K HUE ..-D1JLAY CY.. KA L A (15.
1C6s245intjfik
rvicoZES A. (szerL): NrrA OBKT,
Talc
ve get ci6 -Mime; kdksonitarrisok ,?,008.
a 70 eves L.6ng
pp.
39.56.
A Duna-Tisza kozi homoki sztyppretek tiirtineti hijokologiai jdiemzese MOLNA R,BOLT', FEKETE
BOR i, BIR6 MARIANNA'
ts
ANDRAs' . 2
MTA OBKI, Veicriltot, Ancotmany u. 2-4.. 2 feieniegi cirri: 103? Budapest, Koiostor u. 2. E-mail: moinar@botanika,hu
Osszefoglaliis Az ALABBI TANULMANY a Duna-Tisza Uzi homoki sztyeppretek torteneti tudastara, amelyet az 14 evben vegzett kutatisaink es irodalmi forrasok alapjan allitottunk ossze. Sok hazai vegetaciotipussal ellentetben a homoki sztyeppretek tortenetere nern a tobbe-kevesbe monoton teruleti csOkkenes a jellernza. Az erdoirtisok eleinte kiterjesztettek terilletet, majd a beszantasok csokkentettek, kesobb a buckisok erddsOdesevel, valamint a lapretek kiszaradasaval tljabb aIlomanyok jottek letre, mikazben a beszanthat6 allominyokat teljes egeszeben feltortek. Ezell a mai allomanyok eredete, termohelye es ebbol kovetkezOleg fajkeszlete es velhetaen dinamikaja is sokfele. Kuicsszavak: 18. es ) 9. szazad, trijhasznciiat-tortenet, term6hely-va1tozas, vegetacioclinamika, vegetaciatairtenet
Bevezetes A hazai vegetaciO tipusairol az eImalt evekben tab alapos es atfog6 szintezis keszalt (Borhidi & Santa 1999, BaiOni et aL 2003, Fekete et al. 1997). Ezek hangsWyosan a mai novenyzet canolOgiai jellegzetessegeit targyaljak, az egyes vegetaciotipusok torteneti, dinarnikai tulajdonsagaira kisebb hangsnlyt fektettek (de lisd a kazvelemeny szarnara keszalt, komplexebb tartalmn konyvet: Jarai-KomlOdi Sr Hably 1995)_ Ugyanakkor a termeszetvedelern egyre jobban igenyli a tajak, vegetaciotipusok dinamikajat (viseikedeset) leir6 mankakat, hiszen kezelesek tervezesekor es vegrehajtasakor egy ”mozgasban ley6" eletkozasseget szeretnenk valarnilyen iranyba „mozditani" vagy vala_milyen helyzetben tartani (Bartha 2003, 2004). Az alabbi tanulmanyban a DunaTisza kozi hornoki sztyeppretek torteneti ertekeleset keszitettOk el. A Duna-Tisza kozi sztyeppretek termc5helyak es eredettik szerint sokfelek, emiatt nern kannyii a homoki sztyeppretet meghatarozni. Egyik lehetseges definicio: a minimi arean beltil (16 m 2) egy vagy tab sztyeppreti fafaj rnatrixaban legalabb egy ketszik6 sztyeppfaj 61. Egy masik lehetseges definici6 szerint minders hornokon idalakult olyan szarazgyep, arnely johb termOhely-ii (hurnuszosabb) a Festuceturn vaginatae-nal, szarazabb a reteknel es Fe stuco - Brorn etea - Festucetaiia valesiacae fajok (vagy az innen eredeztethetO gyom39
MOLNA R Zs. ET AL.
fajok) uraljak. Az al6bbiakban ezt a tagabb meghatirozast hasznaljuk. A Festucetum wagneri novenytarsulassal (P6cs 1954) itt most nem foglalkozunk, mert azt a nyilt es a zart homoki gyepek kozottinek tartjuk, pontosabhan a florisztikai text dra tekinteteb en a homokpusztagyepekhez, mig finomszerkezeti jellemzok alapjan a sztyeppretekhez allnak kozelebb (vo. Bartha et al. 2006, Fekete et al. 2002b)
Modszerek 1994 es 2006 kazott igyekeztunk a taj minel tobb homoldszt-yeppret-maradvanyat felkeresni, ahol florisztikai es cOnologiai adatgyiijteseket vegeztiink. Ahol lehetett, helyi torteneti adatokat is gydjtottiink. Osszegyiljtottiik a homoki szt -yeppretekn51 sz616 irodalmakat, keziratokat. Az adattar (Molnar fined.) torteneti es jelenkori adatokat egyarant tartalmaz. Erre azert volt sziikseg, mert a torteneti adatokat (amennyihen csak lehetseges) a jelenre vonatkortatva ertek.eltiik. A dokumentaci6k egy resze nem a jelen botanikusanak kesztilt (hiszen sokunk kOzos tudasa, bogy hogyan nez ki ma pl. a fiilophazi Strazsa-hegy), hanem a jov6 szamara igyekszik reprezentativan bemutatni a „mozgasban levo mat homoki szryeppreteket. Tifibb olyan tajhasznalati trivialitast is dokurnentaltunk, amelyek 5-10-50 ev mulva mar nem lesznek trivialitasok, es az id6kOzhen dogrnatizalodott eikepzeleseket eppen ezekkel az aciatokkal lehet majd helyesbiteni.
Eredmenyek es
in egvitatasuk
Becsleseink szerint a homoki sztyeppret a Duna-Tisza koze sik felszini homokterdleteinek, valamint alacsonyabb buckasainak legelterjedtebb gyeptarsulasa volt egeszen felszantasuldg (Biro 2006). A csernozjom jellegu es a gyengen humuszos homoktalajok mai kiterjedese alapjan (Agrotopo adatbazis, Szab6 et al. 2005, Varallyay 1985) a Duna-Tisza koze 1,4 mink) hektaros osszteriiletehal kb. 280 000 hektar lehetett homoki sztyeppret (a Duna-Tisza kozen 13%-nyi a fut6homok, 16,7%-nyi a humuszos bomok es csak 3,2%-nyi a csernozjorn jellega hornok (IVIarosi & Sornogyi 1990, Varallyay 1985), azaz a sztyeppretek zome „kozepesen" humuszos homokon volt). A Duna-Tisza kozi losz- es homoki sztyeppreteknek hason16, de nem azonos a Of keszlete. A homoki szt-yeppretnek a loszsztyepprettel szemben pozitivuma csak a kiserafajokban van, pazsitfuvek kozott nines (hacsak a nyiltabb allomanyokban uralkode Fes-tuca wagneri-t nem szamitjuk ide), fiziognOmiaja kevesbe fejlett (Fekete 1992, Fekete et al. 2002a,b). Altalaban az a jellemz6, bogy a homoki sztyeppek fokozatosan mennek at a loszsztyeppretekbe, azokt61 faikeszletukben nehezen valaszthatok el, bar megfigyelhetti, bogy egyes fajok csupan losz alapkOzeten jelennek meg (pl. Chamaecytisus austriacus, Ajuga laxmanni, Si/erne longiflora, Phlomis tuberosa) vagy ott tomegesebbek (pl. Thalictrum minus, Fragaria viridis, Filipendula vulgaris). ❑vatossagra van szukseg, hiszen a losz es a homok gyakran keveredik, tnaskor terben mozaikol, vagy nehany tiz centimeteres retegekben egymasra rakodik.
