A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Kalkuttai Szent Teréz anya

A Budavári Főtemplom közösségének lapja

2016. Szent Kereszt Felmagasztalása

A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Kalkuttai Szent Teréz anya


Várunk

2016. szeptember 18.

A szokásos vasárnapi 10 órai nagymisének megkülönböztetett ünnepélyességet adott szeptember 4-én, hogy Erdő Péter bíboros úr volt a főcelebráns, Keresztes Szilárd püspök úr volt az ünnepi szónok a szépszámú koncelebráló papság között. A hívek sokasága célzottan érkezett, közöttük igen sok zenész volt jelen. Süllei László plébános úr mise végén elhangoztt köszöntőjét idézzük elsőként, mert az ünnep tartalmát az ő szavai tárják fel a legaprólékosabban az olvasó előtt. Eminenciás Bíboros atya! Szeretném megköszönni azt, hogy ezen az ünnepen itt volt velünk. Szeretném, ha Bíboros atya, személyesen választaná ki majd a plébánián az ajándékát, egy könyvet, amely még nincs a Bíboros atya birtokában. Szeretném megköszönni Excellenciás Keresztes Szilárd püspök atyának az elhangzott prédikációt, fogadja ezt a kis ajándékot a mai nap emlékeként. Külön kértem, hogy Magdika is lejöjjön ide a Karnagy úrral, hogy előbb neki köszönhessem meg azt az áldozatos, öt évtizedes háttér munkát, amelyet Karnagy úr mellett egy ilyen hivatás megkövetel. Az ő odaadó szeretete, áldozata nélkül ez a mai nap nem lehetne ünnep, fogadja hát szeretettel ezt a csokor virágot, hálánk és köszönetünk jeleként. A Karnagy úrhoz pedig Kodály Zoltán egy szép idézetével szeretnék fordulni: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.” A Karnagy úrnak megadatott az, hogy zenével indulhatott az életbe, hiszen édesanyja volt az, aki öt testvérével együtt gyermekei zenei tanulását olyan fontosnak tartotta, hogy már gyermekkorában zeneiskolába járatta őket. Saját bevallása szerint nem is akarta a zenei hivatást választani, a műszaki pálya felé vonzódott, tanárai és mesterei segítségével és hatására végezte el a Zeneakadémiát és lett belőle mindanynyiunk örömére a zene művészetének ember. Aztán a Karnagy úr ezt a templomot választotta, és egyben a hivatást is megkapta hozzá. Nemcsak élni akart itt ebben a közösségben, hanem az Istennel akart élni: a liturgia, a zene, az imádság és családja mindennapi életével is bizonyítva ezt. Kodály Zoltánnak is köszönhető, hogy Karnagy úr a Mátyás-templomot választotta, hiszen mehetett volna kaliforniai Stanford egyetemre a Kodály módszert tanítani, de amikor a Tanár úr, Kodály Zoltán megtudta, hogy a Karnagy úr a Mátyástemplomban dolgozik, ezt mondta: „Felejtse el, amit ajánlottam. Menjen vissza, és folytassa, amit elkezdett fél évvel ezelőtt a Mátyás-templomban. Maga helyett négy-öt másik embert is ki tudok küldeni Kaliforniába, hogy tanítsa a módszeremet, de senkinek nem tudom azt mondani, hogy menjen és legyen kántor-karnagy egy 2


XVI. évfolyam, 95. szám

templomban, ráadásul a Mátyás-templomban.” Most pedig a Karnagy urat szeretném idézni: „...arra gondoltam: ha Kodálynak ez ennyire fontos, akkor ez a feladat sokkal több annál, mint hogy szereztem egy budapesti állást – Istentől kapott, gyönyörű hivatás, ami végigkísért egész életemben.” Köszönjük ezt a tanúságot! Tardy László karnagy, zenetanár, Liszt-díjas művész, 50 éve a Mátyástemplom karnagy-kántora. Karnagyi bemutatkozására 1966. szeptember 4-én – tehát napra pontosan ötven évvel ezelőtt – került sor, akkor vezényelt először és épp a Schubert G-dúr misét. Azóta több ezer zeneművet dirigált. 75 éves, végigszolgálta az egyház elmúlt éveit, amely sokszor nem volt éppen nehézségektől mentes. Kétszer élte át a templom felújítását. Legalább háromszor az orgonáét. Több kamaraegyüttes alapítója és vezetője, az Országos Cecília Társulat társelnöke, számos zenei egyházzenei bizottság tagja, a Központi Szeminárium énektanára. Bárdos Lajos hívására 1967-től kapcsolódott be az OMCE tevékenységébe. 1968-tól részt vett a Budapesti Nyári Kántorképző munkájában, majd az ebből kinőtt és 1972-ben megindított kántortovábbképző tanára. Az 1985-től működő Karnagyképzőben a karvezetés, egyházi népének és egyházi zenetörténet tantárgyakat tanította. A Továbbképző és a Karnagy-képző munkáját 1978 óta, mint a tanfolyamok igazgatója irányítja. 1984-ben vette át Bárdos Lajos tanár úrtól az Országos Magyar Cecília Egyesület társelnöki teendőit, amelyet a mai napig végez. 1987-ben II. János Pál meghívására részt vett a világiak hivatásával és küldetésével foglalkozó Püspöki Szinódus munkájában. 1990 óta a Központi Szeminárium énektanára volt. Amikor pedig huszonöt évvel ezelőtt, 1991-ben II. János Pál pápa először járt Magyarországon és itt, a Mátyás-templomban találkozott a pap- és szerzetesnövendékekkel, vele közösen énekelhetett egy ünnepi vesperást. Az Esztergomi Főegyházmegyei Zsinat munkájából is tevékenyen kivette a részét. Zenei munkásságáért Bárdos Lajos, valamint Kodály Zoltán emlékéremmel tüntették ki. 1994-ben Liszt Ferenc díjban részesült. 1997 decemberében kapta meg a magyar egyházi és templomi zene terén több évtizeden át végzett kimagasló és lelkiismeretes szervező, oktató és előadó tevékenysége elismeréséül a Pro Ecclesia Hungariae emlékérmet. 2002-ben Szent Adalbert díjat kapott, 2006-ban Magyar Örökség díjban részesült. 2011-ben XVI. Benedek pápa a Nagy Szent Gergely rend parancsnoki fokozatát adományozta a Mátyás-templom karnagyának. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett. 2016-ban Magyarország Érdemes Művésze kitüntetést kapott. Tardy László karnagy úr elődei példáját követve a zeneirodalom nagy mestereinek művei mellett műsorra tűzi az elmúlt évszázadok jelentős magyar egyházzenei alkotásait is. Szívesen tanítja be kortárs komponisták darabjait, amelyek egy részét a szerzők a templom együttese számára készítettek. A Budavári Nagyboldogasszony Templom Ének- és Zenekara – amely több mint 300 éves folyamatos hagyománnyal



rendelkezik –, irányításával számos új művet mutatott be, és rendszeresen szerepel hazai és külföldi rendezvényeken. Tisztelt Karnagy Úr! Kodály Zoltánnal kezdtem, és az ő gondolataival is szeretném befejezni köszöntését. Az ő szavai szebben és hitelesebben fejezik ki hálámat azért a sok csodálatos zenei élményért, amelyben vasárnapról vasárnapra magam is részesülhetek, itt az oltár mellett: „Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be.” Végül pedig szeretném ezt a kis ajándékot – Liszt Koronázási miséjének partitúráját házi reprint kiadásban – ezen a szép ünnepen Karnagy Úrnak átadni. Fogadja ezt a Mátyás-templom közösségétől mintegy aranydiplomaként! Isten áldását kérem életére és munkájára. Gratulálok ezen az ünnepen!

