A fenntartható fejlődés koncepciójának megjelenése a nemzetközi és európai jogban, valamint az EU-tagállamok gyakorlatában

A fenntartható fejlődés koncepciójának megjelenése a nemzetközi és európai jogban, valamint az EU-tagállamok gyakorlatában Bándi Gyula (Szerk.)**, Gönczi Anna***, Jaskó Luca***, Szabó Marcel*, Tahyné dr. Kovács Ágnes***, Georg Johann Wohl*** *

1. fejezet; ** 2. fejezet; *** 3. fejezet

(Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar)

Budapest, 2011. július

NFFT Műhelytanulmányok – No.6

Nemzetközi és európai jog

Tartalom

1. A fenntartható fejlődés a nemzetközi jogban .......................................................................... 6 1.1. Bevezetés .................................................................................................................................. 6 1.2. A fenntartható fejlődés mint nemzetközi jogi norma.............................................................. 11 1.2.1. 1.2.2. 1.2.3. 1.2.4. 1.2.5. 1.2.6.

A fenntartható fejlődés koncepciójának eredete ................................................................................. 15 Magyarország szerepe a nemzetközi jog fokozatos fejlesztésében ..................................................... 17 A fenntartható fejlődésben foglalt kötelezettségek kibontása ............................................................. 21 A fenntartható fejlődés mint szerződésben vállalt nemzetközi jogi kötelezettség ............................... 32 A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi egyezmények ....................................................... 33 Összefoglalás ...................................................................................................................................... 47

1.3. A Magyar Köztársaság fenntartható fejlődéssel összefüggő nemzetközi megállapodásai ..... 50 1.3.1. Összefoglalás ...................................................................................................................................... 59

2. EU jog és politikák a fenntartható fejlődésről ...................................................................... 61 2.1. A fenntartható fejlődés megjelenése és jelen helyzete az elsődleges jogban ......................... 61 2.2. Környezetvédelmi alapok, akcióprogramok ........................................................................... 70 2.3. Fenntarthatósági és növekedési stratégiák .............................................................................. 76 2.3.1. 2.3.2. 2.3.3. 2.3.4.

Cardiff - integráció ............................................................................................................................. 76 Göteborg - fenntarthatóság................................................................................................................. 78 Lisszaboni Starégia: gazdaság, növekedés ......................................................................................... 88 Európa 2020: fenntartható növekedés ................................................................................................ 90

2.4.1. 2.4.2. 2.4.3. 2.4.4.

2000 táján ........................................................................................................................................... 95 Alapok 2005/6 ..................................................................................................................................... 99 Legújabb példák ................................................................................................................................ 108 Megújuló energia (üzemanyag) – RED irányelv .............................................................................. 111

2.5.1. 2.5.2. 2.5.3. 2.5.4. 2.5.5. 2.5.6. 2.5.7. 2.5.8. 2.5.9. 2.5.10.

IPPC irányelv.................................................................................................................................... 118 Hatásvizsgálat ................................................................................................................................... 120 Irányelv a környezeti felelősségről ................................................................................................... 123 Közbeszerzés ..................................................................................................................................... 124 Energia és környezet (bioüzemanyag) .............................................................................................. 125 Együttműködés a fejlődő országokkal, béke, biztonság, jogállamiság ............................................. 126 Állami támogatások és környezetvédelem ......................................................................................... 130 Fejlődő országok támogatása ........................................................................................................... 130 Növényvédelem – egészségvédelem – környezetvédelem .................................................................. 134 Halászat .......................................................................................................................................... 135

3.1.1. 3.1.2. 3.1.3. 3.1.4. 3.1.5. 3.1.6. 3.1.7. 3.1.8. 3.1.9. 3.1.10.

Bevezető ............................................................................................................................................ 150 Általános áttekintés ........................................................................................................................... 150 A fenntarthatóság és az Európai Uniós csatlakozás és nemzetközi szerepvállalás .......................... 151 A környezetvédelem alapelvei ........................................................................................................... 152 A fenntartható gazdasági fejlődésről ................................................................................................ 153 Alkotmányos alapok .......................................................................................................................... 154 Ausztria energia stratégiája és politikája ......................................................................................... 155 Első Szövetségi Fenntarthatósági Stratégia (2002) (NSTRAT) ........................................................ 157 Az Osztrák Fenntarthatósági Stratégia 2010 (OSTRAT) .................................................................. 158 Az OSTRAT szervei ......................................................................................................................... 161

2.4. Fenntarthatósági példák a másodlagos jogban ........................................................................ 95

2.5. A fenntarthatóság sokoldalúsága a joggyakorlat tükrében ................................................... 118

2.6. A fenntarthatóság jogáról 2000-ben ...................................................................................... 138 2.7. Összefoglalás ........................................................................................................................ 142 3. Egyes európai országok fenntarthatósági stratégiái és azok intézményei ........................ 149 3.1. Ausztria ................................................................................................................................. 150

2



3.1.11. 3.1.12. 3.1.13. 3.1.14. 3.1.15. 3.1.16. 3.1.17.

A fenntarthatóság megjelenése a jogban, politikában .................................................................... 161 A zöld biofinomítókról..................................................................................................................... 167 Klímaváltozás .................................................................................................................................. 169 Gazdasági, Család és Ifjúsági Szövetségi Minisztérium ................................................................. 171 Közlekedési, Innovációs és Technológiai Szövetségi Minisztérium ................................................ 171 Zárszó .............................................................................................................................................. 171 Összefoglalás .................................................................................................................................. 172

3.2.1. 3.2.2. 3.2.3. 3.2.4. 3.2.5. 3.2.6. 3.2.7. 3.2.8. 3.2.9.

Bevezető ............................................................................................................................................ 173 A Cseh Köztársaság stratégiai keretei a fenntartható fejlődésre ..................................................... 174 Első tengely: Társadalom, ember és egészség .................................................................................. 175 Második tengely: Gazdaság és innováció ......................................................................................... 176 Harmadik tengely: Területi fejlesztés ............................................................................................... 177 Negyedik tengely: A táj, az ökoszisztémák és a biodiverzitás ........................................................... 178 Ötödik tengely: Stabil és biztos társadalom...................................................................................... 178 A Fenntartható Fejlődés Tanácsának szervezeti kérdései ................................................................ 180 Összefoglalás .................................................................................................................................... 181

3.3.1. 3.3.2. 3.3.3. 3.3.4. 3.3.5. 3.3.6. 3.3.7. 3.3.8.

Bevezető ............................................................................................................................................ 181 Általános áttekintés ........................................................................................................................... 182 Nemzetközi szintű szerepvállalás ...................................................................................................... 183 Fontos környezetvédelmi jogszabályok ............................................................................................. 184 Földkezelés és napvédelem ............................................................................................................... 184 Atomenergia ...................................................................................................................................... 185 Franciaország fenntartható fejlődési stratégiája ............................................................................. 186 A Francia Környezetvédelmi, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Területrendezési Minisztérium ................................................................................................................................................ 187 Egyéb szervek, intézmények .............................................................................................................. 189 Alkotmányos alapok és Környezetvédelmi Charta (2004) .............................................................. 190 Jogszabályok, amelyek mindent megváltoztattak: „le Loi Grenelle” ............................................. 191 A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2003-2008).............................................................. 192 A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2010-2013).............................................................. 195 „Horizons 2030-2050” ................................................................................................................... 196 Megfigyelő és Statisztikai Hivatal (SOeS)- Fenntartható Fejlődés Statisztikai Hivatal................. 198 A környezetvédelmi szabályokért való felelősség ........................................................................... 198 Összefoglalás .................................................................................................................................. 199

3.2. Cseh Köztársaság .................................................................................................................. 173

3.3. Franciaország ........................................................................................................................ 181

3.3.9. 3.3.10. 3.3.11. 3.3.12. 3.3.13. 3.3.14. 3.3.15. 3.3.16. 3.3.17.

3.4. Lengyelország ....................................................................................................................... 200 3.4.1. A Fenntartható Fejlődés Stratégia.................................................................................................... 200 3.4.2. Tartalma ............................................................................................................................................ 201 3.4.3. A Lengyelország további stratégiáival és programjaival való összefüggés a Polska 2025 keretén belül ........................................................................................................................................ 202 3.4.4. Intézményi és eljárási háttér ............................................................................................................. 205 3.4.5. Tervezési időszak .............................................................................................................................. 206 3.4.6. Monitoring ........................................................................................................................................ 206 3.4.7. A megvalósítás és specifikus kezdeményezések................................................................................. 207 3.4.8. Összefoglalás .................................................................................................................................... 207

3.5. Németország ......................................................................................................................... 208 3.5.1. 3.5.2. 3.5.3. 3.5.4. 3.5.5. 3.5.6. 3.5.7. 3.5.8. 3.5.9. 3.5.10. 3.5.11. 3.5.12.

Bevezető ............................................................................................................................................ 208 A német környezetjog ........................................................................................................................ 209 Alkotmányos alapok .......................................................................................................................... 209 Fenntarthatóság tényleges célkitűzése a szabályozásba................................................................... 211 A fenntarthatóság politikájának történeti útja Németországban ...................................................... 211 A német Fenntartható Fejlődés Tanács jelenlegi vita témáinak prioritásai: ................................... 213 A 2010 és 2013 közé eső időszakra vonatkozó tervek ....................................................................... 213 Egy konferencia tapasztalatai (2005) ............................................................................................... 214 A német társadalom környezeti tudatosságáról (2006) .................................................................... 216 A 2007-es konferencia..................................................................................................................... 217 A fenntarthatósági politika elemzése és kritikája, a továbblépésre tett javaslatok (2009) ............. 217 A német Fenntartható Fejlődés Tanácsa 11. éves konferenciája (2011)........................................ 221

3



3.5.13. A német Fenntartható Fejlődés Tanácsának pillanatnyi stratégiájáról és annak megvalósításáról példák alapján ........................................................................................................................ 221 3.5.14. A fenntarthatóság elvének megjelenése a kibocsátás-kereskedelemben ......................................... 225 3.5.15. Fenntarthatóság a közlekedés és a mobilitás területén .................................................................. 226 3.5.16. Fenntarthatóság a hulladékgazdálkodás területén ......................................................................... 227 3.5.17. Fenntarthatóság és a megújuló erőforrások alkalmazása .............................................................. 227 3.5.18. A napenergia hasznosítása Németországban.................................................................................. 228 3.5.19. Szélenergia- ipar Németországban ................................................................................................. 229 3.5.20. Vízhasználat .................................................................................................................................... 231 3.5.21. Összefoglalás .................................................................................................................................. 232

3.6. Norvégia ................................................................................................................................ 233 3.6.1. 3.6.2. 3.6.3. 3.6.4. 3.6.5. 3.6.6. 3.6.7. 3.6.8. 3.6.9.

Nemzeti stratégia (2008) ................................................................................................................... 234 A kormány politikai eszközei a fenntartható fejlődésért ................................................................... 235 A Skandináv modell........................................................................................................................... 236 A kormány politikája a stratégiai prioritások területeire ................................................................. 236 Széleskörű részvétel .......................................................................................................................... 238 Végrehajtás ....................................................................................................................................... 238 Szervezetek ........................................................................................................................................ 239 Értékelés és kritika ............................................................................................................................ 239 Összefoglalás .................................................................................................................................... 239

3.7.1. 3.7.2. 3.7.3. 3.7.4. 3.7.5. 3.7.6. 3.7.7. 3.7.8.

Fenntartható fejlődés ........................................................................................................................ 240 Intézményi háttér ............................................................................................................................... 244 Az olasz energiapolitika technológiai háttere................................................................................... 245 Megújuló energia .............................................................................................................................. 247 Oktatás, nevelés ................................................................................................................................ 250 Atomenergia-program....................................................................................................................... 250 Egyéb kihívások ................................................................................................................................ 252 Összefoglalás .................................................................................................................................... 253

3.7. Olaszország ........................................................................................................................... 240

3.8. Skandináv országok együttesen ............................................................................................ 255 3.8.1. Mivel kapcsolatban működnek együtt az országok? ......................................................................... 255 3.8.2. Hogyan működnek együtt az országok? ............................................................................................ 256 3.8.3. Az Északi Tanács............................................................................................................................... 257

3.9. Svájc ...................................................................................................................................... 257 3.9.1. 3.9.2. 3.9.3. 3.9.4. 3.9.5. 3.9.6. 3.9.7. 3.9.8. 3.9.9. 3.9.10. 3.9.11. 3.9.12.

Általános adatok ............................................................................................................................... 257 Bevezetés és történelmi háttér ........................................................................................................... 257 Jogi alapok ........................................................................................................................................ 259 A fenntarthatóság elvének svájci módszertana ................................................................................. 260 Illetékességek és a stratégia átültetése szövetségi szinten ................................................................ 261 Átültetés kanton- és település-szintekre ............................................................................................ 264 Regionális folyamatok ....................................................................................................................... 265 A fenntarthatóság mérésre szolgáló eszközök................................................................................... 266 Konkrét projektek fenntarthatóságának vizsgálata .......................................................................... 266 A fenntartható fejlődés oktatása ..................................................................................................... 267 Fenntartható Fejlődési Stratégia (2012-2015) ............................................................................... 268 Összefoglalás .................................................................................................................................. 274

3.10.1. 3.10.2. 3.10.3. 3.10.4. 3.10.5. 3.10.6.

A Nemzeti Stratégia (2006) ............................................................................................................. 276 Szervezetek ...................................................................................................................................... 280 Svédország elősegítheti egy új, fenntartható világ kialakulását ..................................................... 282 Egy példa: Helsingborg város fenntartható fejlődési terve (2011) ................................................ 282 A 2011-es Nemzeti Reform Program .............................................................................................. 283 Összefoglalás .................................................................................................................................. 285

3.11.1. 3.11.2. 3.11.3. 3.11.4.

Fenntartható fejlődési stratégia (2005-2010) ................................................................................. 286 Szervezeti következmények .............................................................................................................. 288 A Nemzeti Stratégiai Keretterv 2007-2013 ..................................................................................... 289 Összefoglalás ................................................................................................................................... 291

3.10. Svédország .......................................................................................................................... 275

3.11. Szlovák Köztársaság ........................................................................................................... 286

3.12. Szlovénia ............................................................................................................................. 292 4


3.12.1. 3.12.2. 3.12.3. 3.12.4. 3.12.5. 3.12.6. 3.12.7.


Bevezető .......................................................................................................................................... 292 Szlovénia Fejlődési Stratégiája....................................................................................................... 293 Szlovén Alap a Fenntartható Fejlődésért (Umanotera).................................................................. 294 Stratégia az Európai Területi Együttműködés keretében a fenntartható fejlődésről ...................... 296 A Szlovén Statisztikai Hivatal kutatásai a fenntartható fejlődés mutatóiról................................... 299 Magyar - Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság X. ülése a fenntartható fejlődésről ...................... 300 Összefoglalás .................................................................................................................................. 301

3.13. Összevetés ........................................................................................................................... 302

5



1. A fenntartható fejlődés a nemzetközi jogban 1.1.

Bevezetés

„A fenntartható fejlődés, ahogyan az elővigyázatosság elve, egyike a nemzetközi környezetvédelmi jog olyan koncepcióinak, amelynek valódi természete rejtélyes és megfoghatatlan annak gyakori – talán túl gyakori – használata ellenére” – fejtette ki álláspontját Malgosia Fitzmaurice a méltán híres Contemporary Issues in International Environmental Law című munkájában.1 Tekintettel arra, hogy a nemzetközi környezetvédelmi jog ezen igencsak kiemelkedő alakjának a véleménye is ennyire szkeptikus a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi fogalmát illetően, érdemes a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tanulmányunkat azzal kezdeni, hogy a koncepció eltérő definícióit vesszük górcső alá. A fenntartható fejlődés valamennyi potenciális meghatározása közül elsőképpen az úgynevezett Brundtland Bizottság által elkészített jelentés szerinti meghatározást kell alapul vennünk.2 Az ENSZ Közgyűlése 1983-ban határozta el, hogy a Környezet és Fejlődés Világbizottsága3 névvel szakértőkből álló testületet állít föl, melynek elnökségére Gro Harlem Brundtland asszonyt, a Norvég Királyság akkori miniszterelnökét kérték fel. A Bizottság összesen 22 tagból állt, tagjai között mind az iparilag fejlett országok, mind pedig a fejlődő világ képviselői megjelentek. A Bizottságnak Láng István akadémikus személyében magyar tagja is volt. A Környezet és Fejlődés Világbizottságát 1983-ban az ENSZ Közgyűlésének 38/161. számú határozatával állították fel.4 A jelentést 1987-ben Our Common Future (Közös Jövőnk) címmel az Oxford University Press jelentette meg. A Brundtland-jelentés a fenntartható fejlődés fogalmát az

1

Malgosia Fitzmaurice, Contemporary Issues in International Environmental Law (Cheltenham: Edward Elgar Publishing, 2009), 67. pp. 2 A Bizottság jelentése magyarul Közös Jövőnk címmel a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában jelent meg 1988-ban. 3 World Commission on Environment and Development. 4 Az ENSZ közgyűlésének 38/161. sz. határozata, 1983. december 19.

6


alábbiak

szerint

határozta


meg:

„A fenntartható

fejlődés

olyan

fejlődés, amely

kielégíti a jelen generációk szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk szükségleteinek kielégítését.” Ez a koncepció egyszerre tartalmazza a szükségletekre való hivatkozást – elismerve a világ szegényeinek jogát arra, hogy szükségleteik megfelelő kielégítésének módját keressék – továbbá a korlátozások elvét, amelyet a társadalmi fejlettség és a technológia szintje szerint kell felállítanunk annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a jövő generációk esélyét a szükségletek kielégítésére. A Brundtland-jelentésben lefektetett definíció tulajdonképpen a generációk közötti egyenlőség elvét határozta meg a fenntartható fejlődés zsinórmértékeként, azaz egyetlen nemzedéknek sincs joga arra, hogy a később jövők esélyeit rombolja azáltal, hogy az erőforrásokat mértéktelenül és méltánytalanul használja föl a saját részére.5 A Brundtland-jelentést az ENSZ Közgyűlése 42/187. számú határozatában üdvözölte.6 Az ENSZ közgyűlési határozatok következtében a Brundtland-jelentés kapcsolatba került a nemzetközi közjoggal, hiszen az ENSZ közgyűlési határozaton keresztül az államok bizonyos szintű legitimációt adtak a jelentésben foglalt gondolatoknak, ezáltal a jelentést a szokásjogi fejlődés kiindulópontjának tekinthetjük. Ugyanakkor, mint ismeretes, a nemzetközi jogtudomány kiegészítő jogforrásaként ismerjük el a jogtudósok véleményét, az elmúlt évtizedekben pedig számos kiemelkedő nemzetközi környezetvédelmi jogász kísérelt meg a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban önálló definíciót megfogalmazni. Érdemes ezeknek a számbavételével folytatni a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi relevanciájának determinációját. David Pearce, Edward Barbier és Anil Markandya Sustainable development: Economics and Environment in the Third World című munkájában a szerzők a fenntartható fejlődést úgy definiálták, hogy az egy minimum feltételt jelent a fejlődés tekintetében, amely csak akkor tekinthető fenntarthatónak, ha a természeti tőke az idő folyamán nem csökken.7 A szerzők egyébként a természeti tőkét mint közgazdaságtudományi fogalmat használták, és úgy vélték, hogy közgazdaságtudományi megközelítés útján a megfelelő 5

Klaus Bosselmann, The principle of sustainability: Transforming Law and Governance (Farnham: Ashgate, 2008), 11. o. 6 Az ENSZ közgyűlésének 42/187. sz. határozata, 1987. december 11. 7 David Pearce, Edward Barbier és Anil Markandya, Sustainable development: Economics and Environment in the Third World (Brookfield, Vermont: Edward Elgar Publishing, 1990), 1. oldal.

7



diszkontráták alkalmazásával, illetve a modern közgazdaságtudomány fogalmainak értelmezésével a fenntarthatóságra költség-haszon elemzést lehet alkalmazni. A

fenntartható

normativizációjához

fejlődés

tehát

olyan

elengedhetetlenül

fogalom,

szükséges

az,

amelynek hogy

jogi a

értelmű fogalmat

közgazdaságtudományi szempontból értékeljük és ehhez megfelelő közgazdaságtudományi fogalomrendszert dolgozzunk ki. Ahogyan az előző példából is kitűnt, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos Brundtland-jelentés egyik legfontosabb következménye az volt, hogy a fogalmat rövid időn belül közgazdaságtudományi értelemben értelmezhetővé tették. Ezáltal orvosoltak egy olyan helyzetet, amelyet mindössze három évvel korábban Michael Redclift a Sustainable Development: Exploring the Contradictions című művében úgy jellemzett, hogy

sem

a

klasszikus

marxista,

sem

pedig

a

klasszikus

neoliberális

közgazdaságtudományi iskolák nem tudnak megfelelő fogalmat és képet alkotni a természeti környezet közgazdaságtudományi hatásairól, ezért új közgazdaságtudományi koncepciók kidolgozására van szükség. 8 Mint az előző példa mutatta, a közgazdászok a Brundtland-jelentésre gyorsan reagáltak, és alig három évvel később már olyan fogalomrendszert dolgoztak ki, amellyel a fenntartható fejlődés fogalma egy közgazdaságtudományi közvetítés segítségével jogilag értelmezhetővé és konkrét kötelezettségeket nyújtó ideává vált. A fenntartható fejlődés koncepciója érzékeny egyensúlyt jelent a fejlődés igénye és a természeti környezet megóvásának célja között, amelynek tekintetében egyes szerzők az egyik, más szerzők a másik érték felé szeretnék eltolni a fenntartható fejlődés mérlegét. Érdemes itt megemlíteni Pearce és Turner tanulmányát, amely a fenntartható fejlődés fogalmát úgy határozza meg, hogy ez „a gazdasági fejlődés tiszta előnyeinek maximalizálását jelenti a természeti erőforrások minőségének és az általuk nyújtott előnyök elérhetőségének fenntartása mellett.” Az általuk javasolt koncepció biztosítaná, hogy a megújítható természeti erőforrásokat úgy kell felhasználni, hogy az egyensúlyban legyen ezen erőforrások újratermelődésével, míg a meg nem újítható erőforrások tekintetében a fenntartható fejlődés csak ezen források hatékony hasznosítását kívánja meg a felhasználóktól.9 8

M. R. Redclift, Sustainable Development: Exploring the Contradictions (London: Routledge, 1987), 199. oldal. 9 D.W. Pearce és R. K. Turner, Economics of natural resources and the environment (London: Harvester Wheatsheaf, 1990), 24. oldal.

8


A

szerzők

sokaságát


foglalkoztatta

a

fenntartható

fejlődés

fogalmának

komplexitása. Elég itt a Stephen Maxwell Wheeler és Timothy Beatley szerzőpárosra utalnunk, akik The Sustainable Urban Development Reader című alapvető munkájukban úgy határozták meg a fenntartható fejlődést, mint egy változási folyamatot, amelyben a természeti erőforrások kiaknázása, a beruházások és a technikai fejlődés iránya, valamint az intézményi változások harmóniában állnak mind a jelen, mind pedig a jövő potenciájával, hogy az emberi szükségleteket és törekvéseket kielégítsék.10 A fenntartható fejlődés fogalom kibontásának egy újabb szakaszát jelenti az az előrelépés, amelyben egyes szerzők a fenntartható fejlődést mint összefoglaló jogi fogalmat értelmezik, amely számos egyéb kötelezettséget együttesen foglal magában. Így például Nico Schrijver és Friedl Weiss International Law and Sustainable Development:

Principles

and

Practice

című

könyvükben

az

együttműködés

kötelezettségét, az integráció elvét, a természeti erőforrások felhasználásával kapcsolatos felelősségteljes használatot, a károkozás tilalmát és a környezeti hatástanulmány lefolytatásának kötelezettségét olyanként említik, amelyek mind a fenntartható fejlődés fogalmának, mind pedig a bázeli egyezményben11 hangsúlyozott ’Environmentally Sound Management’ (ESM) fogalmának megfelelnek.12 Az IUCN13 környezetvédelmi akadémiájának 2005. évi, a Cambridge University Press-nél The Law of Energy for Sustainable Development címen megjelent kiadványa a fenntartható fejlődés fogalmának három elemét különbözteti meg. Az első a generáción belüli egyenlőség koncepciója, amely szerint a Föld minden lakójának egyenlő joga van arra, hogy hozzáférjen a természeti erőforrásokhoz. A nemzedékek közötti egyenlőség gondolata azt jelenti, hogy a jelenleg élő emberiség nem hasznosíthatja úgy a természeti környezetet, hogy azáltal az elérhető forrásokból a jövő generációkhoz képest aránytalanul sokat hasznosítson. A könyv által említett harmadik fogalmi elem a fajok közötti egyenlőség gondolata, amely szerint a természeti erőforrásokat az ember nem hasznosíthatja mértéktelen módon úgy, hogy ezáltal a Föld ökoszisztémájának integritását károsítsa. A szerzők megjegyzik, hogy ez utóbbi gondolatot egyelőre a nemzetközi jogi 10

Stephen Maxwell Wheeler és Timothy Beatley, The Sustainable Urban Development Reader (London: Routledge, 2004), 57. oldal. 11 Bázeli Egyezmény a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról, 1989. március 22. 12 Nico Schrijver és Friedl Weiss, International Law and Sustainable Development: Principles and Practice (Leiden: Martinus Nijhoff Publishers, 2004), 550. oldal. 13 Az IUCN (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources vagy World Conservation Union) – magyarul Természetvédelmi Világszövetség – a világ legnagyobb természetvédelmi szervezete.

9



felfogás még nem tette magáévá.14 Weeramantry bírónak a bős-nagymarosi ügyhöz csatolt különvéleményében szintén a nemzetközi jogi doktrínának a fenntartható fejlődésre vonatkozó koncepcióját kiegészítő mérföldkő jelentőségű megállapításokat találunk.15 A különvéleményben a fenntartható fejlődést úgy definiálja, hogy az a fejlődéshez való jog, amelyet a környezet fenntartásának kötelezettsége korlátoz. Érdemes itt megjegyezni, hogy nem minden szerző ért egyet Weeramantry bíró megállapításával, sokan vitatják, hogy a fejlődéshez való jog valóban a nemzetközi jog által elismert jog lenne. Így például Dire Tladi a Sustainable Development in International Law: An Analysis of Key Enviro-Economic Instruments című könyvében amellett érvel, hogy a fenntartható fejlődéshez való jog a kollektív emberi jogok része, amely a környezet hosszú távú fenntartásához kapcsolódóan valamennyi embert megillet. Dire Tladi felidézi azt is, hogy Weeramantry bíró a környezet védelmére, mint számos emberi jog sine qua non-jára utalt. Bár Dire Tladi elismeri, hogy vannak olyan szerzők – például Karin Arts16 – , akik elfogadják, hogy a fejlődéshez való jog a nemzetközi jog része, mégis úgy véli, hogy annak létezése megkérdőjelezhető.17 Az előbbiekben közölt definíciók rávilágítanak arra, hogy az 1987. évi Brundtlandjelentésben közölt definíció, mint a fenntartható fejlődés elfogadott fogalma többé-kevésbé általánosan elismert a nemzetközi jogi doktrínában, így a jelen tanulmányunkban is alappal használhatjuk ennek a fogalomnak a meghatározásaként. Ahogyan azt az előbbiekben feltártuk, a fenntartható fejlődés fogalmának értelmezésére és a gyakorlati hasznosíthatóság szempontjából történő pontosítására leginkább közgazdaságtudományi szempontból nyílt lehetőség, tisztázásra kerültek azok a közgazdasági intézmények és új terminus technikusok, amelyek a fenntartható fejlődés fogalmának

helyes

értelmezésén

keresztül

hozzájárulhattak

a

világ

természeti

erőforrásainak megőrzéséhez. A fogalom közgazdaságtudományi pontosításán túl a nemzetközi jogi irodalomban megindult azoknak a fogalmaknak az azonosítása, amelyek a nemzetközi jogban részét 14

IUCN Academy of Environmental Law. Colloquium, Adrian J. Bradbrook, IUCN Academy of Environmental Law, The Law of Energy for Sustainable Development (New York: Cambridge University Press, 2005), 87. oldal. 15 Case concerning Gabčíkovo-Nagymaros (Hungary v Slovakia) 1997 ICJ3 Reprinted in 1998 ILM 168206. 16 Karin Arts, Integrating Human Rights into Development Cooperation: The Case of the Lome Convention (Hague: Kluwer Law International, 2000) 40-45. oldal. 17 Dire Tladi, Sustainable Development in International Law: An Analysis of Key Enviro-Economic Instruments (Pretoria: Pretoria University Law Press, 2007), 65. oldal.

10



képezhetik a fenntartható fejlődés koncepciójának. Így tehát megindult a fenntartható fejlődés további jogi elemekre osztása, amelyek pontosan definiálható, vagy legalábbis pontosabban értelmezhető részkötelezettségekre bontják a fenntartható fejlődés fogalmát. Megjelent a nemzetközi jogi irodalomban az a gondolat is, hogy a fenntartható fejlődés egyben az egyéb nemzetközi jogi kötelezettségek értelmezési módszere is, amelynek a nemzetközi jog egészét át kell hatnia, és amely a különböző nemzetközi jogi kötelezettségek megfelelő értelmezésének alapját jelentheti.

1.2.

A fenntartható fejlődés mint nemzetközi jogi norma

Az alábbiakban azt kívánjuk vizsgálni, hogy a fenntartható fejlődés olyan normává vált-e a nemzetközi közjogban, amely szerződéses kötelezettségvállalástól függetlenül is kötelezi az államokat bizonyos magatartásokra, illetőleg tilalmazza más cselekmények megtételét, vagyis szigorú értelemben jogi kötelezettségnek tekinthető-e Azt mondhatjuk, hogy jelenleg a nemzetközi jogásztársadalom és így tulajdonképpen a nemzetközi jog elmélete is némileg megosztott a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi státuszát illetően. A nemzetközi jogászok egy része a fenntartható fejlődést a nemzetközi jog kötelező erejű normájának tekinti, így például Beyerlin, Malanczuk, Pinto vagy Redclift a kötelező erő mellett érvelő nemzetközi jogászok közé sorolható. Mások szerint a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi szerepe ennél sokkal vitathatóbb kérdés. Lowe például kifejti, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója „elméleti homályban és zűrzavarban gyökerezik.”18 Mindamellett Lowe is elismeri, hogy a fenntartható fejlődés koncepciójának van némi jogi relevanciája, hiszen a bírák kezében eszköz lehet bizonyos módosítások elérésére, és kiváló szerepet tölthet be az államközi tárgyalások során, amikor egymástól eltérő érdekeket és elveket kell harmóniába hozni. Egyes szerzők, így például Alistair Rieu-Clarke meglehetős bátorsággal az egész nemzetközi jogászközösség nevében nyilatkoznak. Rieu-Clarke úgy látja, hogy a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi státuszának normatív erejét elfogadó szerzők kisebbségben vannak, a többségi álláspont alapján a fenntartható fejlődés fogalma csupán 18

Vaughan Lowe, „Sustainable Development and Unsustainable Practices’, In: Alan E. Boyle és David Freestone (szerk.), International Law and Sustainable Development – Past Achievements and Future Challenges (Oxford: Oxford University Press, 1999), 23. oldal.

11



lex lata-nak minősül, ezáltal a nemzetközi jogi irodalomban a fenntartható fejlődést nem tekinthetjük megszilárdult jogi kötelezettségeket hordozó nemzetközi jogi elvnek.19 Mások – mint például Schrijver – azon az állásponton vannak, hogy a fenntartható fejlődés bizonyos nemzetközi jogi státusszal rendelkezik, mint a nemzetközi jog koncepciója és egyben a nemzetközi közösség célja.20 Számos

szerző

úgy

véli,

hogy

a

fenntartható

fejlődés

koncepciójának

bizonytalansága a fő akadálya annak, hogy elismerhessük kötelező erejét a nemzetközi jogban.21 A nemzetközi környezetvédelmi jog egyik legkiemelkedőbb művelője, Philippe Sands úgy véli, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója egyértelműen elfogadottá vált a nemzetközi jogban, még ha pontos jelentése egyelőre bizonytalan is, hiszen a fenntartható fejlődés egy olyan jogi terminus, amely folyamatokra, elvekre és célokra, továbbá számtalan nemzetközi környezetvédelmi egyezményre vonatkozik.22 A fenntartható fejlődés jogtudományi fogalma talán nem lenne ennyire bizonytalan, ha a hágai Nemzetközi Bíróság legfontosabb környezetvédelmi jogot érintő ítéletében, a bős-nagymarosi terv ügyében hozott 1997. szeptember 25-i döntésében nem fogalmazott volna annyira óvatosan a fenntartható fejlődés koncepciójáról. Az ítélet 140. pontjában a bíróság kifejti, hogy „az emberiség a történelem során gazdasági és egyéb okok miatt 19

Alistair Rieu-Clarke, ’International Law and Sustainable Development: Lessons from the Law of International Water Courses’, International Water Association Publishing (IWA Publishing), 2005. november 1. 20 Nico J. Schrijver, ’Development – the Neglected Dimension in the Evolution of the International Law of Sustainable Development’, Paper Presented at International Seminar: International Law and Sustainable Development: Principle and Practice, Amsterdam, Nov. 29.-Dec.1, 2001. 21 Lásd többek között Ulrich Beyerlin, ’The Concept of Sustainable Development’, In: R. Wolfrum (szerk.) Enforcing Environmental Standards: Economic Mechanisms as Viable Means? (Berlin: Springer, 1996) 640; P. Malanczuk, ’Sustainable Development: Some Critical Thoughts in the Light of the Rio Conference, Sustainable Development and Good Governance’, In: Konrad Ginther et al. (szerk.), Sustainable Development and Good Governance (Dordrecht: Martinus Nijhoff Publishers, 1992); M. Pallamaerts, ’International Environmental Law in the Age of Sustainable Development: A Critical Assessment of the UNCED Process’, 15 J.L. & CoM. 623, 653 (1996); M.C.W. Pinto, Reflections on the Term Sustainable Development and its Institutional Implications’, In: Konrad Ginther et al. (szerk.), Sustainable Development and Good Governance (Dordrecht: Martinus Nijhoff Publishers, 1992); M.C.W. Pinto,‘The Legal Context: Concept, Principles, Standards and Institutions’, In F. Weiss, E. Denters and P. de Waart (eds.), International Economic Law with a Human Face (The Hague, Kluwer Law International, 1998); Ileana Porras, ’The Rio Declaration: A New Basis for International Cooperation’, In: Philippe Sands (szerk.), Greening International Law (London: Earthscan Publications, 1993); továbbá M. R. Redclift, Sustainable Development: Exploring the Condratictions (London: Routledge, 1987), feltárta Alistair Rieu-Clarke, ’International Law and Sustainable Development: Lessons from the Law of International Water Courses’, International Water Association Publishing (IWA Publishing), 2005. november 1.; Vaughan Lowe, ’Sustainable Development and Unsustainable Practices’, In: Alan E. Boyle és David Freestone (szerk.), International Law and Sustainable Development – Past Achievements and Future Challenges (Oxford: Oxford University Press, 1999), 19-23. oldal. 22 P. Sands, ’International Law in the Field of Sustainable Development’, BYIL LXV (1994), 303, 379. o.

12



folyamatosan beavatkozott a természet rendjébe. A múltban ez gyakran a természetre gyakorolt hatások figyelmen kívül hagyásával történt. Az új tudományos ismereteknek köszönhetően, és mivel az emberiség egyre jobban tudatára ébred az őt – a jelenlegi és jövőbeni generációkat – fenyegető veszélyeknek, melyeket ezeknek a beavatkozásoknak meggondolatlan és mértéktelen gyakorlása idéz elő, új normák és szabványok alakultak ki, amelyeket az elmúlt két évtizedben nagyszámú okmányba foglaltak. Ezeket az új normákat nem csak akkor kell figyelembe venni, és az ilyen új szabványokra nem csak akkor kell kellő súlyt helyezni, amikor az államok egy új tevékenységet mérlegelnek, hanem a múltban megkezdett tevékenységek folytatása során is. A gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésének szükségességét találóan fejezi ki a fenntartható fejlődés fogalma.” A fenntartható fejlődés fogalmi tisztázásához nagymértékben hozzájárult a nemzetközi környezetvédelmi jog talán legnagyobb alakja, Kiss Sándor professzor (Alexandre Charles Kiss). Kiss Sándor szerint a fenntartható fejlődést fogalomként kell értelmeznünk (,,concept”), megkülönböztetve azoktól az elvektől (,,principles”), amelyek azt alkotják. Kiss szerint a fogalom és az elv között az a különbség, hogy míg a fogalom az emberi elme absztrakt alkotása – így például ilyennek tekinthető az állam fogalma –, addig az elvek alapvető normákat jelenítenek meg a személyek, hatóságok és mások irányítása céljából, megtestesítve ezáltal a jogi, erkölcsi és intellektuális fogalmak tartalmát. Ennek értelmében az állam például olyan fogalom, amelynek működési elveit az állam alkotmánya fogalmazza meg, ily módon látva el általános utasításokkal a területén működő intézményeket és az ott élő személyeket. A fenntartható fejlődés tehát Kiss Sándor értelmezésében olyan fogalom, amelynek tartalmi elemeiként kötelezően alkalmazandó jogi elvek jelentek meg. Kiss Sándor elemzésében23 a fenntartható fejlődés területén alkalmazandó nemzetközi jogi elvek elfogadására a 2002 áprilisában, Új-Delhiben tartott konferencián került sor, amelyet a Nemzetközi Jogi Egyesület (International Law Association, ILA) szervezett.24 Az Új-Delhiben megfogalmazott elvek tárgyalásához a későbbiekben még visszatérünk (lásd 1.2.3 fejezet). Nico Schrijver álláspontja szerint a fenntartható fejlődés koncepciója megfelelő helyet nyert már a nemzetközi közjogban. Mások, például Dire Tladi lényegesen kevésbé 23

Adrian J. Bradbrook (szerk.), The Law of Energy for Sustainable Development, IUCN Academy of Environmental Law Research Studies (New York, Cambridge University Press, 2005). 24 ILA New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development, 94. oldal 3. pont.

13



optimistán és megengedően értékelték a hágai Nemzetközi Bíróság döntéséből fakadó következményeket. Tladi szerint az a tény, hogy a bíróság a fenntartható fejlődést fogalomként (,,concept”) határozta meg, a legjobb esetben is csak azt jelenti, hogy a bíróság nem kötelezte el magát a fenntartható fejlődés jogi jelentősége tekintetében, legrosszabb esetben pedig arra utal, hogy a bíróság álláspontja szerint a fenntartható fejlődésnek egyáltalán nincs jogi státusza.25 Dire Tladi megjegyzi, hogy a népek önrendelkezési joga kétségkívül a nemzetközi jog egyik legfontosabb elve annak ellenére, hogy annak pontos tartalmát és az abból fakadó jogokat és kötelezettségeket a konkrét esetekben legtöbbször vitatni szokták.26 Dire Tladi az angolszász jogrendszerekben ismert ,,reasonableness” teszt analógiájával írja le a fenntartható fejlődés működését a nemzetközi jogban. A ,,reasonableness” teszt a szerződésen kívüli polgári jogi jogviszonyokban lényegében az elvárható gondossághoz hasonló jogintézmény, amely a magánszemély magatartását teszi mérlegre. Az elvárható gondosság egy olyan jogintézmény, amely azt biztosítja, hogy valamennyi tevékenység során, ahol ennek a kérdésnek az elbírálása felvetődhet, a bírónak a bekövetkezett cselekményeket az elvárható gondosság elemei szerint kell mérlegelnie. A fenntartható fejlődés tesztje az államokkal szemben érvényesítendő, a konkrét jogok és kötelezettségek betartása során biztosítja, hogy a nemzetközi jogközösség és a jövő nemzedékek érdekei ne sérüljenek.27 Megint más megközelítést alkalmaz Guruswami, aki a fenntartható fejlődést a nemzetközi környezetvédelmi jog „Grundnorm”-jának tekinti.28 Weeramantry bíró szerint a népeknek „joga van a boldogságát és jólétét elősegítő fejlesztésre”. Ugyanakkor a népeknek joga van „a környezete védelméhez való emberi jog megóvásához”. A két egymással ellentétesen ható elv között a fenntartható fejlődés teremti meg az egyensúlyt. Mivel mind a fejlődésre, mind a környezet megóvására jogi kötelezettségek állnak fenn a nemzetközi jogban, így természetesen a két jog között az egyensúlyt meghatározó fenntartható fejlődést szintén a nemzetközi jog elvének kell tekinteni, amelynek jogi kötelező ereje nem lehet kétséges, hiszen „ez az elv minden szinten jelentős támogatást kapott a nemzetközi közösség összes csoportjától.” 25

Nico Schrijver, The Evolution of Sustainable Development in International Law: Inception, Meaning and Status (The Hague: Martinus Nijhoff, 2008), 96. o. 26 Dire Tladi, Sustainable Development in International Law, 101. o. 27 Uo. 102. o. 28 L. D. Guruswami, ’Sustainable agriculture: Do GMO 's imperil biosafety?’, Indiana Journal of Global Legal Studies, 9 (2002) 2, 461-463. o.

14



Következésképpen „a fenntartható fejlődés elve tehát a modern nemzetközi jog része, nem csak megkerülhetetlen logikai szükségszerűsége folytán, hanem a világközösség általi széleskörű és általános elfogadottsága miatt is.”29 Patricia Birnie, Alan Boyle és Catherine Redgwell megerősítették az International Law and the Environment című művükben Weeramantry álláspontját. Az emberi jogok, a környezetvédelmi jogosítványok, vagy a gazdasági fejlődéshez való jog konfliktusában a fenntartható fejlődés teremti meg az egyensúlyt „és ebben az értelemben beszélhetünk a fenntartható fejlődéshez való jogról”.30

1.2.1. A fenntartható fejlődés koncepciójának eredete

Az ENSZ Közgyűlése már 1968-ban kiadott egy határozatot, amelyben elkötelezte magát arra, hogy hozzájárul az emberi környezettel kapcsolatos problémák megoldásához. Ezt követően, 1972-ben az ENSZ keretei között került megrendezésre a stockholmi konferenciára az emberi környezetről.31 A konferencia során fogadták el a Stockholmi Nyilatkozatot.32 A Nyilatkozat 4. pontja már elismeri azt a különleges felelősséget, amelyet az embernek a természeti környezet megóvása érdekében viselnie kell. A Nyilatkozat 14. alapelve értelmében ésszerű tervezéssel kell egyensúlyt teremteni a fejlődés igénye és a természeti környezet védelmének szükségessége között. A fenntartható fejlődés fogalma első ízben 1980-ban, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a ENSz Környezeti Programja (UNEP) és a Világ Vadvédelmi alap (WWF) kiadványában, a World Conservation Strategy-ben jelent meg33. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 37. ülésszakán, 1982-ben fogadták el a Természetvédelmi Világchartát.34 E helyütt csak röviden viszautalunk arra, hogy az ENSZ Közgyűlése 1984-ben hozta létre a Környezet és Fejlődés Világbizottságot, közismertebb nevén a Brundtland Bizottságot, amely 1987-re készítette el „Közös Jövőnk” című jelentését, amely a 29

Case concerning Gabčíkovo-Nagymaros (Hungary v Slovakia) 1997 ICJ3, Reprinted in 1998 ILM 168206. Patricia W. Birnie, Alan E. Boyle és Catherine Redgwell, International Law and the Environment (Oxford: Oxford University Press, 2009) 115. oldal. 31 The United Nations Conference on the Human Environment. Stockholm. 32 Stockholm Declaration of the United Nations Conference on the Human Environment. 33 IUCN/UNEP/WWF (1980). World Conservation Strategy: Living Resource Conservation for Sustainable Developmnent. IUCN/UNEP/WWF, Gland: 44 pp. 34 UN General Assembly (28 October 1982), World Charter for Nature, 48th plenary meeting, A/RES/37/7. 30

15



fenntartható fejlődésnek a korábbiakban ismertetett, általánosan elfogadott definícióját tartalmazza. Az ENSZ 1992-ben rendezte meg a Környezet és Fejlődés Világkonferenciáját Rio de Janeiro-ban.35 A konferencia végén elfogadták a „Riói Nyilatkozat a környezetről és a fejlődésről” című dokumentumot, amelyben megerősítésre került a Stockholmi konferencián elfogadott Nyilatkozat az emberi környezetről.36 A Riói Nyilatkozat ugyanakkor számottevő előrelépést jelent a fenntartható fejlődés koncepciója tekintetében. A 4. elv kimondja, hogy „a fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten”. A 8. elv alapján „az államoknak csökkenteniük kell, illetve ki kell küszöbölniük a termelés és a fogyasztás nem fenntartható módjait, és elő kell segíteniük a megfelelő népesedéspolitikát”. Bár a Riói Nyilatkozat elsősorban a túlnépesedett országokkal kapcsolatosan fogalmazta meg a 8. elvet, érdemes figyelembe venni, hogy ez az első alkalom, amikor az egyes társadalmak egészséges népesedési politikája és a fenntartható fejlődés fogalma összekapcsolásra került. Figyelemre méltó ez az olyan elöregedő társadalmak számára is, mint hazánké, hiszen ebből egyértelművé válik, hogy a Riói Konferencia óta a népesedéspolitika kérdései szintén összefüggésben állnak a fenntartható fejlődés koncepciójával. Ugyancsak figyelmet érdemel a 27. elv, amely szerint „az államok és a népek jóhiszeműen és közösségi szellemben fognak együttműködni az ezen nyilatkozatban megtestesült elvek megvalósításában és a nemzetközi jognak a fenntartható fejlődés területén való továbbfejlesztésében”. A Riói Nyilatkozat tehát utal a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi szerepére és az államok elkötelezettségére, hogy ezt a szerepet még tovább fogják erősíteni. Ez egyértelmű bizonyítéka lehet az államok abbeli érdekeltségének, hogy a fenntartható fejlődés jogi fogalmát még pontosabb, még egyértelműbb jogi tartalommal töltsék ki. A Környezet és Fejlődés Világkonferencia elfogadta a „Feladatok a XXI. századra” elnevezésű dokumentumot, amely az „Agenda 21” elnevezéssel vált ismertté. Az Agenda 21-et a fenntartható fejlődés átfogó programjának tekinthetjük. A Riói Konferencia hatása a környezetvédelem nemzetközi fejlődésére mérföldkő volt, hiszen ekkor nyitották meg aláírásra a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezményt37 és

35

The United Nations Conference on Environment and Development. 1992 Rio Declaration on Environment and Development. 37 Convention on Biological Diversity (CBD). 36

16



az Éghajlatváltozási Keretegyezményt.38

1.2.2. Magyarország szerepe a nemzetközi jog fokozatos fejlesztésében

A fenntartható fejlődés fogalmának nemzetközi jogi kötőerejét abból a szempontból is vizsgálnunk kell, hogy Magyarország milyen mértékben kötelezte el magát a nemzetközi jog fejlesztése iránt, és ennek következtében milyen mértékig köteles arra, hogy a fenntartható fejlődés némileg fejlődőben lévő nemzetközi jogi parancsát a lehető legkonstruktívabban alkalmazza a saját területén és a nemzetközi együttműködésben. A 2009. december 1-én hatályba lépett, az Európai Unióról szóló Szerződés a Magyar Köztársaság nemzetközi jogi kötelezettségeit is új megvilágításba helyezi a fenntartható fejlődés tekintetében. Az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikk (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy az Európai Unió hozzájárul „a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez”.39 Az Európai Unió külső tevékenységére vonatkozó 21. cikkben úgy rendelkezik, hogy ,,a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik”, hogy ezáltal „a fenntartható fejlődés biztosításának érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak” a megőrzése és a javítása céljából nemzetközi intézkedéseket dolgozzanak ki.40 A Magyar Köztársaság az Európai Unióról szóló Szerződés egyik részes országa, hazánk természetesen a szerződés megalkotásában is szerepet vállalt. Az Európai Uniót alkotó államok közössége kötelezi arra a tagállamok nevében fellépő és a Lisszaboni Szerződésben nemzetközi jogi személyiséggel felruházott Európai Uniót, hogy a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi fogalmának és megvalósításának elmélyítésén munkálkodjon. Magyarország tehát nemzetközi szerződésben törekedett arra, hogy a többi európai uniós országgal együttesen, az Európai Unió útján a fenntartható fejlődés nemzetközi szintű előmozdítására törekedjen. Ez a szerződéses akarat egyben iránymutató abban a tekintetben, hogy a Magyar Köztársaság a fenntartható fejlődés koncepciójának eltérő legitim nemzetközi jogi értelmezési módjai közül azt kívánja követni, amely ennek a 38

The United Nations Framework Convention on Climate Change. EUSZ 3. cikk (5) bekezdés. 40 EUSZ 21. cikk (2) bekezdés. 39

17



fogalomnak a nemzetközi jogban betöltött leghatékonyabb érvényesülési módját szolgálhatja. A nemzetközi közjogot az államok akarata fejleszti. A nemzetközi szokásjog lényege abban áll, hogy az államok követnek egy meghatározott gyakorlatot, majd egy idő után kialakul az a szilárd meggyőződés, hogy a gyakorlat követése nem opcionális, hanem kötelező. A fenntartható fejlődés koncepciója teremti meg a zsinórmértéket az elfogadható szintű fejlődés és a természeti erőforrások megőrzése között, és attól a pillanattól kezdve, hogy a tagállamok magukra nézve kötelezőnek tekintik a fenntartható fejlődés fogalmából fakadó cselekvési követelményeket, a nemzetközi jogban egyértelműen kialakuló nemzetközi szokásjogról beszélünk. A jelenlegi helyzetet úgy jellemezhetjük, hogy a nemzetközi jogtudomány álláspontja még nem teljesen egységes a tekintetben, hogy ez a nemzetközi szokásjog már kialakult-e, avagy annak kialakulása még csak folyamatban van. Mindazonáltal a fenntartható fejlődés jogi relevanciáját a nemzetközi közjogban a jogtudomány művelői mára általánosan elismerik.41 A fenntartható fejlődés jövője a nemzetközi jogban – tekintettel annak az államok akaratára épülő voluntarista jellegére – a világ államainak e fogalommal kapcsolatos meggyőződésén múlik. Az Európai Unió tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy a fenntartható fejlődés jogi fogalmát a nemzetközi jogban fejlesztik, és annak megvalósulását a nemzetközi keretek között is minden eszközzel szolgálni fogják. Ebből következik, hogy a Magyar Köztársaság megsértené az Európai Unióról szóló Szerződés tárgyát és célját, ha saját maga önállóan fellépne a nemzetközi jogközösség előtt a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, és az Európai Unió jogkiterjesztő tevékenységéhez képest ellentétesen foglalna állást, vagy attól eltérő gyakorlatot követne. Magyarországnak tehát a fenntartható fejlődést a nemzetközi szokásjog részének kell tekintenie, és ilyen módon kell eleget tennie magatartásában, cselekvésében és nemzetközi együttműködésében a fenntartható fejlődés által megkívánt jogi kötelezettségeknek. A nemzetközi szerződéseken és a nemzetközi szokásjogon túlmenően az államok a működésük legfontosabb elveire, mint általános jogelvekre is hivatkozhatnak, ha ezek az elvek megjelennek valamennyi állam belső jogrendjében az állami működés, a tagállamok jogi gyakorlatának fontos alkotóelemeiként. Ezekben az esetekben az adott fogalomra, 41

Daniel Barstow Magraw és Lisa D. Hawke, ’Sustainable Development’, In: Daniel Bodansky, Jutta Brunnée, Ellen Hey (szerk.), The Oxford Handbook of International Environmental Law (Oxford: Oxford University Press, 2007), 623-625. o. 18



mint a nemzetközi közjogban elismert általános jogelvre is hivatkozhatunk. A fenntartható fejlődés általános jogelvvé válását jól manifesztálja az a tény, hogy egyre gyakoribbá válik a fenntartható fejlődés fogalmának beemelése a tagállamok állami működésének legfontosabb alkotmányos garanciái közé. Ezáltal a fenntartható fejlődés a tagállami alkotmányok részévé is válik. A jelenlegi állapot szerint a fenntartható fejlődés fogalma részét képezi Albánia, Ecuador, Eritrea, Etiópia, Kolumbia, Kuba, Kelet-Timór, Franciaország, a Malawi Köztársaság, Montenegró, Namíbia, Peru és természetesen hazánk Alkotmányának. Ez ugyan csak tizenhárom országot jelent a világ mintegy kétszáz elismert államából, de a nemzeti jogrendek ennél lényegesen szélesebb körben hivatkoznak a fenntartható fejlődésre, mint a tagállamok jogrendjének fontos alkotóelemére. Feltételezhetjük, hogy mára a fenntartható fejlődés általánosan elfogadottá vált a világ nemzeti jogrendszereinek többségében. A fenntartható fejlődés kívánalma nem szorítható egy-egy állam területére, hiszen Földünk ökoszisztémáinak megőrzése globális probléma, mely nem ismer politikai határokat. Ebből következően a tagállamokban megjelenő, a fenntartható fejlődésre vonatkozó jogi kötelezettségek a nemzetközi jogban a fenntartható fejlődés fogalmának általános jogelvként történő elismerését válthatják ki. A fenntartható fejlődésre hivatkozó tagállami alkotmányokon túl számos alkotmány kívánja meg természeti erőforrások mértéktartó hasznosítását, így például az albán, az argentin, az andorrai, a grúz, a guyanai, a kelet-timóri, a nicaraguai, a panamai, a spanyol, a portugál, az ugandai, az üzbég és a vietnámi alkotmány. A fenntartható fejlődés legfontosabb elemei között tartjuk számon a nemzedékek közötti egyenlőség elvét, amely a természeti erőforrások megfelelő, kordában tartott hasznosítására és használatára kötelezi az államokat. Így tehát az a 19 ország, amely a jövő nemzedékek érdekeit foglalta alkotmányába, szintén a fenntartható fejlődés egy kiemelten fontos elemének kötelező megvalósítása mellett tett hitet. Ezen országok sorába tartozik Albánia, Andorra, Brazília, a Dél-Afrikai Köztársaság, Eritrea, Grúzia, Guyana, Irán, Kuba, Kelet-Timór, Lengyelország, a Malawi Köztársaság, Namíbia, Németország, Norvégia, Pápua Új-Guinea, Uganda, Vanuatu és Zambia. Szintén a fenntartható fejlődés koncepciójának megerősítését biztosítják azok az egyéb alkotmányos rendelkezések, amelyek a termőföld, a talaj, a vízkészletek és a génállomány minőségi és mennyiségi fenntartásáról és megóvásáról rendelkeznek.

19



Az ökoszisztéma védelme és az emberiség közös örökségének megóvása hasonlóképpen az ember és a természet egyensúlyának hosszú távú megőrzésére jelent tagállami elkötelezettséget, ezáltal ugyanúgy a fenntartható fejlődés koncepciójának látens megerősítését láthatjuk benne. A 2011. április 25-én, húsvét hétfőn Schmitt Pál köztársasági elnök által aláírt, és 2012. január 1.-én hatályba lépő úgynevezett húsvéti Alkotmány P. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:42 „A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” A Q. cikk (1) bekezdése a következők szerint fogalmaz:43 „Magyarország a béke és a biztonság megteremtése és megőrzése, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával.” Új Alkotmányunk fent idézett P. cikkét vizsgálva kijelenthetjük, hogy az a fenntartható fejlődés koncepciójának a természeti tőke megőrzésére vonatkozó követelménye megvalósulását szolgáló jogi garancia. Az alaptörvény Q. cikke pedig egyértelműen a fenntartható fejlődés fogalmának globális szintű értelmezése mellett foglal állást. A Magyar Köztársaság jogi kötelezettséget vállal arra, hogy a fenntartható fejlődés érdekében részt vesz a nemzetközi együttműködésben, de szűkebb nemzetközi jogi értelemben ez azt a kötelezettségvállalást jelenti Magyarország részéről, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát nemzetközi jogi szabálynak tekinti és annak végrehajtásáért saját nevében mindent elkövet, továbbá felelősséget visel a világ fenntartható fejlődése érekében folytatott nemzetközi együttműködésért. Összegzésül elmondhatjuk, hogy a nemzetközi jogban a fenntartható fejlődés szabálya egy fejlődésben lévő, de máris kötelező erővel bíró jogi norma, amelynek jogi jelentőségét az adja, hogy szabályai teremtik meg az egyensúlyt a világgazdasági, társadalmi fejlődés és a természeti környezet megóvása között. A fenntartható fejlődés 42 43

Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), P. cikk. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), Q. cikk.

20



koncepciójának a teljes nemzetközi jogot át kell hatnia, és a fenntartható fejlődés szolgálja az egyéb nemzetközi jogi kötelezettségek megfelelő értelmezését, vagyis az egyéb nemzetközi jogi kötelezettségek végrehajtása is csak olyan módon történhet, hogy az ne ütközzön a fenntartható fejlődés alapnormájába. A fenntartható fejlődésnek jelenleg a világban némileg eltérő állami értelmezéseivel találkozunk. Magyarország az Európai Unió tagállamaival együttesen az Európai Unióról szóló Szerződésben felelősséget vállalt a fenntartható fejlődés normáinak nemzetközi szintű fejlesztésére, egyénileg pedig a magyar Alkotmány rendelkezései útján szintén kinyilvánította arra irányuló szándékát, hogy önállóan is lépéseket kíván tenni a fenntartható fejlődés koncepciójának és az abból fakadó követelményeknek az érvényesítésére, az államok erre vonatkozó együttműködésének erősítésére.

1.2.3. A fenntartható fejlődésben foglalt kötelezettségek kibontása

Az előbbiekben a tanulmány utalt rá, hogy a fenntartható fejlődés fogalma némileg hasonlítható a népek önrendelkezési jogának nemzetközi jogi elvéhez. Utóbbi a nemzetközi jog egyik alapnormája, ugyanakkor a normában szereplő tényleges jogok és kötelezettségek mértéke és alkalmazásának módja az egyes tagállamok között egyelőre némileg vitatott. Amikor a fenntartható fejlődés koncepciójában rejlő kötelezettségeket vizsgáljuk, célszerű visszautalni a Brundtland-jelentésre és megvizsgálni, hogy a jelentés szerint a fenntartható fejlődés koncepciója milyen fogalmi elemeket foglal magában.44 A fenntartható fejlődés alapelveit a Brundtland-jelentés az alábbiak szerint fogalmazta meg: a.) Az életközösségek tisztelete és védelme Az életközösségek tiszteletének az emberi csoportok egymás közötti szolidaritásán kell alapulnia, azaz a fejlődés egyik országban sem veszélyeztetheti a más népek és embercsoportok fejlődéshez való jogát. Tekintettel kell lennünk a jövő nemzedékek érdekeire és tisztelnünk kell az élet minden formáját, megjelenését a világban. b.) Az emberi élet minőségének javítása A gazdasági fejlődés nem lehet öncél, hanem az emberi élet minőségének javítását 44

Brundtland, G. H. et al., 1987: Közös Jövőnk. (Budapest: Mezőgazdasági Kiadó, 1988). Szerk.: Persányi M.

21



kell célul kitűzni. Az embereknek joguk van békében és szabadságban élni, az emberi élet kiteljesedéséhez szükség van arra, hogy mindenkinek joga legyen az oktatásban és a kultúrában való részvételre, de az emberi élet minőségének javításához számtalan szegény országban a növekedés megindításához a gazdasági élet fejlesztéséhez való hozzájárulás nélkül aligha juthatunk el. c.) A Föld életképességének és természeti sokféleségének megőrzése A Föld életképességének megőrzése a klíma megóvását, a levegő, a talaj és a vizek életképességének megőrzését, a vizek természetes áramlásának biztosítását, az anyag körforgásának megőrzését jelenti, mert ezek szolgálják az élet alapjainak fenntartását. Meg kell őrizni ezen túlmenően a Föld ökoszisztémáját, azaz világunk biológiai sokféleségét, mindent el kell követni annak érdekében, hogy a megújítható természeti erőforrások valóban megújulhassanak, hogy az ehhez szükséges emberi tevékenység megvalósuljon. d.) A meg nem újuló erőforrások felhasználásának radikális csökkentése A jövő nemzedékek érdekében a meg nem újuló erőforrások használatát minél alacsonyabb szintre kell csökkenteni, és lehetőség szerint a takarékos gazdálkodással, valamint esetlegesen az elhasználódott termékek ismételt hasznosításával kell csökkenteni azt a fogyasztást, amelyet az emberiség jelenleg a meg nem újuló források intenzív és kíméletlen használatával és hasznosításával a világban okoz.45 e.) A növekedés határainak tiszteletben tartása Szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a Föld erőforrásai végesek, és az emberiséget csak akkor képes folyamatosan ellátni, ha annak népessége bizonyos keretek között marad, továbbá ha az emberiség józanságot és mértékletességet tanúsít a Föld erőforrásainak használata tekintetében is. A népességnövekedéssel kapcsolatos hatékony, de nem embertelen fellépés, és a meglévő források hasznosításának optimalizálása segíthet abban, hogy a növekedés a Föld eltartó képességének keretei között maradhasson. f.) Az egyén viselkedésének megváltoztatása oktatással és neveléssel A társadalom példamutatása, a nevelés és az oktatás hozzásegíthet ahhoz, hogy az emberiség tagjai felelősségteljes viselkedést folytassanak, de ehhez egy olyan attitűdváltozásra van szükség, amelyet a nevelés és az oktatás keretei között kell serkenteni. g.) A közösségek öngondoskodó szerepe 45

Andrew Blowers és Pieter Glasbergen, ’The search for sustainable development’, In: Pieter Glasbergen és Andrew Blowers (szerk.), Environmental Policy in an International Context: Perspectives on Environmental Problems (Oxfrord: Butterworth – Heinemann, 2003), 170. o. 22



Az emberi társadalom kis csoportjainak autonóm cselekvése nagymértékben elősegítheti azt a kollektív felelősséget, amelyre szükség van a fenntartható fejlődés érdekében. Ha ezek a közösségek saját maguk rendelkezhetnek erőforrásaikkal, és ügyeik intézésében jelentős szermélyes befolyással bírhatnak, akkor a felelősség helyi szintjének kialakulására nagyobb remény van, amely pedig a fenntartható fejlődés globális sikerének érdekében feltétlenül szükséges. h.) Az együttműködés a népek és nemzetek szintjén A Brundtland-jelentésben tulajdonképpen ehhez a ponthoz kapcsolódóan szembesülhetünk az államok felé irányuló legtöbb konkrét elvárással. Ezek közé tartozik, hogy az államok nemzeti fenntartható fejlődési programokat kezdjenek meg, és ahhoz kapcsoljanak akcióterveket, valamint megfelelő jogszabályi keretek között lehetőséget teremtsenek arra, hogy a természeti erőforrásokat nagyobb mértékben használók jelentősebb mértékben járuljanak hozzá a terhek viseléséhez, a károk okozói térítsék meg az általuk okozott kárt és ily módon a társadalmi élet minden szereplője egyformán vállaljon felelősséget a fenntartható fejlődés nemzeti szintű előmozdításáért. A fenntartható fejlődésnek integrált módon be kell épülnie az állam által követett és irányított valamennyi politikába. i.) A globális együttműködés szükségessége Egy-egy

ország

fenntartható

fejlődése

komoly

eredmény,

de

Földünk

ökoszisztémája nem ismer országhatárokat. A fenntartható fejlődést sértő magatartás bizonyos államok részéről az egész világon kárt okozhat, különös tekintettel arra, hogy az okozott környezeti hatások legtöbbször nem állnak meg az országhatároknál.46 Így az államoknak egymás magatartására is oda kell figyelniük, és a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a globális együttműködést a vonakodó államoktól is ki kell kényszeríteniük.47 Az előbbiekből kitűnik, hogy a Brundtland-jelentés már egy megfelelően átfogó és részletes koncepciót terjesztett elő az államok részére a fenntartható fejlődés gyakorlati alkalmazása céljából. Bár az előző bekezdésekben kifejtett gondolatok jellemzik és meghatározzák a fenntartható fejlődés tényleges céljait, valamint azokat az eredményeket, amelyeket a 46

Lásd például a Trail Smelter ügyet (Kanada v. USA), amelyben kimondásra került, hogy “egyetlen állam sem használhatja a területét úgy, hogy más államok területén kárt okozzon a füst”. 47 Alexandre Kiss és Dinah Shelton, International Environmental Law (New York: Transnational Publishers, 1991), 121-129. o. 23



fenntartható fejlődés következetes érvényesítésével az államoknak fel kell tudni mutatniuk, normatív módon ugyanakkor kevéssé értékelhetőek, illetőleg egyes elemek csak az államok jó szándékán és konstruktív hozzáállásán múlnak. Szerencsére a nemzetközi környezetvédelmi jog tudományában történtek erőfeszítések annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődésből származó jogi kötelezettségeket is pontosan azonosítsák.48 A

Brundtland-jelentésben

megfogalmazott

alapelvek

kiváló

iránymutatást

jelentenek az államok számára abban a tekintetben, hogy milyen magatartás megvalósításával juttathatják érvényre a fenntartható fejlődést az államon belül, illetőleg a nemzetközi együttműködés során. Mindazonáltal ezek a jelentésben lefektetett gondolatok nehezen normativizálhatók, nehezen alakíthatók imperatív szabályokká az egyes államok részére. Szükség volt tehát arra, hogy a fenntartható fejlődés szabályait jogi értelemben is pontosítsák. Itt érdemes újra felidézni Kiss Sándor nemzetközi környezetvédelmi jogász professzor jogi álláspontját, amely szerint a fenntartható fejlődés fogalma egy „koncepció” azaz egy gondolati absztrakció, hasonlatosan az állam kategóriájához. Ahogyan az állam működési elveit annak alkotmányából ismerhetjük meg, ugyanúgy a fenntartható fejlődés fogalmának részeként kibontható alapelveket – amelyek ezen fogalmat létrehozzák és működtetik – megfelelő jogi vizsgálat és kutatás segítségével szintén fel tudjuk tárni. De ahogy arra Kiss Sándor professzor rávilágít, ezt a munkát az International Law Association már elvégezte, és az Új-Delhiben, 2002 áprilisában tartott COP-8 konferencián “Nyilatkozat a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi jogi alapelvekről” címmel elfogadott dokumentumban rögzítették is ezen elveket.49 Ez a Nyilatkozat hét alapelvet különböztet meg, amelyek a fenntartható fejlődés koncepciójának hét részelemét jelentik, és amelyek külön-külön is kötelezik az államokat a megfelelő magatartás tanúsítására. 1. Az államok kötelessége, hogy a természeti erőforrásaik fenntartható használatát biztosítsák Amióta a gyarmati országok megszabadultak a gyarmatosítóktól, a nemzetközi jog fontos fejlődési lépéseként elismerésre került az államok arra vonatkozó joga, hogy természeti erőforrásaikat saját maguk hasznosítsák, biztosítva ezzel az ország lakosságának 48

Ebben a tekintetben a leginkább elfogadható és hiteles koncepciót Kiss Sándor Franciaországban élő világhírű magyar környezetvédelmi jogász professzor dolgozta ki. 49 ILA New Delhi Declaration of Principles of International Law Relating to Sustainable Development. 24



jólétét. A természeti erőforrások hasznosításának azonban fontos korlátot is támaszt a hatályos nemzetközi jog. Az államok kötelessége, hogy természeti erőforrásaikat oly módon használják, hogy az megfeleljen az ésszerűség, a fenntartható és biztonságos használat, illetőleg hasznosítás követelményeinek. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az államok egyfelől hozzájáruljanak a területükön élő nép jólétéhez és fejlődéséhez, másrészt felelősséggel legyenek a jövő nemzedékek érdekeire, figyelemmel a természeti környezet megőrzésének követelményére. A Nemzetközi Tengerjogi Egyezmény50 192. cikke valamennyi szerződő állam kötelezettségévé teszi, hogy fenntartsa és óvja a tengeri környezetet, és megőrizze a tenger élő erőforrásait.51 A természeti környezet megfelelő védelmének magában kell foglalnia a klíma, a biológiai sokféleség, a fauna és a flóra megfelelő használatát a Földön, amely az emberiség közös ügye. A Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről 2. Elve tartalmazza, hogy „az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a nemzetközi jog elveinek megfelelően az államok szuverén joga, hogy saját környezeti és fejlesztési politikájukat követve hasznosítsák saját erőforrásaikat, és biztosítsák, hogy a saját fennhatóságuk, vagy ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más államok környezetében, vagy a nemzeti fenntarthatóság határain túli területeken.”52 A Trail Smelter ügyben53 kimondták, hogy egy állam sem használhatja úgy a saját területét, hogy a végzett cselekmények következtében a másik állam károsodást szenvedjen. Ez a már római jogból is ismert sic utere tuo elv érvényesülése a nemzetközi jogban, amely így szokásjogi alapú nemzetközi jogi princípiummá vált. Szigorú értelemben jelenleg ezek azok a helyzetek, amelyek során a nemzetközi jogban az egyik állam kifogásolhatja, hogy a másik állam az ő jogait csorbító, a saját természeti erőforrásait kiaknázó tevékenységet folytat. 2. Az egyenlőség elve és a szegénység kiküszöbölése Az egyenlőség elve a fenntartható fejlődés egyik sarokköve. Egyszerre utal a 50

The United Nations Convention on the Law of the Sea (UNCLOS), Montego Bay. Lásd továbbá a Tengerjogi Egyezmény 61- 65., illetve 117-120. cikkeit. 52 Riói Nyilatkozat a Környezetről és a Fejlődésről, 2. Elv. 53 Reports of International Arbitral Awards (Trail Smelter Case), Vol. III (1938-1941), 1965. o. 51

25



nemzedékek közötti egyenlőségre – tekintettel a jövő generációk és a jelen generációk egymással kapcsolatos viszonyára –, és a generáción belüli egyenlőségre, azaz a jelenleg élő valamennyi ember jogára, hogy fair módon hozzájuthasson a Föld természeti erőforrásaihoz. A Földön jelenleg élő nemzedéknek joga van ahhoz, hogy élvezze a Föld erőforrásainak gyümölcsét, de figyelemmel kell lennie arra, hogy a cselekményei hogyan befolyásolják az emberiség eljövendő nemzedékeinek lehetőségeit a természeti erőforrásokat illetően. Az államok kötelezettsége, hogy a szegénység kiküszöbölése érdekében együttműködjenek összhangban az ENSZ Alapokmányának IX. – a nemzetközi társadalmi és gazdasági együttműködésről szóló – fejezetében foglaltakkal, továbbá figyelemmel a Riói Környezetvédelmi és Fejlődési Nyilatkozatra. Az egyenlőség elvéből következően az államok feladata, hogy küzdjenek a szegénység ellen saját országukon belül, de egyben szolidaritást kell tanúsítaniuk a világ legszegényebb országaival, és elő kell segíteniük, hogy ezek az országok megküzdhessenek a nyomorból fakadó problémákkal. A johannesburgi ENSZ Fenntartható Fejlődési Világtalálkozón elfogadott „Végrehajtási Terv”54 2. fejezete a szegénység kiküszöbölésére koncentrál, és annak elérését a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében nélkülözhetetlennek tartja. A generációk közötti egyenlőség gondolatára már nemzetközi szerződésekben is találunk példát, így az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 3. cikk (1) bekezdésében „a feleknek a ma élő és az eljövendő generációk javára” kell az éghajlati rendszer megóvása érdekében felelősséget vállalniuk.55 3. A közös, de differenciált felelősségek elve Az ILA Nyilatkozata rávilágít arra, hogy az államok és a nemzetközi szervezetek egyaránt felelősek azért, hogy a fenntartható fejlődés elérése érdekében szükséges nemzetközi együttműködésben részt vegyenek. A részvétel valamennyi államot kötelezi, ugyanakkor a differenciált felelősség elve azt jelenti, hogy azon államoknak, amelyek nagyobb

mértékben

kialakulásához,

járultak

amelyek

hozzá

a

nemzetközi

magatartásukkal

nagyobb

környezetvédelmi mértékben

problémák

eredményeznek

a

fenntartható fejlődésre károsító körülményeket, jelentősebb mértékben kell hozzájárulniuk a fenntartható fejlődés eredményességét szolgáló erőfeszítésekhez. A differenciált 54 55

Johannesburg Plan of Implementation of the World Summit on Sustainable Development. The United Nations Framework Convention on Climate Change.

26



felelősség elve nagyobb felelősséget ró a fejlettebb országokra, tekintettel anyagi erőforrásaik mértékére. Az elvből fakadó elvárás értelmében a fejlett országok az egész világon kötelesek hozzájárulni a környezetbarát technológiák elterjesztéséhez.56 A Riói Nyilatkozat 7. elve szerint az államok átfogó közösségi szellemben fognak együttműködni annak érdekében, hogy megőrizzék, megvédjék, és helyreállítsák a Föld élővilágának egészségét és egységét. Tekintettel arra, hogy a világméretű környezetpusztulásban eltérő mértékben vettek és vesznek részt, az államok közös, de megkülönböztetett felelősséget viselnek. A fejlett országok elismerik azt a felelősséget, amit a fenntartható fejlődés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben viselnek, tekintettel azokra a hatásokra, amelyeket társadalmaik a globális környezetre gyakorolnak, és azokra a technológiákra, valamint pénzügyi forrásokra, amelyekkel rendelkeznek. A közös, de megkülönböztetett felelősség nem csak a soft law-ban játszik szerepet, de már az államok közötti kapcsolatrendszerben is helyet kapott, így például az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye is hivatkozik rá.57 Már a Riói Nyilatkozat 15. elve is megfogalmazta, hogy „ahol súlyos, vagy visszafordíthatatlan kár fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként a környezetromlást megakadályozó, a hatékonysággal járó intézkedések elhalasztására.” Az elővigyázatosság elve azonban azóta a szerződéses jogban is megfelelő elismerést nyert, így például az 1991-es Bamakói Egyezmény58 4. cikke elővigyázatossági intézkedések alkalmazását írja elő, ha bizonyos anyagoknak a környezetbe való bocsátása a természetnek vagy az embereknek kárt okozhat.59 Az 1992-es Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény preambuluma szintén tartalmazza az alábbi kitételt: „ahol biológiai sokféleség jelentős csökkenésének vagy elvesztésének veszélye fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható érvként az e fenyegetés elkerülésére vagy mérséklésére irányuló intézkedések elhalasztására.” Az Atlanti-óceán tengeri környezetének védelméről megkötött 1992-es OSPARegyezmény 2. cikkének 2. a) bekezdése szintén kötelezi a feleket arra, hogy alkalmazzák 56

Marie-Claire Cordonier Segger és Ashfaq Khalfan, Sustainable Development Law: Principles, Practices & Prospects (Oxford: Oxford University Press, 2004), 100. o. 57 Lásd az Éghajlatváltozási Keretegyezmény 3. cikkely (1) bekezdését. 58 Bamako Convention on the Ban of the Import Into Africa and the Control of Transboundary Movement and Management of Hazardous Wastes Within Africa. 59 Lásd a Bamakói Egyezmény 4. cikk (3) bekezdés (f) pontját. 27



az elővigyázatosság elvét, amelynél fogva elővigyázatossági intézkedéseket kell tenniük, ha energiának vagy anyagoknak a tengeri környezetbe jutása az emberi egészségre vagy a tenger ökoszisztémájára tekintettel veszélyeket hordoz magában.60 Ezen konkrét szerződéses rendelkezések ellenére az elővigyázatosság elvét a lex ferenda kategóriájába sorolhatjuk, azaz olyan elvnek tekinthető, amely egy fejlődési folyamat része, és e folyamat során valószínűsíthetően nemzetközi szokásjoggá fog válni. 4. A megelőzés elve az emberi egészséget, a természeti erőforrásokat és az ökoszisztémát érintő ügyekben Az elővigyázatosság elve szerint el kell kerülnünk azokat a beavatkozásokat, amelyek jelentős károsodást okozhatnak az emberi egészségben, a természeti erőforrásokban vagy az ökoszisztémában. Az ilyen kockázatokkal járó tevékenységek abban az esetben is elkerülendők, ha nem létezik teljes tudományos bizonyosság a tekintetben, hogy az adott beavatkozás ténylegesen kárt fog-e okozni. A beavatkozásokat környezeti hatásvizsgálatnak kell megelőznie, amelynek átláthatónak kell lennie, és független tudományos értékelés lehetőségét kell magában hordoznia. Amennyiben hosszú távú és visszafordíthatatlan károsodás veszélye vetődik föl, a bizonyítás terhe azokra a személyekre esik, akik az adott beavatkozás kivitelezését tervezik. A bizonyítás annak alátámasztására irányul, hogy a környezeti károk nem fognak bekövetkezni. Ellenkező esetben a beavatkozást nem szabad elvégezni. Ha mégis károsodás következne be egy megvalósított beavatkozás következtében, biztosítani kell az elszámoltathatóságot, és amennyiben releváns, az állam felelősségét. 5. A társadalmi részvételhez, az információhoz és a jogorvoslathoz való jog A fenntartható fejlődés érvényesüléséhez elengedhetetlen a társadalmi részvétel intézményének biztosítása. A társadalmi részvétel jogának legfontosabb alapkövetelménye a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása a társadalom tagjai részére azon beruházásokat illetően, amelyeknek megvalósítását az adott államban célul tűzték ki. A polgároknak ezen túlmenően joguk van ahhoz, hogy a beavatkozásokkal kapcsolatban ésszerű időn belül információhoz jussanak, és amennyiben szükséges, megfelelő bírósági utat vehessenek igénybe a fenntartható fejlődést sértő intézkedésekkel szemben. Ha a beavatkozások következtében károkat szenvedtek el, megfelelő kártérítéshez juthatnak. 60

Convention for the Protection of the Marine Environment of the North-East Atlantic.

28



Az Agenda 21 alapján az államok kötelezettsége, hogy széles társadalmi részvételt biztosítsanak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kezdeményezések tekintetében, és megfelelő módon biztosítsák az információhoz való hozzáférést és a bírósági út lehetőségét.61 A társadalmi részvétel joga a nemzetközi jog szerződéses részében is elismerésre került, így például az 1989-es Egyezményben a bennszülöttekről és a törzsi népekről.62 Az Egyezmény 15. cikkének (1) bekezdése a bennszülött és törzsi népek jogaként ismeri el, hogy részt vehetnek a saját területeiken található természeti erőforrások használatában, hasznosításában és megőrzésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága alkotta meg az Aarhusi Egyezményt, amely a környezeti ügyek kapcsán az információkhoz való hozzáférésről,

a

nyilvánosság

döntéshozatalban

való

részvételéről

és

az

igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről rendelkezik.63 Már a Riói Nyilatkozat 10. elve tartalmazta, hogy a környezeti ügyeket – megfelelő szinten – legjobban az összes érdekelt állampolgár részvételével lehet megoldani. Az államok kötelesek elősegíteni és bátorítani a lakosság tudatosságát, valamint részvételét azáltal, hogy széles körben hozzáférhetővé teszik az információkat. Hatékony hozzáférést kell biztosítani a bírósági és igazgatási eljárásokhoz, beleértve a jóvátételt és a helyreállítást. Az Aarhusi Egyezmény, amely a társadalmi részvétellel kapcsolatos legfontosabb nemzetközi egyezménynek tekinthető, preambulumában hivatkozik a fenntartható fejlődés elvére „megerősítve a környezet állapotának védelme, megőrzése és javítása iránti, valamint a fenntartható és környezeti szempontból egészséges fejlődés iránti igényt”. Ezzel tulajdonképpen a társadalmi részvételt, mint a nemzetközi környezetvédelmi jog elvét pozicionálja a fenntartható fejlődés koncepciójának részeként. 6. A jó kormányzás elve A jó kormányzás a Nyilatkozat szerint elengedhetetlen a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi jog kodifikációjához és fokozatos fejlesztéséhez. A jó kormányzás elve arra kötelezi az államokat, hogy: 61

Agenda 21, 8.3 (d), 8.4 (e), és 23.2 bekezdések. Indigenous and Tribal Peoples Convention, 1989 (Convention No. 169). 63 The UNECE Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-making and Access to Justice in Environmental Matters (Aarhus Convention). 62

29



a.) demokratikus és átlátható döntéshozatali eljárást és pénzügyi elszámoltathatóságot vezessenek be, b.) hatékony intézkedéseket alkalmazzanak a korrupció ellen, c.) megfelelő eljárási garanciákkal biztosítsák a jog uralmát és az emberi jogok érvényre juttatását, d.) bevezessék a WTO Közbeszerzési Kódexét annak érdekében, hogy átlátható és megfelelő közbeszerzési szabályokat tudjanak érvényesíteni. A johannesburgi ENSZ Fenntartható Fejlődési Világtalálkozón elfogadott „Végrehajtási Terv”64 aláhúzza, hogy a jó kormányzás minden országban és nemzetközi szinten

is

nélkülözhetetlen

a

fenntartható

fejlődéshez.

Helyi

szinten

világos

környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági politikára, az emberek igényeire válaszolni képes

demokratikus

intézményekre,

továbbá

a

jog

uralmára,

korrupcióellenes

intézkedésekre, a nemek egyenlőségére és vállalkozásbarát környezetre van szükség, melyek összessége szolgálja a fenntartható fejlődést.65 7. Az integráció elve Az integráció elve talán a legfontosabb az Új-Delhiben elfogadott Nyilatkozat elvei közül. Az elv a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi jogi elvek és szabályok társadalmi, gazdasági, pénzügyi, környezetvédelmi és emberi jogi aspektusainak egymáshoz fűződő kölcsönös viszonyát írja le. A fenntartható fejlődéshez kapcsolódó nemzetközi jog nem a nemzetközi közjog valamely önálló alrendszereként fogható fel, hanem a teljes jogrendszert átható normák együttesének tekinthető. Helyi, nemzeti, regionális és globális szinten is úgy kell értelmezni a jogszabályokat, hogy azok alkalmazása és értelmezése megfeleljen a fenntartható fejlődés követelményének.66 A Nemzetközi Jogi Egyesületet (International Law Association, ILA) 1873-ban alapították meg Brüsszelben. Alapszabálya67 szerint a szervezet célja a nemzetközi jog tanulmányozása, de egyben a tisztázása és fejlesztése is.68 Az International Law Association által kidolgozott dokumentum természetesen semmilyen kötelező erővel nem 64

Johannesburg Plan of Implementation of the World Summit on Sustainable Development. Lásd a Végrehajtási Terv 1. fejezetének 4. pontját. 66 Philippe Sands, Principles of International Environmental Law (Cambridge: Cambridge University Press, 2003), 253. o. 67 International Law Association. Constitution of the Association. 68 Lásd az Alapszabály 3.1 pontját. 65

30



bír a nemzetközi jogban, ugyanakkor az ILA több ezer – számos esetben vezető beosztású – nemzetközi jogászból áll, és a Nyilatkozat kibocsátását gondos bizottsági munka előzte meg. Ennek fényében az ILA által végzett munka hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi jogtudomány kiemelkedő képviselői hasonló vagy azonos álláspontra kerülhessenek a fenntartható fejlődés elveit illetően, és a nemzetközi jogtudomány álláspontja ezen jogterület speciális szabályai szerint önmagában is a nemzetközi jog kiegészítő jogforrásának számít. Ezen túlmenően az ILA éppen idén tart konferenciát arról, hogy a nemzetközi bíróságok gyakorlata milyen mértékben támaszkodott már eddig is az ILA által kidolgozott, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos Nyilatkozatra. Várható, hogy az ILA idei, Rómában tartandó konferenciáján összesítik az Új-Delhiben elfogadott Deklarációval kapcsolatos eddigi bírói gyakorlatot, és az ezzel kapcsolatban kiadott tudományos összesítés várhatóan inspirálóan fog hatni a jövőben elfogadásra kerülő bírósági döntésekre. Magyarország új Alkotmányában kötelezettséget vállalt a fenntartható fejlődés elérése érdekében folytatandó nemzetközi együttműködésre, az Európai Unióról szóló Szerződésben pedig az Európai Uniót kötelezte másik huszonhat uniós társával együtt a nemzetközi jog környezetvédelmi célú fejlesztése érdekében történő fellépésre. A fenntartható fejlődés koncepciója már jelenleg is jogi relevanciával bír a nemzetközi közjogban, azonban a jogintézmény tartalmának pontos meghatározása még a nemzetközi jog fokozatos fejlődésének időszakában van. A Nemzetközi Jogi Egyesület 1992-ben gondos kutatómunka és előtanulmányok után kibocsátotta azt a dokumentumot, amelyben a nemzetközi jog fejlesztése érdekében javaslatot tett a fenntartható fejlődés részeként elismertetni javasolt alapelvekre. Az ILA által megjelölt elvek a Nyilatkozatban tényleges és létező alappal váltak a fenntartható fejlődés fogalmának részévé, ugyanakkor egyelőre nem létezik olyan kötelező erejű nemzetközi jogi dokumentum, amely ezen elveket jogi kötelezettségként, és egyben a fenntartható fejlődés koncepciója részeként ismertetné el. Mindazonáltal az ILA által kidolgozott Nyilatkozat a fenntartható fejlődésre vonatkozó legautentikusabb és egyben legrészletesebb koncepció. Magyarországnak nem nemzetközi jogi kötelezettsége az ILA Nyilatkozat betartása, de a benne foglalt elveket más nemzetközi szabályok Magyarország számára kötelezővé teszik. Tekintettel Magyarországnak a fenntartható fejlődés fogalmának és

31



tényleges betartásának nemzetközi jogi érvényesítésére vonatkozó, Alkotmányban vállalt elkötelezettségére, a legcélszerűbb magatartás hazánk részéről az, ha következetesen hivatkozik az Új-Delhi Nyilatkozatra és annak alapelveire, valamint törekszik arra, hogy a benne foglalt szabályok minél hamarabb a nemzetközi közjog tételes jogi szabályaivá váljanak. Ebben az esetben tud hazánk megfelelni a fenntartható fejlődés fogalmának fejlesztésére

irányuló

saját,

önként

vállalt

kötelezettségének,

egyúttal

Földünk

ökoszisztémájának és természeti erőforrásainak megőrzéséhez is ezzel járulhat hozzá a leghatékonyabb módon. Az 1992. évi Riói Nyilatkozat 4. cikke szerint „a fenntartható fejlődés elérése érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat szerves részét kell alkotnia, és nem kezelhető attól elkülönülten.”69 Az integráció elve már a nemzetközi szerződési jogban is megjelent. Ennek kiváló példája az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, amely a 3. cikkelyében az alábbiakat mondja ki: „az éghajlati rendszerben fellépő – az emberek által okozott – változások kivédésére hozott politikai lépéseknek és intézkedéseknek összhangban kell lenniük az egyes felek sajátságos viszonyaival, és integrálódniuk kell a nemzeti fejlesztési programokba, számításba véve, hogy a gazdasági növekedés elengedhetetlen ahhoz, hogy az éghajlatváltozás kezelésére intézkedéseket lehessen tenni.”70

1.2.4. A fenntartható fejlődés mint szerződésben vállalt nemzetközi jogi kötelezettség

A fentiekben azt vizsgáltuk, hogy a fenntartható fejlődés mint koncepció milyen mértékben kötelezi hazánkat arra, hogy teljes jogrendszerét ezen koncepciónak alávetve működtesse, és valamennyi intézkedése meghozatalakor tekintettel legyen arra, hogy a nemzeti és nemzetközi jogszabályok a fenntartható fejlődés által megkívánt szempontok szerint kerüljenek értelmezésre és alkalmazásra. Szigorú értelemben a nemzetközi közjog a fenntartható fejlődés koncepcióját még nem tette kötelező normává, de ahogyan az előző fejezetben a tanulmány alátámasztja, hazánk érdeke, hogy nemzeti és nemzetközi cselekményeit ennek fényében valósítsa meg. Az előző bekezdésben foglaltaktól eltérő nemzetközi jogi helyzetet jelent, amikor 69 70

Lásd a Riói Nyilatkozat 4. elvét. Lásd a Keretegyezmény 3. cikkelyének 4. pontját.

32


az

államok

egyes

konkrét


szituációkban

szerződéses

alapon

nemzetközi

jogi

kötelezettséget vállalnak arra, hogy bizonyos magatartásaik és tevékenységük, továbbá az együttműködésük egyes módjai a fenntartható fejlődés szabályai alapján valósuljanak meg. A nemzetközi szerződési jogra a szerződések jogáról szóló 1969. évi Bécsi Egyezmény szabályai

vonatkoznak.71

Az

Egyezmény

értelmében

a

fenntartható

fejlődés

követelményének érvényesítése az adott szerződéses viszonyrendszerben minden szerződéses partner részére kötelező.

1.2.5. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi egyezmények

Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, hogy melyek azok a legfontosabb nemzetközi egyezmények, amelyek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban elfogadásra kerültek, és azok tartalmában mire kötelezik a résztvevő államokat. A fenntartható fejlődés jogintézményét magába foglaló nemzetközi szerződéseket tartalmuk, céljuk, illetve tárgyuk szerint több csoportba sorolhatjuk. Az alábbiakban bemutatjuk a fenntartható fejlődés jogi fogalmát magában foglaló nemzetközi szerződések egy lehetséges csoportosítását annak érdekében, hogy a tanulmányban be tudjuk mutatni az államok hozzáállását, jogi álláspontját a fenntartható fejlődés szerződéses fogalma kapcsán.

1.2.5.1.A fenntartható fejlődés jogi parancsa egyes fajok megóvásával kapcsolatos megoldások esetén

A fenntartható fejlődés jogi fogalmát magában foglaló nemzetközi szerződések közül jelentős csoportot képez azon szerződések kategóriája, ahol bizonyos élőlények megmentése érdekében kötnek megállapodást egymással az államok. A szóban forgó állatok – illetőleg esetlegesen növények – a szabad természetben hasznosíthatók, azonban a hosszú távú hasznosítás érdekében szükség van ezen fajok megóvására, hogy még hosszú időn keresztül hozzájárulhassanak az emberiség élelmezéséhez, ugyanakkor populációjuk a

71

A szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés. Magyarországon kihirdette az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet.

33



gazdasági tevékenység kapcsán ne kerüljön veszélybe. Az egyes fajok fenntartható halászatával, vadászatával kapcsolatban kötött megállapodások között vezető szerepet játszanak a nemzetközi halászati egyezmények. Az alábbiakban néhány példát szeretnénk idézni a fenntartható fejlődés szempontjait figyelembe vevő halászati megállapodásokkal kapcsolatosan. A 2006. július 7-én kötött úgynevezett SIOFA-megállapodás, azaz az Indiai-óceán déli területeivel kapcsolatosan megkötött halászati megállapodás72 például 2. cikkében a szerződés tárgya kapcsán úgy fogalmaz, hogy a szerződés célja, hogy biztosítsa a szerződéssel érintett terület hosszú távú megőrzését és fenntartható halászati hasznosítását, lehetővé téve ezáltal az érintett területen lévő halászterületek fenntartható fejlődését. A 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a szerződő felek rendszeresen találkoznak abból a célból, hogy a szerződéssel érintett terület tengeri élővilágának helyzetét értékeljék, és egyben megfelelő intézkedéseket fogadjanak el annak érdekében, hogy az adott halászati terület hosszú távú fenntartható hasznosítását biztosítani tudják. A 2002. február 4-én, Belize-ben kötött, a karibi regionális halászati mechanizmusról szóló megállapodás73 4. cikkének a) bekezdésében szintén a tagállamok joghatósága alatt álló tengeri és egyéb vízi erőforrások fenntartható fejlődését jelöli meg az egyezmény fő céljaként. Az egyezmény 5. cikke, amely az általános alapelveket határozza meg, előírja, hogy a felek kötelesek fenntartani a tengeri környezet biodiverzitását, és olyan halászati metódusokat alkalmaznak, amelyek az erőforrások fenntarthatóságát hatékonyan biztosítják. A szerződés 5. cikkének c) bekezdése a halászati hasznosítás tekintetében az elővigyázatosság elvének alkalmazását mondja ki. A halászati területekről szóló jegyzőkönyv, amelyet Blantyre-ben, 2001. augusztus 14-én fogadtak el, a vízi erőforrások és vízi ökoszisztémák felelős és fenntartható használatát jelöli meg az egyezmény fő céljaként.74 Az egyezmény 16. cikk (4) bekezdésének a) pontja az élő vízi erőforrások fenntarthatóságát és a túlhalászat megakadályozását írja elő. Az egyezmény a halászati övezetek fenntartható használatáról és fenntartható kereskedelméről beszél. Az egyezmény Preambuluma a tagállamok elkötelezettségét hangsúlyozza a fenntartható fejlődést szolgáló kapacitások nemzeti és regionális szintű fejlesztésében. A halászati egyezmények egy speciális típusa csak egyetlenegy konkrét halfajtára 72

South Indian Ocean Fisheries Agreement (SIOFA). Agreement Establishing the Caribbean Regional Fisheries Mechanism. 74 Southern African Development Community Protocol on Fisheries. 73

34



vonatkozik. Ide sorolható például az Indiai-óceáni Tonhalbizottság felállításáról szóló megállapodás,75 amelyet 1993. november 25-én kötöttek meg. A Preambulum kimondja, hogy az egyezményt a halászati helyek fenntartható fejlődése és a tonhalállomány megőrzése érdekében kötötték meg a felek. A déli kékuszonyú tonhal megőrzésére Canberrában, 1993. május 10-én megkötött egyezmény76 célja – ahogyan az az egyezmény 4. cikk b) pontjából kiderül –, hogy a déli kékuszonyú tonhal halászterületeinek rendezett és fenntartható fejlődése érdekében tegyenek a felek lépéseket. Az egyezmény bizottságot állít fel a halászterületek és halászati kvóták kijelölésére, amely működése során figyelembe veszi a szintén az egyezmény által létrehozott tudományos bizottság megállapításait, a kékuszonyú tonhal populációjával és az ehhez kapcsolódó trendekkel összefüggő kutatásokból fakadó eredményeket. A kékuszonyú tonhalról kötött megállapodás természetesen gazdasági és nem környezetvédelmi alapon született meg. A felek célja a kékuszonyú tonhal megőrzésére nem több, mint hogy a tonhal populációját fenn kívánják tartani, hogy a jövőben ne csökkenjen a halászható tonhal mennyisége az adott térségben. A környezetvédelem mint kifejezés egyáltalán nem is jelenik meg az egyezmény szövegében. A fenntartható fejlődés az az elv, amelyen keresztül a környezet – gazdasági célszerűségektől vezetett célú – megóvásának mértékét a felek kijelölik. A szerződő feleknek közösen kell dönteniük arról, hogy a fenntartható fejlődés milyen mértékű halászat révén valósítható meg a halászati területek tekintetében. A szerződés helyes értelmezése alapján a felek addig kívánják növelni a halászhelyek számát és a halászati kvóta mennyiségét, amíg ettől függetlenül a tonhalállomány alapvető önreprodukciós képessége nem kerül veszélybe. A feleknek közös egyetértésre kell jutniuk a kvótákat illetően, és a legmohóbb szerződési partnerrel szemben a szerződés alapján a fenntartható fejlődés követelménye teremt jogalapot arra, hogy a többi szerződéses társ őt méltányos halászatra kényszerítse. Mivel a környezetvédelem mint fogalom egyáltalán nem szerepel a szerződésben, a fenntartható fejlődés fogalma teremti meg a természetkárosító halászati metódusok és halászati kvóták korlátját. Az egyezmény 5. cikk (2) bekezdésének c) pontja kimondja, hogy a tudományos bizonyítékok alapján a hasznosítással és a megőrzéssel kapcsolatban a felek intézkedéseket fogadnak el. Az 1949. szeptember 24-én, Rómában megkötött, majd 1963-ban, 1976-ban és 75 76

Agreement for the Establishment of the Indian Ocean Tuna Commission (IOTC). Convention for the Conservation of Southern Bluefin Tuna, Canberra.

