GAZDÁLKODÁS AZ EMBERI ERÕFORRÁSOKKAL, OKTATÁS, KÉPZÉS A francia munkaerőpiac új eszköze, a képességfelmérés A Franciaországban bevezetett eljárás nyilvánvaló célja a levizsgáztatott (szellemi vagy fizikai) dolgozó adott munkakör betöltésére való alkalmasságának ellenőrzése, igazolása. Lényegében egy szakmai továbbképzés eredményes lezárására szolgálna, de a jelek szerint bárki jelentkezhet erre a vizsgára, aki hivatalosan bizonyítani kívánja szakmai képességeit. Az alábbiakban az eddigi tapasztalatok értékelésére kerül sor, de bevezetésként célszerű a módszer jogi alapjaival megismerkedni. Tárgyszavak: képességfelmérés; képességfelmérő szervezet; munkaadó; munkavállaló; munkanélküli; szakmai mobilitás.
Jogi rendelkezések Az 1991. dec. 31-i törvény megteremti a képességfelmérés jogi alapját és jogi tartalmát. Lényegében a folytonos szakmai képzés, továbbképzés egyik eszköze. A Munkaügyi Törvény ezzel elismeri minden dolgozó jogát a képesség-felméréshez. Azzal, hogy jogi alapot kapott, még nem jelenti azt, hogy ez a munkavállalóra kötelező lenne; megtagadhatja, ha nem kívánja. A felmérés történhet a munkavállaló kezdeményezésére, az oktatási terv keretein belül. Lehet a munkavállalás és a szakképzettség előkészítésének eszköze, vagy az életpálya és a szakmai mobilitás egyik eleme. A képességfelmérést kezdeményezheti egy munkanélküli is. Ebben az esetben ennek költségeit részben vagy teljesen az állam viseli, amennyiben a munkát kereső személy valamilyen államilag finanszírozott struktúrában vesz részt. A közületi szervek és a szociális partnerek kezdeményezésére 1986 óta folytatott gyakorlatot (amelyre a hatóságoktól független képességfelmérési központokban került sor) ezzel már törvényesítve, beillesztették a szakoktatás pénzügyi rendszerébe. A munkavállaló képességének felmérését szükségszerűen egy, a munkaadó intézményrendszerétől független külső szolgáltatónak kell elvégeznie. Amennyiben a képességfelmérés az oktatási tervbe illeszkedik, akkor a munkavállaló, a képességfelmérést végző szolgáltató szervezet
és a munkaadó háromoldalú megegyezésének keretein belül tisztázzák a gyakorlati megvalósítás módozatait és az elérendő célokat. A képességfelmérést végző szolgáltató szervezetekre kötelező, hogy regisztráltassák magukat az egyéni szakmai továbbképzés hivatalos jegyzékén, vagy a megyei hivatal engedélyével kell rendelkezniük. Be kell tartaniuk az erre a tevékenységre vonatkozó általános szabályzatot. Bizalmasan kezelik a felmérés során szerzett információkat és az eredményeket, az összefoglaló értékelő dokumentumot kizárólag a vizsgáztatott személy kapja meg, hacsak ő maga előzetesen erről másként nem határozott. 1993 óta a képességfelmérő szolgáltató szervezetek éves statisztikai és pénzügyi beszámolóra kötelezettek és egyidejűleg a CIBC (Centres interinstitutionnels de bilans de compétences – képességfelmérő központ) számára kiegészítő felvilágosítást nyújtanak. Az utólagos ellenőrzés bonyolultsága és a képességfelmérő szolgáltató szervezetek rendkívül decentralizált volta rendkívül megnehezíti a felmérési tevékenység ellenőrzését.
Általános értékelés 2000-ben a hivatalos jegyzékbe felvett 921 képességfelmérő szolgáltató szervezet 78 788 felmérést végzett 51 M eurót meghaladó ellenszolgáltatás fejében. A felmérések háromnegyedét munkakeresők rendelték meg. Egy felmérés átlagos ára 669 euró, vagyis óránként 38 euró, átlagos 18 órás időtartamot számítva. Ezek mögött az országos átlagok mögött azonban a szolgáltató típusától, az elvégzett felmérés kategóriájától, a résztvevők jellegétől és a szóban forgó körzetektől függően rendkívül nagyok a különbségek. Az alábbiakban a szolgáltató szervezetek 1998 és 2000 között végzett tevékenységéről szóló beszámolóból kitűnnek ezek az eltérések.
