A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSSAL ÉS AKKREDITÁCIÓVAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI ANYAGOK, STRATÉGIAI DOKUMENTUMOK FELDOLGOZÁSA

A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSSAL ÉS AKKREDITÁCIÓVAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI ANYAGOK, STRATÉGIAI DOKUMENTUMOK FELDOLGOZÁSA

1061 BUDAPEST, KIRÁLY U. 16. TEL.: (06-1) 411-1933, 411-1934. FAX: (06-1) 318-6906 WWW.EXPANZIO.HU [email protected]

ANYAG CÍME (EXPANZIÓ FEJLÉC)

1. Tartalom 1.

Tartalom .............................................................................................................................. 2

2.

Bevezető.............................................................................................................................. 3

3.

Az ENQA és ECA tevékenysége, és irányelvei ..................................................................... 3

4.

3.1.

A belső minőségbiztosításra vonatkozó irányelvek..................................................... 4

3.2.

Külső minőségbiztosításra vonatkozó irányelvek ........................................................ 5

3.3.

Ügynökségekre vonatkozó irányelvek ......................................................................... 7

3.4.

Az ECA tevékenysége ................................................................................................... 8

Egyéb Európai szervezetek ajánlásai ................................................................................ 10 4.1.

Az Európai Parlament ajánlásai ................................................................................. 10

4.2.

Az EABHES .................................................................................................................. 12

5.

Határokon átnyúló minőségbiztosítás alapelvei ............................................................... 12

6.

Összefoglalás ..................................................................................................................... 15

EXPANZIÓ HUMÁN TANÁCSADÓ (EXPANZIÓ LÁBLÉC)

2


2. Bevezető A felsőoktatási külső és belső minőségbiztosítással kapcsolatos dokumentumoknak, illetve stratégiai jellegű dokumentumoknak igen nagy irodalmát találhatjuk, mind a jogszabályalkotás, mind az elemzések kapcsán. Ebből a szempontból megkerülhetetlen európai intézményekkel is találkozhatunk, illetve az OECD, illetve az UNESCO anyagai tudnak útmutatóul szolgálni, amelyek a nemzetközi (határokon átnyúló) szabályozásokkal kapcsolatosak. A következőkben áttekintjük azokat az ajánlásokat, amelyek leginkább meghatározhatják az európai, így hazánk rendszerét, illetve megvizsgáljuk, hogy milyen előrelépések történtek a témában.

3. Az ENQA és ECA tevékenysége, és irányelvei Az ENQA (Európai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Szövetség1) és az ECA (Európai Akkreditációs Konzorcium) a két legnagyobb európai szervezet, ami témánkkal kapcsolatos feladatokat lát el. Az ENQA egy általánosabb szempontokat figyelő szervezet, általánosságban a felsőoktatási minőségbiztosítással foglalkozik. A szervezetet 2000-ben hívták életre a felsőoktatási minőségbiztosítással kapcsolatos európai együttműködés erősítésének céljával. A szervezet eredetileg egy hálózatként jött létre (az ENQA rövidítés is ezt őrzi), majd 2004-ben alakult át szövetséggé. A szervezet létrejötte egy 1994-1995-ben lezajlott pilot projektre támaszkodik, amely azt mutatta meg, hogy milyen pozitív hatásai lehetnek a minőségbiztosítással kapcsolatos tapasztalatcserének. A szervezet alapvetően az 1998-as Tanácsi ajánlás2 megvalósítására jött létre, amely a tagállamoknak az alábbi tevékenységek elvégzését javasolja: 

támogatják, illetve ahol szükséges kialakítják az átlátható minőségbiztosítás rendszerét



támogatják a felsőoktatási intézményeket, hogy értékelési mutatókat (indikátorokat) alakítsanak ki, és működjenek együtt az EU területen felelős szervezeteivel



ösztönözzék a felsőoktatási intézményeket, illetve az EU felelős szerveit a más tagállamok szereplőivel, illetve egyéb nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre a minőségbiztosítás területén



támogassák a minőségbiztosítással, szervezetekkel való együttműködést.

illetve

minőségértékeléssel

foglalkozó

1

http://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/avir/fogalomtar/defmart/!DefMart/index.php/ENQA_(European_As sociation_for_Quality_Assurance_in_Higher_Education) 2 http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:1998:270:0056:0059:EN:PDF


3


A felsőoktatási minőségbiztosítás európai sztenderdjeit és irányelveit az ENQA (European Association for Quality Assurance in Higher Education) koordinálásban kidolgozott, s az Európai Felsőoktatási Térség miniszterei által a Bergenben elfogadott dokumentum3 tartalmazza. Az európai felsőoktatás minőségbiztosítási folyamataira talán mai napig is ennek a dokumentumnak van a legnagyobb hatása, mivel olyan általánosan elfogadott sztenderdeket határoz meg, amelyek a mindennapi működésben is hasznosíthatóak. A következőkben megpróbáljuk összefoglalni, hogy a felsőoktatás mely területeire, és milyen jellegű elveket fogalmaz meg a dokumentum. Alapvetően három részre osztottan fogalmazza meg a javaslatokat: (1) intézmények belső minőségbiztosítása; (2) intézmények külső minőségbiztosítása; (3) minőségbiztosítási szervezetek (ügynökségek). E helyen csak az akkreditációval kapcsolatos területeket kívánjuk bővebben tárgyalni), illetve mivel a minőségbiztosítási szervezetekre vonatkozó sztenderdeket kiemelten fontosnak tartjuk, az ügynökségekre vonatkozó összes javaslatot bemutatjuk.

