A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982—83/1
A FRANCIA MEGSZÁLLÓK SZEREPE SZEGED VÁROS KÖZIGAZGATÁSÁBAN 1919-BEN NAGY MIKLÓS (Szeged, Móra Ferenc Múzeum)
Szeged francia katonai megszállására az 1918. november 13-án megkötött belgrádi katonai egyezmény értelmében került sor 1918 december végétől. Az antant Keleti Hadserege a Balkán-front szeptemberi összeomlását követően 1918 október végén, november elején elérte a Duna—Száva vonalat. További előnyomulásuk várható volt Magyarország felé azzal a céllal, hogy a még hadban álló Németországot keletről megadásra kényszerítsék. Az addigi hadműveletek, valamint az olaszországi fronton október 24-én megindított antant offenzíva ered ményeként a Monarchia hadserege teljesen felbomlott. A vázolt körülmények késztették a Károlyi-kormányt a fegyverszüneti tárgyalások megkezdésére, bízva abban, hogy Magyarország önmagában kedvezőbb békefeltételekre számíthat majd, s ez egyben az állami önállóság elismerését is jelentheti. A belgrádi katonai egyezmény a Beszterce, Maros, Szabadka, Baja, Pécs, Dráva vonalat jelölte meg demarkációs vonalként. A szerződés 3. pontja lehetővé tette az antant csapatok számára a stratégiai szempontból fontos területek elfogla lását. Ezért határozott a francia hadvezetés Arad és Szeged katonai megszállásáról. Szeged az ország második legnépesebb városa, jelentős politikai, gazdasági, kulturális központ volt, fontos vasútvonalak, szárazföldi és víziutak találkozásánál. A franciák számára komoly stratégiai jelentősége volt az itteni közúti és vasúti híd ellenőrzésének, amely az egyetlen összekötő kapcsot jelentette a szovjetellenes intervencióban számításba vett Románia és az antant többi országa között. Franchet d'Esperey, a Szövetséges Keleti Haderők főparancsnoka 1918. de cember 20-án kelt táviratában utasította a Keleti Francia Hadsereg parancsnokát Szeged katonai megszállására.1 December 30-án a 76. francia gyaloghadosztály vezérkarából és a 210. gyalogezred egy zászlóaljából álló különítmény Boblet ezredes vezetésével bevonult a városba, amely egységeket a következő napokban, hetekben továbbiak követtek. A megszállás történetét feldolgozó akkori szegedi kereskedelmi és iparkamarai titkár, Tonelli Sándor adatai szerint a proletárdiktatúra kitöréséig a városban állomásozó helyőrség 3—4 gyalogzászlóaljból, 2—3 tüzérségi ütegből és 1—2 lovasszázadból állt.2 (Megközelítően 2—3000 főt foglaltak magukba ezek 1
Bernachot, J. 1970.42. Lábjegyzetbeni hivatkozással a Szövetséges Keleti Haderők főparancs nokának a Keleti Francia Hadsereg parancsnokához 1919. december 20-án küldött 6346/3. számú hivatalos táviratára (A.F.O.C.20 N—556.). 2 Tonelli S. 1939. 9—10. Tonelli Sándor idézett munkája a szegedi francia megszállás történeté nek egyetlen átfogó polgári szemléletű Összefoglalása. A szerző szemtanúja és tevékeny résztvevője volt a korszak eseményeinek, közölt adatai általában pontosak, megbízhatóak. A művéhez fel használt dokumentumok egy részét más iratokkal együtt a Szegedi Levéltárnak adományozta,
303
az alakulatok.) Újszegedet november végétől szerb katonaság foglalta el. A proletár diktatúra kitöréséig Szeged kizárólag katonai megszállás alatt volt, a franciák a belső viszonyokba lényegében nem avatkoztak be. A proletárdiktatúra szegedi győzelmével létrejött direktórium március 22-én azonnal átvette a végrehajtó hatalom irányítását és megkezdte a Forradalmi Kor mányzótanács rendeleteinek végrehajtását, a Vörös Hadsereg alakulatainak szer vezését és belső karhatalom megalakítását.3 A direktórium első intézkedéseit köve tően a francia hadvezetés katonai előkészületeket tett Szeged elvágására a Tanács köztársaság területeitől, valamint a város feletti hatalom átvételére. A város kör nyékén jelentős csapatösszevonások kezdődtek azzal a céllal, hogy a várható magyar támadás elhárítására hídfőállást építsenek ki Szeged központtal. Ehhez mindenek előtt a stratégiailag fontos pontok, középületek elfoglalására volt szükség, ami csak a kommunista karhatalom erőivel folytatott tűzharc árán sikerült a város francia helyőrségének.4 A városban állomásozó francia katonaság létszámát a következő napokban néhány ezerről 12—15 ezer főre növelték.5 A Szeged környéki hídfőállás kiépítését célzó hadmozdulatok március 27-re fejeződtek be. Somogyi Szilveszter polgármester, igazolási ügyének tárgyalásán tett vallomásában 40 ezerre becsülte városban és környékén ekkor állomásozó francia csapatok összlétszámát.6 A Magyarországi Francia Hadsereg parancsnokának utasítására a szegedi városparancsnokká kinevezett Betrix ezredes március 23-tól hozzákezdett a ki fejezetten politikai jellegű Városkormányzóság felállításához.7 Az ezredes, Szegedre érkezését követően azonnal tárgyalásokat kezdett a direktóriummal azzal a céllal, hogy elérje a diktatúra helyi katonai erőinek csökkentését. Miután a franciák csa pataik létszámának fokozatos növelésével túlerőbe kerültek a forradalmi katona sággal szemben, március 26-án ultimátummal követelték a szegedi munkásság lefegyverzését és a Tanácsköztársasággal való minden kapcsolat megszakítását. A direktórium a Hadügyi Népbiztosság utasítására március 27-én fegyveres erőinek egy részével együtt elhagyta a várost.8 Március 27-én — a Vix-jegyzékben foglaltaknak megfelelően — a franciák Szegedet az ún. semleges zónához tartozó területnek nyilvánították, és a Budapest— Szeged közötti személy-, posta- és telefonösszeköttetés részbeni megszakításával elvágták a várost a Tanácsköztársaság területeitől. 