, rétegvíz stb.): 0,58 %; – folyók, tavak, légkör: 0,02 %.
sós víz jég f elszín alatti víz f olyók, tavak, légkör
Évente hozzávetőleg 5000 jéghegy válik le a Déli-sark gleccsereiről, jégtábláiról, egyegy jéghegy átlagosan 200 millió tonna édesvízből áll. Ha ezeket 2 km/h sebességgel Ausztráliáig vontatnák, akkor a jéghegy 30%-a megmaradna, és felhasználható lenne.
Mindez kifizetődőbb, mint a jelenlegi sótalanítási eljárás költségeinek 1 tizede. A felszíni folyók és tavak 0,091%-át (!) adják a teljes földi vízkészletnek. Ehhez adódik a 0,58% rétegvíz (a felszín alatti vizek). Az édesvizű tavak 1,25 .105 km3 vizet tartalmaznak. Ez főként négy nagy tóban, Bajkál-, Tanganyika-, Nyassza-, és Felsőtóban van. Szerencsére az elszórt tavak és folyók vízkészletei messzemenően meghaladják az emberiség, valamint a növény- és állatvilág szükségleteit, mégis hatalmas gondot jelent ezen vízkészletek folyamatos szennyezése, az aszály.
3/34
Megjegyzésként: az első, a vizek szennyezését korlátozó rendelet 1847-ben született Nagy-Britanniában. A tiszta, fogyasztható, mindennapi életben felhasználható víz az emberiség létkérdése. Ezért a víz tisztítása, újra hasznosítása mára komoly iparággá fejlődött. Az alkalmazott víztisztítási módszer a felhasználás, a kívánt mennyiség és a rendelkezésre álló természetes víz tisztaságtól függ. Az emberi szervezet jól tűri az ivóvíz, összetevőinek változásait. Az ivóvíz minősége a nagynyomású kazánok működtetéséhez szükséges kazántápvíz, az atomreaktorok más és más mennyiségű megengedett szennyezést tartalmazhatnak. Az ENSZ egészségügyi világszervezete által előírása szerint legfeljebb 1500 mg/dm3 egészségre nem káros oldott anyagot tartalmazhat. (kívánatos legmagasabb mennyiség 500 mg/dm3 alkáli fém- és alkáli földfém vegyület. A nagynyomású kazántápvíz legalább 99,999998 %-os tisztaságú, tehát 0,02 ppm szennyeződést tartalmazhat.(1 ppm = 1 part per million, azaz 1 milliomod tömegrész.) Ez nagyobb tisztaságú, mint a legtisztább arany, vagy a legjobb minőségű analitikai reagens.
1.3. A víz molekulaszerkezete A víz összegképlete H2O.
Az oxigén atomhoz két hidrogén atom kapcsolódik. Az oxigén a periódusos rendszer VI. főcsoportjának tagja, tehát a legkülső, vegyérték elektronhéján 6 elektron van. A vízmolekulában lévő oxigén atom a két darab hidrogén atommal létrehozott kovalens kötéshez egy–egy elektronnal járul hozzá, négy vegyérték elektronja pedig két, nemkötő elektronpárrá rendeződik. Az oxigén atom körüli két kötő és két nem kötő elektronpár a taszítás folytán egymástól legtávolabb törekszik. Az így kialakuló közel tetraéderes szerkezetben a tetraéder középpontjában az oxigén atom található. Egyegy csúcsában pedig két darab hidrogén atom van. A másik két csúcs felé irányul a két nemkötő elektronpár. A molekulát alkotó három atom így körülbelül 104,5o-ot határoz meg. (A szabályos tetraéderes kötésszög 109,5o, a nemkötő elektronpárok nagyobb helyigényük folytán ehhez képest 5o-os torzulást eredményeznek.)
4/34
Az O-H kötések a nagy elektronegativitásnak köszönhetően jelentősen polárisak. A molekula alakja és a kötések polaritása azt eredményezi, hogy a víz molekula jelentősen dipólusos. (oldal: 5 Kísérlet: Megdörzsölt ebonitrudat közelítünk vízcsapból kifolyó vízhez. A vízsugár elhajlik.) (A dipólusos jelleg makroszkopikus jellemzője az úgynevezett dielektromos állandó igen nagy. ε = 74,9 ). A molekula nemkötő elektronpárjainak, alakjának és a pozitívan polározott hidrogén atomnak köszönhetően a molekulák között jellemzően igen erős kölcsönhatás alakulhat ki.
1.4. Aminek mindent köszönhetünk: A hidrogénkötés (Kísérlet: 2 db üvegcső 1. víz 2 . széntetraklorid) A vízmolekulák között kialakuló másodrendű (intermolekuláris) kölcsönhatás a hidrogénkötés. Létrejöttének oka: az oxigénatom nemkötő elektronpárjai és egy másik molekula pozitívan polározott hidrogénatomja közötti elektrosztatikus kölcsönhatás kialakulása. Egy vízmolekula két hidrogénatomja és két nem kötő elektronpárja segítségével legfeljebb négy másik vízmolekulával képes ilyen módon kölcsönhatásba lépni.
Ez a „nagyon erős” másodrendű kémiai kötést, a vízmolekulák halmazában is megmutatkozó tulajdonságot eredményez. A légköri nyomáson 0oC-on olvad, és 100oC-on forr. Összevetve a periódusos rendszer VI. főcsoportjában található többi elemnek a hidrogén atommal alkotott azonos összetételű molekulájával, elmondható, hogy az egyetlen olyan molekula, amelyik halmazában hidrogénkötésre képes. Az említett VI. főcsoportbeli hidrogénvegyületek közül – a hidrogénkötésnek köszönhetően – messze a legmagasabb olvadási és forrási hőmérséklettel a víz rendelkezik.
5/34
Forráspont (Kelvin)
373 K (100oC)
400
230 K (-143o C)
300 200 100 0
Víz (H2O)
Kénhidrogén (H2S)
Ha vízben a molekulák között nem lenne hidrogénkötés, csupán dipólus-dipólus, és diszperziós kölcsönhatás tartaná össze a halmazt, becslések szerint a víz forráspontja legfeljebb –100oC lenne. A Földünkön tehát a kezdetektől fogva gőzállapotban fordulhatna elő a víz. A földi élet kialakulásának bizonyítottan alapvető feltétele a cseppfolyós halmazállapotú víz megjelenése volt. A bolygónkon adott feltételek mellett cseppfolyós halmazállapotú víz léte – tehát a földi élet kialakulásának ténye – a vízben található hidrogénkötésnek köszönhető.
