A Fônix éjszakája Iskolahajók
Fotó: Sail Training International
24
yacht magazin
Iskolahajók I.
A Fônix éjszakája Szöveg: Horváth Csaba
Különféle embereket – vitorlázókat és nem vitorlázókat – arról kérdeztem, mit tudnak a klasszikus keresztvitorlázatú nagyhajókról. Bizonytalan és homályos kép rajzolódott ki a válaszokból. Az idôsebbek ugyan még emlékeznek a BBC televíziós sorozatára, az Onedin-családra, de ezen kívül vajmi kevés ismeretekkel rendelkezik a hazai közvélemény. „A múlt múzeumhajói” – mondják. Pedig nem így van, számos nagyvitorlás új életét éli, s az iskolahajók közössége minden gazdasági nehézség ellenére virágzik! A Yacht Magazin új sorozata ezekrôl a hajókról szól.
2012
február–március
A Fônix éjszakája Iskolahajók
J
ames Onedin története a tengeri vitorlás hajózás aranykorának utolsó napjait mutatta be, amikor már érezhetô volt, hogy a gôzhajók kiszorítják a vitorlásokat a tengerekrôl. A vitorlások ennek ellenére még hosszú évtizedekig járták a hagyományos útvonalakat –, sôt még a második világháborút követôen is, amikor az elsüllyedt hajók pótlására minden hajóteret ki kellett használni –, egészen 1957-ig. Az utolsó még mûködô vitorlások, a híres német Flying P-Liner hajói ekkor fejezték be pályafutásukat. A Pamir 1957 szeptemberében elsüllyedt az Azori-szigeteknél a Carrie hurrikánban, majd pár héttel késôbb a Passatot is leszerelték. Ma Travemündében múzeumhajó, ahogy másik két testvérhajója is: a Pommern a finnországi Mariehamnban, a Peking pedig New Yorkban áll. A Pamir tragédiájával azonban nem áldozott le a nagyvitorlások napja. A hajdan büszke P-flottából a Padua üzemképes maradt, s Kruzenshtern néven orosz lobogó alatt még ma is járja a tengereket. De nem egyedül! Több mint 100 kisebb-nagyobb klasszikus vitorlázatú társa van, de nem csak ilyen öreg hajók: a legfiatalabb alig pár éves, sôt van olyan holland hajógyár, amelynek ajánlatában ma is szerepel háromárbocos nagyvitorlás! Ezek a vitorlások ma már nem árut szállítanak (bár van kivétel). Korunk áruja: a fiatalság! A hajóterekbe ma már nem ausztrál gabona vagy chilei salétrom kerül, hanem a helyükön kialakított kabinokban utasokat – fôleg, de nem kizárólag fiatalokat – szállásolnak el. De honnan ered a gondolat, hogy pár tucat kalandvágyó fiatal kedvéért érdemes fenntartani a vitorlás hajókat, ha már az ausztrál gyapjú és gabona sem jövedelmez? A változás gyökerei a harmincas évekre nyúlnak vissza. 1932tôl 1958-ig egy bizonyos Irving Johnson amerikai tengerészíró,
26 kalandor és filmes hétszer vitorlázta körbe a földet Yankee nevû nagyvitorlásaival fiatalokból álló legénységgel. Útjairól könyvei, valamint a National Geographic magazin hasábjain cikkei jelentek meg, az NG TV-ben „Irving Johnson, High Seas Adventurer” címmel futott a róla szóló mûsor. Legismertebb munkája a Peking fedélzetén 1929-ben forgatott 16 mmes filmje a „Horn-fok körül” (lásd a YouTube-on). Haláláig a connecticuti Mystic Seaport (YM XV/6, 2010. december– január) és az amerikai Sea Education Association kurátora volt. 1934-ben az ausztrál Alan Villiers tengerészkapitány (tengerészíró, kalandor és fotós) a dán George Stage iskolahajót megvásárolva fiatal fiúk számára „jellemépítô” utakat szervezett. Villiers az öreg hajót a lengyel születésû angol tengerész regényíró tiszteletére Joseph Conradra keresztelte át. A Joseph Conrad három útja a modern kori iskolahajózás genezise lett. A Joseph Conrad ma a Mystic Seaport múzeumhajója. Számos hajót a kereskedelmi és haditengerész kadétok kiképzésére használtak már akkoriban is, hasonló céllal: a szigorú fegyelem mellett a tisztjelöltek nemcsak hajózási és nautikai képzésben részesültek, hanem közben a személyiségük is fejlôdött. Miközben a Pamir még járta az Atlanti-óceánt, Bernard Morgan nyugalmazott londoni ügyvéd versenyre invitálta az iskolahajókat. A verseny – az elsô Tall Ship Race – húsz benevezô hajója 1956 júliusában a dél-angliai Torbaybôl Lisszabonba tartott azzal a céllal, hogy utolsó búcsút mondjon a vitorlás hajók letûnt korszakának. Az egyszerinek szánt esemény azonban éppen ezzel ellentétes hatást váltott ki. Roppant nagy volt az érdeklôdés a hajók és a verseny iránt: a vitorlás korszak bíbor-arany fônixmadara hamvaiból új életre kelt! A szervezô Sail Training International Race Committee ugyanis e sikerre alapozva a következô években további versenyek szervezésén dolgozott,
Fotó: Sail Training International
yacht magazin
27
Iskolahajók
Fotó: www.gruene-segel.de
majd megalapította a Nemzetközi Iskolahajó Szövetséget (International Sail Training Association), melynek 2002-ben a Sail Training International lett a jogutódja. A Sail Training International (STI) az Egyesült Királyságban jótékonysági intézményként bejegyzett nemzetközi szövetség: a nemzeti iskolahajó szervezetek szövetsége. Ezek a szervezetek egyedülálló nevelô célzatú tevékenységet folytatnak, mely röviden így hangzik: sail training.
