A DÉRIEK, A DÉRI-GYŰJTEMÉNYEK

A DÉRIEK, A DÉRI-GYŰJTEMÉNYEK

A Dériek, a Dérigyűjtemények írta:

Dankó Imre

Debrecen, 1977

Lektorok

Módy György és Sz. Kürti Katalin

A fényképeket

Feketéné Molnár Erzsébet készítette

Felelős kiadó: Dr. Dankó Imre Alföldi Nyomda, Debrecen

A

Déri Múzeum 1977. szeptember 30-án, országos ünnepség keretében nyitotta meg új állandó kiállításait. A kiállításnyitás egyúttal emlékezés is volt a debreceni múzeum fennállásának 75. évfordulójára. Az új kiállítás két részből áll. Az első emeleten komplex, tehát régészeti, várostörténeti, képző- és iparművészeti, irodalomtörténeti, valamint néprajzi anyagból összeállított helytörténeti kiállítás látható, amely az ősidőktől napjainkig vezeti végig a látogatót Debrecen és környéke történetén. A második emeleten a Déri-gyűjteményeket bemutató kiállítás található. Azaz Déri Frigyes és Déri György hagyatékából, abból az anyagból, amely méltán tette Debrecen szerény múzeumát naggyá, érdekessé. A kiállításnyitás, majd az azt követő nagymérvű múzeumlátogatás során derült ki, hogy a közönség alig tud valamit a Dériekről, a Déri-gyűjteményről. Sok látogatónk kérdezősködött utánuk, szeretett volna bővebbet tudni róluk, gyűjteményükről. Az érdeklődőket hiába kalauzoltuk a Dériekről és a Déri-gyűjteményekről szóló irodalomhoz, mert egyrészt kevés a róluk szóló írás, másrészt pedig alig hozzáférhetőek. A Déri Múzeum régi vezetői, a Debreceni Képes Kalendériom kötetei, a Debreceni Szemle egykori számai, amelyekben hosszabb-rövidebb írások olvashatók a Dériekről, gyűjteményeikről, múzeumalapító elgondolásaikról, tevékenységükről, ma már könyvritkaságok. Nem alkalmasak széles rétegek tájékoztatására. Mivel az érdeklődés egyre fokozodótt, megszületett az az elhatározás, hogy a debreceni múzeum fennállásának 75. évfordulóját legméltóbban a Dériek és gyűjteményeik népszerű, a legszélesebb rétegekhez is eljutó és szóló ismertetésével ünnepeljük meg. Ennek az elgondolásnak a jegyében jött létre ez a kis összeállítás; tisztelgés a Dériek előtt.

I. A DEBRECENI M Ú Z E U M Ü G Y ALAKULÁSA Mielőtt a Dériek élete és tevékenysége ismertetésébe fognánk, szükségesnek véljük a debreceni múzeumügy fejlődéséről tájékoztatni az érdeklődőket. Mert a Dériek múzeumalapító munkájának nagyságát, jelentőségét enélkül kevésbé érzékelhetnénk. A debreceni múzeum alapítása kerek száz évvel követte az első magyar múzeum 3

létesítését. Most, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 175. évfordulójára is emlékezünk, a debreceni múzeum 75 éves. Debrecenben nehezen bontakozott ki a múzeumügy és amikor sok tervezgetés, meddő kísérlet és huzavona után, 1902-ben, végre megvalósult, akkor sem tervszerű, közügyként jött létre, hanem egy érdemes magángyűjtő, Löfkovics Arthur ékszerész műgyűjtő elhatározásából. Ezt a nagyfokú megkésettséget nem ellensúlyozza az sem, hogy a Kollégium többek között múzeumi jellegű tevékenységet is folytatott már hosszú idő óta. A megkésettségnek több, fejlődést gátló következménye is volt. Mindenekelőtt az, hogy időközben a gyűjtés megnehezült. Sok műtárgyat, történeti emléket — múzeum hiányában — más múzeumok, hazaiak és külföldiek, valamint magángyűjtők szereztek meg, illetve sok veszendőbe is ment. De visszahatott a megkésettség magára a múzeum szervezésére is. Nem volt ugyanis megfelelő helye, épülete, ahol fejleszteni tudta volna gyűjteményeit, kibontakoztathatta volna munkáját. A nagy múzcumalapítási korszakról — a múlt század 50 -80-as évei —, amikor más múzeumok megfelelő épületeket kaptak, lemaradva a debreceni múzeum kis gyűjteményét sem tudta megfelelően elhelyezni. Először a volt Gazdasági Akadémiában (ma Füvészkert utcai iskola) kapott két szobát, majd 1905-ben a Hatvan utcán, az úgynevezett Csokonai-házban. Ez, a Hatvan u. 23. számú ház lett a debreceni múzeum otthona, itt rendezkedett be a maga szerény gyűjteményével és felszerelésével. Itt, a Városi Múzeumban bontakozott ki a mostoha körülmények ellenére is Zoltai Lajos nagyszerű gyűjiőtevékcnysege, ami hamarosan jelentős várostörténeti gyűjteményt hozott létre. Azonban a debreceni Városi Múzeum Zoltai Lajos minden fáradozása, eredményes gyűjtő- és feldolgozó tevékenysége dacára is — éppen az említett megkésettség miatt — megmaradt volna a szerény, különösebb erdeket nem keltő vidéki múzeumok sorában, ha 1920-ban rá nem mosolyog a szerencse és Déri Frigyes nagyszerű általános művelődéstörténeti gyűjteménye nem kerül Debrecenbe. A debreceni Városi Múzeumot Déri Frigyes adománya egyszerre kiemelte az egyszerű, kis és egyszínű gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumok sorából és nemcsak országosan, hanem bizonyos mértékben nemzetközileg is jelentőssé, számontartottá tette. Déri Frigyes gyűjteménye azért volt képes erre a nagy tettre, mert mind mennyiségileg, mind minőségileg kiváló volt. Tudatos gyűjtőmunka eredménye, amely minden klasszikus kultúrát és tárgykört nem nagyszámú, de jellemző, értékes műtárggyal ismertetett. Az a szerencsés körülmény, hogy Déri Frigyes gyűjteménye egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, mongol, indiai anyagot tartalmaz, mindmáig egyedülállóvá teszi a debreceni múzeumot a magyar múzeumok között. Déri Frigyes gyűjteménye „véletlenül" került Debrecenbe. Dérinek előzőleg semmi kapcsolata sem volt a várossal, múzeumáról meg éppenséggel semmit sem tudott. Déri eredetileg Bajának szánta gyűjteményét, ahol 1916-ban megvásárolta a Ferences-kert nagyobbik hányadát, hogy oda múzeumot építsen. Tervét azonban megváltoztatta, mert Baja határszéli város lett és mert beláttatták vele, hogy gyűjteménye egy Bajánál nagyobb, felsőfokú tanintézettel is bíró vidéki városban 4