1.5. A jég szerkezete
Szilárd halmazállapotú víz szerkezetében meghatározó szerepet játszik a hidrogénkötés. Mindegyik molekulát tetraéderesen négy másik vízmolekula vesz körül. A kialakuló kristály szerkezete fedezhető fel a hópehely valamint a jégvirág formáiban. A jégkristály olvadása közben a vízmolekulák hidrogénkötései sorra megszűnnek.(80oC hőmérsékletű vízben már a nyoma sem fedezhető fel, 5oC-on átlagosan 3 hidrogénkötést létesít egy vízmolekula.) A hidrogénkötések megszűnésével, egy sokkal szorosabb illeszkedésű elrendeződés alakulhat ki. Ebben egy kiszemelt vízmolekulának 12 másik molekula szomszédja van. Az ilyen elrendezésű halmaz becsült sűrűsége hozzávetőleg 2,8 g/cm3 érték adódik. Az óceánok mélyén olyan több ezer méter vastagságú vízréteg alatt, a gleccserek talapzatán mérhető víz sűrűség lényegesen nagyobb az 1 g/cm3 értéknél.
6/34
-3
sűrűség (g*cm )
Tiszta víz sűrűségének hőmérsékletfüggése 1,001 1 0,999 0,998 0,997 0
5
10
15
20
25
o
hőmérséklet ( C)
Ha a jég olvad, megszűnik a szabályos rend, a vízmolekulák 4-es koordinációja – elrendeződése- kezd felbomlani, kialakulófélben van egy jóval szorosabb illeszkedésű 12-es koordinációjú állapot. A víz sűrűsége jégénél nagyobbá válik az olvadás során. A vízzel telt üveget szétrepeszti a megfagyó víz, miként a Gellérthegy szikláinak repedéseibe beszivárgó víz a fagyásával hasonló hatásra képes. A tengerben úszó jéghegy térfogatának egy tizede, tehát csak a „jéghegy csúcsa” látható a vízfelszín felett, mert a sűrűsége kisebb a víz sűrűségénél. (Kísérlet: kriofor kísérlet) A nyomás növelésére a 0oC hőmérsékletű víz-jég rendszer csak úgy képes kisebb térfogatot betölteni, hogy a jég megolvad. A korcsolya vékony éle nagy nyomást fejt ki a jégpálya jegére. A jég olvadása jelentősen csökkenti a súrlódást, a korcsolyázó csak hosszú úton képes megállni. Ahogyan a nagy tömegű gleccserek alján is megolvad a jég. Ha a 0 oC hőmérsékletű víz melegszik, az egyre szorosabb illeszkedés miatt nő a sűrűsége. A melegedés más következtében az atomok rezgésének hevessége is nő, a molekulák távolodnak egymástól, ez pedig a sűrűség csökkenését eredményezi. Ennek a két, ellentétes hatásnak köszönhetően a víz 4oC-on a legnagyobb sűrűségű. Télen a tavak nem fagyhatnak be teljes mélységükben, legalul a víz hőmérséklete 4oC. A halak így átvészelhetik a legkeményebb telet is.
7/34
1.6. A víz mint oldószer Ismert, hogy a víz kiváló oldószer. Az ionkristályos és a dipólusos kovalens vegyületeket de az oxigént is kitűnően oldja. (Kísérlet: „kék lombik”). Ételeink, italaink ezáltal ízesíthetők, a növények ezért képesek a táplálék felvételére, ennek köszönhető, hogy a halak a vízből is felvehetnek oxigént. A természetes vizeink a számunkra kedvezőtlen anyagokat is oldanak. Ezek a szennyezők szinte kivétel nélkül az emberi tevékenység következtében kerül a folyókba, patakokba és a felszín alatti vízrétegbe. Ha ezeket újra fel kívánjuk használni, akkor alapos tisztításnak kell alávetni.
1.7. Karsztjelenség, keménység (Kísérlet: oldal: 8 meszes víz,szappanos víz) A természetes vizek egyik fő jellemzője a keménység. Az oldott kalcium- és magnéziumionok a szappanok és a mosószerek tisztító hatását csökkentik azáltal, hogy azokkal reakcióba lépnek. Ezekből a vizekből forralás hatására jelentős mennyiségű oldott anyag válhat ki. Ezt az anyagot nevezzük vízkőnek. Minél nagyobb az oldott Ca2+ és Mg2+ koncentráció a vízben, annál keményebbnek mondjuk a vizet. A víz keménységet hazánkban általában a német keménységi fokkal (NKo) jellemzik. 1 NKo annak a víznek a keménysége, amelyben dm3-enként 10 mg CaO-dal egyenértékű oldott Ca és Mg só van. Földrajzi helytől függően bizonyos vizek keménysége jelentős a vizet körülvevő mészkő és dolomit nevű kőzetnek köszönhetően. A mészkőhegységek kőzetét az alábbi egyenletnek megfelelően oldja a felszíni széndioxidot tartalmazó víz. (Kísérlet: A víz keménységét bemutató kísérlet) CaCO3 + kalcium-karbonát víz
H2O
+ CO2 = szén-dioxid
Ca(HCO3)2 kalcium-hidrogénkarbonát
Az oldott kalcium-hidrogénkarbonát forralás hatására visszaalakul kalciumkarbonáttá. A nagyon kemény vizek forralása az edények vízkövesedését eredményezi.
8/34
’Gutta cavat lapidem non vi, sic saepe cadendo.’ (magyarul: A csepp kivájja a követ, nem erővel, hanem gyakori esésével.)
