A főépítészek szerepe, helyzete Magyarországon és Németországban

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Urbanisztika Tanszék Önkormányzati Főépítész Szakmérnöki Képzés

Csonka-Deres Mónika

A főépítészek szerepe, helyzete Magyarországon és Németországban

Budapest 2011.

Külső konzulens: Dr. Brenner János c. egyetemi tanár

Tartalomjegyzék  Előszó................................................................................................................................ 4  1. Magyarország................................................................................................................ 5  1.1. A „főépítészség” története ..................................................................................... 5  1.1.1. Szépítő Bizottság (Bizottmány) ...................................................................... 6  1.1.2. 1870. évi X. törvénycikk................................................................................. 7  1.1.3. Az 1937. évi VI. törvénycikk.......................................................................... 9  1.1.4. Az 1964. évi III. törvény az építésügyről ....................................................... 9  1.1.5. Rendszerváltás/rendszerváltozás után............................................................. 9  1.1.6. A 21/1992. (XII.4) KTM rendelet ................................................................ 11  1.1.7. Az 1997. évi LXXVIII. törvény.................................................................... 12  1.1.8. A 9/1998. (IV.3.) KTM rendelet az önkormányzati főépítészi tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályairól és feltételeiről ...................................... 13  1.2 Jelenlegi szabályozás ............................................................................................ 16  1.2.1 A 190/2009. (IX.15.) Korm. rendelet a főépítészi tevékenységről ................ 16  1.2.2 Főépítészi rendszer szervezeti felépítése ....................................................... 19  1.3. A főépítészi feladatkör ......................................................................................... 20  1.4. Tervtanácsok ........................................................................................................ 22  1.5. Főépítész képzés Magyarországon ...................................................................... 25  2. Németország ............................................................................................................... 26  2.1. A közigazgatási rendszer felépítése, a feladat- és hatáskörök megosztása.......... 26  2.1.1. Államforma, közigazgatás, önkormányzatiság ............................................. 26  2.1.2. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás ........................................... 29  2.1.3. Közigazgatási felosztás ................................................................................. 29  2.2. Főépítészi rendszer helyett; a területrendezés, településrendezés kérdésköre, szereplői ...................................................................................................................... 31  2.2.1. A rendszer bemutatása .................................................................................. 31  2.2.2. A főépítész szerepe az építési engedélyezési eljárásban............................... 34  2.2.3. Az építésügy Németországban...................................................................... 35  2.3 Szakember képzés Németországban ..................................................................... 37 

3. Összehasonlítás, konklúzió ......................................................................................... 38  3.1. Problémák - megoldási javaslatok: ...................................................................... 38  3.2. Zárszó helyett ....................................................................................................... 40  Köszönetnyilvánítás ........................................................................................................ 42  Irodalomjegyzék ............................................................................................................. 43  Mellékletek ..................................................................................................................... 45 

Előszó  Szakdolgozatom témája a főépítészek szerepe, helyzete Magyarországon és Németországban.

Hálás,

ugyanakkor

nagyon

összetett,

nehéz

témát

sikerült

választanom. Elsősorban személyes kíváncsiságom hajtott, hogy megtudjam, más európai országokban kik és hogyan dolgoznak önkormányzati vagy állami főépítészként. Szakdolgozatom első harmadában a magyarországi főépítészi rendszert, annak történetét, alakulását, jelenlegi szabályozását, a főépítészi munka szerepköreit, valamint a szakmai képzés lehetőségeit mutatom be. Magyarországon a főépítészi státusz, az építésügy, területrendezés, -fejlesztés szabályozása régi múltra tekint vissza, s Európában szinte egyedülálló módon viszonylag korán, már 1934-ben olyan - korát meghaladó - építésügyi törvényt fogadott el az akkori Országgyűlés, mely célul tűzte ki többek között, hogy minden városnak legyen fejlesztési terve! A második harmadban foglalkozom a németországi helyzettel, az ottani főépítésznek megfelelő - státusszal. A szövetségi állam, a tartományok, az államforma, jogalkotás ismertetése után megpróbálom bemutatni, kik és milyen szervezeti egységekben dolgoznak a tartományokban, ill. szövetségi szinten „főépítészként”: Németországban kifejezetten főépítészi státusz nincs, több személy, szervezeti egység látja el ezeket a feladatokat. A németországi rendszer valamivel komolyabb, erősebb és több joggal bíró személyek végzik az ottani főépítészi feladatokat. A harmadik része a dolgozatomnak az összehasonlítás, a következtetések levonása,

a

problémák

felvetése

-

valamint

esetleges

megoldása

adása.

Szakdolgozatomnak talán ez volt egyszerre a legnehezebb és legkönnyebb része is. Hiszen sokszor, sok helyen megfogalmaztam már - főként baráti beszélgetések alkalmával - a főépítészi státusz általam vélt problémáit, és megoldási lehetőségeit, ugyanakkor ezt oly formába kellett „öntenem”, hogy azzal minél kevesebb „kárt okozzak”. Zámoly, 2011. május 25.

4

1. Magyarország  1.1. A „főépítészség” története Hazánkban hagyománya van a főépítészségnek. Más városokhoz hasonlóan Sopronnak pl. már 1905-ben volt városi főmérnöke, aki a mai fogalmak szerinti főépítészi feladatkörhöz hasonló tevékenységet látott el (Wälder József). Nagyon sok településnek már a múlt század elején volt olyan vezető műszaki embere, építésze, mérnöke, aki a településsel foglalkozott. A második világháború után működtek minisztériumi főépítészek, például a Balaton, a Duna-kanyar térségében. Ők operatív emberek voltak, a helyszínen rögtön véleményt adtak, a térség, a terület arculatformálásában komoly vétójoggal rendelkeztek. Másrészt a kiemelt településeknek, a régi nagy városoknak, így Debrecennek, Győrnek, Miskolcnak, Pécsnek, Szegednek, stb. hosszú évtizedeken keresztül - még az önkormányzatiság előtt - volt főépítésze. A megyéknek is volt főépítésze már 1990 előtt, s akkor még sokkal erősebb hatósági, központi irányító szereppel bírtak. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény közvetve - a megyei területfejlesztési tanács által - adott jogosítványokat a megyéknek.1 A főépítész feladat- és szerepkörének vizsgálatához szükséges, hogy az egész terület- és településrendezés történetét, annak jogi szabályozását is áttekintsem, így kaphatunk egységes, teljes képet erről a hivatásról. 1937 előtt nem volt nem volt egységes szabályozás az építészet területén. Az 1400-as években Zsigmond és Mátyás király elrendelte a leromlott állapotú házak felújítását. Ennél szélesebb körű szabályozás Mária Terézia idején történt. Ebben az időszakban építési tevékenységet végezni engedélyezési eljárás után lehetett. 1788-ban Pesten magisztrátusi engedélyhez kötötték a tevékenységet. 1808-ban Szépítő Bizottságok létrehozásáról döntöttek.

1

(Csordás, 2001)

5

1.1.1. Szépítő Bizottság (Bizottmány)  A 19. század elején a fejlődő önálló városok Pest, Buda, Óbuda városfejlesztése érdekében József nádor létrehozta 1808-ban a Szépítő Bizottságot. A 19. század elején a Helytartótanács elfogadta Hild János építész Pest városrendezésére vonatkozó javaslatát. 1809-tõl Pollack Mihály építész volt a Bizottság építészeti tanácsadója. Hild János terve a mai Nagykörúton belüli területre vonatkozott és tartalmazza az országutakból kialakult sugárút-rendszert. A Bizottság támogatta a korszak nagy jelentőségű városrendezési munkáit, mint pl. a Városliget kialakítását vagy a Ferencvárosban a Molnár-tó feltöltését, az Üllői úti fasor telepítését, segítette a város egységes stílusú épületekkel való gazdagítását. (Ebben a szellemben épült a Nemzeti Múzeum is.) Közvetlenül az 1838-as árvíz után, 1839-ben részletes városrendezési szabályzatot dolgoztak ki, majd 1849-ben ezt módosították. Szabályozták pl. az emeletmagasságot, az axistávolságokat, a főpárkányok magasságát, megkövetelték a homlokzati falak síkban tartását stb. Bár 1848. április 2-án gróf Széchenyi István elnökölt egy ülésen és a jegyzőkönyveket attól fogva magyarul készítették, a reformkorban oly nagy tekintélyű Bizottság népszerűsége és hatékonysága csökkent. A Bach-korszakban a Bizottság már csak az adminisztratív feladatokra összepontosította figyelmét. A Bizottságot az 1848-as szabadságharc után, a központi adminisztráció megszüntette feladatait az Építész Bizottmány vette át.2 1839-ben Pest Építési szabályozásának kibocsátásával szabták meg az építési feltételeket, 1869-ben országos egységes tűzrendészei szabályok léptek életbe, melyek az építkezés során betartandó tűzrendészeti szabályokat foglalták össze. A XIX. században az országgyűlés egyedi törvényekkel engedélyezte a nagy építkezéseket (Lánchíd, Nemzeti Múzeum). 1872-ben egyesült Buda - Pest – Óbuda az egységesítés érdekében a Fővárosi Közmunkák Tanácsa építési szabályokat alkotott. Az 1876. évi XIV. tc. az építkezésekkel kapcsolatos közegészségügyi szabályokat írta elő. 2

(Kévés, XII. évf.)

6

1.1.2. 1870. évi X. törvénycikk  1870. évi X. törvénycikk, „a Duna-folyamnak a főváros mellett szabályozásáról s a forgalom és közlekedés érdekében Buda-Pesten létesítendő egyéb közmunkák költségeinek fedezéséről és e közmunkák végrehajtási közegeiről”3 rendelkezik. Ez a törvénycikk hívja életre a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A törvénycikk meghatározza az elsődleges tennivalókat, többek közt egy vagy kettő, új álló-híd létesítését, a Duna szabályozását árvíz ellen, valamint új közlekedési fővonalak nyitását a fővárosban. Részletesen szabályozza a Közmunkák tanácsa alapítását, működését, feladatait. „10. § A jelen törvény 3. §-a d) pontjában kijelölt vállalatok s a 7. §-ban érintett további teendők tervezésére és kivitelének vezetésére, valamint a 7. és 8. §. szerint alkotandó fővárosi pénzalap kezelésére "Fővárosi közmunkák tanácsa" czím alatt külön állandó közeg rendeltetik felállittatni. 11. § E fővárosi közmunkák tanácsa egy elnökből s ha szükségesnek mutatkoznék, egy alelnökből és 18 rendes tagból áll. A rendes tagok közül hatot szabad kir. Pest városa, hármat Buda városa képviselői választanak közgyülésükön, kilencz tagot pedig a ministerium nevez ki. Az elnököt és ha szükségesnek mutatkoznék, az alelnököt szintén a ministerium nevezi ki. Tagjai lennének továbbá ezen tanácsnak, de csupán tanácskozási joggal: Buda és Pest városainak egy-egy tanácsosa, a két város középitési bizottságainak (18. §) két-két képviselője, a két város főmérnökei s azon szakértők, a kiket a fővárosi közmunkák tanácsa meghivandóknak vél. 12. § A fővárosi közmunkák tanácsa rendes tagjainak egyharmada, minden harmadik év végén sorsolás utján kilép. A kilépett tagok azonban ismét megválasztathatnak, illetőleg kineveztethetnek. 13. § A fővárosi közmunkák tanácsa évenkint a ministerium elé terjeszti azon közmunkák terveit és költségvetését, melyek a következő évben, vezetése alatt a jelen törvény 3. §-a d) pontja szerint a kölcsönből létesitendők, hogy azok költségeinek fedezése az állam költségvetésébe felvétethessék, s azok felett az országgyülés határozhasson. 14. § A fővárosi közmunkák tanácsának a 10. §-ban érintett hivatása mellett általában feladata: 3