35



1997-ben módosított megállapodás a mediterrán térség általános halászati tanácsának felállításáról

jelenlegi

verziójában

szintén

tartalmazza

a

fenntartható

fejlődés

jogintézményét.77 Az egyezmény egyik szerveként felállított bizottság feladata, hogy a szerződéssel érintett térség élővilágának fenntartható fejlődését elősegítse. Némileg eltérő értelemmel használja a fenntartható fejlődés fogalmát a gorillák és élőhelyeik megőrzéséről kötött megállapodás, amelyet 2007. október 26-án, Párizsban írtak alá.78 Az egyezmény 8. cikkében szereplő akcióterv 1. pontjának (6) bekezdése szerint szükséges, hogy a felek hozzájárulnak a gorillákkal együtt élő helyi emberi közösségek fenntartható fejlődéséhez.79 Az egyezmény továbbá előírja, hogy a gorilla-ember konfliktusok számát csökkenteni kell.80 Mivel a gorillák kipusztulásának egyik fő oka az, hogy a környezetükben élő szegény sorsú, nyomorban élő emberek kénytelenek a gorillákat haszonszerzés céljából elpusztítani, ezért a fenntartható fejlődés érdekében az emberi élőhelyekkel is törődni kell, hogy a gorillák megőrzése sikeres lehessen. A 2005. április 29-én, Svájcban elfogadott olívaolaj és asztali olaj megállapodás 1. cikke szerint a megállapodás célja, hogy elősegítse a nemzetközi együttműködést, amelynek révén az olíva természetes világának fenntartható fejlődését biztosítani tudják. A szerződő felek – ahogyan az az 1. cikkből kiderül – úgy óhajtják növelni az olívatermelés volumenét, hogy közben a természeti környezet védelmére is tekintettel kívánnak lenni. Az egyezmény 34. cikke, mely környezetvédelmi és ökológiai aspektusokkal foglalkozik, előírja a részes felek számára, hogy megfelelő módon vegyék figyelembe a környezetvédelmi és az ökológiai aspektusokat az olívatermesztés és- termelés valamennyi stádiuma során.81 A nemzetközi trópusi faanyag egyezményt 2006. január 27-én, Genfben kötötték meg.82 A megállapodás célja, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődéshez és a szegénység csökkentéséhez. Ahogyan azt a megállapodás célkitűzéseinek felsorolásánál láthatjuk, a szerződés az erdők gazdasági, környezeti és társadalmi fontosságáról beszél. 83 Bár az egyezmény elsődlegesen arra irányul, hogy a faáru nemzetközi kereskedelmének átláthatóságát elősegítse, kétségtelen, hogy az egyezmény céljai között szerepel a kitermelt

77

The Agreement for the establishment of the General Fisheries Commission for the Mediterranean (GFCM). Agreement on the Conservation of Gorillas and Their Habitats. 79 Lásd az Egyezmény 8. cikkében szereplő akcióterv 1. pont (6) bekezdésének h) pontját. 80 Uo. i) pont. 81 International Agreement on Olive Oil and Table Olives, United Nations. 82 International Tropical Timber Agreement. 83 Lásd a szerződés 1. cikk c) pontját. 78

36



faállomány újraültetésének előmozdítása is.84 Ennél az egyezménynél a fenntartható fejlődés inkább szlogenként, jelszóként jelentkezik, és normatív tartalma meglehetősen bizonytalan. A karib-tengeri teknősfajok megőrzésével kapcsolatban Costa Rica, Nicaragua és Panama együttműködési megállapodást kötött, amelynek melléklete meghatározza a fenntartható fejlődés fogalmát.85 A felek a megállapodást 1998. május 8-án, San Jose-ban hozták tető alá. A megállapodás alapján a fenntartható fejlődés a fokozatos változás folyamatát jelenti az emberi élet minőségében, amelyet a fejlődés középpontjába helyez, és elsődleges tárgyának tekint a gazdasági növekedés és a társadalmi egyenlőség útján. Mindezt a termelési módok és a fogyasztási szokások átalakulásával, a térség alapvető támogatásán és ökológiai egyensúlyán alapulva kell megvalósítani. Ez a folyamat magában foglalja a regionális, nemzeti, valamint helyi etnikai és kulturális különbségek iránti tiszteletet. Alapvető célként jelenik meg a teljes állampolgári részvétel, a békés egymás mellett élés, harmóniában a természettel – annak veszélyeztetése nélkül – biztosítva egyúttal a jövő nemzedékek életminőségének fenntartását. Az egyezmény nem csupán a tengeri teknősök költőhelyének megóvásával, de a tengeri teknősök élelmezésében fontos szerepet játszó vízi élőlények védelmével, továbbá az állampolgárok környezettudatos nevelésével is előmozdítja az állatfajok megóvását. A Csendes-óceán északkeleti részének tengeri és tengerparti környezete fenntartható fejlődéséről és védelméről kötött együttműködési egyezmény86 hasonló definíciót foglal magában a fenntartható fejlődésre vonatkozóan. A megállapodás célja elsősorban a tengeri szennyezések megakadályozása. Ezt a célkitűzést a szerződő államok a Részes Felek Konferenciáján és az egyezményhez tartozó Titkárságon keresztül kívánják megvalósítani. Érdemes megjegyezni, hogy az állat- és növényfajok megóvásával kapcsolatban a fenntartható fejlődés fogalma csak akkor kerül előtérbe, amikor azok gazdasági hasznosítása az ember számára relevanciával bír. Így például az 1999. február 15-én, Washingtonban kötött megállapodás a nemzetközi delfinmegőrző programról, bár tárgyában nagy jelentőségű, mégsem említi a fenntartható fejlődés fogalmát. 84

Michael R. Molitor et al., International Environmental Law: Primary Materials (Deventer: Kluwer Law and Taxation Publishers, 1991), 432-450. o. 85 The Cooperative Agreement for the Conservation of Sea Turtles of the Caribbean Coast of Costa Rica, Nicaragua and Panama, “Tri-Partite Agreement”. 86 The Convention for Cooperation in the Protection and Sustainable Development of theMarine and Coastal Environment of the Northeast Pacific. 37


1.2.5.2. Az egyes térségek megállapodások


fenntartható

fejlődését

szolgáló

államközi

A fenntartható fejlődés jogintézményének lényegesen jelentősebb szerepe van azokban a megállapodásokban, amelyeknek célja, hogy több állam érdekszférájába tartozó térségek közös megegyezésen alapuló, és a fenntartható fejlődés által meghatározott közös hasznosítását, használatát és fejlesztését valósítsák meg a felek. A nemzetközi megállapodások ezen típusának egyik kiváló példája a Mekong folyóval kapcsolatosan 1995. április 5-én, Chiang Rai-ben elfogadott megállapodás a Mekong folyó medencéjének fenntartható fejlődéséért végzett együttműködésről.87 A megállapodást a Vietnámi Szocialista Köztársaság, Kambodzsa, Laosz és Thaiföld kötötte. Célja, hogy valamennyi tagállam számára biztosítsa a Mekong folyó méltányos és ésszerű hasznosítását, a folyón történő hajózás szabadságát, továbbá csökkentse a környezetet érő káros hatásokat, különös tekintettel a víz minőségére és mennyiségére, valamint a vízi ökoszisztéma feltételeire és a folyó ökológiai egyensúlyára. A felek a szerződés részeként tanácsot állítottak fel, amelynek feladata, hogy megfelelő iránymutatásokat fogadjon el a Mekong folyó fenntartható fejlesztése, használata, hasznosítása és megőrzése tekintetében. Valahányszor a fenntartható fejlődés megjelenik az egyezmény szövegében, a fenntartható fejlődést a megőrzés és a hasznosítás kifejezések követik. Mindez azt jelzi, hogy az egyezmény megvalósulása során a fenntartható fejlődés a megőrzés és a hasznosítás közötti egyensúly zsinórmértékéül szolgál, amelyről a felek által létrehozott tanácsnak kell konkrét döntéseket megfogalmaznia. A 2003. november 4-én, Teheránban megkötött nemzetközi keretegyezmény a Kaszpi-tenger tengeri környezetének védelméről88 abból a célból került megalkotásra, hogy a Kaszpi-tengert a szennyezés különféle forrásaitól megóvja, és egyben elősegítse a tenger biológiai erőforrásainak fenntartható és ésszerű használatát.89 A szerződés szerint a felek akciótervet fogadnak el a Kaszpi-tenger fenntartható fejlődésére és védelmére. Az egyezmény elvei magukban foglalják a szennyező fizet elvet, az elővigyázatosság elvét, továbbá az információhoz való hozzáférés elvét a Kaszpi-tengerrel kapcsolatos szennyezéseket illetően. Ezen túlmenően az egyezmény a megelőzés és az együttműködés 87

Agreement on the Cooperation for the Sustainable Development of the Mekong River Basin. Framework Convention for the Protection of the Marine Environment of the Caspian Sea. 89 Lásd a Keretegyezmény 2. cikkét. 88

38



kötelezettségét írja elő a tagállamok számára. Az egyezmény nem definiálja a fenntartható fejlődés fogalmát, ugyanakkor az akcióterv elfogadása kapcsán a szerződés által létrehozott intézmény, a Felek Konferenciája jogosult dönteni arról, hogy mely intézkedések megtétele szolgálja a fenntartható fejlődés követelményeit a Kaszpi-tengerrel kapcsolatosan. Így tehát – bár mindig a konkrét helyzet vonatkozásában – a felek szükségképpen rákényszerülnek arra, hogy a fenntartható fejlődés követelményszintjéhez igazítsák a Kaszpi-tengerrel kapcsolatos cselekvési elképzeléseiket. Az 1968. szeptember 15-én, Algírban megkötött szerződést módosított formában 2003. július 11-én, az Afrikai Unió keretei között fogadták el Maputo-ban ,,A természet és a természeti erőforrások megóvásának afrikai konvenciója”90 elnevezés alatt. A fenntartható fejlődés a felek közötti tárgyalás hivatkozási alapja, és egyben a cselekvés zsinórmértéke is a 2004. június 17-én, Skopje-ben, az Albán Köztársaság Minisztertanácsa és a Macedón Köztársaság Kormánya között az Ohrid-i tó és vízgyűjtő területe védelméről és fenntartható fejlődéséről megkötött egyezménynek.91 Az Ohrid-i tavat és vízgyűjtőit a felek bioszféra-rezervátummá és az UNESCO világörökségi helyszínévé kívánták minősíttetni. Ennek érdekében megállapodtak arról, hogy egyesítik erőiket a vízgyűjtő terület és az Ohrid-i tó védelmére és fenntartható fejlődésére, követve az Európai Unió standardját. A felek a szerződés megvalósulásától a következő eredményeket várják: a vízgyűjtőterület vizeinek védelmét, a biológiai sokféleség és különösen a veszélyeztetett fajok fennmaradásának biztosítását, a talaj védelmét az eróziótól, továbbá a természeti erőforrások és a vízgyűjtő terület fenntartható használatát. Érdemes megjegyezni, hogy az albán-macedón megállapodásnál a megőrzés és a fenntartható fejlődés mindig együttesen szerepel a szövegben. Ezáltal a fenntartható fejlődés a környezetvédelmi jellegű szerződésben megnyitja a kaput a gazdasági tevékenység előtt, olyan mértékben, hogy az ne akadályozza a környezetvédelmi célok elérését. A gazdasági vonatkozású szerződések esetében, a fenntartható fejlődésnek, mint fogalomnak a szövegben való szerepeltetése a környezetvédelmet engedi be a szerződésbe. A gazdasági tevékenység hosszú távú megvalósítását ugyanis veszélyezteti a környezet esetleges pusztulása, a fenntartható megújuló erőforrások túlhasználat következtében történő kimerülése. Ebből következően a környezetvédelmet emelik be a szerződésbe oly 90

African Convention of the Conservation of Nature and Natural Resources . Agreement between the Council of Ministers of the Republic of Albania and theGovernment of the Republic of Macedonia for the protection and sustainable development of Lake Ohrid and its watershed. 91

39



mértékig, hogy az a gazdasági célok hosszú távú kielégítését ne veszélyeztesse. Az Áden-i öböl és a Vörös-tenger vonatkozásában megkötött jegyzőkönyv a biológiai sokféleség védelméről és védett területek hálózatának felállításáról, amelyet Jeddah-ban fogadtak el 2005. december 12-én, a közel-keleti térség egyik legfontosabb környezetvédelmi jellegű megállapodása.92 A jegyzőkönyv az 1982-es Jeddah-i egyezményt egészíti ki.93 A jegyzőkönyv 4. cikke kiemeli, hogy a szárazföldi és a tengerparti használatnak és birtoklásnak a nemzedékek közötti egyenlőséget kell szolgálnia, és összhangban állónak kell lennie a megőrzés és az erőforrások fenntartható használata és hasznosítása követelményével.94 A dokumentum szerint a felek létrehozzák a veszélyeztetett fajok listáját, megállapodnak a speciálisan védendő területekről, megakadályozzák az Ádeni- és a Golf-öbölben az idegen fajok további betelepülését, valamint rendelkeznek a védett területek kezeléséről. A jegyzőkönyv 15. cikke alapján a szerződő felek minden olyan új projekt vagy aktivitás esetében, amelynek jelentős hatása lehet a tengerpart vagy a tenger biológiai sokféleségére, biztosítják a környezeti hatásvizsgálat lefolytatását.95 Ezzel kapcsolatban a jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy amennyiben a biológiai sokféleség pusztulásának jelentős veszélye áll fönn, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem hozható fel érvként a megfelelő intézkedésekkel szemben. Ennek a megállapodásnak a kapcsán is kiemelhető, hogy a felek közös állásponton vannak a fenntartható fejlődés követelményrendszerét illetően, ezért az egyezményben csupán egyetlen alkalommal jelenik meg szövegszerűen a fenntartható fejlődés, nevezetesen a felek kinyilvánítják közös felelősségüket a fenntartható fejlődés megvalósítása tekintetében. A megállapodás teljes egészében megfelel a hatályos környezetvédelmi jog kívánalmainak, megfogalmazása összhangban áll a fenntartható fejlődés olyan értelmezésével is, amely leginkább szolgálja a jövő nemzedékek érdekeit. A fenntartható fejlődés megjelenése a szerződésben így csupán a megfelelő hivatkozási alap kijelölését szolgálja, annak bizonyítását, hogy a felek teljes egészében azonos alapon viszonyulnak a környezet megóvásához az Ádeni-öbölben és a Vörös-tenger térségében. 92 Protocol Concerning the Protection of the Marine Environment from Land-Based Activities in the Red Sea and Gulf of Aden, Jeddah. 93 Regional Convention for theConservation of the Red Sea and Gulf of Aden Environment (The Jeddah Convention). 94 Lásd a jegyzőkönyv 4. cikk (7) bekezdését. 95 Uo. 15. cikk.

40



A 2003. június 12-én, a Tanganyika-tó fenntartható hasznosításáról megkötött egyezményben a szerződő államok a Tanganyika-tavat közös örökségüknek nevezik. 96 A szerződés fő célja, hogy a tó biológiai sokféleségének és egyedülálló vízi adottságainak megőrzését szolgálja. Az egyezmény Preambuluma a biológiai sokféleség megőrzését az emberiség közös ügyeként aposztrofálja, és az államok felelősségét kívánja meg a biodiverzitás megőrzése, illetve a biológiai erőforrások fenntartható módon történő használata tekintetében. A szerződés egyaránt célként tűzi ki a Tanganyika-tó és biológiai sokféleségének megőrzését, valamint a természeti erőforrások optimális felhasználását. Az egyezmény 5. cikk (2) bekezdése szerint „a Tanganyika-tó természeti erőforrásait a fenntartható fejlődés érdekében kell óvni, megőrizni, használni és hasznosítani, annak érdekében, hogy a jelen és jövő generáció szükségleteit egyenlő módon elégítsék ki.” Ennek megvalósítására a szerződés előírja a megelőzés elvének, a szennyező fizet elvének, a megelőző fellépés elvének, a részvétel elvének, továbbá az előnyök méltányos és igazságos elosztása elvének tiszteletben tartását.97 A szerződő felek a Tanganyika-tó Hatóság felállításával és a Miniszterek Konferenciájának szerződésbe foglalt hatásköreivel biztosítják, hogy a szerződés céljait megfelelő módon tudják átültetni a gyakorlatba. A szerződés szövege tankönyvi példája lehetne a fenntartható fejlődés koncepcióját messzemenőkig érvényesítő megállapodásnak. A feleknek a szerződésben említett akarata szerint hasznosítani és használni kívánják a Tanganyika-tó természeti erőforrásait, ugyanakkor minden lehetséges környezeti előírást meg kívánnak hozni annak érdekében, hogy a Tanganyika-tó jövőjét ez a használat és hasznosítás ne veszélyeztesse, hogy meg tudják őrizni a Tanganyika-tó halállományát, vízminőségét és egyéb természeti erőforrásait a jövő nemzedékek számára. A Kárpátok fenntartható fejlődéséről és védelméről szóló keretegyezmény elfogadására 2003. május 22-én, Kijevben került sor.98 A dokumentum a Kárpát-medence fenntartható fejlődését és egyben természeti erőforrásainak védelmét szolgáló államközi együttműködést tükrözi. Az egyezmény részletes ismertetésére a Magyar Köztársaságot is kötő, a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó nemzetközi jogi dokumentációk tárgyalásánál térünk vissza. A Mozambik, Dél-Afrika és Szváziföld által a Maputo és az Incomati vízfolyások 96

The Convention on Sustainable Management of Lake Tanganyika, Dar es Salaam. Lásd az egyezmény 5. cikk (2) bekezdés A-tól F pontjait. 98 The Convention on the Protection and Sustainable Development of the Carpathians (Carpathian Convention). 97

41



védelméről és fenntartható fejlődéséről kötött megállapodás szintén meghatározza a fenntartható fejlődés fogalmát a szerződés 1. cikkében. A megállapodást a felek Johannesburgban írták alá 2002. augusztus 29-én.99 A szerződés definíciója szerint a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely a jelen generációk érdekeit szolgálja, ugyanakkor nem veszélyezteti annak lehetőségét, hogy a jövő generációk is kielégíthessék szükségleteiket. A flóra és fauna illegális kereskedelmének megakadályozása tárgyában 1994. szeptember 8-án, Lusakában elfogadott együttműködési megállapodás Preambulumának első mondata hangsúlyozza, hogy Afrika biológiai sokféleségének megőrzéséhez elengedhetetlenül szükséges a vad fauna és flóra megőrzése, mert ez alapvető módon meghatározza Afrika fenntartható fejlődését. A felek a flóra és fauna illegális kereskedelmének megakadályozására munkacsoportot hoznak létre, és egyeztetett mechanizmussal próbálják biztosítani az afrikai flórát és faunát fenyegető veszélyek közös megegyezésen, és a szerződő felek együttműködésén alapuló leküzdését. A Rajna védelméről szóló egyezmény,100 amelyet 1999. április 12-én, Bernben fogadtak el, a Rajna ökoszisztémájának fenntartható fejlődését jelöli meg a szerződéses együttműködés fő céljaként.101 Az egyezmény 3. cikke a vízminőség javítását, a vízi organizmusok védelmét, a Rajna természetes folyásának fenntartását és a vízi erőforrások ökológiailag elfogadható és ésszerű hasznosítását nevezi meg az ökoszisztéma fenntartható fejlődése szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró tényezőként.102 Az 1994. június 29-én, Szófiában megkötött, a Duna védelméről és fenntartható használatáról szóló egyezmény103 a Duna fenntartható fejlődése kapcsán megállapítja, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása céljából – figyelembe véve a vízszennyezés megakadályozásával kapcsolatos intézkedések sürgető voltát, valamint az ésszerű és fenntartható vízhasználatot – a feleknek harmonizálniuk és koordinálniuk kell a Dunamedencével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi szintű intézkedéseket, amelyeket a Duna fenntartható fejlődése és környezetének védelme érdekében hoznak.104 Ezt a célt különösen azért fogalmazták meg a felek, hogy biztosítsák a fenntartható vízhasználatot ipari és 99

Tripartite interim Agreement between the Republic of Mozambique and the Republic of South Africa and the Kingdom of Swaziland for the co-operation on the protection and sustainable utilisation of the water resources of the Incomati and Maputo watercourses, Johannesburg. 100 Convention on the Protection of the Rhine, Bern. 101 Lásd az egyezmény Preambulumát. 102 Uo. 3. cikk. 103 Danube River Protection Convention. 104 Lásd a szerződés 2. cikk 3. pontját.

42



mezőgazdasági célokra, valamint a települések számára, továbbá hogy elősegítsék az ökoszisztémák megőrzését és helyreállítását, illetve a közegészségügy védelmét. Amikor tehát az egyezmény a Duna fenntartható fejlődéséről beszél, ezt csupán a Duna hasznosítása szinonimájaként értékelhetjük. Ennek során a szerződő felek maximálisan igyekeznek figyelembe venni azokat a környezeti szempontokat, amelyek a hasznosítás fenntarthatóságát biztosítják. A Meuse és a Schelde folyó védelmével kapcsolatban 1994. április 26-án, Helsinkiben kötött megállapodás célja, hogy a felek együttműködjenek a Meuse folyó és csatornarendszerének fenntartható fejlődése érdekében.105 A szerződés legfontosabb elvei magukban foglalják a megelőzés elvét, a szennyezés forrásnál történő mérséklésének és feltartóztatásának elvét, továbbá a szennyező fizet elvét. A szerződés elsődleges célja, hogy megóvja a Meuse folyó ökoszisztémáját, és védje a folyammeder minőségét. Az együttműködés konkrét formájáról a szerződő felek által létrehozott bizottság állapodik meg. A szerződés nem az alapelvek között sorolja fel a fenntartható fejlődést, hanem a szerződés általános céljainál fogalmazza meg a Meuse folyó fenntartható fejlődése tekintetében a szerződő felek között végzett közös munkát. Az 1992. április 9-én, Helsinkiben, a Balti-tenger tengeri környezetének megóvásáról megkötött egyezmény 15. cikke a természeti erőforrások fenntartható használatáról beszél.106 Hasonlóképpen az 1992. április 9-én, Nuuk-ban, az Atlanti-óceán északi részén élő tengeri emlősök kutatása, megőrzése és hasznosítása tekintetében megkötött nemzetközi megállapodás Preambuluma szintén a természeti erőforrások fenntartható használatát tekinti az egyezmény fő céljának.107

1.2.5.3. Fenntartható fejlődés, mint a gazdasági tevékenység korlátja A nemzetközi szerződések további jól körülhatárolható típusát képezik azok a megállapodások, amelyek olyan közös gazdasági tevékenységre vonatkoznak, amelynek a fenntartható fejlődés szab határt egyrészt a meg nem újuló források kíméletes használatával, másrészt a megújuló források esetében a kellő újratermelődés biztosításával. Az 1997-ben, a nemzetközi folyamvizek nem hajózási célú használatának jogáról 105

Lásd a keretegyezmény preambulumának 3. cikk ( 5) bekezdését. Helsinki Convention on the Protection of the Marine Environment of the Baltic Sea Area, 1992. 107 Agreement on cooperation in research, conservation and management of marine mammals in the North Atlantic. 106

43



kötött ENSZ egyezmény a hasznosításra vonatkozó 24. cikkében hivatkozik a fenntartható fejlődésre oly módon, hogy a hasznosítás fogalma a nemzetközi folyamvíz fenntartható fejlődésére vonatkozó tervezést, a terv végrehajtását, továbbá a folyamvíz racionális és optimális hasznosítását, védelmét és ellenőrzését jelenti.108 Az egyezményben tehát lényegében a környezetbarát gazdasági hasznosítás megfelelőjeként értelmezik a fenntartható fejlődés fogalmát. Az ezt követő nemzetközi szerződéses gyakorlat túllépett a fenti értelmezésen, és a fenntartható fejlődésnek a nemzetközi jogtudományban kidolgozott fogalmához lényegesen jobban alkalmazkodó megközelítést foglalták a nemzetközi megállapodásokba. Az 1998. szeptember 10-én megkötött, a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló Rotterdami Egyezmény Preambulumában a szerződő felek hangsúlyozták, hogy a fenntartható fejlődés elérése érdekében a kereskedelemnek és a környezetvédelmi politikáknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást.109 A megállapodás célja, hogy a veszélyes és fertőző anyagok kereskedelmét korlátozza az erre vonatkozó listák felállításával, és a kereskedelmi tilalmak betartásának kölcsönös ellenőrzésével. Az ipari balesetek határon átnyúló hatásairól 1992. március 17-én, Helsinkiben kötött egyezmény Preambuluma prevencióról és felkészültségről beszél, amely a szerződő feleket képessé teszi a környezetvédelmi szempontból helyes és fenntartható gazdasági fejlődésre.110 Itt tehát a fenntartható fejlődés fogalma a korai egyezményekhez hasonlóan a környezetvédelmileg helyes megközelítéssel ellenőrzött gazdasági fejlődésként kerül értelmezésre. Az 1994. december 17-én, Lisszabonban elfogadott Energia Charta Egyezmény111 célja, hogy az energia területén jogi keretet teremtsen a szerződő felek közötti hosszú távú együttműködésre, amely a kölcsönös előnyök alapján valósulhat meg az európai államok között. A szerződő felek elismerik egymás szuverenitását a természeti erőforrások tekintetében,112 ugyanakkor az egyezmény környezetvédelmi aspektusokkal foglalkozó 19. cikkében a felek vállalták, hogy a fenntartható fejlődés értelmében tekintettel lesznek azokra a nemzetközi jogi megállapodásokra, amelyeknek részesei, és amelyekkel 108

Convention on the Law of the Non-navigational Uses of International Watercourses. Rotterdam Convention on the Prior Informed Consent Procedure for Certain Hazardous Chemicals and Pesticides in International Trade. 110 Convention on the Transboundary Effects of Industrial Accidents. 111 Energy Charter Treaty. 112 Lásd az egyezmény 18. cikkét. 109

44



összhangban a káros környezeti hatások minimalizálását vállalták fel. Az Energia Charta tehát tulajdonképpen nem teremt újabb jogi kötelezettséget a felek részére a fenntartható fejlődés tekintetében, pusztán a korábbi nemzetközi jogi kötelezettségek megerősítését biztosítja a tagállamok részéről. A 2003. június 10-én, Kuala Lumpurban kötött, a határon átnyúló füstszennyezéssel kapcsolatos ASEAN megállapodás célja, hogy csökkentse és ellenőrizze a határon átnyúló füstszennyezést, amely az erdő és talajtüzekből származik.113 Az egyezmény 3. cikk (4) bekezdésében a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy saját természeti erőforrásaikat – beleértve az erdőt és a talajt – ökológiailag helytálló és fenntartható módon használják, illetve hasznosítják. Ez a rendelkezés azért bír nagy jelentőséggel, mert az államok csupán ritkán vállalnak nemzetközi kötelezettséget arra, hogy természeti erőforrásaikat a saját országuk keretei között fenntartható módon használják és hasznosítják. Az egyezmény kiemeli, hogy a felek a fenntartható fejlődés átfogó összefüggésrendszerén belül folytatják együttműködésüket.114

1.2.5.4. Par excellence megállapodások

a

fenntartható

fejlődés

céljából

megalkotott

A fenntartható fejlődés elvét érintő nemzetközi szerződések újabb kategóriáját képezik azok a megállapodások, amelyek esetében a szerződés megvalósulása teljes egészében a fenntartható fejlődés fogalomrendszerének horizontján következik be. Kiváló példája ennek például a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) Statútuma.115 Az IRENA-t megalapító államok a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökséget 2009. január 26-án, Bonn-ban, a szervezet alapokmányának megalkotásával indították útjára. Ahogyan az a Statútum Preambulumából is kitűnik, az IRENA-t létrehozó felek a megújuló energia fokozott alkalmazása és terjesztése érdekében hozták létre a szervezetet, tekintettel a fenntartható fejlődésre. A szervezet feladata a szén-alapú gazdaság fenntartható és biztonságos átalakításának elősegítése, biztosítva a bioenergia, a geotermikus energia, a vízi energia, az óceán energiája – beleértve a termikus energiát is – továbbá a nap- és szélenergia minél szélesebb körű hasznosítását. Az alapokmány egyik fő célja, hogy a megújítható energiák járuljanak hozzá a 113

ASEAN Agreement on Transboundary Haze Pollution, Kuala Lumpur. Lásd az egyezmény 2. cikkét a szerződés céljairól. 115 Statute of the International Renewable Energy Agency (IRENA). 114

45



környezet megóvásához, az erdők irtásának csökkentéséhez, a biológiai sokféleségben okozott veszteségek enyhítéséhez, és ezek által a meg nem újítható természeti erőforrások jelenlegi nagy volumenű hasznosításának csökkentetéséhez.116 Jelen Statútum esetében tehát a megállapodás céljai teljes egészében a fenntartható fejlődés céljait szolgálják, és maximálisan megfelelnek a környezetért vállalt felelősség, illetve a jövő nemzedékek iránti elkötelezettség gondolatának. A fenntartható fejlődés így ennél a szerződésnél tulajdonképpen stabil és biztonságos hivatkozási alapot, a szerződés etikai bázisát jelenti. A környezeti ügyek kapcsán a döntéshozatalban való társadalmi részvételről, az információhoz

való

hozzáférésről,

továbbá

a

környezetvédelmi

alapú

igazságszolgáltatáshoz való hozzájutásról az 1998. június 25-én, Aarhusban megkötött egyezmény rendelkezik.117 Az egyezmény célja, hogy minél több állampolgár vehessen részt a döntéshozatalban, és nyilváníthassa ki megfelelő formában a véleményét a nagy fontosságú, a környezetre jelentős kihatással bíró ügyek vonatkozásában, akár az igazságszolgáltatás eszközeit is felhasználva. Természetes, hogy az egyezmény hivatkozik a fenntartható fejlődés fogalmára, hiszen a szerződést megkötő felek célja az Aarhusi egyezmény elfogadása során többek között a fenntartható és környezetvédelmi szempontból helyes fejlődés biztosítása volt. Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének Preambuluma118 úgy fogalmaz, hogy a fejlődő országoknak szükségük van az erőforrásaikhoz való hozzáféréshez, hogy ezáltal biztosíthassák a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődést. Erre válaszul szerepel a következő mondatban, hogy a szerződő felek ennek ellenére elkötelezettek a tekintetben, hogy a jelen és jövő generációk számára megvédik a Föld klímarendszerét. Az egyezmény 2. cikke fogalmazza meg a szerződés célját, amely szerint a felek elkötelezik magukat az üvegházi gázok kibocsátásának stabilizálására, amely által megelőzhető, hogy a klímarendszerre a gázkibocsátások veszélyes hatást gyakoroljanak. Az Egyezmény az alapelvek között kimondja, hogy a feleknek joguk van a fenntartható fejlődésre és ennek a jognak érvényesülését elő kell segíteniük.119 A Klímaváltozási Keretegyezmény tehát a fenntartható fejlődést elsősorban jognak tekinti, ezen belül is alapvetően a fejlődő országok fenntartható gazdasági növekedéshez való jogának. A gazdasági haladást ugyanakkor a természetvédelmi, környezetvédelmi 116

Lásd a statútum 2. cikk b) bekezdését. The UNECE Convention on Access to Information, Public Participation in Decision-making and Access to Justice in Environmental Matters (Aarhus Convention). 118 The United Nations Framework Convention on Climate Change. 119 Lásd a keretegyezmény 3. cikk (4) bekezdését. 117

46



megfontolásoknak megfelelő keretek között kell tartania. Az ENSZ országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményét 1991. február 25-én, Espoo-ban írták alá.120 A megállapodás egyike azon első nemzetközi egyezményeknek, amelyek a fenntartható fejlődés fogalmát alkalmazzák. Az egyezmény

Preambulumában

a

felek

megerősítik,

hogy

szükség

van

a

környezetvédelmileg helyes és fenntartható fejlődés biztosítására. Az a tény, hogy a környezetvédelmi hatástanulmányok lefolytatása része a fenntartható fejlődésnek, az egyezményben

explicit

módon

nem

kerül

megemlítésre,

a

környezetvédelmi

hatástanulmányok lefolytatásának kötelezettsége a jogtudományi elemzés közvetítésével vált a fenntartható fejlődés jogintézményének részévé.

1.2.6. Összefoglalás

A fenntartható fejlődés fogalmának szerződéses nemzetközi jogi koncepciója az elmúlt évtizedekben jelentős változásokon ment keresztül. Az 1990-t követő években megfogalmazott nemzetközi egyezményekben – még az olyan kiemelkedő jelentőségű dokumentumokban is, mint az ENSZ Klímaváltozási Egyezménye – a fenntartható fejlődés fogalma a gazdaság fejlődésének egy olyan változatát jelenti, amelyet a környezetvédelmi megfontolások korlátok közé szorítanak. Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezménye külön hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokat kiemelt módon megilleti a fenntartható fejlődéshez való jog. A fenntartható fejlődés koncepciójának tehát egy inkább gazdasági értelmű megközelítését láthatjuk, mindamellett természetesen a koncepció ezt a gazdasági fejlődést a környezetvédelem követelményei szerint korlátok közé szorítja. Megfigyelhető, hogy a fenntartható fejlődés fogalma az elmúlt évtizedekben mind a gazdasági jellegű együttműködéssel kapcsolatosan megkötött egyezményekben, mind pedig a környezetvédelmi megállapodásokban fellelhető. Érdekes az a tendencia, amelynek nyomán a fenntartható fejlődés fogalma a gazdasági megállapodásokban utat nyit a környezetvédelmi

megfontolások

érvényesítésére,

míg

a

környezetvédelmi

megállapodásokban a fenntartható fejlődés jogintézménye garantálja, hogy a természet védelme mellett az ember alapvető szükségleteinek kielégítése, a nyomor leküzdése és a fejlődés biztosítása is hangsúlyt kap. 120

Convention on Environmental Impact Assessment in a Transboundary Context.

47



Így tehát a gorillák védelmével kapcsolatosan kötött nemzetközi megállapodásban a fenntartható fejlődés fogalma annak érdekében szerepel, hogy biztosítsa a gorilla populáció megvédése

mellett

a

gorillákkal

együtt

élő

emberi

közösségek

alapvető

életkörülményeinek biztosítását és fejlesztését, hogy az ő megélhetésük ne veszélyeztesse a gorillaállomány létét. Ezzel szemben a trópusi faanyag egyezményben a fenntartható fejlődés fogalma úgy szerepel, hogy semmilyen más fogalom nem utal a megállapodásban a környezetvédelem jelentőségére. Az egyezményben a részes felek saját gazdasági érdekeikre tekintettel biztosítják a fenntartható fejlődés jogi követelményeinek érvényesülését. A fenntartható fejlődés jogi fogalma garantálja, hogy a gazdasági termelés volumene nem lesz olyan szintű, hogy az a későbbi nemzedékek hasonló gazdasági céljait éppen az erőforrások kipusztítása következtében ellehetetlenítse, és ezáltal a biztosítani kívánt gazdasági hasznosítási lehetőséget hosszú távon veszélybe sodorja. A racionális gazdasági megközelítés tehát megkívánja, hogy szem előtt tartsák az erőforrások fenntarthatóságát. Ezáltal biztosítható a környezetvédelmi szempontok legalább korlátozott érvényesülése a nemzetközi gazdasági megállapodásokban is. A jogtudományban az elmúlt évtizedekben kialakult elmélet a fenntartható fejlődésről és annak jogi tartalmáról a 2000-es évek közepétől szivárgott be a nemzetközi szerződésekbe. A nemzetközi megállapodások definíciószerűen is megpróbáltak összhangba kerülni a környezetvédelmi jogászok által kifejlesztett fenntartható fejlődési koncepcióval, bizonyos egyezmények pedig a nemzetközi környezetvédelmi jogi tankönyvekben megfogalmazott fenntartható fejlődési doktrínával teljes egészében összhangban álló koncepciót alkottak az általuk szabályozott tárgykörben. Erre hozhatjuk fel példaként a Tanganyika-tóval kapcsolatban elfogadott nemzetközi egyezményt, amelyben már a definíció is utal a nemzedékek közötti egyenlőség elvére, és a fenntartható fejlődés fogalmának részévé teszi az elővigyázatosság, a megelőzés, a környezeti hatásvizsgálat gondolatát és a társadalmi részvételt is. Bár a fenntartható fejlődés fogalma számos nemzetközi egyezményben szerepel, a fenntartható fejlődés meghatározása, tartalma és az általa kiváltott jogi hatás meglehetősen eltérő képet mutat az egyes megállapodásoknál. Egy nemzetközi jogfejlődési folyamat tanúi lehetünk tehát, amelyben a fenntartható fejlődés jogi tartalma a nemzetközi jogtudomány elméleti művelőinek szándékával összhangban folyamatosan bővül, és egyben egyre inkább tisztázottá válik.

48



A fenntartható fejlődés fogalmának azokban a megállapodásokban van leginkább operatív jellege, ahol a felek valamilyen gazdasági szektorban vagy egy térség hasznosításában közös együttműködésre, illetve a nemzeti hasznosítások egyeztetésére törekednek, és az egyezmény által biztosított szervezeti keretekben az egyes felek fejlesztési céljait a többi tagállam alávetheti a fenntartható fejlődés tesztjének. Ebben az esetben a fenntartható fejlődés fogalmának alapvető normatív jelentősége van, hiszen a gazdasági hasznosítás iránt leginkább elkötelezett tagállam által felvetett bármilyen tervet alá lehet vetni a fenntartható fejlődés mércéjének. Ennek alapján azt kell mérlegelni, hogy a terv megvalósítása után az adott gazdasági terület regenerálódó képessége, vagyis az elpusztított természeti erőforrás rövid időn belüli újraképződése biztosítható-e? Amennyiben a megállapodás valamilyen terület hasznosítására vonatkozik, azt kell vizsgálni, hogy a hasznosítás nem bontja-e meg az adott térség ökoszisztémáját, és nem jelent-e olyan veszélyt a természeti környezetre, amelynek a jövő generációk is hátrányát láthatják? Ezekben az esetekben beigazolódik az a jogtudományi állítás, mely szerint a fenntartható fejlődés valóban egy folyamat, amelynek során a fenntartható fejlődés tesztje, mint a jogrendet átható alapjogi követelmény a szerződő felek által a konkrét helyzet elemzésében materializálódik, és vezet tiltó vagy engedélyező eredményre bizonyos magatartások tekintetében. A jelenlegi nemzetközi szerződéses jogban a fenntartható fejlődés fogalma által meghatározott nemzetközi szerződések két nagy csoportjában mérhetjük fel a fenntartható fejlődés fogalmának a jelentős hasznát és sikereit. Ennek részét képezik azok az egyezmények és megállapodások, amelyeket a szerződő felek egy általuk kiválasztott térségben közösen használt természeti erőforrás – elsősorban valamilyen szabad természetben vadászható/halászható állat vagy hasznosítható növény – tekintetében határoztak meg. Ezen megállapodásokban a felek közös akarattal biztosítják, hogy a vadászat, a halászat, továbbá a növények begyűjtése ne kockáztassa az adott fajok fennmaradását, illetve ne vezessen állományuk hasznosíthatóságának csökkenéséhez. Ennek következtében a fenntartható fejlődés által jelentősen befolyásolt nemzetközi szerződések közül talán a halászati egyezmények képezik a legfontosabb csoportot, ugyanis – bár a készletek eleinte kimeríthetetlennek látszottak – az egyes vándorló halfajok, különösen a tonhal halászatával kapcsolatban szükségessé vált az államok közötti megállapodások megkötése a halállomány hosszú távú hasznosítása érdekében.

49



A fenntartható fejlődés szerepe kiemelt hangsúlyt kap azokat a folyamvölgyeket illetően, amelyek több állam területéhez tartoznak, és ezáltal a folyam mellékágai és a folyammeder védelme, használata, valamint hasznosítása ezen államok közös ügye. Ezen a területen is jelentős együttműködési formációk jöttek létre. A fenntartható fejlődés fogalma a Felek Konferenciáján vagy más intézményen keresztül érvényesülve biztosítja, hogy a gazdasági fejlesztés érdekében a természettel kapcsolatos legkárosítóbb tevékenységeket a többi állam a fenntartható fejlődés jogi eszközével felvértezve megakadályozhassa. A következő fejezetben azt vizsgáljuk, hogy Magyarország részt vállal-e a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban elfogadott nemzetközi egyezményekben, és a szerződéses gyakorlata megfelel-e azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a modern nemzetközi környezetvédelmi jog egy fejlett európai országgal kapcsolatban elvárhat. Emellett arra is kitérünk, hogy milyen irányokban várható a fenntartható fejlődéssel összefüggő területeken a Magyar Köztársaság nemzetközi együttműködésének további bővítése.

1.3.

A Magyar Köztársaság fenntartható fejlődéssel összefüggő nemzetközi megállapodásai

A Magyar Köztársaság nemzetközi együttműködéseinek rendszerében fontos szerepet töltenek be azok a megállapodások, amelyek a fenntartható fejlődés nemzetközi jogi kategóriáját is magukban foglalják. Az alábbiakban röviden ismertetjük ezeket a megállapodásokat,

majd

értékeljük

Magyarország

nemzetközi

szerződéses

együttműködéseinek lehetséges újabb állomásait. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás121 Preambuluma kiemeli, hogy a felek azzal az eltökélt szándékkal kötik meg a szerződést, hogy „óvják, védjék és javítsák a környezet minőségét, továbbá biztosítsák a természeti erőforrások körültekintő és

ésszerű

kiaknázását,

különösen

a

fenntartható

fejlődés

elve,

valamint

az

elővigyázatosság és a megelőzés elve alapján.” Természetesen az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás elsősorban gazdasági szempontokat foglal magában, mindazonáltal az európai államok gazdasági típusú együttműködése sem nélkülözheti a fenntartható fejlődés szempontrendszerét. 121

Agreement on the European Economic Area, Oporto.

50



A Magyar Köztársaság 1993-ban megállapodást kötött a Török Köztársasággal a környezetvédelem

területén

folytatandó

együttműködésről.122

A

megállapodás

preambuluma szerint a fenntartható fejlődés „megköveteli a természeti erőforrásokkal való, környezetileg ésszerű gazdálkodást”. A megállapodás a fenntartható fejlődést koncepcióként aposztrofálja, amelynek lényegi eleméül írja elő a környezetpolitika ágazatközi kapcsolatokba történő integrálását, különösen az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, valamint az energia területén. Ezzel egy rendkívül modern szemléletű környezetvédelmi egyezmény született meg a két állam között már a ’90-es évek elején. A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya 1997-ben egyezményt kötött a környezetvédelem és a természetvédelem területén való együttműködésről.123 A megállapodás sajátossága, hogy regionális és nemzetközi környezetpolitikai stratégiák fejlesztését kívánja elősegíteni az európai fenntartható fejlődés elérése céljából.124 A két állam közötti együttműködés tehát túlterjeszkedik a közös érdekeltségű területek környezetvédelmi helyzetének megoldásán. A két ország regionális szinten is ambícióval rendelkezik arra, hogy az Európai Unió keretei közé illeszthető módon segítse elő a területrendezési dokumentáció kidolgozását a fenntartható regionális fejlődés érdekében.125 A Magyar Köztársaság 2001-ben Románia kormányával is egyezményt kötött a környezetvédelem terén való együttműködésről.126 A nemzetközi szerződésben a fenntartható fejlődés úgy került definiálásra, hogy a környezet védelme, a természet és a biológiai sokféleség megőrzése, a természeti erőforrások ésszerű használata és megóvása, az ökológiai és éghajlati egyensúly megőrzése a fenntartható fejlődés előfeltétele és alapja. Ezt a definíciót rendkívül előremutatónak értékeljük, hiszen egyértelműen a fenntartható fejlődés környezet- és természetvédelmi szempontú megfogalmazását jelenti. Számos ezzel ellentétes, vagy kevésbé erőteljes megfogalmazást ismerünk ebből a korszakból a nemzetközi szerződéses kapcsolatok területén. 122

1993/19. Nemzetközi Szerződés a környezetfejlesztési és területfejlesztési minisztertől. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Török Köztársaság Kormánya között a környezetvédelem területén folytatandó együttműködésről. 123 A Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a környezetvédelem és természetvédelem terén való együttműködésről Pozsonyban 1999. február 12-én aláírt Egyezmény. 124 Lásd a megállapodás 1. cikk (2) bekezdését. 125 Lásd a megállapodás 2. cikk (11) bekezdését. 126 2001/9. Nemzetközi Szerződés a környezetvédelmi minisztertől. Egyezmény a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között a környezet védelme terén való együttműködésről.

51



A környezetvédelmi együttműködések terén kötött megállapodások további szép példája a magyar-bolgár környezetvédelmi együttműködés.127 A megállapodásban a fenntartható fejlődés fontossága és a környezetvédelem mellett megjelenik a jelen és jövő generációk egészsége és jóléte, amely szintén lényeges eleme a fenntartható fejlődés jogintézményének. Jelentős mérföldkőnek tekinthetjük a Magyar Köztársaság fenntartható fejlődés érdekében folytatott nemzetközi együttműködésében, hogy az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részesek Konferenciájának 1997. évi 3. ülésszakán az itt elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvet a Magyar Köztársaság New York-i ENSZ-képviseletének vezetője útján aláírta.128 A Magyar Köztársaság az ENSZ keretei között is aktív szerepet vállalt a fenntartható fejlődés elvének megerősítése érdekében. Hazánk kormánya határozatban szögezte le az ENSZ Közgyűlés 59. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség tevékenységét koordináló irányelveket, egyúttal sürgette a delegációt, hogy folytasson aktív szerepvállalást a globális kihívások, így különösen a fenntartható fejlődés ügyében kidolgozás alatt álló nemzetközi normák elfogadásában.129 A határozat a későbbiekben több alkalommal megerősítésre került.130 A Magyar Köztársaság csatlakozott az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága keretében létrejött, az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezményhez.131 Az egyezmény Preambuluma értelmében a fenntartható gazdasági fejlődés biztosításának kulcsa, hogy a szerződő felek tegyenek meg minden ésszerű, gazdaságos és hatékony intézkedést a balesetek megelőzése érdekében, és készüljenek fel azok következményeinek elhárítására. Mindez jelentős lépés lehet a környezet biztonsága érdekében. 127

2002/2. Nemzetközi Szerződés a környezetvédelmi minisztertől. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Bolgár Köztársaság Kormánya között a környezetvédelem terén való együttműködésről. 128 2264/1998. (XI. 30.) Korm. határozat az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részesek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv aláírásáról. 129 Melléklet a 2213/2004. (VIII. 30.) Korm. határozathoz. Irányelvek az ENSZ Közgyűlés 59. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség tevékenységéhez. 130 2183/2005. (VIII. 26.) Korm. határozat a magyar küldöttség részvételéről az ENSZ Közgyűlés 60. ülésszakán; 2154/2006. (IX. 8.) Korm. határozat a magyar küldöttség részvételéről az ENSZ Közgyűlés 61. ülésszakán, 2164/2007. (IX. 20.) Korm. határozat a a magyar küldöttség részvételéről az ENSZ Közgyűlés 62. ülésszakán, 2124/2008. (IX. 12.) Korm. határozat a magyar küldöttség részvételéről az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 63. ülésszakán, 1152/2009. (IX.10.) Korm. határozat a magyar küldöttség részvételéről az ENSZ Közgyűlés 64. ülésszakán, 1194/2010. (IX.15.) Korm. határozat a magyar küldöttség részvételéről az ENSZ Közgyűlés 65. ülésszakán. 131 128/2001. (VII. 13.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága keretében létrejött, az Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezmény kihirdetéséről.

52



A fenntartható fejlődés tehát az egyezmény céljaként szerepel, nem pedig olyan jogi eszközként, amely a felek magatartásának zsinórmértékét meghatározza. A szerződés alapján megtett minden rendelkezés, amely az ipari létesítmények és a szállítás kapcsán előforduló balesetek megelőzését szolgálja, egyben a környezet védelmét is jelenti, ezáltal a fenntartható fejlődés érdekében elfogadott intézkedésnek tekinthető. Magyarország és Oroszország 2004-ben környezetvédelmi megállapodást kötött, amely a fenntartható fejlődés céljaitól és elveitől vezéreltetve kívánja biztosítani a biológiai sokféleség megóvását és fenntartható használatát.132 Az Izlandi Köztársaság, a Liechtensteini Nagyhercegség, a Norvég Királyság, valamint a Magyar Köztársaság kormánya között 2005. július 7-én létrejött, az EGT Finanszírozási Mechanizmus 2004-2009 közötti végrehajtásáról szóló együttműködési megállapodás133 az együttműködés kiemelt területeként írja elő a fenntartható fejlődés támogatását az erőforrás felhasználás és menedzsment hatékonyságának növelésén keresztül.134 Így tehát ennek a nemzetközi együttműködésnek a keretei között a fenntartható fejlődés támogatására megfelelő anyagi eszközök álltak rendelkezésre, amelyekkel a Magyar Köztársaság Kormánya maximálisan igyekezett is élni. Hazánk részese a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt egyezménynek.135 Talán az egyezménynél is nagyobb jelentősége van a fenntartható fejlődés tekintetében a hozzá kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyvnek, amelyhez a Magyar Köztársaság 2005-ben csatlakozott.136 A jegyzőkönyv célja, hogy a vízzel összefüggő megbetegedések megelőzését, ellenőrzését és csökkentését szolgálja. A cél elérése a vízgazdálkodás fejlesztésével lehetséges, amely a vízi ökoszisztémák védelmét fogja eredményezni. A megvalósított intézkedések egyszerre szolgálják az emberi egészség és 132

300/2004. (XI. 2.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Oroszországi Föderáció Kormánya között a környezetvédelmi együttműködésről szóló, Moszkvában, 2002. december 20-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről. 133 Kihirdette a 201/2005. (IX. 27.) Korm. rendelet a Norvég Királyság Kormánya és a Magyar Köztársaság Kormánya között 2005. június 10-én létrejött, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2004-2009 közötti végrehajtásáról szóló együttműködési megállapodás, valamint egyrészről az Izlandi Köztársaság Kormánya, a Liechtensteini Nagyhercegség Kormánya, a Norvég Királyság Kormánya, másrészről a Magyar Köztársaság Kormánya között 2005. július 7-én létrejött, az EGT Finanszírozási Mechanizmus 2004-2009 közötti végrehajtásáról szóló együttműködési megállapodás kihirdetéséről. 134 Uo. 6. cikk 1. bekezdés B pont. 135 The Convention on the Protection and Use of Transboundary Watercourses and International Lakes (Water Convention). 136 213/2005. (X. 5.) Korm. rendelet a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és használatára vonatkozó, Helsinkiben, 1992. március 17-én aláírt Egyezményhez kapcsolódó Víz és Egészség Jegyzőkönyv kihirdetéséről.

53



jólét védelmét, valamint a természet megóvását. A Jegyzőkönyv előírja, hogy a felek intézkedéseit olyan hatásvizsgálatnak kell alávetni, amely számításba veszi valamennyi javasolt intézkedésnek az egyes környezeti közegekre

gyakorolt

követelményére is.

eltérő,

új

hatásait,

figyelemmel

a

fenntartható

fejlődés

137

A Víz és Egészség Jegyzőkönyv a nemzetközi megállapodások azon típusába tartozik, amelyben a fenntartható fejlődés fogalma nem elhatárolja, hanem összeköti a gazdasági fejlődés és a természet megóvásának feladatát, hiszen a megvalósított intézkedések egyszerre szolgálják a gazdasági-társadalmi fejlődést és a környezet magas szintű védelmét. Az Alpok védelméről Salzburgban, 1991-ben kötött egyezmény inspirálta hazánkat, valamint Csehországot, Lengyelországot, Romániát, Szerbia-Montenegrót, Szlovákiát és Ukrajnát, hogy keretegyezményt kössenek a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről.138 Az egyezmény fő célja, hogy szorgalmazza a Kárpátok védelmére és fenntartható fejlesztésére irányuló állami együttműködést. Az egyezmény közös intézkedések megvalósítását kezdeményezi az életminőség javítása, a helyi gazdaság és közösségek erősítése, a természeti értékek és a kulturális örökség megőrzése érdekében.139 Az egyezmény alapvető értéke, hogy sok szempontból járja körül a fenntarthatóság fogalmát, törekedve a minél erőteljesebb és átfogóbb együttműködés megvalósítására. Így a fenntartható fejlődés koncepciójába tartozik az egyezmény alapján a biológiai és táji sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára irányuló összefogás, a fenntartható és integrált vízgyűjtő gazdálkodás, a fenntartható mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, közlekedés és infrastruktúra, valamint a fenntartható turizmus. A fenntartható fejlődést célul tűző megállapodás megvalósítására a szerződő felek elsősorban a Részes Felek Konferenciája és a Titkárság útján kívánnak intézkedéseket elfogadni. A Svájci Szövetségi Tanács és a Magyar Kormány között létrejött Svájci-Magyar Együttműködési Program végrehajtásáról szóló keretmegállapodás további anyagi eszközöket teremtett hazánk számára a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos programok 137

Víz és Egészség Jegyzőkönyv, 4. cikk 4. c) bekezdés. Kihirdette a 306/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló Keretegyezmény kihirdetéséről. 139 A Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló Keretegyezmény, 2. cikkely 1. bekezdés. 138

54



megvalósítására, amelyeket a Magyar Kormány minden lehetséges módon támogatni kívánt a megállapodás keretei között elfogadott projektek realizálásában vállalt kezdeményező vagy támogató szerep útján.140 Hazánk természetesen tagja a legfontosabb nemzetközi környezetvédelmi megállapodásoknak, és csatlakozott a hozzájuk kapcsolódó releváns jegyzőkönyvekhez is. Az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espoo-ban, 1991. február 26-án elfogadott egyezmény talán az egyik legfontosabb környezetvédelmi célú, a fenntartható fejlődést szolgáló megállapodás, melynek hazánk is részese. A Magyar Köztársaság emellett csatlakozott a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló, Kijevben, 2003. május 21-én elfogadott jegyzőkönyvhöz is.141 A jegyzőkönyv célja, hogy a stratégiai környezeti vizsgálatra vonatkozó egyértelmű, átlátható és hatékony eljárási szabályok megalkotása révén, az országhatáron átterjedő, jelentős környezeti hatásokkal fenyegető beruházásokat megelőzően jogilag kötelező hatásvizsgálatot lehessen megvalósítani. A Rio de Janeioro-ban, 1992. július 13-án aláírt ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményt a Magyar Országgyűlés az 1995. évi LXXXII. törvényével hirdette ki.142 Az egyezmény célja az üvegházhatású gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozza az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást, ezáltal módot nyújtva a fenntartható gazdasági fejlődés folytatására.143 Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény megfogalmazásában a fenntartható fejlődés azt a még elviselhető szintű gazdasági fejlődést jelenti, amely mellett a Föld klímája nem romlik, ezáltal az emberiség későbbi generációinak élete és egészsége nem válik veszélyeztetetté. Hazánk csatlakozott az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT)144 keretei között kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezményhez.145 A Kereskedelmi Világszervezet elsődleges célja természetesen a tagállamok kereskedelmi és gazdasági törekvéseinek összehangolása, az áruk és szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelése. Mindazonáltal az egyezmény 140

348/2007. (XII. 20.) Korm. rendelet a kibővült Európai Unió gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségei csökkentését célzó, a Svájci Szövetségi Tanács és a Magyar Kormány között létrejött Svájci-Magyar Együttműködési Program végrehajtásáról szóló Keretmegállapodás kihirdetéséről. 141 132/2010. (IV. 21.) Korm. rendelet az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló, Espooban, 1991. február 26. napján elfogadott egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló, Kijevben, 2003. május 21-én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről. 142 1995. évi LXXXII. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény kihirdetéséről. 143 Uo. 2. cikkely. 144 The General Agreement on Tariffs and Trade 1994 ("GATT 1994"). 145 The Agreement Establishing the World Trade Organization ("Marrakesh Agreement"), Marrakesh.

55



azt is kimondja, hogy a gazdasági együttműködést a résztvevő államok a világ erőforrásainak optimális használatát megkívánó fenntartható fejlődés céljával összhangban képzelik el. Az egyezmény hitet tesz a környezet védelme és megóvása, valamint az ezt szolgáló eszközök erősítése mellett. A Kereskedelmi Világszervezetről (WTO) szóló megállapodást a Magyar Országgyűlés az 1998. évi IX. törvényével iktatta be a magyar jogrendbe.146 Az egyezményből kitűnik, hogy modern gazdasági együttműködés sem képzelhető már el a fenntartható fejlődés által megkívánt követelményrendszer betartása nélkül. Magyarország az Európai Energia Chartához is csatlakozott, melyet az Országgyűlés az 1999. évi XXXV. törvénnyel hirdetett ki.147 Az Energia Charta természetesen az európai országok energetikai célú együttműködését hivatott szerződéses úton rendszerbe foglalni, ugyanakkor azt is jól példázza, hogy az európai kontinensen modern gazdasági együttműködési megállapodást a fenntartható fejlődés követelményének figyelembe vétele nélkül már nem lehet elfogadni.148 A szerződő felek egyfelől elismerték az államok szuverenitását és az energiaforrások fölötti felségjogukat,149 ugyanakkor a fenntartható gazdasági fejlődés értelmében kötelezettséget vállaltak arra, hogy minden tőlük telhetőt elkövetnek annak érdekében, hogy gazdaságilag hatékony módon, és a biztonság szempontjának érvényesítésével minimumra csökkentsék a káros környezeti hatásokat.150 A nemzetközi környezetvédelmi jog egyik legkiemelkedőbb egyezménye az 1998. június 25-én elfogadott Aarhusi Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról. Az egyezményt a Magyar Országgyűlés 2001. évi LXXXI. törvényével hirdette ki.151 A környezeti információval kapcsolatos jogosítványok és a társadalmi részvétel lehetősége ma már minden környezetvédelmi jogász által elismerten a fenntartható fejlődés 146

1998. évi IX. törvény az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről. 147 1999. évi XXXV. törvény az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya, az Európai Energia Charta Egyezmény, Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, valamint az energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv kihirdetéséről. 148 Energy Charter Treaty. 149 Uo. 18. cikk 1. bekezdés. 150 Uo. 19. cikk 1. bekezdés. 151 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről.

56



sarokpontjait jelentik. Természetesen az Aarhusi Egyezmény is megerősítette a környezet állapotának védelme, megőrzése és javítása iránti igényt, továbbá a fenntartható és környezeti szempontból egészséges fejlődés fontosságát. Az egyezmény szövegezői ugyanakkor nem tartották fontosnak, hogy a környezeti információval kapcsolatos jogosítványokat a fenntartható fejlődés jogi fogalmának sarokköveként jelenítsék meg a nemzetközi jogi dokumentumban. Ennek ellenére az Aarhusi Egyezmény a nemzetközi környezetvédelmi jog egyik legkiemelkedőbb alkotása. Nemzetközi

együttműködéssel

és

közös

fellépéssel

támogatott

hatékony

intézkedésekkel kívánja az afrikai országokban tapasztalható elsivatagosodás által okozott károkat enyhíteni, és a fenntartható fejlődés elérését szolgálni ,,A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára” elnevezésű ENSZ egyezmény.152 Az egyezményt hazánk a 2003. évi CVII. törvénnyel hirdette ki.153 Az elsivatagosodás elleni küzdelemhez való hozzájárulásként hazánk is vállalta, hogy az egyezmény alapján cselekvési programokban, tudományos és technikai együttműködésben vesz részt, és támogató intézkedéseket hoz az érintett afrikai országok megsegítése érdekében. Hazánk csatlakozott a nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez is.154 A Biodiverzitás Egyezmény Cartagena-i Jegyzőkönyve a biológiai biztonságról azt a célt szolgálja, hogy megfelelő keretek között lehessen tartani a génmanipulált termékek előállítását és terjesztését. Bár a modern biotechnológia hatalmas kihívásokat és nagy lehetőségeket rejt magában, egyúttal kockázatokkal is jár a környezetvédelem és az emberi egészség szempontjából. Az egyezmény fontos alapelve, hogy a kereskedelmi és környezetvédelmi megállapodásoknak kölcsönösen támogatniuk kell egymást, ezáltal biztosítva a fenntartható fejlődés elérését. A géntechnológia hatalmas profit megtermelésére képes iparág, azonban jelentős kockázatokkal jár a Föld ökoszisztémájára nézve, amelyet csak megfelelő biztonsági előírásokkal és elővigyázatossággal lehet kiküszöbölni. A jegyzőkönyv esetében a fenntartható fejlődés valóban olyan zsinórmértékül szolgál, amely az újításokat nem zárja 152

The United Nations Convention to Combat Desertification in Those Countries Experiencing Serious Drought and/or Desertification (UNCCD), Particularly in Africa. 153 2003. évi CVII. törvény "A sivatagosodás elleni küzdelemről a súlyos aszállyal és/vagy sivatagosodással sújtott országokban, különös tekintettel Afrikára" ENSZ Egyezmény kihirdetéséről. 154 1979 Geneva Convention on Long-range Transboundary Air Pollution.

57



el a világ elől, mindazonáltal az ember és a környezet védelme érdekében megfelelő keretek közé kívánja szorítani azokat. A

dohánytermékek

fogyasztásának

visszaszorítását

és

dohányzásellenes

intézkedések nemzetközi, regionális, valamint nemzeti szinten történő megvalósítását kívánja

szolgálni

az

Egészségügyi

Világszervezet

(WHO)

dohányzás

elleni

keretegyezménye.155 Az egyezmény hangsúlyozza, hogy a dohányzást visszaszorítani kívánó fejlődő országok és átmeneti gazdaságú országok technikai és pénzügyi segítségre szorulnak, annak érdekében, hogy fenntartható fejlődésüket biztosítani tudják, amennyiben dohányzás-ellenőrzési programokba kezdenek. Az egyezményben tehát a fejlődő országok nemzeteinek fenntartható fejlődése ezen országok gazdasági előremenetelére utaló fogalomként jelenik meg, amely teljes egészében ellentétben áll a környezetvédelem és az emberi egészség védelmének szempontrendszerével. Hazánk az egyezményhez csatlakozva szintén elő kívánja segíteni egy dohányzás iránt kevésbé elkötelezett jövő nemzedék felnövekedését, mind Magyarországon, mind az egész világban. Hazánk részese az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének, és csatlakozott a Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyvhöz is.156 A Kiotói Jegyzőkönyv az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása, illetve csökkentése érdekében kvótarendszert állapított meg, amely a fenntartható fejlődés elősegítését célozza. Az egyezmény alapján egy fejlesztési mechanizmust hoznak létre, amelynek eredményeképpen a szerződő felek a mennyiségileg meghatározott kibocsátások korlátozására és csökkentésére vállaltak kötelezettséget. Hazánk csatlakozott az Európa Tanács által kezdeményezett Európai Táj Egyezményhez157 is, amelyet 2000. október 20-án, Firenzében írtak alá, és amelyet Magyarország vonatkozásában a 2007. évi CXI. törvény hirdetett ki.158 Az egyezmény alapgondolata, hogy a táj elengedhetetlen összetevője az ember környezetének, és kifejezi az identitásának alapját képező kulturális és természeti örökségek sokféleségét. Az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz a táj kezelése tekintetében, amely a fenntartható fejlődés szempontjából olyan tevékenységet jelent, melynek célja a táj rendszeres fenntartása. A táj megőrzése tulajdonképpen az ember felelőtlen gazdasági 155

The World Health Organization Framework Convention on Tobacco Control (WHO FCTC). 2007. évi IV. törvény az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv kihirdetéséről. 157 European Landscape Convention. 158 2007. évi CXI. törvény a Firenzében, 2000. október 20-án kelt, az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről. 156

58



tevékenységének és egyéb beavatkozásának korlátja lehet, ezáltal a tájkezelés a fenntartható fejlődés újabb fontos eszközeként jelenhet meg. A tájkezelés egyfelől értékeli a fejlesztési célú, hasznos, de környezetbarát módon megvalósuló beruházásokat, ugyanakkor szűrője, akadálya lehet az embertelen léptékű és a környezetre kockázatos tevékenységeknek. Magyarország az Európai Unió tagállamaként részese lett az integrációs szervezet és Tunézia, Jordánia, Üzbegisztán, Örményország, Mexikó, Korea, Kazahsztán, Indonézia, Izrael, Oroszország, Moldova, Grúzia, Azerbajdzsán, Elefántcsontpart és BoszniaHercegovina között megkötött partnerségi és társulási megállapodásoknak, amelyek mind utaltak a fenntartható fejlődés követelményére, mint a partnerek közötti együttműködés egy fontos elemére. Ezek az egyezmények azonban elsődlegesen az Európai Unió jogforrásaként értékelendők, és ennek kontextusában kell azokat értelmezni.


Magyarország az elmúlt két évtizedben részt vett azokban a legfontosabb nemzetközi szerződésekben, amelyek multilaterális vagy nemzetközi szinten, globális vagy regionális európai keretekben a fenntartható fejlődés célját kívánták szolgálni. Hazánk emellett kezdeményezője vagy konstruktív résztvevője volt a Szlovákiával, Romániával, Ukrajnával, Oroszországgal, illetve Törökországgal kötött környezetvédelmi megállapodásoknak, amelyekben kivétel nélkül kifejezte elkötelezettségét a fenntartható fejlődés koncepciója mellett. Hazánk a Duna-medence vízgyűjtőjének alsó folyásán elhelyezkedő országként különösen érdekelt abban, hogy a nemzetközi környezetvédelmi együttműködést regionális szinten szorgalmazza. Egyértelműnek látszik, hogy a fenntartható fejlődés koncepciója a nemzetközi szerződéses gyakorlatban az államok társadalmi, gazdasági fejlődését korlátozó jogi eszközként szerepel, annak érdekében, hogy az államok tekintettel legyenek a jövő nemzedékek érdekeire, továbbá a környezetvédelem, a bioszféra és az ökoszisztémák védelmének célkitűzésére. A fenntartható fejlődés koncepciója a nemzetközi környezetvédelmi jogban a továbbiakban is fontos eszköze azon államoknak, amelyek a gazdasági beavatkozásokat a

59



természeti környezet és az ökológia szempontjainak alárendelten, vagy legalábbis azzal egyensúlyban kezelve szeretnék látni. Már a Riói Konferencia dokumentumaiban megjelent a népesség és a fenntartható fejlődés

fogalmának

összekapcsolása.

Egyes

későbbi

nemzetközi

szerződéses

dokumentumokban az emberi társadalom egészséges fejlődése a fenntartható fejlődés koncepciójába illeszkedő értékként jelenik meg. Sajnálatos módon vannak ellenpéldák is, így például a dohányzás elleni nemzetközi egyezményben a dohánytermékek fogyasztásának csökkenését – igen helytelenül – a fejlődő államok fenntartható fejlődésében bekövetkezendő visszalépésként láttatják a szerződés megfogalmazói. A tanulmány szerzőinek meggyőződése, hogy az egészséges társadalom gondolata, a társadalmi reprodukciós képesség hozzájárul egy társadalom, és ezáltal egy ország egészségéhez, így részét képezi a fenntartható fejlődés koncepciójának. Ez sajnálatos módon a nemzetközi jogban még nem vált egyértelművé, de már felfedezhetők azok a tendenciák, amelyek azt mutatják, hogy a nemzetközi jog – és ezen belül a nemzetközi szerződések joga – kezdi integrálni a fenntartható fejlődés ezen elemét is. A Magyar Köztársaság elsőrendű érdeke, hogy a fenntartható fejlődés koncepcióját a nemzetközi szerződéses gyakorlatban – különösen a szomszédos államokkal folytatott megállapodásaiban – továbbfejlessze. Ez biztosíthatja, hogy hazánk a természet- és környezetvédelem céljait, valamint a Duna-medencei táj és ökoszisztéma fennmaradását egy újabb jogi eszköz segítségével tudja védelmezni az esetlegesen ellentétes beruházási célokat megfogalmazó szomszédos államokkal szemben is.

60



2. EU jog és politikák a fenntartható fejlődésről

2.1.

A fenntartható fejlődés megjelenése és jelen helyzete az elsődleges jogban

Az Egységes Európai Okmány159 1986-ban történő elfogadása volt a Római Szerződés első átfogó módosítása. A fenntarthatóság ugyan itt még nem jelenik meg, de annak egyik pillére, nevezetesen a Közösség környezetvédelmi szabályozása szempontjából a dokumentum azért kiemelkedően jelentős, mert megteremtette az általános legitimációt, amikor a Közösség politikáiról szóló harmadik részbe illesztette a Környezetről szóló VII. címet (130r–130s. cikk). A környezeti cím így minden sajátos környezetvédelmi jogalap legelső kiindulása lett. Talán még az is figyelmet érdemel, hogy a 130r. cikkben, a környezeti tevékenység szintjének meghatározása és a végrehajtás kérdéskörében jelenik meg elsőként a szubszidiaritás a szerződésben. A környezeti cím mellett változás következett be az eddig jogalapként szolgáló 100. cikk rendelkezéseiben is. Az új 100a. cikk a jogharmonizációs alap, azon esetekre, „(1) ... amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.” A 100a. cikk (3) bekezdése nevesíti a környezeti tárgyú jogharmonizációt, a környezetvédelem magas szintjének zsinórmértékként állításával. Az Európai Unió, mint politikai szervezet 1992-es létrehozásával alig változott a környezetvédelemre vonatkozó szabályozás, ugyanakkor a Riói Konferencia, illetve az azt megelőző jelentések hatására immár egyértelműen megjelenik a fenntarthatóság. A Maastrichti Szerződés160 preambuluma, hetedik bekezdésként egyebek között kiemeli: „AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,” E fenti preambulum-bekezdés nem kifejezetten tartalmazza a fenntarthatóságot, de a gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása, illetve a környezetvédelem egy csokorban van jelen, így megalapozza a következő, immár konkrét szabályt, ami a Szerződés B. 159 160

OJ L 169 of 29.06.1987 Szerződés az Európai Unióról (92/C 191/01)

61



cikke: „Az Unió a következő célokat tűzi ki maga elé: —

kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása,

különösen egy belső határok nélküli térség létrehozása, a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, valamint — e szerződés rendelkezéseinek megfelelően — végső soron egy közös valutát is magában foglaló gazdasági és monetáris unió létrehozása útján; ...” Ami figyelemre méltó, hogy ebben a célkitűzési rendszerben viszont a környezetvédelem nem jelenik meg a fenntarthatósággal együtt, viszont erősebben érvényesül a gazdasági és monetáris unió, nem hagyva tehát kétséget afelől, hogy az EU – ami itt még nem jogi, hanem politikai konglomerátum – mit is tekint kulcskérdésnek. Az Uniós Szerződés módosította az eredeti Római Szerződést is, amikor az EKSz 2. cikke helyébe illeszti a következőt: „2. cikk A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a 3. és a 3a. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődését, a környezetre figyelmet fordító, fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú konvergenciáját, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást.” A fenti rendelkezések csokra mindent tartalmaz, amit a fenntarthatóság kapcsán elmondhatunk:

harmonikus

fejlődés,

fenntartható

fejlődés,

a

környezetvédelem

beillesztése a fenntarthatóság kritériumai közé, az életminőség, a szolidaritás, stb. Mindenesetre a környezetvédelem ennek megfelelően a fenntarthatósághoz kapcsolódik, noha nem kifejezetten annak integráns részeként, hanem mintegy kiegészítőjeként. Figyelmet érdemel mindezek mellett, hogy a Maastrichti Szerződés módosításai bővítették a Közösség tevékenységeinek körét. Az új 3. cikk a Közösség tevékenységei és közös politikái sorába emeli többek között, a szociális politikát, a gazdasági és társadalmi összetartás erősítését, a környezeti politikát, a kutatás és a technológiai fejlesztés elősegítését, a fogyasztóvédelem megerősítéséhez, valamint az egészségvédelem magas szintjének eléréséhez való hozzájárulást, a Közösség ipara versenyképességének megerősítését, a transzeurópai hálózatok létrehozásának és fejlesztésének ösztönzését, a

62



fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikát, az energiagazdálkodást. A még az Egységes Európai Okmányban a környezetvédelmi címben megjelenő szubszidiaritás alapján a Maastrichti Szerződés által megfogalmazott szubszidiaritás alapelvének általánossá tétele a korábban speciálisan a környezeti politikára vonatkozó elvet a 130r. cikk bekezdéséből kiemelve, a szerződés új 3b. [5.] cikkének második fordulataként fogalmazza meg, kiegészítve a harmadik fordulatban meghatározott arányosság alapelvével: „Azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, a szubszidiaritás elvének megfelelően a Közösség csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók. A Közösség intézkedései nem léphetik túl az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket.” A Maastrichti Szerződés természetesen módosította a környezeti címet is, ha nem is mélyrehatóan, de lényeges újítása a környezeti jogalkotásra vonatkozó szabályok megváltoztatása. Az Amszterdami Szerződésben161 (1997, hatályba lépett 1999) a környezetvédelmi alapok nem változtak jelentős mértékben. Az Európai Unióról szóló szerződés preambuluma hetedik fordulatának és B. cikkének módosításával az unió kifejezett célja a gazdasági és társadalmi haladás előmozdítása, nem csupán a környezetvédelemre tekintettel, hanem a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembevételével. Némileg módosult a Római Szerződés 2. cikke, amely szerint az Európai Közösség célja, többek között, a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődésének előmozdítása, valamint a környezet magas szintű védelme és minőségének javítása. A fenntartható fejlődés célként történő megfogalmazása jelzi az elkötelezettséget a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem teljes összehangolása terén. A 2. cikk módosítása révén pedig a környezetvédelem magas szintje a Közösség minden politikája felé jelent feladatot. Az Uniós Szerződés hetedik preambulum-bekezdése helyébe a következő szöveg lépett: „AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembevételével és 161

Treaty of Amsterdam amending the Treaty on European Union, the treaties establishing the European Communities and related acts Official Journal C 340, 10 November 1997

63



a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,” A lényegi változás ebben az, hogy megjelenik, immár szó szerint is a fenntartható fejlődés, sőt első helyre került, ami eddig hiányzott a preambulumból, és ehhez igazodik a belső piac és a kohézió, így a fenntarthatóság mintegy átfogja ezeket, ugyanazokkal a célokkal, mint 1992-ben, miközben a többi elem gyakorlatilag változatlan marad, tehát a környezetvédelem egyike a fenntarthatóság összetevőinek. Módosult a B. cikk is, a következők szerint: „B. cikk Az Unió a következő célokat tűzi ki maga elé: —

a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a foglalkoztatás magas szintjének

előmozdítása, továbbá egy kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés megvalósítása, különösen egy belső határok nélküli térség létrehozása, a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése, valamint — e szerződés rendelkezéseinek megfelelően — végső soron egy közös valutát is magában foglaló gazdasági és monetáris unió létrehozása útján;...” A jelenlegi sorrend elég jól tükrözi az EU céljait, amennyiben a gazdasági és társadalmi fejlődés mellett ekkor kap egyre nagyobb hangsúlyt a foglalkoztatás, majd alapvetően a régebbi szöveg következik, azzal a különbséggel, hogy már nem szükséges a fenntarthatósághoz kapcsolni a gazdasági és társadalmi fejlődést, mert az már bevezető rendelkezésként szerepel. Módosult az Uniós Szerződéssel elfogadott 2. cikk szövege is: „2. cikk A Közösség feladata, hogy közös piac, valamint gazdasági és monetáris unió létrehozásával, továbbá a 3. és a 3a. cikkben meghatározott közös politikák, illetve intézkedések végrehajtásával a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást.”

64



A feladatok felsorolásában tehát a harmonikus és kiegyensúlyozott fejlődés mellé a fenntartható fejlődés is felzárkózik, a sorrend kissé megváltozik – a fent már említet foglalkoztatottság jobban előtérbe kerül – és erősödnek a környezetvédelmi megfontolások – immár magas szintű védelemről beszélünk. A fenntarthatóság így jobban beilleszkedik a szerződéses szövegekbe. Emellett környezetvédelmi szempontból figyelemre méltó, és a fenti lépéseket is logikusan követi a környezetvédelmi követelmények integrációjának erőteljesebb megjelenése, hiszen a szerződés a következő cikkel egészül ki: „3c. cikk A környezetvédelmi követelményeket — különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel — be kell illeszteni a 3. cikkben említett közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.” Arról sem feledkezhetünk meg, hogy ebben az integrációs követelményben is megjelenik

a

fenntarthatóság,

mégpedig

olyan

összefüggésben,

mint

aminek

megvalósításához szükséges a környezetvédelem integrációjának megvalósulása. A

környezetvédelemnél

maradva,

a

Szerződés

kissé

egyszerűsítette

a

környezetvédelmi aktusok döntéshozatali rendszerét az átszámozott 175. cikkben (régebbi 130s cikk), illetve a módosított 100a. [95.] cikkben lényeges változásokat vezetett be a belső piac működése előtti akadályok elhárítását célzó környezeti jogharmonizáció terén is. A Nizzai Szerződés162, amelyet 2001 februárjában írtak alá, noha a szerződés fejlődésének következő állomása, a fenntarthatóság vonatkozásában nem tartalmazott változást. Az Európai Unióról szóló (EUSz) és az EU működéséről szóló szerződés (EUMSz), más néven Lisszaboni Szerződés163 2009. december 1-én lépett hatályba, és jelenleg ez határozza meg az elsődleges jog állapotát. Az EU immár teljes értékű, jogi és nem csupán politikai fogalom, a pillérek egybefoglalásra kerültek. A Lisszaboni Szerződés első része az Európai Unióról szóló Szerződés, amely preambulumának eddigi hetedik bekezdését a kilencedik váltja fel: „(9)

AZZAL

A SZÁNDÉKKAL,

hogy

162

a fenntartható

fejlődés

alapelvének

OJ C 80 of 10.03.2001 2007/C 306/01 - Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá 163

65



figyelembevételével és a belső piac megvalósításának, a megerősített kohéziónak és a környezetvédelemnek a keretében előmozdítsák népeik gazdasági és társadalmi fejlődését, továbbá hogy olyan politikákat hajtsanak végre, amelyek biztosítják, hogy a gazdasági integráció előrehaladása más területek párhuzamos fejlődésével járjon együtt,...” A fenti szövegnek csak a számozása változott, tartalma nem. Az EUSz 3. cikke váltja fel a korábbi 2. cikket, amely az EU feladatairól szól. Itt jelentős változások következtek be, mégpedig egy sokkal alaposabb, kiterjedtebb megközelítést találunk, amelyben a fenntarthatóság olyan összefüggésben jelenik meg, amely az eddiginél sokkal szélesebb értelmet, kiteljesedettebb kapcsolatrendszert jelent, miközben egyes régebbi elemek is megmaradnak: „3. cikk (3)

Az Unió egy belső piacot hoz létre. Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért

munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul. Az Unió elősegíti a tudományos és műszaki haladást. Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét. … (5)

A világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban az Unió védelmezi és érvényre juttatja

értékeit és érdekeit, és hozzájárul polgárainak védelméhez. Hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához.” A (3) bekezdés a fenntarthatóság és ezzel összefüggésben a környezetvédelem mellett megemlíti a jövő nemzedékeket is, tehát a fenntarthatóság egy alapvető eleme hangsúlyozásra kerül. Az (5) bekezdés összefüggéseire kell különösen felhívni a figyelmet, mert itt a béke, biztonság, szolidaritás, emberi jogok, szegénység, stb. együtt jelennek meg, egy rendszert alkotnak a fenntarthatósággal, a már említett szélesebb horizontú

66



megközelítés jegyében. Az EUSz 21. cikkére kell még külön figyelmet fordítani, amelynek (1) bekezdése nem említi ugyan a fenntarthatóságot, de az előző gondolatoknak tényleges folytatója, miközben a nemzetközi együttműködés megalapozását is szolgálja: „(1)

Az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását,

fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása. Az Unió arra törekszik, hogy kapcsolatokat alakítson ki és partnerségre lépjen azokkal a harmadik országokkal, valamint nemzetközi, regionális vagy univerzális szervezetekkel, amelyek osztoznak vele az első albekezdésben említett elvekben. Az Unió, különösen az Egyesült Nemzetek keretében, elősegíti a közös problémák többoldalú megoldását.” A fentire épülve a következő bekezdés azonban már sokkal lényegesebb tárgyunk szempontjából, mert az Unió fenntarthatóságért való elkötelezettségét tükrözi, két kérdést emelve ki különösen. Az egyik a fenntarthatóság hagyományos hármasságának megismétlése – gazdaság, társadalom, környezet – a fejlődő országokkal való együttműködés elveinek keretében. A másik a tágabb értelmű nemzetközi együttműködés keretében a fenntarthatóságon belül a környezet kiemelése, különösen a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás érdekében. „(2)

Az Unió közös politikákat és tevékenységeket határoz meg és hajt végre, és a

nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy: … d)

elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti

fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából; … f)

hozzájáruljon

olyan

nemzetközi

intézkedések

kidolgozásához,

amelyek

a

fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak;” Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz) már az EUSz-hoz képest inkább a jogi alapokat, felhatalmazásokat, eljárásokat, stb. tartalmazza és kevésbé az

67



elveket. A szerződés preambuluma ennek megfelelően is már sokkal inkább a gazdaságra orientál, a fenntarthatóságot külön nem is említi, hiszen arról már előbb volt szó. Ami talán a legközelebb áll az eddigiekhez és jól illusztrálja a különbséget, az a preambulum 4. és 5. bekezdése: „FELISMERVE, hogy a meglévő akadályok elhárítása összehangolt cselekvést igényel annak érdekében, hogy garantálják az egyenletes gazdasági növekedést, a kiegyensúlyozott kereskedelmet és a tisztességes piaci versenyt, TÖREKEDVE ARRA, hogy erősítsék gazdaságaik egységét és biztosítsák harmonikus fejlődésüket a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentésével,...” Amint látható, itt a gazdasági növekedés lényege, hogy egyenletes legyen és talán a harmonikus fejlődés állna közel a fenntarthatósághoz, ha nem egészülne ki a régiókra való utalással, egyértelművé téve, hogy nem ez a kulcskérdés. Az EUMSz 11. cikkét az integráció elve megfogalmazásának tekintjük, a fenntarthatóságra történő utalással együtt, de elsősorban környezetvédelmi szempontokat kiemelve: „A környezetvédelmi követelményeket — különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel — be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába.” Az EUMSz környezetvédelmi címe 2009 óta a XX. cím, amely szinte teljes egészében követi elődjeinek minden mozzanatát, új számozás szerint, 191-193. cikkek, amelyhez a jogharmonizációs 114. cikket lehet illeszteni. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a Lisszaboni Szerződés volt az, amelyik az Alapjogi Chartát jogerőre emelte (az EUSz. korábbi 6. cikke): „(1)

Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i,

Strasbourgban

2007.

december

12-én

kiigazított

szövegében

foglalt

jogokat,

szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.” A Charta utalást tesz a fenntarthatóságra, noha nem tartalmaz erre vonatkozóan jogosítványt, illetve

valójában nem tartalmazza a környezethez való jogot sem, de

jogértelmezéssel a kérdéses cikk ilyenként is felfogható: „37. cikk – Környezetvédelem: A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat.”

68



Ha összességében értekeljük a szerződéses mondandókat, illetve azok jogi tartalmát, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a fenntarthatóság közvetelenül jogintézményt nem jelent, jogi követelményt még kevésbé, sokkal inkább annak elvi jelentőségét kell hangsúlyozni. A helyzet kulcsa maga az EU szervezeti és intézményi rendszere, amely számára mindezen elvi megközelítések kötelezettséget jelentenek, ha nem is a szó jogi, hanem inkább politikai értelmében. Az egyes elemek tehát a Lisszaboni Szerződés szerint: • EUSz preambulum 9. bekezdés: utalás a fenntartható fejlődésre, mint alapelvre; • EUSz 3. cikk, feladatok: „Az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik...”, generációk közötti szolidaritás, majd

„Hozzájárul ... a Föld fenntartható

fejlődéséhez,...”; • EUSz 21. cikk: nemzetközi együttműködés keretében az Unió eddigi megalapozó elveit kell propagálni, illetve ...”elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését” és „... a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében a környezet minőségének és a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodásnak a megőrzésére és javítására irányulnak;”; • EUMSz 11. cikkét az integráció elve megfogalmazásának tekintjük, a fenntarthatóságra történő utalással együtt, de elsősorban környezetvédelmi szempontokat kiemelve; • Alapjogi Charta 37. cikk – környezetvédelem: „… a fenntartható fejlődés elvével összhangban.” A fentiekből tehát kirajzolódik, hogy a fenntartható fejlődés részben alapelv, részben cél, amelyet maga a Szerződés nem törekszik meghatározni. Igaz, az egyes elemekből a fenntarthatóság hagyományos gondolatai jól érzékelhetők, de ezekhez nem járul újdonság. A megfogalmazás tehát nélkülözi mind a jogi tisztázottságot, mind pedig a jogi kötelezettség érzetét. A lényeg az, hogy törekedni kell erre, általános iránymutatásként szolgál, de semmilyen módon nem számonkérhető. Ez a már említett szövegezés miatt sem lenne lehetséges, és természetesen a megfelelő tartalom miatt sem. A tanulmány végén lesz szó arról, miként jelenik meg a fenntartható fejlődés, mint hivatkozás, az EU bíróságok gyakorlatában és miként marad meg ott is az általánosság szintjén. Még azt sem mondhatjuk tehát, hogy magát az EU intézményeket kötelezné bármilyen kézzel fogható intézkedésre, csupán arra, hogy közelítsenek az elvárt szempontok megvalósításához, így felelősségük legjobb esetben is politikai jellegű, de annak is elég gyenge. Kérdés tehát, milyen területen, miként tölthető ki ez az általános

69



elvárás és mely területeken, miként érhető el a konkrétság olyan szintje, amely lehetségessé teszi a számonkérést?

2.2.

Környezetvédelmi alapok, akcióprogramok

A környezetvédelemben a közös cselekvés szükségessége a hetvenes évek elejére az Európai Gazdasági Közösség környezeti politikai integrációjának elindítását indukálta. A tagállamok állam- és kormányfőinek 1972 októberében Párizsban megrendezett csúcskonferenciájának164 nyilatkozata így fogalmaz: „ A gazdasági növekedésnek, amely önmagában nem végcél, elsődlegesen az életfeltételekben mutatkozó különbségek enyhítéséhez kell hozzájárulnia. Ennek az összes társadalmi partner részvételével kell végbemennie, az életminőség és az életszínvonal javítását kell eredményeznie. Az európai eszméhez illően különös figyelmet kell szentelni a kézzel nem fogható értékeknek és a környezet védelmének, oly módon, hogy a haladás valóban az emberiség szolgálatába állítható legyen.” A Bizottság által ennek nyomán kidolgozott akcióprogram – melyet végül a Tanács 1973 novemberében fogadott el – lett az Európai Közösség Első Környezeti Akcióprogramja,165 melyet a mai napig további öt követett, és jelenleg a 2002-ben elfogadott Hatodik Akcióprogram végrehajtása folyik. A Tanács és a tagállamok kormányfői nyilatkozattal, a további Akcióprogramokat pedig határozattal fogadták el, ami nem jelenti az elfogadott dokumentum kötelező erejét, hanem valóban csupán politikai állásfoglalásként, szándéknyilatkozatként értelmezendő. Az Első Akcióprogram rakta le a Közösség környezeti politikájának alapjait, egyebek között az Európai Közösség környezeti politikája általános célját „a Közösség polgárai

életkörülményeinek,

életminőségének,

környezetének

és

életfeltételeinek”

javításában határozta meg, kimondva, hogy a növekedést össze kell egyeztetni a természetes környezet megőrzésének szükségletével. Ez tehát már a kezdetekben emlékeztet a későbbi fenntartható fejlődés koncepciójára. Az 1977-ben megszületett második környezeti akcióprogram az első program nyomán megindult projektek folyamatosságát kívánta biztosítani, továbbá új feladatokat 164

A Párizsi Csúcskonferencia összegzése és a Nyilatkozat szövege megtalálható: The First Summit Conference of the Enlarged Community, Bulletin of the European Communities, Vol. 5. 10-, Brussels, idézett szöveg: 14–16. o. 165 OJ C 112, 1973. 12. 20.

70



jelölt ki az 1977–1981 közötti ötéves periódusra, egy átfogó környezeti politika fokozatos kialakítására vezetve. A harmadik környezeti akcióprogramot 1983-ban fogadták el az 1982–1986 közötti ötéves időtartamra. E program tartalma az eddigiekhez képest inkább általános, és a Közösség alapvető céljának tekinti magát a környezetvédelmet is. A harmadik akcióprogram a korábbi programoknál erőteljesebb hangsúlyt fektet a megelőzés alapelvére, valamint kiemeli a környezeti politika gazdasági-társadalmi szerepét. A program újdonsága a környezetvédelmi szempontok egyes gazdasági tevékenységek tervezésébe, fejlesztésébe való integrálásának követelménye. Az integrációt tekinthetjük a fenntarthatóság környezetvédelmi szintű gyakorlati megvalósításának. A negyedik környezeti akcióprogramot 1987-ben fogadták el166. Jelentősége éppen abban áll, hogy – tekintettel az Egységes Európai Okmány rendelkezéseire – a Közösség környezeti politikájának új szakaszába lépett. A program ismét kijelenti, hogy „a környezetvédelmet mint alapvető elemet szükséges figyelembe venni a gazdasági döntések meghozatalában” (integráció gondolata), és minderre a magas szintű környezetvédelem gondolata vonatkoztatható. Az egész környezetvédelem tehát a további gazdasági előrehaladás feltétele, alapvető szükséglet, illetve egyebek között a szektorális eszközökkel szemben az integráció, a később majd egyértelműen megfogalmazott integrált szennyezésmegelőzés és- ellenőrzés felé lép. Az ötödik környezeti akcióprogramot167, melyet 1993 februárjában fogadtak el, erőteljesen meghatározza az Európai Unió létrehozása, az 1992-es Maastrichti Szerződés. Az ötödik akcióprogram, mint az „Európai Közösségnek a környezetre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikai és cselekvési programja”, a ’Fenntarthatóság felé’ címet kapta, hiszen egyben a riói Agenda 21 végrehajtásának része. Az első fő rész az Európai Közösségnek a környezetre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikáját és stratégiáját részletezi. A program alapkövetelményként fogalmazza meg az átfogó életminőség és a természeti erőforrásokhoz való folyamatos hozzáférés lehetőségének fenntartását, valamint a tartós környezeti károsodás elkerülését. A program új szemléletet képvisel a következők miatt: • azokra az anyagokra és tevékenységekre összpontosít, amelyek pusztítják a természeti 166

A második akcióprogram 1977, OJ C 139, 1977. 06. 13.; A harmadik 1983, OJ C 46, 1983. 02. 17.; A negyedik akcióprogram 1987, OJ C 328, 1987. 12. 07. címen található meg. 167 1993, OJ C 138, 1993. 05. 17.

