Várunk
„Mi azonban új eget és új földet várunk” A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2015. Pünkösd
Az élet értékes kincs, de csak akkor fedezzük föl, ha odaajándékozzuk másoknak. Ferenc pápa
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
ÚJ PÜNKÖSD A megváltás műve pünkösdkor érte el csúcsát. Amikor az apostolok a Szentlélek által egyházzá szervezik a közösséget. A feltámadás örömhírét meghirdetik a világban. Szent Bernát az események mögé látva felhívja a figyelmet arra, hogy a Húsvét utáni 50. napon valójában egy felülmúlhatatlanul nagyszabású csere történt. Mert igazi és hiteles közösség csak akkor alakulhat ki, ha mindkét fél önmaga legértékesebbjét ajándékozza a másiknak. Krisztus a kenyér színében itt maradt köztünk – örömben, bánatban, szenvedésben a társunk akar lenni – és mennybevételével az Atyához ment, beteljesítette a küldetését, meghalt értünk és feltámadt a halálból, felment a mennybe és a Szentlelket elküldte, hogy mi emberek építsünk az Ő lelkére, amely a mi lelkünket is szólítgatja, a helyes útra vezeti, a lehető legértékesebbet ajándékozta nekünk. Krisztus cseréje, a pünkösdi csere jelenül meg minden szentmisében. „Szentlélek, újítsd meg korunkban csodáidat, mint új Pünkösdöt.” XXIII. János pápa zsinati imádsága „Az Egyház legelső szükséglete az, hogy mindig élje a Pünkösdöt.” VI. Pál XXIII. János pápa reményeinek aligha felel meg a II. Vatikáni Zsinat utáni időszak, aki akkor egy új pünkösdöt várt. VI. Pál pápa megismételte XXIII. János pápa imáját, s Ő is arra kérte az Urat, adja meg nekünk az „új Pünkösdöt”. Beszédeiben kitartóan, újra meg újra hívogatta ezt, s azt mondta: a mai Egyháznak elsősorban erre a pünkösdi csodára van szüksége, arra a szélre, arra a tűzre, arra a hatalmas lelki erőre, ami nem más, mint maga a Szentlélek. XXIII. János pápa és VI. Pál pápa imája azonban mégsem maradt válasz nélkül. A világ kiszárított szívében a Szentlélek új megtapasztalása született meg. Új karizmatikus mozgalmak indultak útjukra, amelyek napjainkig viszik előre az egyház hajóját. Csodálatosnak tartom, hogy itt nálunk, a mi közösségünkben a Lélek újra erősebbnek bizonyult tervezgetéseinknél, és hogy egészen más módon mutatja meg erejét, mint ahogyan elképzeltük… Ministránsok, Aszit, KÉK, a hívők közössége, amelyek mind-mind megjelenítik a Mátyás-templom arculatát. A bérmálkozók, elsőáldozók közössége is egy-egy hitvallás a mai világban arról, hogy a pünkösdi csere ma is folytatódik. Új képviselőtestület alakult. A közösségből vál2
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
lalták a testület tagjai, hogy a jó ügyért, a Krisztusi közösségért tudnak áldozatot hozni. Legyőzik önmagukat, és feláldozzák estéiket és odaajándékozzák a közösségnek. A legértékesebbet ajándékozzák nektek, nekem, Neki. Hiszek benne, hogy mind-mind a Szentlélek erejéből meg is tudjuk valósítani. Krisztus felment az Atyához, de az apostoloknak a Szentlélek ajándékát adta. Olyan ajándékot adott nekünk, amiről már az elsőáldozók, a bérmálkozók és az új tagság is tanúságot tud tenni. Azért imádkozom, hogy továbbra is tudjuk követni a Lélek szavát, még akkor is, ha az elképzeléseinket meg is haladja. A remény embere vagyok: nem emberi érvek, nem természetes optimizmus táplálja bennem a reményt, hanem egyszerűen hiszem, hogy a Szentlélek működik az Egyházban és a világban, akár tudunk róla, akár nem. A remény embere vagyok, mert hiszem: a Szentlélek mindörökké a Teremtő Szellem, aki minden reggel új szabadságot, örömöt és bizalmat hoz azoknak, akik befogadják. A remény embere vagyok, mert tudom: az Egyház története hosszú, s tele a Szentlélek csodáival. Gondoljatok a prófétákra és a szentekre, akik döntő órákban a kegyelem csodálatos eszközei voltak, s fénycsóvát vetítettek elénk az útra. Hiszek a Szentlélek meglepetéseiben. XXIII. János pápa is egy volt közülük. A Zsinat is. Nem számítottunk se az egyikre, se a másikra. Miért merülne ki éppen most Isten képzelőereje és szeretete? Remélni kötelesség és nem fényűzés. A remény nem álmodozás, ellenkezőleg: eszköz, hogy álmunkat valóra váltsuk. Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében. László atya
3
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
BEIKTATTÁK AZ ÚJ KÉPVISELŐ-TESTÜLETÜNKET Egyházközségünk életében újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Április 12-én püspöki szentmise keretében letette esküjét közösségünk új képviselő-testülete. Vendégünk Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök atya mutatta be a szentmisét és bízta meg a testület tagjait feladatuk ellátásával. A szentmise kezdetén plébános úr kérésére Török Ferenc, „örökös világi elnök” köszöntötte püspök atyát, majd a misébe foglalva mondták el a fogadalom szavait a megválasztott tagok: Berczelédyné Shalaby Kinga, dr. Bodroghelyi László, Csapodi Kristóf, Csapó Viktória, Gál Péter, dr. Juhász Péter, Koncz Levente, Pálffy László, dr. Székely Farkas, Tölgyesi László, valamint a hivataluknál fogva tagok: Süllei László atya, Fejes Csaba atya, Eszter András és Tardy László karnagy. Nagyon szeretnénk majd a következő Várunkban röviden bemutatni a testület tagjait. Valamennyi olvasó nevében is kívánjuk, hogy a jó Isten vezesse őket vállalt feladatuk ellátásában.
