Erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésével kapcsolatos XVIII. századi dokumentumok Péter H. Mária Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Gyógyszerészeti Kar Documente arhivistice din secolul XVIII-lea privind inspecţia farmaciilor din Transilvania
Documents from the 18th century related to inspection of Transylvanian pharmacies
Lucrarea prezintă trei documente din fondul Gubernium Transylvanicum aflate in Arhiva Natională a Ungariei (Magyar Országos Levéltár). Aceste acte se referă la controlul farmaciilor, precedând apariţia decretului (legii) Generale Normativum in re Sanitatis din anul 1770. Autorii acestora, medicii Felfalusi Mihály şi Zoltán József, au fost desemnaţi de Guberniul Regal in anii 1752-1753 pentru controlul farmaciilor sibiene. Documentele amintite conţin observaţiile lor făcute în timpul controlului farmaciilor, despre activitatea farmaciştilor, respectiv aprovizionarea cu medicamente, precum şi propunerile lor referitoare la elaborarea unei taxe farmaceutice autohtone ardelene. Cuvinte cheie: controlul farmaciilor, secolul XVIII., TransilvaniaDocuments from the 18th century related to inspection of Transylvanian pharmacies
In my paper I present 3 documents, found nt he Gubernium Transylvanicum document collection of the Hungarian National Archive, that relate to the controlling of the Transylvanian pharmacies and they date back to before the publication of Generale Normativum in Re Sanitatis in 1770. The authors of the documents are transylvanian physicians, Mihály Felfalusi and Zoltán József, who were charged, in 1752-1753 by the Royal Government, with controlling the pharmacies of Sibiu (Nagyszeben). They publish their remarks collected through controlling the pharmacies that relate to the degree of supply, status of equipment, performance of the pharmacist, way of purchasing medicines, make recommendations for the creation of a new transylvanian medicine price list. Keywords: controlling of pharmacies, 18th century, Transylvania
Orvostudományi Értesítő, 2010, 83 (1): 63-67
Dolgozatom célja a Magyar Országos Levéltárban található XVIII. századi, pontosabban az 1752-1753-as évekből származó néhány, az erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésére vonatkozó okirat ismertetése és értékelése [15]. Az Erdélyre vonatkozó XVIII. századi egészségügyi törvénykezések megértése céljából szükséges néhány történelmi adat ismertetése. Erdély közjogi hovatartozását a Habsburg-házi I. Lipót király uralkodása (16571705) idején, az 1691. december 4-én kiadott Diploma Leopoldinum határozta meg. E szerint Erdély élén a Főkormányszék, a Gubernium áll, a kormányzást az országgyűlés által választandó kormányzó, a Gubernátor végzi. Erdélyben 1715-ben sor került a Gubernium újjászervezésére, 1738-ban, pedig annak keretén belül létrehozták az Egészségügyi Bizottságot (Comissio Sanitatis), amit később 1742-ben újjászerveztek. 1752-ben rendelet írta elő a városi/megyei fizikusok (orvosok) állandó alkalmazását, valamint a gyógyszertárak évente történő ellenőrzését [5].
