3. Eligazodás a mindennapi élethelyzetekben 3.1. Mi a kommunikáció? A többi európai nyelvhez hasonlóan a magyar nyelvbe is rengeteg idegen kifejezés került. Egyik ilyen idegen szó a kommunikáció, amelyet a latinból vettünk át. Közlést, tájékoztatást, információcserét jelent. Ezek szerint, aki megszólal, az már kommunikál. - Elnézést, meg tudná nekem mondani, merre találom a tudakozót? Erre a kérdésünkre akár egy bólintás is lehet a válasz. Kommunikációnak nevezhetjük akkor ezt a mondatot? Lehet egyetlen bólintás a kommunikáció része? A kommunikációról azt írják néhány könyvben, hogy az két ember közti párbeszéd során jön létre. Valahogy így: - Elnézést, meg tudná nekem mondani, merre találom a tudakozót? - Természetesen. Elindul ezen a lépcsőn, majd a felüljáró elején talál egy kis épületet. Abban lesz. - Köszönöm szépen a kedvességét. Viszontlátásra. - Viszontlátásra. A régi szabály szerint azonban még ez sem mondható igazi kommunikációnak, hiszen alig beszéltek egymással ezek az emberek. Inkább nevezhető ez a rövid párbeszéd információkérésnek és információadásnak. Ha viszont ez információcsere volt, akkor tagadhatatlanul kommunikációról van szó. A kommunikációnak igen sok fajtája alakult ki azóta, hogy a róla szóló szabályt megfogalmazták. A kommunikációnak újabban már nem is kell, hogy emberek között jöjjön létre. Egy használati utasításból vettük ki az alábbi mondatot: „A tévé távirányítóját úgy tartsa a készülék felé, hogy a távirányító és a tévé közé ne kerüljön nagyobb tárgy, mert akkor a távirányító nem kommunikál a tévékészülékkel!” Egy vállalat igazgatója a következőket mondta cége bemutatásakor: „Számítógépeink a belső hálózatnak köszönhetően kitűnően kommunikálnak egymással.” Sorolj fel példákat olyan esetekre, amikor kommunikáció jön létre ember és gép, majd gép és gép között! Keress a kommunikációra további lehetőségeket, amikor ember embernek üzen, de valami jel által! Mit jelent a sor végén látható jelzés? Hozz példákat a közlekedésben használatos jelzésekre, amelyek szintén üzenetet közvetítenek számunkra! Mi az útjelző táblák szerepe a közlekedésben? Foglald össze, hogy milyen helyzetekben fordulhat elő kommunikáció!
28
A kommunikációs folyamat tényezői Gondold el, hogy egy barátodnak vagy barátnődnek úgy akarsz levelet írni, hogyha azt más meglátja, ne tudja elolvasni. Miután titkos jelekkel megírtad leveled, feladod a postára (vagy e-mailben küldöd el) a címzett számára. Valahogy így kell elképzelni a kommunikációs folyamatot is, ahol van egy feladó, egy címzett és egy kód, amelyen az üzenet érkezik. Ha két ember beszélgetését vesszük kommunikációs folyamatként, akkor, aki beszél, az lesz a feladó, aki hallgatja, az lesz a címzett. Ezek a szerepek persze a beszélgetés során állandóan cserélődnek. Pontosan úgy, mint az Interneten egy chat oldalon. Ahhoz, hogy megértsék egymást, kell egy közös jelrendszer, amit egyformán ismernek. Ezt nevezhetjük kódnak. Vagyis egy nyelven kell beszélniük. A kód, vagyis a beszéd nyelvi és nem nyelvi jelekből állhat. A nyelvi jelek a beszéd vagy az írás, a nem nyelvi jelek pedig a beszédet kísérő testmozgás, arcjáték (pl.: kézmozdulat, bólintás, mosoly, fintor stb.). Sorolj fel néhány nem nyelvi jelet, amelyekkel üzenetet küldhetünk másoknak! Különböztesd meg a durva, sértő és az elfogadható, barátságos jeleket! Az egyik legdurvább nem nyelvi jel a középső ujj mutogatása. Sokan nem tudják, hogy honnan származik ez a mára durvasággá fajult mutogatás. Semmi köze sincs ahhoz, amit ma róla hisznek. A franciák és az angolok közt dúló ún. százéves háború idején az angol íjászoknak igen félelmetes hírük volt. Amikor a franciák fogságába esett néhány angol íjász, és fogolycserére került a sor, a franciák levágták az angol íjászok középső ujját, hogy az övéik közé visszatérve többé ne harcolhassanak. Az íjászok ugyanis a középső ujjukkal feszítették meg az íjon az ideget. Csata előtt egymást dühítették a szembenálló ellenfelek. Az angolok azért mutatták a franciák felé a középső ujjukat, hogy jelezzék, nekik megvan az íjfeszítő ujjuk, és lőni fognak rájuk, csak jöjjenek közelebb! Fogalmazzátok meg röviden, hogy mit fejezhetnek ki az alábbi nem nyelvi jelek!