 A szentmise kezdetén az egyházközség nevében dr. Bodroghelyi László és felesége köszöntötte Bíboros urat és Püspök atyát. „Eminenciás Bíboros Úr! Excellenciás Püspök Úr! A Budavári Nagyboldogasszony Plébánia Közössége nevében szeretettel köszöntöm Önöket. Hálát adni jöttünk össze. Hálát adni 75 évért és hálát adni 50 évért. Karnagyunk Tardy László ünnepli 75. születésnapját, és éppen fél évszázada kezdte szolgálatát templomunkban. Bíboros Úr és Püspök Úr velünk ünneplése is mutatja, hogy ez a jubileum nemcsak a miénk, hanem a magyar egyházi zenéé is. Bíboros Úr, Püspök Úr! Isten hozta, köszönjük, hogy eljöttek közénk. Bíboros úrnak köszönjük, hogy celebrálja ezt a hálaadó Szentmisét, Püspök Úrnak pedig, hogy elvállalta az ünnepi szentbeszédet.” Bíboros atya megkezdve a liturgiát így fogalmazta meg a szentmise szándékát: Szentmisénket a hálaadás jegyében kezdjük. Hálát adunk Istennek Tardy László karnagy úr Istentől kapott tehetségéért, és hálát adunk azért, hogy ezt a tehetséget az egyház javára, mindannyiunk javára olyan hosszú időn át kibontakoztathatta. Hálát adunk az ötven évért, amelyben ebben a templomban végezte szolgálatát. Kérjük számára és mindannyiunk számára, akik az egyházi zenével Istent akarjuk dicsérni Isten bőséges áldását.



Keresztes Szilárd püspök atya szentmisén elhangzott szentbeszéde a szentírási részekkel összekapcsolva az isteni tanítás mellett egyben emlékezés is volt.

A TORONYÉPÍTŐ KARNAGY Tardy László ötven éves szolgálata Az evangéliumban ezt olvastuk: „Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e a pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejez-ni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” (Lk 14,28-30) A toronynak a bibliai hasonlata segítsen minket az emberi élet titkának az elmélyítésében és a mai ünnepnek a megértésében. A Bibliában a torony kiemelkedő, különös figyelmet kiváltó épít-mény. Izajás próféta így beszél a népről, az Úr szőlőjéről: „Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.” (Iz 5,1-2) Isten nagyszerű terve így ütközik minden munkánkban az emberi kicsinyességgel, a hűséges Isten emberszeretetét így hiúsítja meg a mi hűtlenségünk. A toronyépítés szabályát Szent Pál írta meg: „Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek a munkája mutatja meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e.” (1Kor 43,10-12) Az egyetlen alap a mi Urunk Jézus Krisztus. A mai ünnep alapját lerakták azok a karnagyok, énekesek, zenészek, akik immár közel háromszázharminc éven át végezték ennek a szentegyháznak a liturgikus szolgálatát. Milyen híres egyéniségekre emlékezhetnek azok, akik zenei szempontból értékelik a mai ünnepet! Ezen az alapon folytatta a munkát Tardy László karnagy, ő is tornyot épített. Tornyot épített hangokból, nemes emberi énekhangokból, a zenészek, a zenekar muzsikájából, és mindig az volt a célja, hogy a torony Isten dicsőséget hirdesse. Így hangzik itt az ének. Ebbe a házba jó bejönni, mert tudjuk, hogy itt áhitatos imádság, nemes, válogatott, igazán Istenhez és ehhez a történelmi templomhoz illő zene hallatszik. Jó ide bejönni, mert érezzük, hogy ez a ház és az itt hangzó ének számunkra az az erős bástya, amellyel az Isten véd minket. Ebbe a vonzó házba mindig boldogan jövünk imádkozni és pihenni, sírni vagy örvendezni. Ez az Isten gondolata, hiszen az üdvösség, a messiási jövendölések beteljeseülése a felszabadult énekben éri el csúcspontját: „Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős várunk van, védelmül kőfal és bástya szolgál. Nyissátok ki a kapukat!



Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hűséges, amelynek szíve állhatatos és megőrzi a békét, mert benned van bizalma.” (Iz 26,1-3) Ezt sugallja, ezt teljesíti be a templomi ének. A torony építéséhez nemcsak pénzre van szükség, de sokkal inkább kell hozzá alázat, szeretet és türelem. Zenészeket dirigálni, hangversenyt vezényelni lehet önérzettel, erővel is, de templomi éneket vezetni csak alázattal lehet, hiszen minden hang az Isten trónusához száll fel, és minden hangért számot kell adni az énekesnek, a zenésznek, a karnagynak, hogy az valóban az Isten dicsőségét, és nem az ember hiúságát szolgálja. Kell hozzá a türelem, mindent megtanítani, mindent előkészíteni, nemcsak az énekkart, de a templom közösségét is vezetni, megszerettetni velük a közös éneklést. Meg kell szívlelni Szent Jakab apostol intelmét: „A földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.” (Jak 5,7-8) A mi türelmünk alapja az a tudat, hogy minden lépésünk, minden énekhangunk az Úr végső, dicsőséges eljövetelét készíti elő. Nem a mi dolgunk ennek sürgetése, ezt öröktől fogva határozta el Isten, az életnek ötven vagy hetvenöt éves váltásai is az ő kezében vannak. Szolgálatra kész türelemmel várunk, biztos, hogy az Úr napja megérkezik. Az építéshez kell az alázat, mert „a tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg a tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.” (1Kor 8,1-2) Így mutatja meg Szent Pál, hogy hova jut az, aki a tehetségét, a szorgalmát, a neki adott lehetőséget a maga dicsőségére, és nem az Isten tiszteletére használja fel. Boldogok vagyunk, mert ma egy énekből, zenéből épült, és ötven éve állandóan újra épített tornyot köszönthetünk, Isten disőségének a magaslatát. Ez az ötven év nagy változást hozott a Katolikus Egyház életében. Tardy László karnagyi működésének megkezdése előtt három évvel fogadta el a II. Vatikáni Zsinat a liturgiáról szóló határozatot. Ez a sok újítást és elmélyülést hozó intézkedés nemcsak szép gyümölcsöket termett, de vadhajtásokat, értelmetlen kezdeményezéseket is. Ebben a légkörben kellett újjáépíteni ennek a templomnak a liturgikus életét, és ez mindig a megbízható hitnek, az egyházi zene iránt elkötelezett szeretetnek és alázatnak a jegyében történt. Néha szükség volt arra is, amire Szent Pál figyelmeztet: „Kérünk benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.” (1Tessz 5,14) Micsoda türelem kellett ahhoz, amikor a liturgiában, az egyházi zenében is, egymásnak ellentmondó kezdeményezések születtek, és elfogadást követeltek a meghökkentő újdonság vagy a muzeális régiség címén. Akkor volt szükség szilárd tudatra és meggyőződésre, amit ez a templom és Tardy László személye testesített meg, aki mindig tudta, mi az egyház igazi irányvonala, és hogyan kell ezt következetesen türelemmel és alázattal megvalósítani