A MEGSZENTELT ÉLET ÉVE ÉS A HÍVŐ EMBER ÉLETE Jézus azért jött, hogy Isten szentségével ajándékozzon meg minket, s közölje velünk az isteni természetet. A Földön élő embernek természetfölötti életcélja van, és a végső hivatása az, hogy eljusson Istenhez. Az emberi életnek a megszentelése nem egy külső parancs által megy végbe, hanem belülről kezdődik, ami átjárja minden tevékenységünket. Mindenki hivatott az életszentségre, de azokat, akikről Jézus azt mondja, hogy „értem és az evangéliumért mindent elhagytak”, és magukat teljesen Istennek átadták, a barátainak nevezi. Ez az év a szerzetesek, a megszentelt életet élők éve. A különleges esztendő azonban nemcsak a szerzetesekről szól, mintha a többi kereszténynek az evangélium életre váltásához semmi köze nem lenne, hanem épp ellenkezőleg, a tudatosan az evangéliumi parancsok szerint élőknek ösztönzést kell adniuk másoknak, és elő kell segíteniük az egyház növekedését, mert a végső cél az egész világ megszentelése. 4
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
Az egyház már önmagában szent, ezért aki az egyház tagja lesz, szintén részesül ebben a szentségben. Olyannyira, hogy Pál apostol az első keresztényeket is „szenteknek” nevezi, akik ezt nem utasították vissza, sőt mi több egy olyan megszólítást láttak ebben, amelyet életté kell váltaniuk: „Úgy éljetek, ahogy a szentekhez illik!” – szól az apostol figyelmeztetése (Efezusi levél 5,3), és ez rámutat arra, hogy akár a világi hívőknek, akár a megszentelt életet élőknek állandóan azon kell lenniük, hogy Isten segítségével a tökéletességre és az életszentségre törekedjenek, mert az egyház hitelessége éppen tagjainak a szent élete. Ebben a különleges évben azonban az életszentségre törekvést nemcsak csodálni kell a szerzetesekben és a szerzetesnőkben, hanem az ő példájukból táplálkozva és a megszentelődés eszközeinek a használatával önmagunkat, környezetünket, az egyházat és a világot is jobbá vagyis szentté kell tennünk. A különböző életállapotokban élők, – legyen az akár a pápa, a püspökök, a papok, a diakónusok, a papnövendékek, a világi hívők, és közülük is a szülők, az özvegyek és egyedül élők, a nehéz fizikai munkát végzők vagy a betegségben szenvedők – érezzék keresztény kötelességüknek, hogy minden tevékenységüket szeretettel végezzék. A megszentelt életet élők példáján láthatjuk, – akik kitartó erőfeszítéssel törekednek a lelki élet megvalósítására –, hogy igenis lehetséges a Krisztusnak átadott élet. A nagy szerzetesrendek, de az új lelkiségi mozgalmak is a szent élet útjára hívnak. Ma, amikor a világ elfelejti, hogy mi is az ember rendeltetése, azt a keresztényeknek és látható módon a külső szerzetesi ruha viselésével vagy az elkötelezett élet egyéb magatartásával élő szerzeteseknek is hathatósan meg kell mutatniuk. Előfordul, hogy a világi kereszténynek nem is olyan egyszerű egy szerzetessel találkoznia. Ez az év azonban sok eseményeivel mégis lehetőséget nyújt arra, hogy mélyebben megismerjük azoknak az életét, akik az evangéliumi tanácsok útján akarnak eljutni a Krisztus-követés ígéretekkel elkötelezett formájára. A világ értetlenül áll minden lemondás előtt, de az egyház nem mellőzheti a megszentelt életet vállalók tanúságtételét, mert bár valamennyi keresztény ugyanazt az evangéliumot olvassa és ugyanazt a Krisztust követi, mégis azt mindenki a Szentlélek különleges karizmái alapján éli meg. A szerzetesi életformák azért jöttek létre, hogy mindannyian a szeretetben növekedjünk, és meghívottságunknak megfelelően a krisztusi példát követve életünket adjuk testvéreinkért. Ezt úgy tudjuk megtenni, ha hallgatjuk Isten szavát, megtesszük az ő akaratát, részesülünk a szentségekben, különösen az eukarisztiában, az önmegtagadásban, az imádságban, a tevékeny testvéri szolgálatban és az erények gyakorlásában. Ez mind a szeretetet és az életszentséget növeli bennünk, mely a legszebb válasz Isten hívására. Elmélkedésünkben Ferenc pápa levele segít minket (http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-levele-megszentelt-elet-evere-57302), aki a megszentelt életet élőkhöz intézett egy hosszabb üzenetet, s így a legilletéke5
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
sebb helyről kapunk mi magunk is biztatást arra, hogy felismerjük a szerzetesek értékeit, és velük együtt dolgozzunk az egyház építésén. A szerzetesi élet az Úr szolgáinak az iskolája. Egy-egy szerzetesi közösség és lelkiség az a hely, ahol a megszentelt életre törekvő ténylegesen eljuthat az életszentségre, és ebben az életállapotban mindennapi feladata az istendicséret és Isten dicsőségének a munkálása. Egy-egy szerzetesház olyan, mint egy földi életállomás, mely az úton lévő vándorokat szólítja meg: „Álljatok meg! Gondolkodjatok el Istenről, életetek értelméről!” És valóban, ebben mi is utánozhatjuk az életszentségre törekvőket, amikor egy lelkigyakorlat alkalmával időnket és energiánkat helyesen felhasználva megállunk, és egész életünket érintő lényeges kérdésekről gondolkodunk. Fontos tudatosítanunk még, hogy a szerzetesek világa nem a múlt. Életük nem múzeum, és nem a különcködés helye a kolostor. Ferenc pápa arra kéri ebben az esztendőben az egyházat, hogy egyre jobban fogadja be a szerzetesek által képviselt lelki gazdagságot. Ez pedig abban áll, hogy keressük és helyezzük át magunkat és másokat az Isten országába: „Ti keressétek elsősorban Isten országát és az ő igazságát.” (Mt 6,33) Még nagyon sok számos olyan pont van, ahol csatlakozhatunk a szerzetesek évéhez, és tanulhatunk tőlük imádkozni, virrasztani, szenvedni, elmélkedni, életünket helyrehozni és másokat vigasztalni. A szentek élete nem csupán egy érdekes történeteket tartalmazó könyv, hanem egy olyan élettükör, melyben vonzást és példakövetést érezhetünk és tanulhatunk, akár a kezdetek szerzeteseitől (Remete Szent Antal, Szent Pachomiusz, Szent Ágoston, Szent Márton, Szent Benedek) vagy a középkor nagy szentjeitől (Szent Anzelm, Nagy Szent Gergely). A modern idők kiemelkedő szent példaképei (Kolbe atya, Teréz anya, II. János Pál, Apor Vilmos vagy éppen az a huszonegy egyiptomi kopt keresztény vértanú, akik a közelmúltban Jézus Krisztus nevét ejtették ki a haláluk pillanatában) még közelebb hozzák a megvalósított életszentséget. Egy szerzetes vagy egy szerzetesnő, de bármely hívő is, aki önmaga és a világ megszentelésére törekszik, néha úgy érezheti, hogy már mindent megtett, de Jézus tanítása szerint mégis azt kell mondania, hogy „haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami a kötelességünk” (Lk 17,10). Végső soron életünk nagy órájában, földi távozásunk pillanatában, életünk összefoglalásaként Isten irgalmát is felhasználva törekedjünk arra, hogy Péter apostollal együtt kimondhassuk minden megszentelt élet vallomását: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” (Jn 21,17) Kránitz Mihály atya 6
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
A napokban kétnapos konferencia volt A Budai Vár címmel a Nemzeti Hauszmann Tervről. Az előadások témacsoportjai a következők voltak: első nap A vár, mint központ, A vár, mint jelkép, A vár, mint fejlesztési terület. Második nap: Fejlesztések Európában, Turisztikai lehetőségek, A polgárvárostól a Szent György térig, A Palota. Élő kövek – a Vár, mint közösség címmel a jelkép témacsoportban Török Ferenc tartott képekkel illusztrált előadást. Nagy örömmel osztjuk meg az ott elhangzottakat, mégha a fotók nagyon hiányoznak is.
