A buddhista alaptanítások A Négy Nemes Igazság cattâri-ariya-saccâni / catur ârya satyâni
vált ki; tartózkodni a durva, hiú, faragatlan, nyers, rosszakaratú, szidalmazó beszédtôl. 4. Sammâ kammanta - a megfelelô cselekés, ami a pszichofizikai szervezet (nâma-rúpâ) és az érzékszervek (salâyatana) uralását készíti elô. Tartózkodás az öléstôl, pusztítástól, lopástól, csalástól, nemtelen kapcsolatoktól. 5. Sammâ âjîva - a megfelelô életmód/életvitel, a környezetünkre és a kapcso latainkra (phassa) ügyel. Tartózkodás olyan foglalkozásoktól, amelyek más lé nyeknek kárt vagy szenvedést okozhatnak: pl. bódítószerekkel, állatokkal, fegy verekkel, mérgekkel való kereskedés. 6. Sammâ vâyâma - a megfelelô gyakorlás, tudatos törekvés, a felismerést követô fáradozás a cél megvalósításán, ezért a nem uralt érzelmi ösztönzések (vedanâ) ellenében hat. A gonosz, üdvöt nem elômozdító gondolatok felszámolása, megakadályozása, és a már meglévô hasznos és üdvöt hozó gondolatok ápolása, továbbfejlesztése és tökéletesítése.
I. Dukkha 1; szenvedéssel teli mindaz, ami a Tanhâtól 2 (életvágytól) függ, maga a bhâva (létezés) szenvedés- a szenvedés gyökei: káprázat / ámítás (moha), sóvárgás/vágyakozás (lobha), düh/ellenszenv/gyülölet (dosa). A szenvedések típusai: magából az életbôl adódóan (dhukkha dhukkha) az állandótlanságból (viparinâma dhukkhata), összetettségbôl (samkhâra dhukkhata) II. Tanhâ; a vágy és a sóvárgás az oka a szenvedésnek; kâma-újabb élményt megszerezni/ tapasztalni, bhâvamegtartani, vibhâva megszabadulni/ elhagyni. Keletkezése: indriya a 6 érzékszervi aparátus/képesség -> âyatana - kapcsolatbalépés az objektumokkal (12:szerv-tárgy-tudatosítás) -> amelyek lehetnek közömbös, örömteli, szenvedésteli Az elmélkedés - sati ez 18) 7. Sammâ sati - a helyes megfigyelés, éberség, I. a dukkha (szenvedés) megszüntetése a tanhâ vizsgálódás jelenléte a vágyat (lobha) és a kötôdést (vágyaktól/létszomjtól) való megszabadulás (upâdâna) zárja ki. segítségével történik; 8. Sammâ samâdhi - a helyes elmélyedés a létesülés II. az erre szolgáló módszer a Nemes Nyolcrétû Ösvény (bhava) és az újraszületés (jâti) módját meghatározó (ariyo atthangiko maggo / ârya astaanigâka teremtôerôk tökéletes összpontosításának és mârga 3): egyesítésének az állapota, ahol ezek végül minden általuk okozott szenvedéssel együtt megszûnnek. A A bölcsesség - prajñâ elmélyedés négy fokozata: 1. Sammâ 4 ditthi - (Négy Nemes Igazságnak, vagy ezen a szenvedélyes vágyak és ártó gondolatok eltûnnek, de keresztül) megfelelô nézet, ráismerés, megpillantás, még fennmarad az öröm és a boldogság érzete, és konstatálás; felismerni/meglátni a szenvedést (dukkha), létezik még némi szellemi tevékenység; és annak okát/kiváltóját, megszüntethetôségét és a megszûnik a szellem minden megkülönböztetô megszüntetésének útját/módját 5. tevékenysége, de az öröm és boldogság még meg van; 2. Sammâ samkappa - a megfelelô (tudatos) szándék, eltûnik az öröm érzete, amely még aktív, viszont a döntés, elhatározás, törekvés, ami az elôzô lépésre boldogság még bizonyos mértékben jelen van. Viszont alapozódik, és így a nem-tudásban (avijjâ) gyökerezô és jelentkezik a kibontakozó közömbösség.; a tudat alá süllyedt múltbeli ösztönzôerôkre (sankhârâ) eltûnik minden érzelem, csak a tökéletes közömbösség ellentétesen hat. Ekkor indul be az Úton való haladás. létezik. Az erkölcsi normák - sîlam 6 A tanítás szerint téves: 3. Sammâ vâcâ - a megfelelô beszéd/gondolatok 1. az az állítás, hogy van állandóság; anityâ = irányítását (következetes, diszkurzív gondolkodást) és állandótlánság, nem állandó. azok tökéletes kifejezését jelenti a célnak megfelelô 2. hogy van valami maradandó Én; Anattma vâda = az beszédben. Így azonos a tudatos szellem (viññnâ) énség tagadása; kandha (törzsek, csoportok, összetevök, uralmával, ellentétben