ANNALES M US EI NATIONALIS HUNGABICI.
VI.
1908.
A FELSŐBÁNYÁI PLUMOSIT CHEMIAI ELEMZÉSE. LOCZKA
JÓZSEF-tŐl.
CH EM ISCHE ANALYSE DES PLUMOSIT VON FELSŐBÁNYA. Von
J O S E F LOCZKA.
A Magyar Nemzeti Muzeum ásványtára ezt az erezet dr. SCHÖBER szatmári főgimnáziumi tanár úrtól kapta ajándékba. Az érez sötétaczélszürke rendkívül vékony szálak nemezszerű laza halmaza. Ebben a halmazban elvétve találtatnak hasonló színű és fénvű 1.) 1 2—1 mm. átmérőjű vékony szálú karikák, 2.) egyes szálak, melyeknek vége tollszerűen szétágazik, és 3.) itt-ott kétágú villaalakulag meggörbült szálak, melyeknek végei ismét több szálra oszlanak. Az érczncmez közt I—2 mm. hosszú szürkés-fehér quarczkristálykák fordulnak elő, melyek egy meghatározásom szerint közel 10%-át teszik ki az egésznek. A kristálykák rendesen mindkét végükön ki vannak fejlődve, lapjaik egyenetlenek, kissé görbültek. Ezek a quarczkristálykák többnyire egyes egyénekből állanak, de van köztük sok olyan is, mely két, három, sőt négy kristályból van egymáson keresztülnőve. Miután az elemzési anyagot porrá kell törni és a tinóm quarczpor a legjobb kettős szűrőn is átmegy s e miatt az elemzésben zavart okoz, azért iparkodtam ezeket a quarczkristálykákat az érczből lehetőleg eltávolítani és pedig oly módon, hogy a nemezből egy keveset üveglapra helyeztem s egy csíptetővel leszorítva, egy másik csíptetővel kevés szálankint szétszedtem, a kibontakozó quarczkristálykákat pedig eltávolítottam ; az így megtisztított érczet aztán a csíptető lapjával végig nyomogattam s az ily módon kitapogatott quarczkristálykákat szintén kiszedtem. I)e e gondos és fáradságos tisztítás daczára is még körülbelül ()•.") "o-nyi quarczkristálv maradt az érezszálak közt. A quarezon kívül más tisztálanság nem fordult elő a szálak közt és itt különösen kiemelem, hogy pvritnek még nyoma sem volt látható. Az érez faj súlyát azért nem határoztam meg, mert az érczet tartalmazó Pyknometer vizzel való megtöltésekor egyes szálak kifolytak EMIL
584
LOCZKA JÓZSEF
volna ^ a meghatározás eredménye ennek következtében kétségessé vált volna. Ez az érez a bnnsenlángot fakóra festi és a lángból kivéve fehér füstöt bocsát ki magából. A lángban igen könnyen megolvad, asbesten hevítve fekete maradékot hagy vissza, melyet a mágnes vonz. Zárt csövecskében hevítve könnyen megömlik, először egy fehéres-sárgás apró cseppalaku fellengület keletkezik és a kén benyomását teszi az észlelőre. Ez után a fellengület után egy vereses fellengület következik, majd fekete pettyek mutatkoznak és végre alul a csövecske fenekén a feketés szürkés megolvadt tömeg. ZEPHAROVICH (Mineralog. Lexikon 1 8 7 3 . I I . p. 1 5 6 . ) némely felsőbányái plumositról gyanítja, hogy antimonit volna. Ennek eldöntése végett az érczből egy próbát 25<>/o-os nátriumhydroxyd-oldatba tettem. A szálak teljesen fényesek maradtak, szinük nem változott ; míg az ellenőrzés végett ugyanily oldatba tett antimonit-darabkák gyorsan fényüket veszítik és megvörösödnek. A felsőbányai plumosit tehát nem tartalmaz antimonitot. A kölönböző kémszerekkel szemben következőleg viselkedik ez az ásvány. Az ásvány egy próbáját körülbelül 8%-os káliumsulfid-oldatban hidegen félóráig, egy másik próbát ugyanily oldatban félóráig a vízfürdőn kezeltem. Az érez sem a színét, sem a fényét nem vesztette el, de a leszűrt oldatok elbontása és a kénnek széiikéneggel való kioldása után a hideg oldatból a szűrőn gyenge sárga színeződés maradt vissza ; a melegített oldatból azonban már könnyen észrevehető vörhenyes nyomok maradtak a szűrőn. Mindkét esetben e nyomok sósavban (1 : 1) könnyen oldódtak ; csekélységük miatt az identitásuk nem volt megállapítható, de valószínűleg antimonsulfid nyomok voltak. Az ásvány konczentrált hideg kénsavban fényes marad és nem változik ; melegítve és forralva kéndioxyd fejlődése mellett tiszta oldattá oldódik s a kiválott kén egy része cseppekben tömörül össze. Ha a kénsavban kevés érczet oldunk, úgy az oldat ibolyás veresesbarna szinű lesz ; ha ellenben kevés kénsavval kísérletezünk, úgy az érez fehéres, a barnásba játszó csapadék keletkezése mellett elbomlik. Hideg füstölgő salétromsavban az érezszálak pezsgés és vörösbarna gőzök fejlődése nélkül lassanként megfehérednek ; az így megfehéredett szálak fényesek. Ha a savat erősen fölhigítjuk, a fehér szálak teljesen föloldódnak. Ha az érczet füstölgő salétromsavval melegítjük, akkor az fehér csapadék képződése mellett elbontatik : ez a csapadék vízzel való hígításkor opalizálva oldódik.