1870. évi X. törvénycikk

7

a) az egész fővárosra, vagy egyes városrészekre kiterjedő szabályozási munkák előkészitése, tervek készittetése, az e végett szükséges mérnöki felvételek elrendelése, vezetése és ellenőrzése, a tervekre vonatkozó pályázati programmok kidolgozása, tekintettel a két város jövő terjeszkedésére, a szükséges közintézeti épületek, ipartelepek, munkás-telepitvények, köztérek, parkok, mulatóhelyek stb. elhelyezésére; b) az egész fővárosra vagy egyes városrészekre kiterjedő nagyobb szabályozási munkák végrehajtása, közvetlen vezetése alatt, vagy társulatok, vállalkozók által: c) az utak és utczák irányzatának és niveaujának meghatározása; d) az utczák és közterek elnevezése s a házszámok szabályozása; e) az épitési ügyet szabályozó javaslat kidolgozása. … 19. § E középitési bizottságot illeti mindenik városban a kezdeményezés, terv-javaslat - és előleges költségvetés-készités, valamint a végrehajtás ellenőrzése a jelen törvény 17. §-ában érintett tárgyakra nézve, s általában a városi közönséget mint testületet illető mindazon épitkezési ügyekben, a melyek a jelen törvény 14. §-a által a fővárosi közmunkák tanácsának nincsenek fentartva. 22. § Mig a főváros szabályozási terve végleg meg nem állapittatik s az épitkezés ügye törvény által nem szabályoztatik: a két város középitési bizottságai kötelesek mindenben szem előtt tartani azon szabályozási terveket, elveket és utasitásokat, a melyeket a fővárosi közmunkák tanácsa általában megállapit.”

A városok szabályozási terveket alkottak, az egyéb települések számára megyei rendeletek írták elő az építési szabályokat. Az építészet új felfogásának jelei Magyarországon már a I. világháborút megelőző években is mutatkoztak. Ennek képviselő közé tartozott Lechner Ödön és Koós Károly is. A XX. szd. elején alakult ki az építés állami rendszere, mely a középítkezéseket rendezte. A települések továbbra is önkormányzati szinten szabályozták a tevékenységet. Az 1910-es évek elején nagyszabású munkák folytak, melyeket a háborús évek visszavetettek. Az 1920-as békés évek fellendülést hoztak, majd a gazdasági válság ismét hanyatlást eredményezett, ennek ellenére új építőanyagok és szerkezetek jelentek meg, főleg a fővárosban. Az építészeti irányzatok közül a funkcionalizmus nyert teret, mely az építészek oktatásában is jelentős előrelépést hozott.

8

1.1.3. Az 1937. évi VI. törvénycikk  A törvénycikk első fejezete foglalkozik a városrendezés témakörével, célul tűzi ki, hogy minden városnak legyen városfejlesztési terve, amivel – messze megelőzve korát – Európában szinte egyedülállóan innovatívnak bizonyult. A város fejlesztése érdekében szükséges meghatározni a városias kialakításra szánt területet, és el kell végezni a geodéziai méréseket. Ez alapján kell elkészíteni az általános és a részletes rendezési tervet, valamint teleknyilvántartást is vezetni kell. A 2. § (3) bekezdésében a törvénycikk rendelkezik arról, hogy a fővárosra és környékére vonatkozóan a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, más törvényhatósági jogú városra vonatkozóan a törvényhatósági bizottság, megyei városra vonatkozóan a képviselő testület állapítja meg az általános és a részletes rendezési tervet. Rendelkezik továbbá a szükséges egyeztetésekről, miniszterek közötti konszenzusokról.

1.1.4. Az 1964. évi III. törvény az építésügyről  A törvény célja az volt, egységesen és átfogóan szabályozza az építésügyi igazgatást, valamint az állami szerveknek, a társadalmi szervezeteknek, a szövetkezeteknek, más jogi személyeknek és az állampolgároknak az építésüggyel kapcsolatos alapvető jogait és a kötelezettségeit. A törvény II. fejezete rendelkezik a területrendezésről. A jogszabály szabályozza a regionális tervezést; rendezési programok és rendezési tervek elkészítését írja elő, rendelkezik a telekalakítás általános szabályairól.

1.1.5. Rendszerváltás/rendszerváltozás után  A főépítészek foglalkoztatása hagyomány a magyar közigazgatásban, számos település nem kis részben egy-egy meghatározó főépítésznek köszönheti mai értékeit. A főépítészi tevékenység és a különböző szervezeti keretek között működő főépítészek intézményes, szervezett összefogására először 1990-ben került sor, amikor az akkori Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium (KöHÉM) kezdeményezésére létrejött a Főépítészi Kollégium, mint a tárca tanácsadó, szakértői testülete. Emellett a minisztériumban működő Főépítészi Titkárság mintegy 140-150 „tanácsi”, majd később

9

önkormányzati főépítész munkáját segítette, tájékoztatást adva a különböző szakmai elképzelésekről,

rendelkezésekről,

illetve

véleményeket

kérve

a

tervezett

intézkedésekhez. A rendszerváltozás után az építésügy (építésügyi igazgatás, településrendezés) irányítása s vele együtt a főépítészek tevékenységének szakmai felügyelete a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) hatáskörébe került. A környezeti értékek előtérbe kerülésével, a települési környezet védelmének és fejlesztésének törvényben deklarált feladataival együtt a helyhez, az adott térséghez kötődő főépítészi tevékenység felértékelődött. Ennek a folyamatnak kiemelkedő intézkedése volt 1992-ben a területi főépítészi rendszer felállítása. A KTM szervezeti részeként nyolc területi főépítészi iroda jött létre, s lényegében ma is ez a szervezeti rendszer él tovább. A főépítészek között alapvetően más jogkörrel és feladatkörrel rendelkeznek az említett területi főépítészek, illetve az önkormányzatok keretében tevékenykedő önkormányzati főépítészek. A két főépítészi csoport jogi státusa, feladat-és hatásköre, szakmai potenciálja is jelentősen eltér. A területi főépítészek által vezetett irodák az FVM (időközben átkerült az építésügy és területi politika irányítása a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumba) önálló, regionális szerepkört betöltő területi szerveként működnek. Elsődleges feladatuk a településrendezési tervek szakszerűségének véleményezése, a szakmai szempontok érvényre juttatása, a „szélesebb közérdek” képviselete. További feladatuk az építészeti örökség szakszerű megóvásában való közreműködés, az építészeti színvonal javítása. Az önkormányzati főépítészek a helyi önkormányzat alkalmazottai, feladatuk a helyi településrendezési döntések szakmai előkészítése, az építészeti örökség helyi védelme, az ehhez szükséges eszközök megteremtése. Bár a kétféle főépítészi tevékenység tartalma és befolyásolási lehetősége eltérő, közös bennük az elérni kívánt cél; az épített és természeti környezet szakszerű és ellenőrizhető

10

fejlesztése, környezeti értékek megóvása, a területtel való ésszerű gazdálkodás elősegítése, a térségi, települési tevékenységek szakmai összehangolása.4

1.1.6. A 21/1992. (XII.4) KTM rendelet  A rendelet megfogalmazta, hogy a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter jogszabályban meghatározott területrendezési, illetőleg az építészeti értékek védelmével és építésügyi igazgatással kapcsolatos egyes feladatait a területi főépítészek útján látja el. Ebben a jogszabályban tisztázásra került a területi főépítészek feladatköre, szerepe, a főépítészi irodák helyzete. Az iroda önálló jogi személy, részben önálló költségvetési szerv lett, költségvetését a minisztérium határozta meg. A rendelet 1. melléklete nyolc területi főépítészi irodát jelölt ki. A területi főépítészi irodák székhelye és illetékességi területe 1. KTM-OÉH Középmagyarországi Területi Főépítészi Iroda, Budapest székhellyel - Budapest főváros és Pest megye illetékességi területe. 2. KTM-OÉH Északdunántúli Területi Főépítészi Iroda, Győr székhellyel - Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyék, valamint Győr, Sopron, Tatabánya megyei jogú városok illetékességi területe. 3. KTM-OÉH Nyugatdunántúli Területi Főépítészi Iroda, Zalaegerszeg székhellyel - Vas és Zala megyék, valamint Szombathely, Zalaegerszeg, Nagykanizsa megyei jogú városok illetékességi területe. 4. KTM-OÉH Középdunántúli Területi Főépítészi Iroda, Veszprém székhellyel - Fejér és Veszprém megyék, valamint Székesfehérvár, Dunaújváros, Veszprém megyei jogú városok illetékességi területe. 5. KTM-OÉH Déldunántúli Területi Főépítészi Iroda, Pécs székhellyel - Baranya, Somogy és Tolna megyék, valamint Pécs, Kaposvár megyei jogú városok és Szekszárd megyeszékhely város illetékességi területe. 6. KTM-OÉH Délalföldi Területi Főépítészi Iroda, Szeged székhellyel - Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék, valamint Kecskemét, Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szeged megyei jogú városok illetékességi területe. 7. KTM-OÉH Keletmagyarországi Területi Főépítészi Iroda, Debrecen székhellyel - Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Jász-Nagykun-Szolnok megyék, valamint Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok megyei jogú városok illetékességi területe. 8. KTM-OÉH Északmagyarországi Területi Főépítészi Iroda, Miskolc székhellyel - Borsod-AbaújZemplén, Heves és Nógrád megyék, valamint Miskolc, Eger megyei jogú városok és Salgótarján megyeszékhely város illetékességi területe. 4

Kovács, 1999. (39.évf.) alapján

11

1.1.7. Az 1997. évi LXXVIII. törvény  Az 1997. évi LXXVIII. az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló törvény a helyi önkormányzatok építésügyi feladatain belül a 6. § (6) bekezdésében rendelkezik arról, hogy a fentebb megállapított építésügyi feladatok ellátásában az önkormányzati és/vagy a térségi főépítész részt vesz. A települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat, valamint szerveik építésügyi feladata különösen: a) a jogszabályok keretein belül - a fővárosban a fővárosi keretszabályt és szabályozási kerettervet figyelembe véve - a településrendezési feladatkör ellátása, b) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítása, valamint a helyi építészeti örökség védelme, c) az építésügy helyi feladatainak ellátásához szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása. (2) A fővárosi önkormányzat és szervei építésügyi feladata a több fővárosi kerület közigazgatási területét érintő: a) építési keretszabály megállapítása, b) szabályozási keretterv jóváhagyása, c) az (1) bekezdés b)-c) pontjaiban említett feladatkör ellátása.

