EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2012.2.21. COM(2012) 70 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI TANÁCSNAK A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2012 {SWD(2012) 19 final}
HU
HU
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI TANÁCSNAK A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés – 2012
1.
BEVEZETÉS
A Bizottság 2011-ben terjesztette a Tanács elé a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló első jelentését. A jelentés egy, az Európa 2020 stratégiában1 szereplő vállalásra épült, amelyre a későbbiekben a Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleménye2 is kitért. A jelentés célja az volt, hogy „[politikai szinten] a figyelmet a piacrajutási akadályok […] egy bizonyos köre tekintetében szükséges közös erőfeszítésekre összpontosítsa”; itt azokról az akadályokról van szó, amelyek megakadályozzák az európai vállalatokat abban, hogy harmadik országokba exportáljanak, vagy ott befektetéseket hajtsanak végre. A jelentés fel kívánta hívni a figyelmet annak fontosságára, hogy az ilyen akadályokat összpontosított és összehangolt módon elhárítsák, hogy az európai vállalatok az Unió kereskedelmi partnereivel kötött többoldalú és kétoldalú tárgyalásoknak megfelelően részesedhessenek a világpiac nyújtotta előnyökből. Ez a dokumentum a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló második jelentés. Összefoglalja az első jelentésben meghatározott 21 akadály tekintetében elért eredményeket, valamint a Bizottság és a tagállamok részéről is összehangolt fellépést kívánó és kiemelt politikai figyelmet érdemlő új akadályokat határoz meg. A 2011. évihez hasonlóan ez a jelentés is az Unió néhány stratégiai partnerénél, azaz Kínában, Indiában, Japánban, a Mercosur-országokban3, Oroszországban és az Egyesült Államokban fennálló piaci akadályokra összpontosít4. Az Unió egyes stratégiai partnereinek kiemelt kezelése azonban nem jelenti azt, hogy az egyéb piacokon fennálló akadályokra ne reagálna az Unió. Éppen ellenkezőleg. A Bizottság a piacrajutási feltételek javítása érdekében tevékenyen együttműködik a kereskedelmi partnerek széles körével, többek között Vietnammal, Indonéziával, Ukrajnával és Törökországgal, ahol az európai vállalatok jelentős számú akadállyal szembesülnek. Egyes meghatározott kereskedelmi akadályok felszámolása továbbra is a harmadik országokkal fennálló uniós kapcsolatok sarkalatos pontját, és az Unió 1 2 3 4
EURÓPA 2020, Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. http://ec.europa.eu/eu2020/pdf/1_HU_ACT_part1_v1.pdf Kereskedelem, növekedés és globális ügyek, COM(2010) 612, 2010.11.9. http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/november/tradoc_146975.pdf Argentína és Brazília. A stratégiai partnerekről általában lásd: Az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i következtetéseinek 4. pontja: „Az Európai Unió stratégiai partnersége a világ főbb gazdasági szereplőivel hasznos eszköze az európai célok és érdekek megvalósításának. Mindez csak akkor fog működni, ha e partnerségek kétoldalúak, kölcsönös érdekeken és kedvezményeken alapulnak, továbbá annak elismerésén, hogy minden résztvevőnek egyaránt vannak jogai és feladatai.”
2
kereskedelempolitikájának lényegi elemét képezi. Ez még inkább érvényes a jelenlegi elhúzódó gazdasági válság fényében, amely számos uniós vállalatra és polgárra komoly hatást gyakorol. Ebben az összefüggésben a kereskedelem alapvető szerepet játszik a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésében5. Ugyanakkor a protekcionizmus fokozott kockázata6 veszélyezteti a nyílt kereskedelmi rendszert. Ennélfogva az Unió valódi érdeke, hogy valamennyi többoldalú és kétoldalú fórumon előmozdítsa és szorgalmazza a kereskedelem nyitottságát. Mivel egyre valószínűtlenebb, hogy a dohai fejlesztési menetrendet a közeljövőben lezárják, az Unió kereskedelmi stratégiájának középpontjába a kétoldalú tárgyalásokat helyezte. 2011. július 1-jén ideiglenesen hatályba lépett egy Dél-Koreával kötött átfogó és nagyszabású szabadkereskedelmi megállapodás, amely jelentős gazdasági előnyöket fog biztosítani az európai vállalatok és fogyasztók számára. Kétoldalú megállapodások születettek KözépAmerikával, valamint Peruval és Kolumbiával is. Nemsokára megállapodás születik Ukrajnával, valamint előrehaladottak a tárgyalások Kanadával, Indiával és Szingapúrral, és tárgyalások folynak Malajziával és a Mercosur-országokkal is. Új szabadkereskedelmi tárgyalások kezdődtek Grúziával és Moldovával, valamint lehetséges tárgyalások céljából egyeztetések folynak Indonéziával, Vietnammal, Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel és Japánnal. Oroszország csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) új távlatokat nyit meg az új megállapodásra vonatkozó jelenlegi tárgyalások előtt. Az Egyesült Államokkal és Kínával az Unió magas szintű párbeszédet folytat, amely többek között a piacrajutási akadályokra is kiterjed. Ezenfelül Kína esetében az Unió jelenleg vizsgálja egy külön befektetési megállapodás megkötésének szükségességét és megvalósíthatóságát. Egy ilyen átfogó tárgyalási menetrend során elengedhetetlen, hogy a harmadik országokban az európai vállalatok piacra jutását szolgáló, meglévő kötelezettségvállalások visszavonhatatlanul megszilárduljanak, sőt új piacrajutási lehetőségek alakuljanak ki. Mindez egyúttal világszerte elősegíti a stabil és megbízható keretfeltételek kialakítását az üzleti tevékenységek számára. A tárgyalások sikeres lezárása azonban csupán az érem egyik oldala. A másik – ugyanilyen fontos – oldala annak biztosítása, hogy a tárgyalások során megteremtett lehetőségek nyomán valós kereskedelmi forgalom jöjjön létre. A gyakorlatban az európai vállalatok még mindig igen gyakran találják szembe magukat jelentős akadályokkal, amikor külföldi piacokra kívánnak belépni. Ezek sokszor nem vámjellegű akadályok formájában merülnek fel, ilyenek például a műszaki előírások és szabványok, nagy terhekkel járó vámeljárások vagy a szellemi tulajdonjogok gyenge érvényesítése. A gazdasági válság 2008. évi kezdete óta az akadályok egyre növekvő mértékben jelennek meg olyan területeken, ahol a nemzetközi kereskedelmi fegyelem még mindig meglehetősen gyenge, például a kormányzati beszerzések és az exportkorlátozások területén.
5
6
A „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című bizottsági közleményt kísérő „Trade as a driver of prosperity” („A kereskedelem mint a fellendülés mozgatórugója”) című bizottsági szolgálati munkadokumentum. Kereskedelmi Világszervezet, Overview of developments in the international trading system (A nemzetközi kereskedelmi rendszer fejleményeinek áttekintése), 2011. november 21.; Kereskedelmi Világszervezet, Report on G20 Trade Measures (May to mid-October 2011) (A G20 kereskedelmi intézkedéseiről szóló jelentés [2011 májusától október közepéig]), 2011. október 25.; Kereskedelmi Főigazgatóság, Eighth Report on Trade Restrictive Measures – October 2011-September 2011,(A kereskedelmi korlátozó intézkedésekről szóló nyolcadik jelentés – 2011. október–2011. szeptember) 2011. október, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2011/october/tradoc_148288.pdf
3
A kereskedelmi tárgyalásoknak és a jogérvényesítésnek együtt kell járnia. A tárgyalási menetrend megerősítése szükségszerűen előtérbe helyezi a jogérvényesítés kérdését. Ezt hangsúlyozza az Európai Parlament közelmúltban kiadott állásfoglalása is7, amely értékes iránymutatást biztosít a Bizottság és a tagállamok kereskedelmi akadályokkal kapcsolatos munkájához. Tükrözi azt a kialakuló politikai felismerést, hogy a kereskedelmi akadályok leküzdése a kereskedelempolitika legitimitása és hatékonysága szempontjából egyaránt létfontosságú. Ennek eredményeképpen a jogérvényesítést kiemelt célként kell szorgalmazni, különösen a gazdasági válság idején, politikai szinten is. A jelentés központi üzenete összhangban áll a piacrajutási stratégia alapgondolatával: abban az esetben, ha a Bizottság és a tagállamok befolyásukat latba vetve az összehangolt módon összpontosított és határozott fellépést támogatják, a harmadik országbeli akadályok elháríthatók, és javulhat az európai vállalatok külföldi piacokhoz való hozzáférése. A siker nem érkezik mindig gyorsan, és nem is mindig olyan messzire ható, mint azt a gazdasági szereplők remélik. Amikor azonban bekövetkezik, jelentős gazdasági előnyöket biztosíthat az európai vállalatok és polgárok számára. A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentés második kiadása a következőképpen épül fel: a 2. szakasz az előző jelentésben meghatározott akadályok tekintetében elért eredményeket mutatja be, és azokon a területeken, ahol a haladás egyelőre nem kielégítő, felvázolja a további fellépési lehetőségeket. A 3. szakasz a jövőben kiemelt fellépés útján leküzdendő számos új akadályra tesz javaslatot. A 4. szakasz azt a kialakuló tendenciát mutatja be, hogy egyes országokban kereskedelemkorlátozó iparosítási szakpolitikákat vezetnek be.
