A foglalkozás-egészségügyi ellátás mindennapi nehézségei és problémái
Dr. Deutsch Norbert
orvosigazgató, ügyvezető Medicina Betegség Megelőző Kft. Budapest 2014. május 29-31.
Mottó: „…mert vétkesek közt cinkos aki néma.” (Babits Mihály: Jónás könyve)
A foglalkozás-egészségügyi ellátás törvényi háttere Magyarország még a rendszerváltást megelőzően 1988-ban ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1985-ben elfogadott 161. egyezményét (Egyezmény a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról). Az Egyezmény 3. cikke szerint minden tagállam vállalja, hogy fokozatosan a gazdasági tevékenység minden ágazatában és minden vállalatnál, minden munkavállalóra kiterjedően, beleértve az állami szektort és a termelőszövetkezetek tagjait is, foglalkozás-egészségügyi szolgálati rendszert fejleszt ki. Az Egyezmény 10. cikke szerint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatot ellátó személyzet legyen szakmailag teljesen független az 5. cikkben felsorolt feladatok tekintetében a munkaadótól, a munkavállalóktól és ahol vannak, ezek képviselőiktől.
A foglalkozás-egészségügyi ellátás törvényi háttere Az ILO egyezményben foglaltak azonban nem teljes körűen kerültek átültetésre az újonnan megalkotott magyar jogszabályokba. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 58. §-a ugyan meghatározza, hogy a munkáltató valamennyi munkavállalójára kiterjedően köteles foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosítani, de egyben a szolgáltatás biztosításának kereteit is megadja: „A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett formában vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.”
A foglalkozás-egészségügyi ellátás törvényi háttere és következményei A foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Kormányrendelet 3. §-a és 1. számú melléklete pedig megadja a munkáltató által eltérő megállapodás hiányában fizetendő díjakat. (Ez elvileg a minimális díjakat lett volna hivatott szabályozni!!!). A munkáltatók persze ezt alkupozíciónak és nem minimálisan alkalmazandó díjaknak értékelték, alacsonyabb költségekben érdekeltek, ezért ennek elérésére sokszor megalázó helyzetbe hozzák a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatókat.
A törvényi háttér következményei a foglalkozás-egészségügyi ellátásra Ugyanúgy, mint a beszállítókat és az egyéb szolgáltatókat, minket is olykor több fordulós pályázati eljárásokra, gyakran elektronikus liciteken való részvételre késztetnek, ezzel is kikényszerítve az egyre alacsonyabb vállalási díjon történő foglalkozás-egészségügyi ellátást. Mivel a finanszírozás alapvetően meghatározza egy szolgálat működését, ezáltal közvetve befolyással bírhat annak szakmai munkájára, a működés minőségi színvonalára is!!!
89/1995. (VII.14.) Kormányrendelet 1. sz melléklet 1.1. A 3. § (1) bekezdése szerinti térítési díjak 1.1.1. A munkáltató által eltérő megállapodás hiányában fizetendő díjak: • „D” foglalkozás-egészségügyi osztály esetében
5 000 Ft/fő/év
• „C” foglalkozás-egészségügyi osztály esetében
6 800 Ft/fő/év
• „B” foglalkozás-egészségügyi osztály esetében
8 400 Ft/fő/év
• „A” foglalkozás-egészségügyi osztály esetében
10 000 Ft/fő/év
2013. évi nyílt közbeszerzési eljárások áttekintése Ajánlati felhívás feladása
Döntőbizottsági száma
Döntőbizottsági döntés
2012.10.01
D.364/2013.
2013.10.11
Magyar Közút Nonprofit Kft.
2013.01.10
D.340/2013. és D.342/2013
2013.09.11
HungaroControl Zrt.
2013.06.27
D.437/16/2013
2013.11.25
Budapest Főváros X.kerület Kőbánya Önkormányzata
2013.07.15
D.428/2013. és D.442/2013
2013.11.12
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal
2013.08.26
D.8/2014.
2014.02.17
Fővárosi Csatornázási Művek Zrt
2013.11.19
D.22/2014.