A FELSŐBÁNYAI PLUMOSIT CHEMIAI
ELEMZÉSE,
585
Jvonczentrált sósav az érczet kénhydrogéngáz fejlődése mellett teljesen feloldja. Igen szép színváltozást mutatnak ez érez szálai 30%-os nátriumliydroxyd-oldatban ; a szálak veresesbarna szint játszva sötétkék szinüek lesznek, majd ismét az előbbi színt kapják vissza, míg végre hosszabb ideig tartó ázás után ismét az eredeti színüket veszik föl : ezeknek a színváltozásoknak egész ideje alatt azonban fényesek maradnak. E plumosit előfordulási körülményeire nézve S C H O B E R űr fölvilágosítást adni nem tudván, ebbeli kérésemmel Felsőbányán B A U M E R T H bányatanácsos úrhoz fordultam, a ki aztán levélben volt szíves értesíteni, hogy a plumosit Felsőbányán a haj szálvékony ságu szálak különféle csoportosítása szerint kétféle módon fordul elő és pedig : «1. Midőn a tűalaku jegeczek laza halmazokban apró quarcz- vagy barytjegeczekkel többé-kevésbbé telítve töltik ki a telér jegeezfészkét. 2. Midőn az egészen finom szálak az odor falán egy összefüggő nemezforma lappá tömörülnek, mely lapon az apró baryt- vagy quarczjegeczek reá vannak szórva. Az előfordulás mennyiségét számokban kifejezni bajos. Néha egyegy odorból ládaszámra lehet a plumositot szedni, majd ismét hónapokon, sőt éveken át nem fordul elő semmi. A 2. alatt leírt előfordulás sokkal ritkább az előbbinél.» B A U M E R T H bányatanácsos úr szíves volt a két előfordulásból mutatványt is küldeni, a kinek ezért, valamint az ásvány előfordulási körülményeire vonatkozó felvilágosításért, e helyen is köszönetemet fejezem ki. E két próbát antimonitra vizsgáltam, de negativ eredménnyel. Az 1. előfordulás laza összefüggésű szálai közt szintén vannak szabályos karikák. A plumosit közé ágyazva 1—3 cm. átmérőjű vékony barytkristályok ; a baryt maga színtelen, de sok plumosit-szál mint zárvány van a belsejében s ettől szürke a szine. Az érez kis quarczkristálykákat is tartalmaz. A 2. előfordulású plumosit egy tömöttebb, összefüggő nemezt alkot. A barytok inkább vastag táblásak, hasonlóak a leggyakoribb felsőbanyai Itarytokhoz, az átmérőjük 2—G mm., tehát távolról sem oly nagyok, mint az 1. sz. plumositban. Szinük inkább fehér, helyenkint átlátszó, színtelen részekkel, sokkal kevesebb a plumosit bennük, sőt vannak, a melyekben plumosit zárvány nincs is. A S C H O B E R úr ajándékozta érez minőségi elemzésem szerint ként, antimont. ólmot, nyomokban rezet, vasat, igen kevés mangánt és czinket tartalmaz. A mennyiségi elemzést illetőleg a porrátört és 1 0 0 - n á l megszá-
586
LOCZKA JÓZSEF
rított s lemért érczet száraz ehlorgázáraml)an bontottam föl ; a ként báriumsulfát alakjában, az antimont mint antimontetroxydot, az ólmot Ivedig mint ólomsulfátot határoztam meg. A vasat az igen kevés mangánnal és czinkkel együtt kénammoniummal leválasztottam s a sulfidokat kihevítve az egészet mint vasoxydot mértem és vettem számításba. Az elemzés adatai ezek: 1) 0'5640 gr. anyag adott 0 - 8861 gr. BaSOfOt, 0-2558 gr. Sb/J^ot, 0-3252 gr. PbSO^ot, 0*0237 gr. FeJ)3-ot és 0-0028 gr. oldhatlan részt. 2) 0-5194 gr. anyag adott 0*0208 gr. Feli-ot. °/o-okban.
