A gödöllői atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) állomány ökológiai és faterméstani vizsgálata Barna Tamás KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ Kecskemét A gödöllői arborétumot, amely ma az ország legjelentősebb erdészeti kísérleti gyűjteménye, 1902-ben, a következő feladatok ellátása érdekében, Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter rendeletére hozták létre. Célja: • a fenyőfélék erdőszerű telepítése, honosítása; • a Gödöllői Erdőgazdasági tájegység állományviszonyainak feljavítása; • Budapest közelében arborétum létrehozása. Az arborétumban jelenleg mintegy 127 fenyő, 650 lombos fa- és cserjefajt tartanak számon, a kert területe 350 ha. A fajok többsége kisebb-nagyobb erdő jellegű foltban található, ami lehetőséget nyújt az erdészeti szempontú értékelésükre is. Az atlasz cédrus állomány a 137 A erdőrészletben található, az atlasz cédrus parcella területe 0,4 ha, ebből a vizsgálatra kijelölt parcella területe 0,061 ha.
1. Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Földrajzi szélesség: É 47o-37’ hosszúság: K 19o-23’ Tengerszint feletti magasság: 200-220 m; Fekvés: sík; Lejtés: sík Az arborétumban természetes vízfolyás nem található.
2. Termőhelyi viszonyok 2.1 A klíma Átlagos évi csapadék: 569 mm Max. évi csapadék: 900 mm (1914-ben) Min. évi csapadék: 357 mm (1992-ben) A tenyészidőszak csapadék átlaga: 329 mm Téli hőmérsékleti átlag: 2,9 Co A tenyészidőszak átlaghőmérséklete: 16 Co Az éves átlaghőmérséklet: 9,1 Co Jellemző a száraz, enyhe tél. A páratartalom éves átlaga 74,7 %. 2.2 A hidrológiai viszonyok Az egész arborétum területe többletvízhatástól független, vízgazdálkodási fokozat: száraz. 2.3 A talaj Az arborétum területének „előéletéről” részben ellentmondásos adatok láttak napvilágot. Az első leírás szerint (GÜNTHER 1914, idézi CSÁNYI 2001) az arborétum talajviszonyaira a
sivár, terméketlen homok volt a jellemző. A meglévő erdőket erősen legeltették, ezért azok fatömege 30-40 m3/ha volt mindössze. ROTH (1935, idézi CSÁNYI 2001) szintén laza homokot említ, amely régebben futóhomok volt. A homokréteg vastagsága 7-8 m, alatta pedig agyag, vagy homokos kavics található. Már ő is felhívja a figyelmet arra, hogy a korábbi erdőtelepítések kedvező hatást gyakoroltak a talaj minőségére. Ezt megerősíti WLASZATYJÁRÓ (1960, idézi CSÁNYI 2001), akik arról számolnak be, hogy az erdőtelepítések előtt futóhomok és egyéb silány talajok fordultak elő. Azonban az erdőtelepítés hatására a feltalajban megindult a másodlagos humuszosodás és a meszes homokon változatos termőréteg mélységű, rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. Ez aligha játszódhatott le ilyen gyorsan - néhány évtized alatt -, ezért inkább KALMÁR-SZENDREINÉ (1993, idézi CSÁNYI 2001) véleményét fogadhatjuk el, akik azt írják, hogy az arborétum faállományait „egy kiirtott őshonos tölgyerdő helyére telepítették”. Feltehetően az agyonlegeltetett cserestölgyesekről lehet szó, amit GÜNTHER is említett. A tarvágást követően az eredeti barna erdőtalaj nagyrészt kipusztult. Jelenleg az eredeti talajtakaró csak foszlányokban van jelen. Ugyanezen szerzők azt is állítják, hogy az arborétum területe az erdőtelepítések előtt mezőgazdasági művelés alatt állott. A régóta tartó