3.1. A belső minőségbiztosításra vonatkozó irányelvek4 1. Az intézmény rendelkezzen egy átfogó minőségpolitikával és ehhez kapcsolódó eljárásokkal, melyek képzési programjainak és az általa kiadott diplomáknak a minőségét garantálják. 2. Az intézmény formális belső mechanizmusokkal rendelkezzék képzési programjai indításának jóváhagyására, követésére és rendszeres belső értékelésükre vonatkozóan. A hallgatók, illetve a társadalom bizalma a felsőoktatási intézmények, illetve a felsőoktatás egésze felé akkor alakulhat ki, ha a minőségbiztosítás rendszere ismert az érintettek, illetve a „megrendelők” számára. Ezzel kapcsolatban az ENQA által megfogalmazott irányelv a következő (ennek meg kell felelnie nem csak a belső, hanem véleményünk szerint a külső elvárásoknak is egyaránt). A programok és diplomák minőségbiztosítása tartalmazza:  a tervezett tanulmányi kimenetek kidolgozását és közreadását,  a tananyagok és programok tervezésének és tartalmának gondos kezelését,  a különböző képzési formák (pl. nappali tagozatos, részidős, távoktatási, elearning) és intézmény-típusok (pl. egyetemi, szakképzési, szakmai) speciális szükségleteit,

3

Standards and Guidelines for Quality Assurance in the European Higher Education Area. Helsinki: ENQA, 2005. Interneten lásd: http://www.enqa.net/files/ENQA%20Bergen%20Report.pdf. 4


4


 megfelelő tanulási források és eszközök meglétét,  hivatalos program-engedélyezési eljárást, amelyet a program oktatásától eltérő szervezet hajt végre,  a hallgatók előrehaladásának és teljesítményének figyelemmel kísérését,  a programok rendszeres időszakonkénti felülvizsgálatát (külső tagok bevonásával),  rendszeres visszacsatolás kérését a munkáltatóktól, munkaerő-piaci és más szervezetektől,  a hallgatók részvételét a minőségbiztosítási tevékenységben. Ezek a fenti elvárások triviálisnak tűnhetnek, ám mégis nagyon sok esetben a hazai intézmények csak részben teljesítik ezeket az elvárásokat, illetve nem integráltan, nem rendszer-szerűen valósítják meg ezeket a tevékenységeket. 3. A hallgatók értékelése előzetesen közzétett és következetesen, egységesen alkalmazott kritériumok, szabályok és eljárások szerint történjék. 4. Az intézmény rendelkezzen belső mechanizmusokkal az oktatók minőségének és kompetens voltának biztosítására. Ezen mechanizmusokat a külső értékelők rendelkezésére kell bocsátani és az ilyen jelentésekben ki kell térni rájuk. 5. Az intézmény biztosítsa, hogy a hallgatók tanulásának támogatására rendelkezésre álló erőforrások kielégítők és alkalmasak legyenek minden felkínált program esetében. 6. Az intézmény gondoskodjon a képzési programjainak és egyéb tevékenységeinek hatékony működtetését biztosító információk szisztematikus gyűjtéséről, elemzéséről és felhasználásáról. 7. Az intézmény rendszeresen tegyen közzé naprakész és objektív, mennyiségi és minőségi adatokat és információkat képzési programjairól. Ezek a fenti sztenderdek rendelkeznek még irányelvekkel, amelyek bizonyos nemzetközileg elfogadható minimumot határoznak meg az intézmények számára (így például a hallgatói minősítési rendszerre vonatkozóan, illetve az információk nyilvánosságáról, stb.).

3.2. Külső minőségbiztosításra vonatkozó irányelvek Jelen témánk szempontjából ezek az irányelvek, illetve sztenderdek a legfontosabbak: 1. A külső minőségbiztosítási eljárások vegyék figyelembe az intézményi belső minőségbiztosítási folyamatok hatékonyságát. A külső minőségbiztosítás abban az esetben kell figyelembe vennie az intézményi belső rendszer működését, amikor az bizonyíthatóan működik. Mindemellett a külső minőségbiztosításnak folyamatos visszajelzést kell adnia az intézményi belső rendszerek minőségéről, annak folyamatos fejlesztése érdekében. Ez az elvárás a rugalmas külső minőségbiztosításra hívja fel a figyelmet.