2. A víz kémiai minőségvizsgálata
Csapvíz mikroszkópikus képe 150x nagyításban
2.1. A víz organoleptikus tulajdonságai Az organoleptikus tulajdonságok alatt a víz érzékszervileg észlelhető tulajdonságainak összefoglaló nevét értjük. Ide soroljuk a víz színét, ízét, szagát. A szín a felszíni és felszín alatti vizek tisztaságának indikátora. Az elszíneződést az oldható és oldhatatlan (az utóbbi a víz zavarosságát eredményezi) anyagok okozzák. A tiszta víz rendszerint színtelen vagy vastagabb rétegben azúrkék. A kék szín erőssége a vízben lévő szuszpendált részecskék jelenlétével függ össze. A finom részecskék, melyek a vízben egyenletesen oszlanak el a kék helyett zöld színeződést eredményeznek. Ugyancsak zöld elszíneződést okoznak a vízben a kalcium sók. Sárgás-barna elszíneződést okozhatnak a felszíni vízekben a humusz és a Fe3+ vegyületek. Bizonyos mikroorganizmusok jellegzetes elszíneződést okozhatnak, és a szennyvizek ugyancsak okozhatják a víz elszíneződését, a forrástól függő árnyalatokkal.
9/34
A víz zavarosságát oldhatatlan és kolloidális szervetlen (anyagásványok, szilíciumoxidok, vashidroxidok, magnézium-hidroxidok) és szerves eredetű anyagok (szerves kolloidok, baktériumok, planktonok) okozhatják. A talajvizek zavarosságát főleg szervetlen vegyületek okozzák. A zavarosság az ivó és egyéb célra használt vizek nem kívánatos megjelenését okozhatják. A víz ízét természetes módon, vagy szennyezéssel bekerülő anyagok befolyásolják. Az ízt a kationok közül a vas, mangán, a magnézium, a kalcium, a cink, réz, az anionok közül a klorid, a szulfát, a hidrokarbonát, illetve a gázok közül a széndioxid befolyásolják jelentősen. A sók megfelelő mennyisége és a szabad széndioxid jelenléte üdítő jelleget kölcsönöz a víznek. Bizonyos sók nagyobb mennyisége kedvezőtlenül befolyásolja a víz ízét. Így pl. a vas és a mangán vegyületek nagyobb mennyisége kedvezőtlenül befolyásolja a víz ízét, a magnézium-szulfát nagyobb koncentrációja a vizet keserűvé teszi. Általában szerves anyagok mellékízt okozó koncentrációja sok esetben kisebb mint a toxicitás szempontjából megengedhető határérték. A víz szagát a vízben lévő illékony anyagok okozzák, melyek szagérzés észlelését váltják ki. A elsődleges források a következők: természetes folyamatokból a vízbe kerülő anyag (kénhidrogén), biológiai eredetű (növények, algák, baktériumok, gombák, paraziták élettevékenységéből vagy ürülékéből származó) anyagok és szennyvizek (kommunális, ipari). A másodlagos források a víz kezeléséből származó, a víz szagát okozó anyagok (pl. a víz klórozása). Néhány szennyezőanyag szaghatása Vegyületek
Képletek
Jellegzetes szaghatás
Aminok
CH3(CH2)n NH2
hal
Ammónia
NH3
vizelet (ammónia)
Diaminok
NH2 (CH2)4 NH2
romlott hús
Kénhidrogén
H2S
romlott tojás
Merkaptánok
CH3 SH; CH3(CH2)n SH
borz ürülék
Szerves szulfidok
(CH3)2 S; CH3 SS CH3
rothadó káposzta
Szkatol
C8H5 NHCH3
emberi ürülék
10/34
2.2. A víz minőségi jellemzői A víz minőségét statikus illetve dinamikus megközelítésben vizsgálhatjuk. Statikus megközelítésben a vízminőséget a fizikai, kémiai, biológiai, mikrobiológiai (bakteriológiai) és radiológiai tulajdonságok összessége határozza meg. E tulajdonságokat részben a víz természetes körforgása keretében lejátszódó folyamatok, részben a társadalom termelő, fogyasztó tevékenysége keretében kialakuló társadalmi körforgás befolyásolhatja.A természetben lezajló különböző fizikai, kémiai, fizikai-kémiai, biológiai folyamatok hatására kialakul a víznek egy adott összetétele. A víz összetétele a kőzetalkotó ásványok és a légköri széndioxid kölcsönhatásának eredményeként alakul ki. Miután mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek örökös mozgásban vannak egy-egy újabb pl. kémiai folyamat hatására, egy újabb egyensúlyi állapot alakulhat ki. Ez a vízminőség dinamikus megközelítése. A vízminőség meghatározását a szakszerű mintavétel előzi meg, és azt követik a helyszíni, illetve laboratóriumi vizsgálatok, melyek eredményei képezik a minősítés alapját. A vizeket gyakorlati felhasználásuk szerinti minőségi követelmények alapján célszerű osztályozni. Így megkülönböztetünk: ivóvízellátásra, ipari vízellátásra, öntözésre, halászati vízhasznosításra, egyéb célra alkalmas vizeket. A vízminőség a vízhasználat célja szerint (és ezen túlmenően a vízellátás műszaki berendezéseinek szempontjából is) minden esetben vizsgálandó. Például sok agresszív szénsavat tartalmazó víz kifogástalanul megfelelhet ásott kútból, vödörrel kitermelt ivóvízként, de ugyanez a víz fúrt kútból termelve és csőhálózatban vezetve tönkreteheti a csővezetékeket. A vizsgálatokat fizikai, kémiai, biológiai, bakteriológiai és radiológiai szempontból kell elvégezni. A 201/2001. (X.25.) Kormány Rendelet az ivóvíz határértékekről Paraméterek és határértékek Paraméterek Szín Zavarosság Szag 20 oC-on Szag 60 oC-on
Mértékegység Határérték Megjegyz./MÉRÉSIMÓDSZER A fogyasztók számára elfogadható Pt mg/dm3 és nincs szokatlan változás TURBIDIMETRIA, MSZ EN ISO NTU 7027:2000 A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás
11/34
Íz 20oC-on Íz 40 oC-on pH
A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás A fogyasztó számára elfogadható és nincs szokatlan változás POTENCIOMETRIA, 6,5 – 9,5 MSZ 448-22:1985 KONDUKTOMETRIA, 2500 MSZ 448-32:1977 Nem szabályozott SPEKTROFOTOMETRIA, MSZ EN 1189:1998 Nem szabályozott 250 Nem szabályozott 250 200 Nem szabályozott Nem szabályozott Nem szabályozott 200 Nem szabályozott TITRIMETRIA, MSZ EN ISO 9963-1:1998 Min. 50 Max. 350 50 0,5 FOLYAMATOS ÁRAMLÁSOS 0,50 ANALÍZIS PEKTROFOTOMETRIÁS DETEKTÁLÁS TITRIMETRIA MSZ 448-20:1991 5,0