71



erőforrásokat, vagy károsítják a környezetet, • a környezetre hátrányos jelenlegi trendekben változást kezdeményez, annak érdekében, hogy optimális feltételeket biztosítson a jelen és a jövő generációk társadalmi-gazdasági jóléte és növekedése számára, • arra törekszik, hogy változás következzen be a társadalom magatartásában a megosztott felelősség alapján, bevonva annak minden szektorát, úgymint a közigazgatást, az állami és magánvállalkozói szektort és a társadalom egészét, • a felelősséget meg kell osztani az egyes kérdések vagy problémák megoldására egyidejűleg alkalmazott eszközök körének jelentős szélesítésén keresztül. A program környezetvédelmi prioritásai között szerepel az éghajlatváltozás, a savasodás és levegőszennyezés, a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség pusztulása, a vízkészletek csökkenése és szennyezése, a települési környezet romlása, a tengerpartok pusztulása, a hulladék, tehát szinte mindent felölel. A program öt szektort emel ki – az ipart, az energetikát, a közlekedést, a mezőgazdaságot és az idegenforgalomat – ugyancsak elég általános módon, mindegyik esetben külön környezetvédelmi célokat kapcsolva hozzájuk. Az intézkedéseknek a szubszidiaritás elvén kell alapulniuk, vagyis a Közösség csak akkor tesz intézkedést, ha az adott célokat a tagállamok nem tudják megfelelően elérni. A szubszidiaritás elve összekapcsolódik a megosztott felelősség elvével, amely a szereplők és eszközök megfelelő szinten való összekötését jelenti, a Közösség és a tagállamok, illetve a területi és a helyi hatóságok hatásköri elválasztásának megkérdőjelezése nélkül. Két kérdést emelhetünk még ki: a megosztott felelősség és partnerség gondolatát (9. cikk), a fenntartható fejlődés érdekében, illetve a 10. cikk szerint a helyi és regionális kezdeményezések elősegítését. Az ötödik akcióprogram felülvizsgálatának folyamata 1998-ban nyert végleges formát, méghozzá határozat168 formájában. Igaz, ennek továbbra is a környezetvédelem a fő célja, de egyre szélesebb kört igyekszik átfogni. Amint azt most is és később is jelezzük, a fenntarthatóság és integráció gondolata szorosan összefonódik és ez messze nem csak a környezetvédelem kapcsán lehet igaz. A preambulum (14) bekezdése alapvető 168

Decision No 2179/98/EC of the European Parliament and of the Council of 24 September 1998 on the review of the European Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development 'Towards sustainability" Official Journal L 275 , 10/10/1998 P. 0001 0013 72



stratégiaként megerősíti “a környezetvédelmi és más releváns politikák teljes integrációjának elérése” célkitűzését, amely “a társadalom fő szereplőinek aktív részvételén keresztül” valósulhat meg, illetve az eszközök olyan irányú bővítésén keresztül, amelynek révén “viselkedési változás érhető el”. A határozat azt is aláhúzza, hogy a fenntarthatóság felé irányuló lépéseknek még csak az elején vagyunk, és e fenntarthatóság messze nem érhető el az Ötödik Akcióprogram ideje alatt. A (20) bekezdés a további integrációt tekinti a fenntartható fejlődés alapvető eszközének. A fenntartható fejlődés tényleges megvalósítása áll a hatodik akcióprogram169 középpontjában, amely magában foglalja a társadalmi és gazdasági vonatkozásokat is. Ennek megfelelően az életminőség javítása a fenntartható fejlődéssel együtt értékelendő. A program meghatározza a környezetvédelmi politika céljait a következő 10 évre, illetve a szükséges intézkedéseket 5–10 éves távlatban, oly módon, hogy nem csupán a közösségi, hanem a nemzeti, a regionális és a helyi feladatokat is érinti, illetve emellett a gazdasági ágazatokat is. Az akcióprogramból a fenntarthatóság egyes kérdései jól kiolvashatók, és értelmezhetők. A preambulummal kezdve: “(6) a fenntartható fejlődés feltétele a természeti erőforrások körültekintő használata és a globális ökoszisztéma védelme, összhangban a gazdasági jóléttel és a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődéssel; … (8) a program célja elérni a környezet terhelése és a gazdasági növekedés szétválasztását, ugyanakkor következetesen ragaszkodva a szubszidiaritás elvéhez és tiszteletben tartva az eltérő feltételeket az Európai Unió különböző régióiban; … (13) a programnak elő kell segítenie a környezeti kérdések integrálását minden közösségi politikába és tevékenységbe, összhangban a Szerződés 6. cikkével, annak érdekében, hogy csökkenjenek a különféle forrásokból a környezetet érő terhelések;” A preambulum fenti (6) bekezdése értelmezi a fenntarthatóság lényegét, természetesen

a

környezetvédelmet

helyezve

előtérbe

a

fenntarthatóság

ismert

hármasságából. Ugyancsak fenntarthatósági kérdésnek tekinthetjük a gazdasági növekedés és a környezet terhelése szétválasztásának igényét, amely a hogyanra igyekszik válaszolni. 169

Decision No 1600/2002/EC of the European Parliament and of the Council of 22 July 2002 laying down the Sixth Community Environment Action Programme, OJ L 242, 2002. 09. 10.

73



Végezetül a (13) bekezdés arra a szoros összefüggésre utal, amely a fenntarthatóság és a környezetvédelmi szempontok integrálásának követelménye között mutatkozik. Ez is alapja annak a megfontolásnak, hogy az integráció valójában a fenntarthatóság környezetvédelmi szempontjainak egy változata, illetve megvalósulási módja. E kapcsolat keresésének fő oka, hogy – ha a fenntarthatóság jogi követelményként való megvalósulásait keressük – kézzel fogható elvárások irányába kell lépni, olyan elvárások felé, amelyek még nem jelentenek egyben részletes szabályozást, hanem inkább annak feltételeit. A program a továbbiakban is a fenti gondolatmenetet tárgyalja, és a 2. cikk (2) bekezdésében a fenntarthatóság és integráció közötti szoros kapcsolat még jobban szembeötlik, amelyet aztán a (4) bekezdés fejt ki alaposabban: „2. cikk - Alapelvek és általános célok (1) A program keretet ad a Közösség környezetvédelmi politikájának a program időtartama alatt azzal a céllal, hogy magas szintű védelmet biztosítson, figyelembe véve a szubszidiaritás elvét és a különböző adottságokat a Közösség különböző régióiban, valamint hogy megvalósítsa a környezetre nehezedő terhek és a gazdasági fejlődés különválasztását. A programnak különösen a szennyező fizet elvén, az elővigyázatosság elvén és a megelőzésen, valamint azon az elven kell alapulnia, hogy a szennyezést annak forrásánál kell megszüntetni. A program alapja a fenntartható fejlődés európai stratégiája környezeti dimenziójának, és hozzájárul a környezeti kérdéseknek a Közösség különböző politikájába történő integrálásához, többek között a stratégia környezeti prioritásainak megállapításával. … (4) A program előmozdítja a környezetvédelmi követelmények teljes integrálását minden közösségi politikába és intézkedésbe általános és adott esetben konkrét környezeti célkitűzések, valamint ütemtervek meghatározásával, amelyeket figyelembe kell venni a vonatkozó szakmapolitikai területeken. Továbbá a környezet védelme érdekében javasolt és elfogadott intézkedéseknek összhangban kell lenniük a fenntartható fejlődés gazdasági és szociális dimenzióinak célkitűzéseivel és fordítva.” A fenntarthatóság és integráció a fentiek szerint természetesen kétirányú folyamat: è a környezeti kérdések integrálása a Közösség más politikáiba – (2) bekezdés; ç a környezeti intézkedések is legyenek összhangban a fenntarthatóság gazdasági és szociális dimenzióival – (4) bekezdés.

74



A program négy prioritást élvező környezetvédelmi területet emel ki: 1. az éghajlatváltozás kérdését, 2. a természetvédelem és biodiverzitás kérdését, 3. a környezetvédelem egészségügyi vonatkozásait (környezet-egészségügy), valamint 4. a természeti erőforrásokkal és a hulladékkal való fenntartható gazdálkodás kérdését. A

környezetvédelmi

célkitűzések

megvalósításához

szükséges

intézményi

stratégiák fejlesztésében is megjelöl a program tíz területet, amelyet öt nagy, kapcsolódó elemként is bemutathatunk, ahol további lépésekre van szükség: 1. a meglévő jogszabályok végrehajtásának erősítése; 2. a környezetvédelmi szempontok más közösségi politikákba való integrálása; 3. a piac ösztönzése a környezeti érdekek figyelembevételére, elsősorban a gazdasággal és a fogyasztókkal együttműködésben; 4. az állampolgárok bevonásának és szokásai megváltoztatásának ösztönzése, valamint 5. nagyobb figyelem a területhasználati, fölhasználati tervezés és menedzsment kérdéseire. Az Akcióprogram felülvizsgálatára 2007-ben került sor. A felülvizsgálatról szóló bizottsági kommüniké nem túl optimista, amikor kijelenti: „Mindenesetre, az EU még nem lépett e fenntartható környezeti fejlődés útjára.”170 Ugyanakkor a közösségi környezetjog meghatározó jelentőségére is felhívja a figyelmet a dokumentum, kijelentve, hogy a tagországok átlagában a közösségi jog a nemzeti jogalkotás 80 %-át meghatározza. A felülvizsgálat három kérdést dolgoz fel: • Elsősorban a fenti prioritások helyzetét elemzi. • Másodszor a tudományos elemzés fényében megvizsgálja, hogy a kitűzött eredeti célok még elegendőek-e. • Harmadszor elvégzi a szükséges felülvizsgálatot, különösen az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiája, a növekedés és foglalkoztatás Lisszaboni Stratégiája, illetve a Bizottság Jobb Jogalkotási programja összefüggésében. A kommüniké fő konklúziója, hogy a környezetvédelem fokozott integrációjára van szükség, illetve a környezetpolitikát 2012-ben alapvetően át kell formálni. Végezetül figyelmet érdemel egy terjedelmes kötet, amely 2010 novemberében

170

Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the Mid-term review of the Sixth Community Environment Action Programme, Brussels, 30.4.2007, COM(2007) 225 final, 17. old.

75



látta meg a napvilágot, az un. SOER jelentés171. A tanulmány 10 kulcsfontosságú üzenetéből érdemes felidézni a fenntarthatósághoz legjobban kapcsolódókat: • Európa természeti erőforrásainak és folyamatainak további csökkenése aláássa a gazdasági és szociális kohéziót • A hulladékkeletkezésben fogyasztói szokásaink változásával léphetünk előre • Az európai környezet állapotát nem ismert mértékben befolyásolják a globális megatrendek, ezeket meg kell ismerni • A természeti tőke és az ökoszisztéma által biztosított szolgáltatások terén további hatékony management és integráció szükséges • Növelni kell az erőforrások felhasználásának hatékonyságát és biztonságát • Egy zöldebb európai gazdaságot kell megteremteni.

2.3.

Fenntarthatósági és növekedési stratégiák

Az EU nem siette el a fenntarthatóságra vonatkozó stratégiák kialakítását, amelyek láthatóan előbb jelentek meg a környezetvédelemben, mint azt egy átfogó szemlélet megalapozta volna. Előbb-utóbb azonban szükségesnek mutatkozott az egységesebb, integráltabb, komplexebb megközelítés is, amelynek első állomása a Göteborgban elfogadott stratégia. Ennek előzménye a Cardiff-folyamat, amely a környezetvédelemből az egységesebb szemléletbe vezető utat meghatározta.

2.3.1. Cardiff - integráció

A fenntarthatóság az elsődleges jogban elsőként inkább a környezetvédelemben jelenik meg kifejezetten, az akcióprogramok keretében. Ennek mintegy folytatása a nem sok sikert elérő un. “Cardiff-folyamat”, amelynek alapdokumentuma172 hivatalos lapban nem is jelent meg. Ez a folyamat a fenntarthatóság egyik gyakorlati megvalósítására irányult, mégpedig 171

The European Environment State and Outlook 2010 Synthesis, kiadta az Európai Környezetvédelmi Hivatal (EEA) 172 Communication from the Commission to the European Council of 27 May 1998 on a partnership for integration: a strategy for integrating the environment into EU policies (Cardiff- June 1998) [COM(1998) 333 - Not published in the Official Journal]. 76



a környezetvédelmi célok integrálására a más EU politikák folyamába. Láthattuk a környezetvédelmi akcióprogramok tárgyalása során, hogy ez az integráció nem valósult meg, legalábbis a 2007-es felülvizsgálati dokumentum szerint. Az 1998-as Cardiff-i stratégia a fenntartható fejlődés megvalósítására utal, amikor az integrációt el kívánja érni, és két témát emel ki: a riói Agenda 2000 megvalósítását, illetve a klímaváltozás elleni küzdelmet. Nem kívánunk sokat foglalkozni ezzel a folyamattal, csak utalunk arra, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat (SEA) is ennek egyik célpontja, amint az integráció megvalósításáról szóló rendszeres vizsgálatok a Közösség intézményeinek szintjén. Az Agenda 2000 kapcsán három témát emel ki: a kohéziós politikát, a mezőgazdaságot és a bővítést. Végezetül pedig kiemeli, hogy az integráció már kötelezettséget jelent. Az

integrációt

tehát

a

fenntarthatóság

elve

egyik

társaként,

mintegy

szinonimájaként értelmezhetjük, mégpedig oly módon, hogy az integráció azt a folyamatot jelenti, amely során a környezeti értékek védelmének szempontrendszere helyet kap a környezetvédelmi érdekű döntéshozatalban – ezt hívjuk külső integrációnak. Az integráció részleteiről bővebben a szabályozási módszertanról szóló fejezetben olvashatunk. Az integráció kérdése a közösségi környezetvédelmi szabályozás kezdeteitől lényegi kérdésnek számít, eleinte a vonatkozó környezeti címen belül megjelenve, majd a Szerződés általános rendelkezéseinek sorába lépve. A kérdést jól foglalja össze a Hatodik Akcióprogram középtávú felülvizsgálata érdekében készült hatásvizsgálat: „A politikai integráció a fenntartható fejlődés irányába történő fejlődés előfeltétele. Más EU politikáknak a környezet és a kapcsolódó emberi egészség elérendő céljait figyelembe kell venniük (tiszta levegő, megfelelő víz, stb.). Az integráció a legfontosabb motorja annak, hogy a Fenntartható Fejlődés Stratégiának gazdasági, szociális és környezeti dimenziói kölcsönösen támogassák egymást. A politikai integráció alkalmas módon irányítja a figyelmet a költséghatékony módszerek fejlesztésére és létrehozhat win-win lehetőségeket,

pl.

foglalkoztatást

teremthet.

EU

szinten

a

környezetvédelem

integrációjának fontossága az EK Szerződés 6. cikkében jelenik meg, amely azt írja elő, hogy „a környezetvédelmi érdekeket integrálni kell a Közösség más politikáinak meghatározásába és végrehajtásába … különös figyelemmel a fenntartható fejlődés elősegítésére”. … Az elmúlt időszak eredményei több szektorban javulást hoztak,

77



különösen a mezőgazdaságban, …173 A fenti hatásvizsgálat Kommünikéje174 már egy kicsit élesebben fogalmaz, amikor a fent már említett mezőgazdaság, mint sikertörténet mellett megemlíti: „Mindenesetre, a környezeti megközelítések más területeken való integrációja már kevésbé volt sikeres. A Cardiff-folyamat – amelyet 1998-ban kezdeményeztek az ilyen típusú integráció intézményesítése érdekében – nem felelt meg a várakozásoknak.”

2.3.2. Göteborg - fenntarthatóság

Következő lépés volt a Göteborgban elfogadott EU fenntartható fejlődési stratégia175, amely egyebek között elismeri, hogy a gazdasági fejlődés, a szociális kohézió és a környezetvédelem „kéz a kézben kell haladjanak”, és ez egy hosszútávú, globális kihívásban jelenik meg. A Göteborgban megjelenő stratégia 19. pontjában kiindulási alapnak ugyanazt az általános megközelítést tekinti, amelyet a Bruntland Bizottság fogalmazott meg és amelynek lényege a jelen generációk szükségleteinek kielégítése a jövő generációk hasonló szükségleteinek veszélyeztetése nélkül. Ez a megfogalmazás marad a későbbiekben is a kiindulási alap. A stratégia előkészítésére a Bizottság által kidolgozott munkaanyag még jobban rávilágít a fenntartható fejlődés tartalmára: „1.3. alpont …Mindenesetre széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a fenntartható fejlődés minimum a következő két fontos kérdéskört fogja át: • hogy a fejlődésnek van gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi dimenziója; a fejlődés csak akkor lesz fenntartható, ha a különböző elemek közötti egyensúly biztosított, hozzájárulva az életminőség egészéhez; • hogy a jelenlegi generációnak kötelezettsége, hogy a jövő generáció számára megfelelő készleteket hagyjon a környezeti és gazdasági forrásokból, annak érdekében, hogy ők is legalább e források olyan szintjét élvezhessék, mint tesszük azt 173

Mid-term review of the Sixth Community Environment Action Programme – Impact Assessment {COM(2007)225 final}, {SEC(2007)547}, 18-19. old. 174 COM(2007) 225 final, Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions on the midterm review of the Sixth Community Environment Action Programme, 15. old. 175 Commission Communication of 15 May 2001 ‘A Sustainable Europe for a Better World: A European Union Strategy for Sustainable Development’ (Commission proposal to the Gothenburg European Council) [COM(2001) 264 final – not published in the Official Journal]. 78



manapság.” A Stratégia szerint: „A fenntartható fejlődés pozitív távlati képet nyújt az Európai Uniónak egy olyan társadalomról, amely virágzóbb és igazságosabb, és amely tisztább, biztonságosabb és egészségesebb környezetet ígér — olyan társadalmat, amely jobb életminőséget nyújt nekünk, gyermekeinknek és unokáinknak.”176 Az első kérdés a hatékony politika kialakítása, és ennek működtetése, ezen belül olyan kérdések felsorolásra és ezekhez megfelelő akciók csatlakoztatása, amelyek még nem a teljes összefüggésrendszert jelentették: • a koherens politika megteremtése, vagyis egy kissé az integrációra emlékeztető feladat; • az árak igazítása azok költségeihez; • a tudomány és technológia fejlesztése; • a kommunikáció fejlesztése, főleg a polgárok és az üzleti élet megmozgatására; • a bővítésre és a globális helyzetre való figyelem; A második nagy rész a prioritások meghatározása: • élén a klímaváltozással és ehhez kapcsolódóan a tiszta energia (ezen belül pl. a nukleáris energia is szerepel) szerepének erősítésével; • a közegészség kérdése, pl. a vegyi anyagok szabályozásának megújítása révén; • a természeti erőforrásokkal való felelős gazdálkodás (pl. halászat); • a közlekedési rendszer fejlesztése és a földhasználat managementje Nem közvetlenül ezekkel a célokkal együtt, de megjelenik a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, az öregedő társadalom kérdése is. A stratégia tehát sok kérdést igyekszik felölelni, minden esetben ad javaslatokat a cselekvésre, de összefüggései még hiányosak. Nem sokkal a fenntartható fejlődési stratégia (későbbiekben: SDS) elfogadását követően az erre irányuló un. „globális partnerség”177 is megjelent az EU politikákban. Ennek révén az EU mintegy pozícionálja magát a vonatkozó nemzetközi tendenciákba. A dokumentum az alapok megfogalmazását követően ezen partnerség egyes elemeit értelmezi, amelyek a következők: • költségek és hasznok feltárása 176

COM(2001) 264., „Fenntartható Európát egy jobb világ érdekében: az Európai Unió fenntartható fejlődés stratégiája”, 2. o. 177 Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions - Towards a global partnership for sustainable development, Brussels, 13.2.2002, COM(2002) 82 final

79



• a fejlődő országok belső politikájának hatása a fenntarthatóságra, ezen belül akár a korrupció vagy a munkával kapcsolatos jogok is szerepet kaphatnak • a multi cégek beruházásainak hatása • a fejlett országok felelőssége a fenntarthatósági példák terjesztésére • a nemzetközi szervezetek szerepe • az EU tervezett vezető szerepe. Több terület jelenik meg ehhez kapcsolódóan: • miként használhatjuk ki a globalizáció pozitív hatásait, egyebek között a WTO „Doha” fejlesztési programjával való kapcsolatot teremti meg az EU; • a szegénység elleni közdelem és a szociális fejlődés kérdése, pl. az un, Millenium Development Goals megvalósítása, de itt szerepel a nemek kérdése vagy az egészségügy is; • a természeti és környezeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás minden politika integráns része; • belső politikai szempontból alapfeltétel lenne az EU politikák koherenciájának megteremtése (kiemelten a halászat, a mezőgazdaság, érdekes módon a fegyverkezés, és ide sorolandó a bevándorlás); • a jobb kormányzás erősítése (itt jelenik meg egyebek között a korrupció, a környezetvédelmi szervezetek erősítése, vagy a nők helyzete); • mindennek a finanszírozása külön prioritás (fejlődők támogatása mellett külön figyelmet érdemel a közös vagy világméretű közjavak (global public goods) kérdése! Valamivel később, 2004-ben tekinti át a Bizottság az egyes nemzeti fenntartható fejlődési programokat178 és felvázolja azokat a kihívásokat, amelyek az egyes nemzetek számára jelentősek (7.1. alpont). A munkaanyag elemeit felhasználva, érdemes magunknak is áttekintenünk, miként értelmezendőek az egyes kérdések: • „helyre kell állítani az eljárásokat”, vagyis az intézményi és eljárási feltételeket tisztázni kell, melynek révén erősíthető az integráció, kezelni lehet a szektorokon átnyúló problémákat; • „meg kell teremteni a tulajdonlás érzetét”, annak érdekében, hogy minden érintett szereplő megfelelő módon vegye ki a részét a folyamatokban. Ugyanis a fenntartható fejlődés messze nem csupán a kormányzat feladata, márpedig ha az érintettek nem 178

Commission staff working document - National Sustainable Development Strategies in the European Union A first analysis by the European Commission April 2004 80



érzik magukénak a fenntartható fejlődés programját, akkor hiábavaló minden egyoldalú erőfeszítés; • szükséges a nemzetközi együttműködés, annak érdekében, hogy kizárható legyen az un. „free rider” effektus, amikor egyik nemzetközi partner azzal szerez előnyöket, hogy magára nézve nem ismeri el kötelezőnek a követelményeket; • a hosszú távú fejlődés útjáról egységes szemlélettel kell rendelkezni, mert ellenkező esetben az egyéni akciók akár egymást is kiolthatják, illetve nem valósul meg az integráció; • a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikákat rangsorolni kell és koncentrált módon törekedni azok megvalósítására. A prioritások felállítása nélkül kapkodóvá válhatnak bármely állam, csoport, helyi hatóság, stb. erőfeszítései; • a pénzügyi következményekkel is számolni kell, mert anyagi erők rendelkezésre állása nélkül semmilyen fenntartható fejlődés nem valósítható meg; • a kívánalmak és a tényleges cselekvések találkozzanak, amely számos egyéb elvárás megfogalmazására is alapot ad: pl. a monitoring rendszerek működtetése nélkül a kitűzött célok megvalósulásáról nem kapunk értékelhető választ. 2005-ben került sor a Stratégia felülvizsgálatára179, immár sokkal részletesebben és alaposabban. A bevezető szerint „E felülvizsgálat célkitűzése nem a fenntartható fejlődés stratégiájának felváltása, hanem annak továbbfejlesztése.” (5. oldal). Ugyancsak itt jelennek meg a következő alapvető szempontok: „Az európaiak számára értékes az életminőség. Jólétre, tiszta környezetre, jó egészségre, szociális védelemre és egyenlőségre vágynak. Nemcsak saját maguk, hanem gyermekeik és unokáik számára is biztosítani kívánják mindez. … A fenntartható fejlődés az Európai Uniónak a Szerződésben megállapított, hosszú távon átívelő célkitűzése.” (4. oldal) A fentieket még jobban fogalmazza meg a dokumentum egy önálló része (Nyilatkozat), a következők szerint: „A fenntartható fejlődés az Európai Közösség összes szakpolitikájának a Szerződésben meghatározott egyik fő célkitűzése. Célja az életminőség folyamatos javítása bolygónkon a jelen és jövő nemzedékei számára. Meg kell őriznünk a Földnek az élet sokféleségét fenntartó képességét. A fenntartható fejlődés a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásának elvein alapul, beleértve a szabadságot és az esélyek általános egyenlőségét. Megvalósítja a nemzedékeken belüli és a 179

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról - Cselekvési program Brüsszel, 13.12.2005, COM(2005) 658 végleges 81



nemzedékek közötti szolidaritást. Célja a következők előmozdítása: egy olyan dinamikus gazdaság, melyben magas szintű a foglalkoztatás és az oktatás; az egészségvédelem; a szociális és területi kohézió, valamint a környezetvédelem egy békés és biztonságos világban, amelyben tisztelik a kulturális sokféleséget.”180 Ugyanezen nyilatkozat tartalmazza a legfontosabb célkitűzéseket, a következők szerint: • környezetvédelem • szociális egyenlőség és kohézió • gazdasági jólét • nemzetközi kötelezettségeink teljesítése A szakpolitika irányadó elveiről pedig a következőket tudjuk meg • az alapvető jogok támogatása és védelme • a nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti egyenlőség • nyitott és demokratikus társadalom • a polgárok bevonása • az üzleti vállalkozások és a szociális partnerek bevonása • a szakpolitika koherenciája és kormányzás • szakpolitikai integráció • a rendelkezésre álló legjobb tudás felhasználása • az elővigyázatosság elve • a szennyező fizessen. A dokumentum 2. melléklete sorolja fel az egyes célkitűzések, célok, szakpolitikák és intézkedések csokrát, a 2001-es stratégia alapján, áttekintve, milyen előrehaladást értek el a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiával kapcsolatosan. Ezen belül jelenik meg az egyes, fent jelzett területeken a célok felsorolása, illetve a különféle intézkedések (pl. jogszabályok, stb.) A jogalkotás, a közösségi jog tekintetében a 3. melléklet érdemel kiemelt figyelmet (Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának 2005. évi felülvizsgálata: kiinduló áttekintés és jövőbeli irányvonalak)181, ezen belül is az 5.2. pont (A politikai döntéshozatal és a politikai koherencia új megközelítésének megerősítése). Ide sorolandó az un. „Jobb 180

A fenntartható fejlődés irányadó elveiről szóló nyilatkozat - Az Európai Unió Tanácsa - elnökségi következtetések DOC 10255/05, Brüsszeli Európai Tanács 2005. június 16-17. - A fenntartható fejlődés irányadó elveiről szóló nyilatkozat 181 A Bizottság közleménye a Tanács és az Európai Parlament felé {COM(2005) 37}

82



Szabályozási Napirendje különféle összetevőinek ad majd lendületet, ideértve a hatásvizsgálatot,

az

érdekeltekkel

folytatandó

konzultációt

és

a

szabályozás

egyszerűsítését.” Ennek részei tehát a fenntarthatósági hatásvizsgálatok, vagy a nyitott koordináció módszere, a piaci alapú eszközök alkalmazásának előmozdítása, stb. A felülvizsgálat nyomán új stratégiát fogadott el a Tanács182, amely „újólag megerősíti a globális szolidaritás szükségességét és elismeri az EU-n kívüli partnerekkel folytatott közös munkánk megerősítésének fontosságát, beleértve azokat a gyorsan fejlődő országokat, amelyek jelentős hatást fognak gyakorolni a globális fenntartható fejlődésre.” A stratégia legfontosabb céljai ugyanazok, mint amiket fentebb, a 2005. évi felülvizsgálat kapcsán felsoroltunk, akárcsak a szakpolitikák irányadó elvei. „Az EU SDS 7 fő kihívást határoz meg, az azokhoz kapcsolódó célokkal, operatív célkitűzésekkel és intézkedésekkel együtt.” Ezek az alábbiak: • az éghajlatváltozás és a tiszta energia • fenntartható közlekedés • fenntartható fogyasztás és termelés • a természeti erőforrások megőrzése és az azokkal való gazdálkodás • közegészségügy • társadalmi integráció, demográfia és migráció • a szegénységgel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos globális kihívások. Mindehhez járul a tudásalapú társadalomhoz hozzájáruló, több szakterületet érintő politikák kérdése, amelyben három terület került kiemelésre, az oktatás és szakképzés, a kutatás és fejlesztés, illetve a finanszírozás és gazdasági kérdések. A stratégia megkísérli megteremteni az összhangot a lisszaboni stratégiával, a következő alapokon állva: „Az EU SDS és a növekedést és munkahelyteremtést célzó Lisszaboni Stratégia kiegészítik egymást. Az SDS elsősorban az életminőséggel, a nemzedékeken belüli és a nemzedékek közötti igazságossággal, valamint a valamennyi szakpolitikai terület közötti koherenciával foglalkozik, a külső vonatkozásokat is beleértve. Elismeri a gazdasági fejlődésnek a fenntarthatóbb társadalom felé való átmenet elősegítésében betöltött szerepét. A Lisszaboni Stratégia nagymértékben hozzájárul a fenntartható fejlődés átfogó célkitűzéséhez azáltal, hogy elsősorban olyan fellépésekre és intézkedésekre összpontosít, amelyek célja a versenyképesség és a gazdasági növekedés javítása, valamint a munkahelyteremtés fokozása. Az EU SDS kialakítja azt az átfogó 182

Az Európai Unió Tanácsa, Brüsszel, 2006. június 26., (OR. en) 10917/06 83



keretrendszert, amelyen belül — a növekedésre és munkahelyteremtésre irányuló megújult összpontosítás révén — a Lisszaboni Stratégia szolgáltatja a dinamikusabb gazdasághoz szükséges hajtóerőt. E két stratégia felismeri, hogy a gazdasági, szociális és környezetvédelmi célok erősíthetik egymást, ezért együtt kell haladniuk.” A második felülvizsgálat183 új felülvizsgálati és jelentéstételi eljárás nyomán készült és számos példát hozott fel a hét területen. A konklúzió nagyon általános: „A jelentésben és a csatolt mellékletben ismertetett számos példa rávilágít arra, hogy továbbra is figyelmet kell szentelni az összes kiemelt területen történő végrehajtásra.” 2007-ben az eddigiek mellett egyre inkább megjelenik az un. lisszaboni stratégiával való kapcsolat – ennek rövid áttekintésére alább visszatérünk. Most elegendő annyi, hogy a Lisszaboni Stratégia a fenntarthatóságot (éghajlatváltozás, energiaügyi, pénzügyi és társadalmi fenntarthatóság) is tartalmazó dinamikus stratégia. Az EU SDS hosszú távú stratégia, amely megfelelő keretet nyújt a hosszú távú, átfogó fejlemények irányításához és az azokról történő jelentéstételhez, valamint a fenntarthatósággal kapcsolatos előremutató elképzelések ösztönzéséhez, ezzel párhuzamosan azonban rövid távú szakpolitikai fellépéseket is megkövetel. Mindezek ellenére nem tűnik megvalósíthatónak e több területet átfogó stratégiák egybeolvasztása, mivel különböző szerepeket töltenek be. Az SDS és a Lisszaboni Stratégia kiegészítő jellegét 2007-ben a megújult EU SDS-ben fektették le184. Szükség lehet mindazonáltal az EU SDS sajátos szerepének további tisztázására a többi uniós stratégiához viszonyítva, valamint ennek megfelelő egyszerűsítésére. A fenntarthatósági stratégia harmadik felülvizsgálatára 2009-ben került sor185. A felülvizsgálat sorra veszi a stratégia elemeit és az abban elért eredményeket, amelyekre nem térünk ki részletesen. Ugyanakkor a dokumentum elején és végén találhatunk figyelemre méltó, a jog szempontjából is érdekes elemeket. A dokumentum 2. pontja – „A fenntartható fejlődés változó szerepe az uniós politikaalkotásban” – nagy vonalakban az alábbi kérdésekkel foglalkozik: • Az uniós szabályozás javítása, ezen belül a szakpolitikai célkitűzések integrálása, az 183

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - 2007. évi jelentés a Fenntartható Fejlődési Stratégia eddig elért eredményeiről, Brüsszel, 22.10.2007, COM(2007) 642 végleges {SEC(2007)1416} 184 Az Európai Unió Tanácsának 19117/06. számú dokumentuma, 2006.6.9. 185 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók bizottságának - A fenntartható fejlődés elvének általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban: Az Európai Unió fenntartható fejlődési stratégiájának 2009. évi felülvizsgálata, Brüsszel, 2009.7.24., COM(2009) 400 végleges

84



uniós jogszabályok egyszerűsítése és az adminisztratív terhek csökkentése, illetve a hatásvizsgálat szerepének kiemelése; • A megújított szociális menetrend, a jólét növelése; • A foglalkoztatási iránymutatás pl. az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforráshatékony gazdaság előmozdítására irányuló erőfeszítések irányába; • A vállalati szociális felelősség „lehetőséget kínál a vállalkozások részére, hogy összekapcsolják a gazdasági, szociális és környezetvédelmi célkitűzéseiket”. Ez az önszabályozás iránti igényre utal, amit általában CSR-ként ismerünk; • Előrelépéseket mutatnak be az SDS-program külső politikákban való általános érvényesítése terén; • Végül a tagállamok egyes innovatív megoldásai jelennek meg. A másik érdekes terület a 4. pont, „A fenntartható fejlődés jövője”. Ebből kiemelendő annak felvetése, ami valójában a koncepciók, stratégiák egységességét hiányolja: „A különböző érdekelt felek számára nehezen érthető, hogy uniós szinten miért létezik több, átfogó jellegű, kiemelt stratégia, mint a növekedést és foglalkoztatást célzó Lisszaboni Stratégia és az EU SDS, de idetartozik az energiaügyi és éghajlat-változási csomag, valamint az integrált tengerpolitika is.” A jövőre vonatkozó elképzelési sorból érdemes kiemelni egyes elemeket. • Nagyobb szinergia a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégiával és más átfogó uniós stratégiákkal. • A stratégiát tovább lehetne egyszerűsíteni. • A stratégia elősegítheti az innovatív megközelítésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között. • Rendkívül fontos elem az eddig jobbára hiányzó végrehajtás: „A tagállamok hatékonyabb nyomon követési és végrehajtási gyakorlatának biztosítása érdekében a lisszaboni stratégiában alkalmazott mechanizmusokat be lehetne építeni az EU SDS végrehajtásának a nyomon követésébe. Ezek a mechanizmusok magukban foglalnák a közösen meghatározott célkitűzéseket, a mérési eszközöket (mutatók, iránymutatások), a teljesítményértékelést (a tagállamok teljesítményének összehasonlítása), továbbá a legjobb gyakorlatok megismétlésére és elterjesztésére szolgáló versenyt.” • Újabb és újabb kihívások bukkannak fel: energiabiztonság, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, az élelmezésbiztonság, a földterületek hasznosítása, az államháztartás fenntarthatósága és a fenntartható fejlődés külső dimenziója. Mindezek révén tehát 85



tovább szélesedik a fenntarthatóság köre – lassan arról lehet beszélni, van-e olyan, amit nem lehet összekapcsolni az SDS elképzelésekkel. Ugyanezen jövőre irányuló elképzelések között módszertani elemeket is találunk, amelyek között talán kiemelést érdemel a társadalmi integráció gondolata: „A stratégia a következő módokon összpontosíthatna az EU hosszú távú céljaira a döntő fontosságú területeken: •

energia– és erőforrás-hatékony technológiákra, fenntartható közlekedésre és fenntartható fogyasztási szokások felé történő elmozdulásra alapozott hozzájárulás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és alacsony ráfordítású gazdaság felé történő gyors elmozduláshoz;

•

a környezetvédelemre irányuló erőfeszítések fokozása a biológiai sokféleség, a vizek és más természeti erőforrások védelme érdekében; …

•

a társadalmi integráció előmozdítása. Hatékony intézkedések hiányában fennáll annak a kockázata, hogy a társadalom legsebezhetőbb rétegeit érinti a legsúlyosabban a gazdasági válság, és ők érezhetik meg a legtovább a válság hatásait;

•

a fenntartható fejlődés nemzetközi dimenziójának megerősítése és a globális szegénység elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések fokozása.” Megemlíthető,

hogy

2005-ben

elkészült

egy

nem

végleges

félhivatalos

dokumentum, amely a fenntartható fejlődés indikátorainak kidolgozására vonatkozott. Ez e kommüniké186 még kezdeti stádiumot jelent csupán, amelyet tovább kell fejleszteni. A listán 10 téma szerepel, jól tükrözve a kérdés rendkívüli összetettségét és kialakulatlanságát: • gazdasági fejlődés • szegénység és társadalmi kirekesztés • öregedő társadalom • közegészség • klímaváltozás és energia • termelési és fogyasztási szokások • a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás • közlekedés • jó kormányzás 186

Commission of the European Communities, Brussels , 9.2.2005, SEC (2005) 161 final Communication from Mr. Almunia to the members of the Commission

86



• globális partnerség. Végezetül szólhatunk egy un. feltáró véleményről187, amely a 2010-es javaslatokat tekinti át, amelyek között szerepel az Európai Bizottság javaslata, amely a következő négy területen való fellépést tekinti prioritásnak: az alacsony szén-dioxid-kibocsátást eredményező gazdaság, a biodiverzitás, a víz és más természeti erőforrások védelme, a társadalmi befogadás ösztönzése és a fenntartható fejlődés nemzetközi vetületének erősítése. A véleményt adó Gazdasági és Szociális Bizottság megfogalmazta azon javaslatokat, amelyek az eddig áttekintettek alapján mutatkozó hiányokat kívánják orvosolni. A vélemény számos kérdést világosan lát és hasonló következtetésekre jut, mint magunk is. Ezek legfontosabbjai: „1.6. Az EGSZB kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy tegye az EU fenntarthatósági stratégiáját valamennyi uniós politika metastratégiájává. … 1.10. A fenntartható fejlődési stratégia sikeres megvalósításához a politikának is egyértelműen felelősséget kell vállalnia.” Az EGSZB nem fukarkodott a kritikákkal sem, amelyek szintén logikusan következnek az eddigiekből: „3.5. A probléma inkább abban állt, hogy nem volt meg a tényleges elszántság (vagy képesség) a tervek konkrét cselekvési programokba való átültetésének megkezdéséhez. … 4.2. Az EGSZB három tényezőt állapított meg, amelyek együttesen magyarázatot adnak arra, hogy a két stratégia miért járt különböző hatásokkal: - Az egyik magyarázat a két stratégia különböző politikai súlya. A Lisszaboni Stratégia megpróbál választ adni sürgős politikai kérdésekre, a fenntartható fejlődés esetében pedig a hosszú távú prioritásokat illető kérdés megválaszolásáról van szó. A különbség már a személyi kérdésekben is megállapítható: a Lisszaboni Stratégia mögött a kormányfők állnak, míg a fenntartható fejlődés gyakran a környezetvédelmi miniszterek hatásköre. … - Mindkét stratégia igen vegyes visszhangot váltott ki a közvéleményben: a Lisszaboni Stratégia, ha nem is általánosan ismert, igen közel áll ahhoz, hogy széles körben ismertté váljon. A fenntartható fejlődést elméleti dolognak tekintik, amely nehezen köthető a gyakorlati politikához. 187

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható fejlődés stratégiájának jövőbeli perspektívái (feltáró vélemény) Hivatalos Lap C 128 , 18/05/2010 o. 0018 - 0022

87



- Irányítási eszközök és értékelés: A lisszaboni stratégiának szigorú tervezési és nyomonkövetési rendszere van, amely közös szabványokat és határidőket követ. A fenntartható fejlődés esetében kevésbé kötelező érvényű rendszere van a közös prioritások elfogadásának és a közös értékelésnek. Ennek következtében a Lisszaboni Stratégia révén erősebb nyomást lehet gyakorolni a tagállamokra, míg a fenntartható fejlődés esetében inkább csak általánosak a célok. … 5.2. A stratégia jelenlegi kialakítására vonatkozó számos nehézség egyike abban áll, hogy olyan sok prioritással rendelkezik: hét fő terület és négy átfogó témakör … 5.3. Ezenkívül nem szabad tovább elhallgatni, hogy bár a fenntartható fejlődés három pillérre

épül,

nem

képes

mindig

minden

intézkedés

egyszerre

szolgálni

a

környezetvédelmet, illetve a szociális és gazdasági érdekeket is.” A javaslatok pedig: “7.2. Az EGSZB megismétli azt a korábbi véleményeiben már kifejtett nézetét, hogy a fenntartható fejlődés iránti sikeres elkötelezettséghez aktív politikai felelősségvállalás mellett a helyi és regionális szint aktív szerepvállalása is szükséges. Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy a szociális partnereknek és a szélesebb értelemben vett civil társadalomnak meg kell kapniuk a lehetőséget arra, hogy aktívan részt vehessenek a tervezésben és a megvalósításban. … 7.4. Az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájának sikeres végrehajtásához elengedhetetlen az erősebb kormányzási struktúra.”

2.3.3. Lisszaboni Starégia: gazdaság, növekedés

2000-ben az európai állam- és kormányfők elfogadták a Lisszaboni Stratégiát188, azzal a szándékkal, hogy az Európai Uniót a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudás alapú gazdaságává tegyék, amely egyben képes a fenntartható fejlődésre. Kiemelt helyen szerepelt a munkahelyteremtés és a társadalmi kohézió, illetve a környezetvédelem. Ennek a fő célkitűzésnek az eléréséhez a következő stratégiai eszközöket fűzték: • a tudásalapú gazdaság és társadalom feltételeinek megteremtése hatékonyabb szakpolitikák révén az információs társadalom, illetve a kutatás-fejlesztés területén,

188

Presidency conclusions Lisbon European Council, 23 and 24 March 2000

88



továbbá a versenyképességet és innovációt célzó strukturális reform, valamint a belső piac megteremtésének folyamata által; • az európai társadalmi modell modernizációja, azaz befektetés az emberbe, valamint a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem; • a kedvező gazdasági növekedés fenntartása a megfelelő makrogazdasági mix alkalmazásával; • a teljes foglalkoztatás, illetve a regionális kohézió feltételeinek megteremtése; • az ún. „új nyitott koordinációs mechanizmus” (new open method of coordination) alkalmazása minden szinten, illetve az Európai Tanács koordinációs és stratégiai iránymutató szerepének erősítése. Az Európai Tanács összességében a következőképpen határozta meg a Stratégia célkitűzését: az Európai Uniót a „világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell tenni 2010-re, mely fenntartható gazdasági növekedésre képes, több és jobb munkahelyet, szorosabb társadalmi összetartást, valamint a környezet tiszteletben tartását biztosítva”. Aktív jóléti államot kell teremteni. Ebben számos szociális és foglalkoztatási kérdés is helyet kapott, de még a közös védelmi és biztonsági politika sem maradt ki. Az eredeti stratégia túlzottan összetett struktúrává fejlődött, némileg kusza felelősségi rendszerrel, ezért 2005-ben újraindították. Az elsődleges prioritás azóta a „növekedés és foglalkoztatás” („Growth and Jobs”) az infrastruktúra, a társadalmi és gazdasági kohézió és a kutatás-fejlesztés erőteljesebb támogatásával. Nem vesszük sorra a Lisszaboni Stratégia elemeit, és állomásait, de az máris látszik, hogy a témák jelentős részének átfedése miatt valóban indokolt a kapcsolat megteremtése, amit a fenntarthatósági stratégiánál már jeleztünk. A különböző dokumentumok közül a 2008. évi végrehajtási jelentésből, illetve ezt megelőzően a 2008-2010. évi program javaslatból idézünk fel fontos elemeket. A javaslat189 2010-ig tíz területen kívánt változást elérni: • megújított szociális menetrend, • közös migrációs politika, • „kisvállalkozói törvény”,

189

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A 2008 − 2010-es lisszaboni közösségi programról szóló javaslat, Brüsszel, 11.12.2007 COM(2007) 804 végleges

89



• az uniós adminisztratív akadályok csökkentése, • az egységes piac működésének megerősítése, • az ötödik szabadság koncepciójának erősítése (a tudás szabad áramlása), • innováció keretfeltételeinek javítása, • az energiaágazat belső piacának megvalósítása, és az éghajlatváltozásról szóló csomag elfogadása, • a fenntartható termelésre és fogyasztásra fokozottabban figyelmet fordító iparpolitika kialakítását, • nemzetközi kereskedelem és a befektetések új lehetőségeinek feltárása. A végrehajtási jelentés190 pedig már az első évben komoly eredményekről számolt be. Egyebek között a Bizottság elfogadta az éghajlatváltozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó csomagot, valamint a fenntartható fogyasztásra, termelésre és iparra vonatkozó akciótervet.

2.3.4. Európa 2020: fenntartható növekedés

Az előzőekben ismertetettek alapján készült a 2020-ig szóló fejlesztés elképzelése. Elsőként egy bizottsági javaslat191, majd erre alapozva a Tanács ajánlása192. A Bizottság javaslata némi aggodalomra ad okot, mert erősen eltér a fenntarthatóság eddigi kiegyensúlyozott nézőpontjától, legalábbis, ami Barroso bevezetőjét illeti: „A fenntartható jövő érdekében azonban távolabbra kell tekintenünk. Európának vissza kell térnie a helyes kerékvágásba, majd ott is kell maradnia. Ezt a célt tűzi ki az Európa 2020. A stratégia a munkahelyteremtésről és az életszínvonal növeléséről szól: kijelöli a társadalmaink által követendő útirányt, és megmutatja, hogyan valósíthatja meg Európa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, és hogyan teremthet új munkahelyeket.

190

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a 2008 − 2010-es közösségi lisszaboni program végrehajtási jelentéséről, Brüsszel, 16.12.2008, COM(2008) 881 végleges 191 A Bizottság Közleménye EURÓPA 2020 - az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája, Brüsszel, 2010.3.3. COM(2010) 2020 végleges 192 A Tanács ajánlása, 2010/410/EU ( 2010. július 13. ) a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról Hivatalos Lap L 191 , 23/07/2010 o. 0028 - 0034

90



A Bizottság azt javasolja, hogy öt területen – foglalkoztatás, kutatás és innováció, éghajlatváltozás és energia, oktatás, valamint a szegénység elleni küzdelem – tűzzünk ki a törekvéseinket vezérlő és 2020-ig megvalósítandó, mérhető uniós célokat, amelyekből nemzeti célokat kell majd levezetni.” A Bizottság érzékelhetően szűkebben értelmezi és erősen gazdasági szempontoknak veti alá a fenntarthatóságot, sőt szóhasználata sem mindig kedvező: “Az Európa 2020 három, egymást kölcsönösen megerősítő prioritást tart szem előtt: • Intelligens növekedés: tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása; • Fenntartható növekedés: erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság; • Inkluzív növekedés: magas foglalkoztatás, valamint szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakításának ösztönzése.” A fenntartható növekedés tekintetében azonban vannak tartalékok és vannak kedvező szempontok: „Európának az alábbi területeken kell cselekednie: • Versenyképesség: … Az EU-nak fenn kell tartania vezető szerepét a környezetbarát technológiák piacán, amelyek erőforrás-hatékonyságot biztosítanak a gazdaságban, megszüntetik a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrák szűk keresztmetszeteit, ezáltal pedig növelik ipari versenyképességünket. • Az

éghajlatváltozás

elleni

küzdelem:

…

Az

erőforrás-hatékonyság

javítása

nagymértékben korlátozná a kibocsátást, pénzt takarítana meg, és élénkítené a gazdasági növekedést… • Tiszta és hatékony energia: … A megújuló energiaforrások használatának 20 %-ra való növelésére irányuló uniós célkitűzés megvalósítása esetén több mint 600 000 munkahely jöhetne létre az EU-ban. Ha ehhez hozzáadjuk az energiahatékonyságra irányuló 20 %os célkitűzést, akkor 1 millió új munkahely a tét.” A Tanács ajánlása – amely egyértelművé teszi a kapcsolatot a Lisszaboni Stratégiával - már szóhasználatában is eltér az eddigiektől, követve a Bizottság javaslatát, hiszen már nem fenntartható fejlődésről, hanem “fenntartható növekedésről” (sustainable growth) van szó, aminek meghatározását is megadja, illetve megjelenik egy új fogalom is, az inkluzív növekedés: A Preambulum szerint „(9) Az Unió és a tagállamok szakpolitikáinak – többek között reformprogramjaik révén –

91



a "fenntartható növekedés" megvalósítását kell célozniuk. A fenntartható növekedés a következőket jelenti: a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztása, energia- és erőforrás-hatékony, fenntartható és versenyképes gazdaság megteremtése, a költség és a haszon méltányos elosztása, valamint Európa vezető szerepének kiaknázása az új eljárások és technológiák kifejlesztéséért folyó versenyben, ideértve a környezetbarát technológiákat is. A tagállamoknak és az Uniónak végre kell hajtaniuk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez és az erőforrások hatékony felhasználásához szükséges reformokat, amelyek elősegítik a környezetkárosodásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének a megelőzését is. Ezeknek a reformoknak javítaniuk kell továbbá az üzleti környezetet, ösztönözniük kell a környezetbarát munkahelyek létrehozását és elő kell segíteniük, hogy a vállalkozások korszerűsítsék ipari bázisukat. (10) Az Unió szakpolitikáinak és a tagállamok reformprogramjainak végezetül célozniuk kell az "inkluzív növekedés" megvalósítását is. Az inkluzív növekedés egy olyan összetartó társadalom kialakítását jelenti, amelyben az emberek képessé válnak az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és így a társadalom és a gazdaság aktív szereplőivé válnak. A tagállami reformoknak tehát mindenki számára egész életen át biztosítaniuk kell a hozzáférést és a lehetőségeket – csökkentve ezáltal a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget –, különösen a nők, az idősebb munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékossággal élő személyek és a legális migránsok munkaerő-piaci részvétele előtt álló akadályok megszüntetése révén.” Mindezeken belül megjelennek tehát sajátos iránymutatások, mint pl. az, amelyik a fenntarthatóság hagyományosabb értelmezéséhez áll közelebb: „5. iránymutatás: Az erőforrás-hatékonyság növelése és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése. A tagállamoknak és az Uniónak intézkedéseket kell hoznia a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztásának előmozdítása érdekében, a környezeti kihívások növekedési lehetőségekké alakítása és a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználása révén, ami elősegíti a környezetkárosodás megelőzését és a biológiai sokféleség biztosítását is. … A kibocsátás-csökkentés és az energiahatékonyság fokozása céljából a tagállamoknak széles körben alkalmazniuk kell a piaci alapú eszközöket – például az adóztatást – támogatva a külső költségek internalizálásának elvét, valamint egyéb hatékony támogatási eszközöket a kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozáshoz való megfelelőbb alkalmazkodás, a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és az

92


erőforrás-hatékonyság

költséghatékony


módon

történő

támogatása,

a

megújuló

energiaforrások és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes, alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák alkalmazásának ösztönzése, a környezetbarátabb és egymáshoz kapcsolódó közlekedési módokra való átállás ösztönzése, továbbá az energiamegtakarítás és az ökoinnováció elősegítése érdekében. A tagállamoknak fokozatosan meg kell szüntetniük a környezetre károsan ható támogatásokat, valamint biztosítaniuk kell az ezzel kapcsolatos költségek és haszon méltányos elosztását. A tagállamoknak és az Uniónak – az európai szinergiák maximális kiaknázása és a fenntartható mezőgazdaság általi hozzájárulás figyelembevétele mellett – szabályozási, nem szabályozási és fiskális eszközöket – például termékekre és épületekre vonatkozó, uniós szintű energiahatékonysági normákat, címkézést és környezetbarát közbeszerzéseket – kell alkalmazniuk a költséghatékony termelési rendszerekre és fogyasztási szokásokra való áttérés ösztönzésére, az újrahasznosítás elősegítésére, energia- és erőforrás-hatékony, biztonságos és fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő átmenetre, fenntarthatóbb közlekedés, valamint biztonságos és tiszta energiatermelés irányába történő elmozdulás biztosítására….” A 2008-ban elindult gazdasági válság láthatóan nem tett jót a fenntarthatóság gondolatának, átrendezte a struktúrákat és prioritásokat. A fejlődés fogalmi rendszerről a növekedés fogalmi rendszerre való áttérés aggodalmakat vethet fel, illetve nem egyértelmű, vajon ez egy végleges szóhasználat változást jelent-e. Ha az EU honlapot nézzük, ott megjelenik, és számos dokumentumot tartalmaz a fenntarthatóság oldala193, míg pl. a DG Environment honlapján a 2009-es fenntarthatósági jelentés a legutolsó. A Tanács194 nem hagy kétséget afelől, hogy a 2020-as stratégia a megelőzőeket magába olvasztja, amikor a környezetpolitika eszközrendszerének megújítását célzó dokumentum preambulumának első mondatában jelzi, hogy a környezetvédelmi követelményeket az Europa 2020 folyamatba integrálták, amelyik mellett megemlíti a 2006-os fenntarthatósági stratégiát is. A fenti stratégiához kapcsolódóan készülnek a további, immár részletesebb stratégiák, mint amilyen a közlekedésre vonatkozó fehér könyv195 az európai közlekedési 193

http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/index_en.htm 194 Improving environmental policy instruments - Council conclusions - 3061st ENVIRONMENT Council meeting Brussels, 20 December 2010 195 FEHÉR KÖNYV Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé SEC(2011) 359 végleges, SEC(2011) 358 végleges, SEC(2011) 391 végleges, Brüsszel, 2011.3.28. COM(2011) 144 végleges

93



térség fejlesztéséről. A fehér könyv a versenyképes és fenntartható fejlesztés címszó alatt elsősorban a következőkről szól – figyelmet érdemel a kiindulási pont: „18. A mobilitás visszaszorítása nem tekinthető megoldásnak. 19. Újfajta közlekedési modelleknek kell megjelenniük, amelyekben egyszerre nagyobb árumennyiséget és több utast juttatnak célhoz a leghatékonyabb közlekedési módokkal (illetőleg azok leghatékonyabb kombinálásával). Célszerű, hogy az egyéni közlekedés az utazás utolsó kilométereinek megtételére szolgáljon, és tiszta járművekkel valósuljon meg. Az információs technológiák egyszerűbb és megbízhatóbb átszállási kapcsolatokat tesznek lehetővé. A közlekedést igénybe vevők a közlekedés teljes költségét állják, ennek fejében azonban kevesebb torlódásra, több információra, jobb szolgáltatásra és nagyobb biztonságra számíthatnak. A jövő fejlesztéseinek több csapásvonalat kell követniük: A járművek energiahatékonysági teljesítményének javítása valamennyi közlekedési mód esetében. Fenntartható tüzelőanyagok és meghajtórendszerek kifejlesztése és bevezetése; A multimodális logisztikai láncok teljesítményének optimalizálása, beleértve a természetüknél fogva erőforrás-hatékonyabb közlekedési módok fokozott használatát is, ha más technológiai innovációk alkalmazása önmagában nem lenne célravezető (például a nagy távolságú árufuvarozás esetében); A

közlekedés

és

az

infrastruktúra

hatékonyabb

használata

továbbfejlesztett

forgalomirányítási és információs rendszerek (például ITS, SESAR, ERTMS, SafeSeaNet, RIS) alkalmazása révén, valamint fejlett logisztikai és piaci intézkedésekkel, például az integrált európai vasúti piac teljes megvalósításával, a kabotázs korlátozásának felszámolásával, a rövid távú tengeri szállítás akadályainak eltörlésével, nem piactorzító árképzéssel stb.” Az I. melléklet “Intézkedések” címen számos kérdést foglal magában, amelyek között a fenntarthatóság elég szerényen jelenik meg, és az is jobbára a környezetvédelem irányában, fenntarthatóbb magatartásformák ösztönzése címen. Helyet kap itt: • a hagyományos egyéni közlekedés alternatíváinak népszerűsítése, • a címkézés, • a típusjóváhagyásban szereplőeknél jobb tulajdonságokkal rendelkező gumiabroncsok használatának előmozdítása, • a széndioxid-kalkulátorok, • a környezettudatos vezetés, • a könnyű haszongépjárművek maximális sebességének kérdése.

94



Az Energia 2020196 egyértelműen az Európa 2020 stratégián alapul, annak szóhasználatát követi, tehát fenntartható növekedésre gondol. A cél az energia biztosítása, az energiafüggőség csökkentése, a megújuló energiaforrások támogatása, stb. Erősebben vetődik fel a nukleáris energia jövője (még a fukushimai baleset előtt vagyunk néhány hónappal!) Az új energia stratégia öt prioritása: 1. energiahatékony Európa – megtakarítás, 20 % 2020-ra; 2. energiapiac szabadsága – egy valóban pán-európai integrált energiapiac. Ebbe sorolja a megújulókat is vagy a hálózat fejlesztését; 3. a fogyasztók – magán vagy üzleti – számára a szolgáltatás biztonsága és az üzembiztonsága biztosítása; 4. energia technológia és innováció; 5. az EU energiapiac kapcsolatának erősítése kifelé.

2.4.

Fenntarthatósági példák a másodlagos jogban

A finanszírozási, illetve támogatási kérdések jelentik azt a terrénumot, amelyben a fenntarthatóság általános kérdése iránymutatásként, alapelvként érvényesülhet.

2.4.1. 2000 táján

Ekkortájt készülőben van a fenntartható fejlődés göteborgi stratégiája, de időközben szaporodnak a fenntarthatóságra alapozó jogszabályok is. A trópusi erdők kérdése197 már ekkor jelentős globális fenntarthatósági kihívást jelent, szabályozása és általában a fakitermelés befolyásolása minden alkalommal – erre lesz példánk a későbbiekben is – nélkülözhetetlen. Az erdők szerepének megfogalmazását tartja kiindulási alapnak a preambulum: „(1) Az emberiség számára az erdőknek többféle szerepük és értékük van, 196

Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions - Energy 2020 A strategy for competitive, sustainable and secure energy {SEC(2010) 1346}, Brussels, 10.11.2010 COM(2010) 639 final 197 Az Európai Parlament és a Tanács 2494/2000/EK rendelete (2000. november 7.), a trópusi erdők és egyéb, fejlődő országokban lévő erdők megőrzését és fenntartható gazdálkodását előmozdító intézkedésekről Hivatalos Lap L 288 , 15/11/2000 o. 0006 - 0010

95



valamint hozzájárulhatnak a Közösség azon fejlesztési és környezeti céljai eléréséhez, mint például a szegénység elleni küzdelem, a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés, valamint a környezetvédelem.” A szabályozás lényegét az 1. cikk foglalja össze: „A Közösség pénzügyi támogatást és megfelelő szaktudást biztosít a trópusi erdők és egyéb, a fejlődő országokban levő erdők megőrzésének és fenntartható gazdálkodásának előmozdítására, hogy ezáltal figyelembe vegye az erdőkkel szemben támasztott, helyi, nemzeti és globális szintű gazdasági, szociális és környezeti kívánalmakat. E rendelet alapján biztosított támogatás és szakértelem kiegészíti és megerősíti az egyéb fejlesztési együttműködési intézkedéseken keresztül biztosítottakat.” A 3. cikk a rendelet alapján végrehajtandó tevékenységek céljairól szól: „- az erdők helyzetének a nemzeti politikákban történő javítása, valamint a fenntartható erdőgazdálkodáson alapuló erdei politikák beépítése a fejlesztési tervezésbe; - a fa és erdei melléktermékek fenntartható módon kezelt forrásokból történő előállításának és felhasználásának támogatása; - az erdei források és szolgáltatások pontos felbecsüléséhez történő hozzájárulás; - az erdőgazdálkodásból élő népek és helyi közösségek aktív közreműködésének biztosítása a nemzeti erdészeti politikák kidolgozásában és a fejlesztés-tervezésben; - a közösségi és a tagállami projektek összehangolásának és a köztük lévő információáramlás javítása annak biztosítása érdekében, hogy az érintett térségben következetes intézkedéseket hajthassanak végre.” Mindehhez a 4. cikk és mások fűznek intézkedéseket. A rendelet szükséget érzi, hogy a fogalmak között olyanokat is megjelenítsen, amelyek valóban alapvetőek - 2. cikk: „3. "fenntartható erdőgazdálkodás": az erdők és fás területek oly módon és oly mértékben megvalósuló kezelése és hasznosítása, amely fenntartja azok biológiai sokféleségét, termelékenységét, megújulási képességét, vitalitását, valamint azon képességüket, hogy jelenleg és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és szociális funkciót töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten anélkül, hogy más ökoszisztémákat károsítanának. 4. "fenntartható fejlődés" a vonatkozó populációk életszínvonalának és jólétének javítása az érintett ökoszisztémák kapacitásának keretein belül a természeti értékeket és azok biológiai sokféleségének a jelenlegi és jövőbeni nemzedékek javára történő fenntartása által.”

96



A 2000-es évek elejéről származik a halászat egyik nélkülözhetetlen kérdésének szabályozása198, mégpedig az erőforrások fenntartható kiaknázásának kérdése. A szabályozás kiindulási pontja a preambulum szerint egyértelmű és alaposan kifejtésre is került: „(3) Tekintettel arra, hogy számos halállomány csökkenőben van, a közös halászati politikát javítani kell a halászati ágazat hosszú távú életképességének biztosítása érdekében, az élővízi erőforrások alapos tudományos szakvéleményen és elővigyázatos megközelítésen alapuló fenntartható kiaknázásának segítségével, amely ugyanazon a megfontoláson alapszik, mint a Szerződés 174. cikkében említett elővigyázatosság elve. (4) A közös halászati politika céljainak ezért biztosítaniuk kell az élővízi erőforrások és az akvakultúra fenntartható kiaknázását a fenntartható fejlődés szellemében, egyaránt számításba véve a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat. (5) Fontos, hogy a közös halászati politika irányítását a helyes kormányzás elve vezesse, és hogy a meghozott intézkedések kölcsönösen összeegyeztethetőek és következetesek legyenek a többi közösségi politikával. (6) A fenntartható hasznosítás célja hatékonyabban elérhető a halászati gazdálkodás többéves megközelítésével, beleértve a biztonságos biológiai határértékeken lévő vagy az azokon belüli állományokra vonatkozó többéves gazdálkodási terveket. … (8) A többéves terv tartalmának összhangban kell lennie az állományok természetvédelmi helyzetével, a helyreállításuk sürgősségével, valamint az ezen állományok és a fogásukra irányuló halászat jellemzőivel.” A

szabályozás

célkitűzését

a

2.

cikk

a

következőképpen

rögzíti,

a

fenntarthatósággal kapcsolatba hozható több elvet is magába foglalva: „(1) A közös halászati politika fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élővízi erőforrások kiaknázását. E célból a Közösség az elővigyázatosság elvét alkalmazza azon intézkedések meghozatalakor, amelyek az élővízi erőforrások védelmére és megőrzésére vonatkoznak, azért, hogy biztosítsák azok fenntartható kiaknázását, és hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a halászati tevékenységnek a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatását. A Közösség a halászati gazdálkodás esetében az ökoszisztéma alapú szemlélet progresszív alkalmazására törekszik. A gazdaságilag életképes és versenyképes halászati és 198

A Tanács 2371/2002/EK rendelete (2002. december 20.) a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról Official Journal L 358 , 31/12/2002 P. 0059 - 0080

97



akvakultúra-ágazaton belül hozzá kell járulnia a hatékony halászati tevékenységekhez, megfelelő életszínvonalat biztosítva azok számára, akiknek megélhetése a halászati tevékenységektől függ, valamint figyelembe véve a fogyasztók érdekeit is. (2) A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik: a) a felelősségek egyértelmű meghatározása közösségi, nemzeti és helyi szinteken; b) olyan megbízható tudományos szakvéleményeken alapuló döntéshozatali folyamat, amely kellő időben eredményeket hoz; c) az érdekeltek széles körű bevonása a politika minden szakaszába a koncepciótól a megvalósításig; d) összeegyeztethetőség a többi közösségi politikával, különösen a környezetvédelmi, szociális, regionális, fejlesztési, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politikával.” Ez utóbbi listának különösen az utolsó alpontja igényel figyelmet, amely a fenntarthatóság néhány legfontosabb elemét kapcsolja össze. A 3. cikk fogalom meghatározásai sorából is két olyan kérdést kell kiemelni, amelyik a fenti elvi kapcsolódásokra is utal egyben. A fenntartható kiaknázás fogalma pedig nagyon hasonlít általában a fenntarthatóság jövőbe mutató mivoltára: „e) "fenntartható kiaknázás": az állomány olyan módon történő kiaknázása, amely az állatállomány jövőbeli kiaknázását nem befolyásolja kedvezőtlenül, és nincs káros hatása a tengeri ökoszisztémára; … i) "elővigyázatos megközelítés a halászati gazdálkodásban": a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;” A nem fenntartható halászat esetében az irányelv felhatalmazásokat ad a Bizottságnak (pl. 26. cikkben), hogy megelőző intézkedéseket hozzon, ha „egy adott földrajzi területen végzett halászati tevékenység az élő vízi erőforrásokra nézve komoly veszélyt jelenthet, ...” 10 évvel ezelőtt a fenntartható városfejlesztés kérdése is napirendre került199, amely az önkormányzatokkal való együttműködést is jelenti. A preambulum szerint: „(9) A fenntartható városfejlesztés céljai, valamint az Agenda 21 és a közösségi jogszabályok

199

Az Európai Parlament és a Tanács 1411/2001/EK határozata (2001. június 27.) a fenntartható városfejlesztést elősegítő együttműködés közösségi keretrendszeréről Hivatalos Lap L 191 , 13/07/2001 o. 0001 - 0005

98



végrehajtása megköveteli a helyes gyakorlat kidolgozását, továbbfejlesztését, valamint az önkormányzatok közötti cseréjét, továbbá az önkormányzatok tudatosságának növelését.” Az 1. cikk szerint „Az együttműködés közösségi keretrendszer (a továbbiakban: "együttműködési keretrendszer") annak érdekében jön létre, hogy pénzügyi és technikai támogatást nyújtson a legalább négy tagállamban megszervezett önkormányzati társulások részére, beleértve adott esetben a 8. cikkben említett országokban található városokat is, azzal a céllal, hogy ösztönözzék a helyes gyakorlat kialakítását, cseréjét és megvalósítását a következő területeken: - az EU környezetvédelmi jogszabályainak helyi szinten történő végrehajtása, - fenntartható városfejlesztés, - helyi Agenda 21.” A melléklet felsorolja azokat a tevékenységfajtákat, amelyek jelen együttműködési keretrendszerben közösségi támogatásban részesülhetnek.

2.4.2. Alapok 2005/6

A legelső e téren az agrárpolitika és annak finanszírozása. A mai rendszer alapjait 2005ben rakták le200. A preambulum szerint: „(1) A közös agrárpolitika számos intézkedést foglal magába, beleértve a vidékfejlesztési intézkedéseket is. A közös agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósítása érdekében fontos ezen intézkedések finanszírozásának biztosítása. Tekintettel arra, hogy ezek az intézkedések számos közös elemmel rendelkeznek,

ugyanakkor

több

tekintetben

eltérnek

egymástól,

helyénvaló

finanszírozásukat olyan jogszabályi keretek közé helyezni, amely szükség szerint eltérő eljárást is engedélyez. Az említett eltérések figyelembe vétele érdekében helyénvaló két európai mezőgazdasági alapot létrehozni, mégpedig az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot (a továbbiakban: EMGA) a piaci intézkedések és más intézkedések finanszírozására, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapot (a továbbiakban: EMVA) a vidékfejlesztési programok finanszírozására.”

200

A Tanács 1290/2005/EK rendelete (2005. június 21.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról Hivatalos Lap L 209 , 11/08/2005 o. 0001 - 0025

99



A két alapból számunkra a másodiknak van jelentősége, tehát az EMVA201 tartalmaz a fenntarthatóság szempontjából értékelhető elemeket. A preambulum szépen érzékelteti a lényeget és egyben az összefüggések rendszerét is: „(1) A vidékfejlesztési politikának kísérnie kell és ki kell egészítenie a közös agrárpolitika piac- és jövedelemtámogatási politikáit, és így hozzá kell járulnia a politikának a Szerződésben megállapított célkitűzései eléréséhez. A vidékfejlesztési politikának figyelembe kell vennie a gazdasági és szociális kohéziós politikára vonatkozó, a Szerződésben meghatározott általános célkitűzéseket is, és hozzá kell járulnia azok eléréséhez,

egyidejűleg

integrálva

a

lisszaboni

és

göteborgi

Európai

Tanács

következtetéseiben meghatározott, a versenyképességre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó egyéb fontos politikai prioritásokat is.” A fenntarthatóság a preambulumban a mezőgazdaság sajátos szempontjaira irányul, így ennek keretében értelmezhető, amelynek egyik lényegi kapcsolata a környezetvédelem, ezen belül különösen fel kell hívnunk a figyelmet a környezeti szolgáltatások kiemelt szerepére is. Ezen értelmezés egyes pontjaira mutatunk rá: „(11) A vidéki területek fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében közösségi szinten a mezőgazdaság és az erdészet versenyképességére, a termőföld-hasznosításra és a környezetre, az életminőségre, valamint e területeken a tevékenységek diverzifikálására vonatkozó, korlátozott számú alapvető célkitűzésre kell összpontosítani, figyelembe véve az eltérő körülményeket, az elnéptelenedéssel és hanyatlással küzdő távoli vidéki területektől a városi központok egyre erősebb nyomása alatt álló városkörnyéki vidéki területekig. … (31) A termőföld-hasznosítás konkrét módszereihez nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia a fenntartható fejlődéshez, különösen arra ösztönözve a mezőgazdasági termelőket és az erdőtulajdonosokat, hogy a természetes környezet és táj megőrzésének és a természeti erőforrások védelmének és javításának szükségességével összeegyeztethető földhasználati módszereket alkalmazzanak. A támogatásnak hozzá kell járulnia a 6. közösségi környezetvédelmi cselekvési program és a fenntartható fejlődési stratégiára vonatkozó elnökségi következtetések végrehajtásához. A legfontosabb kezelendő kérdések közé tartozik a biológiai sokféleség, a Natura 2000 területeken történő gazdálkodás, a víz- és talajvédelem,

az

éghajlatváltozás

enyhítése,

201

beleértve

az

üvegházhatású

gázok

A Tanács 1698/2005/EK rendelete (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról Hivatalos Lap L 277 , 21/10/2005 o. 0001 - 0040

100



kibocsátásának csökkentését, az ammóniakibocsátás csökkentését és a növényvédő szerek fenntartható alkalmazását. (32) Az erdészet a vidékfejlesztés szerves része, és a fenntartható földhasználat támogatásának ki kell terjednie a fenntartható erdőgazdálkodásra és az erdők többfunkciós szerepére. Az erdők számos hasznot nyújtanak: biztosítják a nyersanyagot a megújuló és környezetbarát termékekhez, és fontos szerepet játszanak a gazdasági jólét, a biológiai sokféleség, a globális szénciklus, a vízháztartás, az erózió elleni védelem és a természeti veszélyek megelőzése, valamint a szociális és rekreációs szolgáltatások nyújtása terén. ... (35) Az agrár-környezetvédelmi kifizetéseknek továbbra is kiemelkedő szerepet kell betölteniük a vidéki területek fenntartható fejlődésének támogatásában és a társadalomnak a környezeti szolgáltatások iránti növekvő igényére való válaszadásban. Ösztönözniük kell továbbá a mezőgazdasági termelőket és egyéb gazdálkodókat arra, hogy a társadalom egészét szolgálják a környezet, a táj és annak jellemzői, a természeti erőforrások, a talaj és a genetikai sokféleség védelmével és javításával összeegyeztethető mezőgazdasági termelési módszerek bevezetésével vagy további alkalmazásával. Ebben az összefüggésben a mezőgazdasági genetikai forrásokra külön figyelmet kell fordítani. A szennyező fizet elvvel összhangban e kifizetések csak azokat a kötelezettségvállalásokat fedezhetik, amelyek meghaladják a vonatkozó kötelező előírásokat.” Az összefüggések feltárására a 3. cikk is jó alapot ad: „Az EMVA-nak hozzá kell járulnia a fenntartható vidékfejlesztés elősegítéséhez a Közösségen belül, a közös agrárpolitika piac- és jövedelemtámogatási politikáit, a kohéziós politikát és a közös halászati politikát kiegészítő jelleggel.” A mezőgazdasági támogatási rendszer természetesen nem marad egy helyben, szabályozása változik. Nem tekintünk át minden támogatási kérdést és minden módosítást, de érdemes példát202 felhozni. A fő cél a jó mezőgazdasági és környezeti állapot elérése, amivel kapcsolatban a 6. cikk szerinti alapvető kötelezettség: „(1) ... A tagállamok a III. mellékletben létrehozott keret alapján nemzeti vagy regionális szinten meghatározzák a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási 202

A Tanács 73/2009/EK rendelete ( 2009. január 19. ) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 030 , 31/01/2009 o. 0016 - 0099

101



gyakorlat és a gazdaságok szerkezete. A tagállamok nem határozhatnak meg az említett keretben nem szereplő minimumkövetelményeket.” A támogatások, alapok sorában jelenik meg az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), amelynek 2006-os újra szabályozása203 sem marad adós a fenntarthatóság említésével. A célok között a gazdasági és társadalmi kohézió, a regionális egyenlőtlenségek kiigazítása vagy az együttműködés mellett a 2. cikkben helyet kap a fenntarthatóság is: „Ennek folyamán az ERFA érvényt szerez a Közösség prioritásainak és különösen a versenyképesség és az innováció fokozása, a fenntartható munkahelyek teremtése és megőrzése, valamint a fenntartható fejlődés biztosítása iránti igénynek.” A 3. cikk pedig a finanszírozási célokat sorolja, közöttük van egyebek között „a) termelő beruházás, amely hozzájárul a fenntartható munkahelyek teremtéséhez és megőrzéséhez, elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak (KKV-k) nyújtandó, elsősorban közvetlen befektetési támogatás révén;”. A 4. cikk a "konvergencia" célkitűzést értelmezi, amelynek „keretében az ERFA a fenntartható integrált regionális és helyi gazdasági fejlődésre és foglalkoztatásra összpontosítja támogatását, az endogén kapacitás mobilizálásával és erősítésével, a gazdasági struktúrák modernizációjára és diverzifikációjára, valamint a fenntartható munkahelyek teremtésére és megőrzésére irányuló operatív programokon keresztül.” A konvergencián belüli prioritások: 1. kutatás és technológiafejlesztés (K+F), innováció és vállalkozói szellem; 2. információs társadalom; 3. helyi fejlesztési kezdeményezések és szomszédos szolgáltatásokat nyújtó struktúrák támogatása; 4. környezetvédelem, ... (mint pl.) a KKV-k részére nyújtott támogatást a fenntartható termelési mintáknak a költséghatékony környezetgazdálkodási rendszerek bevezetése és a környezetszennyezés megelőzésére irányuló technológiák átvétele és alkalmazása révén történő előmozdítása érdekében; 5. a kockázatok megelőzése; 6. idegenforgalom, .... az idegenforgalom új, fenntarthatóbb mintáinak előmozdítására irányul; 203

Az Európai Parlament és a Tanács 1080/2006/EK rendelete (2006. július 5.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és az 1783/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 210 , 31/07/2006 o. 0001 - 0011

102



7. befektetések a kultúra területén; 8. közlekedési beruházások, beleértve ... a tiszta közlekedés integrált stratégiáit; 9. energetikai beruházások; 10. oktatási beruházások; 11. beruházások az egészségügyi és szociális infrastruktúra területén. Egy másik kapcsolódó kérdés az 5. cikkben leírt regionális versenyképesség és foglalkoztatottság, amely „célkitűzés keretében az ERFA a fenntartható fejlődésre irányuló stratégiák összefüggésében a foglalkoztatottság előmozdítása mellett elsősorban a következő három prioritásra összpontosítja támogatását: 1. innováció és a tudásalapú gazdaság, ...; 2. környezetvédelem és kockázatmegelőzés ....; 3. hozzáférés az általános gazdasági érdekű közlekedési és távközlési szolgáltatásokhoz, .... A 6. cikk az európai területi együttműködés szabályozása. Ebből érdemes idézni több részletet, amely a fenntarthatóság értelmezéséhez segít hozzá: „Az "európai területi együttműködés" célkitűzés keretében az ERFA a következő prioritásokra összpontosítja támogatását: 1. a határokon átnyúló gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi tevékenységek fejlesztése a fenntartható területfejlesztésre irányuló együttes stratégiák révén, és elsősorban a következők által: a) a vállalkozói szellem ösztönzése, különösen a KKV-k, az idegenforgalom, a kultúra és a határokon átnyúló kereskedelem fejlesztése; b) a természeti és kulturális erőforrások közös védelmének és az ezekkel való közös gazdálkodásnak, valamint a természeti és technológiai kockázatok megelőzésének az ösztönzése és javítása; c) a városi és vidéki térségek közötti kapcsolatok támogatása; d) az elszigeteltség mérséklése a közlekedés, az információ, továbbá a hírközlő hálózatok és szolgáltatások, valamint a határokon átnyúló vízellátási, hulladékgazdálkodási és energiaellátási rendszerek és létesítmények javított elérhetősége révén; e) az együttműködés, a kapacitások és az együttes hasznosítás fejlesztése az infrastruktúrák területén, különösen az olyan ágazatokban, mint az egészségügy, a kultúra, az idegenforgalom és az oktatás. 2. a transznacionális együttműködés kialakítása és fejlesztése, ...;

103



d) fenntartható városfejlesztés: a policentrikus fejlesztés megerősítése transznacionális, nemzeti és regionális szinten, ahol egyértelmű a transznacionális hatás. A tevékenységek magukban foglalhatják: a városi hálózatoknak, valamint a város és vidék kapcsolatának létrehozását és fejlesztését; a város és a vidék közös problémáinak kezelésére irányuló stratégiákat; a kulturális örökség megőrzését és előmozdítását, valamint a fejlesztési területek transznacionális alapú stratégiai integrációját. 3. a regionális politika hatékonyságának erősítése ....” A 8. cikk külön kiemelten kezeli a fenntartható városfejlesztés kérdéskörét, amelyen belül „a stratégiák a fenntartható városfejlesztést az alábbi tevékenységek révén ösztönzik: a gazdasági növekedés erősítése, a fizikai környezet rehabilitációja, a rozsdaövezetek rehabilitálása, a természeti és kulturális örökség megőrzése és bővítése, a vállalkozási kedv, a helyi foglalkoztatottság és a közösségfejlesztés előmozdítása, valamint a

változó

demográfiai

összetétel

figyelembevételével

a

lakosságnak

nyújtott

szolgáltatások.” Látható, hogy ez, akárcsak a fentiek, a fenntarthatóság egyfajta, célhoz kötött értelmezését jelentik, de egyben jól érzékeltetik a komplexitás iránti fokozott igényt is. A 2006-os évben több alappal kapcsolatos szabályozás is megújult. A fenti mellett ide sorolható a fenntarthatósággal közvetettebb kapcsolatot mutató Európai Szociális Alap is204, amelynek keretében egyebek között a nemek közötti esélyegyenlőség is szerepel. A 2. cikkben foglalt feladatok kapcsán a rendelet leszögezi: „az ESZA támogatja a társadalmi kohézió megerősítésének, a termelékenység és versenyképesség javításának, valamint

a

gazdasági

növekedés

és

a

fenntartható

fejlődés

előmozdításának

szükségességére vonatkozó közösségi prioritásokat.” Majd egy kis magyarázatként, illetve a fenti prioritások mintegy ’tartalom jegyzékeként’ ugyanitt mondja. „Ez irányú tevékenysége során az ESZA figyelembe veszi az oktatás és képzés, a gazdaságilag inaktív személyek munkaerő-piaci részvételének növelésére, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre – különösen a hátrányos helyzetű csoportok, például fogyatékossággal élő emberek –, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség és a megkülönböztetés-mentesség előmozdítására vonatkozó közösségi prioritásokat és célkitűzéseket.” A kapcsolódási pontok tehát ennek megfelelően értelmezhetőek.

204

Az Európai Parlament és a Tanács 1081/2006/EK rendelete ( 2006. július 5. ) az Európai Szociális Alapról és az 1784/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 210 , 31/07/2006 o. 0012 - 0018

104



Ugyancsak a támogatások általános keretei közé tartozik a Kohéziós Alap205, amelynek 1 cikke szerint „(1) Kohéziós Alap (a továbbiakban: az alap) jön létre a Közösség gazdasági és társadalmi kohéziójának megerősítése céljából, a fenntartható fejlődés elősegítése érdekében.” Ha pedig erre a célkitűzésre úgy tekintünk, mint ami egybefoglalja a lehetőségeket, akkor a fenntarthatósággal együtt értelmezendő mindaz, amire a 2. cikk szerint a támogatások köre kiterjed: „(1) Az Alap a következő területeken végzett tevékenységekhez nyújt támogatást, megfelelő egyensúlyt biztosítva, és valamennyi támogatásban részesülő tagállam egyéni beruházási és infrastrukturális szükségleteivel összhangban: a) transzeurópai közlekedési hálózatok,... b) környezetvédelem a környezetvédelmi politikai és cselekvési program alapján meghatározott közösségi környezetvédelmi politikai prioritások körében. Ebben az összefüggésben az Alap beavatkozhat olyan, a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos területeken is, amelyek egyértelmű környezeti előnyökkel járnak, nevezetesen az energiahatékonyság és a megújuló energiák, valamint a transzeurópai hálózatokon kívüli közlekedési szektorban a vasúti, folyami és tengeri közlekedés, az intermodális közlekedési rendszerek és kölcsönös átjárhatóságuk, a közúti, tengeri és légi közlekedés irányítása, a tiszta városi közlekedés és a tömegközlekedés.” Az alapok sorában specifikus, de számtalan utalást tesz a fenntarthatóságra a Halászati Alap206, amelynek preambuluma a fenntarthatóság hagyományos nézőpontját teszi kiindulási alapnak: „(2) A közös halászati politika céljainak biztosítaniuk kell az élővízi erőforrások és az akvakultúra fenntartható kiaknázását a fenntartható fejlődés szellemében, egyaránt számításba véve a környezeti, gazdasági és társadalmi szempontokat.” A specifikum: „(29) Létfontosságú a halászati ágazat számára, hogy a környezeti hatást megfelelően tekintetbe véve fenntartható egyensúlyt lehessen kialakítani a vízi erőforrások és azok kiaknázása között. Ezért megfelelő intézkedéseket kell hozni nemcsak a tápláléklánc védelmére, hanem az akvakultúra és a feldolgozóipar szempontjából is....

205

A Tanács 1084/2006/EK rendelete (2006. július 11.) a Kohéziós Alap létrehozásáról és az 1164/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 210 , 31/07/2006 o. 0079 - 0081 206 A Tanács 1198/2006/EK rendelete (2006. július 27.) az Európai Halászati Alapról Hivatalos Lap L 223 , 15/08/2006 o. 0001 - 0044 105



(32) Kísérő intézkedéseket kell biztosítani a közös halászati politika számára, és a halászati területek fenntartható fejlesztését célzó helyi fejlesztési stratégiák végrehajtása révén csökkenteni kell különösen annak társadalmi-gazdasági hatásait.” Az egész alap a fenntarthatóságra összpontosít: „1. cikk – Hatály Ez a rendelet Európai Halászati Alapot (a továbbiakban: az Alap) hoz létre, és meghatározza a halászati ágazat, a halászati területek és a belvízi halászat fenntartható fejlesztésére irányuló közösségi támogatás kereteit.” Megjelennek a fenntarthatóság további sajátos szempontjai: „4. cikk - Célok Az Alap által biztosított támogatás az alábbi célokat szolgálja: a) a közös halászati politika támogatása az élő vízi erőforrások kiaknázásának biztosítása céljából, valamint az akvakultúra támogatása a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi szempontból való biztosításához; b) a fenntartható egyensúly ösztönzése az élő vízi erőforrások és a Közösség flottájának halászati kapacitása között; c) a belvízi halászat fenntartható fejlesztésének elősegítése; d) a működési struktúrák versenyképességének erősítése, és a gazdaságilag életképes vállalkozások fejlesztése a halászati ágazatban; e) a környezet és a természeti erőforrások halászati szektorhoz kapcsolódó védelmének és fejlesztésének elősegítése; f) a fenntartható fejlődés és az életminőség javításának ösztönzése olyan területeken, ahol a halászati ágazatba tartozó tevékenységeket folytatnak; g) a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása a halászati ágazat és a halászati területek fejlesztése során.” A rendszer egyik alapeleme a 15. cikkben részletezett nemzeti stratégiai terv, amely a következőkre irányuló stratégiákat tartalmazza: a) a közösségi halászati flotta kezelése és kiigazítása, és különösen a halászati erőkifejtés és kapacitás kiigazítása, tekintettel a halászati erőforrások alakulására, a környezetbarát halászati módszerek elősegítése, valamint a halászati tevékenységek fenntartható fejlesztése; b) az akvakultúra-ágazat fenntartható fejlesztése; c) a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozásának és értékesítésének fenntartható fejlesztése;

106



d) a belvízi halászat fenntartható fejlesztése; e) a halászati területek fenntartható fejlesztése, beleértve az elsőbbséget élvező területek meghatározásának kritériumait; f) a halászati ágazat versenyképessége, beleértve az ágazat struktúrájának, szervezésének és a munkakörülményeknek a javítását; g) az emberi erőforrás megőrzése a halászati ágazatban, különösen a szakmai készségek fejlesztése, a tartós foglalkoztatás biztosítása, valamint a nők helyzetének és szerepének javítása révén; h) a halászati szektorhoz kapcsolódó vízi környezet védelme és megerősítése. Erre a tervre épülnek az operatív programok (19. cikk), amelynek elvei között tüntetik fel a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést, a halászati ágazatban folytatott tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának csökkentését, valamint a környezetbarát termelési módok előmozdítását. Ezen belül kell oktatás, innováció, termékek piaca vagy különösen a halászati területek integrált fenntartható fejlődésének előmozdítása a benne rejlő lehetőségek fejlesztésével és az életminőség javításával. A prioritási tengelyek között szerepel a 4. prioritási tengely: a halászati területek fenntartható fejlesztése, amely a 43. cikkben a támogatások alkalmazási köre címszó alatt részletezi a vonatkozó elképzeléseket: „(2) A halászati területek fenntartható fejlesztésére irányuló intézkedések az alábbiakra törekednek: a) e területek gazdasági és társadalmi prosperitásának fenntartása, valamint hozzáadott érték létrehozása a halászati és az akvakultúra-termékek terén; b) munkahelyek fenntartása és létrehozása a halászati területeken a diverzifikáció vagy a halászati ágazatban végbemenő változások eredményeként fellépő társadalmi-gazdasági nehézségekkel szembenéző területek gazdasági és társadalmi szerkezetátalakításának támogatása útján; c) a part menti környezet minőségének javítása; d) a halászati területek közötti nemzeti és transznacionális együttműködés előmozdítása.” A 45. cikk tartalmazza a halászati területek fenntartható fejlesztésében való részvétel szabályait, hiszen a társadalmi részvétel, átláthatóság, stb. a fenntarthatóságban is alapvető elem. Ebbe értendő pl. a köz- és magánszféra érintett, helyi társadalmi-gazdasági ágazataiból származó partnereit képviselő csoport szerepe.

107



2.4.3. Legújabb példák

Az ökológiai termelés207 számos szempontból kiemelést igényel, noha természetesen elsősorban a környezetvédelem és a mezőgazdaság határterületén álló kérdés. A preambulum szerint: „(1) Az ökológiai termelés egy gazdaságirányításból és élelmiszer-termelésből álló átfogó rendszer, amely ötvözi a legjobb környezetvédelmi gyakorlatokat, a magas szintű biodiverzitást, a természeti erőforrások megőrzését, a magas szintű állatjólléti szabványok alkalmazását és a bizonyos fogyasztók természetes anyagok és eljárások használatával előállított termékek iránti preferenciájával összhangban lévő termelési módszereket. Az ökológiai termelési módszernek így kettős társadalmi szerepe van, egyrészt gondoskodik olyan speciális piacról, amely a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét kielégíti, másrészt olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és az állatjólléthez, valamint a vidékfejlesztéshez.” A kérdés a termelés ellenőrzése és az ehhez kapcsolt logó. A lényegi alapozást az 1. cikk tartalmazza (Cél és hatály), a fenntarthatóságot mintegy általános, divatos hivatkozást tartalmazva: „(1) Ez a rendelet alapot szolgáltat az ökológiai termelés fenntartható fejlődéséhez, és eközben biztosítja a belső piac hatékony működését, garantálja a tisztességes versenyt, biztosítja a fogyasztói bizalmat és védi a fogyasztók érdekeit. Az e rendeletben foglalt szabályok alátámasztására közös célokat és elveket határoz meg az alábbiakra vonatkozóan: a) az ökológiai termékek termelésének, feldolgozásának és forgalmazásának valamennyi szakasza, valamint azok ellenőrzése; b) az ökológiai termelésre utaló jelölések használata a címkézés és reklámozás során.” A 2. cikk fogalommeghatározását érdemes megismerni: „a) "ökológiai termelés": a termelési módszereknek az e rendeletben meghatározott szabályoknak megfelelően történő alkalmazása a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás valamennyi szakaszában;” A 3. cikk pedig a célok közt jeleníti meg ismét a fenntarthatóságot, a mezőgazdaság kapcsán: 207

A Tanács 834/2007/EK rendelete ( 2007. június 28. ) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 189 , 20/07/2007 o. 0001 - 0023

108



„Az ökológiai termelés általános célkitűzései a következők: a) olyan fenntartható mezőgazdasági igazgatási rendszer létrehozása, amely i. tiszteletben tartja a természeti rendszereket és ciklusokat, valamint fenntartja és erősíti a talaj, a víz, a növények és az állatok egészségét, továbbá a közöttük fennálló egyensúlyt; ii. hozzájárul a magas szintű biológiai sokféleséghez; iii. felelősen használja az energiát és a természeti erőforrásokat, úgymint a vizet, a talajt, a szerves anyagokat és a levegőt; iv. tiszteletben tartja a magas szintű állatjólléti szabványokat, és főként kielégíti az állatok fajspecifikus viselkedési igényeit; b) a kiváló minőségű termékek előállítására való törekvés; c) az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termékek olyan széles skálájának előállítására való törekvés, amely eleget tesz a környezetre, az emberi egészségre, a növények egészségére vagy az állatok egészségére és jóllétére nézve ártalmatlan eljárások alkalmazásával előállított áruk iránti fogyasztói igényeknek.” A fenntarthatóság számtalan problémát foglal magába, ezek egy újabb esete208 a fa behozatala, különösen, ha azzal veszélyeztetik a világ faállományát és még ezen belül is különösen, ha illegális fakitermeléssel állunk szemben. A preambulum összegzése ismét példaértékű: „(1) Az erdőkből nagyon változatos környezeti, gazdasági és társadalmi haszon származik, beleértve a fa alapú és egyéb nem fa erdei termékeket, továbbá az emberiség számára jelentős környezeti szolgáltatásokat, mint a biológiai sokféleség és az ökológiai rendszer funkcióinak fenntartása, valamint az éghajlat védelme is.” Az illegális fakitermelés lehetséges káros hatásainak felsorolása is önmagában az összefüggések feltárásának fontosságára utal: „ (3) Az illegális fakitermelés nagy nemzetközi jelentőséggel bíró, általános probléma. ... hozzájárul az erdőirtás és erdőpusztulás folyamatához, ... veszélyezteti a biológiai sokféleséget és gátolja a fenntartható erdőgazdálkodást és erdőfejlesztést, ... Hozzájárul az elsivatagosodáshoz és a talajerózióhoz is, és fokozhatja a szélsőséges időjárási eseményeket és árvizeket. Ezenkívül társadalmi, politikai és gazdasági hatásai is vannak – aláásva gyakran az előrelépést a felelősségteljes kormányzás felé, és fenyegetve az erdőtől függő helyi közösségek megélhetését –, és fegyveres konfliktusokhoz is köthető.”