5


2. Az eljárások kialakítása előtt a külső minőségbiztosítás céljait kell meghatározni, minden érintett bevonásával (a felsőoktatási intézményeket is beleértve), s e célokat az alkalmazott eljárásokkal együtt nyilvánosságra kell hozni. Előzetes hatástanulmányokkal (akár pilot-értékelésekkel) fel kell mérni, hogy a kialakított külső rendszer nem avatkozik-e be a szükségesnél jobban az intézmény napi működésébe. Ez az irányelv elsősorban a „társadalmilag elfogadott” (tehát az érintettek által validált) külső minőségbiztosítási rendszer fontosságát emeli ki. 3. Amennyiben a külső értékelés formális döntéseket eredményez, ezeknek előzetesen megállapított és közzétett, s konzisztens módon alkalmazott kritériumokon kell alapulniuk. A méltányosság és megbízhatóság érdekében tisztázott és az érintettek által ismert kritériumokon kell alapulniuk az intézmények, illetve programok jövőjét befolyásoló döntéseknek. 4. A külső értékelési folyamatokat úgy kell kialakítani, hogy azok alkalmasak legyenek az értékelés kitűzött céljainak elérésére. Vannak olyan elemek a külső minőségbiztosításban, amelyeknek a használata biztosítja a megbízhatóságot, illetve az eddig említett elvárásoknak való megfelelést. Ezek a következők:  a külső értékelési szakértők megfelelő felkészültsége  a szakértők kiválasztása  biztosítani kell a szakértők megfelelő tájékoztatását és felkészítését,  külföldi szakértők bevonása  hallgatói részvétel a külső értékelésben  adat-alapú, bizonyítható értékelési eredmények és következtetések  az önértékelés / helyszíni látogatás / jelentés tervezet / közzétett jelentés / követő tevékenység értékelési modell alkalmazása  az intézmény minőségjavításra vonatkozó dokumentumainak alapos ismerete. 5. A jelentéseket közzé kell tenni, s a megcélzott olvasóközönség számára világos és közérthető stílusban kell megfogalmazni. A döntések, fő megállapítások és javaslatok legyenek a jelentésben könnyen megtalálhatók. A nyilvánosság biztosítása több értelemben is megjelenik: hozzáférést kell adni az érintettek számára, illetve olyan „fogyasztható” formában kell megfogalmazni a megállapításokat, javaslatokat, amely mindenki számára érthető (laikusoknak is). 6. Ha az értékelések a jövőre vonatkozó javaslatokat is megfogalmazhatnak, vagy intézkedési terv készítését írhatják elő, akkor a külső értékelési folyamatnak előzetesen meghatározott és konzisztens módon alkalmazott követési eljárást is kell tartalmaznia.


6


Az utánkövetésre vonatkozó elvárás szorosan összefügg a következő ponttal, ám annál többet is mond: ennek az utókövetésnek folyamatos tevékenységnek kell lennie, illetve jól kidolgozott rendszerként kell működnie (szinte automatikusan). 7. Az intézmények és programok külső minőségértékelése ismétlődő, periodikus legyen. A ciklus hossza és az alkalmazott eljárások világosan meghatározottak és előzetesen közzétettek legyenek. A folyamatos monitoring, az értékelésben megfogalmazott javító intézkedések megvalósulásának értékelése nélkül nem lehet hatékony a külső minőségbiztosítás. 8. A minőségbiztosítási szervezetek időről időre készítsenek átfogó, összefoglaló jelentéseket, melyben az értékelések általános és fontos tapasztalatait bemutatják és elemzik.

3.3. Ügynökségekre vonatkozó irányelvek A külső minőségbiztosítással foglalkozó ügynökségek szempontjából az alábbi fontos elvárások fogalmazhatók meg. 1. Az ügynökségek külső minőségbiztosítása során figyelemmel kell lenni a külső minőségbiztosítási folyamatok jelenlétére és hatékonyságára. A külső minőségbiztosítási sztenderdek és a minőségbiztosítási szervezetek egysége adhatja a hatékony és hatásos minőségbiztosítás alapját, egymásra hatást kell gyakorolniuk. 2. Az ügynökség legyen hivatalosan elismert az Európai Felsőoktatási Térségben működő illetékes hatóság által, mint külső minőségbiztosításért felelős szervezet, s működésének legyen meg a jogi alapja. 3. Az ügynökség folytasson rendszeres intézményi vagy programszintű külső minőségbiztosítási tevékenységet (értékelés, áttekintő vizsgálat, minőségügyi audit, akkreditáció). 4. Az ügynökség rendelkezzék a tevékenysége hatásos és hatékony megszervezéséhez és működtetéséhez szükséges és arányos személyi és anyagi erőforrásokkal, megfelelő lehetőséget biztosítva folyamatainak és eljárásainak fejlesztéséhez is. 5. Az ügynökség rendelkezzen világos és egyértelmű célokkal tevékenységéhez, melyeket nyilvánosan elérhető dokumentumban fogalmaz meg. A cél és az emellé rendelt eszközök egységét valamilyen dokumentumban kell közzétenni annak érdekében, hogy az érintettek tisztában legyenek a szervezet működésével, illetve a várható folyamatokkal egyaránt (ezt segítik az évekre lebontott megvalósítási tervek). 6. Az ügynökség legyen független, azaz kizárólagosan felelős saját tevékenységéért. A függetlenségnek meg kell jelennie szabályozók (jogszabályok) szintjén, a szakértők kiválasztása történjen külső befolyásolástól mentesen, illetve a szervezet által hozott döntésekért kizárólag a szervezet tartozzon felelősséggel.


