A DDD osztály évi tevékenységének értékelése

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

A DDD osztály 2005. évi tevékenységének értékelése DR. SZÁNTAI KÁROLY Á N T S Z F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E , D D D O S Z T Á LY

2005-ben a 31 fôs DDD osztály 4 szervezeti egységgel mûködött: dezinfekciós és hajléktalanokat ellátó [a továbbiakban: fertôtlenítô (D)] csoport, dezinszekciós és deratizációs [a továbbiakban: kártevôirtó (DD)] csoport, entomológia, valamint hajléktalanokat ellátó orvosi rendelô. Szakképzettséget tekintve 3 orvos, 1-1 biológus, biomérnök, egészségügyi szakoktató, közegészségügyi-járványügyi felügyelô, gépésztechnikus, laborasszisztens, titkárnô és kártevôirtó szakmunkás, 4 nôvér, valamint 13 egészségôr-fertôtlenítô dolgozik az osztályon. Mindössze három fônek nincs szakirányú képzettsége. 7 fô egészségügyi gázmesteri képesítéssel is rendelkezik, 2 fô a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fôiskolai Karának másodéves hallgatója közegészségügyi-járványügyi felügyelôi szakon.

FERTÔTLENÍTÔ (D) CSOPORT TEVÉKENYSÉGE 14 fô látta el a fôváros területén a fertôtlenítésekkel és a humán ektoparazitózisokkal kapcsolatos feladatokat. Területfertôtlenítést 951 (689 záró- és 262 preventív), gépkocsi fertôtlenítést 441 alkalommal végzett (1. ábra). A helyszíni fertôtlenítések mellett a csoport 1861 esetben végzett gépi fertôtlenítést, hôenergiával és etilénoxiddal mûködô berendezésekben. Ezek többségét (1548 esetben) a Gyáli úti hajléktalan fürdô hôlégkamráiban hajtottuk végre. Különbözô kórházak fertôzött textíliáit 240 esetben fertôtlenítettük. Folyamatosan végeztük a mentôszolgálat, szociális otthonok,

1. ábra Területfertôtlenítések megoszlása (2000–2005) 33

BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 1. SZÁM

2. ábra Fej-, ruha és lapostetû, valamint rüh miattiszemélykezelések száma Budapesten (2000–2005)

rendészeti szervek (BM, rendôrség) által beszállított ruhanemûk, matracok gépi kezelését. A levéltáraknak, múzeumoknak az anyagait az etilénoxidos gépben kezeltük. A kerületi intézetek nem végeztek fertôtlenítéseket (egészségôrök és technikai feltételek hiányában), ezért minden esetben, amikor szükségesnek látták a szakemberek által végzendô fertôtlenítést, megrendelték azt a

Budapest Fôvárosi Intézet DDD osztályától. 2005-ben a kerületek 358 (231 záró- és 127 preventív) esetben kértek fertôtlenítést. A központi ügyelet 20 alkalommal (18 preventív és 2 záró) rendelt el fertôtlenítést. Május 2-án a Dél-Pesti Kórház mûtô blokkjában szigorított zárófertôtlenítést végeztünk. Budapesten a HBsAg pozitív anyák szülésekor a kórházakba – munkaidôben – az osztály 141 esetben szál-

3. ábra Tetvesség mértéke (%) a fürdetôinkben megjelentek között (2000–2005) 34


4. ábra Fejtetvesség mértéke (%) (1982–2005)

lította ki a csecsemôk aktív– és passzív védeleméhez szükséges oltóanyagot. A fertôtlenítô csoport másik fontos feladata az ektoparazitózisokkal kapcsolatos tevékenység. Ezt a munkát 2005-ben két telephelyen láttuk el: nappal a Gyáli út 7/b szám alatti hajléktalan fürdôben, éjszaka a Váci úti fürdôben. A Gyáli úti fürdôben 2005. évben összesen 93.710 hajléktalan személyt vizsgáltunk meg, és adtunk ki számukra – tisztálkodás után –ektoparazitózis mentességi igazolást. Közülük 1374 fô fej-, 1307 fô ruha-, 35 fô lapostetvesség és 188 fô scabies fertôzés miatt jelentkezett.

(ÁNTSZ fôvárosi kerületi intézeteinek adatai alapján)

Igen magas (90.806 fô) volt azoknak a megvizsgált embereknek a száma, akik igazolásért, illetve tisztálkodás céljából jelentek meg a fürdôben. Az igazolást – mely 7 napig érvényes – a hajléktalan szállók ektoparazitózis járványainak megelôzése céljából kérték. 2004. évhez viszonyítva a Gyáli úti fürdôben megjelenô hajléktalanok között 2005-ben a fejtetvesek száma 2,9%-kal, a ruhatetveseké 9,4%-kal emelkedett, a lapos tetveseké 28,6%-kal, a scabies fertôzötteké pedig 16,1 %-kal csökkent. A Váci úti fürdôbe 13 hajléktalan személyt szállítottak be, köztük 2 rühest, 3 fej-, és 5 ruhatetvest. Ebben a fürdônkben 299 fô nem hajléktalan fôvárosi lakos

5. ábra A tetvességre vizsgált és a nyilvántartott egységek száma (1982–2005)

(ÁNTSZ fôvárosi kerületi intézeteinek adatai alapján)

35


6. ábra A tetvességre vizsgáltak számának alakulása Budapesten (1982–2005)

kezelésére is sor került. Közülük elsôsorban a fejtetvesek jelentkeztek kezelésre, a tárgyévben ez 271 esetben fordult elô (ezen felül 17 fôt ruhatetû, 9 fôt scabies miatt kezeltünk, és 1 esetben került sor preventív kezelésre). A rendôrség által elôállított és ektoparazitózis elôfordulására nézve gyanúsnak tartott személyt 20 esetben vizsgáltunk és kezeltünk.

(ÁNTSZ fôvárosi és kerületi intézeteinek adatai alapján)

Összegezve a 2 fürdô adatait: 2004. évhez viszonyítva a ruhatetvesek száma 1232-rôl 1334-re emelkedett, a fejtetvesek száma 1711-rôl 1658-re, a lapos tetvesek száma 49-rôl 38-ra, a scabies fertôzöttek száma 265-rôl 201-re csökkent (2. ábra). Fürdôinkben a tetvesség mértéke 3,2% volt 2005-ben (3. ábra). A fôvárosban a fejtetvességi vizsgálatokat a védônôk, az iskolaorvosok, és a kerületi tisztiorvosi szolgá-

7. ábra A fejtetvesség mértéke (%) a fôvárosi óvodákban és általános iskolákban (1982–2005) (ÁNTSZ fôvárosi kerületi intézeteinek adatai alapján)

36


8. ábra Fejtetvesség mértéke (%) Budapesten (1982–2005)

latok dolgozói végték. Tárgyévben – a kerületi intézetek adatai alapján – a tetvességre vizsgáltak száma 8,1%-kal csökkent (2004-ben 612.545, 2005ben 563.346), közülük 4.979 fô volt fejtetves (2004ben: 5909), 9 fô ruhatetves (2004-ben szintén 9). A fejtetvesség mértéke 0,96%-ról 0,88%-ra csökkent (4. ábra).

9. ábra Ruhatetvesség mértéke (%) Budapesten (1982–2005)


A pedikulózis szûrések tekintetében 2005-ben némi megtorpanás tapasztalható. Egy nyilvántartott személyre az óvodákban 2,9 illetve az általános iskolákban 2,74 vizsgálat jutott (2004-ben ez az érték 3,1 illetve 2,8 volt, igaz 2003-ban sokkal kevesebb: 2,5 illetve 1,9). Tendenciájában az a tény sem változott az elmúlt évben, hogy a kerületi intézetek által nyilvántartott egy-


37


ségek nem mindegyikében került sor tetvességi vizsgálatra (5. ábra). Budapesten a tetvességre vizsgáltak száma (657.838 fô) összességében 5,9%-kal csökkent (6. ábra). A fejtetvesség %-os mértéke 2004. évhez viszonyítva – a gyermekvédelmi intézmények, az általános iskolák és a gócgyanús lakások kivételével – minden kategóriában emelkedett: a bölcsôdékben 0,10%-ról 0,20%ra, az óvodákban 0,87%-ról 0,93%-ra, középiskolákban 0,07%-ról 0,08%-ra, a munkásszállókon 0,05%-ról 0,86%-ra, a kiemelt közösségekben 1,13%-ról 0,47%re és az egyéb kategóriában 49,33%-ról 53,20%-ra. Az általános iskolákban a fejtetvesség %-os mértéke 1,25%-ról 0,95%-ra, a gyermekvédelmi intézményekben 2,47%-ról 1,63%-ra, a gócgyanús lakásokban 28,94%-ról 26,76%-ra csökken. Személykezeléseket a kerületi intézetek – tárgyi feltételek hiánya miatt – csak elenyészô esetben (654) végeztek a helyszínen. A szülôk, a gyermekintézmények vezetôi, és a védônôk egy része továbbra is nehezményezi, hogy a tetves/serkés gyermekek nem tilthatók ki a közösségbôl. Az óvodai és általános iskolai fejtetvesség mértékének alakulását a 7. ábra mutatja. A fôvárosi- és a kerületi intézetek – tetvességre vonatkoztatott – összesített adatai a következôk: 2004

nyilvántartott egységek száma 1.734 nyilvántartott személyek száma 305.153 vizsgált egységek száma 1.382 vizsgált személyek száma 228.880 tetvesnek minôsített egységek száma 614 tetvesnek minôsített egységekben tartózkodó/lakó (veszélyeztetett) személyek száma 109.489 tetvességre vizsgáltak száma összesen (fô) 698.926 fejtetvesnek talált személyek száma 7.611 ruhatetvesnek talált személyek száma 1.241 fejtetvesség mértéke %-ban 1,09% ruhatetvesség mértéke %-ban 0,18% személykezelések száma összesen 3.365 nyilvántartásba vett fejtetves személyek száma 2.858 nyilvántartásba vett ruhatetves személyek száma 1.222

2005

1.713 329.592 1.404 217.823 675 120.787 657.838 6.637 1.343 1,01% 0,20% 3.648 3.290 1.314

A fenti adatokból az állapítható meg, hogy 2005-ben az elmúlt évhez viszonyítva 12,8%-kal tovább csökkent a fôvárosban a fejtetvesnek talált személyek száma. A ruhatetvesnek talált személyek száma 8,2%-kal volt magasabb, mint 2004-ben. A tetvességi arányuk %-os mértéke is hasonló képet mutat (8. és 9. ábra). Augusztus 23-án Stephen C. Barker ausztrál professzor tanulmányozta osztályunk tetûirtással kapcsolatos tevékenységét. 38

KÁRTEVÔÍRTÓ (DD) CSOPORT A DD csoport hatósági feladata a fôvárosi deratizációs tevékenység ellenôrzése, emellett operatív rovar- és rágcsálóirtó tevékenységet is végez, beleértve a fôvárosi szúnyogirtást. 2005-ben 6 fô látta el ezeket a feladatotokat. A kártevô fajokra vonatkoztatott operatív beavatkozások száma 2005-ben 201 volt, ami az elmúlt évekhez viszonyítva – Intézetünk rossz anyagi helyzete miatt – további csökkenést mutat. Poloskairtásra csak 16 esetben tudtunk vállalkozni, holott az igény folyamatosan növekszik. A poloskás objektumok száma évrôl-évre rohamosan növekszik (pl. érintettek nagyhírû szállodák elegáns lakosztályai, a nemzetközi áruházláncok bútorraktárai stb.). A csótányfélék elleni védekezés adta a legtöbb esetszámot (60). A tavalyival szemben ez is csökkenést mutat, holott az év folyamán számos bejelentés érkezett még csatornahálózatból is kiáramló, vagy pusztán a köztereken fellelhetô nagyszámú egyedrôl, a lakótelepek fertôzöttségi szintjének emelkedése pedig „köztudott”. Az egyetlen légy elleni védekezésre lakásban talált, bomlásnak indult holttest elszállítása után került sor. Hangyairtást 6 esetben végeztünk, poratka elleni védekezésre viszont nem került sor, bár az érdeklôdôk számából arra lehet következtetni, hogy mindkét kártevô esetében jelentôs a fertôzött fôvárosi lakások száma. További tájékoztatást a 10. ábra nyújt. Az engedélyezett irtószerekrôl és az egészségügyi kártevôk elleni védekezés szakmai irányelveirôl szóló hatályos Tájékoztató, illetve a rágcsálók elleni védekezésrôl szóló Módszertani Levél az Intézet alapfeladatai közé sorolja a deratizációs program fenntartási szakaszának felügyeletét. A patkánymentesítés irtási szakasza óta felnôtt legalább egy generáció, akiknek a tudatából már hiányzik ennek a jelentôs közegészségügyi eredménynek a fogalomköre. A 2005-ben ellenôrzött kerületekben mért eredményeket az 1. táblázat mutatja. Az objektív (mérôkocka) és szubjektív (bejelentés, kikérdezés, kérdôív) módszerek alkalmazásával elvégzett ellenôrzéseink eredményeképpen megállapítható, hogy a vizsgált tizenkét kerület mindegyike patkánymentesnek minôsült, tekintettel arra, hogy a patkányfertôzött objektumok száma az érintett kerületek objektumszámához viszonyítva a 0,2%-ot nem haladta meg (2005-ben 0,042%, 2004-ben 0,038%). A 2005. évi lakossági panaszokat (295) a Bábolna Környezetbiológiai Központ Kft. (BKK) 79,09. %-ban találta megalapozottnak (2004-ben a 269 lakossági be-