2.
2011. ÉVI AKADÁLYOK: MILYEN ELŐRELÉPÉS TÖRTÉNT?
A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. évi jelentés hat kereskedelmi partnernél/régióban 21 akadályt határozott meg. Ezek az akadályok lehetséges gazdasági és rendszerszintű hatásuk, valamint az általuk érintett országok stratégiai jelentősége miatt kiemelkedő fontosságúnak minősültek az európai üzleti vállalkozások számára. Ezek a piacra jutáshoz fűződő kérdések az Unió érintett országokkal való kétoldalú kereskedelmi kapcsolatainak fő prioritásaivá váltak. A Bizottság megkísérelte módszeresen felvetni azokat valamennyi kétoldalú találkozó során, adott esetben akár a legmagasabb politikai szinten (például csúcstalálkozókon) is. Ez a szakasz a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentésben szereplő akadályokkal kapcsolatban megvalósított legfontosabb fellépésekről, valamint a 2011-ben elért előrelépésről számol be. A Bizottság által végrehajtott valamennyi fellépés, köztük a munkaszintű fellépések általános összefoglalása elérhető a kísérő szolgálati munkadokumentumban. Egyes esetekben az előrelépés az akadály teljes megszüntetését jelentette. Más esetekben, miközben bizonyos mértékű javulás történt, az akadály részben fennmaradt. Néhány akadály esetében a helyzet a tavalyihoz képest, a számos végrehajtott fellépés ellenére súlyosbodott. 7
Jelentés a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról (2011/2115 (INI)), Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, Előadó: Robert Sturdy.
4
Ebben a szakaszban az elért haladás mértékének megfelelően e három kategória mentén végzünk elemzést. Oroszország esetében a küszöbön álló WTO-csatlakozás számos hosszú ideje fennálló piacrajutási kérdést megoldásának lehetőségét hordozza magában, ennélfogva az oroszországi akadályok helyzetét külön kategória keretében vizsgáljuk. 2.1
Akadályok, amelyek terén számottevő előrelépés történt
Számottevő előrelépés történt két, Indiát érintő intézkedés esetében. Elsőként a pamut, pontosabban a pamutfonal és a gyapot exportjára vonatkozó, 2010-ben bevezetett korlátozások megszüntetése területén született siker. 2011 augusztusában az indiai kormány végül megszüntette a gyapotra vonatkozó valamennyi fennmaradó mennyiségi korlátozást. Jelenleg nem alkalmaznak korlátozást a pamutexportra. A pamutra és az abból készült termékekre vonatkozó exportkorlátozások jelentős aggodalmat váltottak ki a világpiaci árak növelésére gyakorolt nyomásuk, valamint az ellátás biztonságára gyakorolt torzító hatásuk miatt. Ezenfelül India továbbra is a pamuttermékek Uniós importjának egyik legfőbb forrása: 2009-ben a korlátozások által érintett termékek behozatalának 23 %-a Indiából származott. Ennélfogva ezen akadály megszüntetése nagy gazdasági jelentőséggel bír az uniós vállalatok, különösen a textilágazatban működő üzleti vállalkozások számára. 2011 folyamán az Unió számos alkalommal – többek között a Kereskedelmi Főigazgatóság főigazgatójának szintjén is – kifejezte aggodalmát az indiai hatóságok számára. A második indiai intézkedés, amely esetében számottevő haladást sikerült elérni, a 2010-ben a távközlési berendezésekre bevezetett engedélyeztetési követelményeket érintette; ezeket végül módosították, megszüntetve a nagy teherrel járó feltételek többségét. A 2009-ben és 2010-ben a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak nyomán bevezetett kezdeti követelmények értelmében a távközlési berendezéseket kínáló külföldi szolgáltatók a szerződéskötésüktől számított első három évében kötelesek lettek volna átadni technológiájukat, két éven belül pedig mérnökeiket indiai szakemberekkel kellett volna felváltaniuk. Ezenfelül bizonyos bizalmas adatokat biztonsági okokból az indiai hatóságok rendelkezésére kellet volna bocsátaniuk. Ezek a követelmények azonban jelentősen eltértek a bevett nemzetközi gyakorlattól. Miután számos szereplő és ország, köztük az Unió is aggodalmának adott hangot, India végül megszüntette a szigorú biztonsági szabályokat, beleértve a kötelező technológiatranszferre vonatkozó követelményeket is. A Bizottság által 2011 során végrehajtott fellépések rendkívül hatékonynak bizonyultak: a kérdést minden alkalommal felvetették, például Barroso elnök is megemlítette azt a 2010 decemberében tartott EU-India csúcstalálkozón. Az elért eredmények révén sikerült megoldani az uniós ipar számára legfontosabb kérdéseket. A 2010–2011-es pénzügyi évben a távközlési berendezések teljes indiai piacának értéke 16,7 milliárd EUR-t tett ki. A Bizottság továbbra is szoros kapcsolatban marad az érintett iparággal, és figyelemmel kíséri a még megoldatlan technikai kérdéseket. 2.2
Akadályok, amelyek terén bizonyos mértékű előrelépés történt
A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. évi jelentésben meghatározott több más akadály esetében is történt előrelépés. E kérdéseket azonban nem sikerült teljesen megoldani, így azok 2012-ben továbbra is szerepelnek a kiemelt célok között. Néhány esetben rendszerszintű akadályokról van szó, amelyek hosszú ideje jelen vannak a
5
kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban. Ennélfogva a 2011-ben elért javulás ígéretes előjele az idén elérhető további eredményeknek. A Bizottság a 2011. évi jó eredményekre építve továbbra is valamennyi fórumon fel fogja vetni ezeket a kérdéseket annak érdekében, hogy 2012-ben sikerüljön teljesen lebontania az akadályokat. Kína esetében a kétoldalú kereskedelmet akadályozó tényezők között szereplő egyik leginkább rendszerszintű kérdéssel kapcsolatban a Bizottság kitartó fellépése eredményesnek bizonyult. Jelentős előrelépés történt az úgynevezett „belső innovációs” politika terén, amelynek alapelve, hogy kizárólag olyan innovatív termékek esetében biztosítja a közbeszerzéshez való hozzáférést, amelyek kínai eredetű szellemi tulajdont képeznek. A magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszéd 2010. decemberi ülésén tett kedvező kezdeti ígéreteket követően Kína 2011-ben konkrét lépéseket is tett arra, hogy a beszerzést függetlenítse a szellemi tulajdon eredetére vonatkozó követelménytől, például a kormányzati beszerzésekről szóló törvény végrehajtó rendeletének tervezetéből eltávolította a hazai innovációra vonatkozó valamennyi utalást, illetve vállalta a kötelező katalógusok (köztük a tartományi katalógusok) betiltását. Ezenfelül a Pénzügyminisztérium közleményt fogadott el három hazai innovációval kapcsolatos nemzeti szakpolitika eltörléséről. Végül az amerikaikínai kereskedelmi vegyes bizottság 2011. novemberi tárgyalásán Kína további konkrét lépéseket tett a kötelezettségvállalások tartományi szintű teljesítése érdekében. A Bizottság elismeri és üdvözli a 2011-ben elért jelentős haladást, amely fontos lépés