Egy számítógépes rendszer hardver és szoftver összetevőkből áll. A hardverek olyan fizikai eszközök, mint például a számítógép-ház, a meghajtók, a billentyűzet, a monitor, a kábelek, a hangszórók és a nyomtató. A szoftver kifejezés magába foglalja az operációs rendszereket és a különböző programokat. Az operációs rendszer vezérli a számítógép működését. Ezen műveletek közé tartozhat az információ azonosítása, elérése és feldolgozása. A programok vagy alkalmazások különböző feladatokat látnak el. A programok sokfélék lehetnek attól függően, hogy milyen adatokat használnak, vagy hoznak létre. Például egy számla kiegyenlítéséhez szükséges utasítások nagyban különböznek egy virtuális internetes világot szimuláló alkalmazás utasításaitól. A fejezet következő leckéi egy számítógépes rendszerben található hardverösszetevőket tárgyalják.
A számítógépház védelmet és vázat ad a számítógép belső összetevői számára. Minden számítógépnek szüksége van hálózati tápegységre, hogy átalakítsa a hálózati váltakozó áramot (AC) egyenárammá (DC). A ház nagyságát és alakját általában az alaplap és a többi belső összetevő határozza meg. Választhatunk nagyobb számítógépházat arra az esetre, ha később szeretnénk további alkatrészekkel bővíteni a rendszert. Amennyiben viszont a minimális helyfoglalás a cél, akkor válasszunk kisebb számítógépházat. Általánosságban olyan házat érdemes választani, amely tartós, könnyen szerelhető és elég nagy ahhoz, hogy további összetevők is belekerüljenek. A hálózati tápegységnek elegendő áramot kell biztosítani a jelenleg telepített alkatrészek számára, és lehetőséget kell adnia arra, hogy később további alkatrészeket építsünk be. Ha olyan tápegységet választunk, amely csak a jelenlegi alkatrészek ellátására képes, akkor egy későbbi bővítéskor szükséges lehet a tápegység cseréje is. A lecke elvégzése után tisztában leszünk a következő témakörökkel: • •
A számítógépházak jellemzői A hálózati tápegységek jellemzői
A hálózati tápegység, mint az 1. ábrán látható, átalakítja a fali csatlakozóból érkező váltakozó áramot (AC), egyenárammá (DC), amely alacsonyabb feszültségű. A számítógép minden belső alkatrésze egyenáramot használ. Csatlakozók A legtöbb mai csatlakozó aszimmetrikus kialakítású. Formájuk olyan, hogy csak egyféle irányba lehessen őket csatlakoztatni. Általában egy csatlakozó minden érintkezőjéhez különböző színű vezeték tartozik, melyeken különböző értékű a feszültség , ahogy az a 2. ábrán látható. Az alaplap különböző pontjain található eltérő csatlakozókat használjuk a megfelelő alkatrészek illesztésére: • • • •
•
A Molex csatlakozót optikai meghajtók és merevlemezek csatlakoztatására tervezték. A Berg csatlakozót a hajlékonylemezes meghajtó csatlakoztatására tervezték. A Berg csatlakozó kisebb, mint a Molex csatlakozó. A tápegységet egy 20 vagy 24 tűs csatlakozó kapcsolja az alaplaphoz. A 24 tűs csatlakozón 2 sorban 12, a 20 tűs csatlakozón 2 sorban 10 érintkező helyezkedik el. Az alaplap egyes területeit további csatlakozók látják el árammal, melyek különböző érintkezőszámmal (4-től 8-ig) rendelkeznek. Érintkezőik 2 sorban helyezkednek el. Ezeknek a csatlakozóknak az alakja azonos a fő tápcsatlakozóéval, csak kisebbek. A régebbi szabványú tápegységek a P8 és P9 nevű csatlakozókkal kapcsolódtak az alaplapokhoz. A P8 és P9 csatlakozó még nem volt aszimmetrikus kialakítású. Így fordítva is be lehetett ezeket kötni, ami nagy valószínűséggel károsodást okozott az alaplapban vagy a tápegységben. A telepítéshez a két csatlakozónak úgy kellett állnia, hogy a fekete vezetékek középen, egymás mellett legyenek.
MEGJEGYZÉS: Ha nem sikerül beilleszteni egy csatlakozót, próbáljuk másképpen, vagy ellenőrizzük, hogy nincs–e eldeformálódva valamelyik érintkező, vagy nincs-e valamilyen tárgy a csatlakozó útjában. Mindig gyanakodjunk, ha egy kábel vagy összetevő csatlakoztatása nehézkes. A kábelek, csatlakozók és alkatrészek úgy lettek kialakítva, hogy pontosan illeszkedjenek egymásba . Soha se erőltessük a csatlakozókat vagy alkatrészeket. A nem megfelelően behelyezett csatlakozók károsíthatják a csatlakozót és az aljzatot is. Ne kapkodjunk az egyes hardverösszetevők csatlakoztatásakor. Elektromosság és Ohm törvénye Az elektromosság négy fő mérőszáma: • • • •
Feszültség (U) Áramerősség (I) Teljesítmény (P) Ellenállás (R)
A feszültség, az áramerősség, a teljesítmény és az ellenállás olyan elektronikai fogalmak, amelyeket a számítógépes szakembernek ismernie kell: • • • • •
•
A feszültség azon erő mértéke, amely egy áramkörben az elektronok mozgatásához szükséges. A feszültséget Volt-ban mérik (V). A számítógép tápegysége általában különböző feszültségeket állit elő. Az áramerősség egy áramkörben áthaladó elektronok mennyiségének mértéke. Az áramerősséget Amper-ben mérik (A). A számítógépes tápegységek különböző áramerősséggel terhelhető kimeneti feszültségeket állítanak elő. A teljesítmény az a mérték, mely az áramkörben az elektronok mozgatásához szükséges feszültségnek és az áramkörben haladó elektronok számának, az áramerősségnek a szorzataként áll elő. A mértékegységét wattnak (W) hívják. A számítógépes tápegységeket wattban mért teljesítményük alapján osztályozzák. Az ellenállás gátolja az áram folyását egy áramkörben. Az ellenállás mértékegysége az Ohm. Az alacsonyabb ellenállás nagyobb áramerősséget, így nagyobb teljesítményt eredményez az áramkörben. Egy jó biztosítéknak alacsony , vagy akár majdnem 0 Ohm az ellenállása.