27-e után a város legfőbb politikai irányítója tulajdonképpen a francia városkormányzó lett, aki visszahelyezte hiva talába a Károlyi-kormány idején kinevezett koalíciós polgári vezetőtestületet. (Dettre János, Somogyi Szilveszter, Tabódy Zsolt.) A hivatalába visszahelyezett városi vezetőtestület összetételében a polgári demokratikus viszonyokat tükrözte, de határozott politikai irányvonalat a franciák jelenléte és az ellenforradalom erőinek későbbi szegedi tevékenysége miatt nem tudott kialakítani. Lamaze vezérkari századosnak, a Magyarországi Francia Hadsereg parancs nokához küldött március 31-i jelentésében átfogó képet adott a város politikai, gazdasági, katonai helyzetéről a direktórium távozása után.9 A belpolitikai helyzet amely anyagot „Tonelli iratok" címszó alatt találhat meg a kutató. Tonelli Sándor munkája a kor szak szegedi történetének egyik jelentős forrása. 3 Gaál E. 1969. 25. 4 Gaál E. 1969. 27. 5 Gaál E. 1969. 28. •7 Tonelli iratok Csm L. Somogyi Szilveszter igazolási ügyének tárgyalása. Bernachot, J. 1970. 119. 8 Gaál E. 1969. 28. * Bernachot, J. 1970 279—282. Függelékben: Lamaze kapitány jelentése 1919. március 31.
304
értékelésénél jól érzékelteti a hatalom labilitását és felhívja a figyelmet a határo zottabb francia irányítás szükségességére. Dettre főispán és Somogyi polgármester helyzetét tévesen szilárdnak tartja, tekintélyüket — véleménye szerint — a város egész lakossága elismeri. Bizalmatlan ugyanakkor Tabódy ezredessel, a város katonai parancsnokával szemben, aki „saját maga és családja érdekében bármikor hajlandó a bolsevikekhez csatlakozni". „A városi polgárság többsége szemben áll a bolsevizmussal. A megtorlástól való félelmében azonban nem mer nyíltan az antant oldalán fellépni".10 „Amíg a kommunizmus visszaállítása reális veszélyt jelent és amíg a városi vezetőtestület nem számíthat katonai erőinkre és nem cse lekszik kizárólagosan a mi útmutatásaink szerint, addig a vezetés mind a francia parancsnokságnak, mind pedig a kommunista kormányzatnak egyformán engedel meskedik"11. Szükségesnek látja a városban megjelenő újságok cenzúráztatását, mivel megítélése szerint egyes lapok a franciák elleni felkelésre biztatnak. (Ilyen tartalmú cikket a korabeli szegedi sajtóban nem találtunk. N. M.) A város gazdasági helyzetének elemzésénél felhívja afigyelmetaz alapvető élelmiszerek és fűtőanyagok hiányára, ezek pótlásának lehetőségét a szerbek által megszállt területekkel való közlekedés, kereskedelem engedélyezésében látja. A katonai helyzetről szóló fejezetben részletes helyzetjelentést készített Lamaze a város környéki magyar haderőkről és a francia védelmi vonal kialakításáról. Valószínűnek tartja, hogy a Vörös Hadsereg megkísérli Szeged visszafoglalását, amely akciót véleménye szerint egy városi felkelés is támogatna.12 A jelentés szor galmazza továbbá Szeged és a meg nem szállt területek közötti mindennemű kap csolat megszakítását. (Megemlíti, hogy a telefon- és távíróforgalom a tilalom elle nére továbbra sem szűnt meg teljesen.) A március végére Szeged—Arad—Temesvár térségében befejeződött fran cia és szerb csapatösszevonásokat követően a Magyarországi Francia Hadsereg parancsnoka megfelelőnek értékelte a katonai helyzetet egy Budapest elleni inter venció megszervezéséhez.13 A Szövetséges Keleti Hadsereg parancsnokához III. 30-án küldött jelentésében hangsúlyozta, hogy az előkészítéshez feltétlenül szükséges a Tanácsköztársaság és a megszállt területek közötti mindennemű összeköttetés megszüntetése. Az erre vonatkozó parancsot április 8-án juttatta el a tervezett had műveletekben érdekelt 76. gyaloghadosztály és 17. gyarmati gyaloghadosztály parancsnokainak.14 (Az április 15—16-án megindult román offenzíva — mint isme retes — végül is szükségtelenné tette a Szeged irányában koncentrált francia erők bevetését.) Az eredeti francia elképzelések szerint Szeged és környéke mint a Budapest ellen tervezett intervenció kiinduló bázisa jött számításba. Alapvető fontosságú volt tehát a francia hadvezetés számára, hogy a városban minél előbb konszoli dálódjék a polgári rendszer. A koalíciós vezető testületnek — a munkásság viszony lagos mozgási szabadságát biztosító politikája mellett — nem látva erre elegendő biztosítékot, nyíltan átvették a politikai hatalmat Szegeden. 10 11 12 13
Bernachot, J. 1970. 279. Bernachot, J. 1970. 279. Bernachot, J. 1970. 280. Bernachot, J. 1970. 126. A Magyarországi Francia Hadsereg parancsnokának a Szövetséges Keleti Haderők főparancsnokához 1919. március 30-án 773/3. szám alatt küldött jelentése (A.F.O.C 26 N-890). 14 Bernachot, J. 1970. 286. Függelékben: A Magyarországi Francia Hadsereg parancsnokának 1919. április 8-án 741/3. sz. alatt küldött átirata a 17. gyarmati hadosztály és a 76. hadosztály pa rancsnokainak (A.F.O.C. N-890). 20 Móra Ferenc Múzeum Évk.
