A depresszióról mindenkinek
Tartalom „... a depresszió nem a lélek megsemmisülése; férfiak és nôk – számtalan sokan – tanusíthatják egyetlen megváltó kegyelmét: hogy legyôzhetô. Azoknak, akik bejárták a depresszió sötétlô erdejét, és megismerték érthetetlen kínjait, a szakadékból való visszatérés némiképp olyan, mint a költô felemelkedése, aki fokról fokra botladozik elô a pokol fekete mélységeibôl, s végül kiér a ‘világos világ’-ra. Itt mindenki, aki visszanyerte egészségét, egyben szinte mindig visszanyerte a derû és az öröm képességét is, s ez talán elégséges kárpótlás, amiért tûrnie kellett a kétségbeesésen túli kétségbeesést.“ (William Styron, amerikai író, 1925- )
Világszerte terjedô lelki kór A WHO becslése szerint 2020-ra a depresszió az egyéb lelki eredetû kórképekkel együtt a fejlett világot érintô leggyakoribb megbetegedés lesz, amelyben még a fertôzô betegségeknél is több ember fog szenvedni.
A depresszió nem egyenlô a szomorúsággal Nem mindenki depressziós, akinek éppen depressziós hangulata van, fordítva azonban a mondás igaz lehet: a valóban depresszióban szenvedô embernek a hangulata is hasonlóképpen jellemezhetô.
Akik a legveszélyeztetettebbek Megfigyelések, tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes emberek az átlagosnál hajlamosabbak a depresszió kialakulására. A fennálló kockázati tényezôk alapján léteznek rizikócsoportok, akikre különösen oda kell figyelnünk.
A depressziós betegek nagy része nem kap megfelelô kezelést Nemzetközi adatok szerint a depressziós betegek nagy része el sem jut orvoshoz, azok között, akik orvoshoz fordulnak, igen csekély a megfelelô terápiában részesülôk, még kisebb a tartósan kezeltek aránya.
Mi áll a depresszió hátterében? Az idegsejtek közötti információátadást az agyban több, mint száz ingerületátvivô anyag szabályozza, amelyek befolyásolják, hogy hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk.
Korszerû gyógyszerekkel és pszichoterápiával a legteljesebb gyógyulásért A depresszió kezelésére alapvetôen kétféle módszer áll az orvostudomány rendelkezésére: a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia.
Együtt a Depresszió Ellen 1. szám 2003. március
A depresszióról mindenkinek® címû kiadványban közölt információk átvételéhez és felhasználásához a VOX POP mint forrás megjelölésével hozzájárulunk. További információért kérjük, forduljon Marosfalvi Emeséhez. Tel.: 316 24 40, fax: 346 08 40. E-mail:
[email protected] Kiadja a VOX POP, 1022 Budapest, Szemlôhegy u. 14. Lektorálta: dr. Rihmer Zoltán. A szerkesztôk köszönik a Lundbeck Hungaria Kft. támogatását. A kiadvány tartalmának hitelességét a szerzôk és a kiadók ellenôrizték. A VOX POP nem vállal felelôsséget a cikkekre alapozott döntésekbôl származó következményekért.
Világszerte terjedo ˝ lelki kór
2
Sokat hallunk manapság a különbözô krónikus betegségek ijesztô és egyre gyakoribb elôfordulásáról, megfelelô kezelésük fontosságáról. Amikor krónikus betegségekrôl van szó, leginkább a jól meghatározható testi tünetekkel járó kórképekre gondolunk, mint amilyenek például a szív- és érrendszeri, légzôszervi betegségek, rosszindulatú daganatok. Van azonban egy olyan betegség, amelyben szintén sok millió ember szenved a világon, de – a testi tünetek mellett – elsôsorban pszichés tünetekkel, lelki megpróbáltatásokkal jár. Ez pedig nem más, mint a depresszió. Ma a rokkanttá nyilvánítás legfontosabb okai világviszonylatban a szívérrendszeri betegségek, de második helyen már a pszichiátriai megbetegedések: depresszió, szorongás, alkohol- és drogproblémák szerepelnek. Ez a sorrend a következô évtizedben megfordulni látszik, ennek következtében a pszichiátriai megbetegedések szerepelnek majd az elsô helyen. A probléma súlyosságát mutatja, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) becslése szerint 2020-ra a depresszió az egyéb lelki eredetû kórképekkel együtt a fejlett világot érintô leggyakoribb megbetegedés lesz, amelyben még a fertôzô betegségeknél is több ember fog szenvedni. A depresszió összességében évente közel százmillió embert érint a világon, elôfordulási gyakorisága pedig az utóbbi 35-40 évben lassú, egyenletes növekedést mutat. Magyarországon dr. Kopp Mária és munkatársai végeztek felmérést a depresszió elôfordulásáról a 16 évnél idôsebb lakosság körében 1988-ban és 1995-ben, és arra jutottak, hogy a depressziós tünetektôl szenvedôk aránya jelentôs növekedést mutat. Míg 1988-ban a megkérdezettek 24,3%-a jelzett depressziós tüneteket, addig 1995-ben ez az arány már 31,8% volt. A súlyos depresszió arányában még nagyobb arányú növekedést mutattak ki: 2,9%-ról 7,1%-ra emelkedett. Ez az országos, nagy jelentôségû vizsgálat is bizonyította, hogy a depresszió egyre nagyobb arányú elôfordulása súlyos egészségügyi kockázatot jelent a magyar társadalomban. Dr. Szádóczky Erika és munkatársai 1998-ban megjelent vizsgálata szerint a hazai felnôtt lakosság 15%-a életében legalább egy súlyos depresszión már átesett. Így a depressziós tünetegyüttes felismerése, megfelelô kezelése az egészségügy, illetve az egész társadalom kiemelt feladata kell, hogy legyen.