a tudatalattival. Tartózkodás a zsák) forma/érzetek/gondolkodás/inditék, hazugságoktól, rágalmazásoktól, pletykáktól, olyan szándék/tudatosság. beszédtôl amely ellenségeskedést, gyûlöletet, haragot 3. hogy a dolgok nem vezethetôk vissza az egyre; az avidyâ-ra vissza lehet vezetni. I. a vágy, félelem, mohóság. II. írigység, gyûlölet, düh. III. Érdektelenség, 1 figyelmetlenség, tompaság. Szanszkritutl szó szerint: "rossz kerékagy", amely nem a kerék mértani közepén helyezkedik el; azaz: zötyögô, "zörgô", bajlódó élet. 4. hogy Gotama új tanítást alapított; a tudás lancolatai 2 Skt.: trsna - szomj, szomjúhozás, életszomj, az élethez való ragaszkodás. halmozódnak a hagyományokra; hagyományozódnak Az érzetek igénylése a tudat által. 3 korszakokon keresztül. A fejlôdési folyamat Vâda: ideológia/ beszédek alapján. Yâna: út, útonjáró járm¹, szekér. Az adott váda alapján cselekszik és gyakorolja. Magga/Mârga: vad hagyományozódik. A tanítások új megközelítése. Más csapás, kevésbé tapasztalható, egyénre szabott út. Tételes vallásoságtól szemszögbôl tolmácsolja. Az idôvel maga a Dhamma is belsô üggetlenség. "Járatlan út". 4 módosul a kultúrák találkozásával. Valamihez illesztett, vonatkoztatott, megfeleltetett, megfelelô (a Négy Nemes Igazság szem szögébôl) 5. hogy nincs másik világ ezen a tapasztalhatón kívül; 5 A Brahmajâla Sutta (DN.I.) részletes bevezetést ad ehhez. több síkban élünk, amelyek bennünk vannak. 1. kâma 6 (skt. sîla) - 'természet', 'jellem', 'viselkedés', 'erkölcsi törvény'.
1
loka (vágyak) 2. rúpâ loka (testek) 3. arúpâ loka (forma, test nélküli). 6. hogy a Középsô Út az nihilista és hogy a szenvedés, a vágyak és nem-tudás megszüntetésén kívül bármi más megszüntetést tanítana. 7. A dolgok oksági meghatározottsága mentesíti az erkölcsi és egyéb felelôség alól. Tehát arra támaszkodni, hogy a dolgoknak úgy is meg kell történniük és ezt nem lehetett elkerülni. Megtanuljuk ne másokara fogjuk és hárítsuk a helyzeteink minïségét és okát... A léthalmazok - kandhák = az anyagi forma - ami tapasztalható: íz, hideg, színek, tulajdonságok, nehéz, repül. Nem feltétlenül külsö tulajdonságok. Minden ami a biológiai testet képviseli és ennek érzékelhetô mivolta. Nem tárgyak vannak, hanem alakzatok, látványok, hangzások,...; Magát fedezi fel az alakban, vagy az alakot fedezi fel magában; hogy mit gondolank/szólnak róla - mások életetik. vedanâ = érzés, érzet; semleges, sukha-kellemes, dukkha-kellemetlen. Csak a puszta érzet, még nincs benne felismerés/tudatosítás; saját érzéseiben azonosítja magát, pl. Az életmûvész aki kipróbálja a nemtapasztalt dolgokat. samjñâ = észlelés, ismeret, fogalmak, minôségi jyegyek alapján azonosítja. A saját szókincsünk és ennek használata/alkalmazása. A megtanult dolgok ismerete. Eldönti, hogy milyen ismeretekkel akar rendelkezni és ehhez ragaszkodik. samskâra = késztetések (50 + vedana + rúpa), akaratlagos (cetanâ) aktivitás, indítattás, ösztönzés, gondolatok, lelki és szellemi képzôdmények. A rúta által megtapasztalt védaná által érzett dolgokra a reakció. Regaálás a felismert dolgokra. Olyan, mint akor normálisnak tartjuk (késztetve vagyunk), hogy a macskát meg kell simogatni. A három síkja: 1. a testi, maga az elsô lélegzet. Az által, hogy életeken (evolúción) keresztül gyenetikusan belénk épül. Egyes fajok jellegzetes mozgáskészségei is: úszik, repül, fut... 2. nyelvi; ez elemi késztetés, hogy megnevezzük a dolgokat, és maga a beszéd élménye. 3. tudati késztetés, a dolgok megismerése, megértése. vijñâna = maga a tudat, vagyis az öntudat. A lereagált dolgok tudatosítása, simítása. Tudomásulvétel, az emlékek simítása, elfektetése. Magától értôdônek tartunk dolgokat: a Nap keleten kél, Nyugaton nyugszik, van gravitáció, a víz folyik stb.; és ezekbôl alakul ki a világképünk és ezis tudomás.