Isten őrtornyot épített szőlőjébe, és maga lett annak őre. „Én, az Úr vagyok az őrzője. folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lomb-ja. Éjjel-nappal őrködöm felette” (Iz 27,3) – mondja Izsajás próféta. Az Isten őrködik, de ránk bízta az építményt és a szőlőt, mert „ha az őr nem fújja meg trombitáját, és nem riasztja a népet, s a kard odaérve elragad egyet közülük, vérét az őrtől kérem számon. Emberfia, őrnek állítottalak Izrael háza mellé, hogy halld számból szavaimat és közvetítsd intelmeimet.” (Ez 33,6-7) Én így láttam Tardy László karnagyi, kántori, kántorokat tanító tevékenységét. Őrtálló volt, aki arra vigyázott, hogy csak igazi zenét, hiteles egyházhűséget és az egyház által jóváhagyott és megpróbált liturgikus szellemet közvetítsen. Őrtálló volt, és azokban a változó, forrongó évtizedekben ez a templom, ez az énekkar volt az, amelyre mindig felnéztek, akik nem akartak abban a zavaros légkörben élni. Hát „állj őrt a várfalon, őrizd az utat, övezd fel derekadat, gyűjtsd össze minden erődet!” (Náh 2,2) Isten egyházának szüksége van rád! Torony épült, de nem csak hangokból, emberekből. Az énekkar egy közösség, egy család, kiegészítve a zenekarral, ez a család benne él a templomnak, az itteni meg az ide látogató embereknek az imádságos közösségében. Ezt a szolgálatot úgy kell ellátni, hogy ezekből alakuljon, épüljön a meghitt családi közösség. A Példabeszédek könyve szerint: „Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani. Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtemtett.” (Péld 24,3.5) Ez a teremtő Isten alapelve. A közösség építése nem erőfitogtatás kérdése, azt nem lehet pa-rancsokkal végrehajtani, az a mindennapos odafigyelmésnek, a minden embert, minden énekest és zenészt figyelemmel tartó személyes szeretetnek, a szív bölcsességének az eredménye. Ezt a közösséget abban a tudatban kell építeni, hogy soha nem leszünk látványos, világhíres jelenség, hanem mindig megmaradunk annak, aminek Jézus szánt bennünket: „Ne félj, te kisded nyáj, hisz Atyátok úgy látta jónak, hogy nektek adja országát.” (Lk 12,32) Kicsiny a közösség, kevés a kisugárzása – bár ne így lenne! –, de tudjuk, hogy ez a kis közösség családi összetar-tozásával, zenei, liturgikus elkötelezettségével az Isten országának az előképe, annak a közösségnek a megvalósítója énekben, imádságban, keresztben, amiről Péter apostol beszél: „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, hogy Istennek tetsző áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,4-5) Ez a keresztény közösség építésének az igazi értelme. Egyetlen házzá kell összeépülnünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezt tette ez az énekkar is. Nemcsak önmagát tartotta fenn és tartotta össze, hanem az elmúlt évtizedekben az egyházközséget vezető plébánosok és az itt szolgáló papok nemzedékeit áthidalóan mindig a templom légkörének, imádságos áhitatának az alapja és a mintája volt. Nem hiábavaló az elmúlt ötven év munkája, áll a torony és énekel a templom, mert Istennek „van hatalma, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.” (ApCsel 20,32)



Torony épült itt, de minden építésnek az alapja az, amiről a mai evangélium szól: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,27) Hiába akar énekhangokból tornyot építeni, hiába akar emberekből közösséget formálni, aki maga nem épül ennek a toronynak a törvénye szerint: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.” (Mt 7,24) Sziklára építeni a házat, az evangélium törvényét megélni, a templomba mindig úgy jönni, hogy imádkozni akarok és nem dirigálni, hogy a dolgozószobában ott legyen a térdeplő és rajta a Biblia, hogy az énekkar életében a karnagy példaadása, személyes vallásossága is hozzájáruljon ahhoz, amit a művészi tehetség akar elérni – ez a krisztusi okosság. Az építés legfontosabb ereje a kereszt viselése. Szent Pál így beszél erről: „Ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból ti is nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk.” (2Kor 1,6) Hányféle szenvedést, egyéni problémákat, családi tragédiákat, egyházközségi feszültségeket, nemzeti vagy világpolitikai viharokat kellett átélnünk, és milyen ritkán éreztünk vigasztalást! A tanúságtétel éppen az, hogy csak keresztből van vigasztalás, csak Krisztus halálából van élet. „Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.” (2Kor 4,15-16) A belső, a lélek szentélye, az imádság harangtornya állandóan erősödik, ez ad bátorságot, hogy további szép éveket kívánjunk a karnagynak, az énekkarnak, a templomnak. Bátorság és bizalom kell ehhez, aztán ének, ének, ének és megint csak ének, hogy mindig halljuk Jézus szavát a tengeren hányódó egyházhajónak vagy a közösség csónakjának a viharában: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) A jubiláló karnagyot töltse el az éneklés prófétai öröme: „Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.” (Zsolt 104,33-34) „Lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek.” (Zsolt 30,12-13) A Biblia nyomán az ének tornyáról, a közösség bástyájáról és a lélek szentélyéről beszéltem. A templomtorony messze hangzó harangszava legyen az énekkar éneke, a közösségnek legyen a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztje a vigasztalása, a lélek szentélyének legyen az egyvalóságú Szentháromság az Istene! Áldott legyen a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, a vigasztalás Istene, aki embernek, imádkozó, éneklő, küszködő, építő embernek teremtett minket! Áldott legyen az ő egyszülött Fia, aki testvéreinek, Isten családjának fogadott minket! Áldott legyen a Szentélek, aki a szívünk mélyén az imádságainkkal és keresztjeinkkel építi az Isten örök országát!



ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ Tardy László 50. karnagyi jubileumára Tisztelt Karnagy Úr! Kedves László! A Mátyás-templom Ének- és Zenekara nevében állunk itt, hogy köszöntsünk Téged, a közel 330 éves együttes 27. karnagyát, aki ma 50 éve vette kezébe először a karmesteri pálcát, hogy Schubert G-dúr miséjét – mint ma is - az együttes élén eldirigálja. Te vagy eddig az egyetlen, aki ilyen hosszú időt töltött ezen a pulpituson. 50 évet ezek között a falak között, amelyekről Mindszenty József híres beszédében így vallott: „Sehol sem tudom úgy egyszerre megfogni az imádó, hálaadó, kérő és engesztelő Magyarországot, mint itt…”. Az eltelt 50 év alatt muzsikus közösségünk mai és egykori tagjai és a templom egész közössége felsorolhatatlanul sok szép zenei élményt és ezen keresztül istenélményt kaphatott általad. Sokat gondolkodtam, mitől szent ez a zene, míg egyszer egy koncertezéshez szokott karmester keze alatt énekelve, úgy vélem, választ kaptam. A templomi zene ugyanis nem önmagáért van, mindig Istenre, az oltárra mutat. A zene okozta katarzis nem fedheti el a misztériumot, mert a lényeg ott van. A liturgikus zene mindig azt egészíti ki, vagy készíti elő, ami az oltáron történik: ez a zene maga is szolgál. Talán ezért érezzük a mi szolgálatunkat is közelebb a papéhoz, mint az asszisztenciáét, hiszen az a teológiai tartalom, amit mi a liturgia szövegében átélünk, a zene által sokkal inkább a zsigereinkbe ivódik, szívünkbe vésődik. Ezért különleges az a szolgálat, amire Te az életedet tetted, és amiben bennünket vezetsz.



50 éves működésed alatt az egyházzenében a Tardy László név egyfajta márkanévvé vált. Egyrészt szolgálati helyed, nemzeti szentélyünk, a Nagyboldogasszonytemplom révén. Főként azonban saját személyed jogán, amit a megbízhatóság, az összeszedettség, a zenei, teológiai felkészültség, az Egyház és a liturgia tisztelete, a magasrendű művészet, főként pedig az imádságos, hittel végzett szolgálat tesz hitelessé. Ahol Te vagy, ott Veled ezek mind jelen vannak. Ezt a liturgikus zenével való mostani, aranylakodalmas alkalmat két jelképesnek is tekinthető ajándékkal szeretnénk számodra emlékezetessé tenni. Az egyik egy karmesteri pálca. Tudjuk, hogy ebből nincsen hiányod, de ilyened biztos nincs. Ezt ugyanis egy olyan idézet díszíti, amit személyes ismerősödtől, Szent II. János Pál pápától vettünk. Akkor fogalmazta meg, amikor az igehirdetés naprakészségéről elmélkedett. Idézte a Szentírást, miszerint „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”, majd hozzátette: a pap mondanivalójának időszerűsége sosem lehet kérdéses, mivel „minden idő mértéke Krisztus”. Ez a mondat, amely latinul került a karmesteri pálca mellé: Omnium Temporum Moderator est Christus fordításban ‒ érvényes az egész életedre, és különösen is érvényes a karmesteri munkádra, ahol a pálcával az időt ugyan a karnagy osztja be, de a pálca nyelét az az imádkozó ember fogja, akinek a hivatását is adó gondviselő Krisztus adta azt a kezébe 50 évvel ezelőtt. A másik ajándékot egy sokféle lapból egybekötött album képviseli, amelyet mi írtunk. Egyesek szerint a vezénylés valójában a zenészek sokféle zenei akaratát öszszehangoló tevékenység. Ennek Te, Isten kegyelméből igazi művésze vagy. Mert együttesünk ennyiféle tagjának sokféle zenei akaratát felemelt pálcád szempillantás alatt közös akarattá rendezi, hogy az általad elképzelt művészi mondanivaló, az istendicséret megszólaltatása felé irányítsa. Hasonlóképpen a mi albumunk sok, különböző írása is egy közös a mondanivaló köré rendeződik, s ez a karnagyunk iránt megnyilvánuló szeretet, amit ha „súlyra lehetne mérni, mérlegen”, akkor ezt az albumot nemigen bírnánk itt most felemelni. Pedig ez csak halvány visszatükröződése annak a még többnek, amit Tőled kapunk. Ezekkel az ajándékokkal próbáljuk megköszönni sok évtizedes türelmedet és a szeretetet, amellyel korlátainkat elfogadod, minket közösséggé formálsz, s hogy a Musica Sacra sokféle műfaján keresztül, különösen is a magyar egyházzene értékein keresztül Isten dicséretéhez hozzájárulhatunk, hitünkről tanúságot tehetünk: hogy valójában közösségünk tagjainak üdvösségén munkálkodsz. Hála legyen ezért Istennek! Most, amikor ezt az általunk készített kis albumot átnyújtjuk, az Ének- és Zenekar általam tolmácsolt köszöntését az egyszeri parasztember igaz történetével fejezem be. Ez a furfangos eszű jóember eladásra szánt almáiból néhány szépet kirakott az ablakába és egy táblácskát tett melléjük a következő felirattal: „benn még szebbek is vannak!” Amit én itt mindnyájunk nevében eldadogni próbáltam, az eb-



ben az albumban sokak által, sokkal szebben is meg van fogalmazva! Tolle, lege! Reméljük, sok örömöt és megerősítést találsz benne! A Jóisten tartson meg Magdival, tegnap óta aranydiplomás feleségeddel – kórusunk másodkarnagyával – együtt kölcsönös szeretetben, éltessen egészségben, mindnyájunk örömére, amen! A Mátyás-templom Ének- és Zenekara nevében: Szalay Olga Az 50 évvel ezelőtti Schubert misének tanúja volt az a kotta is, amelyből akkor a szoprán szólista, Farkas Ilonka énekelt, s amibe mise végén a vezénylő bejegyzést is tett: 1966. szeptember 4. Nagy örömmel – Tardy László. Most a kórusban szolgálva ünnepelt a kotta is, s azóta már a mostani dátum után is ott áll ugyanazon karmester aláírása, sőt az ünnepeltet köszöntő ajándékok közé is besorakozott. A köszöntést követően kedves lakótársunk, Dr. Kránitz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának újonnan kinevezett dékánja – amihez szívből gratulálunk és az Úr bölcsességét kívánjuk számára - hivatalosnak tűnően, de meleg szeretettel köszöntötte az ünnepeltet és feleségét. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Tardy László karnagy urat zenei munkássága megkezdése ötvenedik évfordulóján. Köszönetet mondok azért, hogy papnövendékek nemzedékeit nevelte a szent zenére a Központi Papnevelő Intézetben, és kedves feleségével, Magdolnával az egyetemi képzés keretében a felsőoktatás magas színvonalán készítették fel a világiakat az egyházzenei pályára. Személyesen is szeretném kifejezni elismerésemet és hálámat karnagy úrnak, aki a budapesti kántorképző tanfolyamon 1977-1978-ban tanárom volt. Ebben az ünnepi órában azt kívánom, hogy a rábízott kórussal és zenekarral együtt művészi zenei alkotásokkal emelje fel a hívek szívét a lelki élet magaslatára és Istentől kapott és megáldott tehetségével gazdagítson továbbra is mindannyiunkat még számos éven át.