Együtt a Depresszió Ellen A depresszió nagyarányú elôfordulásának az egyén, a családok és a társadalom szintjén számos hátrányos következménye tapasztalható. Komoly népegészségügyi problémát jelent a depresszió terjedése, amelyhez jelentôsen hozzájárulnak azok a társadalom széles rétegeiben élô tévhitek, amelyek sokszor megakadályozzák, hogy a depressziós ember szembenézzen saját problémájával, segítséget kérjen, orvoshoz forduljon. Az emberek többsége ugyanis nincs tisztában azzal, hogy a depresszió nem egy átmeneti elkeseredett állapot, hanem komoly betegség, amely szakszerû kezelést igényel. A fel nem ismert és nem megfelelôen kezelt depresszió hosszabb távon rendkívül romboló hatású: károsan befolyásolja a beteg családon belüli kapcsolatait, a barátságokat, a munkahelyi teljesítôképességet. Az élet minden területén jelentkezô és egyre növekvô hátrányok fokozzák az egyén belsô bizonytalanság- és sikertelenség-érzését, kudarcélményeit. A tünetek tartós fennállása számos esetben egyéb betegségek, kóros állapotok kialakulásához vezet, mint amilyenek a krónikus szív-érrendszeri vagy daganatos betegségek. Mindezek eredményeként egy olyan ördögi kör alakul ki, amelybôl a beteg szakszerû orvosi segítség nélkül kiszabadulni már nem képes. A hosszan elhúzódó, kezeletlen depresszió végsô következménye lehet a társadalmi lecsúszás, a munkahely elvesztése, a családi kapcsolatok szétszakadása és sajnos igen gyakran az öngyilkosság. A depresszióval kapcsolatos hiányos ismereteket, tévhiteket és ezek következményeit felismerve indult útjára az Együtt a Depresszió Ellen elnevezésû kezdeményezés. Fô célja, hogy a közvélemény figyelmét felhívja a depresszió jelentôségére, lehetséges veszélyeire és eloszlassa az ezzel kapcsolatos tévhiteket. Legfôbb üzenete, hogy a depresszió és a vele párhuzamos pszichiátriai betegségek korai felismerése és megfelelô kezelése létfontosságú a lehetô legteljesebb gyógyulás felé vezetô úton. A depresszió kezelhetô, gyógyítható betegség, ezáltal jelentôsen csökkenthetô az ebbôl fakadó betegségek, illetve halálozások elôfordulása, jelentôsen enyhíthetô a társadalomra gyakorolt nyomása. Amennyiben a társadalom egésze – betegek, egészségesek, családorvosok – helyes szemlélettel közelít a depresszió problémájához, az kevésbé rémisztôvé, leküzdhetôvé, megoldhatóvá válik.
A depresszió nem egyenlo ˝ a szomorúsággal A mindennapi életben sokszor használjuk a depresszió kifejezést, de ritkán gondolkodunk el azon, mit is takar ez a szó valójában. Könnyen mondjuk például ismerôseinkre, rokonainkra, barátainkra, munkatársunkra vagy akár saját magunkra is, hogy depressziós hangulatban vagyunk. A depresszió orvosi meghatározását tekintve éppen itt a kulcsszó: nem mindenki depressziós, akinek éppen depressziós hangulata van, fordítva azonban a mondás igaz: a valóban depresszióban szenvedô embernek a hangulata is hasonlóképpen jellemezhetô. A depresszió olyan kóros állapot, amely kimutatható biokémiai elváltozásokkal jár az emberi idegrendszerben, ezért orvosilag diagnosztizálható és gyógyítása is orvosi segítséget követel. A depresszió nem egyfajta rossz hangulat, hanem olyan állapot, amelyben meghatározott érzelmi és hangulati jellemzôk keverednek jellegzetes testi és viselkedésbeli sajátosságokkal, hosszabb-rövidebb ideig, enyhébb-súlyosabb formában. Bármely életkorban, mindkét nemnél elôforduló, igen gyakori pszichiátriai megbetegedésrôl van szó.