7


7. Az ügynökség által alkalmazott folyamatok, követelmények és eljárások legyenek előzetesen meghatározva és közzétéve, s lehetőleg tartalmazzák a következőket. Ez nagyon hasonló a külső minőségbiztosítással kapcsolatos egyik sztenderdhez, melynek lényege az, hogy mindenki által előre jól ismert szabályok mentén folyjon a minőségbiztosítási tevékenység, melyek lehetőleg képviseljenek valamilyen folytonosságot, és stabilitást. 8. Az ügynökség rendelkezzen saját elszámoltathatóságára vonatkozó eljárásokkal. A szervezetnek saját magára is alkalmaznia kell azokat a minőségbiztosítással kapcsolatos elvárásokat, amelyeket a felsőoktatási intézményektől megkövetel, tehát rendelkezzen a saját működésére vonatkozó nyilvános dokumentumokkal, és működtessen saját működésének fejlesztésére minőségbiztosítási folyamatokat.

3.4. Az ECA tevékenysége Az ECA (European Consortium for Accreditation) alapvetően nem a felsőoktatással, hanem általánosabban a minőségbiztosítással, illetve akkreditációval foglalkozó szervezet, amely azzal a céllal jött létre, hogy az akkreditációs, illetve minőségbiztosítással kapcsolatos döntések, határozatok kölcsönös elismerésére egy európai rendszert állítson fel. Ennek a munkának az eredménye több kölcsönös elismerési megállapodás, együttműködési megállapodás, illetve workshopok. Az ECA 16 tagja 10 országból származik (Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Spanyolország, Svájc, Szlovénia), és mindegyike valamilyen akkreditációval, vagy ahhoz hasonlón tevékenységgel foglalkozik. A tagok között találunk felsőoktatási akkreditációs testületeket, illetve nemzeti (nem csak a felsőoktatásban, hanem ennél általánosabb területen kompetenciával rendelkező) akkreditációs szervezeteket is. Emellett megfigyelőként magánemberek is részt vehetnek az ECA ülésein. Az alábbi fő dokumentumok születtek: 

Jó gyakorlat kódex (Code of Good practice); 2004



Szakértők kiválasztásának alapelvei (Principles for the Selection of Experts); 2005



Közös nyilatkozat a végzettségek automatikus elismertetéséről ( Joint Declaration concerning the Automatic Recognition of Qualifications); 2005



A közös programok akkreditációjának alapelvei (Principles for accreditation procedures regarding joint programmes); 2007



Alapelvek a tanulási teljesítmény mérésére az akkreditációban (Principles regarding learning outcomes in accreditation procedures); 2009



Ajánlások az intézményi értékelések kölcsönös elismeréséhez (Recommendations for mutual recognition of institutional evaluations); 2009 A fenti dokumentumok tartalmát megismerve néhány alapvető elvet azonosíthatunk az akkreditációs szervezetekkel kapcsolatban (ezek nyilván nagy hasonlóságot mutatnak a korábban megismert ENQA sztenderdekhez): rendelkeznek küldetésnyilatkozattal,


8


konzekvensek a döntéshozatalukban, működésük átlátható, elvárásaik tisztán azonosíthatóak, a társadalmat megfelelően tájékoztatják, stb. Ami kisebb szerepet kapott a korábbiakban, az, hogy az ECA a fellebviteli lehetőség jelenlétét megköveteli, illetve erőteljesen szerepel a nemzetközi, illetve nemzeti más szervezetekkel való együttműködés (ez nyilván abból is származik, hogy maga az ECA is egy hálózatszerűen működő szervezet).5 Az értékelő szakértők kiválasztásával kapcsolatban az alábbi elvárásokat fogalmazzák meg6:  A szakértői testület összeállítása megfelel az éppen hatályos szabályozásnak, az akkreditáció céljának.  A szakértőknek elfogulatlannak kell lenniük, minden ilyen irányú lehetőséget ki kell zárni.  A szakértők kiválasztásának szempontjait nyilvánosságra kell hozni.  Az akkreditálandó szervezetnek meg kell adni a jogot, hogy hozzászóljon a szakértői testület összeállításához.  Az akkreditációról szóló döntésért a felelősséget a szervezetnek, nem az egyes szakértőknek kell vállalnia.  A szakértőknek bizalmasan kell kezelni minden tudomásukra jutott adatot, illetve dokumentumot.  A szakértők számára egyértelmű feladat-meghatározást kell adnia az akkreditációs szervezetnek. A szakértői bizottságok összeállításakor figyelembe kell venni a nemi egyenlőséget, ám a bizottság létszáma függhet attól, hogy milyen területen történik az akkreditáció, illetve milyen kompetenciákkal rendelkeznek a szakértők. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a szakértői bizottságnak együttesen milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie. Intézményi akkreditáció esetén: 