jobban, eredményesebben szolgálná a művelődésügyet. A korabeli kormányzat beszélte rá Déri Frigyest, hogy gyűjteményét Debrecennek adja, tekintve, hogy nemrégen lett egyetemi várossá, és művelődési intézményekben szegény. A város felé pedig kortesfogásnak használták fel a nagyhírű gyűjtemény itteni elhelyezését, ahhoz kötve megszerzését, hogy kormánypárti képviselőt választanak, illetve a város minden erejével támogatja a kibontakozó ellenforradalmi rendszert. Déri minderről keveset tudott. Nem is volt nagyon tájékozott a magyar ügyekben, legkevésbé a debreceniekben. Előtte csak egy cél lebegett: gyűjteményét közgyűjteménnyé tenni az arra legalkalmasabb helyen, hogy a magyar művelődésügyet minél eredményesebben szolgálja. Déri Frigyes 1920. október 18-án járt először Debrecenben. Bizonyos budapesti tárgyalások után a város vezetőit kereste fel és bejelentette gyűjteménye ideajándékozásának tervét. A város vezetői nagy örömmel fogadták az ajánlatot és mindjárt módját is ejtették, hogy a kialakuló új helyzetnek megfelelően Déri jelenlétében, elképzeléseinek megfelelően döntsenek a debreceni múzeumügy fejlődésének kérdéseiben. Elhatározták, hogy a Városi Múzeumot, az 1918-ban létesített Városi Képtárat, valamint a Városi Közművelődési Könyvtárat egyesítik. Az egyesítés szerencsés lépés volt, de csak úgy valósulhatott meg, ha az új intézmény megfelelő helyhez, épülethez jutott. Ilyen épület pedig nem volt és a város nem is volt abban a helyzetben, hogy építsen. Déri Frigyes még háromszor járt Debrecenben. Harmadik itt-tartózkodása, 1923. szeptember 1-én és 2-án azért fontos, mert ekkor ígérte meg, hogy 1700 millió korona értékű értékpapírjait egy, a gyűjteményével egyesített művelődési intézményeknek helyet adó épület megépítésére köti le. Elhatározásával nagy gondot vett le a város válláról, mert a város akkor képtelen lett volna az egyesített intézmények elhelyezésére méltó és alkalmas épületet emelni. Déri elhatározását gyors intézkedés követte. Elfogadva — hosszas tárgyalások után — a kultúrpalota helyéül kiszemelt helyet, az egykori Füvészkertet, az építkezés megszervezésébe, megindításába fogott. Negyedszer 1923. szeptember 23-án járt Déri Frigyes Debrecenben, ekkor volt a kultúrpalota alapkőletételi ünnepélye. Sajnos, rövid időn belül tragikus események következtek be a debreceni múzeum, a Déri-gyűjtemény életében. A kultúrpalota építkezésére lekötött értékpapírok gyorsan, pár hónap alatt elértéktelenedtek. Déri Frigyes pedig váratlanul, 1924. október 27-én meghalt. A döbbenetet és a zavart azonban a tenni akarás, a folytatás vágya váltotta fel. A kultuszkormányzat és a város vette kezébe az ügyet. 1925. június 25-én a városi közgyűlés, 1,800 000 Pengőt szavazott meg a kultúrpalota felépítésére és intézkedett a Déri-gyűjtemény átvételéről, Debrecenbe szállításáról. A kultúrpalota építkezése Györgyi Dénes és Münnich Aladár építészek már korábban meglevő terve alapján, 1926 februárjában indult meg. Az épület Déri Frigyes elképzeléseinek megfelelően kultúrpalota jellegű épület volt. Talán kicsit a szegedi Kultúrpalotát mintázta, helyet adva falain belül a múzeumnak, a közművelődési könyvtárnak és a város reprezentatív előadótermének. Az egységes intézményt 5