1. tábla

A fôvárosi patkánymentesség fenntartásának ellenôrzése 2005-ben

jelentés 60,22%-a bizonyult pozitívnak). A kerületi intézetekhez 2005-ben 423 patkányészlelés érkezett (2004-ben: 413). A BBK adatai szerint a pozitívnak tartott összes esetszám 2005-ben 321 volt (2004-ben 189). Az összes panasz 80,25%-a bizonyult megalapozottnak (2004-ben: 65,17%). A DD csoport objektív módszerrel történô mérésével 2005-ben 44 (2004-ben 38, 2003-ban 4) pozitív eset volt a létesített 9450 mérôhelybôl (2004-ben: 9650, 2003-ban 4685); szubjektív módszerrel 15 (2004-ben 14, 2003-ban 6) volt a pozitív esetek száma. Októberben a III. Kerület esetében a begyûjtött észlelések az elfogadható határérték közelében (7 a 9-el

szemben) mozogtak. Hogy a negatív jelenségek tendenciába fordulása idejekorán megakadályozható legyen, a kivitelezô BKK igazgatója és a kártevômentesitési és higiénés szolgáltatási divízió vezetôje irányításával folytatódott a 2004-ben megkezdett ún. fokozott átvizsgálási program, melynek keretén belül bizonyos naponként nyújtott mûszakra, valamint hétvégi munkavégzésre is sor került. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az átvizsgálási program idôtartama alatt, a patkányfelszaporodás veszélyének fokozottan kitett munkakörzetekben, kellô mennyiségû mérgezett csalétket juttassanak ki.

10. ábra Kártevôírtó (DD) csoport kártevô fajokra vonatkozatatott operatív munkavégzése (2000–2005)

39


Az egész évben végzett munkálataik, illetve a rendkívüli fokozott átvizsgálási program során az alábbiakat tapasztalták: •∑ A patkányfertôzöttség nagyon sok esetben nem a csatornarendszerben, hanem a belvárosi területeken (II., VI., VII., VIII.), a pincékben, a családi házas övezetekben (XIII., XIV., XV., XVII., XVIII., XIX., XX.) pedig a felszínen volt tapasztalható. •∑ A patkányfertôzött belvárosi pincék jelentôs része használaton kívüli, azokban az idô elteltével nagy mértékû hulladék és szemét felhalmozódása tapasztalható. ∑• A külsô kerületekben a patkányfertôzöttséget elsôsorban az intenzív állattartás és az illegális szemétlerakók okozzák. Ebben az évben, sajnos drasztikus mértékben növekedett az un. „csöves tanyák” száma is. A hajléktalan szállókat igénybe nem vevô hajléktalanok közül sokan parkokban, hidak és felüljárók alatt élnek, ahol nagyon sok ételmaradékot, hulladékot, valamint szemetet halmoznak fel az életmódjukból kifolyólag. A Rákos patak XIII. és XIV. kerületi szakaszán szinte kivétel nélkül az összes híd alatt hajléktalanok élnek. Ezek a területek ideális életteret nyújtanak a patkányok megtelepedésére és elszaporodására. A fent említett problémákról a IX., X., XIII., XV., XVIII, XIX., kerületekben – természetesen a teljesség igénye nélkül – 2005. decemberében 25 helyszínen készítettünk fotókat. A rendszeres idôközönként tartott epidemiológiai értekezleteken ezek háttéranyagul szolgálnak a kerületi tisztifôorvosokkal, közegészségügyi felügyelôkkel folytatott tárgybani konzultációkkor. Bizonyos mértékig gondot jelent, hogy az élelmiszerek elôállításának és forgalmazásának élelmiszer-higiéniai feltételeirôl szóló 90/2003. (VII. 30.) FVMESzCsM együttes rendelet elôírásai nem vették-vehették figyelembe a patkánymentesített városok, így a fôváros vonatkozó speciális helyzetét. Az élelmiszeripari elôállító-, feldolgozó-, készletezô és forgalmazó egységek ugyanis többnyire szerepelnek a deratizációs gócjellegû objektumok listáján, az új rendelet elôírásai viszont ezen objektumokban a HACCP rendszerhez integrált PC (Pest Control), EU-normáknak megfelelô követelményeit érvényesítik. Hogy a sok közül egyet említsünk: ezen objektumokban kötelezô a telepített monitoring rendszer, különlegesen kialakított mûanyag csalétek-állomásokkal, és tiltott például a deratizációban általánosan használt impregnált-, vagy nem is impregnált papír alapanyagú rágcsálóirtó szerelvények alkalmazása. Az egyre élesebben jelentkezô feszültségek egyik megoldását abban láttuk, hogy a deratizáció keretén belül – egyébként az IPM-IPC-re technikailag tökéletesen felkészült BBK – prioritást élvezzen, és ezzel a mentesítés „egyetlen kivitelezô–egysé40

ges ellenôrzés” alapelve maradéktalanul érvényesíthetô legyen. Ehhez 2004-ben jogszabályi (önkormányzati rendeleti) támogatást kértünk, amit nem kaptunk meg. Ennek következménye az lett, hogy a deratizáció területén belül idegen kivitelezôk jelentek meg, számunkra ismeretlen szerformákkal és technológiával, bizonyos mértékig átláthatatlanná téve a 33 éve jól mûködô rendszert. Ezt a helyzetet veszélyesnek ítéljük, hiszen jó néhány európai országgal ellentétben azért nem jelentkezik a fôváros területén a rodenticidrezisztencia, mert a jól áttekinthetô és kontroll alatt tartott rendszer visszacsatolási lehetôségei eddig biztosították a tervszerû és tudományos alapokon nyugvó irtószer-rotációt, valamint a kapcsolódó technológiai fejlesztéseket. 2005. március 8-án Jackson Chan úr a Hongkongi Kártevôirtó Szövetség elnöke, aki egy személyben az Ázsiai és Óceáni Kártevôirtó Szövetségek Föderációjának (FAOPMA) ügyvezetô igazgatója, Budapestre látogatott a fôváros patkánymentesítésének és a patkánymentes állapot hosszú távú fenntartásának megismerése, illetve tanulmányozása céljából. Ennek keretében – a BBK ügyvezetô igazgatója valamint a kártevômentesitési és higiénés szolgáltatási divízió vezetôje kíséretében – meglátogatta Intézetünket Yuen Ming-chi úr. Rövid elôadás keretében ismertettük a deratizáció fenntartása ellenôrzésének 33 éves tapasztalatait és eredményeit, majd gyakorlati bemutatásra került sor. Említést kell tenni azon – a jogszabályban konkrétan nem nevesített állatfajokról – melyek esetében a védekezés szükségességérôl elvárások fogalmazódtak meg osztályunk felé. Az élelmiszerbiztonsági rendszerek elterjedésével egyre nagyobb igény mutatkozik a városi vagy parlagi galamb és a verébfélék távoltartására ezen objektumoktól. Az egészségügyi intézmények az un. sikátormacskák nagy számát kifogásolják, a lakosság pedig az urbánus nyestek pszichés és gazdasági ártalmát panaszolja. Ez utóbbival kapcsolatosan több kerületi polgármester megkereste a Fôpolgármesteri Hivatal illetékes osztályát, ahonnan megkeresés érkezett véleményalkotás- és nyilvánítás céljából Intézetünkhöz. A DD csoport tevékenysége jelenleg ezen fajok esetében adatgyûjtésre és esetleges helyszíni szemlékre szorítkozik. Adatainkat összevetve a hazai és nemzetközi szakirodalommal tárgybani tanulmányt készítettünk, melyet eljuttattunk a Fôvárosi Önkormányzat Fôpolgármesteri Hivatal Egészségügyi Ügyosztályára. ENTOMOLÓGIA Feladatai és személyi állománya a tárgyévben sem változtak, vagyis a lakossági panaszok kivizsgálása mellett entomológiai vizsgálattal és rovar meghatározással, va-


lamint a deratizációs mérôkockák mikroszkópiai vizsgálatával (fognyomok beazonosítása kétes esetekben) segítette az osztály operatív munkát végzô csoportjait. A biológus és gázmesteri képesítéssel rendelkezô vezetô mellett egy asszisztens dolgozott. Munkájukat továbbra is az évszaktól független rutin feladatok és a szezonális tevékenység alkották. Rutin feladatok: Ízeltlábú minták meghatározása, összetétele: Egész éven át folyamatosan végeztük a hozzánk beérkezô, illetve munkatársaink által begyûjtött ízeltlábúak meghatározását és az ellenük alkalmazható védekezési eljárásokra vonatkozó szaktanácsadást. Az év során vizsgált mintákból kimutatható rovarok és egyéb ízeltlábúak aránya az elmúlt évekhez viszonyítva a következôk szerint alakult: Minták

2001

2002

2003

2004

2005

Vérszívók Élelmiszerlátogatók Élelmiszer-, készlet-, és fakártevôk Egyéb nem eü. kártevôk Képzelt parazitózisra utaló minta

20,5% 22,1 % 21,5 % 23,8% 25,1% 17,0% 17,4 % 15,8 % 11,5% 14,7% 29,2% 25,3 % 27,0 % 29,2% 28,2% 22,3% 21,2 % 20,5 % 18,0% 16,2% 11,0% 14,0 % 15,2% 17,5% 15,8%

A minták nagy része a lakosságtól közvetlenül, míg kisebb hányada kerületi intézeteken keresztül (61 alkalom) érkezett. Néhány esetben rovar- és rágcsálóir-

11. ábra Lapostetves esetek száma a fôvárosban (2000–2005)

tással hivatásszerûen foglalkozó egyéni- és társas vállalkozók fordultak hozzánk, a tevékenységük során észlelt és begyûjtött ritka, vagy különleges ízeltlábú mintákkal. A legtöbb gondot ebben az esztendôben is a készlet-, raktári-, illetve fakártevôk okozták, az összes mintaszám 28,2%-át adva. A következô kártevôk szerepeltek az élelmiszer-, illetve készletkárosító fajok közül: gyapjúbogár, múzeumbogár, babzsizsik, dohánybogár, nagy lisztbogár, fogasnyakú gabonabogár, faodvasító lóhangya, jövevény-lapbogár, készletmoly, illetve aszalványmoly (utóbbi a kategórián belül vezet 36,1%os elôfordulással, míg a második leggyakoribb, a gyapjúbogár volt 25,0%-kal). A tavalyi esztendôhöz képest nôtt a vérszívók aránya, ami az ágyi poloska további terjedését igazolja. A tárgyévben panaszolt vérszívó ektoparazita fajok az alábbiak voltak: ágyi poloska (kategórián belül 61,0%), házi szúnyog, gyötrô szúnyog, fejtetû, ruhatetû, lapostetû, közönséges kullancs, galambóvantag, macskabolha, madártetû atka. Az élelmiszerlátogató rovarok aránya az idén 14,7% volt. Elôforduló kártevôk: fáraóhangya, gyepi hangya, német csótány, ezüstös pikkelyke, házi légy, konyhai csótány, német- és kecskedarázs, lódarázs. A tárgyév érdekessége a darázspanaszok számának további növekedése. Az egyéb fajok az összes minta 16,2%-át adták. Panasz szinten az idén is jelentôs gondot okozott a platánpoloska. Ennek a jelenségnek közegészségügyi vetülete gyakorlatilag nincs. A vaspondró probléma az idén elenyészô volt.