ÉLŐ KÖVEK – A VÁR MINT KÖZÖSSÉG Tisztelt Konferencia! Kedves Megjelentek! Amint hallották, előadásom az élő kövekről, a vári közösségről szól. A közösségnek én is tagja vagyok, ezért kérem elnézésüket, ha időnként az elfogultság is megszólal. Ezek után örömteli szívvel mondom, hogy Budavár polgárvárosának Géniusza él! Virágzik, egyre jobban gazdagodik és kiteljesedik. Pedig ezt a géniuszt a történelmi korok vihara sokszor próbálta megtörni, hiszen a polgárnegyed mindig együtt élt a palotanegyeddel – egyszóval a várnegyeddel. Együtt pusztult, együtt épült. 1686 – 1848 – a II. világháború évei – a szomorú 1956 a vári házak rombolásának időszakaszai. Voltak évek (egykori feljegyzések szerint), amikor a polgárvárosnak csak egy-két lakója maradt, no meg az elpusztult épületek. Talpig lerombolt városrész. De lassan ismét benépesült, jöttek emberek külhonból, akik idővel „igazhitű” magyarokká váltak. Új házakat építettek a romokon, új életet formáltak. Az emberek és az életformák változása mindig gazdagabbá tették ezt a vári közösséget. A fegyvereket mindig legyőzte az élet. A halál angyalát a győzelem angyala váltotta fel, utcákon, házakon átrepülve. Ha felülről nézünk a várhegyre, akkor a polgárváros masszív tömbje tűnik szemünkbe elsőként. Jóformán még utcákat sem látunk, csak szorosan egymáshoz tapadó házakat. Pedig a tömbnek van két, számunkra nagyon fontos fókusza. Az egyik a Szentháromság tér, a másik a Kapisztrán tér, a Szentháromság, illetve Kapisztrán Szent János szobraival. A templom és a városháza helyei a vári közösség meghatározó gyújtópontjai. A kettőt összekötő vonal számomra nem az utcák, hanem a Tóth Árpád sétány. Ez a vári élet egyik legfontosabb színtere, a vári házak közös „nappali szobája”. Csúszó-mászó, aszfaltra rajzoló kisgyermekek, egymás gondjait, örömeit megosztó mamák, felhevült görkorizók, cikázó kerékpárok, napozó idősek, padokon egymásra boruló szerelmesek helyszíne – a fák árnyékában enyhet adó sétaút. Ez a látvány fogalmazódik meg Márai Sándorban: „A Várban élni világnézet.” Világnézet, amely az emberekből, a vári POLGÁRSÁGBÓL árad. Összetartó erő, az együtt gondolkodás, az ismertség ereje. Ha egy ős-vári baráti társaság összejön (nem egyszer), biztos vagyok benne, hogy annak egyik hölgytagja elindulva az Úri 7
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
utca 2-es háztól egészen a Kapisztrán térig elmeséli, hogy az egyes házak lakói kik, hol, miért, kivel (tovább nem feszítem a húrt, pedig még jön a Fortuna utca is). Az éveken át kialakult ismertség kedves, vidám jelenléte. No de az ismertség mellett vannak mamlasz férfiak, akiktől joggal kérdi hitvese: „Miért nem köszöntél az elmenőnek?” Mamlasz próbál javítani: „Hát neki meg miért köszöntél?” Mintha magamra ismernék, pedig fél évszázada vagyok vári lakó és nem „jött-ment”. Térjünk vissza a gyújtópontokhoz. Nem is tudom, hogy melyikkel kezdjem, a vári Önkormányzattal vagy az egyházzal. Bár a kettő jó kapcsolatban van egymással – ami szintén a vári közösség nagy ereje –, mégis az önkormányzattal kezdem, mert a polgármester kisebb, mint az Isten. A Budavári Önkormányzat nemcsak hivatali fórum, hanem képviselő-testület, a szó legnemesebb értelmében. „Bárányszagú” gyülekezet, mondaná Ferenc pápa. Gondos őrzője és kezelője a közös vagyonnak. Kommunikál, fórumot rendez, bár sokszor illik rá Ybl Miklós mondása: „Amíg megmagyarázom – megcsinálom.” Épít utakat, közös tereket, tatarozza, szépíti a házakat – ez a tevékenység nemcsak az öröm, de a lassúság miatt sokak bosszúsága is. (Nem az ő hibája.) De a harmadszor is felszedett Országház utca burkolata, vagy a hónapokig tartó felújítás embert, üzleteket elcsüggeszt. Az önkormányzat szponzorál nemes ügyeket, embereket. Kulturális fórum, egymásra hajaznak kiállítások, koncertek. Kinyitja kapuit az egyházak felé is, befogadja azok rendezvényeit. De ez fordítva is igaz – lásd az elmúlt héten Bogányi Gergely Beethoven koncertjét. Tovább nem folytatom, mert sokan azt mondanák: „A vári díszpolgár beszél belőle.” Most még nagyobb örömmel mondom: Jöjjön az Isten. A Nagyboldogaszszony templom és plébánia nem lelkesedő, hanem lelkes emberek gyülekezete. Az imának és emberi kapcsolatoknak gazdag tárháza. Ha a hallgatók közül valaki betévedne a vasárnapi fél 9-es misére, elérzékenyülne. Kisgyermekek – sokszor igen hangos – hada, édesanyák karján álmodó kisdedekkel. No meg a szentáldozás utáni nagy jelenet: a még nem áldozó kicsik, mint a verebek a dróton ülnek a hátsó lépcsőn, hogy aztán kellő időben elszabadult vágtával érjék el a miséző papot, és megkapják a nekik járó kiskeresztet a homlokukra. Beszélhetnék a ministráns csoportokról, a házas közösségekről, táborokról – a Lélek egyesítő erejéről. Kérem, ne tekintsék ezt klerikalizmusnak! A mai korban annyira fontos közösségépítésről van szó az életkorok különböző szintjein. Szép példája ennek a Szent II. János Pál pápa látogatását megelőző időszak. Kicsik és nagyok együtt 1991-ben, majd 1996-ban is 280 km-t gyalogoltak Máriapócsra, így készültek a pápa fogadására. 2000-ben már mi látogattuk meg Őszentségét Rómában, s az általa megáldott koronamásolattal gyalog érkezett haza a zarándok csoport. De szólnom kell még a Nagyboldogasszony (Mátyás-) templom zenei életéről. A templom ének- és zenekara 326 éves múltra tekint vissza. Kiváló karmesterek irányították, 8
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
mint például Vavrinecz Mór és Bárdos Lajos. A zenei együttes máig a magyar egyházzenei élet központja, nagyzenekari és a capella művek, orgonahangversenyek tolmácsolója. Napjainkban Tardy László Liszt-díjas karnagy vezetésével nemcsak Budavár Emlékérmet kaptak, hanem Magyar Örökség díjban is részesültek. Nemcsak idehaza vonzza hagyományt őrző szolgálatuk a magyar és külföldi híveket, de külföldi turnéikon is nagy sikerrel szerepelnek. Beszélni szeretnék a polgárok, a polgári lét közösségteremtő, közéletet formáló erejéről is, amely a múltban is jelentős volt és a jelenben is különböző kulturális és közéleti csoportokat hoz létre. Mindig megmosolyogtat a Hadik-szobor története. A szobrot a 30-as években állították fel – ahogyan az utca adta magát, a Dísz tér felé az Úri utcán végigtekintve. Azonban a Szentháromság utcában lévő tulajdonosok megfordíttatták, nehogy a ló farát mutassa az üzletek felé. A mai turisták, kiváltképpen a vizsgázó hallgatók a lónak épp ezen fertályát előszeretettel simogatják a szoborra felkapaszkodva gondolván, hogy szerencsét hoz. A polgári körök legjelentősebbike a Várbarátok Köre, aminek a Litea könyvesbolt ad otthont – amely nemcsak üzlet, sőt leginkább nem az, hanem a szellemi élet műhelye. A vár mindig híres volt a kimagasló művészeti központjairól. Ha csak báró Hatvany Lajost említem, aki a múlt század 30-as évek irodalmi életének kimagasló szervezője volt. Babits Mihálytól, Bartókon keresztül, Weöres Sándorig sorolhatnám még a neveket, akik megfordultak a Hatvany-palotában. Nem is beszélve Franz Werfelről, Thomas Mannról. A jelesek névsora a Bécsi Kapu 7. számú ház emléktábláján, sőt még aszfaltba ágyazottan is olvasható. Így van ez napjainkban is. A fentebb említett Litea könyvesbolt a könyvbemutatás, az irodalmi esték emlékezetes fóruma. Napjainkban rendszeres rendezvény a plébánián a Budavári Beszélgetések sorozata. 15 év alatt vendégeink voltak például Gyurkovics Tibor, Hámori József, Eperjes Károly, művészeti és közéleti nagyságok, de tovább nem sorolom, mert nem szeretném, hogy kimaradjon bárki is, aki örömmel jött el hozzánk. Megtisztelő. A vári öntudat és közéleti érdeklődés színtere a Vári Lakosok Szövetsége, amelyik hosszú évek óta minden hónapban találkozik, és értékeli budavári életünk eseményeit. Itt egy percre megállok, és csendben meditálok. A várnegyedben kb. 23002400 ember él. A templom turistaforgalma évi 7-800 ezer fő, amely szám azt jelenti, hogy a várban jóval egymillió felett fordulhatnak meg turisták. Hogyan élünk ebben a kontrasztban? Csak előnyöket vagy veszteségeket is jelent? Számomra most a veszteség érdekes. Eltűntek a kisiparosok – Bierger bácsi szabósága, a borbélyüzlet, hogy csak kettőt emeljek ki. Eltűntek a kisvendéglők – sajátos egyedi hangulatukkal, tereikkel, kínálatukkal, amelyeket egyetemista éveim alatt (1955– 9
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
1960) oly sokszor látogattunk, találkozva ott a pizsamás-fürdőköpenyes-papucsos váriakkal egy-egy pohár mellett. Mindez azért, hogy helyet adjanak a turisták pénztárcájához szabott nagyon drága éttermeknek. Mint építész sajnálom, hogy a turistaforgalom a Szentháromság téren – Szentháromság utcán – Dísz téren belül zajlik csak. A vár északi része szinte üres, turistaforgalom nélküli. Pedig itt van a városháza, a csodálatos középkori Magdolna torony, ami mellől nagyon hiányzik a helyőrségi templom. Felébredek. És boldogan érzem nap, mint nap, hogy még vannak közöttünk ikonok, akik a múltat is hordozzák. Az önkormányzati rendezvényeken mindig énekeljük: „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!”. Templomunkban a nagymisék záróéneke: „Isten, áldd meg a magyart!” Úgy érzem, vári közösségünk identitása rejlik ezekben a szavakban. Köszönöm, hogy meghallgattak. Török Ferenc
Immár megszokott „műfaj” zenei együttesünk életében a lelkigyakorlattal összekötött próbákkal tarkított hétvége. Fontos mindkét tartalom – a lelkünk ápolása közösségünkkel együtt, valamint egy-egy nehezebb zenei programra való felkészülésben nagy lendületet ad az ott eltöltött 5-6 próba alkalom. Április 10-12-én az énekkarnak volt alkalma erre a munkás és mégis felemelő hétvégére. (Várjuk majd a zenekari hétvégéről is a beszámolót az őszi Várunkba.)