Az erdélyi gyógyszertárak és gyógyszerészek ellenőrzésével kapcsolatos rendeletek áttekintése A XVII. század közepéig patikanyitási joga a városoknak Péter H. Mária 540103 Marosvásárhely - Târgu Mureş Aleea Cornişa 20/14 e-mail:
[email protected]
www.orvtudert.ro
volt (jus municipii), a városok szabadon rendelkeztek a gyógyszertárak felett. A város hatósága (magistratus) választotta meg gyógyszerészét, ő is fizette őket. Erdély területén ilyenek voltak a Nagyszebenben, Brassóban, Kolozsváron és Besztercén működő gyógyszertárak, melyeknek felügyeletét a városi tanács végezte. A város tanácsosai megbízták a város physicusát, hogy ellenőrizze a patikák officináit és a gyógyszerészeket. Erre példaként említhetjük Brassó és Nagyszeben városokat, ahol 1634ben illetve 1662-ben a „centumvirek”, vagyis a százak tanácsa előtt kellett a gyógyszerésznek esküt tennie [10]. A gyógyszerészeskü szövegében utalást találunk arra vonatkozóan is, hogy a gyógyszerész minden esetben a hivatalos dispensatorium (gyógyszerkönyv) előírása alapján jár el, és tiszteletben tartja az érvényes taxa árait [14]. Ebben a periódusban az erdélyi gyógyszertáraknak nem volt saját gyógyszerárszabása, de a bécsi taxa előírásai sem voltak általánosan elfogadottak. Az erdélyi patikák fennmaradt leltáraiban a gyógyszerek neve után bizonyos összegek szerepelnek, de nem lehet tudni, hogy ezek a beszerzési vagy a kereskedelmi árakra vonatkoztak vagy esetleg az akkor érvényes bécsi taxára [2]. A tanulmányozott gyógyszertári ellenőrzésekre vonatkozó levéltári okiratok abból az időszakból származnak, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia területén 17401780 között Mária Terézia (1717–1780) uralkodott, Erdély kormányzója pedig 1734-1755 között hallerkői (Hallerstein) Haller János volt. A gyógyszertári tevékenységet a Monarchia országaiban, így Magyarország és Erdély területén is az érvényben levő Dispensatorium 63
Péter H. Mária
Pharmaceuticum Austriaco-Viennense szabályozta. Mária Terézia 1752. június 26-i megbízásával a bécsi főorvos (protomedicus), Engel Elias elrendelte Erdély összes gyógyszertárainak évenkénti ellenőrzését. E célból 1753. március 14-én négy bizottságot hoztak létre, melynek tagjai „a gyógyszerészetben is jártas orvosok” voltak [8, 11]. Ennek a négy bizottságnak a tagjai és az ellenőrzésük területei a következők voltak: Jacobus Schunn (172?1761) medgyesi és Andreas Soterius (1708-1775) szebeni orvosok Medgyes, Segesvár és Brassó gyógyszertárait ellenőrizték; Jacobus Schuster (1725-?) és Johann Georg Schuller (1701-1767) szebeni orvosokat Beszterce és Marosvásárhely; Felfalusi Mihályt a Gubernium „physicus ordinariusa”-t és Zoltán József kolozsvári orvost Szeben és Hunyad, míg Pápai Páriz Andrást (1703-1763) és Enyedi Istvánt (1694-1714) a kolozsvári gyógyszertárak ellenőrzésére kérték fel [2, 8, 13]. Valamennyi bizottság beszámolt észrevételeiről, a jelentések azonban hiányosan maradtak fenn. Schuster és Schuller orvosok csupán a patikák akkori helyzetének felmérésére törekedtek. Megelégedéssel írtak a besztercei gyógyszertárról, annak gyógyszerekkel való ellátottságáról. Mauksch Johann marosvásárhelyi gyógyszertáráról azonban negatív véleménnyel voltak. Soterius és Schunn, a 44 napig tartó ellenőrzésük alatt kifogásolták, hogy a gyógyszerészek nem minden esetben tartották tiszteletben a Bécsi Dispensatorium és Taksa előírásait. A segesvári és a brassói patikák gyógyszerekkel való ellátottságát megfelelőnek találták [2]. A beküldött jegyzőkönyvek közül Felfalusi Mihály és Zoltán József beszámolója volt a legalaposabb. Az általuk ellenőrzött két szebeni gyógyszertár közül az egyiket, a legrégebbit, 1494-ben alapította Szeben város hatósága. 