40
HOMOKI SZTYRPPRtTEK
TORTE-N,ETI TA jara)LoGiAi JELLEMZESE
A 18. szAZAD ELo TTI KORSZAKOK ToRTENETE A homoki sztyeppretet a tobbe-kevesbe zart boritas jellernzi, ig -y vertikalis struktiara (szintezettseg) is kialakul.- Ilyen szerkezet kiala_kulasahoz a durvaszemcses hornok nern elegenido, hanem szaseges, hogy a homokhoz kolloidfrakciokban gazdagabb losz vagy agyag is keveredj en. A Duna-Tisza kOzen tobbfeie homoki szt -yeppret van: a sik hornokon a termeszetes zonalis vegetaci6 a hornoki erdOssztyepp, arnelynek napfenyes tisztasain, nagyobb fatlan reszein homoki sztyeppret, erdOszegelyeben pedig valamilyen felritkultabb, erdei faiokban gazdagabb sztyepp lehetett a termeszetes novenyzet (Fekete 1992, Zolyorni 1958). Az tide retek fels8 zOnajaban szinten lehettek - inkabb mar retsztyepp - homoki sztyeppek, de kialakulhattak sztyeppek a durva homokbol allo homokbuclasok kedvezObb termohelyii reszein is. A mai homoki sztyeppretek termahelye teljes egeszeben potencialis erci6term6heiy (Magyar 1961, Molnar & Kun 2000; azaz arborealis sztyepp sensu Varga Zoltan), ennek ellenere a vegetacibtorteneti adatok szerint csak reszben erdO'stilt be az elmult 10 000 &ben Gala) et al. 2004, Siimegi et al. 2005). Feltetelezeseink szerint a szaraz, de humuszban gazdagabb homoki tijakban a holocen elso feleben meg lehettek kiterjedtebb erassztyepp-erdak, a fitlanodas az elrnult 5 6000 evre tehet6. Velemenyiink szerint peldaul lllancsban (vO. Jakab et gat. 2004) kb. 8000 BP-ig az alacsony Arternisia es Chenopodiaceae pollen miatt elkepzelbet6, hogy a Poaceae magas erteke vizi fajokt6I sthrrnazik (azaz talan nem erdossztyepp volt a magaslaton), majd 8000 es 4400 BP kozott valamikor az Arternisia es Chenopodiaceae megemetkedik, es innentol mar nagy kiterjedesii sztyeppekre utal a pollenosszetetel. Cs6Iyospalosnal (Sumegi et al. 2005) kb. 6000 evvel ezelott teljesen eltiinik a tiilgy es harS, ezer evyel kesobb pedig az eger is de kozben nem ugrik meg a Poaceae mennyisege (sot nullara csokken), a nem fasszani fajok pollenje is vegig 40% alatt marad. Kunfeber -tonal (Mihaltz 1947) szinten koralbeliil a Kick L kor elejet61 no meg a Poaceae es a Chenopodiaceae mennyisege. Mindezek alapjan feltetelezzilk, !logy az elrnialt evezredek, evszazadok hornoki sztyeppretjeinek egy resze kontinuus lehet a kesepgIacialis sztyeppekkel, mig egy reszilk erd6irtis eredetii. Saj nos a szaraz termohely miatt kozvetlenal a homoki szt -yeppretekre vonatkortathato fosszilis poll enre vagy makreflossziliara nines sok esely, esetleg a talaj vizsgalata adhat helyi informaciot (a hu_muszfelhalmozodis erdoben vagy gyepen tortent-e, volt-e jelent6sebb kilugzodis?). A jelenlegi 6sibb hornoki sztyeppek eseteben eg-yelOre nem tudjuk, hogy volt-e rajta erd6 az elmdlt 10 000 evben. A keso k6kort61 a 18. szazadig feltehetoen szinte az asszes sztyeppr6tet rnegszantottak (soicat akar tobbszor is), de legalabbis tab ezer evig legeltettek. Konkret adataink nincsenek. Vern tudjuk azt sem, hogy hany homoki - szt-yeppret faj hint el a tap& a 18. szizacira. Feltehe -toen akar tObb tiz ilyen faj is lehet. Napjainkban igenlk-varlyos a sztyeppfajok eszak-deli gradiense (a Pesti-bordalekkUp-siksagtol a Bugaci-homokhat Fekete et aL 1999, 2008), azaz az erd6ssztyepp klimdbOl a sztyepp fele haladva (vo. Kun 2001) a sztyeppfajok(!) szarna csakken (az erdeieke rrrg rneredekebben). -
41
MOLNAR Zs. ET AL.
A sztyeppfajok ezen, nag -yon meglept5 gradiense kipusztulasokat is jelezhet. A gradiens oka meg nem ismert. Szerepet jatszhat benne a hegyektal valo tavolsag, a florisztikai feltartsag (foleg a 19. szazadi adatok vonatkozasaban, vo. Szujko-Lacza & Kovats 1993), kozvetve az erdak del fete valo megritkulasa vagy akar a nyiltabb tersegek evezredek ota feltetelezhet6 intenzivebb allattartO gazdalkodasa is. Terepi tapasztalataink es a korabbi floraadatok (pl. Wiri :erd6, ng-ykOrosi erdok, lasd alabb) alapjan a tiszantili sziki tolgyesekhez hasonlOan a hornoki tolgyesek kozeleben is gazdagabb a sztyeppflora, mint fatlan glomanyokban.
A i8. SZAZAD VEGE A kozepkorbol egyelore meg nem rendelkeztink a hornoki sztyeppretekre vonatkozi5 kazvetlen adattai. A kiizepkori szantogazdalkodas nyilvan jelentosen erintette oket, velhetben jelentos resziik atesett szinto fazison, de konkret adataink errol nincsenek. A 18. szazad vegi allapotokat Kitaibel irtinapioja Cs mas korabeli forrasok alapjan dokumentaltuk. Fajlistai alapjan Kitaibel zommel zavart, fajszegeny, gyomos, feltehet8en masodlagos allomanyokat lathatott (zomiik a tarok hodoltsag alatt felhagyott szant6, azaz legelakent hasznositott parlag lehetett). Kitaibel az 6tkOzben a legelokon latott fajokat rendszeresen felirta, de sajnos a homoki es loszlegeloket csak ritkan kalonitette el, adatai igy nem valaszthatoak szet. Az biztos, hog -y igen ritkan latott fajgazdagabb hornoki sztyeppreteket (Ugy veljiik hogy biztosan felirta volna oket). Kitaibel elesmosafii es arvalanyhaj mez6kral (vo. Kerner 1863) sem ir. A Rakos:mezOn igen gazdag, de vegyes flOralcban talaljuk a sztyeppfajokat, igy nem vaiaszhatok le a homoki sztyeppek fajai. Az, izsaki Szolo-hegy legelojenek rnersekelt homokjan nyilt es zart homoki gyep fajait irta fel (Taraxacurn serotinurn, Vincetoxicum officinale, Alkanna tinctoria, Cynodon dactylon, Euphorbia seguieriana, Festuca „duriuscula" (vaginatavagy mas?), Koeleria cristata). Az I. katonai fehneres lapjai szerint a kiterjedt zart fiivii homoki sztyeppes legeb5k feltorese mar megindult, de a humuszos homokfelszinek zomet meg szinte teljesen fatlan hornoki sztyeppret fedte (Biro 1998, Biro et al. 2008). Sajnos az I. katonai felmeres es Orszagleirasa nem szolgal tovabbi adatokkal a sztyeppretekr61. Azt tudjuk, hogy legeltethet6, kaszalhato es a hadsereg szamara atjarhato (nem vizes, nem poszahomokos) terilletek voltaic ,
A 19. SZAZAD, ES A 20. SZAZAD ELS45
HARMADA
Az Alfold ujranepesulesevel, majd a tanyavilag kiepulesevel a homoki sztyeppek nagy reszet beszantjak (lasd a III. katonai felmerest, osszevetve az I. es II. katonai felmeressel), csak a kozos legelokon maradnak fenn nagyobb foltok, pl. Kecskemet es Szeged hataraban. A felszantassal parhuzamosan egyre nagyobb aranyban a szels6 term6helyi helyzetii allornanyaik maradnak fenn: tolgyesek szegelyeben es tisztasain, homokbucka.sok humuszosabb, arnyekosabb, ildebb termOhelyein, lapvidekek es szikesek magasabb, szarazabb zarvanyszerii kisebb hatjain.
42
i011,40 K1 SZTKEPPRETEK TORTENETI TA joICOLOGIAI
fELLEMZESE
Rapaics (1925) rnegjegyzi, hogy ha a sztyeppreteket legeltetik, a legertekesebb novenyfajok kivesznek, e legelak novenyzete meglehetOsen „nemzetkozi" lesz, de az 6sibb foltokat a fajokbol valamennyire fel lehet ismerni. Leirja, hogy a legeltetes hatisara egyes talajok kernenyedessel valaszolnak (itt a Festuca pseudovina gyepje alakul ki, ertsd: Potentillo-Festucetum), masok lazulassal valaszolnak (itt egyevesek fognak hetelepalni). Thaisz (1921) szinten megfigyeli, hogy a legeltetes felnyitja a gyepet, es ekkor felszaporodnak az egynyari fajok es a Festuca pseudovina, Bodrogkozy (1957) szerint a Del-Kelet-Iiskunsagban az Astragalo-Festucetum-bol legeltetessel Potentillo-Festuceturn, azaz katOtt talajd gyep lesz. Az utols6 nagy kiterjedesii zonalis allornanyokat Kerner (1863) jellemzi; „Az elesgryllus) jellegzetes, formaci6kepz5 noveny. Pompas fu ez! Szeles, atmosau hatolhatatlan gyepjei, melyek mint vakondturasok emelkednek tbbb hUvelyknyire a fOld fOle, e elszaradt, szarke levelekkel vannak korulveve, a hurnusszal kevert, sotet szinu homoktalajt mindeniitt boritjak:' Mas homoki sztyepprettipusral nem ir. Feltetelezheto azonban, bogy az atmeneti tipusokat nem hatarolta le („a ket Stipa-faj elvalaszthatatlan egymast61"). A vegeticio mozaikossagat is hangsillyozz_a: „az itt leirt harom formaci6 (efts& sztyepp, evelo es egynyari nyilt gyep) nincs mindig egymastal elesen elkiilonitve, gyakran osszefolynak, mialtal jellegzetes atrnenetek allnak el67 Hollos (1896), Borbas (1879), majd Lanyi (1915) csak roviden es a Kerner-fete formaci6k alapj an targyalja a homoki novenyzetet. Borbas (1886) a homokot tab „talajtani” kateg6riaba osztja, de reszletes terrnohely- es fajjellemzest nem ad: futO, taza, lazabb, felig kotott, kotottebb, ketat. Sztyeppretfajokat fi5leg az utObbi Ica kategOriahoz ad (pi. Aster linosyris, Salvia pratensis, Adonis vernalis, Aiiiurn flavum, Antheri-
cum ramosum, Anthyllis vulnerarki, Brachypodium pinnatum, iris variegata, Pulsatilla pratensis). A „lazabb homokon" is Wort azonban a Festucion vaginatae fajok mettell sztyeppfajokat (pl. Agropyron pectiniforme, Coronilla varia, Euphorbia giareosa, Koeleria cristata, Medicago falcata, Peucedanurn arenarium, Sedum telephium subsp. maximum, Stachys gerrnanica). Vadas (1898) a homoki sztyeppret ket termaielyet killoniti el: a feketebarna homokot (igen Jo minosegii, teijesen begyepesedett talaj) es a barns homokot minasega, g-yepesedesre haj16 talaj), e term6helyekre javasolja a tolgyeleg-yes-akacost (indikatorfajok pl: Chrysopogon gryllus, Medicago falcata, Irispumila, Anthyllis vulneraria, Salvia pratensis, S. austriaca, Koeleria cristata). Szandovics (1914) a Rakosvideken „thrtabb" es „szakgatottabb" homoki novenytakar6t 14ionit el, zommel az elobbiben vannak a homoki sztyeppret fajai. Lengyel (1915) katottebb fin/es helyeket es erdei tisztasokat emlit, de magat a „sztyeppretet" nem *Her/1z'. Tuzson (1915) „a jobb talajt1 helyek favesek", „kotattebb, Rives helyen" elethelyjellernzesek mellett tobbszor keveri a nyilt es tart homoki gyepek fajkeszletet. Kerner (1863) utin 6 is jellernzi a nyarfak alatti sztyeppretet (lard alabb). Boras Adam naplojaban (1915-1971) alig talaltunk a homoki sztyepprethez adatokat, taji fajlistaiban a sztyeppfajokat beolvasztja a sziraz homoki floraba. Erdekes, hogy sera Boras Adarnot, sere Zolyomi Balintot nern erdekelte annyira a hornoki sztyeppret, mint a loszszt-yeppret,
43
MOLNAR ZS. ET AL.
