A cédrusok telepítésének lehetőségei Magyarországon, különös tekintettel a Cedrus atlantica Manetti alkalmazására

Barna Tamás

A cédrusok telepítésének lehetőségei Magyarországon, különös tekintettel a Cedrus atlantica Manetti alkalmazására

Doktori (Ph.D.) értekezés

Témavezető: Dr. habil Koloszár József

Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar 2002.

82

„ ÜLTESS EL EGY CÉDRUST A HEGYEN ÉS MEGLÁTOD, HOGY SZÁZ ÉV MÚLVA, LASSAN ERDŐ LESZ BELŐLE” A. DE SAINT-EXUPÉRY

24

KÖSZÖNETET mondok mindenkinek aki, hozzásegített ennek a dolgozatnak a megírásához. Közülük feltétlenül ki kell emelnem Dr. TOTH János, franciaországban élő neves erdész kutatót, a cédrusok és a fekete fenyő világszerte elismert szakértőjét, az INRA nyugalmazott vezető kutatóját, aki évek óta nagy lelkesedéssel, szakmai és baráti tanácsaival a legtöbbet segített munkám során. Szintén ki kell emelnem Dr. VEPERDI Gábort, aki a faterméstani fejezet összeállításához nyújtott nagy segítséget, valamint Dr. KOLOSZÁR Józsefet, témavezetőmet, aki sok hasznos tanáccsal segítette a dolgozat létrejöttét. Köszönetet mondok Dr. BARABITS Elemérnek, akinek nagy szerepe volt abban, hogy elkezdtem ezt a munkát és aki munka közben is sokat segített gyakorlati tanácsaival. Köszönet illeti VÉNUSZ Tibort, FOLLY Gyulát azért, mert megosztották velem a cédrusokra vonatkozó gazdag gyakorlati tapasztalataikat. Közvetlen munkatársaim közül SZULCSÁN Gábor erdőmérnöknek tartozom hálás köszönettel a terepi felvételezéshez és a számítógépes megjelenítéshez nyújtott segítségéért. Utoljára, de nem utolsósorban köszönöm az FVM Erdészeti Hivatala, az ÁESZ Kecskeméti Igazgatósága, valamint a KEFAG R.T. folymatos anyagi támogatását, ami lehetővé tette a sok utazást és terepi felvételt igényló munka elvégzését. Kecskemét, 2002. március

24

TARTALOMJEGYZÉK 1. A KUTATÁSI TÉMA ISMERTETÉSE ÉS JELENTŐSÉGE

8

1.1 A kutatási téma ismertetése 1.2 A megválaszolandó kérdések

8 8

2. A CÉDRUSOK KULTURÁLIS JELENTŐSÉGE

9

2.1 A cédrusfa kultusza

10

2.1.1 A cédrus a sumér kulturában 2.1.2 A cédrus az egyiptomi kultúrában 2.1.3 A cédrus az ugariti kultúrában 2.1.4 A cédrus az ószövetsében és a zsidó vallás egyéb írataiban 2.1.5 A cédrus metamorfózisai a görög-római kultúrában 2.1.6 A cédrus a keresztény kultúrában 2.1.7 A cédrus az újabb kori művészetekben 2.1.8 A cédrus a magyar irodalomban és képzőművészetben

10 11 11 11 14 15 16 16

2.2 A cédrusok szerepe a gyógyászatban

3. A CÉDRUS NEMZETSÉG JELLEMZÉSE

20

21

3.1 A cédrusok rendszertani besorolása 3.2 A cédrusok morfológiai leírása 3.3 A cédrusok természetes elterjedési területe, talajigénye és növénytársulásai

21 22 26

3.3.1 Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) ekterjedési területe, ökológiai igényei, valamint erdőművelési tulajdonságai 3.3.1.1 Elterjedési terület és talajviszonyok 3.3.1.2 Az éghajlat

26 26 28

3.3.1.2.1 A csapadék 3.3.1.2.2 A hőmérséklet

28 29

3.3.1.3 Faállomány-típusok 3.3.1.4 Az atlasz cédrus állományok felújítása és fenntartása Észak-Afrikában 3.3.2 A libanoni cédrus (Cedrus libani Barr.) elterjedési területe, ökológiai igényei, valamint erdőművelési tulajdonságai 3.3.2.1 Elterjedési terület és talajviszonyok 3.3.2.2 Az éghajlat

30

3.3.2.2.1 A csapadék 3.3.2.2.2 A hőmérséklet

39 40

3.3.2.3 Növénytársulások 3.3.2.4 Erdőművelési tulajdonságok 3.3.2.5 A libanoni cédrus természetes és mesterséges felújítása, valamint fenntartása Törökországban 3.3.2.6 A libanoni cédrus állományok telepítése Törökországban

40 41

24

36 37 37 39

42 43

3.3.2.7 A libanoni cédrus nemesítése 3.3.3 Cedrus atlantica Manetti és Cedrus libani Barr. honosítási kísérletek külföldön 3.3.4 A Cedrus atlantica Manetti és a Cedrus libani Barr. ökológiai igényének összehasonlítása és összefoglalása

44 44 47

4. A MAGYARORSZÁGI CÉDRUS ÁLLOMÁNYOK ÖKOLÓGIAI ÉS FATERMÉSTANI JELLEMZÉSE

50

4.1 A korábbi magyarországi cédrus ültetések 4.2 A magyarországi atlasz cédrus állományok ökológiai és faterméstani vizsgálata

50

4.2.1 Gödöllő 4.2.1.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat 4.2.1.2 Termőhelyi viszonyok

53 54 54

4.2.1.2.1 A klíma 4.2.1.2.2 A hidrológiai viszonyok 4.2.1.2.3 A talaj 4.2.1.2.4 A termőhelytípus változat

54 54 54 55

4.2.1.3 A faállomány jellemzői 4.2.2 Agostyán 4.2.2.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat 4.2.2.2 Termőhelyi viszonyok

55 58 58 58

4.2.2.2.1 A klíma 4.2.2.2.2 A hidrológiai viszonyok 4.2.2.2.3 A talaj 4.2.2.2.4 A termőhelytípus változat

58 59 59 59

4.2.2.3 A faállomány jellemzői 4.2.3 Neszmély 4.2.3.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat 4.2.3.2 Termőhelyi viszonyok

60 62 63 63

4.2.3.2.1 A klíma 4.2.3.2.2 A hidrológiai viszonyok 4.2.3.2.3 A talaj 4.2.3.2.4 A termőhelytípus változat

63 63 63 64

4.2.3.3 A faállomány jellemzői 4.2.4 Rezi 4.2.4.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat 4.2.4.2 Termőhelyi viszonyok

64 66 66 66

4.2.4.2.1 A klíma 4.2.4.2.2 A hidrológiai viszonyok 4.2.4.2.3 A talaj 4.2.4.2.4 A termőhelytípus változat

66 66 67 67

4.2.4.3 A faállomány jellemzői 4.2.5 Budafa-puszta 4.2.5.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat

67 68 68

24

52

4.2.5.2 Termőhelyi viszonyok

68

4.2.5.2.1 A klíma 4.2.5.2.2 A hidrológiai viszonyok 4.2.5.2.3 A talaj 4.2.5.2.4 A termőhelytípus változat

68 69 69 69

4.2.5.3 A faállomány jellemzői

70

4.3 A magyarországi Cedrus atlantica állományok összehasonlítása a Pinus nigra fatérfogatával és felsőmagasságával 71 4.4 A Cedrus atlantica törzsfa alkotóvonalának (alaksorának) meghatározása 74 4.5 Az ágasegyházi Cedrus atlantica kísérleti telepítés 82 4.5.1 Termőhelyi viszonyok 4.5.1.1 A klíma 4.5.1.2 A hidrológiai viszonyok 4.5.1.3 A talaj 4.5.1.4 A termőhelytípus változat 4.5.2 A javasolt és elvégzett telepítési technológia 4.5.3 A kísérleti telepítés értékelése 4.5.3.1 Fagyállóság 4.5.3.2 Egyéb károsítókkal szembeni ellenállóság 4.5.3.3 Az ültetés és a pótlás sikeressége 4.5.3.4 Az állomány magassági növekedése 4.5.3.5 Következtetések

82 82 83 83 83 84 85 85 85 86 87 88

4.6 A magyarországi Cedrus atlantica állományok egészségi állapota 4.7 A magyarországi Cedrus atlantica előfordulások értékelése

89 92

5. A HAZAI TERMŐHELYRŐL SZÁRMAZÓ ATLASZ CÉDRUS FIZIKAI ÉS MECHANIKAI JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA

93

6. A CEDRUS ATLANTICA MANETTI MAGYARORSZÁGI ALKALMAZÁSÁNAK FELTÉTELEI

96

6.1 Ökológiai feltételek 6.2 A szaporítóanyag ellátás: a mag és a csemetetermelés

96 100

6.2.1 A magforrások minősége 6.2.1.1 A magtermelő állományok 6.2.1.2 Magtermesztő ültetvények 6.2.1.3 A jelenlegi magellátás 6.2.2 A cédrusok csemetenevelése

100 100 101 104 104

7. TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

107

7.1 Az ökológiai és erdőművelési összehasonlítás megállapításai 7.2 Az elvégzett dendrometriai mérések és elemzések eredményei 24

107 107

7.3 A tudományos eredmények mellett elért technológiai fejlesztések és egyéb megállapítások 7.4 Végső következtetések

108 108

Irodalom

109

24

1. A KUTATÁSI TÉMA ISMERTETÉSE ÉS JELENTŐSÉGE 1.1 A kutatási téma ismertetése Az utóbbi években néhány erdőgazdaságnál, mind az Alföldön, mind a Dunántúlon, megnőtt az érdeklődés a cédrusok iránt. Különösen az atlasz cédrus váltott ki nagy érdeklődést. A jelenség azzal magyarázható, hogy az utóbbi néhány aszályos évben még a legszárazságtűrőbbnek tartott feketefenyő állományok is országszerte pusztulni kezdtek, az erdei fenyvesek pusztulása pedig ijesztő méreteket öltött a Heterobasidion annosum fokozódó terjedése miatt. A pusztulás leginkább a száraz, homoki termőhelyeken álló fenyveseket érinti, főleg a Duna-Tisza közén. Szerencsés véletlen folytán, a franciaországi cédrus kutatások vezető egyénisége egy magyar származású erdőmérnök, Dr. Jean TOTH, aki számos magyar érdeklődőnek – köztük nekem is - mutatta be Franciaországban a cédrus kutatásban elért eredményeit, ezen kívül magyarországi előadásaival is népszerűsítette a cédrusok telepítését. Ennek köszönhetően több erdőgazdaság hajlandó lett volna már néhány évvel ezelőtt is jelentős területű cédrustelepítésekre, illetve a pusztuló erdei- és fekete fenyvesek atlasz cédrussal történő felváltására. A Kiskunsági Erdészeti és Faipari R.T. kezelésében lévő faállományok közül például 25781 ha (a részvénytársaság erdeinek 53 %-a!), pusztuló fenyvest kellene fafajcserével felújítani, amihez azonban egyelőre nincs igazán alkalmas fafaj. Elkerülendő viszont a fenyvesítések során elkövetett korábbi hibákat, ajánlatos a cédrusok nagyobb arányú hazai elterjesztése előtt tudományos elemzést végezni, összehasonlítva az alkalmazni tervezett fafaj ökológiai igényeit az alkalmazási terület ökológiai adottságaival. Jelen dolgozatban ennek az elemzésnek az elvégzésére vállalkoztam. Sajnos Magyarországon erdő jellegű állományai csak az atlasz cédrusnak vannak, melyek területe egyenként eléri az 1500 m2-t, tehát az 1996. évi LIV. törvény értelmében is erdőnek tekintendők. Részletes vizsgálatokat tehát csak az atlasz cédrus esetében tudtam végezni. Libanoni és himalájai cédrusból néhány idős, magányos fa található Magyarországon, így ezek esetében részletes faterméstani összehasonlító vizsgálatokra nem volt lehetőségem. Ciprusi cédrusból pedig nem ismerünk hazai előfordulást. A kutatás során felfigyeltem arra, hogy az atlasz és a libanoni cédrus ökológiai igényei nagyon közel állnak egymáshoz. Az idősebb hazai atlasz cédrus állományok elemzéséből kiindulva úgy ítéltem meg, hogy erdőgazdasági jelentősége csak az atlasz és a libanoni cédrusnak várható Magyarországon, ezért a dolgozatban elsősorban az atlasz cédrus sokoldalú vizsgálatával foglalkozom bővebben, de bemutatom a libanoni cédrus ökológiai és erdőművelési tulajdonságait is.

1.2 A megválaszolandó kérdések Alap feladatomnak tekintettem annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy van-e egyáltalán lehetőség a cédrusok magyarországi telepítésére? A kérdés eldöntéséhez először megvizsgáltam a két legfontosabb cédrus faj (Cedrus atlantica Manetti és C. libani Loud) ökológiai igényeit, erdőművelési tulajdonságait, természetes 24

élőhelyeik ökológiai adottságait. Ezeket összehasonlítottam azoknak az élőhelyeknek az ökológiai adottságaival, ahol ma is találunk cédrusokat Magyarországon, illetve a cédrus telepítésre potenciálisan alkalmas élőhelyek adottságaival. Részletes helyszíni, dendrometriai mérésekkel megvizsgáltam az idősebb, hazai atlasz cédrus állományok fatermését és ezt összehasonlítottam az adott termőhelyen őshonos, természetes állományok, illetve a jelenleg érvényes fafajválasztási útmutató szerint, a különböző termőhelytípus-változatokon telepíthető mesterséges faállományok elméleti fatermésével, illetve a cédrusokkal hasonló ökológiai igényű fekete fenyő fatermésével. Az elemzés során nagy hangsúlyt helyeztem a termőhelyi vonatkozásokra, azon belül is a cédrusok éghajlati és talajigényeire. Ezen kívül megvizsgáltam a gazdaságos csemetenevelés és az állománynevelés kérdését, értékeltem az atlasz cédrus faminőségét, valamint elemeztem a cédrusok esztétikai és kulturális értékeit is. A kérdés eldöntéséhez először megvizsgáltam a két legfontosabb cédrus faj (Cedrus atlantica Manetti és C. libani Loud) ökológiai igényeit, erdőművelési tulajdonságait, természetes élőhelyeik ökológiai adottságait. Ezeket összehasonlítottam azoknak az élőhelyeknek az ökológiai adottságaival, ahol ma is találunk cédrusokat Magyarországon, illetve a cédrus telepítésre potenciálisan alkalmas élőhelyek adottságaival. Részletes helyszíni, dendrometriai mérésekkel megvizsgáltam az idősebb, hazai atlasz cédrus állományok fatermését és ezt összehasonlítottam az adott termőhelyen őshonos, természetes állományok, illetve a jelenleg érvényes fafajválasztási útmutató szerint, a különböző termőhelytípus-változatokon telepíthető mesterséges faállományok elméleti fatermésével, illetve a cédrusokkal hasonló ökológiai igényű fekete fenyő fatermésével. Az elemzés során nagy hangsúlyt helyeztem a termőhelyi vonatkozásokra, azon belül is a cédrusok éghajlati és talajigényeire. Ezen kívül megvizsgáltam a gazdaságos csemetenevelés és az állománynevelés kérdését, értékeltem az atlasz cédrus faminőségét, valamint elemeztem a cédrusok esztétikai és kulturális értékeit is.

2. A CÉDRUSOK KULTURÁLIS JELENTŐSÉGE A cédrusoknak az emberek gondolatvilágában, az emberi kultúrában betöltött különleges szerepét fejezi ki W. O. BÜHRICH és H.-J. von MAYDELL – nek a W. RIDDER: Die Bedeutung der Zeder für die Forst- und Holzwirtschaft Nordafrikas c. kismonográfiájához írt előszava: „A cédrus egy különleges fa. Ez nyilvánvalóan egy szubjektív, emocionális vélemény. Az ember az, aki először mércéket állít fel és ettől függ, hogy milyen nézőpontból vizsgálja meg a dolgokat. Itt kerül szóba az erdő- és fagazdaság álláspontja, amely szerint a cédrus nem egyszerűen csak egy a világ mintegy 30000 fafaja közül. Számára a cédrus maga a történelem, a fagazdaság történelme, hiszen a cédrus egyaránt kapcsolatban volt a főníciai hajózással és kereskedelemmel; de Salamon király nagyratörő jeruzsálemi terveivel is. Különösen érintette a cédrust az emberi erdőpusztítás, másrészről viszont olyan tulajdonságokat mutat, amelyek képessé teszik arra, hogy rendkívül nehéz környezeti feltételek között is fennmaradjon. A legújabb korban úgy bukkan fel, mint terjeszkedő fafaj. Nem csak a Földközi-tenger medencéjében tűnik fel, hanem Angliában, Közép-Európában, sőt Dél-Skandináviában is. 24

Ezekben a „menedékekben” mint vendéget kezelik: csodálják szépségét, és – ellentétben őshazájával - a legjobb termőhelyekre ültetik, mindenekelőtt kertekbe és parkokba.” Ebben a fejezetben röviden összefoglaltam azokat a legfontosabb ismereteket, melyek az ókortól napjainkig felhalmozódtak a cédrusokra vonatkozóan. Elsősorban azt mutatom be, hogy mit jelentett az emberi hit- és hiedelemvilágban a cédrus. De foglalkozom azzal is, hogy miként alakult a cédrusok gyakorlati felhasználása, hogyan ábrázolták a különböző művészeti ágakban.

2.1 A cédrusfa kultusza 2.1.1 A cédrus a sumér kultúrában A cédrust az emberi civilizáció szinte létrejöttétől kezdve igen nagyra becsülte, sőt mitikus kultusszal vette körül. Fájának tartóssága az örökkévalósággal azonosította. Ez, valamint az ókorban ismert, viszonylag kis elterjedési területe és annak nehéz megközelíthetősége rendkívül nagy kinccsé tette a cédrus fáját. A fa biológiai, esztétikai és műszaki tulajdonságai, valamint kultúrtörténeti jelentősége miatt ültetésével, honosításával Eurázsiában már az ókorban is foglalkoztak. „A fénylő cédrus nevelője vagyok / a facsemete ültetője vagyok / a fehércédrus apja, anyja vagyok” – olvasható a Mardu isten házassága c. sumer költeményben, amely a Zagrosz környékén keletkezett és az ott élő népek istenvilágának cselekedetei közé emeli a nyilvánvalóan az emberek által végzett faültetést. Ez egyben arra is rávilágít, hogy az emberiség már a civilizáció kezdetén is milyen nagyra értékelte a faültetést, a fák – főleg az idős fák –tisztelete, kivágásának tilalma egykorú az emberi civilizációval. A cédrus a versben „fénylő”, ami a fa szépségére, értékére és már a Kr. e. 3-4. évezredben kialakult kultuszára, „szentségére” is utalhat. A cédrus fája – és itt mindenekelőtt a libanoni cédrust kell értenünk – ház- és palotaépítésre, hajóácsolásra egyaránt jól használható volt, földbe ásva és vízen egyaránt jól tűri a nedvességet. A cédrusfa és a cédrusolaj olyan nagy kincs volt a bibliai időkben, hogy azokat csak istenek, legfeljebb még királyok birtokolhatták és birtoklásukért gyakran vezettek hadjáratokat. Békésebb időkben és békésebb természetű uralkodók egyszerű kereskedelmi expedíciókkal szerezték be a cédrust, amely építésre, sírládák készítésére volt alkalmas, olaja pedig balzsamok, orvosságok, illatszerek alkotórésze volt. Azok az ókori uralkodók, akiknek országában cédruserdők voltak, féltve őrizték azokat, még be is kerítették egyiket-másikat. A cédrus kultuszának első írásos nyomait az ún. ékírásos kultúrákban lelték meg a kutatók. A sokáig egyetlennek vélt, legmonumentálisabb írásos cédrus ábrázolás a sumer, akkád, hettita és hurrita nyelven egyaránt ismert Gilgames-eposz. Az itt leírt óriás cédrusfa, amely az eposz cselekményének helyszínét tekintve szintén a Zagroszban nőtt, ősidők óta kultikus tisztelet tárgya és eszköze volt, ezért került Lugalbanda sumer király hősi eposzába is, aki egy másik ún. kiseposz szerint Gilgames atyja, de mindenképpen elődje volt. A Gilgames-eposz a cédrussal kapcsolatban több eseményt, végzetes drámát ír le. Kutatók egész sora foglalkozott az eposzban leírt Cédrushegy helyének meghatározásával. Az eposz egyik óbabiloni korban lejegyzett töredékén ugyan egyértelműen szerepel Libanon hegyének 24

neve, de az eposz egyéb földrajzi leírásai azt is lehetővé teszik, hogy a cédrusepizód FelsőSzíriában lezajlott expedíciók, háborúk színhelyét jelentse és így a Cédrushegy a kis-ázsiai Taurus. illetve Amanus-hegység is lehet. KOMORÓCZY Géza ezt a problémát azzal a feltevéssel oldotta meg, miszerint a Gilgames-eposz cédrusepizódja mitikus és nem konkrét térben játszódik és ezt a mitikus teret a különböző, rokon népek a saját történelmük egy-egy hadjáratának helyszínéül konkretizálják, azaz más-más cédrus lelőhely tulajdonságaival ruházzák fel. T. MARSZEWSKI (1969. idézi SZABÓ 2000) ezt a feltevést azzal egészíti ki, hogy ez a mitikus tér kezdetben a Nyugat-Himalája térségére lokalizálódott, ahol valóban él a Cedrus deodara, a himalájai cédrus. Ennek emlékét a protosumérok vitték magukkal nyugatra, és később ők maguk, valamint más népek is, a saját élményeik alapján, a cédrushegyet más cédrus lelőhelyekben (Zagrosz, Libanon, Amanus) látták. Ez az okfejtés a kultúrtörténet oldaláról kiindulva, közvetve alátámasztja azt a paleobotanikai állítást, miszerint a jégkor előtti földtörténeti korokban a cédrusok összefüggő áreát alkottak a Himalájától az Atlanti Óceánig.

2.1.2 A cédrus az egyiptomi kultúrában Még az ékírásos emlékeknél is régibbek a cédrusokra vonatkozó egyiptomi feljegyzések, melyek a Kr. e. 2. évezredre nyúlnak vissza. Kivétel nélkül a Libanon hegyére vonatkoznak és a Libanon környéki népekkel, uralkodókkal való kereskedelmi és politikai kapcsolatokat jegyzik fel. Régészeti leletekből tudjuk, hogy már jóval korábban voltak kereskedelmi kapcsolatok a Libanon környéki népek és Egyiptom között. Az Óbirodalom egyik híres fáraója, Sznofru (Kr. e. 2575-2551.) feliratai közül az egyik megemlékezik arról, hogy a fáraó szolgái „negyven hajót hoztak cédrusgerendákkal megrakva”, melyekből „hajókat építenek s az uralkodó palotájának kapui cédrusfából készültek”. A cédrusfát nemcsak az egyiptomi hiedelemvilágban találjuk meg, hanem anyagi mivoltában is gyakran előkerül az ásatások során. Cédrusfából nemcsak a túlvilágra utazó Ámon-Ré hajója készült, hanem múmiák szarkofágja, kapuoszlop, tetőgerenda is. Sőt, amint azt Hérodotosz is feljegyezte, a cédrusolajnak a mumifikálásban is szerepe volt. Ez mindenesetre megerősíti azt az újabb kori feltevést, hogy a cédrusnak erős fitoncid hatása van (lásd a 2.2 fejezetet).

2.1.3 A cédrus az ugariti kultúrában A Kr. e. 2. évezredben fejlett irodalma, epikus költészete volt az ugariti népnek, noha ekkor hettita fennhatóság alatt élt. Az ugaritiak az isteneket – melyekből mintegy hetven volt nekik – nemcsak templomokban tisztelték, hanem a szabad természetben is, főleg magaslatokon és szent fák alatt. A főistenük Baál templomát a Szapán hegyén építik fel, amelyről egy eposztöredék így emlékezik meg: „Sárin cédrusai javából / Tüzet raknak a palotákban,… Ezüstöt lemezzé öntöttek / Aranyat téglákká öntöttek.” Baál palotájának ezüst és arany díszítését tehát cédrusmáglyán olvasztották. Baál fegyverként is használ cédruságat. Míg a görög Zeusz és a héber Jahve villámot tart a kezében, amivel a hatalmukat jelképezték, addig Baál kezében cédruság látható. Egy szíriai ábrázolást magyarázó egyiptomi szöveg szerint: „Baál lesújt rád a cédrusággal, amit a kezében tart.”

24

2.1.4 A cédrus az ószövetségben és a zsidó vallás egyéb irataiban Az ókori kelet fennmaradt írásos emlékei közül az Ószövetség tartalmazza a legtöbb utalást a cédrusokra. Gyakran emlegetik a cédrust az égő áldozatok anyagaként, amelyre illatos fája tette alkalmassá. Első említése is ilyen értelemben történik, amikor Mózes 3. könyvében (14; 4-6) részletesen leírják a leprás megtisztulásához alkalmazandó égő áldozat összetételét: „a leprás megtisztulásáért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, bíborfestéket és izsópot” kell elégetni. Ugyanezeket az anyagokat kell elégetni a leprás ház megtisztulásáért is. Az Ószövetségben a cédrust gyakran alkalmazták azon királyok allegóriájaként, akiket az Úr emelt erre a tisztségre. Erre utal Bileám (Bálám) próféta jövendölése is [Mózes 4. (Számok könyve) 24;6], amelyben Jákobot és utódait dicsőíti: „Mint a szétterülő völgyek s a kertek a folyó mentén! Itt az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton!” Közismert Jótám meséje és átka. Ebben az elbeszélésben a hatalomra méltatlan király a galagonyabokor, aki tűzzel akarja megégetni az igazi királyt, a Libanon cédrusát, hogy hatalmát elnyerhesse (Bírák, 9;15): „… tűz csap ki a csipkebokorból (galagonyabokor, tövisbokor) és megemészti a Libanon cédrusait”. A méltatlan király azonban nem tudja ezt a szentségtörő cselekedetet végrehajtani, hanem elmenekül az ő „atyjafia” (az igazi cédrus) elől. A Biblia a cédrus hatalmi jelentésszféráit egyszer pozitívan, máskor negatívan értelmezi. A cédrus méltóságát jelző összes jelentésréteg igen árnyaltan megtalálható az Ezékiel próféta könyvének 31. fejezetében leírt költői képsorban. A próféta Egyiptom, illetve Asszíria királyait hasonlítja a cédrusokhoz. Szép ágakkal, árnyékot adó koronával pompázó fának írja le a cédrust:, „melynek felhőkig ér a teteje, s magasb növése a mező minden fájánál.” A leírás folytatása a mindenség távlataiba helyezi át a politikai hasonlatot: „Az ő ágán csinál vala fészket minden égi madár, s árnyékában lakik vala sok mindenféle nép.” Ez a cédrusfa azonban nem csupán politikai jelkép volt. A következő versekből ez is kiderül: „Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében.” Az Úr azonban megbünteti ezt a gyönyörű teremtményt, s így szól hozzá: „Mivelhogy magasra nevekedtél és fölemelé tetejét a felhők közé és szíve felfuvalkodott az ő magasságában / Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele!” A nemzetek ura a nemzetek legkegyetlenebbjeit küldi a felfuvalkodott uralkodó, a fellegekbe nőtt cédrus ellen, akik kivágják és leterítik. A próféta megrendülten emlékezik meg a szép fa pusztulásáról. A következő versekben a kevélységéért megbüntetett fa az egyetemes halálélmény hordozója lesz.” SZABÓ Júlia (2000) fenti, átvitt értelmű értelmezése mellett megengedhetőnek tartok még egy másik, de konkrét értelmezés változatot is. Arról van szó ugyanis, hogy a szentként tisztelt fát, melyet az Isten ültetett (Ezékiel 31.), tilos volt kivágni. A mindennapi életben azonban nem nélkülözhették sokoldalúsága miatt. A rendszeres és egyre nagyobb arányú kitermelését azonban valahogyan meg kellett ideologizálni, indokolni. Talán erre volt jó az a hiedelem, hogy maga az Isten, aki a cédrust ültette, megbüntette és kivágatta a népekkel a cédrusfát. Maga az Ószövetség is elég részletesen beszámol Salamon király templomépítéséről. „Hirám, Tirusz (ma Şür) királya megbízottakat küldött Dávidhoz (Salamon apjához), cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát.” Miután a palota felépült „a 24

király így szólt Nátán prófétéhoz: Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” A válaszból Dávid megtudta, hogy a templomot már nem ő, hanem utóda, Salamon fogja felépíteni (2 Sám. 5;11 és 7;2-7). Salamon – aki olyan bölcs volt, hogy „Tudott beszélni a fákról, a Libanon cédrusaitól kezdve egészen a falon növő izsópig” (1 Kir. 5;13) – megvalósította apja tervét: templomot épített az Úrnak és palotát magának. Hirám, a tíruszi király Salamonhoz is elküldte megbízottait, akikkel Salamon meg is egyezett. Azt üzente Hirámnak: „Adj hát parancsot, hogy Libanonban vágjanak fákat nekem, úgy, hogy az én embereim is elmennek a te embereiddel, s én fizetem embereid általad megszabott bérét. Tudod magad is, senki sincs köztünk, aki úgy értene a fadöntéshez, mint a szidóniak.” (1 Kir. 5;20-21) (Szidón mai neve Saydã). Hirám megkapta az üzenetet és ezt válaszolta Salamonnak: „Megkaptam üzenetedet; minden kívánságodat teljesítem a cédrusokat és a ciprusokat illetően. Embereid szállítsák Libanonból a tengerhez, aztán leúsztatom a tengeren, és arra a helyre vitetem őket, amelyet megnevezel. Ott szétszedetem, s te elvitetheted őket. … „Hirám tehát annyi cédrus- és ciprusfát szállított Salamonnak, amennyit csak akart.” (1 Kir. 5;22-24). Miután létrejött az egyezség, Salamon harmincezer munkást toborzott, akik tízezres turnusokban, felváltva dolgoztak a fakitermelésen. Egy hónapot Libanonban, két hónapot otthon dolgoztak. Salamonnak ezenkívül még hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is volt Juda hegységében, nem számítva a háromezer háromszáz munkafelügyelőt. Ezek a számok érzékeltetik a vállalkozás hatalmas méreteit, amely talán az első írásos leírása egy szervezett fakitermelésnek és a kitermelt rönkök nagy távolságra, szárazföldi és vízi úton történő szállításának. A vízi út egymaga kb. 200 km volt és ehhez jött még a szárazföldi szállítási távolság, ami a kitermelés helyétől a tengerig kb. 50 km lehetett, a tutajok szétbontási helyétől Jeruzsálemig pedig 70-75 km. A szöveg utal arra is, hogy a fadöntés nagy szakmai hozzáértést kívánó munka, amihez nem mindenki ért egyformán. Ugyanígy a vízi úton történő rönkszállítás, a tutajozás, szintén különleges szaktudást igénylő tevékenység. A Libanonból odaszállított cédrusfát részben a templom szerkezeti elemeihez, részben a belső burkolathoz használták fel. A falburkolatot faragott gyümölcs és virágfüzérek díszítették. Belül sehol sem lehetett látni követ. A templom hátsó részében, ahová a szövetség ládáját helyezte, cédrusfából még oltárt is csináltatott Salamon. Végül az egész templomot bevonta arannyal. Ezután fogott hozzá Salamon a saját palotájának építéséhez, ami tizenhárom évig tartott. A palota teljesen cédrusfából épült. A trónteremnek, amelyben ítélkezett, a belső burkolata is cédrusból készült. Ez az építkezés, melyet a biblia részletesen leír, végképp megalapozta a cédrus hírnevét és az évezredek során folytatott, kíméletlen fakitermelés a túl erős legeltetéssel együtt, feltehetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára szinte teljesen eltűnt Libanonból a libanoni cédrus. Salamon építkezésein kívül – számos rövid említés mellett – az Énekek énekében esik a legtöbb szó a cédrusról a Bibliában. Az Énekek éneke a Biblia egyik legtitokzatosabb és legköltőibb könyve. Eredetileg valószínűleg termékenységi kultuszokkal összefüggő dalgyűjtemény volt, ami elvilágiasodott, amikor a héber menyegzői rítus részévé vált. Később a hivatalos zsidó vallás része lett, ekkor már jelentése allegorikussá alakult, a Vőlegény Jahvét, a Menyasszony pedig Izrael népét, kettejük szerelmi kapcsolata pedig Isten és az ő népe szellemi nászát jelentette.

24

A cédrusokat említő írott források gazdagsága ellenére – jelenlegi ismereteink szerint – az ókori zsidó kultúrából egyetlen tárgyi emlék sem maradt a cédrusfa felhasználásáról vagy ábrázolásáról. Salamon jeruzsálemi templomát és palotáját később lerombolták és noha van arra is adat, hogy az újabb templom építéséhez is használtak cédrusfát, ezekből semmit sem őrzött meg az idő. A cédrusfából készült csontládák szintén elégtek, megsemmisültek az évezredek folyamán.

2.1.5 A cédrus metamorfózisai a görög-római kultúrában A görög-római mitológiában a cédrus jóval kisebb szerepet játszott, mint a korábbi kultúrákban. A mítoszokban csak rejtett formában találjuk meg. Annál inkább megjelenik anyagi mivoltában, a fája révén, részben mint építőanyag illetve mint illatosan égő áldozati eszköz, részben pedig a történeti és a földrajzi leírások tárgyaként. Vergilius Aeneisében éppen a cédrussal kapcsolatban még egy érdekes erdészeti vonatkozású utalást is találunk. Aeneas megengedi a latinoknak halottaik eltemetését, békét kötnek egymással, és együtt készítik elő a temetési szertartást. Kőrisfát, fenyőt, tölgyet vágnak ki, és „ékkel döntve, illatot ontva a cédrus” is ledől. Minden bizonnyal ez az első írásbeli nyoma annak, hogy már az ókorban ismerték az irányított fadöntés módszerét, amihez éppen úgy mint ma, ékeket használtak. Az első tudományos igényű leírást a cédrusokról a Kr. e. IV-III. század fordulóján élt Theophrasztostól ismerjük, aki A növények történetéről című művében részletesen foglalkozik a cédrusokkal: „… a cédrusoknak két fajtája van, a lykiai és a főníciai, de néhányan, elsősorban az Ida hegyének lakói, azt állítják, hogy csak egyféle cédrus van.” A krétai Ida hegyen egykor valóban nőttek cédrusok. A főníciai cédrusról megemlíti, hogy ácsmunkára kiváló, mert a nedves levegőt és a földbeásást egyaránt jól tűri. Sajnos Theophrasztosz művei illusztráció nélkül maradtak fenn. Olyan mű a későbbi századokból sem maradt az utókorra, amiben a cédrust ábrázolták volna. Ez aztán sok félreértésre adott alkalmat, gyakran összekeverték a cédrust a citromfával, sőt néha a ciprussal is. Noha SZABÓ J. (2000) azt írja, hogy maguk a görögök sem ismerték a cédrust, ezt nehéz elhinni, hiszen a mai Törökország fölközi-tengeri partvidéke tele volt görög településekkel, köztük az a vidék is, ahol a tengerparttól nem messze, a Taurus-hegységben még ma is hatalmas, összefüggő libanoni cédrus erdők állnak. A Kr. e. I. szd-ban élt Sztrabón is említi a cédrust Geographikájában. Az ugyanebben a korban élt Vitruvius Tíz könyv az építészetről című műve 9. fejezetében is találunk néhány fontos mondatot a cédrusokról. A szerző az épületfáknál tárgyalja a cédrusokat, de más alkalmazásukat is megemlíti. Mint épületfát a gyertyánnal és a fenyővel, valamint a borókával együtt olyan kitűnő anyagnak tartja, hogy a belőlük emelt épületek „örökre fennmaradnak”. Hasonlóan ezekhez, a cédrusolajjal bekent dolgok, például a könyvek is örökké fennmaradnak, mert „a molyok és a férgek nem ártanak nekik”. A könyvek bekenése a cédrusolajjal az írás örökkévalóságát szolgálta, ami fizikailag is kifejezte egy írásmű értékét. A drága cédrusolajjal ugyanis nem kentek be minden könyvet.