tapasztalat felsőoktatási minőségbiztosításban



megfelelő tanulmányi végzettség, illetve szakértelem az érintett területen



szakértelem intézményi kormányzás és menedzsment területen



vezetési tapasztalat kutatási/felsőoktatási területen



releváns nemzetközi tapasztalat a nemzetközi összehasonlítás lehetőségének megalapozása érdekében



tanulási és tanítási módszertanokban való jártasság



fejlesztésben, tervezésben, értékelésben, szolgáltatásban szerzett tapasztalat

5

http://www.ecaconsortium.net/admin/file/assets/subsites/1/documenten/1264159808_eca-code-of-goodpractice-2004-rev2007.pdf; 6 http://www.ecaconsortium.net/admin/files/assets/subsites/1/documenten/1264159525_eca-principles-forthe-selection-of-experts.pdf;


9




a nemzeti felsőoktatási rendszer, illetve a szabályozás és az intézményhálózat ismerete A nemzeti specifikumok figyelembevételével célszerű lehet a hallgatói szervezetek, a munkáltatók, illetve külföldi szakemberek bevonása a szakértői bizottságba. Programakkreditáció esetében a fenti elvárások szintén megfogalmazhatók, annyi különbséggel, hogy intézményvezetési, illetve menedzsmenti tapasztalatok nem szükségesek a szakértők esetében. Az ECA tevékenysége sokkal inkább szakértőinek tűnik, mint egy olyan hivatalnak, mint ahogy azt általában el szoktuk képzelni. Inkább hasonlít az Egyesült Államokban jellemző érdekképviseleti jellegű, hálózati alapon működő szervezetre. Szakértői anyagaikkal, illetve a kölcsönös elismerési megállapodások megkötésének támogatásával inkább kirajzolódik egy szakértői-támogató szerepkör, mint egy európai „szuperszervezet” (szervezetek feletti szervezet) képe.

4. Egyéb Európai szervezetek ajánlásai

4.1. Az Európai Parlament ajánlásai A fentiek mellett az Európai Bizottság, illetve a Parlament is foglalkozik a felsőoktatás minőségbiztosításával (a Bologna-folyamat is a legfelsőbb európai szint bevonásával zajlik), és ajánlásokat fogalmaznak meg. Az Európai Parlament 2006-ban tett ajánlásokat a felsőoktatási minőségbiztosítással kapcsolatban, amellyel kapcsolatban 2009-ben az Európai Bizottság készített egy riportot (az előrehaladásról, illetve a további feladatok áttekintéséről). által készített jelentés, amely áttekinti azokat a lépéseket, amelyek a felsőoktatási minőségbiztosítás területén történtek, illetve ezekből kiindulva javaslatokat tesz a további fejlesztésre.7 A jelentés a 2006-ban kiadott ajánlások8 három évenként esedékes monitoringját szolgálja, beszámolva az elért eredményekről és a további fejlődés lehetőségeiről. Mint ilyen, hasznos tapasztalatokkal szolgál a nemzetközi helyzet és magyarországi minőségbiztosítás folyamatainak összevetésében. A dokumentum főbb megállapításai az elért eredményekről, illetve az jövő feladatairól az alábbi táblázatban szerepelnek. Terület Kihívás/probléma/ Megoldás megállapítás

7

A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Jelentés a felsőoktatási minőségbiztosítás terén elért eredményekről; Brüsszel 2009. szeptember 21. http://ec.europa.eu/education/higher-education/doc/report09_hu.pdf; 8 A 2006/143/EK ajánlás, 2006. február 15. (HL L 64., 2006.3.4.); http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32006H0143:HU:HTML;


10


Nemzeti szintű külső minőségbiztosítás szerepének változása

Nemzeti szintű minőségbiztosítási rendszerek

Minősítési szabványok és irányelvek Minőségbiztosítás infrastruktúrája A minőségbiztosítás Európában