pedig a talajok alapjan orszagos kiterjedese a loszsztyeppekenek akar a felet is eIerte (Duna-Tisza koze, Nyirseg, Kisalfold, Mez6fold, Dunantlili-kozephegyseg la.bain), Thaisz (1921) hangs61yozza eloszor, hogy a szaraz homoktalajoknak a Festuca rupicoIa volt egykor az uralkod6 fiive. Magyar (1933) szerint a homoki sztyeppret az igen jo legelokon talalhato, de er6sen visszaszoruloban van. A hornoki sztyepp a 19. szazadban meg a taj jellemzo, nagy kiterjedesii vegetaciatipusa volt. Igy a zonalis homoki sztyeppek „termeszetes" fajkeszletet a korai flOralistakat osszegezve rekonstrualtuk. Igyekeztiink csak olyan adatokat hasznalni, ahol kelloen dokumentalva volt a fajok termoheiye. A mai tajban talalhat6 atlagos homoki sztyeppretekhez kepest igen gazdag ez a flora (lasd a Riggelekben). Sajnos a dornina.nciaviszonyokral, a dorninans fajok terbeli mintazatar61 igen keveset tudunk. Fein:ITO a Festuca rupicola-nak, mint uralkodO funek a kesoi ernlitese (Hargitai (1940) kaloniti majd el pl. a Chrysopogon gryllus uraita gyepekt61, es jellemzi kiilon vegetaciotipuskent). A 19. szazadban mar latnak nyaras arnyekaban kepzado sztyeppretet (Kerner 1863), de kiszaradO lapreteket meg nern emlitenek. Kerner szerint a nyarfaerd6ben a Salix repens szinte az egyetlen faj, ami „a lehullo csersavas nyarfalevelb61 kepzoclo humuszt" elviseli, ezenkivtil meg nadszeru sasok, csenkeszfelek es ritkan Astragalus varies es Syrenia cana talalhato benne. „A nyarerd6 altalaban nagyon szegenyes floranak ad szallast, es ezert nern kelti fel a botanikusok nagyobb erdekl6deset." Tuzson a Ilarmashatarnal (JanoshalmatO1 eszakra) jellernez fehernyarfa-erdot: maga az erdo vagy helyesebben liget, f6leg Populus alba es ezenkMil P nigra fak hatalmas peldanyaib61 all, a tisztasoktol megszaggatott erdo aljan gyakori a Festuca vaginata, Epipactis helleborine, E. atrorubens, Cephalanthera rubra, Potentilla arenaria, Genista tinctoria, Anthyllis vulnerari a, Astragalus austriacus, A. glycyphyllos, A. onobrychis, Hypericurn perforatum, Lithospermum arvense, Stachys recta, Tragopogon floccosus. Rendszeresen talaltunk adatokat a sikarfil. (Chrysopogon gryllus) gyiljteser61. Ajtay (1917) szerint a novenyt koralassak, gyokerestul kihuzzak, a 0,4-1 negyzettneteres sebek azonban allitOlag hamar befilvesednek, bar Mathe (1956) szerint gyomosodnak. Deliblaton az I. vilaghabord alatt aIig egy ev alatt 30 000-nel tObb sikarkefet es soprut gyartottak, Ajtay szerint a sikarffikeszlet „kimerithetetlen". A Szentendrei-szigeten Zsolt (1943) szerint a foleg a buckak oldalaban 616 Chrysopogon-t gyakran kiassak, es utana az Achillea ochroleuca valik uralkodova. Roller (1955) fenykep et kozol a gyiijtott sikarfu gyokerkotegekrol. Kecskerneten a 19. szazad vegen a homokmozgasok rniatt betiltjak gyajteset. Pettis (1983) szerint Kisk6r6s kornyeken a sikarfilvet a II, -vilaghaborU elatt kocsiderekszarnra gyajtOttek. Boras (1952) szerint a Varmegyehataron 16176 Sikaros nevet a sikarfiir61 kapta. Borbas (1886) szerint a hornoki sztyeppreteket a tomeges gyiijtes jelent6sen karositotta: „De nem engednem meg, legalabb egyhamarjaban, bogy Andropogon Ischaemum es Pollinia Gryllus gyokereiert az olaszok a homokot felbontsak. Ezek olyan helyeken nonek, a hol a homok folott valO gy6zedelem bekovetkezoben van vagy mar befejez6dott, tehat a homokpusztak legjobb helyein. E gyOkerasok sajat hasznukat nezik s nem banjak utanok akarmi tortenik. Igazan 44
HOMOKJI SZTYEPPRg:TEIC TORTENETI TA loKOLaGlAl jELLEMZESE
elszornorodva Iartam Deliblaton, hogy az a fold, a melyet hosszia esztendokon, nagy kiizdelemmel, faradsiggal es koltseggel mentettek meg, es neveltek rajta pazsittakarea, a nevezett pazsitok gyokereiert feltOretven, nagy tablakba_n rneztelen marad -C A 19. szazad vegere kialakult, kisparaszti gazdalkodas jellemezte tajban, az igen finom szerricses tajhasznalat id6szakaban tovabb csokken az eselye, hogy e szintofoldi miivelesre alkalmas termohely gyepkent fennmaradjon, Mire 1933-ra megszuletik a novenytarsulas fitoconologiai neve, Astragalo-Festucetum sulcatae (Magyar 1933), szinte eltunik a zonalis sztyeppret. Azok, akiket sorsuk a 19-20. szazadban a buckasokba rendelt, hogy ott eljenek meg, es tartsak el csaladjukat, minden lehetseges helyet, azaz minden valarnennyire humuszos taIajia terialetet felszintottak. A fiilOphazi buckasban is voltak „5x5 meteres" konyhakertek (ma ennek „parlagje homoki sztyeppret: Seseli annuurn, Ononis spinosa, Poa angustifolia, Achilles pannonica, Heilanthemurn ovatum, Salix repots stb.), de voltak negyedhektaros rozsfoldek es szolok is a humuszosabb buckakiizokben. Szot kell ejteni egy rendkivul talalekony eszkozral, a hegyhitz6rOl (a foldgyalu egyik Eiserol), amellyel igen sok sztyeppretet pusztithattak el buckasaink peremein. t,ova l vontattak, s kitarto munkaval 6-8 meter magas buckakat is el tudtak vele tantetni (Lakatos 1988)_ A nagyobb homokbucka-vonulatok feltemoen lapos reszek gyalu- an ilyen eg-yengetesek eredmenyei. .