41


12. ábra Scabies esetek száma a fôvárosban (2000–2005)


A képzelt parazitózisra visszavezethetô negatív minták aránya 2005-ben 15,8% volt, amely tehát tárgyévben is igen jelentôs számúnak adódott. Az inszektofóbia gyanús eseteket 2005-ben is visszautaltuk a háziorvoshoz neurológiai kivizsgálás, illetve terápia céljából. Továbbra is nagyon hiányzik a Mária utcai Bôrklinikán a neurológiai szakrendelés a képzelt parazitózisos betegek ellátására, ami a 90-es évek gyakorlatában megoldott volt. Ebben a témában pozitív irányú elmozdulás nem volt tapasztalható a tárgyévben sem.

voltak bennük kimutathatóak.). Ezekben az esetekben az ellenôrzést végzô felügyelô intézkedett a hiányosságok megszûntetésére. 2005-ben részt vettünk az Országos Tisztifôorvosi Hivatal munkatervében szereplô monitoring vizsgálatokban, amelyek az aszalványok gyógyteák, és fûszerek rovarfertôzöttségét ellenôrizték. A kerületi intézetek által begyûjtött minták (47 db) jegyzôkönyveit feldolgozás céljából átadtuk a Fôvárosi Intézet Élelmiszer- és Táplálkozásegészségügyi Osztályának.

A fôvárosi lakosság lapostetû és rühatka fertôzöttségét a kerületi jelentések és az intézetünkben végzett fürdetô fertôtlenítô kezelések adatait összegezve mutatjuk be a 11. és 12. ábrán. A lapostetûvel fertôzött esetek száma 2000–2005 között folyamatos csökkenést mutatott. 2005-ben a fürdôinkben 38 fôt kezeltünk, a kerületi intézetekhez jelentett esetek száma 60 volt. A fôvárosi lakosság scabies fertôzöttsége a kerületi jelentések (1451) alapján emelkedett fürdôink adatai (201) alapján csökkent az elmúlt évhez viszonyítva. A scabies diagnózissal kapcsolatban továbbra is problémák merülnek fel.

Deratizációs mérôkockák vizsgálata Az objektív mérôeszközökkel kimutatott esetszám növekedése óhatatlanul magával hozza a sérülésbôl, vagy pl. a különbözô állatfajok manipulációjából (meztelencsigák, csótányfélék stb.) adódó tévedések lehetôségét. Ezek kiküszöbölése céljából mikroszkópos összehasonlító vizsgálatokra is rendszeresen sor került.

Élelmiszerminták vizsgálata A Fôvárosi Intézet Élelmezés- és Táplálkozás-egészségügyi Osztálya, valamint a kerületi intézetek megbízásából mikroszkópos vizsgálatokat végeztünk. A panaszolt ételminták mindössze 13,3%-a bizonyult entomológiai szempontból pozitívnak (élô, vagy elhalt rovar, annak része, vagy egyéb, rovarra utaló nyomok 42

Szezonális feladat Csípôszúnyog-irtás elôkészítése, mely entomológiai, lárva- és szúnyogsûrûség vizsgálatot foglalt magába. (lásd: az Osztály egyéb tevékenysége fejezetben). HAJLÉKTALANOKAT ELLÁTÓ ORVOSI RENDELÔ Az ÁNTSz Budapest Fôvárosi Intézete által mûködtetett hajléktalanokat ellátó háziorvosi rendelô OEP által finanszírozott. A feladatot két orvos és négy nôvér


látja el. A rendelôben és a tisztasági fürdôben megjelenô hajléktalanok egészségi állapotáról, életmódjáról szóló összefoglaló, az ott dolgozók tapasztalata alapján készíthetô el. A hajléktalanok zöme férfi, a hajléktalanság okaként leginkább a családi háttér (válás), az ingóságok, majd ezt követôen a munkahely elvesztése emelhetô ki. Rendszerint az elkeseredettség vezet az alkoholizmushoz, vagy éppen ez okozza a család felbomlását. Egészségi állapotukról elmondható, hogy leromlott fizikummal, meggyengült immunrendszerrel rendelkeznek. A káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás) és a fent említettek, illetve az általános higiénés viszonyok hiánya, idôjárási viszontagságok, nagymértékben kedveznek a bôrgyógyászati megbetegedéseknek (impetigó, lábszárfekély stb.), amelyek az orvosi rendelôben elôforduló kezelések nagy részét teszik ki. Az orvosi rendelô a tisztasági fürdô mellett, hétfôtôl – péntekig adott rendelési idôben mûködik. Nôvéri ügyelet a tisztasági fürdô nyitvatartási idejével azonos idôben van (mindennap 8–20 óráig), ugyanis, a fürdésre jelentkezôk között sok a kritikus állapotú, ezek kiszûrésére, illetve az ott rosszul levô, valamint a kötözésre visszajáró (rendelési idôn kívül) betegek ellátására egészségügyi személyzet szükséges. A rendelôben törekszünk a befejezett betegellátásra, ismerve a hajléktalanok morálját (nem szívesen járnak orvoshoz), akut esetekben, járó betegek számára is biztosítjuk a szükséges gyógyszert. A 2005-ben a háziorvosi rendelôben 3506, bôrgyógyászaton 447, belgyógyászaton 256 fô jelent meg

(13. ábra). Az összforgalom 4209 fô volt (2004-ben: 5764). A háziorvosi rendelôben 2925 férfi és 581 nô jelent meg. 35 fôt kórházba, 152 fôt szakrendelésre utaltunk. Akut ellátást 22 fô igényelt. A hajléktalan fürdôben megjelenôk közül – véletlenszerû kiválasztás alapján –2005-ben külön is vizsgáltuk 645 fô vérnyomásának alakulását azoknál, aki ehhez hozzájárultak. A vizsgált 645 fôbôl 57 fônek volt magasabb a vérnyomása, a WHO szerint ajánlott 140/90 Hgmm-es értéknél. A legtöbb esetben gyógyszerrendelés is történt, valamint életmód tanácsadás; az alkohol túlzott fogyasztásának mérséklése, a dohányzás elhagyása, rendszeresebb táplálkozás, de a rendezetlen életvitelû, egészségével nem törôdô hajléktalan embereknél, a betegségek kezelési lehetôsége nehézkes. A vérnyomás kezelés hatékonyságának nyomon követése, a szervi szövôdmények észlelése, az idôben történô beavatkozás éppen a fentiek miatt szinte lehetetlen. Összességében elmondható, hogy a hajléktalanok száma évrôl-évre növekszik. Az emberibb életforma kialakításához szükséges a jól funkcionáló szociális háló, ezen belül a biztonságos, kultúrált lakhatósági lehetôség, a munkamorál javítása, a munkához való hozzájutást, illetve a megfelelô egészségügyi ellátást továbbra is biztosítani. A szociális és az egészségügyi szolgáltatásnak a hajléktalan személy védelmén túl, feladata kell, hogy legyen – társadalmi szempontból – a paraziták, a fertôzô megbetegedések terjedésének megakadályozása is.

13. ábra Hajléktalanokat ellátó orvosi rendelôk forgalmának megoszlása (1995–2005)

43


AZ OSZTÁLY EGYÉB TEVÉKENYSÉGE Csípôszúnyog-ártalom elleni védekezés A Fôvárosi Önkormányzat megbízása alapján 2005. évben is intézetünk végezte a csípôszúnyogok elleni védekezést az OTH 1675/2005 számú engedélyével. A védekezés integrált eljárással történt, melynek lényege az elôzetes és folyamatos entomológiai monitorozás, a biológiai lárvairtás és a kémiai imágóirtás légi és földi módszerrel, illetve ezek együttes, egymás hatását feltételezô és kiegészítô alkalmazása. Az idôszakos márciusi ellenôrzések után a rendszeres megfigyeléseinket április hónapban kezdtük. Vizsgálataink a szúnyoglárva–tenyészés monitorozásán túl kiterjedtek – a szúnyoghelyzetet alapvetôen befolyásoló – meteorológiai paraméterek regisztrálására is (március 01-tôl szeptember 30-ig). A szúnyogszámot óránkénti csípésszámmal, valamint 24 órás csapdázási eredménnyel jellemeztük. Az idei szúnyogszezon meteorológiai fô jellemzôi a következôk voltak: elhúzódó tél után hûvös, csapadékos tavasz, illetve kora nyár következett, amelyet egy rövid júliusi meleg idôszak után meleg, de rendkívül csapadékos szeptember követett. Az elsô intenzív tavaszi árhullámot (tetôzés március 23-án 629 cm-rel) hosszú, május közepéig tartó magas vízállás követett. Az intenzív szúnyogtenyésztés május második felében indult, mivel ekkor alakultak ki a legfontosabb Budapest északi és déli tenyészôhelyein a folyómeder melletti vizes pocsolyák, gödrök. Ezt az elhúzódó árhullámot még további három követte augusztus közepétôl szeptember közepéig. Ezek az extra árhullámok magas nappali levegô hômérséklettel újabb és újabb szúnyog hullámot zúdítottak a fôvárosra. Az alacsony vízállás (200 cm) alatt csak szeptember végén állt vissza, amikor is az alacsony hajnali hômérsékletek már önmagukban is szúnyoggyérítô hatással bírtak. Az egész szúnyogszezon jellemzésére elmondható, hogy rendkívül rossz körülmények között, a korábbiaknál sokszorosan nagyobb szúnyogpopulációt kellett a légi és földi módszerrel gyérítenünk. Gyakorlatilag csak július végétôl augusztus közepéig tudtuk konszolidált körülmények között tartani a szúnyoglétszámot, fokozott emberi és technikai energiák igénybevételével. A 100 hektáron végrehajtott biológiai lárvairtást TEKNAR HP-D Bacillus thuringiensis var. israeliensis hatóanyagú lárvairtószerrel végeztük, 2 liter/ha dózissal. A gyakorlatilag 100%-os hatékonyságú biológiai lárvairtás idôpontja 2005. május 10-én volt. Hét alkalommal – május 20-án, június 2-án és 21-én, augusztus 2-án és 9-én, valamint szeptember 13-án – volt légi imágóirtás, alkalmanként 650 hektár területen. 44

