A FIZIKAI TELJESÍTOKÉPESSÉG ÉS AZ ECHOCARDIOGRAPHIÁS PARAMÉTEREK ÖSSZEFÜGGÉSEI ELHÍZOTTAK ÉS ÉLSPORTOLÓK ESETÉBEN

A FIZIKAI TELJESÍTOKÉPESSÉG ÉS AZ ECHOCARDIOGRAPHIÁS PARAMÉTEREK ÖSSZEFÜGGÉSEI ELHÍZOTTAK ÉS ÉLSPORTOLÓK ESETÉBEN

Ph.D. értekezés Sidó Zoltán

Témavezeto: Pavlik Gábor Orvostudomány kandidátusa

Semmelweis Egyetem, Testnevelés és Sporttudományi Kar Neveléstudományi (Sporttudományi) Doktori Iskola Budapest, 2004.

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOM

2

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE

3

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

5

1.

BEVEZETÉS

6

2.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS

10

3.

CÉLKITUZÉS

13

4.

HIPOTÉZIS

14

5.

SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZER EK

15

5. 1. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK 5. 1. 1. Elhízottak 5. 1. 1. 1. Intézeti kezelés 5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelés 5. 1. 2. Élsportolók 5. 1. 3. Szabadido sportolók 5. 1. 3. Kontroll csoport

15 15 15 19 20 21 22

5. 2. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK 5. 2. 1. Echocardiographia 5. 2. 2. Ergometria

23 23 26

5. 3. STATISZTIKAI SZÁMÍTÁSOK

28

EREDMÉNYEK

29

6. 1. Elhízottak 6. 1. 1. Intézeti kezelés 6. 1. 1. 1. Echocardiographia 6. 1. 1. 2. Terheléses vizsgálat 6. 1. 2. Ambuláns kezelés 6. 1. 2. 1. Echocardiographia 6. 1. 2. 2. Terheléses vizsgálat 6. 2. Élsportolók 6. 2. 1. Echocardiographia 6. 2. 2. Terheléses vizsgálat 6. 3. Szabadido sportolók

29 29 29 50 51 51 57 60 60 64 65

MEGBESZÉLÉS

69

7. 1. Elhízottak 7. 1. 1. Echocardiographia 7. 1. 2. Terheléses vizsgálat 7. 2. Élsportolók 7. 2. 1. Echocardiographia 7. 2. 2. Terheléses vizsgálat 7. 3. Szabadido sportolók

69 69 72 74 74 75 76

8.

KÖVETKEZTETÉS

78

9.

ÖSSZEFOGLALÁS/SUMMARY

80

IRODALOM

83

6.

7.

2

ÁBRÁK ÉS TÁBLÁZATOK Ábrák jegyzéke 1. ábra. Az IVRT mérésének bemutatása. 2. ábra. Férfiak balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 3. ábra. Nok balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 4. ábra. E/A hányados férfiaknál a BMI függvényében 5. ábra. E/A hányados noknél a BMI függvényében 6. ábra. Normotoniás és hypertoniás férfiak balkamra izomtömege és indexe 7. ábra. Normotoniás és hypertoniás nok balkamra izomtömege és indexe 8. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott férfiaknál 9. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott noknél 10. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és index változása 3 év után 11. ábra. Nok balkamra izomtömeg változása 3 év után 12. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 3 év után 13. ábra. E/A hányados változása noknél 3 év után 14. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után 15. ábra. Nok balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után 16. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 12 hónap után 17. ábra. E/A hányados változása noknél 12 hónap után 18. ábra. Balkamra izomtömeg és izomtömeg index élsportolóknál 19. ábra. E/A hányados élsportolóknál 20. ábra. Szabadido sportolók balkamra izomtömege és izomtömeg indexe 21. ábra. E/A hányados szabadido sportolóknál

26 31 34 35 37 39 41 43 43 46 47 48 49 54 55 56 57 62 63 66 68

Táblázatok jegyzéke 1. táblázat. A vizsgált férfiak alapadatai a BMI függvényében 2. táblázat. A vizsgált nok alapadatai a BMI függvényében 3. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak alapadatai 4. táblázat Normotoniás és hypertoniás elhízott nok alapadatai 5. táblázat. A 3 éves utánkövetésben résztvevo személyek alapadatai 6. táblázat. A 12 hónapos kezelésben résztvevok antropometriai és haemodynamikai alapadatai 7. táblázat. Élsportolók alapadatai 8. táblázat. Szabadido sportolók alapadatai 9. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében férfiaknál 10. táblázat. Férfiak balkamra adatai a testtömeg index függvényében 11. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében noknél 12. táblázat. Nok balkamra adatai a testtömeg index függvényében 13. táblázat. Férfiak funkcionális paraméterei a BMI függvényében 14. táblázat. Nok funkcionális paraméterei a BMI függvényében 15. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak echocardiographiás adatai 16. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok echocardiographiás adatai 17. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak funkcionális paraméterei 18. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok funkcionális paraméterei 19. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása elhízottaknál 3 év után 20. táblázat. Férfiak echocardiographiás adatainak változása 3 év után 21. táblázat. Nok echocardiographiás adatainak változása 3 év után 22. táblázat. Férfiak funkcionális paramétereinek változása 3 év után 23. táblázat. Nok funkcionális paramétereinek változása 3 év után 24. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 3 év után 25. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 3 év után 26. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása 12 hónap után 27. táblázat. Az aorta és a pitvarok változása 12 hónap után

3

16 16 17 18 19 20 20 21 29 30 32 33 35 36 38 40 41 42 44 45 46 48 49 50 51 52 52

28. táblázat. Balkamrai paraméterek változása 12 hónap után 29. táblázat. Funkcionális adatok változása 12 hónap után 30. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 12 hónap után 31. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 12 hónap után 32. táblázat. Az aorta és a pitvarok méretei élsportolóknál 33. táblázat. A balkamra echocardiographiás mutatói élsportolóknál 34. táblázat. Funkcionális echocardiographiás paraméterek élsportolóknál 35. táblázat. Az élsportolók terheléses vizsgálatának adatai 36. táblázat. Echocardiographiás adatok szabadido sportolóknál 37. táblázat. Haemodynamikai és funkcionális paraméterek szabadido sportolóknál

4

53 55 58 59 60 61 62 64 65 67

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE BSA

testfelület (body surface area)

BMI

testtömeg index

AOD

aorta átméro

LAD1

bal pitvar parasternális átméro

LAD2

csúcsi négyüregu felvételen mért bal pitvari átméro

RAD

csúcsi négyüregu felvételen mért jobb pitvar átméro

IVSDT

septum diastolés vastagság

LVPWDT

hátsó fal diastolés vastagság

LVDT

balkamra falvastagság

LVIDD

balkamra diastolés átméro

LVLDD

balkamra diastolés hosszátméro

sphericity index

balkamra hosszátméro és harántátméro aránya

LVM

balkamra izomtömeg

LAD1i

bal pitvar parasternális átméro index

LAD2i

bal pitvar csúcsi átméro index

RADi

jobb pitvar csúcsi átméro index

LVDTi

balkamra falvastagság index

LVIDDi

balkamra diastolés átméro index

LVLDDi

balkamra hosszátméro index

LVMi

balkamra izomtömeg index

EF

ejekciós frakció

E

koradiastolés telodési csúcssebesség

A

késodiastolés csúcssebesség

E/A

E és A hányadosa

EDT

E decelerációs ido

IVRT

isovolumiás relaxatiós ido

PW

pulsatilis hullámú Doppler

CW

folyamatos hullámú Doppler

VC

vitál kapacitás

MVV

max. ventillációs volumen

VO2 max

max. oxigén felvevo kapacitás

O2 pulzus

oxigén mennyisége egy contractiora

5

1. BEVEZETÉS A szív-érrendszeri betegségek által okozott magas halálozási arány világszerte a mortalitási statisztikák élén szerepel. Az elorejelzések szerint az ischaemiás szívbetegség 2020-ban a világ vezeto kórképévé válik. Magyarországon a haláloki statisztikák szerint az összhalálozás 34,1 %-ért felelos (KSH 2002). A felnottkori elhízás szoros összefüggést mutat a cardiovascularis morbiditással és mortalitással (26),

aminek a jelentoségét növeli, hogy a gazdaságilag fejlett

országokban a férfilakosság mintegy 20 %-a, a nok több mint 30 %-a elhízott (6, 29). Az USA-ban az utóbbi 3 évtizedben mintegy 25 %-al növekedett az elhízás prevalenciája és súlyossága egyaránt, így napjainkban minden harmadik felnott elhízott (57). A KSH szerint (2000. évi Országos Lakossági Egészségfelmérés) a férfiak esetében 38,3 % túlsúlyos és 18,4 % elhízott, míg a nok 27,9 % túlsúlyos és 20,4 % elhízott. A WHO beosztása alapján a felnott korosztályban túlsúlyról beszélünk 25-tol 29,9 kg/m2 testtömeg indexig, elhízottaknak véleményezzük a 30 kg/m2 fölötti testtömeg indexel rendelkezo személyeket. Más oldalról tekintve a fizikai inaktivitás jelentos cardiovascularis rizikófaktor, mely többek között eloidézoje lehet a túlsúly és elhízás kialakulásának is (10, 74, 85). A mozgásszegény életmód nemcsak hazánkban, hanem a gazdaságilag fejlett nyugati országokban is jelentos szerepet játszik a szív-érrendszeri betegségek rizikójának számottevo növekedésében. Az Egyesült Államokban 10 felnott közül csaknem 6 fizikailag inaktív életet él (57, XVII). Hazai felmérések adatai szerint a felnott férfiak 67 %-a, míg a nok 81 %-a soha nem sportolt rendszeresen, azaz a felnott lakosság több mint 70 %-a fizikailag inaktív életet él (64, I, XI, XIV). A KSH felmérése - 2000. Életmód Idomérleg - alapján a 15-74 közötti népesség szabadon felhasználható ideje naponta 240 perc (nok), illetve 275 perc (férfiak). Ebbol naponta 8 percet tölt testedzéssel és 151 percet televízió nézéssel az átlag no, valamint 14 percet végez testedzést és 160 percet televíziót néz az átlag férfi. Ez az ido, melyet naponta testmozgásra fordítunk, lényegesen elmarad a nemzetközileg is javasolt napi 30 perctol. Az energiaegyensúly felborulása, ami részben a túlzott energia-bevitel következménye, az obesitas prevalenciájának növekedését okozza. Ennek hátterében részben a helytelen

6

táplálkozási szokások - túlzott energia-bevitel, az energiafelhasználás csökkenése -, azaz a mozgásszegény életmód áll. Az iparilag fejlett országokban ennek az életmódváltozásnak köszönhetoen válik egyre gyakoribbá a túlsúlyosság és az elhízás, amelyek következményeiket tekintve a XXI. század talán leggyakoribb kóroki tényezojévé válhatnak. Az Egyesült Államokban a becslések szerint mintegy 97 millió túlsúlyos vagy egyértelmuen elhízott felnott él. Az ezzel kapcsolatos életmódbeli tényezok befolyásolása igen nagy népegészségügyi kihívást jelent. Az obesitas az összoki halálozás fontos prediktora (63). A Framingham vizsgálatban az obesitas - Metropolitan Weight alapján az átlagot több mint 30 %-kal meghaladó - az agyi infarctus elofordulásának szignifikáns független rizikó faktora volt 35-64 év közötti férfikanál és 65-94 év közötti noknél (1, 52). Évek óta a vizsgálódások homlokterében van az elhízás szerepének vizsgálata számos kórkép kialakulásában. A WHO 1998-ban krónikus betegségként definiálta az elhízást. Ugyanez évben az Amerikai Szívgyógyász Társaság (AHA) elsodleges rizikófaktornak fogadta el az elhízást a cardiovasculáris megbetegedésekben, ezzel is a kérdés fontosságát bizonyítva (29). A Framingham Heart Study igazolta, hogy az elhízás független tényezoként szerepel a coronaria betegségben, a pangásos szívelégtelenségben, a stroke-ban, valamint a cardiovasculáris halálozásban (1, 56, 58, 59). Az elhízáshoz gyakran társul hypertonia, melyek együttesen még eroteljesebben fokozhatják a balkamra izomtömegének növekedését (5, 66, 70, XVIII). Ismeretes, hogy balkamra hypertrophiában a cardiovasculáris megbetegedések megkétszerezodnek, a cardiovasculáris halálozás, pedig közel ötszörösére növekszik (3, 6, 40, 63). A Honolulu Heart Study-ban az obesitas a stroke incidencia független tényezojének bizonyult (13). A Nurses Health Study során prospektív módon vizsgálták az obesitas és a stroke kockázat kapcsolatát. Azokban a csoportokban, ahol a BMI 27 kg/m2 volt szignifikánsan magasabb volt a stroke relatív kockázata azokhoz képest, akiknél a BMI 21 kg/m2 alatt volt, s a kockázat nem változott az életkor, a dohányzás, a hormonszedés, vagy a menopausalis státus illesztését követoen sem (80). Az Egyesült Államokban egy férfi egészségügyi dolgozók körében végzett prospektív vizsgálatban, az extrém tartományban derék/csípo hányadossal kapcsolatos, életkor szerint illesztett relatív

7

kockázat 2,33 (1,23-4,37) volt a stroke vonatkozásában. (97). Az is ismert tény, hogy az elhízással gyakran szövodik hypertonia, csökkent glucose tolerancia, inzulin rezisztencia, valamint dyslipidaemia, mely tünetegyüttest többen összefoglalóan metabolicus syndromának neveznek (3, 6, 10, 41, 86, XX). Patofiziológiai szempontból ismert, hogy a zsírszövet nem egyszeru passzív zsírraktár, hanem egy endokrin szerv, mely különféle molekulákat képes termelni és a vérkeringésbe bocsátani. Ezek között növekedést és differenciálódást elosegíto faktorok (vascularis endotheliális növekedési faktor, preadipocita faktor-1), citokinek (TNF-alfa, valamint az IL-6), az energiafolyamatokat befolyásoló fehérjék (adiponectin, leptin, resistin, adiponutrin) játszanak szerepet. A fentieken kívül az érrendszer muködését és a vérkeringést befolyásoló tényezok (a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer különbözo komponensei), a szervezet védekezo rendszerével kapcsolatos egyéb struktúrák (komplement komponensek, C-reaktív protein), valamint a véralvadási rendszert reguláló fehérjék (plazminogén aktivátor inhibitor-1) szerepelnek még (XXII, XXIII). Klinikailag a keringésben lévo, a zsírsejtek által termelt számos anyag szoros összefüggést mutat a testtömeg indexel (BMI). Ezek a zsírszövet által termelt anyagok kedvezotlenül befolyásolják a cardiovasculáris morbiditást és a mortalitást egyaránt (28, 29, 45, 46, 63). Napjainkban az obesitas psychológiai megközelítése sajnálatos módon kissé háttérbe szorult, pedig jelentosek az elhízás szervezetre gyakorolt psychés hatásai, de lehetséges a psychológiai tényezo szerepe magában az elhízás kialakulásában is. Ezek a hatások jelentosen súlyosbítha tják a beteg általános állapotát, és ugyanakkor nehezíthetik is a hatékony kezelést. Hazai felmérésekbol megállapítást nyert, hogy a klinikai és a szubklinikus formájú bulímia nervosa prevalenciája 39 %-os. A vizsgált populációban a dysthymia elofordulása 49% volt, ami megegyezik a nemzetközi irodalmi adatokkal. (IX, X). Az obesitasban a lelki háttér jelentoségét írta le Túry (92), aki a terápiában jelentoséget tulajdonított a hipnózisnak. Ugyancsak az obesitas komplex megközelítését hangsúlyozta Halmy (46), a kivizsgálásban és a kezelésben egyaránt. Jelentosek az elhízás gazdasági kihatásai is. Nemzetközi felmérések alapján az egészségügyi összkiadások 4-8 %-t teszi ki az elhízás kezelése. Természetesen az indirekt kiadások, melyek összefüggésbe hozhatók az elhízással, nagyságrenddel többet tesznek ki (17). Az egészségügyi költségek 25 %-kal, illetve 44 %-kal voltak

8

magasabbak 30-34,9 kg/m2 és 35 kg/m2 vagy ennél magasabb BMI esetén, normális (2024,9 kg/m2 ) BMI-vel rendelkezokhöz viszonyítva (49, 78). Más országokban végzett intervenciós vizsgálatok adatai azt mutatják, hogy az életmód megváltoztatásával (megfelelo táplálkozás, testsúlycsökkentés, dohányzás abbahagyása, fizikai aktivitás növelése) a cardiovasculáris megbetegedések incidenciája jelentosen csökkentheto (9, 10, 12, 55, 74, 95). A minoségileg helytelen, magas energiatartalmú étrend és a fizikai inaktivitás alakítja elsosorban a hazai elhízási statisztikát is. Megegyezoen az irodalmi adatokkal, saját megfigyeléseink során is igazoltuk, hogy leggyakrabban a szív-érrendszeri- és az anyagcsere szövodmények fordulnak elo az elhízottaknál. (45, 46, XVII, XX, XXII, XXIII). Munkahelyemen,

az

Országos

Sportegészségügyi

Intézet

Kondicionáló

és

Belgyógyászati Osztályán, valamint a Kutató Osztályán vizsgáltam az elhízottak kondicionális állapotát, terhelhetoségét és echocardiographiás mutatóit az 1994 és 2003 közötti idoszakban. A sportolóknál fellelheto adaptációs változásokat „edzett szív” elnevezéssel illeti az irodalom, melynek echocardiographiás paraméterei is nagyrészt jól ismertek. A sportolóknál megfigyelheto adaptációs balkamra hypertrophia lényegesen különbözik a kóros

szív- hypertrophiától,

melyet

pl.

hypertoniában

vagy

hypertophiás

cardiomyopathiában figyelhetünk meg. A „edzett szív” hypertrophiája abban különbözik a kóros bal kamra hypertrophiától, hogy az utóbbiban felszaporodnak a kötoszöveti elemek is, melyek jelentosen rontják a diastolés tágulékonyságot. A két hypertrophia-forma

elkülönítése

rendkívül

fontos,

de

ugyanakkor

idonként

nehézségekbe is ütközik. A sportolóknál a balkamra diastolés funkcióját korábban csak kevesen vizsgálták, mert akkor a figyelem elsosorban a systolés funkció változásaira koncentrálódott.

9

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS Elhízottak vizsgálataival foglalkozó irodalom

Terheléses vizsgálatok mutatták ki, hogy az elhízottak fizikai teljesítoképessége gyengébb, mint a normál testsúllyal rendelkezo egészséges egyéneké (64). Ugyanakkor ismert az is, hogy a fizikai aktivitás fokozása kedvezo hatást fejt ki, mind az elhízás, mind a szív-érrendszeri betegségek megelozésében és kezelésében egyaránt (4, 8, 9, 34, 87, XIII). Más országokban végzett intervenciós vizsgálatok adatai mutatják, hogy az életmód megváltoztatásával (megfelelo táplálkozás, a dohányzás abbahagyása, fizikai aktivitás növelése) a cardiovasculáris megbetegedések incidenciája csökkentheto (34, 79). A

cardiovasculáris

betegségekben

(hypertonia,

ischaemiás

szívbetegség,

cardiomyopathia stb.) jól meghatározottak az echocardiographiás eltérések (22, 48, 52, 53, 96). Az elmúlt évek során nagymértékben megnott az érdeklodés az elhízás és a balkamra hypertrophia összefüggése iránt, mely utóbbi önmagában is független kiváltó tényezoje a cardiovasculáris morbiditásnak és mortalitásnak (20, 58). A balkamra hypertrophiának fontos sze repet tulajdonítanak a hirtelen cardiovasculáris halálozásban (40, 56, 59). A hypertonia, mely gyakori az elhízottaknál, okozhat balkamra hypertrophiát, de a Framingham Heart Study kimutatta, hogy a balkamra izomtömeg növekedés az elhízottaknál független a hypertoniától. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy az elhízásban gyakori inzulinrezisztencia, illetve a következményes hyperinsulinaemia közvetlenül kóros szívizom hypertrophiához vezethet az inzulinszeru növekedési faktoron (IGF-1) keresztül (86). Korábbi munkák igazolták jelentos elhízásban szenvedoknél a balkamra fal megvastagodását, a balkamra üregméretének, valamint izomtömegének növekedését a nem elhízottakkal összevetve. De Divitiis O. és mtsai (20) hívták fel a figyelmet az elhízottaknál létrejövo balkamra dysfunctiora, mely pangásos szívelégtelenséghez vezethet (4, 5, 11, 15). Katz (53) is megállapította, hogy a nyomás- és volumen-terhelés elhízottaknál pangásos szívelégtelenséget okozhat.