2014.02.10
Ajánlatkérő Magyar Államkincstár
Foglalkozás-egészségügyi Szolgálat a 27/1995 NM rendelet szerint Olyan, elsősorban preventív szolgálatot jelent, amelynek feladata: • egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; PRIMER PREVENCIÓ • másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; PRIMER PREVENCIÓ • harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; PRIMER VAGY TERCIER PREVENCIÓ • negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban; SZEKUNDER PREVENCIÓ ESZKÖZEI (SZŰRÉS A KOCKÁZATI TÉNYEZŐK, EXPOZÍCIÓK ALAPJÁN)
27/1995. (VII.25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról 4. §. A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi: a) a külön jogszabályban meghatározott munkaköri alkalmassági vizsgálatokat, és kezdeményezi az ehhez szükséges szakorvosi vizsgálatokat; A megterhelés és igénybevétel összevetése: PRIMER PREVENCIÓS TEVÉKENYSÉG (SZEKUNDER PREVENCIÓ ESZKÖZEINEK FEL-HASZNÁLÁSÁVAL, lehet TERCIER része is) b) külön jogszabályban meghatározottak szerint a foglalkozási megbetegedések, fokozott expozíciós esetek bejelentését, kivizsgálását; SZEKUNDER ÉS TERCIER PREVENCIÓ
27/1995. (VII.25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról 4. §. A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi: c)
a munkakörülmények és a munkavégzés egészségkárosító hatásainak írásban dokumentált vizsgálatát a szerződésben – a helyi körülmények figyelembevételével – meghatározott gyakorisággal, vagy változás bekövetkezésekor soron kívül; PRIMER PREVENCIÓ
d)
külön jogszabályban meghatározottak szerint az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást; PRIMER PREVENCIÓ
e)
külön jogszabályban előírtak szerint a munkahelyek kémiai biztonságát érintő feladatokat; PRIMER PREVENCIÓ
f)
a munkavállalók munkakörülményeivel kapcsolatos, egészséget, biztonságot érintő kérdésekkel összefüggő felvilágosítást; PRIMER PREVENCIÓ
27/1995. (VII.25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról 4. §. A szolgálat az alapszolgáltatás keretében végzi: g) külön jogszabályban előírtak szerint a munkakörhöz kötött védőoltásokkal kapcsolatos feladatokat; PRIMER PREVENCIÓ
h) a krónikus megbetegedésben szenvedő megelőző gondozását; TERCIER PREVENCIÓ i)
munkavállalók
külön jogszabályban meghatározottak szerint a 2. alkalmassági csoportba tartozó közúti járművezetők egészségi alkalmassági vizsgálatát. PRIMER PREVENCIÓS TEVÉKENYSÉG (SZEKUNDER PREVENCIÓ ESZKÖZEINEK FELHASZNÁLÁSÁVAL, lehet TERCIER része is)
33/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §. (2) bekezdése szerint (2) Külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni: a) a gépjárművezetők - ideértve a mezőgazdasági vontatók vezetőit is -,
valamint a helyi közforgalmi vasúti járművezetők (villamos meghajtású közúti-vasúti, elővárosi vasúti, a földalatti - Metró és Millenniumi - vasúti, a fogaskerekű vasúti járművezetők), az autóbuszvezetők, a trolibuszvezetők, továbbá a mozgólépcső és siklókezelő jelöltek és vezetők, b) az országos közforgalmú vasutaknál, a hajózásban és a polgári repülésben dolgozók,11 c) 12 a fegyveres erők, a rendvédelmi szervek hivatásos, szerződéses, sorállománya, valamint a köztisztviselői és a közalkalmazotti állománya, illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állománya, valamint a közterület-felügyelők, továbbá a Rendőrtiszti Főiskolára, a rendészeti szakközépiskolákba és egyéb belügyi oktatási intézeteknél felvételre jelentkezők, illetve ezen iskolák tanulói és hallgatói,13
33/1998. (VI.24.) NM rendelet 2. §. (2) bekezdése szerint d) a kézilőfegyvert, lőszert, gáz- és riasztófegyvert tartani szándékozó, illetve lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező személyek, e) a túlnyomásos munkahelyeken dolgozók, 14
f)
az egészségügyi tevékenységet folytatók munkaköri alkalmasságának
orvosi vizsgálatánál és véleményezésénél. 11
Lásd: 21/2002. (XI. 8.) GKM-ESzCsM együttes rendelet.
12
Megállapította: 80/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet 1. §. Hatályos: 2004. I. 22-től.
13
Lásd: 78/1999. (XII. 29.) EüM-BM együttes rendelet.
14
Beiktatta: 18/2007. (V. 10.) SZMM rendelet 10. § (3). Hatályos: 2007. V. 13-tól.