Különbséget kell tehát tenni a levertség, a rossz hangulat, a szomorúság és a valódi depresszió között. Bárki életében elôfordulhat olyan esemény, amelynek következményeként átmenetileg szomorúvá, elkeseredetté, reményvesztetté válik. Általában olyan dolgok történnek ilyenkor, amelyek nagyfokú veszteségélménnyel járnak, például egy szeretett személy elvesztése (gyász), egy párkapcsolat vagy barátság megszakadása, anyagi veszteség, munkahely elvesztése. Ugyancsak ide tartozik a napjainkban szintén gyakran elôforduló kimerültség, a túlzott stressz következményeként fellépô levert, energiahiányos állapot, a hosszú ôszi-téli idôszak kissé nyomott hangulata. Normál esetben lelki egyensúlyunk helyrebillen, és visszatér eredeti hangulatunk, közérzetünk és munkavégzô képességünk. Amennyiben azonban ezek a tünetek, illetve állapot tartósan fennállnak, abból már kialakulhat valódi depresszió. Az elkülönítés azért is nagyon fontos, mert a két állapot Vincent van Gogh gyakori összekeverése eredményezi azt, hogy a depressziót sokszor nem komoly betegségként, nem kóros állapotként értelmezik a hétköznapokban, hanem az érintett által leküzdhetô hangulatváltozásként, melynek befolyásolására egymaga is képes.
Az igazán depressziós beteg egyik legfontosabb jellemzôje éppen az, hogy saját igyekezete vagy mások unszolása ellenére sem tudja „összeszedni magát“, mindenképpen szakszerû segítségre szorul.
Mirôl és hogyan ismerhetô fel a depresszió? A depresszió típusos (klasszikus) formája arról ismerhetô fel, hogy az alábbi tünetek vagy azok döntô többsége tartósan (orvosi diagnózis szerint több, mint két héten át) fennáll: • levert hangulat, az érdeklôdés és örömérzés elvesztése vagy jelentôs csökkenése, • fáradékonyság, energiaszegény állapot, • koncentrációs és memóriazavarok, gondolkodás lassulása, döntésképtelenség, • az étvágy, a testsúly vagy mindkettô jelentôs gyarapodása vagy csökkenése, • alvászavar akár álmatlanság, akár túlzott aluszékonyság formájában, • fokozott mozgáskésztetés vagy a mozgás nagyfokú lelassulása, • értéktelenség-érzés, alaptalan önvádlás, bûntudat, • halállal kapcsolatos gondolatok, öngyilkossági késztetés. A depresszió tünetei némi különbséget mutatnak férfiak és nôk vonatkozásában. A depresszió két alaptünete, a kiváltó ok nélkül két hétnél hosszabb ideig fennálló hangulati nyomottság és az örömérzés elvesztése, mindkét nemre jellemzô. A nôk viszont gyakrabban számolnak be fáradékonyságról, testsúlyváltozásról, szorongásról, testi panaszokról. A férfiak sokkal jobban igyekeznek leplezni pszichés problémáikat, mint a nôk, ezért késôbb fordulnak orvoshoz, gyakran inkább pótmegoldásokhoz, például alkoholhoz nyúlnak. Nemegyszer már alkoholbetegként jelenik meg az orvosnál az egyébként elsôdlegesen depressziós férfi. A férfiaknál gyakran lehet tapasztalni impulzivitást, sôt agresszivitást, amely nemcsak önmaga, hanem környezete felé is irányulhat. Ezek a tünetek már az atípusos depresszió jelei, amelynek fô ismertetôjele: • Szervi okokkal nem magyarázható különbözô testi panaszok (fáradékonyság, álmatlanság, belsô feszültség, gyengeség és fájdalomérzés).
3
Akik a legveszélyeztetettebbek Nem lehet elôre megmondani, ki az, akit nagy valószínûséggel utolér ez a betegség, és ki az, aki védettebbnek mondható. Megfigyelések, tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyes emberek az átlagosnál hajlamosabbak a depresszió kialakulására. A fennálló kockázati tényezôk alapján léteznek rizikócsoportok, akikre különösen oda kell figyelnünk.
