A felnőtt középkorú lakosság egészségmagatartásának pszichoszociális vetületei

A felnőtt – középkorú lakosság egészségmagatartásának pszichoszociális vetületei

Dégi L. Csaba - Szabó Béla Babeş - Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Kar, Kolozsvár e-mail: [email protected], [email protected]

Abstract: Psychosocial aspects of health behavior in middle aged (35-65) population, mainly the relationship, correlation between social support and health status are discussed based on research data evaluation of one oncological, clinical and two non-clinical studies. Introduction focuses on middle age crises from the perspective of personality development and family sociology, on individual, familial and social level. Also we present relevant psychoneuroimmunological studies proving relationship between health and social support, as a psychosocial health-factor. Our results, in the last part of this paper, show statistically significant data about psychosocial aspects of health behavior. Keywords: health behavior, psycho-social factors, social support, middle age

A személyiséglélektan és a családszociológia, fejlődés illetve életciklus elmélete alapján fogalmazzuk meg tanulmányunk bevezető részében a középkorú felnőttek sajátos pszichoszociális sérülékenységét, egyéni és családi szempontból. Továbbá, elméleti összefoglalónkban a felnőtt lakosság egészségmagatartásának pszichoszociális vetületei közül, hangsúlyozottan a szociális, családi támogatottságot/támogatás szerepét vizsgáljuk a pszichoneuroimmunológiai kutatások tapasztalatai alapján. Három adatbázis elemzésének folyamatában kutattuk a szociális, társas támasz és az egészségmagatartás összefüggéseit, kapcsolatát az erdélyi felnőtt lakosság körében.

Két nem-

klinikai, általános populáción végzett felmérés illetve egy klinikai, onkológia minta adatait tanulmányoztuk. Eredményeink azt mutatják, hogy a rosszabb egészségi állapotról beszámoló felnőtt egyének gyengébb támogatottságban részesülnek (ez a középkorúaknál a legnyilvánvalóbb, p<0,002) illetve, hogy a támogatottság érzete szignifikánsan csökken az idősebb életkor fele haladva. Statisztikailag szignifikáns összefüggést találtunk a családi támogatottság és a vonás- illetve állapotszorongás között a klinikai vizsgálatban.

Így a családi támogatottsággal való elégedetlenség nagyobb

szorongást, kevesebb optimizmust és csökkent információ befogadási képességet, korlátozott megküzdési potenciált jelent. 1

I. Elméleti összefoglaló

1. A középkorú felnőttek krízisállapotának pszichoszociális meghatározása

Intra és interperszonális szinten E. Erikson (1968) pszichoszociális fejlődéselmélete szerint, a középkorú felnőtt (35-65 év) alapkrízisét az alkotóképesség vs. stagnálás ellentéte illetve kettősége jellemzi. A felnőtt – középkorú lakosság a legtermékenyebb, legbefolyásosabb, gazdaságilag egyik legaktívabb korcsoport, a modern társadalmak működésének központi eleme, amennyiben alkotóképességét (generativitás) eléri és alkalmazni, hasznosítani tudja. Ezzel szemben áll a stagnálás, a sikeres életpálya megtörése és a visszafejlődés, amely orvosi, pszichológiai és szociális szempontból nem csak egyéni sorsokat, életpályákat határoz meg, hanem népegészségügyi jelentőségű kérdésekké adódik össze (Réthelyi, 2005).

A középkorú felnőttek családi életciklusai szempontjából Komlósi (1997) kiemeli a gyereket elengedő, de az anyagi eltartást, függőséget vállaló aktív szülőházaspár és az „üres fészek” krízishelyzetét illetve ezek mentálhigiénés jelentőségét, egészségvédő-károsító szerepét.

Társadalmi, epidemiológia nézőpontból Kopp és Réthelyi (2004) kutatásai meghatározzák a középés kelet-európai egészségi és egészségügyi paradoxont, amely szerint a középkorú lakosság egészségi állapota romló, negatív tendenciát mutat az egészségügyi szolgáltatások, az életkörülmények és a gazdasági helyzet folyamatos fejlődése, javulása ellenére. Például Magyarországon a középkorú, 45-65 éves lakosság halálozása az elmúlt évtizedben abszolút értékben is magasabb volt, mint az 1930-as években (KSH, 2002).

