A BIRTOKVISZONYOK VÁLTOZÁSA HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A XX. SZÁZADBAN Mónus Imre A magyar mezőgazdaság XX. századi életében túl nagy és túl gyakori volt a kikényszerítő szándékú állami beavatkozás. Az előző századokban viszont a szükséges mértékben sem engedték az érvényesítését, azt mondván, hogy „Bécsből eredt, ősi jogokat sért.”1 A hajdúvárosokban az „ősi jogok” a hajdúk letelepítéséig nyúlnak vissza, amely a birtokviszonyok sajátos módját alakította ki. Így a hajdúböszörményi birtokstruktúra is elüt a volt jobbágyfalvakétól nemcsak azáltal, hogy hiányzik belőle a feudális eredetű nagybirtok, s ami van az már belső fejlődés eredményeként jött létre, hanem erős polarizált jellege miatt is. Ez utóbbi mutatkozik meg a tulajdonképpeni középparaszti kategória /15 - 30 hold/ igen alacsony arányában. A feudális nagybirtok hiánya, s a századok óta meglévő szabad birtokforgalom a XIX. század végére tőkés módon tagolt birtokviszonyokat hozott létre, mely jellemző volt a XX. század első felében is. Változást az 1920. évi XXXVI. törvény ígért a földreform végrehajtására, ugyanis a nemzetgyűlés elfogadta kishaszonbérletek és házhelyek juttatását a nincsteleneknek. Az 1921. évi XLV. törvény értelmében összeírták az 1000 kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkezők birtokát, azt átadva kishaszonbérletbe a rászorulóknak. A hajdúböszörményi nincstelenekre ez a törvény nem volt előnyös, mert itt alig volt 1000 kat. holdon felüli birtok. A törvény elrendelte a földigénylők összeírását, melynek végrehajtását a HADRÖÁ /hadirokkantak, özvegyek, árvák/ egyesület vállalta magára, de fizetett munkaerőt a város nem biztosított, így az egyesület titkára és egy - két hadirokkant, hadiözvegy végezte el. A földigénylő hadirokkantak és hadiözvegyek száma a névsor többszöri átvizsgálása után 300 fő maradt, akik 2000 □ öl, illetve 1600 □ öl földterületet kaptak a réten 1927-ben. 1300 fő volt azon nincstelen földigénylők száma, akik a Bagota legelő mellett megváltott Egri Káptalan Polgártól átvett földjéből kap-
1
Romány Pál: Agrárinnováció a magyar századokban. Társadalmi Szemle. 1995. 12. 36. o.
tak volna, de a rossz földminőség és a várostól való több, mint 25 kmes távolság miatt sokan lemondták. A hat év alatt lezajlott szerény földreform kb. 1500 kat. hold földet érintett. Ezen kívül 394 házhelyet osztottak ki a lakásnélkülieknek a város szélén. Az országos Földbirtokrendező Bíróság a Hajdúböszörményi Vitézi Szék részére 368 kat. hold földet juttatott 46 legénységi állományú vitéznek vitézi telek céljára. Az elosztás mértéke érdem szerint 6 - 20 kat. holdig terjedt. Ebben voltak a városhoz közel lévő jó minőségű földek is. A differenciálódás eredményeként 1935-ben a böszörményi határ 94 %-a magántulajdonban volt, 6 %-a volt városi, egyházi, közbirtokossági, alapítványi föld. A 94% magántulajdon megoszlása kat. hold 0,5 - 5 5 - 50 100 - 500 500 - 1000 tulajdonos 2833 1930 36 2
50 - 100 1000 felett 76 4
1945. évi földreform A század közepén a magyar földreform része volt annak az európai áramlatnak, állami szándékú beavatkozásnak, amely a II. világháború után a birtokviszonyok demokratizálásával az új rendszer támogatását jelentette. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés programjába is vette a földosztás végrehajtását, mert a földnélküli tömegek követelték több évszázados vágyuk valóra váltását. Ezen is múlt vagy bukott, hogy a parasztság támogatja-e az új rendszert. 1945. január 14-én jelent meg a Nemzeti Parasztpárt földreformtervezete. Hajdú megye nagyszámú agrárproletáriátusa, kisparasztsága tevékenyen részt vett a törvény előkészítésének politikai csatározásaiban. A Nemzeti Parasztpárt hajdúböszörményi vezetősége 1945. február elején a város képviselőtestülete elé terjesztette a földreformot sürgető határozatát. A demokratikus pártok küldötteiből álló testület egyhangúlag elfogadta a beterjesztést és továbbította a kormánynak. A
határozat javaslatot is tartalmazott a meghagyandó paraszt- és úrbirtok felső határát illetően. A parasztbirtok felső határát 100 holdban, az úrbirtokét 50 holdban jelölte meg.2 Hajdúböszörmény, nagy kiterjedésű határával az Alföld, közelebbről a Tiszántúl azon települései közé tartozik, melyeknél jelentős az egy lakosra jutó szántóterület. Területe 31.078 hektár, 58.000 kat.hold. A lakosság száma 30.598 fő volt 1945-ben, a földreform idején. A város birtokstruktúrájában az öt holdon aluli parasztok jelentették a meghatározó szerepet a földreform előestéjén. 1944-ben a birtokmegosztás a következő volt: 1944 év földbirtokosok száma összes terület (kh) 0 – 5 hold 3212 8.030 5 – 25 " 787 9.630 25 – 50 " 384 8.630 50 – 100 " 136 11.160 100 hold felett 8 850 E kimutatásból néhány következtetést lehet levonni. 528 család rendelkezett a város szántóföldjének felével. Részükre átlagosan 40 hold jutott. 3212 család volt a törpebirtokosok száma, ahol egy családra átlagosan 2,5 hold jutott. Ezen családok nagy része is szeretett volna a földreform idején még földhöz jutni, mivel 2,5 holdból nem lehet egy családot eltartani. A megélhetés egyedüli forrásának a megfelelő nagyságú termőföldet tekintették. A Földigénylő Bizottság felhívására 1378 földigénylő család jelentkezett. A kiosztható kevés földterület arra kényszerítette a Bizottságot, hogy csökkentse az igénylők számát. Felülvizsgálták az igénylők jogosultságát és csak 1156 család igénylését fogadták el. A felosztási terv kialakításakor a bizottság figyelembe vette a rendelet alapelveit a juttatás nagyságát tekintve: a jó földekből 3 hold2
HBML. HbFl. XXII. 2/b. 2.d. 985/1945.