MÁRIABESNYŐN JÁRTUNK „Ragyogva tűz a napsugár, a bánat éje messze jár! Alleluja!” Az egyik legszebb húsvéti Bach-korál kezdődik így. A Mátyás-templom énekkara a húsvéti szolgálatok után testi és lelki feltöltődésre a Szűzanya kedves kegyhelyét kereste fel, ahol mindvégig szikrázó napsütésben, kellemes tavaszi időben örülhettünk a teremtett világ minden szépségének. Ez a hétvége egybe esett az Isteni Irgalmasság vasárnapjával, amelynek vigíliáján a Szent Péter bazilikában imádkozó Ferenc pápával egy időben mondtuk a vesperást a kegytemplomban, és a szentmise végén elénekeltük a Dobos Kálmán által megzenésített Irgalmasság-rózsafüzér fohászait. A pápa ezen a vesperáson tette közzé a rendkívüli szentévet meghirdető bulláját 10
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
Misericordiae Vultus (Az irgalmasság arca) címmel. A szentév 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 50. évfordulóján kezdődik. Lezárása 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén lesz. Így megtapasztalhattuk, hogy tényleg az Egyház közösségével egy időben, közösen imádkozhattunk, méghozzá az Egyház Édesanyjának különös oltalma alatt. Deo gratias! Kórusunk szokás szerint zeneművek gyakorlására és újak tanulására is fordított időt. Mosonyi Mihály-emlékév lévén az ő műveit tanultuk leginkább a szólamés összpróbákon. A léleképítés gondolati indítását péntek este páter Balogh Pius premontrei perjel atyától kaptuk. Megtudtuk, hogy ez a rend már a XII. századtól létezik. A rend lelkipásztori és tanító rend mind a mai napig. Közösségben élnek, fontos számukra a közös imádság. Zsámbékon és Gödöllőn vannak iskoláik, ahol igen jó eredménnyel tanítanak. Szakirányú egyházzenei képzést is nyújtanak, különösen is szívügyük a népzsolozsmák népszerűsítése. Pius atya valamennyi jelenlévőt megajándékozott egy DVD lemezzel, amelyen őket hallhatjuk. Előadásában a Húsvéti nagyvecsernyét, a húsvét hetében imádkozott zsoltárokat magyarázta. A Kyrie eleison, Christe eleison könyörgés az elején a bűnbánatra utal, de tudnunk kell, hogy ez egyben Isten jelző is, „az Úr az”, Jézus, mint második isteni személy van jelen. A Teremtő és a teremtmény közti szakadékot Jézus hidalja át. A zsolozsma gerincét a zsoltárok adják. Az ünnepek közül kiemelkedik karácsony és húsvét ideje. Csak ennek a két ünnepnek van nyolcada. Mintha megállna az idő, kicsit hasonlít a színeváltozás jelenetéhez, ahol az apostolok maradni akarnak, sátrat is építenének, mert „jó itt lenni”. Azok a vallások, amelyek nem vallják Jézust Megváltónak, nem nevezhetők kereszténynek! A 109., 110., 111. zsoltárt naponta elimádkozzuk ebben az időben, ezzel is jelezve, mintha megállna az idő. A 109. zsoltár a leghíresebb király-zsoltár. Az Ószövetségben a királyszimbólum a zsidók számára Dávid király volt. Olyan királyról szól ez a zsoltár, aki eszményi. A Messiás egyetemes királyságáról beszél, aki az örök főpap is egyben. Isten jobbján helyet foglalni az isteni hatalomban való részesedést jelenti. A 110. zsoltár igazi húsvéti zsoltár, minden sora erre utal. Az Oltáriszentség: a szövetség örök emlékezete. „Fönség és ékesség az ő művében, és igazsága megmarad örökkön örökké.” „Váltságot küldött az ő népének, megparancsolta örökké az ő szövetségét.” A 111. zsoltár: A keresztségben újjászületett ember képe. Jézus átadja megtöretett testét, minden vasárnap erre emlékezünk. „Ez az a nap, melyet az Úr 11
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
szerzett nekünk, örvendezzünk.” A Húsvét volt az első keresztény élmény és nem a Karácsony. A világban is akkor jegyezzük meg különösen is embertársunkat, ha valami különös tettet hajtott végre. Az imákban nemcsak kérni kellene, hanem hálát is adni. Nemcsak azért, ami jó, hanem azért is, ami fáj. Az indoklás is ott van: „Hálát adjatok az Úrnak, mert jó, mert az ő irgalmassága örökké való.” Az Alleluja verse szent Páltól van. „A mi húsvéti bárányunk föláldoztatott”. Krisztus Isten akaratát teljesítette, de önként, teljes önátadással. Kereszthalála nem Isten kegyetlensége, és nem a római katonák üdvözítik a keresztény embert. „Üljük meg a húsvéti lakomát a tisztaságnak és igazságnak kovásztalan kenyerével!” Húsvéti fontos szimbólumok a tisztaság és az igazság. Isten tettét jelölik. A Szűzanya öröme a húsvét reménye. A „Magnificat anima mea” magasztalása a lélek legbensejére utal, a megváltásunk titkára. A feltámadás és a keresztség szorosan összefüggnek, a keresztelési körmenet zsoltára „Tonus peregrinus”, zarándok zsoltár. Izrael kijövetelét Egyiptomból beszédes képekben mondja el. Szent Ágoston krisztológiai magyarázatokat is fűz a zsoltárokhoz, a zsoltárok a jelenre érvényes tartalmat is hordoznak, és nem csak a múltban történteket mondják el. A körmeneti antifóna megerősít: Jézuson a halál többé nem úr, benne a halandó test hal meg és változik halhatatlanná. Ő nem visszajött, hanem előre ment! Ezért e szentséges ünnepen legyen dicséret és ujjongás, mondjunk áldást az Úrnak, alleluja! Sajnos Pius atya tovább nem maradhatott, de folytattuk megkezdett gondolatait. Tardy Magdi olvasott fel Kempis Tamás: Krisztus követése I. könyv, 16. fejezetéből. A közös éneklés, a tanulás sokszor teszi próbára a türelmet, de az élet bármely területére is igaz Kempis tanítása: „Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságának elviselésében, mert sok van benned is, amit másoknak el kell viselniük.”„…ritkán mérünk másoknak is olyan mértékkel, mint önmagunknak. Ha minden ember tökéletes volna, mit kellene másoktól Istenért elszenvednünk? Most pedig Isten úgy intézte, hogy tanuljuk egymás terhét hordozni, mert senki sincs hiba nélkül.” Tardy László karnagy úr XVI. Benedek pápának gondolatait idézte „A szent zene” c. könyvéből. Istennel nem könnyű párbeszédet folytatni, a zsoltárok imádkozásában kapunk ehhez segítséget. Az Isten Szava alapján való imádsághoz nem elég, hogy csak elhangozzanak, de szükséges azok zenei megfogalmazása is. A keresztény liturgia két éneke az angyalok ajkán szólal meg. Ezek: a GLORIA (Jézus születésekor) és a SANCTUS (Iz 6), a szeráfok felkiáltása, akik Isten közvetlen közelében állnak. Ennek fényében a keresztény liturgia arra kap meghívást, hogy az angyalokkal együtt énekeljen. Szent Benedeknél a szerzetesek imádságára és énekére érvényes előírás a zsoltáros szava: angyalok színe előtt énekelek neked, Uram (Vö. Zsolt 138,1). Itt kifejeződik az egész mennyei udvar jelenlétében való 12
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