33/1998. (VI.24.) NM rendelet 16. §./ A-D Foglalkoztathatósági vizsgálat és a foglalkoztathatósági szakvélemények fajtái • 16/A. § - Az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó foglalkoztathatósági szakvélemény Szakvélemény díjtétele: 3.300 Ft • 16/B. § - A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó foglalkoztathatósági szakvélemény Szakvélemény díjtétele: 1.900 Ft • 16/C. § - A szabálysértési eljárás során alkalmazott közérdekű munkához kapcsolódó foglalkoztathatósági szakvélemény Szakvélemény díjtétele: 1.900 Ft • 16/D. § - A büntető ügyben kiszabott közérdekű munkához kapcsolódó foglalkoztathatósági szakvélemény Szakvélemény díjtétele: 1.900 Ft
Szakvélemény a foglalkoztathatóságról
A szakorvosi vizsgálatokra történő beutalás problémái Szakmai szempontból a legnagyobb gondunk a mindennapi munkánk során, hogy foglalkozás-egészségügyi szakorvosként immár 2007 óta az E. Alap terhére szakorvosi beutalást nem kezdeményezhetünk, amely miatt a 27/1995. NM rendelet 4. §. a) pontja szerinti feladatunkat nem tudjuk maradéktalanul elvégezni, azaz csak a munkavállaló háziorvosa közbeiktatásával és az ő együttműködési hajlandósága esetén (tehát csak közvetetten és esetlegesen) tudjuk kezdeményezni a munkaköri orvosi alkalmasság megítéléséhez gyakran szükségessé váló
szakorvosi vizsgálatokat.
A szakorvosi vizsgálatokra történő beutalás problémái Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi szakorvos beutalóját országosan mindössze egyetlen helyszínen, Budapest IX. kerület, Nagyvárad tér 2. szám alatt, a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztálya szakrendelésein fogadják el. Itt van lehetőség a fokozott expozíciós esetek és a foglalkozási megbetegedések, illetve azok gyanújának kivizsgálására is. Ez a vidékiek számára mindenképp szabadnap(ok) kivételét és utazási költségek felmerülését jelenti, amelyek megtérítését a munkáltató általában nem vállalja át.
Munkáltató hozzáállása a megváltozott munkaképességű munkavállalókhoz Amennyiben szolgálatunk szakorvosa a munkavállaló egészségi állapotváltozása miatt átmenetileg vagy tartósan megváltozott munkaképességet észlel a munkaköri alkalmassági vizsgálatok alkalmával: • javaslatot tesz a munkavállaló korlátozással történő átmeneti vagy hosszú távú további foglalkoztatására, illetve •szükség esetén javasolja a munkahelyi rehabilitációs bizottság összehívását az érintett munkavállaló más munkakörben történő foglalkoztatásának előmozdítására.
Egykori 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról (régóta hatályon kívül) A megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos munkáltatói feladatok: 3. § (1) A megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában foglalkoztatni. Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül munkaképességét hasznosítani tudja. Ennek megfelelően a dolgozó munkaszerződését módosítani kell. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozót köteles a) a munkakörülmények módosításával, elsősorban eredeti munkahelyén (munkakör) és szakmájában tovább foglalkoztatni, vagy b) a munkáltató működési körén belül a dolgozó egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével megfelelő munkahelyre áthelyezni, illetőleg c) más munka végzésére betanítani, vagy szakképzésben részesíteni; d) szükség esetén az e célra létrehozott külön üzemrészben foglalkoztatni; e) részmunkaidőben alkalmazni; f) bedolgozóként foglalkoztatni, ha a munkáltató tevékenysége erre módot ad. (3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések költségei a munkáltatót terhelik.
Munkáltató hozzáállása a megváltozott munkaképességű munkavállalókhoz Sajnos a munkahelyi rehabilitációs bizottságot javaslatunk ellenére gyakran össze sem hívják, ha mégis összehívják, akkor az ülés rendszerint csak formalitás és szinte mindig úgy végződik, hogy nem tudnak a munkavállaló számára egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani és végül elbocsájtják. (Szerencsére akadnak szakmai – érző – szívet melengető, példás rehabilitációs eljárások is!)
Munkáltató hozzáállása a megváltozott munkaképességű munkavállalókhoz Tehát manapság, ha egy, a munkakörnyezetet alaposan ismerő foglalkozás-egészségügyi szakorvos korlátozást rendel el a munkavállaló egészségi állapota miatt, elképzelhető, hogy ezzel – akaratán kívül – az első lépést teszi meg a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetéséhez. Munkaerőpiaci túlkínálat miatt a munkáltatók általában nem foglalkoznak további rehabilitációs munkakörök és ehhez szükséges munkakörnyezet kialakításával, hanem inkább megválnak a dolgozótól és felvesznek helyette egy egészséges munkavállalót. Az 50 év feletti korosztály különösen kitett a fenti hatásoknak!!!