A fizika egyik alapegyenlete megmutatja, hogyan függ egymástól a fenti fogalmak közül három. Azt fejezi ki, hogy a feszültség egyenlő az áramerősség és ez ellenállás szorzatával. Ezt Ohm törvényeként ismerjük. U = IR
Egy elektromos rendszerben, a teljesítmény (P) egyenlő a feszültség és az áramerősség szorzatával. P = UI Egy elektromos áramkörben, az áramerősség vagy a feszültség növelése nagyobb teljesítményt eredményez. Például képzeljünk el egy egyszerű áramkört, amelynél egy 9 voltos izzó van rákötve egy 9 voltos elemre. Az izzó teljesítménye 100 W. A fenti egyenletet használva ki tudjuk számolni, mekkora áramerősség szükséges hogy megkapjuk a 100W-ot a 9 voltos izzónál. Az egyenlet megoldásához a következő adatokat tudjuk: • • •
P = 100 W U=9V I = 100 W / 9 V = 11,11A
Mi történik, ha egy 12 voltos elemet és egy 12 voltos izzót használunk a 100W teljesítmény eléréséhez? 100 W / 12 V = 8,33 amper Ez a rendszer azonos teljesítményű, de alacsonyabb áramerősségű. A számítógépek általában 200 W és 500 W teljesítmény közé eső tápegységeket használnak. Bár néhány számítógépnek 500 W és 800 W közötti tápegységre van szüksége. Amikor számítógépet építünk, kellően nagy teljesítményű tápegységet válasszunk az összes alkatrész ellátásához. Az alkatrészek teljesítmény adatait a gyártó dokumentációjából tudhatjuk meg. Mindig olyan tápegység mellett döntsünk, melynek leadott teljesítménye nagyobb, mint amennyit a jelenlegi alkatrészek igényelnek. FIGYELEM: Ne nyissuk fel a hálózati tápegységet. A tápegység belsejében található elektrolit kondenzátorok hosszú ideig képesek feltöltött állapotban maradni. (3. ábra).
Az alaplap a számítógépben található fő nyomtatott áramköri lap, amely tartalmazza a buszokat más néven az elektronikus útvonalakat. Ezeken a buszokon áramlanak az adatok a számítógépet alkotó különböző alkatrészek között. Az 1. ábrán többféle alaplap látható. Az alaplapon foglalnak helyet a központi feldolgozó egység (CPU) a RAM, a bővítő sínek, a hűtőborda/ventilátor együttesek, a BIOS chip, az alaplapi lapkakészlet (vagy chipkészlet) és a beágyazott vezetékek, amelyek az alaplapi alkatrészeket kötik össze. Általában helyet kapnak még az alaplapon további foglalatok, belső és külső csatlakozók és különféle portok.
A szabványos alaplap-formátum határozza meg az alaplap méretét és alakját. Továbbá meghatározza a különböző alkatrészek fizikai elhelyezését az alaplapon. Számos szabványos alaplap-formátum létezik (lásd a 2. ábrát). Az egyik nagyon fontos összetevője az alaplapnak a chipkészlet (együtt egy funkcionális egységet alkotó chiphalmaz). Ez a több integrált áramkörből álló, alaplapra csatlakoztatott chipkészlet határozza meg, hogyan működjenek együtt a csatlakoztatott hardvereszközök az alaplappal és a CPU-val. A CPU az alaplap egyik buszcsatlakozójába vagy CPU aljzatába illeszkedik. Ez a foglalat határozza meg, hogy milyen CPU-t lehet az alaplaphoz illeszteni. A chipkészlet teszi lehetővé a kommunikációt a számítógép többi részével, például a rendszermemóriával, vagy RAM-mal, a merevlemezekkel, a videokártyával vagy a kimeneti-beviteli eszközökkel. A chipkészlet határozza meg, hogy mennyi memóriával lehet bővíteni az alaplapot, valamint azt is, hogy milyen csatlakozók helyezkedhetnek el az alaplapon. A legtöbb chipkészletnek két elkülöníthető része van: az északi és a déli híd. Az, hogy melyik rész mivel foglalkozik, gyártónként változó, de általában az északi híd felelős a RAM-hoz való hozzáférésért, kommunikál a videokártyával és határozza meg a CPU-val való kommunikáció sebességét is. A videóvezérlőt néha beépítik az északi hídba. A déli híd a legtöbb esetben a CPU és a merevlemezek közti kommunikációért, a hangkártya működéséért, valamint az USB és az I/O portokért felel.
A központi feldolgozó egységet (CPU) szokták a számítógép agyának nevezni. Más néven processzorként is emlegetjük. A legtöbb számítási művelet a CPU-ban megy végbe. A számítási teljesítmény szempontjából a processzor a legfontosabb egy számítógépes rendszerben. Nagyon sokfajta CPU van ma a piacon, mindegyikben közös, hogy a tokozásuk meghatározza, milyen alaplaphoz illeszkednek. Népszerű gyártók az Intel és az AMD. A CPU foglalata az a csatlakozó, amelyik összeköti az alaplapot és magát a processzort. A legtöbb processzort manapság PGA tokozással (PGA-pin grid array) gyártják, ami egy fizikai erő nélküli cserét biztosító (ZIF – zero insertion force) csatlakozóba illeszthető, ahol a processzor alsó részén sorakozó érintkezők illeszkednek a foglalatba. A ZIF tehát a CPU telepítéséhez szükséges erő mennyiségére utal. Az 1. ábrán megtalálhatók a leggyakoribb CPU foglalatok jellemzői. A CPU végrehajtja a programot, ami nem más, mint tárolt utasítások sorozata. Minden processzornak van egy általa végrehajtható utasításkészlete. A CPU úgy hajtja végre a programot, hogy a program és az utasításkészlet által irányítva feldolgozza az adatokat. Amíg a CPU végrehajtja a program egy lépését, addig a fennmaradó utasítások és a szükséges adatok egy speciális memóriában, a gyorsítótárban (cache memory) tárolódnak. Az utasításkészlet alapján két alapvető CPU felépítés (architektúra) létezik:
• •
Egyszerű utasításkészletű számítógép – RISC (Reduced Instruction Set Computer): A RISC felépítés viszonylag kicsi utasításkészletet használ, és nagyon gyorsan hajtja végre ezeket az utasításokat. Összetett utasításkészletű számítógép – CISC (Complex Instruction Set Computer): A CISC architektúra utasítások széles skáláját használja, ennek eredményeképpen kevesebb lépést kell végrehajtania.