208

Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete ( 2010. október 20. ) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról Hivatalos Lap L 295 , 12/11/2010 o. 0023 - 0034

109



Komplex problémára komplex és határozott választ kell adni: „4. cikk - A piaci szereplők kötelezettségei (1) Tilos az illegálisan kitermelt fa vagy az ilyen fából származó fatermékek piaci forgalomba hozatala. (2) A piaci szereplőknek kellő gondossággal kell eljárniuk, amikor fát vagy fatermékeket hoznak forgalomba....” A növényvédő szerek alkalmazása volt az első környezetvédelmi témájú kutatások kiinduló pontja, hiszen ezek lehetséges káros hatásai már évtizedekkel ezelőtt megmutatkoztak. A peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közös jogi keretet 2009-ben hozták létre209. A preambulum szerint „(4) A gazdasági eszközök kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a peszticidek fenntartható használatára irányuló célok elérésében. … (5) Ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak olyan nemzeti cselekvési terveket kell alkalmazniuk, amelyek célja, hogy a peszticidhasználat által az emberi egészségre és a környezetre jelentett veszélyek, valamint a peszticidhasználat által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatások csökkentésére vonatkozóan mennyiségi célokat, intézkedéseket, ütemterveket és mutatókat határozzanak meg, továbbá hogy előmozdítsák az integrált növényvédelem, valamint az alternatív megközelítések és technikák kidolgozását és bevezetését a peszticidhasználattól való függőség csökkentése érdekében.” A szabályozás tárgyát az 1. cikk körvonalazza: „Ez az irányelv olyan keretet hoz létre, amelynek célja a peszticidek fenntartható használatának elérése a peszticidek emberi egészségre és környezetre jelentett veszélyének és kifejtett hatásának csökkentése által, valamint az integrált növényvédelem és az alternatív megközelítések vagy technikák, például a peszticidek nem vegyi alternatíváinak előmozdítása révén.” Alapvetően újszerű megközelítés módot jelent az integrált növényvédelem (14. cikk), amelyről az irányelv így rendelkezik: „(1) A tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak az alacsony peszticidfelhasználású növényvédelem ösztönzésére, előnyben részesítve a nem vegyi módszereket annak érdekében, hogy a peszticidek hivatásos alkalmazói olyan gyakorlatokra és termékekre térjenek át, amelyek ugyanazon 209

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/128/EK irányelve ( 2009. október 21. ) a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról Hivatalos Lap L 309 , 24/11/2009 o. 0071 - 0086

110



kártevőprobléma vonatkozásában a legalacsonyabb kockázatot jelentik az emberi egészségre és a környezetre....” Az irányelv III. melléklete pedig az integrált növényvédelem általános elveit szedi csokorba, mégpedig olyan elveket, amelyek mind jól ismertek a mezőgazdaságban „1. A károsítók megjelenésének megelőzését vagy megsemmisítését többek között és különösen az alábbiak révén kell megvalósítani vagy támogatni: - vetésforgó, - megfelelő termesztési technikák alkalmazása (pl.: kései vetés, vetési időpont és sűrűség, alávetés, kímélő talajművelés, metszés és direkt vetés), - adott esetben rezisztens/toleráns növényfajták, standard/fémzárolt vetőmagok és szaporítóanyagok használata, - kiegyensúlyozott trágyázási, meszezési és öntözési/vízelvezetési gyakorlatok alkalmazása, - a károsítók elterjedésének megakadályozása higiéniai intézkedések révén (pl. a gépek és berendezések rendszeres tisztításával), - a fontos hasznos szervezetek védelme és erősítése, pl. megfelelő növényvédelmi intézkedésekkel vagy a termelőhelyeken belül és kívül ökológiai infrastruktúrák alkalmazásával. ... 4. A kémiai módszerekkel szemben előnyben kell részesíteni a fenntartható biológiai, fizikai és más nem kémiai módszereket, ha megfelelő növényvédelmet biztosítanak. 5. A felhasznált peszticideknek a célnak a lehető legmegfelelőbbnek kell lenniük, és a lehető legkevesebb mellékhatással kell járniuk az emberi egészségre, a nem célszervezetekre és a környezetre nézve.”

2.4.4. Megújuló energia (üzemanyag) – RED irányelv

A megújuló energia alkalmazása minden téren a fenntarthatóság egyik alappillére. Ennek idén még nagyrészt hatályos eszköze volt a bio-üzemanyagok szabályozása210, amelyet 2009-ben váltott fel az új szabályozás, amely teljes terjedelmében 2012-ben lép hatályba. Az alap-irányelv egyértelműen rámutat hátterére, illetve rögzíti lényegi tartalmát a preambulumban: 210

Az Európai Parlament és a Tanács 2003/30/EK irányelve (2003. május 8.) a közlekedési ágazatban a bio-üzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról Official Journal L 123 , 17/05/2003 P. 0042 - 0046 111



„(1) Az Európai Tanács 2001. június 15-16-i Göteborgban tartott ülésén elfogadta a fenntartható fejlődésre vonatkozó, számos intézkedést tartalmazó közösségi stratégiát, amely magában foglalja a bio-üzemanyagok fejlesztését is.... (15) A bioüzemanyagok alkalmazásának elősegítése, összhangban a közös mezőgazdasági politikára irányadó szabályokban a fenntartható mező- és erdőgazdasági gyakorlatra vonatkozóan megfogalmazottakkal, új lehetőségeket hozhat létre a fenntartható vidékfejlesztés számára egy erősebben piacorientált közös agrárpolitika keretében, amely fokozottan az európai piacra, a virágzó vidéki területek megőrzésére és a többfunkciós mezőgazdaságra irányul; továbbá az innovatív mezőgazdasági termékek új piacát nyithatja meg a jelenlegi és jövőbeni tagállamok vonatkozásában... (24) Ösztönözni kell a kutatást és a technológiai fejlesztést a bioüzemanyagok fenntarthatóságának területén.” Az új szabályozás már a fenntartható energiapolitika része és összetettebb módon szemléli a megújuló energiaforrásokat, hiszen egyre jobban tapasztalni kell, hogy a megújulók is csak abban az esetben támogathatók, ha nem rendelkeznek másodlagos negatív következményekkel, ennek megfelelően pedig egy sokkal részletesebb, körültekintőbb szabályozásra van szükség211. Tehát nem minden megújuló energiaforrás azonosítható egyben a fenntarthatóság gondolatával. Az irányelv (RED-irányelvnek mondják) több elemet is kiemelésre érdemesnek talál preambulumában az eddigieknél átgondoltabb, alaposabb megközelítése révén – a teljesség igénye nélkül: „(3) Elismert tény, hogy az innováció és a fenntartható energiapolitika lehetőséget nyújt a gazdasági növekedés megalapozására. A megújuló energiaforrásból előállított energia termelése gyakorta függ helyi vagy regionális kis- és középvállalkozásoktól (kkv-k). ... (6) Célszerű támogatni a decentralizált megújulóenergia-technológiák bemutatási és kereskedelmi forgalombahozatali szakaszát. … Az ilyen decentralizáció továbbá (például bevételi források biztosításával és helyi munkahelyteremtéssel) elősegíti a közösségi fejlődést, valamint a kohéziót. (8) … biztosítania kell az üzleti világ számára a megújulóenergia-ágazattal kapcsolatos fenntartható befektetésekhez szükséges hosszú távú kiszámíthatóságot,

211

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve ( 2009. április 23. ) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről Hivatalos Lap L 140 , 05/06/2009 o. 0016 - 0062

112



(9) ... a bioüzemanyagokra vonatkozó kötelező jellegű célkitűzés helyes, feltéve, hogy termelésük fenntartható, … alapvetően fontos célravezető fenntarthatósági kritériumokat meghatározni és teljesíteni, … (12) A mezőgazdasági anyagok, … használata … a biogázgyártó beruházások meghatározó módon hozzájárulhatnak a fenntartható fejlődéshez a vidéki térségekben és a mezőgazdasági termelők számára új jövedelemszerzési lehetőségeket teremthetnek. (65) A bioüzemanyagok előállításának fenntarthatónak kell lennie. Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzéseknek való megfelelés céljára használt, illetve a nemzeti támogatási rendszerek által támogatott bioüzemanyagokkal kapcsolatban meg kell követelni a fenntarthatósági kritériumok betartását. (66) Ezen irányelv keretében a Közösségnek megfelelő lépéseket kell tennie, ideértve a bioüzemanyagok fenntarthatósági feltételeinek, valamint a második és harmadik generációs bioüzemanyagok kifejlesztésének előmozdítását a Közösségben és a világ minden táján, valamint a mezőgazdaság terén folytatott kutatások fokozását. (68) .... Ezek a fenntarthatósági kritériumok egy szélesebb, egységes keret részét alkothatják, amely nemcsak a bioüzemanyagokra, hanem minden folyékony bioenergiahordozókra is vonatkozik. … (69) Az ezen irányelvben a bioüzemanyagok és egyéb folyékony bio-energiahordozók iránti kereslet, illetve az ezek használatára vonatkozó ösztönzők világméretű növekedése nem járhat a biológiai sokféleséggel rendelkező földterületek elpusztításával. Ezeket a számos nemzetközi egyezményben az egész emberiség közkincsének elismert véges erőforrásokat meg kell őrizni. … (74) ... A Közösségben termesztett nyersanyagból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak meg kell felelniük a Közösség agrár-környezetvédelmi követelményeinek is, beleértve a felszín alatti és a felszíni vizek minőségének védelmére vonatkozó követelményeket, valamint a társadalmi követelményeknek. … (76) A fenntarthatósági kritériumok csak akkor lesznek hatékonyak, ha a piaci szereplők magatartásának megváltozásához vezetnek. … (78) Indokolt figyelemmel kísérni a biomassza-előállítás hatását, amely például a földhasználat megváltozásából – többek között az áttelepítésből – vagy az invazív idegen fajok megjelenéséből ered, továbbá figyelemmel kell kísérni a biológiai sokféleségre gyakorolt egyéb hatásokat, valamint az élelmiszer-termelésre és a helyi jólétre gyakorolt hatásokat. …

113



(81) Az üzemanyagok előállításából és felhasználásából származó üvegházhatású gázkibocsátások kiszámításánál a társtermékeket is számításba kell venni. …” Az 1. cikk, a hatály meghatározásakor leszögezi: „Ez az irányelv közös keretet hoz létre a megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatására. Kötelező nemzeti célkitűzéseket állapít meg a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a teljes bruttó energiafogyasztásban képviselt össz-arányára és a megújuló

energiaforrásokból

előállított

energiának

a

közlekedésben

felhasznált

részarányára vonatkozóan. Szabályokat állapít meg a tagállamok közötti statisztikai átruházások, a tagállamok közötti, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti közös projektek, a származási garanciák, a közigazgatási eljárások, a tájékoztatás és képzés, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a villamosenergiahálózatokhoz való hozzáférése tekintetében. A bioüzemanyagokra és a folyékony bioenergiahordozókra vonatkozóan fenntarthatósági kritériumokat állapít meg.” Számos részletes szabályozási kérdésre válaszol az irányelv, a fogalmaktól a megújuló energiaforrásokra vonatkozó nemzeti cselekvési tervekig, a megújuló energiaforrásokból előállított energia részarányának kiszámítása kérdésétől az általunk most részletesebb vizsgált fenntarthatósági kritériumokig. A 17. cikk az első, amelyik a bioüzemanyagokra és a folyékony bioenergiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumokat tartalmazza. Indokolt ezt bővebben idézni: „(1) Tekintet nélkül arra, hogy a nyersanyagokat a Közösség területén belül vagy kívül termesztették-e, a bioüzemanyagokat és a folyékony bio-energiahordozókat az a), b) és c) pontban említett célokra csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha azok teljesítik a (2)–(6) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági kritériumokat: a) az

ezen

irányelvben

a

nemzeti

célkitűzések

tekintetében

meghatározott

követelmények teljesítésének mérése; b) a megújuló energiák tekintetében fennálló kötelezettségek teljesítésének mérése; c) a bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók fogyasztásáért adható pénzügyi támogatásra való jogosultság megállapítása. A hulladékból és – a mezőgazdasági, akvakultúrából származó, halászati és erdészeti maradványoktól eltérő – maradványokból előállított bioüzemanyagoknak és a folyékony bio-energiahordozóknak azonban csak a (2) bekezdésben meghatározott fenntarthatósági

114



kritériumnak kell megfelelniük ahhoz, hogy azokat az a), b) és c) pontban említett célokhoz figyelembe vegyék.” A (2) bekezdés arányokat rögzít, majd a (3) bekezdés már alapvetően új gondolatokra hívja fel a figyelmet: “(3) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő a biológiai sokféleség

szempontjából

nagy

értéket

képviselő

földterületekről,

azaz

olyan

földterületekről származó nyersanyagból, amelyek 2008 januárjában vagy azt követően az alábbi besorolásúak voltak, tekintet nélkül arra, hogy a földterület továbbra is ilyen besorolású-e: a) elsődleges erdő és egyéb erdős terület, azaz őshonos fajokból álló erdő és egyéb erdős terület, ahol nem láthatók emberi tevékenység egyértelmű jelei, és az ökológiai folyamatokat nem zavarták meg jelentős mértékben; b) kijelölt területek: i. törvény vagy az érintett illetékes hatóság által természetvédelmi célokra kijelölt területek; vagy ii. ritka, fenyegetett vagy veszélyeztetett ökoszisztémák vagy fajok védelmére kijelölt, nemzetközi megállapodások által elismert területek vagy olyan területek, amelyek kormányközi szervezetek vagy a Nemzetközi Természetvédelmi Unió által készített jegyzékekben szerepelnek, a 18. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban való elismerésükre is figyelemmel; hacsak nem bizonyítható, hogy a nyersanyagtermelés nem ellentétes az említett környezetvédelmi célokkal; c) nagy biodiverzitású gyepterület: i. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő természetes gyepterület, amely emberi beavatkozás nélkül gyepterület maradna, és amely fenntartja a természetes fajösszetételt és ökológiai jellemzőket és folyamatokat; vagy ii. a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő mesterséges gyepterület, vagyis amely emberi beavatkozás hiányában megszűnne, mint gyepterület, amely ugyanakkor nagy fajgazdagságot mutat és nem degradálódott, kivéve, ha a gyepterületi besorolás megőrzéséhez a nyersanyagok betakarítása bizonyítottan szükséges. A Bizottság meghatározza azokat a kritériumokat és földrajzi térségeket, amelyek figyelembevételével megállapítható, hogy mely gyepterületekre terjed ki az első albekezdés

115



c) pontjának alkalmazási területe. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. (4) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagokat

és

a

folyékony

bio-energiahordozókat

nem

lehet

jelentős

szénkészletekkel rendelkező földterületekről származó nyersanyagból előállítani, azaz olyan földterületekről, amelyek 2008 januárjában az alábbi besorolásúak voltak és már nem ilyen besorolásúak: a) vizes élőhelyek, azaz tartósan vagy az év jelentős részében vízzel borított vagy vízzel átitatott földterület; b) összefüggő erdőterület, azaz több mint egy hektárra kiterjedő, öt méternél magasabb fákkal és 30 %-ot meghaladó lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal borított terület; c) egy hektárnál nagyobb kiterjedésű földterület öt méternél magasabb fákkal és 10–30 % közötti lombkorona-fedettséggel, illetve e küszöbértékeket in situ elérni képes fákkal, kivéve, ha bizonyítják, hogy a terület szénkészlete a művelési ág megváltoztatása előtt és után olyan, hogy az V. melléklet C. részében megállapított módszertan alkalmazásakor teljesülnének az e cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek. E bekezdés rendelkezéseit nem lehet alkalmazni, ha a terület a nyersanyag kitermelésének időpontjában a 2008 januárjában meglévő besorolással megegyező besorolású volt. (5) Az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célok tekintetében figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók nem állíthatók elő olyan földterületen termelt nyersanyagból, amely 2008 januárjában tőzeges őslápként működő földterület volt, kivéve, ha bizonyítják, hogy e nyersanyag termelése és betakarítása nem jelenti korábban lecsapolatlan területek lecsapolását. (6) A Közösségben termesztett és az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett célokra figyelembe vett bioüzemanyagok és folyékony bio-energiahordozók termelésére használt mezőgazdasági nyersanyagokat a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2009. január 19-i, 73/2009/EK tanácsi rendelet [22] II. mellékletének A. részében és 9. pontjában a "Környezetvédelem" cím alatt említett

116



rendelkezések szerinti követelményeknek és szabványoknak megfelelően, illetve az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján meghatározott jó mezőgazdasági és ökológiai állapottal kapcsolatos minimumkövetelményeknek megfelelően kell előállítani.” A (7) bekezdés a jelentéstételről szól, és ezen belül ismét van érdekes, újszerű vonás: ...”A jelentések kitérnek a földhasználati jogok tiszteletben tartására. Minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben

felhasznált

bioüzemanyagokhoz

szükséges

nyersanyag

származik,

megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtotta-e a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) valamennyi alábbi egyezményét: - egyezmény a kényszer- vagy kötelező munkáról (29. sz.), - egyezmény az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről (87. sz.), - egyezmény a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról (98. sz.), - egyezmény a férfi és női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról (100. sz.), - egyezmény a kényszermunka felszámolásáról (105. sz.), - egyezmény a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről (111. sz.), - egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról (138. sz.), - egyezmény a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről (182. sz.). Az említett jelentések minden olyan harmadik országra és tagállamra vonatkozóan, amelyekből jelentős mennyiségű, a Közösségben felhasznált bioüzemanyagokhoz szükséges nyersanyag származik, megállapítják, hogy az adott ország megerősítette és végrehajtottae az alábbiakat: - a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv; - a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény.” A fenntarthatóság kritériumok kialakítása folytatódik: „(9) A Bizottság legkésőbb 2009. december 31-ig jelentést készít a biomasszának a bioüzemanyagként és folyékony bio-energiahordozóként való hasznosításától eltérő, energia célú hasznosítására vonatkozó fenntarthatósági rendszer követelményeiről. ...”

117



A 18. cikkben találhatóak azok a követelmények, amelyeknek tárgya „A bioüzemanyagokra és egyéb a bio-energiahordozókra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés ellenőrzése” Ezen belül a bioüzemanyag arányaira is ki kell térni, illetve később „a Bizottság olyan ellenőrzési módszerek alkalmazását mérlegeli, amelyek keretében a fenntarthatósági jellemzőkkel kapcsolatos információkat nem szükséges fizikailag az egyes szállítmányokhoz vagy keverékekhez rendelni. E cikk szól arról, hogy a gazdasági szereplők megbízható információkat nyújtsanak be, amely „rendszerek a pontosság, a megbízhatóság és a csalásbiztosság tekintetében megfelelnek-e az előírásoknak.” A 18. cikk arra is gondol, hogy a kritériumokat miként terjesztheti ki az EU-n kívülre: „(4) A Közösség törekszik arra, hogy harmadik országokkal olyan két- vagy többoldalú

megállapodásokat

kössön,

amelyek

a

fenntarthatósági

kritériumokra

vonatkozóan az ezen irányelvben foglaltaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaznak. ... E megállapodások megkötése során kellő figyelmet kell fordítani az olyan területek megőrzése

céljából

hozott

intézkedésekre,

amelyek

kritikus

helyzetben

alap-

ökoszisztémáknak nyújtanak segítséget (mint például a vízgyűjtővédelem és az eróziógátlás), a talaj, a víz és a levegő védelme, a talajhasználat közvetett megváltoztatása, a degradálódott földterületek helyreállítása, valamint a vízhiánnyal küzdő területeken a túlzott vízfogyasztás elkerülése érdekében hozott intézkedésekre, és a 17. cikk (7) bekezdésének második albekezdésében említett kérdésekre....”

2.5.

A fenntarthatóság sokoldalúsága a joggyakorlat tükrében

Az Európai Bíróság (ECJ) és az Első Fokú Bíróság joggyakorlata is jól tükrözi a fenntarthatóság számos megjelenési lehetőségét, noha – előre kell bocsátani – nem értelmezi magát az elvet és annak tartalmára nézve sem ad semmilyen utalást. Az esetjog révén egyértelmű, hogy az elvet alkalmazzák, az hivatkozási alappá válik, anélkül azonban hogy a lényeg további megvilágítást kapna.

2.5.1. IPPC irányelv

118



A legfrissebb jogeset212 – 2011. május – környezetvédelmi témájú, mégpedig a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv, illetve ennek 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által egységes változatba foglalt, valamint az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló, 2001. október 23-i 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik. Az ügy lényege három erőmű: az RWE Eemshaven Holding BV számára kiadott engedély, amely arra vonatkozik, hogy Groningen tartomány területén, illetve az Electrabel Nederland N.V. és az E.On Benelux N.V. Dél-Holland tartomány területén két hőerőműre kiadott engedély volt. Az ügyben kiindulási kérdésként hivatkozzák a fent említett 2008-as irányelvet, annak is (3) és (9) preambulumbekezdéseit, amelyek a következőképpen rendelkeznek: „(3) Az ötödik környezetvédelmi cselekvési program … elsőbbséget biztosított a szennyezés integrált csökkentésének egyrészről az emberi tevékenység és a gazdasági-társadalmi fejlődés, másrészről a természeti erőforrások és a természet regenerálódási képessége közötti, fenntartható egyensúly felé vezető folyamatban. (9) A környezetszennyezés csökkentése integrált megközelítésének a célja a lehető legnagyobb mértékben megelőzni a levegőbe, vízbe vagy a talajba történő kibocsátást, figyelembe véve a hulladékgazdálkodást is, és ahol ez nem valósítható meg, ott a kibocsátások minimalizálása a környezet egésze magas szintű védelmének elérése érdekében.” A fentiekben ugyan nem szó szerint a fenntartható fejlődés jelenik meg, hanem annak egy változata, mégis kiemelést érdemel, hogy ez alkotja az EU jogra való hivatkozás alapját, hiszen a preambulumban megjelenő célok jelentik a tagállami transzpozíció kiinduló pontját. Említést érdemel, hogy ugyanezen irányelv egyebekben egy másik, nehezen megfogható elvi kérdésre is hivatkozik 9. cikkében: „(1) A tagállamok biztosítják, hogy az engedély tartalmazza valamennyi szükséges intézkedést a 3. és 10. cikkben említett engedélyezési követelmények teljesítéséhez, hogy a 212

C-165/09–C-167/09. sz. egyesített ügyekben, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a Raad van State (Hollandia) az előtte a Stichting Natuur en Milieu (C-165/09), a Stichting Greenpeace Nederland, és mások, illetve a College van Gedeputeerde Staten van Groningen és a College van Gedeputeerde Staten van Zuid-Holland és mások között folyamatban lévő ügyben terjesztett elő, 2011. május 26.

119



környezet egészének magas szintű védelme valósuljon meg a levegő, a víz és a talaj védelme által.” A továbbiakban „38. E három kereset keretében az alapügy felperesei lényegében azzal érveltek, hogy tekintettel arra a tényre, hogy a Holland Királyságra vonatkozóan a NEC-irányelv által meghatározott kibocsátási határértékeket a 2010-es év végéig nem tartják tiszteletben, az illetékes hatóságoknak az említett engedélyeket nem lett volna szabad megadniuk, vagy legalábbis azoknak a kiállítását szigorúbb feltételekhez kellett volna kötniük.” Nem tárgyaljuk az ítéletet a továbbiakban, hiszen a fenntarthatóságra nem tér vissza, mégis egy fontos következtetés miatt annak egy részét kiemeljük: „76. A fenti megfontolásokra tekintettel következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KIMCS-irányelv 9. cikkének (1), (3) és (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló, valamely ipari létesítmény építésére és üzemeltetésére vonatkozó környezetvédelmi engedély megadásakor a tagállamok ezen engedély megadásának feltételei között nem kötelesek figyelembe venni a NEC-irányelvben a SO2-ra és a NOx-ra meghatározott nemzeti kibocsátási határértékeket, de teljesíteniük kell az említett NEC-irányelvből eredő azon kötelezettséget, mely szerint a nemzeti programok keretében el kell fogadniuk vagy tervbe kell venniük olyan megfelelő és koherens politikákat és intézkedéseket, amelyek együttesen alkalmasak többek közt e szennyezők kibocsátásának legkésőbb a 2010-es év végéig olyan mennyiségekre történő csökkentésére,

amelyek

nem

lépik

túl

az

irányelv

I. mellékletében

feltüntetett

határértékeket.”

2.5.2. Hatásvizsgálat

Időrendben visszafelé haladva (2011 március) másik példánk is környezetvédelmi jellegű, de ez esetben nem maga az EU jog, hanem éppen a konkrét esetben a tagállami jog hivatkozik a fenntarthatóság gondolatára213. A Bizottság által feltételezett jogsértés az 1997. március 3-i 97/11/EK tanácsi irányelvvel és a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre 213

C-50/09. sz. ügy, az Európai Bizottság kontra Írország, 2011. március 3.

120



gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv 3. cikkével kapcsolatos, amelynek nem megfelelő átvétele révén a Bizottság szerint Írország „–

... nem biztosította, hogy azokban az esetekben, amikor a területrendezésért felelős ír

hatóságok és a környezetvédelmi hivatal (a továbbiakban: Hivatal) egyaránt rendelkezik döntéshozatali jogkörrel valamely projekttel kapcsolatban, maradéktalanul teljesüljenek az ezen irányelv 2–4. cikkében előírt követelmények; és –

...a bontási munkákat kizárta az ezen irányelvet átültető jogszabályainak hatálya alól”. A felek érveléséből emelünk ki egy-két elemet:

„26. A Bizottság álláspontja szerint a 85/337 irányelv 3. cikke alapvető jelentőségű, mivel azt határozza meg, hogy miből áll a környezeti hatásvizsgálat, ennélfogva azt pontosan kell átültetni. Márpedig az Írország által az irányelv 3. cikkének megfelelő átültetését megvalósító rendelkezésekként hivatkozott rendelkezések nem kielégítőek.” ... 32. Másodlagosan Írország a területrendezésről és fejlesztésről szóló 2000. évi törvény (Planning and Development Act 2000; a továbbiakban: PDA) 34. cikkében szereplő „megfelelő tervezés és fenntartható fejlődés” fogalomra utal. Arról az alapvető szempontról van szó, amelyet minden, a területrendezésért felelős hatóságnak tekintetbe kell vennie, amikor engedély iránti kérelem tárgyában foglal állást. E fogalom kiegészíti az említett 34. cikkben, valamint az ugyanezen törvény más rendelkezéseiben, így az ennek alkalmazását megerősítő 173. cikkében említett valamennyi szempontot. 33

Írország végezetül arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem tartja tiszteletben azt a

mérlegelési jogkört, amellyel a tagállamok az EK 249. cikk értelmében a valamely irányelv átültetését biztosító forma és eszközök tekintetében rendelkeznek. A Bizottság azzal, hogy a 85/337 irányelv 3. cikkének szó szerinti átültetését követeli meg, nem veszi tekintetbe az Írországban az elmúlt 45 évben a „megfelelő tervezés” és a „fenntartható fejlődés” fogalmai tárgyában létrejött jogszabályi szövegeket és ítélkezési gyakorlatot.” A Bíróság álláspontjának kiindulásaként összegzi a probléma lényegét, amelyben a fenntarthatósághoz hasonlóm elvi megfontolásokra való hivatkozás lehetősége is megjelenik: „34. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a Bizottság és Írország eltérő módon értelmezi a 85/337 irányelv 3. cikkét, és különböző módon elemzi annak kapcsolatát az irányelv 4– 11. cikkével. A Bizottság azt állítja, hogy ez a cikk olyan kötelezettségeket állapít meg,

121



amelyek meghaladják az említett 4–11. cikk által előírt kötelezettségeket, Írország ezzel szemben úgy véli, hogy ez csupán egy általánosságban megfogalmazott rendelkezés, és a környezeti hatásvizsgálat részletes eljárását e 4–11. cikk határozza meg. .... 46. Noha igaz, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett, konkrét jogi normába történő alak- és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően világosan és meghatározottan, ténylegesen biztosítja az irányelv teljes érvényesülését (...), ettől még, ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, az irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye, annak érdekében, hogy abban az esetben, ha ez az irányelv a magánszemélyek számára jogok keletkeztetését célozza, a kedvezményezetteknek lehetőségük legyen jogaik teljességének megismerésére ... 48

Az ugyancsak Írország által hivatkozott „megfelelő tervezés” és „fenntartható

fejlődés” fogalmával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy, még ha feltételezzük is, hogy e fogalmak felölelik a 85/337 irányelv 3. cikkében említett szempontrendszert, nem állapítható meg, hogy megkövetelnék e szempontrendszer tekintetbevételét minden olyan esetben, amikor környezeti hatásvizsgálat szükséges. 49

Következésképpen sem a nemzeti ítélkezési gyakorlatra, sem a „megfelelő tervezés”

és „fenntartható fejlődés” fogalmára nem lehet hivatkozni a 85/337 irányelv 3. cikkének az ír belső jogba való átültetése elmaradásának áthidalása céljából. 50. A Bizottság által keresete alátámasztásául hivatkozott első kifogást tehát megalapozottnak kell tekinteni.” Az ítélet ezen pontja tehát nem hagy kétséget afelől, hogy a fenntarthatóság nem olyan jogi alap, amely alkalmas lenne egy engedélyezési követelmény érvényesítésére. A fogalomra alapozott érvelés annak kapcsán kerül elő ismét, hogy a Bizottság második kifogása szerint nem biztosított a 85/337 irányelv 2– 4. cikkének teljes betartása olyan esetben, ha több hatóság vesz részt a döntéshozatali eljárásban. „59. Írország vitatja, hogy szigorúan elkülönülnének a két döntéshozó szerv hatáskörei, és azt állítja, hogy épp ellenkezőleg: azok között átfedés van. A „megfelelő tervezés és fenntartható fejlődés” fogalma, amelyre a PDA utal, igen tág fogalom, kiterjed többek között a környezetszennyezésre is. A területrendezésért felelős hatóságoknak egy ilyen környezetszennyezést a területrendezési engedélyre vonatkozó határozat összefüggésében

122



kell értékelniük. Egyébiránt különböző rendelkezések kifejezett hatáskörrel ruházzák fel e hatóságokat a területrendezési engedély megadásának környezetvédelemhez kapcsolódó okok miatt történő megtagadására. ... 83. Írország azt állítja továbbá, hogy a területrendezésért felelős hatóságoknak az EPAA PDA 256. cikke által véghezvitt módosítása óta jogukban áll a területrendezési engedély kiadásának környezetvédelemhez kapcsolódó okokból történő megtagadása, és a „megfelelő tervezés” és „fenntartható fejlődés” fogalmai e hatóságokat általánosságban is felruházzák ilyen jogosultsággal.” A Bíróság ezt az érvelést sem fogadta el, az előzőekben már hivatkozottak szerint, tehát a túlzott általánosság okán.

2.5.3. Irányelv a környezeti felelősségről

Folytatva a jogesetek felemlítését, meg kell emlékezni egy rendkívül fontos, a környezeti felelősség kapcsán nagyon nagy értéket hordozó ítéletről is (2010 március), amely azonban csak érintőlegesen, akkor is csak az alapul szolgáló felelősségi irányelvből vett kiemelés kapcsán utal a fenntarthatóságra214. Az ítélet egyebekben elsősorban a szennyező fizet elv értelmezésére van nagy hatással. A hivatkozás tehát: „3. A 2004/35 irányelvnek a jelen ügyek szempontjából releváns preambulumbekezdései a következőképpen szólnak: (1)

[…] A kár felszámolásának módját illető döntés során figyelembe kell venni a helyi

viszonyokat. (2)

A környezeti károk megelőzését és felszámolását a »szennyező fizet« elvének

alkalmazásával kell végrehajtani a Szerződésben leírt módon, a fenntartható fejlődés elvével összhangban. Következésképpen ezen irányelv alapelve az legyen, hogy az a gazdasági szereplő, akinek tevékenysége a környezeti kárt, illetve az ilyen jellegű közvetlen kárveszélyt okozta, pénzügyi felelősséggel tartozik, a gazdasági szereplők arra való ösztönzése céljából, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, és olyan gyakorlatot

214

C-379/08. és C-380/08. sz. egyesített ügyek, döntéshozatal iránti kérelmek, melyeket a Tribunale amministrativo regionale della Sicilia (Olaszország) terjesztett elő az előtte a Raffinerie Mediterranee (ERG)SpA és társai, illetve a a Ministero dello Sviluppo economico és társai között folyamatban lévő eljárásokban, 2010. március 9. 123



építsenek ki, amelyek minimálisra csökkentik a környezeti károk kockázatát a rájuk háruló pénzügyi felelősség csökkentése érdekében.”

2.5.4. Közbeszerzés

Egy 2010 januári jogeset215 a közbeszerzésekkel foglalkozik, és ennek kapcsán érinti a fenntarthatóság gondolatát. A probléma lényege a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására

vonatkozó

törvényi,

rendeleti

és

közigazgatási

rendelkezések

összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv értelmezése. A meghívásos közbeszerzési eljárás a helyi és speciális vérzéscsillapítók szállítására vonatkozó keretmegállapodás megkötése céljából indult, és a fenntarthatóság az ajánlat része volt: „11. Az ajánlattevők részére kiküldött ajánlattételi dokumentáció tartalmazta az ajánlati feltételeket

és

azok

súlyozását,

amelyek

a

következők

voltak:

ár

és

egyéb

költséghatékonysági tényezők (30%), minőség és a klinikai elfogadhatóság (30%), terméktámogatás és képzés (20%), szállítási teljesítmény és képesség (10%), termékskála és -fejlesztés (5%), valamint a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés (5%).” Az ügynek egyebekben nincs fenntarthatósági vonatkozása, az elv és annak értelmezése nem játszik további szerepet, mégis érdemes felidézni, arra utalva, milyen sok esetben jelenik meg e kérdés. A másik kiemelendő megfontolás, hogy az a bizonyos 5 % rész a környezetvédelemre és a fenntartható fejlődésre együtt érvényes, tehát a pályázati kiírás láthatóan a kettőt nem azonosította, hanem párhuzamosan kezelte. Az már másodlagos kérdés, hogy a százalékos arány elenyésző, mert az adott téma ezt nem is igényli jobban.

215

C-406/08. sz. ügy, előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a High Court of Justice (England & Wales), Queen’s Bench Division (Egyesült Királyság) terjesztett elő az előtte az Uniplex (UK) Ltd és az NHS Business Services Authority között folyamatban lévő eljárásban, 2010. január 28. 124



2.5.5. Energia és környezet (bioüzemanyag)

Energia és környezet játssza együttesen a főszerepet a 2009 szeptemberi un. ’Plantanol’ esetben216. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok, illetve más megújuló üzemanyagok használatának előmozdításáról szóló, 2003. május 8-i 2003/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének értelmezésére irányul és az energiaadó megfizetésével, pontosabban a kedvezmény visszavonásával kapcsolatos. Az irányelv végrehajtása kapcsán az ásványolajadóról szóló törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló, 2002. július 23-i törvénnyel (BGBl. 2002. I., 2778. o.) módosított, ásványolajadóról szóló törvény (Mineralölsteuergesetz, a továbbiakban: ásványolajadóról szóló törvény) tartalmazott rendelkezéseket a bioüzemanyagokra vonatkozó kedvezményes adómértékre. A kedvezmény megvonását sérelmezték a felperesek és a helyi bíróság is szimpatizált a keresettel, de szükségesnek tartotta az ECJ véleményének beszerzését: „27. Az említett bíróság elsősorban úgy véli, hogy e rendelkezés, mivel megszünteti az üzemanyag-keverékek szűz növényi olajból nyert bioüzemanyag-részének mentességét, ellentétes a 2003/30 irányelvvel. A Németországi Szövetségi Köztársaság ugyanis azzal, hogy azonos módon kezeli a bioüzemanyagból és a fosszilis tüzelőanyagból nyert üzemanyagkeverék-részeket, nem valósítja meg többé a közlekedésben kibocsátott üvegházhatást okozó gázok csökkentésének célját. Ezenkívül nem értékelték e mentesség megszüntetésének a fenntartható fejlődés szempontjaira gyakorolt hatását. Egyébiránt a nemzeti jogalkotó tévesen vélte úgy, hogy e megszüntetés szükséges a túlkompenzáció elkerüléséhez.” Az első kérdéssel kapcsolatban az ECJ megállapítja: „32. E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2003/30 irányelv 3. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, és amely az általa a bioüzemanyagok javára előírt adómentességi rendszerből kizárja a növényi olaj, fosszilis dízelüzemanyag és különleges adalékanyagok keverékéből nyert olyan terméket, mint amely az alapeljárásban szerepel.” 216

C-201/08. sz. ügy, előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a Hessisches Finanzgericht (Németország) terjesztett elő az előtte a Plantanol GmbH & Co. KG és a Hauptzollamt Darmstadt között folyamatban lévő eljárásban, 2009. szeptember 10.

125



És a válasz egyszerű: „36. Következésképpen a 2003/30 irányelv rendelkezései nem írják elő a tagállamok számára azon kötelezettséget, hogy a bioüzemanyagok javára adómentességi rendszert vezessenek be vagy tartsanak fent. E tekintetben ezen irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy bár az adómentességi rendszer az említett irányelvben előírt célok eléréséhez a tagállamok rendelkezésére álló eszközök egyike, más olyan eszközök is elképzelhetők, mint a feldolgozóiparnak nyújtott pénzügyi támogatások vagy az olajtársaságok számára kötelező bioüzemanyag-hányad előírása. 37. Egyébiránt a 2003/30 irányelv 3. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az irányelv által előírt célok elérése érdekében támogatandó termékeket illetően, így az említett államok a támogatásnál elsőbbséget biztosíthatnak bizonyos típusú üzemanyagoknak, figyelembe véve azok teljes éghajlati és környezeti mérlegét, jövedelmezőségét, csakúgy mint a versenyképességet és az ellátási biztonságot. 38

Ilyen körülmények között azt kell megállapítani, hogy az említett irányelv

rendelkezéseiből nem vezethető le adómentességhez való jog, még kevésbé meghatározott termék javára. … 41. Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/30 irányelv 3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, és amely az általa a bioüzemanyagok javára előírt adómentességi rendszerből kizárja a növényi olaj, fosszilis dízelüzemanyag és különleges adalékanyagok keverékéből nyert olyan terméket, mint amely az alapeljárásban szerepel.” Az ECJ noha nem értelmezte a fenntarthatóságot egy pillanatig sem, mégis közvetve felsorolt olyan szabályozási elemeket a fenti 37. pontban, amelyek ennek javára, hasznára szolgálhatnak. Az is egyértelmű, hogy a fenntarthatóságra való hivatkozás, mint egyike az általános érveknek, egy konkrét jogintézmény alkalmazása tárgyában, nem lesz elegendő.

2.5.6. Együttműködés a fejlődő országokkal, béke, biztonság, jogállamiság

126



A fenntarthatóság merőben más vetülete jelenik meg egy 2008-as jogesetben217, amely a közösségen belüli hatáskörökkel és egyben a fejlesztési együttműködés politikájával foglalkozik. Az ügy összegzése: „1. Keresetlevelével az Európai Közösségek Bizottsága a 2002/589/KKBP együttes fellépésnek az Európai Unió által az ECOWAS-nak a könnyűfegyverekre vonatkozó moratórium keretében nyújtott hozzájárulására tekintettel történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 2-i 2004/833/KKBP tanácsi határozat ... megsemmisítését és az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról és az 1999/34/KKBP együttes fellépés hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. július 12-i 2002/589/KKBP tanácsi együttes fellépés ... – különösen II. címe – jogellenessége miatti alkalmazhatatlanságának megállapítását kéri. 2. A 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírták az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok között, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodást (HL L 317., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 35. kötet, 3. o.; a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás), amelyet a Közösség nevében a 2002. december 19-i 2003/159/EK tanácsi határozat (HL 2003. L 65., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 46. kötet, 121. o.) hagyott jóvá. A megállapodás 2003. április 1-jén lépett hatályba. 3

E megállapodás „A partnerség célkitűzései” című 1. cikke az alábbiak szerint

rendelkezik: „A Közösség és annak tagállamai egyrészről és [az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (a továbbiakban: AKCS-államok)] másrészről, a továbbiakban »a felek«, ezennel megkötik ezt a megállapodást, hogy előmozdítsák és felgyorsítsák az AKCS-államok gazdasági, kulturális és szociális fejlődését a békéhez és a biztonsághoz való hozzájárulás és a stabil és demokratikus politikai környezet elősegítése céljával. A partnerség központi eleme a szegénység csökkentésére és felszámolására irányuló célkitűzés, összhangban az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára irányuló erőfeszítésekkel. E célkitűzések és a felek nemzetközi kötelezettségvállalásai áthatják az összes fejlesztési stratégiát, és integrált megközelítés révén valósítják meg azokat, egyidejűleg figyelembe 217

C-91/05. sz. ügy, az Európai Közösségek Bizottsága felperes – támogatja az Európai Parlament beavatkozó - az Európai Unió Tanácsa alperes elleni perében született, 2008. május 20

127



véve a fejlesztés politikai, gazdasági, szociális, kulturális és környezetvédelmi szempontjait is. A partnerség összefüggő támogatási keretet biztosít az AKCS-államok által elfogadott fejlesztési stratégiák számára.[…]” A jogi probléma megértése érdekében összegezzük annak lényegét, noha ez nem tartozik a fenntarthatóság kérdésköréhez: „18. 2004. december 2-án a Tanács elfogadta a megtámadott határozatot, amely végrehajtja

a

vitatott

együttes

fellépést

az

Unió

által

az

ECOWAS-nak

a

könnyűfegyverekre vonatkozó moratórium keretében nyújtott hozzájárulására tekintettel. A megtámadott határozat jogalapként a vitatott együttes fellépést, különösen annak 3. cikkét, valamint az EU 23. cikk (2) bekezdését említi. 19 „(1)

E határozat az alábbi indokokat említi: A kézi lőfegyverek és a könnyű fegyverek túlzott és ellenőrizetlen felhalmozódása

és elterjedése fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve, és csökkenti a fenntartható fejlődés kilátásait; különösen Nyugat-Afrika esetében. … 35 . A Bizottság a Parlament támogatásával úgy érvel, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mert sérti a Közösségnek a fejlesztési együttműködés terén gyakorolt hatásköreit, ezáltal figyelmen kívül hagyva az EU 47. cikket. 36

A Bizottság és a Parlament úgy vélik, hogy az EU 47. cikk „meghatározott” határt

szab a Közösség és az Unió hatáskörei közé. ... Következésképpen sérülnének a Közösség hatáskörei, ha a Tanács a KKBP-vel összefüggésben olyan jogi aktust fogad el, amelyet érvényesen el lehetett volna fogadni az EK-Szerződés alapján.” A Bíróság ezeket a hatásköröket értelmezi, miközben ezekhez szorosan kapcsolódnak az alapvető elvek, így a fenntarthatóság is, amely ezen ítéletben széles horizontot kap, összefüggései nyilvánvalóvá teszik ezen elv összetett jellegét is. A béke, biztonság, emberi jogok, demokrácia és a fenntarthatóság egymással összefüggő, egymást erősítő elemek ezen értelmezés szerint. „65. A fejlődő országokkal való együttműködésről szóló EK 177–EK 181. cikk ugyanis nemcsak

ezen

országok

fenntartható

gazdasági

és

társadalmi

fejlődésére,

a

világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos integrációjukra, valamint a szegénység elleni küzdelemre vonatkozik, hanem a demokrácia és a jogállamiság fejlesztésére és megerősítésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására az Egyesült Nemzetek Szervezete és egyéb nemzetközi szervezetek keretein belül vállalt

128



kötelezettségek betartása mellett (a C-403/05. sz., Parlament kontra Bizottság ügyben 2007. október 23-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 56. pontja). 66. Mi több, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott együttes nyilatkozatából („Európai konszenzus [a fejlesztésről]”) (HL 2006. C 46., 1. o.) következik, hogy a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása nem lehetséges béke és biztonság nélkül, és hogy az új közösségi fejlesztési politika célkitűzései szükségképpen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásával érhetők el (a fent hivatkozott Parlament kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontja). 67. Ha tehát a fejlesztési együttműködés terén folytatott jelenlegi közösségi politika célkitűzéseit nem is kell a közvetlenül a szegénység elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre korlátozni, mindazonáltal ahhoz, hogy valamely intézkedés e politikába tartozzon, szükséges, hogy hozzájáruljon az említett politikának a gazdasági és társadalmi fejlődésre vonatkozó céljai követéséhez (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Portugália kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44., 60., 63. és 73. pontját).” Az érvelés folytatódik a fenti mederben: „93. Ezzel kapcsolatban a megtámadott határozat indokolásának (1) pontja azt állítja, hogy a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek túlzott és ellenőrizetlen felhalmozódása és elterjedése fenyegetést jelent a békére és biztonságra nézve, és csökkenti a fenntartható fejlődés kilátásait; különösen Nyugat-Afrika esetében. ... 98

A megtámadott határozat különös célja tehát a fejlődő afrikai országok egy

csoportja kapacitásának megerősítése egy olyan jelenséggel szembeni küzdelem érdekében, amely e határozat indokolásának (1) pontja szerint az akadályát jelenti ezen országok fenntartható fejlődésének.” Noha az ítélet érdemi része a fenntarthatóság értelmezése szempontjából indifferens, mégis ide illik, hogy végül az ECJ szerint: „109. Tekintettel a jelen ítélet 76. és 77. pontjában szereplő megfontolásokra, meg kell állapítani, hogy a Tanács azáltal, hogy a megtámadott határozatot az EU-Szerződés V. címe alapján fogadta el, holott az a fejlesztési együttműködési politikába is beletartozik, megsértette az EU 47. cikket. 110. Következésképpen a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.”

129



2.5.7. Állami támogatások és környezetvédelem

A környezetvédelem és az erre adható támogatás tekintetében jelenik meg a következő – időrendben a fentinél régebbi – jogeset218, amely az Első Fokú Bíróság előtt zajlott 2008ban. Az eset jogi háttereként megjelennek a következők: „1. Az EK 6. cikk a következőképpen rendelkezik: „A környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni a 3. cikkben említett közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”. Illetve itt jelenik meg az EK 87. cikke, amely a közös piaccal összeegyeztethető támogatásokat sorolja fel. A harmadik jogi alap a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (HL 2001. C 37., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 76. o.), az

üvegházhatást okozó

gázok csökkentésével kapcsolatban. A továbbiakban már a fenntarthatóság értelmezése nem jelenik meg, ami talán még kiemelést érdemel az a következő értelmezés: „65. A támogatás fogalma nemcsak a szubvencióhoz, kölcsönhöz vagy a vállalkozás tőkéjében való részesedéshez hasonló pozitív juttatásokat foglalhatja magában, hanem azokat a juttatásokat is, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében támogatások lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak (lásd a fenti 63. pontban hivatkozott GEMO-ügyben hozott ítélet 28. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).”

2.5.8. Fejlődő országok támogatása

Az időben újabb, fent tárgyalt támogatási problémának megfelelően ebben a 2007-es ítéletben219 is az EK intézmények közötti hatásköri vita kapcsán jelent meg a fenntarthatóság. A tárgy az 1999/468/EK határozathoz történő hozzáigazításáról szóló, 2003. április 14-i 807/2003/EK tanácsi rendelet által módosított, az ázsiai és latin-amerikai 218 219

T-233/04. sz. ügy, Holland Királyság kontra Európai Közösségek Bizottsága, 2008. április 10. C-403/05. sz. ügy, Európai Parlament kontra Európai Közösségek Bizottsága, 2007. október 23.

130



fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és műszaki segítségről és a velük folytatott gazdasági együttműködésről szóló, 1992. február 25-i 443/92/EGK tanácsi rendelet és az ennek végrehajtására elfogadott, a Fülöp-szigeteki Köztársaság határainak biztonságára vonatkozó, az Európai Közösségek általános költségvetésének 19 10 02 sz. költségvetési jogcíméből

finanszírozandó

projektet

(ASIA/2004/016-924. sz.

Philippine

Border

Management Project) jóváhagyó határozatának. A Parlament ennek megsemmisítését kéri, amennyiben a Bizottság túllépte az említett rendelet által ráruházott végrehajtási hatásköröket. „4. A 443/92 rendelet 1. cikkének értelmében: „A Közösség folytatja és kiszélesíti a közösségi együttműködést azon ázsiai és latinamerikai fejlődő országokkal (továbbiakban: ALA fejlődő országok), amelyek nem szerződő felei a Lomé-i Egyezménynek, vagy amelyekre a Közösségnek a mediterrán harmadik

országokkal

folytatott

együttműködési

politikája

nem

irányul.

Ezen

együttműködés a tagállamok által nyújtott segítség mellett pénzügyi és műszaki fejlesztési segítségnyújtást és gazdasági együttműködést foglal magában. Ezzel összefüggésben a Közösség kiemelkedő jelentőséget tulajdonít annak, hogy kölcsönös érdekből folytatott politikai, gazdasági és szociális kérdéseket felölelő, erősödő párbeszéd segítségével támogassa az emberi jogokat, a demokratizálódás folyamatát, a hatékony kormányzást, a környezetvédelmet, a kereskedelem liberalizációját és a kulturális dimenzió erősítését.” 5

E rendelet 2. cikke első bekezdésének megfelelően „[a] közösségi fejlesztési és

együttműködési politika célja az emberiség fejlődése”. 6

A 443/92 rendelet 4. cikke ekként rendelkezik:

„A pénzügyi és műszaki segítségnyújtás elsődlegesen a lakosság legszegényebb rétegeit és a két régió legszegényebb országait célozza meg programok és projektek végrehajtása útján bármilyen olyan ágazatban, ahol a közösségi támogatás fontos szerepet játszhat. Különösen olyan területeken kell intézkedéseket tenni, ahol a nemzeti, gazdasági vagy emberi erőforrások nehezen mobilizálhatók, de amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak az érintett országok fejlődése vagy a nemzetközi közösség mint egész szempontjából.” 7

E rendelet 5. cikke pontosítja:

„A pénzügyi és műszaki segítségnyújtás szempontjából elsődleges fontosságú a vidéki ágazat fejlesztése és az élelmezés-biztonság szintjének javítása. … A környezet és a természeti erőforrások védelme, valamint a fenntartható fejlődés hosszú távon elsőbbséget élveznek. …

131



Különös figyelmet kell fordítani a kábítószer elleni küzdelmet szolgáló intézkedésekre. Fokozni kell a Közösség együttműködését az ALA fejlődő országokkal a kábítószer elleni küzdelem elősegítésében a termelő országok gazdasági fejlődésének általánosabb összefüggéseiről ezen országoknak az Európai Közösséggel történő együttműködéséről folytatott párbeszédek alapján. A fenti együttműködés kiterjed a humanitárius és fejlesztési támogatásokat magukba foglaló intézkedésekre. Az együttműködés fenti módjának célkitűzése azt vonja maga után, hogy a fejlődés emberi dimenziója valamennyi cselekvési területen jelen van. A fejlődés kulturális dimenziójának állandó célkitűzésként kell szerepelni minden olyan tevékenységben és programban, amelyben a Közösség részt vesz. A támogatást megfelelően, többek között a demokrácia, a hatékony kormányzás és az emberi jogok elterjesztését célzó projektek között kell felosztani. Továbbá gondoskodni kell nem csak annak biztosításáról, hogy a projektek és a programok által okozott változások ne járjanak hátrányos következményekkel a nők helyzetére és szerepére, hanem annak biztosításáról is, hogy különleges intézkedéseket vagy akár projekteket is alkalmazzanak abból a célból, hogy azonos jogok alapján növeljék a nők aktív részvételét a gyártási folyamatban és annak eredményeiben, valamint a társadalmi tevékenységekben és a döntéshozatalban. Különös figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére is. Az etnikai kisebbségekre különös figyelmet kell fordítani életkörülményeik javítására szolgáló, ugyanakkor kulturális identitásukat figyelembe vevő intézkedések útján. Különös figyelmet kell fordítani a demográfiai kérdésekre, különösen azokra, amelyek a népességnövekedéssel kapcsolatosak. A fejlesztési projektekre és programokra szánt közösségi támogatásnak figyelembe kell vennie a makroökonómiai és ágazati problémákat, továbbá azon tevékenységeket kell támogatnia, amelyek hatással vannak a gazdaság strukturális felépítésére, az ágazati politikák fejlődésére, valamint az intézmények fejlődésére. … A fejlesztési folyamatban várhatóan stratégiai szerepet tölt be a fejlődő országok nemzeti intézményeinek támogatása és a fejlesztési politikák és projektek irányítására vonatkozó kapacitásuk erősítése. Fontos szerepe van a fejlődő országok és a Közösség közötti megfelelő párbeszéd fenntartásának. …” A fentieket azért időztük hosszan, mert jól tükrözik ismét a fejlődés különböző dimenzióit, ezen belül a fenntartható fejlődést és ennek a környezetvédelemmel ugyan

132



összefüggő, de attól mégis különváló értelmezését. A Bizottság is ennek adott hangot a jogvitában: „45. A Bizottság a fejlesztési politika általános hátterére és a korábbi évekbeli alakulására támaszkodva azt is előadja, hogy a fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen egyik horizontális szempontot jelentő intézményi erősítés mostantól kezdve a közösségi együttműködési politikák integráns részét képezi. E megállapítás az EK 177. és EK 181A. cikk értelmezéséből is ered, amelyeknek a szóhasználata arra utal, hogy támogatás nyújtható a kifejezetten nem említett területeken is, mint például többek között az aknamentesítés, illetve a könnyű fegyverek leszerelése. Az ECJ is ezen komplex szemlélet alapján vizsgálja a kérdést, különösen nagy figyelmet fordítva a gazdasági és szociális fenntarthatóságra, valamint mindennek akár az emberi jogok védelméig, a békéig, a szegénység felszámolásáig terjedő mivoltára. Az is világos azonban, hogy a fejlődés fogalma és összefüggései ugyan széles horizontúak, de nem terjednek ki mindenre: „56. Természetesen az EU-Szerződés által beillesztett és a fejlődő országokkal való együttműködésről szóló EK 177–EK 181. cikk nemcsak ezen országok fenntartható gazdasági és szociális fejlődésére, a világgazdaságba való harmonikus és progresszív beilleszkedésükre, valamint a szegénység elleni küzdelemre vonatkoznak, hanem a demokrácia és a jogállamiság fejlődésére és megerősítésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartására az Egyesült Nemzetek és más nemzetközi szervezetek keretein belül vállalt kötelezettségek betartása mellett. 57. Mi több, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról

elfogadott

együttes

nyilatkozatából

(„Az

európai

konszenzus”)

(HL 2006. C 46., 1. o.) következik, hogy a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása nem lehetséges béke és biztonság nélkül, és hogy az új közösségi fejlesztési politika célkitűzései szükségképpen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásával érhetők el. ... 64

Igaz, hogy a határigazgatás elvben fokozhatja az érintett ország belső stabilitását és

biztonságát, lehetővé téve többek között a fegyver- és kábítószer-kereskedelemre, valamint az emberkereskedelemre vonatkozó ellenőrzések fokozását, amely tevékenységek tagadhatatlanul súlyosan akadályozzák a gazdasági és szociális fejlődést. Meg kell azonban állapítani, hogy a 443/92 rendelet nemcsak hogy egyáltalán nem említi a belső

133



stabilitást és biztonságot, de nincs egyetlen olyan utalás sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy e célkitűzéseket hallgatólagosan említi a fenti rendelet a (7) preambulumbekezdésében, amely az új prioritások között határozza meg a környezetvédelmet, a fejlődés emberi dimenzióját és a kölcsönösen érdekben álló gazdasági együttműködés.” A Bíróság nem fogadja el a túl széles értelmezést: „68. Az előzőekből következik, hogy a megtámadott határozat a terrorizmus és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem terén olyan célkitűzést kíván elérni, amely túllépi a 443/92 rendelet által követett fejlesztési együttműködési politika kereteit, oly módon, hogy a Bizottság túllépte az említett rendelet 15. cikkében a Tanács által ráruházott végrehajtási hatásköröket. 69. A megtámadott határozatot tehát ezen ok miatt meg kell semmisíteni.”

2.5.9. Növényvédelem – egészségvédelem – környezetvédelem

A növényvédelemben a paraquat hatóanyagként való felvétele jelentette a jogvita tárgyát egy 2007-es ítéletben220 az Első Fokú Bíróság előtt, a 91/414/EGK irányelvvel összefüggésben. A fenntarthatóság értelmezése itt sem található meg, de a kiindulási pontja az egész ügynek éppen ez a fogalom: „1. Az EK 6. cikk értelmében a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az EK 3. cikkben említett közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába. 2. Az EK 152. cikk (1) bekezdése értelmében valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét. 3. Az EK 174. cikk (2) bekezdése értelmében a Közösség környezetpolitikájának célja a magas szintű védelem, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. E rendelkezés előírja, hogy a környezetpolitika az elővigyázatosság elvén alapul. 4. Az EK 174. cikk (3) bekezdése értelmében környezetpolitikája kidolgozása során a Közösség figyelembe veszi a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatokat.” 220

T-229/04. sz. ügy, Svéd Királyság kontra Európai Közösségek Bizottsága, 2007. július 11. 134



Az eljárás során „156. A Svéd Királyság, az Osztrák Köztársaság támogatásával lényegében azt adja elő, hogy a paraquatnak a I. mellékletbe történő felvételével a Bizottság megsértette az emberi egészségvédelem magas szintjét.” Ezt, és az érvelés többi részét a Bíróság minden bizonyíték mérlegelését követően elfogadta és „... 1)

A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a paraquat hatóanyagként való felvétele

céljából történő módosításáról szóló, 2003. december 1-jei 2003/112/EK bizottsági irányelvet megsemmisíti.”

2.5.10. Halászat

Két érdekes jogi kérdés merül fel egy valamivel korábbi, 2004-es ügyben221, annak is ideiglenes intézkedést kérő elemében. Az egyik maga a téma, a halászattal kapcsolatos EK lépések elleni fellépés, a másik az ideiglenes intézkedés alkalmazásának mikéntje. A fenntarthatóság válik az egyik legjelentősebb hivatkozási alappá. A téma a halászat és ennek fenntartható mivolta: „1. A jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozó szabályozási háttér a Közösség közös halászati politikájára vonatkozó, és különösen a portugál joghatóság alá tartozó övezetet illető szabályozás, amely övezet az Azori-szigetek partvonalától számított 200 tengeri mérföldre terjed ki (a továbbiakban: az Azori-szigetek vizei), ami az Azoriszigetek kizárólagos gazdasági övezete. A szabályozási háttér összetett és nagyszámú, ezen övezet halászati tevékenységét meghatározó másodlagos jogi aktusból áll. … 9. A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 460. o.) a jelen eljárásra alkalmazható, aktuális „alaprendelet”. 10. Az alaprendelet 1. és 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a közös halászati politika hatálya kiterjed „az élő vízi erőforrások […] védelmére, kezelésére és kiaknázására”, és hogy a közös halászati politika „fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételekkel biztosítja az élő vízi erőforrások kiaknázását”. Ezen célkitűzések elérése érdekében az alaprendelet 4. cikke úgy rendelkezik, hogy „a Tanács meghozza azokat a közösségi 221

T-37/04. R. sz. ügy, a Região autónoma dos Açores és az Európai Unió Tanácsa jogvitájában, 2004. július 7.

135



intézkedéseket, amelyek szabályozzák a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését […]”, és hasonló intézkedéseket „a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények […] fényében kell meghozni”. Az elfogadott intézkedések megcélozhatnak egyedi fajokat vagy csoportokat, és előírhatnak olyan intézkedéseket, mint a „célok meghatározása”, a „fogások korlátozása”, a „halászati erőkifejtés korlátozása”, és a „technikai intézkedések” (például a halászfelszerelések szerkezetére vonatkozóan) vagy „a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémára és a nem célfajokra gyakorolt hatásának csökkentésére vonatkozó” egyedi intézkedéseket.” A felperes szerint a Tanács fenti rendelete, amely egyes halászati tevékenységeket lehetővé tesz, eddigi korlátokat felold, mindezeket sérti: „75. A felperes hivatkozása szerint a megtámadott rendelet elleni, hat különböző jogalapra alapított keresete ténylegesen megalapozott. 76. A felperes elsősorban azt emeli ki, hogy a megtámadott rendelet sérti a környezeti jogot, nevezetesen az EK 6. cikket, az EK 174. cikk (1)–(3) bekezdését és az alaprendeletet, mivel nem vesz figyelembe fontos környezetvédelmi alapelveket – úgymint a fenntartható fejlődés elvét, az elővigyázatosság elvét, a megelőzés elvét, a környezeti károk elsődlegesen a forrásuknál történő elhárításának elvét és a szennyező fizet elvet – amelyek kötelezőek a közös halászati politika keretében történő szabályozás esetén. A felperes szerint valamennyi említett elv megsértése megvalósul, mivel a megtámadott rendelet a halászati erőkifejtés fokozódását, a tengeri környezet károsodását és a halállomány kimerülését vonja maga után. 77. A felperes konkrétan azt állítja, hogy a megtámadott rendelet az alábbi következményeket vonja maga után. Az 1995. évi rendeletek – amelyek az idegen hajóknak az Azori-szigetek vizeihez való hozzáférését korlátozták, és lényegében megtiltották ott a vontatott halászfelszerelések használatát – eltörlésével a megtámadott rendelet a többi tagállam ipari flottáinak halászati erőkifejtése érezhető növekedését eredményezi. A megtámadott rendelet 3. és 11. cikke ezért az érintett halászatok meghatározásából kihagy mindenféle, a vontatott halászfelszerelésre vonatkozó utalást, ezáltal közvetetten engedélyezi az említett halászfelszerelések használatát. Továbbá, ezek a rendelkezések kihagyják a 2347/2002 rendelet (amely rendelet a halászati erőkifejtést egyes mélytengeri halfajtákra korlátozta) I. mellékletében említett fajokat. Továbbá, a felperes állítása szerint, a megtámadott rendelet 15. cikke az 1995. évi rendeleteket még azelőtt hatályon

136



kívül helyezi, hogy a halászati erőkifejtést korlátozó végrehajtási rendelet hatályba lépne. Az 5. cikk egy 100 tengeri mérföldes védelmi övezetet hoz létre; míg a 100 és 200 tengeri mérföld közötti területet nem szabályozza, és így lehetővé teszi az idegen hajók számára, hogy ott mindenféle fajokat halásszanak, így a mélytengeri halállományt és tonhalat is. Végül, a megtámadott rendelet 13. cikke eltörli a jelzőrendszert, ami így megfosztja a felperest olyan alapvető információktól, amelyek a joghatósága alá tartozó vizekben folytatott halászati tevékenység hatékonyabb ellenőrzését tették lehetővé. 78. Ezen hivatkozott hatások fényében a felperes állítása szerint az EK 6. cikkben és az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt fenntartható fejlődés alapelve sérül.... A felperes ideiglenes intézkedést kér a Bíróságtól, egyebek között a fenntarthatóság sérelme okán: „87. A halállományt illetően a felperes szintén azt állítja, hogy a megtámadott rendelet káros hatásai legkésőbb 2004. augusztus 1-jétől érvényesülnek. Véleménye szerint számos idegen (spanyol) hajó már intenzív módon elkezdett halászni az Azori-szigetek vizeiben a Bizottság és a spanyol mezőgazdasági minisztérium közleménye alapján, miszerint a megtámadott rendelet már hatályban van. A felperes elsősorban azt állítja, hogy a megtámadott rendelet 11. cikkében előírt végrehajtási rendelet, amely meghatározza a halászati erőkifejtés maximális szintjét, nem kerül időben elfogadásra, és így hosszú időre joghézag keletkezik. Másodsorban a megtámadott rendeletben jelzett intenzív halászati módszerek a halállomány kimerülését vonják maguk után. A felperes azt állítja például, hogy a spanyol hajók olyan horogsort használnak, amelynek tizenkétszer több horga van (24 000 horog), mint az azori-szigeteki hajók által használtnak (2000 horog). Továbbá, a spanyol hajók sokkal nagyobb önállósággal és tárolási kapacitással rendelkeznek, és ezért intenzívebben és sokkal hosszabb ideig tudnak halászni, mint az Azori-szigetek hajói. A korábban kiaknázatlan mélytengeri halászat gyors megtérülése miatt nagyszámú hajó számított arra, hogy az Azori-szigetek vizein halásszon. Ez módosítaná az érzékeny ökológiai egyensúlyt, ami már most is közel jár a nem fenntartható szinthez, maga után vonva a „boom and bust” összeomlás hatását és a halállomány gyors és visszafordíthatatlan kimerítését. Ebben a vonatkozásban a felperes kiemeli azt a tényt, hogy a mélytengeri halak különleges természete (alacsony termékenységi ráta, kései érettség és hosszú élettartam) hihetetlenül lassúvá teszi a megújulásukat.”

137



A Tanács válaszában egyebek között a különböző szempontok összevetése szerepel, és a fenntarthatóság itt nem a környezetvédelem, hanem a sajátos gazdasági ágazat, a halászat kapcsán jut szerephez. „96. Másrészt a Tanács állítása szerint a megtámadott rendelet semmi esetre sem sérti a környezeti jog rendelkezéseit (EK 6. cikk és EK 174. cikk, valamint a környezeti jog alapelvei), mivel az említett rendelet által létrehozott rendszer nem okozna semmilyen károsodást a környezetben vagy a halállományban. Valójában, a Tanács véleménye szerint a megtámadott rendelet különböző érdekeket egyeztet össze, így a környezetvédelmet, a fenntartható halgazdálkodást és az Azori-szigetek vizeiben való halászat védelmét, figyelemmel ugyanakkor az EK 12. cikkben írt elvre, amely tiltja az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetést.” A fenntarthatóság értelmezése a halászatban sem ad egyértelmű válaszokat, így végülis a Bíróság nem fogadta el az ideiglenes intézkedés iránti érvelést. „180. Ami az ICES újabb, 2004. június 11-i jelentését illeti, maga a felperes is megállapítja 2004. június 21-i kérelmében, hogy az nem említ egyetlen újabb ténybeli vagy jogkérdést sem. A jelentés megismétli 2002-ben tett megállapításait, és hozzátesz néhány újabb fejtegetést. Míg az ICES 2004. évi jelentése megismétli a 2002-ben megfogalmazott aggodalmakat, nevezetesen, hogy a mélytengeri fajok sebezhetők, és nem fenntartható módon halászhatónak tekinthetők, ugyanakkor elismeri, hogy „jelenleg nem lehetséges szakvéleményt adni a mélytengeri halfajok különleges halászatát illetően” (ICES 2004. évi jelentés, 82. o.). ...”

2.6.

A fenntarthatóság jogáról 2000-ben

A fenntarthatóság jogának sajátosságairól is érdemes megemlékezni, hiszen ezek már átvezetnek minket a környezethez való jog egyes elemeihez, illetve egyes elemei hátteréhez. Ezen sajátosságok222: • az ’új’ jognak rendszert kell építeni, • az igazságosság és a fenntarthatóság szorosan összefügg, tehát ennek erkölcsi szempontjairól sem szabad megfeledkezni, • a tudomány segít a jog racionalizálásában, 222

l. fent, 1.2.6 fejezet

138



• ezen jogterület dinamikusan és állandóan alakul, szemben a hagyományos joggal, ami statikus, végezetül pedig • ezen jogterület nyitott és a társadalommal folyamatos párbeszédben fejlődik. Az EK Bizottsága 2000-ben bízott meg egy jogi szakértőt, hogy a fenntartható fejlődés jogi kérdéseit kidolgozza223. Egyik alapvető megfontolás arra int mindenkit, hogy még sok tennivaló akad e téren: „A fenntartható fejlődés szabályai nem léteznek, azokat ki kell alakítani. A társadalom tagjainak fenntartható magatartása sem adott, hanem azt meg kell teremteni. Sem az intézmények, sem a polgárok megfelelő magatartása ma még nem ismert.”224 Arra nincs mód, hogy a hosszú tanulmány valamennyi elemét bemutassuk, az azonban indokolt, hogy 11 évvel ezelőtt, nyilván az akkori bizottsági álláspont által is inspiráltan, mit is tekintett a Szerző a fenntarthatóság joga alapjainak. A görög szerző a fenntartható jognak összesen 12 alapelvet tulajdonít, amelyeket részletesen kifejt munkájában. Ezen elvek valójában nem igazi elvek, hanem részben a fenntartható fejlődés alaptételei – mint a szakpolitikák harmonizálása vagy a természetes és ember alkotta rendszerek eltartóképességének ismerete – részben pedig cselekvési programok, a biodiverzitás megóvása, a területfejlesztés. Azt már most le kell szögezni, hogy noha a nézőpont igyekszik integrált lenni, mégis magán hordja az akkor még erősebben érzékelhető környezetvédelmi túlsúlyt. Az elvek tehát: 1. A környezetvédelmi közrend elve Ezen belül megjelenik a minőségi fejlődés politikája, illetve a fenntarthatóság három pillérének megjelenése a fejlesztési tervezésben, legyen az akár köz-, akár magántervezés. A

fenntarthatóság

valamennyi

szereplőjének,

a

közigazgatásnak,

a

társadalmi

csoportoknak, szervezeteknek, az üzleti életnek és a polgároknak együtt kell működniük, de az állam stratégiai irányítása és ellenőrzése alatt. 2. A fenntarthatóság elve Ez a további elvek forrása, míg a megelőző elv az alapvető szervezési elv. 3. Az eltartóképesség elve Az ökoszisztéma eltartóképességéről van szó, anélkül tehát, hogy lerombolnánk az adott rendszert. Az optimális méret megtalálása, anélkül, hogy az egész egyensúlyát veszélyeztetnénk, tehát a végességre kell figyelemmel lenni. 223 224

The Law of Sustainable Development, Report to the Commission by Michael Decleris, 2000 l. fent, 42.old. 139



4. A megzavart ökoszisztéma kötelező helyreállításának elve Az egyensúly megteremtése megköveteli a helyreállítást, persze ha ez fizikailag lehetséges. 5. A biodiverzitás elve A vadon élő állat-és növényfajok változatosságának védelme. Az ökoszisztéma stabilitásának és életképességének elsődleges feltétele, azzal, hogy minél nagyobb a változatosság, annál nagyobb a stabilitás. 6. A közös természeti örökség elve Az ember közös örökségének része, ebben minden ember által érintett és érintetlen ökoszisztéma elem benne található, mint a vízesés, a korállok, stb. 7. Az érzékeny ökoszisztémák gyengéd fejlesztésének elve A sérülékeny vagy érzékeny ökoszisztémák jobban kitettek a károsodásnak, ezt figyelembe kell venni. 8. A területi tervezés elve A terület funkcionális felosztása és elosztása jellemzői és hasznosítása alapján. 9. A kulturális örökség elve Az ember alkotta rendszerek védelme 10. A fenntartható települési környezet elve A

poszt-indusztriális

társadalomban

a

települések

részben

többszöröződnek

és

növekednek, részben ellenőrízetlen módon terjednek. 11. A természet esztétikai értékének elve 12. A környezeti tudatosság elve A jog és a joggyakorlat nem elegendő a környezet megóvására. Az állampolgárok, a társadalom részvétele szükséges. A fenntartható fejlődés feltételeit a Szerző a következőkben foglalja össze: a) A közértékek új rendszere, amit a fenntarthatóság, igazságosság és takarékosság jellemez. b) A fenntarthatóság tudományának gyors fejlődése c) Az állam ellenőrzése a piac felett, elsősorban a fenntarthatóság stratégiai tervezésével, illetve a végrehajtás ellenőrzésének rendszereivel. d) Erős, erkölcsös, intelligens és hatékony állam. e) Nyitott, igazságos és hatékony jogrendszer. A fentieknek a hagyományos jogrendszer nem felel meg, a fenntarthatóság jogát meg kell teremteni. Ehhez a Szerző szerint a jog új és szélesebb felfogása szükséges, amely

140



az egységet globális szinten állítja helyre. E jog jellemzői: • szisztematikusan épül fel, • egy szélesebb erkölcsi célnak felel meg, ami a fenntarthatóság és igazságosság, amelyet az etika szélesebb értelmezése vezérel, • a tudomány módszerei alapján kell racionalizálni, • dinamikus és folyamatosan alakul, és ez hosszú folyamatot jelent, • a társadalommal való folyamatos kommunikáció alapján szervezett, nyitott rendszer. Mindehhez eljárási elvek is járulnak: • az átláthatóság • az információ elve • a társadalmi részvétel elve • az elszámoltathatóság elve. A fentieket összevetve tehát a fenntarthatóság eléréséhez szükséges jogfejlődésnek a jelenleg uralkodó hagyományos jogrendszerek és jogi felfogás már nem képes megfelelő kereteket adni, tehát új rendszer, teljes átalakulás szükséges. Megjegyzést érdemel, hogy valláserkölcsi alapon a Velencei Nyilatkozat225 is hasonló következtetésre jut, noha más nézőpontból: „Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul, és amelyet azon környezetetikai viselkedésmód ihletett, mely Istenhez, önmagunkhoz és a teremtéshez fűződő hármas viszonyunkból fakad. Ez az etika erősíti az egymásrautaltság érzését, valamint az egyetemes szolidaritást, a társadalmi igazságosságot és a felelősséget az élet igaz kultúrájának megvalósítása érdekében.” Valójában a jogi háttértanulmány is hasonló irányba mutat: mindazok a sajátosságok, amelyekből egyeseket emeletünk ki csupán, egy erkölcsi tartalommal jobban átitatott jogrendszer képét vetítik elénk. Ez pedig nem egyszerűen elméleti követelmény, hanem az emberiség további fennmaradásának záloga, mert ha nem indulunk el ezen irányban, akkor a jelenlegi tendenciák egyértelműen a növekedés végét és a környezeti válság tetőzését prognosztizálják belátható időn belül226, márpedig a hagyományos jogrendszer válaszai egyelőre nem bizonyulnak elégségesnek.

225

Velencei Nyilatkozat - II. János Pál pápa és Őszentsége I. Bartalomeosz ökumenikus pátriárka közös nyilatkozata a környezeti etikáról, 2002. június 10., hétfő 226 D. Meadows - J. Randers - D. Meadows: A növekedés határai - harminc év múltán, Kossuth Kiadó, Budapest, 2005

141


2.7.


Összefoglalás

A fenntartható fejlődés jogi vonatkozásainak vizsgálata során az elsődleges jog, a különböző EU politikák, a másodlagos jog és az EU Bíróság ítélkezési gyakorlata adja a fő irányt, amelyet kiegészít egy 2000-ben készült érdekes tanulmány a fenntarthatóság jogáról. Az elsődleges jog jelenti a kiindulási pontot, hiszen ez ad felhatalmazási alapot a további jogalkotásra, illetve az itt megjelent elvek, elvi szintű elvárások lesznek azok, amelyek mind a másodlagos jog – és ezen keresztül a tagállami jogok – mind a kapcsolódó joggyakorlat számára eligazítást jelentenek. Ez akkor is igaz, ha – mint esetünkben kiderül – az adott elv, elvi rendelkezés olyannyira kevéssé megfogható, mint a fenntarthatóság. Az elsődleges jog alakulására nyilván rányomja a bélyegét az adott kérdéskör nemzetközi megjelenése, mint amint ez a Riói Konferencia és az Uniós Szerződés kapcsán, 1992-ben megfigyelhető. A fenntarthatóság „sikk”, amiről szólni kell, ami nem hagyható el akkor, ha az adott szabályozási terület ennyire meghatározó a piac, a gazdaság számára, ahogy az az EU esetében nem kétséges. Az Uniós Szerződés preambuluma már némi utalást tesz a fejlődés komplexebb kérdéseire, de a fenntarthatóságot a B. cikk hangsúlyozza, mégpedig erősen gazdasági, illetve társadalmi szempontból, tehát a fejlődés vonala mintha erősebb lenne, mint a fenntarthatóság. Maastricht azonban az EK Szerződést is módosította, amelynek 2. cikke is hasonló rendszert követ, és ebben a fejlődés és növekedés elemei keverednek. Mintha a gazdasági tevékenység esetén a minőségi vonatkozásokat – a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődése – tennék előtérbe, míg a környezet esetében ennek mintegy visszájaként, a növekedést, méghozzá „a környezetre figyelmet fordító, fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést”. Az Amszterdami Szerződés tovább erősíti a fenntarthatóság gondolatát, immár a preambulumban is helyet kap, mint olyan alapelv, amelyben a gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető célja a környezetvédelemre is figyelemmel, azzal kiegészülve jelenik meg. A további elemek is ebben az irányban változnak, tehát megmarad a gazdaság domináns szerepe – kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés együtt, amelyhez egy másik helyen még a harmonikus fejlődés gondolata is társul – de a környezetvédelem is erősödik, a magas szintű védelem alapvető követelmény, nem csak a környezetvédelmi címben. Ugyancsak erősebben érzékelhető az integráció, a környezeti és más politikák integrálása. 142



A fenntarthatóság hármassága így érzékelhető, bár továbbra is a gazdasági szerep marad a legfontosabb EU szerep, de az egyensúlyra való törekvés egyértelmű. Lisszabon szerepe nem feltétlenül a fenntarthatóság újraértelmezése volt, ezért nem csoda, ha alapstruktúrája nem változik, viszont egyre alaposabb és terjedelmesebb lesz a fenntarthatóságra utalás. Különösen kiemelendő a Föld fenntartható fejlődése, illetve a jövő generációk témája, amelyek korszerűsítik a rendszert, bár ez továbbra is inkább az elvi megközelítésekben érzékelhető. Ennek jele az EUSz-ban, hogy a béke, biztonság, szolidaritás, emberi jogok, szegénység, stb. együtt jelennek meg, egy rendszert alkotnak a fenntarthatósággal, a szélesebb horizontú megközelítés jegyében. Az EU szerepére pedig immár az kell jellemző legyen a nemzetközi együttműködésben, hogy a fenntarthatóságot szolgálja, különösen a fejlődő országok irányában, ahol egyébként kiemelést kapott a fenntarthatóság hármas tartalma is. Az EUMSz kevéssé tesz hozzá ehhez, de nem is az a szerepe. A környezeti és egyéb szempontok integrációját azért húzzuk alá itt is, mert ezt tekintjük a gyakorlatiasabb megoldásnak, amelyből kötelezettségek is származnak. Végre joggá válik az Alapjogi Charta is, amely a környezetvédelem címe alatt emeli ki a fenntarthatósági fejlődés elvét. Megismételve az adott fejezetben elmondottakat, kirajzolódik, hogy a fenntartható fejlődés részben alapelv, részben cél, amelyet maga a Szerződés nem törekszik meghatározni. Igaz, az egyes elemekből a fenntarthatóság hagyományos gondolatai jól érzékelhetőek, de ehhez nem járul újdonság. A megfogalmazás nélkülözi mind a jogi tisztázottságot, mind pedig a jogi kötelezettség érzetét. A lényeg az, hogy törekedni kell erre, általános iránymutatásként szolgál, de semmilyen módon nem számon kérhető. Ez a már említett szövegezés miatt sem lenne lehetséges, és természetesen a megfelelő tartalom miatt sem. Még azt sem mondhatjuk tehát, hogy magát az EU intézményeket kötelezné bármilyen kézzel fogható intézkedésre, csupán arra, hogy közelítsenek az elvárt szempontok megvalósításához, így felelősségük legjobb esetben is politikai jellegű, de annak is elég gyenge. A programok elemzése során a tanulmányban szükségképpen kitértünk a környezetvédelemre, hiszen itt jelent meg elsőként az EK politikák szintjén a fenntarthatóság, mindjárt az Ötödik Akcióprogram címében is, ami itt sem csoda, hiszen az egybeesés az Uniós Szerződéssel is fennáll, mivel 1992-öt írunk. Ha a későbbi felülvizsgálatot is hozzá tesszük, akkor a társadalom, gazdaság magatartásának változása, illetve az integráció gondolata is kiemelhető.

143



A Hatodik Akcióprogram finomít, de a lényegen nem változtat. A finomítás a preambulum szövegében jól látható: „a természeti erőforrások körültekintő használata és a globális ökoszisztéma védelme, összhangban a gazdasági jóléttel és a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődéssel”. Több jelző, benne a nemzetköziség is, a harmónia is megjelenik. Ezzel együtt az integráció, mint praktikus elem már a preambulumban nyomon követhető, majd ez lesz egy intézményfejlesztési cél kétirányú folyamatként, ami azt sugallja, hogy a környezetvédelemnek is alkalmazkodnia kell szükség esetén. A stratégiáknál maradva, immár a környezetvédelmen túl is vizsgálódunk, Ennek azonban nem az az oka, hogy elsőbbségi elemnek tekintjük, hanem pusztán az időbeliség. A nem túl sikeres integrációs Cardiff-folyamat bő öt évvel követi a környezetvédelmi akcióprogrambeli megfogalmazást, és igazán nem is itt, hanem a Göteborg-folyamatban, újabb három év múlva, 2001-ben jelenik meg igazán. Cardiff azért fontos, mert az integráció itt valóban alapvető kiindulási pont. Göteborg a fenntarthatóság alapkérdéseire épít, tehát a fenntarthatóság hármassága, illetve a jövő generációk kérdése. A kapcsolódó, illetve további lépések is ezen belül mozognak, illetve egyre jobban fogalmazódnak meg a fenntarthatóság széles értelmének elemei, akár a jobb kormányzást, akár a szegénység elleni fellépést, akár az egészségügyet vesszük figyelembe. A hosszú távú gondolkodás alapján a felülvizsgálat során is ezen kérdések hangsúlyosak. Ilyen az egyre komplexebb szemlélet: életminőség, jólét, tiszta környezet, jó egészség, szociális védelem, egyenlőség, illetve a jövő generációk védelme. Még általánosabban pedig a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok is ide sorolandók. Mindez jó is, meg rossz is. Jó, mert egyre szélesebb a horizont, rossz, mert még kevésbé lehet megfogni a fenntarthatóságot, illetve még kevésbé lehet határozott tartalmat adni neki. Mindenesetre a gazdaság hangsúlyos jelenléte nem változik, cél a dinamikus gazdaság. A jogalkotást tekintve a jobb szabályozás (Better Regulation) kap egyre nagyobb szerepet, egyes olyan intézményekkel, mint a hatásvizsgálat, konzultáció, vagy egyszerűsítés. A jobb szabályozás emellett a kiszámíthatóságot, a stabilitást is jelenti227. A legújabb, 2009-es felülvizsgálat számos jogfejlesztési kérdést említ, amelyek jó része nem jelent újdonságot, mindenesetre fémjelzi a szabályozás javítása, integrálása, társadalmi 227

Ennek egyik újabb példája a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának - Intelligens szabályozás az Európai Unióban, Brüsszel, 2010.10.8. COM(2010) 543 végleges

144



elfogadottsága, stb. irányába teendő lépések szerepét. Lényegi kérdés, miként lehet a fenntarthatóság végrehajtását figyelemmel kísérni, és erre milyen indikátorok alaklmasak? Az utóbbi időkben pedig egyre nagyobb figyelem fordul a megfelelő kormányzás felé, illetve ezen belül is kiemelendő, hogy a lokális vagy regionális kezdeményezések ne maradjanak el. A fenntarthatósági stratégiák, illetve azok felülvizsgálata 5-6 évvel ezelőtt egyre nagyobb figyelmet fordított az un. Lisszaboni stratégiával való kapcsolatra, viszonyra, amelynek

több

konkrét

eleme

és

számonkérési

mechanizmusa

van,

mint

a

fenntarthatóságnak. Lisszabon ugyanis az EU fő csapásirányáról, a gazdaságról, versenyképességről, növekedésről, innovációról, foglalkoztatásról, stb. szól. Indulási ideje nagyjából a fenntarthatóság stratégiává válásával megegyező, és jó ideig párhuzamosan haladt a kettő, mígnem ezek egységesebb, együttes kezelésének gondolat elmaradt. Mára megjelentek olyan javaslatok is, hogy a fenntarthatóságnak kellene a vezető gondolattá válnia. Ugyanakkor létezik egy erősödő, kissé ellentétes tendencia is, amelyet a 2008-ban kezdődő látványos gazdasági válság indít, és amelyik még jobban a gazdaság fejlesztésére irányul. Ez a meghatározásban is érzékelhető, hiszen már nem fenntartható fejlődésről, hanem „fenntartható növekedésről” van szó, méghozzá 2010-ben, és az EU 2020-ig terjedő horizontján gondolkodva. A fenntartható növekedés sokban hasonlít a fejlődésre, mégsem azonos azzal. Legszélesebb meghatározása szerint: „A fenntartható növekedés a következőket jelenti: a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztása, energia- és erőforráshatékony, fenntartható és versenyképes gazdaság megteremtése, a költség és a haszon méltányos elosztása, valamint Európa vezető szerepének kiaknázása az új eljárások és technológiák kifejlesztéséért folyó versenyben, ideértve a környezetbarát technológiákat is.” Látható, hogy a fenntartható növekedésben ugyan benne van a fenntartható gazdaság, de mintha az nem az egész lenne, hanem a rész. Az ’inkluzív növekedés’ megjelenése is eltéríti a gondolatot a fenntarthatóságról. A hat iránymutatásból, amelyet ez a koncepció megfogalmaz egy lesz olyan, ami közelít a jelenlegi fenntartható fejlődési gondolathoz. A stratégiák, politikák iránya tehát megváltozott a legutóbbi időkben és ez még nem meghatározható módon ugyan, de egyértelműen kihatással lesz a fenntartható fejlődés további alakulására. Az irány ma nem látszik egyértelműen pozitívnak. A fenntarthatóság elsődleges jogi és stratégiákban megjelenő elemei nem teszik

145



lehetővé, hogy annak jogi jelentéstartalmáról beszéljünk. Nincs a megfogalmazásokban számon kérhető, akár az uniós intézmények, akár a tagállamok felé megjelenő kötelezettség, pláne nem lehet ezt feltételezni a jogalanyok irányában. A fenntarthatóság ezért továbbra is inkább elvként értelmezhető, mégpedig kevésbé jogi, mint inkább politikai elvként, amelynek aktuális tartalma változik. Jó példa erre a fenntartható növekedés gondolatának megjelenése és talán hamarosan várható hétköznapi térnyerése. A fenntarthatóság

elemei

között

talán

legjobban

az

integrációt

lehet

gyakorlati

követelményként megközelíteni, persze ez esetben is meg kell határozni, milyen eszközökkel valósul meg. A másodlagos jog sem nélkülözi a fenntarthatóság immár tényleges jogszabályi megjelenését, amelyben első példánk – a trópusi erdők védelme – kapcsán érdekes módon először nem együtt, hármasságként, hanem külön jelenik meg a gazdasági és szociális fejlődés, „valamint a környezetvédelem”. Már ekkor megjelenik a fenntarthatóság, mint kurrens

fogalom,

hiszen

majd

beszélünk

fenntartható

erdőgazdálkodásról,

mezőgazdaságról, halászatról is. Mindenesetre ezek fogalmai felölelik mindazt, amit a fenntarthatóságról elviekben tudunk. Sőt a trópusi erdő 2000-es irányelve fogalmi meghatározásai között – igaz, az erdőkre vonatkoztatva – jogilag is értékelhető fogalmat ad, az ismert keretekben. Legtöbbször a különböző uniós támogatási rendszerekben, azok magyarázataként, elveként vagy céljai között jelenik meg a fenntarthatóság. Ezek rendeleti formájú másodlagos jogszabályok, amelyek tehát közvetlenül hatályosulnak, fogalmi rendszerük ennek megfelelően kötelezettséget is jelent. Talán éppen ez az oka annak, hogy a fenntarthatóság ilyen, közvetlen fogalomként nem található, sokkal inkább mint közismert hivatkozás, alapelv. Ez az elv számos esetben hangsúlyozza annak környezetvédelmi tartalmát, vélhetően azért, hogy ne menjen feledésbe. Ami inkább kiolvasható ezekből, az a sajátos célokkal kapcsolatos néhány fenntarthatósági vonatkozás. 2009-ben találkozunk az első olyan másodlagos jogi szabállyal, amelyik már megpróbálja a fenntarthatóságot végrehajthatóvá tenni, mégpedig a megújuló energiák és azon belül is a bioüzemanyagok kapcsán. Ez jelentős fordulat, mert ennek révén a fogalom komplexitása jogi tartalmat is nyer, és ez annak ellenére általános jelentőségű, hogy egy szűkebb területre szorítkozik. Ez tehát már jogi tartalom, kötelezettség, amely itt a fenntarthatósági kritériumokban nyilvánul meg. A megközelítés inkább negatív, tehát azt határozza meg, mi a „nem” fenntartható, illetve nem törekszik ezen belül sem teljességre,

146



mégis olyan kritériumokat jelent, amelyekben környezetvédelem, gazdaság, sőt akár a ’fair-trade’ elemei is megtalálhatók. A közvetlen kapcsolat az alapanyag termelése, a földhasználat, mezőgazdaság, de a kérdéses irányelv 17. cikkének (7) bekezdése jóval túllép ezen, bár közvetett utalásokkal ugyan, de kiterjeszti hatályát a foglalkoztatásra, szociális jogokra, egyes jogállami kérdésekre is. A fenntarthatóság a joggyakorlatban, az EU bíróságok ítélkezési gyakorlatában is megjelenik, tehát igyekszik jogi követelménnyé válni. Ami ezen ítéletek legnagyobb tanulsága, az sajnos nem a tartalmi meghatározottság – egy környezeti hatásvizsgálati esetben éppen az válik világossá, hogy egy ilyen feltétel önmagában nem jelent olyan jogi követelményt, amely kötelezettségek megfogalmazását válthatná ki – mert az következetesen hiányzik, hanem két elem: • maga az a tény, hogy a fenntarthatóság alapelve joggyakorlati hivatkozás; illetve • a jogesetek változatossága, a környezetvédelemtől a támogatáspolitikáig, a halászattól a közbeszerzésig. Különösen fontos e tekintetben a béke, biztonság, demokrácia és jogállamiság egybefoglalása a fenntarthatósággal vagy a kulturális dimenzióval (pl.: a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása nem lehetséges béke és biztonság nélkül, és hogy az új közösségi fejlesztési politika célkitűzései szükségképpen a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásával érhetők el). Összességében tehát jogi fogalom, amely mindent eldöntő érvként állhatna elő bármely jogszabály vagy jogvita esetében, nincs. Van azonban már rész-fogalom, illetve a fenntarthatóság elve, gondolata nem kerülhető meg, elvi szinten határozott érvrendszerek része. A meglévő jogi fogalmak jogi követelményként nem minősíthetőek. Az egyedüli kivétel a RED fenntarthatósági kritériumainak rendszere, de az korlátozott a saját jelentésére. A fenntarthatóság tehát számtalan helyen, már szinte mindenütt hivatkozási, utalási alap, ennek következtében értelmezése is eltérő lehet, tehát akármilyen tevékenységre, akcióra rá lehet sütni a ’fenntartható’ bélyeget, ha ez a szándék. A fenntartható növekedés koncepciójának bevezetése is tovább gyengíti az eredeti gondolatot, amely nem a mennyiségi szempontokra koncentrálna. Az világosan látható, hogy a XXI. század kezdetétől – és ez még fokozottabban igaz 2008 után – az EU a növekedést, a munkahelyteremtést, a versenyképességet tekinti elsődleges politikai szempontnak, ezért sem törekszik arra, hogy a fenntarthatóság jogi követelménnyé válását nagyon szorgalmazza. Az is érzékelhető, hogy a fenntarthatóságot

147



az adott kérdéshez igazítjuk, így nem egy esetben pl. a környezeti szempontok háttérben maradnak.

148



3. Egyes európai országok fenntarthatósági stratégiái és azok intézményei A

fenntarthatóság

politikai

és

jogi

megjelenésének

legjobb,

legegyértelműbb

megnyilatkozásait az egyes államok szabályozásában és gyakorlatában lelhetjük fel. Éppen ezért indokolt, hogy megvizsgáljuk minél több európai ország vonatkozó rendszerét, még akkor is, ha mindez nem teljesen egyenszilárdságú módon történik. A vizsgálatot a rendelkezésre álló – időbeli és anyagi – keretek között kellett elvégezni, ami nem tette lehetővé minden esetben a dokumentumok alaposa elemzését, mert azok jelentős része az adott ország nyelvén férhető csak hozzá, illetve nem található meg minden dokumentum a világhálón. Márpedig vizsgálatunk jobbára az interneten elérhető, és ott is főleg angol nyelven elérhető dokumentumokra korlátozódott. Ez azonban nem von le az értékelés megalapozottságából, hiszen az országok igyekeznek minden vonatkozó hivatalos stratégiát, politikát vagy más, általuk fontosnak tartott anyagot hozzáférhetővé tenni, így merítési lehetőségünk általában nagy. Természetesen egyes esetekben csupán a legalapvetőbb források jelennek meg, de rendszert és kereteket ezek alapján is fel lehet vázolni. A kutatás tehát nem törekedett arra, hogy alapos, részletes képet adjon az egyes államok helyzetéről, sokkal inkább arra, hogy lehetőséget adjon az összevetésre, az irányok felvázolására, amelyből számos tapasztalat szűrhető le. A források rendelkezésre állása esetén mindezek alapot adhatnak további vizsgálódásra, hiszen a kiindulási pontok rendelkezésre állnak. Figyelemmel arra, hogy – amint a fentiekben már jeleztük – a források elsősorban internetes forrást jelentenek és ennek megfelelően nem beszélhetünk azonos rendszerről, azonos alapokról, az egyes országok bemutatása sem azonos mélységű és azonos rendszerű. Ahol nagyobb mennyiségű információ állt rendelkezésre, ott arra törekedtünk, hogy minél teljesebben tárjuk fel a fenntarthatóság politikai, intézményi szempontjait, ahol kevesebb alapot találtunk, ott csupán a jellemző rendszer felvázolására került sor. Ennek megfelelően az egyes országokra vonatkozó bemutatások nem csak eltérő mélységűek, hanem eltérő rendszerűek is. Mindez azonban nem von le semmit e tanulmányi rész értékéből, mert az alapok mindenütt fellelhetők, legfeljebb a részletek különböznek.

149



Arra is törekedtünk, hogy több ország-kategória is megjelenjen, mind területi elosztásban, mind az EU-hoz való viszony tekintetében, tehát • az EU régebbi tagállamai (Franciaország, NSZK, Olaszország) • az 1995-ben csatlakozottak (Ausztria, Svédország) • a 2004-ben csatlakozott volt szocialista országok, akiknek gyakorlata talán a legérdekesebb számunkra (Csehország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia) • és nem EU tagországok (Norvégia, Svájc).

3.1.