Sorolj fel olyan, nem nyelvi kódokat, jeleket, amelyeket egymás között használtok! Mellőzzétek a durvaságokat, amiket intelligens emberek nem használnak! 29
Csak arról tudunk beszélni, amit ismerünk, a számunkra ismert témát nevezzük valóságnak. Hogy partnerünket megértsük, és bennünket is megértsenek, szükségünk van a mindennapi ismereteinkre, a tudásunkra. Hiába beszél nekünk valaki egy tőlünk távol álló témáról, ahhoz nem sokat fogunk hozzászólni. Így beszélgetés sem alakulhat ki köztünk abban a témában. A kommunikációs folyamat további tényezői tehát a számunkra ismert téma, amit nevezhetünk valóságnak, és a témához fűződő ismereteink, amelyek nélkül nem tudunk beszélgetni. Nevezz meg egy-két olyan témát, amelyhez szerinted nem sokat tudnál hozzászólni! Sorolj fel egy-két olyan témát, amelyről viszont el tudnál beszélgetni! Már sok minden készen áll egy tartalmas beszélgetéshez, kommunikációhoz. Az üzenet eljuttatásához már csak azt kell meghatároznunk, hogy milyen lesz a beszélgetőtársunkkal levő kapcsolat formája. Vagyis élőszóban, szóbeli üzenetben (üzenetrögzítőre mondjuk), írásban, SMS-ben, e-mailben, chat vonalon vesszük-e fel a kapcsolatot egymással. Ennek kiválasztása után a csatorna is megvan, amely által kommunikálni fogunk egymással. Milyen csatornát tudnál még példaként felhozni, amely segítségével kommunikálhatnak egymással az emberek? Régen, amikor a technika még nem volt ilyen fejlett, mint ma, akkor milyen „csatornákat” használtak az emberek üzeneteik célba juttatására? A kommunikációs folyamat utolsó tényezője a beszédhelyzet. Nem mindegy, hogy egy bizonyos szöveget milyen körülmények között mondunk el. Ugyanaz a szöveg az egyik helyzetben lehet komikus, míg egy másik helyzetben kínos, esetleg megalázó, egyszóval nem odaillő.
• • •
Az itt látható két kép közül válassz egyet, amelyhez találj ki egy rövid történetet! A kitalált történetet igazítsd különféle beszédhelyzetekhez: Először mondd el úgy, ahogy az iskolában mondanád el a tanárodnak! Majd add elő osztálytársaidnak, barátaidnak! Végül meséld el otthon a szüleidnek vagy a nagyszüleidnek!
Foglaljuk össze, mik tartoznak a kommunikációs folyamat tényezői közé: a feladó a címzett kód (nyelvi és nem nyelvi) valóság (a téma) ismereteink csatorna (a kapcsolat formája) beszédhelyzet
30
3.2. A közlés módjai Az ember számára legérthetőbb kommunikáció a beszéd és az írás. A beszédhez sorolhatjuk kiegészítésként a gesztusokat is. Mit nevezünk gesztusoknak? A gesztus idegen szó, amit szintén a latinból vettünk át. Jelentése: taglejtés, kézmozdulat.