I.
S = Sb = Pb = Cu = Fe(Mn Zn) 1 = Oldhatatlan =
21-59 35-80 39-38 nyom. 2*94 Q-50
II.
— nyom. 2*80
Ebből a %-os összetételből S.ßb^b.Fe letet számítottam ki. talált
S= Sb = Pb = Cu = Fe(MnZn) 1 = Oldhatatlan =
Az elemzést ban végeztem.
21-59 35-80 39-38 nvom. 2*87 Q-50 100-14
Középérték
21-59 35-80 39-38 nyom. 2 87 0^50 100 14 = 4PbS. FeS.3Sb2S3
kép-
számított
21-87 35-06 40-34 2.73 — 100 00
a Magyar Nemzeti Muzeum chemiai laboratóriumá-
Die Mineralogische Abtheilung des Ungarischen Nationalmuseums verdankt dieses Erz als Geschenk, der Gefälligkeit des Herrn Dr. EMIL SCHÖBER. Professor am Obergymnasium in Szatmár. Das Erz ist von dunkelstahlgrauer Farbe und bildet ein aus ungemein dünnen Fäden bestehendes filzartiges Gefüge. In diesem befinden 1
E g y h o z z á v e t ő l e g e s m e g h a t á r o z á s s z e r i n t Mn = 0-12°o és Zn — ()'10°o.
ANALYSE DES PLUMOSIT VON FELSŐBÁNYA.
587
sicli hie und da von gleicher Farbe und Glanz 1.) kleine aus dünnen Fäden bestehende Binge von 1 3— l mm. Durchm. ; 2.) einzelne Fäden, deren Ende sich federartig verzweigt, und 3.) hie und da gabelförmig gebogene Fäden, deren Enden sich wieder in mehrere Theile zerspalten. Zwischen dem Erzfilz kommen I—2 mm. lange grauweisse Quarz kriställchen vor, welche nach einer Bestimmung nahe 10% (1er ganzen Masse ausmachen. Die Kriställehen sind gewöhnlich an beiden Enden ausgebildet, ihre Flächen sind uneben und etwas gebogen. Diese Kristiillchen bestehen gewöhnlich aus einzelnen Individuen, es befinden sich aber unter ihnen viele solche, welche aus zwei, drei, sogar aus vier durcheinander gewachsenen Kristallen bestehen. Nachdem das Analysenmaterial gepulvert werden muss, das feine Quarzpulver aber auch durch die besten Doppelfilter durchläuft und hierdurch in der Analyse Störungen veranlasst, so habe ich die Quarzkriställchen aus dem Erz so zu entfernen gesucht, dass ich von dem Filz ein wenig auf einer Glasplatte mit einer Pinzette festhielt und mit einer zweiten Pinzette die Probe in eine sehr dünne Schicht zerzupfte und die zum Vorschein kommenden Quarzkriställchen entfernte, dann wurde mit der Hachen Seite der Pinzette die Erzschicht durchwegs behutsam gedrückt und die auf diese Art gefundenen Quarze ebenfalls entfernt. Aber trotz dieser sorgsamen und mühevollen Reinigung blieb noch etwTa O'o % Quarz zwischen den Fäden. Ausser dem Quarz kam keine andere Verunreinigung zwischen den Fäden vor und hier will ich besonders hervorheben, dass keine Spur von Pyrit zu entdecken war. Das spezifische Gewicht des Erzes bestimmte ich darum nicht, weil beim Anfüllen des das Mineral enthaltenden Pyknometers mit Wasser das Heraustliessen einzelner Fäden nicht zu verhindern gewesen wäre, wodurch das Eesultat zweifelhaft geworden wäre. Das Erz färbt die Bunsenflamme fahl, und aus der Flamme herausgenommen entwickelt es einen weissen Bauch. In der Flamme schmilzt es sehr leicht, auf Asbest erhitzt liinterlässt es einen schwarzen Bückstand. welcher vom Magnet angezogen wird. Im geschlossenen Böhrchen erhitzt schmilzt das Erz leicht, und hiebei bildet sich zuerst ein weisslichgelbes tröpfchenförmiges Sublimat, welches auf den Beobachter den Eindruck des Schwefels macht. Diesem folgt ein röthliehes Sublimat, dann kommen schwarze Pünktchen und zuletzt unten am Boden des Röhrchens die schwarzgraue geschmolzene Masse. ZEPHAROVICH (Mineralog. Lexikon. 