a Hit (Bizalom), a Remény és a Szeretet!

Karácsonyhoz illőn szólva azt kívánjuk, hogy a teljesség elérése felé vivő utunkon most, és az újesztendő során vezessen bennünket a Bölcsesség és a három legfőbb erény: a Hit (Bizalom), a Remény és a Szeretet!

2

h • k e r í h • k híre

hírek • k e r í h írek •

Látogatás a XII. Gyôri Könyvszalonon

A második és harmadik osztályos humán műveltség szakkörösök szeptember óta kis könyvtárosként is keresnek, kutatnak az olvasnivalók között. Olvasmányélményeikről beszámolnak egymásnak. Igyekeznek tudatosabban figyelni és válogatni programok, kiállítások, tv-műsorok között. Örömmel készítettek számtalan rajzot a Gyermekek Háza és a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár pályázatára. Tóth Krisztina verseskötetéhez alig ismert állatokról – vombatról, dzseládáról, íniáról vagy éppen tobzoskáról, baribálról... stb. – készítettek illusztrációkat.

November 9-én Csókás Petra oposszumról kiállított nyertes rajzát mi is megnéztük, amikor látogatást tettünk a Könyvszalon programjain. Lehetőségünk volt a székely Lábita Színház

mesemondó műsorába aktívan bekapcsolódni. Újabb élménnyel gazdagodtunk. Persze számos kiadó kötetei között is böngésztünk. A Városi Könyvtár standjáról pedig egy-egy bölcsességgel – az olvasásról, a könyvek szeretetéről és megbecsüléséről szóló gondolatokkal – térhettünk haza. Mi valamennyien értjük Gárdonyi Géza sorait: „A könyvek néma tanítók.” Horváthné Nyikovics Mónika

Tûzzománc-foglalkozás Karácsony előtt sokunknak megfordul a fejében, mivel fogja meglepni majd szeretteit az ünnepen. Ehhez az ötleteléshez kaptunk segítséget a Gyermekek Házától, ahová meghívást kaptunk tűzzománc-foglalkozásra. A program rendkívül érdekes volt. Betekintést nyerhettünk ennek az izgalmas képzőművészeti tevékenységnek a rejtelmeibe. A foglalkozás végén nem győztünk csodálkozni a meseszép alkotásokon. Nem csak az elkészült medálok voltak számunkra ajándékok, hanem ez a szép délután is. 2. b és 3. a osztály

A Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató. Szer kesz tõ ség: 9022 Gyõr, Új ka pu ut ca 2-4. Te le fon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Hon lap: www.pro hasz ka. gy or.hu, e-mail: [email protected]. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Csorba János, Boros Emese, Botosné Mészáros Krisztina, Fekete Katalin, Hoffmann Anikó, Horváth-Hutás Rita, Makó Zsolt, Marek Péter, Nyögér Melinda, Pusztai László, dr. Ottófi Rudolfné, Strasszer György, Szerediné Nagy Gellei Márta. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Bagó Petra, Dani Brigitta, Giczi Balázs, Hegedüs Anna, Horváth Szófia, Nagy Marietta, Nyári Ákos, Ravasz Róbert, Simon Orsolya, Varga Dorottya. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr. Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

3

Kedves Szülôk, Munkatársaim és Diákjaink! napon tarkón lőtték. De mielőtt elhagyták volna a tábort, az életben maradottak közül az egyik visszafordult, és már szabadon elkezdett egy dalt dúdolni. Többen megtorpantak, visszamentek a barakkba, abba a sarokba, ahol utoljára énekelték ezt a karácsonyi dalt és már nem guggolva, hanem térdelve felcsendült a karácsonyi ének. Mert Krisztust szentelték meg a szívükben. Naptár szerint nem volt karácsony – mégis karácsony volt, szent pillanat; nappal és mégis szenteste. Amikor ez a történet lepergett előttem, arra gondoltam: vajon egy fix dátum megszokott estéje teszi szentté a szentestét? Nem sokkal inkább az, hogy Krisztust szenteljük meg a szívünkben? Hiszen a karácsonyt nem mi csináljuk, a karácsony történik. A napokban fölhívott egy tanítványom és azt kérdezte: rendben van-e számítógépem installálása. Ha nem – mondta – van egy szabad délutánja, elvégzi. Azt válaszoltam neki: köszönöm, rendben van a számítógépem. Ám ez az érdeklődés már most az egyik legkedvesebb karácsonyi ajándékom. S van-e szebb ajándék ennél? Valaki tenyerére veszi a szívét, és azt odatartja a másiknak. Ezt nem lehet megvenni semmilyen áruházban, ingyen van és drága dolog, mert mélyre kell érte nyúlni.

A kenyér háza A címlapon látható betlehemet készítették a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ 7. H osztályos tanulói: Babarczi Borbála, Bagó Petra, Chroméj Hajnalka, Drázsnyák Zsófia, Farkas Tünde Eszter, Gróz Katalin, Horváth Patrícia, Kovács Kinga, Nagy Marietta, Szücs Anna Csenge, Varga Dorottya Felkészítő tanár: Boros Emese és Makó Zsolt

A karácsonyt nem tudjuk csinálni, a karácsony történik. Hiszen ha valaki a felesége fölé hajlik, és egyszer nem azt mondja neki: anyuka vagy mami, hanem a nevén szólítja, ahogy ő szereti…

Neki akkor lesz karácsonya. S akármilyen drága ajándékot venne is neki, az már csak ráadás. Mert a karácsony történik! Előfordulhat az is, hogy valaki elindul oda, ahol egyszer azt mondta: ide sem teszem be többször a lábam! És mégis elindul, mert el kell indulnia, és abban a pillanatban, amikor oda belép, ott karácsony történik. Hogyan lesz hát szent a szentesténk? Ha szentnek tartjuk Jézus Krisztust a szívünkben, és ha készen állunk mindenkor számot adni mindenkinek a bennünk élő reménységről. Így nem csak egy óránk, egy esténk, egy napunk lesz szent, hanem egész életünk, s mi magunk is. S azért is fohászkodjunk, hogy ne görcsös erőfeszítés legyen a karácsonyunk, ne mi csináljuk, hanem történjék karácsony bennünk, közöttünk vagy általunk. Így hát karácsonyhoz illőn szólva azt kívánom, hogy a teljesség elérése felé vivő utunkon most, és az újesztendő során vezessen bennünket a Bölcsesség és a három legfőbb erény: a Hit (Bizalom), a Remény és a Szeretet. Németh József atya igazgató

www. prohaszka.gyor.hu

Készítette: Gyenge Vanessza 8. H

Az elmúlt napok egyikén a Bibliát olvasva hosszasan elidőztem egy mondatnál: „Krisztust tartsátok szentnek a szívetekben.” (1Pét 3,15.) S adventben, karácsonyra készülve valamit megértettem. Azt, hogy mi egy estének egy óráját kíséreljük meg görcsösen szentté tenni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Péter apostol viszont azt ajánlja, ha Krisztust tartjuk a legfontosabbnak életünkben, akkor szent lesz az az egy este is. Eszembe jutott egy pap karácsonya, egy koncentrációs táborban töltött szentestéje. A tábor barakkjának egy sarkában összetette a kezét; leülni nem mert, ugyanis a deszka vizes és piszkos volt. Leguggolt, hátát nekifeszítette a barakk deszkafalának és halkan elkezdett dúdolni egy karácsonyi éneket. Kinézett a sötét éjszakába, keresett egy csillagot az égen és azt nézte. A barakk ablaka fölé kívülről valami kis borókaág hajolt, azt is nézte és dúdolt csöndesen, nagyon halkan. Ott nem lehetett hangosan énekelni. Mégis voltak, akik ráismertek a dallamra: egyszer csak valaki melléguggolt, aztán már öten, tízen voltak, majd még többen. Jól tudták, ki érkezett most közéjük a lelkekben, dúdoltak könnyes szemmel, megszentelték Krisztust szívükben. Nem volt rántott hal, nem volt karácsonyi köszöntő, nem volt Stille Nacht, de az élő Krisztus, az élő reménység bizony ott volt, és bizony szent volt az az este. Amikor fölszabadították a tábort, a pap már nem élt, mert az utolsó

4

• k e r í h • k e ír h • k e r í hírek • hírek • h Báli meghívó zzük 2013. január 19-én rende gógus da pe lőszü s nyo hagyomá jótékonysági bálunkat. unk! Mindenkit szeretettel vár

7. H osztály kirándulásai... ... a Nemzeti Vágtára

A kishuszár vágta előfutama

... Mosonmagyaróvárra A budapesti Nemzeti Vágta után az osztály nagy része ismét egy jó hangulatú kiránduláson vett részt 2012. december 1-jén. Az első utunk az óvári Hansági Múzeumba vezetett, ahol egy múzeumpedagógus segítségével először az állandó kiállítás tárlóit néztük meg a vaskortól az 1956-os eseményekig, majd pedig egy időszaki kiállítás bemutatta az óvári cserkészet történetét és munkáját. Egy kicsit mi is cserkészekké váltunk, hiszen különböző csomózási technikákat tanultunk, gyakoroltuk a rovásírást, megmértük magunkon a kis araszt, nagy araszt és egyéb mértékegységeket. Ezután a Futura Interaktív Természettudományi Élményközpontba mentünk, ahol felfedeztük a világ ter-

ndulást szerveMészáros Kriszti néni nagyon jó osztálykirá észeti Múműv zett számunkra, Budapestre. Először a Szép ot tudtunk dolg nos zeumba voltunk, ahol nagyon sok hasz ikről. énye festm és kről meg a művészeti stílusokról, festő a futamát Vágt zeti Nem a után A Szépművészeti Múzeum hogy t, Lehe nk. vártu on nagy nézhettük meg, amit már csak körbe-körbe szasokan azt hiszik unalmas, mert a lovak jó nézni azt, ahogy a ladgálnak, de ez nem így van. Nagyon kidudorodnak, lovak testén az izom megfeszül, az ereik száguldanak a végig ahogy a lovak tág orrlyukakkal fújtatva nyzők lázaverse a or amik pályán. Nagyon élvezetes látvány, remévolt, ny élmé jó on Nagy san küzdenek a győzelemért. ni. men nk lem legközelebb is el tudu l a szombati Köszönjük szépen Kriszti néni, hogy ezze kirándulással megajándékozott minket. Bagó Petra és Varga Dorottya 7. H mészeti jelenségeinek működését. Négy szinten – víz, föld, levegő és tűz – barangoltunk az egykori gabonaraktárban, közel 50 bemutató eszközt próbálhattunk ki. Csak néhányat említek meg a legérdekesebbek közül kedvcsinálónak, pl. tengerjáróhajót navigáltunk a Futura-óceán veszélyes vizein, drótkötélpályán bicikliztünk, sétáltunk a Holdon, feküdtünk fakírágyon, földrengést éltünk át, utaztunk a csillagok és bolygók között a mobil planetáriumban, élőben közvetítettük az időjárást a meteorológiai állomásról, és Nikola Tesla híres transzformátorával villámokat szórtunk. Hosszan folytathatnám az élmények sorát, de mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy próbálja ki saját maga. Csupán 40 kilométert kell megtenni érte Győrből. Megéri! Botosné Mészáros Krisztina osztályfőnök

• hírek • hírek • hír ek • híre k • hírek

5

1. a osztály

Szeptemberben az első osztályosok kissé megszeppenve léptek be a Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ általános iskolájának nagy kapuján. Az ismeretlenség bódulat mámorának érzése csapta meg piciny lelküket, hisz számukra még idegen volt mindenki és minden. Első osztályos gyer-

mekem szülőjeként én is hasonlót éreztem. Ez az iskola a katolikus szellemiségének köszönhetően figyel a gyermekeinkre és a szüleikre is.