Sail training Itt álljunk meg egy pillanatra, ugyanis az angol kifejezés – sail training – bôvebb magyarázatra szorul. A szó szerinti fordítás vitorlásképzés (vagy gyakorlat, edzés, nevelés, oktatás, kiképzés, egyszóval tréning) lenne, de ez így nem fedi pontosan azt a tartalmat, amit ez a kifejezés takar. Olyannyira nem, hogy még Angliában is meg kell magyarázni a laikusoknak! Nem csak arról vagy szó ugyanis, hogy vitorlázást, hajózást oktatnak a résztvevôknek. A vitorlás iskolahajó (a következô részben visszatérek arra, mit is értünk „iskolahajó” alatt) csupán a tárgya, a helyszíne
2012
február–március
annak a bonyolult és sokrétû, sokszínû és sokszereplôs, többfunkciós társadalmi eseménynek számító csoportos képzésnek, melyen a részt vevô fiatalok (és persze idôsebbek is) sokkal inkább azt tanulják meg, hogyan kell „élni”! A sail training jellemformálás, testedzés, szellemi, értelmi és érzelmi nevelés a hajózással kapcsolatos feladatokon keresztül. A programok jó része kifejezetten 15–25 év közötti fiataloknak szól. A vitorlás iskolahajón tartott tréningek célja azon túl, hogy a nautikai és a tengerészoktatás számos kérdését magukban foglalják, sokkal-sokkal messzebbre mutatnak. A vitorlástréningek alapvetôen a tengeri utazás élményét használják fel arra, hogy képesek legyenek önmagukat megismerni, felfedezzék a rejtett erejüket és tehetségüket, és megértsék a csapatmunka értékeit. Egyes programok azonban a tengeren végzett oktatás sokkal szélesebb aspektusait tárják elénk (pl. egyetemi kurzus, tudományos kutatás). A tréning számos megerôltetô kihívás elé állítja a résztvevôket mind fizikailag, mind érzelmileg. Olyan tevékenység, amely serkenti az önbizalmat és személyes felelôsségvállalásra
A Fônix éjszakája Iskolahajók
28
Fotó: Les Amis des Grands Voiliers
inspirál, hozzájárul, hogy az emberek könnyebben elfogadjanak másokat, akármilyen szociális vagy kulturális háttérrel rendelkezzenek is, akármilyen a bôrük színe vagy esetleg testi fogyatékosságuk van, illetve növeli a hajlandóságot a kontrolált kockázatvállalásra. A legtöbbeknek, akik vállalják a részvételt ilyen iskolahajón, a tréning pozitív tapasztalatot jelent, közben barátságokat kötnek, s ez alaposan megváltoztatja az életüket. „15 éves Nathan fiam soha nem mutatott érdeklôdést a vitorlázás iránt, a rögbi volt a sportja. Nemrég lehetôséget kapott egy vitorlás tréningre, ahol számos barátot szerzett, s most másról sem beszél… Nem tudom, mit csináltak vele a fedélzeten. Tipikus tinédzserként ment el, akihez szólni falra hányt borsó volt, most meg olyan, mint a kezes bárány!” – mesélte egy angol anyuka. Éppen ezért a fiatalok életre nevelésén kívül mindenkinek ajánlott, akik valamilyen élethelyzet-váltási helyzetben vannak. A vitorlás tréningek életre szóló kalandot jelentenek a fiataloknak és az idôsebbeknek egyaránt. Minden résztvevônek figyelemre méltó sikert jelent az emberi jellembeli fejlôdés, valamint az a megszerzett képesség, amivel a továbbiakban az élet kihívásait kezelni tudják. Az iskolahajós tréningeket a világ különféle részein, különféle típusú hajókon tartják. A leghatékonyabb programok némelyikére kishajók fedélzetén kerül sor, ezzel élvezve a kiscsoportokban végzett bensôséges és bizalmas munka minden elônyét. Ugyancsak a legkülönfélébb kihívásokkal találják magukat szemben azok, akik a hatalmas és pompás keresztvitorlázatú hajókon vállalják a tréningeket – a fedélzeten és a magasban végzett intenzív munka mellett. A sail training nem kalandtúra és nem vakáció. Kihívásokkal és rizikóval teli, teljes embert igénylô feladat, miközben a természet erôivel kell megküzdeni. A rizikó alatt azonban
Fotó: Valery Vasilevskiy, Sail Training International
yacht magazin
29
szigorúan ellenôrzött kockázatot értünk, az önkéntes alapon végzett árbocmunka során mindenki köteles biztonsági hevedert viselni.