ban, a közepeseknél 5 holdban állapította meg az átlagot, a gyenge minőségű földeknél maximálisan 10- 15 hold volt a határ, de ezen belül a szántó területe nem haladhatta meg a 4-5 holdat. A bizottság alapelvnek tekintette, hogy a juttatott földnek el kell tartania 4-5 főt és legalább 1 lábas jószágot. A juttatásnál döntő szempont volt a család nagysága. Hajdúböszörményben elsősorban a három vagy ennél több gyermekes családok részesültek juttatásban. 3278 kat.hold földet vettek el a földreform céljaira. Ez 23 földbirtokos család földjének az 50, illetve a 100 holdon felüli részét jelentette, de volt benne városi és egyházi földterület is. 583 család kapott földet, a rászorulók alig fele. A családonként kiosztott földterület 3-6 kat.hold volt. Hajdúböszörményben 1945. április 15-én a Sembery-birtokon kezdődött meg ünnepélyes keretek között a földosztás és 17-re már be is fejeződött. 1946 év Földbirtokosok száma 0-5
hold 3657
5 – 25
"
872 25 – 50
"
384 50 - 100
"
136 100 hold felett A város mezőgazdaságának bázisát változatlanul a középbirtokos réteg képezte, mivel a szántóföld 6,4 %-ában beállt birtokviszonyváltozás lényegében a 100 holdon felüli birtokot szüntette meg, s növelte a törpebirtokosok számát. Elmondhatjuk, hogy a hajdúböszörményi földosztás alapjában véve keveset változtatott a birtokviszonyokon, mert a Bizottság nem tudott egész várost átfogó földreformot végrehajtani, ugyanis nagy kiterjedésű urasági birtok és egyházi birtok nem volt.
Az 1945-ben elvett földterület sok vitát és peres ügyet eredményezett, mert többen visszakövetelték földjüket és a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz fordultak a helyi Földigénylő Bizottság döntésének felülvizsgálására. Ezek a perek általában nem változtatták meg a korábbi döntéseket. Az új gazdák birtoknagysága így is alatta maradt az országos átlagnak és ez kedvezőtlen tényezőként jelentkezett a gazdálkodásban. Az 1945-ös tulajdonváltás a mezőgazdaságban a feudális jellegű földbirtokrendszer megkésett fölszámolása volt, de önmagában nem jelentett fejlődést az agrártermelésben. Ellenkezőleg: a már akkor is tegnapot képviselő izomerőre alapozott mezőgazdasági munkát kiterjesztette a valamennyire már előbb tartó volt nagybirtokok területére is.3 Egyéni gazdálkodás 1945-49 között Az UFOSZ - Újonnan Földhözjuttatottak Országos Szövetsége az új gazdák segítésére jött létre. A földhöz juttatottak talpraállását - az igásállat és munkaeszköz hiányon túl - nehezítette a telekkönyvezés elmaradása, a juttatott föld tényleges birtokba adásának befejező aktusa. Különösen azoknál az újgazdáknál jelentett akadályt, akik elkezdtek volna a földjükön építkezni. Az UFOSZ az Országos Földbirtokrendező Tanács segítségét kérte a telekkönyvezés meggyorsításához. A jövedelemmel alig rendelkező családokat terhelte a juttatott föld törlesztési összege és az adók fizetése is. A vetőmaghiány enyhítésére az állam némi vetőmaggal segítette a legjobban rászorulókat. Az országban kialakult helyzetbe a hajdúböszörményi valóság csak úgy illeszthető be, hogy itt a termelés változatlanul a paraszti középüzemekben folyt továbbra is, változás a gazdálkodás struktúrájában nem volt. A földnélküliek - számuk 1948 végén meghaladta a kétezer főt - földet kényszerültek bérelni a tehetősebb középparasztoktól, a nem földműveléssel foglalkozó földtulajdonosoktól, az egyházaktól és közintézményektől. Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a városban a gazdasággal rendelkezők 27,2 %, 1486 fő művelt részes vagy haszonbérbe vett földet.
3
Romány Pál: Agrárinnováció a magyar századokban. Társadalmi Szemle. 1995. 12 .sz. 32.