305
A városkormányzó április 15-i hatállyal eltiltotta a szovjetkormány összes ren delkezéseit, valamint terjes határzárat léptetett életbe a város körül, megszakítva minden közlekedést, kereskedést, telefon- és távíróforgalmat a Tanácsköztársaság területeivel. A politikai hatalom átvételének tényét Charpy tábornok, a szegedi városkormányzó közvetlen felettese táviratban közölte a város vezetőivel. A Szegedi Napló április 20-i száma a következőkben adta hírül a távirat szövegét : „De Lobit tábornok, a Magyarországi Hadsereg parancsnoka megbízott, hogy közöljem önökkel az ő részéről a következőket. A város kormányzója az általános utasítások értelmében, amelyeket nyer, befolyást gyakorol az Önök politikájára és közigazga tására". „Ilyen körülmények között Önöknek nincsen szabadságukban oly módon eljárni, hogy csorbítatlanul követik Budapest intencióit. Alá vannak vetve a francia katonai hatóság ellenőrzésének, mely az antantot képviseli." A városkormányzó március végétől a saját belátása szerint irányíthatta a köz igazgatást. Az említett távirat sem tartalmazott pontos megjelölést a Városkor mányzóság közigazgatási jogkörét illetően. A szegedi főispán és a polgármester Csak a városkormányzó egyetértésével hozhatott döntéseket fontosabb ügyekben. Személyi kérdéseket illetően szintén őt illette a legfelső szintű döntések joga. Saját hatáskörében önálló rendeleteket adott ki, amelyek végrehajtását a város vezetői hez küldött átirataiban rendelte el. Gondoskodott arról, hogy határozatait a szegedi lapok azonnal és lehetőleg az első oldalon közöljék. Milyen politikai törekvések határozták meg a franciák beavatkozását a szegedi közigazgatásba, illetőleg hogyan érvényesítették politikájukat a közigazgatási intézkedéseik szintjén? A franciák alapvető politikai célkitűzése — főképpen a már említett intervenciós tervek megvalósításának alapfeltételeként — a kapitalizmus mielőbbi konszolidációjának biztosítása a megszállott városban. Ehhez osztály érdekeiken túl nyilvánvalóan megszállói érdekeik is fűződtek. Törekvéseiket a „tár sadalmi béke", „a munkásság és polgárság békés harmóniája" hangzatos kifeje zésekkel leplezték. Betrix városkormányzó már április 20-i rendeletével érvénytelenítette a Forradal mi Kormányzótanács szocializálási rendeleteit, amelyeket a város polgári vezetése addig is csak szavakban hajtott végre. A városi közigazgatási apparátus személyi állományában lényeges változások a forradalmak idején nem történtek, zömében a régi tisztviselői kar intézte az ügyeket. Április végén francia közreműködéssel eltávolították a közélelmezési hivatalba január közepén bekerült munkásellenőröket, terjesen kiszorítva ezzel a munkásság képviselőit a közigazgatás utolsó állásaiból is.15 A szegedi munkásság elnyomására a franciák — polgári demokratikus hagyo mányaiknak megfelelően — a magyar uralkodó osztályénál „kifinomultabb" mód szereket alkalmaztak. A munkásság „pártfogóiként" igyekezvén feltüntetni magukat a városkormányzó rendeletére május 11-től szabadon bocsátották az ellenforradal márok által letartóztatott vörös katonákat és a május 5-e óta bebörtönzött polgári személyeket. Május 7-én iparkamarai értekezletet kezdeményeztek a munkanélküli ség enyhítésére. Munkaügyi vitákban döntőbíróként léptek fel a munkaadók és munkások közötti ügyek rendezésére. (Május 26-án például a vendéglősök és pin cérek közötti vitás bérkérdésben hozott megegyezést a városkormányzó.)16 A városban uralkodó lakásínség enyhítésére, valamint a háztulajdonosok önkényes házbéremeléseinek megakadályozására Betrix április végén szorgalmazta Dettre főispánnál a Lakáshivatal személyi összetételének átalakítását. Május 1-i 15 16
306
Gaál E. 1956. 135. Gaál E. 1956. 143.