2. Az egészségmagatartás pszichoszociális vetületei. A szociális támasz, támogatottság és az egészségi állapot összefüggései.

Pszicho-neuro-immunológiai vizsgálatok (Spiegel és mtsai., 1998; Kiecolt-Glaser és Glaser, 1999) eredményei rámutattak arra, hogy a neuroimmunológiai rendszerek közvetítő – ennek részeként az NK (natural killer) sejtek modulátor – szerepet töltenek be a pszichoszociális tényezők, kiemelten a társas támogatottság mértéke és a betegség kialakulása között.

Levy és mtsai. (1990) adatai szerint a jelentős társas támogatottságról beszámoló vagy az érzelmi és instrumentális segítséget nyújtó interperszonális kapcsolatokat aktívan kereső, I. és II. stádiumban lévő melldaganatos betegek esetében magasabb NK aktivitás figyelhető meg. 2

A jelentős társas támogatottság, a magas NK aktivitás és a csökkent/lassult daganatfejlődés pozitív kapcsolatáról közöltek eredményeket Fawzy és mtsai. (1993). Korábbi kutatásaikban Levy és mtsai. (1985, 1987) bizonyították, hogy a rosszindulatú melldaganatos nők NK sejtaktivitás-varianciájának 51 %-át a társas támogatottság hiánya és két intrapszichés sajátosság, a páciens alkalmazkodási képessége és depressziós állapota határozza meg. Három hónapos utánkövetéses vizsgálatuk szerint az NK sejtaktivitás varianciájának 30 %-át az alacsony szociális támasz és a depresszió magyarázta.

Maunsell és mtsai. (1995), 224 mellrákos pácienst vizsgáltak a diagnózis megismerésének szakaszától. Azok a személyek, akiknek legalább egy bizalmas társas kapcsolatuk volt, 72%-os túlélési esélyt mutattak, szemben a bizalmas kapcsolatok hiányáról beszámoló nőkkel, akiknél a túlélési esély 56% volt. A túlélési esély 7 év után is a bizalmas kapcsolatok meglétének függvényében változott.

Cassileth és mtsai. (1988) orvosi szempontból rossz prognózisú, különböző típusú daganatos betegségben szenvedő páciensek csoportját vizsgálták 8 éves utánkövetéses vizsgálatukban. A vizsgálatban szereplő 204 rákbeteg körében az alacsony túléléssel a társas kapcsolatok hiányaszegénysége és a házas családi állapot voltak asszociálhatók.

Reynolds és mtsai. (1994) a társas támogatottságot strukturális és funkcionális szempontból egyaránt vizsgálták. Interjúik során a kutatásban résztvevő daganatos betegek családi állapotát és a baráti kapcsolataik számát (szerkezeti elemzés), illetve az érzelmi és instrumentális támogatottság mértékét (funkcionális elemzés) egyaránt vizsgálták. Az 1011 főre kiterjedő, 6 éves követéses vizsgálat szerint a családi állapot és a baráti kapcsolatok száma nem befolyásolta az onkológiai mortalitást, a megtapasztalt érzelmi támogatottság azonban alacsonyabb onkológia mortalitással járt. A jelentős társas – családi támogatottság és ennek minősége a daganatos betegség túlélésének szempontjából előrejelző értékű Reynolds és mtsai. (2000) 9 éves prospektív mérése alapján is.

A bizonytalan, kiszámíthatatlan, instabil szociális támogató rendszer csökkentette a Rodrigue és mtsai. (1999) kutatásában megvizsgált 92 daganatos beteg túlélési esélyeit, miközben a több mint két elérhető és gyakran igénybevett baráti kapcsolat megléte, a többszintű társas támogatottság (család, munkatársak, orvosok, egyéb segítő szakemberek) illetve a nőtlenség/hajadonság WaxlerMorrison és mtsai. (1991) prospektív vizsgálatában növelték a rákbetegek túlélési esélyeit.