24

Horatiusnak a Pisókhoz szóló levele egyik sorából tudjuk, hogy az irodalmi mű értékét jelezte, ha „méltóak a cédrusolajra” (posse linenda cedro). Hasonló képet használ Persius is Első szatírájának 40. strófájában. Az olyan irodalmi mű értékét érzi a legnagyobbnak, amely „cedro digna locutus”, vagyis: „Mert ki ne vágynék rá, hogy a nép csak / róla beszéljen, hogy művét cédruskenet óvja / s bele majd ne halat s tömjént csomagoljon a boltos?” Ezeket a sorokat századokkal később is idézték, együtt két természettudományos művel: Dioszkuridész Pedaniosz: De materia medica és idősebb Caius Plinius Secundus: Historia naturalis című műveiről van szó. Dioszkuridész, aki alapvetően egy gyógyszerészeti könyvet írt, részletesen foglalkozott a cédrusolajnak a mumifikálásban történő felhasználásával. Plinius könyve – többek között a cédrusokra vonatkozóan is - sokoldalú forrás. Az egyik legfontosabb megállapítása: „a cédrus anyaga maga az örökkévalóság, ezért készítenek belőle istenképmásokat.” Plinius leírja, hogy a soractei Apollón templom tetőszerkezete Rómában cédrusfa volt, de cédrus gerendákat használtak az ephesosi Diana-templom, a római Pantheon, az uticai Apollóntemplom, egy hispániai Diana-templom, valamint a trójai háborúk előtt több igen régi auliszi és más templom építéséhez. A szobrászok is gyakran használtak a cédrust, a leghíresebb szobor, melyhez cédrusfát is felhasználtak, Pheidiász olümpiai Zeusz szobra, amely Kr. e. 432-ben készült. Aranyból és elefántcsontból formálta ki Zeusz alakját, aki cédrustrónon ült. A kompozíció 12,5 m magas volt, a világ negyedik csodájaként emlegették. Sajnos Theodosius császár idején, Konstantinápolyból nyomtalanul eltűnt.

2.1.6 A cédrus a keresztény kultúrában A már említett bibliai Ószövetségen kívül – amely nemcsak a zsidó, hanem a keresztény kultúrához is kapcsolható – a korabeli, de 1947-ben megtalált ún. holt-tengeri tekercsekben is találunk említést egy helyen a cédrusokról, mint életfáról. A későbbi egyházatyák biblia és szentírásmagyarázataiban is több helyen felbukkan a cédrus. Az V. sz-ban élt Alexandriai Szent Cyrill szerint az ószövetségi cédrusfa nem más, mint Krisztus jelképe, mivel fája éppen úgy romolhatatlan, mint Krisztus szent teste. Találkozunk olyan írásokkal is, amelyekben egyszerre kap pozitív és negatív magyarázatot a cédrus, mint jelkép. Például a Theodulf-Biblia kommentárjaiban a cédrusok egyrészt Krisztust, az egyházat, a prófétákat és az apostolokat jelenítik meg, „rossz értelemben pedig a hatalmasokat, az eretnekeket, a pogány bölcseket, a démonokat és a gazdag hívőket”. A cédrus kezdetben egyszerre jelképezte a középkori keresztény gondolkodásban a superbiát (a gőgösséget), és a humilitást (az alázatosságot). Később, a XII. században élt Lambertusnak, Saint Omer apátjának Liber Floridus (Virágos könyv) című enciklopédiájában ez a jelképkör tovább bővült. A cédrus a nyolc boldogság közül a lelki szegénységhez kapcsolódik és az alázatosság (humilitas) erényét példázza. A könyv egy másik fejezetében a szeretet (charitas), a türelem (patentia) és a remény (spes) szimbólumává válik a cédrusfa, miközben egyik ága lesz az Ecclesiát, (az Egyházat) jelentő jó fának (arbor bona). 24

A VI. századi, ephesosi zsinat a kereszténység dogmájaként fogadta el a Mária-tiszteletet. Szűz Máriát, mint Istenanyát, Istenszülőt kezdték tisztelni, kezdetben különösen Bizáncban. A mennyei hierarchiába bekerült Istenanya szükségképpen kapcsolatba került a romolhatatlanság és a hatalom jelenvényével, a cédrussal. Máriának és a cédrusnak az allegorikus összekapcsolása az Énekek énekére vezethető vissza. Számos himnusz és egyéb költői mű keletkezett még a XII-XIII. században is, amelyek Máriát a „Libánus cédrusához hasonlítják, „amely a hegyen fénylik”. Visszatér a sumér forrásokból már megismert jelző, amely a cédrus fa szépségére utal. A cédrus a középkori Európában inkább csak mint jelkép ismert, a maga anyagi mivoltában legfeljebb a keresztes lovagok találkoztak vele. A már idézett Lambertus a Liber Floridusban fontosnak tartja megjegyezni, hogy Jeruzsálem házai cédrusból és ciprusfából épültek. A cédrus botanikai meghatározását is először arab tudósok kísérelték meg, majd zsidó zarándokok keresték fel a tudományos megismerés szándékával a Libanon hegyét. Ilyen volt például Ibn al Suri (1177-1242) zsidó botanikus, aki növényeket gyűjtött és rajzolt le a Libanon hegyén. A XV.-XVI. századtól kezdve a keresztény növénykatalógusok is felhasználták az útleírások tapasztalatait, így lassan a cédrusfa valódi alakja is ismertté vált. Addig azonban – ahogy már korábban említettem – gyakran összekeverték más fafajokkal, főleg a citromfával a cédrust. Ennek az alapja az, hogy különösen a középkori Itáliában, de még a reneszánsz idején is a cédrust a Citrus medicával keverték össze, melynek olasz neve cedro. Ezért jelent meg több itáliai freskón és festményen a citromfa olyan szerepkörben, amelyben korábban a cédrust ábrázolták. A XV. században élt neves itáliai humanista, Celio Calcagnini, aki Mátyás király udvarában is megfordult, volt az első, aki egyértelműen megkülönböztette egymástól a citromfát és a cédrust, a De citrio, cedro et citro (A citromfáról, a cédrusról és a citromról) című művében. Ugyanő a De re nautica (A hajózásról) című művében említi a cédrust, mint fontos épület- és hajóépítő fát.

2.1.7 A cédrus az újabb kori művészetekben A festészetben főleg a XIX. századi romantika idején volt gyakori a cédrus ábrázolása. A tájfestészet kedvelt témája volt, mint szent fa, a bibliai tájak és témák központi figurájává vált a cédrus. A festők személyesen utaztak el a Szentföldre, a Libanon-hegységbe és a helyszínen rajzolták, vagy festették képeiket. Ezeken a képeken a libanoni cédrus már élethűen tűnik fel. A képek mindegyike kiemeli a cédrus hatalmas termetét, méltóságos megjelenését.

2.1.8 A cédrus a magyar irodalomban és képzőművészetben A cédrus a magyarországi latin nyelvű irodalomban a kezdetektől fogva jelen volt. A XIV. században a francia Eustache Deschamps Nagy Lajos király leányát, Máriát nevezte „magas cédrusnak, édes vadrózsának”. Természetesen a köznép elsősorban a Bibliából ismerte a cédrust, különösen a reformáció korától kezdve, amikor megjelentek az első Biblia-fordítások. A biblikus példák alapján került be a cédrus a világi költészetbe és vált főleg a szerelmes versek gyakori allegorikus növényévé. 24

Megjelenik a cédrus Vörösmarty: Tündérvölgy című költeményében is. A vers hőse a sárkányokkal és tündérekkel viaskodó Csaba herceg, Attila fia, aki egy csodálatos erdőben harcol ellenségeivel. Ebben az erdőben: „Középen halom kél, / virágos szép halom / egyedül húszöles cédrus áll a halmon / alatta kis patak folydogál szabadon.” A cédrusokról szóló, első magyar nyelvű természettudományos leírás Apáczai Csere Jánostól származik, aki a Magyar Encyklopédiában konzerváló szerként, különös nyavalyák orvosságaként jellemzi a cédrust. Molnár János 1760-ban megjelent A régi jeles épületekről című munkájában, mint építőanyagot ismerteti a cédrust. A XIX. század romantikus lelkű utazói – köztük szép számmal magyarok is – gyakran ellátogattak a Szentföldre, és onnan a cédrusok utáni kíváncsiságból a Libanon hegyére is. Az utazásokról szóló beszámolókban már józan, hiteles adatok szerepelnek a fák méreteiről, és többé-kevésbé a korukról is. Meg kell azt is jegyezni, hogy ebben az időben – a XIX. század első harmadában - már több főúri parkban elültették az első cédrusokat, tehát már Magyarországon sem voltak teljesen ismeretlenek. A magyar romantikus festők közül Ligeti Antal nevét kell megemlíteni, aki számos akvarellt és rajzot készített a Szentföldön, amelyek témája gyakran volt cédrus. Ligeti rajzain soha sem ölt allegorikus-szimbolikus formát a cédrus. A művein látható, többnyire idős, göcsös, több ágra szakadó törzsű cédrusfák mindig ámulatba ejtik a nézőt és tiszteletet keltenek benne. A magyar festészet legjelentősebb cédrusfestője mégis Csontváry Kosztka Tivadar volt, aki mint a történelmi tájfestészet kiemelkedő művelője, európai hírnevet szerzett. Művészetének etikus célkitűzései voltak: hazáját akarta szolgálni, mint a XIX. század írói, politikusai és művészei. Tájképfestészetével a magyar művészetet akarta európai rangúvá tenni, s a magyarság történeti küldetését egy (művészeti) területen teljesíteni. Elfogadta a magyarság keleti, a suméroktól levezetett eredetét, s ezzel a tudattal festette meg például híres, Baalbek című festményét. A széles panoráma-kompozícióba belekomponált egy hatalmas kőtömböt, melyet áldozókőnek vélt, és mellé festett egy szentként tisztelt cédrusfát, amivel kinyilatkoztatást akart teremteni: „Ősi múltunk a világfejlesztő urunk energiájához való kapcsolódást tárja elénk a hatezer éves cédrusfákkal, melyek még ma is azt hirdetik, hogy itt pihent Attila hunjainkkal.” A Baalbek című festmény elkészülte után festett kisebb méretű festményén, az Áldozati kő Baalbekben című olajképen Csontváry ismét egybeszerkesztette az áldozókő és a cédrusok motívumát. Az oltárként felállított kő mögött hét, rendkívül egyenes növésű, szabályos koronájú, azonos magasságú, fiatal cédrus sorakozik egyenletes közökben. Ez a festmény nem természetábrázolás, hanem szépen megfestett látomás. Csontváry cédrusábrázolásai közül a két leghíresebb a Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban, és a Magányos cédrus. A Zarándoklás cédrusa azonos a szimbolikus jelentésű szent fával. Csontváry ezzel a magyar nép szívós fennmaradását, örökkévalóságát akarta szimbolizálni. A nemzeti motívumot hangsúlyozza a fehér ruhás lányok körtánca is. Párhuzamát megtaláljuk több magyar festményen is, pl. Zichy István: Rege a csodaszarvasról c. litográfiáján, amely egyértelműen a magyar őstörténetből vett példa.

24

A feljegyzéseiből tudjuk, hogy Csontváry mint történelmi „lényekkel” foglalkozott a cédrusokkal. Számára a cédrus a magyar „népfaj” tehetségét, történelmi életét, múltbeli és jövőbeli hatalmát, kultúrájának, történelmi szerepének jövendő megújulását példázza. Ebben a hit- vagy álomvilágban élvén, a gyógyszerész végzettségű Csontváry, akinek alapos botanikai ismeretekkel kellett rendelkezni, a cédrusokról szóló leírásaiban gyakran túloz: „A libanoni cédrus … csak a negyedik ezredben bontja ki koronáját, mely gyümölcsöt terem. Ezzel bontakozik ki úgy, hogy magja révén halhatatlanná legyen. … Egy kétezer éves cédrusfa még nem fa – a harmadik ezredben nő csak meg gyümölcsöt termő koronája.” ( 1. ábra) Csontváry írásaiban megemlékezik arról, hogy a cédrus lakhelye a „teremtő magány tája”, az „idea szülőhelye”. A Magányos cédrus című festményén azonban nemcsak a teremtő magány van jelen, hanem az erdőn kívüli fa szenvedő magánya is. „Lehet, hogy a sors hosszú életet ad nekem, de lehet, hogy egy vihar letörhet, s én nyomtalanul letűntem a föld színéről” írta egyszer kétségbeesetten. Ezekben a sorokban egy meg nem határozott fa sorsának képét vetítette fel saját sorsának bemutatására. Akárhogy is, Csontváry válságos óráinak lenyomata tetten érhető a Magányos cédruson, de emellett az a szívósság is, amellyel talajában megkapaszkodott és évtizedeken át alkotott (2. ábra). Az Erdészeti Lapok 1881. évi egyik számában egy ismeretlen szerző így ír a libanoni cédrusról: „A cédrus … mindig a fák királyának mondatik. …Éden szép erdei eltüntenek, és a vándor most kopár sziklákra akad, ahol őt azelőtt gyönyörű lombkúpok fogadták. …A valahai szép erdők e majdnem törpe maradványai sem állhattak volna ellen a lakosok pusztításának, ha azokat a kormány s még inkább a néphit nem vett volna oltalma alá. Főképp a körüllakó Maroniták tartották szentségnek, s a szomszéd zárdák szerzetesei a jámbor zarándokokat, kik a Libanont meglátogatták, mindig hozzájuk vezették.”

24

1. ábra Csontváry K. Tivadar: Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban, 1907 A XX. századi magyar irodalomban több költőnknél is felbukkan a cédrus. Ezek elemzése meghaladja a dolgozat kereteit. Mindössze egy költőt, Nagy Lászlót idézem, akinek két költeményében is fontos szerepet játszik a cédrus. Az egyik verse, melynek Seb a cédruson a címe, és amelyet egy asszír harcos profiljára emlékeztető formában írt meg, Csontváry festményeinek időtávlatait, ősi, archaikus kultúrkörök cédrusélményét idézi fel, miközben teljesen azonosul a sebzett cédrussal (3. ábra).

2. ábra. ábra Csontváry K. Tivadar: Egy cédrusfa a Libanonon (Magányos cédrus), 1907

24

3. ábra ábra Nagy László: Seb a cédruson Nagy László másik verse a Csontváry, amelyben törvényszerűen felbukkan a cédrus, nem egyéb, mint egy védőbeszéd, egy kiáltás az életében őrültnek tartott, mellőzött festőért. „Rikolthat a művész az égen kék és kobalt páváiból, törvény, hogy cédrussá váljon a milliógyökű magány.”

2.2 A cédrusok szerepe a gyógyászatban Közismert, hogy sok növényfaj bocsát ki légzése során olyan anyagokat, melyek a levegőben található mikroorganizmusokat elpusztítják (fitoncid hatás). Egyes esetekben a kibocsátott anyagok más növények fejlődését is akadályozhatják (allelopátia). Ebben a fejezetben a cédrusok fitoncid tulajdonságait foglalom röviden össze, rámutatva arra, hogy a cédrusoknak nem csak az erdősítésekben lehet szerepe hazánkban, hanem az egészségügyi létesítmények parkjaiban is. A növények fitoncid képességét B.P. TOKIN, ukrán tudós állapította meg 1928-29-ben. Ez alatt a növényeknek azt a védekező mechanizmusát értette, amellyel más növények, rovarok, gombák és egyéb mikroorganizmusok ellen képesek védekezni. A fitoncid anyagok kémiailag lehetnek alkoholok, glukozidok, aldehidek, szerves savak és cserző anyagok. A növényekben 24

rendszerint illó vegyületek formájában vannak jelen, és a légzéssel, vagy a sejtek sérülése következtében a levegőbe kerülve fejtenek ki védőhatást. Más fitoncidok nem illó vegyületek formájában találhatók a sejtnedvekben és nyomás, sérülés hatására jutnak ki a növény felszínére. A növények fitoncid képessége függ a fajtól, az évszaktól, a napszaktól és a meteorológiai viszonyoktól. A kutatók sorrendet is felállítottak az egyes növények között a fitoncid képesség erőssége szerint: 1. Vöröshagyma 2. Fokhagyma 3. Atlasz cédrus 4. Jegenye fenyő 5. Tiszafa 6. Erdei fenyő 7. Boróka Laboratóriumi kísérletekkel megállapították, hogy a vöröshagyma-fokhagyma-cédrus illóolaj már 3 perc alatt elpusztítja a kórokozókat, a lúcfenyő illóolaja csak 60 perc alatt. Viszonylag erős fitoncid hatása van a tölgyeknek, a gyertyánnak, a juharoknak, a diónak és a nyírnek. Az egykori Szovjetunió kórházainak és szanatóriumainak parkjában tudatosan alakítottak ki gyógyhatású sarkokat erős fitoncid hatású fákból és cserjékből. Magyarországon főleg CEBE Zoltán (1993; 2000) erdőmérnök kezdeményezésére születtek ilyen védőfásítások, például a körmendi kórház parkjában. Sajnos a korábbi, Szovjetunióbeli vizsgálatokról nem áll rendelkezésünkre dokumentáció. Ahhoz, hogy a cédrus lombozatának levegőtisztító hatását tudományosan is bizonyítottnak lehessen tekinteni, jól szervezett kísérletre, (levegő mintavételre) és pontos laboratóriumi kiértékelésre lenne szükség. Feltételezve és elfogadva a cédrus lombozat levegő tisztító hatását, azt azért nem szabad túlértékelni. Hiszen hiába ültetünk néhány cédrus fát egy körház parkjába, ha a kórház tágabb környezetében továbbra is jelentős légszennyező források vannak. Ugyanakkor a cédrusolaj fitoncid hatása bizonyított, hiszen az ókorig visszanyúló adatok tanúskodnak konzerváló, megtisztító hatásáról (lásd a 2.1.2; a 2.1.4 és a 2.1.5 fejezeteket a leprás megtisztulásáról, valamint Vitruvius, Horatius és Persius utalásai a cédrusolaj konzerváló hatásáról), gyógyszertárainkban pedig ma is kapható, mint hatásos sebkezelő, gyulladáscsökkentő és inhaláló szer.

3. A CÉDRUS NEMZETSÉG JELLEMZÉSE 3.1 A cédrusok rendszertani besorolása Törzs: Altörzs: Osztály: Rend: Család: Alcsalád:

Gymnospermatophyta Conferophytina Coniferopsida (Fenyők) Coniferales (Pinales) Abietaceae – Pinaceae Laricoideae

24

Nemzetség: Fajok:

Cedrus Cedrus atlantica Manetti Cedrus libani Barr. Cedrus deodara Loud Cedrus brevifolia Henry

atlasz cédrus libanoni cédrus himalájai cédrus ciprusi cédrus

Újabban napvilágot láttak más rendszertani besorolások is, melyek az atlasz és a ciprusi cédrust a libanoni cédrus alfajaként írják le (VAN DE LAAR – DE JONG 1995). ZANDER (1984) az alábbi szinoním neveket sorolja fel: • az atlasz cédrusra  C. libani ssp. atlantica (Endl.) Franco  C. libanotica Link ssp. atlantica (Endl.) Holmboe • a libanoni cédrusra  C. libani A. Rich. ssp. brevifolia (Hook. F.) Meikle  C. libanotica (Link)  C. brevifolia (Hook. f.) Henry  C. libani ssp. libani A dolgozatban én magam megmaradtam az általánosan elfogadott négy önálló faj mellett. A cédrusok rendszertani besorolásában mutatkozó bizonytalanság azonban arra utal, hogy különösen az atlasz és a libanoni cédrus elkülönítése morfológiai alapon nem könnyű. Ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy korábbi földtörténeti korokban a cédrusok összefüggő áreát alkottak a Földközi-tenger medencéjében és csak kevésbé diferenciálódtak a nagyjából azonos ökológiai körülmények között. Arabul arz el Atlas, berberül idkil vagy idil az atlasz cédrus neve. A libanoni cédrus török neve sedir. A cédrus név eredeti latin elnevezés, ezt a Pinaceae családhoz tartozó, mindössze négy fajból álló kis nemzetséget LINK angol botanikus rendszerezte és írta le 1831-ben. Az alapfajoknak számos változata ismert a kertészeti gyakorlatban (MESTERHÁZY 1995).

3.2 A cédrusok morfológiai leírása Mivel a dolgozatnak nem témája a cédrusok morfológiai kérdéseivel foglalkozni, azért csak röviden összefoglalom az ezzel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. A cédrusok a tűcsomós fenyőkhöz tartoznak. A vörösfenyőktől abban különböznek, hogy tűik télen is a fán maradnak. Leghosszabb tűi a himalájai cédrusnak vannak (30-70 mm), legrövidebbek a tűi a ciprusi, más néven rövidtűs cédrusnak (4-12 mm). DEBRECY-RÁCZ (2000) szerint az atlasz cédrus tűi 10-25 mm, míg a libanoni cédrus tűi 20-35 mm hosszúak. TOTH (1978) szerint az atlasz cédrus tűi 15-25, a libanoni cédrus tűi 15-35 mm hosszúak. Világosan érzékelhető ezekből az adatokból a bizonytalanság, ami megnehezíti a tisztán morfológiai alapú elkülönítését ennek a két cédrus fajnak. A himalájai cédrus tűi világos zöldek, szinte selymesen hajlékonyak, a többi cédrus tűje sötét, kékes-zöld, kemény, szúrós.

24

A cédrusok pollenjeik formája és mérete alapján is elkülöníthetők egymástól. Legnagyobb pollenje a Cedrus atlanticának van, aztán a C. libani és a C. deodara következik (TOTH 1978).

4. ábra A Cedrus atlantica porzós és termős virágai A többi fenyőfélével ellentétben a cédrusok nyár végén, ősz elején virágoznak. A porzós virágok a tűcsomók közepén, június vége felé, a termős virágok csak mintegy két hónappal később jelennek meg (4. ábra). A termős virágok érési folyamata sokkal gyorsabb, mint a porzós virágoké, így egyszerre érik el teljes érettségüket. A virágpor szóródásának időpontjára a termős virágok beérnek, képesek befogadni a pollent, azonban a megtermékenyítés csak a következő év tavaszán, május végén, június elején történik meg. A megtermékenyülés után az addig nyitott tobozpikkelyek bezárják a magkezdeményt. Innen számítva az atlasz és a libanoni cédrus esetében két évre van szükség a tobozok teljes beéréséhez (TOTH 1978). A himalájai cédrus toboza már a megtermékenyülés évének őszén, a Pinusok tobozához hasonló mechanizmussal szétnyílik A tobozok kezdetben halvány, barnás-zöld színűek, a második év végére lilás színt vesznek fel, végül a harmadik év végére kiszáradva megbarnulnak. A tobozok formája és mérete alapján sem könnyű egymástól elkülöníteni a különböző cédrus fajokat. Az atlasz cédrus toboza szinte szabályos hordó alakú, 50-70 mm, a ciprusi cédrus toboza tojásdad alakú, lapos csúcsú és 70-120 mm hosszú, a libanoni cédrus toboza gyakran szabálytalan, hordó alakú, besüllyedt csúcsú, hossza 70-120 mm, középátmérője 45-70 mm, legnagyobb toboza a himalájai cédrusnak van, hossza 70-110 mm, megnyúlt tojás alakú (DEBRECZY-RÁCZ 2000) (5. ábra).

24

5. ábra Atlasz cédrus toboz A maghullás időpontja erősen függ az időjárástól. TOTH (1978) mutatta ki, hogy az atlasz és a libanoni cédrus toboza nem egyszerűen a hőhatásra esik szét, mint a Pinus fajok toboza, hanem ehhez hozzájárul a levegő páratartalmának változása is. Pontosabban arra van szükség a tobozok széteséséhez, hogy a tobozok megszívják magukat vízzel, megfagyjanak, majd felengedjenek. A magvak kiszabadulásához és szétszóródásához nem elegendő a tobozpikkelyek egyszerű felnyílása, a toboznak teljesen szét kell esni ahhoz, hogy a pikkelyek tövén lévő bemélyedésben elhelyezkedő magvak ki tudjanak szabadulni. A toboz szétesése után a tobozorsó még sokáig a fán marad. A szárnyas magvakat a szél terjeszti. Ilyen módon a cédrusok jelentős területeket képesek meghódítani természetes úton, ha a magvak kedvező csírázási feltételek közé kerülnek. Az atlasz és a libanoni cédrus is 3 évenként hoz jó termést. A természetes elterjedési területükön hektáronként 20-40 fáról gyűjthető be toboz, ami átlagos termés esetén 4-10 hl-t, jó termés esetén 12-32 hl-t jelent. 1 hl friss tobozból 3-4 kg tiszta mag nyerhető ki, azaz átlagos termés esetén 12-40 kg/ha, illetve jó termés esetén 35-130 kg/ha (TOTH 1978). A magvak közepes nagyságúak, ezermagtömegük 65-85 g között ingadozik. A magvakban az embrió egy olajfürdőben úszik. A szárnytalanítást óvatosan kell végezni, hogy az olajtartály meg ne sérüljön, mert ez a mag tönkremeneteléhez vezet. A magvak átlagos csírázóképessége 60-90 % között ingadozik (TOTH 1978). A cédrusok magja átfekszik, a nyugalmi állapotukat azonban könnyű megszüntetni. A legegyszerűbb módszer a korai vetés, ami akár januárban is lehetséges. Későbbi vetéshez rétegelni kell a magot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a természetes 14-15 % nedvességtartalmú magvakat tőzeggel keverjük össze és +3 oC-on tartjuk mindaddig, amíg a magvak 10 %-a csírázásnak indult. Ekkor vetni kell, különben az előcsírázás oly nagy mértékű lesz, hogy erősen görbült gyökérnyakú csemetéket kapunk. A csírázás folyamata

24

azonban reverzibilisen leállítható, ha a rétegelt magvakat –1 - -2 oC-ra helyezzük. Ismét fagypont feletti hőmérsékletre téve, a csírázás tovább folytatódik (TOTH 1978). A magvak nedvességtartalmának 10 % alá csökkentésével, –10 - -15 oC-on, légmentesen lezárt edényben, a cédrus magvak több évig is eltarthatók (TOTH 1978) anélkül, hogy a csírázóképességük jelentősen romlana. Megjegyzem, hogy saját magam egy évig tároltam jó minőségben, 14-15 % nedvességtartalmú atlasz cédrus magot +3 oC-on, PVC fólia zacskóban.

6. ábra Cedrus libani - főníciai, – libanoni cédrus (Budapest II, Kondor u. 5.) (d1,3= cca. 100 cm, h= cca. 13 m) Ami a cédrusok habitusát illeti, általában egyenes, hengeres, monopodiális törzset fejlesztenek. Éves növekedésük monocyklikus, kivéve a himalájai cédrust, amely polyciklikus

24

í 7. ábra Cedrus libani ssp. stenocoma tauruszi libanoni cédrus, Alcsútdoboz (d1,3=124,1 cm, h=33,5 m)

8. ábra Cedrus libani törzsfák - Gödöllő, Erzsébet-park

9. ábra 4 éves Cedrus libani ssp. stenocoma TÓTH Gyula kertészmérnök gödöllői faiskolájában (H=4,20 m) 24

növekedésű, évente – a tölgyekhez hasonlóan – több hajtást is hoz. A libanoni cédrus ún. főníciai cédrus nevű változata hajlamos egy tőből több törzset is hajtani (DEBRECZY-RÁCZ 2000). Feltehetően ebbe a rendszertani kategóriába tartozik a budapesti libanoni cédrus is, amely a Hűvösvölgyben, a Kondor utcában, Fedák Sári egykori villájának kertjében található, életkora 120-130 év között van (6. ábra). A 7. ábrán látható másik hazai libanoni cédrus Alcsútdobozon, az arborétumtól DNY-ra, az erdőben található, 185 éves (BARABITS 1966). Ez a fa feltehetően tauruszi libanoni cédrus (C. libani ssp. stenocoma), erre utal erőteljes magassági növekedése és egyenes, hengeres törzse, ami csak a törzsmagasság felső felében bomlik több ágra. Hasonló habitusúak a gödöllői Erzsébet-park libanoni cédrusai is (8. ábra), noha jóval kisebb méretűek (H= 16,8 m, d1,3 = 40,5 cm). A Cedrus libani ssp. stenocoma jellemző tulajdonsága még a gyors fiatalkori magassági növekedés is (9. ábra). Összehasonlítva a két libanoni cédrus változatot, egyértelműen megállapítható, hogy erdészeti alkalmazásra, ha termőhelyállósága igazolódik, a stenocoma alfaj jöhet szóba.

3.3 A cédrusok természetes elterjedési területe, talajigénye és növénytársulásai A földtörténeti Kréta-korban (140 millió évvel ezelőtt) a cédrusok minden bizonnyal sokkal nagyobb területet foglaltak el, mint manapság. Állományaik benépesítették Észak-Európát és Észak-Amerikát. Ugyanúgy, mint a Sequoia nemzetség fajai, a cédrusok is rendkívül elterjedtek voltak még a harmadkorban is az északi féltekén (65 millió évvel ezelőtt). Még közvetlenül az utolsó jégkor előtt is megtalálhatók voltak a Rajna-Majna-Duna régióban, amelyről pollen fossziliák tanúskodnak. A harmadik jégkorszakban, a Riss-kornak nevezett földtörténeti periódusban, az északi félteke nagy részén kipusztultak (SZABÓ 2000). Megtalálták maradványaikat Dél-Afrikában éppúgy, mint Észak-Jugoszláviában és NyugatBulgáriában. Ezek a leletek arról tanúskodnak, hogy a cédrusok – ellentétben a mai, szigetszerű előfordulásaikkal – összefüggően népesítették be a Földet, különösen Eurázsiát. Az utolsó jégkorszak kezdetén a cédrusok teljesen eltűntek Európából (MAYER-SEVIM 1959 idézi BOYDAK 1996).

3.3.1 Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) elterjedési területe, ökológiai igényei, valamint erdőművelési tulajdonságai 3.3.1.1 Elterjedési terület és talajviszonyok Az észak-afrikai Marokkó és Algéria területén, az Atlasz-hegység magasan fekvő láncain alkot összefüggő erdőségeket (10. ábra). A leghíresebb előfordulásai: Rif-hegység: a cédrus állományok területe 15000 ha. A tengerszint feletti magasság 1400-2400 m. Alapkőzet leggyakrabban mészkő, a kétamai fennsíkon kvarcpala, a Tizirèn fennsíkon

24

pedig homokkő (EMBERGER 1939; RUIZ DELATORRE 1956; LECOMPTE 1969; M’HIRIT 1982 idézi M’HIRIT 1994). Tazekka: a cédrus állományok területe 850 ha. Az anyakőzet savanyú kvarcos üledék, amely nagyon hasonlít a Rif-hegységben is előforduló kőzethez. Közepes-Atlasz központi része: a legjelentősebb cédrus előfordulás az Atlasz-hegységben, melynek területe kb. 120 ezer hektár. Anyakőzet liász és júra mészkő, illetve dolomit. Tulajdonképpen két különálló csoportból áll ez az előfordulás: északon a Causse-környéki csoport, a Közepes-Atlasz táblás hegyein, délen a Közepes-Atlasz gyűrt, egyéni megjelenésű hegyein (EMBERGER-1939; PUJOS 1966; PEYRE 1979; ACHHAL et al. 1980, idézi M’HIRIT 1994)

10. ábra Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) elterjedési területe Észak-Afrikában (M’HIRIT 1994)

Közepes-Atlasz keleti része: kisebb szigetekből összetevődő cédrus előfordulás, melynek össz területe mintegy 23 ezer hektár. Az anyakőzetet tekintve két nagyobb csoportra oszlik: dolomiton és márgás mészkövön előforduló cédrus állományokra (PEYRE 1979; ZIAT 1968). Magas-Atlasz keleti része: a cédrus állományok területe mintegy 26 ezer hektár, melyek főként a Jbel Layachi és a Jbel Masker északi lejtőin, márgás-meszes palán találhatók. A Tell-Atlasz: négy önálló részből tevődik össze (Djurdjura – 200 ha, Babors – 1300 ha, Ouarsenis – 11000 ha, Mont-Blidien – 1000 ha) meszes homokkövön, üledéken és márgás mészkövön találjuk a cédrus állományokat. A Szaharai-Atlasz: a legnagyobb algériai cédrus előfordulás, amely két részből áll: a Montsdes-Aurès és Belezma térségében (17000 ha), valamint a Monts-du-Hodna (8000 ha). 24

Anyakőzet: felső-júra dolomit és meszes dolomit, illetve alsó kréta mészkő (FAUREL et al. 1949; ABDESSAMED 1981, idézi M’HIRIT 1994). Mint látható az atlasz cédrus rendkívül sokféle anyakőzeten, sokféle talajtípuson fordul elő. Ez azt jelzi, hogy talajban nem válogatós, előfordul savanyú és bázisokban gazdag, lúgos kémhatású talajokon egyaránt. Marokkóban megtaláljuk bazalton, doleriten, márgás mészkövön, márgás palán, dolomiton, meszes dolomiton, palán és homokkövön. Algériában ezen kívül előfordul fehér homokkövön, dolomiton, igazi mészkövön, dolomitos mészkövön és márgán. Az atlasz cédrus állományok alatt előforduló, leggyakoribb talajtípusok: mészkövön kialakult peyrosol, dolomiton kialakult rendzina, bazalton kialakult andosol, valamint szerves anyagban és vasban gazdag, homokkövön kialakult ocropodzol (FAUREL 1947; LEPOUTRE 1961, idézi M’HIRIT 1994).