mindinkább Déri Múzeumnak kezdték hívni és hivatalosan is azzá lett, amikor 1928 tavaszára elkészülve, homlokzatára is ezt írták ki: Déri Múzeum. Ahogy az épület elkészült, azonnal megkezdődölt a beköltözés , a berendezkedés. Zolíai Lajos, Ecseili István és Söregi János melleit az ország legkiválóbb múzeumi szakemberei tevékenykedtek a berendezkedés, kiállíiásrendezés nagy m u n k á j á b a n (Csányi Károly, Viski Károly, Petrovics Elek, Huszár Lajos s t b j . A Dcri Múzeum 1930. május 25-én, országos ünnepély keretében nyílt meg. A z épület, a berendezés, a múzeumi gyűjtemény nagy elismerési váltott ki, országos feltűnést keltett. A város is büszke volt r á és igyekezett róla a tőle telhető legmesszebb menően gondoskodni. E z a siker, az elismerés és a messzemenő gondoskodás késztette kevéssel később Déri Györgyöt, Déri Frigyes öccsét, hogy gazdag népművészeti gyűjteményét Debrecennek adja és ezáltal a debreceni múzeumügyet, a Déri M ú z e u m o t még magasabb szintre emelje, tényleg az ország első vidéki közgyűjteményévé fejlessze. Déri György 1938-ban ajándékozta Debrecennek a Kárpát-medence minden népének népművészeti alkotásaiból álló gyűjteményét. Ez a gyűjtemény is mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben kiváló volt; tudatos gyűjtés révén az illeiő nép, népcsoport életére, kultúrájára jellemző mesteri, mondhatni remek darabokat tartalmazott. A város nagy örömmel fogadta a gyűjteményi és minthogy a Déri Múzeum épületében nem volt számára hely, elhelyezéséről nagyvonalúan gondoskodott. A város átadta múzeumi célokra a debreceni múzeum életében már előzően nagy szerepet játszott egykori Gazdasági Akadémia (ma Füvészkert utcai iskola) épületét. Ez azért is j ó hely és alkalmas megoldás volt a p á r a d a n gyűjtemény elhelyezésére, mert a Déri Múzeum részére emelt új épület közvetlen közelében, szomszédságában van. A közelségen és a két épület körül kialakított remek közös parkon kívül egy egyszerű, de nagyon szerencsés építészeti megoldás is összekapcsolta a két épületet. A-Gazdasági Akadémia épületének, nyugati oldalához klaszszicizáló, oszlopos zenepavilont építettek, amiből loggiás lépcső vezeteti fel az épület emeletén elhelyezett kiállításhoz. Különben a Déri György-féle népművészeti gyűjtemény oly nagy és annyira értékes volt, hogy a város méltán szervezte önálló, külön m ú z e u m m á ; Déri György Néprajzi Múzeummá. A Déri György Néprajzi Múzeum 1941. szeptember 1-én nyílt meg, ugyancsak országos ünnepség keretében. Sajnos, Debrecen második múzeuma nem élhette sokáig a maga önálló életét. A második világháború viharait szépen, jelentősebb veszteség nélkül átvészelte ugyan, de az épületei 1949-ben iskolai célokra igénybe vették. A Déri György Néprajzi Múzeum így megszűnt, anyaga és felszerelése a voltaképpeni Déri M ú zeumba került. A most, 1977-ben rendezett kiállítás mindkét gyűjteményből mutat be darabokat, tárgyegyütteseket, de közelről sem a teljes Déri-anyagot. Ez természetes dolog is egyébként. Egyrészt, mert időközben változtak a muzeolőgíai elvek, a gyakorlat; másrészt, mert a z adományozások óta eltelt közel fél évszázad alatt a múzeum is gyarapodott. Eredményes gyűjtő- és feldolgozómunkál végzett, nagyszerű műtárgyakhoz jutott, amikből lehetetlenség volna nem bemutatni valamit. 6

A múzeumi elvek és gyakorlat változása külön választotta a múzeumi raktárt és a kiállítást. Eleve azzal a céllal, hogy ne minden tárgy kerüljön kiállításra. Csak azok, amelyek jellegzetesek, a legnagyobb informatív erővel bírnak. A kiállítások tematikussá váltak, ami önmagában hordozza, hogy csak a tárgynak, a kiállítás témájának megfelelő, a mondanivalót kifejező tárgyak szerepelhetnek a kiállításokon. Vonatkozik ez az ilyen, úgynevezett gyűjteményi kiállításokra is, mint amilyen a Déri-gyűjtemények kiállítása. Ilyen esetekben csak azok a műtárgyak szerepelnek a kiállításban, amelyek közérthetően, logikusan tájékoztatnak bennünket a hagyományozó gyűjtési elveiről, célkitűzéseiről, gyakorlatáról és összefoglaló módon a kérdéses gyűjtemény egészéről.

11. A DÉRI CSALÁD ÉLETE ÉS M U N K Á S S Á G A Bár múzeumunk szempontjából csak Déri Frigyes és Déri György élete és tevékenysége a számottevő, mégis a népes Déri-család egészével kell foglalkoznunk ahhoz, hogy a két nagy gyűjtő-adományozó életét, munkásságát a maga valóságában megismerjük és méltányoljuk. Ez annál is inkább szükséges, mert sajátos módon igen keveset tudunk Déri Frigyesről és Déri Györgyről. Életük és munkásságuk részletei, többek között műgyűjtői tevékenységük formái, módszerei felől a korábbi, különben is gyér ismertetések alig tájékoztatnak. Ennek egyik oka az, hogy a Dériek szerény emberek voltak, kerülték az ünneplést, magukról nem szívesen beszéltek. Munkájuknak életek és különösen keveset szóltak és beszéltettek a munkájukon kívüli, azzal csak a nagy összefüggésekben együvé tartozó elfoglaltságukról, kulturális törekvéseikről, műgyűjtésükről. A jómódú, művelt múlt századi, az akkor aktuális gazdasági- és társadalmi haladást szolgáló magyar család életének ismerete szükséges ahhoz, hogy Déri Frigyes és Déri György tevékenységét jobban megismerhessük, hogy jelentőségüket felmérhessük. Az 1848—49-es szabadságharc és polgári forradalom bukása nem akadályozhatta meg a gazdasági- és társadalmi fejlődést, a magyar kapitalizmus kibontakozását. Ha lassabban is, ha a politikai függetlenség hangoztatása nélkül is, ha az idegen, főleg osztrák érdekek, tőkés fejlődés érdekeinek megfelelően is, de lassanlassan átalakult a magyar gazdasági és társadalmi élet is. A Déri család ennek a feltörekvő, a magyar gazdasági- és társadalmi életet fejleszteni kész rétegnek a legszebb példája. Déri Károly, az apa, jómódú, nagy családú bácskai földbirtokos volt. Birtokai nem voltak olyan nagyok, hogy népes családjának megfelelő létalapot biztosítottak volna, különösen nem a régi művelési mód, a hagyományos értékesítési formák, az elavult társadalmi élet követelményeinek megfelelően. Déri Károly világosan látta, hogy gyermekeinek „pályát kell változtatniuk", nem élhe7

