Látogatás
a Computer History Múzeumban, Kaliforniában, Mountain View-ban 2009. október 16.-án A múzeumba Dömölki Bálinttal mentünk. A látogatást az NJSZT levelével készítettük elő, aminek alapján délelőtt 11 órakor vártak minket, bemutatták a múzeumot, majd munkaebéden vettünk részt a múzeum igazgatójával és két vezető munkatársával, melyen a jövőbeli kapcsolatainkról beszélgettünk. A kapcsolatot megteremtettük. Reményünk van arra, hogy hasznos együttműködést tudunk kialakítani. Mindezekről részletesen A múzeum adatai:
Címe: 1401 N Shoreline Blvd, Mountain View, CA 94043 Internet: www.computerhistory.org Akikkel a munkaebéden tárgyaltunk: John Hollar President & CEO (elnök és ügyvezető igazgató) E-mail:
[email protected] Telefon: +1-650-810-1000 Fax: +1-650-810-1056 Dag Spicer Senior Curator E-mail:
[email protected] Telefon: +1-650-810-1035 Fax: +1-650-810-1055 Alex Bochannek Curator E-mail:
[email protected] Telefon: +1-650-810-1894 Fax: +1-650-810-1055 A munkaebéd előtti másfél órában Alex Bochannek mutatta be a múzeumot. Azzal kezdte, hogy a múzeum birtokában lévő tárgyak és dokumentumok kevesebb, mint tíz százalékát állítják ki a rendelkezésükre álló mintegy 2500 négyzetméteren. A többi egy (minden bizonnyal a múzeum épületétől független) raktárban van tárolva, amit a közönség nem, csak a kutatók tekinthetnek meg. A múzeum nem itt alakult. Eredetileg Bostonban volt, s onnan költöztek ide.
Jelenlegi kiállításuk több részből áll. Van egy Visible Storage (Látogatható raktár), egy a gépi sakkozást bemutató, egy a Szilícium völgy történetével foglalkozó, egy a Babbage-gépet bemutató valamint egy működő IBM középgépet sok kártya-perifériával bemutató kiállításuk. A kiállított Babbage-gép az eredeti, akkor meg nem valósított tervekből Angliában elkészített gép másolata, amit Amerikában kiegészítettek az eredeti elképzelésnek megfelelő nyomtatóval. Ez a gép a múzeum fő mutatványa: két nyugdíjas kolléga ténylegesen bemutatja a működését. (A gépet egy karral, kézi erővel lehet működtetni.)
A gépi sakkozást látványossá a sakkozó török képe teszi, amely Kempelen Farkas gépének ismert rajzát mutatja.
Mint alább látható, Kempelent Wolfgang von Kempelenként aposztrofálják. (A Google-ban rákerestem: Wolfgang Kempelenre 27.100, Kempelen Farkasra 76.700 találatot kaptam! )
A Látható raktár kiállítás tulajdonképpen a tárgybemutatójuk, aminek az elrendezése a Szegeden és a Budapesten láthatóhoz hasonló. Alex külön felhívta a figyelmünket, hogy a kiállítással imitálni akarták a raktár jelleget.
Az itt látható tárgyak érdekesebbjét lefényképeztük. Egy Holerith-gép:
Üzemi beléptető blokkoló óra(!) az IBM-től:
Az Eniac egy oszlopa:
A Johniac:
A SAGE, az amerikai rakétavédelem egyik híres gépe:
A SAGE grafikus megjelenítője, előtte a fénypisztoly, bizonyos értelemben az egér őse:
Az első Apple-gép Steve Jobs és Steve Wozniak képével:
A magas szintű programozási nyelvek bemutatása:
Mágneses tárak bemutatása:
A Google első (barkácsolt) szervere:
Egy elvetélt kísérlet: konyhai számítógép:
A Cray-3:
A Cray „lelke”:
A szilícium és a lapkák:
Az első (Xerox) lézernyomtató:
Honnan kerülnek a gépek a múzeumba? Hasonlóan, mint nálunk: ömlesztetten raktározott kvázi roncstelepről. (A képről remélhetően lesz egy nagyobb felbontású példány, hiszen azért fényképeztük le, hogy el lehessen olvasni…)
A Szilícium völgy történetét nem néztük meg. A működő gép egy klasszikusan kialakított gépteremben van elhelyezve, minden bizonnyal csak tárlatvezetéssel látogatható.