A településrendezés általános szabályairól rendelkező részben, a 9.§-ban az állami főépítész szerepe kerül meghatározásra a településrendezési eszközök véleményezési eljárásában. (6) A véleményezési eljárás befejezése után a településrendezési eszközöket az elfogadásuk előtt - a (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt - a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából: a) a főváros, a fővárosi kerület, a megyei jogú város igazgatási területének egészére egyszerre készített szabályzatot és terveket a jogszabályban meghatározott állami főépítész (a továbbiakban: állami főépítész) útján a miniszternek, a fejlesztési koncepciókat a településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszternek, b) egyéb szabályzatot és terveket az állami főépítésznek. A miniszter 90, az állami főépítész 30 napon belül, a 9/A. § szerinti esetekben 15 napon belül adhat véleményt; ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértőnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell. (7) A településrendezési eszköz a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadható el. A településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat - a 9/A. §-ban és a 9/B. §-ban meghatározott esetek kivételével - legkorábban a megállapításuktól számított 30. napon léptethetők hatályba. (8) A polgármester (főpolgármester) az elfogadást követően 10 munkanapon belül gondoskodik a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek és a beérkezett vélemények figyelembe nem vétele

12

indokolásának - amennyiben ennek az információtechnológiai feltételei fennállnak, az önkormányzat honlapján való - közzétételéről. A polgármester (főpolgármester) az elfogadást követően 10 munkanapon belül megküldi a helyi építési szabályzatot, a településrendezési terveket és a beérkezett vélemények figyelembe nem vételének indokolását az azok véleményezésében részt vett államigazgatási szerveknek és szakmai vizsgálat céljából az állami főépítésznek. Ha a véleményezési eljárásban részt vett vélemény-nyilvánításra jogosult államigazgatási szervek azt észlelik, hogy a települési önkormányzat nem vette figyelembe jogszabályon alapuló véleményüket, úgy e kérdésben kialakított álláspontjukról 15 munkanapon belül tájékoztatják az állami főépítészt.

1.1.8. A 9/1998. (IV.3.) KTM rendelet az önkormányzati főépítészi  tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályairól és feltételeiről  Mint ahogy az Étv. 2. § (15) is rögzítette, a helyi önkormányzat a települési, illetve a megyei főépítész közreműködésével látja el az épített környezet elemeinek alakításával és

védelmével,

továbbá

a

terület-

és

településrendezéssel,

terület-

és

településfejlesztéssel kapcsolatos egyes feladatait. A rendelet szabályozta, hogy a megyei, megyei jogú városi, fővárosi, valamint a fővárosi kerületi önkormányzati főépítészi feladatkört kizárólag köztisztviselőként lehet ellátni. A fentebb nem említett egyéb esetekben az önkormányzati főépítészi feladatkör ellátható megbízási formában, ekkor szükséges kamarai tagság, valamint a kamara 90 napnál nem régebbi szakmai véleménye. A rendelet szabályozza a szükséges iskolai végzettséget, minimális gyakorlati évek számát. Az önkormányzati főépítész feladatai: a) a területi főépítésszel, valamint az érintett önkormányzatok főépítészeivel együttműködve elősegítik az illetékességi területet érintő terület- és településrendezési tervek összhangjának kialakítását, b) folyamatosan figyelemmel kíséri a rendezési tervek hatályosulását, tapasztalatairól évente tájékoztatást ad, illetve négy évente összefoglaló jelentést készít a képviselő-testület (közgyűlés) részére, c) külön jogszabályban foglaltak szerint, illetékességi területét érintően - helyi önkormányzati tervtanácsot működtethet, - kezdeményezheti a feladatkörével összefüggő tervek központi, területi vagy önkormányzati tervtanácson történő megtárgyalását, - tanácskozási joggal részt vesz a terület-, illetve a településrendezési tervek, valamint az egyedi építési - ideértve a műemléki - ügyekkel foglalkozó tervtanácsokon, d) ellátja a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 6. §-ában foglalt feladatokat, illetve közreműködik az Mvt. 30. §-ában foglalt feladatok ellátásában,

13

e) előkészíti az önkormányzat helyi építészeti értékek védelmével kapcsolatos szabályozását, és figyelemmel kíséri annak érvényesülését, gondoskodik az azokkal összefüggő nyilvántartás vezetéséről, f) szakmai véleményével, állásfoglalásaival segíti a terület, illetve a település egységes táji és építészeti arculatának alakítását, g) részt vesz - bírálóbizottsági tagként - az önkormányzat illetékességi területét érintő településrendezési, építészeti, valamint köztéri műalkotás létesítésével és elhelyezésével kapcsolatos képzőművészeti és építészeti (terv) pályázatok elbírálásában, h) közreműködik a terület- és településrendezési tervek nyilvántartására, a tervi szabályozáson alapuló adatszolgáltatásra és az ezzel kapcsolatosan felmerülő költség megállapítására vonatkozó helyi szabályok kialakításában, i) részt vesz - szükség szerint együttműködve - az illetékességi területére vonatkozó területi és települési információs rendszerek kialakításában és működésében. 6. § (1) A települési főépítész ellátja a település rendezési terveinek és helyi építési szabályzatának (a továbbiakban: településrendezési tervek) elkészítésével, felülvizsgálatával összefüggő következő feladatokat: a) döntésre előkészíti a rendezés alá vonandó területre vonatkozó javaslatot, az adott terület sajátosságainak megfelelően a rendezési tervnek jogszabályban előírt kötelező munkarészein túl szükséges részeit, valamint a tervezési megbízás egyéb feltételeit; b) tájékoztatást ad az érdekelt államigazgatási szervek, az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseleti szervek, valamint - a megyei főépítésszel együttműködve - a szomszédos és az érintett egyéb települések önkormányzati szervei részére a tervek készítésének céljáról; c) a terv készítése során együttműködik a tervezővel és képviseli az önkormányzat érdekeit; d) szervezi és irányítja a településrendezési tervek véleményezési eljárásait, ezek során biztosítja a tervek készítésének nyilvánosságát; e) a véleményezési eljárás befejezését követően a beérkezett észrevételek figyelembevételével a településrendezési terveket jóváhagyásra előkészíti, és döntésre előterjeszti; f) gondoskodik a jóváhagyás során hozott változások átvezetéséről; g) a jóváhagyást követően tájékoztatást ad a településrendezési terv tartalmáról. (2) A települési főépítész együttműködik az illetékes földhivatallal, az építésügyi nyilvántartást vezető és alkalmazó intézményekkel, az építésügyi és más hatóságokkal, valamint a véleménynyilvánításra jogosult államigazgatási szervekkel. (3) A települési főépítész részt vesz a településpolitikai, településfejlesztési, településüzemeltetési és az önkormányzatok ingatlanvagyon-gazdálkodási programjának elkészítésében és egyeztetésében, továbbá az ágazati koncepciók települést érintő részeinek összehangolásában és véleményezésében. Szakmai véleményével segíti az önkormányzatnak az előzőekkel kapcsolatos döntéseinek előkészítését, állásfoglalásainak kialakítását. (4) A települési főépítész illetékességi területét érintően helyi rendeletben meghatározott módon a) a feladat- és hatáskörét érintő részletekre vonatkozóan tájékoztatást ad a települési önkormányzatnak az egyedi hatósági ügyekben kialakítandó véleményéhez,

14

b) közreműködik a település jellemző szerkezetét és a településképet befolyásoló, illetve meghatározó egyedi építményekkel összefüggő - a hatósági döntést megelőző - egyeztetési eljárásban, c) szakmai tanácsadást nyújt az építtetők és a tervezők számára. (5) A főváros területén a) a feladatokat az Étv. 14. §-ában foglaltak figyelembevételével a fővárosi és a fővárosi kerületi főépítész megosztva látja el; b) a fővárosi főépítész a kerületi főépítészekkel való megállapodás alapján, velük együttműködve - a megállapodás keretei között - gondoskodik a fővárosi és a kerületi tervek összhangjáról. 7. § (1) A megyei főépítész a) ellátja a megye területrendezési terveinek elkészítésére, felülvizsgálatára vonatkozó megbízással összefüggő feladatokat. E feladatkörére a 6. § (1)-(3) bekezdésében foglaltak az irányadók; b) előkészíti az országos és kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési tervek, valamint az ágazati fejlesztési koncepciók és programok megyét érintő munkarészeivel kapcsolatos megyei egyeztetést és a megyei közgyűlés állásfoglalását, c) közreműködik a megyei közgyűlés megyei és kistérségi területfejlesztési koncepciókkal kapcsolatos döntéseinek, illetőleg állásfoglalásainak kialakításában. (2) A megyei főépítész illetékességi területét érintően a) helyi rendeletben meghatározott módon közreműködik a több települést érintő településrendezési, fejlesztési, értékvédelmi és egyedi hatósági ügyekben; b) felkérésre szakmai tanácsadást nyújt azoknak a települési önkormányzatoknak, ahol nem működik települési főépítész.

15

1.2 Jelenlegi szabályozás 1.2.1 A 190/2009. (IX.15.) Korm. rendelet a főépítészi tevékenységről  A rendelet kiterjed az állami és az önkormányzati főépítészek feladataira, a főépítészi rendszer kialakítására. Meghatározásra kerül az országos főépítész is, akit a rendelet 2. § (4) bekezdése alapján: „a miniszter az e rendeletben és a külön jogszabályban meghatározott egyes feladatait az országos főépítész útján látja el. Az országos főépítészt a miniszter - az általa vezetett minisztérium állományába tartozó személyek közül - bízza meg. Szintén a 2. §-ban definiálja a rendelet a megyei, a térségi, a települési, fővárosi illetve a fővárosi kerületi főépítész fogalmát. A foglalkoztatási feltételek között új elemként jelenik meg a főépítészi vizsga meghatározása, melyet a rendelet a főépítészek foglalkoztatási feltételeként határoz meg. A főépítészi vizsga általános és építészeti különös, vagy terület- és településrendezés különös részből áll. A vizsga alól mentesülhet az a személy, aki önkormányzati főépítész szakmérnöki oklevéllel, vagy építésügyi szakmai tartalmú vizsgával rendelkezik és e vizsga követelményrendszere a főépítészi vizsga követelményrendszerével teljeskörűen megegyezik. A főépítészek feladatait részletesen meghatározza a rendelet: 7. § Az állami főépítész a) szakmai segítséget nyújt az önkormányzati főépítészi feladatok ellátáshoz, b) az egységes szakmai szempontok - különösen az általános érvényű terület- és településrendezési, illetve építési követelmények - érvényesítése érdekében elősegíti és szükség szerint koordinálja az önkormányzatok terület- és településrendezéssel, valamint az építészeti értékvédelemmel kapcsolatos döntéseinek főépítészi előkészítését, c) gondoskodik az önkormányzati főépítészek szakmai továbbképzéséről, d) elősegíti a területi településpolitikai és építészetpolitikai elvek és elvárások koncepcionális kialakítását, e) ellátja a külön jogszabályokban a hatáskörébe utalt hatósági feladatokat, f) vezeti a területi tervtanácsot, g) gondoskodik a területi tervtanács nyilvántartásának vezetéséről, és abból, valamint az önkormányzati főépítészek és a szakmai kamarák által vezetett tervtanácsi nyilvántartásokból adatokat szolgáltat a miniszternek, h) ellátja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 9. §-ában meghatározott szakmai ellenőrzési feladatokat a településrendezési eszközök tekintetében,