Fajl. el. Vezetőképesség Metán gáz Foszfát Szilikát Klorid Hidrogén-karbonát Szulfát Nátrium Kálium Kalcium Magnézium Alumínium Szilicium-dioxid Lúgosság
norm. dm3/m3 mg P /dm3 mg Si /dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 µg/dm3 mg/dm3 mmol/dm3
Összes keménység
CaO mg/dm3
Nitrát Nitrit
mg/dm3 mg/dm3
Ammónium (NH3NH4)
mg/dm3
Kémiai oxigén-igény (KOI) Bór Bromát Vas (összes) Mangán Réz Fluorid Aktív klór
mg/dm3 O2 B mg/dm3 µg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 µg/dm3 mg/dm3 mg/dm3
Arzén
µg/dm3
10
Kadmium Cianid Króm
µg/dm3 mg/dm3 µg/dm3
5,0 0,05 50
µS/cm
1,0 10 200 50 2000 1,5 3 ELEKTROTERMIKUS ATOMABSZORPCIÓS SPEKTROMETRIA
12/34
Higany Nikkel Ólom Akrilamid Antimon Szelén Összes szárazanyag tartalom Összes szerves szén (TOC) Olajok (UV) Fenol index Peszticidek Policiklikus aromás szénhidrogének Tetraklór-etilén +triklór-etilén Összes trihalo-metán Vinil klorid Cisz-1,2-diklór-etilén Klorit Kötött aktív klór 1,2-diklór-etán Epiklórhidrin Benzol PAH összes Benzpirén Coliformszám E. coli
µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 mg/dm3
Nem szabályozott
mg/dm3
Nem szabályozott
mg/dm3 mg/dm3 µg/dm3
50 20 0,10
µg/dm3
0,10
µg/dm3
10
µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 mg/dm3 mg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 µg/dm3 100 cm3-ben 250 cm3-ben
50 0,50 50 0,20 3,0 3,0 0,10 1,0 0,10 0,010 0 0 0
100 cm3-ben 1 cm3-ben 1 cm3-ben
KIMUTATÁSA ÉS SZÁMLÁLÁSA MEMBRÁNSZŰRÉSSEL
0 20 100
TENYÉSZTÉS LEMEZÖNTÉSSEL
100 cm3-ben
0
Fekális Enterococcus 250 cm3-ben Clostridium Telepszám 37 oC-on Telepszám 22 oC-on Pseudomonas aeruginosa Trícium Összes indikatív dózis
1,0 20 10 0,10 5,0 10
Bq/l
100
mSv/év
0,10
13/34
Szabványok rögzítik e vizsgálatok szükségességét, a vizsgálandó komponenseket és a meghatározás módját. A vízmintavétel módja is szabályozott, mert felhasználásra alkalmas adatokat még üzemelő vízellátó hálózat ellenőrzésekor is csak szakszerűen vett vízminták analíziséből kaphatunk. Különösen a bakteriológiai vízminősítéshez és a víz oldott gáztartalmának (O2, CO2 stb.) meghatározásához szükséges a speciális mintavétel.
Cren. baktériumok
Crenothrix
Gombák
Galionella Vasbaktériumok
Az ivóvízben nem lehetnek egészségre káros anyagok, tartalmaznia kell azonban azokat az ásványi anyagokat, nyomelemeket, melyekre az emberi szervezetnek szüksége van.
14/34
A Fővárosi Vízműveknél a szolgáltatott ivóvíz vizsgálat és -elemzés több mint százéves múltra tekint vissza. A nemzetközi szakmai minősítéssel is rendelkező laboratóriumunkban évente mintegy 12 500 szerves- és szervetlen kémiai, mikrobiológiai, mikroszkópos biológiai, toxikológiai minta vízminőségi vizsgálatát végezzük el, több mint 190 000 paraméter meghatározásával. A vízminőségellenőrzés folyamata kiterjed az ivóvíz minőségét befolyásoló valamennyi tényezőre, a kutaktól egészen a fogyasztókig követve az ivóvíz útját. A további vízminőségellenőrzést két on-line toxikológiai mérőállomás is segíti. A vízminőséget havonta a vízhálózatunk 345 fogyasztói mintavételi pontján ugyancsak rendszeresen ellenőrzzük, ez évente 4140 fogyasztói minta vizsgálatát jelenti. Az ÁNTSZ ugyancsak rendszeres vízminőség ellenőrzést végez és az adatokat a két szervezet folyamatosan egyezteti.
Naponta ellenőrzik a Duna vizének állapotát is, valamint az északi, illetve déli gépházakból vett mintákat. Negyedévente kerül sor a kutak és a fogyasztói hálózaton kijelölt ellenőrzési pontok vízmintáinak analizálására. Budapest legnagyobb részén közepesen kemény az ivóvíz, ami azt jelenti, hogy fogyasztásra a legalkalmasabb, „jó ízű”.
15/34
3. Vízellátás Magyarországon 3.1. Közüzemi vízellátó rendszerek A vízellátásnak kitüntetett, elsőrendű szerepe van a közművek között, mert a víz semmiféle más anyaggal nem helyettesíthető és nem is pótolható. A vízellátásra igénybe vehető vízkészletek felszíni (folyó, tó) és felszín alatti (talajvíz, rétegvíz, forrás, karsztvíz, mélységi víz) eredetűek lehetnek. Vízellátás céljára csak azok a készletek jöhetnek számításba, amelyek minősége vagy közvetlenül kielégíti az adott felhasználás igényeit, vagy gazdaságosan tisztítóható a kívánt mértékig, és a mennyisége is megfelelő. Ha lehetőség van választásra, előnyben részesítendő a felszín alatti vizek felhasználása, rendszerint nagyobb védettségük, az állandóbb vízminőség és az egyszerűbb, olcsóbb víztisztítás lehetősége miatt. Hazai viszonyaink között különös jelentősége van a parti szűrésű vízszerzésnek, amely több szempontból határesetnek tekinthető a felszíni és felszín alatti víz igénybevétele között. Ekkor ugyanis a termelt víz zöme folyóvíz, de a parti talajrétegeken átszivárgott víz szennyezéseinek nagy részét kiszűri a talaj. E szűrés általában lehetővé teszi, hogy a vizet ivóvízként további tisztítás nélkül, vagy csupán biztonsági fertőtlenítéssel használják fel. Parti szűrésű víztermelő telepek kútjainak környezetében gyakran beszivárogtatással, talajvízdúsítással is növelik a vízmennyiséget. A szervezett közüzemi vízellátás múltja több ezer éves és jelentősége azóta sem csökkent. A ma is működő vízellátó rendszerek hazánkban az 1800-as évek közepétől kezdve épültek ki. Kezdetben főként a nagyobb településeken és ott, ahol a jó minőségű ivóvíz közvetlen beszerzése nehézségekbe ütközött. Ma már világviszonylatban jellemző, hogy a kitermelés után, víztisztítás nélkül felhasználható, jó minőségű ivóvíz mennyiség kevesebb, mint a fogyasztók szükséglete.