2005. évben a légi kijuttatást a KAMOV 26 típusú helikopterek másirányú, az egész országra kiterjedô elfoglaltsága (gyapjaslepke program) és a közismert balesetek miatt, merevszárnyú mezôgazdasági permetezô repülôgéppel (AN-2) végeztük, a rászerelt 6 db, AUTOROT-X 20 ULV szórófejjel. Minden alkalommal MOSQUTOX 1 ULV FORTE ULV koncentrátum (hatóanyag: szinergizált deltametrin) kijuttatására került sor, 0,6 l/ha dózisban. A földközeli kijuttatást önjáró thermikus aeroszol, illetve ULV-generátorokkal hajtottuk végre. Az elôbbinél forgóvázra szerelt ikercsöves IGEBA TF 30-as, illetve IGEBA TF 35-ös ködfejlesztô generátorokat, az utóbbinál IGEBA U 10 M típusú generátor-feltétet alkalmaztunk. Hordozó gépkocsik: OPEL CAMPO PICKUP, illetve MAZDA B 2500 TD voltak. Az irtószerválaszték beszûkülése miatt kénytelenek voltunk környezet-toxikológiai szempontból kevésbé elônyös készítményt és technológiát alkalmazni. Az elmúlt években folyamatosan törekedtünk a thermikus aeroszol technika-technológia kiváltására ULV-generátor segítségével. Törekvéseinket nem kísérte siker: egyfelôl Intézetünk anyagi helyzete nem tette lehetôvé meglévô, viszonylag kis teljesítményû IGEBA U 10 M típusú generátorunk nagyobb teljesítményû gépre cserélését, másfelôl a lakosság is (a mai napig!) a látványosabb melegködfejlesztô technológiát preferáltapreferálja. A 2005. évre ugyan új szintetikus piretroid hatóanyagú melegködképzô készítmény lett elôrejelezve (RESLIN PRÉMIUM), azonban annak rendszerbeállítása késedelmet szenvedett, így kénytelenek voltunk ismét feltölteni az UNITOX 100 SC (hatóanyag: 100 g diklórfosz/liter) készleteinket. A szúnyogszezon elsô munkanapján (május 10-én) a Levegô Munkacsoport civil szervezet médiaössztüzet zúdított ránk, kifogásolva a diklórfosz hatóanyagú készítmény alkalmazását – annak állítólagos rákkeltô hatása miatt. Az eljárásuk rendkívül inkorrekt volt: részint nem elôzte meg semmiféle elôzetes tájékozódástájékoztatás, illetve tudományos egyeztetés, részint teljesen igaztalan volt, mert ezen a napon – a munkanapló tanúsága szerint – épp nem alkalmaztunk thermikus aeroszol technikát. Tekintettel arra, hogy a támadások kiterjedtek egy idô múlva a szintén rákkeltônek minôsített vivôanyagra is – felettes hatóságaink szakvéleményének kikérése mellett – saját hatáskörben eleinte teljesen, majd részlegesen felfüggesztettük a melegködfejlesztés alkalmazását (ez természetesen jelentôs anyagi veszteséggel járt együtt). Az idény folyamán döntôen az ULV került bevetésre. A környezettoxikológailag elônyösebb ULV-technológia esetében a korábbi években alkalmazott MOSQUITOX 1 ULV (hatóanyag: deltametrin) szerforma helyett a MOSQUITOX 1 ULV FORTE csökkentett vivôanyag mennyiséggel kijuttatható készít-


ményt használtuk. A készítmény elônye, hogy hatásfokozó szinergens adaléka (piperonil-butoxid) következtében hatását gyorsabban fejti ki az elôbbinél, illetve a deltametrin hatóanyaggal szemben fokozott tûrôképességet mutató egyedeket is biztosan elpusztítja. A szerforma további elônye, hogy a PBO inhibiáló képessége miatt egyúttal a rezisztencia kialakulását is késlelteti a kezelés alá vont terület szúnyogpopulációjában. A kezelések a szokott módon mindig a naplementét követôen éjjel kb. 2-3 óráig folytak, ezért a terület megvilágítására és az illetéktelenek felkutatására nagy fényerejû kiegészítô fényszórókat és keresôlámpát használtunk. A környezet figyelmeztetése ebben az évben sárga fényû villogóval kiegészített „Szúnyogirtás!” feliratú fényhíddal történt, a visszajelzések szerint a lakosság teljes megelégedésére (= hangtalan és az információs potenciálja is nagyobb).

tosítani az optimális elviselhetôségi szintet. Az északi térségben a másik fontos kezelendô terület, a Kaszás-dûlô lakótelep melletti feltáratlan romkert, irtástechnológiai szempontból elônytelenül változott: a terület körbekerítésével és a rendkívül szûk bejárati kapu létrehozásával ez a terület is kiesik a lokális kezelhetôségbôl. A déli térségben a Háros sziget természetvédelmi védettsége miatt a földi kezelések gyakoriságát a hozzá közelesô hétvégi pihenô területként szolgáló területeken tovább kellett növelni. A média megkeresésének eleget tettünk, melyek lehetôvé tették a lakosság tájékoztatását munkánkról. Örömmel tapasztaltuk, hogy egyre több kerület külön értesíti a lakosságot a szúnyogirtás idôpontjáról (helyi újság, kábel-TV, stb.).

A tapasztalatok összegzése A szúnyoglárva-tenyészôhelyek megfigyelését márciustól hetente végeztük. A jó idôpontban – gyakorlatilag 100%-os hatékonysággal – elvégzett nyár eleji (V. 10.) lárvairtás megfelelô kiindulási feltételeket biztosított a nyári szúnyogszám-gyérítési munkánkhoz. A május közepén elkezdett földi kezelések és a júniusi légi kezelések eredményeként relatív alacsony szúnyogszám alakult ki július hónapban, illetve augusztus elején. Az egész szúnyogszezon értékelése alapján megállapítható, hogy augusztus elejéig rendkívül kedvezô volt a szúnyoghelyzet, amit a lakossági és önkormányzati visszajelzések is igazoltak. Az ezt követô árhullámok által kiváltott szúnyoghullámok közötti rövid idô miatt már kevésbé eredményesen tudtuk gyéríteni az újra magasra szökô szúnyogszámot. Az érintett kerületek: III., IV., és a XXII. kerületek voltak. Változatlanul problémát okoz az, hogy a Szentendrei-szigeten – ami mélyen benyúlik a fôváros északi kerületeibe – nincs megfelelôen egyeztetett szervezett szúnyogirtás, illetve a Budapesti Vízmûvek vízkivételiés védôterületein semmiféle kezelés nem végezhetô. Továbbra is problémát okoz az, hogy a déli területeknél a Háros- és a Hunyadi-sziget, valamint a holtágak természetvédelmi területté nyilvánításukat követôen nem részesülhetnek kezelésben. A Római part térségében – a védekezés kifogástalan technológiával történô végrehajtása ellenében végrehajtott – forgalomkorlátozó fejlesztések (beton akadályok és vas cölöpök) párosulva idén is a parti vendéglátóipari egységek kitelepülésével, területfoglalásával, azt a fenyegetô jövôt vetítik elô, hogy esetleg ezen a nagyon fontos szúnyogtenyészô helyen az önjáró melegködfejlesztô és/vagy ULV technika alkalmazásáról teljesen le kell mondani. Megítélésünk szerint ezen a területen pusztán légi kezeléssel nem lehet biz-

Az év során – bejelentések alapján – jelentôs kullancsfertôzöttség volt vélelmezhetô. Nagy is volt az irtás iránti igény, de a fertôzött területek nagysága (=tetemes költség) miatt a megrendelôk – anyagi fedezet hiányában – többnyire eltekintettek a megrendeléstôl. A kullancsok elleni általunk végzett beavatkozások száma 26 volt. Az entomológiai vizsgálatokat változatlanul biológusunk, a kezeléseket DD csoportunk végezte pirimifosz-metil hatóanyagú ACTELLIC 50 EC készítménnyel. Budapest területén mûködô napközis táborokban – ahol ezt a tábor területének jellege megköveteli – megtörténtek a tábornyitás elôtt szükséges kullancsirtások. Két tábor esetében – mivel nagyobb mértékû kullancs elôfordulást tapasztaltak – az irtószeres kezelést megismételték.

Kullancsirtás

Hajléktalanszállók ellenôrzése A fertôzô betegségek és a járványok megelôzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekrôl szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 4. számú mellékletének 1/d pontja értelmében az eltetvesedés veszélyének fokozott mértékben kitett közösségekben a megyei intézet évente legalább egy alkalommal köteles a helyszínen tájékozódni a tetvességi helyzet alakulásáról és a tetvesség fennállása esetén megtenni a szükséges intézkedéseket annak mielôbbi megszüntetése érdekében. Jogszabályi kötelezettségünknek eleget téve 2005. év folyamán összesen 69 hajléktalanokat ellátó egységben – 13 db éjjeli menedékhely, 9 db speciális menedékhely, 1 db „fûtött utca”, 14 db átmeneti szálló, 8 db rehabilitációs szálló, 3 db hajléktalan otthon, 4 db anyaotthon, 6 db családos szálló, 5 db gyerekszálló, 3 db gondozó-ápolóház, 3 db utógondozó – tartottunk ellenôrzést, melyek alkalmával a tetvességi helyzetrôl 45


való tájékozódás mellett kitértünk az egészségügyi kártevôk elleni védekezés, illetve az egységek általános higiénés helyzetének vizsgálatára is. Látogatásaink alkalmával az egység vezetôivel részletesen megbeszéltük az ektoparazitózis elôfordulásakor szükséges teendôket s többször felajánlottuk, hogy ha szükséges oktatást is tartunk a jelenleg engedélyezett irtószerekrôl, valamint a személy-, illetôleg a tetves személy környezetének kezelésének módjáról. A tárgyévben intézetünk felé nem történt ilyen jellegû megkeresés. Az illetékes kerületi hatóság intézkedését egy esetben kértük, a szálló általános higiénés helyzete miatt. A fôvárosi szociális otthonok és csecsemôotthonok csótánymentesség fenntartási munkáinak ellenôrzése A Fôvárosi Fôpolgármesteri Hivatal Egészségügyi Ügyosztályának megbízásából az intézet DDD osztálya végzi továbbra is a Bábolna Környezetbiológiai Központ Kft. munkájának ellenôrzését az egyes fôvárosi szociális- és csecsemôotthonok csótánymentességének fenntartásával kapcsolatban. 2005. év folyamán összesen 38 egységben – 19 Idôsek Otthonában, 9 Csecsemôket, Kisgyermeket és Fogyatékosokat Befogadó Gyermekotthonban, 3 Nôvérszállón és 7 Hajléktalanellátó Intézményben- hajtottunk végre ellenôrzést. Bejárásunk során szubjektív és objektív mérési módszerrel mértük a csótányfertôzöttség mértékét. Szubjektív módszer a kikérdezésen alapuló jegyzôkönyv formájában készült kérdôív volt, míg az objektív felmérést MEGFOG-LAK B MONITORING, diszpenzerrel ellátott ragasztós alaktestek (ellenôrzô csótánycsapdák) biztosították. Tapasztalatainkat az alábbi táblázat tartalmazza: Intézmény

Fertôzött

Idôsek Otthona Gyermekotthon Nôvérszálló Hajléktalanszálló Összesen

5 0 1 4 10

Csótánymentes

14 9 2 3 28

Médiával való kapcsolat 2005-ben az entomológus 4, az osztályvezetô fôorvos 69 alkalommal (patkányirtásról 10, szúnyogirtásról 60, a kullancsokról, a rovarirtószerek veszélyességérôl, a BKV jármûvek fertôtlenítésérôl, a fôvárosi WC-k helyzetérôl és a lakásban talált, bomlásnak indult holttest utáni fertôtlenítésrôl 1-1 alkalommal) adott nyilatkozatot a különbözô médiának. 46