A Computer History Museum új kiállítása Alex-szal a beszélgetés fontosabb része a jövő ősszel megnyíló teljesen új kiállításuk felépítésének az elveiről szólt. Megmutatta a tervezett kiállítás modelljét, illetve az egyes kiállítások rajzos terveit. A fő gondolat az volt, hogy semmiképpen sem a meglévő berendezések fizikai bemutatása a fő céljuk. A széles közönség számára rendezik a kiállítást, s így annak a fő célja az ismeretterjesztés, illetve az, hogy a látogató „képbe kerüljön”. A jövő év végén nyíló kiállításuk címe: Számítógép-történet: Az első 2.000 év. Ezen a kiállításon 18 elkülönülő rész-kiállítást fűznek fel egy sorra. Minden résznek van egy-egy jelképes tárgya, amely a kiállítás-rész fő helyén van, s a többi dolog ennek adja a környezetét. Az egyes részek címe és jelképes tárgya: Kalkulátorok — Abacus, 500 BCE Lyukkártyák — Hollerith Tabulator, 1890 Analóg számológépek — Nordsieck Differential Analyser, 1955 A számítógép születése — Eniac, 1945 Korai számítógép-gyártók — Univac, 1951 Real Time számítógépek — SAGE, 1958 Nagy gépek — IBM 360, 1964 Memória és tár — IBM RAMAC 305 disk drive, 1956 Nullák és egyesek — Planar integrált áramkör, 1960 Szuper-számítógépek — Cray-1, 1976 Mini-számítógépek — PDP-8, 1965 Mesterséges intelligencia és robotok — Shakey a Robot, 1972 Ember—gép kapcsolat és felhasználói felület — Xerox Alto, 1972 Számítógépes grafika, zene és művészet — Az Utah teáskanna, 1974 (az, amiről az első 3D modell készült) Személyi számítógépek — Apple II, 1977 és az IBM PC, 1981 Számítógépes játékok — Pong prototípus, 1972 Mobil számítástechnika — Palm Pilot, 1996 Hálózatok és az Internet — Google szerver, 1999
Ezeket a világosan elkülönülő kiállítás-részeket alkóvoknak nevezik. A legfontosabbnak nem a tárgyaik minél nagyobb számosságú bemutatását tartják, hanem az adott, viszonylag kis témakörről a kiállítással olyan üzenetet kívánnak közölni, amit az informatikában járatlan közönség a meglévő általános műveltsége és alap vagy középfokú iskolázottsága alapján megért, magáévá tud tenni, s reményük szerint otton is emlékezni fog rá. Így a kiállítás felépítésének a fő szempontja a közérthető bemutatás (prezentáció). Olybá tűnik, mintha a kiállítási tárgyaknak azt a feladatot adnák, s a bemutatásuk módját és elhelyezését is ez alapján tervezik, hogy a közlendő üzenet minél hatásosabban elérje a közönséget. A kiállításunak határozott üzenete van, és a tervek azt célozzák, hogy múzeumi tárgyak és megfelelő kiállítási elrendezések és technikát alkalmazásával ezt az üzenetet eljuttassák a közönséghez. Ezen az új kiállításon három kis audiovizuális „mozi” is lesz: az – orientáló mozi, a – szoftver-mozi és a – mi jön ezután? mozi. Az új kiállításon ezernél több tárgy lesz kiállítva 19 kiállítási területen. Mindemellett 150-nél több(!) multimédia-képernyőt is telepítenek. Ezeken képernyőkön főként a fejlődést meghatározó emberekkel folytatott beszélgetéseket lehet megtekinteni. Alex — aki két éve kurátor a múzeumban, azelőtt tíz éven át önkéntes segítőként dolgozott — főként arra hívta fel a figyelmünket, hogy a kiállításnak nem szabad az elkötelezett szakemberek belső szemléletére hagyatkoznia, mert a fő cél a témának és a történetnek a közönséggel való megismertetése, s így a közönség szokásos felfogásmódjának megfelelően kell a