3.2. Vízmű-kutak Az első, végleges, ma is üzemelő „Vízmű-kutakat” a XIX-XX. század fordulója körül építették a káposztásmegyeri partszakaszon, majd a Szentendre sziget déli végén. Ezek a kutak ún. aknakutak voltak, ahol a kellő mélységig lesüllyesztett öntöttvas, oldalán perforált harang gyűjtötte össze a vizet.
16/34
A kutakat szifoncső segítségével szívták le. A hosszú használat során e kutak körül a talaj elcementálódott, kapacitásuk erősen lecsökkent. A felújításuk úgy történt, hogy az öntöttvas harangból utólag csápokat hajtottak ki, ezzel átszúrták az elcementálódott réteget és a távolabbi, ép rétegekből lehetett vizet termelni. Általában maradt a szifonos termelés. Ahol a kavicsréteg túl vékony, ott nem lehet csápozni, mert hamar kibújik a cső a kavicsrétegből. Így a Szentendrei szigetmonostori és horányi partszakaszain kiépített termelő telepek csőkutakkal rendelkeznek, ahol a szűrőcső függőleges.
17/34
A csőkutak kapacitása természetesen kisebb, ezért 50–70, sűrűbben telepített kútból álló sorok épültek, melyeket szifonálással termelnek. Az „igazi” csáposkút építésére a ’40-es évek végén történtek kísérletek, bár az Újpestet ellátó Ister vízművek már a ’30-as évek végén épített két kutat a Palotai szigeten. Végül is a Palotai szigeten és Csepelen épültek kutak 1948-ban.
Az első csáposkutak 5 m átmérőjű vasbeton aknával épültek, melyekből sugár irányban 7 db, 216 mm átmérőjű szűrőcsövet hajtottak ki. A csápok hossza változó, általában 30–50 m. Mindig páratlan számú csáp készül, hogy szemben meg lehessen támasztani a hidraulikus sajtót. A kút, illetve a csápok mélysége a kavicsfekü mélységétől függően 15 – 20 m. A csáposkút tehát nagy területről gyűjti a vizet, kapacitása több ezer m³ is lehet, így ezekbe a beépített gépfödémre egy, vagy két szivattyú került, melyek a kútsorral párhuzamos gyűjtő csatornába emelik a vizet. A kisebb költségek és a gyors építési módszer miatt a legutolsó fejlesztéseket jelentő Szentendrei sziget északi területein és a Csepel sziget déli részein kizárólag törpe csáposkutakat építettek, összesen mintegy 160 db-ot.
18/34
3.3. A vízellátó rendszerek elemei A vízellátó rendszereket a következő létesítmények, létesítménycsoportok alkotják: vízbeszerzés, vízkezelés, vízemelés, vízszállítás és elosztás, víztárolás, irányítástechnika és energiaellátás. A vízemelés helyett a vízszállítás kifejezést is használják, de mindkettő a szivattyútelepek nyomást előállító (vízemelő) és vizet továbbító (szállító) tevékenységet jelenti. Az alkotóelemeket a rendszerben sorba kapcsolva, a feltüntetett séma szerint helyezik el. Kivétel a víztároló medence, amely rendeltetéséből következőleg "párhuzamosan" is elhelyezhető (elrendezhető).
19/34
3.4. A hálózati nyomás A hálózati nyomás minimális értékét szintén műszaki irányelv rögzíti, az ellátandó épületek magasságának függvényében. A nyomómagasság a terep fölött • egyszintes épületnél 15 m, • kétszintes épületnél 20 m, • minden további szintenként +4 m legyen. A víztornyok A főváros területén több olyan víztorony van, amelyik szerepet játszik, vagy játszott a vízellátásban. A korábbi peremvárosok és falvak önálló vízművekkel, így víztornyokkal rendelkeztek. Az 1950-es egyesítéskor a Fővárosi Vízművek e berendezéseket átvette, a hálózatot egységesítette, fejlesztette, ennek következtében néhány víztorony feleslegessé vált. Bontásra kerültek a rákoscsabai, a két mátyásföldi Corvin torony, a budafoki Kereszt-hegyi torony. Építkezés miatt bontották le a Stefánia úti és a kőbányai tornyot.
20/34
A margitszigeti víztorony alaprajza nyolcszögű, szimmetrikus szerkezet, magassága 55 m. Vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet, amelyre a 40 méter magasságban elhelyezett, 600 m³-es vasbeton tartály súlya nehezedik. A torony egy bordás vasbeton síklapon áll. A vízellátó rendszer a „várositól” függetlenül működött, 1950-ben ezt is átvette a Vízművek. Felismerve a sziget kitűnő adottságait, további kutakat építettek, a többletvizet a Margit hídon át a hálózatba juttatták. Ezzel megpecsételődött a torony sorsa, mert a megemelkedett hálózati nyomás meghaladta a toronymedence 40 m-es magasságát. A torony ma ipari műemlék, szerves része Budapest városképének, jelképe a Fővárosi Vízművek Rt-nek.
3.5. Az ivóvíz minősége Az ivóvíz nem tartalmazhat nem megengedhető koncentrációban egészségre káros anyagokat, azonban tartalmaznia kell mindazon anyagokat (ásványi anyagokat, nyomelemeket), amelyekre az emberi szervezetnek szüksége van és amelyeknek a felvétele az ivóvízzel biztosítható. A vízcsőhálózatból kikerülő ivóvíznek esztétikai szempontból is kifogástalannak kell lennie, színtelen, szagtalan, friss és jóízű legyen. Az ivóvíz lehetőleg nem okozzon korróziót, csapadékképződést. A vízszolgáltató feladata, hogy mindenkor megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz álljon rendelkezésre kellő hálózati nyomáson. Általános érvényű, hatályos nemzetközi előírás az ivóvíz minőségére nincs. • Az országos szabványok a mérgező anyagokra és az egészségre közvetlenül káros anyagokra nézve általában követik a WHO ajánlásait. • Az Európai Gazdasági Közösség (EEC) 80/778/EWG ivóvízminősítési szabályzata ˙direktívája´1985 óta kötelező lenne a tagországokra.