Figyel a csapatmunkára, az összetartásra. Ennek a gondolatnak a kezdeményezésére szervezeték Szakszné Gelesz Erzsébet és Csorba Lászlóné, Ildikó néni – 1.a osztályos tanítónők – azt a pinynyédi közös délutánt, melynek során mi szülők is megismerhettük egymást kicsit kötetlenebbül, közvetlenebbül. Ezt a gyönyörű helyet alig ismertük a szülők közül, pedig hasonló adottságokkal rendelkezik, mint a Püspökerdő. Van ott játszótér és szaladgálásra, pokrócozásra, szalonnasütésre hely. Előkerültek a házilag készült finomságok, sütemények és persze az ínycsiklandozó szalonnák, szalámik, virslik is. A közös kirándulás, közös élmény. Nemkülönben a délután során elhangzott beszélgetések is, amelyekre a hétköznapokban alig jut időnk. Örömmel és bizakodással tölt el, hogy ebben az iskolában fontos a tanár-diák-szülő kapcsolata, harmóniája. Köszönöm, köszönjük, hogy már a kezdetekben érezhettük a jóindulatot, szerető figyelmet gyermekeink és szüleik iránt. Bátayné Somogyvári Zita

Kisharang rAdvent első vasá y ál zt os a 1. napját az zos i ád al cs diákjai peltálymisével ünne cemték. Másnap, de soác rk ber 3-án a ba an zb lós játszóhá eik szüleik, nagyszül ádal cs el év segítség t” já tó ta og op juk „k készítették el. A feldíszítettek egy kisharangot, mely karácsony ünnepének közeledtére hívja fel figyelmüket.

„Nekem ‘56 a szabadságot jelenti” Ha most kéne kiállnunk a szabadságért – és ezt a hetedik osztályos diákok nevében is bátran mondhatom – mi kiállnánk! A fiatalok megtapasztalták a szabadság ízét, holott nem is voltak rabságban. Az októberi megemlékezés után beszélgettem velük, s olyan jó volt hallani a lelkes beszámolóikat, látni szemükben felcsillanni a tüzet, pedig – s ezt mindannyian tudtuk – a felkészülés nem volt zökkenőmentes. Harcoltunk az idővel és a betegségekkel, többször többféleképp osztottuk ki a szerepeket, végül mégis megcsináltuk, s pénteken kiállhattunk a dobogóra, meglengethettük a magyar zászlót, meggyújthattuk a mécseseket, térdet hajthattunk a hősök emléke előtt, és belekiálthattuk az aula csendjébe: „Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!” A hetedikesek érezték, hogy „ami ‘56-ban történt, az komoly dolog volt”, s megtiszteltetésként élték meg a szereplést. Jó volt látni, amint ez a szeleburdi tanulóifjúság átérezte az ünnep lényegét, elcsendesedett, elgondolkodott, és így emlékezett a hősökre: komolyan, méltósággal. Majd visszatérve a tanterembe ismét felhangzottak a Ha én rózsa volnék gitárakkordjai, akkor már felszabadultabban, vidámabban, a fiatalság fékezhetetlen tüzével szívükben… Mert mint mondták: „büszkék vagyunk arra, hogy a fiatalok is harcoltak a hazáért”. És örökre megtanulták: „Csak akkor születtek nagy dolgok / Ha bátrak voltak, akik mertek.” Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek nekünk, mellettünk álltak és velünk együtt ünnepeltek! Nyögér Melinda


6

h • k e r í h • k híre

hírek • k e r í h írek •

Játékkoffer a könyvtárban Iskolánk könyvtára a 2012/2013-as tanévben részt vesz a Goethe Intézet vándorkoffer programjában. A tanév során három küldemény érkezik, amely remek nyelvtanulási lehetőséget jelent diákjaink számára, és reményeink szerint, még több szórakozást és változatosságot csempész a németórákba. Az első bőrönd 2012 novemberében három hétre érkezett meg hozzánk. A csomag főleg a 12-18 éves korosztálynak tartogatott meglepetéseket, német nyelvű társasjátékok formájában. A Magyarországon is jól ismert Scrabble, Aktivity, és Tabu játékok mellett országismereti, történelmi és szókincsbővítő feladatok várták Hoffmann Anikó és Márton Katalin tanárnők csoportjait, s a legnagyobb sikert a „Lasst uns feiern” (Ünnepeljünk!), és a „Tabu” aratták. 2013 februárjában a 6-11 éves korosztály számára összeállított küldemény érkezik, márciusban pedig újra ellátogat hozzánk a Puppenkoffer, benne régi „ismerőseinkkel”: Fábiánnal és Lottával. Bővebb információ elérhető a Goethe Intézet honlapján! Ezúton is köszönjük a lehetőséget a Goethe Intézet munkatársainak, hogy ebben a nagyszerű projektben részt vehetünk. Fekete Katalin könyvtáros

Szent Gellértdíj Szeptember 29-én, az egyházmegyei családi nap programsorozatának részeként átadták az idei Szent Gellért-díjakat a Győri Egyházmegye oktatási intézményeiben dolgozó, arra érdemes pedagógusoknak. Intézményünkből ketten kaptak kitüntetést. Tóth Ferencné (Szent Gellért-díj, ezüst fokozat) a győri Prohászka Orsolyita Közoktatási Központ óvodapedagógusa. Az alapítás óta az óvoda nevelője. Gondoskodó szeretete, türelme, hite volt az, ami meghatározta munkáját. Fáradhatatlan vidámsága, ötletgazdagsága, embersége gazdagította az óvoda közösségét. Példakép szerepre nem készült, de akaratán kívül példaképpé vált hitben, emberségben és szakmaszeretetben. Zilahi-Szabó Imréné (Szent Gellért-díj, ezüst fokozat) a győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ matematika és informatika tanára. 1993-tól, az alapítástól kezdve, az intézmény oktatója. Kiemelkedő szerepe volt az informatika megalapozásában és fejlesztésében. Komoly sikerei voltak a különböző szaktárgyi versenyeken, ugyanakkor nagy türelemmel és szeretettel fordult minden tanítványa felé, aki segítségét kérte. Élete kerülte a feltűnést, mégis mély, pozitív nyomot hagyott munkatársaiban. Mély hitéből forrásozó életvitele és pedagógiai munkája példa értékű. Köszönjük szolgálatukat, és gratulálunk a díjhoz!

Giczi Balázs nagysikerû orgonakoncertet adott

Szent A győrszentiváni Keresztelő tos sajá ban János Plébániatemplom ja. anú fült em hangversenynek lehett ja uló tan k lán isko rt Miért sajátos? Me jó és sam tár tály osz – aki mellesleg tt orgonabarátom – Giczi Balázs ado

e: Legkedkoncertet, műsorának cím vesebb darabjaim. a nagy Elhangzott többek között d-moll h Bac ő end örv népszerűségnek i ony ács Kar i rell Co a, toccata és fúg evél – et lelk a int am val , concertója megindíményem szerint – leginkább ve. mű ű tó Boellmann Toccata cím

művészt! De ismerjük meg kicsit a Ottokár zka hás Pro a Balázs iskolánk, nt 11. H Orsolyita Közoktatási Közpo fejezte be a osztályos tanulója. Tavaly os kántorképzőt, a Richter Ján lában isko Zeneművészeti Szakközép es. A dév ma har orgona szakon pedig ek, tén éle be i tölt zene szerves részét is n ába kor őtt feln s tervei szerint gozni. ilyen területen szeretne dol t ezen vol és lép egy t cer kon Ez a sikert sok is az úton, melyhez ezúton kívánunk Balázsnak. Nyári Ákos 11. H

7

Verbita missziós tábor A nyár kezdetén nagy érdeklődéssel vártam a Laci bácsi által ajánlott, a Verbita missziós tábort. 2012. június 2-án reggel vonattal indultunk neki kilenc iskolástársammal, Marika néni és Laci bácsi vezetésével Kőszegre. Az összes táborlakó megérkezése után csoportokra osztottak minket, a következő napi programok részvételéhez. Az első napi ismerkedés után, bementünk a város főterére, ahol a játékos feladatokon keresztül megismertük Kőszeget. Néhányszor a helyes megoldáshoz a járókelő lakosok segítségét is kértük. Csütörtökön pedig a közeli hegyekben a reggeli tábori szentmise után lovasbemutatót láthattunk, majd a csoportok ügyességi verse-

nyen vettek részt. A táborba való visszajutást a hirtelen lezúduló nyári zápor meggyorsította. A táborban a kézműves foglalkozások mellett, tréfás feladatok is vártak ránk. Pl. lufiról kellett késsel borotvahabot leszedni, ügyelve

a lufi épségére. Továbbá megtanultunk fejni, bár csak gumikesztyűben lévő folyadékkal, napernyő segítségével a földön lévő

kötélen táncolni. A sok vicces, ügyességi és érdekes feladatok mellett, mindennap részt vehettünk misén, avagy igeliturgián, ahol a lelkünket táplálhattuk, új énekeket is tanulhattunk. Esténként pedig elmaradhatatlan volt a közös áhí-

tat, melyet a gyertyafény és a mi világosságunk fényesített be. Pénteken, a város főterén található Jézus szíve templomban

néhány csoport Szent Tarzíciuszról, a ministránsok védőszentjéről rövid színdarabot adott elő, melyet mise zárt. Élményekben és barátokkal gazdagodott öt nap után a szombati záró misét követően minden táborozó hazaindult a családja körébe. Dani Brigitta 6. a

Ifjúsági lelkigyakorlat a Szentlélek Szolgáló Leányai missziós nôvérekkel

Te vagy a szeretet…! Benyomások a lelkigyakorlatról. Elmélkedések, nevetés, csend, örömmegosztás, tanulás, tanítás, könnyek, zenélés, szentmisék, beszélgetések, imák, gyertya, levelek, ismerős arcok, testvérek, egy nagy család, őszinteség, gyógyulás, táplálék, erő, bizalom, bizton-

ság... ez maradt utána. Ez maradt meg bennem. Hogy lehet az, hogy ideérkezek idegenként, és alig két nappal később testvérektől búcsúzom el? (Jessica) A lelkigyakorlat utolsó napja pedig missziós vasárnapra esett így küldetéssel bocsátottak el minket.