1672-ben annak vezetésére, a város meghívja Vette Georg senior (1645-1704) gyógyszerészt. Elismert, sokoldalú, nagy tudású gyógyszerész volt [10], aki a városi patikát (Stadtapotheke) felújította és kibővítette. Halála után, 1704-ben a gyógyszertár vezetését fia, Vette Johann Georg (1684-1746) gyógyszerész veszi át és ettől kezdve, a patika a Vette család tulajdonaként „Fekete Sashoz” néven működött [8]. Vette Johann Georg elhalálozása után, 1746-ban, annak gyógyszerész fia, Vette Johann Andreas, eladja azt. Az új tulajdonosa Theiss G. Michael (1718-1766) lett, akinek már volt egy gyógyszertára és azt ezzel egyesítve működtette tovább a gyógyszertárat. 1790-től Sigerius Petrus (1759-1831) provisorként dolgozik itt, majd 1808-tól a Müller család tulajdonát képezte a gyógyszertár 1949-ig [3]. A másik gyógyszertár alapítása az 1600-as évekre tehető. Az 1750-es évektől az idős Michael Ahlefeld (1690-1760) volt a tulajdonosa, aki már előzőleg, 1734-ben, mint provisor dolgozott a Vette-féle patikában. Ahlefeld halála után többször is változott a 64
gyógyszertár tulajdonjoga, a későbbiekben „Fekete medvéhez” elnevezéssel említik és 1949-ig működött [3, 8]. A Magyar Országos Levéltár (MOL) Gubernium Transylvanicum iratgyűjteményében ennek a két gyógyszertárnak az 1753. évi ellenőrzésével kapcsolatos, 260, 261 és 262 jelzettel ellátott három beadvány (egy tervezet, egy javaslat és egy beszámoló) maradt fenn, melyeket Felfalusi Mihály és Zoltán József orvosok írtak [15]. A következőkben, ezek rövid bemutatására térünk rá. A 261. jelzetet viselő dokumentum terjedelme 4 ½ A 4-es oldal, egyenletes, szép és olvasható kézírással latin nyelven íródott. Keltezése 1752. október 18. Felfalusi Mihály szignálja, mint „a Fenséges Királyi Főkormányszék rendes orvosa”. A címzett gróf (hallerkői) Haller János, Erdély főkormányzója. Ennek az okiratnak a címe „Projectum. De visitandis Pharmacopoeis Provincialibus Transylvanicis rudi Minerva adumbratum ab Alethophilo” (A tudományban nem járatos Aletophylos bemutatja, hogyan kell az erdélyi tartományok patikáit ellenőrizni). A szöveg első része – a kor szokásainak megfelelően – a Császári és Királyi Fenség dicsőítéséről szól, majd ezt egy rövid köszönet követi, a patikák ellenőrzését előíró határozatért. Tovább egy felsorolás következik, hogy az ellenőrök figyelme mire fog kiterjedni, így: „szemügyre fogják venni” a gyógyszerészek felkészültségét, azok beosztottjait egyenként és egyformán, valamint a kémiai és laboratóriumi eszközöket, a növényi-, állati- és ásványi eredetű gyógyszereket, a belőlük előállított készítményeket. A patikák belső műhelyének kis edényeit is tüzetesen át fogják vizsgálni, rákérdeznek az anyagok eredetére, hogy honnan származnak, és hogy milyen úton kerültek a patikába. Továbbá figyelni fognak arra is, hogy a messzi külföldről behozott árút nem lehetne-e itthon is beszerezni vagy előállítani. A gyógyszerek eladásánál követni fogják azok árainak méltányosságát, valamint annak szükségességét, hogy a higany, arzén, ópium tartalmúak kiszolgálása kizárólag szakorvos receptjére történjen. Felfalusi már itt is említést tesz arról, hogy a gyógyszerek ára nem lehet azonos a Bécsi taksában előírtakkal, szükséges egy autohton erdélyi gyógyszerárszabás kidolgozása. Végül két javaslattal zárja írását: 1. Hasznos lenne, ha a Kormányszék utasítaná a vizsgálókat tevékenységük egyeztetésére, és kiváló orvosok, gyógyszerészek javaslatai alapján Erdélyi Taksa néven egy árszabást kibocsátani. 2. Helyes lenne büntetések kiszabása a kihágást elkövető gyógyszerészekre. Évente többször küldjék ki az ellenőröket és felügyelőket, hogy a patikusok hozzáférhető áron és szabályszerűen készítsék el gyógyszereiket. Felfalusinak ez a beadványa 1753. március 14-én került Nagyszebenben a tanács elé.
Erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésével kapcsolatos XVIII. századi dokumentumok
A másik, a 260. jelzettel ellátott okirat, szintén A4 méretű, 6 oldalas, latin nyelvű, kézzel írt beszámoló, keltezése 1753. február 5. Ezt Felfalusi Mihály, mint a Királyi Főkormányszék tiszti orvosa (MD) és Zoltán József orvosdoktor, mint gróf Bánffi Dénes (1723-1780), Kolozs megye főispánjának rendes orvosa szignálják. A megszólítás a Királyi Kormányzónak illetve Főkormányszéknek szól. Bevezetőjükben említik, hogy a Fejedelem Asszony 1752. szeptember 9-én elrendelte az Erdélyi fejedelemség patikáinak ellenőrzését és az alulírottakra bízta annak végrehajtását. Ezért hálával tartoznak a Királyi Főkormányszéknek. Végül beszámolójukat azzal zárják, hogy kötelességüket, hazaszeretetüket, méltányosságra való törekvésüket, valamint jókívánságaikat kifejezzék a Királyi Főkormányszék és a császárné iránt. Három pontban foglalták össze, hogy hogyan végezték el az ellenőrzést: 1. A gyógyszertárat működtető gyógyszerészt (provisort) és segédeit munkájuk alapján ítélték meg. A laboratóriumokat és a kémiai eszközöket alaposan átnézték; 2. A növényi-, állati- és ásványi eredetű gyógyszereket és a természetes anyagokból előállított készítményeket, valamint azok összetevőit átvizsgálták; 3. Néhány gyógyszer eredete után érdeklődve megállapították, hogy a patikusok, többet, idegen földről hozattak be, bár azok itthon is megtalálhatók voltak; a gyógyszerek árai után érdeklődve megállapították, hogy azokat a Bécsi taxa érvényes díjaival azonos árral forgalmazták. Felfalusi Mihály és Zoltán József orvosok beszámolójukban megelégedésüket fejezték ki. Jó véleménnyel voltak a szebeni gyógyszerészekről, a két gyógyszertárban található gyógyszerek mennyiségéről, minőségéről, eltartásukról és a patikai rendről. Egyedüli elmarasztaló megjegyzésük az volt, hogy sok, olyan külföldről származó árut forgalmaztak, melyek hazai viszonyok közt is beszerezhetőek lettek volna. Végül a következő javaslataikat közlik, melyek nagy részét már Felfalusi Mihály Aletophylus néven már előzőleg beterjesztett: 1. Kötelezzék a gyógyszerészeket arra, hogy ne hozzanak be távoli vidékről olyan egyszerű készítményeket (Simplicia), melyeket nálunk is elkészíthetnek. Hasznos lenne, ha a gyógynövények világát jól ismerők, felkutatnák a Kárpátok vonulata mentén, az erdőkben, a mezőkön előforduló gyógynövényeket, megneveznék azokat és tudatnák a lakossággal, hogy azok mire használhatók. Így nem lenne szükség az idegen földről származó gyógynövények behozatalára. 2. Hasonlóan, az összetett készítmények (Composita) esetében is azt javasolják, hogy ha ezek összetevői Erdélyben megtalálhatók, onnan szerezzék be őket.