3

Reynolds és Kaplan (1990) elemzése a társas támogatottság nem-függő adatairól is beszámoltak, azonban megfelelő magyarázat nélkül. Azt találták, hogy azok a nők, akik társadalmilag elmagányosodva éltek és kevés baráti kapcsolatról számoltak be, nagyobb eséllyel lettek rákbetegek és gyakrabban haltak meg rákbetegségben. A férfiak esetében nem igazolták ezt az összefüggést. Ugyanakkor, a daganatos betegségben szenvedő férfiak esetében a rosszindulatú sejtfejlődés / növekedés jelentősebb volt a sekélyes társadalmi kapcsolatokról beszámolók esetében. A megvizsgált nők esetében ezt a mintát nem sikerült megfigyelniük.

Reynolds és Kaplan (1990) lényegében Berkman és Syme (1979) adatait dolgozták fel, amelyek azt mutatják, hogy a társas izoláció a dohányzással vagy a magas koleszterinszinttel összehasonlítható mértékben növeli a mortalitás általános veszélyét.

II. Vizsgált populáció – adatbázisok és módszertan

Három adatbázis elemzésének folyamatában kutattuk a szociális, társas támasz és az egészségmagatartás összefüggéseit, kapcsolatát az erdélyi felnőtt lakosság körében.

Két nem-

klinikai, általános populáción végzett felmérés illetve egy klinikai, onkológia minta adatait tanulmányoztuk.

1. Első adatbázisunkban, a Csíkszeredai Megyei Kórház Sebészeti Osztályán műtött nőket vizsgáltuk. 30 jóindulatú (benignus) melldaganattal, 30 rosszindulatú (malignus) melldaganattal, és 30 vakbélgyulladással műtött nőt interjúvoltunk meg. A vizsgált nők életkora (átlagéletkor: 45 év) nem különbözött szignifikánsan. A rosszindulatú daganatos betegek leginkább az alacsony szocioökonómiai státuszúak köréből kerültek ki. A kérdőívben szerepeltek a családi támogatottságot, a stressz-szintet, a szorongást, valamint a műtéttel kapcsolatos optimizmust, és az információ igénylését mérő skálák. A statisztikai elemzést az SPSS 9.0 program segítségével végeztük el, használt módszer: General Linear Model, a modellben szereplő kovariánsok az életkor és a szocioökonómiai státusz voltak.

Hat alcsoportot hasonlítottunk össze: a családjuk támogatásával elégedett vakbélműtét előtt állók, a családjuk támogatásával elégedetlen vakbélműtét előtt állók, valamint a családjuk támogatásával elégedett, illetve elégedetlen jóindulatú, illetve rosszindulatú daganatos betegeket.

4

2. A második adatbázis, a CNCSIS (a Felsőoktatási Tudományos Kutatás Nemzeti Tanácsa) által finanszírozott grant keretében készült (a program koordinátora dr. Cornelia Muresan egyetemi docens). A kutatásban a társadalom többrétű átalakulásait vizsgáltuk (demográfiai, gazdasági, szociális, nemi szerepbeli stb.). Mi ebből a Kolozsváron készült kérdőíves kutatás anyagait használtuk fel (380-as nagyságú minta, kérdőíves módszer használatával). Jelen tanulmányunkban ennek a kutatásnak a jólétre, támogatottságra és egészségre vonatkozó aspektusait mutatjuk be.

3. A harmadik, saját kutatásunkban egy több mint 400-as mintát vizsgáltunk Erdélyben, többlépcsős, rétegzett mintavétel segítségével. A rétegkategóriákat a következő változók mentén alakítottuk ki: életkor, nem, lakhely (itt három kategóriát tartottunk szem előtt: nagyváros, kisváros, falu). A kérdőíves vizsgálat a lakókörnyezet, étkezési szokások, munkahellyel, családdal, barátokkal, mentálhigiénével kapcsolatos kérdéskörökre terjedt ki.

III. Eredmények ismertetése és tárgyalása

A felnőtt, középkorú lakosság egészségmagatartása és a szociális támogatottság, társas támogatás összefüggéseit bemutató eredményeket a módszertani részben ismertetett sorrendben tárgyaljuk.