A hajdúvárosokhoz hasonlóan Hajdúböszörményben is a családi munkaerőn alapuló közép és tehetősebb gazdaságok idegen munkaerőt is foglalkoztattak. Az l949. évi népszámlálás 2057 mezőgazdaságban dolgozó - gazdasággal nem rendelkező - munkásról tesz említést. Az újonnan földhöz juttatottak sokszor igáért dolgoztak a közép- és módosabb gazdáknál. Sokan az államtól a szántási hitelt vették igénybe. 1945-ben a földosztás első évében 2700 hold föld maradt megműveletlen, elsősorban az igaerőhiány miatt. 1946-ban a gondok mellett már eredményről is lehet beszélni, ugyanis minden földhöz juttatott megművelte, bevetette földjét. 1947-ben tovább nőtt a termelési kedv. Az új gazdák magukénak érezték a földet. Sokan ezüst- és aranykalászos gazdatanfolyamon vettek részt, hogy szaktudásuk gyarapításával is segítsék a termelést. A gazdasági stabilizáció bekövetkezésével a közterhek alakulásában az átmeneti enyhülés után újra a parasztságot sújtó adóterhek jelentkeztek. A természetbeni földadó és kötelező beszolgáltatás mellett új adókat is vetettek ki (mezőgazdasági fejlesztési járulék, általános jövedelemadó). A terhek növekedése a város parasztságában nyugtalanságot váltott ki. A megnövekedett közterhek erősen progresszívek voltak, különösen a 40 holdon felüli birtokokat terhelték. A kis- és középparaszti gazdaságok adói is növekedtek, de nem olyan mértékben, hogy veszélyeztették volna a termelést, sőt általában lehetővé tették a termelés szerény bővítését is. Beszolgáltatás, adóztatás 1948 májusában új beszolgáltatási rendszert vezettek be, melyhez gazdalajsromot készítettek. Ennek összeállítása során sok probléma adódott a város sajátos birtokviszonyai miatt (megosztatlan közös birtokok, bérletek). A későbbiek során a gazdalajstromot többször átdolgozták, ennek alapján állították össze a „kuláklistát.”4 Ebbe a kategóriába azokat a földbirtokosokat sorolták, akiknek földterülete a 25 holdat meghaladta és megműveléséhez általában idegen munkaerőt is alkalmaztak. A földreform után kialakult birtokviszonyok alapján 520 család rendelkezett 25 holdon felüli birtokkal. Ez a város szántóterületének a felét jelentette. Ezek a gazdaságok nagyban hozzájárultak a város mezőgazdaságának megerősödéséhez, a 4
HBML. HbFl. XXIII. 502/b. 1.d. 12/1950.
szabad munkaerő foglalkoztatásához. Kimutatható, hogy ezek a gazdák a város napszámra járó és munkanélküli csapatából kerestek a helyi újság apróhirdetéseiben hónapos, éves, kommenciós gazdasági cselédet, mezőgazdasági mindenest, szabadtanyást, jószág mellé gondozót. A kormány a nincstelen parasztság gazdasági kérdéseit a kishaszonbérleti törvény megalkotásával kívánta megoldani. A 9000/1948. sz. kormányrendelet nyomán Hajdúböszörményben a városi Földbérlő Szövetkezet szeptemberben alakult meg. A felhívásra 787 fő nyújtott be kérelmet földhaszonbérletre. Szeptember közepéig 80 bérbeadó 2505 hold földjéből 1183 holdra kimondta a Bizottság az előhaszonbérleti jogot és átadta a Földbérlő Szövetkezet 211 tagjának. 1948. őszén országosan is, de Hajdúböszörményben is megerősödött a gazdag-parasztság ellenes hangulat, a rendszer szervezett támadást indított a 25 kat. holdon felüliek ellen a kollektivizálás érdekében. Ez naponta olvasható volt a Hajdúböszörményi Hírek hasábjain, „szabotázsakciók” formájában, s az ebben résztvevők elítéléséről.5 Országos szinten ezt szolgálta a beszolgáltatás progresszív emelése és adókivetés nagysága. Pedig meg kell állapítanunk, hogy 1945-1948-ig a város mezőgazdasága a háború utáni mélypontról jelentős fejlődésen ment át, és ennek az eredménynek a középparasztságon túl jelentős mértékben részese volt a nagyobb földbirtokkal rendelkező réteg. Ezek gazdálkodását a begyűjtési rendszer 1948-1953 között teljesen lehetetlenné tette. A rendszer legkegyetlenebb támadása indult meg a módos parasztság ellen, a legbrutálisabb módszerektõl sem riadtak vissza a tönkretétel érdekében. Mivel a beszolgáltatás és az adózás progresszív jellege olyan súlyos volt a 25 holdon felüli gazdaságokra, hogy azt a termésből és az állatállományból nem tudták fizetni, a padláslesöprések és ingóságok elárverezése után minden áron igyekeztek a gazdák a földtől megszabadulni. Az volt a fontos, hogy ne legyen a nevükön a föld, mert akkor nem kell az elviselhetetlen terheket fizetni, és megszűnnek a kegyetlen zaklatások. Hajdúböszörményben is naponta többen adták be a tanácsházára a földfelajánlási kérelmüket 1950-1952. évben.6 A földtől való megszabadulás sem volt könnyű, mert aki hivatásszerűen a földből élt, attól nem vették el. A fejlődő nagyipar vonz5 6
Hajdúböszörményi Hírek 1948. szeptember 25., október 23., 30. HBML. HbFl. XXII. 2/b. 65.d. 5250/1949.
erő volt a földtől való megszabaduláshoz, mert aki igazolta az iparban való munkavállalást, az megismételhette a földfelajánlást. A kérelmek egy részét elfogadták, más részét elutasították különböző indokok miatt. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása 1949-ben megjelent a részleges tagosítási törvény, ami a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblák kialakítását tette lehetővé, s a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének elmaradhatatlan velejárója volt, és elindította a birtokcserét. A tagosításról szóló 1949. évi 3.sz. rendelet alapján Hajdúböszörményben a Ságvári Tsz., Vörös Csillag Tsz., Táncsics Tsz., Dózsa Tsz., Petőfi Tsz. és a Pallagpusztai Állami Gazdaság Hajdúböszörményi üzemegysége részére végezték el a tagosítást 1949. szeptember 24-én.7 A tagosításról megállapították, hogy „szabályszerű volt, pedig a legjobb földeket vették el, és helyette a tagok által bevitt rossz minőségű, sokszor szikes földet adták. Az állami gazdaság táblájára vonatkozólag a tagosítási jegyzőkönyv a következő megállapítást tartalmazza: „Az Államkincstár tulajdonába a Kolozsvári Kiss Lászlóné, Dr. Baltazár László, Dr. Kovács Elemér, Kövér Pál és Dr. Kövér Sándor, Dr. Semberi Miklósné, özv. Friedrich Józsefné és Újvárossy István által az állam részére ajándék, illetve vétel címén felajánlott ingatlanoknak megfelelő terület adatott.”8 A felsoroltak úribirtokosok, földjüket tanyával, teljes berendezéssel vették állami tulajdonba. A kényszerfelajánlások miatt az állami tartalék földterület folyamatosan nőtt 1950-1952-ben. Ekkor már szinte minden úribirtokos „felajánlotta” földjét az államnak, így 1951-ben újra lehetőség nyílt, hogy tagosítás útján újabb táblát csatoljanak az állami tartalék földből az állami gazdasághoz. A később belépett tsz. tagok földjét újra tagosította l950- ben a Vörös Csillag Tsz., Dózsa Tsz., Kossuth (Táncsics) Tsz., Petőfi Tsz.. Ugyancsak 1950-ben tagosítottak az újonnan alakult tsz-ek is. 1951ben is voltak résztagosítások mind a régi, mind az új tsz-ekben az át7
HBML. HbFl. XXIII. 508/b. 1.d. Uo. A felsoroltak úribirtokosok, földjüket tanyával, kastéllyal, teljes berendezéssel és felszereléssel vették állami tulajdonba.