Tanácsolják, hogy inkább a hazai, frissen gyűjtött növények hatóanyagával gazdagítsák patikájukat, mint a messzi vidékekről behozott növényekkel. 3. Szükségesnek tartják a gyógyszerek árának egységesítését. Megjegyzik, hogy a gyógyszerek hazai árai nem lehetnek azonosak a bécsiekkel. Nem lehet ugyanolyan áron forgalmazni azt a gyógyszert, amelynek alapanyagai a mi saját vidékünkről származnak, vagy pedig távolról, szállítják hozzánk. 4. Továbbá javasolják, hogy a gyógyszerek méltányos, erdélyi árának megállapítására a Királyi Főkormányszék kérje fel a megbízható helyi orvosokat és gyógyszerészeket egy jegyzék összeállítására, illetve az erdélyi gyógyszerkincs adatainak kiadatására. 5. Szükséges lenne a helyi körülményeknek megfelelő és megalapozott árszabást létre hozni, Erdélyi Gyógyszerárszabás néven, ami nemcsak a gyógyszerészek, hanem a betegek érdekeit is szolgálná. 6. Felhívják a figyelmet, hogy a visszaélők kiszűrésére rendszeres vizsgálókat kell kijelölni, akik váratlanul és gyakran kellő érdeklődéssel ellenőrzik a gyógyszertárakat, de nem lépik túl hatáskörüket. 7. Javaslatuk foglalkozik a mérgező anyagok forgalmazásának szabályozásával is. Jelzik, hogy ártalmas a hazának, hogy házaló vándorkereskedők, kuruzslók értékükön felül árulják a higany és arzén tartalmú orvosságaikat. Határozott fellépéssel meg kell akadályozni tevékenységüket. A harmadik, a 262. jelzettel ellátott aláírás nélküli okirat keltezése 1753. március 14. Az első, latin nyelven írt oldal tulajdonképpen az ellenőrzéskor készült beszámolónak egy befejezetlen részlete. A második oldalon levő szöveg utolsó bekezdésének 10 sora magyar nyelvű és a szebeni gyógyszertárak „vizitációjára” utal. A címzés szerint ez a dokumentum „Ő Legszentségesebb Méltóságának” szól. A szövegből kiderül, hogy a bécsi udvar az 1752. augusztus 26-án kelt leiratában felkérést tett, arra vonatkozóan, hogy válasszanak ki orvosokat a tartomány patikáinak ellenőrzésére. Az orvosokat három csoportba sorolták. Az első csoportba tartozók már elvégezték munkájukat, és nagy szorgalommal összeállították a „Nagyszebeni patikák helyzetéről szóló jelentés”-t. Ezt – az erdélyi tartomány gyógyszertárainak ellenőrzéséről szóló beszámolót – a Felfalusi Mihály által írt „Alet[h]ophyilus” c. tervezettel együtt elküldték Bécsbe, mielőtt a többi ellenőr beszámolóit is megkapták volna. Reményüket fejezik ki, hogy a javaslatokat az udvar megfelelőnek fogja tartani és elvégzett munkájukért méltányos jutalmat fog adni. Ez a dokumentum 1753. március 31-én érkezett meg a bécsi udvarba. Felfalusi javaslata az erdélyi gyógyszerárszabás kidol65
Péter H. Mária
gozására, nem maradt válasz nélkül. Két hónappal elküldése után, 1753. június 18-án a Gubernium egy leiratában bizottságot nevezett ki, azzal a céllal, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki egy erdélyi, új taksát. Ennek tagjai Felfalusi Mihály, Andreas Soterius és Iacob Hutter (1708-1768) szebeni orvosok voltak. Végül két külön javaslat készült el. Az egyiket, Syllabus cím alatt Felfalusi Mihály és Ahlefeld Michael együtt állították össze. Ez, a Bécsi Dispensatoriumban közölt csoportosítást követi, az általuk felsorolt orvosságok száma 895. [8, 12]. Javasalataikat a Gubernium 1753. október 10-én továbbította Bécsnek. A Hutter J. és Soterius A. orvosok által összeállított gyógyszer-árszabás csak a legszükségesebb gyógyszerekre vonatkozott. Végül a Főkormányszék egyik javaslatot sem fogadta el, az 1754. március 9-én kelt válaszában kifogásolta, hogy csupán az orvosok véleményét kérték ki és nem az érdekelt gyógyszerészekét is. Nem vették figyelembe, hogy Ahlefeld M. nemcsak orvos volt, hanem gyógyszerészként is dolgozott. Egy későbbi, az 1755. január 24-i leirat igazolja, hogy a bécsi udvar a Guberniumtól