hatállyal elrendelte, hogy a Lakáshivatal egy városi tisztviselőből, egy háztulajdo nosból és egy munkásból álljon. „Szabályozni hivatott a következőket: 1. Ház bérek, 2. Jogosulatlannak látszó házbéremelések, 3. Lakásrendeletek felbontása, 4. Üres lakások jegyzékének nyilvántartása." 17 Amíg a szegedi munkásság kevésbé öntudatos részét ilyen módon igyekeztek megnyerni, addig a szervezett munkásság minden olyan kezdeményezését kímélet lenül elfojtották, ami a város általuk féltve óvott polgári rendjét fenyegette. (Április végi tömeges letartóztatások; júniusi általános sztrájk leverése.) A francia Városparancsnokság a Szegeden gyülekező ellenforradalmárok szer vezkedését jóindulatú semlegességgel, ugyanakkor nagyfokú bizalmatlansággal vette tudomásul. A nyugati országokban végbement balratolódás és a nemzetközi proletariátusnak a Tanácsköztársaság iránt érzett rokonszenve óvatosságra kész tette az antantot az ellenforradalmi erők nyílt támogatásában. Komoly dilemma volt a franciák számára, hogy az ellenforradalmároknak nyújtott segítséggel „a magyar társadalom azon rétegével kerültek kapcsolatba, amelyet leginkább büntetni akartak". Ennek „...ellenére a franciák ugyanúgy fel vették a kapcsolatot mindenféle emigráns, ellenforradalmi magyar csoporttal, mint a többi antant-hatalom képviselői, s miután ők voltak katonailag az exponált pontokon, gyakorlatilag ők nyújtották e csoportoknak a legtöbb segítséget."18 A francia hadvezetés Szegeden igyekezett fékezni a nyílt ellenforradalmi akció kat és a túlzottan lejáratott, reakciós politikusok közszereplését. Károlyi Gyula kormányával szemben a francia parancsnokság bizalmatlanságának adott hangot és további támogatását annak demokratikus irányba történő átalakításától tette függővé. Ezt követően távolították el július elején a nyíltan habsburgista politiku sokat (Károlyi, Gömbös, Horthy), és vonták be a kormányba P. Ábrahám Dezsőt és Ballá Aladárt, sikertelen kísérletet téve Garami Ernő megnyerésére is. A franciák jóindulatú semlegességének köszönhetően az ellenforradalmi cso portok már április végén vezető pozíciókhoz jutottak a városi fegyveres erőknél, valamint a közigazgatásban. Elérték Tabódy leváltását a szegedi katonai helyőrség éléről, helyére Szombathelyi Béla, a katonai diktatúrára törő csoport egyik jelleg zetes képviselője került. Április végén politikai bojkottal távolították el Dettre Jánost főispáni tisztségéből, és „május első napjaiban Tirts Béla csendőrparancsnok irányításával fordulatot hajtottak végre a rendőrségnél és a csendőrségnél." 19 Június elejétől pedig francia engedéllyel megindulhatott az ellenforradalmi katona ság szervezése. A szegedi ellenforradalom katonai erejének felhasználását az antant egy összszövetségi intervenció keretében látta lehetségesnek, ezért önálló kezdeményezéseit megakadályozták, kevesellve a rendelkezésre álló katonaság létszámát és felszerelt ségét. Ugyanakkor a szegedi Városkormányzóság révén (élelmiszer, fűtőanyagszállítás) biztosították, hogy ezek az erők bármikor készen állhassanak a Budapest elleni bevetésre. A következőkben a franciák közigazgatási intézkedéseinek azon főbb területeit vizsgáljuk részletesebben, ahol politikai törekvéseiket közvetlenül érvényesíteni tudták. Jól megfigyelhetők ezek a törekvések a városi közellátási- és pénzügyek, a kihágási bíráskodás, valamint a cenzúráztatás területén. v A megszállott város egyik legsúlyosabb problémáját a katasztrofális közellátási helyzet jelentette, melynek alapvető oka a Szegedet eddig hagyományosan ellátó 17 18 18
20*
Szeged város főispánjának iratai, Cs.m.L. 941/1919. Ormos M. 401. Dósa Rudolfné 1972, 70.