Ausztria

3.1.1. Bevezető Ausztria 1995. január elseje óta az Európai Unió tagja. Fővárosa Bécs, területe: 83.870 km², amelyet kilenc tartományra osztottak fel. Népessége: 8.032.926 fő, a lakosságának nemzetiségi összetétele az alábbi: osztrák 91%, szerb 2%, horvát, török és német 1-1%, egyéb 4% (köztük magyar 25 000 fő), államformája szövetségi köztársaság. 1999-től az Euro-zóna tagja és 2002 januárjában került fizetőeszközként bevezetésre az Euro.

3.1.2. Általános áttekintés Ausztriában a törvényhozás szerve a kétkamarás parlament. A parlament képviselőháza, a Nemzeti Tanács (Nationalrat) 183 taggal rendelkezik. A képviselőket közvetlen és általános választás útján választják meg öt évre. A parlament felsőháza a Szövetségi Tanács (Bundesrat), mely jelenleg 62 tagot számlál. A felsőházi tagok a tartományokat képviselik, megbízatásuk négy vagy hat évre szól. Az államfő, Heinz Fischer által életre hívott Szövetségi Kancellária (Bundeskanzleramt Österreich), kiemelt szerepet játszik az osztrák

kormányzatban.228

Környezetvédelemhez

kapcsolódó

munkát

az

alábbi

minisztériumok végeznek: Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezet-és Vízgazdálkodási Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Land- und Forstwirtschaft, Umwelt und

228

http://www.austria.gv.at/site/1/default.aspx?alias=bka

150



Wasserwirtschaft), továbbá a Gazdasági, Család- és Ifjúsági Szövetségi Minisztérium (Das Bundesministerium für Wirtschaft, Familie und Jugend), a Közlekedési,- Innovációs és Technológiai Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Verkehr, Innovation und Technologie) végül a Tudományos és Kutatás-fejlesztési Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Wissenschaft und Forschung).229

3.1.3. A fenntarthatóság és az Európai Uniós csatlakozás és nemzetközi szerepvállalás

1995-ben egy átfogó dokumentumot alkotva az osztrák kormány megalkotta azt a Nemzeti Környezeti Tervet (Nationaler Unwelt Plan), amely az utóbbi évtizedek munkálatainak főbb tendenciáit meghatározta. A munka nagymértékben alapozott arra a tudományos tevékenységre, amely 1993-1994-ben a Szövetségi Tudományos és Kutatási Minisztérium (Bundesministerium für Wissenschaft und Forschung) irányításával „Környezetkutatás” címen folyt, és ennek átfogó összegzése 1994-ben megjelent. A jelentés egységes áttekintést adott a különböző kutatási és technológia-politikai intézkedésekről, a kutatás támogatásáról. Az osztrák szakemberek különös hangsúlyt fordítottak a multilaterális és a bilaterális együttműködés fejlesztésére. A dokumentumot a Nemzeti Tanács is elfogadta, és ezáltal megteremtette a szükséges társadalmi, anyagi hátteret. A Nemzeti Tanács ugyanakkor 1985. március 20-án törvényt alkotott a környezet kontrolljáról (Umweltkontrollgesetz – BGBl 1985/127), amelyet a Szövetségi Környezeti Hivatal (Umweltbundesamt) országos és tartományi szervezetei révén valósít meg. Közeledve az európai uniós csatlakozáshoz, a Nemzeti Tanács 1993-ban törvényt alkotott a környezet-megfelelőség

vizsgálatáról

(Umwelt-verträglichkeitsprüfungs-gesetz-BGBl

1993/773). Ausztria belépése az Európai Unióba szükségessé tette az osztrák környezeti jog EU-konformitásának áttekintését. Ez a munka jelent meg 1995-ben, „Ausztria és az Európai Unió környezeti joga” címen, a jogharmonizáció szolgálatában. Ausztria tagja az EFTA-nak, az ENSZ-nek, az Európai Uniónak. Ausztria alapítótagja a Nemzetközi Energia Ügynökségnek (International Energy Agency230), amelynek okán energia-politikájának kialakításakor a tagságra figyelemmel alakította ki stratégiáját. Hozzá kell tenni, hogy az osztrák szabályozás (kiváltképpen az Ökoáram törvény sokkal 229 230

http://www.austria.gv.at/site/3541/default.aspx http://www.iea.org/country/index.asp

151



szigorúbb követelményeket támaszt a fenntarthatósági fogalmakat illetően, és az elbírálásai is igen merevek az EU-s irányelvekhez képest231), ami elősegíti a hatékony fenntartható fejlődés megvalósítását. Ausztria pénzügyi eszközökkel is támogatja az Uniós országok energetikai átalakítását,

elsősorban

az

Osztrák

Környezetvédelmi

Támogatások

Külföldön

(Österreichische Umweltförderung im Ausland) elnevezésű program keretében, továbbá számos környező országgal kétoldalú energiapartnerségi megállapodást kötött, amelyek az együttműködést lehetővé teszik. Pl.: Csehország, Bulgária, Ukrajna, Szlovákia. A környezetvédelem területén érzékelhetően felkészülten csatlakozott az Európai Unióhoz, és ennek döntő része volt abban, hogy az ország érdekeit megfelelően érvényesítse a közös törekvések megvalósítása során. Eredményesen csatlakozott ahhoz az 1992-ben hatályba lépett, Baselban elfogadott megállapodáshoz is, amely intézkedett a határokon átlépő szállítások esetében a speciális veszélyes hulladékokról, és azok megsemmisítésének kérdéseiről. Az ország intenzíven részt vesz a természet biológiai sokszínűségének megőrzését, gazdagítását szolgáló 1994-es megállapodás realizálásában, nemkülönben az ózonpajzs védelmét szolgáló nemzetközi tevékenységben. Az európai térséget illetően különösen intenzív az osztrák környezetvédelem a Duna védelmét szolgáló intézkedések kialakításában és megvalósításában, a hasonló célokat szolgáló Alpok-megállapodás realizálásában. Ausztria már az 1990-es évek derekán koordinálója volt a Közép-európai Kezdeményezés környezetvédelemmel foglalkozó munkájának232.

3.1.4. A környezetvédelem alapelvei Az első alapelv a környezet kizsákmányolása elleni védelem, amely a környezeti veszélyek megelőzését és a nemzeti erőforrások védelmét jelenti. A második alapelv az „orvoslás”, amely megköveteli a sérült környezet helyreállítását, a harmadik a „szennyező fizet” elve, vagyis a személy, aki a környezetben kárt okozott köteles felelősséget vállalnia és 231

Pl.: a szennylúgból , húslisztből származó elektromos áramot nem tekinti elektromos ökoáramnak. Koncz János, Ausztria érdekérvényesítései az Európai Unióban – Magyarországról nézve, Európai Műhelytanulmányok 2006., lásd az alábbi linket: http://docs.google.com/viewer?a=v&q=cache:IdMPoOLBTmoJ:www.nfu.hu/download/469/eumuhelyold111 .pdf+Osztr%C3%A1k+Tudom%C3%A1nyos+%C3%A9s+Technol%C3%B3gia+Fejleszt%C3%A9si+Tan% C3%A1cs+ausztria&hl=hu&gl=hu&pid=bl&srcid=ADGEESiyRqC3yUvtoyWA4jLCI2dQc532egi_qAgIFhk EPhsX_kH1gjoO1101e1sDsa8PZYIBugJEaga428YFXyHdgVvvYt90LWfJuNI91xgluO0U2VrnapErdKZIOzSLtSKOWSs7pvu&sig=AHIEtbRi Vy-_s5i4w_2fhbEY8vwNnuhhmQ 232

152



megfizetni az okozott kárt. A negyedik elv a társadalmi felelősségvállalás elve és a demokratikus döntéshozás, amely az állampolgári részvételt segíti a környezetvédelmi kérdések esetén, végül az utolsó alapelv a környezetvédelem egyéb társadalmi és gazdaságpolitikába történő integrációja. Ausztriában nem létezik átfogó környezetvédelmi törvény, amely már az ország szövetségi berendezkedése okán sem volna célravezető, hanem szektoriálisan szabályozzák az egyes környezetvédelemhez kapcsolódó szegmenseket. A három meghatározó általános kategória a közösségi környezetjog, (amely az ipari tevékenységet és közigazgatási normákat határoz meg, továbbá azok kikényszeríthetőségét), a magán környezetjog (ez az egyéni környezet-sértésekre vonatkozik), és a büntetőjog (amely bírság kiszabását és/vagy börtönbüntetés kiszabását teszi lehetővé a környezetkárosítókkal szemben).233

3.1.5. A fenntartható gazdasági fejlődésről Az ENSZ-ben használt fogalommal operál az Osztrák Kormány, amely szerint a „fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely a jelenlegi szükségleteket kielégíti, anélkül, hogy a jövő generáció szükségleteinek kielégítési alapját veszélyeztetné.”234 A gazdaságnak és a gazdaság-politikának meghatározó szerepe van a fenntartható fejlődéssel összefüggésben, amelyeket Ausztria az alábbiak szerint jelöl meg. A gazdaságpolitikának hatalmas felelőssége van a gazdasági és társadalmi következmények terén, így strukturális változásokat kell eszközölni. A globális cél elérése érdekében folyamatosan kell tevékenykedni, hogy a jövő generációra minőségi gazdasági növekedési lehetőség maradjon, amely nem függ a források használatától. A gazdaságpolitikának garantálni kell a jobb munkalehetőséget, a társadalmi ellátást csakúgy, mint az egészséges és ép környezetet. Kiemeli azt is, hogy a fenntartható fejlődés kizárólag a sikeres, versenyképes gazdaságon alapulhat. Így magukat a gazdasági társaságokat is új szerepben tünteti fel, amelyek felelőssége a környezeti és társadalmi szerepvállalás a munkakörnyezet, áruk és szolgáltatások megteremtésekor csak úgy, mint kutatások és fejlesztések elérése, a legújabb technológiák használata. Ehhez természetesen egy ösztönző környezetet kell a Kormánynak teremteni, amelyben a társaságok a fentieknek megfelelően cselekszenek. 233

Heller, Lober, Bahn &Partners (Vienna), Nicholas A. Robinson szerk.: Environmental Law of Austria, Oceana Publications, Inc, Dobbs Ferry, New York, 11. old. 234 “Sustainable development is development that meets the needs of the present without compromising the ability of future generations to meet their own needs.” (saját fordítás)

153



Mindezeknek megfelelően az Osztrák Fenntartható Fejlődési Stratégia elsődleges célja az, hogy folyamatosan emelje azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak a piaci részesedését, amelyek alacsony forrásfelhasználással és energia-fogyasztással készülnek.

3.1.6. Alkotmányos alapok Ausztriában a jogalkotás is nyomon követte a környezetvédelemmel kapcsolatos szabályok megalkotását. A kifejezetten a szövetségi szintre nem utalt hatáskörök helyi szinten maradnak. Mivel a környezetvédelemhez kapcsolódó hatáskörök többsége szövetségi szintre utalt, ezért a szövetségi szintű kormányzat játszik fő szerepet e területen. A kilenc tartomány szerepe még így is meghatározó, mivel a helyi hatóságok (Gemeinde) kezében is maradt hatáskör a környezetvédelmi kérdésekkel összefüggésben, és kiemelkedő szerepük van a végrehajtás körében. Az energiaszabályozás például a szövetségi és a tartományi szint között megosztott.235 A szövetségi szint az elektromos árammal kapcsolatos alapelvek kidolgozásáról gondoskodik és felel (Grundsatzgezetsbebung), míg az tartományi szint ehhez illeszkedően jogosult szabályozni (Ausführungsgesetzgebung). Az alkotmány kifejezetten egy vezérelvet említ (Staatszielbestimmung), amely meghatározza a szövetségi szint tevékenységét. Látni kell azt is, hogy nem önvégrehajtó rendelkezésről beszélünk, így közvetlenül nem köti az állampolgárokat, vagy az államhatáron

belül

tevékenykedő

társaságokat.

Az

említett

elv

kimondja

a

környezetvédelem elvét, mégpedig átfogó környezetvédelmi elvet fektetve le, amely a természetes környezet védelmét jelenti bármely károkozó hatástól, különösen a levegő,víz tisztaságának védelme, a nap védelme és az ártalmas zajok megelőzése érdekében. A kilenc tartomány egyenként hasonló tartalmú alkotmányos alapelvet fogadott el. Az alkotmányos szinten tehát a környezetvédelem alapelve a megelőzés, kifejezetten az emberi egészség és a környezet védelme, megelőző intézkedések létrehozásával.236 237

235

http://www.herbertsmith.com/NR/rdonlyres/311D2717-84B9-43F5-94CF84D3660D64DC/0/7847EER2010d1Austria.pdf 236 BGBl Nr. 491/1984; Szövetségi Törvénytár 237 Az Osztrák Szövetségi Alkotmány: http://www.verfassungen.de/at/verfassungheute.htm

154



3.1.7. Ausztria energia stratégiája és politikája Az Európai Uniónak és annak tagjainak, így Ausztriának is két globális kihívással kell szembenéznie, amelyek az elmúlt évek eseményeinek fényében egyre sürgetőbbé válnak. Az egyik, gazdaságilag versenyképes energiaforrások biztosítása és az energia szükséglet fenntartható ellátása. Ausztria energia stratégiájának kialakítása során a fentiekre és természetesen az OECD-re, ENSZ-re és az Európai Unió célkitűzéseire is figyelemmel volt. Az Európai Unió Második Villamos-energia Irányelvét Ausztria a Szövetségi Villamos-energia

törvény

(Elektricitätswirtshcaft–und–organizationgesetz)

módosításával238 implementálta, míg a Második Gáz Irányelvet a Gáztörvény (Gaswirtschaftgesetz) 2002-es és 2006-os módosításaival. A

stratégia

koordinálásában

a

Mezőgazdasági,

Erdészeti,

Környezet-és

Vízgazdálkodási Szövetségi Minisztérium és a Gazdasági, Család és Ifjúsági Szövetségi Minisztérium közösen vett részt az érintettekkel 2009-ben. A munkában képviseltette magát a Kormány szövetségi szinten, tudósok, üzletemberek, civil szervezetek egyaránt, akik kilenc tematikus munkacsoportba rendeződve háromszázhetven javaslatot nyújtottak be a stratégia kidolgozása folyamán. Az Európai Unió Klíma és Energia politikájának239 kitűzött céljai: - az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése 20%-kal - az energiafogyasztás 20%-át megújuló energiaforrásból lássák el - az energiahatékonyság 20%-kal történő javítása 2020-ra Ehhez illeszkedően Ausztria kitűzött céljai 2020-ra240: - a megújuló (zöld) energia arányának növelése 34%-ra - az üvegházhatást okozó gázok kibocsátás 16%-kal történő csökkentése (a nem-ETS szektorban) E célszámok komoly háttértanulmányokon és kutatásokon nyugszanak, amelyek az Osztrák Energia Ügynökség241, és a nemzeti szabályozó E-Control és a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség munkája nyomán alakultak ki. Az Energia Ügynökség a 238

Közzétéve a Hivatalos Közlönyben: 1998/143 A 20/20/20 céljait lásd: http://ec.europa.eu/clima/policies/package/index_en.htm 240 http://www.energiestrategie.at/images/stories/pdf/longversion/energiestrategie_oesterreich.pdf 241 Az Osztrák Energia Ügynökséget 1977-ben hozták létre. Azóta energia kutatás és politikai intézetté vált, amelyen belül a szövetségi, tartományi (Bund und Länder) és harmadik intézetek, társaságok közötti együttműködés színtereként szolgál. Az Ügynökség az Európai Energia Hálózat osztrák tagja. Lásd bővebben a hivatalos honlapját: http://www.energytech.at/(de)/content.html 239

155



fenntartható fejlődés hosszú távú stratégiáját alakítja ki, amely az Európai Unió, Közép- és Kelet Európa jelenlegi és jövőbeni egymásra hatásának elemzésén alapszik. A 2010 márciusában nyilvánosságra hozott Osztrák Energia Stratégia hosszú távú célja

az,

hogy

egy

fenntartható

energia

rendszert

dolgozzon

ki,

amely

az

energiaszolgáltatást elérhetővé teszi a magán- és a nagy fogyasztóknak, az EU irányelvek implementálása során. Az ellátás biztonsága, a környezettel és a társadalommal való összhang, költséghatékonyság, és versenyképesség jellemzi a stratégiát. Az osztrák energia stratégia három pilléren nyugszik: -

Energiaellátás biztosítása: növelve az energiaellátás biztonságát, elérni a legmagasabb költséghatékonyságot (pl.: távfűtés-hűtés, az ellátó források diverzifikációja, utak, gáz tározó, „smart grid hálózat” kiépítése, és „okos mérés” (smart metering))

-

Energiahatékonyság: az energia hatékonyság fejlesztése minden szinten, (pl.: új épületek, fenntartható mobilitás, energia-menedzsment rendszer kiépítése, tértervezés).

-

Megújuló

energiák:

a

vízenergiát

helyezi

a

központban

(ideértve

a

szivattyútelepeket is), a szélenergiát, a biomasszát és a napenergiát. E három alapelv alapján Ausztria energia stratégiáját elsősorban az energiahatékonyság jellemzi, mégpedig valamennyi szinten, ahol az energia ellátás, és energiahasználat terítékre kerülhet. Mindemellett szükséges az energiaellátás biztonságát, valamennyi energiaforrásra vonatkozó válság előírásokat javítani és a küzdeni annak érdekében, hogy Ausztria a lehető legmagasabb szinten energiatermelési szempontból önellátó lehessen, a gazdasági ésszerűség keretén belül. 2050-re teljesen önellátó akar lenni Ausztria az energiafelhasználásban.

156



3.1.8. Első Szövetségi Fenntarthatósági Stratégia (2002) (NSTRAT) Az NSTRAT-ot kidolgozó Fórumon (Forum für ein Nachhaltiges Österreich) kutatók, politikusok és civilek vettek részt. E munka megalkotásával a Fórum munkája nem ért véget. Jelenlegi feladatai: kezdeményezések és intézkedések kidolgozása abból a célból, hogy releváns fenntarthatósági témákat dolgozzanak fel, és kezdjenek párbeszédbe a tudomány képviselőivel, tegye mindezt a társadalom tájékoztatása érdekében. Másik kiemelkedő feladata, hogy részt vegyen az OSTRAT végrehajtásában, mégpedig végrehajtási javaslatok kidolgozásával, és véleményezze a „Report”-okat, amelyek gyakorlatilag a szövetségi és tartományi szintű rész-végrehajtási feladatokról szóló beszámolók. Az Osztrák Stratégia kialakításánál figyelemmel voltak a 2002-ben készített Első Szövetségi Fenntarthatósági Stratégiára is. Az Első Szövetség Fenntarthatósági Stratégiában szereplő célok: • Életminőség növelése • Ausztria, mint dinamikus gazdasági központ • Ausztria, mint lakóhely (klímavédelem, biodiverzitás, fenntartható terület-tervezés és megvalósítás)

157



• Ausztria felelősségvállalása (szociális és gazdasági egyensúly megteremtése a tartományok között, globális fenntartható fejlődés, nemzetközi együttműködés). Prioritást élvező témák a stratégia szerint: • Regionalizmus és globalizmus ellentétének feloldása • Szociális tőke, mint az életminőség és a gazdasági siker alapja • Felelős cégek, mint a gazdasági és munkahelyi siker alapja • Fenntartható

fogyasztói

és

fenntartható-termelési

viselkedés

mint

az

ökohatékonyság és forrás-menedzsment alapja • Oktatás és kutatás mint az innováció motorja a fenntartható fejlődésért.

3.1.9. Az Osztrák Fenntarthatósági Stratégia 2010 (OSTRAT)242 2010. július 20-án a szövetségi kormány, a Minisztertanácsban megszavazta a Szövetségi Stratégiát, amelyet a tartományokkal együttműködésben dolgoztak ki. Első alkalommal létezik egy keretrendszer fenntarthatósági programok és kezdeményezések részére. Így a szövetség és a tartományok alkut kötöttek arra, hogy közösen fogják e közös célokat megvalósítani. Ennek koordinációjára szövetségi és tartományi szintű koordinátorok konferenciáján valósul meg. A szövetségi koordinátorok képviselői: Mezőgazdasági, Erdészeti, Környezet-és Vízgazdálkodási Szövetségi Minisztérium és az Államfői Iroda (Bundeskanzleram). A koordináció a szövetségi és a tartományok közötti koordinációs konferencia létrehozásával jött tehát létre. Az Európai Unió 2006-os stratégiájának megfelelően érvényesül az osztrák stratégia. A fő célkitűzés, olyan trendek megszüntetése, amelyek növelik az életminőséget, de a jövő generáció érdekeit figyelmen kívül hagyja. A fenntarthatóság egy társadalmi folyamat, így a Szövetségi Minisztertanács és a tartományi elnökökkel (együtt: Tartományi Elnök Konferencia) 2007-ben döntöttek arról, hogy a szövetségi és a tartományi szinten megjelenő előnyöket egyesíteni kell és koordinálni. Közös eljárással lehet biztosítani a lehető legjobban a célok elérését, amely az erőforrásokat is optimalizálja egyúttal. A Stratégia a politikusoknak és a közigazgatásnak szól, azonban fontos a polgárok folyamatos tájékoztatása a stratégia alakulásáról.243 Egy kompakt dokumentum, amely az

242 243

http://www.nachhaltigkeit.at/article/articleview/84404/1/30572/ A polgárok tájékoztatását szolgálja a következő honlap: www.nachhaltigkeit.at

158



osztrák fenntartható fejlődés keretét és sarokpontjait határozza meg. Két részre oszlik, egy stratégiai és egy munkarészből áll. A stratégiai rész kijelöli a fő prioritásokat, feladatokat, és ehhez szervezeti keretet nyújt. A munkaprogram tartalmazza a konkrét célokat, teendőket és eljárásokat. Szövetségi Fenntarthatósági Stratégia a következőkön alapszik: -

Riói Csúcs (1992), ahol a régiókra és a falukra is felelősséget róttak

-

Johannesburg (2002)

-

Első Szövetségi Fenntarthatósági Stratégia (NSTRAT), amely 2002-ben került megfogalmazásra és a mai napig érvényes.

-

EU Fenntarthatósági Stratégia (2006)

-

Aalborg-Charta (1994) és Aalborg-elvek (ehhez kapcsolódó nemzeti szintű kötelezettség-vállalás) A nemzeti stratégia előnyei: a stratégia beleillik az eddigi szövetségi

tevékenységekhez, amelyek a szektorális szabályozás miatt vagy szövetségi, vagy tartományi szinten jelennek meg. Ezekhez képest abban áll a jelentősége, hogy egyrészt közös célokat jelöl ki, azonban megtartja a szövetség és a tartományok szabadságát a szubszidiaritás elvének megtartásával, másrészt közös keretet ad mindkét szintnek. A koordináció és együttműködés továbbá az önkéntes végrehajtás javítását is szolgálja a stratégia. A nemzeti stratégia egy „önfejlesztő” stratégia, mivel folyamatos monitoringot végeznek, és ezek mentén folyamatos módosításokat hajtanak végre. A szektorokon átnyúló stratégiával áthidalható a szektorális szabályozás hátránya, vagyis fiskális- és humán erőforrás optimalizálásra van mód. A stratégiában nem szereplő célok elérése és a stratégiában nem szereplő feladatok ellátásának rendjét továbbra is a szövetségi alkotmány és magas szintű jogszabályok jelölik ki. Kiemelnénk, hogy valamennyi szint részt vesz a civil szféra tájékoztatásában, és a fő végrehajtási módot az Agenda21244 tartalmazza. A stratégia pénzügyi forrását megosztva egymás között, a szövetségi és a tartományi szint biztosítja. A fő kihívások a stratégiában • A természet védelme, az egyéni jólét biztosítása, Ausztria gazdasági befektetési szempontból történő vonzerejének növelése • A demográfiai trendet kézben tartani 244

Lásd az osztrák Agenda 21-et: http://www.nachhaltigkeit.at/filemanager/download/35168/

159



• Magas szintű társadalmi összefogás az elesettebb társadalmi rétegek részére (pl.: munkanélküliek) • A globalizáció megtervezése a környezetvédelemre és a társadalom védelmére tekintettel • A munkavállalók számának növelése. A stratégia fő célkitűzései: • Környezetvédelem • Szociális és társadalmi összefogás és összetartás • Gazdasági jólét • Nemzetközi felelősségvállalás betartása A célkitűzések eléréséhez szükséges irányelvek a stratégiában. • Emberi jogok védelmének növelése • A generációk között szolidaritás • Nyitott és demokratikus társadalom • Civilek bevonása (civilek részvétele) • Cégek és szakszervezetek bevonása • Koherens politika • A politika végrehajtásának nyomon követése • Az „elérhető legmagasabb szintű tudás” használata. A stratégia alapelvei: • Szennyező fizet elve • Megelőzés és előrelátás. A stratégia valóban átfogó, kiterjed az alábbi területekre: • Klímaváltozás és tiszta energia • Fenntartható közlekedés • Fenntartható fogyasztás és fenntartható termelés • Nemzeti erőforrás védelme, az erőforrások felhasználásának optimalizálása • Egészség • Szociális integráció, demográfia, és migráció • Globális kihívások különösen az szegénység és a globális fenntarthatóság

160



3.1.10. Az OSTRAT szervei Annak érdekében, hogy az információcsere és a tevékenységek koordinációja megvalósulhasson a szövetségi és a tartományi szint között, a környezetvédelmi miniszter és a tartományi miniszterek már 1999-ben meglapították a „Fenntartható Együttműködés Közös Szakértői Konferenciát” (NachhaltigkeitskoordinatorInnen-Konferenz). Ez a szerv már az OSTRAT előtt is sikeresen koordinálta a szövetségi és a tartományi szintet, így ezt a szervet fenntartották. A szerv feladata, hogy a munkaprogramot és OSTRAT felméréseket és jelentéseket dolgozzon ki és bevonja a társadalmi szereplőket. Ennek okán kapocsként szolgál a szövetségi és a tartományi szint között. Komitee für ein Nachhaltiges Österreich A föderális, miniszteriális szintű informális koordinációs grémium. Ebben a szervben valamennyi szövetségi miniszter, illetve regionális SD koordinátor részt vesz és koordinálja a minisztériumok tevékenységét a politikai végrehajtásban.

3.1.11. A fenntarthatóság megjelenése a jogban, politikában A kutatás-fejlesztés és a fenntarthatóság: Az 1970-es években az osztrák kormányzat ráébredt, hogy a Kutatás-fejlesztés szféra a különböző szereplők együttműködésén alapszik, így 1980-ban megalapította az első kutatócsoportot, amelynek feladata és célja a kapcsolat megteremtése a különböző területen dolgozók között és a különböző tudományterületeken

keletkezett

eredményeket

összegyűjtse.

A

kutatás-fejlesztés

területének ellenőrzése azonban több minisztérium között megoszlott, ennek megfelelően a felelősségi szabályok is tisztázatlanok maradtak a XX. század végéig. Az 1990-es évek végén a Szövetségi Közlekedési, Kutatási és Fejlesztési Minisztérium indította el a legfőbb kutatásokat, amely „a technológiai fejlesztések a fenntartható fejlődésért” témakörében zajlottak.245 E program rengeteg alprogramból állt, amelyek közül kiemelésre érdemes a „Holnap gyára”246 elnevezésű alprogramot, amelynek kettős célja az osztrák ipar versenyképessé tétele és a fenntartható termelési rendszer kidolgozása (megújuló nyersanyagok használata, fenntartható áruk és szolgáltatások). A 245 246

Nachhalting Wirtschaften www.fabrikderzukunft.at

161



program alapelveit az alábbiak szerint sorolhatjuk fel: elmozdulás az előnyök és szükségletek felé, a források hatékony felhasználása, megújuló erőforrások használata, újrahasznosítás

és

újrafeldolgozás,

rugalmasság

és

alkalmazkodás,

kockázatok

csökkentése, a munkaerő, magas minőségű élet-színvonal biztosítása.247 A program hibájaként emelik ki, hogy a fókusza túl tág volt a költségvetéshez képest (2001-2004-ig 11 millió EUR), továbbá, hogy a koordinációján lehetett volna javítani. Valamennyi fejlesztéshez – különösen a zöld biofinomítóhoz – nemzeti és nemzetközi színtér (kiváltképp az Európai Unióban a mezőgazdasági politika, kidolgozása és az erőforrások kihasználása terén) és együttműködés szükséges (főképpen ipar). A Tudomány és Oktatási Minisztérium által vezetett kutatás, amely szintén fenntarthatóság témájában zajlott, (azonban semmilyen integrációját nem végezték el a Környezetvédelmi, Energiaügyi Minisztériummal) teljesen más fókusszal jött létre. Ez az ökoszisztéma, a fenntartható életstílus, a társadalommal folytatott párbeszéd és a fenntartható fejlődésről témakörére korlátozódott. Többen kritizálták a kormányzatot, a különböző minisztériumok vezetése és felügyeletük alatt zajló kutatások horizontális összehangolásának hiánya miatt. A széttagoltság helyzete 2000-ben meg változott a kormánynak alárendelt Osztrák Tudományos és Technológia Fejlesztési Tanács megalapításával, amely valamennyi kutatás-és fejlesztés területére nemzeti stratégiát hozott létre.248 A Tanács megjelenésével együtt megjelent a fenntarthatóság gondolata az osztrák kutatás-fejlesztés szektorban. Több mint kétszáz tudós, kutató, és közszolga bevonásával kezdte meg az első, Kutatásért felelős Minisztérium által alapított kutatási program. A program célja az osztrák tájakra és régiókra vonatkozó fenntartható fejlődés megvalósítási lehetőségeinek kidolgozása.249 Ezzel a munkával párhuzamosan megalakult a Nemzeti Környezeti Terv250 is, amely a fenntarthatóság környezeti aspektusára koncentrált. Ezt 2002-ben követte a Szövetségi Környezeti Stratégia, amely gyakorlatilag válaszadás volt az Európai Unió és a nemzetközi szintéren történő követelmények megjelenésére. Ausztriának kifejezetten fontos a fenntartható fejlődés keretében megvalósuló alternatív energiaforrások támogatása és fejlesztése, hiszen fosszilis energiahordozókban szegény az ország. Az osztrák kormány az adórendszer átalakításával is igyekszik a 247

Szerk.: Jan-Peter Voβ, Dierk Bauknecht, René Kemp: Reflexing governance for sustainable developement, Edward Elgar Publiching Limited, 2006., 358-365. old. 248 Rat für Forschung und Technologieentwirklung (RFT) 249 A Program 1995. decemberében kezdődött el. 250 Bundesministerium für Umwelt, 1995

162



fenntarthatóságot, nevezetesen a megújuló energia-használatot ösztönözni. Első lépés e tekintetben az 1996-ban bevezetett adó az elektromos áramra és a gázra, a kéntartalmú benzin és gázolaj esetében „ökobonusz” csökkenti az adóterhet. Az adórendszer így az EUban a legnagyobb mértékben támogatja a megújuló energiaforrásokat és „bünteti” a legszennyezőbb energia felhasználókat.251 A 2002-es Ökoáram törvény meghatározza a fogalmat, amely a legnagyobb vívmánya talán a jogszabálynak, az alábbiak szerint: ökoáram létesítménynek tekintetnő minden olyan villamos áramot termelő létesítmény, amely az alábbi energiaforrások valamelyikét hasznosítja: szél, nap, biomassza, biogáz, csatorna illetve depóniagáz, geotermikus energia, valamint a hulladékok bizonyos fajtái. Érdekes kiemelni, hogy a víz felhasználásával működő létesítmények csak akkor tartoznak az ökoáram létesítményekhez, ha azok kisteljesítményű erőműveknek minősülnek, és ökoáram igazolással kell rendelkezniük252. Ez az igazolás a folyamatos modernizálásra ösztönzi a kisteljesítményű vízerőműveket (pl.: hatékonyságnövelés, környezetbarát technológia alkalmazása).253 Az igazolás kiadásával a kormányzat képes kontrollálni a modernizált működést és érvényesíti a modernizáció irányába ható kormányzati prioritást. A megújuló energiaforrásból származó elektromos áram előállításához nyújtott támogatás növelését kezdeményezte az osztrák kormány 2011. június 15-én a parlamentben. A törvénymódosítási javaslat szerint az új berendezések üzembe helyezésére adható támogatások éves kerete 21 millió euróról 40 millió euróra emelkedne. A megújuló energiaforrások támogatására fordítható teljes keretösszeg 2015-ig több lépésben 500 millióra nőhet a jelenlegi 350 millió euróról. A támogatási keret kiegészítését az érintett ágazat is szorgalmazta és sikerült is az eredetileg tervezettnél nagyobb emelést elérniük, de a tervezet összhangban van a kormánynak azzal a célkitűzésével is, hogy 2015-re atomenergiahasználat-mentes legyen az osztrák áramfogyasztás, amely jelenleg az energiamixben (a teljes egészében importból származóan) 5%-ot tesz ki.254 Az évi 40 millió euró legnagyobb részét – 11,5 millió, illetve 10 millió eurót – a napenergia, illetve a biomassza és biogáz-erőművek támogatására szánják. A szélerőművek összes kapacitását tíz év alatt a háromszorosára, a naperőművekét a tízszeresére akarják növelni. A törvényjavaslat a 251

2004-es összehasonlításon alapulva: http://elib.kkf.hu/edip/D_11130.pdf. Lásd még e téren az osztrák Energiatörvényt is, amely szintén támogatja a megújuló energiaforrásokat, amely az Ökoáram törvény alapjául szolgált 2002-ben. 252 Bizonyos környezetvédelmi és természetvédelmi előírásoknak kell megfelelnie a kisteljesítményű vízerőműveknek, hogy elnyerjék az ökoáram igazolást. 253 Az ökoigazolás bevezetésére azért volt szükség, mert 2000-ben végzett felmérés szerint a kisteljesítményű vízerőművek 34%-ka 60 év feletti, 15%-ka 40-60 év közötti volt, ezért közel 50%-os arányú modernizáció biztosan szükséges. Ez az arány az Európai Unióban nagyon jó aránynak számít. 254 http://www.energiacentrum.com/news/a_sogoroknal_emelkedik_a_zoldenergia_tamogatottsaga.html

163



jelenlegi várakozásoknak megfelelően 2012-ben lépne életbe. Ausztriában – más európai országokkal összehasonlítva – a megújuló energiahordozók részaránya nagyon magas, az 1980-as évek eleje óta meghaladja a bruttó hazai felhasználás 20%-át. Ez idáig a legjelentősebb megújuló energia, közel 11%-os részesedéssel az összes felhasználásból, a vízenergia (a vízenergia-hasznosítás kiemelt ütemű fejlesztésével más energiahordozók, például a nukleáris energia kiváltását teszik lehetővé). A 20 % másik fele, nagyrészt a biogén üzemanyagok (mindenekelőtt a biomassza) használata teszi ki. A megújuló energiahordozók területének forgalmát így – közepes és nagy vízerőművek nélkül – 2004-ben 1.461 millió euróra, 2005-ben pedig 1.880 millió euróra becsülték. 2004-ben ebben a szektorban 13.560 munkahely létesült, 2005-ben 17.600 új állásról beszélhetünk. A vízenergia hasznosítása Ausztriában nagy múltra tekint vissza, stabil vízenergia hasznosításról körülbelül húsz éve beszélhetünk a kis és nagyteljesítményű vízerőművek tekintetében. Megjegyzendő, hogy a kisteljesítményű vízerőművek többségben vannak. Ausztria államhatárán belül 100.000 km a folyóvizek összesített hossza. A megfelelő létesítési feltételek esetében az egyik legkisebb a termelési költség, a technológia egyszerűségének és a hosszú élettartamnak köszönhetően hosszú távú árstabilitást és megbízható előretervezhetőséget eredményezve. Gazdasági szempontból kiemelhető, hogy a

vízenergia-hasznosítás

magában

hordozza

a

többcélú

vízhasznosítás

és

az

infrastruktúrafejlesztés feltételeinek megteremtését. A víztározók általában többféle feladatot látnak el az élelmiszertermeléshez szükséges víz és az ivóvíz biztosításától kezdve a folyószabályozáson és a vízi közlekedés feltételeinek biztosításán keresztül az árvízzel szembeni biztonság növeléséig. A villamosenergia-piac liberalizálása, a nagyblokkos erőműépítés és a megújuló energiaforrások hasznosításának hármas szorítása felértékelte a flexibilis üzemű szivattyús energiatározókat. Jelentős beruházások vannak folyamatban Ausztriában, ahol öt új szivattyús energiatározó épül, és további öt előkészítése van folyamatban, összesen 3,6 GW teljesítőképességgel.255 A megújulókhoz kapcsolódó technológiák kutatása és fejlesztése kellőképpen finanszírozott Ausztriában256, amelyhez kapcsolódik „a feed-in law” jellegű megállapodások, amelyek keretében arra kötelezik az üzemeket, hogy a 255

http://www.matud.iif.hu/2010-08.pdf Az anyagi forrásokat a szövetségi minisztériumok és a tartományi kormányzat biztosítja, azonban e célra létrehozott alapok, alapítványok is részt vesznek a finanszírozásban. Lásd például: Tudományos Kutatási Alap (FWF), Innovációs és Techonógiai Alap (ITF), Iparági Kutatásokat Támogató Alap (FFF) 256

164



megújuló energiaforrásokból származó elektromos áramot (zöld, vagy ökoáramot) bizonyos mennyiségben előre meghatározott áron átvegyenek.”257 Jelenleg a belföldi villamos áram termelés kb. 70%-át a vízenergia teszi ki. Pozitív ökológiai hatása is lehet, mivel a duzzasztással vizet juttathatnak a vizes élőhelyekre, amire számos példa található Ausztriában. A káros hatásokat is említsük meg e helyen a teljesség kedvéért. Kizárólag a gátak építése a környezeti károk feléért felelős, a folyószakaszok 78,9%-a súlyosan, 17,4%-ka kisebb mértékben károsodott ökológiai értelemben, míg a folyók és ártereik területén honos fajok közül 900 került a súlyosan veszélyeztetett fajok listájára.258 Tehát látható, hogy az éghajlatvédelmi szempontból kitűnő megoldás, tudniillik emisszió-mentes

energiatermelés

valósul

meg,

nem

feltétlenül

felel

meg

a

természetvédelmi szempontnak, főleg, ha a fentieken túl a tájképbe való beavatkozást is megfontolás tárgyává tesszük. Ezt az ellentmondást hivatott kiküszöbölni a jogalkotó az előzőekben említett Ökoáram Törvénnyel, vagyis a nagyteljesítményű vízerőművek nem minősülnek ökoáram létesítménynek, és a kisteljesítményűek is csak ökoigazolás birtokában. A geotermikus projektek megvalósítására is nagy hangsúlyt fektet az ország. 1978ban egy kőolaj fúrás eredményeképpen bukkantak meleg vizű forrásra, amely mára két iskolát, egy télikertet és idegenforgalmi létesítményt fűt annak ellenére, hogy a feltörő víz hőfoka elmarad az ideálistól. A projektek megvalósítása során a legnagyobb zajterhelést a fúrás, a kútvizsgálat és az esetleges rétegrepesztés munkálatai okozzák. Egy működő geotermikus erőmű általában a 70−83 dB tartományban üzemel. A léghűtéses rendszerek zajkibocsátása nagyobb, mint a vízhűtésűeké. Hangtompítók beépítése hatásos, de ez az erőmű hatásfokát csökkenti, a beruházási költségeket növeli. Az EU szigorú zajvédelmi előírásainak is megfelelnek a városi, belterületi telepítésű geotermikus erőművek Ausztriában (Altheim). A napenergia vízmelegítésre történő felhasználásában Görögország után a második helyet foglalja el Ausztria. Ausztria a 70-es években úttörőnek számított a napenergia felhasználás terén. A 90-es évektől beszélhetünk a napenergia térnyeréséről az országban. Az ehhez kapcsolódó kutatás-fejlesztést mind szövetségi, mind tartományi szinten támogatják, pl.: az egyedi háztartásokban történő hasznosítást adókedvezménnyel 257 258

http://elib.kkf.hu/edip/D_11130.pdf 1998-as átfogó ökológiai elemzés alapján

165



támogatják. A napenergia passzív hasznosítását megvalósító épületekben a napenergia begyűjtését, annak tárolását és az energia tervezett formában történő leadását az épület, illetve annak szerkezeti elemei végzik el. Míg a „direkt” rendszerek esetében mindhárom feladatot magának a fűtendő térnek a szerkezetei látják el, az „indirekt” rendszereknél e funkciók térben szétválnak. A jó helyszíni adottságokkal bíró és célirányosan a napenergia jó kihasználására épített, ún. passzív szolár épületekben a napsugárzásból származó részarány az 50%-ot is elérheti. Az ún. „passzív házak” elterjedtek Ausztriában, amelyek olyan az alacsony energiafelhasználású épületek azon csoportját képezik, amelyek fajlagos fűtésienergia-igénye a 15 kWh/m2 éves értéket nem haladja meg. Egy épület fűtési energiafelhasználása

passzív

direkt

szoláris

rendszerekkel

15–20%-kal,

indirekt

rendszerekkel 25–35%-kal is csökkenthető. Osztrák példák bizonyítják, hogy az újabb szoláris bioklimatikus épületek 40–70%-kal kevesebb energiát fogyasztanak, mint a hagyományos épületek. Annak ellenére, hogy az ország nem rendelkezik tengerparttal, 6.600 és 10.000 GWh közötti szélerő potenciállal lehet kalkulálni. Az első nagyteljesítményű szélerőművet 1993-ban kapcsolták be az országos villamos-energia hálózatba, azt megelőzően kisteljesítményű szélerőművek jellemezték az országot. Ausztria 2002-re már 250 GWh villamos-energiát termelt szélerőművei révén, amely hetvenezer háztartás számára volt elegendő. A szélenergia szerepe Ausztriában jelentős, azonban a teljes belső energiaszükséglet kielégítésében még mindig elenyésző szerepe van annak ellenére, hogy a 2000res években a szélturbinák technológiájának tökéletesítése zajlott, (és zajlik természetesen ma is), amelynek révén megbízhatóságuk növekszik. Az ökoáram fokozott betáplálása érdekében az új tarifarendszernek köszönhetően viszonylag magas fix árat határoztak meg, ami jól jelzi a kormány szándékát a szélenergia szerepének növelésében. Fontosnak tartják a szél-, a nap-, a víz- és a biomassza alkotta „energiakeverékben” a szélenergiát. A megújuló energiák a gazdasági élet fellendülése, a jövedelmi helyzet javulása és „zöld munkahelyek” (green jobs) megteremtése várható. Jelenleg az országban mintegy 1000 Megawattot termelnek szélenergiával, melynek köszönhetően évi 1 millió tonnával kevesebb széndioxid termelődik. Az országban összesen 185 ezren dolgoznak klíma- és energetikai vonalon létesített „zöld munkahelyeken”. Ezek száma várhatóan 2020-ig 100 ezerrel fog megnőni. A szélturbinák kizárólag gyártásuknál „termelnek” káros anyagot, működésük során teljesen emisszió-

166



mentesen működnek. Klímavédelmi szempontból tehát támogatandó energia-termelési módról van szó, azonban természetvédelmi szempontból az építése zajhatással jár, főleg az élővilágra gyakorolt negatív hatásokkal. Működése során a szélerőművekhez tartozó infrastruktúra és maga a turbina karbantartása szintén hatással van az élővilágra, továbbá meg kell említeni a fényhatás, és főképp a madárpopulációra gyakorolt negatív hatását; a rotoroknak sok esetben esik áldozatul, a kivilágított és még a tökéletesítés ellenére zajhatással járó szélerőművek megzavarják a madarak költési szokásait. A Kormányzat erre a jelenségre is válaszolt, létrehozva a különösen érintett madárfajok élőhelyének speciális védelmét, ahol nem engedélyezi a szövetségi szintű vezetés további szélturbina létrehozását.

3.1.12. A zöld biofinomítókról259 Az

1980-as

években

környezetvédelmi,

felismerte

energetikai

a

(az

Kormány ország

a

biomassza

felhasználásának

energiaellátás-stabilitásának

elérése,

importfüggőség csökkentése) és gazdasági (termelékenységet növelő hatás) aspektusát, így ösztönző programokat indítottak annak elterjesztésére. 1999-ben

került

középpontba

a

zöld

biofinomítók

kérdésköre,

(1999

Narodoslawsky), amelyek a fenntarthatóságban kiemelkedő szerepet játszanak csak úgy, mint a fejlesztés területén. A tudományos területek összhangja szükséges e területen, amely ez időben nem valósult meg. 2010-ben az osztrák legelők 100.000-150.000 hektárnyi területét már nem a tejtermelésre használják, hanem energia és megújuló alapanyagok előállítására. A vízenergia után a második legfontosabb megújuló energiahordozó.260 A biomassza felhasználás három fő típusa: hőtermelés, elektromosáram termelés és bioüzemanyag, biogáz előállítás. A bioüzemanyagra vonatkozó kutatásokat Ausztria 1973-tól kezdődően végzi. 1987-ben a repceolajból származó üzemanyag előállítást tűzte ki célul (repce-dízel). 1991-

259

http://www.energytech.at/pdf/biorefinery_steinmueller.pdf Lásd bővebben: az Austrian Bioenergy Center, az osztrák Biomassza Szövetség, RENET - Renewable Energy Network Austria, Ökoenergia Klaszter Felső-Ausztria (Ökoenergie-Cluster Oberösterreich), Megújuló Energia Társulás (AEE Arbeitsgemeinschaft Erneuerbare Energie), Szélerő Èrdekképviselet (Interessensgemeinschaft Windkraft), Bioüzemanyag Intézet Kompetencia Centrum, (Kompetenzzentrum Österreichisches Biotreibstoff Institut) 260

167



ben a világ első, ipari méretű létesítményét Aschach-ban üzembe helyezték. Mára közel 100.000 t biodízelt állítanak elő.261 Jelenleg a kisméretű tüzelési egységekben (kályha, kazán) használják fel egyszerű égetéssel a biomassza 60,5%-át (Biomasse Nahwärmnetze), amely nem alkalmas központi fűtésre, 7,5%-át pedig központi fűtésrendszernek. Az áramfejlesztésben használt biomassza szerepe nő. Az Ökoáram törvény megteremtette a keretfeltételeit egy fenntarthat villamosenergia rendszer alapjainak lerakásához. A leginkább erre a célra használt berendezések az ún.: erő-hő-csatolású berendezések, amelyek üzemeltetésével jelentős mennyiségű áramot lehet előállítani. Az osztrák kormány célja, hogy a folyamatos ipari felhasználáshoz céljából tárolható alapanyagot hozzanak létre és hogy a biomasszából értékes összetevőket hozzanak létre, mint például tejsavat, aminosavat, klorofilt, színezőanyagot, vagy hőt, energiát262. A biofinomítók a mezőgazdaság átalakítását hozhatják, hiszen a fenntartható technológiák a mezőgazdaságban dolgozóknak új kihívást jelentenek, miközben a tájkép jellegét megőrzik. A biomassza 21,5%-át üzemekben használják fel. Az üzem működését két-három éves próbaidőn át tesztelik, adatokat gyűjtenek és természetesen a próbaüzem végén a szakemberek elemzik azokat, továbbá megteszik a szükséges módosításokat, és a piac igényeihez igazítják a folyamatokat annak érdekében, hogy széleskörűen elterjedjenek ezek az üzemek. A biogáz előállítására is erőfeszítéseket tesz a Kormány. Az első erőmű már 2008ban megépült. A projektet a Közlekedési, Innovációs és Technológiai Szövetségi Minisztérium irányítja, amely mellett három Felső-Ausztriai minisztérium és három kutatás és fejlesztési intézet263 is részt vesz, és az energia szektorban jelen lévő gazdasági szereplők is támogatnak. Az erőmű (500kW) három hónap alatt elérte a teljes kapacitását. Ausztria ma a bioenergia felhasználás és bioenergia technológiák terén a világ élbolyában van.

261

Összhangban a 2002/30/EK irányelvvel Lásd ennek illusztrálására az 1. ábrát a következő oldalon. 263 Joanneum Research, BioRefSys, Energy-Institute at the JKU Linz 262

168



3.1 ábra: A az osztrák zöld biofinomító működése: biomasszából történő aminosav, tejsav, 264 elektromos áram, energia, hő, klorofil, színező-anyag előállításának folyamata.

3.1.13. Klímaváltozás 1999-ben az Európai Tanács Luxemburgban kezdeményezett és Cardiffban konkretizált munkája eredményeként elfogadta a környezettel kapcsolatos kérdések integrálását a különböző más politikai területekbe az EU fenntartható fejlődésének támogatása jegyében. Ausztria ebben a munkában is tevékeny szerepet vállalt. Az ország egyidejűleg intenzíven közreműködött azoknak a világméretű programoknak a megvalósításában, amelyek egyebek között az elsivatagosodás megakadályozását szolgálják, továbbá változatlanul fontos téma maradt az 1997-ben elfogadott Kyoto-protokoll megvalósítása a klímaváltozás témakörében. Ausztriában az éghajlatváltozás kérdéskörét mind politikai, mind társadalmi szinten 264

http://www.energytech.at/pdf/biorefinery_steinmueller.pdf

169



széles körben megvitatják. Az éghajlatvédelmi törvénynek számos tervezete, illetve a meglévő szabályozásnak több módosítási javaslata készült a 2008-as év során. Valamennyi tervezetnek központi kérdése a szövetségi állam és a tartományok közötti tehermegosztás szabályainak meghatározása és a hatásköri kérdések. 2009 végén Ausztriában a jogalkotó felismerte, hogy a meglévő politikai eszközök elégtelenek az éghajlatváltozással szembeni küzdelemben.265 Ausztria széndioxid kibocsátásának 30%-át a közlekedés okozza, amely szám folyamatosan nő. Ideértve az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását is, az iparnál is több széndioxidot jelent a közlekedés, a légiközlekedés általi széndioxid-termelési figyelmen kívül hagyva. A Kyotó-i egyezményben foglalt széndioxid-kibocsátás mennyiségét 13%kal vállalta Ausztria csökkenteni 2012-re, amelynek érdekében igyekszik a közlekedéssel összefüggő kibocsátást csökkenteni az autók, teherautók buszok használata helyett a vonatokra, vagy az egyéni közlekedésről a tömegközlekedés felé tolni a hangsúlyt.266 2002-ben a Szövetségi Kormány – a tartományok támogatásával - döntött a Klíma Stratégiáról. A tartományok támogatása kiemelkedően fontos a stratégia megvalósítása során. Az új osztrák fenntarthatósági stratégia az alábbiakat írja a klímaváltozásról. Általános célként jelöli meg, hogy korlátozza a klímaváltozást és a költségeket, amelyek a klímaváltozással együtt járnak, és limitálja a társadalomra és a természetre gyakorolt negatív hatásait. Az osztrák üvegházhatást növelő gázok közül a széndioxid kibocsátás 2006-ban 91.1 millió t volt, amíg a Kyotó-i Egyezmény szerinti célkitűzés 68.8 millió t. A célszám elérése elég nehéznek bizonyult, főleg a létező trendek, a fűtési szektor fejlődése és a közlekedés/szállítás miatt. Ez okból nemzeti fellépésre volt szükség. Ez a célszám kizárólag a meglévő épületek geológiai fűtéssel történő felszerelésével érhető el. A Klíma Stratégia kijelölt célja 2,5 millió tonna az ipari üzemek részére, amely nem vonatkozott a kereskedelmi rendszerekre (utóbbiak részére 40%-kal történő csökkentést irányzott elő). A közlekedési/szállítási szektor káros anyag kibocsátása 1990-től 2006-ig az összes káros anyag kibocsátásból 16%-ról 26%-ra emelkedett.267 Ezek megfékezésére a Szövetségi Kormány az alábbi intézkedéseket tette: az 265 http://emla.hu/aa2.10.0/img_upload/777ad89538966d33b9d5fb7d0e49b91c/ Osszefoglalo_ CC_megallapi-, tasok_2009.pdf 266 http://www.global2000.at/site/en/whatwedo/transportation/factstraffic/article-trafficandhealth.htm 267 http://www.environmental-auditing.org/Portals/0/AuditFiles/Austria_s_eng_ClimateStrategy.pdf

170



ásványi anyagokból előállított üzemanyagra vonatkozó adót emelte (2007), a regisztrációhoz kötötte az autókat és motorokat, azok káros anyag kibocsátása szerint, és hatályba léptetett egy törvényt, a fosszilis üzemanyagok csökkentése érdekében. Mindezek mellett a stratégia megvalósításának ellenőrzése érdekben létrehozott egy Osztrák Legfelsőbb Felügyelő Intézetet.

3.1.14. Gazdasági, Család és Ifjúsági Szövetségi Minisztérium A gazdaságpolitika célja, hogy a jóléti színvonalat, a lakosság életszínvonalát folyamatosan emelje azáltal, hogy biztosítja a munkához jutást, a bevételek növekedését, a bevételek igazságos elosztását, miközben társadalmi és környezeti alapelveknek is megfelel. E vonatkozásban a Minisztérium elsősorban strukturális politikai kérdésekre ad választ és igyekszik hosszú távú, hatékony megoldásokat találni. Mindezek mellett a fenntartható gazdaság a Minisztérium értelmezésében azt jelenti, hogy a folyamatos fejlesztés segítségével az elérhető termékek és szolgáltatások köre egyre nő, ugyanakkor a költségek csökkennek, a források egy része megmarad.

3.1.15. Közlekedési, Innovációs és Technológiai Szövetségi Minisztérium268 A Minisztérium a partnereivel az ipart optimalizálja a vasutak, utak, vízi utak, légi közlekedés, telekommunikáció kiépítéséhez szüksége és az ehhez tartozó technikai feltételek biztosításával és operatív működés elősegítésével, mivel e tények határozzák meg az életminőséget. Az innováció és a technológia vezet a jövőbeli fejlődéshez, amely többek között a fenntartható fejlődés stratégiájának egyik eleme.

3.1.16. Zárszó A fenntartható fejlődés összetett kérdés, amely megjelenik szövetségi, tartományi szinten egyaránt. Az adótámogatások és egyéb ösztönző csomagok létrehozása ugyanúgy szerves részét kell, hogy képezze a fenntarthatóság gondolatának, mint a társadalmi szerepvállalás 268

http://www.bmvit.gv.at/index.html

171



érdekében folytatott társadalmi párbeszéd, oktatás, a civil szervezetek tevékenysége, a kutatás-fejlesztés és természetesen a hosszú távú stratégiai gondolkodás csakúgy, mint a napi politika. A különféle energiahordozó-csoportok optimális felhasználási arányára van szükség a gazdasági stabilitás mellett ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott ökoáram-szektort teremtsen

Ausztria.

A

nem

befolyásolható

tényezők

között

az

évszakok

kiszámíthatatlanságát kell megemlíteni, amelynek következtében a vízmennyiség (csapadék) nem előre kalkulálható és a termelés számaránya múlik rajta. 3.1.17. Összefoglalás

Ausztria kezdetben nem rendelkezett stratégiával, helyette horizontálisan és vertikálisan is széttagolt volt környezetvédelmi szempontból; környezetvédelemhez kapcsolódó programokat dolgozott ki, kifogásolható koordinációval. Mára az Európai Unióban egyik legnagyszerűbben kezeli a fenntartható fejlődést, mint stratégiát, amely a nemzetközi színtéren vállalt kötelezettségeihez is igazodik. A szövetségi alkotmányos szinten a „megelőzés” környezetvédelmi alapelve jelenik meg. A környezetvédelmi hatáskörök és feladatok a központi és a tartományi szint között megosztottak a szubszidiaritás elvére figyelemmel, amely az Első Szövetségi Fenntarthatósági Stratégiában jelent meg. Az Osztrák Fenntarthatósági Stratégia komplex szemléletmóddal kezeli a fenntartható fejlődést, amelyet a következő területeken érvényesít: gazdaságpolitika (az adó-rendszer és a támogatási-rendszer ösztönzi a megújuló energia termelést és használatot, versenyképesség fenntartására való törekvés, stabil gazdaság fenntartása, energia-politika), a kutatás-fejlesztés koordinálása és támogatása (morális és fiskális oldalról egyaránt), a civil szervezetek maximális bevonása (döntés-előkészítés, folyamatos tájékoztatás). Mindezek mellett az éghajlatvédelem és környezetvédelem – sokszor ellenmondó – szempontjait a jogalkotó igyekszik kiküszöbölni a jogszabályok módosításaival, új jogszabályok megalkotásával.

172


3.2.


Cseh Köztársaság

3.2.1. Bevezető A Cseh Köztársaság Fenntartható Fejlődési Stratégiáját 2004. december 8-án, az 1242. sz. kormányhatározatával fogadta el a cseh kormány. A Fenntartható Fejlődési Stratégia elfogadását a Cseh Köztársaság tagsága indokolta az Európai Unióban, az OECD-ben és az ENSZ-ben. Természetesen a Cseh Köztársaság fenntartható fejlődéssel kapcsolatos elképzeléseit jelentős mértékben befolyásolta az a tény is, hogy eleget kívánt tenni a johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világkonferencián elfogadott konklúziókból, valamint az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld-csúcs következtetéseiből fakadó, a fentiekben említett két konferencián résztvevő cseh delegáció által is támogatott vállalásoknak. Az Európai Unió 2006-ban, az Európai Tanács június 15-16-i ülése során meglehetősen ambiciózus és szerteágazó Fenntartható Fejlődési Stratégiát fogadott el, amely már a gyakorlati következtetések levonására és a tapasztalatok értékelésére épült. Ez a dokumentum felülvizsgálatát jelentette az Európai Unió 2001-ben megalkotott Fenntartható Fejlődési Stratégiájának, amely elsőként már egy kibővítendő Európai Unió vonatkozásában tartalmazott fontos megállapításokat és rendelkezéseket. A Cseh Fenntartható Fejlődési Stratégiát 2007 és 2009 között igen intenzív munka során tekintették át. Ezen munka elvégzését elsősorban a cseh kormány Fenntartható Fejlődés Tanácsa, valamint ennek bizottságai és munkacsoportjai végezték el. A Fenntartható Fejlődési Stratégiát a cseh kormány 2010. január 11-i ülésén, 37. számú határozatával fogadta el. A Stratégia az alábbi elnevezést viseli: „A Cseh Köztársaság stratégiai keretei a fenntartható fejlődésre”. A Fenntartható Fejlődési Stratégiát 2010. május 31-én a stratégia végrehajtására vonatkozó tervvel egészítették ki. Annak érdekében, hogy a cseh közvéleményt folyamatosan tájékoztatni tudják a Fenntartható Fejlődési Stratégia végrehajtásáról, megvalósítási jelentéseket készítenek, amelyeket nyilvánosságra hoznak. A cseh kormány Fenntartható Fejlődés Tanácsát 2003. július 30-án, a kormány 778. számú határozatával állították föl mint tanácsadó, kezdeményező és koordináló testületet a fenntartható fejlődés és a stratégiai hasznosítás területén. A Fenntartható Fejlődés Tanácsának statútumát 2006. augusztus 6-án, a kormány

173



836. számú határozatával fogadták el. A statútumot kiegészítették és átalakítottak, végül a cseh kormány 2006. szeptember 27-én, az 1111. számú határozatával megalkotta a Fenntartható Fejlődés Tanácsának jelenleg hatályos statútumát. A jelenlegi statútum szerint a miniszterelnök a Fenntartható Fejlődési Tanácsának elnöke, míg a környezetvédelmi miniszter végrehajtó alelnökként tevékenykedik. A Tanács további két alelnöke az ipari miniszter, valamint a munkaügyi és kereskedelmi miniszter. A Tanács tagjai vezető kormányzati tisztviselők, társadalmi együttműködő szervezetek, nem kormányzati szervezetek, továbbá egyetemi és akadémiai szakértők.

3.2.2. A Cseh Köztársaság stratégiai keretei a fenntartható fejlődésre A Cseh Köztársaság stratégiai keretei a fenntartható fejlődésre (a továbbiakban Cseh Fenntartható Fejlődési Stratégia) a következő célokat tűzi ki: 1. Környezetvédelem: amelynek az ökoszisztémák, a biológiai sokféleség, az erőforrások, a fenntartható fejlődés és fogyasztás jelentik a legfontosabb alkotóelemeit. 2. A társadalmi kohézió: amely magában foglalja az egészség, a biztonság, az emberi jogok, az egyenlő lehetőségek és a kulturális sokféleség elősegítését is. 3. Gazdasági prosperitás: a Stratégia az innováció, a tudás, az öko-hatékonyság, az életminőség és a foglalkoztatás tekintetében kíván jövőképet nyújtani. 4. Nemzetközi felelősség: a Cseh Köztársaság elismeri azt a felelősséget, amit a fenntartható fejlődés elérésére irányuló nemzetközi törekvésekben visel. A stratégiai tanulmány víziót fogalmaz meg a Cseh Köztársaság fenntartható fejlődésére. Ebben a jövőképben a Cseh Köztársaságot olyan államnak mutatják be, amelynek tudásbázisa folyamatosan növekszik, amely posztindusztriális gazdasággal és csökkenő anyagintenzitású iparral rendelkezik, és amelynek gazdasága fokozatosan felzárkózik az Európai Unió átlagához. A 2030-ra tervezett jövőkép szerint a társadalmi kohézió magas foka fog megvalósulni, amely a működő gazdasághoz, a jól funkcionáló demokratikus politikai rendszerhez, az állampolgárok döntéshozatalban való részvételéhez, a működő családokhoz, a hatékony és pénzügyileg működőképes oktatási rendszerhez, egészségügyhöz, társadalombiztosításhoz, valamint a népességdinamika és a bevándorlás megfelelő egyensúlyához kapcsolódik.

174



A Cseh Köztársaság olyan társadalommá válik majd, amely az egyének anyagi és szellemi szükségleteit megfelelően kielégítve minimalizálni tudja a társadalmi viselkedés patologikus formáit, mint a bűnözést, a gyengébb egyének elleni erőszakot, a korrupciót, a politikai szélsőségeket, a xenofóbiát és a rasszizmust. A cseh vezetők olyan jövőképet szeretnének látni, amelyben egy rugalmas társadalom alakul ki, amely képes arra, hogy tisztázza a fejlődésben rejlő kockázatokat, és racionálisan tud válaszolni a váratlan változásokra, amelyek a globális fejlődésben bekövetkezhetnek. Egy olyan társadalom alakul majd ki, amelynek tagjai képzettek, felelősek és aktívak, amely lehetővé teszi, hogy az emberi erőforrásokat hatékonyan és rugalmasan lehessen használni. Ebben a jövőképben a gazdaság preferálni fogja az egészséges fogyasztási szokásokat és az ehhez kapcsolódó egészséges életmódot. A gazdasági tevékenység – beleértve a közlekedést is – hatékonyan fogja felhasználni mind a megújítható, mind pedig a nem megújítható természeti erőforrásokat, amelyek az emberi egészségre és az ökoszisztémára csak minimális negatív hatással bírnak majd. A kistelepüléseken a felelős talajhasználat olyan feltételeket fog teremteni a harmonikus fejlődésre, amely a lakók életminőségének egyértelmű javításához fog majd vezetni. A Cseh Köztársaság hozzájárul a fenntartható fejlődés Európai Unión belüli és nemzetközi

keretekben

történő

követelményeinek

teljesítéséhez,

valamint

továbbfejlesztéséhez. A Cseh Fenntartható Fejlődési Stratégia a fejlesztési prioritásokat és célokat öt prioritási tengely szerint osztotta fel. Ezek a következők: 1. Társadalom, ember és egészség, 2. Gazdaság és innováció, 3. Területfejlesztés, 4. Táj, ökoszisztéma és biodiverzitás, 5. Stabil és biztos társadalom.

3.2.3. Első tengely: Társadalom, ember és egészség Az első számú prioritás keretében javítani szeretnék az egészséges életmód feltételeit,

175



valamint a társadalom életstílusát és egészséghez való hozzáállását. Olyan stratégiát szeretnének

megalkotni,

amely

hozzájárul

a

társadalom

demográfiai

képének

fejlesztéséhez, emellett elősegíti a nemzedékek közötti és a családon belüli kohéziót. A Stratégia egyértelműen állást foglal amellett, hogy az elöregedés folyamatát helytelenül tekintik a társadalom negatív jellegzetességének, amelynek következtében a fenntartható fejlődés kérdése sokszor a nyugdíjreform problémakörére egyszerűsödik le.269 A Stratégia kifejezetten hangsúlyozza a generációk közötti kohézió erősítésének szükségességét. Ennek keretében nem szabad megengedni, hogy a fiatalok az idős emberek ellen forduljanak. Mindamellett tagadhatatlan, hogy a cseh család gyöngébbé vált, a nők és a gyermekek helyzete a korábbiakhoz képest sérülékenyebb. Bár a nők a korábbiaknál kedvezőbb helyzettel rendelkeznek a munkaerőpiacon, de tradicionális szerepük, mint anyák és gondoskodó személyek a társadalom szemében változatlan felelősséget és elfoglaltságot jelent. Ez a rendkívüli megterhelés a családok egységének megbomlását is eredményezheti, amelynek következménye a válások számának emelkedése, és az egyszülős családmodell egyre gyakoribbá válása. A Fenntartható Fejlődési Stratégia az idős polgárok életminőségének javítását, továbbá a családok támogatását és a gyermeknevelés segítését tekinti a cseh társadalom fenntartható fejlődése érdekében megvalósítandó stratégiai célkitűzésnek.

3.2.4. Második tengely: Gazdaság és innováció Az európai uniós csatlakozás óta a cseh gazdaság komoly fejlődésnek indult, ugyanakkor a globalizáció kihívásaival is fokozottabban szembesülnie kellett. A cseh gazdaság fejlődésének fontos tényezője, hogy csökkenteni kell annak anyag- és energiaintenzitását. A cseh ipar a GDP nagyobb százalékát adja, mint az Európai Unió átlaga A Cseh Köztársaságban a munkavállalók egyharmada ipari vállalatoknál dolgozik, melyek termelésének fele exportra történik. A Stratégia szerint az elkövetkezendő évtizedekben az ipari szektor további növekedése várható. A Fenntartható Fejlődési Stratégia alapján a nemzetgazdaság növekedését a versenyképesség

fokozásával,

a

vállalatok

269

számára

még

kedvezőbb

http://www.mzp.cz/en/sustainable_development_at_the_national_level Lásd a Cseh Fenntartható Fejlesztési Stratégia 16. oldalát.

176

légkör



megteremtésével, valamint az egyéni vállalkozások további ösztönzésével lehet elérni. A Stratégia komoly hangsúlyt helyez a szállítás minőségének és hatékonyságának fejlesztésére is. A gazdaság stabilitásához elengedhetetlen az energiabiztonság megteremtése és fejlesztése, a cél a függőség teljes felszámolása.270 A környezetbarát technológiák elterjesztése és a hulladékok mennyiségének radikális csökkentése a gazdaságban a cseh Stratégia által megjelölt egyik kiemelt cél.271 A Stratégia megállapítja, hogy az oktatás, a kutatás, a fejlesztés és az innováció nélkülözhetetlenek a cseh gazdaság fejlődése érdekében, hogy az ország olyan növekedési pályára álljon, amely megfelel a következő évtizedek követelményeinek.272

3.2.5. Harmadik tengely: Területi fejlesztés A Stratégia szerint a Cseh Köztársaság egyik nehézsége a jelentős regionális különbségek megléte, amely a közgazdasági struktúrából fakad.273 Éppen ezért a területi kohézió fejlesztését a Stratégia egyik legfontosabb céljaként jelölték meg.274 A területfejlesztési stratégia egyik kiemelkedő eleme a városok fejlesztése, amelyek a

régiók

növekedésének

és

fejlődésének

ösztönzőjeként

hatnak,

továbbá

az

agrárközösségek fenntartható fejlődésének, illetve a város és vidék harmonikus kapcsolatának támogatása.275 A lakosság életminőségének javítását a Stratégia a régiók önkormányzatiságának erősítésével, a közlekedés fejlesztésével, továbbá a szolgáltatások további serkentésével kívánja elérni. A területfejlesztés további eszköze lehet a turizmus szerepének erősítése és a fenntartható talajhasználat támogatása.276

270

Uo. 30. oldal. Uo. 32. oldalát. 272 Lásd a Cseh Fenntartható Fejlesztési Stratégia 33. oldalát. 273 Uo. 34. oldal. 274 Uo. 38. oldal. 275 Uo. 39. oldal. 276 Uo. 42. oldal. 271

177



3.2.6. Negyedik tengely: A táj, az ökoszisztémák és a biodiverzitás A Stratégia szomorúan állapítja meg, hogy a jelenlegi helyzetben az emlősök 34%-a, a madarak 52%-a, a halfajok 43%-a veszélyeztetettnek számít a Cseh Köztársaságban, tekintettel arra, hogy a cseh táj a jelenlegi adottságok mellett nem biztosít megfelelő életlehetőségeket ezen növény- és állatfajoknak. A tanulmány a táj megőrzését a biológiai sokféleség egyik alapfeltételeként írta le.277 A táj ökológiai stabilitásának megőrzése és fejlesztése elengedhetetlenül szükséges a fenntartható tájhasznosítás megvalósításához, hogy betölthesse a biodiverzitásban játszott támogató funkcióját. A Cseh Köztársaság célja, hogy a következő 20 évre megállítsa a biológiai sokféleségben bekövetkező hanyatlást, amelyet elsősorban felelős mezőgazdasággal és erdészettel vél elérhetőnek. A területfejlesztés további kiemelt célja a vízmennyiség megfelelő mennyiségének és minőségének biztosítása. A tanulmány megállapítja, hogy fel kell készülni a globális klímaváltozás okozta extrém időjárási körülményekre, és azoknak a mezőgazdasági és erdészeti ökoszisztémákra gyakorolt hatására.278

3.2.7. Ötödik tengely: Stabil és biztos társadalom A stabil és biztonságos társadalom egyik alapfeltétele a szociális stabilitás és kohézió megerősítése. Ennek kapcsán a Stratégia őszintén beszél a migrációról, és arról a tényről, hogy a Cseh Köztársaság migrációs egyensúlya pozitív, azaz több bevándorló érkezik, mint ahányan a Cseh Köztársaságot elhagynák. A pozitív migráció folyamatosan növekvő trendet

mutat

a

Cseh

Köztársaságban.

A

legnagyobb

bevándorló

csoportok

Lengyelországból, Oroszországból, Szlovákiából, Ukrajnából és Vietnámból érkeznek. A bevándorlás elsősorban Prágára és a főbb városokra koncentrál. A demográfiai fejlődés és az emberi erőforrások tengelyénél a Stratégiában ezzel a tényezővel feltétlenül számolni kell. A Fenntartható Fejlődési Stratégia ugyanakkor viszonylag kicsinek értékeli a külső biztonsági veszélyt a terrorizmus, illetve a komputer terrorizmus tekintetében. 277 278

Uo. 48. oldal. Uo. 52. oldal.

178



Fenyegetőnek látja viszont a növekvő politikai extrémizmust és xenofóbiát, de ezt a veszélyt sem értékeli különösebben súlyosnak. A Stratégia alapján törekedni kell a bevándorlók integrációjára,279 és a társadalmi stabilitás érdekében csökkenteni kell a szocio-patologikus szituációkat, mint a bűnözést és a korrupciót. A hatékony állam, a jó kormányzás és a civil szféra fejlődése további hozzájárulást jelent a stabil és biztos társadalom alapjainak megteremtésében. A pénzügyi szolgáltatások átláthatósága és minden egyéb olyan rendelkezés, amely elősegíti az állami pénzügyek anyagi alapjai megteremtésének és fenntartható hasznosításának hosszú távú fenntarthatóságát, olyan lényeges elemmel járul hozzá a fenntartható fejlődéshez a Cseh Köztársaságban, amelynek kiemelt megvalósítására feltétlenül törekedni kell.280 A közszolgálat fejlesztése, különösen az e-kormányzás további tökéletesítése nagymértékben hozzájárulhat az állampolgárok elégedettségéhez, és ezáltal egy magasabb közigazgatási kultúrával rendelkező társadalom kiépüléséhez vezethet. A közigazgatásnak a non-profit szektorral is egyre szorosabb együttműködésre kell törekednie. A Cseh Köztársaság intézményeinek készen kell állniuk arra, hogy megtegyék a terrorista veszéllyel kapcsolatos intézkedéseket. E tekintetben még fokozottabb nemzetközi együttműködésre van szükség, a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nemzetközi kooperáció elengedhetetlenül szükséges egy stabil cseh társadalom kiépüléséhez. A cseh állam és társadalom stabilitásához szükség van a nemzetközi együttműködés további fokozására, politikai, gazdasági, környezetvédelmi és kulturális területen is. Különösen fontos cél, hogy a Cseh Köztársaság is részt vegyen az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos nemzetközi vállalások végrehajtásában. A Fenntartható Fejlődés Stratégia megnevezte azokat a legfontosabb elveket, amelyek a Stratégiában foglaltak végrehajtását szolgálják. Ezek az alábbiak: a.) A fenntartható fejlődés három pillérének – a gazdasági, a társadalmi és a környezetvédelmi dimenziók – egyensúlya.

279

Lásd a Cseh Fenntartható Fejlesztési Stratégia 59. oldalát. Uo. 62. oldalát.

280

179



b.) A kohézió, a politikák és az igazgatás integrációja. Ennek értelmében a fenntartható fejlődés alapját szolgáló három tényező egyensúlyát a jog és a politikai rendszer egészének alakításánál figyelembe kell venni. c.) Az elővigyázatosság elve. d.) A generáción belüli és a generációk közötti egyenlőség elve. e.) Az egyenlő esélyek elve. f.) A partnerség elve, amely a környezetvédelmi, a gazdasági és a társadalmi tényezők együttműködését jelenti. g.) A nemzetközi felelősség elve, amely a Cseh Köztársaság kötelezettségének teljesítését jelenti mind az OECD, mind az ENSZ vonatkozásában. h.) A sokféleség elve, amely a biodiverzitást és a kulturális sokféleséget egyaránt jelenti, és amely a társadalom nyitottságához, az ötletek szabad piacához, és a civil társadalomnak a közéletben való részvételéhez vezet. A Fenntartható Fejlődési Stratégia végrehajtása érdekében a Cseh Kormány Fenntartható Fejlődés Tanácsa a végrehajtásról kétévenként jelentést bocsát ki. A Fenntartható Fejlődési Stratégia tartalmazza azokat az indikátorokat, amelyek változásait számba kell venni az újabb és újabb jelentések elkészítésénél, hogy látni lehessen, mely tengely fejlesztésével kapcsolatosan jelentkezhetnek problémák. A tengelyek megalkotása során arra törekedtek, hogy azok ne a kormányzati struktúrához kapcsolódó szektorális alapon jöjjenek létre, hanem minden egyes tengely komplexebb legyen ennél. A Fenntartható Fejlődés Stratégiájának elemzése ezáltal nem az egyes kormányzati szereplők és tényezők egymás közötti viszonyának küzdelmét fogja manifesztálni.

3.2.8. A Fenntartható Fejlődés Tanácsának szervezeti kérdései A Fenntartható Fejlődés Tanácsa rendszeresen ülésezik, de legalább évente négy alkalommal összeül. A Fenntartható Fejlődés Tanácsa szükség szerint bizottságokat állít fel. A bizottságokon túl szakosodott munkacsoportok segítik a Tanács működését. A Fenntartható Fejlődés Tanácsa a kormánynak tesz jelentést. A kormány részére

180



munkatervét is előterjeszti a következő esztendőre. Annak érdekében, hogy a Fenntartható Fejlődés Tanácsának munkája minél nagyobb társadalmi nyilvánosságot kaphasson, a Tanács és munkacsoportjainak munkájáról a Fenntartható Fejlődés Tanácsa részletes tájékoztatást ad honlapján keresztül. A Fenntartható Fejlődés Tanácsának részletes működési szabályait a Tanács eljárási szabályzata tartalmazza, amelyet a cseh kormány fogadott el. Miután a Fenntartható Fejlődés Tanácsa pusztán tanácsadó szervként jár el, az általa feltárt problémákat a cseh kormány elé terjeszti, és a kormány határozza meg azokat a döntéseket és intézkedéseket, amelyekkel a Fenntartható Fejlődés Stratégiája megvalósíthatóvá válik. 3.2.9. Összefoglalás A cseh Fenntartható Fejlődési Stratégia az általános elvárásoknak megfelelően ülteti át a fenntartható fejlődés gondolatát. A stratégia, mint általában, átlép az ágazati korlátokon és holisztikus szemléletével a cseh táj, természet és népesség megőrzésére és fenntartható természeti, társadalmi és gazdasági politikák kialakítását szolgálja. Igyekszik a fenntarthatóság egyes elemei közötti megfelelő arányokat jól megtartani, az utóbbi évek hasonló stratégiáinak megfelelően. Nincs jogi kötőereje. A kapcsolódó tanács a kormány tanácsadó-véleményező szerve, nincs tényleges döntési jogköre. Összetétele, a kormányfő irányításával, megfelel az általában ismert hasonló szervezeteknek.

3.3.

Franciaország

3.3.1. Bevezető Franciaország az Európai Unió egyik alapító tagja, és területét tekintve azóta is az Európai Unió legnagyobb tagállama (a Francia Köztársaság területe: 550.000 km2 amely 22 régióra és 10 tengerentúli területre és 96 megyére281, azon belül községekre oszlik). Főváros:

281

http://www.france-pub.com/list_regions.html

181



Párizs, népesség: 64,3 millió282, államforma: félprezidenciális köztársaság283. 1999-től az Euro-zóna tagja és 2002 januárjában került fizetőeszközként bevezetésre az Euro a francia Frank helyett. Franciaországban a 31.940 km hosszúságú vasúthálózatból 1.268 km-t tesz ki a TGV (ún.: gyorsvasút) részére épített hálózat.284

3.3.2. Általános áttekintés Az 1958-as Alkotmány teremtette meg a kormányzati struktúrát, amelynek megfelelően a Nemzeti Kormány mellett működnek a helyi kormányzatok is, utóbbi három szinten (Regionális kormányzat a huszonkét régió szerint, Megyei Kormányzat a kilencvenhat megye szerint, továbbá községi kormányzat, amelyet a választott községi tanács (Conseil Municipal) vezet). A nemzeti szinten a Minisztérium által kidolgozott, és így megjelenő környezeti stratégiát a helyi szinten kell végrehajtani és kikényszeríteni, amelynek elérését a regionális és megyei szintű állami megbízott, a miniszteri képviselők (prèfet) segítik. A községi szintű végrehajtás is kiemelkedő szerepet játszik a nemzeti stratégia végrehajtásában

(egészségvédelem,

helyi

sajátosságokból

adódó

környezeti

„kellemetlenségekkel” való küzdelem). Ebből látható, hogy a helyi kormányzat milyen óriási, a nemzeti szintet kiegészítő szerepet vállal a nemzeti szinten készülő stratégia érvényesítésében még akkor is, ha a meghatározó döntések a központi kormányzatban születnek. A fenntartható fejlődés nemzetközi és nemzeti szintű „jogalkotást” feltételez. Nem kizárólagosan a fejlődő nemzetközi kereskedelmi jog, hanem az emberi jogok érvényesítése is megköveteli a téma mélyebb megismerését. Az 1992-es Riói Deklaráció 3. és 4. alapelvei között is megtaláljuk a fenntartható fejlődés érvényesítését, alapjogként jelenik meg a környezethez való jog a hivatkozott285, és a Stockholmi Deklarációban is (utóbbiban 1. alapelvként). A fenntartható fejlődés nemzetközi szintű összefogásának tere többek között a WTO, NAFTA és az EU.286 Brigitte Stren287 általánosan megjegyzi, az 282

http://europa.eu/about-eu/countries/member-countries/france/index_hu.htm http://www.eu2011.hu/hu/franciaorszag 284 http://www.france-pub.com/efrance.htm 285 http://www.un.org/documents/ga/conf151/aconf15126-1annex1.htm 286 Nico Schrijver and Friedl Weiss szerk.: International Law and Sustainable Development Principles and Practice, Martinus Jijhoff Publishers, Leiden, Boston, 2004., 10. old. 287 Brigitte Stern: How to Regulate Globalisation Michael Byers, The Role of Law in International Politics, Oxford, Oxford University Press, 1999, pp. 275-296. 283

182



állam az egyetlen, amely a globalizáció negatív hatásait ki tudja küszöbölni, és megvédeni e hatásoktól a területén élő/tartózkodó egyéneket, és biztosítani tudja számukra a minimális egészséghez

való

jogot,

és

megteremteni

a

fenntartható

fejlődés

alapelvének

fundamentumát.

3.3.3. Nemzetközi szintű szerepvállalás A fenntartható fejlődés fogalma 1983-as ENSZ Közgyűlés óta (ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága) széles körben használt fogalom, szűkebb értelemben az egészséges környezethez való jog és a fejlődéshez való jog összhangjának megteremtését értjük alatta, tágabb értelemben a három támasza: a társadalom (oktatás, a fogyasztói magatartás kialakítása, környezettudatos magatartás, a jövő generáció iránti felelősség, a fenntartható fejlődéshez az egyén szintjén kapcsolható jogok összessége), a természetikörnyezeti tényező és maga a gazdaság (amely a versenyképesség fenntartása mellett, a nemzetközi egyezményeknek és nemzeti szinten érvényben lévő szabályoknak megfelelően kell, hogy tevékenykedjen).288 A három építőelem egymásra hatása és kényes egyensúlya a fenntartható fejlődés fő szabályozási területe globális, nemzetközi és nemzeti (helyi) szinten. Franciaország a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés fontosságát elsők között ismerte fel, amelyet a témára szakosodott civil szervezetek múltja, céljai289 és magas száma is alátámaszt, amelyért folytatott küzdelemben a nemzetközi szervezetek alapítótagjaként tevékenyen vett részt az alapelvek, stratégiák kialakításában, amelyet nemzeti szinten is érvényesít, implementál.290 Többek között ennek köszönhető a 70-es évek óta létező Zöld Párt („EELV”291) elismertsége és támogatottsága. Franciaország tagja többek között a WTO-nak, ENSZ-nek, a Nemzetközi Energia Ügynökségnek292 is, amely nagyban befolyásolja a környezetvédelemhez való viszonyát. A Francia Köztársaság gazdasága alapján az ötödik nagyhatalomnak számít. A gazdasági válság okán a gazdaság teljesítőképessége messze elmaradt a korábbi évekhez 288

http://www.nfft.hu/fogalma/ Lásd pl.: az 1993-ban megalakult „4D” szervezetet (Dossiers et Débats pour la Développement Durable) http://www.association4d.org/rubrique.php3?id_rubrique=2 290 Lsd. Pl.: Római Klub, Brutland Bizottság 291 1984-ben egy természetvédő párt és egy ökológiai szövetség egyesüléséből keletkezett, majd az Europe Ecologie és a Les Verts pártokból alakult EELV. Lásd: http://www.eelv.fr/ 292 Franciaorszgá 1992-ben csatlakozott az IEA-hez. Lsd: http://www.iea.org/country/index.asp 289

183



képest, így a Kormány annak fellendítése érdekében ezer állami nagyberuházás megindítását,

infrastrukturális

beruházásokat

kezdeményezett,

azonban

ezeknek

megvalósításakor is figyelemmel volt a környezetvédelemre: vasúthálózat felújítást, szuper expressz vonalak (TGV) modernizálását, külvárosi vonatok és a párizsi metró fejlesztését, környezetbarát

autók

vásárlását,

lakás

hőszigetelési

programot,

valamint

az

agrárgazdaságok energia felhasználásának javítását irányozta elő.293

3.3.4. Fontos környezetvédelmi jogszabályok Az 1976. július 19-i, 76-663 számú törvény294, valamint az azt kiegészítő 77-1133295 és 771134296-es rendeletek szerint széles körben határozza meg a társaságok számára, hogy milyen feltételekkel folytathatnak kutatást és állíthatnak elő árukat. Ezek – a kihirdetésük óta többször módosított jogszabályok – a francia környezetvédelmi rendszer alapját képező jogszabályok. A törvény védi a környezetet, ideértve a szomszédokat, a közegészséget, mezőgazdaságot, természetet, és bármely káros hatást tilt, amelyek ezek ellen hatnak a köz,- vagy magán-létesítmények tevékenységük során. Nem tartoznak a törvény tárgyi hatálya alá a mobil létesítmények, (mint pl. a káros anyagot szállító járművek) vagy azok a létesítmények, amelyek speciális szabályozás alá esnek (mint pl. az atomerőművek). A törvény hatálya alá tartozó létesítmények üzemeltetőit két kategóriába sorolja a törvény, az egyik, amelyek előzetes engedélyhez kötötten végezhetik a tevékenységüket297 („Istallations classées soumises á authorization) és a másik: bejelentéshez kötötten végezhetik tevékenységüket (Installations classées soumises á déclaration”).

3.3.5. Földkezelés és napvédelem Az elmúlt több mint húsz évben a demográfiai mutatók növekedése és az ipari fejlődés okán Franciaország területgazdálkodási és napvédelmi politikát dolgozott ki a fenntartható 293

http://orszaginfo.itdhungary.com/?p=tarsadalmi_gazdasagi_helyzet&c=fr http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte= JORFTEXT000000684771&dateTexte=20110616 295 http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte= LEGITEXT000006062567&dateTexte=20110616 296 http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte= LEGITEXT000006062568&dateTexte=20110616 297 Az engedély megszerzése hónapokat igénybevevő adminisztratív eljárás. 294

184



fejlődést segítő komplex rendszer keretében. A „Délégation á l’Aménagement du Territoire et d’Action Régionale” (DATAR) a központi kormányzat egyik nemzeti szintű szervezete, amely a föld-tervezés, és regionális gazdasági beavatkozást koordinál és fejleszt. Ennek helyi szintű megjelenése a Talajhasználati Terv („Plan d’Occupation des Sols”), amely a nemzeti jogon alapuló298, földhöz kapcsolódó általános szabályokat és kényszerítő intézkedéseket rögzít. E tervet figyelembe véve lehet az építési engedélyeket kiadni helyi szinten. A területgazdálkodás másik aspektus a nemzeti parkok és természetes erdők védelme. A francia erdők védelmének kiemelkedő a szerepe, mivel az Európai Unió területén lévő erdők területének közel felét teszik ki (Code Forestier299). A levegő védelmét a 61-842-es számú300, 1961. augusztus 2-i törvény, és a 74-415 számú, 1974. május 13-i rendelet301 szabályozza, amelyek négy alap-kategóriát állítanak fel a légszennyezés szabályozásakor: a helyi és szolgáltató ipar (építkezés, felújítás), ipari tevékenység (gyárakra vonatkozó légszennyezés mérséklése, energiatakarékossági előírások), városi területek védelme és a gépjárművek (műszaki tartalom meghatározása a dízel, benzines vagy gázhajtású járművekre).

3.3.6. Atomenergia Már 2003-ban úgy találták, hogy az atomenergia nem lehet alternatíva a fosszilis energiával szemben, különösen a radioaktív káros anyag kibocsátás és a radioaktív hulladék keletkezése, illetve az üzemeltetés helyi és nemzetközi veszélyforrása miatt. Franciaország az USA után a második nukleáris nagyhatalom. Franciaország energiaellátásának jelenleg 75 százalékát302 az atomerőművek biztosítják. A radioaktív hulladékkal szennyezett területek nagysága és az ipar nukleáris energiára való utaltságát értjük303. A francia parlament 2009-es döntése nyomán 2012-ben helyezik üzembe az 298

Code de l’Urbanisme, Article L.110. és azt követően (POS), Code de l’Urbanisme, Article L.421 és azt követően építési engedélyek, Code Rural, Articles 19-től 36 ig 299 http://www.legifrance.gouv.fr/affichCode.do?cidTexte= LEGITEXT000006071514&dateTexte=20080505 300 http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte= LEGITEXT000006068216&dateTexte=20110613 301 http://www.ineris.fr/aida/?q=consult_doc/consultation/2.250.190.28.8.901 302 2011. márciusi adat, Lsd.: http://www.greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=26964/ 303 Julian Angyeman, Robert D. Bullard, és Bob Evans szerk.: Just Sustantibilities – Development in an Anequal World – Earthscan Publications Ltd., London, 2003, 72. old.

185


észak-franciaországi

Flamanville-ben


a

jelenleg

legkorszerűbb

demonstrációs

atomerőművet, az 1600 MW teljesítményű európai nyomottvizes reaktort (EPR), amely fokozatosan venné át a jelenleg 19 francia atomerőműben működő 58 reaktor munkáját. A hagyományos reaktorokkal szemben ez az új fejlesztésű erőmű kettős külön-külön 1,3 méter széles külső vasbeton burokkal védi meg a környezetet egy esetleges leolvadás következményeitől, valamint négy, független biztonsági rendszerrel rendelkezik, amelyekkel a balesetveszély tizedére csökken. Emellett a tervezők szerint az EPR a fűtőanyag jobb felhasználását és sokkal kevesebb hulladéktermelést tesz lehetővé, amit a atomenergia-ellenes csoportok vitatnak. Az új típusú reaktor élettartama 60 év, a jelenlegi reaktorok 40 évével szemben304. Csom Gyula, a BME, Nukleáris Technikai Intézet munkatársa, professzor emeritus már 1991-ben azt írja a Fizikai Szemlében305, hogy a nukleáris energiában megrendült a lakosság bizalma, az 1979-es és 1986-os balestek miatt, amikor még a Fukushimai-i katasztrófáról mit sem tudtunk. A Magyar Elnökség azt is jelezte, hogy az atomenergiával kapcsolatos döntések nem az unió, hanem az egyes tagállamok illetékességébe tartoznak.306

3.3.7. Franciaország fenntartható fejlődési stratégiája Az 1980-as évek végétől az 1990-es évek második felének végéig a nemzetközi környezetvédelmi politika nemzeti szintű implementálása zajlott. Ebben az időben a fenntartható fejlődés fogalmát főleg ökológiai értelemben használták a politikusok. A fogalom értelme fokozatosan alakult át az 1900-as évek végén, a 2000-es évek elején, kitágítva a gazdasági és szociális célok közös elérésére. A fogalom újradefiniálása (Agenda 21307) a nemzeti szintű stratégiák kialakításához vezetett, amelyek a nemzetközi szintű irányokhoz igazodtak308. Franciaország Stratégiája szorosan kötődik a nemzetközi szervezetekben játszott 304

http://www.mfor.hu/cikkek http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9103/csom9103.html 306 http://vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/a-japan-baleset-fordulatot-hozhat-az-europai-atomenergiaugyekben-343352 307 http://www.insee.fr/fr/insee_regions/picardie/themes/dossier/Developpement_durable/img/AXE%2058.pdf 308 William ad. Lafferty szerk.: Governance for sustainable Developement – The Challange Adapting Form the Funciton - , Kiadó: Cheltenham Elgar, 2004, 273. old. 305

186



szerepéhez, és az Európai Unióhoz309. Franciaország az ENSZ alapító-tagjaként meghatározó befolyással bírt a környezetvédelmi témákra. Az Európai Unió átfogó környezetvédelmi stratégiájának és politikájának kidolgozásában alapító tagként kiemelkedő szerepe volt.310 A nemzeti stratégiáját is az Európai Uniós fenntartható fejlődéshez kapcsolódó intézkedési határozzák meg, azonban még szigorúbb előírásokat fogalmaz meg nemzeti szinten, mint amiket az Európai Unió kitűz, amelyre jó példa, hogy 2050-re a káros-anyag kibocsátásának mértékét 75 százalékkal kívánja csökkenteni.311

3.3.8. A Francia Környezetvédelmi, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Területrendezési Minisztérium 312 Az 1971-ben megalakult Francia Környezetvédelmi, Gazdasági, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Területgazdálkodási Minisztérium (Ministère de l’Environment, de l’Écologie, de l’Énergie, du Développement durable et de l’Aménagement du territoire), amelynek mai neve Gazdaság, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Tengerügyi Minisztérium (Ministère de l’Écologie, de l’Énergie, du Développement durable et de la Mer). A Minisztériumot az Elnök és a Miniszterelnök hívta életre a természet és a környezetvédelem

felelősségével,

amely

mindig

is

oroszlánrészt

vállalt

a

környezetvédelem terén, azonban jelentősége és szerepe egyre növekszik313. E minisztérium mellett nemzeti szinten egyéb minisztériumok is megjelennek, amelyek 309

Az Európai Unió Bírósága (korábban Közösségi Bíróság) összesen háromszor marasztalta el Franciaországot környezetvédelemmel kapcsolatban, az átültetés helytelensége, vagy túl tág implementálás miatt. Lsd.: C-241/08, C-64/09, és 383/09 számú ügyeket. 310 Fenntartható Fejlődésének Stratégiájának kialakítása, Lsd.: http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-20060272+0+DOC+XML+V0//HU, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28117_en.htm, globális szerepvállalás: http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28015_en.htm, Európai Unió Környezetvédelmi Politikájának áttekintése 2003-2008-ig, Lsd.: http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28144_en.htm, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28154_en.htm, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28172_en.htm, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/l28194_en.htm, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/ev0006_en.htm, http://europa.eu/legislation_summaries/environment/sustainable_development/ev0016_en.htm. 311 http://www.oecd.org/dataoecd/4/63/47420767.pdf 312 Ministère de l’Écologie, de l’Énergie, du Développement durable et de l’Aménagement du territoire http://www.conseil-general.com/ministeres/ministeres.htm 313 A minisztérium alá tartozó feladatok egyre bővülnek, pl. ide tartozik a biotechnológia is.

