FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.3
A bitumen és forró emissziós termékei rákkeltő kockázatának vitája – kísérleti eredmények, vizsgálati programok Németországban Tárgyszavak: bitumen; foglalkozási expozíció; PAH; rákkockázat; törvényi szabályozás; MAK-érték; bitumenmetabolitok.
A bitumennek és forró emisszióinak lehetséges rákkockázatáról, és ezzel kapcsolatban a megengedhető légköri koncentrációról évek óta tart a nézetek ütközése országos és EU-szinten. Németországban, az ásványi szálak és szövetek témájáéhoz hasonló, különösen éles ellentétek bontakoztak ki. Az egyik oldalon a bitumen termelői és felhasználói állnak, akiknek érdeke a „felmentés”, de mindenképpen a mihamarabbi végleges tisztázás, a másik oldalon a nehézkes rendszer- és jogszabályalkotó apparátus „szövetkezik” a környezet- és munkavédőkkel. Törvényalkotók, szabályok és érdekvédők Németországban A Német Kutatási Szövetség (Deutsche Forschungsgemeinschaft, DFG) egészségkárosító munkaanyagok csökkentésére alakult szenátusi bizottsága, az ún. MAK-bizottság minden év júliusában közzéteszi MAK-listáját. (MAK = maximális munkahelyi koncentráció) mégpedig teljes tudományos autonómiával és szigorúan zárt tárgyalásokon. A MAK-bizottság határértékei és besorolásai javaslat jellegűek, és nem bírnak törvényes hatállyal, de messzemenően figyelembe veszi, esetenként beépíti őket két, a munkaadók számára kötelező dokumentum: – a Szövetségi Munkaügyi Minisztérium (BMA) periodikus kiadványa, (Bundesarbeitsblatt), amelynek adatait a minisztérium Veszélyes Anyag Bizottsága (Ausschuss für Gefahrstoffe AGS) dolgozza ki és – a törvényerejű Veszélyes Anyagok Műszaki Szabályzata (Technische Regeln für Gefahrstoffe, TRGS) sorozata. A Bitumen Tanács (Gesprächskreis Bitumen) – a bitumengyártók, azaz a Bitumenipari Munkaközösség (Arbeitsgemeinschaft Bitumen, ARBIT) képviselőiből 1
• a bitumentartalmú termékek (aszfalt, fóliák, lemezek, emulziók stb.) gyártóiból, • e termékek felhasználóiból (tetőfedők, útépítők stb.), • munkavédelmi intézmények és • szakszervezetek küldötteiből áll. A Tanács széles alapokat kíván teremteni a bitumennel való foglalkozás veszélyeinek megítéléséhez, továbbá közleményekben és előadásokban igyekszik tisztázni vitatott kérdéseket (köztük a legkényesebbet: a kátrány és a bitumen közötti különbségét). Koordinálja továbbá az alábbi munkavédelmi vonatkozású feladatok elvégzését is: – a Németországban gyártott bitumenfajták, valamint – a bitumen forró feldolgozásakor felszabaduló gőz és aeroszol elemzése, – a gőz és aeroszol belégzésének vizsgálata állatkísérletben, – megfelelő védőkesztyű kidolgozása bitumenemulzióval és oldószertartalmú bitumentermékekkel végzett munkához, – a rák előfordulási gyakoriságának európai méretű epidemiológiai felmérése bitumenmunkások körében, – bitumenkomponensek bőrön keresztüli felszívódási lehetőségének felderítése, – a légutak terhelésének vizsgálata aszfaltöntéskor, – csökkent emissziójú eljárások kutatása. A felsorolt munkákat a Bitumen Tanács tagjai, ezen belül 90%-ban a bitumengyártók finanszírozzák. A Bitumen Tanács számos eredményéről említést tesz a TRGS 20. száma, vagy határértékek megalapozásául fogadja el az AGS. Így az említett dokumentumokon keresztül a Tanácsnak módja van reagálnia, az ágazati szempontok érvényesítése érdekében. A Bitumen Tanács mintája lehet a munkavédelmi problémák megoldására manapság javasolt ágazati szabályozásnak. Ennek előnye, hogy a