Oktatás és továbbképzés Az osztály diplomás dolgozói aktívan részt vettek az egészségügyi gázmester, és a kártevôirtó szakmunkás képzés elméleti és gyakorlati oktatásában, az elméleti és gyakorlati vizsgakérdések összeállításában, az évközi ellenôrzô kérdések elkészítésében és a válaszok kijavításában. Az osztály dolgozói számára a 2005. év is megterhelô volt az elméleti oktatások illetve a gyakorlatok megszervezése és lebonyolítása miatt. Az Egészségügyi Szakképzô és Továbbképzô Intézet (ETI) megbízása alapján 2005-ben az egészségügyi gázmesteri, továbbá a kártevôirtó szakmunkás szakképesítés megszerzéséhez szükséges gyakorlatok végrehajtására került sor Intézetünkben, melyeken – gyakorlatvezetôként – az osztály gázmesteri végzettséggel rendelkezô tagjai aktívan részt vettek. A gázmesteri továbbképzô tanfolyam tavaszi (március 21–23.) és ôszi (október 10–12.) kurzusának elôadásain elôadóként, illetve a április 13.-i és október 26-i vizsgáján vizsgáztató tanárként közremûködött az Entomológia, valamint a kártevôirtó (DD) csoport vezetôje. Rendszeresen végeztünk oktatómunkát az egészségügyi szakoktatás egyéb területein is (pl. sterilizáló-tanfolyamok hallgatóinak oktatása, orvosegyetemi és egészségügyi fôiskolai hallgatók gyakorlati oktatása). 2005-ben folytatódott a 2004-ben elkezdett, az „Az élelmiszereket veszélyeztetô egészségügyi kártevôk elleni védekezés aktualitásai" címet viselô – az Országos Élelmiszervizsgáló Intézet, a Magyar Kártevôirtók Országos Szövetsége és a DDD osztály szervezte – elôadás- és gyakorlati bemutató sorozat. 2005-ben az ÁNTSZ Gyôr-Moson-Sopron, Csongrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyei Intézetei adtak helyt a rendezvénysorozatnak, melyek célja az volt, hogy együttgondolkodásra, az eddigi tapasztalatok megbeszélésére hívjuk meg a régiók élelmiszer-hatósági ellenôrzést végzô állat- és humán-egészségügyi szakemberek képviselôit. A szakmai rendezvény-sorozat fôvédnöke prof. Dr. Biacs Péter, a Magyar Élelmiszerbiztonsági Hivatal (MÉBIH) fôigazgatója volt. A rendezvényünket az Egészségügyi Szak- és Továbbképzési Bizottság (ESZTB) 6591-1/2005 nyilvántartási számon, 10 kredit pontot érô továbbképzésnek ismerte el a közegészségügyi-járványügyi felügyelôk részére. Az igazolásokat megküldtük a résztvevôknek. Elôadások 2005-ben az alábbi témákban tartottak elôadást az osztály munkatársai: ∑ • Április 22-én Dr. Szántai Károly elôadást tartott a NETT szegedi konferenciáján „A patkánymentesség fenntartása ellenôrzésének három évtizedes


tapasztalatai” címmel (társszerzô: Markója Tamás) • Magyar Egészségügyi Gázmesterek Egyesületének (MEGE) budapesti területi rendezvényén Tass Anna Emôke (társszerzô: Markója Tamás) elôadást tartott „A kártevôirtással foglalkozó egyéni és társas vállalkozások ellenôrzési szempontjai” címmel. • November 8-án Tóth László elôadást tartott az ügyeletesek továbbképzésén. Publikáció ∑ • Dr. Szántai Károly: Regionális szakmai elôadássorozat az élelmiszereket veszélyeztetô egészségügyi kártevôk elleni védekezés témakörében (Kártevôirtás XII. évfolyam, 2. szám.) A kerületi intézetek konzultatív jellegû ellenôrzése 2005-ben 3 esetben került sor helyszíni konzultációra a DDD feladatokat is ellátó közegészségügyi-járványügyi felügyelôkkel. Az intézetek részérôl felmerülô problémák megoldásában minden esetben rendelkezésükre álltunk.

Kártevôirtó vállalkozások ellenôrzése Tass Anna Emôke és Markója Tamás elkészítette a kártevôirtással foglalkozó egyéni és társas vállalkozók ellenôrzéséhez szükséges hatósági ellenôrzési szempontok logikai és gyakorlati sorrendjét. 2005-ben minôségcélul tûztük ki, hogy kerületenként legalább egy – nyilvántartott, kártevôirtással foglalkozó egyéni és társas vállalkozást – az illetékes kerületi intézettel közösen ellenôrzünk. Ennek keretében 12 nyilvántartott egységet látogattunk meg, ahol az ellenôrzô lista alapján történtek a bejárások. Tapasztalataink igen eltérôek voltak. Voltak olyan egységek, ahol szinte majdnem mindent rendben találtunk – megfelelô irtószerraktár, rend, a dokumentációk megfelelôsége –, voltak azonban olyan egészségügyi kártevôirtással foglalkozó szolgáltatók ahol igen nagy hiányosságokat fedeztünk fel. Egy esetben határozatban köteleztük a vállalkozót a hibák kijavítására, – a többi helyen a jegyzôkönyvben rögzített hiányosságok megszûntetésére – egységesen 2006. február 28-ig adtunk határidôt. Osztályunk tevékenysége megfelel a 2003. július 17én kiadott 15/2003. számú Országos Tisztifôorvosi Utasításban rögzített alapfeladatoknak. 2005-ben teljesítettük a munkatervünkben valamint a minôségcélokban meghatározott feladatokat.

47


Az örökzöld ólommérgezés DR. RAFFAI MÁRIA ÁNTSZ BUDAPEST FÔVÁROSI INTÉZETE

A 2005. november 23–25. között megrendezett Magyar Munkahigiénés és Kémiai Biztonsági Tudományos Társaság XXIII. Kongresszusának témája volt, a munkaegészségügy, kémiai biztonság eredményei az Európai Unióhoz való csatlakozás elsô évében.

Átmeneti jellemû, két, vagy négy vegyértékû elem. Elemi állapotban csak ritkán található, ércei azonban gyakoriak a Földön.

Mindennapi gyakorlati tapasztalataink bizonyítják, hogy valóban eredményekrôl beszélhetünk. A munkaegészségügy-, foglalkozás-egészségügy, kémiai biztonság felkészülése az Európai Uniós csatlakozásra, már az 1990 –es években elkezdôdött, a jogharmonizáció megvalósítása szinte az utolsó lépéseknél tart. A környezetvédelemért-, és a gazdaságért felelôs minisztériumok intézkedéseivel együtt – melyek egyes veszélyes anyagok felhasználását korlátozták, illetve betiltották, egyre jobb eredmények várhatók a munkavállalók, és természetesen a lakosság egészségállapotának javulása tekintetében is.

Az ólom fémet a kohászatban egyrészt pörköléssel és oxidálással, másrészt, redukálással állítják elô, majd tisztítják. A fémólmot sokoldalúan alkalmazták az ipar egész területén: mivel ellenáll a kénsavnak, a kénsavgyártáshoz szükséges kamrák és üstök készültek belôle. A szokásos, közepes keménységû, kevés széndioxidot tartalmazó víz nem oldja, és könnyen hajlítható, ezért vízvezeték csöveket is gyártottak belôle. Fontos felhasználási terület a robbanószer gyártás is, tekintettel arra, hogy a robbanószerek ólomedényekben viszonylag biztonságosan kezelhetôk, mert lágyságuk miatt felhasadnak, és deformálódnak, de soha sem keletkeznek belôlük szilánkok. Mindannyian emlékezünk Budapesten a telefonkábelek karbantartásakor elszenvedett ólommérgezésekre, mert a kábelek védelmét is ólomburkolattal oldották meg. Használták tetôfedésre is. A vegyiparban igen sokoldalúan lehetett alkalmazni, a gyártási mûveletek során, és tárolási célra az edények is ólomból készültek.

Az elôadás választott tárgya is egy olyan veszélyes anyag tulajdonságainak, felhasználási lehetôségeinek ismertetése volt, melynek egészségkárosító hatásával évtizedek, de bizonyosan évszázadok óta küzdenek a felelôs szervezetek, és 2006. június 1. – tôl ismét nagy lépést tehetünk az ártalmak teljes felszámolása felé. Az ólom fizikai – kémiai tulajdonságai Az ólom fémólomként való hasznosításáról, kedvezô fizikai tulajdonságai miatt már a bronzkorból is vannak emlékek. A fémólom olvadáspontja 327, 43 °C, és ennek fontos szerepe van abban, hogy felhasználási területe rendkívül nagy. Puha, nehézfém, könnyen hajlítható és nyújtható, késsel is vágható, vágási felülete a papíron nyomott hagy, ezért régen írásra is használták „(írón)” A levegôn megolvasztott ólom felületén ólomoxid keletkezik, amely 500 °C körül míniummá oxidálódik. * Elhangzott a Magyar Munkahigiénés és Kémiai Biztonsági Tudományos Társaság XXIII. Kongresszusán 2005. november 25-én, Budapesten. 48

Az ólomvegyületek elôállítása, felhasználása

Az ólom felhasználásának felsorolása nem lehet teljes, annyira szerteágazó. Gondoljunk az ionizóló sugárzás elleni védelemre, az ólmozásra, fémszórásra ólommal, az ólommal bevont fémek autogén és ívhegesztésére, darabolására, a zománcozásra, az ólomdróthúzásra, stb. Ötvözetei közül évtizedeken keresztül használták a betûfémet, mely 10–20% antimont, és kismennyiségû ónt tartalmazott. 0,3%-os arzénnel ötvözve sörét készül belôle. További, fontos ötvözetei a különbözô forraszok, melyek felhasználási területük függvényében eltérô százalékban tartalmaznak ólmot, ónt, rezet, és ezüstöt. Az ólomdioxid a négyvegyértékû ólom oxidja.


Sokat használtak fel az akkumulátorok gyártásához, amiben az akkumulátor pozitív elektródját alkotta. A foszformentes gyufa meggyújtására a doboz oldalára kent keverékben, továbbá tûzijátékok készítésére is alkalmazták. Az ólommínium a természetben ásványként is elôfordul, de mesterségesen is elôállítható. Skarlátvörös, kristályos por. Kristályszerkezete alapján kettôs oxid: ólomoxid és ólomdioxid keveréke. A míniumot fôleg olajfesték készítésére használták. Különösen a vas festésére alkalmas, mert passzívvá teszi, így védi a rozsdásodástól. Sietteti az olaj száradását, és különösen keménnyé teszi a festékréteget. Száradó olajjal péppé gyúrva, ablakok légmentesítésére szolgáló kittet nyertek. Az üveg- és agyaggyártásban pigmentként, a gumigyártásban adalékként használták. Színe miatt piros ceruza is készült belôle. Az ólomoxid is elôfordul a természetben. Levegôvel hevítve míniummá oxidálódik. Szilícium-dioxiddal összeömlesztve ólom-szilikátok keletkeznek. Ezt a tulajdonságát használják fel az üveggyártásban a csillogó, erôsen fénytörô kristályüveg gyártására. Még az 1960. – as években is szerepelt a hivatalos gyógyszerkönyvben, gyulladáscsökkentô tapaszok, borogató-vizek alkotójaként. Glicerinnel keverve az üveg fémhez való kittelésére alkalmas kötôanyagot készítettek belôle. Lenolajjal fôzve, könnyen száradó firniszt nyertek. Az ólom-szulfát is, – mint ásvány – elôfordul a természetben. Pigmentek, fehér festékek elôállítására alkalmazták. A festékgyártásban, a színnyomásban, és más festékek elôállításához töltôanyagként használták. Ólomüveg készítésére is alkalmas. A bázisos ólom-karbonát, amit vegyi úton fémólomból állítanak elô, ólom-fehér néven, nagyon jó fedôképességû, tartós, alapozó olajfesték. Használatát beltéren, erôsen mérgezô tulajdonsága miatt a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1921. évi 3. ülésszakán elfogadott Egyezmény tiltja. Magyarországra nézve az Egyezmény 1956. július hó 8. napján lépett hatályba, és kihirdetése a 2000. évi XLVI. törvénnyel történt meg. Gyógykenôcsök, kozmetikumok összetevôjeként és hajkezelô szerként is ismert volt, ezek készítését természetesen szintén tiltják. Az ólom szerves vegyületei nem kevésbé mérgezôek: Az ólom-acetát is vegyi úton állítható elô, a textiliparban színezésre, textilnyomásra, a selyem nehezítésére, de lakkgyártásban, és a gyógyászatban is használták.