187



környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak, így különösen a Mezőgazdasági Minisztérium (Ministère de l’Agliculture, ma a halászattal összevontan: Ministère de l'Agriculture et de la Pêche), az Egészségügyi Minisztérium (Ministère de la Santé), az Iparral foglalkozó Minisztérium (Ministère de l’Industrtie) és a Kutatással foglalkozó Minisztérium (Ministère de la Recherche, ma a felsőoktatást is idevonták: Ministère de l’Enseignement supérieur et de la Recherche). Kezdetben a minisztériumok részlegekre oszlottak314, továbbá bizottságokra és albizottságokra315,, – amely egységekben kizárólag rendkívül képzett, tudományos vagy technikai ismeretekkel bíró tagokat választottak – amelyek a környezetvédelmi minisztert látták el tanácsokkal, főképpen a kialakítandó jogszabályokra vonatkozóan.316 A fenntartható fejlődés működőképes rendszerén belül jelenleg a legfontosabb intézmény és koordináló szerv az államminiszter és három államtitkár vezette Francia Környezetvédelmi,

Energiaügyi,

Fenntartható

Fejlődési

és

Területgazdálkodási

Minisztérium. A jelen formában működő Minisztérium 2007-ben jött létre azzal a céllal, hogy országos szinten egyesítsen és központosítson minden intézkedést, és intézményt, amely a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem területéhez kapcsolódik. E munka nyomán jött létre a Francia Köztársaság fenntartható fejlődési stratégiája. A minisztériumi munka öt részre tagolható317, amelyből az 1. és 5. számmal jelzett feladatok

kapcsolódnak

elválaszthatatlanul

a

fenntartható

fejlődéshez.

Az

első

munkaterület az „Erőforrások, területek, élőhelyek”, amely munkaterület fő célkitűzése, hogy biztosítsa a lakosság megfelelő életszínvonalát, a szükségletek kielégítését, és a fenntartható gazdasági versenyképességet a biológiai sokféleség megőrzése mellett. A központosított feladat-ellátás okán a feladatok közötti egyensúly hatékonyabban oldható meg. Az ötödik terület a Fenntartható Fejlődés Általános Biztosának irányítása alatt áll, aki az országos fenntartható fejlődési stratégiában foglaltakat hozza összhangba a különböző szakpolitikákkal. Munkáját kiváló szakértőkből álló szakértői gárda segíti, amely bizottságba tömörülve ellenőrzi, hogy az országban megvalósuló projektek és intézkedések illeszkedjenek a fenntartható fejlődés koncepciójába és elveibe. 314

Pl: Direction de la Protection de la Nature, Direction de la Prévention des Pollutions. La Comité de l’Environment, La Commission de Lutte Contre la Pollution Atmosphérique, Le Conseil Supérieur de la Nature et de la Chasse 316 André Soulier, Christian Gabolde, Jean-Christophe Galloux, Jean-Luc Soulier, Carol Fox, Nicholas A. Robinson szerk.: Environmental law in France, Oceana Publications, Inc, Dobbs Ferry, New York, 1996., 13. old. 317 1. Erőforrások, területek, élőhelyek, 2. Energia és éghajlat, 3. Kockázat megelőzés, 4. Infrastruktúra, közlekedés és a tenger, 5. Fenntartható fejlődés. 315

188



A Minisztérium felügyelete alatt áll két testület, nevezetesen a javaslattételi joggal rendelkező Grenelle Környezetvédelmi Bizottság és a civil szervezetek képviselőit is magában foglaló Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács, amely a Fenntartható Fejlődés Stratégiájának meghatározásában, ellenőrzésében és végrehajtásában segíti a Kormány munkáját318. A Miniszterelnök jogosult bármely környezetvédelmet érintő kérdésben kikérni a Tanács véleményét, amely véleményt és ajánlást tesz a vonatkozó kérdésben.

3.3.9. Egyéb szervek, intézmények A minisztérium megalakulását követően létrejött 1991-ben a Francia Környezetvédelmi Intézet, majd az 1992-es Riói Konferenciát követően a Francia Környezetvédelmi és Energia-gazdálkodási Hivatal és 1993-ban a Francia Fenntartható Fejlődési Bizottság, amelynek helyébe 2003-ban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács319 lépett (a Környezetvédelmi,

Energiaügyi,

Fenntartható

Fejlődési

és

Területgazdálkodási

Minisztérium a Tanácsot is magába foglalja, vagyis azon belül működik). A Comité National de Développement et du Grenelle-t a „Grenelle Loi 1” alapján alapították, rendszeresen összeül és kontrollálja, hogy az állam hogyan valósítja meg a fenntartható fejlődés stratégiáját és javaslatokat ad (lásd lejjebb: Jogszabályok, amelyek mindent megváltoztattak: „le Loi Grenelle”). A Francia Fenntartható Fejlődési Bizottság helyébe lépett, amely a 90 tagból állt. Elnöke a francia környezetvédelmi, gazdasági, energiaügyi, fenntartható fejlődési és területgazdálkodási miniszter (Ministre de l’Environment, ma Ministère de l’Écologie, de l’Énergie, du Développement durable et de l’Aménagement du territoire) Öt kollégiumba rendeződik, amely kollégiumok a képviselők szerint kerületek elnevezésre. E kollégiumok az alábbiak: 1. Állami Kollégium – állam képviselői 2. Cégek Kollégiuma – ipari vállalatok képviselői 3. Szakszervezetek Kollégiuma 4. Alapítványok és Egyesületek Kollégiuma – környezetvédelmi területen működő alapítványok és egyesületek 5. Család,- fogyasztóvédelem,- szolidaritás,- szociális integráció- és ifjúsággal foglalkozó 318 319

http://www.developpement-durable.gouv.fr/Installation-du-Comite-national-du.html Lásd feljebb: Le Loi Grenelle

189



Kollégium Az összes Kollégium együttesen a fenntartható fejlődési stratégia kidolgozásához ad javaslatokat a parlamentnek, és az állam fenntarthatósági stratégiájának külső, morális kontrollját adja meg.

3.3.10. Alkotmányos alapok és Környezetvédelmi Charta (2004)320 Bár Franciaország már a kilencvenes évek közepe/vége táján figyelembe vette a törvényalkotási tevékenységében a fenntarthatósági aspektusokat, mégis csak a 21. század elején kezdett a Chiraque kormány törekedni arra, hogy a fenntarthatóság elvét a legfelső törvénykezési fokozatban, azaz az Alkotmányban is rögzítsék. Egy jogászokból és tudósokból álló szakértői bizottság létrehozásával és munkájával megalkották az ún. Környezetvédelmi Chartát, melynek a francia alkotmány bővítésének alapját kellene szolgálnia. A szöveg 2004-ben egy sor konzultáció után tökéletesítésre került és beterjesztették megszavazásra a parlamenthez és a szenátushoz. A megfelelő alkotmánymódosítás 2005. március 1-én lépett hatályba. Az Alkotmány a preambulum és az emberi jogokra vonatkozó nyilatkozat mellett újként tartalmazza a teljes alkotmányos jelleggel rendelkező321 környezetvédelmi charta szövegét. A Charta 10 cikkelyt tartalmaz, amelyek egyrészt bevezették az egyéni alapjogok úgynevezett harmadik generációját, másrészt rögzítették a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés alapelveit, melyeket valós kötelességekként mind az államnak, mind a polgároknak figyelembe kell venniük. Figyelembe vették az egyén úgynevezett környezetvédelmi alapjogát, amely szerint a polgár egészsége védelme érdekében peresítheti igényét a kiegyensúlyozott környezetben való életre. Ezzel kapcsolatban meg kell várni, hogy ez a jog a jogalkalmazás és bírói ítélkezés során mennyiben kerül értelmezésre. Üdvözölték továbbá az állam kötelességeinek rögzítését, mely szerint minden cselekvésében – mind a törvényhozásban, mind a kormányzati tevékenységben – figyelembe kell vennie a környezetvédelmet és a fenntartható fejlődést. Persze már a Környezetvédelmi Charta kibocsátása előtt általános társadalmi egyetértés volt észlelhető 320

http://www.cidce.org/pdf/Charte_ANGLAIS.pdf Lásd: Alkotmány Bizottság Kommentárját az Alkotmány Bíróság döntéséről 2008-564 DC számon 2008. június 19. Forrás: http://www.conseil-constitutionnel.fr/conseil-constitutionnel/root/bank/download/2008564DC-ccc_564dc.pdf. 321

190



arra vonatkozóan, hogy ezeket az elveket figyelembe kell venni. Eközben nem szabad elfelejteni, hogy a Környezetvédelmi Charta bevezetése az állam részére lehetővé tette azt, hogy egyrészt a környezeti károk területén merevebb felelősségi előírásokat vezessen be („a szennyező fizet” elv), és különösképpen lehetővé tette a „Grenelle Environemental” létrehozásához

az

alapok

megteremtését,

egy

olyan

állami,

politikusokból

és

magánszemélyekből álló hatóságét, amely mértékadóan befolyást gyakorolhat a törvényalkotási folyamatra és a kormányzati tevékenységre a fenntarthatósági érdekek terén (lásd ehhez lejjebb: „Loi Grenelle”) A jogtudomány részéről különösképpen azt kritizálták, hogy a Környezetvédelmi Charta rendelkezései túl tágan, illetve túl általánosan kerültek megfogalmazásra ahhoz, hogy közvetlenül le lehessen vezetni a polgárok tényleges jogait és kötelességeit. Nevezetesen problémásnak tekintették, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági kérdésekben a polgárnak is peresíthető kötelességekkel kell rendelkeznie. Erre vonatkozóan felmerül az a nehéz kérdés, hogy ez alatt az alapjogoknak egy úgynevezett harmadik személyre való kihatását is kell-e érteni, amely egy magánszemélynek megengedné azt, hogy az alkotmányra támaszkodva egy másik magánszeméllyel szemben egy meghatározott viselkedést kényszerítsen ki.

3.3.11. Jogszabályok, amelyek mindent megváltoztattak: „le Loi Grenelle”322 A Környezetvédelmi Charta új alkotmányos rendelkezéseire támaszkodva Sárközy elnöksége alatt 2007-ben életbe léptették a „Grenelle” programot. A cél egy politikai hivatalnokokból, tudományos dolgozókból, nem-kormányzati szervek képviselőiből, valamint a szakszervezetek képviselőiből álló hatóság megteremtése. Ennek a hatóságnak jogi aktusok segítésével lehetőséget kell kapnia arra, a parlamenttől és kormánytól függetlenül, hogy megvitassa a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdéseket, különösképpen annak érdekében, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságával közösen törvényjavaslatokat terjesszen be és a fenntarthatóság figyelembe vételére vonatkozóan megvizsgálja a kormányzat és parlament által kezdeményezett törvényalkotási aktusokat. Miután az első, kezdetben jogilag még nem rögzített helyzetű „Grenelle-csoport” 2008-ban kidolgozta első programját egy első törvényhozási javaslattal együtt, 2009. 322

Lásd: http://www.legrenelle-environnement.fr/.

191



augusztus 3-án életbe lépett az ilyen módon kidolgozott első „Grenelle-törvény” (Loi Grenelle 1). A „Loi Grenelle 1”323 57 cikkelyt tartalmaz, melyek egyrészt törvényben rögzítik a „Grenelle Environemental” rendelkezéseit, másrészt tartalmazzák az úgynevezett keresztmetszeti cikkelyeket, melyek számos érvényben lévő törvényt megváltoztatnak, hogy azokat a fenntarthatóság elvével „kompatibilissé” lehessen tenni. Ezek a keresztmetszeti törvények politikai témákra vonatkoznak a következő területeken: 1. építésügy és energia 2. szállítás 3. az élővilág sokfélesége (biodiverzitás), mezőgazdaság, halászat és a tengerek 4. népegészségügy 5. hulladékok 6. kormányzati tevékenység, információs és továbbképzési kötelesség. 2010. július 12-én életbe lépett ezt követően a „Loi Generelle 2”324. Ez a törvény egy, a parlament és a szenátus által végrehajtott törvényalkotási eljárás eredménye, melynél a Grenelle hatóság vita-eredményeit mértékadóan bevonták a munkába. A törvény 248 cikkelyt tartalmaz, melyek konkrét átültetési feladatokat tartalmaznak a kormányzat felé, hogy különösképpen a fenntarthatósági stratégiákban (lásd tovább lent) rögzített követelményekhez és célokhoz tartsa magát. Az elmondottak szerint említésre érdemes, hogy a „Grenelle Hatóság” a Fenntartható Fejlődés Bizottságával együttműködve köteles a „Grenelle törvényekkel” kapcsolatban

a

kormány

által

támogatva

hozott

intézkedések

elemzésére

és

kommentálására.

3.3.12. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2003-2008)325 Bár már 1997-ben, az 1992-ben Rióban tartott klíma-csúcsot követően kidolgozásra került a kormány által egy első stratégia, mégis azt a politikai és társadalmi hétköznapokban többnyire

figyelmen

kívül

hagyták.

Csak

323

azt

követően,

hogy

a

különböző

http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte=JORFTEXT000020949548. http://www.legifrance.gouv.fr/affichTexte.do?cidTexte=JORFTEXT000022470434. 325 Összefoglalás a Hivatalos Dokumentumról:„Référances – Stratégie nationale de développement durable – 5e Rapport“, Paris, 15. Mai 2008 324

192



minisztériumoknak átszervezése megkezdődött, és a speciális hivatalok létrehozása beindult, került ismét előtérbe egy megvalósítható fenntarthatósági stratégia iránti igény, így 2003-ban egy új stratégia kidolgozására került sor a 2003 és 2008 közötti időtartamra. Ennek a stratégiának a célját különösképpen olyan intézkedések kifejlesztése jelentette, amelyeket mind a kormánynak, mind a civil társadalomnak meg kell tennie annak érdekében, hogy az ember és a természet jövőbeni fejlődésének fenntarthatóságát biztosítani lehessen. Ebből a célból a stratégiát 10 akcióprogrammal (témával) egészítették ki. Franciaország ezzel kapcsolatban különösképpen az OECD által már leadott, illetve még leadásra kerülő nemzetközi szabványokat és ajánlásokat helyezte előtérbe. Ennek megfelelően 2006-ban Franciaország indíttatva érezte magát arra, hogy a 2003-2008 évekre szóló stratégiát módosítsa, miután az OECD 2005 februárjában Franciaországnak a fenntarthatóság terén tett eddigi erőfeszítéseit elemezte és fejlesztési javaslatokat326 terjesztett be, valamint mert időközben európai szinten is fenntarthatósági stratégiákat alakítottak ki és fogadtak el. Végezetül Franciaországot a 2006. évi módosításnál az alkotmány módosítása (a fenntarthatósági cikkely felvétele a Környezetvédelmi Charta keretében), valamint a Belgiumból, Ghanából és az Egyesült Királyságból érkező országjelentések is mértékadóan inspirálták. Az elmondottakból látszik, hogy Franciaország a fenntarthatósági stratégiáját élő folyamatként tekinti, amelyet aktívan életben kell tartani és a legújabb tudományos, politikai és társadalmi ismereteknek megfelelően bővíteni kíván. Ez a felfogás ugyan számításba veszi a fenntarthatóság fogalmának komplex voltát, eközben azonban megnehezíti az elért célok mérését, mivel azok állandóan módosításra, kiigazításra kerülnek és a már elért eredményeket felhígítják. A „2003-2008 közötti stratégiával” kapcsolatos, 2008. június 15-i keltű előzetes zárójelentés alapján 2003 és 2008 között a következő tématerületek (akciópontok) kerültek lefedésre: 1. a fenntarthatóság szociális dimenziója 2. a polgár, mint a fenntarthatósági terület „szereplője” 3. térségtervezés 4. ipar, vállalat, valamint fogyasztók 5. klímaváltozás és energia 326

The Conclusions and Recommendations of the OECD Environmental Performance Review of France, Paris, 18 February 2005; http://www.oecd.org/dataoecd/3/44/34463341.pdf

193



6. szállítás 7. mezőgazdaság és halászat 8. a kockázatok megelőzése az egészség és környezetszennyezés területén, valamint további védelmi intézkedések az egészség és környezet terén 9. az állam, mint példakép, kutatás és innováció 10. a fenntarthatóság nemzetközi dimenziója. Az előzetes zárójelentés megállapítja, hogy a „2003-2008 közötti stratégia” eredménye kisebb mértékben származik a parlament és a kormány általi konkrét törvényalkotási aktusokból, sokkal inkább a civil- és politikai társadalom követelményekkel szembeni öntudatának

ébredéséből,

aminek

következménye

a

fenntartható

fejlődés.

A

fenntarthatóság fogalma és jelentősége most már nem csak egy „szlogen” többé, hanem a társadalom hétköznapjainak kemény összetevője. Ehhez számos újonnan alapított francia kormányzati és nem-kormányzati szervezet, egyesülés, konferencia stb. járult hozzá, melyek a fenntarthatóság témaköreivel foglalkoznak és fórumot képeznek az ismeretek összegyűjtéséhez és megosztásához. Kiemelendő az úgynevezett „Fenntartható fejlődés hete”327, amely évente egyszer kerül megrendezésre és a civil társadalmat veszi célba. A nagy rendezvény keretében a lakosság széles körével ismertetnek meg olyan témákat, mint gazdaságfejlődés, környezetvédelem és szociális területek, valamint tájékoztatást adnak azzal kapcsolatban, hogy az egyes polgárok maguk hogyan járulhatnak hozzá a fenntartható fejlődéshez. Megemlítendő a nyilvános vállalatok és intézmények fenntartható fejlődés klubja328, amely már 33-nál több tagot számlál. Kialakításra került egy közös charta, amely a csatlakozott vállalatoknak irányt mutat a fenntarthatósági szempontoknak a napi üzletben történő figyelembe vételéhez. Végezetül meg kell említeni a „Comité21”329 szervezetet, amely hálózati szervezetként sokat ténykedik az iskolai oktatás és pedagógia területén és ezzel megismerteti a legfiatalabb társadalmi réteget a fenntarthatóság anyagával. Tisztán privát szervezetek is kialakultak a vállalati szektoron belül, amelyeknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a vállalatok a hétköznapi üzleteikben, valamint stratégiáikban figyelembe vegyék a fenntarthatóság szempontjait. Ennek megfelelően 327

Semaine du Développement Durable; www.semainedudeveloppementdurable.gouv.fr. http://www.developpement-durable.gouv.fr/-Le-club-developpement-durable-des-.html. 329 http://www.comite21.org/comite21/index.html 328

194



létrejöttek részben speciális iparági szervezetek (pl. a vegyipar, pénzügyi szektor), melyek tagjaikra aktív befolyást gyakorolnak. A vállalatoknál is bekövetkezett paradigma-váltás annyiban mérhető, hogy már több mint 486 francia vállalat (2008. júniusi állapot) írta alá az Egyesült Nemzetek (UN) „Global Compact”330 nevű kezdeményezését (amely a 2011. júniusi állapot szerint eddig összesen 8700-nál több taggal rendelkezik). A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia előzetes zárójelentése abból indul ki, hogy a fenntarthatóság fogalmának „népeszerűsége”, illetve ismertségi foka, valamint jelentősége a 2003 és 2008 közötti időszakban 35 %-ról 75 %-ra emelkedett. A körkérdések alapján a fenntarthatóság problémáiról tájékozódni szándékozó, illetve arról tájékozott polgárok száma az egykori 10 %-ról 35 %-ra emelkedett. Ami tehát a polgárok mozgósítását és a polgárokkal közölt információkat illeti, az előzetes zárójelentés rendkívül pozitív mérleget mutat be. Eközben a fenntarthatósági stratégiák hatékony politikai átültetésére vonatkozóan még nagy pótlási igény állapítható meg331. Ezt a felismerést a „2010-től 2013-ig terjedő” következő stratégia kidolgozásánál figyelembe vették.

3.3.13. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2010-2013)332 Miután a „2003- 2008 közötti stratégia” eredményei a kormányzat, hatóságok és egyéb érdekeltek részéről elemzésre került, a 2009. év folyamán a Fenntartható Fejlődés Bizottsága előkészítette az utána következő „2010-2013 közötti” stratégiát. A Bizottság jelentése szerint a legújabb stratégia megfogalmazása mértékadóan a 2008-ban kialakult gazdasági válság és a nagyszámú pusztító természeti katasztrófa hatása alatt állt. Az ezzel kapcsolatos események ugyanis „fájdalmas” módon demonstrálták, hogy a természeten végzett rablógazdálkodásra, valamint a következő generációk gazdasági jólétének biztosítására a mindennapi politikában nem fordítottak elegendő figyelmet. Ezért a széndioxid-kibocsátás csökkentésével, különösképpen az alternatív energiák támogatásával védeni kell az ember és az állatvilág életterét. Ezen felül a kormányzat szociális rendszerekkel és piacgazdasággal kapcsolatos fiskális döntéseivel biztosítaniuk 330

http://www.unglobalcompact.org/. Lásd ehhez még: „Stratégie National de Développement Durable 2010 – 2013“, Paris, 1 Juli 2010, http://www.developpement-durable.gouv.fr/IMG/pdf/SNDD_index.pdf. 332 Összefoglalása az alábbi Hivatalos Dokumentumnak: „Stratégie National de Développement Durable 2010 – 2013“, Paris, 1 Juli 2010, http://www.developpement-durable.gouv.fr/IMG/pdf/SNDD_index.pdf. 331

195



kell, hogy a jövő generációk ne szenvedjenek hátrányokat. Ebben az összefüggésben különösen számításba kell venni a demográfiai fejlődést, mely mértékadó befolyással rendelkezik az úgynevezett szociális újraelosztási eljárások gazdasági elviselhetőségére, azaz olyan rendszerekre, melyeket a dolgozó társadalomnak a nyugdíjasok és szociális szempontból gyengébb helyzetűek javára kell finanszíroznia. Ezen háttér figyelembe vételével a Fenntartható Fejlődés Bizottsága a nyilvános és civil szervezetek, intézmények közreműködésével a következő kilenc „kihívást” határozta meg, melyek, a 2003 – 2008 közötti stratégiával ellentétben, már figyelembe veszik a kötelező európai jogi szempontokat: 1. fenntartható fogyasztás és fenntartható termelés 2. a tudományos társadalom támogatása a fejlesztés és innováció támogatásával 3. az állam feladatai a stratégiában rögzített kihívások effektív átültetése érdekében 4. klímaváltozás és energia 5. fenntartható szállítás és fenntartható mobilitás 6. a

fenntarthatóság

megtartása

és

támogatása

az

élővilág

sokféleségére

(biodiverzitásra), valamint természetes erőforrásokra vonatkozóan 7. általános egészségügy, annak fenntartása, valamint a kockázatok kezelése 8. demográfia, bevándorlás, valamint szociális kirekesztés 9. a nemzetközi kihívás a fenntarthatóság vonatkozásában, különösképpen a globális elszegényedés elleni harc A Fenntartható Fejlődés Bizottságának törvényben rögzített kötelessége a francia parlamentet évente jelentésben tájékoztatni arról, hogy a fentiekben ismertetett kihívásokkal hogyan birkóztak meg. Ezt követően 2014 végén egy részletes zárójelentést kell összeállítani, amelynek a rövid- és középtávú francia fenntarthatósági stratégia további megfogalmazásához kell segítséget nyújtania.

3.3.14. „Horizons 2030-2050”333 Az ENSZ a 2010-es évet a Biodiverzitás évének deklarálta. Nem csupán a 2004-es Francia Nemzeti Környezetvédelmi Stratégiának céldátuma ez az év, hanem Johannesburgban is 333

http://www.developpementdurable.gouv.fr/IMG/spipwwwmedad/pdf/Commissariat_general_au_Developpement_durable_cle2e4f45.pdf

196



deklarálták a résztvevő államok, hogy csökkentik a biodiverzitás ellen ható körülményeket, hatásokat. A 2010- es év így nem csak egy évtized lezárása, hanem egy új időszámítás kezdete a franciáknál. Ennek is megfelelően Franciaország Gazdaság, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Tengerügyi Minisztériuma 2050-ig kidolgozta a biodiverzitás megőrzése érdekében nemzeti programját, amely a fenntartható fejlődés részét képezi. A hosszú távú tervezést az magyarázza, hogy a biodeverzitás megőrzése kizárólag hosszú távú tervekkel valósítható meg, különös tekintettel a klímaváltozásra. A Fenntartható Fejlődés Általános Tanácsa (Commissariat General au Developpement Durable) 2010-ben publikált, 2030-2050-re vonatkozó előirányzata szerint a középpontban a biodiverzitás megőrzése áll. Franciaország a biodiverzitás megőrzésének problémáját azért tartja kiemelten fontosnak, mert annak megőrzése befolyásolja a következő területeket: - mezőgazdaság - zöld energia - tenger-védelme - tengerpartok védelme - város védelem - klímaváltozás - genetikai anyagok nemzetközi kereskedelme. A biodiverzitás megőrzése Franciaország kiemelt felelőssége nemzeti, európai,- és világszinten, köszönhetően a tengerentúli területeinek. E földrajzi pontokon jóval több madárfaj, halfaj és növényfaj található, mint a Francia „anyaországban”. Ennek okán Franciaország biodiverzitás megőrzésében vállalt szerepvállalása kiemelkedően kezelendő. A biodiverzitás védelmének eszközei a franciáknál a különböző területek kijelölése az ökoszisztémák védelmére. A nemzeti parkok, természetes parkok, érzékeny területek védelem alá vonása a védelem fő eszköze, amelynek folytán Franciaország (tengerentúli területeit nem számítva) a felszíni területek kb. egynegyede áll védelem alatt. Öt fejlődési terület amelyeken

valamennyi országnak javítani kell különböző

szinteken. A földhasználat (erdőirtások, urbanizáció, iparosodás), az erőforrások túlzott kizsákmányolása, helyi és nemzetközi szennyezés, a ritka fajok védelme és a klímaváltozás. Ennek megfelelően a franciák programja, hogy 2018-ra ötven százalékkal kevesebb növényvédő,- és rovarirtószert használjanak a mezőgazdaságban, egyre több megújuló

197


energiaforrást

használjanak


országszerte,

bio-üzemanyag

használat

és

előállítás

támogatása, a közlekedés környezetbaráttá tétele (2.500km vasútvonal kiépítése 2025-re), megvalósítás alatt a „Trame verte et bleue”, vidéki turizmus fejlesztése húsz éven belül, biotechnológia és bio-gazdaságok fejlesztése, az EU-s irányelv implementálása révén visszatérni a jó ökológiai minőségű vízi utakhoz 2015-re, továbbá az erdők fokozott védelme. Mindezek célja, hogy megőrizze a Föld genetikai örökségét, megőrizze a fajokat a kihalástól, hangsúlyt helyezve azokra a speciális területekre, ahol egy-egy faj kizárólagos élőhelye található.334

3.3.15. Megfigyelő és Statisztikai Statisztikai Hivatal335

Hivatal

(SOeS)-

Fenntartható

Fejlődés

2008. július 10-én hozta létre a Környezetvédelmi, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Területgazdálkodási Minisztérium a megfigyeléssel és statisztikai információk gyűjtésével foglalkozó egységeket. Az új Megfigyelő és Statisztikai Hivatal egyesíti három korábbi egység feladatait336 annak érdekében, hogy összegyűjtse, feldolgozza és közzétegye a környezetvédelemhez, energiához, építkezéshez és közlekedéshez kapcsolódó statisztikai adatokat. Célja mindezeken túl, hogy koordinálja a fenntartható fejlődéssel foglalkozó vizsgálatokat és a mutatókat a Minisztériummal közölje. Felelős a Hivatal az Aarhusi Egyezmény végrehajtásáért is.337

3.3.16. A környezetvédelmi szabályokért való felelősség A felelősség három szintű: büntetőjogi, polgárijogi és közigazgatási. A büntetőjogi felelősség megállapításánál a büntetőjogi előírásokat szűken értelmezi a bíróság, azonban büntetőjogi

szankció

valamennyi

környezetvédelemhez

kötődő

jogszabályban

megtalálható, amelynek következtében magas összegű bírságok kiszabására van lehetőség – a börtönbüntetésről nem is beszélve – egy-egy környezetvédelmi szabály megsértése 334

Összesen 34 ilyen hely van a világon. Observation et Statistique 336 SESP, Ifen, energy observatory. 337 http://www.insee.fr/insee-statistique-publique/default.asp?page=sites-statistiques/environnementequipement.htm 335

198



esetén. A közigazgatási szankciók kiváló alternatívái a sokáig elhúzódó büntetőpereknek, ahol a prèfet jogköre, hogy figyelmeztesse a szabályszegőt, előírva neki, hogy mit kell tennie, és arról is tájékoztatja, ha nem követi a figyelmeztetést, mi lesz magatartásának következménye (a prèfet pl. átmeneti üzembezárást, vagy áru-megsemmisítést rendelhet el). A polgári jogi felelősség széleskörű, mind az egyén, mint a jogi személyek és egyéb szervezetek alanyai részéről, vagyis az említettek bármikor kérhetnek réparációt, ha a környezeti ártalomnak közvetlenül és személyesen elszenvedői voltak. Az általános szabály a francia Polgári törvénykönyv 1382 és 1383 szakaszaiban áll, azonban nem szabad elfeledkeznünk a 85/374/EK irányelvről sem (1985.július 25.) továbbá a Környezetvédelmi Chartáról338 sem, mint jogalapról.

3.3.17. Összefoglalás Franciaország Fenntartható Fejlődés Stratégiája szorosan kötődik a nemzetközi szervezetekben játszott szerepéhez, és az Európai Unióhoz: a francia környezeti stratégia különösen az Európai Unió politikájához és irányelveihez kötött komplex rendszerként fogható fel. A Francia Környezetvédelmi, Energiaügyi, Fenntartható Fejlődési és Területgazdálkodási Minisztérium országos szintű koordináló szerv a fenntartható fejlődés terén. A fenntarthatóság kérdéskörének középpontba helyezése érhető tetten az által, hogy megalkotásra került a Környezetvédelmi Charta 2004-ben, amelyben az állami kötelezettségvállalás

is

szerepel,

elkötelezve

magát

a

környezetvédelem

és

a

fenntarthatóság mellett, felelősséget róva az egyénekre is, ami a következő évben egy alkotmánymódosítás révén az alkotmány szövegébe is belekerült. A „le loi Grenelle”-nek köszönhetően a parlamenttől és kormánytól független hatóság létrehozására került sor, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdéseket áttekintse, annak érdekében, hogy a Fenntartható Fejlődés Bizottságával közösen törvényjavaslatokat terjesszen be és a fenntarthatóság figyelembe vételére vonatkozóan 338

Lásd a Környezetvédelmi Charta 4. cikkelyét: „Toute personne doit contribuer à la réparation des dommages qu'elle cause à l'environnement, dans les conditions définies par la loi.” http://www.legifrance.gouv.fr/html/constitution/const03.htm

199



megvizsgálja a kormányzat és parlament által kezdeményezett törvényalkotási aktusokat. Tevékenysége átfogja az összetett fenntartható fejlődés teljes keresztmetszetét. Az első Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2003-2008) elfogadására, amely az OECD szabványokon és ajánlásokon alapult és megvalósításában kiemelt szerepe volt a civil társadalomnak, 2003-ban került sor. A Minisztérium által nemzeti szinten kidolgozott környezeti stratégiát a helyi szinten kell végrehajtani, amelynek elérését a regionális és megyei szintű állami megbízottak, a miniszteri képviselők segítik. A községi szintű végrehajtás is kiemelkedő szerepet játszik a nemzeti stratégia végrehajtásában. A 2010-2013-as rövid távra szóló stratégia kialakításánál – tanulva a 2003-2008-as stratégia elemzéséből – nagyobb hangsúly került a törvényalkotásra, kiemelve alternatív energiák támogatását és a jövő generáció igényeinek figyelembevételét, és továbbra is bevonva a civil szervezeteket a stratégia megvalósításába. Egy törvény szól a Fenntartható Fejlődés Bizottságának éves beszámolási kötelezettségéről. A biodiverzitás megőrzését Franciaország kiemelt felelősségeként kezeli nemzeti, európai- és világszinten, köszönhetően a tengerentúli területeinek is (Horizons 2030-2050).

3.4.

Lengyelország

Fontos momentum, hogy a Lengyel Köztársaság (Rzeczpospolita Polska) a visszafogott mezőgazdasági és erdőgazdálkodási tevékenységének köszönhetően megőrizte a biodiverzitást és az igen értékes tájképét. Emellett az elmúlt években Lengyelország komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megerősítse, kiszámíthatóvá tegye a környezet védelmét, de

a megjelenő újabb és újabb igényekre és követelményekre

reagálnia kell a fenntartható fejlődés érdekében. Az Európai Unión belül, melyhez az ország 2004. május 1-én csatlakozott ilyenként jelenik meg például az infrastruktúra javítása, a közlekedés és a mezőgazdaság fejlesztése.

3.4.1. A Fenntartható Fejlődés Stratégia A ‘Lengyelország Fenntartható Fejlődés Stratégiája 2025-ig’ (Polska 2025) című

200



dokumentum tartalmazza Lengyelország célkitűzéseinek, a kihívásokra adott válaszainak fő irányvonalait. Ezen keret-dokumentumot a lengyel kormány készítette 1999-ben, mint egy sokdimenziós keretet, melyet különböző tervek, programok és al-stratégiák bontanak le részegységekre. Mivel

hosszútávú tervről van szó, amely a fenntartható fejlődés

dimenzióira is kitekintést enged, ebben tartozik a kiegyensúlyozott fokozatos növekedés, szociális kohézió és környezetvédelem. Az átfogó stratégia az iparukban fejlettebb államokkal való verseny felvételét szintén általános célként említi.

3.4.2. Tartalma A Polska 2025 hosszútávú kitekintése tehát 2025-ig tart és ezen belül megkísérli felsorakoztatni azon válaszokat, melyek a jövőbeli társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokra készültek az előrevetített kalkulációk és adatok alapján. 339 A stratégia alapvetően három fő részből áll: 1. A Fenntartható Fejlődés kialakításának tervei, célok megfogalmazása, politikai háttér 2. Megfelelő politikák, rendelkezések felvázolása, e a társadalom, gazdaság és államiság kérdéskörében, kitérve a környezet védelmére is 3. Mindezen célok és rendelkezések megvalósítása, átültetése a gyakorlatba, majd ezek megvalósulásának nyomon követése, ellenőrzése. A tanulmány fő témái: a) A gazdasági fejlődés dinamikája és volumene b) Életminőségi mutatók és minimumok c) Foglalkoztatottság aránya d) Környezet minősége és a rendelkezésre álló források ésszerű használata. E bevezető után fontos kiemelni, hogy egy nagyon fontos, kiemelt központi értéket és megoldási eszközt állít a stratégia középpontjába a lengyel terv, méghozzá a 339

Stratégiai Tanulmányok Kormányzati Központi Intézete a Környezetvédelmi Minisztériummal (1999): “Lengyelország Fenntartható Fejlődés Stratégiája 2o25-ig’” – első változata, mely kizárólag lengyel nyelven érhető el: http://www.mos.gov.pl/1materialy_informacyjne/raporty_opracowania/strategia/strategia1-3.html (1-3. Fejezet); http://www.mos.gov.pl/1materialy_informacyjne/raporty_opracowania/strategia/strategia4-g.html (4-6. Fejezet), 2o11.május

201



megközelítés központja a család. A család, amely – a tanulmány szerint – a jól működő társadalom alapját képezi. A stratégia kiemeli annak fontosságát, hogy „biztosítani szükséges a lengyel családok jóléti növekedését, gyarapodását, hogy erősíteni szükséges az anyagi függetlenségüket és a biztonságérzetüket.”340 A Polska 2025 a jólétet akként határozza meg, mint amelyben az anyagi szükségletek fedezete biztosított, ugyanakkor az emberek készségét és képességét is biztosítja a jobb életminőség, valamint az egészséges környezet elérésére, illetve az eziránti igény és törekvés. A biztonság igénye igen tágan értelmezett a tervben: ide tartozik a nyugdíjbiztonság az idősek számára, az egészség és élet védelme, a kiszámítható jogi környezet, a külső védelem (az ország szuverenitásának megőrzése), az ökológiai biztonság, amely magában foglalja a nemzeti kincsek, források ésszerű kihasználását és használatát is. A Polska 2025 további fejezeteiben kitér a nevelés és oktatás, a kutatás és fejlesztés, valamint a tudomány jelentőségének elemzésére a fenntartható fejlődés szempontjából. A továbbiakban a gazdaság szerkezetének vizsgálatára tér ki: kiemelten foglalkozik a nemzeti innovációs rendszerrel, a mezőgazdaság és a hagyományosan kialakult ipar modernizálásával, valamint az energia, közlekedés, szállítás és kommunikáció infrastruktúrájának fejlesztésével. A környezet védelmének taglalása az „Állam” című fejezetben kapott helyet, mint a regionális fejlesztés egyik fontos eleme. Végül a stratégia a nemzetközi megállapodások és ajánlások jelentőségét emeli ki, külön jelentőséget tulajdonítva az Európai Unió által követelményként támasztott programokra, melyekben a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés fő irányait, megfelelő fogalomhasználatát találjuk meg. Emellett említésre kerül az Agenda 21, illetve az Átalakulási Program a Fenntartható Fejlődés Felé az OECD államok számára című dokumentum.

3.4.3. A Lengyelország további stratégiáival és programjaival való összefüggés a Polska 2025 keretén belül A Polska 2025 tehát széles ívet mutató stratégia, amely kijelöli a további nemzeti stratégiák és tervek, programok szerkezeti keretét és a fejlesztés irányait, melyek az

340

Miniszterek Tanácsa (2000.), “Polska 2025” – A Miniszterek Tanácsának jelentései: http://www.kprm.gov.pl/2157_3948_8528.htm , 2010.július 1o.

202



alábbiakban foglalhatók össze: • Második Nemzeti Környezeti Stratégia (2000) • A Közfinanszírozás és Gazdasági Fejlődés Stratégiája (2000-2010) • A Regionális Fejlesztés Nemzeti Stratégiája (2000-2006) • A Foglalkoztatás Növelésének és az Emberi Erőforrások Fejlesztésének Nemzeti Stratégiája • A Biológiai Sokféleség Megőrzésének és Fenntartható Hasznosításának Nemzeti Stratégiája - Megvalósítási tervvel kiegészítve (2003-tól) • A Környezet Védelmének Nemzeti Stratégiája (2000-2006, 2006-2012) • A Szállítás és Közlekedés Fejlesztésének Nemzeti Stratégiája (2000-2006, 2006-2012) • Általános Nemzeti Fejlesztési Terv (2004-2006, 2006-2010) • Lengyel Energiastratégia 2020-ig • Lengyel Klímapolitika 2020-ig • Nemzeti Stratégia a Fenntartható Fejlődésről a Termelés és a Fogyasztás tekintetében Mindezen tervek és stratégiák összhangban kell legyenek a Polska 2025-tel. Így az egyes szektorok előirányzott fejlesztési koncepcióit a stratégia céljainak, rendelkezéseinek és szabályainak megfelelően, annak lebontott részleteiként és gyakorlati kimunkálásaiként kell vizsgálni. 341 Az egyes részletek összefüggései, azok tisztázása nem található meg a dokumentumban. Így a szállítási és közlekedési szektor esetében az egyes szektorok közti szerkezeti koncepció akkor követhető nyomon, ha a jogi környezet- és keretrendszerben visszakövethetők a gazdasági célok, földhasználati kötelezettségek és jogosultságok, valamint az ökológiai aspektusok is, mint a cél eléréséhez szükséges alapvető követelmények. 342 A megfelelően lebontott célok és konkrét megvalósítások jobbára csak a kapcsolódó programokban lelhetők fel. A stratégia csupán néhány konkrét megvalósítási 341

Stratégiai Tanulmányok Kormányzati Központi Intézete a Környezetvédelmi Minisztériummal (2000.) “Lengyelország Fenntartható Fejlődés Stratégiája 2o25-ig’” – első változata, mely kizárólag lengyel nyelven érhető el: http://www.mos.gov.pl/1materialy_informacyjne/raporty_opracowania/strategia/strategia.html, 2010. március 342 OECD 2003: Environmental Performance Reviews – Lengyelország, pp.117, 154 203



programot és célt említ. Ilyen többek között a kis-és középvállalkozások segítése oly módon, hogy a magánbefektetések arányát növelni szükséges a teljes költség 70%-ára 2025-ig, a felsőoktatásban való részvételt a középiskolát végzettek 50%-ára szükséges növelni 2025-ig. A stratégia a 2025-ig tartó időszakra általánosságban a teljes nemzeti gazdasági növekedést évi 4-5%-ban határozza meg. A hosszútávú célok között szerepel, hogy a nemzeti természeti erőforrások kihasználásának hatékonyságát 4-szeresére kellene növelni. Mindezzel együtt a megfelelő célok és irányok kialakítása, kimunkálása még folyamatban van. Kiemelendő, hogy a fent említett stratégiák és tervek közül a Második Nemzeti Környezeti Stratégiában egyértelműen megjelennek a Fenntartható Fejlődés Stratégiájának lengyel

iránymutatásai.

Ezen

belül

a

biodiverzitásra

vonatkozó

célkitűzések

kiemelendőek.343 Az alábbiakban a konkrét számokban és adatokban kifejezhető mutatókra vonatkozóan látható néhány cél az említett al-stratégia fényében, 2010-ig elérendő céladatokkal: A vízhasználatra vonatkozóan 2025-re elérendő cél szerint a termeléshez szükséges vízfelhasználást az 1990-ben szükséges mennyiség 50%-kal csökkenteni, az ország energia-szükséglete a 2000-ben mért adatokhoz képest 2025-re 25%-kal kell csökkenjen, a megújuló energiaforrásokból származó energia 2000-ben mért arányához képest legalább kétszeresét kell elérni 2025-re, a 2000-ben megvalósult termelésbe visszaforgatott és újrafelhasznált hulladékmennyiséget 2025-re legalább meg kell kétszerezni. 344 Látható, hogy a Polska 2025 igen széles értelemben tárgyalja a fenntartható fejlődés fogalmát. Ez az átfogó stratégia kidolgozása abból az Alkotmányban is rögzített (74. cikk) alapvetésből indul ki, mely biztosítja, hogy ökológiai biztonság (mely tágan értelmezett, társadalmi aspektust is figyelembe vevő fogalom a lengyel Alkotmány szerint) megteremtése érdekében a jelen és a jövő generációinak igényét és érdekeit is figyelembe kell venni.

343

Miniszterek Tanácsa (2001.), Második Nemzeti Környezeti Stratégia - Varsó (készítette a Környezetvédelmi Minisztérium , majd elfogadta a Miniszterek Tanácsa 2000. Június 13-án., pp. 51. http://www.ietu.katowice.pl/wpr/Dokumenty/polityka_ekologiczna_2003_2006.pdf , 2oo9. február 344 Miniszterek Tanácsa (2001.), Második Nemzeti Környezeti Stratégia - Varsó (készítette a Környezetvédelmi Minisztérium , majd elfogadta a Miniszterek Tanácsa 2000. Június 13-án., pp. 51. http://www.ietu.katowice.pl/wpr/Dokumenty/polityka_ekologiczna_2003_2006.pdf , 2oo9. február

204



3.4.4. Intézményi és eljárási háttér A Polska 2025-öt 2000. július 26-án fogadta el a lengyel Miniszterek Tanácsa. Nem valamely törvényhez, hanem – amint fentebb jeleztük - magához az Alkotmányhoz kapcsolódva született meg, onnan nyerve kötőerejét. Az Alkotmány 5. cikke lefekteti, hogy „a Lengyel Köztársaság biztosítja a környezet védelmét a fenntartható fejlődés igényét szem előtt tartva.” Az Alkotmány 74. cikke kijelenti, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések kimunkálása és betartatása a közintézmények és központi döntéshozók feladata. A Miniszterek Tanácsa a legmagasabb végrehajtó szerve a lengyel közigazgatásnak. A Polska 2025-el kapcsolatban kiemelendő az is , hogy a nemzeti stratégiát a Rzadowe Centrum Studiow Strategicznych (Stratégiai Tanulmányok Kormányzati Központi Intézete) a Környezetvédelmi Minisztériummal közösen készítette egy 1999. március 2-i parlamenti határozaton alapulva. Az Intézetet 1997-ben alapították, mint háttérintézményt a Regionális Fejlesztés Minisztérium szervezeti keretében. A Miniszterek Tanácsa 2000. augusztus 3-án a lengyel alsóház (Sejm) elé terjesztette, mely minden újonnan létrejövő törvényről kell, hogy szavazzon. A Miniszterek Tanácsának ebbéli tevékenységét kormányközi egyeztetés segítette, mely a fenntartható fejlődés politikájának fórumaként működött.345 Emellett kiemelendő a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottsága, mely 1994-ban alakult. Ennek feladata elsősorban a megfelelő összhang biztosítása volt a különböző tárcák különböző tervei, dokumentumai, rendelkezései és a nemzeti környezetvédelmi program között.346 A bizottság elnöke a környezetvédelmi miniszter volt, tagjai az egyes tárcák magas szintű érintett állami vezetői és felelősei.

Ezen fórumot az 1998-as közigazgatási

reformokat követően a Regionális Fejlesztés és Fenntartható Fejlődés Bizottsága (CRPSD) váltotta fel, mely formáció elnöke a gazdasági miniszter lett. Ezen bizottság feladata volt, hogy koordinálja és összhangba hozza a kormány központi intézkedéseit az egyes régiók környezetvédelmi rendelkezéseivel. Ez a bizottság volt a Polska 2025 kidolgozásának koordinátora is. 2002-ben új bizottság alakult a fenntartható fejlődés követelményéből adódó célok 345

Egyesült Nemzetek Szervezete (2002), Johannesburgi Ülés, Országjelentés - Lengyelország http://www.un.org/esa/agenda21/natlinfo/countr/poland/index.htm, pp.18.), 2o11. április 346 Andersson, M. (2002.), Environmental Policy in Poland, in: Jänicke, M. & Weidner, H. (közös szerkesztésben: H. Jörgens) Capacity Building in National Envi- ronmental Policy. A comparative Study of 17 Countries, pp. 359. 205



megvalósítására, mely a miniszterelnök háttérbizottságaként konzultatív feladatkörrel lett felruházva. Elnöke a környezetvédelmi miniszter, tagjai a minisztériumok megfelelő felelősei és a tudományos élet szereplői. Emellett a korábbi formációkhoz képest új elemként jelennek meg az NGO-k és az ipar és üzleti élet szereplői. Jelenleg ez a Bizottság a Polska 2025 végrehajtásának őre. 347

3.4.5. Tervezési időszak Két nem kormányzati szerv segítette a stratégia elkészítését. Az egyik a Lengyel Tudományos Akadémia (PAN) és egy non-profit szervezet, a Varsói Fenntartható Fejlődés Intézet, mely utóbbi klasszikus NGO-nak tekinthető. Megjegyzendő, hogy a korábban koordinátorként megjelölt CRPSD bizottságában nem szerepeltek NGO-képviselők, tehát ez az intézet csak mint meghívott szerepelt a kidolgozásban. A kidolgozás folyamatában az egyes részek véleményezése tekintetében az internetes hozzáférés biztosított volt, bár a hivatalos jegyzőkönyvekben nem szerepelnek közmeghallgatások, fórumok eredményei, vagy üzleti érdekkörök véleményei. 348

3.4.6. Monitoring A Polska 2025 azt ajánlja, hogy kutatóközpontok, intézmények ajánljanak mutatókat a döntések hatékonyságának ellenőrzésére. A stratégia szerint több társadalmi intézmény, szereplő illetve szerv kell, hogy a végrehajtás ellenőrzésében részt vegyen. Ezen folyamat koordinálása a már említett Stratégiai Tanulmányok Központi Intézetének feladata.349 A monitoring terén tehát konkrét eljárás, ellenőrzési rendszer és szereplők nincsenek megjelölve.

347

OECD 2003.: Environmental Performance Reviews – Lengyelország, pp. 114. Lubiatowski, A. & Zachariasz, I. (2001.), Report on the partnership between Central and Local Government, NGOs and Media concerning Implementation of Multi-sectoral and Long-term Development Programs in Poland, in: EURES, pp. 8-16. 349 Miniszterek Tanácsa (2000.), “Polska 2025” – A Miniszterek Tanácsának Jelentése http://www.kprm.gov.pl/2157_3948_8528.htm 2o11.április 348

206



3.4.7. A megvalósítás és specifikus kezdeményezések Minden szektor, hivatal, és ügynökség köteles támogatni a Polska 2025 végrehajtását, nyilván különböző szinteken. Maga a Kormány és a Parlament a garanciája mindezeknek. Különböző pénzügyi alapok, pályázatok és programok segítik a finanszírozást amellett, hogy meghirdetett és ösztönző beruházás-könnyítő feltételek biztosítása könnyíti a fenntartható fejlődés programjának megvalósulását. A stratégia nem könnyen fellelhető az interneten, a polgárok számára nincs megfelelően közvetítve, megállapítható tehát, hogy a stratégia kommunikációs aspektusa háttérbe szorult a kidolgozás és a végrehajtás során.

3.4.8. Összefoglalás A ‘Lengyelország Fenntartható Fejlődés Stratégiája 2025-ig’ (Polska 2025) című dokumentum tartalmazza fő irányvonalakban Lengyelország célkitűzéseit, a kihívásokra adott válaszainak fő irányvonalait. Ezen keret-dokumentumot a lengyel kormány készítette 1999-ben. A Polska 2025-öt 2000. július 26-án fogadta el a lengyel Miniszterek Tanácsa, a lengyel közigazgatás legmagasabb végrehajtó szerve. A stratégia egy sokdimenziós keret, melyet különböző tervek, programok és alstratégiák bontanak le részegységekre. Mivel egy igen hosszútávú tervről van szó, a fenntartható fejlődés más olyan dimenzióira is kitekintést enged, mint a kiegyensúlyozott fokozatos növekedés, a szociális kohézió és a környezetvédelem. Ez az átfogó stratégia az iparilag fejlettebb államokkal való versenyképesség növelését szintén általános célként említi. Összességében a Polska 2025 többdimenziós, átfogó terv, mely messze nem szorítkozik egy-két kiemelt mutató alapján történő, kizárólag a környezetvédelemre koncentráló stratégia megalkotásának szintjére. A Polska 2025 széles ívet mutató stratégia, kijelöli a további nemzeti stratégiák és tervek, programok szerkezeti keretét és a fejlesztés irányait. A megfelelően lebontott célok és a konkrét megvalósítás jobbára a kapcsolódó programokban lelhetők fel. A stratégia csupán néhány konkrét megvalósítási programot és célt említ. A stratégia előkészítését tekintve több központi intézmény emelendő ki: Rzadowe Centrum Studiow Strategicznych (Stratégiai Tanulmányok Kormányzati Központi Intézete), a Miniszterek Tanácsának ebbéli tevékenységét egy kormányközi egyeztetés 207



segítette (mely a fenntartható fejlődés fórumaként működött), a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottsága (feladata elsősorban a megfelelő összhang biztosítása volt a különböző tárcák különböző tervei, dokumentumai, rendelkezései és a nemzeti környezetvédelmi program között). Ezen fórumot az 1998-as közigazgatási reformokat követően a Regionális Fejlesztés és Fenntartható Fejlődés Bizottsága (CRPSD) váltotta fel, amelynek elnöke a gazdasági miniszter volt. Ezen bizottság feladata volt, hogy koordinálja és összhangba hozza

a

kormány

központi

intézkedéseit

az

egyes

régiók

környezetvédelmi

rendelkezéseivel. Ezen bizottság volt a Polska 2025 kidolgozásának koordinátora is. 2002-ben új bizottság alakult a fenntartható fejlődés követelményéből adódó célok megvalósítására, mely a miniszterelnök háttérbizottságaként konzultatív feladatkörrel volt felruházva. Elnöke a környezetvédelmi miniszter, tagjai a minisztériumok megfelelő felelősei és a tudományos élet szereplői. Emellett a korábbi formációkhoz képest új elemként jelentek meg az NGO-k, az ipar és üzleti élet szereplői. Jelenleg ez a bizottság a Polska 2025 végrehajtásának őre. Az előkésztés során komoly konzultációs folyamat biztosította a szereplők véleményének összehangolását. A szakmai, tudományos szervezeteknek, valamint a központi államigazgatási szerveknek interneten is lehetőséget biztosítottak a folyamatos konzultációra. A stratégiát azonban a polgárok számára nem kommunikálták megfelelően.

3.5.

Németország 350

3.5.1. Bevezető 357 021 km2 területével Európa hatodik legnagyobb területű, 82 431 390 lakosával Európa második legnépesebb országa. A második világháború után az országot két részre osztották, a Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaságra (NDK). Az egykori NDK területén újraalakított tartományok 1990. október

350

Németül: Nachhaltige Entwicklung

208



3-án csatlakoztak a Németországi Szövetségi Köztársasághoz.351

3.5.2. A német környezetjog A német jogrend a környezetjog alatt a következőt érti: „a jogi normák azon összessége, amelyek a természetes környezet védelmét és az ökoszisztéma működőképességének megőrzését célozzák.”352 Nem egy élesen lehatárolt jogterület, hanem beletartozik a védett értékek káros hatásoktól való megóvása, a terhelés minimalizálása,353 az ismert környezeti károk, terhelések korlátozása. Szintén a joganyag része azon anyagok, tárgyak, eljárások szabályozása, amelyek a környezetre veszélyt jelentenek.

3.5.3. Alkotmányos alapok 1994 óta kötelezi az államot a német Alkotmány354 a 20. §-ában a természetes élőhelyek védelmére. Ez nem alapjog, hanem egy úgynevezett állami cél-meghatározás, egy program-megbízás a társadalomtól a közhatalom részére. Ezáltal, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom általánosan kötelezett, nem pedig egy meghatározott, konkrét törvényhozói vagy végrehatói tevékenységre, amely bíróság előtt támadható lenne. Jogszabályi határterületek és átfedések: például a Földművelésről szóló törvény,355 az Élőhelyekről szóló törvény.356 Szintén vonatkozik a német büntető törvénykönyv357 324-330 d §-ai, bár a tapasztalataik azt mutatják, hogy a környezet büntetőjogi védelme nem hatékony. Átfedés van továbbá az általános egészségvédelem szabályozása, valamint a munkahelyi egészségvédelem szabályozás között. Idővel szükségessé vált az egységes szabályozás a Környezetvédelmi törvényben. A környezeti jog sok törvényben volt szétszórva, a szabályozás nagyrészt szektorális volt. Ha például egy európai jogi előírást a nemzeti jogba a tagállam jogalkotása révén kell átültetni, 17 féle jogi eljárásba lehetett belegabalyodni, először szövetségi majd tartományi 351

www.wikipedia.org http://de.wikipedia.org/wiki/Umweltrecht 353 Kiemeli ezen elv fontosságát többek között a német természetvédelmi törvény, valamint a német vízháztartásról szóló törvény. 354 Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland, 23. Mai 1949 (BGBl. 1949 S. 1) 355 BauGB, Baugesetzbuch, 23. Juni 1960 (BGBl. I S. 341) 356 ROG - Raumordnungsgesetzbuch, 22. Dezember 2008 (BGBl I S. 2986) 357 St GB, Strafgesetzbuch 13. November 1998(BGBl. I S. 3322) 352

209



szinten. Egyrészt ezért is sürgették a környezetvédelem természettudósai és jogtudósai egyaránt egy egységes környezeti kódex (UGB- Umweltgesetzbuch) létrehozását másrészről azt, hogy az egyes részletszabályok és eljárások egymással összehangoltak legyenek. Az 1997-es részbeni újraszabályozási tervekhez akkor még hiányzott a német állam politikai akarata az elméleti és a gyakorlati megvalósításhoz. A Szövetségi Bizottság ez irányú törekvésének meghiúsulása után, ismét a nagykoalíciós szerződés kereteibe került a környezetvédelmi törvény témaköre. Az 1990-es években tudósok358 állították össze és hozták nyilvánosságra az első tervezetet: BERICHTE des Umweltbundesamtes 7/90 címen, amely egységes alapelveket, szabályozást és eljárásokat célzott meg, különösen a létesítmények engedélyezése, a környezeti információhoz való hozzáférés, a környezeti felelősség, a társadalom tájékoztatása és a standardok, határértékek terén. Ezt követte 1994-ben egy kiegészítő javaslat359 (BERICHTE des Umweltbundesamtes 4/94), a kódex részeként, amely többek között a természet- és tájvédelmet, vízvédelmet és vízgazdálkodást, talajvédelmet, a kibocsátásokat, a sugárveszélyes tevékenységeket, a hulladékgazdálkodást szabályozta. 1997-ben egy független szakértői bizottság fejezete be öt éves munkája eredményeként a környezeti kódex tervezetét, amely egy nyolc egységre tagozódó, elveket, fogalmakat, eljárásokat, a határokon átívelő kérdéseket tisztázó általános részből és egy 9 részre tagozódó specifikus részből állt. 2006 márciusában elkészült egy tervezet360 (2006-ban, 2007-ben módosítva) erre vonatkozóan, tartalmazva a környezeti törvényhozási hatáskörök változtatásait. A 2008-as tervezet, mint egy egységes környezetvédelmi törvény (UGB) létrehozását célozta, amely öt könyvre tagozódott.361 Az I. a célok, alapelvek, stratégiákat tartalmazta, a II. a vízvédelmet és vízgazdálkodást, a III. a természetvédelmet, a IV. a sugárzásvédelmet, az V. a kibocsátás kereskedelmét szabályozta. A 16. jogalkotási periódusban a politikai erőknek nem sikerült egyesülni egy környezeti kódex (UGB) érdekében. Azonban a természet és a vízvédelem területén szövetségi szinten egységesítették a szabályzást. 2010. március 1-én lépett életbe a Rechtsbereinigungsgesetz Umwelt (RGU), az új sugárzásszabályozásról szóló törvény, az új vízháztartásról szóló törvény, és az új szövetségi természetvédelemről szóló törvény. A szabályozás további egységesítése kívánatos volna.

358

Michael Kloepfer, Eckard Rehbinder, Eberhard Schmidt-Aßmann und Philip Kunig Hans D. Jarass, Hans-Jürgen Papier, Franz-Joseph Peine und Jürgen Salzwedel professzorok közreműködésével 360 A 2006. szeptember 1-én életbe lépett alkotmánymódosítás újrarendezte a jogalkotási hatásköröket. 361 http://www.umweltbundesamt.de/umweltrecht/umweltgesetzbuch.htm 359

210



Egy kódex-szel szemben mégis elsőbbséget élvez362 például a klímavédelem vagy a természeti javakkal való gazdálkodás területén új célkitűzések megvalósítása. Végső cél a kódex további, eddig hiányzó könyveinek megalkotása,363 a további harmonizáció, a szabályozás egységesítése.

3.5.4. Fenntarthatóság tényleges célkitűzése a szabályozásba Ennek első lépése a közigazgatás elkötelezett végrehajtása a környezeti célok elérése érdekében. A német tapasztalat azt mutatja, hogy sikert elérni csak erőteljes ellenőrzés révén lehet. Ezért néhány éve új stratégiákat alkalmaznak, amik túlmutatnak a hagyományos környezetvédelmi szabályozáson, lévén, hogy a környezetvédelem interdiszciplináris terület, ezért új stratégiákat, politikákat dolgoztak ki. Gyakran követték azt a stratégiát, amely környezetvédő technológia alkalmazása amellett gazdasági előnyt kínál a jogi szabályozás betartása mellett. Erről lentebb, a 3. pontban bővebben szólunk.

3.5.5. A fenntarthatóság politikájának történeti útja Németországban Tíz évvel a Riói csúcs után, Németország mellett, már sok más európai ország is rendelkezett a fenntarthatóságért felelős grémiummal.364 A német hatóságot, a Rat für Nachhaltige Entwicklung,365 (továbbiakban: Tanács) a szövetségi kormány 2001 áprilisában hívta életre, amelynek tizenöt tagja közszereplő (tudósok,

politikusok,

egyházi

vezetők,

jogászok,

gazdasági

szakemberek).

A

tevékenységében független és egyedül a kormánynak alárendelt Tanács feladata a nemzeti fenntarthatósági stratégiának szerződésekben való megjelentetése, valamint a konkrét cselekvési területek és projektek megnevezése, csakúgy, mint a fenntarthatóság közös, fontos és nyilvános céllá tétele. Kiemelt szerepet kap a társadalmi párbeszéd előmozdítása, úgy nemzeti, mint nemzetközi szinten. A Tanács saját maga által meghatározott 362

http://www.bmu.de/gesetze_verordnungen/doc/45702.php http://www.iurratio.de/lehre-a-referendariat/schwerpunkte/83 364 Belgium: Federal Council on Sustainable Development, Finnország: National Commission on Sustainable Development, Nagy-Britannia:Sustainable Development Commission, Ausztria: Roundtable Nachhaltiges Österreich, Lengyelország: Minister’s Council’s Committee on Regional Policy and Sustainable Development, Svédország: National Committee on Agenda 21 and Habitat és Svájc: Interdepartementaler Ausschuss Rio 365 www.nachhaltigkeitsrat.de 363

211



munkaprogram szerint valósítja meg céljait. A kormány az üléseken részt vehet és a Tanács tagjait visszahívhatja, a napirendet megváltoztathatja. Üléseire a tanács egy időben maximum két szakértő vendéget is hívhat, a kormány egyetértése esetén. Ezek munkája mindig egy konkrét projekthez kapcsolódik és az együttműködés nem haladhatja meg az egy évet; a megbízás ezután nem hosszabbítható meg. A Tanács elnökét a tanácstagok maguk közül választják három évre, ő vezeti az üléseket és képviseli a Tanácsot kifelé. (Helyettest is választanak az elnök mellé.) Legalább kétszer évente az elnök összehívja a Tanácsot. Az ülések nem nyilvánosak. A Tanács legalább kétharmados jelenlét esetén határozatképes. A kormány egyetértése esetén meghallgathat szakértőket. Munkacsoportokat is alakíthat. A döntésekről a titkár készít egy összefoglalót, ami a jelenlévők listáját is tartalmazza. A fontosabb döntések közzétételéről a Tanács dönt. A Nemzeti Fenntarthatósági Stratégiát a Kormány 2002-ben fogadta el, 2004-ben volt az első jelentés, 2004-ben a második kisebb és 2008-ban egy nagyobb. Ez a stratégia a szövetségi kormányé, ami így nem kötelező, de léteznek állami stratégiák is. A stratégia elkészítésébe természetesen bevonták a szövetségi államokat és az önkormányzatokat is. Mindenesetre a szorosabb koordináció a szintek között szükségesnek mutatkozik. Ennek keretében 2009-ben készült egy közös szövetségi tagállami jelentés. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2000 óta létezik egy miniszteriális bizottság, egy magas szintű koordinatív testület, a fenntartható fejlődésért, amelyik a további stratégiát és fejlődést dönti el. „Zöld Kabinetnek” hívják, a minisztériumok államtitkári szintű küldötteiből áll. A fenntarthatósági koordináció a Szövetségi Kancellária kezében van, tehát nem egy miniszteré a felelősség. A 2008-as előrehaladási jelentést (Fenntartható Németországért) az államtitkári bizottság és a Kabinet fogadta el. Eszerint a fenntarthatóság a szövetségi kormány politikájának alapvető elve. Ez az első olyan dokumentum, amelyik a kormányzati szervezet helyét részletezi a fenntarthatóságban. A fenntartható menedzsment koncepciója a következőkből áll: • Menedzsment szabályok, amelyek az irányelveket és követelményeket foglalják össze. • Indikátorok és célok: 35 indikátor 21 területen • Ellenőrzés: négyévente kell a fenntarthatóság helyzetét értékelni, amit a szövetségi statisztikai hivatal készít el. A továbblépés érdekében a jelentés négy kulcsterületet tüntet fel:

212



• klíma és energia, • erőforrások • demográfia és társadalmi lehetőségek • nemzetközi élelmiszer válság.

3.5.6. A német Fenntartható prioritásai:366

Fejlődés

Tanács

jelenlegi

vita

-

2050 víziója - a párbeszédek jövője

-

„Nyersanyagban gazdag Németország?”

-

Fenntartható gazdaság, fogyasztás és életvitel

-

Fenntartható város - a főpolgármester a fenntarthatóságért

-

A fenntarthatósági stratégia pénzügyi vonatkozásai

-

Demográfiai fejlődés, egészség, létfenntartás

-

Energia, klíma, víz, mobilitás

-

A sík vidék forrásai Németországban

-

„Fenntartható fejlődés-képzés”, integráció, kulturális sokszínűség

-

Polgári kötelezettség vállalás, kultúra és elismerés

-

Parlament és fenntarthatóság

-

Állásfoglalás a fenntarthatósági stratégia politikai folyamatai részére

-

Éves konferencia és további kommunikációs munkák

-

Fenntarthatóság műhely

témáinak

3.5.7. A 2010 és 2013 közé eső időszakra vonatkozó tervek

A folyamatokról és vitatémákról intenzívebbé kell tenni a társadalmi párbeszédet és az információáramlást. A kormánynak és a Tanácsnak is ez a célja. A Tanács folyamatosan készíti a nemzeti fenntarthatósági stratégiát (társadalmi, politikai és gazdasági vonatkozásokkal). Az erről való beszámolóra, 2010 és 2011-re, a kormány két konzultációs ütemet írt elő. 2012-es fenntarthatósági konferencián a Tanács kiemelt szerepet kap, 366

http://www.nachhaltigkeitsrat.de/der-rat/

213



különösen a fenntartható gazdaság367 és a megfelelő intézményi struktúra vonatkozásában, összekapcsolva ezeket a nemzeti kereskedelemmel és a nemzetközi vonatfuvarozással.

3.5.8. Egy konferencia tapasztalatai (2005)

2005. június 9-én Berlinben tartottak egy konferenciát „Fenntarthatóság és növekedés” címmel. A következő kérdéseket tárgyalták: Vajon a nemzeti fenntarthatóság stratégia megteremti a lehetséges kereskedelmi kereteit? Hogyan integrálódik a többi politikába (célok és a különböző célok konfliktusai, monitoring, pilótaprojektek)? A fenntarthatóság politikájának szervezése és folyamatai feltárnak újabb kereskedelmi lehetőségeket? Milyen szerephez jutnak a kommunikációs és konzultációs folyamatok? A kormány fenntarthatósági stratégiáját a miniszterelnöki hivatal koordinálja, ezáltal a téma az államilag legfontosabbak közé került368, elismerve, hogy a környezet és fejlődés stratégia több mint egyszerű környezetvédelem. Egy generációk közötti igazságosság megvalósítás csak folyamatos munkával lehetséges.369 A társadalmi csoportok konzultációja és a fenntarthatósági politika rendszeres ellenőrzése szükséges. A konferencia a Tanács létrehozását jó döntésnek értékelte. A szükséges részvételi és konzultációs folyamatokon túl többek között a Tanács éves beszámolója jó alkalmat szolgáltat a társadalmi csoportok vitájára és információ cseréjére, egyben a miniszterelnököt is köti ez a határidős tevékenység. A konferencián a parlament munkatársa370 méltatta a parlament munkáját a fenntarthatóság tekintetében, emellett a reformelképzelések stratégiai és kommunikációs hiányosságaira hívta fel a figyelmet. A konferencia részvevői az energia, klíma, mobilitás, a természetes erőforrások kizsákmányolása, a környezetet szennyező anyagok, a demográfiai változás és az infrastruktúra területén való stratégiai megújulást nevezték meg legsürgetőbb teendőknek. Ennek során a környezetvédelem továbbra is kiemelt szerepet kap. A gazdaság a beruházások, az innováció és a munkahely teremtés motorja. A konferencia kritikája arra irányult, hogy a tulajdonképpen meglévő kereskedelmi kereteket nem merítették ki, továbbá hogy a növekedésre elsősorban csupán, mint a bruttó 367

green economy „cheefsache”- elnöki ügy 369 Bericht Evaluierung der Nachhaltigkeitspolitik in Deutschland Ergebnis der deutschen Konferenz im Rahmen des Projektes BRICS+G Sustainability and Growth am 9. Juni 2005 in Berlin 370 MdB Astrid Klug, elnök: Parlamentarischen Beirats Nachhaltige Entwicklung des Deutschen Bundestages 368

214



GDP-re gondoltak. Így nincs szociológiai és ökológia irányultság a növekedésben. A kormány forrásokkal való gazdálkodásra kitűzött céljait alul ambicionáltnak nevezték. Fontosnak találták továbbá kiemelni, hogy a gazdasági megfontolások mellett nem szabad elfeledkezni arról, hogy Németország élőhely is, és az életminőséget mindenki számára biztosítani és folyamatosan emelni szükséges. Kritikaként merült fel, hogy az Európai Unióban a nemzeti fenntarthatósági stratégiák még nem kerültek összhangba az Unió stratégiájával. Pozitívumként merült fel, hogy a vállalatok referenciaként támaszkodnak a fenntarthatóságra tevékenységük során. Kritizálta a konferencia, hogy a fenntarthatóságnak nincs önállóan megfogalmazott tartalma, hanem környezeti-, fejlődési-, gazdasági-, szociális-, kutatási- és infrastruktúrára vonatkozó politikákból tevődik össze. Ebből az is következik, hogy a fenntarthatóságnak nincs önálló politikai területe. A média és a médiagazdaság szerepe még nem elég tematizált. Felvetődött annak kérdése, hogy milyen szerepet játszik a fenntarthatóság politikájának kereteiben a vállalkozások felelőssége? A fenntarthatóságot alkalmazni kell a vállalkozásokban,

új

technológiák,

szociális

munkaidő-strukturálás,

fenntartható

fogyasztás és az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás révén. Egységesíteni kellene az erre vonatkozó előírásokat, mint pl. az OECD Guideline-okat. Ugyanígy felvetődik a standardok betarthatóságának kérdése is globális kontextusban. A pénzügyi piacok szerepét problematikusnak találták. A mind nagyobb forgalom iránti szándék a vállalkozókat az olcsóbb munkaerőpiaccal rendelkező országok felé tereli. Ez veszélyezteti az állam kereskedelmi képességét. A kereskedelem területén kritikát fogalmaztak meg az új energiatakarékos megoldások bevezetéséről, mivel bizonytalan, hogy az mennyi időt vesz igénybe. Felhívták a figyelmet a megújuló erőforrások használatára, bár azok bevezetése nincs kidolgozva. Az elkövetkező száz évre 2-3 C fokos átlaghőmérséklet emelkedést prognosztizálnak. A fejlődő országok kiemelt szerepet kapnak, hiszen ott az egy főre eső kibocsátás csekély. Az évi 1%-os hatékonyságnövekedést 1,5%-ra kellene Németországban

emelni.

2050-re

a

Wissenschaftlichen

Beirates

Globale

Umweltveränderungen (WBGU) felcserélné az atomenergia használatát megújuló energiaforrások használatára. Méltatták, hogy a Kohl-kormányhoz hasonlóan, Schröder kormánya Rióban és Johannesburgban is vezető szerepet töltött be. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy a fenntarthatóság politikája ott hatékony igazán, ahol technikai innovációra épülhet.

215



A társadalom ökológiai és jövő iránti érzékenysége Németországban fokozott, ezt mutatják a piackutatások és a piaci termékek választása is. Szó esett a konferencián a képzési politikáról is. Létezik egy Transfer 21 elnevezésű program, a képzési- és kutatástervezési szövetségi bizottság keretein belül. Ennek célja, hogy minden német iskola tananyagának 10%-ában megjelenjen a fenntarthatóság. A tapasztalatok azt mutatják, hogy eredményre vezet, ha az iskolák és az óvodák, valamint az üzemek, egyesületek külső (iskolán kívüli) együttműködő partnerekkel dolgoznak együtt ezen a téren. A fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretterjesztés területén is aktívak a németek371. Az élethosszig tartó tanulást, a környezetvédelmet, a fenntarthatóságot már az óvodákban

és

iskolákban

elkezdik

oktatni,

népszerűsíteni.

A

környezet-

és

természetvédelem területén és a folyamatos tanulás terén is indítanak kurzusokat, projekteket.

3.5.9. A német társadalom környezeti tudatosságáról (2006)

Tokyoban, a „Japánban meghirdetett német-év” keretein belül került sor 2006. február 7-én a környezeti társadalmi párbeszéd témájában, „A természetvédelemtől a fenntartható fejlődésig - polgári kötelezettségek Németországban tegnap és ma” címet viselő németjapán konferenciára. Témáját tekintve a németek környezeti tudatosságát vizsgálták, megkülönböztetve háromféle környezeti egyesület típust: -

Az első a klasszikus természetvédő, amely az érintetlen természetet védi és azt az embertől kívánja megóvni.

-

A második a pragmatikus környezet és természetvédő egyesület, amely a fennálló normák menték jogi erővel juttatja érvényre akaratát.

-

A harmadik egyesület típus a politikai-ökológiai egyesület, amely többnyire utópisztikus beállítottságú és egy össztársadalmi nagy változást céloz. A második kategóriába tartozó egyik társadalmi egyesület, az Arbeitsgemeinschaft

für Natur- und Umweltbildung Deutschland képviseletében Jürgen Forkel-Schubert tartott előadást, amelyben a fenntarthatóság lényegi vonásaira emlékeztetett és aggályainak adott hangot, azért is, mert 2005-ben a német Grüne Partei, a zöld párt ellenzékbe került. 371

Bővebben: http://www.umweltbildung.de.

216



Különösen, mert a politikusok nagy része úgy nyilatkozott, hogy a környezeti standardok elég magasak, a gazdaság viszont akadozik, tehát a „gazdaság kontra környezet” típusú ambivalens esetekben nagyrészt a gazdaság javára döntöttek. J.

Forkel-Schubert

előadásában

rámutatott,

hogy

minden

embernek

Németországban egész élete során 13 000 GJ energiára van szüksége, ugyanannyira, mint 180 embernek Tanzániában. Ez 700 000 km autóval, tehát 17 kör a Föld körül. Ezzel összességével az atmoszférát 900 tonna CO2-vel terheli és 1000 tonna homokot, kavicsot, szenet mozgat - ez mintegy 50 teherautónyi. Látni kell, hogy az olajkészletek a végük felé közelítenek és az átlagember élet stílusa mind többe fog kerülni. Fel kell ismerni, hogy ugyanaz az ember a tettes, az áldozat és a megmentő. Az az ember, amelynek meg kell változtatnia életstílusát. Három eszközt kell bevezetni: a hatékonyság növelést, a fenntarthatóságot a fogyasztásba beépíteni, és egy, az előadó által globális Marshall tervnek nevezett tevékenységet, amelyet a Radermacher professzor által alapított Római Klubhoz hasonlított.372

3.5.10. A 2007-es konferencia

A „Fenntarthatósági stratégia és fenntarthatósági politika Németországban” című szemináriumra 2007. szeptember 3-7 között Berlinben került sor, a Berlini Európai Akadémián, amely az örményországi és grúziai tapasztalatok kicseréléséről szólt.

3.5.11. A fenntarthatósági politika elemzése és kritikája, a továbblépésre tett javaslatok (2009)

A német fenntarthatósági politikáról 2009-ben készült egy átfogó nemzetközi373 elemzés és

372

Jürgen Forkel-Schubert ANU Bundesverband Deutschland, Beitrag zur Veranstaltung„Zivilgesellschaftlicher Umweltdialog Deutschland – Japan“gehalten in Tokyo am 7. Februar 2006 im Rahmen des Deutschlandjahres in Japan 373 Björn Stigson (Chair, and President of WBCSD), Suresh P Babu (India and Malaysia), Jeroen Bordewijk (The Netherlands), Pekka Haavisto (Finland), Jennifer Morgan (USA), Pamela O’Donnell (Canada), Derek Osborn (United Kingdom)

217



összefoglalás.374 Ez tartalmazta a német politika erősségeit, gyengéit, kockázatait és esélyeit, a 2050 felé vezető utat, valamint stratégiai javaslatokat. Német erősségekként emelték ki a tudósok, hogy a németek a fenntarthatóság szerint gondolkodnak és a világon a legnagyobb exportőrei a környezetbarát technológiáknak. A németek eddig is nagy részt vállaltak a fenntarthatóság megvalósításában. Németország minden európai országnál gyorsabban tett lépéseket a CO2 kibocsátás csökkentésére és az alternatív energiaforrások alkalmazására. Élen jár Németország olyan védő szabályozás kialakításában, amely a hulladék újrahasznosítására, a levegőminőség ellenőrzésre, vagy a villamos áram árának egységesítésére vonatkozik. Kiemelték a klímaváltozás terén elért német kutatótevékenység jelentőségét. A 2002 óta rendelkezésre álló, német Fenntarthatósági Stratégia célokat fogalmaz meg és indikációkat, időszakos terveket és kihívásokat. A kormány mellett számos intézmény harcol a fenntarthatóság megvalósításáért: a Fenntartható Fejlődés Tanácsa (Rat für Nachhaltige Entwicklung), a Parlament Fenntartható Fejlődés Tanácsa (Parlamentarische Beirat für nachhaltige Entwicklung des Deutschen Bundestags), a Német Gazdaság Fenntartható Fejlődés Fóruma (Forum Nachhaltige Entwicklung der Deutschen Wirtschaft, econsense) és a Német Global Compact (Deutsche Global Compact). A kormány kutatáspolitikája keretein belül életre hívott egy fenntarthatóságról szóló kutatási programot, a FONA-t (Forschungsprogramm zur Nachhaltigkeit). A gyengeségek között a 2009-es összefoglaló említette, hogy – bár a fenntarthatóság gondolata társadalmilag széles körben elfogadott – célszerű volna, ha az az egyes döntések meghozatalában is tükröződne, hiszen az elmúlt 30 évben az európai politika és fejlődés innovációs centruma Németország volt. Azonban a kezdeti erős és hatékony fellépésben megtorpanás állt be, különösen 2009 júniusában, amikor a CO2 nemzeti kibocsátásáról szóló törvénytervezetet visszautasították. A Fenntartható Fejlődés Tanácsának feladata további védő intézkedések kidolgozására javaslatokat tenni. A gyengeségek között említették, hogy a fogyasztókhoz és a vállalkozókhoz átláthatatlan információk érkeznek. A német rizikót, kockázatokat abban látták az elemzők, hogy Németország felé növekszik a nemzetközi nyomás, az elvárások magasak. Gyors válaszokat várnak a németektől minden fellépő veszély esetén, ellenkező esetben Németország elveszítheti 374

Peer-Review der Deutschen Nachhaltigkeitpolitik

218



vezető és húzó szerepét. A másik kockázatot a demográfiai változások jelentik: az elkövetkező évtizedekben egyre kevesebb ember munkája kell, hogy eltartson egyre több nyugdíjast. Kihívásokkal jár ez a szociális biztosítási rendszer, a pénzügyi politika, a szociális infrastruktúra, a képzés, az élethosszig tartó tanulás, a mobilitást, valamint a hivatás- és családpolitika területén is. A németek esélyeit illetően megállapította az elemzés, hogy ha Németország további védő intézkedéseket honosít meg és alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságot hoz létre, jó esélye van arra, hogy továbbra is megőrizze vezető szerepét a fenntarthatóságért való küzdelemben. Ehhez szociális, közigazgatási és politikai változtatásokra van szüksége. A köz és a privát szféra közti kommunikációt is erősíteni kell. A 2050 felé vezető utat a következőkben látták az elemzők: elképzelhető hogy a megfelelő formákhoz igazodó tartalmi megfontolások vezető szerepet biztosítanak Németországnak továbbra is. 2020-ig középtávra szükséges terveznie és 2050-ig hosszú távra. (2050-re a Föld lakossága megkétszereződik.) A fenntartható termékek iránt növekedni fog a kereslet és ez új gazdasági lehetőséget nyit meg, különösen az olyan exportorientált nemzetgazdaságoknak, mint amilyen Németországé. A G-8 és a G-20 csúcsokon Németország jelentős politikai hozzájárult mutatott.375 A legfontosabb kiemelni, hogy az ipari országoknak, beleértve Németországot is, döntő lépéseket kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy a megkívánt CO2 értékeket 2050-ig teljesíteni tudják. Ehhez egyértelmű jogi intézkedéseket kell hozni a gazdaság átalakítására. A világ klíma tanács (IPCC) messzebb megy: hogy a klímaváltozás még rosszabb kihatásait megakadályozzák, az ipari országoknak szerződés szerint világszerte 2050-re a kibocsátásukat 80%-kal kell csökkenteni, a hajtógáz kibocsátásukat pedig 80-90 %-kal kell csökkenteni. Az idő kulcsszerepet kap a fenntartható Németország megvalósításában. -

Kérdés, hogyan oldható meg, hogy egy CO2-kibocsátásban szegény német államban állampolgárok villamos áramot kapjanak vagy eljussanak A-ból B-be?

-

Mik lesznek a német gazdaság kulcs ágazatai, illetve hogyan őrizhetők meg az energiaforrások?

-

A Grand Design, ahogy az elemzés nevezi, meg kell nevezze a legfontosabb elképzeléseket és azok részleteit. Világos képet kell adjon egy tiszta energia rendszerről, az építőipar és a közlekedés területén csakúgy, mint a polgári

375

L’Aquila, Italien, 2009

219



háztartások és nagyfogyasztók áram ellátáss területén. Ennek során a „bölcsőtől a bölcsőig” koncepciót kell követni. Az elemzés szerint sokféle út vezethet ugyanazon eredményre, egy biztos, hogy az információáramlás és a társadalmi részvétel kulcsszerepet kap. Csakúgy, mint a piacok átalakítása, a munkahelyteremtés, a versenyképesség javítása, valamint a visszatartó erők meggyőzése. Az elemzők 12 pontban foglalták össze javaslataikat: 1. A fenntartható fejlődés és annak kidolgozása területén a 2050-es Grand Design megvalósításában a miniszterelnöki hivatal vezető szerepének erősítése. 2. Az energia szektor és a klímavédelem területére külön minisztérium létrehozása. 3. Legyen a kormánynak a fenntartható fejlődésért külön megbízottja. 4. Egy akcióterv bevezetése a fenntarthatóság és az eszközök kiterjesztése területén. 5. A parlament befolyásának növelése a fenntarthatósági politika, a parlament új lehetőségeinek

megteremtése,

a

törvényjavaslatok

fenntarthatóság

szempontjából való vizsgálata és a fenntarthatóságról szóló jelentések felülvizsgálata területén. 6. A Fenntartható Fejlődés Tanács müködésének javítása a feladatok, funkciók és hatékonyság területén. 7. A szövetségi állam és a tartományok közötti vertikális integráció javítása, a tartományok és a lakosság között; a fenntartható fejlődés stratégiájának előmozdítása a tartományokban és a regionális hálózatokban. 8. A köz- és magán partnerség javítása a fenntartható kereskdelem és a Roadmapsok egyes ágazatokba való átültetése terén. 9. A fenntarthatósági politikának meg kell változtatnia a fogyasztókhoz, ügyfelekhez és a piacokhoz való hozzáállását. 10. A polgári kötelezettségek kívánalmai. 11. A „szürke állomány”, mint „kiművelt emberfők”376 stratégiájának fejlesztése és az oktatói partnerség felépítése. 12. Erőteljesebb kutatás és fejlesztés, a folyamatos tanulás továbbfejlesztése, a fenntarthatóság kialakítására technikai standardok kimunkálása. 376

Széchenyi István szóhasználata után

220



3.5.12. A német Fenntartható Fejlődés Tanácsa 11. éves konferenciája (2011)

2011. június 20-án tartják Berlinben, ahol lehetőség nyílik a fenntarthatóságról alkotott különböző álláspontok kifejtésére. Többek között olyan párbeszédekre kerülhet sor, mint a német környezetvédelmi miniszter377 és a Puma sportcikk konszern elnöke378 közötti egyeztetés arról, hogy milyen út vezet a fenntarthatóság politikában a víziótól (2050), a gazdaságban és a társadalomban való gyakorlati megvalósításáig. A német Fenntartható Fejlődés Tanács 2011 januárjában foglalta végleges formájába a 2050-es Víziót (’Vízió 2050’)379. Összefoglalást ad a fenntarthatóságról, fogalmakról, metódusokról és utópiáról, tapasztalatokról, amely szerint a fenntarthatóság mára már „mainstream”380 lett, és a technikának kell az embert szolgálnia és nem fordítva. A Vízió kiemeli a társadalmi és különösen az európai összefogást, valamint az interkulturális képzések fontosságát. A növekedésnek minőségorientáltnak kell lennie a következő területeken: a lelki egészség megőrzése, személyes megélhetés, kreativitás, erőteljes cselekvés, energiatakarékosság, a politikai szabadság, pihenésre való lehetőség, önmegvalósítás, a legfontosabb árucikkekhez való szabad hozzáférés, immateriális értékteremtés, innovációs képesség, ökológiai szemléletmód, társadalmi jólét, városi zöld területek, elégedettség az élettel, szociális háló, szociális tőke, szociális hálózatok, szociális felelősség, részvétel, nevelés, kommunikáció, közösségerősítés.

3.5.13. A német Fenntartható Fejlődés Tanácsának pillanatnyi stratégiájáról és annak megvalósításáról példák alapján

A csokoládéipar még messze van a fenntarthatóságtól. Évi 9 kilogramm csokoládét fogyaszt el az átlag német állampolgár, köztük olyan táblát is, amelyet már 35 centért megkap. Az árából a déli kakaóültetvények munkásainak nem sok marad. Ghána381 a világ 377

Norbert Röttgen Jochen Zeitz 379 www.nachhaltigkeitsrat.de 380 Ulrich von Deessen 381 http://www.nachhaltigkeitsrat.de/news-nachhaltigkeit/2011/2011-04-21/studie-schoko-industrie-nochweit-von-nachhaltigkeit-entfernt/ 378

221



második legnagyobb kakaó termelője. Ültetvényeseik nagy része a létminimum alatt él, a munkások között gyakoriak a gyerekek. A német kakaóipar és a nemzetközi kakaókonszernek komoly ár-nyomást gyakorolnak rájuk.382 A kakaó világpiaci ára, az inflációt is tekintetbe véve, az 1970-es évekbeli alatt van. Az ültetvényen dolgozók az árnyomással szemben teljesen védtelenek és sehogy sem tudnak kitérni előle. A kakaó cserjét hosszú ideig kell ápolni-nevelni, mire termést tud hozni. Egy másik művelési ágra való áttérés ezt a befektetést megsemmisítené. A kereskedők és a gyártók egymásra hárítják a felelősséget és közben az árat a kereslet szerint határozzák meg. A globális felhasználást tekintve, a kereken 12%-os részesedéssel, Németország jelenti az egyik legnagyobb kakaópiacot. A

Német

Édességipari

Szövetség

(Bundesverbands

der

Deutschen

Süßwarenindustrie) szóvivője, Thorben Erbrath szerint az ágazat komolyan veszi a fenntarthatóságért való felelősségét. Felhívta a figyelmet számos olyan projektre, amely során

a

német

és

a

nemzetközi

kakaóipar

vállalkozói

jobb

munkafeltételek

megteremtéséért szálltak síkra. Így tett például a Német Kakaó- és Csokoládégazdaság Alapítványa (Stiftung der Deutschen Kakao- und Schokoladenwirschaft) együttesen a Nemzetközi

Együttműködés

Német

Társaságával

(Deutschen

Gesellschaft

für

Internationale Zusammenarbeit, GIZ), amikor az elefántcsontparti gyermekmunka ellen küzdöttek. A Nemzetközi Kakaószervezet (Internationale Kakaoorganisation) is fontosnak tartja a fenntarthatóságot. A fenntarthatóság szerinti német részesedést a kakaópiacon 1%ban állapították meg. És akkor még ott van a csokoládé piacon a fair-trade és a biotermék kérdése is. A fair-trade cég, a GEPA, amely a csokoládét fair kereskedelem útján vásárolja, piaci részesedését 1% alattinak becsüli. A sváb Legau-i Rapunzel biovállalkozás, amely szintén fair bio-csokoládét kínál, a német csokoládépiaci részesedését ezrelékben becsüli. A Ritter családi vállalkozás, amelynek biotermékei is vannak, úgy véli, hogy a fogyasztók gyakran nem készek arra, hogy a bio-csokoládéért többet fizessenek. A Ritter egy 65 grammos bio jelzéssel ellátott táblát 99 centért ad. A nagy, németországi édességkonszernek közül ez idáig a Mars csokoládé volt az egyetlen,383 amely nyilvánosan kötelezettséget vállalt arra, hogy egy jobb minőségű és fenntarthatóbb termelésre áll át. A 2020-as évig bezárólag a vállalkozói adatoknak át kell alakulniuk, és a konszernnek 30%os piaci részesedést kell elérnie. Hütz-Adam a déli országok kutatója szerint a Mars 382

ahogy a cikk szerzője, Friedel Hütz-Adams írja http://www.mars.com/germany/de (VIERSEN-MACKENSTEIN: Mars Chocolate sichert mit nachhaltigen Investitionen die Zukunft des Standorts) 383

222



Konszern jó irányba halad, bár elég lassan. Az ágazat egyik nagy problémája, hogy nem tudható mely kakaó származik ökológiailag és szociálisan is fenntartható ültetvényről, illetve ezt miként lehet igazolni. Az igazolásban további gond,384 hogy a kisgazdaságok száma nagy. Csak közvetítőik útján lehet őket elérni. Pontosan ezért kellene az igazolásokba még többet befektetni, amire azonban a német vállalkozóknak csak egy kis része mutat hajlandóságot. Tovább bonyolítja a helyzetet a különféle igazolási módok és eltérő feltételek a munkamódszert és a termékeket illetően. A Nemzetközi Együttműködés Német Társaságával (Deutschen Gesellschaft

für

Internationale

Zusammenarbeit,

GIZ)

a

ghánai,

nigériai

és

elefántcsontparti kisparasztokat a különböző jelzésekről, címkékről, azok feltételeiről és szükségleteikről, 2010 márciusa óta tanítja, oktatja. A társaság többek között együtt dolgozik a Mars-sal, a jelzést (címkét) kínáló UTZ Certified-dal, Fair Trade-del és a Rainforest Alliance-szal. A BDSI szóvivő, Erbrath szerint a német csokoládéipar egy későbbi időpontban száll be a projektbe. Hütz-Adam a déli országok kutatója azt tervezi, hogy a vállalkozásokat, szakszervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket egy kerek asztal

köré

gyűjti,

annak

érdekében,

hogy

ellenőrizhető

szociológiai-ökológiai

minimumstandardokat dolgozzanak ki az ágazat számára. Hollandiában egy hasonló eljárás eredményesnek bizonyult.385 Hollandiában 2015 évig, a bevezetett kakaótermékek fele fenntarthatóan előállított áru kell, hogy legyen. 2025-re pedig az összes kakaótermék ilyen kell, hogy legyen a holland piacon. Thorben Erbrath, a Süßwarenverband, az édesség szövetség képviseletében óva int az ilyen „nemzetileg egyedül masírozóktól”. A fontos termelő országokban, mint pl Ghána, először a fenntarthatósági igazolási rendszert kell szerinte kidolgozni. Amint ez sikerült, 2020-ra kereken 40% a mai kakaómennyiségnek igazolt lesz. Az ebből való német részesedésről Erbrath nem óhajtott nyilatkozni. Egy másik példa: a Fenntartható Bevásárlókosár (Rat für Nachhaltige Entwiclung). A német Fenntartható Fejlődés Tanácsa a bevásárlási kalauzában arról szól, hogy miként is lehet jobban bevásárolni. Kiemelendő, hogy új áttekintést adott a különböző fenntarthatósági termékmegjelölésekről. Azonnal érthetővé teszi a termékmegjelölések mögötti szociális és ökológiai kritériumokat, és a fenntartható termékek célzott választásához segít hozzá. Ezen kívül a fogyasztóknak mindennapi tanácsokat ad, pl. a mosáshoz a mosódiót népszerűsíti vagy utazáshoz összehasonlításokat és tippeket ad. A 384 385

Laut Thorben Erbrath, Süßwarenverband - az Édesség szövetség - szóvivője szerint http://www.dutchsustainabletrade.com/en/cacao-results

223



2008 óta úja és újra aktualizált Fenntartható Bevásárlókosár a legismertebb publikációja a Tanácsnak. Financiális okokból a Tanács nyomtatott és ingyenes kiadványa nem képes a nagy érdeklődést kielégíteni. Ezért a Tanács a fizetőképes szervezeteknek, vállalkozóknak és intézményeknek egyszeri alkalommal az aktuális kiadványt önköltségi áron kínálta fel. Példányonként 1,10 euro az előállítási költség példányonként, illetve ehhez jön még az általános forgalmi adó és a terjesztés költségei. A kevésbé nyereséges cégek, szervezetek továbbra is ingyenesen kapják a kiadványt. Ehhez kapcsolódóan, harmadik példaként, a Sat 1. televíziós csatorna március közepétől a fenntartható fogyasztásról tippeket és tanácsokat ad a német Fenntartható Fejlődés Tanácsának Fenntartható Bevásárlókosár című kiadványa alapján. A heti sorozat „Grün und glücklich” (Zöld és boldog) például a nyaralás, a textíliák, a coffe-to-go (a magunkkal vitt kávé) környezeti hatásairól tudósít. Összehasonlítja a CO2 kibocsátásokat, valamint a fenntarthatóság szerinti és a nem aszerinti termékek árát. (Pl. egy 2 hetes Mallorca-i nyaralás 3 700 kg CO2-t igényel, egy ugyanilyen hosszú németországi nyaralás esetén ez 700 kg. Egy másik példa a gépjármű-adóban testet öltő fenntarthatóságról. Mint minden adó, a gépjármű adó célja is elsősorban az állam bevételeinek növelése. Az elmúlt években a német szabályozásban a gépjármű adójogot megváltoztatták, ösztönözve ezáltal a lakosságot a legmodernebb alacsony kibocsátású technológiák használatára. A szabályozás a gépjármű nyilvántartáshoz kapcsolódik. Azonban ez annyiban mégis csak sántít, hogy az engedélyezési eljárások pár évet mindig elmaradnak a legújabb szabványok mögött, azért, hogy a kiigazítási folyamatok ne legyenek túlfeszítettek. A gépjármű-törvény szabályai szerint a modern szabványokat, technológiákat alkalmazók érzékelhetően jelentős adókedvezményben részesülnek. A fogyasztókat ez az alacsony kibocsátású járművek választására ösztönzi. Az ipar területének tapasztalatai azt mutatják, hogy a közigazgatás révén megvalósuló környezetvédelem mindig a technológiai újítások és a műszaki fejlődés mögött jár, és többet nem is nagyon lehetett elérni, mint az új környezeti problémák megjelenésekor a káros hatások filter technológiával való visszatartását, melynek bevezetése lassú és magas költségeket jelent. Sokkal hatékonyabb lehet, ha az új ipari folyamatokat már a környezeti hatásukra tekintettel dolgozzák ki, úgy, hogy a gazdálkodó szervezet mindennapi működésében a környezeti hatások és azok kezelése beépített és a

224



folyamatok része. Az Európai Unió szabályozása erről „A szervezetek önkéntes részvétele a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben", a 761/2001/EK rendelet. Német területen is leginkább EMAS386 rendszernek hívják az angol mozaikszó alapján. Az egyes ipari létesítményeket, üzemeket e rendszer segítségével arra ösztönzik, hogy csupán a törvényi kötelezettségek betartásával, működésük környezeti szempontból optimalizált legyen, és ez által versenyképesebbek legyen, illetve hogy önmaguk reklámozásában környezetbarát jellegük megjelenhessen.387 A kiskereskedéseket tekintik a német gazdasági szakemberek a fenntarthatóság egyik motorjának, hiszen nekik is egyre fontosabbá válik a fenntarthatóság és a szociális felelősség. Különösen azért van vállukon nagy felelősség, mert az előállító és a felhasználó között állnak. Csak a fenntarthatóságért küzdő vállalkozásoknak van jövője, hiszen ezzel a reklám útján is előnyre tesznek szert a piaci versenyben, dolgozóikat magukhoz köthetik és költségeket takaríthatnak meg.388

3.5.14. A fenntarthatóság elvének megjelenése a kibocsátás-kereskedelemben

Az Egyesült Államok szennyezés ellenőrzésére szolgáló szabályozásából származik. A kibocsátás-kereskedelem alatt a környezetvédelmi szabályozásnak azt a módját értjük, amelyben nem egyes szennyező létesítmények számára határoznak meg egyedi határértékeket,

hanem

egy

adott

szennyezőanyag

országosan,

összességében

megengedhető maximális kibocsátását határozzák meg, és a szennyező létesítményeket gazdasági ösztönzőkkel bírják rá a kibocsátások csökkentésére. Ez úgy történik, hogy a maximális kibocsátást lebontják szabadon forgalmazható kibocsátási egységekre (ezek az egységek a tulajdonost feljogosítják egy egységnyi szennyezés kibocsátására), a szennyező létesítményeket pedig kötelezik kibocsátásaik nyomon követésére, illetve arra, hogy a valós kibocsátásaiknak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységeket vásároljanak (az államtól, vagy egymástól). A piaci liberális gazdasági szempontok érvényesülése mellet nehéz a környezeti érdeket érvényesíteni és az ellenőrzés is lényegesen nehezebb, mint a fent említett két másik példa esetén. 386

Eco Management and Audit Scheme Egy német példa: http://www.vinci-de.de/vinci.nsf/vinci-de/nachhaltige-entwicklung.htm, és egy másik példa egy cég a környezeti deklarációjára: http://www.csi-deutschland.de/uber-csi/nachhaltigkeit.html 388 http://www.bmu.de/pressearchiv/16_legislaturperiode/pm/45008.php 387

225



Az autófronton a „húsvéti ünnepek alatt sajátos javaslattal hívta fel magára a figyelmet az a zöld politikus is, aki májustól – Németország háború utáni történetében először – a környezetvédelmet zászlajára tűző párt első tartományi miniszterelnöke lesz. Az autóipar fellegvárának számító Baden-Württemberg tartomány kormányfőjelöltje ugyanis úgy nyilatkozott, hogy a németeknek a jövőben kevesebb autóval kellene beérniük. Szavait pontosítva később azt hangoztatta, hogy a Porschénak, a Daimlernek és a többieknek – hatalomra kerülését követően – nem kell ugyan aggódniuk, de a jövőben olyan kocsikat kell gyártaniuk, amelyek kevesebb üzemanyagot fogyasztanak. BadenWürttemberg be akarja bizonyítani, hogy a gazdaság és az ökológia összetartozik, amennyiben nem akarjuk szétrombolni életünk alapjait - hangoztatta Winfried Kretschmann. (A felől azonban nem hagyott kétséget, hogy szolgálati gépkocsiként egy évig még konzervatív elődje nagyfogyasztású Daimlerjét használja majd. Azután azonban mindenképp váltani kíván - tette hozzá.)389 Zárszóként csak annyi, hogy a németek nagyon fegyelmezettek, környezettudatosak és szívesen áldoznak a fenntarthatóságra is, de ha a személyi gépjárművükről kellene végleg lemondaniuk, az nagy érvágást jelentene számukra. Mi sem bizonyítja ezt ékesebben, minthogy a német autópályákon ma sincs általános sebesség-korlátozás, és ha lenne, annak komoly társadalmi visszhangja lenne. Nem marad hát számukra más út, mint alternatív üzemanyagok bevezetésén munkálkodni a gépjárművek használata érdekében.