• • •
Milyen gesztusokat (taglejtéseket, kézmozdulatokat) figyeltél meg ismerőseidnél, amelyekkel a beszédjüket próbálták érthetőbbé, elképzelhetőbbé tenni? Mutass be néhány gesztust, amelyet megfigyeltél! Te szoktál gesztusokat használni beszéd közben? Ha igen, mutass be néhányat! Játsszatok el az osztályban egy rövid jelenetet, amelyben a témát, a helyszínt és a szereplőket tetszésetek szerint válasszátok ki! Először úgy játsszátok el a jelenetet, hogy egyáltalán nem gesztikuláltok! Másodszor rengeteg (túlzott) gesztikuláció kíséretében adjátok elő a jelenetet! Harmadszorra találjátok meg az arany középutat, tehát mértékkel gesztikuláljatok beszéd közben! A beszédet helyettesíthetjük is, ha jelbeszédet használunk. Ez utóbbit kényszerből a süketnémák használják. De jelbeszédet azok is használhatnak, akik képesek a hangos beszédre, de valamilyen okból kifolyólag nem akarnak, vagy nem tudnak megszólalni. Keressetek példákat arra, hogy hol, milyen körülmények között használhatunk jelbeszédet, ahol nem akarunk, vagy nem szólalhatunk meg! Ismertek-e olyan helyzeteket, szertartásokat, munkavégzést, ahol jeleket használnak bizonyos cselekvésre való felszólításra! Milyen jelbeszédet használtatok kisgyerekként, ha nem akartátok azt, hogy az idősebbek azt megértsék? Ismeritek-e az ún. néma ábécét?
A siketnéma beszéd jelei csak első látásra tűnnek bonyolultnak. Az itt látható ábrán nézzétek át az egyes betűk jeleit! Alkossatok pár szót az itt látható jelek segítségével! Az utóbbi néhány évben egyre több helyen gondolnak a hátránnyal élő emberekre. A televíziós adások jelentős részét már úgy is lehet nézni, hogy a készülék sarkában e jelek segítségével közvetítik a műsorban elhangzottakat. A nagyothallókon kívül nem feledkeznek meg a gyengén látókról és a vakokról sem, akik
31
számára létezik egy írásforma, amelyet tapintással lehet érzékelni. Ez az ún. Brei-írás. A betűk itt pontokból állnak. Az alábbi pontok jelentése ebben az írásban a szeretlek szó:
Ilyen jeleket találhattok a gyógyszeres dobozokon is, ahol kitapintható a Brei-írásban írt gyógyszer neve. Ahogy látjuk, a beszéd képesség, de egyben kényszer is. Kényszer, mert gondolatainkat többnyire másokkal is meg szeretnénk osztani. A beszéd és a nyelv két külön fogalom. Ezt bizonyítja az is, hogy szinte valamennyi nyelvben két különböző szóval jelölik. Az angolban language és speech, a szlovákban jazyk és reč. Ha meg akarnánk határozni a beszéd fogalmát, akkor az nagyon tudományosan a következőképpen hangzana: „A beszéd olyan egyéni produkció, amely a nyelv ismeretével, használatában jön létre.” Ugye milyen bonyolultan hangzik? Ne is tanuljátok meg, inkább fogalmazzátok át saját szavaitokkal! Fogalmazzátok át a legegyszerűbben a fenti, nehezen érthető „definíciót” a beszédről! A megfogalmazásotokban legyen benne, hogy mire és mikor használjuk a beszédet!
3.3. Mindennapi beszédhelyzeteink Naponta találkozunk és beszélgetünk ismerőseinkkel, barátainkkal. Ezen kívül még számtalan beszédhelyzetbe kerülünk, ha iskolában tanulunk, ha délután bevásárolunk, vagy leugrunk a sportpályára. Amikor ismerőssel találkozunk, köszönünk neki, megszólítjuk. Amennyiben barátunkkal vagyunk, akit a másik illető nem ismer, akkor bemutatjuk őket egymásnak. Amikor ismeretlen helyre utazunk, esetleg keresünk valamit vagy valakit, akkor tudakozódunk, tájékoztatást kérünk. Ezekből a példákból is látható, hogy az ember szinte állandóan kommunikál. A beszélgetés során véleményt alkotunk, amit udvarias formába öntve kifejtünk, hogy a másik embert akaratlanul se sértsük meg.
3.3.1. Kapcsolatfelvétel Amikor megszólítunk valakit, beszélni kezdünk. Ezt többnyire köszönéssel, üdvözléssel, bemutatkozással vagy bemutatással kezdjük. Nagyon udvariatlannal számít, ha valaki ezeket a „formaságokat” kihagyja, és azonnal rátér mondandójára. Az ilyen veselkedést sértőnek, durvának, tiszteletlennek tartják, és azonnal megvan mindenkinek a véleménye az illetőről. Az udvariasság minden ajtót megnyit. (Amelyiket pedig netán nem, azt nem is érdemes kinyitni.)