ott fog lefolyni, ahol talaly, mert megfelelôbb az út lefelé. A hasonlót-hasonlóra halmozva tapasztal és alapozza be magát (vâsâna: öltözék lenyomata - a tudatban -, mint amikor a frissen bevetett ágy lepedôjén megmarad az alak). A megszokott tettek ismétlôdnek. Reflexszerûvé alakulnak. Hajlama alakul âsaya (hozzáfekvés). Automatikussá válik és ebbôl ered a szenvedés. Megszokásból történnek dolgok. S "szenvedni akar". A tanhâ szinte keresi a bajt, vagy csinál, generál magának. A puggala arra törekszik, hogy az elöbbiek alapján szabályok/törvények mûködô világ (nitya), amelyet egy maradandó én tapasztal.
rúpa
Mindez alkotja a személyiséget puggala 7-t, a megtapasztalt én-kép a konvencionális világban, amely pillanatról-pillanatra változik, a folyó személyiség. Az olvadó hó a hegycsúcson, nagy valószínûséggel valahol 7
Összefoglaló Upâdâna-skandha: a ragaszkodás/kötôdés halmazok az öt skandhán keresztül ragaszkodik a reagláláshoz. A sammâ ditthi felismeri a szenvedést (dukkha), annak okát, megszüntethetôségét és megszüntetésének útját. A sammâ samkappa az a tudatos szándék, tudatos elhatározás és tudatos törekvés, ami az elôzô lépés felismerésén alapul, és így a nem-tudásban (avijjâ) gyökerezô és a tudat alá süllyedt múltbeli ösztönzôerôkkel (sankhârâ) szemben hat. A sammâ vâcâ a gondolatok helyes irányítását (következetes, diszkurzív gondolkodást) és azok tökéletes kifejezését jelenti a célnak megfelelô beszédben. Így azonos a tudatos szellem (vijññnâ) uralmával, ellentétben a tudatalattival. A sammâ kammanta helyes cselekés, ami a pszichofizikai szervezet (nâma-rúpâ) és az érzékszervek (salâyatana) uralását készíti elô. A sammâ âjîva külsô életvitelünkre vonatkozik, környezetünkre és a kapcsolatainkra (phassa) ügyel. A sammâ vâyâma a tudatos törekvés, a felismerést követô fáradozás a cél megvalósításán, ezért a nem uralt érzelmi ösztönzések (vedanâ) ellenében hat. A sammâ sati helyes éberség, jelenlét és figyelem, ami a vágyat (lobha) és a kötôdést (upâdâna) zárja ki. A sammâ samâdhi a létesülés (bhava) és az újraszületés (jâti) módját meghatározó teremtôerôk tökéletes összpontosításának és egyesítésének az állapota, ahol ezek végül minden általuk okozott szenvedéssel együtt megszûnnek. Az anyagi ember összetevôi: 1)a négy elem: Föld (szilárd), Víz (folyékony), Tûz (hô), Levegô (gáz); 2)az öt érzékszerv: szem, fül, orr, nyelv, test; 3)az anyag öt féle tapasztalhatósága: forma, hang, íz, szag, érzés; 4)a két nem: nô és férfi; 5)a három életmegnyilvánulási forma: gondolkodás, életerô, tér; 6)a két mozgási elem: testi mozdulat, beszéd; 7)az élô test hét alaptulajdonsága: a könnyûség, finomság, feszítôerô, alkalmaszkodás, összetartó erô, kiterjedés, romlás, változás.