Nekem akkor, bármilyen fáradt is voltam, kedvem lett volna táncolva végig menni az utcákon, és mindenkinek elmondani: „Te vagy a szeretett! Isten szeret téged! Táncolj te is velem és dicsőítsük az Urat, hiszen Ő szeret minket!" Igen... most is ezt érzem. (Dorottya)

Olyannyira jó, hogy van egy színes, vidám közösség, aki meg tudta nekünk mutatni, hogy mi vagyunk a szeretett... S hogy a szeretet és a kereszt együtt jár, s győzedelmeskedik a világ felett. Erre Eli atya hívta fel a figyelmünket. Köszönöm nekik, köszönöm nektek, hogy mindennek részese lehettem! :) (Linda néni)


8 A gimnázium 1956-os forradalomra emlékezô

Interjú Pozsgay – Mikor csatlakozott a kommunista párthoz? És milyen belsŐ késztetésre döntött a politizálás mellett? – Nagyon korán ifjú koromban. Én egy nádtetős földpadlós falusi házból indultam, paraszt környezetből. Szülőföldem itt van a Rábaközben, de aztán a nevelőtájam a Balaton körül volt, apám halála után. A lényeg az, hogy ebből a környezetből egy mozzanat emelt ki: 48-ban a polgári iskola befejezése után, kertészeti középiskolába kerülhettem Fertődre – akkor még Eszterházának hívták –, és én a nádtetős, földpadlós házból egyszer csak egy hercegi kastélyban találtam magam. Ezt olyan emelkedésnek vettem, amelynek honoráriuma, hogy csatlakozni azokhoz, akik ezt lehetővé tették számomra, ez volt a kiindulópont. Azt hittem szárnyalok, pedig csak a talajt vesztettem el a lábam alól! Így aztán eléggé aktívan politizálni kezdtem és nagyon fiatalon, 17 éves koromban az akkor uralkodó, MDP párt tagja lettem. Hosszú időn át elfogadtam annak a rendszernek az alapelveit és magyarázatát is. De ‘69-ben én már kritikusan egy olyan kandidátusi disszertációt írtam, melyben az egész rendszer felülvizsgálatát követeltem! Azonnal be is tiltották ezt a disszertációt. Elmentem az ellenzékkel találkozni a rakpartra, ‘85 márciusában, a választási előkészületek idején, és azzal zártam a mondanivalómat, hogy: „Ha ez a rendszer így folytatja, akkor megdől, egy rossz emlékű kísérlet lesz, amely aztán soha nem térhet vissza!” Hát így álltam az Úr színe előtt akkoriban. – Hogy emlékszik vissza az ‘56-os forradalomra, valamint az azt követŐ idŐszakban, az MSZMP-én belüli légkörre?

– Kádár megtévesztő politikával kezdte és én ezt nem fogadtam el! Mert ugye már november 4-én hajnalban az úgynevezett, „Szolnoki kiáltványban” majdnem minden programját átvette a forradalomnak és azt ígérte, hogy azt ő fogja kezelni. Rá egy hónapra, már teljes fordulat. A megtorlás ideje következik. Olyannyira, hogy hazug ígéretekkel az országot elhagyó emigránsokat is visszacsábítgatta, azzal, hogy teljes amnesztiában részesülnek, és közülük jó néhányat fölakasztatott, még ‘58 Februárjában is. Ugyanakkor elindított egy TSZ szervezési mozgalmat, és ‘59 és ‘65 között, 7 év alatt sikerült neki az ami 10 év alatt nem sikerült Rákosinak, az összes paraszt belépett a TSZ-be. – Nagy Imre újratemetését többféleképpen értelmezik… például Pongrátz Gergely így vélekedik: „A temetés elŐtt lejött hozzám Arizónába a New York-i konzul, három napig a vendégem volt, gyŐzködött, hogy jöjjek haza a Nagy Imre temetésre. Azt mondtam: ha minden kivégzettet eltemetnek, akkor jövök, de az öt kommunistát el tudják temetni nélkülem is, ezért nem jövök.” Ön, mint Nagy Imre koporsójának egyik ŐrzŐje, hogy ítéli meg a temetést? – Hát először is az ‘56-osok közötti viszályról: Ez minden levert forradalom után megtörténik. A belső viszályokat Pongrátz Gergelytől, Király Béláig terjedő sávban tapasztaltam meg, én ‘82-ben egy hónapig az amerikai kormány vendége voltam, találkoztam a magyar emigrációval. Ami pedig Pongrátz Gergelynek a véleményét illeti: Tudjuk jól, hogy ő a Korvin közieknél volt, Maléter pedig az Üllői úton a Kilián laktanyában, ma Mária Terézia laktanyának hívják. Pongrátz Gergely, mint a felkelés leverőjét akarta bemutatni Maléter Pált, Nagy Imrét pedig mélyen megvetette, kommunista múltja meg

9 ünnepségének szónoka Pozsgay Imre volt.

Imrével egyebek miatt. Én erre azt mondtam egy alkalommal, mikor a Grósz is feketíteni akarta a temetés előtt Nagy Imrét – Moszkvából szerzett egy információt és váratlanul a Központi Bizottság elé terjesztette. Én erre azonnal szót kértem, egyrészt kikértem magunknak, hogy ő (Grósz) a hátunk mögött információkat gyűjtöget Moszkvából, a másik pedig, ismerem azt a forrást ahonnan szerezte ezt az információt. Ott ipari módon bármennyit tudnak ilyet előállítani. De ha netalántán igaz lenne is, akkor is érvénytelen, mert Nagy Imre a saját vérével mosta tisztára magát! Én aztán ezen a gondolaton mentem tovább és vállaltam el a díszőrségben való részvételt. Nekem az a véleményem, hogy az ‘56-os mártírok, illetve, az ‘58-ban kivégzett mártírtársaik újratemetése az nem csak kegyeleti esemény volt hanem, egy nagy jelentőségű politikai esemény. Ez volt az a pillanat, amikor az amúgy korábban, a forradalmi helyzetre nem jellemző ország, átfordult a rendszerváltás oldalára. – Ön szerint, mikor kezdŐdött a rendszerváltás? – Szerintem, ‘88-ban a „Demokrácia csomagterv” bejelentésével. Novemberben terjesztettem elő, akkor rám bízták, hogy folytassam, és januárban már mind a három területen el is fogadták. A Nemzeti Kerekasztalnál – amely geometriai képtelenség, mert háromoldalú volt – egy politikai egyeztető tárgyalás zajlott le. Mert, hogy nem törvényhozó testület volt, s itt jön a különlegessége az egésznek: minden tárgyalópartner tudomásul vette, hogy a Kádár-rendszer intézményei fogják jóváhagyni az új rendszer törvényeit. A 81-ben választott országgyűlés hagyta jóvá az Alkotmánymódosítást, az említett alaptörvényeket, és az összes többi lényegeset. Az alkotmánybíróságot még az alkotta meg.

– Mi vezette önt arra, hogy az 56os forradalmat, amit addig csak, mint ellenforradalmat emlegettek, ön „népfelkelésnek” nevezze? – Túl azon, hogy az igazságot akartam követni, ebben vannak viták, hogy forradalomnak kellett volna-e nevezni vagy népfelkelésnek. A népfelkelés az biztos, hogy tévedhetetlen, mert az megtörtént, aztán, hogy mennyire volt forradalmi jellegű az a történészekre vár. Én is azt mondom ma már, hogy forradalom volt, természetesen. Ami indított az pedig éppen az, hogy akik ellenforradalomnak nevezték, azok inogjanak meg és azok meghasonlottsággal utasítsák el a saját hazugságukat. Hát ez sikerült, hála Istennek! Meg kellett várnom, míg Grósz eltávozik az országból, mert akkor én már olyan helyzetben voltam, hogy egyedül ő volt, aki cenzúrázhatott volna, ezért nehogy leállítsák az interjúmat, megvártam míg elment a Világgazdasági értekezletre. Dühöngve jött haza természetesen. Délután kettőkor bementem a hivatalába, felém csap egy nagy dossziét: „Nézd meg, hogy mit csináltál, miket üzennek!” Telex táviratok, akkor nem volt még se e-mail, se internet. Gyűlölködő szövegek. Mondom: „Karcsi ez nem a közvélemény, ez a Telex tulajdonosok közvéleménye!” – a megyei pártbizottságok, meg tanácsok voltak ezek. Amúgy pedig, a népre figyeljél! – Ön is részt vett Magyarország új alaptörvényének megalkotásában. Mi a véleménye Sólyom László az alkot-

mányról szóló nyilatkozatáról? „Van azonban egy olyan változás, ami menthetetlen. Az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása gyógyíthatatlan seb. Azt merem állítani, hogy nem alkotmányos a rendszer, amelynek van egy olyan része – tudniillik a költségve-

tést, az adókat- és járulékokat érintŐ törvények, vagyis a kormányzati cselekvés igen széles és lényeges része –, amely fölött nincs alkotmányos kontroll. Itt bármi megtehetŐ, mert itt gyakorlatilag nem érvényes, azaz nem érvényesíthetŐ az alkotmány, nem lehet alkotmánybírósági határozattal kikényszeríteni megtartását." Ez nem jogi nyilatkozat, ez egy távozó, megsértett, volt államelnök politikai nyilatkozata. Arról nem beszélve, hogy az Európai Unió tagországainak több mint felében nincs alkotmánybíróság. És ez se igaz, hogy nincs az új alaptörvény fölött kontroll, hiszen az országgyűlés a kontroll. Nyári Ákos 11. H


10

t i á r a b j ú r ô y g a l e m m e Diáksz l ó r t a l r o lelkigyak

Az elmúlt hétvégén iskolánk 11. évfolyama lelkigyakorlaton vehetett részt a győrújbaráti Apor Üdülőházban . Lelkivezetőnk Varga Péter volt, előadásának címe pedig „Spielhózni”, mely az emberi kapcsolatokról, a szerelemről és a szexualitásról szól a keresztény értékrend tükrében. De hogy miről szólt részletesen, azt aligha tudnám itt most megosztani veletek hosszúsága és sokrétűsége miatt. De kiemelnék egy számomra nagyon tanulságos gondolatot. (Egyébként ne egy prédikációra gondoljunk, ahol

elkülönülnek egymástól a pap és a hívek, inkább egy beszélgetésre; bármikor kérdezhettünk, közbeszólhattunk. És a nyelvezete sem dogmatikus volt, hozzánk szólt, a mi nyelvünkön.) Ami a legjobban megfogott: férfivá kell válnom, válnunk, nem pedig kanná, aki tudja irányítani önmagát, és vannak elvei. De a legfontosabb, hogy mindig a fiúnak KELL észnél lennie, nem a nőnek! A lelkigyakorlat része volt egy esti imádság is,

melyet mi diákok szerveztünk. Egy taizéi imaóra, ahol az Eukarisztia mellett térdelve valóban az Úr Jézus közelében tölthettünk el egy csendes órát. Ennek az imaórának egy sajátos jele is volt számunkra, amellyel a keresők megbizonyosodhattak arról, hogy Isten szereti őket. Több osztálytársamat is mélyebben megérintette az imádságnak ez a formája. Az imaóra végén pedig kereszthódolatot tartottunk, amelyben kérhettük Krisztust, hogy segítsen hordozni keresztünket.