megkapta a taksára vonatkozó javaslatokat. Azonban a Kancellária ezzel sem volt megelégedve. Ezért a Gubernium 1755. május 5-én kelt leiratában tanácskozásra Szebenbe hívja a kolozsvári gyógyszerészek képviselőit [8]. Bár sem Felfalusi Mihály, sem más korabeli erdélyi gyógyszerár-tervezet hivatalos elfogadása nem történt meg, mégis ezeket, mint függetlenségi törekvéseket méltó hely illeti meg az erdélyi gyógyszerészet történetében. A három, Felfalusi M. és Zoltán J. által szignált okiratban, főleg az előterjesztett tervezetben (Projectum) és a gyógyszertárak ellenőrzéséről szóló beszámolóban tett javaslataik a későbbi rendeletek, törvények szövegébe beépültek. 1755-től 1783-ig Erdély főorvosa Chenot Ádám (1721-1789) volt. Az ő ideje alatt, a Helytartótanács Egészségügyi Bizottságának 1755. augusztus 19-i ülésén készült egy rendezési terv „Planum regulationis in re Sanitatis” címen, amiben javaslatokat tettek az orvosok, sebészek, bábák és a gyógyszerészek működésének szabályozására. Egy későbbi, az 1759. május 29-i rendelet, többek között kimondta, hogy a városi illetve a megyei tisztiorvosok kötelessége, hogy ellenőrizzék a patikákat. 1767-ben „Visitationes Pharmacopoearum ex improviso fiant” címen egy újabb rendelet jelent meg a gyógyszertárak ellenőrzésére [7]. 1770. október 4-én a Magyar Királyi Helytartótanács 4689. számú határozatával életbe lépett Mária Terézia legjelentősebb egészségügyi törvénye, a „Generale Normativum in Re Sanitatis” [1] Ennek területi hatálya a „Magyar Királyság és csatolt részeire” vonatkozott. 66
Harmadik fejezetének címe: „Foglalkozási szabályok patikusok részére. Patikusok eskümintája”. Gyógyszerészi vonatkozású tételei közül legfontosabb az, hogy elrendelte a gyógyszerészek kötelező vizsgáztatását a nagyszombati egyetemen, minek következtében a gyógyszerészek „magister pharmaciae” oklevelet kaptak. Szabályozta a gyógyszerek raktározásának, elkészítésének, a mérgek kezelésének irányelveit, intézkedett az orvosi kézi gyógyszertárakról, közölte a gyógyszerészi eskü szövegét. A gyógyszerészeket, az orvosokat, sebészeket, és szülésznőket a Helytartótanács és a megyei (vagy városi) hatóságok ellenőrzése alá rendelte. Az orvosoknak előírták, hogy az évenként megállapított egyszeri ellenőrzésen kívül, többször is látogassák a patikákat [1]. 1774-ben a Helytartótanács rendelete szerint Erdélyben 13 megyei főorvosi (physicusi) állást hoztak létre. Ezek hatáskörébe tartozott az egészségügy, köztük a patikák felügyelete, ellenőrzése is. Ugyancsak 1774-ben jelent meg a Pharmacopoea Austriaca Provincialis. Ezt, az 1779. március 20-án kelt rendelettel Magyarország és Erdély területére is kötelezővé tették a gyógyszerkönyvhöz kiadott árszabással, a Taxa Medicamentorum in pharmacopoea Austriaco-provincialis contentorum kiadvánnyal együtt [4]. Mária Terézia fiának, II. Józsefnek uralkodása idején (1780–1790) 1784-től több egészségügyi reformintézkedés lépett életbe. Erdély főorvosává Michael Gottlieb Neustädtert (1736-1806) nevezték ki, aki 1792-ben császári egészségügyi tanácsosi címet kapott [9]. Ő is foglalkozott a gyógyszertárak ellenőrzésével. Számos publikációjával pedig elősegítette az erdélyi egészségügyi viszonyok javulását [6]. Végül 50 év után, 1804-ben valósult meg Felfalusi Mihálynak az erdélyi gyógyszer-árjegyzék kidolgozására vonatkozó javaslata. Ekkor adták ki a Taxa medicamentorum emendata pro Regno Hungariae et adnexis partibus edita árjegyzéket [7], melynek összeállításához nagymértékben hozzájárultak Felfalusi Mihály egykori javaslatai is. Köszönetnyilvánítás Ez úton is köszönetet mondok drd. Dóczy Örs történelemlatin szakos tanárnak és Dr. Magyar László András, az Orvostörténeti Könyvtár és Levéltár h. főigazgatójának a latin nyelvű szövegek fordításáért.