Munkáltató hozzáállása a megváltozott munkaképességű munkavállalókhoz Egy nagyvállalatnál a foglalkozási rehabilitáció – az igazi társadalmi felelősségvállalás jegyében – nemcsak az orvosszakértői felülvizsgálat komplex minősítése alapján megváltozott munkaképességűnek ítélt munkavállalók számára –általában uniós és/vagy kormányzati források felhasználásával– külön kialakított rehabilitációs munkaállomásokon és munkakörökben történő foglalkoztatásra kellene hogy korlátozódjon!
Munkáltató hozzáállása a megváltozott munkaképességű munkavállalókhoz Hanem azon jelenlegi, a vállalat kötelékében akár sok évet-évtizedet végigdolgozott, korábban egészséges munkavállalók további foglalkoztatásának megoldására is, akik átmenetileg vagy tartósan fennálló egészségi állapotváltozásuk miatt csak bizonyos korlátozással vagy részmunkaidőben lennének foglalkoztathatók jelenlegi munkakörükben. Az ilyen munkavállalók után azonban járulékkedvezmény nem jár, és további foglalkoztatásuk számos munkaszervezési és munkakörnyezeti intézkedés megtételét teszi/tenné szükségessé…
Közös felelősség Így veszti el a munkáját manapság számos kisebb-nagyobb betegségben szenvedő, egyébként dolgozni akaró középkorú, ill. idősödő munkavállaló!!! Ez mindannyiunk közös felelőssége: Munkáltató – Munkavállaló – Munkavédelmi szakember Foglalkozás-egészségügyi Szolgálat, Munkahelyi érdekképviselet, továbbá a „hézagos” törvényi szabályozás, szakmai irányelvek és útmutatók hiánya, a munkavédelmi hatósági ellenőrzések elégtelensége.
Rugalmas foglalkoztatás lehetőségei és annak foglalkozás-egészségügyi kihatása A foglalkoztatás rugalmas (atipikus) formái :
a részmunkaidős foglalkoztatás, a megosztott munkaidőben történő foglalkoztatás, a határozott (projekt) időtartamra történő foglalkoztatás, a munkaerő kölcsönzés, a tranzit foglalkoztatás, az önfoglalkoztatás és a távmunka - napjainkban az Európai Unióban és hazánkban egyaránt a foglalkoztatáspolitika egyik folyamatosan erősödő, a foglalkoztathatóságot javító eszközévé váltak.
A munkavállalók szempontjából a munkavégzés rugalmassága,a munkaadók nézőpontjából a foglalkoztatás jogi formáinak rugalmassága jelenthet motivációt.
Rugalmas foglalkoztatás lehetőségei és annak foglalkozás-egészségügyi kihatása Munkaerő-kölcsönzés: 1-1 nagyvállalat általában több munkaerő kölcsönző vállalkozással is szerződésben van, akik olykor más városokban, az üzemtől távol biztosítják a foglalkozásegészségügyi ellátást (leginkább csak a munkaköri alkalmassági vizsgálatot) munkavállalóik számára, gyakran a munkahelyi egészségkárosító kockázatok tényleges ismerete nélkül. Nem mindig tudjuk elérni a vállalatnál, hogy ezen munkaerő kölcsönző vállalkozások mindegyike munkabiztonsági és munkaegészségügyi érdekből is kötelezően az üzemi területen folyamatosan jelen lévő, a munkahelyi kockázatértékelést és az egészségkárosító kockázatokat jól ismerő foglalkozásegészségügyi ellátóval szerződjenek.
Rugalmas foglalkoztatás lehetőségei és annak foglalkozás-egészségügyi kihatása Ugyanakkor a kölcsönzött munkavállalók akut panaszaikkal vagy munkabaleset esetén már természetesen hozzánk fordulnak ellátásért, innentől pedig ez már egyben finanszírozási probléma is. Szerződés kötés esetén merül fel egy újabb probléma, mégpedig a havidíj jellegű elszámolás: a kölcsönzött munkavállalók a megrendelő igényeihez igazodva általában rövidebb ideig állnak alkalmazásban, ezáltal a teljes évi foglalkozás-egészségügyi díjat érvényesíteni nem tudjuk, ugyanis csak hónap arányosan, az éves díj töredékét hajlandóak fizetni utánuk. Feladat viszont ugyanannyi, ha nem több van ezekkel a munkavállalókkal (előzetes alkalmassági, záróvizsgálat, akut ellátás szükség esetén).