egy olyan lényeges terület, mint a közbeszerzés hátrányosan megkülönböztető rendelkezéseinek eltörlése felé. A Bizottság ezentúl is figyelemmel kíséri a további kínai kötelezettségvállalások teljesítését annak érdekében, hogy ezek ténylegesen elősegítsék az európai vállalatok kínai piacokra való bejutását. Ezzel egyidejűleg kedvező fejleményekről számolhatunk be a nyersanyagexport kínai korlátozásának feloldását célzó uniós fellépéssel kapcsolatban, amelyre a WTO-ban 2009ben indított, kilenc terméket érintő vita keretében került sor8. A WTO vizsgálóbizottsága 2011 júliusában jelentést adott ki, amelyből az derül ki, hogy a Kína által számos nyersanyag esetében alkalmazott exportkorlátozások nem felelnek meg a WTO jogszabályai értelmében Kínát terhelő kötelezettségeknek. A vizsgálóbizottság konkrétan megállapította, hogy a szóban forgó nyersanyagokra kivetett kínai exportvámok nem feleltek meg a Kína által a WTO-hoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeknek. Megállapították, hogy a nyersanyagok e csoportjára Kína által meghatározott exportkvóták sértik a mennyiségi exportkorlátozások bevezetésére vonatkozó általános tilalmat. Ezenfelül a vizsgálóbizottság megállapította, hogy a szóban forgó intézkedések nem indokolhatók környezetvédelmi megfontolásokkal vagy egy létfontosságú termék hiányával kapcsolatos aggodalmakkal. Kína fellebbezett a vizsgálóbizottság jelentése ellen, és 2012. január 30-án a WTO fellebbviteli testülete megerősítette a kínai kvóták és exportvámok jogellenességét. 2011 folyamán a Bizottság a konkrét WTO-eseten kívül is több ízben felvetette a nyersanyagokra vonatkozó exportkorlátozások tágabb kérdését, mivel a szóban forgó kínai politika továbbra is az alapvető nyersanyag-összetevők rendkívül széles körét fedi le, például 8
2009. június 23-án az Unió és az Egyesült Államok, később pedig Mexikó is WTO-konzultációt kért Kínával a következő kilenc terméket érintő kínai exportkorlátozások tárgyában: bauxit, koksz, folypát, szilícium-karbid, szilíciumfém, cink, magnézium, mangán és sárgafoszfor. Az Unió különösen a kínai exportvámokról, exportkvótákról, és a kvóták adminisztrációjára és engedélyeztetésére vonatkozó intézkedésekről, valamint a minimum exportár kínai rendszeréről szóló konzultációt kért. 2009 decemberében vizsgálóbizottságot hoztak létre.
6
a ritkaföldfémeket is. A fellebbviteli testület jelentésének közzétételét követően a Bizottság mérlegelni fogja, hogyan kezelhető a kérdés a továbbiakban. India esetében – miközben folynak a szabadkereskedelmi tárgyalások – szintén történt előrelépés az egészségügyi és növény-egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban, pontosabban a szarvasmarhafélék genetikai anyaga tekintetében, előrevetítve a nemzetközi szabványokkal történő összehangolás lehetőségét. Az uniós kivitelek korlátozásának teljes feloldásához azonban további előrelépés szükséges. Ezenfelül az élelmiszer-biztonság területén India 2011 októberében ad hoc iránymutatást adott ki, amely számos Indiába exportált uniós élelmiszer-ipari termék kereskedelmét elő fogja mozdítani. Összességében azonban Indiának még jobban igazodnia kell a nemzetközi szabványokhoz ahhoz, hogy teljesen megnyissa piacát az uniós termékek előtt. Ezért a Bizottság a 2011. évi kedvező eredményekre építve, az indiai hatóságok részvételével zajló valamennyi többoldalú és kétoldalú fórumon továbbra is fel fogja vetni ezeket a kérdéseket. Japánban – a 2009. évi EU-Japán csúcstalálkozón Japán által tett vállalások következményeként – a jelenleg folyó hatályfelmérés keretében sikerült némi előrelépést elérni az orvostechnikai eszközök kérdésében. Az Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztériummal történt rendszeres kapcsolatfelvételt követően tisztázták a Japánban az orvostechnikai eszközökre alkalmazott „forgalomba hozatal előtti” jóváhagyási eljárásokat, és némi fejlesztés történt az orvostechnikai eszközök bizonyos csoportjait érintő megfelelőségértékelés folyamatában (például a „helyszíni” ellenőrzéseknek a IV. osztályba tartozó orvostechnikai eszközökre való korlátozása, csak két évente). A Bizottság figyelemmel fogja kísérni e kötelezettségvállalás teljesítését és továbbra is szorgalmazni fogja a japán megfelelőségértékelési eljárások javítását és egyszerűsítését annak érdekében, hogy azok ne akadályozzák indokolatlanul az orvostechnikai eszközök, valamint más termékek piacra jutását. Előrelépés történt a Kormányzati Beszerzési Megállapodás keretében Japánnal a kormányzati beszerzések terén is, amelyek 2011. decemberében sikeresen lezárultak. Japán kötelezettséget vállat az EU-val szemben arra, hogy a vasúti beszerzéseknél a működési biztonságra vonatkozó záradékot átlátható és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazza. E kötelezettségvállalásnak a záradék önkényes alkalmazásának megszűnését kell eredményeznie, külföldi gazdasági szereplők számára is nyitva hagyva a vasúti ágazatban a közbeszerzési eljárásokban való részvételt. Előrelépés történt az USA „100 %-os átvizsgálásról” szóló szabályozása tekintetében is. Számos fellépés – többek között az Európai Bizottság fellépései – eredményeképpen az Egyesült Államok belbiztonsági minisztere bejelentette, hogy terveik szerint elhalasztják az intézkedés hatálybalépését, amelyet eredetileg 2012. július 1-jére irányoztak elő. Ez remélhetőleg az első lépés annak irányába, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa visszavonja ezt a jogszabályt. Ez a döntés a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében – különösen 2010-ben és 2011-ben –végrehajtott fellépéseket követte, ahol a biztonságos kereskedelem kérdéséről tárgyaltak. Az ellátási lánc biztonságával kapcsolatos EU–USA együttműködés eredményeként Napolitano amerikai belbiztonsági miniszter, valamint Šemeta és Kallas biztosok, illetve Malmström biztos asszony közös nyilatkozatot adott ki 2011. június 23-án. Ez a nyilatkozat politikai keretet biztosít az EU–USA együttműködéshez olyan kétoldalú és többoldalú szervezeteken belül, mint a Vámigazgatások Világszervezete, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és az Egyetemes Postaegyesület (UPU). A 2011. novemberi Transzatlanti Gazdasági Tanács 7