A processzorok egy csoportja a Hyperthreading technológiát használja a feldolgozási teljesítmény növelése érdekében. A Hyperthreading technológia használatával a CPU egy időben több szálon tud különböző programrészleteket végrehajtani. Az operációs rendszer számára egy két szálas Hyperthreading technológiát használó processzor olyan, mintha két processzor lenne jelen. A CPU-k teljesítőképességét azzal mérik, hogy milyen gyorsan, és mennyi adatot tudnak feldolgozni. A CPU sebességét a másodpercenkénti működési ciklusok (órajel periódusok) száma jelenti. A mai processzorok sebességét millió ciklus per másodpercben, azaz MHz-ben vagy milliárd ciklus per másodpercben, azaz GHz-ben mérik. Az egy működési ciklus során a CPU által feldolgozható adatok mennyisége a processzor adatbuszának szélességétől (az egyidejűleg átvitt bitek számától) függ. A CPU buszt rendszerbusznak (FSB front side bus) is hívják. Minél szélesebb a processzor adatbusza, annál nagyobb a processzor teljesítőképessége. A jelenlegi processzorok 32 vagy 64 bites adatbusszal rendelkeznek. A túlhajtás (a javasoltnál magasabb frekvenciájú órajel használata) olyan eljárás, amit a processzor a gyárinál nagyobb sebességen való működtetésére használnak. Ez nem egy megbízható módja a teljesítménynövelésnek, akár károsíthatja is a CPU-t. Az MMX egy olyan multimédiautasításokat tartalmazó utasításkészlet, amely az Intel processzorokra jellemző. Az MMX kompatibilis mikroprocesszorok képesek kezelni mindazokat leggyakoribb multimédiás műveleteket, melyeket normális esetben egy külön hang- vagy videokártya kezelne. természetesen csak azok a programok képesek az MMX utasítások előnyeit valójában kihasználni, melyek ténylegesen használják ezek az utasításokat. A legújabb processzorgyártási technológiáknak sikerült megoldaniuk, hogy egy chipbe több CPU magot helyezzenek el. Sok olyan processzor létezik ma már, amelyik képes egyidejűleg több művelet végrehajtására. •
•
Egymagos CPU: Egy CPU-ban lévő egyetlen mag kezeli az összes feldolgozási feladatot. Az alaplapgyártók készíthetnek olyan alaplapot, amelyen több processzorfoglalat van különálló CPU-k fogadására , így téve lehetővé erőteljes, többprocesszoros számítógép építését. Duplamagos CPU: két mag egy CPU chipen belül, ebben az esetben egyidejűleg tud mindkét mag külön számítási műveletet végezni.
Az elektromos összetevők hőt termelnek. Ezt az elektromos áramnak az alkatrészeken történő áthaladása idézi elő. Az alkatrészek nagyobb teljesítményre képesek, ha nem melegszenek fel túlságosan. Amennyiben nem sikerül a felesleges hőt eltávolítani, akkor a számítógép lassabban fog működni. Ha túl sok hő termelődik, akkor megsérülhetnek a belső összetevők. Ha jobban mozog a levegő a számítógép belsejében, ezáltal több hőt lehet elvezetni. Házhűtő ventillátorok alkalmazásával (lásd 1. ábra) hatékonyabbá tehető a hűtés. A processzor magjától közvetlenül a hűtőborda vonja el a hőt amit a ház hűtőventillátora juttat a házon kívülre . Ahogy a 2. ábra mutatja, a hűtőborda tetején lévő ventilátor, segíti elvezetni a hőt a CPU-tól. Más alkatrészek is hajlamosak a túlmelegedésre, ezért ezekre is szerelnek ventillátorokat. A videokártyák is nagy mennyiségű hőt termelnek. A 3. ábrán egy GPU, vagyis grafikai processzor látható, melyet egy ventilátor hűt. A nagyon gyors CPU-val és GPU-val felszerelt számítógépeket sokszor vízhűtéses rendszerrel látják el. Egy fém lapkát helyeznek el a processzor tetején, és vizet keringetnek felette a jobb hűtés érdekében. A vizet radiátorba pumpálják, ahol levegő hűti le, majd újrakeringtetik a rendszerben.
ROM A csak olvasható memória (ROM) szintén az alaplapon helyezkedik el. A ROM chipek olyan információkat tartalmaznak, melyeket a CPU közvetlenül el tud érni. A ROM-ban találhatók a számítógép elindításához és az operációs rendszer betöltéséhez (boot) szükséges alapvető információk. A ROM-ban tárolt információk akkor sem vesznek el, ha a számítógépet kikapcsoljuk. Normális eszközökkel a ROM tartalmát sem törölni, sem módosítani nem tudjuk. Az 1. ábrán különböző típusú ROM-okat lehet látni. MEGJEGYZÉS: A ROM-ot néha firmware-nek hívják. Ez azonban félrevezető, mert a firmware a program maga, amit a ROM tárol. RAM A közvetlen elérésű memória (RAM – Random Access Memory) a CPU által éppen használt adatok és programok ideiglenes tárolója. A RAM „felejtő” memória, ami azt jelenti, hogy a tartalma törlődik, ha a számítógépet kikapcsoljuk. Minél több memória van a számítógépben, annál nagyobb a számítógép kapacitása a nagy programok vagy fájlok tárolására és feldolgozására, ezáltal növekszik a rendszer teljesítménye. A 2. ábrán különböző RAM típusok láthatók. Memóriamodulok A korai számítógépeken enkénti foglalatokban kaptak helyet a RAM-ok az alaplapon . A DIP (dual in-line package), avagy a két lábsoros tokozással ellátott chipeket nehezen lehetett beilleszteni az alaplapba és sokszor meg is lazultak. Ezen probléma megoldására a tervezők egy önálló nyomtatott áramköri lapra forrasztották a memória chipeket, melyeket memória moduloknak hívtak és modulonként csatlakoztattak az alaplaphoz. A 3. ábrán különböző típusú memória modulok láthatók. MEGJEGYZÉS: a memória modulok lehetnek egyoldalúak vagy kétoldalúak. Az egyoldalúak csak egyik oldalukon, míg a kétoldalú modulok mindkét oldalukon tartalmaznak RAM chipeket. Cache Az SRAM-ot chache (gyorsító) memóriaként használják a többször használt adatok tárolására. Az SRAM (Statikus RAM) gyorsabb elérést biztosít a processzor számára, mint a lassabb DRAM (Dinamikus RAM) alapú rendszermemória. A cache memóriák három típusa látható a 4. ábrán. Hibaellenőrzés Akkor lépnek fel memóriahibák, ha a RAM chipekben rosszul tárolódnak el az adatok. A számítógép többfajta módszert használ a memóriahibák felismerésére és javítására. Az 5. ábrán a memóriahiba-ellenőrzési módszerek három fajtája látható. 11.ábra
