ADATTÁR
A FOGYATÉKOSSÁGOK MEGNEVEZÉSEI PÁPAI PÁRIZ FERENC SZÓTÁRÁBAN
SUBOSITS
ISTVÁN
—
GÖLLESZ
VIKTOR
K ö z l e m é n y ü k b e n Erdély polihisztorának, a X V I I . században élt Pápai Páriz Ferencnek a szótárában (Dictionarium Latino-Hungaricum, Lőcse, 1708) előforduló, az ember testi és lelki defektusaira vonatkozó szavak jelentésével foglalkozunk. A defektusok elnevezéseinek jelentés változásában megfigyelhető az az általános vonulat, amelyet úgy fogalmazhatunk meg, hogy a külső érzékelhető jelenségek neve áttolódik a belső, pszichikai természetű jelenségekre. Pápai Páriz Ferenc szakszerű, körültekintő és fáradhatatlan munkájának eredményeként értékes szókészleti anyag maradt az utókorra. Az akkori hazai és európai tudományos élet csúcsára feljut va vaskövetkezetességgel és elhivatottsággal fejlesztette anyanyelvű tudományos életünket. Példa adó hitvallását a szótár olvasóihoz írt szavai fejezik ki legjobban: . . . bőséges vigasztalódásomra szolgál, ha valamivel hasznára voltam a köznek, ha felebarátom épülésére szolgáltam, ha elhivatásomhoz méltó művet alkottam; ugyanis mindezek meggondolása a kiállóit nehézségek minden mardosó érzését enyhíti, fullánkjait eltávolítja, sőt Pallas zászlaja alatt, elegendő nyereség, s a tudományokat önmagukért, s nem csekélyke nyereség okából szeretni és művelni is, kezdettől fog va gyönyörűség volt". [11] A magyar szótárirodalom kialakulásának jelentős állomása volt Pápai Páriz Ferenc (rövidítve = PPF) szótárának, a Dictionarium Latino-Hungaricumnak (Lőcse, 1708) a megjelenése. Kortár sai által Erdély Galenusának, Erasmusának, Descartes-jának nevezett PPF-et a magyar művelő dés kimagasló alakjának tekintjük, akit halála után fél évszázad múlva így jellemzett Bod Péter a Magyar Athenas c. munkájában: ,,Volt.. .jó Deák, Görög, Német, Frantzia, híres Poéta: jó Philosophus, Historikus, Theologus; az Orvoslás Mesterségében merőEskulapius, igen hasznos em ber, kinek szép híreneve mindenkor fenn lészen Erdélyben ' ! [1] Munkái (Pax animae . . . , Pax cor poris . . . , Plenitudo vacui... stb) jelentősen befolyásolták a magyar művelődés irányát, s ma is értékes darabjai nemzetünk szellemi kincseskamrájának. A magyar nyelvtörténészek (elsősorban Melich János és Csűry Bálint), akik foglalkoztak PPF szótárának előzményeivel, kimutatták, mik szolgáltak közvetlen forrásaiul a Dictionariumnak. Bár a szótár közvetlenül előzménye és forrása Szenczi Molnár Albert 1604-ben megjelent magyar latin szótára, a Dictionarium Ungaricum-Latinum volt, ettől PPF szakszerű és fáradhatatlan mun kájának eredményeként teljesen különböző új szótár született. A szótárnak s főleg latin-magyar részének jelentősége abban áll, hogy ez a magyar szókészletnek Szenczi Molnár szótáránál „bő vebb és sokkal kritikaibb, gondosabb és megbízhatóbb összegyűjtése" s ugyanakkor tudományos értékű emléke a X V I I — X V I I I . századi erdélyi magyar köznyelvnek. [2, 3] Mielőtt a szótár bennünket érdeklő szóanyagát kiszemelgetnők, elöljáróban szükséges röviden számba vennünk a szótár különböző kiadásainak könyvészeti, illetve szótártörténeti jellemzőit. Az 1708—1801 közötti majdnem egy századnyi időközben öt kiadást megért PPF-féle szótár kiadásai Melich János szerint két főtípusba sorolhatók. /. Az első főtípusba tartozik az 1708-i lőcsei, első kiadás és ennek jóval PPF halála (1716) után megjelent, szinte változatlan nagyszombati (1762) ki-
1. ábra: A latin—magyar szótár 1762. évi kiadásának címlapja