1 8 7 3 . IL p. lötí) vermuthete, dass manches Federerz von Felsőbánya aus Antimonit bestehe. Um dieses zu entscheiden, legte ich von dem Erz eine Probe in eine 25%-ige
588
JOSEF LOCZKA
Natriumhydroxydlösung, die Fäden behielten vollkommen ihren Glanz und ihre Farbe änderte sieh auch nicht, wo hingegen mehrere zur Kontrolle in eine ebensolche Natriumhydroxydlösung gegebene Antimonitstückchen schnell ihren Glanz verlieren und sich röthen. In dem Plumosit von Felsőbánya ist also kein Antimonit enthalten. Den verschiedenen Eeagenzien gegenüber verhält sich das Mineral folgendermassen : Fine Probe des Minerals wurde eine halbe Stunde mit einer beiläufig 8%-igen kalten Kaliumsulfidlösung und eine zweite Probe eben so lang am Wasserbade behandelt. Das Erz verlor dabei weder die Farbe noch den Glanz, aber nach dem Zersetzen der abfiltrirten Lösungen und Entfernen des Schwefels mit Schwefelkohlenstoff, verblieb aus der kalten Lösung am Filter eine schwache gelbe Färbung, aus der gewärmten Lösung blieben schon leicht wahrnehmbare röthliche Spuren zurück. In beiden Fällen lösten sich die Spuren in warmer Salzsäure (1 : 1) und waren so unbedeutend, dass sie weiter nicht identifizirt werden konnten, aber wahrscheinlich aus Antimonsulfid bestanden. Das Erz behält seinen Glanz in c. c. kalter Schwefelsäure und wird nicht verändert, wird aber die Schwefelsäure erwärmt und bis zum Sieden erhitzt, so löst sich das Ganze unter Schwefeldioxydentwicklung und Ausscheiden von Schwefel zu einer klaren Lösung auf. ein Theil des Schwefels vereinigt sich zu Tropfen. Löst man in der Schwefelsäure nur wenig von dem Mineral auf, so bekommt man eine violett-rötlilichbraune Lösung, arbeitet man aber mit wenig Schwefelsäure, so wird das Mineral unter Entstehung eines weisslichen, ins bräunliche übergehenden Niederschlags zersetzt. In kalter rauchender Salpetersäure werden die Fäden ohne Aufbrausen und ohne Entwicklung rothbrauner Gase langsam glänzend weiss ; verdünnt man die Säure sehr stark, so lösen sich die glänzenden weissen Fäden ganz auf. Erhitzt man aber das Mineral mit rauchender Salpetersäure, so wird dasselbe unter Bildung eines weissen Niederschlages zersetzt, mit Wasser stark verdünnt erhält man eine opalisirende Lösung. Konzentrirte Salzsäure löst das Erz unter Entwicklung von Schwefelwasserstoffgas gänzlich auf. Die Fäden dieses Erzes zeigen einen schönen Farbenwechsel in einer 30 % -igen Natriumhdyroxydlösung. Die Fäden nehmen vorübergehend eine rötlichbraune Farbe an, werden dann dunkelblau, später wieder rötlichbraun und nach längerer Zeit zeigen sie wieder ihre Originalfarbe ; während des ganzen Farbenwechsels behalten sie ihren Glanz, wurden also nicht angegriffen.
ANALYSE DES PLl'JIOSIT VON FELSŐBÁNYA.