A képességfelmérések száma stabilizálódik, azonban a növekvő árak eléggé eltérően alakulnak A képességfelmérések száma három éve nagyjából állandó. Ezzel egyidejűleg a szolgáltató szervezetek száma egyenletesen, jelentősen növekszik. A szolgáltató szervezetek a felmérés elvégzésére mindinkább határozatlan idejű szerződések alapján veszik fel alkalmazottaikat (részarányuk 1998-ban 45%, 1999-ben 50%, 2000-ben 54%). A szervezetek üzleti forgalma erőteljesen emelkedett (1. táblázat). Ez az emelkedés a képességfelmérés átlagköltségeinek növekedésével (három év alatt +18%) kapcsolatos, miután egy óra felmérés átlagos költsége nagyobb lett (33-ról 38 euróra nőtt) és időtartama is meghosszabbodott (17 óráról 18 órára). Ezek az általános megállapítások azonban nagy különbséget takarnak attól függően, hogy a képességfelmérési központokhoz (CIBC), vagy más típusú szervezethez tartozó szolgáltatóról van-e szó (2. táblázat).
1. táblázat Képességfelmérési szolgáltató szervezetek tevékenységének alakulása (1998–2000) A szervezetek száma
Az elvégzett felmérések száma
A szervezetek összessége által elvégzett felmérések bevételei (ezer euróban)
881 896 921
78 245 80 744 78 788
42 592 46 791 51 749
1998 1999 2000
2. táblázat A képességfelmérések átlagköltségeinek alakulása a szolgáltató szervezetek típusa szerinti megoszlásban Összesen
CIBC keretein kívül
CIBC
1998
1999
2000
1998
1999
2000
1998
1999
2000
94
92
85
42
43
38
455
489
494
566
600
669
731
784
886
463
487
524
Átlagos óraszám felmérésenként
17
18
18
17
19
18
17
17
18
Átlagos költség óránként
33
34
38
43
41
49
27
29
30
A felmérések átlagos száma központonként Egy felmérés átlagos ára (euróban)
2000-ben a CIBC a szolgáltató szervezetek 10%-át képviselte. Bár ők végezték el a képességfelmérések 59%-át, a tevékenységgel kapcsolatos üzleti forgalomnak alig a felét könyvelhették el (3. táblázat). Egy CIBC intézményben elvégzett képességfelmérés átlagban 40%-kal kevesebbe kerül, mint más típusú szervezet esetében. Ára 457 és 762 euró között (átlagosan 524 euró), az átlagos időtartam 13–22 óra között alakult. A CIBC-től független szolgáltató szervezetek esetében a felmérések költségének szórása lényegesen nagyobb: 152–2134 euró, az időtartam pedig 5–25 óra között változott. Ezek a nagy különbségek részben azzal magyarázhatók, hogy a CIBC a felmérések több mint 70%-ával a Munkaügyi Hivatal által finanszírozott igényeket elégíti ki, amelyeknek ára és időtartama is kisebb. Más-
részt a CIBC-től független szervezetek által elvégzett képességfelméréseknek több mint kétharmadát a munkavállalók kezdeményezik, és ezt a munkaadók finanszírozzák, akik számára az egységár a vállalat méretétől függően növekszik. A résztvevők és a felmérések típusától függő árkülönbségek változásait foglalja össze a 4. táblázat. 3. táblázat A CIBC tevékenységének alakulása a képességfelmérési szolgáltatások területén A CIBC részesedése a szolgáltató vállalatok összességén belül
A CIBC által elvégzett képességfelmérések részaránya
A CIBC által elért bevételek részaránya
12% 10% 10%
60% 57% 59%
50% 48% 46%
1998 1999 2000
4. táblázat A felmérés időtartama és költsége a résztvevő típusa szerint, 2000-ben Képességfelmérés típusa Felmérés munkát keresők számára Felmérés az alkalmazott kezdeményezésére Felmérés a munkaadó kezdeményezésére Felmérés egyéni kezdeményezésre
Részesedés a felmérések összességéből 71,9%
A felmérés átlagos időtartama (órában) 17
A felmérés teljes költsége (euróban) 475
Felmérési költség óránként (euróban) 28
19,0%
20
1045
51
8,4%
19
1482
77
0,7%
19
668
34
A munkáltatók kezdeményezése alapján végzett felmérések átlagosan 1500 euróba kerülnek, vagyis háromszor drágábbak, mint a foglalkoztatottak által igényelt felmérések.