Az
LiTo RBI
8o _e v
Az evezredekkel ezelotti zonalis sztyeppekhez hasonlO allomanyokat ma mar csak nehany helyr61 ismerunk, osszkiterjedesuk alig nehany hektar: a Taborfalvi-later es Kunpeszer kOrnyekenek nehany aprO hornokdombian (Fekete Gabor, Molnar Zsoft, Mate Andras, Videki Robert), Imrehegyen a Thi-a-homok buckasaban (Vajda Zoltan), Jakabszallason (Devenyi 1965), a DK-ldskunsagi „csodaretek" nehany sztyeppje ilyen (MargOczi et ai. 1998, Aradi Eszter), Korostetetlen (Kispengyom-dt116, Urban Sandor), Soltszentitnre es Fiiiiipszallas kozott, valamint a kunadacs-szabadszallasi ioteren (Mate Andras), Ojlengyelnel, Dabason es liernknal (Seregelyes Tibor, Kecskes 1984). E teriiletek talaja barna, kozvetlen arnyalast nem kapnak, reti fajaik altalaban nincsenek. A legfajgazdagabb homoki sztyeppretek ma a homoki tolgyesek kis tisztasain es az erd6 szelen levo aflornanyok. Reszletesen H-argitai (1940) jellemzi 6ket eloszor_ A zonalis sztyepp reliktumanak tekinti &et. Fajkeszletiikben a sztyeppfajok uralkodnak, de el6forduinak erdei es reti fajok is. Uralkodo fuvuk gyakran nem a Festuca wagneri, harem a Poa angustifolia, de az is el6fordulhat, hogy szinte csak ketszildiek alkotjak a ritkas, tolgyavaros gyepet, evert terepen olykor nehezen baratkoztunk meg azzal a gondolattal, hogy e „gyepet" sztyeppnek tekintsiik. Vannak egeszen keskeny (nehany meter szeles) erdoszeli sztyeppretek is, pl. a Palfaji-erd6ben, ahol a sztyeppret „beszorulf az erdOszegely es a tisztas ritkas Festuca wagneri-s gyepje koze. Killonosen gazdagok a red hatassal is biro es egyben erdoszegelyen lev6 allom6nyok, hiszen itt keverednek a nedvesebb es szarazabb, valamint az arnyasabb es naposabb 45
MOLNAR Zs. ET AL.
termohelyet igeny18 fajok. A tisztasok sztyeppjeit a 19. szazadban meg kaszaltak es legettettek (Redei 1987), majd a 20. szazad else) feleben megindult erdOve, elsosorban akacossa vale alakitasuk. Emiatt az allomanyok nagyobb resze mara megsemmisiilt. Egyes allornanyokat a dam (pl. Hetenyegyhaza), masokat a vaddiszn6 (pl. NagykOres) gyomosit, jellegtelenit (terjed az Elylnus repens, Calamagrostis epigeios). A homoki sztyeppretek egy masik resze a szikes retekbe, kekperjes lapretekbe &eh maradekgerinceken maracit fenn. Ezzel parhuzarnosan azonban a lecsapolasok 'Matt megindult a sztyeppretek masodiagos kepzOdese is a kiszarado lapretek helyen. E masodlagos sztyeppek legkonnyebben onnan ismerhetok fel, hogy talajuk nern bar-, na, hanem szurke vagy sziirkesfekete, azaz nem csernozjom jellegu hornok, hanern sztyeppesedett reti (esetleg lapos reti) talaj. Amennyiben volt a kozelben fajgazdag propagulumforras, akkor e masodlagos homoki szt-yeppek igen fajgazdagokka valhattak. A mai homoki sztyeppretek dontd tObbsege ilyen kiszaradt ret. Kialakulhatnak lapretek es szoloncsak retek kiszaradasa saran is, Utobbi esetben kotottebb talajuak, szikesebbek, sokkal fajszegenyebbek. A kiszarade IapretekbUt kepzOdo sztyeppeket eloszor Bodrogkozy (1960a,b) emliti, majd reszletesen Seregelyes es S. Csomes (1990) jellemzi oket Dabas es Ocsa korzeteben (mar az 1970-es evek vegen felismertek aket). A hagyomanyos conolegiai besorolas helyett idadinamikajukkal, illetve terbeli poziciejukkal jellemeztek Hangsulyozzak, hogy ha egy lapretmozaikban megjelenik a Chrysopogon, jet jelzi, hogy sztyeppesedes indult be, de a Chrysopogon anmagaban nem jelzi a sztyeppesedettseg allapotat, meg a faj tomegessege sem. Az alabbi zonaciet irja le: Orchis szint (ez tkp. a lapret), felette van a 30-40 eves fiatal lapret-sztyeppret atrnenet, a Rhinanthus minor szint, efelett a kifejlett, kb. 20 eve nern Rhinanthus-os, mar teljesen sztyeppjellegit gyep, a Centaurea sadleriana szint. Osi szt-yeppret jellegiinek tartja a meg egy szinttel feljebb lev6 Salvia pratensis - Filipendula vulgaris szintet. Hasonto eredetii es fajkeszletil retsztyeppek vannak Kunpeszer es Kunadacs kOrnyeken is (Vidal_ & Mate kezirat), Kiskunhalas kornyeken, valamint a del-kelet-kiskunsagi „csodareteken" (Csete 1997, Margaczi et. al. 1998). Mivel elaprethol letrejott gyepek fajgazdagabb, udebb allornanyai kimondottan retszt-yepp fiziognomiajuak, ezert e gyepeket tagabb csoportositasban a homoki sztyeppek helyett aids az erdossztyeppretek Ithze is sorolhatjuk (BolOni et al. 2003). ivlas allomanyok szarazabbak, legeltebbek, n5vid felnyileak. A homokbuckasok buckakOzeiben egykor gyakran lapretek voltak. Hargitai (1940) szerint haromfele: fajszegeny Molinia hungarica-Agrostis stolonifera gyepek, Salix repens-es Cs Scirpoides holoschoenus-os gyepek. Atabb az utobbi kettOt targyauk, az else) kiszaradasa a lapreteknel leirthoz hasonte allomanyokat eredrnenyezhetett (a nagykOrosi tolgyesek tisztasain pl. a Molinia. coerulea, Serratula tinctoria, Sanguisorba officinalis, Euphorbia villosa es a Centaurea pannonica el6fordulasa jelzi a lapretbal kiszaradt sztyeppreteket). A szarazabb buckakozokben kialakult retekben jetlemz6 a Salix repens es a Scirpoides holoschoenus. Fontos megjegyezni, hogy az elrnillt 15 evben meg a legvizesebb 46
HOMOKI SZTYEPPRITEK TORTgNETI
TA
IaKOLoGIAI JELLEMZKSE
evekben sera jelent mar meg djra a felszini viz ezekben a buckakozekben, bar korabbi adatok szerint ez 50 eve meg jellemz6 volt. lelenleg talin mar nem szaradnak tovabb. Nehez eldonteni, mi ezen kozasseg eredete: (1) lehet kiszaradt lapret, melt' a homokmozgasok idej en lepelhomok-boritist kapott, es ezt csak a legszivOsabb fajok eltek tut. Erre az, dn. befdvasos keletkezesre utalhat, hogy az egyes serevenyfaz egyedek altalaban idosek. Meglepetessel kozli Kiss (1944), hogy egyeves Salix repens egyedet erdeszei, jutalom kituzese utan sere, talaltak. Ez arra utalhat, hogy a Salix - es taian gyakran a Scirpoides holoschoenus is - egy korabbi stadium relikturna. A buckak6zok akar tobb 10 cm vastag beffivasat sok szerz6 emliti (Biro 1920, Erd6di 1865, Kiss 1892, Roller 1955, Vadas 1898); (2) a meIyedes ugyanakkor lehet kifuvas eredmenye is, ahol a szel a szaraz hornokot elhordta, es ezaltal a buckakOz felszine a talajvizszinthez kiizelebb kertilt, majd betelepdltek a nedvesseget igenyla fajok (Biro 1920, Kiss 1944). Ez mag-yarazhatja a reti elemek igen alacsony szamat es az igen vegyes es zavart fajosszetetelt. Kovacs (1962) adatait tanulrnanyoz-va dgy tiinik , hog), ezek a „lapretek" mar az 1950-es evekben is sztyeppesek voltaic bar a rnainal meg LidebbekIehettek. Conologiai tabellajaban feltanoen hossza a sztyeppfajok Iistaja, raadasul specialists, sztyeppfajok is vannak, arni arra utalhat, hogy a lecsapolasok elan sem voltak ezek igazi lapretek, hanem valamifele retsztyeppek (Hargitai (1940) szerint is fajszegenyebbek a buckason kiviili nagyobb kiterjedesG lapreteknel). Kesabb Borhidi (1996, Borhidi & Santa 1999) e buckakiizi, kiszaradassal kepz6dott retszt-yeppeket novenytarsulasokkent is leirta, Hargitai (1940) adatai alapjan, sajat csevharaszti felveteleivel dokumentalva. A nagyk6rosinel fajszegenyebb valtozatok a tajban mindenfele gyakoriak, pl. Orgovanyban. (Megjegyezzlik, hogy szels6seges esetben buckakozi zsombeldipok szaradtak ki . olyan mertekben, hogy termohelyilk ma mar sztyeppretnek megfelea Ezeket olykor meg a Molinia hungarica uralj a, de a kekperje mellett sztyeppfajok is eloforcluInak,) Ugyanakkor feitetelezeseink szerint az iidebb buckakOz6k perernein eredetileg is voltak kapillarisan vizet kape, azaz nem csak a makroldimatol ftigg6 dn. peremsztyeppretek. A lecsapolasok elotti allapotukrol nem tudunk (beleolvadnak a taji flOralistakba), a lecsapolasok utan term6helyuk bizonyara szarazodott, biomasszajuk csokkent, de a talaj magas humusztartalma tovabbra is biztositotta a sztyeppret letfelteteleit. osisegere buckakozperemi helyzeteb61 es szt-yeppret-specialists fajokban valo gazdagsagabal kovetkeztettink. Hargitai (1940) is irja, hogy a b -uckakozi lapret es a buckatet6i nyilt hornoki gyep kozott „megbillent felfiletre jutott" sztyeppretek vannak (sajnos kdlon nem jellemzi 6ket). A Kisalfoldon Polgar (1941) frja, hogy a buckik fabanal a Salix-1 oloschoenus zona felett Chrysopogon gryllus - Carex hurnilis tarsasig el, benne Daphne cneo rum. Kes6bb a buckakozpererni sztyeppretet, mint ritka tipust jelzi Bodrogkozy (1957) Tazlirrial (Potentillo-Festuceturn caricosum humilis), Zolyomi (Zolyomi e2, Baksay 1950) is emliti, szinten Kiskunhalas kornyekerol, de reszletesen Vicleki (1995) jellemzi a ja_kabszallasi Kisasszony-erd6ben, ahol nyolc esetben talalta meg a lapret, Carex Chrysopogon gryilus, Festuca rupicola (ta-
47
MOLN.-{ R
Zs.,
ET AL.