A teher megragadója; vállára kapja a megtömött zsákot; az összetett személyiség
2
Négy féle táplálék szolgál a megszületett élôlények érzéki világ birtokbavétele, hasonlóan ahhoz, ahogy a tüzelôanyagot birtokba veszi a láng. életbentartására és a megszületendôk létsegítésére: 1.)a durva vagy finom anyagi táplálék; 10. BHAVO, a létesülés, azaz a karma elôidézése, ami az 2.)az érintkezés; új létezés elôfeltétele és az egyik létbôl a másikba való 3.)a gondolkodás; átmenetnek. Testetöltés beteljesülése, maga a biloógiai 4.)a megismerés. létezés tapasztalt folyamata. A hétköznapi élet/élés. A samskâra és a bhâva meglendíti a kereket, a szándékos tettek által hatunk a környezetünkre, szövôdik a háló. Paticca-samuppâda - egymást feltételezô láncolat A korábbi élet: 1. AVIJJÂ, nem tudása: öröktôl, nemzedékeken keresztül létezô és teremtô erô - kulturális szokások, szemléletek. A látásmódra, világszemléletre vonatkozik, annak az igazságnak, hogy minden földi, evilági dolog nélkülözi az állandó Ént, azaz örökkévaló szubsztanciális lét nélkül való, mulandó és szenvedésteli. Ahol felmerül a nem-tudás ott jön a késztetés - akát a megismerés felé is. Általában nyelvi eredetû, hogy az adott nyelven mikény fejezhetjük ki magunkat. Megnevezések kérdése a nemtudás! Gyökerei a: lobha, dosha, mokha 2. SANSKÂRA, a kamma-alkotó ösztönzô erôk; csíra, amelyek meghatározzák a sorsot az újramegtestesüléskor. Hiedelmek, látomások, ösztönök, képességek, programozott reakciók, reflexek, készteések mindezeknek a kifejezésére. A génkészelet; a horoszkópban látható konstellációk. 8
A jövendô élet: 11. JÂTI, (új) születés. 12. JÂRÂ-MARANA, öregség, szenvedés, halál.
betegség,
fájdalom,
Egy önmagába záródó tizenkéttagú láncolat: a nem tudás (1.) mint elôfeltétel révén ösztönzô erôk (2.) keletkeznek, az ösztönzô erôk létrehozzák a tudatot (3.), a tudat a szellemi-testi individualitást (4.), az individualitás a hat érzéket (5.), a hat érzék az érintkezést (6.), az érintkezés az érzetet (7.), az érzet a vágyat (8.), a vágy az élet utáni vonzalmat (9.), az élet utáni vonzódás a karmikus létet (10.), a lét az újjászületést (11.), az újjászületés az öregséget, halált, bánatot, fájdalmat, szomorúságot, kétségbeesést (12.). Az elsô: nidâna (elmélkedési állomás): hogy van szenvedés, öregség, beteg ség, halál. A második: az újjászületés folyományaként van a szenvedés. A harmadik: a lét utáni vonzódás folyományaként van újjászületés. A negyedik: a tapadás, ragaszkodás, vágy miatt van a lét iránti vonzódás. Az ötödik: az érzet/érzés eredményezi a vágyat. A hatodik: az érzés eredményezi a szomjúságot / vágyakozást. A hetedik: a hat érzékszerv érintkezés eredményezi az érzetet. A nyolcadik: az testi-szellemi individualitás eredményezi a hat érzéket. A kilencedik: a tudat a testi szellemi individualitást eredményezi. A tizedik: az ösztönzô erôk hozzák létre a tudatot. A tizenegyedik: az ösztönzô erôk a nem-tudásból erednek. A tizenkettedik: a nem-tudás a forráspontja minden szenvedésnek.