tik a vidéki birtokos ifjúság léha, céltalan, a tovább nem élhető hagy ományokaí átvevő életformáját. Bár maga is „okszerű gazdálkodási*" folytatott és igyekezett megszabadulni a birtokkezelés, a mezőgazdasági termelés minden feudális megkötöttségétől, gyermekeinek más jövőt szánt, más feladatokat tűzött ki célul. Ezeknek elérése szempontjából először is gyermekeinek gondos neveltetést biztosított. Ezért is költözött birtokai központjából, Bács faluból, előbb Bajára, majd pedig egyenesen Bécsbe. Gyermekei kiképzésénél a kor követelményeit tartotta szem előtt; a tőkés fejlődést leginkább szolgáló közgazdasági-kereskedelmi, technikai, nyelvi ismeretekkel kívánta őket felvértezni. U g y a n a k k o r nem esett egyoldalúságba. N e m tilalmazta a gyerekek korán megnyilvánuló más irányú érdeklődéséi, például művészi hajlamait sem, hanem összhangot kívánt köztük kialakítani. Gyermekeit olyan művelt, a gazdasági életben tájékozott és aktív szerepet játsző emberekké kívánta formálni, akik a kulturális élet egészét élik, tudják élni. Frigyes 1852-ben. Miksa 1854-ben, Kálmán pedig 1859-ben még Bácsban született. de György 1863-ban. m á r Baján — hogy a nagy családból ezúttal csak a minket közelebbről érdeklő gyerekeket említsük. Frigyes közgazdasági, kereskedelmi kérdések iránt é r d e k l ő d ő n . Bécsben kereskedelmi szakiskolába járt. Iskolái elvégzése után azonnal kisebb-nagyobb vállalkozásokba kezdett. Vállalkozásai eredményesek voltak, gyorsan nagy jövedelemhez, vagyonhoz juttatták, amit igyekezett azonnal még jövedelmezőbb vállalkozásokba, általában beruházásokba fektetni. H a m a r o san jelentős tényező lett a textiliparban, több gyára volt a monarchiában, főleg csehországi selyemgyárára fordított nagy g o n d o t Különben Bécsben élt, illetőleg steyeraipesi kastélyában, ami o t t h o n t adott egyre g y a r a p o d ó mügyüjtemény ének is. Miksa k i m o n d o t t a n műszaki érdeklődésű volt. Apja messzemenően gondoskodott róla. hogy a lehető legmagasabb szintű műszaki képzésben részesüljön. Gépészmérnök és h a m a r a G a n z Villamossági Gyár mérnöke, majd igazgatója lett. Btáihy Ottó és Zipernowsky Károly munkatársaként nagy jelentőségű kutatásokban vett részt és több, értékes eljárást dolgozott ki, találmányt vezetett be. Műszaki érdeklődése, m u n k á j a mellett nem volt érdektelen a társadalomtudományok, a művészet iránt sem. Nemcsak szerette a képzőművészetet, hanem tájékozott is volt a képzőművészeti életben. Értékes képgyűjteménye veit, amiből néhányat a Déri M á z a m n a k adományozott. Kálmán már fiatalon elárulta művészi hajlamait. Apja nem állt ellene törekvéseinek, engedte, sőt elősegítette, hogy mint festő, a legmegfelelőbb helyeken, iskolákban és mestereknél képezhesse magát. Bécsben és Münchenben tanult. Itt is telepedett le és a k o r neves, számon tartott festője volt. A távolban is magyar népi életképeket, tájképeket festett. Zsánerképei közül nem egy h u m o r o s hangvételű. Festészete az a k k o r divatos müncheni Büetettségü zsánerfestészet körébe tartozik. Jellemző, hogy 1934-ben ! 1 festményét a Déri M ú z e u m n a k ajándékozta. György érdeklődése a Miksáéhoz hasonlóan műszaki jellegű volt. Azonban hamarosan a hadászat, a katonaság felé fordult. Alapos katonai-műszaki

kiképzés-

ben részesült, tüzér lett és a ranglétrán a nehezen elérhető tüzér ezredességig vitte. 8