8
szervezéssel járó tulajdonváltozások károsan hatottak a föld termőképességére, a beadással járó túlkapások és kényszerítő intézkedések hátráltatták a termelés fejlődését.9 Volt olyan földterület ami 1945-1960 között többször cserélt gazdát. 1948-1955 között közel 10000 hold földet „ajánlottak fel” a gazdák az államnak Hajdúböszörményben. A működő termelőszövetkezet támogatása már nem volt olyan fontos a vezetés számára, mint az új tsz. létrehozása. Pedig a tsz-ek rendkívül rossz eszközellátottsága, a tagok többségének élelmezési és ruházkodási gondjai szinte taszították az embereket a termelőszövetkezetektől. A parasztság nem akarta megismerni a szovjet típusú tszeket, csökönyösen ragaszkodott az egyéni gazdálkodáshoz. A középparasztság tartózkodását nem sikerült feloldani, csak elvétve fordult elő, hogy középparaszt kérje felvételét a termelőszövetkezetbe. A rendszer ezt a magatartást a módosabb parasztság káros befolyásával magyarázta és még szorosabbra fonta a gazdasági hurkot a 25 holdon felüliek nyaka köré. A Városi Tanács 1952-ben a központi Statisztikai Hivatal elnökének a következőket jelentette:10 25 holdon felüliek az 1952.évi gazdalajstrom alapján 326 fő. Ebből helyben lakók száma 332. Földbirtokuk összterülete 1948. előtt 13738 kat. Hold. Földbirtokuk összterülete 1952-ben 5025 kat. hold. Eredetileg a „kuláklistán” 357 fő szerepelt, de a kishaszonbérletbe kiadott és az állam által elvett földterületek nem tették egyértelművé a „kulákká” nyilvánítás határát, mert volt olyan gazda is a listán, akinek csak 15 hold volt a nevén, a többit családtagok nevére íratta, vagy kiadta idegeneknek kishaszonbérletbe. Ezt az eljárást a Megyei Tanács törvénytelennek nyilvánította és a rendelet kijátszásának tekintette. Elrendelték, hogy a családtagok beadási könyvét be kell vonni és a családra együttesen kell kivetni az ötszörös, „kulákkulcs” utáni beadási kötelezettséget. Elrendelték továbbá, hogy a gazdák nem köthetnek kishaszonbérleti szerződést a Járási Tanács jóváhagyása nélkül. Ezek az eljárások mind a rendszer túlkapásai közé sorolhatók, melyek a lakosság szabadságjogait törvénytelenül korlátozták. 9
Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. 220. Az átszervezéssel járó tulajdonváltozások, a beadással járó túlkapások, kényszerítő intézkedések hátráltatták a termelés fejlődését. 10 HBML. HbFl. XXII. 502/b. 2.d. Jelentés a KSH elnökének 466/1952.
A hagyományos paraszti gazdálkodás megszüntetése sok problémát vetett fel Hajdúböszörmény kis- és középparasztsága életében. Akik a beszolgáltatási kényszer hatására léptek a tsz-be, sajnálták földjüket, a gazdasági hátteret, kialakult életformájukat. Sokan sorscsapásként élték meg a belépést. Az 1953. júniusi határozat után Az erőltetett termelőszövetkezeti mozgalom miatt a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődésében 1949 után egyenetlenségek és zökkenők voltak. A gazdag parasztság jelentős részének felszámolása, viszszaszorítása, a középparasztság visszahúzódása a mezőgazdasági termelésben és a termelőerők fejlesztésében, visszalépést eredményezett. Az illetékes vezető szervek szinte figyelmen kívül hagyták a termelésben döntő súllyal szereplő egyéni gazdaságokat. Nem biztosították számukra a szükséges eszközöket, műtrágyát, hitelt stb. A mezőgazdasági politika megvalósítása során az egyéni gazdák mostoha sorsra jutottak. A termények beszolgáltatási árait olyan alacsonyan tartotta a Rákosi-rendszer, hogy a termelő fillérekért volt kénytelen odaadni termésének legalább kétharmad részét. Különösen felszínre kerültek a gondok a MDP 1953. évi júniusi határozata után. A Központi Vezetőség elemezte az elmúlt évek politikai és gazdaságpolitikai helyzetét, hibáit, ajánlásokat tett az országgyűlés és a kormány számára: helyre kell állítani a törvényességet; tartózkodni kell a termelőszövetkezeti mozgalomban az erőszak alkalmazásától; gondoskodni kell a lakosság életszínvonalának folyamatos emelkedéséről; módosítani kell az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének arányait; biztosítani kell a mezőgazdaság erőteljesebb fejlesztésének lehetőségét. Az elvi döntéseket konkrét intézkedések követték. Így eltörölték a terménybeszolgáltatási hátralékokat, kártérítéseket, bírságokat, csökkentették a beszolgáltatási kötelezettségeket, majd több évre előre megkapták a közös és kisparaszti gazdaságok a beszolgáltatási irányszámokat; jelentősen mérsékelték az adókat, korábbi hátralékokat engedtek el, csökkentették a gépállomások munkadíjait; megszüntették a kuláklistákat; az állami tartalékföldekből lehetővé tették az igénylést azoknak, akiktől korábban elvették földjüket; 1953 októberétől lehetővé tették a szövetkezetekből való kilépést.11 11
Poór János: A Hajdúböszörményi Béke termelőszövetkezet története BP. 1985. 19.