307
Bácska és Bánát antant megszállása volt. A franciák ebben látták a társadalmi feszültségek fő forrását és a katonai parancsnokság részéről már 1919 januárjában történtek kezdeményezések arra, hogy az általuk kiállított utazási igazolványok birtokában szegedi kereskedők élelmiszereket vásárolhassanak a Délvidéken. A szerb megszállók dunai parancsnoka ennek megakadályozására közölte a város katonai parancsnokával, hogy csak a francia alakulatok részére vásárolt élelmiszerek Szegedre szállítását engedélyezi. Betrix, városkormányzóként külön engedéllyel látta el a szegedi kereskedőket, akik Szabadkán, Nagyszebenben és Belgrádban próbálkoztak élelmiszerek vásár lásával, kísérleteik azonban csak részleges eredménnyel jártak. Az egyre súlyosbodó ellátási nehézségek szükségessé tették április végén az addigi szigorú határzár rész leges feloldását. A Városparancsnokság lehetővé tette az igazolvány nélküli közle kedést Szeged és a legközelebbi helységek — Deszk, Szőreg, Szentiván, Keresztúr, Horgos, Röszke — között. Ez az intézkedés valamelyest enyhített a helyzeten, mind emellett a francia Városparancsnokság a katonai áruként behozott élelmiszerekből is adott át a városi közélelmezési hivatalnak, a lakosság körében történő értékesí tésre. Április végétől a városkormányzó mellett referens működött, aki a városi hatóságokkal és a Kereskedelmi és Iparkamarával együtt intézte az élelmezési ügyeket. Június 6-án alakult meg francia kezdeményezésre a Szövetségközi Élelmezési Bizottság (Commission interraillée de ravitaillement) azzal a céllal, hogy a város élelmezésével, szénellátásával és kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos ügyeket szervezze és szállításokat bonyolítson le.20 A nemzetközi angol, amerikai, francia, szerb, román és magyar összetételű bizottság a megszállás idején főként Zágrábból, Fiuméből, Triesztből és Bécsből szervezett áruszállításokat a város részére. Fiumé ből például a Societo Italo Commerciale Budapestre küldött áruit Szegedre irányí tották, s a szállítmányhoz „...Betrix ezredes francia katonákat adott kísérőnek és megengedte, hogy a vagonok katonai áru gyanánt a francia intendatura (had biztosság — N.M.) címére adassanak fel."21 A Szövetségközi Élelmezési Bizottság 1920 januárjáig folytatta működését, amikor a franciák a város feletti hatalom fokozatos átadásával az élelmezési ügyeket újra a városi közélelmezési hivatal hatáskörébe utalták. A Bizottság tevékenysége — a jószándékú kezdeményezések ellenére — bizonyos mértékben a szakértelem hiá nyából adódóan — alapvetően nem tudott javítani Szeged élelmiszer- és nyers anyagellátásán. Az ország keleti területeinek román megszállása miatt a fa- és szénszállítások elmaradása komoly fennakadásokat okozott a város gyárainak üzemeltetésében, a közlekedésben, közvilágításban, valamint a lakosság fűtőanyag-ellátásában. Április végén francia közvetítéssel megállapodás jött létre a nagyszebeni román kormányzótanáccsal arról, hogy Szeged számára engedélyezik fűtőanyag és élelmi szerek szállítását az általuk megszállt területekről. Május 4-én „az üzlet lebonyolí tására a Kamara (Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara — N.M.) égisze alatt ala kult meg a város, a kisüzemek és a nagyobb magánvállalatok részvételével a Szegedi Szénbeszerző Szindikátus, amelynek három csereüzlet alapján sikerült csaknem ezer vagon szenet hozni Szegedre."22 A szindikátus tevékenységének különös jelentő séget adott a várost ekkor fenyegető árvízveszély, melynek elhárításához a szivattyú telepek folyamatos szénellátása nélkülözhetetlen volt. 20 21 28
308
Tonelli S. 1939. 38. Tonelli S. 1939. 29. Tonelli S. 1939. 43.
A Magyarországi Francia Hadsereg 1919 szeptember közepén történt fel oszlatása miatt feleslegessé vált készleteit a Kereskedelmi és Iparkamara közvetíté sével alkalmi kereskedelmi egyesülések vásárolták fel és árusították ki a városban.23 A Tanácsköztársaság bukása után az élelmiszerhiánnyal küzdő Budapest foko zatosan kezdte „felszívni" a szegedi készleteket, ennek megakadályozására a Városparancsnokság szeptembertől korlátozott, majd teljes kiviteli tilalmat rendelt el. (A tilalom 1920. januárjáig volt érvényben.) A Városkormányzóság részéről a közellátás javítása érdekében hozott intéz kedések összességükben csak enyhíteni tudtak az ínséges állapotokon. A lakosság fűtőanyag-ellátását a Szénbeszerző Szindikátus például már nem tudta megoldani. Megállapítható azonban, hogy Szeged az ország nagyvárosainak helyzetével össze hasonlítva a közellátás tekintetében különleges helyzetet élvezett a francia megszállás időszakában. A közellátással összefüggésben a Városkormányzóság jelentős kezdeményezé seket tett a város anarchikus pénzügyi viszonyainak rendezésére. Ezen a téren a leg főbb gond a pénzszűke és a fizetési eszközökkel kapcsolatos bizonytalanság volt. A szegedi pénzforgalomban ekkor háromféle pénzt használtak, az Osztrák—Magyar Bank fehér hátú, 1918-as kiadású bankjegyei keveredtek a Tanácsköztársaság ugyan ilyen címletű „fehérpénzével", valamint a régi monarchiabeli „kékpénzzel". A Ta nácsköztársaság által kiadott bankjegyek forgalmát azonban az Osztrák—Magyar Bank megtiltotta. A Forradalmi Kormányzótanács rendeletére ezeket továbbra is nyomtatták, viszont fedezetük nem lévén, vásárlóértékük rohamosan csökkent. A lakosság nem tudott különbséget tenni a kétféle „fehérpénz" között, ezért bizal matlan volt ezekkel a bankjegyekkel szemben és gyakorlatilag csak a régi „kék pénzt" fogadta el. Ebből azonban a burzsoázia felhalmozása miatt kevés volt a sze gedi pénzforgalomban. Hiába próbált a szegedi ellenforradalmi kormány a régebbi fehérpénz lebélyeg zésével gátat vetni a „szovjet pénz" elszaporodásának, intézmények, hatóságok és magánszemélyek hamisítani kezdték a felülbélyegzést, ilyen módon tehát nem sikerült megoldani a problémát. A Városkormányzóság a pénzügyi helyzet rendezésére június 6-án tárgyalást hívott össze a szegedi pénzintézetek vezetőinek részvételével. Megállapodás történt arról, hogy francia kísérettel 150 millió korona értékű „fehérpénzt" Bécsbe szállí tanak, ahol ezeket kék nyomatú bankjegyekre cserélik. Amint elegendő mennyiségű „kékpénz" került Szegedre, a városkormányzó hozzájárult a „szovjet pénzek" és a város által kibocsátott takarékpénztári jegyek érvénytelenítéséhez. Július 28-tól kezdődően egészen a franciák távozásáig a kék bankjegy volt a kötelező fizetési eszköz a városban. A franciák az általános megszálló feladatok részeként már kezdettől fogva rendőrségi feladatokat is elláttak. A városban előforduló főbb kihágási ügyek — tiltott határátlépés, kiviteli tilalom megszegése, csempészés — elbírálása tarto zott a katonai rendőrség hatáskörébe. Feladatuk volt ezen kívül az utazási igazol ványok, a fegyverviselési- és kimaradási engedélyek kiállítása is. Büntetésként az ügy súlyosságától függően 10-től 10 000 korona pénzbírságot, ritkábban 10—30 napi elzárást állapítottak meg.24 A rendőrség mellett működő detektívcsoportnak, a titkosrendőrségnek (Sûreté) a megszervezése a Városkormányzóság márciusi felállításával együtt történt meg Gertoux főhadnagy parancsnoksága alatt. A csoport tagjai magyar származású 23 24
Tonelli S. 1939. 42. Tonelli S. 1939. 49.