10

MacMahon (62) munkájából ismert, hogy a testsúlycsökkentéssel szignifikánsan csökken a balkamra izomtömege és jelentosen csökkentheto a cardiovasculáris morbiditás és mortalitás (91, 95).

Sportolók vizsgálataival foglalkozó irodalom

A sportolóknál fellelheto szív-érrendszeri adaptációs változásokat „edzett szív” elnevezéssel illeti az irodalom. Ismeretes, hogy dinamikus terhelésnél jelentosen megemelkedik a perctérfogat (egyaránt megnövekszik a pulzusszám és a verovolumen is), csökken a teljes perifériás érellenállás, a szisztémás vérnyomás mérsékelt emelkedése mellett. Ezt nevezzük volumenterhelésnek. Statikus terhelésnél viszont csak enyhén emelkedik a perctérfogat, a mérsékelt pulzusszám növekedés miatt, ugyanakkor jelentos a vérnyomás emelkedés, ami nyomásterhelést okoz. Ezek a változások különbözo formájú balkamra hypertrophiát hoznak létre. Klasszikus adatok szerint (68) dinamikus terhelésnél dominálóan excentrikus bal kamra hypertrophia jön létre, inkább a diastolés átméro növekszik, míg statikus terhelésnél dominálóan koncentrikus balkamra hypertrophia alakul ki, ahol is inkább a falméretekben jön létre lényegesebb változás. Egyes irodalmi adatok szerint azonban ez az elkülönítés nem érvényesül tisztán (30, 77, II, IV). Természetesen a különbözo sportágakban egyaránt jelen van a terhelés mindkét formája, csak más-más arányban, így a két hypertrophia forma kombinálódhat (pl. kerékpárosok, evezosök). Az irodalomból ismert, hogy a rendszeres és eroteljes edzésmunka fiziológiás balkamra hypertrophiát okoz (3, 16, 18, 24, 25, 27, 30, 82, 88, 89, III, V, XII, XVI, XXI). Ez a fiziológiás hypertrophia azonban jelentosen különbözik a kóros balkamra hypertrophiától, melyet leggyakrabban hypertoniásoknál, hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedoknél, valamint hosszú ideju és súlyos elhízásban figyelhetünk meg (22, 76, 90, XIV). Korábbi munkákban igazolták, hogy a rendszeres fizikai terhelés hatására egyaránt morfológiai és funkcionális változások is bekövetkeznek a sportoló szív-érrendszerében. Egyrészrol növekednek a balkamra fal- és üregméretei, másrészrol a változások érintik a jobb szívfelet is. A sportkardiológiában az utóbbi idoben elotérbe került a diastolés funkció paramétereinek echocardiographiás vizsgálata a systolés funkciót jelzo ejekciós frakció mellett. Megfigyelték, hogy a sportolóknál jobbak a balkamra globális

11

funkcióját jelzo paraméterek, összevetve egészséges kontrollok adataival. (16, 31, 33, 67, 71, 75, 93, III, VI, VII). A sportolóknál terhelés alatt növekszik az ejectios frakció és csökken a vég-systolés térfogat, míg a fizikailag inaktív életmódot folytatóknál ellentétes a változás terhelés hatására (32, 37, 38, 50, 51, 60, 72, 83). Ismeretes, hogy fizikai terhelés alatt a sportolóknál mérsékelten emelkedik a koradiastolés csúcssebesség (E) változatlan késodiastolés csúcssebesség (A) mellett, míg a nem-sportolóknál elsosorban a késodiastolés csúcssebesség (A) növekszik (65, 69). Az edzett szív terhelés alatti energetikája is sokkal kedvezobb, mint az edzettleneké (a kamrai töltonyomás nem növekszik terhelésre, kisebb a „kettos szorzat”- a pulzusszám és a systolés vérnyomás szorzata) nyugalomban és terhelésre egyaránt, valamint terhelésre csökken a diastolés vérnyomás, növekszik a pulzusnyomás, azaz összességében jobb a systolés és a diastolés funkcionális kapacitás. A sportolók példáján látszik, hogy a rendszeres fizikai terhelés kedvezoen befolyásolja a szív funkcionális állapotát a kialakult adaptációs balkamra hypertrophia ellenére.

12

3. CÉLKITUZÉS

Értekezésemben célul tuztem ki az alábbi témakörök vizsgálatát:

1. A túlsúlyosak és elhízottak echocardiogr aphiás paramétereinek vizsgálatát. 2. Az elhízás és az enyhe hypertonia együttes hatásainak echocardiographiás vizsgálatát. 3. Az echocardiographiás paraméterek összehasonlítását elhízottaknál, élsportolóknál, valamint szabadido sportolóknál. 4. Az

echocardiographiás

mutatók

összefüggéseinek

vizsgálatát

a

fizikai

teljesítoképességgel élsportolóknál és elhízottaknál. 5. A

kondicionáló

program

hatására

miképpen

változnak

a

különbözo

echocardiographiás és terheléses mutatók az elhízottaknál. 6. Vizsgálni és összehasonlítani különbözo intenzitású és gyakoriságú mozgásprogram hatását az echocardiographiás és terheléses paraméterek változásaira elhízottaknál. 7. A tartós testsúlycsökkentés hosszú távú eredményeinek echocardiographiás vizsgálatát elhízottaknál.

13

4. Hipotézis

1. Feltételeztem, hogy túlsúlyosaknál és elhízottaknál a fokozott nyomás- és volumenterhelés miatt balkamra hypertophia alakul ki.

2. Feltételeztem, hogy elhízottaknál a kóros balkamra hypertrophia miatt relatíve korán diastolés dysfunctio figyelheto meg és csak a késobbiekben romlik a balkamra systolés funkciója.

3. Feltételeztem, hogy tartós testsúlycsökkenés hatására a korábban észlelt echocardiographiás eltérések reverzibilisek lehetnek.

4. Feltételeztem, hogy diétával és fokozott fizikai aktivitással elért tartós testsúlycsökkenés hatására javul a fizikai terhelhetoség, valamint javulnak a haemodynamikai mutatók is.

5. Feltételeztem, hogy a sportolóknál és az elhízottaknál megfigyelheto balkamra hypertrophia jelentosen különbözik egymástól.

6. Feltételeztem, hogy a rendszeres fizikai aktivitás alkalmas az életkorfüggo balkamrai relaxatios zavar csökkentésére.

14

5. SZEMÉLYEK ÉS MÓDSZEREK 5. 1. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK A vizsgált személyeket a következoképpen csoportosítottam: 5. 1. 1. Elhízottak 5. 1. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak 5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak 5. 1. 2. Élsportolók 5. 1. 3. Szabadido sportolók 5. 1. 3. Kontroll csoport

5. 1. 1. Elhízottak

5. 1. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak Vizsgálataimat az Országos Sportegészségügyi Intézet Kondicionáló és Belgyógyászati Osztályán végeztem 1994 és 2003 közötti idoszakban. Az elso vizsgálati csoportot a hospitalizált, különbözo testtömeg indexu (BMI) és derék/csípo arányú elhízottak képezték, akik kondicionáló programban vettek részt. A vizsgálatban összesen 39 túlsúlyos és 59 elhízott egyén (dönto többségük szellemi foglalkozású) vizsgálatát végeztem el. A nemek szerinti megoszlás: 36 férfi és 62 no, akik rendszeres testmozgást nem végeztek. Az elhízás idotartama a férfiaknál 10 év, a noknél valamivel kevesebb, 7,6 év volt átlagosan, míg a túlsúly fennállása a férfiaknál 5,3 év, a noknél pedig 5,7 év volt. A vizsgálatból kizártam azokat a betegeket, akik hypertoniában ill. diabetes mellitusban szenvedtek. Befekvéskor, valamint a program végén teljesítménydiagnosztikai vizsgálat történt. Az echocardiographiát befekvéskor mindenkinél, a program végén pedig néhány esetben végeztem el az esetleges korai változások detektálása érdekében.

15

A férfiak esetében a testtömeg index (BMI) szerint három csoportot képeztem: BMI 25 és 29,9 között 12 fo, BMI 30 felett 24 fo. A kontroll csoportot 23 fo képezte (BMI<25 kg/m2 ), akik hetente 1-2 alkalommal sportoltak (úszás, futás, kerékpározás). Adataikat az 1. táblázatban tüntettem fel. 1. táblázat. A vizsgált férfiak alapadatai a BMI függvényében (átlag + SD)

FÉRFIAK Életkor (év) Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) BMI (kg/m2 ) Testfelszín (m2 ) Systolés RR (Hgmm) Diastolés RR (Hgmm) Pulzusszám (min -1 ) Testsúlytöbblet ideje (év)

BMI<25 N=23 39,3 ± 4,3 182,0 ± 7,6 72,9 ± 9,5 21,9 ± 1,9 1,9 ± 0,2 121,1 ± 9,7 73,7 ± 4,6 73,1±11,1 -

25
BMI>30 N=24 41,3 ± 8,1 180,2 ± 7,5 139,2 ± 23,1 42,9 ± 7,8 2,6 ± 0,3 139,8 ± 5,8 89,8 ± 4,3 88,4±12,9 10,0 ± 2,6

p< I-III NS NS 0,001 0,001 0,001 0,001 0,001 0,001

p< I-II NS NS 0,001 0,001 0,05 NS 0,01 0,001

p< II-III NS NS 0,001 0,001 0,001 0,001 0,001 NS

A nok esetében is három BMI csoportot képeztem: BMI 25 és 29,9 kg/m2 között 27 fo, BMI 30 kg/m2 felett 35 fo. A normál testsúllyal rendelkezo kontroll csoportot 45 fo alkotta (BMI < 25 kg/m2 ), akik rendszeres testmozgást végeztek heti 1-2 alkalommal. Adataikat a 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat. A vizsgált nok alapadatai a BMI függvényében (átlag + SD)

NOK Életkor (év) Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) 2

BMI (kg/m ) 2

Testfelszín (m ) Systolés RR (Hgmm) Diastolés RR (Hgmm) Pulzusszám (min -1 ) Testsúlytöbblet ideje (év)

BMI<25 N=45 38,8 ± 3,8 167,8 ± 6,5

25
BMI>30 N=35 38,9 ± 9,2 163,9 ± 5,4

p< I-III NS NS

p< I-II NS NS

p< II-III NS NS

58,8 ± 6,6

77,9 ± 8,8

96,9 ± 14,9

0,001

0,001

0,001

21,1 ± 2,1

27,5 ± 1,5

36,1 ± 5,5

0,001

0,001

0,001

1,65 ± 0,1 118,7 ± 8,1 73,2 ± 4,7 75,2 ± 9,1 -

1,86 ± 0,2 124,1 ± 10 76,3 ± 7,2 82,3 ± 9,2 5,7 ± 1,9

2,0 ± 0,2 133,9 ± 8,3 83,4 ± 6,3 84,9 ± 10,3 7,6 ± 3,0

0,001 0,001 0,001 0,001

0,001 0,01 0,05 0,01

0,001 0,001 0,001 NS

A BMI, a testsúly, a testfelszín, a pulzusszám és a vérnyomás mindkét nemben szignifikánsan különbözött az elhízottaknál a kontroll csoporthoz viszonyítva. A

16

túlsúlyos nok esetében, a kontroll csoporttal történt összehasonlításban, szignifikánsan magasabb a pulzusszám és a vérnyo más is. A férfiaknál a különbség csak a systolés vérnyomás esetében nem bizonyult szignifikánsnak. Az elhízottaknál a testsúly, a testfelszín, valamint a BMI szignifikánsan nagyobb volt, mint a túlsúlyos csoportban mindkét nem esetében.

Elhízott normotoniások és hypertoniások vizsgálata

Ismert, hogy az elhízáshoz mintegy 40 %-ban társul különbözo súlyosságú hypertonia, így külön vizsgálat tárgyát képezte az enyhe fokú hypertonia hatása az elhízottak echocardiographiás paramétereire. A normotoniás elhízottak csoportját a férfiaknál 18 fo, míg a nokét 19 beteg képezte. Az enyhe fokú hypertoniás, (syst. RR: 140-159 Hgmm, diast. RR: 90-99 Hgmm- ESH/ESC 2003) elhízott férfiak csoportjába 23 beteg került, míg az enyhe fokú hypertoniás, elhízott noket 28 beteg reprezentálta. A hypertoniás betegek antihypertensiv kezelésben részesültek (ACE-gátló és/vagy calcium-antagonista és/vagy diuretikum). A közepesen súlyos, valamint a súlyos hypertonia és a diabetes mellitus kizáró okként szerepelt a vizsgálatban. Az adatokat a 3. és a 4. táblázat tartalmazza. 3. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak alapadatai (átlag + SD)

Életkor (év) Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) Testfelszín (m2 ) BMI (kg/m2 ) Systolés RR (Hgmm)*** Diastolés RR (Hgmm) Pulzusszám (min-1 ) Obesitas fennállási ideje (év) Hypertonia ideje (év)

Elhízott normotoniás N=18 39,8 + 8,5 181,4 + 7,4 134,3 + 15,7 2,6 + 0,2 40,8 + 4,3 137,2 + 5,5 88,9 + 3,2 89,7 + 14,4 8,5 + 1,9 -

Elhízott hypertoniás N=23 39,6 + 9,1 179,1 + 6,5 131,0 + 18,4 2,5 + 0,2 40,9 + 6,4 152,2 + 5,2 91,6 + 6,6 91,7 + 6,3 9,0 + 2,1 6,8 ± 1,9

***: p<0,001. A vastagon szedett érték szignifikáns különbséget jelez

A férfiaknál csak a systolés vérnyomás különbözött szignifikánsan a normotoniás csoporthoz viszonyítva. A hypertoniás csoportban magasabb volt a pulzusszám és a

17

diastolés vérnyomás is, de a különbség nem bizonyult szignifikánsnak. A többi vizsgált paraméter különbsége nem volt szignifikáns. 4. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok alapadatai (átlag + SD)

Életkor (év) Testmagasság (cm) Testtömeg (kg) Testfelszín (m2 ) BMI (kg/m2 ) Systolés RR (Hgmm)*** Diastolés RR (Hgmm)*** Pulzusszám (min-1 ) Obesitas fennállási ideje (év) Hypertonia ideje (év)

Elhízott normotoniás N=19 38,5 + 9,6 163,7 + 4,6 95,1 + 15,9 1,9 + 0,2 35,5 + 5,7 126,6 + 5,3 81,1 + 6,4 87,4 + 12,4 7,7 + 1,7 -

Elhízott hypertoniás N=28 39,0 + 9,2 164,5 + 6,1 97,4 + 12,4 2,0 + 0,1 35,8 + 4,3 145,2 + 11,6 88,4 + 6,8 83,5 + 10,5 7,8 + 1,6 6,9 ± 1,7

***: p<0,001. A vastagon szedett értékek szignifikáns különbséget jeleznek

A noknél a systolés és a diastolés vérnyomás is szignifikánsan nagyobb volt a hypertoniás csoportban. Egyéb paraméterekben nem volt lényeges különbség a vizsgált csoportok között.

Elhízottak utánkövetéses vizsgálata

Vizsgáltam továbbá azt, hogy miképpen változnak a különbözo echocardiographiás paraméterek az intézetben történo, többszöri kezelés hatására három év után azon betegeknél, akiknek sikerült tartós fogyást elérni. A hosszú utánkövetési ido miatt, azonban csak kisebb elemszámban, hét no és kilenc férfi adatait vizsgáltam, akik a három év alatt 6 alkalommal vettek részt az intézeti kondicionáló programban. Az alapadatokat az 5. táblázat tartalmazza

18

5. táblázat. A 3 éves utánkövetésben résztvevo személyek alapadatai (átlag + SD)

Kor (év) Testtömeg (kg) Testmagasság (cm) Testfelszín (m2 ) BMI (kg/m2 ) Syst. RR (Hgmm) Diast. RR (Hgmm) Pulzusszám (min-1 )

Férfiak N=9 42,2 + 10,9 132,3 + 22,8 181,1 + 7,0 2,53 + 0,26 40,4 + 6,7 142,8 + 9,4 88,0 + 8,4 79,0 + 8,1

Nok N=7 39,6 + 8,6 102,5 + 11,8 161 + 6,2 2,03 + 0,1 39,7 + 5,2 132,3 + 13,9 82,7 + 8,3 77,3 + 5,3

Amint látható a férfiak a súlyosan elhízott kategóriába tartoztak, míg a nok a közepesesen súlyos elhízottakhoz tartoztak. A beválasztási idoszakban az extrém fokú elhízás miatt 9 betegnél (5 férfi és 4 no) az echocardiographia érdemben nem volt kivitelezheto, így ok kiestek az utánkövetéses vizsgálatból. Több esetben kifejezetten nehezítette a korrekt méréseket a perikardium zsákban felszaporodott jelentos mennyiségu zsírszövet.

5. 1. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak

Tizenkét hónapos, ambuláns kondicionálásban résztvevo elhízottak alkották a második csoportot. Összesen 27 személyt vizsgáltam, közülük 19 no és 8 férfi volt. A férfiaknál két esetben, gyógyszerrel egyensúlyban lévo enyhe hypertonia szerepelt. Az intézeti kezelésben részesülteknél alkalmazott terhelésdiagnosztikai és echocardiographiás vizsgálatokat végeztem el a 12 hónapos program kezdetén és végén.

A 6. táblázatban tüntettem fel az alapadataikat.

19

6. táblázat. A 12 hónapos kezelésben résztvevok antropometriai és haemodynamikai alapadatai (átlag + SD)

Életkor (év) Elhízás ideje (év) Testfelszín (m2 ) Testtömeg (kg) Testmagasság (cm) BMI (kg/m2 ) Systolés RR (Hgmm) Diastolés RR (Hgmm) Pulzusszám (min-1 )

Férfiak N=8 39,9 + 8,7 11,3 + 3,2 2,68 + 0,28 149,1 + 28,5 178,5 + 4,8 47,0 + 10,3 138,6 + 2,1 89,4 + 1,8 93,0 + 5,1

Nok N=19 44,5 + 8,9 8,5 + 3,3 1,96 + 0,12 90,4 + 9,9 165,7 + 9,0 32,9 + 4,4 137,9 + 3,03 88,2 + 2,2 87,4 + 6,5

Láthatjuk, hogy a férfiak morbid elhízásban szenvedtek, míg a nok az enyhe fokú elhízás csoportjába tartoztak a BMI nemzetközi osztályozása szerint. A férfiaknál és a noknél egyaránt mérsékelt tachycardia volt megfigyelheto. Az elhízás idotartama mindkét nemben igen hosszúnak bizonyult.

5. 1. 2. Élsportolók A harmadik vizsgálati csoportot 39 közel azonos életkorú férfi élsportoló (labdarúgók, kosárlabdázók) alkotta. A rendszeres sportolás idotartama 12 év volt átlagosan. Az éves szurovizsgálat során egy alkalommal történt meg a vita maxima terheléses EKG és az echocardiographiás vizsgálat. A kontroll csoportot 18 fo képezte, akik heti 1-2 alkalommal sportoltak. Adataikat a 7. táblázat tartalmazza. 7. táblázat. Élsportolók alapadatai (átlag + SD)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

24 24,9 + 3,5 183,1 + 6,1

NS NS

NS

NS

0,01

0,05

0,01 0,001 NS

0,01 0,001 NS

Kontroll

Kosárlabdázók

Labdarúgók

18

N KOR (év) TM (cm)

24,1 ± 2,3 177,6 ± 7,1

15 25 + 1,6 198,3 + 8,05

TT (kg) TF (m2 )

75,5 ± 11,5 1,92 ± 0,16

95,9 + 14,4 2,31 + 0,21

76,8 + 7,3 1,99 + 0,12

NS NS

BMI (kg/m2 )

23,9 ± 3,1

24,2 + 1,7

22,8 + 1,02

NS

A résztvevok száma (N), életkora (KOR), testmagassága (TM), testtömege (TT), testfelszíne (TF), testtömeg indexe (BMI).

20

A kosárlabdázóknál a testfelszín, a testsúly, valamint a testmagasság is szignifikánsan nagyobb volt, mint a labdarúgóknál és a kontroll csoportnál. A labdarúgók és a kontroll csoport tagjainak alap-paraméterei nem különböztek szignifikánsan.

5. 1. 3. Szabadido sportolók

Az élsportolók mellett összehasonlítottam az idosebb korosztályba tartozó (átlag 43 év), aktív és a nagyon aktív életet élo férfi adatait az elhízottak, valamint a normál testsúllyal rendelkezo kontroll csoport adataival. A nagyon aktív csoportot azok a volt sportolók alkották, akik hetente több mint 7 órát sportolnak intenzíven, míg az aktív csoportot azok alkották, akik 3-6 órát edzenek hetente. A kontroll csoport tagjai hetente 1-2 alkalommal végeztek testmozgást, míg az elhízottak rendszeresen nem mozogtak. Adataikat a 8. táblázatban tüntettem fel.