Az első hetekben megyeszerte kilépési hullám bontakozott ki. A határozat után minden hajdúböszörményi termelőszövetkezetből több kilépő volt. Az Alkotmány Termelőszövetkezet helyzete nagyon megrendült, mert onnan léptek ki legtöbben.12 Erről az időszakról Hajdúböszörmény Város Tanácsi Végrehajtó Bizottsága jegyzõkönyve így ír: „Az Alkotmány tsz-ben fel kell figyelni a vezetőség munkájára, mert ott komoly hiányosság van. A mezőgazdasági osztály dolgozóinak feladata volna, hogy a rendeleteket ismertesse a tsz - tagokkal. Ha ismernék a kormányrendeletet, nem volna egy kilépő sem, egészen más hangulat lenne a csoportban. Nem vette észre az osztály, hogy ott is az ellenség dolgozik. Meg kell magyarázni, hogy Nagy Imre min.elnök a beszédében kihangsúlyozta; nagy segítséget nyújt a kormány az egyéni gazdálkodóknak is, de legnagyobb segítséget a csoportoknak nyújtja a nagyüzemi gazdálkodás tovább fejlesztéséhez. Meg kell magyarázni a kilépni szándékozóknak, hogy mennyi az az adóság, amit a földdel együtt ki kell adni, mert az ingatlant terheli és mi az az előny, ami a tsz tagjait megilleti. A kulákok ellen pedig az osztályharcot tovább kell folytatni, mert a transzferálás nem megy olyan mértékben, ahogyan kellene.”13 Az 1956-os forradalom után Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után a város 12 termelőszövetkezetéből 4 tsz. feloszlott (Alkotmány, Rákóczi, Bocskai, Micsurin Tsz.) köztük van az 1953-ban erősen megingott Alkotmány Tsz. is. A többi termelőszövetkezetet sem kerülte el a forradalmi vihar. A Dózsa Termelőszövetkezetből 52 fő jelezte kilépését (főleg a földtulajdonnal rendelkezők), végül 42 fő lépett ki. A kivitt föld miatt kevés lett a művelhető földterület és az elnök a felbomlóban 12
HBML. XXIII. 502. 9, 140, 142. HBML. HbFl. XXIII. 502/a. 3.k. Városi Tanács VB. Jkv. 1953. X. 2. 147, 149, 150.sz. Az idézetből érezhető a túlkapás, a szövetkezeti törvény elferdítése, ahol nem él az egyesülési szabadság és tulajdonszabadság elve. A népi szövetkezetek helyett a „kolhoz mintájú” szö-
13
vetkezeteket erőltették. A „népi szövetkezeti eszme” nyíltan nem nyert teret a magyar szövetkezeti ideológiában. Az eszme megalkotója – Erdei Ferenc – egy rövid politikai háttérbe szorítottság időszaka után maga is vezető egyéniségévé vált a “szovjet” megoldás elméleti irányzatának, s a gyakorlatba bevezetett akcióinak. – Süveges Márta: Szövetkezetek és alkotmányok. Társadalmi Szemle, 1996. 3.sz. 38.
lévő Béke Tsz földterületéből visszakérte volna a korábban átadott 60 holdat. A Béke Tsz tagsága két részre akart bomlani, mert egyik része 12 taggal I. típusú szövetkezetté akart visszafejlődni, másik része 30 taggal III. típusú tsz akart maradni. Ez a fejlődést és munkát visszavetette, de később III. típusú tsz-ként továbbra is együtt dolgoztak. A Vörös Csillag Tsz-ből 7 fő jelentette be kilépését. Ők a földön kívül még a vagyongyarapodásból is részesültek a földterület nagyságának megfelelően. A Dózsa Tsz ezt nem adta meg. A Zója Tsz-ből is sokan kiléptek, a megmaradt tagok pedig két csoportban dolgoztak tovább: Haladás és Zója Tsz néven. A Kossuth Tsz-ből 6 fő lépett ki.14 Ezek a számok is mutatják, hogy a tsz-szervezés nem az önkéntességre épült. A kilépések a megmaradt tsz-ekben sok problémát okoztak a gazdálkodásban, különösen ha földdel léptek ki. A gazdasági visszaesés érezhető volt nemcsak a tagság és a földterület csökkenés miatt, hanem a terménykészletek szétosztása és az állatállomány csökkenése miatt is. Az 1956-os forradalom célkitűzéseinek, eredményeinek egy része kedvezően érintette a parasztságot: a beadási kötelezettség eltörlése, a vetési kényszer megszüntetése, a parasztságot sújtó intézkedések és a hibák kiküszöbölése, a vitás földügyek rendezése megfelelő biztatást jelentett számukra. A kormány parasztpolitikája visszaadta az egyénileg dolgozó parasztság munkakedvét, termelési biztonságát. Az egyéni parasztgazdaságok a város mezőgazdaságában továbbra is döntõ szerepet játszottak. 1957-ben a város összes szántóterületéből, 38.000 kh-ból az egyénileg gazdálkodók 31.000 kh-at műveltek. 1958 elején Hajdúböszörményben 6869 egyéni termelő dolgozott: 15
14
0 - 2 kh
2920 fő;
2 - 5 kh
1478 fő;
5 - 25 kh
2421 fő;
HBML. HbFl. XXIII. 502/a. 6.k. Városi Tanács Vb. jkv. 1957. jan. 25. Hajdúböszörmény története Debrecen, 1973. - Gazdag István: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1956 - 60 között. 445. 15
25 kh -
50 fő.