A képességfelméréseket mindinkább a foglalkoztatottak kezdeményezik Az álláskeresők érdekében végzett felmérések részaránya három év alatt csökkent. Ezzel a visszaeséssel egyidejűleg az aktív dolgozók részaránya nö-
vekszik. A felmérést elsősorban maguk az alkalmazottak kezdeményezik. Elvégzésére mind a munkaidő alatt, mind a munkaidőn kívül kerülhet sor. Ugyanakkor a munkaadók által az oktatási terv keretein belül kezdeményezett felmérések részaránya változatlan (5. táblázat). 5. táblázat A képességfelmérés struktúrájának alakulása (1998–2000)
1988 1999 2000
Felmérés álláskeresők számára
Felmérés az alkalmazott kezdeményezésére
Felmérés a munkaadó kezdeményezésére
Felmérés egyéni kezdeményezésre
80,2% 78,0% 71,9%
11,3% 14,0% 19,0%
7,8% 7,3% 8,4%
0,6% 0,7% 0,7%
Ez a részleges elcsúszás a vonatkozó időszak alatti gazdasági fellendülés hatásának tudható be. A foglalkoztatottak ezzel nyilvánítják ki szakmai mobilitásukat, hogy a kínálkozó lehetőségeket kihasználhassák. Ezt a jelenséget a foglalkoztatottak rugalmassági hajlamának növekedésével is lehet magyarázni, mint a szakmai karrier változtatása iránti szándék jelét (a záróvizsgaszerű képességfelmérések közel kétharmada munkaidőn kívül történik). Végül a foglalkoztatottak által kezdeményezett felmérések részarányának növekedése úgy fogható fel, mint a munkaadóknak a kis mobilitást előnyben részesítő álláspontjával szembeni ellenállást. A munkavállalók 1999. és 2000. évek folyamán a különleges felméréstípusok iránt fokozottabban (+30%) érdeklődtek. Éppen az ilyen felmérések a legdrágábbak. Tehát ez is hozzájárult a képességfelmérés általános árnövekedéséhez.
Az évek folyamán a résztvevők képzettségi színvonala és életkora növekszik A képességfelmérésben résztvevők képzettségi színvonala emelkedik. 2000-ben a jelentkezőknek több mint a fele legalább érettségivel rendelkezett. Egyébként életkoruk is emelkedik. A 16–25 éves korosztály részaránya fokozatosan csökken, ugyanakkor növekedett a 26–44 évesek részaránya, akiket ez a megoldás leginkább érint. A képességfelmérésben résztvevő álláskeresők 30%-a 26 év alatti, szemben az aktív dolgozókkal. Viszont az idősebb korosztály esetében nincs különbség a munkát keresők és a foglalkoztatottak részaránya között (1. ábra).