Az ólomtetraetilt kopogásgátlóként – figyelemfelkeltôen színezve – kis mennyiségben motorbenzihez adagolták, mert hátráltatta öngyulladását a kompresszió során. Égésekor az ólom finom eloszlású oxiddá alakult. A bôrön át is felszívódó, és idült ólommérgezést okozó vegyület. A 12/1998.(XI. 23) GM rendelettel módosított, a motorhajtóanyagok és egyes kôolajtermékek belföldi forgalmazásáról szóló rendelet az ólmozott motorbenzin használatát a belföldi közúti közlekedésben 1999. IV. 1-tôl tiltja. A jogi szabályozás története Ismert, hogy az ólom és vegyületei erôsen mérgezôek. Az ólom egészségre gyakorolt hatásáról, a mérgezés tüneteirôl az irodalomban igen sok adat található, ezért elsôsorban, a szabályozásokat és a munkaegészségügyi tevékenységet emelem ki. Az Országos Egészségügyi Tanács javaslatára a Magyar Királyi Belügyminiszter már 1869. január 27-én kiadott rendeletében szabályozta az ólom felhasználás mértékét olyan edények, és eszközök összetételében, amelyekbôl kioldódhatott, és ez által mérgezés forrásává válhatott. Pl. a szikvíz gyártásához használt szifonfejek elôállításához használt fémrészeket, amelyek a szikvízzel érintkezhetnek, finom ónnal kellett bevonni, az ólom aránya a 10%-ot nem haladhatta meg. Evô-, ivó- és fôzôedények, az emberi szervezettel érintkezésbe kerülô egyéb tárgyak megengedett ólom tartalma a 10 súlyrésznél nem lehetett több. Bor, sör és egyéb szénsavtartalmú italokhoz használt eszközök fémöntvénye viszont legfeljebb 1 súlyszázalék ólmot tartalmazhatott. Rendelet tiltotta továbbá, olyan mázzal bevont edények használatát, amelybôl az ecet ólomtartalmúvá válhatott. A dohányárusoknak, egészségügyi szempontból megtiltotta a burnót ólom-, cin, vagy egyéb fémedényben tartását. Igen szigorúan büntették az élelmiszer színezékek használatát, vagy azok hamisítását amennyiben ólomtartalmúak voltak. Az évtizedeken keresztül meghozott ipartörvények, rendeletek, és az óvórendszabályok elôírásai a munkavégzéssel járó ólommérgezés lehetôségét, elôírásokkal próbálták csökkenteni, és a munkahigiénikusok, a munkavédelmi szakemberekkel együtt, igyekeztek azokat betartatni. A fôvárosban bejelentett foglalkozási megbetegedések számának, és ezen belül az ólommérgezések ará49


nyának alakulását vizsgálva kitûnik, hogy a mérgezési esetek legnagyobb hányada a kohászati eljárások, a gépiparban alkalmazott míniumos festés, a nyomdai betûszedés, a postai kábelek karbantartása, az akkumulátorgyártás, a forrasztás, és hídfelújítások során alakult ki. A mérgezési esetek száma évrôl-évre csökkent, (abban az idôben még volt bejelentési fegyelem!) lényeges javulást a megelôzésben a fokozott expozíciók bejelentésének 1981. évben történt bevezetése hozott. Ez az intézkedés, valóban a megelôzést szolgálta, mert a fokozott expozíciók ismerete felhívja a figyelmet a munkahigiénés hiányosságokra, még mielôtt az egészségkárosodások kialakulnának. A statisztikai adatokból is világosan kiderül, hogy a fokozott expozíciók számának emelkedésével arányosan csökkent a megbetegedések elôfordulása. A legtöbb fokozott ólom expozíció bejelentés az akkumulátor gyárból érkezett, ahol – az akkori viszonyok között – a munkaegészségügyi helyzetet meghatározó hármas tényezô – ember – munkakörnyezet – tevékenység, erôsen kifogásolható volt. Sajnos, sem a munkahelyi vezetôk, sem a dolgozók nem voltak érdekeltek, az ártalom csökkentésében, ugyanis pénzbeli pluszjuttatással, betegszabadság, áthelyezés, vagy rendkívüli szabadság adásával „orvosolták” a súlyos problémákat. A gazdasági rendszerváltással lényegesen lecsökkent az ipari termelô tevékenység, megváltozott annak szerkezete is, most a munkaegészségüggyel és kémiai biztonsággal foglalkozó szakemberek egészen más feladatokkal találják magukat szemben. Sok, eddig alkalmazott technológia, amely ólomexpozícióval járt, mára megszûnt, vagy a jogszabályok korlátozzák, illetve tiltják az ólomtartalmú anyagok felhasználását. A 16/2004.(X. 8.) KvVM rendelet, az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikai berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról, 2006. július 1. napjától tiltja az olyan elektromos berendezés forgalomba hozatalát, – néhány kivételtôl eltekintve – amely ólmot, és még néhány felsorolt veszélyes anyagot tartalmaz. Ez az intézkedés érinti a forrasztási technológiákat is. (A lágyforrasz gyártó cég szerint, már érezhetô az átállásra való felkészülés, a partnerek rendeléseiben.) Fôleg az elektronikai iparban alkalmazott ólom-ón lágyforraszok 450-500 °C alatt olvadnak. Az ólommentes lágyforraszok is teljesítik ezt az elvárást, de lényegesen nagyobb százalékban tartalmaznak ónt, ezért drágábbak. A leggazdaságosabban használható, a 63% ónt és 37% ólmot tartalmazó lágyforrasz volt, mert 183 °C olvadt és dermedt is.

50

A forgalomban lévô, legalacsonyabb olvadáspontú ólommentes forrasz 217 °C-on olvad; 96% ón, 0,7% réz, és 3,3% ezüst ötvözete. Az ezüst a szilárdságot adja. Ára, kb. tízszerese, az eddig használt ólomtartalmú lágyforraszénak. Tiszta ón tartalmú forraszt nem lehet nyomtatott áramkörök gyártására használni, mert nagyon agresszív, 400 °C-on feloldja a rezet. A nyomdaiparban, a hírközlô kábelek ólomköpenyének bontásakor, a mínium tartalmú festékek felhasználásakor, egyes vegyipari gyártásoknál ma már nem kell mérgezéstôl tartani. Új problémák jelentkeznek, amikre feltétlenül megoldást kell találnunk. A régi, míniummal kezelt acélszerkezetek felújítása, illetve lángvágással történô elbontása során, a megfelelô munkabiztonsági elôírások betartásának elmulasztása miatt, tömeges mérgezések alakulnak ki. Ezt történt 2000-ben a Duna alatti alagútban végzett acél vízvezeték csövek, és 2004-ben az Erzsébet híd pályaszint alatti szerkezetének felújításával járó mechanikus tisztítás, 2005-ben, Dunaújvárosban a régi gyárkémények elbontásakor alkalmazott lángvágásnál. Közös hiba volt, mindhárom esetben, hogy a munkák megkezdése elôtt elvégzett kockázatbecslés nem tért ki az ólommérgezés bekövetkezésének lehetôségére sem! Ma már az acélok korrózió védelmére kétkomponensû, mûgyanta alapú festékeket használnak, ezek mérgezést nem okoznak, de rendkívül drágák, és gyártásuk környezet szennyezô! Tíz lépésbôl álló „ólommentes” színezék elôállítása során, egyetlen lépésében 768% hulladék keletkezik! Ugyan ez a helyzet a mûgyanta alapú korrózióvédô anyagok elôállításakor is. Végezetül, egy konkrét javaslat, az elkövetkezô évek tevékenységére, a 15/2004.(X. 8.) KvVM rendeletben foglaltak, az elektromos és elektronikai berendezések hulladékai kezelésének részletes szabályiról szól. A jogszabály a termékek visszavételével, begyûjtésével, hasznosításával és ártalmatlanításával járó tevékenységekre terjed ki. Pontosan meghatározza a hulladékok kezelésére kialakítandó terek követelményeit, a bontást és hasznosítást végzô személyek képzettségének követelményeit, valamint tartalmazza azoknak a veszélyes anyagoknak a listáját, amelyeket a hulladékokból el kell távolítani – természetesen környezetvédelmi szempontból. Ebbôl következik majd a munkaegészségügy feladata is: is meg kell követelni minden jogszabályba foglalt intézkedés betartását, a kockázatbecsléstôl – az egyéni védelem biztosításán át, a helyes higiénés magatartásig, és a kötelezô orvosi vizsgálatok elvégeztetéséig.


A fémegyesítési technológiák, azok egészségkárosító hatásai és az alkalmazandó egyéni védôeszközök I. rész KERESZTES ISTVÁNNÉ ÁNTSZ BUDAPEST FÔVÁROSI INTÉZETE

Az ÁNTSZ Budapest Fôvárosi Intézet Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Osztályán, 2005. szeptemberében – munkaértekezlet keretében –a fémegyesítési technológiákat, mutattam be. Miután többen kérték az elôadásom írásos anyagát, elhatároztam, hogy egy cikksorozat keretében bemutatom a fémegyesítési technológiákat, azok egészségkárosító tényezôit és azokat az egyéni védôeszközöket, melyek használata e technológiák alkalmazásakor feltétlenül szükséges. A fémegyesítési technológiák rövid ismertetése Gépalkatrészek vagy szerkezetek készítésekor elkerülhetetlen feladat az egyes különálló szerkezeti elemek összekötése. Mindez kétféle módon történhet: •∑ oldható kötéssel, (mechanikai szerelési technikák, csavar, ék, huzal, stb.) •∑ oldhatatlan kötéssel. (hegesztés, forrasztás) A hegesztés, mint oldhatatlan kötés, több száz éve ismeretes, igazi fejlôdése azonban csak a múlt század végén kezdôdött. A fém alkatrészek összekötésére belsô erôket, a fémek atomjait és molekuláit összetartó erôt használják fel. Ez a kohéziós kötés. A hegesztéshez szükséges kohéziós kapcsolat elvileg kétféle módon hozható létre: sajtolással és ömlesztéssel, vagy a két eljárás kombinációjával.

Alkalmazási területe: az alumínium és réz alkatrészek kötése, valamint ezek kombinációja. A felhasználás területe döntôen a villamos ipar. 2. Robbantásos hegesztés Nagy felületû fém alkatrészeket egymással párhuzamosan vagy szög alatt helyezik el, majd hirtelen keltett lökéshullámokkal a munkadarabokat egymáshoz csapják. Ennek hatására a munkadarabok összehegednek. A lökéshullámot robbanóanyag felhasználásával keltik. A két felület ütközéskor megfolyik, így a teljes felületen kialakul a kötés. Alkalmazási területe: kettôsfémek (bimetállok) kialakítása, a szerkezeti és különleges acélok, illetve ötvözetek egyesítése, elkopott szerkezeti elemek felújítása. 3. Kovácshegesztés A kovácshegesztés a legôsibb hegesztési eljárás, amelyet lágyacélok kötésére használnak. Kovácshegesztéskor a hegesztési hômérsékletre hevített alkatrészeket egymásra helyezik, és a kötést külsô erôhatással biztosítják. 4. Termithegesztés

I. SAJTOLÓ HEGESZTÉSEK 1. Hideghegesztés Az eljárás során az adott hideg fémfelületek folyáshatáránál lényegesen nagyobb nyomással terhelik az összekötendô felületeket. A hideghegesztés készülékeinek a nyomóerô biztosítása a feladata. Elônye, hogy kívülrôl nem kell hôt bevezetni, nincs szükség hegesztôanyagra, különféle minôségû anyagok is hegeszthetôk egymással. Hátránya, hogy csak a hidegen jól alakítható anyagok hegeszthetôk össze.