1. Az onkológia környezetben végzett kutatás eredményei szerint a legmagasabb volt az aktuális szorongás-szint a családjuk támogatásával elégedetlen, rosszindulatú daganatos betegek esetében. Az ő aktuális szorongás-szintjük minden más csoporténál szignifikánsan magasabbnak bizonyult (p=0,003) (1. ábra).

vakbélműtött

jóindulatú daganat

rosszindulatú daganat

60,3 62,0 57,0

51,49 50,0

52,0

48,26

48,15

46,49

47,0 42,0 családi támogatással elégedett

családi támogatással elégedetlen

1. ábra. Az aktuális szorongás a családi támogatottsággal való elégedettség függvényében

5

Hasonlóképpen alakult a vonás-szorongás is. A családjuk támogatásával elégedetlen, rosszindulatú daganatos betegekre volt jellemző a legmagasabb vonás-szorongás. Az ő vonás-szorongás szintjük csak a családjuk támogatásával szintén elégedetlen, jóindulatú daganatos betegekétől nem különbözött szignifikánsan (2. ábra).

vakbélműtött



52,2 54,0 49,35

52,0 50,0 48,0

47,04 45,62 45,24

45,0

46,0 44,0 42,0 családi támogatással elégedett


2. ábra. Vonás-szorongás a családi támogatottsággal való elégedettség függvényében

A családi támogatottság megléte illetve hiánya szempontjából érdekesen alakult a műtéttel kapcsolatos optimizmus is. A legkevésbé optimisták a rosszindulatú daganatos betegek voltak, és közülük is azok, akik családjuk támogatásával elégedetlenek. Ők minden más csoportnál alacsonyabb optimizmusról számoltak be (p=0,04), bár optimizmusuk csak tendenciálisan különbözött a családjuk támogatásával elégedett, rosszindulatú daganatos betegekétől (p=0,08) (3. ábra).

vakbélműtött

20,0 19,0


18,19 18,29

18,04

17,5


18,02

18,0 17,0 14,5

16,0 15,0 14,0 13,0 családi támogatással elégedett


3. ábra. Műtéttel kapcsolatos optimizmus a családi támogatottsággal való elégedettség függvényében 6

vakbélműtött


15,13

16,0 15,5


15,3

14,47

14,39

15,0 13,61

14,5 14,0 13,5

12,4

13,0 12,5 12,0 családi támogatással elégedett


4. ábra. Műtéttel kapcsolatos információ igénylése a családi támogatottsággal való elégedettség függvényében

A műtéttel kapcsolatos információ igénylése is különbözött a családi támogatottság függvényében. Azok a rosszindulatú daganatos betegek, akik úgy érzik, hogy családjuktól kevés támogatást kapnak, szignifikánsan kevesebb információt igényelnek, mint azok a daganatos betegek, akik elégedettek családjuk támogatásával (p=0,02, illetve p=0,04). (4. ábra).

Részkövetkeztetésként elmondhatjuk, hogy statisztikailag szignifikáns összefüggést találtunk a családi támogatottság és az egészségmagatartás között. Nevezetesen a pszichoszociális sérülékenység szempontjából legveszélyeztetettebb csoportban (a felnőtt rosszindulatú daganatos betegek esetében), az egészségvédő megküzdési stratégiák – az optimizmus és információkérés, igénylés – valamint a családi támogatottság között. A családi támogatottsággal való elégedetlenség nagyobb szorongást, kevesebb optimizmust és csökkent információ befogadási képességet, a betegséggel való korlátozott megküzdési potenciált jelentett.

2.

Az

emocionális

támasz

nyújtása

és

fogadása nagyon fontos tényező

az egyén

mentálhigiéniájában. Egy Kolozsvárra nézve reprezentatív mintában azt tapasztaltuk, hogy az emberek viszonylag magas arányban nyújtanak és fogadnak el emocionális támaszt – mind a két esetben ez az arány 50% fölött van: az első esetben 59,5%, míg a másodikban 56,3%. A válaszok nem és generációs bontásában a következő tényeket tapasztaljuk: A fiatalabb generáció nagyobb igényt érez az ilyen jellegű támaszra, nemtől függetlenül. Ezen a ponton azt a következtetést vonhatnánk le, hogy ez a dolog nem hordoz önmagában újdonságot, hisz az életük elején álló személyek nyilván több ilyen irányú igényt fogalmaznak meg. 7