A szentmise záró áldása előtt az ünnepelt elkérte a mikrofont, és a köszönő szavak mellett a következőket mondta: „Kedves Bíboros Úr, kedves Püspök Atya! Mindannyian nagyon meg lesznek lepve, nagyon csúnya dolgot fogok mondani: az ötvenéves kántorkodásom alatt ilyen szépeket általában temetéseken szoktak mondani. De a temetésen nemcsak a földön hangzanak el ezek a szép gondolatok, hanem odafönn az égben is, és legtöbbször kérdésekkel együtt. Tudatos volt a mai kezdőének választása. Az 50 év számadásra készteti az embert, és örülök, hogy annyian énekelhettük együtt: „… alázatos hittel imánk Hozzád sír fel, ó Atyánk, kegyesen fogadd. Bűnbánó szívvel koldulunk, könyörülj népeden, Urunk…” Ott majd számot kell adni a hibákért, mulasztásokért. Az ének másik versszaka a felajánlásra van írva az éneklapon: „Isteni szent fölség, hála és dicsőség Tégedet illet egyedül.” Köszönöm mindazokat a szavakat, amiket hallottunk, de ez a jó Istent illeti, hiszen Ő adott tehetséget, Ő adott szorgalmat, Ő adott képességeket. Köszönöm a plébános atyáknak, akik mindig segítettek itt a munkámban, az ének-zenekar tagjainak, családomnak, feleségemnek, hogy mindenkor segített….” Karnagy úr megemlékezett a nap csodálatos római ünnepéről is, Teréz anya szentté avatásáról, akivel nagy boldogságukra személyesen is találkozhattak magyarországi látogatása során. „A példa, amit tőle kaptunk vezessen mindnyájunkat.”



Az egyházközség képviseletében az állófogadás kezdetén Gál Péter mondott pohárköszöntőjében emlékezett az elmúlt 50 év közösségi kapcsolataira. Kedves Karnagy Úr! Meghatódva és büszkeséggel hallgattam a templomban az ötven éves jubileumod alkalmából elhangzott köszöntéseket. Nekem is meghatározó élményem idekerülésedtől kezdve az ünnepi misék gyönyörűséges zenei programja. Egészen biztosan ez is közrejátszik abban, hogy a zene életem kitörölhetetlen része lett. Büszkeséggel hallgattam, mert jó annak a közelében lenni, aki ilyen értékesen éli az életét és adja át az Úrba vetett bizalmának élményét. Most azonban annak a közösségnek a nevében szeretnélek köszönteni és hálát adni az Istennek, aki a hétköznapjait is veled éli. A hétfők, keddek, szerdák, csütörtökök, péntekek és szombatok emberei nevében. És itt talán életszerűbb úgy megszólítanom téged, ahogy nekünk a legtermészetesebb: Kedves Laci! Amikor elgondolkodtam ezen az ötven éven, azonnal a 128. zsoltár szavai jutottak az eszembe: „Áldjon meg téged Sionból az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján! És lásd meg fiaidnak fiait! „ Ötven évvel ezelőtt Ambrus Lóri atya hittanján a sekrestyében – hol volt még akkor ez a plébániaépület – megjelent egy fiatalember, és azt mondta nekünk, hogy most egy kicsit ismerkedünk azokkal az énekekkel, amit a miséken énekelünk. Aztán eltelt húsz év, és először Zita lányom, majd sorban a többi is mesélte, hogy ma bejött Laci bácsi a hittanra, és egy kis énekórát tartott a miseénekekből. És eltelt a második huszonöt év is, és ma már az unokáim mesélik, hogy Laci bácsival próbáltuk a zsoltárokat, az úrnapi körmenet énekeit. A zsoltáros csak fiaidnak fiait említi, mint az Isten adta boldogság mércéjét, te azonban már a harmadik generációt tanítgathatod és tudhatod magad körül. Hálát adok az Úrnak, hogy ilyen tanítómestert adott nekünk, akivel nemcsak a hittanórán, hanem a közértben, a buszon és korunknál fogva a gyógyszertárban is találkozhatunk. Katival, a feleségemmel elég sokat utazunk az országban, és gyakran más városokban, falvakban veszünk részt szentmisén. Minden alkalommal megállapítjuk, hogy aranyos ez a kántor, igyekszik is, de azért a hangok tisztaságával, a szöveg érthetőségével, a kíséret pontosságával sok-sok probléma volt. Ezt a – nevezzük igényességünket neked köszönhetjük. Mert a hangok mindig tiszták, a szöveget nem hiszem, hogy érthetőbben lehet énekelni nálad, és az orgonakíséreted gyakran az orgonaművészek minőségét sejteti. Szeretnénk átadni neked egy olyan ajándékot, ami a mai evangéliumhoz és szentbeszédhez kapcsolható. Hogy mi az, azt majd rád bízom, hogy nézd meg, én csak annyit árulok el, hogy a templomunk kórusa fölötti torony a kiindulópont.



És egy látszólag szokványos ajándékkal, egy üveg borral is szeretnénk megajándékozni téged. De ennek is van egy apropója. A bort a család ünnepi asztalánál bontják fel. Amikor ezzel a borral koccintani fogtok, gondoljatok arra a nagy családra, amelyik ötven éve vesz körül titeket itt a plébánián. Kedves Laci! Köszönöm neked a plébánia teljes közössége nevében, hogy mindig az Úr szeretetére tanítottál minket, hogy veled igazán megélhetjük, hogy kétszeresen imádkozunk, amikor énekelünk a szentmisén. Hálát adunk az Úrnak, hogy hozzánk vezetett téged és hogy megtartott köztünk. Isten éltessen!

Ismét volt napközis tábor a nyáron plébániánkon, amiről a szervező, Lengyelné Hazai Beáta és két lelkes résztvevő rövid írással számol be.

NAPKÖZIS HITTAN TÁBOR 2016 Július 4-8-ig hirdettük meg az egyházközségünk területén élő és a Budavári Általános Iskolába járó gyermekek részére a táborunkat, amelyre végül 14-en jöttek el, fiúk és lányok vegyesen. Egész héten az irgalmasság testi és lelki cselekedeteivel foglalkoztunk; a Szentírás olvasás, szerepjáték, beszélgetés, kézműves foglalkozás és játék eszközeivel változatosan dolgoztuk fel a témát. Szó esett Árpád-házi Szent Erzsébetről, aki az irgalmasságban, betegápolásban, adakozásban nagy példaképünk, valamint II. János Pál pápáról, aki megbocsátott támadójának, és bevezette az egyházi évbe az Irgalmasság vasárnapját, hogy ezzel az ünneppel irányítsa a hívők figyelmét Isten irgalmas szeretetére. A komoly részek feldolgozásában oroszlánrész jutott Forgács Balázs kispapnak, aki velünk töltötte a hét délelőttjeit. A másik segítőm Marosi Gabi volt. Együtt alkottuk meg a gyermekek tábori bibliáskönyvét, amelybe nemcsak a heti szentírási részek, de a tanult énekek, történetek és a templomban közösen megtekintett képek is bekerültek. Számomra a legemlékezetesebb élményt a csütörtöki gatyaszaggató csúszdázás nyújtotta, amelyen a gyerekek többségének nadrágja kiszakadt. Ez azonban csak felpezsdítette az eredetileg is jó hangulatot. Lengyelné Hazai Beáta