Köveket helyeztünk a keresztre, s így is kifejezhettük, hogy képesek vagyunk ráhagyatkozni Krisztusra. Köszönjük Tanárainknak a szervezést és a tevékeny részvételt, hogy feláldozták hétvégéjüket azért, hogy mi lelkileg fejlődhessünk, szüleinknek az önzetlen támogatást, valamint Péternek, hogy elfogadta meghívásunkat és megvilágította számunkra többek között azt, hogy Isten legcsodálatosabb teremtményei, mi emberek mennyi ajándékkal gazdálkodhatunk, ha okosan élünk velük. Nyári Ákos 11. H

zőknek, hogy élték át és meg A lelkigyakorlat végén pár mondatban leírták a diákok nekünk,szerve . akkor.. látták az együtt töltött időt. Még nagyon friss volt az élmény, így „Nagyon jól éreztem magam az elmúlt három nap alatt. Hálás vagyok a fáradozásaikért...Tetszett Varga Péter elŐadása, sok dolgot elraktam a „batyumba”. Finomak voltak az ételek, és tetszettek a jó hangulatban eltöltött esték. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. Köszönöm!” „Köszönjük szépen ezt a hétvégét minden szervezŐnek. Jó alkalom volt arra, hogy egymáshoz és Istenhez is közelebb kerüljünk. Az elŐadások alatt sok olyan hasznos infót hallottunk, amiknek egyszer biztosan hasznát vesszük még.” „Fantasztikus hétvégén vagyunk túl. Szeretném megköszönni a lehetŐséget, hogy részt vehettem a lelkigyakorlaton, ez volt az elsŐ ilyen alkalom az életemben. Kifejezetten tetszett a szombat esti imaóra a kápolnában a gyertyákkal. Rengeteg olyan emberrel beszélgettem, akikkel korábban soha. Remélem, hogy még sok hasonló lehetŐség vár ránk.”

„Köszönöm szépen, hogy megszervezték ezt a hétvégét! Köszönöm, hogy mindig volt mit enni, inni... Az elŐadónak, hogy elmondta véleményét, szerinte mi jó, a tapasztalatait. József atyának, hogy eljött misét tartani! A tanároknak köszönöm, hogy bármiféle dologgal kapcsolatban a segítségüket kérhettük!” „Köszönöm Ákosnak és Balázsnak az imaóra és esti ima megszervezését.”

„Üzenem, hogy zseniális volt és hogy kellene még ilyet szervezni, legalább egyszer. Az imaóra volt a legszebb pillanata a három napnak és megtudhattuk, hogy mindannyiunknak milyen súlyos terhei vannak, és egy kicsit kisírhattuk magunkat a barátaink vállán...”

Egyetlen dolgot kifogásolt a 11. évfolyam, hogy némi mozgásra szükségük lett volna az elŐadások között, s ez észrevételt köszönjük, legközelebb figyelmet fordítunk erre is. Mi is köszönjük, hogy fogékonyak voltak diákjaink a jóra, hogy érzékeny és nyitott lélekkel fogadták a lelkigyakorlat gondolatait. Ez minden fáradozásért kárpótol minket. Tóthné Sasvári Szilvia és Makó Zsolt munkatársaimnak ez úton is köszönjük az ötletet, a pályázat megírását, s a lelkigyakorlat lebonyolításához nyújtott segítséget. Bízunk benne, hogy újra hagyomány indulhat iskolánkban, s ezt a lelkigyakorlatot számos másik követi majd a jövŐben. Tóthné Tolnai Ildikó, Horváth-Hutás Rita

11

A „prohászkás Mikulás” a kórház gyermekosztályán Szent Miklós ünnepén, december 6-án felkerekedtünk egy kis csapattal az iskolából, és Rita néni vezetésével ellátogattunk a kórházba. Ott műsort adtunk elő szent Miklósról, játszottunk a gyerekekkel, és segítettünk, amiben tudtunk Betti néninek, a LURKÓ Alapítvány vezetőjének. Én most jártam először így itt, de a tanárnőtől hallottam, hogy ez itt már régi hagyomány. Jó érzés volt, hogy az adventi időben egy kis örömöt szerezhettünk azoknak a gyerekeknek, akik kénytelenek Mikulás ünnepén is a kórházban lenni, és lelket önthettünk fáradt szüleikbe is, akik éjjel nappal ott ülnek gyermekeik betegágya mellett. Találkoztam olyan kisgyerekkel is,

aki gyógyíthatatlan beteg. Talán erre a rövid kis időre segítettünk enyhíteni a szomorúságot és a fájdalmakat. Nagyon sok kedves szülőtől kaptunk süteményt, játékot illetve egyéb felajánlást. Szívmelengető érzés volt látni, hogy ennyi segítőkész, jó ember van körülöttünk! A kisgyerekek nevében is hálásan köszönjük az adományokat. Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy milyen nagy dolog, ha másokkal jót tehetünk, mert mi is gazdagabbak leszünk általa. A képgaléria talán még többet is mesél... (Keressétek a honlapon!) Hegedüs Anna 9. o.

Mikulás A 9. osztályosok segítségével látogatott a Mikulás az óvodásokhoz.

Az összefogás csodája Az elmúlt héten páratlan összefogásról tanúskodott a Prohászka Iskola felsős és gimnáziumi tagozata. A szülői értekezleteken meghirdetett jótékonysági felhívásra minden korábbi várakozást felülmúló szeretetáradat indult. Rengeteg társasjáték, könyv, színező füzet, plüss játék érkezett az iskolába, s édességekből sem volt hiány. Ennyi boldog tekintetű, lelkes gyereket látni, ahogy sokan saját kis játékaikat hozták el, hogy szeretetet adjanak másoknak..., hát maga volt a csoda! December 6-án a kórház gyermekosztályain, az ambulanciák folyosóin, a gyermek pszichiátrián osztotta a Mikulás a csomagokat és a játékokat. Biztosan sokan várakoztunk már kórház vagy rendelő folyosóján félelmek és fájdalmak között... Hát ebben a helyzetben leptük meg a küldeményekkel a kicsiket! A gyermekosztályon már ismerősként fogadtak minket, hisz sok alkalommal jártunk már náluk. Hegedüs Anna, Horváth Betti, Bozzi Lili, Jakab Zsófi, Rácz Katinka, Lándori Tamás, Petrikó Csaba (9.oszt.) és Nyári Ákos (11.H) részvételével színdarabot adtunk elő szent Miklós életéről.

Másnap, december 7-én pedig a LURKÓ Alapítvány jótékonysági sütivásárához csatlakoztunk, mely egy nagyon fontos műszer, egy lélegeztetőgép megvásárlásához segítené hozzá a gyermekosztályt. Péntek reggelre több mint 90 tálca sütemény érkezett a gimnázium aulájába. Voltak, akik a nagymama, mások anyukák, apukák süti csodáival érkeztek. Magam is részt vettem a Széchenyi téri Adventi vásáron az értékesítésben. Este 11 óra után tudtuk zárni a várostól kapott faházat. Összesen 310 035 forint gyűlt össze. Csodás érzés, hogy ebben a gyűjtésben nekünk, prohászkásoknak is részünk volt! Hálásan köszönöm valamennyi kedves szülő és hozzátartozó szeretetadományát. (A felajánlók névsorát közzé tesszük hamarosan.) Azt hiszem, erről szól a karácsony. Ez az üzenete. S bármilyen is a világ, tudom és hiszem, hogy Szent Ágoston mondata igaz: „A szeretet soha el nem múlik.” Horváth-Hutás Rita


12

Fotópályázat!

Kedves Szülők és Diákok! Az iskolánkban zajló Comeniusproject keretén belül fotópályázatot hirdetünk „Az előítéletek leküzdése” címmel. Mindazok jelentkezését várjuk, akik fotóikon a címben szereplő témát szabadon választott műfajban (portré, szociofotó, életképek stb.) meg tudják jeleníteni. Az egyetlen technikai megkötés a digitális formátum. Egy személy legfeljebb 3 képpel pályázhat. A pályázati anyagok beérkezésének határideje: 2013. március 12. A beérkezett fotókról április 5-ig szakmai zsűri dönt majd. Az elkészült pályamunkákból iskolánkban kiállítást szervezünk, melyet március 25-től lehet megtekinteni. Az első helyezést elért fotó készítőjét 5000 Ft, a második helyezettet 3000 Ft, a harmadik helyezettet pedig 2000 Ft értékű vásárlási utalvánnyal jutalmazzuk. A fotókat Botosné Mészáros Krisztina tanárnő címére várjuk: [email protected] Minden pályázónak jó munkát és sok sikert kívánunk! Az oldalt szerkesztette: Botosné Mészáros Krisztina koordinátor

Immár második évéhez érkezett a Comenius Iskolai Együttműködési Projektünk, amelynek témája a sztereotípiák legyőzése. A résztvevő hat ország közül a lengyelek, a portugálok és mi már rendeztünk találkozót, most októberben az észteken volt a sor. Az olasz- és spanyolországi utak tavasszal esedékesek. Ezt az összejövetelt is komoly munka előzte meg, a téma, amit mindenkinek fel kellett dolgoznia, a bevándorlás volt. Mi a prezentációnkat egy kis történelmi visszatekintéssel kezdtük Trianonra, mivel világossá kellett tenni partnereink számára a határon túli magyarok fogalmát. Ezután a Statisztikai Hivatal diagramjainak segítségével bemutattuk a bevándorlók számának alakulását az elmúlt 10 évben, nemzetiségük szerinti százalékos megoszlását, és a magyar állampolgárságot felvettek arányát. Az előadásunk harmadik részét a Győrben élő bevándorlókkal készült interjúk tették ki. Szlovák, lengyel, afrikai és kínai származású embereket kérdeztünk meg letelepedésük körülményeiről, első benyomásaikról, kezdeti nehézségeikről, a magyarok hozzájuk való viszonyulásáról, pozitív és negatív élményeikről, valamint mit szeretnek legjobban és legkevésbé országunkban. A győri lengyel kisebbség történetét is elmondtuk, akiknek saját önkormányzatuk és kulturális egyesületük van városunkban. Az ilyen formában összeállított anyaggal indultunk a távoli kis balti állam 405.000 lakosú fővárosába, Tallinnba.