Azt várnánk, hogy ez a segítség az idősebb generációtól jöjjön, mely megosztja az élettapasztalatait a fiatalabb generációval. Ez a gondolatmenet azonban megcáfolódik az emocionális támasz nyújtásának az elemzésénél. Azt tapasztaljuk, hogy ebben az esetben is a fiatalabb generáció az aktívabb. A fiatal férfiak és nők több érzelmi segítséget nyújtanak, mint a nekik megfelelő nemcsoportok az idősebb generáció esetében. Az ebből a tényből származó következtetéseket azonban nagy figyelemmel kell kezelni, ugyanis magyarázat lehet például az is, hogy az idősebb generáció visszafogottabb az emocionális támasz nyújtásának a deklarálásában.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy mennyire kölcsönös a támasznyújtás. Vajon többen vannak azok, akik csak fogadják a segítséget? Vagy talán mindez éppen fordítva van? Mindezek szemléltetésére az alábbi grafikont mutatjuk be (5. ábra).

2 0 0

1 0 0

0 A d

é s

k a p

C s a k N e m

a d ,

n e m

k a p

k a p

C s a k

a d

5. ábra. Az emocionális támasz nyújtásának és fogadásának módja

Az adatok azt mutatják, hogy azoknak a személyek az aránya, akik nyújtanak és ugyanakkor fogadnak is emocionális támaszt, meghaladja az 50 százalékot. Őket követi azon személyek csoportja, akik nem is fogadnak és nem is nyújtanak ilyen jellegű segítséget. Az egyirányú támasz esetében valamivel többen vannak azok, akik csak fogadják azt, míg a legkisebb arányban azok vannak, akik csak adnak, de nem fogadnak emocionális támaszt. Ez a sorrend megmarad a nemi és generációs bontásban is, csak a különbségek változnak, a tendencia változatlan.

Ami a válaszadók negatív érzéseit illeti, nincsenek lényegesen meglepő adatok. A legtöbb személy általában a „nagyon ritkán vagy soha” illetve a „néha” válaszokat jelölték meg a negatív érzések listájában, amikor a gyakoriságukról kérdeztük őket (1. táblázat).

8

Fiatal generáció

Depressziós voltam

1,33

Középkorú generáció 1,48 Úgy éreztem, életem egy csőd

Fiatal generáció

Középkorú generáció 1,35 Fiatal generáció

Féltem

1,24

1,39


Egyedül éreztem magam

1,47


Mérges voltam

1,92

Középkorú generáció 2,08

1. táblázat. A válaszadást megelőző hét negatív érzéseinek prevalenciája

A nemekre való bontásban sem jutunk lényegesen meglepő eredményre. Valamivel magasabb átlagokat tapasztalunk a férfiaknál a „féltem” és a „kiabáltam” kijelentéseknél, azonban ezek az átlagok nem mutatnak szignifikáns eltérést a nők átlagaitól. Szembeötlőbb eredményeket találunk a minta generációs bontásában. Ebben az esetben megfigyelhető, hogy az idősebb generáció az összes felsorolt negatív érzés esetében magasabb átlagot ér el. A fenti táblázat ezek közül csak azokat mutatja be, amelyeknél a különbség legalább 0,05-ös szignifikancia szintet ér el.

Ennek a kutatásnak az alapján azt a részkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy annak ellenére, hogy a legtöbb adat tulajdonképpen konfirmálja a korábbi kutatások eredményeit, valamint beilleszthetőek a tágabb, nemzetközi kutatások eredményei közé, létezik egy pár olyan adat, amely a román társadalom sajátos átmeneti termékeinek tekinthetők, amelyek megkülönböztetik őt a más országokban megfigyeltektől. Emellett még meg kell említsük azt, hogy talán a legpregnánsabban szembetűnő probléma az, hogy az emberek legnagyobb része nem tudatosítja az egészséget olyan tényezőnek, amely befolyásolható lenne saját erőfeszítésükkel, akaratukkal.

3. A harmadik általunk végzett kutatás során három településtípust tartva szem előtt (nagyváros, kisváros, falu) három generációt igyekeztünk elérni úgy, hogy a válaszadók nemének aránya is lehetőleg egyenlő legyen. Az alábbi két táblázat ezeket a számadatokat mutatja be (2. és 3. táblázat).