8. táblázat. Szabadido sportolók alapadatai (átlag + SD) Nagyon aktív (NA)

Aktív (A)

Kontroll (K)

Elhízott (E)

22

24

24

21

Kor

43,1 + 5,8 (33-52)

43,0 + 6,5 (34-55)

43,4 + 4,9 (36-53)

43,3 + 7,9 (30-54)

0,02

,996

TM

183 + 6,7 (170-193)

180 + 6,4 (170-191)

178 + 5,7 (166-187)

180 + 6,1 (166-189)

3,27

,025

TT

83 + 10,4 (68-106)

83 + 11,0 (63-108)

83 + 8,3 (66-99)

121 + 19,3 (100-170)

48,1

,000

E>NA,A, K

TF

2,05 + 0,15 (1,79-2,39)

2,02 + 0,16 (1,74-2,36)

2,01 + 0,12 (1,81-2,22)

2,40 + 0,22 (2,40-2,99)

28,9

,000

E>NA,A, K

24,5 + 2,3 (20,5-29,9)

25,5 + 2,5 (20,5-9,8)

26,3 + 2,6 (19,1-29,9)

37,4 + 5,6 (31,1-47,6)

65,3

,000

E>NA,A, K

N

BMI

ANOVA F p

Tukey post hoc analízis

p<,001

<,01

<,05

Nincs különbség NA> K

N: esetszám, Kor: életkor (év), TM: testmagasság (cm), TT: testtömeg (kg), TF: testfelszín (m2 ), BMI: testtömeg index (kg/m2 ). Szélso értékek zárójelben.

A táblázatból látható, hogy az elhízottak testméretei (TT, BMI, TF) szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a többi vizsgált csoporté.

21

5. 1. 4. Kontroll csoport A

kontroll

csoportot

kardiológiai

konzíliumra

küldött,

a

kivizsgálás

során

egészségesnek bizonyult, normális testsúlyú személyek képezték. Összesen 110 fo alkotta a kontroll csoportot, (1. táblázat: 23 fo, 2. táblázat: 45 fo, 7. táblázat: 18 fo és a 8. táblázat: 24 fo), melybol 65 normál testsúlyú, egészséges, átlagosan edzett férfi és 45 no volt, akik heti 1-2 alkalommal sportoltak (úszás, intenzív gyaloglás, futás, kerékpározás). Életkoruk minden esetben comparábilis volt a többi csoportéval. Adataikat mindig a megfelelo táblázatokban tüntettem fel.

22

5. 2. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

5. 2. 1. Echocardiographia Az echocardiographiás vizsgálat Dornier AI 4800 ill. Wingmed System V készülékekkel történt, 2,5 MHz-es transducert használva standard körülmények között, általánosan alkalmazott elvek szerint (Lengyel M. 1988, Forster T. 1999). A vizsgálatok öt-tíz perces pihenot követoen, bal oldalfekvo helyzetben történtek minden esetben. A méréseket az Amerikai Echocardiographiai Társaság (ASE) ajánlásai szerint végeztem (84). Két-dimenziós, echo-vezérelte, M- mód képeket rögzítettem parasternális rövid és hossztengelyi síkokban, valamint a csúcsi két- és négyüregu felvételeken végeztem el a méréseket. A balkamra, a balpitvar és az aortagyök méreteit kétdimenzionálisan irányított M-mód parasternális felvételrol a képernyon mértem. Az aortagyök átmérojét diastoléban, zárt aorta billentyuknél, a balpitvar átmérojét a systole csúcsán mértem, a balkamra méréséhez a sugár irányát a mitrális billentyu csúcsától valamivel disztálisan választottam meg. Az interventricularis septum és a balkamra hátsó falának mérésekor az endocardiumot is figyelembe vettem, de a vonalak több cikluson való következetes megfigyelése segítségével a chordák vonalait iparkodtam kizárni. Öt-tíz szívciklus értékeit mértem le, majd az átlagokat vettem figyelembe. A parasternális felvételek után közvetlenül csúcsi, négyüregi felvételen meghatároztam pulsatilis Doppler vizsgálattal a transmitrális, majd folyamatos Doppler vizsgálattal a transaortális áramlás értékeit. A parasternális hossztengelyi síkban mért paraméterek: aorta átméro (AOD), bal pitvar átméro (LAD1), diastolés septum vastagság (IVSDT), hátsó fal diastolés vastagság (LVPWDT), balkamra diastolés átméro (LVIDD), a csúcsi négyüregu felvételen mért jobb pitvar átméro (RAD), bal pitvari átméro (LAD2), balkamra diastolés hosszátméro (LVLDD). A számított paraméterek a következok voltak: a septum és a hátsó falvastagság összege képezte a balkamra falvastagságot (LVDT), az LVLDD és az LVIDD aránya adta meg a „sphericity indexet”, valamint Teichholz szerint határoztam meg az ejekciós frakciót (EF). A balkamra izomtömeget (LVM), Devereux és Reichek által kidolgozott képlet alapján

?

?

számítottam ki: LVM ? 1.04* ?LVDD ? IVS? PW?3 ? ?LVDD?3 ? 13.6 . (21) A különbözo echocardiographiás vizsgálatokban alapvetoen szükséges, hogy a különbözo szívméreteket a testméretekre vonatkoztassuk, különbözo testméretu

23

emberek adatait csak így tudjuk hitelesen összehasonlítani. Sportorvosi, sportélettani vizsgálatokban, amelyekben az edzés által okozott hypertrophiát vizsgálják, csak így lehetséges a különbözo, olykor szélsoséges testméretu sportolók összehasonlítása. A hazai és nemzetközi gyakorlatban általában az egyes szívméreteket a testfelület négyzetméterére számolják, ez a számítási mód azonban matematikailag nem teljesen tökéletes, és – különösen nagyon különbözo testméretu vizsgált személyeknél – téves megállapításokhoz vezethet. A hiba abból fakad, hogy a testfelülettel való osztáskor olyan képleteket használnak, amelyekben a számláló és a nevezo hatványkitevoje nem egyezik meg, a testfelület ugyanis négyzetes mutató, a kitevo tehát ketto, a szívfal vastagságok és átmérok esetében ugyanakkor egy, a súlyoknál és térfogatoknál három. Az abszolút értékek növekedésével a számláló és nevezo nem azonos mértékben növekszik (37, 38, IV, VI). Korábbi vizsgálatainkban 106 férfi sportoló adatainak segítségével mutattunk rá, hogy a testfelület m2 -re számolni változtatás nélkül azért nem helyes, mert ez által olyan indexekhez jutunk, amelyekben a számláló és a nevezo hatványkitevoje különbözo. A falvastagság és a belso átméro lineáris méretek, tehát ezekben a képletekben a számláló az elso hatványon van, a szívsúlyt az átmérok köbreemelésével (harmadik hatvány) számolják, a nevezok, a testfelület négyzetmétere ugyanakkor minden képletben a második hatványon szerepel. A hiba kiküszöbölésére a nevezoben a testfelület hatványkitevore korrigált értékét javasoltuk, ezt a képletet használtuk további munkáinkban. Korábbi saját és mások vizsgálatai alapján a balkamra diastolés átmérojét, hosszátmérojét és falvastagságát a testfelszín négyzetgyökére (LVIDDi, LVLDDi, LVDTi), a balkamra izomtömegét a testfelület négyzetgyökének harmadik hatványára vonatkoztattuk (LVMi). Hasonló módszerrel határoztam meg a pitvarok indexeit is (LAD1i, LAD2i, RADi).

24

Az értékelésnél használt képletek tehát a következok voltak:

LVDTi =

IVSDT + LVPWDT ----------------------BSA1/2

LVIDDi =

EDD -----------BSA1/2

LVMi =

(TEDD3 - EDD3 ) . 1,053 ------------------------------BSA3/2

mm ---m

mm ----m g --m3

Ahol: IVSDT (interventricular septum thickness in diastole): a kamrák közötti válaszfal vastagsága diastoléban, LVPWDT (left ventricular posterior wall thickness in diastole): a balkamra hátsó falának vastagsága diastoléban, BSA (body surface area) a testfelület, EDD (end diastolic diameter): a balkamra végdiastolés belso átméroje, LVM (left ventricular muscle mass) a balkamra izomtömege, TEDD (total end-diastolic diameter: IVSDT + EDD + LVPWDT) a balkamra végdiastolés teljes átméroje (falvastagság + belso átméro), 1,053 a szívizom surusége. A transmitrális áramlási görbébol határoztam meg pulsatilis hullámú (PW), illetve folyamatos hullámú Doplerrel (CW) a diastolés funkciót jelzo koradiastolés telodési csúcssebességet (E), a pitvari kontrakciót jelzo, késodiastolés csúcssebességet (A), a két csúcssebesség hányadosát E/A, az E hullám decelerációs idot (EDT) és az aorta billentyu zárásától kezdodo és a mitrális E hullám kezdetéig tartó isovolumiás relaxatiós idot (IVRT). A különbözo méreteket 5-10 szívciklus átlagából, a csúcssebességeket a legnagyobb sebességek segítségével számoltam. Az 1. ábrán mutatom be az IVRT mérésének technikáját.

25

1. ábra. Az IVRT mérésének bemutatása.

5. 2. 2. Ergometria

Elhízottak esetében a submaximális terheléses vizsgálat a program elején és végén Jaeger-Hellige kerékpár-ergométeren történt. A nyugalmi méréseket követoen (pulzus, vérnyomás, EKG) egy perces ellenállás nélküli kerékpározást követoen, 50 Wattról indulva, kétpercenként 25 Wattal emeltük a terhelést az életkori submaximális pulzusszám eléréséig, vagy valamilyen tünet, vagy panasz megjelenéséig. Folyamatos, 12-elvezetéses EKG monitorozás, valamint lépcsonként és a restitúció 1. 3. és 6. percében vérnyomás- mérés is történt. Az élsportolóknál futószalagon végeztük a teljes kifáradásig tartó gázanyagcserés vizsgálatot. A futószalag sebességét, valamint az emelkedés szögét kétpercenként 3 %kal változtattuk a maximális életkori paraméterek eléréséig. Folyamatosan rögzítettük az EKG-t, gázcsere-paramétereket, pulzusszámot és a vérnyomást a terhelés alatt, valamint a piheno hatodik percéig.

26

Kondicionáló program

Intézeti program Az intézeti kondicionáláson résztvevo elhízottak az átlagosan 10 napos kórházi tartózkodás alatt, a részletes klinikai kivizsgálást követoen, naponta 2-4 alkalommal, 30 perces kondicionáló gyógytornát végeztek csoportosan, gyógytornász vezetésével. Ezen kívül, az elso terheléses vizsgálat alapján megállapított munkapulzus szerint naponta, átlagosan 1,5-2 óra egyéni gyalogló programot is végrehajtottak, hetente emelkedo intenzitással. A kezdeti intenzitás a terhelés során elért maximális pulzusszám 60 %-a volt, melyet 70-80 %- ig emeltünk, az egyéni reakció függvényében (XI). A mozgásprogramon kívül az elhízottak diétás kezelésben is részesültek. A napi 3-4 étkezésre elosztott kalóriamennyiség, ellenjavallat hiányában 600-800 kcal volt. Az étrend 15-20 energia-% fehérjét, 25-30 energia% zsírt és 50-55 energia% szénhidrátot, valamint 15-20 g rostot tartalmazott. A folyadékbevitel 1 és 2 liter között mozgott (73, 99).

Ambuláns program

Az ambuláns programban résztvevo elhízottak mozgásprogramját heti 2-3 alkalommal 20-30 perc közepes intenzitású, elsosorban dinamikus, nagy izomcsoportokat megmozgató testmozgás, leggyakrabban gyaloglás alkotta. Az intenzitást a program kezdetén elvégzett terheléses EKG vizsgálat maximális pulzusszáma adta meg, hasonlóan a kórházi csoportéhoz. A testmozgás átlagos intenzitása a terheléses vizsgálat során elért maximális pulzusszám 70 %-a volt (120-140/min.). Étrendjükben az intézeti kondicionáláson résztvevoknél leírtakat tartottuk szem elott, az energia-százalékok helyes betartásával. A napi energia-bevitel a férfiak esetében 15001800 kcal, míg a noknél 1000-1300 kcal volt, napi öt részre elosztva. A vizsgált személyek egyéni diéta- és edzésnaplót vezettek, melyeket 3 havonta ellenoriztem.

27

5. 3. STATISZTIKAI SZÁMÍTÁSOK

A táblázatokban és az ábrákon mindig az átlag és a szórás (SD) értékeket tüntettem fel. Két csoport között a különbségeket a kétmintás t-próba segítségével határoztam meg. Több csoport esetén egyszempontos variancia analízist végeztem (ANOVA) és amennyiben a csoportok között különbséget láttam, Tukey féle post hoc analízissel állapítottam meg, hogy mely csoportok között szignifikáns a különbség. Azokban a vizsgálatokban, amelyekben valamilyen kezelés hatását vizsgáltam, egymintás t-próbát használtam. A különbségeket az 5-%-os szinten tekintettem szignifikánsnak.

28

6. EREDMÉNYEK

6. 1. Elhízottak

6. 1. 1. Intézeti kezelésben részesült elhízottak

6. 1. 1. 1. Echocardiographiás vizsgálatok e redményei

A parasternális hossztengelyi valamint a csúcsi 4 üregu felvételen mért, valamint a számított eredményeket tüntettem fel a 9, 10, 11 és 12. táblázatban.

9. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében férfiaknál (átlag + SD)

BMI>30 III (n=24) 33,5 ± 4,1

p< I –III

p< I –II

p< II –III

AOD (mm)

BMI<25 25
0,01

NS

0,05

LAD1 (mm)

31,4 ± 3,7

34,5 ± 4,1

44,9 ± 5,1

0,001

0,05

0,001

LAD2 (mm)

37,1 ± 5,3

45,6 ± 4,9

57,2 ± 6,1

0,001

0,001

0,001

RAD (mm)

37,8 ± 4,7

45,2 ± 4,6

49,1 ± 10,2

0,001

0,001

0,001

LAD1i (mm/m)

22,5 ±2,6

24,1 ± 3,2

27,9 ± 2,9

0,001

NS

0,001

LAD2i (mm/m)

26,6 ± 3,5

31,8 ± 3,5

35,6 ± 3,6

0,001

0,001

0,01

RADi (mm/m)

27,1 ± 3,2

31,5 ± 3,4

35,0 ± 4,4

0,001

0,001

0,05

FÉRFIAK

AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték.

Megállapítható, hogy az elhízottaknál az aorta és a pitvarok mért és számított paraméterei szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontroll csoportban. A túlsúlyosak vonatkozásában csak az aorta és a bal pitvar index különbsége nem érte el a szignifikáns szintet. A többi mutató minden esetben szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontroll csoportban. Ha a túlsúlyosakat hasonlítjuk az elhízottakhoz, akkor is minden vizsgált mutató szignifikánsan nagyobb volt az elhízottaknál.

29

10. táblázat. Férfiak balkamra adatai a testtömeg index függvényében (átlag + SD)

25
BMI>30 III (n=24) 10,5 ± 1,8

p< I –III

p< I –II

p< II –III

IVSDT (mm)

BMI<25 I (n=23) 8,9 ± 1,3

0,001

0,001

NS

LVPWDT (mm)

9,2 ± 1,3

10,3 ± 1,6

10,9 ± 1,9

0,001

0,05

NS

LVIDD (mm)

50,6 ± 3,5

51,7 ± 5,8

58,6 ± 6,1

0,001

NS

0,01

LVLDD (mm)

68,4 ±3,7

73,3 ± 4,6

85,2 ± 6,3

0,001

0,01

0,001

LVLDD/LVIDD

1,36 ± 0,10 1,44 ± 0,23

1,47 ± 0,16

0,01

NS

NS

LVDT (mm)

18,1 ± 1,9

21,1 ± 2,8

21,3 ± 3,7

0,001

0,001

NS

LVDTi (mm/m)

13 ± 1,4

14,7 ± 2,0

13,3 ± 2,3

NS

0,01

NS

LVIDDi (mm/m)

36,3 ± 1,9

36,0 ± 3,8

36,5 ± 3,7

NS

NS

NS

LVLDDi (mm/m)

49,1 ± 2,6

51,2 ± 3,9

52,9 ± 2,8

0,001

NS

NS

LVM (g)

197,2±36,7 243,3±42,9

330,4±73,3

0,001

0,01

NS

LVMi (g/m3 )

72,5±11,9

79,3±16,1

NS

0,01

NS

FÉRFIAK

82,8±15,8

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság;LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Amint a táblázatból jól látható, az elhízottaknál a számított mutatók közül csak a balkamra falvastagsága, belso átméroje és izomtömege nem volt szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoportban. A többi vizsgált paraméter különbsége erosen szignifikánsnak mutatkozott. A túlsúlyosak értékei nagyobbak voltak, mint a kontroll csoportban és csak a balkamra belso átméroje és idexei, valamint a balkamra izomtömeg index értéke nem volt szignifikáns. A többi paraméter szignifikánsan nagyobb volt, mint a kontroll csoporté. Ha a túlsúlyosakat és az elhízottakat hasonlítjuk össze, akkor még további szignifikáns növekedést találunk a balkamra üregméreteiben. A balkamra falméretek és a számított paraméterek különbsége nem volt szignifikáns.

Az 2. ábrán tüntettem fel a balkamra izomtömeget és a balkamra izomtömeg indexet a férfiak különbözo csoportjaiban.

30

400 375 350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Kontroll (23) Túlsúlyos (12) Elhízott (24)

LVM

LVMi

(g)

K-T; K-E p<0,001

3

(g/m )

NS

2. ábra. Férfiak balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD)

Az ábrából jól szembetunik, hogy a túlsúlyosak és az elhízottak balkamra izomtömege szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoportban. A balkamra izomtömeg index nem különbözött szignifikánsan a csoportokban.

A 11. táblázat tartalmazza az aorta és a pitvarok adatait a különbözo csoportokban.

31

11. táblázat. Aorta és a pitvarok adatai a testtömeg index függvényében noknél (átlag + SD)

25
BMI>30 III (n=35) 28,2 ± 3,1

p< I - III

p< I - II

p< II - III

AOD (mm)

BMI<25 I (n=45) 25,3 ± 3,4

0,001

0,001

NS

LAD1 (mm)

28,4 ± 4,3

34,2 ± 5,9

37,4 ± 3,6

0,001

0,001

0,01

LAD2 (mm)

39,1 ± 2,8

44,7 ± 4,5

45,8 ± 4,4

0,001

0,001

NS

RAD (mm)

37,2 ± 3,1

43,3 ± 5,4

44,3 ± 4,2

0,001

0,001

NS

RADi (mm/m)

28,9 ± 2,4

31,9 ± 4,3

31,3 ± 3,0

0,001

0,001

NS

LAD1i (mm/m)

22,1 ± 3,2

25,1 ± 4,3

26,4 ± 2,4

0,001

0,001

NS

LAD2i (mm/m)

30,4 ± 2,2

32,9 ± 3,5

32,4 ± 3,1

0,01

0,001

NS

NOK

AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték.

Szembeötlo, hogy az elhízott nok csoportjában az aorta és pitvarok paraméterei szignifikánsan nagyobbak, mint a kontroll csoportban. Ugyanez az összefüggés látható, ha a túlsúlyosakat a kontroll csoporttal hasonlítjuk össze. Az elhízottaknál a túlsúlyosakhoz képest csak a bal pitvar (LAD1) és a jobb pitvar volt szignifikánsan nagyobb.

A 12. táblázatban tüntettem fel a balkamra echocardiographiás mutatóit a noknél.