21/34
• Magyarországon az ivóvíz minőségét az MSZ450/1-78 számú szabvány rögzíti. Adott komponens határértékét a kockázatbecslés alapelvei szerint állapítják meg. Toxikus anyagok esetén a toxikológiai adatbázis a napi megengedhető dózisértéket veszi alapul [anyag tömege, mg vagy µg mennyiségben 1kg testtömegre vonatkoztatva, amely naponta a szervezetbe jutva még semmilyen káros hatást nem fejt ki]. Ez az érték sok esetben csak állatkísérletek adatai alapján becsülhető, ezért a napi megengedhető dózist egy 70 kg-os átlagos testtömegű emberre vonatkoztatva, több nagyságrenddel csökkentve ún. biztonsági tényezők figyelembevételével állapítják meg. Karcinogén, mutagén és teratogén anyagok esetén a megengedhető napi dózis megállapításakor olyan anyagmennyiséget vesznek figyelembe, amely mellett a kóros elváltozás kockázata 10-5 (10 mikrorizikó) nagyságrendű. A megengedhető napi dózisnak, figyelembevéve az egyéb expozíciós utakon a szervezetbe kerülő anyagmennyiségeket is, a vízzel csak ~20%-a kerülhet a szervezetbe. 2liter/fő,nap vízfogyasztással számolva ez eredményezi a kérdéses anyag határértékként megjelenő koncentráció adatát az ivóvíz minőségi követelményeket feltüntető adatbázisban.
3.6. A víz fertőtlenítése •
Klórozás Az oldott szerves anyagot oxidálja Mikroorganizmusokra az enzimek roncsolásával hat. Reakciók:
(A szükséges klór mennyiséget előzetesen analitikai módszerekkel meghatározzák. A felesleges klór kioldódik a vízből.)
• • • • • •
Ózonozás UV-besugárzás Katadyn eljárás Klórdioxid alkalmazása Hidrogén-peroxid Kombinált módszerek
22/34
4. A vizek szennyezése A vízszennyezés fogalma többféle megközelítésben definiálható. A legegyszerűbb megfogalmazás szerint a vízszennyezés alatt az emberi tevékenység hatására kialakuló olyan körülményeket értjük, amelyek közvetlenül befolyásolják a felszíni, illetve a felszín alatti vizek minőségét. Más megközelítésben a különböző veszélyes és egyéb anyagoknak a természetes vizek koncentrációját meghaladó értéke a vízszennyezés. Egy harmadik definíció szerint vízszennyezést okoz minden olyan anyag megjelenése a vízben, amely károsan befolyásolja a természetes víz emberi fogyasztásra alkalmasságát, illetve korlátozza vagy lehetetlenné teszi a vízi élet számára. A vízminőség fogalmára visszautalva a vízszennyezés minden olyan a víz fizikai, kémiai, biológiai, bakterológiai, illetve radiológiai tulajdonságában - elsősorban emberi tevékenység hatására - bekövetkező változás, melynek következtében emberi használatra, illetve a természetes vízi élet számára való alkalmassága csökken, vagy megszűnik, illetve alkalmassá tétele költséges vagy szélsőséges esetben nem gazdaságos. A vízminőség kedvezőtlen megváltozása mind a felszíni (vízfolyások, állóvizek), mind a felszín alatti vizek esetében bekövetkezhet. A levegővel való eltérő kapcsolat, a térbeli helyzet, a vízmozgás jellege miatt a két fő előfordulási forma szennyeződése, illetve a bekövetkező változások (pl. öntisztulás) jellege eltérő.
23/34
Szennyvizek csoportosítása eredetük szerint: 1.
Kommunális vagy háztartási szennyvíz
2.
Ipari szennyvíz, jellemzői iparágak szerinti bontásban:
3.
Szénhidrogén tartalmú
olajfinomítók vegyipari alapanyagot gyártó üzemek
Nehézfém tartalmú
fémfeldolgozó üzem galvanizáló üzem elektrolizáló üzemek
Zsír- és fehérjetartalmú
tejipari üzem vágóhidak húsfeldolgozók
Oldott szerves anyagok: színezékek, szénhidrátok…
festékgyárak textilfestő üzemek cellulózgyárak cukorgyárak
Lebegőanyag tartalmú
papírgyárak fémfeldolgozó üzemek bányavizek
Sótartalmú
Hőerőművek, bányavizek
Mezőgazdasági szennyvizek
Az oxigén igényes hulladékok, ha elegendő oldott oxigén áll rendelkezésre az aerob dekomponáló szervezetek (baktériumok, gombák) tevékenysége eredményeként lebomlanak. Ezek fő forrása, rosszul működő szennyvíztisztító telepek, természetes lefolyás, olajfinomítók, élelmiszeripari üzemek, textilgyárak, papírgyárak, stb. Ha a felszíni víz ezekkel a szennyező anyagokkal túlterhelt, akkor a hirtelen elszaporodó aerob szervezetek olyan mértékben fogyasztják az oldott oxigént, hogy a halak és a rákfélék a fulladás következtében elpusztulnak.
24/34
A teljes oxigénhiány valamennyi oxigénigényes élőlény pusztulásához vezet, és az anaerob baktériumok elszaporodnak. Ezeknek következménye, hogy ezek a baktériumok a szervesanyagok anaerob lelbontásával toxikus és kellemetlen szagú anyagokat termelnek, mint a kénhidrogén, ammónia, és metán, amelyek buborékok formájában kerülnek a felszínre. A vízoldható szervetlen anyagok között a nagyszámú vízben oldódó savak, sók, toxikus nehézfém vegyületek és egyéb szervetlen vegyületek említhetők. A savak a szénbányákból, különböző ipari üzemekből kerülnek a felszíni vizekbe. A nátrium, kalcium és egyéb sók öntözést követő lefolyásból, ipari tevékenységből, az utak sózásából és természetes forrásokból származhatnak. Vizsgálatok folynak a jelenleg használatos sók, kalcium-magnézium acetáttal történő helyettesítésére, amely lényegesen lecsökkentené ezeket a károkat. A bányászatból, ipari üzemekből, szennyvíztisztító telepekről a befogadóba kerülő, az előzőekben említett anyagok mellett a vizeket toxikus, esetleg karcinogén hatású nehézfém (arzén, kadmium, kalcium, ólom, higany és egyéb szervetlen vegyületek) is szennyezhetik. A szervetlen növényi tápanyagok közül két meghatározó tápanyag a vízi ökoszisztémák növényeinek növekedésében a foszfor, (foszfát) és a nitrogén (nitrát és ammónium).