3.5.15. Fenntarthatóság a közlekedés és a mobilitás területén

Németország nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az állampolgárok számára lehetőség szerint biztosított legyen a kerékpározás. A http://www.rad-reise-service.de/ internetes oldalon bemutatásra kerülnek a főbb kerékpár túra útvonalak, kerékpáros hotelek, biciklikereskedők, sőt még a gyermekek biciklizéséhez is fontos információkkal látják el az érdeklődőt. Németországban a kerékpározás életforma. A legnagyobb hóban-jégben, hóviharban, esőben, napsütésben, szélben sok család kerékpárral közlekedik munkahelyre, óvodába, iskolába. Feltétele, a biztonságos

kerékpárút,

szinte

mindenhol

biztosított.

Ennek

a

fenntarthatóság

megvalósításában igen sok előnye van. Lássuk ezeket sorban: a CO2 kibocsátás lényeges 389

http://www.greenfo.hu/eu/hirek; greenfo/mti

226



csökkenése, keringési és érrendszeri betegségek megelőzése, stressz oldás, a szabadban a különböző időjárási viszonyokban eltöltött jelentős idő a frontérzékenységet csökkenti, a család közös kerekezése örömforrás a kicsiknek, akik gyermekkortól természetesnek veszik ezt az életstílust. Kerékpárkölcsönző rendszereket dolgoztak ki a németek. Vannak kölcsönző üzletek és állomások is. Az állomáson a biciklilakatot egy sms-en keresztül indított bérléshez kapott kóddal lehet kioldani, majd a bérlés befejeztével a város bármely pontján elhagyható a kerékpár lelakatolva. Ilyen rendszer működik például Münchenben a Deutsche Bahn keretein belül Call a Bike elnevezéssel390

3.5.16. Fenntarthatóság a hulladékgazdálkodás területén

Első és egyik legfontosabb a szelektív hulladékgyűjtés, amely Németországban már nem kérdés, mindenhol bevezetett, a lakosság hozzászokott és követi is. A hulladékgazdálkodást, mint munkahelyteremtést, az innováció egyik motorjának tekintik a németek. Németországban szelektív hulladékgyűjtés működik. Mindenkinek három kukája van: „papír” (zöld), „komposzt” (barna), és „egyéb” (fekete), és még van egy úgynevezett „sárga zsák”, amit a községházán lehet ingyen kapni, ahova minden, ami műanyag, könnyűfém (tehát például joghurtos és sörös dobozok) valók. A kukák színei tartományonként változnak (az itt felsoroltak a bajorországi színek).391

3.5.17. Fenntarthatóság és a megújuló erőforrások alkalmazása

Az úgynevezett „megújuló-energia- törvény” (Erneuerbare-Energien-Gesetz, EEG) a megújuló energiaforrásoknak a kiépítését segíti elő. A cél az, hogy 2020-ra az áramszükséglet 30%-át ebből fedezzék, és azután folyamatosan és fokozatosan emeljék az arányszámot. A 2009-ben született törvényhez számos kiegészítő intézkedés tartozik, amelyek a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedést valamint az EU-n kívüli 390 391

http://www.callabike-interaktiv.de/ www.wikipedia.org

227



energia importőröktől való elszakadást célozzák. A német EEG-t világszerte számos ország hivatkozási alapként vette át.392 2009-ben több mint 300000 ember dolgozott a megújuló energia szektorban. Ehhez hozzájön még egy millió, akik a környezettechnológia terén dolgoznak (víztisztítás, szűréstechnika, újrahasznosítás és természet helyreállítások). Azok a vállalkozók is job-motorok, tehát

munkahelyteremtésben

jelentős

szerephez

jutnak,

akik

hatékonyságnövelő

technológiákat alkalmaznak (energiahatékonyabb házépítés, üzemanyag takarékos személygépkocsik gyártása… stb). A Nemzetközi Energiahivatal adatai szerint is Németország ma már a vezető államok között van.393

3.5.18. A napenergia hasznosítása Németországban

Először az 1973-as olajkrízis után figyelt fel a világ a napenergia hasznosításának lehetőségére. A következő lökést az 1979-es második olaj válság adta, majd ugyanez évben az

atomerőmű

zavara

az

Egyesült

Államokbeli

Harrisburgban.

A

napenergia

hasznosításával a szén-dioxid kibocsátása lényegesen csökkenthető, egy statisztikai adat szerint kWp-onként 5 tonna szén-dioxid 10 év alatt.394 Ehhez hozzájön még az a fosszilis anyag takarékosság, amit a gáz és szén alkalmazása során használnánk fel. Az ezredfordulón

készült

az

a

tanulmány,395

amely

szerint

az

energia

rendszer

átstrukturálására szükség van a megújuló energiahordozókra. Közben a napenergia felhasználást is bevezették. 2008-ban 4,3 Mrd kWh áramot fedeztek napenergiából. 2020ra legalább 20 %-át, az évszázad felére 50%-át kell a globális energia felhasználásnak napvíz- szél energiából, biomasszából és földenergiából nyerni. 2030-ra egyes számítások szerint az összes német fűtési energiát napenergia fedezi majd.396 A nemzetközi szakértők abban nem értenek egyet, hogy 2100-ra – talán még 392

http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/startseite-klima/wege-zu-einermodernen-klima-und-energiepolitik.html 393 http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/startseite-klima/gruenetechnologien.html 394 http://www.solaranlagen-portal.de/photovoltaik-technik/solarsysteme.html 395 Wissenschaftlicher Beirat der Bundesregierung Globale Umweltveränderungen: Welt im Wandel. Energiewende zur Nachhaltigkeit. Hauptgutachten 2003. (www.wbgu.de/wbgu_jg2003_kurz.html) 396 http://www.solarbusiness.de/impressum/quellenverzeichnis/#qnsolarzeitalter

228



korábban is – a teljes energia felhasználás megújuló energia hordozókkal fedezhető lenne.397 A német Légi- és Űrcentrum (DLR)398 egyik tanulmánya szerint lehetséges, hogy Németország 2050-re az áramfelhasználás 65%-át, és a fűtésszükséglet 50%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. A napenergiának a legjobb a kiépíthetősége az összes megújuló energiaforráshoz képest.399 A német iparág ebben a tekintetben világelső. Míg 2009-ben a teljesítmény Németországban 3,5 GWp volt, 2010-ben már 7 GWp. 2011-ben is megtarthatja messze az első helyet Németország.400 Már vannak olyan falvak, egész települések, amelyek teljes energia igényüket a saját napelemeikkel fedezik. A világnak több mint egynegyedében még ma sincs állandó áram- és vízellátás. A napenergiát vízpumpáknál alkalmazva a vízellátásban is előrelépést jelenthet a napenergia felhasználása, hosszú távon a szegénység felszámolásában is komoly szerepet kaphat.

3.5.19. Szélenergia- ipar Németországban

Egy erős iparágról beszélhetünk, amelynek a fenntartható fejlődés megvalósítsáában nagy szerep jutott.

397

Greenpeace: SolarGeneration 2100: 100 Prozent Erneuerbare Energien bis 2100. (www.greenpeace.org/deutschland) 398 Deutsches Luft- und Raumfahrtzentrum 399 Deutsches Luft- und Raumfahrtzentrum (DLR); Institut für Energie- und Umweltforschung (ifeu); Wuppertal Institut für Klima, Umwelt und Energie: Ökologisch optimierter Ausbau der Nutzung erneuerbarer Energien in Deutschland. Stuttgart, Heidelberg, Wuppertal - Februar 2004. (www.ifeu.de/energie/nav_seit/fr_erneu.htm) 400 BSW-Solar-Faktenpapier "Statistische Zahlen" (Bundeswerband Solar-Wirtschaft: www.solarwirtschaft.de)

229



A fenti ábra mutatja, hogy Németországban a szél-energia ipar milyen komoly foglalkoztatást ad a munkavállalóknak

401

. A vízszintes tengely mutatja az éveket, a

függőleges a létszámot, főben kifejezve. A szélenergia, mint megújuló erőforrás önmagában komoly segítség a fenntartható fejlődés megvalósításában, de emellett munkahelyteremtéssel is jelentősen hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

A fenti ábra a németországi szélerőművek számát mutatja. A függőleges számok az erőművek számát mutatják, a vízszintes tengelyen az éveket látjuk.402

A fenti ábra a szélenergia elraktározását mutatja. A vízszintes tengelyen az évek 401 402

http://www.wind-energie.de/de/statistiken/ http://www.wind-energie.de/de/statistiken/

230



szerepelnek, a függőlegesen a TWh-ban kifejezett mennyiség.403

A fenti ábra mutatja az első 5 legnagyobb szélenergiát felhasználó országot, 2009ben. Németország a második helyen áll.404

3.5.20. Vízhasználat

A természetvédelem („Schutz der natürlichen Lebensgrundlagen“) 1994 óta állami cél a német alkotmány 20a §-a alapján.405 A napi fejenkénti ivóvíz fogyasztás csökkent az elmúlt években: 144 liter/főről 122 liter/főre. Ez a pillanatnyilag a legalacsonyabb valamennyi ipari ország közül. A szennyvizet, Wolfsburg városa, tisztítás után nem egyszerűen elvezeti, hanem egy további hasznosításra készítik elő a mezőgazdaságban és mindeközben még energiát is nyernek.406 Egy másik újrahasznosítási technika, az Aquacycle-Technologie -val a csak kissé szennyezett, tusolásnál vagy mosogatásnál keletkezett háztartási vizet hasznosítják.407 A Firma Pontos elnevezésű cég biológiai úton, kemikáliák felhasználása nélkül tisztítja így a 403

http://www.wind-energie.de/de/statistiken/ http://www.wind-energie.de/de/statistiken/ 405 http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/startseite-klima/wege-zu-einermodernen-klima-und-energiepolitik.html 406 http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/inhaltsseiten/kompakt/wie-ausabwasser-energie-entstehen-kann.html?type=1&no_cache=1&sword_list[0]=wasser 407 http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/inhaltsseiten/kompakt/mitduschwasser-pflanzen-giessen.html?type=1&no_cache=1&sword_list[0]=wasser 404

231



vizet. Habár ivóvíz tisztaságú víz így nem nyerhető, de például WC öblítéshez, mosógépi mosáshoz vagy növények öntözésére felhasználható.408


A német társadalom általában véve tudatos és egyben környezettudatos is. Motivációi között többek között felfedezhető, hogy két elvesztett világháború után, az Európai Közösség élén szeretne az a nemzet lenni, aki megmutatja a világnak, hogy mi a fejlődés. Teszi ezt szorgalmasan úgy, hogy a technikát, technológiát a fejlődés szolgálatába állítja. Jelenleg a munkaerőpiacon is sok a külföldi Németországban, amely befogadó állam lett. Komoly gazdasági- politikai-jogi koordináló munkát igényel a fenntarthatóság megteremtése. Németország az 1970-es évektől folyamatosan az egyik legaktívabb tagja a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi egyeztetéseknek, konferenciáknak. A német Fenntartható Fejlődés Tanácsa koordinálja az ezzel kapcsolatos tennivalókat. A Nemzeti Fenntarthatósági Stratégiát a Kormány 2002-ben fogadta el, 2004-ben a második kisebb és 2008-ban egy nagyobb jelentést. Ez a stratégia a szövetségi kormányé, ami így nem kötelező, de léteznek állami stratégiák is. A stratégia elkészítésébe természetesen bevonták a szövetségi államokat és az önkormányzatokat is. Mindenesetre a szorosabb koordináció a szintek között szükségesnek mutatkozik. Ennek érdekéban 2009ben készült egy közös szövetségi-tagállami jelentés. A prioritást élvező területek: a 2050-es év víziója alapján: párbeszédek jövője, a nyersanyag felhasználás, fenntartható gazdaság, fogyasztás és életvitel, fenntartható város elképzelése, a fenntarthatósági stratégia pénzügyi vonatkozásai, demográfiai fejlődés, egészség, létfenntartás, energia, klíma, víz, mobilitás, képzés, integráció, kulturális sokszínűség, polgári kötelezettség vállalás, kultúra és elismerés, parlament és fenntarthatóság. A fenti motivációból adódóan mára nagy nyomás is nehezedik Németországra, mert példamutatását és a kihívásokra adandó gyors válaszait el is várják a nemzetközi porondon. 408

http://www.tatsachen-ueber-deutschland.de/de/umwelt-klima-energie/inhaltsseiten/kompakt/mitduschwasser-pflanzen-giessen.html?type=1&no_cache=1&sword_list[0]=wasser

232



Erre az alábbiak is alapul szolgálnak: A mobilitás, közlekedés terén kiemelt a kerékpározás lehetőségeinek kiépítettsége, az utak és a kerékpárkölcsönzők révén. A szelektív hulladékgyűjtés mintegy negyven éves múlttal rendelkezik és a munkahelyteremtés egyik motorja, csakúgy, mint a megújuló energiaforrások alkalmazása. A német Légi- és Űrcentrum (DLR) egyik tanulmánya szerint lehetséges, hogy Németország 2050-re az áramfelhasználás 65%-át és a fűtésszükséglet 50%-át megújuló energiaforrásokból fedezze. A napenergiának van a legjobb a kiépíthetősége az összes megújuló energiaforráshoz képest. A német iparág ebben a tekintetben világelső. Míg 2009-ben a teljesítmény Németországban 3,5 GWp volt, 2010-ben már 7 GWp. 2011-ben is megtarthatja az első helyet. Már vannak olyan falvak, egész települések, amelyek teljes energiaigényüket a saját napelemeikkel fedezik. A napenergia mellett a szélenergia nagyarányú hasznosítása szintén példaértékű. A gazdasági szabályozó eszközöket is bevetik, hogy a kibocsátás-kereskedelemben tett vállalásaikat megtarthassák (EMAS rendszerek és a gépjárműadó). A szociális érzékenység sem csupán papír alakban van jelen, jelentős erőfeszítéseket tesznek a világ elmaradt régióinak segítésére, ehhez akár gazdasági eszközök igénybevételétől sem megriadva (egyik példa a csokoládégyártás). A médiának, tájékoztatásnak, oktatásnak az óvodás kortól kezdve a felnőtt képzésig nagy szerepet tulajdonítanak.

3.6.

Norvégia

Az első Norvég Nemzeti Stratégiát a Fenntartható Fejlődésért 2002-ben fogadták el, és 2004-től érvényes. 2008-ban a nemzeti költségvetés egyik fejezeteként jelent meg. A 2008 utáni költségvetésekben a fenntartható fejlődés elkülönült fejezetet kapott, melyhez minden minisztérium és a Norvég Statisztikai Hivatal is hozzájárul. A statisztika a fenntartható fejlődés mindhárom vetületével foglalkozik. 2005-ben megállapították a mutatókat, ami ma 18 tételből áll. Ezek a mutatók fontos szerepet játszanak a monitoringban, mely megmutatja, milyen mértékben állnak arányban az egyes fejlesztési tételek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban kitűzött célokkal. A

233



minisztériumok is ezen mutatók alapján készítik el beszámolóikat. A fő felelősség a Pénzügyminisztériumé és a pénzügyminiszteré.409

3.6.1. Nemzeti stratégia (2008)410

A fenntartható fejlődés értelmezése: nagymértékben csökkenteni szükséges a Föld ökoszisztémáinak terhelését, eközben milliókat emelni kell felemelni a szegénységből. A norvég kormány célja: környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontból vezető országgá tenni Norvégiát. 2007

júniusában

a

kormány

kiadott

egy

hivatalos

okiratot

a

norvég

klímapolitikáról, melynek nagyon ambiciózus célkitűzései vannak. Norvégia egy olyan nemzetközi klíma-együttműködésért dolgozik, amiben minden ország részt vesz. Szó lesz benne a nemzetközi hajózásról és légiközlekedésről, az erdőirtásból következő kibocsátásokról, és az együttműködésről. Alapelvül a Kyoto-i Jegyzőkönyvet veszi. A kormány javaslatot tett a 2008-2012-es időtartamra egy kibocsátási kereskedelmi rendszerre. Ha ezt elfogadják, a gazdasági eszközöket Norvégia üvegház-gáz kibocsátásának nagyobb részére fogják alkalmazni. A kormány elvei és politikai eszközei • arányos elosztás: olyan politika követése, mely elősegíti a folytonos gazdasági növekedést, • nemzetközi

szolidaritás:

a

gazdag

országok

nagy

részben

felelősek

a

környezetvédelmi problémák generálásában, valamint nekik vannak a legnagyobb gazdasági forrásaik is. Ennek ellenére a legszegényebb ország sem tekinthet el a környezetvédelemtől. A kormány arra bátorítja az embereket, hogy kövessék a „gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” elvet, • az elővigyázatosság elve: ha a környezetvédelmi politika kimenetele kétséges, a környezeti tényezőknek kell prioritást adni, • a szennyező fizet elve: az okozott kárt meg kell téríteni,

409

http://www.sdnetwork.eu/?k=country%20profiles&s=single%20country%20profile&country=Norway#basic 410 http://www.regjeringen.no/upload/FIN/rapporter/R-0617E.pdf

234



• közös erőfeszítések: a fenntartható fejlődés nem csak a szervezeteket érinti, hanem mindenkit. Környezettudatos döntéseket kell hozni, fogyasztóként és cselekvőként egyaránt.

3.6.2. A kormány politikai eszközei a fenntartható fejlődésért

Tekintve, hogy a források végesek, olyan területekre kell koncentrálni az erőket, ahol a legnagyobb hasznot lehet elérni a társadalom számára. 1. Nemzetközi együttműködés Norvégia olyan célokat és egyezményeket akar elérni, amely a lehető legtöbb országot magába foglalja. Különösen fontos ez a fent már említett klímaváltozással kapcsolatban. Az Északi Tanácson keresztül Norvégia folyamatosan aktív szerepet játszik az északi stratégia továbbfejlesztésében. 2. Gazdasági eszközök A környezeti adók, a kibocsátási jogok kereskedelme, a betéti-visszatérítési rendszerek a gazdasági eszközök példái. Befolyásolják a cégek és fogyasztók viselkedését azáltal, hogy érdemessé teszik neki, hogy másképp viselkedjenek. 3. Közigazgatási eszközök A közvetlen szabályozás különösen olyan esetekben fontos, mikor azonnali, komoly veszély fenyegeti a környezetet vagy az egyéneket, vagy ahol a környezeti nyomás földrajzilag bemérhető. Norvégiában a Szennyezés Ellenőrzés, illetve a Tervezési és Építési Törvény két példája ennek. 4. Kutatás és fejlesztés Norvégia nemzetközi értelemben is gvezető kutatóintézetekkel rendelkezik, a kutatók aktívan részt vettek egy nemzetközi kutatásban, amit a Klímaváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szervezett az antropogén eredetű klímaváltozással kapcsolatban. 5. Közbeszerzés Az adminisztratív hatóságokat arra kérik, vegyék figyelembe az életciklus költségeket és környezeti hatásokat, amikor árut vagy szolgáltatást vásárolnak. 6. Hatásvizsgálat

235



Kötelező megvizsgálni, adott projektnek milyen környezeti és egyéb hatásai lehetnek 7. Információ Ha az egyénektől elvárják, hogy figyelembe vegye a környezeti megfontolásokat, elérhetővé kell tenni számukra az információt. Norvégia Környezeti Információ Törvénye elvárja a kereskedelmi szereplőktől, hogy termékeik környezeti hatásáról információt tegyenek közzé.

3.6.3. A Skandináv modell

A fenntarthatósághoz változás szükséges, Norvégia pedig könnyen alkalmazkodik, a nemzetközi összehasonlításokban mindig jó eredményeket ér el. Az egyik fő jellemzője ennek a modellnek, hogy a hangsúlyt a kollektív megoldásokra fektetik, amely kiemeli az értékeket, melyet az országok a társadalom bevonására, szolidaritására, valamint a társadalmi és anyagi biztonságra helyeznek.

3.6.4. A kormány politikája a stratégiai prioritások területeire

Norvégia stratégiája hét témakörre fókuszál, ezekhez összesen 18 mutatót kapcsoltak, mely alapján lemérhető az, hogy a fejlesztések a fenntarthatóság irányába tartanak-e. 411 1

Nemzetközi kooperáció a fenntartható fejlődés népszerűsítésére és a szegénység legyőzésére •

A támogatás mértéke a GDP-ből

•

kereskedés a fejlődő országokkal

A kormány megerősítené a nemzetközi együttműködést, és egy olyan nemzetközi környezeti és fejlesztési cél felé mutatna, mely magába foglal egy társadalmilag és környezetileg fenntartható globalizációt. Emellett küzdene a szegénység ellen az ENSZ Millenium Development Goals-al együttműködve. 2

Klímaváltozás, ózonréteg és hosszútávú légszennyezés •

411

üvegház gázok a Kyoto megállapodáshoz mérten

http://www.regjeringen.no/Upload/FIN/Taler/2011/sustainable_development_scjerva.pdf

236


•


szennyezés a Göteborg Protokoll fényében412

Főbb célkitűzések: - Norvégia 2050-re szénmentessé válik. - 2020-ra 30%-kal csökken az üvegházgázok kibocsátása (az 1990-es adathoz viszonyítva) 3

Biodiverzitás és kulturális örökség •

fészekrakó madarak száma

•

az édesvizek állapota

•

a parti vizek állapota

•

a védett épületek állapota

A környezetet olyan módon kezelik, hogy az élőhelyek diverzitása, illetve a természetben előforduló fajok megőrződjenek. 4

Természetes erőforrások •

GDP egységenkénti energiafelhasználás

•

halállomány nagysága

•

a mezőgazdasági földterületek visszafordíthatatlan csökkenése

Norvégia gazdag természetes erőforrásait fenntarthatóan fogja kezelni, összhangban az elővigyázatosság elvével. A kormány biztosítani fogja, hogy Norvégia környezetileg stabil energiaelőállító legyen, és vezető szerepet töltsön be a zöld energia fejlesztésében. 5

Veszélyes vegyi anyagok •

vegyi anyagok lehetséges mértéke

A legveszélyesebb vegyi anyagok környezeti koncentrációját a háttérértékekre figyelemmel kell csökkenteni. 6

Fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés •

fejenkénti GDP, a jövedelemforrás szerint felosztva

•

jövedelemfelosztás

•

a jövőbeli közös deficit jelenlegi értéke

•

népesség megoszlása az oktatás szempontjából

•

hosszútávon munkanélküli és rokkant emberek száma

•

születéskori várható élettartam.

A kormány továbbfejleszti a társadalom gazdasági és társadalmi jellemzőit a fenntartható fejlődés irányába. Megerősíti a kollektív megoldásokat, és megpróbálja a 412

http://www.unece.org/env/lrtap/multi_h1.htm

237



mostani társadalmi vagyont tovább adni a következő generációnak azonos vagy jobb állapotban, mint amilyenben jelenleg van. 7

Számi (lapp) perspektívák a környezet és a természetes erőforrásokkal való gazdálkodásra

A kormány célja védeni a számi kultúrát. A számi parlamentnek nagyobb befolyást kell adni olyan területeken, ami fontos a számi közösségnek.

3.6.5. Széleskörű részvétel

A fenntartható fejlődés megfelelő részvételt és hozzájárulást igényel több oldalról is. A kormány bátorítja az aktív részvételt az üzleti szektor, a társadalmi szervezetek, a közigazgatási szervezetek, iskolák és más oktatási intézmények, illetve az egyének részéről. Fontos szerepet játszanak a nem-kormányzati szervek: növelik a tudást a környezeti és fejlesztési ügyekben, és segítenek a kérdéseket napirendre tűzni. Helyi szinten is aktívan részt vesznek a környezeti kérdésekben. A kormány kulcsfontosságú partnernek tartja őket. Az egyének úgy járulhatnak hozzá a fenntarthatósághoz, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat választanak, amelyek minimalizálják a környezetre nehezedő nyomást. Az oktatási intézmények is jelentősek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos információáramlásban.

3.6.6. Végrehajtás

A kormány szerint a több szereplő bevonása a stratégia elkészítésének folyamatába konstruktív ötlet volt, így tovább szeretné fejleszteni ezt az együttműködést. A kormánynak különösen nagy felelőssége végrehajtani a stratégiát a nemzeti költségvetés keretein, és egyéb hivatalos dokumentumokon belül. A stratégia már létező tervekre és stratégiákra épít, létrehozva ezáltal az évek során egy sokkal összefüggőbb politikát. Az elv szerint a fenntartható fejlődés a központi kormányadminisztráció fontos, mindennapi része kell, hogy legyen, és minden minisztérium a saját területén hajtja végre a stratégiát. Ezáltal a stratégiát hivatalos

238


dokumentumok

és

törvényjavaslatok


követik

adott

minisztériumokból,

a

saját

szakterületükön.

3.6.7. Szervezetek

A nemzeti stratégia kivitelezése egy „Életképes Önkormányzatok” elnevezésű stratégiai hálózaton keresztül valósul meg. A szervezet tulajdonképpen megállapodás a Nemzeti Egyesület a Helyi és Regionális Fennhatóság413 és Környezetvédelmi Minisztérium között. A stratégia szerint a „Zöld Kabinet” felelőssége az eljárások koherenciáját biztosítani. Vezetője a Pénzügyminisztérium államtitkára, tagjai pedig más minisztériumok államtitkárai.

3.6.8. Értékelés és kritika

A 2008-as Nemzeti Költségvetésben megjelenő stratégia feladata, hogy irányítsa a fenntartható fejlődés fejlesztésére irányuló törekvéseket. A stratégia központjában az a kérdés áll, hogy hogyan járulhat hozzá Norvégia globálisan a fenntartható fejlődéshez, és hogyan érheti el a fenntarthatóságot nemzeti szinten. Ehhez egyértelmű célkitűzésekre és mutatókra van szükség. Az új stratégia részeként a Pénzügyminisztérium 2006-ban előzetes véleményezést kért egy svéd szakértőkből álló bizottságtól. A véleményezés jelen állásában az érintettek véleményét is kikérik.


Norvégia egy jóléti állam, rendkívül előnyös gazdasági helyzettel, így itt is nagy hangsúlyt kap a fenntartható fejlődés, és ez által a meglevő életkörülmények további biztosítása. 2002-ben fogadták el az első stratégiát, majd 2008-ban, a Nemzeti Költségvetés részeként. Norvégiában a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik a fenntartható 413

National Association of Local and Regional Authorities

239



fejlődési stratégia. Éppen ezért meglepő, hogy Norvégiában mégis nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem a stratégián belül, mint Svédországban, ahol pedig a Környezetvédelmi minisztérium a felelős érte. A kormány fontosnak tartja a nemzetközi együttműködést, valamint azt, hogy minél szélesebb körben vegyenek részt az emberek és a szervezetek a fenntartható fejlődésért való munkában. A klímaváltozással, biodiverzitással, természetes erőforrásokkal, vegyi anyagokkal való gazdálkodás mind azt támasztja alá, hogy Norvégiában elsősorban a környezet védelmén keresztül foglalkoznak a fenntartható fejlődéssel. Helyi szinten az Életképes Önkormányzatok szervezete foglalkozik a fenntartható fejlődéssel, az eljárások koherenciájáért pedig a Zöld Kabinet a felelős.

3.7.

Olaszország

3.7.1. Fenntartható fejlődés Olaszország (hivatalosan Olasz Köztársaság , Repubblica Italiana) 1993. november 1. óta tagja az Európai Uniónak, 1999. január 1. óta az eurozóna tagja. A környezetvédelmi jogszabályok legfontosabbja a környezetvédelmi törvény

414

valamint a fenntartható fejlődési kereteket szintén meghatározó energiatermékek adókövetelményeiről szóló törvény. 415 Általánosan elmondható, hogy a fenntartható fejlődés elérését kívánó jogszabályok általánosan segítik és fejleszteni célozzák a környezetvédelmi feltételek megteremtését, valamint a felelős tevékenységi köröket és azok feltételeinek betartását és ösztönzését. Az olasz kormány nem állít közvetlen kötelezettségeket a fenntartható fejlődéshez közvetlenül kapcsolódva, hanem általánosan a gazdasági ösztönzők és adókedvezmények eszközét 414

Decreto Legislativo 3 aprile 2006, n. 152 ` Norme in materia ambientale` című törvény, mely a 88. 2006. évi 88. Számú Hivatalos Közlönyben jelent meg (Gazzetta Ufficiale n. 88 del 14 aprile 2006 – Supplemento Ordinario n. 96) 415 La tassazione dei prodotti energetici con il decreto legislativo D. Lgs. 2. febbraio 2007, n. 26. , http://ec.europa.eu/youreurope/business/doing-business-responsibly/keeping-to-environmentalrules/italy/index_en.htm, 2o11. május

240



alkalmazza a vállalkozásoknál, befektetéseknél a fenntartható fejlődés biztosításának érdekében.416 Az adókedvezmények és pénzügyi ösztönzők lehetővé teszik, hogy a gazdasági élet szereplői forrást biztosíthassanak különböző közérdeket érintő tevékenységek és kezdeményezések számára. Ezen tevékenységek között kiemelten kerül támogatásra azon tevékenységek köre, mely az energiahatékonyságra, megújuló energiára épülnek.417 A fenntartható fejlődés, környezetvédelem, kutatás, fejlesztés és innováció összefonódik stratégia-alkotás tekintetében is Olaszországban. A gazdag és változatos természeti és művészeti értékek megőrzése, a lakók életminősége és a fenntartható fejlődés érdekében is kiemelten kezelik a környezet védelmét. Nincs önálló fenntarthatóság terv, hanem egy Környezetvédelmi Akcióstratégia a Fenntartható Fejlődésért, amelyet a Környezetvédelmi, Föld- és Tengerügyi Minisztérium készített elő, és a Gazdasági Tervezés Tárcaközi Bizottsága fogadott el 2002-ben. Ennek keretében minden társadalmi-gazdasági vonalat megjelenítettek, annak érdekében, hogy egyrészt a környezetvédelmi érdekeket integrálják a döntéshozatali eljárásokba, illetve a fejlődés három pillére közötti koordinációt segítsék. A terv felülvizsgálati eljárása 2007ben megkezdődött, de 2008-ban megállt. Olaszországban az átfogó, középtávú nemzeti környezetvédelmi stratégia helyett inkább a kormányprogramon alapuló éves, környezetvédelmi miniszter által kiadott prioritási tervek rendszere a meghatározó a gyakorlat szerint. Ezért a környezetvédelmi K+F+I elemei inkább a többéves nemzeti kutatási akciótervben jelennek meg, amelyet az első helyen felelős Felsőoktatási és Kutatási Minisztérium (Ministero dell’Istruzione, dell’Università e della Ricerca - MUR) a többi tárcával egyezetve állít össze. Az akcióterv mindhárom fő prioritása: az életminőség javítása, a fenntartható fejlődés elősegítése és a versenyképesség növelése is tartalmaz környezetvédelmi kutatás-fejlesztési és innovációs elemeket. Az olasz Környezetvédelmi Minisztérium (Ministero dell’Ambiente -MA) a K+F+I területén folyamatosan együttműködik a Felsőoktatási és Kutatási Minisztériummal és a Gazdaságfejlesztési Minisztériummal (Ministero dello Sviluppo Economico - MSE), az előbbivel az egyetemek és kutatóintézetek, az utóbbival a vállalkozások számára kiírandó 416

további információ: http://www.chamberofcommerce.it/, http://ec.europa.eu/youreurope/business/doing-business-responsibly/taking-sustainabilityfurther/italy/index_en.htm, 2o11. április 417 további információ: http://www.agenziaentrate.gov.it/wps/portal/entrate

241



környezetvédelmi vonatkozású K+F+I pályázatok tekintetében. A MA és a MUR közösen működteti a Speciális Kutatási Alapot (Fondo Integrativo Speciale per la Ricerca – FISR), amely számos környezetvédelmet érintő pályázatot ír ki többek között a fenntartható fejlődés, az új energia-források (hidrogén), az éghajlatváltozás, a természetes hidrogeológiai katasztrófák előrejelzése és megelőzése, a levegőtisztaság, a talajvédelem, a vízgazdálkodás, a hulladékkezelés és a megújuló energia-források felhasználása tekintetében. A FISR forrásaira az állami kutatóhelyek pályázhatnak, amelyek viszont bevonhatják a kutatási konzorciumokba a saját erővel résztvevő vállalatokat is. Így végül a futó projektek átlagosan 75%-ban közpénzekből és 25%-ban magánforrásokból kerülnek finanszírozásra. A kutatás-fejlesztés és innováció szempontjából legjelentősebb olasz programokat a „Road Map Italiana per l’attuazione dell’ETAP ( Environmental Technologies Action Plan)” 418 című dokumentum tartalmazza. A három legfontosabb olasz program a nemzeti akciótervben a következő: -

Hidrogén előállítása és fűtőelemekben való felhasználása: a 11 projektből álló kutatás olasz-USA együttműködésben zajlik, és Marghera ipari körzetében egy fejlesztő-központ létrehozása van folyamatban.

-

Új típusú napelem cellák gyártása: aláírtak egy szándéknyilatkozatot Lombardia régióval, amely szerint a Milánói Műegyetemen kifejlesztett kadmiumtellúr/kadmium-szulfid vékonyrétegen alapuló napelem kísérleti gyártására kerül sor a MA támogatásával. Az üzem építését 2008-ban fejezték be.

-

Archimede

Projekt:

az

ENEA

(Energetikai-

és

Környezet-technológiai

Kutatóintézet) által kifejlesztett új technológia a világon először összekapcsolja a gázalapú hő termelő ciklus és egy termodinamikus napelem-rendszer működését, és így a napenergia felhasználásával folyamatos elektromos áram termeléssel kecsegtet. 2007. március végén írta alá az ENEA és az olasz áramszolgáltató ENEL cég azt az együttműködési megállapodást, amelynek keretében 40 millió eurós beruházással 2009-re elkészült a szicíliai Siracusa melletti Priolo Gargallo-i villamos erőműben az első kísérleti üzem. Az elmúlt évek legfontosabb K+F+I tartalmú környezetvédelmi beruházásai: -

Országos Biomassza Kutatóközpont létrehozása 2003-ban,

418

http://www.minambiente.it/export/sites/default/archivio/allegati/vari/Tabella_di_marcia_IT.PDF 2o11. április

242


-


Magas energiahatékonyságú ipari motorok fejlesztésének beindítása a Kiotói Protokollal kapcsolatos Nemzeti Intézkedési Terv keretében.

-

Az Euro - mediterrán Éghajlat-változási Központ (CMCC – Centro Euro Mediterraneo per i Cambiamenti Climatici) felavatása 2007 februárjában. A CMCC az első európai intézmény, amely kizárólag az éghajlat-változás tanulmányozásával foglakozik, és kiemelten követi annak a Mediterrán – medencében érvényesülő hatását. A központ létrehozására a Környezetvédelmi és a Kutatási Minisztérium közös pályázata alapján, a FISR alap 27 millió eurós támogatása mellett került sor. A nyertes konzorciumot két olasz egyetem és négy kutatóintézet alkotja. A központ székhelye Lecce, és további telephelyei: Bologna, Velence, Sassari és Capua. Az intézet szuper-számítógépei segítségével modellezik majd a következő évtizedek várható éghajlatváltozásának hatását a tengeri és szárazföldi ökoszisztémára, a tengerparti övezetekre, a mezőgazdasági területekre és az emberi egészségre.

Az olasz Környezetvédelmi Ügynökség (APAT – Agenzia per la protezione dell’ambiente e per i servizi tecnici, most I.S.P.R.A.) évente egyszer megjelenteti az olasz környezetvédelmi adatok gyűjteményét. Az olasz kormány által 2006 őszén jóváhagyott ipari innovációs törvénytervezet, az „Industria 2015” program keretében 2008 májusában került sor az első elő-pályázati felhívásokra a fenntartható mobilitás és az energiahatékonyság területén. 2007. június 21ig gyűjtötték a projekt-javaslatokat, ötleteket, aminek alapján 2008 október-novemberben írták ki a tényleges pályázatokat. 419 Az olasz állami energetikai kutatások finanszírozása az 1985 és 1987. közötti 550 millió eurós éves értékről 250 millió euróra csökkent 2005-ben, ezért a tudományos közösség a vállatokkal együtt komoly reményeket fűz az Industria 2015 fent említett pályázataihoz, illetve a dél-olasz régiókban az EU Strukturális Alapjaiból és a nemzeti önrészből összesen elérhető 2,35 milliárd euróhoz a megújuló energiaforrások felhasználására és energiatakarékossági projektekre.

419

További aktuális információ a www.industria2015.ipi.it honlapról nyerhető.

243



3.7.2. Intézményi háttér

A legfontosabb állami intézmények az ENEA (Új Környezetvédelmi és Energetikai Technológiák Kutatóintézete – Agenzia Nazionale per le Nuove tecnologie, l’energia e lo sviluppo economico sostenibile), a CNR (Nemzeti Kutatási Tanács – Consiglio Nazionale delle Ricerche) Energetikai és Közlekedési Részlege, illetve az egyetemek energetikai tanszékei. Az ENEA kötelékében 1000 kutató-fejlesztő foglalkozik energetikai kutatásokkal 4 nagy területen: a megújuló források, az új energiák (magfúzió), energiahatékonyság (hidrogén) és fenntartható mobilitás. Az ENEA kutatási költségvetésének megoszlása 2005-ben a következő volt: magfúzió 46%, megújuló energiák 19%, energia-hatékonyság és takarékosság 12%, energia-előállítás és tárolás 7%, egyéb technológiák 16%. A megújuló energiákon belül a napenergia területén magas- és alacsony hőmérsékletű termikus megoldások és a fotóvillamosság III. generációs, szilíciumot kiváltó modellje szerepel a kutatási programban. A biomasszák területén az áramtermelési célú gázzá alakítás illetve a II. generációs bio- üzemanyagok előállítása van napirenden. Emellett a fenntartható fejlődés érdekében folyó kutatási területek a következők: környezet és klíma, egészség és biztonság, új technológiák és elektronikus gazdaság.420 A Cassino-i, a viterboi Della Tuscia , a római "La Sapienza" egyetemek közös kezdeményezéseként 1988 áprilisában jött létre a Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatóközpontja (CIRPS), amelyekhez később az Egyezmény kiegészítő dokumentuma révén a Lecce-i, Macerata-i, palermói, perugiai, Sassari-i és torinói egyetemek is csatlakoztak. A CIRPS külföldi operatív központokkal is rendelkezik: Brüsszelben állandó központot tart fenn. Számos országban pedig a folyamatban levő projektekre létesített központokat (Angola, Argentína, Eritrea, Marokkó, Tunézia). A központ intézményes célja támogatni a fenntartható fejlődést célzó együttműködéseket a fejlődőfélben levő országokkal, az újonnan iparosodott és a kvázi új ipari országokkal, a felemelkedő félben levő országokkal, akár az iparosodott országok és a nemzetközi szervezetek részvételével is. 421

420 421

http://www.enea.it/it/Ricerca_sviluppo, 2o11. május további információ: http://www.cirps.it/

244



3.7.3. Az olasz energiapolitika technológiai háttere

A 2007 tavaszi EU Tanács következtetéseinek elfogadása – amely 2020-ra 20%-os energia-megtakarítást, a megújuló energia-források részarányának 20%-ra emelését és az üvegházhatású gáz emisszió 20%-os csökkentését irányozza elő – komoly K+F+I kihívást jelent. Olaszország energia szükségletének több mint 80%-át importálja, és az EU- n belüli egyik legmagasabb energia-függőségi mutatóval rendelkezik. Az ország energiaforrás-struktúrája 2005-ben a következő volt: 43% folyékony szénhidrogének, 36% földgáz, 9% szilárd tüzelőanyagok, 7% megújuló energia és 5% nettó elektromos-energia import. 2004 és 2005 között a primerenergia-felhasználás 2,4%kal nőtt Olaszországban, miközben a gazdaság stagnált, azaz, a GDP növekedése 0% volt. Becslések szerint a következő 15 évben összesen 41%-kal nő majd az olasz primerenergia igény. Az ország energia-számlája 50 Md € volt 2006-ban, energia-hatékonysága pedig 9%-kal kedvezőbb az európai átlagnál. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az elmúlt években csak igen kismértékben nőtt az olasz megújuló energia-termelés, mivel a vízenergia felhasználás gazdaságos bővítésére már nincs lehetőség, a dinamikusan növekvő szélenergia felhasználás pedig abszolút értékben kis volument képvisel. Az olasz kormány energia politikájának fő elemeit a piac-liberalizáció, az infrastruktúra-fejlesztés, az energia-takarékosság, az energia-hatékonyság növelése ill. az új és megújuló energiaforrások felhasználásának fokozása adják. Az olasz villamosenergiapiac liberalizációja 2007. július 1-től átmeneti fázisban, 2008. január 1-től pedig teljes egészében megvalósult. Az energia-takarékosságot és a megújuló energiaforrások felhasználását ösztönző intézkedés-csomag egyrészt növeli a keresletet az energiatakarékos és környezet-barát termékek iránt, másrészt bővíti a kínálatot az e termékeket gyártó hazai iparágazat megerősítése révén. A keresleti oldalon a legfőbb intézkedések: • adókedvezmények az épületek energiatakarékos átalakítása, energia-hatékony ipari elektromos motorok beszerzése, a fenntartható mobilitás (GPL), bio - üzemanyagok felhasználása és a CO2 kibocsátás csökkentése esetén • a fotóvillamosság felhasználásának ösztönzése elektromos energiatermelésre: a családok, társasházak, közintézmények és vállalatok által felszerelt napelemekkel

245



megtermelt saját fogyasztáson felüli többletenergiát rendkívül kedvező tarifával veszik át, és összesen 3000 MW-ra számítanak 2016-ig. • az ún. Fehér Bizonyítványok rendszerén keresztül a kormány az országos gáz- és villamosenergia-elosztó vállalatok minden egyes tonna kőolaj-ekvivalens energiamegtakarítását premizálja 5 éven át. Ennek révén 2012-ig mintegy 5 millió tonna kőolajekvivalens energia megtakarítása várható, ami egyben 13 millió tonnával kevesebb CO2 kibocsátást is jelent. • Felülvizsgálják és korszerűsítik a megújuló energiaforrások felhasználásának eddig az ún. Zöld Bizonyítványokon alapuló rendszerét. A közép- és hosszú távú felhasználás további növelése érdekében differenciált támogatási eszközöket és ösztönzőket vezetnek be az energia típusa és az alkalmazott technológia függvényében. • Ösztönzik a nagy hozamú együttes energiafejlesztést (cogenerazione) • Támogatják az ún. bio-építőipart az energia-takarékosság és a megújuló energiaforrások felhasználása érdekében. A kínálati oldalon az olasz kormány új ipari kutatási és innovációs törvénye alapján elindított Industria 2015 program keretében éppen az energia-hatékonyság és a megújuló energiaforrások területén hirdette meg az első Nemzeti Ipari Innovációs Projektet. A projekt keretében 2007. július 1-ig lehetett beadni elő-pályázatokat, amelyek alapján 2007 őszén kiírták a végleges pályázatokat 350 millió euró értékben, a következő területeken: • ipari befektetések a megújuló energiaforrások területén: napelemek melegvíz termelésre, biomasszával táplált kis együttes-fejlesztésű elektromos erőművek, foto-villamosságon alapuló napelemek, szélenergia termelési eszközök, hidrogén előállítás-, tárolás- és felhasználás

fűtőelemben,

magas

hőmérsékletű

napenergia

felhasználás,

bio-

üzemanyagok. • befektetések a meglévő ipari kapacitások konverziója érdekében energia-hatékonyabb termékek gyártására • ipari befektetések az energia-hatékonyabb termelési folyamatok kifejlesztéséért. A fenti intézkedések tükrében egyértelmű véleményként rajzolódik ki a gazdaság szereplőinek azon meggyőződése, hogy az ambiciózus európai energetikai célokat csak az ágazati kutatás-fejlesztés és innováció erőteljes bátorítása révén, az új technológiák bevezetésnek köszönhetően lehet elérni.

246



3.7.4. Megújuló energia

Olaszországban 2006 óta készül a megújuló energiaforrásokról éves jelentés. Jelentőségéhez méltóan kezelik ezt a fejlesztési irányt, mint olyat, mely fontos szerepet játszik a fenntartható fejlődés távlati, illetve a jelenlegi pénzügyi-gazdasági-ökológiai válságból történő kilábaláshoz szükséges szerkezetváltás és foglalkoztatás-bővítés napi feladatainak megoldásában egyaránt. Ennek köszönhető az is, hogy Olaszország a megújulók hasznosításában máris az uniós átlagon felül teljesít – állapítja meg a jelentés.422 Ma már több mint 7 661 olyan település van Olaszországban, ahol legalább egy, megújuló energiaforrást hasznosító készülék vagy berendezés üzemel, ami az összes település 94 százaléka. Ezen belül 2010 végén napenergiát hasznosító berendezés 7 223 településen működött, élükön Rovigo tartománnyal, ahol 1000 lakosra 58.4 MW ilyen, fotovoltaikus (a napenergiát közvetlenül elektromos árammá alakító) kapacitás jut, míg további 108 településen ebből a forrásból fedezik a lakosság áramszükségletének nagyobb részét. A napenergiát hőenergiává alakító napkollektorok tekintetében Torre San Giorgio (Cuneo tartomány) áll az élen 1000 lakosra vetítve 2140 m2 aktív alapterülettel, miközben az uniós célkitűzés 264 m2, amit további 64 település már túl is teljesített Olaszországban, és hőenergia felhasználásuk jelentős részét már napenergiából fedezik. Szélenergiát 374 településen, együttesen 5 758 MW kapacitással hasznosítottak, ami 2009-hez viszonyítva 610 MW-os növekedés. Ebben az időszakban összesen 8 374 GWó környezet-tiszta energiát állítottak így elő, ami 3,5 millió olasz család átlagos éves villanyáram szükségletével egyenértékű. Ezen belül 221 település megújuló kapacitásaival teljesen önellátó, mivel több áramot termel így, mint amennyit maga felhasznál. Mini (legfeljebb 3 MW-os) vízerőműveket a beszámolási időszak végén 946 település üzemeltetett összesen 988 MW beépített kapacitással, ami éves szinten 3 952 GWó elektromos energia előállítását (1,6 millió család éves fogyasztását) teszi lehetővé. Ehhez járul természetesen a hagyományos nagy vízi erőművek termelése (közel 20 000 MW, az országos áramtermelés 17,2 %-a), amit e források korlátozottan rendelkezésre állása miatt nem megújuló energiaként tartanak nyilván. Geotermikus berendezés összesen 290 településen üzemelt, ebből 868 MW 422

http://www.sede.enea.it/produzione_scientifica/pdf_volumi/V2010-REA2009.pdf, 2o11. május

247



kapacitással elektromos, 67,9 MW-tal pedig hőenergiát termeltek. Éves szinten összesen 5 031 GWó energiát, ami mintegy 2 millió család éves szükségletét fedezte. Fontos kiemelni, hogy a helyben felszínre hozott termálvizet hasznosító berendezések mellett 200 készülék már hőszivattyús technológiával üzemelt. Biomasszát 1 033 településen hasznosítottak – összesen 1 088 MW elektromos és 702 MW termikus kapacitással. Különösen a biogázzal üzemelő berendezések fejlődnek gyors ütemben: 593,1 MW elektromos és 52,9 MW termikus kapacitással. Az így termelt 7 631 MWó energia mintegy 3 millió család számára elég. Növekvő mértékben használnak távfűtésre is biogázt, ami a fűtési számla 30-40%-os csökkentését teszi lehetővé. Helyi szerves hulladékból 296 településen állítanak elő a távfűtést és a melegvíz ellátást szolgáló hőenergiát. Hivatalos adatok szerint Olaszországban a villamos energiafogyasztás az utóbbi néhány évben újra emelkedni kezdett, és 2010-ben már csak 4%-kal maradt el a 2007. évi szinttől. Noha e mögött elsősorban a gazdasági válság hatása érhető tetten, nem szabad lebecsülni az energiatermelésben időközben bekövetkezett szerkezeti változásokat sem. Ezt átfogóan az 1990-es értéknél 6%-kal kisebb szén-dioxid (CO2) kibocsátás és a megújuló ”tiszta” energiaforrásokból előállított energia 22,1%-os részaránya (a nagy vízerőműveket is ide sorolva) is fémjelzi. Mindez messzemenően megfelel a Kyotoi Jegyzőkönyvben rögzített olasz vállalásnak és arra utal, hogy a célkitűzés reális, teljesíthető. Előzetes adatok szerint 2010-ben szélenergiából 8 374 GWó-t (2009-hez viszonyítva +29%), fotovoltaikus technológiával 1 600 GWó-t (+136%), biomasszából pedig 1 600 GWó-t (+10%) termeltek, míg vízi energiából stabilan maradt az évi 49 369 GWó-s érték. Ami az energetika távlati fejlesztését illeti, a jelentés egyértelművé teszi, hogy az utóbbi évtizedben a piacnyitás ugyan jelentősen javította az ellátás biztonságát és a befektetői hangulatot a primér energiatermelés területén, de a lakosság számlái egyáltalán nem csökkentek, ami mindenekelőtt az időközben kiépült újabb kapacitások nem optimális üzemeltetésével indokolható – a nem kellőképpen leterhelt erőművekbe fektetett pénz csak magasabb fogyasztói árszinten térülhet meg. Át kellene ezért alakítani az energiaellátás egész rendszerét, nagyobb szerepet adva a helyi forrásokat kiaknázó megújuló energiaforrásoknak és az éjszakai tarifával igénybe vett importnak, mindinkább kiszorítva eközben a fosszilis energiatermelést. Távlati szemléletre van tehát szükség, ahogy az Németországban is történt, ahol

248



felfelé módosítva az eredetileg 2020-ra vállalt uniós előirányzatot, a villamos energia ellátásban ma már a megújulók 2020-ra elérendő részaránya 47%, 2050-re pedig már 80% - emeli ki a jelentés. A teljesítéséhez természetesen a jelenleginél megbízhatóbb, nagyobb energia-áramokat is biztonsággal kezelni képes elektromos hálózat és elosztási rendszer szükséges, számításba véve országos szinten is a szél- és napenergia termelési ciklusainak időbeni alakulását, kiaknázva a biomassza és a biogáz, a tározó vízerőművek és a sűrített levegős energiatárolás stb. stabilizáló hatását. Ami pedig a fogyasztói tarifákat illeti, fokozottan ösztönözni kellene a csúcsidőn kívüli fogyasztást. Emellett hosszú távra szólóan garantált feltételeket kellene biztosítani a befektetők számára, világossá téve azt is, hogy az elkövetkező évek folyamán milyen mértékben fog csökkenni a megújulók egyes fajtái számára nyújtott támogatás (ellenérdekelt csoportok ugyanis elérték, hogy egy nemrég hozott rendelkezés szerint 8 MW éves kapacitás fölött ne járjon a megújuló forrásból termelt energia után támogatás, kérdésessé téve egy sor, folyamatban lévő beruházás megtérülését, amit általános felzúdulás és tiltakozás fogadott szerte az országban). Pedig a kiszámíthatóság máris kamatozik, hiszen ma már a megújuló energiatermelés mintegy 320 ezer főt foglalkoztat az országban. Ezen a téren is a német példára, valamint a józanészre irányítja a figyelmet a jelentés, melyenek érvényesülésével sokkal nagyobb mértékben és hatékonyabban lehetne kiaknázni a megújuló energiaforrásokat. A német kormány ugyanis meghatározta (és közétette) a megújuló energiaforrások egyes fajtáira biztosított állami támogatás progresszív csökkentésének ütemét 2020-ig. Ennek alapján az érintett cégek megalapozott további fejlesztéseket kezdeményezhetnek, és időben korrigálni tudják a szolgáltatási díjtételeket is (szemben a fent említett váratlan támogatás-csökkentéssel). A cégeknek és az önkormányzatoknak szétküldött részletes, jól átgondolt kérdőívek alapján összeállított éves jelentésben a megújuló energiaforrások egyes fajtái hasznosítását, az adott területen 2010-ben alkalmazott bevált megoldásokat („legjobb gyakorlat”) az üzleti vállalkozások és a települések szintjén, térképek és táblázatok segítségével is elemzik. Egyértelmű, hogy ez a jól felkészült és a szükséges erőforrásokkal is rendelkező hatóságok és kutató intézetek összehangolt, céltudatos munkáját dicséri.423

423

http://gondola.hu/cikkek/76093-A_megujulo_energia_Olaszorszagban.html, 2o11. április

249



3.7.5. Oktatás, nevelés

Stefania Prestigiacomo, az olasz zöldtárca vezetője a Piú Ambiente című havilapban nyilatkozott 2010 júniusában a tárca nemzetközi akcióiról, a környezeti nevelésről, a környezettudatos életvitel különbségeiről az ország északi és déli régióiban. A fiatal generáció környezettudatos neveléséről a miniszter elmondta: komoly erőfeszítéseket tesznek ebbe az irányba, az Oktatási Minisztériummal szándéknyilatkozatot írtak alá a témában és valamennyi iskola megkapta „a környezeti nevelést és a fenntartható fejlődés”-t célzó irányelveket. Ez a kezdeményezés már abba az irányba mutat, hogy a környezeti nevelés mint tantárgy beépüljön az „Állampolgárság és Alkotmány” nevű új tantárgyba. A központi akciók

mellett a miniszter elengedhetetlennek tartja a

vállalkozások, az érdekvédelmi szervezetek és az állampolgárok egyéni kezdeményezéseit, amelyek a környezetvédelmet, az ismeretterjesztést, továbbá a tudatformálást szolgálják 424

. A közismerten gazdaságilag fejletlenebb Dél-Itáliában környezeti nevelés

szempontjából nincs különbség az országrészek között, viszont a napi viselkedés, az állampolgári környezetkultúra – és infrastruktúra – délen még hiányosságokat hordoz. Ennek ellensúlyozására szolgálnak olyan példaértékű kezdeményezések, mint a Palermo szelektál (Palermo differenzia) elnevezésű program, amely 130 ezer lakost érint Szicíliában, és a háztól-házig történő differenciált hulladékbegyűjtést – már az első fázisban – 80%-ban megvalósítja.

3.7.6. Atomenergia-program

A Berlusconi kormány az igenlés politikáját folytatja. Igent mond a maghasadáson alapuló (nukleáris) energiára, az alternatív energiaforrásokra vagy a visszagázosító telepekre. Mivel Olaszországban az energia költsége átlagosan 30%-kal magasabb, mint más európai országokban, így az energiatakarékosság, a megújuló források mind szélesebb bevonása alapvető gazdasági érdek is. Ezen múlik a hazai ipar versenyképessége, így már középtávon elengedhetetlen egy új energiakosár megvalósítása az alábbiak szerint: 25% megújuló forrásból, 25% nukleáris forrásból és 50% a hagyományos fosszilis 424

http://www.vm.gov.hu/main.php?folderID=2483&articleID=16063&ctag=articlelist&iid=1, 2o11. május

250



tüzelőanyagok felhasználásával. Olaszország célja, hogy 2020-ra az atomenergia részaránya elérje a 25%-ot a villamosenergia-termelésben, jelentette ki Giovanni Lelli, az olasz Technológiai, Energetikai és Fenntartható Gazdasági Fejlődés Nemzeti Ügynökség (ENEA) biztosa. A Foratom által szervezett sajtótájékoztatón Lelli elmondta, Olaszország mindent megtesz azért, hogy megfeleljen a nemzetközi vállalásoknak a CO2-kibocsátás területén. "Meg kell próbálni növelni az energiahatékonyságot, és fejlődni a megújulók és az atomenergia területén." 425 Olaszország célja, hogy 2020-ra a megújuló energiaforrások és az atomenergia aránya egyaránt 25-25% legyen, és csak a maradék 50% származzon fosszilis forrásból. 2015-ig nyolc új atomerőmű blokk építését kezdik el. Olaszország a legnagyobb villamosenergia-importőr a világon. A villamos energia legnagyobb részét Svájcból és Franciaországból hozzák be. Az új atomerőművek építése segíti az ellátásbiztonságra, a CO2-kibocsátásra és a versenyképes árakra vonatkozó célok megvalósítását. Az Enel, Olaszország legnagyobb áramszolgáltatója, 18 milliárd eurót kíván befektetni négy atomerőmű blokk építésébe, amihez a kormány semmilyen pénzügyi támogatást nem nyújt. Lelli elmondta, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az olaszok 40%-a felismerte az atomenergia alkalmazásának fontosságát, de csak 10% készült fel arra, hogy nukleáris létesítmény legyen a környezetében. Az új blokkok létesítéséhez elengedhetetlen a stabil politikai háttér, tette hozzá. Olaszországban 2010 februárjában fogadták el azt a törvényt, mely új atomerőművek építését tűzi ki célul. Ezzel Olaszország húsz év után újra az atomenergia alkalmazása felé fordult. A terv szerint 2013-ban kezdődne az új blokkok építése, és az első blokk 2020-tól már villamos energiát termelne. 426

425

http://titano.sede.enea.it/Stampa/skin2col.php?page=comunicatodetail&id=339, 2o11. május www.energiainfo.hu/cikkek/Olaszorszag__2020_ra_25_szazalek_lesz_az_atomenergia_reszaranya_2010_ 12_28_08_15_00+olaszorsz%C3%A1g+fenntarthat%C3%B3+fejl%C5%91d%C3%A9s&cd=6&hl=hu&ct=c lnk&gl=hu&source=www.google.hu, 2o11. Május 426

251



3.7.7. Egyéb kihívások

Olaszországban egyre több a kritikus hang, látva, hogy Brüsszel és a többi tagállam nem támogatja őket a Földközi-tengeren kialakult vészhelyzet, illetve az Észak-Afrikából érkező menekültáradat kapcsán. A menekültek többsége ugyanis olasz területre érkezett, és bár Róma többször kérelmezte, hogy az EU tagállamai osszák meg a „terhet” egymás között427, az országok elvetették az átmeneti védelmi mechanizmus alkalmazását428. Brüsszel ugyan pénzbeli segítséget ad az olasz hatóságoknak, de a menekültek kezelése az olaszok feladata maradt. Az olasz belügyminiszter Roberto Maroni 2011. április közepén odáig ment, hogy Olaszország EU-tagságát is megkérdőjelezte, miután nem sikerült meggyőznie a többi tagállamot az Itáliába érkezett menekültek egy részének befogadásáról. Tremonti pénzügyminiszter pedig amellett érvelt, hogy „a bevándorlásról alkotott európai kép nem kielégítő”, azonban a félreértések elkerülése végett hozzátette, nem pénzt kérni érkezett az Európai Parlamentbe. Giulio Tremonti olasz pénzügyminiszter Brüsszelben az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságában tartott meghallgatáson felhívta a figyelmet az atomenergia veszélyeire is: „Tudjuk, hogy az előnyei lokálisak, a hátrányai azonban általánosak.” Olaszország ugyanis jelenleg az egyetlen a G8-ak között, akinek nincsen atomerőműve, az 1986-os csernobili atomkatasztrófa után ugyanis leszerelték őket. A Berlusconi-kormány azonban 2009-ben egy nagyszabású projekttel állt elő, amely Olaszország atomenergiához való visszatérését vette tervbe. A Fukushimában történt atombaleset után azonban többen megváltoztatták atomenergiával kapcsolatos álláspontjukat

429

. Olaszország ismét egy visszafogottabb

álláspontot fogadott el, ezt jelzik Tremonti miniszter szavai is. Róma ráadásul fontolgatja a teljes atomenergia-programjának leállítását, miközben felülvizsgálja a jelenleg érvényes nagyvonalú napenergiával kapcsolatos támogatásait is. Az Európai Unió energiaügyi biztosa ez ügyben levelet is küldött a Berlusconi-kormánynak, melyben sürgeti Olaszországot, hogy hozzanak létre világos és kiszámítható támogatási rendszert a napenergia-ágazat számára430. 427

EurActiv.hu, 2011.április 18. Európai Tanács 2001/55/EK irányelve 429 EurActiv.hu 2011.március 22. 430 http://www.euractiv.hu/energia/hirek/ismet-modositana-eu-szerzodeseit-olaszorszag, 2o11. május 428

252




Az olasz fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzeti stratégiát (Strategia d'azione ambientale per lo Sviluppo Sostenibile), alapvetően több résztvevő közötti konzultációt követően, a Környezetvédelmi, Szárazföldi és Tengeri ügyek Minisztériuma (Ministero dell` Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare) hozta összhangban az Európai Unió 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjával és az Európai Tanács iránymutatásaival (2002, Barcelona). Közelebbről vizsgálva a fent említett nemzeti stratégia egy tárcaközi bizottság koordinációja alapján készült el (Gazdasági Tervezés Bizottsága - CIPE) 2002. augusztus 2-án. Ezen aktussal a teljes olasz kormány megerősítése és támogatása valósult meg a stratégia tartalmi elemeire tekintettel. Ezt követően a CIPE a nemzeti programok és horizontális integráció tekintetében a stratégia végrehajtásának koordinátori feladatait végzi. A CIPE tárcaközi minősége azt a célt szolgálja, hogy minden gazdasági és szociális fejlesztési terv és aspektus az egykor készülő keretnek, majd megvalósításnak része legyen. Ezzel alapvetően kettős cél elérését tették lehetővé: egyrészt minden döntés tekintetében a környezetvédelmi aspektus vizsgálatának biztosítását, másrészt a fejlődés hatékonyságának biztosítását. Tehát elmondható, hogy az előkészítésért, majd koordinációért felelős intézmény, a Környezetvédelmi, Szárazföldi és Tengeri ügyek Minisztériuma.

A 2002-es stratégia

felülvizsgálata a Gazdasági és Pénzügyi Vizsgálat és Terv című dokumentum (DPEF) keretében indult el 2007-ben, amely felülvizsgálat azonban 2008-ban megakadt. Mindkét esetben (az előkészítés majd a felülvizsgálat) komoly többszereplős konzultációs folyamat előzte meg az dokumentum végleges összeállítását: 14 konferencia keretében, több mint 14o különböző szervezet és intézmény bevonásával. A stratégia alapvetően pusztán a környezetvédelem kereteire épül, tehát nem terjed ki más politikákra. Fő irányvonala, hogy a gazdasági fejlődés összhangban legyen a fenntartható fejlődéssel, valamint a rendelkezésre álló erőforrások, nyersanyagok hasznosításával, kitermelésével, alapvetően a környezetvédelem, elektromos áram, valamint a közlekedés és szállítás szektoraira koncentrálva. Az Európai Unió 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjával összhangban négy nagy pillér jelenik meg a

253



dokumentumban a stratégia tekintetében: klímaváltozás és az ózonpajzs ügye, a természet és biodiverzitás védelme és fenntartható használata, a városi környezet védelme és általa biztosított

életminőség,

valamint

a

természeti

erőforrások

kihasználása

és

a

hulladékgazdálkodás. A különböző politikai szintek és a döntéshozatal összehangolása Olaszországban az Állam és Régiók Állandó Konferenciája elnevezésű fórum által biztosított, mely 1983-ban alakult. Résztvevői a központi állami és az egyes régiók politikai testületeinek képviselői. Ezen testület a kezdetekhez képest egyre több feladatot kapott az idők során, különösen az olasz alkotmány 2005. évi módosítása után, mely a helyi és a decentralizált döntéshozó testületekre, hivatalokra új és szélesebb kompetenciákat ruházott. A Fenntartható Fejlődés Tanácsa, melyben mind központi állami, mind a regionális képviselet megtalálható, annak érdekében jött létre, hogy az Állam és Régiók Állandó Konferenciája elé kerülő kérdésekben döntés előkészítő munkát végezzen. Emellett ezen tanács volt a kapcsolattartó a CIPE és az egyes régiók között, ezzel is segítve a fenntartható fejlődés nemzeti stratégiájának regionális megvalósítását is. Mindezen intézményi keretek működése alapján a legnagyobb eredmény a nemzeti stratégia elfogadását követő pár évben az volt, hogy a gazdasági fejlődés kereteiben megjelent a környezetvédelem aspektusa. A CIPE Fenntartható Fejlődésért felelős Technikai Részlege a környezetvédelmi minisztériummal

együttműködésben

évente

jelentést

készít

a

nemzeti

stratégia

végrehajtásával kapcsolatban tíz általános mutató alapján. A jelentés minden év áprilisában készül el. Az említett intézményeken túl ki kell még emelni a Nemzeti Statisztikai Intézetet (ISTAT) és a Környezetvédelmi és Kutatási Intézetet (ISPRA), mely – egyebek mellett – a környezet és fenntartható fejlődés mutatóinak kidolgozásán, illetve elemzésén dolgozik. Ezen utóbbi intézmény évenként kiadja a Környezetvédelmi Évkönyvét, mely nemzeti viszonyítási és referencia-dokumentumnak minősül ebben a témában. A fenntartható fejlődés tekintetében Olaszország számára a legnagyobb erőfeszítést az fogja okozni, hogy az egyes politikák összhangban legyenek a fenntartható fejlődés követelményeivel és ne kerekedjen egyik szektor érdek sem ezen felül.

254


3.8.


Skandináv országok együttesen

A skandináv országok azonos álláspontra helyezkednek azzal kapcsolatban, hogy a fenntartható fejlődésre való törekedés az egyik legfontosabb feladat, ami előttük áll. A globalizáció, az információs társadalom fejlődése, az elöregedő népesség valamint a nem fenntartható fogyasztási és gyártási minta olyan következményekkel járhat, mint például az éghajlatváltozás. Ezeknek leküzdése magába foglal új lehetőségeket és kihívást az északi országok számára. Hogy elérjék a célkitűzéseket, és hasznot húzzanak ezekből a lehetőségekből, szükség van a közös skandináv együttműködésre, ami integrálja a fenntartható fejlődés elvét.431 Az északi együttműködés a fenntartható fejlődés terén 1987-ben kezdődött meg a Brundtland bizottság definíciójával, mely meghatározta a fenntartható fejlődés mibenlétét. Az ismert fogalom szerint három kölcsönösen összefüggő dimenziója van a fenntartható fejlődésnek: gazdasági, társadalmi és környezeti. Ezek a szempontok mind egyformán fontosak.

3.8.1. Mivel kapcsolatban működnek együtt az országok?

A közös északi együttműködés olyan területekre fókuszál, ahol közös célok és érdekek lelhetők fel, ahol különösen jó feltételek adottak a fenntartható fejlődéshez, ahol az együttműködés hatékonyabb forrásfelhasználást eredményez, közösek az érdekek, és nagyobb eredményeket lehet elérni. 1998 novemberében az északi államok miniszterelnökei valamint a Feröer-szigetek, Gröndland és Åland politikai vezetői elfogadták a „Fenntartható Észak” nevű deklarációt.432 Ebben kifejtik, hogy a 2000-es évek legfontosabb feladata a fenntartható fejlődéssel való foglalkozás, a következő pontok alapján: 1. A jelen és jövő generációk számára biztonságos, egészséges életre való lehetőséget kell biztosítani. 2. Egy fenntartható társadalom demokráciára, nyitottságra épül, valamint helyi, regionális és nemzeti együttműködésre. 431

http://www.norden.org/sv/om-samarbetet/samarbetsomraaden/haallbar-utveckling http://www.norden.org/sv/om-samarbetet/avtal/nordiska-avtal/deklarationer-och-andradokument/deklaration-om-ett-haallbart-norden 432

255



3. Az ökoszisztéma produktivitását meg kell őrizni. 4. A levegő-, talaj- és vízszennyezés nem lépheti túl azt a mértéket, amit a természet elbír. 5. Megújuló energiaforrásokat kell alkalmazni, és megőrizni őket olyan mértékben, hogy valóban tudjanak megújulni. 6. A nem megújuló energiaforrásokat úgy kell használni, hogy közben a természetes körforgás nem sérül, és a megújuló alternatíva is támogatást élvez. 7. A társadalmi tudatba be kell vezetni a fenntartható fejlődést. 8. Minden társadalmi szférában alkalmazni kell a fenntartható fejlődés fogalmát. 9. Az eredeti népesség szerepét a fenntartható fejlődésben ki kell hangsúlyozni. 10. A természetidegen, emberre káros anyagok nem is kerülhetnek elő. 11. Egy új gondolkodásmód kell, hogy elősegítse az energia- és természeti erőforrások hatékonyabb használatát. Ebből fejlődött ki egy skandináv stratégia a fenntartható fejlődésért, és 2000-ben az Északi Tanács megállapodott egy közös stratégiában is. Azóta kétszer megújították ezt a stratégiát, legutóbb 2008-ban. A jelenlegi stratégia hosszú távú célokat 2020-ig, rövid távú célokat pedig a 20092012-es periódusra fogalmaz meg. A 2009-2012-es stratégia céljai között a klímaváltozás és a megújuló energiaforrások szerepelnek, valamint a fenntartható fogyasztás és gyártás, a skandináv jóléti állam megteremtése, mint eszköz a fenntartható fejlődésért. Ezen felül a képzés és kutatás, a népesség részvétele és a helyi stratégiák.433

3.8.2. Hogyan működnek együtt az országok?

Bármilyen kérdésben is kell együttműködni a skandináv országoknak, az elsődleges felelősség az együttműködésért felelős minisztereké. Megalapítottak egy északi szakértői csoportot, akiknek a miniszterek támogatása a feladata. A parlamenti munkában az Északi Tanács környezet- és természeti erőforrás bizottsága felelős a fenntartható fejlődés körüli munkák koordinálásában.

433

http://www.norden.org/sv/publikationer/publikationer/2009-726/at_download/publicationfile

256



3.8.3. Az Északi Tanács

Az Északi Tanács (Nordiska Rådet) 1952-ben alakult meg, 87 választott tagja van Dániából, Finnországból, Norvégiából, Svédországból, valamint a három önálló kormánnyal rendelkező területről, a Grönlandról, a Feröer-szigetekről és Ålandról. A tanácstagok az adott országok parlamentjének tagjai, és pártjavaslatok alapján választják őket. A tanácsot elnökség vezeti, és az őszi ülésszakon határozzák meg, milyen kérdésekre kell megoldást találniuk.434

3.9.

Svájc

3.9.1. Általános adatok

A Svájci Államszövetség államformája: szövetségi köztársaság. Területe 41.285 km2, amely 20 kantonra (Kanton) és 6 félkantonra oszlik (Halbkanton)435. Népessége 7,4 millió fő, az alábbi megoszlásban: svájci (91%), német (4%), olasz (3%), francia (1%), egyéb (1%) . Hivatalos nyelvei német, francia, olasz, rétoromán

3.9.2. Bevezetés és történelmi háttér

Az 1992-ben Rióban megrendezett ENSZ környezetvédelmi és fejlesztési csúcstól szerepel Svájc hivatalos politikai tennivalói között a „fenntarthatóság” fogalma. A New Yorkban megtartott „Rio+5” elnevezésű ENSZ-konferencia után a svájci Szövetségi Tanács 1997ben elfogadta a fenntarthatósággal kapcsolatos első hivatalos stratégiát436. Svájcban azonban már ezt a nemzetközi fejlődést megelőzően érdeklődést váltott ki egy olyan mindennapi politika iránti fogékonyság, amely magába foglalja a környezet és 434

http://www.norden.org/sv/nordiska-raadet/om-nordiska-raadet A félkantonok: BL;BS;OW;NW;AI;AR 436 http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00262/00528/index.html?lang=de 435

257



társadalom jövőbeni fejlődését is. Ez mindenekelőtt azzal függ össze, hogy Svájc, földrajzi és ökológiai helyzeténél fogva érzékenyebben reagál a környezet változásaira, mint az más nemzeteknél megszokott. Így például a gleccserek tartós olvadása a svájci lakosságban nap-mint nap fájdalmasan tudatosítja, hogy a klíma ténylegesen, folyamatosan melegszik. Svájcban a lakható terület nagysága korlátozott. A növekvő gazdaság következtében a lakosság létszáma is növekszik, amit még külön erősít a migráció. Ezért már korán ki kellett fejleszteni egy olyan rendszert, ami a városok terjeszkedését szabályozza úgy, hogy az értékes megművelhető területeket a lehető legjobban lehessen megőrizni. Ennek megfelelően már a 70-es évek elején meghozták az első területfejlesztési törvényeket, melyek a kantonok, valamint azok települései számára kötelező irányelveket állítottak fel arra nézve, hogy a terület és föld hasznosítása hogyan történjen. A fenntarthatósággal kapcsolatos svájci politikai öntudatnak, önbecsülésnek a csúcspontját kétségtelenül a svájci Szövetségi Alkotmány 1999-ben elfogadott és 2000-ben életbe lépett teljes átalakítása képezte. A szövetségi törvény a célját meghatározó cikkelyében437 rögzítették, hogy Svájc elkötelezi magát a fenntarthatóság támogatása mellett. Ezáltal biztosították, hogy a fenntarthatóság figyelembe vétele az állam működésének minden aspektusánál kötelező legyen, mégpedig függetlenül attól, hogy szövetségi ügyekről, vagy kantonális kompetenciákról van szó. Ezt a kötelességet a politikai területek szerint is ismételten megerősítették azzal, hogy az alkotmány az egyes területekre vonatkozóan a fenntarthatósági „dogmát” még egyszer egyértelműen megemlíti438. A fenntarthatóság említett intézményesítése következésképpen egy olyan közigazgatási

rendszer

megteremtéséhez

vezetett,

melynek

biztosítania

kell

a

fenntarthatóság elveinek gyakorlatban történő alkalmazását, és amelyet azóta is állandóan továbbfejlesztenek, hogy a vonatkozó területen folyamatosan bekövetkező módszertani és anyagi fejlesztéseket figyelembe vehessék. A következőkben röviden összefoglaljuk ezt a közigazgatási rendszert. A jelentés Svájc aktuális anyagi fenntarthatósági politikájának rövid összefoglalásával fejeződik be.

2

Art. 2; http://www.admin.ch/ch/d/sr/1/101.de.pdf Pl. 73. cikkely a környezetről és területtervezésről; http://www.admin.ch/ch/d/sr/1/101.de.pdf

438

258



3.9.3. Jogi alapok

Már említettük, hogy a fenntarthatóság elvének rögzítését a törvényhozás a hierarchia legfelső szintjén, a szövetségi alkotmányban biztosította. A Szövetségi Alkotmány 2. cikkelye a Svájci Szövetségi Állam céljaként jelöli meg a fenntartható fejlődés támogatását és figyelemmel kísérését. Az a körülmény, hogy az emberi jogok és demokrácia védelme ugyanebben a cikkelyben kerülnek megemlítésre, aláhúzza a fenntarthatóság elvének kitüntetett

helyzetét

Svájcban.

Miután

a

cél-meghatározó

cikkelyből

azonban

alkotmányjogilag nem lehet levezetni a szövetségi állam kompetenciáit, ezért a szövetségi közigazgatás, ill. a szövetségi parlament csak azokon a politikai területeken tud a fenntarthatóságra vonatkozóan aktívan fellépni, melyeket az alkotmány egyértelműen a szövetségi szinthez rendel hozzá (egyedi felhatalmazások elve439). Tehát amennyiben a svájci szövetségi államhoz kompetenciák vannak hozzárendelve, akkor a szövetségi állam feladatát képezi az is, hogy felügyelje és koordinálja ezeken a területeken a kantonok végrehajtásra vonatkozó intézkedéseit. Ide vonatkozó kitűnő példaként lehet megemlíteni a területfejlesztés-tervezés és a környezet, valamint az energiaszektor tekintetében a szövetségi kompetenciákat. Abban az esetben, ha a kantonok is önálló kompetenciákkal rendelkeznek, akkor az ő felelősségükbe tartozik az, hogy a fenntarthatóság elvét milyen módon és mely terjedelemben érvényesítik (a kantonok szuverenitásának elve440). Emellett ritkák a tisztán kantonális kompetenciák. Sokkal inkább az az általános helyzet, hogy a szövetségi állam legalább egy konzultációs joggal, de a tárgytól függően akár irányadó kompetenciával is rendelkezhet. Ennek megfelelően fennáll az alkotmányjogi lehetőség un. konkordátumok megkötésére egyrészt az egyes kantonok (vízszintes síkú kooperáció), másrészt a kantonok és a szövetségi állam (függőleges kooperáció) között. Ilyen konkordátumok keretében biztosítani lehet a szövetségi szintek (szövetség/kantonok/települések) között a fenntarthatósági stratégiák közös fejlesztését, elfogadását, bevezetését és ellenőrzését. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a svájci alkotmány értelmében a külpolitika és az államszerződések megkötése alapvetően a szövetség hatáskörébe tartozik441. Ez a rendelkezés vonatkozik a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos mindennemű nemzetközi kérdésre is. Ennek megfelelően a szövetségi állam jogában áll és annak feladatát képezi a 439

A svájci szövetségi alkotmány 3. cikkelye; http://www.admin.ch/ch/d/sr/1/101.de.pdf Ugyanott 441 A svájci szövetségi alkotmány 54. cikkelye; http://www.admin.ch/ch/d/sr/1/101.de.pdf 440

259



fenntartható fejlődésre vonatkozó mindenkori nemzetközi kötelezettségek gyakorlatba történő átültetése és a kantonok számára kötelező érvénnyel történő szabályozása.

3.9.4. A fenntarthatóság elvének svájci módszertana442

Svájc a fenntarthatóság témakörével kapcsolatos minden munkájában a „Brundtland Bizottság” és az Egyesült Nemzetek által 1992-ben elfogadott „Riói Nyilatkozat a környezetről és fejlődésről”443 fenntartható fejlődéssel foglalkozó dokumentumaira támaszkodik. A Riói Nyilatkozatban meghatározott koncepció két alapvető pilléren nyugszik. Először: a generációk közötti, valamint a generációkon belüli igazságosságon. Másodszor: a társadalmi, gazdasági és ökológiai célok egyenértékűségén. Ez azt jelenti, hogy minden ember szükségleteit ki kell tudni elégíteni mind ma, mind a jövőben. Egyben hosszú távon és mindenki számára meg kell őrizni egy emberhez méltó, biztos körülmények között lakható Földet. Ezt a második pillért „háromdimenziós koncepciónak” is nevezik, mert a rendelkezésre álló erőforrásokat szociális, gazdasági és ökológiai dimenziókra osztja fel. Végeredményben Svájc a fenntartható fejlődésnek444 a Világbank által kifejlesztett tőkeállomány-modelljét445 használja. Ennek a módszertannak a figyelembevételével a svájci szövetségi tanács az alkotmányban rögzített feladatra támaszkodva 1997-től folyamatos

rendszerességgel

kidolgozta

Svájc

számára

a

mindenkori

érvényes

fenntarthatósági stratégiát.

442

Direktion für Entwicklung und Zusammenarbeit DEZA und Bundesamt für Raumentwicklung ARE (2004); Die Nachhaltige Entwicklung in der Schweiz: Methodische Grundlagen; www.are.ch 443 UNCED: United Nations Conference on Environment and Development, Rio de Janeiro, 1992 444 Direktion für Entwicklung und Zusammenarbeit DEZA und Bundesamt für Raumentwicklung ARE (2004); Die Nachhaltige Entwicklung in der Schweiz: Methodische Grundlagen; www.are.ch 445 V.ö. a következő rendszerrel: Serageldin I., A. Steer (eds.) 1994: Making Development Sustainable, from Concept to Action, World Bank, ESD, Environmentally SustainableDevelopment Occasional Paper Series No. 2,Washington, USA

260



3.9.5. Illetékességek és a stratégia átültetése szövetségi szinten446 A) Szövetségi tanács A svájci Szövetségi Tanács viseli a legfelső szintű politikai felelősséget a svájci fenntarthatósági politikáért. A Tanács bízta meg a Területfejlesztési Szövetségi Hivatalt (ARE) a fenntarthatósági stratégiája gyakorlatba történő átültetésének koordinálásával (bevezetési controlling, monitoring,- és értékelési feladatok) szövetségi szinten, de a kantonokkal, településekkel és egyéb szereplőkkel történő együttműködésben is. Szövetségi szinten legfontosabb grémium az ARE által irányított „Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottsága, IDANE”. Ez utóbbi fejleszti tovább a szövetség politikáját a fenntartható fejlődés területén és csere-platformként szolgál a szövetség számos, a fenntarthatóság szempontjából fontos tevékenysége számára. Az IDANE bizottsághoz körülbelül 30 olyan igazgatási egység tartozik, melyek feladatai a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban fontosak. Az ARE területfejlesztési szövetségi hivatal a „Fenntartható Fejlődés Fórumán” keresztül szoros együttműködést ápol a kantonokkal és településekkel és támogatja mind kantonális, mind regionális és helyi szinteken a fenntarthatósági folyamatokat. ARE támogatja a kantonokban és településeken az innovációs megvalósítási folyamatokat (Támogatási program a Fenntartható Fejlődés számára) és támogatja a fenntartható fejlődés mérésére és megítélésére szolgáló eszközök alkalmazását. B) IDANE A fenntartható fejlődésre vonatkozó politikára vonatkozóan hozta létre a Szövetségi Tanács a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottságát (IDANE). Az IDANE tárcaközi bizottságban az a körülbelül 30 szövetségi hivatal működik együtt, melyek a fenntartható fejlődésre vonatkozóan fontos politikát és tevékenységet folytatnak. A bizottság fő céljait a szövetség a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikájának fejlesztése és összehangolása, valamint az ezen a területen történő tevékenységek koordinációja képezik. Az ARE vezetése alatt az IDANE irányító szervet az egészségügyi (BAG), mezőgazdasági (BLW), környezetvédelmi (BAFU) szövetségi hivatalok, valamint a fejlesztési és együttműködési igazgatóság (DEZA) képezik. IDANE feladatai a következők: 446

Egészében v.ö. http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00262/00529/index.html?lang=de

261



• a Szövetség fenntartható fejlődésre vonatkozó politikájának az összehangolása, • a Szövetségnek a fenntartható fejlődés szempontjából releváns tevékenységeinek tárca- és hivatalközi koordinációja, • stratégiák és intézkedések közös kifejlesztése az Agenda 21 nevű akcióprogram Svájc által történő bevezetéséhez, • Svájcnak a nemzetközi folyamatokban képviselt pozícióinak egyeztetése és jelentéskészítés a nemzetközi grémiumok (pl. az ENSZ) részére, • kapcsolatok ápolása a szövetségi közigazgatáson belül, valamint a privát szektorral és a civil társadalommal. A 2008 – 2011 közötti Fenntartható Fejlődés Stratégiájának gyakorlatba történő átültetése keretében az IDENA azt a feladatot kapta, hogy gyűjtse össze a fenntartható fejlődésnek a szektorális politikában történő integrációjára vonatkozó jó példáit, valamint erről a szövetség közigazgatási egységeit és a nyilvánosságot megfelelő formában tájékoztassa. Ehhez IDENA megrendelést adott egy tanulmány elkészítésére, amely bemutatja, hogy a fenntartható fejlődés mennyire van intézményesítve a szövetségi közigazgatás különböző szektoraiban, valamint a kantonokban447. A tanulmánynak olyan un. „best practices” (legjobb gyakorlatok) kidolgozása volt célja a fenntarthatósági stratégiák átültetésével összefüggésben, melyek a kantonoknak és településeknek példaként szolgálhatnak a vízszintes síkban történő lehető legnagyobb fokú harmonizáció elérésére. Ez egyben hatékony és összehasonlítható kiértékelést tesz lehetővé a kantok által kitűzött fenntarthatósági célok átültetésére vonatkozóan. C) Átültetés a kantonokra és településekre A svájci felfogás szerint a fenntartható fejlődést az összes résztvevő, különösképpen a kantonok, városok, egyéb települések és régiók aktív részvételével kell a gyakorlatba átültetni. Ennek a célnak az eléréséhez ARE különböző tevékenységi mezőket kínál: a „Fenntartható Fejlődés Fórumát”448 koordinációs platformként, a Támogatási Programot, a Jó Példákat tartalmazó jegyzéket, a fenntarthatósági folyamatok minőségi kritériumait és végezetül további olyan szövetségi programokat, melyek specifikus

447

A jelentés megtekinthető a következő weblapon: http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00262/00529/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,lnp 6I0NTU042l2Z6ln1acy4Zn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCEdnx_fmym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A-448 www.are.admin.ch/forumne

262



területeken (energia-, lakástervezés stb.) a kantonokat és településeket anyagilag, továbbá szervezetileg támogatják. 1.

A fenntartható fejlődés fóruma A 2001 óta meglévő „Fenntartható Fejlődés Fóruma” nemzeti platformként

mértékadóan

hozzájárul

a

fenntartható

fejlődés

politikájának

Svájcban

történő

bevezetéséhez. A Szövetség, kantonok, városok, egyéb települések, valamint régiók képviselői évente két alkalommal aktívan részt vesznek a fórum munkájában. Az a cél, hogy támogassák a különböző területekről származó információk cseréjét és a közös projektek koordinálását. A fórum támogatja a kantoni és települési szinteken történő intézkedéseket a fenntartható fejlődés szövetségi tanács által elhatározott stratégiájának megfelelően. Erre a célra minden kanton – az ARE-vel analóg módon, szövetségi szinten – a fenntartható fejlődés számára kantonális felelősöket nevezett ki. 2.

Támogatási programok A svájci felfogás szerint a fenntartható fejlődés stratégiájának alapelveit csak akkor

lehet a gyakorlatba átvezetni, ha nemzeti, kantoni, regionális és helyi szinteken az összes résztvevő a bevezetésre elegendő motivációval rendelkezik és be van vonva. Erre a célra meghatározott

támogatási

programok

szolgálnak:

ezek

támogatják

azokat

a

létesítményeket, melyek kommunális, regionális és kantonális szinteken fenntarthatósági folyamatokat vezetnek be és az olyan projekteket, melyek a program súlyponti témáinak megfelelően kerülnek átültetésre. A program 2001-ben történő elkészítése és bevezetése óta több, mint 300 projekt támogatására került sor. A fenntarthatóbb turizmusra, a kommunális közigazgatásban a fenntartható

beszerzésekre,

a

fenntartható

szállások

fenntartható

fejlesztésének

támogatására irányuló projektek elsőbbséget élveznek. Támogatásra kerülnek a fenntarthatósági

folyamatok

bevezetése

vagy

további

nyomon

követése

és

a

fenntarthatósági értékelések alkalmazása is. 2011-től nemzetközi programokat is támogatni fognak. A nemzetközi program célja a fenntartható fejlődés keretében a Svájc és a déli, vagy keleti szomszédos országok közötti szolidaritást támogató projektek támogatása. Az intézkedéseket Svájcban meg kell valósítani, és ezeknek innovatívoknak és példaértékűeknek kell lenniük. Az anyagi támogatás a projektindításra vagy projekt-konszolidálásra szolgál.

263


3.


A jó példák jegyzéke ARE a fenntartható fejlődés támogatása céljából példamutató jelleggel összeállítja

az un. „Jó Példák jegyzékét”, hogy egyszerűsíteni lehessen az utánuk következő projektek elterjesztését és leutánzását. A „jó példák” közzétételével a fenntartható fejlődés fogalmát konkretizálják és a kantonális és kommunális szinteken ott lévő szereplőknek a sikeres tapasztalatokra támaszkodva ösztönzést nyújtanak további projektek végrehajtására. Azok az egyesületek, ill. polgárok, akik településükön javaslatokat szeretnének tenni, ugyancsak megszólításra kerülnek. 4.