dása. E két kiadás két-két — latin-magyar és magyar-latin — részben az ábécé-rendes latin szóanyag magyar, illetve a magyar szóanyag latin értelmezését tartalmazza. Tehát mind a két kiadás kétnyelvű. A //. főtípusba tartozó három kiadást az előbbi kétnyelvű kiadásokkal szemben a háromnyelvúség (la tin, magyar és német) jellemzi. Meg kell jegyezni, hogy a német nyelvi adatok nem címszóként, ha nem csak értelmezésként állnak. E három kiadás közül az elsőt, az 1767-belit a neves irodalomtörténe tíró Bod Péter adta k i , jelentősen bővítve, sőt még egy Addenda résszel is megtoldotta. A Bod Péter-féle kiadás nagymértékben javított, német nyelvű értelmezésekkel ellátott és bővített kiadás. A Bod Péter halála (1769) után megjelent 1782. évi kiadás tartalmára és terjedelmére nézve egyszerű le nyomata az 1767. évi kiadásnak. A II. főtípusba tartozó harmadik kiadás (1801) latin-magyar része ke vés változtatást tartalmaz, a magyar-latin-német rész azonban annál bővebb. Bővült a nyelvújítás során keletkezett szavakkal, de bővült a székely tájszók beiktatásával is. [4] E rövid közleményben megkíséreljük, hogy számba vegyük Pápai Páriz szótárában előforduló. az ember testi és lelki fogyatékosságaira utaló címszavakat, s megpróbáljuk nyomon követni a lis tázott szavak jelentésének alakulását is. Leltározó munkánk természetesen nem terjed ki a szótár ban fellelhető, a fogyatékosságok sokféleségét megnevező összes szóra. A vizsgálódásunk körét kitevő szóanyag rostálásában azok a szempontok vezettek, hogy a jelenleg élő és használt kifejezé sek, a fogyatékosságok elnevezésére ma is alkalmazott nomenklatúra gyökereit próbáljuk kiásni. ' Eltekintünk tehát a tárgykörbe tartozó, de már feledésbe merült szavaktól. Az 1782. évi kiadás a beszédhiba megnevezésére tartalmazza például a pertzegö (stridens, zischend, rauschend) és a rebegő (balbutiens), röhögök (stammelnd, ungeschickt redend), rebegtetni (balbutire, mussitare, stammeln nicht deutlich heraus sagen) szavakat. Ezek ma már kihulltak a hibás beszéd megjelö lésére használt szavak készletéből. Munkánkhoz az 1762-ben Nagyszombatban nyomtatott kétnyelvű (latin-magyar, magyar-latin) és az 1782-ben Nagyszebenben megjelent háromnyelvű (magyar-latin-német) kiadást használtuk fel forrásként. [5] Mielőtt ismertetnénk a Pápai Páriz szótárnak a testi és szellemi fogyatékosságok megjelölésére alkalmazott fontosabb és ma is használatos címszavait, tisztáznunk kell a fogyatékos, fogyatékos ság elnevezéseknek a nyelvhasználatba való „belépését". A fogyaték (delectus) az Erdy-kódexben (1524—1527) jelenik meg először. [6] A. fogyatékos szó 1765-ben bukkan fel. [7] A fogyatékosság (valakinek testi v. szellemi fejlődésében, képességeiben, működésében mutatkozó hiányosság, hi ba, tökéletlenség) jóval későbbi származék, használata valószínűleg a múlt század végén, illetve a század elején válik általánosabbá. Egyébként-àfogyatékos címszót PPF szótára még nem tartal mazza, de számos olyan szócikket gyűjthetünk ki belőle, amelyekre ma-àfogyatékos szó jelentését is alkalmazzuk. A szótárnak a testi és lelki defektusokra (értelmi fogyatékosság, a hallás zavara, a testi fogyatkozás és a beszéd hibái) vonatkozó szócikkeit betűrendben teszük közzé. [8] I . 1. 1762. évi kiadás latin-magyar részének szempontunkból válogatott szócikkei: Balbé: Selypen, Pelypen Balbucinor, ari: Rebegve szólok, Pelypegek Balbus, a, um: Rebegő, Selyp. Os balbum. Baibutio, ivi, itum, ire: Rebegek, Leppegek Selypegek. Balbutire de re aliqua: (Cic:) Valami dologról tsak gyermeki ésszel szólani. Balbutire aliguem: (Horat.) Valakit gúnyolva szólítani. Debilis, le: Erőtlen, Gyenge, Membris omnibus captus & debilis: Semmi tagjának nintsen ereje. Débilitas, atis: Erőtlenség. Débilitas animi: Gyenge szívűség. Debilitatio, onis: Meg-erőtlenítés. Debilitatio animi. Debiátatus, a, um: Meg-erőtlenedett. Debilitatus animo, desperatione: Meg tsüggedett. Manus debilitata: Erőtlen kéz.