32

12. táblázat. Nok balkamra adatai a testtömeg index függvényében (átlag + SD)

NOK

BMI<25 I (n=45)

25
BMI>30 III (n=35)

p< I - III

p< I - II

p< II - III

IVSDT (mm)

8,1 ± 1,4

8,1 ± 1,3

9,3 ± 1,9

0,01

NS

0,01

LVPWDT (mm)

8,0 ± 1,2

9,3 ± 1,5

9,9 ± 1,6

0,001

0,001

NS

LVIDD (mm)

45,2 ± 3,7

49,3 ± 4,5

49,7 ± 5,5

0,001

0,001

NS

LVLDD (mm)

60,2 ± 3,8

66,2 ± 9,3

71,7 ± 7,9

0,001

0,01

0,05

LVLDD/LVIDD

1,29 ± 0,11

1,35 ± 0,17

1,46 ± 0,19

0,001

0,05

NS

LVDT (mm)

16,1 ± 2,5

17,4 ± 2,6

19,3 ± 2,9

0,001

0,05

0,01

LVDTi (mm/m)

12,5 ± 1,9

12,8 ± 1,9

13,6 ± 2,1

0,01

NS

NS

LVIDDi (mm/m)

35,1 ± 2,6

36,2 ± 3,5

35,1 ± 3,6

NS

NS

NS

LVLDDi (mm/m)

46,9 ± 3,6

48,7 ± 6,5

49,1 ± 10,2

NS

NS

NS

0,001

0,001

NS

NS

NS

NS

LVM (g)

139,9 ± 34,8 179,7 ± 45,9 205,3 ± 62,6

LVMi (g/m3 )

65,7 ± 14,9

71,0 ± 15,9

72,5 ± 21,4

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés af lvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Az adatokból látható, hogy az elhízottaknál szignifikánsan nagyobb volt minden mért paraméter, mint a kontroll csoportban. Az elhízott noknél az LVIDDi, LVLDDi és az LVMi nem volt szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoporté. A túlsúlyos noknél a LAD1, IVSDT, LVDT, LVLDD, LVLDD/LVIDD és a RAD bizonyult szignifikánsan nagyobbnak, mint a kontroll csoporté. Nem találtam szignifikáns eltérést az IVSDT, LVDTi, LVIDDi, LVLDDi és az LVMi paraméterekben. Az elhízottak csoportjában szignifikánsan nagyobb volt a septum vastagsága, a balkamra falvastagsága és a balkamra hosszátméroje a túlsúlyosakhoz képest.

A 3. ábrán jeleztem a nok balkamra izomtömegét és a balkamra izomtömeg indexét.

33

250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Kontroll (45) Túlsúlyos (27) Elhízott (35)

LVM

LVMi

(g)

K-T; K-E p<0,001

3

(g/m )

NS

3. ábra. Nok balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD)

Látható az ábrából, hogy a noknél is szignifikánsan nagyobb a balkamra izomtömege a túlsúlyosaknál és az elhízottaknál egyaránt, mint a kontroll csoportban. A balkamra izomtömeg indexben nem találtam szignifikáns különbséget.

A funkcionális paramétereket ábrázoltam a 13. táblázatban a férfiaknál.

34

13. táblázat. Férfiak funkcionális paraméterei a BMI függvényében (átlag + SD)

FÉRFIAK

BMI<25 I (n=23)

25
BMI>30 III (n=24)

p< I- III

p< I - II

p< II - III

EF (%)

65,5 ± 8,1

54,3 ± 11,4

52,2 ± 11,2

0,001

0,01

NS

E (m/s)

0,74 ± 0,12

0,69 ± 0,12

0,67 ± 0,12

0,01

NS

NS

A (m/s)

0,45 ± 0,09

0,46 ± 0,08

0,66 ± 0,16

0,001

NS

0,001

E/A

1,7 ± 0,36

1,57 ± 0,52

1,04 ± 0,24

0,001

NS

0,001

IVRT (msec)

89,1 ± 24,7

95,8 ± 12,5

117,7 ± 18,3

0,001

NS

0,001

EDT (msec)

206,1 ± 13,8

196,0 ± 11,7

187,8 ± 28,1

0,01

0,05

NS

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A 4. ábrán jelöltem a diastolés funkciót jelzo E/A hányadost a férfiak különbözo csoportjainál.

2 1,8 1,6 1,4 1,2

Kontroll (23)

1

Túlsúlyos (12) Elhízott (24)

0,8 0,6 0,4 0,2 0

E/A K-E p<0,001 T-E p<0,001 4. ábra. E/A hányados férfiaknál a BMI függvényében (átlag + SD)

35

Az ábrából jól kiveheto, hogy az elhízottaknál szignifkánsan kisebb az E/A hányados, mint a többi vizsgált csoportban, de még a klinikailag normál tartományon belül marad. A 14. táblázatban tüntettem fel a nok funkcionális paramétereit a testtömeg indexek alapján.

14. táblázat. Nok funkcionális paraméterei a BMI függvényében (átlag + SD)

NOK

BMI<25 I (n=45)

25
BMI>30 III (n=35)

p< I- III

p< I - II

p< II - III

EF (%)

72,9 ± 6,8

64,9 ± 11,9

60,7 ± 10,1

0,001

0,001

NS

E (m/s)

0,91 ± 0,15

0,83 ± 0,14

0,76 ± 0,13

0,001

0,01

NS

A (m/s)

0,5 ± 0,09

0,6 ± 0,13

0,67 ± 0,13

0,001

0,001

NS

E/A

1,88 ± 0,42

1,4 ± 0,27

1,19 ± 0,39

0,001

0,001

0,05

IVRT (msec)

74,2 ± 15,9

89,9 ± 9,5

105,9± 18,3

0,001

0,001

0,001

EDT (msec)

211,0±19,0

186,6 ± 27,4

156,7± 33,5

0,001

0,001

0,001

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

Az 5. ábrán jelöltem a diastolés funkciót jelzo E/A hányadost a nok különbözo csoportjainál.

36

2,2 2 1,8 1,6 1,4 Kontroll (45) Túlsúlyos (27) Elhízott (35)

1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0

E/A K-E p<0,001 T-E p<0,05

5. ábra. E/A hányados noknél a BMI függvényében (átlag + SD)

A 13. és a 14. táblázatból, valamint a 3. és 4. ábrából megállapítható, hogy az elhízott férfiaknál és noknél egyaránt minden vizsgált, funkcioná lis paraméter szignifikánsan különbözött

a

kontroll

csoport

adataitól.

A

túlsúlyosak

adataival

történo

összehasonlításban az elhízott férfiaknál szignifikánsan eltért az A, E/A és az IVRT, a noknél az E/A, IVRT és az EDT. Figyelemre méltó, hogy a túlsúlyos noknél minden paraméter szignifikánsan különbözött a kontroll csoport adataitól. A túlsúlyos férfiak esetében szignifikáns volt a különbség az ejekciós frakcióban és az EDT-ben összehasonlítva a kontroll csoport adataival. Megjegyzendo, hogy az ejekciós frakció mindkét nem esetében, minden vizsgált csoportban a normál klinikai határértéken belül maradt.

Elhízott normotoniások és hypertoniások adatai

37

Az átlagosan 6,8 éve fennálló hypertonia és a 8-9 éve tartó elhízás együttes hatásának vizsgálati eredmé nyeit tükrözi a 15. és a 16. táblázat.

15. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak echocardiographiás adatai (átlag + SD)

Férfiak LAD1 (mm) LAD2 (mm) RAD (mm) LVDT (mm) LVIDD (mm) LVLDD (mm) LVLDD/LVIDD LVM (g) LVDTi (mm/m) LVIDDi (mm/m) LVLDDi (mm/m) LVMi (g/m3 )

Elhízott normotoniás N=18 (EN) 43,6 ± 5,4 56,4 ± 6,9 55,7 ± 9,0 20,9 ± 3,9 57,9 ± 6,9 85,7 ± 6,7 1,49 ± 0,17 308,1 ± 98,9 13,1 ± 2,4 36,3 ± 4,1 53,7 ± 3,9 75,41 ± 22,1

Elhízott hypertoniás N=23 (EH) 43,0 ± 6,3 55,9 ± 6,1 53,3 ± 5,8 21,8 ± 3,3 57,7 ± 5,5 85,1 ± 5,6 1,49 ± 0,17 320,5 ± 79,3 13,8 ± 2,1 36,6 ± 3,6 53,9 ± 3,4 81,4 ± 21,0

p< EN-EH NS NS NS NS NS NS NS NS NS NS NS NS

LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

A férfiaknál nem volt szignifikáns különbség egyik szívméret esetében sem. Ugyan mérsékelten nagyobb a balkamra falvastagsága és a balkamra izomtömege az elhízott hypertoniásoknál, de a különbség nem érte el a szignifikancia szintjét. Megállapíthatjuk, hogy a súlyos elhízás okozta echocardiographiás eltéréseket az enyhe hypertonia társulása nem fokozta.

A 6. ábrán tüntettem fel a férfiak balkamra izomtömegét és annak indexét a normotoniás és hypertoniás csoportban.

38

400 375 350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

EN (18) EH (23)

LVM

LVMi

(g)

NS

3

(g/m )

NS

6. ábra. Normotoniás és hypertoniás férfiak balkamra izomtömege és indexe (átlag + SD)

A 16. táblázatban tüntettem fel a normotoniás és hypertoniás, közepesen súlyos elhízott nok echocardiographiás mutatóit.

39

16. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok echocardiographiás adatai (átlag + SD)

Nok LAD1 (mm) LAD2 (mm) RAD (mm) LVDT (mm) LVIDD (mm) LVLDD (mm) LVLDD/LVIDD LVM (g) LVDTi (mm/m) LVIDDi (mm/m) LVLDDi (mm/m) LVMi (g/m3 )

Elhízott normotoniás N=19 (EN) 36,6 ± 3,7 44,6 ± 3,7 43,0 ± 3,4 18,6 ± 2,2 48,1 ± 5,1 70,0 ± 6,9 1,47 ± 0,19 179,9 ± 41,6 13,3 ± 1,7 34,2 ± 3,7 49,7 ± 4,6 65,3 ± 18,5

Elhízott hypertoniás N=28 (EH) 37,9 ± 4,7 47,4 ± 4,6 46,2 ± 4,1 19,9 ± 3,3 51,5 ± 5,6 72,8 ± 9,2 1,43 ± 0,18 233,5 ± 71,7 14,0 ± 2,1 36,3 ± 3,7 51,4 ± 6,2 81,3 ± 22,9

p< EN-EH NS 0,05 0,01 NS 0,05 NS NS 0,01 NS NS NS 0,01

LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar csúcsi átméro; RAD: jobb pitvar csúcsi átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

A hypertoniás nok esetében minden paraméter jelentosen nagyobb volt. A LAD2, RAD, LVIDD, LVM és az LVMi szignifikánsan nagyobbnak bizonyult az elhízott hypertoniások esetében. A nok esetében a közepesen súlyos elhízás okozta eltéréseket még tovább fokozta az enyhe hypertonia társulása.

A 7. ábrán jelöltem a nok balkamra izomtömegét és annak indexét a vérnyomás függvényében. Szembetuno a szignifikáns különbség a két csoport között.

40

300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

EN (19) EH (28)

LVM

(g)

LVMi

p<0,01

3

(g/m )

p<0,01

7. ábra. Normotoniás és hypertoniás nok balkamra izomtömege és indexe (átlag + SD)

A következo két táblázatban (17-18) a normotoniás és hypertoniás elhízott nok és férfiak funkcionális echocardiographiás paramétereit hasonlítottam össze. 17. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott férfiak funkcionális paraméterei (átlag + SD)

FÉRFIAK EF (%) E (m/s) A (m/s) E/A IVRT (msec) EDT (msec)

Elhízott normotoniás N=18 (EN) 50,9 ± 12,1 0,66 ± 0,11 0,64 ± 0,13 1,03 ± 0,13 114,5 ± 17,2 182,6 ± 28,1

Elhízott hypertoniás N=23 (EH) 57,9 ± 7,7 0,60 ± 0,1 0,67 ± 0,2 0,92 ± 0,15 116,9 ± 19,1 182,2 ± 36,8

p< EN-EH 0,05 0,05 NS 0,01 NS NS

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

41

A hypertoniás férfiak csoportjában a funkcionális paraméterek vizsgálata során az EF, E, E/A paraméterek szignifikánsan különböztek. Az elhízott hypertoniás férfiaknál az E/A hányados kóros tartományban volt. A többi paraméterben is mutatkozott különbség, de az nem érte el a szignifikancia szintjét.

18. táblázat. Normotoniás és hypertoniás elhízott nok funkcionális paraméterei (átlag + SD)

NOK EF (%) E (m/s) A (m/s) E/A IVRT (msec) EDT (msec)

Elhízott normotoniás N=19 (EN) 60,0 ± 8,3 0,76 ± 0,11 0,66 ± 0,14 1,21 ± 0,38 105,1 ± 17,3 154,6 ± 34,6

Elhízott hypertoniás N=28 (EH) 62,3 ± 10,4 0,75 ± 0,11 0,74 ± 0,10 1,03 ± 0,15 108,3 ± 16,5 158,8 ± 31,2

p< EN-EH NS NS 0,05 0,05 NS NS

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A hypertoniás nok esetében az A és az E/A paraméter különbsége bizonyult szignifikánsnak, míg a többi paraméter különbsége nem volt szignifikáns. Meg kell jegyezni, hogy mindkét nem esetében a hypertoniásoknál nagyobbnak bizonyult az ejekciós frakció. Míg a hypertoniás férfiaknál szignifikáns volt a különbség, addig a nok esetében a különbség nem érte el a szignifikáns szintet. A 8. és a 9. ábrán az E/A hányadost tüntettem fel a férfiaknál és a noknél a vérnyomás függvényében. Látható az ábrákból, hogy mindkét nemben szignifikánsan kisebb volt az E/A hányados az elhízott hypertoniások csoportjában. Az elhízott hypertoniás férfiaknál az érték már a klinikailag kóros tartományba került. Megállapíthatjuk, hogy már az enyhe hypertonia társulása az elhízáshoz, lényeges geometriai eltérés hiányában is diastolés balkamra funkció károsodást hoz létre.

42

1,2 1 0,8 EN (18) EH (23)

0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,01

8. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott férfiaknál (átlag + SD)

1,6 1,4 1,2 1 EN (19) EH (28)

0,8 0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,05

9. ábra. E/A hányados normotoniás és hypertoniás elhízott noknél (átlag + SD)

Hosszú távú utánkövetés adatai

43

A 19. táblázat tartalmazza mindkét nem alapadatainak változását a hosszú távú utánkövetés során. 19. táblázat. Az antropometriai és haemodynamikai adatok változása elhízottaknál 3 év után (átlag + SD)

Férfiak (N=9) Nok (N=7) Elotte Utána Elotte Utána Testsúly (kg) 132,3 ± 22,8 118,6 ± 14,1*** 102,5 ± 11,8 90,8 ± 9,8*** Testfelszín (m2 ) 2,53 ± 0,26 2,40 ± 0,17*** 2,03 ± 0,14 1,92 ± 0,1*** 2 BMI (kg/m ) 40,4 ± 6,7 36,2 ± 4,6*** 39,7 ± 5,3 35,3 ± 5,3*** Pulzusszám (min-1 ) 79,0 ± 8,0 74,2 ± 4,4 77,3 ± 5,3 73,0 ± 3,9*** Systolés RR (Hgmm) 142,8 ± 9,4 134,1 ± 6,6* 132,3 ± 13,9 129,0 ± 7,8* Diastolés RR (Hgmm) 88,0 ± 8,4 82,5 ± 6,8 82,7 ± 8,3 80,8 ± 6,6** *: p<0,05, **: p<0,01, ***: p<0,001. Szignifikáns különbség az elotte és utána értékek között.

A táblázatból látható, hogy a vizsgált periódus alatt mindkét nemben szignifikáns volt a testsúlycsökkenés. A nok testsúlycsökkenése átlagosan 11,7 kg, a férfiaké pedig az átlag 13,7 kg, volt a vizsgált idoszak alatt, ami elérte a szignifikancia szintjét mindkét nem esetében. A noknél a legnagyobb fogyás 30 kg volt, míg a legkisebb csak 4 kg-ot ért el, medián érték 10 kg- nak bizonyult. A férfiaknál a legjelentosebb testsúlycsökkenés 45,8 kg volt, míg a legkevesebb 5,2 kg-nak bizonyult, medián érték 8 kg volt. Láthatjuk továbbá, hogy a testsúlycsökkenés kedvezoen befolyásolta a haemodynamikai mutatókat is. A nok esetében minden adat szignifikáns csökkenést mutatott, míg a férfiaknál csak a systolés vérnyomás csökkent szignifikáns mértékben.

A hosszú távú, három éves utánkövetés echocardiographiás adatait tartalmazza a következo két táblázat (20-21).

44

20. táblázat. Férfiak echocardiographiás adatainak változása 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=9 Elotte Utána LAD1 (mm) 44,1 ± 7,9 41,9 ± 6,8 IVSDT (mm) 9,9 ± 1,5 9,6 ± 1,2 LVPWDT (mm) 10,4 ± 1,4 10,0 ± 1,2 LVIDD (mm) 56,0 ± 6,2 55,0 ± 5,1 LVM (g) 283,5 ± 76,6 259,7 ± 50,9 LVMi (g/m3 ) 70,5 ± 18,77 70,2 ± 14,39

p< NS 0,01 0,01 NS 0,05 NS

LAD1: bal pitvar parasternális átméro; IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVM: balkamra izomtömege, LVMi: balkamra izomtömeg index.

A férfiaknál, a 3 év alatt elért jelentos fogyás, csak a bal pitvari átméroben, a balkamra izomtömeg indexben és a balkamra diastolés átméroben nem hozott létre szignifikáns csökkenést. A többi paraméter matematikailag szignifikáns csökkenést mutatott, mely a fiziológiás határon belüli változást igazolt.

Az 10. ábrán mutatom be a testsúlycsökkenés hatására létrejött balkamra izomtömeg és balkamra izomtömeg index változását férfiaknál. Az ábrán látható, hogy a balkamra izomtömeg szignifikánsan kisebbnek bizonyult a tartós testsúlycsökkenés hatására.

45

350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

elotte utána

3 LVMi (g/m )

LVM (g) p< 0,05

NS

10. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és index változása 3 év után (átlag + SD)

21. táblázat. Nok echocardiographiás adatainak változása 3 év után (átlag + SD)

Nok N=7 Elotte Utána LAD 1 (mm) 36,5 ± 4,4 36,0 ± 3,9 IVSDT (mm) 9,0 ± 1,3 8,7 ± 1,1 LVPWDT (mm) 9,7 ± 1,5 9,4 ± 1,3 LVIDD (mm) 50,1 ± 4,2 49,4 ± 3,8 LVM (g) 209,1 ± 44,8 194,1 ± 32,3 LVMi (g/m3 ) 71,92 ± 12,1 73,45 ± 10,01

p< NS 0,05 0,05 0,05 0,05 NS

LAD1: bal pitvar parasternális átméro; IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVM: balkamra izomtömege, LVMi: balkamra izomtömeg index.

A noknél a szignifikáns mértéku testsúlycsökkenés a bal pitvari átméro és a balkamra izomtömeg index kivételével minden paraméterben szignifikáns csökkenést hozott létre.

46

A 11. ábrán tüntettem fel a testsúlycsökkenés hatására létrejött balkamra izomtömeg csökkenést nok esetében. A noknél is szignifikáns csökkenés jött létre a fogyás következtében.

275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

elotte utána

3 LVMi (g/m )

LVM (g) p<0,05

NS

11. ábra. Nok balkamra izomtömeg változása 3 év után (átlag + SD)

A balkamra funkcionális, echocardiographiás paramétereit hasonlítottam össze a következo két táblázatban (22 és 23) a férfiaknál és a noknél.

47

22. táblázat. Férfiak funkcionális paramétereinek változása 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=9 Elotte Utána EF (%) 65,9 ± 11,1 71,8 ± 6,4 E (m/s) 0,64 ± 0,1 0,66 ± 0,1 A (m/s) 0,52 ± 0,1 0,50 ± 0,1 E/A 1,19 ± 0,2 1,35 ± 0,3 IVRT (msec) 118,0 ± 18,1 106,3 ± 16,4 EDT (msec) 187,1 ± 28,8 174,6 ± 24,7

p< 0,01 0,01 0,01 0,01 0,05 0,05

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A 12. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását férfiaknál a tartós testsúlycsökkenés hatására. Láthatjuk, hogy az E/A hányados szignifikánsan nagyobb lett a testsúlycsökkenést követoen. Mindkét érték a klinikailag normál tartományon belül volt.

1,6 1,4 1,2 1 elotte utána

0,8 0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,01 12. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 3 év után (átlag + SD)

23. táblázat. Nok funkcionális paramétereinek változása 3 év után (átlag + SD)

48

Nok N=7 Elotte Utána EF (%) 77,1 ± 6,4 73,0 ± 11,4 E (m/s) 0,68 ± 0,09 0,75 ± 0,08 A (m/s) 0,62 ± 0,13 0,58 ± 0,13 E/A 1,12 ± 0,18 1,32 ± 0,17 IVRT (msec) 101,7 ± 10,3 94,9 ± 8,9 EDT (msec) 158,7 ± 36,6 153,9 ± 33,9

p< NS 0,01 0,01 0,01 0,01 0,05

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A 13. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását a tartós testsúlycsökkenés hatására. A noknél is megfigyelhetjük, hogy az E/A hányados növekedése erosen szignifikánsnak bizonyult, de a változás a klinikailag normál tartományon belül volt.

1,6 1,4 1,2 1 elotte utána

0,8 0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,01 13. ábra. E/A hányados változása noknél 3 év után (átlag + SD)

A férfiaknál mindegyik vizsgált funkcionális paraméterben szignifikáns különbséget találtam. Megjegyzendo, ho gy a noknél 3 év után az ejekciós frakcióban kismértéku csökkenés volt megfigyelheto, ami a klinikailag normál tartományon belül maradt (2223. táblázat).