éneklés tudata. Vagyis úgy kell imádkozni és énekelni, hogy képesek legyünk egyesülni a legtisztább szellemek zenéjével. Clairvaux-i Szent Bernát ezért Szent Ágoston nyomán a hamisan megszólaltatott ének zűrzavarát a különbözőség világába zuhanásnak minősíti. Ágoston a megtérés előtti belső állapotát jellemezte ezzel: „az Isten képmására teremtett ember az Istentől való eltérés világába zuhan, az Istentől olyan távolságra, amely Őt többé már nem tükrözi vissza. Így nemcsak Istentől, hanem az igazi emberi léttől is eltér. Az éneklés kultúrája egyúttal a létezés kultúrája is. Annak a figyelmes felismerése, amely zenei formákat a Teremtő helyezett el az Ő világába és az emberbe, hogy megtaláljuk az Istenhez méltó zenét, amely tehát ugyanakkor egészen méltó az emberhez is, és tisztán visszhangozza az ő méltóságát.” Mottónk volt: „Hagyjuk égve a hit, a remény és a szeretet lámpásait, tartsuk nyitva szívünket a jóra, a szépségre, az igazságra! Éljünk Isten szerint, mert nem ismerjük Krisztus visszatérésének sem a napját, sem az óráját” (Ferenc pápa). Jelen sorok írója Horváth Zoltán terézvárosi plébános atya korábbi érdi lelkigyakorlatából fűzött ehhez gondolatokat az utolsó napon. Szent János apostol 1. levelében olvassuk: a szeretet Istentől van. Aki szeret, ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert a szeretet Istentől van. Az Ő szeretete Fiában nyilvánul meg, aki azért áldozta fel magát, hogy nekünk életünk legyen. Nem az a nagy dolog, hogy szeretem az Istent, hanem hogy Ő szeret engem. Szent Pál mondja: bármit teszek, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. (Kor 1,13) Felsorolja a helyes szeretet tulajdonságait, amelyben első a türelem. Nem kell a másikkal mindenben egyetérteni, de a türelem az iránta való tiszteletet is jelenti. Amennyire rajtam áll, éljek békességben. Ne hagyd, hogy a rossz győzzön le téged, hanem győzd le a rosszat jóval! És ez a jó az ISTEN. „Viseljétek el egymást, ha valakinek panasza van a másik ellen” (Kol 3). A levélben a régi és az új embert állítja szembe, felsorolva azokat a bűnöket, amelyeket el kell hagyni. Mindet egyszerre ne tűzzem magam elé, naponta csak egyet válasszak ki, s próbáljam elkerülni. Az esti lelkiismeret vizsgálatban kérjek érte bocsánatot, ha elkövettem. Ha sikerült leküzdeni, megérzem az igazi szabadságot, a képességet a jóra. Új alapot kezdeni akkor van esélyem, ha el tudom viselni a másikat. Jézus Krisztusban Isten keres fel engem, nála a kezdeményezés. Ez a találkozás képes változtatni az életemen. Kérnünk kell a segítségét, de tőle függ, mikor és mihez adja meg azt, mert az Isten nem az időben él! Ő jól ismeri a lelkünket, tudja, hol érinthet meg. Engedjük, hogy belépjen lelkünkbe. Opawsky Ilona
13
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
Kedves Olvasó! Ne vegye zokon, amiért egy eseményről most két jelentést is közreadunk – kicsit szokatlan módon. De olyan bájos a gyerekek beszámolója és olyan gazdag a szervező PG Kinga írása, hogy mindkettőnek helye van kis újságunkban. Előbb olvasva az ízelítőt a gyerekek tollából még nagyobb gazdagságot nyújt a háttér és minden, amit a gyerekekről is megtudhatunk. Olvassa szeretettel!
PALÓCFÖLDI KIRÁNDULÁS Hosszú utazás után végül megérkeztünk Szécsénybe, a ferences kolostorba. Piusz atya nagyon kedvesen fogadott minket, és elszállásolt a hittanteremben. Este Kinga elmondta a szomorú hírt, hogy 7-kor ébresztő, ettől mindenki nagyon megijedt. Ezzel szemben másnap reggel 6 órakor mindenki fölébredt. Gyors reggeli után Laci atya elvitt minket a Palóc Múzeumba. A kiállítás érdekes és szép volt, megismerhettük a népviseleteket és a népszokásokat. Utána Ludányhalásziba mentünk, ahol Laci atya szülei és unokatestvére várt ránk. Marika néni nagyon finom ebéddel fogadott minket: palóc gulyáslevessel és palacsintával. Majd visszaindultunk, út közben fagyiztunk és sétáltunk a szécsényi kastélykertben. Ezután Benjámin testvér körbevezetett a kolostorban. Hazaérve véget nem érő pingpongozás és csocsózás vette kezdetét. Másnap reggel korai ébresztő után, elmentünk a 7es misére. Mikor visszaértünk, elindultunk Budapestre. Nagyon örültünk, hogy Palócföldön járhattunk. Kinga, Noémi, Hanka
Azt hiszem a legjobb, ha az elején kezdem. Tavaly, amikor munkahelyet váltottam, több lett a szabadidőm, így elhatároztam, hogy valóra váltom Joánovits Ilonka nénivel közös álmunkat, és kézimunkaszakkört hirdetek a lányoknak. Végül idén januárban húsz 6–14 év közötti lánnyal elindítottam négy kis csoportot, ahol terveim szerint apránként „végigkézimunkázzuk” a Kárpát-medence népművészetét. Első tájegységnek Palócföldet választottam. Több okom volt erre. Az első, és legnyomósabb érv, hogy Laci atyánk ott nőtt föl. Ezen kívül az egyszerű színekkel dolgozó, kedves, stilizált virágfüzéreket még a legkisebbeknek sem túl bonyolult lapos- és szár-, helyenként huroköltéssel kivarrni. Mindenki életkorának megfelelő ügyességgel birkózik meg az első művel: egy hajpánttal. Az első érv azonban azért a legnyomósabb is egyben, mert már a szakkör indításakor tervbe vettem, hogy tavasszal egy hétvégére elviszem a lányokat a 14
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
hímzett hajpántjuk motívumainak szülőföldjére. Szerettem volna, hogy hallják az ízes palóc beszédet, lássák a dimbes-dombos tájat, és közösen meglátogassuk a bennem gyerekkoromból kedves emléket hagyó Palóc Múzeumot. Laci atya rögtön partner volt a tervem megvalósításában. Megszervezte a szécsényi ferenceseknél a szállásunkat és szüleinél a szombati ebédet, és még a fuvarozásban is rengeteget segített. A 17 lánnyal csuda jól éreztem magam. Mindenhol dicsérték őket. Olyan jó volt hallgatni! És tényleg minden lány egy csoda volt. Blanka és Orsi teljesen önfeledten szórakoztatta egymást. Megtanultam tőlük, hogy néha ki kell kapcsolni a külvilágot, nem fontos, ki mit gondol, csak örülni kell a pillanatnak. A nagyobbik Kinga olyan kedvesen foglalkozott a kisebbekkel a hosszú úton, mintha mást nem is csinált volna szívesebben. Nonó a meséivel teljesen elvarázsolt bennünket. Csak úgy csüngtünk az ajkán álmélkodva. Juli pedig vidáman gördítette tovább az elakadt történetlavinát, amiről kiderült, hogy a közös nagypapa nyaralós sziporkái. Borcsi állandó mosolya miatt alig lehetett elhinni, hogy frissen szabadult meg a gipsztől, és lábikója még nem a régi. Ida olyan aranyosan biztatta a fejenállással próbálkozó kisebbeket, hogy elfogott a vágy, hogy újra gyerek legyek, mert ennyi biztatás mellett lehet, hogy én is megtanultam volna a tótágast. Helka és Zille a praktikusság megtestesítői. Biztos anyukájuk is segített, de náluk minden van, és mindent szívesen meg is osztanak másokkal, legyen az egy összecsukható párna, egy csomag nápolyi, esetleg egy fejlámpa az esti meséhez. Julcsi, aki Zsámbékról jött velünk, néhány óra alatt teljesen a csapat tagjává vált. Mikor nem volt időm a hímzésben segíteni a kicsiknek, önként odatelepedett közéjük, és fonalat fűzött a tűbe, új öltést tanított, biztatott és dicsért. A kisebbik Kinga energiái végtelenek. Szaladgál, ugrál, gurgulázva kacarász. Csak pillanatokra pihen le unokatesója ölében. Panni megfigyelő. Minden érdekli. Szinte hallani, ahogy kattognak a kerekek a buksijában, miközben a felnőttek beszélgetését hallgatja a háttérből. Mindent elraktároz, és mikor ott a helye, előveszi. Hanka igazi tyúkanyó. Türelmes a kisebbekkel, akik szívesen hallgatnak a szavára. Éva-Blanka minden mondata közben legalább egyszer elneveti magát. Hosszabb mondatok közben többször is. Csak vidám dolgokat mesél. Egyszerűen jó vele lenni. Bogi a sorstársam. Együtt küzdöttük végig az első éjszaka álmatlanságát a hihetetlenül kényelmetlen parkettán. Látnotok kéne viszont, micsoda frizurákat fon a többieknek! Hanna igazi csapatjátékos: hol a tábla virágba borításában, hol a közös tornamutatványokban vesz részt. Vilus pedig mindig ott van az első sorban. Kérdez, válaszol, véleményez – nagyon cserfes.