2.ábra
3.ábra
4.ábra Az L1 cache a CPUban megtalálható, belső gyorsítótár. Az L2 cache egy külső gyorsítótár, melyet eredetileg az alaplapra forrasztottak, a CPU mellé. Mára az L2 cache-t a CPU-ba integrálják. Az L3 cache-t manapság néhány csúcskategóriás munkaállomás és kiszolgáló processzor esetében alkalmazzák. 5.ábra Nem paritásos : A nem paritásos memória nem ellenőrzi a memóriahibákat. Paritásos: A paritásos memória nyolc bitet használ adatok tárolására és egy bitet a hibaellenőrzéshez. A hibaellenőrző bitet paritásbitnek nevezik. ECC: Az error correction code memória képes észlelni a több bites hibákat és javítani az egyetlen bitnyi memória hibákat. Bővítőkártyák
A csatolókártyák azáltal növelik egy számítógép funkcionalitását, hogy a megfelelő vezérlőegység hozzáadásával lehetővé teszik bizonyos eszközök csatlakoztatását, vagy helyettesítik a hibásan működő portokat. Az 1. ábra többféle típusú csatolókártyát mutat be. A csatolókártyákat a számítógép képességeinek bővítésére vagy testre szabására használják. • •
NIC - hálózati csatoló, ezzel lehet hálózatokhoz kapcsolni a számítógépeket, hálózati kábel segítségével Wireless NIC - vezeték nélküli hálózati kapcsolatot biztosító csatoló, rádiófrekvencián lehet hálózatokhoz kapcsolódni a kártya segítségével • Hangkártya - audió szolgáltatásokat biztosít • Videokártya - képmegjelenítési szolgáltatásokat biztosít • Modem adapter - internetre való csatlakozást biztosít telefonvonalon keresztül • SCSI vezérlő - SCSI eszközök, merevlemezek vagy szalagos meghajtók számítógéphez való csatlakoztatásához • RAID vezérlő - több merevlemezt csatlakoztat egy számítógéphez, redundanciát és megnövekedett teljesítményt biztosít. • USB csatlakozó - perifériák csatlakoztatását teszi lehetővé • Párhuzamos port - perifériák csatlakoztatását teszi lehetővé • Soros port - perifériák csatlakoztatását teszi lehetővé. A csatolókártyákat az alaplap megfelelő bővítőhelyébe kell illeszteni. A csatolókártya csatlakozójának kompatibilisnek kell lennie az alaplapi aljzattal. Régen, az LPX alaplap-formátumú számítógépeknél ún. Riser kártyával oldották meg, hogy, a csatolókártyákat vízszintesen lehessen elhelyezni a számítógépben. A riser kártyát főleg a lapos kivitelű asztali számítógépeknél használták. Különböző típusú alaplapi bővítőhelyek láthatóak a 2. ábrán. ISA: Az Industry Standard Architecture egy 9 vagy 16-bites bővítőaljzat. Elavult technológia ezért ma már ritkán használják. EISA: Az Extended Industry Standard Architecture egy 23-bites bővítőaljzat . Elavult technológia ezért ma már ritkán használják. MCA: A microchannel Architecture egy IBM által szabadalmaztatott ,32-bites bővítőaljzat. Elavult technológia ezért ma már ritkán használják. PCI: A peripheral component interconnect egy 32 vagy 64-bites bővítőaljzat. A pci a ma használt számítógépek szabványos bővítőaljzata. AGP: Az advanced graphics port egy 32-bites bővítőaljzat,melyet videokártyák illesztésére terveztek. PCI-Express: A pci-express egy soros busz technológián alapuló bővítőaljzat. A pci-express visszafelé kompatibilis a pci aljzatokkal. Léteznek x1,x4,x8, és x16 pci-express aljzatok.
Háttértárolók
A háttértárolók mágneses vagy optikai meghajtókról olvassák és oda írják az információt. A meghajtót használhatják adatok tartós tárolására, vagy az információ valamilyen médiáról való visszakeresésére. A meghajtók lehetnek a számítógépházba beépítettek, mint például a merevlemez. A hordozható háttértárolókat pedig általában USB, FireWire vagy SCSI port segítségével csatlakoztathatjuk a számítógéphez. Ezeket a hordozható meghajtókat szokás külső meghajtónak is nevezni, mivel tetszőleges számítógéphez csatlakoztathatjuk őket. Néhány gyakori adattároló típus: • • • • •
Hajlékonylemezes meghajtó Merevlemez Optikai meghajtó Flash meghajtó Hálózati meghajtó
Hajlékonylemezes (floppy) meghajtó A hajlékonylemezes meghajtó, vagy floppy lemezes meghajtó olyan tárolóeszköz, amely cserélhető 3,5“ méretű floppy lemezeket használ. Ezen a mágneses lemezen 720 KB vagy 1.44 MB adat fér el. A hajlékonylemezes meghajtó általában az A: betűjelet kapja. Amennyiben rendszerindító lemezt helyezünk a meghajtóba, akkor a számítógépet indíthatjuk a hajlékonylemezes meghajtóról is. Az 5.25” méretű floppy meghajtó mára elavult technológiának számít, alig használják. Merevlemez A merevlemez, vagy merevlemezes meghajtó olyan forgómágneses tároló eszköz, melyet a számítógép belsejébe szerelnek be. A merevlemezt tartós adattárolásra használják. A merevlemezes meghajtó általában a C: betűjelet kapja, mint ilyen ez tartalmazza az operációs rendszert és az alkalmazásokat. A merevlemezt szokás elsőként beállítani a rendszerbetöltési sorrendben. A merevlemez tárolási kapacitását milliárd bájtban, az az gigabájtban (GB) mérik. A merevlemez sebességét fordulat per percben (RPM) mérik. A tárolási kapacitás több merevlemez alkalmazásával növelhető. Optikai meghajtó Az optikai meghajtó olyan háttértároló, amely lézersugár segítségével olvassa ki az adatokat optikai adathordozóról. Két típusát különböztetjük meg: • •
CD (Compact Disc) DVD (Digital Versatile Disc)
A CD és DVD adathordozó lehet előre rögzített (csak olvasható), írható (egyszer írható) és újraírható (többször olvasható és írható) A CD-k adattárolási kapacitása körülbelül 700MB. A DVD-k hozzávetőlegesen 8,5 GB kapacitással rendelkeznek a lemez egyik oldalán.