szektort minden területről képviselő résztevők – a beavatkozó állammal szemben – pontosan tudják, hogy mire kötelezhetik magukat és milyen vállalást ajánlhatnak fel. A Bitumen Tanács azonban nem tévesztendő össze az iparban újabban gyakori önkéntes környezetvédelmi vállalásokkal, amelyekről az Európai Gazdaságkutató Központ GmbH 1996. évi felmérése megállapítja, hogy – sokszor hiányos a teljesítés, – az eredeti cél „elúszik” és – gyakran nincs lehetőség ellenőrzésre. Hasonló eredményre jut egy az EU megbízásából készült tanulmány. A Bitumen Tanács ezeket a minőségvesztő jelenségeket és folyamatokat – a róluk szóló tudósításuk ismeretében is – sikeresen kerüli el
2
– kölcsönös kritikára alkalmat adó rendszeres megbeszélésekkel, – a teljes körű ágazati képviselettel, – ugyancsak rendszeres publikálásokkal és jelentésekkel az ABS felé, valamint – túlságosan költséges kísérleti tudományos munkákról való lemondással. Gőz- és aeroszol-képződés bitumen forró feldolgozása közben Az egészségvédelem szempontjából az esetlegesen ártalmas anyagoknak nem a bitumenben mért koncentrációja, hanem azok és bomlástermékeik magas hőmérsékleten szabaddá váló mennyiségei a meghatározók. Az útépítésben használt bitumenek és aszfaltok forró feldolgozás és fektetés közben minőségüktől és a hőmérséklettől függő mennyiségben és arányokban bocsátanak ki – paraffinokat, – heterociklusos vegyületeket, – alifás szénhidrogéneket és – többgyűrűs aromás szénhidrogéneket (polycyclic aromatic hydrocarbons, PAH). Közülük az illékonyak gőz, a nagyobb molekulatömegűek aeroszol alakjában távoznak. A forró bitumenes munkafolyamatok expozícióit pontosan ismerteti egy 1996-os kiadású kézikönyv az alábbi tevékenységekre: – bitumen előállítása és szállítása, – aszfalt előállítása és szállítása, – aszfalt hengerlése, – aszfalt öntése, – bitumenes útburkolás és tömítés, – bitumenburkolás hegesztése. Az expozíciót kevéssé befolyásolja, hogy a munkát a szabadban vagy helyiségben végzik, ez gyakorlatilag az anyag hőmérsékletétől függ. Mértéke bitumen gyártása, szállítása, valamint hegesztése közben nem éri el a 10 mg/m3-t. Ezzel szemben az aszfaltfektetés nagy igénybevételt jelent: – hengerléskor a maximális hőmérséklet 180 °C, a gőz- és aeroszolexpozíció 10–12 mg/m3, – öntéskor kb. 250 °C mellett, az expozíció akár az 50 mg/m3-t is meghaladhatja. A bitumennel végzett munkák legfontosabb egészség- és környezetvédelmi tényezőjének, a hőmérsékletnek a csökkentése érdekében a beépítés és feldolgozás gépészeti megoldásain kívül bitumen- és aszfaltadalékokkal egyaránt kísérleteznek. Pl. a Deutsche Shell AG módosított öntőaszfaltjával („Mexphalte HVS”), 250 helyett 230 °C-on lehet dolgozni, felére csökkent expo
3
zíció mellett. Zeolittal adalékolt hengeraszfalt fektetése csökkent hőmérsékleten szintén sikeresnek bizonyult, 1999., ill. 2001. évi beszámolók alapján. A bitumenemissziók AGS által 2001-ben 10 mg/m3-re leszállított légköri határértéknek a hatálya alól egyelőre kivonták az aszfaltöntő munkásokat, akiknek expozíciója ennél sokkal intenzívebb, de ennek a terhelésnek az enyhítésére sem műszaki beavatkozással, sem személyi védőeszközökkel nincs mód. (Megjegyzendő, hogy ez nem jelent az USA-ban érvényes 0,5 mg/m3-hoz képest 20-szoros enyhítést, mivel az amerikai határkoncentráció csak az aeroszol emisszióra, a német pedig gőzökre is vonatkozik, függetlenül attól, hogy a gőz és aeroszol aránya a hőmérséklettel változik. Az USA határértéke tehát 