Nemi különbségek A depresszió kialakulása szempontjából meghatározó tényezô a n kétszer olyan gyakran betegszenek meg depresszióban, mint a fé tényezô áll. Az egyik oldalon szerepelnek a testi, hormonális okok. A nôi saira az idegrendszer is érzékenyen reagál: változik a kedélyáll magatartás-változások is kísérhetik. A nôknek meg kell küzdeniük a szülés, illetve a fogamzásgátló tabletták hangulatra kifejte életciklusokat tekintve három fô sérülékeny szakasz emelhetô terhesség, illetve a menopausa (a menstruáció elmaradása) idôsz A másik oldalon a szintén nem elhanyagolható érzelmi, önér ugyanis hajlamosabbak a férfiaknál a másokkal való kapcsolata következtében a veszteségeket mélyebben élik át, sérülékenyebb kialakulására. Ugyancsak jelentôsen hozzájárul ehhez az a tény, több társadalmi teher éri (munkahely, háztartás, gyereknevelés) kétszer gyakrabban érintô depresszió csak a 18-55 éves korosztá depresszió elôfordulása a két nemben egyforma. Mindez nem azt jelenti azonban, hogy a depresszió elkerü szenvednek a világon depressziós tünetegyüttestôl. Van azonban ség: a férfiak többségének rejtett depressziója van, vagyis a klass ba, drogfogyasztásba vagy agresszív, erôszakos magatartásba fojt társadalom általában elvárja a férfiaktól, hogy „férfiasan“ megbir látszólagos vagy tényleges elvárás okozza azt, hogy érzelmi problé kimutatni, ezért igyekeznek elfojtani és a külvilág elôl elrejten fordulnak orvoshoz problémáikkal, általában nehezebb felismerni Életkor
4
Genetikai hajlam Nagyobb az esélyük a depresszióban való megbetegedésre a vérrokonoknak. Ez azt jelenti, hogy az, akinek depressziós beteg van a vér szerinti családtagjai között, kétszer olyan gyakran válik maga is depresszióssá, mint az átlagnépesség. Nagyon fontos tudni, hogy nem maga a betegség öröklôdik, csak a hajlam, amit kedvezôtlen külsô tényezôk válthatnak ki.
Az emberi lét természetes velejárója az öregedés általában csökken az egyén fizikai és pszic különbözô krónikus betegségek kialakulásának bá válnak az érzelmi veszteségek (munkahely beszûkülése, barátok, családtagok elvesztés elmagányosodás. Szintén jellemzô, hogy el Mindezek a folyamatok elôsegíthetik a depressz Nemzetközi viszonylatban igaz az a megállapítá érintô) depresszió mindenütt aluldiagnosztizált betegség, de mé korú lakosság körében 2-4% körül fordul elô. Más tanulmányok számítva ez az arány 10% körül van. A háziorvosnál megforduló id a depresszió aránya. Az idôskori veszélyeztetettség nyilvánvaló, nem hagyható azonb közi vizsgálat szerint megfigyelhetô a depresszió gyakoriságána korosztályokban.
Krónikus betegségek Hosszú távon fennálló, elhúzódó testi betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, Parkinsonkór, stroke, szívbetegségek, daganatos betegségek) mellett növekszik a depresszió elôfordulási gyakorisága. Klinikai vizsgálatok támasztják alá, hogy stroke (szélütés) után a betegek fele, egyharmada depressziós lesz, és igen magas, kb. 50-60%-os gyakoriságú az elôfordulás Parkinsonos betegekben. A betegség tudata, a kóros állapottal járó fájdalmak, tünetek jelentôsen korlátozhatják a beteget életvitelében. Ez tovább fokozza a betegben az egyébként is kialakult reménytelenség és kilátástalanság érzését, elôsegítve ezzel a depresszió kialakulását. A depresszió és a krónikus betegségek között kimutatható egyértelmû összefüggés azért is fontos, mert egyrészt a meglevô depresszió súlyosbíthatja és gyógyulásában hátráltathatja a krónikus betegségben szenvedôket, másrészrôl viszont a krónikus betegségek talaján sok esetben fejlôdik ki depresszió. Ez az összefüggés a kezelésre vonatkozóan is igaz: a hangulatzavar gyógyítása a testi betegség gyógyulását is elôsegíti.
Szenvedélybetegsé Depresszióról besz szenvedélybetegek rek, az altatók és ten, hanem az érz sokat okoz, egyes keltô hatásúak l kapcsolatban is je tett összefüggés, tás alapja lehet a a depresszióra v következményeké szenvedélybetegsé
nem. A nôk a legtöbb felmérés szerint érfiak. Ennek hátterében szintén több
szervezet ciklikus hormonális változáapot, az érzelmi élet, mindezt pedig a menstruációs ciklusok, a terhesség, ett hormonális hatásaival is. A nôi ki: a menstruáció elôtti idôszak, a aka. rtékelési tényezôk szerepelnek. A nôk ik alapján megítélni magukat. Ennek ek, ezért fogékonyabbak a depresszió hogy a nôket a férfiakhoz képest jóval . Ezzel függ össze, hogy a nôket kb. lyban észlelhetô, ez alatt és e felett a
üli az erôsebb nemet. Férfiak milliói a nôkhöz képest egy jelentôs különbzikus tünetek helyett gyakran alkoholtják betegségüket. Ennek oka, hogy a kózzanak érzelmi problémáikkal. Ez a máikat a férfiak szégyellik, nem merik ni. Mindezek miatt a férfiak kevésbé betegségük valódi okát.