Mint minden Déri gyerek, ő is nagyfokú fogékonyságot örökölt a kultúra, a művészet iránt. Figyelmét a katonaélet változatossága fordította a népélet, a népművészet sokoldalúsága, színes világa felé. Sokfelé állomásozott, sok mindent látott, tapasztalt, sikerült megismernie nemcsak a Kárpát-medence, hanem az Osztrák—Magyar Monarchia szinte minden népét, népcsoportját. Erdélyben, közelebbről Nagyszebenben tartózkodva figyelt föl a város és környéke gazdag szász, magyar és román népviseletére, díszes eszközeire, használati tárgyaikra. Figyelme érdeklődéssé nőtt és szakmailag is elmélyült és rövid időn belül a Kárpát-medence minden népének jellegzetes viseleti darabjait, népművészeti értékű tárgyait mesés gazdagságban tartalmazó gyűjteményi; hozott létre. Ahogy m á r emiitettük is, Déri György fellelkesülsz bátyja adományozásán, 1938-ban népművészeti gyűjteményét Debrecennek ajándékozta. A két, a Frigyes-féle általános művelődéstörténeti és a György-féle Kárpát-medencei népművészeti gyűjtemény nagyszerűen kiegészítették egymást és a debreceni múzeumot tényleg országos jelentőségű gyűjteménnyé tették. A z elmondottakból látható, hogy bár a négy Déri testvér mindegyike gyarapította a debreceni múzeumot, elsőrenden mégis Déri Frigyesre és Déri Györgyre kell gondolnunk, mint gyűjtőre, mint múzeumalapítóra. Kettőjük érdeklődése, gyűjtőm u n k á j a és gyűjteményeik hasznosításának az is közös jellegzetessége, hogy Déri Frigyes felesége is (Brix Lujza) és Déri György felesége is (Müller Ilona) megértő, férjeik tevékenységét segítő, művelt nők voltak. Brix Lujza 1910-ben történt váratlan és korai halála erős indítást adott Déri Frigyesnek arra vonatkozóan, hogy gyűjteményét még céltudatosabban fejlessze, hogy közgyűjteménnyé tegye. Müller Ilona pedig férje halála után mind máig sem hagyott fel a Déri M ú z e u m iránti érdeklődéssel. Szerény körülményei ellenére még ma is gyarapítja egy-egy műtárgygyal gyűjteményünket.

III. DÉRI FRIGYES A GYŰJTŐ, DÉRI FRIGYES G Y Ű J T E M É N Y E Az eddig elmondottakból tudhatjuk, hogy Déri Frigyes neveltetése, érdeklődése, majd munkája nem a kulturális életre, a művészetre irányult. Családjából hozott fogékonysága volt az, ami figyelmét a művelődés, a kultúra, a művészet kérdései felé fordította. Jó anyagi körülmények közé jutva, hogy a bécsi Mariahilf'erstraszze-i lakását és stájerországi kastélyát ízlésesen rendezze be, kezdett el foglalkozni műtárgyak gyűjtésével. Különben a gazdag emberek eléggé érdektelen életér élte. Szabad idejében vadászott, regényes környezetben levő kastélyában pihent. A műgyűjtést eleinte úri kedvtelésként folytatta. Különösebb tájékozottság nélkül egyremásra vásárolta a műkereskedők, antiquariusok, régiségkereskedők hozzá hordott tárgyait. Érdeklődésébe, g y ű j t ő m u n k á j á b a fordulatot felesége halála hozott. Egy9

részt szükségét látta, hogy szakmailag tájékozódjék, ismereteit bővítse; másrészt — ennek megfelelően — tudatos gyűjtésbe kezdett. Azt a célt tűzte maga elé, hogy olyan, a klasszikus kultúrákat ismertető, didaktikai erővel bíró gyűjteményt hoz létre, ami közgyűjteménnyé formálva nagy hatású eszköz lesz elsősorban az ifjúság képzésében, a felnőttek helyes tájékoztatásában. Gyűjtőtevékenységébe mindjobban bevonta a szakembereket. Művészettörténészek, történészek, múzeológusok tanácsát kérte egy-egy vásárlással kapcsolatban, illetve segítségüket kérte terve megvalósításához. Kapcsolatot teremtett kora haladó művészköreivel, kibontakozásukat segítve gyűjteményét is gyarapította. Gyűjteménye ilyeténképpen gyorsan fejlődött és olyan nagyra nőtt, hogy elhelyezése gondokat okozott. A gyűjtemény állandó finomítása, folyamatos gyarapítása 1919-re akkorára növelte a Déri-gyűjteményt, hogy Déri felajánlhatta a magyar államnak. Felajánlása eredeti, következetesen végigvitt tervének megvalósítása volt. Déri különösen felesége halála után tudatosan azért gyűjtött, hogy gyűjteményét közgyűjteménnyé tegye, hogy segítse vele a magyar művelődésügyet, ahogy, amikor már eldőlt, hogy Debrecenbe kerül, ezt írta: „Remélem, hogy a gyűjteményhez fűződő óhajtás teljesedni fog és hogy a jövő generáció, nevezetesen a debreceni lakosság és tanulóifjúság művelésére és oktatására egyaránt hasznos és jótékony befolyást fog gyakorolni. Ha ezt elérjük, megnyugvással mondhatom, hogy szép feladatokat sikerült megoldanom." Déri Frigyes gyűjtőmunkája közben kellő szakismeretekre is szert tett. Ezt igazolja egyrészt maga a gyűjtemény, amit nem lehetett volna ilyen magas szakmaisággal összeválogatni a legképzettebb szakértők tanácsai alapján, segítségével sem, ha a gyűjtőnek, Déri Frigyesnek nincsenek megfelelő ismeretei, nincsen meg a szükséges tájékozottsága. Másrészt az a gyüjteményleírás igazolja, amit 1922-ben készített adományáról. A Déri-gyűjteményt most mi is ennek a leírásnak az alapján ismertetjük. Déri Frigyes 34 fejezetben mutatta be gyűjteményét. Ez azt jelenti, hogy 34 csoportba sorolta műtárgyait. Az egyes csoportokon belül különböző szakmai szempontok szerint több-kevesebb alcsoportot is képzett. A kőkori tárgyakat öt, a bronzkoriakat hat, a hallstatti kori anyagot négy, a La-Téne koriakat három, a görög—római— etruszk anyagot tizenegy, a népvándorlás kori tárgyakat hét, a közép- és újkori ötvösmüveket viszont egyetlen csoportba sorolva mutatta be. A közép- és újkori ötvösmüvek leírásánál módszert változtatott; együttesen, belső csoportosítás nélkül írta le őket. Ugyanígy járt el a görög, a görög—etruszk és a népvándorlás kori fegyverek csoportjánál is. Ellenben a közép- és újkori fegyvereket már ismét alcsoportokba osztotta és úgy mutatta be őket. Sőt itt, ennél a gazdag gyűjteménycsoportnál, még az alcsoportokat is differenciálta. Az európai fegyvereket például hat csoportban vonultatta fel és külön csoportokba sorolta a török, az albán, a cserkesz, a maláji és szudáni, a hindu, a japán és kínai, a XVIII. századi magyar felkelések, az 1848—49-es szabadságharc, valamint az első világháború fegyvereit és egyéb harci felszereléseit. A gyűjtemény nagy erőssége volt a numizmatikai gyűjtemény. Déri ezt a gyűjteményrészt Pénzek és érmek cím alatt tíz alcsoportba osztva mutatta be. A képzőművé10