180 °C alatt a bitumen kibocsátásainak csak egy kis részét veszi figyelembe, sőt ebben a hőmérséklet-tartományban az aeroszolok gyakran a kimutathatóság határát sem érik el.) A bitumen emissziókban legveszélyesebbnek a bennük csekély, de igen különböző koncentrációban található többgyűrűs aromás szénhidrogéneket (PAH) tekintik (1. táblázat). A rákkeltőként ismert benz(a)pirén (BaP) koncentrációja minden bitumenfajtában jóval a megengedett 50 mg/kg-os határ alatt van (1. táblázat). Ugyanakkor az útburkoláshoz ugyancsak használt kőszénkátrányban – kb. 5 g/kg – két nagyságrenddel nagyobb, mint a szénhidrogén eredetű bitumenben. 1. táblázat Többgyűrűs aromás szénhidrogének egyes bitumenfajtákban, mg/kg Bitumenfajta
HB 90/100
B45
B65
B80
B200
85/25
95/35
B(a)P Összes PAH
1,20 29,96
2,08 29,77
1,71 26,74
1,41 25,54
1,78 32,13
1,68 52,16
2,74 93,55
Egy 1999. évi közlemény szerint kátrányból útjavító munka közben 50 µg/m3 BaP került a levegőbe. Viszont kátrány nélkül, a legerősebb kibocsátó aszfaltöntés közben is maximálisan 0,1 µg/m3-t mértek a légtérben. Öntött aszfaltburkolat feltörése közben a poros levegőben csupán 0,099 µg/m3, ezzel szemben kátránytartalmú parkettragasztó eltávolításakor 100 µg/m3 volt a BaPkoncentráció. Felszívódás bőrön át A MAK-értékek betartása gyakorlatilag kizárja ártalmas anyagok belégzésének veszélyét, de nem nyújt védelmet azok bőrön keresztüli behatolása ellen. A forró bitumen feldolgozásakor képződő gőzökkel és aeroszolokkal foglalkozó 2001. évi kiadású TRGS is utal rá – a veszélyeztetettség mértékére 4
vonatkozó adatok nélkül –, hogy kerülendő a közvetlen érintkezés bitumennel és termékeivel. A Giesseni Justus Liebig Egyetemhez tartozó klinika biológusai a kérdés tisztázása céljából kétrészes kísérletet végeztek: – reprodukálható, gőzből és aeroszolból álló bitumenemissziót hoztak létre és meghatározták minőségi jellemzőit, – kísérleti személyeket biológiai monitoringnak vetettek alá szabályozott expozíció előtt, közben és utána. A kísérletek zárt helyiségben, a leggyakrabban használt, B65 jelű bitumenfajtával folytak, az akkori belső terekre érvényes 20 mg/m3-es koncentrációhatárral mint kritériummal. A 10 önkéntes, nem dohányzó és bitumennel foglalkozásszerűen nem érintkező kísérleti személy közül nyolcnál az emisszió belégzését kizárták légzésvédő álarccal, ketten álarc nélkül töltötték el a szokásos nyolc órát expozíció alatt. Ugyancsak a munkahelyi szokásoknak megfelelően csak nadrágot viseltek. A bitumenemissziókat e célra készített párologtató kamrában, kb. 200 °Con állították elő. Koncentrációjukat a helyiségben keverő és ventilátor segítségével állandóra és egyenletesre szabályozták. Üvegszálas szűrőből és adszorpciós csőből álló mintavevő segítségével mérték az aeroszolok és gőz alakú emisszió mennyiségét, benne a PAH-koncentrációt. A biomonitoring keretében meghatározták a többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH) vizelettel kiválasztott anyagcseretermékének: – a pirénnek, – a fenantrénnek és – a krizénnek a koncentrációját. Ezek a vegyületek minden bitumenben viszonylag nagy mennyiségben találhatók, és lipofil tulajdonságuknál fogva bőrön át felszívhatók lévén, jelzőkoponensként helyettesíthetik más PAH-ok felszívódását. A vizeletmintákat az expozíció körüli 24 óra alatt gyűjtötték. Az emisszióval előidézett levegőkoncentrációk aeroszol/gőz tömegaránya kb. 1:7,2. A nagyobb molekulatömegű PAH-komponensek az aeroszolban, az illékony