16

i) a h) pontban foglaltakkal összefüggésben jogsértés esetén a bírósághoz, illetve az Alkotmánybírósághoz fordul, j) nyilvántartást vezet az önkormányzati főépítészek e feladatkörével összefüggő, közérdekű nyilvános személyes adatairól. 8. § Az önkormányzati főépítész a) az állami főépítésszel és az érintett önkormányzatok főépítészeivel együttműködve elősegíti az illetékességi területét érintő területrendezési és településszerkezeti tervek összhangjának kialakítását, b) folyamatosan figyelemmel kíséri a rendezési eszközök hatályosulását, tapasztalatairól évente tájékoztatást ad, és négyévente összefoglaló jelentést készít a képviselő-testület (közgyűlés) részére, c) közreműködik a kulturális örökség védelméről szóló törvényben foglaltakkal, valamint a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól szóló miniszteri rendeletben foglaltakkal kapcsolatos önkormányzati feladatok ellátásában, d) szakmai véleményével, állásfoglalásaival segíti a térség, illetve a település egységes táji és építészeti arculatának alakítását, e) közreműködik a területrendezési tervek és a településrendezési eszközök nyilvántartására, a szabályozásokon alapuló adatszolgáltatásra és az ezzel kapcsolatosan felmerülő költség megállapítására vonatkozó helyi szabályok előkészítésében, f) részt vesz - szükség szerint adatok szolgáltatásával - az illetékességi területére vonatkozó területi és települési információs rendszerek kialakításában és működtetésében, g) vezeti a helyi önkormányzati tervtanácsot, h) gondoskodik a helyi tervtanács nyilvántartásának vezetéséről, és abból adatokat szolgáltat az állami főépítésznek. 9. § (1) A megyei főépítész a) ellátja a megye területrendezési tervének elkészítésére, felülvizsgálatára vonatkozó megbízással összefüggő feladatokat, b) előkészíti az országos és kiemelt térségekre vonatkozó területrendezési tervek, valamint az ágazati fejlesztési koncepciók és programok megyét érintő munkarészeivel kapcsolatos megyei egyeztetést és a megyei közgyűlés állásfoglalását, c) közreműködik a megyei közgyűlés megyei és kistérségi területfejlesztési koncepciókkal, programokkal kapcsolatos döntéseinek, illetőleg állásfoglalásainak kialakításában, d) az illetékességi területét érintően előkészíti a megyei közgyűlés településrendezési tervekkel kapcsolatos véleményét, e) adatokat szolgáltat az illetékességi területére vonatkozó területi és települési információs rendszerek kialakításához és működtetéséhez. (2) A megyei főépítész az illetékességi területét érintően a) a megyei önkormányzat rendeletében meghatározott módon közreműködik a - települési önkormányzati társulás kivételével - több települést érintő településfejlesztési, -rendezési, értékvédelmi és önkormányzati hatósági ügyekben,

17

b) felkérésre szakmai tanácsadást nyújt azoknak a települési önkormányzatoknak, ahol nem működik települési főépítész, valamint elősegíti önkormányzati társulás szerveződését az építésügyi feladatok ellátása érdekében, c) együttműködik a megyei jogú város és az érintett települések önkormányzataival a terület- és településrendezési tervek városkörnyéki összehangolása érdekében. 10. § (1) A települési, a térségi főépítész látja el a települési önkormányzat településszerkezeti tervének, helyi építési szabályzatának elkészítésével, felülvizsgálatával összefüggő következő feladatokat: a) döntésre előkészíti a rendezés alá vonandó területre vonatkozó javaslatot, a tervezési megbízás feltételeit és követelményeit, b) elkészíti az előzetes tájékoztatást az érdekelt államigazgatási szervek, az érintett állampolgárok, szervezetek, érdek-képviseleti szervek, valamint a szomszédos és az érintett egyéb települések önkormányzati szervei részére a rendezés helyéről, céljáról, várható eredményéről, c) a településrendezési eszközök készítése során folyamatosan együttműködik a tervezőkkel és képviseli az önkormányzat érdekeit, d) szervezi és irányítja az Étv.-ben előírt véleményezési eljárásokat, ezek során biztosítja a településrendezési eszközök készítésének nyilvánosságát, e) a véleményezési eljárás befejezését követően a beérkezett észrevételek figyelembevételével döntésre előkészíti a településrendezési eszközöket, f) gondoskodik a megállapítás során hozott változtatások átvezetéséről, illetőleg szükség szerint az újbóli véleményeztetés lefolytatásáról, g) nyilvántartást vezet a település, illetve a térség területére készült településrendezési eszközökről, valamint - amennyiben az információtechnológiai feltételei biztosítottak - gondoskodik a hatályos településrendezési eszközöknek az önkormányzat honlapján történő közzétételéről, h) kérésre tájékoztatást ad a hatályos településrendezési eszközökben foglaltakról, i) előkészíti az önkormányzat helyi építészeti értékek védelmével kapcsolatos szabályozását, és figyelemmel kíséri annak érvényesülését, gondoskodik az azokkal összefüggő nyilvántartás vezetéséről, j) külön jogszabályban foglaltak szerint, illetékességi területét érintően vezeti a települési önkormányzat, illetve a települési önkormányzatok társulása által működtetett építészeti-műszaki tervtanácsot, k) nyilvántartást vezet az építészet-műszaki tervtanácson tárgyalt tervdokumentációkról, amely alapján félévente adatot szolgáltat az állami főépítész által vezetett elektronikus nyilvántartás részére. (2) A települési, a térségi főépítész részt vesz a településpolitikai, településfejlesztési, településüzemeltetési

és

az

önkormányzatok

ingatlanvagyon-gazdálkodási

programjának

elkészítésében és egyeztetésében, továbbá az ágazati koncepciók települést érintő részeinek összehangolásában és véleményezésében. Szakmai véleményével segíti az önkormányzatnak az előzőekkel kapcsolatos döntéseinek előkészítését, állásfoglalásainak kialakítását.

18

1.2.2 Főépítészi rendszer szervezeti felépítése  Magyarországon a főépítészi rendszer csúcsán az országos főépítész áll. A rendszer két ágra osztható; az állami főépítészekre, valamint az önkormányzati főépítészekre. Előbbiek a kormányhivatalok szakigazgatási szerveként működő állami főépítész iroda vezetői,

utóbbiak

települési,

térségi,

területi

önkormányzati

főépítészek,

az

önkormányzati hivatalok szervezetén belül. Az állami főépítészek hatósági feladatokat is ellátnak, míg az önkormányzati főépítészeknek sajnos nincsenek hatósági jogosítványaik! Az önkormányzati főépítészek között, csak úgy mint az önkormányzatok között mellérendeltségi viszony van, nincs alá-fölérendeltség. Újdonság az önkormányzati főépítészek között a térségi főépítészi tisztség megjelenése; a

kistérségeknek,

körjegyzőségeknek,

vagy

akár

szomszédos

településeknek

lehetőségük van térségi főépítészt alkalmazni, aki a társulás minden településével, valamint a társulás egészével is foglalkozik. Hálás, de igen nehéz szerep, hiszen több település „gondjait” kell kézben tartani, ugyanakkor nagyobb rálátása van a gyakorló térségi főépítésznek; területi problémákkal is foglalkozhat, ami egy települési főépítész számára csak korlátozottan elérhető.

19

1.3. A főépítészi feladatkör A főépítészi feladatkör egy bonyolult, több komponensből összeálló, nem annyira munkakörnek, mint inkább hivatásnak nevezhető feladat. Hálás és hálátlan dolog egyszerre ma Magyarországon főépítésznek lenni. A feladatkör elnevezése már magában hordozza a sorsszerűségét, egyszerre negatív és pozitív csengésű is. Sorsszerű, hiszen annak, aki hivatásként, már-már szerelemből főépítész a sorsa összefonódik a településsel, területtel, a szakmával. Vele ébred, vele alszik el, sosem laikusként szemlél egy települést, egy utcát, látja a lehetőségeket, a benne rejlő szépségeket, ugyanakkor látja a kontár munka eredményét is. Naiv (a szó lehető legjobb értelmében naiv) igyekezettel próbálja a terület- és településrendezés, terület- és településfejlesztés szereplőit meggyőzni a szakmai érvek helyességéről, igazáról, még akkor is, ha tudván tudható, hogy nem győzhet mindig a gazdasági és magán célokkal, akarattal szemben. Pozitív, mert aki jó csapatban, a szakmaiságra nyitott helyen tud főépítész lenni, az szárnyalhat. Segítséget, támogatást kaphat olyan feladatok elvégzéséhez, melyeknél nem csak a közösségi, települési érdekkel néha homlokegyenest szemben álló gazdasági cél, az egyéni akarat dominál, hanem a falu, város, kerület, terület érdeke, harmóniája. Hiszem, hogy egyre több ilyen település, terület van ma Magyarországon, és csak elenyésző, ahol a főépítészi hivatás (és nem a főépítész személye) lenézendő dolog. Mégis szót illik (kell) ejteni arról, vajon miért is negatív csengésű néhol, némely körökben a főépítész. A probléma bonyolult, több „összetevős”. A főépítészség nem lehet egyenlő azzal, hogy egy településre a saját esztétikai szépségérzetét kívánja ráerőltetni a szakember; ellenben alázatot, tiszteletet kíván meg az építész és/vagy településtervező végzettségű főépítésztől. A hivatás nevében benne van valamiféle aláfölérendeltségre utaló (abszolút pejoratívan hozzáállva) viszony. Ez az aláfölérendeltségre utaló viszony sajnos elég rosszul is értelmezhető, akár a főépítészt támadók, akár maga a főépítész szemszögéből nézve. Ugyanakkor bármilyen más nevet is kapna ez a hivatás, nem hiszem, hogy túl sok változás állna be. Nem a nevet, inkább a megítélést kellene megváltoztatni, ott ahol erre szükség van. Ugyanakkor ezen szakma megítélése nem korlátozódik csak a főépítészségre, hiszen egy önkormányzati vagy

20

állami főépítész egyben köztisztviselő, illetve kormánytisztviselő. Ma Magyarországon a köztisztviselők megítélése szintén eléggé negatív. Ahhoz, hogy a köztisztviselői poszt megítélése pozitívvá váljon sok idő, társadalmi „megértés”, támogatás szükséges. Bízom abban, hogy mindezek a problémák mellett egyre több a jó szakember, jó köztisztviselő és jó főépítész is, és egyre kevesebb - vagy talán utópisztikusan gondolva a jövőre nem is lesz - az olyan főépítész, akit vagy személye, vagy „munkamódszere” alapján negatívan ítél meg egy szélesebb társadalmi réteg, csoport. (Szomorú sajátossága a helyzetnek, hogy a főépítészi munka tekintélyét maga az építész szakma sem erősíti. 5) Fontosnak tartom, hogy egy önkormányzati főépítész jó kapcsolatot alakítson ki mind a hatósági-önkormányzati, mind a civil szférával annak érdekében, hogy egy élhető, emberi, épített környezetet alakíthassanak ki együttesen. A főépítészi feladatkört szakterületek szerint három csoportra bonthatjuk.6 1. Építés 2. Rendezés 3. Terület- és településfejlesztés Az építéssel kapcsolatosan a főépítészek szerepe többnyire tanácsadói, esetlegesen véleményformálókká léphetnek elő, hatósági szerepkörük ezen a téren nincs. Ugyanakkor a jó munkakapcsolat, a személyes konzultációk lehetővé teszik, hogy egy karizmatikus főépítész aktív szereplője lehessen egy hatósági eljárásnak. A rendezés feladatcsoportja magába foglalja a terület- és/vagy településrendezési eszközök/tervek elkészítését; az előkészítő munkálatoktól, a terveztetésen át, a véleményezéseken, egyeztetéseken, döntéshozáson keresztül, a terv „működéséig”. Erős koordinációs

és

kommunikációs

képességet,

közigazgatási

gyakorlatot,

jó

emberismeretet, és rengeteg türelmet, energiát igénylő feladatcsoportról van szó.