tan F. wagneri?), Festuca vaginata zonaciot. Ha a buckakozperetni sztyeppretek alatti zOnaban levy lapretekbol a talajvizszint sullyedese eseten masodlagos retsztyeppek alakultak ki, a perernsztyeppek fontos propagulumforraskent szolgalhattak. Orgovanynal olyan buckakort talaltunk, ahol mara Iciszaradt zsombekos lapmedence Peremen ma igen jellegtelen fajkeszletii a sztyeppret. Felvetoclik az a lehetoseg, bogy itt - talan az intenziv birkalegeltetes esivagy homokkal yak) beternetodes miatt elpusztult a perernsztyeppret. Szikes to kort.11 vagy mesziszapos altaiaju, kOtottebb talajti retek feletti z6naban, valamint kiszaradasuk titan a helyiikon is szinten hornoki szt -yeppretet talalunk (Potentillo-Festucetum pseudovinae), de ezek a fentielcneI sztyeppfajokban sokkal szegenyebbek (Bagi 1988, 1990, 1995, Bodrogkozy 1960a,b). Legeloszor Rapaics (1927) jellemez olyan homoki gyepeket, arnelyek szikes kornyezetben reti hatasra fejladtek Sajnos adatai mar eppen a belvizrendezesek elejera valok, igy egyel6re nem tudjuk, hogy osibb retszt-yeppeket vagy sztyeppe szarad6 reteket latott: a Chrysopogon gryllus gyepje 60 cm vastagsagn, fekete televenyen nä. Ugyanitt ugyanis latott reti fajokat nem tartalmazo sztyeppet is („Ischaernetum"). Kesobb Hargitai (1940) is taIal ilyen gyepeket, de az uralkod6 fi miatteg reszben asszevonja az osi, sziktal tavoli Chrysopogon-osokkal: Chrysopogon gyepje szikes, nedves ret kiemelkedii szigetein es nedves buckakozok kiszaradasaval masodlagosan kialakulva. Magyar (1961) ugyanerre utalhat: vannak a tipusnal szarazabb Chrysopogon-osok, es vannak a tipusnal adebb, szikes altalajuak. Tehat mig loszon a Chrysopogon-os a Festuca rupicola-s tipusnal szarazabb helyeken el (p1. Fekete 1992, ZOlyomi & Fekete 1994), homokon a Festuca rupicola-nal szarazabb es nedvesebb termohelyen egyarant. (Egyebkent ekkoriban meg lehettek nagyobb zonalis Chrysopogon-osok, mert Boras (1952) ezt irja: a Chrysopogon meg nagy teraleteket borit). Rapaics helyszinen kutat 30 evvel kesobb Bodrogkozy (1957, 1977), es rnegtalalja a nedves retekbO1 kiszaradassal kepthd6 Potentillo-Festucetum-okat, leirja azok Carex distans-os es Limonium facieseit, bennuk reti es sziki fajokkal. A fillophazi Szivos-szek Ural Bagi (1988) a sztyeppe kiszaradO Agrostio-Caricetum-okra a festucetosum pseudovinae es Cynodon dactylon facies nevet hasznalja. E gyepek fajlistaja csak generalista sztyeppfajokat tartalmaz. Bar a tajban a talajterkepek szerint nagy kiterjedesd homok es valyogos homok alapkozetii sztyeppek voltak, ezeket meg a retek kiszaritasa elott szinte teljesen felszantottak (Biro et al. 2006, 2008), igy propagulumforraskent nem miikocihettek. A talaj kotottsege is rnegakaddlyozhatta egyes, a buckasokban elofordule sztyeppfajok betelep edeset. A buckasok elmnIt kb. 150 &ben tapasztalhat6 erclasiilese (Biro et al. 2008, Molnar 2003) egy 1.1j termOhelytipust is kialakit: nyarfacsoportok szelen, galagonya bokrok alatt a javulo milcroklima es a behull6 avar kovetkezteben letrejott jobb termahelyen akar nehany evtized alatt kOzepesen fajgazdag szarazgyepek jonnek letre (pl. Pirt6, Orgovany, Fillophaza, de masutt is). Szaraz homokbuckasban, fak, bokrok, @leg feher nyar, galagonya es fagyal arnyekaban, meredek, eszakra nez6 homokbuckak oldala-
48
1102140k1 SZTY.EPPRETEK ToRTENETI TAJOKOLOG1AI JELLEMZESE
ban, killonosen, ha a bucka aljahan lapret van vagy volt, az egykori felsivatagi termahely — a rnikroklirna javulasaval fokozatosan sztyepprettermohellye va1ik, jelentas humuszfelhalmozOdas indulhat meg. Boroka es akac arnyekaban azonban sztyeppretek kepziidese nern jelletnza. Nyarasokban kialakult sztyeppeket eloszor Kerner (1863), rnajd Tuzson (1914) jellemez fentebb). Ezek a fiatal gyepek feitehetepen nern olyan fajgazdagok, nern olyan szervezettek, mint az egykori 5ssztyeppek lehettek, de megjelennek benniik az igazi sztyeppretfajok Centaurea sadleriana, Bromus inermis, Aster linosyris, Trifohum montunum, Carex humilis, Salvia pratensis), sat az erdUssztyeppfajok is (pl. Anemone sylvestris, Brachypodiurn pinnaturn, Melarnpyrum cristatuni, 7-halictrum minus, Campanula bononiensis). Az mar kiderithetetlen, hogy e fajok pontosan hol es hogyan eltek till a fatlanabb, mozg6 hornokkal jellemezheto korszakokat. Vannak olyan terepi helyzetek, amikor a surii nyarfacsoport vagy galagonyas meredek, eszakias lejtan van, es a buckakOzben lapret is volt_ E tipus a Kiskunsagban viszonylag ritka, de PirtOn es kOrnyeken tobbfele megtalaltuk. Gazdag faikeszletehez nagyban hozzajarulhatott, hogy a kOzelben vannak osi, fajgazdag sztyeppretek egykori tide, lapos medencek peremen. Ezekben az esetekben tehat volt egy refiigium (eszaki oldal esivagy lapretperern), maid az erdosilles soran a sztyepp „felmaszott" a tetore, sat az arnyekolas segitsegevel a deli oldalra is. Olykor egeszen fiatal sztyeppeket is taialhatunk_ Ngilt hornoki gyepben felnott maganyos galagonyabokrok alatt nehany evtized alatt ugyanis megindal a humuszfe1halmozadas, es laza zarodasu, jellegtelen szarazgyepfajokbol AM, a sztyeppretek fele tart6 gyepek alakulnak ki. Nem kutatott jelenseg az, amikor eltemetett humuszos reteg felett - bar a lepelhornok nern alkalmas sztyeppret kialakulasara - a melyebb hum uszreteget hasznositani tudo nyarfak arnyekaban indul meg a humuszfelhalmozodas, maid a sztyeppretek kialakula.sa (vo. Magyar 1961). Vannak olyan tajak, ahol a sztyeppretfiOra *lentos resze ilyen fiatal, masodlagos, nyarfak arnyek_,Than kialakult allornanyokban el, pl. a falophazi Strizsa-hegy komyeke. A parlagokon kialakulo sztyeppek fajszegenyek, rnert a propaplumforrasok Altalaban szinten azok (ye. Csecserits & Reclei 2001, bar fajgazdagabbak, mint a tiszantiiii parlag loszgyepek, Molnar 1998). Vannak azonban kivetelek, mint pi_ Pirton egy propagulurnforras-kozelben 1evo, reszben nyarfa-arnyekolt, kiszaritiott lapret helyen Idalakult parlag. Sokkal fajgazdagabb, mint barmelyik Fulophaza kornyeki. Ugy iatjuk, bogy a megszantott sztyeppek talaja hurnuszban szegenyedik, igy a kesobbi parlagon csak a koribbinal ritkasabb gyep alakul ki. Ugyanakkor a talajvizszint csokkenese att kiszirac16 retek heyen letrejott szantOb(51 kialakult parlagok sztyeppterrnohelyiiek (szurkes talajuak), igy rajtuk is masodiagos szaraz gyepek alakulnak ki (pl. Elymus rep ens, Calarnagrostis epigetos, Cynodon dactylon, Poa angustifolia, Dactylis glomerata, Ononis spinosa, Achilka pannonlca, Euphorbia cyparissias, Eryngiurn campestris), ritkabb sztycppfajt azonban
szinte sohasern tartalmaznak. 49
MOLNAR IS. ET AL.