49

6. 1. 1. 2. Terheléses vizsgálatok eredményei

A terheléses vizsgálatok adatait az intézeti kezelésben részesülteknél a következo két táblázat tartalmazza. A férfiak átlagos kezelési ideje 13,2 nap volt és ez ido alatt átlagosan 6,2 kg-os testsúlycsökkenést értek el. Az átlagos kezelési ido a noknél 10 nap volt, amely alatt átlagosan 3,4 kg-ot fogytak.

24. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 3 év után (átlag + SD)

Férfiak N=11

Elotte

Utána

p<

Terhelési ido (perc)

7,37 ± 2,01

7,55 ± 1,9

NS

Max. watt

143,2 ± 35,5

156,8 ± 25,2

0,05

Max. watt/tskg

1,25 ± 0,46

1,43 ± 0,38

0,01

Max. pulzusszám (min -1 )

147,7 ± 16,6

144,9 ± 16,4

NS

Max. syst. RR (Hgmm)

191,8 ± 19,9

180 ± 16,5

0,05

28277,9 ± 3826,4

26009,6 ± 3236,1

NS

10717,9 ± 1276,7

9954,6 ± 849,8

0,01

Max. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) Nyug. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) R1 kettos szorzat (min-1 ×Hgmm)

17388, 2 ± 3108,7 15518, 2 ± 2536, 9

0,01

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

Amint látható, a fizikai aktivitás fokozását tartalmazó komplex kezelés hatására létrejött fogyás szignifikánsan növelte a terhelhetoséget (max. watt, max. watt/kg). A nyugalmi kettos szorzat és a piheno egy perces kettos szorzat is szignifikánsan csökkent. A terhelési összido növekedése, valamint a maximális kettos szorzat csökkenése nem volt szignifikáns a férfiaknál. Ugyanakkor a systolés vérnyomás csökkenése szignifikánsnak bizonyult.

50

25. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 3 év után (átlag + SD)

Nok N=26

Elotte

Utána

p<

4,4 ± 1,2

4,9 ± 1,2

0,01

103,8 ± 20,9

119,2 ± 16,3

0,01

1,1 ± 0,3

1,3 ± 0,3

0,01

Max. pulzusszám (min -1 )

142,8 ± 14,2

136,6 ± 14,5

0,001

Max. syst. RR (Hgmm)

190,2 ± 18,9

177,5 ± 12,6

0,001

27068,5 ± 2934,6

24236,7 ± 2534,7

0,01

10240,8 ± 1357,6

9430,4 ± 881,0

0,01

17650,6 ± 2640,4

15082,6 ± 1671,9

0,01

Terhelési ido (perc) Max. watt Max. watt/kg

Max. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) Nyug.kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) R1 kettos szorzat (min-1 ×Hgmm)

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy a nok esetében a kondicionálás hatására minden terheléses mutató erosen szignifikáns változást igazolt. Szignifikáns csökkenést mutattak a haemodynamikai paraméterek is.

6. 1. 2. Ambuláns kezelésben részesült elhízottak

6. 1. 2. 1. Echocardiographiás vizsgálatok eredményei

Irodalmi adatokból ismert, hogy a testsúlycsökkenés hatására az echocardiographiás paraméterekben változások legkorábban 3-6 hónap után figyelhetok meg (csökkeno balkamra hypertrophia, javuló diastolés és systolés balkamra funkció). A 26. táblázatban tüntettem fel az alapadatok változását mindkét nem esetében.

51

26. táblázat. Antropometriai és haemodynamikai adatok változása 12 hónap után (átlag + SD)

Testtömeg (kg) BMI (kg/m2 ) Systolés RR (Hgmm) Diastolés RR (Hgmm) Pulzusszám (min-1 )

Férfiak N=8 Elotte Utána 149,1 + 28,5 ***129,7 + 25,7 47,0 + 10,3 ***40,9 + 9,8 144,4 + 6,2 **137,5 + 2,3 91,3 + 3,5 *86,3+ 4,4 93,0 + 5,1 ***80,5 + 5,4

Nok N=19 Elotte Utána 90,4 + 9,9 ***85,3 + 10,1 32,9 + 4,4 ***31,1 + 4,6 143,7 + 7,6 ***134,2+ 8,2 89.4 + 4,4 ***80,0 + 5,5 87,4 + 6,5 ***78,0 + 7,1

*: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001.

Amint a 26. táblázatban megfigyelheto, igen kedvezoen változtak az antropometriai és a haemodynamikai mutatók a tartós testsúlycsökkenés hatására. Összességében a noknél 5,6 %-os, míg a férfiaknál 13 %-os fogyás jött létre. Mindkét nemben szignifikáns volt a systolés vérnyomás, a diastolés vérnyomás és a pulzusszám csökkenése az erosen szignifikáns testsúlycsökkenés hatására a vizsgálat végére.

A 27. táblázat tartalmazza az aorta, valamint a pitvarok mért paramétereit. 27. táblázat. Az aorta és a pitvarok változása 12 hónap után (átlag + SD)

AOD (mm)

Férfiak (N=8) Elotte Utána 31,7 + 3,8 31,5 + 4,2

Nok (N=19) Elotte Utána 28,1 + 2,9 ***27,3 + 2,5

LAD1 (mm)

45,8 + 5,6

*43,2 + 4,5

39,5 + 5,1

***36,9 + 5,2

LAD2 (mm)

57,6 + 4,1

54,6 + 4,5

48,5 + 5,0

***45,5 + 4,2

RAD (mm)

54,3 + 6,2

*52,1 + 6,2

47,3 + 4,4

***45,1 + 4,6

*: p<0,05, **: p< 0,01, ***: p<0,001. AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro ; LAD2: bal pitvar hosszátméro; RAD: jobb pitvar hosszátméro.

Láthatjuk, hogy a noknél minden paraméter szignifikánsan csökkent. A férfiaknál a LAD1 és a RAD szignifikáns csökkenést mutatott. A vizsgálat végére a bal pitvar méretei a férfiaknál 5,5 %-kal, a noknél, pedig 6,5 %-kal csökkentek, míg a jobb pitvar a férfiaknál 4 %-os, illetve a noknél 4,6 %-os csökkenést mutatott.

A 12 hónapos testsúlycsökkento program hatására kialakult balkamrai paraméterek változását tüntettem fel a 28. táblázatban.

52

28. táblázat. Balkamrai paraméterek változása 12 hónap után (átlag + SD)

IVSDT (mm)

Férfiak (N=8) Elotte Utána 11,5 + 1,2 *11,04 + 1,2

Nok (N=19) Elotte Utána 9,1 + 1,4 ***8,2 + 1,1

LVPWDT (mm)

11,4 + 1,1

*10,9 + 1,2

9,9 + 1,1

***9,03 + 0,8

LVDT (mm)

22,9 + 2,1

*21,9 + 2,2

19,1 + 2,4

***17,2 + 1,7

LVIDD (mm)

59,4 + 3,8

*56,8 + 3,6

52,2 + 5,2

***49,1 + 4,9

LVLDD (mm)

88,4 + 6,5

85,03 + 4,5

80,04 + 6,4

***75,8 + 6,9

LVLDD/LVIDD

1,49 + 0,12

1,50 + 0,12

1,55 + 0,17

1,56 + 0,21

LVM (g)

365,8 + 72,9

*320,1 + 58,3

233,7 + 71,1 ***182,4 + 39,6

LVMi (g/m3 )

83,98 + 14,9

82,28 + 14,3

84,42 + 22,1

***68,8 + 12,8

*: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001. IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; LVLDD/LVIDD: sphericity index; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVM: balkamra izomtömege.

Mindkét nemben csaknem minden paraméter szignifikáns csökkenést mutatott, de a nok paraméterei jelentosen erosebb szignifikáns változást igazoltak. Egyedül a balkamra hosszátméro csökkenése nem bizonyult szignifikánsnak a férfiaknál. Míg a férfiak balkamrai izomtömege 12,5 %-kal, addig a noknél az LVM 21,9 %-kal csökkent, ami igen figyelemre méltó eredmény.

A férfiaknál megfigyelt balkamra izomtömeg csökkenést ábrázoltam a 14. ábrán. Látható, hogy az LVM szignifikánsan csökkent a 12. hónap végére. Az LVMi csökkenése nem bizonyult szignifikánsnak.

53

450 425 400 375 350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Elotte Utána

LVM (g)

LVMi (g/m3)

p<0,01

NS

14. ábra. Férfiak balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után (átlag + SD)

A balkamra izomtömeg csökkenést ábrázoltam a 15. ábrán a noknél. A noknél mind az LVM, mind az LVMi csökkenése szignifikánsnak bizonyult.

54

275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Elotte Utána

LVM

LVMi (g/m3)

(g)

p<0,001

p<0,001

15. ábra. Nok balkamra izomtömeg és izomtömeg index változása 12 hónap után (átlag + SD)

A balkamra systolés és diastolés funkciójának alakulása látható egy évet követoen a 29. táblázatban.

29. táblázat. Funkcionális adatok változása 12 hónap után (átlag + SD)

Férfiak (N=8)

Nok (N=19)

E (m/s)

Elotte 0,65 + 0,11

Utána *0,72 + 0,12

Elotte 0,76 + 0,15

Utána ***0,91 + 0,14

A (m/s)

0,71 + 0,28

*0,56 + 0,21

0,70 + 0,13

***0,62 + 0,11

E/A

0,99 + 0,26

*1,38 + 0,43

1,12 + 0,25

***1,51 + 0,31

IVRT (msec)

112,3 + 18,0

*95,4 + 12,5

104,1+ 18,8

***91,9 + 17,1

EF (%)

60,0 + 14,0

71,0 + 7,0

69,0 + 8,0

***76,0 + 7,0

*: p< 0,05, **: p< 0,01, ***: p< 0,001. EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido.

A noknél minden vizsgált paraméter eros szignifikáns változást mutatott. A férfiaknál csak az ejekciós frakció növekedése nem érte el a szignifikancia határát. A kondicionáló

55

program hatásának tudhatók be a mindkét nemben megfigyelt kedvezo változások a balkamra globális funkciójának javulásában. Különösen figyelemre méltó, hogy a kezdeti kóros relaxatió (E/A<1), ami megfigyelheto volt a férfiaknál, a program végére a klinikailag normális tartományba került.

A 16. és a 17. ábrán tüntettem fel az E/A hányados változását a testsúlycsökkenés hatására a férfiaknál és a noknél.

1,8 1,6 1,4 1,2 1

Elotte Utána

0,8 0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,05 16. ábra. E/A hányados változása férfiaknál 12 hónap után (átlag + SD)

56

1,8 1,6 1,4 1,2 1

Elotte Utána

0,8 0,6 0,4 0,2 0 E/A p<0,001

17. ábra. E/A hányados változása noknél 12 hónap után (átlag + SD)

6. 1. 2. 2. Terheléses vizsgálatok eredményei

Az egyéves, járó beteg kondicionáló programban résztvevok terheléses vizsgálatainak adatai láthatók a következo két táblázatban (30-31).

57

30. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása férfiaknál 12 hónap után (átlag + SD)

Férfiak N=8

Elotte

Utána

p<

7,34 ± 1,4

8,25 ± 1,7

NS

137,5 ± 18,9

153,1 ± 20,9

0,01

Max. watt/kg

0,97 ± 0,3

1,22 ± 0,3

0,01

Max. pulzusszám (min-1 )

174 ± 5,5

172,1 ± ,9

NS

184,1 ± 5,3

180,6 ± 37

0,001

32044,8 ± 1553,3

31092 ± 1021,6

0,01

13423,8 ± 878,0

11062, 5 ± 657,7

0,01

20503,1 ± 1268,1

18756,5 ± 1394,0

0,01

Terhelési ido (perc) Max. watt

Max. syst. RR (Hgmm) Max. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) Nyug. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) R1 kettos szorzat (min-1 ×Hgmm)

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A táblázatban szembetuno, hogy a terhelési idot kivéve minden vizsgált paraméter szignifikáns változást mutatott a tetsúlycsökkenés hatására. Igen figyelemre méltó a haemodynamikai mutatók szignifikáns csökkenése is.

58

31. táblázat. A terheléses vizsgálat adatainak változása noknél 12 hónap után (átlag + SD)

Nok N=18

Elotte

Utána

p<

6,2 ± 0,6

6,6 ± 0,7

0,01

Max. watt

112,1 ± 9,7

112,5 ± 16,9

NS

Max. watt/tskg

1,34 ± 0,31

1,43 ± 0,27

NS

Max. pulzusszám (min-1 )

146,4 ± 7,0

145,3 ± 9,5

NS

Max. syst. RR (Hgmm)

172,5 ± 21,6

168,6 ± 20,1

NS

26393,7 ± 3710,1

25152,9 ± 2821,7

0,05

6323,3 ± 1678,6

9814,4 ± 1809,9

0,01

14897,2 ± 1858,5

14036,1 ± 1524,4

0,01

Terhelési ido (perc)

Max. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) Nyug. kettos szorzat (min-1 ×Hgmm) R1 kettos szorzat (min-1 ×Hgmm)

Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás.

A noknél szignifikánsan növekedett a terhelési ido, ugyanakkor a terhelés maximumán mért kettos szorzat, a nyugalmi kettos szorzat és a restitúció elso percében mért kettos szorzat szignifikánsan csökkent. Az egy év alatt elért fogyás ellenére sem mutatott szignifikáns

változást

az

elért

maximális

terhelhetoség (max. watt.), és a

testsúlykilogrammra vonatkoztatott maximális wattszám (max. watt/tskg).

59

6. 2. Élsportolók

6. 2. 1. Echocardiographiás vizsgálatok eredményei

A következo négy táblázatban az élsportolók echocardiographiás adatait tüntettem fel.

32. táblázat. Az aorta és a pitvarok méretei élsportolóknál (átlag + SD) Kontroll (N=18)

Kosárlabdázó (N=15)

Labdarúgó (N=24)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

AOD (mm)

29,8 ± 4,8

33,3 + 2,06

31,6 + 2,5

NS

NS

NS

LAD1 (mm)

30,02 ± 3,5

41,8 + 3,9

34,9 + 2,9

0,001

0,001

0,001

LAD2 (mm)

41,3 ± 4,9

53,7 + 5,1

43,2 + 3,1

0,001

0,001

0,001

RAD (mm)

39,3 ± 6,4

50,3 + 4,9

47,6 + 2,7

0,001

0,001

NS

LAD1i (mm/m)

21,61 ± 2,0

27,6 + 2,2

24,9 + 2,1

0,001

0,001

0,001

LAD2i (mm/m)

29,71 ± 3,1

35,2 + 2,9

30,7 + 2,4

0,001

0,05

0,001

RADi (mm/m)

28,27 ± 3,5

32,9 + 3,3

33,8 + 2,2

0,001

0,001

0,05

AOD: aorta átméro; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LAD2: bal pitvar hosszátméro; RAD: jobb pitvar hosszátméro. LAD1i: bal pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; LAD2i: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték; RADi: jobb pitvar testfelület hatványkitevore korrigált érték

Amint az a táblázatban látható, a bal pitvari mért és számított paraméterekben a kosárlabdázóknál szignifikánsan nagyobb értékek mutatkoztak. A jobb pitvar mérete nem különbözött szignifikánsan a két élsportoló csoportban. Mindkét élsportoló csoport paraméterei, az aorta átmérojét kivéve a labdarúgóknál, szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontroll csoportban.

60

33. táblázat. A balkamra echocardiográfiás mutatói élsportolóknál (átlag + SD) Kontroll (N=18)

Kosárlabdázó (N=15)

Labdarúgó (N=24)

p< I-III

p< I-II

p< II-III

IVSDT (mm)

8,6 ± 0,8

10,9 + 1,1

10,8 + 1,4

0,05

0,05

NS

LVIDD (mm)

51,04 ± 3,2

57,7 + 5,6

51,5 + 4,4

NS

0,01

0,01

LVPWDT (mm)

8,4 ± 0,7

12,2 + 1,2

11,3 + 0,7

0,05

0,05

0,05

LVDT (mm)

17,0 ± 1,3

23,1 + 2,04

22,1 + 1,9

0,05

0,05

NS

LVLDD (mm)

78,5 ± 6,4

96,7 + 16,7

78,5 + 4,1

NS

0,001

0,001

1,36 ± 0,10

1,70 ± 0,2

1,54 ± 0,12

0,001

0,001

0,05

191,7 ± 35,1

354,9 + 75,7

277,5 + 52,7

0,01

0,01

0,05

LVDTi (mm/m)

12,3 ± 0,9

15,2 + 1,1

15,7 + 1,3

0,05

0,05

NS

LVIDDi (mm/m)

36,8 ± 2,3

38,1 + 3,2

36,6 + 2,9

NS

NS

NS

LVLDDi (mm/m)

56,5 ± 3,1

63,8 + 3,5

55,8 + 2,4

0,001

0,001

0,001

71,6 ± 10,8

100,9 + 15,9

99,1 + 17,3

0,05

0,05

NS

LVLDD/LVIDD LVM (g )

3

LVMi (g/m )

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVLDD: balkamra diastolés hosszátméro; sphericity index: LVLDD/LVIDD; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVLDDi: balkamra diastolés hosszátméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

A balkamrai mért paraméterek összehasonlításában az élsportolók adataiban az LVIDD, LVPWDT, LVLDD és az LVM különbsége bizonyult szignifikánsnak. A számított paraméterek közül a balkamra hosszátméro index (LVLDDi) és az LVLDD/LVIDD arány különbsége volt szignifikáns. A kontroll csoport adatai a kosárlabdázókétól szignifikánsan különböztek. A labdarúgók esetében a balkamra mért és számított átméroi nem különböztek szignifikánsan a kontroll csoporttól. A többi balkamra paraméterben eros szignifikáns különbség igazolódott.

A 18. ábrán tüntettem fel az élsportolók LVM és az LVMi értékeit. Láthatjuk, hogy a kosarasok és a labdarúgók értékei szignifikánsan nagyobbak voltak, mint a kontroll csoportban.

61

400 375 350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Kontroll (18) Kosaras (15) Labdarúgó (24)

LVM

LVMi

(g)

KT-L p<0,01 KT-K p<0,01 K-L p<0,05

3

(g/m )

KT-L p<0,01 KT-K p<0,01 K-L p<0,05

18. ábra. Balkamra izomtömeg és izomtömeg index élsportolóknál (átlag + SD)

A 34. táblázatban tüntettem fel a balkamra funkcionális paramétereit élsportolóknál és a kontroll csoportban.

34. táblázat. Funkcionális echocardiographiás paraméterek élsportolóknál (átlag + SD)

EF (%) E (m/s) A (m/s) E/A EDT (msec) IVRT (msec)

Kontroll (N=18) 64,2 ± 3,6 0,77±0,22 0,53±0,1 1,5±0,3 151,6±60,4 78,4±22,5

Kosárlabdázó (N=15) 71,9+5,2 0,77+0,08 0,34+0,06 2,4+0,56 182+37,1 87,1+10,6

Labdarúgó (N=24) 63,4+6,9 0,79+0,79 0,46+0,11 1,8+0,54 200,8+41,2 94,5+12,9

p< I-III

p< I-II

p< II-III

NS NS NS NS NS NS

0,01 NS 0,01 0,05 NS NS

0,01 NS 0,05 0,05 NS NS

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido; EDT: koradiastolés decelerációs ido.

A funkcionális paraméterek vonatkozásában csak az ejekciós frakció, valamint a diastolés funkciót jelzo paraméterek közül, az A és az E/A különbözött szignifikánsan

62

az élsportolók között. A kosárlabdázók és a kontroll csoport vonatkozásában az E, az EDT és az IVRT különbsége nem volt szignifikáns. A többi paraméter eros szignifikáns különbséget mutatott. Ha a kontroll csoportot hasonlítjuk össze a labdarúgókkal, akkor gyengén szignifikáns különbséget találunk az ejekciós frakció és az E kivételével minden vizsgált paraméterben.

A 19. ábrán látható az élsportolók diastolés funkcióját jelzo E/A hányados.

3 2,5 2 Kontroll (18) Kosaras (15) Labdarúgó (24)

1,5 1 0,5 0 E/A KT-K, K-L p<0,05 19. ábra. E/A hányados élsportolóknál (átlag + SD)

Az ábrából jól látható, hogy a válogatott kosárlabdázók E/A hányadosa szignifikánsan nagyobb, mint a másik két csoportban.

63

6. 2. 2. Élsportolók terheléses vizsgálatainak eredményei

A 35. táblázatban tüntettem fel az élsportolók vita maxima terheléses vizsgálatának adatait.