3.3.1.2 Éghajlat 3.3.1.2.1 Csapadék Az atlasz cédrus szubhumid –humid bioklimatikus környezetben, a felső-hideg mediterrán régióban él a Közepes-Atlaszban, de megtaláljuk a Rif-hegység és az Aurès rendkívül hideg, a Magas-Atlasz oromediterrán zónájához tartozó régióban is. Optimumát a mediterránmagashegységi klímában, 1600-2000 m tengerszint feletti magasságban találja meg (ACHHAL et al. 1980. idézi M’HIRIT 1994). A 2. táblázatból kivehető, hogy a Nyugati-Rif hegység, amely az Atlanti – Óceánra néz, kapja a legtöbb csapadékot. Kelet felé haladva, a Középső-Rif egy része, ahol a legmagasabban találhatók a cédrus erdők, jóllehet még elég sok csapadékot kap, de már lényegesen kevesebbet, mint a nyugati hegytömb. Ebben a nagy tömbben jelentős völgyhatás figyelhető meg, ami a mély, széltől védett völgyekben jelentkezik és a csapadék jelentős csökkenésében, valamint erős változatosságában nyilvánul meg. Az 1440 m magasan fekvő Zerkate mindössze 686 mm csapadékot kap évente, a tőle néhány kilométerre és 970 m magasan fekvő Tabarrante éves csapadéka 1216 mm. Aminek az az oka, hogy Tabarrante nincs elzárva a csapadékos, nyugati szelektől. Tazekka (Bab Bouidir), amely szintén elég magasan, 1570 men fekszik, szintén viszonylag sok csapadékot kap (1233 mm). BOUDY (1955 idézi MEDIOUNI-YAHI 1994) szerint az atlasz cédrus 440-1403 mm éves csapadékú régiókban fordul elő. Ez már önmagában is jól utal az atlasz cédrus nagyfokú alkalmazkodóképességére. Az éves csapadék mennyisége azonban csak tájékoztató jellegű. Az 1. táblázat a csapadék havi eloszlását is jól mutatja. Látható, hogy noha a nyári félév csapadékszegény az atlasz cédrus élőhelyein Marokkóban, de a téli félév rendkívül csapadékos. Ezekben a hónapokban a talaj fel tud töltődni vízzel, amiből „gazdálkodhat” a fa a nyári hónapokban. A legkisebb csapadékú régióban is annyi a csapadék, mint Magyarországon a gyertyános-kocsánytalan tölgyes klímában. Az esős napok száma – a havi csapadék összeg mellett - nem kevésbé fontos jellemzője egy termőhelynek. A csapadék hatékonyságát pedig az is befolyásolja, hogy milyen rendszerességgel, milyen intenzitással és milyen formában esik le. Az esős napok száma az atlasz cédrus minden marokkói termőhelyén elég magas (65-72 nap/év). Ezek havi megoszlása viszont eléggé változatos. A téli félévben, több hónapot is találunk 12 esős nappal, míg nyáron előfordulnak teljesen csapadékmentes hónapok (M’HIRIT 1982). 24

A cédrus állományok előfordulása Nyugati Rif Középső Rif Keleti Rif Közepes táblás Atlasz Közepes keleti Atlasz Magas keleti Atlasz Aurès- Belezma Djurdjura – Babors

Földrajzi szélesség

Tengerszint feletti magasság (m)

Éves csapadék (mm)

1400 - 2300

Hőmérsékleti szélsőségek (Co) maximum

minimum

1390 - 1786

28,3 – 24,1

-5,6 - -0,2

1500 - 2400

1257 - 1707

28,8 – 23,7

-5,6 - -0,4

1700 - 2200

906 - 1311

26,6 – 24,6

-5 - -1,8

1500 - 2000

871 - 1066

30,9 – 27,6

-4,7 - -0,5

32o 36’ – 33o 05’

1800 - 2000

615 - 927

28,7 – 26,5

-6,4 – +3

32o 16’ – 32o 53’

1800 - 2400

499 - 799

29,6 – 23,2

-8,3 - -3,1

1350 - 2300

499 - 790

29,6 – 23,2

-8,3 - -3,1

1400 - 2200

1200 - 1700

16,8

-8,5

35o 01’ – 35o 53’ 34o 55’ – 35o 35’ o 33 50’ – 35o 07’ 33o 08’ – 33o 44’

35o 30’ 36o 30’

1. táblázat A fontosabb, természetes atlasz cédrus (Cedrus atlantica) előfordulások éghajlati jellemzői (M’HIRIT 1994)

3.3.1.2.2 Hőmérséklet A növénytársulások elterjedését, illetve egy adott terület növénytermesztési hasznosíthatóságát lényegesen befolyásolja a téli félév minimum és a nyári félév maximum hőmérséklete, illetve a hőmérséklet évi ingása, amit kontinentalitásnak nevezünk (SZÁSZ – TŐKEI szerk. 1997). A 2. táblázatban a jelentősebb, marokkói atlasz cédrus élőhelyek havi maximális és minimális hőmérsékleteit mutatom be M’HIRIT (1982) nyomán. Feltűnő, hogy több olyan élőhely is van, ahol a nagy tengerszint feletti magasság ellenére sem csökken a minimális hőmérséklet fagypont alá A június-szeptemberi időszak csapadékhiányának káros hatását pedig csak fokozza a magas hőmérséklet. Ezek a hónapok kifejezetten aszályosak. Figyelemre méltó, hogy a hazai klímában sem szokatlanok a marokkói cédrus élőhelyeken mért nyári maximum hőmérsékletek (3. táblázat). M’HIRIT (1982) megállapítja, hogy a legjobb fejlődésű cédrus állományok termőhelyein a hőingás legnagyobb értéke 25-30 oC (4. táblázat). A Nyugati-Rif hegységben, ahol a hőingás legnagyobb értéke 25 oC alatt van, a bőséges csapadék ellenére sem alakulnak ki zárt cédrus állományok, csak facsoportok. Ezt fontos küszöb értéknek tartja, ami jól jellemzi az atlasz cédrus kontinentális jellegét, szemben a jegenyefenyővel, a paratölggyel és a lombhullató tölgyekkel. Feltehetően ezzel magyarázható, hogy az atlasz

24

cédrusra vonatkozó, francia nyelvű arab irodalomban sehol sem találkoztam a termőhely évi átlaghőmérsékletének a feltüntetésével. A hőingást sokkal fontosabb jellemzőnek tartják, mint az évi átlaghőmérsékletet. Egyébként a magyarországi cédrus állományok termőhelyeinek hőingása többnyire meghaladja az Atlasz-hegység cédrus állományainak termőhelyén mért hőingást.

3.3.1.3 Faállomány tipusok A marokkói M’HIRIT (1994) 40 különböző termőhely 17 klimatikus variánsában végzett többtényezős bioklimatikai vizsgálatokat, melyek lehetővé tették a cédrus állományok – beleértve a Cerdus libani és a C. brevifolia - klímatípusainak jobb elkülönítését (10. ábra). Az atlasz cédrus legfontosabb növénytársulásai egyrészt a Quercetalia ilicis, másrészt az Ephedro-Juniperetalia rend, Quercetea ilicis és Quercetea pubescentis osztályba, valamint a Querco cedratalia atlanticae rendbe tartoznak (BARBERO et al. 1974; 1980; PHIPPS et al. 1977; PEYRE 1979; ABDESSAMED 1981; LECOMPTE et al. 1975; M’HIRIT 1982; QUEZEL et al. 1987. idézi M’HIRIT 1994). A faállomány-típusokat pedig az alábbiak szerint osztályozta M’HIRIT 1994:

Jegenyefenyves-cédrusos a Rif-hegységben az Abies maroccana társul a Cedrus atlanticahoz; a Babors-hegységben az Abies numidica, a Taxus baccatával, az Ilex aquifoliummal, a Quercus mirbeckiivel, az Acer granatensevel és az Acer obtusatummal közösen társul a Cedrus atlanticához;

Örökzöld tölgyes – cédrusos A Közepes-Atlaszban és a Rif-hegység marokkói részében Ilex aquifolium és Acer monspessulanum társul a Cedrus atlanticához;

Mezofil cédrusos A Közepes-Atlaszban, a Rif-hegységben, és az Ouarsenisben található növénytársulás, melyben uralkodik az Argycytisus battandieri és az Ilex aquifolium.

Orofile cédrusos A Rif, a Keleti-Közepes-Atlasz és az Aurès meszes hegyhátain alakult ki, elegyfajai a Juniperus thurifera, a Juniperus oxycedrus és különböző tövises xerofiták. DEBRECZY-RÁCZ (2000) összefoglalóan csak annyit állapít meg, hogy az atlasz cédrus eredeti áreájában a numidiai jegenyefenyővel (Abies numidica), a spanyol borókával (Juniperus thurifera) és különböző tölgyekkel társul. Az örökzöld tölgyek és a molyhos tölgy a legfontosabb kísérői a cédrus erdőtársulásoknak. Az ezekkel alkotott növénytárulásai stabilak, de az egyensúlyuk azonnal felbomlik, mihelyt valamilyen oknál fogva eltűnik belőlük a tölgy (BENABID 1993).

24

2. táblázat A havi átlag csapadék megoszlása a Cedrus atlantica fontosabb élőhelyein (mm)

(M’HIRIT 1982) 1. Nyugati-Rif; 2. Középső-Rif; 3. Tazekka; 4. Közepes-Atlasz fennsík

Hónap

1.

2. 3. 4.

Tszf. Magasság Helyszín (m) B. Berred 1220 B. Tariouent 1425 B. Taza 880 Kétama 1520 Tizi Ifri 1775 Tabarante 1170 Zerkate 1440 B. Bou Idir 1570 Ifrane 1640 Ouiouane 1640 Tioumliline 1650

J

F

M

Á

M

J

J

A

SZ

O

N

D

Összes

152 222 181 143 143 230 59 158 107 93 86

175 251 210 182 109 201 113 215 137 131 88

164 170 168 167 149 154 135 163 126 178 104

91 116 97 136 105 138 80 124 95 115 101

75 62 43 72 70 50 27 107 41 52 52

0 28 11 14 31 12 25 13 20 25 30

0 0 0 3 1 0 0 8 3 0 4

0 3 0 2 2 1 0 8 4 7 8

0 34 21 22 27 31 8 24 14 11 37

53 65 77 92 102 65 54 113 52 52 76

152 185 133 161 152 120 84 112 126 163 105

194 211 231 171 90 215 101 188 89 152 110

1056 1346 1171 1165 953 1256 686 1233 816 979 802

82

3. táblázat A maximális és minimális hőmérsékletek havi átlagai néhány Cedrus atlantica termőhelyen Marokkóban (oC) (M'HIRIT 1982) 2. Nyugati-Rif; 2. Középső-Rif; 3. Tazekka; 4. Közepes-Atlasz fennsík

1.

2. 3. 4. 5.

Hónapok Maximum Tszf. Helyszínek magassá minimum g (m) Bab Berred M 1220 m Bab Taza M 880 m Kétama M 1520 M Tabarrante M 970 m Bab Bou Idir M 1570 M Ifrane M 1640 m Bouhachem M 1260 M

24

J

F

M

Á

M

J

J

A

SZ

O

N

D

7,2 2,1 12,2 2,5 8,0 0,5 11,7 4,1 7,7 -1,2 9,1 -3,8 12,7 1,8

8,7 2,8 14,0 3,8 9,2 0,9 13,0 6,3 9,0 -1,6 10,4 -2,1 11,3 2,9

12,7 5,2 15,9 4,3 11,3 2,2 16,5 8,5 12,8 -1,5 12,4 0,1 10,3 3,5

18,3 6,9 18,4 6,3 15,1 4,6 18,7 12,5 15,1 3,2 15,3 2,2 11,7 4,1

22,2 8,1 22,0 8,8 14,6 5,2 22,7 16,9 17,2 5,1 18,6 4,5 15,3 7,1

26,5 11,9 26,4 12,2 21,6 10,0 29,9 19,4 24,1 10,4 24,5 8,5 19,7 10,4

28,8 15,1 31,9 15,2 27,0 13,4 35,0 19,1 29,2 16,1 30,5 1,6 25,1 14,2

29,1 15,3 32,1 16,7 26,7 13,3 34,0 16,5 29,0 13,5 30,4 11,5 25,2 14,0

23,0 10,4 29,0 13,7 23,7 10,6 29,0 12,1 23,7 10,5 25,7 9,0 22,3 9,2

14,5 5,7 22,6 10,2 15,7 7,0 24,1 9,4 16,4 5,6 18,8 5,0 18,1 8,4

10,4 4, 16,3 6,8 12,2 38,0 19,3 5,8 13,4 3,7 13,1 0,9 15,2 4,4

8,2 2,8 13,8 4,9 9,4 1,2 14,0 4,1 8,7 -0,6 9,0 -2,8 11,8 1,1

4. táblázat A hőmérséklet ingadozása néhány marokkói Cedrus atlantica termőhelyen (M'HIRIT 1982) M – havi átlagos maximum, m – havi átlagos minimum Ma – havi abszolút maximum; ma – havi abszolút minimum

1. 2. 3.

4.

Hónapok Hőmérsékleti Tengerszint Helyszín kategória feletti magasság (m) Bouhachem M-m 1260 Ma-ma Bab Berred M-m 1220 Ma-ma Kétama M-m 152 Ma-ma Bab Bou M-m 1570 Idir Ma-ma Ifrane M-m 1620 Ma-ma TiguelM-m 2100 mamine Ma-ma

24

J

F

M

Á

M

J

J

A

SZ

O

N

D

Évi ingás

10,9 15,3 5,1 13,5 7,5 27,0 8,8

8,4 14,1 5,8 23,1 8,3 22,3 10,6

6,8 11,4 7,5 24,1 9,0 25,2 14,3

7,6 13,3 11,4 27,0 10,5 25,4 11,9

8,2 13,4 14,1 25,2 9,4 22,5 12,1

9,3 21,4 14,6 25,3 11,5 20,7 13,7

10,9 15,8 13,6 26,3 13,6 22,2 13,1

11,1 20,4 13,8 20,3 13,4 31,4 15,4

13,9 16,8 12,6 17,5 13,1 26,4 13,2

9,7 10,6 8,8 15,8 8,7 20,4 10,8

10,8 15,3 6,1 13,4 8,3 15,9 9,7

10,6 21,8 5,4 11,4 8,2 19,5 9,1

23,4 31,8 27,0 36,5 26,2 39,5 30,8

23,7 12,9 25,3 10,7

21,8 12,5 23,9 10,7

21,8 12,3 20,3 11,1

25,2 13,1 23,8 14,8

21,4 14,0 21,5 16,5

26,2 16,0 22,1 18,5

23,9 18,8 23,9 16,8

22,7 18,6 23,5 15,9

27,0 16,7 24,6 13,6

19,6 13,7 23,6 8,8

21,7 12,2 23,5 1,6

17,1 11,9 22,9 12,6

41,6 34,2 45,7 33,1

22,1

21,1

18,6

10,7

25,0

23,1

23,0

23,1

23,1

26,

21,6

24,0

41,9

Az atlasz cédrus jól kezelt, jól fenntartott, természetes erdőtársulásai viszonylag ritkák, elsősorban a Rif-hegységben és a Közepes-Atlasz néhány helyén találhatók. Ezek szálalóerdő szerűen kezelt állományok, amelyek szerkezete és összetétele kiegyensúlyozott. Bennük minden szint megtalálható. A cédrus és a tölgy, valamint más lombos fajok újulata normálisan fejlődik az optimális talaj és klimatikus viszonyok között, amelyek nem kedveznek a Pinus maritima rendkívül fényigényes újulatának. Zavaró körülmények, elsősorban a káros emberi beavatkozás hatására (túlzott legeltetés, tarvágások) a cédrus állományok átalakulnak, főleg elcserjésednek illetve elgyomosodnak. A cserjék felszaporodását akadályozza meg a jól kezelt tölgy alsó szint, amely kellő fényt enged át az atlasz cédrus csemetékre. Az atlasz cédrus többnyire 15-20 év után növi túl a tölgy szintet. A cédrus állományok pusztulásának előrehaladottabb foka az elgyepesedés, elsztyeppesedés. Az erős legeltetés következtében a talaj annyira lepusztult, hogy csak különböző, rendkívül szárazságtűrő lágyszárúak (Stipa, Helianthemum), illetve félcserjék (Thymus) képesek megmaradni. A rendkívüli szárazsághoz kiválóan alkalmazkodtak, rendszeresen és bőven teremnek magot. Így egyre nagyobb területeket hódítanak meg a természetes cédrus élőhelyeken. Az erózióval legsúlyosabban érintett területeken, a mélyen gyökerező atlasz cédrus kivételével, minden fa és cserje gyökérzete alámosódott, az elegyfák eltűntek az erdei ökoszisztémából, és a talajt egyéves lágyszárú vegetáció fedi. A természetes felújulás gyakorlatilag lehetetlen. Több ezer hektár cédrusos van ebben az állapotban Marokkóban és Algériában. Jellemző az erdő képére, hogy ritka állásban néhány nagyon öreg fa, mint élő kövület maradt meg az egykori atlasz cédrus állományból. A pusztulás végső foka az elsivatagosodás, amikor már az ún. élő fosszíliák is kipusztulnak részben a természetes elöregedés, részben pedig a nem megfelelő környezet, valamint a kiegyensúlyozatlan tápanyag és vízellátás miatt. A meredek, erodált lejtőkön minden felújulás lehetetlen, kivéve egyes helyeken a lejtő alját, ahol a lehordott talaj összegyűlik (BENABID 1994). Az arab kutatók vizsgálatai szerint az Észak-Afrikai atlasz cédrus erdők messze nem stabilak, emiatt nem tudják betölteni azt az ökológiai, ökonómiai és szociális szerepet, melyet elvárnának tőlük. Az erdei ökoszisztémák számos természetes fiziológiai, biológiai mechanizmusa, különösen azok, melyek a felújulást és a fatermőképességet befolyásolják, az ésszerűtlen emberi beavatkozások következtében erősen zavart. Az erdészeti kutatások arra irányulnak, hogy kialakítsanak egy ökoszisztéma és nem állomány szintű erdőkezelést, amely biztosítja a folyamatos felújulást és a fatermelést; • • •

megteremtsék a fakitermelés és az ökoszisztéma megőrzése közötti érdekellentét ésszerű kompromisszumát; olyan mértékben szorítsák vissza a legeltetést, amely lehetővé teszi az erdei ökoszisztémák fenntartását és még elviselhető a környező lakosság számára is; ez utóbbit kiegészítendő, az elhagyott területek takarmányozási értékének fokozására lombos cserjéket és fákat telepítsenek, miáltal csökkenthető a természetes ökoszisztémák legeltetésének intenzitása (BENABID 1994).

Algériában külön program indult a cédrus állományok megmentésére, a természetes felújulás illetve a mesterséges erdősítés elősegítésére. A program kezdeti, kutatási szakaszában nagy hangsúlyt helyeztek a cédrusok mikorrhiza viszonyainak feltárására és a mesterséges mikorrhizálás lehetőségeinek megvizsgálására.

82

10. ábra A cédrusok tipológiája a mediterrán régióban (40 termőhely - 17 klimatikus variáció) (M'HIRIT 1994) (A) KLIMATIPUS szubhumid hideg és nagyon hideg

(A2) ALTIPUS Hideg, magashegységi cédrusos, jelentős nyári csapadékkal (kontinentális és atlantikus Közepes-Atlasz, 2000 m tszf; Aurès 1900 m tszf.)

(A1) ALTIPUS Közepes tszf. Magasságú, nagyon hideg, száraz cédrusos (Aurès – Keleti-NagyAtlasz)

82

(B) KLIMATIPUS Hideg nedves cédrusos

(C) KLIMATIPUS Perhumid hűvös-hideg

(B1) ALTIPUS Jelentős csapadék nyár elején és az ősz elején (a Közepes-Atlasz atlantikus lejtői, a Rif, Djurdjura közép-keleti szakasza

(C1) ALTIPUS Sok őszi és tavaszi csapadék Középső-Rif, Tazzeka, Babors-Chred.

F2

F1

(B2) ALTIPUS Kedvezőtlen nyári csapadékeloszlású cédrusos (Libanon-hegység északi része)

(C3) ALTIPUS Nagyon sok téli csapadék és enyhe minimális hőmérsékletek (a Rif nyugati szakasza; a szíriai Alaouite (C2) ALTIPUS Viszonylag kevés őszi és tavaszi csapadék (a Libanon-hegység közepe)

3.3.1.4 Az atlasz cédrus állományok felújítása és fenntartása Észak-Afrikában Az atlasz cédrus gazdaságilag és ökológiailag is a legfontosabb fafaja Észak-Afrikának. Emiatt a cédrus erdők kezelése alapvető erdőművelési elveken nyugszik. • a tartamosság, • a biológiai sokszínűség megőrzése; • ésszerű fakitermelés, amelynek ki kell elégíteni a társadalom különböző igényeit: ipari- és tűzifa, takarmányozás Az állományok kezelése alapvetően kétféle módon történik a gyakorlatban: • szabályos szálerdő  csoportos illetve  szegélyes felújítóvágással • szálalóerdő  intenzív szálalás az állomány egyensúlyának fenntartásával  extenzív szálalás a marginális termőhelyeken álló cédrus erdőkben A legeltetés szabályozását összehangolják az erdőművelési beavatkozásokkal az újulat megmaradása érdekében. A Cedrus atlantica állományok észak-afrikai fennmaradásának – az antropogén okokon kívül (legeltetés, erdőtűz) - erdőművelési feltétele a természetes felújítás megoldása (RIDDER 1987). Az újulat gyakran még a szemmel láthatóan azonos termőhelyi feltételek között is megmagyarázhatatlan szeszélyességgel jelentkezik. Ez a jelenség összetettségére utal. A sikeres felújulásnak számos egyidejű feltétele van: magtermés, a tobozok megfelelő időpontban történő széthullása, kielégítő csírázás, a gyökérrendszer kifejlődése, végül a magoncok életképessége. A két legfontosabb tényező kétségkívül az ökológiai feltételek, valamint a magoncok életképessége. A csírázáshoz 4 oC körüli hőmérsékletre van szüksége az atlasz cédrus magnak. Ezen kívül sok nedvességre is, ami a magoncok megmaradásának is fontos feltétele. Ha a magvak vizes hóra hullanak, ami csak lassan olvad el, akkor a magoncoknak van idejük kb. 30 cm hosszú karógyökeret fejleszteni. Ez már elegendő a megmaradáshoz! Ha azonban a meleg évszak hirtelen robban be, akkor a hó nem elolvad, hanem gyorsan szublimál és a magvak kiszáradnak. A talajviszonyok kevésbé befolyásolják az újulat megmaradását. Optimális éghajlati feltételek között szinte minden talajon jól újul az atlasz cédrus. A felszínen kialakult vastag, nyershumusz réteg, valamit a sűrű lágyszárú szint jelentősen akadályozza a természetes felújulást. Az állományszerkezeti viszonyoknak nem elhanyagolható hatásuk van a természetes újulat kialakulására. A szálaló szerkezet rendkívül kedvező, míg a sűrű, idős állományban egyrészt kevesebb a magtermés, másrészt kevesebb fényhez is jut az újulat. Az idős, örökzöld tölgyekkel elegyes cédrus állomány azonban védelmet is nyújt az újulatnak a túl erős napsugárzás, a fagy, valamint az erős szél ellen. LEPOUTRE (1964) mutatta ki a mikorrhiza előnyös hatását a magoncok megmaradására. A mikorrhiza nagyobb víz- és tápanyagfelvételt tesz lehetővé a csemetéknek és erőteljesebb

82

gyökérfejlődést biztosít.. Ezáltal a száraz periódust felkészültebben várják a magoncok és nagyobb eséllyel élik túl.

3.3.2 A libanoni cédrus (Cedrus libani Barr.) elterjedési területe, ökológiai igényei, valamint erdőművelési tulajdonságai 3.3.2.1 Elterjedési terület és talajviszonyok Névadó hazájában, melynek ugyan nemzeti jelképe, alig több, mint 1700 hektárra zsugorodott a területe a Libanon és az Antilibanon-hegységben. Szíriában is csak néhány száz hektárt foglal el, azonban a dél-törökországi Taurus és a Fekete-tenger fölötti Amanus hegység északi lejtőin összesen több, mint 160 ezer hektáron alkot főként elegyes állományokat, annak ellenére, hogy ezeken a vidékeken évezredek óta csak vágják, égetik és legeltetik az erdőket anélkül, hogy a felújításukkal törődtek volna (11. ábra). Egyes források szerint a Kr. e. 4. évezredtől nyomon követhető, hogy a Zagrosz-hegységben (a mai Irán nyugati szélén) is nőttek cédrusok (SZABÓ 2000), melyek véleményem szerint egyaránt lehettek libanoni vagy himalájai cédrusok is. Ma a Zagrosz-hegységben nem ismerünk cédrus lelőhelyeket. A megmaradt állományok a nehéz terepviszonyoknak, a megközelíthetetlen domborzati fekvésüknek köszönhetik, hogy megmenekültek a teljes pusztulástól. Jelenleg 99325 hektár, természetes eredetű, elegyetlen cédrusos található Törökországban. Ebből 67850 ha normál állapotú, 31475 ha degradált, pusztuló. Ezen felül, 1983 és 1989 között, a Török Állami Erdészeti Szolgálat 61611 ha libanoni cédrus állományt létesített mesterségesen, csemete ültetéssel, részben a természetes elterjedési területen belül, részben azon kívül (UYAR et al. 1990). A libanoni cédrus fő elterjedési területe a Taurus-hegységben, az északi szélesség 36o16’ és 38o05’, valamint a keleti hosszúság 29o02’ és 37o19’ között található. Ezen kívül néhány szórvány állomány található még a fő áreán kívül. Az állományok többsége a Taurus-hegységben 800-2100 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A legalacsonyabb előfordulás 500 m-en, míg a legmagasabb 2400 m-en található. Általában a Taurus-hegységbéli állományok magasabban helyezkednek el, mint a Fekete-tenger mellékiek, amelyek 700-1400 m-en élnek. A libanoni cédrus négy, egymástól jól elkülönülő tulajdonságú biomban található (BOYDAK 1996): 1. Oromediterrán (magashegységi mediterrán) 2. Zonoökoton – a Taurus-hegység szélárnyékos, keskeny sávja 3. Közép-Anatólia belseje 4. Közép Fekete-tengeri régió Az élőhelyek közötti különbség nemcsak különböző plaszticitású, a termőhelyhez másképp alkalmazkodó ökotípusokat eredményezett, hanem a felújításokban és erdőtelepítésekben is figyelembe veendő, különböző származásokat is.

11. ábra A libanoni cédrus (Cedrus libani) természetes elterjedése Törökországban (BOYDAK 1996)

82

A libanoni cédrus állományok különböző geológiai képződményeken és talajképző kőzeteken találhatók. Leggyakoribb alapkőzetei: paleozoikumi kvarcit pala, mezozoikumi mészkő, harmadkori márga, mészkő és ofiolitok, szilikát pala, fillit, és agyagpala, kemény, kristályos mészkő, konglomerátum, agyagos és homokos mészkő, homokkő, szerpentin és különböző vulkanikus kőzetek. A libanoni cédrus állományok elsősorban a magashegységekben találhatók, olyan termőhelyeken, ahol nincs talajvíz, erős a karszt jelleg, következésképpen lehetőség van a talaj intenzív víz és levegő cseréjére. Törökország legnagyobb karszt-vidéke éppen a Taurushegységben található, ahol a mészkő réteg vastagsága közel 200 km, sőt néhány helyen több, mint 1000 km. A magas hegyek, keskeny gerincek, mély völgyek és szűk szakadékok rendkívül vad külsőt adnak a tájnak. Ezen a vidéken található a mediterrán régió talán legteljesebb karszt rendszere. A felszíni karszt jelenségek gazdag tárháza található itt: dolinák, bővizű források, földalatti folyók és tavak, barlangok, tengeralatti források. A libanoni cédrus előfordulási helyeinek leggyakoribb genetikai talajtípusai: rendzina, terra fusca és terra rosa. A fizikai talajféleség változatos: homokos és agyagos vályog, vályog, a szerkezete a felső rétegekben szemcsés, az altalajban rögös, durván rögös. A szervesanyag tartalom 1-4 % között változik. A mész tartalom szintén nagyon tág határok között alakul, a vörös színű mediterrán talajokban 1-3 %, de 50 % feletti a filliten, a lágy mészkövön és a neocén kori tavi üledékekben, míg a kvarcitok nem tartalmaznak meszet. A talaj pH gyengén savanyú, semleges, esetleg gyengén lúgos, attól függően, hogy milyen erős a kilúgzás. A szóban forgó talajoknak általában nagy a kicserélődési kapacitása. A rendkívül száraz nyarak néhány helyen megszakítják az avar lebomlási folyamatát, ennek következtében többféle humusz forma – mull, moder és nyers humusz - található a cédrus állományok alatt, a szikla repedésekben és kisebb foltokban (BOYDAK 1996). A termőréteg általában sekély, közepes vagy közép-mély, bár az ilyen karszt vidékeken a talaj termőképességét a 20-30 cm mély termőréteg nem fejezi ki hűen. A mészkő sziklák repedéseit ugyanis finom szerkezetű talaj tölti ki, ami gyakorlatilag fiziológiailag mély talajt képez. A libanoni cédrus és más fajok gyökerei behatolva a mészkő repedésekbe, jól feltárják a mészkő pórusait. A mészkő sziklák mély repedései jó vízelvezetést biztosítanak az ásványi talajnak, ugyanakkor a repedésekben található talaj víztároló kapacitása nagy. Ezek a tényezők együttesen biztosítják a libanoni cédrus és más fajok gyors növekedését a karsztvidék talajain. A Taurus-hegység sziklás vidékein, a mély termőrétegű talaj hiánya nem az erózióra vezethető vissza. A felszíni talajképződés ugyanis rendkívül lassú, mert az esővíz és a hólé azonnal és gyorsan behatol a sziklarepedésekbe és ezen keresztül a mélyebb szikla rétegekbe. Ilyen feltételek között a talajképződés a sziklarepedések és mészkő rétegek felületének mentén játszódik le. Tehát nem odahordott, hanem helyben képződött talajokról van szó (BOYDAK 1996).

3.3.2.2 Az éghajlat 3.3.2.2.1 A csapadék A csapadék évi átlaga 600 és 1200 mm között váltakozik. A libanoni cédrus áreájának éghajlatára jellemző a száraz, esőmentes nyár, kivéve a Fekete-tengeri részt és az Amanushegységet. A hóval borított időszak hossza általában egy hónap, de nem ritkán 4-5 hónapig is 82

megmarad a hó. A relatív páratartalom 40-60 % között ingadozik. A libanoni cédrus állományok rendszerint a nedves szeleknek kitett lejtőkön találhatók, azonban a köd ritka, sőt, ezek a termőhelyek rendkívül naposak, az átlagos napsütötte napok száma 20 felett van havonta (BOYDAK 1996). A telek hidegek, az éves csapadék főleg hó formájában érkezik. A Taurus-hegység láncainak kelet-nyugati tájolása egy természetes gátat képez Közép-KisÁzsia és a mediterrán tengerpart között. Ez a gát határozott szubtrópusi jelleget kölcsönöz a hegység déli lejtőinek. Ugyanakkor a kelet-nyugati irányú hegygerincek a csapadékeloszlást is befolyásolják. A Taurus-hegység libanoni cédrus állományai főleg a déli lejtőkön találhatók, ahol rendszeresen kapják a tenger felől érkező, nedves szeleket. Természetesen megtalálhatók a hegység északi, szélvédett lejtőin és Közép-Kis-Ázsiában is, mert a nedvességet hozó szél itt északról fúj. 3.3.2.2.2 A hőmérséklet A libanoni cédrus természetes áreájában rendkívül változatos klíma található: nedves (hegyvidéki mediterrán területek), fél-nedves – semi-boreális (a Taurus-hegység szélárnyékos partmenti sávja), félszáraz – boreális (Közép-Kisázsia belseje). A természetes área éves átlag hőmérséklete 6-12 oC között változik. A júliusi átlag hőmérséklet 18-25 oC, 30 oC feletti abszolút maximummal. A januári átlag hőmérséklet 0 - -5 oC, -30 oC alatti abszolút minimummal. Noha Kis-Ázsia déli részén mediterrán éghajlat uralkodik, ez nem teljesen érvényes azokra a magashegységi termőhelyekre, ahol a libanoni cédrus található. Itt az ún. mediterrán magashegységi klímát találjuk, amire jellemzőek a száraz nyarak, forró nappalokkal és hideg éjszakákkal, erős fényintenzitással, kevés felhővel. Összehasonlítva az atlasz cédrus Északafrikai élőhelyeivel, megállapítható, hogy a libanoni cédrus hűvösebb klímát igényel.