25/34
5. A vízigény A vízhasználóknak a vízminőséggel szemben támasztott igénye eltérő. Így a lakossági vízellátás, és egyes ipari tevékenységek (pl. élelmiszeripari) ivóvíz minőséget követelnek. Az ipari vízhasználók többsége nem követeli meg az ivóvíz minőséget, azonban bizonyos technológiai folyamatok meghatározott minőségi igénnyel léphetnek fel. A vízhasználatot követően a természetes vizekbe visszajuttatott víz, az ú.n. visszaadott víz, többé-kevésbé szennyezettebb az eredeti állapothoz viszonyítva. A használt víz (hűtővíz) ugyan nem szennyezett, azonban a befogadóénál magasabb hőmérséklete miatt növelheti a befogadó vízhőmérsékletét, az ú.n. hőszennyezést okozva. A szennyvízelvezetés komfortját illetően kedvezőtlenebb a helyzet. A közcsatornába bekötött illetve a szakszerű csatornapótló megoldással rendelkező szennyvízhálózatban a lakosság mintegy 53%-a részesül. A helyzetet súlyosbítja, hogy az összegyűjtött szennyvíz 55%-a tisztítatlanul jut a befogadóba, és csupán 33%-a biológiailag tisztított szennyvíz aránya. A vízellátásban illetve a szennyvíz elvezetésében részesülő lakosság különbsége az ú.n. közműolló. Ennek időbeli változását mutatja be a következő ábra.
A közműolló nyílása
26/34
6. Vizeink minősége A környezetvédelmi intézmények vízminőségi adatai alapján megállapítható, hogy felszíni vizeink 5%-a minden különösebb ráfordítás nélkül, 90%-a társadalmilag elfogadható költségekkel minden vízhasználati célra – ide értve az ivóvíztermelést is – alkalmassá tehető, s az ökológiai követelményeket is kielégíti. A fennmaradó 5%, a 100 l•s-1 középvízhozamú kisfolyásokban, továbbá a Zagyva, a Kapos, a Séd-NádorSió-csatorna, az Élővíz-csatorna, a Kraszna, egyes időszakokban a Maros és a Szamos folyókban található. A vízfolyások felső szakaszain a kedvező minőségi változásokat napjainkban az határozza meg, hogy a felvízi országok – Ausztria, Szlovákia – a 80-90-es évek között korszerűsítették a cellulóz iparukat, s ez összességében kb. 2000 t•nap-1 kémiai oxigénigényű szerves szennyezéstől mentesítette a befogadókat. Az eredményeket a Vág, a Duna, a Mura és a Sajó szennyezettségének igen jelentős csökkenése is jelzi. E folyamatot erősíti néhány nagyváros – pl. Bécs – biológiai szennyvíztisztításának megvalósítása is. Magyarországon a felszíni vizek terhelésének csökkentése a hetvenes évek második felében kezdődött meg, aminek ütemét az anyagi források hiánya mérsékelte. Az ipari termelés jelentős – 30-50%-os – visszaesése e folyamatot 1990 után nyilvánvalóan felerősítette. Látványos eredmények azonban az ipari termelés visszaesése árán sem várhatók, mivel a felszíni vizek terhelésének 50-70% -a a települések közcsatornáiból jut a befogadókba. A nagy vízfolyásaink – Duna, Tisza, Dráva – minőségét a felvízi országok határozzák meg. A felső és az alsó határszelvények között a szennyezettség csak mérsékelten növekszik, egyes komponenseknél – az öntisztulásnak köszönhetően – csökken is. Az ország állóvizeinek vízminőségi helyzete kedvezőtlen. Az 1994-es eredmények bizonyították, hogy a jelentős anyagi ráfordítások – a szennyvizek I., II., és III. fokozatú tisztítása (foszformentesítés), illetve lehetőség szerint más vízgyűjtőkre való átvezetése, a vízvédelmi célú tározók (pl. Marcali-tározó) üzembehelyezése, a betorkolló kisvízfolyások torkolati szelvényeinek rendezése, s hordalékfogókkal való ellátása a Kis-balatoni, Vízvédelmi Rendszer I. ütemének teljes, s a II. ütem részleges üzembehelyezése sem mutatkoznak elégségesnek egyes eutrofizációs folyamatok megfékezésére.
27/34
A Balaton vízminősége várhatóan ismét kedvező lesz. Ha azonban folytatódnak a forró és csapadékhiányos nyarak, átmeneti eutrofizációs “robbanásra” újból fel kell készülni. A Velencei-tó vízpótlása is csak tüneti kezelés lehet, hisz szükség lenne a szinte teljes vízcserére. A felszín alatti vizek minőségének rendszeres észlelése a 80-as évek közepétől kezdődött, döntően a porózus tárolókra kialakított igen szerény méretű észlelőhálózaton. A hálózat a szennyeződésre érzékeny felszínközeli rétegöszletre alig terjed ki, a talajvizek, a karsztvizek, a parti szűrésű és a termálvízkészletek minőségészlelése nem kellően megoldott. A helyzetet átmenetileg javítja a közműves vízszolgáltatók statisztikai adatszolgáltatása. A felszín alatti vizek közül a talajvízkészlet szinte az egész ország területén szennyezettnek tekinthető. A réteg- és mélységi vizek általában ma még őrzik genetikájukból és sok helyen természetes védettségükből adódó vízminőségüket. Ugyanakkor ismert már néhány felszín alatti vízbázis helyrehozhatatlan elszennyeződése. A szivárgási folyamatok lassúsága, a megfigyelő kutak nagyfokú hiánya miatt ma még nem feltétlenül kimutatható minden, felszín alatti víztartóhoz már elérkezett szennyezés. Felszín alatti vízkészletek közül a parti szűrésű vízbázisokon kitermelhetők a legfontosabbak. Itt kedvező irányú elmozdulások tapasztalhatók a mezőgazdasági tevékenység visszaesése eredményeként.