A jelenlegi élet: 3. VIJÑÂNA 9, a tudat; a majdani énség és külvilág tudata majd kifejlôdik, ahogy a zigóta elkezd osztódni, az elsô dualitás; egy alakuló személyiség karmikus feltételektôl meghatározott szellemi magja, amely a fogamzáskor jut be az anyaölbe. 4. NÂMA-RÚPA, név-alak/forma; a konkrét test és alak, a személyiség (egyén) szellemi és testi alkotórészei, az anya testében létrejövô öt kandha kapcsolata; a folyamatosan átalakuló egyéniség, a kandhák beindulása/mûködése. 5. SADÂYATANA 10, a hat érzékszerv, az érzéki észlelés és a gondolkodás szervei, amelyek az új lényben keletkeznek, és amelyekkel kapcsolatba léphet a külvilággal. 6. SPARSA, az érintkezés; az érintkezés 11, érzékek és a gondolkodás érintkezése a külsô világgal; ez a születéskor kezdôdik meg. Sîla - az erkölcs 7. VEDANÂ, az érzet; a kiváltott érzet, amelyet az érzékeknek a tárgyakkal való kapcsolata idéz elô, majd 1. Ahimsâ - nem-ártás, nem-ölés. Semilyen élôlény felé. elraktározódik. Fôleg gondolati téren van-e? Mint a gyermek, amely 8. TANHÂ, a vágyakozás, az érzéki vágy, szomj, még nem lát rosszat, még nincs erkölcsi magaratása. elsôsorban a nemi vágy, amelynek jelentkezésévei, Amennyire leragad a tudat az ártás jelenségeinél, indiai elképzelés szerint, a karma-létrehozás ugyanolyan a tudat is. A vállalkozó visszaártatlanítja tulajdonképpen megkezdôdik. Az új érzetek iránti vágy. magát, ahol nem merül fel a félelem és az ártás 9. UPÂDÂNA, az élet utáni vonzódás/kötôdés, vagyis az feltételezése. Aknákat nem rakunk le egy aluljáróba, intenzív vágyakozás - szó szerint: birtokbavétel - az mert egyszerûen nem oda nem raknak aknát. Így kéne kezelni minden egyes tettünket is. 2. Astheya - nem elvétele a dolgoknak. Egyik tárgy értékesebbnek tûnik a másiktól: alufólia-pénz... Az 8 Lásd az öt kandhánál. 9 életkortól függnek, szociális körülmények. A dolog az A vi gyök = szét-tudás, meghasadt tudás -> szujbjektumra és objektumra 10 Szó szerint: "hat csarnok" megszerezhetô. A megszerzés momentumának 11
Minden érzékszerv kapcsolata a tárgyaival
3
élménye! Kitüntetett dolgokat meg akarjuk szerezni és ennek az élménye minôsít bennünket - ami már meg van az mér nem is annyira fontos. A hobbik, önértékelés. Jellemhordozó az eszmék terén a legveszélyesebb. A megserzésnek/ vágyaknak az átélése. Megszüntetni a dolgok értékbeli minôségét - rágógumi a földön <-> briliáns. A jelenben felbukkanó tárgyak és nincsenek kitüntetett/drága tárgyak. Ezzel nem szürkíti le a többit, majd elmegy melletük, holott azok is "hasznosak" a számára, csak nem veszi észre. 3. Satya - tettek következményeire hagyatkozik, az igazmondás, a nem-hazudás. A tettek következmény nem més, mint amit tapasztalunk. Annak felismerése tapasztalok, megítélek - azt nem vetíthatem ki egy külsô világra, hanem pontosan az amit akarunk. Aminden amit látok/tapasztalok az a saját tetteim következménye. A karma kovácsa. Nem kenni rá másokara/ a külsô világra a sarat. A tapasztalás megszokásából alakul ki a világ. Sok szociális befolyás alatt vagyunk. Az ôseinkben kialakult félelmek, örömök ... halmozódtak fel bennünk is. Ezt kell leállítani. A világ igazzá válik. Nincs a "milyen vagyok?" gondoaltok táplálása. Nincs jó és rossz dimenziójában. 4. Brahmâcârya - cölibátus (a szerzeteseknél), a világiaknál a fegyelmezett nemi élet. 5. Bódítószerek nem-fogyasztása.