32
A köszönés A köszönés alapvető udvariassági forma. A kapcsolat felvétele és lezárása legtöbbször ezzel történik. Több formája létezik, amely függ a partnerek viszonyától, életkorától és még sok egyébtől. Sorolj fel néhány helyzetet, amelyekben különféle módon tudnak egymásnak köszönni az emberek! Hogyan köszönsz szüleidnek, nagyszüleidnek, ismerőseidnek, rokonaidnak, barátaidnak, tanáraidnak stb.? Szerinted miért alakult ki a köszönés? Miért köszöntek egymásnak az emberek régen, és miért köszönnek ma? A köszönést nem csak szavakkal, hanem nem nyelvi jelekkel is ki tudjuk fejezni: mosollyal, biccentéssel, kézfogással, öleléssel, intéssel, kalapemeléssel stb. A köszönés kialakulásának körülményeit, okát többféleképpen is el lehet képzelni. Az ősi időkben bizonyára veszélyt jelentett a néma tekintet. Ma is „ferde szemmel” nézünk arra, aki szó nélkül vizslat bennünket. Milyen helyzetből, testtartásból alakulhatott ki a „ferde szemmel” nézés fogalma? Az illetőnek bizonyára nem a szeme volt ferde, hanem oldalt, lopva pisloghatott a másikra, fürkészve annak szándékát. A köszönés kialakulásának következő oka lehetett, hogy tisztelték a hatalom képviselőjét, vagy féltek tőle. A tiszteletet (alázatot, félelmet) az alattvalónak, szolgának, alsóbb rendűnek a szavakon kívül valamilyen mozdulattal is ki kellett fejeznie. Keress példákat, hogyan és milyen mozdulatokkal köszönthették régen a rangban feljebb valókat az alacsonyabb rangban levők! A mai szia köszönésünk is egy ilyen viszonyt fejezett ki eredetileg. A köszönés latinul hosszabb volt: servus humillimus, azaz alázatos szolgája. Ez rövidült le: szervusz, majd szevasz, később pedig a rövid szia köszönésre. Az üdvözlésnek már a legrégibb időktől kezdve rengeteg fajtáját ismerjük. A szavak nélküli köszönés, üdvözlés már a lovagkorban is divatban volt. Történelmi filmekben látni, miként emelték fegyverüket üdvözlésre a bajvívók. Ebből alakult ki a katonák mai tisztelgése is. A szóban (tisztelgés) benne is van az egymás bátorsága előtti tisztelet, a megbecsülés. A lőfegyverek elterjedésével egy újabb köszönés, vagyis inkább üdvözlési formula jelent meg: „Itt a kezem, nem disznóláb.” Ennek a mondatnak ott kezdődik a története, amikor a szúró és vágó fegyverek mellett megjelentek a lőfegyverek. Azok kezdetben igen nagyok és nehezek voltak. Hatalmas és vaskos ágyúkkal lőtték ki a nehéz kő- vagy vasgolyókat. Állandó fejlesztéssel egyre kisebb és vékonyabb lett az ágyúk csöve. De azt nem lehetett sokáig csökkenteni. Ha az ágyúk vagy a puskák csöve nem érte el a bizonyos vastagságot, akkor a vascsövek szétrobbantak, nem bírták a belobbanó lőpor feszítő erejét. Így más technológia után kellett nézniük a fegyverkészítőknek. Az pedig kéznél, pontosabban 33
lábnál volt. Még pontosabban a disznó lábán. Először levágtak egy karvastagságú faágat, amit kettévágva kifaragtak, mint egy kis teknőt. A két félbevágott és kivájt fát egymásra illesztve egy csövet kaptak. Ennek belsejét kiégették, mert a kormozott fa már nem kapott lángra. Ezek után jött a disznó lába. A disznó levágásakor azonnal lenyúzták a csülkeiről a bőrt, amit erősen rákötöttek az egymásra illesztett fából készült csőre. Napok múlva a disznóbőr úgy rászáradt a fára, mint a páncél. Ekkor már csak egy markolatot és elsütő szerkezetet kellett hozzá készíteni, s már kész is lett az ún. kispuska, vagyis a pisztoly őse. Ez már olyan kicsi volt a nagy puskákhoz képest, hogy elfért belőle egy pár a vitéz övében, de el tudta rejteni a bő köpenye ujjában is. Ki is használták páran cselvetésre, mert amikor kezet nyújtott ellenfelének az álnok vitéz, kicsúsztatta köpenye ujjából a fegyvert, és közvetlen közelből a szemben állóba lőtt. Nem is csoda, hogy ettől kezdve gyanakodva nyújtottak egymásnak kezet. Innen ered tehát a mondás, hogy itt a kezem, nincs benne disznó lábából készített lőfegyver, vagyis barátsággal közeledek. Ennek ismerjük ma a rövidített formáját: itt a kezem, nem disznóláb. A fenti történetben szereplő köszönés elég humorosan hatna egy mai találkozó alkalmával. Ez bizony már a múlté. Helyette sokáig köszöntek kalapemeléssel. Ennek is megvan a maga története. Ezt azonban itt nem meséljük el. Annyit elárulunk, hogy az ókorba, a rabszolgaság idejébe nyúlik