Már 1899-ben vasúti sínek összehegesztésére alkalmazták. Jelentôsége a lánghegesztés és a villamos hegesztési eljárások fejlôdésével erôsen csökkent. Az eljárás alapja az, hogy a fém alumínium a vas oxidjait hôfejlôdés közben tiszta vassá redukálja, miközben alumíniumoxid képzôdik. A hôfejlôdés hatására a keletkezô vas megolvad. A reakció azonban csak nagyobb hômérsékleten indul meg, ezért a keveréket meg kell gyújtani. A termithegesztést háromféle formában lehet alkalmazni: nyomással, öntéssel, a kettô kombinálásával. 51


Alkalmazási területe: leginkább vasúti sínek és csövek kötésére, valamint hibás, illetve törött öntvények javítására használják. 5. Villamos ellenállás hegesztés Az ellenállás hegesztéshez a villamos áram Joule-hôjét használják fel. A Joule-törvény értelmében, az áramkörben az áramkört alkotó elemek ellenállásával arányos hô fejlôdik. A hegesztôáramot réz szorítópofákon át vezetik a munkadarabba. Amikor a hegesztendô felületek hômérséklete elérte a hegesztési hômérsékletet, a munkadarabokra gyakorolt erôhatással a kötés elvégezhetô. Az ellenállás hegesztés fôbb módszerei: tompa-, pont-, vonal-, dudorhegesztés. 6. Ultrahangos hegesztés Az ultrahang által elôidézett rezgômozgás a hegesztendô felületek érdességi kiemelkedéseit és az oxidrétegeket elroncsolja, és a fémes felületeket egymásba dörzsöli. A rezgések, kis sajtolóerôvel együtt idézik elô a fém folyását. Az ultrahangos hegesztés jól alkalmazható mûanyagok hegesztéséhez. A legtöbb mûanyagot a nyomóerôvel párhuzamos rezgésekkel hegesztik. Ezért a fémek hegesztésére készült gépekkel mûanyag nem hegeszthetô! 7. Diffúziós hegesztés vákuumban A kötés a szilárd halmazállapotú, érintkezésben álló fémek felületi rétegében lévô atomok kölcsönös diffúziója révén alakul ki. A hegesztés hômérséklete közel áll a kisebb olvadáspontú fém újrakristályosodási hômérsékletéhez (kb. az olvadási hômérséklet 0,7-0,8-szorosa), és a felületek oxidálódásának elkerülése érdekében a hegesztést 10–2...10–4 Pa vákuumban végzik. A melegítéssel egyidejûleg létesített nyomás (1...20 MPa statikus nyomás) hatására létrejön a diffúziós kötés. A diffúziós hegesztés alkalmas például acélnak alumíniummal, öntöttvassal, wolframmal, titánnal és fémkerámiával, ezüstnek rozsdamentes acéllal, platinának titánnal való egyesítésére. Elônye, hogy olyan nagy, bonyolult keresztmetszetek is összehegeszthetôk egymással, amelyeket semmiféle más hegesztési módszerrel nem lehet összekötni. Hátránya a drága berendezés. 8. Dörzshegesztés A kötés létesítéséhez szükséges hôenergiát az egyesítésre kerülô felületeken súrlódással állítják elô. A kötôhegesztés során a kívánt hômérséklet elérésekor a forgó- vagy alternáló mozgás megszüntetésével egyidejûleg, a kötés létrehozásához szükséges nagy erôt fejtenek ki. 52

Felrakó hegesztéskor egy forgó pálcáról képlékeny réteget raknak fel a munkadarabra. Elônyei fôleg fémkombinációk esetén jelentkeznek. A hegesztés folyamata rövid, a túlhevülés elkerülhetô, a hôhatásövezet nagyon keskeny, az eljárás könnyen automatizálható. Elsôsorban tengelyek, csapok, menetes csapok, rotorok, forgácsolószerszámok (fúrók, dörzsárak, marók), tányérszelepek stb. gyártására lehet gazdaságosan alkalmazni. 9. Sajtoló gázhegesztés A sajtoló gázhegesztés olyan hegesztési módszer, amelyben az egyesítendô elemeket acetilén-oxigén gázkeverékkel egy adott hômérsékletre hevítik, vagy a felületi réteget megolvasztják, majd ezt követôen a darabokat összesajtolják. Elônye, hogy nagy villamos teljesítményt igénylô eljárásokat lehet vele helyettesíteni. Gázként földgáz is használható, az eljárás ideiglenes munkahelyen is alkalmazható. Ezt a hegesztési eljárást fôleg acélból készült kör és négyszög keresztmetszetû tömör anyagok, valamint különbözô átmérôjû és falvastagságú csövek hegesztésére használják. 10. Nagyfrekvenciás indukciós hegesztés A nagyfrekvenciás indukciós hegesztés ellenálláshegesztési eljárás, érintkezés nélküli energiaátvitellel. Az érintkezési helyeken az áramsûrûség olyan nagy lesz, hogy a csôlemez élei megolvadnak. A hosszvarrat-hegesztés mellett az indukciós hegesztést rövid csövek vagy profilok tompahegesztésére is alkalmazzák. Ilyenkor a két összekötendô darab végét indukciós tekercsben felhevítik, és ezt követôen összenyomják. II. ÖMLESZTÔ HEGESZTÉSEK 1. Lánghegesztés Az ömlesztô hegesztési eljárásban koncentrált hôhatással kell dolgozni, hogy a hegesztendô felületek rövid idô alatt, vékony rétegben olvadjanak meg. A folyamat létrehozásához, erre a célra kifejlesztett berendezéssel (hegesztôpisztollyal) az éghetô gázt oxigénnel keverve égetik el, az így a kapott hôteljesítmény vékony rétegben olvasztja meg a felületet. Hegesztéshez használt gázok felhasználási területe acetilén hidrogén városi gáz propán bután

acél-, alumínium, hegesztés, vágás, vékony lemez hegesztése, lángvágás, lángvágás, vékony lemezek hegesztése, forrasztás, forrasztás, vékony lemezek hegesztése,


Az acél hegesztéséhez szükséges magas hômérsékletû és nagy hôteljesítményû láng acetilén-oxigén elégetésével állítható elô. Az acetilén-levegô keverék elégetésekor a láng hômérséklete kb. 2200 °C, acetilén-oxigén keverék lángjának hômérséklete, pedig kb. 3200 °C. Acetilén-oxigén elégetése során lezajló kémiai folyamat képlete: 2C2H2+5O2=4CO2+2H2O A tökéletes égéskor tehát 1 m3 acetilénhez 2,5 m3 oxigénre (vagy 12,5 m3 levegôre) van szükség (2/5 acetilén/oxigén arány). Gáz-oxigén keverési arány függvényében semleges, oxidáló, vagy gázdús láng elôállítására van lehetôség. ‚ A semleges más néven redukáló láng: keverési aránya elméletileg 1:1, azaz 1 m3 gázhoz 1 m3 oxigént adagolnak, mivel a tökéletes égéshez szükséges 2,5 m3 oxigén, a hiányzó 1,5 m3 a környezô levegôbôl pótlódik. Ez az oxigén mennyiség, kb. 7,2 m3 levegônek felel meg, ezért a zárt helyen végzett hegesztéskor a megfelelô mennyiségû levegôpótlásról gondoskodni kell. ‚ Az oxidáló láng: a tökéletes égés – 2/5 acetilén/oxigén arány – esetén a az égéstermék a vassal reakcióba lép és vasoxid keletkezik. ‚ A gázdús láng: az éghetô gáz mennyisége nagyobb mint az adagolt oxigéné. Ez a kémiai folyamat, káros hatást fejt ki. Ha például a lángban acetilén felesleg van, akkor az acetilén szétbomlik karbonra és hidrogénre. A szabaddá váló karbon bediffundál a folyékony acélba, tehát az acél tulajdonságait megváltoztatja. A gáz-oxigén keverési arány jellemzôi és a felhasználási terület: Acetilén/ Oxigén

2/3 1/1 >1/1

Égés jellege

oxidáló láng semleges redukáló láng gázdús láng

Láng hôfoka

Alkalmazási terület

3200 °C

sárgarézhegesztés, lángvágás

2400 °C 2000 °C

acélok hegesztése öntöttvas, alumínium,

A hegesztéshez szükséges acetilén gáz lehet: ‚ fejlesztôbôl nyert, (karbid + víz) (száraz eljárással fi 1 kg karbid + 0,56 kg víz = acetilén + sok hô) (nedves eljárással fi 1 kg karbid + 5-10 l víz = acetilén + kevesebb hô) ‚ vagy palackban tárolt acetilénnel. A palackozott acetilén gázt dissous-gáznak nevezik. A dissous-gáz befogadására szolgáló palackok belsejét valamilyen porózus masszával töltik ki, amely magába szívja a gázzal telített acetont. A porózus anyag általában kovaföld, azbeszt, cement és faszén keverékébôl áll.

A dissous-gáz elônye a gázfejlesztôkkel szemben az, hogy kezelése sokkal kényelmesebb, a palackok könnyen szállíthatók. A tartály belsejét az ábrától eltérôen természetesen egyenletesen elosztva tölti ki a töltôanyag, a képen, a szemléletesség kedvéért van a töltôanyag összetömörítve a tartály aljára. A töltôanyag likacsait sem lehet teljesen acetonnal kitölteni, mert az aceton térfogata az acetilén felvételekor megnô. Mialatt egy liter aceton 15 bar nyomáson 360 liter acetilént elnyel, térfogata 80%-kal megnô. A palackban lévô aceton térfogata ezért csak a 40%. A szilárd töltôanyag (20%), az aceton (40%) és az acetilén elnyelésekor elôálló térfogat növekedés (32%) összege tehát a tartálytérfogat 92%-a. A fennmaradó 8%-os térre azért van szükség, hogy a hômérséklet emelkedésekor a gáznyomás a még biztonságos érték alatt maradjon. A gázpalackokat szigorúan tilos a szokásos üzemi hômérsékletnél lényegesen nagyobb hômérsékleten tárolni vagy felhasználni, a palackban létrejövô nyomásemelkedés elkerülése érdekében. A hegesztôpisztoly kialakítása biztosítja a gázok jó keveredését, továbbá az egy pontra irányuló koncentrált lángot. Mûködési elve szerint két típusú hegesztôpisztolyt különböztethetünk meg, asszerint hogy az égôgáz kisnyomású vagy nagynyomású. Az illesztési hézag kitöltéséhez, vastagításához és a lemezek összekötésekor bekövetkezô anyagveszteség kiegyenlítéséhez, valamint a feltöltô hegesztéshez, rúd vagy pálca alakú töltôanyag, a hegesztôpálca használatos. Kialakítása legtöbbször kör keresztmetszetû, de kivételesen lehet négy- és háromszög keresztmetszetû is. A gázhegesztéshez leggyakrabban használt pálcák összetételét az alábbi táblázat tartalmazza. Megnevezés

A 37 A 42

Összetétel %-ban C

Mn

Si

S

P

legf. 0,10 0,35–0,60 legf. 0,03 legf. 0,034 legf. 0,03 0,10–0,15 0,35–0,75 legf. 0,03 legf. 0,034 legf. 0,03

Az egy pontra koncentrált nagy hôteljesítményû láng a fémfelületek összekötésén kívül, lángvágásra, lánggyalulásra is használható. A lángvágás elve azon alapul, hogy a vas a fehérizzás hômérsékletén oxigén53


sugárban igen gyorsan oxidálódik, közben jelentôs hômennyiség szabadul fel. A vasoxidok (FeO és Fe3O4) olvadáspontja a tiszta vas olvadáspontjánál alacsonyabb. A lángvágáskor jelentkezô salak tehát gyorsabban olvad meg, mint maga a tiszta vas. A képzôdött hígfolyós salakot az oxigénsugár nyomása a hézagból kiszorítja. Az oxigén áramlási sebessége nagyobb a hang sebességénél. A lángvágáshoz égô gázként acetilént, hidrogént vagy világítógázt használnak. A lángvágás elvét felületi megmunkálásra is használják. Ezt a célt szolgálja az oxigéngyalu, amely lényegében egy megnagyobbított vágóberendezés azzal a különbséggel, hogy az oxigéngyalun a hangsebességnél kisebb az oxigén kiáramlási sebessége. 2. Villamos ívhegesztés Az elektromos áram hôhatása kétféleképpen alkalmazható hegesztési célokra. Az ellenállás hegesztés a Joule-hôt hasznosítja, az ívhegesztés, a villamos ív hôhatását. Az ív gyújtása rövidzárlattal történik. Az ívhe-

mind egyenáramot, mind váltakozó áramot lehet használni. Mindkét esetben az ív gyújtása rövidzárlattal történik. A felhasználási terület szerint megkülönböztetünk kötô-, és felrakó-elektródokat. Az elektród kivitele szerint lehet csupasz (egyszerû acélhuzal darab)-, bevont-, mártott-vagy sajtolt-, és porbeles elektródhuzal. Hegesztés csupasz elektróddal Váltakozó áramú hegesztéskor az egyszerû, csupasz hegesztôpálca, amelynek összetétele közelítôleg megegyezik a munkadarab összetételével, nagyon kevés iont termel a villamos ívben. Ezért az egyszerû, csupasz pálcával csak egyenáramról lehet hegeszteni. Hegesztés közben az elektród vége az ívben megolvad, cseppek képzôdnek, amelyek leválnak az elektródról, és áthaladnak az íven. Ezek a kis tömegû fémrészecskék az ív hômérsékletétôl függôen erôsen felmelegszenek. Ezen a nagy hômérsékleten – kb. 3000...4000 °C-on – a vas és kísérô elemei egyrészt elgôzölöghetnek, másrészt az ív atmoszférájának megfelelôen kölcsönhatásba is léphetnek az ívben található oxigénnel, nitrogénnel stb. A csupasz elektróddal hegesztett varraton szilárd, salakszerû anyag található, és hegesztett varrat is mindig tartalmaz gáz- és salakzárványokat. Ezért az ilyen varrat nagyon rideg, törete durva szemcsés. Hegesztés bevont elektróddal

gesztést 1885-ben Benardos fedezte fel. Ennél az eljárásnál az áramforrás egyik sarkát a hegesztendô tárgyhoz, a másikat egy szénpálcához kötik. A szénpálcát a munkadarabhoz érintve villamos ív keletkezik, amely az alapanyagot az ív keletkezési helyén megömleszti. A két összehegesztendô darab közötti hézagot egy ugyancsak az ív segítségével megömlesztett fémpálcával kell feltölteni Az eljáráshoz egyenáramot szokás használni. A Slavianoff-eljáráshoz elektródként fémpálcát használnak, míg a másik sarok a hegesztendô tárgy. A fémpálca és a munkadarab összeérintésével lehet az ívet húzni, amelynek hôhatása mind a munkadarab szélét, mind a hegesztôpálcát megolvasztja. A pálca lecsepegô ömledéke szolgál a varrat feltöltésére Az eljáráshoz