Észtországi pro 2012. október 14-én vasárnap repülővel keltünk útra Bécsből, és rigai átszállással értünk Tallinnba. Iskolánkat négy diák képviselte: Erdélyi Franciska (11.H), Jánoki Andrea (11.N), Nyári Ákos (11.N) és Sári Karolina (11.N). Császári Ildikó angoltanárnő segítette rajtam kívül még a csapatot. Vasárnap este a diákok elfoglalták szállásukat az őket fogadó családoknál, majd a hétfői napot az észt diákok vezetésével városnézéssel töltöttük. Először egy erdei temetőbe

lakott kolostor 1577-ben vált romossá, amikor Rettegett Iván cár hadai ostromolták a várost. Innen egy rövid sétával eljutottunk a Balti-tenger

mentünk, ahol fenyőfák árnyékában példásan rendben tartott, gondozott, szerény sírhalmokat láthattunk. Több író, művész és más közéleti személyiség sírja van itt. Tovább buszoztunk a Szent Brigitta-kolostor romjaihoz, amely a XV. században a svédországi Brigittarendé volt. Apácák és barátok által vegyesen

partjára, a Pirita folyó torkolatához, ahol az 1980-as moszkvai olimpia vitorlásversenyére készült központ található. Az észt vitorlássport hosszú múltra tekint vissza, az 1900-as évektől nagyon népszerű volt. A II. világháborúban a klubok és a hajók nagy része megsemmisült, a tengerre pedig a határövezet miatt csak engedéllyel lehetett kijutni. A tömeges

13

2012. október 14-19.

ojekttalálkozó vitorlázás így visszaszorult, s inkább csak elitsportként maradt fönn. Az I. Péter orosz cár által alapított Kadriorg park volt a következő állo-

másunk, és az ott található olaszországi barokk villák mintájára épült palotája. Ez ugyan felújítás miatt zárva volt, de gyönyörű kertje kárpótolt minket. Ezzel szomszédos az 1938-ban emelt neobarokk stílusú „új palota”, ami a köztársasági elnöki hivatal és rezidencia. Pár lépéssel odébb egy finn építész még modernebb épületét láthattuk, a

KUMU-t, amely a kortárs észt művészeti gyűjteménynek és időszaki kiállításoknak ad helyet 5000 m²-es területen. A várost többször is megcso-

dálhattuk madártávlatból a délután folyamán. Először egy luxushotel tetejéről, majd pedig a Dóm-hegy (Toompea) kilátóiból. Ez egy 47 méter magas mészkőpala domb, a város legrégibb része. A legenda szerint ez a domb akkor keletkezett, amikor az észtek fejedelme, Kalev meghalt, és felesége, Linda nagy köveket hordott össze a sírjára, hogy emléket állítson neki. Két utca, a Hosszú láb és a Rövid láb vezetnek fel ide, ezért hívják Tallinnt sántikáló városnak. Felérve a hagymakupolás Alexander Nyevszkij katedrális lenyűgöző látványa fogadott minket, ami Tallinn orto-

dox orosz hívőinek legfőbb imahelye. Ettől nem meszsze van az észt lutheránusok fő temploma, amit 1219-ben alapítottak. Hatalmas címergyűjteményéről híres. Ezek tőszomszédságában van az észt parlament épülete, a Toompea vár, amelyet 1229-es megépítésétől kezdve folyamatosan bővítettek és átépítettek. A program hivatalos része kedden kezdődött a fogadó iskolában. Az iskola kórusai adtak egy kis koncertet a tiszteletünkre, a végén pedig táncra is perdültünk velük. A délelőttöt az Észt Szabadtéri Múzeum festői parkjában töltöttük. A skanzenben idegenvezető kalauzolásával megtekintettünk néhány lakóházat melléképületeikkel, egy fatemplomot, boltot, népiskolát, szélmalmot, tűzoltó tornyot és szaunákat. Itt került sor a prezentációk bemutatására is a múzeum vendéglőjében, ahol azután megkóstolhattunk néhány tradicionális észt paraszti ételt, így a hallevest, krumplit tokánnyal, és különböző finomra őrölt lisztek keverékéből (kama) tejszínnel készített desszertet erdei gyümölcs szósszal. Délután ebben az évben megnyílt Tengerészeti Múzeumot kerestük fel,

amely közvetlenül a tenger partján fekszik egy volt repülőgéphangárban. A kiállítás központi darabja a Lembit nevű tengeralattjáró az 1930-as évekből, amit víz alatti aknák telepítésére használtak. Felmászhattunk a fedélzetére, és ami ennél is érdekesebb volt, megismerkedhettünk a belsejével is. Interaktív kiállítás révén kipróbálhattuk egy szimulátoron, hogy milyen volt vezetni azt a hidroplánt, ami a fejünk felett függött, beöltözhettünk különböző rangú tengerészek ruháiba, utazhattunk a tenger alatt és számos egyéb felfedezni való várt ránk. A kikötőben egy jégtörő hajót csodálhattunk meg. A szerdai napot vendéglátóink a tudás napjának keresztelték el. Sajnos ez zuhogó esővel köszöntött ránk, így a reggeli városnézés helyett a diákok beszorultak az iskolába, ahol szövegértési feladatokon keresztül ismerkedhettek Tallinn óvárosának nevezetességeivel. Az eső ugyan nem csendesedett, de a következő tervezett program megvalósult, hiszen helyszíne fedett volt, mégpedig a Kiek in de Kök bástya, amelynek alnémet nevét (Kukkants a konyhába) az őrség katonái adták az ágyútoronynak. (...)

A beszámoló teljes szövege olvasható az iskola honlapján. Az eddig elkészült prezentációk és a találkozók programja megtekinthetŐk a közös honlapunkon: http://comenius-bs.slipknotee.com/ A projekt a facebookon is követhetŐ: http://www.facebook.com/pages/Comenius-EstoniaBreaking-Stereotypes/153393338092069?sk=wall

www. wpro wwha . szka.gyor.hu prohaszka.gyor.hu

14

Angol Christmas Please complete the crossword puzzle below Across: 1. We are given these at Christmas 3. 'The' Snowman 5. Santa's Helpers 8. December 25th 10. One of Santa's Reindeer 11. Christmas Drink 13. It depicts the birth of Jesus

Down: 2. They hang these by the chimney 4. ... to the World 6. Circular Tree Branch 7. A plant with 'magical power' 9. Month 12. Shiny Thin Tree Decoration

Christmas in the UK ea 11. H Készítette: Menzák Tím

Készítette: Nád asi Léna

Júlia 5. b

Advent is not widely celebrated in England, however, in the church calendar Advent is the official start of the Christmas period. The Advent Calendar originated in the 19th century from the protestant area of Germany. The first one was made in 1851 by Gerhard Lang. Setting a Christmas tree did not become popular in Britain until the nineteenth century, when Queen Victoria's husband Prince Albert introduced this custom from Germany.

Saint Francis of Assisi is credited with creating the first nativity scene in 1223 – a „living” one – intending to cultivate the worship of Christ. It was in the Middle Ages that gift giving began to be part of the Christmas, earlier it was considered to be a pagan practice. Mistletoe is believed to have magical properties. It was considered sacred by the people of ancient Britain. For example, anyone who entered a home decorated with mistletoe was entitled to shelter and protection.

Did you know that ...?

Christmas Crackers have been a part of the traditional British Christmas since 1847. They are used to decorate the table at dinner. A cracker is a small cardboard tube covered in a brightly coloured twist of paper. When the cracker is pulled by two people the friction creates a small explosive 'pop' produced by a narrow strip of chemically impregnated paper. Inside there is eg. a tissue paper hat, a baloon, a slip of paper with a joke on it and a small, cheap gift.

Az oldalt szerkesztette: Botosné Mészáros Krisztina tanárnő

Német

Szavalóverseny

15

2012. november 22-én német nyelvű szavalóversenyt rendezett a Krúdy Gyula Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Középiskola, Idegenforgalmi és Vendéglátóipari Szakképző Iskola. A versenyen iskolánk három diákja vett részt: a 9-10. évfolyamos tanulók kategóriájában Mészáros Zsófia (9 o.), a 11-12. osztályosok kategóriájában pedig Katona Bianka (11 H.) és Kránitz Bence (11 H.) képviselte iskolánkat. Kránitz Bence kategóriájában 1. helyezést ért el. Felkészítő tanáraik: Hoffmann Anikó és Márton Katalin.

Bécsi kirándulás Kezdő német 9. osztályos csoportunk november 24-én Bécsbe kirándult. A csokoládékészítés titkairól és a kakaóbab termesztéséről a Heindl Csokoládémúzeumban bővítettük ismereteinket, mely utóbbi a mayák koráig nyúlik vissza. A kóstolás sem maradt el. Vidám hangulatunkat az adventi vásárban tett séta tovább fokozta. Ki-ki kedvére kóstolgatta a fűszeres – illatos puncsot, kandírozott gyümölcsöt, bécsi melanzsot. Teljes pompájában csodáltuk meg a harminc méternél is magasabb karácsonyfát, a Rathaus - park teljes díszkivilágítását, a színpompás pavilonokat. A fényfüzérek ragyogása, a betlehemek bája kis csoportunk kedves emléke marad ádvent idején és talán azon túl is…

Woher kommt der Adventkranz? Heute kann man sich eine Adventfeier ohne den Adventkranz mit seinen vier Kerzen fast gar nicht vorstellen. Allzu lange gibt es ihn aber noch nicht: Der „Erfinder“ des Adventkranzes wurde erst vor etwa 200 Jahren geboren. Er hieß Johann Heinrich Wichern und war evangelischer Pfarrer in Hamburg. Damals gab es in seiner Stadt viele Straßenkinder, die heimatlos herumstreunten und bettelten, weil sie niemanden hatten. Das bedrückte Pfarrer Wichern so sehr, dass er beschloss, ein Waisenhaus zu gründen. Es hieß „Rauhes Haus“. Hier fanden diese Kinder ein Zuhause. Die Adventzeit wollte Johann Wichern mit seinen Kindern besonders schön feiern. An jedem Abend im Advent, als es dunkel wurde, versammelten sich die Kinder des „Rauhes Hauses“ zu einer Andacht. Es wurde gesungen, gebetet und Az oldalt szerkesztette: Hoffmann Anikó tanárnő

erzählt. An jedem Adventabend wurde eine Kerze angezündet. Zur ersten Adventfeier die erste, am nächsten Abend kam eine zweite dazu, am dritten Abend die dritte. Am Weihnachtsabend brannten dann 24 Kerzen. Einem Freund von Johann Wichern gefielen diese Kerzenandachten so gut, und er überlegte, wie sie nächstes Jahr im Advent noch schöner werden könnten. Er dachte sich, dass man die 24 Kerzen auf einen großen Holzreifen rings im Kreise stellen könnte. Und damit alles noch hübscher aussah, band er auch grüne Tannenzweige auf den Holzreif, der dann mitsamt den 24 Kerzen auf einen Kronleuchter gehängt wurde. Die Kinder fanden Gefallen an diesem Kerzenreif. Nicht nur ihnen, auch anderen gefiel er so gut, dass sie überall von diesem Adventkranz erzählten. Und es dauerte nicht lange, bis

viele Menschen den allerersten Lichterkranz nachmachten. So wurde aus dem großen Leuchter, auf dem einst 24 Kerzen standen, ein grüner Kranz aus Tannenästen mit vier Kerzen, für jede Adventwoche eine. Was sagt der Adventkranz? Adventkränze gibt es viele unterschiedliche. So verschieden sie auch sind, drei Merkmale haben sie fast immer gemeinsam: Sie sind kranzförmig. Sie bestehen aus grünen Zweigen. Sie haben vier Kerzen.