5 6

(Főépítészi Statútum, 1995) (Főépítészi Statútum, 1995)

21

A terület- és településfejlesztés feladatain belül a főépítész részt vesz a fejlesztési koncepciók kialakításában, megalkotásában; amennyiben a főépítész saját településének koncepcióját készíti el, a szakmaiságot képviseli. Ha magasabb szintű koncepciók készítésében vesz részt, akkor a szakmaisága kiegészül az önkormányzat képviseletének feladatával is. A saját település fejlesztési koncepciójának sikeressége, vagy épp szakmaisága szintén nagy mértékben függ a főépítész személyétől, kapcsolatrendszerétől, kommunikációs képességétől, tárgyalási szokásaitól. Ezt a feladatkört jól ellátni, úgy, hogy mindenkinek megfelelő javaslatokat tegyen egy főépítész, szerintem lehetetlen; mindamellett törekedni szükséges arra, hogy olyan ötletekkel álljon elő a szakember, amelyek jól alátámaszthatóak, szakmailag indokoltak legyenek. Az egyéni stílusérzék esetleges „erőltetése” helyett érdemes megtanítani az önkormányzat képviselőit, a település lakosságát a párbeszédre, az együttműködésre. Ha úgy nézzük, a főépítész - főként a települési - egyben pedagógus is; hiszen meg kell értetnie a laikusokkal a tervezett módosítások, beruházások fontosságát, szükségességét, s tennie kell mindezt úgy, hogy a hallgatósága úgy érezze, a főépítész és csapatának ötletei akár a sajátjai is lehetnének. (Persze makacs emberek mindig is lesznek, hiszen mindenkit meggyőzni nem lehet!)

1.4. Tervtanácsok Történeti visszatekintés: A tervtanácsok, mint szakmai véleményező, tanácsadó szervek működése hosszú időre nyúlik vissza. Az 1970-es években már működött egy regionális városépítési és építészeti tervtanácsi hálózat (VÉT). Budapesten kívül az öt nagy vidéki városban szerveződött. Országos jelentőségű tervek, programok esetében a budapesti VÉT-re kellett benyújtani az adott dokumentációt. Ennek szervezettebbé, jogilag is megalapozottabbá tétele érdekében 1983-ban az 1/1983.(I. 19.) ÉVM. rendeletnek megfelelően megalakult az ÉVM minisztériumi tervtanácsa. Működési területe az ország egészére kiterjedt. Működési

22

rendjét e rendelet mellékletében már rögzítették. Ezzel egy időben a VÉT rendszere megszűnt. Az 1989-es rendszerváltozás, az államszocializmusról a piacgazdaságra történő átállást követően a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás a tervtanácsi rendszert is érintette. A területi (regionális, állami) főépítészi hálózat 1992. évi megalakulásával a területi főépítészekről szóló 21/1992. (XII.04.) KTM. rendeletben foglaltaknak megfelelően a területi – területrendezési és építészeti – tervtanács megkezdte működését. Jogszabályban meghatározott tartalmi – anyagi – jogi követelmények hiányában a tervtanács a területi főépítész által kijelölt településrendezési és építészeti terveket tárgyalta, szakvéleményezte. Ez a rendszer 1999-ig működött úgy, hogy 1996-ig az illetékes megyei önkormányzat majd a területi főépítész biztosította a szükséges helyiséget, látta el az adminisztrációs és titkári teendőket. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. (Étv.) által előirányzottnak megfelelően a 40/1999.(IV.23.) FVM. rendelet szabályozta újra szakmai eljárási és anyagjogi tekintetben egyaránt a tervtanácsok rendszerét. Ez a jogszabály egyrészt az építészeti-műszaki, másrészt a településrendezési, továbbá a területrendezési tervtanácsokat különböztette meg. A tervtanácsi munkamegosztás értelmében helyi (önkormányzati) területi (regionális) és központi (országos) szintet határoztak meg ekkor. A tervtanácsok rendszerét 2006-ben mégis újragondolta a jogalkotó. Az építészetiműszaki tervtanácsi állásfoglalások szerepének erősítése, az építészeti minőség megőrzése, továbbá a településrendezési tervek egységes véleményezési rendszerének kialakítása indokolta a változtatásokat. Ennek megfelelően 2007. január 1-én lépett hatályba a településrendezési és építészetiműszaki tervtanácsokról szóló, jelenleg érvényes 252/2006.(XII.07.) Kormányrendelet.

23

A területi tervtanács jelenlegi feladatai: Az új szabályozás pontosan felsorolja, meghatározza, hogy milyen terveket, melyik tervtanácshoz – mint szakmai tanácsadó testülethez – szükséges benyújtani és egyúttal biztosítja az egyes építésügyi hatósági eljárásokban az építészeti-műszaki tervtanácsi állásfoglalásokban foglaltak hatékony érvényre juttatásának lehetőségét. Ezt azzal éri el, hogy a Tervtanács állásfoglalását az építészeti minőséget igazoló – a 2004. évi CXL törvény szerinti - szakértői szintre emeli. Ezért is készül minden ilyen esetben jegyzőkönyv és hangfelvétel az ott elhangzottakról. A tervtanácsok rendszere, működési rendje tehát folyamatosan átalakult, változott. Alapvető feladatai azonban változatlannak tekinthetők. Ez pedig elsősorban a tervek elfogadására, döntéshozatalra jogosult – és nem szakemberekből álló – (képviselő) testület munkájának segítése, illetve építészeti-műszaki tervek esetén az építészeti minőség védelme. A jogszabály a következőképpen fogalmazza meg mit kell vizsgálni a tervtanácsnak: (2) Az építészeti-műszaki tervtanács a szakmai véleményezés során vizsgálja, hogy a benyújtott építészeti-műszaki terv megfelel-e a) az építészeti minőség, szakmai igényesség és szakszerűség, ezen belül különösen: aa) a telepítés (a környezetbe illeszkedés, a beépítés), ab) a tervezési program szerinti rendeltetés, a használhatóság és a gazdaságosság (rendeltetésszerű használat, gazdaságossági, épületfizikai, energetikai), ac) az esztétikus megjelenés (tömegalakítás, színezés, anyaghasználat), ad) településképi és településszerkezeti hatásai kedvezőek-e, továbbá hogyan felel meg a rálátás és látványvédelem követelményének, b) a helyi építési szabályzatnak és a szabályozási tervnek, illetve ezek hiányában vagy nem teljes körű szabályozásuk esetén az illeszkedés követelményének.

24

1.5. Főépítész képzés Magyarországon Magyarországon alapképzésben főépítész képzés nem létezik. A főépítész szakmának az alapjait teremti meg építészmérnök alapképzés, korábban a településmérnök alapképzés is. A mesterképzés keretében további ismeretek szerezhetők, építészmérnökként, településmérnökként, urbanista építészmérnökként.7 Újdonság volt Magyarországon a főépítész szakmérnöki képzés, melyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudomány Egyetem (BME) Urbanisztika Tanszéke a Főépítész Kollégiummal közösen először 2007. februárjában indította el. Szakdolgozatom írásakor már a 3. évfolyam fejezi be első félévét. A főépítész szakmérnöki képzés új szemlélettel közelített a szakmához. A négy félév alatt olyan ismeretanyaggal próbáltak minket oktatóink felvértezni, amelyet jól hasznosíthatunk későbbi munkánk során. Elsősorban a képességek, a készségek fejlesztésében látta a tanszék a nagy lehetőséget; ezért kapott a tantervben a szakmai tárgyak mellett kiemelt szerepet a verbális és vizuális kommunikáció, és a személyiségpszichológia. Nagy eredménynek tekinthető, hogy a főépítész szakmérnöki végzettség kiválthatja a kormányrendeletben meghatározott főépítész vizsgát, s a főépítészi álláspályázatok elbírálása során előnyt jelenthet, későbbiek folyamán akár feltétellé is válhat a megléte. Az Urbanisztika Tanszék és a Kollégium által közösen patronált képzés hármas feladattal bír: -

a praktizáló főépítészek képességének fejlesztése, alkalmasságának javítása;

-

a főépítészi állásra pályázó személyek felkészítése;

-

az érdeklődés felkeltése a főépítészi hívatás iránt.8

Úgy gondolom, hogy a hármas feladatnak a képzés megfelelt, ugyanakkor az érdeklődés felkeltése mellett szükséges, hogy a főépítészek megítélését ezen a képzésen keresztül is pozitívvá tegyük.

7 8

www.felvi.hu (Tájékoztató, 2008)

25

2. Németország  Ahhoz, hogy megértsük, és megfelelő módon tudjuk kezelni a németországi „főépítészek” helyzetét először meg kell ismerkednünk kicsit a közigazgatásukkal, államformájukkal.

2.1. A közigazgatási rendszer felépítése, a feladat- és hatáskörök megosztása 2.1.1. Államforma, közigazgatás, önkormányzatiság  Németország parlamentáris szövetségi köztársaság, politikai rendszerének alapja az 1949-es (bonni) német alkotmány (Grundgesetz, tulajdonképpen Alaptörvény). A kormányfő a parlament által választott szövetségi kancellár (Bundeskanzler). Németország föderatív állam, ahol választott regionális önkormányzat nem működik. Az országot alkotó tartományokra (Land) azonban sokszor tekintenek úgy, mint régiókra, gyakorlatilag azt a szerepet játsszák Európában, mint más államok regionális önkormányzatai. Ezt igazolja az is, hogy az Európai Unió intézményeiben a német tagállamok képviselik a regionális szintet (például a Régiók Bizottságában). A német tartományi kormányoknak; kiemelkedő szerepe volt az európai régiók mozgalmaiban. A Maastrichti Szerződés kidolgozása során a német tagállamok képviselői szorgalmazták leginkább a szubszidiaritás elvének a szerződésbe való belefoglalását, továbbá azon intézményi változtatásokat, amelyek lehetővé teszik a régiók számára az európai közös politika kialakításában való részvételt. Németországban a tartományok - eltérően a regionalizált államok régióinak többségétől - a NUTS 1 szinten helyezkednek el. A NUTS 1-es kategóriába a Németországi Szövetségi Köztársaságot alkotó 16 tartomány tartozik, ideértve a 3 tartományi jogállású várost, Berlint, Brémát és Hamburgot. A 40 NUTS-2 szintű egység alapja az igazgatási körzet (Regierungsbezirke), a tartományi

közigazgatás

területi

igazgatási

egysége,

a

tartományi

kormány

dekoncentrált szerveinek illetékességi területe. A NUTS-3 egységeinek a 445 megye

26

(„Kreise” ill. „Landkreise”) felel meg, amely szintén tagállami dekoncentrált igazgatási területi egység, a települési önkormányzatok felügyeletét is ellátó megyei igazgatási hivatal működési területe.9 Németország szövetségi állam, tizenhat tartománya önálló alkotmánnyal, törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalommal rendelkezik, tehát a szövetség (Bund) keretein belül önálló

állam.