kiállítást, mint információ-bemutatást tervezni és megvalósítani. Természetesen a dolog iránt mélyebben érdeklődők számára is meg kell teremteni a lehetőséget az anyag széleskörű és mély megismerésére. A múzeum egyébként kiváló lehetőségekkel rendelkezik különféle programok, rendezvények lebonyolításához. Van egy 400 fős, jól felszerelt előadóterme, melynek a hátterében egy kis audiovizuális stúdió is üzemel. A múzeum rendszeresen megnevezi a számítástechnikában történeti szerepet betöltött szakembereket (Hall of Fellows). Idén Robert R. Everettet, aki az MIT-n a Whirlwind és SAGE számítógép-rendszer kialakításán dolgozott, valamint mindvégig sok kutatási és fejlesztési témát vezetett, Don Chamberlint az adatbázisok és az SQL terén végzett alapvető munkáiért, valamint a Federico Faggin, Marcian Edward “Ted” Hoff, Stanley Mazor és Masatoshi Shima tagokból álló csoportot, amely az Intel 4004-en, a Világ első kereskedelmi forgalomba került mikroprocesszorának fejlesztésén dolgozott. A múzeum a tárgyairól adatbázist készített, melynek a közönségnek szánt része (mintegy 70.000 feljegyzés) az Interneten is használható. Az adatbázis űrlapja a szokásos múzeumi és műszaki adatokat tartalmazza. A múzeumnak könyvtára is van, melyben különféle dokumentumok találhatók. A munkaebéden az általános dolgokon felül az alábbiak történtek (hangoztak el): – átadtuk az NJSZT és a szegedi múzeum erre az alkalomra összegyűjtött anyagait; – jelezték, hogy lehetőségünk van figyelemmel kísérni új kiállításuk elkészülésének a folyamatát; – felajánlották tárgyak kiállítási célra való időleges cseréjét; – nagyon érdekli őket az Ural-2; – érdeklődtek, hogy van-e valahol eredeti filmfelvétel Neumann Jánosról?
– javasolták, hogy feltétlenül tanulmányozzuk a németországi Nixdorf múzeumot (www.hnf.de). Elgondolkodtató, hogy viszonylag sokan dolgoznak a múzeumban. Munkájuk elsősorban alapozó jellegű. Az egyes szakterületeknek kurátoruk van. Egy-egy kurátornak lehet néhány kisebb szakterülete is. A bemutatáshoz (object display, presentation) szakemberek munkáját is igénybe veszik. Szót ejtettünk a szoftver és az alkalmazások bemutatásáról is. Alex eléggé nagy gondnak tartja a jogi problémákat, ugyanis a szoftver nem megy át a felhasználó tulajdonába: a szoftver vásárlója csak használati jogot vesz... Itt a multimédia-eszközök felhasználása látszik célszerűnek. A mai korban a gyűjtés új dimenziót kap: digitálisan is kell(ene) gyűjteni a dolgokat. –*–
A Mountain View-ban tapasztaltak alapján az alábbi javaslataink támadtak: – mindenek előtt rövidesen meg kell fogalmaznunk a kiállítás fő üzenetét, ami minden látogatóhoz el kellene jusson; – a fő üzenetnek megfelelően meg kell határozni a kiállítás szakterületeit, melyek gondozására alkalmaznunk kellene egy-egy kurátort; – meg kell határoznunk az adatbázis feljegyzéseinek az adatbeviteli űrlapját; – fel kell építenünk az adatbázist; – meg kell terveznünk a múzeum és a kiállítás internetes megjelenésének a keretét, amely alkalmas arra, hogy néhány éven át állandó maradjon, és melyről az adatbázis nyilvános része használható; – el kell készíteni a kiállítás tervét; – meg kell tervezni a kiállításhoz kapcsolódó eseményeket; – meg kell tervezni az iskolai oktatáshoz kapcsolható múzeumi tevékenységeket. Buda, 2009. október 27. Bedő Árpád