ToRTENETI SZEMLELETO HOMOKISZTYEPPRET-TIPUSOK
Mint lattuk, a homoki sztyeppretek tortenete nem egyszerfien egy rnonoton teruleti csok.kenes, harem a pusztulas mellett tobbfele Uj termohely es rajta tobb regeneracias tipus kialakulasa is megligyelhet6. Ma a karakteresebb homoki sztyeppretek (5-os modositott Nemeth-Seregelyes-fele termeszetesseg) asszkiterjeclese becsleseink szerint alig nehany szaz hektar (Biro et al. 2000; a META adatbazis szerint kb. 250 hektar, Molnar et al. 2007), az egykorinak kb. I%a. Ezeknek is legalabb 99%-a szaz-szazot-ven evnel fiatalabb, masodIagos es nem „tipusos" term6helyen talalhatO, azaz egyaltaian nem kontinuus az egykori sztyeppekkel. A heterogen eredet miatt bizonytalan a fajkompozicio, az allomanyok fajkeszlete es fiziognomiaj a egyarant kiAonOsen kontextus-erzekeny (Fekete 1992). A rnai sztyeppek fajkeszlete tehat nern „eredeti", raadasul igen sokfele: keverednek a szt -yeppi, a nyilt homoki gyepi, a reti, az erdei, a generalista es a gyomfajok (Fekete et al, 2002a,b). Kutatasaink alapjan a Duna-Tisza kazen az alabbi homokisztyeppret-tipusokat erdemes term6hely5k es eredetiik alapjan megkillonbortetniink (reszletes jellemzesiiket 15.sd alabb);
1. Zonalis sztyeppret: jelentOsebb es kOzvetlenebb erd6- es talajvizhatas nelkuli sztyeppretek. Ritkasaguk miatt nehez tulajdonsagaina_k rekonstrualasa. Fajkeszletiikben igen sok a sztyeppret-specialista faj, a nyilt homoki gyepek es a retek fajai szinte teljesen hianyoznak, a gyep szintezett, de nern olyan strukturalt, mint a retsztyeppeke, feltehethen az evszazados legeltetes miatt (v& Rapaics 1916, Thaisz 1921). Rapaics (1916) a debreceni homokrol frja: „a homokpuszta novenyzetenek jellege nagyban fiigg legkozelebbi m1110161 es kornyezetet61, ahol sariibb a fii es erd6 van a kOzelben, Ott majdnern retszerii a puszta. A maig megmaradt Osibb foltok alapos fitoconologiai, fiziognorniai, mikroconologiai es talajtani osszehasonlit6 yizsgalata a jOy6 feladata. 2. Tolgyes szegelysztyeppret: a homoki tolgyes arnyeka, hurnusza es fajkeszlete ielent6s hatassal van esivagy volt a sztyeppretre, a rahull6 faavar miatt a gyep ritkas, ugyanakkor fajkeszlete altalaban gazdag. Koruk a tobb szaz evti51 a nehany evtizedig terjedhet. E tipus uralkoda fuve gyakran nem a Festuca rupicola vagy F: wagneri, hanem a Poa angustifolia, de az is eI6fordulhat, bogy szinte csak ketszikiiek alkotjak a gyepet. Talajuk barna, csernozjomos homok (vagy rozsdabarna erdotalaj). 3. Lipretperemi sztyeppret: az (egykor) nedves medencek kapillaris vizet meg kapo peremzOnajaban alakult ki regen, reszben a feltetelezett erd6irtisok utan. A Iecsapolasok utan szarazodott, de magas humusztartalma tovabbra is biztositotta a sztyeppret letfelteteleit. A buckasokban is volt ilyen medenceperemi sztyeppret, ott feltfino a Carex humilis es a Chrysopogon gryllus eg-yfittes eI6fordulasa (vO Biro & Vidal 50
HONIO,KI SZTYEPPRETEK TORTENETI TA JOKOLOGIAT JELLEMZ6SE
1999, Videki 1995, Zolyomi & Baksay 1950). Talajuk feketes-barna, sztyeppesedett reti talaj jellegu (pantos adatunk nines), 4. Nyaras-galagonycis szegelysztyeppret: a termaely 200 eve zornmel humuszszegeny,
reszben mozg6, posza hornok volt, ugyanakkor az arnyal6 feher nyar, galagonya vagy fagyal miatt fokozatosan hurnuszosodik. E szarazgyepek tehat zemmel legfeljebb 100-150 evesek (vo. Kerner 1863, Tuzson 1915). Talajuk enyhen barnis, ban feltehetben g-yengen hurnuszos futohomok. 5. tide ret-b61 kiszarack szlyeppret: sztyeppesedett lapos vagy szoioncsakos reti talajon alakult ki az utobbi 40-80 evben. Fajgazda_gsaga a talaj kotottsegetol, szikessegetol es a
kornyezo propagulumforra.sok gazdagsagatol fugg. Talajuk feketes-szikkes. Altipusnak tekinthet6 az alacsonyabb humusztartalmd talajon 616 buckakozi szarkekaas serevenyfuzes gyepek kiszaradasaval kepz6d6tt, gyakran Calamagrostis es Poa angustifolia uralta szt-yeppret. Buckasoktoi tavolabb, kotiittebb, melyben szikes homokon a tiszantoli cick6r6sokhoz hason16 Potentillo-Festucetum pseudovinae kepzodik. Termeszetesen a fentiek kombinaci6i is le teZflek: (1) lapret eredetil talgyes erd6szegely, (2) nyar vagy galagonya altal del fe161 arnyalt medenceperemi sztyeppret, A kombiniciok fajga2dagabbak lehetnek a tipusnal.
Koszonto (Molnar,Zsoit) Szeretettel ajanlom fenti cikkiinket Tanarnanek, aki meghataroz6 szerepet jatszott szakrnai erdeklodesem formalasaban, latOkorom szelesiteseben. Tamogatasa nelkul nem mertiink volna belevagni a Duna-Tisza koze aktualis vegetaciOterkepenek elkeszitesebe. Koszonom azt is, hogy a hazai biodiverzitis-monitorozas modszertaninak kialakitasaban eveken keresztill kutatOcsoportjaban dolgozhattam.
Irodalom Ajtay I. (1917): A sikirgyoker termelese a deliblati hornokpusztin_ Erdeczeti Lapak 5.6! 327 329. Bagi, I. (1988): The vegetation map of the SzivOs szek UNESCO Biosphere Reserve core area, Kiskunsig National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged, 34: 83 95. Bagi, I. (1990): The vegetation map of the Szappan-szek UNESCO biosphere reserve core area, Kiskurisig National Park, Hungary. Acta Biol. Szeged. 36: 27 42. -
-
-
-
Bagi I. (1995): A JATE N'ovenytani Tanszae ciinologiai es botanikai kutatasai a Kiskunsagi Nernzeti Parkban, 1984-1995. In: Iyanyosi Szabo A. (szerk,): Tudomanyos Kutatdsok a 1Ciskunsifigi Nemzeti Parkban, 1Cecskernet, pp. 133 144. -
Bartha S. (2003): A termeszetvedelmi kezeleseket megaiapozo vegetaciokutatilsokr61. Kezirat, Vacratot. Bartha S. (2004): Paradigmavaltas es mOdszertani forradalorn a vegetacio vizsgalataban. Magyar Tudomany 2004: 12 26_ -
51
MOLNAR Zs. ET AL.