szeti gyűjtemény rész feldolgozása hasonlóan aprólékos. Festmények címen írta le a magyar és idegen festők alkotásait. A Reneszánsz és a későbbi korból való szobrok és faragványok csoportja ugyancsak részletező. Külön csoportba foglaltan ismertette az egyházi tárgyakat. Hasonlóan önálló csoportot képzett a metszetekből. Egy másik csoportba osztottan írta le gyűjteményei régi könyveit, valamint az okleveleket és leveleket. Ma már furcsának hat, hogy leírása korábbi szempontjai figyelembevétele nélkül önálló csoportot képzett a textilgyűjteményből, az ón, a keramikai, a porcelán és az üvegtárgyakból. Érdekesen ugyancsak önálló csoportban tárgyalta a különféle, önálló gyűjteményszakaszba be nem osztható műtárgyakat. Az is elgondolkodtató, hogy ezek után új, önálló csoportokat alakított a keleti gyűjteményből, az egyiptomi tárgyakból, a kínai gyűjteményből, a koreai, valamint a japán anyagból. Végezetre pedig ugyancsak külön csoportba sorozta az indiai és perzsa (iráni) műtárgyakat. Ahogy a Déri Frigyes megállapította beosztás alapján ia látható, Déri gyűjteménye tényleg gazdag, rendkívül szerteágazó volt. Párját ritkító összeállítás, aminek az is emelte értékét, hogy csak ép, jó állapotban levő és jellegzetes darabokat tartalmazott.

IV. DÉRI GYÖRGY, A GYŰJTŐ, DÉRI GYÖRGY GYŰJTEMÉNYE Hasonlóan gazdag és értékes volt Déri György gyűjteménye is. Azzal a különbséggel, hogy egysíkúbb volt, kevésbé változatos, mint a fivéréé. Gyűjfőtevékenységéhez ő is kikérte a szakemberek tanácsát, de maga is, gondos önműveléssel, széleskörű szakismeretre tett szert. Gyűjtőmunkája két részre osztható. Az első rész 1906tól 1919—20-ig tart, amikor a mozgalmas katonaélet nem tette lehetővé a különösebb elmélyülést. Sok megfigyelést, nagyszerű gyűjtést végzett ekkor is, de inkább esetlegesen és jobbára a színes, festői tárgyaktól befolyásoltan. Gyűjtőmunkája egészen más irányt vett, amikor odahagyva a katonaságot, Győrben telepedett le és megnősült, majd rövid győri tartózkodás után Budapestre költözött és ott élt aztán haláláig (1946.). Nyugodt körülmények között, felesége megértő támogatásával módja kínálkozott arra, hogy ismereteit rendszerezze, hogy újakat szerezzen, hogy gyűjteménye hiányait felmérje, hogy a további gyűjtését tervszerűvé tegye. Amikor 1929-ben Budapestre költözött, rendszeres látogatója lett nagy múzeumainknak, múzeumi szakembereinkkel állandó kapcsolatot épített ki. Ekkor, a tervszerű gyűjtés idején érlelődött meg benne az az elhatározás, hogy gyűjteményéből — hasonlóan Frigyes bátyjához — közgyűjteményt létesít. A népművészet gyönyörű alkotásaival a nemzeti öntudatot kívánta fokozni, a hazafias nevelést kívánta szolgálni. De nem elvakultan, nem soviniszta módon, hanem más népek jobb megisme12