vissza a történet. Nem sokan ismerik annak részleteit, de ti megtudhatjátok, ha utánanéztek a könyvtárban vagy az Interneten. Annyit még elárulunk, hogy köze van a kopasz fejhez, amit azzal kellett megmutatni, hogy az illető megemelte fejfedőjét. Nézz utána, honnan származhat a kalapemelés szokása! Könyvtárban biztosan találsz olyan könyvet, amelyikben benne lesz. Az iskolában is illő a köszönés. A napszakhoz igazodó (jó reggelt, jó napot kívánok) köszönésen kívül a tanterembe lépő tanárt felállással üdvözlik a diákok az alap- és a középiskolákban. Régen ehhez még egy közös hangos köszönés is társult, ami mára feledésbe merült. Talán a hangzavar elkerülése végett. Egyetemen nem állnak fel padjukból a hallgatók (így hívják az egyetemistákat). Ők másként fejezik ki tiszteletüket tanáraik iránt. Amikor az befejezi az óráját, a hallgatók a padjukat „csapkodják” meg enyhén tenyerükkel. Így köszönik meg a tartalmas előadást. Persze ez a szokás országonként változik. Megszólítás A kapcsolatteremtés másik módja a megszólítás. A megszólítás előtt általában köszönni szoktunk pl.: Csókolom, Marika néni! A megszólítás lehet személyes vagy hivatalos jellegű. Az előbbi példa személyes megszólításnak számít, hiszen közvetlen, szinte családias. A hivatalos eléggé kimért, távolságtartó pl.: Jó napot kívánok, doktor úr! A megszólítás legyen mindenképpen udvarias, tisztelettudó. Biztos számtalan példát tudnátok mondani ennek ellentétes formájára. Bármilyen furcsa, a szépirodalomban is találhatunk rá példát. Az egyik legismertebbre Arany János Toldi című elbeszélő költeményében bukkanhatunk, amely így szól: „Hé, paraszt, melyik út vezet itt Budára?” Toldi Miklósnak címezik ezt a megalázó megszólítást. Meg is haragszik rá irgalmatlanul, és egy hatalmas rudat fél kezében tartva mutatja meg a beképzelt katonáknak a Budára vezető utat. Érdekes olvasmány lesz. 34
A megszólításnak három formáját különböztethetjük meg: -
nevén szólítjuk az illetőt: Péter! Kovács úr! Kati néni! köznévi alakot használunk: Fiúk! Lányok! Mama! Öcsi! Tanár úr! Hölgyem! Uram! névmással szólítjuk meg az illetőt: Te! Ti! Maga! Ön!
Emlékszel a magyar népmesékből arra, hogyan szólították meg akár az egyszerű emberek is az urakat, sőt még magát Mátyás királyt is? Talán nem tűnt fel, de a népmesékben, mondákban többnyire tegezték egymást az emberek. Képzeld el, hogy egészen az 1500-as évekig (a XVI. századig) nem létezett a magyar nyelvben magázó megszólítás. Mindenkit tegeztek. Csupán a XVIII. század végére alakult ki a maga megszólítás. A tiszteletteljes ön megszólítási formát Széchenyi István kezdte el használni. Meg tudnád mondani, ki volt Széchenyi István? Mi minden köszönhető neki? Szerinted kinek jár ki az ön megszólítás? Az önözés sajnos nálunk elég ritka. Magyarországon gyakrabban hallani. Ne félj használni az ön megszólítást! Próbáld ki, és figyeld meg, hogy másként fognak rád nézni! Melyik idegen nyelvben maradt meg a mai napig csupán a te megszólítás? Tudnál példát mondani a megszólításra a szlovák nyelvből? A szlovák nyelvben szintén létezett az önözéshez hasonlítható forma, amely a XIX. században szinte teljesen kiveszett a köznyelvi használatból. Ez volt az oni megszólítás. Mivel a többes szám 3. személy kifejezése is így hangzik (oni = ők), ezért lassan elkopott a nyelvből. Kár érte. Bemutatkozás, bemutatás A kommunikáció szempontjából igen fontos szerepe van a bemutatkozásnak, a bemutatásnak, hiszen ezzel indul egy ismeretség. A kölcsönös megismerés után kezdődhet beszélgetés, ismerkedés. Te hogyan mutatkoznál be egy sportnapon egy másik iskolából érkezett társadnak? Mutatkozz meg a másik iskolából érkezett tanárnak! Mutasd be barátodat, csapattársadat a másik iskolából érkezett versenytársadnak, majd annak tanárának! A bemutatkozás gyerekkorban egyszerűen megy. Ám nem leszel mindig gyerek. Felnőttként különféle helyzetekbe kerülhetsz, amikor ismerned kell az illemszabályokat. A bemutatkozásnak és a bemutatásnak megvannak a saját illemszabályai: a) b) c) d)
Férfi és nő esetében először a férfi mutatkozik be. Nagy korkülönbség esetében azonban a fiatalabb az idősebbnek. Szintén a fiatalabb mutatkozik be először, ha azonos neműek találkoznak. Ha bemutatunk valaki, akkor is a fenti pontok a mérvadók.