35. táblázat. Az élsportolók terheléses vizsgálatának adatai (átlag + SD)

VC (ml) MVV (l) ** Terhelési ido (min) VO2 (ml) ** VO2 max (ml/kg/min)

KOSÁRLABDÁZÓK N=9

LABDARÚGÓK N=24

6743,3 + 1089,36

6148,3 + 872,5

201 + 19,4

176,4 + 24,0

689,6 + 61,1

688,4 + 177,5

4936,9 + 573,1

4466,5 + 411,03

57,2 + 3,2

56,2 + 4,7

O2 pulzus (ml/min-1 ) * 26,1 + 3,7 Max. kettos szorzat 34270,6 + 1418,3 (min-1 ×Hgmm) Nyug. kettos szorzat 8140,0 + 936,3 (min-1 ×Hgmm) R1 kettos szorzat 12346,7 + 2375,5 (min-1 ×Hgmm)

23,5 + 2,2 34191,3 + 3161,7 8418,3 + 1405,8 12510,4 + 1825,7

VC: vitál kapacitás, MVV: Max. ventillációs volumen, VO2 max: Max. oxigén felvevo kapacitás, O2 pulzus: egy contractio oxigén mennyisége. Max. kettos szorzat: A terhelés maximumán mért pulzusszám×systolés RR, Nyug. kettos szorzat: nyugalmi pulzuszám×nyugalmi sziszt. RR, R1 kettos szorzat: restitúció elso perc pulzusszám×restitúció elso perc systolés vérnyomás. * : p<0,05, ** : p<0,01.

Látható, hogy a kosárlabdázóknál a vital kapacitás (VC), a terhelési ido, a VO 2 max, a nyugalmi kettos szorzat, a restitúció elso percében mért kettos szorzat, valamint a maximális kettos szorzat nem különbözött szignifikánsan. Az MVV, a VO 2 és az O2 pulzus szignifikánsan nagyobb volt, mint a labdarúgóknál.

64

6. 3. Szabadido sportolók

Echocardiographiás eredmények

A 36. és a 37. táblázat tartalmazza a szabadido sportolók és az elhízottak echocardiographiás adatait.

36. táblázat. Echocardiographiás adatok szabadido sportolóknál (átlag + SD)

IVSDT (mm) LVPWDT (mm) LVIDD (mm) LAD1 (mm) LVDT (mm) WT/ID (%) LVM (g) LVDTi (mm/m) LVIDDi (mm/m) LVMi (g/m3) LAD1i (mm/m)

Nagyon aktív (NA) N=22

Aktív (A) N=24

Kontroll (K) N=24

Elhízott (E) N=21

ANOVA F p

11,4 + 1,4

10,1 + 1,5

9,5 + 0,8

10,4 + 2,1

6,31 ,000

NA>K

10,7 + 1,1

9,9 + 1,4

9,1 + 0,8

10,8 + 2,2

7,46 ,000

E>K

51,3 + 3,8

49,1 + 4,3

50,5 + 3,4

56,9 + 7,6

10,4 ,000

E>A,K

33,7 + 3,1

31,9 + 4,5

30,8 + 3,7

41,4 + 8,1

19,2 ,000

E>NA,A, K

22,1 + 2,4

20,0 + 2,7

18,6 + 1,5

21,2 + 4,0

7,02 ,000

NA>K

43,3 + 5,6

41,1 + 6,2

36,9 + 4,0

37,8 + 8,3

5,26 ,002

276 + 52

227 + 59

213 + 32

318 + 106

11,8 ,000

E>A,K

NA>K

15,4 + 1,5

14,1 + 1,7

13,1 + 1,0

13,7 + 2,7

6,59 ,000

NA>K

NA>A,E

35,8 + 2,4

34,5 + 2,5

35,7 + 2,3

36,5 + 4,0

1,99 ,121

93,7 + 13,4

78,1+14,8

74,9+ 10,4 84,4+ 25,6 5,58 ,002

23,5 + 2,2

22,4 + 2,9

21,7 + 2,3

26,6 + 4,8

10,1 ,000

Tukey post hoc analízis p<,001 <,01 <,05 NA>A NA> K E>N A

E>K NA> K

Nincs különbség NA> K E>A,K

NA>A E>NA

IVSDT: septum diastolés vastagság; LVPWDT: hátsó fal diastolés vastagság; LAD1: bal pitvar parasternális átméro; LVIDD: balkamra diastolés átméro; LVDT: balkamra diastolés falvastagság; WT/ID: balkamra falvastagság és a diastolés átméro aránya (%); LVDTi: balkamra diastolés falvastagság testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVIDDi: balkamra diastolés átméro testfelület hatványkitevore korrigált értéke; LVM: balkamra izomtömege; LVMi: balkamra izomtömeg testfelület hatványkitevore korrigált értéke.

Amint látható a táblázatból, az elhízottaknál szignifikánsan nagyobb volt az LVPWDT, LVIDD, LAD1, LVDT, LVM és a LAD1i, mint a kontroll csoportban. Szignifikánsnak bizonyult a különbség az elhízottaknál a fizikailag aktív csoporthoz képest is az LVIDD, LAD1, LVM és a LAD1i-ben. Ugyancsak elérte a szignifikáns szintet az elhízottak és a fizikailag nagyon aktív csoport vonatkozásában az LVIDD, LAD1 és a

65

LAD1i is. A fizikailag nagyon aktív életet éloknél az IVSDT, LVPWDT, LVDT, LVM, LVDTi és az LVMi szignifikánsan nagyobb volt a kontroll csoport adataihoz viszonyítva. A balkamra falvastagság és a balkamra átméro hányadosa szignifikánsan nagyobb volt a nagyon aktív életet éloknél, mint a kontroll csoportnál. A 20. ábrán látható a szabadido sportolók balkamra izomtömege és a balkamra izomtömeg indexe.

400 375 350 325 300 275 250 225 200 175 150 125 100 75 50 25 0

Kontroll (24) Aktív (24) Nagyon Aktív (22) Elhízott (21)

LVM

LVMi

g

E>A,K p<0,001 NA>K p<0,05

g/m

3

NA>K p<0,01 NA>A p<0,05

20. ábra. Szabadido sportolók balkamra izomtömege és izomtömeg indexe (átlag + SD)

Az ábrán szembetuno, hogy a legnagyobb balkamra izomtömeggel az elhízottak rendelkeznek. A nagyon aktív csoport balkamra izomtömege szignifikánsan nagyobb, mint a kontroll csoporté. A balkamra izomtömeg index a nagyon aktív csoportnál szignifikánsan nagyobb, mint az aktív és a kontroll csoportban.

A 37. táblázat mutatja be a haemodynamikai és a balkamra funkcionális paramétereit szabadido sportolóknál, elhízottaknál és a kontroll csoportnál.

66

37. táblázat. Haemodynamikai és funkcionális paraméterek szabadido sportolóknál (átlag + SD) Nagyon aktív (NA) N=22 Pulzusszám (min -1 ) Syst. RR (Hgmm) Diast. RR (Hgmm)

Aktív (A) N=24

61,1+10,0 68,5+13,0

Kontroll (K) N=24 68,9 + 6,8

Elhízott (E) N=21

ANOVA F p

85,5 +16,8 15,6 ,000

128 + 11

131+ 12

135 + 9

142 + 9

7,45 ,000

85 + 9

85+ 9

85 + 9

91 + 8

2,39 ,074

74,5 + 7,3

62,5 + 3,3

Tukey post hoc analízis p<,001 <,01 <,05 E>NA,A, K E>NA

E>A

Nincs különbség

EF (%)

73,0 + 7,2 74,8+ 6,0

9,63 ,000

E
E
E (m/s)

0,78+0,14 0,70+0,13 0,74+ 0,14 0,59+ 0,11 8,74 ,000

E
E
A (m/s)

0,46+0,08

E/A

1,75+0,41 1,44+0,43

IVRT (msec)

106 + 29

0,51 +0,10

103+21

0,56+ 0,10 0,65 +0,16 10,8 ,000 1,38+0,39

0,94+0,20

17,1 ,000

92+ 14

120 + 23

6,57 ,000

E>NA, A EK

E
K>NA E
AA

EF: ejekciós frakció; E: koradiastolés csúcsáramlási sebesség; A: késodiastolés csúcsáramlási sebesség; E/A: koradiastolés és késodiastolés csúcssebesség arány; IVRT: isovolumetriás relaxatiós ido.

A táblázatból jól látható, hogy az elhízottaknál szignifikánsan magasabb volt a pulzusszám, mint a többi három csoportban. A systolés vérnyomás szignifikánsan magasabbnak bizonyult az elhízottaknál, mint a nagyon aktív és az aktív csoportban. A diastolés vérnyomás vonatkozásában nem találtam szignifikáns különbséget a csoportok között. Az elhízottak ejekciós frakciója szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult, mint a többi három csoportban. A diastolés funkciót jelzo paraméterekben is szignifikáns volt a különbség az elhízottaknál a többi csoporthoz képest. Kisebbnek bizonyult az E és az E/A, míg az A nagyobb volt az elhízottaknál. Az IVRT szignifikánsan hosszabb volt az elhízottaknál, mint a kontroll és az aktív csoportban. A 21. ábrán tüntettem fel az E/A hányadost a szabadido sportolóknál.

67

2 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0

Kontroll (24) Aktív (24) Nagyon Aktív (22) Elhízott (21)

E/A E
21. ábra. E/A hányados szabadido sportolóknál (átlag + SD)

Az ábrán jól látható, hogy az E/A hányados, a nagyon aktív szabadido sportolóknál a legnagyobb, míg az elhízottaknál már a klinikailag kóros tartományba esik és erosen szignifikánsan különbözött a többi csoporttól.

68

7. MEGBESZÉLÉS 7. 1. Elhízottak

7. 1. 1. Echocardiographia Impedancia kardiográf (IKG) segítségével elvégzett saját korábbi vizsgálataim eredményeibol megállapítottam, hogy az elhízottaknál volumenterhelés igazolható (XV). A nyugalmi kettos szorzat emelkedése az elhízottaknál megfigyelheto sympaticus túlsúlyra utal, mely egybecseng az irodalmi adatokkal (7, 19, 42, 43). A verovolumen (SV) és a perctérfogat (CO) echocardiographiás vizsgálatakor is hasonló eltéréseket tapasztaltam korábbi munkáimban (XIV, XVIII). Megállapíthatjuk tehát, hogy a volumen -és a nyomásterhelés egyaránt szerepet játszik az elhízásban létrejövo kedvezotlen szív- érrendszeri elváltozásokban (2, 3, 20). Carroll

(14)

állatkísérleteibol

ismert,

hogy

az

elhízott,

hypertoniás

nyulak

interventrikuláris septum vastagsága, hátsófal vastagsága ill. végdiastolés és végsystolés térfogata nagyobb, mint a normotenzív, normál testsúlyúaké. A diastolés funkciót jelzo A/E értéke is nagyobb az elhízott nyulaknál, ami károsodott diastolés funkciót jelez. A diastolés funkció zavarait intrinsic és extrinsic tényezok alakítják. Az intrinsic tényezok: megromlott relaxáció, megnövekedett balkamrai rigiditás és a megnövekedett balkamrai asynchronia. Az extrinsic tényezok közül a legfontosabb a megnövekedett centrális vértérfogat, mely megnöveli a balkamrai nyomást (69). Vizsgálataimból megállapítható, hogy már a kialakult túlsúly (BMI<30 kg/m2 ) is jelentos, a vizsgált paraméterek dönto többségében szignifikáns növekedést okoz a szív méreteiben. A tartós, adott esetben 10 évet eléro, vagy meghaladó elhízás, pedig egyértelmu, szignifikáns növekedést hoz létre a szív üreg – és falméreteiben egyaránt, mindkét nem esetében. A balkamra hosszméretbeli növekedése meghaladja a harántméretbeli növekedést az elhízás mértékének fokozódásával, azaz a „sphericity index” növekedést mutat. Vizsgálati eredményeim is arra utalnak, hogy elhízás hatására nemcsak a kamrák üreg- és falméreteiben, hanem az aorta és a pitvarok méreteiben is jelentos növekedés figyelheto meg. A balkamra izomtömege mindkét nem esetében igen jelentos mértékben megnövekszik a hosszú ideje fennálló elhízás hatására. Elhízott

69

férfiak esetén a balkamra átlagos súlya meghaladja a 300 g-ot, az obes noknél, pedig a 200 g-ot, ami már kifejezetten kórosnak ítélheto meg. Ezt támasztja alá az a tény, hogy az elhízottak kóros balkamra hypertrophiája diastolés funkciózavarral jár együtt. Az irodalmi adatok alapján jól ismert, hogy a balkamrai izomtömeg kóros növekedése a hirtelen szívhalál önálló, független rizikó tényezoje (29, 52, 55, 58, 59, 63). Ezek a kedvezotlen geometriai változások további funkcionális eltéréseket hoznak létre az elhízottaknál. A balkamra systolés funkcióját illetoen, csökkeno tendenciát figyeltem meg korábbi echocardiographiás vizsgálataim, illetve impedancia kardiográfiás (IKG) vizsgálataim során. Az IKG paraméter irodalmi adatok szerint, korai és biztos elojelzoje lehet a balkamra systolés funkcióromlásának, mikor még más módszerek nem feltétlenül mutatnak változást (XV). Ezt a tényt tapasztaltam saját vizsgálataimban is, nevezetesen, hogy a systolés funkció károsodását még nem lehet kimutatni nyugalmi echocardiographiával, ugyanakkor a diastolés dysfunctio jelei már biztonsággal detektálhatók. A balkamra funkcionális paramétereinek vizsgálatából megállapítható, hogy az elhízás egyértelmu, szignifikáns eltéréseket okoz a systolés és a diastolés funkcióban egyaránt, mindkét nem esetében. A nok esetében már a túlsúly is szignifikáns, globális balkamra funkció károsodást idéz elo. A túlsúlyos férfiak esetében az ejekciós frakcióban figyeltem meg szignifikáns csökkenést a kontroll csoporthoz viszonyítva. Meg kell azonban jegyezni, hogy az általam vizsgált személyek esetében a funkcionális eltérések még a klinikailag normál tartomány határain belül maradtak, de a változások tendenciája mindenképp külön figyelmet érdemel (XIV, XVIII, XXI). Irodalmi adatok mutatják, hogy elhízásban jelentos funkcionális eltérések alakulnak ki (3, 4, 5, 15, 20). Amint a klinikai gyakorlatból jól ismert, az elhízás meglehetosen gyakran együtt jelentkezik hypertoniával. Nem nehéz elképzelni, hogy ez a két önálló betegség együttes jelentkezése további, jelentos elváltozásokat okozhat a betegek szív- érrendszerében (22, 44, 48, 66, 70). Elhízott hypertoniások vizsgálatakor szignifikáns, pozitív összefüggést igazoltak Gottdiener és mtsai. a balkamra izomtömege és a bal pitvar mérete között, nevezetesen balkamra izomtömeg növekedés balpitvar nagyobbodással jár együtt. (41). Vizsgálati anyagomból megállapítható, hogy a súlyosan elhízott férfiaknál további lényeges méretbeli növekedést már nem okozott az enyhe hypertonia társulása.

70

Ugyanakkor a közepesen súlyos elhízott nok esetében, a társult enyhe hypertonia további szignifikáns növekedést okozott mind a pitvarok, mind pedig a balkamra geometriai méreteiben. Mindkét nem esetében az enyhe hypertonia tovább károsította a betegek diastolés funkcióját. Érdemes megjegyezni, hogy mindkét nem esetében az elhízott hypertoniások ejekciós frakciója nagyobbnak bizonyult. A férfiaknál ez az eltérés szignifikáns volt, amit a hypertoniás személyek esetében egyrészrol az antihypertensiv gyógyszeres kezeléssel magyarázhatunk, másrészrol pedig azzal, hogy az elhízott hypertoniásoknál kifejezettebb sympaticotonia észlelheto. Meg kell jegyezni, hogy a diastolés funkció károsodása korábban jelentkezik az elhízottaknál, és különösen az elhízott hypertoniásoknál, mint a systolés funkció romlása. Vizsgálataim azt igazolják, hogy a tartós elhízás hatására mind a szív méreteiben, mind pedig a szív systolés és diastolés funkciójában kedvezotlen változások alakulnak ki. A változások szoros összefüggésben állnak az elhízás mértékével és fennállásának idotartamával egyaránt. A geometriai és funkcionális elváltozások mértéke tovább fokozódik, már az enyhe hypertonia jelentkezése esetén. Irodalmi adatok igazolják, hogy a szív méreteiben és funkciójában kialakult eltérések hosszú ideig reverzibilisek lehetnek. MacMahon (62) adatai szerint a tartós, jelentos testsúlycsökkenés (átlag 8,3 kg), 14 %-al, ill. 11 %-al csökkenti a septum- ill. a hátsófal vastagságát és 20 %-al a balkamra izomtömegét. A testsúly csökkentése, valamint a hypertonia hatékony kezelése jelentos geometriai és funkcionális változásokat idézhet elo a szívben (62, 83, 95, VIII, XIII, XIX). A hatékony testsúlycsökkentéssel jelentosen javítható a cardiális decompensatio súlyossága foka is az elhízottaknál (3, 98). Az intézetben történt rövid kondicionálás eredményeként létrejött testsúlycsökkenés echocardiographiás paraméterekre gyakorolt hatásának vizsgálata során azt találtam, hogy ilyen rövid ido alatt - mint az várható - nem jöhetett és nem is jött létre értékelheto változás sem a geometriai, sem pedig a funkcionális paraméterekben. Ismeretes, hogy lényeges méretbeli változások legkorábban csak 3-6 hónap után detektálhatók echocardiographia segítségével. Az egyéves ambuláns program igen figyelemre méltó eredményeket mutatott a testsúlycsökkenésben (12,9 % a férfiaknál és 5,6 % a noknél). A testsúlyvesztés pedig markáns balkamra izomtömeg csökkenést hozott létre (12,3 % a férfiaknál és 21,9 % a

71

noknél) a funkcionális paraméterek javulása mellett. Igen érdekes, hogy a nok testsúlyvesztését jelentosen meghaladta a balkamra izomtömegének csökkenése. A kondicionáló program hatásaként jelentosen csökkent a korábban megfigyelt sympaticotonia, amit a haemodynamikai mutatók is bizonyítanak. A három éves utánkövetéses vizsgálataim adataiból leszögezhetjük, hogy a szignifikáns mértéku fogyás (férfiaknál 10,4 %, noknél 11 %) nemcsak zsírvesztést jelent, hanem a korábban fennálló elhízás hatására létrejött balkamra hypertrophiának a mérséklodését is. Elsosorban a falméretekben jött létre szignifikáns csökkenés a három év alatt, bár a noknél az üregméret is szignifikánsan csökkent. Egyértelmu, szignifikáns balkamra izomtömeg csökkenést figyeltem meg mindkét nemben (férfiaknál 8,4 % , a noknél 7,2 %). A jelentos fogyás hatására igen kedvezoen alakultak a funkcionális paraméterek is, nevezetesen javult mind a systolés, mind a diastolés balkamra funkció. Ezek az adatok arra utalnak, hogy még a hosszú ideje fennálló elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások is sokáig reverzibilisek lehetnek. Mureddu és mtsai. igazolták, hogy elhízottaknál és hypertoniásoknál megnyúlik az isovolumiás relaxatiós ido, valamint azt, hogy a balkamrai izomtömeg csökkenésével csökkenhet az IVRT (70). Vizsgálataimban is igazolódott ez a korábbi megfigyelés, nevezetesen, hogy az elhízás hatására megnyúlt IVRT és az EDT egyaránt szignifikánsan lerövidült a tartós testsúlycsökkenés hatására. Irodalmi adatok támasztják alá, hogy a rendszeres fizikai aktivitás hosszú távon javítja a diastolés funkciót (8, 12, 35, 50, 60). Ezért különösen fontosnak látszik, hogy a testsúlycsökkenést a kondicionáló program részeként alkalmazott fizikai aktivitás fokozásával érjük el elhízott betegeinknél.