Többféle fajtájú optikai adathordozó létezik: • • • • • • •
CD-ROM lemez – csak olvasható adathordozó, előre rögzített tartalommal CD-R lemez – egyszer írható adathordozó CD-RW lemez – újraírható adathordozó, melyet írhatunk, törölhetünk és újraírhatunk DVD-ROM lemez – csak olvasható adathordozó, előre rögzített tartalommal DVD-RAM lemez – közvetlen elérésű adattároló, amelyet írhatunk, törölhetünk és újraírhatunk DVD+/-R lemez – írható adattároló, mely egyszer írható DVD+/-RW lemez – újraírható adattároló, melyre írhatunk, törölhetjük és újraírhatunk rá
Flash meghajtók A flash meghajtó, pendrive-ként is ismert, olyan cserélhető háttértároló, mely az USB porthoz csatlakoztatható. A flash meghajtó olyan speciális típusú memóriát használ, ami nem igényel energiát az adatok megtartásához. Ezen meghajtókat ugyanolyan módon lehet elérni az operációs rendszerben, mint bármely más típusú meghajtót. A különböző meghajtók csatlakozótípusai A merevlemezeket és optikai meghajtókat különböző csatolófelületekkel (ún. interfész) gyártják. Egy háttértároló akkor telepíthető egy adott számítógépbe, ha a meghajtón található csatolófelület illeszthető az egyik alaplapi vezérlőhöz. A következőkben néhány meghajtóknál használt csatolófelületet tekintünk át: •
•
• • •
IDE – Integrated Drive Electronics, más néven Advanced Technology Attachment (ATA) egy olyan korai meghajtó csatolófelület, melyet merevlemezek csatlakozásához fejlesztettek ki. Az IDE 40 tűs csatlakozót használ. EIDE – Enhanced Integrated Drive Electronics, más néven ATA-2, az IDE csatolófelület továbbfejlesztett változata. Az EIDE támogatja az 512 Mb-nál nagyobb merevlemezeket, és lehetővé teszi a Közvetlen Memória Hozzáférést (DMA – Direct Memory Access) a nagyobb sebesség érdekében. Az ATAPI (AT Attachment Packet Interface) technológia segítségével lehetővé teszi optikai meghajtók és szalagos meghajtók csatlakoztatását is. Az EIDE csatlakozó 40 tűs. PATA (Parallel ATA) – Párhuzamos ATA, az ATA csatolófelület párhuzamos változatát jelenti. SATA (Serial ATA) – Soros ATA, az ATA csatolófelület soros változatát jelenti. A SATA csatoló 7 tűs csatlakozót használ. SCSI – A Small Computer System Interface olyan meghajtó csatolófelület, amely képes akár 15 meghajtót csatlakozatni. A SCSI csatolófelületen külső és belső meghajtókat is csatlakoztathatunk. A SCSI csatoló 50, 68 vagy 80 tűs csatlakozókat használ.
A számítógép belsőkábelei
A meghajtóknak tápellátásra és adatkábelre is szükségük van. A tápellátást SATA meghajtókon SATA tápcsatlakozó, PATA meghajtókon Molex csatlakozó, hajlékonylemezes meghajtókon 4 tűs, Berg csatlakozó biztosítja. A számítógépház elején lévő kezelőgombok és LED-ek az előlapkábelek segítségével csatlakoznak az alaplaphoz. Az adatkábelek a meghajtóvezérlőkhöz csatlakoztatják a meghajtókat, amelyek külön csatolókártyán vagy magán az alaplapon találhatók. A következőkben néhány gyakori kábeltípust sorolunk fel: • Floppy lemezes meghajtó (FDD) adatkábele: a kábel maximum két 34 tűs meghajtó- és egy 34 tűs meghajtó¬vezérlő csatlakozóval rendelkezik. • PATA (IDE) adatkábel: a párhuzamos ATA adatkábel 40 eres kábel, melynek egy vagy két 40 tűs meghajtócsatlakozója és egy 40 tűs meghajtóvezérlő-csatlakozója van. • PATA (EIDE) adatkábel: a párhuzamos ATA adatkábel 80 eres kábel, melynek egy vagy két 40 tűs meghajtó-csatlakozója és egy 40 tűs meghajtóvezérlő-csatlakozója van. • SATA adatkábel: a soros ATA adatkábel 7 eres kábel, aszimmetrikus kialakítású csatlakozóval a meghajtókhoz és egyel a meghajtóvezérlőhöz. • SCSI adatkábel: 3-féle SCSI adatkábel létezik. Az 50 eres, vékony kábel, melynek maximum 7 darab 50 tűvel rendelkező csatlakozója lehet meghajtók csatlakoztatására és egy 50 tűs csatlakozóval kapcsolódik a meghajtóvezérlőhöz, English nevén a host adapterhez. A Wide SCSI, 68 eres adatkábel, melynek maximum 15 darab 68 tűvel ellátott csatlakozója lehet meghajtók csatlakoztatására és egy 68 tűvel ellátott csatlakozóval kapcsolódik a meghajtóvezérlőhöz. Az Alt-4 SCSI adatkábel 80 eres, melynek maximum 15 darab 80 tűvel ellátott csatlakozója lehet meghajtók csatlakoztatására és egy 68 tűs csatlakozóval kapcsolódik a meghajtóvezérlőhöz.
MEGJEGYZÉS: A kábeleken általában színes csík jelöli az 1-es érintkezőhöz tartozó vezetéket. Amikor adatkábelt szerelünk be, mindig ellenőrizzük, hogy a kábel 1-es érintkezőhöz tartozó vezetéke a meghajtó, vagy a meghajtóvezérlő 1-es sorszámú érintkezőjéhez kerüljön. Néhány kábel csatlakozója aszimmetrikus kialakítású, így csak egyféleképpen lehet őket csatlakoztatni a meghajtóhoz és a meghajtóvezérlőhöz. Csatlakozók soros
páhuzamos
scsi
A be- és kimeneti portok kötik össze a számítógépet a perifériákkal,például nyomtatókkal, szkennerekkel és hordozható eszközökkel. A következő kábeleket és portokat használják leggyakrabban: • Soros • USB • FireWire • Párhuzamos • SCSI • Hálózati • PS/2 • Audió • Videó Soros portok és kábelek A soros port csatlakozói lehetnek DB 9-es, vagy DB 25-ös típusú „apa” csatlakozók, amint az az 1. ábrán is látható. Az ide csatlakozó kábel egyszerre csak 1 bit adatot képes továbbítani. Általában modemeket és nyomtatókat szoktak soros kábelekkel csatlakoztatni. A soros kábelek maximális hossza 15,2 méter (50 láb).