résén alapuló megbecsüléssel. Ezt a célt szolgálta gyüjtőtevékenységének az a határozott célkitűzése, hogy nemcsak magyar anyagot, hanem a Kárpát-medence minden együttélő népe és népcsoportja kultúráját, népművészetét bemutató gyűjteményt hoz létre. Nemes célkitűzését valóra is váltotta. Szorgos munkával, egész életen át folytatott kutató-, gyűjtőtevékenységgel sikerült is egy nagyszerű, a maga nemében páratlan népművészeti gyűjteményt teremtenie. Déri György, nem készített gyűjteményéről leírást. Bemutatásakor Lükő Gábor gyűjteménybemutatásához kell fordulnunk, amit 1941-ben, a Déri György Néprajzi Múzeum megnyitására, az akkor megjelentetett vezető részére készített. Lükő ugyan csak a kiállítást ismertette, írta le, a kiállításra nem került gazdag anyagot nem. Mégis úgy gondoljuk, hogy Lükő kiállítási ismertetője, leírása elégséges tájékoztatást nyújt a Déri György-féle népművészeti gyűjtemény egészéről is. Lükő a gyűjteményt két nagy csoportba osztotta: iparművészetibe és népművészetibe. Az iparművészeti részbe sorolta a különböző korokból, főleg a Felvidékről és Erdélyből származó óntárgyakat, a XVII1. században az ország különböző részein működött hutákban készült üvegeket, valamint a habán, többségében poszthabán cserépedényeket. A népművészeti rész gazdagabb volt, több csoportot alkotott. A népművészeti tárgyak osztályozásánál Lükő az etnikai szempontokat vette figyelembe és viseletegy üttesekhez kötötten mutatta be az anyagi kultúra más természetű tárgyait. Ez a kapcsolódás az akkori kiállítás rendezési elveit, illetve gyakorlatát követte. Ugyanis a kiállítás így bizonyos, az etnikumra jellemző, főleg dekoratívtárgyakkal körülvéve mutatta be a felvidéki szlovák, az erdélyi szász, román, a kárpáti rutén, a Duna melléki sokác és bunyevác férfi és női, valamint gyermek-, legény- és menyecske viseletet*. Ugyanilyen módszerrel került a kiállításon bemutatásra a gazdag magyar anyag is, és így írta le a gyűjteményt Lükő. Lükő ismertetése felvonultatta a rábaközi, a felső-dunántúli, az alsó-dunántúli, a kiskunsági. a kalotaszegi, a palóc, a matyó, a gyimesi csángó férfi- és női, gyermek-, valamint legény- és menyecskeviseletet. A kiállítás érdekes színfoltja volt és Lükő leírásában is központi szerepet kapott a debreceni cívis, az egri menyecske, a gyöngyösi szőlősgazda viseletének bemutatása. A viseletegyüttesckhez tárgygazdag „körítés" járult népi kerámiából, szőttesekből, hímzésekből, bőrmunkából, faragásokból. A két Déri-gyűjtemény ilyen futólagos ismertetése is igazolja, hogy mindkét esetben rendkívül értékes gyűjteménnyel van dolgunk, hogy a két, tárgyát tekintve különböző gyűjtemény szerencsésen kiegészíti egymást és valóban alkalmasak arra, hogy nagyszerű, a magyar múzeumok közt páratlanul álló gyűjteményt, illetve múzeumot alkossanak. Hálával és elismeréssel gondolunk Déri Frigyesre és Déri Györgyre, amiért nagylelkű adományaikkal a debreceni múzeumügynek egészen új irányt szabtak, amiért a Déri Múzeumot hazánk egyik legjelentősebb, bizonyos tekintetben egyedülálló múzeumává tették.

12

Az 1977. szeptember 30-án megnyílt kiállítás — a múzeum második emeletén— ahogy már említettük, a Déri Frigyes- és a Déri György-féle gyűjteményből egy válogatást mutat be. A kiállított tárgyak többsége Déri Frigyes általános művelődéstörténeti gyűjteményéből való. A galérián elhelyezett egyiptomi anyag kiemelkedő darabja a két múmia, illetve múmiakoporsó. Az írnok bazaltszobra az egyiptomi élet mindennapjai felől tájékoztat. A görög gyűjtemény kimagasló darabjai a vázák, míg a római anyagból a mécsesek, az üvegek változatosságára hívjuk fel a figyelmet. A keleti nagyteremben állítottuk ki a délkelet-ázsiai gyűjtemény legszebb darabjait (kínai porcelánok, bronzedények, mázas kőtárgyak, jade szobrok; japán aranylakkos fa Buddha-szobor, bronz füstölőedény, gazdagon faragott elefántcsontváza stb.). Az indiai és mongol kultúrát is néhány jelentős tárgy képviseli (istenszobrok, használati tárgyak). Ezeket követően látható a gyűjtemény fegyvertörténeti része magyar, európai és keleti fegyverekből. Külön meg kell említeni a sok, gazdagon díszített díszfegyvert (kard, karabély, puska) és a számszeríjjakat. Az északi termekben nyert elhelyezést a Déri-gyűjtemény képzőművészeti részéből való válogatás. A bemutató jó összefoglalót ad a XVIII—XIX. századi portréfestészetünkből kiindulva (Kupeczky, Mányoky) a biedermayer táj- és életképfestészeten át (Borsos József, Mészöly Géza,TeIepy Károly stb.) a romantikától ihletett nemzeti klasszicizmusig (Jankó János, Barabás Miklós, Markó Károly, Than Mór, Madarász Viktor, Paál László stb.). Az Ecce homot, Munkácsy hatalmas vásznát, külön teremben mutatjuk be több Munkácsy-kép és Székely Bertalan: Zrínyi kirohanása című festményével együtt. A képzőművészeti részt több XVII—XIX. századi metszet, néhány szobor és három tárló érem gazdagítja. Az északi szárny sarki kistermében két kimagasló bútor mellett a Déri-gyűjtemény óntárgyait, XVII—XVIII. századi bronzszobrokat, egy kis egyházművészeti részt mutatunk be néhány nagy jelentőségű ötvösmunka mellett (II. Rákóczi Ferenc filigrámdíszes, gránátköves ezüst, fedeles serlege). A nyugati nagyterem a kerámiáé. Bal oldalon a Déri György-féle gyűjteményből sok szép népi kerámiát; tányért, korsót, tálat, csigacsinálót, butéliát, butykost, kulacsot stb. láthatunk az egyes kerámiaközpontok szerint csoportosítva. Kiemelkednek nagy méretükkel, jellegzetes színezésükkel és díszítésükkel a nagy területen hatást kiváltó debreceni fazekaskészítmények (tálak, céhkorsók, tányérok). A jobb oldalon a Déri Frigyes-féle gyűjteményből gazdag összeállítás található a műkerámiából (kőedény, fajansz, porcelán). A kiállítás ezen része habán edényekkel kezdődik és holicsi, regéckei, herendi, valamint a pécsi Zsolnay-anyagon kívül gazdag bécsi porcelán összeállítást is mutat be. A déli sarokteremben az üveggyüjteményből látható válogatás. Az anyag itt is a Déri György- és a Déri Frigyes-féle gyűjteményekből származik. A hutaüvegek mellett a cseh díszüvegek (vörös díszpoharak, színes üvegek stb.) és magyar társaik keltenek nagy érdeklődést. 13