többgyűrűsök a gőzfázisban találhatók (1. ábra). Emissziókoncentrációk a kísérleti helyiségben, mg/m3: – aeroszolfázis (a szűrőn felfogva) 2,5 ± 1,6 (0,5–5,5), – gőzfázis (adszorpció) 17,9 ± 3,7 (13,8–25,8). A vizeletvizsgálatok szerint fenantrén- és pirénmetabolitokból legnagyobb a kiválasztás az expozíció kezdetétől számított 8–10 óra, hidroxi-krizénből 11– 14 óra után. A maximális értékeknek átlagosan 1,4–3,7-szeresei a referenciának tekintett, expozíció előtt mért koncentrációknak (2. ábra). A légzésvédő álarcot viselő és nem viselő, vagyis azon kísérleti személyek összehasonlításából, akiknek szervezetébe csak bőrön át, ill. a bőrön és a légutakon át is bejutottak az emissziós frakciók, az állapítható meg, hogy a dermális (vagy perkután) felszívódás az egész felvett mennyiségnek 5
6
1. ábra Többgyűrűs aromás szénhidrogének (PAH) koncentrációi hevített bitumen emisszióiban
összes hidroxi-fenantrének
1-OH-pirén
6-OH-krizén
matabolitok kiválasztása, ng/g kreatinin
500 375 250
referencia
125 0 4--5
8--10
11--14
14--18
>20
az expozició kezdetétõl eltelt idõ,h
2. ábra PAH-koncentrációk légzésvédőt viselő személyek vizeletében expozíció alatt és után – fenantrénekből – krizénből – pirénből
52,7, 57,9, 55,6%-a (3. ábra).
metabolitok kiválasztása, ng/g kreatinin
összes hidroxi-fenantrének
1-OH-pirén
6-OH-krizén
1000 800 600
arány a felszívódásból,% 55,6
400
57,9 200
52,7
0
légzésvédelemmel (n=2)
légzésvédelem nélkül (n=2)
3. ábra PAH-felszívódás légzésvédelemmel és anélkül (csak bőrön át, ill. bőrön és légutakon át) Az eredmények alapján, amelyek kétségtelenül igazolják a PAHvegyületek felszívódását levegőből bőrön át, átdolgozást igényel – a foglalkozási betegségek német listáján szereplő „PAH okozta tüdőrák legalább 100 BaP-év kumulált dózis kimutatása esetén”, valamint 7
– az Ipari Szakszervezeti Szövetség (Hauptverband der gewerblichen Berufsgenossenschaften, HVBG) 1999. évi jelentése, amely a fenti foglalkozási betegség kártérítési jogosultságának megítélését a levegőben mért PAH-koncentrációtól teszi függővé. Belégzéses farmakológiai vizsgálat A Bitumen Tanács ösztönzésére az ARBIT megbízást adott egy tanulmány elkészítésére, amely a függő kérdések tisztázására hivatott, de nem magának a bitumennek, hanem a belőle fejlődő gőzöknek és aeroszoloknak a vizsgálata alapján. A belégzéses állatkísérleteket a hannoveri Toxikológiai és Aeroszolvizsgálati Fraunhofer Intézet végezte el. Eredményeit nemzetközileg – az USA-ban is – elfogadják. A kísérletsorozathoz saját fejlesztésű hevítő/gőzfejlesztő és kondenzátumgyűjtő berendezést használtak, és az útépítésben legelterjedtebb B65 bitument hevítették az ott megengedett maximális 180–200 °C-ra. A laboratórium levegőjét is a munkahelyinek megfelelően állították be, majd elvégeztek – egy kéthetes dózis/hatás elemzést az expozíciós koncentrációk megállapítására és – egy 90 napos toxicitási vizsgálatot a 413-as OECD-módszer szerint, és ezek eredménye alapján indulhat, – a rákkeltés vizsgálata a 451. sz. OECD-módszerrel. A dózis/hatás elemzéshez patkányokat napi hat órán át tettek ki összes bitumen-szénhidrogének (aeroszol + gőz) levegőben mért – 38,1, – 20,39 és – 105,5 mg/m3-es koncentrációjának, amelyet a Szakszervezeti Munkabiztonsági Intézet (Berufsgenossenschaftliches Institut für Arbeitssicherheit, BIA) IV-spektroszkópos módszerével mértek. Az emisszió 2–5%-ot kitevő aeroszolfrakciójában SMPS-módszerrel (Scanning Mobility Particle Sizer) megmérték az