ülésén az Unió és az Egyesült Államok a nyilatkozatot követve befejezte a kereskedelmi partnerségi programok kölcsönös elismerésére vonatkozó előkészítő munkáját, amelyeket amennyiben 2012-ben aláírnak és végrehajtanak, akkor egy, a 100%-os átvizsgálásra vonatkozó eljárás helyetti szabályozás részévé válik. Ugyan korlátozott mértékben, de a „Buy American” („Vásárolj amerikai árut”) jogszabály tekintetében is született siker. A gazdasági válság során 2009-ben bevezetett, nagy horderejű „Buy American” rendelkezéseket tartalmazó ösztönző csomag9 2011 szeptemberében lejárt és nem hosszabbították meg. Mindazonáltal a jelenlegi kritikus gazdasági helyzetben továbbra is jellemző tendencia az Egyesült Államok Kongresszusában és kormányzatában a hasonló „Buy American” rendelkezéseket tartalmazó törvényjavaslatok előterjesztése. A legutóbbi példa Obama elnök 2011. szeptemberi bejelentése volt az amerikai munkahelyteremtő törvényjavaslatról („American Jobs Act”), amely „Buy American” követelményeket előíró, állami infrastrukturális kiadásokra vonatkozó programot vezetne be. E kezdeményezések elfogadásának kilátásai ebben a pillanatban, az Egyesült Államok Kongresszusában fennálló jelenlegi politikai környezetben meglehetősen bizonytalanok. A Bizottság azonban továbbra is éberen fogja követni azokat az esetleges fejleményeket, amelyek a „Buy American” rendelkezések új jogszabályok keretében való elfogadásának irányába mutatnak. 2.3 Oroszország – A WTO-csatlakozás hosszú ideje fennálló piacrajutási kérdéseket érintő következményei Oroszország lezárta a WTO-csatlakozás 18 éves folyamatát, és 2012-ben hivatalosan is csatlakozik a Kereskedelmi Világszervezethez. Oroszországnak ennélfogva többoldalú szabályzatokat kell végrehajtania, amelyek számos, hosszú ideje fennálló kétoldalú piacrajutási kérdés megoldását hivatottak elősegíteni, egyúttal pedig hozzájárulnak annak megelőzéséhez, hogy Oroszország a szervezethez való hivatalos csatlakozás előtt a WTOkötelezettségekkel szemben álló új intézkedéseket vezessen be. Először is a WTO-hoz való csatlakozás szintén rendezni fogja az orosz kereskedelmi vonzatú beruházási intézkedések kérdését a gépjárművek és alkatrészeik ágazatán belül. Az elfogadott csatlakozási feltételek értelmében az orosz beruházási program 2018. július 1jéig mentesül a WTO-szabályok alól, Oroszország pedig addigra fokozatosan megszünteti ezeket az intézkedéseket. Az Unió és Oroszország közötti kétoldalú megállapodás ugyanakkor kompenzációs mechanizmust állapít meg, amelyre akkor kerülhetne sor, ha az orosz intézkedések alkalmazásának eredményeként csökkenne a gépjárműrészek és -alkatrészek uniós exportja. Előrelépés várható a vámügyi gyakorlatok terén is. A vámunió létrehozásával összefüggésben felmerült aggodalmak részben megszűntek a Bizottság és az orosz hatóságok közötti szoros kapcsolattartásnak, valamint az új Vámkódex végrehajtására vonatkozó 9
2009. február 13-án a Kongresszus az amerikai gazdasági helyreállításról és az új befektetésekről szóló, 790 milliárd dolláros törvényt fogadott el, amely két olyan „Buy American” rendelkezést tartalmaz, amelyek megtiltják, hogy a törvény által előirányzott alapokból: i) közintézmény vagy közmű építését, átalakítását, karbantartását vagy javítását finanszírozzák, amennyiben a munkálatok során felhasznált vas, acél és egyéb termékeket nem az Egyesült Államokban állították elő, ii) és/vagy az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma egy részletes listán szereplő, bizonyos textiltermékeket (például ruházatot, sátrakat, gyapotot és természetes szálakat stb.) vásároljon, kivéve, ha az adott terméket az Egyesült Államokban állították elő vagy ott termesztették.
8
átmeneti időszaknak köszönhetően. Az új vámügyi gyakorlatok a korábbi félelmekkel ellentétben összességében nem hoztak létre további piacrajutási akadályokat. Mindazonáltal bizonyos kérdések, például az orosz hatóságok vámügyi szabályozásra vonatkozó önkényes értelmezése, továbbra is aggodalomra adnak okot. Oroszország WTO-hoz való csatlakozása várhatóan számos eredményt hoz magával, mivel Oroszországra nézve is érvénybe lépnek a WTO-rendelkezések, továbbá olyan megállapodások, mint a vámérték megállapításáról szóló WTO-megállapodás, amelyek hozzá fognak járulni a kereskedelem megkönnyítéséhez. Megkezdődött az Unió és Oroszország közötti vámügyi együttműködés stratégiai keretének végrehajtására irányuló munka is, amelynek célja, hogy megfelelő biztonság és védelem megteremtése mellett a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse a kereskedelmet. Előrelépés várható a szellemi tulajdonhoz fűződő jog terén is, ahol folytatódnia kell az Unió és Oroszország által a szellemi tulajdonról folytatott kétoldalú párbeszédnek, amely igen hasznosnak bizonyult a jogérvényesítéssel kapcsolatos problémák kezelésében. Végül számos egészségügyi és növény-egészségügyi kérdéssel kapcsolatban várható előrelépés, mivel Oroszországnak maradéktalanul meg kell felelnie a nemzetközi szabványoknak, és azokat megkülönböztetéstől mentes módon kell alkalmaznia. Oroszországnak továbbá biztosítania kell, hogy egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedései az átláthatóság és a tudományos indokoltság elvein alapuljanak, valamint arányosak és megkülönböztetéstől mentesek legyenek. Az egészségügyi és növényegészségügyi kérdésekről a WTO keretében folytatott előcsatlakozási egyeztetések eredményeként Oroszország máris számos kötelezettséget vállalt és szabályt fogadott el – többek között a Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal közös vámunió szintjén is –, hogy a csatlakozás idejére előkészítse az egészségügyi és növény-egészségügyi normák nemzetközi szabványokkal történő teljes körű összehangolását. További döntéseket és normákat is fogadtak el vagy azok előkészítése jelenleg folyik10. E törvények és más jogszabályok WTOszabályokkal, valamint egészségügyi és növény-egészségügyi szabályokkal összhangban történő végrehajtását szigorúan figyelemmel kell kísérni, hogy Oroszország a WTOcsatlakozás idején már teljes körűen eleget tegyen a rá vonatkozó egészségügyi és növényegészségügyi követelményeknek, különösen a megkülönböztetésmentesség és az arányosság tekintetében. Ezzel egyidejűleg a Bizottság folytatja a kétoldalú tárgyalásokat Oroszországgal és annak vámunión belüli partnereivel az oroszországi és vámuniós szabályok nemzetközi normákhoz való további szükséges közelítéséről. Oroszország WTO-csatlakozása az európai vállalatok számára rendkívül fontos lépést jelent az oroszországi piacon tapasztalt számos, hosszú ideje fennálló kereskedelmi akadály leküzdése felé. Az Unió 2012. évi és azt követő időszakra szóló végrehajtási menetrendjében kiemelt helyet foglal el annak figyelemmel kísérése, hogy Oroszország a WTO-val kapcsolatos kötelezettségvállalásainak teljesítése közben előrelépést mutat-e a fenti akadályok tekintetében. 2.4
Akadályok, amelyek terén 2011-ben nem történt előrelépés
10
E normák biztosítékokat nyújtanak többek között az átláthatóság, az arányosság, a megkülönböztetésmentesség, az ekvivalencia, a kockázatértékelés, az állat-egészségügyi ellenőrzés és tanúsítás, valamint a behozatali és árutovábbítási engedélyek tekintetében.