IRODALOM

1. Czakó Elemér: Déri Frigyes és múzeuma. Debreceni Képes Kalendáriom 22. 1922. 21—26. 2. Déri Frigyes: A debreceni Déri Múzeum gyűjteményeinek leírása. Debrecen, 1922. 3. Zoltai-Fckcte Miklós: A debreceni Déri Múzeum. Tér és Forma 1923. 4. Ecsedi István: Déri Frigyes 1854—1924. Debreceni Képes Kalendáriom 25. 1925. 65—66. 5. Csűrös Ferenc: A legújabb magyar múzeum (a debreceni Déri Múzeum) Debreceni Szemle I. (1927) 27—38. 6. Somogyi Mária: A műgyűjtő Déri Frigyes. Lantos Magazin II. (1930) 904—908. 7. Nádai Pál: A debreceni Déri Múzeum. A Műgyűjtő IV. (1930.) 261—264. 8. A Déri Múzeum megnyitása. Debreceni Szemle IV.(1930) 261. 9. Belényessy Zsigmond: A debreceni Déri Múzeum épülete. Magyar Iparművészet XXXIV. (1931) 14—15. 10. Divald Kornél: A debreceni Déri Múzeum. Magyar Iparműveszet 34. (1931) 3—14. 11. Debrecen szab. kir. város Dcri Múzeuma. Debreceni Képes Kalendáriom 33. 1933. 94—96. 12. Sőregi János: Debrecen város legújabb mecénásai. I. Déri György ezredes és neje ajándéka. Debreceni Képes Kalendáriom 39. 1939. 98—102. 13. Sőregi János: Vezető Debrecen sz. kir. város Déri Múzeumában. 11. kiadás. Debrecen, 1939. 14. Sőregi János—Lükő Gábor: Vezető a debreceni Déri György ezredes Néprajzi Múzeumában. Debrecen, 1941 15. A Városi Múzeum Fennállásának 40. évfordulója. Debreceni Képes Kalendáriom. 46. 1946. 77.

14

1. Déri György Néprajzi Múzeuma a zenepavilonnal.

2. Déri Frigyes. Koppay József festménye

3. Déri György, Kövesdy Gyula festménye

4. Ecce homo terem

6. Lepedőszél,

Veszprém megye, XVIII.

sz. Déri György

gyűjtemény

8. Lepedőszél, szlovák, Pozsony megye XIX. sz. közepe. Déri György

gyűjtemény

9. Ivóc.sanak. Zala megye, XIX. sz. 2. fele. Déri György

gyűjtemény

II. írnok szobra, egyiptomi, i. e. VIII. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

12. Vörös alakos hydria, Apulia, i. e. IV. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

^

10. Hercules, római márványszobor Barakcskáról, i. sz. II. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

U. Barabás Miklós:

Konkolyiné.

Déri Frigyes

gyűjtemény

14. Filigrán díszítésű ezüst billikom, magyar, XVII. sz. vége. Déri Frigyes

gyűjtemény

17. ,,Habos" diszű pálinkásüveg. Déri György

gyűjtemény

zempléni huták. XIX. sz.

18. Bütykös a Kovács Mezőcsát,

műhelyből,

1888. Déri György

gyűjtemény 19. Rajczy Mihály Mezőcsát,

butykosa.

1866.

Déri György

gyűjtemény

20. Ónfedeles

bokály,

Erdély, XVIII.

sz.

Déri György

gyűjtemény

21. Miskakancsó,

Mezőcsát,

22. Horváth Sándor

XIX. sz. 1. fele.

Mezőcsát,

Déri György

Déri György

gyűjtemény

miskakancsója,

1896. gyűjtemény

23. Dionysos, kis-ázsiai görög márványszobor i. sz. II. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

24. Amida lakkozott

Buddha, fa.

Japán, XVIII.

sz.

Déri Frigyes gyűjtemény

25. Kuan-Yin — a

könyörületesség

istene — lakkozott Kína, XVIII: Déri Frigyes gyűjtemény

fa,

sz. vége.

26. Rákfarkas sisak. magyar. XVI. sz. Déri Frigyes gyűjtemény 27. Csontberakással díszített keréklakatos pisztoly, német, XVI. sz. 2. fele. Déri Frigyes gyűjtemény 28. Reneszánsz sarkantyú, olasz, X VI. sz. Déri Frigyes gyűjtemény 29. Gótikus sarkantyú, német, XV. sz. Déri Frigyes gyűjtemény 30. Lakkfestéssel díszített, nyereg, perzsa, XVIII. sz. Déri Frigyes gyűjtemény

csontberakásos