7. 1. 2. Terheléses vizsgálatok

Az elhízottak fizikai teljesítoképessége gyengébb, mint a normál testsúlyú egészséges, azonos életkorú egyéneké. Az adott terheléshez tartozó anaerob igénybevétel nagyobb, a terheléses keringési reakció pedig kifejezetten kedvezotlenebb (64). A rövid kondicionálás hatására, közvetlenül a program vége elott elvégzett terheléses vizsgálatok adataiból leszögezhetjük, hogy a szignifikáns testsúlycsökkenés hatására

72

(férfiaknál 5,1 % a noknél 3,4 %) a terhelhetoség szignifikánsan javult mindkét nemben és a haemodynamikai reakciók (maximális kettos szorzat és a restitúciós kettos szorzat) is sokkal kedvezobb képet mutattak. A nyugalmi kettos szorzat is lényegesen alacsonyabb szinten volt a program végén, ami a komplex testsúlycsökkento program hatására létrejött csökkent sympaticotoniával magyarázható. Az egyéves ambuláns kondicionálást követoen is kifejezett javulást észleltem minden vizsgált terheléses paraméterben a férfiak esetében. Szignifikánsan javult a terhelhetoség és kedvezobbek voltak a nyugalmi és a terheléses haemodynamikai mutatók is. A nok esetében a terhelhetoség (maximális wattszám, maximális watt/tskg) lényegesen nem növekedett, de a terhelésre adott haemodynamikai reakció szignifikánsan jobb volt. A nemek között megfigyelt különbség a fogyás mértéke közötti jelentos eltéréssel magyarázható, mivel a férfiak testsúlycsökkenése lényegesen nagyobb volt (12,9 % vs. 5,6 %). A diétával és a fizikai aktivitás fokozásával elért jelentos testsúlycsökkenés javulást idéz elo a fizikai teljesítoképességben, melyet a kondicionáló program hatására létrejött gazdaságosabb cardio-respiratoricus funkcióval magyarázhatunk. A teljesítoképesség javulásában a perifériás adaptáció mellett a centrális hatásnak is szerepe van, melyet az echocardiographiás mérések is igazoltak. Összességében megállapíthatjuk, hogy elhízottaknál a fizikai aktivitás fokozásával együtt alkalmazott diéta eredményeként létrejött tartós testsúlycsökkenés hatására, csökken a balkamra hypertrophia, csökkennek a szív üregméretei, és nem utolsó sorban kifejezetten javul a balkamra systolés és diastolés funkciója. Mindezek által javul a terhelhetoség, amit alátámasztanak az elvégzett echocardiographiás és a terheléses vizsgálatok adatai.

73

7. 2. Élsportolók 7. 2. 1. Echocardiographia A hosszú évekig tartó, intenzív edzés jelentos terhet ró a szívre. A manapság alkalmazott modern edzésmódszerek miatt, a különbözo sportágakban egyaránt jelen van a dinamikus és a statikus terhelés is, csak az arány más és más. Ezáltal, a foleg dinamikus terhelés hatására létrejövo excentrikus balkamra hypertrophia és a statikus terhelésre kialakuló koncentrikus balkamra hypertrophia forma kombinálódhat is egymással (pl. kerékpárosok, evezosök) (54, 61, 67, 68, 88). Fagard és mtsai által elvégzett metaanalízis igazolta, hogy a hosszútávfutóknál 10 %-al nagyobb a balkamra átméroje, 18 %-al vastagabb a balkamra fala és 7 %-al nagyobb a relatív falvastagság, mint a nem sportolóknál. Ugyanez az eroatlétáknál 2,5 %, 15 % és 12 %, míg a kerékpárosoknál 9 %, 29 %, és 19 %- nak bizonyult. A balkamra izomtömege a kerékpárosoknál 64 %-al, a hosszútávfutóknál 48 %-al, míg az eroatlétáknál 25 %-al bizonyult nagyobbnak (30, 77). A vizsgált férfi evezosök mintegy 61 %-nál volt megfigyelheto a „kritikus” 500 g-ot meghaladó balkamra tömeg, míg ez a nok esetében csak 10 % volt.

A maximális, testfelszínre vonatkoztatott balkamrai 2

izomtömeg a férfiaknál 170 g/m , a noknél 133 g/m2 volt (93). Régóta ismert, hogy az egészséges sportolóknál kialakuló fiziológiás balkamra hypertrophiát „edzett szívnek” nevezi az irodalom (16, 18, 23, 27, 76, 88, 89, 90, 94). Ennek

az

elváltozásnak

vannak

anatómiai

és

funkcionális

jellemzoi.

Több

tanulmányban igazolták, hogy a sportolóknál szignifikánsan magasabb a diastolés telodési ráta (E/A), nagyobb a maximális koradiastolés áramlási sebesség és nagyobb a koradiastolés telodési frakció mind nyugalomban, mind pedig terhelés alatt (31, 35, 36, 37, 38, 60, 65, 67, 72, VI). Huonker és mtsai. (51) stressz echocardiographiás és radionuclid ventriculographiás vizsgálataik során tapasztalták, hogy terhelés hatására a diastolés funkció javulásával egyidoben, növekszik az ejekciós frakció is. Niess (71) munkájában felvetette, hogy a sportolóknál észlelheto jobb diastolés funkció az autonóm idegrendszer edzés adaptációjával magyarázható. Echocardiographiás vizsgálataimból világosan kiderül, hogy az élsportban alkalmazott igen jelentos és tartós fizikai igénybevétel hatására kifejezetten nagyobbak a pitvarok, a balkamra falméretei és különösen a balkamra izomtömege, mint a kontroll csoportban.

74

Az élsportolóknál lényegesen nagyobb a „sphericity index” mint a kontroll csoportban. Megállapíthatjuk, hogy a rendszeres edzés elsosorban a balkamra hosszátmérojében hoz létre jelentos növekedést. Korábbi saját munkáinkból és az irodalomból is ismert, hogy a sportolóknál létrejövo balkamra falvastagság növekedés messze meghaladja az üregméretben létrejövo nagyobbodást (30, 90, VII). Ugyancsak jobbak a balkamra funkcionális paraméterei (systolés és diastolés) is az élsportolóknál, mint a kontroll csoportban. Megállapíthatjuk tehát, hogy az élsportolóknál, az edzés hatására létrejövo jelentos balkamra hypertrophia, nem rontja, sot javítja a balkamra globális funkcióját. Leszögezhetjük, hogy a „edzett szív” nemcsak a systolés, hanem a diastolés funkció változásában is jól tükrözodik.

7. 2. 2. Terheléses vizsgálatok

Ismert, hogy az élsportolók fizikai teljesítoképessége jelentosen nagyobb, mint az átlag populációé. Terheléses vizsgálataim alapján megállapítást nyert, hogy az elso osztályú labdarúgók teljesítménye és relatív aerob kapacitása valamivel gyengébb volt, mint a válogatott kosárlabdázóké. Ez a különbség adódhatott a két vizsgált élsportolói csoport különbözo edzésterhelésébol is. Véleményem szerint nagyon fontos vizsgálni a sportolóknál a nyugalmi, valamint a terhelésre adott haemodynamikai reakciót is, mivel ez jelentos információtartalommal bír az illeto sportoló aktuális kondicionális állapotáról, valamint a terhelhetoségérol. Ezen paraméterek vizsgálata fontos lehet továbbá a sportolók túledzettségének korai feltárásában is. Szimultán végzett spiroergometriás és stress-echocardiographiás vizsgálatok igazoltak szoros összefüggést a balkamra diastolés funkciója és a maximális oxigénfelvétel között. Megállapították, hogy minél jobb volt a diastolés funkció, annál nagyobb volt a maximális oxigénfelvétel a vizsgált sportolóknál (51). Saját vizsgálataim is azt mutatják, hogy a teljesítoképességben megfigyelheto különbség, a jobb diastolés funkcióval állhat összefüggésben.

75

7. 3. Szabadido sportolók A közepes korosztályba tartozó férfi szabadido-sportolók (átlag 43 év) és az életkorban megegyezo kontroll csoport, valamint az azonos életkorú elhízottak adataiból érdekes megfigyeléseket lehet tenni. A fizikailag aktív életet éloknél alacsonyabb a nyugalmi pulzusszám, mint a kontroll csoportnál, ami a rendszeresen sportoló személyeknél megfigyelheto parasympaticus túlsúllyal magyarázható. A korábban aktív sportolóknál, akik a vizsgálat idején is rendszeresen mozogtak, lényegesen nagyobbnak bizonyult a balkamra izomtömege, mint a kontroll csoportban, ugyanakkor a diastolés funkciót jelzo mutatók pedig kifejezetten jobbak voltak, változatlan ejekciós funkció mellett. A megfigyelt eltérés arra utal, hogy a rendszeres sportolás megelozi a diastolés funkció életkorral romló tendenciáját, amit Bryg és mtsai is leírtak korábban (11, 39, VII). Figyelemre méltó az a tény is, hogy az elvégzett edzés mennyisége is tükrözodik a diastolés funkcióban, nevezetesen a pitvari kontrakció sebessége kisebb, míg az E/A hányados pedig nagyobb a nagyon aktív életet éloknél, mint azoknál, akik kevesebbet mozognak hetente. Figyelemre méltó adatokat szolgál a vizsgálat az elhízottaknál és a nagyon aktív életet élo szabadido-sportolóknál egyaránt fellelheto balkamra izomtöme g növekedését illetoen is. Az elhízás hasonló mértéku balkamra izomtömeg növekedést okoz, mint a rendszeres és eroteljes fizikai igénybevétel. Az elhízottaknál nagyobb a balkamra üregmérete

is,

azonos

hátsó

fal

méret

mellett.

Ugyanakkor

az

elhízottak

septumvastagsága kisebb. Az elhízás - a kifejezett volumenterhelés miatt - lényegesen jobban megnöveli a bal pitvar méretét is, mint a jelentos fizikai igénybevétel. Megállapíthatjuk, hogy a rendszeres sportolás elsosorban a septum megvastagodását hozza létre, míg elhízásban az üregméretek növekedése domináló. Azaz az elhízottaknál excentrikus, míg a nagyon aktív életmódot folytatóknál a koncentrikus balkamra hypertrophia igazolható, amint az, az irodalomból is jól ismert (3). Súlyosan elhízottak diastolés paraméterei lényegesen különböznek a szabadido sportolóknál mért adatoktól. Kisebb a koradiastolés csúcssebesség (E), nagyobb a késodiastolés csúcssebesség (A), ebbol adódóan csökken az E/A hányados, valamint hosszabb az isovolumetriás relaxatiós ido (IVRT). Az is megállapítható, hogy a súlyosan

elhízott

személyeknél

fellelheto

76

excentrikus

balkamra

hypertrophia,

megromlott diastolés funkció mellett, nem képes olyan systolés funkciót produkálni, mint amilyet a nagyon aktív életmódot folytató személyeknél megfigyelheto fiziológiás, koncentrikus balkamra hypertrophia mellett meglévo, kiváló diastolés funkció hoz létre. Az elhízottak kifejezetten rosszabb balkamrai tágulékonysága is hozzájárul a systolés funkció rosszabbodásához. Mások véleménye szerint is (81) nagyo n fontos elkülöníteni a fiziológiás és a kóros balkamra hypertrophiát egymástól. Ebben a munkában segítségünkre lehet a diastolés funkció vizsgálata mellett, az általunk már korábban alkalmazott speciális indexek használata is, melyek segítségével jobban elkülönítheto a két hypertrophia forma egymástól. Más szerzok adataival (30, 33, 60, 67, 89) összevetve úgy tunik számunkra, hogy a rendszeres testedzés alkalmasnak látszik a balkamrai compliance életkorfüggo romlásának csökkentésére. Ennek sikere azonban jórészt függ a fiatalkori aktivitástól: igazi sikert akkor remélhetünk, ha a fiatalkori sporttevékenységet folytatjuk az idosebb életkorban (VII). Az is leszurheto az adatokból, hogy a rendszeres fizikai aktivitás képes megorizni, sot javítani is a szív systolés és diastolés funkcióját egyaránt. Éppen ezért minden életkorban javasolt az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás.

77

8. KÖVETKEZTETÉSEK

Vizsgálataimból megállapítható:

1. A hosszú ideje fennálló kismértéku túlsúly is már jelentos geometriai és funkcionális változásokat hoz létre a szív-érrendszerben, mindkét nemben egyaránt. 2. A

súlyosan

elhízottaknál

jelentos

mértéku,

kóros,

excentrikus

balkamra

hypertrophia és relatíve korai diastolés dysfunctio figyelheto meg. Az elhízás mértékétol és fennállásának idotartamától függoen késobbiekben romlik a balkamra systolés funkciója is. 3. Elhízottaknál már az enyhe hypertonia társulása is további méretbeli és funkcióbeli változásokat hoz létre a szívben. 4. Tartós testsúlycsökkentés esetén, az elhízottaknál korábban észlelt balkamra hypertrophia jelentosen csökken, a systolés és a diastolés funkció pedig lényegesen javul. 5. Elhízottaknál

a

fizikai

aktivitás

fokozásával

és

diétával

elért

jelentos

testsúlycsökkenés hatására már korán megfigyelheto a fizikai teljesítoképesség lényeges javulása, valamint kedvezobbek a terhelésre létrejövo haemodynamikai reakciók is. 6. A tartós testsúlycsökkentés elérése és hosszú ideju megtartása érdekében célszerunek látszik együtt alkalmazni az ambuláns kondicionáló programot az idoszakonként ismételt kórházi kezelésekkel. 7. Megfigyeléseim alapján szükségesnek vélem az elhízottak korai kardiológiai vizsgálatát, valamint a megfelelo idoben történo testsúlycsökkentését, az elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások megelozése, illetve csökkentése érdekében. 8. Úgy tunik, hogy az aerob teljesítoképességgel szoros összefüggést mutat az echokardiográfiával meghatározott nyugalmi systolés funkció mellett a diastolés funkció is. 9. A sportolóknál megfigyelheto fiziológiás és a különféle betegségekben látható kóros balkamra hypertrophia elkülönítésében segítségünkre van a diastolés funkció vizsgálata.

78

Az eredmények gyakorlati hasznosítása

1. Szükségesnek vélem a túlsúlyosak és elhízottak kardiológiai vizsgálatát az elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások korai detektálása érdekében.

2. Az elhízottak, diétával és a fizikai aktivitás fokozásával történo tartós testsúlycsökkentése szükséges a balkamra hypertrophia mérséklése, a systolés és diastolés funkció javítása, valamint a fizikai terhelhetoség növelése érdekében.

3. Az élsportolóknál, az edzés hatására létrejövo jelentos, fiziológiás balkamra hypertrophia, nem rontja, sot javítja a balkamra globális funkcióját.

4. A rendszeres testedzés alkalmasnak látszik a balkamrai compliance életkorfüggo romlásának csökkentésére. Ennek sikere azonban jórészt függ a fiatalkori aktivitástól: igazi sikert akkor remélhetünk, ha a fiatalkori sporttevékenységet folytatjuk az idosebb életkorban. Az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás minden életkorban javasolt.

79

9. ÖSSZEFOGLALÁS / SUMMARY Az Országos Sportegészségügyi Intézet Kondicionáló és Belgyógyászati Osztályán az elhízottak,

élsportolók,

valamint

szabadido

sportolók

terhelhetoségét,

echocardiographiás mutatóit és azok változásait vizsgáltam az 1994 és 2003 közötti idoszakban. Értekezésem célja volt az alábbi fo témakörök vizsgálata: 1. A túlsúlyosak, elhízottak, valamint enyhe hypertoniás elhízottak echocardiographiás adatainak összehasonlítása. 2. Az echocardiographiás adatok összehasonlítása elhízottaknál, élsportolóknál, valamint szabadido sportolóknál. 3. Az

echocardiographiás

mutatók

összefüggéseinek

vizsgálata

a

fizikai

teljesítoképességgel élsportolóknál és elhízottaknál. 4. A tartós testsúlycsökkentés hosszú távú eredményeinek echocardiographiás és terheléses EKG-val történo vizsgálata elhízottaknál. Fobb következtetéseim és gyakorlati hasznosítás: 1. Súlyosan elhízottaknál jelentos mértéku, kóros, excentrikus balkamra hypertrophia és relatíve korai diasztolés dysfunctio figyelheto meg. Az elhízás mértékétol és fennállásának idotartamától függoen késobbiekben romlik a balkamra systolés funkciója is. 2. Enyhe hypertonia társulása az elhízáshoz, további méret- és funkcióbeli változásokat hoz létre a szívben. 3. Tartós testsúlycsökkenés esetén, az elhízottaknál korábban észlelt balkamra hypertrophia jelentosen csökken, a systolés és a diastolés funkció lényegesen javul, a fizikai teljesítoképesség pedig növekszik. 4. A sportolóknál megfigyelheto fiziológiás és a különféle betegségekben látható kóros balkamra hypertrophia elkülönítésében segítségünkre van a diastolés funkció vizsgálata. 5. Az is leszurheto az adatokból, hogy a rendszeres fizikai aktivitás képes megorizni, sot javítani is a szív systolés és diastolés funkcióját egyaránt. Éppen ezért minden életkorban javasolt az ésszeruen alkalmazott fizikai aktivitás.

80

6. Szükségesnek vélem a túlsúlyosak és elhízottak kardiológiai vizsgálatát az elhízásban megfigyelt kedvezotlen elváltozások korai detektálása érdekében.

SUMMARY Physical tolerability, echocardiographic data and their changes were investigated in male obese subjects, top-athletes and leisure-time athletes in the Department of Conditioning and Internal Medicine, National Institute for Sports Medicine. The aims of the study were: 1. To compare echocardiographic data of overweight, obese and obese- hypertensive patients. 2. To compare echocardiographic data of obese subjects, top athletes and leisure time athletes. 3. To examine the relationship between physical performance and echocardiographic parameters in top athletes and obese persons. 4. To investigate the long-term effects of sustained weight loss in obese patients by echocardiographic and exercise-ECG. Conclusions and practical utilisation 1. In severely obese persons, a considerable pathological eccentric left ventricular hypertrophy and a relatively early diastolic dysfunction can be observed. Depending on the severity and duration of its existance, left ventricular systolic function will be deteriorated as well. 2. Association of mild hypertension to obesity brings about further changes in dimensions and functions of the heart. 3. In obese persons sustained weight loss causes a marked decrease of the left ventricular hypertrophy, a significant improvement of the sytolic and diastolic left ventricular function and an increased physical performance. 4. Investigation of the diastolic funtcion helps to separate physiologic left ventricular hypertrophy of the athletes’ heart from the pathologic forms hypertrophy. 5. Regular physical activity can preserve, moreover improve systolic and diastolic function of the heart, therefore it is recommended in every age. 6. Cardiologic control of overweight and obese persons is necessary to detect the obesity induced early unfavourable alterations.

81

Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik szakmai és tudományos munkáma t mindenkor segítették:

Dr. Apor Péter Dr. Bányai Ferenc Dr. Jákó Péter Prof. Dr. Forster Tamás Prof. Dr. Frenkl Róbert Prof. Dr. Halmy László Prof. Dr. Hideg János Kigyósi Beáta Dr. Malomsoki Jeno Dr. Martos Éva Prof. Dr. Pavlik Gábor Prof. Dr. Préda István Prof. Dr. Pucsok József Dr. Szmodis Iván Prof. Dr. Tenczer József Dr. Zámolyi Károly

82

A disszertáció témájával kapcsolatos publikációim I. Jákó P. (szerk).: Sportorvoslás alapjai. Sidó Z.: Sportkardiológiai fejezet. 267287. Print City kiadó és nyomda, Sárbogárd. 1998. II. Németh H., Horváth P., Petridisz L., Bánhegyi A., Sidó Z., Pavlik G.: Szinkronúszók echokardiográfiás edzettségi jelei. Sportorvosi Szemle 44, 2-3, 2003. III. Pavlik G., Olexó Zs., Bánhegyi A., Sidó Z., Frenkl R.: Gender differences in the echocardiographic characteristics of the athletic heart. Acta Physiol. Hung. 86, 222-226, 1999. IV. Pavlik G., Olexó Zs., Bánhegyi A., Sidó Z., Frenkl R.: Echokardiográfiás adatok és testméretek. Cardiol. Hung. 1, 9-16, 2001. V. Pavlik G., Olexó Zs., Osváth P., Sidó Z., Vajk Z.: Echokardiográfiás edzettségi jelek különbözo életkorokban. Sportorvosi Szemle 39, 73-90, 1998. VI. Pavlik G., Olexó Zs., Sidó Z., Frenkl R.: Doppler-echocardiographic exa minations in the assessment of the athletic heart. Acta Physiol. Hung. 86, 17-22, 1999. VII. Pavlik G., Olexó Zs., Osváth P., Sidó Z., Frenkl R.: Echocardiographic characteristics of male athletes of different age. Br. J. Sports Med. 35, 95-99, 2001. VIII. Resch M., Jákó P., Sidó Z., Haász P.: A psychoterápia és a fluoxetin hatékonysága obesitasban. Orvosi Hetilap, 140, 2221-2225, 1999 IX. Resch M., Sidó Z.: Obesitas a psychoszomatikus tükör elõtt. LAM 7, 802-807, 1997. X. Sidó Zoltán: A fizikai tréning szerepe az elhízás kezelésében. Hyppocrates. III. évf. 5. sz. 279-282, 2001. XI. Sidó Z.: Kondicionáló program az elhízás terápiájában. Sportorvosi Szemle 39, 133-138, 1998. XII. Sidó Z., Jákó P., Bánhegyi A., Pavlik G.: Balkamra hypertrophia és diasztolés funkció edzett és elhízott férfiaknál. Sportorv. Szemle 42, 9-20, 2001.