Ki fizeti a „fluktuációt” ??? • A fluktuáció alapjelentése hullámzás, ingadozás. A mi esetünkben a fluktuáció alatt a munkaerő vándorlását, a dolgozók állandó vagy gyakori munkahely-változtatását értjük. • A foglalkozás-egészségügynek ez mindenképpen - az előzőekhez hasonló - többletmunkát jelent (főként előzetes és záróvizsgálatok). • A munkáltató viszont általában a hóvégi, vagy az átlag havi állományi létszámot tekinti irányadónak. (magyarul „buktuk/bukjuk” a fluktuációt…)
A Semmelweis Terv 2011-ben úgy fogalmazott: „az élőmunka karbantartását meg kell oldani.”
Ez csak és kizárólag rendezett jogszabályi környezetben, megfelelő finanszírozás mellett, szakmailag felkészült és a prevenció minden szintjén elkötelezett foglalkozás-egészségügyi orvosokkal és szakdolgozókkal oldható meg!!!
Megoldási javaslatok • A munkáltatótól való egzisztenciális függésből adódó direkt/indirekt kiszolgáltatottság megszüntetése, a finanszírozási rendszer átgondolt átalakítása, de csak akkor, ha: • a valós költségek és ráfordítások figyelembe vételével megállapított kötelező díjtételek is bevezetésre kerülnek és egyúttal • Hatékony minőségirányítási és ellenőrzési rendszer is bevezetésre kerül. • Szakmai irányelvek és protokollok kidolgozása, illetve megújítása, köztük: • Minden FEOR-ral rendelkező foglalkozásra szakmai protokoll kidolgozása. • Megváltozott munkaképességű dolgozókra vonatkozó foglalkozási rehabilitációs irányelvek, protokollok,eljárásrendek kidolgozása.
Megoldási javaslatok • A foglalkozás-egészségügyi szakorvosok negatív diszkriminációjának megszüntetése az E. Alap terhére történő beutalás lehetőségének visszaállításával • Informatikai rendszerfejlesztés, infokommunikációs csatornák kialakítása a párhuzamosságok elkerülésére. • A hatósági ellenőrzés hatékonyabbá tétele, a munkáltatók és a szolgáltatók rendszeres ellenőrzése.
• A progresszív foglalkozás-egészségügyi betegellátás érdekében regionális és országos foglalkozás-egészségügyi központok és/vagy szakellátó helyek kialakítása a foglalkozással összefüggő és a foglalkozási megbetegedések, valamint fokozott expozíciós esetek megelőzése minél gyorsabb és hatékonyabb feltárása érdekében, a járóbeteg- és a fekvőbeteg-ellátás szintjén is. (Országos Foglalkozásegészségügyi Fekvőbeteg-ellátó Intézmény visszaállítása)
Megoldási javaslatok • A főállású foglalkozás-egészségügyi szakorvosok munkájának preferálása, a részállású szakorvosok csak azon településeken vállalhatnak foglalkozás-egészségügyi ellátást, ahol a környéken nincs elegendő főállású szakorvos (A megfelelő minőségben ellátható munkavállalói létszámok aktualizált szabályozásával együtt, részállásúaknál a főállás kapacitáslekötését is figyelembe véve). • A graduális és a posztgraduális orvosképzésben a klinikai ismeretek oktatásakor az eddigieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt kapjanak a foglalkozási megbetegedések, valamint a foglalkozással összefüggő megbetegedések, mint fontos egészségkárosító kockázatok és tényezők.
Összefoglalás • A jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátórendszer átalakítása immár
elengedhetetlen. • A megoldási javaslatok közt felsoroltak többségét megvalósítani egy olyan új finanszírozási és minőségbiztosítási rendszer létrehozásával lehetne, amely egyszerre szünteti meg szolgálatok munkáltatótól való függését és biztosítja az ellátás megfelelő finanszírozását, a jelenkori valós költségszámítás figyelembe vételével megállapított kötelező díjtételek bevezetése és inflációkövető alkalmazása által. • Egyúttal megköveteli és rendszeresen ellenőrzi a minőségi szakmai ellátást, a szakmai irányelvek és protokollok, valamint a jogszabályi előírások betartását.
A kép forrása: www.veganetelek.hu
Köszönöm a figyelmet!