USB portok és kábelek Az Univerzális Soros Port (Universal Serial Bus) olyan szabványos csatlakozási felület, melyet perifériák számítógéphez való csatlakoztatására használnak. Eredetileg arra találták ki, hogy felváltsa a soros és párhuzamos kábeleket. Az USB-s eszközöket anélkül is el lehet távolítani, hogy ki kéne kapcsolni a számítógépet. A legkülönbözőbb eszközökön találhatunk USB csatlakozót: számítógépeken, fényképezőgépeken, szkennereken, háttértárolókon és más elektronikus eszközökön. USB elosztót szoktak használni, ha több USB eszközt kell a számítógéphez illeszteni. Maximum 127 USB eszközt lehet a számítógép egyetlen USB portjához kapcsolni USB hubok sorozatos alkalmazásával. Vannak olyan eszközök is, amelyek nem igényelnek külön áramforrást, az USB csatlakozáson keresztül kapják az áramot. A 2. ábrán USB portok és kábelek láthatók. Az USB 1.1 12 Mbps adatátviteli sebességet tett lehetővé teljes sebességű (full speed) módban és 1,5 Mbps-ot csökkentett sebességű (low speed) módban. Az USB 2.0 szabvány maximális sebessége 480 Mbps. A maximális sebesség eléréséhez azonban szükség van arra is, hogy a megfelelő port is támogassa ezt a sebességet. FireWire portok és kábelek A FireWire egy nagysebességű, menetközben cserélhető csatolófelület, melyen különböző perifériákat csatlakoztathatunk a számítógéphez. Maximum 63 ilyen eszköz csatlakoztatható a számítógép egyetlen FireWire portjához. Némelyik eszköz szintén ezen a csatlakozáson keresztül kapja az áramellátását is. A FireWire az IEEE 1394 szabványt használja, és i.Link néven is ismert. Az IEEE 1394a szabvány szerinti adatátviteli sebesség elérheti a 400 Mbps–ot maximális 4.5 m (15 láb) kábelhosszon. Ez a szabványváltozat 6 vagy 4 tűs csatlakozókat használ. Az IEE1394b szabvány már a 800 Mbps-os adatátvitelt is támogatja, csatlakozója 9 tűs. A 3. ábrán FireWire portok és kábelek láthatók. Párhuzamos portok és kábelek A számítógépen lévő párhuzamos port szabványos, A-típusú, DB-25-ös, „anya” csatlakozó. A nyomtatón lévő párhuzamos port szabványos, B-típusú, 36 tűs, Centronics csatlakozó. Néhány újabb nyomtató C-típusú, 36 tűs nagy sűrűségű csatlakozót használ. A párhuzamos csatlakozók egyszerre 8 bitnyi adatot tudnak továbbítani, és az IEEE 1284-es szabványt használják. A párhuzamos működési elvű eszközök csatlakoztatásához, például a nyomtató, általában párhuzamos kábelt használunk. A párhuzamos kábel maximális hossza 4 m (15 láb) (4. ábra). SCSI portok és kábelek A SCSI csatlakozók maximális adatátviteli sebessége 320 Mbps és maximum 15 ilyen eszközt lehet egyszerre csatlakoztatni. Kábelhosszúsága elérheti a 24,4 métert (80 láb), ha csupán egy eszközt csatlakoztatunk a kábelre, és a 12,2 métert (40 láb), ha több eszközt csatlakoztatunk. A számítógép SCSI portja a következő három típus egyike lehet (5. ábra): • DB-25 „anya” csatlakozó • Nagy sűrűségű (High-density) 50 tűs „anya” csatlakozó • Nagy sűrűségű (High-density) 68 tűs „anya” csatlakozó MEGJEGYZÉS: A SCSI eszközöket összekapcsoló kábeleket (megfelelő ellenállásokkal) le kell zárni a SCSI lánc végén. Ellenőrizzük az eszköz dokumentációját a lezárás módját illetően. Figyelmeztetés: Egyes SCSI csatlakozók nagyon hasonlítanak a párhuzamos csatlakozókra. Figyeljünk, nehogy rossz csatlakozóba dugjuk a kábelt. A SCSI csatolófelületen használt feszültségszint kárt okozhat a párhuzamos csatolóban. A SCSI csatlakozókat egyértelműen meg kell jelölni. Hálózati portok és kábelek A hálózati csatlakozó, melyet RJ-45-ös portnak is hívunk, a számítógép hálózatra csatlakoztatásához való. Az adatátviteli sebesség a hálózati porttól is függ. A hagyományos Ethernet maximum 10 Mbps átviteli sebességre képes. A Fast Ethernetnek 100 Mbps, a Gigabit Ethernetnek 1000 Mbps az elvi átviteli képessége. Az UTP kábel maximális hossza 100 méter (328 láb). 6. ábra. A 6. ábrán egy hálózati csatlakozó látható. PS/2 portok PS/2 porton billentyűzetet vagy egeret csatlakoztathatunk a számítógéphez. A PS/2 port egy 6 tűs, mini-DIN, „anya” csatlakozó. A billentyűzet és az egér csatlakozói különbözű színűek, mint a 7. ábrán látható. Amennyiben a csatlakozók nem színezettek, akkor azonositásukhoz keressünk egy kicsi egér vagy billentyűzet jelet mellettük. Audióportok Az audió csatakozón audióeszközöket csatlakoztathatunk a számítógéphez. A 8. ábra mutatja a leggyakrabban használt audióportokat. • Vonalbemenet (Line In) – külső audió forráshoz csatlakoztatható, mint például Hi-Fi rendszer • Mikrofon – Mikrofont csatlakoztathatunk hozzá • Kimenet (Line Out) – Hangszórókat vagy fülhallgatót csatlakoztathatunk hozzá • Játékport (Gameport/MIDI) – Botkormányt vagy MIDI berendezést csatlakoztathatunk hozzá Videó portok és csatlakozók A videó csatlakozón át a monitor kábelét kapcsolhatjuk a számítógéphez. A 9. ábrán a két leggyakoribb videó csatlakozó látható. Többféle videó port és csatlakozó típus létezik:
• • • • •
VGA (Video Graphics Array) – A VGA csatlakozó 3 soros, 15 tűs “anya” csatlakozó és analóg kimenetet biztosít monitorok számára. DVI (Digital Visual Interface) – 24 vagy 29 tűvel ellátott csatlakozó. Tömörített digitális jelet közvetít. A DVI-I képes mind digitális, mind analóg jelek továbbítására, míg a DVI-D csak digitális jelek adására képes. HDMI (High-Definition Multimedia Interface) – A HDMI digitális audió és videojeleket szolgáltat egy 19 tűs csatlakozón. S-Video – Az S-Video analóg videojeleket továbbít 4 tűs csatlakozón. RGB – A komponens/RGB három árnyékolt kábelből áll (piros, zöld, kék), RCA csatlakozókkal a végein és analóg videojeleket továbbít.