A tsz-ek kimutatásokon vezették a tulajdonváltozásokat a különböző tagosítási jegyzőkönyvek és kártalanítási jegyzőkönyvek alapján. Kimutatták, hogy a tagosított terület állami tartalék föld, vagy a tagok vitték be a tsz-be, vagy más egyénileg dolgozó paraszt földje volt: területe, AK értéke, telekkönyvi betétszáma, helyrajzi száma. Ugyanezt a kimutatást kellett elkészíteni arról a területről, melyet kártalanításba adtak az egyénileg dolgozóknak. Ezen kívül vezetni kellett azt a kompenzációt, ami a területek között keletkezett nagyságban, esetleg AK értékben. Erről nemcsak az illetékeseket, hanem a, földhivatalt is értesíteni kelett a tulajdonbejegyzés céljából. Ha az illető tsztag kilépett a tsz-ből, ezt újra adminisztrálni kellett ellentétes előjellel. Így regisztrálták a tulajdonváltozást.16 Az emberibb hangnem, az iratok elfogadható stílusa is a változást érzékeltette. Az 1957-58 évi konszolidáció talpraállította az egyéni gazdaságokat. Az Elnöki Tanács l0.sz. tvr. alapján 1957-ben több száz fő hajdúböszörményi kérte vissza a kényszerből felajánlott földjét, amit a Városi Tanács VB. jogosnak is talált. A kérelem mellé birtokívet vagy telekkönyvi szemlét kellett csatolni, ami a birtokviszonyt igazolta.17 Az 1958. évi agrárpolitikai tézisek már sejteni engedték a tsz. szervezés újabb áradatát. A termelőszövetkezetek pártalapszervezeteiben olyan vélemény alakult ki, hogy az egyéni parasztok kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint a szövetkezetek tagjai. Ez a következtetés nem is állt messze a valóságtól. A kollektivizálás végrehajtása A termelőszövetkezetek nagyarányú fejlesztése az MSZMP Központi Bizottsága 1958 decemberi határozata értelmében 1959-ben kezdődött meg. Széleskörű szervezői munka előzte meg az akciót. Kezdetét vette az egyéni termelők agitációja. Hajdúböszörményben a tsz. vezetőségi tagjain kívül helybeli közalkalmazottak és debreceni munkások is részt vettek a szervezésben. Az első napokban a paraszt16 17
HBML. HbFl. XXIII. 508/b. 1.d. Csereingatlanok, földfelajánlások, tagosítások. U.o. XXIII. 508/a. 8,9.d.
ság próbált ellenállni, de naponta kétszer is megjelentek az agitálók. Heteken át tartott a lakosság agitációja, amíg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. Ha szükséges volt, az idegi és lelki dresszurát is felhasználták. Volt olyan kisparaszt, aki vasvillával zavarta ki udvarából a tsz. agitátorokat, mert nem akart a tsz-be belépni. Hajdúböszörmény város halotti anyakönyve szerint 1959. december 1 - 1960. április 30ig 8 fő volt öngyilkos, ebből 6 fő férfi. Összehasonlításként jegyzem meg, hogy 1958. december 1-1959. április 30-ig 4 fő volt öngyilkos, ebbõl 2 fő férfi. Megállapíthatjuk, hogy Hajdúböszörményben az előző év azonos időszakához viszonyítva megkétszereződött az öngyilkosok száma, a földműveléssel foglalkozó férfiak száma háromszorosára emelkedett. Az ok az erőltetett tsz-szervezésben, annak módszereiben kereshető. Ez a négy hónap volt a tsz-szervezés fő időszaka a városban. Közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek kötelező volt, az agitálás, aki ezt megtagadta volna, állásából való elbocsátással fenyegették. Akinek volt vezető beosztású gyermeke, vagy értelmiségi családtagja, azt szintén azzal kényszerítették a tsz-be, hogy különben elbocsátják hozzátartozóját a munkahelyéről. Volt olyan is, akit hazaküldtek a munkahelyéről, hogy majd csak akkor menjen újra dolgozni, ha szülei aláírták a belépési nyilatkozatot. Ezek a rendszer végső fogásai voltak a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez. 1960 tavaszára a tsz-be tömörítés megtörtént. Ezt követte a tszek megnövekedett területének rendezése, a nagymértékű táblásítás. Ugyanakkor négy kisebb tsz (Búzakalász, Arany-kalász, Előre, Haladás) beolvadt más tsz-ekbe. Így 1961-ben 7 tsz. és áll. gazd. kezelésében volt szinte az egész hajdúböszörményi határ:18 A tsz-ek földterülete háztáji területtel együtt me. kat. hold. Sorsz. A tsz. neve 1961. 1962. 1966. 1967. 1969. 1. Béke 6612 6225 6409 9320 10250 2. Bocskai 7680 7163 7133 10429 11219 18
Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1945-1970. Szolnok 1975. 14, 60.
3.
II. Kong. 6124 5961 6004 6532 4. Kossuth 3425 3213 5. Ságvári 2984 2894 6. Vörös Cs. 9824 10260 9825 9888 10704 7. Zója 3434 3336 3114 3102 3150 Összesen: 40083 39666 38738 41855 Áll.Gazd. 2733 ben az összesítésben a rét, 1egelő is benne van.