mezőgazdálkodás pedig az eredeti erdőtalajokat meglehetősen tönkretette: ennek következménye a futóhomok. Abban azonban több szerző is egyetért, hogy már néhány évtized leforgása alatt érezhető volt az erdőállományok kedvező hatása a talajfejlődési folyamatokra. A leggyakoribb alapkőzet a lösz illetve az alluviális kavics lerakódás. Erre rakódott rá az ŐsRákos folyó mésztartalmú homok üledéke, amiből kialakult az erdővegetáció és a csapadék folyamatos kilúgozó hatására a terület jellegzetes genetikai talajtípusa a rozsdabarna erdőtalaj. A cédrusok alatt elvégzett talajvizsgálat azonban inkább gyengén humuszos, homok talajra utal, semmint rozsdabarna erdőtalajra (11. táblázat). Talaj mélység (cm) PH (H2O) PH (KCl) CaCO3 (%) hy (%) Kötöttség (A) Humusz (%)
0-35 7,7 6,8
35-95 7,7 6,9
2,07 35 1,66
1,40
957,7 7,0 0,5 0,68
1,01
0,27
1. táblázat A gödöllői atlasz cédrus állomány talajának jellemzői
2.4 A termőhelytípus változat:
KTT-VFLEN-HH-SE-HO-SZ Ezen a termőhelytipus-változaton, mesterséges erdősítés esetén az alábbi fafajok alkalmazhatók (MÉM ESZ 1986) : EF közepes (III. –IV. fto) 60 év CS gyenge (V. – VI. fto.) A gyenge (V. – VI. fto)
2
A természetes faállománytípus fehérnyár elegyes kocsányos tölgyes (pusztai tölgyes) illetve cseres lenne.
3. A faállomány jellemzői 3.1 Elegyesség A koronaszintben elegyfaj nem található, az állomány a felvétel idején 100 %-os záródású volt. Az erős árnyalás miatt kevés –főleg árnyéktűrő – cserje található az állomány alatt (Cotoneaster ssp. Mahonia aquifolium). A szegély mentén, az oldalról kapott fény hatására több cserje, (Sambucus nigra,) valamint a szomszédos Quercus palustris állomány szórvány újulata is megjelenik. A talajszint (gyepszint) szinte teljesen núdum, egy-két erősen árnyéktűrő lágyszárú található csak. A tavaszi aspektusban – a szegély közelében egy-egy folton jelentős számú atlasz cédrus újulatot lehet találni évről évre. Ezek a csemeték azonban nyár közepére eltűnnek, feltehetően a szegélyben található és időközben kilombosodott cserjék árnyékolása miatt. 3.2 A fatérfogat A kijelölt vizsgálati területen két alkalommal történt részletes felvétel: 1995-ben és 2000-ben. Az első alkalommal minden fát beszámoztunk és helyzetükről térképet készítettünk. A méréssel egyidőben elvégeztük a törzsek minősítését is, megállapítva a magassági és a nevelési osztályt, mindkét osztályban 4-4 kategóriát kialakítva. erdőnevelési osztály (no):
magassági osztály (mo):
javafa segítőfa kivágandó száraz kimagasló uralkodó közbeszorult alászorult
1 2 3 4 1 2 3 4
Az atlasz cédrus fatérfogatát a francia térfogat függvénnyel számítottam, az alábbi összefüggés szerint (COURBET, F. 1991):
v törzsfa = (-0,0174 + 0,3786521 * d1,3 - 0,04049701 * d1,3 * h + 0,25817336 * d1,32 * h + 0,0029171359 * d1,3 * h2)
A függvény – eltérően a Magyarországon használt fatérfogat számítástól – csak a törzs térfogatát adja meg. Ezért az őshonos fafajok fatérfogatával való összehasonlításnál ezzel tisztában kell lenni. A 2000. évi felvételt összehasonlítottuk az 1995. évi felvétel adataival. A két felmérés között eltelt 5 év alatt az állomány felsőmagassága (Hf) 4,0 m-rel átlagmagassága (Hg) 1,0 m-rel, átlagátmérője (Dg) 1,8 cm-rel, míg hektáronkénti fatérfogata (V) 234,8 m3-ről 330,5 m3-re 3