Átláthatóság

nem független az a külső minőségbiztosítás feladatai: intézménytől, és  auditálás intézményi szinten nem mindig ob-  minőség-összehasonlítás tudományterületi szinjektív ten  akkreditáció – standardoknak való megfelelés biztosítása  minőségi tanúsítványok, a kiválóság elismerése az ügynökségek  a nemzeti minőségbiztosítási intézetek hatáskörnemzeti hatáskörének valamennyi intézményre ki kell terjednie, és rel rendelkeznek, összhangban kell állnia az ENQA irányelveivel pedig a felsőokta-  a hallgatói jelenlét nagyon fontos a külső minőtás már jóval ségbiztosításban, illetve a felülvizsgálatban nemzetközibb  a nemzetközi részvétellel történő felülvizsgálatok segítik a minőségbiztosítás hatékonyságát Az egyes országok intézményei, illetve ügynökségei eltérően értelmezik őket, és nagyrészt az elsődiplomás képzésre fókuszál, noha ennél sokkal összetettebb már a felsőoktatási képzés. Erőteljes javulás figyelhető meg ezen a területen. Az összeurópai szervezetek (ENQA) létrehozása, a hálózatos együttműködések mélyülése mind nagy előrelépésnek tekinthető. 1. az intézményeknek megfelelő autonómiával kell rendelkezniük 2. ügynökségeknek a határon túli működéshez rendelkezniük kell a megfelelő eszközökkel és kompetenciákkal, illetve elhivatottsággal 3. az ügynökségek kölcsönös elismerése a nemzeti hatóságok által Nagy haladás történt a területen, mivel Európa határain túlmutató hálózatok is létrejöttek, illetve a nemzetközi rangsorok is

A fentiek alapján az Európai Bizottság az alábbi javaslatokat teszi annak érdekében, hogy az eddig elért eredmények további sikerekhez vezethessenek, és a 2006-ban megfogalmazott ajánlások megvalósulhassanak: a) a minőségbiztosítási infrastruktúra néhány elemét tovább kell bővíteni és át kell gondolni, mivel jelen van bizonyos fokú szétaprózottság. Szét kell választani az európai hatáskörű szervezetek feladatkörét (EQAR, ENQA, ECA, stb.); b) felülvizsgálandók a minőségbiztosítási sztenderdek és irányelvek: (a) meg kell felelni a fő (háromlépcsős) struktúrának, hogy az Európai Képesítési Keretrendszerrel kialakulhasson az összhang; (b) a minőségi sztenderdeknek olyan területeket is fel kell ölelniük, mint a foglalkoztathatóság, illetve a mobilitás; (c) a belső minőségbiztosítási rendszerekben több szempontot kell figyelembe venni, olyanokat is, amelyek nem szorosan köthetők a minőségbiztosítási folyamatokhoz c) az európai dimenzió megerősítése a minőségbiztosításban olyan módon képzelhető el, mint például nagyobb számú európai minőségi tanúsítvány megalapításával, a nemzeti ügynökségek határokon átívelő tevékenységeinek támogatásával.


11


4.2. Az EABHES Az EABHES (European Accreditation Board of Higher Education Schools) szintén alulról szerveződő testület, amely elsősorban azzal a céllal alakult meg, hogy segítse a hallgatók mobilitását a felsőoktatásban Európa-szerte. Maga a szervezet (magánszervezet) ezt azzal támogatja, hogy intézményeket akkreditál képzési programjaik minősége alapján, ezzel segítve a hallgatói csereprogramokat, illetve főleg a kettős diploma kiadását ösztönzi. A szervezet elismeri a tagszervezetei által kiadott diplomákat és bizonyos beszámíthatóságot biztosít a csereprogramok kapcsán. Az akkreditált intézményben tanuló hallgatóknak azonban különös figyelemmel kell lenniük az iránt, hogy ők európai állampolgárok is, így elvárják a programokban résztvevőktől, hogy legalább két európai nyelven beszéljenek. AZ akkreditált intézmények által kínált programoknak pedig biztosítaniuk kell annak lehetőségét, hogy a végzettek Európa bármely részén el tudjanak helyezkedni (tehát rendelkezzenek a szükséges kompetenciákkal). Az akkreditált intézményeknek muszáj a Bologna-rendszer szerinti (vagy azzal megegyező szintű) képzéseket kínálnia, illetve végig kell haladnia a háromévente megismétlődő akkreditációs vizsgálaton. Az EABHES-nek 104 tagja van jelenleg, és országonként eltérő mértékben, de igen sok művészeti intézmény szerepel a tagok között.