A

tartományokon

belüli

közigazgatási

szintek

a

körzet

(„Regierungsbezirk” ill. „Bezirk”) és a megye („Kreis” ill. „Landkreis”). A megye helyzete sajátos, mert kettős szerepköre van: mind területi önkormányzat, mind az államigazgatás alsó szintje. A települési önkormányzat két formája a város („Stadt”), amely lehet megyei jogú város („kreisfreie Stadt”), ill. a megyéhez tartozó város (általában nincs külön megnevezése), illetve község („Gemeinde”). A német nyelvhasználatban a „Gemeinde” szónál

fokozott

óvatosság

indokolt,

mert

egyúttal

a

város

és

a

község

gyűjtőfogalmaként is szerepel, vagyis a magyar fogalmak szerinti települési önkormányzatot is jelöli. A regionális és a helyi autonómia Németországban sokkal erősebb, mint bármelyik másik tagállamban. Jóllehet a német tartományi kormányok európai régióknak tekintik magukat, továbbá képviseletük biztosított a Régiók Bizottságában, de a tervezés, az infrastrukturális fejlesztés politikája és a regionális gazdaságpolitika végrehajtása többnyire egy tartományon, területén belül elhelyezkedő területen vagy tartományi határokon átnyúló területeken (régiókban) valósul meg. A német szövetségi rendszer regionális szintje igen heterogén és napjainkban is éles viták folynak arról, hogy mely területi egységek felelnek meg a régióknak. Az egyes kormányzati szintek hatáskörei nem különíthetők el világosan. A szövetségi alkotmány értelmében a törvényhozás a tartományok elsődleges feladata mindaddig, amíg a szövetségi alkotmány („Grundgesetz”, alaptörvény) más illetékességet nem határoz meg. A tartományok autonóm hatalma elsősorban a közrend és közbiztonság, valamint az oktatás, a kultúra területein jelennek meg. Annak ellenére, hogy a föderáció csak azokon a területen jogosult törvényhozásra, amelyekről az alaptörvény külön 9

(Szigeti, 2001)

27

rendelkezik, a gyakorlatban a föderáció viseli a felelősséget a törvényhozás jelentős területeiért. A külügyek, a honvédelem, a monetáris politika, a légi közlekedés, a hajóés közúti szállítás, a posta és a távközlés, a gazdasági és munkajog, a versenyjog és a szövetséget érintő ügyek területén a törvényhozás szövetségi szinten történik. Az ún. „versengő” törvényhozási területeken a tartományok csak addig és olyan mértékben gyakorolhatják jogaikat, amíg a föderáció nem él törvényhozási előjogaival. A föderáció beavatkozása ezeken a területeken azon alapszik, hogy a szövetségi részvétel képes-e javítani a szociális- és életkörülményeken. Ilyen megosztott hatáskörű feladatok elsősorban: a felsőoktatás megszervezése, a regionális gazdasági struktúrák és a mezőgazdaság fejlesztése, valamint a tengerpartok védelme. A tartományok a szövetségi törvényhozásban a parlament felsőházán (Bundesrat) keresztül vesznek részt. A

legnagyobb

tartományok

tervezési

régiókat

hoztak

létre,

amelyek

a

területfejlesztésért, terület-felhasználásért és egyes esetekben az infrastrukturális politikáért voltak felelősek. A szövetségi és néhány tartományi kormány által létrehozott más gazdasági régiók a regionális gazdaságpolitikáért felelősek, míg megint mások feladata ennél is bővebb: az összehangolt politikaformálás új területi kereteiként szolgálnak, amelynek célja a regionális fejlesztés érdekében mobilizálni az információt, a szaktudást, a szervezeti, anyagi és humán erőforrásokat. A gazdasági régiók szerepét azonban

hiba

lenne

túlértékelni.

A

tartományokhoz,

vagy

akár

a

helyi

önkormányzatokhoz viszonyítva e regionális egységek, mint igazgatási vagy politikai intézmények jelentéktelenek. Összességében tehát, az európai politikai értelemben vett, kulturális vagy gazdasági szempontokból meghatározott régiók - néhány kivételtől eltekintve - a kormányzati rendszeren kívül léteznek. A német állam központi szint alatt elhelyezkedő kormányzati szintjén a tartományok helyezkednek el, amelyek a szövetségi rendszer építőkövei. A tartományok határai, amelyek a politikai értelemben vett régiókat alkotják, különböznek a kulturális, vagy gazdasági régióktól.

28

A tartományokkal ellentétben a német települési önkormányzatok törvényalkotó hatáskörrel nem rendelkeznek, de mind a szövetségi alkotmány, mind a tartományi alkotmányok szavatolják jogkörüket a helyi közügyek ellátására. Jogalkotó hatáskörük nagy részét a tartomány, míg kisebbik részét a szövetségi szint ruházza át. A helyi közigazgatási szervnek nincs speciális feladatköre abban az értelemben, hogy a „helyi közügy” fogalmának nincs precíz törvényes lehatárolása. A helyi önkormányzat jár el szükség esetén, illetve abban az esetben, ha más intézmény nem látja el a feladatot. A városi önkormányzatok jogosultak helyi közösségük minden ügyét saját felelősségükre, a jogszabályi keretek között megoldani. A helyi szintű érdekeket a szövetségi kormánnyal szemben nem maguk a helyi önkormányzatok védik, hanem a tartományok, mert a helyi önkormányzatok jogilag a tartományok részének minősülnek.

2.1.2. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás  A német parlament alsóházának, a Bundestag-nak (Szövetségi Képviselőház) a tagjait négyévente közvetlenül választják, az egyéni választókerületi és a listás választás kombinációjával. A 16 szövetségi állam képviselői a felsőházban, a Bundesrat-ban (Szövetségi Tanács) foglalnak helyet, amelynek komoly befolyása van a törvényhozás folyamatába. Az államfő a szövetségi elnök (Bundespräsident), szerepe néhány kivétellel reprezentatív funkciókra korlátozódik. Az

igazságszolgáltatás

szervei

a

bíróságok,

az

alkotmánybíróság

(Bundesverfassungsgericht) pedig ellenőrző szerepet tölt be, az alkotmányellenesnek ítélt rendeleteket, törvényeket megsemmisítheti.

2.1.3. Közigazgatási felosztás  Németország tizenhat szövetségi tartományra (Land, tulajdonképpen ország) tagolódik, melyek közül három (Berlin, Hamburg és Bréma) városállam, bár az utóbbi tulajdonképpen két városból áll.

29

Tartomány 

Német elnevezés 

Főváros 

Baden‐Württemberg 

Baden‐Württemberg 

Stuttgart 

Bajorország 

Freistaat Bayern 

München 

Berlin 

Berlin 

‐ 

Brandenburg 

Brandenburg 

Potsdam 

Bréma 

Bremen 

Bréma (Bremen) 

Hamburg 

Hamburg 

‐ 

Hessen 

Hessen 

Wiesbaden 

Mecklenburg‐Elő‐Pomeránia  Mecklenburg‐Vorpommern  Schwerin  Alsó‐Szászország 

Niedersachsen 

Hannover 

Észak‐Rajna–Vesztfália 

Nordrhein‐Westfalen 

Düsseldorf 

Rajna‐vidék–Pfalz 

Rheinland–Pfalz 

Mainz 

Saar‐vidék 

Saarland 

Saarbrücken 

Szászország 

Freistaat Sachsen 

Drezda (Dresden) 

Szász‐Anhalt 

Sachsen‐Anhalt 

Magdeburg 

Schleswig‐Holstein 

Schleswig‐Holstein 

Kiel 

Türingia 

Freistaat Thüringen 

Erfurt 

A tartományok több mint 400 önkormányzattal rendelkező megyére (Kreis ill. Landkreis, az elnevezés tartományonként különbözik) illetve megyei jogú városra (kreisfreie Stadt) oszlanak, melyek egy része csak 1-1 várost foglal magába. A közigazgatás legalsó szintjét mintegy 12 ezer község (Gemeinde) alkotja. A 16 szövetségi állam államigazgatási, közigazgatási felépítése hasonló, de minden állam a saját alkotmányában szabályozza ezeket. Felvázolható egy általános séma, mely - az elnevezésekben történő különbségektől eltekintve - minden tartományra, államra jellemző, kivétel a három városállam. Bajorország példáját alapul véve szemléltethető talán a legjobban egy szövetségi állam berendezkedése. Bajorország területe kb. 71000 km2, és mintegy 12,5 millióan lakják. Az állam területe 7 körzetre (Bezirk) oszlik. Ezek a régiók 71 megyét (Landkreis) és 25 megyei

jogú

várost

(kreisfreie

Städte)

foglalnak

magukba.

A

magyar

30

önkormányzatiságtól eltérően a községek (kreisangehörige Gemeinde) a megyékhez tartoznak, hierarchikus kapcsolat, alá-fölérendeltség áll fenn köztük. A városokat/településeket a főpolgármester (Oberbürgermeister/ 1.Bürgermeister) vezeti, akit a lakosság közvetlenül választ. Az alpolgármestereket (2. és 3. Bürgermeister) a városi/települési tanács (Stadtrat) választja meg.

2.2. Főépítészi rendszer helyett; a területrendezés, településrendezés kérdésköre, szereplői 2.2.1. A rendszer bemutatása  Németországban az országos főépítészi teendőket - ilyen személy, illetve státusz hiányában - a Szövetségi Közlekedési, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium (Bundesministerium für Verkehr, Bau und Stadtentwicklung) különböző szervezeti egységei látják el. Az építésügyi műszaki kérdésekkel és az európai műszaki harmonizációval kapcsolatos ügyeket az építésügyi hivatali egység illetékes főosztálya intézi. Az építési kultúrával („Baukultur”, ahogy immár az angol nyelvterületen is emlegetik) kapcsolatos feladatokat – közösen a többi érintett főosztállyal – a városfejlesztési hivatali egység illetékes főosztálya látja el. Ennek során előkészíti és illetékességi körén belül végrehajtja a szövetségi kormány építési kultúrával kapcsolatos politikáját. Munkájában egy közalapítvány, a Szövetségi Építési Kultúra Alapítvány (Bundesstiftung Baukultur), segíti.10 A „klasszikus” német tartományi közigazgatásnak három szintje van: a tartományi kormány, a körzet vagy régió (Bezirk ill. Regierungsbezirk) és a megye (Kreis ill. Landkreis)

–

mint

például

Északrajna-Vesztfália,

Bajorország

és

Hessen

tartományokban. A megye és a megyei jogú város (kreisfreie Stadt) látja el az elsőfokú építésügyi hatóság feladatait, míg a másodfokú építésügyi hatósági teendők ellátása a régiók feladata. Fontos megjegyezni, hogy mind a megye, mind a megyei jogú város építésügyi hatóságként nem saját, hanem átruházott állami hatáskörben jár el, valamint, 10

(Brenner, 2011)

31

hogy a megye nem csak intézményfenntartó, hanem széles feladat- és hatáskörrel rendelkező elsőfokú állami hatóság is, és mint ilyen, a megye területén működő települési önkormányzatok fölé van rendelve (kivéve a megyei jogú városokat). A magyarországi állami főépítészeknek megfelelő szerepkörrel a régiók - megyei jogú város esetén-, és a megyék - megyéhez tartozó települések esetén - egyik szakigazgatási szervezeti egysége és annak vezetője rendelkezik. Részt vesz a településrendezési tervek egyeztetésében, valamint hozzájárulást ad a településszerkezeti terv és szabályozási terv életbeléptetéséhez. Ez a szervezeti egység vezető általában műszaki végzettségű szakember, de lehet jogász is! Maradva Bajorországnál, vegyük mintául a bajor főváros, München (lakosság: kb. 1.260.000 fő) berendezkedését. München városházán belül a település- területrendezési feladatokat

a

Várostervezési

és

Építésszabályozási

Ügyosztály

(Referat

für

Stadtplanung und Bauordnung) látja el11. A vezetője a Városépítési tanácsos (Stadtbaurat/Stadtbaurätin), jelenleg Prof. Dr. Elisabeth Merk. Irányítása/felügyelete alá tartozik a Városfejlesztési Főosztály (Stadtentwicklungsplanung), a Várostervezési Főosztály (Stadtplanung), a Városfelújítási és Lakásépítési Főosztály (Stadtsanierung und Wohnungsbau), valamint egy komplex hivatali részleg, az Építési ügyekkel foglalkozó Főosztály (Lokalbaukomission). Az utóbbi foglalkozik az építéshatósági feladatokkal, a természet- és műemlékvédelmi kérdésekkel is. A Városépítési tanácsos feladatköre: − épületfelügyelet (Gebäudemanagement) − várostervezés, településtervezés koordinálása, felügyelete (Stadtplanung) − településfejlesztés koordinálása, elősegítése (Stadtentwicklung) − építéshatósággal való együttműködés (Bauordnung) − mélyépítési munkálatok összehangolása a településfejlesztéssel (Tiefbau) − természetvédelem,

környezetvédelem,

műemlékvédelem

(Naturschutz,

Umweltschutz, Denkmalschutz)