16 Horváth Szófia 6. b

Gombóc elsô karácsonya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya, akit Gombócnak hívtak. Ez a kiskutya bent lakott a házban anyukájával, Pirivel. Egy napon pont karácsonykor, amikor Gombóc kinyitotta kicsiny szemeit, valami éneket hallott kint a nappaliban. Gondolt egyet, leugrott az ágyról és kíváncsian ballagott ki a nappaliba. Csodák csodájára a családja ott állt a karácsonyfa körül és bolRavasz Róbert 8. a dogan énekeltek egy szép dalt. Amikor Gombóc anyukája is felkelt, annyi mindent szeretett volna kérdezni a kiskutya anyukájától. Anyukája boldogan válaszolt furcsa kérdéseire. – Anyu – kérdezte Gombóc – miért énekelnek az emberek? – Azért, hogy vidáman és boldogan teljeKarácsony, karácsony nek napjaik – válaszolt az anyuka. Egész évben de várom - És miért hoztak be egy fenyőfát a Boldog ünnep, fényes ünnep nekem is ez volt az első karácsonyom. Nem tudtam nappaliba? Beragyogja a szívemet. miért kapnak a gyerekek ajándékot, én pedig miért – Mert karácsonykor ez a szokás. nem. Hiába mondtam az embereknek, hogy engem Gombóc furcsán elfordította a A gyermekek most örülnek kihagytatok, ő csak megsimizte a fejemet, és csak fejét és megkérdezte: Anya, mi az a Ennek a szép ünnepnek annyit kiáltott: Jön a vacsi! Én nagyon szomorú volkarácsony? Várva várják a Télapót tam, megsértődtem, és kifutottam a házból. Anyukája vidáman válaszolt Hogy meghozza az ajándékot. Egyszer csak egy szalmabálánál kötöttem ki. erre a kérdésre is: Az egy gyöElaludtam. Másnap reggel úgy döntöttem, megbonyörű ünnep. Általában egy Oly szép a karácsonyfa csátok nekik. Vissza akartam menni, de eltévedtem. szép asztalnál ünneplik meg, Szép díszekkel beragyogja Végül egy néni talált rám, aki betett a kocsiba. ami tele van finom ételekkel, italokA szoba egyik sarkában Nagyon féltem, nem ismertem. Hirtelen telefonált, kal. A gyerekek ilyenkor ajándékot Virít fénye, s nagysága. is kapnak. Elmeséljem az első kará- és valami olyat szólt bele, hogy: Jó napot, megtaláltam a kutyust! Már úton vagyunk! Úgy reszkettem, Az eddig üres város képe csonyomat? mint a nyárfalevél. A nő egy ismerős helyre vitt. Díszítéssel lesz tele – Igen, légyszi anyu!!! – Rájöttem, hogy hazahozott. Egy nagy nyálas puszit Ha a karácsony közeleg könyörgött a kiskutya. nyomtam arcára és boldogan éltem tovább. Megtisztul az ember szíve. – Az úgy volt, hogy... – - Jaj mama, ez nagyon izgalmas történet volt. kezdte a mesét Piri – amiDecembernek határain A kiskutya azt mondta, hogy ilyen elő sem forkor felkeltem, kifutottam Adventnek vasárnapjain dul az agyában. Amikor vége volt az éneknek, az a nappaliba és pont az Azzal bizony ékeskedünk, ajándékbontás volt. Piri és Gombóc is kapott valaajándékokat bontotHogy beváltsuk ígéretünk. mit. Nagyon boldogan telt a karácsonyuk, és máig ták a gyerekek. Még is élnek itt a házunkban. én is kicsi voltam, és Jó cselekedet hegyén hátán Jó tettek és jó mátkák Tetteink jóra fordulnak Giczi Balázs 11. H S senki sem kér jutalmat. A hatnyolcad édes álom,

Karácsony de szép ünnep

Hatnyolcad

Karácsony, karácsony Egész évben de várom Boldog ünnep, fényes ünnep Beragyogja a szívemet.

A négynegyed nem, utálom. Ha hallaná két fülével hangnemileg D-ben, Elborzadna a kis Jézus Szűzanyja méhében. A hatnyolcad a mennyország, a négynegyed kárhozat, Ne rendeljél máshol könyvet, János bácsi már hozat. A hatnyolcad olyan, mint az osztálytársunk Timike: Okos, kedves, s sokkal szebb is, mint az öcsém Imike.

Drága Bencém, e tényekről nem kérdezlek tégedet, Bolond likból bolond szél fúj, tudom véleményedet. Ha használod továbbra is eme ritmusképletet, Az emberek majd megvetnek, s borzalom lesz éneked. Óva intek éppen ezért minden népet, s nemzetet, A négynegyed az az út, amely a pokolba vezet. A hatnyolcad felvirágoz, jobbá teszi életed, Hogyha viszont nem hallgatsz rám, akkor szervusz, ég veled.

15 17

Születésnapi megemlékezés Október 10-én ünnepeltük iskolánk névadójának, Prohászka Ottokárnak születésnapját. A reggel 8 órakor kezdődő püspöki szentmise prédikációjában Dr. Pápai Lajos megyéspüspök a diákság számára is szemléletesen mutatta be a tudós, a költő és szépíró valamint a misztikus Prohászka alakját. A szentmise után került sor a reál munkaközösség által október 4-re szervezett természettudományos csapatverseny eredményhirdetésére, majd Prohászka portréjának megkoszorúzására. Prohászka a természettudományok – főként a geológia és paleontológia – tanulmányozása során olyan világlátásra jutott, mellyel messze

megelőzte korát. Földtani felkészültségét a geológus szakma is nagyra értékeli. Tudományos alapossága, elfogulatlan nyitottsága, szintetizáló képessége, ma is követendő példaként áll előttünk. Prohászkánál hit és természettudományos tudás a teremtés szemlélésének olyan mélységeit tárja elénk, amihez hasonlót Teilhard de Chardinnál találhatunk. Ezért az ünnep folytatásaként, ezen a napon Makó Zsolt tanár úr Prohászka természetszemléletéről, Dékány Ferenc irodaigazgató úr pedig a keresztény gondolkodás és az evolúciós tan kapcsolatáról beszélt.

Természettudományi háziverseny Ez a verseny egy 7–8. osztályosoknak szervezett háziverseny volt. A mi csapatunk utolsó pillanatban indult, mert először nem mertünk belevágni. Nagyon izgultunk, hogy vajon milyen lesz, nem fogunk-e rosszul szerepelni. Aztán fölmentünk az írásbeli feladatok megoldására kijelölt terembe, és az izgalmunk feloldódott. El is kezdtük fejtegetni a feladatokat és összedobtuk tudásunkat. Kellemes meglepetés volt, hogy a hosszú időtartamú verseny folyamán, az állomásokon finom pogikkal és teával vártak minket. Először Emőke néninél voltunk, ahol rejtvényt fejtettünk és egy videóról megjegyeztünk neveket és évszámokat. Majd Szilvi néninél bekötött szemmel ízlelgettünk gyümöl-

csöket és egy ezekhez kapcsolódó kérdéssorra kellett választ adnunk. Ezután átmentünk Zsolt bácsihoz ahol különböző dolgokat tapogattunk (pl. tengeri csillag, teknőspáncél). Ági néninél egy számítógépes keresztrejtvény várt kitöltésre. Emi néninél volt talán a legtöbb feladat, itt szaglásztunk, tájoltunk, kérdésekre válaszoltunk. Az utolsó állomásunk a fizika terem volt Szabi bácsival és Giczi Balázzsal. Itt áramot fejlesztettünk és megfigyeltük, hogy hogyan roppan össze a Fantás doboz. Mindent összevetve egy felejthetetlen délutánnal gazdagodtunk. Köszönjük! Nagy Marietta 7. H


18

Óvoda

Adventi látogatás a bécsi Alt Wien egyik óvodájában

Nekünk furcsa elképzelni, hogy lehet egy belvárosi óvoda mindennapjait megélni, a gyerekek számára változatos programokat megszervezni. Az ilyen látogatások jó alkalmat adnak az összehasonlításra, mi a közös és mi tér el a mi szokásrendszerünktől, nevelési elveinktől. A látogatott óvodát magánszemély tartja fenn, aki a bérház egy, később két, majd három lakását megvásárolva alakította ki a helyiségeket, maximális tárgyi felszereltséggel. Az emeleti csoportokat csigalépcsőn közelítik meg a gyerekek, ami már a 2 évesek számára is természetes. Az öt csoportban kettő úgynevezett bébi-csoport, ahol a három év alattiakat fogadják. Tőlünk eltérően egy-egy csoportban egy-egy óvodapedagógus, illetve asszisztens várja a gyerekeket. Szülői igényt kielégítve vannak külön térítéses foglalkozások is, melyek elég sok szervezési feladatot rónak az asszisztensekre. Lovagolni, korcsolyázni, úszni viszik a gyerekeket, egy filipino származású óvónő angol csoportot vezet. Mivel az épülethez nem tartozik udvar, ezért a közeli parkokban van lehetőség a szabad mozgásra, játékra még a legkisebbeknek is. Az ovis csoportok létszáma ugyanannyi, mint nálunk, vagyis nem kevés! Ha az utcára mennek sárga hajpántot, illetve sárga sapkát vesznek fel mindannyian, hogy az óvó néni jól lássa, kik az ő „manói”. A felújított óvodában épp az adventi dekorációt készítették, hogy a hétfői érkezéskor már az új díszekkel fogadhassák a gyerekeket, szülőket.

Óvodánk közössége immár második alkalommal látogatott el az „Alt Wien” óvodalánc egyik intézményébe.