15
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
Ezekkel a leánykákkal ismertük meg a viseleteket, a ferences plébániát, a szécsényi kastélykertet, de szerintem akármelyiküknél érdeklődtök, a hétvége csúcspontja Ludányhalásziban volt. Marika néni-féle gulyáslevest ehettünk, amibe egész biztosan került egy kis „tündérpor” is. (Tudjátok, ez az az összetevő, amit csak az ismer, akinek mindegy mit főz, az a lényeg, hogy szereti azt, akinek készül.) Utána palacsinta és sütemények végeláthatatlan sora. Laci atya minden titkot elárult a lányoknak: miért ferde a frufruja az ovis-kori fényképén, hogy szólítják őt a faluban, miért égetik az ágakat tavasszal a gyümölcsösben, mióta kacsintgat a giccses Jézus-kép az emeleten; és eközben leste a lányok minden kívánságát: ki kér még enni, mit tölthet inni, mindenki kényelmesen van-e… Marika néni és Laci atya unokatestvére, Katinka közénk ültek, és míg a kisebbek a kertben bogarásztak, ők a nagyobbakkal beszélgettek. Marika néni megmutatta gyönyörű kézimunkáit. A lányokkal együtt csak ámultunk. Ahogy eljöttünk onnan, mindegyikünk már vágyott is vissza. Ez volt a mi kis kalandunk Palócföldön. Nehéz lesz újabb tájegységet találni, ahol ilyen közel kerülhetünk a helyiekhez. Ahol a hímzéshez tájak, ízek és szavak mellett ennyi kedvesség is kapcsolódik. Ha valakinek van ötlete, ne habozzon megosztani velünk! PG Kinga
MISSZIÓ A SAJÁTJAINK KÖZÖTT Egyházunk erősen épít a világiak missziós munkálkodására. Ez azt is jelenti, hogy egy témáról az adott helyzetben hívő keresztényként élő világiak beszélnek, sőt ma már többfelé is folyik lelkigyakorlat-vezetői képzés épp a papok mentesítésére és a hívek bevonására. Nagy kincse plébániánknak, hogy a ministránsvezetők szolgálatában ez a törekvés csírájában már jelen van. Az alábbi kis beszámoló az első szárba szökkenésről ad hírt. Köszönjük, hogy egy picit bepillanthattunk, hogyan adják át fiatal felnőttjeink a hit tapasztalatát az ifjaknak. Talán lesz majd alkalom, amikor többen is visszajeleznek hasonló élményeikről. Idén először vettünk részt olyan lelkigyakorlaton, ahol atya helyett két házaspár vezette a beszélgetéseket, illetve adott számunkra kiscsoportos kérdéseket. Székely Orsi és Lupi az egyénileg, illetve a közösen, házasságukban megélt Isten16
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
kapcsolatukról beszéltek nekünk, ami egészen más volt, mint egy atya Istennel való kapcsolatáról tartott előadást hallgatni, hiszen ez közelebb áll hozzánk, jobban példaként szolgálhat a számunkra. Mátéffy Zita és Balázs a házasságon belüli konfliktusokról beszéltek. Én ekkor hallottam először az „én-beszédről”, és értettem meg a fontosságát. Feltehettük nekik saját életünkkel és környezetünkkel kapcsolatos kérdéseinket, szerintem itt is mindenki hasznos válaszokkal gazdagodott. Nagyon jó érzés volt, hogy saját, személyes tapasztalataikat, történeteiket és ez által önmagukat osztották meg velünk Balázsék és Lupiék, és minden kérdésünkre választ kaptunk tőlük. Sz. Piroska
CARITAS CHRISTI URGET NOS Áprilisban volt két éve, hogy megalakult plébániánk Xavéri Szent Ferenc karitászcsoportja. A lelkes és a megszokottnál jóval fiatalabb csapat már sok mindent megtanult. Igazán szépen alakultak a segélyezési akciók karácsonykor. Szerveztünk vásárt, amibe nagyon lelkes ajándékkészítők csatlakoztak hozzánk. Két alkalommal plébániánk határain is kilépve tudtunk segíteni súlyos gondokkal küzdő családoknak. Ha valahol gond merül fel, olykor a lehetőségeink határait is átlépve és segítséget kérve próbáltunk könnyíteni rajta. Van ifjúsági támogatási ösztöndíjrendszerünk, aminek igazi karitász szolgálat az „ellenértéke” – jó látni a fiatalok felelősség- és szeretetteljes munkáját. Nagyon sok lehetőség áll még előttünk arra, hogy a mindennapok segítőivé válhassunk. Ezek kimunkálásához és felvállalásához Ferenc pápa komoly belső megerősítést ad. Ezért szeretettel ajánljuk ezt a pár sort, hogy általa egyre inkább fel tudjuk vállalni legfőbb krisztusi küldetésünket:
„Aki a Karitász küldetését éli, az nem pusztán szociális munkás, hanem Krisztus tanúja. Olyan ember, aki keresi Krisztust, aki hagyja, hogy Krisztus keresse őt; olyan ember, aki Krisztus lelkületével szeret, az ingyenesség, az ajándék lelkületével. Minden stratégiánk és tervünk üres marad, ha nem hordozzuk magunkban ezt a szeretetet. Nem a mi szeretetünket, hanem az övét, Krisztusét.” Ferenc pápa
17
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
GÓLYAHÍREK Bár sokáig váratott magára, mégsem maradt odabent: április 17-én megszületett második kislányunk: Sólyom Borbála. Borka szépen gyarapodik, testvérével kölcsönösen csodálják egymást, kitölti üres perceinket. Ezúton is köszönjük a sok finom komatálat! Berci, Eszter, Lilla, Borka (Borka a Bodroghelyi család legifjabb unokája és Körmendy Erzsébet néni 4. dédunokája) Május 12-én hajnalban, számunkra is nagy meglepetést okozva megérkeztek tökéletes ikreink: Misi és Pali. Gyönyörűek és a korai érkezéshez képest nagyon jól vannak, de egy kis időt még kórházban kell tölteniük. Köszönjük a sok erőt adó imát, és kérjük, támogassátok továbbra is a kicsiket imáitokkal! a boldog Zalányi család apraja-nagyja
Talán nem indiszkréció a szerkesztők részéről, ha közzéteszik: szép ünnepet ült a Budavári Beszélgetések sorozat. 15 éves születésnapján a sorozat gazdája, Pálffy László épp 60 éves lett. Sok kedves egykori vendég és még több jóbarát érkezett a köszöntésre, s mivel életünk velejárója a búcsúzás, csodás fényképözön hozta vissza közénk a már elköltözötteket. A szervező nem pihen, folytatódik a sorozat, s még nyár előtt 3 újabb alkalomra hívja az érdeklődőket.