11

1. melléklet

32

A Városépítési tanácsos elsősorban politikai személy, aki egyben szakember is. Fontosnak tartják, hogy olyan ember kerüljön ebbe a pozícióba, aki kellő szakmai tudással is rendelkezik. A településtervezéssel, településfejlesztéssel foglalkozó főosztály/részleg/hivatali egység vezetője feleltethető meg a magyarországi települési főépítésznek. Az építési szabályozással foglalkozó hivatali egység a magyarországi építéshatóságnak felel meg. Az említett két hivatali egység vezetőjének együttműködése nagyon fontos az építési engedélyek kiadása során. Továbbra is Bajorországot vizsgálva Nürnberg önkormányzati hivatalában12 (lakosság kb. 500.000 fő) hasonló felépítést találhatunk, mint Münchenben. A főpolgármester irányítása alá tartozik az Építési Hivatali Egység (Baureferat), politikai vezetője a városi tanács tagja, Wolfgang Baumann (magyar fogalmak szerint főpolgármester-helyettesi feladat- és hatáskörrel). Az ő felügyelete alá tartoznak az alábbi hivatali alegységek: − Várostervezési Osztály (Stadtplanungsamt) − Közlekedéstervezési Osztály (Verkehrsplanungsamt) − Építési Hatóság (Bauordnungsbehörde) − Magasépítési Osztály (Hochbauamt) − Metróépítési Osztály (U-Bahnbauamt) − Térinformatikai és Ingatlanügyi Osztály (Amt für Geoinformation und Bodenordnung) Hasonló berendezkedés figyelhető meg a 70.000 fő lakosú Bambergben13, vagy akár a kb. 13.000 fős Abensbergben. A tartomány kisebb falvainál a magyarországihoz hasonló szervezeti rendszerrel találkozunk. Kötz (3000 fő) és Bubesheim (1500 fő) körjegyzőséget alkot, a hivatalon belül 1 fő műszaki ügyintézőt foglalkoztatnak.

12 13

2. melléklet 3. melléklet

33

Speciális esetek a városállamokban  Meg illik említeni még, hogy Németország városállamaiban - Bréma egészen különleges eset, így ezt itt nem részletezem -, Berlinben és Hamburgban a főépítész helyzete speciális. Itt ugyanis egyesítik a tartomány (állami) és az önkormányzati funkciókat. Az illetékes szenátor (miniszter) mellett szakemberként a szenátusi építési igazgató (Senatsbaudirektor, Berlin) vagy építési főigazgató (Oberbaudirektor, Hamburg) működik. Ezt a személyt lehet főépítésznek, legfőbb műszaki tisztviselőnek tekinteni; választják, de hivatali ideje hosszabb a parlamenti ciklusnál.

2.2.2. A főépítész szerepe az építési engedélyezési eljárásban  Az építési engedélykérelem beérkezése utáni első lépésként meg kell vizsgálni, hogy adott településnek, vagy településrésznek van-e szabályozási terve. (A német szövetségi Építésügyi törvénykönyv, a Baugesetzbuch 1. § (3) bekezdésében előírja: A településeknek akkor és olyan mértékben kell elkészíteni a településrendezési, szabályozási terveiket, ha ezt a település fejlődése, szerkezete megköveteli, szükségessé teszi.) Ha a településrész rendelkezik szabályozási tervvel, és az építési engedélykérelem tartalma ennek nem mond ellent, az építési engedély kiadható. Amennyiben nem felel meg, de az eltérés nem lényeges (pl. területfelhasználás nem változik), eseti eltérés (Ausnahme ill. Befreiung) útján szintén megadható az engedély. Annak mérlegelését, hogy az eseti eltérés megadható-e, a „főépítész” végzi, majd az építéshatóság vezetőjének javaslatot tesz. Ha a településrész nem rendelkezik szabályozási tervvel, akkor először a főépítésznek azt kell megvizsgálnia, hogy külterületről („Außenbereich”), vagy összefüggően beépített településrészről („im Zusammenhang bebauter Ortsteil” – nagyjából megfelel a belterület magyar fogalmának) van szó. Előbbi esetben az engedélyezhető létesítmények köre meglehetősen szűk (lásd BauGB 35. §). Utóbbi esetben az épített környezethez való illeszkedést kell megvizsgálnia a főépítésznek. Javaslatot kell tennie a település szakbizottságának és az építési hatóság

34

vezetőjének. Az építési hatóság vezetője ugyanakkor sem a szakbizottság, sem a főépítész javaslatát nem köteles elfogadni. Ez az eshetőség viszonylag ritkán fordul elő, mert a németországi települési önkormányzati hivatalok dolgozói konszenzusos döntésre törekednek építési engedélyezés terén. Noha az eljárási formák tartományonként, sőt néha városonként bizonyos variációkat mutatnak, az alapelv mindig ugyanaz: a) a szabályozási tervek végrehajtása az építési engedélyezési eljárásban történik, ezért az építési hatóságnak is van saját mérlegelési jogköre, de mint helyi közügy alapvetően önkormányzati feladat, ezért csak az önkormányzattal egyetértésben teljesíthető; b) a műszaki (tűzbiztonsági, állékonysági stb.) követelmények érvényesítése az állami építési hatóság feladata. Mivel a megyei jogú városok átruházott hatáskörben az elsőfokú építési hatósági feladatot is ellátják, a külső szemlélő számára gyakran nehezen áttekinthető, hogy egy és ugyanazon önkormányzat különböző szervezeti egységei (pl. a „Stadtplanungsamt” mint a főépítész hivatala és a „Bauordnungsamt” mint az építési hatóság hivatala) önkormányzati vagy állami feladatkörben járnak-e el. Ez a végeredmény szempontjából azonban nem fontos.

2.2.3. Az építésügy Németországban1415  A német Építésügyi Törvénykönyv (Baugesetzbuch) a legfontosabb jogszabály a német építésügyben. Ez a jogszabály szövetségi törvény, a Németországi Szövetségi Köztársaság valamennyi tartományára érvényes, hatályos, kötelező erejű. Az eredeti jogszabályt 1960. június 23-án fogadták el, 1960. október 30-án, valamint bizonyos rendelkezései 1961. június 30-án léptek hatályba. Az évtizedek során számos módosítás, új változat került elfogadásra. 2004. szeptember 23-án fogadták el az új Építésügyi Törvénykönyvet. Azóta is számos módosító javaslat került elfogadásra, és beépítésre, az legutolsó pl. 2011. április 12-én. 16

14

(Brenner, és Zábránszkyné Pap Klára., Falu Város Régió 1996. 6-7sz.) cikk alapján http://de.wikipedia.org/wiki/Baugesetzbuch alapján 16 http://de.wikipedia.org/wiki/Baugesetzbuch alapján 15

35

Az Építésügyi Törvénykönyv négy fejezetből áll: 1. Általános városépítési szabályok 2. Különleges városépítési szabályok 3. Egyéb előírások 4. Záró rendelkezések Az

általános

városépítési

szabályrendszer

foglalkozik

a

belterület

területfelhasználásával, annak szabályozásával. Foglalkozik a településszerkezeti terv (Flächennutzungsplan), a beépítési terv (Bebauungsplan) meghatározásával, főbb paramétereivel. A törvény magas követelményeket támaszt a tervezés minőségével szemben. A második fejezet a rehabilitációs- és fejlesztési intézkedéseket foglalja magába, a harmadik az egyéb eljárási szabályokat. A német településrendezési terv fajtái a terület-felhasználási terv (Flächennutzungsplan) és a beépítési terv (Bebauungsplan). Az 1965-ben kiadott és többször módosított szövetségi területrendezési törvény (Raumordnungsgesetz) az államszövetség egész területére érvényes elveket tartalmaz és arra kötelezi a tartományokat, hogy saját területük egészére dolgozzanak ki komplex és általános programokat és terveket. Szövetségi szinten kiadták a „minta OÉSZ-t” (Musterbauordnung) is, mely alapján az egyes tartományok saját építésügyi szabályzatukat (Landesbauordnung) megalkották és jóváhagyták. Az építményekkel kapcsolatos műszaki követelmények jogszabályi megállapítása a tartományok hatáskörébe tartozik, ezért az egyes tartományi építésügyi szabályzatok a magyar OÉSZ-szel ellentétben erre a témakörre szorítkoznak, míg a településtervezés részletes előírásait,

elsősorban

az

övezeti

szabályokat,

a

területfelhasználási

rendelet

(Baunutzungsverordnung) szövetségi szinten tartalmazza. Az 1986-ben kiadott szövetségi építésügyi törvénykönyv (Baugesetzbuch) tartalmazza a településtervezés szabályait és végrehajtási eszközeit, megadván ezzel a helyi önkormányzatok messzemenő cselekvési szabadságát.

36

2.3 Szakember képzés Németországban Németországban nagy súlyt helyeznek a műszaki tisztviselőgárda képzésére. A tisztviselőképzési rendszer abból a feltételezésből indul ki, hogy az okleveles építész-, építő-, tájrendező stb. mérnökök (ill. a bolognai rendszer szerint mesterek) rendelkeznek a kellő műszaki és gazdasági szakértelemmel hivatásuk ellátásához a „szabad pályán”, de a szakigazgatás követelményei további, elsősorban jogi és adminisztratív ismereteket követelnek, melyeket államvizsgával kell bizonyítani. A képzés ezen kívül nemcsak az elméleti ismeretek megszerzésére irányul, hanem a gyakornokot (Referendar ill. Baureferendar) tudatosan integrálják a közigazgatás különböző szintjein – tapasztalt tisztviselők felügyelete mellett – a napi munkamenetbe is. Ilymódon módja van megtanulni, milyen mechanizmusokkal érvényesülnek a szakmai követelmények a közszolgálatban, vagyis kezelni a politika és a szakma együttmüködésének finoman beállított gépezetét. A műszaki tisztviselők továbbképzését a Felsőfokú vizsgahivatal (Oberprüfungsamt) végzi, amely hivatal a Szövetségi Közlekedési, Építési, Városfejlesztési Hivatal szervezeti egysége. Az itt megszerzett vizsga sok önkormányzati, vagy állami köztisztviselői álláshely betöltésénél alapfeltétel az ország minden tartományában. A hivatal egyik fő célkitűzése, hogy a jövőbeni vezetők megfelelő műszaki és szakmai tapasztalatot szerezzenek, ennek érdekében magas színvonalú képzéseket szerveznek.17

17

http://www.oberpruefungsamt.de/cln_033/DE/Home/homepage__node.html?__nnn=true

37

3. Összehasonlítás, konklúzió  Magyarországon nagy múltú hagyománya van a „főépítészségnek”. A szakdolgozatom első részében bemutattam a magyar főépítészi rendszer történetét, változásait. Elismerésre méltó, hosszú távú, máig megőrzendő értékeket köszönhetünk a régi kor főépítészeinek. A jelen változatos képet fest a főépítészség terén; szerepük, megítélésük, feladatkörük rettentően sokféle. Úgy is mondhatnám, ahány főépítész, annyi „helyzet”. A

magyarországi,

önkormányzati

főépítészek

-

főként

a

kistelepüléseken,

önkormányzati társulások esetén - nehéz anyagi és személyi helyzetben vannak. Jelen gazdasági körülmények között a kisebb önkormányzatok nagy részének nincs arra fedezetük, hogy egy köztisztviselő státuszú főépítészt alkalmazzanak. Ha van is főépítészük, általában megbízási szerződéssel, heti egy-két napra tudják megfizetni.