309 9
ellenforradalmi érzelmű személyek voltak. A titkosrendőrség beszervezte ügynökeit a Munkástanácson kívül a magyar katonaságba, valamint az ellenforradalmi cso^portok körébe. A szegedi ellenforradalmi kormányok tevékenységéről a Sûreté detektívjei tájékoztatták a városkormányzót. A francia titkosrendőrség tartóztatta le április végén — tartva a május 1-i munkástüntetésektől — a szegedi kommunista mozgalom vezetői közül Andorka Sándort, Hoffmann Ödönt és másokat. Ismeretes a Sûreté detektívjeinek brutális fellépése a szegedi munkásság júniusi politikai sztrájkja idején végrehajtott tömeges letartóztatásoknál. A letartóztatottak felett francia katonai bíróság ítélkezett a francia hadijog (Code de Justice Militaire) alapján, hivatkozva arra, hogy a francia haderő hadiállapotban levőnek tekinti magát a „bolsevikiekkel". A hadbíróság igen súlyos — halálos, életfogytiglani, 10 éves kényszermunka — ítéleteket hozott. A két halálraítélt és még néhányan szerencsés körülmények között megszöktek, többeket deportáltak azonban a tengerentúli francia gyarmati börtönökbe. Lamaze százados — előzőekben említett — március végi jelentésében felhívja a figyelmet a szegedi lapok cenzúráztatásának szükségességére, mivel ezek jelentős mértékben befolyásolják a város lakosságának közhangulatát. Az újságok cenzúráztatását április 15-i hatállyal rendelte el a városkormányzó, a nyílt politikai hatalom átvétel jeleként. Alapelv volt, hogy a franciák és szövetségeseik ellen irányuló és a város „társadalmi békéjét" veszélyeztető közlések nem jelenhetnek meg. A város kormányzó április végéig a polgármester, illetve a főispán gondjaira bízta a rende leteinek közzétételével kapcsolatos teendőket. Miután azonban a szocializálások megtiltásáról szóló április 20-i rendelete csak késve jelent meg a lapokban, irodája közvetlenül juttatta el rendelkezéseit a lapok szerkesztőségéhez. „Fontosság szerint a közlések vagy ,A városkormányzó rendelete' vagy ,A városkormányzó sajtóiro dájából' címet viselték. Utóbbi cím alatt félhivatalos hírek, cáfolatok, pénzbírságok, jutalmak stb. közöltettek." 25 A franciák a Tanácsköztársaság bukása után továbbra is szükségesnek tar tották Szeged megszállását, tartva attól, hogy kivonulásukkal a szerbek és a románok között komoly nézeteltérések támadnak a város további birtoklásának kérdésében. Mindez súlyos következményekkel járt volna a város nehezen megőrzött „társadalmi békéjére" nézve és veszélyeztette volna a budapesti francia misszió Szegeden keresztül biztosított élelmiszer-ellátását. De Tournadre tábornok, az új szegedi városparancs nok augusztus 14-én vette át a Városkormányzóság irányítását. A parancsnoksága alá rendelt öt zászlóaljnyi katonai erő (4. és 16. algériai lövészezred állományából) 5 kilométeres körben biztosította a város védelmét, a főbb útvonalak ellenőrzésével meggátolva a kiterjedt csempésztevékenységet.26 Franchet d'Esperey, a Szövetséges Keleti Hadsereg főparancsnoka szeptember 8-án Szegeden tett látogatása alkalmával megerősítette hivatalában De Tournadre tábornokot, megnyugtatva ezzel a román megszállástól tartó városi lakosságot. A Délvidék katonai, politikai helyzetének viszonylagos stabilizálódásával a Magyarországi Francia Hadsereg parancsnoksága felsőbb utasításra szeptember közepén megkezdte katonai alakulatainak fokozatos kivonását a térségből, s ezzel lényegében a Magyarországi Francia Hadsereg feloszlott.27 A szegedi Városparancs nokság közvetlen felettes hatóságát ellátó 76. hadosztályparancsnokság eltávozásá val De Tournadre parancsnoksága alatt szeptember közepén létrehozták az ún. Szegedi Területi Hadosztályt (Division Territoriale de Szegedin), melynek kötelékébe 25 26 27
310
Tonelli S. 1939. 29. Bernachot, J. 1970. 226. Bernachot, J. 1970. 224.