3.3.2.3 Növénytársulások A libanoni cédrus a következő három fő növénytársulásban található meg (MAYER – AKSOY 1986):

1. Abieti-Cedrion. a Taurus-hegység középső és keleti részén 2. Lonicero-Cedrion: a Taurus-hegység nyugati részén 3. Szub-mediterrán Pinus sylvestris-Pinus nigra-Cedrus libani reliktumok a KözépFekete-tengeri régióban A libanoni cédrussal társuló fajok az alábbiak: a) Taurus - hegység Pinus nigra ssp. pallasiana Juniperus excelsa Arcuethos drupacea Q. trojana Q. petraea ssp. pinnatiloba A. hyrcanum ssp. sphaerocaryum

Pinus brutia J. foetidissima Quercus cerris Q. coccifera Carpinus orientalis Ostrya carpinifolia

Abies cilicica J. oxycedrus Q. vulcanica Q. libani Acer monspessulanum Populus tremula

Fraxinus ornus ssp. cilicica Styrax officinalis Fagus orientalis

Fraxinus angustifolia ssp. angustifolia Sorbus torminalis Sorbus umbellata, Ulmus glabra

b) Közép – Fekete-tengeri régió Pinus nigra ssp. pallasiana Quercus petraea ssp. iberica Ostrya carpinifolia

Pinus sylvestris Fagus orientalis Carpinus orientalis

Quercus pubescens Sorbus torminalis

3.3.2.4 Erdőművelési tulajdonságok A libanoni cédrus magas kort és rendkívüli méreteket képes elérni. Ismeretesek ezer évnél idősebb, 46 m-nél magasabb és 2,60 m mellmagassági átmérőnél vastagabb fák is. Fiatalon kúpos koronájú, idősebb korban azonban növekedése lelassul, felső ágai megvastagodnak, hajtásai szétterülnek és vízszintes síkokat formálnak (BOYDAK 1996). Az alapfaj törzse gyakran több melléktörzsre ágazik szét (Cedrus libani – főníciai libanoni cédrus) (6. ábra). A Taurusz-hegységben élő és egy kisebb folton ÉK-Anatóliában is előforduló alfaja (alakváltozata?) a Cedrus libani ssp. stenocoma (7. ábra), amely fiatalon rendkívül gyors növekedésű és idős korában is kúpos koronájú fa (DEBRECZY-RÁCZ 2000). Erdőgazdasági jelentősége igazából csak ennek az alfajnak van. Általában jellemző az erős oldalág képződés (6. ábra), bár vannak Törökországban vékony ágú, 80-120 éves libanoni cédrus állományok is (BOYDAK 1996). Megfelelő előkészítés után magról is jól újul. Termőhelytől függően, általában 2-6 évenként van jó magtermése. A magtermés gyakoriságát az éghajlati adottságok mellett azonban öröklött tulajdonságok is befolyásolják. Jó magtermő években 100-1000 db/m2 újulat is lehetséges. Leggyakrabban azonban kiegészítő csemeteültetést kell alkalmazni a felújítás során. A csemeték erőteljes karógyökeret fejlesztenek, melyek gyorsan behatolnak az anyakőzet repedéseibe. Ugyanekkor a szár, illetve a földfeletti részek növekedése lassú, ezáltal a lehető legkisebb a transpiráció az első néhány évben. A törzs növekedése csak a 4. – 6. évtől kezdve gyorsul fel, amikor a gyökérrendszer már jól kifejlődött. Másrészt megfigyelték azt is, hogy a természetes áreán kívül, jó termőhelyre ültetett csemeték már korán erőteljes magassági növekedést produkáltak. Ez megegyezik saját megfigyeléseimmel is, amelyeket az ágasegyházi kísérleti telepítésben rögzítettem. A természetes újulat mortalitása az első évben a legnagyobb, a második, a harmadik és a negyedik évben fokozatosan csökkenő tendenciát mutatva még mindig elég magas, míg az .ötödik évben szinte megáll a csökkenés. Az első évi túlélési ráta és a teljes túlélési százalék között szoros összefüggés van. Mindazonáltal a Taurus-hegység karszt vidékén, a libanoni cédrus magja ott csírázik jól, ott nagyobb a növény megmaradási arány és életképesebbek, kékes-zöldek a tűlevelek, ahol közvetlenül a természetes maghullás, vagy a mesterséges magvetés előtt elvégezték az előírt égetést, vagy természetes tűz fordult elő A libanoni cédrus általában fényigényes fafajnak tekinthető, bár fiatal korában jól elviseli a félárnyékot (BOYDAK 1986). Más publikációk közepesen árnyéktűrőnek írják le. Úgy tűnik, hogy közepes árnyék nem befolyásolja a csemeték fejlődését az első 8-10 évben. Jó fejlődést

találtak közepes sűrűség mellett 20-40 éves korban és kimutatták, hogy még 30-70 éves korban is jól elviseli a közepes árnyalást (BOYDAK 1996). A felső szintű bontásra erőteljes magassági növekedéssel reagálnak az addig elnyomott fák. Az idős állományok vastagsági növekedését azonban a gyérítések már nem fokozzák, ezért ilyen állományokban csak egészségügyi gyérítést végeznek (TASKIN, O. – ELER, Ü. 1994). A libanoni cédrus vegetatív úton, az oldalágakból készített dugványokkal is szaporítható, hormonkezeléssel vagy anélkül, többféle gyökereztető közegben. A rügyekből kiinduló szövettenyésztés szintén eredményes (KAYA et al. 1990). Ezzel szemben az atlasz cédrus csak oltással szaporítható vegetatív úton, eddig semmiféle kezelés nem vezetett eredményre a dugványozás terén (TOTH J. szóbeli közlése).

3.3.2.5 A libanoni cédrus természetes és mesterséges felújítása, valamint fenntartása Törökországban A török állami erdészet nagy súlyt helyez a természetes libanoni cédrus állományok felújítására és az állományok területének növelésére a Taurus-hegység karszt vidékén. Kétféle vágásmódot alkalmaznak: • ernyős- és • szegélyes felújítóvágás. Azt, hogy a gyakorlatban melyik vágásmódot választják, inkább a helyi tapasztalatokra épülő szokások döntik el. A kutatások azonban kimutatták, hogy a dél-keleti kitettségű, ernyős felújítóvágásban, a mintaterületeken, az első tenyészeti év elején nagyobb volt a csemeteszám, közvetlenül a csírázás után, mint a szegélyes felújítóvágásban. A második tenyészeti év végén kétszer annyi újulat volt az ernyős felújítóvágásban, mint a szegélyesben, ahol alkalmazták az előírt, megelőző aljnövény égetést is. Mindkét módszernél alapkövetelménynek tartják a lágyszárú növényzet égetéssel történő visszaszorítását. A cédrus magoncok – melyeknek szükségük van részleges árnyékolásra és ezt az idős állomány biztosítja is – a lágyszárú növényzet fény- és nedvesség konkurenciáját már nem tudják elviselni. A vetés előtti aljnövényzet-égetést a török erdőművelők a libanoni cédrus felújításának elengedhetetlen eszközének tartják. A tűz lehetővé teszi a gyökérzet gyors talajba hatolását, gyors és versenymentes törzsnövekedést, következésképpen nagyobb túlélést a forró, száraz nyarakon (BOYDAK 1996). Ernyős felújítóvágásban az égetést 3-4 m átmérőjű, egymástól ugyanilyen távolságban lévő, a területen egyenletesen elosztott foltokon végzik, ami azt eredményezi, hogy a terület kb. ¼-ét égetik fel. Ezzel a lehető legkisebbre csökken a természetes flórában és faunában okozott kár. A tűz hőmérséklete 250-300 Co alatt marad, a halomba rakott fát benedvesítik, hogy lehetővé tegyék a N átalakulását ammóniává, amely a hamuban marad és majd a magoncok hasznosítani tudják. Az égetést késő ősszel, közvetlenül a vetővágás és a maghullás közötti időszakban végzik el, és a kiegészítő vetést ezeken a felégetett foltokon hajtják végre az első havazások előtt. Szegélyes felújítóvágásban az égetési foltok méretét növelni lehet, ha van elegendő hulladék.

Mindkét felújítási módszernél két vágást alkalmaznak. A vetővágást, majd az újulat 5-6 éves korában, lehetőleg télen, amikor vastag hótakaró védi az újulatot, a végvágást.

A fiatalos ápolás Az újulat pótlását néha mesterséges csemeteültetéssel kell kiegészíteni. Erre a célra 1/1, ½ vagy 2/0 burkolt gyökerű csemetét használnak. Néha ez lehetetlen, mert a termőréteg rendkívül sekély, az anyakőzet pedig vízszintes rétegződésű, amiben nincsenek függőleges repedések, ahová a csemetéket el lehetne ültetni.

Sűrűség kor 8 éves korban a libanoni cédrus magassági növekedése jelentősen felgyorsul. Növekszik a magassági differenciálódás az egyedek között és kialakul valamiféle szintezett állományszerkezet. Különbségek figyelhetők meg egyes facsoportok magassági növekedése között, a mozaikos talajadottságok következtében, de a csoportokon belül is, az egyedek között, amelynek részben edafikus, rézben genetikai okai vannak. Ebben a korban tisztítást végeznek a török erdészek, amit akkor kezdenek el, amikor a koronák összezáródnak és megnő a versengés az egyedek között. A tisztítás célja az, hogy többé-kevésbé egyszintes állományt alakuljon ki. Kivágják a lassan növő, elmaradt fákat, ügyelve arra, hogy túl erős bontást ne végezzenek, mert az könnyen hótöréshez vezethet. Fontos szempont, hogy minden egyes újulat foltot külön bírálnak el.

Rudas és érett kor Ebben a korban gyérítéseket alkalmaznak, melyek célja az, hogy mérsékelt beavatkozásokkal gyorsítsák a jó minőségű fák növekedését és a lehetőleg egyszintű állomány kialakulását. Az anyaállomány kitermelése után négy-öt évig még nem indul meg az átmérő és a körlap jelentős növekedése. A növekedési és fatermési vizsgálatok kimutatták, hogy az állomány térfogatának növekedése 30 éves kor felett jelentős, de 40 éves kor után csökken, lelassul. Ennek okát a török erdészek részben abban látják, hogy a 40-50 éves korig sűrűn, nyomás alatt tartott fák lassan reagálnak a bontásra, részben pedig abban, hogy az idősebb fák gyökérrendszere a sziklarepedésekben lassan és nehezen tud továbbfejlődni. A gyérítés után visszamaradt, idős fák gyökérzete nem tudja azonnal elfoglalni a kivágott fák gyökérzete által korábban elfoglalt sziklarepedéseket. Ugyanakkor, ha a gyérítést fiatalabb állományban végzik, a visszamaradt fák gyorsabban képesek elfoglalni a felszabadult növőtereket a sziklákban. Többen (SENITZA, E. 1989; BOYDAK 1996) megfigyelték, hogy a 40-50 évnél idősebb, egyenlőtlen vágásokkal gyérített libanoni cédrus állományok egy-két, vagy több ernyős szintből állnak. Ezek átalakítása optimális szerkezetűvé nehéz, hosszú ideig tart és gazdaságtalan. A gyérítések célja az, hogy a legjobb minőségű fák megsegítésével egyszintű állomány jöjjön létre. A gyérítések mértékét mindig a helyi adottságokhoz igazítják, amikor is elsősorban a hótörés lehetőségét veszik számításba.

3.3.2.6 A libanoni cédrus állományok telepítése Törökországban A összes, jelenleg fátlan karszt terület, amelyen egykor libanoni cédrus állományok álltak, valamilyen módszerrel újra beerdősíthető. A török állami erdészetnek erre vonatkozóan

kidolgozott és elfogadott programja van. A libanoni cédrussal történő újraerdősítési törekvések a faj természetes elterjedési területén kívül is erőteljesek, a fafaj nagy alkalmazkodóképessége miatt. Ezek az erdősítések Közép- és Kelet Anatóliában jelentősek.

3.3.2.7 A libanoni cédrus nemesítése A libanoni cédrus természetes elterjedési területe rendkívül nagy földrajzi területet fog át, amely a tengerszintfeletti magasságot tekintve is széles sávot foglal magába. Ennek következtében a felújításokhoz és az erdőtelepítésekhez mindig a megfelelő termőhelyről származó magot használják a török erdészek. A néhány éve elkezdett származási kísérletek még nem adnak kellő mennyiségű, kiértékelhető eredményt, addig is az erdősítésekhez vagy csemeteneveléshez szükséges magot az erdősítés helyéhez hasonló ökológiai adottságú állományból gyűjtik (BOYDAK 1996). Egyébként Franciaországban is létesítettek libanoni cédrus származási kísérletet, sőt itt létrehoztak egy cédrus összehasonlító kísérletet is (PRADAL 1969; BARITEAU-FERRANDES 1990; ARBEZ et al. 1978). Törökországban 3819 ha libanoni cédrus magtermelő állományt tartanak nyilván, melyek 21 származást tartalmaznak. Megkezdődött a magtermesztő ültetvények létrehozása is, amelyhez 228, különböző ökológiai körülmények között álló plusz-fát szelektáltak. Egyelőre összesen 36,2 hektáron létesítettek magtermesztő ültetvényt. Ezek száma és területe azonban folyamatosan növekszik, mert az erdősítések egyre több, genetikailag jó minőségű magot igényelnek (BOYDAK 1996).

3.3.3 Cedrus atlantica (Manetti) és Cedrus libani (Barr.) honosítási kísérletek külföldön A XIX. század közepétől kezdve, világ számos helyén, de különösen Dél-Európa több államában foglalkoznak a cédrusok honosításával.

Franciaországban 1862-ben szórták szét az első C. atlantica magvakat a Mont-Ventoux hegyen. Ebből a magvetésből kiindulva ma már több ezer hektár, természetes úton is terjedő C. atlantica erdőség található egyedül itt. Ezt követte 1864-ben a Rialsesse- és a Lubéronhegységben történt atlasz cédrus honosítás (TOTH 1970). Szintén az 1860-as évek elején keletkezett a Buffet-d’Almas grófok C. libani erdeje ÉszakProvenceban. A család akkoriban hozatott magot Libanonból és az ebből nevelt fák – melyek még ma is egészségesek – olyan eredményesen szórták be maggal a környező területet, hogy ma már közel 30 hektár, egybefüggő libanoni cédrus erdő található a birtokon. Az 1950-es évek végétől Dél-Franciaország más vidékein is elkezdődtek a szervezett atlasz cédrus telepítések a gazdaságilag haszontalan Quercus pubescenc, Q. ilex és Q. coccifera állományok helyén, vagy kopárokon. A telepítések az INRA kutatási eredményei alapján folynak és területük ma már megközelíti a 30 000 hektárt. Az INRA kutatásai az atlasz cédrus teljes erdészeti témakörét felölelik, de kiterjednek a többi cédrus faj összehasonlító vizsgálatára is. A francia maggazdálkodási és csemetenevelési

eredményeket a megfelelő fejezetben tárgyalom, itt röviden csak az erdőnevelési kérdésekre térek ki. Gyérítési kísérletet végeztek egy tömör kréta mészkő alapkőzeten kialakult, barna rendzina talajon álló atlasz cédrus állományban. A terület éghajlata mediterrán jellegű, több-kevesebb nyári szárazsággal. Az évi csapadékátlag 920 mm, amiből mindössze 136 mm esik a cédrus növekedési időszakára (május-június). Mindenesetre a klímatikus feltételek kedvezőek az atlasz cédrusnak. A cédrus előtti állományt Quercus ilex, Buxus sempervirens, Juniperus oxycedrus, Juniperus phoenicea, Juniperus communis, Amelanchier rotundifolia alkotta, melyet erősen tönkretettek az erős legeltetéssel. Az eredeti fás vegetációnak semmilyen gazdasági haszna nem volt. Minta- Kor terület év 1. 2. 3.

Egész állomány a gyérítés előtt N Cg G Ho (db) (cm) (m2/ha) (m) 30 1285 57,5 33,8 12,1 30 1761 51,0 36,4 12,6 30 1567 55,0 37,7 12,6

Megmaradt állomány N (db) 966 1313 1032

Cg G (cm) (m2/ha) 60,0 27,7 53,0 29,4 60,0 29,6

Ho (m) 12,1 12,6 12,6

Kitermelt állomány N (db) 319 448 535

Cg G (cm) (m2/ha) 49,0 6,1 44,0 6,9 43,5 8,1

N (%) 34 25 34

5. táblázat Cedrus atlantica gyérítési kísérlet Dél-Franciaországban (TOTH 1990) A gyérítést követő 3 évben (5. táblázat) vizsgálták a körlapösszeg, az átlagnövedék, valamint a fatérfogat alakulását és az alábbi megállapításokat tették (TOTH 1990): Körlap: a legjobban a 2. mintaterület viselkedett, amely a legsűrűbb állományú volt (az átlagos növőtér 5,67 m2/fa). Az egész állomány 36,4 m2/ha körlapösszegéből kitermelt 6,9 m2/ha –t az állomány három év alatt bőven pótolta. Hozzá hasonlóan teljesített a 3. mintaterület is. Ugyanakkor a ritka hálózatú 1. mintaterület állománya nem pótolta a kitermelt körlapösszeget, mert energiáinak nagy része a vastag oldalág fejlesztésre fordítódott (6. táblázat). Mintaterület Mértékegysé g 1. m2/ha % 2. m2/ha % 3. m2/ha %

1987 2,1 7 4,2 13 2,0 6

A körlapösszeg változása 1988 1989 Összesen 2,1 1,5 5,7 7 4 18 3,0 2,4 9,6 8 6 27 3,1 2,1 7,2 9 6 21

6. táblázat A hektáronkénti körlapösszeg alakulása az első gyérítés után egy Cedrus atlantica állományban (TOTH 1990) Növedék: és fatérfogat: a 3. mintaterület állományának a gyérítés utáni növedékét és fatérfogatát a 7. táblázat szemlélteti.

G (%) 19 17 22

Megnevezés Kor (év) Törzsszám (db/ha) Ho (m) Hg (m) Do (cm) Dg (cm) G (m2) V (m3) P (m3) Ig (m3/év)

1981 25 1567

A felmérés időpontjai 1986 1987 1988 30 31 32 1032 1032 1032

1989 33 1032

10,7 8,8 22,0 14,9 27,3 108 108 4,3

12,6 11,4 24,8 19,1 29,6 159 199 6,6

14,5 12,9 30,0 21,3 36,8 20,4 247 7,5

13,4 12,1 26,4 19,7 31,6 172 215 6,9

14,0 12,6 28,7 20,7 34,7 188 231 7,2

Megjegyzés: 1. V és P értékébe csak a 7 cm-nél vastagabb fatréfogat van beszámítva 2. Az összes fatérfogat növedéke 7. táblázat A növedék és a fatérfogat alakulása gyérítés után a Cedrus atlantica állományban (TOTH 1990)

Végső következtetésként azt vonja le a szerző, hogy a gyérítés mértéke (törzsszám csökkentés 25-34 % -al, körlapösszeg csökkentés 17-22 %-al) megfelel mindhárom parcella kezdeti sűrűségének. A gyérítés alsó szintű volt. TOTH (1990) hangsúlyozza azt is, hogy a sűrűn tartott atlasz cédrus állománynak nemcsak az az előnye, hogy kevésbé göcsös, ezáltal jobb minőségű fát termel, hanem jobban ellenáll az erdőtűznek is és hatékonyabban javítja a talajt.

Olaszországban, ahol az első atlasz cédrus honosítási kísérlet 1864-ben történt (FUSARO 1990; MORANDINI-MERCURIO 1990) és Iránban (ASSADOLLAHI-HEDAYETI 1990) elsősorban gazdasági, Argentínában esztétikai megfontolásokból (OTTONS-CARLONI 1990), foglalkoznak a cédrusok honosításával.

Spanyolországban fitoklimatikus adatokra alapozva, két vizsgálatot is végeztek a kutatók. Az egyikben a libanoni cédrus spanyolországi telepítéséhez vizsgálták a termőhelyek hasonlóságát Törökország és Spanyolország között, a másikban az atlasz cédrus telepítési lehetőségeit vizsgálták hasonló alapokon Marokkó és Spanyolország viszonylatában.

Bulgáriában M’HIRIT (1993) szerint 1890-ben, DELKOV-GROZEV (1993) szerint pedig 1876-ban ültették az első atlasz cédrusokat. Az utóbbi szerzők beszámolnak arról, hogy Bulgária több pontján találhatók kisebb-nagyobb, egészséges, jó fejlődésű, rendszeresen magot termő atlasz cédrus állományok. Ezek többnyire 560-600 m tengerszint feletti magasságban, Fagus orientalis övben, elegyetlenül vagy Cedrus deodarával, Pinus halepensisszel, Pinus nigrával és Cupressus sempervirensszel fordulnak elő. A Dél-Nyugat Bulgáriában, Sandanskyban található atlasz cédrus állomány 190 m magasságban helyezkedik el. A termőhelyek évi átlag hőmérséklete 9,8 – 10,0 oC, az abszolút minimum -27,5 oC, míg az abszolút maximum 37,4 oC, tehát a hőingás elég nagy. Az évi átlag csapadék 522 – 627 mm.

Ilyen termőhelyi körülmények között a C. atlantica és más fafajok vastagsági növekedése a következők szerint alakult (8. táblázat): Fafaj Cedrus atlantica – Szófia Cedrus atlantica – Sandansky Pinus sylvestris Pinus nigra Picea abies

Kor év 35

Minimum 2,51 3,78 2,52 1,36 1,58

Maximum mm 6,96 10,72 4,60 3,33 3,37

Átlag 4,40 7,62 3,60 2,16 2,17

8. táblázat Különböző fenyőfélék vastagsági növekedése ugyanazon a termőhelyen, Bulgáriában (DELKOV-GROZEV 1993)

3.3.4 A Cedrus atlantica (Manetti) és a Cedrus libani Barr.) ökológiai igényeinek összehasonlítása és összefoglalása A Cedrus atlantica és a Cedrus libani, amelyek a magyarországi honosításban is a legnagyobb figyelmet érdemlik, alapvetően magashegységi fafajok. Elterjedésüket két tényező határozza meg: a hőmérséklet és a csapadék. A mediterrán medence hegyvidékeinek klímáját, ahol a cédrusok élnek, két tényező jellemzi. Az egyik a viszonylag enyhe hőmérséklet és a sok csapadék. A téli évszak viszonylag hosszú, hideg, sok csapadékkal, amely sokszor havazást jelent. A nyári évszak viszonylag rövid és száraz, helyenként hónapokig nem esik eső. A leghidegebb téli és a csapadékmentes nyári hónapokban a cédrusok növekedése leáll. Különösen az atlasz cédrus esetében mutatható ki a nagy hőingáshoz, azaz a kontinentális klímához való ragaszkodás. Általában véve a növényfajok fejlődését, növekedését, felújulását és termésképzését a szárazság közvetlenül befolyásolja, annyira, hogy számos kutató a klíma osztályozását erre a korlátozó tényezőre alapozza. A szárazságtűrés vizsgálata a cédrusok elterjedése és mesterséges telepítése esetében nagyon fontos szempont. Valamely új növényállomány telepítése előtt alapvető fontosságú dolog a növények vízigényéről tájékozódni. Élettani értelemben a növényállomány vízigénye az egységnyi idő alatt felvett vízmennyiséggel jellemezhető, amelynek felvétele esetén az anyagcserefolyamatok, a növény testének hőmérsékleti szabályozása és gyarapodása zavartalan. A vízigény kielégítését tekintve beszélünk vízhiányról, optimális vízellátottságról és víztöbbletről (12. ábra). A vízigény abszolút értékét a talaj-növény-légkör nedvességi állapotának kölcsönhatása határozza meg. Az optimális vízigény szélső értékei a maximális és a minimális vízigény. A maximális vízigény lényegében azt a vízmennyiséget jelenti, amelyet a növényállomány károsodás nélkül képes elfogyasztani a talajban rendelkezésre álló vízkészletből. A maximális vízigény többé-kevésbé azonos a potenciális evapotranszspirációval (ETP). SZÁNTÓ-TŐKEI (1996) vizsgálatai szerint :

optimális evapotranszspiráció = 0,4 – 0,9 maximális evapotranszspiráció A minimális vízigény az a legkisebb vízmennyiség, amelynél a növény életfolyamataiban még nem következik be károsodás, fejlődésének és növekedésének üteme azonban lelassul.

12. ábra A vízigény, vízellátottság, vízhiány és víztöbblet fogalmi kapcsolata SZÁNTÓTŐKEI (1996) nyomán

A vízigény ökológiai feltételek által befolyásolt genetikai tulajdonsága a növényeknek. A környezeti tényezők közül elsősorban a hőmérséklet (termoreguláció), a nap sugárzó energiája (szoláris reguláció), a levegő relatív páratartalma (higroreguláció) és a talaj nedvességtartalma befolyásolják. A regulációs komponensek gyakran alakulnak úgy, hogy hatásuk egyszerre fejti ki a vízigény növelését. Például meleg, nyári napon, amikor a késő délelőtti óráktól a kora délutáni órákig hirtelen megnő a hőmérséklet, ugyanekkor erősen lecsökken a levegő relatív páratartalma, a növények vízigénye hirtelen jelentősen megnő és a növényekben vízstressz léphet fel. Ez azt jelenti, hogy a vízleadás lényeges nagyobb lesz a vízfelvételnél. A vízigény kielégítését alapvetően meghatározza a talaj nedvességtartalma. A növények vízigényét ki lehet fejezni az ún. statikai vízigénnyel, ami azt adja meg, hogy a növény a talajnak mely víz-levegő arányánál fejlődik a legjobban. Mivel ez az érték a talaj fizikai típusától függ, mindig meg kell adni azt, hogy milyen fizikai talajféleségre vonatkozik. Ugyanakkor persze a rendszerből nem szabad kihagyni a levegőt sem, tehát a talaj-növénylevegő rendszert együttesen kell vizsgálni, ami a dinamikus vízigény fogalmához vezet el. Ez a növényzet által a légkörbe juttatott vízgőz vízegyenértékét (mm/óra, g/m2*óra), illetve annak időbeli változását adja meg olyan talaj nedvességtartalomnál, amelynél a növény képes a légkör által támasztott igényváltozásokat követni (SZÁNTÓ-TŐKEI 1996). A növények rendelkezésére álló vizet a vízmérleg egyenletével fejezzük ki:

D = Σ [(P-I) - ETP]

Ahol ETP az evapotranspirációt, P az éves csapadék mennyiségét, I pedig az intercepciót fejezi ki. A hazai atlasz cédrus állományokban sem intercepciós vizsgálatok, sem a fafaj vízigényét meghatározó vizsgálatok még nem folytak. Így nem ismerjük a fafaj vízvisszatartó képességét sem. Francia vizsgálatok viszont történtek a cédrusok szárazságtűrésének megállapítására (13. ábra és 9. táblázat). Erre hagyatkozva megállapíthatjuk, hogy a cédrusok rendkívül szárazságtűrők. Látható, hogy az atlasz cédrus még javában folytatja a hajtásnövekedést, amikor a kőris, a tölgy és a duglász hajtásnövekedése már rég leállt. Az atlasz cédrus tehát sokkal jobban elviseli a szárazság okozta stresszt, mint a felsorolt többi fafaj. Erre nyilvánvalóan az tette képessé, hogy a faj kialakulása során alkalmazkodnia kellett a sokszor hónapokig tartó csapadékhiányhoz.

13. ábra Összefüggés a hajtások relatív megnyúlása és a vízhiány között, a maximális növekedés százalékában (AUSSENAC 1992)

A fotoszintézis leállása még nagyobb vízhiány mellett következik be, mint a hajtás növekedés megszűnése. Az atlasz és a libanoni cédrus a felsorolt fafajok között a legnagyobb szárazságtűrést mutatja. Esetünkben különösen fontos a fekete fenyővel való összehasonlításuk, ami egyértelműen azt mutatja, hogy a cédrusok a fekete fenyőnél jobban tűrik a szárazságot. Ezek a vizsgálatok azonban speciális szaktudást és felszereltséget igényelnek, így jelen dolgozat keretében ezek elvégzése nem volt feladatom. Viszont a közeljövőben célszerű lenne ilyen irányú vizsgálatokat is végezni Magyarországon.

9. táblázat A különböző fafajok fotoszintézisének leállását okozó szárazság stressz

G. AUSSENAC (1992) és DUCREY (1993) nyomán Fafaj Abies bornmülleriana Abies cephalonica Pseudotsuga menziesii Quercus robur Quercus petraea Quercus rubra Cedrus deodara Cedrus brevifolia Cedrus libani Cedrus atlantica Pinus sylvestris Pinus nigra Pinus pinaster Quercus pubescens Quercus ilex

4. A

Alap vízpotenciál (Mpa) - 2,0 - 2,5 - 3,0 - 3,0 - 3,0 - 3,5 - 3,5 - 5,0 - 5,5 - 5,5 -1,6 -1,7 -2,0 -3,3 -3,4

MAGYARORSZÁGI

CÉDRUS

ÁLLOMÁNYOK

Szerző Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Aussenac Ducrey Ducrey Ducrey Ducrey Ducrey

ÖKOLÓGIAI

ÉS

FATERMÉSTANI JELLEMZÉSE

4.1 A korábbi magyarországi cédrus ültetések Még a szakemberek között is sokan vannak, akik nem tudják, hogy Magyarországon már most is viszonylag jelentős cédrus előfordulások találhatók (10. táblázat). A XIX. században néhány főúri kastély parkjába már bekerült egy-egy magányos cédrus, amelyek többnyire ma is jó egészségi állapotban találhatók. 1905-ben a FOLLY család ültetett, francia származású magból nevelt atlasz cédrus csemetéket, a déli kitettségű badacsonyőrsi birtokán. Ebből az állományból ma már csak két fa található meg, viszonylag jó egészségi állapotban. A dolgozatban tárgyalt, erdőjellegű Cedrus atlantica állományok mindegyike a Folly Arborétum szaporítóanyagából származik. Különleges az alcsúti libanoni cédrus és a rinyabesenyői atlasz cédrus helyzete, mert ezek a fák a parkon kívüli erdőben állnak. Hogy miért pont oda ültették őket, arra egyelőre nincs magyarázat! A XX. szd. második felében egyre népszerűbb lett a díszfaiskolások között az atlasz cédrus. Kezdetben csak magát az alapfajt forgalmazták, de újabban egyre több változatát termesztik. Ennek köszönhetően egyre több magán kertben láthatunk szépen fejlődő cédrusokat, sőt ma már Cedrus deodarat és C. libanit is.

SorFafaj szám 1. C. atlantica 2. C. libani 3. C. atlantica 4. C. atlantica 5. C. deodara 6. 7. C. atlantica

Községhatár

43 45

d1,3 (cm) 95,0 kb. 100 53,7 53,7 46,6 62,3 45,82

H (m) 25,2 16,75 14,50 17,35 20,3 18,5 15,07

Alcsút Sopron Iharosberény Agostyán Gödöllő Neszmély 20. parcella Neszmély 79. parvella Ágfalva

185 130 195 48 32 32

124,1 79,6 169,0 36,7 19,5 23,6

33,25 25,2 35,5 22,7 15,2 18,1

magányos fa 5 fából álló fasor átlaga magányos fa magányos fa magányos fa Hf 22,8 állomány Hf 19,4 állomány Hf 24,9 állomány

37

24,7

17,0

Hf 17,8 állomány

33

16,9

17,0

28 39 100 115

21, 24,8

13,6 23,0 19,0 15,5

Lúcfenyővel elegyes, kisebb állomány kisebb állomány kisebb állomány tőből elágazó jelenleg 2 ágú

82 82 kb. 50 95 95

73,2 66,9 62,4 94,9 98,1

16,5 16,5 17,8 24,0 23,0

44 25 20

42,5 34,2 30,2

16,5 18,3 15,0

Pinnye Budapest

Kor (év) 125 115 98

Badacsonyörs

8. 9. 10. 11. 12. 13.

C. libani C. libani C. deodara C. atlantica C. atlantica C. atlantica

14.

C. atlantica

15.

C. atlantica

16. 17. 18. 19.

C. atlantica C. atlantica C. libani C. atlantica

20. 21. 22. 23. 24.

C- atlantica C. atlantica C. atlantica C. atlantica C. atlantica

Rezi Budafapuszta Dénesfa CákKőszegszerdahely (Eresztény-major) Kámon Kámon Sárvár Lad Rinyabesenyő

25. 26. 27.

C. atlantica C. atlantica C. atlantica

Kerekegyháza Kecskemét Rákóczifalva

72,8 – 100,0

Megjegyzés magányos fa magányos fa kisebb állomány

magányos fa magányos fa magányos fa magányos fa magányos fa (villámsújtott) magányos fa magányos fa magányos fa

10. táblázat A jelentősebb magyarországi cédrus előfordulások 2001-ben

Erdészeti célú telepítésükre csak a XX. század ötvenes éveiben került sor. 1950-ben a Földművelésügyi Minisztérium fejlesztési utasításban ösztönözte a gyorsan növő fafajok, ezen belül is a különböző fenyők telepítését. Az ötvenes évek közepén kezdődtek el azok a telepítések, amelyek során kialakultak a ma már közismert erdészeti arborétumok: Gödöllő, Neszmély, Agostyán, Budafapuszta. A munkákat Dr. BARABITS Elemér (1966) irányította. A helyi segítők közül Dr. Pál Miklós és Nemeskéri Kiss Miklós, valamint Vénusz Tibor nevét ismerjük. Ezekben az arborétumokban erdő jellegűen telepítették a különböző exota fajokat

annak vizsgálatára, hogy a különböző termőhelyi adottságokat hogyan képesek kihasználni. Így került telepítésre az atlasz cédrus is. 1968-ban jött létre az ágfalvi fafaj-összehasonlító kísérlet Dr. Majer Antal, a soproni egyetem néhai erdőművelés professzora kezdeményezésére, amelyben szintén kialakítottak egy atlasz cédrus parcellát. A keszthely melletti Rezi határában pedig 1975-ben ültettek 0,2 ha elegyetlen atlasz cédrus parcellát.

14. ábra A Cák-Kőszegszerdahelyi Cedrus atlantica

Az utóbbi években sor került néhány alföldi atlasz cédrus telepítésre is. Időrendben az első volt az ásotthalmi (1993) (Andrési Pál – Bedő Albert Erdészeti Szakiskola és Kollégium) (ANDRÉSI – VEPERDI 2000), majd az ágasegyházi (1998) (BARNA 2000). Időközben több kisebb próbálkozás történt atlasz cédrussal a Tanulmányi Erdőgazdaság és a NYÍRERDŐ R.T. területén, valamint magán területen, Somogyszob határában, Mocz András erdőmérnök kezdeményezésére.

4.2 A magyarországi atlasz cédrus állományok ökológiai és faterméstani vizsgálata Minden állományban törzsenkénti, teljes felvétel történt az átmérő méréseknél, a fák kb. 10 %-ának magasságmérésével kiegészítve. Az átmérőt olyan mérőszalaggal mértem, amelyről közvetlenül leolvasható az átmérő 0,1 cm-es pontossággal. A magasságméréshez SUUNTO magasságmérőt használtam. A leolvasás pontossága 0,5 m.

15. ábra A pinnyei Cedrus atlantica

16. ábra A soproni Cedrus libani

A méréssel egyidőben elvégeztem a törzsek minősítését is, megállapítva a magassági és a nevelési osztályt, mindkét osztályban 4-4 kategóriát kialakítva. erdőnevelési osztály (no): javafa 1 segítőfa 2 kivágandó 3 száraz 4 magassági osztály (mo): kimagasló 1 uralkodó 2 közbeszorult 3 alászorult 4 Az atlasz cédrus fatérfogatát a francia térfogat függvénnyel számítottam, az alábbi összefüggés szerint (COURBET, F. 1991):

v törzsfa = (-0,0174 + 0,3786521 * d1,3 - 0,04049701 * d1,3 * h + 0,25817336 * d1,32 * h + 0,0029171359 * d1,3 * h2)

Fontos: mind az átmérőt, mind a magasságot méterben kell megadni!

4.2.1 Gödöllő A gödöllői arborétumot 1902-ben, a következő feladatok ellátása érdekében, Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter rendeletére hozták létre. Célja:

• • •

a fenyőfélék erdőszerű telepítése, honosítása; a Gödöllői Erdőgazdasági tájegység állományviszonyainak feljavítása; Budapest közelében arborétum létrehozása.

Az arborétumban jelenleg mintegy 127 fenyő, 650 lombos fa- és cserjefajt tartanak számon, a kert területe 350 ha. A fajok többsége kisebb-nagyobb erdő jellegű foltban található, ami lehetőséget nyújt az erdészeti szempontú értékelésükre is. Az atlasz cédrus állomány a 137 A erdőrészletben található, a parcella területe: 0,061 ha.

4.2.1.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Földrajzi szélesség: É 47o-37’ hosszúság: K 19o-23’ Tengerszint feletti magasság: 200-220 m Fekvés: változó Lejtés: változó; a cédrus parcella közel sík felületű. Az arborétumban természetes vízfolyás nem található.