9
Az Európai Bizottság 2011-ben hozott intézkedései ellenére, ideértve bizonyos esetekben a kérdéseket a legmagasabb politikai szintre vitelét is, néhány akadály esetében nem történt jelentős előrelépés. Ezek 2012-ben továbbra is kiemelt célok maradnak. Kína esetében például a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. évi jelentésben meghatározott két akadállyal kapcsolatban nem történt előrelépés. A befektetés továbbra is a Kínával kialakított kétoldalú kapcsolatok létfontosságú területe, mivel az ország e tekintetben hatalmas potenciállal rendelkezik. A befektetések útjában álló akadályok azonban továbbra is fennállnak, és a helyzet 2011-ben sem javult. A közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó meglévő átvilágítási mechanizmusokon felül 2011 februárjában Kína elfogadta a nemzetbiztonsági felülvizsgálati mechanizmust, amely lehetővé teszi a külföldi beruházókat érintő fúziók és felvásárlások nemzetbiztonsági megfontolások szerinti ellenőrzését (lásd a 3. szakaszt). Túlzottan általános és kétértelmű hatálya aggodalmat váltott ki azzal kapcsolatban, hogy a külföldi beruházók Kínában a jövőben újabb akadályokkal szembesülhetnek. Ezt a kilátást megerősítette a befektetési katalógus Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által 2011 áprilisában kiadott, régóta várt módosítástervezete, amely nem felelt meg a várakozásoknak a tekintetben, hogy még inkább megnyitotta volna Kínát a külföldi befektetések előtt, például a távközlés, a pénzügyi szolgáltatások11, az építőipar, a kiskereskedelem, a gyorsposta-szolgáltatás vagy néhány feldolgozóipari ágazat, például a személygépjármű-ipar, és különösen az elektromos járművek alágazatának területén. De Gucht biztos felvetette a kérdést a vegyes bizottság 2011 júliusi ülésén, a Bizottság pedig technikai szinten részletes észrevételeket nyújtott be Kínának. A katalógust 2011. december 24-én fogadták el, amely az áprilisi tervezethez képest nem hozott jelentős változtatásokat. A Bizottság továbbra is aktívan munkálkodik a Kínával létesített általános befektetési kapcsolatok javításán. Az Unió és Kína közötti kétoldalú befektetési munkacsoport 2010. évi létrehozását követően jelenleg is egyeztetnek az Unió és Kína közötti befektetési megállapodásra vonatkozó tárgyalások lehetséges megindításáról, amely megállapodásnak piacrajutási vonatkozásokat, valamint a beruházások lehető legmagasabb szintű védelmét, valamint további átláthatósági mechanizmusokat is tartalmaznia kell annak érdekében, hogy növelje a jogbiztonságot Kínában az uniós befektetők számára. A kiemelt célként meghatározott, a szabványosítás és a technikai előírások terén az iktbiztonsági ágazatban fennálló kínai akadályok (például a kereskedelmi célú titkosításra és a többszintű védelmi rendszerre (MLPS) vonatkozó OSCCA-rendelet12) továbbra is aggodalomra adnak okot. A Bizottság 2011-ben számos erőfeszítést végzett e téren azzal, hogy felvetette a kérdést miniszteri szinten. A kínai hatóságok valamennyi alkalommal – kifejezetten az OSCCA-rendelet felülvizsgálatára vonatkozóan – jelezték, hogy a felülvizsgált rendeletet konzultáció céljából még az elfogadás előtt közzéteszik az érdekelt felek számára, a rendelet figyelembe fogja venni az iparági aggodalmakat és nyitottabb lesz a külföldi technológiára. Az új jogszabály – eredetileg 2011-re várt – elfogadásának ütemezéséről azonban továbbra sincs információ. Ezzel egyidejűleg az OSCCA-rendelet és a többszintű védelmi rendszerek továbbra is az adatbiztonságra vonatkozó intézkedések elfogadásának jogalapját képezik, például az informatikai készülékekre vonatkozó 6 szabvány esetében. Az Európai Bizottság 2012-ben is minden alkalommal fel fogja vetni a kérdést, és
11 12
A biztosítás például még mindig a befektetések „korlátozott” kategóriájába tartozik. Office of State Commercial Cryptography Administration (Kereskedelmi Célú Titkosítás Állami Igazgatási Hivatala)
10
folytatja arra irányuló munkáját, hogy megpróbáljon kapcsolatba lépni az intézkedések e rendkívül összetett hálójában érintett valamennyi illetékes kínai hatósággal. Nem történt számottevő előrelépés Indiában bizonyos ágazatok, például a jogi szolgáltatások, a könyvvitel, a biztosítás, a banki és pénzügyi szolgáltatások külföldi befektetések előtt történő megnyitása terén. Nem szűntek meg az aggodalmak a postai ágazat reformjával és a gyorsposta-szolgáltatásokra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokkal kapcsolatban sem. E kérdésekről elsősorban a jelenlegi szabadkereskedelmi tárgyalások keretében egyeztetnek. Egyes jogszabályjavaslatok, amelyek elfogadásáról jelenleg tárgyalnak, lehetővé tennék a kiskereskedelmi és forgalmazási szolgáltatások terén a külföldi befektetéseket. A több márkára kiterjedő kiskereskedelembe történő befektetés kérdését azonban a kedvezőtlen politikai és társadalmi reakciók hatására igen gyorsan, határozatlan időre felfüggesztették. Japánban a kétoldalú tevékenységek 2011. során történt erősödése ellenére is csak korlátozott előrelépést sikerült tenni a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. évi jelentésben szereplő néhány akadály esetében. A legutóbbi, 2011. májusi EU-Japán csúcstalálkozót követően hatályfelmérést indítottak azzal a céllal, hogy feltérképezzék a jövőbeni szabadkereskedelmi tárgyalások hatályát és az ezekkel kapcsolatban kitűzött cél nagyságát. A felmérés hasznos fórumot biztosít arra, hogy bizonyos akadályokról tárgyalást kezdeményezzenek a japán hatóságokkal. Ugyan az orvostechnikai eszközökre vonatkozó megfelelőségértékelési eljárások és a kormányzati beszerzések terén sikerült eredményt elérni (lásd a 2.2. szakaszt), a pénzügyi szolgáltatások kérdésében nem változott a helyzet. Végül pedig nem sikerült javulást elérni a 2011-ben a Mercosur-országok esetében meghatározott akadályok terén, ahol ezzel szemben éppen a protekcionista tendenciák további érvényesülése figyelhető meg, nevezetesen az Argentínában és Brazíliában érvényben lévő intézkedések tekintetében13. Az ilyen akadályok némelyike (például a tengeri szállítás korlátozásai és az Argentínában és Brazíliában fennálló, nyersanyagexportra vonatkozó korlátozások) esetében a szabadkereskedelmi tárgyalás biztosítja a kérdések jelenlegi megvitatásának legfőbb keretét, ennélfogva ezek a kérdések ebben az összefüggésben fognak kiemelt szerepet kapni. A Bizottság továbbá kétoldalú tárgyalások keretében már megemlítette ezeket az akadályokat Argentínának és Brazíliának, és 2012-ben szintén meg fogja említeni. Argentína nem automatikus behozatali engedélyei esetében a rendszer érvényben maradt, a helyzet pedig nem javult. Mi több, 2011 márciusában Argentína 178 új vámtarifasorra terjesztette ki a nem automatikus behozatali engedélyek alkalmazását14. Ennélfogva a nem automatikus engedélyezési rendszer jelenleg 589 vámtarifasorra terjed ki, így az Unió Argentínába irányuló exportjának 12,3 %-át érinti. Noha az uniós kivitelt viszonylag kevésbé viselték meg ezek az intézkedések, mint az Egyesült Államok, Kína vagy Brazília exportját, az európai vállalatok számára az engedélyezési rendszer alkalmazása által okozott veszteség becsült összege 2011 januárjától 2011 szeptemberéig 147 millió USD-t tesz ki. A Bizottság
13
14
Kereskedelmi Főigazgatóság, Eighth Report on Trade Restrictive Measures – October 2011-September 2011 (A kereskedelmi korlátozó intézkedésekről szóló nyolcadik jelentés – 2011. október–2011. szeptember), 2011. október, http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2011/october/tradoc_148288.pdf A kiterjesztett hatály így jelenleg bizonyos gépjárművekre és azok alkatrészeire, a motorkerékpárokra, a kerékpárokra és azok alkatrészeire, a textilre, kohászati termékekre és egyes elektronikus termékekre is vonatkozik.
11
kétoldalú keretek között több alkalommal felvetette már a problémát Argentínának, valamint számos további országgal együtt az illetékes WTO-szerveknek is. A Bizottság beavatkozását követően az argentin kormány némi korlátozott hajlandóságot mutatott arra, hogy eseti alapon megoldást találjon a problémára. Ez valamelyest segített enyhíteni az európai vállalatok számára legsúlyosabb eseteket. A probléma azonban továbbra is igen komoly, különösen, mivel Argentína behozatali/kiviteli kompenzációs terveket kényszerített a vállalatokra, amelyek előírják azok számára, hogy ahány peso értékben importáltak, ugyanekkora összegben exportálniuk is kell, ez pedig súlyosan torzítja az üzleti döntéseket. A helyzet súlyossága miatt a Bizottság a rendelkezésére álló valamennyi lehetőséget megvizsgálja, beleértve egy, a WTO keretében zajló vitarendezési ügy elindítását is. Ide tartoznak továbbá a más érintett országokkal folytatandó konzultációk is. A helyzet a brazíliai kormányzati beszerzésekhez való hozzáférés esetében is tovább romlott. 2010-ben Brazília nemzeti közbeszerzési törvényében 25 %-os előnyben részesítési arányt vezetett be, amelyet azonnali hatállyal alkalmaztak az ikt-ágazatban. A problémát 2011-ben számos alkalommal tárgyalták, többek között a vegyes bizottságban is. Ennek ellenére a brazil kormány időközben bejelentette, hogy az előnyben részesítési arányokat kiterjeszti az egészségügyre, a hírközlésre és a csúcstechnológiai berendezésekre is. Valamennyi ebben a szakaszban említett akadály különös figyelmet érdemel a 2012. évi jogérvényesítési fellépés során. A Bizottság elszántan fog munkálkodni ezen akadályok elhárításán, valamint valamennyi szinten, többek között – adott esetben – a kétoldalú csúcstalálkozókon, a szabadkereskedelmi tárgyalásokon és a vitarendezési eljárásokon is fokozni fogja fellépéseit annak érdekében, hogy a következő, 2013. évi jelentés idejére kézzelfogható eredmények szülessenek.