A beviteli eszközök segítségével adatokat és utasításokat viszünk be a számítógépbe. Néhány ezek közül: • Egér és billentyűzet • Digitális fényképezőgép és videokamera • Biometrikus azonosítást segítő eszközök • Érintőképernyő • Szkenner Az egér és a billentyűzet a két leggyakrabban használt beviteli eszköz. Az egérrel navigálhatunk a grafikus felhasználói felületen (GUI – graphical user interface). A billentyűzetet, pedig szöveges parancsok bevitelére használjuk. A digitális fényképezőgépek és digitális videokamerák (1. ábra) olyan képeket készítenekmelyeket mágneses adathordozón lehet tárolni. A képet fájlként tároljuk, melyet meg lehet jeleníteni, ki lehet nyomtatni vagy módosítani. A biometrikus azonosítást segítő eszközök olyan jellemzőkkel dolgoznak, amik minden ember esetén egyediek. Ilyen például az ujjlenyomat, a retina, vagy a beszédhang. Amikor ezeket az eljárásokat a hagyományos felhasználónév és jelszó párossal együtt használjuk, biztosak lehetünk benne, hogy csak a megfelelő ember fér hozzá az adatokhoz. A 2. ábrán egy olyan laptop látható, amibe ujjlenyomat leolvasót építettek. Az érintőképernyő egy nyomásra érzékeny átlátszó panellel rendelkezik. A számítógépet a képernyő adott területének megérintésével vezérelheti a felhasználó. A szkenner segítségével dokumentumokat vagy képeket digitalizálhatunk. A beolvasott képet fájlként tudjuk menteni, így az később megjeleníthető, nyomtatható vagy módosítható. A vonalkódolvasó egy speciális szkenner, ami UPC szabványnak megfelelő (univerzális termékkódok) vonalkódokat olvas le. Széles körben használják az árazási és leltározási rendszerekben.
A kimeneti eszközökön keresztül kommunikál a számítógép a felhasználóval. Néhány kimeneti eszköz: • Monitorok és projektorok • Nyomtatók, szkennerek és faxok • Hangszórók és fülhallgatók. Monitorok és projektorok A monitorok és a projektorok a számítógépek fő kimeneti eszközei. Az 1.ábrán különböző monitorok láthatók. A legfontosabb megkülönböztetőjük a megjelenítéshez használt technológia. • CRT – A katódsugárcsöves monitor a leggyakrabban előforduló monitortípus. Piros, zöld és kék elektron sugarak cikáznak a foszfor-bevonatos képernyőn. A foszfor az elektron nyaláb hatására gerjesztett állapotba kerül. Azok a helyek, amiket nem ér elektron¬nyaláb, sötéten maradnak. Ez a kontraszt alakítja ki a képet a monitoron. A legtöbb televízió is ilyen elven működik. • LCD – folyadékkristályos kijelző. A laptopokban és néhány projektorban használatos. Két polarizáló szűrőt használ, amik között folyadékkristályos oldat található. Az elektromos áram megfelelő irányba állítja a kristályokat, így a fény vagy átjut rajtuk, vagy nem. A képet a bizonyos terülteken áthaladó fény és a sötéten maradt területek alkotják. Az LCD kijelzőknek két típusa van: az aktív illetve a passzív mátrixos kijelző. Az aktív mátrixos kijelzőt szokás TFT-nek (thin film transistor) hívni. A TFT lehetővé teszi a pixelenkénti vezérlést, ami így nagyon éles, színes képet eredményez. A passzív mátrixos változat kevésbé költséges, de nem tud azonos szintű képvezérlést nyújtani. • DLP – A digitális fényfeldolgozás egy másik technológia, melyet a projektoroknál használnak. A DLP projektorok lelke egy forgó színkerék és egy mikroprocesszor által vezérelt tükrökből álló tömb, melyet digitális mikrotükrös eszköznek hívnak (DMD). Minden tükör egy képpontért felel. Minden tükör vagy a projektor optikája felé vagy ellenkezőleg veri vissza a fényt. Ez monokróm képet alkot, a szürke 1024 árnyalatában, a fehér és a fekete átmeneteként. Majd a színkerék hozzáadja a megfelelő színinformációt, kialakítva ezáltal a teljes, színes képet. A monitor felbontása az előállítható kép részletességét jelenti. A 2. ábra a leggyakoribb felbontások listáját tartalmazza. A magasabb felbontás jobb képet eredményez. A monitor felbontása több tényező együttes eredménye: • Pixel – A pixel elnevezés valójában egy rövidítés: az English picture element (képi elem) kifejezés rövidítése. A pixelek a képernyőt alkotó apró pontok. Minden pixel piros, zöld és kék színelemből áll. • DP – A képponttávolság, a képernyőn lévő pixelek közötti távolság. Minél alacsonyabb, annál szebb a kép. • Frissítési gyakoriság – A frissítési gyakoriság mutatja meg, hogy egy másodperc alatt hányszor rajzolódik újra a kép. Minél nagyobb ez a szám, annál szebb a kép és annál kisseb a vibrálás. • Váltott soros megjelenítés (interlace) – A váltott soros megjelenítésű monitorok a képet kétszeri pásztázással állítják elő. Az első pásztázás a páratlan sorokat, a második pásztázás a páros sorokat fedi le felülről lefelé. A nem váltott soros megjelenítésű monitorok felülről lefelé soronként pásztázva állítják elő a képet. A legtöbb CRT monitor manapság nem váltott soros megjelenítésű (non-interlace). • Vízszintes-, függőleges- és színfelbontás (HVC) – vízszintesen egy vonalban lévő pixelek száma adja a vízszintes felbontást. A képernyőn lévő sorok száma a függőleges felbontás. Az előállítható színek száma adja a színfelbontást. • Oldalarány – a képernyő vízszintes és függőleges felbontásának aránya. Például, ha 16 inch széles és 12 inch magas egy monitor, akkor ez 4:3-as képarány. Ugyanez akkor is fennáll, ha 24-gyel és 18-cal számolunk. Egy 22 inch széles és 12 inch magas készülékre azt mondhatjuk, hogy 11:6 az oldalaránya. A monitorokon általában különböző kezelőszerveket találunk a képminőségének beállításához. Néhány jellemző beállítási lehetőség: • Fényerő: a kép fényintenzitása • Kontraszt: a sötét és világos aránya • Pozíció: A kép függőleges és vízszintes elhelyezkedése a képernyőn • Reset: Visszaállítja a gyári alapbeállításokat. Nyomtatók, szkennerek és faxok A nyomtatók kimeneti eszközök, melyek a számítógépes fájlok nyomtatott formájú másolatait állítják elő. Néhány nyomtató célirányosan adott feladatra készült, például színes fotók nyomtatására. Mások multifunkciós (all-in-one) készülékek, (3. ábra) melyeket többféle szolgáltatásra terveztek, például nyomtatás, fax, fénymásoló funkció egy készülékben. Fülhallgatók és hangszórók A hangszórók és fejhallgatók kimeneti eszközök hangjelek számára. A legtöbb számítógép rendelkezik audió támogatással alaplapra integrált vagy különálló kártya formájában. Az audió támogatás részét képezik a csatakozók, melyek segítségével kimeneti és bemeneti audió jelek használhatóak. A hangkártya erősítővel is rendelkezik, hogy meg tudja hajtani a fejhallgatókat és külső hangszórókat (4. ábra).