Bartha S., Balogh L., Bird M., Bodis J., Csete S., Csiky j., Frater E., Hayek Zs., Lajer K., Purger D. & Szigetvari Cs. (2006): Nyilt es zarodd hornokpusztagyepek tarsulasi viszonyainak osszehasonlitasa a vicrateti Tece-legelan. In: Molnar E. (szerk.): Kutatds, oktatas, ertektererntes, A 80 eves Precsenyi istvan aszOntese. MTA OBKI, Vacratot, pp. 111-132. Bird J. (1920): Az alfoIdi legelOk rendezese a fasitassal kapcsolatban. Erdeszeti Lapok 59: 560-585. Bird M. (1998): A Duna-Tisza koze vegetacioja a 18. szazaciban. Attekinto terkep. Eredeti meretarany 1: 100 000. In: Molnar Zs. (szerk.) (2003): A Kiskunsag szaraz homoki novenyzete. TermeszetBOVAR Alapitvany Kiadd, Budapest, p.. 30. Bird M. (2006): Torteneti vegetacierekonstrukciok terkepek botanikai tartalmanak foltonkenti gazdagitasavai. Tdiolcologiai Lapok 4: 357-384. Bird M. & Molnar Zs, (1998): A Duna-Tisza kiize homokbuckasainak tajtipusai, azok kiterjedese, novenyzete es tajtertenete a 18, szazadtol. Torteneti Foldrajzi Fuzetek 5: 1-34. Bird M., Papp O. Horvath F., Molnar Zs., Bagi I. & Czticz B. (2006): ElOhelyvaltozasok az lap foiyaman. In: TOrok K. & Fodor L. (szerk.): A Nemzeti Biodiverziteis Monitorozas Eredmenyei I. KvVM TVH, Budapest, pp. 51-66. Bird M. et al. (2000): A Duna-Tisza koze aktualis eldhelyterkepe. Attekinto pontterkep. 1: 400 000. In: Molnar Zs. (szerk.) (2003): A Kiskunsag szaraz homoki novenyzete. TerrneszetBOVAR Alapitvany Kiado, Budapest, p. 36. Bird, M., Revesz, A., Molnar, Zs., Horvath, F. & Czticz, B. (2008): Regional habitat pattern of the Duna-Tisza koze in Hungary H. - The sand, the steppe and the riverine vegetation; degraded and ruined habitats. Acta Bot. Hung. 50 (in press). Bird M. & Videki R. (1999): A tazlari mintateridet elohelyterkepezese. D-T Map program jelentesei, 29. mintaterillet, Kiskunsagi Nemzeti Park, Kecskernet, MTA OBKI, Vacratot. Boclrogkozy, Gy. (1957): Die Vegetation der Weisspappel-Haine in dem Reservat "Emlekerdo" bei Szeged-Asotthalom. Acta Biol. Szeged. 3: 127-143. BodrogkOzy, Gy. (1960a): Okologische Verhaltnisse der Standort-typen der Sandweiden von falschen Schafschingel (Potentillo-Festuceturn pseudovinae danubiale) in Stid-Kiskunsag. Acta Biol. Szeged. 5: 145-160. Boclrogkozy, Gy. (1960b): Phy-tozonologische and bodenOkologische 1..Tntersuchungen an den Sumpfwiesen im Slidell. des Gebietes Kiskunsag (Klein Kurnanien). Acta Bot. Hung. 6: 171 - 207. Bodrogkozy Gy. (1977): A pannonicum halophyton tarsulasainak rendszere es synokolOgiaja. Kandidatusi ertekezes. DATE, Szeged. Borbas V. (1879): A jOvaros es kOrnyekenek novenyzete. M. orvosok es termeszetvizsgaldk 1879. evi vandorgyCilesere keszitett Budapest monografiaja. Egyetemi Nyomda, Budapest, pp. 117 - 294. Borbas V. (1886): A magyar hornokpusztak novenyvilaga, meg a hornokkotes. A szerza kiadasa, Budapest. Borhidi, A. (1996): Critical Revision of the Hungarian Plant Communities. Janus Pannonius University, Pecs, Borhidi A. & Santa A. (szerk.) (1999): VOros Kanyv Magyclrorszag novenytarsu1asair61. A KOM Terrneszetvedelmi Hivatalanak Tanulmanykotetei 6. TermeszetBUVAR Kiadd, Budapest. Boros A.. (1915-1971): Citinaplo. Tuclomanytarteneti Gyi:ijtemeny, MTM Novenytar, Budapest. Boros A. (1952): A Duna-Tisza koze novenyfoldrajza. FOldrajzi Prtesito 1: 39 - 53. Boloni J., Kun A. & Molnar Zs. (szerk,) (2003): Elohely isinereti utmutato 2.0 (rninA NER). Kezirat, MTA OBKI, Vicratat. Csecserits, A. & Redei, T. (2001): Secondary succession on sandy old-fields in Hungary. Appl. Veget. Sci. 4: 63 - 74. Csete S. (1997): A Gladiolus palustris el6forclulasi viszonyai. Kitaibelia 2: 224 - 324. -
52
-
HOMOKI SZTYEPPRETEK TORTENETI TAlaKIDLOGIAt TEL
Devenyi P. (1965): UkolOgiai es cOnolOgiat tanyilrmlnyok odollci kbrnyeici hornoki gyeptdrsulasokban. Doktori ertekezes, ]ATE Szeged. ErdOdi A. (1865): A magyar lfold homokjanak beerdositese, Erdeszeti Lapok 2: 330 - 3.39. Fekete, G. (1992): The holistic view of succession reconsidered, Coenosis 7: 21-29, Fekete, G., Kun, A. &loInar, Zs, (1999): Floristic characteristics of the forest-steppe in the Duna-Tisza Interfluve. In: Kovacs-Lang, E., Molnar, E., Kroel-Dulay, Gy & Barabas, S. (eds_): Long Tenn Ecological Research in the KisiainAg, Hungary. MTA OBKI, Vicratat, pp13 - 14_ Fekete G., Molnar is, & Horvath F. (szerk.) (1997)1A magyarorszagi elohelyek leirasa es hatdroz6hjnyve, A Nernzeti Elohely-osztalyozasi Rendszer.Termeszettudomanyi Mfizeum, Budapest Fekete, G,, Molnar, Zs., Kun, A. & Botta-Dukat, Z. (2002a): On the structure of the Pannonian forest steppe: grasslands on sand, A= Zool. Hung. 48: 137 152. Fekete G., Molndr Zs., Kun A., Somodi 1. & Horvath F. (2008): Szarazg-yepfajok a Duna-Tisza kozen: elterjedesi tipusok es floragradiens, In: Kroel - Duiay Gy., Kaiapos L & Mojzes A. (szerk.): Talaj-vegetticia-klirna kolcsonhatasok, KosziJnijiik a 70 eves Lang Editet. MTA OBK1, Vacratot, pp. 11-22. Fekete C., Molnar Zs_, Kun A., Viragh K. & Botta-Dukat Z. (2002b): ZarodO hornokpusztagyep a Duna-Tisza kozen: A Festuca wagneri gyepjei. In: Salanrion - Albert E, (szerk.): Magyar Botanikai Kutat4sok az ezredfordulon. Tanulrnanyok Borhidi Attila 70. sziiletesnapja tiszteletere, MTA OBKI, Vacratdt, pp. 381 - 414. Hargitai 7. (1940): Nag-ykoros novenyviliga. I1, A hornoki novenyszovetkezetek. Rot. Kijzlem. 37: 205 - 2.40. Hon& L. (1896): Kecsketnet novenyzete. In: Bagi L. (szerk.): Kecskemet maltja es jelene. TOth L. Nyomdaja, kecskernet, pp. 77-147. Jakab, G., Surnegi, P. & Magyari, E. (2004): A new paleobotanical method for the description of Late Quaternary organic sediments (Mire-development and paleociirnatic records from S Hungary.) Acta Geol. Hung, 47: 1 - 37 Jarai-Komledi M. & Hably 1.. (1995): Pannon Enciklopedia. Magyarorsztig N6venyvilciga. Dunakanyar 2000, Budapest. L Katonai Felrueres 1783-84. Meretarany: 1: 28 800, Orszagos Hadtorteneti MUzeum Terkeptira, Budapest. 11. Katoriai Felmeres 1861-64. Meretarany: 1: 28 800. Orszagos Hadtorteneti M6zeum Terkerara, Budapest. !IL Katonai Felrneres 1883 - 84. Meretarany: 1; 25 000, Orszagos Hadtorteneti Milzeum Terkeptara, Budapest. Kecskes R (1984): Az Ufiengyei es Csevharaszt kijniyek&o taLilhato lapret- es hornokgyep conologiai vizsgalata. Doktori ertekezes. Kerner, A. (1863): A Duna-menti orszagok novenyvilaga. A magyar Alfold es a Bihar-hegyseg, In: Oroszi S. (szerk.) (2004): Erdeszettorteneti KOzlemenyek 62. Forditotta: Madas L., Budapest. Kiss F. (1892): A Szeged - videki hornoktertilet beerdositesera Erdeszeti Lapok 31: 279 - 299. Kiss E (1944): Harc az elemi csapasokkal a Duna - Tisza kbzi homoktertileten. Erdeszeti Lapok 83: 1 108, Kovacs, NI, (1962): Die ivfoorwiesen Ungarns, Akaderniai Kiado, Budapest. Kun, A. (2001): Analysis of precipitation year-types and their regional frequency distributions in the Danube-Tisza Mid-region, Hungary. Acta Rot. Hung. 43: 175 - 187. I..akatos V. (1988): Kranika a kiln puszta krol. Isis, Kecskernet. Lanyi B. (1915): Csongrad inegye flerajinak el& -nunkilatai. Magyar Botanikai Lapok 13: 232-274. Lengyei G. (1915): A kiralyhalmi m, kir. kulsti erdeszeti kiserleti allomas terillete novenyzetenek ismertetese. Erdeszeti Kiserletek 17; 50 - 73, -