3.
ÚJ JELENTŐS AKADÁLYOK KERESKEDELMI KAPCSOLATAINKBAN
A kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló 2011. évi jelentésben felsorolt megoldatlanak adályokon túl 2011-ben számos új piacrajutási akadály jelentkezett, amelyeket fel kell venni a 2012. évi jogérvényesítési intézkedések listájába. Kínában jelentősen előrelépett a befektetések területén a 12. ötéves terv elfogadásával összefüggésben is, amely az ipari fejlesztés számára a következő öt évben elérendő kiemelt célokat irányozza elő. Ennek keretében Kína 2011 februárjában a külföldi beruházókat érintő fúziókra és felvásárlásokra vonatkozó nemzetbiztonsági felülvizsgálati mechanizmust fogadott el, amelynek értelmében az ország nemzetbiztonsági megfontolások alapján megakadályozhatja a külföldi felvásárlásokat. Az intézkedés szövegéből, valamint a mechanizmus által potenciálisan érintett ágazatok előzetes listájából ítélve úgy tűnik, hogy a nemzetbiztonság fogalma igen tág, és kiterjedhet gazdaságpolitikai megfontolásokra is. A nemzetbiztonsági szempontból jelentősnek ítélt ágazatok némelyike túlmutat az olyan „hagyományosan” biztonsági vonatkozású ágazatokon, mint amilyen a honvédelem vagy az energiaügy, hiszen megtalálhatók közöttük például az orvostechnikai eszközök, a postai, a szállítási, a raktározási, valamint a kis- és nagykereskedelmi szolgáltatások is.
12
További aggasztó kérdést jelentenek a kínai exportfinanszírozási feltételek és támogatások. Kína az exporthiteleket nem az OECD/WTO-szabályoknak megfelelően alkalmazza a tőkeintenzív, gyakran csúcstechnológiai ágazatokban működő kiemelkedő nemzeti termelők exportjának fellendítéséhez. Mindez – nem csupán harmadik országok piacain, de Európán belül is – egyre gyakrabban jelent komoly kihívást világszintű, versenyképes uniós nagyvállalatok számára, valamint egyre inkább fenyegeti az uniós gazdaság jelentős ágazatait. Ezenfelül számos iparágat nem átlátható módon részesítenek támogatásban, többek között az állami tulajdonú vállalatok és bankok tevékenysége, valamint a földterületek, anyagok és energia támogatásként történő biztosítása révén. A probléma nem új keletű. Mégis fokozottan fel kell lépni az ilyen az ilyen versenyellenes gyakorlatok ellen, a problémákat pedig módszeresen fel kell vetni a legmagasabb szinten, mivel az ilyen gyakorlatok olyan következményekkel járnak, amelyek számos ágazatban akadályozzák a piacra jutást, valamint torzítják a nemzetközi piacokon folyó versenyt. Indiában jelenleg készülnek elfogadni egy új nemzeti termeléspolitikát, amelyet a szövetségi miniszteri kabinet 2011 októberében hagyott jóvá. A nemzeti termeléspolitikát még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. A terv említést tesz a hazai termelés fejlesztését célzó intézkedésekről, például a hazai technológiafejlesztésre irányuló ösztönzőkről (adókedvezmények és kormányzati támogatások formájában), valamint a hazai fejlesztésű termékek és technológiák kormányzati ügynökségek általi preferenciális felvásárlásáról. Ezenfelül a kormány megfontolja közbeszerzések meghatározott ágazatokban helyi hozzáadottérték-teremtésre vonatkozó kikötéssel történő alkalmazását olyan területeken, mint a napenergiát hasznosító berendezések, elektronikus hardverek, üzemanyag-takarékos közlekedési eszközök és informatikai alapú biztonsági rendszerek. Noha a nemzeti termeléspolitika még tervezési szakaszban tart, rendelkezéseit máris számos ágazati tervben alkalmazzák. Az indiai Hírközlési és Informatikai Minisztériumban három különböző, ám egymással összekapcsolódó, az elektronikával, az informatikával és a távközléssel kapcsolatos nemzeti szakpolitika véglegesítése zajlik, amelyeket 2011 októberében nyilvános vitára bocsátottak. A Bizottság máris lépéseket tett arra, hogy hangot adjon az uniós aggodalmaknak. Kroes alelnök asszony és De Gucht biztos levelet küldtek indiai kollégáiknak. Továbbá közelmúltbeli indai látogatása során Kroes alelnök asszony számos érintett hatósággal megvitatta a kérdést. Végezetül új intézkedéseket vezettek be a Mercosur-régióban is, ahol 2011-ben Brazília különösen aktív volt. 2011. szeptember 15-én Brazília megemelte az ipari termékek adóját azon gépjármű- és tehergépkocsi-gyártók számára, akik nem felelnek meg bizonyos helyi termelési feltételeknek. Adókedvezmény igénybevételéhez a járműalkatrészek 65 %-ának Brazíliában kell készülnie; a vállalatoknak bruttó eladásaik legalább 0,5 %-át brazíliai kutatásra és fejlesztésre kell fordítaniuk, valamint számos alapvető gyártási folyamatot Brazíliában kell elvégezniük. Az intézkedés 2011. december 12-e óta alkalmazandó, és a tervek szerint 2012. december 31-ig marad hatályban. A Bizottság kétoldalú keretek között már felvetette a problémát Brazíliának, valamint más érintett partnerekkel együtt a megfelelő WTO-szerveknek is. A Bizottság kapcsolatban marad az érintett vállalatokkal, hogy a jövőben megfelelően fel tudjon lépni az uniós vállalatokat érintő kedvezőtlen hatások minimálisra csökkentése érdekében. Brazília szigorúbb vámellenőrzések révén megszorításokat vezetett be a textiláruk és a ruházat behozatalára vonatkozó eljárások terén. A behozott textilárukra és ruházatra így a szürke és a vörös vámügyi eljárások alkalmazandók. Ez azt jelenti, hogy az árukat fizikai
13
ellenőrzésnek vetik alá, valamint a mintákat laboratóriumi vizsgálatra küldhetik. Ennélfogva a behozott áruk felszabadításának ideje akár 90 napot (és szükség esetén még további 90 napot) is igénybe vehet. Ezenfelül a vámügyi hatóságok a korábbinál több igazolást követelnek. Argentína új korlátozásokat vezetett be a viszontbiztosítási szolgáltatások ágazatában. 2011 februárjában az argentin biztosítási felügyelet (Superintendencia de Seguros de la Nacion) határozatot tett közzé, amely módosította a viszontbiztosítások szabályozási keretét. Az új jogszabály egyik fő rendelkezése, hogy az országon belül kizárólag a nemzeti vállalatok vagy a külföldi vállalatok helyi fiókvállalatai számára engedélyezi viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtását. Ettől eltérve a vállalatok kérvényezhetik e kötelezettség alóli felmentésüket, ha bizonyítani tudják, hogy a kockázat mértéke miatt arra a helyi piacon nem nyújtható fedezet. 2011 májusában egy új határozat némileg enyhítette a jogszabályi keretet, mivel az 50 millió USD-t meghaladó kockázatok, illetve a továbbengedményezési szolgáltatások esetében egyaránt engedélyezte a határokon átnyúló viszontbiztosítási szolgáltatásokat. Továbbra is érvényben maradtak azonban egyéb jelentős korlátozások, például az életbiztosítások külföldi viszontbiztosítása, valamint a helyi viszontbiztosítói díjak több mint 40 %-ának külföldre irányítása nem engedélyezett.