3.1. Problémák - megoldási javaslatok: 1. Főépítészek - köztisztviselők rossz megítélése A köztisztviselők helyzetének javítása érdekében országos szintű cselekvésre van szükség. Fontos, hogy Magyarországon pontosan annyi köztisztviselő legyen, amennyire feltétlenül szükség van. Úgy érzem, sok helyütt vannak még átszervezési, racionalizálási lehetőségek az állam- és önkormányzati igazgatás széles palettáján. Fontos, hogy az ország lakossága tudja, érezze, hogy a köztisztviselő munkája nélkülözhetetlen, ugyanakkor nem minden és mindenki felett álló emberek ülnek a különböző hivatalokban. Érdemes lenne átgondolni, hogy a köztisztviselői rendszerbe való bekerüléshez a versenyvizsgán kívül, alkalmassági vizsga is kötelező legyen. Az alkalmassági

vizsga

tartalmazhatna

személyiségpszichológiai,

kommunikációs

alapkövetelményeket. A főépítészek, mint köztisztviselők a fentebb említett alkalmassági vizsgát ugyanúgy letehetnék, kivételt képeznének azok a főépítészek, akik elvégezték a főépítész szakmérnöki képzést.

38

A főépítészek megítélését két irányból lehetne javítani. Az egyik irány a főépítész felőli irány lenne, vagyis, hogy az önkormányzati főépítész személyes találkozókon, megbeszéléseken, lakossági fórumokon keresztül nyit a települése lakossága felé, megpróbálja felkelteni az ott élők érdeklődését a megoldandó problémák felé. Tennie kellene mindezt némi alázattal, jó pedagógiai érzékkel, empátiával, s úgy, hogy a sajátjának tudja érezni a település apróbb-nagyobb gondjait - még akkor is, ha nem a falu/város szülötte. Állhatatos, kitartó munkával, jó szellemiséggel képes lehet ha nem is megszerettetni magát - de elfogadtatni a jelenlétét, az érveit, ötleteit az ott élőkkel, a képviselő-testülettel. Utópisztikus gondolatnak tűnhet, hogy nem veszem figyelembe a településfejlesztési problémák gazdasági oldalát - pénz beszél -, ugyanakkor reménykedem, hogy egyre több olyan önkormányzati képviselő-testület, és befektető találkozik ma Magyarországon, akiknek egyaránt fontos a fejlesztés sikeressége, valamint az épített és a természeti környezet esztétikus megjelenése. 2. Anyagi forrás hiánya Jelenleg igen kevés kis - és közepes méretű település tud egy főépítészt eltartani. Szükséges lenne a magyar településeket anyagilag, és személyügyileg is jobb helyzetbe hozni, hogy kellő mértékben tudják ellátni a településfejlesztési, rendezési feladataikat. Ösztönözni kell a településeket, hogy akár önkormányzati társulás formájában foglalkoztassanak térségi főépítészt, aki több települést a kezében tartva, közös problémákat is orvosolhatna. Az ösztönzéshez nemzeti pályázatok kiírására lenne szükség, melyeket akár a személyi, akár a technikai feltételek megteremtéséhez lehetne megcélozni. 3. Erősebb jogkör hiánya Az önkormányzati főépítészek feladatának nagy részét az teszi ki, hogy a rendezési tervek elfogadását előkészítik, illetve az utóéletét kézben tartják, majd az esetleges újabb módosításokat ismét előkészítik. Az önkormányzatok többnyire tervező irodákat bíznak meg a tervek elkészítésével. Talán a fejlesztési koncepció az, amit esetlegesen a főépítészre és munkatársaira bíznak. Érdemes lenne a településeket arra ösztönözni, hogy a saját „embereikkel” készítessék el a fejlesztési koncepciót, a rendezési tervek egyes részeit, melyekhez hely- és a helyi problémák széleskörű ismerete is szükséges! 39

A főépítész az „építés” terén tanácsadói szerepet tölt be, véleményét meghallgatják, de nem kötelező az iránymutatását az egyes hatósági döntések esetén figyelembe venni. Csakis a főépítész megítélésén, személyes kapcsolatain múlik, hogy az általa javasolt esetleges módosításokat a hatósági döntésbe beemelik-e. Jogszabályi keretek között kellene szabályozni, hogy a főépítész tanácsadói szerepe erősebb hangsúlyt kapjon egy-egy építéshatósági eset során, esetleges vétójoggal rendelkezzen műemléki, természetvédelmi területeken. Ily módon a helyzet közeledne a Németországban jól bevált, konszenzusos döntési eljárásokhoz, ami egyúttal mind a tervezési, mind a közigazgatási kultúra szintjének emelését is szolgálná. Nem tekinthető érdemi ellenérvnek az a Magyarországon sokat emlegetett mondás, miszerint Németországban ez működik, de Magyarországon nem, mert Németországban a konszenzusos, szakmailag jól megalapozott döntéseknek hagyománya van, valamint alapvetően jogkövető a magatartás, állítólag ellentétben Magyarországgal. Egyrészt a hagyományépítést Németországban is el kellett egyszer kezdeni, ami Magyarországon is lehetséges, másrészt a jogkövető magatartás Németországban sem olyan messzemenő, mint az a klisészerü köztudatban szerepel.

3.2. Zárszó helyett Németország főépítészi rendszere erős, jól működő szervezetekből áll, megfelelő mennyiségű és minőségű szakembergárdával, technikai felszereltséggel, anyagi támogatással, és ami nem elhanyagolható presztízzsel. Magyarországnak ezen a téren is van hova fejlődni, de úgy gondolom, hogy jó úton haladunk. Több mérföldkőnek tekinthető beavatkozásra lehetünk méltán büszkék; többek közt a főépítészek helyzetét szabályozó kormányrendeletre, vagy az önkormányzati főépítész szakmérnöki képzésre. Ma Magyarországon a kistelepülések, falvak „főépítésszel való ellátottsága” csekély. Németországhoz hasonlóan itthon is törekedni kell arra, hogy a kisebb települések akár társulásként, vagy körjegyzőségként főépítészt alkalmazzanak. Ehhez, ahogy külső konzulensem is írta, helyzetbe kell hozni a magyar településeket. Akkor tudunk a jó úton tovább haladni, ha megfelelő anyagi ráfordítást kap ez a terület is.

40

Zárásként idézném külső konzulensem szavait: „Összefoglalásként talán azt a következtetést lehetne levonni, hogy a hagyományosan meglehetősen erős német önkormányzatoknál lényegesen erősebben jelenik meg a főépítészi feladatkör, ha nem is magyar megfelelője tükörképeként, hanem más szervezeti keretek között, mint az állami vagy pláne az országos főépítész szintjén. Az ütőképes, a városokat magas professzionális szinten fejlesztő és működtető politikai és adminisztratív szerkezet olyan tényezője Németország globális versenyképességének, amit érdemes megőrizni és továbbfejleszteni. A magyar városok, községek nehezebb anyagi és személyi helyzetben vannak – érdemesnek látom a helyi önkormányzatokat helyzetbe hozni annak érdekében, hogy az épített környezet esztétikai minőségét minél inkább helyi közügynek, saját ügyüknek tekinthessék és annak érvényt is tudjanak szerezni. Ha komolyan vesszük a szubszidiaritás – az Európai Unióban is sokat emlegetett – elvét, akkor a helyi felelősség, egyszersmind a helyi cselekvőképesség erősítése lehet a kiinduló pont; ugyanakkor az önkormányzatok ebben hathatós szakmai támogatást kaphatnak mind az országos főépítésztől, mind az állami főépítészektől.”18

18

(Brenner, 2011)

41

Köszönetnyilvánítás  Szakdolgozatom megírásában rengeteg segítséget kaptam Dr. Brenner János Úrtól; akit ismeretlenül az internet segítségével „szólítottam meg” email-en keresztül. Segítőkészsége, pontos, precíz útmutatásai révén válhatott ez a szakdolgozat ilyenné. Nagyon szépen köszönöm! Az önkormányzati főépítész szakmérnöki képzés öt féléve alatt rengeteg segítséget kaptam a családomtól. Mellettem álltak mindig, velem örültek egy-egy sikeres vizsgának, jó jegynek. Nem tudom eléggé megköszönni Nekik azt a sok törődés, figyelmességet, amivel ez idő alatt elhalmoztak. Köszönettel tartozom az Urbanisztika Tanszék valamennyi dolgozójának, oktatóimnak, tanáraimnak, akik ez alatt a képzés alatt megpróbáltak minél több ismeretanyagot, szemléletmódot átadni nekem. Hálás vagyok, hogy egy ilyen remek csoport tagja lehettem, mint az önkormányzati főépítész szakmérnöki képzés második évfolyama. Köszönet érte! Érdekes, sokszínű csapattá értünk össze két év alatt.

42

  Irodalomjegyzék  Brenner János A főépítészek szerepe az EU egyes tagállamaiban – Németország. – Kézirat, 2011. április, előkészületben megjelenésre az Építésügyi Szemle folyóiratban. Brenner János és Zábránszkyné Pap Klára Az építésügyi jog reformja Németországban [Folyóirat]. - Falu Város Régió 1996. 6-7sz. - old.: 15-17. Csordás Izabella Főépítésznek lenni elhivatottság kérdése [Online] // Építészfórum. 2001. augusztus 21. - www.epiteszforum.hu/node/16360. Főépítészi Statútum // Javaslat a főépítészi hálózat kialakítására és egyes főépítészi munkakörök leírására. - Budapest : [ismeretlen szerző], 1995. Kévés György Konferencia (Régi)-Új Fővárosi Közmunkák Tanácsa [Folyóirat] // Orczy Forum. - XII. évf. Kovács Imre A főépítészek szerepe az épített és a természeti környezet kialakításában és védelmében [Folyóirat] // Műszaki Tervezés. - 1999. (39.évf.).- old.: 43-46. Szigeti Ernő Régió, Közigazgatás, Önkormányzat // Az önkormányzati régiók helye és szerepe az EU tagállamaiban. - 2001. Tájékoztató // Tájékoztató az önkormányzati főépítész szakmérnöki szakirányú továbbképzési szak követelményeiről. - 2008.

Jogszabályok 1870. évi X. törvénycikk 1937. évi VI. törvénycikk 1964. évi III. törvény 1997. évi LXXVIII. törvény 21/1992 (XII.4.) KTM rendelet 9/1998 (IV.3.) KTM rendelet 252/2006 (XII.7) Kormányrendelet 190/2009 (IX.15.) Kormányrendelet

43

Internetes oldalak http://www.1000ev.hu/ http://foepiteszek.hu/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezdőlap http://www.felvi.hu/ http://nemet-magyar-szotar.hu/ http://translate.google.hu/# http://www.oberpruefungsamt.de/cln_033/DE/Home/homepage__node.html?__nnn=true http://de.wikipedia.org/wiki/Baugesetzbuch http://www.muenchen.de/ http://www.nuernberg.de/internet/portal/index.html http://www.stadt.bamberg.de/ http://www.vg-koetz.de/

44

 

                    Mellékletek 

45

1. számú melléklet

München - Városháza - Baureferat szervezeti ábra

46

2. számú melléklet

Nürnberg - Városháza - Szervezeti ábra

47

3. számú melléklet

Bamberg - Városháza - Szervezeti ábra

48