A lét tíz bilincse - samyojanâ A buddhista tanítás szerint a létforgatagból történô végleges kiszabaduláshoz, vagyis a megvilágosodáshoz a felébredés eléréséhez szét kell törnünk azt a tízféle bilincset, ami a teremtett világhoz láncol bennünket: 1. sakkâya-ditthi - test-tévedés; a személyiségbe vetett hit bilincse. Önlétezés-elképzelés; valamiféle maradandó én vagy személyiség létezésére és mibenlétére vonatkozó nézetek. 2. vicikicchâ - kétség a karmikus ok-okozati hatásmechanizmusában. Megghasadtság, kettôség. Tudom, hogy..., de még sem teszem meg; a bizonytalanság. Dualizmus, polaritás. 3. sîlabatta-parâmâsa - az erkölcsi elôírásokhoz és a szertartásokhoz való ragaszkodás. 4. kâma-râga - érzéki vágy; gyönyör vágya. 5. vyâpâda - ellenszenv, rosszakarat, rosszkedv, düh, harag, írígység. 6. Rúpa-râga - formával rendelkezô lét utáni vágy. Vágyakozás a finom-anyagi létsíkon, vagyis a tiszta formák és ideák világában való létezés iránt 7. arúp-arâga - ágyakozás az anyagnélküli létsíkon való létezés után (arúpa-râga). A négy anyagtalan létszféra a következô: a végtelen tér, a végtelen tiszta tudat, a semmi és a sem észlelés, sem nem-észlelés érzékelési alapja. 8. mâna - büszkeség, gôg. Önhittség, én-ben való hit, szubjektivitás, ami abban áll, hogy az ember másokhoz képest magasabbrendûnek,
alacsonyabbrendûnek, vagy egyenértékûnek képzeli önmagát és ezzel indirekt módon hisz önmaga létezésében. 9. uddhacca - szétszórtság, nyugtalanság, valami akarás, a belsô indítékok azon maradványa, ami a megelôzô nyolc béklyó felszámolása után is még megmaradt. 10. avijja - nem-tudás; tudatlanság, ôstudatlanság. Az a tudati szennyezôdés, ami az elôzô kilenc bilincs széttörése után még megmaradt a teremtett létezéshez való kötôdés utolsó tényezôjeként fennmaradt. A nemes tanítvány (arya-puggala) négyféle lehet attól függôen, hogy meddig jutott el a bilincsek felszámolásában: 1. a »folyamba lépett« (sotâpanna): az, aki az elsô három béklyót meglazította. Az ilyen ember legfeljebb még hétszer tér vissza a durva-anyagi létsíkra, hiszen már elindult a túlsó part felé, azaz »belépett a folyamba«. 2. az »egyszer visszatérô« (skadâgâmî): az, aki már a 46. béklyót is meglazította. 3. a »vissza nem térô« (anâgâmî): az a tanítvány, aki az elsô 8 béklyót immár teljesen felszámolta. Az ilyen a szellemi fejlôdését valamelyik magasabb létsíkon fogja befejezni és az anyagi létformába nem tér többé vissza. 4. Az életében megszabadult, megvilágosodott szent (arahat), aki mind a tíz béklyót felszámolta, a halála után közvetlenül a nirvânába lép. Ez utóbbi azonban nem azonos a Buddhával. A szent a tíz béklyó feltörésével ki tud lépni a létforgatagból, a mindenre kiterjedô tökéletes tudást azonban csak a buddhák birtokolják. Buddha azonban csak ritkán jelenik meg a világban, hogy az emberek számára a tudást hirdesse. Rendszeresen megjelennek viszont az úgynevezett paccekka-buddha, akiknek a pontos száma nem ismeretes. Ezek eljutnak a tökéletes mindentudás szintjéig, azonban úgy ítélik meg, hogy az ôket körülvevô lények (emberek) nem alkalmasak a magasabb tanítás befogadására, így a Dhamma kihirdetése nélkül távoznak a samsârából. Vannak olyan buddha-jelöltek, illetve leendô buddhák, akik eltökélték, hogy addig nem távoznak a teremtett világból, amíg a Tan kihirdetésével a többi lényt is hozzá nem segítik a szabaduláshoz. Ezek neve bodhisatta (skt.: bodhisattva). A bodhisatta a teljes tudás megszerzésére törekszik, ezért igyekszik kifejleszteni a tíz bodhisattatényezôt: 1. Tanulásból eredô bölcsesség. 2. Elmélkedésbôl eredô bölcsesség. 3. Meditációs elôkészületekbôl eredô bölcsesség. 4. Meditációból eredô bölcsesség. 5. Az elsô négy tétel együttes neve: »a négy bölcsesség«. A további tételek: 6. Megtisztulás, mely ötrétû: nevezetesen: a nézetek megtisztítása; a kételkedés leküzdése; annak felismerése, hogy mi tartozik az úthoz; a saját út tisztánlátása; s végül a világ feletti megtisztulás. 7. Felsôbb tudás, amely hatrétû: pszichikai erôk ismerete; múltbeli életek ismerete; isteni fül; mások tudásának az átlátása; isteni szem; világ feletti tudás. 8. Szeretet (skt.: maitrî, p.: mettâ).