növekedett (2. táblázat). Ez utóbbi 40,7 %-os növekedés. A kérdés az, hogy ez a fatérfogat, amely meghaladja az I. fatermési osztályú, francia atlasz cédrus állományok fatérfogatát is, hogyan viszonyul az ugyanezen termőhelyen őshonos, illetve mesterségesen telepíthető faállománytípusok fatérfogatához. Az atlasz cédrus egész állomány fatérfogatát felhordtam az erdei fenyő, a cser és a kocsányos tölgy fatermési tábláira (1-3. ábrák). Jól látható, hogy a gödöllői, meglehetősen gyenge termőhelyen álló atlasz cédrus állomány fatérfogata meghaladja mind a kocsányos tölgy, mind a cser I. fatermési osztály fatérfogatát, az erdei fenyő esetében pedig az I-II. fatermési osztályba esik. Ez pedig annál inkább értékelendő, hiszen
a) az atlasz cédrus esetében csak a törzs térfogatáról, míg az összehasonlításban felhasznált fafajok esetében a teljes bruttó fatérfogatról van szó; b) ezen a termőhelyen a csertől csak V-VI., az erdei fenyőtől pedig csak III-IV. fatermési osztályú állomány várható. Fafaj Kor Hf (év) (m)
A főállomány Hg Dg Fatérfogat (m) (cm) a (m3)
ACÉ 27 15,4 14,2 17,7 1995. ACÉ 32 19,4 15,2 19,5 2000
224,4
Egész állomány fatérfoga t (m3) 234,8
Összes Az összes fatérfogat vastagf átl. növ. folyón. a (m3) (m3/ha/év) (m3/ha/év) 226,8
8,7 19,1
203,8
330,5
319,3
10,3
2. táblázat A gödöllői Cedrus atlantica állomány fontosabb jellemzőinek változása 19952000.
Que rcus ce rris fate rm é s i tábla (Kov ács 1982)
Az e gé s z állom ány faté rfogata
Fatérfogat (m3 /ha/év)
700 600 500
cs er
400 300
atlas z cédrus Gödöllő
200 100 0 0
25 50 75 10 12 15 0 5 0 Kor (év)
1. ábra A gödöllői Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus cerris fatermési táblán ábrázolva 4
Pinus sylvestris fatermési tábla
3 Fatérfogat (m /ha)
(Solymos 1992) Az egész állomány fatérfogata 800 700 600 500 400 300 200 100 0
atlasz cédrus Gödöllő
Pinus sylvestris 0 25 50 75 10 12 15 0 5 0 Kor (év)
2. ábra A gödöllői Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Pinus sylvestris fatermési táblán ábrázolva
Quercus robur fatermési tábla
Fatérfogat (m3/ha)
(Kis s - Som ogyi - Juhás z 1986) Az e gé s z állom ány faté rfogata
700 600 500 400 300 200 100 0
Quercus robur Atlasz cédrus Gödöllő
0
25
50
75 100 125 150 Kor (év)
3. ábra A gödöllói Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus robur fatermési táblán ábrázolva
3.3 Egészségi állapot Az állomány egészségi állapotát az ERTI Erdővédelmi Osztálya vizsgálta meg. Leszámítva az elenyésző mértékű mechanikai sérülést (a fák 4 %-a), az állományt egészségesnek találták. A
5
korábbi nevelővágások után maradt tuskók sincsenek bekorhadva, az állományon fagykár nyomai nem fedezhetők fel. Összefoglalás A fenti adatokból egyértelműen látszik, hogy a Cedrus atlantica Manetti a vizsgált termőhelyen • fagyálló, • fatermése jelentősen meghaladja az őshonos lombos fafajok várható fatermését; a nem őshonos erdei fenyő (Pinus silvestris L.) I-II. fatermési osztály fatermésével ± azonos; • elegyfajok a sűrű állományszerkezet miatt nem telepedtek meg az állományban, és cserje- valamint gyepszintje is szegényes. Az ökológiai (elegyedés) és ökonómiai (fatermés) szempontból optimális állomány-szerkezet kialakítása miatt az állomány további rendszeres felvételezése szükséges.
Kecskemét, 2003. augusztus 24.
6