Ügyelni kell arra – főleg zajos helyen –, hogy bemutatkozásnál ne mondjuk a másikkal egyszerre a nevünket, mert akkor egyikünk sem fogja hallani a másik nevét. Várjuk meg, 35
amíg a másik bemutatkozik, majd mi is áruljuk el nevünket. Azt viszont jól, érthetően tegyük, ne motyogjunk! Helytelen szokás, hogy valaki csak a keresztnevét, netán a becenevét mondja. Teljes nevünk mondásakor a vezetéknév legyen a hangsúlyosabb. Ha a bemutatkozó személy nevét nem értetted jól, nyugodtan rákérdezhetsz újra, nem számít udvariatlanságnak. Bemutatkozáskor gyakran kezet fogunk egymással. Ki kinek nyújt először kezet? a) Férfi és nő esetében a nő nyújtja a kezét b) Körkülönbség esetén az idősebb nyújtja a fiatalabb felé a kezét kézfogásra, illetve az, akinek bemutattak valakit. Játsszátok el az osztályban, hogy felnőttek vagytok, és egy ünnepi fogadáson vesztek részt, ahol először téged mutatnak be valakinek, majd te fogod bemutatni ismerőseidet, munkatársaidat új vagy régi ismerőseidnek. Mikor kell és mikor nem kell bemutatkozni? a) Illik bemutatkozni ott, ahol hosszabb ideig fogunk tartózkodni. b) Illendő bemutatkozni telefonáláskor. Még akkor is, ha minket hívtak fel. c) Nem kell bemutatkozni ott és annak az illetőnek, akivel csak futólag lépünk kapcsolatba. Például: ha az utcán tájékoztatást kérünk valakitől, vagy ha az étteremben, ebédlőben leülünk valaki asztalához, ha szabad mellette egy szék.
3.3.2. Szándéknyilvánítás Mindennapi beszédhelyzeteink közé tartozik a tudakozódás, kérés, kérdés és a felszólítás valamilyen cselekvés elvégzésére. Naponta hangzanak el a: Legyen szíves…, Meg tudná mondani…, Kérem szépen…, Szeretném megtudni… kezdetű mondatok. Ezekkel valamilyen szándékunkat fejezzük ki nagyon udvariasan. A szándékok között a leggyakoribb az információkérés. Tudakozódás, kérés A tudakozódás célja, hogy megszerezzünk valamilyen információt. Ezt kérhetjük személyesen, telefonon, levélben, e-mailben, SMS-ben. A tudakozódás ezek szerint lehet azonnali kérés, de lehet olyan is, amikor egy idő eltelte után várunk tájékoztatást valamiről. Fogalmazd meg kérésedet egy általad választott témával kapcsolatban (például: Kérj tájékoztatást arról, mikor vetítenek a moziban egy bizonyos filmet, vagy kérd meg barátod, barátnőd szüleit, hogy engedjék el őt hozzátok egy szülinapi bulira!) A fenti kérést először levélben, e-mailben, majd SMS-ben fogalmazd meg! Milyen különbség lesz a levélben, e-mailben és az SMS-ben megfogalmazott szöveg között? Ugyanezt a kérést, információkérést szóban is mondd el, mintha telefonon beszélnél! Milyen eltéréseket fedeztél fel az írásbeli és a szóbeli megfogalmazások között?