. A kor elôrehaladtával párhuzamosan chés teljesítôképessége, fokozódik a esélye. Ezzel párhuzamosan gyakoriby megszûnése, szabadidô eltöltésének se), aminek következménye lehet az ôtérbe kerül az elmúlás gondolata. ió kialakulását. ás, hogy az idôskori (65 év felettieket g így is egy adott idôpontban az idôs szerint az enyhébb eseteket is beledôs emberek körében a 30%-ot is eléri
ban figyelmen kívül, hogy több nemzetk egyértelmû növekedése a fiatalabb
égek zélve nem hagyhatók figyelmen kívül a k sem, ugyanis az alkohol, a kábítószenyugtatók szedése nemcsak testi szinzelmi élet területén is jelentôs változás szerek pedig kifejezetten depresszió ehetnek. A szenvedélybetegségekkel ellemzô a krónikus betegségeknél emlívagyis a kábítószer- és alkoholfogyaszdepresszió kialakulásának, ugyanakkor aló hajlamot jelzô pszichés labilitás ént is sokszor kialakul valamilyen ég.
Kora-gyermekkori negatív életesemények Az erre vonatkozó vizsgálatok kimutatták, hogy a csecsemô, illetve kisgyermekkorban átélt negatív események (szülô halála, válás, súlyos konfliktusokkal terhelt családi légkör) felnôttkorban hajlamosítanak depresszióra, különösen azoknál, akiknek szülei között is elôfordult depresszió.
Hogyan segítsünk önmagunkon? Ha valaki önmagán felfedezi a depresszió jeleit, vagy szeretteinél ismeri fel ugyanezt, a megfelelô szakemberhez fordulás mellett bizonyos lépéseket tehet annak érdekében, hogy uralja a helyzetet. Nézzünk szembe a depresszióval! A büntetéssel és a tagadással csak feleslegesen pazaroljuk energiánkat, ami nem segít megoldani a problémát. A depresszió elfogadása felszabadít a lelki nyomás alól. Próbáljuk felfedezni a depresszió esetleges kiváltó okát! Amennyiben a depresszió hátterében veszteségérzés áll, próbáljuk meg azonosítani a veszteség, illetve a tünetek jelentkezésének pontos idôpontját. Mi lehetett az ok? Mi történt valójában? Mit tehetünk? Tegyünk lépéseket! Próbáljunk meg aktívak lenni annak érdekében, hogy megtaláljuk azokat a lehetôségeket, amelyekben el tudjuk engedni a depresszióhoz társuló, állandóan jelenlévô, emésztô érzéseket. • Foglaljuk el magunkat olyan dolgokkal, amelyeket korábban szerettünk csinálni. Készítsünk listát azokból a tevékenységekbôl, amelyek segíthetnek nekünk leküzdeni a depressziót. • Ne húzódjunk el a családunktól és a barátainktól. Próbáljuk meg keresni mások társaságát, még akkor is, ha nincs kedvünk beszélgetni. • Az aktivitás, a testmozgás sokat segíthet a depresszió leküzdésében: sétálás, futás, labdajátékok, teniszezés. • Figyeljünk oda a táplálkozásra: Fogyasszunk sok nyers zöldséget és gyümölcsöt energiaszintünk emelése érdekében. • Olvassunk! Nagyon sok olyan könyv és kiadvány létezik, amely értékes segítséget nyújthat megérteni saját érzéseinket és tanácsokat is ad arra vonatkozóan, hogyan kerekedjünk felül életünk problémás szakaszain.
5
A depressziós betegek nagy része nem kap megfelelo ˝ kezelést A depresszió világszerte aluldiagnosztizált betegség. Ez azt jelenti, hogy a betegek nagy része úgy éli élete hosszabb-rövidebb szakaszát vagy akár egész életét, hogy nincs tisztában bajának eredetével és azzal, hogy betegsége gyógyítható. Nemzetközi adatok szerint a depressziós betegek nagy része el sem jut orvoshoz, azok között, akik orvoshoz fordulnak, igen csekély a megfelelô terápiában részesülôk, még kisebb a tartósan kezeltek aránya. Ismételten bizonyított tény, hogy az öngyilkosságban meghaltak 55-70%-a depresszióban szenvedett az öngyilkosság elkövetésekor, és ezen depressziós betegek 10-20%-a kap csak megfelelô gyógyszeres kezelést. A piramisábrán jelzett német adatok Magyarországon is hasonlóak: pszichiáter szakemberek szerint a depressziósok legalább kétharmada szorulna tartós gyógyszeres kezelésre, ám csak mintegy 20%uk szed depresszió elleni készítményeket (antidepresszívumokat).