Débilita, are: Meg-erőtlenítem. Debilität me dolor: A fájdalom el-vészi erőmet. Deliratio, onis: Bolondozás, Eszelősködés. Delirítus, atis: Idem Delirium, i: Eszelőség, Főnek meghiúlása. Deliro, are: Eszelősködöm, bolondozok. Mens delirat: Nintsen eszén. Delirus, a, um: Meg-bódultt, Bolyókás, Eszelős. Idióta, ae: Tudatlan, Paraszt. Imbecillis, e: Erőtlen, Gyenge. Ingenium imbecille: Gyenge elme. Imbecillitás, atis: Erőtlenség. Imbecillitás virium, aetatis: Erőtlen gyermekség vagy vénség. Imbecillus, a, um: Erőtlen. Consilii imbecilli mulier: Gyenge értelmű asszony. Surdaster, stra, strum: Siketes, Nehezen halló Surditas, atis: Siketség. Surdas, a, um: Siket. Ad mimera surdus: Ajándékot nem vévő. Res surdae & sensu carentes: Érzékenység nélkül — való dolgok. Surdus color: Halovány — szín. Surdus veritatis: Senki igaz ügyét meg-nem hallgató. Surdè audire. Reá nem hallgatni, Másuvá gondolkozni. Spirat surdum: Nintsen jó szaga. 2 . A magyar-latin rész: Bénna: Mutilus, a, um. Mancus, a, um. Debilis, e. Bénnaság: Delectus, Nevus, Mutilatio, Vitium. Bénnúvá teszem: Debilito, as, Mutilo, as. Bénnitás: Mutilatio.
2. ábra: Részlet a szótárból
Bénnitom: Mutilo, as. Bénnulás: Mutilatio. Bolond: Stultus, Insipiens, Demens, Fatuus a, um. Stolidus, Vesanus Vecors. Bolondjává tenni valakit: Facere aliquem ludicrum. Bolond beszéd: Stultüoquentia. Stultüoquium, Ineptiae, Nugae. Bolondoskodás: Deliratio, Deliramentum. Bolondoskodó: Delirus, a, um. Insaniens. Bolondoskodom: Insanio, is, ire. Desipio, is, ere. Fatuor, aris. Ineptias ago. Bolondozás: Deliratio, Insania. Dadogás: Blateriatio, Obmurmuratio, Strepitus. Dadagó: Blatero, Bambatio, onis. Dadogok: Blatero, Obstrepo, Blatio, Blactio, Blactere, as. Habahurgya: Praeceps. Habahurgyálkodás: Praecipitantia, Praecipitatio. Habahurgyán: Praecipitanter, Temere. Habogva beszélés, szólás: Tolutiloquentia. Néma: Mutus, a, um. Némaság: Infantia. Nyomorék: Curruca. Nyomorodott: Afflictus miseria, Oppressus, Calamitosus, a, um. Nyomorúltt: Afflictus, Miser, Calamitosus. a, u. Selp: Balbus, Blaesus, a, um. Traulus. Selpetske: Blaesulus, a, um. Selpegek: Balbutio, is. Selpség: Balbuties. //. Az 1782. évi Pápai Páriz szótár, amely az 1767. évi Sárdi Sámuel nagyszeben nyomdájából kike rült kiadványnak a mása, magán viseli Bod Péter átdolgozását. Bod Péter az eredeti kiadványt sok ban bővítette, javította. Az 1782. évi kiadványnak van latin-magyar és magyar-latin-német része. A legfőbb változást természetesen a német nyelvű értelmezések betételejelentette. A német nyelvi anyag nemcsak abból a szempontból jelentett újat, hogy az egyes magyar és latin szavak német megfelelőjét tartalmazza, hanem szövegösszefüggésben is magyarázta a szó jelentését. A dadogok értelmezését azzal teszi világosabbá, hogy hozzáteszi: schrehe wie ein Kameel oder Schopps, (ki áltozok, mint a teve vagy a birka). [9] 1. Szócikkek a latin-magyar részből: Dementer: Esztelenül. Bolondul. Dementia, ae: Esztelenség, Balgatagság. Quae te dementia cepit? Hogy lehettél ollyan bolond? Dementio, ire: Meg-esztelenűlök (Lucr.) Demento, are: Meg-bolondítom, Esztelenítem. 2. Magyar-latin-német rész Bolond: Stultus, Insipiens, Demens, Fatuus, a, um, Stolidus, Vesanus, Vecors, närrisch, unsin nig, thöricht, unverständig. Dadogás: Blateratio, Obmurmuratio, Strepitus, das Plaudern, Gemurmel. Brausen. Dadagó: Blatero, Babalio, onis. ein unnütrer Plauderer, einer der nicht gur reden, kann. Dadagok: Blatero, Obstrepo, Blatio. Blactio, Blactero as. ich plaudere, schrehe wie ein Kameel oder Schopps. Habogva beszéllés, szólás: Tolutiloquentia, eine geschwinde oder unstete Rede. Selp: Balbus, Blaesus, a, um. Traulus, stammelnd, lispelnd, übel redend.