Sail Training International Ahogy fentebb már szó esett róla, az iskolahajókat üzemeltetô és az ezeken a hajókon tevékenykedô, tréningeket tartó nemzeti iskolahajó szövetségek (sail training associations) munkáját összefogó nemzetközi szervezet a Sail Training International (STI), mely emellett alapvetôen a nemzetközi események szervezését végzi. Az STI fô célja, hogy a vitorlás tréningeken keresztül támogassa a fiatalok oktatását, fejlôdését és életre nevelését, függetlenül a nemzetiségüktôl, kulturális, vallási, származási hátterüktôl és szociális helyzetüktôl, illetve mentális vagy fizikai állapotuktól. Az STI konferenciák és elôadások, Tall Ship-versenyek és a hozzájuk köthetô események, könyvek, publikációk, DVD-k és elôadások kiadása, valamint különbözô fórumok
Peter Cardy, a Sail Training International ügyvezeto˝ igazgatójának személyes üzenete: „Örömünkre szolgál a Sail and Life Training Hungary szövetséget a nemzetközi családunkban üdvözölni, és tudni, hogy a sail training varázsát és kihívásait egy újabb nemzet fiatalságával oszthatjuk meg. Ez azt jelzi, hogy a vitorlás tréningek hatásának elônyeit egy tengerparttal nem rendelkezô országban is felismerték. Örömmel várjuk, hogy a magyar piros-fehér-zöld lobogó is ott lengjen az elkövetkezô Tall Ship-versenyeken, és új barátainkkal megoszthassuk élményeinket.”
Fotó: Francesco-Fantauzzi, Sail Training International
2012
február–március
Iskolahajók
(International Youth Forum vagy Class A Tall Ships Forum) révén éri el a kitûzött céljait. Az STI számos alapító tagja mellett több társult tagszervezete van. A tavaly novemberben Toulonban tartott éves konferencián az újonnan megalakult magyar szövetség, az Élet-Iskola-Hajó Társaság (Sail and Life Training Association, S.A.L.T., www.salt.org.hu) is felvételt nyert. A S.A.L.T. három másik aspiráló ország szövetségével, Horvátországgal, Csehországgal és Észtországgal együtt jelenleg próbatag. A nonprofit szervezet célul tûzte ki, hogy a magyar fiatalokat – szociális helyzetüktôl függetlenül – hozzásegítse, hogy bekerülhessenek a pezsgô nemzetközi vitorlástréning élet vérkeringésébe, ezzel biztosítsa azt az esélyegyenlôséget, mely minden európai fiatalt megillet. A társaság elsôsorban 18 és 25 év közötti fiatalok vitorlás tréningeken való részvételét támogatja, ilyen tréningcsoportokat szervez különféle lobogók alatt hajózó kisebb és nagyobb vitorlás iskolahajók fedélzetén, valamint önálló programokat alakít ki a speciális igények kielégítésére. Programjuk a végzôs egyetemisták és a frissen végzettek élethelyzetváltásához szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésében segít, támogatja a súlyos rákos betegségen átesett, és gyógyulófélben lévô vagy gyógyult betegek visszatalálását az életbe, határon túl átívelô nemzeti csoportok tagjai közötti kommunikációt, nautikai képzést tart és különféle szervezetek számára csapatépítés jellegû programokat szervez.
A következô részben: az iskolahajó típusokról, a tréningekrôl és a Tall Ship-versenyekrôl.