Boró – Mindennap kézműveskedtünk. Amit készítettünk: öntöttünk papírt, pólót batikoltunk, baseball sapkát festettünk. A Mátyás-templomban mindig volt valami foglalkozás. Egyszer felmentünk a torony tetejére, és láttam a sulit. Ja és még kávéba mártottunk papírt, mert egy kódex lesz az öntött és a kávés papírból. Papír angyalkákba belerakták, hogy kinek vagy aznap az őrangyala. Egyszer meglátogattuk a Széchenyi könyvtárat. NAGYON JÓ VOLT!!! Dorka – Nagyon élveztük a hittan tábort. Első reggel kézműveskedtünk: angyalokat csináltunk, és minden nap a saját angyalkád kezéből ki kellett húzni egy nevet, és aznap neki voltál az „őrangyala”. Délelőtt mindig játékosan feldolgoztunk egyegy szentírási részletet pl.: Az Irgalmas Szamaritánus, a Tékozló fiú stb. Ezeket el is játszottuk. Finom volt az ebéd. Délután csendes pihenő is volt, és közben mesét olvastak. Utána elmentünk a Mátyás-templomba, és Zita néni sok érdekes dolgot mutatott nekünk. A kézműveskedést Gabi tartotta, öntöttünk papírt, csináltunk kódexet, amibe a Szentírást és egyéb dolgokat fűztünk bele. Festettünk baseball sapkát is, és még sok mást. A templom után kimentünk a Tóth Árpád sétányra, ahol meguzsonnáztunk, és utána jöttek értünk a szülők (de mi egyedül mentünk haza ☺).



A vári közösség számtalan közös programján évtizedek óta sürgölődött egy mosolygós, szakállas ember, és minden lehetséges alkalommal egy, vagy öccsével vagy fiával több kamerával felvételt készített. Így nemcsak az énekkar ismerte Széll Vincét, hanem sok vári család kedves barátjaként emlékezik rá. Hosszú betegség után május 16-án, Nepomuki Szent János ünnepén átköltözött szeretett Teremtőjéhez. A temetési gyászmisén felesége, Marika adott mindannyiunk nevében hálát Vince életéért. Ebben a szentmisében azért imádkozunk, hogy hálát adjunk Vince áldozatos és küzdelmes életéért, és kérjük a Mindenható Atyát, hogy vegye fel őt az örök boldogság honába. 71 évről néhány mondatban megemlékezni szinte lehetetlen, ezért életének csak pár lényeges állomását említeném, ami hálára indít. Vince Budapest ostroma alatt született, első gyermekként, s hogy életben maradjon, szülei babakocsival gyalogosan elvitték Békéscsabára a rokonokhoz. Így túlélték a háborút – hála legyen. Hálát adok a jó Istennek mindazért, amellyel Vincét nehéz gyermekkora ellenére a közösségünkhöz vezette. (A 8 általánost országszerte 6 iskolában végezte, akár el is kallódhatott volna.) Hálát adok azért, mert olyan emberré tette, hogy mindig nyitott, érzékeny és segítőkész legyen mindenki felé. (Nem lehetett olyan dolgot kérni tőle, hogy azt, ha emberileg lehetséges volt, ne tette volna meg. Ilyenkor soha sem kímélte magát, nem ismert lehetetlent.) Hálát adok a házasságban eltöltött 46 évért, a 6 gyermekért, a 10 unokáért. Hálát adok, hogy szorgalmasan és becsületesen, akár több munkahelyen is dolgozva lehetővé tette, hogy én otthon lehessek a gyermekeinkkel 15 évig. Hálát adok a nehézségekért, botlásokért, küzdelmekért, mert ezeken keresztül tapasztalhattuk meg Isten irgalmas szeretetét és a talpra álláshoz szükséges kegyelmét és segítő erejét. Hálát adok a közösségeinkért – Regnum, Mátyás-templom, Zrínyi kórus – ahol befogadtak, elfogadtak, támogattak bennünket, mikor mire volt szükségünk. Hálát adok azért az erőért, amivel a 20 éve történt súlyos balesetéből, sokak imája és anyagi támogatása segítségével újra talpra tudott állni. Hálát adok a kitartó, rendíthetetlen hitéért, a szent és jó ügyekhez való makacs, bátor hűségéért. Hálát adok, mert megtanultunk elfogadni, alázatosnak lenni, megismerni a kiszolgáltatottságot. Elfogadni mindent, Uram a te kezedből. Hálát adok a nehézségek ellenére a rengeteg örömért és szépségért, amiben részünk volt –gyermekeink felnőtté válása, unokáink cseperedése, világjárás, éneklés és csodálatos emberi kapcsolatok, amelyek Vincét olyan színes és aktív emberré tették.



Hálát adok minden olyan rendkívüli képességéért – videózás, filmkészítés, szervezés, … - amelyekkel pótolhatatlan dokumentumok készülhettek, és így lehetőség van újra átélni az ott megélt élményeket. Hálát adok az elmúlt 5 évért. Amikor az ijedtségen és kétségbeesésen túljutva harcba kezdett. Kitartóan és alázatosan küzdött. Nem sajnáltatta magát, sokan nem is tudták, hogy beteg. Rengeteget dolgozott, énekelt, utazott. Állapotára csak a kezelések emlékeztették. Amikor a testi fájdalmak jelentkeztek, kitartásával és a fájdalmak elviselésével példát adott mindannyiunknak. Amikor már nem tudott dolgozni, megható gondossággal leltározni kezdett, hogy kinek mit adhatna, ki minek örülne. Osztogatott, ahogy mindig is tette. Először az ismerőseinek, a barátainak, majd a hozzá egyre közelebb állóknak. Végül amikor már érezte, hogy ebben a csatában a rák fog győzni, végre magára is gondolt. Önmagát is megajándékozta. Önmagával mindig szigorú, kérlelhetetlen, vádoló és elítélő volt. Ez meggátolta abban, hogy kimutassa a szeretetét a hozzá legközelebb állókhoz. Bilincsbe volt zárva. Ám Isten végtelen szeretete és kegyelme megszabadította lelkének láncaitól, és lehetőséget adott neki, hogy kimondhassa őszinte gondolatait szeretetteinek. Hálát adok és hálát adok, hogy nem magunkban küzdöttünk, hogy családunk, gyermekeink, unokáink mindvégig ott álltak a betegágya mellett. Ha kellett, virrasztottak, ápoltak, gyógyítottak, infúziót adtak, vagy csak törülgették szenvedő arcát. Barátaink látogattak és vigasztaltak bennünket. Összekovácsolódtunk, mint tűzben a vas. Tudtunk együtt imádkozni és várni Uram, Téged. Hála legyen, hogy amit tett, gondolt, létrehozott, annak mi is része lettünk, bennünk él tovább. Amikor Isten látta, hogy az út túl hosszú, a domb túl meredek, a légzés túl nehéz lett, átölelte és azt mondta: Gyere haza. „Éljünk kölcsönös szeretetben! Ne legyenek ezek csupán szavak, ültessük át a gyakorlatba, és családunkban akkor öröm terem majd. Mindenkiről jót mondjatok. Derűt sugározzatok mindenkire, akivel csak találkoztok. Soha, a legkisebb mértékben se sértsétek meg a szeretetet. Ha valakit megbántanátok - legyen ez akárcsak egy gyermek -, nyomban kérjetek tőle bocsánatot. Olvassatok, elmélkedjetek, beszéljetek a szeretetről, amit gyakorolnunk kell egymás iránt.”