Külön érdekessége az óvodának a soknyelvűsége. Spanyol, görög, magyar, perui, szerb, származású gyerekek itt tanulják meg az első német szavakat, mert az iskolára való készültségben követelmény, hogy beszélje a nyelvet. Az alkalmazotti közösség végzettsége változó. Bár ott is előírás a szakmai képzettség, mégis nehéz megfelelő szakembert találni. Egyedül a magyar óvó néniknek (a vezetővel együtt 4 fő) van meg a főiskolai végzettsége, az osztrák követelmények az ötéves középfokú végzettséghez kötik az alkalmazást. Szakmai napunkat kulturális élmények követték. Elég nagy tempóban

jutottunk el az Operáig, ahol belekeveredtünk az adventi forgatagba. Az volt az érzésünk, hogy mindenki velünk szembe jön, de azért elérkeztünk a Hofburghoz. A megszokott konflis-karavánok között beléptünk az egykori császári palotába. Nem jöhet el az ember Bécsből úgy, hogy ne tekintsen meg legalább egy adventi vásárt. A városházánál összegyűlt az a sok ember, akik mind szembejöttek korábban. Csodás, szemetgyönyörködtető, igazi értéket hordozó és sajnos nem odavaló kínálatból is válogathatott a sokaság. Várjuk vissza a bécsieket! dr. Ottófi Rudolfné

Óvoda

19

Az óvodáskorú gyermekek nevelésében jelentős szerepet tölt be a személyes példamutatás. Fontos, hogy őket a mindennapokban körülvevő felnőtteken kívül távolabbi, mindenki számára példaértékű emberek életét is megismerjék. Óvodánkban hagyományt teremtettünk, Szent Márton, Szent Erzsébet és Szent Miklós emlékének felelevenítésével. Egy-egy héten keresztül járjuk körül életük eseményeit, ki-ki a különböző korcsoportok fejlettségének és érdeklődésének megfelelően. Az idén ez így zajlott:

Példaadó szentjeink Szent Márton

Szent Erzsébet Az ünnepet megelőző hét folyamán a csoportok elkészítették Erzsébet rózsáit, kosarát, kötényét, kidíszítették vele a faliújságjukat. A kicsik óvó nénije kiscipókat sütött a csoportjának. A „Gyöngyvirágok” a történetet megismerve lelkesen készülődtek, hogy meghívják csoportjukba a többieket is. Virág alakú linzert sütöttünk és lelkesen dramatizáltuk a történetet. Összegyűjtöttük a szükséges kellékeket, ami hiányzott, azt elkészítettük. Szent Erzsébet neve napján izgatottan rendeztük át a csoportot, hogy mindenkinek jusson hely. A gyerekek felszabadultan, játszották el a legendát, láthatóan átérezték az adakozás örömét, a kisebbek számára közelebb hoztuk, érthetővé tettük az ünnep lényegét.

A hét folyamán mindannyian elkészítettük a lámpásainkat. Sajtos dobozból, kis üvegekből, pauszpapírból, festéssel, ragasztással, homokszórással, az óvó nénik ötletei és a csoport képességei szerint. A „Gyöngyvirág” csoportra, mint a legidősebbekre hárult a legtöbb feladat. Már a hét elején megismerkedtünk a legendával, a segítségnyújtás, a könyörületesség, adakozás fogalmával. Barkácsoltunk csákót, kardot, liba fejdíszt, köpenyt. A fiúk kardozhattak, harcolhattak, játszottunk libás népi játékokat, és kis részletekben eljátszottuk a történetet, hogy mindenki megtalálhassa a neki tetsző szerepet. Mi óvónők, közösen készítettünk meglepetést a gyerekeknek, libákat a jelükkel

ellátva, és liba alakú süteményt mézes tésztából. Az óvoda udvarát lampionokkal, az ablakokat mécsesekkel díszítettük fel. Pénteken délelőtt lámpásainkat meggyújtottuk és énekelve végigjártuk az óvoda és a gimnázium folyosóit. Délután az Orsolyita-templomba hívtuk a szülőket és a gyerekeket, ahol közös éneklés után a Gyöngyvirágokkal eljátszottuk nekik Szent Márton életének fontos eseményeit. Rövid ima után újra meggyújtottuk lámpásainkat és csoportonként énekelve átvonultunk az óvoda udvarára. Ott minden gyerek a lampionokkal kivilágított udvaron szüleivel együtt megkereshette a saját libáját, majd útravalóul egy-egy „libasülttel” (liba alakú mézeskaláccsal) távozhattak.

Szent Miklós A gyerekekhez ő áll a legközelebb, hisz már egész kicsi koruktól ismerik és várják. Minden évben elmeséljük nekik Szent Miklós püspök legendáját, és elmondjuk, hogy az ő emlékére jön el hozzájuk is. Dalokat, és verseket mondogatunk, hogy köszönteni tudjuk. Szokásosan közösen rendet rakunk a csoportokban, és kipucoljuk a cipőinket. Alig várjuk, hogy megérkezzen és elmondja mit hallott rólunk, és megkapjuk az ajándékokat.

Minden évben jó pár gyermek rajzokkal várja Őt, hogy ő is kapjon valamit, vagyis ráéreznek a jócselekedet örömére. Évek óta szintén hagyományosan megjelennek iskolánk „krampuszai”, akik szintén Mikulással érkezve cukrot, diót, mogyorót csempésznek az ovisok cipőjébe. Idén kis fahasábokból készítettek meglepetést, ami sok-sok év múlva talán emlékezteti a gyerekeket december 6-ra.

Hagyományaink folytatásával játékos, cselekvő módon juttatjuk értékes tapasztalatokhoz gyermekeinket szentjeink életéről, az általuk megismert örök emberi értékekről, a szeretet és az egymásra és a mennyei Atyára figyelés fontosságáról. Takácsné Keszei Emőke Óvónő „Gyöngyvirág” csoport


20 A 20. tanévét ünneplő győri Prohászka Ottokár Orsolyita Közoktatási Központ novemberi ünnepi eseményei közül kiemelkedett november 5-én 11 órakor Magyarország hivatalos karácsonyi bélyegének bemutatója. Ez év karácsonyán, Udvardi Erzsébet festőművész Angyalos Madonna című képe került a bélyegre. A Magyar Posta első napi bélyegzőt adott ezen a napon, a helyszínen. A bélyeget Barsi Balázs ferences szerzetes mutatja be a diákoknak és a jelenlevőknek. A bemutatón megjelent Böjte Csaba ferences szerzetes is.

Karácsonyi bélyeg — adventi gondolatok – Miben segíthet egy bélyeg vagyunk a gyermekre gondot viselni, adventi készülŐdésünkben? hogy „itt vagyok, ha tisztába raktok Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébetnek tiszta leszek, ha ennem adtok jóllakok” – ez az isteni bizalom nekem ez a csodálatos bélyege, az eredeti az a nagyon-nagyon sokat jelent. sümegcsehi templomban van, a – Hogyan határoznák meg a Boldog John Henry Newman templomművészet lényegét? ban, abban segít, hogy a karácsonyból Barsi Balázs: – A művészetet nem ne veszítsük el a lényeget. Mert a karácsony nem a szeretet ünnepe, nagy lehet megúszni művészettel. Az nem tévedés, hanem a Mi Urunk Jézus az, hogy valaki tehetségesen rajzol Krisztus test szerint születésének az vonalakat, az sokkal több, az emberről ünnepe. Ez van a misekönyvben. Tehát mond el olyan dolgokat, ami elmondnem akármilyen szeretetnek, hanem hatatlan szavakban. Vagyis az, hogy annak a szeretetnek, és ami abba az nyitott a végtelenre. Ebbe belefér minerőtérbe befér. Valahogy sugározza ez den. Belefér az emberi bűn, a gyaláa csodálatos alkotás, ez a liturgikus, zat, a szenvedés, a halál, de ezt úgy templomba való alkotás azt, hogy itt az mondja el, mint annak az embernek a örök ige, az Isten lett emberbűnét, szenvedését, halálát, aki nyitott ré. Ez a karácsonyra való fölkészülés. A Biblia mindig is ihlető erőt adott – Mit gondol mi karáés ad Udvardi Erzsébet mű vészi csony üzenete a mai ember látványához. Látvánnyá var ázsolja számára? az írás szavait. Böjte Csaba: – Isten szeret bennünket és azt a végtelenre, akinek kapgondolom, hogy ennél szebben, mint csolata van Istennel. Vagy, ha úgy amikor valaki feláll, eljön hozzánk, tudja, hogy nincs, akkor egy Blaise bekopogtat hozzánk, ennél jobban Pascallal élve, egy istenvákuumot hornem lehet kifejezni, azt hogy te fondoz a szívében. tos vagy számomra, én bízom benBöjte Csaba: – Minden művészt ned, én örömmel vagyok veled. Maga nagyon nagyra tartok. Úgy van, hogy azt a tény, hogy a védtelen kisgyeregy-egy vidéken, ahol azt gondolom mekként a kezünkbe adja Isten több művész is élt, vagy költő, magát, azt jelenti, hogy ő meg van Angilában vagy Németországban vagy győződve arról, hogy az emberiség jó, máshol – az ember sétál az úton és azt hogy mi jók vagyunk, hogy képesek látja, hogy még a házak is szinte egymásra rímelnek, mint a költészetben a szavak. Összeállnak, egészet alkotnak. A mi vidékeinken ugye azt látjuk, hogy az egyik ház az ilyen, a másik olyan, aztán amolyan, tehát hogy nincs harmónia abban a tájban, nincs harmónia abban az utcában. Az emberek öltöze-

tében is ugyanezt érezni, a gondolataiban, a cselekedeteiben, hogy nincs költészet. Én azt hiszem, hogy nagyon-nagyon fontos lenne, hogy hiteles művészeink sokkal bátrabban álljanak ki. – Balázs atya sok éve dolgozik Udvardi Erzsébettel. Milyen az Ő művészete? Barsi Balázs: – Udvardi Erzsébet nemcsak azt festi meg, amit ő fel tud fogni a kereszténységben, hanem az egész keresztény hitet festi meg. S hogy ez hogy lehet? Úgy, hogy hisz az egy szent katolikus egyetemes apostoli egyházban, tehát azt vallja, hogy Krisztus alapított egy közösséget, amelynek tagjai rettenetesen gyarlók lehetnek, de ő nem hagyja el. Tehát, hogy a mélyén a föltámadt Krisztus és az Egyház van kapcsolatban. Ha valaki ezt nem hiszi, hanem csak a kereszténységből bizonyos tanokat vesz ki és összerakja, hát akkor abból egy egészen más vallás jön ki. Ezt érezni kell. Ez a Sensus Catholicus, Sensus Liturgicus érzés van Erzsébetben és tudja azt, hogy a templomban az egész hitet kell kifejezni. Erre alkalmas az arany és az ezüstnek egy olyan kezelése, amit egyedül ő fedezett fel. Hogy nem fém felületet csinál, nem aranyoz, hanem egy mozgalmas hátteret alkot. Jakab Gábor

21 A jubileumi tanév eseményeként a Kaláka együttes adott ünnepi koncertet november 21én iskolánkban. Két műsorral készültek. 9:45 órától a kicsiknek, óvodásoknak, alsósoknak énekeltek, majd 11:00-től nagyobbak hallgathatták az énekelt verseket. A koncertre szeretettel jöttek el az intézményünkbe járó diákok és családtagjaik.