4.2.1.2 Termőhelyi viszonyok 4.2.1.2.1 A klíma Átlagos évi csapadék: 569 mm Max. évi csapadék: 900 mm Min. évi csapadék: 357 mm A tenyészidőszak csapadék átlaga: 329 mm Téli hőmérsékleti átlag: 2,9 Co A tenyészidőszak átlaghőmérséklete: 16 Co Az éves átlaghőmérséklet: 9,1 Co Jellemző a száraz, enyhe tél. A páratartalom éves átlaga 74,7 %. 4.2.1.2.2 A hidrológiai viszonyok Az egész arborétum területe többletvízhatástól független, vízgazdálkodási fokozat: félszáraz. 4.2.1.2.3 A talaj Az arborétum területének „előéletéről” részben ellentmondásos adatok láttak napvilágot. Az első leírás szerint (GÜNTHER 1914, idézi CSÁNYI 2001) az arborétum talajviszonyaira a sivár, terméketlen homok volt a jellemző. A meglévő erdőket erősen legeltették, ezért azok fatömege 30-40 m3/ha volt mindössze. ROTH (1935, idézi CSÁNYI 2001) szintén laza homokot említ, amely régebben futóhomok volt. A homok réteg vastagsága 7-8 m, alatta pedig agyag, vagy homokos kavics található. Már ő is felhívja a figyelmet arra, hogy a korábbi erdőtelepítések kedvező hatást gyakoroltak a talaj minőségére. Ezt megerősíti WLASZATY-JÁRÓ (1960, idézi CSÁNYI 2001), akik arról számolnak be, hogy az erdőtelepítések előtt futóhomok és egyéb silány talajok fordultak elő. Azonban az

erdőtelepítés hatására a feltalajban megindult a másodlagos humuszosodás és a meszes homokon változatos termőréteg mélységű, rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. KALMÁRSZENDREINÉ (1993, idézi CSÁNYI 2001) azonban azt írják, hogy az arborétum faállományait „egy kiirtott őshonos tölgyerdő helyére telepítették”. Feltehetően az agyonlegeltetett cseres-tölgyesekről lehet szó, amit GÜNTHER is említett. A tarvágást követően az eredeti barna erdőtalaj nagyrészt kipusztult. Jelenleg az eredeti talajtakaró csak foszlányokban van jelen. Ugyanezen szerzők azt is állítják, hogy az arborétum területe az erdőtelepítések előtt mezőgazdasági művelés alatt állott. A régóta tartó mezőgazdálkodás pedig az eredeti erdőtalajokat meglehetősen tönkretette: ennek következménye a futóhomok. Abban azonban több szerző is egyetért, hogy már néhány évtized leforgása alatt érezhető volt az erdőállományok kedvező hatása a talajfejlődési folyamatokra. A leggyakoribb alapkőzet a lösz illetve az alluviális kavics lerakódás. Erre rakódott rá az ŐsRákos folyó mésztartalmú homok üledéke, amiből kialakult az erdővegetáció és a csapadék folyamatos kilúgozó hatására a terület jellegzetes genetikai talajtípusa a rozsdabarna erdőtalaj. A cédrusok alatt elvégzett talajvizsgálat azonban inkább gyengén humuszos, homok talajra utal, semmint rozsdabarna erdőtalajra (11. táblázat). Talaj mélység (cm) PH (H2O) PH (KCl) CaCO3 (%) hy (%) Kötöttség (A) Humusz (%)

0-35 7,7 6,8

35-95 7,7 6,9

2,07 35 1,66

1,40

957,7 7,0 0,5 0,68

1,01

0,27

11. táblázat A gödöllői atlasz cédrus állomány talajának jellemzői 4.2.1.2.4 A termőhelytípus változat:

KTT-VFLEN-HH-SE-HO-ISZ Ezen a termőhelytipus változaton, mesterséges erdősítés esetén az alábbi fafajok alkalmazhatók (MÉM ESZ 1986) : EF közepes (III. –IV. fto) 60 év CS gyenge (V. – VI. fto.) A gyenge (V. – VI. fto) A természetes faállománytípus fehérnyár elegyes kocsányos tölgyes (pusztai tölgyes) illetve cseres lenne.

4.2.1.3 A faállomány jellemzői A 2000. évi felvételt összehasonlítottuk az 1995. évi felvétel adataival. A két felmérés között eltelt 5 év alatt az állomány felsőmagassága (Hf) 4,0 m-rel átlagmagassága (Hg) 1,0 m-rel,

átlagátmérője (Dg) 1,8 cm-rel, míg hektáronkénti fatérfogata (V) 234,8 m3-ről 330,5 m3-re növekedett (12. táblázat). Ez utóbbi 140,7 %-os növekedés. A kérdés az, hogy ez a fatérfogat, amely meghaladja az I. fatermési osztályú, francia atlasz cédrus állományok fatérfogatát is, hogyan viszonyul az ugyanezen termőhelyen őshonos, illetve mesterségesen telepíthető faállománytípusok fatérfogatához. Az atlasz cédrus egész állomány fatérfogatát felhordtam az erdei fenyő, a cser és a kocsányos tölgy fatermési tábláira (17-19. ábrák). Jól látható, hogy az atlasz cédrus fatérfogata meghaladja mind a kocsányos tölgy, mind a cser I. fatermési osztály fatérfogatát, az erdei fenyő esetében pedig az I-II. fatermési osztályba esik. A különbség annál inkább értékelendő, hiszen az atlasz cédrus esetében csak a törzs térfogatáról, míg az összehasonlításban felhasznált fafajo esetében a bruttó fatérfogatról van szó.

Fafaj Kor Hf (év) (m)

A főállomány Hg Dg Fatérfogat (m) (cm) a (m3)

ACÉ 27 15,4 14,2 17,7 1995. ACÉ 32 19,4 15,2 19,5 2000

224,4

Egész állomány fatérfoga t (m3) 234,8

Összes Az összes fatérfogat vastagf átl. növ. folyón. a (m3) (m3/ha/év) (m3/ha/év) 226,8

8,7 19,1

203,8

330,5

319,3

10,3

12. táblázat A gödöllői Cedrus atlantica állomány fontosabb jellemzőinek változása 1995-2000.

Que rcus ce rris fate rm é s i tábla (Kovács 1982)

Az e gé s z állom ány faté rfogata 700

Fatérfogat (m3/ha/év)

600 500

cs er

400

atlas z cédrus Gödöllő atlas z cédrus Rezi

300 200 100 0 0

25

50

75 100 125 150

Kor (év)

17. ábra A gödöllői és a rezi Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus cerris fatermési táblán ábrázolva

Pinus sylvestris fatermési tábla (Solymos 1992)

3

Fatérfogat (m /ha)

Az egé sz ál lom ány fatérfogata

atlasz cédrus Gödöllő atlasz cédrus Rezi

800 700 600 500 400 300 200 100 0

atlasz cédrus Neszmély 20 atlasz cédrus Neszmély 79. atlasz cédrus Agostyán

0

25

50

75

100 125 150

atlasz cédrus Budafapuszta Pinus sylvestris

Kor (év)

18. ábra A Cedrus atlantica parcellák egész állományának fatérfogata a Pinus sylvestris fatermési táblán ábrázolva

Quercus robur fatermési tábla (Kiss - S omogyi - Juhász 1986)

Fatérfogat (m3/ha)

Az egész ál lom ány fatérfogata

700 600 500 400 300 200 100 0

Quercus robur Atlasz cédrus Gödöllő

0

25

50

75 100 125 150 Kor (év)

19. ábra A gödöllói Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus robur fatermési táblán ábrázolva

A gödöllői, meglehetősen gyenge termőhelyen álló atlasz cédrus egész állomány fatérfogata meghaladja az I. fatermési osztályú kocsányos tölgy (19. ábra), cser (17. ábra) fatérfogatát és azonos az I. fatermési osztályú erdei fenyő (18. ábra) egész állomány fatérfogatával. Ez a fatermés annak ismeretében értékelhető igazán, ha figyelembe vesszük, hogy ezen a

termőhelyen a csertől csak V-VI., az erdei fenyőtől pedig csak III-IV. fatermési osztályú állomány várható.

4.2.2 Agostyán Az arborétum első cédrus parcelláját 1955. tavaszán ültették 2/0-ás csemetével. Az állomány kora jelenleg 47 év. Az ültetési hálózat 4x4 m volt. A tág hálózatban bőven felverődő gyomok ellen árnyéktűrő cserjéket - Ilex aquifolium és Berberis julianeae - ültettek. A második cédrus parcellát 1961-ben telepítették immár 1x1 m-es hálózatban. Az arborétum korábbi kezelőjének elmondása szerint a sűrű hálózatba telepített cédrus állományban gyakoriak voltak a szél- és hó okozta törések, melyek a tág hálózatban nem fordultak elő. Ugyanakkor megfigyelhető jelenleg is, hogy a sűrű hálózatú állomány fái vékony oldalágakat fejlesztettek, míg a tág hálózatban állók oldalágai sokkal vastagabbak. Míg a sűrű telepítésű állományban több gyérítést is végeztek már, addig a tág hálózatúba még nem avatkoztak be. A kutatómunka során mindkét parcellát felmértem, de csak az idősebbik parcella adatait mutatom be a dolgozatban.

4.2.2.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Földrajzi szélesség: É 47o-40’ Hosszúság: K 18o-24’ Tengerszint feletti magasság: 275-325 m Fekvés: változó, a cédrus parcellák fekvése D-i és É-i. Lejtés: változó; a cédrus parcellák lejtése 5-10 o. Az arborétumban természetes vízfolyás is található, melynek vizét egy kisebb tóban felduzzasztották.

4.2.2.2 Termőhelyi viszonyok 4.2.2.2.1 A klíma Átlagos évi csapadék: 604 mm Max. évi csapadék: 1040 mm Min. évi csapadék: 326 mm A tenyészidőszak csapadék átlaga: 345 mm Téli hőmérsékleti átlag: 2,8 Co Téli hőmérsékleti minimum: -13,9 Co A januári középhőmérséklet: 1,4 Co A júliusi középhőmérséklet: 20,4 Co Az éves átlaghőmérséklet: 9,5 Co Jellemző a száraz, enyhe tél, a téli napok száma 23-35 nap, a zord napok száma pedig 10-18. A napfénytartam éves átlagban 1980 óra. A klimatikus adottságok alapján a terület a gyertyános-kocsánytalan tölgyes, bükkös klíma átmeneti zónájába esik. Az éghajlat jellemzőit a közeli Tatabányára vonatkozóan tudom bemutatni Walter-féle klímadiagramon (20. ábra).

40

120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

Tatabánya-1951-80 150 m 10,0 °C 628 mm

átlagos középhőmérséklet

átlagos csapadékösszeg

-30 I.

I I.

III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI. XII.

Hónapok

20. ábra Tatabánya klímája

4.2.2.2.2 A hidrológiai viszonyok A terület többletvízhatástól független, a vízgazdálkodási fok üde. 4.2.2.2.3 A talaj Az arborétum területének alapkőzete dolomit, amire fiatalabb üledék, majd vastag lösztakaró rakódott. A terület eredeti talajtípusai az agyagbemosódásos és a rozsdabarna erdőtalajok (13. táblázat). Talaj mélység (cm) pH (H2O) pH (KCl) Y1 Y2 CaCO3 (%) Kötöttség (A) Humusz (%)

0-20

20-45

45-65

65-100

100-150

150-

4,5 3,6 42,89 29,77

4,7 3,6 20,21 11,20

5,3 4,2 9,01 2,18

5,9 4,5 7,10 054

6,0 4,7 6,56 0,54

7,5 6,7

44 1,33

43 0,92

46 0,59

47 0,53

47 0,68

13. táblázat Az agostyáni atlasz cédrus állomány talajának jellemzői 4.2.2.2.4 A termőhelytípus változat:

GYT-VFLEN-ABE-KMÉ-V-FSZ

16,99 40 0,26

Ezen a termőhelyen az alábbi faállománytípusok mesterséges ültetése jöhet szóba (MÉM ESZ 1986): LF EF VF DF KTT EKL (SZG) A

közepes (III-IV. fto.) jó (I-II. fto.) jó (I-II. fto.) jó (I-II.fto.) közepes (III-IV. fto.) közepes (III-IV. fto.) jó (I-II. fto.)

70 év 80 év (csak erdőtelepítésben) 80 év 70 év 90 év 90 év 30 év (csak erdőtelepítésben)

A termőhelyen őshonos faállománytípus a gyertyános kocsánytalan tölgyes

4.2.2.3 A faállomány jellemzői Az állományt ugyanazzal a módszerrel vettük fel, 1995-ben és 2001-ben, valamint ahogy Gödöllőn is (14. táblázat). Fafaj

ACÉ 1995. ACÉ 2000.

Kor (év)

Hf (m)

43

22,8

Hg (m) 21,7

A főállomány Fatermése Dg (m3) (cm) 37,1

471,8

Az egész állomány fatérfogata (m3)

486,9

Összes Össz fatermés vastagfa átlagn. folyón. (m3/ha/év) (m3/ha/év) (m3)

467,4

11,3 35,7

48

25,9

25,1

39,7

665,4

665,4

638,8

13,3

14. táblázat Az agostyáni Cedrus atlantica állomány fatermési jellemzőinek változása 1995-2000. között

Az atlasz cédrus egész állomány fatérfogatát felhordtuk a kocsánytalan tölgy (21. ábra), az erdei fenyő (18. ábra) a lúcfenyő (22. ábra), a vörös fenyő (23. ábra) fatermési táblájára. Ezzel jól szemléltethető, hogy az adott termőhelyen őshonos, természetes, illetve az ott lehetséges mesterséges faállományokhoz képest milyen fatérfogat produkcióra képes az atlasz cédrus. Az agostyáni atlasz cédrus egész állomány fatérfogata jelentősen meghaladja a kocsánytalan tölgy, a vörös fenyő és az erdei fenyő I. fatermési osztály egész állomány fatérfogatát. A 2001. évi felmérés szerint az atlasz cédrus fatérfogata már nagyobb, mint az I. fatermési osztályú lúcfenyőé, bár 5 évvel ezelőtt még alatta maradt. Ez a fatermés különösen annak ismeretében értékes, hogy ezen a termőhelyen a lúcfenyő és a kocsánytalan tolgy csak III-IV., az erdei és a vörös fenyő pedig I-II. fatermési osztályú állományok létrehozására képes.

Quercus petrea fatermési tábla (B éky 1981)

Az egész állomány fatérfogata

800

atlasz cédrus Rezi

700 Fatérfogat (m 3/ha)

atlasz cédrus Gödöllő

600

atlasz cédrus Neszmély 20

500

atlasz cédrus Neszmély 79. atlasz cédrus Agostyán

400 300 200

atlasz cédrus Budafapuszta

100 0 0

25 50 75 100 125 150

Quercus petraea

Kor (év)

21. ábra A Cedrus atlantica parcellák egész állományának fatérfogata a Quercus petraea fatermési táblán ábrázolva

Picea abies fatermési tábla (Solym os 1973) Az egész állom ány faté rfogata

atlasz cédrus Gödöllő atlasz cédrus Rezi

Fatérfogat (m 3/ha)

1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

atlasz cédrus Neszmély 20 atlasz cédrus Neszmély 79. atlasz cédrus Agostyán

0

25 50 75 100 125 150

atlasz cédrus Budafapuszta Picea abies

Kor (év)

22. ábra A Cedrus atlantica parcellák egész állományának fatérfogata a Picea abies fatermési táblán ábrázolva

Larix decidua fatermési tábla (Tus k ó 1974)

3

Fatérfogat (m /ha)

Az egész áll om ány fatérfogata

atlasz cédrus Gödöllő atlasz cédrus Rezi

1000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 0

atlasz cédrus Neszmély 20 atlasz cédrus Neszmély 79. atlasz cédrus Agostyán

0 25 50 75 10 12 15 0 5 0

atlasz cédrus Budafapuszta Larix decidua

Kor (év)

23. ábra A Cedrus atlantica parcellák egész állományának fatérfogata a Larix decidua fatermési táblán ábrázolva

Összehasonlítva más fafajokkal, valamint TOTH (1988) dél-franciaországi méréseivel, az agostyáni atlasz cédrus parcella átlag és folyónövedéke kiugróan nagy. A realitását azt hiszem egy 5 év múlva elvégzendő, újabb mérés fogja igazolni, vagy megcáfolni.

4.2.3 Neszmély Az 1960-as évek közepén létrehozott neszmélyi arborétumban két cédrus parcella is található. A 79. parcella helyén egykor elgyertyánosodott cseres állt, amelyben 1/1-es atlasz cédrus csemete alátelepítésével kezdték meg a cédrus kísérletet. Az eredeti állományt 1968-ban termelték ki végleg. Az ültetési hálózat 1,5x1,2 m volt. A cédrus közé kb. 5 % mértékben török mogyorót és 5 % virginiai borókát ültettek. Ezek közül mára a virginiai boróka teljesen eltűnt, a török mogyoró pedig szálanként maradt meg, de minden egyed erősen a cédrus alá szorulva. Az állományban, 1987-ben történt egy 70 m3 erősségű tisztítóvágás, majd a kilencvenes évek végén egészségügyi termelés. Ennek során a hótörés miatt csúcssérült fák egy részét termelték ki. A parcella közel sík fekvésű. A 20. számú parcella atlasz cédrus állományát 1970-ben, 1/1 csemete 1,5x1,0 m-es hálózatba ültetésével hozták létre. A parcella meredek NY-i kitettségű domboldal.

4.2.3.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Földrajzi szélesség: É 47o-42’ Hosszúság: K 18o-27’ Tengerszint feletti magasság: 247-308 m Fekvés: változó, É, a cédrus parcellák fekvése NY-ÉNY. Lejtés: változó; a cédrus parcellák lejtése 5-10 o. Az arborétumban természetes vízfolyás nem található.

4.2.3.2 Termőhelyi viszonyok 4.2.3.2.1 A klíma Átlagos évi csapadék: 604 mm Max. évi csapadék: 1040 mm Min. évi csapadék: 326 mm A tenyészidőszak csapadék átlaga: 345 mm Téli hőmérsékleti átlag: 2,8 Co Téli hőmérsékleti minimum: -13,9 Co A januári középhőmérséklet: 1,4 Co A júliusi középhőmérséklet: 20,4 Co Az éves átlaghőmérséklet: 9,5 Co Jellemző a száraz, enyhe tél, a téli napok száma 23-35 nap, a zord napok száma pedig 10-18. A napfénytartam éves átlagban 1980 óra. 4.2.3.2.2 A hidrológiai viszonyok A terület többletvízhatástól független. A vízgazdálkodási fok: 20. parcella: a lejtő felső részén félszáraz, lefelé haladva fokozatosan átmegy üde fokozatba 79. parcella: félszáraz 4.2.3.2.3 A talaj Az arborétum területének az alapkőzet dolomit, amire fiatalabb üledék, majd vastag lösztakaró rakódott. A terület eredeti talajtípusai az agyagbemosódásos és a rozsdabarna erdőtalajok. A későbbi mezőgazdasági művelés hatására, valamint az erózió és a visszameszeződés következtében ezek gyengébb termőképességű mezőségi talajokká alakultak át. Az újraerdősítés következtében ismét megindult az erdei talajok kifejlődése (1516. táblázat). A genetikai talajtípus mindkét esetben három szintes (Ao-A1-B-C) agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A 80-90 cm mélységig előforduló humusztartalom a korábbi mezőgazdasági művelés keverő hatásával magyarázható.

Talajmélység (cm) PH (vizes) PH (KCl) CaCO3 (%) Szóda hy (%) kötöttség (A) Humusz

0-4

4-22

22-80

80-

4,7 3,9

5,5 5,1

5,4 4,8

4,15 60 8,21

3,32 50 3,16

3,56 44 1,39

7,8 6,9 35,4 0,019 2,47 46 0,20

15. táblázat A neszmélyi 20. parcella talajának jellemzői Talajmélység (cm) PH (vizes) PH (KCl) CaCO3 (%) hy (%) kötöttség (A) Humusz

0-5

5-25

25-90

90-

4,8 4,4 4,27 70 8,77

1,9 4,6 3,48 38 5,15

4,6 3,7 3,13 44 1,39

6,3 5,8 3,3 44 0,79

16. táblázat A neszmélyi 79. parcella talajának jellemzői

4.2.3.2.4 A termőhelytípus változat Mindkét parcella:

GYT-VFLEN-ABE-KM-V-FSZ Ezen a termőhelyen az alábbi faállománytípusok mesterséges ültetése jöhet szóba (MÉM ESZ 1986): LF EF VF DF KTT EKL (SZG) A

közepes (III-IV. fto.) jó (I-II. fto.) jó (I-II. fto.) jó (I-II.fto.) közepes (III-IV. fto.) közepes (III-IV. fto.) jó (I-II. fto.)

70 év 80 év (csak erdőtelepítésben) 80 év 70 év 90 év 90 év 30 év (csak erdőtelepítésben)

A termőhelyen őshonos faállománytípus a gyertyános kocsánytalan tölgyes

4.2.3.3 A faállomány jellemzői Az állományt ugyanazzal a módszerrel vettük fel, mint 1995-ben és mint a többi felvételi helyen (17. táblázat). Az 1995. óta elvégzett gyérítések ellenére a fakészlet jelentősen nőtt mindkét parcellában. A növekedés mértéke:

20. parcella: 14 % 79. parcella: 16 % A kezelőtől sajnos nem kaptuk meg a gyérítések során kitermelt fatérfogat mennyiségét, mert az arborétumban azonos időben kitermelt, különböző fenyőfélék fatérfogatát összesítve, egyéb fenyő cím alatt vételezték be. Ez természetesen tovább növelné az összes fatermés mennyiségét. Mivel azonban csak bizonytalan becsléssel közelíthetnénk ezt a fatérfogatot, eltekintettem a számításba vételétől. Így – ugyanúgy, mint a többi atlasz cédrus parcella esetében – csak az egész állomány fatérfogatát hasonlítottam össze más fafajok fatermési táblai fatérfogatával és nem az összes fatérfogatot. Szembetűnő volt, hogy a török mogyoró, amely 1995-ben még az uralkodó szintben helyezkedett el, mára jelentős hátrányba került, az atlasz cédrus mindenhol jelentősen túlnőtte. Az atlasz cédrus elegyítésére tehát a török mogyoró nem alkalmas. Sajnos a meglévő cédrus állományok közül ez az egyetlen elegyesen telepített. Ezért olyan jellegű megfigyeléseket nem tudtam végezni, hogy hazai viszonyaink között milyen fafajok jöhetnek szóba az atlasz cédrus elegyítésére. Fafaj

Kor (év)

Hf (m)

Hg (m)

A főállomány Fatermése Dg 3 (cm)

(m )

Összes Összes Az össz fatermés vastagfa fatermés (m3) átlagn. folyón. (m3) (m3/ha/év)

ACÉ

27

16,5 15,9

21,4

252,1

355,2

341,0

13,1

32

19,0 18,1

23,6

322,3

406,3

392,5

12,7

32

15,8 15,0

21,8

277,2

319,1

306,3

10,0

37

17,8 17,0

24,7

339,1

370,3

355,5

10,0

(m3/ha/év)

(20. p. – 1995.)

ACÉ (20. p. – 2000.)

ACÉ (79. p. 2000.)

ACÉ

10,2

10,2

(79. p. – 2000.)

17. táblázat A neszmélyi Cedrus atlantica állomány fatermési jellemzőinek változása 1995-2000. között A mért fatérfogatot felhordtam az erdei fenyő (18. ábra) a kocsánytalan tölgy (21. ábra), a lúcfenyő (22- ábra), a vörösfenyő (23. ábra), valamint a fekete fenyő (26. ábra) fatermési táblájára. A grafikonokból rendkívül jól látszik, hogy mindkét atlasz cédrus parcella egész állomány fatérfogata jelentősen meghaladja a kocsánytalan tölgy, valamint a fekete fenyő egész állomány fatérfogatát. A 20. parcella fatérfogata eléri az I. fatermési osztályú lúcosét és meghaladja az I. fatermési osztályú vörösfenyőét. A 79. parcella fatérfogata valamivel gyengébb termőhelyre utal, ezért az a II. fatermési osztályú lúcfenyővel azonos, illetve a vörösfenyőz I-II. fatermési osztálya közé esik. Szokás szerint összehasonlítva az atlasz cédrus fatérfogat produkcióját a termőhelyen lehetséges állományok fatermési osztályával, akkor azt

látjuk, hogy ezen a termőhelyen a lúcfenyő és a kocsánytalan tölgy csak III-IV., az erdei és a vörös fenyő pedig I-II. fatermési osztály érne el.

4.2.4 Rezi Az állományt 1975-ben ültették, a Rezi 22D erdőrészletben, a Folly Arborétumból vásárolt magból, a Daraberdei-csemetekertben nevelt, 2/0-s, szabad gyökerű csemetével. Az első években részben cserebogár pajor kártétel miatt, részben pedig fásítási célból történt kiemelés miatt az állomány egy jelentős része megsemmisült, a ma többé-kevésbé egy tömbben lévő állomány 1620 m2 területű. Azokon a foltokon, ahol kellő mennyiségű fény hatol be az állományba az alábbi fás és lágyszárú növényzet telepedett meg a Cedrus atlantica alatt: felső lombkorona szint: Clematis vitalba, Quercus cerris, alsó lomkorona szint: Fraxinus ornus, Malus sylvestris cserjeszint: Quercus cerris, Rubus idaeus, Rosa canina, Corylus avellana, Tilia cordata, Fraxinus ornus, Pyrus pyraster, Hedera helix lágyszárúak: Cephalantera longifolia, Verbascum phoeniceum, Poligonum multiflorum, Pimpinella sp., Galium mollugo, Viola sp., Mentha sp., Solidago gigantea, Valeriana locusta, Myosotis sp., Papaver dubium, Potentille reptans, Ranunculus bulbosus, Fragaria vesca, Peucedanum oreoselinum, Euphorbia cyparissias, Ornithogalum umbellatum

4.2.4.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Az atlasz cédrus állomány a Keszthelyi-hegységben, keleti kitettségű hegyoldal lábánál, enyhén lejtő terepen, Rezi 22 D erdőrészletben található. A tengerszint feletti magasság 200 m.

4.2.4.2 Termőhelyi viszonyok 4.2.4.2.1 A klíma Az üzemterv szerint a terület klímája gyertyános-kocsánytalan tölgyes (GYT). A beszerzett éghajlati adatokból, a 10 km-re lévő keszthelyi meteorológiai állomásra megszerkesztett Walter-féle klímadiagram ezt alátámasztja (24. ábra). 4.2.4.2.2 A hidrológiai viszonyok Többletvízhatástól független termőhely (VFLEN).

40

120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

Keszthely-1951-80 120 m 10,1 °C 687 m

átlagos középhőmérséklet

átlagos csapadékösszeg

-30 I.

I I.

III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI. XII.

Hónapok

24. ábra Keszthely klímája 4.2.4.2.3 A talaj Talajmélység (cm)

pH (vizes) pH (KCl) CaCO3 (%) Szóda hy (%) kötöttség (A) humusz

0-20

20-50

50-85

85-100

100-

6,7 6,3

6,8 6,2

7,0 6,7

7,3 7,0

7,5 7,2

1,36

3,72 36 0,65

0,35

0,31

0,38

1,81

0,18

18. táblázat A Rezi 22 D Cedrus atlantica parcella talajának jellemzői Az üzemterv szerint az erdőrészlet talaja lejtőhordalék erdőtalaj (LHE). Az elvégzett részletes termőhelyfeltárás szerint a cédrus állomány alatt sekély termőrétegű, felaprózott dolomiton kialakult, fekete rendzina (RE) található (18. táblázat). Ezen a termőhelyen az alábbi faállománytípusok mesterséges ültetése jöhet szóba (MÉM ESZ 1986): EF jó (I-II. fto.) 80 év KTT közepes (III-IV. fto.) 80 év CS jó (I-II. fto.) 70 év A termőhelyen őshonos, természetes faállománytípus a gyertyános – kocsánytalan tölgyes. 4.2.4.2.4 A termőhelytípus változat

GYT-VFLEN-RE-KMÉ-V-SZÁ Sovány, gyenge termőképességű, igen száraz termőhely.

4.2.4.3 A faállomány jellemzői Fafaj Kor

Hf

Az egész Összes állomány vastagfa (m3) Hg Dg Fatérfogat fatérfogata 3 3 (m ) (m ) (m) (cm) 15,9 13,7 21,4 329,5 334,3 320,9

(év) (m)

ACÉ

28

A főállomány

Az össz fatermés átlagnöv.

folyónöv.

(m3/ha/év)

(m3/ha/év)

11,9

19. táblázat A Rezi 22 D Cedrus atlantica állomány fatermési jellemzői 2000-ben A sovány termőhely hatása jól kivehető a fatermési adatokból (19. táblázat). Ennek ellenére az állomány össz képe kedvező, egyes fák magassági és vastagsági növekedése erőteljes. Több fán találtam erős gyantafolyást, amely TOTH János szóbeli közlése szerint is az erős tavaszi növekedés jele. A mért fatérfogatot felhordtam a cser (17. ábra), az erdei fenyő (18. ábra), a kocsánytalan tölgy (21. ábra), a lúcfenyő (22- ábra), a vörösfenyő (23. ábra), valamint a fekete fenyő ( 26. ábra) fatermési táblájára. A grafikonokból rendkívül jól látszik, hogy a Reziben található atlasz cédrus egész állomány fatérfogata jelentősen meghaladja a cser, az erdei fenyő, a kocsánytalan tölgy, a vörös fenyő valamint a fekete fenyő egész állomány fatérfogatát, illetve egyenlő a lúcfenyő I-II. fatermési osztály fatérfogatával.

4.2.5 Budafa-puszta 4.2.5.1 Földrajzi elhelyezkedés, domborzat A 46 hektáros Budafa-pusztai Arborétum Kiscsehi község határában, Zala megye déli széléhez közel, a göcseji bükk-tájban található. 1959. évi létesítésének legfőbb célja az volt, hogy ebben, az erdőtenyészet számára amúgy is rendkívül kedvező régióban exota fenyők kísérleti telepítésével és meghonosításával fokozzák a fatermesztés eredményeit. Az arborétum a hármas fokozatú egzóta termesztési rendszerben (erdészeti arborétum – kísérleti egzóta telepítés – üzemi fenyő-egzóta termesztési kísérlet) a harmadik fokozatot képviseli. A korabeli elképzelések szerint elsősorban a Pseudotsuga menziesii és a Pinus storbus üzemi termesztésének bevezetésére készültek a kutatók, de mellettük ígéretes fajnak látszott már akkor is többek között a Cedrus atlantica is (SZŐNYI 1966). Hasonló következtetésre jut GERGÁCZ (1998) az ERTI által korábban létesített fenyő egzóta kísérleti telepítések többszöri felmérése után. A terület nagy részén rontott gyertyán sarjerdő állott, amelynek fafajcserés átalakítása mindenképpen szükséges volt. Az Arborétum terveit Dr. PÁLL Miklós készítette és a kivitelezési munkákat is ő irányította (PÁLL 1983).

Az Arborétumban két cédrus parcella található, melyek közül csak az egyiket mértem fel (5 I erdőrészlet, 9. parcella), mivel a másik (5 H erdőrészlet, 5. parcella) cédrus állománya jelentéktelen, csak néhány, bár erőteljes növekedésű fából áll. A 9. parcella keleti kitettségű, kb. 10o-os lejtőn található, ahol egykor bükk-tölgy elegyes, gyertyán származékerdők álltak. A természetes erdőtípus – amely az arborétum mellett ma is megtalálható Asperula odorata – bükkös. Az atlasz cédrus jó tárulásképességét mutatja az, hogy az 5H/5. parcella tág hálózatba (5x5 m) ültetett fái között, illetve az 5I/9. parcella erősebben gyérített állományrészeiben felverődtek az öshonos lombos fafajok: Carpinus betulus, Fagus sylvatica, Corylus avellana.

4.2.5.2 Termőhelyi viszonyok 4.2.5.2.1 A klíma Amint arra már utaltam, a klíma igen kedvező, bükkös klíma, erős szubalpin és szubmediterrán hatással. Az aránylag sok csapadék és a kiegyenlített, enyhe hőmérsékleti viszonyok humid klímát eredményeznek, ami rendkívül kedvező az erdőtenyészet számára. A közeli Nagykanizsa klímáját a 46. és 47 ábrák szemléltetik. Megfigyelhető a két – egymást átfedő időszak – átlagos csapadékának a csökkenése, de ehhez nem társult az átlaghőmérséklet emelkedése, mint a többi jellemzett helyen. Ez alátámasztja azt a véleményt, hogy változik ugyan hazánk éghajlata, de még ilyen, viszonylag kis területen belül sem egységes a változás. Az átlaghőmérséklet egyébként megfelel a dunántúli hegyvidék 500 m tengerszint feletti magasságán mérhető átlaghőmérsékletnek. 4.2.5.2.2 A hidrológiai viszonyok Az atlasz cédrus állomány többletvízhatástól független termőhelyen áll. 4.2.5.2.3 A talaj Az alapkőzet pannon üledék, melyre lősz hullott. A vizsgált atlasz cédrus parcella talaja agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A legfelső szintből a sok csapadék a meszet már kilúgozta, ezért ennek pH-ja 5,4. Mész csak az alapkőzetben mutatható ki. A termőréteg vastagsága meghaladja a 100 cm-t. A fizikai talajféleség vályogos homok. 4.2.5.2.4 A termőhelytípus változat

B, VFLEN, ABE, MÉLY, HO, FSZ Bármilyen fafaj számára kedvező termőhely, amelynek kedvező hatása az atlasz cédrus fatermésében meg is látszik. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a termőhely túlságosan jó az atlasz cédrusnak. A hatályos fafajválasztási útmutató szerint (MÉM ESZ 1986):: LF EF B

jó (I-II. fto.) 80 év jó (I-II. fto) 80 év közepes (III-IV. fto) 100 év

A termőhely őshonos faállománya a bükkös.

4.2.5.3 A faállomány jellemzői Fafaj Kor

Hf

(év) (m)

ACÉ

39

A főállomány

Hg Dg Fatermése (m3) (m) (cm) 24,9 23,1 25,0 411,8

Összes fatermés (m3)

Összes vastagfa (m3)

423,5

409,1

Az össz fatermés átlagnöv.

folyónöv.

(m3/ha/év)

(m3/ha/év)

10,9

20. táblázat A budafa-pusztai atlasz cédrus állomány fatermése Az atlasz cédrus egész állomány fatérfogatát (20. táblázat) szokás szerint felhordtam az erdei fenyő (18. ábra), a lúc fenyő (22. ábra), a vörösfenyő (23. ábra), valamint természetesen a bükk egész állomány fatermési táblájára (25. ábra). A grafikonok igen jól mutatják, hogy a budafapusztai atlasz cédrus egész állomány fatérfogata jelentősen meghaladja az erdei fenyő és a bükk egész állomány fatérfogatát és azonos az I. fatermési osztályú vörösfenyőével, valamint a II. fatermési osztályú lúcoséval.

Fagus sylvatica fatermési tábla (Mendlik 1983)

Az egész állomány fatérfogata

Fatérfogat (m3/ha)

1000 800 Fagus sylvatica

600

Atlasz cédrus Budafapuszta

400 200 0 0

25

50

75 100 125 150 Kor (év)

25. ábra A budafa-pusztai Cedrus atlantica parcella egész állomány fatérfogata a Fagus sylvatica fatermési tábláján ábrázolva.

Ezen a termőhelyen ugyanakkor I-II. fatermési osztályú lúcos és erdei fenyves, illetve III-IV. fatermési osztályú bükkös várható.

Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy Budafapusztán, az atlasz cédrussal szomszédos lúcfenyő parcella szinte minden egyede beteg, a Heterobasidion annosum fertőzésre utaló jeleket mutatja (gyantafolyás, hordószerű törzsvastagodás a tőnél). Hasonló tüneteket az atlasz cédrus állományban nem figyeltem meg.

4.3

A magyarországi összehasonlítása a felsőmagasságával

Cedrus atlantica állományok Pinus nigra fatérfogatával és

Amint a korábbi összehasonlításokból is kitűnt, a magyarországi Cedrus atlantica állományok faterfogata minden esetben meghaladta az adott termőhelyen őshonos, I. fatermési osztályú fafaj egész állomány fatérfogatát. A szakmai körökben azonban az a legizgatóbb kérdés, hogy vajon a fekete fenyővel szemben valós alternatívát jelent-e az atlasz cédrus? Ezt az összehasonlítást először MAROSIVEPERDI (2000) végezte el a gödöllői, az agostyáni, valamint a neszmélyi Cedrus atlantica állományok esetében. Az összehasonlítást én is elvégeztem: az általam felmért összes hazai atlasz cédrus parcella egész állomány fatérfogatát felhordtam a fekete fenyő egész állomány fatermési táblájára (26. ábra). Pinus nigra fatermési tábla (K ovács-Veperdi 1995)

3

Fatérfogat (m /ha)

Az eg ész á llom ány fatérfogata

atlasz cédrus Gödöllő atlasz cédrus Rezi

700 600 500 400 300 200 100 0

atlasz cédrus Neszmély 20 atlasz cédrus Neszmély 79. atlasz cédrus Agostyán

0

25 50 75 100 125 150

atlasz cédrus Budafapuszta Pinus nigra

Kor (év)

26. ábra A magyarországi Cedrus atlantica parcellák egész állomány fatérfogata a Pinus nigra fatermési tábláján ábrázolva. A 26. ábra azt bizonyítja, hogy ha csak a fatérfogatot nézzük, akkor az atlasz cédrus az általam vizsgált minden termőhelyen versenyképes a fekete fenyővel. Sajnos a leginkább kérdéses termőhelyeken, a Duna-Tisza közi homokhátság meszes homoktalajain még nincs olyan korú atlasz cédrus ültetvény, amelyről mélyreható következtetéseket lehetne levonni. A 4.5 fejezetben erre részletesen is kitérek.

A fatérfogat adatok mellett a kérdést segít eldönteni a felsőmagasság összehasonlítása is. A 27. ábrán a hazai Cedrus atlantica állományok felsőmagasságát hasonlítottam össze a francia atlaszcédrus fatermési tábla (TOTH 1973), valamint a hazai Pinus nigra felsőmagasságával (KOVÁCS-VEPERDI 1990/91). Igen jól látszik, hogy a hazai Cedrus atlanica állományok felsőmagassága meghaladja mind a hazai, mind a fraincia fekete fenyő állományok felsőmagasságát, TOTH (1988) szerint a fekete fenyő magassági növekedése 10-15 éves korig kissé nagyobb az atlasz cédrusénál, idős korban azonban az atlasz cédrus túlnövi a fekete fenyőt. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a jelenleg értékelhető, hazai Cedrus atlantica állományok túl jó termőhelyen állnak, ahol a fajra jellemző tulajdonságok, legfőképpen a szárazságtűrés nem igazán értékelhető. A fatérfogatban és a felsőmagasságban jelentkező többlet minden bizonnyal a túl jó termőhelynek (általában mély termőréteg, egyenletes vízellátás, jó tápanyag-ellátottság) köszönhető. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy nem a termőhelyükön állnak ezek az állományok. Ezért nagyobb arányú telepítésüket semmiképpen sem javaslom ezeken a domb- és hegyvidéki termőhelyeken, mert itt megvan a termőhelynek megfelelő őshonos fafajunk, azt kell alkalmazni. Noha ez csak elméleti megállapítás, a Cedrus atlantia azokon a száraz, domb- és hegyvidéki termőhelyeken kaphat nagyobb szerepet magyarországon, de ott is csak előállományként javasolható, ahol az őshonos faállományt (erdőtársulást) nem tudjuk közvetlenül (újra) létrehozni. Az atlasz cédrus védelmében az őshonos erdőtársulás fa- és cserjefajai újra meg tudják hódítani a területet és amikor már kellő fedettséget biztosítanak, akkor az atlasz cédrust ki lehet termelni. A folyamat ahhoz hasonlóan fog lejátszódni, mint ami megfigyelhető a Balaton-felvidék fekete-fenyveseiben. A nagyobb szárazságtűrése és alkalmazkodóképessége révén azonban az atlasz cédrus jobban be tudja tölteni az előállomání szerepét, mint a fekete fenyő, és ilyen értelemben valóban inkább a fekete fenyő alternatívája lehet, amint azt VEPERDI (1993) is tartja. Szintén csak elméleti feltevés, de ha a Duna-Tisza közi, a somogyi, valamint a nyírségi homokon telepített fiatal atlasz cédrus állományok növekedése továbbra is kedvezően alakul, akkor ezeken a száraz termőhelyeken is valós alternatívát jelenthet az atlasz cédrus a fekete fenyővel szemben.

4.4

A Cedrus atlantica törzsfa alkotóvonalának (alaksorának) meghatározása

Az atlasz cédrus fatérfogatát a Courbet-féle függvénnyel le tudjuk írni. A törzs alakját azonban eddig még senki nem vizsgálta. A vezetésemmel készült ugyan egy diplomaterv 1995-ben, melyben döntött fán végzett törzselemzéssel ki lehetett mutatni a törzs formáját. Ennél pontosabban is meghatározható a törzs alakja ha megadjuk a különböző helyeken mért átmérők viszonyát a mellmagassági átmérőkhöz. Ebben az említett viszonyszám százalékban van megadva, az átmérők helye pedig a famagasság tizedeiben kifejezve. Az ilyen számsorok neve: alaksor (FEKETE 1951). Alaksor-táblázatot SOPP-KOLOZS (2000) is közöl a kocsányos és a kocsánytalan tölgyre.

A Magyarországon mért Cedrus atlantica állományok felsőmagasságának összehasonlítása a francia atlasz cédrus (TOTH 1973; 1993) és a hazai feketefenyő (KOVÁCS - VEPERDI 1990/91) felsőmagasság növekedésmenetével

40 35

Felsőmagasság (m)

30 25 20 15 10 5 0 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

Az állomány kora (év) Francia AC faterm és i tábla N 10 A/20 Rezi

Gödöllő Agos tyán Budafapus zta

27. ábra

82

N 10 A/79 Ágfalva Magyar FF faterm és i tábla

60

A Cedrus atlantica alaksorát a Budafapusztai Arborétum atlasz cédrus parcellájában végzett szakaszos köbözéssel határoztam meg, azaz ismert magasságban, több helyen is megmértem az atlasz cédrus átmérőjét az álló fákon, Zeiss 020A teodolit és Redmini 2 távmérő segítségével. Ezzel a kíméletes mérési módszerrel - melyet nem csak az atlasz cédrus parcellában végeztem el, hanem a vele szomszédos Picea abies és Pseudotsuga menziesii állományban is – nem volt szükség fadöntésre. A módszerrel kapott eredmények lehetővé tették, hogy összehasonlítsuk az atlasz cédrus törzsének fatérfogatát a szintén monopodiális törzsű másik két fafaj törzs térfogatával. A fenyők esetében erre megvan a lehetőség. A koronában elágazó törzsű lombos fák esetében ezt nem tudtam megtenni, ezért azokban az esetekben a vastagfa térfogatot hasonlítottam össze (33. ábra), ezzel megteremtve a további kutatások feltételeit. A mérést VEPERDI Gábor javaslatára olyan speciális módszerrel végeztem, amely lehetővé teszi a famagasság mérést, sűrű, illetve fiatal állományokban, ott is, ahol a hagyományos famagasságmérő eszközök (SUUNTO, Bitterlich-féle tükrös relaszkóp, stb.) bázistávolságából nem látható egyidejűleg a fa csúcsa és a töve. Az ilyen jellegű faállományokban olyan magasságmérési módszert kell alkalmazni, amely lehetővé teszi, hogy a mérő személy tetszőleges távolságban állhasson a mérendő fától. Ez lehetséges a CHRISTEN –féle magasságmérővel is, ám ennek a műszernek kicsi a mérési pontossága. A probléma megoldására Jacques RONDEUX belga dendrometrikus módszerét adaptáltam. A mérési módszer elvét a 16. ábra szemlélteti.

28. ábra Magasságmérés tetszőleges bázistávolságból, segédrúd segítségével A fa magassága (h), azonos a „C-T” pontok közötti távolsággal, a segédrúd hossza (p), pedig az „R-T” pontok közötti távolsággal. A magasság kiszámítása az alábbi képlet segítségével történik:

OC - OT h=p OR - OT ahol: h p OC OT OR

a fa magassága a bázisrúd hossza a fa csúcsának lejtszázaléka a fa tövének, egyszersmind a segédrúd tövének lejtszázaléka a bázisrúd felső végének lejtszázaléka 82

RONDEUX alapösszefüggését azonban tovább kellett fejleszteni ahhoz, hogy a mellmagassági átmérőket is számítani tudjam (29. ábra). Mindenekelőtt ki kellett számítani minden fa esetében a fa és az álláspont vízszintes távolságát:

H=h+y ahol: h y

a famagasság, a fa töve és az álláspont magasságkülönbsége

OR OR h + h----------1 + ---------H H OC –OR OC - OR tgβ = -----, ahonnan x = ------ =------------------------- = h-----------------x tgα tgα tgα A vízszintes miatt OT minden esetben nulla, ezért RONDEUX képletéből kiesik.:

29. ábra Lejtős terepen végzett famagasság mérés RONDEUX módosított módszerével ahol: x OC OR

az álláspont és a fa közötti vízszintes távolság a fa csúcsának lejtszázaléka a fa tövének lejtszázaléka

Az álláspont és fa közötti vízszintes távolság ismeretében a tetszőleges magasságban mért átmérő az alábbiak szerint számítható:

β di = 2x tg---2 ahol: di x β

a hi magasságban mért átmérő az álláspont és a fa közötti vízszintes távolság a törzs két érintőjénél leolvasott szögérték különbsége radiánban kifejezve

30. ábra Átmérő mérés és szakaszos köbözés álló fán, tetszőleges magasságban, teodolittal A törzs térfogata ezekután a következő képlettel számítható (30. ábra):

(do+d1)2 Π V=

(d1+d2)2 Π h1 +

4

4

(di+1 + di )2 Π h2

4

4

hi 4

4

A számítás során minden szögleolvasást radiánra átszámítva EXCEL táblázatba hordtam fel és ezzel számítottam ki az eredményeket (.21-23. táblázat), melyeket összehasonlítottam a COURBET –féle függvénnyel számított fatérfogattal (31. ábra). Az értékek erős szórást

mutatnak, aminek az lehet az oka, hogy az én számításaimban nem választottam külön a különböző magassági osztályhoz tartozó fákat. A további kutatás során egyébként mind az alaksorokat, mind a szakaszos köbözéssel mért és számított fatérfogatokat magassági osztályonként elkülönítve kell pontosítani. Mint ismert, a COURBET-féle függvény csak a törzs térfogatát adja meg. A szakaszos köbözésből nyert adatok alapján lehetőségem volt arra is, hogy minden atlasz cédrus állományra kiszámítsam az 5 cm-nél vastagabb fatérfogatot. Erre azért van szükség, mert igazából csak ezt lehetne összehasonlítani az adott termőhelyen őshonosnak tartott, lombos faállomány vastagfa térfogatával. Bár ez is újabb, speciális problémát vet fel. Ugyanis az adott termőhelyen őshonos állományok vastagfa térfogata a SOPP-KOLOZS (2000)-féle fatömeg-számítási táblázatok segítségével csak úgy számítható, hogy az átlagfa magasságához és átmérőjéhez tartozó vékonyfa százalékkal csökkentem az összes fatérfogatot. Ez tehát csak közelítő érték, de még mindig pontosabb összehasonlítást tesz lehetővé, mint a lombos állomány összes fatérfogatának összevetése az atlasz cédrus törzs térfogatával. A jövőben ezeket a számításokat is célszerű lesz elvégezni ahhoz, hogy jobban meg tudjuk ítélni a Cedrus atlantica fatérfogat produkcióját. Az őshonos faállományok fatérfogat termelésével való összehasonlításban fontos tájékoztató adat lenne az átlag és a folyó növedékek összehasonlítása is. Sajnos egyrészt a hazai atlasz cédrus állományok egyelőre túl fiatalok ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani azt a kort, amikor mindkét növedék visszaesik, másrészt hiányoznak a rendszeres dendrometriai mérések is. TOTH (1988) mérései szerint, a Mont-Ventoux hegyen, a III. fatermési osztályú atlasz cédrus átlag növedéke 65 éves kor körül, míg folyónövedéke 35 éves kor körül kulminál.

AC szakaszos köbözés eredm énye

1 ,0

Mért törzsfa-térfogat (m

3

)

1 ,2

0 ,8 0 ,6 0 ,4 0 ,2 0 ,0 0,0

0,2

0,4

0,6

0,8

1,0

1,2

3

Francia függvénnyel szám ít ot t t örzsfa-t éfogat (m )

31. ábra A hazai atlasz cédrus szakaszos köbözéssel mért fatérfogata a COURBET -féle függvénnyel számított fatérfogat függvényében

Kéregben mért alkotóvonal 100

2

R = 0,8419

90 80

2

R = 0,901

70

Cedrus atlantica 2

R = 0,952

hx/h*100

60 50

Picea abies Pseudotsuga mensiesii

40 Polinom. (Cedrus atlantica)

30

Polinom. (Picea abies)

20

Polinom. (Pseudotsuga mensiesii)

10 0 0

20

40

60

80

100 120 140 160

dx/d1,3*100

32. ábra A Cedrus atlantica, a Picea abies és a Pseudotsuga menziesii törzsfájának kéregben mért alkotóvonala a Budafa-pusztai mérések alapján

A fa száma

Dtő

d1,3

Hteljes törzs

Cm

htörzs:d=5 cm

Vteljes törzs

vvastag m3

m

Vteljes törzs

Vvastag*100 /Vteljes törzs

Vtáblai

%

m3

* 100

Vvastag * 100 /Vtáblai

/Vtáblai

%

Cedrus atlantica 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. Átlag Átlag eltérés Szórás

28,4 27,5 31,8 33,5 28,3 22,4 33,8 39,5 26,2 34,1 38,8 29,9 31,8 25,7 19,1

22,3 21,6 25,0 26,3 23,0 18,6 26,5 32,9 20,6 26,8 30,5 23,5 25,0 20,2 15,0

17,49 16,83 16,07 21,74 21,45 18,35 16,81 22,91 16,41 18,17 18,22 33,65 13,38 16,40 14,68

16,55 14,54 14,06 19,16 17,89 11,15 1085 16,73 15,17 14,8 17,88 30,14 12,27 14,87 8,75

0,539416 0,211025 0,309120 0,516799 0,253924 0,121073 0,276813 0,419758 0,336917 0,537784 0,643002 0,612835 0,416929 0,292423 0,093595

0,531314 0,206178 0,282444 0,503364 0,248796 0,113158 0,269513 0,409167 0,309930 0,528993 0,625318 0,599977 0,409997 0,290703 0,088496

98,50 97,70 91,37 97,40 97,98 93,46 97,36 97,48 91,99 98,37 97,25 97,90 98,34 99,41 94,55 96,60 2,01 2,42

21. táblázat A Budafa-pusztai atlasz cédrus állomány szakaszos köbözésének adatai, valamint a COURBET -féle függvénnyel számított törzs térfogat

82

0,3326 0,2984 0,3622 0,6015 0,4716 0,2614 0,4258 0,9459 0,2653 0,4819 0,6060 1,0073 0,2883 0,2562 0,1298

162,1652 70,7261 85,3444 85,9232 53,8488 46,3157 65,0170 44,3771 126,9887 111,5940 106,1084 60,8364 144,6376 114,1462 72,1096 90,01 30,08 35,00

159,7295 69,1016 77,9795 83,6895 52,7613 43,2879 63,3024 43,2574 116,8170 109,7698 103,1902 59,5600 142,2328 113,4748 68,1811 87,09 29,69 104,77

A fa száma

Dtő

d1,3

Hteljes

cm

hd=5 cm

Vteljes törzs

vvastag 3

m

m

Vvastag*100 /Vteljes törzs %

Vteljes törzs * Vtáblai

Vvastag * 100

100

/Vtáblai

/Vtáblai 3

m

%

Picea abies 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

24,5 33,6 53,5 79,3 72,2 60,0 70,9 41,6 89,2 51,8 98,0 49,0 33,6 37,4 35,3 26,7 33,4 34,4 43,0 40,4 34,1 31,3 43,6 40,1 36,3 33,0 39,9 35,3

19,0 25,4 40,3 55,0 54,9 45,4 57,6 30,8 64,2 36,9 66,8 38,8 24,2 26,1 26,2 22,6 24,0 27,3 32,8 29,9 25,7 26,5 38,2 32,4 28,7 25,7 31,0 28,5

16,83 16,27 21,09 23,54 24,34 23,47 24,35 18,24 20,62 26,75 28,86 18,69 19,00 20,90 22,42 25,08 28,07 25,68 27,52 27,25 24,98 18,88 17,04 19,84 17,91 20,88 22,83 22,57

8,14 13,75 18,71 22,05 23,34 19,73 22,52 8,45 18,97 21,01 23,44 17,11 13,87 13,18 17,21 18,00 22,00 18,20 23,94 21,56 19,04 12,16 14,13 15,02 15,05 15,77 20,98 20,88

0,123873 0,338899 0,750038 1,726662 2,282142 1,181185 2,431651 0,259868 2,540718 0,811565 1,965851 0,650879 0,303270 0,295939 0,329725 0,388488 0,625320 0,425585 0,995580 0,657909 0,505189 0,270563 0,522190 0,383316 0,331712 0,313673 0,913237 0,827260

0,120452 0,331680 0,737955 1,708939 2,279276 1,165957 2,414887 0,245188 2,345124 0,798899 1,955047 0,646695 0,299258 0,292605 0,318042 0,377650 0,594429 0,414619 0,955506 0,643349 0,492226 0,259367 0,503701 0,378700 0,323776 0,309045 0,891561 0,810173

97,24 97,87 98,39 98,97 99,87 98,71 99,31 94,35 92,30 98,44 99,45 99,36 98,68 98,87 96,46 97,21 95,06 97,42 95,97 97,79 97,43 95,86 96,46 98,80 97,61 98,52 97,63 97,93

0,3070 0,5210 1,5047 2,8567 2,9306 2,0312 3,1750 0,8182

40,35 65,05 49,85 60,44 77,87 58,15 76,59 31,76

39,24 63,66 49,04 59,82 77,78 57,40 76,06 29,97

1,5550

52,19

51,38

1,2753 0,5458 0,6463 0,7036 0,5810 0,7114 0,8495 1,2737 1,0610 0,7435 0,6301 1,1530 0,9656 0,7329 0,6426 0,9849 0,8346

51,04 55,56 45,79 46,86 66,87 87,90 50,10 78,16 62,01 67,95 42,94 45,29 39,70 45,26 48,81 92,72 99,12

50,71 54,83 45,27 45,20 65,00 83,56 48,81 75,02 60,64 66,20 41,16 43,69 39,22 44,18 48,09 90,52 97,07

Átlag

97,57

59,17

14,89

Átlageltérés

1,21

14,74

15,96

Szórás

17,67

20,58

112,75

22. táblázat A Budafa-pusztai 5 I erdőrészlet 10. parcellájában álló lúcos szakaszos köbözéssel nyert adatai

A fa száma

Dtő

d1,3

Hteljes törzs

cm

htörzs:d=5 cm

Vteljes törzs

vvastag

Vvastag*100 /Vteljes törzs

Vteljes törzs Vtáblai

* 100 /Vtáblai

Vvastag * 100 /Vtáblai

m3

m

Pseudotsuga menziesii 1. 2. 3. 4. 5.

27,4 40,3 35,7 46,0 29,2

Átlag Átlag eltérés Szórás

20,8 34,4 28,9 37,2 24,1

19,79 21,93 23,92 24,99 19,70

13,69 18,30 20,94 20,93 11,44

0,206216 0,646628 0,469490 1,277979 0,264331

0,201211 0,644646 0,461861 1,275311 0,254699

97,572933 99,693487 98,375045 99,791233 96,356084 98,357756 0,928832 1,454473

0,3450 1,0000 0,8000 1,3100 0,4700

59,77 64,66 58,69 97,56 56,24 67,38 10,06 17,14

23. táblázat A Budafa-pusztai 5 I erdőrészlet 12. parcellájában álló duglász állomány szakaszos köbözésének eredményei

58,32 64,46 57,73 97,35 54,19 66,41 2,07 17,69

Ezek az elemzések arra is rámutatnak, hogy a Cedrus atlantica mellmagasssági átmérőjének és magasságának növekedése viszonylag fiatal korban kulminál. Az átlag és folyónövedéknek a kor függvényében történő lefolyása megállapításához még további vizsgálatokra van szükség a hazai atlasz cédrus állományokban. Ezt pontosan csak az újonnan létesített cédrus állományok kezdetektől végzett, rendszeres mérésével tudjuk megállapítani.

4.5 Az ágasegyházi Cedrus atlantica kísérleti telepítés A terület Ágasegyháza határában található. Üzemtervi jele 16 TI2, területe 2,0 ha. Tengerszint feletti magassága 100 m. A kivitelezés időpontja: 1998. tavasz (BARNA 2000). A telepítés nem teljesen előzmény nélküli. Ugyanis a 90-es évek elején a közeli Kecelen, a csemetekertben, illetve Nyárjason erdősítésben ültettek néhány atlasz cédrust. A kezdetben előfordult tűvörösödés, valamint az erős vadkár miatt azonban további telepítésekre nem került sor.

4.5.1 Termőhelyi viszonyok 4.5.1.1 A klíma Nyári szárazságra erősen hajlamos, kontinentális éghajlat, gyenge mediterrán behatással, amit a Walter-féle klímadiagram kétcsúcsú csapadék görbéje jelez (34. ábra).

40

120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

Kecskemét-1951-80 100 m 10,2 C 519 mm

átlagos középhőmérséklet

átlagos csapadékösszeg

-30 I.

I I.

III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI. XII.

Hónapok

33. ábra Kecskemét klímája A 2000. év különleges volt abban a tekintetben, hogy a tenyészidőszak nagy részében, május közepétől szeptember közepéig nem volt csapadék. A kísérleti terület éghajlatának egyéb jellemzőit összegeztem a 24. táblázatban (Országos Meteorológiai Szolgálat 2001.) Az erdészeti klímaosztályozás szerint tipikus erdős-sztyeppklíma (ESZTY).

82

Hónap

Max. hőm. (oC)

Átl. Hőm. (oC)

Min. hőm. (oC)

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

1,2 4,6 10,3 16,1 21,1 24,1 26,0 25,6 22,0 16,3 8,4 3,1

-1,8 0,8 5,3 10,7 15,7 18,8 20,4 19,6 15,7 10,3 4,5 0,3

-4,6 -2,4 1,1 5,6 10,1 13,1 14,4 13,9 10,6 5,6 1,4 -2,2

Csapadék Csapadék A Csapadék Hőség átlag összeg (20 csapadékos átlag csak napok (minden év alatt napok csapadékos száma napot összesen - száma (20 napokon (max>= figyelemb mm) év alatt (mm) 30 oC, 20 e véve – összesen ) év alatt mm) összesen)

0,9 0,9 0,9 1,3 1,6 2,3 1,6 1,4 1,2 1,0 1,6 1,3

795,3 781,8 859,9 1184,3 1465,9 2105,6 1482,4 1289,3 1101,4 911,2 1417,8 1233,6

309 274 290 314 316 353 275 248 230 227 343 351

2,57 2,85 2,97 3,77 4,64 5,96 5,39 5,20 4,79 4,01 4,13 3,51

17 96 210 185 32

24. táblázat Kecskemét éghajlatának néhány jellemző adata

4.5.1.2 A hidrológiai viszonyok Többletvízhatástól független (VFLEN), azaz talajvíz nincs, a növényzet csak a csapadékra van utalva.

4.5.1.3 A talaj A talaj adottságok jellemzése: genetikai talajtípus: HHK (gyengén humuszos homok kombináció) termőréteg vastagság: MÉLY (62-125 cm mélységben eltemetett humuszos réteg) fizikai talajféleség: HO (homok) vízgazdálkodási fokozat: FSZ-SZÁ (félszáraz-száraz) talajvíz nincs vizes pH: 8,3 – 8,7 CaCO3: 11,4 – 35,2 % hy: 0,39 – 1,32 % (a magasabb érték az eltemetett humuszos rétegre érvényes) humusz: 0,44 – 0,87 % (125 cm alatt humusz mentes)

4.5.1.4 A termőhelytipus változat ESZTY, VFLEN, HH, MÉLY, HO, FSZÁ

A jelenleg érvényes fafajmegválasztási útmutató szerint ezen a termőhelyen az alábbi fafajok alkalmazhatók (MÉM ESZ 1986): EF jó 70 év; NNY közepes 20 év FNY közepes 30 év A közepes 25 év A termőhelyen őshonos faállomány feltehetően a borókás-fehérnyáras, de a terület már hosszú ideje mezőgazdasági művelés alatt állt.

4.5.2 A javasolt és az elvégzett telepítési technológia • mélyforgatás után simítózás, majd 2/0 feketefenyő csemete ültetése 2,50 x 0,60

m-es hálózatba; ezt követően nyolc, közel egyenlő területű parcellát jelöltünk ki, egyenként kb. 0,25 ha területtel, melyekbe az alábbi atlasz cédrus kezeléseket helyeztük el: 1/0 szabad gyökerű 1/0 burkolt gyökerű 2/0 szabad gyökerű 2/0 burkolt gyökerű A kísérlet elrendezési vázlata a 34. ábrán látható. Zárójelben a parcellánkénti, elméleti csemeteszámot adtam meg, felette a ténylegesen elültetett csemeteszám látható. • a cédrus csemetéket a fekete fenyő csemeték közé kézzel ásott gödörbe ültettük; • ültetési hálózat: 2,0 x 2,5 m sűrű cédrus állomány, amelyből a fekete fenyőt korán tervezem kitermelni; 4,0 x 5,0 m tekintettel a drága, burkolt gyökerű csemetére, az atlasz cédrust a véghasználati hálózatba ültettem, a fekete fenyőt a rá vonatkozó véghasználati korban tervezem kitermelni (30-40 éves kor között), míg az atlasz cédrust csak 60 éves kor körül;

1. 1/0 burkolt gyök. 2,0 x 2,5 m 489 db (500) 5. 2/0 burkolt gyök. 2,0 x 2,5 m 351 db (500)

2. 2/0 szabad gyök. 2,0 x 2,5 m 433 db (500) 6. 1/0 szabad gyök. 2,0 x 2,5 m 339 db (500)

3. 4. 2/0 burkolt gyök. 1/0 burkolt gyök. 4,0 x 5,0 m 4,0 x 5,0 m 131 db 120 db (125) (125) 7. 8. 2/0 szabad gyök. 1/0 szabad gyök. 4,0 x 5,0 m 4,0 x 5,0 m 104 db 90 db (125) (125)

34. ábra Az ágasegyházi Cedrus atlantica kísérleti telepítés elrendezési vázlata

4.5.3 A kísérleti telepítés értékelése 4.5.3.1 Fagyállóság A már említett 32-48 éves atlasz cédrus állományok semmilyen nyomát nem mutatják a fagy károsításának. Az ágasegyházi kísérleti telepítés első telének végén, 1999. kora tavaszán az állomány szinte egyöntetűen megvörösödött, a tűlevelek áprilisban lehullottak, de május végére már újra kizöldültek. A fagy miatti tűvörösödés és hullás az atlasz cédrus természetes élőhelyén is ismert jelenség, ritkán ugyan de előfordul. Kecskeméten és közvetlen környékén (pl. Kerekegyházán), valamint a Szolnok melletti Rákóczifalván, az általam ismert legszélsőségesebb termőhelyű cédrus előfordulásokon, városi parkokban és kertekben álló 15-30 éves atlasz cédrus példányokon sem tapasztaltam fagykárra utaló nyomokat. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az atlasz cédrus fagyálló Magyarországon. Itt jegyzem meg, hogy a hazai cédrusok közül egyedül a soproni libanoni cédruson figyelhető meg fagyléc, amelyről elsőként BARABITS (1966) tudósított. Mára ezt a fagylécet a fa szinte teljesen benőtte. A 7. táblázatban felsorolt, többi hazai Cedrus libani, C. deodara példányokon sem fordult elő még fagykár. RÁCZ István szóbeli közlése szerint, a cédrusok Magyarországon teljesen télállóknak tekinthetők. TOTH J. személyes közlése szerint, Dél-Franciaországban csak –19oC alatti hideg esetén tapasztalt fagylécet az atlasz cédrus fákon, de a fagy következtében kiszáradt fát soha nem talált.

4.5.3.2 Egyéb károsításokkal szembeni ellenállóság A Duna-Tisza közi erdőtelepítésekben, a kora tavaszi száraz szelek idején, mindig számolnunk kell a homokveréssel. A kísérleti területen ez csak mérsékelten fordult elő, de a szabad gyökerű csemeték első évi pusztulásához jelentősen hozzájárulhatott. Az erős szél az idősebb fák hajtásain és levelein is okoz mechanikai sérüléseket, melyeket 2001. év tavaszán megfigyeltem Ásotthalmán, Körmenden és Ágasegyházán is. A környékben lévő korábbi atlasz cédrus telepítési próbálkozások tapasztalatai alapján a kísérleti területet előzetesen bekerítettük. Így a vadtól, amely a legnagyobb kárt tudta volna okozni, sikerült megvédeni az állományt. Az állományban néhány egyed esett áldozatul a cserebogár pajor károsításának. Arra vonatkozóan még nincs tapasztalatom, hogy a Duna-Tisza közi fenyvesek leggyakoribb gomba károsítója, a Heterobasidion annosum milyen mértékben károsítja az atlasz cédrust. A Heterobasidion annosum jelenlétét az idősebb állományokban sem sikerült kimutatni, annak ellenére, hogy a velük szomszédos lúcosokban mindenhol következtetni lehetett a jelenlétére. A Heterobasidiummal szembeni ellenállóképesség pontosítása azonban fontos előfeltétele az atlasz cédrus hazai, de főleg a Duna-Tisza közi elterjesztésének. Az állományban egyelőre a cédrusokra specifikusan jellemző, semmilyen károsítót nem találtam. De ez többé-kevésbé elmondható a többi hazai atlasz cédrus állományról is.

Jelentős kárt okoztak a tolvajok, akik a bejárat közelében lévő 4. és 8. parcellát dézsmálták meg elsősorban. Ez a sikerességen meg is látszik! Az ellopott fácskák a környező tanyák udvarában többnyire megtalálhatók…

4.5.3.3 Az ültetés és a pótlás sikeressége A cédrus állományt minden tenyészeti év után felmértük. Megállapítottuk a sikerességet és mértük a növekedést. A második tenyészeti év előtt 2 éves burkolt gyökerű csemetékkel pótoltuk az állományt.

A Cedrus atlantica csemeték megmaradása Ágasegyházán

%

100

1. Parcella

80

2. Parcella

60

4. Parcella

3. Parcella 5. Parcella

40

6. Parcella 7. Parcella

20

8. Parcella

0 1998

1999

2000

35. ábra A Cedrus atlantica kísérleti telepítés sikeressége

A 35 ábra grafikonjáról szembetűnik a 2/0, burkolt gyökérzetű csemetékkel kivitelezett parcellák (3. és 5. parcella) jó megmaradási százaléka. A szabad gyökerű csemetékkel beültetett parcellák sikeressége a pótlások után is jóval gyengébb maradt. 2000. év tavaszán, a harmadik tenyészeti év előtt, részleges pótlást végeztünk 3 éves burkolt gyökerű csemetével, valamint előkezelt magot helybe vetettünk. Ez utóbbival arra keresünk választ, hogy felváltható-e a drága, burkolt gyökerű, több éves cédrus csemete a magvetéssel. TOTH J (1978) munkája nyomán közismert, hogy a Mont Ventoux hegységben is magvetéssel hozták létre az első cédrus állományokat. Nos, a magvetés önmagában sikeresnek mondható, a vetés sorol, a magoncok sikeresen átvészelték az első telet, magasságuk azonban 10 cm alatt maradt. Az ilyen kis méretű csemeték ápolása üzemi körülmények között szinte megoldhatatlan feladat, ezért üzemi alkalmazását nem javaslom.

4.5.3.4 Az állomány magassági növekedése

cm

A Cedrus atlantica csemeték átlagmagasságának alakulása Ágasegyházán 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

1. Parcella 2. Parcella 3. Parcella 4. Parcella 5. Parcella 6. Parcella 7. Parcella 8. Parcella

1998

1999

2000

36. ábra Az átlagmagasság alakulása a Cedrus atlantica kísérleti telepítésben

A Cedrus atlantica csemeték legkisebb magasságának alakulása Ágasegyházán 25

1. Parcella 2. Parcella

cm

20

3. Parcella

15

4. Parcella

10

5. Parcella

5

7. Parcella

6. Parcella 8. Parcella

0 1998

1999

2000

37. ábra A minimális magasság alakulása a Cedrus atlantica kísérleti telepítésben

cm

A Cedrus atlantica csemeték legnagyobb magasságának alakulása Ágasegyházán 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0

1. Parcella 2. Parcella 3. Parcella 4. Parcella 5. Parcella 6. Parcella 7. Parcella 8. Parcella

1998

1999

2000

38. ábra A legnagyobb magasság alakulása a Cedrus atlantica kísérleti telepítésben

Az állomány magassági növekedését illetően szintén megállapítható, hogy a 2/0, burkolt gyökérzetű csemetékkel végzett erdősítés adja a legjobb eredményt. A 3. és az 5. parcella átlagmagassága és a parcellánkénti legnagyobb magasság is kiemelkedik a többi parcella közül (36-38. ábra). TOTH J. személyes közlése szerint, az atlasz cédrus magassági növekedése eléri az évi 40-50 cm-t, még rossz talajviszonyok között is, ha a csapadék májusban és júniusban meghaladja a 100 mm-t. A dél-franciaországi tapasztalatok szerint ugyanis az atlasz cédrus magassági növekedése majdnem egészben (80 %), vastagsági növekedése pedig nagy részben (70 %) ebben a két hónapban történik. A csúcsrügy június végére, június elejére teljesen kifejlődik, így az atlasz cédrus jól elviseli a nyári szárazságot. Az ágasegyházi tapasztalataim szerint az atlasz cédrus állomány minden évben csak szeptember végén fejezte be magassági növekedését. A franciaországi megfigyeléstől való eltérés okát egyelőre nem ismerem. A kétféle hálózat hatása között egyelőre nem lehet különbséget tenni.