4. A KERESKEDELEMKORLÁTOZÓ IPARPOLITIKÁK FELÉ TÖRTÉNŐ ELMOZDULÁS A FELTÖREKVŐ GAZDASÁGOKBAN A jelentésben szereplő akadályok tágabb kontextusának vizsgálatából kitűnik, hogy az intézkedések gyakran olyan nemzeti ipari tervek részét képezik, amelyek a külföldi termékek, szolgáltatások és befektetések elleni megkülönböztető rendelkezéseket tartalmaznak. Ez általános tendenciát tükröz, amely az elmúlt két évben jelent meg, különösen a feltörekvő gazdaságokban. 2008 és 2009 között, a pénzügyi és gazdasági válság kezdetén számos ország folyamodott állami beavatkozáshoz, hogy ellensúlyozza a keresletre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ezek az intézkedések sok esetben mégis torzíthatták a kereskedelmet. Az intézkedések bizonyos mértékig azoknak az ágazatoknak a védelmét célozták, amelyek különösen megszenvedték a globális kereslet csökkenésének kedvezőtlen hatásait. Általában egyértelmű kapcsolat állt fenn a válság és a bevezetett intézkedések között, amelyek a tervek szerint csak átmenetileg, a gazdaság újbóli fellendüléséig maradtak volna érvényben. Ugyanakkor a kereskedelemkorlátozó intézkedések jelenlegi hulláma, különösen a feltörekvő gazdaságokban más jellegű. Az intézkedések már nem függenek össze a válsággal, mivel ezek az országok stabilan kilábaltak a válságból és - legalább 2010 óta - magas növekedést produkálnak. Következésképpen a kérdéses intézkedések nem átmeneti jellegűek, hanem a nemzeti ipari tervek részét képezik, amelyek hosszabb ideig érvényben maradnak és céljuk, hogy az esetleges viszonylagos előnyökre építve átalakítsák a nemzeti gazdaságok termelési rendszerét. A feltörekvő gazdaságoknak vitathatatlanul jogában áll, hogy iparpolitikákat fogadjanak el termelési rendszerük strukturális átalakítása és fejlesztése érdekében, e politikáknak azonban határozottan a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő versenyfeltételek elveire kellene épülniük. Kínában nagy hagyománya van a nemzeti iparfejlesztés külföldi szereplőkkel szembeni megkülönböztetés vagy tisztességtelen verseny alapján történő támogatásának. Ez tükröződik
14
a 2011 márciusában elfogadott 12. ötéves tervben is. A terv minőségi elmozdulást jelent a „terjeszkedőnek” nevezett fejlesztési modelltől az ipari konszolidációt, az energiahatékonyságot, a termelékenység növelését és a minőségfejlesztés hangsúlyozását szorgalmazó modell felé, amelynek általános célja a gyártási értékláncban való feljebb kerülés és a kínai növekedés fenntarthatóbbá tétele. A 12. ötéves terv ezenfelül még nagyobb hangsúlyt helyez a szolgáltatási ágazat megerősítésére, amely újabb váltást jelez Kína politikájában. Mindezek ismeretében Kína valószínűleg továbbra is támogatni fog egyes kiválasztott „stratégiai fontosságú feltörekvő iparágakat” (például a tiszta energiát, az elektromos járműveket, az ikt-t és a széles sávot, valamint a gyógyszeripart), többek között a befektetések (gyakran a technológiatranszferre vonatkozó kötelező előírások formájában történő) irányítása és a finanszírozás irányítása révén. A 12. ötéves terv, valamint a befektetési katalógus rendelkezései központi és tartományi szinten máris számos ágazati tervben megjelennek. A központi terveket tekintve, a közelmúltban közzétették a nemzeti tudományos és technológiai fejlesztésről szóló 12. ötéves tervet, amely a független innovációs kapacitások előmozdításának elvén alapszik. Ezenfelül arra vonatkozó utalások is történtek, hogy az Ipari és Informatikai Minisztérium által kidolgozott, új, elektromos járművekre vonatkozó terv kötelezővé tenné a technológiatranszferre vonatkozó kényszerítő előírásokat azokban a közös vállalkozásokban, amelyekben külföldi befektetők kisebbségi tulajdonnal rendelkeznek. Aggodalmakat fogalmaztak meg továbbá az Ipari és Informatikai Minisztérium tervével kapcsolatban, amely bevezetné azt a követelményt, hogy 2015-re valamennyi Kínában eladott elektromos személygépkocsinak kínai gyártmányúnak kell lennie. A közelmúltban azonban Kína ígéretet tett arra, hogy nem szándékozik fenntartani sem a technológiatranszfert kötelezővé tevő intézkedéseket, sem a belföldi kínai márka alapítását a külföldi befektetéssel rendelkező vállalatok számára kötelezővé tevő előírásokat. E kedvező jelek, valamint a belső innováció kérdésében tett előrelépés alapján a Bizottság szorgalmazza, hogy Kína a versenyfeltételek egyenlővé tételének és a szellemi tulajdon védelmének elveit figyelembe véve ösztönözze az innovációt. A támogatások és az exportfinanszírozás azonban továbbra is jelentős szerepet játszik az ország innovatív ipari fejlesztésének előmozdításában. A közelmúltban India által bevezetett nemzeti termeléspolitika a részben megkülönböztető elvekre épülő iparosítási politika másik példája. E terv célja, hogy a feldolgozóipar GDPrészesedését 2022-ig 16 %-ról 25 %-ra növelve, a hazai termelést középpontba állítva átalakítsa India gazdasági és foglalkoztatási térképét. A fent említetteknek megfelelően (lásd a 3. szakaszt), a terv a hazai termékek kormányzati beszerzések során történő előnyben részesítését, illetve a magánszereplők vásárlásaihoz előírt helyi tartalmi követelményeket együtt alkalmazza a hazai technológiák fejlesztését segítő adókedvezményekkel és kormányzati támogatásokkal. Ennélfogva elengedhetetlen lesz, hogy a nemzeti termeléspolitika és a vonatkozó ágazati tervek végrehajtását 15 a nemzetközi szabályoknak való megfelelésük szempontjából körültekintően figyelemmel kísérjék.