83

XIII. Sidó Z., Jákó P., Pavlik G.: A mérsékelt, tartós testsúlycsökkenés hatása az echokardiográfiás paraméterekre elhízottaknál sibutramin kezeléssel. Cardiol. Hung. 4, 303-312, 2001. XIV. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Ékes E., Haász P.: Elhízottak echokardiográfiás vizsgálata. Orvosi Hetilap 136, 2667-2671, 1995. XV. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Haász P.: Elhízottak impedancia-kardiográfiás vizsgálata. Sportorvosi Szemle 35, 143-149, 1994. XVI. Sidó Z., Jákó P., Bánhegyi A., Pavlik G.: Labdarúgók és kosárlabdázók echokardiográfiás adatai. Sportorv. Szemle. 42, 73-83, 2001. XVII. Sidó Z., Jákó P., Martos É., Haász P.: Obesitas és stroke. Sportorvosi Szemle 37, 203-213, 1996. XVIII. Sidó Z., Martos É., Jákó P., Ékes E., Haász P.: Normotoniás és hypertoniás elhízottak echokardiográfiás vizsgálata. Sportorvosi Szemle 2, 105-113, 1995. XIX. Sidó, Z., Jákó, P., Pavlik, G.: The effect of moderate weight loss on echocardiographic parameters in obese female patients. Acta Physiol. Hung. 87, 241-251, 2000. XX. Sidó Z., Jákó P., Pucsok J., Martos É., Haász P.: Elhízott cukorbetegek kondicionálásával szerzett tapasztalatok. Sportorvosi Szemle 37, 31-40, 1996. XXI. Sidó Z., P.Jákó, G. Pavlik: Cardiac hypertrophy and diastolic function in well trained and in obese men. Int. J. of Obesity 27, 1347-1352, 2003. XXII. Sidó Zoltán: Az életmód változtatás szerepe a szív-érrendszeri betegségek kezelésében és megelozésében. Sportorvosi Szemle 44, 2-3, 69-78 2003. XXIII. Sidó Zoltán: Korunk epidémiája az elhízás. LAM 13, (7): 541-547 2003.

84

FELHASZNÁLT IRODALOM

1. Abbott R.D., Behrens G.R., Sharps D.S., Rodriguez B.L.: Body mass index and thromboembolic stroke in nonsmoking men in older middle age. The Honolulu Heart Program. Stroke 25, 370-2376, 1994. 2. Alpert M..A.: Obesity cardiomyopathy. McGrow-Hill Companies 1998. 3. Alpert M.A., Hashimi M.W.: Obesity and the heart. Am. J. Med. Sci. 306, 117-123, 1993. 4. Alpert M.A., Lambert C.R., Terry B.E., Cohen M.V., Mukerji V., Massey C.V., Hashimi M.W., Panayiotou H.: Influence of left ventricular mass on left ventricular diastolic filling in normotensive morbid obesity. Am. Heart J. 130, 1068-1073, 1995. 5. Appleton C.P., Hatle L.K., Popp R.L.: Relation of transmitral flow velocity patterns to left ventricular diastolic function: New insights from a combined hemodynamic and Doppler echocardiographic study. J. Am. Coll. Cardiol. 12, 426-440, 1988. 6. Ashwell M.: Obesity in men and women. Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord. 18, suppl 1, 1-7, 1994. 7. Aust P.E., G.G. Belz and W. Koch: Comparison of impedance cardiography and echocardiography for measurement of stroke volume. Eur. J. Clin. Pharmacol. 23, 475-477, 1982. 8. Baglivo H., Fabrigues G.: Effect of moderate physical training on left ventricular mass in mild hypertensive persons. Hypertension 15, suppl. 1, 153-156, 1990. 9. Blair S. N.: Physical activity, physical fitness, and health. Res. Q. Exerc. Sport 64, 365-376, 1993. 10. Bouchard C., Depers J. P.: Physical activity and health: atherosclerosis, metabolic and hypertensive diseases. Res. Q. Exerc. Sport. 68, 268-275, 1995. 11. Bryg R. J., Williams G. A., Labowitz A. J.: Effect of ageing on left ventricular diastolic filling in normal subjects. Am. J. Cardiol. 59, 971-974, 1987. 12. Buermann B., Tremblay A.: Effects of exercise training on abdominal obesity and related metabolic comp lications. Sports Med. 21, 191-212, 1996.

85

13. Burchfiel C. M.,Curb J. D., Arekaki R.: Cardiovascular risk factors and hyperinsulinaemia in elderly men: the Honolulu Heart Program. Annals Epidemiol. 490-497, 1996. 14. Carrol J. F., Braden D. S., Cockrell K., Mizelle H. L.: Obese hypertensive rabbits develop concentric and eccentric hypertrophy and diastolic filling abnormalities. Am. J. Hypert. 10, 230-233, 1997. 15. Chang-Sheng Ku., Shoa-Lin, Dang-Jiang Wang, Shi-Kun Chang, and Wen-June Lee.: Left ventricular filling in young normotensive obese adults. Am. J. Cardiol. 73, 613-615, 1994. 16. Colan S. D., Sanders S. P., MacPherson D., Borow K. M.: Left ventricular diastolic function in elite athletes with physiologic cardiac hypertrophy.

J. Am. Coll.

Cardiol. 6, 545-549, 1985. 17. Colditz G. A.: The economic costs of obesity. Am. J. of Clin. Nutr. 55, 503-507, 1992 18. Csanády M., Forster T., Hõgye M.: Comparative echocardiographic study of junior and senior basketball players. Int. J. Sports Med. 7, 128-132, 1986. 19. Cserhalmy Livia: Impedancia kardiográfiás mérések szívizombetegeken. Cardiol. Hung. 1, 3-6, 1993. 20. De Divitiis O., Fazio S., Pettito M.: Obesity and cardiac function. Circulation 64, 477-482, 1981. 21. Devereux R. B., Reichek N.: Echocardiographic determination of left ventricular mass in man: anatomic validation of method. Circulation 55, 613-618, 1977 22. Devereux, R. B., Korean, M. J.: Methods for detection of left ventricular hypertrophy: application to hypertensive heart disease. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 815, 1993. 23. Di Bello V., Lattanzi F., Talarico L..: Left ventricular function and quantitative ultrasonic

tissue

characterisation

of

the

athletes

"isotonic"

heart:

an

echocardiographic study. Int. J. Sports Cardiol. 1, 141-147, 1992. 24. Dickhuth H. H., Röcker K., Hipp A., Heitkamp H. C., Keul J.: Echocardiographic findings in endurance athletes with hypertrophic non-obstructive cardiomyopathy (HNCM) compared to non-athletes with HNCM and to physiological hypertrophy (Athlete’s heart). Int. J. Sports Med. 15, 273-277, 1994.

86

25. Dickhuth H. H., Röcker K., Niess A., Hipp A., Heitkamp H. C.: The echocardiographic determination of volume and muscle mass of the heart. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 132-139, 1996. 26. DiPietro L., Ostfeld A. M., Rosner G. L.: Adiposity and stroke among older adults of low socio-economic status: the Chicago Stroke Study. Am. J. Public Health 84, 1419, 1994. 27. Douglas P. A.,Otoole M. L., Hiller D. B., Reichek N.: Left ventricular structure and function by echocardiography in ultraendurance athletes. Am. J. Cardio l. 58, 805809, 1986. 28. Drewonski A.: Progress in Obesity Research. Eds.: Libbey. 459-464, 1990. 29. Eckel R. H., Kraus R. M., For the AHA Nutrition Comittee: American Heart Association call to action: obesity as a major risk factor for coronary heart disease. Circulation 97, 2099-2100, 1998. 30. Fagard R. H.: Athlete’s heart: A meta-analysis of the echocardiographic experience. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 140-144, 1996. 31. Finkelhor R. S., Hanak L. J., Behler R. C.: Left ventricular filling in endurancetrained subjects. J. Am. Coll. Cardiol. 98, 289-293, 1986. 32. Fisman E. Z., Embon P., Pines A., Tenenbaum A., Drory Y., Shapira I., Motro M.: Comparison of left ventricular function using isometric exercise Doppler echocardiograph in competitive runners and weightlifters versus sedentary individuals. Am. J. Cardiol. 79, 355-359, 1997. 33. Fleg J. L., Shapiro E. P., O’Connor F., Taube J., Goldberg A. P., Lakatta E. G.: Left ventricular diastolic filling performance in older male athletes. JAMA. 273, 17, 1371-1375, 1995. 34. Fletcher G. F.: Exercise in the prevention of stroke. Health Rep. 6, 106-110, 1994. 35. Forman D. E., Manning W. J., Hauser R., Gervino E. V., Evans W. J., Wei J. Y.: Enhanced left ventricular diastolic filling associated with long-term endurance training. J. Gerontol. 47, 56-58, 1992. 36. Forster T., Csanády M.: Terheléses echocardiographia. Budapest, Medicina, 2001. 37. George K. P., Gates P. E., Birch K. M., Campbell I. G.: Left ventricular morphology and function in endurance-trained female athletes. J. Sports Sciences. 17, 633-642, 1999.

87

38. George K. P., Gates P. E., Whyte G., Fenoglio R. A., Lea R.: Echocardiographic examination of cardiac structure and function in elite cross trained male and female Alpine skiers. Br. J. Sports Med. 33, 93-98, 1999. 39. Gerstenblith G., Frederiksen J., Yin F.C.P., Fortuin N.J., Lakatta E.G., Weisfeldt M.L.: Echocardiographic assessment of a normal adult aging population. Circulation. 56, 273-278, 1977. 40. Gosse P., Dallochio M.: Left ventricular hypertrophy: epidemiological prognosis and associated critical factors. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 16-21, 1993. 41. Gottdiener J. S., Reda J. D., Williams D. W., Materson B. J.: Left atrial size in hypertensive men: Influence of obesity race and age. JACC. 29, 651-658, 1997 42. Gömöry A., Horváth S., J. Thöring, Fésüs L., Asbóth R., Naszlady A.: Keringési paraméterek noninvazív meghatározása és követése Impedancia Kardiográfia módszerével. Orv. Hetilap, 39, 2083-2089, 1988. 43. Gömöry A., S. Horváth, J. Thöring, L. Fésüs, R. Asbóth, A. Naszlady: Az Impedancia Kardiográfia klinikai alkalmazhatóságának lehetoségei. Card. Hung. 1, 21-34, 1990. 44. Grossmann E., Oren S., Messerli F. H.: Left ventricular filling in the systemic hypertension of obesity. Am. J. Cardiol. 68, 57-60, 1991. 45. Halmy L. Az elhízás gyakorlati kérdései. Hippocrates 1, 3, 130-134, 1999. 46. Halmy L. Az elhízás mai szemlélete. Psych. Hung. 11, 257-265, 1996 47. Hatle C.: Doppler ultrasound in cardiology. Lea and Febiger. Philadelphia. 1988. 48. Hiroyasu I., Masahiko K., Mitsunori D.: Left ventricular mass and subsequent blood pressure changes among middle-aged men in rural and urban japanese populations. Circulation. 89, 1717-1724, 1994. 49. Hughes D., McGuire A.: A review of the economic analysis of obesity. Br. Med. Bull. 53, 253-263, 1997. 50. Huonker M., Halle M., Keul J.: Structural and functional adaptations of the cardiovascular system by training. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 164-172, 1996. 51. Huonker M., König G., Keul J.: Assessment of left ventricular dimensions and functions in athletes and sedentary subjects at rest and during exercise. Int. J. Sports Med. 17, 173-179, 1996.

88

52. Kannel W. B., Castelli W. P., McNamara P. M., McKee P. A., Feinleib M.: Role of blood pressure in the development of congestive heart failure. The Framingham Study. N. Engl. J. Med 287, 781-787, 1972 53. Katz A. M.: Cardiomyopathy of overload: a major determinant of prognosis in congestive heart failure. N. Engl. J. Med. 322, 100-110, 1990. 54. Keul J., Dickhuth H.H., Simon G., Lehmann M.: Effect of static and dynamic exercise on heart volume, contractility, and left ventricular dimensions. Circ. Res. 48, (Suppl. I.) I162-I170, 1981. 55. Kopelmann P. G., Stock M. J.: Clinical obesity. Blackwell Science Ltd. Philadelphia. 1998. 56. Krumholz H. M., Larson M., Levy D.: Prognosis of left ventricular geometric patterns in the Framingham Heart Study. J. Am. Coll. Cardiol. 25, 879-884, 1995. 57. Kuczmarski R. J., Flegal K. M., Campbell M. H. S. et al.: Increasing prevalence of overweight among US adults. The National Health and Nutrition Examination Survey 1960-1991. JAMA 272, 205-211, 1994. 58. Lauer M. S., Anderson K. M., Kannel W. B., Levy D.: The impact of obesity on left ventricular mass and geometry. The Framingham Heart Study. JAMA 266, 231-236, 1991. 59. Levy D., Garrison R. J.: Prognostic implications of echocardio graphically determined left ventricular mass in the Framingham Heart Study. N. Engl. J. Med. 322, 1561-1566, 1990. 60. Levy W. C., Cerquiera M. D., Abrass I. B., Schwartz R. S., Stratton J. R.: Endurance exercise training augments diastolic filling at rest and during exercise in healthy young and older men. Circulation 88, 116-126, 1993. 61. Longhurst J.C., Kelly A.R., Gonyea W.J., Mitchell J.H.: Cardiovascular responses to static exercise in distance runners and weight lifters. J. Appl. Physiol. 49, 676-683, 1980. 62. MacMahon W. S., Wicken E. L. D., Macdonald J. G.: The effect of weight reduction on left ventricular mass. N. Engl. J. Med. 314, 334-339, 1986. 63. Manson J. E., Willet W. C., Stampfer M. J., Graham A., Colditz M. B., David J., Hunter M. B., Hankinson S. E., Hennekens C. H., Speizer F. E.: Body weight and mortality among women. N Engl J Med 333, 677-685, 1995.

89

64. Martos Éva: A rendszeres testmozgás szerepe a szív-és érrendszeri betegségek megelozésében. Kandidátusi Értekezés. 1994. 65. Matsuda M., Sugishita Y., Koseki S., Ito I., Akatsuka T., Takamtso K.: Effect of exercise on left ventricular diastolic filling in athletes and non-athletes. J. Appl. Physiol. 55, 323-328, 1983. 66. Messerli F. H., Sundgaard-Riise K., Reisin E. D.: Dimorphic cardiac adaptation to obesity and arterial hypertension. Ann. Intern. Med. 99, 757-761, 1983. 67. Missault L., Duprez D., Jordaens L., de Buyzere M., Bonny K., Adang L. A., Clement D.: Cardiac anatomy and diastolic filling in professional road cyclists. Eur. J. Appl. Physiol. 66, 405-408, 1993. 68. Morganroth J., Maron B.J., Henry W.L., Epstein S.E.: Comparative left ventricular dimensions in trained athletes. Ann. Intern. Med. 82 521-524 1975. 69. Möckel M., Störk T.: Diastolic function in various forms of left ventricular hypertrophy: Contribution of active Doppler stress echo. Int. J. Sports Med. 17, 184190, 1996. 70. Mureddu G. F., Simone G., Greco R., Rosato G. F., Contaldo F.: Left ventricular filling in arterial hypertension. Ifluence of obesity and hemodynamic and structural confounders. Hypertension 29, 544-550, 1997. 71. Niess A., Roecker K., Mayer F., Heitkamp H. C., Dickhuth H. H.: Effect of combined parasympathetic and sympathetic blokade on left ventricular relaxation at rest and during exercise in trained and untrained men. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 180-183, 1996. 72. Nixon J. V., Wright A. R., Porte T. R., Roy V., Arrowood J. A.: Effects of exercise on left ventricular diastolic performance in trained athletes. Am. J. Cardiol. 68, 945949, 1991. 73. Pados Gy., Audikovszky M., Jámbor Z. és mtsai: Intézeti testsúlycsökkento program eredménye. Hippocrates 4, 3, 178-183, 2001. 74. Paffenbarger Jr. R. S., Hyde R. T., Wing A. L.: The association of change of physical activity and other lifestyle characteristics with mortality among men. N. Engl. J. Med. 328, 538-545, 1993. 75. Pearson A. C., Schiff M., Mrosek D., Labovitz A. J., Williams G. A.: Left ventricular diastolic function in weight lifters. Am. J. Cardiol. 58, 1254-1259, 1986.

90

76. Pelliccia A.: Determinants of morphologic cardiac adaptation in elite athletes: The role of athletic training and contstitutional factors. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 157-163, 1996. 77. Pluim B. M., Zwinderman A. H., Van der Laarse A., Van der Wall E. E.: The athlete’s heart. A meta-analysis of cardiac structure and function. Circulation. 100, 336-44, 1999. 78. Quesenberry C. P., Caan B., Jacobson A.: Obesity, health services use, and health care costs among members of a health maintenance organization. Arch. Intern. Med. 158, 466-472, 1998. 79. Rauramaa R., Leon A .S.: Physical activity and risk of cardiovascular disease in middle-aged individuals. Sports Med. 22, 65-69, 1996. 80. Rexrode K. M., Hennekens C. H., Willet W. C.: A prospective study of body mass index, weight change, and risk of stroke in women. JAMA. 277, 1539-1545, 1997. 81. Richey P. A, Brown S. P.: Pathological versus physiological left ventricular hypertrophy: a review. J Sports Sci 16, 129-41, 1998. 82. Röcker K., Dickhuth H. H.: Echocardiography and Doppler sonography in the evaluation of cardiac hypertrophy. Br. J. Sports Cardiol. 1, 135-141, 1992. 83. Sadaniantz A., Yurgalevitch S., Zmuda J. M., Thompson P. D.: One year exercise training does not alter resting left ventricular systolic or diastolic function. Circulation 28, 1345-1350, 1996. 84. Sahn D. J., De Maria A., Kisslo J., Weyman A.: Recommendations regarding quantitation in M- mode echocardiography. Results of a survey of echocardiographic measurements. Circulation 58, 1072-1083, 1978. 85. Saris W. H.: Physical inactivity and metabolic factors as predictors of weight gain. Nutr Rev. 54, 110-115, 1996. 86. Sasson Z., Rasooly Y.: Insulin resistance is an important determinant of left ventricular mass in the obese. Circulation 88, 1431-1436, 1993. 87. Serdula M. K., Mokdad A. H., Williamson D. F., Galuska D. A., Mendlein J. M., Heath G. W.: Prevalence of attempting weight loss and strategies for controlling weight. JAMA 282, 1353-1358, 1999. 88. Shapiro L. M.: Physiological left ventricular hypertrophy. Br. Heart J. 52, 135-138, 1984.

91

89. Spataro A., Pelliccia A., Caselli G., Amici E., Venerando A.: Echocardiographic standards in top-class athletes. J. Sports Cardiol. 2, 17-27, 1985. 90. Spirito P., Pelliccia A., Proschan M. A., Granata M., Spataro A., Bellone P., Caselli G., Biffi A., Vecchio C., Maron B. J.: Morphology of the „athletes heart” assessed by echocardiography in 947 elite athletes representing 27 sports. Am. J. Cardiol. 74, 802-806, 1994. 91. Thompson D., Edelsberg J., Colditz G. A., Bird A.P., Oster G.: Lifetime health and economic censequences of obesity. Arch Int. Med. 159, 2177-2183, 1999. 92. Túry F. Mi van a háj mögött? A „kis gömböc története”. Psych. Hung. 3, 389-392, 1996. 93. Urhausen A., Monz T., Kindermann W.: Sports-Specific Adaptation of left ventricular muscle mass in athlete’s heart. I: An echocardiographic study with combined isometric and dynamic exercise trained athletes (male and female rowers) Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 145-151, 1996. 94. Urhausen A., Monz T., Kindermann W.: Sports-Specific Adaptation of left ventricular muscle mass in athlete’s heart. II. An echocardiographic study with 400m runners and soccer players. Int. J. Sports Med. 17, suppl. 3, 152-156, 1996. 95. Van Gaal L. F., Wauters M., De Leeuw I.: The beneficial effects of modest weight loss on cardiovascular risk factors. Int. J. Obesity 21, suppl. 1, 5-9, 1994. 96. Vogt M., Motz W. H.: Pathophysiology and clinical aspects of hypertensive hypertrophy. Eur. Heart J. 14, suppl. D, 2-7, 1993. 97. Walker S. P., Rimm E. B., Ascgerio A.:

Body size distribution as predictors of

stroke among US men. Am. J. Epidemiol 144, 1143-1150, 1996. 98. Willett W. C., Dietz W. H., and Colditz G. A.: Primary care: Guidelines for healthy weight. The N. Engl. J. Med. 341, 427-434, 1999. 99. Zajkás G. Az elhízás diétás kezelése. Hippocrates 3, 5, 282-285, 2001.

92