a Magyarországon állomásozó francia csapatokon kívül a Bánátban, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén királyságnak a Dunától és a Szávától északra fekvő terü letein levó'alakulatok tartoztak.28 A Szegedet megszálló francia csapatok létszáma szeptember végén megközelí tően 2500 fő volt. (Ebből mintegy 500 csendőr.)29 A francia Városparancsnokság még augusztus hónapban feloldotta a BudapestSzeged közötti vasútforgalom április 15. óta érvényben levő elzárását. A személy forgalom azonban továbbra is csak az általuk kiadott útlevelek birtokában indul hatott meg. A megszálló funkciók gyakorlásában a Huszár-kormány november végi antant-elismeréséig lényeges változás nem történt. Dobay Gyula főispáni kinevezését — az Ábrahám-kormány részéről — a francia városparancsnok elfogadta és állásában őt ideiglenesen megerősítette. Dobay indí totta meg a városban az ún. igazolóbizottsági eljárásokat, amelyek a forradalmat támogató vagy ezzel gyanúsított tisztviselők, alkalmazottak és tanítók elbocsátá sára irányultak. A városparancsnok az igazolóbizottságok túlkapásainak megaka dályozására — a „társadalmi béke'" megőrzése érdekében — saját ellenőrzése alá vonta a bizottságokat. Rendeletet adott ki arról, hogy az igazolóbizottság által fel vett jegyzőkönyvek „a város kormánybiztosának véleményezésével ellátva a tábornok városkormányzóhoz terjesztendők be döntés végett. A tábornok-városkormányzó parancsa nélkül Szegeden egyetlen hivatalnok, alkalmazott vagy munkás sem bocsát ható el."30 Dobay ezután kénytelen volt benyújtani lemondását Beniczky belügy miniszternek azzal az indokkal, hogy „ilyen körülmények között a megszálló csa patok parancsnokával együttműködni nem képes."31 Huszár Károly kormányának 1919. november végi elismerése és a békekon ferenciára való meghívása után az antant katonai erőit fokozatosan kivonták az ország területéről. A román hadseregnek a Tisza jobb partjára történt visszavonu lása biztosítékot jelentett a francia hadvezetés számára a további román-szerb magyar ellentétek mielőbbi megszűnésére. Mindezek következtében lehetővé vált a Szegedi Területi Hadosztály felszámolása, és ezzel megkezdődhetett a Szegeden állomásozó francia csapatok kivonása is. A Városkormányzóság fokozatosan adta át a város feletti hatalmat a szegedi közigazgatási hatóságoknak. Ennek egyik első jele volt december 7-én az útlevélkényszer eltörlése Szeged és az ország többi része közötti utazásoknál, valamint a távíró- és távbeszélőforgalom megnyitása, s az irányítás átadása a Magyar Postának. Ugyancsak december 7-i hatállyal vezették be a kettős cenzúrát, lehetővé téve a magyar hatóságok számára is a városi lapok cenzúráztatását. Engedélyezte a Város parancsnokság a nemzetgyűlési választások szegedi megtartását 1920. január 26<-án. Február 9-én pedig rendeletet tettek közzé a hadijog alapján hozott és a magyar tör vényekkel ellenkező jogszabályok hatályon kívül helyezéséről.32 De Tournadre városkormányzó 1920. február 29-én közzétett nyílt parancsában hozta a város lakosságának tudomására a francia helyőrség távozását, s a megszállás befejezését. A franciáknak, közigazgatási intézkedésekkel — különösen a szegedi közellátás ban nyújtott segítségükkel — sikerült megnyerniük a városi polgárság többségének 28 Bernachot, J. 1970. 227. A Szövetséges Keleti Haderők főparancsnokának havi jelentése (Période 1-30/10/19. С. 20. N-22). (Pontos dátum nélkül.) 29 Bernachot, J. 1970. 228. 30 Kiss Ferenc—Tonelli Sándor—Sz. Szigethy Vilmos 1927. 86—87. 31 Dobay Gyula bejelenti lemondását Beniczky Ödönnek Cs.m.L. Tonelli iratok 1919. október 22. 32 Tonelli S. 1939. 28.
m
rokonszenvét. Ezt a rokonszenvet táplálták a lakosság körében a békekonferencián várható kedvezőbb elbírálás illúziói is. A békefeltételekkel kapcsolatos előzetes kedvezőtlen hírek hatására a megszállók és a lakosság közötti viszony jóval hűvö sebbé vált és csak a szükséges társadalmi érintkezésre korlátozódott. A szegedi burzsoáziát feltétlenül megnyugtatták a franciáknak a „munkásság fékentartására" és a polgári vagyonbiztonság védelmére irányuló törekvései, még ha munkáspoliti kájukat néha félreértve „kommunistabarátsággal" is vádolták őket. A szegedi francia hatóságok „jóindulatú semlegességi" politikája kedvező körülményeket biztosított az ellenforradalom erőinek zavartalan szervezkedéséhez és a város ellenforradalmi gócponttá alakításához. A szegedi munkásság legjobbjai ugyanakkor a francia rendőrség akciói révén kerültek a megszállók hadbírósága elé. A francia hadijog alapján hozott igazságtalan ítéletek nyomán gyarmati börtö nökben szenvedtek súlyos — sokszor halálukig tartó — rabságot.33
1. kép. A francia Városparancsnokság tisztjei szegedi polgárok társaságában az 1919. július 14-i francia nemzeti ünnepen. Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 464
33 Nagy Dezső 1973. Az irodalomjegyzékben feltüntetett tanulmányában a szegedi munkás mozgalom francia gyarmati börtönökbe hurcolt harcosainak tragikus sorsát eleveníti fel.