Minőségi kritériumok A minőségi kritériumok kidolgozását a folyamatosan gyűlő tapasztalatok alapján

IDANE egyik munkacsoportja végezte el és az a céljuk, hogy orientálódási keretként szolgáljanak azon közösségek számára, melyek fenntarthatósági folyamatot szeretnének bevezetni, vagy jobbá tenni. A kritériumok három területre – „a fenntartható fejlődés alapelvei”, „sikertényezők”, valamint „a lépésenkénti optimalizálás elemei” – vannak felosztva. A munkacsoport Svájc számára kidolgozott egy standard modellt, amely egy ideális fenntarthatósági folyamatnak felel meg és mintegy vonatkoztatási keretként értendő a lépésenként végzett optimalizáláshoz. Továbbá ismertetésre kerülnek a folyamatértékelés nemzetközileg már elismert eszközei. Lényegében az „Agenda 21” keretében definiált fenntarthatósági folyamatok legalsó közigazgatási szinten történő megvalósításáról van szó.

3.9.6. Átültetés kanton- és település-szintekre

Svájc szövetségi berendezkedése alapján a kantonok fenntarthatósági kérdésekben fennálló illetékessége egyrészt a szövetségi tagállam korlátozott egyedi felhatalmazásából, másrészt abból az alkotmányjogi elvből adódik, hogy a szövetségi jogot a kantonoknak önállóan kell végrehajtaniuk. Ennek a végrehajtásnak a meghatározási módjában és fajtájában a kantonok alapvető önállósággal rendelkeznek. Természetesen a kantonoknak nem szabad a szövetségi előírásokat meghiúsítaniuk és mindent el kell követniük a kitűzött célok elérése érdekében. A szövetségi állam, illetve a svájci szövetségi tanács erre vonatkozóan megfelelő felügyeleti joggal rendelkezik. Tehát a kantonok dolga annak az eldöntése, hogy a fenntarthatóság területén a

264



községek és városok milyen kompetenciákat kapjanak. Kivételt csak azok a területek jelentenek, melyeknél a szövetségi állam nemzetközi megállapodásokra támaszkodva a településekre is kötelezettségeket róhat ki. Ez különösképpen az Agenda 21 akcióprogrammal összefüggésben áll fenn. Ezzel nem szembemenve, mindegyik kanton (és olykor azok települései is) az utolsó 25 évben kialakították a saját fenntarthatósági stratégiáikat a hozzátartozó folyamatokkal együtt, és maguk a felelősei azok gyakorlatba történő átültetéséért. Ilyen háttér mellett méltányolni kell a szövetségi állam számos, Nemzeti Stratégia alatt említett tervét, melyek szerint az ezek által biztosított támogatással a kantonoknak (a témaköröktől függően önkéntesen vagy kötelező érvénnyel) közösen egységes folyamatokat és stratégiákat kell kifejleszteniük.

3.9.7. Regionális folyamatok

Hatékonysági és koherencia-okokból szükségessé válhat a fenntarthatósági stratégiának egy meghatározott területen, illetve meghatározott régióban egyesült kantonokkal és/vagy (akár különböző országokban) található településekkel történő összehangolása. Svájcban jelenleg a következő regionális (részben határokon átnyúló) kooperációk léteznek: „Szövetség az Alpokban” (Allianz in den Alpen, (http://www.alpenallianz.org/) , „Binntal“ (http://www.landschaftspark-binntal.ch/), „Biosphäre Entlebuch“ (http://www.biosphaere.ch/), „Bodensee Agenda 21“ (http://www.bodensee-agenda21.net/), „Crans-Montana“ (http://www.cransmontana.ch/), „Limpachtal“ (http://www.limpachtal.ch/), „Regio21-Region Grandson“ (http://www.regio21.ch/), „Thal“ (http://www.naturparkthal.ch/), „Svájci Alpok Világörökség” (http://www.welterbe.ch/) (Welterbe Schweizer Alpen Jungfrau-Aletsch).

265



3.9.8. A fenntarthatóság mérésre szolgáló eszközök

A MONET449 elnevezésű nemzeti indikátor-rendszer részletes betekintést tesz lehetővé Svájc

fenntartható

fejlődésre

vonatkozó

stratégiájába.

A

statisztikai

(BFS),

területfejlesztési (ARE) és környezetvédelmi (BAFU) szövetségi hivatalok hozták létre a MONET mérőrendszert a fenntartható fejlődés megfigyelésére. A monitoring eszköz a körülbelül 80 indikátorával rendszeres jelentéskészítést tesz lehetővé a svájci fenntartható fejlődés helyzetéről és alakulásáról. 17 indikátor segítségével a legfontosabb jellemzők és tendenciák egyszerűsítve is bemutathatók. A 2003 és 2005 közötti időtartamban különböző kantonok, városok és szövetségi hivatalok egy-egy mag-indikátor rendszert fejlesztettek ki a kantonok és városok számára, az un. „Cercle Indicateurs”450 rendszert. A kantonok és városok feladatát képezi az eredmények elemzése, individuális erősségeik és gyengeségeik mélyebb feltárása, a javítási potenciálok azonosítása, valamint szükséges esetekben a megfelelő politikai intézkedések megtétele. 2005-ben került sor a kantonok és városok számára az első értékelésekre. A kantonok az adatvizsgálatot kétévente, a városok négyévente végzik. A 2009. évi adatvizsgálat tehát a kantonok számára a harmadik vizsgálat 2005 és 2007 után, míg a városok tekintetében ez a 2005 évi első után a második vizsgálatot jelenti. Ezáltal a kantonok számára a következő adatértékelésre 2011-ben, a városok esetében 2013-ban kerül sor. Ennek irányítását és koordinálását a területfejlesztési szövetségi hivatal végzi.

3.9.9. Konkrét projektek fenntarthatóságának vizsgálata

A „Fenntartható Fejlődési Stratégia: vezérelvek és 2008-2011 közötti akcióterv” előírásai szerint az akcióterv által tartalmazott intézkedéseket a fenntarthatóság megítélésére vonatkozó fenntartható fejlődés alapelveinek (NHB) betartása tekintetében kell vizsgálni. NHB számára az ARE egy, IDANE-tagokból álló kísérő csoporttal közösen, kifejlesztett

egy

vezérfonalat451,

amelynek

útmutatóként

kell

szolgálnia

annak

értékeléséhez, hogy a szövetség terveinél (törvényeknél, programoknál, stratégiáknál, 449

http://www.monet.admin.ch/ http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00268/00552/index.html?lang=de 451 http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00270/03005/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,l np6I0NTU042l2Z6ln1acy4Zn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCDfXx4fGym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A-450

266



koncepcióknál, valamint projekteknél) a fenntartható fejlődés alapelveit mennyiben tartották be. A vezérfonal a fenntarthatóság megítélésére vonatkozó eddigi módszertant továbbviszi, és egyszerű módon magyarázza meg az értékelés menetét. A fenntarthatóság vizsgálata teljesíti a fenntartható fejlődés három cél-dimenziójára vonatkozó kiegyensúlyozott figyelembevétellel szembeni követelményeket és lehetővé teszi a meghozott döntések átlátható bemutatását és megindokolását. Ezáltal segítséget nyújt a politikai folyamatokhoz szükséges átlátható döntési alapok rendelkezésre bocsátásához. Ezzel kapcsolatban kevésbé van arról szó, hogy egy terv abszolút fenntartható legyen, hanem inkább a fenntartható fejlődésre vonatkozó optimalizálásról. Kantonális és kommunális szinteken a projekteket különböző típusú eszközök segítségével gazdasági, ökológiai és szociális kritériumok szerint vizsgálják meg. Az ehhez szükséges politikai-adminisztrációs eljárásokat az érdekelt kantonoknak és településeknek kell elindítaniuk. Ezen munkájuk támogatása érdekében ARE kiadta a „Projektek fenntarthatóságának vizsgálata kanton- és település-szinten”452 című vezérelvet. A vezérelv egy körülbelül harminc főből álló munkacsoport munkájának eredménye, melyben képviseltetve vannak a kantonok és települések, valamint további szakértők. A vezérelv bemutatja a vizsgálat előnyeit és részletesen ismerteti, hogyan kell beindítani egy fenntarthatóság vizsgálatára (NHB) vonatkozó eljárást. A vezérelv ezen túlmenően támogatja az alkalmas eszköz helyes kiválasztását.

3.9.10. A fenntartható fejlődés oktatása453

Az oktatás a svájci fenntarthatósági stratégia szerint nagy jelentőséggel bír a fenntarthatóság szempontjából releváns értékek támogatása és ez által a fenntartható fejlődés három cél-dimenziójának teljesítése tekintetében. A fenntartható fejlődésre történő oktatásnak az a célja, hogy az egyes személyeket olyan képességekkel lássa el, melyek lehetővé teszik számára azt, hogy a jövő kialakításában aktívan és saját felelősségében részt vehessen. Svájcban a szövetségi tanács a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiájában hangsúlyozza az oktatás fontosságát (10. kihívás: „oktatás, kutatás, innováció”). 452

http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00270/02745/index.html?lang=de&download=NHzLpZeg7t,l np6I0NTU042l2Z6ln1acy4Zn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCDe4F,fmym162epYbg2c_JjKbNoKSn6A-453 Lásd egészében: http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/03541/index.html?lang=de

267



Kommunális/regionális szinten az oktatás a helyi Agenda 21 fontos témáját testesíti meg. Az ARE a BNE formális területén nem rendelkezik operatív feladatokkal, azonban a fenntartható fejlődés szakhivatalaként közreműködik a szövetség és BNE közötti koordinációs grémiumokban és mind az informális, mind a nem formális oktatásban is a témával kapcsolatos átfogó tájékoztatást támogatja.

3.9.11. Fenntartható Fejlődési Stratégia (2012-2015)454

Fenntartható Fejlődési Stratégia megújítása 1. A korábbi Stratégia értékelése – célok, módszerek, megállapítások Mind a Fenntartható Fejlődési Stratégiát, mind az abban szereplő Akciótervet megújítani kívánta a Szövetségi kormányzat. Ennek kettős célja volt: -

az előző stratégia kiértékelése a megfelelő tanulságok levonása mellett, az akcióterv hatékonyságának lemérése, ajánlások megfogalmazása a jövő fejlődésére nézve, továbbá

-

a

stratégia

megújításával

egyben

rögzíteni

az

érdekelt

felek

igényeit,

különösképpen a Fenntartható Fejlődési Tárcaközi Bizottság irodáinak és azokét, akik az intézkedések végrehajtásáért felelnek. A Fenntartható Fejlődési Tárcaközi Bizottság, a Szövetségi Területfejlesztési Hivatal (Bundesamt für Raumentwicklung) irányítása alatt azt a feladatot kapta, hogy tervezetet készítsen, koordinálja és tartsa naprakészen az Akciótervet. A két Bizottság kizárólag koordinálási feladatokat lát el. Nincsen hatáskörük, sem arra, hogy ügynökségeket irányítsanak, sem arra, hogy az akcióterv intézkedéseit finanszírozzák. A Stratégia megvalósítását tehát a Szövetségi Kormányzat az említett Bizottságokon keresztül végzi, amely a stratégia és az akcióterv értékelésénél pozitívumként kiemelésre került. A Bizottságok és kisegítő intézkedések létrehozatalához szükséges finanszírozáson túlmenően a Szövetségi Tanács nem bővítette sem a nemzeti Stratégiára, sem az akciótervre szánt pénzügyi keretet. A 2002-es létező Stratégiához képest szervezeti átalakítást nem hozott a 2008-2011-es módosított Stratégia. 2011-ben a Fenntartható Fejlődési Tárcaközi Bizottság (IDANE), a Szövetségi 454

http://www.are.admin.ch/themen/nachhaltig/00262/00528/index.html?lang=de

268



Tanács 2012-2015 közötti időre szóló Fenntartható Fejlődési Stratégiájára fektette a hangsúlyt. A megújítási folyamatot össze kell hangolni a jogalkotási tervekkel, a Rio+20 eseménnyel, az ENSZ globális fenntarthatósági ülésével, a MONET rendszer indikátoraival a fenntarthatósági monitoring jelentés tekintetében és a különböző témákhoz kapcsolódó programokkal. Három fő téma köré csoportosítható a megújulás: a célok elérésére fektetett nagyobb hangsúly, a fejlődési akcióterv, és a fenntartható fejlődés intézményesítése és értékelése. Mindezek mellett a terület jelenlegi kihívásaira is válaszolva a stratégia naprakész. Az értékelést az INFRAS kutatócsoportja és konzultációs csoportja végezte, amely értékelés 2010 júniusa és novembere között zajlott. Az értékelés elsődlegesen dokumentumok kiértékelésén alapult, azonban használták az interjúztatását módszerét is, a végrehajtásért felelős szövetségi szinten működő szervekkel, vagy egyéni nonprofit szervezetekkel, kantonokkal, helyi hatóságokkal. Mindezeken túlmenően az IDANE irodák képviselői is részt vettek a fókusz-csoportban. A legnagyobb kritikát a Stratégia kötelező erejének hiánya és a Fenntartható Fejlődési Tárcaközi Bizottság befolyásának hiánya kapta. A stratégia teljesítésének ellenőrzése során megnyugtató eredményeket tettek közzé, és az intézkedések nagy részére közvetlen hatással volt a stratégia és az akcióterv. Negatívumként azonban a minden területre kiterjedő ellenőrzés hiánya jelent meg az értékelési jelentésben. Mindezeket követően 2011. szeptemberben kiegészült a 2002-es stratégia a Svájci Fenntartható Fejlődési Dialógussal, amely bevonva a kantonok és a helyi hatóságok szintjét, lehetőséget adott a különböző szektorok civil szereplőinek, politikai pártoknak, gazdasági és tudományos közösségeknek, hogy kifejtsék véleményüket, hozzászólva a stratégia megújításához. A Stratégia egyik előnye, a sok között, hogy a föderális, kantonális és helyi szereplőket (hatóságokat, civil szervezeteket) egyaránt bevon a tervezésbe és a végrehajtásba egyaránt. 2. A stratégia tartalma A Szövetségi Bizottság 1997 óta – öt évvel a Riói Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Konferenciát követően – működteti a Fenntartható Fejlődési Stratégiát, amely immáron a harmadik stratégia kidolgozásával a szövetségi alkotmányban rögzített feladatainak végrehajtásaként szolgál. A szövetségi politikai irányvonalak mellett a jelen stratégia magában foglal egy akciótervet is, mégpedig a 2008-2011-es periódusra

269



vonatkozóan. A jogalkotást Svájc nagyon közeli kapcsolatban állónak találja a Stratégiával, mivel a fenntartható fejlődésben közvetlen hatás kiváltása érhető el a jogszabály-alkotással. A közigazgatási munka átláthatóságának növelését szolgálja a „technikai riport”, amely betekintést enged az akcióterv alapján megvalósuló végrehajtásba. A 2008-2011-es Fenntartható Fejlődési Stratégia kiértékelésre és megújításra került a 2012-2015-ös megújulás révén. Az irányvonalak: A Szövetségi Alkotmány455 2, 54 és 73 szakaszai, továbbá az ENSZ és az OECD által kiadott nemzetközi dokumentumokra is hivatkozva határozatlan ideig érvényesek: • Felelősségvállalás a jövő felé (a megelőzés és a „szennyező fizet” elve és felelősség) • A három különböző terület közötti egyensúly megteremtése (a környezetvédelmi felelősségvállalás, a gazdasági teljesítés és a társadalmi szolidaritás egyformán kell, hogy érvényesüljön, egyik sem érvényesülhet a másik rovására) • A fenntartható fejlődés beépítése valamennyi politikai területre (a szövetségi szintű döntéshozás, politikai folyamatok: a Szövetségi Bizottságban és a Szövetségi Közigazgatásban) • Koordináció javítása a szektorális politikák között és a koherencia növelése (A politikai döntéshozatal során elemezni kell azok társadalmi, gazdasági és környezeti hatásait, mindezt az átlátható döntéshozatali eljárással. Fel kell mérni az eltérő/összeütköző érdekeket.) • A partnerség talaján kell elérni a fenntartható fejlődést: valamennyi intézményi szinten (kantonok, önkormányzatok, régiók és föderáció) együtt kell működni. 3. A 2008-2011-es Akcióterv Az akcióterven minimális változtatások történtek annak legutóbbi módosítása óta, továbbra is a jogalkotási tervezés meghatározó részének kell maradnia, szoros együttműködésben a Szövetségi Kancelláriával. Az akcióterv harminc intézkedést tartalmaz, tizenegy tematikus akció-területre osztva. A megfelelő Szövetségi Közigazgatás felel a végrehajtásért. A Szövetségi Tanács által felállított Fenntartható Fejlődési Tárcaközi Bizottság, különböző részlegek képviselőiből áll. Feladata a végrehajtásra vonatkozó intézkedések, a tárcaközi és a szövetségi ügynökségek tevékenységeinek koordinálása és beszámolás a nemzetközi 455

Lásd fent részletesen

270



szervezeteknek, mint például az ENSZ-nek. A Fenntartható Fejlődés stratégiájának akcióterve az IDANE elemzésében lefektetett akció-területekből épülnek fel: • A globális felmelegedés kezelése, természeti veszélyek leküzdése • A gazdasági termelékenység növelése • A természeti erőforrások fenntartható felhasználása és a környezeti hatás minimalizálása • A társadalmi és gazdasági erőforrásokhoz való fair hozzáférés biztosítása, valamennyi népességi csoport integrációjának növelése • A szegénység elleni globális küzdelem hatékonyságának növelése és a béke kiépítése. Ezek és a külföldi fenntarthatósági stratégiák összehasonlítása alapján Szövetségi Tanács nyolc kulcs stratégiai prioritás vezetett le: 1) Klímaváltozás és természeti veszélyek 2) Energia 3) Területfejlesztés és közlekedés 4) Gazdaság, termelés és fogyasztás 5) Természeti erőforrások használata 6) Szociális kohézió, demográfia és migráció 7) Közegészségügy, sport és egészséges életmódra való ösztönzés 8) Globális fejlődés és környezetvédelmi kihívások Mindezeken felül több politikai terület létezik, amely a fő kihívásokat érinti azok horizontális természete miatt. Ezeken a területeken még létre kell hozni a megfelelő alapokat és feltételeket a fenntarthatósági akcióhoz: • Pénzügyi politika • Oktatás, kutatás és fejlesztés • Kultúra Az egyes (1-5-ig), környezetvédelemhez leginkább kapcsolódó stratégiai prioritások 1.

Klímaváltozás és természeti veszélyek

Az 1999. október 8-i szövetségi törvény (CO2 törvény) a CO2-kibocsátás csökkentését írja elő, oly módon, hogy az általános CO2-kibocsátást, – amely fosszilis tüzelőanyagokból származó energiatermelésből származik – csökkenteni rendeli összesen 10%-kal 19902010 között. 271



Svájc is ratifikálta a kiegészítő Kyotói Jegyzőkönyvet és az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményének módosítását, amelyek megkövetelik, hogy hat különböző üvegházhatású gáz kibocsátását 8%-kal csökkentsék az 1990-es szintekre, 2008-2012-re. Az energia és a közlekedés ágazatain túl, további releváns cselekvési területek a kyotói célkitűzések szerint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és az ipari folyamatok (különösen a cementgyártás és a szintetikus üvegházhatást okozó gázok). A célokról a tárgyalások már megkezdődtek, a 2012-ig tartó időszakra. Fontos hivatkozási pont, hogy Svájc bejelentette, az Európai Unió által meghatározott kibocsátási csökkentést célozza meg, (vagyis az 1990-es szint 20%-ka) 2020-ig. 2.

Energia

2006-ban, Svájcban elsődlegesen az energiaszükségletének kielégítését 46,4%-ank az olaj, 24,6%-ban atom-üzemanyagok (a generációs atomenergia), 10,1%-a víz (a generációs vízenergia), 9,7%-ban földgáz és 9,2% egyéb energiaforrások adták. Ezek közül csak mintegy 18%-a megújuló energiaforrás (főként a vízenergia és a fa). Hasonlóképpen, mintegy 80%-a primer energia szükségletek világszerte nem megújuló forrásokból kerül fedezésre. Mint ilyen, a jelenlegi energetikai rendszer jórészt a nem megújuló erőforrások teszik ki. Az energetikai rendszer csak akkor lehet fenntartható, ha megfelel a társadalom és a gazdaság igényeinek, egy sokkal alacsonyabb szintű forrás-igénnyel számol, köszönhetően a reálisabb energiafelhasználásnak, valamint, amennyire lehetséges, ösztönzi a megújuló forrásokból származó energia forrásokat. A fenntartható energiarendszer takarékos energiafelhasználást is jelent.

A

szövetségi alkotmány (energiapolitika) 89. cikke és az 1998. június 26.-i Svájci Energia Törvény egyaránt felszólítja a szövetségi és kantonális kormányzatokat, hogy biztosítsák a megfelelő tág ismereteket, a biztonságos, gazdaságos és környezetbarát energiaellátást illetően. Mindezek mellett ösztönözzék a takarékos és racionális energia-fogyasztást. A szövetségi kormány arra törekszik, hogy elérje a "2000 wattos társadalmat", amely – hála a sokkal hatékonyabb energiafelhasználásnak, a megújuló energiák elterjedésének és az új és kevésbé energia-igényes életmódnak és üzletnek, – kezeli a jelenlegi energiaszükségleteinek egyharmadát, és megfelel a megújuló erőforrások-használatának. 3.

Területfejlesztés és közlekedés

A területfejlesztés és közlekedés fő célja az, hogy megteremtse az egyensúlyt a gazdasági (a vállalkozások, infrastruktúra területi követelményei, kiegyensúlyozott regionális

272



fejlődés, hozzáférhetőség, stb), a társadalmi (vonzó, magas minőségű élet-és rekreációs terek,

természeti

kockázatok

elleni

védelem),

és

a

környezeti

(gazdasági

terület/talajhasználat, az értékes kulturális táj folyamatos fejlesztése, a fennmaradó természeti területek védelme) tényezők között. A fenntartható közlekedés azt jelenti, hogy a lakosság és a gazdaság mobilitási igényei találkoznak, és megfelelő hozzáférést biztosítanak az egyes kerületeknek, miközben csökkentik a kapcsolódó emberi egészségre és a környezetre káros hatásokat. A közlekedés energiahatékonysága javult összességében az elmúlt évtizedekben. A forgalom tovább emelkedik lépést tartva GDP-vel, a teheráru forgalom növekedése még gyorsabb. A területfejlesztés kapcsán viszonyítási alapként olyan arányszám került meghatározásra, amely szerint a lakott-terület arányát egy főre számítva 400 m2-ben kell megtartani. Svájcon belüli különböző régiók kiegyensúlyozott fejlődését biztosítani kell. 4.

Gazdaság, termelés és fogyasztás

Az ENSZ-előírásainak – amelynek Svájc kezdeményezője és aláírója is volt – megfelelően kell végrehajtani a fenntarthatóságra irányuló intézkedések végrehajtását. A fogyasztók fontos szerepet játszanak, mivel követelik a fenntartható termékeket. A szövetségi kormány példát mutat a saját fogyasztói magatartásával, a termékek megvásárlásával és gazdaságos, környezetbarát, egészséges és társadalmilag felelős folyamatokon alapuló építkezések megvalósításával. Az összehangolt partnerség a közszféra, az üzleti szféra, a társadalom és a tudományos világ között rendkívül fontos szerepet játszik a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos intézkedések meghatározása és végrehajtása során. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása e helyen kiemelendő; a vállalatok egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a fenntarthatóság kérdésének üzleti gyakorlatuk során, például a fenntarthatóság-alapú üzleti stratégiák fejlesztésével, a fenntartható termékek és termelési folyamatok tervezésével, illetve környezeti normák és szabványok elfogadásával. Az állami beavatkozást a lehető legkisebb szinten kell tartani. Mindent egybevetve, ösztönző és megfelelő kereteket kell létrehozni, hogy nagyobb

innovációs

lendületet

kapjon

a

strukturális

változásokhoz

szükséges

fenntarthatóságra vonatkozó társadalomi folyamat. Az elsődleges követelmények, hogy az energia ára, a mobilitás, a hulladékkezelés, a helykihasználás és a források tükrözzék a valódi költségeket. Ez a nem-fenntartható támogatások és külső költségek csökkentésével érhető el.

273


5.


Természeti erőforrások használata

Mivel a természeti erőforrások, mint például a biológiai sokféleség és az erdős területek nyújtanak előnyöket a gazdasági és társadalmi fejlődés alapjaihoz, fenntartásuk a fenntartható fejlődés érdeke. Biológiai sokféleség nélkül az emberiség maga nem képes a túlélésre. Svájcban számos veszélyeztetett faj most is már csak kis számban és néhány helyen található meg. Csak az elmúlt 15 évben helyezték védelem alá bizonyos területeket, azonban területileg még mindig túl kicsi kiterjedésűek a hosszú távú biodiversitás fenntartásához. Több intézkedés került bevezetésre ennek megakadályozására, mint például a biodiverzitás ellenőrzése, a vörös listás területek felállítása, környezetvédelmi kompenzáció. Mindezek mellett az erdővédelem is kiemelten kezelendő, mivel az erdő fái a nyersanyagok nagy részét biztosítják. A fák egyik központi forrása a nyersanyagoknak, emellett élőhelyet adnak számos fajnak, ellensúlyozzák levegőbe jutó károsanyagkibocsátást, munkahelyet és rekreációs területek biztosítanak és még víz-szűrő szerepük is van, összességében stabilizálja az ország ökológiai egyensúlyát. Utolsó kihívást a folyók és tavak kémiai anyagokkal történő szennyezése és a nehézfémekkel történő talajszennyezés jelenti. Mindezek megoldása összetett folyamat, azonban többek között a kémiai és veszélyes-hulladék kezelés fejlesztése is hozzájárul kezelésükhöz.


Svájc a fenntarthatóság témakörével kapcsolatos minden munkájában a „Brundtland Bizottság” és az Egyesült Nemzetek által 1992-ben elfogadott „Riói Nyilatkozat a környezetről és fejlődésről” fenntartható fejlődéssel foglalkozó dokumentumaira támaszkodik. A mindennapi politikában már korán megjelent a környezetvédelem és a társadalmi fejlődését figyelembe vevő politika, azonban a Szövetségi Tanács csak 1997-ben fogadta el az első hivatalos a fenntarthatósággal kapcsolatos stratégiát és 1999-ben alakították át ennek megfelelően a Szövetségi Alkotmányt. Ezáltal biztosították, hogy a fenntarthatóság figyelembe vétele az állam működésének minden aspektusánál kötelező legyen, mégpedig függetlenül attól, hogy szövetségi ügyekről, vagy kantonális kompetenciákról van szó. A Szövetségi Tanács, amely legfelső szintű politikai felelősséget viseli a fenntarthatósági politikáért, az alkotmányban rögzített feladatra támaszkodva, 1997-től folyamatos

274



rendszerességgel kidolgozta a mindenkori érvényes nemzeti fenntarthatósági stratégiát. A Tanács bízta meg a Területfejlesztési Szövetségi Hivatalt (ARE) a fenntarthatósági stratégiája gyakorlatba történő átültetésének koordinálásával (bevezetési controlling, monitoring és értékelési feladatok) szövetségi szinten, de a kantonokkal, településekkel és egyéb szereplőkkel történő együttműködésben is. Szövetségi szinten legfontosabb grémium az ARE által irányított „Fenntartható Fejlődés Tárcaközi Bizottsága, IDANE”, amely alakítja a szövetség politikáját a fenntartható fejlődés területén és csere-platformként szolgál a szövetség számos, a fenntarthatóság szempontjából fontos tevékenysége számára. Az IDANE Bizottsághoz körülbelül 30 olyan igazgatási egység tartozik, melyek feladatai a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban fontosak. Jelenleg a 2012-2015-ös stratégia van határozatlan ideig. A fenntartható fejlődést az összes résztvevő, különösképpen a kantonok, városok, egyéb települések és régiók aktív részvételével kell a gyakorlatba átültetni, a civil szervezetek és a társadalom (folyamatos tájékoztatás és oktatás) egyidejű bevonásával. Ennek megfelelően gyakorlatba történő átültetést a kantonális fenntarthatósági stratégia, a támogatási programok és a „Jó Példák Jegyzéke” is segíti. Svájcban mind a nemzeti, mind a kantonális stratégiák és az ahhoz kapcsolódó folyamatok átláthatóak, követhetőek és a felelősségi szintek jól meghatározottak. A különböző szintű tervezés és végrehajtás között jól szervezett kooperáció van, külön e feladattal megbízott szerveken keresztül és a stratégiák megvalósulását időről-időre monitorozzák, értékelik, levonják a tanulságokat és szükség esetén módosítják az eredményeknek megfelelően a stratégiát.

3.10. Svédország456 Svédország első Fenntartható Fejlődési Stratégiáját 1994-ben publikálta, hogy végrehajtsa az 1992-es riói ENSZ Környezetvédelmi Konferencia megállapodásait. 1994-2002 között a kormány több dokumentumot is közreadott az egyes minisztériumok saját fenntartható fejlődési tevékenységével és prioritásával. A következő nemzeti stratégiát 2002-ben készítették el, és 2004 óta alkalmazzák. Megújítása 2006-ban történt. Magába foglalja a fenntartható fejlődés mindhárom dimenzióját. A stratégiát a Környezetvédelmi 456

http://www.sweden.gov.se/sb/d/3142/a/18634

275



Minisztérium Koordinálja.457 A legújabb fejlemény pedig a 2011-es Nemzeti Reform program, de már nem környezetvédelmi központtal.

3.10.1. A Nemzeti Stratégia (2006)458

A stratégiát 2006-ban nyújtotta be a kormány a svéd parlamentnek (Riksdag). A parlament elfogadta. A stratégia a fenntarthatóságot az ismert módon fogalmazza meg: a jelen generációnak úgy kell élnie, hogy ne vegye el vele az eljövendő generációk lehetőségét a jó színvonalú, tisztességes élethez. Az ehhez kapcsolódó négy alapelv: • hosszútávra tervezni rövidtáv helyett • használni és nem kihasználni (ti. a nyersanyagokat) • támogatni, nem aláaknázni – a gazdasági, környezeti és társadalmi tevékenységek összehangolása • kölcsönhatás, nem ellenhatás – az esélyegyenlőségért a kormány és egyéb szervezetek részéről. Svédország prioritásai • a különböző politikák koherenciájának biztosítása, • mindeközben olyan alapvető értékeket, mint a demokrácia és esélyegyenlőség, figyelembe kell venni, illetve • Svédország népszerűsíti a fenntartható fogyasztási és előállítási mintákat Svédország és a fenntartható fejlődés 12 fő mutató került kiválasztásra, 6 témakör köré csoportosítva, melyek a következők:459 1. Egészség: • Várható átlagos élettartam • Erőszak

(a

népesség

mekkora

százaléka

volt

kitéve

erőszaknak

fenyegetettségnek az elmúlt tizenkét hónapban) 2. Fenntartható fogyasztás és termelés 457

http://www.sdnetwork.eu/?k=country%20profiles&s=single%20country%20profile&country=Sweden#top 458 http://www.sweden.gov.se/content/1/c6/07/01/83/1a9ae133.pdf 459 http://www.sweden.gov.se/sb/d/6502

276

vagy


•

Energiahatékonyság

•

Befektetések


3. Gazdasági fejlődés •

A foglalkoztatottsági arány

•

GDP növekedés

•

Tartozások (a nyilvános szektor nettó és bruttó tartozása a GDP-vel összevetve)

4. Társadalmi szolidaritás •

Gazdasági hatásoknak kitett családok

•

Demográfiai eltartási teher

5. Környezet és klíma •

Üvegházgázok

• Veszélyes anyagok 6. Globális fejlődés •

A GDP mekkora százalékát fordítják a rászoruló országok támogatására

Stratégiai kihívások A kormány továbbra is a 2004-es stratégiában megállapított ügyeken dolgozik: •

fenntartható társadalom kiépítése

•

jó egészség kialakítása azonos feltételek mellett

•

a demográfiai célkitűzések megvalósítása

•

bátorítani egy fenntartható növekedést A kormány szempontjából a fenntartható fejlődés egy mindenekfölött álló cél a

nemzeti és a nemzetközi irányelvekben. A svéd fenntartható fejlődés küzd a jogszolidaritásért országon és generációkon kívül és belül. A négy stratégiai kihívás 1. Fenntartható társadalom kiépítése Fő cél mindenki számára tisztességes életfeltételek elérése. Ehhez egyensúlyba kell helyezni a különböző érdekeket a fizikai tervezésben, regionális fejlődésben és infrastruktúrában, valamint a várostervezésben. A legnagyobb kihívás a demográfiai változások leküzdése, melynek okai a be- és kivándorlás, az elöregedő népesség, városiasodás. 2. Jó egészség kialakítása azonos feltételek mellett Az előző kihívásra épül, ha az életfeltételek adottak, onnan már ez is könnyen

277



elérhető. Szükséges munkahelyek teremtése, gazdasági és társadalmi biztonság, olyan közösségek, ahol a gyermekek biztonságban nőhetnek fel. 3. A demográfiai célkitűzések megvalósítása Az egészséges életvitelnek köszönhetően a svéd népesség növekszik. De ehhez nagyobb támogatás is szükséges. Különös fontossággal bír az adóalapú jóléti állam további megfelelő működése, hogy fenntartsa a biztonságot. Szükséges hozzá a magasabb munkaarány, több dolgozott óra, későbbi nyugdíj. A fiataloknak és a külföldieknek nagyobb esélyt kell adni, hogy beléphessenek a munkaerőpiacra. Stabil közfinanszírozás és a társadalmi biztonság rendszere. 4. Bátorítani a fenntartható növekedést Gazdasági

növekedés

dinamikus

piaccal,

előretekintő

jóléti

modell

és

környezetvédelmi politika. Az abszolút cél, hogy az ország egész energiaellátását a megújuló energiaforrásokból nyerje. Előfeltételek és eszközök a sikeresség érdekében 1. Részvétel a stratégia végrehajtásában • szükséges a demokratikus folyamat, melyben minden ember részt vehet, • az oktatás során tudatosítani kell a fenntartható társadalom fontosságát, • a nem kormányzati szervezetekkel meg kell osztani a tapasztalatot, valamint • ezekre a célokra alapította meg a kormány a Fenntartható Fejlődés Tanácsot 2005ben. 2. Vezetés és felelősség • a fenntartható fejlődéssel való foglalkozás, a stratégiák összeállítása hozzáértést és jól szervezett vezetőséget igényel • a helyi önkormányzatok és szervezetek is fontosak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban: az elveket el kell terjeszteni az egész országban 3. Koordináció és szektorok közötti együttműködés • 2006. január 1-jén a kormány felállította a Svéd Közigazgatásfejlesztési Hivatalt (Swedish Administrative Development Agency - Verva), melynek feladata katalizátorként elősegíteni az együttműködést (pl. tanácsadással) 4. Eszközök a) Fenntarthatósági hatásvizsgálat

278



• minőségbiztosítás a fenntartható fejlődés megjelenéséről a dokumentumokban és döntésekben; • ha a kormány célja az, hogy minden terv hosszútávú egyensúlyt érjen el a gazdaságban,

társadalomban

és

környezetvédelemben,

akkor

a

jelenlegi

munkamódszereket, folyamatokat és eszközöket fejleszteni kell; • első lépésként a svéd fenntarthatósági tervben meg kell vizsgálni, hogy a hatásvizsgálat jelenlegi követelményei hozzákapcsolhatóak-e a fenntarthatóság kérdéséhez, és ha nem, mire van szükség helyette. Össze kell hasonlítani különböző országok és az EU hatásvizsgálatát a svéd rendszerrel. b) Gazdasági eszközök és adórendszer • gazdasági eszközök: összefoglaló fogalom a piacra alapozott eszközökre, melyek kihatnak a termékek és szolgáltatások árára (pl. pénzügyi eszközök, díjak, kibocsátási jogok kereskedelme, elektromos fogyasztási igazolvány, betétivisszatérítési rendszer, támogatások és alapok) • az adók általános célja finanszírozni a köz javát szolgáló kötelezettségvállalásokat (pl., nyugdíjak, biztosítások); • a kormány utasította a Svéd Környezetvédelmi Hivatalt és a Svéd Energiahivatalt, hogy még 2006 folyamán készítsenek elemzést azokról a gazdasági eszközökről, melyek kapcsolódnak a környezetvédelemhez. c) Fenntartható közbeszerzés • a kormány célja ösztönözni a fejlesztéseket, azaz támogatni a kutatásokat és technikai fejlesztéseket és a megújulást a magánszektorban. d) A fenntartható fejlődés mutatói lásd fent e) Oktatás, kultúra, információ • gyermek- és felnőttoktatásban egyaránt hangsúlyt kell fektetni a fenntartható fejlődésre, annak megismertetésére, és felkelteni az érdeklődést az ezzel kapcsolatos munka iránt; • a fenntartható fejlődés kulturális aspektusai: különböző életszemléletek bemutatása.

279



3.10.2. Szervezetek

A 2002-es stratégiához referenciacsoportokat alakítottak ki. A 2004-es módosítás előtt kikérték az önkormányzatok, kormányszervek és állampolgárok véleményét is. A 2006-os stratégiát négy külön munkacsoport – különböző minisztériumokból – állította össze. A Fenntartható Fejlődési Tanács, ami 2005-2007 között működött, közvetítőként szolgált a különböző politika szintek között. Ezt a szervezetet a kormány által felállított Fenntartható Fejlődés Bizottsága váltotta fel 2007 után. A Bizottság tagjai (összesen 14): • az üzleti szektor képviselői (pl. Volvo), • független, társadalmi szervezetek képviselője (WWF) • kutatási-felsőoktatási szférából (pl. egyetemi tanárok), • politikai élet (miniszterelnök, környezetvédelmi miniszter, pénzügyminiszter). A tagok személyes hátterüknek megfelelően vesznek részt a munkában, nem különböző érdekek és szervezetek képviselőiként. Minden tagtól elvárt a nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi helyzet alapos ismerete. A Bizottságnak saját elnöke és elnökhelyettese van. A nem tag miniszterek részt vehetnek a munkában, amennyiben a kérdés érinti a területüket. A Bizottságot a Kormányhivatal segíti. A megbeszélésekről a Bizottság összefoglalókat publikálhat. A Bizottság munkáját össze kell kapcsolni a regionális és helyi szintekkel. A Bizottsághoz munkacsoportok rendelhetők, melyek a fenntartható fejlődés bizonyos aspektusaival foglalkoznak. Ezeket a csoportokat a kutatásért és a közegészségügyért felelős miniszter vezeti. Célja: fórumként működni megbeszélés, elemzés és párbeszéd jelleggel, nyílt munkamódszereket alkalmazva. Feladata: megteremteni a feltételeket a fenntartható fejlődéshez, kiváltképp azokon a területeken, ahol Svédország hozzá tud járulni a globális fenntartható fejlődéshez. A működés első évében (2007) a klímaváltozással foglalkoztak. A Bizottság feladatai közé tartozott népszerűsíteni a fenntartható fejlődést környezeti, gazdasági és társadalmi dimenzióit. A munkát tudományos elvekre és tapasztalatokra alapozták. A Bizottság szerepe, hogy elemezze a fenntartható fejlődés szempontjából releváns problémákat. Az elemzésnek tartalmaznia kell az innováció kérdését, az oktatást, a kutatást és a technológiai fejlődést a fenntartható fejlődésért. Továbbá meg kell vizsgálnia a fejlesztéseket, a szervezetek modernizációját, a hatékonyság mértékét, a szabályozásokat 280


és

eszközöket

a

fenntartható


fejlődés

elősegítésére,

amely

népszerűsíti

a

jó

kezdeményezéseket az egyének, cégek és más társadalmi szervek körében.460 Feladatok, melyekben a Bizottság részt vállalt: • a nemzeti stratégiához való hozzájárulás, támogatás megszervezése, • az EU stratégiája a fenntartható fejlődésért, • nemzetközi együttműködések, • The 2008 Review of climate policy – a 2012-es Kyoto-i Jegyzőkönyv előtt, • előkészíteni Svédországot a soros EU elnökségre. A kormány 2008-2010 között kinevezett egy Delegációt a Fenntartható Városokért.461 Feladatai: •

a fenntartható városokra kiadott költségvetés kezelése (kb. 30 millió euro 2 évre),

•

támogatni az integrált, ágazatok közötti tervezést,

•

elősegíteni a városi fejlődési projekteket az üzleti szféra, önkormányzatok, valamint más szereplők és a nyilvánosság között,

•

a környezeti technológiák exportját segíteni és a fenntartható városok közötti nemzetközi kooperációt elősegíteni,

•

a tudás terjesztése,

•

érdekes svéd és nemzetközi példák gyűjtése és terjesztése.

2003-2007 között Svédország rendelkezett egy un. Koordinációs Egységgel a fenntartható fejlődésért. Ennek a feladata a fenntartható fejlődés koordinálása volt a kormányirodák között, valamint a nemzeti stratégia további fejlesztése. Ez az egység készítette a stratégia 2006-os változatát. 2010-ben megalakult a ’Green Economy’ munkacsoport különböző minisztériumok részvételével. A csoportot a Ministry of Enterprise, Energy and Communications vezeti. A svéd kormányhivatalokon belül a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos feladatok megoszlanak a minisztériumok között. A Szociális Minisztérium a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával felelős az Északi Fenntartható Fejlődési együttműködéséért. Az EU Fenntartható Fejlődés stratégiáját a miniszterelnöki hivatal koordinálja, a Külügyminisztérium pedig a globális munkáért felel. 460 461

http://www.sweden.gov.se/sb/d/2164 http://www.eeac-net.org/bodies/sweden/sw_frame.htm

281



3.10.3. Svédország elősegítheti egy új, fenntartható világ kialakulását462

A cikk főbb gondolatai: • a fenntartható fejlődéshez szükség van a tudomány, politika és gazdasági élet együttműködésére • a cikk megírásának hetében került sor a Harmadik Nobel Laureate Szimpóziumra a Globális Fenntarthatóság jegyében, s a következő pontokat emelték ki 1. a világnak új fejlődési útra van szüksége, gyorsan fogynak a nyersanyagok. A globális fenntartható fejlődésért való küzdelem egyúttal küzdelem kell legyen a demokráciáért és a szabadságért 2. a világ országainak környezetpolitikáját össze kell hangolni 3. az energiagazdálkodás megváltoztatása a kiindulópont a fejlődéshez

3.10.4. Egy példa: Helsingborg város fenntartható fejlődési terve (2011)463

Helsingborg évek óta tesz azért, hogy a város a fenntartható fejlődés követelményeinek eleget tegyen. A 2011-es tervezetben hét fő fejlesztési területet nevez meg: 1

Lakás- és városfejlesztés Célok: lakáshiány leküzdése, egyforma lakhatási körülményekre törekedés

2

Biztonság Célok: bűnözés csökkentése

3

Gyermekek és fiatalok felnövekedéséhez való feltételek biztosítása Célok: életkörülmények javítása, különösen a hátrányos helyzetben levő gyerekeknek (pl. munkanélküli szülők)

4

Munka és oktatás Célok: több helsingborginak munka biztosítása, több gyermek végezze el az iskolát

462

2011. május 16-i cikk a Dagens Nyheter című napilapból: http://www.sweden.gov.se/sb/d/14206/a/168528 463 http://www.helsingborg.se/ImageVaultFiles/id_10630/cf_2/HBG_PHU_2011_SE_web_0517.PDF

282


5


Egészséges öregedés Célok: az idősek éljék le az életüket a megszokott környezetben, legyen módjuk az egymással való szocializálódásra, akadálymentesítés a városon belül

6

Egészség- és életszokások Célok: általános jó egészség mindenki számára

7

A környezet minősége Célok: levegő minőségének javítása, hatékonyabb energiafelhasználás, több zöld terület, az értékes környezet védelme (2010-re két természetvédelmi területet hoztak létre).

3.10.5. A 2011-es Nemzeti Reform Program

Svédország az elsők között követte a 2010 őszi EU fejlődési programot (Európa 2020), amikor elfogadta legfrissebb, immár fenntartható növekedést megcélzó komplex fejlesztési stratégiát464, ’Nemzeti Reform Program 2011’ címmel. Az alap a 2011-es költségvetési törvény és a 2011 tavaszi pénzügyi politikai törvény. A cél a fenntartható jólét biztosítása, ezen belül a fenntartható növekedés, a fenntartható foglalkoztatás, olyan jólét, amely mindenki javára van és a gazdasági stabilitást szolgálja. A 2008 utáni helyzetnek megfelelően a foglalkoztatás kiinduló pont, amit az oktatási rendszer korszerűsítése, a versenyképesség és a vállalkozások ösztönzése követ. A másik oldalról megjelenik a klímapolitika és energiapolitika egységes szemlélete is. A program vagy stratégia elsőként a gazdasági helyzetet vizsgálja, ezen belül olyan kérdések merülnek fel, mint a gazdasági növekedés gyorsítása, a foglalkoztatás növelése és a jobb munkaerőpiac, a fizetések növekedése vagy az alacsony infláció. Svédország stabil gazdaság, csekély munkanélküliséggel. A feladat a kedvező helyzet megőrzése, a gazdaság megóvása, a munkahelyek biztosításának fenntartása. Mindehhez számos eszköz járul, így a jövedelemadóra vagy más adókra is nagy szerep hárul. A vállalkozás erősítése és a foglalkoztatás növelése tehát még fokozottabb igény, 464

http://www.sweden.gov.se/content/1/c6/16/75/04/9589540e.pdf

283



mint eddig. Ezen belül az oktatás fejlesztésére is nagy felelősség hárul. Külön jelenik meg a jóléti szolgáltatások méltányos elosztása, pl. nemek között. Markoökonómiai feltétel lesz a stabil pénzügyi rendszer, amelyben a megelőzésre hárul a fő szerep. A fenntartható növekedés, fenntartható foglalkoztatás és inkluzív jólét az elsődleges politikai cél, amire a Kormány strukturális politikája terjed ki 1. Teljes foglalkoztatás, csökkentett munkából való kiesés. Esélyegyenlőség. Az öregkori ellátás, szociális és egészségügyi szolgáltatások erősítése. Az oktatási rendszer fejlesztése sem maradhat ki, amire nagy energiát és hangsúlyt fektet a program. A munkahelyi körülmények javítása és hasonló kérdések is ide sorolandók. Külön kiemelést érdemel a gyermekesek támogatása, illetve az egészségügyi rendszer. Esélyegyenlőség. A foglalkoztatásban 2020-ra 80 %-os foglalkoztatási arányt kell elérni (20-64 éves korosztályt tekintve) 2. A tudás fejlesztése. Oktatás és kutatás. A tanárok készségeinek növelése és elismerése kiemelkedő kérdés. Felnőttképzésre is nagyobb figyelmet kell fordítani. A felsőoktatás kiemelt szempont, ezen belül is a felsőoktatási intézmények támogatása és függetlenségének növelése. 2010-11 évekre a felsőoktatási helyeket 10.000-el növelik. Összességében a felsőbb iskolát, különösen a felső-középiskolát végzők arányát növelni kell. 3. Innovatív és dinamikus üzleti szektor, új vállalkozásokkal. A versenyképesség növelése alapvető kérdés. Itt a kutatás-fejlesztés az egyik kiemelt kérdés. E tekintetben 2008 után Svédország hatalmas összegeket invesztál támogatásként. Nemzeti innovációs stratégia készül, négy témára helyezve a hangsúlyt: • innováció keretei, mint az adminisztrációs terhek jelentős csökkentése, az üzleti élet megfelelő környezetének biztosítása érdekében, egyszerűbb adózás, stb., • tudás és szakértelem • digitális infrastruktúra fejlesztés • internalizáció 4. A környezet állapotának javítása, különösen a klímakérdések. Itt az energiapolitika elsődleges, megújuló energiák, ezen belül olyan rendszerek, mint az un. elektromos ’igazolvány’. Ehhez járul még prioritásként a környezetvédelmi technológiák fejlesztése. A hulladékhasznosítást is kiemelt kérdésként kezeli a program, illetve kiemeli még a tengeri környezet kérdését és a vegyi anyagokat. A megfelelő végrehajtás feltételeit a következőképpen foglalhatjuk össze:

284


• a

társadalmi

partnerekkel


(foglalkoztatók

szövetségei,

szakszervezetek,

önkormányzati szövetségek, szakmai szervezetek szövetsége, köztisztviselői szövetségek) való konzultáció, • az érdekképviseletekkel és az NGO-kal való konzultáció, • helyi és regionális tulajdonlás, • regionális versenyképességi és foglalkoztatási célok.


A skandináv jóléti államokban jelentős szerepet kap a fenntartható fejlődés, hiszen nem akarják a már jól kialakított, működő életszínvonalat elveszíteni. Svédország már 1994-ben rendelkezett egy fenntartható fejlődési tervezettel, majd 2002-ben új stratégiát alakítottak ki, melyet 2006-ban továbbfejlesztettek. A stratégiáért a Környezetvédelmi Minisztérium a felelős. Ez a stratégia a fenntartható fejlődés három alappillérére (környezet, társadalom, gazdaság) épít. Kiemelt helyen foglalkozik a társadalommal, prioritásai között szerepel a fenntartható társadalom kiépítése, a demográfiai célok megvalósítása, az emberi egészség. A munkához különböző szervezeteket állított fel a kormány, kezdetben a Fenntartható Fejlődési Tanácsot, majd a Fenntartható Fejlődési Bizottságot. Ezek feladata elősegíteni a fenntartható fejlődést, illetve megtalálni azokat a pontokat, ahol Svédország a legtöbbet tehet érte. A lokális, regionális és nemzeti szinten való munka mellett fontos szerepet kap az EU-val és más országokkal való együttműködés is. 2011-ben Svédország követte az EU Lisszaboni programjának vonalát és Nemzeti Reform Programja a fenntartható növekedést tűzi ki célul, prioritásai, céljai elsősorban a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás felé irányulnak, miközben környezeti elemek is megjelennek, különösen a klíma és az energia vonatkozásában. Mindezek szervezeti feltételeiről nincs pontos tudomásunk.

285



3.11. Szlovák Köztársaság465 Szlovákia törvényben definiálta a fenntartható fejlődést, amely szó szerint megegyezik a bruntlandi szöveggel (17/1992. törvény a környezetről, 6. cikk). A rendelkezésre álló angol nyelvű források alapján a fenntarthatóság stratégiai szinten részben külön stratégiában található meg, részben pedig a nemzeti fejlesztési stratégia részeként. A Kormány Manifesztumának (The Manifesto of the Government of the Slovak Republic) tekintett mondatok, amely minden bizonnyal a Nemzeti Stratégiai Keretprogram része, az alábbiak szerint nyilatkozik: 5. Tudásalapú társadalom Fenntartható fejlődés “A Kormány a fenntartható fejlődést a tudásalapú társadalom egyik alapvető pillérének tekinti, és ezért támogatja ennek a gazdasági növekedésen túl a társadalmi és környezeti hatásokra is kiterjedő kiegyensúlyozott módon történő figyelembe vételétel. A Kormány tudomásul veszi a Szlovák Köztársaság stratégiai fejlődése iránti felelőssége keretében, hogy a fenntartható fejlődés nem csak nemzeti, hanem európai viszonylatban is célként jelenik meg.”

3.11.1. Fenntartható fejlődési stratégia (2005-2010)

A stratégia újabb változata nem lelhető fel angol nyelven, mindenesetre olybá tűnik, hogy nincs még újabb változat. A stratégia szerint a fenntarthatóság és a jó kormányzás találkozási pontjainál – rendkívül eklektikus módon – a következő kihívások szerepelnek • a régiók és önkormányzattok helyzetének erősítése, • a közigazgatás rendszerének optimalizálása, • a közigazgatás minőségének és hatékonyságának javítása, • az alapvető közszolgáltatások rendelkezésre állásával való foglalkozás, • a külső és belső biztonság javítása. 465

Források: http://www.tur.vlada.gov.sk/784/the-slovak-republic-strategy-for-sustainable-development.php http://www.nsrr.sk/en/

286



A stratégiát a Kormányhivatal dolgozta ki az érdekelt minisztériumokkal együtt. 14 célkitűzést fogalmaz meg, amelyeket a minisztériumoknak címez, és amelyeken belül mérhető indikátorok, feltételek, a felelősségi rendszer és mindezek finanszírozása szerepel. A stratégia feladatai tehát a következők: • A fenntartható fejlődés elveinek és feladatainak beépítése Szlovákia hosszú távú gazdasági és társadalmi fejlesztési stratégiáiba •

A fenntartható fejlődés elveinek és feladatainak beépítése Szlovákia gazdaságpolitikájába

• A fenntartható fejlődésre vonatkozó hatályos nemzetközi egyezmények és dokumentumok adatbázisának felállítása és ezek végrehajtásának értékelése • A modern környezetbarát technológiák használatának támogatása és a meglévő programok alkalmazása ezeknek a szlovák gazdaságba illesztése érdekében • A gazdasági lehetőségek alkalmazásának támogatása a fenntarthatóság támogatására

http://www.tur.vlada.gov.sk/1107/5-support-for-the-use-of-all-available-

financial-resources-for-the-promotion-of-sustainable-development-in-slovakia.php

• Településrekonstrukció és területi rekonstrukció • A hulladékkeletkezés csökkentésének támogatása és az energiaigények csökkentésének támogatása • Az információs társadalom építésének támogatása • A humán erőforrások felkészítése, amelynek révén az állami szervezetekbe beépíthető a fenntartható fejlődés • A természet és a vidék védelme és racionális használata • A fenntartható fejlődés megjelenítés a jogalkotásban • A fenntarthatóság beépítése az oktatás minden szintjének tanmenetébe és az élethosszig tartó tanulásba • A fenntartható fejlődés alapvető indikátorai adatbázisának megteremtése és értékelése • Fenntartható mobilitás. Az angol nyelvű változat alapján a stratégia erőteljesebben a környezetvédelmet tekinti alapgondolatának, amikor a következőket írja: “Egy ilyen széles értelemben vett célkitűzést úgy kell tekinteni, mint annak elismerését, hogy a természet védelme nem lehetséges a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális és etikai nézetek nélkül, illetve a részes csoportok és felek érdekei nélkül. Ahelyett, hogy a környezetről elkülönült nézeteink 287



lennének, ez a célkitűzés széles horizontú nézőpontot igényel, minden elem integrálásával, és együttműködési szemléletet. Ugyanakkor az elért környezetvédelmi eredmények és a kapcsolódó gazdasági szempontok minden esetben a fenntarthatóság értelmezésén kell alapuljanak.” A fenntarthatóságot egyben a tudásalapú társadalom alapvető oszlopának tekintik, ezért azt a mindennapi élet minden vonatkozásában meg kell jeleníteni, minden tervezett és megvalósult tevékenységet ennek kritériumain keresztül kell felmérni, és szükséges a mérhető indikátorok kialakítása is.

3.11.2. Szervezeti következmények

Politikai szinten a tudásalapú társadalomért, az európai ügyekért, az emberi jogokért és a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes a végrehajtás koordinálója, aki egyben a Szlovák Kormány Fenntartható Fejlesztési Tanácsa igazgatója is. Operatív szinten a Kormányhivatal a tudásalapú társadalomért, az európai ügyekért, az emberi jogokért és a kisebbségekért

felelős

osztálya

jelenik

meg.

A

Gazdasági

Minisztérium

az

energiahatékonyság kérdésében koordinál. A Tanács összetétele • elnöke a miniszterelnök-helyettes • elnökhelyettes: a környezetvédelmi miniszter • tagok: gazdasági miniszter, munkaügyi, szociális és családügyi miniszter, pénzügyminiszter, építésügyi és területfejlesztési miniszter, kulturális miniszter, oktatási miniszter, közlekedési, postaügyi és telekommunikációs miniszter, a statisztikai hivatal elnöke, a regionális hivatalok elnökei, NGO képviselők és a tudomány képviselői A Tanács a Kormány koordináló szervezete, amely hozzájárul a fenntartható fejlődés elveinek érvényesítéséhez, tagjait a Miniszterelnök jelöli ki és a Kormány hagyja jóvá. A Tanácsot egy fenntartható fejlődési munkacsoport segíti, amelynek tagjait a tudományos élet, az NGO-k és a területi és helyi önkormányzatok soraiból jelölik ki. Ezek személyére az ágazati miniszterek és felelős képviselők tesznek javaslatot, amelyet a miniszterelnök-helyettes hagy jóvá. Az Európai Ügyek Osztálya a munkacsoport

288



szervezeti-technikai működésének felelőse, illetve egyben a fenntartható fejlődés kontakt szervezete és nemzeti koordinátora. Az alábbi ábra ezt mutatja be:

A Tanács emellett esetenként igénybe vesz egyetemi és tudományos életből érkező, önkormányzati, gazdasági vagy környezetvédelmi szervezetektől való tanácsadókat szakszervezeti képviselőket vagy a közigazgatásban dolgozókat.

3.11.3. A Nemzeti Stratégiai Keretterv 2007-2013466

A Keretterv nem titkolt célja, hogy megfeleljen az EU alapok felhasználására vonatkozó kritériumoknak, célja, hogy referencia eszköz legyen az alapokkal kapcsolatos tervezéshez. Nemzeti prioritásokat állít a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból történő társfinanszírozás számára, alapul véve a kapcsolódó EU iránymutatásokat. A terv stratégiai részének alapja, hogy Szlovákia gazdasági és társadalmi fejlődésére vonatkozó elképzeléseit így fogalmazza meg: „a szlovák gazdaság általános közeledése az EU 15 átlagához a fenntartható fejlődés eszközeivel”. Ennek keretében figyelembe veszi a kulcsproblémákat és a fejlődés kulcs-tényezőit. A versenyképességet szeretné elérni a szlovák gazdaság egészére és annak régióira nézve, illetve a foglalkoztatottságot, miközben a fenntartható fejlődést mind stratégiai célt tekinti. Mindennek keretében stratégiai célokat és kapcsolódó stratégiákat munkál ki. A prioritások hét operatív programban valósulnak meg, a konvergencia 466

National Strategic Reference Framework (Národného strategického referenčného rámca Slovenskej republiky na roky 2007 – 2013, Ministerstvo výstavby regionálneho rozvoja Slovenskej republiky, Bratislava, 29th june 2007)

289



kritériumoknak megfelelve. Ezek: • közlekedés, • környezet, • régiók, • egészségügy, • társadalmi informatika, • versenyképesség és gazdasági növekedés, • technikai segítség, mint horizontális elem. Ehhez három többcélú opertatív program társul: • kutatás és fejlesztés, • foglalkoztatás és társadalmi felzákóztatás, • oktatás. Végezetül még egy regionális célú operatív program is megjelenik: • Bratislava Régió A Keretterv szerint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia/Akcióterv a 20052010 évekre, illetve a Szlovák Területfejlesztési Perspektíva 2001, illetve a régiók önkormányzatainak gazdasági-társadalmi fejlesztési tervei jelentik a legfontosabb kulcselemeket. A Keretterv a következő tematikus prioritásokat kívánja megvalósítani: • Tudásalapú gazdaság, az innovációra koncentrálva, hatékonyság és gazdasági hatásosság alapján. Ide sorolandó egyebek között a gazdaság és szolgáltatások versenyképességének támogatása, a kutatás, az egyetemek infrastruktúrájának támogatása. Mindez az ország egész területére kiterjedően. Ezen belül, jelenik meg a közigazgatás modernizációja, a közszolgáltatások hozzáférhetősége. A táradalom információs infrastruktúrájának megteremtése is ide sorolandó, mint pl. az internet terjedése. • Infrastruktúra és regionális hozzáférhetőség ugyancsak az innováción és emellett a kohézión alapulva a regionális és egészségügyi infrastruktúrára irányulva. Ide sorolják a környezetvédelmi infrastruktúrát is – itt azonban a területi koncentráció érvényesül („környezeti regionalizmus”). A területi koncentráció nem terjed ki a közlekedési és különösen a vasúti infrastruktúrára, amelyek régiók feletti jellegűek, és az egész ország területére vonatkoznak. 290



• Emberi erőforrás, mint prioritási cél még kevésbé viseli el a területi koncentrációt. Össze kell kapcsolni az oktatás és a piac igényeivel, az alapvető tudás elsajátítását az élethosszig tartó tanulás lehetőségével. A foglalkoztatás növelése, a hosszú távú munkanélküliség csökkentése, a demográfiai változások kezelése, a társadalmi felzárkóztatás tartoznak ide. Különöse figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű területekre. A Kerettervet olyan stratégiai dokumentumnak tekintik, amelynek célja a különböző stratégiák integrálása, azok támogatása, a legjobb szinergikus hatás és a legjobb hatékonyság elérése érdekében. A Keretterv 4.5.3. pontja nagyon általános módon szól az EU Fenntartható Fejlődési Stratégiájának való megfelelés kérdéséről. Példaként említhető az energiatermelés és energiahatékonyság fenntartható fejlődése, amely a már jelzett operatív programok közül többet átfog. Ennek horizontális koordinálója a gazdasági miniszter, aki egyebek között a támogatandó projektek kiválasztásában érvényesíti a szükséges szempontokat.


Az általunk ismert stratégia 2010-ig volt hatályos és általánosságokat fogalmazott meg mindazon ismert keretek között, amelyek általában megjelennek a hasonló stratégiák között. A stratégia kormányzati termék, amint a hozzá kapcsolódó fenntartható fejlesztési tanács is, miniszterelnök-helyettes vezetésével, amiben, mint a hasonló szervezetek esetében mindig, más – gazdasági, társadalmi – szervezetek is képviseltetik magukat. Ugyanakkor 2007-ben megjelenik egy stratégiai keretterv, amely – úgy tűnik – egyben kiváltja a 2011-től kezdődő időszak fenntarthatósági stratégiáját is. Ez a gazdaság fejlesztésére, a konvergenciára, felzárkóztatásra fókuszál, arányait is ennek megfelelően alakítja.

291



3.12. Szlovénia

3.12.1. Bevezető

A korábbi jugoszláv tagköztársaság 1991 óta független állam. Szlovénia 2004. május 1-től tagja az Európai Uniónak és 2007. január 1-én csatlakozott az euró zónához. Az 1987-es Burntland jelentésből ismert hármas tényező, amelynek kölcsönhatása meghatározza a fenntartható fejlődést, a környezetvédelem, társadalom és a gazdaság fejlődése. A fenti történelmi tények, a Szlovén állam önállóvá válása, nagyban befolyásolták Szlovénia esetében a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos stratégia kialakulását. „A régió országai közül Szlovéniában legmagasabb a GDP / fő arány. A gazdaság stabil, de a privatizáció és a tőkepiac területein még további reformok szükségesek. A fő exportpartnerek az Európai Unió országai.”467 A biológiai sokféleség tekintetében, a szigorúan véve helyi fajok száma 850, amely – a UNEP 2001-es felmérése szerint – viszonylag magas.468 A fenntartható fejlődés stratégiájának elfogadására tárcaközi szervezet alakult, illetve létrejött egy Fenntarthatósági Nemzeti Tanács (NCSD), amelyet a Kormány 2007. június 14-i döntése alapján a Klímaváltozási Kormányhivatal minisztere elnököl és társelnöke a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter, illetve az Önkormányzati és Regionális Politikai Miniszter. 34 tagja van, ebből 9 a Kormányt képviseli, 25 tag pedig társadalmi küldött (gazdasági érdekképviseletek, önkormányzatok, regionális fejlesztési tanácsok, cigányság, az olasz és a magyar kisebbség képviselői, szlovén gazdasági társaságok, illetve NGO-k a környezetvédelem, társadalom, gazdasági fejlődés és esélyegyenlőség területéről). A hatályos stratégia 2013-ig érvényes.

467

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szlov%C3%A9nia Ales Gnamus, Ph.D.: Environment & Sustainable Development Research in Slovenia, National Contact Point “SustDev”, (http://www.rtd.si/slo/6op/podr/trajraz/globeko/gradivo/inc/ESD-Research-in-Slovenia.pdf) 468

292


3.12.2.


Szlovénia Fejlődési Stratégiája469

Bár maga a cím szóhasználatában nem alkalmazza a fenntarthatóságot (csupán a prioritások alcím alatt), tartalmát tekintve mégis a fenntartható fejlődésre irányul. Az SDS céljai a 2006-2013 közötti időszakra röviden a következők: -

a gazdasági fejlődés kiterjesztése minden EU’s gazdasági szinten, a Lisszaboni stratégiának megfelelően emelkedő foglalkoztatás,

-

a szociális fejlesztés, az egyéni jólét és az életminőség javítása, a szociális kohézió erősítése,

-

szlovén fejlődés nemzetközi a környezetbe ágyazva, a szabadalmak, a kulturális identitás és a nemzetközi szerződéskötések révén. A fejlesztési prioritások a következők:470 1. versenyképes gazdaság és gyorsabb gazdasági növekedés, 2. egy hatékonyabb generáció, 3. egy effektívebb és kevesebb költséget igénylő államapparátus, 4. modern szociális állam és magasabb foglalkoztatás, 5. mérhető integráció a fenntartható fejlődés eléréséhez. Az 5. pont alatt a következő stratégiai megfontolásokat gyűjtötték össze

-

fenntartható népesség növekedés (megfelelő munka és szociális feltételek kialakítása a felnőtt lakosság számára, kölcsönös érdekeltség kialakítása a társadalom, és annak ezen csoportja között)

-

a generációk közötti segélyezés által a jólét elérése, a foglalkoztatói elvárások egyensúlyban tartása, különös tekintettel a pályakezdőkre,

-

a családi és hivatásbeli kötelezettség kiegyensúlyozásának feltételeit meg kell teremteni, ide értve a gyermekekről való gondoskodás rugalmasabbá tételét, biztosítania kell a munkaerőpiacon a nemek közti verseny és diszkrimináció tilalmának feltételeit,

-

kiegyensúlyozott regionális fejlődés

-

a policentrikus városi fejlesztés támogatása

-

fenntartható mobilitás

469

(Slovenia’s Development Strategy, SDS).: A szlovén kormány 2005. június 23-án, Ljubljanában fogadta el a nemzeti gazdasági elemző és kutatóintézet munkája nyomán..Elérhető a következő internetes címen: http://www.arrs.gov.si/en/agencija/inc/ssd-new.pdf 470 http://www.arrs.gov.si/en/agencija/inc/ssd-new.pdf

293



-

integrált együttműködés és stratégia a társadalom regionális informálására

-

az optimális egészségügyi biztonság elérése, integrált egészség megőrzés

-

a legmagasabb szintű mezőgazdaság bevezetése és megtartása

-

az organikus gazdálkodás megőrzése

-

az ingatlan piac fejlesztése (ingatlan nyilvántartás, adózás, jelzáloghitel)

-

a környezetvédelmi standardok integrálása a szektorális politikákba és a fogyasztási mintákba

-

csökkenteni az ipar által előidézett klímaváltozást

-

növelni az energia hatékonyságot

-

fenntartható fogyasztási szokások kialakítása

-

a környezeti technológiák kifejlesztése és használata

-

2015-re kielégítő vízgazdálkodási feltételek megteremtése

-

a környezetgazdaság és a környezetjog területén szigorúbb végrehajtási feltételek megteremtése

-

a nemzeti identitás és a kultúra fejlesztése

-

Magasabb szintű oktatási hálózat

-

Az önkormányzati és regionális igazgatási rendszer korszerűsítése

-

Üzleti inkubátor és technológiai parkok telepítése a regionális központokban

-

Akció terv 2005-2006-ra a fenntarthatóság megvalósítására (évekre lebontva a cselekvésre rendelkezésre álló határidőkkel).471

3.12.3. Szlovén Alap a Fenntartható Fejlődésért (Umanotera)472

A kormány, a helyi közösségek, NGO-k, vállalatok, egyének, iskolák és a média számára. Az alap hisz abban, hogy az oktatás révén új társadalmi értékek generálódnak; a kormányzati, nem kormányzati és a gazdasági résztvevők közti együttműködés stratégiáját ki kell dolgozni. A Szlovén Alap a Fenntartható Fejlődésért473 a következőképpen tevékenykedik:

471

http://www.arrs.gov.si/en/agencija/inc/ssd-new.pdf Umanotera, Slovenska fundacija za trajnostni razvoj 473 Contact details: Umanotera, The Slovenian Foundation for Sustainable Development Postal address: P.O. box 4440, 1000 Ljubljana, Slovenia, Office address: Trubarjeva 50, Ljubljana, Slovenia, e-mail:[email protected], 472

294



1. Project Plan B a szlovén környezeti NGO-k és szakértők hálózata, amely egy tág polgári platformnak ad teret a szlovén fenntartható fejlődés kérdésében. Elsődleges feladatuk a fenntartható fejlődést célzó hosszú távú tevékenységek támogatása, valamint a környezetvédelmi NGO-k erősítése kétféle módon: demokratikus úton segíteni tevékenységüket a politikában, valamint a politikák ellenőrzése révén, és a részvétel és partnerség erősítése révén. A Project Plan B másik célja a polgárok tudatosságának erősítése, valamint a környezettel kapcsolatos közügyekben való részvételük erősítése.474 2. Tükör a Kormányzat felé Feladata ellenőrizni a fenntartható fejlődés számos szektorban való jogalkotási és megvalósulási elkötelezettségét. A projekt feladata annak ellenőrzése a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés terén, hogy a választások előtti ígérek és a tényleges elkötelezettség között mekkora a szakadék.475 3. A Zöld Iroda A projekt egy minden részletre kiterjedő támogatást nyújt a vállalatoknak és egyéb üzleti tevékenységet folytató szervezeteknek, annak érdekében, hogy környezetkárosító tevékenységüket csökkenthessék. Ez a hasonlóan gondolkodó emberekkel való együtt munkálkodást, oktatást jelent, valamint a tapasztalatok kicserélésére ösztönöz, továbbá a környezetbarát termékek és szolgáltatások elérhetővé tételére buzdít. 4. „Sajnálatos igazságról szóló ismeretterjesztés” Ennek keretében bemutatásra kerülnek a globális klímaváltozás problémái, Szlovéniára vonatkozó aktuális adatokkal kiegészítve. 5. A Változás bolygója Ez egy innovatív projekt, fiataloknak szóló oktatási tartalommal a klímaváltozásról. A projektet a Toyota céggel közösen alakították ki. A projekt célközönsége: a kisiskolások, iskolások, tanárok, professzorok. 6. Krilca,476 „Adományok mágikus erővel” Az Alapnak a brit The Charities Advisory Trust szervezet adta az ötletet, amely a hasznos adomány innovációját 2003-ban mutatta be. 2007 óta az etikus, szociálisan felelősséget vállaló fenntartható adományozás jelen van Szlovéniában. Így nevezik: „szárnyak, adományok mágikus erővel” (darila s čarobno močjo). 474

http://www.umanotera.org http://www.umanotera.org 476 Krilca, így nevezi az Alap az adományokat 475

295



A projekt célja, hogy folyamatos bevétele legyen a különböző kiválasztott felelősségvállalások részére, Szlovéniában, a korábbi jugoszláv országokban és a fejlődő országokban. Az adomány címzettje egy személyesen aláírt adomány kártyát kap, amely az adományozás tényét és az adományozó nevét tartalmazza. Minden pénzadomány a partner karitatív szervezeteknek megy, amelyek aztán a kiválasztott célra továbbítják.477 7. Elektronikus hírlevél Célja

2001-től

a

megbízható

és

aktualizált

hozzáférés

a

legfontosabb

környezetvédelmi, klíma változással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos adatokhoz. A világról, Szlovéniáról heti rendszerességgel adnak meg feljegyzéseket, publikációkat, internetes oldalakat, mozgalmakat. A hírek fogadóinak száma folyamatosan növekszik és pillanatnyilag ezer felett van már.478 8. Fair Trade Shop 3 MUHE Ez az első olyan áruház Szlovéniában, ahol a termékek értékesítése során a fair trade alapelve érvényesül. Ez egy kereskedelmi együttműködés, amely a nemzetközi kereskedelemben keresi ki a méltányos áruforgalmazást. A bevételek növelését és választási lehetőséget kínál a fejlődő régiók szegényebb gyártóinak. A Stari trg 30, Ljubljana címen elérhető szervezet valóban lehetőséget kínál erre és egyben bizonyítja, hogy a fair bevételek lehetségesek.

3.12.4. Stratégia az Európai Területi Együttműködés keretében a fenntartható fejlődésről

Szlovénia az Európai Területi Együttműködés keretében479 a „Szlovénia-Magyarország Határon átnyúló Együttműködés 2007-2013.” elnevezésű projektben a fenntartható fejlődésről a következő stratégiát alakította ki:480 „A stratégia figyelembe veszi azokat az előnyöket, amelyeket a környezeti hatékonyság adhat a szélesebb körű regionális gazdaságnak. A megújuló energiák és az alternatív technológiák a régió fenntarthatóságának komoly lehetőséget rejtik magukban. 477

http://www.umanotera.org http://www.umanotera.org 479 a határokon átívelő együttműködés keretében, a Bizottság 2007. december 20-i C (2007)6511 számú határozata (20/12/2007) által elfogadott és a Bizottság 2010. március 29-i C (2010)1732 határozata által módosított formában 480 2010. március 2-i változat 478

296



A községek minőségi környezetének és a fenntartható fejlődésének létrehozása, az élet és munka szempontjából egy jobb teret hoz létre. A szinergiahatás érdekében fontos a különböző szektorok közti együttműködés erősítése a környezet és a természetvédelem területén is. Az egészségügyi kommunikációt és együttműködést javítani kell. A szociális és egészségügyi rendszer fejlesztéséhez szükséges információ csere elősegítése.(…) Specifikus célkitűzések • A határon átnyúló együttműködés erősítése helyi és regionális szinten, • Hatékony

megelőző

egészségápolás

és

az

egészségügyi

intézmények

közti

együttműködés növelésének elősegítése. • Természeti erőforrások védelmének és az azzal való gazdálkodásnak az elősegítése • Az

energiafogyasztás

racionalizálása,

beleértve

az

alternatív

és

megújuló

energiatámogatást.”

3.12.4.1. Területfejlesztési együttműködés A fenntartható fejlődést támogató prioritási tengely célkitűzésének megvalósítás érdekében, ezen tevékenységi terület hatókörén belül az alábbi tevékenységeket tervezik: • A különböző szektorokban működő területfejlesztési intézmények fenntartható hálózatának fejlesztése, a közös határokon átnyúló projektek folyamatát fogja kialakítani, megteremtve a lehetőséget a további fejlesztési kezdeményezésekhez. • Új projektek előkészítése a további fejlesztési lehetőségekhez. • Közös munkaügyi szolgáltatások fejlesztése, mint pl a törvényi szabályozással kapcsolatos információ csere, képzési programok közös igények megoldására.

3.12.4.2. Megelőző egészségápolás A következő tevékenységek elvégzését tervezzük e tevékenységi terület hatókörén belül a fenntartható fejlődést támogató prioritási tengely célkitűzésének megvalósítása érdekében: • Egészségügyi szolgáltatások közti együttműködés: egészségügyi/szociális ellátás iránti igények

azonosítása,

erőforrás-megosztási

kezdeményezések

tervezése

és

megvalósítása; orvosi eszközök közös beszerzése és használata; közös K+F

297



tevékenység és képzések; legjobb gyakorlatok cseréje és a határhoz legközelebb élőknek nyújtott segítség. • Közös szolgáltatások létrehozása, közös katasztrófavédelmi tervek készítése, beleértve a kommunikációs összeköttetés fejlesztését, speciális egészségügyi ellátásban való együttműködés; online együttműködés a beteg-koordinációban stb. • A megelőző egészségápolás területén a különböző intézményeket össze kell kapcsolni az egészséges életmóddal kapcsolatos felvilágosítás érdekében: például egészséges ételek elkészítése és fogyasztása, drogmegelőzés, tipikus betegségek kockázatának megelőzése.

3.12.4.3.

Környezetvédelem és gazdálkodás

A következő tevékenységek elvégzését tervezzük e tevékenységi terület hatókörén belül a fenntartható fejlődést támogató prioritási tengely célkitűzésének megvalósítása érdekében: • Közös gazdálkodási megoldások a meglévő és tervezett természeti parkok/védett területek működtetésében, pl. a lakosság tudatosságának növelése, a parkok közös támogatása, fejlesztési lehetőségek kidolgozás, szakmai tudás átadása. • A biodiverzitás megőrzését támogatni kell a megóváshoz kötődő közvetlen tevékenységekkel, valamint a lakosság széles köre és a látogatók tudatosságának növelésével és minden érdekelt féllel történő együttműködés elősegítésével. (…) • Együttműködés a környezetgazdálkodás területén, például know-how átadása és technológiai fejlesztés a zaj-, finompor-, hulladékkezelés és a közös víztestek védelmével kapcsolatos tevékenységek területén. • Kockázat megelőzéssel kapcsolatos közös stratégiák és tervek fejlesztésében való együttműködés, környezetvédelem és természeti kockázatok esetére vonatkozó intézkedések (pl: árvízvédelem) • A közös víztestek védelmére vonatkozó tevékenységek (példáu.: háztartások rákapcsolása kis szennyvíztisztító üzemekre) és közös tisztaivóvíz-ellátó rendszerek elérhetősége.

298



3.12.4.4. Hatékony energia felhasználás A fenntartható fejlődést támogató prioritási tengely célkitűzésének megvalósítása érdekében e tevékenységi terület hatókörén belül az alábbi tevékenységeket tervezzük: • Kísérleti projektek fejlesztésének és végrehajtásának különféle területen történő támogatása a megújuló energiaforrások használatának elősegítése érdekében. • A legjobb gyakorlatok és koncepciók ösztönzése, pl. megújuló energiaforrások használata a tömegközlekedésben és helyi szinten. • Határokon átnyúló együttműködés a hatékony energiafelhasználás terén, példáu. a háztartások és a vállalkozások energiafogyasztásának csökkentését célzó intézkedések kidolgozásának, kísérleti projektek végrehajtásának, a tudatosság növelésének, képzési tevékenységeknek a támogatása.”481

3.12.5. A Szlovén Statisztikai Hivatal482 kutatásai a fenntartható fejlődés mutatóiról.

A világ számos pontján sokféleképpen próbálják mérni a fenntartható fejlődés eredményeit. A jólét nem fedi ezeket szükségszerűen, és a jólét nem egyszerűen csak gazdasági értelemben használatos, hanem az egészségügy, a környezet, a szociális kapcsolatok, a személyes tevékenységek, oktatás és kultúra révén is.483 Szlovéniában az Eurostat elnevezésű projekt kapcsán kezdték el kialakítani a fenntartható fejlődés mérésének módszereit, hazai és külföldi szakértők közös munkájával. Ennek az együttműködésnek az volt a célja, hogy megtalálják a kulcsfontosságú területeket és célpontokat a fenntartható fejlődés illetően Szlovéniában. Három területre bontották a vizsgálódást: -

Jólét, amely az anyagi jólét mellett az egészség, az oktatás, a személyes tevékenységek, beleértve a munkát is, a választói jogokat és igazgatást, a szociális kapcsolatokat,

a

környezetet,

csakúgy

mint

az

anyagi

vagy

pszichés

biztonság/bizonytalanság érzését; 481

http://www.si-hu.eu/images/uploads/OP_SI-HU_2007-2013.pdf http://www.stat.si/eng/novica_prikazi.aspx?id=3275, a Szlovén Statisztikai Hivatal oldalán megjelent cikk szerzője: Teja Rutar 483 http://www.stat.si/eng/novica_prikazi.aspx?id=3275, a Szlovén Statisztikai Hivatal oldalán megjelent cikk szerzője: Teja Rutar 482

299


-


Egyensúly és mértékletesség, amely vizsgálati területhez a humanitás és a természeti erőforrások végességének megfontolása tartozik;

-

A generációk közti együttműködés, amelynek legfontosabb kérdései: mit hagyunk hátra gyermekeinkre, mit foglal magában a nemzedékek közti szolidaritás?484 Mindhárom vizsgálódási terület a környezet, a gazdaság és a szociális tartalom

szempontjából vizsgálódott a saját kérdéskörében.485

3.12.6. Magyar - Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság X. ülése a fenntartható fejlődésről

A Magyar- Szlovén Kisebbségi Vegyes Bizottság 2008. április 25-én, Budapesten tartotta X. ülését.486 A KVB X. ülése megkülönböztetett figyelmet fordított az Európai Unió fejlesztési programjaiban a határokon átívelő projektekre (területfejlesztési, oktatási, kulturális együttműködés) rendelkezésre álló források közös kiaknázása lehetőségeinek feltárására. A cél – összhangban a 2007. október 17-i együttes kormányülésen meghatározott prioritásokkal – a Szlovénia-Magyarország Határ menti Együttműködés Operatív Programban rendelkezésre álló források minél hatékonyabb felhasználása, ezzel a határ menti – egyben a két ország nemzeti kisebbségeinek tagjai által legsűrűbben lakott – régió átfogó, az élet minden területére kiterjedő fejlesztése. A program kifejezetten a határ menti régió gazdasági fejlődését elősegítő kedvező feltételek megteremtésére irányul, az idegenforgalmi szektor hathatós segítségével. Kiemelt hangsúlyt kap az életfeltételek javítása, valamint a fenntartható fejlődés. Az Operatív Program végső stratégiai célja egy olyan szlovén-magyar határ menti régió kialakítása Európa térképén, mely kulturális, egészségügyi és természeti szempontból értékes és élhető terület. A Bizottság ajánlásaival igyekszik elérni, hogy a két ország kisebbsége céljaik megvalósítása érdekében minél

484

http://www.stat.si/eng/novica_prikazi.aspx?id=3275, a Szlovén Statisztikai Hivatal oldalán megjelent cikk szerzője: Teja Rutar 485 http://www.stat.si/eng/novica_prikazi.aspx?id=3275, a Szlovén Statisztikai Hivatal oldalán megjelent cikk szerzője: Teja Rutar 486 A Bizottság magyar tagozatát Gémesi Ferenc szakállamtitkár, a szlovén tagozatot Zorko Pelikan, a Határon Túli Szlovének Hivatalának államtitkára vezette

300



jelentősebb mértékben profitálhasson a program nyújtotta lehetőségek hatékony kihasználásával.487


A korábbi jugoszláv tagköztársaság 1991 óta független állam. Szlovénia 2004. május 1. óta tagja az Európai Uniónak. 2007. január 1-jén csatlakozott az euró zónához. Ezek a történelmi tények nagy ösztönzést adtak a szlovén fenntarthatóság megvalósításában. Motivációi a fentieken túl a nemzeti sajátosságok, identitástudat megőrzése úgy, hogy a fejlődéshez, és egyben a térség igényeihez is igazodik. A Szlovén Fejlődési Stratégia (SDS) szerint a fejlesztési prioritások a következők: 1. versenyképes gazdaság és gyorsabban gazdasági növekedés, 2. egy hatékonyabb generáció, 3. egy effektívebb és kevesebb költséget igénylő államapparátus, 4. modern szociális állam és magasabb foglalkoztatás, 5. mérhető integráció a fenntartható fejlődés eléréséhez. A stratégia pontos leírást ad részleteiben a fenntarthatóság eléréséről, a következő területek azonban kiemelkedők. A fenntartható népességi növekedés (megfelelő munka és szociális feltételek kialakítása a felnőtt lakosság számára, kölcsönös érdekeltség kialakítása a társadalom, és annak ezen csoportja között), a generációk közötti segélyezés által a jólét elérése, a foglalkoztatói elvárások egyensúlyban tartása, különös tekintettel a pályakezdőkre, a családi és hivatásbeli kötelezettség kiegyensúlyozásának feltételeit meg kell teremteni, ide értve a gyermekekről való gondoskodás rugalmasabbá tételét, biztosítania a munkaerőpiacon a nemek közti verseny és diszkrimináció tilalom feltételeit, kiegyensúlyozott regionális fejlődés, a polycentrikus városi fejlesztés támogatása, fenntartható mobilitás, integrált együttműködés és stratégia a társadalom regionális informálására, az optimális egészségügyi biztonság elérése, integrált egészségmegőrzés, a legmagasabb szintű mezőgazdaság bevezetése és megtartása, az organikus gazdálkodás megőrzése, az ingatlan piac fejlesztése (ingatlan nyilvántartás, adózás, jelzáloghitel), a környezetvédelmi standardok integrálása a szektorális politikákba és a fogyasztási mintákba, csökkenteni az ipar által előidézett klímaváltozást, növelni az energia 487

http://www.nemzetpolitika.gov.hu/id-688-ulesezett-magyar-szloven-kisebbsegi.html

301



hatékonyságot, fenntartható fogyasztási szokások kialakítása, a környezeti technológiák kifejlesztése és használata, 2015-re kielégítő vízgazdálkodási feltételek megteremtése, a környezetgazdaság és a környezetjog területén szigorúbb végrehajtási feltételek megteremtése, a nemzeti identitás és a kultúra fejlesztése, magasabb oktatási hálózat, az önkormányzati és regionális igazgatási rendszer korszerűsítése, üzleti inkubátor és technológiai parkok telepítése a regionális központokban. A „Szlovén Alap a Fenntartható Fejlődésért” (Umanotera) az egyik motorja Szlovéniában a fenntartható fejlődés megvalósításának. Különböző projektjei, mint például a Project Plan B, a Tükör a Kormányzat felé, a Zöld Iroda, a Planet of Change révén, az adományozás útján, a fair trade ösztönzésével, valamint ismeretterjesztés útján fejti ki tevékenységét a fenntarthatóság megvalósításában. Szlovénia földrajzi elhelyezkedésének és az európai politikában és gazdasági fejlődésben betöltött szerepének köszönhetően, komoly hangsúlyt fektet a térségben az európai együttműködésre.

3.13. Összevetés Az egyes országoknak – Olaszország kivételével – vannak elfogadott fenntartható fejlődési stratégiai, amelyek többnyire hasonló rendszerben építkeznek, tehát a több pilléres fenntarthatóság gondolatot érvényesítik, amelyen belül az egyébként kiindulást jelentő környezetvédelem egyike a feladatoknak. Vannak olyan stratégiák is, amelyek környezetvédelmi vonulata erősebb, mint az átlag. Ugyanakkor jól megfigyelhető, hogy az elmúlt egy-két évben elfogadott ilyen dokumentumok sokkal jobban orientálnak a növekedés, a gazdaság kérdéseire, az EU esetében is bemutatott iránynak megfelelően, ezzel egyidejűleg ez a kezdeti markánsabb környezetvédelmi elem már csak az egész egy részeként jelenik meg. A stratégiák nem jelentenek sehol sem kötelezettséget, sokkal inkább keret jellegűek, melyből következően nem jelent problémát az eltérés. A távlat inkább középtávú, esetenként – Lengyelország – azonban hosszú távú tervek is léteznek, amely esetben azonban ennek ára a még nagyobb általánosság. Az esetek többségében a stratégia kormányzati dokumentum, határozati formában,

302



amelyhez ugyancsak kormányzati tanácsadó-véleményező szervként járulnak tanácsadó szervek. Ezek vezetője jellemzően vagy a kormányfő vagy annak helyettese, illetve több országban vezető – helyettes – szerepet kap a környezetvédelmi miniszter is. Az összetétel szinte mindenütt elsősorban kormányzati alapon állva megjeleníti a gazdaság és társadalmi érdekképviseleteket is. A tanácsok jelentős részében kormányfői kinevezés hozza létre a szervezetet. Külön kérdés a föderatív államok helyzete, ahol a stratégia készítés feladata megoszlik a központi és a szövetséget alkotó államszervezeti alakulatok között, mely esetben általában a központi szerep kevésbé részletes, komoly teret hagyva a területi érdekek megjelenésének. Mindezt az alábbiakban táblázatos formában is szemléltetjük. Ország Ausztria

Stratégia Első 2002 Második 2010 Keretprogram, alapozás

Szervezet

Egyéb

Minisztertanács fogadja el „Fenntartható Együttműködés Közös Szakértői Konferencia”, mint kapocs a társadalom és a tartományok felé

Feladat megoszlik a tartományok és a szövetségi állam között

Csehország

2004, majd 2010 fenntarthatósági stratégia, kormányhatározat

Fenntartható Fejlődés Tanács, elnöke a kormányfő, alelnök a környezetvédelmi miniszter, tagok más miniszterek, gazdasági, társadalmi szervek képviselői. Tanácsadó szerv

Általános jövőkép

Franciaország

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (2003-2008), majd

1993-ban Francia Fenntartható Fejlődési Bizottság, ennek helyébe 2003-ban a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Miniszteriális szinthez kötődik

Erősebb a környezetvédelmi kötődés

(2010-2013) Keretprogram, nem részletes

303


Ország Lengyelország


Stratégia ‘Lengyelország Fenntartható Fejlődés Stratégiája 2025-ig’ (Polska 2025) Tág keret, alap másoknak, nem konkrét

Szervezet Miniszterek Tanácsa fogadta el 1998 után Regionális Fejlesztés és Fenntartható Fejlődés Bizottsága jött létre, 2002-ben új bizottság alakult a miniszterelnök háttérbizottságaként konzultatív feladatkörrel. Elnöke a környezetvédelmi miniszter

Németország

A Nemzeti Fenntarthatósági Stratégiát a Kormány 2002-ben fogadta el, 2004-ben és 2008-ban jelentések. Keret és csak szövetségi, hangsúlyozottan nem kötelező

Rat für Nachhaltige Entwicklung, (Tanács) a szövetségi kormány 2001-ben hívta életre, tizenöt tagja közszereplő (tudósok, politikusok, egyházi vezetők, jogászok, gazdasági szakemberek)

Norvégia

Nemzeti Stratégiát a Fenntartható Fejlődésért 2002-ben fogadták el, 2004-től érvényes. 2008-ban a nemzeti költségvetés egyik fejezeteként jelent meg az újabb.

A stratégia szerint a „Zöld Kabinet” felelőssége az eljárások koherenciáját biztosítani. Kormányhoz tartozik, vezetője a Pénzügyminisztérium államtitkára, tagjai más minisztériumok államtitkárai.

Nem önálló Olaszország

Nincs önálló fenntarthatóság terv, hanem egy Környezetvédelmi Akcióstratégia a Fenntartható Fejlődésért, amelyet a környezetvédelemért felelős minisztérium készített elő, és a Gazdasági Tervezés Tárcaközi Bizottsága fogadott el, 2002-ben

Egyéb

Nincs kormányszerv, helyette szerepet kap az ENEA Kutatóintézet és a CNR (Nemzeti Kutatási Tanács), illetve az egyetemek energetikai tanszékei

304

Szövetségi kormányé, nem kötelező, léteznek állami stratégiák is. A szorosabb koordináció a szintek között szükségesnek mutatkozik. 2009ben készült egy közös szövetségitagállami jelentés


Ország

Stratégia

Svájc

Fenntartható Fejlődési Stratégia (2012-2015)

Svédország

Első Fenntartható Fejlődési Stratégiáját 1994-ben publikálta. A következő nemzeti stratégiát 2002-ben készítették el, további korszerűsítése 2006ban történt. A stratégiát a Környezetvédelmi Minisztérium Koordinálja. A legújabb fejlemény a 2011-es Nemzeti Reform program, már nem környezetvédelmi központtal.

Szervezet

A Szövetségi Tanács hozta létre a Fenntartható Fejlődés Tárcaközi A Szövetségi Bizottság Bizottságát (IDANE), 1997 óta működteti a amelyben kb. 30 Fenntartható Fejlődési szövetségi hivatal Stratégiát. A szövetségi működik együtt politikai irányvonalakat határozza meg.

Keret

Szlovákia


Fenntartható fejlődési stratégia (2005-2010), illetve Nemzeti Stratégiai Keretterv 2007-2013 A célja, hogy megfeleljen az EU alapok felhasználására vonatkozó kritériumoknak, illetve hogy referencia eszköz legyen az alapokkal kapcsolatos tervezéshez.

Egyéb Svájc szövetségi rendszer, így a kantonok fenntarthatósági kérdésekben fennálló hatásköre is megjelenik, így mindkettő korlátozott

A Fenntartható Fejlődési Tanács, 2005-2007 között, közvetítő a különböző politika szintek között. Ezt a kormány által felállított Fenntartható Fejlődés Bizottság váltotta fel 2007 után. A Bizottság tagjai (összesen 14) az üzleti szektor képviselői, független, társadalmi szervezetek képviselője (WWF), kutatási-felsőoktatási szféra és a politikai élet (miniszterelnök, környezetvédelmi miniszter, pénzügyminiszter). A Tanács összetétele kormányzati elsősorban, elnöke a miniszterelnökhelyettes, elnökhelyettes a környezetvédelmi miniszter. Részt vesznek, kisebb arányban a regionális hivatalok elnökei, illetve NGO képviselők és a tudomány képviselői. A Kormány koordináló szervezete, tagjait a Miniszterelnök jelöli ki, a Kormány hagyja jóvá.

Általános, nincs konkrétum

305

Elsősorban célkitűzéseket fogalmaz meg, amelyeket a minisztériumoknak címez.


Ország Szlovénia


Stratégia Szlovénia Fejlődési Stratégiáját 2005-ben fogadta el a szlovén kormány a nemzeti gazdasági elemző és kutatóintézet munkája nyomán.

Szervezet Fenntarthatósági Nemzeti Tanács (NCSD), amelyet a Kormány 2007-ben hozott létre, a Klímaváltozási Kormányhivatal minisztere elnököl és társelnöke a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Miniszter, illetve az Önkormányzati és Regionális Politikai Miniszter. 34 tagja van, ebből 9 a Kormányt képviseli, 25 tag pedig társadalmi küldött.

306

Egyéb

A fenntartható fejlődés koncepciójának megjelenése a nemzetközi és európai jogban, valamint az EU-tagállamok gyakorlatában

Recommend Documents