5911 3529 3240 -
38549 Eb-
A magánkézen maradt 1-2 % szántóföldről nem készítettek öszszesítést. A földbirtokosoktól és úribirtokosoktól kötelező felajánlás útján elvett, vagy minimális megváltással elvett több ezer kat. hold földterület teljesen az állam tulajdonába került. Ezeknél a földeknél a tulajdonos teljesen megváltozott. A tsz-be lépett emberek földje a tulajdonlapon megmaradt, de a földhivatalban ráírták, hogy „földrendezéssel megszűnt”. Ez azt jelentette, hogy a tsz. kezeli, de a tulajdonos azt sem tudta melyik tsz. táblájába tartozik és nem rendelkezhetett vele. Az első években általában nem volt földhasználati díj, csak a későbbi évektől adtak a tsz-ek anyagi helyzetüktől függően AK-ként néhány kg. búzának megfelelő összeget. Akik nem léptek be a tsz-be, de földjük a táblásítás következtében a táblába esett, azok a város legtávolabbi részén a legrosszabb minőségű földekből kaptak kártalanítást. Legtöbben nem fogadták el, így a következő évben a tsz-ek felfogták azt a területet is. Azt az 1-2 % dolgozó parasztot, aki hivatásszerűen továbbra is mint egyénileg dolgozó a földművelésből élt, szintén hasonló körülmények között kártalanították. Csak ezeknek az embereknek maradt a földbirtok a nevükön, de a terület itt is megváltozott. Földjüket a réten mérték ki, ahol az aranykoronaérték 4-5 körül volt kh-onként. A volt rizsföld és a kanálisok környéke ez. Több száz panasz érkezett ez ügyben a Városi Tanácshoz, mert nagy része a vízállás és szikesedés miatt megművel-
hetetlen volt. Olyan panaszos is volt, akinek jó minőségű szántóföldje helyett legelőt mértek ki a réten, s ez részére elfogadhatatlan volt.19 1961-ben az állam, a földhivatal ezt a nagy tulajdonváltozást úgy egységesítette, hogy az 1945 előtti betéteket és helyrajzi számokat megszüntette és 0-val kezdődő helyrajzi számokat vezetett be és teljesen új nyilvántartást (katasztert) állított fel. Erről a földtulajdonosokat nem értesítették, csak a tsz-ekben és a Földhivatalban volt megtalálható egészen a rendszerváltozásig. A föld elvesztésén túl sokszor igásállatot, mezőgazdasági szerszámokat is be kellett adni a tsz-be. A parasztember úgy érezte, hogy teljesen kihúzták a lába alól a megélhetés talaját. Az első években a tsz-ek gazdálkodása sem volt biztató. 1961 évben 648 Ft. volt átlagosan egy tsz-tag havi keresete pénzre átszámítva, de az iparban már 1000 Ft. felett volt a jövedelem. Még ettől is rosszab volt az átlag 1960- ban, az indulás évében. Nagy volt a szervezetlenség, a földterületek szétszórtan voltak a határban, a tagoknak a bevetett földet is be kellett vinni. Az új tagok nem ismerték a közös munka stílusát, kedvük sem volt hozzá és nagy volt az aggódás az emberek lelkében. Ezekben az első években a korábbi évek jobb időszakának tartalékait élték fel az új tsz-tag családok. Mint minden sérelmet, a föld elvesztését is átvészelték az emberek, vagy legalább is tudomásul vették. A tsz-t csak azok hagyták el, akik más ágazatokban (ipar, kereskedelem) találták meg elképzeléseiket. Összegezve megállapíthatjuk, hogy 1945 és 1961 között nemcsak Hajdúböszörményben, hanem egész Magyarországon többször is változtak a tulajdonviszonyok. 1945-ben Hajdúböszörmény város szántóterületének kis része cserélt gazdát, később 15 %, ez fokozatosan növekedett, 1961-re elérte a 98 %-ot. Nem a klasszikus adásvétel formájában cserélt gazdát a birtok, nem is öröklés miatt, hanem a legújabb kor olyan módszert alkalmazott, ami kényszerítette a tulajdonost a földről való lemondásra az állam, illetve a termelőszövetkezetek javára. „Az államszocializmus során létrehozott szövetkezetek tehát kényszerkollektívák, kényszerszövetkezetek lettek.”20
19 20
HBML. HbFl. XXIII. 508/a. 13.d. 351/1-260. 1960. év. Süveges Márta: Szövetkezetek és alkotmányok. Társadalmi Szemle. 1996. 3. 45.
Az átszervezés idején nem alakítottak új termelőszövetkezeteket, hanem a már működő tsz-ek taglétszáma nőtt meg. 1961-ben a következő tsz-ek működtek a városban: Sorsz. tsz. neve gok száma földterület 1. Béke 980 6612 kat.h. 2. Dózsa 3.
II. Kongresszus 6124
4. 5. 6. 7.
ta-
1132 7680 " 915
" Kossuth
418 3425 " Ságvári 434 2984 " Vörös Csillag
1396 9824 "
Zója 554 3434 "
1967-ben egyesült a Dózsa tsz a Kossuth tsz-szel Bocskai néven, és ugyancsak egyesült a Béke tsz a Ságvári tsz-szel Béke tsz néven. Így 1967 évtől öt tsz-e lett a városnak, valamint a Bakóháti Állami Gazdaság, amit 1962-ben Hajdúnánás Tedej Állami Gazdasághoz csatoltak. Ez a hat gazdaság ölelte fel a hatalmas böszörményi határt, de egy gazdaság több üzemegységet is működtetett. Az egyesülés utáni állapot 1967-ben: Sorsz. tsz. neve tagok száma földterület
1.
Béke 1382 9320 kat.h. Bocskai
2. 1707 3.
10429 " II. Kongresszus
6004 " 4.
Vörös Csillag
9888 " 5.