Selpetske: Blaesulus, a, um. ein wenig lispelnd. Selpegek: Balbutio, is. ich stammele stottere. Selpség: Balbutio. das Stammeln, Stottern. Ha az ízelítőnek szánt szócikkeinél kicsivel többet időzünk, érdekes nyelvtörténeti jelenségre figyelhetünk fel. Ismert megállapítás, hogy a pszichikai jelenségeket, a különböző lelki állapoto kat a nyelv úgy fejezi ki, hogy a külső jelenségek, cselekvések, főleg a testi változások elnevezése it használja fel. A jelentésváltozásoknak ez a formája szinte valamennyi nyelvben megfigyelhető. Vö. a latin penso, pensare (megfontol, meggondol) első jelentése megfizet, a perceptio (megisme rés, felfogás) a beszedésből alakult ki. A magyarban a lélek szó is egy külső természetű fiziológiai jelenség, a lélegzik szóból fejlődött ki. A jelentésváltozásnak ez a formája, amely egy konkrét, érzékelhető dolog, jelenség nevének egy belső, szubjektívabb tartalmú jelenségre történő alkal mazásában mutatkozik meg, tapasztalható a defektusok, a fogyatékosságok elnevezéseiben is. Ma ga a defektus szónak is van elsődleges jelentése: a külső természetű elszakadás, elpártolás, s csak később használták a testi, lelki fogyatkozás, kimerülés megjelölésére. A debilis, imbecillis szó el sődleges jelentése: gyenge, erőtlen. Pápai Páriz szótárában ezeknek a szavaknak a jelentése még elsősorban külső jelenségekre, állapotokra vonatkozik, bár a szótár már utal arra a jelentésválto zatra, amely az észbeli gyarlóság, a csekélyebb értelem, illetve a lelki elváltozás fogalmát foglalja magába, vö. ingenium imbecille: gyenge elme, débilitas animi: gyenge-szívűség. Más folyamatot figyelhetünk meg az idióta jelentésének megváltozásában. A szó korábbi jelen tése (tudatlan, paraszt), amelyet a szótár feltüntetett, kiveszett, illetve alkalmi jelentéssé vált eset leges szövegbeli kapcsolatokban. A szó alapjelentése ma már az értelmi fogyatékosság legsúlyo sabb formájára vonatkozik, ahogyan az orvostudományban és a gyógyító pedagógiában használják. Nyelvünkben még a múlt század első felében is elsősorban a tájékozatlan, tapasztalat lan emberre alkalmazzák az idióta kifejezést. Egyébként PPF szótárában találkozunk első ízben az ingenium imbecille, az idióta, továbbá a surdaster ama értelmezésével, amely átvezetett a mai jelentésükhöz. A leppeg szót is PPF használja először a szabályostól eltérő beszédmód megjelölé sére. [10] A beszéd fogyatékosságaira vonatkozó elnevezések legtöbbje mind a latinban, mind a magyar ban, sőt más nyelvekben (pl. német) is hangutánzó eredetű. A beszéd zavarainak elnevezései szin te kivétel nélkül a beszéd torzán hangzó formájából vagy a zajt, zörejt okozó jelenségek nevétől származnak, pl. a magyar dadag, selp, a latin obmurmuratio, strepitus, a német Gemurmel, zi scheln, plaudern