ÖS9
Da Herr Dr. SCHOBER über die näheren Umstände des Vorkommens keine Aufklärung geben konnte, so wandte ich mich mit meiner diesbezüglichen Bitte an Herrn Bergrath BAUMERTH in Felsőbánya, der die Güte hatte mich davon zu verständigen, dass der Plumosit in Felsőbánya hinsichtlich der verschiedenen Gruppirungen der haarfeinen Fäden in zweierlei Weise vorkommt und zwar: «1. Wenn das mit kleinen Quarz- oder Bergkristallen mehr-weniger saturirte lose zusammenhängende Gewebe der nadeiförmigen Kristalle die Druse des Erzganges ausfüllt. 2. Wenn die feinen Fäden sich an der Wand des Drusenraumes zu einem zusammenhängenden filzartigen Gefüge verdichten, welches mit kleinen Baryt- oder Quarzkristallen bestreut ist. Schwierig ist es die Quantität des Vorkommens in Zahlen auszudrücken. Manchmal kann aus einem Drusenraume der Plumosit kistenweise gesammelt werden, dann kommt wieder monate-, sogar jahrelang gar nichts vor. Das unter 2. beschriebene Vorkommen ist viel seltener als das erste.» Herr Bergrath BAUMERTH hatte ausserdem die Güte mir von beiden Vorkommen eine Probe zu senden, wofür ich genanntem Herrn so wie auch für die auf das Vorkommen des Minerals bezügliche gefällige Aufklärung meinen besten Dank ausdrücke. Die zwei Proben untersuchte ich auf einen Antimonitgehalt, aber mit negativem Resultat. In den lose zusammenhängenden Fäden des 1. Vorkommens befinden sich auch regelmässige Binge. Zwischen dem Plumosit sind dünne Barytkristalle von 1—3 cm. Durclim. eingebettet; der Baryt selbst ist farblos, enthält aber viel Plumositfäden als Einschluss, daher die graue barbe. Das Erz enthält auch kleine Quarzkriställchen. Das 2. Vorkommen bildet einen dichteren zusammenhängenden Filz. Die Baryte sind mehr dicktafelig von 2—6 mm. Durclim., sind also bei weitem nicht so gross, wie die im I. Vorkommen befindlichen; sie gleichen den in Felsőbánya gewöhnlich vorkommenden Baryten, ihre Farbe ist weiss, stellenweise mit durchsichtigen farblosen Partien, sie enthalten viel weniger Plumosit, es gibt sogar einige, in welchen Plumosit als Einschluss nicht vorkommt. Nach einer qualitativen Untersuchung des von Herrn SCHÖBER geschenkten Erzes enthält dasselbe Schwefel, Antimon, Blei. Kupferspuren. Eisen und sehr wenig Mangan und Zink. Zur quantitativen Bestimmung der Bestandtheile wurde das gepulverte, bei 100 C. getrocknete und gewogene Mineral im trockenen Chlorstrom zersetzt. Der Schwefel wurde als Bariumsulfat, das Antimon als Antimontetroxyd, das Blei als Bleisulfat bestimmt. Das Eisen wurde
JOSEF LOCZKA
591)
mit sammt clem Mangan und Zink mit Schwefelammonium gefällt, geglüht, das Ganze als Eisenoxyd gewogen und berechnet. Daten der Analyse: 1) 0-5640 gr Substanz gab 0"8S61 gr Da SO,, 0-2558 gr Sb2Oit 0-3252 gr PbSO4, 0*0237 gr Feo_0z und 0-0028 gr unlöslichen Rückstand. 2) 0-5194 gr Substanz gab 0-0208 gr Fe.203. In
0
I.
S =21-59 Sb = 35-80 Pb = 39-38 Ca = Spur. Fe(MnZn) 1 = 2-94 Unlösl. Rückstand = 0*50
o-ten. II.
Mittelweitli
— — — Spur. 2*80
21-59 35-80 3938 Spur. 2-87 0-50 100-14
Aus dieser proeentischen Zusammensetzung berechnete ich die Formel : SuSbePbtFe = 4PbS.FcS. SSb„S3. Gefunden
S=2R59 Sb — 35-S0 Pb = 39-38 Ca, — Spur. Fe(MnZn) 1 = 2*87 Unlösl. Rückstand = O'oO 10014
Berechnet
21-87 35-06 40-34 273 — 100-00
Die Analyse wurde im mineralchemischen Laboratorium des Ungarischen Nationalmuseums ausgeführt. 1
N a c h e i n e r a n n ä h e r n d e n B e s t i m m u n g i s t Mn — 0'12 0 o u n d Zn = 0-10°o.