4.5.3.5 Következtetések • a sikerességet tekintve a legjobb eredményt a 2 éves, burkolt gyökerű csemete adta (3. •

és 5. parc.), a leggyengébbet az 1 és 2 éves szabad gyökerű (2., 6. és 8. parc.); ezen a száraz termőhelyen csak a burkolt gyökerű, legalább 2 éves, jól fejlett atlasz cédrus csemetékkel szabad erdősíteni, ezeknek a megmaradása rendkívül jó, fejlődésük, magassági növekedésük kielégítő, a vártnál sokkal jobb. Egyelőre azonban nem éri el az idősebb állományok éves növekedési mértékét, de ez egyébként is csak 8-10 éves kortól várható (TOTH 1988);

•

a kezdetben is gyenge fejlődésű 2 éves, burkolt gyökerű csemeték nehezen indulnak növekedésnek; • fontos, hogy a csemeték jól fejlett csúcshajtással rendelkezzenek, különben elterülnek és több évig is eltart, amíg kialakul a vezérhajtás; erre vezethető vissza az idősebb állományok egyes fáinak ’S’ alakú görbülete közvetlenül a tő fölött; • a kora tavaszi tűvörösödés és tűhullás a magassági növekedést nem befolyásolta hátrányosan; • tekintettel a túlszaporodott vadállományra, Magyarországon csak bekerített területen szabad atlasz cédrussal erdősíteni; • a 4. és 8. parcellák sikerességét nagyban befolyásolta a gyakori csemete lopás; ez egyébként alátámasztja az atlasz cédrus nagy díszítő értékét, az ellopott csemeték nagy része a környező tanyákban ugyanis megtalálható; • noha eddig semmilyen gomba- illetve rovarkárosítót nem találtam az erdősítésben, rendszeres mikológiai és entomológiai vizsgálatokra is szükség lenne – beleértve az összes hazai atlasz cédrus előfordulást – a fajhoz kötődő életközösség feltárása érdekében.

4.6

A magyarországi Cedrus atlantica állományok egészségi állapota

Az atlasz cédrusnak viszonylag kevés rovar károsítója ismert. Vannak közöttük olyanok, melyek kifejezetten a cédrusra specializálódtak, és olyanok is, melyek több fafajon is előfordulnak.

Lombrágók Thaumetopoeidae Thaumetopoea bonjeani Geometridae Noctuidae Chrysomelidae Lasiocampidae Tortricidae

Thaumetopoea pityocampa Hylaea poeymiraui Pseudopanolis puengeleri Luperus pardoi Dendrolimus pini Epinotia cedricida (monofág – egyedüli tápnövénye a C. atlantica) Acleris undulana

Xylofág rovarok Leptura otini Leptura peyerimhoffi Rhagium inquisitor cedri Scolytus numidicus Cryphalus numidicus Phloeosinus cedri

A virágot károsítók Dioryctria peyerimhoffi Apanteles dioryctiae

Toboz károsítók Rhodophaea praestantella Dioryctria peltieri Hapleginella laevifrons

Mag károsítók Megastigmus pinsapini

Levéltetvek Cedrobium laportei (természetes parazitája a Pauesia cedrobii) Cinara cedri (mindkettő jelentős károkat okoz az európai cédrus állományokban) Megvizsgálva a magyarországi Cedrus atlantica állományokat, egyedül a Reziben található állományban találtam több fán is, a kéreg alatt tetű álcákat 2001. áprilisában, melyeket azonosításra az ERTI Erdővédelmi Osztályára juttattam el. A meghatározásuk egyelőre nem történt meg. TOTH János szóbeli közlése szerint a tetvek a kéreg alatt nem szívogatnak, oda csak a téli hideg elől húzódtak be. Mindenesetre ebből azt lehet feltételezni, hogy a cédrusok monofág levéltetűi már nálunk is megtalálhatók. Az arab-francia vizsgálatok szerint a természetes Cedrus atlantica állományok életközössége gombafajokban meglehetősen gazdag. Van köztük több ektomikorrhizás gomba, de megtalálták a Heterobasidion annosum-ot is, aminek megjelenésére a hazai Cedrus atlantica állományokban is számíthatunk.

25. táblázat A Cedrus atlantica állományok gombafajai I. (LANIER 1993) Sorszám

A gombák neve

státusza

Franciaország

Algéria Megjegyzések

1. 2. 3. 4.

Aleurodiscus atlanticus Amanita ovoidea Amanita vaginata Armillaria calligata

S M M S

X X X X

5.

Armillaria mellea Boletus (Xerocomus) chrysenteron Boletus erythropus Boletus (Suillus granulatus) Boletus luteus Boletus luridus Boletus subtomentosus Clathrus cancellatus Clitocybe cerussata Clitocybe infrindibuliformis

P

X

6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

M M M M M M S S S

X X X X

X X X

X X X

Jelezték Marokkóból (Rieuf)

Veszélyes gyökérparazita Nagyon gyakori

X X X

26. táblázat A Cedrus atlantica állományok gombafajai II. (LANIER 1993)

Sorszám

A gombák neve

státusza

Franciaország

Algéria X X

15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29.

Clitocybe inversa Clitocybe odora Collybia butyracea Cortinarius herculeus Cortinarius cedretorum Coriolus abietinus Ganoderma lucidum Geaster fimbriatum Geaster berkeleyi Hebeloma sinapizans Hygrophorus eburneus Hygrophorus pudorinus Lactarius fuliginosus Lactarius sanguifluus Lepiota excoriata

S S S M M P (S) S S S M S S S (M?) M S

X X X X

X X X

X X X X X

30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41.

Lepiota rhacodes Lepiota procera Leucocortinarius bulbiger Lophodermium cedrinum Mycena pura Nematoloma fasciculare Pluteus cervinus Psalliota silvatica Psalliota silvicola Psalliota xanthoderma Psatirella candolleana Ramaria botrytis

S S S (M?) P S S S S S S S S

X X

X

42. 43. 44. 45. 46.

Ramaria cristata Russula atropurpurea Russula delica Russula heterophylla Schizophyllum commune

S M M M S

47. 48. 49. 50. 51. 52. 53.

Sepultaria sumneriana Sparassis crispa Stereum sanguinolentum Trametes (Xanthocrous pini) Tricholoma terreum Tricholoma tridentinum Tuber sp.

S P S (P) S (P) S M? M

54. Ungulina officinalis S Megjegyzés: státusz – S-szaprofita; M-mikorrhizás; P-parazita

X X X

Megjegyzések

Korhadó tuskókon

X X X

X

A tűleveleken

X X X X X

X X X

X X X X X X

Két színváltozat: aranysárga és ibolya

X X

X

X X X X

X X X

Csak a cédrus állományokban

Marokkóban is X

Vörösfenyővel együtt

EL YOUSFI (1993) megjegyzi, hogy a marokkói cédrus állományok legveszélyesebb lombrágó rovar kártevői a Taumetopoea pityocampa és a T. bonjeani. A gombák közül nem a

Heterobasidion annosum – ot, hanem a Trametes pini –t és az Ungulina officinalis –t tartja a leggyakoribb károsítónak (25-26. táblázat). Ezen vizsgálatok alapján arab mikológusok próbálkoztak a Cedrus atlantica mesterséges, csemetekerti vitalizáló mikorrhizálásával, amikor is olyan közismerten jó mikorrhiza képző gombákat alkalmaztak, mint a Pisolithus tinctorius, a Thelephora terrestris és a Rhizopogon sp. Ennek ellenére a kísérlet kudarcot vallott, amit az atlasz cédrus rendkívül gyors gyökér növekedésével és a gyökerek által kiválasztott fenol származékokkal magyaráztak (ABOURROUH 1993). Ugyanakkor ismeretesek Franciaországban sikeres mikorrhizálások Cedrus atlantica és Tuber melanosporum illetve Tuber uncinatum között. Saját kutatásaim során – a már említett levéltetűn kívül - egyelőre sem más rovar, sem gomba kártevőt nem találtam a magyarországi Cedrus atlantica állományokban.

4.7 A magyarországi Cedrus atlantica előfordulások értékelése A fenti mérésekből összefoglalóan megállapítható, hogy: •

Magyarországon az alábbi helyeken található erdészeti jellegű, állományként is értékelhető és általam esetenként többször is felmért atlasz cédrus erdősítés: Budafapuszta, Rezi, Ágfalva, Agostyán, Neszmély, Gödöllő, Ágasegyháza. Felmértem a MAJER Antal által létesített, ágfalvi fafaj-összehasonlító kísérletben található atlasz cédrus parcellát is. A pótlások során azonban olyan túlsúlyba került a lúc, hogy végül is nem vettem be a tanulmányba az állomány értékelését; • újabb, még nem kellően kiértékelt, de biztató fejlődésű, 3-4 éves telepítések találhatók Somogyszobon (Motz András magán erdősítése), Ásotthalmán, a Bedő-Albert Erdészeti Szakiskola tanulmányi erdejében (Andrési Pál tervezésében és kivitelezésében), valamint Pap község határában, a NYÍRERDŐ R.T. Baktalórántházi Erdészetének kezelésében. Ez utóbbi erdősítés egy része mély fekvésű, vízállásos termőhelyfoltra került. Itt az atlasz cédrus csemeték már teljesen kipusztultak. • ezek az állományok egymástól lényegesen különböző ökológiai adottságok mellett, jól növekednek és egészségesek; a termőhelyi tulajdonságok tekintetében széles termőhelyi skálát fognak át, ezzel igazolva az atlasz cédrus nagyfokú alkalmazkodóképességét mind a klímához, mind a talajhoz,. A vizes termőhelyet biztosan nem tűri (a nyírségi parcella egy része vízállásba került és kipusztult!), típusos szikeseken egyelőre nincs tapasztalatom viselkedésével kapcsolatban, de egy-egy Cedrus atlanticát ismerünk Rákóczifalváról illetve az ERTI Püspökladányi Arborétumából is, melyek szépen díszlenek a szikesekhez közel álló talajokon. • a hazai Cedrus atlantica állományok egyelőre egészségesek, egyetlen levéltetű előfordulást leszámítva, más károsítót nem találtam; • HARKAI (1985) feltevésével, miszerint az atlasz cédrusnak Magyarországon „főleg lösz talajon, sziklás váztalajon, sekély rendzinán és meszes talajokon lehet a jövőben nagy szerepe… Nálunk főleg a molyhos-cseres-tölgyes és a virágos kőrises kopárok betelepítésében lehetne jól hasznosítani.” egyet lehet érteni. Legfeljebb ezt néhány év múlva ki lehet egészíteni azzal, amit ma még csak feltételezünk, hogy a száraz homok talajokon is számításba vehető. Ismerve továbbá az észak-afrikai atlasz cédrus előfordulások talaj adottságait, kijelenthetjük, hogy az atlasz cédrus hazai ültetésének a

• •

• •

•

•

talajigény szempontjából alig vannak korlátai. Vizes termőhelyre nem való, a szikes talajokon pedig még nem vizsgáltuk a növekedését! az idősebb – 32-48 éves - állományok fatérfogat produkciója és felsőmagassága meghaladja az I. fatermési osztályú francia atlasz cédrus, a szintén I. fto. hazai fekete fenyő felsőmagasságát; az általam felmért hazai Cedrus atlantica állományok egész állomány fatérfogata meghaladja a kocsánytalan és kocsányos tölgy, valamint a cseresek fatérfogatát; a gödöllői és a neszmélyi 79. Cedrus atlantica állomány fatérfogata az I-II. fto. fekete fenyő fatérfogatával egyezik, a vizsgált atlasz cédrus állományok egész állomány fatérfogata tehát meghaladja az ugyanazon termőhelyen őshonos valamennyi fafaj I. fatermési osztályú állományának fatérfogatát; annak ellenére, hogy az atlasz cédrus alkalmazásával a fatermés mennyisége ugyan fokozható lenne, ki kell jelenteni, hogy domb- és hegyvidékeinken, ahol az őshonos állományok természetes úton is felújíthatók, ezek rovására az atlasz cédrus ültetése nem javasolható; azokon a domb- és hegyvidéki területeken viszont (másodlagos kopárok, mezőgazdasági területek), ahol az őshonos állományokat közvetlenül nem tudjuk újra létrehozni, a fekete fenyő alternatívájaként számításba vehető az atlasz cédrus (és feltehetően a libanoni cédrus is), de csak előállományként, legkésőbb 40-50 éves kora között kitermelve, mindenesetre csak akkor, amikor az őshonos lombos fajok már megtelepedtek alatta; a különböző homoktalajainkon (meszes és savanyú humuszos homok) álló atlasz cédrus állományok még túl fiatalok arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőlük, azonban ha fejlődésük továbbra is ilyen marad, akkor ezeken a száraz, sovány termőhelyeken valós alternatívája lehet az atlasz cédrus a fekete fenyőnek.

5. A

HAZAI TERMŐHELYRŐL SZÁRMAZÓ ATLASZ CÉDRUS FIZIKAI ÉS

MECHANIKAI JELLEMZŐINEK VIZSGÁLATA

A vonatkozó vizsgálatokat kérésemre a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faanyagismerettani Tanszéke (Dr. FÖLDI Hajnalka) végezte el. A vizsgálati minták a Neszmélyi és a Budafapusztai Arborétumból származtak, a vizsgálat 1995-ben történt és az alábbi megállapításokkal és eredményekkel zárult. Az atlasz cédrus illatos fája kellemesen rózsaszínes, selymes fényű, megmunkálási felülete rendkívül dekoratív. A különböző mechanikai vizsgálatokhoz, az arborétum mindkét atlasz cédrus parcellájából 33 db átlagos törzs lett kivágva. Minden törzsből 3-3 db, 2 m hosszú mintadarabot, a szöveti szerkezeti elemzés céljára pedig a törzsek magassága mentén, törzsenként 4-4 db korongot vágtak ki. A szöveti szerkezeti jellemzők közül az alábbiak meghatározására került sor: • az átlagos évgyűrűszélesség • a geszt vonalas aránya • a késői pászta vonalas aránya A fizikai jellemzők közül meghatározásra került (27. táblázat):

• a sűrűség • a zsugorodás – dagadás A mechanikai jellemzők közül meghatározta a tanszék (28. táblázat): • a rostokkal párhuzamos nyomószilárdságot • a hajlítószilárdságot és a hajlító rugalmassági moduluszt • az ütő-hajlító szilárdságot Fafaj

Sűrűség (g/cm3)

Za (%)

zb (%)

Zt (%)

Cedrus atlantica (Neszmély) Cedrus atlantica (Budafa) Picea abies Pinus sylvestris Pinus nigra Pseudotsuga menziesii Pinus strobus

0,475

5,19

3,75

9,5

0,371

6,28

5,05

11,01

0,470 0,520 0,680 0,510

7,8 7,7 4,6 7,4

3,6 4,0 3,1 4,2

11,7 12,1 11,9

0,400

6,0

2,3

8,5

27. táblázat A Cedrus atlantica fájának fizikai tulajdonságai, összehasonlítva más fenyőfélékkel Fafaj

Nyomószilárdság Hajlítószilárdság

Rug. Mod.

Ütő-hajl. sz.

40,3

(N/mm ) 64,9

7299

(J/mm2) 0,032

47,1

64,4

5822

0,031

50,0 55,0

78,0 100,0

11000 12000

0,046 0,040

39,7 43,0

77,1 68,0

11500

0,057 0,038

34,3 55,0

61,4 99,0

10040 13800

0,049 0,060

2

Cedrus atlantica (Neszmély) Cedrus atlantica (Budafapuszta) Picea abies Pinus sylvestris Pinus nigra Pseudotsuga menziesii Pinus strobus Larix decidua

28. táblázat A Cedrus atlantica fájának mechanikai tulajdonságai, összehasonlítva más fenyőfélékkel A vizsgálat az alábbi megállapításokra vezetett:

• • • •

• •

az évgyűrűszerkezet egyenletes, az átlagos évgyűrűszélesség 3,80 – 5,23 mm között változott. Az átlagos érték 4,56 mm. A geszt aránya 50 % körüli, a késői pászta aránya átlagosan 10-14 % között mozog, a szöveti felépítés egyenletes; a nyomószilárdság a lúc és az erdei fenyőé alatt marad, a felhasználási hajlítóigénybevétellel szemben azonban a 64,9 N/mm2 érték is jól megfelel; a rugalmassági modulusz a többi értéktől elmarad, ami a rugalmasság szempontjából nem feltétlenül kedvezőtlen tulajdonság; az ütő-hajlító szilárdság is alacsonyabb a többi fenyőféle irodalomban található értékénél, egyébként a duglászéhoz hasonló nagyságrendű. A szívósság és a ridegség eldöntésére szolgáló vizsgálat viszonylag alacsonyabb értékei a laza szerkezettel, a széles évgyűrűkkel és az alacsony későipászta aránnyal magyarázhatók; a sűrűség a lúcfenyőével csaknem azonos; a zsugorodás-dagadás a többi ismertetett fafajéhoz képest rendkívül kedvezően jóval alacsonyabb, csak a simafenyő múlja e téren felül;

Olasz kutatók (BRUNETTI et al. 2001) szintén vizsgálták az atlasz cédrus fájának fizikai és mechanikai tulajdonságait, valamint a fa tartósságát is. Három különböző farontó gomba – Coniophora puteana (Schumacher et Fries) Karsten, Poria placenta (Fries) és Gloeophyllum trabeum (Persoon et Fries) Murril – lebontó tevékenységét vizsgálták, külön értékelve a szíjács és a geszt viselkedését. Amíg a szíjács minden gomba esetében gyengén ellenállónak mutatkozott, addig a geszt minden kezelésben nagyon tartós maradt. A fizikai és a mechanikai vizsgálatok eredményei összhangban vannak a soproni vizsgálatokkal (VARGA F-né, FÖLDI H. 1998). Az olasz kutatók ezek alapján megállapítják, hogy az atlasz cédrus fája nemcsak burkoló anyagnak, épületszerkezeti fának felel meg, hanem ennél nagyobb minőségi követelményeknek is, pl. ablakkeretnek is alkalmas. Javasolják az atlasz cédrus telepítését Dél-Olaszországban, különösen Szicíliában, ahol nemcsak talajvédelmi és tájképi fásításokra alkalmas, hanem fatermesztésre is. QUEZEL (1999) az atlasz cédrus jövőjéről szólva megállapítja, hogy néhány évszázad múlva a mediterrán térség visszanyeri a negyedkori jégkorszakok előtti képét, amikor hatalmas cédrus erdők borították a Földközi-tenger medencéjét övező hegyeket. Az atlasz cédrus fája fizikai és mechanikai tulajdonságainak ismeretében kell a felhasználásáról dönteni. Mivel meglehetősen rideg, rugalmatlan fáról van szó, olyan helyeken nem célszerű alkalmazni, ahol a rugalmasság fontos követelmény. Noha már a bibliai időkben is felhasználták építőanyagként, kedveltségét és azt, hogy szentként tisztelték, nem a fizikai és a mechanikai tulajdonságainak köszönhette, hanem fájának magas gyanta és illóolaj tartalmából következő, rendkívüli tartósságának, a korhadással szembeni ellenálló képességének és finom illatának (SZABÓ 2000). A cédrus fa tartósságát annak köszönheti, hogy benne a gyanta és illó anyagok nem táskákban koncentrálva, hanem egyenletesen eloszolva találhatók (39. ábra). Javasolható alkalmazása belsőépítészeti és épületasztalos-ipari területen, rusztikus bútorok készítésénél. Vizsgálatokkal ellenőrizendő, de feltehetően kedvező állategészségügyi hatású az illatos fája a méhkaptárak és keretek esetében, a méheket gyakran veszélyeztető atkafertőzés ellen (fitoncid hatás). Ezek a vizsgálatok egyszersmind igazolhatnák a cédrus fájának és olajának ókori felhasználását is, a mumifikálásban és a könyvek konzerválásában betöltött szerepét.

39. ábra Atlasz cédrus fájának sztereomikroszkópos képe (rostirányra merőleges metszet). Jól látszanak az egyenletes eloszlásban elhelyezkedő gyanta kristályok. (30x nagyítás) (a szerző felvétele)

6. A CEDRUS ATLANTICA MANETTI MAGYARORSZÁGI ALKALMAZÁSÁNAK FELTÉTELEI

6.1 Ökológiai feltételek A kutatások egész sora bizonyította, hogy az éghajlat változása a földtörténet során számtalan esetben befolyásolta a Föld természeti és társadalmi képét, a klímaváltozásnak a növényzetre és az állatvilágra gyakorolt hatása révén. A földtörténeti korokban lejátszódott és természetes okokra visszavezethető klímaváltozások elsősorban a természetes ökológiai rendszereket alakították át. A természet képe főként ott változott meg drasztikusan, ahol az új éghajlati viszonyok nem biztosították az erdők környezeti feltételeit. A néhány évszázadra is elhúzódó, regionális méretű, tartósabb klimatikus anomáliák jelentős társadalmi mozgásokat idéztek elő. A népvándorlások oka is majdnem mindig a klímaingadozásokkal kapcsolható össze (ANTAL 1997). Az ökológiai rendszereket veszélyeztető, jelenkori globális környezetváltozások hatásaiban már nem tudjuk megmondani, hogy mennyi a Föld mozgásából adódó természetes arány, és mennyi az erős emberi környezetszennyezés aránya. Az egységesen elfogadott tény, hogy az ipari forradalom óta a Föld légkörének CO2 tartalma 30 %-al, CH4 tartalma 145 %-al és N2O tartalma pedig 15 %-al növekedett (MIKA 1997).

Magyarországra nézve ebből egyszerűen az következik, hogy az amúgy is meglévő aszályhajlam fokozódik és gyakoribbá válnak az aszályok (DOMONKOS 1997). Ezzel a megállapítással összecseng BARTHOLY-PONGRÁCZ (1997), valamint MOLNÁR (1996) konklúziója is, miszerint az ország területén – noha régiónként eléggé változatos mértékben – de mégis csak csökkenő tendenciát mutat az éves csapadék mennyisége, az 1881-2000. közötti időszakban (40. ábra). A hőmérsékleti adatsorokból már nem ilyen egyértelmű a klímaváltozást kimutatni. A 100 éves adatsorok különböző okok miatt nem tekinthetők homogénnek. A vizsgált időszak alatt ugyanis változtak a mérési módszerek, javult a műszerek minősége, a megfigyelőállomás helyének időközben történt megváltoztatása, az ún. városhatás, stb. (SZALAI-SZENTIMREY 1996).

40. ábra Budapest évi csapadékösszegeinek idősora és lineáris trendje 1881-1990. között (MOLNÁR 1996) A meteorológusok az éghajlati adatsorok elemzésénél két különböző jelenséget vizsgálnak: egyrészt magát az éghajlatváltozást, másrészt az inhomogenitásokat. Módszertani szempontból ennek matematikai statisztikai modellje az, hogy úgy tekintik az adott éghajlati adatsort, mint egy zajjal fedett jelet, ahol a jel reprezentálja mind az éghajlatváltozást, mind az inhomogenitást. A zaj pedig a természetes éghajlati ingadozás. A feladat bonyolult, mert nem elegendő a jel minél pontosabb statisztikai közelítése, hanem ezen kívül azonosítani kell az inhomogenitást, illetve az esetleges valódi változást. Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy a hosszú időtávú adatsorok éves átlagainak minél pontosabb becslésére törekszenek. A 41. ábrán bemutatom Budapest hőmérsékletének alakulását az 1901-1994. közötti időszakban. Látható, hogy a változás emelkedő tendenciájú. A vizsgálataim során beszereztem az Országos Meteorológiai Szolgálattól több hazai városköztük Budapest - hőmérsékleti és csapadék adatsorát az 1951-1980. illetve az 1961-1990. évekre vonatkozóan. Az adatokból megszerkesztettem a Walter-féle klímadiagramokat (42-43. ábra). Az adatokból kiderült, hogy a két – majdnem teljesen azonos - időszak hőmérsékleti és csapadék átlagai nem azonosak. A korábbi időszak hőmérsékleti átlagai alacsonyabbak, viszont a csapadék átlagok magasabbak. Tehát az 1961-1990. közötti időszakban az éghajlat

Magyarország több területén is szárazabbá és melegebbé vált. Budapest esetében a Walter-féle klímadiagramok alátámasztják SZALAI-SZENTIMREY (1996) eredményeit (42-49. ábra).

41. ábra Budapest hőmérsékletének alakulása 1901-1994. között: a 7,14,21 órai értékek számtani közepeihez tartozó évi átlagok idősora, valamint trendfüggvényének közelítése ablaktechnikával 0,9 szignifikancia szinten (SZALAI-SZENTIMREY 1996. )

Budapest-1961-90 120 m 11,2 °C 563 mm

40

120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

Budapest-1951-80 120 m 10,3 C 613 mm átlagos középhőmérsékle t

átlagos csap adékösszeg

-30 I.

I I. III. IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

40

120

30

90 Átl ago s 60 csa (m padm) 30 ékö ssz eg 0

Hő mér20 sék let (°C 10 ) 0 -10

XI. XII.

43. ábra Budapest klímája 1960-1990.

között

között

Pécs-1961-90 150 m 10,4 °C 619mm

40

120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

Pécs-1951-80 150 m 10,4 °C 628 mm átlagos középhőmérséklet

átlagos csap adékösszeg

-30 III.

IV.

V.

I I. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Hónapok

42. ábra Budapest klímája 1950-1980.

I I.

átlagos csap adékösszeg

-30 I.

Hónapok

I.

átlagos középhőmérsékle t

VI. VII. VIII. IX.

X.

XI. XII.

Hónapok

44. ábra Pécs klímája 1951-1980. között

40

120

30

90 Átl ag os 60 csa (m pa m) 30 dé kö 0 ssz eg

Hő mé 20 rsé kle t 10 (° C) 0 -10

átlagos középhő -mérsékl et átlagos csap adékösszeg

-30 I.

I I. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII.

Hónapo k

45. ábra Pécs klímája 1961-1990. között

Nagykanizsa-1961-60 120 m 9,7 °C 727 mm

Nagykanizsa-1951-80 120 m 9,8 °C 767 mm 120

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Hő mér 30 sékl et 20 (°C ) 10

átlagos csapadé k-összeg

0

-30 I.

I I.

III.

IV.

V.

VI. VII. VIII. IX.

X.

120 Átl ago s 90 csa pad 60 ékö(m ssz m) eg 30

40

átlagos köz éphőmérsékle t

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

40

0

-10

XI. XII.

I I.

III.

IV.

V.

30

90

20

60

10

30

0

0

-10

Átlagos csapadékösszeg (mm)

Hőmérséklet (°C)

120

átlagos középhőmérséklet

átlagos csap adékösszeg

-30 VI.

VII. VIII. IX.

XI.

XII.

Sopron-1961-90 200 m 9,6 °C 645 mm

40

V.

X.

között

Sopron-1951-80 200 m 9,4 C 685 mm

IV.

VII. VIII. IX.

47. ábra Nagykanizsa klímája 1961-1990.

között

III.

VI.

Hónapok

46. ábra Nagykanizsa klímája 1951-1980.

I I.

átlagos csap adékösszeg

-30 I.

Hónapok

I.

átlagos középhőmérséklet

X.

XI. XII.

40

120

Átl ago 90 s csa pad (m 60 ékö m) ssz eg 30

Hő 30 mér sék let 20 (°C ) 10 0

0

-10

átlagos csap adékösszeg

-30 I.

I I.

III.

IV.

Hónapok

48. ábra Sopron klímája 1951-1980. között

átlagos középhőmérséklet

V.

VI.

VII. VIII. IX.

X.

XI.

XII.

Hónapok

49. ábra Sopron klímája 1961-1990. között

Az éghajlati adatokból az alábbi következtetések vonhatók le: • • •

•

•

Magyarország éghajlati adottságai jelentősen eltérnek mind az atlasz, mind a libanoni cédrus természetes elterjedési területének éghajlatától, bár vannak hasonlóságok is, mint például a nagyfokú kontinentalitás ami a cédrusoknak kedvez; Bizonyos tekintetben, pl. a csapadék éves eloszlása tekintetében, a magyarországi éghajlat kedvezőbb, mint pl. a Taurusz-hegységben uralkodó csapadékviszonyok; Az eredeti elterjedési területén mind az atlasz, mind a libanoni cédrus igen magas kort érhet meg, több száz éves állományai ismertek. Ez azt is bizonyítja, hogy ezek a fafajok nemcsak a sokkal állandóbb talajviszonyokhoz, hanem a folyamatosan változó éghajlathoz is jól alkalmazkodnak; A dendrometriai mérések alapján mondhatjuk, hogy az atlasz cédrus állományszerűen ültetve is jól érzi magát hazánkban, bizonyítják ezt az idősebb, 32-48 éves állományok, valamint a fiatal, néhány éves telepítések is, melyeknek egészségi állapota, magassági és vastagsági növekedése kitűnő; a libanoni cédrus idős, szoliter példányai szintén jó növekedésűek, egészségesek; Hangsúlyozandó még, hogy a meglévő cédrus állományaink egymástól eltérő éghajlati adottságok között találhatók, számításba véve a legfiatalabb állományokat is, mind a négy erdészeti klímatípusban előfordulnak;

• • •

• •

A bemutatott adatok szerint Magyarország éghajlata lassan melegedő, egyben szárazodó tendenciát mutat, bár ismertek ezzel ellentétes nézetek is; Az egyre szárazabbá váló éghajlatot egyre kevesebb fafaj lesz képes elviselni, csak azok, amelyek nagy szárazságtűrésük révén, akár több havi csapadékhiányt is károsodás nélkül át tudnak vészelni, mint pl. a cédrusok; Ez különösen érvényes az alföldi erdőtelepítésekre, ahol a fafajok megítélésénél fontosabb szempont kell legyen az illető fafaj potenciális alkalmazkodóképessége, a zárt erdőtakaró kialakításában betöltött lehetséges szerepe, mint az, hogy tájidegen, vagy őshonos (MÁTYÁS 1996); A fentiek alapján kijelenthető, hogy az atlasz cédrusnak –és feltehetően a libanoni cédrusnak is, a korábban említett edafikus korlátok között – jelentős szerepe lehet a száraz termőhelyeken tervezett, hazai erdőtelepítésekben. a Cedrus atlantica magyarországi alkalmazhatóságával kapcsolatban BÚS (2000) megállapítja, hogy mivel nem szerpel az erdőtörvény végrehajtási rendeletének erdei fajok jegyzékében (29/1997. IV. 30. FM rendelet, 1. melléklet) ezért csak egyéb fenyő címen lehet erdőtelepítésben alkalmazni.

6.2 A szaporítóanyag ellátás: a mag- és a csemete termelés A megfelelő termőhelyen élő cédrus állományok képesek természetes úton magról is felújulni. Ezt a törökországi és a franciaországi példákon bemutattam. Ezek a példák arra is rávilágítottak, hogy a természetes felújulás nem csak az eredeti élőhelyeken lehetséges, hanem ott is, ahol a cédrusok honosított fafajnak számítanak. A természetes felújulás legfontosabb feltételei: • kellő mennyiségű és minőségű mag; • többé-kevésbé csupasz, ásványi talajfelszín; • gyér lágyszárú növényzet, ami nem árnyékolja le teljesen a csíracsemetéket. Noha a tapasztalatok szerint a természetes felújításból származó állományok a legállékonyabbak, nincs meg mindig a feltétele a természetes felújításnak. Ilyen esetben szóba jöhet ugyan a mesterséges magvetés is, de leggyakoribb a csemete ültetés. Az alábbiakban a cédrusok csemeteneveléséről szerzett tapasztalatokat összegzem. Ez azért fontos, mert hazai viszonyaink között elsősorban a csemete ültetéses telepítési és felújítási eljárásokra kell alapoznunk. Természetes újulatot az idősebb, hazai cédrus állományok szegélyén és a szomszédos kaszálókon is meg lehet találni. Ezek a csemeték azonban rendszerint csak néhány évig élnek, mert vagy az állományszegélyben élő cserjék nyomják el őket, vagy a rendszeres kaszálásnak esnek áldozatul. Nem véletlenül végeznek a török erdészek foltokban aljnövényzet égetést, mert különben nem marad meg a természetes újulat.

6.2.1 A magforrások minősége 6.2.1.1 A magtermelő állományok A magtermelő állományok kijelölése a legegyszerűbb és emiatt a legelterjedtebb erdészeti nemesítési eljárás, aminek az a lényege, hogy a fenotipusosan jó állományokból elkülönítve

gyűjtik be a magot és ugyanígy nevelik meg az erdősítésekben felhasználandó csemetéket. Ez a populáció szintű nemesítés genetikailag sokszínű utódállományokat eredményez, génerózió úgyszólván nem fordul elő. Ezt az eljárást alkalmazzák Törökországban a libanoni cédrus szaporítóanyaga genetikai értékének növelésére. A magot a származási helyhez hasonló ökológiai körülmények között használják fel. Tekintettel arra, hogy Magyarországon igen kis területtel fordulnak elő magtermő képes korú cédrus állományok, ezért magtermelő állományok kijelölésére eleve nem is gondolhatunk. A maggyűjtés a magtermelő állományokban körülményesen vitelezhető ki. Magas fákra kell felmászni, a tobozok az ágvégeken helyezkednek el, begyűjtésük nehézkes, sokszor balesetveszélyes és mindenképpen a fák csonkolásával jár.