9

A nemek megoszlása településtípus szerint

Neme Férfi A lakhely típusa

Nagyváros Kisváros Falu

össz:

Nem nyilatkozik

Nõ

24 62 86 172

48 79 106 233

3 2 5

össz: 72 144 194 410

2. táblázat. A nemek megoszlása településtípus szerint

A generációk eloszlása településtípus szerint

eletszakasz felosztas

A lakhely típusa össz

Nagyváros Kisváros Falu

Fiatal felnottek 45 85 89 219

Kozepkoruak 18 43 83 144

Idosek 5 13 20 38

össz 68 141 192 401

3. táblázat. A generációk eloszlása településtípus szerint

A vizsgált kérdéskörre vonatkozóan ebből a kutatásból a következő eredményeket összegezhetjük: a támogatottság érzete szignifikánsan csökken az életkor előrehaladtával. Ezt a megállapítást kezelhetjük általánosan is, mivel nem mutatható ki szignifikáns különbség a két nem között ebben a vonatkozásban. Érdekes eredmény (ami tulajdonképpen feltételezéseinket is alátámasztja), hogy a rosszabb egészségről beszámoló egyének általában gyengébb támogatottságban részesülnek. Mindez még hangsúlyosabban jelentkezik a középkorúaknál – ebben az esetben a két változó közötti összefüggés eléri a 0,002-es szignifikanciaszintet.

Mi mondható el vajon a nemi különbségekről ebben a tekintetben? A mi feltételezéseink szerint (hipotézis) a középkorú férfiak helyzete rosszabb a nők helyzeténél (4. táblázat).

10

A támogatottság középkorúaknál Neme Férfi Nõ

N 59 73

Átlag 18,2203 18,9863

Szórás 4,4955 4,5780

4. táblázat. A támogatottság középkorúaknál

Ahogyan az a fenti táblázatból is kitűnik, a középkorú férfiaknál valóban kisebb átlag figyelhető meg a támogatottságot illetően. Ez a különbség, annak ellenére, hogy majdnem egy egész pontértéket jelent, mégsem bizonyul a mi kutatásunkban szignifikánsnak, ezért csak tendenciáról beszélhetünk ebben az esetben.

Mit gondol egészségérõl?

Neme Férfi Nõ

N 63 80

Átlag 2.86 3.09

Szórás .78 .93

5. táblázat. Középkorúak véleménye egészségükről

Általános jelenség, hogy általában a férfiak jobb egészségről számolnak be, mint a nők. Így van ez az általunk vizsgált középkorúak mintájában is (5. táblázat). A különbség nem szignifikáns, viszont meg kell jegyezni, hogy a számadatok nem feltétlenül jelentik azt, hogy a férfiak valóban jobb egészségben vannak. Ez jelentheti azt is, hogy a férfiak társadalmi nyomásra nehezebben vallják be egészségügyi problémájukat, nehezebben is beszélnek ilyen jellegű nehézségeikről.

Összegzésképpen elmondható, hogy a felnőtt középkorú korosztály mindenképpen több figyelmet érdemel a társadalomkutatók részéről, mivel egyre több olyan jel tapasztalható akár a mindennapi életben, akár a különböző tudományterületek kutatási eredményeiben, melyek arról tanúskodnak, hogy megfelelő beavatkozási program igénylődik ezen korosztály egészségmagatartásának a javítására, valamint a pszichoszociális ártalmak csökkentésére. Jelen kutatásunk is éppen erre a tényre szeretné felhívni a figyelmet, mindezt a fentebb bemutatott vizsgálatokkal alátámasztva.