6
E jelenség okai három szinten jelentkeznek: 1. Tapasztalatok szerint a hangulatzavarban szenvedô betegek fele, kétharmada nem fordul orvoshoz, mivel nem is tudja, hogy gyógyítandó és gyógyítható állapotról van szó. Panaszait fáradtságnak, fásultságnak tulajdonítja, úgy gondolja a depresszió ellen nem lehet semmit tenni, az csak múló hangulat. (Ez az arány még rosszabb Magyarországon, ahol a háziorvosi rendelôkben megjelenô betegeknek mintegy 10%-a fordul orvoshoz ilyen jellegû panaszokkal.)
Tévhit A depresszió a gyengeség jele, a depressziós emberek akaratgyenge emberek, akiknek össze kell szedniük magukat, hogy kilábaljanak ebbôl az állapotból. Valójában a depressziónak semmi köze az ember egyéniségéhez és akaraterejéhez. A depresszió betegség, csakúgy mint a cukorbetegség vagy a szívbaj, amelyen az érintettek nem tudnak akaratuk segítségével úrrá lenni. Híres, az emberek millió által ismert és tisztelt emberek tapasztalták már meg a depresszió tüneteit. Többek között Abraham Lincoln és Winston Churchill is olyan híres történelmi személyiségek, akik komoly depresszióban szenvedtek. A sorban említeni lehet még nagyon sok kimagasló tehetségû mûvészt, filozófust, akiket utolért e kór. Köztük volt: Juhász Gyula, Latinovits Zoltán, Romy Schneider, Platón, Vincent van Gogh, Michelangelo és Csontváry Kosztka Tivadar is.
3. Részben az elôbbi okok, részben az esetleg nem kellôen széles körû tájékozottság miatt a családorvoshoz forduló betegek egy része sem kerül szakorvosi kivizsgálásra, a tünetek pontos oka nem tisztázódik, ezért a beteg altatót, nyugtatót kap a szükséges antidepresszívum helyett. Mindezek a tényezôk természetesen jelentôsen késleltetik, illetve akadályozzák, hogy a beteg megfelelô kezelésben részesüljön, és minél hamarabb, minél teljesebb mértékben meggyógyuljon. A kezelés 3 hónap után is zajlik, együttmûködésben a beteggel
2,5-4%
2. A depresszió tünetei megtévesztôek Megfelelô lehetnek, ezért a beteg nem a meggyógyszerrel kezelik 6-9% felelô szakemberhez fordul. A családorvosnál a depresszió vagy szorongás helyett inkább valamilyen Tüneteit depresszióként más, általános tüneteket említediagnosztizálják nek: fáradékonyság, álmatlan30-35% ság, belsô feszültség, gyengeség, megmagyarázhatatlan Családorvosi gondozásba kerül testi panaszok, fájdalmak. Sok esetben bizonytalan 60-70% tünetei miatt a beteg Kezelésre szoruló például szívgyógyászt, depressziósok száma nôgyógyászt, ideggyógyászt keres fel 100% – eredmény nélkül. Forrás: Kompetenznetz „Depression, Suizidalität“ 1999
Mi áll a depresszió hátterében? Mai napig sem tudjuk pontosan, hogy mi okozza a depressziót, de néhány fontos tényezôt sikerült azonosítani. Ilyen kimutatható ok az agy kémiai ingerületátvivô anyagainak (neurotranszmitterek) Hippokratész egyensúlyi zavara. Már Hippokratész felismerte, hogy a pszichés megbetegedések alapja a testnedvek egyensúlyában beállott zavar. Ma, 2500 évvel késôbb a depresszió magyarázatául újra az agyi „testnedvek“ zavarára hivatkozik a pszichiátria tudománya. Mindannyian – akár akarjuk, akár nem – folyamatosan kémiai anyagok hatása alatt állunk. Testünkben számtalan hormon és egyéb vegyület kering, amely befolyásolja testi és lelki állapotunkat. Idônként ezek a folyamatok zavart szenvednek, ami ha az agyban történik, annak következménye lehet depresszió, lehangoltság, kedvetlenség. Ahhoz, hogy agyunk megfelelôen mûködjön, alapvetôen szükséges, hogy a benne lévô sok millió idegsejt harmonikus kapcsolatban legyen egymással. Az idegsejteknek az agy egyes területeire beérkezett ingereket, információkat fel kell dolgozniuk, és át kell adniuk azt más idegsejteknek. Az idegsejtek közötti információátadást az agyban több, mint száz ingerületátvivô anyag szabályozza, amelyek befolyásolják, hogy hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk. Ezek közül a legtöbb kutatás négy vegyületre (noradrenalin, szerotonin, dopamin és acetilkolin) koncentrál. A