átlagos szemcseátmérőt a közepes és a nagy dózistartományban, amely 72, ill. 86 nm-es értékével alkalmassá teszi a részecskéket, a mély tüdőzónákban (az alveolusokban) való lerakódásra. Az állatok testsúly, étkezés stb. tekintetében jól tűrték az expozíciót, így a további kíséreltekhez 4, 20 és 100 mg/m3-es koncentrációkat választottak. A tervezett rákkeltési kísérletekhez 90 napos belégzéstoxicitási vizsgálattal meghatározták azt a legnagyobb adagot, amelynél fellépnek a minimális mérgezéses tünetek (minimally tolerated dose, MTD). 16 hím és 16 nőstény patkányt napi hat órán át tettek ki – 3,95, – 20,12 és – 106,55 mg/m3-es 8
emissziókoncentrációk hatásának. A tényleges koncentrációk az állatok orrlyukánál mérteknél 1,4-szer voltak nagyobbak. Az expozíciós légkörben a részecskék aránya 25,6, 42,9, ill. 68,1%, átmérőjük átlaga 105, 82, ill. 86 nm volt. A részecskeméret-különbségekben az ún. Kelvin-effektus érvényesül, azaz kis töménységben a kis szemcsék hajlamosak hamarabb elpárologni, mint a nagyobbak. Klinikai tüneteket csak a legnagyobb koncentrációjú expozíció hatására észleltek, a kontroll állatokhoz képest a testsúly alakulásában. Ugyanezen állatok tüdőöblítő folyadékának biokémiai és citológiai vizsgálata a légúti épitéliumok enyhe elváltozására utalt, amelyek azonban részben az emisszió irritáló anyagaiból erednek. A továbbiakban a Fraunhofer Intézetnél tervezik exponált patkányok vérés tüdősejtmintáinak elemzését is, amelyeknek adatai egybevethetők majd aszfaltöntő munkások vérvizsgálati eredményeivel. Szakszervezeti foglalkozás-egészségügyi tájékozódás Munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi profilú szakszervezeti kutatóintézetek szakemberei felmérésükben tisztázni kívánták, hogy a munkájuk közben bitumennel bármilyen formában érintkező dolgozók körében szükség van-e célzott kockázatvizsgálatokra. A bitumenexponáltakat gondozó orvosoknak elküldött kérdőívekből 35 érkezett vissza kiértékelhetően. Az orvosok közül 20-an 50–100 beteggel foglalkoznak. Az összes érintett beteg száma évi kb. 1600 volt. 17 orvos számolt be bőrtünetekről, de csak az égések függtek össze a bitumennel végzett munkával. 18 orvos jelzett légúti panaszokat, többnyire a felső légutak ingerlése miatt, CTS- és masztix-szal adalékolt bitumennel kapcsolatban. Émelygés hétszer fordult elő Remix-aszfalt terítése közben. Országos felmérés aszfaltöntő munkásokról Az előbbi felmérés tájékoztatásul szolgált egy a Bitumen Tanács közreműködésével elvégzendő széles körű tanulmányhoz, amelynek választ kell adnia arra a kérdésre, hogy van-e objektív bizonyíték légzőszervi betegségek, panaszok, rendellenességek és az öntőaszfalt legnagyobb expozícióval járó terítése közötti összefüggésre. E kétrészes program keretében – az építőipari foglalkozás-egészségügyi szolgálat (Arbeitsmedizinischer Dienst der Bauwirtschaft) 2002 végére lezárandó kétéves megfigyelésnek veti alá a Németországban dolgozó aszfaltöntő munkások nagy részét olyan formában, hogy orvosok anonim kérdőívet töltenek ki, panaszokról, munkafeltételekről, rövid anamnézissel, majd leírják a foglalkozási betegségek kritériumainak megfelelő, a légzőszervi panaszok, a bitumengőz és a dohányzás kapcsolatait is mérlegelő véleményüket 9