5. Határokon átnyúló minőségbiztosítás alapelvei9 Ez a dokumentum azért érdekes, mivel ugyan egy ENSZ-háttérszervezet által kiadott dokumentum, mégis különösen aktuális az EU-n belül, ahol igen erősen jelen van a határon átnyúló felsőoktatási tevékenység. Ugyan a dokumentum az előbbiekhez hasonlóan megmarad az igen magas absztrakciós szintet képviselő elveknél, mégis érint néhány területet, amelyet célszerű idecitálni. A dokumentum elsődleges célja, hogy támogassa a nemzetközi együttműködést, és rávilágítson a határokon átnyúló felsőoktatásban a minőségbiztosítás fontosságára. A kiindulási alap az, hogy a minőségügyi rendszer nem csak a belső minőséget teremti meg a nemzeti felsőoktatási rendszerekben, hanem a nemzetközi versenyképességnek is letéteményese. Ezt érzékelve, a felsőoktatás már sok helyen „kitermelte” a minőségbiztosítási szervezeteket, amiknek azonban általában meg kell küzdeni a mobilitás következtében egyre nagyobb számú külföldi hallgató, illetve vendégoktató által felmerülő problémákkal. A fő problémák, amelyekre reagálni kell, az alábbiak.

9

Guidelines for Quality Provision in Cross Border Higher Education; UNESCO 2005; interneten elérhető: http://www.oecd.org/dataoecd/27/51/35779480.pdf;


12


 A minőségbiztosítás nemzeti szervezetei, erőforrásai gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy a határon átnyúló felsőoktatási folyamatokat kezeljék. Ez esetleg a hallgatók félreinformálódásához vezethet, olyan szereplők szerezhetnek előnyt ebből, akik nem jóhiszeműen járnak el.  A nemzeti akkreditációs és diploma-elismerési szervezetek, folyamatok kevés tapasztalattal rendelkeznek a nemzetközi felsőoktatási folyamatokról.  A külföldi diplomák hazai elismertetése kihívás elé állítja a tanúsító szervezeteket.  Alapvető, hogy a felsőoktatás haszonélvezői (így például különösen a munkaadók) megbízható forrásból szerezzenek tudomást az egyes megszerzett szakképesítésekről, azok tartalmáról, és megbízható információhoz jussanak az egyes végzettségek tartalmáról (kimeneti mutatók figyelembe vétele). Az alacsony minőségű oktatás ronthatja egy-egy szakma teljes megítélését is. A fenti okok miatt szükség van bizonyos irányelvekre, amelyek segítenek leküzdeni a problémákat az egyes felsőoktatási szereplőknek. Ez a stratégiai dokumentum mindegyik felsőoktatási szereplő számára tesz javaslatot, hogy milyen irányelvek mentén javíthatja a minőséget: kormányzat, felsőoktatási intézmények, hallgatói testületek, minőségbiztosítási és akkreditációs testületek, tudományos elismertetés testületei, illetve szakmai testületek. E helyütt elsősorban azokra a testületekre vonatkozó irányelveket tesszük elemzés tárgyává, amelyek szerepet játszhatnak az akkreditációban, így a minőségbiztosítási és akkreditációs testületek, illetve az elismertetési testületek. Minőségbiztosítási és akkreditációs testületekre vonatkozó javaslatok Ugyan az országok között (illetve bizonyos esetekben az országokon belül is) nagy eltérések vannak a felsőoktatási minőségbiztosítási rendszereiben (akár még a minőség-fogalom értelmezésében is), ám szükség van valamilyen együttműködésre ezek között a testületek között, amely támogatja a hallgatói, illetve oktatói mobilitás erősödését. Ezek alapján kölcsönösen elvárható mind a „küldő”, mind a fogadó ország érintett szervezetétől, hogy:  biztosítsa, hogy a minőségbiztosítási, illetve akkreditációs intézkedései magukba foglalják a határon átnyúló oktatás folyamatát is (értékelési irányelvek, sztenderdek és folyamatok átláthatóak)  létrehozzon és fenntartson regionális és nemzetközi hálózatokat  teremtsen erős kapcsolatot a küldő és fogadó ország testülete, és segítse a különböző rendszerek közötti megfeleltethetőséget  hozza nyilvánosságra széles körben (könnyű hozzáféréssel) az értékelési sztenderdeket és folyamatokat, a minőségbiztosítás hatásait, a hallgatók és az intézmények finanszírozási hátterét  alkalmazza a nemzetközi egyezményekben (UNESCO, OECD, EU) foglaltakat