legújabb kutatások alapján elképzelhetô, hogy ez a négy vegyület megfelel a Hippokratész által már leírt testnedvek egy-egy fajtájának, azaz a fekete és sárga epének, a nyálnak és a vérnek. Ezeknek az anyagoknak az agy bizonyos területein jelentkezô hiányára vagy túlzott mennyiségére több idegrendszeri és pszichiátriai betegség is visszavezethetô, így a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór és a szkizofrénia is. Kimutatták, hogy a depressziós betegek agyában fôként a szerotoninnak, a noradrenalinnak és a dopaminnak van kiemelkedô szerepe, mert mindhárom vegyület szintje alacsonyabb a depressziós betegekben, mint az egészséges emberek agyában. Ezért a gyógyszeres kezelés is ezeknek a vegyületeknek a helyreállítására koncentrál. Azt, hogy az agy kémiai egyensúlya – sokszor teljesen váratlanul – miért borul fel, még senki
sem ismeri pontosan. Ezt a változást gyakran kiválthatják negatív események, mint például veszteségek vagy tartós testi betegség, de bekövetkezhet minden különösebb kiváltó ok nélkül, genetikai hajlam talaján. Nagyon gyakran a genetikai, pszichológiai és egyéb környezeti tényezôk egybeesése váltja ki a depressziós tüneteket, illetve idôszakokat. Tévhit A depressziót mindig valamilyen negatív életesemény váltja ki. Valójában a depresszió bármikor elôfordulhat, abban az esetben is, ha az egyén életében láthatóan minden rendben van. Az élet nehéz, stresszes idôszakai kiválthatják a betegséget, de bármikor, bárkinél elôfordulhat minden különösebb ok nélkül is.
A mélakórt már az ókorban is ismerték A „depresszió“ szó a latin „deprimere“ kifejezésbôl ered, s nyomottságot, lehangoltságot jelent. Ezzel a tünetegyüttessel ôsidôk óta foglalkozunk. A Krisztus elôtti V. században élt görög orvos, Hippokratész négy lélektani típusba sorolta az embereket annak alapján, hogy a testükben milyen arányban keverednek a testnedvek: a vér, a nyál, valamint a sárga és a fekete epe. Hippokratészt inkább a testi összetevôk érdekelték, mint a szellemiség, ezért a fekete epe túltengésében szenvedô melankólikusoknál fejfájást, máj és hasi betegségeket állapított meg. A magyarra leginkább „mélakór“-ként fordítható melankólia tünetei ugyanakkor a kedélyben is jelentkeznek az ókori doktor szerint: zavart állapot, étvágytalanság, erôtlenség vagy aluszékonyság formájában. Az orvoslás és filozófia történetében évszázadokon át taglalt probléma a XIX. században nyerte el a „depresszió“ nevet, amikor Adolf Meyer a biológiai okok helyett inkább a társadalmi vonatkozásokra igyekezett terelni a figyelmet. (Érdekes, hogy a „depression“ angol kifejezés ma is használatos a gazdasági recesszió, hanyatlás és visszaesés értelmében.) A fogalom aztán a XX. század 60-as éveiben tolódott el újra a kiváltó okok felé. A kezdeti felosztás endogén (biológiai alapú) és exogén (neurotikus alapú, szociális okokra visszavezethetô) betegségfajták között mára átadta a helyét a WHO osztályozási rendszerének, amelyben „affektív zavar“ néven kap leírást mindenfajta depresszió és mánia – tüneteik, súlyosságuk foka, tartósságuk és a visszaesés kockázata szerint, függetlenül attól, hogy van-e külsô (kiváltó, illetve provokáló) ok vagy nincs.
7
Korszeru ˝ gyógyszerekkel és pszichoterápiával a legteljesebb gyógyulásért A depresszió sokáig be nem vallható betegség volt, olyasmi, amit az emberek szégyelltek, kudarcként fogtak fel. Napjainkban már kezdenek halványulni az elôítéletek és egyre inkább beépül a köztudatba, hogy a depresszió olyan betegség, amely bármelyikünket utolérheti. Tévhit A depresszió szégyellnivaló állapot, ezért nem tanácsos másokkal beszélni róla. Az emberek többsége nem szégyelli, ha valamilyen betegsége, pl. szívbetegsége, cukorbetegsége van, ezért semmi értelme annak, hogy bárki is szégyellje, vagy titkolja azt, hogy depresszióban szenved. A szégyenérzés és a megbélyegzés a legfôbb oka annak, hogy a depressziós betegek nem kapják meg a megfelelô segítséget.