36
Kérdés, felszólítás Az ember naponta számtalan kérdést tesz fel. Kérdő mondataink kétfélék lehetnek. Az egyikre csak igen vagy nem választ kaphatunk. Például: Eljössz holnap hozzánk? Megírtad a házi feladatot? A másik fajta kérdő mondat, amelyre nem elegendő az igen vagy a nem válasz. Például: Hogyan sikerül a mai írásbeli? Mit tudsz a holnapi kirándulásról? Alkoss hasonló kérdő mondatokat, amelyekre először csak igen vagy nem választ lehet adni, majd amelyekre bővebb választ vár az ember! Azt a kérdő mondatot, amelyre igen vagy nem lehet csak a válasz, azt eldöntendő kérdő mondatnak fogjuk nevezni. Amelyik kérdő mondatra bővebb választ várunk, azt pedig kiegészítendő kérdő mondatnak nevezik. Kérdezni is tudni kell. Talán még nehezebb, mint válaszolni. Próbáld ki! Fogalmazz meg egy rövid, érthető kérdést egy általad választott tantárgy épp most tanult fogalmára vonatkozóan! Szerinted mire kell ügyelni egy kérdés megfogalmazásakor? Figyeld meg tanáraid kérdéseit! A kérdések többségében benne van már a válasz fele. A felszólítással egyelőre még csak az iskolában találkoztál. Biztosan nem fűződik mindegyikhez kellemes emléked, főleg, ha felelésre szólítottak fel. A felszólítás azonban nem egészen az iskolai felelésre való felszólításra vonatkozik. Az iskolában általában egy-két szóval, vagy kézmozdulattal szólítják fel az embert felelésre. Mondj példákat, hogyan szólítanak fel benneteket tanáraitok a felelésre! Szerinted melyik a legelfogadhatóbb felszólítási forma? Az embert különféle körülmények között sokféle dologra lehet felszólítani. Például: „Felszólítjuk vásárlóinkat, hogy a háztartási gépek osztályán ma különleges árengedményekkel kedveskedünk Önöknek!” „Felszólítjuk tisztelt látogatóink figyelmét, hogy rövidesen zárjuk boltunkat!” Felszólítást kaphatunk írásban is. Például: „Felszólítjuk tisztelt ügyfelünket, hogy látogasson be irodánkba!” „Felszólítjuk a lakókat, hogy a szemetet ne szórják szét a folyosón!” Írj egy rövid, egy-két mondatos felszólítást az általad választott témával kapcsolatban! Fogalmazz meg egy rövid felszólítást, amit hangosbemondóban olvasnál fel! Ez lehet akár egy iskolai hangszóróban felolvasandó felhívás, vagy egy strand területére vonatkozó tájékoztató felhívás, felszólítás. Ne feledkezz meg az udvarias megszólításról sem!
37
3.3.3. Beszélgetés A beszélgetésben részt vevő felek közösen alakítják ki a teljes szöveget. Egymást követő gondolataikból, mondataikból épül fel a beszélgetés témája. Az információk, közlések, kérdések és a válaszok odavissza áramolnak a felek között. A beszélgetőtársak megszakítják, kiegészítik egymás gondolatait, rákérdeznek vagy visszakérdeznek az elhangzottakra. A szavakon kívül jelentős szerepük van a nem nyelvi jeleknek, vagyis a kézmozdulatoknak, a testtartásnak is. Minden beszélgetés a kapcsolat felvételével kezdődik. Elevenítsétek fel ismereteiteket a kapcsolatfelvételről az előző fejezetekből! A beszélgetés során a szó hol az egyik, hol a másik félnél van. A szó átadását többféle módon jelezhetjük egymásnak. Leglényegesebb a hanglejtés. A lehető legrosszabb szokás az, amikor valaki nem viszi le a hanglejtést a mondatai végén. Ezt nem csak szörnyű hallgatni, hanem udvariatlanság is, mivel ezzel nem hagyja a másikat szóhoz jutni. A szó átadását tehát a hanglejtéssel adjuk a másik tudtára azzal, hogy levisszük a mondatvégi hanglejtést, s nem kezdünk újabb mondatba. A befejezett mondat után a hosszabb szünettel jelezhetjük, hogy várjuk a másik fél mondatait, válaszát. Természetesen gesztusokkal is tudathatjuk a szó átadását. Milyen gesztusokkal lehet a másik tudtára adni, hogy „végre szóhoz engedjük”? Figyeld meg a képen látható emberek gesztusait, amelyekkel átadják a szót! „Hangosítsd ki” a képeket, azaz mutasd be néhány szóval, mit mondhatnak a beszélők, amikor átadják a szót! (Nem kell minden képre példát mondani, tetszőlegesen lehet közülük választani.)