11

Irodalomjegyzék

1. Berkman, L. F. & Syme, S.L. (1979). Social networks, host resistance, and mortality: a nineyear follow-up study of Alameda County residents. American Journal of Epidemiology, 109: 186-204 2. Cassileth, B. R., Walsh, W. P., Lusk, E. J. (1988). Psychosocial correlates of cancer survival: a subsequent report 3 to 8 years after cancer diagnosis. Journal of Clinical Oncology, 6: 1753– 1759 3. Erikson, E.H. (1968). Identity: youth and crisis. W.W. Norton, New York 4. Fawzy, F. I., Fawzy, N. W., Hyun, C.S., Elashoff, R., Guthrie, D., Fahey, J. L., Morton, D.L. (1993). Malignant melanoma. Effects an early structured psychiatric intervention, coping, and effective state on recurrence and survival 6 years later. Archives of General Psychiatry, 50 (9): 681-689 5. Kiecolt-Glaser, J. K. & Glaser, R. (1999). Psychoneuroimmunology and cancer: fact or fiction? European Journal of Cancer, 35 (11) 1603-1607 6. Komlósi P. (1997). A család támogató és károsító hatásai a család-tagok lelki egészségére. A család helyzete a társadalomban, In: Gerevich J. (szerk.) Közösségi mentálhigiéné. Animula, Budapest, 13- 34 7. Kopp M. & Réthelyi J (2004). Where psychology meets physiology: chronic stress and premature mortality- the Central-Eastern european health paradox, Brain Research Bulletin,62,351-367 8. Központi Statisztikai Hivatal (2002). Demográfiai évkönyv 2001. KSH, Budapest 9. Levy, S. M., Herberman, R. B., Maluish, A.M., Schlien, G., Lippman, M. (1985). Prognostic risk assessment in primary breast cancer by behavioural and immunological parameters. Health Psychology, 4: 99-113 10. Levy, S.M., Herberman, R. B., Lippman, M., D’Angelo, T. (1987). Correlations of stress factors with sustained depression of natural killer cell activity and predicted prognosis in patients with breast cancer. Journal of Clinical Oncology, 5 (3): 348-353 11. Levy, S.M., Herberman,

R.B., Whiteside,

T., Sanzo,

K., Lee, J., Kirkwood, J. (1990).

Perceived social support and tumor estrogen/progesterone receptor status as predictors of natural killer cell activity in breast cancer patients. Psychosomatic Medicine, 52 (1): 73-85 12. Maunsell, E., Brisson, J., Deschenes, L. (1995). Social support and survival among women with breast cancer. Cancer, 76: 631-637

12

13. Réthelyi J. (2005). A középkorú magyar lakosság egészségi állapota és életminősége - A gazdasági aktivitás összefüggése az életminőség csökkenésével, In: Kopp M. & Kovács M. (szerk.) Életminősség monográfia. Medicina, Budapest, 62-71 14. Reynolds, P. & Kaplan, G.A. (1990). Social connections and risk for cancer. Prospective evidence from the Alameda County study. Behavioral Medicine, 16: 101-110 15. Reynolds, P., Boyd, P. T., Blacklow, R. S., Jackson, J. S., Greenberg, R. S., Austin, D. F., Chen, V. W., Edwards, B. K. (1994). The relationship between social ties and survival among black and white breast cancer patients. Cancer Epidemiology, Biomarkers and Prevention, 3: 253–259 16. Reynolds, P., Hurley, S., Torres, M., Jackson, J., Boyd, P., Chen, V. W. (2000). Use of coping strategies and breast cancer survival: results from the Black/White Cancer Survival Study. American Journal of Epidemiology, 152, 940–949 17. Rodrigue, J. R., Pearman, T. P., Moreb, J. (1999). Morbidity and mortality following bone marrow transplantation: Predictive utility of pre-BMT affective functioning, compliance, and social support stability. International Journal of Behavioral Medicine, 6: 241–254 18. Spiegel, D., Sephton, S. E., Terr, A. I., Stites, D.P. (1998) Effects of psychosocial treatment in prolonging cancer survival may be mediated by neuroimmune pathways. Annals of the New York Academy of Science, 840: 674-683 19. Waxler-Morrison, N., Hislop, T. G., Mears, B., Kan, L. (1991). Effects of social relationships on survival for women with breast cancer: a prospective study. Social Science & Medicine, 33: 177–183

Köszönetnyilvánítás

Köszönetünket fejezzük ki Balog Piroskának, a Semmelweis Tudományegyetem munkatársának, az onkológia adatok statisztikai feldolgozásában való hasznos együttműködéséért.

13

A felnőtt középkorú lakosság egészségmagatartásának pszichoszociális vetületei

Recommend Documents