8
Nagyon fontos, hogy idôben észrevegyük, ha tágabb vagy szûkebb környezetünkben munkatársaink, barátaink, családtagjaink körében vagy saját magunkon depresszióra jellemzô tüneteket tapasztalunk. Ebben az esetben a lehetô legrövidebb idôn belül fel kell venni a kapcsolatot pszichiáter szakorvossal, ugyanis a megfelelôen diagnosztizált depresszió gyógyítható betegség. A depresszió kezelésére alapvetôen kétféle módszer áll az orvostudomány rendelkezésére: a gyógyszeres kezelés és az ún. pszichoterápia. A pszichiátriai gyakorlatban általában együtt történik a kétféle módszer alkalmazása, ez biztosítja ugyanis a legjobb eredményt, a leghatékonyabb gyógyítást. Természetesen mindig a pszichiáter szakorvos választja ki a betegnek legmegfelelôbb terápiaformát.
Tévhit A depressziós emberek többségén nem lehet segíteni. Valójában a depressziós betegek 90%-át eredményesen meg lehet gyógyítani a megfelelô gyógyszeres kezelés és pszichoterápia együttes alkalmazásával.
A legújabb gyógyszerek biztonságosak és gyorsabban hatnak Az elmúlt néhány évtizedben jelentôsen kibôvültek az orvostudomány ismeretei a depresszióról, beleértve a betegség kezelési lehetôségeinek terén végbement óriási fejlôdést is. A depresszió kezelésére szolgáló gyógyszerek fejlesztése két fô területre irányul: • a korábbi hatáskezdet kialakítására és • a mellékhatások számának csökkentésére. A régebbi gyógyszerekkel kapcsolatos egyik fô probléma ugyanis az volt, hogy a megfelelô hatás kialakulásához minimum 2-3 hét eltelte volt
szükséges, azaz csak ennyi idô után érezhette jobban magát a beteg. A másik jelentôs probléma pedig az antidepresszívumok által okozott sokféle mellékhatás. Ezek a tényezôk azért is nagyon fontosak, mert az eredményes gyógyítás alapvetô feltétele, hogy a beteg megfelelô ideig szedje a gyógyszereket. A sok kellemetlen mellékhatás, valamint a késôi hatáskezdet miatt azonban sok beteg idô elôtt abbahagyta a gyógyszerszedést. Az utóbbi években egyre több, a hagyományos depresszióellenes szerekhez képest elônyösebb hatású, kevesebb mellékhatással rendelkezô, biztonságosabb, ezért a betegek által jobban tolerálható gyógyszer került forgalomba. Ennek eredménye az, hogy a pszichiáter szakorvos igen nagy hatékonysággal tudja kiválasztani a beteg számára legmegfelelôbb és a lehetô legkevesebb mellékhatással járó terápiát. Ennek köszönhetôen a depressziós beteg életminôségében gyorsabb és hatékonyabb változás következik be, amely egyben biztosítja a beteg felépülését és teljes értékû visszatérését a társadalomba. Ami a hatáskezdetet illeti, az escitalopram, amelyet egy, a pszichiátriai készítmények kutatására és gyártására specializálódott dán cég legújabban hozott forgalomba, már egy hét után kifejti hatását, ugyanolyan kiváló tolerálhatóság mellett. A depresszió kezelésére használatos gyógyszerek arra szolgálnak, hogy az idegrendszerben kialakuló kémiai zavart megszüntessék, az ingerületátvivô anyagok egyensúlyát helyreállítsák. A modern gyógyszerek a szerotonin és/vagy noradrenalin nevû ingerületátvivô anyag szintjét emelik meg az agyban, ami lehetôvé teszi az idegsejtek közötti megfelelô információátadást, a gátolt idegsejtek újra aktívakká válnak.
Nagyon fontos a pszichés segítségnyújtás A depresszió gyógyításának másik módszere a pszichoterápia. Ez olyan egyéni vagy csoportos foglalkozást jelent, amely során a pszichológus vagy pszichiáter szakember különbözô pszichológiai módszerekkel segíti a beteget lelki problémái okának feltárásában, azok megoldásában. A pszichoterápia lehet rövid (10-20 hétig tartó) vagy hosszú távú kezelés attól függôen, hogy a betegnek milyen jellegû segítségre van szüksége. Ez a módszer jelentôs segítséget jelent például a gyermekkorból eredô lelki sérülések feltárásában, az egyén negatív jellegû gondolkodásának és viselkedésének megváltoztatásában, amelyek igen gyakran szoros összefüggést mutatnak a depresszióval.