851 1310
Zója 465 3102 " összesen:
5715 38743 kat.h. A tsz-ek végleges földterület mennyisége 1970-re alakult ki: Sorsz. tsz. neve tagok száma földterület 1. Béke 1816 13383 kat.h. 2. Bocskai 1616 11219 " 3. II. Kongresszus 891 6525 " 4. Vörös Csillag 1225 10699 " 5. Zója 478 3151 "
összesen: 6029 44977 kat.h.21 A város jelentős erdőterülettel is rendelkezik. Az állam a tulajdonváltást az erdőművelési ágazatban is végrehajtotta. Az erdő egy része a város tulajdonában, a többi magántulajdon volt. 1970-ben a város erdőterülete 4208 kat. hold volt az alábbi megosztásban: - az erdőgazdasághoz tartozott 2877 kh. - állami gazdaság /vállalat/-hoz tartozott 70 " - termelőszövetkezetek tulajdona volt 1260 " kezelője a tsz-ek társulása /TÖVÁL/ volt - magántulajdon volt 1 " összesen 4208 kh. 22
A tsz-ek szántóterületéből a tagok egy hold háztáji földet kaptak, amit közösen műveltethettek, vagy egyénileg művelték. Közös művelés esetén a tsz-nek a művelési költséget kellett befizetni. 1970 után már olyan lehetőség is volt a háztáji részesedésre, hogy az átlagtermés kiszámítása alapján szemes kukoricában kérték ki a háztájira jutó részesedést a művelési költségek levonása után. Volt olyan lehetőség is, hogy a megállapított kukoricamennyiségnek az értékét készpénzben vették fel a tagok. Az 1960 utáni években még munkaegység számítás alapján fizették a dolgozók bérét a zárszámadás után, évközben csak előleget adtak a munkaegység arányában, de ennek a bérfizetési formának csak kis része volt a készpénz, zömmel a természetbeni kifizetés érvényesült. A termelőszövetkezeti tagság nagy szociális hátránya volt, hogy az 1960 körüli években még a tagok betegségük idején nem kaptak 21
Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1945-1970. Szolnok 1975. Az 1260 kh erdő része a tsz-ek összes földterületének ugyanúgy, mint a nádas, rét, legelő vagy szőlő terület. 22
táppénzt, de nyugdíj jogosultságuk sem volt. A később bevezetett tsztagi nyugdíj 260 Ft volt. A munkaegységszámítás a tagok között egy visszataszító fizetési forma volt. Sokan azért sem akartak a tsz-ben dolgozni, mert úgyis kevés volt a fizetés, és létbizonytalanságot éreztek abban, hogy a zárszámadás után jár-e még nekik fizetés, vagy amit megkaptak természetben, annyi az összes részesedésük. Ezt a tsz vezetői is belátták, és ahogy a gazdasági mutatók engedték, és a központi terményértékesítés kialakult, fokozatosan tértek át a havonkénti bérfizetésre előbb az alkalmazottaknál, aztán a tagoknál is. Ez jelentette a termelőszövetkezeti élet stabilizálását, de ugyanakkor a nagyfokú gépesítéssel a kézi munkaerőnek is nagy részét kiiktatták, és a szövetkezeti munkamorál is fokozatosan megváltozott. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének alakulása:
Me: Ft/év Sorsz. 1961. 1980. 1.
tsz. neve 1967.
1970.
1975.
Béke 7746
22153 28575 á 2. Bocskai 9277 20242 23623 t 3. II. Kongresszus 9798 20150 20960 l l 4. Vörös Csillag 10103 23049 27869 a 5. Zója 5045 18673 23585 g
á t
a g
40415
48500
A termelőszövetkezeti tagok jövedelme 1980 után is tovább emelkedett. A hajdúböszörményi tsz-ek jó adottságúak voltak és jól működő gazdaságoknak számítottak. Eredményeik mindig meghaladták a megyei és országos átlagot. 1 kh termőterületre jutó tiszta vagyon /Ft/ Terület
1961. 1965.
1970.
Országos 3389 Megyei
nincs adat 6865 1458
3244 5455 Városi Hb. 1907 5695 9203 23 1 dolgozó tag évi munka utáni jövedelme /Ft/ Országos
8210 12156
17667 Megyei
8755 12512
17355 Városi Hb. 15064
7785 25320
A termelési eredmények emelkedése, a tagok jövedelmének alakulása mutatja, hogy az 1960-ban kényszerrel kialakított szövetkezetek 1985-re Hajdúböszörményben, de országosan is jól beállt termelő gazdaságok lettek, mert a magas állami támogatással tudtak alkal23
Zsupos Gábor: Hajdúböszörmény mezőgazdasága 1956-70. 261.
Szolnok 1975.
260,
mazkodni a kialakuló gazdasági, társadalmi környezethez. Ez az állapot közel harminc évig tartott, a föld az állam és a tsz-ek tulajdonában volt. A változás évei 1988 után olyan reformokat valósítottak meg ezek a gazdaságok, melyek fejlődésüket, fennmaradásukat biztosították a változó politikai, gazdasági helyzetben. 1989-ben megjelent a XXIII. törvény a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról. Az átalakulás feltétele a szövetkezet vagyonának a tagok közötti megosztása volt, amit a tsz-ek vagyonnevesítés címén el is végeztek. Aki nem kívánt az átalakult szövetkezetben tovább tag lenni, vagyonrészét, földjét kivehette. Ez megindította az ingatlanok adás-vételét, a birtokmozgást. Az Országgyűlés 1991. június 26-án fogadta el az első kárpótlási törvényt a tulajdonviszonyok rendezése, a forgalmi viszonyok és a piacgazdaság jegyében szükséges vállalkozások biztonságának megteremtése érdekében. A kárpótlási törvény az állam által elvett ingatlanok tulajdonosainak, vagy azok örököseinek biztosított kárpótlást kárpótlási jegy formájában. A törvény kötelezte a termelőszövetkezeteket az állam által elvett földekből kárpótlási földalap kijelölésére, melyet kárpótlási jegyért licitálás útján vehettek meg a kárpótoltak. Az így vásárolt földet a Földhivatal tulajdonlapon az új tulajdonos nevére írta. Ezzel kialakult a jelenlegi birtokstruktúra. A licitálásra ki nem jelölt földterületet a szövetkezetek a helyi önkormányzatnak adták át. A földműveléssel foglalkozó szövetkezetek tagjai saját földjüket és bérelt területeket művelnek. A rendszerváltás után az erdő és legelő hasznosítására is új rendelet jelent meg, mely lehetővé tette az erdő-és legelőtulajdonosok társulását. Az 1989 - 94 közötti öt év teljesen átalakította a birtokviszonyokat, újra az egyén tulajdona lett a föld, melynek művelését korszerű gépparkkal kialakított gazdaságokban, vagy az Országgyűlés által 1992. január 6-án elfogadott szövetkezeti törvény alapján létrejött önkéntes társulásokban /szövetkezetekben/ célszerű végezni.