6.2.1.2 Magtermesztő ültetvények Világszerte megnyilvánuló törekvés az erdészeti nemesítésben az, hogy a természetes állományokból kiválogatott törzsfák klónozásával (oltás vagy szemzés) nyert utódokból magtermesztő ültetvényeket létesítenek és így kívánják növelni a szaporító alapanyag – a mag – genetikai értékét. Ez ugyan valamelyest leszűkíti az átöröklésben potenciálisan résztvevő genotípusok számát, azonban más fafajok, pl. a tölgyek szaporodás biológiai kutatásából tudjuk, hogy egy állományon belül a genotípusoknak csak egy kisebb hányada vesz részt az átörökítésben, de ezek is kellő biológiai sokszínűséget biztosítanak. Noha a cédrusok esetében hasonló kutatási eredménnyel nem találkoztam, feltételezhető ezen fajoknál is hasonló jelenség. A hatályos magyar szaporítóanyag rendelet [91/1997. (XI. 28.) FM rendelet] részletesen foglalkozik a magtermesztő ültetvények (plantázsok) létesítési és fenntartási követelményeivel. Ezek között talán a legfontosabb az, hogy „az ültetvényben minimálisan előírt klónok, illetve családok száma 30.” A magtermesztő ültetvények nem elhanyagolható előnye az, hogy a magtermés koncentráltan jelentkezik, ennél fogva begyűjtése gazdaságosabban megoldható, mint a természetes állományokban végzett maggyűjtés. Ezt elő lehet segíteni azzal is, hogy korlátozzuk a koronák méretét, megkönnyítve ezzel a tobozgyűjtést. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve, elkészítettem egy atlasz cédrus magtermesztő ültetvény terveit, melyet mind az OMMI, mind az ÁESZ Kecskeméti Igazgatósága jóváhagyott és kivitelezését támogatta. A szükséges területet pedig a KEFAG R.T. bocsátotta rendelkezésemre. Itt jegyzem meg, hogy hasonló ültetvény kivitelezése kezdődött meg az ERTI Sárvári Kutatóállomásának Bajtiban lévő telepén (GERGÁCZ 2000). A munka a törzsfák kijelölésével kezdődött, 1999. év folyamán, a gödöllői, az agostyáni és a rezi atlasz cédrus állományokban. A törzsfákról először 2000. februárjában oltógallyat gyűjtöttem, majd a korábban bekonténerezett 2/2 csemetéket beoltottam. Az oltás helyszíne az ERTI gödöllői üvegháza volt, melyet a KEFAG R.T. dísznövénytermesztés céljára már korábban bérbevett. Az alanyokat már előző év novemberében beszállítottam az üvegházba, ahol a hőmérséklet egész télen nem csökkent 5 oC alá. Az alanyok az oltás időpontjában –

2000. február vége-március eleje – már éppen megkezdték a vegetációt, míg a begyűjtött „nemes” oltógallyak még nyugalmi állapotban voltak. Az oltás a fenyő-féléknél hagyományos, oldal-lapozásos módszerrel történt. Az kötözéshez 0,01 mm vtg., előregyártott PVC szalagot használtam. A friss oltványokat fátyolfóliával letakartam, így kellően párás és megfelelő hőmérsékletű környezetet tudtam biztosítani, amely a kiváló megeredésben meg is nyilvánult (29. táblázat). Származás

A klón jele

Rezi

RI. RII. RIII. RIV. RV. RVI. RVII. RVIII. RIX. RXD. RXII. RXVI. RXVIII. RXIX. RXX. RXXI. RXXII. RXXIII. RXXV. RXXX. RXXXVI. AXI. AXII. AXIII. AXV. AXVII. AXVIII. AXIX. AXX. AXXI. ALBLF1 ALJ2 G-S4F-46 GVI-F72 G-F62 G-S6 G-S9-F81 G-S7-F67

Agostyán

Gödöllő

Pinnye

Sikeres oltvány Elpusztult oltvány db % db % Cedrus atlantica – 2000. Évi oltványok 10 100 10 100 10 100 10 100 10 100 10 100 11 100 10 100 10 100 28 93 2 7 10 100 10 100 14 93 1 7 9 100 5 100 9 90 1 10 9 90 1 10 9 90 1 10 8 80 2 20 10 91 1 9 10 100 11 73 4 27 7 78 2 22 13 100 12 100 5 50 5 50 5 50 5 50 5 50 5 50 13 87 2 13 7 70 3 30 6 60 4 40 7 64 4 36 9 100 12 75 4 25 6 75 2 25 6 60 4 40 7 64 4 36 7 47 8 53 16 40 24 60

Összes oltvány db % 10 10 10 10 10 10 11 10 10 30 10 10 15 9 5 10 10 10 10 11 10 15 9 13 12 10 10 10 15 10 10 11 9 16 8 10 11 15 40

29. táblázat Az atlasz cédrus oltványok sikeressége 2000. május 29-én

100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

A 2001. évi oltványkészítés során egyértelműen megmutatkozott, hogy a március végén, már megindult oltóhajtásokkal végzett oltás kevésbé sikeres, mint az időben, február végén elvégzett oltás (50. ábra.).

50. ábra Sikeres Cedrus atlantica oltvány az oltás után két hónappal 2000. év őszén az oltványokat szabadba vittük és vastag szalmatakarással teleltettük át. Az áttelelt oltványokat 2001. év tavaszán 8x8 m-es hálózatba ültettük ki a KEFAG R.T. Kecskemét-szarkási géngyűjteményébe. Az ültetési tervet véletlen elrendezéssel alakítottuk ki. Elértük azt, hogy az azonos klónok nem kerültek egymás szomszédságába. A kiültetett klónok száma: 39 db, az egyedek száma: 299 db, az ültetvény területe 2,15 ha. Az ültetvény talaja gyengén humuszos, meszes homok, melynek legfelső rétegét a szél könnyen mozgásba hozza. Ezt megakadályozandó, a teljes területet bevetettük rozzsal 2000. év őszén. Az oltványok helyét 2001. tavaszán karókkal megjelöltük és az ültetés előtt kb. 80 cm átmérőjű tányérozást végezve, kiírtottuk a rozsot. A nyár elején, amikor a rozs már túlnőtte a cédrus oltványokat, a fácskák mentén oda-vissza menetben 120 cm széles sorápolást végeztünk, azaz kézi motoroskapával lezúztuk a rozsot. TOTH (1978) vizsgálataiból tudjuk, hogy legalábbis Dél-Franciaországban egy atlasz cédrus fa toboztermésének térfogata • 0,2-0,5 hl - átlagos termés esetén és • 0,3-0,8 hl - jó termés esetén. • 1 hl friss toboz tömege 30-40 kg, amiből 3-4 kg tiszta mag nyerhető ki. Mivel ilyen irányú hazai vizsgálatok egyelőre nem történtek, a létrehozott magtermesztő ültetvény hozamát TOTH János adataira alapozva terveztük meg. Eszerint az ültetvény, a teljes termőrefordulás idején 150-180 kg tiszta magot fog termelni. Mageredetű fák esetében az első tobozok 25 éves kor körül jelennek meg. Ekkor azonban a magvak csírázóképessége alig 1-2 %-os. A fa öregedésével a magvak csírázóképessége javul, 35-40 éves korban már 6090 %, ami csemetekerti felhasználásukat is lehetővé teszi. Kérdés persze, hogy az oltvány-

eredet, a helyi klíma és a talaj, valamint a korona metszés hogyan befolyásolják majd a termőrefordulás időpontját, a termés mennyiségét illetve a minőségét?

6.2.1.3 A jelenlegi magellátás A jelenlegi atlasz cédrus magigényeket a Folly Arborétum, amely évente 15-20 kg magot képes előállítani, szinte minden évben ki tudja elégíteni. A mag minősége általában jó, 80 % fölötti csírázóképességű. Ezen kívül gyűjtenek még atlasz cédrus magot a Neszmélyi és az Agostyáni Arborétumban is, de inkább saját felhasználásra.

6.2.2 A cédrusok csemetenevelése Magyarországon többen is megpróbálkoztak az atlasz cédrus csemetenevelésével (BAKONYI 2000; FOLLY 2000). Az egy éves csemeték szabadföldi nevelése korai vetés és árnyalás mellett semmi nehézségbe nem ütközik. A gond a csemeték átültetésénél jelentkezik, mert az oldalgyökér nélküli, mélyrehatoló karógyökerű cédrus csemete nagyon rosszul viseli el az átültetést. Mivel a külföldi ismertetések és a saját tapasztalataim szerint is az atlasz cédrus erdősítés csak burkolt gyökerű csemetével sikeres, ezért megvizsgáltam több módszert is burkolt gyökerű cédrus csemete előállítására. 1993 novemberében alkalmam volt tanulmányozni Dél-Franciaországban az atlasz cédrus csemetenevelését is. Itt kizárólag konténeres nevelés folyik. Anyagukat és formájukat tekintve többféle konténert is alkalmaznak, két tulajdonságukban azonban megegyeznek: • a térfogata mindegyiknek kb. 500 ml; és • bordázott falúak. Különösen fontos a bordázottság, ami nem engedi körkörösen fejlődni a gyökérrendszert. A VM rendszer (51. ábra) előnye az egyszerűség, hátránya az, hogy külön hordozó ládát igényel. Szintén külön ládába helyezendők a ROBIN-féle, kemény PVC falú, négyzet keresztmetszetű konténerek, melyek oldalát tűzőgéppel kell egyenként összefogni. Ez a művelet lelassítja a konténerezést. A szintén a ROBIN csemetekertben kifejlesztett, polisztyrol habból préselt konténerek – hőszigetelő hatásuk révén - rendkívül jó környezetet biztosítanak a gyökérfejlődéshez, amellett jól kezelhetők a szállítás során (52. ábra). Magyarországon, az erdészeti csemetetermelésben egyik sem használatos, mint ahogy nem fordul elő a kemény PVC-ből, fröccsöntéssel gyártható konténerblokk sem, ami pedig szintén jó gyökérfejlődést eredményezne és könnyen kezelhető is. Sajnos gyártása nem olcsó, ezért csak közel százezres sorozatnál lenne kifizetődő. A bordázottság mellett a másik fontos tulajdonsága a konténereknek az űrtartalmuk. TOTH (1978) az alábbi összefüggést találta az atlasz cédrus csemeték megmaradása és a konténerek űrtartalma között (30. táblázat).

51. ábra WM rendszerű konténerben

52. ábra A ROBIN csemetekertben

nevelt C. atlantica 2/0 csemete

(Franciaország) alkalmazott, polisztyrol

(Franciaország)

habból préselt konténer blokk C. atlantica 2/0 csemetékkel

Magyar szabadalomként került forgalomba évtizedekkel ezelőtt az ún. „bejci konténercsalád”. Ennek 0,25 és 1 l-es méretű tagját is kipróbáltam az atlasz cédrus csemetenevelésében. Azt tapasztaltam, hogy az alapvetően erdeifenyő kérget tartalmazó termesztőközeg nagyon A konténer űrtartalma (cm3) 600 400 350 300 280

A csemeték megmaradási százaléka 88,7 85,1 62,9 52,0 67,8

30. táblázat A konténer űrtartalmának hatása az atlasz cédrus csemeték megmaradási arányára

gyorsan kiszáradt a túlságosan kis méretű konténerben. Beigazolódott a francia kutatók azon megállapítása, hogy legalább 0,5 l űrtartalmú konténerre van szükség az atlasz cédrus csemeteneveléséhez (TOTH 1978). Ezen kívül sok nehézséget okozott a 84 kis konténert tartalmazó, acélhuzalból összehegesztett, és műanyag tálcás blokk mozgatása, szállítása. A hegesztések minduntalan eltörtek, a konténereket tartó műanyag tálca, és maguk a konténerek is a napsugárzás hatására tönkrementek. Egyszóval alkalmazásukat nem találtam megfelelőnek.

A felsorolt konténerek hazai gyártása vagy külföldről történő behozatala, a viszonylag kis mennyiségi igények miatt nem gazdaságos. Így jutottam el egy régi, elfelejtett, burkolt gyökerű csemete előállítási eljáráshoz, a NISULA – tekercshez (53. ábra). Mellőzve az eljárás hazai történetének leírását, itt csak a saját tapasztalataimról számolok be. A hagyományos NISULA-tekercs készítést kismértékben módosítottam, amivel az eljárás termelékenyebb lett. A megvásárolt 900 mm széles fóliatekercset egy gépi meghajtású fémfűrésszel négy egyenlő széles darabra vágattam. Gépi meghajtású fűrész hiánya esetén a tekercs feldarabolása kézifűrésszel is elvégezhető! Készíttettem egy 3040 mm hosszú és 560 mm széles asztalt (45. ábra), amelyen a hagyományos asztalhoz képest az a legjelentősebb módosítás, hogy középen is végigfut egy 30 mm vastag, 50 mm magas, hosszanti léc (cserépléc). Ez a léc két egyenlő – 235 mm széles - sávra osztja az asztalt Az asztal egyik végére felszereltettem egy tartószerkezetet az előzetesen feldarabolt fólia tekercsek számára. Így egyszerre két tekercset lehet készíteni úgy, hogy már nem kell utólag középen, egy nagy késsel kettévágni a kb. 50 cm széles, termesztő közeggel megtöltött tekercset, ami nehézkesen megvalósítható művelet. A NISULA-tekercs celláit a 30 mm vastag, 50 mm magas szegélylécekre felfektetett, 6 mm átmérőjű acéltüskék segítségével alakítjuk ki. A tüskék egymástól 70 mm-re helyezkednek el. Így – ha kihasználjuk az asztal teljes hosszát - egy tekercsben 42 db 50 x 70 x 225 mm, azaz 0,79 l térfogatú cella alakul ki. Egy tekercs tömege 19-20 kg, ami nehézkessé teszi a mozgatásukat. Ha csak az asztalhossz kétharmadán dolgozunk, akkor 22 cellából álló tekercs készíthető, aminek a tömege 12 kg. Ez már könnyen mozgatható, még női munkaerő részére sem megerőltető. A gyártó asztal házilag, egyszerű anyagokból elkészíthető, ennek következtében rendkívül olcsó. A tekercskészítéshez használatos fólia bármelyik mezőgazdasági boltban beszerezhető.

53. ábra NISULA tekercsbe vetett, kelésben lévő Cedrus atlantica magvak

Az általam alkalmazott termesztő közeg 0/5 mm méretű, komposztált erdei fenyő kéreg, kb. 10 % komposzttal kiegészítve. Ez annyiban tér el a franciák által alkalmazott közegtől, hogy tőzeget nem tartalmaz.

7. TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 7.1 Az ökológiai és erdőművelési összehasonlítás megállapításai  rendelkezésemre álló irodalom alapján összefoglaltam az atlasz- és a libanoni cédrus ökológiai és erdőművelési tulajdonságait. Ezek ismerete a várható hazai cédrus telepítések helyes kezeléséhez elengedhetetlen. • • • • •

részletesen ismertettem az atlasz cédrusra vonatkozó marokkói és francia, valamint a libanoni cédrusra vonatkozó török erdőművelési irodalmat; megvizsgáltam a fiatal és az idősebb, hazai atlasz cédrus termőhelyek talajának és éghajlatának jellemzőit, valamint Magyarország éghajlatának változási tendenciáját; ezeket összehasonlítottam az atlasz és a libanoni cédrus természetes elterjedési területének termőhelyi jellemzőivel; rámutattam az atlasz- és a libanoni cédrus nagyfokú szárazságtűrő képességére; felhívtam a figyelmet a Cedrus atlantica rovar- és gombakárosítóira.

7.2 A dendrometriai mérések és elemzések eredményei faterméstani szempontból felmérve az idősebb, hazai atlasz cédrus állományokat megállapítottam, hogy • az idősebb állományok fatérfogat produkciója és felsőmagassága meghaladja  az I. fatermési osztályú francia atlasz cédrus állomány fatérfogatát és felsőmagasságát;  a hazai fekete fenyő I. fatermési osztály felsőmagasságát,  az egész állomány fatérfogata jelentősen meghaladja a kocsánytalan és a kocsányos tölgy, a cser, valamint két esetet kivéve a fekete fenyő egész állomány fatérfogatát. Ebben a két esetben pedig a fekete fenyő I-II. fatermési osztályával azonos fatérfogatot mutattak.  meghatároztam az atlasz cédrus alaksorát és azt összehasonlítottam a lúcfenyő és a duglász fenyő alaksorával; hazai és külföldi adatok felhasználásával bemutattam az atlasz cédrus fájának műszaki tulajdonságait és lehetséges felhasználási területeit;

7.3 A tudományos eredmények mellett elért technológiai fejlesztések és egyéb megállapítások • • • • •

sikeres erdőtelepítési kísérletet kezdtem Ágasegyházán különböző korú és gyökerű atlasz cédrus csemetékkel, valamint megvizsgáltam több hazai, 3-4 éves, atlasz cédrus erdőtelepítési kezdeményezést; kidolgoztam a gazdaságos cédrus csemetenevelés technológiáját; a feltételezett, jövőbeni fő felhasználási körzet központjában létrehoztam egy atlasz cédrus magtermesztő ültetvényt; kitértem a cédrusok fitoncid hatására; összefoglaltam a cédrusok jelentőségét és szerepét az emberi kultúrában.

7.4 Végső következtetések A fenti megállapításokra alapozva tisztáztam, hogy • • •

•

•

Magyaroszágon csak kevés éghajlati és edafikus akadálya van az atlasz cédrus telepítésének, sőt a szárazodó és melegedő éghajlat miatt szerepe növekedhet a szélsőségesen száraz termőhelyek erdősítésében; domb- és hegyvidékeinken, ahol az őshonos állományok természetes úton is felújíthatók, egyedül a fatermelés mennyiségi fokozásával nem indokolható az atlasz cédrus ültetése erdeinkben; azokon a domb- és hegyvidéki területeken (másodlagos kopárok, mezőgazdasági területek) azonban, ahol az őshonos állományokat közvetlenül nem tudjuk újra létrehozni, a fekete fenyő alternatívájaként számításba vehető az atlasz cédrus, de csak előállományként, legkésőbb 40-50 éves kora között kitermelve, amikor az őshonos lombos fajok már megtelepedtek alatta; az atlasz cédrus nagyfokú szárazságtűrése alkalmassá teszi ezt a fafajt arra, hogy a legszárazabb termőhelyekre ültessük az erdőtelepítések során. Így lényeges szerephez juthat az alföldi, elsősorban a Duna-Tisza közi erdőtelepítésekben, olyan termőhelyeken, ahol semmilyen más fafaj alkalmazása nem jöhet szóba; az atlasz cédrus fájának kedvező műszaki tulajdonságai alkalmassá teszik mind bútor-, mind épületasztalos ipari célú felhasználását.

IRODALOM ABDESSAMED, K. 1981: Les Cèdres de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti) dans les massifs de l’Aurès et du Belezma. Étude phytosociologique, problèmes de conservation et d’aménagement. Thèse Doct. Ing. Univ. Aix-Marseille, p. 202 ABOUROUH, M. 1993: Les ectomycorhizes de cèdre de l’Atlas. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 338-348. ACCHAL A.-AKABLI, O.-BARBERO, M.-BEBAABID, A.-M’HIRIT, O.-PEYRE, C.QUEZEL, P.-RIVAS-MARTINEZ, S. 1980: A propos de la valeur bioclimatique et dynamique de quelques essences forestière au Maroc. Ecologia Mediterranea, 5: 211-249. ANDRÉSI P. – VEPERDI G. 2000: Atlasz cédrus erdősítési kísérletek a dél-alföldi homokterületen. Soproni Műhely, 16: 27-28 ANTAL Emánuel 1997: Az erdő és klíma kölcsönhatásának vizsgálata az ezredforduló táján. II. Erdő és klíma Konferencia, Sopron. p. 1-9. ARBEZ, M. – FERRANDES, P. – UYAR, N. 1978: Contribution à l’étude de la variabilité geographique des cèdres. Ann. Sci. Forest. 35 (4) p. 265-284 ASSADOLAHI, F. – HEDAYETI, M.-A. 1990: Cedrus plantation experiments in Iran. International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 206-272 BAKONYI I. 2000: Atlasz cédrus csemetetermesztési próbálkozások. Soproni Műhely, 16: 5 BARABITS Elemér 1966: A cédrusokról. Az Erdészeti és Faipari Egyetem, Tudományos Közleményei, 1-2: 121-136. BARBERO, M.-LOISEL, R.-QUEZEL, P. 1974: Problèmes posés par l’interprétation phytocociologique des Quercetea ilicis et des Quercetea pubescentis, Coll. Inter. C.N.R.S. La flore du bassin méditerranéen. 235: 481-497. BARITEAU, M. – FERRANDES, P. 1990: L’amélioration des Cedrus en France. International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 366-378 BARNA T. 2000: Atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) telepítési kísérlet a Duna-Tisza közi homokháton. Soproni Műhely, 16: 10-14. BARNA T. (a) 2002: Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) törzsfa alkotóvonalának meghatározása. Erdészeti Lapok. (megjelenés alatt) BARNA T. (b) 2002: Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) ökológiai igényei és erdőművelési tulajdonságai. Erdészeti Lapok. (megjelenés alatt) BARNA T. (c) 2002: A libanoni cédrus (Cedrus libani Barr.) ökológiai igényei és erdőművelési tulajdonságai. Erdészeti Lapok. (megjelenés alatt) BARNA T. (d) 2002: Az idősebb hazai atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) állományok termőhelyi tulajdonságai és fatermésük. Erdészeti Lapok. (megjelenés alatt) BARNA T. (e) 2002: Burkolt gyökerű atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) csemete nevelése. Erdészeti Lapok. (megjelenés alatt) BARTHOLY Judit – PONGRÁCZ Rita 1997: Hazai csapadék idősorok trendjei, a szélsőséges csapadékok területi és időbeli változásai. II. Erdő és klíma Konferencia, Sopron. p. 62-66. BENABID, A. 1994: Biogéographie, phytosociologie et phytodinamique des cedrais de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti). Silva Mediterranea, Actes du Séminaire

International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 62-76. BÉKY Albert 1981: Mag eredetű kocsánytalan tölgy fatermése. Erdészeti Kutatások 74: 309320. BIBLIA – Ószövetség-Újszövetség 1973. Szent István Társulat, Budapest BOUDY, P. 1955: Economie forestière Nord Africaine, description forestière de l’Algérie et de la Tunisie. Larose edit., Paris. T. IV: 483 BOYDAK, M. 1986: Lübnan (Toros) Sediri’nin (Cedrus libani A. Rich.) Yayilişi, Ekolojik ve Silvikültürel Nitelikleri, Doğal ve Yapay Gençleştirme Sorunlari. Ormancilik Araştirma Estitüsü Dergisi, Temnuz 1986, 7-56. Ankara BOYDAK, Melih 1996: Ecology and silviculture of Cedar of Lebanon (Cedrus libani A. Rich) and conservation of its natural forests BRUNETTI, M. – DE CAPUA, L.E. – MACCHIONI, N. – MONACHELLO, S. 2001: Natural durability, physical and mechanical properties of Atlas cedar (Cedrus atlantica Manetti) wood from southern Italy. INRA, Ann. For. Sci. 58: 607-613 BÚS Mária 2000: Az atlasz cédrus ültetésének erdőtörvény szerinti lehetőségei. Soproni Műhely, 16: 30 CEBE Zoltán 1993: Kórházak biológiai védelme fitoncidokkal. Erdészeti Lapok, CXXVIII, 6:182 CEBE Zoltán 2000: Az atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) fitoncid hatása. Soproni Műhely, 16: 29-30 COURBET, F. 1991: Tarif de cubage à deux entrées pour le cèdre de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti) en France. Revue Forestière Française, vol. XLIII, no3, pp 215–226. DEBRECZY Zsolt – RÁCZ István 2000: Fenyők a föld körül. Dendrológiai Alapítvány, Budapest. p. 552 DELKOV, A. – GROZEV, O. 1993: Resultats de l’introduction du Cedrus atlantica Manetti en Bulgarie de Sud-Ouest. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 174-185. DOMONKOS Péter 1997: Forró és száraz nyarak előfordulása Magyarországon az éghajlati variabilitás tükrében. II. Erdő és klíma Konferencia, Sopron. p. 52-56 DUCRAY, M. 1994: Adaptation du cèdre de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti) au climat mediterranéen: aspects écophysiologiques de sa réaction à la sécheresse. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 140-153. EL YOUSFI, M. 1993: La santé du cèdre de l’Atlas au Maroc. Silva Mediterranea. Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 711. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 594-611. EMBERGER, L. 1939: Aperçu général sur la végétation au Maroc. Commentaire de la carte phytogéographique du Maroc. 1:1500000. Veroff. Geobot. Inst. Rübel Zürich. 14 40-157 et Mém. H.S. Soc. Sci. Nat. Maroc, in Emberger L. 1971. p. 102-157. FAUREL, L. 1947: Note sur le cèdre de l’Atlas de Blida, ses sols et ses associations végétales. C.R. Cong. Pédologie, Montpellier-Alger. FAUREL, L. – LAFITTE, R. 1949: Facteur de répartition des cèdraies dans les massifs de l’Aurès et du Belezma. Bull. Soc. Hist. Nat. Afrique du Nord. t. 40 Alger p. 178 FEKETE Zoltán 1951: Erdőbecsléstan. Akadémiai Kiadó

FOLLY Gyula 2000: A badacsonyörsi cédrus állomány – csemetenevelés a szőlősorok között. Soproni Műhely, 16: 31-32 GARCIA –LOPEZ, J. – CARMEN, A. – MIGUEL, A. 1990a: Homologation phytoclamatique Espagnole de quelques stations Turques et marocaines de cedre. International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 103-115 GARCIA –LOPEZ, J. – CARMEN, A. – MIGUEL, A. 1990b: An approch to an integral phytoclimatic diagnosis of circummediterranean cedar forests. International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 116-128 GERGÁCZ J. 1998: Egzóta fenyők honosításának tapasztalatai. Erdészeti Kutatások. Budapest, 188: 237-251 GERGÁCZ J. 2000: Egzóta kísérletek tapasztalatai, különös tekintettel a cédrusra, hasznosítással kapcsolatos próbálkozások. Soproni Műhely, 16: 6-9. HARKAI Lajos 1985: A cédrusállományok értékelése és magyarországi telepíthetősége. ERTI, Erdészeti Kutatások, vol. 76-77. p. 15.19. ISMERETLEN SZERZŐ 1881: A Libanon czédrusai. Erdészeti Lapok, XX. 640-642. KAYA, Z. – SEYRANTEPE, V. – GÖÇMEN, B. 1990: The effect of plant hormones on induction of advantitious buds, needles and fine roots in tissue cultured Cedrus libani A. Rich. International Cedrus Sympozium, Ankara. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar No 59. p. 334-341 KISS – SOMOGYI – JUHÁSZ 1986: Kocsányostölgy fatermési tábla. Erdészeti Kutatások 78. p. 265 – 282. KOVÁCS Ferenc 1982: Csertölgy állományok fatermése. Erdészeti Kutatások 75. p. 179-188. KOVÁCS Ferenc – VEPERDI Gábor 1990/91: A fekete fenyő fatermése és erdőnevelési modellje. Erdészeti Kutatások 82-83: 328-344. LANIER, L. 1993: Les champignons des cédraies en Algérie (Étude comparative). Silva Mediterranea. Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 554-563. LECOMPTE, M. 1969: La végétation du Moyen-Atlas Central. Trav. Inst. Sc. Chérifien, Fac. Sci. Bot. Et Biol. Végé. 31, 16,1 carte et notice LECOMPTE, M. – LEPOUTRE, B. 1975: Bilan de l’eau et conditions d’existence de la cèdraie dans le Moyen-Atlas basaltique – utilisation d’une analyse de l’information mutuelle entre les espèces et les variables du milieu. Ann. Rech. For. Maroc. 15: 149-269. LEPOUTRE, B. 1961: Recherches sur les conditions édaphiques de régénération des cèdraies marocaines. Ann. Rech. For. Au Maroc, 6.6: 183 LEPOUTRE, B. 1964: Premier essai de synthèse sur le mévanisme de régénération du cèdre dans le Moyen Atlas marocain. Ann. Rech. For. Maroc 7: 55-163 MAROSI A. – VEPERDI G. 2000: Az atlasz cédrus fatermési vizsgálata Magyarországon 1995-ben. Soproni Műhely, 16: 14-26 MARSZEWSKI, Thomas 1969: The Cedar Land Motif. Folia Orientalia, XI: 201 MÁTYÁS Csaba 1996: A feltételezett klímaváltozáshoz adaptálódás genetikai és migrációs feltételei és korlátai. II. Erdő és Klíma Konferencia, Sopron. p. 18-24. MAYER, H. – AKSOY, H. 1986: Wälder der Türkei. XX + 290. Stuttgart MAYER, H. – SEVIM, M. 1959: Lübnan Sediri, Lübnan’daki 5000 Yillik Tahriban, anadolu’da Bugünkü Yayiliş Sahasi ve Bu Ağaç Türünün Alplere Tekrar Getirilmesi Hakkinda Düşünceler (Çeviren: Çepel, űN.) I. Ü. Orman Fakültesi Dergisi, B, 9 (2) 111-142.

MEDIOUNI, K. – YAHI, N. 1994: Phytodynamique et autecoligie du Cedrus atlantica dans le Djurdjura. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 78-104. MENDLIK Géza 1983: Bükk fatermési tábla. Erdészeti Kutatások 75: 189-198. MÉM Erdőrendezési Szolgálat 1986: Kódjegyzékek az erdőtervezési útmutatóhoz – 8. Az egyes termőhelytípus-változatokon alkalmazható célállományok és azok várható növekedése. Budapest MESTERHÁZY Zsolt 1995: A fenyők kincsestára – A föld fenyői és kerti változataik. Budapest. M’HIRIT, Omar 1982: Étude écologique et forestière du Rif marocain. Essai sur une approche multidimensionnelle de la phytoécologie et de la productivité du cèdre. Ann. Rech. For. Maroc. 22. kötet, p. 502 M’HIRIT, Omar 1994: Le cédre de l’atlas (Cedrus atlantica Manetti) – présentation générale et état des connaissances à travers le réseau SILVA MEDITERRANEA ’Le Cédre”. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 4-21. MIKA János 1997: Globális klímaváltozás, regionális éghajlati forgatókönyvek. II. Erdő és klíma Konferencia, Sopron. p. 12-15. MOLNÁR Katalin 1996: Hazai csapadékváltozások. Természet Világa, 127:1. különszám, 6668. MORANDINI, R. – MERCURIO, R. 1990: Atlas cedar in Italy (Cedrus atlantica Manetti). International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 302-307 NAGY László 1995: Seb a cédruson. Összegyűjtött versek. Magvető, Budapest OTTONE, R.-J. – CARLONI, C. 1990: Aspects of cedar cultivation in the Argentine Republic. International Cedrus Symposium, Antaliya. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, No 59, p. 260-265 PEYRE, C. 1979: Recherches sur l’étagement de la végétation dans le massif du Bou Iblane (Moyen-Atlas oriental-Maroc). Thèse Univ. Droit. Econ. Scien. Aix-Marseille, p. 149 PHIPPS, M. – BOURGEOIS L. 1977: Etude des travaux d’aménagement dans les cèdraies de Bekrit, Sénoual, Ajdir, Kerrouchen et Itzer. (Moyen-Atlas). I. Les groupes écologiques, II. Les types de communautés végétales, III. Tableaux, cartes et figures. MARA, DEFCS. Rabat, p. 132-260. PÁLL Miklós 1983: A Budafai Arborétum. Zala M. Tanács VB., Zalaegerszeg – Zalai Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság, Nagykanizsa. pp. 114 PRADAL, F. 1979: Variabilité génétique et écophysioloque de cèdre. INRA, Département Forestier PUJOS, A. 1966: Les milieux de la cédraie marocaine. Ann. Rech. For. Maroc. 8, Annexe, (carte et graph.) p. 383 QUEZEL, M. – BARBERO, M. – BENABID, A. 1987: Contribution à l’étude des groupements forestiers du Haut-Atlas oriental (Maroc). Ecologia Mediterranea. XIII. kötet, Fasc. ½, pp.107-117 QUEZEL, P. 1999: Biodiversité végétale des forêts méditerranéennes, son évolution éventuelle d’ici à trente ans. Forêt Méditerranéenne XX.: 3-8. RIDDER, W. 1987: Die Bedeutung der Zeder für die Forst- und Holzwirtschaft Nordafrikas unter besonderer Berücksichtigung der Zedernwälder Marokkos. Stiftung

Walderhaltung in Afrika – Bundesforschungsanstalt für Forst- und Holzwirtschaft. Hamburg. p. 91 RUIZ de la TORRE 1956: La végétacion natural del Norte Marruecos, y la seleccion de especies para su reploblacion forestal. Servicio de Montes. Larache, Maroc, p. 98 SOLYMOS Rezső 1973: A lúcfenyő állományok szerkezetének és fatermésének vizsgálata. Erdészeti Kutatások 69: 125-143. SOLYMOS Rezső 1990/91: Új fatermési táblák erdei fenyőre. Erdészeti Kutatások 82-83: 357-382. SOPP László 1974: Fatömegszámítási táblázatok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. SOPP L. – KOLOZS László 2000: Fatömegszámítási táblázatok. Állami Erdészeti Szolgálat, Budapest. SZABÓ Júlia 2000: A mitikus és a történeti táj. Balassi Kiadó – MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, p. 7-113 SZALAI Sándor – SZENTIMREY Tamás 1996: Tendenciák a hőmérsékleti adatsorokban. Természet Világa, 127: 1. különszám, 63-65. SZÁSZ Gábor – TŐKEI László szerk. 1997: Meteorológia mezőgazdáknak, kertészeknek és erdészeknek. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 722 SZŐNYI L. 1966: Az egzóta fenyők termesztésének különleges kérdései. In KERESZTESI: A fenyők termesztése. Budapest, Akadémiai Kiadó, pp. 386-427. TASKIN, O. – ELER, Ü. 1994: Some growth caracteristics in Lebanon cedar. Silva Mediterranea, Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 24-29. TOTH, Jean 1970: Plus que centenaire et plein d’avenir: le cèdre en France. Rev. Forest. Fr. XXII. 3: 355-364 TOTH, Jean 1973: Première approche de la production potentiekke du cèdre de l’Atlas dans le sud de la France. Rev. Fores. Fr. XXV. 5: 381-389 TOTH, Jean 1978: Contribution à l’étude de la fructification et de la régénération naturelle du cèdre de l’atlas (Cedrus atlantica Manetti) dans le sud de la France. Thèse de doctor ingénieur. Université d’Aix-Marseille III. p. 136. TOTH, J. 1988: Le Mont-Ventoux forestier. INRA, kézirat No 07-1988. TOTH, J. 1990: Croissance, sylviculture et production du cèdre de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti) implanté dans une zone naturelle de chêne vert (Quercus ilex L.) en région méditerranéenne. Actes du Symposium International de Cèdre. Antalya, 1990. október 22-27. p. 963-973. TOTH, J. 1993: Le cèdree de l’Atlas en France: croissance et production dans les dispositifs anciens. Silva Mediterranea. Actes du Séminaire International sur le Cédre de l’Atlas, Ifrane (Maroc), 1993. június 7-11. Annales de la recherche forestière au Maroc. 27 (spécial) vol. 1. I-XXXVI. 322-335. TUSKÓ László 1974 In: SOPP, László: Fatömegszámítási táblázatok. Mezőgazdasági Kiadó p. 391-395. UYAR, N. – ARGIMAK, Z. – TOPAK, M. 1990: Lübnan Sedirinde (Cedrus libani A. Richard) Tohum Temini ve Islah Çahşmalari. Uluslararasi Sedir Sempozyumu (22-27 Ekim 1990, Antalya) Bildirisi. Ormancilik Araştirma Enstitüsü Muhtelif Yayinlar, Ankara No. 59, 248-259. VAN DE LAAR, H.J. – DE JONG, P.C. 1995: Naamlijst van houtige gewassen (List of Names of Woody Plants). Proefstation voor de Boomkwekerij Boskoop. VARGA FERENCNÉ, FÖLDI Hajnalka 1998: Some information on technical properties of exotic conifers. Acta Facultatis Lignensis, pp. 61-68.

VEPERDI Gábor 1993: Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica Manetti) magyarországi honosításáról. Erdészeti Lapok, CXXVIII. évf. 11: 346 ZANDER 1984: Handwörterbuch der Pflanzennamen. Ulmer Verlag, Stuttgart ZIAT, M. 1968: Ecologie, productivité et modèles de croissance du cédre de l’Atlas (Cedrus atlantica Manetti) dans le massif du Bou Iblane Moyen-Atlas oriental. Thèse 3ème cycle. Inst. Agron. Et Véter. Hassan II., Rabat, Maroc. p.132