28/34
Az emberi tevékenység szerepe a vízminőség alakulásában
29/34
7. Vízfelhasználás 7.1. A háztartások átlagos vízfelhasználása Hazai lakosegyenérték: 140 l/nap fő
A vízigény csökkentésének két módja: • az egyik megoldási módszer a vízigény csökkentésének céljára kifejlesztett, különböző ún. víztakarékos szerelvények, berendezések, • a másik megoldási módszer az ivóvíz minőségű víz felhasználásának csökkentése és a vízigény pótlása a felhasználási célnak megfelelő, de nem ivóvíz-minőségű vízzel, hanem sekély mélységben található ún. talajvízzel, és csapadékvízzel. Talajvíz, csapadékvíz felhasználása az ivóvíz-minőségű vízigény csökkentésére: A háztartási vízigény kielégítésének egy részéhez (pl. WC öblítés, kertöntözés, kocsimosás, mosás) nincs szükség ivóvíz minőségű vízre, hanem más rendelkezésre álló vízből, mint csapadék– vagy talajvízből is megoldható.
30/34
Talaj és csapadékvíz használatával: Kocsimosás, kertöntözés és WC öblítés esetén 39 %-os ivóvíz-minőségű víz megtakarítás eredményezhető. Kocsimosás, kertöntözés, WC öblítés és mosás esetén 51 %-os ivóvíz-minőségű víz megtakarítása eredményezhető. Ennek a megoldásnak az alkalmazásához az épületben két elkülönített vízvezeték beszerelésére van szükség, ezentúl a csapadékvíz összegyűjtését, szűrését, tárolását, a talajvíz kiemelését, a kútfúrás létesítményeit kell megépíteni.
Takarékos vízfogyasztás
31/34
7.2. Az ipari vízigény Az ipari vízigény a hűtővizet, a technológiai vizet és a szociális (ivó, fürdő, WC) vizet foglalja magába. Az ipar vízfelhasználása jelentős. A felhasznált víz nagyobb hányada általában a hűtés céljára felhasznált víz. Néhány ipari termék illetve energia egységnyi mennyiségének előállításához felhasznált vízmennyiség következők szerinti: villamos energia kőolajtermék cement mosószer papír cukor sör dohány
1 MWh 1t 1t 1t 1t 1t 1 m3 1t
18,6-466,4 m3 17,3-73,5 m3 2,5 m3 60,0 m3 45,0-300,0 m3 123,0 m3 14,0 m3 17,0 m3
32/34
8. Összefoglalás Sokat köszönhetünk a víznek, hiszen nélküle nem lenne élet bolygónkon. Minél több ember él a Földön, annál több ivóvizet fogyasztunk. Ma több mint egy milliárd szomjazó ember él a Földön, és több mint kétmilliárdan nélkülözik a tiszta vizet a mindennapi mosakodáshoz, főzéshez. A gyárakból kibocsátott szennyeződések, a műtrágya és a növényvédő szerek használata ezzel egy időben csökkenti az ivóvíztartalékokat. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kivétel nélkül, mindenki tegyen ennek a problémának a leküzdéséért.
Vigyázzunk a vizekre! •
Sok vegyszer van, amely a csatornába kerülve veszélyezteti a vizeket. Az olyan anyagok, mint a körömlakklemosó, a benzin, a motorolaj, a hígító vagy a rovarirtó szerek nem kerülhetnek a lefolyóba. A szennyvíztisztítók nem azért vannak, hogy ezeket kiszűrjék. Az esővízzel így is sok olyan vegyi anyag kerül az utcáról, a kertekből és a mezőről a folyókba és a tavakba, melyek szennyezik a vizet. Ügyeljünk arra, hogy milyen vegyszereket használunk, és hogy miként szabadulunk meg tőlük!
•
Az újrafeldolgozással vizet takaríthatunk meg. Az ipar a víz legnagyobb felhasználója. Több ezer liter vizet használunk a különféle termékek előállításához. Például egy tonna papír előállításához mintegy 27 000 liter vízre van szükség. Így minden tonna újrafelhasznált papírral több ezer liter víz takarítható meg. Megdöbbentő adat az is, hogy az élelmiszertermelés fogyasztja a legtöbb vizet a világon: az elfogyasztott vízmennyiség csaknem háromnegyedét. Apró kis tettekkel is segíthetünk azon, hogy kevesebb tiszta vizet használjunk el fölöslegesen.
•
Már az is nagy segítség, ha takarékoskodunk a vízzel. Ha – például - megjavítjuk otthon a csöpögő csapokat. Okosan kell használnunk a vizet.
33/34
Vízhasználat okosan •
Ha csöpögő csapot látsz, szólj egy felnőttnek! Még egy lassan csöpögő csap is 40-120 liter vizet pazarolhat el naponta. Ha elzárás után is tovább csöpög, lehet, hogy ki kell cserélni a tömítőgyűrűt. Tömítőgyűrűt a vas- és műszaki boltokban vehetsz.
•
Zárd el a vizet, miközben fogat mosol!
•
A zuhanyozás is kevesebb vizet igényel. Kérd meg a szüleidet, hogy szereljenek fel alacsony áteresztésű zuhanyrózsákat! Így még több vizet takaríthattok meg. A hagyományos rózsa körülbelül 37 liter vizet enged át percenként. Az alacsony áteresztésű zuhanyrózsák azonban csupán 10-15 litert.
•
Amikor csak teheted, hideg vizet használj! A víz felmelegítéséhez több energia szükséges. Állítsd alacsony fokozatra a vízmelegítőt!
•
Olyankor öntözd a pázsitot, amikor kevésbé valószínű, hogy a víz elpárolog: reggel 8 óra előtt, este 8 után, hűvösebb napokon.
•
Ne önts mérgező anyagokat a lefolyóba!
•
Ne kend be magad napolajjal vagy krémekkel, ha tavakban vagy folyókban akarsz fürdeni!
•
Sok mosógép közel 150 liter vizet használ el egy mosáshoz. Ezért csak úgy érdemes elindítani a mosógépet, ha telepakolod.
34/34