312
2. kép. Francia gyarmati lovaskatonák Szegeden 1919-ben. Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 430
3. kép. Francia szpáhi lovasság felvonulása a Széchenyi téren 1919 tavaszán. Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 465
313
4. kép. Francia páncélos harckocsi a szegedi utcán 1919-ben Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 433
5. kép. Francia csapatok díszszemléje a Tisza Lajos körúton (ma Lenin körút) az 1919. július 14-i francia nemzeti ünnep alkalmából Ltsz.: MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 431
314
6. kép. Francia csapatok felvonulása a Tisza Lajos körúton (ma Lenin körút) az 1919. július 14-i francia nemzeti ünnep alkalmából Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 467
7. kép. Francia tiszti bizottság a lórekvirálásnál Szegeden 1919-ben Ltsz. : MFM Történeti Osztály fényképgyűjteménye 434
-12. kép Francia gyarmati katonákról készült műtermi fényképfelvételek Szegeden 1919-ben Ltsz.: 3004; 3005; 3006; 3007; 3008 MFM fényképgyűjteménye
316
9. kép
10. kép
12. kép
11. kép.
13. kép. A Somogyi-könyvtár vendégkönyvének egyik oldala francia parancsnokok aláírásaival (Móra Ferenc kiegészítéseivel). 1. De Tournadre tábornok — szegedi városkormányzó (1919. VIII. 12—1920. III. 1.); 2. Betrix ezredes — szegedi városkormányzó (1919. III. 23—VI. 15.); 3. De Lobit tábornok — Magyarországi Francia Hadsereg parancsnoka; 4. Charpy tábornok — 76. francia gyaloghadosztály parancsnoka; 5. Gondrecourt tábornok — szegedi városkormányzó (1919. VI. 15—VII.4.) ; 6. Franchet d'Esperey tábornagy — Egyesített Keleti Haderők főparancsnoka ; 7. Fournie ezredes — szegedi városkormányzó (1919. VII. 4—VII. 26.)
IRODALOM Bernachot, Jean (1970), Les Armées Françaises en Orient après l'Armistice de 1918. L'Armée de Hongrie (11 november 1918—10 septembre 1919.) Paris, Imprimerie Nationale. Dósa Rudolfné (1972), A MOVE, egy jellegzetes magyar fasiszta szervezet 1918—1944. Budapest, Akadémia Kiadó Gaál Endre (1956), A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért (1917—1919). Budapest, Szikra Kiadó. Gaál Endre (szerk.) (1969), Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből (1917—1919) Szeged. Kiss Ferenc, Tonelli Sándor, Sz. Szigethy Vilmos (szerk.) (1927), Szeged monográfiája, Budapest. Nagy Dezső (1973), Szeged—ördögsziget—Új-Kaledónia—Párizs (1919—1927). Magyar Munkás mozgalmi Múzeum Évkönyve 1973/74. Budapest. Ormos Mária, A magyar ellenforradalmi csoportok felhasználásának kérdése az antant terveiben (Nagydoktori disszertáció kéziratának részlete.) Tonelli Sándor (1939), A franciák Szegeden. Acta Universitas Szegediensis. Szeged.
LE RÔLE DE L'ARMÉE D'OCCUPATION FRANÇAISE DANS LA DIRECTION DE L'ADMINISTRATION DE SZEGED EN 1919 Miklós Nagy La ville de Szeged a été sous l'occupation militaire française de la fin du décembre de 1918 usqu' á la fin du février de 1920, en conséquence de la convention militaire de Belgrad, (le 13 novembre 1918). Jusqu' á la déclaration de la dictature du prolétariat, les commandants français ne se sont pas ingérés dans les affaires intérieures de la ville. Les premières dispositions pris par la Directoire communiste de Szeged contre la propriété privée, ont excité les français á faire des préparatifs militaires pour prendre le pouvoir dans la ville Á partir de 23 mars, le colonel Betrix a commencé á organiser le Gouvernement de la ville, le 27 mars la Directoire a été obligée par le gouverneur, de quitter Szeged. Bétrix a réintégré dans leurs fonctions les anciens dirigeants bourgeois de la ville. Le 15 april, le Gouvernement de la ville a mis en pratique le blocus de Szeged, pour empêcher tous les communications et commerces entre la ville et les territoires de la République des Conseils. Les Français ont pris la pouvoir politique á Szeged, pour que le commandement des Armées Alliées en Orient puisse faire les les préparatifs de concentration des forces militairesaá l'intervencion de Budapest dans ce terrain. L'ingérence des occupants français dans l'administration de la ville a été déterminée par leur aspiration politique d'assurer la consolidation prochaine du capitalisme dans la ville. Le commandement français a considéré ce problème comme condition première nécessaire du succès de leurs plans d'intervention contre Budapest. On peut bien remarquer cet aspiration dans leur politique faite á la classe ouvrière de Szeged et aux fractions contre-révolutionnaire se rassemblées dans la ville. L'aspiration politique des occupants se traduisait par leurs dispositions administratives, pris surtout dans le domaine du ravitaillement, de l'approvisionnement en combustible et des affaires de finances de la ville, de la même manière, que dans la justice de contravention et dans la censure française.
320