A rendszererőforrások biztosítják a kommunikációt a CPU és a számítógép más részei között. A 3 legfőbb rendszererőforrás: • • •
IRQ: megszakításkérelem I/O port címek: input-output port címek DMA: közvetlen hozzáférés a memóriához
IRQ A számítógép különböző részei megszakítási kérelem (IRQ) jelzésével kérhetnek információt a CPU-tól. Az IRQ külön vezetéken halad az alaplapon a CPU-hoz. Amikor a CPU megszakítási kérést kap, akkor különböző kezelési módok közül választhat. A kérés prioritását az adott eszközhöz rendelt IRQ száma határozza meg. A régebbi gépeken csak nyolc ilyen szám volt, az újabbakon 16 van (0-tól 15-ig – lásd az 1. ábrát). Általános szabály, hogy a számítógép minden részegységéhez egyedi IRQ számot kell rendelni. Az IRQ ütközések működésképtelenné tehetnek egyes komponenseket, vagy akár rendszerösszeomlást is előidézhetnek. Egyre nehezebb minden összetevőhöz egyedi, kizárólagosan használt megszakítási számot rendelni, mivel nagyon sok eszköz illeszthető a számítógéphez. Manapság, a PnP (plug and play) operációs rendszereknek, az USB és FireWire portoknak, valamint a PCI foglalatoknak köszönhetően az eszközök általában automatikusan kapják az IRQ számokat.
I/O port címek A kimeneti/bemeneti port címek az eszközök és a szoftverek közötti kommunikációhoz szükségesek. Az adott I/O port címen küldi és fogadja az alkatrész az adatokat. Az IRQ számokhoz hasonlóan minden alkatrészhez egyedi I/O port címet kell rendelni. Összesen 65535 különböző I/O portszám lehet egy számítógépben. A portcímekre hexadecimális értékként hivatkozunk a 0000h és FFFFh tartományból. A 2. ábra az általánosan használt portszámokat sorolja fel. Közvetlen memória-hozzáférés (DMA) A DMA csatornákat a nagysebességű eszközök használják a rendszermemóriával való közvetlen kommunikációra. Ezen csatornák lehetővé teszik, hogy az adott eszköz a CPU megkerülésével írhassa és olvashassa a memóriát. Csak bizonyos eszközökhöz lehet DMA csatornát rendelni, például a SCSI eszközvezérlőhöz és a hangkártyához. A régebbi számítógépek csak 4 DMA csatornát tudtak kiosztani. Az újabbak 8 csatornával rendelkeznek 0-tól 7-ig számozva (3. ábra).
Összefoglalás
Ez a fejezet bemutatta az IT ipart, a munkavállalás és képzések lehetőségeit és néhány a vállalati szférában elismert képesítést. A fejezet foglalkozott továbbá a számítógépek összetevőivel. A fejezet számos része a tananyag későbbi részeinek megalapozója: • • • • • • • •
Az információs technológia nem más, mint a számítógépek, hálózati eszközök és szoftverek használata az információ feldolgozására tárolására, továbbítására és kinyerésére. Egy számítógépes rendszer hardvereszközökből és szoftveralkalmazásokból áll. A számítógépházat és a hálózati tápegységet gondosan kell kiválasztani, hogy el tudja látni árammal a házban lévő összetevőket, és egyúttal lehetővé tegye a későbbi bővítést. A számítógép belső összetevőit a különböző tulajdonságaik és funkcióik alapján választjuk. Minden belső összetevőnek kompatibilisnek kell lennie az alaplappal. Az egyes eszközök csatlakoztatásához mindig a megfelelő típusú csatlakozókat és kábeleket kell használni. A tipikus beviteli eszközök körébe tartoznak a billentyűzetek, egerek, érintőképernyős készülékek, és digitális kamerák. A tipikus kimeneti eszközök körébe tartoznak a monitorok, nyomtatók és hangszórók. A rendszererőforrásokat a számítógépes összetevőkhöz kell rendelni. A rendszererőforrások körébe tartoznak az IRQ számok, a I/O port címek és a DMA számok.
Kérdések Egyetlen firewire port hány firewire eszközt támogat (63) Melyik memóriatípus továbbítja kétszer olyan gyorsan az adatokat mint az sdram és növeli a teljesítményt azzal,hogy ciklusonként kétszer küld adatot (ddr-sdram) Melyik típusú videó csatlakozónak van 24 és 29 érintkezős „anya” csatlakozója és a monitorra tömörített digitális kimenetet biztosit (dvi) Hány univerzális soros port usb eszközt lehet kapcsolni egy usb portra (127) Mi a maximális adatátviteli sebessége a usb 2.0-nak (480 mb/sec) Melyik IEEE szabvány definiálja a firewire technológiát (1394) Mennyi a maximális adatátviteli sebesség ,amit az IEEE 1394a szabvány támogat (400 mb/sec) Mi a célja a processzora szerelt hűtőbordának (hűti a processzort )