4
láthatatlan. Nem a mindennapi dolgokba való hit, ami 9. Együttérzô részvét (karunâ). azért van mert hiszünk benne, és minnél inkább 10.Együttérzô öröm (muditâ). hiszünk annál inkább van. 11.Felülkerekedettség (skt.: upeksâ, p.: upekkhâ). Az utóbbi négy tétel együttes neve: brahmavihâra. 6. Samadhi 12 - szemlélet, révület, elmélyedés. Buddha egy másik elôadásában a tíz »tökéletességrôl« 7. Upekkha - érintetlenség, elnézés, közömbösség. Csak (pâramî-ról) az alábbi felsorolást adja: a szemlélet van! Maga a szemlélôdô és a tárgy már nincsenek, ilyenkor maga a teremtés/létrejövés az örömteli, önzetlen adakozás; pillanatiaban vagyunk jelen. Minden ébrenléti a makulátlan erkölcs, erény; pillanatban vannak dolgok, amelyek még nem dôltek a lemondás; el. Ilyenkor hatásos a humor beleiktatása. a bölcsesség; a kitartás és fáradhatatlanság; a tündöklô nyugalom, béke és türelem; Az elmélkedés, meditációból az igazság és igazságosság; az eltökéltség; 1. dhyâna - a dhi gyök=minden tudati m¹velet (gondolat, a szeretet és együttérzés; képzelet...). Tudattá válni, tudatban létezni, belsï életet a felülemelkedettség. élni; elmélkedés, elmélyedés. A tudati fulyamatok egyesülnek (patakok folyóvá). 2. samyama - azzálevés, összelépés, egyéválás. A hét megvilágosodás tényezô (tag) 3. bhâvana - tudati tárgy kiválaszása és azzá válni. sambojhanga Érzelem, izgalom, együttérzés, azonosulás valaki szenvedésével 1. sati - elmélkedés, jelenlét, éberség, megfigyelés. 4. dhârâni - dhr gyök=megtartja, hordozza, viseli a Megszabadulás az emlékektôl, akkor tudunk tudatot. Koncentráció, összpontosítás, "vizualizált" résztvenni a jelenben; a múlt felöklendezése és dolgokra (hang, kép...) kérôdzeni ezen, akkor vesszük észre a jelent, amikor 5. samâdhi - össze-szét tevïdés. Az a tudatállapot, éppen bezárult a jelen. Hogy a miért-re, hogyan-ra amikor megsz¹nik a tárggyal való kapcsolat nem figyelünk oda megsz¹nik a tapasztaló és a tapasztalt. Révület, 2. dhammavicâra - tartalmak feltárása/elemzése. A beleolvadás. gyök: tartani, hordozni. Kis story-k, gondolatok, szavak, beér a busz a megállóba, érzet, hang, érzület, dharana=belépés a templomba, meglátja a feszületet. hangulat, egy gondolat... Analizálni, szét morzsolja a Felveszi a templomi hangulatot. dhammákat, nem a nyugati analízis! Megfigyelni, dhyanâ=csak a keresztet észleli, a környezetét mér nem. szétszedni, megnevezni azokat és szétszórni azt! Pl. smâdni=beleéli magát, eggyéválik a feszülettel Az ember kimondja azt ami éppen benne van ellentétes cselekvéssel kihangsúlyozza azt ami éppen Samâdhi gyakorlatok benne van. A.) samprajnâta prajnata - jelen van az intellektus, Maga a utolsó pillanatában megállni és visszavonulni, értéssel, meértéssel megfigyelni a felcsapódó érzelmeket, gondolatokat, folyamata: indulatokat. Nem folytatni az adott folyamatot. Pl. fiú 1. vitaka - tárgyi gondolkodás, szavakban fogalmaz, megy a randira, beindul, vesz ezt-azt, elméjében képzelet kiépíti az este menetét, behangolja magát. Majd a 2. vicâra - emocionális, asszociatív, hangulati csengô gombjától pár miliméterre megállítja a gondolkodás. Egy adott szó valami kivált a tudatban. mozdulatát, és elmegy a helyszínrôl és végiggondolja Közlünk valamit magunknak és ez által kiváltott honnan is indult el az egész folyamat és ezt elemzi érzelem, hangulat. Vitaka -> vicâra olyan mint amikor értékeli, majd feloszlatja. megszólal aharang és annak tovacsengése. Belsï 3. vîrya - virtus, tetterô, bátorság, hôsiesség. A megfelelô monologizálás mozdulatok megtétele. Amikor észreveszi a megfeleô, 3. ânanda - szétáradó boldogság. kedvezô rést a tudat (minden egében is) páncéljában. 