BUDAVÁRI BESZÉLGETÉS – ÍZELÍTŐ Mint azt már jeleztük korábban is, június 12-én, pénteken este 7 órától a Budavári Beszélgetések vendége a Kellermayer család lesz. Az orvos dinasztia három generációjából vendégünk lesz id. Prof. Dr. Kellermayer Miklós emeritus professzor is, akiről vagy akitől szinte minden évben megjelenik egy könyv. A néhány hete megjelent „A személy férfiszemmel” című őt is, gondolatait is bemutatja. A könyvben szereplő 12 férfi vallomása feleleveníti többek közt a régi és új Budavári Beszélgetők (Böjte Csaba, Balczó András és Kellermayer profeszszor) közös jellemzőit. Amint a hasonlóságokat a könyv ajánlójában Prof. Dr. Bagdy Emőke író, klinikai szakpszichológus, egyetemi tanár megfogalmazza: „A válaszok közös nevezője Istenhez tartozásunk magva, Ő az örök és változatlan 18
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
bennünk. (Bagdy Emőke 2015 őszén lesz plébániánkon a Budavári Beszélgetések vendége, az említett könyv pedig a Mátyás-templom boltjában kapható.) A könyvből vett idézet hozzásegít ahhoz, hogy a nagypapa, idősebb Dr. Kellermayer Miklós szemléletén keresztül megismerhessük az orvos-család gondolatainak gyökerét, és a jövőbe vetett hitünk is erősödhessen: „A mi test lényegünk, hogy élőlény vagyunk. Minden élőlény beágyazódik valahová, mert az élet társas létezés. A sejtek a többi sejt közé, melyek visszaszabályoznak. A magzat az anyaméhbe ágyazódik be. Az újszülöttnek be kell ágyazódnia a szerető családba, ahová születik, ezért a család megkerülhetetlen. Ezáltal egy nemzetbe is beágyazódik. Anyanyelvével eljut egy nagyobb közösségbe, a nemzetbe. Kihagyhatatlan a hazaszeretet, mert a nemzetbe való beágyazódás szükséges ahhoz, hogy kiművelje hatékonyan a tehetségét. A végső beágyazódás az, amikor az ember beágyazódik Istenbe. Ez az Élet törvénye…… Én Kellermayer Miklós vagyok, és azon kevesek közé tartozom, akik szentül akarják, hogy ez a csodálatos nép, akiket magyarnak hívunk, tudja betölteni az újszövetségi küldetését, és érje el azt a kijelölt utat, amit a Szent Korona jelöl számára. Nekünk a krisztusi lényeget kell mindenkor képviselnünk, mert ez volt fennmaradásunk alapja is az államalapításunk kezdetétől.” A Kellermayer családdal folytatott beszélgetés bizonyára sokféle útra eljuthat, hisz a család felnőtt tagjai közt nem csak orvosok vannak, és az orvosok között is számtalan korábbi és jelenlegi társadalmi, hivatali funkció (Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja, SOTE Rektor-helyettese, MTV Közalapítvány Kuratóriumának Ellenőrző testületi elnöke…) ad aktuális témát a kérdezőknek. 2015. június 20-án, szombaton 17 órától hajnalig sok kedves vári lakos játszhat a Múzeumok Éjszakájának rendezvény sorozatában a Magyar Zenetudományi Intézet termeiben. A játékukat hallgatni, játékukban részt venni szándékozókat sok nyeremény és régi várkerületi szomszédunk várja a Táncsics Mihály utca 7ben. Szerencse és Muzsika óránként. Aki kérdez: Czigány György. Pálffy László
„A Szentlélek megpecsételte szívünket, és elkísér minket utunkon. Ez a Jézus által megígért Lélek nem csak identitást ad, hanem örökségünk záloga is. És a Szentlélek e pecsétje által kezünkben van a mennyország.” Ferenc pápa 19
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
Budavári közösségünk nagy kincse a számtalanul sok gyermek, akiknek létszámgyarapodásáról mindig hírt adunk Gólyahírek címszó alatt. Ritkábban foglalkozunk az idősekkel, de májusban nem mehetünk el szó nélkül két gyönyörű ünnep mellett. Május 5-én az esti szentmise egy igazi hálaadás volt. Tolcsvay Rózsi néni aznap volt 98 éves. A család – az igen népszerű muzsikus testvérek Béla és László – vasárnap köszöntötte, de Laci a szentmisére is el tudta kísérni édesanyját. Megható volt látni a ragyogó hálatelt tekintetet Rózsi néni szemében. Nem tudjuk az utat, kinek meddig adatik meg közöttünk, és jól van ez így. Azt kívánjuk minden kedves Olvasónknak, hogy azt a belső békét és örömöt kapja meg az útra, amit Rózsi néni sugárzott ránk azon az estén és minden alkalommal, amikor találkozunk vele.
NYÍLT LEVÉL KÖRMENDY KÁROLYNÉ FÜZES ERZSÉBET RÉSZÉRE 90. SZÜLETÉSNAPJÁRA Drága Erzsike, kedves Keresztmama! Gyönyörű napra virradtál! Pár évvel ezelőtt Te készítetted el Dobovits Miklós születésnapi tortáját, szintén a 90. évforduló megünneplésére. Most Téged illet a torta, a köszöntés, az ünneplés. Dolgos, sok szolgálattal teli szeretetteljes élet a tiéd. Nagyon szép hivatást választottál, sok-sok életet segítettél e világra jönni. Csendes erő árad belőled a mai napig. A neved is azt jelzi, hogy szinte mindnyájunk mamája, keresztmamája vagy, nem csak a szorosan vett családodé, pedig az sem kevés, korántsem adatik meg mindenkinek! Olyan példát adsz az életeddel, amilyen képet, fogalmat az életszentségről alkotunk magunknak. Itt a kórusban is évtizedek óta változatlan alázattal szolgálsz, figyelmes, szerető jelenléttel és kitartással. Csodálatos fához vagy hasonló, kiteljesedett, árnyat nyújtó lombkoronával, erős gyökerekkel és sok-sok gyümölccsel. Áldás van az életeden. 90. születésnapod alkalmával kívánom, hogy életed utolsó leheletéig maradjon meg Isten áldása életeden, megelégedéssel élhesd napjaidat szerető, szép nagy családod és a tágabb közösség, így a kórus körében is! Igaz szeretettel: Nagyné Hajni (kórustag - a szerk.) 20
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
Templomunk zenekarának állandó vonós muzsikusai időnként „eltűnnek” a szemünk elől – egy-egy koncertkörútra kisegítőnek hívják őket. Most épp a húsvéti ünnepek alatt hiányoltuk Aldobolyi Nagy Piroskát az első hegedűszólamból. Hogy mi történt vele a távolléte alatt, megosztotta velünk.