Az alábbi képeken is a szó átadásáról van szó? Mit fejezhetnek ki az alábbi mozdulatokkal a képen látható emberek?
3.3.4. Véleménynyilvánítás A beszélgetés során elkerülhetetlen, hogy a társalgó feleknek ne kelljen kifejteniük véleményüket. Két egyforma ember nincs a világon. Így a vélemények sem azonosak. Unalmas is lenne, ha mindenki egy véleményen lenne. Az emberiség fejlődésében kezdetek óta az vitte előbbre a dolgokat, hogy egyeztetni kellett a véleményeket, amelyek szerint rendezték a közösség, a társadalom életét. 38
Azonban nem mindegy, hogyan adjuk mások tudtára a véleményünket. Meg kell tanulnunk árnyaltan fogalmazni. Hallottad már az alábbi kifejezéseket? Nem rejtette véka alá a véleményét. Becsomagolta a mondandóját. Szerinted mit jelenthetnek a fenti mondatok? Udvariassággal sok minden megoldható. Durvasággal, nyers, átgondolatlan mondatokkal csak egy célt lehet elérni. Azt, hogy meglesz rólunk mások véleménye. Fejtsd ki saját szavaiddal, hogy mit jelenthet az a mondás, hogy: „Megvan róla a véleményem”. Udvariasan add az osztálytársad, barátod tudtára, hogy szerinted elfogadhatatlan az, amit ő akar! A témát tetszésed szerint választhatod.
3.4. A nem nyelvi kifejezőeszközök – a testbeszéd Beszédünket mozdulatokkal, arcjátékkal, testtartással egészítjük ki, amelyeket nem nyelvi jeleknek nevezünk. A nem nyelvi jelek a kommunikációban, a mindennapi beszédhelyzetekben ugyanolyan fontosak, mint a kimondott szavak. Sőt, még a külsőnk is rengeteget elárul rólunk, tehát a gondolkodásmódunkról is. Magyarázd el röviden, hogy mit jelent az alábbi mondás! Nem a ruha teszi az embert. Az emberek többsége az első benyomás alapján ítéli meg beszélgetőpartnerét. Még a beszélgetés előtt kialakul mindenkiben egy elképzelés a másikról. Ez pedig a külső alapján történik. Ezek alapján már nem egészen helytálló a fenti mondás. Fejtsd ki, hogy ezek után szerinted melyik mondás az időszerűbb az alábbiak közül! Nem a ruha teszi az embert. ~ A ruha teszi az embert. Indokold meg véleményedet! Beszédünket több nem nyelvi jel kísérheti: -
arcjáték (mimika) kézmozdulatok (gesztusok) testtartás (testbeszéd) tekintet Állapítsd meg, és öntsd szavakba az alábbi képen látható személyek hangulatát! Figyeld meg az arcukon látható mosolyt, a kézmozdulatokat, tekintetet! Találj ki egy rövid történetet az egyes képekhez! Nem kell az összeshez, tetszés szerint választhatsz közülük.
39
A szem a lélek tükre, ahogy a mondás tartja. Talán már azt is hallottad, hogy egy érzés az ember arcára van írva. Mit jelenthetnek az alábbi mondatok? Az arcára van írva. Elárulta a tekintete. Mi lehet az alábbi képeken látható emberek „arcára írva”, illetve mit árul el a tekintetük? Egy-egy érzést keress rajtuk, amit arckifejezésük, tekintetük elárul számodra!
A testtartás szintén lehet árulkodó. Mit mondhat az alábbi képeken a futballista a bírónak?
Azt, ahogyan beállunk, amilyen testtartásban ülünk beszélgetés közben, azt nevezzük testbeszédnek. Játsszátok el néhány szituációt (helyzetet) az osztályban! Ezek során ügyeljetek a testtartásotokra, amellyel igyekezzetek alátámasztani mondanivalótokat, hangulatotokat! A jeleneteket tetszésetek szerint válasszátok ki! Párban beszéljétek meg, mielőtt előadnátok a többiek előtt!
40