Irodalom 1. Balázs P. – Generale Normativum in Re Sanitatis. Szervezett egészségügyünk 1770-es alaprendelete. Magyar Tudománytörténeti Intézet –Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Piliscsaba-Budapest 2004.
Erdélyi gyógyszertárak ellenőrzésével kapcsolatos XVIII. századi dokumentumok 2. Crişan E. – Materia Medica de Transylvanie. Bibliotheca Musei Napocensis no. XIV. Cluj-Napoca 1996, 22-31, 58-61. 3. Fabritius G. – Beiträge zur Geschichte der deutschen Apotheken und Apotheker in Siebenbürgen. Stuttgart 1986, Deutscher Apotheker Verlag, 71-77. 4. Kapronczay K. (szerk.) – A magyarországi közegészségügy története 1770-1944. Semmelweis Egyetem Közegészségtani Intézet, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Magyar Tudománytörténeti Intézet. Budapest, 2008, 13, 18. 5. Kapronczay K. – Orvosi művelődés és egészségügyi kultúra a XVIII. századi Magyarországon. Semmelweis Kiadó, Budapest 2007, 55. 6. Kapronczay K. – Közegészségügyi rendelet Erdély számára. In: Kapronczay K. (szerk.) – A magyarországi közegészségügy története 1770-1944. Semmelweis Egyetem, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest 2008, 104-108. 7. Linzbauer X.F. – Codex Sanitario-medicinalis Hungariae. Buda: 1852–61. II. kötet, 303-307, 412. tétel és 441, 575. tétel. 8. Maior O. – Contribuţii la farmaco-istoria Transilvaniei. Oficinele
judeţului Sibiu. Teză de doctorat, IMF Tg. Mureş, 1979. 9. Offner R. – Bedeutender medizinischer Aufklärer: Michael Gottlieb Neustädter. Siebenbürgische Zeitung vol. 10, 2006. Iun. 25, p. 15. 10. Péter H.M. – Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. EME kiadása, Kolozsvár, 2006, 21-22, 523-524. 11. Spielmann J., Szőkefalvi-Nagy Z., Rácz G. et al. – Gyógyszertárellenőrzések Erdélyben a XVIII. század közepén. Gyógyszerészet 1974, 18(8): 306-309. 12. Spielmann J., Rácz G., Szőkefalvi-Nagy Z. et al. – Erdélyi gyógyszerárszabás-tervezet 1753-ból. Gyógyszerészet 1974, 18(11): 422-426. 13. Spielmann J., Rácz G., Szőkefalvi-Nagy Z. et al. – Primul proiect de taxa farmaceutică din Transilvania (1753). Practica Farmaceutică (Bucureşti) 1978, 97-103. 14. Spielmann J., Maior O. – A gyógyszerészeti deontológia kezdetei Erdélyben. Gyógyszerészet 1979, 23(6): 219-222. 15. ***Magyar Országos Levéltár. Fond: Gubernium Transylvanicum, 260, 261, 262. sz. okiratok.
67