NAPLÓRÉSZLETEK 2015. 03. 04-én nagy öröm ért: meghívást kaptam egy izraeli turnéra. Úgy éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Ilyen lehetőséget kapni, ez maga a csoda! Köszönöm Uram! 03. 15. Megkaptuk a részletes turnétervet: 11 előadás lesz. A tengerparton fogunk lakni, 15 nap, és lesz két szabadnap is. Nagyszombaton repülünk, és április 18án jövünk vissza. Óriási! Ilyen turnén még nem voltam, nagyon várom már! 03. 24. A Híradóban láttam a repülőszerencsétlenséget, ami a francia Alpokban történt. Rettenetes! 150 ember halt meg. A helyszín egészen elképesztő volt. 03. 27. Nagyon rosszul aludtam már napok óta, rémálmok gyötörtek, félelem fogott el még nappal is. Talán jobb lenne lemondani az utat. Mi lesz, ha velünk is történik valami? Kételyek voltak a szívemben: mi lesz az unokámmal – szülei külföldön vannak. 03. 28. Virágvasárnap Különleges nap volt. Még tele voltam rémülettel, szinte nem is tudtam igazán résztvenni a szentmisében. Egyszer csak egy kérdést hallottam: Mész-e Jézus után Jeruzsálembe? Úgy éreztem, az atya nekem szegezi a kérdést. Mintha álomból ébredtem volna. Megszűnt a félelmem, más szemmel láttam. Megyek, Uram! 04. 04. Elutaztunk a Szentföldre, nem voltam rosszul, nem féltem – lebegtem. 04. 06. Jeruzsálemben muzsikáltunk. Csak messziről láttuk az Óvárost, de így is gyönyörű volt. 04. 10. Szabadnap volt, és elutaztunk Jeruzsálembe – Jézus után! Első utunk a Siratófalhoz vezetett. Előre megírtam a kéréseimet. Minden porcikánkkal éreztük (a kollégák is), hogy szent helyen járunk. Két cédulát is elhelyeztem, egyet a családomért, egyet az otthon maradottakért, de a végére odaírtam: Legyen meg a Te akaratod! 04. 16. Még mindig a Szentföldön voltunk, ahol óriási sikerünk volt, amikor leányom megírta, hogy munkát kapott Londonban, és másnap már kezd is. Elsírtam magam, mert a kéréseim között ez volt az első. A kollégáim is velem örültek, így mondták: a hideg futkos a hátukon. Én meg azt mondom: az Isten irgalma határtalan, és 2015-ben is TESZ CSODÁKAT! 21
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
2015. május 24.
„TEGYETEK MEG MINDENT, AMIT MOND!” (Jn 2,5) Plébániánk apraja és nagyja idén nyáron a frissen megújult MátraverebélySzentkúti Nemzeti Kegyhelyünkre látogat. A kegyszobor tavaly nyári hazaérkezésekor Juscsák Nílus munkácsi görögkatolikus püspök, ferences szerzetes arra hívta fel a figyelmet, hogy „az olyan helyen, mint Mátraverebély-Szentkút azt tanulhatjuk meg a Szűzanyától, hogy miként helyezhetjük Istent életünk középpontjába.” Négy napos nyári táborunk alatt az együttlét öröme mellett, lélekben a Szűzanya állhatatos hitére tekintünk, és az ő útmutatását kérjük a templombúcsúra készülő közösségünk életére. Kérünk mindenkit, aki az előleg befizetésével jelentkezett a táborra, hogy június 17-ig fizesse be a plébániai irodán a tábor díját. A tábor költsége teljes ellátással: felnőtt (18 éves kortól): 2500 - Ft/fő/éjszaka gyermek (3 éves kortól): 1000 - Ft/fő/éjszaka 3 éves kor alatt: ingyenes Közös együttlétünkön mindenkire kiemelten számítunk! Ezért kérjük, akinek a fenti összeg befizetése gondot jelent, jelezze a plébánián. A táborral kapcsolatos egyéb felmerülő kérdéseket, kéréseket az alábbi címre várjuk:
[email protected] Zalányi Kinga: 0620 828 0925 Mindenkit nagy szeretettel
22
!
2015. Pünkösd
Várunk
XV. évfolyam, 88. szám
Ebben az évben is díszpolgárt avattak Budavárában. Közösségünknek ez alkalommal is van oka büszkeségre, hisz Dragonits Tamás egyházközségünk jeles tagja. Az átadási ünnepségen elhangzott laudációk közül az egyik köszöntővel csatlakozunk mi is az ünnephez. Kedves Tamás Bátyám! Tisztelt Ünneplők! Laudáció. De hogyan lehet laudálni azt, akinek egész élete munkássága folyamatos laudáció? Akinek „csúszós” tekintetű szemei – mondaná a magyar szólás –, hamiskása mosolya mindig derűt ébreszt az ember szívében. Pedig még meg sem szólalt azzal az utánozhatatlan hanggal, beszéd stílussal, amelyen történetek, anekdoták folyama árad. A stílus maga az ember. Csak egy nagyon gazdag és teljes élet tud ilyen közvetlen, baráti, nagyon emberi módon megnyilvánulni. Ismert mondása Márainak: „Vári polgárnak lenni világnézet”. De mit mondana arról, aki ennek a polgárnak házát, környezetét formálta? Én nem tudok a várban olyan utcán végigmenni, ahol ne Dragonits Tamás jönne velem szemben. Keze nyomán épültek újjá házaink, tűntek fel – eltemetett romok mögül – múltunk gazdag emlékei. Ez a folytonos építő és kutató munka formálta olyanná a vári utcákat, amilyennek ma látjuk. Amelyeket turisták ezrei csodálnak meg, villanó fényképezőgépek rögzítenek. Dragonits Tamás és a vár számomra egyet jelentenek. Munkássága és élete összenőtt ezzel a kis, falakkal védett földterülettel. Tamás bátyám országszerte sokat épített, számos díjban részesült. De az ő élete a vár, általa az én életem is és mindannyiunk élete. Itt és most így vagyunk veled egyek és köszöntünk szeretettel nagyon méltó elismerésed alkalmából. Köszöntünk téged, aki valóban dísze, díszítője vagy életünknek. A jó Isten éltessen és tartson meg sokáig ebben a közösségben. TF
A hit nem jelenti azt, hogy nem lehetnek nehéz pillanataink; de az erőt igen, amellyel szembenézhetünk azokkal, tudván: nem vagyunk egyedül. Ferenc pápa
23
A Budavári Főtemplom közösségének lapja
Várunk
2015. május 24.
HÍREK Május 29-én, pénteken este 7 órakor az ahhoz közeli gyermeknap hangulatában a játék lesz a főszereplő. Nemcsak az elmélet szintjén, vetített képes előadásban ismerhetjük meg a játékkultúra látványos elemeit, de játszunk is, nyerünk is. Jánoska Antal „Pro Ludo-díjas” játékkutató, játéklexikon-szerző segítségével átérezhetjük, megérhetjük a játék közösségteremtő, szellemi, lelki fejlődést is segítő szerepét. Pünkösdhétfőn, május 25-én ismét lesz Karizmák Ünnepe a máriaremetei kegytemplom kertjében. Az idei év témája és programjai a Megszentelt Élet Évéhez kapcsolódnak, így nagy hangsúlyt kapnak a szerzetesi közösségek. Szentháromság vasárnapján a 10 órai ünnepi nagymisén templomunk ének- és zenekara Haydn Nelson-miséjét szólaltatja meg. Hosszú ínséges évek után Hock Bertalan orgonaművészünk szervezésében újra orgonahangverseny-sorozat indult templomunkban. A koncertek vasárnap este fél 8-kor kezdődnek, a belépés díjtalan. május 24. – Kristófi László június 7. – Hock Bertalan június 21. – Alföldy-Boruss Csilla július 5. – Hajdók Judit július 26. – Wieland Meinhold (Németország), Km. Mirjam Meinhold augusztus 23. – Mali Katalin Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és Várunk!
Várunk
A Budavári Főtemplom közösségének lapja Szerkesztők: Török Ferencné, Csapó Viktória, Mátéffy Balázs Címlaprajz: Török Ferenc Köszönet mindazoknak, akik írásaikkal, ötleteikkel, munkájukkal és törődésükkel segítik a közös munkát. Budavári Nagyboldogasszony Főplébánia Templom: 1014 Budapest Szentháromság tér 2. ♦ Honlap: www.matyas-templom.hu Elérhetőségek: Templom: 355 5657 ♦ 06 20 823 4493 Plébánia: 489 0716 ♦ E-mail:
[email protected] Plébánia: Országház utca 14. ♦ Irodai órák: hétfő, csütörtök 10.00–14.00; kedd, szerda 13.00–17.00 Sürgősségi betegellátás: 213-9620 Miserend: hétköznap 7.00 és 18.00 vasárnap 7.00, 8.30 diákmise, 10.00 latin zenés mise, 12.00 és 18.00 ifjúsági mise Szentségimádás: minden pénteken 8.00-17.30 ♦ Rózsafüzér: minden csütörtökön 17.30 Fatimai imaóra: minden hónap elsőszombatján 17.00
24