Miután a csupasz pálcával végzett váltakozó áramú hegesztéskor nagyon csekély az ionizáció az ív újragyulladásához, ezért – már a század elején – az ív stabilitásához bevont pálcákat alkalmaztak. A bevonathoz olyan anyagot használtak, amely sokkal jobban ionizálódik,

mint az alapanyag. Ezek a bevont pálcák tették lehetôvé az ívhegesztés gyors fejlôdését. A bevonatok különbözô oxidok, szilikátok és egyéb vegyületek elegye, összetétele igen sokféle lehet. Minden bevonatra jellemzô azonban az, hogy rideg anyagokból készül, így a bevont hegesztôpálca csak egyenes rúd lehet (kivéve a porbeles huzalokat). A bevonatok különbözô vastagságúak összetételûek (vasoxidos, vas-mangánoxidos, rutilos, cellulóz típusú /faliszt, keményítô, cellulóz/, bázikus /mészkô, dolomit, folypát/) lehetnek. 54


Hegesztés porbeles elektróddal A porbeles elektródhuzal egy acélszalagból készült csô, belsejében por alakú töltettel. A porbeles elektródhuzalos hegesztés a bevont elektródás kézi ívhegesztés és a védôgázas hegesztés elônyeit egyesíti. Jellegzetes porbeles elektródhuzalok keresztmetszetét szemlélteti az ábra. 3. Fedett ívû automatikus hegesztés Az automatikus hegesztô berendezésben a villamos ív, fedô porréteg alatt ég, amelyet egy tölcséres adagoló juttat a varrathézagba. Elektródként különleges össze-

• Argon védôgázas Wolfram-elektródos Ívhegesztés (AWI) ∑• Argon-védôgázas Fogyóelektródos Ívhegesztés (AFI) • CO2 védôgázas fogyóelektródos ívhegesztés ∑• Hidrogén védôgázas ívhegesztés 5. Salakhegesztés A salakhegesztés a fedettívû hegesztés függôleges változatából fejlôdött ki. Salakhegesztéskor a salakon, mint villamos ellenálláson fejlôdô Joule-hô szolgál hôforrásul. A salakhegesztéshez használt fedôpornak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkeznie: megfelelô villamos ellenállás ill. vezetôképesség, nagy forráspont, minimális gázképzôdés, mérsékelt ívstabilizáló hatás. A hegesztendô tárgy vastagságától függôen a hegesztô berendezés kétféle lehet: ∑ • álló helyzetû, egy elektródos berendezés (a. ábra), ∑ • lengetett, három elektródos berendezés (b. ábra).

tételû csupasz huzalt használnak. Elônye a gazdaságossági szempontok mellett, hogy az ív nem látható, így nincs ibolyántúli sugárzás sem. Csekély a gáz- és porképzôdés. A fedôporok mesterségesen megömlesztett szilikátok, tulajdonképpen üvegnek tekinthetôk. A porok gyártását illetôen lehetnek szárazon vagy nedvesen granulált porok. 4. Védôgázas ívhegesztés Ívhegesztéskor a védôgáz feladata az oxigén és a nitrogén kiszorítása az olvasztótérbôl. A védôgázas hegesztést a kötések jó minôsége jellemzi. Nincs fedôpor felhasználás, így salakeltávolítás sincs. Semleges védôgáz alkalmazásakor a varrat kémiai összetétele állandó, a koncentrált hôhatás eredményeként keskeny a hôhatásövezet. Védôgázas ívhegesztéssel széles (0,5...100 mm) vastagsági tartományban hegeszthetôk a lemezek. Az ívet szemmel meg lehet figyelni, nagy a termelékenység, az eljárás jól automatizálható. A védôgázas hegesztés lehet fogyóelektródos és nem olvadó elektródos. A leggyakoribb eljárások: az argon, a hélium és a széndioxid védôgázas hegesztés. Terjed a semleges és aktív gázok keverékével végzett hegesztés is (pl. Ar–O2, Ar–CO2). A védôgáz kiválasztása a munkadarab anyagának összetételétôl függ.

Salakhegesztéssel függôleges, vagy a függôlegestôl maximum 30°-kal eltérô dôlésszögû tárgyak hegeszthetôk. 6. Elektronsugaras hegesztés Az elektronsugaras hegesztés alapja: a mintegy 105 km/s sebességre gyorsított elektronok ütközésekor a kinetikai energia hôvé alakul, és helyileg megolvasztja a munkadarabot. Az ilyen nagy sebesség eléréséhez az elektronokat 10–2...10–3 Pa nyomású légritkított térben 20...150 kW feszültséggel gyorsítják. Ilyen nagyságrendû energiakoncentráció hatására a hevített pont hômérséklete elérheti az anyag forráspontját. Ez használható fel pl. a zafír, a rubin, a gyémánt és a keményüveg fúrására. A nagy energiasûrûség keskeny és mély varratok elôállítását teszi lehetôvé. Az elektronsugaras hegesztés gyakorlatilag minden anyag egyesítésére alkalmas, beleértve a különleges anyagokat és azok tetszés szerinti párosítását is. 55


7. Lézersugaras hegesztés A lézersugaras hegesztéshez szilárdtest-lézereket alkalmaznak. Ez a fényforrás nagy energiájú fényimpulzusokat bocsát ki. A lézerhatás úgy jelentkezik, hogy a nagy intenzitású fény formájában kapott energiát a ru-

bin rezonátorba sugározzák, a besugárzott fény egy csekély részét a rezonátor egy rövid idôre elnyeli, és nagy energiájú impulzusként újra kisugározza. A klasszikus szilárdtest-lézer rubinkristályos lézer, amelyben a rubin krómot is tartalmazó alumíniumoxid kristály. A króm aránya 1:1000. A rezonátorból kilépô lézersugarat optikailag igen kis átmérôre fókuszálják, ezzel válik nagy intenzitásúvá, így gyakorlatilag minden fém megömleszthetô. Ha az intenzitás túl naggyá válik, akkor hegesztés helyett fúrás jön létre.

ben összeillesztendô anyagok megolvadása nélkül lehet létrehozni. A forrasztás mindig egy, az alapanyagtól különbözô, kisebb olvadáspontú anyaggal történik Forrasztáskor a diffúziós jelenségek ugyan szerepet játszanak, de nem képezik a forraszthatóság feltételét. A forrasztás nagy elônye a hegesztéssel szemben, hogy az alapanyag megolvasztása nélkül végezhetô el, így készre munkált alkatrészeket lényeges alakváltozás nélkül köthetünk össze. További elônye, hogy kisméretû tömegcikkek forrasztása könnyen gépesíthetô. A forrasztandó felületeket a forrasszal bevonják, a darabokat összeillesztik, és meghatározott ideig a kívánt hômérsékletre hevítik. A forrasztáshoz a már említett forraszanyagokon kívül hôforrás is szükséges. Szükséges továbbá a forrasztandó felületek tisztításához valamilyen forrasztópor vagy forrasztóvíz, amely a tisztítást kémiai úton végzi. A forraszanyagok lényeges tulajdonsága, hogy könnyen terüljön szét, legyen alacsonyabb az olvadáspontja. Forraszanyagok Lágyforrasz: a kis olvadáspontú fémek és ezek ötvözetei,(ón, ólom, bizmut, kadmium, cink) Keményforrasz: a nagy olvadáspontú fémek és ezek ötvözeteit (ezüst, arany, réz,) Hôforrás: kemence, hegesztôpisztolyhoz hasonló égô. Forrasztópáka: nyéllel ellátott réztömb, amely kétféle kivitelben készül: hegyes (a,) és kalapács (b,) alakú kivitekben.

8. Plazmasugaras hegesztés A plazmasugár nagy energiatartalmú ionizált elemi részecske áram. A hegesztésen kívül vágáshoz, felületbevonáshoz és hôkezeléshez használható. Plazmasugár akkor keletkezik, ha a villamos ívet normál állapotához képest egy lényegesen szûkebb csatornán, a fúvókán való áthaladásra kényszerítjük. A plazmasugár hômérséklete 10000...30000 °C között változhat. Plazmasugár létesítéséhez semleges és aktív gázokat használnak (pl. Ar, Ar + H2, Ar + N2, H2 + N2, levegô). A plazmasugár további felhasználási területe a fémszórás (bevonatolás) és a fémgôzölés (vékonyréteg technika). Plazmavágáskor az anyag megolvasztását, részbeni elgôzölögtetését és az olvadt anyag eltávolítását a nagyhômérsékletû és nagysebességû gázsugár végzi. Plazmasugárral a legkülönfélébb fémek és ötvözeteik, valamint nemfémes anyagok is vághatók. III. FORRASZTÁS Forrasztással a hegesztéshez hasonlóan oldhatatlan kötést lehet készíteni. A forrasztás a diffúziós kötés egyik fajtája, a kötést azonban a hegesztéssel ellentét56

A kemencében való forrasztást kisebb tárgyak tömeges forrasztására alkalmazzák. Ez az eljárás egyaránt használható lágy- és kemény forrasztáshoz. A forrasztandó tárgyakat a kívánt felületen bevonják a forraszanyaggal (például folyékony forraszanyagba való bemártással), a felületeket összeillesztik és összeszorítják. Az így elôkészített munkadarabokat áthúzó kemence szállítószalagjára helyezik. A kemence elsô részén a kívánt értékre beállított hômérséklet hatására a forraszanyag megömlik, a kemence másik részében a munkadarabok lehûlnek, így a szállítószalag végérôl a kész darabok levehetôk. Hôforrásként a nagyfrekvenciás indukciós melegítés is alkalmazható. Ennél a módszernél vagy szállítószalag viszi át a darabokat az induktortekercsek között, vagy egy megfelelôen szigetelt fogóval az induktortekercset a forrasztandó hely fölé helyezik.


A villamos ellenállásfûtés a sorozatgyártásban elônyösen használható. A legnagyobb ellenállás az összeillesztett felületeknél lép fel, így a forraszanyag a Joule-hô hatására megolvad. Ezt az eljárást használják rendszerint a forgácsoló szerszámok gyorsacél vagy keményfém lapkáinak a felforrasztásához. A keményforrasztáshoz a hegesztôpisztolyhoz hasonló égôket szokás használni. A kétféle égô között csupán az a különbség, hogy a forrasztáshoz nem szükséges olyan nagy hômérséklet, mint a hegesztéshez, ezért a forrasztópisztolyokhoz égôgázként megfelel a világítógáz is.

Folyasztószerek Forrasztáskor a folyasztószerek feladata, hogy megtisztítsák a felületet a szennyezôktôl, és megvédjék a forrasztás helyét a további oxidációtól. A folyasztószerek kiválasztásakor lényeges szempont, hogy lágy-, vagy keményforrasztáshoz kell-e alkalmazni. Lágyforrasztáshoz a gyakorlatban a legjobban bevált folyasztószer a cinkklorid és az ammóniumklorid elegye, amelynek keverési arányát az szabja meg, hogy milyen hômérsékleten kell a folyasztószernek megolvadnia.

57

A DDD osztály évi tevékenységének értékelése

Recommend Documents