13


 kössön kölcsönös elismerési megállapodásokat egymás szakmai tapasztalatát tiszteletben tartva, illetve a kölcsönös bizalmon alapulva  vegye figyelembe a nemzetközileg elfogadott partneri ellenőrzési folyamatokat (peer review), benchmarking-kritériumokat, az értékelési folyamatokat; alapítson közös értékelési projekteket annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen az értékelési folyamatok összehasonlíthatósága. A végzettségek elismertetésének szervezeteire vonatkozó javaslatok A végzettségek elismertetési szabályai igen fontos szerepet játszanak a hallgatók, az oktatók, valamint az egész felsőoktatás mobilitásának emelésében. A már elindult kezdeményezéseken alapulva szükség van további tevékenységekre is, hogy az elismertetések jobban átláthatóak legyenek, a végzettségek összehasonlíthatósága javuljon. Ezek alapján az ezzel foglalkozó nemzeti szervezetek felé az alábbi elvárásokat lehet megfogalmazni.  Olyan nemzetközi hálózatokat kell létrehozni, amelyek alapot adnak az információk, a jó gyakorlatok, illetve általában a tudás megosztásának, segítenek megérteni a nemzeti sajátosságokat, belső fejlesztéseket, illetve segítik a munkatársak szakmai fejlődését.  Erősíteni kell az együttműködést a minőségbiztosítási szervezetekkel annak érdekében, hogy a minimális elvárások tisztázottak legyenek. A nemzeti szintű együttműködés mellett el kell kötelezniük magukat a nemzetközi szintű hálózatok alakítása mellett is.  Tartsanak fenn minél szorosabb kapcsolatot az érintettekkel annak érdekében, hogy a felsőoktatási, illetve a piaci alapú minőségbiztosítás közötti kapcsolatok felálljanak.  Vonják be a munkaerő-piac szereplőit, szolgáltassanak információt mind a munkáltatók, mind az ilyen témában érintett munkavállalók számára. Ebből a szempontból is erősen ajánlott a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés.  Vegyenek figyelembe olyan eljárási szabályzatokat, mint például az Európa Tanács/UNESCO által elkészített „A külföldön szervezett képesítések értékelésének eljárásaira és feltételeire vonatkozó ajánlás”10, annak érdekében, hogy a társadalmi bizalom fennálljon az elismertetések irányába.  Adjanak átlátható, pontos és hozzáférhető feltételeket a végzettségek értékelésére.

10

http://www.coe.int/t/dg4/highereducation/recognition/criteria%20and%20procedures_EN.asp;


14


6. Összefoglalás A javaslatok, és stratégiai jellegű dokumentumok áttekintése után összefoglalóként elmondható, hogy az eddigi magyar akkreditációs folyamatok alapvetően megfelelnek ezeknek, ami az elvárt folyamatokat, az akkreditáció folyamatát illeti. A MAB Etikai kódexe tartalmazza mindazokat az elköteleződéseket, amelyeket nemzetközi szinten elvárnak, és láthatóan az általunk is elemzett dokumentumokon alapszik a működése. A nemzetközi anyagokból az látszik, hogy az akkreditációnak nem csak a minőséget (annak megtartását), hanem a minőség fejlesztését kell szolgálnia (ennek szervezeti megvalósulásától függetlenül). Ebből a szempontból a folyamatos monitoring, az akár intézményre szabott előírások sem elképzelhetetlenek, mivel a minőségnek alapvetően az intézmény céljától kell függenie. Ez természetesen csak akkor képzelhető el, ha olyan információs adatbázis tud létrejönni az intézményekről (amire nemzetközi szinten már jelentős, hazai viszonylatban kissé vitatott kezdeményezések indultak), amelyek megbízható információval szolgálnak az adott intézményről, illetve az adott programról egyaránt. Az elemzés alapján egy olyan modern, hatékony és adaptív szervezet képe alakul ki, amely professzionális (minőségbiztosításhoz, vagy értékeléshez értő), és szakmai tudással rendelkező szakértői körrel dolgozik, ami biztosítja a legújabb nemzetközi elvárásoknak megfelelő felsőoktatási intézmények, illetve programok jelenlétét a hazánkban. Ki kell emelni azt, hogy az oktatás egyre inkább nemzetköziesedik, így egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nemzetközi szervezetekkel, illetve intézményekkel való együttműködésre, és működtetni kell a kettős diplomák, illetve a kölcsönös elismertetések hazai rendszerét. A munkaerő-piac egyre erősebb megjelenése abba az irányba mutat, hogy a külső minőségbiztosításban is megjelenhetnek olyan mutatók, amelyek az oktatási eredményességet vizsgálják (kimeneti mutatók). A minőség biztosítását inkább az inputmutatók, a minőség fejlesztését, fejlesztési irányait pedig az output mutatók segítségével tudjuk azonosítani. Ezeket az indikátorokat tisztává, világossá, és minden érdekelt által könnyen hozzáférhetővé kell tenni. Azt mondhatjuk, hogy nincs szervezeti átalakítási nyomás a hazai felsőoktatási akkreditációt tekintve, ám a rendszer áttekintése, és professzionalizációja mindenképpen célszerű. A feldolgozott, és elemzésünkben hivatkozott szövegek elemzéséből az alábbi összefoglaló ábrát mutathatjuk meg.11

11

Készült a http:// tagcrowd.com segítségével;


15



16

A FELSŐOKTATÁSI MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSSAL ÉS AKKREDITÁCIÓVAL KAPCSOLATOS NEMZETKÖZI ANYAGOK, STRATÉGIAI DOKUMENTUMOK FELDOLGOZÁSA

Recommend Documents