Kalkuttai Szent Teréz anya



Édesanyák, nagymamák, gyermek után vágyakozók töretlenül összegyűlnek minden hónap első keddjén anyaimára, hogy kéréseiket, hálaadásukat közösen tegyék az Úr oltára elé. Így volt ez szeptember 6-án is a rózsafüzér elmondását megelőző alábbi imával kezdődően. Drága Urunk! Az új tanév kezdetével hálát adunk, hogy ismét összegyűlhettünk színed előtt, hogy elcsendesedve, lelkünket hozzád emelve, kicsit gondolatban végigfuthassunk az utolsó összejövetelünk óta eltelt időn. Eljöttünk, hogy Eléd térdepeljünk, hogy köszönetet mondjunk a nyár kegyelmeiért, hogy hálát adjunk Neked különösen is a nyár alatt megfogant és megszületett életekért. Köszönjük, hogy meghallgattad kitartó imánkat és beteljesítetted az asszonyok szívébe épp általad olyan kitéphetetlenül elültetett gyermekek iránti vágyat. Eljöttünk, hogy ha csak néhány percre is, de megpihenjünk sok tennivalónk között, hogy az ima segítségével a bennünk rejlő szeretetet is felszíthassuk, s így feladatainkban – amelyből az előttünk álló tanév is bőségesen tartogat majd - ne csak egy szüntelen taposómalom lépéseit, hanem mindig egy konkrét személy szeretettel teli szolgálatát lássuk. Eljöttünk, hogy vigaszt találjunk Nálad bánatainkra, hogy Neked panaszoljuk el fáradtságunkat, megbántottságainkat, s hogy Ferenc pápa alábbi gondolataiból erőt és reményt merítve lehessünk úrrá fel-felbukkanó tanácstalanságunkon. „Megingathatatlan bizonyossággal kell vallanunk azt a tanítást, hogy Isten szeretete soha nem csökken életünkben és a világ történelmében. Olyan szeretet ez, amely mindig fiatal, tevékeny, dinamikus, és minden másnál összehasonlíthatatlanul nagyobb erővel vonz magához. Hűséges szeretet, mely ellentmondásaink ellenére sosem csal meg minket. Termékeny szeretet, mely újat hoz létre, és felülmúlja minden lustaságunkat.” S végezetül eljöttünk, hogy könyörögjünk Hozzád, oltalmazz minket és családjainkat, segíts a nehézségek hordozásában, simítsd el a viszályokat, enyhítsd a szenvedéseket és gyógyítsd a betegeket. Különösen is könyörgünk Hozzád a beteg édesanyákért, add, hogy testileg és lelkileg felépülve ismét elláthassák édesanyai feladataikat, összefoghassák családjaikat és nevelhessék gyermekeiket. Drága Teréz Anya! Köszöntünk Téged a Szentek sorában! Egész életed élő tanúságtétele volt az igének: „szelíd vagyok és alázatos szívű, tanuljatok tőlem, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.” Kérjük, vedd égi pártfogásodba imádkozó kis közösségünket, és járj közben az itt megfogalmazódó imaszándékokért. Engedd, hogy gondolataid néhány kiragadott foszlányával tisztelegjünk életed előtt, s segíts, hogy a bennük megfogalmazott végtelen



egyszerűséggel, lényeglátással és bölcsességgel futhassunk mi is neki az előttünk álló dologi időnek. A legszebb nap? A ma. A legnagyobb akadály? A félelem. A legkönnyebb? Tévedni. Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés. A legszebb szórakozás? A munka. A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya. A legjobb tanítók? A gyermekek. A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni. A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot. A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás. A legjobb megoldás? Az optimizmus. „Ossz szeretetet, bárhová mész: Legfőképpen a saját házadban… ügyelj rá, hogy mindenki jobb érzésekkel és boldogabban távozzék tőled, mint ahogyan jött. S végezetül: A hatékony munka az imádság gyümölcse” Drága jó Teréz anya, könyörögj érettünk!

 Korábbi számunkból megtudhattuk, hogy újra rendszeresen vannak orgona hangversenyek templomunkban. Pénteki és vasárnapi alkalmak ezek, amelyekről a templomi padokon és a templom honlapján kaphat értesítést az erre fogékony. Szerencsére nemcsak vendég orgonisták kapnak helyet a koncertezők között, hanem Hock Bertalan, templomunk orgonaművésze is időről időre megajándékoz bennünket egy hangversennyel.

VASÁRNAPI ORGONAESTÉK A Vasárnapi orgonaesték sorozat minden hónap egyik vasárnapján egy bő órás zenei kikapcsolódást, egy vasárnap esti pihenést és egyben feltöltődést is jelent minden látogató számára. Szívesen jártunk ezekre a hangversenyekre már a felújítás előtt is, kicsit aggódtunk, hogy vajon a közönség visszatér-e ennyi idő után. Örömmel tapasztaljuk, hogy sokan kedvelik ezeket a hangversenyeket. Az egész évre előre tudható program számos művésznek ad lehetőséget a bemutatkozásra, koncertezésre. Ezt a már hosszú évek óta megszokott koncertsorozatot Hock Bertalan – a mi orgonaművészünk – szervezi. Nagy izgalommal



várjuk azokat a koncerteket, amelyeken ő játszik – mindig van benne újdonság és régi ismerős dallam is. Idén az első vasárnapi koncertet július 3-án hallhattuk tőle. A műsoron J. S. Bach virtuóz G-dúr fantáziájával indult az est, amelyet több hangszeren is megszólaltatható korál a 147. kantátából követett. Liszt Ferenc zenéje nem könnyű a hallgatóság számára. Nem tudom pontosan megmagyarázni miért, de a Bach nevére komponált B-A-C-H prelúdium és fúga számomra a Liszt művek közül az „örök sláger”. Talán mert olyan sokszor hallgattam, minden dallama érthető számomra. A másik Liszt alkotás, amely Szent Erzsébet legendáját dolgozza fel – már több odafigyelést igényelt. A visszatérő dallamok lehetővé tették, hogy Erzsébet életét magunk elé képzeljük. A szegényeket támogató királylánytól a csodákon át egészen a halálban való megdicsőülésig visz Liszt zenéje. Majd egy francia szerző Louis Vierne műve a Stéle pour un enfant défunt (Egy halott gyermek emlékére) hangjai csendültek fel. Vierne zenéje után bizony jó volt a taps, amely feloldotta a zene szomorúságát. Zárásként ismét egy virtuóz darabot, Widor Toccátáját hallgathattuk meg. Jó volt együtt lenni, sokan jöttek a mi közösségünkből is, de szép számmal voltak érdeklődő magyar és külföldi hallgatók is. Jó volt együtt örülni a tapsnak, amely a koncert után felcsendült. Különleges és jó érzés a mi templomunkban egy olyan koncertet hallgatni, ahol a közösségünk tagja a művész. A honlapon és a hirdetésekben is olvashatunk a következő koncertekről, amelyek között ott szerepel október 9 is, amikor ismét Berci mutatja meg számunkra az orgona rejtelmeit, hangzásvilágát. Írjuk be már előre ezt a dátumot a naptárunkba, hogy ismét részesei lehessünk egy csodálatos estének! Tölgyesi László

 Időről időre kézzel írott, rajzolt plakát kerül fel a vári házak kapujára. Hogy mire is invitálnak ezek a plakátok, megtudhatjuk a kis írásból.