-
53
MOLNAR Zs. ET AL,
Magyar P. (1933): A homokfasitas es navenyszociologiai alapjai. Enieszeti Kiserletek 35: 139-227. Magyar P. (1961): AVoldfasiteis 1-11. Akademiai Kiado, Budapest. Margaczi K., Urban M. & Szabados B. (1998): „Csodaretek" a Del-Kiskunsagban. Kitaibelia 3: 275-278. Marosi S. & Somogyi S. (szerk.) (1990): Magyarorszag kistafainak katasztere r-II. NITA Foldrajztudornanyi Kutato Intezet, Budapest. Mathe 1. (1956): Vegetaciotanulmanyok a Nogradi florajaras terilleten, kiilonos tekintettel retjeinek, legeloinek okologiai viszonyaira. NITA Agrartud. Oszt. Kozl. 9: 1-56. Millaltz I. (1947): A Duna-Tisza csatorna geologiai viszonyainak tanufmanyozasa. „A DunaTisza csatorna" Egyeterni Nyorncla, Budapest. Molnar, Zs., Boloni, J., Biro, M. & Horvath, F. (2007): Distribution of Hungarian Habitats II.: Lowland habitats. Acta Bat. Hung (submitted). _Molnar Zs. (1998): Masodlagos leszpusztagyepek fejlodese del-tiszantuli felhagyott szantOkon 1. A fajkeszlet. Crisicum 1: 84-99. Molnar Zs. (szerk.) (2003): A Kiskunsag szdraz hornoki novenyzete. TerrneszetBOVAR Alapitvany Kiader, Budapest. Molnar Zs. & Kun A. (szerk.) (2000): AifOidi erdossztyepp-maradvanyok Magyarorsztigon. WWF Fiizetek 15. WWF Magyarorszag, Budapest. Petras J. (1983): A kiskOrdsi SzUcsi-erdo termeszetvedelmi teruletenek phytoanologiai, kornyezetbiologiai frItarasa. Doktori ertekezes, JATE, Szeged. Pocs T. (1954): A rakoskereszniri "Akaciemiai Era" vegetacioja. Blot KOzlern. 45: 283-295. Polgar S. (1941): Gy6r megye flOraja. Bot. Kozlem. 38: 1 - 45. Rapaics R. (1916): A Hortobagy nOvenyfoldrajza. Gazdasagi Lapok 88 - 89, 102 - 103, 115 - 116, 124 - 126. Rapaics R. (1925): A N -yirseg novenyfoldrajza. A Debreczeni Tisza lstvan Tudornanyos Tarsasag Honisrnerteto Bizottsaganak kiadvanyai 1: 75-115, 195-201. Rapaics R. (1927): A szegedi es csongradi sos es szikes talajok novenytarsulasai. But. Kozletn. 24: 12-29. Redd K. (1987): A nagyldinisi erdok tOrteneteb61. Orsz. Erd. Egyes. Erdeszettort. Szakoszt. Kozlem. 13 - 14: 17-28. Roller K. (1955): Adatok a kunfehertai erdeszet termohelyterkepezesehez. Az Erdomernaki Riiskola Kaziemenyei 2: 13-53. Seregelyes T. & S. Csomos A. (1990): Termeszetvecleirni celti botanikai feitcird kutatasok a Dabasi Turjanos TT teriiieten, 1978-1990. Kezirat. SUrnegi, P., Mucsi, M., Fenyes, J. & Gulyas, S. (2005): First radiocarbon dates from the freshwater carbonates of the Danube-Tisza interfluve. In: Hum, L., Gulyas, S. & P. (eds.): Environmental Historical Studies from the Late Tertiary and Quaternary of Hungary. University of Szeged, Szeged, pp. 103-118. Szabo J., Pasztor L. & Bakacsi Zs. (2005): Egy orszagos, atnezetes, terbeli talajinformacios rendszer kiepitesenek igenyei, lehetOsege es lepesei. Agrokemia es Talajtan 54: 41-58. Szandovics R, (1914): A Rakosvideke flOrajanak fobb jellernvonasai. Foldr. KOzlern. 1: 23-45, Szujico-Lacza, J. & Kovits, D. (szerk.) (1993): The Flora of the Kiskunsag National Park. Magyar Terrneszettudornanyi MUzeum, Budapest. Thaisz L. (1921): Az gyepek fejl5destortanete es azok minositese gazdasagi szempontbal. Patria nyomda, Budapest. Tuzson J. (1914): A Magyar Mold novenyformaciai, But. Kaziern. 3: 1-7. Tuzson J. (1915): A Magyar Alfoid novenyfoIdrajzi tagoloclasa. Mat. Terrneszettud. Ert. 33: 170-179. Vadas J. (1898): A futohomok megkiiteser61. ErcMszeti Lapok 37: 8-36. Varallyay. Gy. (1985): Magyarorszag 1: 100 000 meretaranyd agrotopografiai terkepe. Agrokemia es Talajtan 34: 243-248. Videki R. (1995): Kiskunsagi boreikas nydrasok termeszetvecielrni cela vizsgalata 1. Debrecen.
54
HOMOKI SZ7TEPPRETEK TORTiNETI TAjoKOLOGIAI JELLEMZESE
ZOlyomi B. (1958): Budapest es kOrnyekenek termeszetes novenytakaroja, In: Pecsi. M. (szerk.): Budapest terrneszeti kepe. Akaderniai Kiado, Budapest, pp. 508-642_ ZoIyorni B. & Baksay L (1950): Kiskunhalas kornyekertek terepbejdrasa. Kezirat, Budapest. ZOlyorni, B. 8 Fekete, G. (1994): The Pannonian loess steppe: differentiation in space and time. Abstrarta Botanica 18: 29-41, Zsoli J, (1943): A szent-endrei sziget nOvenytakaroja. Index Horti Bat. Univ. Bpest, 6: 1-16.
Fliggelek A Duna-Tisza Uzi zonaiis homoki sztyeppret karakteresebb fajainak listaja Borbas (1886), Hargitai (1940), Kerner (1863), Lanyi (1915), Lengyel (1915), Magyar (1933), Tuzson (1915), Zolyomi r Baksay (1950, kezirat) valarnint Zsolt (1943) homoki sztyeppeken lejegyzett fajai alapjan: Achillea parinonica, A. nobilis, Adonis vernalis, Elymus hispidus„Allium fiavurn„Anthericum ramosurn, Anthyllis vulneraria, Asperula cynanchica, Aster linosyris, Astragalus asper, A. austriacus, A. onobrychis, A. dasyanthus, A. exscapus, Betonica officinalis, Bothriochloa ischaemum, Brach podium pinnaturn, Briza media, Bromus inermis, Bulbocodium versicoior, Campanula bononiensis, C. sibirica, Carduus hamulosus, Carex caryophyllea, C. humilis, Centaurea sadleriana, Chamaecytisus ratisbonensis, Chrysopogon grylius, Crocus reticulatus, Dianthus ponteclerae, Dictamnus albus, Dorycnium germanicum, Falcaria vulgaris, Festuca rupicola, F valesiaca, Filipendula vulgaris, Fragaria viridis, Geranium sanguine m, Helianthemum ovatum, Helictotrichon pubescens, Herniaria incana, Hesperis tristis, Hieracium auriculoides, Hypochoeris maculata, Iris humilis, I. variegata, Jurinea Koeleria cristata, Lithosperrnurn officinale, Medicago falcata, Meiampyrum cristatum, Muscari botryoides, Orchis ustulata, Origanum vulgare, Peucedanum arenariurn, P cervaria, P. oreoselinum, Polygonatum ocloratum, Pseudolysimachion spicatum, Pulsatilla pratensis, Ranunculus illyricus, R, poiyanthemos, Salvia austriaca, S. nemorosa, S. pratensis, Saxifraga bulbifera, Scabiosa canescens, Scorzonera purpurea, Sedum telephium subsp. maximum, Senecio in tegrifolius, S. jacobaea, Seseli variurn, Spiranthes spiralis, Stachys recta, Slips capillata, Yeucrium montanum, Thalictrum minus, Thesium arvense, 71-1, linophyllon, Trifoliurn alpestre, T montanum, Verbascurn phoeniceurn, Veronica austriaca, V prostrata, Vinca herbacea;egyes fajok eseteben velelmezzak, hogy valyogosabb talaj on lattak: Chamaecytisus austriacus, Coelogiossum virile, Crarnbe tataria, Echiurn maculaturn, Euphorbia glareosa, Inula gerrnanica, I.oculus - christi, Iris pumila, Noneapuila,Ornithogalurn pyrarnidale, Rapistrum perenne, Silene longiflora, Sternbergia coichiciflora, Viola arnbigua.
55