4. asmitâ - vagyok-ság; magasabbszint¹ önmegélés. 4. prîti - derû. A humorérzék feloldja a tapasztalást; a Intuíció= a felismerés, a megoldás derû enyhíti a tapasztalás élességét. Könnyíti a további megtalálása/rájövetel és ennek boldog megélése. cselekvést és tudatállapotok reflexeit. A samâdhiban kiütni a kiváltó tárgyat, gondolatokat és 5. prasrabdhî - megbizonyosodás, hit (hogy nincs hova megtartani a tudat magasabbszint¹ állapotát. menekülni!) Nem gyártunk újabb struktúrákat. A kilátástalan helyzetben a hitre alapozzuk tettinket, pl. B.) asamprajnata - nincs jelen az intellektus, értéssel Érzékszerveink nem közvetítenek semmi megbízhatót, már nem való. A korai buddhista meditáci ide tartozik de valami azt mondja, hogy mást nem lehet tenni és 1. virâma -> pratja: a megfosztás feé irányulása; a megtesszük. Pl Indiana jonesz a szent grál keresésekor megsz¹nés felé irányultság. egy szakadéknál áll és csak a bátor elôre lépéssel az 2. samskara - ösztönzés, késztetés, emlékkép, reflex ûrb ("hagyatkozás a bölcs utasításra") bizonyosodik meg, hogy az csak egy optikai csalódás miatt 12 Késôbb részletes magyarázatok lesznek
5
3. seisa - megmaradás azaz a negsz¹nés felé irányilás és ösztönmegmaradás. A tudat minddig afelé fordul, amikor valami megsz¹nik, elt¹nik, feloszlik. Így a, idïvel egyre kevesebb gondolat, érzés, vágy... képzïdik. A végén csak az ösztönösség marad meg, a test alapm¹veletei. A samuráj mentalitás. A korai buddhista medit¹ációnak 4 síkja van. A kezdés feltételei a: satipatthâna és a sîla. Ezek nélkül nincs alapja a kezdéshez. 1. öt tudattényezï van jelen. Vitarka-vicâra-prîti-ânanda-ekagattâ tárgy-emóciók-der¹-boldogság-egyhegy¹ség (egykedv¹ség) 2. prîti-ânanda-ekagatâ 3. upéksa (ekagatâ) = elnézés, nincs nézï és nézett, csak a látás, nézés marad meg. Magszabadít a puggalatól, elïitéletektïl, akaratosságtól, berögzült sémáktól, elfogultságtól
A létforgatag - samsâra SR gyök= szaladni, mozogni Összemozgás, amelyet tetten kell érni, amikokr a mozgás sorra történik, mint ahogy pórgünk az életben, az élet és a környezet mozgat bennünket. Egy adott helyzetben egésszé összemozgott események, amelyet mi magunk mozgatunk, mi akarjuk ezt mozgatni. Berendezzük életünket, hogy történjen. A puggala mûködésének köszönhetôen a körhinta efektus. Beprogramozzuk az idônket. A pokol hozza létre a megszabadulási vágyat, amely szigorúan kondicionált/ feltételkhez kötött. Az érzékszervi feltételezettség/meghatározottság a tudat szétesik a test megszûnésével. Az a fontos, hogy tudni a sansara létezését és mûködését. A látás! Tudni az alávetettséget. Minden és mindenki az én érdekemben mûködik, arra késztet, hogy megfigyelve a környezetem felhyvja a figyelmem. Az élet tálalja az életet, amelyet esetleg még a múltban elhanyagoltunk.
A megvilágosodás - bodhi
6