– egy másik, BGFA-orvoscsoport 50 aszfaltmunkás és 50 kontrollszemély részvételével, kiegészítés- és részben ellenőrzésképpen műszak előtt és után további, a tüdőfunkciós paraméterekre irányuló vizsgálatokat végez az orrkenetben és a köpetben, elemzi a vizelet- és vérmintákat, az utóbbiakban a PAH-vegyületeket metabolizáló enzimeket határozzák meg molekuláris-biológiai módszerekkel (valósidejű polimeráz láncreakció, szekvenciameghatározás), a vizeletben a PAH-metabolitok és az oxidatív DNS-károsodásra utaló, marker funkciójú adduktumok koncentrációját mérik. A 2001. szeptember végéig beérkezett 400 kitöltött kérdőív alapján (még az ellenőrző program eredményei nélkül) azt lehet megállapítani, hogy megbetegedések nem, csupán szórványos szem- és felső légúti nyálkahártya-irritációk fordultak elő, amelyek azonban kizárólag adalékoknak, főként műgyantáknak tulajdoníthatók. Itt elsősorban az epoxigyanták érdemelnek figyelmet. A MAK-bizottság új besorolását elsősorban arra az objektív tényre alapozza, hogy a bitumenben többgyűrűs aromás szénhidrogének találhatók. Itt viszont azt kell kiemelni, hogy ezek legveszélyesebbjének a benz(a)pirénnek a koncentrációja csak 2–3 mg/kg, tehát jóval a veszélyes anyagokra vonatkozó rendelet szerint rákkeltőnek minősülő anyagok 50 mg/kg-ja alatt van, s az is (a többivel együtt) csak 100 °C-nál kezd szabaddá válni. A szakirodalomból pedig két közleményre hivatkozik a MAK-bizottság: – Egy amerikai kísérletben egy régi gyártmányú bitumen gőzének kondenzátumával ecsetelték több héten át leborotvált szőrű egerek bőrét, ami rákos elváltozást váltott ki. Az eredményt azonban az USA foglalkozás-egészségügyi hatósága (NIOSH) mai termékekre nem tartja érvényesnek, és nem zárja ki az adalékok meghatározó szerepét. – Hasonló módszerrel ugyanazon bitumenfajtából fejlesztett gőzben nagyobb arányban mutattak ki PAH-vegyületeket, mint a feldolgozáskor szokásos hőmérsékletű emisszióban. E két, USA-ban végrehajtott kísérlet eredményét kritika éri két okból is: sem a bitumen minősége, sem az ott alkalmazott 316 °C nem felel meg az útépítés mai körülményeinek. A bitumennek a MAK-bizottság nézete szerint is voltaképpen a rákkeltők 5. osztályában volna a helye, vagyis azon anyagok közt, amelyek a MAK-érték betartása esetén nem növelik az ember rákkockázatát, csupán kellő ismeretek hiányában, kötelező óvatosságból kapta „egyelőre a K” (Krebserzeugend Kategoria2 – rákkeltő) osztályozást. Az érintett iparágakat is képviselő Bitumen Tanács bírálja a MAKbizottságot, amiért nem várta meg a folyamatban levő alapos és kierjedt vizsgálatok eredményét, mielőtt 24 év után hozzáfogott volna az újraértékeléshez, holott maga is beismeri az információs bázis elégtelenségét. (Dr. Boros Tiborné) 10
Rühl, R.; Musanke, U.: Der Gesprächskreis BITUMEN – Ein Bündnis für den Arbeitsschutz. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 11–12. sz. 2001. p. 493–498. Knecht, U.; Walter, D.; Woitowicz, H. J.: Human-experimentelle Untersuchungen zur dermalen Resorption von Bitumen-Emissionen. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 11–12. sz. 2001. p. 503–506. Fuhst, K.; Levsen, K. stb.: Untersuchungen zu möglichen kanzerogenen Effekten von Dämpfen und Aerosolen aus Bitumen nach inhalativer Aufnahme bei Ratten. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 11–12. sz. 2001. p. 511–512. Rumler, R.; Raulf-Heimsoth, M.: Arbeitsmedizinische Betreuung von Gussasphaltierern und spezielle arbeitsmedizinische Untersuchungen. = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 11–12. sz. 2001. p. 513–514. Rühl, R.: Bitumen krebserzeugend? = Gefahrstoffe – Reinhaltung der Luft, 61. k. 11–12. sz. 2001. p. 519–520.
11