15
A nemzeti távközlés-politikai terv tervezetén kívül (3. szakasz) további kapcsolódó terv a 2008-ban elfogadott Jawaharal Nehru nemzeti napenergia-küldetés, amely a jelek szerint a beruházásokat bizonyos projektekben a napenergiával működő infrastruktúra „hazai tartalmi követelmények” szerinti fejlesztésére vonatkozó feltételekhez köti, ami azt jelenti, hogy a fejlesztők által ilyen projektekben alkalmazott, napenergiával működő bizonyos berendezéseket Indiában kell gyártani. Ezenfelül India támogatott áron vásárolná a nemzeti napenergia-küldetés projektje által előállított napenergiát, a fejlesztők azonban csupán akkor alkalmazhatnák a támogatott árakat, ha teljesítik a terv helyi tartalmi követelményeit. A megújuló energiák terén az Új és Megújuló energiák Minisztériuma 2011 szeptemberében iránymutatástervezeteket tett közzé, melyekben arra kérik a 15 MW teljesítmény feletti
15
A közelmúltban Brazíliában és Argentínában is nemzeti iparosítási terveket fogadtak el. Brazíliában például a „Plano Brasil Maior”-t, az ország ipari fejlesztésének elősegítését célzó általános tervet 2011 augusztusában fogadták el. A problémát az okozza, hogy a terv egyes intézkedései olyan eszközöket irányoznak elő, mint például a bizonyos feldolgozóipari ágazatoknak (többek között a textil- és cipőiparnak, a mobiltelefon- és szoftveriparnak) kedvező, közvetlen támogatások vagy adókedvezmények. A Plano Maior egyik eleme a kormányzati beszerzéseknél érvényes 25 %-os előnybenrészesítési arány kiterjesztése az iktágazatra, és valószínűleg további ágazatokra, például az egészségügyre, a honvédelemre, a hírközlésre és a csúcstechnológiai berendezésekre is. Argentína kereskedelempolitikáját az elmúlt években – többek között az importot és az exportot is érintő intézkedések révén megvalósított – az „irányított kereskedelem” és a behozatalt helyettesítő szakpolitikák felé való elmozdulás jellemezte (e politika középpontjában pedig kétségtelenül a nem automatikus engedélyek állnak), amelyek az alapvető makrogazdasági problémákra adott rövid távú megoldásokat képviselik. A közelmúltban bevezetett „stratégiai ipari terv 2020” egyes részei Argentína hosszabb távú jövőkép kialakítására tett próbálkozását jelzik olyan ágazatokban, mint a gépjárműipar, a beruházási javak, a cipőipar, a mezőgazdasági gépgyártás, az építőanyagok, a gyógyszeripar, a vegyipar és a textilipar, ugyanakkor megerősítik fent említett, importot korlátozó elemeket is. Tehát fennáll a veszélye annak, hogy a nem automatikus behozatali engedélyekhez hasonló intézkedések az import helyettesítésére épülő, átfogóbb iparosítási politika részeként a jövőben is érvényben maradnak. A nemzeti fejlesztési terveken kívül számos országban az ipari fejlesztés elősegítése érdekében elfogadott egyedi kereskedelemtorzító intézkedések is szembeötlőek. Az e jelentésben kiemelt célként megjelölt intézkedések többsége valójában ebbe az iparosítási rendszerbe illeszkedik. A jelek szerint az iparosítás keretében leggyakrabban alkalmazott kereskedelemtorzító eszközök egyike a gyakran a befektetésekkel és a kormányzati beszerzésekkel kapcsolatos helyi tartalomra vonatkozó követelmények előírása. Az indiai nemzeti termeléspolitikán és a kapcsolódó ágazati terveken kívül ebből a szempontból további fontos intézkedés az úgynevezett lokalizációs kezdeményezés az oroszországi gépjárműiparban, amely a külföldi befektetők számára kötelezővé teszi, hogy fokozatosan, meghatározott arányú helyi tartalom alkalmazásával teljesítsék a helyi termelési küszöbértékeket. Oroszország WTO-csatlakozását követően ezt az intézkedést 2018-ig fokozatosan megszüntetik. Az új intézkedések között a Brazília által a gépjárműipar számára gyártott termékekre kivetett adó esetében helyi termelési követelményeket írnak elő a 30 %-os adókedvezmény igénybevételéhez. Úgy tűnik, a szabványosítási és a megfelelőségértékelési követelmények az ipari fejlesztés elősegítésének szintén gyakran alkalmazott eszközei. Éppen erre példa Kína szabványosítási megközelítése. Az ipari fejlesztést és az innovációt érintő nagyszabású célkitűzések ellenére Kína a szabványosítás és a műszaki követelmények területén még mindig rendkívül belföldközpontú szemléletet követ16. Ez komoly piacrajutási akadályt jelent, amely hatékonyan védi a belföldi ipart a külföldi verseny ellen. Kínának a 12. ötéves tervben meghatározott nagyszabású cél megvalósításához – amelynek értelmében bizonyos termékek
16
szélturbinás áramfejlesztők szállítóit, hogy alapítsanak gyártóüzemeket Indiában, ami a külföldi szállítók hatékony kizárását jelenti. Korlátozások vannak életben pl. a külföldi tőkeberuházással működő vállalatok több ágazatban, pl. az információs és kommunikációs technológiák ágazatában történő részvételére is,
16
vagy ágazatok esetében világelsővé kíván válni – változtatnia kell magatartásán, és jobban be kell illeszkednie a szabványosítás és a műszaki szabályok nemzetközi keretébe. A kínai informatikai biztonság esete azt példázza, hogy a műszaki szabályozásra és a megfelelőségértékelésre vonatkozó jelenlegi megközelítés komolyan hátráltatja a kínai piacra való bejutást. Nemzetbiztonsági aggodalmakra hivatkozva Kína túlzott terhekkel járó vizsgálatokat és eljárásokat követelő megfelelőségértékelési eljárásokat alakított ki, amelyeket az esetek többségében a nemzeti laboratóriumokban kell végrehajtani. Ezenfelül a kínai piacra való belépéshez szükséges tanúsítványok megszerzéséhez kötelező előírás a védett adatok közlése és a belföldi technológiák alkalmazása. India ugyanezt a megközelítést alkalmazza a távközlési ágazatban, mivel a távközlési berendezésekkel kapcsolatos biztonsági intézkedésekre vonatkozó – később módosított – eredeti javaslat a tanúsítványok megszerzéséhez megkövetelte a forráskódok közzétételét. A módosított javaslat előrelépést jelent a korábbi javaslathoz képest, azonban továbbra is indiai laboratóriumokban elvégzendő kötelező vizsgálatokat, és más terhekkel járó vizsgálati követelményeket ír elő. Ezenfelül a nemzeti távközlési politika nemrégiben készült tervezete ösztönzi a nemzeti szabványok kidolgozását, és különösen a biztonsági szempontokkal összefüggésben utalást tesz a műszaki követelmények és a szabványosítás Indiában jellemző módjának kialakítására. Végezetül a helyi termelés védelmének legkézenfekvőbb módja a versenyt jelentő termékek behozatalának korlátozása, valamint az export, különösen a nyersanyagexport korlátozása a belföldi feldolgozóipar költségeinek csökkentése érdekében. Az exportkorlátozások esetében általános növekvő tendencia figyelhető meg, amelyet a WTO egyenesen a tavalyi kereskedelem legaggasztóbb tendenciájának nevezett. A fent említett példák bizonyítják a nemzeti iparosítási politikák részét képező kereskedelemkorlátozó intézkedések növekvő jelentőségét. Ez komoly aggodalomra ad okot, mivel valószínű, hogy az ilyen tervek keretében hozott intézkedések strukturális jellegűek és hosszú ideig érvényben maradnak. A Bizottság nagyon alaposan figyelemmel fogja kísérni ezeket a fejleményeket, és megteszi a megfelelő lépéseket.
5.
KÖVETKEZTETÉS
Az európai vállalatok harmadik országok piacaira való bejutásának biztosítása az Uniós növekedési politika külső dimenziójának központi eleme. A szabadkereskedelmi tárgyalásokkal, a stratégiai partnerekkel magas szintű fórumokon folytatott egyeztetéssel, valamint a jogok többoldalú és kétoldalú megállapodások keretében történő elszánt érvényesítésével az uniós kereskedelempolitika jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításához. A jelentés rámutat arra, hogy a különböző szintű, szükség esetén akár politikai szintű, célzott fellépés mit képes elérni a harmadik országok piacán fennálló akadályok elhárítása terén. Emellett a Bizottság és a tagállamok összehangolt fellépésének döntő jelentősége lehet. Amennyiben fontos gazdasági érdekek forognak kockán, a Bizottságnak és a tagállamoknak
17
habozás nélkül valamennyi rendelkezésre álló eszközt igénybe kell venniük az uniós érdekek összehangolt előmozdítása érdekében. Ezzel összefüggésben az Európai Tanács a Szerződések rendelkezéseivel összhangban ismételten felszólított az Európai Unió és a nemzeti döntéshozók közti erősebb szinergiák kiépítésére, az intézményi szereplők közti jobb koordinációra, a vonatkozó eszközök és szakpolitikák jobb integrációjára, továbbá a harmadik országokkal folytatott csúcstalálkozók hatékonyabb használatára. A Bizottságnak és a tagállamoknak folytatniuk kell saját összehangolt megerősítő tevékenységüket azáltal is, hogy megszilárdítják a piacra jutást elősegítő partnerség eszközeit és kitartóan folytatják a kereskedelem és a befektetések útjában álló akadályokról szóló jelentésben foglalt problémák megoldását. Ezenfelül, ha az Unió partnerei nem teljesítik nemzetközi kötelezettségeiket, a vitarendezés és – szükség esetén – a megfelelően célzott szankciók is megoldást jelenthetnek. A jelentésben bemutatott esetek tanulságai egyértelműek: a harmadik országok piacán az európai vállalatok által tapasztalt legtöbb akadály esetében nem létezik könnyű megoldás. Az ilyen akadályok elhárításához a Bizottság és a tagállamok kitartó és összehangolt fellépésére van szükség. A nagyközönség számára e munka talán nem mindig jár látványos eredménnyel, az európai vállalatokra és polgárokra azonban igen konkrét és kézzelfogható hatást gyakorol.
18