100% 14
15
15
80%
60%
57
63 77
40%
45 éves vagy idősebb 26-44 éves 16-25 éves
20% 28
22
9
0% munkát keresők
aktív dolgozók
összesen
1. ábra A képességfelmérésben résztvevő munkakeresők és aktív alkalmazottak életkor szerinti %-os megoszlása (2000 évi adatok) A képességfelmérésben résztvevők között a nők részaránya 63%, ugyanakkor ők teszik ki a foglalkoztatottak 46%-át és a munkát keresők 56%át. Számarányuk túlsúlya különösen a 26–44 éves állást keresők körében nagy. Végül pedig függetlenül attól, hogy munkát keresőről, vagy foglalkoztatottról van-e szó, a felmérésben résztvevő idősebb személyek elsősorban férfiak (6. táblázat). 6. táblázat A képességfelmérésben résztvevők megoszlása életkor és nem szerint, 2000-ben Korosztály
Állást kereső Férfiak
Nők
16–25 éves
29,6%
26–44 éves 45 év fölött
Alkalmazott
Összesen
Össze- Férfiak sen
Nők
Össze- Férfiak sen
Nők
Összesen
27,5%
28,4%
7,7%
9,0%
8,5%
22,5%
21,3%
21,8%
51,9%
60,0%
56,7%
77,0%
77,5%
77,3%
60,0%
65,8%
63,5%
18,5%
12,5%
14,9%
15,3%
13,5%
14,2%
17,5%
12,8%
14,7%
A megelőző két évhez hasonlóan elsősorban a fizikai munkások és a szakképesítéssel rendelkező, vagy nem rendelkező, a kereskedelemben és a
szolgáltatásokban alkalmazottak vették igénybe a képességfelmérés lehetőségeit. A fizikai dolgozók és a szakképzett alkalmazottak érdeklődése lassan, évről-évre növekszik (7. táblázat). 7. táblázat Képességfelmérés megoszlása a résztvevők tevékenységi területe és szakmai pozíciója szerint, 2000-ben Összesen
Kézműves, kereskedő és mezőgazdász
Képzetlen fizikai munkás és alkalmazott
Szakmunkás és szakképzett alkalmazott
Ügynök
Középszintű tisztviselő és vezető technikus
Vezető tisztviselő és szabadfoglalkozású
Mezőgazdaság, erdőgazdaság, halászat
0,3%
1,0%
0,8%
0,2%
0,4%
0,2%
2,9%
Ipar
0,1%
5,3%
7,0%
3,1%
4,2%
1,8%
21,5%
Magasépítés, mélyépítés és mezőgazdaság
0,1%
1,7%
2,1%
0,6%
0,7%
0,3%
5,5%
Kereskedelem és kereskedelmi szolgáltatások
1,0%
8,9%
14,5%
4,5%
6,7%
2,5%
38,1%
Biztosítás és pénzügyi szervezetek
0,1%
0,9%
2,1%
1,1%
1,6%
0,6%
6,4%
Nem kereskedelmi szolgáltatások
0,1%
6,8%
9,5%
3,1%
4,4%
1,7%
25,6%
Összesen
1,7%
24,6%
36,0%
12,6%
18%
7,1%
100,0%
A munkaadók véleménye az alkalmazottak képességfelméréséről A munkaadók adóbevallásainak 2000-re vonatkozó, az alkalmazottak szakmai képzésével kapcsolatos adatai szerint, a vállalati oktatási terv keretein belül képességfelmérésben részt vett alkalmazottak 40%-a mérnök és tisztviselő. Az összlétszámon belül a szakmunkások és segédmunkások aránya mindössze 9%. Ezzel szemben a képességfelmérés céljából szabadságoltak körében a munkavállaló kezdeményezésére levizsgáztatott fizikai dolgozók részaránya ennek csaknem kétszerese.
Ezek szerint a munkaadók szempontjából a képességfelmérés eszköz azon foglalkoztatottak pályafutásának irányítására, akik a legfelsőbb szakmai réteghez tartoznak és ugyanakkor a legképzettebbek. Ezt az egyenlőtlenséget az alkalmazottak kezdeményezésére végzett képességfelmérés részben kompenzálja (8. táblázat). 8. táblázat Az oktatási terv, ill. az egyéni tanulmányi szabadság keretein belül végzett képességfelmérések száma 2000-ben Szakmai kategóriák
A munkavállaló kezdeményezésére végzett felmérés az oktatási terv keretein belül
%
A munkavállaló kezdeményezésére végzett felmérés az egyéni tanulmányi szabadság keretein belül
%
Képzetlen fizikai munkás
33
1%
60
4%
Szakmunkás
206
8%
185
12%
Alkalmazott
725
27%
555
36%
Ügynök, technikus, egyéb
637
24%
399
26%
Mérnök, vezető tisztviselő
1086
40%
352
23%
Összesen
2687
100%
1551
100%
Franciaország egyes régiói között jelentős eltérés tapasztalható a képességfelmérés igénybevétele szempontjából, azonban ennek csak provinciális jelentősége van. (Dr. Barna Györgyné) Pelage, A.: Plus souvent à l’intiative du salarié. = Problémes Économiques, 2002. 2777. sz. szept. 25. p. 5–9. Paradeise, C.; Lichtenberger, Y.: Compétence, compétences. = Sociologie du Travail, 43. k. 1. sz. 2001. jan.–márc. p. 33–48.