stb. [11] A tanulmányozott szócikkek tartalmából világosan kitűnik, hogy a testi és lelki defektusok elne vezései mögött még nem találjuk meg a fogyatékosságok elkülönítését, a defektusok szindrómái még „összefolytak!'' a korabeli gondolkodásban. A differenciált terminológia később, magától ér tetődően a szaktudományok előrehaladtával, az emberi test működésének és kóros folyamatainak feltárásával, az emberi test működésének és kóros folyamatainak feltárásával együtt alakult k i , s vált alkalmassá testi és lelki defektusok tagolt „rendszerének" kifejezésére. ISTVÁN SUBOSITS, lecturer VIKTOR GÖLLESZ, Prof. D. M . Bárczi Gusztáv Training College of Teachers of Handicapped Children Department of Pathophysiology H—1071 Budapest, Bethlen tér 2.
Summary The article deals with those words, referring the human physical and psychical defects, which are to be fo und in the dictionary of the Transylvanian polyhistor, Ferenc Pápai Páriz. (Dictionarium Latino-Hungaricum, Lőcse, 1708) In the semantic evolution of these words we can observe a special phenomenon: that is, the na mes of the psychical defects are mostly derived from those of external defects of the body. Analyzing the vocalbulary given here, we realize, that the syndromes of these defects were at that time yet confused. Only after a long development became thet terminology apt to express a certain system of the defects mentioned here.
IRODALOM 1. Bod Péter: Magyar Athenas. Nagyszeben, 1766. 210. 2. Melich János: zl magyar szótárirodalom, I. füzet, Budapest, 1907, 175, 181. 3. Nagy Géza: Pápai Páriz Ferenc (1649—1716). In: Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel közzéteszi Nagy Géza. Bukarest, Kriterion, 1977. 114. 4. Szabó T. Attila: A Pápai Páriz szótár-kiadások magyar szókincsének román eredetű kölcsönszóanyaga. In: Anyanyelvünk életéből. Bukarest, Kriterion, 1970. 196—211. 5. Francisco Pariz Pápai: Dictionarium Latino-Hungaricum. Typis Collegii Academici Societatis Jesu 1762. Tyrnaviae. — Dictionarium Latino-Hungaricum, Samuelis Sárdi és Martini Hochmeister 1782. Cibinii. 6. „ H a meeg esztendeeg volna a nagy lakodalom meeg ess myndenben bewseeg awagy semy fogyateek nem lehetőt volna". (Érdy K.) 7. A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, I. 1876. 940. 8. A szemelvényként volt szócikkeket a mű eredeti helyesírása szerint mutatjuk be csupán a már nem hasz nálatos betűket helyettesítjük — hangértéküknek megfelelően — mai betűkkel. 9. A német szavakat, amelyeket gót abc-vel írt a szerző, latin betűkkel írtuk át. Egyébként a szavak regi grammatikai alakját meghagytuk. 10. Büky Béla személyes közlése. 11. Az említett szójelentések nyomon követésére vö. a következő műveket: Schmidt J. : A nyelv és a nyelvek. Bp. 1923. — Zlinszky A. : A szóképekről. In: A magyar stilisztika útja. Szerk. : Szathmári István. Bp. 1961. Fabricius-Kovács Ferenc: A konkrét-absztrakt jelentésfejlődés problematikája. Nyelvtudományi Ert. 61. sz. Bp. 1968. — Szeremley Császár Lóránd: Jelentéstanulmányok. Bp. 1909. — A magyarnyelv történeti etimológiai szótára I — I I I , Bp., 1967—1976. A latin nyelvű kifejezések elemzésében Györkösy A . : Latin-magyar szótárnak 7. kiadására (1982.) támasz kodtunk.