Kaláka együttes a Prohászkában – Hogy látják, az énekelt vers szerepe a mai világunkban milyen helyen van, milyen szinten helyezkedik el? Gryllus Dániel: – Azt hiszem, nagyon fontos. Az írásbeliség visszaszorul. Vannak olyan országok, ahol már nem is tanítanak kézírást; vagy ha azt mondják, hogy leírok valamit, sokaknak az azt jelenti, hogy bepötyögik a telefonba vagy a gépbe; az olvasás kultúra is, nem azt mondom, hogy teljesen visszaszorul, de a versolvasás egész biztos, hogy mostanában sokkal kevésbé általános, mint ezelőtt száz évvel. Viszont a hangzó vers szól, ahogy Kányádi Sándor bácsi mondta egyszer rólunk, amit nagy büszkén idézünk, hogy visszahelyezzük homéroszi jogaiba a Guttenberg óta szívnémaságra született verseket. Mert ugye régebben a költészet egy hangzó műfaj volt, a szavak, a hangok teste nagyon fontos a költészet szempontjából. Ha magunkban olvasunk, akkor az egy másik fajta költészet. Nem véletlen, hogy új műfajok, új stílusok keletkeztek, amik nem is apellálnak, vagy nem gondolnak arra, hogy hangosan mondják. Inkább olvassák, képversek. De a költészet szempontjából az énekelt vers nagyon fontos. Radványi Balázs: – Én tudom magamról! Amikor édesanyám elszavalta, nem egyszer – még nem is voltam szinte magamnál: „lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét, aludj el szépen kisbalázs” – véletlenül Balázsnak hívnak – vagy talán nem is véletlenül – Emlékszem az érzésre. Ez is a költészet ereje. A mindennapokban látom, ha találós kérdések vannak az ilyen-olyan tévévetélkedőn, vannak versidézetek, és ha a megfejtő járt mondjuk Kaláka koncerten vagy valami más ilyen irodalmi eseményen, ahol a versé a főszerep, akkor onnan tud idézetet meríteni. De egyébként, ha azt mondanám, hogy a világot járva azt látjuk, hogy a távolba szakadt magyarság, vagy a már ott születettek, vagy akik dolgozni mennek ki, milyen fogódzkodót jelent nekik az a memoriter, amit megtanultak versben, magukkal vittek, továbbadják. Ez a mi feladatunk is, hogy továbbvigyük, továbbadjuk. A vers erején kívül, még van egy titkos fegyverünk, a zene ereje. A kettő összeadódva talán egy kicsit jobban hat, üt. Bencze Gábor: – Jó dolog együtt énekelni. Mi is otthon, ha éppen nem dolgozunk, mindig a család leül, mindig együtt gyertyát gyújtunk és előkerülnek – nálunk vannak katolikus, református családtagok – akkor ott énekelgetünk az advent vasárnapok estéjén. – Karácsony elŐtt beszélgetünk. Melyik a kedvenc karácsonyi dala, amit énekelnek? Ha ilyen személyes kérdést fel lehet tenni. Gryllus Dániel: – Sokféle karácsonyi ének van, vannak intimebbek, vannak ujjongóbbak, talán ami a szívemhez

legközelebb áll, amit a karácsonyi kislemezünkön – nem azon a régin, hanem az újon – Ím jászlad mellett térdelek című Bach dallam, amit egy előtte 80 évvel élt költő, pap versére írt. Nagyon szeretem. Ezt nem is egyházi éneknek szánta, hanem egy dalgyűjteményben – vallásos dalok ez volt a címe – jelent meg és mi énekeljük a verset és mindig megérint, bár hányszor előjön, hogy „tedd jászladdá a szívedet” ahogy a dalban van. – Karácsonyhoz teljes mértékben hozzátartozik az énekszó? Bencze Gábor: – Nekünk van 25-én egy klubunk és ott szenteste utáni nap egymásnak is csinálunk meglepetést a Kalákán belül, mindenki készül valamivel. Most nekem is, az egyik gyerek, aki képzett zenész csinált egy nagyon szép verset, még a Kaláka sem tudja, még én sem ismerem, de majd fogok benne bőgőzni. Radványi Balázs: – Vissza kell mindig a családhoz menni. Tavaly volt a család esztendeje, most a hit esztendeje van. Ugye a karácsonyi áhítathoz hozzátartozik a gyertyagyújtás, a csillagszóró fényének bámulása, az ajándékokra való csodálkozás. Még elmélyültebb, hogyha ahhoz olyan útravaló dalok vannak, ha még nem is értjük a szövegét pontosan. Rólam mesélték a szüleim, hogy „Hol Betlehembe síelve mentem” énekeltem. Ott nem nagyon volt hó, de a síelésről meg hallottam – hát mekkora voltam, kicsi. Tehát a családnál kezdődik, aztán majd megint a családnál végződik, hiszen a mi gyermekeink is, nemcsak a karácsonyfánál, de iskolai ünnepélyeken vagy közösségekbe magukkal viszik a dalt, és az advent alatt énekelve ünnepelnek. Jakab Gábor www. prohaszka.gyor.hu

22

Sport, turisztika

Az év vége felé közeledve talán érdemes egy kicsit visszatekinteni a közelmúlt azon sport- szabadidős- és turisztikai programjaira, – a teljesség igénye nélkül – amelyek által igyekeztünk egy kicsit testben és lélekben is felüdülni. Természetesen az alábbi összeállításon kívül még számos értékes eseménynek lehettek résztvevői kisebb és nagyobb diákjaink, illetve esetenként a vállalkozó kedvű szülők is.

Balaton kerülő bringatúra

Brennbergi tábor

A mögöttünk hagyott nyár sem múlhatott el úgy, hogy kerékpáros csapatunk – híven a hagyományokhoz – ne tette volna tiszteletét hazánk legnagyobb tavánál. Csak úgy, mint eddig, június utolsó hetében ezúttal is a Balatoni Bringa Körút kilométereit faltuk napról napra. Veszprémből indultunk június 28-án, és ugyanoda érkeztünk vissza július 1jén. A túra végére egészen pontosan 234 km-t hagytunk magunk mögött, és büszkén szálltunk vonatra, ismét sikerült! Persze ezúttal sem hiányozhatott a fürdés és a napozás, valamint az estébe nyúló beszélgetések sora sem a programból.

A legutóbbi tanév zárását követően – hasonlóan az elmúlt évekhez – ezúttal is felhúztuk a túracipőnket, és kisebbnagyobb diákjaink lelkes csoportjával bevetettük magunkat a Sopron környéki erdőbe, egészen pontosan a brennbergi „főhadiszállásra”. Remek idő kísérte programjainkat, amelynek során többek között túrakenuval barangoltunk a Fertő tavon, strandoltunk, Sopronban megismerkedtünk a régi pékmesterek életével, kirándultunk a Lővérekbe, tollaslabdáztunk, fociztunk és még egy éjszakai túrán is részt vehettünk.

Családi hétvége Ausztriában Harmadik alkalommal került lebonyolításra a Stájer Alpokban az a családi hosszú hétvége, amelyre ezúttal is több mint hatvan résztvevővel vágtunk neki. Anyukák, apukák és gyerekek döntöttek úgy, hogy közösen töltsük el július közepén a négy napot. A központi program az a raftingos program volt, amely során a Salza folyón szálltunk hajóba, és csodálatos környezetben, 8, 10, 12 személyes raftokban tapasztalhattuk meg a közös evezés élményét és az igazi csapatmunka „gyümölcsét”. A rafting mellett egy gyalogtúra során meghódítottuk a Polster tetején 1911m magasságban található „csúcskeresztet”. Egy teljes napot töltöttünk a Mautern szabadidőparkban, amely egy hatalmas állatkert, játszótér és vidámpark különös együttese. Az utolsó nap hazafelé Leoben strandját kerestük fel, ahol csúszdák, medencék vártak bennünket, majd kipihenve az előző napok kihívásait, délután elindultunk haza.

Fertő tó kerülő bringatúra Ebben a tanévben nagyon korán került sor őszi Fertő tó kerülésre, hiszen már szeptember első hétvégéjén nyeregbe pattantunk. A korai időpont és a nagyon-nagyon közeli jelentkezési határidő ellenére is szép számmal gyűltünk össze az immár 19. körtúrára. A időjárás kegyeibe fogadott bennünket és a szőlő is szépen érett már a burgenlandi dombokon… Marek Péter

23

Recept

Dán vajas aprósütemény, mogyorósan

Hozzávalók: 300 g finomliszt, csipet só, 250 g lágy vaj, 150 g cukor, 1 tojás, 1/2 teáskanál vaníliaeszencia, 1 evôkanál mogyorólikőr, 150 g mogyoró pirítva, finomra őrölve

Elkészítése: 1. A sütőt 180°C-ra előmelegítjük. Három sütőlemezt sütőpapírral kibélelünk, félretesszük. 2. Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sót. 3. Egy másik tálban a vajat a cukorral, magas fordulatszámon krémessé keverjük, hozzáadjuk a vaníliakivonatot és a mogyorólikőrt, a tojást és tovább keverjük. Fakanállal ügyes mozdulatokkal belevegyítjük a lisztet és a mogyorót. 4. A tésztát csillagvégű habzsákba kanalazzuk, és lukas karikákat nyomunk egymástól 2 centi távolságra, majd sütőbe toljuk. 8–10 perc múlva, amikor már kezd illatozni és teljes karácsonyi hangulatot hoz magával, kivesszük. Ekkor már aljuk aranyszínű. Néhány percig még sütőlapon hagyjuk, majd feltűnés nélkül elpusztítjuk vagy fémdobozba tesszük mindet.

Fejtörô A (x), 8., 24., 21. (xx) jelű sorokban Nagy Gáspár egy versének sorát olvashatod. A rejtvényt készítette Strasszer György tanár úr. 10.

1.

20. 15.

8. 3. 2.

19. 4.

6.

12. 13. 14.

7. 11.

9.

5.

17. 18. 16.

X

23. 22.

32.

28.

24.

34.

25. 26. 27.

33.

29.

35. 36. 37.

39.

30. 31. XX

38.

1. Iskolánk névadójának szülővárosa 2. Jézus születésének ünnepe 3. Hosteni szentatyánk 4. Fészkes virágú gyógynövény 5. Kis falu a Szigetköz csücskében 6. Futómadár 7. A Nyugat költője 8. A sor végi 9. Kémiai kötés 10. Jézus születésének helye 11. Felvevőgép 12. Álarc 13. Csongrád megye székhelye 14. Attak 15. Téli hónap 16. Gyümölcsíz 17. Észrevesz 18. Égiháború 19. Kutat, keres 20. Románia magyar lakta része 21. Nem ebből! 22. Vízesés 23. Befed 24. Gabona üreges szára 25. Gyakfajta 26. Egyik óceán 27. Újszerű, korszerű 28. Régi férfikabát 29. Képzelőerő 30. 41. Énekesmadár 31. Kérődző állat 32. Szekerceszerű fegyver 33. iskolánk lapja 34. Üzemanyag 35. Bálvány 36. Bírói palást 42. 37. A bánk bán szereplője 38. Móg előtagja 40. 39. Női név, virág is 40. Átadás 43. 41. A Virágzabálók c. könyv szerzője 42. Szerzetesrend (László) 43. December 31-én búcsúztatjuk. 21.


a Hit (Bizalom), a Remény és a Szeretet!

Recommend Documents