CSUPA HANG, ZENGŐ TÉR, JÓ AKUSZTIKA Házi udvari koncert

Sosem gondoltam volna, hogy a várban emberek laknak. Azt képzeltem, az egész egy nagy múzeum. Csoda folytán kerültem az Úri utca egyik udvarra nyíló lakásába, s már húsz éve hallgathatom nyitott ablakaimon keresztül a nyári esték neszeit: poharak koccannak, szomszédok szusszannak, az éjszaka folyamán hor-



tyognak vagy horkolnak, ablakot nyitnak vagy csuknak, hajnalban a madarak csicseregnek, napközben a lakók rádiót hallgatnak, vitatkoznak, veszekszenek, bebeszélgetnek, délután pedig szorgalmasan locsolnak, reggel, délben és este a rangok zúgnak. Csupa hang, zengő tér, jó akusztika. Mindössze ennyi kell egy házi udvari koncerthez. Korábban egy szobás lakásomban diavetítéseket szerveztem, sok zenész volt a hallgatóság között, a szünetben egy-egy pohár bor kortyolgatása közben őket kértem meg házi muzsikálásra. Lovász Irén is kedvet kapott az énekléshez a lépcsőház terében, gyönyörűen zengett csengő hangja. Egy másik alkalommal már lemerészkedtünk az udvarra, az éppen hegedülni tanuló szomszéd kislány félig eljátszott darabját nagy taps kísérte. Így kezdődött. Az elmúlt években a nyár vége felé a vári kapukon megjelenik egy-egy kézzel írott meghívó: HÁZI UDVARI KONCERT várja az érdeklődőket a belső udvari térben. Idén legutóbb szeptember 3-án délután 5 órakor Purcell, Vivaldi, Albinoni és Bach művek hangjai szárnyaltak az Ábrahám Márta vezette ÁBRAHÁM CONSORT „Régizene új hullámon” koncertjén, ahol Szabó Bálint trombitajátékában is gyönyörködhettünk. Közel száz hallgató élvezhette ingyenesen az otthonos hangversenyt, majd a kötetlen beszélgetést, a kosarakban hozott házi rétesek és borok fogyasztása közben. Jövőre Önt is várjuk nagy szeretettel! Matató Zsófi avagy Cholnoky Zsófia Úri utca 34. /Zsófi a Várfok utcai Matató nevű könyvkötő műhely vezetője/



GÓLYAHÍREK

 Kedves Olvasók! 2016. május 31-én megszületett harmadik gyermekünk, Sziklay Mátyás. 3120 gr-os súlyával akkor még inkább a kisebbek közé tartozott, de mára - 100 nappal később - közel 7 kilósan korántsem nevezhető filigránnak, egészségesnek, nyugodtnak és mosolygósnak annál inkább. Ezúton is hálásan köszönjük mindenkinek a sok segítséget, jókívánságot, a fantasztikus komatálas finomságokat és a szeretetet, ahogy az egész családunkat befogadta a vári közösség. Beleznai Kati, Sziklay-Pap Feri /Kati óriási lelkesedést tud gyerekeinkből kihozni: Tardy karnagy úr köszöntőjén is a zsoltározók csillogó örömmel töltötték meg a szentmise tanító részét. Köszönjük, hogy bekapcsolódott a szent liturgia szépítésébe./  Örömmel adjuk hírül, hogy június közepén megérkezett családunkba Dorotytya, 2880 grammal, 52 cm-el, épen, egészségesen, gyönyörűen, mindannyiunk legnagyobb örömére, amit még az is fokoz, hogy néhány hete sikerült megvalósítani régi álmunkat, és ideköltöztünk az Attila útra! Így már valódi VÁR(alja)i lakosokként üdvözlünk mindenkit: Zigler Peti, Rita, Sebi és Dóri  Nagy szeretettel és örömmel adjuk hírül, hogy 2016. július 13-án délelőtt épen és egészségesen világra jött kislányunk, Székely Sára Magdolna, 3300 grammal és 52 cm-el. Pali bátyus óvja, őrzi és dédelgeti, Papa és Mama pedig már javában kóstolgatja a többgyerekes lét örömeit! Istennek legyen hála ezért a csodálatos ajándékért, ami a család! Szeretettel: Lupi, Orsi Pali, Sári /Tapasztalt nagyszülők szerint micsoda gyönyörű dolog, amikor egy családba egyszerre két unoka érkezik. Kedves Zigler Nagyszülők! Sok-sok örömöt kívánunk Dorottya és Sára Magdolna, no meg Pali és Sebi unokáitokban! Szerk./



HÍREK  Nagy örömmel értesítjük a kedves Olvasókat, hogy egyházközségünk több évtizedig volt világi elnökének életmű kiállítása nyílt a Pesti Vigadóban „Török Ferenc 80 – Építészet és hitvallás” címmel. A kiállítás szeptember 25-ig minden nap 10-19 óra között megtekinthető.  A szeptember 19-i héten megkezdődnek a hittanórák az alábbi rend szerint. 1-2. osztály: szerda 16:15-16:45 3-4. osztály: szerda 17:00-17:40 5-6. osztály: hétfő 16:30-17:00 7. osztálytól: hétfő 17:00-17:30 felnőtt hittan: hétfő 19:00-19:45 Kertesy Marika tartja az ovis hittanórákat szeptember 20-tól keddenként 17 órai kezdéssel.  Szeptember 30-ig várjuk mindazok jelentkezését, akik felnőttként szeretnének megkeresztelkedni vagy elsőáldozni, illetve azokét is, akik bérmálkozni szeretnének.  Idén tizedik alkalommal rendezik meg az Ars Sacra Fesztivált szeptember 17. és 25. között. A 2007-es városmisszióból kinőtt Ars Sacra Fesztivál ma már több száz programot kínáló, határainkon túlra is kiterjedő rendezvénysorozat, amely idén először filmfesztivállal is bővül. A fesztivál keretében szeptember 21-én 19 órakor Pálffy László beszélget Szepsy István és Dr. Lőrincz György borászokkal a Plébánia épületében. A beszélgetés témája a „Bor szakralitása”. Az Ars Sacra Fesztivál programjairól a www.ars-sacra.hu weboldalon olvashatnak bővebben.  A Vasárnapi Orgonaestek sorozat keretén belül október 9-én este fél 8-kor templomunk orgonaművésze, Hock Bertalan hangversenyét hallgathatjuk meg. Műsorán J. S. Bach, Widor, Liszt, Bonnet művei hangzanak el.



Istenünk, te Kalkuttai Szent Teréz anyát arra hívtad, hogy a kereszten szomjazó Fiad szeretetére a legszegényebbek iránt való áldozatkész szeretettel válaszoljon. Közbenjárására add, hogy szenvedő testvéreinkben mi is Krisztust lássuk és szolgáljuk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.



A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail: [email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00-14.00; kedd, szerda 13.00-17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00

A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Kalkuttai Szent Teréz anya

Recommend Documents